2001. évi LXIV. törvény a kulturális örökség védelmérıl Az Országgyőlés - felismerve, hogy kulturális örökségünk hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrása, a nemzeti és az egyetemes kultúra elválaszthatatlan összetevıje; - abból a célból, hogy a nemzeti és az egyetemes történelem során felhalmozott kulturális örökség feltárásának, tudományos feldolgozásának, megóvásának, védelmének, fenntartható használatának és közkinccsé tételének törvényi feltételeit megteremtse; - annak érdekében, hogy a nemzeti és az egyetemes kulturális örökség megırzésére irányuló tevékenységeket szabályozza, a feladatokat meghatározza, és tovább egyszerősítse, hatékonyabbá tegye a hatósági eljárásokat, illetıleg a kiemelkedı jelentıségő kulturális értékek állami tulajdonba kerülését elısegítse, a következı törvényt alkotja: A mőemléki, régészeti és tárgyi kulturális örökségünk védelmének területén tapasztalható elmaradások felszámolása, továbbá a védelem rendszerének hatékonyabbá tétele és egységesítése érdekében a minisztérium vezetése a védelemért felelıs intézményrendszer átalakítása mellett foglalt állást. A tervezett átalakítás elsısorban a hatósági feladatellátás és ügyintézés korszerősítését érinti, melynek érdekében ingó és ingatlan kulturális örökségünk védelmének feladatait egy közös, igazgatásilag egységes örökségvédelmi hivatal látja majd el. A tárca e döntésével „A közigazgatás továbbfejlesztésének feladattervérıl…” szóló, 1052/1996 (V. 21.) Korm. határozathoz, illetve az ezt megelızı 1100/1996 (X. 2.) Korm. határozat célkitőzéséhez igazodva tesz eleget a közigazgatás egyszerősített, ügyfélközeli modelljének kialakítását célzó koncepciónak. A fenti döntés értelmében a tárca egységes kulturális örökségvédelmi törvény benyújtását határozta el, mely ingó és ingatlan kulturális örökségünk feltárásának, megóvásának kérdéseirıl, az e javakkal kapcsolatos tevékenységekrıl és hatósági feladatokról rendelkezik. A törvény a kulturális javak védelmérıl szóló 1997. évi CXL. törvény és, a mőemlékvédelemrıl szóló 1997. évi LIV. törvény módosított szövegen alapul, kiegészülve a régészeti örökség hatékony, korszerő védelmét célzó rendelkezésekkel. A tárca e törekvésével eleget kíván tenni a Kormányprogram célkitőzéseinek, illetve a fent említett kormányhatározatokban megfogalmazott deregulációs feladatoknak. A régészeti örökség védelmére vonatkozó elsı átfogó rendelkezést - jóllehet intézményi hátterét a Magyar Nemzeti Múzeum 1802. évi megalapítása már biztosította - az 1929. évi XI. tc. fogalmazta meg, mely a közgyőjtemények, így a múzeumok felügyeletét is az 1922-ben alakult Országos Magyar Győjteményegyetem Tanácsára bízta. A törvény a szervezetet az ásatások engedélyezése és ellenırzése, a kincsleletek közgyőjteménybe való elhelyezése terén is központi hatáskörökkel ruházta fel. A régészeti örökség jogi védelmének következı lépést a múzeumokról és a mőemlékekrıl szóló 1949. évi 13. tvr. jelentette (államosítás). A terület átfogó szabályozásának továbbfejlesztését a múzeumokkal, a muzeális emlékek védelmével, valamint a kulturális örökség védelme feladatkörének jelentıs részével a többször módosított 1963. évi 9. Tvr., (a továbbiakban: Mtvr.), valamint az annak végrehajtására kiadott 2/1965. (I. 8.) MM rendelet, és a hozzájuk csatlakozó ügyrendi és nyilvántartási szabályzat tartalmazta. E jogszabályok lényegében egységes elvek szerint, egységes keretbe foglalva kezelték a magyar múzeumügyet, s általa a régészeti örökség védelmét. A szervezeti és finanszírozási decentralizálás érdekében a szakigazgatás és az államigazgatás egymáshoz rendelésével önálló megyei múzeumi szervezeteket hoztak létre. A fıbb szakmai kérdésekben továbbra is megırizték a mővelıdési miniszter döntési jogát, többek között a régészeti területek védetté nyilvánításának kérdésében, a feltárások engedélyezésében, követelményrendszerének érvényesítésében, ellenırzésében (Ásatási Bizottság felállítása). A rendszerváltás nagy jelentıségő társadalmi, politikai és gazdasági változásai a muzeális emlékek védelmének, a múzeumok mőködésének újragondolását, továbbá a kulturális örökség védelmének jogi újraszabályozását követelték meg. Az Mtvr. rendelkezései nem álltak összhangban „A helyi önkormányzatokról” szóló 1990. évi LXV., „Az egyes állami tulajdon önkormányzati tulajdonba adásáról” szóló 1991. évi XXXIII., „A helyi önkormányzatok és szerveik, a közigazgatási megbízottak, valamint az egyes centrális alárendeltségő szervek feladat- és hatáskörérıl” szóló 1991. évi XX. törvények rendelkezéseivel, az Alkotmány és a Ptk. módosításaival.
A kulturális örökség egészén belül jelentısen megnıtt a régészeti lelıhelyek és leletek veszélyeztetettsége. A jelentıs környezet-átalakítással járó építkezések, az illegális ásatások és leletgyőjtések, valamint a korábban többnyire állami tulajdonban lévı földterületek magánkézbe kerülése révén a régészeti lelıhelyekkel és leletekkel sokkal többen kerülnek közvetlen kapcsolatba. A magántulajdon szerepének és jelentıségének növekedése, valamint az önkormányzati rendszer kialakulása is a régészeti tevékenység újraszabályozását kívánta. A nagyszabású építkezések következtében a régészeti szakhatósági tevékenység jelentısége megnıtt, és az építkezésekhez kapcsolódó leletmentések végzésének és finanszírozásának módja is új jogi rendezést kívánt. Ezekre a problémákra kívánt választ adni az 1997. évi CXL. törvény, amely a régészeti lelet szemszögébıl közelítette meg a régészeti örökség védelmének kérdéskörét. A törvény bevezette a régészeti lelıhelyek és területek rendeleti úton történı védettségét, a megelızı feltárás és a leletmentés fogalmát. Míg elsı fokú közigazgatósági hatóságként a törvény az általa felállított Kulturális örökség Igazgatóságát (a továbbiakban Igazgatóság) nevezte meg, a védetté nyilvánított régészeti lelıhelyekkel kapcsolatos szakhatósági jogkört a megyei múzeumokhoz rendelte, óriási terhet róva ezáltal a múzeumokra. A régészet megnövekedett súlya, gazdasági szférában való, a nagyarányú beruházásokkal és fejlesztésekkel összefüggı egyre erısödı jelenléte, továbbá az 1997. évi CXL. törvény hatályba lépése óta szerzett tapasztalatok indokolttá teszik egy az eddigi jogszabálynál részletesebb, behatóbb szabályozás megalkotását. Az 1997. évi CXL. törvény hatályba lépése óta eltelt idıben világossá vált, hogy a szakhatósági funkció múzeumokhoz rendelése nem szerencsés: számos precedens értékő eset bizonyítja, hogy az önkormányzatok által fenntartott múzeumok szakhatósági tevékenységükben nem tudják magukat függetleníteni a fenntartótól, ami a régészeti örökség sérelmére a gazdasági szféra fejlesztési, beruházási, építési tevékenységének elınyét jelentette. Komoly érdekütközést és összeférhetetlenséget példáznak azok az ügyek, amikor a fenntartó, mint beruházó lényegében saját magának állít ki szakhatósági engedélyt. A fentiek alapján a törvény mind a hatósági, mind a szakhatósági funkciót a hivatalhoz kívánja rendelni, megszabadítva ezáltal a múzeumokat a hivatali munkaidıt rabló terheitıl. A közigazgatás átszervezésérıl, a hatósági-szakhatósági feladatok központi hivatalhoz történı rendelésérıl született kormányhatározat koncepcionális döntéséhez igazodik a törvény is, egyszerősítve és az állampolgárok számára átláthatóbbá téve a régészettel kapcsolatos hatóságiszakhatósági munka menetét. A múzeumokra a hatósági ügyintézés az egyre intenzívebb beruházási, építési, fejlesztési tevékenység miatt olyan terhet ró, melyet csak egyéb szakmai-tudományos munkájuk rovására láthatnak el megfelelıen. Ugyanakkor, mint a törvény 94. § (7) bekezdés is mutatja, szakmai tapasztalataikra, felhalmozott értékeikre továbbra is nagy szükség van, hiszen a feltárásokat, feldolgozásokat, publikációkat továbbra is nagyrészt a múzeumok végzik. A törvény a korábbi szemléleten túllépve elsısorban a régészeti lelıhelyekre való tekintettel kívánja szabályozni régészeti örökségünk védelmét, mely az 1997. évi CXL. törvény régészetre vonatkozó koncepciójának és szabályozásának továbbfejlesztett változata. Az 1997. évi CXL törvényhez képest szőkebbre vontuk a régészeti örökség körébe tartozó emlékek idıhatárát, amennyiben a hatályos törvényi szöveg száz évnél régebbi meghatározása helyett az 1711. elıtti, alapvetıen régészeti módszerekkel kutatható ingó és ingatlan elemeket soroltuk ide. A lelıhelyállomány napról napra fogy: a szaporodó, s a jövıben még nagyobb számban folytatandó, nagy területekre kiterjedı ásatások, autópályákhoz kötıdı leletmentések épp úgy veszélyt jelentenek, mint az ipari célú területfejlesztı beruházások, s a magánkézbe került, sokszor ellenırizhetetlen mezıgazdasági területek. Közismert tény az is, hogy az ország régészeti lelıhelyei az építkezéseken túl az ott folyó illegális tevékenység (kincskeresés) miatt is fokozott veszélynek vannak kitéve. A törvény alapgondolata szerint minden lelıhely védett. A védelem a Kulturális Örökség Igazgatósága által vezetett hatósági nyilvántartással jön létre, mely a szakma széles tábora számára a védett lelıhelyek jegyzékén túl állandóan bıvülı, korszerő, digitális régészeti topográfia alapjainak megteremtését is jelenti. Lehetıvé teszi, hogy a beruházok már a tervezés megkezdése elıtt információkat kapjanak a területen található régészeti lelıhelyekrıl, így a tervezık és a kulturális örökség védelméért felelıs szakemberek közösen dolgozhassanak ki olyan kármegelızı-kárcsökkentı stratégiákat, amelyek az örökségvédelem céljait egyeztetik a fejlesztési célokkal. Mindez egyértelmő pozitív fejlesztı hatást gyakorol a korszerő területrendezésre és területfejlesztésre, ami az ország régióinak fejlıdése szempontjából elengedhetetlen. A lelıhelyek teljes körő, átfogó védelme mellett szükségesnek tartottuk bevezetni a fokozott és kiemelt védelmi kategóriákat, melyek lehetıvé teszik, hogy az erre érdemes lelıhelyek hatékonyabb védelemben legyenek részesíthetık. (A fokozott és kiemelt védelem a nemzetközi gyakorlat szerint a teljes állománynak mintegy 4%-ára terjed ki. Jelenleg 700 körüli azon lelıhelyek száma, amelyek kiemelt védelemben részesülnek).
A törvény fontos alkotóeleme a régészeti védettség megszüntetésére vonatkozó rendelkezés. A védelem feloldására vonatkozó szabályozás a hatályos törvénybıl kimaradt, ami gyakorlati eljárásban kiküszöbölhetetlen akadályt jelentett. További változást jelent az 1997. évi törvényhez képest, hogy a törvény bevezeti a próba- illetve mentı feltárás fogalmát, továbbá foglalkozik a lelıhelyek feltárását követı védelmével is. Általánosságban elmondható, hogy a törvény a kulturális javak védelmérıl szóló 1997. évi CXL törvény rendelkezésein, továbbá a Kormány által Máltán 1992. január 16-án aláírt, hazánkban 1995. május 25-én hatályba lépett, a régészeti örökség védelmérıl szóló Európai Egyezményen (kihirdetve: 149/2000. (VIII. 31.) Korm. rendelettel, a továbbiakban Egyezmény) alapul. A tervezetben foglalt rendelkezések megalkotását a korszerő, hatékony örökségvédelem igénye vezette, mely egyaránt igazodni kíván a kormányprogram célkitőzéseihez és az európai normarendszerhez. A mőemlékvédelem szakterületét a hatályban lévı 1997. évi LIV. törvény szabályozta: A mőemlékek védelme olyan alapvetı állampolgári jogokat és kötelezettségeket érint, amelyeket az alkotmány, valamint a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény értelmében csak törvénnyel lehet szabályozni, illetıleg korlátozni. Az azóta eltelt idı társadalmi, gazdasági és politikai fejlıdése során bebizonyosodott, hogy a törvény túlságosan részletezı és intézmény-centrikus, amely az idıtállóságát kétségesé tette. Ugyanakkor a mőemlékek - mint pótolhatatlan nemzeti értékek - védelme elsırendő közérdek, és olyan jogbiztonságot kíván, amely hosszú távra biztosítja annak törvényi alapjait, és dereguláció útján biztosítja a részletes szabályok alsóbb szintő megalkotását. A mőemlékek az épített környezetbe illeszkednek, de annak csekély számú, viszont sokrétő kulturális értéket jelentı, kiemelkedı elemei. Az ország kb. négymillió épített objektuma között mőemlékek száma 10 ezer háromszáz. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai azt mutatták, hogy a mőemlékek védelmének az építésügy vagy a környezetvédelem felügyeletébe való helyezése nem biztosította azok kulturális és egyetemes nemzeti értékének érvényesítését teljes körően. Az integrált mőemlékvédelem eszméje és gyakorlata a kulturális örökség körébe helyezi a mőemlékeket. A nemzetközi gyakorlatban a mőemlékek védelme vagy a kultúramővelıdésügy, vagy a területrendezés ill. környezetvédelem kormányzati irányítása alá tartozik. Az Európai Unió Bizottságának szakterületi felosztása a kulturális területhez sorolja a mőemlékek védelmét, restaurálását. A törvény az örökség értékeknek, a mőemlékfogalomnak kitágításaként meghatározza a mőemléki érték fogalmát, amely értékek közül megfelelı kiválasztással kerülnek egyes értékek védelemre - mőemlékek. A védett értékek mőemlék elnevezése az általánosan már elfogadott és más jogszabályokban is már beépült fogalmi tartalmat védi. Ehhez alapvetıen szükséges az épített kulturális örökség értékeinek, azaz a mőemléki értékeknek számbavétele. Az értékek elızetes védelmét szolgálja a számbavételi munka folyamán bıvülı ismeretek szerinti mőemléki értékek elıvédelme és ezek listába foglalása. Mivel szakmai tevékenység, ezért a törvény az ezzel kapcsolatos tevékenységet a Hivatal hatáskörébe utalja. Általánosan elmondható, hogy e rész kimunkálása az 1997. évi CXL. törvény normaszövegén alapul, amelybıl a kulturális javak védetté nyilvánítása és a kulturális javak külföldre történı kivitele teljes egészében átkerült az kulturális örökség védelmérıl szóló egységes törvénybe. Jelentıs módosítás történt azonban a kiviteli eljárás szabályozásában, mely szerint a kérelmet Hivatalnál kell benyújtani a külön jogszabályban megjelölt közgyőjteményektıl elızetesen beszerzett szakvéleménnyel együtt. Kimaradtak az új törvénytervezetbıl a szükségtelen vagy végrehajthatatlan intézkedést tartalmazó szövegrészek, mint például a kulturális javak behozataláról szóló bekezdés. Bekerült a törvény szövegébe a védetté nyilvánításról szóló határozat tartalmára vonatkozó rendelkezés, ami azért fontos, mert a határozatban rögzített adatok változása bejelentési kötelezettséggel jár. A két fejezetbıl egyes szakaszok az új törvénytervezetnek az örökségvédelmi hatóságról szóló részében kerültek át értelemszerően Elsısorban a kulturális javak védelmével összefüggı általános követelmények és hatósági feladatok egységes szabályozása érdekében vált szükségessé a közokiratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelmérıl szóló 1995. évi LXVI. törvény (továbbiakban: Ltv.) új 3/A. §-ának megalkotása, 3. §-ának új r) és s) ponttal, 14. §-ának új (3) bekezdéssel történı kiegészítése, 5. §-a (3) bekezdésének kibıvítése, továbbá 6. §-a (1) bekezdésének, 33. §-ának és 34. §-a (1) és (2) bekezdésének újraszabályozása. A fentieken túlmenıen - az Ltv. hatályosulása során észlelt problémák megszőntetése érdekében kezdeményezzük a közokiratok kezelésének szabályozásával kapcsolatos miniszteri hatáskör [Ltv. 8. § a) pont], illetve a Magyar Országos Levéltárra telepített központi feladat [Ltv. 17. § (2) bekezdés b) pont] hatályon kívül helyezését, az egységes iratkezelési szabályzatok kiadásával összefüggı hatáskörök pontosítását [Ltv. 10. § (2) bekezdés], az általános levéltárak illetékességi körének meghatározásával
kapcsolatos szabály módosítását [Ltv. 14. § (2) bekezdés], a közlevéltárban folytatható kutatás eljárási szabályainak kiegészítését [Ltv. 22. § (2)-(3) bekezdés]. A kulturális örökség integrált védelme a hatósági, engedélyezési eljárások átfedéseinek megszőntetését igényli. Ennek megfelelıen került szabályozásra a hatósági és egyéb engedélyezési eljárások rendje. A törvény a feladatok korszerő ellátása céljából új intézményi struktúrát határoz meg, amely a meglevı hasonló feladatokat ellátó intézmények mőködésének feladatait integrálja (Kulturális Örökségvédelmi Hivatal). Az integrált védelem tervezését és megvalósítását az államigazgatás korszerősítésének folyamatával párhuzamosan kell végezni, azaz végre kell hajtani a szükséges decentralizációs, dekoncentrációs, deregulációs intézkedéseket. A hivatal regionális kirendeltségei látják el az I. fokot, vezetıje a II. fokot. A hivatal felállítása az 1100/1996. (X. 2.) Korm. határozat és 1052/1999. (V. 21.) Korm. határozat szellemében történik. A Hivatal az ingó és ingatlan kulturális örökség egészére kiterjedı hatósági-szakhatósági jogkörrel bír. A Hivatal a kulturális örökség védelmének hatósági feladatait ellátó két intézmény (Országos Mőemlékvédelmi Hivatal Mőemlékfelügyeleti Igazgatósága, Kulturális Örökség Igazgatósága) hatósági részlegeinek összevonásával jön létre. Felállítása összhangban áll a Kormányprogram által szorgalmazott ún. „egyablakos ügyintézéssel”, a modern informatikai rendszer megteremtésével, az integrált közigazgatási informatikai rendszeren alapuló információs szolgáltatással [1052/1999. (V. 21.) Korm. határozat III.1.].
I. Rész ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 1. § (1) E törvény hatálya a kulturális örökség elemeire, valamint az ezekkel kapcsolatos minden tevékenységre, személyre és szervezetre terjed ki. (2) A kulturális örökség e törvény szerinti védelme nem érinti az annak elemein más jogszabályok alapján fennálló védettséget. 2. § E törvény hatálya nem terjed ki a) a természet védelmérıl szóló 1996. évi LIII. törvényben és az épített környezet alakításáról és védelmérıl szóló 1997. évi LXXVIII. törvényben (a továbbiakban: Évt.) szabályozott kérdésekre a 97. § és 100. § d) pontjában foglalt kivétellel, b) a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelmérıl szóló 1995. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Ltv.) hatálya alá tartozó iratokra, szervezetekre és személyekre az e törvény 3-5. §-aiban, a 6. §-ban, a 7. § 3-5., 13-14. és 26. pontjában, a 46-62. §-aiban, a 63. § (2), (4)-(6) bekezdéseiben, a 64-66. §-aiban, a 68-73. §aiban, a 75. §-ban, a 76. § (1) bekezdésében, a 79-86. §-aiban, a 88-89. §-aiban, a 91. §-ban, a 93. §-ban, a 95-96. §aiban és a 100. §-ban foglaltak kivételével, A kulturális örökség - mint a fenntartható fejlıdés irányába mutató fejlesztések alapjaként rendelkezésre álló erıforrás - felértékelıdése a kulturális örökség védelmérıl szóló 2001. évi LXIV. törvény (a továbbiakban: Kötv.) megalkotása óta eltelt néhány év alatt tovább erısödött. Különös idıszerőséget ad az ehhez a jelenséghez való erıteljesebb igazodás szándékának Magyarország idıközben bekövetkezett teljes jogú csatlakozása az Európai Unióhoz. A kulturális örökségvédelem egységes szabályozása és az egységes örökségvédelmi hatóság kialakítása biztosítéka a hatékony örökségvédelemnek. Az elmúlt évek jogalkalmazási tapasztalatai alapján azonban szükségessé vált a törvényi szabályok megváltoztatása a korábban kialakított koncepció mentén. A változtatások egyik fı mozgatórugója a beruházások, fejlesztések elmúlt években tapasztalható ugrásszerő megnövekedése, különös tekintettel az autópálya építésekre. Ezen a területen szükséges volt kialakítani olyan új megoldásokat, amelyek nem akadályozzák a fejlesztéseket, ugyanakkor biztosítják a kulturális örökség megfelelı védelmét. Ennek az összhangnak a megteremtése feltétlenül indokolttá tette a változtatásokat. Mind a mőemléki, mind a régészeti örökség - mint pótolhatatlan nemzeti értékek - védelme elsırendő közérdek, és olyan jogi szabályozást kíván, amely hosszú távra biztosítja az értékvédelem szempontjait szem elıtt tartó, megfelelı törvényi elıírásokat, ugyanakkor megfelel a fentiekben vázolt, újonnan jelentkezı feladatoknak is. A módosítás az örökségvédelmi hatóság feladatainak az integrált örökségvédelemmel jobban szinkronizáló meghatározásával kívánja még hatékonyabbá tenni a kulturális örökség védelmét úgy, hogy a hatósági munka mellett nagyobb súlyt helyez a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnak az örökségvédelmi hatósági feladatait
megalapozó tudományos munkájára, illetve arra a tevékenységére, amelynek keretében a hatósági eszközökön kívüli - pro-aktív - megoldásokkal segíti a kulturális örökség védelmét. A Kötv. melléklete idınként technikai korrekcióra szorul, ennek megfelelıen a módosítás kapcsán elvégzett revíziót tükrözi a melléklet. Felmerült korábban a melléklet tartalmi módosítása, erre azonban csak a szükséges társadalmi konszenzus mellett kerülhet sor a jövıben. Az örökségvédelmi hatósági munka során több a gyakorlat által kiérlelt módosítás került a törvénybe, ezzel is segíteni kívánjuk a gördülékenyebb örökségvédelmet. Ennek keretében került sor néhány a Kötv.-hez kapcsolódó törvény módosítására. c) viszonosság esetén a diplomáciai mentességet élvezı külföldi állampolgárok tulajdonában levı, külföldrıl behozott kulturális javakra. A törvény hatálya kiterjed a kulturális örökség fogalomkörébe tartozó javakra, ideértve annak ingó mőemlékek, régészeti emlékek, régészeti lelıhelyek és ezek védıövezetei - és ingatlan - régészeti leletek, kulturális javak - elemeit is. A törvény által biztosított védelem egyetemlegesen vonatkozik a kulturális örökség egyedi elemeire és azok meghatározott csoportjaira (területi védelem). A védett kulturális örökségi javak köre a jelen törvénytervezetben meghatározott módon változhat: bıvülhet, ill. - kivételes esetekben szőkülhet; a törvény hatálya ezekre a folyamatokra is kiterjed. A védetté nyilvánítás és a védettség törlése természetes határvonalat jelent a jogszabálynak az adott kulturális örökségi elemre vonatkoztathatósága tekintetében. Ugyanakkor a jogalkotó a kulturális örökség egészét értékhordozóként ismeri és ismerteti el függetlenül attól, hogy egyes elemei jogszabály által deklaráltan is védelem alatt állnak-e vagy sem. Jelen törvény hatálya tehát mind személyi, mind tárgyi vonatkozásban átfogó. Szélesebb, mint azok az eddig hatályban lévı jogszabályaink, amelyek a kulturális örökségvédelem tárgykörébe tartozó dolgokra terjedtek ki. E kiterjesztı hatály megalkotását az eurokonform szabályozás igénye indokolta. A tárgyi hatály a törvény értelmezı rendelkezésének megfelelıen egy olyan széles argumentációt fogalmaz meg, amelybe könnyen beilleszthetık azon javak, amelyek a nemzet számára olyan értékkel bírnak vagy fognak bírni, amely érték indokolja a rajtuk fennálló közvédelmet, így e tárgyak a közkincs funkcióját fogják betölteni. Ezt indokolja az a közösségi elvárás is, amely szerint az ezen javakra fennálló védelmet a tagállamok próbálják meg egységes irányítás alatt ellátni. Ez egyrészrıl hatékonyabbá teheti a védelem érvényre juttatását, másfelıl megegyezik a közösség alapító szerzıdésének szabad piacra vonatkoztatott kritériumával, amely a közkincs fogalomkörébe tartozó javak esetén egy mindenki számára megnyugtató, átlátható és ellenırizhetı speciális árumozgást tesz lehetıvé. A koncentráció, amely a hivatal vonatkozásában áll fenn, és amely a törvény személyi hatályának kiterjesztéseként is megjelenik, megfelel annak a közösségi elvárásnak, hogy az államigazgatás racionalizálásával megteremtıdjék a közösségi polgárok számára az ún. egyablakos rendszer. Ez azt célozza, hogy az ügyfél kevésbé kerüljön kiszolgáltatott helyzetbe, és ügyeit szakszerőbben tudják elbírálni a közösségi tagállamok államigazgatási szervei. A személyi hatály kibıvítése azt is jelenti, hogy a törvény mindazon személyekre kiterjed, akik a kulturális örökség fogalomkörébe tartozó javak piacán szereplıként lépnek fel, ill. folytatják gazdasági tevékenységüket. E tekintetben a versenykorlátozás lehetıségének és a vásárló kiszolgáltatottságának a közösségi fogyasztóvédelemnek megfelelı csökkentése is célként fogalmazódott meg. Az épített örökség egységes szemléletébıl adódóan a mőemlékvédelmi részterület szabályozásánál elengedhetetlen, hogy az a rugalmas átmenetet biztosítva kapcsolódjék az épített örökség helyi védelméhez. Ez utóbbi szabályait részben az épített környezet alakításáról és védelmérıl szóló (1997. évi LXXVIII.) törvény, részben a helyi önkormányzatok maguk határozzák meg, tehát a törvény hatályán kívül esik. Így a vele kapcsolatos tájékoztatási kötelezettség csupán a módosítások között kaphatott helyet. Egyáltalán nem terjed ki viszont a törvény hatálya a szellemi örökség védelmére. E területet a tervezetben szabályozni - az egységes szemlélető szabályozás elvének fenntartása érdekében - célszerőtlen lett volna. A (tárgyi) kulturális örökség szabályozási rendszerébe a szellemi örökségre (hagyományokra, szokásokra stb.) vonatkozó rendelkezések nehezen illeszthetık be, lévén ezek fenntartása és védelme inkább szociológiai, etnográfiai-etnológiai vagy éppen a gazdasági fejlıdéssel összefüggı kérdés. A 2. § c) pontja a nemzetközi közjog egyik alapelvéhez igazodik, amelynek lényege, hogy egy idegen állam képviselıje egy másik állam joghatósága elıtt - az államok egyenrangúságának és szuverenitásának kölcsönös elismerése jeleként - nem vonható felelısségre. 3. § A kulturális örökség védelme érdekében a köz- és magáncélú fejlesztéseket - így különösen a terület- és településfejlesztés, terület- és településrendezés, környezet-, természet- és tájvédelem és az ezzel kapcsolatos beruházások tervezését - e védelemmel összhangban kell végezni.
A kulturális örökségvédelem hatékony mőködéséhez saját eszközrendszere önmagában nem elégséges. A védelmi rendszer csak akkor funkcionál, ha egy átfogó fejlesztési stratégia érintkezı alrendszereivel összehangoltan mőködhet; ezen összehangolt mőködést mint alapelvet deklarálja ez a paragrafus. 4. § (1) A kulturális örökség a nemzet egészének közös szellemi értékeit hordozza, ezért megóvása mindenkinek kötelessége. Tilos a kulturális örökség védett elemeinek veszélyeztetése, megrongálása, megsemmisítése, meghamisítása, hamisítása. (2) A kulturális örökség elemeit tudományos módszerekkel kell felkutatni, számba venni, értékelni, az utókor számára megırizni és hozzáférhetıvé tenni. 5. § (1) A kulturális örökség védelme közérdek, megvalósítása közremőködési jogosultságot és együttmőködési kötelezettséget jelent az állami és önkormányzati szervek, a nemzetiségi szervezetek, az egyházak, a társadalmi és gazdasági szervezetek, valamint az állampolgárok számára. (2) A nemzetközi együttmőködésben a nemzetközi szerzıdésekkel összhangban érvényesíteni kell a határokon túli magyar vonatkozású kulturális örökség, és a más nemzetek hazánkban található kulturális örökségének védelmét. Az örökségvédelmi rendszer szolgáltatásai és felelısségi körei társadalmasításának általános alapelvei kerülnek itt megfogalmazásra. Megfogalmazódnak az államnak, az önkormányzatoknak, az egyházaknak, gazdasági és társadalmi szervezeteknek, magánszemélyeknek - tulajdonképpen a kulturális örökséggel kapcsolatba kerülı minden állampolgárnak - ezen javakkal szembeni kötelezettségei, de velük összefüggı jogai is. A védelmet érdemlı értékek tudományos megalapozottságú kiválasztása, a kulturális örökségi elemek által megtestesített értékek széles körben való ismertté tétele s a lényegében mindenki számára tulajdonviszonyoktól függetlenül - biztosítandó hozzáférhetıségük a védelem legáltalánosabb, legszélesebb körben érvényesíthetı célja. Ezáltal érvényesülhet ugyanis társadalomformáló erıként a bennük rejlı történeti és/vagy esztétikai értéktényezı. A még nem védett örökségi elemek számbavétele, az örökségi értékek feltárása a társadalommal történı aktív kommunikáció nélkül nem valósítható meg. Az örökségvédelem eredményessége nagymértékben függ az össznemzeti érdekő céljainak és feladatainak megvalósításában közelebbrıl vagy távolabbról érintett szereplık együttmőködésétıl. Hatékony védelem külön-külön elrendelt és végrehajtott, esetleg egymásnak ellentmondó vagy egymás hatását kioltó intézkedések ill. tevékenységek esetén nem, csak ezek egymást erısítı - szinergetikus - összehangolásával biztosítható. A régészeti emlékek és leletek, a mőemlékek és a kulturális javak nemcsak a nemzeti, hanem az egyetemes kulturális örökség részét is képezik, ezért az örökségvédelem nemzetközi együttmőködéssel, ill. a nemzetközileg elfogadott elıírások és szabályok érvényesítésével tudja csak feladatait megfelelıen ellátni. Mindenekelıtt a kulturális javak mozgása, a mőkincsforgalom az a terület, amelyen az egyes államok nemzetközi összefogás nélkül jószerivel tehetetlenek. A határainkon túli magyarsággal szembeni alkotmányos kötelezettségeinkhez illeszkedve a jogalkotó törvény erejével kívánja biztosítani a határon túli magyar vonatkozású kulturális örökség rendszerszerő anyaországi támogatásának lehetıségét. Ugyanígy vállalja fel a törvényhozói felelısséget a hazánkban élı nemzeti és etnikai kisebbségek kulturális örökségének megırzése érdekében. 5/A. § (1) A Világörökségi Listára felvett magyarországi helyszínek a kulturális és természeti örökség kiemelkedı jelentıségő elemeiként régészeti, mőemléki, illetıleg - külön jogszabályban meghatározottak szerint - természeti védelem alatt állnak. (2) A Kormány a világörökséggel kapcsolatos feladatait a kultúráért felelıs miniszter (a továbbiakban: miniszter) útján, az általa - az építésügyért felelıs miniszterrel és a természetvédelemért felelıs miniszterrel egyetértésben létrehozott és mőködtetett Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága közremőködésével látja el. (3) A világörökségi helyszínek megóvására, fenntartható használatára, a változások nyilvántartására kezelı szervezetet kell létrehozni, amely a kezelési terv alapján végzi tevékenységét. 5/B. § A nemzet történelme és fejlıdése szempontjából kiemelkedı történeti, illetıleg kegyeleti jelentıséggel bíró helyszíneket az Országgyőlés határozattal történeti emlékhellyé nyilváníthatja. 5/C. § (1) Kizárólag törvény nyilváníthatja nemzeti emlékhellyé azokat a történeti emlékhelyeket, amelyek állami megemlékezés rögzített helyszínei, meghatározva egyúttal az azokkal kapcsolatos részletes szabályokat. (2) A történeti és a nemzeti emlékhelyek nyilvántartásáról, helyszíni megjelölésükrıl, állapotuk figyelemmel kísérésérıl a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság gondoskodik. A nemzetközi elkötelezettséget jelentı világörökségi együttmőködés növekvı súlya, a kulturális örökség egészére gyakorolt vezetı és példát-teremtı szerepének felerısödése indokolja a világörökségi listára felvett helyszínekkel kapcsolatos rendelkezéseknek elvi, deklaratív jelleggel történı megjelenítését a Kötv-ben. Ennek
kapcsán azonban ki kell emelni, hogy a világörökségi listára felvett helyszínek a törvényben nem önálló védettségi kategóriaként jelennek meg. A világörökségi listára felvételnek ugyanis feltétele (a hazánk által is ratifikált nemzetközi szerzıdés szerint) az adott országon belüli - örökségvédelmi vagy természeti - jogi védelem, ekként nem a listára vétel keletkezteti a jogi védelmet. A világörökségi helyszínek fenntartása-kezelése ugyanakkor kiemelkedı kötelezettségeket is jelent, amelyek hatékony teljesítésének a nemzetközi gyakorlatban nemcsak hogy bevált, de megkövetelt eszköze a világörökség részeként elismert helyszínre vonatkozó kezelési terv, illetve az abban foglaltak folyamatos érvényesítése, a kezelı szervezet útján. A törvénymódosításnak hasonlóan hiánypótló eleme a nemzeti (történeti) emlékhelyeknek, mint eddig megoldatlan helyzető örökségi kategóriának a megjelenítése. A törvény lehetıséget nyújt a nemzeti (történeti) emlékhely - mint nem anyagiasult (történeti, mővészeti, stb.) kulturális értéket, örökséget adott helyszínhez rögzítı fizikailag meghatározott helyszín - szélesebb körben való elismerhetıségének. A törvényben megteremtett lehetıség sajátos és egyedi eseteként a szabályozás különleges státuszt irányoz elı a csak igen kivételes, az egész nemzet sorsa alakulásának fordulópontjaival kapcsolatos, identitásával összefüggı, illetve kegyeleti szempontból meghatározó, és ezért külön jogszabályban Nemzeti Emlékhellyé nyilvánított helyszíneknek. A törvény e vonatkozásban összhangban van hazánk eddigi egyetlen nemzeti emlékhelyére, a Millenniumi Emlékmőre és a Hısök Emlékkövére vonatkozó jogi szabályozással. [2001. évi LXIII. tv. 4. § (2) bek.] 6. § A kulturális örökség védelmének összehangolását és irányítását, ágazati szakmai felügyeletét a miniszter látja el. E feladatkörében irányítja a kulturális örökségvédelmi hatóságot (a továbbiakban: hatóság), szakfelügyelıi és más szakmai testületeket mőködtet. Az örökségvédelmi hivatal létesítése az összetett örökségvédelmi hatósági feladatok ellátása miatt szükséges: a jelenlegi OMvH hatósági feladatainak és a KÖI hatósági feladatainak integrálásával. A Hivatal regionális irodái mindkét szervezetnél már részben kiépültek. Összességében a költségvetésre az új hivatal többletterhet nem ró. A Hivatal elnökét a miniszter nevezi ki hat évre.
Értelmezı rendelkezések 7. § E törvény alkalmazásában: 1. Fenntartható használat: a védett kulturális örökség olyan módon történı használata - ideértve a kármegelızı és kárcsökkentı tevékenységeket is -, amely nem haladja meg a szakmailag indokolt mértéket és nem vezet az örökség elemeinek állapotromlásához, így biztosított fennmaradásuk a jelen és jövı nemzedékek számára. 2. Győjtemény: győjtıi tevékenység eredményeként létrejött, ritkaságából vagy jellegébıl adódóan különös jelentıséggel bíró javak összessége, amelynek egységességében megnyilvánuló kulturális értéke meghaladja egyes darabjainak együttes értékét. 3. Közgyőjtemény: az állam, a helyi önkormányzat, valamint az országos kisebbségi önkormányzat, a köztestület és a közalapítvány tulajdonában (fenntartásában) mőködı vagy általuk alapított könyvtár, levéltár, muzeális intézmény, kép- és hangarchívum. Egyházi kérelemre ezekkel azonos elbírálás alá kerülhetnek az egyházi fenntartásban mőködı, állami nyilvántartásba vett győjtemények (könyvtár, levéltár, muzeális intézmény, kép- és hangarchívum). 4. Kulturális javak: az élettelen és élı természet keletkezésének, fejlıdésének, az emberiség, a magyar nemzet, Magyarország történelmének kiemelkedı és jellemzı tárgyi, képi, hangrögzített, írásos emlékei és egyéb bizonyítékai - az ingatlanok kivételével -, valamint a mővészeti alkotások. 5. Kulturális örökség elemei: a régészeti örökség, mőemléki értékek, valamint a kulturális javak. 6. Megelızı feltárás: a hatóság által jóváhagyott írásbeli szerzıdés alapján végzett olyan régészeti kutatási tevékenység, amely a földmunkával járó fejlesztések, beruházások által érintett régészeti lelıhelyek feltárására irányul. 7. Mentı feltárás: régészeti emlék vagy lelet régészeti feltáráson kívüli, váratlan elıkerülése során alkalmazandó, a közvetlenül érintett elemek szakszerő megmentésére irányuló azonnali beavatkozás. 8. Mőemlék: olyan mőemléki érték, amelyet e törvény alapján jogszabállyal védetté nyilvánítottak. 9. Mőemlékfenntartás: a mőemlék rendeltetésszerő használatához, illetve értékei megırzéséhez szükséges, a mőemléket érintı szakszerő állagmegóvás, folyamatos jó karbantartással vagy felújítással. 10. Mőemléki érték: minden olyan építmény, kert, temetı vagy temetkezési hely, terület (illetve ezek maradványa), valamint azok rendeltetésszerően összetartozó együttese, rendszere, amely hazánk múltja és a közösségi hovatartozás-tudat szempontjából kiemelkedı jelentıségő történeti, mővészeti, tudományos és mőszaki emlék, alkotórészeivel, tartozékaival és berendezési tárgyaival együtt.
11. Mőemléki helyreállítás: a jó karbantartási, fenntartási feladatokon túlmenı, a mőemlék egészét vagy részét érintı felújítás, vagy meghatározott állapotba való visszaállítást célzó építészeti, képzı- és iparmővészeti beavatkozás. 12. Mőszeres lelıhely- és leletfelderítés: a légifelvételezés, a föld- és víz alatti objektumok geofizikai úton történı felmérése, a fémkeresı mőszerrel (detektorral) végzett lelettérképezés vagy -győjtés, geodéziai felmérés, és minden egyéb mőszerrel folytatott olyan tevékenység, amely régészeti lelıhelyek vagy leletek felderítésére irányul. 13. Örökségvédelmi felügyelet: a 46. § hatálya alá nem tartozó kulturális örökségi elemek megóvásának, fejlesztésének, fenntartható használatának hatósági eszközökön kívüli, elsısorban tanácsadással és szolgáltatási tevékenységgel történı elısegítése. 14. Örökségvédelmi többletköltség: a kulturális örökség védett elemein végzett kutatási, restaurálási vagy helyreállítási munkák olyan költségei, amelyeket a hatóság írt elı vagy rendelt el, valamint amit a tulajdonos kezdeményezésére a hatóság annak elismer, és amelyek a fenntartással kapcsolatban egyébként nem merültek volna fel. 15. Próbafeltárás: a régészeti lelıhelyek állapotfelmérését, jellegük, térbeli kiterjedésük és rétegsoraik megállapítását célzó tevékenység. 16. Régészeti emlék: a régészeti örökség ingatlan eleme. 17. Régészeti érdekő terület: valamennyi terület, természetes vagy mesterséges üreg és a vízmedrek azon része, amelyen, illetve amelyben régészeti lelıhely elıkerülése várható vagy feltételezhetı. 18. Régészeti feltárás: tudományos módszerrel végzett tevékenység (régészeti megfigyelés, terepbejárás, próbafeltárás, megelızı feltárás, mentı feltárás, tervásatás, mőszeres lelet- és lelıhely-felderítés), melynek célja a régészeti örökség elemeinek felkutatása. 19. Régészeti lelet: a régészeti örökség érzékelt, felfedezett, feltárt - jellegénél fogva - ingó eleme, függetlenül attól, hogy eredeti helyérıl, összefüggéseibıl, állapotából elmozdult, elmozdították-e, vagy sem. Nem minısülnek régészeti leletnek azon kulturális javak, amelyek 1711 elıtt keletkeztek, és bizonyítottan mőgyőjteményben maradtak fenn. 20. Régészeti lelıhely: az a földrajzilag körülhatárolható terület, amelyen a régészeti örökség elemei történeti összefüggéseikben találhatók, és amelyet a hatóság nyilvántartásba vett. 21. Régészeti megfigyelés: a földmunkával járó fejlesztések, beruházások régész által a helyszínen történı folyamatos figyelemmel kísérése és annak dokumentálása. 22. Régészeti örökség: az emberi létnek a föld felszínén, a föld vagy a vizek felszíne alatt és a természetes vagy mesterséges üregekben 1711 elıtt keletkezett érzékelhetı nyoma, mely segít rekonstruálni az emberiség történetét és kapcsolatát környezetével. 23. Régészeti védıövezet: a védetté nyilvánított régészeti lelıhely környezete, amely biztosítja annak fenntarthatóságát, megközelíthetıségét, tájképi védelmét. 24. Tárgyegyüttes: több elembıl álló, egymással lényegileg összefüggı kulturális javak összessége, amely kivételes kulturális jelentıségét ebben az állapotában ırzi, és amely kulturális érték tekintetében meghaladja egyes elemeinek együttes értékét. 25. Terepbejárás: minden olyan felszínen végzett kutatás, adatgyőjtés és kiértékelı dokumentálás, amely nem ismert régészeti örökségi elem felfedezésére vagy a régészeti lelıhely állapotának ellenırzésére, illetve azonosítására irányul, függetlenül attól, hogy együtt jár-e a leletek összegyőjtésével, vagy sem. 26. Védett örökségi elem: az e törvény erejénél fogva védelem alatt álló, illetve miniszteri rendelettel vagy hatósági eljárás során védetté nyilvánított kulturális örökségi elem.
II. Rész A RÉGÉSZETI ÖRÖKSÉG VÉDELME 1. Fejezet ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 7/A. § A régészeti örökség védelme kiterjed: a) a régészeti örökség felkutatására, értékelésére, számbavételére, nyilvántartására; b) a kiemelten vagy fokozottan védendı területek meghatározására, védetté nyilvánítására;
c) a régészeti örökség megırzésére. A régészeti lelıhelyek megóvása napjainkban további, újabb feladatokat jelent, a lelıhelyek feltárása, a feltárt leletek kezelése, bemutatása, az eredmények tudományos közzététele mellett - melyeket az e célra létrehozott intézményrendszer (meghatározóan a múzeumok) lát el tradicionálisan a XIX. század óta, - ezért szükséges a régészeti örökségvédelem célját teljes körően, törvényi szinten megfogalmazni. Ezen új tevékenységi kör egy jelentıs részét a feltáró intézményektıl elkülönült hatóság/hivatal végzi a paragrafusban részletezett feladatok ellátásával, beleértve a feltárt, mőemlékké nem váló régészeti emlékek megóvásának módozatait is, jelentıs figyelmet fordítva a régészeti örökség megjelenítésének a fejlesztések tervezési fázisaiban is. 8. § (1) A föld felszínén, a földben, a vizek medrében vagy máshol rejlı vagy onnan elıkerülı régészeti lelet állami tulajdon. (2) A régészeti leletek tulajdonjogáról az állam nevében a miniszter lemondhat régészeti győjtıkörrel rendelkezı, nem állami fenntartású múzeumok tulajdonosai javára. 9. § A régészeti lelıhelyeket - a fenntartható használat elvének figyelembevételével - csak olyan mértékben lehet igénybe venni, hogy azok állománya számottevıen ne csökkenjen, illetve eredeti összefüggéseik jelentısen ne károsodjanak. 10. § (1) A régészeti örökség elemeit lehetıleg eredeti lelıhelyükön, eredeti állapotukban, eredeti összefüggéseikben kell megırizni. (2) A régészeti lelıhelyek védelmére irányuló intézkedéseknek elsısorban megelızı, szükség esetén mentı jellegőeknek kell lenniük. Fıszabályként minden régészeti lelet állami tulajdonban van. A tulajdonjogról az állam nevében a miniszter lemondhat a régészeti győjtıkörrel rendelkezı, nem állami fenntartású múzeumok tulajdonosainak a javára. A 8. és 10. §-ok a régészeti lelıhelyek általános védelmével állnak összhangban. A fenntartható használat elve követi az Egyezmény elveit, mely elsıdlegesen a lelıhelyek a jövı generációk számára történı megırzését írja elı. Mindezt tükrözi a Kormányprogram is, mely szerint „A kormány határozott szándéka, hogy a gazdasági növekedés ösztönzése a fenntartható fejlıdés keretein belül menjen végbe, amely elv szerint alapvetınek tartja mind humán, mind a természeti környezet értékeinek megırzését.”
A RÉGÉSZETI LELİHELYEK VÉDELME Általános védelem 11. § A régészeti lelıhelyek e törvény erejénél fogva általános védelem alatt állnak. Az általános védelem lényege, hogy az ismert, nyilvántartásba vett lelıhelyeket nem szabad elpusztítani. Az általános védelmet indokolja a törvény 8. § (1) bekezdése is, mely kimondja a régészeti leletek állami tulajdonát. Általános védelem alatt álló lelıhelyen minden korábbi tevékenység folytatható, ami a lelıhelyet nem veszélyezteti. A tulajdonos bármit tehet, kivéve a lelıhely megsemmisítését. Az általános védelem a nyilvántartásba vétellel jön létre, a tulajdonos ebbıl szerez tudomást a védelem tényérıl. Az általános védelem nem egyenlı a védett lelıhely védettségi osztályba sorolásával: elıbbi a nyilvántartásba vétellel, utóbbi rendeleti úton keletkezik.
Régészeti lelıhelyek védetté nyilvánítása 12. § Az ország kiemelkedı történeti és kulturális jelentıségő régészeti lelıhelyeit jogszabályban kell védetté nyilvánítani. 13. § (1) A védetté nyilvánított régészeti lelıhelyeken nem lehet olyan tevékenységet folytatni, amely a lelıhelynek akár részleges állapotromlását eredményezheti. (2) A védetté nyilvánított régészeti lelıhelyhez védıövezetet lehet kijelölni. (3) A védetté nyilvánított régészeti lelıhelyeket kiemelten vagy fokozottan védett régészeti lelıhely kategóriába kell sorolni. (4) Kiemelten védett az a lelıhely, mely kivételes tudományos jelentıséggel, és nemzetközi vagy országos szempontból kiemelkedı fontossággal bír. Fokozottan védett az a régészeti lelıhely, melynek tudományos jelentısége megállapítható, és egy nagyobb tájegységre nézve kiemelkedı fontossággal bír. 14. § (1) A védetté nyilvánítás elıkészítését a hatóság folytatja le. Az eljárás megindításával egyidejőleg értesíteni kell:
a) az érintett ingatlan tulajdonosát; b) a területen található közmővek és egyéb létesítmények tulajdonosait; c) az ingatlan fekvése szerinti települési és megyei (fıvárosi) önkormányzatot; d) az illetékes építésügyi hatóságot; e) más jogszabály alapján is védett vagy védendı érték esetében a hatáskörrel rendelkezı illetékes hatóságot; f) a védetté nyilvánítás kezdeményezıjét; g) az ingatlanügyi hatóságot; h) a területileg illetékes múzeumot. (2) A védelem alá vonni tervezett lelıhely régészeti védıövezetéhez tartozó ingatlanok tulajdonosait a védetté nyilvánítás elıkészítésének megindításáról a hatóság megkeresésére az érintett ingatlan fekvése szerinti települési önkormányzat a helyben szokásos módon (hirdetmény útján) értesíti. 15. § (1) A régészeti lelıhelyeket a hatóság javaslatára a miniszter a településfejlesztésért és településrendezésért felelıs miniszterrel, illetve természeti vagy védett természeti területen, továbbá védett természeti értékek esetében az építésügyért és a természetvédelemért felelıs miniszterrel egyetértésben rendeletben nyilvánítja védetté. (2) A védetté nyilvánító jogszabály tartalmazza: a) a védetté nyilvánítás tényét, b) a régészeti lelıhelyen található értékek megjelölését, c) a védettség fokozatát, d) a védetté nyilvánítás indokát, e) a földrészlet és a régészeti védıövezet helyrajzi számát, f) a hatóság engedélyéhez kötött tevékenységek körét és részletes feltételeit, g) az állam elıvásárlási jogára vonatkozó rendelkezést. (3) A védett régészeti lelıhellyé nyilvánítás tényét az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyezni. A bejegyzésrıl a hatóság intézkedik. 16. § A védetté nyilvánított régészeti lelıhelyeket a hatóság a győjtıterület szerinti megyei múzeum, a fıvárosban a Budapesti Történeti Múzeum (a továbbiakban: illetékes múzeum) közremőködésével rendszeresen ellenırzi. Az ország vagy egy tájegysége szempontjából különös értékkel bíró, kiemelkedı tudományos jelentıségő lelıhelyeit rendeleti úton megkülönböztetett védelemben kell részesíteni. A kiemelten és fokozottan védett régészeti lelıhelyek kategóriájának bevezetése az 1997. évi CXL. tv. 29. § (1) bekezdésében szereplı védelem rendszerének továbbfejlesztésén alapul, s az örökségvédelmi bírság kiszabásánál is jelentıséggel bír. A korábban hatályos törvényhez képest új elem, hogy a kiemelten és fokozottan védetté nyilvánításban a lelıhely értéke, s nem a veszélyeztetettsége az elsıdleges szempont.
Ideiglenes védetté nyilvánítás 17. § (1) A régészeti lelıhely jelentıs károsodásának veszélye esetében, vagy ha a régészeti lelıhely védetté nyilvánítását kezdeményezték, a hatóság a területet örökségvédelmi érdekbıl azonnal végrehajtható határozattal legfeljebb 90 napra védetté nyilváníthatja. Az ideiglenesen védetté nyilvánított lelıhelyekre a védetté nyilvánított lelıhelyekre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni azzal, hogy a hatóság a határozatában korlátozhatja vagy felfüggesztheti, illetıleg megtilthatja a régészeti lelıhelyet veszélyeztetı tevékenység folytatását. (2) A hatóság az ideiglenes védettséget a mentı feltárás idıtartamára egy alkalommal legfeljebb még 90 napra meghosszabbíthatja. (3) Az ideiglenes védettség megszőnik, ha a régészeti lelıhelyet a miniszter rendelettel védetté nyilvánítja. Az ideiglenes védetté nyilvánítás arra szolgál, hogy idıtartama alatt eldıljön a lelıhely sorsa: feltárják, és nem kell tovább védeni, vagy védetté nyilvánítják. Az ideiglenes védettség a régészeti érdekő területek és az általános védelem alá esı lelıhelyek esetében állhat fenn.
A védettség megszüntetése 18. § (1) Fel kell oldani a terület védettségét, ha annak fenntartását régészeti szempontok a továbbiakban nem indokolják. (2) A védettség megszüntetésére irányuló eljárásnál a védetté nyilvánításra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. A hatályos 1997. évi CXL. tv. nem szabályozta.
A RÉGÉSZETI FELTÁRÁS A régészeti feltárásra vonatkozó általános elıírások 19. § (1) A földmunkával járó fejlesztésekkel, beruházásokkal - beleértve az ásványi vagyon kitermelést is - (a továbbiakban: fejlesztések, beruházások) a régészeti lelıhelyeket - az e törvényben meghatározottak kivételével - el kell kerülni. (2) A régészeti örökség elemei a régészeti érdekő területekrıl vagy a régészeti lelıhelyrıl csak régészeti feltárás keretében mozdíthatók el. Amennyiben a feltáráson elıkerülı régészeti leletek a helyszínen nem ırizhetık meg, azokat elsısorban a feltárást végzı illetékes múzeumban vagy országos szakmúzeumban kell elhelyezni. (3) A régészeti feltárások költségeit - a 10. § (1) bekezdésére figyelemmel - a mentı feltárások kivételével annak kell fedeznie, akinek érdekében a feltárás szükségessé vált. 20. § (1) Régészeti feltárás - amennyiben jogszabály másképpen nem rendelkezik - feltárási engedély alapján végezhetı. Az engedélyt a hatóság adja ki. A hatóság régészeti örökségvédelmi indokok alapján az engedélyt tartalmazó határozatot azonnal végrehajthatóvá nyilváníthatja. (2) Régészeti feltárás végzésére a külön jogszabályban megjelölt intézmények és szakemberek jogosultak. (3) A hatóság a régészeti feltárásra vonatkozó engedélyét visszavonja, ha a jogszabályi és a feltárási engedélyben foglalt elıírásokat megszegik. A hatályos 1997. évi CXL. tv. 33. § (4) és (5) bekezdéséhez képest a feltárásra jogosult intézmények körét ki kell terjeszteni a hadtörténeti, továbbá mőemléki kutatással és helyreállítással foglalkozó intézményekre is. A feltárási joggal rendelkezı intézmények és személyek felsorolása, illetve megnevezése alsóbb szintő jogszabályban történik meg, a hatályos 1997. évi CXL. törvény 33. § (4) és (5) bekezdéseiben foglalt elvek változatlanul hagyásával.
A régészeti feltárások egyes formáira vonatkozó különleges elıírások Próbafeltárás 21. § A próbafeltárás célja a régészeti lelıhelyek jellegének, kiterjedésének, a veszélyeztetı források és a megelızı feltárás mértékének meghatározása, a lelıhelyek védelmi fokozatának megállapítása és osztályozása. Megelızı feltárás 22. § (1) Ha a régészeti lelıhely elkerülése a fejlesztések, beruházások költségeit aránytalanul megnövelné, vagy a fejlesztés, beruházás másutt nem valósítható meg, a veszélyeztetett régészeti lelıhelyeket elızetesen fel kell tárni (a továbbiakban: megelızı feltárás). (2) A megelızı feltárás részeként a régészeti lelıhelyen - a hatóság eltérı rendelkezésének hiányában próbafeltárást kell végezni. A régészeti érintettség mértékétıl függıen - külön jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén - a hatóság régészeti megfigyelést írhat elı. (3) A feltárás végzésére jogosult és a beruházó a megelızı feltárásra vonatkozóan írásbeli szerzıdést köt. A szerzıdésnek tartalmaznia kell a feltárás idıtartamát és annak teljes költségét. A szerzıdés érvényességéhez a hatóság jóváhagyása szükséges. A szerzıdés jóváhagyása során a feltárási engedélyezés szabályait kell megfelelıen alkalmazni. A hatóság a jóváhagyásról szóló határozatában a szerzıdésben elıírtakon túl egyéb feltételeket is kiköthet. A szerzıdés jóváhagyása a feltárás engedélyezését is jelenti. A szerzıdésre egyebekben a polgári jog szabályai az irányadóak. A Hatályos 1997. évi CXL. törvényhez képest új rendelkezés: célja a kialakult gyakorlat jogszabályi környezetének megteremtése. A Hivatal ellenırzı illetve jóváhagyó szerepe a szerzıdésben foglalt kötelezettségvállalás és ellenérték realitásának megítéléséhez, illetve az országban folyó megelızı feltárások költségeinek összehangolásához szükséges. 23. § (1) A fejlesztések, beruházások tervezése során a megelızı feltárás teljes költségét, de legalább a teljes bekerülési költség 9 ezrelékét kell költség-elıirányzatként biztosítani a feltárás fedezetére, így különösen a régészeti hatástanulmány, próbafeltárás, régészeti megfigyelés, dokumentálás, elsıdleges leletkonzerválás, valamint az elsıdleges leletfeldolgozás teljes és a leletelhelyezés rendkívüli költségeit. A feltárást végzı intézmény köteles a tényleges felhasználásról elszámolni. (2) A megelızı feltárásokkal kapcsolatban felmerült vitás szakmai kérdésekben a hatóság álláspontja az irányadó.
Hangsúlyozni kell, hogy a beruházó a megelızı feltárás teljes költségét viselni köteles, melynek az Egyezmény 5. Cikk (ii) b) és 6. Cikk (ii) a) pontja szerint részét képezi a régészeti leletek elsıdleges feldolgozása is (a régészeti leletanyag olyan mértékő feldolgozása, amely a leletek azonosítását, állapotának megırzését, biztonságos tárolását, nyilvántartását és a szakmai közönség számára való hozzáférését biztosítja.). A feltárások teljes költségének biztosítása különösen fontos a föld- és vízfelszín alatti mélységi nyersanyag-kitermeléssel veszélyeztetett, valamint a több réteggel rendelkezı lelıhelyek esetében. 23/A. § A régészeti örökség védelme és a fejlesztések, beruházások hatékonyabb megvalósítása érdekében a régészeti lelıhelyen kívüli földmunka esetén a régészeti feltárásra a 22. § (3) bekezdésében foglalt követelmények szerinti szerzıdés köthetı. A törvény azt kívánja pontosítani és megerısíteni, hogy a régészeti örökség eredeti állapotában való megırzése kívánatos, ezért indokolt a beruházásokkal, fejlesztésekkel - ide értve az ásványi vagyon kitermelését is - érintett régészeti lelıhelyek elkerülése. A mindennapi élet, a fenntartható fejlıdés azonban igen gyakran teremt olyan helyzetet, hogy egy fejlesztéssel nem lehet elkerülni a régészeti lelıhelyet (vagyis el kell végezni a megelızı feltárást a tudományos ismeretek megszerzésére), ilyenkor a feltárás költségei változatlanul a beruházót terhelik. Rendkívül fontos örökségvédelmi és nemzetgazdasági érdek főzıdik azonban ahhoz, hogy a különféle fejlesztések és beruházások során a szükséges és szakmailag is indokolt mértékő beavatkozásra az eddigieknél jobban átláthatóbb és tervezhetıbb módon kerüljön sor. Ezért a törvény az érintettek számára is megnyugtató módon igyekszik összhangot teremteni a kulturális örökségvédelmi és a nemzetgazdasági szempontok között. A törvény összefoglalja a próbafeltárás lehetséges céljait, a jelenlegi szabályozást viszont kiegészíti azzal, hogy a próbafeltárás egyik alapfeladataként a megelızı feltárás mértékének meghatározása került megjelölésre. A nagyobb felülető, részben elfedett, vagy más okból nem teljesen ismert lelıhelyeknél hangsúlyos körülményként jelentkezik, hogy mind a beruházó, mind a feltáró intézmény pontosabb elırejelzést kapjon arról, hogy a lelıhely milyen fedettségő, rétegzettségő, a régészeti jelenségek milyen mélyen, illetve mennyire sőrőn helyezkednek el. A törvény értelmében a próbafeltárás kötelezıen a megelızı feltárás elıtt elvégzendı munkafázissá válik, s az így kapott több információ eredményei alapján még eldönthetı, hogy a beruházó valóban meg kívánja-e valósítani az adott területen a tervezett beruházást, számolva ezáltal a további megelızı feltárás magas költség és idıigényével. Nem szorul magyarázatra, hogy a próbafeltárásnak köszönhetıen a teljes beruházás mind idıben, mind anyagiakban tervezhetıbbé, kiszámíthatóbbá válik. A kogens rendelkezéstıl azonban a Hivatal diszkrecionális jogkörében eltérhet, hiszen ha teljesen ismert a feltárandó lelıhely régészeti fedettsége (pl. a lelıhely közvetlen környezetében már volt feltárás, illetve más írásos, képi, térképi, mőszeres dokumentáció alapján) akkor nincs szükség próbafeltárásra, elvégezhetı a megelızı feltárás. A törvényben lényeges változás a korábbiakhoz képest a régészeti megfigyelés intézménye. A régészeti megfigyelés már a régészeti érintettség mértékének meghatározását követı lehetıség (szintén a megelızı feltárás keretei között), melyet a Hivatal külön jogszabályban meghatározott esetekben írhat elı. Jellemzıen ilyen intézkedésre - a régészeti érintettség mértékének meghatározását követıen - akkor kerülhet majd sor, ha a rendelkezésre álló adatok alapján feltételezhetı, hogy az adott régészeti lelıhelyen a régészeti örökség elemei különbözı okok miatt részlegesen, kevéssé vagy egyáltalán nem fordulnak elı. Ezen esetekben a régész a terepen figyelemmel kíséri a munkálatokat, és elvégzi a szükséges régészeti szakfeladatokat, az esetlegesen észlelhetı régészeti jelenségek dokumentálását, ezáltal a beruházás régészeti tevékenységre fordítandó összege, illetve a régészeti beavatkozás ideje szintén számottevıen csökkenthetı. Szintén új elemként kerül bevezetésre a feltárások önkéntes finanszírozásának módja, ami a régészeti lelıhelyen kívüli földmunka esetén a megelızı feltárásra vonatkozó szerzıdéskötés [Kötv. 22. § (3) bek.] szerinti önkéntesen vállalt lehetıség. A változtatásnak az a célja, hogy kiküszöbölhesse az esetleges mentı feltárás okozta késedelmeket. Ez a rendelkezés különösen az ország számára kiemelkedı jelentıséggel bíró infrastrukturális beruházások (pl. autópálya-beruházások) esetén jelenthet elınyt, mivel itt valószínősíthetı leginkább a mentı feltárások olyan nagyarányú mértéke, ami a beruházás nem kívánatos elhúzódását eredményezheti. A régészeti örökség feltárt emlékei közül bizonyos elemek a régészeti ásatás során feltárásra kerülnek, a feltárás után megırzendı nyomuk nem marad. Más esetekben maradandó anyagból épített emlékek kerülnek feltárásra. Mentı feltárás
24. § (1) A régészeti emlékek és leletek elıkerülése esetében is törekedni kell a régészeti örökség elemeinek helyszíni megırzésére. (2) Ha régészeti feltárás esetén kívül régészeti emlék, illetıleg lelet kerül elı, a felfedezı (a munka felelıs vezetıje) köteles a) a tevékenységet azonnal abbahagyni, és az illetékes múzeum nyilatkozatának kézhezvételéig szüneteltetni, b) a helyszín és a lelet ırzésérıl - a felelıs ırzés szabályai szerint - a jegyzı vagy az illetékes múzeum, vagy a hatóság intézkedéséig gondoskodni. (3) Az emléket vagy leletet az illetékes települési önkormányzat jegyzıjének haladéktalanul be kell jelenteni. E kötelezettség a felfedezıt, az ingatlan tulajdonosát, az építtetıt és a kivitelezıt egyaránt terheli. (4) A jegyzı a bejelentés alapján köteles az illetékes múzeumot és a tevékenység jellege szerint illetékes hatóságot haladéktalanul értesíteni. (5) Az illetékes múzeum köteles a helyszínt, illetıleg a leleteket haladéktalanul megvizsgálni és a tevékenység folytatásának feltételeirıl - a hozzá érkezett bejelentéstıl számított - 24 órán belül írásban nyilatkozni, és a nyilatkozatot egyidejőleg a hatóságnak is megküldeni. (6) Amennyiben az illetékes múzeum nyilatkozata alapján a további tevékenység a régészeti emléket, illetıleg az elıkerült régészeti leletet nem veszélyezteti, az nyomban folytatható. (7) Ha a múzeum nyilatkozata alapján a régészeti emlék vagy a lelet veszélyeztetése nélkül a tevékenység még részlegesen sem folytatható, a tevékenység jellege szerint illetékes hatóság köteles annak folytatását azonnali hatállyal megtiltani és legfeljebb 30 napra felfüggeszteni, és intézkedésérıl a hatóságot értesíteni. (8) A múzeum köteles a mentı feltárást haladéktalanul megkezdeni, és folyamatosan - az elvárható ütemben végezni, az elıkerült régészeti leletet ideiglenesen elhelyezni. A mentı feltáráshoz feltárási engedély nem szükséges. (9) Ha a mentı feltárást nem lehet 30 nap alatt elvégezni, a hatóság ideiglenesen védetté nyilváníthatja a földterületet. Ennek hiányában a munka folytatható. 25. § A mentı feltárást végzı múzeum jogosult a leletmentésre fordított költségeinek megtérítésére, amennyiben az állam nem mond le javára a régészeti leletek tulajdonjogáról. A költségek iránti igényt a hatósághoz kell benyújtani. 26. § A korábban ismeretlen, régészeti nyilvántartásban nem szereplı régészeti lelıhely, illetve lelet feltáráson kívüli felfedezıje vagy bejelentıje anyagi elismerésben részesíthetı. E törvényhelyek azt az eljárást szabályozzák, amikor régészeti emlékek és leletek véletlenszerően kerülnek elı, tehát nem a régészeti feltárás során. Ez esetben a felfedezı köteles az ott végzett tevékenységet leállítani és az illetékes múzeum nyilatkozatáig szüneteltetni, a felelıs ırzés szabályainak megfelelıen gondoskodni a helyszín és a lelet ırzésérıl, továbbá a települési önkormányzat jegyzıjének haladéktalanul bejelenteni. Az illetékes múzeum a jegyzı értesítése alapján haladéktalanul megvizsgálja a helyszínt és 24 órán belül írásban nyilatkozik. A nyilatkozat alapján vagy folytatható a korábbi tevékenység, mert az nem veszélyezteti a leletet, vagy kezdeményezi a tevékenység felfüggesztését. Ez utóbbi esetben az illetékes hatóság azonnal megtiltja és legfeljebb 30 napra felfüggeszti az ott folytatott tevékenységet. A múzeum azonnal megkezdi a mentıfeltárást, és folyamatosan végzi az elıkerült lelet ideiglenes elhelyezése mellett, ehhez feltárási engedély nem szükséges. Ha a mentıfeltárást nem lehet 30 nap alatt elvégezni, a Hivatal védetté nyilváníthatja a földterületet, ha ez nem történik meg az ott végzett munka folytatható. A múzeum a leletmentésre fordított költségeinek megtérítését kérheti, amennyiben az állam nem mond le a javára a leletekrıl. A felfedı pedig anyagi elismerésre jogosult. Ezt a 93. §-ban kapott felhatalmazás alapján a miniszter rendeletben szabályozza.
A LELİHELYEK FELTÁRÁST KÖVETİ VÉDELME 27. § (1) A feltárást végzı köteles a feltárás során a régészeti örökség elemeinek ırzését biztosítani. A feltárás befejezésével egyidejőleg gondoskodni kell a régészeti örökség feltárt elemeinek megfelelı védelmérıl, állapotának stabilizálásáról és további fenntartásáról. (2) Az állapotváltozással járó felmérési, vizsgálati, kutatási munkák elvégzését követıen az eredeti állapotot vissza kell állítani, kivéve, ha a kutatást a régészeti emlék bemutatása követi. A régészeti feltárást követı visszaállítás célja, hogy a feltárás után ne maradjon a terület és a feltárt emlék védelem nélkül. A feltárás befejezésével egyidejőleg gondoskodni kell a védelemrıl is. Lényegi szempont az élet- és balesetveszély-elhárítás, továbbá - ha a régészeti emlék bemutatását nem teszi semmi szükségessé, és teljes feltárás történt - a terület használatba való visszaadása. (3) A régészeti emlékek megırzésérıl - a feltárás eredményének, a terület adottságainak, illetıleg a tervezett fejlesztés, beruházás mőszaki tartalmának ismeretében - külön jogszabályban meghatározott esetekben a hatóság az (1) és (2) bekezdésben foglaltaktól eltérıen is rendelkezhet.
2. Fejezet MŐEMLÉKVÉDELEM ÁLTALÁNOS FELADATOK 28. § A mőemlékvédelem feladata: a) a mőemléki értékek felkutatása, tudományos kutatása, értékelése és számba vétele, dokumentálása, nyilvántartása, védetté nyilvánítása és a védendı mőemléki területek meghatározása, b) a mőemlékek és környezetük fenntartása, helyreállítása, védelme, valamint eszmei értékükkel összhangban álló hasznosításuk biztosítása, c) a mőemléki szempontból védett területek fenntartását, fejlesztését és az értékvédelmét szolgáló kezelése összhangjának megteremtése, d) tudományos alapkutatások és kutatások, oktatás, ismeretterjesztés. Az értékvédelmi indíttatású szabályozás mőemlékvédelemre vonatkozó általános céljait deklarálja ez a paragrafus.
VÉDETTÉ NYILVÁNÍTÁS 29. § (1) A mőemléki értékek védetté nyilvánítása a hatóságnál kezdeményezhetı. (2) A védetté nyilvánítás elıkészítését a hatóság folytatja le, ennek során értesíti: a) a védelemre javasolt ingatlan tulajdonosát; b) a területen található közmővek és egyéb létesítmények tulajdonosait; c) az ingatlan fekvése szerinti települési és megyei (fıvárosi) önkormányzatot; d) az illetékes építésügyi hatóságot; e) más jogszabály alapján is védett vagy védendı érték esetében a hatáskörrel bíró illetékes hatóságot (pl. a természetvédelmi hatóságot); f) a védetté nyilvánítás kezdeményezıjét. (3) A védelem alá vonni tervezett mőemléki jelentıségő területen és mőemléki környezetben álló ingatlanok tulajdonosait a védetté nyilvánítás elıkészítésének megindításáról a hatóság megkeresésére az érintett ingatlan fekvése szerinti települési önkormányzat a helyben szokásos módon (hirdetmény útján) értesíti.
Elıvédelem 30. § (1) A hatóság az általa meghatározott mőemléki értékeket elıvédelem céljából listára veszi. A listára vételre a mőemlékek e törvényben elıírt tudományos felkutatási, feltárási, számbavételi kötelezettségének teljesítését szolgáló munkálatok alapján, az együttmőködésre vonatkozó rendelkezések betartásával kerül sor. (2) A hatóság a listára vételrıl határozatot hoz, amelyet megküld a 29. § (2) bekezdésében megjelölteknek. (3) A listára vett mőemléki értéken tervezett a) építési engedélyköteles, b) telekhasznosítási és telekalakítási célú, valamint c) a hatóság a listára vételrıl szóló határozatában meghatározott beavatkozást annak megkezdése elıtt 90 nappal a hatóságnál be kell jelenteni. (4) Azonnali beavatkozást igénylı helyzetekben, különösen az élet- és vagyonbiztonságot közvetlenül veszélyeztetı esetekben, a beavatkozást a veszély elhárítását követıen haladéktalanul be kell jelenteni. (5) A hatóság a bejelentés alapján intézkedik a mőemléki érték: a) ideiglenes védelem alá helyezésérıl, vagy b) a listáról való törlésérıl. A listára vételrıl, illetve a listáról való törlésrıl szóló határozat bírósági felülvizsgálatának nincs helye. A mőemlékek védetté nyilvánítása tekintetében a törvény az eddig hatályoshoz viszonyítva két lényeges változtatást tesz: A védetté nyilvánítási eljárást a hatósági feladatok közül kiemeli, és - a mőemlékvédelmi munka szakmai logikájához igazodva - a mőemlékvédelem általános feladatai közé sorolja. A mőemlékvédelem ugyanis - a 28. §-ból is kitőnıen - két nagy feladatkörbıl tevıdik össze: a mőemléki értékek megállapításából, és a
mőemléki érték fennmaradásának biztosításából. A védetté nyilvánítás a mőemléki érték megállapítását célzó szakmai feladatsor utolsó fázisa, amelyben a tudományos kutatás és összehasonlító értékelés alapján megállapítást nyer, hogy a szóban forgó mőemléki érték országos jelentıséggel bír, és ezért védetté nyilvánítása indokolt. Ennélfogva helye a mőemlékvédelem általános, nem pedig hatósági feladatai között van, mivel utóbbi a védett értékek fennmaradásának biztosítását hivatott ellátni. Új elemként bevezeti a listás védelem fogalmát. A listás védelem bevezetése egyik eszköze azon célkitőzés megvalósításának, hogy a mőemléki értékek minél tágabb köre legyen - a fennmaradás biztosítása érdekében - a mőemlékvédelem látókörében. (A másik eszköz a helyi védelem központi nyilvántartása, amelyrıl a törvény 93. §-a rendelkezik.) A listás védelem közvetlen célja, hogy a veszélyeztetett mőemlékállománynak fennmaradási esélyt biztosítson. A jelenleg hatályos törvény erre csak az ideiglenes védettség lehetıségét nyújtja, amely csak egyegy mőemlék esetében és krízishelyzetben alkalmazható eljárás. A listás védelemmel mód nyílik arra, hogy veszélyeztetett mőemlékcsoportokat (pl. a közelmúlt építészeti öröksége, potenciális ipari mőemlékek) egyszerősített eljárással gyorsan védelemben lehessen részesíteni. Olyan hatásos értékvédelmi eszköz, ami egyúttal csökkenti az ideiglenes védelem kimondásából adódó konfliktusos helyzetek számát. Ugyanakkor elengedhetetlen értékvédelmi eszköz is, mivel a teljes mőemléki értékfeltárás Magyarországon több évtizedes munkát igényel, s a napról-napra változó gazdasági-társadalmi környezetben a jelenlegi törvény adta keretek között az egyre növekvı építési kedvvel nem lenne képes lépést tartani.
Az ideiglenes védettség 31. § (1) A hatóság: a) a mőemléki védelemre javasolt ingatlant (területet), illetve a listára vett mőemléki értéket a védetté nyilvánítás elıkészítésének megindításával egyidejőleg, vagy b) ha a mőemléki értéket megsemmisülés vagy értékeinek eltőnése fenyegeti, soron kívül legfeljebb egyéves idıtartamra ideiglenes védelem alá helyezheti, és a határozat fellebbezésre tekintet nélküli végrehajtását rendelheti el. (2) Az ideiglenes védelem indokolt esetben egyszer és legfeljebb további egy évre meghosszabbítható. (3) Az ideiglenes védelem alatt álló ingatlanokra - a 44. § (1) bekezdésének b) pontja és a 67. § (1) bekezdésének a) és b) pontjai, valamint a 68. § kivételével - a mőemlékekre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. (4) Az ideiglenes védelem megszőnik a határozatban megjelölt idıtartam elteltével, illetve a védetté nyilvánításról szóló rendelet hatálybalépésével. (5) Ha a hatóság a védetté nyilvánítás elıkészítése során megállapítja, hogy a védetté nyilvánítás nem indokolt, az ideiglenes védettséget meg kell szüntetni. Az ideiglenes védettség elrendelésérıl és megszüntetésérıl a 29. § (2) bekezdésében felsoroltakat értesíteni kell. Az ideiglenes védelem a veszélyhelyzetbe került örökségi elemek megóvásának egyik leghatásosabb, mással nem helyettesíthetı eszköze. Mivel az intézmény természeténél fogva csaknem minden esetben vitatott helyzetben kerül sor ennek az eszköznek az alkalmazására, a korábbi alkalmazási tapasztalatok alapján szükségesnek bizonyult a jogintézmény tartalmának egyértelmő meghatározása, egyszerre szolgálva ezáltal az örökségi értékek védelmét, és növelve a jogbiztonságot. A törvény ugyanakkor világossá teszi, hogy az ideiglenes védelem fennállása csak a szóban forgó mőemléki érték állagának megırzését, illetve az állagromlás megelızését szolgáló munkálatok (azaz legfeljebb a legsürgısebb állagvédelmi és szerkezethelyreállítási munkák) elvégzésére kötelezheti a tulajdonost, az ideiglenes védelem nem teszi lehetıvé a hatóság számára a teljes körő helyreállítás kikényszerítését.
A védettség létrejötte 32. § A mőemléki értékeket a miniszter a hatóság elıterjesztése alapján rendeletben nyilvánítja védetté. A rendeletnek tartalmaznia kell: a) a védetté nyilvánítás tényét, b) a védetté nyilvánított mőemléki értékeket, a védelem célját, c) a védelem fajtáját (mőemlék, védett mőemléki terület), d) az egyedileg védett ingatlanra (ingatlanrészre) vonatkozó, elıvásárlási joggal kapcsolatos rendelkezést, e) a mőemléknek a mőemlékvédelmi bírság szerinti számítási kategóriájába sorolását,
f) a mőemlék ingatlan (ingatlanrész) és a mőemléki terület meghatározását, az azonosításához szükséges helyrajzi adatokkal. 33. § Egyes jelentıs történeti és kulturális értékő, illetve veszélyeztetett helyzető mőemlékek és mőemlékegyüttesek fokozott védelmét biztosítani kell. Ezek közül az e törvény mellékletében egyedileg meghatározott mőemlékeket, illetve mőemlékegyütteseket kizárólagos állami tulajdonban kell tartani. Amennyiben tulajdonjoguk az ingatlan-nyilvántartásban nem az állam javára van bejegyezve, és az nem az ingatlan-nyilvántartás hiányosságának vagy jogszabálysértésnek az eredménye, a tulajdonjogot az állam javára meg kell szerezni. 34. § A mőemléket, valamint indokolt esetben fontosabb megközelítési pontjain a védett területet a hatóság a jellemzı adatokat ismertetı „Mőemlék” feliratú táblával jelöli meg.
A védettség megszüntetése 35. § (1) A védettség megszüntetésére akkor kerülhet sor, ha a) a védetté nyilvánított mőemlék megsemmisült, vagy b) a mőemléki jelentıségő terület, illetve a mőemlék a védelem alapját képezı értékeit helyreállíthatatlanul elvesztette, c) a védelem tárgya a mőemlék szakmai ismérveinek nem felel meg. (2) A védettség megszüntetésére irányuló eljárás esetén a védetté nyilvánításra vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelıen alkalmazni. Indokolt esetben a Hivatal legfeljebb egy éves idıtartamra ideiglenes védettséget mondhat ki egy ingatlanra vagy területre, és e határozatának azonnali végrehajtását rendelheti el. Ez egy esetben egy évre meghosszabbítható. Az ideiglenes védelem indokoltságát adhatja, ha megsemmisülés vagy értékvesztés fenyeget. Az ideiglenes védettség megszőnik akkor, ha védettség jön létre, vagy annak okai megszőnnek. Védetté nyilvánítani miniszteri rendeletben lehet mőemléki értéket. E törvény melléklete felsorolja azokat a kiemelt védettségő mőemlékeket vagy mőemlékegyütteseket, amelyeknek kizárólagos állami tulajdonba kerülése vagy maradása e törvény erejénél fogva megtörténik. Megszőnik a védettség, ha a mőemlék megsemmisül, vagy a védelem alapját képezı értékeit véglegesen elvesztette, vagy szakmailag nem indokolt a védelem alatt tartása.
A MŐEMLÉKVÉDELEM SAJÁTOS TÁRGYAI Történeti kertek 36. § (1) A történeti kert történeti vagy mővészeti értékkel bíró, önállóan vagy más mőemlékhez kapcsolódóan, illetve a történeti településszerkezet részeként megjelenı kertépítészeti alkotás, zöldfelület, illetıleg park. (2) A kiemelkedı jelentıségő történeti kert mőemlékké nyilvánítható. (3) A történeti kertet lehetıleg eredeti rendeltetésének megfelelıen, teljes eredeti területére kiterjedıen kell védelem alá helyezni.
Temetık és temetkezési emlékhelyek 37. § (1) Mőemléki védelemben kell részesíteni azokat a temetıket és temetkezési emlékhelyeket vagy a temetıknek azokat a részeit, amelyek mőemléki értékei a magyar történelem, a vallás, a kultúra és mővészet sajátos kifejezıi, illetve emlékei. (2) Mőemléki védelemben részesíthetı: a) a temetı egész területe; b) a temetı körülhatárolt területrésze; c) a síremlék, síremlékcsoportok, sírépítmények; d) a temetı egyéb építménye, tartozéka, illetve eleme. (3) Mőemléki védelem alatt álló temetı, temetkezési emlékhely, illetve azok részei felszámolására engedély nem adható.
Mőemléki területek
38. § Történeti tájként kell mőemléki védelemben részesíteni az ember és a természet együttes munkájának eredményeként létrejött olyan kulturális (történeti, mőemléki, mővészeti, tudományos, mőszaki stb.) szempontból jelentıs, részlegesen beépített területet, amely jellegzetessége, egységessége révén topográfiailag körülhatárolható egységet alkot. 39. § (1) Mőemléki jelentıségő területként kell védeni a település azon részét, amelynek a jellegzetes, történelmileg kialakult szerkezete, beépítésének módja, összképe, a tájjal való kapcsolata, terei és utcaképei, építményeinek együttese összefüggı rendszert alkotva - mőemléki védelemre érdemes módon - fejezi ki az azt létrehozó közösség építészeti kultúráját. (2) Ha a települési önkormányzat rendeletével jóváhagyott helyi építési szabályzattal vagy szabályozási tervvel (a fıváros esetében szabályozási kerettervvel) érintett terület utóbb válik mőemléki jelentıségő területté, úgy a védettséget kihirdetı miniszteri rendelet hatálybalépésétıl számított 6 hónapon belül a helyi építési szabályzatban, szabályozási tervben (a fıváros esetében szabályozási kerettervben) a védettség tartalmának megfelelı változtatásokat át kell vezetni. 40. § A védetté nyilvánított mőemlékkel vagy mőemléki jelentıségő területtel közvetlenül határos ingatlanok, a közterületrészek és a közterületrészekkel határos ingatlanok mőemléki környezetnek minısülnek. A védetté nyilvánításról szóló rendelet sajátos viszonyok esetén ettıl eltérıen is kijelölheti a mőemléki környezetet. A mőemlékvédelem sajátos tárgyai tekintetében a törvény a hatályos mőemléki törvényhez képest szerkezeti és tartalmi változtatást is eszközöl. Szerkezeti változást jelent, hogy a mőemlékvédelem sajátos tárgyai közé sorolja a védett területeket, amit az indokol, hogy valamennyi sajátos tárgy közös tulajdonsága, hogy a védelem területre vonatkozik. Tartalmi változás, hogy a romemlékek a mőemlékvédelem hatáskörébıl átkerülnek régészeti hatáskörbe. Új tartalmi elem a védett mőemléki területek körében a „történeti táj” (38. §) fogalmának a megjelenése. A történeti táj az örökségvédelmen belül új kategória, melyet az Európa Tanács 121. sz. az Európai Építészeti Örökség Védelmérıl szóló (ún. Granadai egyezmény 1985, hazai csatlakozás éve 1991) egyezménye ajánlja. A történeti táj a mőemlékvédelem körébe tartozik, mivel olyan beépített területeket érint, ahol az ember alkotta ingatlan elemek vagy azok egy része általában önmagában is mőemléki értéket képvisel, de ennek hiányában mőemléki érték adódhat kizárólag a beépítés és a környezet együtthatásából is. A mőemléki érték mindkét esetben csak a környezet kontextusában jelenik meg, és csak a teljes terület védelmével tartható fenn. 40/A. § A mőemlékvédelem sajátos tárgyai körében védelem alatt álló valamennyi ingatlan esetében biztosítani kell az építészeti, városépítészeti, valamint egyéb környezeti, természeti értékek fenntartható használatát és a hagyományos tájhasználat megırzését. A törvény több ponton módosítja a mőemlékvédelem sajátos tárgyaira vonatkozó elıírásokat is, mely alatt egyrészt az építményekhez hasonló „egyedi” védelem alá kerülı történeti kerteket, a temetıket/temetkezési helyeket érti, másrészt ide tartoznak a mőemléki terület mint győjtıfogalom alatt szereplı nem „egyedileg” védett értékek, úgymint a történeti tájak, a mőemléki jelentıségő területek, a mőemléki környezetek. A mőemléki értékek egyik kevéssé ismert területén - a történeti kertekre vonatkozóan - pontosítja a hatályos szabályozást az egyértelmő alkalmazhatóság érdekében. A történeti kertek belsı adottságaiból (mint például: élı alkotóelemek, nagy kiterjedés, változatos funkcionális részek), valamint sorsukból fakadó sajátosságaiból következı tényezık szabályozása az eredményes megóvásuk záloga. A törvény kiegészített szabályozási tartalommal - amely a meglévı normaszövegnél jobban igazodik az 1999. évi XLIII. törvény fogalomhasználatához is - a temetık mőemléki értékeinek teljességére (így a temetı egyéb építményeire, tartozékaira, illetve elemeire) vonatkozóan rögzíti a védelem lehetıségét. A Kötv. a mőemléki jelentıségő területek kapcsán gyakorlatilag annak meghatározását tartalmazta. A törvény - annak kiegészítéseként - ugyanakkor megteremti az általános közérdekbıl megvalósuló értékvédelem és a helyi szabályozás összhangba hozásának lehetıségét, illetve hatékony eszközét. A területi védelem világszerte erısödı tendenciáit figyelembe véve, a fenntartható és integrált szemlélető, az értékvédelemmel összhangba hozott fejlesztés alapjainak - hiányt pótló - kodifikálása elengedhetetlenül szükséges. Ez a megközelítés vonatkozik a „mőemlékvédelem sajátos tárgyai”-ként felsorolt védelmi kategóriákra. (Kötv. 40/A. §).
A MŐEMLÉKEK FENNTARTÁSA ÉS HASZNÁLATA A mőemlékek fenntartása
41. § (1) A mőemlék fenntartásáról, jó karban tartásáról a mőemlék tulajdonosa, vagyonkezelıje, illetve a tulajdonosi jogok gyakorlója, továbbá az egyes állami tulajdonban lévı vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvényben meghatározott ingyenes használója (a továbbiakban együtt: tulajdonos) e törvény szerint köteles gondoskodni. (2) A mőemlékeket épségben, jellegük megváltoztatása nélkül kell fenntartani. A fenntartási, jó karban tartási kötelezettség a mőemlékek esetében a rendeltetésszerő használathoz szükséges mőszaki állapot fenntartásán túlmenıen kiterjed az azok sajátos értékeit képezı építészeti, képzı- és iparmővészeti, valamint kertépítészeti alkotórészeire és tartozékaira, felszerelési tárgyaira. 42. § (1) Ha a mőemlék tulajdonosának személye, lakóhelye, tartózkodási helye ismeretlen, a mőemlék fenntartásáról - a tulajdonos költségére - a hatóság gondoskodik. (2) Az (1) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni akkor is, ha a mőemléki védettség alatt álló ingatlan tulajdonjogával összefüggésben per van folyamatban, és e miatt a mőemléket érintı, halaszthatatlan munkálatok elvégzése késedelemmel járhat. A fenntartás alapkötelezettsége - összhangban az épített környezet elemeinek fenntartására vonatkozó általános szabályozással, a korábban érvényben volt szabályozással, illetve az általános európai gyakorlattal - a mőemlék tulajdonosára hárul. A fenntartási kötelezettség - a mőemléki értékek sajátosságaiból következıen - a törvényben megfogalmazott teljes komplexitással érvényesítendı. Nem minden esetben lehet megelégedni a meglévı állapot fenntartásával, a mőemlékek védelmének lényeges eleme a mőemléki értékek érvényesülése is.
A mőemlékek használata 43. § (1) A mőemlékeket a mőemléki értékükhöz, jellegükhöz, történelmi jelentıségükhöz méltóan, a védett értékek veszélyeztetését kizáró módon kell használni, illetve hasznosítani. (2) A mőemlékek helyreállítása és használata során törekedni kell a történetileg összetartozó ingatlanokat, ingatlanrészeket egyesítı megoldásokra, továbbá a korábban - az eredeti mőemléki érték csorbításával - eltávolított, fellelhetı és azonosítható alkotórészek, tartozékok és berendezési tárgyak visszahelyezésére. (3) A mőemléki környezet területén minden változtatást, beavatkozást a mőemlék városképi, illetıleg tájképi megjelenésének és értékei érvényesülésének kell alárendelni. A mőemlékek használatának szabályai a jelenlegi szabályozáshoz hasonló határozottsággal és teljességre törekedve fogalmazzák meg az eredeti, illetve hagyományos eszmei jelentéstartalom és rendeltetés érvényre juttatásának követelményét. 44. § (1) Mőemlék bármely jogcímen való átruházásához, megterheléséhez, továbbá a vagyonkezelı kijelöléséhez vagy megváltoztatásához, illetve bármely jogügylethez, amelynek következtében az állam vagy önkormányzat tulajdonjoga megszőnik a mőemlék felett a) a miniszter jóváhagyása szükséges, ha a mőemlék az állam tulajdonában van; b) a hatóság jóváhagyása szükséges, ha a mőemlék az egyes állami tulajdonban lévı vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény alapján került önkormányzati tulajdonba, kivéve ha a hatóság a társasházzá alakításhoz korábban hozzájárult. (2) A hatóság jóváhagyása szükséges: a) mőemlék épület társasházzá alakításához; b) mőemlék ingatlant terhelı használati (szolgalmi) jog alapításához. (3) Jóváhagyás hiányában a jogügylet érvénytelen. (4) Amennyiben a mőemlék - az egyes állami tulajdonban lévı vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény alapján - az állami tulajdon fenntartása mellett az önkormányzat ingyenes használatába került, a fenti törvény 27. § (4) bekezdésében foglalt körülmények megváltozása, illetve az ott megadott feltételek nem teljesítése esetén a miniszter - a hatóság vagy az állami tulajdonú mőemlékek kezelésére kijelölt központi szervezet kezdeményezése alapján - jogosult az ingyenes használati jog felülvizsgálatára, illetve megvonására. A törvény korszerősíti az eljárást, csak ott hagyja a miniszteri jogkörét meg, ahol ezt az államháztartási törvény kifejezetten elıírja, a többi esetben leadja a jogkört a Hivatalhoz, amely a miniszter számára ügydarabonként eddig is szakmai javaslatot dolgozott ki. 45. § (1) A mőemlék egésze nem bontható le. (2) A mőemlék részleges bontása akkor engedélyezhetı, ha a) a mőemlék egyes részeinek, illetıleg szerkezeti elemeinek megmentése céljából szükséges,
b) a mőemlék helyreállításával kapcsolatban korábbi és jelentıs építési korszak maradványának bemutatását, vagy a mőemlék hiteles állapotát eltorzító idegen részek eltávolítását, illetve a mőszaki állagbiztosítás vagy életveszélyelhárítás érdekében szükséges elkerülhetetlen beavatkozásokat célozza, vagy c) mőemléken vagy mőemléki területen utólag létesített, mőemléki értékkel nem bíró építmény eltávolítását, vagy terepszint megváltoztatását célozza, d) a beavatkozás a mőemlék használata érdekében, a védetté nyilvánítást megalapozó mőemléki értékek sérelme nélkül megvalósítható. (3) Mőemlék ingatlanon telekalakítás - külön jogszabályban meghatározottak szerint - akkor engedélyezhetı, ha azzal a védett érték nem sérül.
3. Fejezet A KULTURÁLIS JAVAK VÉDELMÉRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK Általános védelem 46. § E törvény alapján a muzeális intézményekben, a levéltárakban, a közgyőjteményként mőködı kép- és hangarchívumokban - valamint a könyvtárakban muzeális dokumentumként - ırzött kulturális javak védettnek minısülnek. 46/A. § A 46. §-ban meghatározott kulturális javak védelmét szolgáló tevékenységekre, kezelési és nyilvántartási feladatokra, azok ágazati, valamint szakfelügyeletére külön jogszabályok vonatkoznak.
A kulturális javak védetté nyilvánítása 47. § (1) A kulturális örökség - a 46. § hatálya alá nem tartozó - pótolhatatlan és kiemelkedı jelentıségő javait, győjteményeit, azok megırzése érdekében a hatóság védetté nyilvánítja. (2) Nem lehet védetté nyilvánítani az a) alkotójuk tulajdonában levı, b) az országba visszaviteli kötelezettséggel (kiállítás, tudományos vizsgálat stb. céljából) behozott, valamint c) az Ltv. 33. §-ának (2) bekezdésében felsorolt, d) 50 évnél nem régebben az ország területére került, magyar kultúrtörténeti vonatkozással nem rendelkezı kulturális javakat. A muzeális győjteményekben ırzött kulturális javak védelmét az ezekre az intézményekre vonatkozó elıírások biztosítják, a védetté nyilvánítás olyan kulturális javakra vonatkozik, amelyeket nem szakmai szabályok betartására kötelezett intézményekben ıriznek. A védetté nyilvánítás az örökségvédelmi hivatal által meghozott határozat alapján történik, melyeket a hivatal központilag nyilvántart. A védett kulturális javak jegyzéke nyilvános. Az alkotójuk tulajdonában lévı kulturális javak a szerzıi jogi törvény szabályozására tekintettel nem nyilváníthatók védetté. 48. § (1) A kulturális javak védetté nyilvánítására irányuló eljárást a hatóság indítja. (2) Az eljárás alá vont kulturális javak e törvény erejénél fogva ideiglenesen védettek, rájuk a védetté nyilvánított kulturális javakra vonatkozó elıírásokat kell alkalmazni. Az ideiglenes védettség az eljárás jogerıs befejezéséig áll fenn. Az eljárás azért indul hivatalból, hogy csak a valóban indokolt esetben folytassák le. Az eljárásba bevont kulturális tárgyra ugyanis a védetté nyilvánított kulturális javakra vonatkozó elıírásokat kell alkalmazni. Erre pedig azért van szükség, mert a védetté nyilvánítás jogerıre emelkedése hosszabb idıt vehet igénybe, fontos, hogy az eljárásba bevont tárgyat addig is az országban tartsuk és épségét megóvjuk. 49. § A védetté nyilvánító határozat az államigazgatási határozatokra vonatkozó általános elıírásokon kívül tartalmazza: a) a védetté nyilvánított kulturális javak azonosításra alkalmas leírását, védetté nyilvánított győjtemény esetén a tárgyak leltárjegyzékét; b) a tulajdonos nevét és címét; c) a védetté nyilvánított kulturális javak, győjtemények ırzésének helyét;
d) a védettséggel kapcsolatban a védetté nyilvánított kulturális javak (győjtemény) elhelyezésével, ırzésével és kezelésével kapcsolatos feltételeket; e) a kulturális javak örökségvédelmi bírságolási kategóriába történı besorolását. Az 1997. évi CXL. törvényben nem szerepel az, hogy az általános elıírásokon kívül mit tartalmazzon a védetté nyilvánító határozat. Ezt azért fontos törvényben kimondani, mert az ezekben az adatokban bekövetkezett változásokra vonatkozóan bejelentési kötelezettsége van a kulturális tárgy tulajdonosának, melynek elmulasztása szankciókat von maga után.
Védetté nyilvánított kulturális javak védettségének megszüntetése 50. § A hatóság a kulturális javak védettségét megszünteti, ha a) a védetté nyilvánítás indokai nem állnak fenn; b) a védett győjteménybıl vagy tárgyegyüttesbıl kikerült tárgy esetében akkor, ha annak egyedi jelentısége a védettség fenntartását nem indokolja; c) a tárgy megsemmisült. A Hivatal a védettség megszüntetését is szakértıi vélemény alapján mondja ki.
A védetté nyilvánított kulturális javakkal kapcsolatos különleges elıírások 51. § (1) Védetté nyilvánított kulturális javak tulajdonjogát átruházni csak írásbeli szerzıdés alapján lehet. (2) Védetté nyilvánított győjteményhez tartozó tárgy vagy védetté nyilvánított tárgyegyüttes bármely darabjának elidegenítéséhez vagy ırzési helyének 90 napot meghaladó megváltoztatásához a hatóság elızetes hozzájárulása szükséges. (3) Védetté nyilvánított kulturális javak bírósági vagy közigazgatási hatósági eljárás során történt zár alá vételérıl (foglalás, bőnügyi zárlat stb.), valamint a tárgy tulajdonjogát érintı egyéb körülményekrıl (zálogszerzıdés, öröklési szerzıdés stb.) a hatóságot értesíteni kell. (4) Ellenérték mellett történı tulajdonátruházás esetén az államot elıvásárlási jog illeti meg. Az állam elıvásárlási jogát a hatóságon keresztül gyakorolja. A Hivatal védetté nyilváníthat győjteményt, mint egységes egészet. A védettség a győjtemény minden egyes darabjára kiterjed. A védett győjteményhez tartozó tárgy bármilyen módon történı elidegenítése csak a Hivatal elızetes hozzájárulásával lehetséges. A Hivatal szakértıi vélemény alapján dönt az elidegenítés engedélyezésérıl. Joga van az ez irányú kérelmet elutasítani, ha az elidegenítés a védett győjteményt jelentısen csorbítaná, illetve a védelem indoka jelentısen csökkenne vagy megszőnne. A Hivatal védetté nyilváníthat kulturális tárgyegyüttest, mint egységes egészet. A védettség a tárgyegyüttes minden egyes darabjára, illetve elemére kiterjed. A védetté nyilvánított tárgyegyüttes bármelyik darabja csak a Hivatal elızetes hozzájárulásával idegeníthetı el. A fizikailag egybeépített vagy egymáshoz kapcsolódó darabokról, ill. elemekbıl álló tárgyegyüttes nem bontható meg, annak darabja nem idegeníthetık el. A más jellegő tárgyegyüttesbıl történı elidegenítést a Hivatal megtilthatja, ha az elidegenítéssel a védettség indoka jelentısen csökkenne vagy megszőnne. A Hivatal dönt arról is, ha az elidegeníthetı tárgy védettsége megszőnik vagy a tárgy egyedileg védett marad. 52. § (1) A védetté nyilvánított kulturális javak tulajdonosa (birtokosa) köteles a javakat épségben fenntartani, ırzésükrıl, szakszerő kezelésükrıl és megóvásukról gondoskodni. (2) A védetté nyilvánított kulturális javakat, illetıleg a védetté nyilvánító határozatban foglaltak betartását a hatóság a tárgy ırzési helyén jogosult ellenırizni. (3) A védetté nyilvánított kulturális javakkal kapcsolatos - a 49. § b), c) pontjában meghatározott - adatokban bekövetkezett változásokat a tulajdonos (birtokos) haladéktalanul, de legkésıbb a tudomására jutástól számított 8 napon belül köteles bejelenteni a hatóságnak. (4) A védetté nyilvánított kulturális javak kereskedelmi forgalomban - így különösen árverésen - történı átruházása esetén a (3) bekezdés szerinti bejelentésre a kereskedı és a tulajdonos is köteles. Ez a rendelkezés irányadó abban az esetben is, ha a védettség ténye késıbb jut a tulajdonos (birtokos) tudomására. 53. § A védetté nyilvánított kulturális javak tulajdonosait kötelezettségeikre tekintettel a külön jogszabályban meghatározott támogatások és kedvezmények illetik meg. A kedvezmények lehetnek természetbeni vagy pénzbeli juttatások, melyeket a kulturális tárca költségvetésében lehet tervezni: pl. restaurálás támogatása, kiállítás rendezésének, katalógus kiadásának
támogatása stb. Továbbá adó- és illeték kedvezmények biztosítása, melyet az EU adókedvezmény rendszeréhez hasonlóan lenne célszerő kialakítani.
A kulturális javak külföldre történı kivitele 54. § A kulturális javakat - ha az európai közösségi jog másképp nem rendelkezik - csak az e törvényben meghatározottak szerint lehet az ország területérıl kivinni. A kulturális javak megırzéséhez szükséges források hiánya és a háborús pusztítások mellett „elıkelı” helyet foglal el a kulturális örökséget veszélyeztetı tényezık között a mőtárgyak „illegális forgalmazása”. Növeli a mőtárgyak, régészeti leletek értékét és kelendıségét, hogy korlátozott számban léteznek, s a források bizonyos idı múltán kimeríthetık. Minthogy a kulturális javak vándorlása a kereslet kínálat törvényszerőségének megfelelıen történik, a törvényesen felállított akadályokat az illegális forgalom határokat nem ismerve lépi át. Ezen a területen az egyes államok nemzetközi összefogás nélkül nem lehetnek eredményesek. Ebben az esetben is a gazdag örökséggel, ámde kevés gazdasági erıforrással rendelkezı országok a legkiszolgáltatottabbak. A tiltott kereskedelem az 1960-70-es években kezdett komoly méreteket ölteni. Ekkor alkotta meg az UNESCO a kulturális örökség védelmét szolgáló második nemzetközi egyezményt, az 1970. évi Párizsi Egyezményt, amely a kulturális javak illegális forgalmát kívánja visszaszorítani. Ez az Egyezmény elıírja a tagállamoknak, hogy szabályozzák a kulturális javak kivitelét. A lopott vagy jogtalanul külföldre vitt kulturális javak nemzetközi visszaadásáról szóló UNIDROIT Egyezményt hazánk 1995. június 24-én írta alá és 1997. december 18-án ratifikálta. Ez az Egyezmény szigorúbb elıírásokat tartalmaz a jóhiszemőség bizonyítására, valamint különleges védelmet nyújt a kulturális javak legveszélyeztetettebb fajtáinak. Az Európai Unió, amely a tagországok közötti teljes szabad kereskedelem létrehozása céljából jött létre, megengedi, hogy a tagállamok továbbra is korlátozzák a nemzeti kulturális örökségük részét képezı kulturális javak kivitelét országuk területérıl saját nemzeti törvényeik szerint (Római Szerzıdés 36. Cikke). Ezeket a nemzeti törvényeket a többi tagállamnak is figyelembe kell venni. A „történeti, régészeti, mővészeti nemzeti kincsnek” minısülı kulturális javaknak valamelyik tagállamból a másik tagállamba történt jogellenes kiszállítás esetén vissza kell szolgáltatni. Az Európai Unió az európai kulturális örökség védelmében közösségi jogszabályban rendelkezik arról, hogy mely kulturális javak nem hagyhatják el engedély nélkül az Unió külsı határát.
Engedély nélkül kivihetı kulturális javak 55. § Amennyiben az európai közösségi jog másképp nem rendelkezik, a hatóság engedélye nélkül vihetık ki az országból: a) a 47. § (2) bekezdésének b)-c) pontjaiban meghatározott kulturális javak; b) élı alkotók mővei, kivéve a muzeális intézmény győjteményében nyilvántartásba vett, illetıleg védetté nyilvánított alkotásokat; c) az 50 évnél nem régebbi kulturális javak, az 59. § (1) bekezdésének a)-c) pontjában megjelöltek kivételével. Az engedély nélkül kivihetı kulturális javak kategóriáinak meghatározása a nemzetközi gyakorlatnak felel meg. Több ország azonban az élı alkotók mőveinek engedély nélküli kivitelét az alkotó halála utáni idıszakra is (10 vagy 20, vagy annál több év) kiterjeszti. Magyarországon az elmúlt évtizedekben több életmő jelentıs része hagyta el az országot véglegesen az alkotó halálát követı években. Ezért Magyarországon célravezetıbb az alkotó halála után a kiviteli engedélyezési kötelezettséget fenntartani.
Kiviteli engedélyezési eljárás 56. § Az 55. §-ban megjelölteken kívül kulturális javak - véglegesen vagy ideiglenesen - csak a hatóság engedélyével vihetık ki az országból. 57. § (1) A kiviteli engedély iránti kérelmet a tulajdonosnak a külön jogszabályban megjelölt közgyőjtemény szakvéleményével együtt a hatóságnál kell benyújtania. (2) A kiviteli engedély tartalmazza a külföldre történı kivitelre engedélyezett tárgy azonosításra alkalmas adatait. (3) A kiviteli engedélyt a kiállítástól számított egy éven belül lehet felhasználni, az engedélyt meghosszabbítani nem lehet.
(4) A kiviteli engedély nem helyettesíti a kulturális javak külföldre történı kiviteléhez szükséges egyéb engedélyeket. (5) A kiviteli engedélyezési eljárás részletes szabályait külön jogszabály határozza meg. 58. § A hatóság a kiviteli engedély alapjául szolgáló, a kérelemnek helyt adó határozatot azonnal végrehajthatóvá nyilváníthatja. A Hivatal a nemzetközi egyezményekkel és az EU jogszabályokkal összhangban egységes elvek alapján dönt, egységes nyilvántartást vezet, egységes biztonsági engedélyezési őrlapot használ. Ez a központi hatóság lesz az, amely az EU jogszabályok által elıírt kötelezettségeket végzi, végrehajtja. Az 1997. évi CXL. törvény 20. § (1). bekezdésben leírtaktól eltérıen a kiviteli engedélyezési eljárás nem a kérelemnek a közgyőjteményeknél történı benyújtásával kezdıdik, hanem, az államigazgatási eljárás szabályainak megfelelıen, a Hivatalban. A szakértıi véleményt a kérelmezınek a külön jogszabályban megjelölt közgyőjteményektıl az engedély iránti kérelem benyújtása elıtt kell megszereznie. A jelen tervezetbıl már kimarad a fotó csatolásának kötelezettsége, mert az azonosításra alkalmas adatok közé ez is beleértendı. Vannak olyan kulturális javak, amelyekrıl nem szükséges fotót benyújtani, pl. iratok, könyvek. A kiviteli engedély érvényességi ideje az EU jogszabályban meghatározott idıtartammal egyezik. Az érvényességi idı lejárta után az engedélyt nem lehet meghosszabbítani, szükség esetén új kérelmet kell benyújtani. A határozatnak az államigazgatási eljárás szabályai szerinti jogerıre emelkedése szükségtelenül és indokolatlanul akadályozná a kulturális javak kivitelének folyamatát.
Végleges kiviteli engedély 59. § (1) A (2) bekezdésben meghatározott kivételekkel nem adható végleges kiviteli engedély a) a 46. §-ban megjelölt javakra; b) az e törvény alapján védetté nyilvánított tárgyakra; c) a miniszter által kiviteli tilalom alá sorolt tárgyakra; d) a Magyarország területérıl származó régészeti leletekre; e) a mőemlékek, valamint a kulturális javak alkotórészeire, tartozékaira; f) a kiemelkedı kulturális értéket képviselı ásványtani és ıslénytani leletekre. (2) Az (1) bekezdés a) pontjában megjelölt javakra akkor adható végleges kiviteli engedély, ha a kulturális javak külföldi cseréje a nemzeti kulturális érdeket, illetıleg muzeális intézmények, közgyőjtemények, egyházak győjteményi érdekét szolgálja. Az e törvény alapján védettnek minısülı kulturális javakra nem adható végleges kiviteli engedély. 60. § A kulturális javak végleges kivitelére vonatkozó eljárást a hatóság felfüggeszti, ha a kiviteli engedélyezésben szereplı tárgy védetté nyilvánítását kezdeményezték.
Ideiglenes kiviteli engedély 61. § (1) Ideiglenes kiviteli engedély akkor adható, ha a tárgy kivitele nem veszélyezteti a kulturális érdekeket és a tárgy biztonságát. (2) A 46. § hatálya alá tartozó, illetve a védetté nyilvánított kulturális javak ideiglenesen akkor vihetık ki az országból, ha a kivitel kulturális vagy tudományos célt szolgál. (3) Ideiglenes kiviteli engedély a 46. § hatálya alá tartozó és a védetté nyilvánított kulturális javak vonatkozásában csak állami garancia, érvényes biztosítási szerzıdés vagy ezeknek megfelelı egyéb kötelezettségvállalás esetén, legfeljebb az azokban meghatározott idıtartamra adható. A mőkereskedelmi piacon érintettek részérıl fogalmazódott meg az az igény, hogy azon mőtárgyak (újra)kivitelét, amelyeket csak a közelmúltban hoztak be az országba, ne lehessen megtiltani. Mivel a rövidebb idı óta Magyarországon lévı és magyar vonatkozással nem rendelkezı mőtárgyak általában még nem képezik a magyar kulturális örökség részét, így az örökségvédelem érdekei sem sérülnek. Védetté nyilvánított győjtemény vagy tárgyegyüttes esetében elıfordulhat, hogy a tulajdonos a tárgyak egy részét elszállítja. Eddig ez bejelentési kötelezettséget vont maga után. Összetartozó tárgyak, vagyis a győjtemény illetve a tárgyegyüttes egységének ilyen formán történı megbontása azonban ellentétes az örökségvédelem érdekeivel, de magával a győjtemény és a tárgyegyüttes fogalmával is. A törvény ezért az ırzési hely 90 napot meghaladó megváltoztatását a Hivatal engedélyéhez köti.
A törvény a Kötv. 52. § (3) bekezdésének pontosításán túlmenıen a tulajdonos és a mőkereskedı kötelezettségévé teszi kereskedelmi forgalomban történı értékesítés során a Kötv. szerinti bejelentést, biztosítva ezzel védetté nyilvánított kulturális javak esetén a Hivatal információszerzésének hatékonyabb lehetıségét. A törvény erejénél fogva védett (azaz közgyőjteményi) és a védetté nyilvánított mőtárgyak esetében feltétlenül indokolt, hogy az ideiglenes kiviteli engedély továbbra is csak a biztosítás idıtartamára legyen kiadható, a nem védett tárgyak esetében ez azonban esetenként mérlegelendı. Ez utóbbinak gyakori példája a hosszabb-rövidebb idıre (pl. diplomáciai szolgálatra, vendégszereplésre vagy oktatási céllal és tanulmányok folytatására) kiutazó személyek esete, akik a kulturális javak körébe tarozó, de nem védett személyes tárgyaikat kívánják magukkal vinni. Ilyenkor nem szükséges a biztosítást megkövetelni. A biztosítási szerzıdés kötelezıvé tétele nem minden esetben indokolt, hiszen nincs összhangban az EU tagállamai által kimunkált új biztosítási módok bevezetésével. Az EU tagállamaiban a kulturális javak mind több ember számára történı elérhetése céljából akár a kereskedelmi biztosítás megszüntetését is tervezik, a francia és a holland múzeumok saját mőtárgyaikat is biztosítás nélkül kölcsönzik már, az állami kezességvállalás (kiállítási garancia) az újonnan bevett gyakorlat. Az UNESCO által a tagállamok számára modellként közreadott kiviteli engedélyezési dokumentum sem tartalmaz biztosításra vonatkozó rubrikát, a biztosítást kifejezetten nem tekintik a kiviteli engedélyezés releváns részének. A módosítás az ügyfelek számára a kiviteli engedélyezési eljárásban jelentıs egyszerősítést és költségmegtakarítást eredményez.
III. Rész A HATÓSÁG FELADATAI 62. § A hatóság feladata a kulturális örökség elemei megırzésének, fenntartható használatának elısegítése és támogatása. Ennek érdekében ellátja: a) országos illetékességgel az e törvényben, valamint a külön jogszabályokban meghatározott hatósági feladatokat; b) az örökségvédelmi felügyeleti feladatokat; c) az e törvényben meghatározott tudományos feladatokat illetıleg azok koordinálását; valamint d) egyéb, hatáskörébe utalt feladatokat. 63. § (1) (2) A hatóság engedélyezi a következı, egyébként építési vagy más hatósági engedélyhez nem kötött tevékenységeket: a) a védetté nyilvánított régészeti lelıhelyeken végzendı, 30 cm mélységet meghaladó földmunkával járó, illetıleg a terület jellegét veszélyeztetı, befolyásoló változtatás; b) régészeti lelıhelyen 30 cm mélységet meghaladó tereprendezési munkák; c) a védetté nyilvánított kulturális örökségi elem jellegét és megjelenését érintı munkák, tevékenységek; d) reklámok mőemléken történı elhelyezése; e) a mőemlék falfelületeinek vagy szerkezeteinek, továbbá alkotórészeinek és tartozékainak tudományos vagy mőszaki célú kutatására, feltárására irányuló munkák; f) a mőemlék funkciójának, használati módjának megváltoztatása; g) mőemlékhez tartozó ingatlanterületen fa kivágása, telepítése, tereprendezés; h) mőemlék egyes részeinek, illetve szerkezeti elemeinek elmozdítása, illetıleg szabadtéri múzeum keretében készülı rekonstrukcióba történı beépítése; i) a mőemlékekkel és a védetté nyilvánított kulturális javakkal kapcsolatos megóvási (konzerválási), restaurálási vagy átalakítási munkák; j) a mőemlék jellegét és megjelenését befolyásoló fényforrás elhelyezése, illetve üzemeltetése; k) e törvényben meghatározott egyéb esetek. (3) Mőemlékvédelmi érdekbıl a hatóság a mőemlék felújítási, helyreállítási munkáinak engedélyezése során az országos építésügyi szabályoktól és a kötelezıen alkalmazandó nemzeti szabványoktól eltérhet. Az eltérés akkor engedélyezhetı, ha az alkalmazandó megoldás az élet- és vagyonbiztonság követelményeinek megfelel, vagy mindkettı más módon biztosítható. (4) (5) A hatóság az örökségvédelmi felügyelet keretében
a) figyelemmel kíséri a kulturális örökség elemei állapotát, valamint megfelelı használatát; b) a fenntartható, integrált szemlélető védelmet elısegítı tevékenységet végez; c) elısegíti az örökségvédelem érdekeit érintı szakmai és társadalmi együttmőködést. (6) A hatóság tudományos feladatainak körében gondoskodik a) a mőemlékek tudományos kutatásáról, b) az örökségvédelmi tevékenységet megalapozó tudományos-kutatói közremőködésrıl, c) szakmai győjteményeinek, adattárainak fenntartásáról, kezelésérıl. 64. § A hatóság a kulturális örökségvédelem körében a) ellátja a Magyarországról jogtalanul kivitt, vagy ilyen módon behozott kulturális javak visszakövetelésével, illetıleg visszaadásával kapcsolatos teendıket, kivéve a Kulturális Javak Visszaszolgáltatásának Bizottsága feladatkörébe utalt ügyeket; b) részt vesz a jogtalanul eltulajdonított kulturális javak nemzetközi információcseréjében, és ellátja az ezzel kapcsolatos feladatokat; c) gyakorolja az állam e törvényben, vagy e törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabályban meghatározott elıvásárlási jogát; d) vita esetén dönt arról, hogy valamely tárgy vagy jelenség a kulturális örökség körébe tartozik-e; e) a természetvédelmi ırszolgálat közremőködésével gondoskodik a régészeti örökség védelmével kapcsolatos feladatokról; f) ellátja a miniszter által - eseti vagy állandó jelleggel - meghatározott egyéb feladatokat. A Kötv. III. részének jelenleg hatályos 62-64. §-ai az örökségvédelmi hatóság feladatait sorolják fel. E rendelkezések azonban nem tartalmazzák teljes körően az a KÖH feladatait, a hangsúly a hatósági tevékenységen van. A KÖH hatósági intézkedései azonban olyan speciális tudományos, kutatói szakértelmet igényelnek, amelyek nélkül a hatósági munka elképzelhetetlen, ugyanakkor a hatékony örökségvédelemben a hatósági munka mellett legalább akkora súllyal kell megjelenniük a KÖH „szolgáltatásszerő” feladatainak. Az építésügyi igazgatás területén a KÖH az építésügyi hatósági feladatokat látja el a törvényben meghatározott körben, ezekben az esetekben építési hatósági engedélyeket ad. Ettıl szükségesnek látszik markánsabban is megkülönböztetni a KÖH, mint örökségvédelmi hatóság önálló hatósági engedélyezési jogkörét. A törvény ezért a KÖH feladatkörét a 25-27. §-ban átfogóan újrafogalmazza s a hatályos szabályozáshoz képest, pontosabban és részletesebben határozza meg. A törvény 26. §-ának (1) bekezdése a Kötv. 63. §-a új (2) bekezdésének b) pontja szerint az örökségvédelmi hatóság engedélyéhez köti a tereprendezési munkákat, tekintettel arra, hogy ez a tevékenység megfelelı kontroll nélkül esetenként komolyan veszélyezteti a régészeti lelıhelyeket. A törvénynek a Kötv. 63. § (4) bekezdését módosító 26. § (2) bekezdése a szakhatósági jogkört kiterjeszti a régészeti védıövezetekre, hiszen ezeken a területeken fokozottan lehet számítani a régészeti örökség elıkerülésével. A Kötv. 63. § (5)-(6) bekezdése tartalmazza azokat az örökségvédelmi feladatokat, amelyek a KÖH hatósági munkájához kapcsolódnak, de nem hatósági jellegő feladatok. Az örökségvédelmi felügyelet, ahogy azt a törvény 3. §-ával módosítani javasolt Kötv. 7. § 12. pontjában levı fogalom is mutatja, nem hatósági értelemben vett felügyeleti tevékenység, hanem a kulturális örökség értékeinek megóvása szempontjából döntı fontossággal bíró megelızı, feltáró (szervezı, segítséget nyújtó, ún. pro-aktív) tevékenységet jelenti. A hatékony örökségvédelmet egyedül megalapozni képes tudományos tevékenységet a kulturális örökség három fı területén eltérı intézményi bázis szolgálja. Ezt tükrözi a Kötv. 63. §-ának új (6) bekezdése. A rendelkezés elsısorban a mőemlékvédelemmel kapcsolatos feladatokat határozza meg, mivel a régészeti örökségnek, illetve az ingó kulturális javakkal kapcsolatos tudományos tevékenységnek hagyományos intézményi hátterét továbbra is elsısorban a múzeumi intézményrendszer biztosítja. A törvény 27. §-ával módosított Kötv. 64. §-a elsısorban pontosításokat tartalmaz, így pl. a Kötv. hatályos 64. § a) pontjában szereplı restituciós feladatokat jelenleg a Kulturális Javak Visszaszolgáltatásának Bizottsága látja el. Erre figyelemmel az a) pontot pontosítani szükséges, hogy a nem a Bizottság feladatkörébe tartozó visszaszolgáltatási ügyekben (jelenleg: a kulturális javak jogtalan behozatalának, kivitelének és tulajdona jogtalan átruházásának megakadályozását és megelızését szolgáló eszközökrıl szóló, az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének Közgyőlése által Párizsban, az 1970. évi november hó 14. napján elfogadott Egyezmény kihirdetésérıl szóló 1979. évi 2. törvényerejő rendelet, a lopott vagy jogellenesen külföldre vitt kulturális javak nemzetközi visszaadásáról szóló, Rómában, 1995. év június hó 24. napján aláírt UNIDROIT Egyezmény kihirdetésérıl szóló 2001. évi XXVIII. törvény és a
jogellenesen kivitt kulturális javak visszaszolgáltatásáról szóló 2001. évi LXXX. törvény) a Hivatalnak el kell járnia. A bekezdés e) pontja pedig a természetvédelmi ırszolgálat és a Hivatal együttmőködésére vonatkozik, hiszen a régészeti lelıhelyek fizikai veszélyeztetettsége nem csökken, ezért módot kellett találni a lelıhelyvédelem erısítésére. A természetvédelemmel való együttmőködés során lehetıség nyílik arra, hogy a természetvédelmi ırök a régészeti lelıhelyekre is figyelemmel legyenek, és egyrészt a lelıhelyek állapotát negatívan befolyásoló tényezıkrıl tájékoztatást adjanak a Hivatal munkatársai részére annak érdekében, hogy megtehessék a szükséges intézkedéseket, másrészt a külön törvényben biztosított természetvédelmi ıri intézkedési jogosultságok keretében haladéktalanul intézkedhessenek minden olyan esetben, amikor azt a károsítás megelızése vagy megakadályozása szükségessé teszi. A régészeti örökség védelmével kapcsolatos feladatok ellátása többlettevékenységet jelent a Természetvédelmi İrszolgálat számára, ezért az többletköltséget is igényel, de csak maximum 50%-át annak a költségnek, amit az önálló örökségvédelmi ırszolgálat mőködtetése igényelne. Emellett jelentıs többletköltséggel járna egy új ırszolgálat megszervezése is. Mindezekért a már mőködı szervezet szükséges mértékő továbbfejlesztése, megerısítése a gazdaságos és hatékony megoldás. A többletköltség igény a végrehajtási rendeletekkel szabályozott feladatellátás és együttmőködés részleteitıl függ.
Elızetes nyilatkozat 65. § (1) A hatóság hatósági engedélyéhez kötött tevékenységek esetén - kérelemre - köteles a kérelmezı által megjelölt munkák vagy tevékenységek engedélyezésével kapcsolatos feltételekrıl nyilatkozni (elızetes nyilatkozat). (2) Ha az elızetes nyilatkozat alapjául szolgáló a körülmények lényegesen nem változtak, az egy éven belül induló engedélyezési eljárás során a hatóság az elızetes nyilatkozatához kötve van.
Örökségvédelmi hatástanulmány 66. § (1) A hatóság - külön jogszabályban meghatározott esetekben és tartalommal - az engedélyezés elıfeltételeként elıírhatja az érintett kulturális örökségre vonatkozó hatásvizsgálat elkészítését. (2) Kötelezı az örökségvédelmi hatástanulmány elkészítése a településrendezési eljárás (a településfejlesztési koncepció, a településrendezési terv, a helyi építési szabályzat és szabályozási terv) során. A minisztériumnak alárendelt elsıfokú hatóságok központi hivatallá történı átszervezése során más szervhez nem telepíthetı, tömegesen elıforduló egyedi hatósági és szakhatósági ügyeket az ügyintézés egyszerősítése és meggyorsítása érdekében a Hivatal fogja ellátni. Ez a rendelkezés tehermentesíti a múzeumokat a profiljukba nem illı szakhatósági feladatok ellátása alól, és lehetıvé teszi számukra a feltárási, győjteményi és tudományos feladatok hatékonyabb elvégzését. A mőemlékvédelmi hatósági engedélyezés - sajátos tárgyánál fogva - bizonyos területeken az általános építési engedélyezési eljárástól eltérı szabályozást is igényel. A mőemlékek történetileg kialakult egyedi adottságai nem teszik minden esetben lehetıvé az OTÉK-ban, illetıleg a szabványokban foglalt elıírások betartását (pl.: a megvilágítási követelmények és a meglévı - és természetesen változatlanul megtartandó kismérető ablakok közötti ellentmondás, meredek lépcsık). A szóba jöhetı esetek nagy gyakorisága és változatossága rendkívül nehézkessé tenné az egyedi felmentések rendszerének alkalmazását. A hivatkozott általános érvényő szabályozóktól való eltérésnél egyedi, a mőemléki értékhez illeszkedı, de az általánossal természetesen egyenértékő megoldás engedélyezhetı.
Hatósági kötelezés 67. § (1) A védett kulturális örökségi elem vonatkozásában a hatóság: a) az építésügyi hatósági jogkörébe tartozó szabálytalanság esetén - ha jogszabály eltérıen nem rendelkezik - az Érv. és az annak végrehajtásáról rendelkezı egyéb jogszabályok alapján jár el; b) az örökségvédelem szabályainak [63. § (2) bekezdése] megsértése esetén mőemlékek, régészeti lelıhelyek és védetté nyilvánított kulturális javak vonatkozásában elrendelheti a beavatkozást megelızı állapot helyreállítását, a jóváhagyott (engedélyezett) terveknek megfelelı állapot kialakítását; a jó karbantartásra, valamint a fenntartható használatra vonatkozó kötelezettség teljesítését, illetve a méltatlan használat megszüntetését; c) mőemlékek, régészeti lelıhelyek és védetté nyilvánított kulturális javak károsítása, veszélyeztetése esetén jogosult a tevékenységet leállítani, és az ilyen magatartás tanúsítóját e tevékenység folytatásától eltiltani.
(2) A hatóság az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettségek teljesítésére a tulajdonost, vagyonkezelıt, használót vagy az építtetıt, kivitelezıt kötelezheti. (3) Amennyiben a kötelezett a hatósági kötelezésben foglaltaknak nem tesz eleget és ezzel a védett kulturális örökség veszélybe kerül, a hatóság örökségvédelmi bírság kiszabásáról intézkedik és a) a munkákat a kötelezett helyett annak költségére és felelısségére elvégeztetheti; b) kezdeményezheti ingatlan esetében az állami tulajdonba vételt (vásárlással vagy szükség szerint kisajátítással); c) elrendelheti a védetté nyilvánított kulturális javak közgyőjteményben történı ideiglenes elhelyezését; vagy d) kezdeményezheti a vagyonkezelıi szerzıdés felülvizsgálatát, illetve a használati jog megszüntetését. (4) A jogerıs és végrehajtható határozatban megállapított követelés biztosítékául a Magyar Államot a védett kulturális örökségi elemen jelzálogjog, valamint elidegenítési és terhelési tilalom illeti meg. (5) A hatóság által elvégeztetett munka költsége adók módjára behajtandó köztartozásnak minısül. 68. § (1) A hatóság kulturális örökségvédelmi érdekbıl elrendelheti: a) a védetté nyilvánított kulturális örökséghez tartozó javak felülvizsgálatát, felújítását, helyreállítását; b) olyan munkálatok elvégzését, amelyek a mőemlék vagy a védetté nyilvánított kulturális örökség történeti állapotának vagy korábbi történeti állapota meghatározott elemeinek feltárására, helyreállítására és bemutatására irányulnak. (2) A hatóságot terheli az (1) bekezdés alapján elrendelt munkálatok örökségvédelmi többletköltsége. A mőemlékek jó karban tartását, fennmaradását, értékeik zavartalan érvényesülését, méltó használatát amennyiben szükségessé válik - hatósági eszközökkel kell kikényszeríteni. Amennyiben a tulajdonos az együttmőködést végképp megtagadja, illetve arra valamilyen oknál fogva képtelen, a mőemlék fennmaradása érdekében kisajátítás is kezdeményezhetı.
A tőrési kötelezettség 69. § (1) A védett kulturális örökség tulajdonosa, vagyonkezelıje, használója tőrni köteles a hatóság által elrendelt vagy engedélyezett munkálatokat. (2) Az elrendelt munkák csak a feltétlenül szükséges mértékben akadályozhatják tartósan a kulturális örökséghez tartozó javak rendeltetésszerő használatát. 70. § A kulturális örökség állapotának megırzése érdekében az állagvédelemhez szükséges átlagos mértéket meg nem haladó jogszerően elıírt korlátozás, tilalom vagy kötelezés kártalanítási igényt nem keletkeztet. A mőemlékek fenntartásával kapcsolatos hatósági ellenırzés, illetve az azzal összefüggésben vagy annak nyomán szükségessé váló (pl. kényszerintézkedések) és más elıírások tőrési kötelezettségének rögzítése közérdekbıl elkerülhetetlen.
Nyilvántartások 71. § A hatóság központi hatósági nyilvántartást vezet: a) a régészeti lelıhelyekrıl; b) a régészeti feltárási engedélyekrıl; c) a mőemlékekrıl, ennek keretén belül a listára felvett mőemléki értékekrıl; d) a védetté nyilvánított kulturális javakról; e) a kiviteli engedélyekrıl; f) a jogtalanul eltulajdonított, eltőnt védett kulturális örökségi elemekrıl, valamint a jogellenesen kivitt kulturális javak visszaszolgáltatásáról szóló 2001. évi LXXX. törvény 2. § 1. pontjában meghatározott kulturális javakról, valamint A törvénynek a Kötv. 71. §-ára vonatkozó módosítása összefügg a törvény 42. § o) pontjában szereplı módosítással. Az örökségvédelmi nyilvántartások vezetése területi rendszerben nem megoldható, centralizálása elengedhetetlen. A Kötv. 71. §-ának hatályos f) pontja a muzeális intézmények mőködési engedélyeinek nyilvántartására vonatkozik. Ezeket a mőködési engedélyeket azonban nem a Hivatal, hanem az NKÖM adja ki, ezért errıl nyilvántartást a minisztériumban kell vezetni. E rendelkezés helyett viszont az f) pontban egy, az európai uniós tagállami kötelezettségbıl adódó új nyilvántartási kötelezettség jelenik meg a törvényben. E rendelkezés összhangban van a Hivatalnak a Kötv. 64. § b) pontjában meghatározott feladatával. g) az a-f) pontokban meghatározottakkal összefüggı, a kulturális örökség szempontjából fontos adatokról.
72. § (1) A hatósági nyilvántartás nyilvános, és hitelesen tanúsítja a benne szereplı kulturális örökség elemeinek védettségét. A kulturális örökség védelme érdekében a hatóság a nyilvántartás egyes adataihoz való hozzáférést külön jogszabály alapján korlátozhatja. (2) A nyilvántartás a kulturális örökség elemeinek azonosításához szükséges adatokat és tényeket tartalmazza. (3) A 71. § a) pontja szerinti nyilvántartásba vételrıl szóló határozatot - az eljárásban részt vevı ügyfelek nagy számára tekintettel - a hatóság hirdetményi úton is közölheti. A régészeti lelıhelyek nyilvántartásának vezetése csaknem mindig nagy, gyakran ismeretlen számú ügyfél értesítését teszi szükségessé. Ilyen esetben a határozat hagyományos közlése megvalósíthatatlan, ezért a Ket. 80. § (1) bekezdésében adott felhatalmazással kénytelen élni a törvény. 73. § A védetté nyilvánított kulturális javak esetében a nyilvántartás tartalmazza: a) a tárgy részletes leírását, valamint az azonosítását lehetıvé tévı egyéb adatokat; b) a tárgy tulajdonosának (birtokosának) nevét, anyja nevét, születési helyét és idejét, valamint lakcímét; c) a tulajdonszerzés idejét és módját; d) a tárgy - állandó, illetve ideiglenes - ırzési helyét; e) a külön jogszabályban meghatározott egyéb adatokat. 74. § A régészeti, illetve a mőemléki védettség tényének fennállását és jellegét az ingatlan-nyilvántartásban is fel kell tüntetni. A bejegyzés elmaradása a védettség fennállásának tényét nem érinti. A nyilvántartás a hatósági ügyintézés alapja és elengedhetetlen része. Az ingatlan örökség naprakész nyilvántartása segíti a tervezés, beruházás folyamatát, naprakész adatokat szolgáltatva a társhatóságoknak, a területi- és településrendezési terveknek, a rövid- és hosszú távú tervezésnek. A mőemlékek nyilvántartásának módját a törvény a kulturális örökség egyéb tárgyainak nyilvántartásával együtt kezeli, de nem egy nyilvántartásról rendelkezik, hanem a kulturális örökség tárgyainak eltérı jellegzetességét szem elıtt tartva több nyilvántartásról. A mőemléki nyilvántartásról szóló rendelkezés ebben a szerkezetben jelentısen egyszerősödik. A három legfontosabb elemet szabályozza törvényi szinten: - kijelenti a nyilvántartás hitelességét; - elıírja az egyértelmő azonosításhoz szükséges adatok nyilvántartását, de ezeket nem itt határozza meg; - kötelezıvé teszi a mőemlékek ingatlan nyilvántartásba történı bejegyzését. A nyilvántartások, ezen belül a mőemlékek hatósági nyilvántartásának részletes szabályozására a miniszternek ad felhatalmazást.
A hatósági eljárások szabályai 75. § (1) Az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a hatóság hatósági eljárására a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényt (a továbbiakban: Ket.) kell alkalmazni. (2) (3) Az ügyintézési határidı: a) ha a hatóság építésügyi hatósági jogkörben, továbbá kulturális javak védetté nyilvánításában jár el, 90 nap; b) az elızetes nyilatkozat, valamint ha a hatóság mőemlékhez kapcsolódó örökségvédelmi hatósági jogkörében jár el, 60 nap; c) d) a 30. § (5) bekezdésében meghatározott esetben a bejelentéstıl számított 45 nap; e) az eljárás megindításáról szóló értesítés [Ket. 29. § (3) bekezdés b) pont] esetén 8 nap; f) a hiánypótlási felhívás [Ket. 37. § (2) bekezdés], és a hatósági bizonyítvány [Ket. 83. § (3) bekezdés] kiadása esetén 15 nap. A törvény a Ket. új szabályaira tekintettel módosítja a Kötv. 75. § (1) és (3) bekezdéseit. A Ket. által meghatározott körben indokolt az egyes ügyintézési határidık esetében eltérni az általános szabályoktól, mivel a kulturális örökség elemei szerteágazó összefüggéseinek feltárása - akár az ügyfelek körének lehatárolását, akár a döntések elıkészítést tekintjük - az átlagosnál idıigényesebb. A Kötv. 75. § (2) bekezdésének módosítását az tette szükségessé, hogy a Hivatal „regionális” szervezeti egységei megnevezés önálló államigazgatási szervre utal, ugyanakkor a KÖH regionális irodái nem államigazgatási szervek, hanem hivatali osztályok. Az is problémát jelent, hogy a regionális irodák rendszere a hazánkban jelenleg mőködı statisztikai-tervezési régiók beosztásától eltérı, mert kijelölésük a mőemlékek és régészeti lelıhelyek fizikai elhelyezkedésének és koncentrációjának alapján, a hatósági eljárás minél nagyobb hatékonyságára figyelemmel került meghatározásra.
A kulturális örökség elemeinek hozzáférhetıvé tétele 76. § (1) A védett kulturális örökség tulajdonosai kötelesek a hatóságnak - elızetes egyeztetés alapján - lehetıvé tenni az örökség egészének vagy meghatározott részének tanulmányozását, megtekintését, dokumentálását. (2) Indokolt esetben mőemlékek és a védetté nyilvánított régészeti lelıhelyek nagyközönség által történı látogatásának idıpontját és módját a hatóság úgy köteles meghatározni, hogy az a tulajdonost (használót) az ingatlan rendeltetésszerő használatában vagy méltánylást érdemlı életviszonyaiban ne zavarja, kárt ne okozzon. 77. § (1) Régészeti parkot, illetve régészeti bemutatóhelyet csak régészeti emlékek bemutatására lehet létesíteni. (2) A régészeti parkok és bemutatóhelyek mőködésére vonatkozóan a kulturális javak védelmérıl és a muzeális intézményekrıl, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közmővelıdésrıl szóló 1997. évi CXL. törvény muzeális intézményekre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. 78. § A hatóság élet-, illetve vagyonbiztonság, továbbá a védett érték megóvása érdekében megtilthatja, korlátozhatja, vagy elızetes engedélyhez kötheti a látogatást, megtekintést. 79. § A védetté nyilvánított kulturális javakat hozzáférhetıvé kell tenni a nyilvánosság és a kutatás számára. Ennek érdekében a hatóság kötelezheti a tulajdonost, hogy a védetté nyilvánított javakat kiállítás, illetve tudományos kutatás céljára közgyőjtemények számára rendelkezésre bocsássa. A tulajdonos érdekeinek figyelembevételével a kulturális javak átadásának idıpontjáról, idıtartamáról és feltételeirıl a közgyőjtemény a tulajdonossal megállapodást köt. 80. § A kulturális örökség hozzáférhetıvé tételénél törekedni kell a fogyatékos személyek esélyegyenlıségének megvalósítására. A mőemlékek által megtestesített értékeknek széles körben való ismertté tétele, a tulajdonviszonyoktól függetlenül mindenki számára biztosítandó látogathatóságuk a védelem legáltalánosabb célja, hiszen így érvényesülhet a bennük rejlı történeti, esztétikai stb. érték. Az utóbbi évek hazai és nemzetközi tapasztalatai egyaránt számos példát szolgáltattak arra, hogy különlegesen veszélyeztetett, illetve fenntarthatóságát tekintve valamilyen okból (akár átmenetileg) instabillá vált helyzető emlékek látogatását korlátozni indokolt. Ez a rendelkezés összhangban van az épített környezet elemei általános szabályainak azon elıírásával, amely a mozgáskorlátozottak számára is biztosítja az építmények használatát. Mőemlékek esetében azonban a szabályozás enyhébb, mivel ott az elıírás betartása értékvesztés nélkül nem mindig lehetséges.
Az örökségvédelem pénzügyi eszközeinek felhasználása 80/A. § (1) Az örökségvédelem pénzügyi eszközei lehetnek különösen: a) a központi költségvetés örökségvédelmi célokat szolgáló elıirányzatai; b) a helyi önkormányzatok örökségvédelmi célokra fordított pénzeszközei; c) az örökségvédelmi bírságból befolyt bevételek; d) egyéb pénzügyi eszközök, így da) adókedvezmények, db) illetékkedvezmények. (2) Az (1) bekezdés da) és db) pontjai szerinti kedvezmények mindenkori mértékérıl, érvényesítésük feltételeirıl és módjáról külön törvények rendelkeznek. A Kötv. jelenleg hatályos szövege csupán az örökségvédelemre fordított pénzeszközök felhasználásáról szólt, ezért vált szükségessé ennek az új, a forrásokkal foglalkozó 80/A. §-nak a beillesztése. Tartalmában, részletes megelızı elemzés alapján - az EU trendeket is figyelembe véve - szerepelnek azok a közvetlen, illetve közvetett finanszírozási források, amelyek lehetıséget nyújthatnak az értékvédelmi céllal életbe léptetett (tulajdoni) korlátozások, illetve az értékeknek a közösség javára (is) történı megırzését, bemutatását szolgáló tevékenységekbıl származó többlet-terhek valamilyen mértékő kompenzálására. Az említett paragrafus csak felsorolás szintjén említi a legfontosabb pénzügyi eszközöket, hiszen mind az állami költségvetésbıl elkülönített keret, mind pedig az önkormányzatok örökségvédelmi célokra fordított pénzeszközei közvetetten a kulturális örökségvédelem pénzeszközei is egyben. 81. § A kulturális örökség védelmével kapcsolatos költségvetési pénzeszközöket a miniszter által felügyelt és más érintett költségvetési fejezeten belül - a kincstári vagyon kezeléséért felelıs szerv vagyonkezelésében lévı, állami tulajdonú mőemlékek esetében a kincstári vagyon kezeléséért felelıs szerv elıirányzatai között - az alábbi feladatok költségeire figyelemmel kell meghatározni: a) a régészeti területek állagvédelme, a mentı feltárások támogatása;
b) a kulturális örökség védett, illetve védetté nyilvánított elemei tulajdonosának (vagyonkezelıjének, használójának) támogatása; c) a hatóság által a tulajdonosok helyett elvégzett munkák; d) kisajátítás; e) állami elıvásárlás; f) kártalanítás; g) a régészeti emlék vagy lelet felfedezıjének jutalmazása; h) mőemléki helyreállítása; i) a mőemlékek fennmaradását és méltó hasznosítását is szolgáló helyi önkormányzati fejlesztési programok; j) a mőemléki többletköltség; k) a határon túli magyar vonatkozású kulturális örökséggel kapcsolatos feladatok; l) nyilvántartási feladatok; m) a hatóság által e törvény 21. § alapján végzett próbafeltárások finanszírozása; n) örökségvédelmi érdekő tudományos kutatási feladatok ellátására és szervezésére; o) örökségvédelemmel kapcsolatos ismeretterjesztési és képzési feladatok ellátására; A finanszírozandó feladatok felsorolása abból a célból kerül a törvénybe, hogy melyek azok, amelyekre a költségvetésnek feltétlenül kell tervezni pénzeszközt. p) e törvényben meghatározott világörökségi és egyéb örökségvédelmi feladatok, beleértve a szabályozási tervek 39. § (2) bekezdése szerinti módosításának költségeit.
Örökségvédelmi bírság 82. § (1) Azt a természetes vagy jogi személyt és jogi személyiséggel nem rendelkezı szervezetet, aki (amely) az e törvényben engedélyhez kötött tevékenységet engedély nélkül vagy attól eltérı módon végzi, illetve a védetté nyilvánított, vagy e törvény erejénél fogva védelem alatt álló kulturális örökség elemeit jogellenesen megsemmisíti, vagy megrongálja, illetve a védett kulturális örökségi elemet kötelezettségének elmulasztásával veszélyezteti, örökségvédelmi bírsággal (a továbbiakban: bírság) kell sújtani. Az örökségvédelmi bírság kiszabása nem mentesít egyéb, építésügyi eljárásban kiszabható bírság alól. Az örökségvédelmi bírság jogintézménye a Kötv. megalkotása óta eltelt idı alatt hatékony, sokszor visszatartó hatású eszköznek bizonyult. A Kötv. 82. §-ának kiegészítésre mégis szükség mutatkozik: a kulturális örökség elemei rendkívül sérülékenyek, ugyanakkor pótolhatatlanok lévén nyilvánvalóan kárt okoz bennük az is, aki passzív magatartásával - akár kötelezettségei elhanyagolásával - ıket veszélyezteti. Szükségesnek látszott ugyanakkor -a jogalkalmazási zavar kiküszöbölése végett- elhatárolni az intézményt az Étv. alapján kiszabható építésügyi bírságok körétıl. (2) Bírsággal sújtható az, aki a jogszabály által elıírt bejelentési kötelezettségének nem tesz eleget. (3) A bírságot a hatóság szabja ki. (4) A bírság összegének megállapításánál mérlegelni kell: a) a kulturális örökség elemének történeti, eszmei jelentıségét és egyediségét, b) az okozott kár nagyságát. 83. § A bírság kiszabásának nincs helye, a) ha az annak alapjául szolgáló magatartásnak, illetve cselekménynek a hatóság tudomására jutásától számítva egy év, vagy b) ha az annak alapjául szolgáló magatartásnak, illetve cselekménynek a befejezésétıl tíz év eltelt. 84. § A meg nem fizetett bírság adók módjára behajtható köztartozásnak minısül. A bírságot kulturális örökségvédelmi célokra kell fordítani. 85. § A bírságolásra vonatkozó részletes szabályokat, valamint a bírság megállapításának alapjául szolgáló értékhatárokat és a bírság legmagasabb összegét a Kormány rendeletben határozza meg. A kulturális örökség értékeit érintı bármilyen mértékő károkozás, rombolás, pusztítás pótolhatatlan és jóvátehetetlen veszteséget okoz. Feltétlenül indokolt tehát, hogy a szükséges visszatartó erıvel rendelkezı bírságolás lehetısége megteremtıdjék. A szakmai gyakorlatból fakadó igény, hogy a kulturális örökség fogalmába tartozó javakkal szembeni törvénysértések elkövetıi körét szélesebben vonjuk meg, mint ahogy azt más büntetı szankciókkal operáló jogágak vagy jogterületek teszik hasonló esetekben. Szintén a szakmai gyakorlatból eredeztethetı az a jogpolitikai szándék, hogy az örökségvédelmi bírság a jog által mesterségesen felállított és kezelt, a nem természetes személyek kategóriájába tartozó egyéb más személyekre is, akik a polgári jog általános kárfelelısségi tétele alapján jogok és kötelezettségek alanyai lehetnek, kivethetı lehessen.
A jogalkotó így kívánja a gazdasági szférát is olyan irányba terelni, hogy az üzletvitelében és gazdálkodásában már a tervezési és technológiai szisztéma kialakításánál figyelembe vegye a kulturális örökségben rejlı értékeket. Ezzel érheti el igazán a törvény azt a célját, hogy a kulturális örökség ne legyen alárendelve a piac által meghatározott üzleti szemléletnek. A (2)-(4) bekezdés a bírság kiszabásának feltételeit és körülményeit pontosítja. A 83. § (1) bekezdés c) pontja - összevetve a 82. § (1) bekezdésével - eleget tesz annak az ismert és kötelezı érvényő jogelvnek, amely szerint ugyanabban az ügyben kétszer ítélni nem lehet. A bírság adók módjára behajtható köztartozásként való kezelését - a 84. § - az indokolja, hogy a kulturális örökség elemeinek és a hozzájuk kapcsolódó védelemnek a megsértését az állam közvetlenül, hatalmi apparátusát igénybe véve, vitát nem tőrıen egy közigazgatási jogviszonyban kívánja rendezni. E paragrafus a környezetvédelembıl jól ismert elvet követi: a szennyezı fizet a károkért, és e fizetséget vissza kell fordítani arra a területre, amelyen a károkozás történt. Végül a piaci változások és az európai csatlakozás egyaránt szükségessé teszik, hogy egy olyan flexibilis bírságrendszert tudjunk kialakítani, amely mindenkor megfeleltethetı egyrészt a kár nagyságának, másrészt e kár nagysága reális piaci vetületének.
Elıvásárlási jog 86. § (1) A kulturális örökség védetté nyilvánított elemeire a Magyar Államot a 37-40. § kivételével elıvásárlási jog illeti meg a) ingatlanok esetében akkor, ha ezt a védetté nyilvánító, illetıleg a védettséget módosító rendelet kimondja. Amennyiben a mőemlékekre több elıvásárlási jog áll fenn, elsı helyen az államot, második helyen az ingatlant kezelı (vagy ingyenesen használó) önkormányzatot, harmadik helyen az ingatlan fekvése szerinti települési önkormányzatot illeti meg az elıvásárlási jog; b) védetté nyilvánított kulturális javak ellenérték mellett történı tulajdonátruházása esetében. (2) Az elıvásárlási jog ingatlan-nyilvántartásba történı bejegyzését a hatóság kezdeményezi. (3) Az állam elıvásárlási jogát a hatóság gyakorolja. Az elıvásárlási jogra vonatkozó szabályozást a jelentıs mértékő tulajdonmozgások indokolják. A rendelkezések különösen a történetileg összetartozó, de az idık folyamán valamilyen oknál fogva széttagolódott ingatlanok mőemléki érdekbıl történı egyesítését hivatottak segíteni. Az elıvásárlási jogról a védettséget kimondó rendeletben kell rendelkezni, ez jogbiztonságot jelent a tulajdonosoknak ill. a mőemlékek ingatlanforgalmában. Az 1988. január 1. elıtt mőemléki védettséget élvezı mőemlékek elıvásárlásának finomabb szabályozást szükséges fenntartani átmenetileg, errıl a 92. § rendelkezik a hatályos 1997. évi LIV. tv. normaszövegével. (4) Az 1998. január 1-je elıtt hatályos jogszabályok alapján mőemlék, mőemlék jellegő, városképi jelentıségő kategóriában védett ingatlanok tekintetében elsı helyen az államot, második helyen a feladatot ellátó helyi önkormányzatot, ennek hiányában az ingatlan fekvése szerinti települési önkormányzatot - fıvárosban lévı ingatlan esetén a fıvárosi és kerületi önkormányzatot megegyezésük szerint - elıvásárlási jog illeti meg. Egyházi közösség (pl. szerzetesrend) mőködését biztosító, illetve hitéleti, oktatási, nevelési, egészségügyi, szociális, gyermek- és ifjúságvédelmi, továbbá kulturális célú, az egyház használatában lévı mőemlék épület esetében a települési önkormányzat helyett második helyen a használót illeti e jog.
Kisajátítás örökségvédelmi érdekbıl 87. § (1) A hatóság kisajátítási eljárást kezdeményezhet, ha a védetté nyilvánított régészeti lelıhely vagy mőemlék örökségvédelmi érdekei másként nem biztosíthatóak, így különösen, ha az érintett ingatlan a) tulajdonosa magatartásával a védetté nyilvánított régészeti lelıhely vagy a mőemlék fennmaradását veszélyezteti; b) a védetté nyilvánított régészeti lelıhely vagy mőemlék feltárásához, védıövezetének kialakításához, megközelítéséhez, bemutatásához közérdekbıl szükséges; c) korábban összefüggı történeti együttes része volt, és az eredeti egységbe való visszahelyezése és együttes használata örökségvédelmi szempontból közérdek. (2) A kisajátításra egyebekben a kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejő rendelet és a 33/1976. (IX. 5.) MT rendelet rendelkezéseit kell megfelelıen alkalmazni.
Európai jogszabályokhoz közelítés 88. § E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai közötti társulás létesítésérıl szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdetı 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következı jogszabályaival összeegyeztethetı szabályozást tartalmaz: a) a Tanács 3911/92/EGK rendelete a kulturális javak kivitelérıl, b) a Bizottság 752/93/EGK rendelete a 3911/92/EGK rendelet végrehajtásáról.
IV. Rész ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK Hatálybalépés 89. § (1) Ez a törvény - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - a kihirdetését követı 90. napon lép hatályba, rendelkezéseit a hatálybalépése után indított eljárásokra kell alkalmazni. (2) A melléklet e törvény kihirdetése napján lép hatályba. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal - az Országos Mőemlékvédelmi Hivatal és a Kulturális Örökség Igazgatóság összevonásával történı - megalakítása idıigényes, ezért a törvény a kihirdetéstıl számított 90 napon lép hatályba, ugyanakkor a halaszthatatlan mőemlékvédelmi feladatok végrehajtása érdekében a melléklet már a kihirdetés napján hatályba lépett.
Átmeneti rendelkezések 90. § Az e törvény hatálybalépése elıtt védetté nyilvánított mőemlékek és mőemléki jelentıségő területek környezete a törvény alapján mőemléki környezetnek minısül, kivéve, ha azt a korábbi védetté nyilvánító döntés más területnagyságra állapította meg. 91. § E törvény nem érinti a kulturális örökség elemeinek a korábbi jogszabályok alapján megállapított védettségét. 92. §
Felhatalmazások 93. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben: a) szabályozza az örökségvédelmi bírsággal kapcsolatos részletes szabályokat, a bírság legmagasabb összegét, valamint a bírság megállapításának alapjául szolgáló értékhatárokat; b) rendeletben jelölje ki a kulturális örökségvédelmi hatóságot vagy hatóságokat; c) szabályozza a kulturális örökség hozzáférhetıvé tételének szabályait, különös tekintettel a fogyatékos személyek esélyegyenlıségének elımozdítására. (2) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy rendeletben megállapítsa a) a kulturális örökség védetté nyilvánításának részletes szabályait; b) a kulturális javak kiviteli engedélyezésének részletes szabályait; c) a régészeti lelıhelyek védetté nyilvánítására vonatkozó szabályokat; d) a régészeti feltárások részletes szabályait, és a környezetvédelemért felelıs miniszterrel egyetértésben a régészeti szempontból jelentıs barlangok körét; e) a régészeti lelıhelyek fenntartható használatát; f) a régészeti lelıhely, a lelet megtalálójának anyagi elismerésére vonatkozó részletes szabályokat; g) a mőemlékvédelem eljárási rendjére és sajátos tárgyaira - beleértve az azok használatát szabályozó kezelési tervre - vonatkozó szabályokat; h) a mőemléken történı reklámelhelyezés szabályait; i) az örökségvédelmi hatástanulmányra vonatkozó szabályokat; j) a kulturális örökség hatósági nyilvántartásának szabályait;
k) a kulturális örökséggel kapcsolatos tevékenységek szakmagyakorlási feltételeit; l) a könyvtárakban levı muzeális dokumentumok kezelésével és nyilvántartásával kapcsolatos külön szabályokat; m) a hatóságra és annak eljárására vonatkozó részletes szabályokat; n) az építésügyért felelıs miniszterrel és a természetvédelemért felelıs miniszterrel egyetértésben a világörökségi területek kezelési tervére vonatkozó részletes szabályokat.
Módosítások 94. § (1) (2) (3) (4) (5) (6) (7) (8) (9) (10) (11) (12) (13) (14) (15) 95. § (1) (2) (3) (4) (5) (6) (7) (8) (9) (10) (11) (12) (13) (14) E törvény hatálybalépésével egyidejőleg az 1995. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Ltv.) 3. §-ának p) pontjában az „irányadóak.” szövegrész helyébe az „irányadóak;” szövegrész, 4. §-ában a „levéltári anyag” szövegrész helyébe a „maradandó értékő iratok” szövegrész, 5. §-ának (2) bekezdésében a „védett levéltári anyagra” szövegrész helyébe a „védetté nyilvánított maradandó értékő magániratra” szövegrész, 13. §-ának b) pontjában a „győjti (jogszabály alapján vagy ajándékként átveszi, illetıleg megvásárolja),” szövegrész helyébe a „jogszabály alapján átveszi, illetıleg győjti,” szövegrész, 17. §-a (2) bekezdésének j) pontjában az „a kutatási korlátozás alól felszabadult iratok jegyzékét;” szövegrész helyébe az „és mőködésük fontosabb adatait;” szövegrész, 22. §-ának (1) bekezdésében a „kérelemre” szövegrész helyébe az „a kutatni kívánt téma megjelölését tartalmazó kérelemre” szövegrész, 30. §-a (1) bekezdésének elsı mondatában a „Magyar Országos Levéltárnál” szövegrész helyébe a „Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumánál” szövegrész, 30. §-a (1) bekezdésének második mondatában a „Magyar Országos Levéltár” szövegrész helyébe a „levéltári szakfelügyelet” szövegrész lép. 96. § 97. § (1) (2) 98. § 99. §
Hatályon kívül helyezések
100. § E törvény hatálybalépésével egyidejőleg hatályát veszti: a) mőemlékvédelemrıl szóló 1997. évi LIV. törvény, valamint a módosításáról rendelkezı 1998. évi LXXXVI. törvény 49. §-a és a 2000. évi XXVI. törvény, b) az 1997. évi CXL. törvény címébıl a „kulturális javak védelmérıl” szövegrész, 5. §-ának (5)-(6) bekezdése, 737. §-ai, 38. § (3) bekezdése, a 44. §-a elıtti címbıl és a 44. § szövegébıl a „győjtıkörő” kifejezés, a 46. §-ának (4) bekezdése, az 50-51. §-ai, az 52. § c) pontjának elsı francia bekezdése és d) pontja, 89. §-a, 98. §-ának (4)-(7) bekezdése, 99. §-a, 100. §-a (1) bekezdésének a) pontja, 100. §-ának (2) bekezdése, 100. §-a (3) bekezdésének a)-c), valamint h) és k) pontjai, 100. § (4) bekezdése, 1. számú mellékletének x)-zs) pontjai, c) az Ltv. 8. §-ának a) pontja, 10. §-ának (4) bekezdésébıl a „valamint a Legfelsıbb Bíróság” szövegrész, 17. §-a (2) bekezdésének b) pontja, c) pontjából a „valamint vezeti a védett levéltári anyag központi nyilvántartását” szövegrész, 17. §-a (2) bekezdésének l) pontjából az „a 33. § (5) bekezdésében és” szövegrész, 34. §-ának (4) bekezdése, továbbá 34/D. §-a, d) az 1997. évi LXXVIII. törvény 52. §-a (6) bekezdésének utolsó mondata, e) az 1999. évi XLIII. törvény 3. § e) pontjából „a mőemléki védelem alatt álló, vagy” szövegrész és a 15. § (3) bekezdésének d) pontja.
Melléklet a 2001. évi LXIV. törvényhez Az állam kizárólagos tulajdonában tartandó mőemlékek és mőemlékegyüttesek jegyzéke 1. BUDAPEST I. kerület 1.
2. 3. 4. 5.
A királyi palota és a Szent György téri - Színház utcai épületegyüttes a hozzá tartozó területekkel Szent György tér 1., 2. Sándor-palota Szent György tér 4., 5., 6., Szent Királyi Palota (A-B-C-D-E-F épület), a középkori királyi György u. 2. palota romjai, a Szent György téri középkori romok, erıdrendszer, a Ny-i és D-i várkert, Teleki-palota és udvari istálló területe és maradványai Szent György tér 3. Honvéd Fıparancsnokság Színház u. 1-3. karmelita templom Színház u. 5-11. karmelita rendház Ybl Miklós tér 2-6. Várkert bazár és csatlakozó lakóházak Anna u. 1. (Tárnok u. 18.) lakóház Apród u. 1-3. Semmelweis Ignác szülıháza Dísz tér 15. De la Motte-palota Döbrentei tér 9. Rudas fürdı
6. 7.
Kapisztrán tér 2., 3., 4. Kapisztrán tér 6.
8. 9. 10.
Táncsics Mihály u. 1. Táncsics Mihály u. 7. Táncsics Mihály u. 9.
Nándor laktanya a Mária-Magdolna templom tornyának és falainak maradványai lakóház Erdıdy-palota József-kaszárnya, az Erdélyi-bástya és Kammerhof
6457 6452/1, 6452/3, 6453/2, 6456/1
6462 6459 6460 6452/2 6501 6332 6471 5542, 5539, 5540, 5541 6636 6639/1, 6639/2 6540, 6541 6545, 6542 6546
II. kerület 11. 12.
Bem J. u. 20. Budakeszi út 91-95.
Ganz törzsgyár budaszentlırinci pálos kolostor és templom romjai
13545/2 10897/2, 10896,
13. 14. 15. 16. 17. 18.
Fı u. 82-86., Ganz u. 4. Frankel Leó út 39-41., Árpád fejedelem útja 8., 9., 10., 11. Hővösvölgyi út 78., Fekete István u. 1-3. Mecset u. 14. Szajkó u. 14-16., Fekete István u. 11. Pesthidegkút, Templom u. 1214.
Királyfürdı Császárfürdı
10894/4, 10898, 10900, 10899, 10894/5 13578 14479/2
Mátyás király nyéki vadászkastélyának romjai
11117/16
Gül Baba türbéje Nyék középkori templomának romjai
13431 11117/23
Klebelsberg-kastély
54281
római polgárváros romegyüttese Zichy-kastély épületegyüttese az aquincumi helytartó palotájának romjai római ház romjai római katonai amfiteátrum romjai római polgárvárosi amfiteátrum romjai
19343/8 18019 18386/4 18529/20 17599 19416
24186 24513 24166/1, 24166/2 (park) 24894 24891 24898 24314 24429/1
III. kerület 19. 20. 21. 22. 23. 24.
Aquincum, Szentendrei út 139. Fı tér 1. Óbudai sziget, Hajógyár Meggyfa u. Pacsirtamezı u. 2-14. Szentendrei út
V. kerület 25. 26. 27.
Ferenciek tere 6. József A. u. 6. (Nádor u. 2.) Károlyi M. u. 16.
Egyetemi Könyvtár Pollack Mihály háza Károlyi-palota és Károlyi-kert
28. 29. 30. 31. 32.
Kossuth L. tér 1., 2., 3. Kossuth L. tér 11. Kossuth L. tér 12. Március 15. tér Vigadó tér 2.
Országház Földmővelésügyi Minisztérium kúria Contra Aquincum romjai Pesti Vigadó
VI. kerület 33. 34. 35. 36.
Andrássy út 22. Andrássy út 67. Andrássy út 69. Andrássy út 71.
Magyar Állami Operaház régi Zeneakadémia régi Mőcsarnok Képzımővészeti Fıiskola
37. 38. 39.
Bajza u. 41. Liszt Ferenc tér 8. Teréz körút 51-53.
régi pesti Kálvária Liszt Ferenc Zenemővészeti Fıiskola Nyugati pályaudvar felvételi épülete
29209 29498 29499 29500, 29501, 29502 28345 29406 28224/9
Keleti pályaudvar felvételi épülete lakóház Festetics-villa és pálmaház a Füvészkertben
32951/1 36559/4 36177
VIII. kerület 40. 41. 42.
Baross tér 11. Bródy S. u. 4. Illés u. 25.
43.
Kerepesi temetı
44. 45. 46. 47. 48. 49.
Múzeum krt. 4-8. Múzeum krt. 14-16. Múzeum u. 7. Múzeum u. 11. Ötpacsirta u. 2. Pollack Mihály tér 3. (Bródy S. u. 3.) 50. Pollack Mihály tér 4. 51. Pollack Mihály tér 10. (Múzeum u. 4.) 52. Üllıi út 80-82. Ludovika tér 1.
a temetı egész területe az állami tulajdonú védett síremlékekkel együtt Tudományegyetem Magyar Nemzeti Múzeum Hadik palota Károlyi-palota Almásy-Andrássy-palota Festetics-palota
38821/2
Esterházy-palota Károlyi-palota
36582/3 36582/1, 36582/2
Ludovika fıépülete, együttese és parkja
36030
Fıvámház Iparmővészeti Múzeum
37058 36862
Citadella albertfalvai római tábor romjai Budapesti Mőszaki Egyetem épületei
5412 43584/1 5534
Szépmővészeti Múzeum Mőcsarnok Millenniumi Emlékmő Földtani Intézet Vajdahunyad vára
29732/1 29732/1 29732/1 32827 29732/1
232438, 232435, 232436, 232437, 232422, 231745 232420, 232421, 232422, 232418, 232419, 232435
36558/5 36560 36565 36563 36581 36587/2
IX. kerület 53. 54.
Fıvám tér 7-9. Üllıi út 33-37.
XI. kerület 55. 56. 57.
Gellérthegy Hunyadi János út Mőegyetem rakpart 1., 2., 3., 4., 5., 6.
XIV. kerület 58.
Hısök tere mőemléki együttese Dózsa György út 39-41. Dózsa György út 37. Hısök tere 59. Stefánia út 14. 60. Városliget, Vázsonyi Vilmos sétány, Széchenyi sziget XXII. kerület 61.
Nagytétény, Csókássy Pál u. 11-15.
Rudnyánszky-kastély együttese és parkja
62.
Szigetköz, Szent Flórián tér (Zsák u. és MÁV vasútvonal között)
római tábor romjai
2. BARANYA MEGYE 63.
DUNASZEKCSİ Rév u. 4. 64. KÁSÁD, Rákóczi út 28.
Jankovich-kúria
732/2
horvát tájház
72
65. 66. 67. 68. 69. 70. 71. 72. 73. 74. 75.
MAGYAREGREGY PÉCS, Apáca u. 14. PÉCS, Nyár u. 8. PÉCS, Minaret tér (Rákóczi út) PÉCS, Szent István tér PÉCS, Szepessy I. u. 3. PÉCS, Mecsekalja, Jakabhegy PÉCSVÁRAD SIKLÓS SZÁSZVÁR Templom tér 2. SZIGETVÁR
Márévár ókeresztény sírkápolna Idrisz Baba türbéje Jakováli Hasszán pasa dzsámija ókeresztény mauzóleum Egyetemi Könyvtár pálos templom- és kolostorrom vár vár vár vár
0196 18387/B/1 4955 4127 18392/1 18366 089/5 1281 1174 278 1733
3. BÁCS-KISKUN MEGYE 76.
KECSKEMÉT Katona J. tér 2. 77. LAJOSMIZSE Alsóbene 225.
ferences kolostor
478/1
tanyamúzeum
056/3
4. BÉKÉS MEGYE 78.
79.
GYULA, Vár-szigeterıd mőemléki együttese Várfürdı út gótikus várkastély, Corvin János rondellája és külsı várfal bástyákkal Kossuth u. 15. Harruckern-Wenckheim-Almássy-kastély együttese és parkja Várfürdı út 2. lovarda MEZİHEGYES, az Állami Ménesbirtokhoz tartozó mőemlékegyüttes Csekonits park víztorony és szivattyúház Hild János utca központi magtár Kossuth u. 41-43. sütöde, szárazmalom, lakóház, ipari épület Kozma F. u. 6. üzemi konyha, csikóscsárda Kozma F. u. 14. kettıs tiszti lak Kozma F. u. 28. déli nagy diadalív Kozma F. u. 28. déli reprezentatív kaszárnya (ma lakóház) Kozma F. u. 30. ménesparancsnoki épület (ma székház) Kozma F. u. 32. Északi reprezentatív kaszárnya (ma Hotel Nonius) Kozma F. u. 32. Északi nagy diadalív Kozma F. u. fedeles lovarda Kozma F. u. központi istálló Kozma F. u. harangláb a Hotel Nonius elıtt Posta u. 1. vadászvendéglı 18-as major, Ómezıhegyes gabonaüzemi zabsilótorony 18-as major. Ómezıhegyes 1. és 2. számú csikóslak 18-as major, Ómezıhegyes sertéstelepi zabsilótorony 21-es major, Kamarás harangláb 21-es major, Kamarás magtár 23-as major, Főperegpuszta zabsilótorony
2634/2 2637/1, 2637/2 2641/1 905/2 677/1 818, 820 870/1 860/5/A 725/2 704 704 726 725/3 730 729 729 8 04/10 1034/4 1041/8 0417/17 0417/18 0264/6
39-es major, Árkospuszta 48-as major, Külsıpereg-puszta 56-os major 57-es major, Peregpuszta 57-es major, Peregpuszta 57-es major, Peregpuszta 66-os major, Csatókamarás 79-es major, Komlósfecskéspuszta 80. SZABADKÍGYÓS, Kastély u. 81. SZARVAS Szabadság u. 2. 82. SZARVAS Anna-liget
zabsilótorony és harangláb csikóslak zabsilótorony elevátor-magtár komlószárító harangláb zabsilótorony zabsilótorony
056/7 0121/3 0203/40 0185/1 0191/14 0191/15 0369/5 038
Wenckheim-kastélyegyüttes és parkja
384
Bolza-kastély és parkja
1
Csáky-kastély és parkja
01294/3
5. BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYE 83. 84. 85. 86. 87. 88. 89. 90. 91. 92. 93. 94. 95.
96.
97. 98.
BOLDOGKİVÁRALJA EDELÉNY Borsodi út 7. FÁJ Bolt u. 1. FÜZÉR Várhegy FÜZÉRRADVÁNY Kossuth u. 2. GÖNC Kossuth u. 85. és 85/A GÖNC Dobogóhegy KOMLÓSKA Rákóczi u. 50. KURITYÁN MARTONYI Háromhegy MÁD Rákóczi u. 75. MISKOLC Bükkszentlélek MISKOLC Diósgyır Vár u. MISKOLC Hámor Újmassa ÓNOD PÁCIN Kossuth-kert
várrom L’Huillier-Coburg-kastély és parkja
1118/1 48
Fáy-kastély
17
várrom
0161
Károlyi-kastélyegyüttes és parkja
247, 2/a-1
huszita ház
1126/1
pálos templom- és kolostorrom
065/5
rutén tájház
195
pálos templom- és kolostorrom pálos templom- és kolostorrom
040/2 022/1
zsinagóga
878/5
pálos templom- és kolostorrom
01108/2
vár
32827/1, 32818/1
ıskohó
01130
várrom Mágochy-Alaghy-Sennyei-kastély és parkja
0156 1/1, 1/2
99.
SÁROSPATAK, Szent Erzsébet u. 19-21. 100. SZOMOLYA Toldi u. 28-30. 101. SZÖGLIGET Várhegy 102. TARD Béke u. 55. és 57.
Rákóczi-várkastély és parkja
169
barlanglakás és udvara
277, 278, 279
Szádvár romjai
076/5
tájház
1257, 1256
6. CSONGRÁD MEGYE 103. FÁBIÁNSEBESTYÉN Gádorosi mőút Külsı dőlı 48. 104. SZEGVÁR Kossuth tér 1.
Cserna-féle szélmalom
080/13
Károlyi-kastély
789
7. FEJÉR MEGYE 105. ALCSÚTDOBOZ Alcsút 106. BICSKE Kossuth u. 42. 107. CSÁKVÁR Kastélypark u. és Szent Vince u.
Habsburg-kastély maradványai és parkja
078
Batthyány-kastély és parkja
1896/1, 1906
Esterházy-kastély együttese és parkja
108. CSÓKAKİ 109. DÉG Hunyadi u. 11.
várrom Festetics-kastély, „Hollandi ház” és kastélypark
110. FEHÉRVÁRCSURGÓ Petıfi u.
Károlyi-kastély és parkja
111. FÜLE Széchenyi u. 107. 112. ISZKASZENTGYÖRGY, Kossuth tér 1. 113. LOVASBERÉNY Fehérvári u.
tájház
193/1, 193/2, 194, 195, 196, 214/1, 214/7, 214/9, 214/10, 214/11, 214/12, 214/13, 214/15, 214/16, 0246 018/3 1102, 1101, 0123/1, 0123/4, 0123/5 023/5, 023/6, 591, 592, 610/1, 610/2, 610/3, 610/4, 611, 612, 615/1, 618 189
114. MARTONVÁSÁR, Emlékezés tere 115. NÁDASDLADÁNY, Április 4. u. 116. SOPONYA Nagyláng
Brunszvik-kastélyegyüttes és parkja
1, 2, 525, 528/1, 528/2, 529, 530 1010, 1011/1, 1011/2, 0178/2, 0178/3, 0182 174
Nádasdy-kastély és parkja
242/3, 242/2
Zichy-kastélyegyüttes és parkja
367, 368, 369, 370, 371/1,
Amadé-Bajzáth-Pappenheim-kastélyegyüttes és parkja Cziráky-kastélyegyüttes, kápolna és kastélypark
Dózsa Gy. u.
117. SZÉKESFEHÉRVÁR, Koronázó tér 118. TÁC Fövenypuszta
romkert, koronázó templom romjai
371/3, 371/4, 371/5, 373, 374, 400 134, 399
Gorsium
025, 026, 028
8. GYİR-MOSON-SOPRON MEGYE 119. DÉNESFA Cziráky-kastélyegyüttes és parkja Fı u. 19. 120. FERTİD, Esterházy-kastély teljes mőemléki együttese: erdı Kelemente-patak erdı út erdı út erdı erdı út út vendéglı út út erdı erdı út erdı erdı szántó út szántó út park Gránátos ház I. út sportpálya Gránátos ház II. út járda út ipartelep, rakodó iparvasút iroda beépítetlen terület
111, 117, 118/1
015 016 017 018 019/2 020 021/1 021/2 022 023/1 023/2 023/3 024 025/1 025/2 026 027/1 027/2 0202 0223/1 0224 126 127/2 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137/1 137/2
út park út kastély park híd, sétány park járda udvarosház uradalmi épület út muzsikaház lovarda beépítetlen terület kertészet, üvegházak, kutyaház park út vízmő park park út út út tiszttartói ház Marionett Színház télikert kerti ház út beépítetlen terület beépítetlen terület lakóház út víztorony uradalmi épület uradalmi épület uradalmi épületek út út uradalmi cselédházak uradalmi cselédházak út magtár közmő beépítetlen terület út park
138 139 140 141 142 143 144 145 225 227/1 322 324/1 327/2 327/4 327/6 327/7 328 329 330/1 330/2 330/3 331 332 333 334 335 336 337 338/1 338/2 339/2 340 341 342/5 342/6 343 344/1 345 346/2 346/4 347 348/1 348/3 348/4 350 1229/1
121. FERTİRÁKOS püspöki kastélyegyüttes és kertje Fı u. 153. 122. GYİR megyeháza Liszt Ferenc u. 13. 123. GYİR Apátúr-ház Széchenyi tér 5. 124. MIHÁLYI Dıry-kastély és parkja Korona u. 1. 125. MOSONMAGYARÓVÁR vár és erıdrendszer Pozsonyi út 88. 126. NAGYCENK, Széchenyi-kastély és mőemléki együttese: Kiscenki út 3. park Vöröskastély (kastélyszálló) méntelep Széchenyi Emlékmúzeum virágház (kastélyszálló) ırépületek méntelep vízmő, szennyvíztelep csatorna hársfasor 127. SOPRON Fabricius-ház Fı tér 6. 128. SOPRON Tábornokház Fı tér 7. 129. SOPRON Storno-ház Fı tér 8. 130. SOPRON Esterházy-palota Templom u. 2-4. 131. SOPRON zsinagóga Új u. 11. 132. SOPRON zsinagóga Új u. 22-24. 133. SZANY püspöki kastélyegyüttes és parkja Kossuth u. 2-6.
876, 877, 875 6687 6870 364, 366 313/10, 312/1, 312/2
658/1 658/2 658/4 658/5 658/6 660 558 559 560 673, 0159/1 192, 193, 194 195, 196 197, 198 189, 188 52 24, 25 1162/1
9. HAJDÚ-BIHAR MEGYE 134. DEBRECEN Déri tér 1. 135. DEBRECEN, Egyetem tér 1. 136. DERECSKE Nyárfa utca 30. 137. HAJDÚBÖSZÖRMÉNY Kossuth u. 1. 138. HORTOBÁGY a 33. sz. fıút (71+879 szelvény)
Déri Múzeum
8315
Kossuth Lajos Tudományegyetem
22246/1
tájház
1949
Hajdúkerületi Székház
3718
Nagyhortobágyi kıhíd
96/4
139. HORTOBÁGY Petıfi tér 1. 140. HORTOBÁGY Petıfi tér 141. NAGYKEREKI, Bocskai tér
Nagyhortobágyi csárda
1
egykori szekérállás
97
Bocskai várkastély és magtár
610/1, 610/2
10. HEVES MEGYE 142. BOCONÁD Szabadság tér 14. 143. EGER Dózsa György tér 3. 144. EGER
Szeleczky-kastély és parkja
610/9
Validé Szultana török fürdı romjai
5033, 5031, 5032
vár és erıdrendszer romjai
145. EGER Knézich K. u. 146. ERDİTELEK Fı u. 129. 147. HATVAN Kossuth tér 148. NOSZVAJ Dobó u. 10. 149. PARÁD Sziget u. 8. 150. SIROK
minaret
5488, 5440, 5472, 5481, 5489, 5833/1 5072/2
Buttler-kastély és parkja Grassalkovich-kastély és parkja
364, 365/2, 365/3, 365/4, 365/5, 365/6 2713/4
De la Motte-kastély és parkja
545/1
falumúzeum
123
várrom
0193
11. KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYE 151. BAJNA Május 1. tér
Sándor-Metternich-kastélyegyüttes és parkja: kastély park, út uradalmi istálló
152. DÖMÖS prépostsági romok Felsıfalu dőlı 153. ESZTERGOM vár, a királyi, majd érseki palota maradványainak együttese Szent István tér 1. 154. ESZTERGOM pálos kolostorrom Pilisszentlélek 155. KISBÉR volt Magyar Királyi Lovarda Szabadság park 6. 156. KOMÁROM, Erıdrendszer mőemléki együttese Igmándi erıd Monostori erıd Csillagerıd 157. OROSZLÁNY, Majk-puszta: kamalduli remeteség mőemléki együttese kastély toronyrom remeteházak
566 565/2, 563, 564, 567/1, 568/1, 568/2, 116/6 403 16241, 16242 061 1598, 1599/1, 1071 1171 1948 803 074/20 074/8 074/1, 074/2, 074/3, 074/4,
központi udvar jégverem, erdı gazdasági épület kápolna és erdı gyep erdı étterem (gyep) gyep tó, mocsár udvar 158. OROSZLÁNY, Vértesszentkereszt 159. TATA Hısök tere 7., 8., 9/A 160. TATA Hattyúliget u. 40. Néppark 161. TATA Váralja u. 1-3.
Bencés templom- és kolostorrom Esterházy-kastély és melléképületei, park Esterházy kerti lak, mőrom és mecset
a vár együttese
074/5, 074/6, 074/7, 074/9, 074/10, 074/11, 074/12, 074/13, 074/14, 074/15, 074/16, 074/17, 074/18 074/19 072 073 083 075 076 078 061/9 062 032/1, 032/2, 032/3 0199/5 1852, 1853, 1854, 1855, 1851 3306/4, 3304/12, 3308/2 1874/1, 1874/2, 1873, 1875
12. NÓGRÁD MEGYE 162. BALASSAGYARMAT Madách u. 2. 163. DRÉGELYPALÁNK 164. HOLLÓKİ Kossuth u. 82. 165. HOLLÓKİ 166. MÁTRAVEREBÉLY Szentkút (Meszes tetı) 167. SALGÓTARJÁN 168. SZÉCSÉNY Ady E. u. 7.
megyei börtön
447
várrom Palóc Múzeum
058 49/1
várrom remetebarlang
057/1 0135/1
Salgó várrom Forgách-kastély, park és várkert
036 106, 155/2
13. PEST MEGYE 169. ABONY Tószegi u. 51. 170. ACSA Petıfi u. 171. ASZÓD Szabadság tér 7.
Vigyázó-kúria
4160/6
Prónay-kastély és parkja
4
újabb Podmaniczky-kastély és parkja
181, 182
172. DABAS-GYÓN Kossuth u. 7. 173. ÉRD Mecset u. 174. FÓT Vörösmarty tér 2.
Halász Móric-kúria és parkja
4795
minaret
24357
Károlyi-kastély együttese és parkja
175. GÖDÖLLİ Szabadság tér 1.
Grassalkovich-kastély együttese és parkja
176. GÖDÖLLİ 177. GÖDÖLLİ Babatipuszta 178. GYÖMRİ Teleki u. 118. 179. NAGYKİRÖS Kecskeméti u. 27/B 180. PÉCEL Kálvin tér 1. 181. PILIS Kossuth u. 31. 182. PILISSZENTKERESZT Romterület 183. POMÁZ Templom tér 3. 184. RÁCKEVE Kossuth u. 95. 185. VÁC Köztársaság u. 186. VÁCHARTYÁN Veres Pálné u. 5. 187. VISEGRÁD Fı u. 25-35. 188. VISEGRÁD Fı u. 37-41. 189. VISEGRÁD Fı utca Salamon-torony u. Várhegy 190. VISEGRÁD Sibrik-domb 191. VISEGRÁD Sibrik-domb 192. ZSÁMBÉK Régi templom u.
vasútállomás királyi váróterme istállókastély
1552, 1553, 1562, 1565/1, 1565/2, 0242 5848, 5850, 5851/3*, 5851/4*, 5852, 5853/2, 5853/3, 5853/4, 5854, 5855, 5856/1, 5856/2 5893/2 0268
Teleki-kastély és parkja
632, 583
Halász-Tanárky-kúria
2942/4
Ráday-kastély és parkja, márványistálló
2, 3/1
Beleznay-Nyáry-kastély és parkja
1753
ciszterci apátság romjai
05/1, 05/2
Teleki-kastély
640/1
Savoyai-kastély és parkja diadalív
75, 52, 53, 76/1, 2954/1 2148
Rudnay-kastély
1/1, 1/3, 2, 3, 726
a királyi palota teljes romterülete
22, 23, 24, 25, 26
ferences kolostor romjai és a kapcsolódó épületek
esperesi templom romjai
27/1, 27/2, 28, 29/1, 29/3 56, 1/4, 169/2, 0125/9, 11, 1079, 0125/8, 0125/5, 0125/14-19 1089, 1090, 0100/2 1082/3
premontrei prépostság romjai
941
erıdrendszer, vízibástya, kapu és várfalak, Alsóvár (Salamon-torony) Fellegvár és a csatlakozó várfalak
római castrum és X-XI. századi várispánság romjai
14. SOMOGY MEGYE
193. BALATONSZENTGYÖRGY Csillagvár u. 68. 194. BALATONSZENTGYÖRGY Irtási dőlı 195. ISTVÁNDI Kossuth u. 59. 196. SOMOGYVÁR Várhegy 197. SZENNA Árpád u. 38. 198. ZAMÁRDI Szántódpuszta
tájház
35, 36
csillagvár
043
tájház
212
Szent Egyed bazilika és bencés apátság romjai
0150
tájház
191/1
majorsági épületegyüttes
199. ZAMÁRDI Fı u. 83.
tájház
4470, 4471, 4472, 4473, 4474, 4476, 4477, 4481 2395
15. SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE 200. NYÍRBÁTOR, a Báthori-várkastély területe Édesanyák útja Vár u. 1. Báthori-várkastély, magtár 201. SZABOLCS földvár Földvár u. 202. TARPA szárazmalom Árpád u. 203. TUZSÉR Lónyay-kastély és parkja Ady E. u. 2. 204. TÚRISTVÁNDI vízimalom Zrínyi M. u. 205. VAJA Vay-kastély és parkja Damjanich u. 79.
2507 2451/1 1, 2, 4 1020/2 885 303 3
16. TOLNA MEGYE 206. LENGYEL 207. OZORA 208. DUNAFÖLDVÁR Rátkay köz 2. 209. SIMONTORNYA Vár tér 10. 210. KÖLESDFELSİHÍDVÉGPUSZTA
Apponyi-kastély és parkja Ozorai Pipo vára török torony
16 1596 1030
vár
1447
Hiemer-Jeszenszky-kastély
0310
17. VAS MEGYE 211. BOZSOK Rákóczi u. 1. 212. BOZSOK Rákóczi u. 101.
Sibrik-kastélyegyüttes és parkja
2, 4
Batthyány-várkastély romja és kertje
268/12, 268/20 út, 270
213. BÜK Gyár u. 29. 214. CÁK Gesztenyés 3., 4., 5., 6., 28, 29., 30., 31., 32. 215. CSÁKÁNYDOROSZLÓ Fı u. 9-13. 216. HEGYHÁTSZENTPÉTER Béke u. 86. és 88. 217. JÁNOSHÁZA Vár u. 50-54. 218. KÖRMEND Gr. Batthyány L. u. 1. 219. KİSZEG Rajnis J. u. 9.
220. SÁRVÁR Várkerület 1. 221. SZALAFİ Pityerszer 1., 2., 3. és 9/A. 222. VASSURÁNY Vasút u. 2. 223. VASSZÉCSENY Munkás u. 3.
Szapáry-kastélyegyüttes és parkja
607
gesztenyés pincesor
1286
Batthyány-kastélyegyüttes és parkja
1/1, 1/2, 2/1
tájház
199, 200
Erdıdy-Choron-várkastély és parkja
1180
Batthyány-Strattmann-várkastély teljes együttese: fıépület, melléképületek, kastélypark és építményei Jurisics-vár teljes együttese
Nádasdy-várkastély és kertje
1, 2/1, 2/2, 2/3, 3, 4, 5, 6/2 1822, 1823, 1824/1, 1824/3, 1824/4, 1825, 1826, 1827 1
népi mőemléki együttes
485, 524
Schilson-kastély és parkja
194/2, 196/1, 196/2, 196/3, 197 344
Ó-Ebergényi-kastély és parkja
18. VESZPRÉM MEGYE 224. ALSÓÖRS Petıfi köz 7. 225. BADACSONYTOMAJ Szegedy Róza u. 137. 226. BAKONYBÉL Fı u. 15. 227. CSESZNEK Vár u. 228. CSOPAK Kisfaludy u. 28. 229. DABRONC Ötvös-puszta 230. DEVECSER Petıfi tér 5. 231. DOBA
232. DOBA 233. DÖRGICSE Fı u. 234. DÖRGICSE 235. DÖRGICSE
gótikus ház, ún. török adószedıház
772
Szegedy Róza háza, udvarán présház és vincellérház
039/11
tájház
437
várrom
0158/1
vízimalom
1179
Szegedy-kastély és kúria
333, 318/1
vár, Esterházy-kastély
Somló vár romjai felsıdörgicsei kettıs templom romja
616, 619/10, 620/3, 620/4 0219, 0222/2, 0222/3, 0222/5, 0222/6 0160/11 30
alsódörgicsei templomrom kisdörgicsei templomrom
0157 0266/2
Erdıdy-kastély és parkja
Pusztatemplomi dőlı 236. GYULAKESZI, Csobánc-hegy 237. KÉKKÚT Fı u. 55. 238. KİVÁGÓÖRS 239. KİVÁGÓÖRS Petıfi u. 18. 240. MAGYARPOLÁNY Petıfi u. 4. 241. NAGYVÁZSONY Bercsényi u. 21. 242. NAGYVÁZSONY Vár u. 243. NAGYVÁZSONY Barátipuszta 244. NEMESVÁMOS Balácapuszta 245. ÖRVÉNYES Szent Imre u. 1. 246. PÁPA Fı tér 1.
247. PÁPA Március 15. tér 12. 248. SÜMEG Szent István tér 10. 249. SÜMEG Várhegy 250. SZIGLIGET 251. TÉS Táncsics M. u. 17., 32. 252. TIHANY Batthyány u. 18-20. 253. VÁRPALOTA Szabadság tér 1. 254. VESZPRÉM Veszprémvölgyi u. 255. VESZPRÉM Gyulafirátót Kolostor u. 256. VESZPRÉMFAJSZ
várrom
070
tájház
105
ecséri templomrom tájház
9289 538
tájház
467
Schumacher-ház
522
Kinizsi-vár romjai
453, 454
pálos templom- és kolostorrom
0111
római villagazdaság, likasdombi halomsír
089/3, 092/6, 092/141 1
vízimalom Esterházy-kastélyegyüttes: kastély, istálló, park, várkert és vízfolyások
Kluge-féle kékfestıüzem
1 5/2 2, 3, 6402/9, 6403, 6406, 6408, 6409, 6410, 6413/4, 6412 233, 130
püspöki palota
1422/3
vár
1532
várrom szélmalmok
07 469, 461
halászcéh-ház és gazdaház
135
Thury György vára
1
veszprémvölgyi apácakolostor és jezsuita templom romjai
6438/2, 6438/4
premontrei templom- és kolostorrom
664
középkori templomrom
030/9
19. ZALA MEGYE 257. EGERVÁR Vár u. 258. KESZTHELY
várkastély
073
Georgikon és majorja teljes együttese
1418/4, 1418/1
Bercsényi u. 65. Georgikon u. 20. 259. KESZTHELY, Festetics-kastélyegyüttes és parkja: Kastély u. 1. kastélymúzeum Bástya u. 2. Bástya u. 4. Bástya u. 6. Georgikon u. 21. kertészet Georgikon u. 21/A Georgikon u. 21/B
Georgikon u. 21/C Soproni u. 2. Lehel u. 2. kastélypark 260. KESZTHELY Amazon Szálló, lóváltó és lakóház épületegyüttese Kastély u. 11. Georgikon u. 1. 261. KESZTHELY, Fenékpuszta: mőemléki együttes római kori épületmaradványok
várrom Batthyány-kastély, park és híd
0420, 0452, 0453, 0454, 0455, 0456, 0457, 0458/1, 0458/2 0415, 0416, 0418/1, 0418/2, 0420, 0421/1, 0421/2, 0421/3, 0421/4, 0424, 0425, 0426/1, 0437/1, 0437/2, 0462/1, 0462/3, 0462/4 0144/15 248, 0364/4
várrom
045/14
bazilika romjai
090
vár és apátság romjai
083/6, 083/7, 087/5
Festetics-kúria és gazdasági épület
262. REZI 263. ZALASZENTGRÓT Zala u. 1. 264. ZALASZÁNTÓ Tátika 265. ZALAVÁR Récéskút 266. ZALAVÁR Vársziget
2008 2005, 2006 2004 2003 2009 2010/1 2010/2, 2010/3, 2010/4, 2010/5, 2010/6, 2010/7 2011 2007 2450 1687/1, 1687/2, 1687/3, 1687/4 2028, 2026, 2027
