20 éves az Alkotó Muzsikusok Társasága

1

Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Művészeti Intézet Ének-zene Tanszék

20 éves az Alkotó Muzsikusok Társasága The 20th anniversary of the Society of Creative Musicians - szakdolgozat -

Konzulens: dr. Dombi Józsefné dr. Kemény Erzsébet főiskolai tanár

2012. Szeged

Szerző: Luty Johanna

2

Tartalomjegyzék 1. Bevezetés .................................................................................................................................. 3 2. Az Alkotó Muzsikusok Társasága ............................................................................................... 4 2.1 Az AMT megalakulása ......................................................................................................... 4 2.2 Előzmények ......................................................................................................................... 4 2.3 Az AMT története ................................................................................................................ 5 2.4 Az AMT feladatai ................................................................................................................. 6 2.5 Fellépő művészek, együttesek ............................................................................................ 6 3. Az Alkotó Muzsikusok Társaságának tagjai [2] .......................................................................... 8 3.1 Az elnök, Gallai Attila – zeneszerző, klarinétművész .......................................................... 8 3.2 Vezetőségi tagok ................................................................................................................. 9 3.3 Rendes tagok, pártoló tagok ............................................................................................. 10 4. Koncertek az AMT szervezésében ........................................................................................... 16 4.1 Őszi hangversenyek az AMT keretében ............................................................................ 16 4.2 Karácsony előtti hangversenyek ....................................................................................... 17 4.3 Az AMT napok ................................................................................................................... 18 4.3.1 Az AMT jubileumi CD kiadványa................................................................................. 22 4.3.2 A jubileumi CD-n helyet kapott kompozíciók ............................................................. 22 5. Jelenlét a médiában, interjúk ............................................................................................... 27 5.1 Médiajelenlét .................................................................................................................... 27 5.2 Interjúk .............................................................................................................................. 28 6. Az AMT jövőképe..................................................................................................................... 29 Függelék I. – Képek az AMT koncertjeiről ................................................................................... 30 Függelék II. – Interjúk .................................................................................................................. 33 Melléklet ..................................................................................................................................... 52 Forrásanyagok ............................................................................................................................. 53

3

1. Bevezetés Jelen dolgozatomban napjaink egyik időszerű kérdésével foglalkozom, nevezetesen a kortárs alkotóművészek kibontakozásának lehetőségeiről, műveik népszerűsítésének problémáiról. Speciális helyzete, szegedi kötődése1, és nem utolsó sorban személyes ismeretségem okán az Alkotó Muzsikusok Társaságának első húsz évét, az 1991 és 2011 közötti időszakát dolgoztam fel munkámban. Kutatási módszerem elsődlegesen a hozzáférhető publikációk feldolgozására irányult, de viszonylag kevés nyomtatott, illetve interneten közzétett anyagot találtam. Emiatt szükség volt Szendi Ágnes történeti kéziratának módszeres feldolgozására, valamint fel kellett használnom a néprajzosok alapvető módszerét, az oral historyt – a közvetlen rákérdezést – is. A dolgozat függelékében felhasználtam mások által készített interjúkat is. 2009 óta rendszeresen volt lehetőségem AMT hangversenyeken részt venni, legtöbbször nézőként, néhány alkalommal orgonista előadóként. A műsor mindig színvonalas, sokszínű, különböző stílusú szerzők nem egymással rivalizálva, hanem egymást erősítve, Gallai Attila elnök szavait idézve „egymás fényében” vannak jelen egy-egy hangverseny kereti között. Időnként kortárs képzőművészeti és irodalmi alkotások is láthatók, hallhatók a koncerteken. A dolgozatban a Társaság megalakulásának kiváltó okait, megszervezését, programjait, és nem utolsó sorban tagjait mutatom be. Az Alkotó Muzsikusok Társasága művészeinek közös vonása, hogy közülük mindenki aktív muzsikusként foglalkozik, (vagy életének korábbi szakaszában foglalkozott) a zenével, s emellett zeneszerzői, képzőművészeti vagy irodalmi alkotásaival van jelen az egyesület életében. Munkám végén néhány fotóval is szeretném közvetíteni a hangversenyek hangulatát, bár igazi élményt csak a hangversenyeken való jelenlét adhat. Célom a dolgozattal a fennállásának huszadik évfordulóját 2011-ben ünneplő AMT hírének terjesztése, és annak a ténynek bizonyítása, hogy igenis van létjogosultsága a kortárs művészetnek, ezen belül a kortárs zenének, nemcsak egy szűk szakmai réteg, de a szélesebb közönség szempontjából is. A mellékletként csatolt CD az AMT fennállásának 20. évfordulójára készült. A CD-n a Társaság szerzőinek műveiből hallhatunk válogatást, amiből kiderül, hogy különböző zeneszerzői stílusokat preferáló, különböző életkorú alkotók művei nemcsak békésen megférnek egymás mellett, de az összművészeti csoport révén szintézisre jutnak, egységet alkotnak.

1

Weninger Richárd és az általa irányított Weiner Leó Kamarazenekar rendszeresen műsorára tűzte az AMT zeneszerzőinek műveit. A tavaszi AMT Napok részeként, az elmúlt években több alkalommal (pl. 1998-ban, a Szegedi Konzervatóriumban, vagy 2003-ban, a DÉMÁSZ dísztermében) Szegeden is felcsendültek a Társaság zeneszerzőinek művei Weninger Richárd és a kamarazenekar tolmácsolásában.

4

2. Az Alkotó Muzsikusok Társasága 2.1 Az AMT megalakulása 1991 májusában hét kreatív művész találkozott a budapesti Vörösmarty téren, a Gerbeaud Cukrászdában. Dr. Balla László, Bujtás József, Gallai Attila, Hajdu Lóránt, Papp János, Rékai Iván és Tóth Armand azért jöttek össze, hogy megvitassák és lehetőség szerint meg is oldják a kortárs művészek közös problémáját, hangversenyek, kiállítások szervezését, a műveiknek köztudatba való bekerülését. A beszélgetés eredményesnek bizonyult, elhatározták az Alkotó Muzsikusok Társaságának – röviden AMT – megalakulásának helyét és idejét. A közhasznú Társaság 1991. június 1-én megalakult az Állami Hangversenyzenekar egyik hangolójában. Gallai Attila így emlékezik a megalakulás időszakára: "Így történt... 1990 végén, '91 elején Bujtás József többször javasolta, hogy szervezzünk egy zeneszerző társaságot. Azzal utasítottam el, hogy zeneszerző társaságból elég egy az országban – és az már van. Az egyik MÁV zenekari próbán azonban megakadt a szemem a nagybőgősgrafikus Bolba Gáboron. Ez az!!! Nem zeneszerző, hanem összművészeti társaság lesz. Képzőművészetekkel, irodalommal – és természetesen zeneszerzéssel foglalkozó muzsikusokat tömörítő egyesület. ... heten voltunk.”

Az alapítókhoz hamarosan Bolba Gábor, Büky Géza, és Hajdu Lóránt és Mérész Ignác is csatlakozott, valamint nem sokkal később Fehér György Miklóssal, Szánthó Lajossal, Ütő Endrével és Hermann Jánossal egészült ki a Társaság. Az AMT tagok összetétele az elmúlt két évtized alatt némileg megváltozott és a létszám jelentősen megnőtt; 2011-re 23 fő aktív tagot számlálhatunk. A tagok hivatásos zenészek, akik zenei előadóművész pályafutásuk mellett zenét szereznek, illetve irodalommal vagy képzőművészettel foglalkoznak. Az Alkotó Muzsikus Társasága a Magyar Zenei Tanács teljes jogú tagja.

2.2 Előzmények A rendszerváltás előtt természetesen az összes művészeti ág erősen centralizálva, és a hatalom ideológiájával áthatva működött, civil kezdeményezésnek ekkoriban nem lehetett fóruma. A zenészeket a – szerzőket, előadókat, zenetudósokat és jelentős zenetanárokat – a Magyar Zeneművészek Szövetsége tömörítette. Aki ide bekerült, az viszonylag jó infrastruktúrát – rendszeres kottakiadási, rádió, TV és lemezfelvételi lehetőséget, gyakori koncertlehetőségeket – vehetett igénybe. Aki viszont nem került ide be, annak gyakorlatilag – alkotóművészként – a teljes ellehetetlenítés, elhallgatás juthatott csak osztályrészül. 1990-ben, a Magyar Zeneművészek Szövetsége helyébe szakmákra szakosodott, civil egyesületek jöttek létre. Ezek – erejük egyesítésére – létrehozták a Magyar Zenei Tanácsot, mint ernyőszervezetet, amely a korábbi Zeneművész Szövetség általános

5

jogutódja lett. Nem sokkal ezt követően egy kisebb ernyőszervezet, a Magyar Zenei Kamara is létrejött, amely ma Magyar Muzsikus Fórum néven működik. A harmadik nagyjelentőségű egyesület a Magyar Zeneszerzők Egyesülete lett, amelyik egyik nagy gyűjtőszervezethez sem csatlakozott. A mindenkori kormányzat illetve az önkormányzatok azóta is erre a három pillérre támaszkodnak olyan esetekben, amikor a zenei közélet véleményét, javaslatát kívánják megismerni. A három szervezet a legfontosabb kérdésekben rendszeresen sikeresen működik együtt a szakma érdekeiben. Az Alkotó Muzsikusok Társasága a Magyar Zenei Tanács tagja, azonban az AMT tagjai egyénenként tartozhatnak más szervezetekhez is. A zeneszerző tagok többsége tagja a Magyar Zeneszerzők Egyesületének, de sokan tagjai a szerzői jogvédelem legfontosabb szervezetének, az Artisjus Szerzői Jogvédő Iroda Egyesületnek is. Az Artisjus – ha szerzői jogdíjat akarnak kapni, akkor – a zeneszerzők számára megkerülhetetlen, így azok a szerzők, akik nem tagjai az Artisjusnak, mindenképpen szerződésben állnak vele. Van még az AMT-nek olyan zeneszerzője is, aki a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagja (pl. zeneszerzőként Szendi Ágnes, képzőművészként Csepregi György), de van, aki a Magyar Jazz Szövetségnek (pl. Laczó Zoltán Vince). Az AMT-be, a Magyar Zeneszerzők Egyesületébe szigorú szakmai követelmények teljesítése során lehet bekerülni, az Artisjus tagsághoz mindössze bizonyos összegű évi rendszeres jogdíj szükséges. A MAOE leginkább a képzőművészek érdekvédelmét látja el, de kisebb létszámban vannak zeneszerző tagjai is. A MAOE egyrészt önkéntes nyugdíjpénztárként is működik, másrészt segélyezi a rászorulókat. Erre azért van szükség, mert a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete inkább az előadók érdekvédelmére szakosodott, a szellemi szabadfoglalkozásúak nyugdíj-kérdése pedig már a rendszerváltás előtt sem volt államilag megoldott. Az AMT irodalmár tagjai pedig a Magyar Írószövetségnek (pl. Bátki Fazekas Zoltán), vagy különféle újságíró szövetségeknek lehetnek tagjai AMT-s tagságuk mellett. Minden ma létező, fent említett szervezet ellát bizonyos nélkülözhetetlen funkciókat. A MZE például a kottakiadás területén tud évről-évre jelentős eredményeket felmutatni, de nagyon fontos az Artisjus és a MAOE érdekvédő tevékenysége is. Az Alkotó Muzsikusok Társaságának fő profilja a hangversenyszervezés. Ha áttekintjük a Társaság elmúlt húsz évét, megállapíthatjuk, hogy az AMT eddigi tevékenysége ebben a tekintetben országos viszonylatban is egyedülálló.

2.3 Az AMT története Tagadhatatlan, hogy megalakulása idején az AMT alapító tagjaiban volt egyfajta sértettség és dac, ami az elmúlt évek-évtizedek mellőzöttsége következtében alakult ki. A zeneszerző szakma hivatalos, „céhbeli” része is sokáig úgy tekintett a Társaságra, mint egy amatőrökből álló gyülekezetre, ami gyakorlatilag szóra sem érdemes. Érdekes módon, a képzőművész és irodalmár muzsikus tagok esetében ez az elutasítás a „profi” képzőművészek, vagy irodalmárok részéről sokkal kevésbé volt érezhető. Az évek folyamán a zeneszerző tagok is bizonyították létjogosultságukat, rátermettségüket, ma más Erkel-díjas és Junior Príma-díjas taggal is büszkélkedhet a Társaság. Mindenesetre hosszú időnek kellett eltelnie, sok színvonalas hangversenynek kellett megvalósulnia, míg az AMT tagjainak sorába lépett Lukin László, Legány Dénes, vagy szakcikkek jelentek meg a hangversenyekről például Solymosi-Tari Emőke zenetörténész tollából.

6

A Társaság első 4 évének történéseit Forgács Éva ügyvezető titkárnő jegyezte le, majd ezt a feladatot Szendi Ágnes, a Társaság sajtófelelőse vette át. Nyolc éven keresztül, 1991 és 1999 között az Alkotó Muzsikusok Társaságának a Lágymányosi Közösségi Ház adott otthont, mivel fontosnak tartotta az intézmény a környezetében levő egyesületekkel való együttműködést. Sajnálatos módon 2000. január 1-től a Közösségi Ház megszüntette eredeti tevékenységét, így az AMT-nek új székhelyre kellett költöznie. Ez a XI. kerületi Karinthy Szalon lett, mely azóta nemcsak a Társaság fogadóóráinak, hanem hangversenyeinek, kiállításainak is helyet biztosít. A kezdeti időszakban a tagság folyamatos bővülése jellemezte a Társaságot. A megalakulás után pár évvel csatlakozott Oromszegi Ottó, Hukváry Jenő, Bátki Fazekas Zoltán és Szendi Ágnes. Nem kerülte el az AMT-t bizonyos mértékű lemorzsolódás sem. Az alapítók közül Tóth Armand elhagyta a Társaságot, Papp János és a később csatlakozottak közül Büky Géza, Lukin László és Legány Dénes pedig elhunyt. Önszántából vett búcsút az AMT-től Arányi-Aschner György, Hukváry Jenő, Oromszegi Ottó, Ütő Endre és Zsigrai László, de sajnos az egyik alapítót, aki civil foglalkozása mellett költőként, képzőművészként és zeneszerzőként egyaránt működött, az alapszabály durva megszegése miatt kellett a közgyűlésnek kizárni. Bolba Gábor közben Spanyolországba költözött, a földrajzi távolság nem tette lehetővé a további közös munkát. [2] [1] Az utóbbi évek fiatalítási törekvéseinek köszönhetően csatlakozott az AMT-hez Csepregi György, Kárpáti Attila, Laczó Zoltán Vince, Magala Ronnie és Virágh András Gábor.

2.4 Az AMT feladatai Az Alkotó Muzsikusok Társaságának egyik legfontosabb feladata a koncertszervezés, mely nemcsak a kortárs szerzők zeneműveinek megszólaltatására irányul, hanem általában egy-egy vers, irodalmi írás is tarkítja a műsort. Emellett képzőművészeti kiállításokat is szervez a Társaság saját tagjai számára. A Társaság igyekszik saját tevékenységét kiadványokban dokumentálni, emellett a koncerteken felhangzó zeneműveket rádióműsorokban, kottakiadványok formájában és CD antológiákon közkinccsé tenni. A 90-es évek elején a mai viszonyokhoz képest még könnyebb volt támogatáshoz, ingyenes koncertterem lehetőséghez jutni. A tagok célja az volt, hogy a közönség tagjai érdekes, színes hangversenyeket, képzőművészeti kiállításokat látogathassanak. Az előadók már a kezdeti időkben is szívesen játszották a különböző stílusú kortárs művészek alkotásait a publikumnak. 1994 óta minden év tavaszán megrendezésre kerülnek az AMT-napok. Ennek keretében minden év áprilisában és májusában több koncertre, kiállításra is sor kerül.

2.5 Fellépő művészek, együttesek Az AMT zeneszerzőinek műveit kiváló zenészek tanulják meg, és adják elő a koncerteken. Szerencsére a Társaság előadóművészei is fontosnak tartják a mai zene ügyét, így a pályázati pénzekből kifizethető csekély honorárium ellenére is lelkesen

7

sajátítják el az alkotásokat. Az előadók sorában a nemzetközi hírű előadóművészek mellett kiváló zenekari művészek, de időnként a zeneiskolák, szakiskolák és zeneművészeti főiskolák tehetséges diákjai, hallgatói, illetve zenetanárok, amatőr kórusok és zenei együttesek is helyet kapnak. A teljesség igénye nélkül következzen néhány név azok közül, akik az elmúlt két évtizedben szereplést vállaltak az AMT hangversenyein: [2] a Magyar Állami Operaház Gyermekkórusa Hutyra Ferenc, Matúz István, Matúz Gergely, Nagy Katalin – fuvola, Vajda Szilárd – blockflőte Klenyán Csaba, Galavics Gábor, Tötös Krisztina – klarinét Almásy László Attila, Horváth Márton Levente – orgona, Czentnár Judit, Németh Eszter, Bálint Alexandra, Kárpáti Attila, Láng Gabriella, N. Hutka Katalin, Horváth Ildikó, Szabó Ferenc János – zongora Huszár Anita, Gion Zsuzsanna, Korpás Ferenc, Basky István – ének Kiss-Domonkos Judit, Jánosa Rozália, Simonova Jaroszlava – gordonka Weiner Leó Kamarazenekar, Új Haydn Vonósnégyes, Pentaerophonia Fúvósötös

Mivel a tagok között sok előadóművész is található, ezért nem ritka, hogy a saját vagy kollégájuk darabjait adják elő. Többször hallhatta a közönség Arányi-Aschner György, Bátki Fazekas Zoltán, Büky Géza, Gallai Attila, Csepregi György, Fehér György Miklós, Kárpáti Attila, Legány Dénes, Magala Ronnie, Szánthó Lajos és Szendi Ágnes előadásában a műveket. Időnként előfordul, hogy az AMT hangversenyek műsorvezetője a felcsendülő művekkel kapcsolatban beszélget a szerzőkkel, így bepillantást nyerhet a közönség a szerzemények születésének folyamatába. Néhány név az AMT rendezvények műsorvezetői közül: Varga Károly, Lukin László, Solymosi-Tari Emőke, Hűvösvölgyi Ildikó, Tarján Tamás, Czigány György, Boros Attila, Lázár Csaba.

8

3. Az Alkotó Muzsikusok Társaságának tagjai [2] 3.1 Az elnök, Gallai Attila – zeneszerző, klarinétművész Gallai Attila 1943-ban született Győrben, majd 1946-tól Budapesten élt. 1996-ban Csévharasztra költözött, s jelenleg is ott él. Szülei sokat jelentettek pályaválasztásában. Hegedülni, csellózni, majd klarinétozni tanult. Az Úttörővasutas Zenekarban többek között együtt játszott Haumann Péterrel, Pásztori Zoltánnal és Elekes Erzsébettel is. Édesapja 1957-ben katonazenésznek adta, bekerült az Egyesített Tiszti Iskola zenekarába. Ezt követően felvételt nyert a Zeneművészeti Szakközépiskolába, ahol három évig Váczi Károly klarinétművész növendéke volt, majd Váczi Gyula tanította. Közben megalakult a Zenész Tiszthelyettesképző Iskola, katonazenész tanulmányait itt fejezte be. Ekkoriban már rengeteg művet írt, közülük egy igazán jelentős, a Karácsonyi Szimfónia, mely 1963 szeptemberében Budapesten, az Ecseri úti Szent Kereszt templomban került bemutatásra, még a II. Vatikáni Zsinatot megelőző mise keretei között. A művet egy katonazenészekből! álló zenekar adta elő. 1967 nyarán hivatásos őrmesterként leszerelt, és új életet kezdett. A következő évben 9 hónapig nem volt állása, helyettesként tanított klarinétot, furulyát, szolfézst, amatőr zenekarokban játszott. 1968 szeptemberében felvették a Debreceni Filharmonikus Zenekarba. A Zeneakadémiára zeneszerzés és klarinét szakra felvételizett, klarinétművészként 1973-ban végzett, jeles minősítéssel. Közben a budapesti MÁV Szimfonikus Zenekar tagja lett, innen ment nyugdíjba 1994-ben. A zenekari zenészi pálya mellett folyamatosan tanított klarinétot több helyen is. Huzamosabb ideig a budapesti VI. kerületi zeneiskolában, majd a Szilágyi Erzsébet Nevelőotthonban. Ez utóbbi munkahelye hasznos volt mind pedagógiai, mind metodikai szempontból. 1979 és 1991 között Szegeden, a főiskolai tanárként oktatott. Csévharasztra történő költözése után a monori zeneiskola klarinéttanára lett, itt előbb tanszékvezetőként, majd igazgatóként dolgozott. Mandátuma lejárta után nyugalomba vonulásáig még pár évig tanított. Zeneszerzést Kiszely Gyulától, majd Kistétényi Melindától tanult. Néhány kivételtől eltekintve az 1968 után írt műveit tartja ma is vállalhatónak. Legsikeresebb műve a nagybőgőre írt, Montag Lajosnak dedikált Szólószonáta, melyet „Primo segnalato” oklevéllel díjazott egy nemzetközi zsűri Rómában, később a Nemzetközi Nagybőgős Társaság sok kortárs mű közül a legkiválóbb darabnak titulálta. A nagybőgő irodalmát számos egyéb darabbal is bővítette, melyek több rangos hazai és nemzetközi versenyen kötelező anyagként szerepelnek. Ezen kívül zenekari, oratórikus műveket, versenyműveket, dalokat és kamaraműveket írt, továbbá pedagógiai célzatú alkotások is kikerültek a keze alól.

9

3.2 Vezetőségi tagok a) Hermann János – képzőművész, zongoratanár 1941-ben született. A Bartók Béla Szakiskola Tanárképző tagozatán szerezte zongoratanári végzettségét. 1985 óta tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Több mint 3 évtizede foglalkozik csontfaragással és barackmag miniatűrök készítésével. Ezen kívül a grafika, a linómetszés, a szitanyomás, a kerámia, a porcelán, a tűzzománcfestés és a drágakőfaragás területén is készültek alkotásai. Legkedvesebb tevékenysége azonban a barackmagfaragás, több mint 3000 miniatűrt készített már el. Mitológiai alakok, népi motívumok, nemzetünk nagyjainak, régi idők nagy művészeinek portréi domborulnak a magokon.

b) Mérész Ignác – zeneszerző, zenekari művész 1966-ban hegedűtanári végzettséget szerzett a pécsi Konzervatóriumban, ahol a zeneszerzés szakot is elvégezte. Dunaújvárosban, Pécsen és Kecskeméten zenekari muzsikusként és zenetanárként dolgozott. 1979 óta a MÁV Szimfonikus zenekar tagja, 1987-től nyugalomba vonulásáig a brácsaszólam vezetője volt. A zenekari munka mellett a zeneszerzés is meghatározó fontosságú számára. Kamaradarabjait időről időre bemutatják itthon és külföldön is. Nagyobb együttesre írt művei közül a Brácsakoncert, a Szimfónia, a Concerto marimbára és zenekarra és az Énekek Szent László királyról című oratórium már professzionális együttesek előadásában, illusztris helyszíneken bemutatásra került. c) Szendi Ágnes – zeneszerző, zongoratanár, bölcsész 1963-ban született Esztergomban. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában Szabó Csillánál zongora, Soproni Józsefnél zeneszerzés szakon tanult. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen szerzett diplomát ének-zene tanár és karvezető szakon, illetve újságírásból és szociológiából. Később Miskolcon zongoratanár és kamaraművész szakot is végzett. 1988-tól a dorogi Erkel Ferenc Zeneiskola zongora- és szolfézstanára. Legtöbb szerzeménye hangszeres kamaramű. Alkotásai időről-időre elhangzanak az AMT koncertjein, a Komárom-Esztergom Megyei Zeneiskolák Kamarazene Fesztiváljain. Szerzői estjeinek időről-időre az Óbudai Társaskör ad helyet. Arabeszk című oboaműve szerepel Lencsés Lajos Saltus Hungaricus című CD-jén. 2006-ban zeneszerzői III. díjat nyert a MAOE Gyermek-játék pályázatán.

10

3.3 Rendes tagok, pártoló tagok A Társaság rendes tagjai szavazati, a pártoló tagok csak tanácskozási joggal rendelkeznek. Az aktív tagok közül zeneszerzéssel foglalkoznak: a) Bujtás József – zeneszerző, zenetanár, zenekari művész Az AMT alapító tagja. Zeneszerzést Székely Endrétől, Maros Rudolftól, Durkó Zsolttól, Szokolay Sándortól és Bozay Attilától tanult. Az AMT koncertjei mellett egyéb magyar kortárszenei hangversenyeken is – például a szegedi Vántus István Napokon – rendszeresen elhangzanak művei.

b) Csepregi György – zeneszerző, képzőművész, bölcsész 1966-ban született Budapesten. A zene szeretetét már gyerekkorában megérezte, nagyapja népzenész, édesapja klasszikus zenész volt. Gimnáziumi tanulmányai mellett rajziskolába is járt, valamint a templomi orgonálásba is bepillantott. A középiskola után világot látott: járt Párizsban, Amsterdamban, Londonban, Prágában. Fizikai munkásként, bolti eladóként, karikaturistaként kereste kenyerét. A kilencvenes évek elején több kollektív tárlaton is bemutatkozott, Franciaországban, Brazíliában, Tarragonában, Firenzében. Szakirányú diploma nélkül vették fel a Képzőművészeti Alapba. Rajzai, írásai több lapban is megjelentek. Zeneművei 2000 óta kerülnek bemutatásra, kórusműveket, liturgikus és világi alkotásokat – kamarazenét, zongoradarabokat, színpadi zenét – ír. c) Fehér György Miklós – zeneszerző, zenetanár Budapesten született 1951-ben. A miskolci Zeneművészeti Szakközépiskolában zongora és oboa szakon tanult. Zeneszerzői tehetsége fiatalon megnyilvánult: tizenhat éves korában, 1967-ben zeneszerzői különdíjat kapott fúvószenekari művéért. Ettől kezdve rendszeresen tanult zeneszerzést. A Zeneakadémiát zeneszerzés szakon 1976-ban végezte el, ahol Sugár Rezső, Maros Rudolf és Durkó Zsolt is tanította. Szegeden, majd a miskolci Zeneművészeti Szakközépiskolában, 1977 és 1984 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola miskolci tagozatán tanított. Ezt követően két évig Nyíregyházán egyházzenészként működött. Ezen időszak alatt számos egyházzenei műve született, itt írta többek között a János-passiót, a Requiemet, és a Misét is. 1994-től 2011-es nyugdíjba vonulásáig a váci Pikéthy Tibor Zeneművészeti Szakközépiskola tanára volt. Alkotásai több helyen felhangzottak, kórusversenyeken, fesztiválokon, a Magyar Rádióban, a Zeneakadémián, az AMT koncertjein és külföldön is.

11

d) Hajdu Lóránt – zeneszerző, zenetanár 1937-ben született Bukarestben, de még gyermekkorában Budapestre költöztek. Zongorát és zeneszerzést tanult a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Szervánszky Endre növendékeként diplomázott. 1966-ban első zongoraversenyével első díjat nyert Svájcban. Nyugalomba vonulásáig a Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskola zeneszerzés- és zongoratanára volt. Egykori növendékei közül Kárpáti Attila és Magala Ronnie szintén tagjai az Alkotó Muzsikusok Társaságának.

e) Kárpáti Attila – zeneszerző, zongoraművész

1979-ben született. A budapesti Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskolában zongorát és zeneszerzést tanult. A Zeneakadémiát zongoraszakon végezte el Kemenes András növendékeként. Jelenleg zongoratanárként dolgozik a VII. kerületi Molnár Antal Zeneiskolában.

f) Laczó Zoltán Vince – zeneszerző, zenei szerkesztő, zenei rendező 1964-ben született Győrben. 1991-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Jazz Tanszakán jazz-előadóművészként végzett. Fontosabb tanárai Berkes Balázs, Gonda János és Friedrich Károly voltak. Ezt 1999-ben – Marosi László és Bogár István irányításával – fúvószenekari karmesteri végzettséggel egészítette ki. Zeneszerzés tanulmányait Bogár István vezetésével végezte. 2007-ben teológia tanári diplomát is szerzett. 1984 és 1994 között zenekari és színházi zenészként dolgozott. 1995 és 1997 között filmzenéket komponált. 1997 és 2004 között a veresegyházi Lisznyay Szabó Gábor Zeneiskola tanára volt. 2004-től a Magyar Katolikus Rádió munkatársa. Művei között zenekari és versenyművek, kamara és szólóhangszerre írt kompozíciók, egyházzenei darabok, több mesemusical, színpadi és rádiós kísérőzenék, valamint pedagógiai tárgyú alkotások szerepelnek. Variációk és improvizációk egy régi magyar dallamra című művét 2010 májusában Sydney-ben, az ISCM World New Music Days fesztiválon mutatták be, ahol az Új Zene Nemzetközi Társaságának éves konferenciáján Laczó Zoltán Vince a Magyar Zeneszerzők Egyesületének delegáltjaként Magyarországot képviselte.

12

g) Magala Ronnie – zeneszerző, korrepetitor Ugandai édesapa és magyar édesanya gyermekeként 1978-ban született Budapesten. Zongorázni 1988-ban kezdett tanulni, majd 1993-tól zeneszerzés tanulmányokat folytatott a Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskolában Hajdu Lórántnál és Legány Dénesnél. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen Orbán Györgynél szerzett zeneszerzői diplomát. Több zeneiskola korrepetitoraként dolgozik. A zeneszerzés kisgyermek kora óta foglalkoztatja. Zenéje stílusát tekintve igen változatos képet mutat, zenei nyelvezete pedig a bővülés jeleit mutatja. A szórakoztató és komikus elemek és a zeneszerzés objektív elemei mellett fontosnak tartja, hogy a mű egésze katarzishoz vezessen hatásvadász elemek alkalmazása nélkül. h) Nógrádi Péter – zeneszerző, zongoratanár 1952-ben született. 1973-ban magasépítés szakon szerzett diplomát, majd ezt követően folytatott intenzív zenei tanulmányokat. A Zeneakadémiát 1983-ban végezte el zeneszerzés szakon Soproni József növendékeként. A diploma megszerzése után a Bartók Rádió zenei szerkesztője lett, majd zenei könyvtárosként dolgozott az Országos Széchenyi Könyvtárban. 1985-től a váci Bartók Béla Zeneiskolában tanított zongorát, a Zeneművészeti Szakközépiskolában pedig zeneirodalmat. Ez idő alatt a Zeneműkiadónál is volt szerkesztő. 1995 óta Törökbálinton tanít zongorát. 1987 és 1992 között Soros-, Kodály- és Eötvös-ösztöndíjban is részesült. Több művét díjazták. Az Esztergomi kantáta című alkotása 2001-ben hangzott el az esztergomi bazilikában. Eddigi legsikeresebb művét Magyar requiem címmel 2006-ban mutatták be a forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulója tiszteletére. 2007-ben a Magyar Művészeti Akadémia tagja lett. 2008-ban Erkel-díjban részesült. i) Rékai Iván – zeneszerző, zeneelmélet tanár Zeneszerzői tanulmányait Viski Jánosnál és Sugár Rezsőnél végezte, ezzel párhuzamosan gordon tanszakra járt Montag Lajoshoz. 8 éven keresztül a Magyar Rádió zenei rendezője volt. Ezalatt az idő alatt zeneelméletet, zeneirodalmat és szolfézst is tanított. 1964-ben mutatták be először szerzeményét, a Négy korai dal című művét. Alkotásai a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola kis és nagytermében, művelődési házakban, itthon és külföldön egyaránt elhangzottak. A Magyar Rádió eddig 6 darabját mutatta be, és egy teljes szerzői estjét közvetítette.

13

j) Szánthó Lajos – zeneszerző, zongoratanár 1935-ben született Szentesen. 10 éves korától zongorázni tanult, később a zeneszerzéssel is megpróbálkozott. A Zeneakadémián Szervánszky Endrétől zeneszerzést, Ferenczy Györgynél pedig zongorázni tanult. Zongoratanári végzettségét Szirányi János irányításával szerezte. 1960-tól nyugalomba vonulásáig zongoratanítással, kóruskíséréssel foglalkozott.

k) Virágh András Gábor – zeneszerző, orgonaművész 1984-ben született Budapesten. Első orgonatanára nagyapja, Virágh Endre, később édesapja Virágh András, neves orgonaművészek voltak. Koloss István zeneszerzőtől, a budapesti Szent István Bazilika korábbi orgonaművészétől pedig zeneszerzést tanult. Édesapja mellett 1998-tól a Budapesti Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébániatemplom orgonistája és korrepetitora. 1999-től a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában Elekes Zsuzsától tanult orgonálni, zeneszerzés tanára Fekete Győr István volt. A bécsi Zeneakadémián 1 évet tanult Peter Planyavskynál, a bécsi Stephansdom akkori orgonistájánál. 2010 májusa óta a Szt. István Bazilika orgonistája, valamint 2010 szeptemberétől a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Kar zeneelmélet tanszakának óraadó tanára, ahol zeneszerzést, valamint formatant és analízist tanít. Eddigi szakmai tevékenységét két hazai orgona-, valamint három hazai, ill. két nemzetközi zeneszerzés versenygyőzelem fémjelzi, amelyek közül kiemelkedik a 2006-ban Los Angelesben kiírt nemzetközi zeneszerző pályázaton elért I. helyezése, ahol a zsűri további díjakat nem adott ki. 2007/08-as tanévben Köztársasági Ösztöndíjas, valamint a 2010/11-es évadra elnyerte a Fischer Annie előadóművészi ösztöndíjat. Eddigi művészi tevékenységét 2009-ben a Debreceni Egyetem a „Tudományegyetemi Karok Kiváló Hallgatója” kitűntetéssel jutalmazta, amely elismerésben az Egyetem közel harmincezer hallgatója közül nyolcan részesülhettek. Zeneszerzőként és orgonaművészként Európa számos országában, ill. a tengerentúlon is fellépett. 2011-ben Junior Príma-díjat kapott. Irodalommal, képzőművészettel foglalkozó tagok: a) Bátki Fazekas Zoltán – költő, operaénekes 1968-ban született Szegeden. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Szegedi Tagozatán szerzett énektanári diplomát 1991-ben. Ebben az évben első díjat és közönségdíjat is nyert Mozart: A varázsfuvola szerepeire kiírt énekversenyen, ahol Papageno-t alakította. Ezt a szerepet Szegeden, Hollandiában és Magyar Állami Operaházban is énekelte. 1993-ig a Szegedi Nemzeti Színház kórusának tagja volt. 1995-ben énekművész-tanári diplomát vett át Szegeden. 1997-ben Köztársasági ösztöndíjas volt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola operaszakán, ahol kitüntetéses operaénekesi

14

diplomát kapott. A debreceni Csokonai színház, majd a Szegedi Nemzeti Színház énekese is volt. A Sarasotai Operaház meghívására nagy sikerrel mutatkozott be az USA-ban. 1993 óta publikál verseket, első verseskötete 1996-ban jelent meg. Verseskötetei: Eladott országban (1996), Fényben születő (2000) Könnycseppek (2010). b) Forgács Éva – meseíró, operaénekes A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában énekelni tanult. Tanulmányai befejezése után a Magyar Állami Operaház ösztöndíjasa, majd 1966-ban a Linzi Operaház magánénekese lett. Később itthon az Országos Filharmónia szólistájaként koncertező művész lett. Nyugdíjba vonulása után férjével, Rékai Ivánnal Majosházára költöztek, itt írta meg a mintegy 50 meséből álló „Majosházi mesék” című kötetét. 1991 és 2008 között az AMT ügyvezető titkára volt, lemondása után a Társaság teljes jogú tagja lett. c) Hiti Katalin – festő, zenekari művész 1957-ben született. Zenei tanulmányait Miskolcon végezte Gál Károly osztályában. A Főiskolai Zenekar koncertmestere volt és állandó kisegítőként dolgozott a Miskolci Szimfonikus Zenekarban. Diplomázása után a Szegedi Szimfonikus Zenekar tagja lett. 2005 óta a Weiner Leó Kamarazenekar koncertmestere. A Hangok és színek címmel megtartott rendezvények keretében képzőművészként és hegedűs szólistaként egyaránt többször bemutatkozott Szegeden. 2009 óta Pataki Ferenc festőművész rajzstúdiójának is tagja. d) Horváth Zoltán – üvegfestő, zenekari művész (ex) 1962-ben született Győrben. Először zongorázni, később harsonázni tanult. A Győri Konzervatóriumban második osztálytól tubára váltott, és ezen a hangszeren érettségizett. Már ekkor sokat rajzolt irodalmi és zeneművek hatására és illusztrálására. 1985-ben diplomázott. 1983-tól a Budapesti MÁV Szimfonikus Zenekar tagja volt, de megélhetési problémák miatt felhagyott a zenekari tagsággal és vállalkozóként dolgozik. Képzőművészeti alkotásait minden évben, az AMT napok keretében szokta kiállítani. e) Réti Zoltán – képzőművész, szakíró, nyugalmazott zeneiskola igazgató 1923-ban született Nagyorosziban. 1942-ben kántor-tanítói oklevelet szerzett, majd zenetanári diplomát kapott. Budapesten elvégezte a Képzőművészeti Főiskolát is. Nyugdíjba vonulásáig a balassagyarmati zeneiskola igazgatója volt, 30 éven át vezette a Balassagyarmati Dalárda Vegyeskarát. 1975-ben jelent meg Rózsavölgyi-monográfiájának első kiadása. Képei többfelé szerepeltek kiállításokon itthon és külföldön egyaránt. Akvarellalbumokat készített Madách, Mikszáth, Komjáthy műveihez. Zenei, képzőművészeti, pedagógiai munkásságát számos elismerés, díj igazolja.

15

f) Révi Tamás – építészmérnök, képzőművész, amatőrfilmes, műkedvelő operaénekes A Műszaki Egyetem mérnöki karán végzett. Hat évig tanult zeneiskolában énekelni. A festészetet a Vasutas Körben, a Fáklya Klubban, a Ferenczi Műhelyben sajátította el, Fischer Ernő tanítványa volt. Mérnökként autópályák tervezése, nagy fővárosi létesítmények tervezése fűződik a nevéhez. Az ő javaslatára nevezik Buda egyik legforgalmasabb útkereszteződését BAH csomópontnak. Operák tenor főszerepeit énekelte szimfonikus zenekarokkal. A Budai Operatársulat alapító tagja, valamint a Bel Canto Operaegyüttes alapításának kezdeményezője és szervezője volt. Számos egyéni és csoportos kiállításon láthatta a közönség a képeit. Több évtizede amatőrfilmes, gyerekkorától szerepel reklámfilmekben, rövidfilmekben. Nyugalmazott labdarúgó játékvezető, jelenleg is foglalkozik a szabályok elméletével. 2008-tól 2010-ig, Forgács Éva visszavonulását követően, az ügyvezető titkárnői teendőket Horváth Ildikó zongoraművész-tanár, a Roland East Europe Ltd. menedzsere látta el. 2011-től Tötös Krisztina klarinétművész tanár az AMT ügyvezető titkárnője. Pártoló tagok: Hajdu Nelly, Kálmán Anikó, Saru Károly, Sztán István Elhunyt tagok: Papp János (1947-1999) Legány Dénes (1965-2000) Lukin László (1926-2004) Büky Géza (1940-2007)

16

4. Koncertek az AMT szervezésében A budapesti, XI. kerületi Karinthy szalon, mint székhely az AMT koncertjeinek, kiállításainak is helyet ad. Emellett hosszú évekig a Szabó Ervin Könyvtár XI. kerületi Főkönyvtárának Irodalmi Kávéháza is fontos szerepet töltött be a Társaság életében, egészen a legutóbbi időkig rendszeresen helyet adott az AMT egy-egy rendezvényének. Itt 1994-ben kezdődött az együttműködés Kelemen Tamás igazgatóval, a rendezvényeknek helyet adó kis terem kialakítójával. Az AMT kiállításainak megnyitóját általában beszélgetés és hangverseny követte. A kezdeti évek meghatározó tényezője volt a Hungaccord Nemzetközi Zenei Kiállítás és Vásár, ahol – a novemberi rendezvények idején, a SOTE aulájában – az AMT, illetve a Társaság kezdeményezésére létrejött zeneműkiadó, a Trio-Art Music saját standot kapott és részt vehetett a rendezvény zeneiskolai programjain. Mészáros József igazgató jóvoltából még – az AMT szerzőin és előadóin kívül – két alkalommal a dorogi Erkel Ferenc Zeneiskola tanárai és növendékei is bemutatkozhattak Szendi Ágnes szervezésében. Ez az együttműködés egészen addig tartott, míg a Hungaccord – anyagi nehézségek miatt – fel nem függesztette tevékenységét. A zeneiskolai jelenlét, az ifjúság mindig fontos szerepet játszott az AMT életében. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy a Társaság tagságának jelentős része zenetanárként dolgozik, vagy nyugdíjba vonulásáig zenetanár, zeneiskola igazgató volt. Az AMT első zeneiskolai koncertjét Rékai Iván szervezte 1991-ben, a budapesti IV. kerületi zeneiskolában. Már itt elindult az a hagyomány, hogy a zeneszerző tagok pedagógiai célzatú műveit – profi előadók és zenetanárok mellett – a zeneiskolai növendékek is megtanulják és eljátsszák. A legszorosabb, máig tartó kapcsolat a XV. kerületi Hubay Jenő Zeneiskolához fűződik. A kezdetektől a mai napig rendszeres koncertek színhelye az intézmény. Az iskola pár éve, a régi, Hartyán közi épületéből új helyszínre, a Bocskai utcába költözött, ahol – a korábbi igazgató Homor Istvánné, és a jelenlegi vezető Kőrösy Róbert egyaránt – valóban szép és méltó helyszínt biztosítanak az AMT rendezvényei számára. Általában az őszi időszakok sem telnek el hangversenyek, rendezvények nélkül, bár az AMT „főszezonja” minden évben tavasszal van. [3]

4.1 Őszi hangversenyek az AMT keretében Az AMT a kezdetek óta minden ősszel rendez hangversenyt, az utóbbi időben általában kettőt. 1995 őszén a Hungaccord Kiállítás és Vásár kapcsán, a Régi Zeneakadémián tartottak koncertet a Társaság szerzői. Egészen a legutóbbi időkig évről-évre megrendezésre került a konzis öregdiák hangverseny. Ennek természetes apropóját az adta, hogy a Társaság tagságának jelentős hányada a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola egykori növendéke. A hangversenyek az iskola Ferencsik termében, általában október elején kerültek megrendezésre. Két igazán emlékezetes hangverseny volt: 1997. október 6-án, ekkor a Hubay Jenő Zeneiskola vonószenekara szólaltatta meg a zeneszerző tagok műveit, valamint 2005. október 5-én Gallai Attila: Szentendrei miséjéből hangzottak el részletek. 1997. december 3-án emlékezetes hangverseny volt Monoron, a Művelődési Házban Lukin László műsorvezetésével. A rendezvényen a helyi irodalmi színpad diákjai is

17

felléptek. A Társaság kapcsolata Monorral – Gallai Attila elnök jóvoltából, aki a helyi zeneiskola tanára és igazgatója is volt – a mai napig gyümölcsöző. Különleges tematikájú volt a 2000. november 26-án, a Karinthy Szalonban megtartott hangverseny. Johann Sebastian Bach halálának 250. évfordulója alkalmából „Hódolat a mesternek” címmel hangzottak fel Arányi-Aschner György, Fehér György Miklós, Rékai Iván, Szánthó Lajos és Szendi Ágnes tematikus művei, valamint Hajdu Lóránt, Büky Géza, Nógrádi Péter és Legány Dénes egy-egy kompozíciója. 2005. november 3-án volt még egy nagyon sikeres „Őszi kamarazenei hangverseny” a Karinthy Szalonban, amelyet azóta is az őszi időszak leglátogatottabb rendezvényeként tart számon a Társaság. A koncerten az 1999-ben elhunyt Papp János versei és Hegedűduói is elhangzottak. 2006-tól változás történt, ekkortól október hónapban a Karinthy Szalonban tartják az AMT évadnyitó hangversenyt. Emiatt 2006 és 2009 között a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola Ferencsik terme a tavaszi AMT helyszíneinek sorába lépett. 2007 októberében új helyszín lépett a Társaság életébe, a Roland cég budapesti Zenegalériája. Itt a koncert mellett Hermann János és Zsigrai László képzőművészeti kiállítását is megtekinthették az érdeklődők. 2007-ben különleges hangversenyen hangzott el Bátki Fazekas Zoltán: Isten vonatán című verse. Saját művének előadója a költő-operaénekes volt. Az AMT történetében eddig ez volt Bátki Fazekas Zoltán egyetlen zeneszerzői bemutatkozása. Szánthó Lajos és Szendi Ágnes megzenésítéseit Korpás Ferenc és Hámori Szabolcs adta elő. 2008-ban ismét a Karinthy Szalonban kezdődött az évad. Ezen, a Zene Világnapja tiszteletére rendezett hangversenyen fellépett Hutyra Ferenc, Hollandiában élő fuvolaművész is. Ő több mint egy évtizeddel korábban, 1996-ban már játszott AMT hangversenyen. A 2009-es év kiemelkedő momentuma volt, hogy a Karinthy Szalonban tartott Évadnyitó hangversenyt, valamint az ezt követő, december 3-án, a törökbálinti Roland Székház Auditóriumában megtartott Télelő hangversenyt a Magyar Katolikus Rádió rögzítette, ezt később, szerkesztett formában, az Esti zene – Mai magyar zeneszerzők pódiuma című sorozat keretében, Laczó Zoltán Vince szerkesztésében – két részben – műsorra is tűzte. 2010. október 12-én volt az AMT Évadnyitó hangversenye fennállásának 20. évfordulója alkalmából a 7. kerületi zeneiskolában.

4.2 Karácsony előtti hangversenyek Az Alkotó Muzsikusok Társaságának fontos sorozata volt az évenként megrendezett Ezüstvasárnapi hangverseny. Az ötlet Forgács Éva ügyvezető titkárnőtől származott, a hangversenyekre általában ezüstvasárnap környékén került sor. E hangversenyek kapcsán jött létre a Szeretet dalai című többkötetes kiadvány a Kultúra kiadó, a Trio Art Music és a Notina Scriptum kiadók gondozásában. A karácsonyi dallamokat különféle hangszerekre dolgozták fel az AMT szerzői. 1995. december 10-én a Lágymányosi Közösségi Ház volt a hangverseny színhelye, itt a Magyar Állami Operaház Gyermekkara is fellépett. 1996 decemberében a gödöllői Frederic Chopin Zeneiskolában rendezte meg az Ezüstvasárnapi hangversenyt a Társaság. A következő években ez a sorozat szünetelni kényszerült, de 2003-ban a Karinthy Szalonban Muzsikaszó karácsony előtt címmel újjáéledt. A hangulatos est háziasszonya ezúttal Forgács Éva volt.

18

2004-ben Dorogon, az Arany János Városi Könyvtárban, a helyi Erkel Ferenc Zeneiskola növendékeinek közreműködésével zajlott a következő karácsony előtti rendezvény. Itt a szervezésben Szendi Ágnes, a zeneiskola tanára vállalt oroszlánrészt. A koncertre – a kortárszenei eseményeknél nem megszokott módon – nagyon sokan kíváncsiak voltak. 2005-ben Törökbálinton, a Szőnyi Erzsébet Zeneiskolában – Nógrádi Péter, az intézmény zongoratanára szervezésében – került megrendezésre a hangverseny. A következő években – 2006-ban és 2008-ban – ismét Dorog városa látta vendégül az eseményt. Ezeken a hangversenyeken a zene mellett az irodalom és a képzőművészet is helyet kapott. 2010 novemberében a Városmajori Gimnázium hangversenytermében került sor az adventi koncertre, ahol az iskola tanulói is részt vettek a művek előadásában. Legutóbb 2011. december 4-én, a kispesti Evagéliumi Testvérközösség Méltóság Napja templomában tartott a Társaság adventi hangversenyt. Ahogy a fenti felsorolásból is kitűnik, az elmúlt két évtized tapasztalat alapján elmondható, hogy az AMT számára rendelkezésre álló anyagi lehetőségeket is figyelembe véve, általában két, maximum három őszi-téli hangverseny megrendezését minden évben lebonyolított a Társaság. Ezekhez a hangversenyekhez sok esetben irodalmi és képzőművészeti bemutatkozás is járult, illetve kétkötetnyi karácsonyi témájú kottakiadvány is gazdagította a hazai zene palettáját. Az Alkotó Muzsikusok Társaságának legfontosabb rendezvényei azonban minden évben tavasszal zajlanak.

4.3 Az AMT napok 1994-ben indult útjára a Társaság legfontosabb, máig tartó rendezvénysorozata, a tavaszi AMT napok. A Társaság éves költségvetésének nagy részét, a szellemi erők döntő hányadát erre a rendezvénysorozatra koncentrálja. Ennek köszönhetően tavasztól őszig általában más koncertet, kiállítást nincs mód tető alá hozni. Az évek során két alkalommal mégis volt ez alól kivétel. 1996. február 19-én Szendi Ágnes szervezett ifjúsági AMT hangversenyt a dorogi Erkel Ferenc Zeneiskolában. 2004. február 7-én pedig a Rákoskerti Művelődési Klubban adtak hangversenyt az AMT zeneszerzői, a közelben lakó Bujtás József szervezésében. 1994-óta, az első AMT napok megrendezése óta számos hagyomány kialakult és él a mai napig, de vannak dolgok, amik az évek során változtak, alakultak. Sokáig az volt a gyakorlat, hogy az április-májusban megrendezésre kerülő sorozat mindegyikén a műsorvezetők beszélgettek a szerzőkkel, így a közönség bepillantást nyerhetett a felhangzó művek születésének műhelytitkaiba. Manapság inkább – a hangverseny gördülékenyebb lebonyolítása érdekében – a szerzők előre megírt ismertetői alapján mutatják be a műsorvezetők a műveket. A képzőművészeti kiállítások megnyitóin azonban továbbra is gyakorlat maradt a művészekkel történő beszélgetés. A hangversenyek többségét irodalmi alkotások felolvasása is színesíti. Nagyon fontos szempont, hogy a tavaszi AMT napok koncertsorozatán mindig, minden tag szóhoz juthasson zenei, irodalmi és képzőművészeti alkotásaival. A koncertsorozat keretében minden évben megrendezésre kerül egy-két vidéki hangverseny, kiállítás is. Az AMT-napok előtt minden évben programfüzet is készül. Az AMT napok eddig 18 alkalommal került megrendezésre, ezért – terjedelmi okokból, a teljesség igénye nélkül – csak a legfontosabb momentumokat van mód ismertetni.

19

A 1994-95-ös AMT napok még az útkeresés jegyében teltek. Ezen a két rendezvénysorozaton kristályosodtak ki azok a szervezési elvek, amik az AMT napok további sorozatát a mai napig meghatározzák. Az 1996-os AMT napok egyetlen hét alatt került megrendezésre. Ez igen koncentrált szervezést igényelt, hiszen több olyan nap is volt, amikor délután és este egyaránt voltak koncertek, hiszen csak így lehetett a 11 eseményt hét napba sűríteni. Három hangverseny került megrendezésre a Régi Zeneakadémián, valamint az Irodalmi Kávéház adott otthont Matuz István, Gallai Attila és Hutyra Ferenc bemutatójának. Deseő Csaba (aki ekkor az AMT aktív tagjai közé tartozott) és együttese örökzöld jazzmelódiákkal szórakoztatta az érdeklődőket. Ekkor vette kezdetét az AMT és a Roland cég 2011-ig tartó együttműködése, melynek keretében sor került az első hangszerbemutatóra. Hasonló szisztémát követett az 1997-es AMT napok is. Ekkor tizenkét program került bemutatásra, de a tervek szerint tizenháromnak kellett volna megvalósulnia, azonban egy szentendrei kiállítás elmaradt. Talán ebben az évben volt az AMT napok legtávolabbi vidéki helyszíne, Hermann János és Ütő Endre képzőművészek a szombathelyi 7 Arts Gallery-ben állítottak ki. Budapesten az Etele úton, az Irodalmi Kávéházban pedig Papp János és Forgács Éva önálló esten mutatkoztak be. Színesítette még a palettát a Fonó Budai Zeneházban megrendezett Népművészet – kortárs művészet című hangverseny. 1998-ban hét program várta az érdeklődőket. A nyitóhangverseny ideje alatt Hermann János kifaragott egy barackmag-miniatűrt, melynek folyamatát a közönség videó kivetítőn követhette nyomon. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában a zeneszerző tagok nemzetközi hírű, díjazott kompozíciói csendültek fel. A záróest a Szegedi Konzervatóriumban került megrendezésre. 1999-ben ismét tizenhárom programot tartalmazott a műsorfüzet. Ez hét koncertet és hat bemutatót tartalmazott. Az ünnepélyes megnyitó a budapesti Nádor teremben volt, itt Csengery Adrienn, a Magyar Zenei Tanács elnöke mondott bevezetőt. A hangversenyen – többek között – az Új Haydn vonósnégyes is fellépett. Pár nappal később, az Irodalmi Kávéházban a Clar 6 Klarinétegyüttes tartott emlékezetes hangversenyt. Az egyik hangverseny Fodor András költő tiszteletére került megrendezésre. Az AMT rendezvényein a képzőművészek általában közös tárlattal szoktak jelentkezni, de ebben az évben Ütő Endre, Hermann János és Réti Zoltán egy-egy önálló kiállítás keretében vonultatta fel alkotásait az Irodalmi Kávéházban, a tatabányai Erkel Ferenc Zeneiskolában és a szegedi SZÖG-Art Galériában. A Bohémia cég támogatásának köszönhetően az AMT három helyen tudott kotta és hangszerbemutatót, illetve bemutató tanítást tartani. A legkevesebb esemény 2000-ben volt, de elmondható, hogy az öt megrendezésre került hangverseny mindegyike a Társaság történetének legmagasabb színvonalú koncertjei közé tartozik. Az AMT székhelye ekkor került át a Karinthy Szalonba. A nyitó hangverseny természetesen itt került megrendezésre Hommage a Karinthy (Tisztelgés Karinthy előtt) címmel. A műsorvezető ezúttal Hűvösvölgyi Ildikó volt. A millecentenárium évében megtartott Ifjúsági hangversenyen kiemelkedően sok pedagógiai mű hangzott el Szendi Ágnes jóvoltából, a dorogi zeneiskolások előadásában. Emlékezetes volt még Hukváry Jenő: Dolor című művének ősbemutatója is, amit a szerző az 1999-ben elhunyt Papp János emlékére komponált. 2001-ben fontos mérföldkőhöz, fennállásának tíz éves évfordulójához érkezett az Alkotó Muzsikusok Társasága. Az évfordulót ünnepi közgyűléssel és jubileumi kiadvány megjelentetésével tette emlékezetessé a tagság. A jubileumi AMT napok különleges momentuma volt egy Operaest megrendezése, melynek keretében Nógrádi Péter, Tóth Armand, Mérész Ignác és Fehér György Miklós egy-egy operájának részletei csendültek fel. Ebben az évben két képzőművészeti kiállítás is nyílt, az egyik az Irodalmi Kávéházban, a másik a Karinthy Szalonban.

20

2002-ben az AMT napok váci hangversenyét idősebb Cs. Nagy Tamás, a váci zeneiskola alapítója emlékére rendezte e Társaság. Ezt egy balassagyarmati program követte. Itt Ember Csaba, a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségének elnöke nyitotta meg Réti Zoltán és Hermann János kiállítását, majd koncert következett. A rendezvény szervesen kapcsolódott a Művészetoktatás napja alkalmából rendezett balassagyarmati fesztiválhoz. Ez évben, a budapesti, VIII. kerületi Építész Udvarban szabadtéri koncerten is elhangzottak az AMT zeneszerzőinek művei. Nemcsak a helyszín, hanem a nagyszerű műsorvezető, Tarján Tamás is emlékezetessé tette a hangversenyt. 2003-ban az Óbudai Társaskör Kamaraterme is helyet adott az egyik hangversenynek. A műsorvezető ezúttal Czigány György volt. Ebben az évben a képzőművészek kiállítása és az azt követő koncert a Józsefvárosi Kulturális Központ és Galéria épületében került megrendezésre. Ezen a tavaszon nagyszabású kamarazenekaros koncert is volt Szegeden, a DÉMÁSZ dísztermében. Rékai Iván, Büky Géza és Gallai Attila műveit a Weiner Leó Kamarazenekar mutatta be Weninger Richárd vezényletével. A 2004-ben nagyböjti hangversennyel kezdődött az AMT napok, melyet a gazdagréti Szent Angyalok templomban rendezett a Társaság. A házigazda Lipp László plébános atya a műsorvezető szerepét is vállalta. A szegedi hangverseny ez évi különlegessége francia vendégművészek fellépése volt. Az AMT zeneszerzőinek művei mellett felhangzott Stephane Blett: Török fantázia című zongoraműve is, melyet a neves párizsi zongoraművész: Isabelle Oehmichen adott elő. 2005-ben a Rákoskerti Művelődési Klubban Hűvösvölgyi Ildikó tette emlékezetessé a programot, aki műsorvezetőként, énekesnőként (az AMT zeneszerzőinek komolyzenei dalait énekelte!), és természetesen színészként, az író, költő tagok műveinek tolmácsolójaként is fellépett. Emlékezetes volt még a Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskolában megtartott hangverseny, ahol Büky Géza: Concertino zongorára és vonószenekarra, valamint Gallai Attila: Concerto fagottra és vonószenekarra című műveit az intézmény vonószenekarának közreműködésével hallhatták az érdeklődők. 2006-ban ismét fellépett az AMT napok program sorozatában Hűvösvölgyi Ildikó. Ezúttal dalokat énekelt, Mérész Ignác – Robert Burns: John Anderson című művét és Gallai Attila – Bátki Fazekas Zoltán: Két dal című kompozícióját. Ebben az évben volt az AMT eddigi történetének talán legjelentősebb zenekari hangversenye Gyömrőn, a Weöres Sándor Általános és Művészeti Iskolában. A hangverseny apropóját a tíz éves önálló gyömrői művészetoktatás kerek évfordulója adta. Budapestről különbusz vitte a Társaság tagjait, valamint a T-Com (most Concerto Budapest) és a Máv Szimfonikus Zenekar tagjaiból alakult kamarazenekar művészeit Gyömrőre. A hangverseny karmestere Gallai Attila volt.2 2006-ban nem Szegeden, hanem a szomszédos városban, Hódmezővásárhelyen, a Péczely Attila Zeneiskolában volt AMT koncert. Ebben az évben volt az AMT 15. születésnapja, amit június 1-én, a Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskola vonószenekarának közreműködésével ünnepelt meg a Társaság. A műsorban Büky Géza: Concerto zongorára és vonószenekarra, valamint Gallai Attila: Humoreszkek vonósokra (I/a) című műve hangzott el. A 2007-es AMT napok egyik emlékezetes hangversenye Cegléden, az Erkel Ferenc Zeneiskolában volt. A zeneiskola zongorista növendékei a Társaság zeneszerzőinek könnyebb, pedagógiai céllal írott műveit mutatták be, valamint fellépett a 30. születésnapját ünneplő Szolnoki Fúvósötös. Ők Rékai Iván, Hajdu Lóránt és Gallai Attila darabjait játszották. A sorozat záróhangversenye ezúttal Gyömrőn volt, ahol a gyömrői és a monori zeneiskola egyesített kamarazenekara működött közre. Hozzájuk csatlakozott az Esterházy 2

A hangversenyről készített videófelvétel megtekinhető a You Tube-on, vagy Gallai Attila honlapján: www.gallaiattila.eoldal.hu

21

Pál Katolikus Kórus, akik Gallai Attila: Szentendrei miséjének tételeit szólaltatták meg a szerző vezényletével. 2008-ban a Karinthy Szalon adott helyet a Jókedv a zenében című összeállítás bemutatásához. Ez a műsor visszautalt a 2000-ben ugyanitt elhangzott Hommage a Karinthy című programra. A műsorvezető Büky Virág zenetörténész, Büky Géza, 2007-ben tragikus hirtelenséggel elhunyt zeneszerző tag lánya volt. Ebben az évben két új helyszínnel is gazdagodott az AMT napok programsorozata: a képzőművészeti kiállítás az Őrmezei Közösségi Házban, a Hangverseny digitális hangszerekre című bemutató pedig a budapesti, Radnóti utcai Roland Zenegalériában került megrendezésre. 2009-ben nagycsütörtökön kezdődött az AMT napok, a nyitóhangversenynek a Monori Vigadó nagyterme adott otthont. A zeneszámok között Csepregi György tárcáit olvasták fel helyi diákok. Ismét újabb helyszínen mutatkoztak be a képzőművészek, ezúttal a városmajori Kós Károly Általános Iskola Majori Galériájában volt képzőművészeti kiállítás és hangverseny. A műsort Boros Attila vezette. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola Ferencsik termében a Pentaerophonia Fúvósötös adott hangversenyt, melynek programjában Csepregi György, Magala Ronnie, Nógrádi Péter, Gallai Attila és Hajdu Lóránt kompozíciói csendültek fel. 2010-ben némi strukturális változás történt az AMT napok felépítésében. Az addig egyenrangú hangversenyek, a már megszokott ifjúsági hangverseny, irodalmi és dalest, kiállítással egybekötött hangverseny és digitális hangszereken megszólaló program mellé két kiemelkedő koncert is lépett, amit a Magyar Katolikus Rádió rögzített és – szerkesztett változatban – egyik későbbi, szombat esti Páholy és Pódium című másfél órás műsorában le is adott. A nyitóhangverseny a budapesti, V. kerületi Szabolcsi Bence Zeneiskolában került megrendezésre, itt a Pentaerophonia Fúvósötös lépett fel, a műsorban Gallai Attila, Szendi Ágnes, Nógrádi Péter, Laczó Zoltán Vince, Magala Ronnie és Hajdú Lóránt műveit hallhatták az érdeklődők. A műsorvezető Boros Attila volt. A másik nagyobb szabású hangverseny Rákospalotán, a Hubay Jenő Zeneiskolában került megrendezésre. Itt Gallai Attila: II. Concerto nagybőgőre című művét mutatta be Kubina Péter és a Concerto Klarinétegyüttes, valamint a Monarchia vonósnégyes tagjaiból alakult kamarazenekar. Erre az apparátusra komponálta Laczó Zoltán Vince: Meseszvit című darabját, melynek itt volt az ősbemutatója a szerző vezényletével. A műsorban elhangzott még Fehér György Miklós, Szánthó Lajos, Rékai Iván, Csepregi György és Mérész Ignác egy-egy műve. A műsorvezető Lázár Csaba színművész, a Magyar Katolikus Rádió vezető bemondója volt. A képzőművészeti kiállítás és hangverseny a Kós Károly Általános Iskola Majori Galériájában került megrendezésre. Itt Szendi Ágnes megemlékezett Büky Géza születésének hetvenedik évfordulójáról, és eljátszotta a zeneszerző két rövidebb zongoraművét. A legutóbbi AMT napok további programjai között természetesen volt még Irodalmi és dalest a Karinthy Szalonban, valamint Ifjúsági hangverseny a budaörsi Leopold Mozart Zeneiskolában. A sorozat záróhangversenyét Törökbálinton, a Roland Székház Auditóriumában rendezte a Társaság. A 2011-es jubileumi évben, az AMT napok keretében 6 hangversenyre látogathattak el az érdeklődők. A nyitóhangversenyt április 29-én, a Hubay Jenő Zeneiskolában tartották, és – mivel a jubileumi koncertsorozat nyitó rendezvényéről volt szó, ezért – a műsor az AMT első három hangversenyén megszólaló művekből állt össze. A második rendezvény az Őrmezei Közösségi házban került megrendezésre. A képzőművész tagok kiállítását Tarján Tamás nyitotta meg, ezt követte a zeneszerző tagok műveit felvonultató kamarazenei koncert. Május 12-én ifjúsági hangverseny került megrendezésre Dorogon. Itt a zeneiskola növendékei és tanárai szólaltatták meg az AMT zeneszerzőinek műveit. Rögtön másnap, május 13-án, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola Ferencsik termében volt a következő, ebben a sorozatban a legnagyobb szabású hangverseny. Elsőként Fehér György

22

Miklós: Románc című nagyobb lélegzetű kompozícióját mutatta be Illés Eszter fuvolaművész és a Monarchia Kamarazenekar, Laczó Zoltán Vince vezényletével. Természetesen ezen a hangversenyen is elhangzott még több más kamarazenei kompozíció is, például Nógrádi Péter: Divertimentója, vagy Rékai Iván: III. vonósnégyese, illetve Laczó Zoltán Vince: Születésnapi gyertyák című darabjának zongora-kamarazenekari változata a szerző vezényletével. A hangversenyt rögzítette a Magyar Katolikus Rádió, és szokás szerint, a Páholy és Pódium című műsor keretében került adásba. Május 22-én a Wekerletelepi Szent József templomban, a Wekerlei Székelykapu Napok rendezvénysorozat részeként került sor hangversenyre, amelyen orgonán én magam is közreműködtem, Gallai Attila Templomi szonáta című, basszusklarinétra és orgonára írt művében. Június 1-jén az Ünnepi Közgyűlés után megemlékezést tartott a Társaság az elhunyt tagokról, majd az Ünnepi Hangverseny következett a Karinthy Szalonban, ahol a Társaság összes zeneszerző tagjának egy-egy műve elhangzott. A hangversenyről felvételt készített a Duna Televízió, a nézők a Kikötő Friss című műsorban láthattak belőle részletet.

4.3.1 Az AMT jubileumi CD kiadványa A Társaság fennállásának 20. évfordulója alkalmából CD3 is megjelent, melynek egy-egy példányát a jubileumi sorozat hangversenyein résztvevő közönség tagjai ajándékként hazavihették magukkal. Sajnos minden várakozás ellenére, az eseményekről megjelenő pár előzetes beharangozáson és néhány rövid tudósításon kívül nem volt különösebb sajtóvisszhangja az Alkotó Muzsikusok Társasága jubileumi koncertsorozatának. Ez érvényes a CD kiadványra is, sajnos senki sem írt róla mérvadó elemzést, vagy kritikát. Így mindössze a saját véleményemre illetve a kiadvány szerkesztő-zenei rendezőjétől, Laczó Zoltán Vincétől illetve a darabok zeneszerzőitől származó információkra tudok támaszkodni a CD bemutatása során. Mivel az AMT zeneszerzői különböző stílusú alkotóművészek, ezért elsősorban azt a szerkesztői problémát kellett megoldani, hogy a rendelkezésre álló 76 percben hogyan lehet mindenkit méltó módon bemutatni, mégpedig úgy, hogy a művek ne kioltsák, hanem erősítsék egymást. A kiadványon 14 szerző szerepel, így mindenkire nagyjából 5-6 perc jutott. Persze az időlimit betartása mellett a művészi szempontok is lényegesek voltak, így inkább azt lehet mondani, hogy egy-egy szerző 4 és 7 perc közötti időt kaphatott. Ehhez még hozzá jött az a körülmény, hogy a kiadvány fő támogatója, a Nemzeti Kulturális Alap csak a sokszorosítás költségének kb. 80 százalékát fizette, így arra gondolni sem lehetett, hogy a meglévő felvételek mellett pénzért kérjen fel a Társaság előadókat a CD stúdiófelvételeire. A kiadvány másik főtámogatója, a Magyar Katolikus Rádió lehetővé tette, hogy az archívumában lévő felvételek a CD-n megjelenhessenek, sőt ahhoz is hozzájárult, hogy stúdiójában újabb felvételeket készítsenek azok a művészek, akik ezt anyagi juttatás nélkül is vállalták. Szerencsére a kiadvány szponzorálásába beszállt még az Artisjus Zenei Alapítvány is, így szép külső megjelenéssel valóban méltó módon tudott megvalósulni a jubileumi CD, 20 éves az Alkotó Muzsikusok Társasága címmel. A kiadvány szerkesztői alapkoncepcióját Laczó Zoltán Vince határozta meg. Készített egy demó-változatot, melyet megkaptak a Társaság érintett tagjai. A végleges anyag az összes komponista hozzászólásának, javaslatainak figyelembe vételével készült el.

4.3.2 A jubileumi CD-n helyet kapott kompozíciók Az CD első száma Gallai Attila Szabó László Dezső versére írott kamara kantátája, „A Határtalan” címmel. A mű nyitódarab funkcióját az is indokolja, hogy ez a CD egyetlen vokális kompozíciója. A művet Basky István, Tötös Krisztina és Bálint Alexandra szólaltatja 3

A CD a dolgozat mellékleteként meghallgatható.

23

meg. Sajnos, tudomásom szerint ez volt a közelmúltban elhunyt Basky István életének utolsó stúdiófelvétele. A felvétel készítése során, Gallai Attila zeneszerző vendégeként, a Magyar Katolikus Rádió 2-es stúdiójában jelen volt intézetünk, a Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Ének-Zene Tanszékének vezetője, dr. Maczelka Noémi is. Gallai Attila eddigi zeneszerzői tevékenysége során háromféle technikával komponált. Korai műveiben a hagyományos módszert alkalmazta: a kompozíció alapja egy vagy több téma, ezeket torlasztja, ötvözi, egységbe szerkeszti. Néha előfordul, hogy egy hangnem a kompozíció alapja, a téma másodlagos, a hangnem mellett az előadó apparátus összetétele a másik lényeges momentum. A legtöbbször alkalmazott zeneszerzői technikája, hogy a tervezett műhöz kiválaszt egy alkalmasnak tűnő skálát, amelyre egy dupla sort ír. A sornak meg kell felelnie a tervezett mondanivalónak, és ebből építkezik a születendő mű, közlendőjéhez, szövegéhez, kiinduló ötletéhez megfelelő módon. A konkrét, kézzel fogható mondanivalókat általában konkrét ritmussal, hagyományos hangjegyekkel jeleníti meg a szerző. Gallai Attila Szólószonáta című szerzői CD-jén találkozhatunk ilyen művekkel: Szólószonáta, 6 klarinétos művek, Esküvői énekek. A hegedű Meditációban és a nagybőgő darabjaiban már keverte az írásmódokat. A 4 fuvolás műben pedig egyetlen egy ritmusjelet sem írt. (Ennek ellenére 4 különböző kvartett előadásában is azonosíthatóan hasonló prezentáció született meg.) A jubileumi CD-n szereplő A Határtalan című kompozícióban egyaránt találunk ritmikusan és ritmika nélkül lejegyzett részeket. A Határtalan Betölt mindent, mert határtalan, árad szelíden, szépen, parttalan, nem fogja gát, nem fogja törvény, csillogó színét nem töri örvény, itt van közöttünk, bennünk és értünk, bűnös szívünkkel, amit nem értünk: az Isten adta nekünk önmagát, hogy szeretetében élhessünk tovább. Itt van közöttünk. Észrevesszük-e? Életre hív az Élet Hírnöke; szívünk és lelkünk érzi, látja: benne van mindnyájunk feltámadása. Betölt mindent, mert határtalan! Irgalom, béke, mind-mind benne van: az Isten adta értünk önmagát és szeretetében fürdik a világ. Szabó László Dezső (Gyömrő, 2009. április 10. Nagypéntek)

A szóban forgó darab megkomponálásának kiinduló ötlete az, hogy „határtalan”. Mivel a szerző kamarakantátát, és nem nagyobb szabású művet szándékozott a költeményből írni, de a zongorát kevésnek érezte, ezért saját hangszerét, a klarinétot választotta kiegészítő hangszerül, mivel ez a legnagyobb ambitusú fafúvós hangszer, és a szükséges virtuozitásra is képes. A „határtalanság, a végtelenség” az első pillanatban a tizenkéthangos sort sugallta a szerzőnek. Ennek azonban erősen ellentmond a mondanivaló: a dodekafónia „kegyetlen, rideg”, mondhatnánk éppen a teljessége miatt üres hatású sor. Erre a teljes erőtlenségre bizonyíték Gallai Attila Fagottversenyének második tételének szélső tizenkéthangos

24

akkordja. Továbbá a Wozzeck híres-hírhedt hasonló akkordja is szinte alig szól a szerzői szándék ellenére. Ezért a tizenkéthangos sorból kikerült két hang, és lett belőle egy négy félhang után egész, majd öt félhang után ismét egy egészhangos tíztagú hangsor. Ebből olyan akkordokat lehet építeni, hogy minden második hangot megszólaltatva, kvázi tercépítkezésű, szép, kifejező hármas-négyes-ötös hangzatokat lehet felrakni – a hagyományoknak megfelelően többféle állásban. A mű kezdőakkordjai például ugyanazok, csak más helyzetben. Ebből a hangsorból készült el az a kettős sor, aminek elemeiből építkezik a mű dallamvilága, a mondanivalóhoz és a prozódiához igazított módon. A következő meghatározó, ezúttal már konkrét zenei elemet a vers első sora adta: „Betölt mindent, mert határtalan” A zongora akkordjai, a klarinét és később a zongora futamai is ezt próbálják érzékeltetni. A mondanivaló itt természetesen „konkrét”, tehát a ritmikai lejegyzés is az. Az „árad szelíden, szépen parttalan” szöveget félkotta szeptolákkal érzékelteti a szerző. A versben a „misztikus” szövegrészek „az Isten adta önmagát” kezdetűek. Ott megjelenik a szövegritmika, a hangszereken pedig a ritmikailag kötetlen, de a hangok magasságában szigorúan kötött játékmód. A szöveg második megjelenésekor a zongora „szigorú” ritmikájú repetíciói a végtelenséget szeretnék sugallni. A „bűnös szívünkkel, amit nem értünk” leborulásához és a „nem fogja gát, nem fogja törvény” határozottságához odaillő hangulatú zenét komponált a szerző ugyanabból az anyagból. A művet befejező dúr akkord természetes módon, a felhasznált anyagból odaérkezve, a szöveghez illő módon csengeti le a művet. Mindezt annak ellenére éri el, hogy a darab folyamán hagyományos értelemben vett tonalitásról, dúr vagy moll hangnemekről, hangnemi kitérésekről, alaphangnembe való visszatérésről, vagy más hasonló klasszikus zeneszerzői eszközről nem beszélhetünk. A periódusok sem hagyományos klasszikus periódusok, hanem az alapvető formai elemek a verssorok, ezekre épülnek a zenei sorok, de nem szigorú dodekafóniáról van azért szó, hiszen - mint említettem – az „alapanyag” tíz hang. Ez a tíz hang hozza létre az akkordoknak azt az egymásból következő rendjét, amely nem a klasszikus funkciós zenéből indul ki, de mégis ki tud tisztulni, meg tud érkezni egy tonálisnak ható dúr befejezésre. A második track koncertfelvétel, Csepregi György játssza „Vázlat egy szcenikus darabhoz” című kompozícióját. Az előadás hasonló lehet ahhoz, ahogy Mozart, vagy Chopin játszhatta saját zongoradarabjait, még a lejegyzés előtti stádiumban. Csepregi György alkotói módszere is hasonló, zongoradarabjai mindig improvizáción alapulnak, csak több koncert után érik el azt a stádiumot, amikor a szerző nekiül és lekottázza. Mára már ennek a darabnak is van kottázott változata, nemrégiben én is hallottam, mégpedig Szendi Ágnes tolmácsolásában. Az volt a benyomásom, hogy a mű sokkal kevésbé „kócos”, mint a szerző improvizatív megszólaltatása során, de az addigi frissessége viszont sajnos eltűnt. Éppen ezért gondolom azt, hogy az a felvétel egy fontos dokumentum Csepregi György zenei munkásságával kapcsolatban. A harmadik szám Nógrádi Péter: „Szerenád zongoratrióra” című művének első tétele. Sajnos sajtóhiba történt, a borítón nincs feltüntetve, hogy a mű egy több tételes kompozíció részlete. A felvétel Nógrádi Péter szerzői estjén készült az Óbudai Társaskörben, az előadó apparátus igazán impozáns: Line Ildikó játszik hegedűn, Déri György gordonkán és Szokolayné Szőke Diána zongorán. Nógrádi Péter darabjaiban fontos szerepet játszik a melódia, a harmónia és az imitáció, tehát konzervatív zeneszerzőnek is mondhatnánk. Műveinek hangzása ennek ellenére nem kelti sem barokk, sem egyéb stílusgyakorlat hatását, meg tudta találni azt az egyensúlyt, ami az összes hagyományokhoz való kötődése mellett hamisítatlan huszadik, huszonegyedik századi zeneszerzővé teszi.

25

Nógrádi Péter kompozícióját Szánthó Lajos szóló fagottra írt műve követi, „II. Capriccio – Veréb Imre emlékére” címmel. A zeneszerző elmondása alapján tudom, hogy sógora, Veréb Imre ismert és nagyra becsült fagottművész volt, a művet előadó Bokor György fagottművész is személyesen ismerte. Szánthó Lajos életművének legjelentősebb darabjai a zongoraművek és a dalok, de szívesen komponál szólóhangszerre is. Szóló fagottra írt darabjai mellett vannak klarinétra, basszusklarinétra és egyéb más szólóhangszerre írt művei is. Azt hiszem, a CD-n lévő fagottmű különösen jól sikerült. Annak ellenére, hogy nincs több szólam, csak egy, nincsenek kísérő akkordok, nincs semmi más, csak a forma és a melódia, egyáltalán nem érezzük üresnek a darabot. Biztos ízlésről és mély szakmai tudásról árulkodnak az egymást követő periódusok, a mű formavilágát biztos kézzel tárja elénk az előadó, Bokor György. Szerző és előadó szerencsés és gyümölcsöző találkozásának lehetünk tanúi. Az ötödik kompozíció Laczó Zoltán Vince: „Rapszódia” című két csellóra és zongorára írott műve, mely stúdiófelvételként került a lemezre Kiss-Domonkos Judit, Simonova Jaroszláva és Lugossy Anna előadásában. A mű a csellista előadók kérése nyomán született, mégpedig azért, mert a zeneirodalom két gordonkára írt műveit már végig játszották, szerették volna új mű bemutatásával gazdagítani ezt a repertoárt. A darab Laczó Zoltán Vince többi kompozíciójához hasonlóan semmilyen avantgard elemet nem tartalmaz, nagyformai felépítése ABA, természetesen a visszatérő rész variáns formában jelenik meg. Az, hogy mégsem érezzük romantikus utánérzésnek, abból adódik, hogy a szerző eredetileg jazzmuzsikus volt, ezért kompozícióiban is szívesen alkalmazza a jazz összhangzattani törvényszerűségeit. Ez természetesen nem könnyíti meg műveinek elfogadását, hiszen a jazz zenészek ezt a kifejezési módot már nem tartják jazznek, a kortárs zeneszerzők ízlésének nem elég „kortárs”, a könnyűzenészek szemszögéből pedig túlságosan bonyolult. Ennek ellenére az előadók nagyon szívesen tolmácsolják, a közönség pedig hálásan fogadja, hiszen olyan zenéről van szó, ami azokat is meg tudja érinteni, akik nem töltöttek évtizedeket a zenetanulással. Természetesen nem véletlenül került az eddig tárgyalt öt kompozíció a kiadvány elejére, hiszen ezek azok a művek, amik a legkönnyebben befogadhatók, itt kezdődik az az utazás, ami a zenehallgatás nehezebb régióiba vezet. Szendi Ágnes: „Zongoramuzsika” című sorozatának XIX. és XX. darabja kezdi meg az átmenetet az elvontabb stílusú művek felé. A két kis kompozíció ugyancsak stúdiófelvétel, melyeknek kapcsán nemcsak Szendi Ágnes zeneszerző erényeiről, hanem zongorista képességeiről is kedvező képet kaphatunk. Szendi Ágnes nem dodekafon, sokkal inkább dodekaton komponista. Zeneszerzői gondolkodása a klasszikus struktúrákban gyökerezik, de ezt kiterjesztette úgy, hogy minél könnyebben használhassa mind a tizenkét hangot. Általában kisebb lélegzetű műveket ír, de rendkívül termékeny szerző, opuszai már meghaladják a háromszázat. Rékai Iván ugyancsak a kis formák mestere. Bár ismerek hosszabb, és nagyobb apparátust foglalkoztató darabjait, számomra a néhány hangszert foglalkoztató, pár perc időtartamú művei tűnnek a legfrappánsabbaknak. Kürtduói, klarinétduói a műfaj kis remekei. Az AMT kiadványára a „Hét darab klarinétokra” című sorozatból került három tétel. A műveket három kitűnő fiatal klarinétművész: Tötös Krisztina, Galavics Gábor és Szakács Domonkos szólaltatja meg. Rékai Iván szintén nem tekinthető avantgárd zeneszerzőnek, bár a bartóki tengelyrendszert, illetve az ebből fakadó bartóki hangzásvilágot tehetségesen formálta a saját ízlésvilágának megfelelőre. Ez, és klarinétok orgonához hasonló fúvós jellege adta az apropót, hogy – Szendi Ágnes darabjait követően – Rékai Iván duó és trió kompozíciói legyenek az átvezető művek Virágh András Gábor korálmeditációihoz.

26

Virágh András Gábor felvételét Kovács Szilárd készítette Debrecenben, a Szent Anna Székesegyház orgonáján. Ezek a művek nemcsak zenei stílusukkal okoztak fejtörést a szerkesztőnek, de Horváth János hangmérnököt is megoldandó feladat elé állították, hiszen a mastering során úgy kellett eljárni, hogy az eredeti hangzást ne rontsa el, de mégis beleilljen a hangzás az AMT CD egészébe. Virágh András Gábor „Hét korálmeditáció” című művéből négy tétel került a CD-re. Ezek a tételek a sorozat leginkább közönségbarát megfogalmazásai, mégis az az érzésem, hogy inkább egy Új zenei stúdió jellegű zeneszerzői csoport gondolkodásmódjába illenének, kevés közük van az AMT-nek a közönség befogadókészségét is figyelembe vevő szellemiségéhez. Ezt a véleményemet az is alátámasztja, hogy a 2011-ben, házigazda orgonistaként a budapesti Wekerle-telepi Szent József templomban közvetlen közelről hallhattam a teljes mű előadását. A kiadvány kilencedik zeneszáma Magala Ronnie: „Transz-játék” című fúvósötöse a Pentaerophonia Fúvósötös előadásában. A fúvósötös hangzása jól illeszkedik a korábban hallott orgonahanghoz. Magala Ronnie művei általában utalnak a mester, Orbán György gondolkodásmódjára, a Transz-játék talán a legprogresszívebbek egyike. Ennek köszönhetően nincs stílustörés az orgonaművek után, inkább megindul egyfajta „visszarendeződés”, az értelem után ismét megkapja a fül is, ami a zenehallgatás során jár neki. A sok fúvós hangzás után jó érzés hallgatni Kárpáti Attila „Szonáta zongorára” című rövid darabját. A darabot talán szerencsésebb lenne szonatinának hívni, hiszen egyetlen rövid tételből áll és sem tartja be a szonátaforma legszigorúbb szerkesztési szabályait. Mindenesetre a kompozíción érződik Hajdu Lóránt zeneszerzői iskolája, és az is, hogy Kárpáti Attila zongoraművészként írta. Azt hiszem, ez az egyik leghangszerszerűbb darab a lemezen. Tizenegyedik műként egy részletet hallhatunk Bujtás József: Témák, variációk és interlúdiók című hosszabb kompozíciójából. Az előadók: Kiss-Domonkos Judit gordonkán és Lugossy Anna zongorán. Sajnos ez a felvétel kompromisszumos megoldásként került így a CD-re, mert nem állt rendelkezésre rövidebb Bujtás mű, és nem volt mód újabb hangfelvétel készítésére sem. Végül a zeneszerző hozzájárulásával született meg ez a vágott változat, ami talán azért nem tűnik torzónak, mert a mű eredetileg is sok kisebb, lazán egybefűzött attaca részből áll, így nem történt jóvátehetetlen formai beavatkozás a vágás során. Bujtás József darabját Mérész Ignác klarinét kvartettjének második tétele követi, címe: „Zene klarinétokra II.” A művet a Concerto Klarinétegyüttes szólaltatja meg, tagjai: Tötös Krisztina, Galavics Gábor, Szakács Domonkos és Szűcs Péter. A kompozíció két tételből áll, az első lassú, a lemezen hallható második pedig gyors. Mindkét tétel önálló darabként is megél. A hangzásból egyértelműen kiderül, hogy Mérész Ignác zeneszerzői műhelyében is kitüntetett helyen állnak a bartóki hagyományok, de itt most nem a melankólia, de nem is a kérlelhetetlen bartóki hang a döntő, hanem jókedvű zenét hallunk, mely egyértelműen Mérész Ignác saját hangja, nem pedig a nagy mester utánérzete. Az utolsó előtti zeneszám három tétel Fehér György Miklós: Invenciók című sorozatából, N. Hutka Katalin tolmácsolásában. Zongoraműveket hallunk, és természetesen a cím kapcsán először a bachi invenciók jutnak eszünkbe. A darabokat hallgatva azonban nekem az első benyomásom a Czerny etüdök hangzásvilágának felsejlése volt. Többször is meg kellett hallgatnom a kis zongoraműveket, mire feltárult belőlük az a szellemesség, ami messze felül emeli a Czerny féle monotonitáson, technika-központú gondolkodáson. A kiadvány utolsó műve Hajdu Lóránt: „II. Fúvósötös” című műve a Pentaerophonia Fúvósötös előadásában. A mű három rövid tételből áll, ám ez a három rövid tétel összességében a leghosszabb művet eredményezi a lemezen. Azért indokolt mégis, hogy teljes terjedelmében rákerült, mert igazán kitűnő zeneszerzői munka, akár invenció, akár

27

formai tekintetben. Hajdu Lóránt zeneszerzőként és pedagógusként is nagyon sokat tett a magyar zeneszerzés és az AMT érdekében is, ennek ellenére nagyon kevés kotta, még kevesebb hanghordozón megjelent publikációja van, ami hozzáférhető. II. Fúvósötösének előadása kapcsán a Pentaerophonia Fúvósötös igazán kitett magáért, és az előbbiekkel együtt bőven indokolja, (és ezt a Társaság zeneszerző tagjai is egyöntetűen támogatták), hogy Hajdu Lóránt darabja teljes terjedelmében meghallgatható legyen. A CD borítótervét Hermann János készítette, szerintem nagyon jól illik a hangzó anyag szellemiségéhez és hangulatához.

5. Jelenlét a médiában, interjúk 5.1 Médiajelenlét Az AMT sajtóreferensi teendőit 1997 óta Szendi Ágnes látja el. Az ő feladata az írott médiumok, a rádió és televízió csatornák, valamint az internetes orgánumok hivatalos tájékoztatása a Társaság rendezvényeiről, fontosabb eseményeiről. Az országos sajtó az AMT megalakulásának időszakában több ízben is foglalkozott a Társasággal. A Vasárnapi Hírek 1994. április 24-i számában Tóth Ádám, a Népszabadság 1994. december 10-i számában Solymosi-Tari Emőke, az Új Magyarország 1995. április 24i számában Csikor Ottó írt cikket az AMT-ről. 1997-ben a Reform folyóiratban Fülöp Tamás Hermann Jánost mutatta be Reneszánsz álmok gyümölcsmagvakon című cikkében. Ezzel együtt egy ajánló is bekerült a lapba, ami az 1997-es AMT napokat népszerűsítette. A zenei szakfolyóiratok, a Parlando és a Metronóm hasábjain időről-időre megjelennek az AMT aktuális eseményét bemutató írások. Fontos szerepet játszik a helyi és a regionális sajtó is a Társaság eseményeinek, aktuális koncertjeinek beharangozásával. A rendezvények előtt rendszeresen jelentek meg beharangozó cikkek a Monor és vidéke, a Komárom-Esztergom Megyei 24 óra, a Közhírré tétetik Dorogon, az Újbuda és a Budaörsi Napló hasábjain. 2008 és 2010 között az RTV Részletes műsorújság ajánló sávjában is feltüntették az AMT egyes koncertjeit. A rádiós jelenlét rendszerességét hosszú évekig a Petőfi Rádió Péntektől-péntekig című ajánlóműsora jelentette, ahol Gallai Attila és Szendi Ágnes időről-időre beszámolhatott az AMT napok soron következő rendezvényeiről. 2000-ben Hűvösvölgyi Ildikót hívták meg a szerkesztők, ekkor ő beszélt a Társaság tervezett aktuális rendezvénysorozatáról. Emellett többször előfordult, hogy a Premier és Művészélet című műsor keretei között hangzott el ismertető az AMT soron következő rendezvényéről. Természetesen a Bartók Rádió is többször foglalkozott a Társaság életével, legtöbbször a Mi újság a régi- és a kortárs zene világában?, valamint a Hangadó című műsorok keretei között. Tíz éve, az AMT egy évtizedes fennállása alkalmából Gallai Attila jegyzete is elhangozhatott. Sajnos, ezek a műsorok azóta megszűntek, de örvendetes tény, hogy a rendezvényekről a Muzsikáló reggel és a Muzsikáló délután műsorvezetői viszonylag rendszeresen adnak tájékoztatást a hallgatóknak. 2009-ben új fejezet kezdődött az AMT rádiós jelenlétének történetében. Laczó Zoltán Vince zeneszerző, rádiós zenei szerkesztő szervezésében a Magyar Katolikus Rádió felvételsorozatot kezdett az AMT koncertjeiről. Ezek a felvételek az Esti zene – Mai magyar zeneszerzők pódiuma, és a Páholy és Pódium című műsorok keretében kerültek adásba.

28

Ezzel együtt több kulturális ajánlóműsorban, például az Akvarellben és a Meghívóban rendszeresen szó esik az aktuális hangversenyekről. Az AMT napok rendezvényeiről pedig a Mi ez a szép című műsor keretében – amely az évtizedekig népszerű Magyar Rádiós Ki nyer ma című műsor jogutódja – hangzott el rendszeresen figyelemfelhívó információ. A televízióban nagyon ritkán jelent meg eddig az Alkotó Muzsikusok Társasága. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a Társaságot bojkottálná bármelyik televízió, inkább annak az általános tünetnek a következménye, hogy bármely csatornán alig találni kulturális ajánlóműsort, ha pedig van, akkor ebben a kortárs zene, képzőművészet és irodalom sajnos nagyon ritka vendégnek számít. Ennek ellenére az elmúlt évtizedekben előfordult néhány televíziós megjelenés is, például a Magyar Televízió 1-es csatornáján, a Múzsa című műsorban, a TV 2 7x2 című adásában, vagy 2002. április 24-én, amikor a TV 11 Karinthy Szalonban készített műsorát vette át és sugározta az ATV. 2008. április 12-én a Duna TV Duna tér című ajánlóműsorában volt Asbóth József vendége Gallai Attila és Szendi Ágnes. A téma a 2008-as AMT napok tervezett programsorozata volt. Feltétlenül említést érdemel, hogy Monoron, Gyömrőn és Dorogon a helyi televízió csatornák minden alkalommal felvételt készítettek az AMT rendezvényeiről, melyeket aztán saját műsoridejükben le is adtak. Az utóbbi években megnövekedett az internet, ezzel együtt az internetes portálok szerepe. 2008-tól az internetes zenei portálok – a Fidelio, a Musicians Who és a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségének honlapja – egyaránt rendszeresen közzé teszik az információkat a Társaság rendezvényeiről. 2009-től az AMT saját honlapot is üzemeltet www.alkotomuzsikusok.hu címen. Itt részletesen olvasható a Társaság története, a tagok életrajza, de rendszeresek az információk a hangversenyekről, az AMT rádiós és egyéb médiajelenlétéről is. Megtalálhatók a rádióban fél évnél nem régebben elhangzott hangverseny közvetítések linkjei, így ezek a felvételek a honlapról egyetlen kattintás után visszahallgathatók. Közvetlenül rá lehet linkelni egyes tagok saját honlapjaira, ezeken sok egyéb, az AMT koncertjein is elhangzott mű kotta és hangzó anyaga is megtalálható. Ezen felül a Galéria menüpontban az elmúlt időszak hangversenyeiről készült fotók is megtekinthetők. A honlap tartalmát elsősorban Laczó Zoltán Vince és Magala Ronnie szokta frissíteni, de ebben a munkában alkalmanként mások is részt vesznek.

5.2 Interjúk A függelékben az utóbbi időszak néhány fontosabb interjújából olvashatunk részleteket. A válogatás és a szerkesztés szempontjai között az volt a legfontosabb, hogy a riportalanyok között lehetőleg minden művészeti ág és minden korosztály képviseltethesse magát, emellett azok az anyagok kerültek beválogatásra, ahol – a hivatalos életrajzon túl – fontos személyes momentumokat, művészi és emberi hitvallást is olvashatunk az AMT egy-egy alkotójának életéből. Az első beszélgetés a Magyar Katolikus Rádióban hangzott el Gallai Attilával, Bátki Fazekas Zoltánnal és Hermann Jánossal. Később írott formában is megjelent a Keresztény Élet című hetilapban. A Nógrádi Péterrel készült interjút a Kerthelyiség című újságban közölték 2008-ban. A további interjúrészletek Fehér György Miklóssal, Laczó Zoltán Vincével és Virágh András Gáborral készültek.

29

6. Az AMT jövőképe Az Alkotó Muzsikusok Társasága már fennállásának első évtizedében célul tűzte ki, hogy pedagógiai műveket tartalmazó kottákat adjon ki. Eddig két kiadvány látott napvilágot, a Szeretet dalai című feldolgozás-gyűjtemény köteteit a Kultúra kiadó, a Trio Art Music és a Notina Scriptum kiadó gondozásában sikerült megjelentetni. A gyűjteményekben szereplő karácsonyi dallamokat különböző hangszereken szólaltathatják meg zeneiskolai növendékek. A Négykezesek „apró” zongoristáknak című gyűjteményt az Editio Tatabánya, Partitúra Zeneműbolt adta ki. Az AMT zeneszerzőinek közös munkáin kívül Gallai Attila Klarinétiskolája is a Társaság segítségével jelenhetett meg. Sajnos egyelőre rengeteg terv és kevés reális lehetőség jellemzi a kottakiadás aktuális lehetőségeit. AMT-nek természetesen volna hosszútávú kottakiadási koncepciója a jövőre vonatkozóan is, de sajnos az anyagiak hiánya miatt ennek megvalósíthatósága a közeljövőben nem látszik valószínűnek. A kottakiadványokon kívül készült egy emlékkönyv az AMT fennállásának tizedik évfordulójára, és nagyon fontosak azok a műsorfüzetek, amiket minden tavasszal, az AMT napok kezdetére ad ki a Társaság. A műsorfüzetben hagyományosan mindig helyet kap Fodor András: A testvérmúzsákhoz című verse [9], amit a költő az AMT számára írt. A borítón pedig Bolba Gábor grafikája található, amely a művészeti ágak összekapcsolódását ábrázolja. Az Alkotó Muzsikusok Társasága bízik abban, hogy a művészeti csoport még hosszú évekig fennmarad, a tagok továbbra is barátságban, összefogva segítik egymás munkáját. Újabban az elhunyt tagok műveinek gondozása, születésük, haláluk kerek évfordulóinak megünneplése is egyre gyakoribb. A menedzselés, a közönségszervezés terén még sok megoldandó feladat áll a Társaság előtt, de remélhetőleg sikerül újabb kottakiadványokkal, valamint CD antológiákkal a publikum elé lépni, valamint rádióműsorok keretében minél szélesebb közönséghez eljuttatni a koncerteken elhangzó műveket. Természetesen a kiállítások továbbra is fontos helyet kapnak egy-egy rendezvénysorozat struktúrájában, és az sem lenne baj, ha az irodalom kicsit nagyobb súllyal szerepelne az AMT életében. A tervek, célok megvalósításához elengedhetetlenül szükség van a tagság további együttmunkálkodására, elérhető és felhasználható anyagi forrásokra, valamint az előadók és a közönség további lelkes támogatására, szeretetére. Természetesen a Társaság jelenleg is működik, létezik. Sajnos 2011 decemberében Virágh András Gábor kilépett, viszont az irodalmi szekció Medveczky Szilvia énekművész – íróval, a képzőművészeti ág pedig Nagy Sándor Endre klarinétművész – festővel erősödött. A 2012-es AMT Napok sorozat is szerényebbnek ígérkezik az előző évinél, illetve a 2012-es éves közgyűlésen Gallai Attila betegsége következtében komoly strukturális átalakítás várható, de ennek dokumentálása már egy másik tanulmány feladata lesz.

30

Függelék I. – Képek az AMT koncertjeiről

1. kép - Magala Ronnie a Hubay Jenő Zeneiskolában 2009. április 16-án

2. kép – Bálint Alexandra és Horváth Ildikó

3. kép – Csepregi György saját művét játssza 2009. április 23-án a II. kerületi Kós Károly Általános Iskolában

4. kép – Korpás Ferenc, Szilvágyi Sándor és Boros Attila műsorvezető

31

5. kép – Pentaerophonia Fúvósötös a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola Ferencsik János termében 2009. május 9-én

6. kép – Mérész Ignác

7. kép – Szendi Ágnes, Szánthó Lajos és Basky István a XI. kerületi Karinthy Szalonban 2009. május 14-én

8. kép – Bálint Alexandra, Basky István és Gallai Attila

32

9. kép – Szabó Ferenc János és Gallai Attila 2009. október 8-án a Karinthy Szalonban

10. kép – a Pentaerophonia Fúvósötös 2010. április 8-án a budapesti V. kerületi Szabolcsi Bence Zeneiskolában a tavaszi AMT Napok nyitóhangversenyén

11. kép – Gallai Attila saját művét vezényli. Kubina Péter nagybőgőművész valamint a Monarchia Vonósnégyesből és Concerto Klarinétegyüttesből alakult kamarazenekar játszik. Hubay Jenő Zeneiskola 2010. április 16.

12. kép – Pál Diána és Nógrádi Péter a budaörsi Leopold Mozart Zeneiskolában 2010. április 19én

(Forrás: A fényképeket Luty Johanna készítette.)

33

Függelék II. – Interjúk 1. Interjú Elsőként Jálics Kinga interjújának részletei [4] következnek, amely a Magyar Katolikus Rádió Meghívó című műsorának 2010. január 2-ikai adásában hangzott el, majd ezt követően írott formában a Keresztény Élet című országos hetilapban látott napvilágot. Jálics Kinga beszélgetőtársai Gallai Attila, Bátki Fazekas Zoltán és Hermann János voltak.4 - Az Alkotó Muzsikusok Társaságának tagjaival beszélgetve azonnal kiderül, hogy nem elégszenek meg egy műfajjal, hogy valamiféleképp a tehetség többféle irányban megnyilvánul. Nem tudom, hogy az élet kényszeríti-e, ez is belejátszik-e, hogy többféle tevékenységgel foglalkoznak vagy egyszerűen izgatja magukat ez is az is? - Az élet legkevésbé – feleli Gallai Attila. A sokszínűség okai alapvetően mi magunk vagyunk, a képességeink, elvárásaink, tehetségeink, gondolataink. És ez úgy van, hogyha valaki egy sajátosan kreatív művészetet már gyakorol, történetesen az előadó művészetet, akkor nem feltétlenül van távol tőle a kreativitásnak a másik oldala, az alkotóművészet sem, mert miért lenne idegen. Ha végiggondolunk a zenetörténet során, kiváló nagy zeneszerzők nagyszerűen játszottak hangszereken. Ha csak Mozartot emlegetem, aki hangszer-zseni volt, de bármelyiket elő lehet venni. A két dolog nemhogy nem idegen egymástól, hanem föltételezi egymást. Az igaz, hogy az elmúlt 50 évben különösen specializálódott minden, a zeneművészet is és egyre inkább a zeneszerző csak zeneszerző, a hangszeres művész kizárólag hangszeres művész és így tovább, pedig ez nem szükségszerű, hogy így legyen. Akiben megvan a hajlam rá, az természetesen megpróbálja magát abban az alkotóművészetben, amire késztetést érez, s aztán valami lesz belőle. - Azt hiszem, hogy a klarinétművészt kérdezem erről, akkor nyilvánvaló a válasza, hogy lehet-e egyáltalán jó zeneszerző az, aki nem játszik valamilyen hangszeren? - Nekem a véleményem az, hogy igazán nem. Minden elképzelhető, a kivétel mindig erősíti a szabályt. De ahhoz, hogy egy mű igazán játszható, igazán hallgatható legyen, előadható legyen, ahhoz feltétlenül kell gyakorlati zenészség, muzsikálás. Benn kell ülni egy zenekarban, hogy a zenekari problémákat tudjam, szólistának kell lenni, hogy a szólista problémáit tudjam, tehát sokkal játszhatóbbak, élvezhetőbbek bizonyos szempontból a művek, de nem biztos, hogy jobbak. - De ebből, azt hiszem, az következik, hogy a zeneszerzést nyilván később kezdte el gyakorolni, művelni, mint a hangszeres játékot. Azonnal a klarinéthoz érkezett-e el, vagy egy más hangszerrel kezdte tanulmányait? - Eleinte a hegedűvel gyilkoltuk egymást, aztán a csellóval és akkor véletlenül lett a klarinét. A cselló az már ment volna, de a klarinét lett az igazi fő hangszerem. A zeneszerzés is gyakorlatilag a klarinéttal párhuzamosan valamilyen szinten megjelent. Nagyon érdekes, és kevesen tudják, hogy a zeneszerzés tanulmányok egy részét a hangszeres és az énekes zenészek is tanulják. Tanulnak összhangzattant, tanulnak szolfézst, tanulnak formatant, tehát a maguk szintjén 4

Az itt olvasható változat a hangzó anyag alapján készült.

34

mindezt tanulják. Tehát csírájában, nem olyan mélységig, mint a zeneszerző szakokon, ott van, jelen van és aztán már képesség dolga, hogy azt hogyan tudja használni. Magát a zeneszerzést, az ötletet, a gondolatot, a formaérzéket, az esztétikai érzéket nem lehet tanítani. Egy csomó dolgot lehet, és kell is tanulni, de azt, hogyha valakinek azt kell magyarázni, hogy egy formában egy betoldás kell-e vagy nem, ez a hangszer illik-e az adott dallamhoz, hogy egyáltalán a dallam milyen, ott már baj van. Szeretem azt és nagyon jó dolog, ha a zeneszerzők is hivatkoznak arra, hogy kinél tanultak. De tudjuk azt, hogy kinél tanult Johann Sebastian Bach? Nem nagyon foglalkozunk vele és mondhatnék sok száz példát. Nagyon jó, ha jó a tanár, de attól még nem lesz jó senki, ha a tanára kiváló. - Magának voltak-e gondjai a tanáraival? Ahhoz került, aki a legalkalmasabb? Egyáltalán hogyan indult a pályája? – kérdezem Bátki Fazekas Zoltánt. - Hála Istennek, nagyon jó tanáraim voltak, édesanyám fedezte fel, hogy érdemes lenne énekelni tanulnom. Az ő biztatására indultam el az operaénekesi pályán és kerültem Berdál Valériához, aki Szegeden korának talán a legnépszerűbb vezető lírai szopránja volt. Valika akkor már tanított, már nem volt aktív énekes, amikor hozzá kerültem. Mellette tanulhattam még Sinkó Györgynél, aki szintén a szegediek meghatározó basszistája volt. Nemrég voltam Gyimesi Kálmán művész úrnál órán, őnála még most is gyakran kontrollálom a munkámat. Ez nagyon fontos és szükséges. Tehát az operaénekesi pályán nekem szerencsés indulásom volt neves tanárokkal. Budapesten Ónodi Mártánál tanulhattam a Zeneakadémián. - Ismét egy női nevet hallunk. Mivel a műsorunkat nagyrészt laikusok hallgatják, akkor az én laikus kérdésem az, hogy egy férfihangnak, egy férfi énekesnek egyáltalán nem probléma az, hogyha egy énekesnőtől tanul? - Azt szokták mondani, hogy jobb, hogyha a saját neme tanítja az embert. A tanulásnál meghatározó az utánzás. - Például ha férfiakról van szó, akkor az, hogy bariton vagy basszus vagy tenor. - Igen, az szerencsés, mert meghatározó az utánzás, és a férfi a férfinak könnyebben meg tudja mutatni. Ugyanakkor maga az iskola – nálunk általában az olasz iskolát tanítják – az emberi hang fizikájára nézve ugyanaz és ugyanazokat az alapokat kell elsajátítani. - És a lélegzés nagyon fontos, igaz? - A lélegzés is nagyon fontos, igen. A technikán kívül fontos még, hogy ki milyen lelkiséget kap. Valika volt ennek talán az egyik legszebb példája, aki egy olyan tanár lelkületű ember is volt, nemcsak egy nagy előadóművész. Ez nem mindig jár együtt, sőt akit ő felvállalt és tanított, azt ő végigvitte kézen fogva szinte. Úgy mondtuk, hogy Valika fogta a kezét, neki könnyű volt. Én is ilyen voltam, nekem is nagyon sokat segített. Egy jó tanárnak még menedzsernek is kell lenni időnként a mai világban, ha képes rá, hogy olyan helyeket célozzon meg a növendéknek, hogy tovább is tudjon lépni, és Valika ezt is tudta. - Maga ezek szerint hasonlóképpen rendelkezik olyan intuícióval és tehetséggel, hogy az operaénekesi pálya mellett a tanításhoz is van kedve? - 16 éve tanítok a Péczely Attila Zeneiskolában Hódmezővásárhelyen, volt egypár szép, sikeres fölvételim növendékeimmel. Bárhol vagyok az országban vagy akár külföldön, oda hétfőnként mindenképpen elmegyek és tanítok. Egy félállást, egy napot letanítok 10 órát általában, úgyhogy elég fárasztó. De ezt még mindig be tudtam vállalni és csinálom. - Nagyon érdekelne engem, miért van olyan nagy jelentősége az AMT-hez tartozni? Először Gallai Attila véleményére vagyok kíváncsi.

35

- Amikor kitaláltuk ezt az egészet, akkor azoknak, akik odagyűltek, főleg a zeneszerzőknek, nemigen volt alkalmuk megjelenni, mint zeneszerzők. Nagyon zárt világ volt. A pénzt, akik elosztották, azoknak jutott, akik nem osztották, azoknak nem, tehát nagyon nehéz volt manőverezni. Abban az időben rendezői joga sem volt senkinek, de akkoriban az is meg volt határozva, hogy egy művelődési ház rendezhet-e ezt vagy azt. Amikor 91-ben az AMT-t kitaláltuk, akkor ez az egész fölszabadult, és azóta megszólalhatnak azok a zeneszerzők, akik azelőtt nem. Összefogva, egymást támogatva tudunk előre haladni. Most már Erkel-díjas, akadémikus zeneszerző is van köztünk, Nógrádi Péter személyében. Haladunk előre nagyon komolyan, arról nem beszélve, hogy azért nem csináltunk zeneszerző társaságot, mert tudtam, hogy vannak olyan muzsikusok, mint például Bátki Fazekas Zoltán, aki énekes és költő, bár ő később került hozzánk. De őket miért ne lehetne összefogni? A vers, a költészet zenével együtt szólal meg. Nálunk ez a fajta együttműködés azt eredményezi, hogy már sokan írtunk a Zolinak a verseire dalokat, és ezek megjelennek és fölhangzanak, tehát egy plusz teret kapnak, lehetőséget a megismerésre, megszólalásra, sőt Zoltán egyik kötetét Réti Zoltán, a másodikat pedig Hermann János illusztrálta. A társaság tagjain belül ilyenfajta összefonódások vannak, tehát megsokszorozódik a lehetőségünk arra, hogy megjelenjünk, közönséget találjunk, a műveinket minél szélesebb körben megismerjék. Éppen az összefogás által sokkal nagyobb mértékben. - Azt hallottam, hogy esteket is rendeznek, ahol nem kell kívülről keresni más műfajú előadót, mert a zene mellett megszólal a költészet is. - Így van. Irodalmi dalestjeinken rendszeresen megszólalnak az íróink is, kiállításainkat mindig a saját hangversenyünk követi, de nem ritka, hogy egymás darabjait is játsszuk. Most volt például egy Télelő koncertünk Törökbálinton, a műsorvezető zongorista és zeneszerző kollegina például fölolvasta Zoltánnak azt a négy versét, amelyik illett ebbe a sorozatba. Sokkal színesebb a műsorunk és a megjelenési lehetőségeink pedig megsokszorozódnak. - Én azt gondolom, ha egy operaénekes ír verset, akkor nagyon magától értetődőnek találja, hogy annak dallama van, hogy az tényleg megzenésítésért kiált. Ez Bátki Fazekas Zoltán esetében is így van? - Talán egy verssel válaszolnék, ha nem idegen a műsortól. Ez nemrég született egy debreceni próbaidőszakban. Az a címe, hogy „Csak hallgatóztam”. Ha megkérditek egyszer, hogy ki voltam elmondhatom, hogy én csak hallgatóztam. Nem is tehettem volna semmi többet kihallgattam a fákat, és a csöndet. Ha megkérditek egyszer, hogy ki voltam, Higgyétek el, hogy én csak hallgatóztam. Az édesanya édes szívverését, kihallgattam az élet ébredését, a haldokló utolsó suttogását, a végtelennek hullám-csobbanását. Ha megkérditek egyszer, hogy ki voltam, Higgyétek el, hogy én csak hallgatóztam. Az igazaknak álnok hitszegését,

36

kihallgattam a vérem lüktetését, a szerelemnek orkántombolását, a szétszakított szívek dobbanását. Ha megkérditek egyszer, hogy ki voltam, Higgyétek el, hogy én csak hallgatóztam. Megkondultak az izzó ércharangok, elvarázsoltak földöntúli hangok, kihallgattam a bűnöst és a szentet, a Teremtőben élő néma rendet. Ha megkérditek egyszer, hogy ki voltam, Higgyétek el, hogy én csak hallgatóztam. - Nagyon szépen köszönjük, ez rendkívül szép volt. Hallatlanul örülök, hogy egy vers elhangzott egy szakavatott előadónak köszönhetően. Nagyon szépen köszönöm, hogy befáradtak a stúdióba. A most következő interjúból kiderül, hogy a muzsikus a kezével s persze a szívével nemcsak egy hangszer által teremt csodákat. Egyebek közt arra is képes, hogy barackmagból miniatűr remekeket faragjon. Az AMT tagja Hermann János, aki a vendégem a stúdióban. Nagyon szeretném, hogyha azt elmondaná, hogyan alakult az az irány, amerre elindult. - Azt hiszem, a gyerek leginkább soha nem azt teszi, amit mondanak neki, hanem reflexszerűen aszerint tesz, amit lát. Én szerencsésnek mondhatom magam, mert a környékünkön élők iparkodó emberek voltak, akár iparosok voltak, akár mások, és ezt láttam. Eléggé nyitottak voltak a környékünkön élő zenészek, faragók, bármilyen művészetet űző emberek, beengedtek, nem zavartak el, ha kíváncsiskodtam. Akkor is, ha nem dönthette el gyerekfejjel, hogy mi legyen a hivatása, mert azt a szakmát, azt a hivatást, azt a pályát keresi, amit neki talált ki a Jóisten. És az a boldog ember, aki ezt megtalálta. - Maga hogy találta meg? - Ez is gondolom az Isten rendelése, mert amiért én nagyon harcoltam kezdetben, amikor erőből akartam dolgokat elintézni, meg hogy utánajárok, megcsinálom, akkor nem működött semmi. Amikor azt mondtam, hogy legyen meg a te akaratod, nem így mondtam, csak hát belenyugodtam ebbe, hogy én gyönge vagyok ahhoz, akkor mindent tálcán hozott a véletlen. Sok ember azt hiszi, ugrálni kell, hogy megfogja az Isten lábát, és ez azért nem sikerül neki, mert nem veszi észre, hogy a tenyerén hordja, hiszen azért él még mindig. - Hogy indult el a muzsikusi pályán? - Én is olyan gyerek voltam háború után, akit fel kellett erősíteni, táplálni kellett, bátyámat Svájcba küldte ki a Vöröskereszt, én egy szegedi orvoscsaládhoz kerültem. Ott volt egy zongora, amihez én nem nyúlhattam. Járt egy zongoratanár oda, aki az ottani korombéli gyereket tanította, és súgtam neki, hogy két hanggal lejjebb, két hanggal feljebb, de én nem tanulhattam zongorázni. Amikor mindezt anyámnak elmeséltem, akkor fejébe vette, hogy vesz egy pianínót, hogy összegyűjti a rá valót. Háromezer forintért vettünk, az is nagyon nagy pénz volt, még ’51-ben, nagyapám pékségének államosítása előtti évben, mielőtt mindent elvesztettünk. Így terelt a Jóisten arra, hogy zenével foglalkozzam, s megfertőződtem a mindenféle művész munkáját látva. A környékünkön zarándoklatszerűen jártak a festők, mert olyan volt, mint a Tabán vagy a régi Óbuda, volt mit festeni.

37

- Hol volt ez? - Újlakon. Újlak úgy Újlak, hogy a törökök kiverése után becsalogatta ide II. Lipót a wüttenbergi, thüringiai, bajor, és mindenféle Németországból való népséget, akik az ottani őslakók, 300 éves magyarok. De olyanok, mint a solymári kocsmáros, aki annak idején, mikor a Bach-korszak után nemhogy szabad lett, hanem kötelezővé tették a magyar nyelv használatát, nem tudott magyarul, hiszen svábok között élt ő maga is, de azért nagy magyar lélekkel kiírta a kocsma ajtajára, hogy „Aki nem tudja beszélni asz magyar nem szabad gyere be”. Úgy volt ő magyar, ahogy Bem apó, és Petőfi a Petrovics Sándor; a lelkében. És így vagyunk mi magyarok jórészt, hiszen én is, ha kutya lennék, nem lenne pedigrém, mert nagyapámék kunos képű magyarok voltak, de nagyanyám szabadkai horvátbunyevác és apai nagyapám meg Münchenből került ide, ezért mondom, hogy pedigrém nem lenne. De jó keverék a magyar. Lehet, hogy a rengeteg gén vitatkozik bennünk, mikor döntés előtt állunk, hogy mit tegyünk, hogyan csináljuk, mert az őseink vitatkoznak bennünk, és ha késlekedünk dolgokat kimondani, akkor ennek valószínűleg ez lehet az oka. Olyanok vagyunk, mint az Óz oroszlánja, nem vagyunk gyávák, csak megfontoltak, tehát a kijelentéseinkkel várunk. Ez nem baj, ezt is majd az Isten fogja elrendezni. - Tele van gondolatokkal. Jó lenne, ha elmondaná nekem azt is, hogy telik az élete a muzsika jegyében? - Zongorát tanítottam, és mivel parallel, párhuzamosan csináltam ezt is, azt is, amazt is, kevesebbet aludtam, mint lehetett volna másként. Egy utcán festő amatőr festő engem bevitt 10 éves koromban a Vasutas Képzőművészeti Körbe. Akkor Kossuth-díjas mesterek tanították ott a vasutasokat, úgy látszik akkor még volt pénze a vasútnak őket kifizetni, ez ’52-ben volt. Ott meg lettem fertőzve ezzel, hogy hagyományos módon festettek, szépen dolgoztak, nem kentek-maszatoltak. Két hét múlva, mikor anyám megkérdezte, hogy mit csináltok odabenn, elmeséltem, hogy a bácsik azt mondták, hogy a jövő héttől már velük rajzolhatok aktot, ettől anyám elsápadt, elpirult, elnémult. Azt mondta, legközelebb Tilda nénihez járhatsz zongorázni, ő legalább tisztességesen fel van öltözve, amikor ajtót nyit. De hát ezzel én meg lettem fertőzve, és utána maradt a tájképfestés. Aztán, hogy ne csak a festésről beszéljünk, hanem röviden érintsük a miniatűrfaragást, mint mániát. Ez egy magyar műfaj, sehol máshol nincs a világon. A japánok azért voltak oda tőle, mert náluk nem érik meg a barack, nem keményedik meg, ezért nem faragják, ezt én nem tudtam. Én barackmagból faragok miniatűröket. Amikor úgy háromezret megfaragtam – szanaszét vannak a világon – úgy döntöttem, hogy egy múzeumnak legyen később alapanyag, megtartottam az azóta faragottakat. Az ötezer mintából ezret még nyugdíjas koromban megcsinálhatok. Aztán volt tűzzománc, nem részletezem. Mindenesetre nehéz abbahagyni, a világ legcsapodárabb embere vagyok ezen a téren, mert nem tudom otthagyni egyik művészeti ágat sem. Mindegyik annyira izgalmas, annyira élvezetes. Tulajdonképpen az, hogy karikaturista is vagyok, nagyon veszélyes, és olyan műfaj egyébként, ami a magyaroknak kis önmentő valami, mert a világon sehol nincs olyan humorérzéke az embereknek, mint a magyaroknak. Az egész dolog, amiért én ezt csinálom, és szeretem csinálni, az, hogy megvan a lehetőségem arra, hogy egy kicsivel több világosság jusson a sötét agyamba, mert tényleg csak Isten tudja a dolgokat. - És miközben ennyit tevékenykedik és ilyen hihetetlen sok munkát, türelmet igénylő művészetet gyakorol, igényli azt, hogy egy közösséghez tartozzon, mert hiszen tagja az AMT-nek?

38

- Nekem közösséghez tartozó minden ember, akivel találkozom. Meg kell tanulnunk, hogy a gyerek, a felnőtt, az öreg a maga tudásával, vagy ösztöneivel, ami a tudást a gyereknél helyettesíti, azt nagyon sokra lehet tartani és aszerint kezelni, hogy béke legyen bennünk meg a másikban is. - És valamilyen formában segítik egymást maguk muzsikusok, amikor ezt a közösséget alkotják? - Az együttlét. Ha nem lennénk együtt, akkor mit tudnánk a másikról? 2. Interjú Nógrádi Péterrel a törökbálinti Kerthelyiség című újság 2008. szeptemberi számában A csend hangjai címmel 2008-ban készített interjút [5] Nyíri Erzsébet. Erkel Ferenc díj: kiemelkedő zeneszerzői, zenei rendezői, művészi tevékenységért adható állami kitüntetés. Minden évben hárman kaphatják meg. Március 15-én adják át, ünnepélyes külsőségek között. Ez év tavaszán a Szépművészeti Múzeumban Nógrádi Péter tanár úr is átvehette a rangos elismerést. Munkahelyén, a Szőnyi Erzsébet Zeneiskola zongorája mellett, a Zimándy iskola dísztermében beszélgettünk vele zenéről, csendről, művészetről… - Meglepően kezdődik az életrajza. Az Ybl Miklós Építőipari Főiskola, magasépítési szakán 1973-ban szerzett diplomát, és évekig építész–szerkesztőként dolgozott. Mi indította arra, hogy felnőtt fejjel, építész diplomával a kezében a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés szakára, jelentkezzen? - Kisgyermek koromtól ezer szállal kötődöm a zenéhez. A nagyszüleimnél nevelkedtem. Nagyapám, - aki egyetemi évei alatt mozizongorista volt – nagyon korán megszerettette velem. Már általános iskolás koromtól zongorázni tanultam. Az érettségi után nagyapám mégis azt javasolta, hogy válasszam inkább a műszaki pályát, mert abból könnyebben meg lehet élni. Szerettem rajzolni, így hát megfogadtam a tanácsát, és az Építőipari Főiskolára jelentkeztem. Hamar kiderült azonban, hogy nem igazán nekem való ez a hivatás. Elég küzdelmes évek voltak. Amikor csak lehetett, inkább a zenével foglalkoztam. Sokszor kerestem föl a Ki nyer ma?- rádiós zenei játék színhelyeit, és nemegyszer nyertem is. A „Dupla vagy semmi” című rádiós vetélkedőn háromszor is indultam, kétszer sikerrel. Az első játék nyereményéből vettük az első saját zongoránkat, mely még ma is megvan. Amikor felvettek a Zeneművészeti Főiskolára, végleg elhagytam a műszaki pályát. - Feladta az állását is? - Igen. Ösztöndíjat kaptam. Abban az időben, ha nem is túl fényűzően, de meg lehetett élni belőle. - A diploma megszerzése után aztán már jöttek a zenei állások, és elkezdett komponálni is. Számos műve ismert az 1984-es első nyilvános jelentkezése óta. Kórusművek, kamaraművek soráról olvashatunk a Magyar Művészeti Akadémia Önről szóló ismertetőjében. Az igazi sikert mégis a 2006-ban elkészült Magyar requiem hozta meg. Milyen indíttatásra született ez a mű és hol hallhatták először az érdeklődők? - A Németh László Alapítvány írt ki egy pályázatot az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójának alkalmából, amelyen a Magyar requiem a második díjat nyerte el. (Első díjat nem osztottak ki) Az ősbemutató a budapesti Olasz Kulturális Intézetben volt, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara, valamint Meláth Andrea és Molnár András operaénekes közreműködésével. Az

39

emlékezetes októberi események sajátos hangulatot adtak a rendezvénynek. (…) Tele volt a terem. Nagyszerű érzés volt látni, hogy sikerült átadnom valamit abból, amit a darabot ihlető versek olvasásakor, a szemtanúk elbeszéléseit hallva éreztem. A zeneszerző számára az igazi siker, ha a hallgatót megérinti a mű. Ott úgy éreztem, ez sikerült. - A nyelv eszközei szegényesnek tűnhetnek a zene világáról szólva. Mégis, mondana valamit bővebben is a műről? - A mű négy részből áll. A keret, az első és a negyedik rész az utókor érzésvilágát tükrözi – Gömöri György és Nagy Gáspár egy-egy verse ihlette. A középső két rész a szemtanúk vallomásaira épül, Vas István, Füst Milán, Fodor András, Sinka István versein át szólal meg. A darabot rövid zenekari epilógus zárja. Két magyar népdalt rejtettem el a zenekari anyagban, egyikük „Fordulj kedves lovam napszentűlet felé" a nyitórészben hangzik fel kürtön, a másik pedig „Meghalok, meghalok" Füst Milán verse alatt, a harmadik részben bukkan fel. Ez utóbbi népdalt Kodály is feldolgozta, másodjára 1957-ben, a forradalom emlékére. A címre visszautalnak a negyedik rész bevezető hangjai, melyek a latin gyászmiseszöveg első mondatára íródtak. - A mai ember állandó „hangfürdőbe” merül. A Bevásárló központokban, az étteremben, a fodrásznál folyamatosan szól valamelyik kereskedelmi adó műsora. Haza érve legtöbben azonnal bekapcsolják a tv-t. Klasszikus, és főleg kortárs zenét nagyon kevesen hallgatnak. Mit gondol erről? - Valóban így van. Úgy gondolom a mai ember egyszerűen fél a csendtől. A csendben az embernek kénytelen, kelletlen gondolatai támadnak, és ez nem mindig kellemes. Egyszerűbb az agyat elzsongítani a folyamatos, sokszor monoton hangzavarral. Ha megfigyeli, a mai könnyű zenében szinte egyáltalán nincsenek szünetek, hangerő-váltások. (…) A mai zenehallgató közönségnek már nincs igénye a „katarzis” átélésére. Pedig ahhoz, hogy a „megtisztulás” felemelő élménye a miénk lehessen, bizony először nekünk is szenvednünk kell, illetve át kell élnünk a drámát, hogy aztán feloldódhassunk a megoldásban, a végkifejletben. A dráma kifejezésére a modern zene eszközei: a disszonancia, a váratlan hangsúlyok, ritmusváltások, hangszerelési trükkök, az aszimmetria előtérbe helyezése a legalkalmasabbak. Valóban nem andalító, nyugtató hatásúak, de nem is ez a cél. Persze a szép melódiának is meg kell lennie minden műben. Legjobb, ha egyensúly van a kétféle kifejezésmód közt. A Magyar requiemben erre törekedtem. A Forradalom felemelő, lelkesítő szellemét lágy, lírai dallam idézi meg. A harc, küzdelem kifejezésére viszont a modern eszközöket használtam, hasonlóan az epilógushoz, ahol a forradalom hőseinek kitörölhetetlen emléke, csengő-bongó hangokkal elevenedik meg. - A Magyar requiem sikerének köszönheti az Erkel díjat, és valószínűleg ez az oka annak is, hogy 2007-ben meghívták a Magyar Művészeti Akadémia állandó tagjai közé is, amelynek alapító elnöke a világhírű építész Makovecz Imre. A tagok névsorában olyan neveket olvastam, mint Melocco Miklós szobrászművész, Gyurkovics Tibor és Hernádi Gyula író, vagy Jankovics Marcell filmrendező. (…) Az Erkel díj a szakma egyik legrangosabb kitüntetése. Hogyan tovább? Mi lehet a cél ezután? - A cél minél több értékes, mű megalkotása. Olyanoké, amelyek valóban megérintik a hallgatót, amelyekben átadhatom azt a csodát, amit a művészet az embernek adhat. Ha ez sikerül, az magával hozhatja az elismerést is, ami persze nagyon jól esik, de a lényeg az alkotás, és az élmény továbbadása. 3. Interjú

40

Fehér György Miklóssal Hollós Máté, az Akkord Zenei Kiadó Kft vezetője, a Magyar Zeneszerzők Egyesületének elnöke készített interjút [6]. A publikáció az Életmű fele című kötetben jelent meg 1997-ben. Ehhez Fehér György Miklós – figyelembe véve az elmúlt több mint egy évtized változásait – kiegészítéseket fűzött, amiket lábjegyzetekben olvashatunk. - Fehér György Miklós Sugár Rezső növendéke volt. Milyen iskola volt az övé? - Nagyon sokat tanultunk tőle. Aki ezt a szakmát ismeri, tudja, hogy alapja a különféle régi stílusokban való tájékozódás, s ezt ő nagyon jól át tudta adni nekünk. - Tanulóéveidben vonzottak a régi stílusok? - Mindig szívesen műveltem, hasznosnak éreztem ezeket a gyakorlatokat. - Nem mutatkoztak a szabad kompozícióktól időt rabló kötelességnek? - Legfeljebb néha-néha. Fontosnak tartottam ezeket5… - Mennyire alkalmazol hagyományos formákat? - A hagyományos formák közül kifejezetten csak a visszatéréses formát alkalmazom. Egy időben elég sok rondót írtam, de az már a múlté. A formatani tanulmányok egyébként nem egy az egyben vihetők át, hanem inkább áttételesen. Egyszer életemben konstruáltam egy „csakazértis” formát, a diplomára. Ezt szűk családi körön kívül még soha senkinek sem mondtam el. Diplomamunkám egyik darabja egy rézfúvós kvintett tétel volt, amelyet szonáta formában írtam. Főtémája repetitív jellegű – ezzel akartam tiltakozni az ellen, hogy szonátaformát kellett írni (jóllehet épp abban az évben először nem lett volna már muszáj szonátaformát vinni vizsgára). - Hogyan lehetett repetitív anyagból szonátát faragni? - Az az én titkom. Igazából nem volt végig repetitív, csak a főtéma…6 - Műlista fekszik előttem, amelynek a tetejére azt írtad: "ha kellene opus-számot adni, de szerencsére nem kötelező", akkor ilyenek lennének, mint ezen a listán. Majd pedig opus-szám szerint szerepelnek a darabok. Úgy érzem, kissé tépelődsz, hogy ellásd-e opus-jellel a műveket, vagy nem. Mi tartóztat attól, hogy oda írd az opusszámot? - Előfordul, hogy az ember utólag, esetleg évek múlva, akár egy nagyon szeretett darabjáról is úgy érezze, hogy nem annyira fejezi ki elképzelését. Volt többször is előadatott, akkor általam kedvelt darabom, amelyet később nem tartottam jónak, akkor miért lássam el opus-számmal? Szívesen várok évekig, s majd azután sorrendbe szedem őket. Beszélgetésünkre készülve vázlatosan áttekintettem az opus-számokat: időrendben távoli művek is egymás mellé kerültek épp azért, mert hosszú évek során „vizsgáztattam'' egy-egy darabot. - A műlistából kitűnik, hogy több is a Requiem címet viseli. Ezek egyike sem a hagyományos requiem szövegre íródott. hanem hangszeres művek: egy orgonadarab, egy gordonka-zongora duó és egy nagyszabású zenekari mű.7 Mi motoszkál benned a requiem körül, hogy ezeket a hangszeres darabokat így nevezed? Minek szóló requiemek ezek? - Lehet, hogy nagy szavaknak hangzanak, amiket mondok, de akkor születtek ezek a requiemek, amikor már szabad volt elsiratni egy korszak áldozatait. Rájuk gondoltam, de nem kifejezett alkalomra s nem is politikai felhanggal írtam e 5

mert ezeken tanultuk meg a formálást. Azóta igencsak megváltoztam, főleg az utóbbi időben bátrabban írok szonátaformában és más formákban is. 7 Ezt azóta félreraktam, későbbi átdolgozásra. 6

41

requiemeket, hanem … gyászzeneként. - Noha mi már a középnemzedékhez tartozunk, ezeket a műveket jónéhány évvel ezelőtt, a siratáshoz, requiem-költészethez feltétlenül fiatal fejjel írtad. Hajlamod van a múltba tekintésre, a múlt fölötti tépelődésre? - Nem így fogalmaznám meg. Azt hiszem, mindenkinek alapélménye az elmúlás. Egy időben olyan munkám volt, amikor ezzel gyakrabban találkoztam. Nem szégyen bevallanom – Bach is volt kántor – két évig kántorkarnagyként működtem Nyíregyházán, s az ott szerzett élmények évek múltán felszínre törtek belőlem. Olyan zenét próbáltam írni, amely – mint mondtam – nem egy adott alkalomhoz kötődik, hanem általános emberi érzelmeket kelt. - Milyen hatással volt zeneszerzői működésedre ez a kántorkarnagyság? - Élveztem, hogy orgonálhattam, kórust vezethettem, nagyon jó az élő zenével foglalkoznia egy zeneszerzőnek, aki mindig csak a kottapapír fölé hajol. - Írtál is a kórus számára? - Akkor nem. Utólag volt rám mindez hatással. Énekkari és orgonaművek tekintetében is erős lökést adott nekem ez a korszak. - A költészet jelentős szerepet játszik zeneszerzői működésedben. Hosszan sorolhatnánk a költőket, akiknek verseihez nyúltál. Pilinszkytől Weöres Sándoron át Lutherig - ha őt költőnek nevezhetjük.8 Erőteljes tehát a vonzódásod az írott költészethez. Fontos-e számodra, hogy a zene költészet legyen? - Sokkal könnyebben írok meg egy vokális, mint egy hangszeres művet. Segít, inspirál a szöveg. Kezdetben abból indultam ki, hogy milyen szép az a szöveg, amire rátaláltam, milyen jó volna ezt másokkal is megismertetni. Ez fokozatosan alakult át azzá, hogy a zenei anyag szervesen társult az adott szöveggel…9 - Manapság a zeneszerzésen kívül foglalkozol valami mással úgy, mint hajdan a kántorsággal? - 1975 óta két év kihagyással tanítok. Miskolcon a konziban és a főiskolán, jelenleg pedig zeneiskolában tanítok, tehát végigjártam a zeneoktatás teljes skáláját.10 - A miskolci közép- és felsőfokú oktatást felcserélted pesti zeneiskolára. Felmerülhet a kérdés, hogy megérte-e a pedagógiai ranglétrán ilyen visszalépés árán is visszatérned Budapestre? Pesti születésed okán jöttél vissza, vagy úgy érezted. hogy egy magyar zeneszerző számára ma nélkülözhetetlen, hogy a fővárosban éljen? - Nemrégiben a sajnálatosan korán elhunyt Vántus István barátommal beszélgettünk erről, s ő bíztatott: nem kell Pestre jönni, jó vidéken is. Rajta kívül nincs is tán, aki vidékről igazán jelen tudott lenni a pesti zenei életben. - A mi nemzedékünkből Reményi Attila próbálkozik ezzel. s Huszár Lajos is visszatért Szegedre.11 - A Muzsikában olvastam: Kurtágnak vajon mi kára származik abból, hogy Verőcén él? De hát ő már pályája csúcsán költözött vidékre. - Igen. Kurtág vagy Szokolay vidéken léte már a kitörölhetetlenül elfogadottak kockázatmentes, kényelmi távolságtartása. Nehéz lenne bármelyiküket vidéki szerzőként lajstromozni, akárcsak a Pécs és Pest közt kétlaki Vidovszkyt. De eszembe jut Károlyi Pál, aki szintén maga választotta a remeteséget. s ő csakugyan kevésbé is 8

Azóta újabb költők verseit is megzenésítettem: József Attila, Iancu Laura, Balassi Bálint, és mások. Az utóbbi évtizedben ebben is változtam, hangszeres darabokhoz is könnyebben jön már az ihlet. 10 Másfél évtizede immár a Váci Pikéthy Tibor Zeneművészeti Szakközépiskola tanára vagyok. 11 Huszár Lajos jelenleg Budapest közelében, Monoron él. 9

42

van jelen azóta a zenei életben. Szerinted tehát nélkülözhetetlen Budapest? - A művek megírása szempontjából nem. Nem írtam kevésbé jó műveket Miskolcon sem. Viszont az összes többi szempont amellett szól, hogy itt kell lenni a fővárosban. Itt vannak a zeneszerző kollégák, itt több lehetőség van előadásra, itt van a Rádió, itt "volt" a kottakiadás és még sorolhatnám. Ilyen szempontból előnyösebb Budapest. A művek előadását tekintve tehát jobb a főváros, megírásukhoz viszont szinte jobb feltételeket: nyugalmat kínál a vidék. - Baj, hogy vissza kellett jönni Pestre? - Budapest örök szerelmem, de a tolongás, zaj távol áll tőlem. Nem vagyok olyan típus, aki élvezi a nagy tömegben való elmerülést. Öt gyermekem zenei tanulmányaira gondolva azonban megint szerencsésebb az ittlét, kifejlődésük vidéken is biztos volna, továbbtanulásuk kevésbé. - Ezek szerint ambicionálod, hogy zenei tanulmányokat folytassanak, s netán erre a pályára is lépjenek? - Kifejezetten nem erőltetjük a feleségemmel, de ha tehetségesek lesznek és megy nekik, miért ne?12 (… ) - Az emberek olyan piedesztálon látnak-e minket, mai zeneszerzőket, mint régebbi korok komponistáit látták kortársaik, vagy éppen mert személyes ismeretségben vannak velünk, képtelenek elhinni, hogy ezen élők közt is lehetnek jelentékeny alkotók? Hogy tapasztalod mindezt azzal a neked megadatott ritka élménnyel fűszerezve, hogy kántorként egykor egy közösség zenei szolgálatát láttad el, s ott sokan téged mint mindennapi zenei kenyerüket vettek magukhoz? - Egyik művem bemutatója után valaki a közönségből azt mondta, ő inkább kikapcsolódást, szórakozást keres a zenében. Akkor pedig ne ilyennel traktáljuk. Nem tudom, hogyan lehetne megtalálni az utat a közönséghez. 13 - Milyen élményt akarsz adni műveid hallgatóinak? Fel akarod rázni vagy inkább meg akarod hatni őket? Hogy nem szórakoztatni akarsz, az előző mondatodból kitűnt. - Hallottam, hogy a mai fiatalok kikapcsolódásként hallgatják a különböző könnyűzenei irányzatokat, amelyeknek a nevét sem tudom. Valaki azt mondta: hogy lehet kapcsolódni, ha be sem vagyunk kapcsolódva?! Ezt a bekapcsolódást érzem fontosabbnak a kikapcsolódásnál. Az embernek szüksége van arra – még ha nem is tud róla – hogy önmagával foglalkozzék, hogy a dolgok megvilágosodjanak, hogy értelmesen éljen, cselekedjék. A zene oda jut el, ahova beszéddel nem lehet eljutni, akárhogy erőltetjük. (…) Kedvenc vesszőparipám, hogy amikor a barokk zenében continuo irányította alulról az egész zenei folyamatot, egy basszus, ami akkordjaival átszőtte az egészet, a társadalmi életben volt egy abszolút uralkodó, a király. Amikor pedig a bécsi klasszicizmusban kialakult az igazi kamarazene, a vonósnégyes, akkor a szabadság, egyenlőség, testvériség szelleme uralkodott. A zene együtt halad a társadalommal és az emberi érzésekkel. Mindig szükség volt erre, talán ma is. Bar sokan csak odáig jutnak el, hogy napi gondjaik után szórakozzanak, kikapcsolódjanak. - Ha már ezt a figyelemre méltó hasonlatot felmutattad a continuo és az abszolút uralkodó illetve a vonósnégyes és az egyenlőség-testvériség közölt, a mai zenei struktúrákban látsz valami ilyen módon magyarázhatót? 12

Azóta egyszem lányom már hegedűművészi diplomájára készül, jelenleg Birminghemben tanul. Neki már több művemet ajánlottam. 13 Azóta ez is változott, többszörös élményem, hogy ismeretlenek gratulálnak, mondván „általam szeretik meg a mai zenét”.

43

- Biztosan. Sokat gondolkoztam ezen. Például a húszas években, amikor erős totalitárius rendszerek alakultak ki, és az egyéniség nem volt fontos, inkább egy masszára volt szükség, hogy a diktátor akarata érvényesüljön, akkor alakult ki a dodekafónia. Ez nem értékítélet: nagyon sok Schönberg-művet nagyon szeretek. - Mondod, hogy Schönberg a korszellemet képviselte. A zenének a korszellemet kell illusztrálnia, vagy meg kell próbálnia visszahatni a korszellem negatív vonalaira, amelyeket javítani kellene? Plakátszerűen fogalmazva: a Sacre kezdőakkordjaira, a Csodálatos mandarin városi tumultust festő hangfolyondárjaira szokás mondani, hogy a XX. század képét ábrázolják zenében. A század második felében bizonyos irányzatok polaritásig való húrtúlfeszítése következtében talán eljutottunk egy olyan pontra. ahol az ábrázolás helyett a visszahatás ideje volna. (Természetesen nem úgy gondolom. hogy Bartók vagy Stravinsky az ábrázolásban merül ki.) - Az előbb én nem ábrázolásra gondoltam, s amiről beszéltem, egyáltalán nem tudatos dolog. A társadalmi folyamatok leképezése utólag vehető észre. Természetes, hogy a művészet változtatni is akar. Nem tudom, ki mondta, hogy az a nagy művészet, ami legalább a ruhatárig megváltoztatja az embert. - Ezt Bárdos Lajos mondta. - Nem lehet az az illúziónk, hogy sokat tudunk változtatni, hiszen ha valami nagyon jó, az is legföljebb a ruhatárig okoz katarzist. - Fontos neked. hogy katarzist okozz az embereknek? . - Szeretnék, legalábbis. Úgy érzem, az igazi művészetnek 95%-ban az a célja, hogy katarzist érjen el. Megváltoztatni nem tudjuk az embereket, de segítséget adhatunk számukra. Az sem véletlen, hogy ma egy neo- illetve poszt-romantikus korszakot élünk: a politikai életben is visszakanyarodás zajlik a totalitárius rendszerektől. S miként az iménti példában sem mutatkozott időbeli egyezés – hiszen jóval a francia forradalom előtt jelentkeztek már azok a tendenciák – korunkban is már 10-15 éve jelen, vannak a neo-romantikus törekvések. Ha a politikusok szemfülesek lettek volna, a zenéből kikövetkeztethették volna, hogy itt valami változás lesz. - Ez a neo-romantikus törekvés megítélésed szerint; eltévelyedés utáni visszatalálás egy útra vagy vigaszkeresés egy, a művészet vonatkozásában kietlen századközép után? - Nem az a lényeges, hogy milyen stílusban ír valaki, hanem hogy milyen értéket képvisel. Bármilyen stílusban elképzelhető hamis hang, hamis érzelem, értelmetlen fordulat. Hogy visszakanyarodás zajlik-e, nem tudom. Csak azt tudom, hogy ezt kell, írnom, mert így érzem jónak. De szeretem a dodekafóniát is: Berget, Webernt, a késői Stravinskyt, akinek műveit még Farkas tanár úrnál ismertünk meg, az utóbbi évtizedekből Lutoslawskit.14 - Szeretsz visszanézni korábbi műveidre? - Ez mit jelent? - Vannak zeneszerzők, akik – vagy igazat mondanak vagy nem – azt állítják; hogy nem szeretnek visszanézni. nem hallgatják meg régi darabjaikat. Mások szívesen szembesülnek azzal. hogy évekkel-évtizedekkel korábban mit írtak, s még az sincs kizárva, hogy későbbi útkeresésükhöz ez indirekt inspirációt adjon. - Talán az utóbbi csoportba tartozom. Ami rosszul sikerül, aminek hibaira ráismerek, azt nem szívesen hallom. Amit sikerültnek érzek, azt örömmel hallgatom. 14

Mostanára ez utóbbiak közül főleg csak Stravinsky maradt számomra, a többiektől erősen rostálva egy-két mű.

44

- Kántorságodra visszautalva és más okból is érdeklődöm a liturgikus zenével való kapcsolatodról. Az utóbbi években a politikai körülmények hatására szemlátomást gyarapszik az egyházzenei irodalom. Olyan szerzők, akik korábbi időszakokban meglehetősen távol álltak az egyházi szövegektől. ma sorra zenésítik meg azokat. A mi nemzedékünkben is egyre gyakrabban tűnnek föl misék és más egyházi művek. A te utóbbi éveidben írt darabjaid közt is találunk egy misét, két változatban megkomponálva. Közülük engem főként az ragadott meg. amelyben négy gordonka kíséri a női kart. Hogyan látod az egyházi zene jelenét és jövőjét Magyarországon? Mostani felfutása hosszan fog tartani, vagy a zeneszerzők kiírják magukból. s a mainál ritkábban komponálnak majd szakrális zenét? - A jövőbe nem látunk. Az tény, hogy most nyílt alkalom ilyen jellegű kompozíciókat írni. Az én misém talán abban különbözik egyes kollégáimétól, hogy a liturgia kereteit nem feszíti szét. Tehát megszólalhat ugyan koncerten, de olyan misét akartam komponálni, amelytől nem lesz jóval hosszabb a szertartás, s amibe nem kerülnek a liturgia keretei közé szorosan nem tartozó zenei anyagok…15 - Nézegetve kottáidat, mielőtt a beszélgetéshez leültünk, feltűnt nekem. hogy számtalan közülük azonos külsőt visel: elegáns vörös keretes, fekete alapon fehér betűkkel és egy nagy emblémával díszített magánkiadás-sorozat.16 Erről érdemes néhány szót ejtenünk, mert ma a zeneműkiadás olyan helyzetben van, hogy a szerzők nem számíthatnak műveiknek a 10-20-30 évvel ezelőtti. úgyszólván automatikus kiadására. A mai világban a szerzők többsége – bocsánat az erős szóért – sápítozik a helyzeten. Miközben sokan, akik közelebb vagyunk a tűzhöz, sápítoznak, te, aki visszahúzódóbb vagy, pragmatikusan megoldod a helyzetet: kiadod a darabokat… Árusítják ezeket a kiadványokat a kereskedelemben? - Árusították. A Kodály Zoltán Zeneműboltban mindhárom kottából tízet-tízet eladtak egy év alatt, a Rózsavölgyiben pedig valamivel többet.17 - Ez kortárs zene esetén nem rossz! Mindezek után, amit a zene szellemiségéről nem mellékes egzisztenciális körülményrendszeréről beszéltünk. optimistán tekintesze jövőbe? Életműved második fele mostohább körülmények elé néz-e mint az első vagy sem? - Vagy tíz éve találkoztam az utcán egy idősebb kollégámmal, aki azt kérdezte, "Ír még?"18 - Ez olyan kérdés. mintha valakitől azt kérdezném: élsz még? - Biztosan vannak, akik abbahagyták. Én írok, dolgozom, s ez azt mutatja, hogy valami optimizmus csak munkál bennem. Hogy az anyagi körülmények milyenek lesznek, nem lehet tudni, de úgy érzem, alkotás szempontjából még van jövő előttem. - Beszélgetésünkre készülve meghallgattam néhány művedet. Búcsúzásul hát, mondom: írj még! 4. Interjú

15

Liturgiában azóta sem szólalt meg, pedig számos előadása volt, többek között külföldi fesztiválon is. Az emblémát és a címlap-tervet Hermann János tagtársunk készítette, amit e helyen újfent megköszönök neki. 17 Az évek folyamán kb. 70 kottám fogyott ott el. 18 Petrovics Emil volt. 16

45

Laczó Zoltán Vincével Ismeretlen ismerős címmel Andrónyi Kolos készített interjút [7], mely a Magyar Katolikus Rádió Akvarell című kulturális ajánlóműsorában, 2009. december 7-én hangzott el. Velem szemben ül Laczó Zoltán Vince, rádiónk zenei szerkesztője, akivel nap mint nap találkozunk, közös műsorunk is van, és mégis, lassan, de biztosan kiderült, hogy milyen keveset tudunk róla, rádión kívüli szakmai életéről. Talán már ebből a rövid bevezetőből is kiderült, hogy szerénységből nincs hiány, nem harsog a folyosó a nevedhez köthető zenei eseményektől, pedig vannak jócskán, és miért ne oszthatnánk ezeket meg a rádióhallgatókkal. Miért ne lehetnénk kicsit büszkék saját munkatársainkra? Kezdjük talán a legutóbbival, egy nagyváradi gyermekdarab bemutatójával, amelyhez te írtad a zenét. - A nagyváradi Árkádia Gyermekszínházban volt a bemutató, most 2009. október 20-án, Urbán Gyula darabja volt ez, melynek azt a címet adta, hogy Szupermese. Nagyon érdekes a darab, arról szól, hogy népmesei környezetbe megérkezik a Superman, és a Superman képviseli a superman-séget, a mai fogyasztói világ kozmopolitizmusát, és hogy ez hogy illik össze, vagy hogy nem illik össze a népmesei hagyományokkal, magával a népmesével, a népmese erkölcsiségével, erről szól a darab. Nekem azért volt nagyon jó érzés ebben a darabban dolgozni, mert ez a darab nemcsak a gyerekeknek szól, ez ugyanúgy szól a kísérőknek, a felnőtteknek, mindenki a saját szintjén vonhatja le a tanulságokat, ahogy ez egyébként az Urbán Gyula egyéb darabjaiban is mindig megjelenik. - Zeneileg mi volt ebben a kihívás? - Egyrészt népzenei motívumokat kellett keresnem, azokat felhasználnom, másrészt pedig a Superman-nek a zenéjét is meg kellett találnom, aminek illenie kellett a magyar népzenei elemekhez. Általában véve a kihívás ezekben a színházi munkákban az, hogy én megpróbálok az úgynevezett könnyűzenei stílusokban is komolyzenei igényességgel dolgozni. Pár évvel ezelőtt múltam 40 éves, és akkor elgondolkoztam ezen, hogy tulajdonképpen mit is kell csinálnom. Ez egy fontos korhatár, amikor az ember a negyedik X-hez elérkezik. Akkor határoztam azt el, hogy csak olyan munkákat fogok elvállalni, aminek a műfaja, szellemisége lehetővé teszi azt, hogy komolyzenei igényességgel csináljam meg a saját részemet. Urbán Gyula darabjai természetesen ilyenek, és ezekből a darabokból, nemcsak a legutóbbiból, hanem a korábbiakból is, a nagy részéből már írtam kis kamarazenekari szviteket. Ez még a jövő zenéje, hogy majd ebből a darabból is fogok írni egy koncertpódiumon bemutatható szvitet.19 - Pont most október 25-én volt egy nagyon fontos bemutató, amelynek már volt egy előzménye 2001-ben, de most újra elhangzott itt a Magyar Katolikus Rádióban. Erről az oratóriumi műről mesélj nekünk! - Hadd pontosítsak, ez október 24-én hangzott el, nagyon örülök, hogy pont a nemzeti ünnepünk után egy nappal történt, a Páholy és pódium című műsorban hallhatták a hallgatók a Millenniumi Te Deum című darabomat. Ezt a Millenniumra írtam 2000-ben, és 2001-ben volt az ősbemutatója Debrecenben, a Debreceni Filharmonikus Zenekar, a Kodály Kórus és Böjte Sándor tenor szólista közreműködésével. Az ősbemutató érdekes módon egy spanyol vendégkarmester, 19

Az említett szvit közben elkészült, Meseszvit címmel, a 2010-es AMT napokon, április 16-án, a Hubay Jenő Zeneiskolában hangzott el az ősbemutató.

46

Francisco Estevez vezényletével hangzott el. Aztán utána nem hangzott el sokáig, és véletlenül találkoztam Ella István orgonaművész-karnaggyal még most a nyár elején, és valahogy ráterelődött a szó erre a darabra. Akkor neki felcsillant a szeme, és azt mondta, hogy „Nagyon jó, akkor ezt most augusztus 20-án elénekeljük a Budapesti Bach kórussal. Jó lesz?”. Mondtam, persze, hogy jó lesz, csak az a baj, hogy a zenekar nem fog beférni a templomba. „Nem baj, akkor majd írsz hozzá egy kamarazenekari kíséretet, és akkor bemutatjuk.” Hát így történt. Végülis kiderült, hogy a darab abszolút illik augusztus 20-ra, meg az is benne volt, hogy kicsit viccesen megjegyezte, hogy „Amikor legközelebb aktuális lesz 2100-ban, addigra már egyikünk sem fog élni.” Így átkerült a darab augusztus 20-ra, akkor készült belőle felvétel és a másik nemzeti ünnepünk után egy nappal hangzott el. - Te hol tanultad a zeneszerzést? - Már egészen korán elkezdtem. A családi környezetem ezt meghatározta. A nagybátyám, Laczó István hegedűművész, akkor volt zeneiskolás és zeneművészeti szakközépiskolás, amikor én egészen kicsi gyerek voltam. Tulajdonképpen nem is értem, hogy fértünk el a másfél szobában, az egyik szobában laktunk mi a szüleimmel, még akkor csak hárman, a másik szobában lakott a dédi, a nagypapámék, meg a nagybátyám, Laczó István, aki később hegedűművész lett. Most a Győri Nemzeti Színház első koncertmestere, és hát akkor ott a kiságyam mellett gyakorolta Vivalditól a Négy évszakot. Ezt azért jegyeztem meg, mert ezzel nyerte meg az Országos Szakközépiskolás Hegedűversenyt. Nagymamám is hallgatta egyfolytában a rádiót, később, amikor már iskolás voltam, csodáltam a zenei műveltségét, mert az akkori Ki nyer má-ban el szokta találni a kérdéseket, és én mindig szerettem volna annyit tudni a zenéről, mint amennyit a nagymamám tudott az egyébként 6 elemis végzettségével. Maga a zeneszerzés úgy indult, hogy a család másik ága, az anyai ág, ott a keresztanyám volt a legidősebb testvér, még kántortanítóként végzett, és az ő gyermekei, az én unokatestvéreim is tanultak zenét. A nyarakat mindig náluk töltöttem Csornán. Amikor négy éves múltam, akkor érkezett meg a zongora, és én addig nyúztam a szintén hegedűs, most már hegedűművész unokatestvéremet – ő Németh Zsuzsanna, a Budapesti Vonósok Kamarazenekar szólamvezetője – hogy tanítson engem zongorázni. Teljesen véletlenül a Mozart: Don Giovanniból a Pezsgő áriának egy nagyon egyszerű változatát tanultam meg először. Néztem, hogy játszik, és én megpróbáltam leutánozni, aztán valami kikerekedett belőle. De rögtön baj volt velem, mert ahelyett, hogy ezt aztán kigyakoroltam volna igazán jól, megpróbáltam inkább hasonló dolgokat kitalálni. Zsuzsi pedig volt olyan kedves, hogy ezeket lekottázta, és én szent borzadállyal néztem a pöttyöket az ötvonalas papíron, és akkor elhatároztam, hogy én is szeretnék ilyet írni majd később. - Megvannak még ezek az akkori szerzeményeid? - Nincsenek. Ezek elvesztek. - Magánúton végezted el a zeneszerzést? Ez egy érdekes választás lehetett. - Kicsit kerülőutakat végeztem. Engem egy matematika tagozatos általános iskolába írattak be, ahol a kísérleti osztályba jártam, Lénárt professzor módszerével tanultuk a matematikát heti tíz órában. Amikor másodikban a helyi zeneiskolából kijöttek tehetségeket keresni, akkor rögtön elkezdték a szüleimet bombázni levelekkel, hogy ezt a fiút azonnal be kell íratni. A szüleim úgy döntöttek, hogy mégsem íratnak be, látva, hogy milyen nehézségekkel küzd a nagybátyám, meg az unokatestvéreim, több is volt, akik zenét tanultak. Így egy darabig ez abbamaradt, viszont mivel akkor még tényleg Kodály országában éltünk zenei szempontból,

47

ebben a matematika tagozatos általános iskolában működött három zenekar. Volt egy alsó tagozatos zenekar, ahol melodica nevű hangszereken, meg xilofonokon játszottunk, és volt két felső tagozatos zenekar, az egyik furulyazenekar, én ott tanultam furulyázni, és volt egy nagyzenekar, meg természetesen énekkar is. Én mindegyiknek tagja voltam. Hadd említsem meg áldott emlékű Kulacs Béla tanár urat, aki az énektanár volt, és aki ezeket szervezte, vezette. Ő például szervezett nekünk zenei szakkört és például zongorát tanulni ötödikes koromban nála kezdtem, az első három év anyagát nem zeneiskolai keretek között tanultam. Ugyanúgy ötödikes koromban kezdtem el gitározni is, azt teljesen a saját elhatározásomból. Addig nyúztam a szüleimet, amíg 250 forintért vettek nekem használtan egy gitárt. Ez akkor nem volt nagyon nagy pénz, de azért kevés sem, és akkoriban a térre nemcsak focizni jártunk, hanem időnként gitározni is, és amikor már el tudtam játszani a Felkelő nap házát, akkor bevettek a nagyfiúk és velük együtt játszhattam. Hát ez egy fantasztikus dolog volt. Aztán persze később lettek tanáraim is, sőt klasszikus gitárt is kezdtem tanulni. Zeneiskolába későn, 13 éves koromban jelentkeztem Győrben, ahonnan származom. Ennek pedig az volt az oka, hogy volt egy atyai jóbarátom, Bednárik Dénes atya, aki annak ellenére, hogy ő hatvan éves volt, én pedig tizenhárom, konzekvensen a barátjának nevezett. Sajnos már másfél évtizede nincs köztünk. Szóval ő mondta, hogy „kedves barátom, hogyha te valóban zenész akarsz lenni, akkor pedig nincs más út, be kell lépni a hivatalos zeneoktatásba és el kell kezdeni rendesen tanulni.” Erre elmentem a győri zeneiskolába. Akkor még létezett olyan, hogy rövid tanszak. - Az mit jelent? - Három év alatt el lehetett végezni néhány tanszakot, voltak ilyen rézfúvós tanszakok és a fuvola, oboa, nagybőgő. Tehát én bementem a zeneiskolába, de nem mondhatom, hogy tárt karokkal fogadtak, először azt mondták, hogy én már túl idős vagyok ahhoz, hogy zeneiskolába járjak. „De én nagyon szeretném – mondtam. Foglalkoztál-e már hangszerrel? – kérdezték.” Mondtam, hogy zongorából elvégeztem már három évnyi anyagot, gitározni is tudok valamicskét. Erre elsötétült az arcuk, hogy a gitár egy komolytalan hangszer, ebben a zeneiskolában ilyen sohasem lesz. (Megjegyzem zárójelben, hogy azóta, az idei tanévben három gitártanár is tanít ugyanott.) A zongorát nem választhattam, mert nem volt otthon zongoránk és nem számított, hogy volt lehetőségem máshol gyakorolni, viszont azt javasolták, hogy válasszam az egyik rövid tanszakot, ha mindenáron zeneiskolába szeretnék járni, akkor választhatom a fuvolát, vagy a bőgőt. Furulyázni már furulyáztam, emiatt a fuvolához nem volt túl sok kedvem, a bőgőzés viszont megragadta a fantáziámat. Annyit tudtam, hogy a bőgő négy húrja ugyanaz egy oktávval mélyebben, mint a gitár alsó négy húrja, ezért úgy gondoltam, hogy a hangok megtanulását így nem kell a legelejéről kezdenem, a vonózást pedig valahogy majdcsak megtanulom. Így kezdtem el bőgőzni. Rengeteg gyakorlással végülis egy év alatt sikerült elsajátítanom a három év anyagát. - És hogyan jutottál a jazz zenétől a komolyzenéig? - Először, hogy hogyan jutottam a jazz zenéhez, az is egy érdekes dolog… A komolyzene az adott volt. Persze volt bennem egy kettősség, mert gitározni továbbra is gitároztam, sőt ekkor már basszusgitározni is elkezdtem, és különféle együttesekben is játszottam, így az akkori beat-zene, a könnyűzene is benne volt az életemben, bőgősként pedig volt módom iskolai kamarazenekarban játszani. Ott játszottam először az Albinoni Adagio-t, vagy a Bach Air-t, meg a hasonló

48

alapműveket.20 Nem zeneszerzés szakra jártam, de ismertem a győri konziban, hogy miket tanulnak a zeneszerző szakosok, és mi ennek a kimenetele. Akkor még sokkal inkább az aleatorikus, meg szeriális, meg ilyen jellegű irányzatok uralkodtak, és akkor én úgy döntöttem, hogyha ezt nevezik manapság zeneszerzésnek, akkor én nem akarok zeneszerző lenni. Hiába jellemzi ez a huszadik századot, nekem mindehhez semmi közöm. Közismereti tanulmányimat a győri Révai Gimnáziumban végeztem, itt volt egy évfolyamtársam, aki festőnek készült – Radosza Attila festőművész most már – ő adta nekem az első jazz felvételeket még hagyományos magnószalagon. Ez akkor revelációként hatott rám. Felfedeztem egy műfajt, ami jellegzetesen huszadik századi zene, nem könnyűzene, hanem valami más, amiben együtt van a zeneszerzés és az előadóművészet. Hamarosan megtudtam, hogy van Magyarországon arra lehetőség, hogy jazzt tanuljon az ember, és ebből előadóművészi végzettséget szerezzen. Ekkor úgy döntöttem, hogy én ezt szeretném tanulni, ezt szeretném csinálni. Így lettem jazz zenész, bár a szó igazi értelmében vett jazz zenészként valójában elég keveset játszottam. - Ugye egy zeneszerzőnek az a legnagyobb ünnep, ha kezébe veheti a végterméket, tehát, ha lemez formátumban a végtermék meghallgatható. Neked hogy áll ez az ügy? - Szerencsére itt a rádióban elég sok felvételem összegyűlt már, szerzői lemezem még nem jelent meg, de vannak már olyan CD-k, amelyeken az én kompozícióm is szerepelnek. Emellett szerencsére elég rendszeresen elhangzanak hangversenyeken is a darabjaim.21 - Az életrajzodban olvastam, hogy kaptál egy bostoni ösztöndíjat, egy zeneszerzői ösztöndíjat 1994-ben. Nagy dolog volt megkapni ezt? - Ehhez az tartozik, hogy előtte volt nekem egy tíz éves zenész pályám. 1984ben kerültem be a Rock Színház zenekarába, ami szintén egy fantasztikus dolog volt. Teljesen véletlenül ott voltam 1980-ban, 16 évesen a Margitszigeten, amikor a Rock Színház megalakult, és az Evitát bemutatták Várkonyi Mátyás vezényletével. 1981ben pedig a Sztárcsinálókat, az első magyar rock operát Győrben mutatták be és ott voltam az ősbemutatóján. Már Budapesten tanultam, 1984-ben, három évvel később, amikor az egyik tanárom22 említette, hogy volna-e kedvem elmennem helyettesíteni őt a Rock Színház egyik próbáján? Odamentem a megadott időben a József Attila Színházba, ahol kiderült, hogy szó sincs próbáról, nemsokára szombat délutáni előadás kezdődik. Megdöbbenve láttam, hogy a közönség kezd gyülekezni, nekem fogalmam sincs, hogy mit fogunk játszani, a zenekar is gyülekezik, kotta sehol. Végül hozták a kottát, éppen csak villámgyorsan átfutottam, és Várkonyi Matyi pálcája lendült, és kezdődött az előadás. Közben sajnáltam a közönséget, hogy én nem tudom, mit fogok játszani öt perc múlva, de ők ezért fizettek, de ez a megfeszített koncentráció kihozott belőlem valami olyat, mivel sikerült saját magamat felülmúlnom. Tulajdonképpen akkor még nem tudtam annyira zenélni, de Várkonyi Matyi az előadás után odajött hozzám és megkérdezte, hogy lenne-e kedvem ide szerződni. Így kerültem a Rock Színházba, majd a későbbiekben egyéb más zenés színházakba, de végülis a Rock Színházban váltam profi zenésszé. A zenészpályám úgy nagyjából a kilencvenes évek elejére lecsengett, úgy éreztem, hogy minden fontos dolgot megtanultam, minden lényeges darabot eljátszottam, 20

Itt is előfordult, hogy írtam egy ezekhez hasonló kis művecskét a kamarazenekarnak. Azért csak egyet, mert elrémültem a rengeteg kottaírástól, amivel ez járt. 21 Leggyakrabban az Alkotó Muzsikusok Társaságának hangversenyein. 22 Balázs Gábor

49

mindent el tudok játszani, amit szeretnék, de legtöbbször olyanokat kell játszanom, amit nem szeretek túlságosan, nem feladat, és nem is érdekel különösebben.23 Azért azt hadd mondjam el, hogy a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Jazz Tanszakán, amikor én jártam, zeneszerzés szak még nem volt, az ha jól tudom, csak ’91-ben indult, de a hangszerelést fel lehetett venni és én azt Friedrich Károlynál el is végeztem. ’90-ben lett egy munkám, a Jónás könyve című rock operát kellett hangszerelnem, amit azért mertem elvállalni, mert egy pillanatig nem hittem benne, hogy azt valaha is el fogja játszani bárki, aztán ’91-ben a Tavaszi fesztiválon mégiscsak bemutatták Králik János vezényletével, és Varga Miklós énekelte a címszerepet.24 Számomra is meglepően, olyan jól szólt a darab, hogy én ezt figyelmeztetésnek éreztem, hogy ezt a jövőben komolyan kell vennem, ezen a vonalon kell tovább tanulnom. Ezután vettem egy mély lélegzetet és – mivel az úgynevezett „modern zene” továbbra sem tartozott az általam vállalható kategóriák közé – nem a Zeneakadémia zeneszerzés szakára jelentkeztem, hanem elküldtem a pályázatomat Bostonba, és ezután nyertem felvételt a Berklee College of Music-ba. Nagyon-nagyon boldog voltam egészen addig, amíg az amerikai Bevándorlási Hivatal levele meg nem érkezett, amiben kaptam egy tételes elszámolást arról, hogy mennyibe fog kerülni a kint létem a következő évben. Ebből tudtam meg, hogy az ösztöndíjam és a tanulmányaimhoz szükséges összeg között – az akkori árfolyamon – kb. egymillió forintnak megfelelő dollár különbség van. Ezt gyorsan elő kellett volna teremtenem, hogy beiratkozhassak, de ez nem sikerült. Ez akkor egy garzonlakás ára volt, és nem akadt alapítvány, ami támogatott volna. Így csak egy Londonban tartott rövidebb kurzuson vehettem részt ’95-ben, ami szintén nagyon tanulságos volt, de sajnos zeneszerzői diplomát nem adott. Persze a tudásomat azért igyekeztem bővíteni, teljesen véletlenül találkoztam Bogár István tanár úrral, akinél aztán magánúton tanultam zeneszerzést, ami szintén nagyon hasznos és szükséges volt. Tőle sikerült megtanulnom a szakma összes fontos alapvetését, többek között az ellenpontot, a klasszikus formatant, meg egyebeket, aztán az ő javaslatára végeztem el a fúvószenekari karmesterképzőt, ahol partitúraolvasást és hangszerelést tanított. Azt hiszem, a kilencvenes évek közepétől számíthatom, hogy profi módon művelem a zeneszerzést. A szakmai indulásomat 1995 decemberétől számítom, ekkor volt a Zeneakadémia nagytermében az első olyan ősbemutatóm, amire máig büszke vagyok. Ez Radnóti Miklós: Éjszaka című versének a hatszólamú kórusmű formában történt megzenésítése, amit a Zeneakadémia kórusa Lovas Gabriella vezényletével adott elő. - Végül még essen pár szó a mostani bemutatókról! - Abban a szerencsében volt részem, hogy volt az életemben két év 1996 és 97ben, amikor a Vi-Dok Palota Stúdió keretében voltam filmzeneszerző, és meg tudtam élni a zeneszerzésből. Ez azonban azzal járt, hogy egyik film követte a másikat, és kizárólag filmzenéket szerezhettem, semmi másra nem volt se időm, se energiám, és aztán amikor a Szív TV, meg az M-Sat – ahol a filmeket, sorozatokat megrendelték, bemutatták – csődbe ment, akkor ez a munkalehetőségem megszűnt, ezért el kellett mennem zeneiskolai tanárnak. Ebből az adódott, hogy egyre kevesebb bemutatkozási lehetőségem nyílt, főleg az ezredforduló után. Ezen mindenképpen 23

Sajnos abban a zenés színházi közegben, ahol zenész pályám nagy részét töltöttem, igen ritkán volt alkalmam a zeneirodalom remekműveinek eljátszására. 24 2001-ben CD is készült belőle. A felvételen Malek Miklós vezényelt.

50

változtatni kellett, ezért – kissé a környezetem noszogatására is – kiléptem a magányos farkas státuszból, csatlakoztam a Magyar Zeneszerzők Egyesületéhez és az Alkotó Muzsikusok Társaságához. Ennek köszönhetően az AMT koncertjein az utóbbi időben rendszeresen elhangzanak az én kamarazenei műveim is. - A rádió mellett egyébként van időd zenét szerezni? Mennyi időd van, hiszen van családod is, gyermekeid… - A gyermekeim úgy vannak szoktatva, hogy amikor én zenét szerzek, akkor megpróbálnak nem zavarni. Néha azért van egy kis lelkiismeret furdalásom, hogy miért nem vagyok velük többet. A rádió mellett most már azért van némi időm. Amikor indultunk, akkor éjjel-nappal bent voltunk, az egy nagyon nehéz időszak volt, így az első évben a komponálás eléggé háttérbe szorult, de aztán normalizálódott az itteni munka és azóta kialakult, hogy mikor szerezhetek zenét. Szerencsére itt a rádióban is kaptam nagyon szép feladatokat, amikor még Nagy Gáspár volt a Kulturális Szerkesztőség vezetője, sokszor volt alkalmam hangjátékokhoz, mesejátékokhoz kísérőzenét írni. - További jó munkát kívánok itt a Katolikus Rádióban neked, remélem, hogy a továbbiakban is erősíted rádiónk zenei csapatát. 5. Interjú Az Új Ember katolikus hetilap 2010. augusztus 15-22-es dupla számában „Mindenben az egyensúlyt keresem…” címmel Pallós Tamás készített interjút [8] Virágh András Gáborral. Májustól Virágh András Gábor a budapesti Szent István-bazilika orgonistája. Koloss István utódjaként immár rá hárul a feladat, hogy a székesegyház szertartásainak, zenei programjainak állandó közreműködője és egyik fő szervezője legyen. A huszonöt éves, nyitott szellemű, autonóm hangszerjátékost és kísérletező kedvű zeneszerzőt – akinek nem véletlenül Oliver Messiaen és Ligeti György a két kedvenc komponistája – arra kérem, hogy egy rövid „szakmai életrajzzal” kezdjük a beszélgetésünket. - Apai ágon felmenőim – ükapám, dédapám, nagyapám, édesapám – az egyházzene szolgálatában álltak, vagyis én képviselem az ötödik generációt. Első orgonatanárom nagypapám, Virágh Endre és édesapám, Virágh András volt, zeneszerzésre pedig először Koloss István tanított. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnáziumban érettségiztem, majd egy évet Bécsben töltöttem, ahol Peter Planyavskyhoz, a Stephansdom akkori orgonistájához jártam tanulni. Ő egy hónapban több mint húsz misén játszott a székesegyházban, így a liturgikus orgonajáték terén rengeteget tanultam tőle. Az osztrák életvitel és mentalitás is újdonságot jelentett, emberi és szakmai értelemben pedig új távlatokat nyitott számomra. 2004 és 2009 között a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának orgona tanszakán tanultam. (…) 2005-ben Fekete Gyula osztályában elkezdtem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zeneszerzés szakát, ahol most is tanulok. Eddig két hazai orgona-, valamint három hazai és két nemzetközi zeneszerzésversenyről sikerült elhoznom az első díjat, a 2007/2008-as tanévben megkaptam a Magyar Köztársaság ösztöndíját, idén pedig elnyertem a Fischer Annie-ról elnevezett zenei előadóművészi ösztöndíjat. Az eredményeim közül még egyet említenék meg, mert ez különösen sokat jelent számomra: 2009-ben a Tudományegyetemi Karok Kiváló Hallgatója kitüntetést nekem ítélte a Debreceni Egyetem, ami azért is nagyon megtisztelő, mert az intézmény közel harmincezer hallgatójából csupán nyolcan

51

kaptuk meg abban az évben. E sikerek nem azért fontosak számomra, hogy „nagyobbnak” érezzem magam, hanem erőt, inspirációt, biztonságérzetet adnak a továbbiakhoz. Az idő előrehaladtával szüksége van az embernek objektív visszajelzésekre. Annál is inkább, mert a komponáláshoz kezdetben nem volt önbizalmam… Nagy örömömre szeptembertől óraadó tanár leszek Debrecenben, ahol zeneszerzést, formatant és analízist fogok tanítani. - Ahogy említette, Koloss Istvánnal kezdetben tanár-diák viszonyban álltak, aztán segítője lett a bazilikában… - Koloss tanár úr tizenhat éves koromtól tanított zeneszerzésre. A szakmai kapcsolat a középiskolai évek múltán is megmaradt. Gyakran fordultam hozzá kérdéseimmel, megmutattam neki darabjaimat. Rengeteget foglalkozott velem, én pedig „cserébe” jó néhány alkalommal helyettesítettem a déli szentmiséket a bazilikában. Annak a lehetősége, hogy egyszer oda kerülhetek, meg sem fordult a fejemben. Tavaly júliusban meghívott magához. Szokás szerint elvittem megmutatni az aktuális darabjaimat, de kiderült, ezúttal nem azokról akar beszélgetni velem. Elmondta, hogy lassan visszavonulna. Időközben jó néhány embert meghallgatott, és úgy döntött: engem szeretne kijelölni utódjának… Szeptembertől megosztottuk a feladatokat, eldöntöttük, ki mikor, melyik vasárnap játszik. Így kitapasztalhatta, mennyire vagyok megbízható, hogyan tudok együttműködni a karnaggyal, és közben a plébános, Snell György kanonok atya is megismert. Koloss tanár úr nem határozta meg visszavonulásának dátumát. Végül a jóisten döntött: idén április 11-én meghalt. Az átmeneti időszaknak köszönhetően „törés nélkül” folytathattam a munkáját, május elsejétől immár hivatalosan is. - Az elmúlt években igen nagy gyakorlatra tett szert a templomi orgonálás terén. Mit jelent Önnek az új megbízatás? A liturgikus szolgálaton kívül egyéb tervei is vannak a bazilikában? - A belvárosi Nagyboldogasszony-főplébániatemplomban, ahol édesapám karnagy, 1998-tól a közelmúltig már elláttam orgonista teendőket. Korán bedobtak a mély vízbe, ugyanis nemcsak a népmiséken játszottam, hanem az énekkart is kísértem, valamint számtalan oratórikus művet is előadtunk a korai reneszánsztól a kortárs alkotásokig. A belvárosi templomban eltöltött időszak szakmai szempontból kiváló iskola volt – vagy talán több is annál… A bazilikával kapcsolatban természetesen számos ötletem, elképzelésem van, de a megbízatásom csak májusban kezdődött, így még időre van szükségem átgondolásukhoz. Egyelőre azt szeretném bizonyítani, hogy méltó vagyok a kapott titulusra. A liturgikus szolgálaton túl a hangszerekért is én felelek, zenei kérdésekben pedig a karnagy úrral közösen döntünk. E feladat határozottságot és következetességet követel tőlem. - A zenéről, a hivatása lényegéről még nem beszéltünk… - Talán teátrálisan hangzik, de számomra a zene a legtermészetesebb dolog az életben. Ezzel kelek, ezzel fekszem, mindent a zene szemüvegén keresztül látok. A hétköznapi döntésekben is sokat segít, ahogy a zenéről gondolkodom, ugyanis mindenben az egyensúlyt keresem. Arra törekszem, hogy az életben a lehető legigényesebben, megalkuvás nélkül, de az adott körülmények maximális figyelembevételével teljesítsem a feladataimat.

52

Melléklet 20 éves az Alkotó Muzsikusok Társasága – jubileumi CD kiadvány – 1. Gallai Attila: A Határtalan – Kamarakantáta Szabó László Dezső versére Basky István – ének, Tötös Krisztina – klarinét, Bálint Alexandra – zongora 2. Csepregi György: Vázlat egy szcenikus darabhoz Csepregi György – zongora 3. Nógrádi Péter: Szerenád zongoratrióra Line Ildikó – hegedű, Déri György – gordonka, Szokolayné Szőke Diána - zongora 4. Szánthó Lajos: II. Capriccio – Veréb Imre emlékére Bokor György - fagott 5. Laczó Zoltán Vince: Rapszódia Kiss-Domonkos Judit – gordonka, Simonova Jaroszlava – gordonka, Lugossy Anna – zongora 6-7. Szendi Ágnes: Zongoramuzsika XIX, XX. Szendi Ágnes – zongora 8-10. Rékai Iván: Hét darab klarinétokra – részlet Tötös Krisztina – klarinét, Galavics Gábor – klarinét, Szakács Domonkos - klarinét 11-14. Virágh András Gábor: Hét korálmeditáció orgonára – részlet Virágh András Gábor - orgona 15. Magala Ronnie: Transz-játék Pentaerophonia Fúvósötös 16. Kárpáti Attila: Szonáta zongorára Kárpáti Attila – zongora 17. Bujtás József: Témák, variációk és interlúdiók - részlet Kiss-Domonkos Judit – gordonka, Lugossy Anna – zongora 18. Mérész Ignác: Zene klarinétokra II. Concerto Klarinétegyüttes 19-21. Fehér György Miklós: Invenciók I. II. III. N. Hutka Katalin – zongora 22-24. Hajdu Lóránt: II. Fúvósötös Pentaerophonia Fúvósötös

53

Forrásanyagok [1] Wikipedia szócikk az AMT-ről: http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Alkot%C3%B3_Muzsikusok_T%C3%A1r sas%C3%A1ga&stable=0&shownotice=1 [2] Az AMT hivatalos honlapja: www.alkotomuzsikusok.hu [3] Szendi Ágnes írása az AMT történetéről – kézirat [4] Jálics Kinga riportja Gallai Attilával, Bátki Fazekas Zoltánnal és Hermann Jánossal a Magyar Katolikus Rádió 2010. január 2-án elhangzott Meghívó című műsorában [5] Nyíri Erzsébet riportja Nógrádi Péterrel a törökbálinti Kerthelyiség című újság 2008. szeptemberi számában (I. évf. 7. szám) [6] Hollós Máté riportja Fehér György Miklóssal Az életmű fele című könyvben (1997. Akkord Zenei Kiadó) [7] Andrónyi Kolos riportja Laczó Zoltán Vincével a Magyar Katolikus Rádió 2009. december 7-én elhangzott Akverell, kulturális paletta című műsorában. [8] Pallós Tamás interjúja Virágh András Gáborral az Új Ember hetilap 2010. augusztus 15-22-es dupla számában (LXVI. évf. 33-34. szám). [9] http://ronniem.uw.hu