2011/2 XXIII. évfolyam 2. szám
2
2011/2
Eseménynaptár Tudományos tanácskozások • Gyõrffy Béla akadémikus, intézetünk egykori igazgatójának születésnapjáról megemlékezve 2011. január 13-án, immáron 9. alkalommal rendeztünk Tudományos Emlékülést Láng István, az MTA korábbi fõtitkárának elnökletével. Berzsenyi Zoltán, az MTA doktora, tudományos tanácsadó „Növénytermesztési kutatások Martonvásáron Gyõrffy Bélától napjainkig” címmel tartott elõadásában összefoglalta azokat a kísérleti célkitûzéseket és az azokra kapott válaszokat, melyek a termesztéstechnológiák folyamatos korszerûsödéséhez jelentõsen hozzájárultak, illetve járulnak ma is. Udovecz Gábor, az Agrárgazdasági Kutatóintézet fõigazgatója „A magyar mezõgazdaság elmúlt 20 éve egy agrárközgazdász szemével” címû elõadásában azokat a nemzetgazdasági és külgazdasági vonatkozásokat szedte csokorba, melyek a jelzett idõszak változásait döntõen befolyásolták, és felvázolt néhány „kitörési pontot” is. Hozzászólásokkal, kérdésekre adott válaszokkal folytatódott, majd kötetlen beszélgetéssel zárult a mintegy 140 fõs emlékülés. • Január 25-én intézetünkben tartotta soros ülését az MTA elnöksége, melyen a grémium tagjai az elmúlt idõszak eredményeit értékelték és a tudománypolitika, valamint a köztestület aktuális feladatait határozták meg. • Február 18-án ülésezett intézetünkben az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet, és az MTA Növényvédelmi Kutatóintézet igazgatóinak részvételével a Külsõ Tanácsadói Testület, ahol vezetõ kutatóink beszámoltak a tematikus és pályázati finanszírozású kutatásaik eredményeirõl, a rövidés középtávú fejlesztési célkitûzésekrõl, valamint megvitatták az intézetek közös
kutatási lehetõségeit, azok további fejlesztését, az aktuális tennivalókat. • Március 16-án az MTA Veszprémi Akadémiai Bizottság tagjai gyûltek össze intézetünkben, hogy a régió tudományos mûhelyeinek munkáját értékeljék, és a következõ év munkaprogramjait a tudománypolitikai és közgazdasági háttér lehetõségeihez és elvárásaihoz igazítva koordinálják. Pályázatok • 2011. április 4-7. között intézetünk szervezésében Velencén tartotta éves kongresszusát az EU FP7 SOLIBAM („Strategies for Organic and Low-input Integrated Breeding and Management” c. Collaborative Project) pályázatban dolgozó kutatók nemzetközi konzorciuma. A nagysikerû kongresszus keretében a különbözõ munkacsoportokban dolgozó kutatók áttekintették az organikus nemesítés jelenlegi európai helyzetét, a pályázat keretében elért eddigi eredményeket. A visszatekintéssel párhuzamosan kidolgozták a következõ évek munkatervét, és a közös kutatási irányokat. • Európai összefogással kezdõdött összehangolt kutatás a kalászosok és a kukorica szárazságtûrõ képességének javítására. Az EU FP7 által finanszírozott DROPS („Drought – tolerant yielding plants”) pályázat keretében 12 ország 15 kutató csoportja – köztünk intézetünk is – a szárazság terméscsökkentõ hatásának vizsgálatán túlmenõen a részletesen tanulmányozza a genotípus és a környezet kalász/csõ fertilitásra és sterilitásra gyakorolt hatását, és e tulajdonság genetikai alapjait. • Örömmel tájékoztatjuk partnereinket, hogy az „Új Magyarország Fejlesztési Terv, Gazdaságfejlesztési Operatív Program” pályázati rendszeréhez be-
nyújtott, „Hibridkukorica vetõmagtechnológia fejlesztése és a steril alapú vetõmag elõállítás kidolgozása a Bázismag Kft-nél” címû, GOP-1.3.1.09/A-2010-0008 jelû pályázatunkat, az irányító hatóság támogatásra érdemesnek ítélte. Õszintén reméljük, hogy a fejlesztés eredményeként létrejövõ új technológia, hozzájárul a vetõmag elõállítás hatékonyságának és partnereink eredményességének növeléséhez. Vendégeink • Az MTA elnökségének meghívására hazánkban tartózkodó Európai Uniós országok professzor asszonyai látogattak el intézetünkbe március 8án, hogy ismerkedjenek kutatási körülményeinkkel, eredményeinkkel és kulturális hagyományainkkal. A hivatalos programot egy kis gasztronómiai bemutató zárta. • Gantulga Tudevkhuu, a Mongol Élelmiszer, Mezõgazdaság, Könnyûipari Minisztérium államtitkára vezetésével ötfõs delegáció járt intézetünkben árpilis 15-én. A helyi vezetõkkel áttekintették a két ország mezõgazdaságának helyzetét és a fõbb fejlesztési célkitûzéseket. Tárgyaltak a közös kutatási projektek lehetõségeirõl, majd megtekintették néhány kísérletünket és laboratóriumunkat. • Április 28-án és 29-én az Európai Bizottság és a Tanács stratégiai tanácsadó testületének delegációja látogatott el intézetünkbe a K+F+I tevékenység prioritásainak összehangolása érdekében, s ismerkedett kutatási körülményeinkkel, eredményeikkel és a haladó hagyományok ápolásával. Kiállítás • Január 26-án nyílt meg a Magyar Mezõgazdasági Múzeumban a „Csipetnyi Európa” címû kiállítás, mely az Európai Unió 9 tagországának egy-egy speciális mezõgazdasági szegmensét hivatott bemutatni. Hazánk a gabonatermesztési és -feldolgozási hagyományainkat, illetve jelenünk eredményeit tárja a látogatók elé, s ennek keretében intézetünk a Pannon búzanemesítési programról ad tájékoztatást az augusztus 31-ig nyitva tartó kiállításon.
2011/2
3
Új búzafajták – nagyobb produktivitás
A
termés minõségét és mennyiségét korlátozó legfontosabb agronómiai korlátozó tényezõ Magyarországon továbbra is a tápanyag utánpótlás alacsony szintje. Bár az átlagos mûtrágya felhasználási adatok elfedik a táblák és a gazdaságok közötti hatalmas különbségeket, biztosan elmondható egyrészt, hogy a nagy területen termesztett búzafajták igen eltérõ agrotechnikai körülmények közé kerülnek, másrészt, hogy a vetésterület nagyobbik felén a tápanyaghiány nem kedvez a jó minõségû búza kialakulásának. A termõhelyi viszonyok napjainkban megfigyelhetõ nagy variabilitása miatt lehetetlen a termelõi igényeket azonos típusú fajtákkal kielégíteni. Az alábbiakban két olyan új búzafajtát mutatunk be, amelyek agronómiailag és minõségben egyaránt különböznek, egy valami azonban közös bennük: elsõsorban a jobb feltételek között gazdálkodó és átlagosnál nagyobb mûtrágya dózist alkalmazó búzatermesztõk számára ajánlhatók.
Nagy sikértartalmú törpe búza az Mv Apród Napjaink búzatermesztési körülményei között továbbra is nagy jelentõségük van az elmúlt évtizedben széleskörûen elterjedt nagy sikértartalmú fajtáknak (1. ábra), amelyek genetikailag magasabb sikértartalmukkal tompítják a tápanyaghiány minõségrontó hatását. E fajtacsoport továbbra is nagy területen termesztett fajtái (Mv Csárdás, Mv Magdaléna, Mv Verbunkos) mellett az elmúlt évben született meg a ter-
mõképességben jelentõs elõrehaladást hozó, igen perspektivikus Mv Kolompos, 2010 végén pedig az Mv Apród kapott állami elismerést. Az Mv Apród (Mv17-07) féltörpe növésû, nagy sikértartalmú fajta, amely 80-85 cm-es növénymagasságával valamennyi minõsített búzafajta között a legrövidebb szárú fajták közé tartozik. Az ilyen búza típusnak elsõsorban a jobb talajokon és az intenzív búzatermesztést folytató gazdaságokban van létjogosultsága, ahol nagy termésre törekednek és nagyobb a megdõlés veszélye. Ezeken a területeken a nagy sikértartalmú fajták közül jelenleg az Mv Verbunkos a legjobb választás, mivel erõs szalmája szinte mindig lehetõvé teszi lábon álló állományok beta-
1. ábra Eltérõ minõségtípusú fajták aránya a martonvásári búzavetõmag-forgalomban
karítását. Az Mv Apród az Mv Verbunkoshoz hasonló típusú búza, de annál 58 cm-rel alacsonyabb állományt fejleszt. Tenyészideje középkorai, az Mv Verbunkoshoz hasonló, annál egy nappal korábban kalászol. A nemesítési elõrehaladás termõképesség tekintetében átlagosan évi 1%ra tehetõ. Ebbõl adódóan az azonos évben minõsített fajták teljesítménye rendszerint alig különbözik, jelentõsebb eltérést a régi és az új fajták között lehet kimutatni. Ez a törvényszerûség az Mv Apród esetében pontosan kimutatható. Az állami fajtakísérletekben a minõségi kontroll Mv Verbunkoshoz képest az Mv Apród 10,6%-kal több termés elérésére volt képes, és hasonló különbség igazolódott a mar-
2. ábra Búzafajták potenciális és tényleges termésátlaga (22 Mv fajta átlaga, országos termésátlag, 2008–2010)
4 tonvásári kutatóintézet évente több termõhelyen beállított fajtaösszehasonlító kísérleteiben is. Az Mv Apród jó lisztharmat- és levélrozsda ellenállósággal és kiváló szárrozsda rezisztenciával rendelkezik. Rezisztenciája valamennyi kórokozóval szemben jobb, mint az Mv Verbunkosé, különösen nagy a különbség a levélrozsda ellenállóság tekintetében az Mv Apród javára. Fagyállósága és télállósága megbízhatóan jó. A megnövelt produktivitású és javított rezisztenciájú fajta nagy nedvessikér-tartalommal és B1-A2 sütõipari minõséggel jellemezhetõ. Sikértartalma jó agrotechnika esetén 34-37% között változik, tápanyaghiányos vagy más kedvezõtlen környezetben általában 3133%-ig csökken a sikér mennyisége. Sikérterülése jellemzõen 5-8 mm. Alveográfos minõsége közepes, ugyanazt a rozs kromoszóma szegmenst hordozza az 1B kromoszómán, mint az Mv Magdaléna, vagy az Mv Verbunkos. Az Mv Apród kipróbálását elsõsorban azokon a területeken javasoljuk, ahol korábban az Mv Verbunkos jó eredményeket adott. A fajtától várható elõny a nagyobb termés és az egészségesebb állomány, az Mv Verbunkosnál megszokott minõség megõrzése mellett. Rekordtermés elérésére képes az Mv Tallér A termelés gazdaságosságának biztosítása érdekében a hektáronkénti ráfordítás növelésével párhuzamosan fokozódik a kényszer a termésátlag növelésére. Nagy termésre törekedve komoly kérdés, hogy a fajták teljesítménye, a termõhelyi adottságok, az agrotechnika, vagy pedig az évjárat a fõ termést korlátozó tényezõ. Különbözõ régiókban, eltérõ termesztési intenzitáson beállított kisparcellás kísérletek termésátlaga alkalmas az adott évben reálisan elérhetõ termésszint meghatározására, míg a potenciálisan elérhetõ termésszintet a legnagyobb átlagtermésû kísérleti hely termésátlagával becsülhetjük. A martonvásári búza kísérleti hálózat adatai és az országos búza termésátlag alapján (2. ábra) a vizsgált 22 martonvásári õszi búza terméspotenciálját évente csupán 46-57%-ban, több év átlagában pedig 51,8%-ban sikerült a gyakorlatban kihasználni. E számok
2011/2
alapján úgy látszik, hogy a legtöbb esetben a termés növelésekor nem a fajta a fõ korlátozó tényezõ, ezért a termésátlag növelése nem fajtaváltással, hanem inkább mûtrágyázással vagy jobb növényvédelemmel érhetõ el. Vannak azonban minden évben olyan búzatáblák és olyan gazdaságok, ahol az elért termésszint megközelíti vagy akár el is éri a kísérletekben mért értékeket. Ilyen esetben a fajta terméspotenciáljának kihasználtsága közelíti a maximumot, és a fajták minden egyes agronómiai tulajdonsága más megvilágításba kerül, mint alacsonyabb termésszinten. Rendkívül fontossá válik a megdõlés ellenállóság, hogy a nagy termést veszteség nélkül lehessen betakarítani. Ha jó a növényvédelem, kisebb (bár nem felesleges) a rezisztencia jelentõsége. Magas termésszinten dús vegetatív állomány képzõdik, ami fokozottan használja fel a talaj vízkészletét. Ilyen körülmények között fontos a szárazságtûrés és fontos a koraiság, hogy a szemtelítõdés minél korábban befejezõdjön, és a szemek ne szoruljanak meg. Akármekkora termésre törekszünk is, fontos marad a minõség: a takarmánybúza körülményeink között nem versenyképes a malmi búzával. A nagy termés, de még Malmi 1 minõség elérésére törekvõ búzatermesztõk számára a korábbi Mv fajták közül eddig az Mv Marsall volt a legalkalmasabb. A választék két igen bõtermõ új búzafajta minõsítésével a jövõben jelentõsen kiszélesedik: megszületett, az Mv Tallér, és az Mv Kikelet. Utóbbi fajtát a járóbúzákról szóló cikkben ismertetjük.
Az Mv Tallér új, rekordtermés elérésére képes intenzív kenyérbúza fajta. Az állami fajtakísérletekben Mv10-07 kódszámon vizsgált fajta termõképessége kiemelkedõ mértékben, 9,7%-kal haladta meg a kontroll fajták teljesítményét. Az ország különbözõ részein, 8 környezetben beállított martonvásári fajtaösszehasonlító kísérletekben 2009-ben és 2010-ben egyaránt 8%-kal nagyobb termést adott, mint a bõtermõ búzafajták. Korai érésû fajta, átlagos években május 20. körül kalászol, így megfelelõen hosszú szemtelítõdésre képes a nagy melegek beállta elõtt. Biztonságos termesztéséhez járul hozzá kiváló fagyállósága és nagyon jó lisztharmat és levélrozsda ellenállósága is. Kalászai jól termékenyülnek, és átlagosnál kissé nagyobb, 42-46 g ezerszem-tömegû szemeket fejlesztenek, amik pergésre nem hajlamosak. Jól bokrosodik, optimális, 90-100 cm magas állománya megdõlésre nem hajlamos. Minõsége alapján keményszemû malmi búza. Nedvessikér tartalma jellemzõen 30-32%, sikérterülése optimális, 4-6 mm. Farinográfos minõsége az elmúlt öt év mindegyikében B1. Alveográfos W értéke 140-200 között változik. Esésszám stabilitása jó. Az Mv Tallér azoknak az intenzív körülmények között gazdálkodó búzatermesztõknek ajánlott fajta, akik átlagosnál nagyobb vagy igen nagy termésre törekednek, és megbízható (B1), de nem kiemelkedõ minõségû árut akarnak biztonságosan elõállítani. Láng László – Bedõ Zoltán
2011/2
5
Új búza fajtacsoport Martonvásárról: járó búzák
M
agyarországon hagyományosan õszi búzát termesztünk. Az õszi búzát az õszi hónapokban, hazánkban októberben-novemberben vetjük, és még a tél beállta elõtt kikel, de legalább csírázásnak indul. A kikelt növények nemcsak kibírják a téli hideget, de fejlõdésükhöz igénylik is az alacsony hõmérsékletet. A vegetatívból a generatív fázisba való átmenethez szükséges hideg kezelés – a növények vernalizációs (jarovizációs) igénye – biztosítja, hogy a búza tavasz elõtt ne menjen szárba, és így megfelelõ fagyállósággal rendelkezzen a tél folyamán. Hasonlóan lassítja a fejlõdést a fajták nappalhossz érzékenysége, ekkor a rövid napi megvilágítás gátolja a korai szárbaindulást. A búzafajták kalászolási ideje jelentõs részben a vernalizációs igény hosszától és a nappalhossz érzékenységtõl függ. A különbözõ földrajzi szélességeken nemesített fajták a helyi viszonyokhoz adaptálódtak, ezért e két fontos élettani tulajdonság a fõ gátja annak, hogy az õszi búzák É-D irányban nagy területeken adaptálódjanak. A hazánkban termesztett õszi búzafajták vernalizációs igényét általában 35-42 nap fagypont feletti hideg elégíti ki. A tavaszi búzáknak is lehet vernalizációs igénye, de az sokkal rövidebb, mint az õszi búzáké (1-2 hét). A korán vetett tavaszi búzák vernalizációs igényét a márciusi hûvös (10°C alatti) napok kielégítik, így a növények idõben szárba mennek és kalászolnak. A búzafajták vernalizációs igénye genetikailag meghatározott. A vernalizációt kontrolláló gének (Vrn-A1, VrnB1 és Vrn-D1) az 5A, 5B és 5D homeológ kromoszómákon lokalizáltak. A valódi õszi búzák mindhárom Vrn gén recesszív formáját hordozzák, így ha bármely lókuszon a Vrn domináns, a növény életformája tavaszi. Járó (fakultatív) búzáról akkor beszélhetünk, ha az életformájában tavaszinak tekinthetõ búza megfelelõ fagy- és télállósággal rendelkezik, ezért õsszel és tavasszal egyaránt vethetõ. Az argentín, kínai, olasz és számos más vidékrõl származó búzák között gyakori a járó jelleg, és Magyarországon is voltak korábban járó búzák
köztermesztésben, de azok õszi búzaként kaptak állami elismerést és tavaszi vetésükre nem került sor. VrnA1VrnB1-VrnD1 genotípusú a ’90-es évek elejétõl több mint egy évtizeden keresztül nagy területen termesztett Fatima 2, valamint több, kisebb mértékben elterjedt Mv búza is (Mv Matild, Mv Prizma, Mv Táltos). Az a tény, hogy egy búza járó jellegû, még nem jelenti automatikusan azt, hogy érdemes, vagy gazdaságos tavaszi vetésben is termeszteni. Erre csak akkor kerülhet sor, ha tavasszal vetve teljesítménye versenyképes a tavaszi búzákéval. A 2009-ben államilag elismert Mv Karizma után az elmúlt évben egy újabb versenyképes martonvásári járó búza született, az Mv Kikelet. Az Mv Kikelet korai érésû járó búzafajta. Kalászolási ideje nem extra korai – azonos napon kalászol az Mv Palotással és az Mv Marsallal –, ami járó búza esetén nem hátrány, mert tavaszszal nem indul fejlõdésnek túl korán, így a késõi fagyokkal szemben nem válik túl érzékennyé. Állami minõsítésére 2008-2010 között beállított õszi vetések alapján került sor. Õszi vetésben a hivatalos kísérletekben termõképessége 5%-kal meghaladta a kontroll fajták át-
lagát, és a legbõtermõbb, nagy területen termesztett kontrollhoz képest is több mint 3% terméstöbbletet mutatott. Tavaszi vetésben több éven keresztül vizsgáltuk, termõképessége a bõtermõ Vanek tavaszi búza fajtához hasonló. Fagyállósága jó, fitotroni fagyasztási kísérletekben a Bánkúti 1201 fagyállóságával megegyezik (60% túlélés). Állománya õsszel vetve 90-100 cm magas, megdõlésre nem hajlamos, tavasszal vetve a csapadéktól és hõmérséklettõl függõen 10-30 cm-rel alacsonyabb. Jó minõségû kenyérbúza. Õsszel vetett termésének sikértartalma 3236%, B1-A2 farinográfos minõséggel. Tavasszal vetve sikértartalma elérheti a 38-39%-ot is, és farinográfos minõsége az A1 értéket. Alveográfos minõsége jó (W= 190), esésszáma stabilan magas. A gyakori levélbetegségekkel szemben mérsékelten ellenálló, kalászfuzáriumra közepesen fogékony. Termesztése elsõsorban õsszel vetve, bõtermõ, jó minõségû malmi búzaként ajánlott, de tavaszi búza vetõmag hiány esetén tavasszal is biztonságosan vethetõ. Láng László – Kiss Tibor – Bedõ Zoltán
2011/2
6
Európai Uniós regionális központ Martonvásáron
A
várható klímaváltozás kedvezõtlen hatásainak egyik leginkább kitett gazdasági ágazat a mezõgazdaság. A növénytermesztés eredményessége alapvetõen befolyásolja az egész élelmiszer-ellátás biztonságát, ezért stratégiai cél a kedvezõtlen hatások okozta veszteségek elkerülése, vagy mérséklése. Az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézet – Európa egyik legnagyobb – fitotronjában végzett kísérletek eredményeire alapozva közel két évtizede foglalkozik a klímaváltozás várható hatásainak alap- és alkalmazott kutatásával, azok mértékének meghatározásával. Az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetének eredményeit az Európai Unió az FP7REGPOT-2007-1 pályázata keretében Magyarországon elsõként ismerte el a benyújtott program elfogadásával. A pályázatban foglaltak megvalósítása 2008-ban kezdõdött és ez év áprilisában fejezõdött be. Ez jó alapot ad arra, hogy a programot röviden értékeljük. Az intézet célja olyan regionális kutatóközpont kialakítása volt ezen Európai Unió által finanszírozott pályázat támogatásával, mely képes Közép- és Kelet-Európa gazdáinak gyakorlati segítséget nyújtani a várható éghajlati változások okozta kedvezõtlen hatások kivédésére. Stratégiai együttmûködések útján – a meglévõ nemzetközi kapcsolatokra alapozva – kezdeményeztük a kutatási potenciál kiterjesztését, melynek segítségével a fiatal kutatók értékes tapasztalatokat szerezhettek külföldön, miközben speciális módszertani ismeretekkel rendelkezõ kollégákat hívtunk meg intézetünkbe dolgozni. Mivel az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézet a Kárpát-medence közepén található, ideálisan alkalmas, hogy KUTATÁSI, KÉPZÉSI és SZOLGÁLTATÓ CENTRUM-má váljon, melynek elsõdleges feladata a kedvezõtlen éghajlati változások okozta veszteségek kivédése, vagy mérséklése. A fejlesztések megvalósítása az alábbi öt, a pályázatban elfogadott munkaprogram (WP) keretében történt: WP1: Know-how- és tapasztalatcsere, stratégiai partnerségek (bele-
Tudás transzfer
Klímaváltozás a fitotronban értve a kétoldalú kapcsolatokat) kialakítása az Európai Közösség kiemelkedõen eredményes kutatói csoportjaival Programvezetõ: Barnabás Beáta, az MTA levelezõ tagja. E részfeladatban az intézet 19 fiatal kutatója kapott lehetõséget arra, hogy az uniós országok kutatóintézményeiben 3-6 hónapos idõtartamú tanulmányúton vegyen részt. Emellett hasonló idõtartamra 6 fõ vendégkutatót fogadtunk. WP2: A környezeti stresszel foglalkozó tehetséges, tapasztalt kutatók visszahívása külföldi kutatóhelyekrõl
Programvezetõ: Galiba Gábor, az MTA doktora. A program keretében hosszabb ideje Japánban, az Egyesült Államokban és Angliában dolgozó 3 tehetséges fiatal magyar kutató kutatóintézetükbe történõ visszatérésének anyagi fedezetét biztosította a projekt. WP3: Kutatási eszközök és egyéb berendezések kialakítása a globális klímaváltozással foglalkozó környezeti stressz kutatásokhoz és a képzési tanfolyamokhoz Programvezetõ: Kõszegi Béla, PhD. A kutatási kapacitás növelése nemcsak a kutatók képzését és létszámának
2011/2
7
növelését jelentette, hanem a kutatás infrastruktúrájának jelentõs bõvítését is. A növények stresszhez történõ alkalmazkodásának vizsgálatához szükséges laboratóriumi eszköz- és mûszerfejlesztésre is kiterjedt a program, továbbá korszerû meteorológiai állomást és a továbbképzések tartására alkalmas audio-vizuális elõadótermet alakítottunk ki. WP4: A klímaváltozással kapcsolatos képzési tanfolyamok és konferenciák szervezése kutatóknak, nemesítõknek, növénytermesztõknek és menedzsereknek Programvezetõ: Balázs Ervin, az MTA rendes tagja. E feladatcsoportban elméleti és gyakorlati képzési tanfolyamok szervezését teljesítettük annak érdekében, hogy felkészítsük a kutatókat, és növénynemesítõket az éghajlati változások kihívásaira. A pályázat keretében 5 felkészítõ kurzust tartottunk, melyeken összesen 140 fiatal kutatót képeztünk ki. A fiatalok az Európai Unió 11 országából érkeztek. Hazánkból a képzéseken, egyetemeken, kutatóintézetekben dolgozó fiatal kutatók vettek részt. A képzési programot – hazánk uniós elnöksége alatt – 2011. március 21 és 23-a között megrendezett, a projektet záró nemzetközi konferenciával fejeztük be. WP5: A klímaváltozás mezõgazdasági hatásával kapcsolatos ismertetõ és promóciós tevékenységek Programvezetõ: Árendás Tamás, PhD. A projekt keretében eddig 146 tudományos publikáció, 18 ismeretterjesztõ publikáció, 43 könyvfejezet, 14 konferencia absztrakt kiadvány jelent meg. A hagyományos (off-line) publikációs módszereken túl, elektronikus (online) terjesztési módszereket is alkalmaztunk. A projekt saját honlapján (www.agrisafe.eu) az egyetemi és PhD hallgatók számára olyan szakmai anyagokat helyeztünk el, melyek az adott szakterületen a tájékozódásukat és képzésüket szolgálja. A projekt keretében az országos búza és kukorica bemutatókon minden évben, több helyszínen adtunk tájékoztatást az abiotikus és biotikus stresszekkel szemben ellenállóbb fajták nemesítése terén elért legújabb
Egy a hazatértek közül eredményeinkrõl. A rendezvényeken kiosztott információs anyagok a gazdák tájékoztatását és képzését szolgálták. A bemutatók a határon túlra, a szomszédos országokra is kiterjedtek (Románia, Szlovákia, Szerbia). A program eredménye A különbözõ európai kutatási centrumokkal és egyetemekkel meglévõ kétoldalú kutatási együttmûködési szerzõdések folyamatos fenntartása és kiterjesztése nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a martonvásári intézet az egész közép- és kelet-európai régióban e téma kutatási és képzési központjává váljon. A teljes közép- és kelet-európai régióban mûködõ kutatóintézetek és egyetemek fiatal kutatóinak szervezett képzési tanfolyamok lehetõvé tették, hogy az intézetünk a növény és környezet közötti interakcióval kapcsolatos kutatási területen még nyitottabbá váljon az együttmûködésre. Az elért eredmények az érintett országokban mind az öt feladatcsoportnál (WP) döntõ fontosságúak. A Közép- és Kelet-Európában tapasztalt szélsõséges éghajlati viszonyokhoz alkalmazkodó növényfajták nemesítését csak az érintett területen belül lehet megoldani. Ez szükségessé teszi jól képzett növénykutatók meglétét és azok aktív részvételét. A jelenlegi program keretében olyan fejlesztéseket valósítottunk meg, melyek hozzásegítik a régióban dolgozó szakembereket, hogy kivédjék a globális klímaváltozás okozta kedvezõtlen hatásokat.
Meteorológiai állomás A több közép- és kelet-európai országgal (Románia, Szlovákia, Szlovénia, Szerbia, Horvátország) már aláírt együttmûködési szerzõdés, a szomszédos országok vetõmag cégeivel és gazdáival fenntartott folyamatos kapcsolat szilárd alapot nyújt a globális klímaváltozásra történõ felkészüléshez. E kapcsolatoknak köszönhetõen, az intézetben nemesített fajtákat, az elmúlt években igen gyorsan vezették be a gyakorlatba, intézetünknek már több mint tíz éve meghatározó pozíciója van a magyarországi vetõmagpiacon és nemesítvényeink ismertek és elismertek határainkon túl is. Veisz Ottó
2011/2
8
Búzatermelés az árkrízis idején
A
z agrárpiaci és az élelmiszer árak minden korban ingadoztak a piacgazdasággal rendelkezõ országokban a világon. Törvényszerû volt az árrendszer reagálása a készletek változására. Ezt a mindennapi közgazdasági jelenséget a piac szereplõi mindig is elfogadták, és napjainkban sem volna ez másképp. A mezõgazdasági árakra ugyanakkor jellemzõ, hogy különbözõ gazdaságpolitikai megfontolások következtében eltértek a valós piaci áraktól a különbözõ szabályozó mechanizmusok következtében. Ha a történelemben fél évszázaddal visszamegyünk, az olcsóbb alapvetõ élelmiszer áraknak az egyik magyarázatát a zöld forradalomban elért hatalmas termelés növekedés adta meg az új nemesített növényfajták megjelenésével, a termesztéstechnológia korszerûsítésével, a gépesítés fejlesztésével. A zöld forradalom korszaka a múlt század utolsó évtizedében világszerte befejezõdött, egy új szemléletmód kezd kialakulni, ami jelenleg még nem öltött határozott formát, így átmeneti idõszakról beszélhetünk. A termelés növelésének a zöld forradalomban alkalmazott eszközei már nem hatékonyak, vagy nem felelnek meg többek között a jövõbeni közgazdasági, minõségi és környezetvédelmi követelményeknek. Az új évszázad elsõ évtizedében, az utolsó négy év során két alkalommal következett be robbanásszerû áremelkedés a mezõgazdaságban. A rövid idõn belül ismétlõdõ ármozgást ma már senki nem tartja véletlennek. Az árrendszerben fellépõ bizonytalanságok jelentõs feszültségeket okoznak világszerte, amelyek már nemcsak az agrárszektorra hatnak ki, hanem a gazdaság egészére is, és ez a folyamat egyes régiókban társadalmi feszültségeket okoz. Ha ez a trend folytatódik a jövõben is, úgy komolyan fel kell készülni a negatív következmények kivédésére. A kiszámíthatatlan árrobbanások jelentõs torzulásokat okozhatnak az élelmiszertermelési vertikumban. A vertikum résztvevõi között is a termelõk az egyik leginkább kitett réteg, mint azt az elmúlt év tapasztalatai is mutatták. Nem kismértékben fordult elõ, hogy 40 ezer forint körüli áron értékesítették azt a gabonát, amit néhány
hónappal késõbb már közel dupla áron lehetett volna eladni. Ugyanakkor a termeléshez szükséges kemikáliák, eszközök ára együtt nõtt a gabona árával. Ha a termények, így a búza ára ebben az évben ismét visszaesik – mint az 2008ban megtörtént – úgy a termelõk nem lesznek képesek a magas termelési költségeket a terményértékesítés során realizálni. Ez a jelenség egyértelmûen növeli a termelés bizonytalanságát. A hatalmas áringadozások következtében kialakult változó nemzetközi agrárgazdasági körülmények között egyre nagyobb szükség van áttekinteni a legfontosabb ágazatok alkalmazkodóképességét. Ezek közül is aktuális a búzatermesztés programjának kialakítása az új helyzetben. Alapvetõnek tartjuk, hogy a búzatermelési koncepció során legalább 3-5 éves periódust átfogó tervezésre kerüljön sor. El kell szakadni attól a rövidlátó szemlélettõl, hogy egy-egy kevésbé kedvezõ évjáratból vonjunk le következtetéseket, ami eleve ellehetetleníti a kedvezõ termelési és piaci lehetõséget kínáló évjáratok elõnyeinek kihasználását. A magyar búza csak akkor marad versenyképes a nemzetközi piacon, ha az ármozgásokkal ellentétes irányú cselekvési programot lehet megvalósítani. Ez azt jelenti, hogy nagy terméskiesés esetén kevésbé csökken az össztermés, vagy a minõséget negatívan befolyásoló évjáratokban is megfelelõ minõségstabilitást lehet elérni. Mindenképpen fontossá vált a termés- és a minõségstabilitás javítása. A feladat megoldásához nagymértékben hozzájárulhatnak a búzanemesítõk, ugyanakkor a fejlesztést komplex módon lehet sikeresen elvégezni. A cél a közgazdasági feltételek figyelembevételével a kiszámítható, stabil búzavertikum kialakítása: 1. a biológiai alapok folyamatos fejlesztésével, 2. a termesztéstechnológiai színvonal javításával, 3. a postharvest technológia, a tároló, szállító és feldolgozó vertikum fejlesztésével, 4. a közgazdasági feltételek és a szabályozás rugalmas koordinálásával. A fajtaszortiment korszerûsítése során elsõdleges szempont a hazai
agroökológiai körülmények között több éven keresztül kipróbált, jó alkalmazkodóképességû búzafajták preferálása legyen. Ma a vetõmag kereskedõk egy része több mint 30 olyan búzafajta vetõmagját kínálja eladásra amelyek az EU fajtalistán szerepelnek ugyan, de soha nem kerültek hazai termesztési viszonyok között vizsgálatba. Ez potenciálisan igen nagy termelési rizikót rejt magában. Németországban és több más nyugat-európai országban például ezt a veszélyt úgy hárítják el, hogy az EU fajtalista mellett létrehozták a nemzeti ajánlati fajtalistát. Fémzárolt kereskedelmi vetõmagot csak az ajánlati listán szereplõ fajták vetõmagjából hoznak forgalomba. Magyarországon el kell érni, hogy az MGSZH által vizsgált és minõsített fajták automatikusan kerüljenek egy meghatározott idõre a létrehozandó magyar nemzeti ajánlati listára, ami bizonyos garanciát jelenthet a termelési stabilitás növelésére. Mindenképpen el kellene kerülni az olyan veszélyeket, hogy például a magyar Fajtaminõsítõ Tanács fuzárium fogékonyság miatt nem minõsít egy búzafajtát, ugyanakkor az EU fajtalista engedélye alapján ez a búza bekerüljön a köztermesztésbe. A hazai körülmények között nem vizsgált fajták háttérbe szorításával az igen nagy fajtaszám csökkenthetõ volna, és csak a megfelelõ alkalmazkodóképességû, már kipróbált fajták kerülhetnének a köztermesztésbe. Az ellenõrzött, jó minõségû, fémzárolt vetõmag nagymértékben növeli a kiszámítható stabilitást mind a termés mennyiségében, mind a minõségben. Célszerû volna visszaállítani a vetõmag szántóföldi szemlézés költségeinek támogatását, hogy a termesztés stabilitásának javításához elegendõ vetõmag álljon rendelkezésre, és a magyar búzatermesztés el tudjon mozdulni a 2010 õszén bekövetkezett mélypontról. A termelési stabilitás másik kritikus területe a termesztéstechnológia. Ez számos kívánnivalót hagy maga mögött, és ebben a tekintetben az elmúlt két évtized gondjait nem lesz könnyû egy csapásra megoldani. Nem tartható a színvonalas gazdálkodásban például, hogy:
2011/2 1. a vetésterület jelentõs részén nincs szakmailag megalapozott tápanyag utánpótlás, a mûtrágya felhasználás jelentõsen elmarad a fejlett búzatermesztõ országok szintjétõl; 2. hiányos a növényvédelem technológiájának végrehajtása, a felhasznált növényvédõszer használat színvonala elmarad az EU-ban átlagosan alkalmazottól; 3. a minõség orientált technológia lassan terjed, legtöbbször csak a fajtakiválasztásig jut el, holott a jó minõség realizálásához ez nem elegendõ; 4. nem fejlesztjük kellõképpen a postharvest technológiát a minõség megõrzés érdekében. A komplex, termelésstabilitást biztosító programok kialakítására nagy szükség volna az agrárágazat prioritásainak figyelembevételével. Ezek részletes kidolgozása mindenképpen idõszerûvé válik az elkövetkezõ idõszakban. A magyar búza és más kalászos gabonák termesztési kilátásai jónak mondhatók a nemzetközi összehasonlításban is. A gabona azon ágazatok közé tartozik, amely versenyképes maradhat a jövõben is, amennyiben csökkenthetõ a termésátlag és a minõség ingadozása,
a termésátlag országos szinten 4,5-5,5 t/ha között stabilizálható. Emellett célszerû minél jobban hasznosítani a hazai kedvezõ ökológiai és termelési adottságokat a hagyományos keményszemû, jó minõségû magyar búza elõállításával, elsõsorban a hazai nemesítési kutatásokra alapozva. Itt jelentõs árbevétel többletet lehetne elérni már kismértékû stabilitás javulással is. A hazai adaptációs feltételekhez való alkalmazkodásra való törekvést mutatja, hogy a martonvásári kalászos gabona kutatási programban a régiók ökológiai jellemzõitõl függõen eltérõ mértékben kerültek a termesztésbe a széles plaszticitással rendelkezõ intenzív, valamint a nagyobb stabilitást mutató extenzív búzafajták. Nemesítési kutatásaink fõ célkitûzése volt az elmúlt idõszakban e két adaptációs alaptípus elõnyös tulajdonságait egyesítõ búza kutatása kontinentális környezeti körülmények között. Ezen alapult a Pannonbúza K+F koncepció, amely egy komplex, regionális jellegû minõségfejlesztési program. Nemesítési erõfeszítéseink eredményeként e program keretében sikerült szelektálnunk olyan nagy fehérjetartalmú búzafajtákat, amelyek kiváló technológiai minõségûek is egyben. Az elmúlt hat évben kapott állami elismerést az Mv Kolo és az
9 Mv Toldi. Jó technológiai minõségi paramétereik mellett a jelenleg termesztésben lévõ többi fajtához képest kiemelkedõen jó a kalászfuzáriummal szembeni ellenállóképességük, ami fontos élelmiszerbiztonsági szempont. Szintén az elmúlt idõszakban kapott állami elismerést a kiváló reológiai paraméterekkel rendelkezõ Mv Karizma fajta, amely a magyar minõségi etalonnak számító Bánkúti 1201 fajtából származó Bx7 tartalékfehérje túltermelõ gént tartalmazza. Hosszú ideje a martonvásári nemesítési program biztosítja a legszélesebb fajtaspektrumot a minõségbúza termesztésben, és ennek tudható be, hogy a martonvásári búzák közel két évtizede piacvezetõk a magyar búzavetõmag iparban. Egy olyan idõszakban sikerült ezt a teljesítményt elérni, amikor az élelmiszer szerepe világszerte folyamatosan felértékelõdik. Ezt bizonyítják Gebita Ejeta, a World Food Prize díjjal kitüntetett amerikai professzor 2009ben elhangzott elõadásának mondatai is: „a jelenlegi élelmiszerár válság feltehetõen felébreszti a világ vezetõit és szervezeteit az élelmiszer biztosítás jelentõségére, és újra felélesztik, valamint támogatják majd az agrártudományokat”. Bedõ Zoltán – Láng László
A Magyar Tudományos Akadémia Mezõgazdasági Kutatóintézet, az Mv Elitmag Kft., és a Magyar Gabonafeldolgozók, Takarmánygyártók és -Kereskedõk Szövetsége tisztelettel meghívja Önt és munkatársait
a 2011. június 15-én és 16-án tartandó
KALÁSZOS GABONA TANÁCSKOZÁSRA ÉS BEMUTATÓRA Találkozás mindkét napon 9-10 óra között Martonvásáron, a Kutatóintézetben
2011/2
10
Legfontosabb rostanyagok gabonában abonafélékben, a lisztes endospermium adja a teljes szárazanyag tartalom nagy részét és ez határozza meg a gabonák értékét is, mind minõségi, mind mennyiségi szempontból. A liszt fõ összetevõi a keményítõ (70-80%) és a fehérje (10-15%) a növény tápanyag forrásai a mag csírázási idõszakában. A sejtfal alkotóelemei a teljes szárazanyag tartalomnak csupán a ~3-8%-át teszik ki. Ezek a magban különféle fiziológiai funkciókat töltenek be. Vázat alkotnak a szövetek megtámasztására, valamint a sejten belül kohéziós erõt hoznak létre, mely lehetõvé teszi a szövetek integritásának megõrzését. Bár csak kis mennyiségben vannak jelen az endospermiumban, szerepük meghatározó a gabonamagvak végsõ felhasználása szempontjából (õrlés, sütés, állati takarmányozás). Mint növényi rostanyagok, a gabonaalapú élelmiszerek táplálkozástani értékét nagymértékben meghatározzák. Gabonafélékben az endospermium sejtfala fõként arabinoxilánt (AX) és β-glükánt tartalmaz, valamint kis mennyiségû cellulózt, glükomannánt és szerkezeti fehérjét. Az arabinoxilán és a β-glükán relatív mennyisége gabonatípusonként szignifikánsan változik. A búza, a rozs arabinoxilánban, míg az árpa és a zab β-glükánban gazdag. Az árpa β-glükán, az összes sejfalalkotó szénhidrát 75%-át (m/m) teszi ki. A maradék 20-25% (m/m) fehérje és arabinoxilán. Búzában, a β-glükán a sejtfalalkotó poliszacharidoknak csupán a 30%-át teszi ki a keményítõben gazdag, lisztes endospermiumban. A búza abban is különbözik az árpa β-glükántól, hogy csupán 10-15%-a oldható vízben, ellentétben az árpa β-glükánnal, melynek 50%-a vízoldható (1. ábra). Ennek a különbségnek hatása lehet a β-glükán egészségre kifejtett hatásában, valamint az élelmiszeripari feldolgozás és állati takarmányozás során tapasztalt viselkedésében. Ismert, hogy az árpa és a zab β-glükán vízoldható része csökkenti a szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulásának kockázatát (U.S. Food and Drug Administration). Nem ismert azonban, hogy igaz-e ugyanez a búza β-glükánra is, mely szerkezetében (1-3, 1-4 kötések aránya) különbözik az árpa és a zab β-glükánjától. Molekulatömegbeli különbséget szintén találtak a búza és az árpa β-glükán között,
1. ábra Gabonafélék õrlemény és liszt frakciójának β-glükán tartalma (40 °C és 80 °C-os vízben oldódó, valamint összes mennyiség)
β-glükán (mg/g)
G
de egyenlõre ismeretlen, hogy ez valóban genetikai különbségnek köszönhetõ-e, vagy a környezet hatása, esetleg a βglükán kinyeréséhez és jellemzéséhez használt módszerek befolyása érvényesüle? A szerkezeti különbségek azonban feltehetõleg befolyásolják a β-glükán oldhatóságát és viszkozitását, melyek meghatározó tulajdonságok a pozitív egészségügyi hatás kifejtésekor. A vízoldható és nem vízoldható arabinoxilánok élelmiszer-biokémiai szerepe különbözõ, mivel a vízoldható értelemszerûen hamarabb felszívódik, táplálkozástani szerepe jelentõsebb az oldhatatlanénál, így az egészséges élelmiszerek felé irányuló kutatások középpontjában a vízoldható frakció áll. A vízoldható AXnak a β-glükánokkal együtt szerepük van az inzulinszabályozásban és csökkentik a koleszterin szintet. Ezt pedig két paraméter befolyásolja: a poliszacharidok koncentrációja és molekulatömeg eloszlása. Fermentációjuk során csökken a vastagbél tartalom pH-ja és rövid szénláncú zsírsavak keletkeznek. A vízoldható AX frakció csökkenti a koronaér megbetegedések és 2-es típusú diabétesz kialakulásának kockázatát. A vízben oldhatatlan arabinoxilánok, mint az oldhatatlan élelmi rost többi komponense, serkenti az emésztést, ezen kívül szerepe van a karcinogén anyagok megkötésében. Feldolgozóipari szempontból az arabinoxilánok a gélesedési, vízfelvételi folyamatokat befolyásolják. Sütési minõségre gyakorolt hatásukat sokan vizsgálták. Funkcionális tulajdonságaik nemcsak a vízoldhatóságtól függenek, de a látszólagos molekulamérettõl is. A kis molekulatömegû vízoldható AX frakció csökkenti a kenyérsütés során a vízfelvételt, vízkötõ képessége, viszkozitása és gélesedési kapacitása kicsi. A nagy molekula tömegû
°C °C
vízoldható AX-nak nagy a viszkozitása és gélesedési kapacitása, ennél fogva növeli a sütés folyamán a vízfelvételt, ami hozzájárul a sütõipari minõség javulásához. Bár nem sejtfal alkotó komponens, a rostanyagok közül mégis említésre méltó még az úgynevezett „rezisztens keményítõ”, mely a gabonafélék összes keményítõ tartalmának azon része, mely az emberi emésztõenzimeknek ellenáll. A mai álláspont szerint ezt a keményítõt is a rostanyagok közé sorolják. Ennek mennyisége akkor nagyobb, ha az egyenes láncú keményítõ alkotó molekula, vagyis az amilóz mennyisége nagyobb a keményítõben. Hõ hatására vizes közegben, nagyobb amilóz tartalmú búzakeményítõ esetén erõsebb gélt kapunk, kis amilóz tartalmú (waxy) búza esetén azonban gél helyett sokszor csak viszkózus folyadék keletkezik. A búzakeményítõ végsõ funkcióját a feldolgozóiparban tölti be. Az élelmiszeriparban a keményítõnek fontos szerepe van a kovászolt, lapos és egyéb kenyérféleségek valamint a keksz, a tészta, a sütemények, egyes helyi specialitások minõségének kialakításában. Az élelmiszeriparon kívül keményítõt használnak a papírés a textiliparban, ahol a keményítõ szemcsemérete meghatározó faktor. Ezen felül szubsztrátként használják például a glükózszirup vagy különbözõ ragasztóanyagok gyártásánál. A gabonaalapú élelmiszerek rostanyag tartalmának növelése céljából a martonvásári kutatóintézetben folyamatban vannak olyan nemesítési programok, melynek során nagy rostanyag tartalommal rendelkezõ genotípusokat állítunk elõ, különös figyelmet fordítva a vízoldható frakciók mennyiségének növelésére. Rakszegi Mariann – Harasztos Anna – Tömösközi Sándor – Láng László – Bedõ Zoltán
2011/2
11
Középkelet-európai búzanemesítési programok bõségkosara – alap a jövõhöz A termesztett növényfajokban kimutatható genetikai variabilitás csökkenése aggodalomra adhat okot, mivel a génerózió következtében csökkenhet a növényfajok alkalmazkodóképessége. Változó klimatikus viszonyaink között ez megnehezítheti a rég ismert vagy akár újonnan jelentkezõ biotikus és abiotikus stresszekkel szemben ellenálló új növényfajták viszonylag gyors nemesítését. Éppen ezért az adaptációs képesség növelésére, a megváltozott környezeti feltételekhez jobban alkalmazkodó fajták elõállítására irányuló nemesítõ programok egyik fontos feltétele a jelentõs mértékû genetikai diverzitás fenntartása a nemesítési alapanyagokban. A nemesítési törzsgyûjteményekben kimutatható diverzitás mértéke, valamint a lehetséges keresztezési partnerektõl származó gének milyensége ugyanis alapvetõen meghatározzák a szelekció során elérhetõ genetikai elõrehaladás lehetséges irányát és mértékét. A feltárt genetikai diverzitás nagyságának ismeretében eldönthetõ, hogy szükség van-e annak további bõvítésére. A genetikai változékonyság növelhetõ az eltérõ nemesítési programokból származó alapanyagok cseréjével, egzotikus vonalakkal, rokon fajokkal létrehozott keresztezésekkel vagy esetleg a biotechnológia különbözõ módszereinek alkalmazásával. A korábbi hazai és nemzetközi kutatások is feltárták, hogy a Kárpát-medence speciális agroökológiai feltételrendszere Európa más területeitõl határozottan elkülönülõ, jellegzetes búza fajtakör kialakulásához vezetett. Ennek a ténynek tükrében és a klímaváltozás várható hatásainak kiküszöbölésére irányuló nemesítõi törekvésekkel összhangban, kutatást indítottunk annak megállapítására, hogy milyen mértékû genetikai és fenotípusos változékonyság jellemzi a középkelet-európai aktív búzanemesítési programokat. Magyarország (Martonvásár), Románia (Fundulea), Szerbia (Novi Sad) és Macedónia (Skopje) 4 búzanemesítõ csoportja között kialakított tudományos együttmûködés keretében a négy országból származó 114 búza-
1. ábra Középkelet-európai nemesítési programokból származó 114 õszi búzafajta molekuláris markerekre alapozott genetikai variabilitása
fajtát vontunk vizsgálatba. Meghatároztuk egyrészt e fajtakör molekuláris markerekkel kimutatható genetikai variabilitását, másrészt vizsgáltuk több, agronómiailag fontos tulajdonságát szántóföldi vetésben a négy ország eltérõ ökológiai feltételeket reprezentáló egy-egy tenyészterületén. A vizsgált tulajdonságok közé tartozott a kalászolási idõ, a növénymagasság és egyes terméskomponensek mérése, valamint a két legjelentõsebb levélbetegséggel – levélrozsda és lisztharmat – szembeni rezisztencia meghatározása is. A molekuláris markerekkel végzett vizsgálatok alátámasztották, hogy jelentõs genetikai változékonyság mutatható ki a 4 nemesítõ csoport fajtái között és az adott fajtacsoportokon belül egyaránt. A különbözõ diverzitás-vizsgálati statisztikai módszerek alkalmazásával 8 elkülönülõ csoportot kaptunk (1. ábra). A négy országból származó fajták eloszlási mintázata e genetikai csoportokon (klaszterek) belül jelentõs különbségeket mutatott. Eltérés volt az adott ország fajtakörére jellemzõ klaszterszámban és a legnagyobb gyakoriságú klaszterben is (1. táblázat).
A kalászolási idõ, növénymagasság és terméskomponensek tekintetében a 4 nemesítési programból származó fajták átlagai között nem mutatkozott szignifikáns különbség, jelezve a nemesítõ csoportok hasonló irányú nemesítési törekvéseit ezekben a tulajdonságokban. Ezen belül a martonvásári és funduleai fajták mutatták azonban a legnagyobb variabilitást a kalászolási idõben, míg az ezerszemtömeg és a kalászonkénti átlagos szemszám esetében a martonvásári és a szerbiai fajták variabilitása volt a legjelentõsebb. A négy termõhelyen kivitelezett szántóföldi vizsgálat lehetõvé tette azoknak a fajtáknak az azonosítását is, amelyek terméskomponensei a környezettõl kevésbé függõ, stabil értékeket mutattak, jelezve e fajták jobb adaptációs képességeit. A levélbetegségekkel szembeni rezisztencia mértékében azonban már jelentõs különbség mutatkozott a 4 nemesítõ program fajtái között. Az összes lisztharmat-rezisztens fajta a martonvásári és a funduleai nemesítési programokból származott, míg a szerbiai és a macedón fajták többsége a közepesen fogékony, fogékony kategóriába tartozott. A levélrozsda esetében a leg-
2011/2
12 több rezisztens fajta a szerbiai és a martonvásári nemesítési programokra volt a jellemzõ. A molekuláris markerekre alapozott genotípus mátrix és az agronómiai tulajdonságokra alapozott fenotípus mátrix kombinálása lehetõvé tette a hasonló fenotípusú, de eltérõ genotípusú fajták elkülönítését az eltérõ fenotípusú, de hasonló genotípusú fajták csoportjától, amely információ nemesítési szempontból jól felhasználható irányított keresztezések kivitelezéséhez. Ha a cél csak egy adott tulajdonság javítása, akkor a keresztezési partnerek az eltérõ fenotípusú, de hasonló genotípusú kategóriából választhatók. A genetikai diverzitás fokozása érdekében azonban a keresztezési partnereket az eltérõ genotípus kategóriákból érdemes választani. A jelen kísérletben ezeket a kategóriákat a kalászolási idõre, a növénymagasságra, egyes terméskomponensekre és a betegség ellenállóságra határoztuk meg, de a módszer bármilyen egyéb
1. táblázat Négy középkelet-európai nemesítõ csoport õszi búzafajtáinak csoportosítása a genetikai variabilitásuk alapján
1. klaszter 2. klaszter 3. klaszter 4. klaszter 5. klaszter 6. klaszter 7. klaszter 8. klaszter Összesen
Magyarország
Románia
Szerbia
0 22 8 0 1 0 0 0 31
0 5 27 0 0 0 0 0 32
0 3 4 4 0 13 4 7 35
tulajdonságra is alkalmazható, mint például a minõség. Összefoglalva, Középkelet-Európa négy aktív nemesítõ csoportjából származó õszi búzafajta gyûjteményt alakítottunk ki, és meghatároztuk e fajtakör genetikai és agronómiai variabilitásának mértékét. Ezek a vizsgálatok alátámasztották, hogy jelentõs szintû variabilitás mutatható ki a különbözõ ne-
Macedónia Egyéb
0 1 0 3 0 3 0 5 12
1 0 2 1 0 0 0 0 4
Összesen
1 31 41 8 1 16 4 12 114
mesítési programok között és a programokon belül egyaránt, amely biztosítékot jelent a jelen és jövõbeni nemesítési törekvések megvalósítására. Karsai Ildikó – Vida Gyula – Bedõ Zoltán – Veisz Ottó A kutatásokat a SEE-ERAnet (10237/2007-2008), valamint az AgriSafe (FP7-203288) pályázat támogatta.
A búza kalászfuzárium ellenállóságáról – lehetõségek és realitások a búzanemesítésben
A
kalászfuzárium az utóbbi évtizedekben Magyarországon is a búza egyik legfontosabb betegségévé vált. Noha jelenlétét már az 1920-as években is megfigyelték hazánkban, komolyabb gazdasági károkat az 1970-es évektõl kezdõdõen, a termesztéstechnológia változását, a félintenzív – és egyben fogékony – búzafajták (Bezosztaja 1 és a hasonló fajták) elterjedését követõen okozott. A kalászfuzáriózis tüneteinek kialakulásáért több kórokozó faj is felelõs lehet. A szántóföldön is jól megfigyelhetõ tüneteket, ezáltal a legnagyobb gazdasági kárt a F. graminearum és a F. culmorum fajok okozzák. A betegség fellépése következtében a termésveszteség nagysága elérheti az 50%-ot, de szélsõségesen fogékony búzafajta és a kórokozó számára kedvezõ környezeti feltételek esetén már 70%-os csökkenést is megfigyeltek. A gomba a fertõzést követõen behatol a növényi szövetekbe, majd a kalászorsóban lefelé haladva a többi kalászkában fejlõdõ szemeket is fertõzi. Mivel a gomba mi-
1. kép Azonos körülmények között, ugyanazon izolátummal fertõzött, eltérõ ellenállóságú búzafajták kalászfuzárium fertõzöttsége céliuma eltömíti a kalászorsóban található edénynyalábokat, így a fertõzési ponttól a kalászcsúcs felé elhelyezkedõ szemeknek sem jut elegendõ tápanyag, s a kalász ezen részén is aszott, csök-
kent értékû szemek fejlõdnek. A kalászfuzárium a csírázási erély és a csíranövény pusztulás kialakulásán keresztül a vetõmag minõségét, a keményítõszemcsék, fehérjék és a sejt-
2011/2 fal bontása révén a sütõipari minõséget rontja. Ennél is nagyobb problémát jelent, hogy a Fusarium fajok másodlagos anyagcseretermékként mikotoxinokat termelnek, melyek a humán táplálkozásban és az állatok takarmányozásában komoly kockázati forrást jelentenek. A mikotoxinok feltételezhetõen a kalászon belüli terjedéshez szükségesek a kalászfuzáriumot okozó gombafajok számára. A toxinok élelmiszerbiztonsági kockázatát az is jelzi, hogy a táplálékban engedélyezett Fusarium toxin mennyiséget a 856/2005/EK Európai Uniós rendelet szabályozza. A kalászfuzárium kórokozóira általánosan jellemzõ, hogy mindössze életciklusuk egy rövid szakaszában tekinthetõk parazitának, egyébként a talajban és a növényi maradványokon szaprofita életmódot folytatnak. A fertõzés több forrásból is kiindulhat. Ez akár a fertõzött vetõmag is lehet, minek következtében a rosszul elõkészített, vagy csávázatlan vetõmagból kikelõ csíranövények már az õsz folyamán kipusztulhatnak, s az elhalt növényi maradványokon a gombák életben maradhatnak. Az áttelelés növényi maradványokon, peritéciumok formájában, õsszel vetett növényekben micéliumos alakban, de akár klamidospóraként a talajban is történhet. A kórokozók terjedése tavasszal a növények talajhoz közeli részein korán megfigyelhetõ, ahol barnás színû felületi léziók, elhalások alakulnak ki. Ha a tavaszi idõszakban az átlagosnál sokkal csapadékosabb az idõjárás, ez akár szártõrothadáshoz is vezethet. A barna színû szárcsomók és a száron megfigyelhetõ függõleges barna sávok megjelenése árulkodó jelei lehetnek a Fusarium fajok jelenlétének. A kalászok fertõzõdése a csapadékos és meleg idõjárási viszonyok következtében kiszabaduló aszkospórák, vagy a növényeken gyakran levélemeletenként felfelé terjedõ makrokonídiumok útján is megtörténhet (F. culmorum-nál kizárólag az ivartalan alak ismert, így e fajnál aszkospórák nem fordulnak elõ). Hazai és nemzetközi vizsgálatok a szemfertõzöttség és a toxintartalom szoros összefüggését bizonyították. Mivel betakarítás után csak költséges kezeléssel (rostálás, fajsúly szerinti elválasztás) csökkenthetõ a termény toxintartalma, törekedni kell a szántó-
2. kép A kalászfuzárium tünete búzán
3. kép A fuzárium kalászon belüli terjedésével szembeni ellenállóság tesztelése
13
14 földi fertõzõdés veszélyének minimalizálására. A világ több országában is végeznek már elõzetes kockázatelemzést a toxinfertõzöttség valószínûségének becslésére. A nagy-britanniai tapaszaltok szerint a toxintartalom nagyságát legnagyobb mértékben a viaszéréstõl a betakarításig tartó idõszakban lehullott csapadék mennyisége határozza meg, míg a virágzáskor hulló esõ mennyisége a második legfontosabb tényezõ. E két faktort nem lehet befolyásolni. Ugyanakkor a megfelelõ összetételû és sorrendû vetésforgó, a kedvezõ elõvetemény (lehetõség szerint a kukorica kerülendõ!) és a mûvelésmód (forgatásos) megválasztásával már a gazda is jelentõsen csökkentheti a kockázatot. Szakszerûen elõkészített, megfelelõ csávázószerrel kezelt vetõmag használatával megakadályozható újabb fertõzõanyag „kijuttatása” a gabonatáblákra. A lehetõ legjobb kalászfedettséget biztosító permetezési technológiával kijuttatott fungicidek hatékonyan csökkenthetik a kalászfuzárium fertõzõdés mértékét. A felsorolás végére maradt a komplex növényvédelmi technológia biológiai alapját jelentõ rezisztens fajták termesztése. De vajon létezik-e teljesen kalászfuzárium ellenálló búzafajta? A kérdést nem egyszerû megválaszolni. Már a kalászfuzáriummal szembeni rezisztencia sem egységesen nyilvánul meg a búzafajtákban. A Fusarium fajokkal szembeni védekezés legfontosabb összetevõje a kalászszövetbe hatolással (I. típus) és a kalászban való terjedéssel szembeni rezisztencia (II. típus). Emellett ismert még szemfertõzõdéssel szembeni ellenállóság (III.), termés tolerancia (IV.) és a toxinfelhalmozódással szembeni rezisztencia (V. típus). A kalászfuzárium ellenállósággal összefüggõ alak- és élettani jellemzõk listája is meglehetõsen hosszú. Különbözõ kutatások a növénymagasság, a virágzás idejének és elhúzódásának, a nyitvavirágzás mértékének, a kalász viaszoltságának és a portokkitolódás mértékének hatását bizonyították. A szálkázottság káros hatása már nem ennyire egyértelmû, hiszen a legjobb rezisztenciaforrásként ismert Sumai 3 fajta is szálkás, mégis rendkívül gyengén fertõzõdik. A búzafajták kalászfuzárium rezisztenciája célirányos nemesítéssel ha lassan is, de javítható. A rezisztenciaforrások
2011/2
4. kép A Fusarium fajok életciklusa (Parry, 1990 nyomán, módosítva) száma rendkívül korlátozott, emellett az ismert rezisztenciagének és QTL-ek (mennyiségi tulajdonságok meghatározásáért felelõs kromoszóma régiók) önmagukban nem biztosítanak kiváló szintû védelmet. Tovább rontja a rezisztenciaforrások felhasználásának hatékonyságát az a tény, hogy ezek a fajták kedvezõtlen agronómiai tulajdonságúak (kis termõképesség, tavaszi életforma, gyenge szalma), rossz sütõipari minõségûek és levélbetegségekkel szemben nagyon fogékonyak. Az ilyen forrásokra alapozott rezisztencianemesítési munka várhatóan csak több évtized múlva hozza meg gyümölcsét. A genetikai sebezhetõség csökkentése érdekében feltétlenül szükséges a kalászfuzárium rezisztencia genetikai hátterének bõvítése, ami új rezisztenciaforrások azonosítását jelentheti. A nemesítési programokban jelentõs különbség figyelhetõ meg a búza genotípusok kalászfuzárium fertõzõdének mértékében. Az átlagosnál kalászfuzárium-ellenállóbb búzafajták és törzsek azonosítása a leggyorsabb megoldást jelentheti a fertõzõdés kockázatának csökkentése területén. Martonvásáron az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetben mindhárom, fentebb felsorolt területen folytatunk kutatást. Ismert rezisztenciaforrásokat martonvásári búzafajtákkal keresztezve új kombinációkat hoztunk létre. Vizsgál-
juk a régi magyar búzafajták átlagosnál sokkal jobb kalászfuzárium ellenállóságának genetikai hátterét és e fajták között az eddigiektõl eltérõ genetikai hátterû, jó minõségû, õszi típusú rezisztenciaforrásokat azonosítottunk. Búzafajtáinkat, fajtajelöltjeinket és fejlett törzseinket öntözött tenyészkertben, mesterségesen fertõzött körülmények között teszteljük. Eredményeink alapján – amit a 2010. évi üzemi tapasztalatok is alátámasztottak – az újabb martonvásári búzafajták közül kiemelkedõen jó az Mv Kolo, Mv Toldi és az Mv Karizma kalászfuzárium ellenállósága. Összefoglalva a kalászfuzáriummal szemben ellenálló fajták nemesítése során eddig elért eredményeket megállapítható, hogy bár a betegséggel szemben ellenálló fajták nemesítése világszerte nagy erõkkel folyik, jelenleg kalászfuzáriummal szemben teljesen ellenálló búzafajta még nem született. A búzafajták fogékonyságában jelentõs különbség figyelhetõ meg, amit érdemes fajtaválasztáskor figyelembe venni. Amíg nincs rezisztens fajta, a kalászvédelem kiemelt fontosságú, különösen a kalászfuzárium fertõzés számára kedvezõ idõjárási és termesztéstechnológiai körülmények között. Vida Gyula – László Emese – Bedõ Zoltán – Láng László – Veisz Ottó
2011/2
15
Martonvásári Gabona Génbank: génforrások a kalászos gabonanemesítés számára
A
z 1992-ben alapított Martonvásári Gabona Génbanknak kezdetektõl fogva kiemelt célja hasznos génforrások biztosítása a nemesítés számára. A Génbank fontos részét képezi az a mintegy 8500 tételbõl álló gyûjtemény, amely különbözõ búza fajokat és a búza rokonsági körébe tartozó egyéb fajokat tartalmaz. Ez a gyûjtemény ezáltal magába foglalja a Triticum nemzetségbe tartozó fajokat (1. táblázat), a különbözõ kecskebúza (Aegilops spp.) fajokat és évelõ kalászosokat (Agropyron spp., Thinopyrum spp. stb.). A Génbank feladata nem csupán e fontos genetikai tartalékok gyûjtése, megõrzése és tárolása, hanem az egyes génbanki tételek agronómiai jellemzése és rezisztenciájának tanulmányozása is. A kedvezõ agronómiai tulajdonságokkal, kiváló biotikus és abiotikus rezisztenciával rendelkezõ génbanki tételek génforrásként szolgálhatnak a kalászos gabonanemesítés számára. A közelmúltban a martonvásári génbanki kutatásokban két Triticum faj került elõtérbe: a termesztett alakor (Triticum monococcum ssp. monococcum) és a Triticum timopheevii. Az alakor diploid (2n=14) Triticum faj, az egyik legõsibb termesztett gabonaféle, amelyet hazánkban a 19. század közepéig termesztettek (1. kép). Fõként Európa olyan régióiban maradt fent (Románia, Spanyolország, Olaszország, Franciaország és a Balkán egyes országai), ahol tradicionális termékek elõállítására használják. Az ökológiai gazdálkodás térhódításával napjainkban újra az érdeklõdés középpontjába került. Kiváló rezisztenciával rendelkezik a fõbb gombabetegségekkel szemben (levél-, szár- és sárgarozsda, lisztharmat); egyes tételeinek télállósága, szárazságtûrése és gyomelnyomó-képessége szintén kiemelkedõ. Értékes beltartalmi paraméterekkel rendelkezik. Számos alakor genotípusnak kiemelkedõen magas a fehérje- és nedvessikér tartalma. Magas zsíroldható antioxidáns (lutein, karotinoid, tokol) tartalma, és ideális tokotriol/tokol ará-
1. táblázat A Martonvásári Gabona Génbank Triticum gyûjteménye Sorozat
Faj
Diploid (2n=14)
Tetraploid (2n=28)
Hexaploid (2n=42)
Génbanki tételek száma (db)
Genom formula
Triticum monococcum ssp.monococcum-termesztett alakor ssp.aegilopoides-vad alakor Triticum urartu
218 75 19
Am Ab Au
Triticum turgidum ssp. turgidum ssp. carthlicum ssp. dicoccon-tönke ssp. durum-durum búza ssp. paleocolchicum ssp. polonicum ssp. turanicum ssp. dicoccoides Triticum timopheevii ssp. timopheevii ssp. armeniacum
21 15 25 59 3 19 7 30 33 5 18
Triticum aestivum ssp. aestivum – kenyérbúza ssp. compactum ssp. macha ssp. spelta – tönköly ssp. sphaerococcum Triticum zhukovskyi
1. kép Hagyományos típusú alakor
AB
AtG
ABD 7281 15 13 42 6 5
AtGAm
16
2011/2
2. kép Alakor vetõmagelõállítás, Pusztaszabolcs, 2010. A jobb oldalon az Mv Alkor hagyományos típusú alakor, középen a MON31-T1-6 féltörpe fajtajelölt, a bal oldalon, a háttérben az Mv Hegyes tönke fajta látható. nya (T3/T) funkcionális élelmiszerek elõállítására teszi alkalmassá. Az elmúlt évtizedben számos nagy értékû alakor vonalat szelektáltunk, melyek közül az egyik Mv Alkor néven kapott állami minõsítést. A hagyományos szelekción alapuló nemesítéssel párhuzamosan, új, kombinált mutációs technikák felhasználásával sikerült kiváló agronómiai tulajdonságokkal rendelkezõ féltörpe forrásokat elõállítani. Ezek a féltörpe genotípusok azon túl, hogy rendelkeznek a fajra jellemzõ kiváló rezisztenciával, rövidebb szárukkal jobban megfelelnek a modern termesztési feltételeknek. Éréskori magasságuk 70-80 cm, ami jelentõsen kevesebb a hagyományos típusokétól (120-140 cm). A legjobb tulajdonságokkal rendelkezõ féltörpe források és a szelektált hagyományos típusú alakorok keresztezési kombinációiból számos értékes féltörpe alakor törzset állítottunk elõ, melyek közül az egyik (MON31-T1-6) jelenleg az MgSzH fajtakísérleteiben másodéves fajtajelöltként szerepel. Mindkét fajta termesztése elsõsorban ökológiai gazdálkodásban javasolt (2. kép). Az alakor búzanemesítésben történõ hasznosításának eddig korlátot szabott az a tény, hogy a termesztett alakorok a búzával gyakorlatilag nem, vagy csak igen kismértékben keresztezhetõk. Ezért az elmúlt években intenzív kuta-
tásokat kezdtünk olyan alakor források azonosítására, amelyek jobb keresztezhetõséggel rendelkeznek. Kezdeti eredményeink azt mutatják, hogy a féltörpe alakor vonalak (3. kép) a hagyományos típusoknál sokkal eredményesebben alkalmazhatók. Durumbúzával és tönkével végzett keresztezésekben sikerült viszonylag nagy, 25-30%-os szemkötést elérni és a genom duplikálását követõen fertilis utódokat elõállítani (1. ábra). Az így kapott szintetikus hexaploidok segítségével az alakor hasznos tulajdonságai különbözõ módszerekkel beépíthetõek a termesztett búzába. A tetraploid (2n=4x=28) Triticum szerkezetû timopheevii AtAtGG genomja számos értékes rezisztenciagént hordoz. Az abiotikus rezisztenciája mellett elsõsorban a kimagasló biotikus rezisztenciája (pl. lisztharmat, szárrozsda, levélrozsda elleni rezisztencia) miatt használják a búzanemesítésben már az 1930-as évektõl kezdõdõen. A T. timopheevii géncentruma a transzkaukázusi régióban – elsõsorban Grúziában – található, ahol tradicionális gazdálkodási módokon termesztik. A fajból a martonvásári Génbank 56 génbanki tételt tart fenn, melyek közül 33 az alapfajt és változatait, 18 a ssp. armeniacum (korábban T. araraticum) alfajt, míg 5 a ssp. timopheevii alfajt képviseli, mely utóbbi a faj termesztett változata. Az alapfajt és a termesztett
3. kép Féltörpe alakor kalásza formáit magasabbra növõ (100-140 cm), felálló szárú egyedek és viszonylag nagy, deltoid alakú, hosszú szálkájú kalászok jellemzik (4. kép), míg a ssp. armeniacum-ok többnyire elterülõ növekedési típussal, kisebb növénymagassággal (80-110 cm) és keskeny, hosszúkás kalásszal rendelkeznek. Az összes T. timopheevii növényre jellemzõ, hogy szárukat, levelüket sûrû, finom szõr borítja. A génbanki tételek közel fele õszi életformájú, míg 40%-a fakultatív jellegû, azaz õszi, illetve tavaszi vetés után is képesek fertilis magokat hozni, miközben csupán néhány tétel tartozik a tisztán tavaszi jellegûek közé.
2011/2
17
1. ábra A szintetikus hexaploidok elõállításának sémája 4. kép Triticum timopheevii kalász A rezisztenciagének egy új, hatékony átviteli módja a szintetikus hexaploidok elõállítása (1. ábra), és azok keresztezése a búzával. Elsõ lépésben célszerû prebreeding módszerekkel kiválasztani és javítani az eredeti T. timopheevii tételeket, majd ezeket a fentebb már említett féltörpe alakor (AmAm) vonallal keresztezzük. A genomdupliká-
lást és szelekciót követõen létrejött egyedeket (AtAtGGAmAm) közvetlenül lehet keresztezni a búzával (bridgecrossing). A T. timopheevii x T. monococcum keresztezések során 10-15%-os szemkötést sikerült elérni. A T. timopheevii-alapú szintetikus hexaploid növények és a természetben elõforduló Triticum zhukovskyi genomszerkezete
hasonló, így az újonnan elõállított kombinációval nemcsak a búzanemesítési alapanyagok körét tudjuk bõvíteni, hanem értékes forrást tudunk biztosítani e természetes faj diverzitásának növeléséhez is. Megyeri Mária – Mikó Péter – Kovács Géza
A fény szerepe a gabonafélék fagyállóságának kialakulásában
R
itkán múlik el olyan év hazánkban, hogy a szélsõséges éghajlatból eredõen ne kelljen valamilyen súlyos gazdasági következményekkel járó környezeti tényezõvel számolni. Mind a nemesítõknek, mind a növénytermesztõknek az az érdekük, hogy olyan növényekkel dolgozhassanak, amelyek a környezet változásait a lehetõ legkisebb mértékû károsodással tolerálják. Ahhoz, hogy ilyen növényeket elõ lehessen állítani, mindenekelõtt a növények egyes védekezõ és szabályozási folyamatait kell megismerni. A megfelelõ mértékû fagyállóság kialakításához még a kiváló télállósággal rendelkezõ õszi gabonafajták esetében is fontos, hogy mielõtt jóval fagypont alatti hõmérsékletre kerülnek, meghatározott idejû alacsony, de még fagypont feletti hõmérsékleten történõ edzési perióduson
1. kép Õszi búza (Mv Emese) túlélése különbözõ körülmények között lezajlott hidegedzést követõ –12 °C-os fagyasztás után essenek át. A fagytûrõ képesség komplex biokémiai és biofizikai folyamatok eredménye, kialakításában több folyamat is
szerepet játszik. Kísérleteinkben kimutattuk, hogy a búzanövények fagyállóságát tekintve kis fényintenzitáson a hi-
2011/2
18 szabad
degedzés hatékonysága jelentõsen gyengébb, illetve, hogy a fagyállóság nemcsak alacsony hõmérsékleti edzéssel, hanem normál hõmérsékleten viszonylag nagy fényintenzitáson történõ neveléssel is fokozható (1. kép). Érdekes dolog, hogy a hidegedzés nélküli, csupán emelt fényintenzitással elért fagyállóság szintén jobban érvényesül az õszi, mint a tavaszi fajtákban, vagyis a hidegedzhetõ fajták fénnyel is jobban edzhetõk (2. kép). Ez arra utal, hogy a hideg-, illetve fényfüggõ jelátviteli folyamatok részben átfedõ, közös utakon járnak. A további vizsgálatokkal arra kerestünk választ, hogy a fény milyen élettani, biokémiai folyamatokon keresztül járul hozzá a megnövekedett fagyállóság kialakulásához. Termolumineszcencián alapuló mérések segítségével igazoltuk, hogy a fényen történõ alacsony hõmérsékleti akklimatizáció során a kloroplasztiszokban megnõ a ciklikus elektrontranszport sebessége is, mely hozzájárulhat az edzési folyamatok energiaszükségletének biztosításához. Ismert, hogy a membránlipidek is kulcsszerepet játszanak a hõmérsékleti adaptációban. Korábbi eredmények azt mutatták, hogy gabonafélékben alacsony hõmérsékleti edzés során a foszfatidilglicerid lipidosztályban lecsökken a transz16:1/16:0 arány, mely csökkenés hozzájárulhat a kloroplasztiszokban lévõ fénygyûjtõ komplexek szerkezetének stabilizációjához. Vizsgálatainkkal igazoltuk, hogy ennek a változásnak a mértéke nemcsak hõmérséklet, hanem fényfüggõ is: alacsony hõmérsékleti edzés során fényben a csökkenés nagyobb mértékû volt, mint sötétben, valamint ez a csökkenés normál hõmérsékleten is bekövetkezhet, ha a fényintenzitás nagy. A több lipidfrakció közül jelentõs változást
Orto-hidroxi-fahéjsav (nmol/g)
2. kép Normál hõmérsékleten, megemelt fényintenzitáson tartott õszi (Mv 4, Mv Emese) és tavaszi (Lona, Nadro) búzafajták túlélése –12 °Cos fagyasztást követõen
Szalicilsav (nmol/g
kötött
1. ábra Szalicilsav és orto-hidroxi-fahéjsav mennyiségi alakulása különbözõ körülmények között lezajlott hidegedzést követõen, Mv Emese õszi búzában a foszfatidil-etanolamin frakció mutatott: itt hidegedzés hatására telítetlenségnövekedés volt kimutatható, de kizárólag fényben és alacsony hõmérsékleten történõ edzés során. Számos bizonyíték szól amellett, hogy alacsony hõmérsékleten a metabolikus egyensúly felborulása közvetve oxidatív stresszt is okoz, így a fagytûrés kialakulásában fontos szerep jut az antioxidáns védekezõ mechanizmusok indukciójának is. A lipidekhez hasonlóan egyes antioxidáns enzimek aktivitásának alacsony hõmérsékleten bekövetkezõ változása is fényfüggést mutatott: a fagyállósággal megegyezõ módon alacsony hõmérsékleten és fényben emelkedett leginkább az aszkorbát-peroxidáz és glutation-reduktáz enzimek aktivitása. Mind az antioxidáns enzimek alacsony hõmérsékleten bekövetkezõ változásai, mind számos egyéb védekezõ mechanizmus aktiválása kapcsolatba hozható egy jelátvivõ anyag, a szalicilsav mûködésével. Korábbi vizsgálataink so-
rán e vegyület hidegstressz elleni védõ hatását elsõként sikerült növényekben igazolnunk. A mostani kísérleti rendszerünkben vizsgáltuk egyrészt a szalicilsav, másrészt ennek egy feltételezett elõanyagának, az orto-hidroxi-fahéjsavnak edzés hatására bekövetkezõ változását is. Ezek a változások mind szabad, mind kötött formában egyaránt fény- és hidegfüggést is mutattak (3. ábra). Mindezek az eredmények megerõsítik azt a feltételezésünket, hogy a szalicilsavfüggõ jelátviteli út szerepének tanulmányozásakor nemcsak magára a szalicilsavra, hanem egyes prekurzorainak a változásaira is figyelemmel kell lenni. A további vizsgálatainkban egyrészt arra keresünk választ, vajon az eltérõ megvilágítás mellett bekövetkezõ edzés hogyan jelentkezik a génexpressziós változásokban, másrészt, hogy az egyes növényi hormonok milyen szerepet játszanak az alacsony hõmérsékleti akklimatizáció kialakulásában. Szalai Gabriella – Janda Tibor
2011/2
19
A durumtermesztés sikeréért
A
Martonvásári tapasztalatok Kutatóintézetünk 2009 õszén a Lajtamag Kft. konzorciumi vezetésével hároméves kísérleti programot indított, melynek célja a durum búza technológiájának fejlesztése, a termesztés hatékonyságának javítása. Az új, a korábbiaknál jobb fajták nemesítése mellett a munka a meghatározó agrotechnikai elemek, így a fejtrágyázás, a növényvédelem, az alkalmazástechnika fajtaspecifikus hatásainak sokoldalú vizsgálatát is magában foglalja. Európában a durum alapvetõen a szárazabb klímájú, mediterrán vidékek jellemzõ búzája. Hazai körülményeink kö-
1. ábra A fejtrágya és a gombaölõ szeres védelem hatása a durum búza szemtermésére. Martonvásár, 2010
2. ábra A fejtrágya és a gombaölõ szeres védelem hatása a durum búza nedves sikértartalmára. Martonvásár, 2010
Nedves sikér %
földkerekség második legnagyobb területen termesztett búzafaja a durum. Amerikában lisztjének 99, Európában 97%-ából száraztészta, így makaróni, spagetti, metélt és még számos más népszerû étek készül. A magyar fogyasztói kultúra ezzel szemben egyedi, hiszen a honi receptúrák szerint a tészták döntõ hányada tojást tartalmaz, ami Európában sehol sem jellemzõ. Annak ellenére, hogy idehaza a 4 tojásos tészták fogyasztása tradicionális és piaci szempontból stabilnak tekinthetõ, az emberek érdeklõdése napjainkban lassan, de kimutathatóan a kevesebb tojástartalmú, illetve a tojás nélküli tészták felé fordul. A szemolina, vagyis a durum búzából õrölt dara nagy mennyiségben tartalmaz sárga színanyagot, karotinoidokat. Ezek hozzájárulnak a tojás nélkül készített tészta esztétikai értékéhez, a termék-elõállítás kisebb költségeihez, a jobb tárolhatósághoz, a belõle fõzött étel szalmonella-mentességéhez egyaránt. A durum búza hazai jelentõsége túlmutat a termesztés nagyságrendjén, ami a hagyományos õszi búzák vetésterületének 0,8-1,0%-a. A magyarországi nemesítés, honosítás és termesztés célja az, hogy a tésztaipar kiszámítható mennyiségû, jó minõségû hazai alapanyagból dolgozhasson. A molnárok, a tésztakészítõk elvárásainak teljesítése alapvetõen a fajták öröklött képességein alapul, melyek érvényre jutását a környezet széles határok között módosíthatja. Az ingadozások tompításában, a termesztés biztonságának, jövedelmezõségének növelésében az agrotechnikai hatások ismerete, a lehetõségek tudatos alkalmazása fontos termelõeszköz a gazdálkodó kezében.
zött ezért fokozott figyelemre tarthatnak számot a hidegebb teleknek, a betegségeknek jobban ellenálló, jó minõséget adó, bõtermõ fajták, és a kedvezõtlen feltételek idõszakos hatásainak tompítását segítõ technológia elemek. A mögöttünk hagyott esztendõ rekordokat döntõ esõivel kivételes lehetõséget teremtett a kísérletekben vizsgált tényezõk hatásainak extrém körülmények között történõ értékelésére. Martonvásáron a durum búza vetésétõl a teljes érésig tartó idõszak csapadéka (IX-VI.) 304 mmrel (+72,6%) haladta meg a sokéves átlagot. Az ilyen mértékû vízbõség a nitrogén gyökérzónából való részbeni kimosódódásának, a kevésbé „mozgékony” foszfor és kálium jobb felvehetõségének, valamint a fertõzõképes kórokozók egy köre erõteljesebb felszaporodásának egyaránt kedvezhetett.
A kísérletet 3 három genotípussal, 3 növényvédelmi stratégiával (gombaölõ szeres kezelés nélkül – 0x védett; kalász védelme – 1x védett; levél+kalász védelme – 2x védett), valamint 6 fejtrágya-kezeléssel (0, 50, 100, 150, 70+30, 120+30 kgN/ha) állítottuk be. Az osztatlan Nadagokat kora tavasszal, míg az osztott kezelések elsõ részét kora tavasszal, a vegetáció megindulásakor, majd a fennmaradó 30 kg-ot a zászlós levél megjelenésekor szórtuk ki. A gyengén savanyú, nitrogénnel közepesen (humusz%=2,19), foszforral igen jól (AL-P2O5=203 mg/kg), és káliummal jól (AL-K2O=237 mg/kg) ellátott erdõmaradványos csernozjom talajon a korábbi évben olajretket termesztettünk. Az õszi alapozó talajmûvelés elõtt 400kg/ha 15:15:15-ös komplex NPKmûtrágyát kapott a terület.
2011/2
20
3. ábra A fejtrágya és a gombaölõ szeres védelem hatása a durum búza sikér indexére. Martonvásár, 2010
4. ábra A fejtrágya és a gombaölõ szeres védelem hatása a durum búza sárga indexére. Martonvásár, 2010
Sárga index
Mennyiség és minõség Az õsszel alaptrágyázott talajon a korán lekerülõ, jó elõvetemény után vetett durum búza termése az 50 kg/ha nitrogénnel fejtrágyázott parcellákon volt a legtöbb, 6,10 t/ha a fajták és a növényvédelmi kezelések átlagában. Ehhez mérten az egy adagban kiszórt, legnagyobb Nfejtrágya kezelés (150 kg/ha) több mint 830 kg-mal csökkentette a hektáronként betakarított magot. A régiektõl való a felismerés, hogy a kalászolás idõszakában kiszórt nitrogén fõként a minõség javítását szolgálhatja, és a bõség fokozására már csak elvétve alkalmas. Mindezt tavalyi tapasztalásaink is igazolták, hiszen a zászlós levél megjelenésekor adott nitrogén fejtrágya már nem volt hatással a mennyiségre. Ezért ha csak a kora tavaszi N-adagok szerint nézzük a gombaölõ szeres kezelések szemtermésre gyakorolt hatását, akkor a tavalyi eredmények alapján jól érzékelhetõ a növekvõ N-mennyiségnek és a betegségek elleni védekezésnek a csapadékos évjáratokra jellemzõ, elválaszthatatlan kapcsolata. Az 1. ábra azt szemlélteti, hogy a mûtrágyákénál is nagyobb volt a betegségek visszaszorítását célzó permetezések termésnövelõ és termésstabilizáló hatása 2010-ben. Gombaölõ szerek nélkül a túltrágyázás 1370 kg-mal mérsékelte a learatott szem mennyiségét a legjobb parcellákhoz mérten. Önmagában a kalász védelme több mint fél tonnával nagyobb (5,74 t/ha) átlagos termésszinten 600, míg a levélvédelemmel is összekapcsolt virágzáskori permetezés – a fejtrágya kezelések 6,21 t/ha-os átlagán – 550 kilogrammra csökkentette a legnagyobb (50 kgN/ha – 6,47 t/ha) és a legkisebb (150 kg/ha – 5,92 t/ha) termés hektáronkénti különbségét. A durum búzafajták átlaga szerint a vizsgált technológiai minõségi paraméterek szempontjából a fejtrágya és a növényvédelem hatását tekintve egyértelmûen a nitrogén-tápláltság szerepe volt a meghatározó. A nedves sikér mennyisége a fejtrágya 100 kg/ha adagjáig nõtt bizonyíthatóan (2. ábra). Az ennél nagyobb mennyiség, valamint a megosztott kezelések hatására nagyobb értékeket mértünk, de ezek a többletek sem statisztikai, sem agronómiai szempontból nem mérvadóak. A gombaölõ szerek bizonyítható hatását nem lehetett kimutatni a nedves sikér mennyiségében. A sikér minõségének jellemzésére használt sikér index az egy adagban ki-
szórt N-mûtrágyák közül a nem fejtrágyázott kontrollhoz viszonyítva csak a 100 kg/ha hatására nõtt (3. ábra). A jobb minõséget biztosító sikéralkotók arányát ugyanakkor egyértelmûen javította a késõi N-fejtrágya. Bár a zászlós levél megjelenésekor kiadott nitrogén a sikér mennyiségét nem, de a sikér indexet 3,1-4,2%-kal növelte. A sikér minõsége és a vegyszeres védelem intenzitása között a tavalyi év eredményei negatív kapcsolatot jeleztek. A durum tészta használati értékét alapvetõen meghatározza a szemolina sárga színárnyalata, ami a sárga pigment tartalomtól függ. Ez utóbbi mennyiségét napjainkban többnyire egy speciális készülék által mért értékkel, az ún. sárga indexszel (Minolta „b”) jellemezzük. Kísérletünkben a sárga index a tavaszi nitrogén hatására a nedves sikér mennyiségéhez hasonlóan változott, azaz 100 kg/ha adagig bizonyíthatóan nõtt (4. ábra). A megosztás és a még intenzívebb N-trágyázás további pozitív hatása 2010-
ben nem volt bizonyítható. Az egyszer, illetve kétszer permetezett durum búzák között nem találtunk érdemi eltérést. Bár mindkettõben bizonyíthatóan kisebb volt a sárga index érték, mint a nem permetezett parcellákon, a vizsgált három növényvédelmi kezelés közötti különbség elmaradt a fejtrágya kezelésekétõl. A tavalyi durum-tapasztalatok is megerõsítik azt a véleményt, mely szerint a maximális mennyiség és a legjobb minõség együttes elérése csak a legritkább esetekben lehet a növényt nevelõ gazda jutalma. A legjobb kompromisszumok megkötéséhez ezért elengedhetetlen a folyamatos vizsgálódás annak érdekében, hogy minél inkább megismerjük a környezet adományainak és a növénytermesztõi gondoskodásnak az együttes hatásait és „mellékhatásait”. Árendás Tamás – Vida Gyula – Veisz Ottó – Seiwerth Gábor Kutatásainkat a GOP-1.1.1-09/12009-0053. és az Agrisafe (FP7-203288) számú pályázatok támogatták.
2011/2
21
Dihaploid kukoricavonalak felhasználásának lehetõsége a hibrid-elõállításban
T
öbb mint száz éve kezdõdött a hibridkukorica-nemesítés története, amikor George Harrison Shull elsõként számolt be két beltenyésztett vonal keresztezésébõl származó hibridek kedvezõ terméseredményeirõl és nagyfokú kiegyenlítettségérõl. Hat évvel késõbb bevezette a heterózis fogalmát, amelyre akkor a „hybrid vigor” kifejezést használta. Amerikában az 1930-as években terjedt el jelentõsen a beltenyésztéses hibridek termesztése, felváltva ezzel a szabadon elvirágzó kukoricafajtákat. Az új nemesítési módszerrel elõállított hibridkukoricák az addig használt tájfajtákat elsõsorban termésben, betakarításkori szemnedvességben és egyöntetûsé-
gükben múlták fölül (ez utóbbi tulajdonság a mezõgazdaság gépesítésének elterjedésével vált különösen fontossá). Magyarországon (Európában elsõként) Martonvásáron alkalmazták e módszert beltenyésztéses hibridek elõállítására. Az ötvenes évek elején Pap Endre öntermékenyítéssel állított elõ kukoricavonalakat, melyek felhasználásával jött létre az Mv 5-nek nevezett négyvonalas, beltenyésztéses hibrid, amely 1953-ban kapott állami elismerést és minden korábbi eredményt felülmúlva ért el sikereket. A beltenyésztés a hagyományos kukoricanemesítés alapeszközévé vált, mellyel hosszú ideig stabilan fenntartható, más vonalaktól megkülön-
böztethetõ, de ugyanakkor egyöntetû nemesítési alapanyagokat állíthattak elõ. Az öntermékenyítés ideje 6-8 generáció, melyet közben folyamatos nemesítõi szelekció kísér. A munkafolyamat utolsó fázisa a kész beltenyésztett törzsek tesztkeresztezése, mellyel a szülõk hibridekben realizált értéke fejezhetõ ki. Amennyiben a nemesítõi szándék, a vonalak külleme és ellenállósága, valamint hibridjeik teljesítménye és termésstabilitása egymásra talál, megszületik az új beltenyésztett vonal, ami értékétõl függõen tölthet be jelentõs szerepet hosszabb-rövidebb ideig a hazai, európai, vagy akár a világ kukoricatermesztésében.
1
2
3 DH0
6
7
5
4
DH2
DH1
8
9
1. ábra A DH vonalak felszaporításának, tesztkeresztezéseinek és utódjaik szántóföldi teljesítmény-vizsgálatának folyamatábrája a szövettenyészettõl a kombinálódó-képesség vizsgálatokig. (1) kalluszindukció; (2) növényregeneráció; (3) DH0 generáció felnevelése és öntermékenyítése; (4) a DH1 generációban, szántóföldön öntermékenyített növények csövei; (5) DH2 generáció a szántóföldön, öntermékenyítés és tesztkeresztezés; (6) DH szülõkomponensû hibridek a teljesítménykísérletben; hibridkísérlet (7) virágzáskor és (8) terméséréskor; (9) a hibridek teljesítményének kiértékelése és a szülõvonalak GCA és SCA értékeinek kiszámítása.
22 A hagyományos beltenyésztéses technikával a kukoricavonalak elõállításának ideje 6-8 öntermékenyített generációra számítva ugyanennyi év, ami a téli generációk felhasználásával a felére csökkenthetõ. Az ezt követõ tesztelés további 2-3 év, amiben az egyidejû kísérleti célú vetõmag felszaporítás (az ún. „pilot seed production”) is benne foglaltatik. A tesztelés idõtartama – jelenlegi ismereteink szerint – nem rövidíthetõ tovább, a homozigóta beltenyésztett törzsek elõállítási ideje viszont más módon csökkenthetõvé vált a hatvanas évek közepétõl. A kukorica esetében a szántóföldi monoploid módszerrel és mikrospóra eredetû szövettenyészetekkel egy éven belül lehetõség van közel 100%-ban homozigóta vonalak elõállítására a beltenyésztés korábban említett hosszadalmas ciklusainak kiváltásával, és a szelekció utólagos alkalmazásával. Az utódteszt itt is szükséges, amelyet az elõállított nagyszámú haploid (genomduplikáció után dihaploid) eredetû vonal kiválogatása elõz meg. E módszereknek a megítélése az elmúlt három évtizedben sokat változott, a kereskedelmi hibridek piaci életciklusa eközben jelentõsen lerövidült, amely magával hozta az új technikák integrációjának szükségességét. Alkalmazásuk lehetõvé teszi a gyors reagálást a piaci igények változásaira, ugyanakkor költség tekintetében akár hatékonyabbak is lehetnek a hagyományos beltenyésztéses technikákkal szemben. Felmerül a kérdés, hogy ha már az elmúlt évszázad közepétõl rendelkezésünkre állnak a citogenetika és a biotechnológia eszközei, akkor ezeket az új módszereket miért nem integrálta napjainkig nagyobb mértékben a kukoricanemesítés? Esetenként ugyanakkor még az sem tisztázott, hogy ezek az eljárások – legyen az a monoploid módszer, vagy sejt- és szövettenyésztés – valóban felhasználhatók-e nagyszámú, új vonalak elõállítására. Az új módszerek alkalmazása nem a korábban mûködõ technológiák felváltására, hanem sokkal inkább azok kiegészítésére, vagy gazdagítására irányul. A monoploid technikát mindezek ellenére egyes nemesítõ telepek kizárólagosan használják, míg a portoktenyésztéssel elõállított dihaploid (DH) kukoricatörzsek napjainkig nem jelentek meg széles körben a nemesítésben, a kereskedelmi hibridek szülõkomponenseiként.
2011/2
2. ábra Termés és betakarításkori szemnedvesség (Martonvásár, 2005-2007) Az SzD értékeit P=5%-os hiba valószínûségi szinten mutatjuk be Munkánk során részben ez utóbbi je- hibrid közül összesen 3 kombinációnak lenség okait vizsgáltuk meg, arra a kér- volt jelentõsen kisebb a szemnedvessédésre is keresve a választ, hogy milyen ge, ugyanakkor ez alacsony szemtermésjövõbeli perspektívái lehetnek az in sel is párosult. További 10 hibrid 21% vitro elõállított kukoricavonalak ne- feletti nedvességtartalommal – és szintén mesítési hasznosításának. jelentõsen kisebb terméssel – nem felelt Vizsgálataink során szövettenyész- meg az általunk felállított kritériumoktéssel elõállított dihaploid vonalakat állí- nak. 23 db kombináció szemnedvessége tottunk tesztkeresztezésekbe (1. ábra), nem tért el a standard hibridek átlagától, annak kiderítésére, hogy F1 utódaik ho- de ebbõl 12 szemtermése kevesebb volt gyan teljesítenek a napjainkban használt, 9,44 t/ha-nál, azaz szignifikánsan kevekereskedelemben forgalmazott hibridek sebbet termett a standardok átlagától. eredményeinek tükrében. Az értékelést Összesen tehát 8 DH eredetû hibrid felelt három évben, a kísérletek három ismét- meg az elvárásainknak és mindkét tulajlése alapján végeztük el. A kombinált donságra nézve elérte, egy esetben pedig termés és betakarításkori szemnedvesség termésében meg is haladta a standard átdiagramon a hibridek teljesítménye lagot. A 8 DH szülõkomponensû hibrimindkét tulajdonságra nézve, a vártnak det kísérletünkben az állami elismemegfelelõen, normál eloszlást mutatott résben részesített kombinációkkal (2. ábra). A szemtermés tekintetében a azonos termésûnek minõsítettünk, DH szülõkomponensû hibridek többsége azonos betakarításkori szemnedvesség a standardok átlagától kisebb termést értékekkel. adott (25 kombináció). 11 DH eredetû A vizsgálatok értékelése során figyehibrid viszont elérte a kívánt termésszin- lembe kell vennünk azt, hogy szûk genetet és egy – statisztikailag nem jelentõ- tikai bázison, gyakorlatilag egy belsen – meg is haladta azt. tenyésztett Iodent származású vonal és A szemtermés azonban önmagában egy, hazánkban egzotikus megjelenésû nem elegendõ a hibrid értékének megíté- beltenyésztett törzs keresztezési kombiléséhez, ezért még össze kellett vetnünk nációiból származó genetikai anyagokat a betakarításkori szemnedvesség ered- értékeltünk úgy, hogy a 12 DH vonal keményekkel is. A vizsgált 36 db DH szü- vés mintaszámú kísérlet elvégzésére lõkomponensû hibridkombináció közül adott lehetõséget. Véleményünk szerint nyolcat találtunk, amelyek eredményei a vizsgálatok kiterjesztésével, szélesebb statisztikailag igazolhatóan azonosak genetikai bázison elõállított DH vonavoltak az összehasonlításban, ugyanak- lakkal és nagyobb számú tesztkeresztekor a standard átlagot nem haladták meg zéssel a jövõben lehetséges lesz a stanjelentõsen. Eredményeink arra engednek dard átlagot meghaladó, állami elismekövetkeztetni, hogy szélesebb genetikai résben részesíthetõ kukoricahibridek bázison elõállított DH vonalakkal továb- elõállítása. bi javulás is lehetséges. Spitkó Tamás – Marton L. Csaba – A standardokhoz viszonyítva a 39 Pintér János – Barnabás Beáta
2011/2
23
Minden változik
A
növénytermesztõ ember, munkája révén erõsen kötõdik a földhöz, röghöz, mégsem illik rá a „földhözragadt” jelzõ. Mai világunk mindenkitõl megköveteli, kikényszeríti a változást, változtatást. A termõföld is mindenkor gondolkodásra, jobbításra sarkallta mûvelõit az értékesebb, szebb, több termés reményében, és ezt a „szokását” mind a mai napig meg is õrizte. A fenti célok elérésének egyik fontos eleme a modern termesztési körülményekhez legjobban alkalmazkodó, a korábbiaknál nagyobb termést adó, jobb minõségû fajták elõállítása. Ez a tevékenység folyamatos nemesítõi törekvést, odafigyelést, tudatos válogatást igényel. Az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézet kutatói szem elõtt tartva a kor követelményeit, évrõl évre újabb gabona fajtákat, kukorica hibrideket, beltenyésztett törzseket állítanak elõ. Ezek közül választják ki azokat, amelyek legjobban megfelelnek az elvárásoknak. A növénytermesztésnek természetesen csak az egyik oldala az alkalmazott genotípus, ehhez szorosan kapcsolódnak a környezeti és idõjárási adottságok, valamint a választott technológia. S miközben a fajták, hibridek változnak, folyamatosan megújul a termesztéstechnológia többi eleme is (új gépek, eszközök, termésfokozók, növényvédõ szerek stb.). Ahhoz, hogy megtudjuk, az egyes genotípusokhoz mely termesztési feltételek illeszthetõk legjobban, szántóföldi kísérletek rendszeres beállítására van szükség. A növénytermesztés külön szakterülete a vetõmag-elõállítás, mely a piaci árutermelõ gyakorlatnál nagyobb odafigyelést igényel, költségesebb, de többnyire jövedelmezõbb is. A hibrid növények vetõmagjának elõállítását tovább nehezíti az a tény, hogy a szülõk beltenyésztéses nemesítéssel „lerontott” törzsek, amelyek a környezeti hatásokra sokkal érzékenyebben reagálnak, mint a belõlük elõállított hibridek. Hasonlóan viselkednek a kukorica szülõi vonalai is, ezért a vetõmag elõállítás során, az eredményesség érdekében szükséges a körültekintõ figyelem és a technológiai elõírások pontos betartása. A növénytermesztés sikerének egyik legmeghatározóbb eleme lehet,
1. kép Érzékeny genotípus és egy hiperszenzitív reakciót kiváltó gyomirtó szer találkozása különösen széles sortávú kapás kultúrákban a gyomok kártételi küszöbszint alá szorítása. Kukorica esetében e célra a gyomirtó szerek széles választéka áll rendelkezésre hazánkban. Több mint 40 hatóanyag és ennek kétszeresét is meghaladó készítmény, valamint ezek különbözõ kombinációi alkalmazhatók gyomirtásra. A vetõmag elõállításban a lehetõségek szûkösebbek, csak mintegy 20 hatóanyag készítményei közül választhatunk. Ezek között is kevés az ún. „szuperszelektív”, amelyeket csaknem minden kukorica genotípus jól tolerál, és csak néhány, amelynek felhasználását a gyártó vállalat a vetõmagtermesztésben külön is engedélyeztette. A kukorica gyomirtásának történetében az elsõ valóban „szuperszelektív” hatóanyag a klór-amino-triazinok családjából került ki. A kukorica genotípusok kitûnõen tolerálták, ezért nagyon széles körben elterjedt. Alkalmazása egyszerû volt, tartamhatása akár több évre is kiterjedt, ezért kezdetben, a rezisztens gyomnövények megjelenéséig viszonylag könnyû, hatékony gyomszabályozási lehetõséget jelentett. A késõbbiekben – környezetvédelmi okokból történt forgalomból való kivonásáig – biztonságot adó kombinációs partner volt az egyes technológiákban. Ma már csak irodalmi leírásokból ismerjük,
hogy a „szuperszelektív”-nek tartott hatóanyagra is akadtak érzékeny beltenyésztett törzsek, amelyek azonban elpusztulva eltûntek a populációból és így csak a toleránsakkal folytatódott a nemesítési munka. Hasonló tendenciákkal ma is szembesülhetünk: azok a rendkívül érzékeny genotípusok, amelyek fenntartása, szaporítása, – például a rossz herbicid toleranciájuk miatt – folyamatosan nehézségekbe ütközik, rövid idõn belül kikerülnek a forgalomból (1. kép). A vetõmag elõállító táblák kiválasztásakor fontos szempont, hogy a terület nehezen irtható gyomfajoktól mentes legyen. Elõfordul azonban, hogy a vetésforgó, az izolációs távolságok betartása, vagy más ok (pl. belvizes területek) miatt kényszerûen olyan helyre is kerül vetõmag elõállítás, ahol a termés védelme érdekében szükség lehet speciális gyomirtó szerek alkalmazására. Ilyen esetekben feltétlenül szükséges ismerni, hogy az adott gyomfertõzés szabályozására számításba vehetõ herbicid biztonságosan használható-e, vagy esetleg károsítja a kukoricát. Mivel mind a kukorica genotípusok, mind a gyomirtó szerek tárháza folyamatosan változik, bõvül, ezért rendszeres tolerancia vizsgálatokra van szükség. Az Európai Unió korlátozó határo-
2011/2
24
2. kép Jellegzetes, herbicidek okozta fitotoxikus tünetek érzékeny beltenyésztett törzseken zatai miatt az Európában alkalmazható növényvédõ szerek száma, közöttük a gyomirtó szereké is lecsökkent. Bár a kukoricában rendelkezésre álló készítmények száma még így is bõséges, a technológiai lehetõségek mégis szûkültek. Többek között a kukoricában vetés elõtt kijuttatható, talajba dolgozandó herbicideket (pl. butilát tartalmúak) is kivonták a forgalomból. Ezek a technológiai elemek költségesek voltak ugyan, de a kukorica genotípusok többsége jól tolerálta azokat és a gyomirtó hatásukra is biztosan számíthattunk, az idõjárási körülményektõl függetlenül. A pre- és korai posztemergensen kijuttatható herbicidek közül számos készítmény biztonságosan használható vetõmag elõállításban is. Természetesen a megfelelõ gyomirtó hatás kifejtéséhez 15-20 mm bemosó csapadék is szükséges. A túlzott csapadékmennyiség ugyanakkor fitotoxikus károk kialakulásához vezethet, ha a kukorica növények több gyomirtó szer hatóanyagot vesznek fel a talajból, mint amennyit lebontani, közömbösíteni képesek (2. kép). Tapasztalataink szerint a martonvásári genotípusok 1-3 leveles ko-
Jelen kiadványunkat az EU-FP7 Agrisafe pályázat támogatásával jelentettük meg
rig legjobban a metolaklór, az antidotált acetoklór, a propizoklór, a terbutilazin, és a mezotrion hatóanyagú készítményeket tolerálják. Néhány hatóanyagról, mint például az antidotált izoxaflutol, még kevés vizsgálati adat áll rendelkezésünkre, eddigi megfigyeléseink azonban bíztató eredményekrõl tanúskodnak. A kukorica gyomirtásában a legnagyobb választék a posztemergensen kijuttatható herbicidek között van, a széles hatásspektrumú egy- és kétszikû gyomnövények irtására is alkalmas készítményektõl a speciális gyomirtó szerekig. Bár a vetõmag elõállításban csak egy részük használható fel, legtöbb esetben találhatunk megoldást a gyomosodás csökkentésére, visszaszorítására. Mivel jelentõs különbségek vannak az egyes beltenyésztett törzsek vegyszer-reakciójában, ezért a károsodások elkerülése érdekében ebben az esetben is nagyon körültekintõen kell kiválasztani az alkalmazandó gyomirtó szert. A legtöbb martonvásári beltenyésztett törzs károsodás nélkül, vagy kismértékû idõszakos károsodással tolerálja a mezotrion,
topramezon, szulkotrion, bentazon, tembotrion hatóanyagok készítményeit. A kijuttatás idõpontja, a kukorica fejlettségi állapota, és az idõjárási körülmények azonban nagymértékben befolyásolják a genotípusok reakcióit. Elõfordult, hogy egy gyomirtó szer 6 tünetmentes vizsgálati év után a 7. év termesztési, idõjárási körülményei között okozott fitotoxikus tüneteket egy adott genotípuson. Soha nem tudhatjuk pontosan, milyen és mekkora károsodást vált ki egy korábban bevált gyomirtó szeres kezelés az adott évjáratban. Minden év más: miközben megújulnak a fajták, a hibridek, megújulnak a gyomirtó szerek és az idõjárási körülmények is folyton változnak. A változó körülmények között a genotípusok a korábban megismerttõl eltérõen viselkedhetnek, a herbicidek másként hathatnak. Nincsen is ebben semmi szokatlan, hiszen az egyetlen állandó dolog az életben: a változás. Bónis Péter – Árendás Tamás – Berzsenyi Zoltán – Marton L. Csaba A kutatást az Agrisafe (FP7-203288 számú) pályázat támogatta.
2011/2
25
Biomassza-termelés Németországban: kukorica vagy cirok?
A
z egységnyi területen megtermelhetõ biomassza mennyisége nem csupán a silótakarmányok elõállítása szempontjából fontos, hiszen egyre nagyobb szerep jut a növényi alapanyag termesztésének a bioenergia célú felhasználásban is. A változó környezeti feltételeknek alapvetõ szerepük van ezen növények termesztésénél. Köztudott, hogy a cirok és szudánifû fajták jobban alkalmazkodnak a száraz körülményekhez, míg a kukorica a korai szárazságot jobban megsínyli. Az Agrisafe FP-7 Európai Uniós pályázat finanszírozásában 2010 õszén 3 hónapot tölthettem a németországi Braunschweigben, ahol a kutatási terület nemzetközi hírû szakemberei világszínvonalon foglalkoznak a kérdéskörrel. Nem csupán a vízellátási feltételekre fókuszálva végeznek vizsgálatokat, hanem az egyéb környezeti hatások, mint a hõmérséklet és a légköri széndioxid koncentráció is központi kérdésként szerepelnek. Annak ellenére, hogy az észak-németországi klíma jóval csapadékosabb hazánk éghajlatánál, a jó alkalmazkodóképesség kiemelt jelentõséget kap a biomassza elõállítást célzó növénytermelés során. Az esõvédõ sátrak alatt végzett kísérletek eredményei alapján, a szántóföldi körülmények között megszokott agrotechnika alkalmazása mellett arra a következtetésre jutottak, hogy a különbözõ cirokfajták csak jelentõs szárazság hatására, az átlagostól legalább 50-60%-kal elmaradó csapadék esetén voltak képesek felülmúlni a kukorica biomassza-produkcióját, annak ellenére, hogy a kukoricánál egy folyóméterre 7-8, míg a cirokfajtáknál 14-16 növénnyel számolhatunk. A szemescirok biomassza termelése jobban közelítette a kukorica eredményeit, még akkor is, amikor kevésbé sarjadó fajtákat vizsgáltak. A szemescirok a kukoricánál szemmel láthatóan zártabb és sûrûbb állományt alkotott. A cirok magassága meghaladta a 4 métert, ennek ellenére a területrõl betakarítható biomassza mennyisége elmaradt a kukoricáétól. A szudánifû alacsonyabb állományt képez és kiválóan sarjadzik, mégis csak extrém száraz körülmények között (át-
Cirok és kukorica a szárazságstressz kísérletben
Cirok és kukorica a FACE kísérletben (FACE: szabadföldi CO2 trágyázási kísérleti rendszer) lagosnál 70-80%-kal kevesebb csapadék) versenyképes a kukorica biomaszsza termelésével. A változó, egyre szélsõségesebb idõjárás hozzájárulhat Németországban a cirok biomassza elõállításban betöltött szerepének növekedéséhez, mert az a vízhiányt mélyebbre hatoló, nagyobb tömegû gyökérzetével jobban átvészeli, mint a kukorica. A cirok vízfelvétele még kevesebb talajnedvesség esetén is
intenzívebb, ami az adott kultúra szempontjából elõny, hátrány viszont abból a szempontból, hogy nehezebb beilleszteni a vetésforgóba. Magyarországon nagy elõnye a kukoricával szemben, hogy a kukoricabogár nem károsítja, és a rövid tenyészidejû fajták megfelelõ vízellátás esetén a korán lekerülõ növények után másodvetésként is alkalmazhatóak. Varga Balázs
2011/2
26
AGRISAFE záró konferencia
K
özeledve az EU FP 7 Keretprogram által támogatott Agrisafe pályázat befejezéséhez tartottuk meg a hároméves projekt záró konferenciáját 2011. március 21-23. között Budapesten, az Eucarpiával közös rendezvényként, mintegy 160 résztvevõvel. Az érdeklõdés bizonyította, hogy törekvéseink helyesek, és sikeresek voltak. Az öt alkalommal megrendezett továbbképzõ tanfolyamaink több résztvevõje is poszterekkel (mintegy 100 poszter) szerepelt ezen a záró konferencián, bizonyítva, hogy komoly tudományos eredményeket érhettek el e továbbképzési programnak köszönhetõen. A rendezvénynek külön rangot adott a Magyar Tudományos Akadémia Elnökének, Pálinkás Józsefnek bevezetõ köszöntõje, melyet Veisz Ottó projektkoordinátor elõadása követett, méltatva a projekt eredményeit. Bozó László akadémikus, aki korábbi tanfolyamunk elõadója is volt, a klímaváltozás közép-európai aspektusait taglalta, majd John Porter, a koppenhágai egyetem professzora a mezõgazdaság tudományának jelentõségét hangsúlyozta a fenntartható élelmiszerellátás biztosításában. Nevena Alexandrova, a FAO Regionális Központ munkatársa a mezõgazdasági és biotechnológiai kutatásról tartott elõadást, különös tekintettel Közép-Kelet-Európa és Közép-Ázsia régióira. Peter Gregory, a skóciai növénytermesztési intézet professzora az észak-angliai klímaváltozás és növénytermesztés helyi sajátosságait ismertette, míg Berzsenyi Zoltán professzor a martonvásári tartamkísérletek eredményeit mutatta be. A pöstyényi intézet munkatársa, Michaela Havrlentova a hõstressz hatását ismertette a zab sejtfal β-D-glukán tartalmára. Majd Jelena Postic, az eszéki mezõgazdasági intézet kutatója a növényi betegségek kialakulását vázolta a klímaváltozás függvényében. Frank Ewert professzor a
bonni egyetemrõl a klímaváltozás növénytermesztésre gyakorolt hatásaival foglalkozott elõadásában. Németh Tamás, akadémiánk fõtitkára a talaj szerepét hangsúlyozta a fenntartható fejlõdésben, míg Stephanie Franck Oberlimpburgból, a növénynemesítõ kisvállalkozások kutatási stratégáját részletezte, mely formában, hogyan alkalmazkodnak a klímaváltozások adta nemesítési kihívásokhoz. Andreas Börner a genetikai források szerepét emelte ki, míg Carlos Guzman spanyol példán mutatta be a genetikai alapok jelentõségét. Abdul Rachman Arif a gaterslebeni génbankban hosszú ideje õrzött búzamag tárolási jelentõségeivel foglalkozott. Lángné Molnár Márta, intézetünk tudományos osztályvezetõje a búza-árpa introgressziós vonalainak elõállítását mutatta be. A biotikus stresszrezisztencia témakörében elõször Beat Keller, a zürichi egyetem profeszszora boncolgatta elõadásában a természetes evolúció szerepét a búza rezisztencia nemesítésben, majd a tullni agrobiotehcnológiai intézet professzora, Hermann Buerstmayr a fuzárium rezisztencianemesítés eredményeit prezentálta. Mariana Ittu, aki korábbi tanfolyamunk elõadója is volt Funduleaból, a klímaváltozás hatásaival foglalkozott a búza x kórokozó kapcsolatban. Az ukrán Yana Sindarovska a pohánka kórélettani vizsgálatairól tartotta elõadását. Az abiotikus rezisztencianemesítés területén Dudits Dénes akadémikus a gabonafélék szárazságadaptációjáról, míg Roberto Tuberosa a bolognai egyetemrõl az abiotikus stressztolerancia markeres nemesítésérõl tartott elõadást. Kerstin Neumann egy nemzetközi kutatócsoport eredményeit mutatta be a korai és késõi szárazság tolerancia területén, árpa génforrások bevonásával. Tóth Balázs, akinek hazatérését is támogatta az Agrisafe projekt a hidegtûrés kalcium
függõségét foglalta össze, végezetül Stagel Anikó a Roche cég újgenerációs szekvenáló berendezésének bemutatásával a növénynemesítés technikai támogatását hangsúlyozta. A második nap záró eseményeként a nagyszámú résztvevõ Martonvásárra tett látogatást, ahol megismerhették az intézet kutatási eredményeit is. A konferencia záró napján elõször a környezet és növény kapcsolatát taglaló elõadások sora következett, melyet Hans Weigel kezdett a növény válaszaít ismertetõ elõadásában, tekintettel a jövõben várható atmoszferikus széndioxid tartalom változásokra. Barna Balázs, a Növényvédelmi Kutatóintézet igazgatója a biotikus és abiotikus stresszekre toleráns növények megnövekedett antioxidáns kapacitását ismertette, majd Maksym Danchenko a csernobili környezet növény adaptációjának proteomikai vizsgálatait mutatta be. Galiba Gábor tudományos osztályvezetõnk ismét egy nemzetközi kutatásra összeállt csapat eredményeit ismertette a fagy tolerancia és virágzás indukció kapcsolatában. Darkó Éva tudományos fõmunkatárs a dihaploid kukorica vonalak élettani vizsgálataival foglalkozott. Az utolsó szekcióban John Sadler professzor a vízfelesleg és a vízhiány hatásait részletezte a klímaváltozás függvényében, magyar példán mutatva be azt. Bencze Szilvia tudományos fõmunkatárs a vízhiányos környezet hatásait foglalta össze növényeink élettani paraméterei alapján, majd Oksana Sytar a berlini egyetemrõl a pohánka biokémiai komponenseinek változásaira tért ki. Soós Vilmos tudományos fõmunkatárs a füst hatóanyagainak szerepét foglalta össze a növényi csírázásra, melyet mind élettani, mind mikroarray vizsgálatokkal kiegészített. A konferencia Bedõ Zoltán igazgató zárszavával végzõdött. Balázs Ervin
2011/2
27
Az eddigi életpálya újabb elismerései
B
EDÕ ZOLTÁN 2010. december 16-án Gábor Dénes díjban részesült, majd ez év április 8-án a 258 éves olasz mezõgazdasági akadémia az Academia dei Georgofili külsõ tagjává választotta Firenzében. Az MTA rendes tagjává választásának székfoglaló elõadását február 10-én tartotta az akadémia dísztermében. Kutatóintézetünk munkatársai gratulálnak az újabb elismerésekhez, és további sikereket kívánnak nemesítõi munkásságához.
Fölfelé a tudományos ranglétrán
S
ZIRA FRUZSINA 2004-ben szerzett biológus diplomát a Szegedi Tudományegyetemen. Ezt követõen kezdett el dolgozni az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetében Galiba Gábor irányításával a Növényi Molekuláris Biológia Osztályon. A génbanki munkacsoport tagjaként elõször egy alakor térképezési populáció elõállításával foglalkozott, majd árpa szárazságtûrési és Arabidopsis transzformációs kísérletekbe kapcsolódott be. Kezdetektõl jelentõs szerepet vállalt a 2005-ben induló szárazságtûrési kísérletek módszertanának kidolgozásában, így a 2007-ben épített esõsátor szárazságtûrési tesztjeinek kivitelezésében is. 2005 és 2009 között közel egy évet töltött külföldi tanulmányutakon Gaterslebenben (Leibniz Institute of Plant Genet-
ics and Crop Plant Research – Németország), ahol elõbb Andreas Börner csoport-
jában végzett szárazságtûréssel kapcsolatos géntérképezési, majd Nils Stein csoportjában fagytûréssel kapcsolatos génexpressziós vizsgálatokat. 2008-tól a Növényi Molekuláris Biológia Osztályon megalakult Kvantitatív Genetikai és Géntérképezési csoportban Bálint András közvetlen irányításával végzi a szárazságtûrést és szemtermés mikroelemtartalmát befolyásoló gének térképezését. „Árpa szárazságtûrését befolyásoló lókuszok azonosítása és marker alapú szelekcióra való alkalmasságuk vizsgálata” címû doktori dolgozatát 2010. szeptember 17-én védte meg „summa cum laude” minõsítéssel a Szent István Egyetem Növénytudományi Doktori Iskolájában. További munkájához sok sikert kívánunk! Galiba Gábor
(Jedlik Ányos, OTKA, Apponyi Albert Pályázat, Kukoricakonzorcium), valamint egy
Európai Uniós projekt kivitelezésében is (EU FP7-DROPS pályázat). Kiváló együttmûködõ képességérõl több, intézeten kívüli (Centrum Výskumu Rastlinnej Výroby Pieštany, gödöllõi Szent István Egyetem, MTA Növényvédelmi Kutatóintézet) és belüli (Sejtbiológia és Genomika Osztályok, a Bázismag és a Prebázis Kft.) közös, eredményes munka tett tanúbizonyságot. Részt vesz engedélyköteles belföldi és külföldi növénynemesítési programjaink lebonyolításában. Eredményeihez és a PhD fokozat megszerzéséhez gratulálunk, további munkájához sok sikert, kitartást és jó egészséget kívánunk. Marton L. Csaba
S
PITKÓ TAMÁS a gödöllõi Szent István Egyetemen szerzett agrármérnöki, majd környezetgazdálkodási agrármérnöki egyetemi diplomát. 2010. november 22-én védte meg PhD disszertációját „In vitro dihaploid kukoricavonalak szövettenyésztési eredményei és kombinálódó-képesség vizsgálata” címmel a Szent István Egyetem Növénytudományi Doktori Iskolájában. 2002-tõl dolgozik intézetünk Kukoricanemesítési Osztályán, ahol a laboratóriumi, üvegházi, klímakamrás és szántóföldi kutatások minden elemének aktív részese. Kutatásának eredményeit a szakterület nemzetközi tudományos folyóirataiban, hazai és külföldi konferenciákon mutatta be. Részt vett több NKTH pályázat megírásában
2011/2
28
Pollhamer Ernõné 80 éves
T
udományos pályafutását a Kutatóintézetben 1950-ben, mint tudományos segédmunkatárs kezdte, 1959-tõl a búza-minõségvizsgálati laboratórium vezetõje lett, s mint ilyen intenzíven bekapcsolódott az intézet kalászos gabonanemesítési tevékenységébe. Növénynemesítõként öt martonvásári árpafajta és tizenöt õszi búzafajta társnemesítõje lett. Kutatási eredményei több mint 100 magyar, német és angol nyelvû cikkben adta közre. „A búza legújabb minõségvizsgálati eredményei” címû kandidátusi értekezését 1987-ben, „Az egészségesebb táplálkozás elõsegítése, fajtától a
késztermékig” címû akadémiai doktori disszertációját 2003-ban védte meg. A liszt- és sütõipari minõség javítása terén elért eredményei hét kötetben láttak napvilágot. Több mint egy tucat szabadalma alapján 2008-ban Jedlik Ányos díjjal tüntették ki. Kedves Zsuzsa! Megköszönve az intézet alapításától végzett lelkes, lelkiismeretes és fáradhatatlan munkáját, a lisztlabor létrehozásával és több évtizedes mûködtetésével intézetünk eredményes búzanemesítéséhez történt hozzájárulását, kívánunk jó erõt, egészséget életének minden napjára. Molnár Dénes
Szilágyi Gyula 80 éves
A
középiskolai tanári diploma megszerzését követõen 1962-ben jelentkezett, és nyert felvételt intézetünkbe, mint aspiráns. Kandidátusi értekezését a búza mutációs nemesítés témakörében írta és 1964-ben védte meg. Érdeklõdése egyre inkább az alapés alkalmazott kutatások kapcsolódási pontjaira terelõdött, szívesen foglalkozott interdiszciplináris kérdésekkel. Eredményekben gazdag, közel három évtizedes intézeti munkásságáról 70. születésnapja alkalmából emlékeztünk meg részletekbe menõen, ezért most csak az irányításával létrehozott, és 1978-ban állami minõsítésben részesült Mv 8 õszi búzafajtát emelnénk ki,
melynek sikerességét, újszerûségét jól mutatja, hogy vetésterülete 1984-ben elérte a hazai búzaterület 30%-át, s tíz éven át volt a középérésû csoport meghatározó fajtája. Eredményes munkássága elismeréseként 1985-ben Állami Díjban részesült. Tenyészkerti munkái mellett mindig szívügye volt az agrártörténelmi múlt értékeinek kutatása, búvárkodás a régi folyóiratokban, s a feledés homályából sokszor „bányászott elõ” aktuális témákat, segítve ezzel is a fiatalabb generáció tagjainak tájékozottságát. Kedves Gyula! Kívánunk Neked jó erõt, egészségben eltöltendõ aktív éveket szeretteid körében. Molnár Dénes
Páldi Emil 75 éves
D
r. Páldi Emil 1936. április 12-én született Budapesten. 1960-ban a Kertészeti és Szõlészeti Fõiskolán oklevelet, 1966-ban vegyész szakon egyetemi diplomát, majd 1969-ben doktori fokozatot szerzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán. A martonvásári intézetbe 1970ben nyert felvételt. 1981-tõl 2003-ig osztályvezetõként dolgozott. Tudományos kutatásai mindvégig a gabonafélék stressztûrõ képességének élettani, biokémiai hátterének felderítésére irányultak. A kandidátusi fokozatot 1976-ban, az MTA Doktora címet 2000-ben szerezte meg. Jelenleg az Acta Agronomica Hungarica szerkesztése mellett a Nö-
vényélettani Osztályt erõsíti. Munkája során a tudományos kutatás mellett nagy figyelmet szentelt az oktatásnak is. Több egyetemen is részt vesz mind a graduális, mind a posztgraduális képzésben. Pályája során mindvégig sokat tett azért, hogy a mellette dolgozó fiatal kollegák a lehetõ legsikeresebben érvényesülhessenek a kutatói pályán. Kedves Emil! Ezúton is kívánunk Neked boldog, jó erõben és egészségben eltölthetõ, tevékeny éveket! „Egy gép 50 átlagos ember munkáját tudja elvégezni. De egy gép sem tudja elvégezni egy rendkívüli ember munkáját.” (Elbert Hubbard) Janda Tibor
2011/2
29
Szundy Tamás 70 éves
D
r. Szundy Tamás 1964-ben – a Gödöllõi Agrártudományi Egyetem elvégzése után – került Martonvásárra. Pályafutását vetõmagtermesztõként kezdte az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézet Kísérleti Gazdaságában, ahonnan 1977-ben aspirantúrára került az intézetbe. A kandidátusi disszertáció sikeres megvédése után a Kukoricanemesítési Osztályon kezdett el dolgozni. 1984-ben a Kukoricakutatási Fõosztály tudományos fõosztályvezetõjévé nevezték ki. 1989-2003 között volt az intézet tudományos igazgatóhelyettese. Akadémiai doktori értekezését 1993ban védte meg. A kukoricanemesítés és vetõmagtermesztés területén szerzett tudását, tapasztalatait sikerrel kamatoztatta kutatásszervezõként is. Két évtizeden át eredményesen koordinálta az intézet kukoricanemesítési, vetõmag biológiai és termesztéstechnológiai kutatásait. Meghatározó szerepet töltött be a kutatási eredmények hasznosításában, alapító tagja volt a Bázismag és az Elit-
mag Kft.-nek. Azon szerencsés kevesek egyike, akik, mint vetõmagtermesztõk aktív részesei voltak a ’60-as, ’70-es években Martonvásár nagy korszakának, amikor a hazai vetésterület döntõ hányadán Mv kukoricahibrideket termesztettek. Fontos szerepe volt a ’80-as évek hullámvölgyét követõ felívelõ
korszakban is, amikor a martonvásári hibridek ismét jelentõs területen terjedtek el. Nemesítési eredményei jelentõs mértékben járultak hozzá Martonvásár e korszakának sikereihez. Társnemesítõje több mint 100 államilag minõsített kukoricahibridnek. Társfeltalálója 49 végleges szabadalmi oltalmat nyert találmánynak. Az általa nemesített Norma kukoricahibrid éveken keresztül Magyarország legnépszerûbb fajtája volt. A Norma az 1996-os – jubileumi – Országos Mezõgazdasági Kiállítás Nagydíját, és a Feltalálók Elsõ Olimpiájának Aranyérmét is elnyerte. Szerzõje és társszerzõje több, mint 100 tudományos és népszerûsítõ magyar és idegen nyelvû publikációnak. Eredményeit már eddig is magas szintû kitüntetések fémjelezték. Gábor Dénesdíjat kapott 1992-ben, Akadémiai Díjat 1998-ban. A szerkesztõség, a kollégák, barátok nevében köszöntjük Tamást 70. születésnapján. Marton L. Csaba
A 120 éve született Kemenesy Ernõ és Martonvásár
M
unkásságának két rövid, de problémákkal teli idõszaka kötõdik Martonvásárhoz: az 1945 júliusát követõ évben lerakta az egyetemi tangazdaság gazdasági üzemének alapjait, 1954. január 1. és 1955. szeptember 30. között pedig õ volt Intézetünk igazgatója. A József Nádor Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mezõgazdasági Szakosztályának Pátyon volt tangazdasága, ennek földjét azonban a helyi Földosztó Bizottság 1945 tavaszán kiosztotta. Mivel ezek után az új alapítású Magyar Agrártudományi Egyetem Budapesti Szakosztálya tangazdaság nélkül maradt, az Országos Földbirtok Rendezõ Tanács a 761/1945. sz. határozatával utasította a martonvásári Földigénylõ Bizottságot, hogy „a Dreher birtokból 500 kh jó szántót kastéllyal és parkkal együtt a Tangazdaság céljára hagyjon meg.” A tangazdasági üzem megszerve-
zésére az 54 éves Kemenesy Ernõ, az üzemtani tanszék vezetõje kapott megbízást, aki a II. világháború elõtt több
magán- és állami birtok gazdasági üzemének megszervezésével alapozta meg szakmai tekintélyét. Elsõ martonvásári megbízatását az 1946. július 15-én kelt, hat- és féloldalas gépelt jelentése dokumentálja, amelyben elõször is a kiindulási helyzetet vázolja: „A gazdaság szántója gazerdõvel, letakarítatlan napraforgókórókkal, kukoricaszárral volt borítva, amelyek letakarítása maga is nagy megterhelést jelentett a teljesen pénzforrás nélkül maradt üzemnek. Az agyontömõdött parlagterületek életre keltése ugyancsak sok gondot okozott a talajmûvelésnek. A gazdaság állatokkal bõvebben el volt látva a kelleténél, de alig volt takarmányunk és szalmánk… Az állatok áttelelésének alapanyaga a kukoricaszár volt, amit a környékbeli elhagyott területekrõl hordtunk össze, és amit a birkák és gulya a parlagokon legeltek. Súlyosan érintett bennünket a gépmûhelynek úgyszólván teljes kiürí-
30 tése is.” Munkájukat „az állandó forradalmi hangulat”, az infláció, a forgótõke hiánya, „a példátlan szárazság” mellett az is nehezítette, hogy „a lehetetlen közlekedési viszonyok” nem tették lehetõvé számára „a tiszti személyzet” kellõ ellenõrzését. Viszont az állatállományt hiánytalanul átteleltették, minden szántót idõben bevetettek, a tangazdaság kenyérgabona-termése a becslés szerint „legalább két- és félszerese lesz a megyei átlagnak”, és õsszel 70-80 mázsa cukorral („7-8 kg arannyal”) számolhatnak, ami az eladatlan gyapjúval és a számfeletti állatokkal „erõs alátámasztója lesz a forgótõke-szükségletnek.” A jelentés további része felvázolja a tangazdaság fejlesztésének irányát és feladatait, amelyek közül négy témát részletesen kifejt. Ezek: 1.) a talajmûvelés és trágyázás, 2.) a növénytermesztés, 3.) az állattenyésztés, 4.) az üzemszervezés és adminisztráció. Kemenesy hangsúlyozza, hogy az õ feladata „a gazdálkodás megindítása volt”, amelyre majd a „tangazdaság hivatásszerû feladatköre” felépül. Ezért vette figyelembe „minden alkalommal a jövedelmezõség szempontjait is, mert hisz anyagi megalapozottság nélkül nem tudja a tangazdaság hivatását sem teljesíteni…” 1954. január 1-jén, vagyis Kemenesy Ernõ újabb martonvásári megbízatásának kezdetén intézetünk négy- és féléves múltra tekintett vissza. Az intézetet – Agrobiológiai Intézet néven – az 1949. június 8-án közzétett rendeletével a földmívelésügyi miniszter hívta életre. Az elsõ másfél évben a Friedrich Béla igazgatása alatt álló kutatóintézet két átszervezést is átélt, a jövõjét leginkább meghatározó változás azonban 1953 júliusában, azaz alig fél évvel Kemenesy Martonvásárra kerülése elõtt történt. Ekkor ugyanis az 500/11/1953. számú minisztertanácsi határozat a kutatóintézetet az erdõháti kísérleti gazdasággal együtt a Magyar Tudományos Akadémia fennhatósága alá helyezte.
2011/2 Közvetlenül az átadás-átvétel lebonyolítása elõtt került sor az intézmény 1952 nyarán kinevezett második igazgatójának, Udvaros Károlynak a menesztésére, akinek a diktatórikus vezetése a közhangulat romlását és a tudományos munka átmeneti megbénulását eredményezte. Távozása után a vezetõi teendõket ideiglenesen Rajháthy Tibor látta el. A leendõ igazgató személyére az MTA Agrártudományok Osztálya tett javaslatokat. A jelöltek közül Kemenesy Ernõre, a keszthelyi Mezõgazdasági Kísérleti Intézet vezetõjére esett a választás. A Rajháthy által összeállított 1953. évi jelentés azokat az állapotokat tükrözi, amelyek az új igazgatót fogadták. Az intézet két fõ kutatási osztálya (a növénynemesítési és növénytermelési) a Biológiai Osztállyal és a Fajtagyûjtemények Osztállyal négyre emelkedett, sõt az Üzemszervezési Osztály kialakítása is elkezdõdött. Az intézet elsõ eredményei olyan növényekkel kapcsolatban születtek, amelyek nemesítése a kutatók korábbi munkahelyein kezdõdött. Az elsõ államilag elismert tavaszi árpa- és kukoricafajták szintén ezek körébõl kerültek ki, és már a Martonvásári 1 és a Martonvásári 5 elnevezésû két hibridkukorica is „elismerés, illetve bejelentés alatt állt”. Az 1954. évben a Kemenesy Ernõ nevével fémjelzett évi jelentés szerint az Intézet szervezeti felépítésében lényeges változás nem történt, és a témacsoportok száma is csupán a vele együtt Martonvásárra került témával (A termõerõ-gazdálkodás kérdéskomplexuma a talajhasználat, trágyázás és talajmûvelés összefüggésében) bõvült. Kemenesy idejében kezdte meg mûködését az MTA Agrártudományok Osztálya által a martonvásári intézet munkájának irányítására felállított Tudományos Tanács, amelyben az igazgató és a tudományos osztályvezetõk mellett akadémikusok és más mezõgazdasági szaktekintélyek kaptak helyet. A Tanács 1954-ben kétszer ülésezett: a kuta-
tók beszámoltak eredményeikrõl és kutatási módszereikrõl, a problematikus kérdésekben pedig kikérték a tanácstagok véleményét. A fenti évi jelentés szerint az intézet „társadalmi tevékenysége”, amelyet akkoriban oly nagyon szorgalmaztak (kapcsolat a termelõüzemekkel, részvétel a párt- és minisztertanácsi határozatok kidolgozásában stb.), jelentõsen megélénkült. A kutatók „szakpropaganda tevékenységét” az ismeretterjesztõ cikkek és elõadások növekvõ száma jelzi. Kemenesy, aki szerint „a könyvtár minden kutatóintézet egyik súlyponti kérdése”, örömmel jelenti, hogy a könyvgyarapodás az elõzõ évihez képest a négyszeresére nõtt, míg az elõfizetett folyóiratok száma 51-rõl 83ra emelkedett. Kemenesy Ernõ 1955. évi martonvásári mûködését jórészt homály fedi. Az az évi intézeti beszámolót már az utódja, Rajki Sándor, a témája jelentését pedig Koltay Árpád állította össze. Rajki 1955. október 1-jén vette át az intézet vezetését, amelynek kutatási profilja a továbbiakban az õ elképzelései szerint alakult. Az egykori martonvásári kutatók közül ma már kevesen élnek. Annyi bizonyos: a néhai Gyõrffy Béla akadémikus Kemenesy Ernõ munkásságát nagyra értékelte. „Úttörõje volt a takarékos talajmûvelésnek. Emberi és tudósi helytállásának örök példája marad, amikor az 1952-es talajmûvelési vitában a hatalom és annak képviselõivel szemben is kiáll tudományos és gyakorlatban is bizonyított szakmai meggyõzõdése mellett… Munkái idõtállóak, mert jelentõsen alakították egymást követõ gazdanemzedékek gondolkodását és a növénytermesztésrõl, a talajról és a mezõgazdasági üzem egységérõl kialakított szemléletét. Gondolatai mindnyájunkban tovább munkálkodnak és élnek, akár közvetlen tanítványai és munkatársai, vagy könyveinek olvasói és tanulmányozói voltunk.” Hornyák Mária
A Magyar Tudományos Akadémia Mezõgazdasági Kutatóintézetének honlapja a www.mgki.hu címen érhetõ el. Honlapunkon a látogató részletes ismertetést találhat az intézetrõl, különbözõ részlegeirõl, az ott végzett kutatási és publikációs tevékenységrõl, az intézetben dolgozó munkatársak elérhetõségérõl. Beszámolunk az intézet által szervezett konferenciákról és egyéb rendezvényekrõl. Ugyanitt a sok hasznos információ megszerzésén túl, folyamatosan megjelentetjük a MartonVásár címû kiadványunk anyagát is. A látogató az ACTA AGRONOMICA honlapjához és egyéb hasznos honlapokhoz is kapcsolódhat. Reméljük a jövõben Ön is rendszeresen megtekinti intézetünk idõrõl-idõre megújuló honlapját.
2011/2
31
„Angliában a csillagokig emelték” Brunszvik Teréz halálának 150. évfordulójára
N
em Martonvásáron született, és nem is itt hunyt el, a város mégis a maga halottjának tekinti a kisdedóvás és nevelés 1861. szeptember 23-án elhunyt nagy Apostolát, aki az itteni Brunszvik Mauzóleumban alussza örök álmát.
Brunszvik Teréz (Suhajdy György rajza Barabás Miklós festménye nyomán) Mária Terézia keresztlánya „Egymást szeretõ, testileg és szellemileg szép szülõktõl születtem 1775. július 27-én” – írja Teréz, akit Pozsonyban „a nagy Mária Terézia” (megbízottja) tartotta keresztvíz alá. E megtiszteltetés kijárt mindazon házaspárok elsõ gyermekének, akiket a királynõ segített oltár elé, idõsebb Brunszvik Antal ugyanis csak az õ közbenjárására adta áldását a fia, Antal és a szebeni szász családból született udvarhölgy, a szép és okos, de vagyontalan báró Seeberg Anna frigyére. A család rangját és vagyonát a fényes államhivatalnoki pályát befutott nagyapa, Mária Terézia „hívséges Brunszvikja” alapozta meg, aki kiváltképp a királynõ által szorgalmazott, és (az „Etetni kell a juhot, hogy nyírni és fejni tudjuk” jelszó jegyében) a jobbágyság helyzetének javítását célzó úrbérrendezés terén jeleskedett. Grófi rangra emelésekor Teréz 3 hónapos volt. Martonvásár „a családom munkája” A birtokadomány akkoriban már fehér hollónak számított, így Martonvásár a mosoni birtokuk fejében is csak úgy jutott Brunszvik-kézre, hogy erre a királynõ áldását adta. A mocsaras
pusztán Teréz nagyapjának új „honfoglalást” kellett levezényelnie: a falut újratelepítette, és elkezdte a mocsárlecsapolást, fásítást és az építkezéseket. Mûvét utódai folytatták. Teréz apja kamarai tanácsos volt, így amikor II. József az országos hivatalokat Pozsonyból Budára helyezte (1784), nekik is költözniük kellett. A budai várban házat vettek, Martonvásáron pedig felépült a kastély, így náluk is megvalósult a közhivatalnokok kétlakisága, akik a városban reprezentáltak (ügyfeleiket fogadták, estélyeket adtak), vidéken pedig „privatizáltak”, azaz magánéletet éltek. Martonvásár Teréznél a boldog gyermekkor fogalmával forrt egybe. Részt vett a szentimentális kert alakítgatásában is, és e sajátos földközel alakította ki vonzódását a magyar röghöz. A pedagógia századának szülötte Teréz a neveléstörténet egyik legmeghatározóbb idõszakába csöppent bele. 1775-ben Rousseau életébõl még 3 év hátra volt, a 29 éves svájci Pestalozzi azon fáradozott, hogy a szegény gyermekeket befogadó intézetét az anyagi csõdtõl megmentse, az angol Robert Owen, az óvoda õsének (infant school) atyja pedig a 4. évét taposta. Rousseau nyomán a pedagógia százada felfedezte a fejlõdése minden szakaszában teljes értékû, sajátosan gyermeki természetet, és követelte a gyermek jogát ahhoz, hogy gyermek lehessen. S míg addig a tananyag állt a figyelem fókuszában, és a gyermek is „a tudás körül forgott”, a rousseau-i „kopernikuszi fordulattal” a pedagógia a gyermek köré rendelõdött. A pedagógia százada a felvilágosodás idejével esett egybe, amelynek ’vallása’, a deizmus szerint Isten, a „Legfõbb Lény” magához hasonlóan tökéletes világot teremtett, az ember tehát a születésénél fogva jó, természete pedig nem bûnre hajló. Ám a nevelés mindenhatóságába vetett hitükkel már Rousseau is vitába szállt, mondván: a gyermek eleve ösztönök sokaságával jön a világra. A deisták szerint a társadalmi bajok fõ oka a tudatlanság, ezért azt hirdették, hogy a nevelés és felvilágosítás eszközeivel a súlyos társadalmi problémák is orvosolhatók. Mindezek Teréz pedagógiai nézeteinek formálódására is hatottak. A felvilágosult abszolutista Mária Terézia, aki elõtt a ’jó alattvaló’, a ’hasznos állampolgár’ képe lebegett, az oktatás ügyét az egyháztól átvéve állami irányítás alá helyezte, a tanügyi reformjára a híres mondása („Az oktatásügy politikum [felségjog] és az is marad”) szellemében készült. A hazai közoktatás elsõ átfogó, állami szabályzata (Ratio Educationis, 1777) jórészt papíron maradt, a ’köz’ ügyévé nyilvánított pedagógia iránti érdeklõdést azonban felcsigázta. Soha annyi szó nem esett nevelési-oktatási kérdésekrõl, s ezekrõl a fényes szalonokban is sikk volt megnyilatkozni. Teréz eszmélése ekkor kezdõdött. A leányok nevelése, iskolázása A pedagógia százada a leányokkal mostohán bánt, amit Teréz is megtapasztalt. Egy korlátolt házitanító, egy bécsi nevelõnõ, és a telente Budán felfogadott mesterek (zeneoktató, rajz- és tánctanár) – ennyi volt, amit a húgai oktatás címén kaptak, míg neki másfél év egy bécsi nevelõ intézetben is kijutott. A nevelésükkel fõként a családfõ, ifjabb Brunszvik An-
32
2011/2
tal foglalkozott: példaképeket állított eléjük, felhívta figyelmüket az antik irodalomra, és az angol nyelvtanulásukat és a zenei képzésüket is õ szorgalmazta. Teréz apja 1791-ben tagja lett annak az országgyûlés által kiküldött Mûvelõdési Bizottságnak, amelyre az új tanügyi reform megalkotása várt. A nõnevelési reformjavaslat kidolgozása jórészt reá maradt: õ volt az elsõ, aki nálunk nyilvános fórumon az állami leányiskolák gondolatát felvetette. „Elfogadom az összes rászoruló gyermeket” Teréz 1808-ban a fiainak nevelõintézetet keresõ húgát, Jozefint külföldre kísérte. Így jutottak el Svájcba, Heinrich Pestalozzihoz, „a nevelõ szeretet prófétájához”, aki fõként a lényével gyakorolt életre szóló hatást Terézre. 1809. március 29-én, a nagyhét szerdáján Teréz a pisai ferdetorony közelében egy döntõ lelki élményt élt át, amikor egzisztenciálisan elkötelezte magát Isten szolgálata mellett. „Az újjászületésnek és emberré válásnak bizonyos módján mentem keresztül” – írja. Két hónap múlva, egy újabb istenélmény hatására igent mond felismert hivatására, a szellemi anyaságra: „Elfogadom az öszszes rászoruló gyermeket, akit a Gondviselés nekem szán!” Élete során õ is megtapasztalja, hogy egy nõ, ha vér szerinti gyermeke nincs is, nem érezheti magát az anyaságból kirekesztettnek. Csak ki kell nyitnia szobája ajtaját és szívét, s mindkettõ gyorsan zsúfolásig megtelik rászorulókkal. Teréz életútját végig szegélyezik a gyámolítottjai: a húga gyermekei, Lujza, a nevelt lánya, a háztartási alkalmazottjai, akiket szinte családtagnak tekint stb. Az óvodaalapító Szellemi anyaságának legismertebb vetülete: az óvodaszervezõ tevékenysége. Az adott kor a gyermekre nem áldozott kellõ figyelmet. Még 1887-bõl is ismerünk jelentést, miszerint „hiába születik nálunk több gyermek, mint másutt, több is hal meg, mint másutt”, mivel „a magyar földmûves nép”, amely „vagyonát az utolsó szegig féltékenyen õrzi”, a gyermekére nem fordít kellõ figyelmet. Teréz ezért is hangoztatta annyit, hogy a kis emberpalánta különleges érték, aki különleges védelmet és bánásmódot igényel. Ezért határozta el, hogy az óvodát meghonosítja, hisz’ segítségével a rászoruló gyermekek tömegeit tudja jelképesen a szívére ölelni. Teréz 1826 nyarán szerez tudomást az angol ’infant school’-ról, az iskoláskor elõtti nevelés intézményérõl, amelyre igent mond. Addig bentlakásos intézetrõl álmodozott, ehhez azonban „csak” a tõkéje hiányzott. Az óvodához viszont elég egy tanító és egy nõi segéderõ, és egy bérelt helyiség némi udvarral és kerttel, és a fenntartása sem tûnik lehetetlennek. Ráadásul õ mindig is szegény gyermekekkel akart foglalkozni, s erre az óvoda kiváló lehetõséget kínál. Ötvenhárom éves, amikor 1828. június 1-jén, Budán megnyitja Közép-Európa elsõ óvodáját, amelyet egy év leforgása alatt három újabb fõvárosi alapítás követ. Az óvodák száma 1832-re tizenkettõre nõ. Az intézmény terjesztése céljából Teréz egyesületet szervez. Az elsõ óvodához kézmû-iskolát csatol, sõt cselédiskola- és árvaház-alapítással is próbát tesz. Erre áldozza az összes idejét, pénzét, energiáját. Az óvónevelõk képzésére is gondja van, amelyhez szép summát gyûjt. Közben Bécs és Linz elsõ alapításaihoz is segédkezet nyújt. Aztán beborul az ég felette: a rosszakarói még azzal is megvádolják, hogy „kis karbonárikat” (forradalmárokat) nevel, ezért az egyesülete feloszlik, az
Brunszvik Teréz koporsója (Martonvásári köztemetõ, Brunszvik Mauzóleum) elsõ óvodáit pedig a nép kimûvelését bizalmatlanul szemlélõ nádor 1832. július 1-jén a Budai Jótékony Nõegylet, illetve a pesti városvezetés felügyelete alá rendeli. Külföldi sikerek Az igazságtalan bánásmód Terézt megviselte, ám õ ekkor is példát mutatott. „Osztrák-magyar gyermekóvóimat a minden jót Értékelõnek és Megtartónak ajánlom, és azzal vigasztalom magam: Az igazság megmarad, a hazugság elvész” – írja Münchenbõl, ahol több óvodát alapított. 1833-1840 között (két megszakítással) külföldön volt. Itália, Drezda, München, Genf, Párizs és Anglia következtek. Tanult és tanított, és hazánk hírnevét öregbítve, „mozgó” hidat képezett az egyes óvodák között. Tiszteletére a párizsiak estélyt és óvodai ünnepséget rendeztek. „Németországban, Franciaországban, Svájcban – írja – többet elérhettem volna a tekintélyes barátaimmal, akik kérték, hogy maradjak. Nyitottak nekem hatáskört…” A próféta a hazájában A hazatérte után Teréz megtapasztalja: „Sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete, m int saját hazájában és házában”. [Máté evang. 13,57] „Angliában a csillagokig emeltek és tiszteltek épp azért, mert a rendelkezésemre álló vagyonomat, idõmet a közjónak szenteltem – itt ugyanezért megvetnek és elkerülnek, butának, bolondnak, egzaltáltnak, excentrikusnak neveznek!” – írja. Jóllehet az új óvodai egyesület elzárkózik elõle, ám õ talál módot arra, hogy a tapasztalatait, ismereteit kamatoztassa, és a haláláig apostolkodik a nevelés és kisdedóvás ügyében. Legfõbb álma (nemzeti leánynevelõ intézet-együttes, amely nevelõintézetet, nevelõnõképzõt, cselédiskolát és mintaóvodát foglalt volna magában) sosem teljesült; ezért is örült, amikor unokahúga, Teleki Blanka fõrangú lányok hazafias nevelése céljából intézetet nyitott (1846). Teréz 1848-1849 ügyét lelkesen igenelte, a világosi katasztrófa pedig lesújtotta. Õ azonban hittel hitte: az istenszeretõknek minden javukra válik, ezért a „magyarjait” arra intette: „Térjetek meg, neveljétek gyermekeiteket, tegyétek õket bátrakká, istenfélõkké”! Utolsó éveiben Vácdukán, az unokahúga, Forrayné házában élt, Martonvásárról ugyanis õt a fivére özvegye szinte kinézte. 86 évesen távozott az élõk sorából. Üzenete ma is megfontolandó: „Tedd mindig a jót, mit szíved sugall, de hálát ne várj érette, úgy folytonosan boldogíthatsz, és boldog lehetsz!” Hornyák Mária
2011/2
33
Emlékezés ügyvezetõ társamra, Lövei Istvánra
N
agyon nehéz soraimat leírni egy kollégáról, egy barátról, aki közel húsz évvel volt fiatalabb nálam s már több mint négy hónapja nincs közöttünk. Az elmúlt másfél évben reggelenként Martonvásárra igyekezve, a Lágymányosi hídon áthaladva hívtam fel telefonon. Ilyenkor röviden beszélt egészségi állapotáról, és hosszadalmasan érdeklõdött az Elitmag Kft.-ben és a Kutatóintézetben zajló eseményekrõl. Az Elitmag Kft.-vel kapcsolatos döntésekben betegsége miatti távollétében is kikértem István véleményét. Ezek a beszélgetések talán lelkesítették és erõt is adhattak neki nehéz óráiban. Hallgatva érveléseit, nyitott, õszinte gondolatait, sajnos több esetben meg kellett szakítanom, mert idõközben megérkeztem Martonvásárra. Az az ember volt, aki határtalanul lelkesedett Martonvásárért, és a vetõmagszakmáért, melyért képes volt saját magát sem kímélve, minden áldozatot meghozni. Személyes munkatársi és baráti kapcsolatunk a ’90-es évek elején, az Amerikai Egyesült Államokból való hazaérkezését követõen kezdõdött. Az Elitmag Kft.-hez történõ 1996. évi ügyvezetõi kinevezésemet követõen napi kapcsolatba kerültünk. Õ az Alföldön és Észak-Magyarország területén szervezte és segítette a Martonvásáron nemesített, valamint honosított kalászos növényfajták vetõmagjainak szaporítását és kereskedelmét, mint területi igazgató. A Dunántúlért felelõs Bogdán György kollégájával megosztva végzett tevékenységükkel hosszú távra megalapozták az Elitmag Kft. jövõjét. Késõbb István irányította az egész országra, és külföldre is kiterjedõ vetõmag-kereskedelmet. Munkájának elismeréseként az Elitmag Kft. tulajdonosai 2004-tõl társügyvezetõnek választották. Ettõl kezdve a cégvezetési feladatokat megosztva, kettõs ügyvezetés mellett irányítottunk. Üzleti tárgyalásaink során mindig elismeréssel tapasztaltam felkészültségét, a tárgyaló partner gondjainak megértését és annak kezelését. Ezeken a tárgyalásokon rendkívül hatékonyan tudtuk egymást kiegészíteni, illetve segíteni.
Halála elõtt három nappal is családjáról, szakmájáról, az ügyfelekrõl és a munkatársairól beszélt. Úgy váltunk el, hogy tavasszal biztosan jön dolgozni és a 2011. évi fajtabemutatókon már ismét hallhatjuk magával ragadó, szenvedélyes elõadásmódját a kalászos fajtáinkról. Az élet nem volt kegyes. Elvette családjától, barátaitól, munkatársaitól, de szellemisége örökre itt marad azok között, akik ismerték, tisztelték, szerették. Ez a kör igen nagy, lényegesen túlnyúlik hazánk határain is. Az utolsó útján tisztelõinek tömege búcsúzott el Istvántól, a Baráttól. Nyugodj békességben! Bõdy Zoltán Jelentõs része volt az Mv Magdaléna, valamint az Mv Csárdás õszi búzafajtáink piaci bevezetésében és az országos õszi búza vetõmag-elõállítások részarányában a vezetõ pozíció elérésében. Irányításával jelentõs eredményeket sikerült elérni a honosított tritikálé, tavaszi árpa, valamint káposztarepce fajtákkal. Az Elitmag Kft. közel 20 éves, eredményes tevékenysége elválaszthatatlan Istvántól. Több esetben az õ elszántsága, szakmai felkészültsége, többletmunka vállalása, teherbíró képessége segítette át társaságunkat a kritikus helyzetek leküzdésében. Jól emlékszem a Partiumban (Románia) tartott fajtabemutatónkra, ahol elõadásában a Kárpát-medence éghajlati viszonyaihoz jól alkalmazkodó martonvásári fajtákról beszélt, megemlítve azok közül a „Zászlós” és a fiatal „Unoka” fajtákat. A nagyszámú érdeklõdõt magával ragadó ismertetés végén jó érzés volt hallani a neki szóló, tapsban kifejezõdõ elismerést. Fiatal kollégáinak a „Csapatba” történõ beilleszkedését, szakmai fejlõdését, munkabírásuk növelését kitartóan segítette. Egy tehetséges, fiatal, szakmailag jól felkészült és elkötelezett kollektívát alakított ki, amely képes az örökséget továbbvinni, s majd azt meghaladni. 2009 õszétõl nagy fájdalmai miatt már nem dolgozhatott közöttünk. Õt és családját, idõs szüleit munkatársaim nagyban segítették, melyért ügyvezetõ társaként mondok kollégáinak ezúton is köszönetet.
Veress Imre (1928–2011)
S
zomorúan vettük a hírt, hogy egy régi kedves munkatársunkkal többet nem találkozhatunk a szokásos karácsony elõtti nyugdíjas találkozón. Veress Imre 1970 márciusában állt munkába intézetünk Ellátási Osztályán, melynek 1988 augusztus végéig vezetõje is volt. Munkáját a szorgalom, a precizitás, a szakértelem, a segítõ- és kombinatív-készség egyaránt jellemezte. Emberségét, példamutatását, kollegialitását, emlékét kegyelettel megõrizzük.
2011/2
34
Elhunyt intézetünk utolsó alapító tagja, Gáspár László
G
áspár Lászlót gyászoljuk, intézetünk alapító atyáinak utolsó képviselõjét, pontosabban Õ volt intézetünk két elsõ kutatójának egyike, hisz' Rajháthy Tiborral 1949-ben õk voltak az intézet elsõ kutatói. Intézethez kerülése elõtt a Mûszaki, és késõbb az Agrártudományi Egyetemen volt tanársegéd, két olyan kiváló kémia és talajtan professzor mellett, mint Dobi Géza és Ballenegger Róbert. Talán nem véletlen, hogy tanítványai közül többen lettek az MTA tagjai (Király Zoltán, Klement Zoltánt, Gyõrffy Béla, Barabás Zoltán, Balázs Sándor). Õ azon agrokémikusok közé tartozott, akik nem egy szûk témával foglalkoztak, hanem az agrokémia szélesebb területén volt áttekintésük, ismeretük. Vizsgálataival, amelyeket mindig a legkorszerûbb módszerek és a legnagyobb precizitás jellemzett, genetikusok, élettanosok, nemesítõk és növénytermesztõk munkáját segítette. Másik kiemelkedõ jellemvonása kutatásainak megbízhatósága és idõtállósága. Átnézve dolgozatait, megállapításai szinte kivétel nélkül ma is helytállóak, legfeljebb újabb módszerekkel kiegészíthetõk. 1948-ban írt doktori értekezésének tárgya „A búzaliszt konyhasóban diszpergálható fehérjéinek kémiai összetétele”. A martonvásári intézetben az Agrokémiai Osztályt vezette, melynek az alapkutatások mellett jelentõs feladata volt a minõségvizsgálat területén. Mindig fogékony volt a legújabb kutatási módszerek adaptálására és továbbfejlesztésére. Õ hozta létre a magyar mezõgazdasági kutatások elsõ izotóp laboratóriumát l954-ben Martonvásáron. Dolgozatokat közölt a búza foszforfelvételérõl (1956), a sugárzás hatásáról 1959-ben jelent meg egy dolgozata a Naturwissenschaftban „Szervetlen jódvegyületek a búza gyökereiben” címmel. Dolgozatai jelentek meg a huminsavak papír elektroforézissel történõ elválasztásáról. A növények nitrogén anyagcseréjével mint végzõs egyetemi hallgató kezdett foglalkozni. Errõl a következõket írja: „A növényi nitrogénforgalom különbözõ aspektusaihoz kapcso-
Gáspár László (1922–2011) lódó kutatási irányomat különbözõ munkahelyi feladataim mellett igyekeztem mindig megõrizni. A martonvásári intézet gyakran változó, kialakulóban lévõ kutatási profiljában is törekedtem erre. Kezdeti munkásságom a növénynemesítés céljaira alkalmas minõségvizsgálati módszerek kidolgozására irányult, ez a munka lényegében ma is folytatódik.” Mikor az intézetben a növénytermesztési feladatok kerültek elõtérbe, behatóan foglalkozott a humuszanyagok frakcionálásával, nitrogéntartalmuk alkotórészeivel. A '60-as években a heterózis élettanával foglalkozott, magyar és idegen nyelveken jelentek meg dolgozatai a hibridvigor élettanáról. A '70es években munkájának jelentõs része a kukorica fehérjekutatásokhoz kapcsolódott. Foglalkozott az aminosavak különbözõ meghatározási módszereivel, azoknak összehasonlító értékelésével. Tanulmányozta a laboratóriumi szelekció lehetõségeit a gabonafélék nemesítésében. Munkásságára az is jellemzõ, hogy milyen témákkal nem foglalkozott. Alapkutatási tevékenysége rendszerint gyakorlati problémák megoldásához kapcsolódott. Így a növénytermesztés területén a kukorica fattyúhaj-
tásainak élettani hatását vizsgálta radioaktív izotópokkal, amelyek a növénytermesztési kutatások mellett megalapozták a fattyazás nélküli kukoricatermesztést. Ugyanez mondható el a kukorica vetési módok értékelésérõl. A növénytermesztési kísérletekben tanulmányozta a kukorica foszforfelvételét, a növényi soroktól való távolság függvényében. Ezek voltak egyébként az országban az elsõ szabadföldi izotóp-kísérletek. Elsõként állított elõ laboratóriumi körülmények között lassan ható N-mûtrágyát, az ureaformot, (1952-53) kukorica trágyázási kísérletekhez. Akkor ez gazdaságossági okok miatt abbamaradt, ez a téma most nemzetközileg újabb virágzását éli. Gáspár Lászlónak jelentõs volt a könyvszerzõi tevékenysége is. Fontos részleteket írt a következõ könyvekben: ,,Izotópok alkalmazás a a mezõgazdaságban és a biológiában” (Tankönyvkiadó), ,,Fehérjevizsgálati módszerek'', (Mûszaki Kiadó). Hosszú idõn át aktív tagja volt az MTA mûszerbizottságának és tudományterületéhez tartozó tudományos bizottságainak, vezetõje volt a FAO egyik kukoricakutatásokat koordináló network-jének. Gáspár László társai körében kezdettõl fogva közmegbecsülésnek örvendett, ennek egyik bizonyítéka, hogy 1956-ban az intézet dolgozói õt választották a Munkástanács (Forradalmi Bizottság) elnökének. Gáspár László, mint kutató nem azok közé tartozott, akik a sajtó elsõ oldalain szerepeltek. Õ mindig alapozó háttérmunkát végzett, de munkásságának eredményei ott vannak azokban a búza- és kukoricafajtákban és termesztéstechnológiákban, amelyek az országban széles körben elterjedtek. Az intézetben aktív munkával eltöltött 33 éved és a szinte hihetetlennek tûnõ, 62 évi itt tartózkodásod alatt megtanultunk becsülni, tisztelni, szeretni. Tudásodat, szorgalmadat, segítõkész emberségedet mindannyian, akik Téged ismerhettünk, Veled dolgozhattunk, példaként tûzzük magunk elé. Köszönjük, hogy közöttünk voltál, nyugodj békében! Veisz Ottó
2011/2
35
Beethoven Estek – Martonvásár, 2011 A Magyar Tudományos Akadémia Mezõgazdasági Kutatóintézetének parkjában 19.00 órakor JÚLIUS 23. szombat Rossz idõ esetén 24. vasárnap
JÚLIUS 30. szombat Rossz idõ esetén 31. vasárnap
AUGUSZTUS 6. szombat Rossz idõ esetén 7. vasárnap
István király – nyitány op. 117. IX. SZIMFÓNIA (d-moll) op. 125. Közremûködik: Fodor Gabriella – szoprán Ócsai Annamária – alt Nyári Zoltán – tenor Sebestyén Miklós – basszus Vezényel: KOCSIS Zoltán
III. Leonóra – nyitány op. 72 a. „Ah! Perfido!” – koncertária op. 65. V. SZIMFÓNIA (c-moll) op. 67.
Coriolán – nyitány op. 62. Hegedûverseny (D-dúr) op. 61. III. „Eroica” SZIMFÓNIA (Esz-dúr) op. 54.
Közremûködik: Sümegi Eszter – szoprán
Közremûködik: Baráti Kristóf – hegedû
Vezényel: MEDVECZKY Ádám
Vezényel: KOVÁCS János
MartonVásár az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetének közleményei. Felelõs kiadó: DR. BEDÕ ZOLTÁN Felelõs szerkesztõ: DR. VEISZ OTTÓ Szerkeszti a szerkesztõbizottság. A szerkesztõbizottság elnöke: DR. SZUNICS LÁSZLÓ A szerkesztõbizottság titkára: DR. MOLNÁR DÉNES A szerkesztõbizottság tagjai: DR. BALÁZS ERVIN, DR. BARNABÁS BEÁTA, DR. BEDÕ ZOLTÁN, DR. BERZSENYI ZOLTÁN, DR. BÕDY ZOLTÁN, DR. MARTON L. CSABA, DR. OROSS DÉNES, DR. VEISZ OTTÓ. Rovatvezetõk: DR. GALIBA GÁBOR (stresszgenetika, élettan), DR. LÁNG LÁSZLÓ (kalászos gabona nemesítés), DR. LÁNGNÉ DR. MOLNÁR MÁRTA (biológia), DR. MOLNÁR DÉNES (hírrovat), DR. JANDA TIBOR (növényélettan, biokémia), DR. PINTÉR JÁNOS (kukoricanemesítés, vetõmagtermesztés), ÜVEGESNÉ DR. HORNYÁK MÁRIA (kultúrtörténet), DR. VEISZ OTTÓ (rezisztencia nemesítés) Lektorok: DR. ÁRENDÁS TAMÁS, DR. KÕSZEGI BÉLA ISSN: 1217-5498 Megjelent a Csoma Kiadó Kft. gondozásában
TARTALOMJEGYZÉK Címfotó: Vécsy Attila Eseménynaptár 2 Dr. Láng László – Dr. Bedõ Zoltán: Új búzafajták – nagyobb produktivitás 3 Dr. Láng László – Kiss Tibor – Dr. Bedõ Zoltán: Új búza fajtacsoport Martonvásárról: járó búzák 5 Dr. Veisz Ottó: Európai Uniós regionális központ Martonvásáron 6 Dr. Bedõ Zoltán – Dr. Láng László: Búzatermelés az árkrízis idején 8 Dr. Rakszegi Mariann – Harasztos Anna – Dr. Tömösközi Sándor – Dr. Láng László – Dr. Bedõ Zoltán: Legfontosabb rostanyagok gabonában 10 Dr. Karsai Ildikó – Dr. Vida Gyula – Dr. Bedõ Zoltán – Dr. Veisz Ottó: Középkelet-európai búzanemesítési programok bõségkosara – alap a jövõhöz 11 Dr. Vida Gyula – László Emese – Dr. Bedõ Zoltán – Dr. Láng László – Dr. Veisz Ottó: A búza kalászfuzárium ellenállóságáról – lehetõségek és realitások a búzanemesítésben 12 Megyeri Mária – Mikó Péter – Dr. Kovács Géza: Martonvásári Gabona Génbank: génforrások a kalászos gabonanemesítés számára 15 Dr. Szalai Gabriella – Dr. Janda Tibor: A fény szerepe a gabonafélék fagyállóságának kialakulásában 17 Dr. Árendás Tamás – Dr. Vida Gyula – Dr. Veisz Ottó – Seiwert Gábor: A durumtermesztés sikeréért 19 Dr. Spitkó Tamás – Dr. Marton L. Csaba – Dr. Pintér János – Dr. Barnabás Beáta: Dihaploid kukoricavonalak felhasználásának lehetõsége a hibrid-elõállításban 21 Dr. Bónis Péter – Dr. Árendás Tamás – Dr. Berzsenyi Zoltán – Dr. Marton L. Csaba: Minden változik 23 Dr. Varga Balázs: Biomassza-termelés Németországban: kukorica vagy cirok? 25 Dr. Balázs Ervin: AGRISAFE záró konferencia 26 Az eddigi életpálya újabb elismerései 27 Felfelé a tudományos ranglétrán: Szira Fruzsina, Spitkó Tamás 27 Dr. Molnár Dénes: Pollhamer Ernõné 80 éves 28 Dr. Molnár Dénes: Szilágyi Gyula 80 éves 28 Dr. Janda Tibor: Páldi Emil 75 éves 28 Dr. Marton L. Csaba: Szundy Tamás 70 éves 29 Üvegesné dr. Hornyák Mária: A 120 éve született Kemenesy Ernõ és Martonvásár 29 Üvegesné dr. Hornyák Mária: „Angliában a csillagokig emelték” Brunszvik Teréz halálának 150. évfordulójára 31 Dr. Bõdy Zoltán: Emlékezés ügyvezetõ társamra, Lövei Istvánra 33 Veress Imre 1928-2011 33 Dr. Veisz Ottó: Elhunyt intézetünk utolsó alapító tagja, Gáspár László 34
36
2011/2
