A „TÉRI TÁJÉKOZÓDÁS FEJLESZTŐ PROGRAM”
„KÉZIKÖNYV A SZEKVENCIÁLIS EMLÉKEZET ÉS FIGYELEM GYAKORLÁSÁHOZ” VALAMINT
FEJLESZTÉSI EREDMÉNYESSÉGÉNEK VIZSGÁLATA ÉS TOVÁBBFEJLESZTÉSE TEVÉKENYSÉGHEZ
K+F PROGRAM
2. RÉSZTELJESÍTÉS KONZULTÁCIÓJÁHOZ KÉSZÍTETT PREZENTÁCIÓ 2015. jún.5. Nagyné dr. Réz Ilona pepiszo78@ gmail.com
TARTALOM
• • • •
• • •
A téri tájékozódás fejlesztő program eredete Elméleti keretek, A téri tájékozódási program néhány elemének bemutatása A fejlesztés legfontosabb tapasztalatai Fejlesztési tervezetek, haladási napló, alkalmazási napló Javaslatok a változtatásokra Összefoglalás
MOTTÓ:
„A tér az emberé, a térben kitombolhatjátok magatokat kedvetekre, bukfencezhettek, tótágast állhattok, csillagról csillagra ugrálhattok.” (Bruno Schulcz)
A téri tájékozódás fejlesztő program eredete Eredetileg 1996-ban adták ki először Alapkoncepciója : Az iskolát időben nem elkezdő gyermekek kognitív fejlesztése, amelynek középpontjában a téri tájékozódás valamilyen problémája áll Egy tanulási technika (a „koordináta rendszerre „épülő elemzés) segítségével a síkbeli tájékozódás gyakorlása fejlesztése
A TÁJÉKOZÓDÁS JELENTÉSE
Magyar értelmező szótár szerint: a tájékozódás az a tény, hogy valaki valamiben tájékozódik, információt szerez
Szűkebben értelemben: megállapítja az irányokat, az égtájakat, az eligazodás útját Mindezeket az ember számtalan formában teheti meg. A téri megismerésben valamennyi pszichés funkció szerepet játszik
A
TÉRI TÁJÉKOZÓDÁS FOGALMA
A téri megismerés fogalma a gyermeknek az a tudása, amelyet az őket körülvevő, és mozgásukat lehetővé tevő tágabb környezet téri elrendezéséről alkotnak (Acredolo, 1993.)
Összetett fogalom, amely többek között magába foglalja a téri észlelést, a téri képzeteket és fogalmakat, a téri szókincset, a saját test részeinek ismeretét, a téri emlékezetet, a téri gondolkodást, a térrel kapcsolatos feladatok megoldási képességét, a téri tájékozódással összefüggő kommunikációs képességet.
HOGYAN ALAKUL KI EZ A KOMPLEX
TUDÁSUNK?
A tér ontogenetikus megszerkesztése született biológiai bázisra épül, alapvetően multimodális több érzékszervből érkező információkra épít, melyek közül egyetlen érzékszerv sem élvez preferenciát. Később az életkorban előrehaladva folyamatosan a vizuális tapasztalatok válnak dominánssá. A megszületés után elsősorban az egyensúlyozó rendszer fejlődésén keresztül jelennek meg a téri tapasztalatok. De hasonlóan lényeges szerepet kap a tapintás(taktilis manipuláció), a mozgásérzékelés , (kinesztézia) ,a haptikus érzékelés ( a tapintási és mozgási ingerület együttes értékelése) illetve valamennyi érzékszervi működés : a látás, hallás, szaglás, ízlelés, a viszcerális afferentáció , és a fájdalom érzékelése is. Az érzékelt ingerek feldolgozásával, tanulással egyre differenciáltabban észleljük a teret.
A téri észlelés jelenségeiből Monokuláris és binokuláris jelzőmozzanatok segítik binokuláris jelzőmozzanatok segítik
A FEJLŐDÉS LÉPCSŐFOKAI 6 hónap még nincs alakkonstancia (cumisüveg) A különböző modalitások megtapasztalása egységes élményt eredményez, a tér egységgé formálódik Preeuklideszi tér: a tárgyak pusztán egocentrikus topológiai viszonyaik alapján kapnak jelentést: a tárgyak és a tér összemosódnak
1 éves kor után már működik az alakkonstancia, de nem stabil A tárgyak többoldalú megismerése során a látásmód decentralizálódik, elhagyja az észlelés egocentrikus pozícióját 2 éves kor már az állandó tárgyakra irányuló rendezett téri viszonylatok között, rendezett értelmi aktusokkal zajló cselekvés időszaka. Olyan stabil reprezentáció alakul ki, amely segítségével szűk körben tájékozódik, , képes tárgyakkal mentális manipulációkat végezni. ( Tárgyállandóság, mentális elforgatás)
PIAGET ELMÉLETE •
A téri megismerés az észlelés (érzékszervi-mozgásos síkon) a képzetek síkján (értelmi ) síkon fejlődik
•
Az érzékszervi mozgásos rendszer a topológiai szint,. • (Majd a gyermek 20 hónaposan a megtett utat, mint mozgássort képes felidézni)
•
Képzeti sík 1. szakaszában a tárgyak méretén és nagyságán kívül egymáshoz való viszonyaik is összekapcsolódnak : a 2 évtől a mozgásos élménymaradványok bizonyos útvonalegységek révén jobban tagolódnak, megjelennek a vizuális támpontok.
•
A képzetszintű fejlődési folyamat 2. és 3. alszakaszaként az alaklátás differenciálódik: az 5-6 évesek jól elkülönítik a geometriai ábrákat. A 6 évesek az ábrák differenciálódása mellett már a sorrendre és a távolságra is képesek figyelni. Megjelenik az anticipált légvonalba mutató elvont irány.
•
A decentráció kialakulásával jön létre, hogy az alakzat minden eleme 1 vagy több viszonyítási pont körül csoportosul.
•
A téri feldolgozás különböző műveleti rendszerek segítségével valósul meg (helyzettel kapcsolatos és helyzetváltoztatásos/elmozdulási műveletek segítségével, amelyeknek végtelen variációja lehet
A 8 évesek már ismerik az egyenest és a fordított sorrendet és a közöttük lévő szimmetrikus viszony változatlanságát.
Az elvonatkoztatásokat előre megválasztott vonatkoztatási pontok helyzetéhez tudják viszonyítani, azaz a koordináta rendszerhez.
A valódi koordináta rendszer felfogásához a hosszúság és a térfogat állandósága fogalmának megértésére van szükség
Összefoglalva az egocentrizmusból a decentrálás eredményeképpen kiemelkedett gyermek képes a téri reprezentáció birtoklására
A TÉRI TÁJÉKOZÓDÁS FEJLŐDÉSI FOKOZATAI MAKÁDI (2012) NYOMÁN A téri képesség kifejlődésének iskoláskorban négy fokozata különíthető el: 1. a tér jellemző pontjainak ismerete: felismer egyes térelemeket, de nincs tisztában a helyükkel vagy az egymáshoz viszonyított helyzetükkel; 2. cselekvési ismeret: bizonyos útvonalakat és azon módozatokat ismeri, amelyek szükségesek az egyik végponttól a másikig történő eljutáshoz; 3. topológiai ismeret: tudja, hogy az ismert utak hol találkoznak, milyen hálózatot alkotnak, képes az ismert utak egyes részeit új útvonallá kombinálni; 4. metrikus ismeret: képes a helyek közötti mértékbeli viszonyok felidézésére.
A TÉRI TÁJÉKOZÓDÁS FEJLŐDÉS
A JELEN
PROGRAM SZEMPONTJÁBÓL
LÉNYEGES FOKOZAT A 6-8 éves gyerekekre a térbeli tájékozódása első szintje jellemező, vagyis csak egyes, ismert, közeli helyekre, mindennapi környezetre, azok részleteire korlátozódik, a viszonyrendszer átlátása nélkül. A 9-11 évesek korban kezd a tér absztraktabb síkon, a közvetlen tapasztalatoktól függetlenül is értelmet nyerni. A 12-15 évesek már képesek a téregységek és a térelemek közötti viszonyok átlátására, és egyre több elemet, objektumot, szempontot vesznek figyelembe a téri rendszerek felfedezésekor, áttekintésekor.
NEM
KOGNITÍV MEGKÖZELÍTÉS
A tájékozódás egy kulturálisan és biológiailag meghatározott navigációs rendszer irányítása alatt áll.
A térélmény szorosan kötődik a személyes tapasztalatokhoz. Biztonság élmény vagy bizonytalanság
ismerős hely
ismeretlen táj
„kihívás” Az ismeretlen hely gyakran vált ki bizonytalansági érzést, a tájékozódó képesség elvész, szorongás jelenik meg. / kitelepítések, lakhelyváltozás, utazás /
Sérül az exploráció
Nehézséget jelent a környezet téri struktúrájának (mentális térkép) megszerkesztése
Az életkor növekedésével fokozatosan tágul a világ
KOGNITÍV TÉRKÉP*
Pszichológiai folyamatok sorozatából álló mobil konstruktum, amely megjegyzi, kódolja, raktározza, előhívja és dekódolja a mindennapi térbeli környezetre (…) vonatkozó információt.”
A kognitív térkép ilyen értelemben egy kognitív tulajdonság együttes, amely a fejekben található.
*Downs és Stea 1973. meghatározása szerint)
A KOGNITÍV TÉRKÉP JELLEMZŐI
A mentális térkép irányítja a tanulást és a téri tájékozódást. Folyamatosan módosuló szenzomotoros sémaként számos explorációs stratégiát működtet. a) b) c)
Téri kontextust Orientációs stratégia Téri információbázis
Informál a nem látható tárgyakról, tárgyak egymáshoz viszonyított helyzetéről, távolságáról. Példa: „gyalogosan átkelni egy fogalmas autóúton”.
A TÉRKÉP ÖSSZETEVŐI
a) b) c) d) e)
Tájékozódási pontok Útvonalak Csomópontok Kiemelt jelentőségű régió vagy régió Határoló vagy elválasztó terület
A HELYTANULÁS FEJLŐDÉSE Első szakasz: Egocentrikus referenciákra épül A dolgok személytől való távolsága, helyzete, fekvése kiemelt jelentőségű Második szakasz: Mentális térkép készítése Távolabbi tárgyak egymáshoz való viszonyának rögzítése Allocentrikus jelzésekre épít
A TÉRI TÁJÉKOZÓDÁS PONTOSSÁGA FÜGG
A gyermekek fejlődési faktorától A tapasztalatok minőségétől és mennyiségétől Az ismétlődés növeli a téri tudást A tájékozódás aktív vagy passzív jellegétől A környezettel kapcsolatos érzelmi viszonytól
AKTÍV ÉS PASSZÍV JELENLÉT
A z életkor növekedésével nő az érdeklődő aktív részvétel A felnőtt által kísért gyerekek pontatlanabbul idézik fel a cél elérés útvonalát, mint az önállóan közlekedők Aktív jelenlét a tér explorációjában jobb téri memóriát is eredményez
ÉRZELMI VISZONY
A biztonságot adó anya-gyerek kapcsolat – hatékonyabb kognitív térképezés ( a gyerek saját magába vetett bizalma által) Bizonytalan kapcsolat Szorongás vagy Nagyon aktív explorálás
A TÉR PSZICHOLÓGIAI STRUKTÚRÁJA ÉS FELOSZTÁSA
ÚTVONAL
TÉRKÉP
Egy célpont Nincs határozott elérése cél Merev Flexibilis Gyors Lassú Kevés adatot Nagy kapacitású tartalmaz információ tároló Nincs speciális Speciális kódolás kódolás Folyamatos a Fejlesztést fejlesztést igényel nem igényel Hol az egyik, hol a másik részvétele aktívabb a tájékozódáskor
Idegi háttér
Az úttanulásban a parahippocampális és parietális kortex, taxon funkciók vesznek részt
A térképkészítésben a hippocampushoz kötődő local tanulási rendszer
AZ EGOCENTRIKUS TÉR JELLEMZŐI
A tér centrumában a sajáttest-élmény és a motoros elemek állnak. A saját testen begyakorolt tájékozódást vetíti ki a tárgyak helyzetének leírásakor. Saját testéhez viszonyítva határozza meg a személyek és tárgyak helyzetét.
AZ ALLOCENTRIKUS TÉR
Középpontjában nem a megfigyelő, hanem a tér „súlypontja” áll.
A tájékozódási pontok, célpontok felé vezető útvonalak és a különböző tárgyak közötti irányvektorok rendszeréből épül fel.
GONDOLATOK A TÉRI TÁJÉKOZÓDÁS FEJLESZTÉSÉNEK TERVEZÉSÉHEZ A tervezésénél figyelembe szükséges venni, hogy az egész élettartam során zajló dinamikus folyamatról van szó Nem elszigetelten szükséges a fejlesztésről gondolkodni (mit egyfajta kognitív fejlődési zavarról), hanem az egész személyiség és környezete egységében A fejlesztésben az élő környezet tapasztalataiból, gyakorlatából szükséges elindulni, kellő mozgásos tapasztalatszerzésből Az intézményes nevelés (korai, óvodai,iskolai nevelés kompetencia köreibe, tananyagába sokoldalúan szükséges a téri fogalmakat és gyakorlatot beépíteni A téri tájékozódási kompetenciák kialakítása a mindennapi rutinokban is jelenjen meg (önellátás, önirányítás, önelfoglaltság, játék szervezése)
A NAGYNÉ-FÉLE TÉRI TÁJÉKOZÓDÁSI PROGRAM CÉLJA
A téri tájékozódás komplex kognitív képességként való értelmezéséből eredően a fejlesztés kiterjed a testséma, a téri észlelés, a téri emlékezés, a vizuomotoros koordináció, a térrel kapcsolatos fogalmak és szókincs valamint a téri gondolkodási folyamat korrekciójára.
A NAGYNÉ-FÉLE TÉRI TÁJÉKOZÓDÁSI PROGRAM SZŰKEBB CÉLJA
A gyermekek számára egyfajta téri tájékozódási támpontrendszer kiépítése, amelynek középpontjában a koordináta rendszert segítségül hívó téri elemzési technika áll, amely átfogja az egész fejlesztési eljárást. A koordináta rendszer segítségével történő analízis szempontjainak bővülése szerint a program a tér négy mezős felbontásától a húsz mezőre bontásig tagolódik és néhány foglalkozás keretében pedig valamennyi szempont együttes alkalmazására kerül sor.
A program felépítése, szerkezete
A tér dimenziói és az egyén hozzájuk kapcsolódó viszonyai alapján : A testséma és a személyi tér elemzése tükör segítségével A fekvő sík téri viszonyainak elemzése A sík viszonyainak átfordítása három dimenziós térbe
A kognitív fejlődés lépcsőfokainak, a fejlődés folyamán egymásépülő reprezentációs szinteknek megfelelő elrendezettség: tárgyi-gyakorlati cselekvés képi szint szimbólikus (nyelvi) szint
A pszichikus funkciók fejlesztésére irányuló feladattípusok szerinti tagolódás: testséma megerősítés a téri percepció, a téri emlékezet, a téri gondolkodás korrekciójára irányuló feladatok
A téri fogalmak tartalmi pontosítása, bővítése: irányt, helyeket, helyzeteket , alakot, alakzatokat jelölő fogalmak viszonylatában
A térrel kapcsolatos nyelvi fejlesztés: szókincsbővítés, a téri feladatokkal kapcsolatos instrukciók megértésének, a végzendő feladatok pontos megfogalmazásának javítása, a térrel kapcsolatos nyelvi kifejezőképesség fejlesztése
A NAGYNÉ-FÉLE TÉRI TÁJÉKOZÓDÁST FEJLESZTŐ PROGRAM TARTALMA
A teljes program hatvan foglalkozásnyi terjedelemben feladattípus és munkalapgyűjteményt tartalmaz. A kézikönyv ezenkívül: magában foglal egy általános útmutatót is a fejlesztő tanárok számára
A NAGYNÉ-FÉLE TÉRI TÁJÉKOZÓDÁSI PROGRAM FELÉPÍTÉSE AZ ALAPELVHEZ KAPCSOLÓDÓAN A sík felbontása négy mezőre, koordinátákkal (1-26. feladat)
A sík kilenc mezőre bontása (27-40. feladat) A sík tizenhat mezőre bontása (41-55. feladat) A sík 20 mezőre bontása A sík tetszőleges bontása, a megtanult technika és téri fogalmak kombinálása útvonal feladatokban
A NAGYNÉ-FÉLE TÉRI TÁJÉKOZÓDÁST FEJLESZTŐ PROGRAM EGYÉB STRUKTURÁLIS JELLEMZŐI 1) A tér dimenziói és az egyén hozzájuk kapcsolódó viszonya alapján a foglalkozások három szintje különíthető el: Az első – egyúttal az induló szint – a testséma és a személyi tér elemzése tükörkép segítségével. – A második szint a fekvő sík téri viszonyainak elemzése. – A harmadik szint a sík viszonyainak átfordítása a három dimenziós térbe. –
A három szint feldolgozottsága javasolt foglakozási tervezetekben eltérő.
2) A fejlesztő foglalkozások tagolódnak a kognitív fejlődés lépcsőfokainak, illetve a fejlődés folyamán egymásra épülő reprezentációs szinteknek megfelelően is. A foglalkozások során a feladatok feldolgozásra kerülnek: – a tárgyi-gyakorlati cselekvés, – a képi és – szimbólikus szinteken is. Ez a szempont nemcsak foglalkozásonként jut érvényre, hanem az egész fejlesztőprogram folyamán, longitudinálisan is.
A PROGRAM TAGOLÓDÁSA A TÉRI TÁJÉKOZÓDÁSBAN SZEREPET JÁTSZÓ PSZICHÉS FUNKCIÓK SZEMPONTJÁBÓL •
•
•
•
A testséma erősítés gyakorlataiban a testrészek felismerése, tükörben történő azonosítása, a tapintás útján történő testrész-felismerés, a testrészek konkrét és lehetséges helyének és helyzetének azonosítása, az oldaliság rögzítése és a test megváltozott helyzetének és helyének felismerése és megnevezése történik. A téri percepció fejlesztését célzó feladattípusok széles választéka foglalkozik a formák, alakzatok, térbeli helyek, helyzetek, irányok, viszonyok differenciálásával., beleértve: a függőleges és vízszintes síkváltás, a síkban és térben előforduló nézőpontváltás gyakorlását is. A téri emlékezés gyakorlása kiterjed a hellyel és helyzetekkel összefüggő bevésés lehetőségeire, sorozatok, egymásutániságok, hiányok emlékezetben tartására, útvonalak megjegyzésére. A térrel összefüggő gondolkodási feladatokban gyakran megjelenik a rész-egész viszony, az összehasonlítási műveletek, az analógiák felismerése és kiemelése, a térbeli csoportosítás, osztályozás, a megfordítás, következtetés, a téri viszonyok gondolati analízise.
A PROGRAMBAN ELŐFORDULÓ TÉRI FOGALMAK TARTALMI PONTOSÍTÁSA ÉS BŐVÍTÉSE, ÉS A SZÓKINCS KORREKCIÓJA Fogalmak: • irányt jelölők: jobbra, balra, fel, le, középre, alá, felé, mellé, mögé, rá, rézsút, átellenben, egyenesen, átlósan, közé, függőlegesen, vízszintesen, oda, vissza, fordítottan és ezek kombinációi, mint balra egyenesen, jobbra ferdén le, előre, hátra, stb. • helyeket és helyzeteket jelölők: alsó, felső, fent, lent, alul, felül, alatt, felett, mellett, előtte, mögötte, rajta, bal oldalon, jobb oldalon, hal oldali, jobb oldali, között, középen, közben, körbe, köröskörül, részben, egészben, oszlop, sor, rész, egész, közel, közelebb, távol, távolabb, messze, messzire, messzebb, . vége, utána, valamitől, valamiből, keresztbe, kívül, belül, alacsonyabbra, magasabbra, itt, ott, utolsó, első, középső, stb., és egyéb helyzeteket, helyeket jelölő kombinációk. • alakot, alakzatot jelölők: egyszerű geometriai formák, "L", "T", "+", "X" alakú, pont, vonal, egyenes, görbe, rombusz, csillag, csúcs, szög A fogalmakkal összefüggő feladatcsoportok a fogalmak alakításán keresztül elsősorban a téri fogalomrendszer dinamikus alkalmazását kívánják fejleszteni.
NYELVI FEJLESZTÉS IS FONTOS RÉSZÉT KÉPEZI A PROGRAMNAK
Gazdag gyakorlási lehetőséget nyújt : – a téri feladathoz kapcsolódó instrukciók megértéséhez – feladatok pontos megfogalmazásához – beszédre épülnek azok a feladattípusok, amelyek útvonalak verbális követését és megtervezését gyakoroltatják, valamint az elvégzett feladatok ellenőrzését segítik elő.
A PROGRAM CÉLJÁNAK KÖRÜLHATÁROLÁSA
A program felépítése jól mutatja, komplexitását, amely abból az elvből fakad, hogy a téri tájékozódást eleve komplex kognitív funkcióként definiáltuk.
A PROGRAM
ESZKÖZRENDSZERE
Helyiség, ahol legalább négy métere távolságban lehet közlekedni 150x60 cm-es tükör Megfelelő munkaasztal ,szék Terepasztal, csúszásmenetes Többször felhasználható feladat- és munkalapok Kiegészítő eszközök: Kartonból észült iránytű (szintén A/4-es lapon elhelyezhető méretben Kemény kartonból domboldal, labda forma, kis mozdony forma Kb. 15 cm magas , 6 cm széles , mozgatható sematikus „ember” figura Egyéb eszközök: 3-4 cm-es kartonból, öntapadós tapétából készített egyenlő szárú háromszögek (piros, zöld, fehér színűek) Szemek bekötéséhez: sál kendő, takaró szemüveg
Pálcikák, , gyufaszálak, , hurkapálcák, vastagabb rudacskák A/1-es méretű csomagolópapír Piros és zöld szalagok, befőttes gumik, Zsírkréták, filctollak B-s keménységű grafit és színes ceruzák A/4-es lapon elhelyezhető apró tárgyak gyűjteménye, lehetőleg párosan Korongok Díszítő sorok készítéséhez borítékok, papírcsíkok, írólapok Öntapadós rögzítők A terep beépítéshez: házak, növények egyéb tárgyak Pecsételő készlet Bábok Lottó-játékkészletek, memória kártyák Fóliával bevont útvonalegységek
A PROGRAM EREDMÉNYESSÉGÉNEK VIZSGÁLATÁRÓL
•
•
•
•
A jelen kutatásban a 60 foglalkozásból 20-at választottunk A választás szempontja a szerkezeti felépítéshez igazodott, nehézségi fokban egymásra épült, mint ahogy az eredeti program is. A rövidítés oka kizárólag a TÁMOP program által adott keret, amelyben a fejlesztéseket meg lehetett valósítani Az eredményesség vizsgálatot 11 gyógypedagógiai tanár 40 gyermekkel , fejenként 20 órában végezte
A FEJLESZTÉS VÉGZŐ GYÓGYPEDAGÓGIAI TANÁROK
Bolla Szilvia Bottyánszkyné Barsi Judit Laposa Mária Magyarné Várbíró Zita Majorné Haszonits Réka
Péli Katalin Sántha Andrea Sipos Beatrix Szathmáryné Mályi Nóra
Tassy Ildikó Winkler Katalin
Ezúton is köszönöm, köszönjük kísérleti, fejlesztő munkájukat!
A VIZSGÁLATBAN RÉSZTVEVŐ FOGLALKOZÁSOK TEMATIKUS EGYSÉGEI, CÉLJAI
1.
1.Tájékozódás a saját testen és a tükörképen Cél: Testséma erősítés. A fel, le, jobbra, balra irány és a jobb, bal helyzet rögzítése. 2. A sík lap jobb és bal oldalának azonosítása Cél: A jobb és a baloldal differenciálása 3. Tájékozódás a saját testen és a tükörképen II. Cél: A fent, a lent és a középen helyzetek rögzítése. 4. A négy mező egymáshoz való viszonyának megtanulása I. Cél: Az egymásmellettiség,a szomszédság fogalmának kialakítása. 5. A négy mező egymáshoz való viszonyának megtanulása II. Cél: Az átellenben /ferdén, rézsútosan, átlós irányban/ és a szemben fogalmak bevezetése. 6. A jobbról balra és balról jobbra haladási irány kialakítása Cél: A haladási irány, menetirány fogalmának bevezetése
A VIZSGÁLATBAN RÉSZTVEVŐ FOGLALKOZÁSOK
TEMATIKUS EGYSÉGEI, CÉLJAI
2.
7. A síklap kilenc mezőre osztása Cél: A mezők egymáshoz való viszonyainak megnevezése, a soronkénti haladás gyakorlása. Az egymás mellett, és a szomszédosság fogalmainak megértése. 8. A kilenc mezőre osztott síklap téri viszonyaival való ismerkedés Cél: Az oszlopos és soros haladás kombinációjának, az alsó és a felső szomszédok fogalmának kialakítása 9. Haladási irányok, helyzetek és mozdulatok felismerése a tanult tájékozódási rendszerek segítségével Cél: Több szempont szerinti útvonalelemzés tudatosítása, gyakorlása. 10. Útvonalak, helyek különböző irányú összekötése kilenc mezőben. Cél: Irányok és útvonalak alapján történő tájékozódás kialakítása tudatos, mozgástervek segítségével.
A VIZSGÁLATBAN RÉSZTVEVŐ FOGLALKOZÁSOK TEMATIKUS EGYSÉGEI, CÉLJAI
3.
11. Tárgyképek összekötése kilenc mezőben különböző szempontok szerint (alma-gomba) Cél: Az összekötési módszerek és szempontok váltakozásához való rugalmasabb alkalmazkodás kialakítása. 12. A kilenc pont (tájékozódási pont) segítségével különböző irányú elrendezések előállítása Cél: Kilenc tájékozódási pont síkbeli relációinak felismerése, és felhasználása, mintakövetési feladatokban. 13. Különböző irányú elrendezések felismeréseinek és másolásának gyakorlása kilenc tájékozódási pont segítségével. Cél: Kilenc tájékozódási pont felhasználása az irányok felismerésén alapuló mintakövetési és analógiás helyzetekben. 14. Tájékozódás tizenhat mezőben I. Cél: A síkbeli tájékozódást segítő támpontok bővítése.
A
VIZSGÁLATBAN RÉSZTVEVŐ
FOGLALKOZÁSOK
TEMATIKUS EGYSÉGEI ÉS CÉLJA 3.
15. Sematikus emberfigurák útvonalakkal történő összekapcsolása Cél: A tizenhat mező által adott változó haladási irányok mentén történő helyzet és mozdulatváltozások megértése 16. Tematikus kép húsz részre bontása és összeillesztése Cél: Téri támpontok segítségével a rész-egész viszony gyakorlása 17. Labirintus I. Cél: Az útvonalkövetés tanulása. Az útvonal mentén elhelyezett tárgyak támpontként való felhasználása. 18. Labirintus II. Cél: Nehezített percepciós és motoros helyzetben az útvonalkövetés gyakorlása. 19. Labirintus III. Cél: Képek közötti összefüggések és az összekötő útvonalak felismerésének és követésének gyakorlása 20. Labirintus IV. Cél: Változó szempontok szerinti útvonalkövetés
A HÚSZ FOGLALKOZÁSON BELÜL A FEJLESZTŐ FELADATOK MENNYISÉGE Csak hozzávetőleges, egy 45 perces fejlesztő órában a gyermekek , minimum: 20 részfeladatot végeznek el a térrel kapcsolatban. Ez a 20 óra tekintetében mintegy 400 részfeladat volt. (60 óra tekintetében 1200 !)
Nézzünk meg részletesebben e programból egy részt! A A „A négy mező egymáshoz való viszonyának megtanulása” témában Megelőzően tanult ismeret tükör segítségével a függőleges sík tagolása 4 mezőre, a mezők elnevezése,szimbólummal történő jelölése. Bal felső, jobb felső, bal alsó és jobb alsó mező, és, hogy ezekben az emberi testnek milyen mozgásai láthatók.
A TÉMÁHOZ KAPCSOLÓDÓ ESZKÖZÖK: 1) Egy mozgatható sematikus „emberke „ 2)Egy üres A/4-es lap 3)Takaró lapok Függőleges és vízszintes felezők, negyedelők) 4) Hurkapálcák 5) A tükörnél alkalmazott piros és zöld egyenlőszárú háromszögek, (pl. öntapadós matricából) 6) Négy mezőre felosztott A/4-es lap 7) Az emberke egy üres lap közepén 8) Az emberke a négy mező közepén (ue. szétvágottan is) 9)Matricák, piros zöld , és ui. ceruzák, vagy kis pecsétek
14.
7.
6.
A TÜKÖR „SÍK LAPPÁ” VÁLTOZTATÁSA. FELADATOK A SÍKRA FEKTETETT MOZGATHATÓ EMBERKÉP SEGÍTSÉGÉVEL 1. Az "emberke" testrészeinek megnevezése. 2.Mozdulatok beállítása, megnevezése. (Páros végtagok egyszerre, majd külön-külön.)
3. A lap és a középre fektetett "emberkét" ábrázoló rajz felezése takarás segítségével és a felezővonal bejelölése. (Először zsineggel, majd ceruzával.) 4. Háromszög jelzés berajzolása vagy felragasztása a lapra. (bal oldalon piros, jobb oldalon zöld) 5.A lap oldalirányainak , alsó felső részeinek megnevezése. 6.A lap különböző oldalaihoz viszonyítva mozdulatok beállítása és megnevezése az "emberke" segítségével. Pl.: "A lap bal oldalán lévő karját, lábát emeld fel!" 7. A tanár mozgatja a bábut: ( Később szerepcserével)
Pl:
- Melyik oldalon emelem, ejtem, dugom el a karját (lábát)? - Melyik oldal felé dönti a fejét?”
8.Szemcsukás (szembekötés) utáni felismerés. Szimbólummal történő társítás. A tanár beállítja p1. a jobb oldali kart jobb oldalra és megkérdezi: „Melyik oldalra mutat a kezével? Mivel jelöltük a …. oldalt?” 9. Utasításra végzett mozgások az "emberke" segítségével. (Itt is lehet szerepcsere) Pl:
„A bal oldali karját emeld fel, tedd oldalra!”
„A bal oldali lábát emeld fel, tedd oldalra!” 10. Hiányfelismerés, az „emberke” testrészeinek takarásával. „Melyik oldalon takartam el?” Pl.:
„A piros jelzés felőli lábát (a bal oldalit). A zöld felőlit (a jobb oldalit). A fejet (esetleg az középen is lehet).”
A FEJLESZTÉS GYAKORLATI TAPASZTALATAI
A gyakorlati tapasztalatokat, tanári visszajelzéseket három formában kívántuk feldolgozni A fejlesztőktől órára lebontott fejlesztési tervezeteket, haladási naplót és az alkalmazási tapasztalataiknak leírását, vezetését kértük. A két utóbbi szempontrendszerét midkét programra vonatkozóan egységesen Dr. Torda Ágnessel dolgoztuk ki.
A FEJLESZTÉSI TERVEZETEK TAPASZTALATAI A fejlesztési tervezetek elkészítésében téri programban foglalkozásonként leírt tematikus egységek voltak a fejlesztők segítségére, mind a 20 óra esetén. Egy témakörhöz a feladatok 8-10 pontban összefoglalt variációjából lehetett válogatni. De rendelkezésükre állt a teljes 60 órás anyag, amiből, szükség szerint , az egyéni igényeknek megfelelően tehettek hozzá, vagy vehettek el feladatokat. Általában a tanárok a kiemelt 20 órának megfelelően készítették el tervezeteiket, hiszen először találkoztak a tananyaggal és a gyermek igényeivel, tehát még rugalmasabban nem élhettek a nagyobb szabadság lehetőségeivel. Ez a korlát megmutatkozott a haladási és az alkalmazási tapasztalok leírásánál is.
A HALADÁSI NAPLÓRÓL A haladási napló célja: ― az egyes tanulók haladására vonatkozó észrevételek rögzítése, amely által látható : az a tervezettől való eltérés, a módosítás, a kihagyás, a sorrendcsere. ― A gyermek erősségei, a további fejlesztésre szoruló terület és a fejlesztés ellenére fennálló zavarok/nehézségek leírása
Ez jelenti a tanuló differenciált, állapotát és igényeit figyelembevevő foglalkozások rögzítését. Ez vethető össze a tanuló életkorával, osztályfokával, diagnosztikus besorolásával és mért fejlettségével. A haladási naplót minden foglalkozás alkalmával, minden gyermekről vezették a pedagógusok.
A HALADÁSI NAPLÓRÓL
Az egyénenkénti haladási naplótól azt vártam, hogy az életkori , nevelési színtérbeli és a diagnosztikus kategóriák sokszínűsége az előrehaladás terén is jelentős eltéréseket fog mutatni, ami be is igazoldódott. A haladás egyénenkénti eltérései a változásokat finomítják a bemeneti és kimeneti mérés egyértelmű eredményein túl. A haladási naplók alapján a csoport két részre oszlott. A z óvodások számra a feladatok megterhelőek voltak és többségük a 16, 20 mezőre tagolásig nem jutottak el, a programban a 20 óra alatt. Vártam azt is, hogy a fejlesztések 20 órában történő meghatározása, lecsökkentése miatt felborul a fokozatosság elve, amit a teljes program nem nélkülözött. Ez is beigazolódott. Végül azt is vártam, hogy egyénenként és feladatonként részletes képet adnak a gyermekek teljesítményeiről. A jelenlegi helyzet azt mutatja, hogy ez a hipotézis is helytálló. A teljes feldolgozottsága még folyamatban van.
ALKALMAZÁSI TAPASZTALATOK Az alkalmazási tapasztalatok leírásának célja: ― a fejlesztők írják le a fejlesztés tartalmával kapcsolatos észrevételeiket
― kellő indoklással javasoljanak korrekciós megoldásokat a program javítása érdekében
A tartalmi észrevételek szempontjai között szerepeltek aa következők, már a feldolgozott válaszok gyakoriságának megfelelően: ― A feladat célja és tartalma nincs összhangban, részben van összhangban. ―Módszertani probléma: túl könnyű, túl nehéz a fokozatosság nem jelenik meg sorozatban. ― Instrukció hiba (érthetőség, terjedelem, egyéb). ―A feladat tevékenységtartalma nehezen kivitelezhető, mert a gyermek állapotához nem illeszkedik, mert a tanuló életkorához nem illeszkedik. ―A feladat elvégzése nem örömteli, mechanikus, monotón. ―Hiányosság és/vagy hiba felfedezése a programban. ― Formai hibák ―Egyéb Az alkalmazási tapasztalatokat a 20 fejlesztő foglalkozásra vonatkozóan írták le a résztvevő kollégák
JAVASLATOK A TOVÁBBI MUNKÁHOZ
A program felhasználhatóságának differenciáltabb körülhatárolása Részletes útmutató készítése (differenciálás a problémaköröknek megfelelőn) A program szövegezésének áttekintése, hibajavítás Az innovatív tanári észrevételek beépítése A részfeladatok mennyiségének arányossá tétele, részfeladatok elhagyása/hozzáadása Az instrukciók pontosítása A feladatlapok és munkalapok minőségének javítása: átrajzolás, színesítés, műanyag bevonat A nem beszerezhető, de egyszerűen előállítható kiegészítő eszközök elkészítése és mellékelése (emberke, iránytű, domboldal,mozdony, jelző szimbólumok, képes lottók, pecsétek)
ÖSSZEFOGLALÁS, KÖVETKEZTETÉSEK Evidenciával bíró következtetés, de a kísérleti fejlesztések rendkívül hasznos gyakorlati tapasztalatokkal szolgáltak és gazdagítják a végső program megújítását. A lényegi meglátásokat, hiányosságokat a fokozatossággal kapcsolatban, a gyakorlásra szánt több idő igényét, a könnyűnk és nehéznek bizonyuló feladatok arányát a 60 órás program eleve kiküszöböli a nagy mennyiségű gyakorlati példatárából adódóan is több szabadságot, választási lehetőséget adva a fejlesztőknek. Még egyszer köszönet valamennyi munkatársnak és a lehetőségnek, hogy ez program megvalósulhatott, és remélhetőleg jól fogja „egy cseppként” segíteni a szakszolgálati munkát és a gyermekeink a térben „ csillagról csillagra ugrálhatnak”
ZÁRÓFELADAT
ZÁRÓ FELADAT, KÉRDÉSEK KATI ALMÁT ,ZSUZSI GOMBÁT SZED.
Téma: a 9 mezőben való tájékozódás gyakorlása
Állapítsák meg:
Hol találhatók a gombák?
Hol találhatók az almák?
Alkalmazzák a sor, oszlop, kifejezéseket!
Állapítsák meg:
Merre fordultak az almák levelei?
Merre dőlnek a gombák?
Melyik helyen lévő gomba melyik irányba dől?
Melyik helyen lévő almalevél melyik irányba fordult?
Állapítsák meg:
az almák és a gombák szomszédjait a helyzetük figyelembe vételével!
Hol, miben különböznek a szomszédok? Hol, miben azonosak a szomszédok? Hány alma, hány gomba van soronként, oszloponként L alakban, T alakban, + alakzatban, X alakzatban?
Állapítsák meg milyen útvonalak segítségével lehet összekötni 2 almát 2 gombát!
Hogyan tudja a legrövidebb úton összeszedni a gombákat Zsuzsi, az almákat Kati?
Köszönöm a megtisztelő figyelmet! Nagyné dr. Réz Ilona
