DIÁKÉLET
2014/2 MÁJUS-JÚNIUS
Ballag már a vén diák...
Eljön minden középiskolás életében az a nap, amikor kezében virágcsokorral, szívében enyhe szorítással várja, hogy felcsendüljön a régi dal: „Ballag már a vén diák…” Idén három osztály búcsúzik az ÉVISZtől: a 12B, a 12C és a 13A. Az érettségizők nevében Stekler Klára búcsúzott a diáktársaktól, az osztályfőnököktől, pedagógusoktól, szülőktől és azoktól, akik még néhány évig az iskolapadot koptatják még a suliban.
„Tisztelt ünneplő Közönség, kedves Diáktársaim! Öt és négy évvel ezelőtt még kutató szemmel kerestük az osztálytermet, és vártuk annak az embernek a belépését, aki osztályfőnökünk lett. Az ajtókban a kedves Gégény Gyuláné tanárnő, a mindig tréfás és néha hangos Bányai Péter tanár úr és a folyton viccelődő Szabó Endre tanár úr jelentek meg. Segítségükkel szoktunk hozzá az ÉVISZ légköréhez, a középiskolai elvárásokhoz. Sok vidám, sőt olykor túl vidám osztálykirándulást köszönhetünk nekik, melyek már most is legkedvesebb emlékeink közé tartoznak.
A tartalomból:
Kedves Osztályfőnökök, Tanáraink! Rendhagyó irodalomóra az ÉVISZ-ben: Ratkó József emlékév eseményei
2-3.
Versmondó versenyek
4.
Új DÖK elnököt választottunk! Mindig versenyben az ÉVISZ!
5-6.
Az SZÉTV ÉS OSZTV verseny
7-8.
Osztálykirándulásról szeretettel
9-19.
Lezajlottak a technikusi vizsgák
20.
Még ez is belefért… és ami még ezután 21-23. jön... Interjú Deák Bill Gyulával—Papp Niki rovata
24.
Vers mindenkinek
25.
Kuncogó; Sudoku
26-27.
Végszó
28-29.
Tudjuk, hogy nem viselkedtünk angyalokként, és bizony néha megérdemeltük a hangos szavakat és az órai munka 1eseket. Akkor ugyan nagyon rosszul esett, de megértjük, hogy mindezt a mi fejlődésünkért, értünk tették. Köszönjük a bizalmat és a reményt, amit kaptunk!
Ballagó Társaim! Ma még együtt ünneplünk, de lassan elválnak útjaink. Nincs több közös testnevelés óra és szünetbeli izgatott megbeszélések, hogy mi volt a statika dolgozatban. Holnaptól teljes erővel az érettségire készülünk, aminek súlya mellett eltörpülnek a sokszor tragikusnak ítélt feleltetések, témazárók. Kívánom mindenkinek, hogy úgy sikerüljön az érettségije, ahogy szeretné! Drága Szüleink, Nagyszüleink! Köszönjük, hogy vagytok nekünk, és hogy velünk ünnepeltek. A sok gondoskodásért, támogatásért sosem lehetünk elég hálásak. Reméljük, sikerült olyan felnőttekké válnunk, akikre büszkék lehettek! Kedves Diákok, leendő Ballagók! Most még távolinak tűnhet az érettségi, de higgyétek el, hamarabb eljön, mint gondolnátok. Addig is viselkedjetek úgy tanáraitokkal, ahogy mi is viselkednénk. Becsüljétek meg értetek végzett áldozatos munkájukat! Reméljük, tovább öregbítitek iskolánk hírnevét, és mindig ÉVISZ-es diákhoz méltóan viselkedtek majd. Tóth Árpád szavaival búcsúzom: „Előre, fel, miénk az élet Szemünkben csillog az ígéret És bennünk ring a jó remény.”
Diákélet 2014/2.
Oldal 2
Ratkó Józsefre emlékeztünk Ratkó József halálának 25. évfordulója alkalmából iskolánk is megemlékezett megyénk híres költőjéről. Ezekkel a sorokkal vallott magáról a költő, aki köztünk élt. „1936-ban születtem Budapesten. Apám lakatos, anyám varrónő volt. Iskoláimat Pesterzsébeten, Vámosmikolán, Sándorfalván, Budaörsön, Miskolcon, Parasznyán, Putnokon, Erdőbényén, Hajdúhadházon, Tiszadobon és Nyíregyházán végeztem. Voltam lelenc, gyermekvárosi polgár, eltanácsolt egyetemista. Dolgoztam állami gazdaságban, OTP-nél, borpincészetben, voltam segédmunkás az Építéstudományi
Intézetben, tanítottam Csepelen és Berkeszen, újságíró voltam Nyíregyházán, s most Nagykállóban vagyok könyvtáros. Három szép gyerekem van.*...+ .*...+ jelzés az olvasónak: megtanultam ezt a világot, beszélni akarok-fogok róla. Fegyelmezett ember vagyok, barátaim s magam példáján megtanultam, hogy csak a legnagyobb emberi, erkölcsi és művészi fegyelemmel szabad ma élni, dolgozni.” (Félelem nélkül, Bp. 1966.)
Rendhagyó irodalomóra! Dalok a jövőről — Dinnyés József előadása A Ratkó József emlékévhez kapcsolódóan a Hetek költőinek megzenésített verseiből hallhattunk színvonalas műsort 2014. május 14-én Dinnyés József előadásában. A 45-ös terem zsúfolásig megtelt diákokkal és számos a „pol beat”-en felnőtt tanárral, akik érdeklődve várták az előadást. Nemcsak a gitárral kísért dalokat, hanem a daltulajdonos személyes élményeit, véleményét is megismerhettük.
A bő egy órás előadás alatt a Hetek költőinek—köztük Ratkó Józsefnek — a verseibe is betekinthettünk, így egy új generáció is ízelítőt kapott a kortárs magyar irodalom eme neves, de mégis ritkábban olvasott műveiből. A dalok dúdolásával mi is részesei lehettünk a produkciónak. Az egyes versek után nagy tapssal hálálta meg a közönség az előadást.
Diákélet 2014/2.
Oldal 3
Dinnyés Józsefet és ifj. Ratkó Józsefet kérdeztük Az előadás után elbeszélgettünk Dinnyés Józseffel és Ratkó József fiával. Kedves Dinnyés Úr! Mi hívta életre ezt az előadássorozatot? Mi volt a célja? Első sorban költőbarátunk műveit, verseit szerettük volna megismertetni a gyerekekkel, hogy kíváncsiak legyenek, érdeklődjenek, menjenek el a könyvtárba és keressék meg műveit. Milyen hatással volt művészete Önökre, másokra? Meghatározó volt. Én bátyámnak tekintettem, aki bármit mond, azt el kell fogadni. Nagyon pontos és határozott ember volt, aki nem engedte, hogy kritikát alkossanak döntései felett. Hogyan ismerkedtek meg? Egy költőtárs kérdezte, hogy járok-e Nyíregyháza környékén, és ha igen, akkor ne felejtsek el elmenni Ratkó Józsefhez. Megnéztem a repertoárom, volt egy-két vers a tarsolyomban és néhány hangjegy, készültem egy keveset, és elindultam hozzá. Hála Istennek, nem volt velem elutasító, és így megtaláltuk egymással a hangot. Hogyan látja a mai fiatal generációt? Nagyon keveset olvasnak. Régen, amikor én rákaptam az olvasásra, mások a füstöt fújták. A mai ifjúság csak akkor olvas, ha muszáj, vagy még akkor sem.
Nekem Édesapa és költő egy személyben
Most Önt kérdeznénk,Ratkó Úr! Hogy gondolja, ez után az előadássorozat után jobban fognak érdeklődni a diákok az apja versei iránt? Természetesen nem, talán az igazságérzetüket próbáltam felébreszteni, és ezek után lehet, hogy más irányba fognak változni, másféleképpen akarják majd kifejezni magukat. Milyen volt a kapcsolata az édesapjával? Természetesen normális apa-fia kapcsolatban voltunk, kaptam nagy pofonokat is. Fociztunk, gombát szedtünk, és mellette olyan embereket ismerhettem meg, mint Dinnyés Jóska, Lázár Ervin, Csoóri Sándor és még sorolhatnám. Nagyon hiányzik, ugyanis pont akkor ment el, mikor a legnagyobb szükségem lett volna rá, de kaptam tőle útbaigazításokat. Ezek alapján próbálok élni a mai napig.
RATKÓ JÓZSEF : SZÉGYENTELENÜL - részlet Mert szólnom kell a fűről is, a fémről és a kőről is, a menekülő fényről is, a férfiról, a nőről is, és mindent el kell mondanom, igazhoz igazítanom hát ezért kell olyan nagyon a szabadság, a nyugalom!
És valójában mit akart üzenni a verseivel? El kell olvasni őket, és akkor remélhetőleg mindenki rájön. Minden vers egy üzenet. 25 éve halt meg,és nem azért van ez az emlékév, mert meghalt, hanem mert nagyon hiányzik, és megpróbáljuk az emlékét felidézni. Olyan dolgokat tett le az asztalra, amiről a mai fiatalságnak is illő tudni. Köszönjük szépen a válaszokat! Sok sikert kívánunk a továbbiakban is!
Diákélet 2014/2.
Oldal 4
A Váci Mihály Művelődési Központ és a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár szavalóversenyt hirdetett középiskolások részére a Költészet Napja alkalmából. Helyszínéül a MZSMVK Kamaraterme szolgált. Váci Mihály vagy Ratkó József egy szabadon választott versével lehetett jelentkezni a versenyre. Iskolánkat három tanuló képviselte: Szabó Klaudia (11C); Korpai Angéla (10B)Petrovics Dénes (10B) A versenyben Petrovics Dénes második helyezést ért el. Gratulálunk!
„Az ég figyel, mintha lentről szólítaná valaki. Semmi! csak az én szívemtől zengnek e táj halmai.”
XI. Ratkó Jósef Országos Versmondó Verseny—Nagykálló „Leszek haláltól ronthatatlan…”
Váci Mihály: Nyírség
A Ratkó József halálának 25. évfordulója kapcsán szervezett emlékév egyik jelentős eseménye volt a nagykállói Korányi Frigyes Gimnáziumban megrendezésre került versmondó verseny. Iskolánkat két tanuló képviselte: Filep Anna és Korpai Angéla. A résztvevők közül sokan érkeztek drámatagozatos gimnáziumokból, így nagyon erős volt a mezőny. Gratulálunk, és minden elismerésünk a versenyen indulóinknak!
Diákélet 2014/2.
Oldal 5
Ő lett a legDÖKösebb: beszélgetés Egri Dórával a Diákönkormányzat új elnökével Lezajlott a választás, megszületett az eredmény, így már az új DÖK-elnökkel, Egri Dórával beszélgettünk a napokban. Milyen ötlet vagy döntés alapján jelentkeztél a DÖK-elnök választáson? Dóra: Már nem is emlékszem. Talán mert látok megvalósítható lehetőségeket, amivel színesíteni lehet a hétköznapokat a diákok számára. Milyen arányban győzted le a többieket? Dóra: Boginak és Lacinak egyaránt 6-6 szavazatot sikerült szereznie, én pedig 11 voksot kaptam. Áruld el nekünk, hogy milyen terveid, céljaid vannak, amelyeket szeretnél megvalósítani? Dóra: Szeretném újra beindítani a sulirádiót, kialakítani egy klubhelyiséget az alagsorban, és verébhetet szervezni az új diákoknak.
Dóra: Mindenféleképpen, mivel a suli rádió Gál Krisztián (9/A) ötlete volt, és el is vállalta a tematika összeállítását. Mit gondolsz arról, kik a segítőkészebbek ilyen téren, az elsősök vagy inkább az idősebb korosztály? Kiket tudsz jobban rávenni a feladatok elvégzésére? Dóra: Én úgy gondolom, minden évfolyamon akad 12 ember, aki szívesen segít. Köszönöm szépen, hogy válaszoltál a kérdésekre.Sok sikert kívánunk a továbbiakban! Dóra: Nagyon szívesen válaszoltam, és itt is szeretném megköszönni a belém vetett bizalmat!
Miként látod/gondolod: lesznek olyan diákok, akik segíteni fognak a céljaid megvalósításában és népszerűsítésében?
ÉVISZ-esek nyerték az „Európa a te választásod” elnevezésű regionális vetélkedőt! Újabb sikernek örülhetünk: iskolánk 4 fős csapattal indult a Vasutas Művelődési Ház és Könyvtár szervezésében indított Európai Uniós versenyen. A regionális vetélkedőben rajtunk kívül szolnoki, debreceni és záhonyi iskolák tanulói vettek részt. A Bencs Villában megtartott megmérettetés során a csapatok az unió történetétől a környezetvédelemig számos területen mérték össze tudásukat. A felkészülés nem volt egyszerű, hiszen nagyon nagy ismeretanyagot foglalt magában a verseny. Éppen ezért külön öröm számunkra, hogy a 11. A osztály tanulói állhattak fel a képzeletbeli dobogó legfelső fokára. Stekler Orsolya, Tóth Vivien, Boda József és Zuberecz Tamás négyese volt a legmeggyőzőbb a vitákban, a feladatok megoldásában.
Diákélet 2014/2.
Oldal 6
Katasztrófavédelmi verseny 2014
2014. április 11-én az Országos Katasztrófavédelmi Ifjúsági Verseny nyíregyházi döntőjében mutatathatták meg tudásukat és ügyességüket iskolánk tanulói. Az erdei tornapályán elméleti és ügyességi feladatokat kellett a diákoknak megoldaniuk.
Volt rádiós navigációs feladat, tűzoltási akadálypálya, nyúlgátépítés, sebesültszállítás, elsősegélynyújtás, és közlekedésbiztonsági feladatokon (kerékpáros ügyességi verseny) is bizonyítaniuk kellett a tanulóknak ügyességüket. A verseny célja az volt, hogy a diákok a felkészülés során hasznos ismereteket szerezzenek. A különböző kategóriákban első helyezett csapatok továbbjutottak a megyei döntőbe, ami után a legjobban teljesítő tanulók országos versenyen bizonyíthat-
ják tudásukat. Mi is megméretettük magunkat a megyei döntőben, ahol a dobogó második fokára állhatott fel a 10.C osztály tanulóiból verbuválódott csapat.
Ismét egy első helyezés! Megint ÉVISZesek hozták el az „aranyérmet”! A Nyírségi Szakképzés-szervezési Kiemelkedően Közhasznú Nonprofit Kft.(TISZK) szervezésében 2014. április 29-én, kedd délután került megrendezésre a „Green TISZK”– környezettudatos gondolkodásmódot fejlesztő vetélkedő a Központi Képzőhelyének aulájában. (Nyíregyháza, Árok u. 53.) A vetélkedőn 9 középiskola diákjai mérték össze tudásukat. Ötletes versenyfeladatok segítségével tették próbára képességeiket a hulladékok kezelése, újrahasznosítása terén. A vidám hangulatú verseny a Térségi Hulladék-gazdálkodási Kft. munkatársaival együttműködésben megvalósított rendezvény volt.
Diákélet 2014/2.
Oldal 7
Az ÉVISZ 19 diákja jutott be az országos döntő 30 fős mezőnyébe A Szakmacsoportos Szakmai Előkészítő Érettségi Tantárgyak Versenyén (SZÉTV) ebben a tanévben is az ország legjobb iskolája lett az ÉVISZ. A környezetvédelmi-vízgazdálkodási szakmacsoport országos döntőjében 2008, 2010, 2012 és 2013 után ismét ÉVISZ-es tanuló állhatott a dobogó tetején. A verseny kétfordulós volt. A márciusi írásbeli első fordulóból, mely egy középszintű írásbeli érettséginek felelt meg, az iskola 19 diákja jutott be az országos döntő 30 fős mezőnyébe. Ez egyedülálló siker, hiszen mindannyian egyetlen osztály, a 12. C tanulói. Az országos döntőt április elején, Szolnokon rendezték meg. Ott már emelt szintű érettségi követelményeknek kellett megfelelni, írásban és szóban egyaránt. A versenyzők hozott pontszámát eltörölve, újra kellett bizonyítaniuk a tudásukat és rátermettségüket.
Ez legjobban Csizmarik Zsanettnek sikerült, ő szerezte meg az első helyezést. A bronzérmes is ebből az iskolából került ki: Varga Lilla. Az első tíz helyen végzett diákok a versenyen elért eredményük alapján a továbbtanuláshoz 100 többletpontot kaptak. Ez összesen hét ÉVISZ-es tanulónak sikerült. A második tíz helyezett 50 többletponttal gazdagodott. Ez további kilenc osztálytársnak sikerült. A harmadik tízes csoport tagjai is kaptak 25 többletpontot, ennek hárman örülhettek a 12. C osztályból. Ezek a többletpontok nem azonnal hasznosulnak, hiszen a versenyző diákok az osztálytársaikkal együtt a szakképző évfolyamon az intézményben maradnak, és Vízgazdálkodó technikus végzettséggel szeretnék elhagyni az iskolát. Az OKJ bizonyítvány birtokában a legtöbben a műszaki felsőoktatásban szeretnék folytatni tanulmányaikat. Konrád Elvira szaktanár
Diákélet 2014/2.
Oldal 8
Öt éve veretlen az ÉVISZ
A Környezetvédelem – vízgazdálkodás szakmacsoport Vízgazdálkodó technikusai évek óta nem találtak legyőzőre az Országos Szakmai Tanulmányi Verseny (OSZTV) országos döntőjében. Az ÉVISZ nagy hangsúlyt fektet tehetséggondozásra, így a tanulók és a szaktanárok közös munkájaként évről évre sikeresen szerepelnek a szakmai tanulmányi versenyeken. Az eredményeik alapján a Környezetvédelemvízgazdálkodás szakmacsoportban az országos listán az első helyet foglalja el az iskola. A 2013/2014 tanévben is sikerült az élen végezniük. Első helyezett lett Zagyva Dániel, negyedik helyezést ért el Danku Dániel, mindketten az ÉVISZ 2/14.C osztályos tanulói. A verseny két fordulóból állt. Januárban, az első megmérettetésen a szakmai vizsga két írásbeli részét, egy-egy központi feladatsort oldottak meg a tanulók, ennek eredményeként kerültek be az országos döntőbe. Zagyva Dániel – több mint 90%-os teljesítménnyel - már ekkor kimagaslott a mezőnyből. A döntőt márciusban Szolnokon rendezték, ahol a versenyzőkre két gyakorlati (Méréstechnika, illetve Gépészet és automatizálás) és öt szóbeli versenyrész (Környezetvédelem és természetvédelem, Környezetgazdálkodás, Építés -szervezés, Jogi ismeretek, és Vízhasznosítás-vízkárelhárítás) várt. Ezek mind a szakmai vizsgának megfelelő követelményeket támasztották a fiatalokkal szemben. A nyíregyházi fiúk nagyon sikeresen szerepeltek, Zagyva Dániel több feleletét is 100%-osra értékelte a neves
szakemberekből álló szakmai versenybizottság. Így ő nemcsak az első helyezést, hanem a verseny különdíját is elhozta Szolnokról. Danku Dániel szereplése is kiemelkedő volt, így a versenyen nyújtott teljesítményük alapján a versenybizottság a szakmai vizsgabizottság számára azt javasolta, hogy mindkét tanuló mentességet kapjon a szakmai vizsga alól, 100%-os, jeles minősítéssel. Így gyakorlatilag mindkét tanuló már technikusként érkezett vissza a verseny döntőjéről. A tanulók nemcsak a szép eredménynek és a technikusi bizonyítványnak örülhettek, de elmondásuk szerint nagyon sok szép élménnyel is gazdagodtak. A versenybizottság dicsérő szavai a továbbtanulásukhoz nyújt több önbizalmat. Mindketten az Eötvös József Főiskola Építőmérnöki Karára adták be jelentkezésüket, ahol vízügyi szakirányban képzik tovább magukat. Az iskola nagyon büszke rájuk, és biztosan nagy jövő áll előttük, hiszen a vízügyben dolgozó építőmérnökökre igen nagy igény van országszerte. Konrád Elvira szaktanár
Diákélet 2014/2.
Oldal 9
9.A Zemplén Május 8-9-én sort kerítettünk az első osztálykirándulásunkra. Az úti célunk nem volt más, mint a Zempléni-hegység rejtett szépségei, mint például Vizsoly, Füzérradvány , Kőkapu és Széphalom. Vizsolyban a két fő nevezetességet tekintettük meg, a Vizsolyi, más néven a Károlyi Bibliát, valamint a Református templomot. Ezen a délelőttön sok érdekes információval gyarapodtak az irodalmi és a történelmi ismereteink. Interaktív előadás keretében vezettek be a Vizsolyi Biblia keletkezésének történetébe. A terveink szerint ezután a Füzéri vár felé vettük volna az irányt, azonban ezt a rossz időjárás megakadályozta. Kora délután érkeztünk meg Kőkapura. A szobák elfoglalása után az osztály kisebb csoportokra bomlott, mindenki másfelé vette az irányt.
Egyesek a ház melletti patakocskát fedezték fel, míg mások a közelben lévő tó szépségét csodálták meg, de akadtak olyanok is, akik egy kis délutáni pihenőt tartottak, ők a teraszon ülve beszélgettek egymással.
Este a vacsora után megünnepeltük a kis osztályunk születésnaposát, Petrát. Ilyen finomságokat ettünk —->
Majd ezt a későbbi órákban megspékeltük egy kis szalonna sütögetéssel. Éjszaka szobáról-szobára jártunk és kisebb „traccspartikat” tartottunk, szinte alig aludtunk pár órát, olyan jól éreztük magunkat. Azonban, mint mindig, az éjszakai létnek most is megvolt a böjtje. Reggel korán keltünk, a reggeli elfogyasztása után Széphalomra utaztunk, ahol a Magyar Nyelv Múzeumát és a Kazinczy Emlékcsarnokot látogattuk meg.
Délután a közelben lévő Sátoraljaújhelyre utaztunk, ahol egy pár órás szabadfoglalkozás várt ránk. Boboztunk, libegőztünk, és még a kalandparkot is kipróbáltuk. Fáradtan hazafelé indultunk, de még az érkezésünk előtt Tokajban fagyiztunk egy jót. Köszönjük a szuper kirándulást Csorbáné Kurucz Mária osztályfőnöknek és Buczóné Venczel Mónika tanárnőnek! (Németh Petra)
Diákélet 2014/2.
Oldal 10
9.B Rudabányácska – Smaragdvölgy Pihenőpark
Egy hűvös májusi reggelen 2 napos osztálykirándulásra indultunk: irány Rudabányácska Gráf Mihály tanár úr mellett Tóth Viktor osztálytársunk édesanyja, Dórika néni is elkísért bennünket, aki óvónő révén hamar megtalálta a hangot gyermeki énünkkel (by Juhász D.) Már az odaút is vidám hangulatban telt – énekeltünk a buszon, ahogy illik. Szállásunk a Zemplén egyik legszebb völgyében feküdt SátoraljaújhelyRudabányácskán, ahol 3-4 ágyas szobákban voltunk elszállásolva. A táj szépségét a pihenőparkban található három gyönyörű mesterséges tó is emelte.
Visszafelé a szálláshoz egy kb. 5 km-es túrát tettünk, amely alatt maradandó élményeket szereztünk (vízhólyag, zsibbadás stb.), de a friss levegő, a lélegzetelállító táj és a jó társaság mindenért kárpótolt! Este jöhetett az igazi kikapcsolódás: társasjáték, póker, csocsó, ping-pong - mindenkinek tetszése szerint. Az étteremben éhségünket paprikás krumplival csillapíthattuk. A kirándulás alvást csak nyomokban tartalmazott . Másnap megálltunk Sárospatakon, ahol rápillantottunk a várra – már aki látta – mivel a felújítások miatt nem mehettünk be.
A zord időjárás sem tántoríthatott el bennünket attól, hogy elmenjünk a Sátoraljaújhely melletti felvonóhoz, és természetesen kipróbáltuk a bob pályát is. Külön élményt jelentett, hogy szakadó esőben száguldhattunk lefelé … és az sem volt hátrány, hogy a máskor kígyózó sorok és órákig tartó sorban állás helyett szinte csak mi voltunk a pályán. A vár környékén megebédeltünk, és a hazaút is emelkedett hangulatban telt el. Összességében elmondhatjuk, hogy kissé fáradtan, de élményekkel telten értünk haza! Alig várjuk a következő osztálykirándulást. Krónikások: Juhász Dániel, Miló Dániel, Gergely Bence és László Tamás
Diákélet 2014/2.
Oldal 11
9. C Beregi túra Lakatos István osztályfőnökkel és Huszár József tanár úrral indultunk útnak Kölcse felé, amely Magyarország legkeletibb csücskében, Fehérgyarmattól kb. 20 km-re keletre fekszik.
A kölcsönzött bicajokat szakavatott kezek tették biztonságossá számunkra; felvettük a bukósisakokat, láthatósági mellényeket, ahogy illik, és indulhatott a menet. Megálltunk az út során a híres vízimalomnál Túristvándiban, amelyet be is indítottak a kedvünkért. Szatmárcsekén a kopjafás temetőben róttuk le tiszteletünket.
Nagyon nagy élmény volt számunkra a 10 km-es kenu túra: alattunk a víz – nyakunkon az eső … és voltak olyanok, akiknek még ez sem volt elég, ők egy „elegáns” mozdulattal a vízbe borultak. A túra közepén megálltunk, és a természet lágy ölén sütögettük a szalonnánkat. A fiúk faágakat gyűjtöttek – erre a nyársra tették a sütnivalójukat; a pórul járt lányok tanár úrtól kaptak kölcsön ruhát, amiben megszáradhattak.
Megnéztük a Túron a bukót, Tiszacsécsén a Móricz emlékek és a templomlátogatás után jól esett a finom lángos és fagyi.
A szó szoros értelmében bogarasak lettünk a végére, mivel jó néhány élőlény szeretett volna velünk jönni.
Hazafelé úton nagyon élveztük a busz kényelmét, fogalmazzunk úgy: kellemesen elfáradtunk! Reméljük a következő osztálykirándulás is ilyen sok élményt fog tartogatni számunkra! (Molnár Beatrix)
Szállásunkhoz étterem is tartozott, így a napi betevő falatjaink rendelkezésre álltak. Este természetesen sokáig fent voltunk – így a másnap reggel induló 43 km-es biciklitúrán megéreztük a sok „alvást”.
Visszaértünk szállásunkhoz, ahol a töltött káposzta és a csirkemell életmentő volt!
Diákélet 2014/2.
Oldal 12
9.D Aggtelek-Diósgyőr; Hortobágy „Ösztövér kútágas, hórihorgas gémmel
Mélyen néz a kútba s benne vizet kémel”
Második nap Hortobágy felé vettük az irányt. Mindenhol pusztaság és fű. A tájat néhol töri meg egy-egy legelésző marhacsorda.
Arany János: Toldi
A 2x 1 napos tanulmányi kirándulásunk során két merőben eltérő tájat szemlélhettünk meg. Osztályfőnökünk, Pocsainé Bakos Szilvia mellett Minya Erika tanárnő segített nekünk ezalatt a két nap alatt. Csütörtökön Aggtelek és Diósgyőr csodás tájain jártunk. Már a buszon jó volt a hangulat – igencsak hallattuk a hangunkat. Az aggteleki cseppkőbarlangban szakavatott idegen-
Utunk célja a Madárkórház volt, ahol finoman fogalmazva, érdekes illatok keringtek – megtalálhatók itt élő és holt madarak egyaránt. A látvány viszont kárpótolt minket, hiszen gyönyörű környezetet, érdekes faragásokat (sas) láttunk. Megtudtuk, hogy itt a bekerült madarakat megvizsgálják, ha szükséges elvégzik a műtéteket, és az utókezelésre is lehetőség van állatkórházi körülmények között.
vezetővel tettük meg a Vörös-tói középtúrát. Olyan fantáziaformákat láthattunk, mint az „Üvöltő medvét” vagy az „Eszkimó kunyhóját”.
A kiadós barlangi túrától kicsit fáradtan busszal mentünk a Diósgyőri várhoz. A várat belülről sajnos nem tudtuk megnézni a felújítási munkák miatt, így be kellett érnünk a kívül működő „kismúzeummal”. Itt előadást hallgattunk meg a várról, megnéztük a kiállított páncélokat, lovagi eszközöket.
Elmondták azt is, hogy a vadmadarak és vadonélő emlősök kezelése és a velük való bánásmód megfelelő gyakorlatot igényel. Megnézhettük azt a helyiséget is, ahol ellátják a sérült madarakat. Láttunk solymász bemutatót, ahol megcsodáltuk az ügyes madarat – a vadászsólyomnak eddig egy 25kg-os őz volt a rekordja. Volt bazár a turistáknak, és természetesen a játszótérre is bementünk. A Sziktipró névre keresztelt (csi-hu-hu jellegű) kisvonattal mentünk arra a vízügyi részre, ami elvesztette mocsaras jellegét, és mára tó lett belőle. A szakmai kirándulás itt tetőzött, hiszen leendő vízügyi technikusként tekinthettük meg ennek a területnek az élővilágát. A kilátóból csodás kép tárult elénk. Idegenvezetők segítettek minket, akiknek felügyelete alatt távcsővel is végigpásztázhattuk a tájat. Hazafelé fáradtan, de élményekkel telve beszélgettünk a nap eseményeiről. (Bodó Zoltán)
Diákélet 2014/2.
24 fős osztályunk Szakszon Zsolt osztályfőnökkel és Zelei János tanár úrral egy hatalmas - 50 személyes busszal indult neki a borús májusi kirándulásnak.
Oldal 13
10.A Bogács
Bogács volt az úti célunk, de már Tiszavasváriban megálltunk, hogy a tanulmányi kirándulás tanulmányi részének eleget téve megnézzük a téglagyárat. Bő másfél órás bemutató keretében ismerhettük meg a téglagyártás történetét, folyamatát és az ott gyártott termékeket. A balesetvédelmi oktatás során megtudtuk, hogy mihez nem nyúlhatunk – naná, hogy innentől kezdve a „piros gombot” kerestük! Szilvásváradon 3 részre oszlott az osztály: voltak, akik felmentek a kilátóba, akadtak olyan, aki a Szalajkavölgyben megnézték a vízesést, és az éhenkórászok pedig az éhségüket csillapították. Visszafelé egy templomot ejtettünk útba, ahová sajnos nem tudtunk bemenni, viszont kívülről nagyon, de nagyon megnéztük. Szállásunk a bogácsi termálfürdő területén volt, jurta alakú épületekben – így aztán senkit sem lehetett sarokba szorítani. Szállásfoglalás után végre jöhetett a megérdemelt pancsolás: ofővel a vízben végre megvívhattuk a csatát. Evés majd fürdés: ez ám az édes élet!
A lányoktól megkérdeztük, hogy nektek mi a hobbytok? Így ezen felbuzdulva megnézték a Hobbit c. filmet :D na így tegyünk fel kérdéseket A fiúk némi társadalmi munkát is végeztek: egy elsősegélyre szoruló redőnyt részesítettek életmentő műtétben, melynek végén jobb lett, mint új korában… tudunk ám, ha akarunk! Másnap reggel 7-kor mindenki üdén ébredt ,és a reggeli után folytattuk a pancsolást. A Cascade élményfürdő görög stílusban épült, de mégis nagyon modern volt (természetesen itt is építész szemmel néztük a megoldásokat), a táj szépségéről nem is beszélve. Az előszezon miatt még csökkentett üzemmódban működött, de így is szuper volt!
Ebéd előtt némi bevásárlásra jutott még időnk, és étkezés után a rengeteg D-vitamint feldolgozva jöttünk haza. (Dobinszki Viktória, Leszkoven Ádám, Rákóczi Dávid)
Diákélet 2014/2.
10.B Budapest Az idei osztálykirándulás során Budapestre vezetett az utunk , ahol egy keleti „úriember” volt a házigazdánk a Deák tér környéki szállásunkon. A két napos önellátós kiránduláson rengeteget metróztunk Szászi Beatrix tanárnő és Erdősi Gábor osztályfőnök felügyelete alatt. Egyik úti célunk a Csodák Palotája volt, amit nevezhetünk „interaktív tudományos játszóháznak”, bár nekünk a mostanában elterjedt „tudományos élménycentrum” elnevezés jobban tetszik, ami elég jól visszaadja az intézmény céljait. Nagykamaszként is érdekesek voltak számunkra az ott található „csodák”. 2012-ben költözött új helyére a Campona bevásárlóközpontba, ahol sajnos kisebb helyre kelült a látványos kiállítás. Az Öveges teremben fizikai kísérleteket láttunk: itt az elektromosságtan, hőtan és mechanika témakörében tartanak izgalmas kísérleteket, ahol gyakran a látogatók is részesei lehetnek a demonstrációknak.
Oldal 14
Többek között bementünk a Kettős megszállás termébe; a Nyilas folyosón végighaladva a Nyilas terembe, a Gulág-Málenkij robot terembe, az Átöltözés termébe, a Szovjet tanácsadók termébe, megnéztük az ÁVÓ-s arcképcsarnokát is. Az alagsor celláit nézni megrázó volt, a pincébe érve mindenki elnémult. Az alagsor egyik fele eredeti állapotában mutatja be mindazt, ami a 40-es és 50-es évek lényege volt: félelem, terror. Jó volt a végén kilépni a fényre…
Ezután újra jöhetett a metrózás, amelynek sajnos már áldozata is lett: egy cipőt ragadott el a nagy gépszörny - emléked velünk marad. A Hősök terén mi is hódoltunk a turisták kedvenc szokásának, mert ugye itt készülnek a legjobb fotók :) A Margitszigeten pedig gyönyörű környezetben sétálhattunk. Természetesen a parlamenti látogatás sem maradhatott ki a programból, itt is idegenvezető segített abban, hogy megismerjük a törvényhozás nagy házát (no meg el ne kóboroljunk).
Másik érdekes helyszín, ahová ellátogattunk a Terror háza volt, ahol idegenvezető mutatta be az épületben található a kiállításokat. A Múzeum állandó kiállításai 4 szinten tekinthetők meg.
Tanulságos és élményekben gazdag osztálykirándulásban volt részünk! (Sepa Péter)
