2. BIBLIA-TANULMÁNYOK

Lukács evangéliuma Részletek Ellen G. White írásaiból a Biblia tanulmányozásához

BIBLIA-TANULMÁNYOK

2015/2.

BIBLIA-TANULMÁNYOK

2015/2.

LUKÁCS EVANGÉLIUMA Részletek Ellen G. White írásaiból a Biblia tanulmányozásához

BIK KÖNYVKIADÓ BUD APEST, 2015

Szerkesztette a Hetednapi Adventista Egyház generálkonferenciájának szombatiskolai osztálya

TARTALOM

A szöveggyûjtemény elektronikus formában a www.kerak.hu oldalon, a „Kiadványok” menüpont alatt tölthetõ le.

Elõszó

.............................................................................................

7

I. tanulmány április 4. Jézus eljövetele . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 J

II. tanulmány április 11. Keresztség és megkísértés J

III. tanulmány április 18. Kicsoda Jézus Krisztus?

......................................................

19

..........................................................

28

J

IV . tanulmány április 25. Elhívás tanítványságra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37 J

V . tanulmány május 2. Krisztus, a szombat Ura J

........................................................

VI. tanulmány május 9. Nõk Jézus földi munkássága idején

46

J

A KERESZTÉNY ADVENT KÖZÖSSÉG MEGBÍZÁSÁBÓL KIADJA A BIBLIAISKOLÁK KÖZÖSSÉGE KÖNYVKIADÓ

Székhely: 1121 Budapest, Remete út 16/A Kiadó és könyvlerakat: 1181 Budapest, Reviczky Gyula u. 46. Telefon/fax: 06-1/267-3947 06-20/379-6020 [email protected] www.bikkiado.hu Felelõs kiadó: Szigeti Gábor Sorozatszerkesztõ: Németh Péter J

J

Nyomtatás: Reménység Alapítvány, Nágocs ISBN 978-615-5260-30-8 ISSN 0865-3119

.....................................

56

VII. tanulmány május 16. Jézus, a Szentlélek és az ima . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 65 J

VIII. tanulmány május 23. Jézus küldetése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 75 J

IX. tanulmány május 30. Jézus, a nagy Tanító . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 85 J

X. tanulmány június 6. Jézussal nap mint nap . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 94 J

XI. tanulmány június 13. Isten országa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 103 J

ELÕSZÓ

XII. tanulmány június 20. Jézus Jeruzsálemben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 113 J

XIII. tanulmány június 27. Keresztre feszíttetett és feltámadott J

..................................

123

„…amint nékünk elõnkbe adták, akik kezdettõl fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének.”

Igék minden napra Április . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 133 Május . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 134 Június . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 135

(Lukács evangéliuma 1,2)

E

bben a negyedévben Biblia-tanulmányunk témája Jézus Krisztus földi élete és megváltó halála, Lukács evangéliuma alapján. A tanulmányok személyes átvétele során nagy segítséget nyújthat ez az idézetgyûjtemény, amelyet Ellen White írásaiból állítottak össze heti, illetve napi beosztásban, illeszkedve a Bibliatanulmány tematikájához. Ellen White írásai segítenek abban, hogy figyelmünk jobban a Biblia üzenetére irányuljon, s annak lelki tartalma kerüljön a középpontba. A szöveget az erdélyi adventista egyházterületek bocsátották rendelkezésünkre.

ELÕSZÓ

J

7

I . TANULMÁNY

J

2015 . ÁPRILIS 4 .

Jézus eljövetele J

MÁRCIUS 28., SZOMBAT DÉLUTÁN

M

inél többet gondolunk arra, hogy Jézus Krisztus kicsiny gyermekként jött Földünkre, annál csodálatosabb igazságnak látszik. Hogyan lehetséges, hogy a betlehemi jászol gondozásra szoruló csecsemõje a világmindenséget teremtõ Isten mennyei Fia? Bár nem értjük, mégis elhisszük, hogy aki a mi világunkat is teremtette, értünk kisgyermekké vált. Bár hatalmasabb minden angyalnál, és a mennyei trónon ülõ Atyához hasonló, mégis hozzánk hasonlóvá lett. Benne egyesült Isten és ember, s éppen ebben rejlik az elbukott emberiség számára a reménység. Amikor a testet öltött Krisztusra nézünk, emberi természetben látjuk a Mindenhatót. Jézusban szemlélhetjük a mennyei dicsõség ragyogását, az Atya tökéletes képmását. Amikor Jézus testet öltésérõl gondolkodunk, szinte összezavar bennünket ez a felfoghatatlan titok, amelyet nem érthetünk meg. Ahogyan mind többet elmélkedünk róla, egyre csodálatosabbnak tûnik. Óriási ellentét van Krisztus istensége és a betlehemi csecsemõ között. Hogyan foghatnánk fel a mindenható Isten és a kicsiny gyermek közötti különbséget? Mégis, a világok Teremtõje, aki testben az istenség teljessége volt, Õ egyben a jászol kisgyermeke is. Aki méltóságban és dicsõségben egyenlõ az Atyával, magára öltötte az emberi természet köntösét. A mennyei és az emberi természet titokzatos módon ötvözõdött, s így Isten és az ember eggyé lett. Ez az egység mindannyiunk reménysége. (Lift Him Up, 75. o.)

RÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

9

J

MÁRCIUS 29., VASÁRNAP

„Eleitõl fogva mindeneknek” Isten tudta nélkül egyetlen felhõ sem tornyosult az egyház fölé, egyetlen ellenséges hatalom sem lépett fel az Atya mûve ellen úgy, hogy Õ ne látta volna elõre. Minden úgy következett be, ahogyan megjövendölték a próféták. Nem hagyta egyházát sötétségben a Mindenható, hanem prófétai kijelentéseket adott a bekövetkezendõkrõl, s gondviselésében úgy igazgatta a világ történelmét, hogy mindaz beteljesedjen, amit Szentlelke által a próféták megjövendöltek. Isten minden terve be fog teljesedni. Törvénye az Õ trónusához kötõdik, és nem teheti tönkre a sátáni hatalom. Isten ihlette és õrizte meg az igazságot, és az igazság gyõzni fog – még ha néha úgy tûnik is, hogy árnyék vetül rá. Krisztus evangéliuma a jellemben kifejezett törvény. Az álnokság, az igazságtalanság, minden sátáni csalás végül örökre eltûnik, és az igazság gyõzelme a déli napsütés fényességéhez lesz hasonló. Felragyog a Feddhetetlenség Napja, és az egész Föld fénylik majd dicsõségétõl. (Manuscript Release, 17. köt., 10. o.) Isten örömmel ismerteti meg igazságát a világgal követõi által, és Szentlelke közremûködésével Õ maga készíti és hatalmazza fel az embereket erre a munkára. Isten vezérelte õket, hogy mit mondjanak és írjanak. Agyagedényekre bízta a mennyei kincset. (…) Az Úr engedelmes gyermeke a felülrõl jövõ bizonyságtevésben a kegyelemmel teljes mennyei hatalom és igazság dicsõségét látja. A Biblia íróinak emberi nyelven kellett kifejezniük a gondolatokat. A Szentlélek ihlette õket. Azonban sokan a saját kényük-kedvük szerint értelmezik a Szentírást. A megértés nehézsége azonban nem a Bibliában keresendõ. (…) A szent iratokat nem megszakítás nélküli kijelentések hosszú folyamataként adta az Úr az emberiségnek, hanem szakaszosan, az egymás után következõ nemzedékek számára, amint Isten megfelelõnek látta a pillanatot, hogy teremtményei megértsék. (…) A Biblia igazságai elrejtett 10

J

LUKÁCS EVANGÉLIUMA

kincshez hasonlók: meg kell keresni, szorgos kitartással kell feltárni õket. Akik csupán felületes képet alkotnak az Írásokról, sekélyes ismereteik ellenére azt gondolják, hogy alapos ismeretük van, és megkérdõjelezik a Szentírás tekintélyét. Ám akinek a szíve összhangban van az igazsággal és a kötelességeivel, a menynyei tanácsok befogadására kész szívvel fogja tanulmányozni a Bibliát. A megvilágosodott lélek meglátja a lelki egységet, a mindent átszövõ aranyfonalat, amelynek felfedezéséhez türelemre, elmélkedésre és imára van szükség. (The Faith I Live By, 11. o.)

J

MÁRCIUS 30., HÉTFÕ

„Nevezd az õ nevét Jánosnak” János születése elõtt az angyal azt mondta: „Nagy lesz az Úr elõtt, bort és részegítõ italt nem iszik, és betelik Szentlélekkel.” (Lk 1,15) Isten nagy munkára hívta el Zakariás fiát, a legnagyobbra, amelyet valaha is emberre bízott. E szolgálat elvégzéséhez Jánosnak szüksége volt arra, hogy az Úrral együtt munkálkodjon. Tudta, hogy Isten Lelke vele lesz, ha megtartja az angyal utasításait. Jánosnak az Úr követeként kellett fellépnie, hogy feltárja az embereknek a menny világosságát. Új irányba kellett terelnie gondolataikat, s ráébreszteni õket Isten kívánalmainak szentségére, arra, hogy szükségük van az Úr tökéletes igazságosságára. Ennek a követnek szentnek kellett lennie, hogy a benne lakozó Szentlélek templomává váljék. Hogy küldetését betölthesse, egészségre, testi, szellemi és lelkierõre volt szükség. Uralnia kellett étvágyát, szenvedélyeit, minden képességét, hogy olyan rendületlenül megállhasson a veszélyes helyzetekben is, mint a sziklák és a hegyek. (Jézus élete, 100. o.)

Keresztelõ Jánost, Krisztus elõfutárát gyermekkorában a szülei nevelték. Életének nagyobb részét a pusztában töltötte. (…) János úgy döntött, hogy elhagyja a városi életet a puszta szigorú fegyelRÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

11

mezéséért. Itt a környezet kedvezett az egyszerûség és az önmegtagadás gyakorlásának. A világ zajától távol zavartalanul tanulmányozhatta a természet, a kinyilatkoztatás és a gondviselés leckéjét. (…) Gyermekségétõl kezdve eléje tárult küldetése, és õ elfogadta a szent megbízatást. Számára a puszta magánya szívesen látott menedék volt, messze attól a társadalomtól, amelyben a gyanakvás, a hitetlenség és a tisztátalanság majdnem mindent átitatott. Nem bízott saját erejében, hogy ellenáll a kísértésnek, és visszariad a bûnnel való állandó érintkezéstõl, hacsak el nem veszti rendkívüli bûnössége tudatát. (Boldog otthon, 133. o.) Heródiás éppen azzal a tettével, mellyel véget akart vetni a próféta befolyásának, vértanúvá tette Keresztelõ Jánost nem csupán a tanítványai szemében, hanem azok elõtt is, akik korábban nem voltak elég bátrak követni õt. Sokan a kegyetlen kivégzés hírére nyíltan kiálltak János mellett, és tanítványainak vallották magukat. Heródiás teljesen elbukott abbeli igyekezetében, hogy elhallgattassa János tanításait, amelyek ez után nemzedékrõl nemzedékre, az idõk végezetéig továbbadódnak, miközben Heródiás megromlott élete és ördögi bosszúállása megteremte az aljasság gyümölcseit. (The Spirit of Prophecy, 2. köt., 81. o.)

J

MÁRCIUS 31., KEDD

„Nevezd az õ nevét Jézusnak” Amikor a mennyei Fenség gyermekké vált, és Máriára lett bízva, ennek az asszonynak nem voltak földi javai, amelyekkel meghálálhatta volna a drága ajándékot. Csupán két galambot mutathatott be, mely a szegények áldozata volt, ám az Úr kedves áldozatként fogadta ajándékát. Nem tudott felmutatni ritka gazdagságot, mint ahogy azt a keleti bölcsek tették, akik Betlehemig utaztak, hogy ajándékokkal hódoljanak Isten Fiának. A szerény ajándékok miatt azonban Jézus édesanyját nem utasította el a menny. Az Úr szíve 12

J


vágyára tekintett, és a szeretet kedvessé tette áldozatát. Isten hasonlóképpen néz ajándékainkra, legyenek azok bármilyen szerények, ha azt iránta érzett szeretettel hozzuk. (Sons and Daughters of God, 50. o.)

Nemcsak az Üdvözítõ adventje alkalmával, hanem a bûneset és a megváltás utáni korszakokban is Krisztusban békéltette meg Isten önmagával a világot (2Kor 5,19). Jézus volt az alapja és a középpontja az áldozati rendszernek a pátriárkák korában csakúgy, mint a zsidók idejében. Õsszüleink bûne óta nem volt többé semmiféle közvetlen érintkezés az Úr és az ember között. Az Atya Krisztus kezébe adta a világot, hogy az Õ közbenjárói tevékenysége útján megválthassa az embert, és igazolhassa Isten törvényének tekintélyét és szent voltát. Az ég és a bûnbe esett emberi nemzetség közötti közösség csak a Megváltó útján jöhetett létre. Isten Fia adta õsszüleinknek a megváltás ígéretét. Õ jelentette ki magát a pátriárkáknak. (…) Õ adta Izráelnek a törvényt. (Isten csodálatos kegyelme, 43. o.)

Krisztus nem cserélte le isteni természetét emberire, hanem emberi természetet öltött mennyei jellemére. Legyetek nagyon figyelmesek, hogyan kezelitek Jézus emberi természetét. Ne úgy mutassátok be Õt, mint egy embert a bûnös hajlamaival. Õ volt a második Ádám. Az elsõ Ádámot tiszta, bûntelen természettel teremtette Isten az Õ képére. Elbukhatott, és el is bukott engedetlensége folytán. Jézus Krisztus azonban a Mindenható egyetlen Fia. Emberi természetet öltött magára, és mindenben megkísértetett, az emberhez hasonlóan. Elbukhatott volna, de egyetlen pillanatra sem találtatott benne semmi gonosz vágy. A pusztában megkísértetett úgy, ahogyan Ádám is megkísértetett az Édenben. (…) Születése isteni csoda volt. Így szólt az angyal: „Ímé, fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az õ nevét Jézusnak. Õ nagy lesz, és a Magasságos Fiának hívattatik; és néki adja az Úr Isten Dávidnak, az õ atyjának királyi székét; és uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az õ királyságának vége nem lesz! Mondta pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfit nem ismeRÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

13

rek? És felelvén az angyal mondta néki: A Szentlélek száll tereád, és a Magasságos ereje árnyékoz meg téged; azért ami születik is, szentnek hívatik, Isten Fiának.” (Lk 1,31–35) Ezek a szavak nem emberi lényre, hanem egyedül a végtelen Isten Fiára utalnak. Soha, semmilyen módon ne gondoljuk, hogy a romlás fertõzése beszennyezte vona Krisztust, vagy engedett vona bármiképpen a romlásnak. Az emberhez hasonlóan mindenben megkísértetett, azonban Õ „szentnek” neveztetik. A halandó emberre hagyott titok úgy szól, hogy Krisztus mindenben megkísértetett, s mégis bûntelen volt. Testet öltése örök titok volt és az is marad. A kinyilatkoztatás a miénk és a mi gyermekeinké, de minden embernek óvakodni kell attól, hogy Krisztust úgy képzelje embernek, mint amilyenek mi vagyunk, mert ez így nem lehetséges. Nem szükséges ismernünk annak pontos idejét, hogy az emberi természet mikor egyesült a mennyeivel. Ellenben az emberi természetben kinyilatkoztatott Jézus Krisztusban, a Sziklában kell szilárdan megállnunk. (The Seventh-day Adventist Bible Commentary, 5. köt., 1128. o.)

J

ÁPRILIS 1., SZERDA

o.)

A betlehemi jászol Jézus szerény körülmények között jött e világra. Szegény születésû volt. A menny Fensége, a dicsõség Királya, az egész angyalsereg Parancsnoka magát megalázva fogadta el emberi mivoltát, s a szegénységet és a megalázottságot választotta. Nem voltak olyan lehetõségei, amelyeket a szegények nem élvezhetnek. Fárasztó munka, nehézségek és nélkülözés között élte mindennapjait. „A rókáknak barlangjuk van – mondta –, és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs fejét hová lehajtania.” (Lk 9,58) Jézus nem hajszolta az emberek csodálatát és dicséretét. Õ nem parancsolt semmilyen hadseregnek. Nem uralkodott földi birodal14

J


mon. Nem kereste a gazdagok és a világ által megbecsültek kegyét. Nem igényelt helyet a nemzet vezetõi közt. Egyszerû emberek között élt. Semmibe vette a társadalom mesterkélt megkülönböztetéseit. Az arisztokrata születést, a gazdagságot, talentumot, tanultságot, rangot figyelmen kívül hagyta. (A nagy Orvos lábnyomán, 197. o.) Az Üdvözítõ ma is ugyanazt a munkát végzi, mint Szamáriában, amikor az élet vizét nyújtotta az asszonynak. Akik az Õ követõinek nevezik magukat, lehet, hogy lenézik, elutasítják a kivetetteket, viszont Jézus szeretetét sem születési, sem nemzetiségi körülmények, sem semmilyen életviszony nem fordíthatja el az ember fiaitól. Õ így szól minden emberhez, bármily bûnös is: „Ha kérted volna tõlem, élõ vizet adtam volna neked.” Az evangéliumi hívást nem szabad leszûkíteni, néhány kiváltságosnak átadni, akikrõl úgy hisszük, bennünket tisztelnek meg, ha elfogadják. Az üzenetet mindenkinek át kell adni. Ha valahol szívek nyílnak meg, hogy elfogadják az igazságot, Krisztus készen áll a tanításukra. Kinyilatkoztatja nekik az Atyát, aki a szíveket vizsgálja, és elmondja, hogy milyen a hozzá méltó imádás. Az ilyeneknek nem beszél példázatokban. Nekik, mint az asszonynak a kútnál, ezt mondja: „Én vagyok az, aki veled beszélek.” (Jn 4,26) (Jézus élete, 194. Jézus szülei szegények voltak, és fáradságos napi munkával keresték meg a kenyerüket. Gyermekük jól ismerte a szegénységet, az önmegtagadást és a nélkülözést. Ezek a tapasztalatok védelmet jelentettek számára. Tevékeny életében nem voltak haszontalan percek, amelyek rést nyitottak volna a kísértésnek. Nem töltött céltalanul órákat, amikor rossz társaságba kerülhetett volna. Amennyire csak lehetett, elzárta a kísértõ útját. Sem nyereség vagy élvezet, sem dicséret vagy bírálat nem vehette rá, hogy rosszat tegyen. Bölcs volt, hogy felismerje a gonoszt, és erõs, hogy ellenálljon neki. (…) Jézus otthona lenézett hely volt, de Õ hûségesen és örömmel viselte a háztartás terheinek ráesõ részét. Egykor az egeknek parancsolt, angyalok teljesítették boldogan szavát – most pedig készséges szolga, szeretõ, engedelmes fiú. Mesterséget tanult, és kétkezi munRÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

15

kát végzett Józseffel az ácsmûhelyben. A közönséges munkások egyszerû ruhájában rótta a kisváros utcáit, amikor munkahelyére ment, vagy onnan jött. Nem használta isteni hatalmát, hogy csökkentse terheit, vagy könnyítsen nehéz munkáján. (Jézus élete, 72. o.)

gányosan életét. „Mert néktek adatott az a kegyelem Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek õbenne, hanem hogy szenvedjetek is õérette.” (Fil 1,29) A menny összes ajándéka közül, melyet az emberek kaphatnak, a Krisztussal való közösség és a szenvedéseiben való részesedés a legfontosabb és a legnagyobb elõjog. (Conflict and Courage, 278. o.)

J

ÁPRILIS 2., CSÜTÖRTÖK

Az Üdvözítõ tanúi Mária várakozással tekintett elõre arra az idõre, amikor a Messiás uralkodik Dávid trónján, de nem látta a szenvedés keresztségét, amelyen át oda vezet az útja. Simeon szavaiból kitûnt, hogy a Messiás útja nem lesz akadálytalan e világon. A Máriához intézett szavakban – „a te lelkedet is áthatja az éles tõr” (Lk 2,35) – Isten gyöngéd együttérzéssel meghirdeti Máriának azokat a gyötrelmeket, amelyeknek elviselését már meg is kezdte. (Jézus élete, 56. o.) Jézus nem lépett közbe szolgája kiszabadítása érdekében. Tudta, hogy János kiállja a próbát. A Megváltó örömmel ment volna oda, hogy bevilágítsa jelenlétével János börtöncellájának sötétjét. Ám nem kellett veszélybe sodornia küldetését. Szívesen kiszabadította volna hûséges szolgáját. Jánosnak azonban ki kellett innia a vértanúság poharát azokért, akik a börtönökbõl majd átmennek a halálba. Amikor a Megváltó követõit börtönbe vetik, kardélre hányják, kerékbe törik és máglyára kerülnek, micsoda támaszt jelent szívüknek, hogy János, akirõl maga Krisztus is bizonyságot tett, hasonló tapasztalatot élt át! Isten sohasem vezeti másképpen gyermekeit, mint ahogyan õk maguk is vezetnék életüket, ha láthatnák a véget már kezdettõl fogva, és ha megértenék annak a tervnek a magasztosságát, amelyet be kell tölteniük a Mindenható munkatársaiként. Sem a mennybe átköltöztetett Énok, sem Illés, akit tüzes szekéren vitt fel a mennybe, nem volt nagyobb, és nem érte nagyobb megtiszteltetés, mint Keresztelõ Jánost, aki egy börtöncellában fejezte be ma16

J


Ha elfogadjuk Jézus Krisztust, el kell fogadnunk a feltételeket és elvárásait is: Isten országa legyen az elsõ az életünkben. A nehézségek akadályoknak tûnnek majd. A legnagyobb nehézségek azonban saját személyünkbõl fakadnak. Krisztus mindent elvár az embertõl: szívét, lelkét, erejét és elméjét. „Avagy nem tudjátok-é, hogy (…) nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsõítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi.” (1Kor 6,19–20) Az embernek mindez énje megalázásába, önmegtagadásába, önfeláldozásába, az emberi szenvedélyekkel való folyamatos küzdelmébe kerül. Ne vigye magával az emberi természet vérmérsékletét. Szégyen, gyengeség és megaláztatás a következménye Krisztus csupán kijelentések szintjén való követésének, s ha az újjá nem született, meg nem tért emberek nyomdokain járunk. (Bible Training School, 1916. október 1.) Lehetõségünk van a mennyei természet részeseivé válni. Különféle kísértések érnek, ám ilyenkor jusson eszünkbe, hogy a gyõzelemhez minden eszköz a rendelkezésünkre áll. (…) Ha valóban hiszünk Krisztusban, részesei leszünk a mennyei természetnek, és erõt kapunk, hogy ellenállhassunk a kísértéseknek. Nem esünk kísértésbe, és nem gyõznek le a csábítások. A megpróbáltatásban az ígéretek teljesedéséért könyörgünk, s ezek által megmenekülünk a világi kívánságoktól. Hisszük, hogy mindezek érdekében áldozatot kell hoznunk, és ez így is van. Ámde mennyibe került a mennynek a mi üdvösségünk? A legdrágább kincsét kellett feláldoznia, hogy részesei lehessünk a mennyei természetnek. Isten Fia letette királyi ruháját és koronáját, hogy kisgyermekként jöhessen el a Földünkre. (Christ Triumphant, 197. o.) RÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

17

J

II . TANULMÁNY

ÁPRILIS 3., PÉNTEK

További tanulmányozásra: Jézus élete, 43–44. o.; Szemelvények, 1. köt., 15–23. o.

Az e heti adomány az Életpont Nonprofit Kft.-t támogatja. – A Biblia-táborok fenntartására és fejlesztésére szánt adomány.

J

2015 . ÁPRILIS 11 .

Keresztség és megkísértés J

ÁPRILIS 4., SZOMBAT DÉLUTÁN

J

ános gyermekkora, ifjúságának évei és felnõttkora idején Illés lelkével töltekezett be, hogy elkészíthesse a világ Megváltója elõtt az utat. Életét határozottság és erkölcsi tartás jellemezte. Amikor felcsendült a pusztában a próféta hangja – „Készítsétek az Úrnak útját!” –, Sátán félteni kezdte uralmát. Érezte, hogy ez a kiáltó szó a pusztában úgy harsan, mint a trombita hangja, amely megrendíti az uralma alatt álló bûnösöket. Látta, hogy sokak fölött gyakorolt uralma megrendül. A bûn szörnyûsége olyan módon tárult fel, hogy az emberek megriadtak, megtérésük által egyesek elnyerték az isteni elõjogokat, és erkölcsi erõt kaptak ahhoz, hogy ellenállhassanak a kísértéseknek. (Confrontation, 28. o.) Amikor Krisztus János elé állt, hogy megkeresztelkedjen, Sátán is az esemény szemtanúi között volt. Látta a derült égen átcikázó villámlásokat. Hallotta Jahve magasztos hangját a mennybõl, amely mennydörgések között jelentette ki: „Õ az én szeretett fiam, akiben én gyönyörködöm.” Látta, hogy az Atya dicsõsége fogja körül Jézus alakját, s ezzel vitathatatlanul kitûnt a tömegbõl Isten Fia. Az ördög nagy érdeklõdést mutatott a keresztség körülményei iránt. Akkor bizonyosodott meg arról, hogy ha nem gyõzi le Krisztust, akkor attól kezdve korlátozódik a hatalma. Megértette: az Isten trónusáról fakadó kijelentés azt jelenti, hogy a menny sokkal közvetlenebbül elérhetõ az ember számára, mint korábban, s ez még nagyobb gyûlöletet szült benne. (The Seventh-day Adventist Bible Commentary, 5. köt., 1078. o.)

18

J



J

19

J

ÁPRILIS 5., VASÁRNAP

„Készítsétek az Úrnak útját” A széthúzás és viszály közepette egy hang hallatszott a pusztából, megdöbbentõ és szigorú, mégis reményteli hang: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa!” (Mt 3,2). Ez új, különös erõvel hatott a népre. A próféták Krisztus jövetelét a távoli jövõ eseményeként jövendölték, e kijelentés szerint viszont közvetlen közel van. János rendkívüli megjelenése hallgatóinak gondolatait az õsi látnokokra terelte. Modora, ruházata Illés prófétáéhoz hasonlított. Illés lelkével és erejével leplezte le a nemzeti romlást, és feddte meg az eluralkodó bûnöket. Szavai egyszerûek, tömörek és meggyõzõek voltak. Sokan azt hitték, hogy egy halott próféta támadt fel a személyében. Ez az egész népet felrázta. Tömegek sereglettek a pusztába. János a Messiás eljövetelét hirdette, és megtérésre szólította fel hallgatóit. A bûntõl való tisztulás jeléül alámerítette õket a Jordán vizében. Ezzel a jelentõs szemléltetõ tanítással azt mutatta be, hogy akik Isten választott népének tartják magukat, bûntõl szennyezettek; szívük és életük megtisztítása nélkül aligha lehetnek részesei a Messiás országának. Fejedelmek, rabbik, katonák, vámszedõk és parasztok mentek, hogy a prófétát meghallgassák. Egy ideig az ünnepélyes isteni figyelmeztetés felrázta õket. Sokan megbánták bûneiket és megkeresztelkedtek. Mindenféle rendû-rangú ember alávetette magát a Keresztelõ János által támasztott követelményeknek, hogy részesei lehessenek a királyságnak, amit meghirdetett. (Jézus élete, 104–105. o.) A keresztséggel vállalt fogadalom sok mindent magában foglal. Eltemetnek az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében Krisztus halálának hasonlatosságára, s feltámadásához hasonlóan támadunk fel, és új életet kell folytatnunk. Életünknek össze kell forrnia Jézuséval. A hívõ ne feledje, hogy ettõl kezdve Istennek, Krisztusnak és a Szentléleknek szentelte magát. Ehhez az új kapcsolathoz mérten tekintse másodlagosnak az összes világi érdeket. Nyilvánosan kijelentette, hogy nem él többé a büszkeségnek és vágyainak, nem él könnyelmû, kö20

J


zömbös életet. Szövetséget kötött az Úrral, meghalt a világnak. Sohase veszítse szem elõl, hogy Isten kézjegyét viseli, és a Megváltó országának alattvalója, az isteni természet részese. Teljesen Istennek adja át magát és mindenét, amije van, az Atya nevének dicsõségére. (Bizonyságtételek, 6. köt., 98–99. o.)

A helyes ítélõképesség vezéreljen bennünket! Lelkünket a menynyei légkör hassa át. Legyünk mindig éberek, és ne engedjük meg magunknak sem szóval, sem tettel, hogy másokat megbotránkoztassunk. Aki Krisztus követõjének vallja magát, vigyázzon magára, õrizze meg tisztán és feddhetetlenül magát szavaiban s tetteiben. Arra van szükség, hogy jó befolyást árasszon. Élete a Feddhetetlenség Napjának sugarait tükrözze vissza. Szükség van titkos imában töltött hosszú idõre, és arra, hogy szoros kapcsolatban legyünk Istennel. Csak így lehet gyõzelmeket elérni. Az állandó éberség jelenti a biztonságot. Az Úr szövetséget kötött szentjeivel. Mindenkinek fel kell ismernie saját jellemhibáit, és teljes erõvel kell vigyáznia. Akik eltemettettek Jézussal a keresztség által, és akik az Õ feltámadásához hasonlóan jöttek ki a keresztvízbõl, megfogadták, hogy új életet élnek. „Annakokáért ha feltámadtatok Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén, az odafelvalókkal törõdjetek, ne a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve együtt Krisztussal az Istenben. Mikor Krisztus, a mi életünk, megjelenik, akkor majd ti is, õvele együtt, megjelentek dicsõségben.” (Kol 3,1–4) (Counsels to Teachers, Parents, and Students, 257–258. o.)

J

ÁPRILIS 6., HÉTFÕ

„Az én szerelmes Fiam” Jézus mindenben életre és kegyességre vonatkozó példaképünk. Megkeresztelkedett a Jordánban, úgy, ahogyan meg kell keresztelkedniük azoknak, akik Õhozzá jönnek. Mennyei angyalok figyelték érdeklõRÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

21

déssel a Megváltó keresztségét, és ha az ott levõ emberek szeme megnyílt volna, láthatják az Isten Fia körül álló mennyei sereget, amikor alámerítkezett a folyó vizében. Az Úr megígérte Jánosnak, jel által megmutatja neki, ki a Messiás, és most, amikor Jézus feljött a vízbõl, megkapta a megígért jelet, hiszen látta, hogy megnyílik az ég, és Isten Lelke galamb formájában szállt Krisztus fölé, miközben mennyei hang hallatszott: „Õ az én szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm.” Mit jelent számunkra ez a jelenet? Mennyire közömbösen olvastuk Urunk keresztségének leírását, anélkül, hogy megértettük volna jelentõségét, és azt, hogy Isten elfogadta Krisztust az ember helyett! Amikor az Üdvözítõ a Jordán partján az égre tekintve fohászkodott, valójában az emberiség állt meg Isten elõtt Õáltala, aki emberi természetet öltött a mennyei természetre. Jézus Önmagát ajánlotta fel az ember helyett az Atyának mindazokért, akiket a bûn elszakított a mennytõl. Krisztus azonban emberként átölelte az elbukott emberiséget, a menny küldötteként pedig a végtelen Isten hatalmára támaszkodott – így a földi emberek részesülhetnek a menny javaiból, és közösségben lehetnek az Örökkévalóval. Az elveszett emberiségért mondott krisztusi imádság nyitott utat a sátáni árnyak közepette az ember és az Úr között, s nyitotta meg a szabad és tiszta párbeszéd útját a dicsõség trónusa felé. Tágra nyíltak a kapuk, feltárult a menny, és Isten Lelke galamb alakjában röpült Jézus feje fölött, miközben felcsendült az Úr hangja: „Õ az én szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm.” (The Seventh-day Adventist Bible Commentary, 5. köt., 1078. o.)

J

ÁPRILIS

7.,

KEDD

„Nem csak kenyérrel…” Bármelyikünk számára csak az jelenthet biztonságot, ha teljesen megtérünk, ha jártasak vagyunk az igazságban, amint azt Isten Igéje kijelenti, és mindig készen állunk arra, hogy szelíden és félelemmel megfeleljünk mindenkinek, aki reménységünkrõl kérdez 22

J


(1Pt 3,15). Az legyen ma igehirdetõink és minden munkásunk különleges feladata, hogy eltereljük a fiatalok figyelmét az izgalmas történetekrõl, és érdeklõdést keltsünk bennük a próféciák megbízható szavai iránt. Mindenki, aki az örök életre törekszik, összpontosítsa érdeklõdését a Bibliára! (…) Sátánnak ezerféle módja van arra, hogy belopózzon a fiatalok szívébe, és rossz irányba befolyásolja a gondolkodásukat. Ha lelki életünk nem épül szilárdan és teljesen Istenre, ha tudatosan nem vigyázunk arra, hogy értelmünket a Szentírás kutatásával foglaljuk le, s ha nem válunk megalapozottá hitünkben, akkor a fiatalok bizonyosan csapdába esnek. Egy pillanatra sem lehetünk meggondolatlanok, nem cselekedhetünk megfontolás nélkül. Védõkorlátot kell felállítanunk értelmünk és gyermekeink értelme köré, nehogy elcsábítsanak minket az ördög kísértései. (Bizonyságtételek, 5. köt., 519–520. o.)

Veszedelmes, ha kételyt melengetünk a szívünkben, akár csak egy pillanatra is. A kétely magjai, amelyeket a fáraó vetett el, amikor nem hitt az elsõ csodában, szabadon növekedhettek, s olyan bõséges termést hoztak, hogy késõbb már az összes egymást követõ csoda sem tudta meggyõzni arról, hogy nem volt igaza. Tovább merészkedett a saját útján, kétkedést kétkedés követett, így egyre keményebb lett, míg csak az elsõszülöttek hideg, élettelen arcába nem kellett néznie. (Bizonyságtételek, 5. köt., 274. o.) Több hitre van szükségünk. Aggaszt, amikor látom népünk hitetlenségét. Krisztusra van szükségünk, Õvele kell lennünk, és hinnünk kell, hogy meggyógyítja testi-lelki betegségeinket. Igencsak hiányzik a hitünk. Mennyire vágyom arra, hogy népünket elvezethessem oda, hogy higgyenek Istenben! Ne gondolják, hogy hitük gyakorlásához önkívületi állapotban kell lebegniük. Csak annyi a teendõjük, hogy higgyenek az Úr Igéjében úgy, ahogyan hisznek valakinek a szavában. Isten be fogja teljesíteni ígéreteit. Erre alapozzatok, és nyugodjatok meg ígéreteiben, mert Õ minden kimondott szavát teljesíti. Mondjátok: Õ mondta nékem e szavakat, és Õ fogja ígéreteit teljesíteni. Ne nyugtalankodRÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

23

jatok! Bízzatok! Isten szava igaz. Úgy járjatok és cselekedjetek, mint akiknek mennyei Atyja méltó a bizalomra. (Szemelvények, 1. köt., 83–84. o.)

J

ÁPRILIS 8., SZERDA

„Ha imádsz engem” „Majd felvitte õt az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatta neki e föld minden országait egy szempillantásban, és mondta néki az ördög: Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsõségét, mert nékem adatott, és annak adom, akinek akarom. Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz. Felelvén pedig Jézus, mondta néki: Távozz tõlem, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.” (Lk 4,5–8) Sátán a legvonzóbb megvilágításban tárta Krisztus elé a világ minden birodalmát; felajánlotta, hogy ha Jézus hajlandó õt imádni, akkor lemond a föld birtoklására emelt igényérõl. A kísértõ jól tudta, ha Jézus végrehajtja a megváltás tervét, s meghal az emberiség megmentése érdekében, akkor az õ hatalma korlátozódik, míg végül teljesen el is veszíti, sõt még az életét is. Ezért az képezte jól megfontolt tervét, hogy meghiúsítsa – ha lehetséges – Isten Fiának nagy mûvét, amit éppen megkezdett. Ha az emberiség megváltásának terve elbukik, akkor Sátán megtartaná uralmát, melyet igényelt. Azzal áltatta magát, hogy ha terve sikerül, akkor a menny Istenének akarata ellenére is uralkodni fog a világ felett. Az ördög ujjongott, amikor Jézus letette hatalmát és dicsõségét s elhagyta a mennyet. Azt hitte, hogy ezzel hatalmába kerül Isten Fia. Mivel Édenben a szent pár elcsábítása olyan könnyen ment, azt hitte, sátáni hatalma és cselszövései által Õt is legyõzheti, s ezzel megtarthatja saját életét és országát. Ha ráveheti a Megváltót, hogy eltérjen mennyei Atyja akaratától, akkor nyert ügye van. Ámde Jézus így feddte meg a kísértõt: „Távozz tõlem, Sá24

J


tán!” Õ csak mennyei Atyja elõtt borul le. (Tapasztalatok és látomások, 157. o.)

Egyesekben vakmerõ lelkület él, amit bátorságnak és merészségnek neveznek. Ok nélkül kiteszik magukat veszélynek, szerencsétlenségnek, de olyan kísértésnek is, amelyhez Isten csodája kell, hogy épen és tisztán kerüljenek ki belõle. A világ Üdvözítõje határozottan elutasította az ördög kísértését, hogy levesse magát a templom tetejérõl. Sátán Isten ígéretét idézte mint biztosítékot, mely szerint Krisztus kockázat nélkül levetheti magát, hiszen ott az ígéret. Jézus az Atya szavaival válaszolt a kísértésre: „Meg van írva, ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.” A keresztény egyedüli biztonságos útja, ha Isten szavának segítségével visszautasítja az ellenséget. Az ördög olyan helyekre csábítja az embereket, ahová Isten nem küldi õket. Majd Biblia-szövegekkel hozakodik elõ, hogy alátámassza sugallatait. Nem azért kapták Isten drága ígéreteit, hogy vakmerõ útjukon erõsítse az embereket, vagy ezekre támaszkodjanak, amikor ok nélkül robognak a veszedelem felé. Az Úr elvárja, hogy gondviselésébe vetett alázatos hittel haladjunk elõre. Jólétünk, életünk Istenben rejlik. Semmit sem végezhetünk sikeresen Isten jóváhagyása nélkül. Az Úr áldásra és jólétre nyújthatja felénk kezét, vagy pedig ellenünk fordul keze. „Hagyjad az Úrra a te utadat, és bízzál benne, majd Õ teljesíti.” Az Örökkévaló elvárja tõlünk, gyermekeitõl, hogy következetes keresztényként éljünk. Legyünk megfontoltak, óvatosak és alázatosak. Viselkedjünk körültekintõen a kívülállók iránt. Az elvet semmilyen körülmények között nem szabad feladnunk. Egyedüli biztonságunk, ha nem adunk helyt az ördögnek, mert az õ sugallatai és céljai mindig arra törnek, hogy ártson nekünk és megakadályozza, hogy Istenre támaszkodjunk. Az ártatlanság angyalának álcázza magát, hogy tetszetõs kísértéseivel úgy tudja becsempészni csapdáit, hogy észre se vegyük fortélyait. Minél inkább engedünk neki, annál korlátlanabb lesz csalásainak hatalma. Nem biztonságos vitába keverednünk vagy szóba állnunk vele. Az ellenfélnek nyújtott minden elõny után még többet követel. EgyedüRÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

25

li biztonságunk, ha határozottan visszautasítjuk már legelsõ kísértõ szavát is. Krisztus érdemein át Isten elég kegyelmet adott, hogy ellenállhassunk az ördögnek és gyõzzünk. Sikerünk az ellenállásban rejlik. „Álljatok ellen az ördögnek, és elfut tõletek.” Az ellenállás legyen szilárd és kitartó. Mindent elveszítünk, amit eddig nyertünk, ha ma ellenállunk, holnap pedig engedünk neki. (Bizonyságtételek, 3. köt., 482–483. o.)

J


A gyõzedelmes Krisztus Amikor Sátán rávette az embert a bûnre, azt remélte, hogy Isten bûnnel szembeni ellenszenve örökre elszakítja Õt az embertõl, szakadást okoz a menny és a föld között. Ám amikor hallotta a megnyílt égen át Isten szavát Fiához szólni, a halál kopogtatását hallotta saját maga számára. Ez a hang azt jelentette, hogy az Atya kész egyesíteni magával az embert, kész erkölcsi erõt adni a kísértés fölötti gyõzelemre, és kész megszabadítani teremtményeit az ördögi álnokság hálójából. Sátán nagyon jól ismerte azt a pozíciót, amit Krisztus az Úr szeretett Fiaként töltött be a mennyben, és nyugtalansággal töltötte el az a tudat, hogy Jézusnak el kell hagynia a mennyei örömöt és méltóságot, hogy emberként jöhessen el a világra. Tudta, Isten Fiának jóindulata számára semmi jóval nem kecsegtet. (…) Elérkezett az ideje, hogy kétségbe vonják Sátán földi uralmát, és attól félt, elveszíti hatalmát. A próféciákból ismerte a Messiásra vonatkozó jövendöléseket, és tudta, Jézus országa nem földi gyõzelem és fényûzés révén alakul meg. Tudta, hogy a jövendölések egy olyan országról szólnak, amelyet a menny Ura azon a földön alapít meg, amelyet épp õ maga bitorol. Amikor ez az ország majd magába foglalja a föld összes országát, akkor neki megszûnik a dicsõsége, és elnyeri méltó jutalmát mindazokért a bûnökért, amelyeket 26

J


a világra zúdított, és a szerencsétlenségekért, melyeket az emberiségnek okozott. Tudta, saját jóléte Krisztus küldetésének sikerétõl vagy bukásától függ, ezért kísértéseit megpróbálta felhasználni az Üdvözítõ ellen. (The Seventh-day Adventist Bible Commentary, 5. köt., 1078–1079. o.)

Mindannyiunknak súlyos kísértéseket kell kiállnunk. Hitünk a végsõkig meg lesz próbálva. Élõ kapcsolatban kell lennünk Istennel. A mennyei természet részeseivé kell válnunk, hogy az ellenség ne téveszthessen meg bennünket, és megszabadulhassunk a romlástól, mely a világban van a kívánság által. Horgonyunkkal Krisztusba kell kapaszkodnunk! Gyökeret kell vernünk és meg kell alapozódnunk a hitben. Sátánnak vannak eszközei. Kiválasztja azokat az embereket, akik nem ittak az élõ vízbõl, akik valami újra és ismeretlenre szomjasak, és akik mindig készek arra, hogy igyanak bármelyik kínálkozó forrásból. Efféle hangok lesznek hallhatók: „Íme, itt a Krisztus, vagy íme, ott”, de nekünk nem szabad hinnünk ezeknek. Tévedhetetlen bizonyítékunk van az igaz Pásztor hangjára vonatkozóan, aki felszólít, hogy kövessük Õt. Jézus így szól: „Megtartottam az én Atyámnak parancsolatait.” Krisztus az Isten törvényének való alázatos engedelmesség ösvényén vezeti nyáját, és soha nem bátorítja arra, hogy hágja át Isten törvényét. (Szemelvények, 2. köt., 50. o.)

J

ÁPRILIS 10. , PÉNTEK

További tanulmányozásra: Jézus élete, 83. o.

Az e heti adomány a gyermekosztályt támogatja. – Gyermektanítási kiadványok készítésére és a nyári táborok gyermekfoglalkoztatására szánt adomány. RÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

27

III . TANULMÁNY

J

2015 . ÁPRILIS 18 .

Kicsoda Jézus Krisztus? J


J

ézus szerény körülmények között jött a világra. Szegénynek született. A menny Fensége, a dicsõség Királya, az egész angyalsereg Parancsnoka önmagát megalázva fogadta el emberi mivoltát, s a szegénységet és a megalázottságot választotta. Elõtte sem álltak nyitva a lehetõségek, amelyek a szegények számára mindig elérhetetlenek. Fárasztó munka, nehézségek és nélkülözés között élte mindennapjait. „A rókáknak barlangjuk van – mondta –, és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs fejét hová lehajtania.” (Lk 9,58) Jézus nem hajszolta az emberek csodálatát és dicséretét. Õ nem parancsolt semmilyen hadseregnek. Nem uralkodott földi birodalmon. Nem kereste a gazdagok és a világ által megbecsültek kegyét. Nem igényelt helyet a nemzet vezetõi közt. Egyszerû emberek között élt. Semmibe vette a társadalom mesterkélt megkülönböztetéseit. Az arisztokrata születést, a gazdagságot, talentumot, tanultságot, rangot figyelmen kívül hagyta. (A nagy Orvos lábnyomán, 197. o.)

J


Az emberek magatartása Jézussal szemben A Megváltó úgy állt az emberek elõtt, mint a reá vonatkozó jövendölések élõ értelmezése. (…) Megnyerõ modora és szavainak csodálatos jelentõsége olyan erõvel ragadta meg hallgatóit, amilyet még 28

J


sohasem éreztek. (…) Amint a Szentlélek érintette szívüket, lelkes ámennel válaszoltak, és dicsérték az Urat. Azonban amikor Krisztus így szólt: „Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallásotokra” (Lk 4,21), mintegy hirtelen felébredve, magukra, valamint Jézus hozzájuk intézett kijelentéseire kezdtek gondolni. Õket, izraelitákat, Ábrahám gyermekeit foglyoknak nevezte. A Messiás rabokhoz szólt, akiket meg kell szabadítani a gonosz hatalmából, akik sötétségben vannak, és szükségük van az igazság világosságára. Büszkeségük csorbát szenvedett, félni kezdtek. Szavai megmutatták, hogy értük végzett munkája teljesen eltér attól, amire vágytak. (…) Kicsoda ez a Jézus? – kérdezték. Õ, aki a Messiás dicsõségét igényelte, egy ács fia volt, s együtt dolgozott mûhelyében apjával, Józseffel. Látták Õt görnyedve menni hegyre fel, völgybe le, ismerték testvéreit, valamint életét és munkáját. (…) Jézus szavai a zsinagógában a hallgatók önigazultságának gyökeréig hatoltak. Meg kellett érteniük a keserû igazságot: eltávolodtak az Úrtól, eljátszották a jogot, hogy Isten népe lehessenek. Minden szó késként hasított beléjük, s feltárta valódi állapotukat. Most megvetették a hitet, melyre az imént Krisztus ihlette õket. Nem akarták belátni, hogy Õ, aki szegénységbõl, alacsony sorból származik, más lehet, mint közönséges ember. Hitetlenségük rosszindulatot szült. Sátán irányította õket, s õk dühödten ordítoztak a Megváltó ellen. Elfordultak tõle, akinek küldetése a gyógyítás és helyreállítás volt, s ekkor megmutatkoztak bennük a pusztító jellemvonásai. (Jézus élete, 237–240. o.) A hit leckéje rejlik Keresztelõ János Krisztussal szerzett tapasztalatában. A bebörtönzött János elkeseredésében elküldte tanítványait Jézushoz, hogy megkérdezzék: „Te vagy-é az, aki eljövendõ, vagy mást várjunk?” Az Üdvözítõ tudta, milyen céllal érkeztek a küldöttek, és hatalma kinyilatkoztatása által istenségének vitathatatlan bizonyítékait nyújtotta nekik. A tömeghez fordult, és még a süketek is meghallották szavát. Újból megszólalt, és a vakok szeme megnyílt. (…) Kinyújtotta karját, és érintésére a láz elhagyta a betegeket. RÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

29

Parancsára meggyógyultak az ördöngösök, és a lába elé esve imádták Õt. Aztán újból János tanítványai felé fordult, és így szólt: „Menjetek el és jelentsétek Jánosnak, amiket hallotok és láttok.” Ugyanaz a Jézus, aki ezeket a csodákat tette, a mi Üdvözítõnk, aki kész irántunk is kifejezni jóságát úgy, ahogyan kifejezte Keresztelõ János iránt. Amikor kellemetlen körülmények és legyõzhetetlennek tûnõ nehézségek vesznek körül, ne panaszkodjunk, hanem emlékezzünk az Úr jótéteményeire. Jézusra, hitünk Fejedelmére és bevégzõjére tekintve kitarthatunk, és ezzel megóvjuk elménket a hitetlenség sötét árnyától. (The Signs of the Times, 1896. szeptember 17.)

J


Isten Fia Sátán terve már kezdettõl fogva az volt, hogy az emberek felejtsék el Istent, s ezzel álljanak az õ oldalára. Ennek érdekében próbálta rossz fényben bemutatni nekik az Úr jellemét, hogy helytelen felfogásuk legyen róla. A Teremtõt a gonoszság önkényes, kegyetlen és irgalmatlan hercegeként festette le, mint akitõl félniük, sõt akit gyûlölniük kellene. (…) Krisztus azért jött, hogy a szeretet Isteneként mutassa be az Atyát a világnak, úgy, mint az irgalom, a szelídség és együttérzés Istenét. A világ Megváltója által el lett távolítva az a sûrû, sötét lepel, amellyel Sátán eltakarta az Úr trónját, és az Atya újból az élet Világosságaként jelenhetett meg a teremtményei elõtt. (In Heavenly Places, 8. o.)

A mennyei Krisztus mint tanító magasabb rendû volt a földi papoknál és elöljáróknál. Elkülönült minden földi fényûzéstõl, mivel a mennybõl jött. Nélkülözött minden földi pompát, és bemutatta, hogy nincs szüksége a társadalmi hierarchiára, emberi rangra és kevélységre. Alászállt magas vezetõi beosztásából, hogy elhozza az 30

J


Isten fiaivá válás lehetõségét. Az emberi rang teljesen értéktelen volt számára. Magával hozhatott volna akár több tízezer angyalt is, ha segíthettek volna neki az emberiség megmentésében. (To Be Like Jesus, 228. o.)

Jézus minden bölcsesség forrása, mivel Õ az örök Istennel egyenlõ. Emberi természetén a mennyei világosság dicsõsége nyugodott meg, amely visszatükrözõdött róla a világra, hogy aztán mindazokról sugározzon, akik elfogadják Õt és hisznek benne. S ez a dicsõség Jézus jellemének tökéletességével és dicsõségével egyesült. Bár emberként egyszerû szavakkal fejezte ki magát, mégis annyira teljes egységben volt Istennel, hogy szavai tekintélyt sugároztak, éppen úgy, mint mennyei Atyánk szavai isteni dicsõségükben. (A keresztény nevelés alapelvei, 406. o.) A világegyetem Ura nem egyedül végezte jóságos munkáját. Volt egy társa – munkatársa, aki meg tudta érteni szándékait, és vele örült a teremtett lények boldogításában. „Kezdetben volt az Ige, és az Ige volt az Istennél, és Isten volt az Ige. Ez kezdetben az Istennél volt.” (Jn 1,1–2) Krisztus, az Ige, Isten egyszülöttje, azonosult az örökkévaló Atyával – természetével, jellemével, szándékával. Õ volt az egyetlen olyan lény, aki tanácskozni tudott Istennel, és osztozott szándékában. „Hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erõs Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének.” (Ésa 9,6) „Származása eleitõl fogva, öröktõl fogva van.” (Mik 5,2) Isten Fia ezt mondja önmagáról: „Az Úr az õ útjának kezdetéül szerzett engem az õ munkái elõtt régen. Öröktõl fogva felkenettem, (…) mikor megállapította e földnek fundamentumait: mellette voltam mint kézmûves, és gyönyörûsége voltam mindennap, játszva õelõtte minden idõben.” (Péld 8,22–30) Az Atya a Fiú által teremtett minden mennyei lényt. „Õbenne teremtetett minden, (…) akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden õáltala és õreá nézve teremtettek.” (Kol 1,16) Az angyalok Isten szolgái, akik a tõle állandóan áradó fényben ragyognak, és sietnek, hogy véghezvigyék akaratát. De a Fiú, a felkent Isten, „dicsõségének visszatükrözõdéRÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

31

se, és az Õ valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget” (Zsid 1,3), magasabb rendû az angyaloknál. „Dicsõség trónja, kezdettõl fogva magasságos” volt szentségének helye (Jer 17,12), „igazság pálcája” országának pálcája (Zsid 1,8). „Ékesség és szentség van elõtte, tisztesség és méltóság az õ szent helyén.” (Zsolt 96,6) (Pátriárkák és próféták, 34. o.)

J

ÁPRILIS 14., KEDD

Az ember Fia Nem érthetjük meg, hogyan vált Krisztus tehetetlen kisgyermekké. Eljöhetett volna páratlan szépségben is a Földre. Arca csodálatos fénytõl sugározhatna, és lehetne magas, szép termete. Úgy is eljöhetett volna, hogy elkápráztassa az embereket, ám nem ez volt Isten terve eljövetelével kapcsolatosan. Hasonlóvá kellett válnia azokhoz, akik az emberi családhoz és a zsidó néphez tartoztak. Tulajdonságainak hasonlítani kellett az emberekéhez, és nem kellett olyan szépnek lennie, hogy kitûnjön mások közül. Az emberi család egyik tagjához hasonlóan kellett megjelennie, és emberként megállnia menny és föld elõtt. Azért jött, hogy elfoglalja az ember helyét, hogy önmagát adja érte, és kifizesse a bûnösök adósságát. Tiszta életet kellett élnie a földön, és megmutatnia, hogy Sátán hamisságokat állít, amikor azt mondja: az emberiség az övé, és Isten nem tudja kiragadni a kezébõl. (That I May Know Him, 26. o.) Krisztus elment a gazdagok házai, a királyi paloták és a híres helyszínek mellett, s egy lenézett helységben, Názáretben választott lakhelyet magának. Élete kezdettõl a végéig az egyszerûség és alázat élete volt. A szegénység az õ szegény élete révén vált szentségessé. Nem volt felsõbbrendûségi érzése, hogy azzal állítson meg férfiakat és nõket, s így késztesse õket engedelmességre. (…) Egyetlen tanítómester sem tisztelte meg annyira az embert, mint Urunk, Jézus Krisztus. Õt a vámszedõk és a bûnösök barátjaként is32

J


merték. Minden társadalmi csoporthoz tartozók közé elvegyült, és úgy hintette az igazság magvait. Üzenetét hirdette piactereken és zsinagógákban is. Minden testi és lelki szenvedést enyhített. Mindenütt hirdette az igazságot. Egyetlen vágya az volt, hogy minden ember lelki-testi egészségnek örvendjen. Minden ember barátja volt. Hát nem arra vállalkozott, hogy világosságot vigyen mindenkinek, aki befogadja Õt? Nem az volt a terve, hogy erõt nyújtson az embernek, aki ezáltal Isten fiává váljon? Teljes mértékben az emberek megmentésére szentelte életét. (…) Amikor helyrõl helyre járt, és jót tett, napi tapasztalatai az élet kiáradását jelentették. Ezt az életmódot csak egyféleképpen tarthatta meg: Istentõl függött, és közösségben élt Õvele. A magasságos Isten oltalma és a Mindenható árnyéka alá néha betérnek az emberek, s egy ideig ott is maradnak, és ez azonnal nemes cselekedeteket eredményez az életükben, de aztán elillan a hitük, a közösség megszakad, és tönkremegy az életmû. Jézus élete azonban folyamatos bizalomra épülõ élet volt, egy állandó közösség, a menynyért és a földért végzett szolgálatában pedig nem volt sikertelenség és tétovázás. Emberként Isten trónja elõtt könyörgött, mígnem emberi természete mennyei áramlattal telt meg, amellyel ötvözhette a mennyeit a földivel. S amint életet kapott Istentõl, azt megosztotta az emberekkel. (To Be Like Jesus, 228. o.)

J

ÁPRILIS 15., SZERDA

„Krisztus, az élõ Isten Fia” Jézus most feltette a második kérdést, amely magukra a tanítványokra vonatkozott: „Ti pedig kinek mondotok engem?” Péter így válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élõ Isten Fia.” (Mt 16,15–16) Péter elejétõl fogva Messiásnak hitte Jézust. Sokan mások, akik Keresztelõ János prédikálása alapján meggyõzõdtek és elfogadták Krisztust, kételkedni kezdtek János küldetésében, amikor a prófétát RÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

33

bebörtönözték és halálra adták. Most Jézus Messiás voltában is kételkedtek: Õ-e, akit oly régen vártak? Számos tanítványa, aki buzgón várta, hogy Jézus elfoglalja Dávid trónját, elhagyta Õt, amikor felfogták, hogy nincs ilyen szándéka. Péter és társai azonban hûségesek maradtak. A tegnap még dicsõítõk, ma megtagadók ingatag magatartása nem rombolta le a Megváltó igaz követõjének hitét. Péter kijelentette: „Te vagy a Krisztus, az élõ Istennek Fia.” (Mt 16,16) Nem királyi tisztességre vágyott, hogy megkoronázza Urát, hanem elfogadta Õt megaláztatásában. Péter kifejezte a tizenkettõ hitét. Mindamellett a tanítványok még távolról sem értették meg Krisztus küldetését. A papok és vének ellenállása és hamis beállítása nem térítette ugyan el õket Jézustól, de nagy zavart okozott. Nem látták tisztán útjukat. A légkör, amelyben nevelték õket, a rabbik tanítása, a hagyomány hatalma még mindig befolyásolta az igazságról alkotott nézetüket. A világosság drága sugarai idõrõl idõre rájuk ragyogtak a Mestertõl, mégis sokszor olyanok voltak, mint akik sötétben tapogatóznak. Ezen a napon azonban, mielõtt szembekerültek hitük nagy próbájával, a Szentlélek hatalmasan megnyugodott rajtuk. Egy kis idõre szemük elfordult a „láthatókról”, hogy a „láthatatlanokat” szemlélje (2Kor 4,18). Az emberi külsõ mögött felismerték Isten Fiának dicsõségét. Jézus így felelt Péternek: „Boldog vagy, Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én menynyei Atyám.” (Mt 16,17) (Jézus élete, 411–412. o.) Nem elég azt hinnünk, hogy Jézus nem csaló, és a Biblia vallása nem ravaszul kigondolt mese. Van olyan ember is, aki elhiszi ugyan, hogy Krisztus neve az egyetlen, amely által üdvözülhet, de nem fogadja el Jézust hit által személyes Megváltójaként. Nem elég elfogadni az igazságot mint elméletet. Nem elég hitvallást tenni róla, és nem elég, ha nevünk a gyülekezet névsorában szerepel. „Aki az Õ parancsolatait megtartja, az Õbenne marad és Õ is abban; és abból ismerjük meg, hogy bennünk marad, abból a Lélekbõl, amelyet nékünk adott.” „Arról tudjuk meg, hogy megismertük Õt, ha az 34

J


Õ parancsolatait megtartjuk.” (1Jn 3,24; 2,3) Ez a megtérés igazi bizonyítéka. Bármit vallunk, nem ér semmit, ha nem teszünk Krisztusról igaz cselekedeteinkkel bizonyságot. (Krisztus példázatai, 312–313. o.)

J


Megdicsõülés A tanítványok hitét a megdicsõülés nagyon megerõsítette; láthatták Krisztus dicsõségét, hallhatták a mennyei hangot, amely kinyilatkoztatta isteni természetét. Az Atya Jézus istenségének erõs bizonyítékait akarta adni a tanítványoknak, hogy késõbb, keserves csalódásaik alatt, amikor szenvedését és kereszthalálát látják majd, ne veszítsék el bizalmukat. A megdicsõülés alkalmával Isten Mózest és Illést küldte Fiához, akik vele szenvedésérõl és haláláról beszélgettek. Az Úr nem angyalokat küldött, hanem olyanokat, akik már maguk is átélték a földi élet küzdelmeit. Illés Istennel járt. Munkája kínos és veszedelmes volt, mert általa kárhoztatta és fenyítette a menny Izráelnek bûneit. Illés az Úr prófétája volt, mégis kénytelen egyik helyrõl a másikra menekülni, hogy megmentse az életét. Saját népe üldözte ûzött vadként, hogy elpusztítsa. Ámde a Mindenható magához vette Illést. Mennyei angyalok diadalmenetben vitték Isten királyiszéke elé. Mózes sokkal kiválóbb volt, mint elõtte bárki más. Az Úr annyira kitüntette, hogy szemtõl szemben beszélt vele, mint ahogy az ember beszél barátjával. Azon kiváltságban részesült, hogy láthatta azt a leírhatatlan fényt és sugárözönt, amely az Atyát körülveszi. Mózes által szabadította ki Isten Izráel fiait az egyiptomi rabszolgaságból. Mózes közbenjárója volt népének, és gyakran állt a nép és a menny haragja közé. Mózesnek Izráel iránti végtelen szeretetét akkor tette próbára az Úr, amikor haragja fellobbant a vétkes, hitetlen és zúgolódó nép ellen. Az Atya azt indítványozta, RÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

35

hogy Izráel népét eltörli a föld színérõl, s helyette Mózesbõl hatalmas nemzetet alkot. Azonban Mózes megmutatta szeretetét Izráel iránt, mert komolyan esedezett érte. Végtelen fájdalmában arra kérte Istent, hogy szûnjön meg emésztõ haragjától, és bocsásson meg a népnek, vagy törölje ki az õ nevét az élet könyvébõl. (…) Az volt Isten szándéka, hogy a népet gyakran nehéz helyzetbe hozza, s azután, ha a bajból és nyomorúságból kimentette, a nép tapasztalhassa szeretetét és hûségét, hogy annál nagyobb örömmel és szeretettel szolgálja Õt. (…) Jézus kijelentette tanítványainak, hogy közülük néhányan nem ízlelik meg a halált mindaddig, amíg meg nem látják eljönni Isten országát hatalommal és dicsõséggel. Ez az ígéret a megdicsõüléskor teljesült. Jézus arca elváltozott, és a Naphoz hasonlóan ragyogott. Ruhája fehér és fényes volt. Mózes jelen volt, hogy azokat képviselje, akik Jézus második eljövetelekor feltámadnak a halálból. Illés, aki elváltozott anélkül, hogy meghalt volna, azokat képviselte, akik az Úr második eljövetelekor elváltoznak a halhatatlanságba, és élve ragadtatnak el a mennybe. A tanítványok tiszteletteljes félelemmel szemlélték Jézus nagyszerû fenségét, látták az Õt magába záró felhõt és hallották a mennyei hangot: „Õ az én szeretett Fiam; Õt hallgassátok.” (Tapasztalatok és látomások, 162–164. o.)

J


További tanulmányozásra: Tapasztalatok és látomások, 162–164. o.

E heti adományunk a központi alapot támogatja. – A közösség mûködtetésére szánt adományok.

36

J


IV . TANULMÁNY

J

2015 . ÁPRILIS 25 .

Elhívás tanítványságra J


A

mikor Krisztus elhívta a tanítványait, nem ígért nyereséget vagy világi tiszteletet, és õk sem kértek valami ehhez hasonlót. A vámszedõk asztala mellett álló Mátéhoz így szólt az Üdvözítõ: „Kövess engem! És az mindeneket elhagyván felkelt és követte Õt.” (Lk 5,27–28) Máté nem tétovázott, és nem kért korábbi fizetésével egyenértékû fizetséget. Kérdés és tétovázás nélkül követte Jézust. Neki elég volt, hogy a Megváltóval lehet, hallhatja szavait, és csatlakozhat hozzá a munkában. Hasonlóképpen történt a korábban elhívott tanítványokkal is. Amikor Jézus elhívta Pétert és társait, õk azonnal elhagyták csónakjaikat és hálóikat. A tanítványok némelyikének voltak barátaik, akik tõlük vártak támogatást, ám amikor elfogadták a Megváltó hívását, nem tétováztak és nem tették fel a kérdést, hogy mibõl fog majd megélni a családjuk. Válaszoltak a hívásra, s késõbb, amikor Jézus megkérdezte tõlük: „Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-é valamiben fogyatkozásotok?” – akkor nyugodtan válaszolhattak: „Semmiben sem” (Lk 22,35). Ma úgy hív minket is a Megváltó, ahogyan elhívta Mátét, Jánost és Pétert. Ha szívünket megérintette az Õ szeretete, akkor elménkben nem fog elsõ helyet elfoglalni a jutalék kérdése. Örülni fogunk annak, hogy Krisztus munkatársai lehetünk, és bízunk gondviselésében. Ha Istent tesszük meg életünk erõsségének, életünket nemes cél fogja ösztönözni, amely fölébe emel az anyagias érdekeknek. (The Ministry of Healing, 479–480. o.) RÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

37

J


Emberhalászok A tó tiszta vizén az éjszaka volt az egyetlen halászásra alkalmas idõszak. Miután egész éjjel hiába fáradoztak, reménytelennek tûnt, hogy hálójukat nappal vessék ki, de Jézus adta a parancsot, és a Mesterük iránti szeretet engedelmességre indította a tanítványokat. Simon és testvére leengedte a hálót. Amint megpróbálták behúzni, olyan rengeteg volt benne a hal, hogy a háló szakadozni kezdett. Kénytelenek voltak Jakabot és Jánost segítségül hívni. Amikor zsákmányuk biztonságban volt, az mindkét csónakot anynyira megterhelte, hogy az elsüllyedés veszélye fenyegetett. Péter azonban nem gondolt sem a hajóra, sem a rakományra. Ez a csoda számára minden eddiginél jobban kinyilatkoztatta az isteni hatalmat. Jézusban az egész természet irányítóját látta. Az istenség jelenléte feltárta saját szentségtelenségét. A Mestere iránti szeretet, a hitetlensége miatti szégyen, a Krisztus leereszkedéséért érzett hála és mindenekfelett tisztátalanságának átérzése a végtelen tisztaság színe elõtt lesújtotta õt. Mialatt társai a hálók tartalmát biztonságba helyezték, Péter a Megváltó lába elé borult, és így kiáltott: „Eredj el éntõlem, mert én bûnös ember vagyok, Uram!” (Lk 5,8) (…) Mégis kapaszkodott Jézus lábába, mert érezte, hogy nem válhat el tõle. A Megváltó válaszolt: „Ne félj, mostantól fogva embereket fogsz.” (Lk 5,10) Isten azután bízta Ésaiásra az üzenetet, miután a próféta meglátta szentségét és a maga méltatlanságát. Péter is csak azután kapta meg az elhívást, hogy Krisztusért munkálkodjon, miután eljutott az önmegtagadásig és az isteni hatalomtól való függésig. (Jézus élete, 246. o.)

Amikor Krisztus munkatársaivá válunk, igazi nyugalmat találunk. Amikor még bûnösök voltunk, életét adta értünk. Az a vágya, hogy jöjjünk hozzá, és tõle tanuljunk. Csak így lelünk békére. Azt mondja, Õ nyugalmat ad: „Tanuljátok meg éntõlem, hogy én szelíd és alá38

J


zatos szívû vagyok.” Ha ezt teszed, saját tapasztalatodban megtalálod a Krisztustól kapott nyugalmat, amely az Õ igájának hordozásából és terhének viselésébõl ered. Ha elfogadod a tiltásokra és engedelmességre vonatkozó krisztusi igát, megtalálod benne a legnagyobb segítséget. Ennek az igának a viselése Krisztus mellett tart meg, és akkor Õ átveszi a teher legnehezebb részét. „Tanuljátok meg éntõlem, hogy én szelíd és alázatos szívû vagyok.” A Krisztustól kapott tanítások elsajátítása a legnagyobb kincs, amelyet megtalálhatnak azok, akik tanulni szeretnének. A nyugalom pedig annak tudatából ered, hogy õk mindenáron az Úrnak szeretnének tetszeni. (The Seventh-day Adventist Bible Commentary, 5. köt., 1090. o.)

J


A tizenkét tanítvány kiválasztása Jézus a Galileai-tenger melletti dombokon egymagában, választottaiért esdeklõ imában töltötte az éjszakát. Hajnalban magához szólította tanítványait, majd imával és a tanítás szavainak kíséretében áldón fejükre tette kezét, elkülönítve õket az örömüzenet hirdetésére. Azután lement velük a tengerpartra, ahol már hajnal óta nagy sokaság gyülekezett. (Gondolatok a hegyi beszédrõl, 4. o.) A tanítványok oktatásakor Jézus a város zûrzavarából való viszszavonulást választotta, mert a mezõk és halmok csöndje jobban összhangban állt az önmegtagadás leckéivel, melyeket meg akart tanítani nekik. Szolgálata során szívesen gyûjtötte maga köré az embereket a kék ég alatt, füves domboldalon vagy tóparton. Itt, ahol saját teremtett mûvei vették körül, hallgatóinak gondolatait a mesterséges dolgokról a természetiekre terelhette. (…) Most kellett megtenni az elsõ lépést az egyház szervezése felé, amely majd Krisztus távozása után képviseli Õt a földön. Nem állt rendelkezésükre költséges szentély, hanem a Megváltó olyan csendes helyre vezette tanítványait, amilyet Õ szeretett, s lelkükben e RÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

39

nap szent tapasztalatai örökre összeforrtak a hegy, a völgy, a tenger szépségével. Jézus azért hívta el tanítványait, hogy tanúbizonyságként küldhesse szét õket, és hirdessék a világnak, amit tõle hallottak és láttak. Hivatásuk a legfontosabb volt valamennyi elhivatott emberi feladat között, közvetlenül a Krisztusé után következett. Isten munkatársaivá kellett lenniük a világ megmentésében. Ahogyan az Ótestamentumban a tizenkét pátriárka Izráel képviselõje, úgy kellett a tizenkét apostolnak képviselnie az evangéliumi egyházat. A Megváltó ismerte a kiválasztottak jellemét. Minden gyöngeségükbe, hibájukba belelátott, tudott a leselkedõ veszélyekrõl, a rájuk nehezedõ felelõsségrõl, és szívbõl aggódott választottaiért. Egész éjszaka egyedül imádkozott értük a Galileai-tengert szegélyezõ hegyen, miközben õk a hegy lábánál aludtak. Az elsõ hajnali fénysugár megjelenésekor magához szólította õket, mert fontos közlendõje volt. (Jézus élete, 291–292. o.) Krisztus tanítási módszereinek legteljesebb szemléltetését az elsõ tizenkét tanítvány kiképzésében láthatjuk meg. Ezeken a férfiakon nagy felelõsség nyugodott. Kiválasztotta õket mint olyan férfiakat, akiket betölthet Lelkével, és alkalmassá tehet arra, hogy elõrevigyék mûvét a földön, ha majd elhagyja õket. Mindenekfelett saját társaságának kiválogatásában volt részük, mert naponta vele lehettek. Saját személye által gyakorolt hatást kiválasztott munkatársaira. A szeretett János így szólt: „Az élet megjelent, láttuk, és tanúbizonyságot teszünk róla…” (1Jn 1,2) (Elõtted az élet, 84. o.)

J

ÁPRILIS 21., KEDD

Az apostolok felhatalmazása Az Úr arra vár, hogy népén keresztül kinyilváníthassa hatalmát és kegyelmét. Ehhez azonban arra van szükség, hogy az Õ szolgálatában állók szüntelenül feléje irányítsák figyelmüket. Mindennap 40

J


idõt kell tölteniük az Ige tanulmányozásával és imádsággal. (…) Ha egyénileg járunk és beszélgetünk Istennel, Krisztus evangéliumának szent befolyása és csodálatos ereje láthatóvá válik az életünkben. (…) Jellemünk és az, ahogyan élünk, határozza meg, milyen hatással vagyunk másokra. Ahhoz, hogy másokat meg tudjunk gyõzni Jézus kegyelmének erejérõl, tapasztalatból kell ismernünk ezt az erõt. Az evangéliumnak, amit mások megmentése érdekében hirdetünk, a saját lelkünket megmentõ evangéliumnak is kell lennie. Csak Krisztusba mint személyes Megváltóba vetett élõ hit által éreztethetjük befolyásunkat a kétkedõ világban. Ha a rohanó árból embereket akarunk kimenteni, erõsen kell állnunk a Sziklán, Krisztus Jézuson. A kereszténység jelvénye nem külsõ jel, nem kereszt, sem korona, hanem az Isten és ember közötti egység megmutatkozása. Az Úr kegyelmének jellemünk átalakulásában megnyilvánuló erejével kell meggyõzni a világot arról, hogy Isten a világ Megváltójaként küldte el Fiát. Semmi másnak nincs olyan nagy hatása az ember lelkére, mint az önzetlen élet befolyásának. Az evangélium ügye mellett a legnagyobb érv egy szeretõ és szeretetre méltó keresztény. (Isten csodálatos kegyelme, 276. o.) Az Úr hívja népét, hogy kezdjen el munkálkodni a missziómunka különbözõ területein. Az „utak és a sövények” mentén állóknak meg kell hallaniuk az evangélium üzenetét. Az egyháztagoknak evangelizációs munkát kell végezniük azon barátaik és szomszédaik otthonában, akik még nem részesültek az igazság teljes bizonyítékaiban. (…) Akik ezt a munkát végzik, tegyék Krisztust tanulmányozásuk állandó tárgyává. Legyenek komolyak, s minden képességüket állítsák az Úr szolgálatába. Értékes eredményeket érhetnek el õszinte és önzetlen erõfeszítéseikkel. A munkások a nagy Tanítótól kapják meg a legmagasabb kiképzést. (To Be Like Jesus, 202. o.) Az Úr elvárja szolgáitól, hogy életük és jellemük kiválóbb legyen a többi emberénél. Minden eszközt azok rendelkezésére bocsát, akik RÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

41

Õt szolgálják. Az egész világegyetem úgy tekint a keresztényre, mint aki diadalra törekszik és úgy futja az elõtte álló pályát, hogy elnyerhesse a jutalmat, a hervadhatatlan koronát. Ha viszont Krisztus hitvalló követõjének igyekezete nem emelkedik a világiak törekvései fölé, akkor az élet vagy halál hatalmas küzdelmében soha nem juthat gyõzelemre. Minden rábízott erõt használnia kell, hogy a Szentlélek hatalma és a bõséggel kiárasztott kegyelem által gyõzhessen a világ, a test és az ördög felett. (Isten csodálatos kegyelme, 271. o.)

J


A hetven tanítvány kiküldése A tanítványoknak nem kellett várni, hogy az emberek hozzájuk jöjjenek. Nekik kellett felkeresni õket, kutatniuk a bûnösök után, mint ahogy a pásztor keresi elveszett juhait. Munkaterületül a világot adta nekik. El kellett menniük „széles e világra, hirdetni az evangéliumot minden teremtésnek” (Mt 16,15). Hirdetniük kellett az Üdvözítõt, önzetlen szolgálatát, szégyenteljes halálát, páratlan, változatlan szeretetét. Nevének kellett jelszavuknak és egységük lobogójának lennie. Nevében kellett megtörniük a bûn erõdjeit. Mivel hittek a nevében, kereszténynek, vagyis krisztusinak hívták õket. (Bizonyságtételek, 8. köt., 14–15. o.) A tanítványok teljesítették Jézus megbízását. Amikor a kereszt e hírnökei széjjeljárva hirdették az evangéliumot, Isten kinyilatkoztatta dicsõségét oly mértékben, ahogy halandó emberek még sohasem láthatták. Az apostolok a Szentlélek segítségével olyan munkát végeztek, amely a világot alapjaiban rengette meg. Egyetlen nemzedék alatt eljuttatták az evangéliumot minden néphez. A kiválasztott apostolok szolgálata dicsõ eredményeket érlelt. Hivatásuk kezdetén néhányan még tanulatlan emberek voltak, azonban fenntartás nélkül szentelték életüket Mesterüknek; tanításai által felkészültek a rájuk bízott nagy mû vezetésére. Szívükben 42

J


az irgalom és az igazság uralta indítékaikat, ihlette eszméiket, irányította tetteiket. Életük Krisztussal volt elrejtve Istenben. Énjük beleolvadt, elmerült a végtelenül szeretõ Isten mélységeibe. (…) Jézus Krisztus, Istennek bölcsessége és ereje volt minden beszédük tartalma. Nevét – az egyetlen nevet az ég alatt, amely embereket üdvözíthet – magasztalták. Miközben hirdették Krisztus, a feltámadott Megváltó tökéletességét, szavuk szíveket indított meg, férfiakat és nõket nyert meg az evangélium számára. Egész tömegek – amelyek sokáig gyalázták a Megváltó nevét, és megvetették erejét – vallották a megfeszített Jézus tanítványainak magukat. Nem saját erejükbõl végezték a munkájukat az apostolok, hanem az élõ Isten hatalma támogatta õket. (…) A rájuk háruló felelõsség tudata megtisztította õket, és gazdagította tapasztalataikat. A menny kegyelme nyilvánult meg gyõzelmükben, amelyet a menynyért arattak. Isten a mindenhatóságával mûködött általuk, hogy gyõzelemre vigye az evangéliumot. Amiként kiküldte tanítványait, úgy küldi ki ma Krisztus gyülekezetének tagjait. Ugyanaz a hatalom, amelyet az apostolok megkaptak, számukra is létezik. Ha Isten az õ erõsségük, akkor együttmûködik velük, és munkájuk nem lesz hiábavaló. Ismerjék fel, hogy a mûre, amelyben munkálkodnak, az Atya nyomta rá pecsétjét. (…) Nekünk is parancsolja az Úr, hogy menjünk ki, és ajkunkon érezve szent kezének érintését, hirdessük üzenetét. (Isten csodálatos kegyelme, 275. o.)

A Golgota szégyent és haláltusát hozó keresztjén túl Jézus elõretekintett az utolsó nagy napra, amikor a gonosz hatalmak fejedelmét utoléri pusztulása azon a földön, amelyet oly régóta rongált lázadásával. Jézus látta a gonosz munkájának végét: Isten békéjét, amint betölti a mennyet és földet. Ettõl fogva Krisztus követõinek legyõzött ellenségként kellett Sátánra tekinteniük. A kereszten Jézus elnyerte értük a gyõzelmet – azt a gyõzelmet, melyrõl azt szeretné, ha sajátjuknak fogadnák el. „Ímé – mondta –, adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi RÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

43

nem árthat néktek.” (Lk 10,19) Minden bûnbánó lélek védelme a Szentlélek mindenható ereje. Krisztus nem engedi, hogy az ellenség hatalmába kerüljenek a bûnbánattal és hittel hozzá folyamodók. A Megváltó megkísértett, megpróbált gyermekei mellett áll. Vele nem létezik kudarc, veszteség, lehetetlenség vagy vereség – mindent megcselekedhetünk Õáltala, aki megerõsít. Amikor jönnek a próbák és kísértések, ne várd, hogy majd te úrrá leszel minden nehézségen, hanem tekints fel Jézusra, a segítõdre. (Jézus élete, 490. o.)

szólítja õket, hogy gondolják végig, számítsák ki az engedelmesség és Krisztus követésének árát, majd ezt mondja: „Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.” (Mt 6,24) Õ azt szeretné, hogy minden ember legyen tudatában felelõsségének, és úgy használja fel a drága idõt, hogy minden napja gazdag legyen jó cselekedetekben. Minden életben lévõ halandó számára ez az egyetlen elérésre méltó cél. Az örök jutalom fényében kell felhasználnia Istentõl kapott képességeit. (That I May Know Him, 321. o.)

J


A tanítványság ára A gyõzni vágyók gondolják meg és vegyék számba megváltásuk árát. Az erõs emberi kívánságokat le kell gyõzni. A független embernek Krisztus fogságába kell esnie. A kereszténynek be kell látnia, hogy lényének tulajdonosa nem saját maga. Kísértések felett kell gyõznie, és saját vágyai ellen is meg kell vívnia harcát. A félszívû szolgálatot nem fogadja el az Úr. A képmutatás gyûlöletes az Õ szemében. Isten követõje járjon hit által, mintha látná a láthatatlant. Jézus legyen a legdrágább kincse. Õ legyen számára mindenben minden. (…) A Krisztus szerint járók jól tudják, hogy egyedül akkor vannak biztonságban, ha szorosan Jézus mellett haladnak, és így követik az élet világosságát. Nem fogadnak el olyan munkát és nem fognak olyan vállalkozásba, amely hátráltatná õket a keresztény jellem elérésében. „Egy harcos sem elegyedik az élet dolgaiba; hogy tessék annak, aki õt harcossá avatta.” (2Tim 2,4) (Isten

Vesd alá magadat a krisztusi fegyelemnek. Engedd, hogy Igéje vezéreljen. Emlékezz tanítására: „Vegyétek fel magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tõlem, hogy én szelíd és alázatos szívû vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelketeknek.” (Mt 11,29) Forrón kérek minden gyülekezetet, hogy bizonyságtevés és a bûnök elhagyása által teljes értékû munkát végezzen az örökkévalóságért. „Mivelhogy az õ isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való.” És milyen eszközökkel? „Annak megismerése által, aki minket a saját dicsõségével és hatalmával elhívott.” (2Pt 1,3) „Mi pedig az Úrnak dicsõségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsõségrõl dicsõségre, úgy, mint az Úrnak Lelkétõl.” (2Kor 3,18) Csak Isten és Krisztus ismeri az emberi lélek árát. Isten Fia értünk szegénnyé lett, hogy szegénysége által örök kincsekkel gazdagodhassunk. Szeretete semmihez sem fogható. (This Day With God, 290. o.)

J


csodálatos kegyelme, 271. o.)

További tanulmányozásra:

Jézus, a világ Megváltója (…) szomorúan látja, hogy nagyon sokan, akik kereszténynek vallják magukat, nem Õneki, hanem saját maguknak szolgálnak. Ritkán gondolnak az örökkévalóságra, habár Krisztus felhívja figyelmüket a gazdag jutalomra, amely az osztatlan szeretettel szolgálókra vár. Figyelmüket az örök életre irányítja. Fel-

A nagy Orvos lábnyomán, 290. o.; Krisztus példázatai, 374–375. o.

44

J


Az e heti adomány a médiaosztályt támogatja. RÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

45

V . TANULMÁNY

J

2015 . MÁJUS 2 .

Krisztus, a szombat Ura

te meg. Üdvözítõnk a szenvedések enyhítésének munkáját nem szombatrontásnak, hanem irgalmas munkának nevezte. Sohasem szabad elhanyagolni a szenvedõ emberiség szükségleteit. Az Üdvözítõ példája által rámutatott arra, hogy igenis helyes enyhíteni a szenvedéseket szombatnapon. (My Life Today, 231. o.)

J J

A

negyedik parancsolat elején így figyelmeztet az Úr: „Megemlékezzél…” Tudta, a gondok és a zavarba ejtõ körülmények között élõ ember kísértésbe esik, hogy kimentse magát a törvény követelménye alól, vagy feledi annak szent fontosságát. Ezért mondta: „Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.” (2Móz 20,18) Egész héten tartsuk észben a szombatot, és tegyünk elõkészületet, hogy a parancs szerint ünnepeljük meg. A szombatot nem csak mint törvényes körülményt kell megtartanunk. Igyekezzünk megérteni a szombatnak az élet összes vetületére kiterjedõ lelki vonatkozását. Akik jelnek tekintik a szombatot Isten és maguk közt, amely azt bizonyítja, hogy Isten az Úr, aki megszenteli õket, azok helyesen képviselik a mennyei kormány erkölcsi elveit. Naponta imáikba foglalják, hogy nyugodjon meg rajtuk a szombat megszentelõ hatása. Minden napot Krisztus társaságában töltenek el, és jelleme tökéletességét testesítik meg. Másokért végzett jó tetteik ragyogni fognak, mint a nap fényessége. (Bizonyságtételek, 6. köt., 353–354. o.) A szombat nem az értelmetlen tétlenség ideje. A törvény tiltja a világias tevékenységet az Úr napján, be kell szüntetni a létfenntartáshoz szükséges munkát. Ahogyan Isten is megnyugodott munkájától a teremtéskor, és megáldotta a szombatot, úgy kell az embernek is tartózkodnia a mindennapi teendõitõl, hogy a szent órákat egészséges pihenéssel, imádattal és jó cselekedetekkel töltse. Az a munka, amit Krisztus a betegek meggyógyítása érdekében végzett, teljes összhangban állt a törvénnyel. Ezzel lényegében a szombatot tisztel46

J




„Szokása szerint” Jézus a világ számára a gyógyító kegyelem kútforrása volt. Életébõl még a názáreti magányban eltöltött évek alatt is rokonszenv és gyengédség áradt. Jelenlétében mindenki boldogabb lett – az idõsek, a gondterheltek, a bûnösök, az ártatlan örömmel játszó gyermekek, a ligetek csöpp teremtményei, még a türelmes teherhordó állatok is. Õ, aki szavának erejével világokat tartott fenn, most lehajol, hogy segítsen egy sebesült madáron. Figyelme semmit sem került el, a legkisebbnek is szolgált. (Jézus élete, 74. o.) Így szól az Úr: „Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem ûzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörûségnek hívod, az Úr szent és dicsõséges napjának, (…) akkor gyönyörûséged lesz az Úrban.” (Ésa 58,15–14) Mindazoknak, akik a szombatot Krisztus teremtõ és megváltó hatalmának jeleként fogadják el, örömük lesz benne. Jézust látják általa, Õbenne gyönyörködnek. A szombat rávilágít a teremtés mûvére mint az Õ hatalmas, megváltó erejének bizonyítékára. Az elvesztett édeni békére emlékeztet, és az Üdvözítõ által helyreállított békérõl beszél. A természetben minden az Õ hívását ismétli: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.” (Mt 11,28) (Jézus élete, 289. o.) Isten pontról pontra megismételte szent törvényét a Sínai-hegyen, és kijelentette: ha népe engedelmes lesz, élhet a parancsolatai által. Ennek ellenére a keresztény világ azt állítja, Krisztus azért RÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

47

halt meg a golgotai kereszten, hogy eltörölje az Úr törvényét. A ceremoniális törvényben a jelképeknek addig kellett volna érvényben maradniuk, míg találkoznak a valósággal, azzal, akire mutattak. Az áldozatok folyamatosan arra utaltak, hogy a Fiú eljön világunkba, és amikor Jézus halálában a jelkép találkozott azzal, akire utalt, akkor az áldozatok értéküket vesztették, a Mindenható királyi törvénye azonban változatlan maradt. A Mester a következõ szavakat intézte tanítványaihoz és a farizeusokhoz: „Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvénybõl egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik. Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül, és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lesz; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lesz.” (Mt 5,17–19) Isten jutalomosztó ítéletének napján Krisztus ezen szavai elegendõk lesznek a törvénytaposó elítéléséhez még akkor is, ha Isten törvényének folytonosságát semmi sem bizonyítaná. A Tízparancsolat nem jelkép. Isten adta a parancsolatokat, és a negyedik parancsolatnak megfelelõen szombatnapon félre kell tennünk világi tevékenységeinket, hogy megemlékezzünk az ég és a föld teremtésérõl. Amíg lesz ég és föld, addig ez a törvény kötelezõ lesz a földlakók számára. (Review and Herald, 1890. július 15.)

J


A szombat üzenete és jelentõsége A szombat értéke mint nevelési eszköz felmérhetetlen. Isten mindenre igényt tart, ami a miénk, de dicsõségével megáldva és átalakítva adja vissza. A tizedet, amelyet Izráeltõl magkívánt, arra szánta, hogy megõrizzék az emberek között dicsõ szépségben az 48

J


Õ mennyei templomának mását, földön való jelenlétének jelképét. Így idõnknek egy részét is – amelyre igényt tart – nevét és pecsétjét rányomva újra visszaadja nekünk. Így szól: „Jel az énközöttem és tiköztetek, (…) hogy megtudjátok, én vagyok az Úr”, mivel „hat napon teremtette az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugodott. Azért megáldotta az Úr a szombat napját, és megszentelte azt.” (2Móz 31,13; 20,11) A szombat a teremtõi és megváltói hatalom jele; Istenre mutat mint az élet és tudás forrása; felidézi az ember eredeti dicsõségét, és ezzel bizonyságot tesz arról, hogy Isten újjá akar teremteni bennünket saját képmására. (Elõtted az élet, 250. o.)

Az Úr látta, az embernek még a Paradicsomban is szüksége van a szombatra; hogy a hét egyik napján félretegye saját érdekeit és foglalatosságát, mélyebben elgondolkozzon Isten mûvein, elmélkedjen az Õ hatalmáról és jóságáról. Szüksége volt a szombatra, amely élénkebben emlékeztesse Istenre, és hálát ébresszen, mert jóságos Teremtõjétõl kapta mindazt, aminek örül, és amit birtokol. (Pátriárkák és próféták, 48. o.) A szombat a teremtéskor lett megszentelve. Az emberért rendeltetett már akkor, „amikor együtt örvendeztek a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadoztak” (Jób 38,7). (…) A szombat nemcsak Izráelnek, hanem az egész emberiségnek adatott. Édenben ismerte meg az ember, és a Tízparancsolat elveihez hasonlóan örökre érvényben marad. Krisztus a következõket mondja a parancsolatokról, melyekhez a negyedik parancsolat is tartozik: „A törvénybõl egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik.” (Mt 5,18) Amíg lesz ég és föld, a szombat a teremtõi hatalom jele. És amikor Éden újból virágba borul majd ezen a földön, Isten szent nyugalomnapját mindenki tiszteletben fogja tartani a nap alatt. A megdicsõült és megújított földön „szombatról szombatra eljön minden test engem imádni, szól az Úr”. Isten arra tanít, hogy gyûljünk össze házába, és ápoljuk a tökéletes szeretet tulajdonságait. Ezáltal készíti fel a földön élõket arra RÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

49

a lakozásra, amelyet Krisztus készít el mindazok számára, akik szeretik Õt. Ott majd szombatról szombatra és hónapról hónapra elmennek a szent helyre, és hangjukkal csatlakoznak a magasztos zenéhez, a dics- és hálahimnuszokhoz, a trónon ülõ Bárány elõtt. (The Faith I Live By, 37. o.)

J

ÁPRILIS 28., KEDD

Szombatnapi gyógyítások Kapernaumban A Megváltó azt akarta, hogy követõi megtudják, milyen az az ellenség, akivel szembe kell szállniuk, hogy ne essenek áldozatul cselfogásainak. (…) Más, hasonló jellegû eseteket is megörökít a Szentírás. A kananeus asszony leányát egy démon kegyetlenül kínozta, de Jézus kiûzte szavával (Mk 7,26–30). „Egy vak és néma ördöngöst” (Mt 12,22); az ifjút, akit megszállt egy néma lélek, és „gyakorta vetette õt tûzbe is, vízbe is, hogy elveszítse õt” (Mk 9,17–27); az õrültet, aki „tisztátalan ördögi lélektõl” gyötörve (Lk 4,36) megzavarta a kapernaumi zsinagóga szombati nyugalmát – a könyörületes Megváltó mindegyiket meggyógyította. Krisztus majdnem minden esetben úgy szólította meg a démont, mint értelmes lényt. Megparancsolta, hogy hagyja el áldozatát, és ne gyötörje tovább. A kapernaumi hívek, látva Jézus nagy hatalmát, megrémültek, „és egymással szóltak és beszéltek, mondván: mi dolog ez, hogy nagy méltósággal és hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek, és kimennek?” (Lk 4,36) (…) A nagy csaló semmitõl sem fél annyira, mint attól, hogy felismerjük cselfogásait. Azért, hogy jobban elrejtse valódi jellemét és szándékát, úgy ábrázoltatja magát, hogy csak gúny és megvetés tárgya legyen. Nagyon meg van elégedve, ha groteszk, visszataszító, torz lénynek – félig állatnak, félig embernek – festik meg. Örül, ha hallja, hogy akik értelmesnek és jól értesültnek vélik magukat, tréfából és gúnyból emlegetik. (…) 50

J


Sátán a befolyásáról mit sem tudókat képes leginkább hatalmába keríteni. Igéjében Isten azért tár fel oly sok példát az ördög gonosz munkájáról, hogy leleplezze Sátán titkos erõit, és elõvigyázatossá tegye az embert támadásaival szemben. Sátánnak és seregének a hatalma és rosszakarata jogos félelemre adhatna okot, ha nem találnánk védelmet és szabadulást Megváltónknál, aki hatalmasabb náluk. Házunkat gondosan bebiztosítjuk reteszekkel és zárakkal, hogy a gonosz emberektõl megvédjük javainkat és életünket. De ritkán gondolunk a gonosz angyalokra, akik folyvást igyekeznek a közelünkbe férkõzni, és akiknek a támadása ellen nem építhetünk saját védelmi eszközeinkre. Ha engedélyt kapnak rá, megzavarhatják gondolkozásunkat, tönkretehetik és meggyötörhetik testünket, elpusztíthatják javainkat és életünket. Egyedüli örömüket a szenvedés okozásában és a pusztításban találják. Félelmes helyzetben vannak, akik nem Isten kívánalmait követik, hanem Sátán kísértéseinek engednek, mígnem az Úr átengedi õket a gonosz lelkek irányításának. De akik Krisztust követik, biztonságban vannak az Õ oltalma alatt. Az Atya a mennybõl nagy erejû angyalokat küld védelmükre. A gonosz nem törheti át azt az õrséget, amelyet Isten állít népe köré. (Korszakok nyomában, 515–517. o.) Ma is tömegeket tartanak hatalmukban a gonosz lelkek, miként annak idején a kapernaumi megszállottat. Mindazok, akik szántszándékkal elfordulnak Isten parancsolataitól, Sátán uralma alá helyezik magukat. Sokan játszanak a bûnnel, és úgy gondolják, fel tudnak hagyni vele, amikor úgy tetszik nekik: de addig-addig engednek csábításainak, míg az övékénél erõsebb akarat foglyai lesznek, és e titokzatos hatalom láncait már képtelenek lerázni. Talán olyan tehetetlenül vergõdnek valami titkos bûn vagy eluralkodó szenvedély fogságában, akárcsak a kapernaumi megszállott. Helyzetük mégsem reménytelen. Isten nem irányítja gondolatainkat beleegyezésünk nélkül. Minden embernek joga van eldönteni, hogy melyik hatalom uralma alá akarja helyezni magát. Senki sem süllyedt olyan mélyre, senki sem olyan aljas, hogy ne találhatna Krisztusnál szabadulást. A megszállott – imádkozás helyett – RÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

51

csak Sátán szavait tudta kimondani; de Isten hallotta a szív ki nem mondott esdeklését. Õ egyetlen sóvárgó kiáltást sem hagy figyelmen kívül, ha az esdeklés nem is formálódik szavakká. Nem lesz az ördög martaléka, és senki nem marad magára gyengeségében, aki szövetségre lép a mennyel. „Elvétethetik-é a préda az erõstõl, és megszabadulhatnak-é az igazak foglyai? (…) Így szól az Úr, az erõstõl elvétetnek a foglyok is, és megszabadul a kegyetlen zsákmánya, háborgatóidat én háborítom meg, és én tartom meg fiaidat.” (Ésa 49,24–25) Csodálatosan átformálódik az az ember, aki hittel kitárja szívét a Megváltó elõtt. (A nagy Orvos lábnyomán, 92–93. o.)

J


A szombat Ura A zsidó tanítók büszkék voltak az Írásokban való jártasságukra, de a Megváltó válaszában szemrehányás rejlett, amiért tudatlanok a szent Iratok felõl. „Nem olvastátok-é – kérdezte –, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett õ és akik vele voltak? Mi módon ment be az Úrnak házába, és vette el a szent kenyereket, és ette meg, (…) amelyeket pedig nem szabad megenni, hanem csak a papoknak?” (Lk 6,3–4) „Mondta nékik: a szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért.” (Mk 2,27–28) (…) Ha helyes volt, hogy Dávid a szent célra elkülönített kenyerekkel csillapította éhségét, akkor az is helyes volt, hogy a tanítványok szükségletük betöltésére kalászokat téptek a szombat szent óráiban. (…) Most azonban Krisztus maga jött el – a tanítványok, miközben az Üdvözítõ munkáját végezték, Isten szolgálatában álltak, és ami e munka végzéséhez szükséges volt, az nem jelentette a szombat megrontását. Jézus arra akarta tanítani tanítványait, sõt ellenségeit is, hogy a legfontosabb a mennynek szolgálni. Isten munkájának célja e 52

J


világon az ember megváltása, ezért amit meg kell tenni szombaton e szolgálat teljesítéséhez, az összhangban áll a szombatparanccsal. A Mester az érvelésre azzal tette fel a koronát, hogy kijelentette: Õ „a szombatnak ura” – vagyis felette áll minden kérdésnek és törvénynek. A végsõ Bíró ugyanarra a törvénycikkre mutatva menti fel õket a vád alól, amelyre a vádlók is hivatkoznak. (Jézus élete, 285. o.) A Megváltó jól tudta, hogy ha szombatnapon gyógyít, törvényszegõnek tekintik, mégsem habozott: ledöntötte a szombatot elbarikádozó hagyományos követelmények falát. Jézus elõszólította a szerencsétlen embert, és megkérdezte: „Szabad-é szombaton jót tenni vagy rosszat tenni? az életet megtartani vagy elveszteni?” (Lk 6,9) A zsidóknál alapelvnek számított, hogy a jó cselekedet elmulasztása bûn, ha alkalom volna rá megtenni. Életmentést megtagadni: gyilkosság. Jézus így saját területükön fogta meg a rabbikat. „De azok hallgattak. Õ pedig elnézvén õket haraggal, bánkódván szívük keménysége miatt, mondta az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. Kinyújtotta, és meggyógyult a keze és éppé lett, mint a másik.” (Mk 3,4–5) (…) Amikor Krisztus azzal a kérdéssel fordult a farizeusokhoz, hogy szabad-e szombatnapon jót vagy gonoszt cselekedni, életet menteni vagy kioltani, saját gonosz szándékaikkal fordította õket szembe. Õk keserû gyûlölettel életére törtek, míg a Megváltó életet mentett, örömöt hozott a sokaságnak. Jobb-e tehát szombaton ölni – ahogy titokban tervezték –, mint a beteget meggyógyítani, ahogyan Õ tette? Tisztességesebb a szívben gyilkolni Isten szent napján, mint minden embert úgy szeretni, hogy ez az irgalmasság cselekedeteiben jusson kifejezésre? A leszáradt kéz meggyógyításával Jézus elítélte a zsidók szokásait, és úgy állította be a negyedik parancsolatot, ahogyan azt Isten annak idején adta. „Szabad (…) szombatnapon jót cselekedni” – jelentette ki (Mt 12,12). A zsidók értelmetlen korlátozásainak elsöprésével Krisztus megtisztelte a szombatot, míg a rá panaszkodók meggyalázták Isten szent napját. (Jézus élete, 286–287. o.) RÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

53

J


Szombati gyógyítás

Az e heti adomány a szociális osztályt támogatja. – A közösség szociális osztálya a rászorulókat anyagi vagy természetbeni támogatásban részesíti, a szükségleteknek megfelelõen és a lehetõségekhez mérten.

Amikor Jézust Isten törvényének áthágásával vádolták meg a szombatnapi gyógyításaiért, így szólt vádolóihoz: „Szombatnapon nem oldja-e el mindannyiótok az ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem viszi-e itatni? Hát ezt, az Ábrahám leányát, akit a Sátán megkötözött, ímé, tizennyolc esztendeje, nem kellett-é feloldani e kötélbõl szombatnapon? És mikor ezeket mondta, megszégyenültek mindnyájan, kik magukat néki ellenébe vették; és az egész nép örült mindazokon a dicsõséges dolgokon, amelyek õáltala lettek.” (Lk 13,15–17) Az Úr együttérzéssel tekint minden teremtett lényre. Isten „az egész emberi nemzetséget egy vérbõl teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejüket és lakásuknak határait; hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák õt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikünktõl sem: mert õbenne élünk, mozgunk és vagyunk; miképpen a költõitek közül is mondták némelyek: mert az õ nemzetsége is vagyunk” (Ap csel 17,26–28). A Megváltó így szólt tanítványaihoz: „Ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.” (Mt 23,8) Isten a mi közös Atyánk, és mindenki az õ felebarátjának az õrizõje. (Review and Herald, 1896. január 21.) Meríts mélyen az üdvösség forrásából. Személyesen járulj a forráshoz, hogy felüdülhess, és hogy Jézus az örök élet kútfeje legyen számodra. Csak a bibliai igazság és a Szentírás vallása állhat meg majd az ítéletkor. Nem ferdíthetjük el Isten szavát, nem igazíthatjuk világi érdekeink és kedvünk szerint, hanem õszintén fel kell tennünk a kérdést: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” (Keresztény nevelés, 119. o.)

J

MÁJUS 1., PÉNTEK

További tanulmányozásra: Jézus élete, 281–289. o.; Bizonyságtételek, 2. köt., 582–585. o. 54

J



J

55

VI . TANULMÁNY

J

2015 . MÁJUS 9 .

Nõk Jézus földi munkássága idején J

A

MÁJUS 2., SZOMBAT DÉLUTÁN

z elesettek felemelésével, a lesújtottak megvigasztalásával a menny megdicsõül. Ezt a munkát azok végzik, akiknek szívében Krisztus lakik. Az õ vallása mindig áldást áraszt. Ahova eljut, mindenütt fény jár a nyomában. Isten semmiféle nemzetiségi, faji vagy társadalmi különbséget nem ismer el. Õ az egész emberiség Alkotója. Mindnyájan egy család vagyunk a teremtés által, valamint egyek a megváltás jogán. Jézus azért jött, hogy minden válaszfalat ledöntsön. Kitárta a templom ajtaját, hogy mindenki szabad utat találjon az Úrhoz. Szeretete olyan széles, annyira mély és teljes, hogy mindent áthat. Kivonja Sátán vonzókörébõl azokat a nyomorultakat, akiket a kísértõ megtévesztett csalásaival. Isten trónjához emeli õket, ahhoz a trónhoz, amelyet ígéretének szivárványa övez. Krisztusban nincs zsidó, sem görög, nincs rabszolga, sem szabad. A Megváltó drága vére mindenkit eggyé kovácsol (lásd Gal 3,28; Eféz 2,13) (Krisztus példázatai, 385–386. o.) Az egység titka azok egyenlõ voltában rejlik, akik hisznek Jézusban. Minden nézeteltérés, vita és konfliktus az Örökkévalótól való elszakadásból ered. Jézus a központ, amely felé kellene vonzódnunk, mivel minél közelebb jutunk a középponthoz, annál közelebb kerülünk egymáshoz érzelmekben, kedvességben és szeretetben, s közben növekedünk Jézus jellemében és az Õ képmásában. 56

J


Isten nem személyválogató. (…) Az alázatos, szegénységgel megpróbált, gondokkal és munkával terhelt emberek nem találnak egyetlen okot sem az Õ életében és példájában, amely elhitetné velük, hogy: Jézus nem tapasztalta meg szenvedéseiket, nem ismerte meg a körülmények nyomását, és nem tud együtt érezni velük szükségletükben és szomorúságukban. Krisztus alázatos élete összhangban volt alázatos születésével és életkörülményeivel. A végtelen Isten Fia, az élet és a dicsõség Ura egyszerû, alázatos életet élt, hogy senki se érezze kizárva magát jelenlétébõl. Elérhetõvé vált mindenki számára. Nem csak néhány kiválasztottal társult, elhanyagolva a többieket. A teremtés által minden ember egyetlen családhoz tartozik, és a megváltás által is egyek. Krisztus azért jött, hogy az elválasztó falakat lerontsa, (…) és hogy minden lélek szabad bejárást nyerjen Isten elé. Szeretete oly széles, mély és teljes, hogy mindenhová elér. (That I May Know Him, 99. o.)

J

MÁJUS 3., VASÁRNAP

Nõk, akik örömmel fogadták Jézust [Zakariás] örömteli biztosítékot nyert az üdvözletbõl: „Ne félj, Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged, Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az õ nevét Jánosnak. És lesz tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az õ születésén; mert nagy lesz az Úr elõtt, bort és részegítõ italt nem iszik; és betelik Szentlélekkel. (…) És az Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az õ Istenükhöz. És ez õelõtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet. És mondta Zakariás az angyalnak: Mirõl tudhatom én ezt meg? Mert én vén vagyok, és az én feleségem is igen idõs.” (Lk 1,15–18) RÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

57

Zakariás jól tudta, hogyan kapott Ábrahám idõskorában gyermeket. Hitte, hogy aki az ígéretet tette, hûséges. De az idõs pap egy pillanatra az emberi fogyatékosságra gondolt. Elfelejtette, hogy amit Isten megígért, azt beteljesíti. Mekkora ellentét feszül Zakariás hitetlensége és a názáreti hajadon, Mária kedves, gyermeki hite között, akinek ez volt a válasza az angyal csodálatos kijelentésére: „Ímhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint!” (Lk 1,38) A prófétai Lélek hatotta át Isten emberét. József és Mária csodálkoztak szavain. Megáldotta õket, és ezt mondta Máriának: „Ímé, õ vettetett sokaknak elestére és feltámadására Izráelben; és jegyül, akinek sokan ellene mondanak; sõt a te lelkedet is áthatja az éles tõr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.” (Lk 2,34–35) Anna próféta asszony is bejött, és megerõsítette Simeon bizonyságtevését Jézusról. Anna arcát isteni dicsõség ragyogta be, és mélységes hálával köszönte meg, hogy megláthatta Krisztust. Ezek az alázatos hívõk nem hiába kutatták a próféciákat. De Izráel vezetõi és papjai, bár kezükben voltak a próféták értékes kijelentései, mégsem az Úr útján jártak, és szemük becsukódott az élet Világossága elõtt. A gyermek Jézus nem járt a zsinagógaiskolákba. Édesanyja volt elsõ földi tanítója. Az õ ajkáról és a prófétai tekercsekbõl tanult a mennyei dolgokról. Most anyja ölében pontosan azokat a szavakat hallotta, amelyeket Õ maga mondott Mózes által Izráelnek. Akkor sem kereste a rabbik iskoláit, amikor átlépte az ifjúkor küszöbét. Nem volt szüksége arra, hogy ilyen forrásból szerezze ismereteit, mert az Õ tanítója Isten volt. (Jézus élete, 98., 55., 70. o.)

J

MÁJUS 4., HÉTFÕ

Nõk Jézus gyógyításaiban Részvétteljes Megváltónk szeretettel és rokonszenvvel figyel. Kész meghallgatni imádat, és megadja a szükséges segítséget. Ismeri minden anyai szív terhét, és minden nélkülözésben a legjobb barát. 58

J


Örökkévaló karja támogatja az Isten-félõ, hûséges édesanyát. Amikor a földön tartózkodott, olyan édesanyja volt, aki szegénységgel küszködött, akinek sok gyötrõ gondja és baja volt, ezért együtt érez minden keresztény édesanyával gondjaiban és bajaiban. Az a Megváltó, aki hosszú utat tett meg azért, hogy enyhítse egy asszony gyötrõdõ szívét, akinek leányát gonosz lélek szállta meg, meghallgatja az édesanyák imáját és megáldja gyermekeiket. Õt – aki visszaadta az özvegy egyetlen fiát, amikor temetni vitték – ma is meghatja a vergõdõ édesanya fájdalma. Aki a részvét könnyeit hullatta Lázár sírjánál, és visszaadta Máriának és Mártának eltemetett testvérét; aki megbocsátott Mária Magdalénának; aki megemlékezett édesanyjáról, miközben haláltusájában függött a kereszten; aki megjelent a síró asszonyoknak, és követeivé tette õket, hogy hirdessék a feltámadt Üdvözítõ elsõ örömhírét; ma is az édesanyák legjobb barátja, mert kész segíteni nekik életük minden helyzetében. (Boldog otthon, 204. o.) Aki Nain kapujánál a bánatos anya mellett állt, a ravatalnál síró minden gyászolóra odafigyel. Fájdalmunk részvétet kelt benne. Szeretõ, könyörületes szívének gyöngédsége változatlan. Szava, mely életre hívta azt a halottat, ma sem kevésbé hatékony, mint amikor a naini ifjúhoz szólt: „Nékem adatott minden hatalom, mennyen és földön.” (Mt 28,18) Ezt az erõt nem csökkenti az évek múlása, nem meríti ki túláradó kegyelmének szüntelen gyakorlása sem. Élõ Megváltója Õ mindenkinek, aki hisz Õbenne. (…) Sátán nem tarthatja fogva a halottakat, amikor Isten Fia életet ígér nekik. Egyetlen olyan embert sem tarthat a lelki halálban, aki hittel fogadja Krisztus hatalmi szavát. Az Úr minden bûnben holt embernek mondja: „Serkenj fel, aki alszol, és támadj fel a halálból.” (Eféz 5,14) Ez a szó örök élet. Ahogyan Isten szava, amely az elsõ embert életre hívta, ma is életet ad nékünk, ahogyan Krisztus szava – „Ifjú, néked mondom, kelj fel” (Lk 7,14) – életet adott a naini ifjúnak, úgy ez a szó: „Támadj fel a halálból” – életet jelent annak, aki elfogadja. Az Atya „megszabadított minket a sötétség hatalmából, és átvitt az õ szerelmes Fiának országába” (Kol 1,13). Mindezt RÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

59

felajánlja nekünk Igéjében. Ha elfogadjuk az Igét, megszabadulunk. (Jézus élete, 319–320. o.) Annak idején a farizeusok igaztalan dolgokat terjesztettek Isten hatalmának csodálatos kinyilatkoztatásairól. Krisztus már életre keltette Jairus leányát és a naini özvegy fiát. Az elõbbi esetében így szólt: „A lányod nem halt meg, csak alszik.” Az emberek tudták, hogy valóban meghalt, ám mivel halála elõtt viszonylag rövid ideig volt beteg, a farizeusok, Krisztus ellenségei megpróbálták tönkretenni a csoda hatásait, és kijelentették, hogy a lány nem is volt halott, hiszen maga Jézus is kijelentette, hogy csak alszik. Azt próbálták sugallni, hogy a Mester nem képes betegeket gyógytani, és hogy tisztességtelenül jár el csodatételeivel. Ebben az esetben azonban, ha a bizonyítékok megpuhíthatták volna a megátalkodott szíveket, határozott reformnak kellett volna bekövetkeznie. Lázár feltámasztásának csodája volt a zsidók felelõsségének legünnepélyesebb idõszaka. Itt õk maguk döntöttek sorsuk felõl, hiszen nem is kaphattak volna erõteljesebb bizonyítékot. (The Youth’s Instructor, 1899. április 27.)

J

MÁJUS 5., KEDD

A nõk hálája és hite Bõvében vagyunk a beszédnek, az álszenteskedésnek és az öndicséretnek. Holott ezek sohasem nyernek meg másokat Krisztus számára. A tiszta, megszentelt szeretet, amely a Messiás életében megnyilvánult, hasonló a szent illatszerekhez. Akár Mária kenete, jó illattal tölti be az egész házat. A szónoki képesség, az igazság ismerete, a ritka tehetségek szeretettel elegyítve mindmegannyi becses adottság. De a rátermettség vagy a legkiválóbb tehetség magában nem töltheti be a szeretet helyét. Ez a szeretet nyilvánuljon meg a menny munkásaiban. Isten és azok szeretete, akikért Krisztus meghalt, olyan eredményeket ér el, 60

J


amilyet elképzelni is alig tudunk. Akik nem ápolják magukban ezt a szeretetet, nem lehetnek eredményes lélekmentõk. (Bizonyságtételek, 6. köt., 84. o.)

A Megváltó körül tolongó tömegnek nem volt élõ hitkapcsolata Õvele. Csak az évek óta betegségben szenvedõ, szegény asszony, aki mindenét orvosokra költötte, gondolta úgy, hogy ha eljuthat Jézushoz, és csak a ruhája szegélyét megérinti, meggyógyul. Krisztus tudta, mi van a szívében, és olyan helyen állt meg, ahol lehetõséget kínált az asszony számára. Ezzel a csodával szeretett volna rámutatni arra, milyen különbség van az igazi hit érintése és a véletlen érintések között. (…) Amikor az asszony kinyújtotta karját, és megérintette Jézus ruhájának a szegélyét, arra gondolt, talán senki sem veszi észre a titkos mozdulatot. Krisztus azonban megérezte, és gyógyító hatalmával válaszolt a nõ hitére, aki azonnal észrevette, hogy meggyógyult. Az Úr azonban nem akarta, hogy az emberek figyelme elkerüljön egy ilyen hitet. Azonnal az asszony felé fordult, és megkérdezte: „Ki az, aki engem illetett?” A tanítványokkal együtt mindenki ott tolongott Jézus körül. Péter meg is jegyezte: „Mester, a sokaság nyom és szorongat téged, és azt mondod: ki az, aki engem illetett?” (Lk 8,45–46) A hit, amely segít kapcsolatot teremtenünk Krisztussal, részünkrõl a legmagasabb fokú választás, a tökéletes bizalom és a teljes értékû odaadás kifejezõdése. (…) S mindez a követõjében az Isten parancsolatai iránti valódi engedelmességet munkálja, mivel az Isten és emberek iránti szeretet a Jézussal való élõ kapcsolat eredménye. (In Heavenly Places, 108. o.)

Közömbösen beszélgetni a vallásról, lelki szomjúság és élõ hit nélkül imádkozni mit sem ér. A névleges hit Krisztusban, amely Õt pusztán a világ Megváltójának fogadja el, sohasem hozhat gyógyulást a léleknek. Az üdvösségre vivõ hit nem csupán értelmi egyezés az igazsággal. Aki arra vár, hogy tökéletes ismeretre tegyen szert, mielõtt gyakorolná a hitet, nem részesül isteni áldásban. Nem elégséges hinni valamit Jézusról. Krisztusban kell hinnünk. Az egyetlen olyan hit, RÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

61

amelybõl hasznunk származhat, személyes Megváltóként fogadni el Õt, és érdemeit a mienkké tenni. Sokan egyfajta véleménynek tekintik a hitet. A megmentõ hit egyezség. Akik elfogadják Krisztust, szövetségi kapcsolatba kerülnek Istennel. Az õszinte hit: élet. Az élõ hit az életerõ növekedését jelenti, odaadó bizalmat, amely által a lélek gyõzedelmes hatalommá válik. (Isten csodálatos kegyelme, 140. o.)

J

MÁJUS 6., SZERDA

Jézust követõ nõk Aki az Úrért fáradozik, elegyítse magában Márta és Mária tulajdonságát – a szolgálatkészséget és az igazság õszinte szeretetét. Tüntessük el magunkat, önzésünket. Isten buzgó nõket, megfontolt, melegszívû, gyöngéd, elvhû munkásokat hív el. Állhatatos nõket, akik elfordítják magukról és személyes kényelmükrõl gondolataikat, s Krisztusra összpontosítanak. Szólják az igazságot, imádkoznak ismerõseikkel, és fáradoznak az emberek megtéréséért. Milyen mentséget tudtok felhozni, testvérnõim, hogy nem fordítjátok minden szabadidõtöket a Szentírás kutatására? Tegyétek értelmeteket drága kincsek tárházává, hogy azok elé tárhassátok, akik nem érdeklõdnek az igazság iránt. A mai vészhelyzetben betöltitek-e hivatásotokat? Fáradozni fogtok-e a Mesterért? (Bizonyságtételek, 6. köt., 118. o.) Az „egy dolog”, melyre Mártának szüksége volt, a csendes, odaadó lelkület és a mélységesebb vágyakozás a jövõvel, a halhatatlan élettel kapcsolatos ismeretek, valamint a lelki elõrehaladáshoz szükséges kegyelem után. Kevésbé kellett aggódnia a mulandó dolgok miatt, és többet törõdnie a maradandókkal. Jézus megtanítja gyermekeit, hogy minden lehetõséget megragadjanak, amikor olyan ismereteket szerezhetnek, amelyek bölccsé teszik õket az üdvösségre. Krisztus ügyének gondos, tettrekész munkásokra van szüksége. Széles területek nyílnak meg a Márták elõtt, akik szorgalmasan akarnak dolgozni. Elõször azonban üljenek le Máriával Jézus lábához. Krisztus ke62

J


gyelme szentelje meg a szorgalmat, az igyekezetet, az energiát – ekkor az élet legyõzhetetlen erõvé válik a jó számára. (Jézus élete, 525. o.) Ha a hívõ asszonyok felelõsséget éreznek majd az emberekért, ha érzik a bûn terhét – nem csak saját bûneikét –, akkor dolgozni fognak, ahogyan Krisztus tette. Akkor a legnagyobb áldozatot sem tartják majd nagynak, hogy meghozzák mások megmentése érdekében. Mindenki, akiben ott él az emberek iránti szeretet, Istentõl született; kész követni Õt, szava és hangja a Mester szolgálatába állított talentum. (…) Ebben a munkában rejlik az állandó nevelés. Az a kívánságunk, hogy áldássá legyünk, megmutatja nekünk, mennyire gyengék vagyunk. Ez késztet arra bennünket, hogy imában Istenhez forduljunk. Az Úr Jézus pedig világosságát és Szentlelkét adja nekünk. Ekkor megértjük, hogy Jézus végzi a kemény szív megolvasztását, Õ tesz bûnbánóvá. (Evangelizálás, 465–466. o.)

J

MÁJUS 7., CSÜTÖRTÖK

Kitartás az imában, és nagylelkûség Isten nem azt mondja, hogy kérjük egyszer, és megkapjuk. Hanem arra szólít, hogy lankadatlanul, állhatatosan imádkozzunk. Ha kitartunk a könyörgésben, buzgóságunk erõsödik, és még jobban vágyunk arra, amit kérünk. Krisztus így szólt Mártához Lázár sírjánál: „Ha hiszel, meglátod majd Isten dicsõségét.” (Jn 11,40) Sokaknak nincs élõ hitük. Ezért nem látják, hogy az Úr milyen hatalmas. Gyengeségük forrása: hitetlenség. Jobban bíznak saját cselekedeteikben, mint abban, amit Isten tehet értük. Megpróbálnak a menny nélkül eredményeket elérni. Terveznek, de keveset imádkoznak. Nem bíznak igazán a Mindenhatóban. Azt gondolják, hisznek, pedig csak a pillanat hatása alá kerültek. Nem ismerik fel, mire van szükségük, és hogy Isten kész adni. Ezért nem ismételgetik kéréseiket az Úr elõtt. Olyan buzgón és kitartóan kell könyörögnünk, mint az a megszorult barát, aki éjfélkor ment kenyeret kérni. Minél buzgóbban RÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

63

és állhatatosabban kérünk, annál szorosabb lelki egységre jutunk Krisztussal. Több áldást kapunk, mert hitben erõsödtünk. (Krisztus pél-

VII . TANULMÁNY

J

2015 . MÁJUS 16 .

dázatai, 145–146. o.)

Az indíték ad jelleget tetteinknek: vagy aljasságot sugall, vagy magas erkölcsi értéket. Isten elõtt nem azok a legértékesebb cselekedetek, amelyeket minden szem lát, és minden nyelv dicsér. Az örömmel végzett apró kötelességek, a pompa nélküli apró ajándékok, amelyek értéktelennek tûnhetnek a szemnek, sok esetben magasabb értéket képviselnek az Õ szemében. A hittel és szeretettel teli szív sokkal értékesebb Isten elõtt a legdrágább ajándéknál. A szegény özvegy mindenét odaadta, amije még volt. Megvonta magától az eledelt, hogy kevéske pénzét a szeretett ügyre adományozhassa. Mindezt hittel tette, s bízott benne, hogy a mennyei Atya nem hagyja figyelmen kívül nagy szükségletét. Ez az önzetlen lelkület és gyermeki hit nyerte el a Megváltó dicséretét. Sokan vannak a szegények között, akik szeretnék kifejezni hálájukat Isten kegyelméért és igazságaiért. Mindenáron támogatni szeretnék az Õ mûvét jobb anyagi helyzetben levõ testvéreikkel együtt. Nem szabad visszautasítani õket. Hozzák el pénzüket a mennyei pénztárba. Ha szeretetteljes szívvel adják az Úrnak, ezek a látszólag kis összegek felbecsülhetetlen értékû ajándékká válnak, amelyekre Isten rámosolyog és megáld. (A sáfárságra vonatkozó tanácsok, 175–176. o.)

J

MÁJUS 8., PÉNTEK

További tanulmányozásra: Boldog otthon, 204–205. o.

Az e heti adomány a Sola Scriptura Teológiai Fõiskolát támogatja. – Hozzájárulás a közösség által fenntartott fõiskola mûködési költségeihez.

64

J


Jézus, a Szentlélek és az ima J


B

átorítsuk magunkat, hogy minden egyes próbálkozásunkban a legnagyobb komolysággal keressük az Urat, emlékezzünk arra, hogy az Õ tulajdona, fogadott gyermekei vagyunk. Egyetlen emberi lény sem értheti meg úgy szükségleteinket, mint Krisztus. Akkor kapunk segítséget, ha hittel kérjük. Az övéi vagyunk a teremtés által, és az övéi vagyunk megváltás által is. A mennyei szeretet láncával köt magához az erõ és hatalom Forrása. Csak ha Istentõl függ az életünk, és úgy kérünk tõle, ahogyan egy kisgyermek kér édesapjától, csak akkor szerzünk bõséges tapasztalatokat. És megtudjuk, hogy Isten minden erõ és hatalom forrása. (Lift Him Up, 55. o.) Töltsetek több idõt imában! Senki és semmilyen érdek se szakítson el Istentõl, erõtök forrásától. Amikor reggel felébredtek, ti is, mint Ábrahám, gyûjtsétek össze családotok tagjait, hívjátok õket, hogy veletek együtt keressék az Urat. Ha túl sok feladat vár rátok, és siettek minél elõbb elkezdeni a munkát, annál inkább szükségetek van arra, hogy idõt szakítsatok az imádkozásra, s vigyétek kéréseiteket a kegyelem trónja elé, hogy oltalmat, segítséget, irgalmat és áldást nyerjetek Istentõl. Ne sajnáljátok az idõt, amit a Mindenhatóval tölthettek, ne csak futtában mondjatok felszínes, hit nélküli imát, hogy mielõbb siethessetek elvégezni a feladataitokat. Isten sokat tehet értetek, és a munkátokért is, ha kéritek. Elküldheti angyalait, hogy megõrizzenek a balesetektõl, bajoktól, életeRÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

65

tek és javaitok elveszítésétõl. Az Úr elõjogait elhanyagolók azért nem nyernek vigaszt, békét és örömet, mert nem szakítanak idõt a mennyel való közösségre, pedig ez jelenthetné erejük forrását. Kiáraszthatja Isten a Szentlelket, megáldhat, ha közönnyel viszonyulunk mûvéhez? Nem kínálhatja fel az áldást, ha nem munkálkodunk együtt vele tervének kivitelezésében. Így szól hozzánk: „Akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek.” A naponkénti három ima éppen olyan jótékony és fontos számotokra, mint volt Dániel számára is. Az ima a lélek élete, a lelki fejlõdés alapja. Errõl az igazságról kellene bizonyságot tennünk otthon a családban és az alkalmazottaink elõtt is. Amikor alkalmatok nyílik találkozni a gyülekezetben testvéreitekkel, beszéljetek nekik arról, hogy fontos nyitva tartani az Isten és a lélek közötti kommunikációs csatornát. Mondjátok el, hogy ha imára készítik fel szívüket és hangjukat, Isten válaszol kéréseikre. Mondjátok el, hogy ne hanyagolják el vallási kötelezettségeiket. Buzdítsátok testvéreiteket imádkozásra. Keresnünk kell, ha találni akarunk, kérnünk kell, ha kapni akarunk, és zörgetnünk kell, ha szeretnénk, hogy megnyíljon elõttünk az ajtó. (To Be Like Jesus, 207. o.)

Az Úr keresése érdekében végzett tevékenységben több komoly imára van szükség. „Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetõnek megnyittatik” (Lk 11,10) – bátorít Krisztus. Azt az utasítást kaptam, hogy az evangélium minden tanítójának fel kell hívnom a figyelmét, hogy gyarapítsa ismereteit arra vonatkozóan, mit jelent számára Jézus a felelõsségek teljesítésében. A képességek csodálatosan fejlõdnek a Szentlélek uralma alatt. (…) Szeretnétek komolyabban keresni az Urat? Imádkozzatok, alázatos keresõként imádkozzatok. Ne próbáljátok leleményesen bebizonyítani másoknak, hogy rosszak, hanem szelídséggel mondjátok el nekik, hogy vizsgálják meg bûnös szívüket és imádkozzanak, hogy az Úr tisztítsa meg lelkük templomát a bûntõl. Mindenki vallja meg bûneit, és akkor még közelebb kerülhet a hit teljes bizonyosságához. (The Upward Look, 266. o.) 66

J


J


Jézus és a Szentlélek Tanulmányoznunk kellene a példaképet, hogy a krisztusi lelkület lakhasson bennünk. Az Üdvözítõ nem találtatott azok között, akiket nagyra becsült és magasztalt a világ. Nem tartózkodott a kényelmet és kedvteléseket keresõk között. A szükségben levõkért munkálkodott, és azért, hogy megmentse a veszendõ tévelygõket, meggyógyítsa a lesújtottakat, valamint kedves és vigasztaló szavakat szólhasson a megszomorodottaknak. Ezt a példát kell követnünk. Minél inkább részesülünk a krisztusi lelkületbõl, annál inkább törekszünk még többet tenni embertársainkért. Áldást szerzünk a nélkülözõknek, és vigaszt az elkeseredetteknek. (In Heavenly Places, 312. o.)

Ha üdvözülni akartok, imádkoznotok kell. Szakítsatok idõt rá. Imáitokat ne siessétek el, és ne legyetek felületesek. Könyörögjetek Istenhez, munkáljon bennetek alapos javulást, hogy Lelkének gyümölcsei éljenek bennetek, és világosságotok fényleni fog a világban. Ne legyetek ügyének kerékkötõi és átkai; hisz segítség és áldás is lehettek! Sátán azt állítja, hogy nem örvendezhettek teljesen és szabadon a megváltásnak? Ne higgyetek neki! Láttam, minden keresztény elõjoga, hogy örvendezzen Isten Lelke mély indításainak. Édes, mennyei béke fogja átitatni gondolataitokat, s szívesen elmélkedtek Istenrõl és a mennyrõl. Lakomázni fogtok Igéjének dicsõ ígéretein. (Bizonyságtételek, 1. köt., 158–159. o.) Az Úr ezt jelentette ki a fáraóval kapcsolatban: „Én pedig megkeményítem az õ szívét, és nem bocsátja el a népet.” (2Móz 4,21) Istennek nem kellett természetfeletti hatalmát felhasználnia a király szívének megkeményítéséhez. Õ a fáraónak mennyei hatalma legmegkapóbb bizonyítékát adta, de az uralkodó konokul visszautasította azt a lehetõséget, hogy gondosan odafigyeljen a világosságra. A végtelen Isten hatalmának bemutatását elvetette, és még határozottabbá vált lázadásában. Lázadásának magva, amelyet elhinRÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

67

tett, akkor hozta meg gyümölcsét, mikor megvetette Isten elsõ csodáját. Amikor tovább merészelt menni a maga útján, és konoksága folyton tovább tartott, szíve egyre jobban megkeményedett, míg elsõszülött fiának halott arcára nem nézett. Isten szolgái útján szól az emberekhez, figyelmezteti, inti és megdorgálja õket bûneikért. Az Atya mindnyájunknak alkalmat ad arra, hogy kiigazítsuk tévedéseinket, mielõtt azok meghatároznák és rögzítenék jellemünket. Ha azonban nem engedjük meg, hogy az Úr segítsen, ha nem akarunk megjavulni, akkor az isteni hatalom és erõ nem lép közbe saját tevékenységünk ellensúlyozására. Könnyebbnek találjuk azt az utat, amelyet egyszer végigjártunk, és megkeményítjük szívünket a Szentlélek befolyásával szemben. A világosság további elvetése az erõteljesebb befolyást is eredménytelenné és hatástalanná teszi. (Pátriárkák és próféták, 268. o.)

J

MÁJUS 11., HÉTFÕ

Jézus imaélete Amikor Krisztus felemelkedett a vízbõl, a folyóparton leborult imádkozni. Egy új és fontos korszak nyílt meg számára. Az angyalok sohasem hallottak még ilyen imát. Türelmetlenül várták, hogy a szeretet biztosításának üzenetét hozzák a fohászkodó Megváltóhoz. De nem ez történt, mivel maga az Atya készült szolgálni Fiának. Egyenesen a trónról szállt alá Isten dicsõsége. Megnyílt a menny, és a dicsõség sugarai áradtak ki onnan galamb formájában, amely hasonló volt a fényes aranyhoz. A galamb Krisztus alázatát és szelídségét jelképezte. (…) A hajdanán Krisztusra szállt dicsõség az Atya szeretetének biztosítása számomra. Beszél nekünk az ima erejérõl, arról, ahogyan az emberi hang eljuthat Isten fülébe, és hogy kéréseinket elfogadja a mennyei udvar. (…) A menny nyitott kapuin át az Üdvözítõ fejére kiáradó fény fog ránk is szállni, ha segítségért imádkozunk a kí68

J


sértések elleni küzdelemben. Az a hang, amely Jézushoz szólt, minden hívõ léleknek mondja: „Õ az én szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm.” (Lift Him Up, 78. o.) Jézus ezt a figyelmeztetést hagyta ránk: „Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a háznak ura, este-é vagy éjfélkor, kakasszókor vagy reggel? Hogy ha hirtelen megérkezik, ne találjon titeket aludva. Amiket pedig néktek mondok, mindenkinek mondom: vigyázzatok!” (Mk 13,35–37) Isten elvárja gyülekezetétõl, hogy teljesítse éjjeli virrasztását, bármily veszedelmes, akár hosszú az éj, akár rövid. A bánat nem mentség, hogy a gyülekezet kevésbé legyen éber. A próbák ne vezessenek hanyagságra, hanem inkább megkettõzött éberségre. Krisztus a maga példájával mutatta meg gyülekezetének erejük forrását a szükség, a szorongatás, a veszély idején. Az õrködés bizonyítsa, hogy õk valóban Isten népét képezik. Ez a jel különbözteti meg a várakozókat a világtól, s ez bizonyítja, hogy õk csak zarándokok és idegenek a földön. Az Üdvözítõ másodszor is szomorúan visszafordult alvó tanítványaitól, és harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. Majd visszatérve a tanítványokhoz, így szólt: „Aludjatok immár és nyugodjatok. Ímé, elközelgett az óra, és az embernek Fia a bûnösök kezébe adatik.” Mennyire szívtelen volt a tanítványoktól, hogy hagyták magukat álomba merülni, szunnyadással verni bilincsbe érzékeiket, amikor mennyei Uruk kimondhatatlan lelki kínokon ment át! Ha ébren maradtak volna, nem veszítik el hitüket, amikor Isten Fiát haldokolni látták a kereszten. E fontos éjjeli vigyázást nemes lelki küzdelmeknek és imáknak kellett volna jellemeznie, melyek erõt adnak nekik elviselni Isten Fia kifejezhetetlen gyötrelmének látványát. Elõkészítette volna õket, hogy szenvedéseit látva a kereszten felfogjanak valamit az eltipró kín jellegébõl, melyet Urunk a Getsemáne kertjében elviselt. Könnyebben tudtak volna emlékezni az Úr szenvedéseirõl, haláláról és feltámadásáról mondott szavaira. A borzalmas, megpróbáló óra szomorúságában is a remény sugarai enyhítették volna a sötétséget, tartották volna bennük a hitet. (Bizonyságtételek, 2. köt., 205. o.) RÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

69

J

MÁJUS 12., KEDD

Mintaima (1) Megváltónk kétszer mondta el az Úr imáját: elsõ ízben a hegyi beszédben a sokaságnak, majd néhány hónappal késõbb ismét, de már csak a tanítványoknak, akik rövid ideig távol voltak Mesterüktõl, és amikor visszatértek, imába merülve találták Õt. Jézus látszólag nem vette észre jelenlétüket, mert hangosan tovább imádkozott. Arcát mennyei fény ragyogta be. Mintha a láthatatlan Isten jelenlétében idõzött volna, szavaiban pedig erõ, hatalom volt, mint annak a szavában, aki a Mindenhatóval beszél. Krisztus imája mélyen megérintette a tanítványok szívét. Jézussal együtt járva felfigyeltek rá, hogy az Üdvözítõ milyen gyakran tölt hosszú órákat Atyjával való közösségben. Napjait a körülötte sürgõ sokaság szolgálatával és a rabbik veszedelmes álokoskodásainak leleplezésével töltötte. Ez a szakadatlan túlfeszítettség teljesen kimerítette Õt, annyira, hogy anyja és a tanítványok is attól tartottak, mindez az életébe kerül majd. Mégis amikor a kimerítõ napokat követõ, imában eltöltött órák után visszatért, észrevették, hogy arcán béke ül, és érezték, hogy felfrissült. Reggelrõl reggelre az Istennel töltött idõ után visszatérve magával hozta az emberek számára a menny világosságát. A tanítványok egy idõ után felismerték, hogy Krisztus szavainak és cselekedeteinek ereje az ima óráival függ össze. Most, amint könyörgését hallgatták, szívük csodálattal és alázattal telt meg. Amikor Jézus befejezte imáját, a tanítványok szükségletüket mélységesen átérezve kiáltottak fel: „Urunk, taníts minket imádkozni!” Jézus nem tanította õket új imára. Azt ismételte el nekik, amire már elõbb is bátorította õket, mintha csak azt mondta volna: „Meg kell értenetek, amit már elmondtam. Mély jelentõségû, bár még nem értitek.” (…) Az Úr arra tanít, hogy hálaadással lépjünk Isten elé, tárjuk eléje kéréseinket, valljuk be bûneinket, s kérjük kegyelmét ígéretei szerint. (Gondolatok a hegyi beszédrõl, 102–103. o.) 70

J


Az ima a lélek lélegzetvétele. Ez a titka a lelkierõnek. Semmilyen más eszköz nem tudja helyettesíteni; mert megõrzi a lélek egészségét. Az ima közvetlen összeköttetésbe hozza a szívet az élet forrásával, és erõt ad a keresztény tapasztalatoknak. Ha elhanyagoljuk az imát, vagy csak alkalomszerûen könyörgünk, elveszítjük kapcsolatunkat Istennel; a lelki képességek életereje elvész, a vallásos tapasztalatok nélkülözik az egészséget és az erõt. Csak Isten oltárán gyújthatjuk meg gyertyáinkat szent tûzzel. Egyedül a mennyei fény tárhatja fel elõttünk az emberi tudás parányi voltát és tökéletlenségét, s csak ez ad világos képet Krisztus tisztaságáról és tökéletességérõl. Jézust szemlélve kívánunk hasonlóvá lenni Õhozzá, és csak akkor éhezzük és szomjúhozzuk az igazságosságot, ha felismerjük az Õ igazságosságát. Isten akkor teljesíti szívünk kívánságát, ha komolyan imádkozunk. (Az evangélium szolgái, 254–255. o.)

J

MÁJUS 13., SZERDA

Mintaima (2) Mindenki, aki igaz szívvel fordul Istenhez, hittel fohászkodik Õhozzá, választ kap imáira. Hitetek ne engedje el ígéreteit, ha nem látjátok vagy nem értitek imáitokra a közvetlen feleletet. Ne féljetek, bízzátok magatokat az Úrra. Támaszkodjatok biztos ígéretére: „Kérjetek és adatik néktek.” Õ bölcsebb, mintsem tévedjen, és túl jó, hogy bármilyen jót visszatartson szeretteitõl. Az ember tévedhet. Bár becsületes szívvel kér Istentõl, nem mindig azt kéri, ami javára vagy Isten dicsõségére válna. Amikor ez történik, bölcs és jóságos Atyánk hallja imáinkat, és felel rájuk, néha azonnal is. De azt adja meg, ami a leginkább javunkra van, s legjobban szolgálja az Õ dicsõségét. Áldásokat áraszt ránk. Ha be tudnánk pillantani tervébe, világosan látnánk, hogy tudja, mi szolgál javunkra, és meghallhatja imánkat. Semmi ártalmasat nem ad. Áldásokat küld, amelyekre RÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

71

szükségünk van, ahelyett, amit kértünk, mivel az nem használna, hanem ártana nekünk. (Bizonyságtételek, 1. köt., 120. o.) Így imádkozunk mennyei Atyánkhoz: „Ne vígy minket a kísértésbe” – s gyakran ezek után nem õrizzük meg lábunkat, hogy ne vigyenek kísértésbe. Távol kell tartanunk magunkat azoktól a kísértésektõl, amelyek könnyen legyõzhetnek. Krisztus kegyelme által e téren személyes sikereket érhetünk el. Félre kell tennünk az útból a botránkozás kövét, amely nekünk és másoknak is annyi szomorúságot okozott. Mindenkit megkörnyékeznek a kísértések és próbák, de nem kell engednünk az ellenségnek. Üdvözítõnk gyõzött helyettünk. Sátán nem legyõzhetetlen. (…) Krisztus megkísértetett, hogy mi tudjuk, hogyan segítsünk minden megkísértett embernek. A kísértés nem bûn, a bûn az, ha engedünk a kísértésnek. Annak, aki hisz Jézusban, a kísértés gyõzelmet és még nagyobb erõt jelent. (Our High Calling, 87. o.) A Megváltó azt tanítja, hogy csak úgy nyerhetünk Istentõl bocsánatot, ahogyan mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek. Isten szeretete hozzá vonz bennünket, s ha ez a szeretet megérinti szívünket, bennünk is szeretetet ébreszt testvéreink iránt. Az Úr imájának befejezése után hozzáfûzte: „Mert ha megbocsátjátok az embereknek az õ vétkeiket, megbocsát nektek is a ti menynyei Atyátok. Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az õ vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” (Mt 6,14–15) Aki nem bocsát meg, azt az utat zárja el, amelyen õ is kegyelmet nyerhetne Istentõl. Ne gondoljuk, hogy ha az ellenünk vétkezõk nem vallják be bûnüket, jogunk lenne megvonni tõlük bocsánatunkat. Igaz, hogy kötelességük volna bûnbánattal és bûnvallomással alázni meg szívüket; nekünk azonban, akár bevallják hibájukat, akár nem, mindenképpen a szánakozó irgalmasság szellemével kell viselkednünk az ellenünk vétkezõk iránt. Bármilyen súlyosan bántalmaztak is minket, mégse melengessünk neheztelést, mégse sajnáljuk magunkat sérelmeink miatt, hanem ahogyan reméljük, hogy Isten elleni vétkeink bocsánatot nyernek, úgy bocsássunk meg mindent mindenkinek, bármit is vétett ellenünk. (Gondolatok a hegyi beszédrõl, 113. o.)

72

J


J


További leckék az imáról Rajtunk múlik, hogy Isten milyen szerepet tölt be az életünkben. A fél szívvel mondott, lagymatag imák nem járnak eredménnyel a mennyben. Ki kell tartanunk kéréseinkben! Hittel kérjetek, hittel várjatok, hittel kapjatok, reménységgel örüljetek, mert aki keres, talál. Teljes komolysággal kezeljétek ezt a kérdést. Teljes szívvel keressétek az Örökkévalót. Az emberek teljes komolysággal képesek mulandó dolgokért munkálkodni, mígnem siker koronázza erõfeszítéseiket. Élõ komolysággal tanuljátok meg keresni az Úrtól megígért gazdag áldásokat, tegyétek ezt kitartó és határozott erõfeszítéssel, és akkor gazdag kegyelmének igazságában és fényében részesültök. Õszinteséggel, lelki éhséggel kiáltsatok Istenhez. Addig küzdjetek a mennyei eszközökkel, amíg ki nem harcoljátok a gyõzelmet. Teljes lényeteket, lelketeket, testeteket és szíveteket helyezzétek az Úr kezébe, és határozzátok el, hogy az Õ szeretõ, odaadó eszközévé váltok, akit az Õ akarata vezérel, gondolatai tartanak ellenõrzés alatt, és az Õ Lelke buzdít. Õszinte lélekkel mondjátok el Jézusnak szükségleteiteket. Nem kér hosszú szónoklatokat vagy prédikációt, csak azt, hogy bûntõl megszomorodott szívvel mondjátok: „Ments meg, Uram, mert elveszek.” Számukra van reménység. Keresni fognak, kérni, zörgetni – és találnak. Amikor Jézus leveszi a lelket összetörõ bûn terhét, megismerik a krisztusi béke áldásait. (Our High Calling, 131. o.) Az Úr sokszor késlelteti a választ, hogy megpróbálja hitünket és kérésünk õszinteségét. Ha Igéje szerint kérünk, higgyünk ígéretében, és imádkozzunk olyan céltudatos kitartással, amelyet nem lehet megtagadni. Isten nem azt mondja, hogy kérd egyszer, és megkapod, hanem arra szólít fel, hogy lankadatlanul, állhatatosan imádkozzunk. Ha kitartunk a könyörgésben, erõsödik buzgóságunk, és még jobban RÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

73

vágyunk arra, amit kérünk. Krisztus így szólt Mártához Lázár sírjánál: „Ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsõségét.” (Jn 11,40) (Krisztus példázatai, 145. o.)

VIII . TANULMÁNY

J

2015 . MÁJUS 23 .

Jézus küldetése J

MÁJUS 15., PÉNTEK

További tanulmányozásra: Gondolatok a hegyi beszédrõl, 105. o.; Jézus élete, 495. o.

Az e heti adomány az ifjúsági osztályt támogatja.

J


K

risztus azért jött a földre, hogy minden ember üdvösséget nyerhessen. A Golgota keresztjén megfizette az elveszett világért a jóvátétel felülmúlhatatlan díját. Szerénysége, önfeláldozása az elbukott ember iránti mélységes szeretetét bizonyítják. Azért jött a földre, hogy megkeresse és megmentse az elveszettet. Küldetése a bûnösökért történt, minden bûnösért, minden nyelvbõl és népbõl. Kifizette az árat mindenkiért, hogy megváltsa, egységre és összhangba hozza magával õket. Nem hagyta ki a legtévelygõbbet és a legbûnösebbet sem. Különösen azokért fáradozott, akik a legjobban rászorultak. Minél nagyobb szükségük van a megigazulásra, annál nagyobb Jézus megértése, annál mélyebb az érdeklõdése, annál buzgóbban fáradozik értük. Nagy, szeretõ szíve mélyen megindul azokon, akiknek állapota a legreménytelenebb, akik leginkább rászorulnak az átalakító kegyelemre. (Bizonyságtételek, 5. köt., 603. o.)

Kérnünk kellene az Urat, nyissa meg elménket, hogy megérthessük a mennyei igazságot. Ha megalázzuk szívünket Isten elõtt, ha kivetünk belõle minden hiúságot, fennhéjázást és önzést a ránk áradó gazdag kegyelem révén; ha õszintén és tétovázás nélkül hiszünk, akkor elménket a Feddhetetlenség Napjának sugarai ragyogják be, és világosságot árasztanak sötét értelmünkben. Jézus a világosság, amely minden embert megvilágít. Õ a világ Világossága, és meghív, hogy jöjjünk hozzá, s tanuljunk tõle. Krisztus volt a nagy Tanítómester. Õ olyan tudományos kijelentésekre volt képes, 74

J



J

75

amelyek beárnyékolták volna a legnagyobb emberi felfedezéseket, ám nem ez volt a küldetése és munkája. Azért jött, hogy megkeresse és üdvösségre vezesse az elveszetteket, s nem engedhette meg magának, hogy eltérjen ettõl a céltól. Ezt semminek sem engedte meg. Ránk is ezt a munkát bízta. Képesek leszünk elvégezni? (A keresztény nevelés alapelvei, 183. o.)

Jézus eljött a világba, hogy üdvösséget szerezzen a bûnösnek. De nem bûnében, hanem megszabadítva a bûneitõl, hogy megszentelje az igazsággal, így tökéletes Üdvözítõvé válhasson számunkra. Személyes hit által kell egyesülnünk Õvele. Krisztus választott bennünket, mi pedig Õt, és e választás nyomán eggyé válunk vele, s ezentúl nem önmagunknak kell élnünk, hanem annak, aki meghalt értünk. Ezt az egységet azonban csak folyamatos éberséggel lehet fenntartani, hogy ne essünk újból kísértésbe, és ne hozzunk más döntést, mivel még mindig szabadon eldönthetjük, melyik úrnak szolgálunk. A Krisztussal való egység azt jelenti, hogy megcáfolhatatlanul feléje irányul minden gondolat és tett. (That I May Know Him, 361. o.)

J


Az elveszett juh és az elveszett drachma Az elveszett juh példázata Krisztusnak a tévelygõk és elveszettek iránt érzett csodálatos szeretetét jelképezi. Nem marad azokkal, akik elfogadták mentését, nem áldozza minden idejét arra, hogy fogadja szeretetüket és hálájukat. Otthagyja nyáját, mely szereti Õt, s elmegy a vadonba, viseli a nélkülözést, szembenéz a veszéllyel és a halállal. Keresi és megmenti a nyájtól eltévedt juhát, amely elpusztulna, ha nem hozná vissza. Amikor szorgos kutatás után rátalál, bár fáradt, sérült, éhes, nem várja el a legyöngült juhtól, hogy kövesse, nem hajtja maga elõtt, hanem – mily csodálatos szeretet! – gyöngéden karjára emeli, vállára veszi és visszaviszi a nyájhoz. 76

J


Aztán meghívja szomszédait, hogy örvendezzenek a megkerült elveszettnek. Ugyanezt tanítják a tékozló fiú és az elveszett drachma példázatai. Minden ember, aki különleges veszedelembe sodródik – kísértésbe esik –, fájdalmat okoz Krisztusnak, s leggyöngédebb érzéseit és legodaadóbb munkáját váltja ki. Jobban örül egyetlen bûnösnek, aki bûnbánatot tart, mint kilencvenkilencnek, akiknek nincs mit megbánniuk. (Bizonyságtételek, 5. köt., 603–604. o.) A két példázat két különbözõ osztályt ábrázol. Az elveszett juh tudja, hogy eltévedt. Elhagyta a pásztort és a nyájat, de megmenteni már nem tudja magát. Az elveszett juh azokat ábrázolja, akik érzik, hogy elszakadtak az Úrtól, és tele vannak kétségekkel, szégyenérzettel, kísértésekkel. Az elveszett pénzdarab azokat ábrázolja, akik bûneik miatt vesztek el, de nincsenek tisztában a helyzetükkel. Elhidegültek Istentõl, de nem vették észre. Lelkük veszélybe került, de errõl mit sem tudnak. Nem is nyugtalanítja õket. Krisztus azt tanítja ebben a példázatban, hogy a menny azokat is szánakozva szereti, akik közönyösek parancsolataival szemben. Õket is meg kell keresnünk, hogy visszatalálhassanak az Atyához. A juh elkóborolt a nyájtól, és elveszett a pusztában vagy a hegyekben. A pénzdarab a házban veszett el. Közel volt, mégis csak szorgalmas keresés árán lehetett megtalálni. E példázat tanítása a családnak szól. A család tagjai sokszor nagyon felelõtlenek egymás lelki életével szemben. Lehet, hogy egyikük elhidegült Istentõl, de nem nagyon aggasztja õket, hogy valaki elvész a menny rájuk bízott ajándékai közül. (Krisztus példázatai, 193–194. o.)

Az isteni szeretet kérdését érintette Jézus, amikor küldetésérõl és munkásságáról beszélt. „Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.” (Jn 10,17) (…) A tanítványok nagyon jól megértették a szeretetét, amikor látták Üdvözítõjüket, amint elszenvedi a szégyent, megvetést, kételyeket és árulást, mikor látták kínszenvedését a Getsemáne kertjében és halálát a golgotai kereszten. Ez a szeretet annyira mély, hogy semmiRÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

77

lyen eszközzel nem mérhetõ. Miközben belátták, felfogásukkal sikerült bevenniük a mennyei együttérzés fogalmát, és megértették, hogy a Fiú szenvedései az Atya szenvedéseit is jelentették. (That I May Know Him, 69. o.)

J

MÁJUS 18., HÉTFÕ

Az elveszett fiú példázata (1) Atyja gyengéd, szeretõ, szánó gondviselésének megfelelõ szemléltetéséhez, Jézus elmondta a tékozló fiú példázatát. Gyermekei bár tévelyegnek és elkalandoznak tõle, de ha bûnbánattal visszatérnek, olyan örömmel fogadja õket, ahogyan a földi atya fogadja rég elveszett, de töredelmesen visszatérõ fiát. (Evangelizálás, 56. o.) A szeretõ Isten még mindig sóvárog a tõle elfordult ember után. Mindent megkísérel, hogy visszahozza az atyai házba. A tékozló fiú nyomorult állapotában „magába szállt”. Megtört az a megtévesztõ befolyás, amellyel Sátán fogva tartotta. Meglátta, hogy szenvedése saját oktalanságának következménye. (…) A tékozló fiúnak, bármilyen nyomorult is volt, reménységet adott az a tudat, hogy atyja szereti. A szeretet vonzotta haza. Isten szeretetének biztos tudata hajtja vissza a bûnöst az Úrhoz. (Krisztus példázatai, 202. o.) A jó és gonosz közötti harc ugyanolyan heves korunkban is, mint az Üdvözítõ napjaiban volt. A mennybe vezetõ ösvény ma sem simább, mint akkor. Minden bûnt el kell hagyni. Minden melengetett önteltséget, mely lelki fejlõdésünket akadályozza, le kell vetni. Vajon készen vagyunk-e lemondani saját bölcsességünkrõl, és elfogadjuk-e Isten országát mint gyermekek? Hajlandók vagyunk-e elállni önigazultságunktól és az emberek tetszésének keresésétõl? Az örök élet jutalma végtelen érték. Készek vagyunk-e örömmel fogadni a Szentlélek segítségét, együttmunkálkodni vele? Akarunk-e küzdeni és az elnyerendõ értéknek megfelelõ arányú áldozatot hozni? (Üzenet az ifjúságnak, 56. o.) 78

J


Az Úr megbocsát mindazoknak, akik megtérnek bûneikbõl. Azonban azoktól eltávolodik, akik nem térnek meg és magukban bíznak. Sohasem fogja elutasítani a megtérés hangját és könnyeit. Soha nem fordítja el arcát az alázatos embertõl, aki megszomorodott és megtérõ szívvel járul Õelé. (…) Az a gyülekezeti tag, aki hisz Isten Igéjében, sohasem fog közönnyel tekinteni a megalázkodó, bûnét megvalló emberre. Örömmel fogadd vissza a megtérõt! Krisztus azért jött a világra, hogy megbocsásson mindazoknak, akik így szólnak: „Megtérek. Bánom a bûneimet.” Amikor így szól hozzád egyik testvéred: „Isten megbocsátott nekem. Te meg szeretnél bocsátani?” – akkor fogd meg a kezét, és mondd: „Megbocsátok, ahogy én is bûnbocsánatot remélek.” (To Be Like Jesus, 203. o.)

J

MÁJUS 19., KEDD

Az elveszett fiú példázata (2) A vidám, meggondolatlan ifjú, amikor kilépett atyja kapuján, még csak nem is álmodta, hogy milyen fájdalom és sóvárgás mardossa apja szívét. Amikor féktelen társaival együtt táncolt és dõzsölt, nem gondolt arra az árnyra, amely otthonára borult. Most, amikor fáradt, nehéz léptekkel halad az úton hazafelé, nem tudja, hogy valaki figyeli, jön-e már. És amikor még „távol volt”, az atya észreveszi. A szeretet jó megfigyelõ. A bûnös évek torzításai sem tudták a fiú kilétét elrejteni elõle. „Megesett rajta a szíve, és odafutva a nyakába esett”, s csüngött rajta hosszú, meleg öleléssel. Az apa nem akarja, hogy fiát nyomora és rongyai miatt megvetés érje. Saját válláról veszi le a díszes köntöst, beborítja vele fia lesoványodott testét, és a fiú elzokogja bûnbánatát: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hívattassam.” Az atya magához szorítja és hazaviszi. A fiúnak nincs alkalma arra, hogy szolgának ajánlkozzon. Õ az atya RÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

79

gyermeke. Elhalmozzák a ház legértékesebb dolgaival; a szolgák tisztelik, és szolgálni fogják. (Krisztus példázatai, 203. o.) Ráébredt-e az idõsebb fiú arra, hogy milyen kicsinyes és hálátlan? Megértette, hogy jóllehet öccse gonoszul cselekedett, akkor is a testvére? Megbánta-e irigységét és könyörtelenségét? Krisztus errõl hallgatott, mert a történet, amelyrõl a példázat szól, még játszódott. A hallgatóinak kellett eldönteniük, miként végzõdjön. Az idõsebb fiú a Jézus-korabeli, megtérni nem akaró zsidókat és minden kor farizeusait ábrázolja. A farizeusok megvetik az általuk vámszedõnek vagy bûnösnek tartott embereket. (…) Isten családjában a fiú helyére tartottak igényt, de lelkükben béresek voltak. Nem szeretetbõl szolgáltak, hanem a jutalom reményében. (…) A tékozló hazatérése, amely örömmel töltötte el az Atya szívét, csak irigységet keltett bennük. (…) Az embert önigazultsága nemcsak arra készteti, hogy hamis színben tüntesse fel Istent, hanem arra is, hogy felebarátaival szemben szeretetlen és gáncsoskodó legyen. Az önzõ, irigy idõsebb fiú leste testvérét, hogy megbírálja minden tettét, és hibáztassa a legkisebb fogyatékosságért is. Minden tévedését észrevette, minden hibás lépését eltúlozta. Így próbálta igazolni saját engesztelhetetlenségét. Ma sokan ugyanezt teszik. Amikor valaki elõször veszi fel a harcot a kísértések özöne ellen, ridegen, konokul becsmérlik és hibáztatják. Isten gyermekeinek mondják magukat, de Sátán szellemében járnak el. Felebarátaikkal szembeni magatartásuk miatt Isten színétõl nem sugározhat rájuk fény. (…) Ha felismered, hogy bûnös vagy, és tudod, hogy téged is csak mennyei Atyád szeretete mentett meg, akkor mélységesen szánod a bûnben szenvedõket. Többé nem leszel irigy és gáncsoskodó a bûnbánat láttán. Amikor az önzés jege leolvad szívedrõl, éppúgy fogsz érezni, mint Isten; osztozol az elveszettek megmentésén érzett örömében. (…) Az öröm akkor sem szûnik meg, ha te nem mész üdvözölni elveszett testvéredet! A hazatérõnek meglesz a helye az Atya mellett és az Atya szolgálatában. Akinek sok bûnét bocsátotta meg az Úr, az 80

J


nagyon szeret. Te pedig kint maradsz a sötétben. Mivel „aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet” (1Jn 4,8). (Krisztus példázatai, 209–211. o.)

J

MÁJUS 20., SZERDA

Elmulasztott alkalmak A gazdagról és Lázárról szóló példázatában a Megváltó azt tanítja, hogy ebben az életben kell dönteni örök sorsunkról. E próbaidõ alatt Isten mindenkinek felkínálja kegyelmét. De ha az ember a maga kedvteléseivel elvesztegeti az alkalmakat, eljátssza örök életét, nem kap újabb próbaidõt. Rajta múlik, ha közte és Isten között áthidalhatatlan szakadék tátong. (Krisztus példázatai, 260. o.) Ma is sokan követik ezt az utat. Jóllehet az egyház tagjai, de megtéretlenek. Lehet, hogy részt vesznek az istentiszteleteken, és éneklik a zsoltárt, „Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem hozzád, ó, Isten!” (Zsolt 42,2), de ez nem igaz. Isten szemében olyanok, mint a legnagyobb bûnös. Az izgalmakra és szórakozásra vágyó, a hivalkodást szeretõ ember nem tudja a mennyet szolgálni. A példázat gazdag emberéhez hasonlóan nem akar harcolni a test kívánságai ellen. Ki akarja elégíteni vágyait. A bûn légkörét választja. Amikor hirtelen elragadja a halál, azzal a jellemmel száll sírba, amelyet egész életében a sátáni erõkkel szövetségben formált. A sírban már nincs lehetõsége választani – sem jót, sem rosszat –, mert halála napján „elvesznek az õ tervei” (Zsolt 146,4; Préd 9,7–8). Amikor Isten hangjára a halottak feltámadnak, a gazdag az életében táplált vágyakkal és indulatokkal, vonzalmakkal és ellenérzésekkel lép elõ a sírból. Az Úr nem tesz csodát olyan ember újjáteremtéséért, aki nem akart megújulni, amikor erre minden lehetõsége és adottsága megvolt. Élete során nem gyönyörködött Istenben, és nem talált örömet szolgálatában. Jelleme nincs összhangRÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

81

ban a Mindenhatóval, és nem lenne boldog a mennyei családban. (…) Krisztustól tanulni annyit jelent, mint felölteni az Õ jellemét. Azonban aki nem értékeli, és nem hasznosítja a földön kapott drága alkalmakat és megszentelõ sugallatokat, az nem tudna részt venni a menny tiszta áhítatában. Jelleme nem alakult át a mennyei minta szerint. Saját felületessége vájta ki azt a szakadékot, amelyet már semmivel nem lehet áthidalni. Közte és az igazak között hatalmas szakadék tátong. (Krisztus példázatai, 269–271. o.) Nem jelent üdvösséget a keresztség, sem az, ha nevünk a gyülekezet névsorában szerepel, még az sem, ha az igazságot prédikáljuk, hiszen üdvösségünket egyedül a Jézus Krisztussal való élõ egység eredményezi, amely a szívet megújítja, és Krisztus munkáját végzi hitben és szeretetben, türelemben, szelídségben és reménységben. Mindenki, aki a Megváltóval egyesült, környezetének élõ misszionáriusává válik. (Evangelizálás, 319. o.)

J


Vak voltam, de most már látok A bûnös csak akkor fordul szívével segítségért az egyedüli Megváltóhoz, ha már érzi ennek szükségét. Amikor Jézus az emberek között járt, a betegeknek orvosra volt szükségük. A szegények, szerencsétlenek és szenvedõk azért követték, hogy támogatást és vigaszt nyerjenek, amit sehol máshol nem találtak meg. A vak Bartimeus az útszélen várakozott már hosszú ideje, hogy találkozzon Krisztussal. Az emberek, akik láttak, fel és alá jártak, de egyáltalán nem akarták látni Jézust. A hit egyetlen tekintete megérinti annak szívét, aki telve van szeretettel, és kegyelmének áldásait áraszthatja ki, ám az emberek nem ismerik saját lelki szegénységüket és betegségüket, s nem érzik, hogy szükségük lenne Krisztusra. A szegény vak azonban nem ilyen helyzetben volt. Egyetlen reménye 82

J


Jézus volt. Miközben figyelmesen várakozott, hallotta a tömeg lépteit, és türelmetlenül kérdezõsködött, mit jelent ez a zaj. Így jutott tudomására, hogy a názáreti Jézus közeledik. Égõ vágytól türelmetlen hangon kiáltott fel: „Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!” A nézelõdõk próbálták elhallgattatni, mire õ még hevesebben kiáltozott: „Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!” Kérése meghallgatásra talált. Kitartó hite jutalmat nyert. Nemcsak testi látását nyerte vissza, hanem megnyílt értelmének szeme is. Krisztusban meglátta Megváltóját, és a Feddhetetlenség Napja ragyogta be a lelkét. Mindazoknak, akik a vak Bartimeushoz hasonlóan érzik, hogy Krisztusra van szükségük, hasonló a komolyságuk és elszántságuk, és elnyerik a vágyott áldásokat. (Sons and Daughters of God, 126. o.)

A kísértés elõtti behódolás azzal kezdõdik, ha megengedjük gondolatainknak az ingadozást, és meginog Isten iránti bizalmunk. Ha vonakodunk teljesen átadni magunkat, akkor sötétségben vagyunk, s akkor is, ha visszatartunk valamit, ajtót hagyunk nyitva, melyen a gonosz behatolhat, hogy kísértéseivel rossz útra tereljen bennünket. Jól tudja: ha hagyjuk, hogy megzavarja látásunkat, hogy a hit szeme ne lássa az Örökkévalót, már nem lesz védelmünk a bûn ellen. Valamely bûnös kívánság felülkerekedése a lélek megtévesztettségét bizonyítja. Minden egyes kívánság bûnös hajszolása egyre inkább elidegenít bennünket Istentõl. Amikor a gonosz által választott ösvényt követjük, a gonoszság fellegei vesznek körül bennünket, s ilyenkor minden lépésünk csak még sûrûbb sötétségbe vezet, még jobban növeli szívünk vakságát. (…) Ha valaki makacsul megmarad a gonoszság melengetése mellett, ha szántszándékkal semmibe veszi az isteni szeretet kérlelését, elveszti a jó iránti szeretetét, Isten utáni vágyát, sõt azt a képességet is, hogy befogadja a mennyei fényt. A kegyelem hívása még mindig szeretetteljes, a világosság most is olyan fényesen ragyog, mint amikor elõször virradt a bûnös lelkére; de a hang már süket fület, a világosság pedig vak szemet talál. (Gondolatok a hegyi beszédrõl, 92. o.) RÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

83

J

IX . TANULMÁNY

MÁJUS 22., PÉNTEK

További tanulmányozásra: Krisztus példázatai, 190., 196. o.

J

2015 . MÁJUS 30 .

Jézus, a nagy Tanító

Az e heti adomány az Életpont Nonprofit Kft.-t támogatja. – A Biblia-táborok fenntartására és fejlesztésére szánt adomány.

J


A

z emberek „csodálkoztak az õ tudományán, mert beszéde hatalmas volt” (Lk 4,32). Addig soha senki sem beszélt ilyen hatalommal, és nem serkentette ily módon a gondolkodást, nem gyújtotta lángra a vágyakozást a test, a lélek és az elme minden képességének kihasználására. Krisztus rokonszenve és tanításai magukba foglalták az egész világot. Az emberi életben sohasem fordulhatnak elõ olyan körülmények vagy válságok, amelyeket tanításaiban elõre ne látott volna, s így alapelvei ne tartalmaznának tanítást. Õ a tanítók Fejedelme, akinek szavai vezetni fogják munkatársait az idõk végéig. Számára a jelen és a jövõ, a közel és a távol között nem volt különbség. Ismerte az egész emberiség szükségleteit. Lelki szemei elõtt feltárultak az emberi törekvések, a teljesítmények, a kísértések, a küzdelmek, a bajok és a veszedelmek jelenetei. Minden szív, minden otthon, minden élvezet, minden törekvés, minden öröm ismert volt elõtte. (…) Isten Igéje az õ ajkáról új erõvel és új jelentõséggel felruházva jutott az emberek szívébe. (…) Így az Atya újra a földön lakozott. Az emberek tudatában voltak jelenlétének. A világot átölelte az Õ szeretete. A menny lejött teremtményeihez, akik Krisztusban megismerték Istent, és Õ megnyitotta elõttük az örökkévalóság tudományát. (Elõtted az élet, 81–82. o.) Jézus küldetése meggyõzõ csodái által nyert bizonyítást. Tanai csodálatba ejtették az embereket. (…) Az igazság rendszere volt az 84

J



J

85

övé, amely a szív minden szükségletét betöltötte. Tanítása érthetõ és mindent átfogó volt. A gyakorlati igazságoknak meggyõzõ erejük volt, és lekötötték az emberek figyelmét. Tömegek idõztek Jézus mellett, és csodálták bölcsességét. Magatartása megegyezett az általa hirdetett igazságokkal. Nem folyamodott magyarázkodáshoz, tétovázáshoz, a kétely vagy bizonytalanság egyetlen árnyékához sem, mert akkor beszéde nem lett volna összhangban cselekedeteivel. Megcáfolhatatlan tekintéllyel beszélt a földiekrõl és mennyeiekrõl, az emberirõl és az istenirõl, és hallgatói „csodálkoztak az õ tudományán, mert beszéde hatalmas volt”. (…) Dávid értékelte a mennyei világosságot, és elismerte Isten Igéjének erejét: „A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyûeket.” (Zsolt 119,130) Akik világosságra vágynak, tanulmányozzák a Szentírást, vessék össze a szövegeket, és könyörögjenek Istenhez a Szentlélek általi világosságért. Az ígéret szerint pedig aki keres, talál. (Review and Herald, 1911. július 6.)

J


Jézus tekintélye Szinte felfoghatatlan az a gondolat, hogy az Úr a kezébe veheti, s kegyelme által úgy átformálhatja a bûnös és veszendõ embert, hogy az Isten gyermekévé és Krisztus örökös társává válhat. (…) Jézus magára veszi a törvényszegõ bûnét, és neki tulajdonítja igazságát. Átalakító kegyelme által alkalmassá teszi az angyalok társaságára és a beszélgetésre az Atyával. (Isten csodálatos kegyelme, 250. o.) A Megváltó a zsinagógában beszélt alapítandó országáról, küldetésérõl és Sátán foglyainak szabadon bocsátásáról. Ekkor szavait szörnyû sikoly szakította félbe. Egy megszállott tört utat feléje a hallgatók között, és ordította: „Mi dolgunk van nékünk veled, názáreti Jézus? Azért jöttél-é, hogy elveszíts minket? Tudom, hogy ki vagy te: az Istennek Szentje.” (Mk 1,24) 86

J


Zavar és rémület uralkodott el. Az emberek figyelme elterelõdött Krisztusról, senki sem hallgatta már szavait. Éppen ebbõl a célból vezette az ördög áldozatát a zsinagógába. Jézus azonban ekképp dorgálta meg a démont: „Némulj meg és menj ki ez emberbõl! És az ördög azt a középre vetvén kiment belõle, és nem ártott néki semmit.” (Lk 4,35) (…) A megszállott valamelyest megértette, hogy annak színe elõtt áll, aki megszabadíthatja, de amikor megpróbálta elérni a hatalmas kezet, egy másik akarat visszatartotta, más szavakat juttatott kifejezésre általa. Szörnyû harc folyt Sátán hatalma és saját szabadságvágya között. (…) Úgy tûnt, a megkínzott ember életét veszti az ellenséggel vívott küzdelemben, amely legszebb férfikorát tette tönkre. A Megváltó azonban hatalommal szólt, és megszabadította a foglyot. Az iménti megszállott most boldogan állt a csodálkozó tömeg elõtt, visszanyerte az önuralom szabadságát. Még a démon is tanúsította a Mester isteni hatalmát. (…) A nép elnémult a csodálkozástól. Amint újból szóhoz jutottak, így kiáltott egyik a másiknak: „Mi ez? Micsoda új tudomány ez, hogy hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek is, és engedelmeskednek néki?” (Mk 1,27) (Jézus élete, 255–256. o.) Ekkor a farizeusok szívében fellángoltak az érzelmek: „Kinek van hatalma megbocsátani a bûnöket? Csak Istennek van ilyen hatalma.” Jézus így szólt hozzájuk: „Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma e földön megbocsátani a bûnöket [ezt mondta a gutaütöttnek]: Néked mondom, kelj fel, és felvévén nyoszolyádat eredj haza!” (Lk 5,24) De hogyan emelhetné fel a fekhelyét lebénult kezével? Hogyan állhatna béna lábára? Mit is tett õ? Éppen azt, amire bátorították. Azt tette, amire felszólította az Úr. Akaraterejét megfeszítette, hogy mozgásba hozza lebénult lábát és kezét, s a végtagjai válaszoltak, pedig már nagyon hosszú ideje nem tették. Ez az eset azt bizonyította, hogy olyan Valaki jött közéjük, akinek van hatalma a bûnöket megbocsátani és gyógyítani. (Faith and Works, 67. o.) RÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

87

J

MÁJUS 25., HÉTFÕ

Jézus leghíresebb prédikációja Isten jellemének dicsõsége a próbák és elnyomás közepette kerül napfényre választottai életében. Egyháza, amelyet gyûlöl és üldöz a világ, Krisztus iskolájában nyer kiképzést és fegyelmezést. Tagjai ezen a földön a keskeny ösvényen járnak, és a nehézségek kemencéjében tisztulnak meg. Az Üdvözítõt követik fájdalmas küzdelmekben, önmegtagadás által, és keserû csalódásokat élnek át. Fájdalmas tapasztalataik azonban a bûn súlyos és szennyes voltára tanítják õket, ezért viszolyogva tekintenek a bûnre. Jézus szenvedéseinek részeseiként arra hívattak, hogy részesüljenek az Õ dicsõségébõl is. A próféta szent látomásban látta Isten népe gõzelmét: „Láttam úgymint üvegtengert tûzzel elegyítve; és azokat, akik diadalmasak a fenevadon és az õ képén és bélyegén és az õ nevének számán, láttam állni az üvegtenger mellett, akiknek kezében voltak az Istennek hárfái. És énekelték Mózesnek, az Isten szolgájának énekét és a Báránynak énekét, ezt mondván: Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, mindenható Úr Isten; igazságosak és igazak a te útjaid, ó, szentek Királya!” „Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, megmosták az õ ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten királyiszéke elõtt; és szolgálnak neki éjjel és nappal az õ templomában; és aki a királyiszékben ül, kiterjeszti sátorát felettük.” (Jel 15,2–3; 7,14–15) Itt van helye a jellemformálásnak. Úgy tesz próbára a Mindenható, hogy olyan körülményeket ad, melyekben nagyobb ellenálló képességet, tisztaságot és nemes lelket fejleszthetünk ki, s ennek következtében tökéletes béketûrésünk és teljes bizalmunk lesz a megfeszített Megváltó iránt. Ellenszegüléssel, nehézséggel és kemény próbákkal szembesülünk, mivel ezek Isten megpróbáltatásai. Amint a kemencében megtisztul az ezüst, úgy tisztítja meg az Úr az Õ népét, hogy feddhetetlen áldozatot hozhassanak elõtte. (Confrontation, 93. o.) Ez az aranyszabály az igazi elõzékenység alapelve. Legpontosabban Jézus életében és jellemében láthatjuk megvalósulását. Üdvözí88

J


tõnk mindennapi élete során a szelídség és a szépség tündöklõ sugarai ragyogtak mindenkire. Milyen jóakarat áradt már a jelenlétébõl is! Isten gyermekeiben is ugyanez a szellem nyilvánul meg; akikben Krisztus lakozik, õket mennyei légkör övezi. Ártatlanságuk fehér öltözete az Úr kertjének illatát árasztja. Arcuk az Isten arcáról érkezõ fénytõl ragyog, bevilágítva az ösvényt a botladozó, megfáradt láb elõtt. Akinek helyes fogalma van a tökéletes jellemrõl, nem mulasztja el, hogy Jézus részvétével és gyöngédségével viseltessen az emberek iránt. A kegyelem hatására meglágyul a szív, megnemesednek, megtisztulnak az érzelmek; és mennyei kifinomultságot és pontos fogalmat kapunk arról, miként viselkedjünk az adott körülmények között, hogy az valóban áldásos legyen. Ám az aranyszabálynak még ennél is mélyebb jelentõsége van. Akik Isten sokrétû kegyelmében részesültek, úgy továbbítsák az Úr áldásait a tudatlanságban és sötétségben veszteglõknek, ahogyan õk is szeretnék kapni, ha azoknak az embereknek a helyében lennének. „Mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles vagyok” – írta Pál apostol (Rm 1,14). Amennyivel többet ismertél meg az Atya szeretetébõl, amennyivel többet kaptál kegyelmének gazdag ajándékaiból, annyival inkább elkötelezettje vagy a legsötétebb, legzüllöttebb embernek, hogy ezekben az ajándékokban részesítsd. (Gondolatok a hegyi beszédrõl, 135. o.)

J

MÁJUS 26., KEDD

Egy új család A világnak életet adó Krisztus élete az Õ szavában található. Szava által gyógyított és ûzött ki ördögöket, szava által csendesítette le a tengert, és támasztotta fel a holtakat, s az emberek bizonyságot tettek arról, hogy hatalom rejlik szavában. Isten Igéjét hirdette, Õ beszélt az Ótestamentum minden prófétájához és tanítójához. Az RÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

89

egész Biblia Krisztus kifejezõdése. Benne van erõnk forrása. (In Heavenly Places, 134. o.)

Krisztus rátekintett az ifjúra, és szerette volna, ha átadja magát neki. Szerette volna követeként mások áldására felhasználni. Ahelyett, amit Krisztusért fel kellett volna áldoznia, felkínálta neki a maga társaságát. „Kövess engem” – hívta. Ezt a kiváltságot Péter, Jakab és János boldogan fogadta. Ez az ifjú is csodálta Krisztust. Vonzódott a Megváltóhoz, de nem volt hajlandó elfogadni a Mester önfeláldozásra szólító elvét. Inkább a gazdagságot választotta, mint Jézust. Kívánta az örök életet, de nem adott helyet szívében annak az önzetlen szeretetnek, amelybõl élet fakad; ezért szomorú szívvel elfordult Krisztustól. Az ifjú távozása után Jézus így szólt tanítványaihoz: „Mily nehezen mennek be az Isten országába, akiknek gazdagságuk van!” (Krisztus példázatai, 393. o.)

A Megváltó vendégségbe ment egy farizeushoz. Elfogadta mind gazdagok, mind szegények meghívását, és szokása szerint az eléje táruló képhez kapcsolta az igazságról szóló tanítását. A zsidók nemzeti és vallási ünnepeiket közös étkezés keretében ünnepelték meg. Az örök élet áldásainak elõképét látták bennük. Élvezettel beszéltek arról a nagy ünnepségrõl, amelyet majd Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal együtt ülnek meg, miközben a pogányok kívül állva, sóvár szemmel nézik õket. Azt az intést és tanítást, amelyet Krisztus akart adni, a nagy vacsoráról szóló példázattal szemléltette. Istennek mind a jelent, mind a jövõt érintõ áldásait a zsidók maguknak akarták kisajátítani. Tagadták, hogy Isten a pogányoknak is kegyelmet kínál. E példázattal az Üdvözítõ azt fejezte ki, hogy õk azok, akik éppen most utasítják vissza a meghívást, amely kegyelmet hirdet, és Isten országába hív. Elárulta, hogy az általuk semmibe vett meghívást az Úr elküldi azoknak, akiket õk lenéznek, és akiktõl még a ruhájukat is elhúzzák, mintha leprások volnának. Vendégei kiválasztásánál a farizeus a maga önzõ érdekeit tartotta szem elõtt. Krisztus ezt mondta neki: „Amikor ebédet vagy vacsorát készítesz, ne hívd barátaidat, 90

J


se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat: nehogy viszont õk is meghívjanak téged, és visszafizessék néked. Hanem amikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat: és boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik viszsza néked; mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor.” (Lk 14,12–14) (…) Izráel a kapott lelki áldásokat nem tarthatta meg csupán önmagának. Isten azért adta nekik az élet kenyerét, hogy megszegjék a világnak. (Krisztus példázatai, 219–220. o.)

J

MÁJUS 27., SZERDA

A szeretet meghatározása – Az irgalmas szamaritánus példázata (1) A keresztény vallás gyakorlatias. Vallása gyakorlásában senki sem képtelen hûséggel betölteni valamely létfontosságú kötelességét. Amikor a törvénytudó megkérdezte: „Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem?” Jézus egy kérdéssel válaszolt: „A törvényben mi van megírva? Mint olvasod? Az pedig felelvén mondta: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl és teljes lelkedbõl, minden erõdbõl és teljes elmédbõl; és a te felebarátodat, mint magadat. Mondta pedig annak: Jól feleltél; ezt cselekedd, és élsz.” (Lk 10,25–28) Itt nem a tétlenség vallását vázolta fel, hanem egy olyat, amely minden értelmi és testi erõ határozott felhasználását teszi szükségessé. Nem jelent vallást azonban a közömbös elmélkedés, a rest szemlélõdés. Isten azt kéri tõlünk, hogy mérjük fel képességeinket, és gyakorlati felhasználással gyarapítsuk azokat. Gyermekei minden kapcsolatban a helyes magatartás példái kell hogy legyenek. Mindenkire bízott feladatot, képességeink szerint, és elõjog számunkra áldásában részesülni, miközben hûséggel fejlesztjük elménk és testünk erejét az Õ neve dicsõségére. (A keresztény nevelés alapelvei, 419. o.) RÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

91

Az Istent imádó ember rájön, hogy az önzés egyetlen kis csíráját sem táplálhatja magában. Nem végezheti Ura iránti kötelességét úgy, hogy közben elnyomja embertársait. A törvény második elve lényegében az elsõ: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” „Ezt cselekedd, és élsz.” Ezek Jézus Krisztus szavai, melyektõl nem kellene eltérnie egyetlen férfinak, nõnek vagy ifjúnak sem, aki igazi keresztény szeretne lenni. A mennyei parancsolatok elvei iránti engedelmesség mennyei képmásra alakítja a jellemet. (…) Isten törvényének áthágását jelenti, ha szenvedni hagyunk valakit. (…) Aki szereti a Mindenhatót, nem csupán szeretni fogja társait, hanem meleg együttérzéssel tekint az Isten által teremtett lényekre. Amikor a Szentlélek az emberben lakozik, a szenvedések enyhítésére és nem azok elõidézésére vezet. Némelyek nagyon ragaszkodnak rokonaikhoz, barátaikhoz, kedvelt személyekhez, ám nem kedvesek és nem figyelmesek azok iránt, akiknek gyöngéd kedvességre, jóságra és szeretetre van szükségük. Õszinte szívvel tegyük fel a kérdést: Ki az én felebarátom? Nem csak a szomszédom vagy a legjobb barátom a felebarátom, nem csak az, aki a gyülekezetemhez tartozik, és hozzám hasonlóan gondolkodik. Felebarátom az emberi család minden egyes tagja. Mindenkivel jót kell tennünk, fõleg hittestvéreinkkel. Be kell mutatnunk a világnak, hogy mit is jelent lényegében betölteni Isten törvényét. Mindenekfelett szeretnünk kell az Urat és embertársainkat úgy, mint önmagunkat. (Sons and Daughters of God, 52. o.)

kében meg kell tennünk minden tõlünk telhetõt. Isten munkatársainak kell lennünk. Sorra menjetek el minden embertársatokhoz, közeledjetek hozzá, mígnem szívét felmelegíti önzetlen érdeklõdésetek és szeretetetek. Érezzetek együtt velük, imádkozzatok értük, keressétek a jó cselekedetek alkalmait, gyûjtsetek össze néhány embert, majd lapozzátok fel a sötét elméjûek elõtt Isten Igéjét. Éberek legyetek, mint akiknek számot kell adnotok értük, és teljes mértékben gyümölcsöztessétek az Istentõl kapott azon alkalmakat, amikor vele együtt dolgozhattok a lelki szõlõskertben. (To Be Like Jesus, 229. o.) Amikor a törvénytudó megkérdezte: „Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem?” Jézus egy kérdéssel válaszolt: „A törvényben mi van megírva? Mint olvasod? Az pedig felelvén mondta: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl és teljes lelkedbõl, minden erõdbõl és teljes elmédbõl; és a te felebarátodat, mint magadat. Mondta pedig annak: Jól feleltél; ezt cselekedd, és élsz.” (Lk 10,25–28) Ha nem létezne a Bibliában más szöveg, már ez a nyilatkozat is elégséges világosságot, ismeretet és biztosítékot nyújtana minden embernek. (…) Az irgalmas szamaritánus példázatával Krisztus rámutatott arra, hogy ki a felebarátunk, és olyan szeretetpéldáját adta nekünk, amelyet tanúsítanunk kellene a szenvedõk és nélkülözõk iránt. (The Upward Look, 215. o.)

J

J


MÁJUS 29., PÉNTEK

További tanulmányozásra: Bizonyságtételek, 2. köt., 490–491. o.

A szeretet meghatározása – Az irgalmas szamaritánus példázata (2) Ez a példázat mutatja be az ember örök kötelességét embertársa iránt. Oda kell figyelnünk minden egyes szenvedésre, s vegyük úgy, hogy mi Isten képviselõi vagyunk, és a szegények megsegítése érde92

J


Az e heti adomány az irodalmi alapot támogatja. – Hozzájárulás a Bibliaiskolák Közössége Könyvkiadónál megjelentetett kiadványok és a kiadó mûködési költségeihez. RÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

93

X . TANULMÁNY

J

2015 . JÚNIUS 6 .

Jézussal nap mint nap

ígéreteit, a menny könyveiben pedig feljegyzik tetteit. Munkatársa Istennek. Vajon ne Isten legyen-e követendõ példaképünk? Legyen a keresztény életének feladata, mûve, hogy felöltözze Krisztust, és igyekezzen mindjobban hasonlítani Õhozzá. Isten fiai és leányai életében mindinkább legyen láthatóvá Jézus jelleme. Naponként szemléljék az Õ dicsõségét, elmélkedjenek kiválóságán. (Bizonyságtételek lelkészeknek, 121–122. o.)

J

MÁJUS 30., SZOMBAT DÉLUTÁN J

T

estvéreim, oly mértékben elsajátítottátok a kételyeket és kérdéseket, hogy most meg kell tanítanotok lelketeket a hitre. Beszélnetek kell a hitrõl, élnetek kell a hiteteket, hit által kell cselekednetek, hogy növekedhessetek a hitben. Az élõ hit gyakorlása által eljuttok a Krisztusban való érett férfikorra. (Faith and Works, 78. o.) „Mi szeressük Õt, mert Õ elõbb szeretett minket.” (1Jn 4,19) Akkor beszélhetünk valódi megtérésrõl és megszentelõdésrõl, amikor nézeteink és érzéseink megváltoznak egymás és az Atya iránt. „Mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is õbenne.” (1Jn 4,16) Növekednünk kell a hitben. Meg kell ismernünk a Lélek megszentelõ hatalmát. Keresnünk kell az Urat odaadó imában, hogy a Szentlélek bennünk munkálkodhasson. Istent megdicsõíti a példaadó ember. Ilyenkor a menny munkatársai vagyunk. (Szemelvények, 3. köt., 200. o.) Az õszinte, megtért ember örül Isten szeretetének, de a ráháruló kötelezettségnek is, hogy a Megváltó igáját magára vegye, és vele összhangban munkálkodjon, így Krisztus Lelke megnyugszik rajta. Élete az Üdvözítõ szeretetét, részvétét, szánalmát sugározza, mivel Jézussal egységben van. Vágyakozik arra, hogy másokat is Õhozzá vezessen. Gyengéd részvétet érez a veszedelemben forgó emberek iránt, akik Krisztustól távol vannak. Úgy ügyel rájuk, mint aki felelõsséggel tartozik értük. Törekszik másokat is megnyerni az Úrnak, meghívja és kéri õket, elmondja nekik Isten jó 94

J



Menekülj a farizeusi lelkülettõl! Ami különösen megkülönbözteti Isten népének tagjait az egyházak zömétõl, nem csupán hitvallásuk, hanem példás jellemük és az önzetlen szeretet. A Szentlélek hatalmas, megtisztító munkája, amelyet a szívükben végez, s amely szavakban és tettekben valósul meg, elkülöníti õket a világtól, s mint a választott nép tagjait pecsételi meg mindnyájukat. Krisztus követõinek olyan lesz a jelleme és lelkülete, mint a Mesterüké volt. Õ a példaképük, a szent és tökéletes minta, akit a keresztényeknek követniük kell. Jézus igazi követõi szeretni fogják testvéreiket, és egyetértésben élnek velük. Szeretik társukat, amint arra az Úr példát adott. Készek bármilyen áldozatra, ha ezzel meggyõzhetik az embereket, hogy hagyják el bûneiket és térjenek az igazsághoz. A hívõk szívébe mélyen gyökerezett igazság kel ki, s megtermi az igaz élet gyümölcseit. Szavaik és tetteik az eszközök, melyek segítségével Isten eljuttatja a világhoz az igazság és szentség tiszta elveit. Rendkívüli áldások és kiváltságok várnak azokra, akik szeretik az igaságot, és az elnyert világosság szerint élnek. Ha elhanyagolják, világosságuk sötétséggé változik. Amikor Isten népe önelégültté válik, vélt okosságuk miatt az Úr eltávolodik tõlük. A Mindenható kegyelmet és igazságot ígér az alázatos szívûeknek, az engedelmeseknek és hûségeseknek. (Bizonyságtételek, 3. köt., 58–59. o.) RÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

95

A farizeusok építgették a próféták sírját, ékesítgették síremléküket, és ezt mondták egymásnak: „Ha mi atyáink korában éltünk volna, nem lettünk volna az õ bûntársaik a próféták vérében.” (Mt 23,30) Ugyanakkor készek voltak Isten Fiát megölni. Szolgáljon ez tanulságul számunkra. Nyissa meg a szemünket, lássuk Sátán hatalmát, miként vezeti félre az igazság fényétõl elforduló elmét. Sokan haladnak a farizeusok nyomdokain. Tisztelettel övezik azokat, akik hitükért haltak meg. Csodálkoznak a zsidók vakságán, hogy elvetették Krisztust. Ha mi az Õ korában éltünk volna – jelentik ki –, boldogan elfogadjuk tanítását; sohasem részesedünk azok bûnében, akik elvetették a Megváltót. Amikor azonban az Isten iránti engedelmesség önmegtagadást és alázatot követel, ugyanezek elfojtják meggyõzõdésüket, és megtagadják az engedelmességet. Ezáltal ugyanazt a lelkületet nyilvánítják ki, mint a Jézus által elítélt farizeusok. (Jézus élete, 618. o.) A felelõs beosztásban lévõknek tudniuk kell, hogy nem létezik külön szabály a vezetõk számára, és másféle szabály azoknak, akiktõl elvárják, hogy engedelmeskedjenek a döntéseknek. Nincs külön szabály az igazgatónak és a beosztottaknak. (…) Aki valóban Krisztustól tanul, a hitet, igazságot és feddhetetlenséget ötvözi mindennapi életében, e szerint jár az Úrnak útján, az nem enged meg magának önzõ magatartást. Az az út, amelyet nem Isten jelölt ki az embereknek, a pusztítótól származik. Hajnalhasadás elõtt keltem fel, hogy leírjam ezeket a sorokat, mivel látom: nagyon sok probléma van a hatalmon lévõk szívében és gyakorlatában, akik igyekeznek másoknak törvényt és feltételeket elõírni, miközben õk maguk semmibe veszik Isten törvényét. Egy adott pillanatban azonban meg fogják tanulni, hogy az Õ útján kívül egyetlen más úton sem találják meg a jólétet és boldogságot. Az emberi ésszerûség elsötétülhet, lelkiismeretük megkövesedhet saját útjuk folyamatos követése nyomán, ám ez nem a béke és biztonság útja. Ahol Isten békéje uralja a szívet, ott jelen van Krisztus kedvessége és szeretete is. (The Publishing Ministry, 130–131. o.)

96

J


J

JÚNIUS 1., HÉTFÕ

Istenfélelem A Biblia bemutatja nekünk Krisztust mint a jó Pásztort, aki fáradhatatlanul keresi elveszett juhát. Isteni módszereivel mindazokon segített, akiknek szüksége volt rá. Szelíd kegyelemmel szolgálta a bûntõl megbetegedett lelkeket, erõt és gyógyulást hozott. Az az egyszerûség és odaadás, amellyel megszólított minden szükségben levõt, megszentelte a szavait. Hirdette az üzenetet a hegyoldalon, a halászcsónakban, a pusztában és az utak mentén. Mindenütt talált hallgatásra kész embereket, s kész volt nekik megnyitni az igazság tárházát. (Counsels to Teachers, Parents, and Students, 262. o.) Mennyei Atyánk nem leli örömét abban, hogy az embereket megszomorítsa és elkeserítse. Célját forgószélben és viharban, tûzben és vízözönben viszi véghez. Az Úr gyermekeire megenged csapásokat, hogy még nagyobb veszélyektõl mentse meg õket. A célja, hogy minden ember vizsgálja meg önmagát, majd közeledjen hozzá, hogy Õ is közeledhessen az emberekhez. Életünk Isten kezében van. Õ látja a ránk leselkedõ veszélyeket, amelyeket azonban mi nem veszünk észre. (…) Tudja, mibõl teremtett minket, emlékszik rá, hogy porból lettünk. Még a hajunk szálait is megszámolja. A természeti eseményekkel dolgozik, így emlékezteti gyermekeit, hogy nem felejtette el õket, és az a vágya, hogy gyermekei hagyják el azt az utat, amelyen ha tovább haladnának akadálytalanul és feddés nélkül, nagy veszélybe kerülnének. Mindannyiunkat próbák érnek, ezek segítenek elemezni a szívünket és meglátni, hogy megtisztult-e minden szennytõl. Az Úr folyamatosan munkálkodik jelenünk és jövõnk jólétéért. Megmagyarázhatatlannak tûnõ dolgok történnek, ám ha bízunk Õbenne, ha türelmesen várjuk Õt, és megalázzuk szívünket elõtte, akkor nem engedi meg az ellenségnek, hogy legyõzzön minket. Az Úr a maga módján menti meg népét olyan eszközökkel és módszerekkel, amelyek neki szereznek dicsõséget. Csak Övé a diRÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

97

csõség. (…) Minden üdvözülendõnek részesülnie kell Krisztus szenvedéseiben, hogy részesülhessen az Õ dicsõségében is. Sajnos kevesen értik meg az okot, amiért Isten próbákon vezeti át életüket. Hitünk megpróbáltatása által nyerünk lelki erõt. Az Úr arra próbálja megtanítani gyermekeit, hogy teljes mértékben rá hagyatkozzanak. (…) Isten különleges módon szeretné kinyilvánítani hatalmát gyermekei életében. (The Upward Look, 56. o.) Isten népe sem menekül meg a szenvedéstõl. Üldözni és nyomorgatni fogják õket, nélkülözni és éhezni fognak, de nem pusztulnak el. Az az Isten, aki Illésrõl gondot viselt, egyetlen önfeláldozó gyermekét sem hagyja magára. Aki számon tartja fejük hajszálait, gondja lesz rájuk, és az éhínség idején is eledelt ad nekik. Míg a gonoszok elpusztulnak az éhségtõl és a ragálytól, az igazakat angyalok védik, és betöltik szükségleteiket. Annak szól az ígéret, „aki igazságban jár”: „Kenyerét megkapja, vize el nem fogy.” „A nyomorultak és szegények keresnek vizet, de nincs, nyelvük a szomjúságban elepedt: én, az Úr, meghallgatom õket, én, Izráel Istene, nem hagyom el õket.” (Ésa 33,15–16; 41,17) (Korszakok nyomában, 629. o.)

J

JÚNIUS 2., KEDD

Légy készen, és vigyázz! Most kell felkészülnünk Urunk eljövetelére. Egy pillanat alatt nem tudunk felkészülni. Az ünnepélyes eseményt megelõzõen éberen kell õrködnünk és várakoznunk, és ezt komoly munkának kell kísérnie. Isten gyermekei így dicsõíthetik meg Õt. Az élet forgatagában ajkukról a hit és a reménység bátorító szavai hangzanak fel. Mindenüket – beleértve önmagukat is – a Mester szolgálatába állították. (Isten csodálatos kegyelme, 353. o.) Földünk történelmének utolsó jeleneteit éljük. A prófécia rohamosan teljesedik. A próbaidõ hamar letelik. Egyetlen pillanat vesztegetni való idõnk sincs. Ne aludjunk el az õrhelyünkön. Senki se 98

J


mondja szívében, vagy cselekedeteivel ne ezt sugallja: „Késlekedik még az én Uram.” Krisztus közeli eljövetele üzenetének komoly, figyelmeztetõ szavai hangozzanak. Gyõzzük meg mindenütt a férfiakat és nõket, hogy térjenek meg és meneküljenek az eljövendõ harag elõl. Buzdítsuk õket azonnali készülésre, mivel nem igazán ismerjük a ránk váró eseményeket. Lelkészek és gyülekezeti tagok egyaránt vonuljanak ki az érlelõdõ gabonaföldekre. (…) Az Úr nemsokára jön, és készen kell lennünk békében fogadni Õt. Döntsük el, minden tõlünk telhetõt megteszünk, hogy megoszszuk a világosságot a körülöttünk élõkkel. Nem kell szomorúnak lennünk. Legyünk vidámak, és az Úr Jézus lebegjen mindig szemünk elõtt. (…) Legyünk készen, és várjuk megjelenését. Csodálatos lesz, amikor meglátjuk Õt, és fogad minket, üdvözültjeit! Sokáig vártunk, de hitünk nem lankadt. Ha láthatnánk a Királyt a maga szépségében, örök áldásban részesülnénk. Úgy érzem, hangos szóval kell kiáltanom: „Hazafelé tartunk!” Közeledik az idõ, amikor Jézus eljön hatalommal és dicsõséggel, hogy megváltottait elvigye örök otthonukba. (Maranatha, 106. o.) Láttam, hogy ha az Úr gondviselése folytán gazdagság halmozódott fel, akkor nem bûn a birtoklása, és ha nem nyílik lehetõség a gazdagságot Isten ügye fejlesztésére fordítani, nem bûn, ha továbbra is megmarad. De ha a testvérek elõtt lehetõség nyílik javaikat a menny dicsõségére fordítani, és õk azt visszatartják, bukásuk okozója lesz. Harácsolt kincsük a veszedelem napján botránkozás lesz számukra. (…) Láttam, hogy ha Isten több gazdagságot adott, mint a legegyszerûbbeknek és legszegényebbeknek, tegyen ez alázatossá benneteket, mert súlyosabb kötelezettség elé állít. Aki többet kap – akár a világi gazdagságból is –, attól többet várnak el. Kötelességetek tehát a nemes nagylelkûség. Keressétek az alkalmakat, hogy vagyonotok segítségével jót tehessetek. „Gyûjtsetek kincset a mennyben.” Láttam, hogy az elmúlt idõben a legkevesebb, amit a keresztényektõl elvártak, hogy nagylelkûek legyenek, és jövedelmük bizonyos hányadát az Úrnak szenteljék. Minden igaz keresztény elõjognak tekinRÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

99

tette ezt, azonban néhányan, akiknek csak a nevük keresztény, tehernek tartották. Isten kegyelme nem munkálta bennük a jótetteket, másképp örömmel elõsegítették volna Üdvözítõjük ügyét. De az utolsó idõben élõ és Urukat váró hívõktõl ennél többet várnak el. Isten áldozathozatalt vár el tõlük. (Bizonyságtételek, 1. köt., 169–170. o.)

J

JÚNIUS 3., SZERDA

Teremjünk jó gyümölcsöket! Krisztus a magvetõrõl szóló példázatában azt szemlélteti, hogy a magvetés különbözõ eredményei a talajon múlnak. A magvetõ és a mag mindegyik példában ugyanaz. A Megváltó e példákkal azt tanítja, hogy ha Isten Igéje nem ér el eredményt a szívünkben és életünkben, annak okát magunkban kell keresnünk. Az eredmény nem független akaratunktól. Az igaz, hogy nem tudjuk önmagunkat megváltoztatni, de dönthetünk, és tõlünk függ, mivé akarunk válni. Nem kell megmaradnunk útszéli vagy köves talajú, sem pedig tövisekkel körülvett hallgatóknak. Isten Lelke állandóan azon munkálkodik, hogy megtörje azt az elvakító varázst, amely az embert a világ fogságában tartja. Megpróbálja felébreszteni benne a maradandó kincsek utáni vágyat. Az ember azért válik közömbössé, nemtörõdömmé a menny szavával szemben, mert ellenáll a Szentléleknek. Mindenki maga felelõs szíve keménységéért, amely miatt a jó mag nem ver gyökeret, és gonoszsága növekedéséért, mely meggátolja a jó mag kifejlõdését. Mûveljük szívünk kertjét! Mélységes bûnbánatnak kell felszántanunk a talajt. A mérgezõ, sátáni hajtásokat ki kell irtani. Azt a talajt, amelyet egyszer már belepett a tövis, csak szorgalmas munka árán lehet termõvé tenni. Az emberi szív bûnös hajlamait is csak buzgó igyekezettel, Jézus nevében és erejével lehet leküzdeni. Az Úr erre szólít prófétája által: „Szántsatok magatoknak új ugart, és ne vessetek tövisek közé!” (Jer 4,3) „Vessetek magatoknak igazságra; arassatok kegyelem szerint!” (Hós 10,12) Ezt a munkát Jé100

J


zus akarja elvégezni értünk, és arra kér, hogy legyünk ebben az Õ munkatársai. (Krisztus példázatai, 56–57. o.) Így végezzük Isten munkáját: A hûséges intézõk helyezzék pénzüket az Úr kincstárába, hogy munkásokat küldhessünk a világ minden tájára. A gyülekezet takarékosságával és áldozataival szolgálja Istent – ezzel fejlesztjük a mûvet, így érünk el eredményeket. Krisztust az elveszett emberek iránti szeretete juttatta a Golgota keresztjére. Minket is ez a szeretet késztet lemondásra és áldozathozatalra az elveszettek megmentéséért. Amikor követõi visszaadják az Úrnak azt, ami az Övé, kincset gyûjtenek a mennyben, amely az övék lesz, amikor hallják e szavakat: „Jól van, jó és hû szolgám. Menj be a te uradnak örömébe.” „Aki a felkínált öröm helyett a kereszthalált szenvedte el, anélkül, hogy a gyalázattal törõdött volna, és most Isten trónjának jobbján ül.” Üdvözültek látása lesz azok jutalma, akik a Megváltó nyomdokán haladnak. (Bizonyságtételek, 9. köt., 59. o.)

J

JÚNIUS 4., CSÜTÖRTÖK

Legyél szolgáló vezetõ! A tanítványok, bár külsõleg mindent elhagytak Jézusért, azonban szívükben nem szûntek meg nagy dolgokra vágyni. Ebbõl a lelkületbõl alakult ki az a viszály, hogy ki a nagyobb. Ez az, ami közéjük és Krisztus közé ékelõdött, mely miatt oly kevéssé volt rokonszenves nekik önfeláldozó küldetése, és oly lassan értették meg a megváltás titkát. Ha a kovász teljesen kifejtheti hatását, romlást, pusztulást okoz: ugyanezt teszi az önzõ lelkület is – ha ápolgatják, beszennyezi és tönkreteszi a lelket. Urunk mai követõi között is, csakúgy, mint régen, mennyire elterjedt ez az alattomos, leplezett bûn! Milyen gyakran beszennyezi Krisztusért végzett szolgálatunkat, egymással való közösségünket az önfelmagasztalás titkos vágya! Milyen tettre kész az önmagunkat kitüntetõ gondolat, az emberi elismerés utáni vágy! Az énünk RÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

101

szeretete, az Isten által kijelöltnél könnyebb út keresése vezet oda, hogy az isteni elõírásokat emberi elméletekkel és hagyományokkal helyettesítjük. Jézus végtelenül gyöngéden, mégis ünnepélyes nyomatékkal próbálta kijavítani a hibát. Bemutatta, hogy mi az uralkodó elv a mennyek országában, s mit tekintenek ott az igazi nagyság értékmérõjének. Akiket a büszkeség és a feltûnési vágy fûtött, azok inkább magukra és az elérhetõ jutalomra gondoltak, semmint hogy miképp viszonozzák Istennek a kapott ajándékokat. Nem lesz helyük a mennyek országában, mert Sátán soraiban azonosítják õket. A dicsõség elõtt van a megalázkodás. A menny azt a munkást választja magas poszt betöltésére, aki Keresztelõ Jánoshoz hasonlóan alacsony beosztást vállal Isten elõtt. A leggyermekibb tanítvány végzi Istenért a leghatékonyabb munkát. A mennyei értelmes lények azokkal tudnak együttmûködni, akik nem a maguk dicsõségét keresik, hanem mások megmentéséért munkálkodnak. Aki mélységesen érzi az isteni segítség szükségességét, az könyörög érte, és a Szentlélek megmutatja neki Jézust. Ez megerõsíti és felemeli az embert, s a Krisztussal való közösségbõl indul munkálkodni a bûneikben elveszettekért. Az ég felkente a küldetésre, éppen ezért ott is sikert arat, ahol sok tanult, magasan képzett ember kárt vallana. Ám ha az ember felmagasztalja önmagát, és úgy érzi, rá feltétlenül szükség van Isten nagy terve sikeréhez, az Úr félreállítja õt. Nyilvánvaló, hogy a Mindenható nem függ tõle. A munka nem áll meg nélküle, sõt még nagyobb erõvel halad tovább. (Jézus élete, 409., 436. o.)

J

JÚNIUS 5., PÉNTEK

További tanulmányozásra: Elõtted az élet, 103. o.

Az e heti adomány az egészségosztályt támogatja.

102

J


XI . TANULMÁNY

J

2015 . JÚNIUS 13 .

Isten országa J

JÚNIUS 6., SZOMBAT DÉLUTÁN

A

nnak tudata, hogy az Úr lát bennünket, és hallja könyörgõ szavunkat, valóban elég. Ha tudjuk, hogy olyan barátunk van, aki soha nem hagy cserben, akire rábízhatjuk lelkünk valamennyi titkát, olyan kiváltság, melyet szavak soha ki nem fejezhetnek. (…) Jézus szavai értékesebbek, mint a földkerekség összes orvosának véleménye: „Keressétek elõször Istennek országát és az õ igazságát, és ezek mind megadatnak néktek.” Ez a fõ cél, a menynyek országa, Krisztus jelleme. Más célokat csak másodlagosnak szabad tekintenünk. (Bizonyságtételek, 1. köt., 502. o.) „Isten országa nem szemmel láthatólag jön el. Sem azt nem mondják: ímé itt, vagy: ímé amott van; mert ímé, az Isten országa tibennetek van.” (Lk 17,20–21) Isten országa a szívben kezdõdik. Ne itt vagy ott keressétek földi hatalmának, eljövetelének megnyilvánulásait. (Jézus élete, 506. o.) Az „Isten országa” kifejezés jelzi mind a kegyelem, mind a dicsõség országát. A kegyelem országát Pál apostol a Zsidókhoz írt levelében ismerteti. Miután az apostol felhívja az olvasók figyelmét Krisztusra, a könyörületes közbenjáróra, aki „megindul (…) gyarlóságainkon”, ezt mondja: „Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk.” (Zsid 4,16) A kegyelem királyi trónja a kegyelem országát jelképezi, mert a trón létezése egy ország létezését sejteti. Krisztus számos példázatban használja „a mennyek országa” kifejezést, jelezve azt a munkát, amelyet Isten kegyelme végez az emberi szívben. RÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

103

A dicsõség trónja ugyanígy ábrázolja a dicsõség országát. A Megváltó ezekkel a szavakkal utal erre az országra: „Mikor pedig eljön az embernek Fia az õ dicsõségében, és õvele mind a szent angyalok, akkor beül majd az õ dicsõségének királyi székébe. És elébe gyûjtetnek mind a népek.” (Mt 25,31–32) Ez az ország még a jövõben van. Isten csak Krisztus második adventjekor állítja fel. A kegyelem országa közvetlenül az ember bukása után jött létre, amikor elkészült a terv a vétkes emberiség megváltására. Akkor még csak az Atya szándékában és ígéreteiben létezett, az ember pedig hit által lehetett alattvalója. Ténylegesen azonban csak Krisztus halálakor alakult meg. (…) A Megváltó odaáldozta életét, és elhaló lélegzettel így kiáltott: „Elvégeztetett!”. A megváltás tervének megvalósulása biztosítva volt. A megváltás ígérete, amelyet a bûnös pár az Édenben kapott, megpecsételõdött. A kegyelem országa, amelyet az Úr elõzõleg megígért, akkor jött létre. (Korszakok nyomában, 346–347. o.)

J

JÚNIUS 7., VASÁRNAP

Isten országának jellegzetességei (1) Jézusgyakran elbocsátotta a tanítványait, hogy hazalátogassanak és pihenjenek, de minden olyan erõfeszítésüknek, mellyel Õt el akarták vonni munkájától, szelíden ellenállt. (…) Péter és társai korán reggel a Mesterhez jöttek azzal, hogy a kapernaumiak már keresik Õt. A tanítványok mindeddig keserûen csalódtak a fogadtatásban, melyben Krisztus részesült. A jeruzsálemi hatóságok halálra keresték, még saját földijei is az életére törtek – Kapernaumban viszont boldog lelkesedéssel üdvözölték, és a tanítványok reményei is megújultak. Hátha a szabadságszeretõ galileaiak között új országának támogatóira talál! Meglepve hallgatták a Megváltó szavait: „Menjünk a közel való városokba, hogy ott is prédikáljak, mert azért jöttem.” (Mk 1,38) 104

J


A Kapernaumot elöntõ izgalom azzal a veszéllyel járt, hogy Jézus küldetésének célját szem elõl tévesztik. Õ nem elégedett meg annyival, hogy csak mint csodatevõ vagy testi betegségek gyógyítója vonja magára a figyelmet. Megváltóként óhajtotta magához vonni az embereket. A nép azt akarta hinni, hogy királyként jött el, földi országot fog alapítani; ezzel szemben Õ a földiekrõl a lelki dolgok felé szerette volna terelni gondolataikat. Puszta világi siker csak akadályozta volna munkáját. (Jézus élete, 259–260. o.) A megváltási terv által Jézus véget vetett Sátán befolyásának az emberiség fölött, és megmentette õket a gonosz hatalmától. Az örök lázadó minden gyûlöletét és gonoszságát kiárasztja, amikor látja Krisztus felsõbbrendûségének bizonyítékait, ördögi álnoksággal és hatalommal munkálkodik, hogy elragadja tõle azt a maradékot, amely elfogadta az üdvösséget. (…) Azonban Jézus, Védõügyvédünk, hatékony felszólalással áll ki minden olyan ember mellett, aki hit és megtérés által rábízta életét. Érdekükben szólal fel, és a Golgota erõteljes érveivel gyõzi le a vádolót. Isten törvénye iránti engedelmessége, amely a kereszthalálig vitte, égen és földön minden hatalmat neki adott, s ennek alapján irgalmat és megbékélést kér Atyjától a bûnös emberért. Így szól népe vádolójához: „Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán; dorgáljon meg az Úr, aki magáévá fogadja Jeruzsálemet. Avagy nem tûzbõl kikapott üszök-é ez?” Akik Krisztus feddhetetlenségének ruháját öltötték magukra, hûséges és igazi választottként állnak majd meg elõtte. Sátánnak nincs ereje kiragadni õket Jézus kezébõl. Õ nem fogja megengedni egyetlen hittel és megtéréssel támogatásért könyörgõ embernek sem, hogy átkerüljön az ellenség fennhatósága alá. A szavát adta: „Avagy fogja meg erõsségemet, kössön békét velem, békét kössön velem!” Mi nem vagyunk képesek megválaszolni Sátán ellenünk felhozott vádjaira. Csak Krisztus szólalhat fel hatékonyan érdekünkben. A vádolót nem a mi érdemünkön alapuló érvekkel, hanem az Õ érdemei alapján hallgattatja el. (Lift Him Up, 234. o.) RÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

105

J

JÚNIUS 8., HÉTFÕ

Isten országának jellegzetességei (2) Ha belekapaszkodsz a nagy Segítõ erejébe, ha nem állsz szóba az ellenséggel, és sohasem panaszkodsz Istenre, ígéretei valóra fognak válni. Olyan bizalmat sajátítasz ma el Isten iránt, amely a holnapi nehézségeket segít legyõzni. Mindennap gyermeki bizalommal járulj Jézus és a menny elé. Ha minden kétséget kizáró bizalommal viszonyulsz Istenhez, és úgy várod a mindennapi próbákat és nehézségeket, újból és újból próbára teszed a menny ígéreteit, és minden alkalommal a hit egy újabb leckéjét sajátítod el. Ezáltal nyersz erõt, hogy ellenállhass a kísértésnek, és amikor még nehezebb próbák jönnek, ki fogsz tartani. (Our High Calling, 326. o.) Õsszüleink bûnbeesése elszakította azt az aranyláncot, amely összekötötte az emberi akarattal párosuló engedelmességet a mennyei akarattal. Az engedelmességre már nem úgy tekintenek, mint abszolút szükségletre. Már saját gondolataikat követik, melyekrõl az Úr azt mondta a hajdan élõ emberekre vonatkozóan, hogy szüntelen csak gonosz. Jézus kijelentette: „Én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait.” Hogyan? Mint ember! „Ímé, itt vagyok, hogy cselekedjem, ó, Isten, a te akaratodat.” A zsidók vádjaival szemben Õ ott állt tiszta, erényes, szent jellemével, és megkérdezte: „Ki vádol engem közületek bûnnel?” A világ Megváltója nem csak azért jött, hogy bûnért való áldozat legyen, hanem azért is, hogy mindenben példát adjon az embernek. Olyan tanító volt, amelyet a világ sohasem látott és hallott. Úgy beszélt, mint akinek hatalma van, mégis mindenkit meghívott, hogy bízzon Õbenne. (…) A végtelen Isten egyetlen Fia az Ige és annak gyakorlása által olyan példát adott, amelyet követnünk kell. Szavaival megtanította, hogy engedelmeskednünk kell az Úrnak, és ezt a gyakorlatban is bemutatta. Ezt a munkát várja el az embertõl: hogy engedelmeskedjen értelmes módon az Örökkévalónak, és másokat is megtanít106

J


son szavai és példaadása által arra, mit tehetnek annak érdekében, hogy Isten engedelmes gyermekei lehessenek. Jézus segített az egész világnak, hogy eljusson mennyei küldetése értelmes megismerésére. Azért jött, hogy az Atya jellemét képviselje világunkban, s mialatt tanulmányozzuk életét, szavait és munkásságát, megtanulhatjuk az Örökkévaló iránti engedelmességet. Miközben követjük az Õ példáját, élõ levéllé válunk, amelyet mindenki ismer és olvas. Emberi eszközök vagyunk, akik jellemünkben Jézus Krisztust képviselik a világ elõtt. Krisztus nem csupán határozott szabályokat adott arra vonatkozóan, hogyan válhatunk engedelmes gyermekekké, hanem meg is mutatta, miként járhatunk Istennel, ezért tehát nem hozhatunk fel mentséget, ha nem így teszünk. Mindig hálásnak kell lennünk azért, hogy cselekedetei által Jézus bebizonyította, az ember megtarthatja Isten parancsolatait. Ellentmondott Sátán álnok kijelentésének, miszerint az ember nem tarthatja meg a rendeléseket. A nagy Tanítómester eljött a világunkba, hogy az emberiség élére álljon, s az Isten minden elvárása iránti szent engedelmességével fölemelje és megszentelje az emberiséget, és bemutassa: mi is megtarthatjuk a menny összes parancsolatát. Bebizonyította, az engedelmesség egész életen át lehetséges. Ezáltal embereket ad a világnak, mint ahogyan az Atya is odaadta Fiát, hogy életükkel Jézus Krisztus életét éljék. (Lift Him Up, 169. o.)

J

JÚNIUS 9., KEDD

Isten országa közel van Most ügyeljünk magunkra. Figyelmeztetések hangzottak el. Nem látjuk Krisztus jövendöléseinek beteljesedését, melyeket Lukács 21. fejezete ír le? Hányan tanulmányozzák az Üdvözítõ szavait? Hányan csalják meg lelküket, s fosztják meg magukat az áldásoktól, melyeket, ha hinnének és engedelmeskednének, biztosítanának RÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

107

maguknak? A próbaidõ még tart, és elõjogunk, hogy megragadjuk az evangélium örömüzenete által elénk tárt reménységet. Tartsunk bûnbánatot, térjünk meg, hagyjuk el bûneinket, hogy eltörölhessék azokat. „Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak. De vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek tobzódás, részegség és ez élet gondjai miatt, és váratlanul reátok ne jöjjön az a nap: mert mint egy tõr, úgy lep meg mindeneket, akik az egész föld színén lakoznak. Vigyázzatok azért minden idõben, kérvén, hogy méltóvá tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia elõtt!” (Lk 21,33–36) (Bizonyság-

magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek tobzódás, részegség és az élet gondjai miatt, és váratlanul reátok ne jöjjön az a nap. (…) Vigyázzatok azért minden idõben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia elõtt!” (Lk 21,34. 36) (Korszakok nyomában, 309. o.)

J

JÚNIUS 10., SZERDA

Krisztus országa és második eljövetele

tételek, 9. köt., 268. o.)

Amikor azonban az alázatot és az odaszentelõdést felváltotta a büszkeség és a formalizmus, a Krisztus iránti szeretet és az eljövetelébe vetett hit meghidegült. Isten állítólagos népe belemerült a világiasságba és az élvezetek keresésébe, így nem értette meg, amit a Megváltó a második advent jeleirõl tanított. Nem vettek tudomást a második adventrõl. Az errõl szóló Igéket elhomályosította a téves magyarázat, addig-addig, amíg a nép már nem is igen akart tudomást venni róluk, és csaknem teljesen elfelejtette. Ez különösen az amerikai egyházakat jellemezte. A társadalom minden osztálya élvezhette a szabadságot. A kényelem, a gazdagság és a fényûzés utáni sóvárgás – ami miatt belevetették magukat a pénzszerzésbe –, a mindenki számára elérhetõnek tûnõ népszerûség és hatalom mohó hajszolása a jelen élet dolgaira összpontosította az emberek érdeklõdését és vágyait. Távolinak látták azt az ünnepélyes napot, amikor a dolgok jelenlegi rendje elmúlik. Amikor a Megváltó figyelmeztette követõit visszatérésének jeleire, megjövendölte, hogy a második advent küszöbén milyen nagy lesz az erkölcstelenség. Megismétlõdnek a Noé korabeli események, a világi kereskedés kavargása és az élvezetek hajszolása. Az emberek adnak és vesznek, ültetnek és építenek, nõsülnek és férjhez mennek, közben pedig elfeledkeznek Istenrõl és az eljövendõ életrõl. Krisztus intése így hangzik e kor népéhez: „Vigyázzatok 108

J


Ma okkal tartjuk riasztónak a vallásos világ állapotát. Játszanak Isten irgalmával. A tömegek érvénytelennek tartják Jahve törvényét, mert „oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai” (Mt 15,9). Egyházi körökben a hitetlenség érvényesül – nem a Biblia nyílt megtagadása –, hanem a keresztény mezbe öltözött hitetlenség, amely aláássa a Szentírásba mint az Isten kinyilatkoztatásába vetett hitet. Üres formalizmus váltotta fel a buzgóság és az élõ Isten-félelem helyét. (…) A világ rohamosan megérik a pusztulásra. Isten ítélete nemsokára megemészti a bûnt és a bûnösöket. (Pátriárkák és próféták, 166. o.) Közvetlenül az örökkévaló világ határán állunk, s az üdvösség ellenségének az a célja, hogy halogassuk az idõ lezárását. Az ellenfél minden elképzelhetõ módon támadja azokat, akik azt vallják, hogy õk Isten parancsolattartó népe, és arra várnak, hogy az Üdvözítõ megjelenjen hatalommal és nagy dicsõséggel az ég felhõiben. Ahányat csak tud, rávesz, hogy halogassa e végzetes napot, s lélekben a világhoz váljon hasonlóvá, a világ szokásait kövesse. Megriadtam, amikor láttam, hogy bár magasztos hitvallást tesznek az igazságról, sokak szívén és gondolkodásán mégis a világ lelkülete uralkodik. Önzést és bûnös vágyakat melengetnek, viszont a valódi Isten-félelmet, a megvesztegethetetlen becsületességet nem ápolják. (…) RÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

109

Mivel már csak ilyen kevés idõ van, népünk imádkozzon, õrködjön, és semmi esetre se hagyja elterelni magát az elõttünk álló hallatlanul fontos eseményre való elõkészülettõl. Mivel látszólag megnyúlt az idõ, sokan hanyaggá és közönyössé váltak a szavaiban és cselekedeteikben. Nem veszik észre veszedelmüket, nem látják, nem is értik meg: Istenük kegyelme rejlik a próbaidõ meghosszabbításában, hogy idejük legyen a megfelelõ jellem kialakításához az eljövendõ halhatatlan életre. Minden perc nagyon értékes. Nem azért kapnak idõt, hogy kényelmüknek hódoljanak, vagy a világ polgáraivá zülljenek, hanem azért, hogy minden hibát legyõzzenek jellemükben, és másoknak is segítsenek, hogy példamutatásukkal és a velük való személyes foglalkozással feltárják elõttük a szentség szépségeit. Istennek népe van a földön, amely hittel és szent reménységgel, figyelmesen követi nyomon a jövendölések gyors beteljesedését, s tagjai az igazság iránti engedelmességgel törekszenek megtisztítani lelküket, nehogy Krisztus a megjelenésekor menyegzõi ruha nélkül találja õket. (Bizonyságtételek, 4. köt., 306. o.)

J


Tanúk Mennybemenetele elõtt Krisztus utolsó teendõjeként még felhatalmazta követeit, hogy vigyék el az igazságot a világnak. Utolsó szavainak az volt a célja, hogy bevésse a tanítványok elméjébe azt a gondolatot, hogy a világnak szóló mennyei üzenetet kapták meg. A tanítványok az Üdvözítõnek engedelmeskedve visszatértek Jeruzsálembe, és ott várták a Szentlélek megígért kitöltetését. Értelmes mennyei lények munkálkodtak együtt velük, és adtak erõt az üzenet hordozásához. A Szentlélek hatékonnyá tette miszsziós erõfeszítéseiket, és egyetlen alkalommal, egy nap alatt háromezer ember tért meg. Pál csodával határos módon vált ádáz ül110

J


dözõbõl hûséges tanúvá, és a tanítványokhoz csatlakozott. Rá lett bízva az a különleges feladat, hogy hirdesse az üzenetet a pogányoknak. (The Upward Look, 100. o.) Nem saját erejükbõl végezték munkájukat az apostolok, hanem az élõ Isten hatalma támogatta õket. Szolgálatuk nem volt könynyû. A keresztény egyházat megalapozó munka sok nehézséggel, viszontagsággal és keserû csalódással járt. A tanítványok feladatuk végzése közben állandóan nélkülözéseket, rágalmakat és üldözéseket szenvedtek el, de életüket nem kímélték, nem volt drága elõttük, örültek, hogy Krisztusért szenvedhettek. Határozatlanság, kétely és elvi elgyengülés ismeretlen volt elõttük. Készek voltak minden áldozatra, sõt önmagukat is feláldozták. A rájuk háruló felelõsség tudata megtisztította õket és gazdagította tapasztalataikat. A menny kegyelme nyilvánult meg gyõzelmeikben, melyeket Jézusért arattak. Isten mindenhatóságával mûködött általuk, hogy gyõzelemre vigye az evangéliumot. (Az apostolok története, 595. o.) Nincs kinyilatkoztatva a Megváltó második eljövetelének pontos ideje. Jézus azt mondta, hogy senki sem ismeri a napot, de még az órát sem. Ellenben ismertette eljövetelének jeleit: „Mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó elõtt.” Így bátorít bennünket: „Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelget a ti váltságtok.” Mindezekrõl pedig így ír az apostol: „De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket. Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai.” Mivel nem tudjuk Krisztus visszajövetelének pontos idejét, már most kegyességgel és megfontoltan kell élnünk. „Várván ama boldog reménységet, Urunk, Jézus Krisztusunk dicsõsége megjelenését.” Isten népének tagjai, az Õ képviselõi, õrizzék meg különleges jellemüket. Mindenkinek van tennivalója. A gazdagok eszközeikkel, javaikkal jöjjenek, az elõkelõségek befolyásukkal, a tanultak bölcsességükkel, a szegények erényeikkel, ha szeretnének Isten hatékony munkatársai lenni. Ápoljanak kellõ kapcsolatot az ÚrRÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

111

ral, hogy visszatükrözzék a Jézus Krisztus arcáról áradó dicsõséget. (…) Figyelmeztetniük kell az embereket a bekövetkezõ ítéletre. Krisztust kell képviselniük világban. (The Signs of the Times,

XII . TANULMÁNY

1889. június 24.)

J

J

2015 . JÚNIUS 20 .

Jézus Jeruzsálemben

JÚNIUS 12., PÉNTEK

További tanulmányozásra: Szemelvények, 3. köt., 407–408. o.; Az evangélium szolgái, 257– 258. o.

Az e heti adomány a médiaosztályt támogatja.

112

J


J


A

hogyan a lenyugvó nap sugarai aranyszínûre festették az eget, csodás fénye ott ragyogott a templom tiszta fehér márvány falain, csillogott az aranyozott oszlopokon. A dombtetõrõl, ahol Jézus és követõi álltak, úgy tûnt, mintha egyetlen hótömbbõl állna, arany csúcsokkal a tetején. A templom bejáratánál aranyból és ezüstbõl formált szõlõ függött zöld levelekkel és tömör szõlõfürtökkel – a legképzettebb mûvészek alkotása. Ez Izráelt, az egyre terebélyesedõ szõlõt jelképezte. Az aranyat, ezüstöt és az élõ zöldet finom ízléssel és különleges szakértelemmel illesztették egymáshoz. Kecsesen feltekeredett a ragyogó fehér oszlopokra, fénylõ kacsokkal tapadt aranydíszeikhez – magára vonta a lenyugvó nap tündöklését, s úgy csillogott, mintha a mennybõl kölcsönözte volna dicsõségét. Krisztus a képet szemlélte, a hatalmas tömeg rivalgása elcsitult, lenyûgözve nézték a szépség hirtelen feltárulását. Minden szem a Megváltóra szegezõdött, látni akarták arcán az elragadtatást, amit õk maguk éreztek. Ehelyett azonban a bánat fellegét fedezték fel rajta. Meglepetten és csalódottan vették észre, hogy szeme megtelik könnyel, teste ide-oda hajladozik, mint a fa vihar elõtt, és a fájdalom jajkiáltása tör fel remegõ ajkáról, mintha a meghasadt szív mélyérõl jönne. Micsoda látványt nyújtott ez az angyaloknak! Szeretett Parancsnokuk a gyötrelem könnyei között! Micsoda látvány volt ez a boldog seregnek, amely diadalkiáltásokkal, pálmaágak lengetésével kísérte Õt a dicsõ város felé, ahol ábrándos reményeik RÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

113

szerint uralkodnia kellett! Jézus sírt Lázár sírjánál, de akkor az emberi szenvedés átérzésébõl fakadó isteni bánat miatt. Ez a hirtelen elszomorodás olyan volt, mint a nagy gyõzelmi kórusban egy gyászos hang. Az örvendezés közepette, amikor mindenki hódolattal adózott neki, Izráel királya könnyekre fakadt. Nem az öröm könynyei voltak ezek, hanem a kimondhatatlan kínok könnyei és sóhajai. A sokaságra is hirtelen szomorúság szállt. Dicsõítõ hangjuk elhallgatott. Sokan sírva fakadtak, mert együtt éreztek a bánattal, amelyet pedig nem is értettek. Jeruzsálem látványa hasított Jézus szívébe – Jeruzsálemé, mely visszautasította Isten Fiát, megvetette szeretetét, nem hagyta magát meggyõzni hatalmas csodái által, most pedig az életére tör. Látta, milyen bûnt követett el Üdvözítõjének elvetésével, s mivé lehetett volna, ha elfogadja Õt, aki egyedül gyógyíthatta volna meg sebét. Õ eljött, hogy megmentse – hogyan mondhatna le róla? (Jézus élete, 575–576. o.)

J


Gyõzedelmes bevonulás A tanítványok kitörõ lelkesedéssel terítették ruháikat az állatra, és ráültették Mesterüket. Eddig Jézus mindig gyalog utazott, így elõször csodálkoztak, amiért most egy állatot választott. Szívükben felcsillantotta a reményt az örömteli gondolat, hogy a Mester a fõvárosba megy, királlyá kiáltják, majd érvényesítik uralkodói hatalmát. Útközben elmondták fényes várakozásaikat Krisztus barátainak, az izgalom közelben-távolban egyaránt terjedt, és a népben a várakozás a tetõfokára hágott. (…) Ahogy felültették a csikóra, hangos diadalkiáltás remegtette meg a levegõt. A sokaság éltette a Messiást, királyát. Jézus most fogadta a hódolatot – ezt azelõtt sohasem engedte meg –, s tanítványai ezt bizonyítéknak tekintették, hogy boldog reményeik teljesülnek: lát114

J


hatják Õt trónra lépni. A sokaság meg volt gyõzõdve róla, hogy eljött felszabadulásuk órája. Képzeletben már látták a római seregek kiûzését Jeruzsálembõl, Izráelt újból független nemzetté válni. Mindenki boldog volt és izgatott, az emberek egymást felülmúlva fejezték ki hódolatukat iránta. Nem tudtak külsõ pompát, ragyogást biztosítani, de átadták neki boldog szívük imádatát. Nem nyújthattak át drága ajándékokat, de felsõruháikat elé terítették szõnyegül, s az utat lombos olaj- és pálmaágakkal hintették be. Nem vihettek királyi zászlókat a diadalmenet élén, hanem óriási pálmaágakat vágtak – a gyõzelem természet adta jelképét –, és üdvrivalgás, hozsannák közepette fennen lobogtatták azokat. (Jézus élete, 569–570. o.) Krisztus, amikor letekintett a kiválasztott városra, nemcsak Jeruzsálemért hullatott könnyeket az Olajfák hegyén. Jeruzsálem sorsában a világ pusztulását látta. (…) A nap nemsokára leáldozik. Az irgalom és kiváltságok ideje már-már lejár. Egyre sûrûsödnek a bosszúállás felhõi. Az orvosolhatatlan veszedelem nemsokára rázúdul Isten kegyelmének visszautasítóira. De a világ alszik. Az emberek nem veszik észre, hogy elérkezett meglátogatásuk ideje. Hol áll vajon a gyülekezet ebben a válságban? Eleget tesznek-e tagjai Isten kívánalmainak? Teljesítik-e megbízatásukat, és bemutatják-e az Úr jellemét a világnak? Felhívják-e embertársaik figyelmét az utolsó intõ és egyben kegyelmet hirdetõ üzenetre? Az emberiség veszélyben van. Tömegek pusztulnak el, és Krisztus állítólagos követõi közül nagyon kevesen éreznek felelõsséget ezekért az emberekért. A világ sorsa van mérlegen, de ez még azokat is alig nyugtalanítja, akik hitet tettek e legnagyobb horderejû igazság mellett. Nincs meg bennük az a szeretet, amely a Megváltót mennyei hazája elhagyására indította, és arra, hogy az ember természetét magára öltse. Jézus emberré lett, hogy emberként emberközelbe juthasson, és az embert Isten-közelbe vonhassa. A menny népére rátelepszik valami bénító kábultság. Ezért nem tudja, mi a kötelessége. Ezért nem érti meg az idõk szavát. (Krisztus példázatai, 302–303. o.) RÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

115

J

JÚNIUS 15., HÉTFÕ

Jeruzsálem: a templom megtisztítása Amikor Jézus megkezdte nyilvános szolgálatát, megtisztította a templomot világi romlottságaitól. Szolgálatának utolsó cselekedetei között még egyszer megtisztította a templomot. Ennek megfelelõen a világ figyelmeztetésének végsõ munkájában két nevezetes felhívás történik az egyházak felé. Az egyik a második angyal üzenete: „Leomlott, leomlott Babilon, a nagy város! Mert az õ paráznaságának haragborából adott inni minden pogány népnek.” (Jel 14,8) A második pedig a harmadik angyal üzenetének hangos kiáltása idején hallható szózat, amely így szól a mennybõl: „Hallottam más szózatot a mennybõl, amely ezt mondta: Fussatok ki belõle, én népem, hogy ne legyetek részesek az õ bûneiben, és ne kapjatok az õ csapásaiból: mert az õ bûnei az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az õ gonoszságairól.” (Jel 18,4–5) (Szemelvények, 2. köt., 118. o.) Mi legyünk Isten fiai és leányai, akikbõl áll az Úr szent temploma. „Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek, és cselédei az Istennek, kik felépítettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkõ maga Jézus Krisztus.” (Eféz 2,19–20) Ez a mi elõjogunk. (…) Minden jellemet megmérnek a szentély mérlegén, s ha az erkölcsi jellem és a lelki fejlõdés nem egyezik meg a kapott lehetõségekkel és áldásokkal, akkor a név mellé beírják a következõt: „könynyû”. Vezetõnk a világ Világossága, utunk egyre világosodott, miközben Jézus nyomdokain haladtunk elõre. Milyen jó lenne, ha közelrõl követnénk Vezetõnket! Akik alázattal tanulmányozzák Jézus jellemét, egyre inkább visszatükrözik az Õ képmását. (In Heavenly Places, 130. o.)

Krisztus követõje szeretnél lenni, és nem tudod, hogyan fogj hozzá? Sötétben vagy, s nem tudod, miként találj a világosságra? Kövesd a már megismert világosságot! Tökéld el szívedben, hogy engedelmeskedsz annyinak, amennyit már ismersz az Úr szavából. 116

J


Isten ereje, Isten élete rejlik Igéjében. Amint hittel befogadod az Igét, az Atya erõt kölcsönöz neked, hogy engedelmeskedj. Amint engedelmeskedsz a rendelkezésre álló világosságnak, nagyobb világosságban részesülsz. Isten szavára építesz, jellemed így Krisztus jellemének hasonlatosságára épül majd fel. Krisztus az igazi alapzat, az élõ Kõ. Az Õ élete árad azokba, akik Õrá építenek. „Ti magatok is, mint élõ kövek, épüljetek fel lelki házzá.” (1Pt 2,5) „Akiben az egész épület szép renddel rakattatván, növekedik szent templommá az Úrban.” (Eféz 2,21) A kövek eggyé válnak az alappal, mert ugyanaz az élet lakik mindenekben. Ezt az épületet nem tudja ledönteni a vihar, mert aki Istennel él egyazon életet, az vele együtt mindent túlél. (Gondolatok a hegyi beszédrõl, 150. o.)

J

JÚNIUS 16., KEDD

A hitetlenek Ha azok, akikhez Krisztus elsõként intézi a meghívást, nem fogadják el az üzenetet, akkor Õ elküldi hírnökeit az „utak és sövények” mentén, hogy meggyõzzék az embereket. Olyan üzenetet intéz hozzájuk, amely annyira tele van a mennyei világossággal, hogy nem merészkednek visszautasítani. Az evangéliumot elõbb azokhoz kell elvinni, akikre Isten azért bízta értékes igazságait, hogy ismertessék másokkal. Azt a felelõsséget bízta rájuk, hogy megosszák másokkal is az Isten és a Jézus Krisztus ismeretét. Az Úr csodálatosan munkálkodott Izráel fiaiért. Végül elküldte a Fiát, az élet Urát, Messiást, akire mutatott az összes áldozatuk és ajándékuk, ám nem akarták befogadni Õt. Elutasították az általa hozott üzenetet. Elutasították a Messiást, akiben korábban reménykedtek, ám amikor nem voltak hajlandók meghallgatni üzeneteit, amikor elutasították meghívását, az Úr a pogány világ felé fordult. Akiknek ismerniük kellett volna Istent és az Õ küldöttét, Jézus Krisztust, akiknek a menny küldöttéhez kellett volna RÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

117

csatlakozniuk, hogy a pogány világnak is elvigyék az üzenetet, nem akarták elfogadni a meghívást, ezért nem is tudtak így szólni másokhoz: „Gyertek, mert ímé, minden kész.” Krisztus a tanítványait küldte, hogy vigyék el az irgalom üzenetét az Úr nagy lelki szõlõjének „útjai és sövényei” mentén. (…) Isten elvégzendõ munkát hagyott, ám nemcsak azok számára, akik az „utak és sövények” mellett állnak, hanem azoknak is, akik magas pozíciót töltenek be. (…) Mindannyian az Úr munkatársaivá válhatnak mások megmentése érdekében. (The Southern Work, 22–23. o.)

A megvetett kõ jövendölésének felidézésével Krisztus Izráel történetének egyik valóságos eseményére utalt. Az eset az elsõ templom építésével kapcsolatos. Különösen idõszerû volt elsõ eljövetelekor, és különleges erõvel kellett volna hatnia a zsidókra, de számunkra is tartogat tanulságot. Amikor Salamon templomát építették, az alapokhoz és a falakhoz szükséges hatalmas köveket már a bányában tökéletesen kifaragták, majd az építkezés helyszínére szállították. Szerszám nem érintette többé õket, a munkásoknak csak a helyükre kellett rakniuk a köveket. Hoztak az alapozáshoz egy követ, amelynek különleges volt a mérete és az alakja, a munkások nem találtak neki helyet, nem akarták elfogadni. Bosszantotta õket, hogy felhasználatlanul hever az útjukban. Hosszú ideig elvetett kõ maradt. Ám amikor a munkások a sarkot akarták kialakítani, sokáig kerestek egy elég nagy méretû, erõs, megfelelõ alakú követ, mely elbírja a ránehezedõ hatalmas súlyt. Ha megfontolatlanul választanak alkalmas elemet erre a fontos helyre, az egész épület biztonsága veszélybe került volna. Olyan követ kellett találniuk, mely ellenáll a napnak, a fagynak, a viharnak. Idõközben több követ is kiválasztottak, de ezek a hatalmas súly nyomása alatt darabokra hullottak. Más darabok nem bírták ki a hirtelen légköri változások próbáját. Végül a figyelem a rég elvetett kõre terelõdött. Kinn állt a szabadban napon és viharban, de a legkisebb repedés sem látszott rajta. Az építõk megvizsgálták. Egy kivételével minden próbát el118

J


végeztek. Ha kibírja az óriási nyomást, elhatározták, hogy ezt a követ választják. Elvégezték a próbát. A követ elfogadták, kijelölt helyére tették, és úgy találták, hogy pontosan odaillik. Profetikus látomásban Ésaiás megértette, hogy ez a kõ Krisztust jelképezi. (Jézus élete, 597. o.)

J

JÚNIUS 17., SZERDA

Isten, vagy a császár A Megváltó szavai – „Adjátok meg (…), ami Istené, Istennek.” (Lk 20,25) – súlyos dorgálást jelentettek az ármánykodó zsidók vezetõknek. Ha hûségesen teljesítették volna az Úr iránti kötelességüket, nem válnak megtört, idegen hatalomnak alávetett nemzetté, nem leng római zászló Jeruzsálem felett, nem áll római õrszem a kapujában, nem uralkodik falai közt római helytartó. A zsidó nemzetnek ekkor kellett viselnie Istentõl való eltávolodásának büntetését. Amikor a farizeusok meghallották Krisztus válaszát, „elcsodálkoztak; és otthagyván Õt elmentek” (Mt 22,22). Jézus megdorgálta képmutatásukat, elbizakodottságukat, ugyanakkor egy nagy alapelvet is felállított, amely világosan meghatározza az ember kötelességét a polgári kormányzat, illetve az Isten iránt. Sokak lelkében elcsitult egy nyugtalanító kérdés. Attól fogva a helyes elvhez tartották magukat. Bár sokan elégedetlenül távoztak, de látták, hogy a kérdés alapját képezõ elvet Krisztus világosan kifejtette. Csodálták éleslátását. (Jézus élete, 602. o.) Néhány testvérünk sok mindent mondott és írt, amit a kormánnyal és a törvénnyel szembeni állásfoglalásának tartanak. Hibát követünk el, ha ilyen félreértésekre adunk alkalmat. Nem bölcs dolog szüntelen csak hibát lelni abban, amit a kormány tesz. Nem a mi dolgunk akár egyéneket, akár intézményeket támadni. Viselkedjünk körültekintõen, nehogy az emberek azt gonRÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

119

dolják, hogy ellenezzük a polgári hatóságokat. Igaz, hogy hadviselésünk támadó, fegyvereinket azonban megtalálhatják a világos „így szól az Úr” kijelentésünkben. A mi feladatunk népet készíteni elõ arra, hogy helytálljon Isten nagy napján. Ne hagyjuk magunkat olyan mellékvágányra terelni, mely vitákat és ellenzést kelt a nem a mi hitünket vallókban. Ne dolgozzunk, szóljunk vagy írjunk úgy, hogy hazaárulásra buzdítóknak tartsanak bennünket. Írásainkból és kijelentéseinkbõl gyomláljunk ki minden kifejezést, amely – összefüggésébõl kiragadva – félremagyarázható lenne, s a törvény és a rend ellenségeinek tüntetne fel minket. Latolgassunk mindent óvatosan, nehogy országunk és törvényeink iránti hûtlenségre bujtogatónak tartsanak minket. Senki sem várja el tõlünk, hogy dacoljunk a hatóságokkal. Eljön az idõ, amikor árulóként bánnak majd velünk, mert a Biblia igazságait hirdetjük, de ne siettessük ezt az órát az ellenségeskedést és viszályt szító, meggondolatlan mozgalmakkal. (Bizonyságtételek, 6. köt., 394. o.)

J


Az úrvacsora A húsvét helyét átvevõ szent úrvacsorával Krisztus az emberért hozott nagy áldozatának állított emlékoszlopot. „Ezt tegyétek az én emlékezetemre” – mondta. Ez képezte a két rendszer közötti átmenetet, valamint a két nagy zsidó ünnep közöttit is. Az egyik örökre lezárult, a másik pedig épp ekkor lett megalapítva, és fennmarad örökre halálának emlékoszlopaként. (Review and Herald, 1897. június 22.)

A lábmosás szertartása azért adatott, hogy megbéküljünk egymással. Urunk példája által az alázatosság e szertartása szent rítussá vált. Valahányszor megünnepeljük, Krisztus is jelen van Szentlelke által. Szintén a Lélek gyõzi meg az emberi szívet bûn 120

J


tekintetében. Miközben Krisztus a tanítványokkal együtt elvégezte ezt a szertartást, Júdás kivételével minden tanítvány szíve meggyõzõdött bûnösségérõl. Éppen így gyõzõdünk meg mi is a bûnrõl, amikor Jézus szól a szívünkhöz. Megnyílnak a lélek forrásai, az elme új erõre kap, hirtelen életerõs tevékenységbe kezd, és leküzd minden akadályt, amely széthúzást és elidegenedést szült. Az elkövetett bûnök láthatóbbá válnak, mint korábban, mivel a Szentlélek juttatta eszünkbe. A Megváltó szavai új erõt adnak: „Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.” (Review and Herald, 1902. november 4.)

Krisztus ezt a tanítványai javára rendelte el: „Példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek. Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.” (Jn 13,15. 17) Jézus célja az volt, hogy ezzel a próbatétellel a résztvevõk szívének, lelkének valóságos állapotát vizsgálja meg. (Evangelizálás, 275. o.) Az Üdvözítõ ezzel az utolsó cselekedetével, amikor tanítványaival együtt részesült a kenyérbõl és a mustból, elkötelezte magát, hogy az új szövetség által Megváltójuk lesz. Ez a kötelezvény írásba foglalja és pecséttel igazolja, hogy mindazok, akik hittel elfogadják Krisztust, a menny összes áldásaiban részesülnek, mind ebben a földi, mind pedig az eljövendõ örök életben. Ezt a szövetséget Jézus saját vére erõsítette meg. A régi áldozati rendszer értelme ugyanis az lett volna, hogy ezt az igaságot állandóan a választott nép szeme elé tárja. Krisztus szándéka az, hogy gyakran emlékezzünk erre a vacsorára azért, hogy áldozatát emlékezetünkben tartsa, mert életét adta a bûnök bocsánatáért, mindazokért, akik Õbenne hisznek és befogadják Õt. Ez a szertartás ne csak egyes kiválasztottaké legyen, mint ahogyan sokan szeretnék is kisajátítani – mindenkinek nyilvánosan részesednie kell belõle, mondván: „Elfogadtam Krisztust személyes Üdvözítõmnek. Életét adta értem, hogy engem a halálból megmentsen.” (Evangelizálás, 276. o.) RÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

121

J

XIII . TANULMÁNY


További tanulmányozásra: Jézus élete, 589–590. o.

J

2015 . JÚNIUS 27 .

Keresztre feszíttetett és feltámadott

Az e heti adomány a gyermekosztályt támogatja. – Gyermektanítási kiadványok készítésére és a nyári táborok gyermekfoglalkoztatására szánt adomány.

J


K

étségbeeséstõl, bánattól és reménytelenségtõl lesújtva gyülekeztek a tanítványok a felházban. Bezárták és eltorlaszolták az ajtókat, attól való félelmükben, hogy rájuk is ugyanaz a sors vár, mint szeretett Mesterükre. Itt történt, hogy az Üdvözítõ, feltámadása után, megjelent nekik. Még negyven napig idõzött Krisztus a földön. Ezalatt elõkészítette a tanítványokat a rájuk bízott feladatra, és elmagyarázta nekik mindazt, amit addig nem érthettek meg. Beszélt a jövendölésekrõl, amelyek az Õ eljövetelét hirdették, majd arról, hogy a zsidók elvetik Õt, valamint a haláláról. Kimutatta, hogy a jövendölések minden egyes részlete beteljesedett. Felhívta a figyelmüket, hogy a próféciák teljesedésében lássák a biztosítékát annak az erõnek, amely további munkájukat kíséri. Minderrõl ezt olvashatjuk: „Akkor megnyilatkoztatta az õ elméjüket, hogy értsék az Írásokat. És mondta nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon. És prédikáltatni az õ nevében a megtérésnek és a bûnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtõl elkezdve.” Még hozzáfûzte: „Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.” (Lk 24,45–48) A tanítványok, amíg Krisztus közöttük volt, sok új tapasztalatot szereztek. Amikor szeretett Mesterük a történteket az Írás fé122

J



J

123

nyénél megmagyarázta nekik, hitük teljesen megszilárdult benne. Megértek arra, hogy elmondhassák: „Tudom, kinek hittem.” (2Tim 1,12) Kezdték felismerni munkájuk lényegét, horderejét és kiterjedését. Megértették, hogy mi a feladatuk: hirdetni a világnak a rájuk bízott igazságokat. Bizonyítaniuk kell a világ elõtt Jézus Krisztus életének eseményeit, halálát és feltámadását, az ezekre vonatkozó jövendöléseket, a megváltási terv csodáit és Jézus bûnbocsátó hatalmát. Hirdetniük kell a béke és üdvösség evangéliumát a bûnbánat és Krisztus ereje által. (Az apostolok története, 26–27. o.)

A próféciáról vitatkozva Krisztus pontos képet ad tanítványainak arról, hogy miért kellett emberi formában megjelennie. Az a reménységük és várakozásuk, hogy a Messiás olyan valaki lesz, aki a nép kívánságainak megfelelõen elfoglalja a trónt és királyi hatalmat gyakorol, félrevezetõ volt. Ez a felfogás akadályozta a megértését annak a ténynek, hogy Jézus a legmagasabb méltóságból a legalacsonyabb helyzetbe szállt alá, amit csak elfoglalhatott. Krisztus azt akarta, hogy tanítványainak elgondolásai, elképzelései tiszták és igazak legyenek minden tekintetben. Amennyire csak lehetséges volt, meg kellett érteniük mindazt, ami a Jézus Krisztus számára megszabott szenvedésekkel összefüggött. Az Üdvözítõ megmutatta tanítványainak, hogy az a szörnyû harc, melyet most még képtelenek voltak felfogni, abban a szövetségben teljesedett be, amely még a világ alapjainak lerakása elõtt megköttetett. Krisztusnak meg kellett halnia, mint ahogy a törvényszegõknek meg kell halniuk, ha továbbra is megmaradnak a bûnben. Mindezeknek meg kellett történniük, de nem vereséggel végzõdve, hanem dicsõséges, örök gyõzelemmel. Jézus Krisztus azt mondta a tanítványainak: mindent el kell követni azért, hogy a világ megszabaduljon a bûntõl. Követõinek úgy kell élniük, ahogyan Õ élt, és úgy kell munkálkodniuk, mint ahogy Õ munkálkodott, hathatós és állhatatos erõfeszítéssel. (Jézus élete, 799. o.)

124

J


J


Getsemáne: nehéz küzdelem Krisztus a mi Megváltónk. Õ az Ige: testté lett és közöttünk lakozott. Õ a forrás, amelyben minden szennytõl megtisztulhatunk. Õ a drága áldozat, melyet azért mutattak be, hogy békülést szerezzen az emberiséggel. A menny, az el nem bukott világok, az elbukott világ és a gonosz szövetsége sem állíthatja, hogy Isten többet tehetett volna az emberiség üdvössége érdekében. Ezt az ajándékot sohasem lehet felülmúlni, Jézus Krisztus nem fejezhette volna ki mélyebben a szeretetét. A Golgota az Õ munkásságának megkoronázását jelentette. Az a feladat hárul az emberre, hogy válaszoljon Jézus végtelen szeretetére, elfogadja ezt a hatalmas ajándékot, az üdvösséget, amelyet az Úr áldásainak köszönhetõen nyerhet el. (That I May Know Him, 69. o.) Jézus, amikor valamilyen nagy próba vagy fontos feladat elõtt állt, elvonult a hegyek magányába, és az éjszakát az Atyához való imádkozással töltötte. Egész éjszakai könyörgés elõzte meg az apostolok elhívását, a hegyi beszédet, a megdicsõülést; valamint a tárgyalótermi és a kereszten elszenvedett lelki gyötrelmet és a feltámadás dicsõségét. Nekünk is idõt kell szakítanunk az elmélkedésre, imádkozásra és lelki felüdülésre. Nem értékeljük az ima erejét és hatékonyságát úgy, ahogyan kellene. Az ima és a hit megvalósítja, amire a földön semmilyen hatalom nem képes. Ritkán kerülünk minden vonatkozásban kétszer azonos helyzetbe, folyton új dolgok történnek velünk, és új próbákkal küzdünk, amelyekben a régi tapasztalatok nem adhatnak elegendõ eligazítást. Folyamatosan világosságra van szükségünk, amelyet Istentõl kapunk. Krisztusnak mindig van üzenete azok számára, akik figyelnek a szavára. A Getsemáne-kerti lelki gyötrelem éjszakáján az alvó tanítványok nem hallották Jézus hangját. Homályos képük volt az angyalok jelenlétérõl, de nem érzékelték az elõttük lejátszódó jeleRÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

125

net súlyát és dicsõségét. Álmosságuk és kábultságuk miatt nem nyerték el azt a bizonyosságot, amely lélekben megerõsítette volna õket a rájuk váró félelmetes események elõtt. Ma is éppen azok az emberek, akiknek a legnagyobb szükségük volna a mennyei útmutatásra, sokszor anélkül maradnak, mert nem keresik a mennyel való bensõséges közösséget. (A nagy Orvos lábnyomán, 509. o.) Isten meghallgatta az elhagyatottságodban, megfáradt állapotodban és próbádban elrebegett imáidat, és nem mindig úgy válaszolt, ahogyan vártad, de mindig a javadra szolgált, amit tett. (…) Az Úr minden õszinte imát meghallgat. (…) Péter megtagadta a fájdalmak férfiját, amikor megaláztatása órájában félelem fogta el. De késõbb megbánta, és újra megtért. Lelke mélyébõl megalázkodott, újra átadva magát Üdvözítõjének. Könnyes szemmel visszament a Getsemáne-kert magányába, s ott borult arcra, ahol Mesterét látta arcra borultan, amikor roppant gyötrelme véres verejtéket sajtolt ki pórusaiból. Az apostolt furdalta a lelkiismeret, mert eszébe jutott, hogy átaludta az idõt, amikor Jézus esedezett a félelmetes órákban. Péter büszke szíve összetört, és a bûnbánat könnyei öntözték a földet, melyet alig pár órája Isten szeretett Fiának verejtékcseppjei festettek be. Péter megtért emberként távozott a kertbõl. Akkor már készen állt megszánni a megkísértettet. Porig volt alázva, ezért sajnálni tudta a gyengét, tévelygõt, inteni és figyelmeztetni az önteltet, és egészen felkészült rá, hogy erõsítse testvéreit. (Bizonyságtételek, 3. köt., 415–416. o.)

J

JÚNIUS 22., HÉTFÕ

Júdás Amikor Krisztus megengedte, hogy a tizenkettõ egyikeként Júdás csatlakozzon hozzá, tudta: a tanítványt az önzés démonai uralják. Tudta, hogy a magát tanítványnak nevezõ Júdás el fogja árulni, mégsem különítette el a többiektõl, nem küldte el. Ezeknek a fér126

J


fiaknak az elméjét felkészítette halálára és mennybemenetelére, s elõre látta: ha elutasítja Júdást, akkor õt Sátán fel fogja használni, hogy nehezen megcáfolható és megmagyarázható dolgokat híreszteljen. (…) Krisztus ezért nem távolította el õt, hanem maga mellett tartotta, így ellensúlyozhatta azt a befolyást, amelyet különben Júdás a munkássága ellen gyakorolhatott volna. (Review and Herald, 1903. május 12.)

Júdás szemtanúja volt Jézus hatalmas cselekedeteinek, mellette volt tanítói tevékenysége során, és a mindent legyõzõ bizonyítékok súlya alatt felismerte, hogy Õ a Messiás. De Júdás önzõ és kapzsi volt, szerette a pénzt. Haragosan felpanaszolta a drága illatszer elpazarlását, melyet a megtért nõ a Megváltó lábára öntött. Mária szerette az Üdvözítõt, aki igen sok bûnét megbocsátotta. Végtelenül szeretett fivérét feltámasztotta a halálból, és õ úgy érezte, Jézusért semmi áldozat nem nagy számára. Minél drágább a kenet, annál jobban kifejezheti az Üdvözítõ iránti végtelen háláját. Júdás azonban, fösvénységét mentegetendõ, azt hangoztatta, hogy sokkal jobb lett volna az olajat eladni és az árát a szegényeknek adni. Csakhogy ezt nem azért mondta, mert törõdött a szegényekkel: hiszen önzõ és becstelen volt, s gyakran képes volt saját céljaira fordítani azokat az adományokat, amelyeket az adakozók a szegényeknek szántak. Júdásnak nemigen volt gondja Jézus jólétére vagy szükségleteire, és fösvénységét azzal próbálta leplezni, hogy minduntalan a szegényekre hivatkozott. Mária bõkezûsége a legélesebben megfeddte Júdás önzését és fösvénységét. Sátán kísértései elõtt nyitva állt az út, és kísértéseivel termékeny talajra talált Júdás szívében. (…) Júdás tudta, hogy a hatalmasok, a fõpapok és vének mennyire szeretnék elfogni Jézust, ezért néhány ezüstpénz fejében felajánlotta nekik, hogy elárulja Õt. A pénz iránti nagy vágyakozásában beleegyezett abba, hogy kijátssza Urát legnagyobb ellenségeinek. Sátán megszállta Júdást, és az utolsó vacsora megható jelenetei alatt az áruló terveket kovácsolt szándékának megvalósítására. (Tapasztalatok és látomások, 165–166. o.) RÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

127

J

JÚNIUS 23., KEDD

Vele vagy ellene Bárcsak mindenki megértené, hogy Krisztus nélkül semmit sem tehetünk! Aki nem vele gyûjt, az tékozol. Gondolatainknak és tetteinknek nem lesz megfelelõ minõsége, és befolyásuk tönkreteszi a jót. Tetteinknek kettõs hatásuk van, mivel éppen úgy befolyásolnak másokat, mint ahogy bennünket is. Ez a befolyás vagy áldás, vagy annak a csapdája, akivel társulunk. Mennyire kevéssé értjük meg! A tettek szokásokat alakítanak ki, s a szokások a jellemet formálják. Ha nem vigyázunk a szokásainkra, nem leszünk képesek csatlakozni az üdvösséget munkáló mennyei lényekhez, és nem készülünk fel, hogy belépjünk a mennyei otthonokba, amelyeket készít számunkra Jézus. (A keresztény nevelés alapelvei, 194. o.) Veszélyben van, akit újból és újból vonz Üdvözítõje, de közömbösen viszonyul a figyelmeztetésekhez, nem veti alá neki meggyõzõdéseit, nem tér meg és nem engedelmeskedik, amikor felszólítják, hogy keresse a megtérést és a kegyelmet. Jézus magához vonzza, a Lélek hatást gyakorol rá, próbálja meggyõzni, hogy vesse alá törekvéseit Isten akaratának, és amikor nem veszi figyelembe ezt a meghívást, a Szentlélek megszomorodva távozik. A bûnös úgy dönt, hogy bûnben és bûntudatban marad, pedig ismeri a bátorító bizonyítékokat. Ennél több bizonyíték azonban már nem válna javára. (…) Egy másféle vonzást viszonoz, éspedig a Sátánét. A sötétség hatalmainak enged. Végzetes ez a magatartás, és megátalkodott bûnében hagyja a lelket, (…) mígnem a bûnös már nem érez lelkiismeret-furdalást, megbánást, s ennek következtében nem részesül megbocsátásban sem. (That I May Know Him, 244. o.) A kereszten vívott haláltusája alatt a vigasztalás sugara is beragyogta Jézust a bûnbánó tolvaj kérésén keresztül. Mindkét gonosztevõ, akit Krisztussal együtt keresztre feszítettek, elõször szidalmazta Jézust. Egyikük magatartása szenvedései alatt még makacsabb és kihívóbb lett. Nem így történt a másikkal. Ez az ember nem volt meg128

J


átalkodott bûnözõ. A rossz társaság vezette félre és térítette el a bûnözés útjára, azonban kevésbé volt bûnös, mint azok közül sokan, akik ott álltak a kereszt mellett az Üdvözítõt gyalázva. (…) A törvényházban és a Golgota felé vezetõ úton Jézus közelében volt. Hallotta Pilátus kijelentését is: „Nem találok benne semmi bûnt” (Jn 19,4). Megfigyelte és megjegyezte Jézus isteni viselkedését és szánakozó megbocsátását, amit kínzói iránt tanúsított. (…) Korábbi meggyõzõdése, hogy Õ a Megváltó, ismét megerõsödött szívében. Odafordult bûntársához, és ezt mondta neki: „Az Istent sem féled-é te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy!” (Lk 23,40) A haldokló tolvajoknak nem volt többé semmi félnivalójuk az emberektõl. Egyikük szívében azonban már ott volt az a meggyõzõdés, hogy van Isten, akitõl félnie kell, és van jövendõ, amely remegésre készteti. (…) A Szentlélek megvilágosította elméjét, és a valóság láncszemei lassanként ismét összekapcsolódtak, s õ eljutott az igazság megismerésére. Jézusban, aki összetörve, kigúnyolva függött mellette a kereszten, meglátta Isten Bárányát, aki elveszi a világ bûneit. Hangja reménységet, ugyanakkor félelmet is kifejez, amikor ez a tehetetlen, haldokló ember az ugyancsak haldokló Krisztus könyörületére bízza magát: „Uram, emlékezzél meg énrólam, mikor eljössz a te országodban!” (Lk 23,42) Jézus válasza gyorsan érkezett. Gyengéd hangon, amely tele volt szeretettel, könyörülettel és erõvel, ezt mondta: „Bizony mondom néked ma: velem leszel a Paradicsomban.” (Lk 23,43) (Jézus élete, 749. o.)

J

JÚNIUS 24., SZERDA

Feltámadott! Dávid bizonyságot tett arról, hogy Krisztus lelke nem maradt a seolban (sírban), és teste sem látott rothadást. Péter apostol bemutatja e jövendölés beteljesedését a názáreti Jézusban. Isten valóban feltámasztotta Õt sziklasírjából, mielõtt teste rothadást látott volRÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

129

na. Õ volt az, akit felmagasztaltak a magasságos mennyben. Azon az emlékezetes alkalmon sokan azok közül, akik nevetségesnek tartották azt a gondolatot, hogy egy oly igénytelen személy, mint Jézus legyen az Isten Fia, elismerték Õt Megváltójuknak. Háromezer ember csatlakozott az egyházhoz. Az apostolok a Szentlélek ereje által beszéltek. Szavaikat nem lehetett elvitatni, mert hatalmas csodák erõsítették meg azokat a Szentlélek közvetítése által. Az apostolok maguk is elámultak az eredményen és a lelkek gyors és bõséges aratásán. Minden ember csodálattal telt el. (…) Habár az apostolok érvei világosak és meggyõzõek voltak, egymaguk nem tudták volna eloszlatni a zsidók elõítéleteit, amelyek oly sok bizonyítéknak ellenálltak. De a Szentlélek szívükbe ültette isteni ereje által azon érveket, amelyek olyanok voltak, mint a Mindenható éles nyilai, meggyõzték õket ama rettenetes bûnükrõl, hogy elutasították, elvetették és megfeszítették a dicsõség Urát. „Ezeket pedig amikor hallották, szívükben megkeseredtek, és mondták Péternek és a többi apostolnak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak? Péter pedig mondta nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bûnök bocsánatára; és veszitek a Szentlélek ajándékát.” (Ap csel 2,37–38) (A megváltás története, 244–245. o.) Nem lesz kisebb az az erõ, amellyel Isten az evangélium hatalmas munkáját lezárja, mint amilyennel ezt a munkát elindította. A próféciák, melyek az evangélium hirdetésének kezdetén a korai esõ kiáradásában teljesedtek, a lezáruláskor a késõi esõben ismét teljesedni fognak. Ez a „felüdülés ideje”, amelyet Péter apostol elõre látott, amikor ezt mondta: „Tartsatok tehát bûnbánatot és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a bûneitek, hogy eljöjjön az Úrtól a felüdülés ideje, és elküldje Jézust.” (Ap csel 3,19–20) Isten szolgái szent lelkesedéstõl fénylõ arccal sietnek egyik helyrõl a másikra, hogy hirdessék a menny üzenetét. Az egész földön ezernyi hangon szól majd a figyelmeztetés. Csodálatos dolgok történnek. A betegek meggyógyulnak, s a hívõk munkáját jelek és csodák kísérik. Sátán is ténykedik, ám hamis csodákkal. Még tüzet 130

J


is hoz alá az égbõl az emberek szeme láttára (Jel 13,13). A Föld lakóinak el kell dönteniük, ki mellé állnak. Az üzenet nem annyira érveléssel, mint Isten Lelkének mélységes meggyõzése nyomán fog terjedni. Az érvek már korábban elhangzottak. A magvetés megtörtént, most a mag ki fog kelni, és termést hoz. A missziómunkások által terjesztett irodalom megteszi a hatását. De sok embert, aki az igazság hatása alá került, még mindig gátol valami az igazság tökéletes megértésében és az engedelmességben. A fénysugarak mindenhova bevilágítanak, és az igazság tisztán felragyog. Isten õszinte gyermekeit a családi és egyházi kapcsolatok nem tudják már visszatartani. Elszakítják ezeket a kötelékeket. Az igazság mindennél drágább nekik. Az igazság ellen szövetkezõ erõkkel szemben sokan az Úr oldalára állnak. (Korszakok nyomában, 611–612. o.)

J


„Szükséges beteljesedni mindazoknak” Jézus Mózes könyvétõl, a bibliai történet alfájától kezdve elmagyarázta tanítványainak a Szentírásból mindazt, ami Õrá vonatkozik. Ha azonnal megismerteti magát velük, a szívük megelégszik, és örömükben nem éheztek volna többre. Arra volt azonban szükségük, hogy megértsék az ótestamentumi próféciák és elõképek Krisztusról szóló bizonyságait. Ezekre kellett a hitüknek felépülnie. Jézus nem vitt véghez csodákat, hogy meggyõzze õket. Azt tekintette elsõ feladatának, hogy megértesse velük az Írásokat. Eddig úgy vélekedtek haláláról, mint amely összetörte, megsemmisítette minden reménységüket – Krisztus most megmutatta nekik a próféták könyveibõl, hogy éppen ez volt a legerõsebb bizonyíték hitük számára. Miközben a tanítványokat oktatta, Jézus rámutatott az Ótestamentumnak mint küldetése tanúbizonyságának fontosságára. Sokan RÉSZLETEK ELLEN G . WHITE ÍRÁSAIBÓL

J

131

azok közül, akik most kereszténynek vallják magukat, mellõzik az Ószövetséget, és azt vallják, hogy többé semmi haszna és jelentõsége nincs. Krisztus azonban nem tanított semmi ilyet. Õ olyan nagyra értékelte az Ótestamentumot, hogy egy alkalommal ezt mondta róla: „Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem gyõzi meg õket, ha valaki a halottak közül feltámad.” (Lk 16,31) Krisztus hangja szól hozzánk a pátriárkák és a próféták által Ádám napjaitól az utolsó idõk eseményeinek lezárásáig. Megváltónk mellett az Ótestamentum éppen olyan világosan tanúságot tesz, mint az Újszövetség. A profetikus múltból felragyogó világosság tisztán és teljes szépségében mutatja be Krisztus életét és az Újtestamentum tanításait: Jézus csodái istenségének bizonyítékai. Annak azonban, hogy Õ a világ Megváltója, még erõsebb bizonyítékaira találunk, ha az Ótestamentum próféciáit az Újtestamentum történetével hasonlítjuk össze. (Jézus élete, 796–799. o.)

J


További tanulmányozásra: Az apostolok története, 41–42. o.

E heti adományunk a központi alapot támogatja. – A közösség mûködtetésére szánt adományok.

132

J


IGÉK MINDEN NAPRA

Április 1. 2. 3. 4.

szerda csütörtök péntek szombat

Mt 16, 15–16 1Kor 3,11 Mt 16,24 Mk 9,23

5. 6. 7. 8. 9. 10. 11.

vasárnap hétfõ kedd szerda csütörtök péntek szombat

Lk 14,34–35 Kol 1,12–14 Jn 8,29 Jn 7,37–38 Jn 7,45–46 Jn 8,10–11 Jn 8,32

12. 13. 14. 15. 16. 17. 18.


Jn 8,12 Jn 8,56 Jn 10,14–15 Jn 10,2-4 Jn 10,11. 28 Jn 10,17 Lk 17,20–21

19. 20. 21. 22. 23. 24. 25.


Jn 17,16 Lk 18,16–17 Mk 10,21 Jn 11,33. 35–36 Jn 11,50–52 Mk 10,44–45 Mk 14,8–9

26. 27. 28. 29. 30.

vasárnap hétfõ kedd szerda csütörtök

Mk 14,6–7 1Pt 1,18–19 Lk 7,47 Lk 7,48–50 Jn 12,47

Napnyugta: 19.15

Napnyugta: 19.25

Napnyugta: 19.35

Napnyugta: 19.45

IGÉK MINDEN NAPRA

J

133

IGÉK MINDEN NAPRA

IGÉK MINDEN NAPRA

Május

134

J

1. péntek 2. szombat

Zak 9,9 Lk 19,41–42

3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.


Mk 23,37 Mk 21,13–14 Jn 12,24–25 Jn 12,27–28 Gal 3,26–-28 Jn 12,26 1Jn 4,12

10. 11. 12. 13. 14. 15. 16.


Jn 13,1 Jn 13,14–16 Jn 13,8–10 Jer 33,8 Jn 13,3–5 1Kor 10,16–17 1Kor 11,26–28

17. 18. 19. 20. 21. 22. 23.


Jn 6,57 Gal 2,20 Jn 14,6 Jn 14,13 Jn 14,15 Lk 22,31–32 Jn 15,4

24. 25. 26. 27. 28. 29. 30.


Jn 15,5 Jn 15,12 Jn 12,31 Jn 16,33 Ésa 62,1–3 Mt 26,37–38 Ésa 53,11

31. vasárnap

Mt 26,40–41


Június Napnyugta: 19.55

Napnyugta: 20.04

Napnyugta: 20.13

Napnyugta: 20.22

Napnyugta: 20.30

1. 2. 3. 4. 5. 6.

hétfõ kedd szerda csütörtök péntek szombat

Lk 22,44 Mt 26,42 Mt 26,43–44 Lk 22,42–43 1Pt 2,22–23 Mt 26,63–64

7. 8. 9. 10. 11. 12. 13.


Zsolt 55,13–15 Lk 22,61–62 Lk 22,63–65 Lk 23,9–10 Lk 23,11 Lk 23,20–22 Mt 27,27–31

14. 15. 16. 17. 18. 19. 20.


Ésa 53,7 Ésa 52,14–15 Jn 19,5 Jn 19,4 Jn 19,10–11 Mt 27,24–25 Lk 23,27–28

21. 22. 23. 24. 25. 26. 27.


Lk 2,34–35 Lk 23,34 Zsolt 22,17–19 Mt 27,41–43 Zsolt 22,8–9 Lk 23,40–42 Zsolt 69,21

28. vasárnap 29. hétfõ 30. kedd

Napnyugta: 20.33

Napnyugta: 20.41

Napnyugta: 20.44

Napnyugta: 20.45

Lk 23,43 Ésa 53,3 Zsolt 22,3

IGÉK MINDEN NAPRA

J

135

2. BIBLIA-TANULMÁNYOK

Recommend Documents