HAGYOMÁNYOS ÉS KORTÁRS Építészeti értékeink kontinuitása Féléves beszámoló 2011/2012/1 Készítette: Csíki Barna
Budapesti Műszaki Egyetem Építőművészeti Doktori Iskola Középületterve zési Tanszék Témavezető: Sugár Péter DLA Opponens: Dr. Simon Mariann
Csíki Barna: 4. féléves besz ámoló 2011/2012/1 BME Építőművészeti Doktori Iskola
Folyamatábra: 1. 2009/2010/1 Kutatás előkészítése, témaválasztás, kutatási helyszín megjelölése. ( Székelyföld ) 2. 2009/2010/2 Helyszíni szemle, történeti és kortárs faépítészeti példák vizsgálata. ( A régi és az új Székely Ház) 2010/2011/1 Közéleti programok szervezése ( Hagyományos és Kortárs kiállítás és konferencia Székelyudvarhelyen) 3. 2010/2011/2 Kortárs hallgatói tervek bemutatása és hatása ( Kiállítás BME Építészmérnök hallgatói tervekből) 4. 2011/2012/1 Fatornyok régen és ma 5. 2011/2012/2 Kortárs építészet, építészek megismerése, megvalósult alkotások tanulmányozása. 6. 2012/2013/1 Összegzés, a közelmúlt (1990-2013) székelyföldi faépítészete, hagyomány - kontinuitás - megújulás
Bevezető: A kutatási témám vezérvonalát továbbra is az adott helyszín, hagyományaiból kinövő kortárs építészeti alkotások képezik. Azokat az építészeti tetteket próbálom meg felkutatni a székelyföldön, ahol a hagyomány egy mai formát öltve, követhetően továbbél, és ezáltal létrehozza építészeti kultúránk folytonosságát. E féléves dolgozatom fő témájaként a faszerkezetű haranglábak szerepelnek. A témát részben a Szabolcs-Szatmár megyében megízlelt fatornyok ihlették. A nemrégiben épült székelyföldi fatornyok megjelenése (díjazott és publikált), csak kerekítette a felvetést. A középkori templomok környezetében felépülő, lenyűgöző harangtornyok megismerése iránti kíváncsiság, arra sarkalt, hogy részletesen utánajárjak ezek, történeti és építéstechnológiai alakulásának. A dolgozatom első fele ezért a történeti, hagyományos építésű haranglábainkat tárgyalja. A második részben a közelmúltban épült székelyföldi haranglábakkal foglalkozom. Ezen építmények az ács szakmát kimagaslóan művelő szakemberek keze munkáját dicsérik, ezért is tartom fontosnak a letapogatásukat, megértésüket. 2
Csíki Barna: 4. féléves besz ámoló 2011/2012/1 BME Építőművészeti Doktori Iskola A Kárpát-medence fatornyai A Kárpát-medence magyar vonatkozású területein ma is fellelhető faszerkezetű haranglábaknak, harangtornyoknak rendkívül gazdag irodalma van. Nem vállalkozom ezen, hatalmas tudásbázis összefoglalására, csupán csak néhány számomra érdekes gondolattal foglalkozom. Történeti áttekintés Tornyok már a Kr. e. IV. század óta épülnek Mezopotámiában. Európában a harangtornyok őshazája Itália, az első harangtornyot (campanile) Nola városában építtette, kőből, Szent Paulinus 535-ben. Sabiniánus Pápa 605-ben rendelte el Rómában, hogy az istentiszteletek kezdetét harangszóval jelezzék. Ezt követően alakult ki a hajnali, majd déli rendszeres harangszó. A napi háromszori harangozás a XVII századra terjed el általánosan. Ezen történelmi események magyarázatot adnak a harangtornyok kialakulására, a templomokkal való kapcsolati viszonyukra. Kezdetben tehát a templomok torony nélkül épültek, a harangok és a harangozási igény megszületésével ezekhez az épületekhez harangtornyokat rendeltek. Ezáltal a megszületett harangtornyok helyzetükből és formavilágukból adódóan ikonikus építményként jelentek meg. Ezek az épületek a harangozáson túl, őrszemként, védelmi szerepet is betöltöttek. Fatornyaink a történelmi csatározások idején fontos szerepet töltöttek be településeink életében, viszont anyagukból adódó sérülékenységüknek köszönhetően, könnyen harangjaik olvasztótégelyévé váltak. A lentebb látható térképen a napjainkban is fellelhető harangtornyokat ábrázolta Sisa Béla építész, örökségmentő. A térképen jól kivehetően látszik, hogy a Kárpátmedence központi részen, ahol az idegen hódoltság alatt a csatározások folytak, szinte alig maradt fent harangláb. Továbbá a térkép azt is elárulja, hogy a természetszerűleg fában gazdag területeken (Örség, Felvidék, Kárpátalja, Erdély) számarányosan, jóval több harangtorony épült.
Fatornyaink építését nem csak a környezeti adottságaik (a fában gazdag területek) határozták meg. Vallási és politikai rendeletek határozták meg olykor az építhető harangtornyok helyszíni és anyaghasználati szabályait. Kőből csak a kiváltságosak építhettek, ezért viszonylag kevés számú kőből épült harangtorony létesült. A korabeli viszonyok szerint a fából való építés, az ideiglenesség (értéktelenség) és a szegénység jelképeként jelent meg. Ezért annak ellenére, 3
Csíki Barna: 4. féléves besz ámoló 2011/2012/1 BME Építőművészeti Doktori Iskola hogy ma mily csodálattal tekintünk a fából készült fatornyainkra, azok a saját korukban, a kőből építeni nem képes (politikailag, vallásilag korlátolt, rangon aluli) felekezet vagy település olykor gúnyos megjegyzésekre ( „…fatornyos faluból való…”) okot adó építményei voltak. Debreczeni László (1903-1986) műtörténeti kutató, a két háború között így fogalmazza meg a harangtornyokkal kapcsolatos gondolatait:” Ha nézzük őket, nyíltság, melegség, derű, hangulat árad felénk belőlük; alkotóik, a mi eleink lelkének világát ismerjük fel rajtuk.”1 Fatornyaink nem csak kő templomok szomszédságában épültek, hanem faépítésű templomok mellé is nemritkán telepítettek fából készült haranglábat. A fatemplomok anyaghasználati okai hasonlóképpen alakultak, mint harangláb társaiknak. Kezdetben a templomtest része volt a harangtorony, a fedélszerkezetre terhelve hordta harangját. Az idő előrehaladtával és a harang súlyának növekedésével, a statikailag instabillá váló szerkezet nem volt alkalmas a harangozásra. Ezért egy nagyobb teherbírású különálló szerkezet építése vált szükségessé. Mielőtt részletesen tárgyalnám, idézek néhány gondolatot ezen építményekkel kapcsolatban: Elkér Artúr: „ A haranglábat, mint annyi karcsú társát, azért építették az emberek, hogy kinyúljon közülük, föl a fellegek alá, az Isten zsámolyáig és kiterítse imádságát az ég Királya elé.”2 Dr. Balogh Ildikó: „ Mint óriási pusztai madár gubbaszt a völgyben, hogy sorsszerű erővel adjon kifejezést a faj lelkének, amely megalkotta.”3 Németh István Péter: „ Titokzatos volt a harangláb, képzeletem gyerekkori űrhajója, Amely hírtelen, mint elmaradt esti ima, felröppent a végtelenbe.”4 Szerkezeti felépítés: A funkcionális igények kielégítése érdekében történő szerkezeti fejlődésnek köszönhetően a harangtornyok különböző, egymástól eltérő változatait figyelhetjük meg. A következő ábrasorral próbálom meg ábrázolni a haranglábak harangtornyokká való fejlődésének állomásait.
1
Debreczeni László műhelye: Toronyvigyázó, Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, Budapest 2005, 407. oldal
2
Kotnyek István: Harangszó a dombok között Canissa Kiadó, Nagykanizsa 2004, 3. oldal
3
Balogh Ilona: Magyar fatornyok, A Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Néprajzi Intézete, Budapest 1935, 62. oldal 4
Kotnyek István: Harangszó a dombok között Canissa Kiadó, Nagykanizsa 2004, 3. oldal
4
Csíki Barna: 4. féléves besz ámoló 2011/2012/1 BME Építőművészeti Doktori Iskola A fatornyok csak úgy, mint építészeti örökségünk egyéb épített elemei, környezetükre érzékenyen reagálva, régiónként más és más karakterrel jelennek meg. Az építés során kialakuló, egyes területekre vonatkoztatható díszítés, és építéstechnológiai sajátosságok mellet, alaki, formai sajátosságokat is felfedezhetünk. A haranglábak esetében leggyakrabban építőfának a tölgyet használták (egyes vidékeken cserefa, bükk), a szerkezeti csomópontok rögzítését keményfa (akác) szögekkel oldották meg. A tornyot és a szoknyát hasított fenyőfa zsindely fedték, a régebbi időkben a zsindelyeket is faszegekkel rögzítették. Egyes leírások szerint az ilyeténképpen elkészített, jól karbantartott és nedvesség ellen megfelelően védett szerkezetek akár 800 évig is eltartottak, a héjazat viszont 30 éveként cserére szorul. A legegyszerűbb harang hordására alkalmas szerkezet, a földbe ásott két faoszlop, melyet felül összekötnek, esetleg lefedik. Ennek a módszernek a testvérváltozata az ágasfa alkalmazása. Nagyobb stabilitás elérése érdekében élő fa alkalmazása volt a leg célszerűbb megoldás. A harang folyamatos növekedése (nagyobb település - nagyobb hanghatás szükségessége) által okozott problémák megoldására az egyszerű földbeásott oszlopokat, szintén földbe cövekelt, oldalirányú támaszokkal látták el. A későbbiekben fellépő hordozhatóság igényének hatására, megszületett a keretes szerkezet. A talpgerendák sarok, és metszéspontjai alá ásott köveket helyeztek el, a szerkezet teherátadása a talajra, ezeken a pontokon történt meg. A fából készült szerkezet ezáltal, védve volt a károsodást okozó nedvességtől. A gerendákból álló alapkeret megléte után a függőleges irányba kinyúló oszlopok számának növekedése jelentette a szerkezeti fejlődés következő pontját. A kezdetben négyoszlopos majd többoszlopos változat, a nagyobb oldalirányú stabilitás érdekében szoknyás alsó kiképzést kap. A gerendarács és a rá helyezkedő szerkezeti elemek arányai a középkori eredetű kör-négyszöges triangulás szerkesztési módszerrel visszaszerkeszthetők. A függőleges szerkezetek sokféle keresztmerevítési rendszere kellő szilárdságot biztosított az építménynek. A toronytörzs fölött - a reneszánsz stílus lecsapódásaként – árkádos, díszes mellvéddeszkázatos, konzolosan kinyúló galéria alakult ki. A toronysisak a gótika hatásaként csúcsos, gyakran tűszerűen végződött, fiatornyokkal és toronycsúcsdíszekkel gazdagítva A lentebb látható táblázatban az imént felsorolt alaptípusok burkolatokkal és kiegészítésekkel árnyalt változatait is megtekinthetjük.
A tatárjárás előtti időszakban (román stílus) épült haranglábak díszítettségükben és formavilágukban nem tükrözték az aktuális stílust. A tatárjárás utáni időszakban (1241-1242) a gótikus építészeti forma vált általánossá. Az ennél jóval későbbi, a közelmúltig vagy máig fennmaradt, jelentősebb fatornyok a Kárpát-medencében, a gótika rácsos szerkesztését és tömegformálását követték.5
5
Sisa Béla: A Kárpát-medence fatornyai (Múzeumfalu Baráti köre, Nyíregyháza 2001)
5
Csíki Barna: 4. féléves besz ámoló 2011/2012/1 BME Építőművészeti Doktori Iskola Erdélyi, székelyföldi haranglábak: A fent említett harangláb, harangtoronytípusok közül, a dolgozatom szempontjából, az erdélyi, még pontosabban a Székelyföldön előfordulóak érdekesek.
A térképen is jól látható hogy a dolgozat elején tárgyalt okoknak köszönhetően, Erdély területén is megoszlik a haranglábak területi elrendeződése. A folyamatosan frusztrált székelyföldi peremterület, a hadászati eseményeknek köszönhetően szűkölködik fennmaradt fatornyokban. Mivel a területen élő lakosság nagytöbbsége római katolikus ezért a török hódoltság utáni reformáció kora sem tudott termékenyítően hatni az újonnan épülő fa haranglábak gyarapodására. A haranglábak szerkezeti sémára való tekintettel nagyjából megegyezően épültek szerte a Kárpát-medencében. A területi jellemzőket az apró részletekben véljük felfedezni. A leg jellemzőbb közép erdélyi (kalotaszegi) haranglábtípus a gótikus stílusjegyekkel rendelkező, szoknyás, tornácos, tűhegyes toronysisakkal és négy fiatoronnyal épülő harangláb. Ahogy arra az előzőekben is utaltam nem a szoknya, vagy a tornác tette jellegzetessé ezt a típust, hanem a készítés módja és a díszítések. A díszítések is mind szerkezeti eredetűek – mert különösen faluhelyen, gyakorlati ok nélkül semmit sem építettek – a függőleges oszlopok és a gerendák találkozásánál, a merevítésre szolgáló hónaljfa, ívesen van kimetszve, majd faragással díszítve, ezáltal a nyílások díszesebbé válnak. A tetőzeten található négy fióktorony, régi, még a reformáció előtti hagyomány, magyar különlegesség. A négy fióktorony a négy evangélistát jelképezi a fősisak tövében, amely ekkor Krisztust ábrázolja. Székelyföldi harangtornyok viszonylag szűk számban maradtak fenn az utókornak. A Sisa Béla által készített felmérések áttekintése során megállapítható hogy a székelyföldi haranglábak méretüket tekintve kisebbek a kalotaszegi társaiknál és a kiülő tornác hiánya is különbségként jelenik meg.
6
Csíki Barna: 4. féléves besz ámoló 2011/2012/1 BME Építőművészeti Doktori Iskola A toronysisak is visszafogottabban csúcsosodik, a négy saroktorony elmarad. A szoknyarész meredeken kapaszkodik a harangház irányába. A szerkezet anyaga előfordul néhol, hogy fenyőfából van. A deszkaburkolatot is előszeretettel alkalmazzák. Az átlagosan karcsú harangtornyok összképét megtöri a Pálpatakán épült szerkezeti rendszerében is eltérő harangláb (10-11 kép). Összességében kijelenthető hogy inkább egy változatos kép jelenik meg előttünk, mintsem egy karakteresen, erre a vidékre jellemző haranglábtípus. Új haranglábak: Az alábbiakban, néhány a ’70 évekből vett példával próbálom meg bemutatni az akkori új ma már inkább egy köztes állapotnak számító harangláb építészetet.
A felsorolt példák közt egyaránt van fa és acél illetve előregyártott beton anyagból készülő típus. A legnagyobb problémát a formai átalakulás mellet a felhasznált építőelemek, anyagok okozzák. A harang szól, jó hangosan, hogy mindenki hallja, a funkcióját betölti, viszont azokat a plusz értékeit melyek nemcsak füleinknek szólnak, sikerült teljesen levetkőznie. Az ipari hangulat egyértelműen érzékelhető, már az anyaghasználat miatt is. A részletek megoldása viszont teljes energiájával átrepít a kortárs ipari építmények ( antenna, víztorony, elektromos vezetékoszlop) világába. Az elektromosan működtetett harang, csak tovább fokozza az elidegenedés érzetét. Kortárs székelyföldi haranglábak A rendszerváltozás előtti időszak anyagtalan, és szellemiségében is rideg, egyhangú nacionalista építészete után, az elmúlt 20 évben a székelyföldi építészet is egy hatalmas változáson ment át. Ez időszakban megszületett épületeket végignézve, egy rendkívül változatos palettával találjuk magunkat szemben. 6 Összességében nem állapítható meg egy egységes székelyföldi építészetre jellemző nyelvezet jelenléte, inkább egy helyi identitást kidomborítani igyekvő építészet kezdete figyelhető meg. A dolgozatom és a kutatási témám szempontjából, az adott helyszín hagyományaiból kinövő kortárs építészeti alkotások az érdekesek. Azokat az építészeti tetteket próbálom meg felkutatni, ahol a hagyomány egy mai formát öltve követhetően továbbél, és ezáltal létrehozza építészeti kultúránk folytonosságát. Az történelmi időkben az egyház mindig is meghatározó tényezője volt a regionális kultúrák, az épített környezetünk – falukép (templomtorony) – alakulásában. A választott példák arra utalnak, hogy ez ma sincs másképp. A három nemrég megvalósuló kimagasló építészeti minőséget képviselő harangláb, egyházi megbízásnak köszönhetően valósult meg. A következőkben tárgyalt épületeket személyen nem láttam, a bemutatásom ezért inkább egy tervezőkkel való beszélgetésen alapuló ízelítő, mintsem egy részletes elemzés.
6
2 évtized hargitai építészet című kiállítás Csíkszereda 2010
7
Csíki Barna: 4. féléves besz ámoló 2011/2012/1 BME Építőművészeti Doktori Iskola Köllő Miklós: Harangláb, Gyergyóditró 2009
A harangláb Gyergyószentmiklós szomszédságában, Gyergyódirtó régi temetőjében épül fel, a ravatalozó mellet. A harangláb megrendelője a plébános volt, a terveket a tervező „pro bono” ingyen készítette. A harangot, férje emlékére egy nyugdíjas tanítónő öntette. A kivitelezést egy helyi ács végezte. A tervező elmondása szerint az épület megvalósításánál nem kellet mást tenni, mint követni a régi ácsmesterek logikáját. Az építés során helyi egyszerű anyagokat használtak fel. A fedést a környéken hagyományos deszkafedési módszerrel oldották meg. A megvalósult épület egy tiszta jelkép, egy szigorú logika megvalósulásának következtében. Esztany Győző: Római katolikus plébánia harangtornya, Kézdivásárhely 2005
A harangtorony Kézdivásárhely központjához közel a közösség kezdeményezése által egy meglévő gyülekezeti ház kiegészítéseképpen valósult meg. A torony két részből tevődik össze: egy szilárd anyagokból (vasbetonból és téglából) épülő alsó részből és egy keretes szerkezetű, fából készült felső részből. A toronysisak fémlemezfedést kap. A mellékelt rajzon is látszik hogy a torony egy jól meghatározott szerkesztési elv szerint épült, emlékeztetve a gótikus harangtornyok szerkesztési rendszerére. A torony, formálásában egyszerű, égbenyúlóan karcsú megjelenését nagymértékben rontja az épülettel való kapcsolata és a rajzon is ábrázolt földszinti toldalék építmény. A torony jó példa a hagyományos arányrendszerű formavilágból kifejtett kortárs mai megjelenésű épület létrehozására.
8
Csíki Barna: 4. féléves besz ámoló 2011/2012/1 BME Építőművészeti Doktori Iskola Tövissi Zsolt: Harangtorony, Gergyószentmiklós, 2000
A torony Gyergyószentmiklóson egy meglévő öregotthonhoz kapcsolódóan épül meg. Az öregotthon már három éve működik, amikor 1999-ben megbízzák a tervezőt a haragtorony terveinek elkészítésére. A torony helyét a tervező határozta meg, éppen azért került oda ahol most van „mert a nagy épület előtti fő udvaron viszketett ez a pont”(T. Zsolt). A torony helye mérete és „mackós” jellege a meglévő épülethez való viszonyulásának következményei. Az „elszállni szándékozó, testes tömeg, gyermekien rakétaszerű” kialakítása kedélyes megjelenést kölcsönöz a toronynak. A formálás költőisége mégis inkább a harang hangjával való játékon alapszik. A fából készült építmény deszkaburkolatán felszakadó rések játéka a harangláb legfőbb funkcióját helyezi a megjelenés középpontjába. A torony nemcsak formálásában illeszkedik környezetéhez, hanem anyaghasználatában is. Az idő elteltével a torony burkolataként használt deszka együtt öregszik a szomszédos házak burkolataival. A dolgozat kapcsán igyekeztem feltárni építészeti hagyományaink azon részét, amely számomra eddig ismeretlen volt, és ezen ismeretek tudatában, keresni próbáltam azokat az építészeti alkotásokat, amelyekben tetten érhető valamiféle építészeti kontinuitásra utaló törekvés.
9
Csíki Barna: 4. féléves besz ámoló 2011/2012/1 BME Építőművészeti Doktori Iskola Irodalomjegyzék Balogh Ilona: Magyar fatornyok A Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Néprajzi Intézete, Budapest 1935 Szabóky Zsolt: Nézd elméjöket az ács embereknek Fatornyok, fatemplomok Erdélyben Artunion Kiadó, Budapest 1987 Kovács József: Fa haranglábak, harangtornyok Petit Print Kiadó, Budapest 1990 Szatmáriné Mihucz Ildikó: Középkori templomok Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében Keleti Press Kiadó, Nyíregyháza 2000 Sisa Béla:
A Kárpát-medence fatornyai Nyíregyháza-Sósfürdő 2001
Adamovits Sándor: Kapuk, kopják, haranglábak Közdok Kiadó, Budapest 2003 Kotnyek István: Harangszó a dombok között Canissa Kiadó, Nagykanizsa 2004 Kovács József: Fatornyok és fatemplomok a Kárpát-medencében Romanika Kiadó, Budapest 2004 Debreczeni László: Szép Erdélyországból, fatornyos hazámból Művelődés Kiadó, Kolozsvár 2005 Debreczeni László műhelye: Toronyvigyázó Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, Budapest 2005 Kovács József: Felföldi fa harangházak Romanika Kiadó, Budapest 2006 Kovács József: Törzsökös fa haranglábaink Romanika Kiadó, Budapest 2008 Folyóirat: Urban Report – Bukoresti folyóirat 2011/1 száma Konferencia: Fluencies – Nemzetközi konferencia katalógusa, Temesvár 2011 Internet: www.larixstudio.ro www.vandoriskola.hu DLA értekezések: Gunther Zsolt: Inverz tradíció DLA értekezés 2009 Jakab Csaba: Globális és/vagy provinciális DLA értekezés 2007 Jankovics Zsuzsanna: Hagyomány és design DLA értekezés 2002
10
Csíki Barna: 4. féléves besz ámoló 2011/2012/1 BME Építőművészeti Doktori Iskola Képjegyzék 1.
kép – Református harangláb, Nyírbátor [ Csíki Barna, 2011 ]
2.
kép – Tövissi Zsolt, harangtorony, Gyergyószentmiklós [ Tövissi Zsolt ]
3.
kép – Sisa Béla, A Kárpát-medence fatornyai, térkép melléklet
4.
kép – Kovács József, Törzsökös fa haranglábaink, ábraanyag 18-27. oldal
5.
kép – Kovács József, Törzsökös fa haranglábaink, ábraanyag 2. oldal
6.
kép – Sisa Béla, A Kárpát-medence fatornyai, ábraanyag 24.-14.-13. oldal
7.
kép – Zenkani római katolikus csengettyű, Gyergyószárhegy [Sisa Béla, 1997 ]
8.
kép – Zenkani római katolikus csengettyű, Gyergyószárhegy, metszetrajz [ Sisa Béla ]
9.
kép – Református harangláb, Kecsetkisfalud [Sisa Béla, 1997 ]
10. kép – Római katolikus harangláb, Pálpataka [Sisa Béla, 1999 ] 11. kép – Római katolikus harangláb, Pálpataka, metszet és alaprajz [ Bardócz Á. - Sisa B., 1999 ] 12. kép – Sisa Béla, A Kárpát-medence fatornyai, térkép melléklet 13. kép – Római katolikus harangláb, Váraszó [ Kovács József ] 14. kép – Református harangláb, Érd [ Kovács József ] 15. kép – Harangláb, Egeracsa [ Németh Tamás ] 16. kép – Emlékharangláb, Mohács Történelmi Emlékhely [Kovács József ] 17. kép – Római katolikus harangláb, Nagybörzsöny ( bányásztemplom mellet ) [ ifj. Kovács József ] 18. kép – Köllő Miklós, harangláb, Gyergyóditró [Köllő Miklós] 19. kép – Esztány Győző, harangtorony, Kézdivásárhely [Esztány Győző] 20. kép – Tövissi Zsolt, harangtorony, Gyergyószentmiklós [Tövissi Zsolt]
11