1993 augusztusában néhányan elhatároztuk, hogy létrehozzuk a Természetjáró Bakancsos Klubot. Akkor még csak a művelődési ház csoportjaként működtünk, később, 1999-ben, egyesületet alapítottunk, így azóta hivatalos keretek között haladunk tovább a megkezdett úton. Ezzel a kiadvánnyal az elmúlt 20 évnek szeretnénk emléket állítani. Reméljük, sikerül...
Az első lépések...
Alapító tagok
16
Kedves Barátunk! Most, hogy a kezedben tartod ezt a füzetecskét, már biztosan tudod, hogy jubileumi kiadványunkat forgatod. 20 évesek lettünk! Ahogy ezt írom, kicsit nosztalgiázom is egyben: húsz év, megannyi történet, élmény, barátok, sikerek. Az idő múlásával megszépülnek a dolgok, csak a jóra, szépre emlékszünk. Nem szerettünk volna egy sablonos, megszokott dologgal előrukkolni, ezért inkább amolyan ünnepi kiadványt készítettünk. Írtak köszöntőt barátaink, szakvezetőink, városvezetőink, testvéregyesületeink és még sokan mások. Ezzel a kiadvánnyal is szeretnénk tiszteletünket kifejezni mindazoknak, akik oly sokat dolgoztak, tettek az egyesületért, az egyesületben. Reméljük, együtt tud velünk örülni, ünnepelni mindenki. Köszönet támogatóinknak, akik az elmúlt 20 évben segítettek bennünket céljaink elérésében, és köszönet mindenkinek, akik bármily csekély dolgot is tettek értünk, a közösségünkért. Kívánom, hogy legyen részetek, sok hasonlóan szép élményben, mint amennyi nekem jutott egy ilyen csodálatos csapatban!
Baráti üdvözlettel:
Tóth János az egyesület elnöke
Az egyesület elérhetőségei Természetjáró Bakancsos Klub 2941 Ács, Zichy park 1.
www.bakancsosklub.hu •
[email protected] Az egyesület szívesen fogadja adója 1%-nak felajánlását. Adószámunk: 18609288-1-11
3 3
Tóth János
20 év
Az elmúlt húsz év pár mondatban Nagyon nehéz helyzetben vagyok, hiszen az a feladatom, hogy röviden bemutassam az egyesület elmúlt 20 évét. De hogyan lehet elmesélni azt a rengeteg élményt, örömöt, az elért sikereket? És nem lehet pár sorban vagy oldalban bemutatni azokat sem, akik kapcsolatban voltak vagy vannak velünk, hiszen a kezdetektől nagyon sok jó emberrel kerültünk kapcsolatba így vagy úgy. De egy biztos: minden élményből tanultunk, és most csak a szépre és a jóra emlékezünk. Hát akkor lássuk, hogyan is kezdődött. 1993 tavaszán egy szűkebb baráti társasággal elhatároztuk, hogy létrehozunk egy olyan szervezetet, amely segít abban, hogy nagyközségünk fiataljai szabadidejüket hasznosan töltsék el. A helyi művelődési házban kaptunk egy helyiséget, ahol megkezdhettük munkánkat, a művelődési ház kis csoportjaként. Abban az időben inkább a klubélet volt előtérben, de részt vettünk kisebb-nagyobb versenyeken, túrákon is. A klubtagok átlagéletkoránál fogva a sportos, aktív természetjárást részesítettük előnyben, és ezért főként teljesítménytúrákra jártunk, de a barlang- és kerékpártúra is szerepelt programjaink között. Amikor tagságunk létszáma és összetétele megengedte, elkezdtünk közösségi programokat szervezni. Így 1995től kezdve aktív résztvevői vagyunk településünk rendezvényeinek. Nagyköz-
4
ségünk általános iskoláival is felvettük a kapcsolatot, és szakköröket szerveztünk a diákoknak. Kezdettől fogva szervezői, résztvevői vagyunk a nyári táboroknak, ahol hátrányos helyzetű és enyhén értelmi fogyatékos gyermekeket nyaraltattunk. Szinte a kezdetektől tagja vagyunk a Magyar Természetbarát Szövetségnek és a Teljesítménytúrázók Társaságának is. 1996-ban megírtuk első sikeres pályázatunkat, amivel megkezdődött eszközeink beszerzése is. Megalakulásunk 5. évfordulóján tagságunk elérte az 50 főt, így előléptünk településünk 2. legnagyobb civil szervezetévé. A pályázati feltételek változása miatt, valamint a kedvezőbb gazdálkodás érdekében 1999-ben egyesületté alakultunk át, de a nevünk maradt a régi (Természetjáró Bakancsos Klub). Az alakuló közgyűlés után, 1999. március 10-én a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság bejegyezte szervezetünket. Az egyesületi forma beváltotta a hozzáfűzött reményeket azzal, hogy kihasználhattunk olyan lehetőségeket, amihez az önálló jogi személyiség megléte alapfeltétel volt (pl. pályázatok, rendezvények). Jelenlétünk az iskolákban rendszeressé vált, a gyermekek egyre jobban megismerték céljainkat, elképzeléseinket, és így sok új tag csatlakozott hozzánk. Legfiatalabb tagjaink alsó tagozatos általános iskolások, a legidősebbek már nyugdíjasok.
nünket gyermekprogramok lebonyolítására, de szerveztünk már jó néhány „falunapot” is. Jövőbeni céljaink között szerepel: taglétszámunk növelése, szolgáltatásaink szélesítése, felszerelésünk bővítése, rendezvényeink számának emelése. Egyesületünk jövője az ifjabb generációban rejlik, ezért igyekszünk a gyerekeknek példát mutatni a közösségi magatartás területén, népszerűsítjük körükben a környezet- és természetvédelmet. Célunk szociális jellegű tevékenységeinket folytatni és bővíteni. Reméljük, hogy ez a kiadvány is hozzájárul ahhoz, hogy az olvasók megismerjék az egyesületünk célját és munkáját. Szeretnénk, ha minél többen látogatnák rendezvényeinket. Ha felkeltettük érdeklődésed, gyere, és állj közénk!
5
20 év
Összejöveteleinken a nagy létszám ellenére is családias hangulat uralkodik, büszkék vagyunk arra, hogy a gyerekeket nyugodt szívvel engedik el a szülők a programjainkra, mert megbíznak bennünk. Mára tagságunk létszáma meghaladja a 100 főt, és rendezvényeink is heti rendszerességűek. Tagjaink rendszeresen vesznek részt társadalmi munkákban, nemcsak helyben, hanem az ország más településein is. Tevékenységünket képzett szakembergárda (túravezetők, barlangászok) segítik. Eszközeink között már nemcsak a „turistáskodáshoz” szükséges felszerelések vannak - bár még mindig ez a fő profil -, hanem már a kisebb rendezvényekhez szükséges játékokat, pavilonokat is beszereztük, illetve elkészítettük mi magunk. Nagyon sokszor hívnak ben-
Lakatos Béla
Ács város polgármestere
Köszönet a munkáért Kedves Bakancsosok! Ács város polgármestereként engedjétek meg, hogy gratuláljak a klub fennállásának 20. évfordulója alkalmából. Higgyétek el, hogy az a munka, kitartás, szeretet, amit két évtizeden keresztül tanúsítottatok embertársaitok iránt, nem marad hála és megbecsülés nélkül. Húsz esztendő alatt generációk nőnek fel és örömmel tölt el – gondolom nem csak engem - , hogy a mai napig gyermekek, fiatalok és felnőttek, sőt szépkorúak egyaránt a klub kötelékébe tartoznak. A Bakancsos Klub a legaktívabb civil szervezet városunkban, és úgy hiszem, már rég nem csak a hétvégi túrákról, táborozásokról, a természetvédelmi akciókról, jó hangulatú rendezvényekről szól, hanem olyan értékekről és munkákról, amelyek követendő példát mutatnak a szemünk előtt felnövekvő generáció számára. Ez olyan érték, amelyet nekünk felnőtteknek meg kell becsülnünk. Történelem-földrajz szakos tanárként magam is szeretek utazni, új tájakat, természeti és épített értékeket megismerni. Ezek a kirándulások mindig feltöltenek, és gondolom, nincs ez másként veletek, és a veletek tartó családokkal sem. Az általatok szervezett programok, kirándulások mind-mind remek alkalom a kikapcsolódásra,
6
lelki feltöltődésre, ami különösen fontos mai rohanó világunkban. Valószínűleg ebbe a jubileumi kiadványba sok száz embert felkérhettetek volna, hogy írjon pár sort élményeiről, köszöntsön benneteket, és biztos vagyok benne, hogy sok száz oldal meg is telt volna ezekkel az írásokkal. Nyilván a terjedelem véges, ezért külön öröm számomra, hogy ezzel a pár mondattal én is köszönthetlek benneteket, magánemberként és polgármesterként egyaránt. Azt hiszem, hogy a mindenkori városvezetés nevében is meg kell köszönnöm mindazt a munkát, önzetlen tenniakarást, amit az elmúlt húsz évben tanúsítottatok, tettetek az ácsiakért és nem csak az ácsiakért. Gratulálok, és rengeteg erőt kitartást kívánok nektek a jövőben, hogy folytatni tudjátok ugyanolyan lendülettel és motiváltan a munkát, mint azt eddig tettétek. Az önkormányzat a lehetőségeihez mérten a jövőben is támogatni fogja törekvéseiteket, hiszen a mi érdekünk is egy jól működő, összetartó közösség, ami különösen nagy hatással bírhat a jövőben városunk további fejlődésére. Kolumbusz Kristóf írta egyszer a hajónaplójába: „Már 23 éve járom a tengert, és sohasem hagytam el említésre méltó időre.” Ti 20 éve indultatok el az úton és sosem tértetek le az ösvényről; folytassátok, és haladjatok tovább mindannyiunk örömére!
Horváth Zoltán KEM SZÖSZ Természetbarát Szövetség elnöke
Kedves Ácsi Természetjáró Bakancsos Klub! barát mozgalom népszerűsítésében, a turistaság megszerettetésében. Olyan sok mindennel foglalkoznak, hogy hírük már elért az országhatárokon kívülre is. Gyalogolnak, hegyet másznak, barlangásznak, kerékpároznak, eveznek, táboroztatnak, és még folytathatnánk a sort a csodálatos programok szervezésével, melyekkel oly sokaknak szereznek örömet. Kívánom, hogy ez a töretlen lelkesedés, tenni akarás tartson ki még sokáig, és azt, hogy még sok jubileumot legyen alkalom megünnepelni erőben, egészségben.
7
Együtt az úton...
A Természetjáró Bakancsos Klubbal 1993-as megalakulása után néhány hónappal kerültem kapcsolatba, mint a Komárom Megyei Természetbarát Szövetség elnöke, hiszen bronzjelvényes túravezetői tanfolyamot és vizsgát szerveztünk közösen. A tanfolyamot Cseh Karcsi bácsi bonyolította le, aki előttem volt megyei szövetségi elnök. Már akkor feltűnt az a fiatalos lendület és elszántság, ami mindig jellemezte az„ácsiakat”. Az azóta eltelt közel 20 év alatt megannyi sikert, eredményt értek el ezek a fiatalok, akik már nem is annyira fiatalok, de a lendület megmaradt. Megyei elnökként, majd országos MTSZ alelnökként örültem annak, hogy részese lehettem, még ha csak áttételesen is a sikereiteknek. A magam és a megyei szövetség részéről mindenben segítettünk és támogatást nyújtottunk a klub tagjainak, amiben csak lehetett. A mai napig örömmel támogatom a tagság törekvéseit. Már túl vagyunk számos közös rendezvényen, és örvendetes, hogy a helyi és megyei természetjáró események mellett az országos rendezvényeken is rendre találkozunk a klub tagjaival. A klub egyik elnökségi tagja Cselovszki Ildikó, aki közös örömünkre és elismerésünkre a Dunántúl kilenc megyéjét képviseli a Magyar Természetjáró Szövetség elnökségében. Ennek a kis közösségnek, ami a taglétszám alapján nem is olyan kicsi, jelentős része van a természet-
Héreginé Nagy Márta iskolaigazgató
Együtt az úton...
Közös munka, együtt a gyerekekért A Bakancsos Klub megalakulásának kezdetétől fontosnak tartotta az oktatási intézményekkel a jó kapcsolat kialakítását. A Gárdonyi és a Jókai Általános Iskola diákjainak évről évre látványos programokat, túrákat, kirándulásokat szervezett. A jó kapcsolat az évek során egyre mélyült, mióta a településen egy közoktatási intézmény működik, együttműködési szerződést kötöttünk a Bakancsos Klubbal. Pályázatok megvalósításában, hátrányos helyzetű gyermekek segítésében folyamatos az együttműködés. A gyermeknapok, a hagyományos Gárdonyi hét rendezvénysorozata, különböző iskolai versenyek szinte elképzelhetetlenek a Bakancsos Klub segítsége nélkül. Jó kapcsolatunkat az is erősíti, hogy iskolánk dolgozói, volt diákjai és mostani diákjai aktív tagjai a szabadidő és sport szervezetnek. Várjuk az új programokat, túrákat, kirándulásokat, amelyeken szívesen vennénk részt.
8
Simon Péter elnök - Kékes Turista Egyesület
Üdvözlet a Mátrából belőle. Majd egy pályázaton szakmai tanulmányútra nyertünk forrást, amit aztán Ácson és környékén tartottunk meg egyesületünk aktívájának. Igen jól éreztük magunkat vendéglátóinknál, volt ott jókedv, kacagás, eszem-iszom, miegymás, a szélerőműtől kezdve a városon át a pálinkafőzdéig mindent megnéztünk. Még ott viszonthívtuk a Bakancsosokat a Mátrába. Hát ebből is jó kis szakmai programot kerekítettünk múzeumlátogatással, túrával, erőműlátogatással, pincelátogatással, a végén meg szüreti mulatsággal. Jó volt látni, hogy a két egyesület tagjai jól érzik magukat együtt, szövődnek a baráti szálak. Szükség van a hasonló kapcsolatokra, segítőtársakra. Remélem, még sok hasonló eseményen vehetünk részt együtt a Bakancsosokkal. További sok sikert kívánok Nektek!
9
Együtt az úton...
Először is gratulálok a húszéves évfordulóhoz a magam és egyesületünk nevében. A mi kapcsolatunk az ácsi Bakancsosokkal korántsem nevezhető szokásosnak. Valamikor régen egy tájékozódási versenyen futottam össze Tóth Janival, mert mindketten egyedül indultunk el egy csapatversenyre, és ha már így alakult, hát összefogtunk és együtt versenyeztünk. Az eredményre már nem is emlékszem, de arra, ami utána történt, annál szívesebben. Egyszer kaptam egy meghívót Ácsra az egyesület közgyűlésére. Nagyon tetszett a társaság és a jól felszerelt klubhelyiségük is – meg is fogalmazódott bennem, hogy jobb lenne szorosabban együttműködnünk. Ennek keretében kértem meg az elnök urat, hogy tartson az egyik összejövetelünkön előadást a civil szervezetekről, illetve az élményeiről. Nagyon jól sikerült hétvége kerekedett
Monostori Éva
közösségfejlesztő, a Mag-ház szakmai vezetője
Együtt az úton...
Tökéletes ember nincs, csak tökéletes emberi szándék Oroszlánnak öltözve léptem a terembe mögöttem egy egész falkával, akik felnőtt létükre mindenféle marhaságot öltöttek magukra. Valaki azt mondta, mi vagyunk a Négyszögletű kerek erdő lakossága. És tényleg. Körbenéztünk a városháza nagytermében, de csak csodálkozó szemekkel találkoztunk. Egy pillanatra meglepődtünk, majd egymást erősítve mégiscsak beléptünk mint Bruckner Szigfrid, Ló Szerafin, Aromo, Vacskamati, Nagy Zoárd, Szörnyeteg Lajos és persze Dömdödöm. Mi voltunk a monostori csapat egy farsangi vetélkedőn. A „tisztes” szereplőcsapatok, s a szervezők befogadtak, helyünk is volt, de a székek kényelmetlenek, a helyzet pedig kínos volt. Hiába a farsang, a móka, ha csak mi vagyunk bohócok benne. Na, és ekkor egy vitéz lépett a terembe. Tetőtől talpig komáromi huszárként, nemcsak magára öltötte a jelmezt, hanem viselte is. Ő volt az egyetlen még, aki komolyan vette a vetélkedő felhívását és emelte a karneváli hangulatot tiszteletre méltó megjelenésével. Ekkor találkoztunk először Bakancsos Janival Ácsról. Az egyenruha és a viseléséhez méltó tekintélyt parancsoló kiállása mögött azonban – hiába erőltette magára a komoly tekintetet megláttuk az embert is, a szervezetben, a célokért és a közösségekért küzdeni tudó helyi erőforrást. Vagy nevezhetjük egyszerűbben is, az újabb civil „balekot”.
10
A vetélkedőt, igaz csak két ponttal, de mi nyertük, így az ácsiak akkor a második helyre szorultak. Ekkor talán 1996-ot írtunk. Aztán eltelt sok-sok év. Nem találkoztunk, nem is figyeltünk egymásra, tevékenységeinkre, törekvéseinkre sem. Majd egy újabb akció úgy 2002 körül, amikor a megyében próbáltam megtalálni azokat a szervezeteket, azok képviselőit, akik önzetlenül, belső kényszerből a helyi közösségekért tevékenykednek. A komáromi műhelymunkára egyszer csak beállított a „huszárom”! Nagy volt az öröm, s egész délután az ácsi folyamatokról hallgattuk, azokból tanultunk. Igaz, nem határoztuk el, hogy eztán vállt a vállhoz vetve dolgozunk, csak találkozgattunk úgy hatan - nyolcan, mikor hogy értek rá a partnerek. Egyszer csak azt vettük észre, hogy együtt szervezzük a Föld napi túrát. Aztán megint szervezzük és megint. Később sátrat állítanak az ácsiak nálunk, mi pedig játszunk Ácson. Majd közösen kirándulunk az Őrségbe, szakmai tapasztalatokat szerzünk. Az elmúlt évben születésnapot ünnepeltünk a Mag-házban. Együtt ünnepeltünk ott is. Egy szervezet életében a legnagyobb érték a megbízható és korrekt partneri kapcsolat. A mi együttműködésünk is ilyen. Az elmúlt években több szálon és területen dolgozhattunk, gondolkozhattunk együtt. Nézeteltérés itt is volt, de sosem alakult konfliktussá. A célunk most is az, hogy közösen találjuk meg a megoldásokat minden területen.
tás, takarítás; tárgyalás, megbeszélés, pályázatok, elszámolások, raktározások, logisztika; ide tesszük, oda visszük, költözködések; bánatok, elbizonytalanodások, megerősödések, új arcok, újabb lehetőségek, gyerekek mosolya, sikerek, fáradságok, sátorállítások, már megint horkol a társunk, még odébb kell vinni, telefonok, levelek, honlap, ki ér rá megint, zsíros kenyér, mászó fal, hová tegyük, tele a garázs is, kinek van szabad kocsija, ünnepelnek Monostoron, átmegyünk, mit is ünnepelnek, nekünk is van születésnapunk, meg kéne tartani… Kedves Bakancsosok! Nagyon sok erőt, kitartást, hitet kívánunk és még nagyon sok - boldog – születésnapot innen a szomszédból, Monostorról, a Mag-házból. S ha már vitézkedtünk, fogadjátok el Európa távolabbi részének vitézétől, Robin Hoodtól e napra választott idézetünket, amit nektek szántunk barátságból, tiszteletből, biztatásul, megerősítésül és nem utolsó sorban önző módon érdekből. Mert hát „Tökéletes ember nincs, csak tökéletes emberi szándék.”
11
Együtt az úton...
Mára a kapcsolatunk szorossá vált. Partnerivé és egyenlővé. Az elmúlt évben nemcsak ünnepeltünk Monostoron, hanem dolgoztunk is Ácson. Belefogtunk a helyi ifjúsági koncepció előkészítésébe, s ehhez fiatalokkal vettük fel a kapcsolatot. Több napot töltöttünk együtt, 102 helyen voltunk, készítettünk interjúkat, dolgoztuk fel egy nagy közös gondolatba, majd csemegéztük kisebb területeken. A fiatalok összejöttek, együtt maradtak, s ÁCSIFI néven együtt is működnek. Nemcsak önmagukkal, hanem a Bakancsosokkal és Mag-házasokkal is. A koncepció gondolata ugyan füstté vált, de a gyerekek egy új színt és újabb értékeket hoztak a helyiek életébe, amit az öregek bölcsességével segítenek a most születésnaposok. Egy, kettő, öt, tíz, tizenöt…húsz. Húsz. Még kimondani is sok, a gombócokról pedig nem is beszélünk. Húsz éve már annak, hogy az Ácsi Természetjáró Bakancsos Klub az ácsi közösség meghatározó és pótolhatatlan motorja. Falunapok, gyermeknapok, iskolai, óvodai programok, saját rendezvények, túrák, táborok, kalandok; segítségek, együttműködések; munka, építés, bon-
Szolga Ferenc (Pipi) csoportvezető, Alba-Regia Barlangkutató Csoport
Együtt az úton...
Jubileumi köszöntő Nyaranta vidám csapat táborozott a Tési-fennsíkon az Alba Regia Barlangkutató Csoport füves-fás portáján, és mint házigazdák minden évben kapunk valamilyen kis „emléktárgyat” a táborozás szervezőitől. Legutóbbi alkalommal egy fekete izompólóval ajándékoztak meg névre szólóan: „XX. Természetjáró és Barlangász Tábor – 2012 Csőszpuszta”. Alatta az átélt barlangjárási élményeket szimbolizáló ábra, benne a jól ismert logóval: Természetjáró Bakancsos Klub Ács. Igen, Ti vagytok azok a barátaink, a fennállásának 20. évfordulóját ünneplő ácsi csapat, akiket szeretettel köszöntünk ezen alkalomból is. Kívánjuk, hogy tartson meg az Isten mindnyájunkat jó erőben, egészségben és boldogságban! - a többi majd jön magától … Szervezeteink kapcsolata valamikor 1991 idején gyökeredzik, az akkor pályakezdő, fiatal Cselovszki-házaspár révén, akik ma a Bakancsos Klub „őskövületeinek” számítanak, s általuk az apró gyökerek napjainkra erős fává magasodtak. A klub megalakulásával találkozásaink rendszeressé és egyre
12
bensőségesebbekké váltak, amely az ezredforduló táján teljesedett ki igazán. Ácsi társaink részt vettek a barlangi túrákon, többen a túravezetői szintre is eljutottak az évek során. Segítettek a nagy létszámú csapatmunkát követelő barlangi feltárásokban, de a kutató állomás felújítása idején is, legyen szó árokásásról, tereprendezésről, vagy éppen az aktuális meszelésről. Barlangász elkötelezettségük jó példája, hogy saját barlangjáró felszerelést vettek maguknak, miközben a korábban összekuncsorgott és feleslegessé vált cuccaikat nekünk ajánlották fel, amelyeket köszönettel azóta is használunk. 2011-ben csoportunk megalakulásának 50 éves jubileumát szinte családtagként ünnepeltük együtt, amelyért ma is hálásan gondolunk rátok. Kapcsolatunk ebben a változó világban egy állandó biztos pontot, kapaszkodót jelent, amelyből hitet és erőt merítve reméljük, hogy lesznek még további nagyszerű közös dolgaink a jövőben is.
Jó szerencsét!
Képek
13
Balogh Attila
Közösségi munka, rendezvényszervezés
Beszélgetni, játszani
Platón szerint „Többet megtudhatsz másokról egy óra játék, mint egy év beszélgetés alatt.” Nos, véleményem szerint mindkettő rendkívüli fontossággal bír, különösen akkor, amikor egy adott közösségbe kerül az ember. Mind a játék, mind a beszélgetés segít a beilleszkedésben. A Bakancsos Klub önmagában egy nagyszerű közösség, amibe beilleszkedni bárki számára egyszerű folyamat, ha szeret beszélgetni és játszani, esetleg a természetben kalandozni vagy másokért, más közösségekért tenni. Igen, ugyanis ez egy olyan közösség, ami a kezdetek óta önzetlenül másokért dolgozik, amellett, hogy a saját örömét is megtalálja ebben a munkában. Kiemelném, hogy ez a közösségi munka egyaránt hatással van a szűkebb és tágabb környezetünkre is, így nem csak városunk közösségéről beszélhetünk, az itt élő családokról, fiatalokról, idősekről, hanem a környező települések lakóiról is, illetve mindazokról, akik ellátogatnak a klub rendezvényeire, vagy akikkel kapcsolatba kerülünk egyes alkalmakkor, amikor meghívottként veszünk részt valamilyen programon.
14
A kulturális életbe való bekapcsolódás a rendezvényszervezésen, különböző programokon való részvételen keresztül egy új lehetőséget teremtett számunkra. Új ösvényre léptünk rá, ami a kezdetektől kitaposott utunk mellett haladt. Szerencsére az évek folyamán sokat tanultunk, folyamatosan fejlődött az eszközparkunk, így ma már olyan infrastruktúrával tudunk előállni, ami kevés civil szervezetnek adatik meg. Szinte bármilyen kulturális rendezvény, közösségi program, családi vagy céges rendezvény lebonyolításában részt tudunk venni. A külsős meghívások mellett büszkék vagyunk saját rendezvényeinkre is, amik közül a legnagyobbak talán a táborok, a Föld napi túrák, a Találkozás Hungarikumokkal vagy éppen a Mozdulj ki! programsorozat eseményei. Legyen szó nagy rendezvényről, gyerekprogramról, egy egyszerű szalonnasütésről, bográcsozásról vagy hétvégi túráról, mindegyik rendezvényünk közösségi élményt nyújt, és mindenhová szeretettel visszavárnak bennünket, a saját programjainkat pedig várják az emberek, amire büszkék lehetünk. Visszautalva Platón bölcs szavaira, mi húsz éve beszélgetünk és játszunk gyerekekkel, fiatalokkal, felnőttekkel, így építjük a közösséget magunk és barátaink örömére.
Gasztronómia
15
Rózsi néni és Nándi bácsi
Élményeim a Bakancsos klubbal
Fiatalok közt lenni jó Lányunk, Lakasz Tímea, aktív tagja volt kezdetek óta az ácsi Bakancsos Klubnak. A túrázás szeretetét és szépségét rajta keresztül ismertük meg. 2004 óta veszünk részt rendszeresen a Klub által szervezett túrákon és egyéb rendezvényeken. Korunk előrehaladtával sajnos már nem tudunk a nagyobb lélegzetű túrákon részt venni, de a rendezvények előkészítésében, lebonyolításában továbbra is szívesen közreműködünk. A klub legfiatalabb és fiatal tagjai is tisztelettudóan és előzékenyen viseltetnek irántunk. Felüdítő és örömteli élmény a munkában részt venni. Igazi közösségi szellem jellemzi a társaságot, ahol fiatal és idősebb egyaránt kikapcsolódásra talál. További sikeres rendezvényeket és még több aktív tagot kívánunk a Csapatnak!
Szlukovényi Anna
Köszönet az élményekért Pár évvel ezelőtt kezdtem el túrázni, de hosszabb utakra nem vállalkoztam. A Bakancsos Klub túráit azonban igyekeztem mindig teljesíteni. Emlékezetes marad a 20 km-es hűvösvölgyi táv, ami próbára tett, de végül sikerült teljesítenem. Rendszeresen járok túrázni még akkor is, ha nem kapok érte elismerést, csak izgalmat és szép élményeket. Amikor azonban végigérek egy távon, és visszatérek arra a helyre, ahonnan elindultam, nagyon büszke vagyok magamra. A Bakancsos Klub sok programján vettem részt. A sok rendezvény közül a városi vigasságokat emelném ki. Jó volt nézni, hogy a sok kisgyerek milyen boldogan veszi tulajdonába a jobbnál
16
jobb játékokat. A népi körhintát körbekerítettük, és ezért a kisgyerekek nem mertek ráülni, de miután szóltunk, hogy kipróbálhatják, örömmel beleültek a kosarakba, és forgatták körbe-körbe. A sátrakban sokfajta kézműves foglalkozás közül lehetett választani. A legtöbb gyerek a hosszú sor ellenére a trambulinnál állt, és néha össze is vesztek, hogy ki is következik. A legkisebbek a csúszdát részesítették előnyben, de az ugrálóvár sem volt soha üres. Boldogsággal tölt el, hogy ilyen fantasztikus társaság tagja lehetek, és örömet szerezhetek mindenkinek. Az elmúlt időben rengeteg élménnyel lettem gazdagabb, és mindezt a Bakancsos Klubnak köszönhetem.
Országos elismerésben részesültek Csánó József Dr. TÉRY ÖDÖN Emlékérem Kitüntetésben részesült 2008-ban Kimagasló szervezési tevékenységéért 1996 óta tagja a Bakancsos Klubnak. 1999-ben megkapta az egyesület legmagasabb elismerését, az „Év Bakancsosa” díjat. 2001-2002-ben az egyesület titkára, 2002 óta az egyesület elnökségének tagja, az oktatásért és a minősítésért felelős elnökségi tag. Bronz fokozatú túravezető, arany minősítésű természetjáró. Fiatal kora ellenére nemcsak aktív résztvevője, hanem aktív szervezője is lett az egyesület és egyéb szervezetek programjainak.
Cselovszki Ildikó Gábor Ignác Emlékérem Kitüntetésben részesült 2007-ben Kimagasló ifjúság (utánpótlás) nevelési tevékenységéért 1997 óta tagja a Bakancsos Klubnak. 2005-ben megkapta az egyesület legmagasabb elismerését, az „Év Bakancsosa” díjat. 2002 óta az egyesület elnökségének tagja, az utánpótlásért felelős elnökségi tag. Arany minősítésű természetjáró. Már klubtagsága előtt is aktívan részt vett az egyesület életében, a nyári táborozások egyik fő szervezője a kezdetektől. 2010 óta a Magyar Természetjáró Szövetség elnökségi tagja.
Tóth János A Természetjárás Fejlesztéséért „Bronz” Fokozat Kitüntetésben részesült 2005-ben A természetjárás fejlesztése érdekében kifejtett komplex tevékenységéért A Bakancsos Klub egyik alapítója, megálmodója. 1993 óta az egyesület elnöke. Érdemes minősítésű természetjáró, ezüst fokozatú túravezető. A Magyar Természetjáró Szövetség vizsgabiztosa. A környezet és természetvédelem, a fiatalok és a civil társadalom elkötelezett aktivistája. Több karitatív szervezet tagja.
17
Jankó Zoltán
Mészáros Miklós
Juhász Éva
Csánó József
Szendi Ferenc
Szabó Piroska
Szakács László
Csánó Ágnes
Vörös Gábor
1996
1997
1998
Akikre
büszkék vagyunk
Az „Év Bakancsosa”: Ezt a díjat 1996 óta ítéljük oda. Az egyesület legmagasabb kitüntetése. Azok az emberek részesülnek ebben a nem mindennapi elismerésben, akik közösségi munkájukkal, sportteljesítményükkel, hozzáállásukkal kitűnnek az egyesület tagjai közül. A díjat az egyesület elnöksége ítéli oda. Átadása a közgyűlésen, ünnepélyes keretek között történik.
1999
2002
2000
2003
2001
2004
Cselovszki Ildikó
Lakasz Nándorné és Lakasz Nándor
2005
2006
Akikre
2007
Kolumbán Csaba
Szalai József és Szalai Erzsébet 2010
A díj 2011-ben nem került átadásra.
2008
Horváth Renáta 2009
Gruber Károly 2012
19
büszkék vagyunk
Borvendég Mátyás
Cselovszki Ildikó
Táborok
Ami a táborokról eszembe jut... XX. Természetjáró és Barlangász Tábor… ez volt a tavalyi pólón. Huszadik, kimondani is furcsa, különösen úgy, hogy az elsőn is ott voltam 1993-ban, még gyesen, hiszen a fiam akkor múlt egy éves, de természetesen ott totyogott ő is. Sokféle táborunk volt. A legtöbbször Csőszpusztán voltunk, Tés község mellett a Bakonyban. Volt egy tábor Csillebércen, és volt egy Kék túratábor is. Volt, amiben 40 gyerek vett részt, és volt, amelyikben csak 20. A szervezés már hónapokkal hamarabb kezdődött. Szinte mindig pályáztunk. Kellett a támogatás ahhoz, hogy elviselhető áron ki tudjuk hozni a gyerekek ellátását. Sok gyereknek ez a hét volt „A NYARALÁS”. Ha megteremtettük az anyagi hátteret, akkor jött a konkrét előkészítés, a vásárlás, a programok átgondolása, a pakolás, az aggódás, hogy „Csak semmi ne maradjon itthon!” Mire minden és mindenki a buszon volt, már rendesen elfáradtunk. De senkit nem érdekelt, mert MENTÜNK Csőszpusztára! Amikor kicsit több pénzt nyertünk, el tudtunk menni a
20
hét első napjaiban a Balatonra is. A gyerekek mindig nagyon örültek a strandolásnak. Csőszpusztán mindig a tábor építése volt az első feladat. Kijelöltük a sátorhelyeket, és berendezkedtünk. Minden alkalommal voltunk barlangban, sokat túráztunk, kirándultunk. Az első táborokban rengeteget gyalogoltunk, hiszen akkor csak felső tagozatos gyerekek jöttek, teherbíróak, ügyesek voltak. Közülük ma már többen anyukák, apukák. Aztán voltak évek, amikor sok kicsi gyerek jött, akkor nem tudtunk annyit túrázni, viszont sokat játszottunk, és igyekeztünk a kicsik igényeinek megfelelni. Vittünk üveglapokat, festéket, gyöngyöket, és kreatív kézműves-foglalkozásokkal kötöttük le az apróságokat. Ezek a napok annyira jól sikerültek, hogy már másokat is felkértünk, és kollégák, barátok jöttek utánunk íjászkodni, kézműveskedni. Az ottani barlangászok, az Alba Regia Barlangkutató Csoport tagjai mindig mindenben segítettek nekünk. Barátokra leltünk bennük.
hordani, tárcsán szalonnát sütni, tábori fagyigépről ábrándozni, napokig hallgatni, ahogy nyikorog a trambulin az ugráló „bolhahad” alatt, beleszagolni a kristálytiszta barlangi levegőbe, mocskosan, vizesen csúszni-mászni a föld alatt, csokikat rejtegetni hegyoldalon, úgy elfáradni egy hét alatt, hogy alig látsz… és ülni az esti tűz mellett, megvárni, amíg leég, nézni a színes parázsló faágakat, felnézni az égre a csillagokra….Amikor először voltunk, olyan kicsik voltak a fák, hogy láttuk az eget. Most megnőttek a fák; a fenyő, ami a nyakamig ért, hatalmas fa lett. És a gyerekeim is megnőttek, az 1 évesből 21 éves lett. Nem számoltam össze, hogy 20 év alatt mennyi gyerek, hány felnőtt volt velünk, mert nem a számok lényegesek, hanem az élmények. Legyen nektek is részetek benne, keressetek bennünket!
21
Táborok
Az, hogy „felejthetetlen élményekkel lettünk gazdagabbak” nem csak üres frázis. Sokan úgy mértük az időt, hogy egy év az 51 hét és a tábor. Előfordult, hogy elmosta az eső a sátrakat, megéltünk kánikulát, és azt is, hogy dideregtünk a nyár közepén. Szeleteltünk kenyeret éjjel fél 2-kor, ápoltunk beteg gyereket, sírtunk, mert szomorúak voltunk, és nevettünk rengeteget; biztattunk fáradt apróságokat hegynek felfelé, és csodálkoztunk, hogy mennyi sült szalonna és kenyér fér el egy kamasz gyomrában. Láttunk irdatlan mennyiségű palacsintát eltűnni percek alatt, láttunk piros arcokat, nevető szemeket, kimerült gyereket. Láttunk „állítólagos” fürdés után szutykos fiútérdet, hajvasalóval felszerelkezett lányokat. Sátorban aludni, patakban rendetlenkedni egy rakás kölyökkel, agyagos gyerekkézből szamócát enni, sárga műanyag bögrét mosogatni, fát
Tóth János
Gyalogtúra
Életem a természetjárás Túrázás, gyaloglás közben gyakran kérdezgetem magam, főleg amikor tök sötétben, nehéz hátizsákkal a hátamon, éhesen, fáradtan haladok a cél felé, miért is csinálom? Talán azért, hogy eljussak arra a helyre, amiről már fotók ezreit láttam, élmények sokaságát hallottam, és amikor odaérek, elkészítsem az ezeregyedik fotót, ami csak annyiban más, hogy ott van mögötte a megtett út, még ha az pont nem is látszik a képen. És mikor ilyeneken gondolkodom akkor eszembe jut egy Márai-idézet: „Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás.” Nem csak azért megyek, hogy megtaláljam a keresett helyet, hanem lényeges az oda vezető út is - sok idő kellett, mire erre rájöttem. Mikor először belekóstoltam a természetjárás örömeibe, még nem tudtam, hogy életem meghatározó részévé fog válni. Most már biztosan tudom. Honnan? Hát onnan, hogy hiányzik! Hiányzik, ha nem lehetek a természetben, hiányzik az illat, a látvány és hiányzik a társaság, mert hát ugye, ez az egyik legfőbb vonzerő. A társaság, akikkel olyan élményekben van részem, amit legtöbben csak a képernyőkön látnak. Egy vízesés, egy havas hegycsúcs nyáron, egy hihetetlen barlangrendszer vagy az esti tábortűz ropogása. Sokszor együtt hisszük, hogy ez már a vég, nem bírunk többet menni, ez a teljesítőképességünk határa, de átlendítjük egymást a holtponton, és együtt örülünk az eredménynek, egy meghódított csúcsnak, egy megtalált
22
„kincsnek”, vagy csak úgy egymásnak. Mert jó együtt lenni, jó a természetben lenni! Most, hogy már ez is divatsport lett, nagyon fontos az, hogy az igazi értékekre koncentráljunk. A kapcsolatokra! De ez úgy általában a mindennapokban is igaz. Ha ez megvan, akkor jöhet a következő lépés. Kell-e méregdrága felszerelés? Nem, egyáltalán nem ez a lényeg. Bár jó, ha olyan lábbelid van, ami kényelmes, strapabíró és még vízálló is. Azonban ha nincs ilyened, akkor se csüggedj, amikorra kell, addigra meglesz ez is. Egy jó túrához nélkülözhetetlen a bakancs, de kell egy megfelelő hátizsák és a kényelmes, odaillő ruházat is. A felszerelésekből, ruházatból válogathatunk ma már, hiszen divat lett hordani a valamikor sportcélokra tervezett ruhákat, amit a felszerelésgyártók ki is használnak. De érdemes körülnézni a piacon, mert nem biztos, hogy a legdrágább a legjobb! Ha megvan ez is, nincsenek akadályok előttünk. Összekészítjük a hátizsákunkat, megnézzük a térképünket vagy útikönyvünket, és útra kelünk. Felfedezzük a világot! Na jó, először csak magunkat, aztán kis hazánkat, ami gyönyörű, és rengeteg élménnyel ajándékoz meg bennünket. A történelmi tájak, várak sokasága, vagy csak a híres magyar vendéglátás és finomságok, a jó borok vagy a szép lányok, ez mind Magyarország! Gyere, próbáld ki, milyen egy jó társasággal útra kelni, milyen a teljesítőképességed határait feszegetni, vagy csak egyszerűen vándorolgatni!
23
Farkas György
Magashegyi túrák
Magashegyi túrázás Kicsiny hazánk, sajnos, nem bővelkedik magas hegyekben, de a vágy bennünk van, hogy megtudjuk, milyen lehet az élet ott fent. Milyen az, amikor a hegy tetején állva ellátunk határtalanul akár 80 km-re is, vagy amikor a túránk éppen egy felhőn vezet keresztül, és akár három évszak váltakozik két órán belül. Ezeket az élményeket bárki megélheti egy nyílt magashegyi túrán, amelyek szerencsére egyre sűrűbben bukkannak fel a programjaink között. A nagy hegyek világa elérhető közelségben van, szervezett túráink célpontjai pár órás utazással elérhetőek. A jól kiépített infrastruktúrának köszönhetően a szállás sem okoz gondot, a túratervek száma szinte végtelen. A magashegyi túrák elkülönülnek a hegymászó túráktól. Többnyire jól kiépített, jelzett úthálózatot veszünk igénybe, amelyen a haladást csak a
24
számunkra szokatlanul nagy magasságkülönbségek akadályozzák. A magashegyi túrák a téli időszakban nagyobb körültekintést igényelnek, ilyenkor a túratervet gondosan kell elkészíteni. A magashegyi túrák egy különleges típusa az úgynevezett előre biztosított útvonalon való túrázás, azaz a „klettersteig” vagy „via-ferrata” túrák. Ezek már megközelítik a hegymászás kategóriáját, bár még magashegyi túráknak számítanak, de az élmény felérhet egy sziklamászó túrával is. Ide már különleges felszerelésre is szükség van, amelyek annyira hozzátartoznak a túrához, mint a motorozáshoz a bukósisak. Az ilyen túrák száma is nő az egyesületben, a szükséges eszközök is rendelkezésre állnak. Ha van kedved kipróbálni, gyere velünk, hódítsuk meg együtt a hegyeket!
25
Szalai Erzsébet
Barlangászat
A bátorság próbája Családunk 2006-ban csatlakozott a klubhoz, ahol akkorra már hagyománya volt a nyári barlangásztábornak. Ezen a táborozáson mi is részt vettünk. A túrázást jól ismertük, de az effajta barlangjárásról fogalmunk sem volt. Úgy képzeltük - mint mindenki más –, hogy kiépített utakon, egy laza séta lesz a hűvös mélységben, ahogy a legtöbb látogatható cseppkőbarlangban. Az információ a készülődéshez abból állt, hogy hozzon mindenki olyan ruhát és cipőt, amit nem sajnál. A barlang bejáratánál (ami egy régi falusi kút lejárata kútgyűrűkkel, és az út a tátongó mélységébe vezetett) kissé inamba szállt a bátorságom. Persze ezt nem láthatták rajtam, mert mit szólna egy csapat gyerek egy félős anyukához, akinek éppen az a feladata, hogy rájuk vigyázzon. Az, hogy az igazi barlangászás milyen félelmetes és egyben érdekes, számomra csak akkor derült ki, amikor az előttem mászó lábait látva, kicsiny fejlámpám fényénél kúsztam-másztam. Szűk járatokban, sziklák, sár és törmelék között küszködtem összegörnyedve, hogy átférjek a kiálló kőtömbök között. Erre fordulj, arra lépj, lábbal előre…! - hangzott a parancs, hogy segítsenek a kezdőnek. Kapkodó lélegzettel igyekeztem, nehogy lemaradjak a sötétben. Újabb parancsot hallottam: fordulj meg! Most állt el igazán a lélegzetem, mert a csapatunk lámpáinak fénye egyenesen „Zeusz szívét” világította meg. Ilyet még nem láttam! Gyönyörű és hatalmas cseppkő! Valóban, mint egy szív, talán a barlang szíve magasodott fölénk. Ez a csoda már
26
évezredek óta formálódott a természet játékát követve. Egyetlen érintésemmel tönkre tehetném - emléket hozva róla bizonyítékául itt jártamnak-, de soha nem lennék erre képes. Ez a pillanat bizonyította, milyen porszemnyi létünk a világban, milyen nagyszerű építész a természet s ha valamennyien vigyázunk rá, nemcsak mi, hanem gyermekeink is sokáig csodálhatják majd alkotásait. Most már egyre nagyobb kíváncsiság hajtott tovább a mélybe. A termek, a járatok, a cseppkövek megfogtak és lenyűgöztek. A tiszta levegő, amit szinte haraphattunk, a nyugalom, melyet a felszínen nem tapasztalhatunk, mindmind új élmény volt számomra. Aztán újra eszembe jutott, hogy a föld alatt vagyunk! A szűk helyek, az ismeretlen sötétség, a mély csend megrémisztett, megreszkettette a lábaimat, megdobogtatta a szívemet, és belém hasított az a felismerés, hogy innen nem lifttel fogok kijutni. Hiszen én nem is vagyok klausztrofóbiás! Nyugi! A gyerekek élvezve a helyzetet a „ferde terem” agyagával felavattak bennünket, első barlangászókat, vagyis még jobban összekentek sárral. A félelem elszállt, a fárasztó visszaút a több tíz emeletnyi mélységből kiölte belőlem. Felfelé kapaszkodtam lihegve, tartva a tempót, hogy újra a felszínre érhessek. A barlang szájában derengő világosság már a kijutást jelentette. Sáros, meggyötört és fáradt testtel is kiváltságosnak éreztem magam, mert ebben a csodában én is részt vehettem. A bátorság most már az enyém, és minden alkalommal, ha tehetem, újra a részesévé szeretnék válni, legyen bármily nehéz a feladat. Elismerést és köszönetet érdemel minden barlangász, akiknek jóvoltából más is megismerheti a természet csodáit és erejét.
Képek
27
28
Turcsán László és Szilvia
Két keréken
29
Kerékpározás
Biciklizés? Kinek mit jelent ez a mozgásforma? Mire használjuk a biciklit? Iskolába, munkába járunk vele? A hétköznapi bevásárlást, ügyintézést gyorsítjuk és könnyítjük meg? A tömegközlekedést helyettesítjük? Esetleg a folyton felszökdöső kilókat próbáljuk meg kordában tartani? Sokszor észre sem vesszük, hogy mennyire megkönnyíti az életünket, és közben még az egészségünket is segít megőrizni! Most arra bátorítanálak titeket, hogy lépjetek túl ezen a városon belüli kerékpár használaton! Kezdésnek gyertek el a vasárnap délutáni tekerésekre! Ezek a kis túrák remek alapot adhatnak arra, hogy megnöveljék az önbizalmatokat, és hosszabb távoknak is bátran nekivágjatok! Higgyétek el, megéri! Bicózás közben olyan élményekkel fogtok gazdagodni, amelyeket másképp nem tapasztalnátok meg! Nyeregben ülve egészen komoly távolságokat tehetünk meg anélkül, hogy a környező világtól elszigetelne az autó. Érzed, hogy fúj a szél, süt a nap, emelkedik vagy lejt az út, netán esik az eső! Mindezekhez persze nem árt beszerezni a megfelelő felszerelést, amihez néhány jó tanáccsal már szolgáltunk előző kiadványunkban.
Szerencsére a környékünkön is egyre több kerékpárút található, ahol biztonságosan lehet közlekedni. Merészkedjünk hát ki a városból, és fedezzük fel a környéket bringával is! Érdemes kipróbálni többféle irányzatot is, hiszen mindenkinek más az ízlése! Tekerhetsz országúti bringával, mint a szél, kipróbálhatod a csomagos túrázást egy trekking bicó nyergében, ami olyan távolságok megtételét teszi lehetővé, amiről azelőtt el sem tudtad képzelni, hogy saját erőből lehetséges! De érdemes elhagyni az aszfaltot egy kis montizás kedvéért is! Mindegyik nagyon jó kikapcsolódás a napi rutinból. Szinte észrevétlenül növeli az állóképességet, erősíti az izomzatot, és persze fogyaszt is! Meg fogsz lepődni, hogy milyen sokan űzik ezt a sportot, sok új ismerőst és barátot lehet szerezni! Ráébredsz arra is, hogy az emberek milyen segítőkészek a biciklisekkel szemben! Ugye, te is éreztél már rokonszenvet a városunkon áthaladó, csomagokkal megpakolt kerékpározók iránt? Tapasztalatom szerint ezzel mindenki így van, soha annyi kedves, segíteni vágyó emberrel nem találkoztam, mint csomagos túráink során! Arról nem is beszélve, hogy a bringás társadalom mennyire összetartó. Kérlek, gyere, próbáld ki te is velünk, hogy milyen érzés biciklivel róni a kilométereket, és felfedezni a világot!
Eszközeinkről Bár az egyesület fő profilja továbbra is a szabadidősport, ezen belül is a természetjárás, amihez elég sok és széleskörű felszereléssel rendelkezünk. Azért, hogy fenntartsuk továbbra is az érdeklődést az emberekben egyesületünk iránt, nyitottunk új lehetőségeket. Elkezdtünk rendezvényszervezéssel foglalkozni. Itt is az egyedi dolgokra törekedtünk, így készítettük el első nagyobb fajátékunkat, a népi körhintát. Majd ezt követte a többi játék és egy mobil kemence is. Azért, hogy a felnőtteket is tudjuk szórakoztatni, logikai játékok készítésébe is belefogtunk. Mára rengeteg kisebb-nagyobb fajátékunk, logikai játékunk van. Ezekhez csatlakoznak a rendezvények elengedhetetlen tartozékai is: a sátrak és pavilonok, valamint az ugrálóvárak és trambulinok. Ezeket a felszereléseinket céljaink megvalósítása érdekében bérbe is adjuk. A részletekről honlapunkon a bakancsosklub.hu oldalon tájékozódhat, vagy e-mailben az
[email protected] címen.
Kölcsönözhető felszereléseink
30
Fajátékok: népi körhinta, állványos logikai játékok, ügyességi játékok, kézi logikai játékok, gólyalábak, tandemléc stb. Rendezvényekre eszközök: ugrálóvárak és trambulinok több méretben, többféle hinta, csúszda, labdás játékok, „gyereksarok” stb. Sátrak: 6x12 méteres fesztiválsátor, 8x4 méteres fesztiválsátor, 6x5 méteres pavilon, 5,5x11,5 méteres katonai sátrak, és sok kisebb partysátor Sport eszközök: túrasátrak, kerékpáros és hegymászó sisakok, beülők, via ferrata szettek, hálózsákok, hátizsákok, polifoamok, stb. Beszerzés alatt: 10 méter magas mobil mászófal, 144 négyzetméteres sátor
Képek
Nyéki Ágnes
Programsorozat
Mozdulj ki! Mozdulj ki! Tegyünk valamit! Mozdítsuk meg, mozdítsuk ki az embereket… a számítógép elől, a mindennapi taposómalomból! Lépjünk ki a hétköznapokból! Mi lehet az a program, ami sok embert megmozgat, indulásra késztet? Legyen olyan program, ahol beszélgethetünk, de legyen olyan is, ahol mozoghatunk. A szalonnasütési akciók mindig jól sikerültek, olyan emberek is mozdultak rá, akiket máskor nem láttunk rendezvényeken. Péntek esténként „beszélgetőkört” alakítunk a tűz körül. Egyre többen hozzák a sütnivalójukat. Nagyon jó és tartalmas esték vannak a csapat mögött. Sok új arcot megismertünk, és várjuk újabb csapattagok felbukkanását. Vasárnap délutánonként az emberek leülnek a televízió elé, nézik az éppen futó sorozat aktuális részét. Hiányzik a mozgás az életükből, ezen szerettünk volna változtatni. Tekeregjünk egy kicsit! Kivel s merre? Tekeregjünk? Tekerde? Turcsán Laci vezetésével mozduljunk ki egy kicsit vasárnap ebéd után. Ács közigazgatási területe hatalmas, nem igazán ismeri mindenki. Ismerjük meg! Nézzük meg Jeges-pusztát, Vaspusztát, Concóhát kastélyát, a többi Ács környéki kastélyt, nyári lakot, vagy legalább keressük meg, hol lehettek ezek. Az első kerekezések nagyon családiasak voltak, az elmúlt hetekben már közel harmincan bicóztunk a vasárnapi ebéd után. Gyere, tekeregj velünk! Hozd a sütnivalódat, süssünk ki együtt valami jót!
32
Terveink
Ahogy a jövőt képzeljük Azzal, hogy egyesületünk alapításának 20. évfordulóját ünnepli, mondhatjuk azt, hogy van már múltunk. De a jövőre is oda kell egy picit figyelnünk! Tervezni kell az utat, amin végig szeretnénk menni. A mondás is azt tartja, hogy „ember tervez, isten végez”, ezzel most a „mi részünket” megtesszük. Szerintünk nem szabad a babérokon üldögélni (már ha van ilyen). Mindenképpen fejlődni kell, több fronton is. Az elsők és legfontosabbak azok mi vagyunk, tehát a tagság. Akkor tud jól működni egy civil szervezet, ha a kitűzött célokhoz, megfelelő számú önkéntese van. Ezért nekünk még több önkéntest kell magunk köré gyűjteni. Már ez a kiadvány is ebben a szellemben készül, ez az egyik fő célja. Az egyesület megismertetése, népszerűsítése, a céljaink bemutatása, és természetesen az elvégzett munka értékelése is. Ha már velünk vagy, és teszed a dolgod, akkor viszont szeretnénk ezt meghálálni, ezért elindítottunk egy programot az egyesületben kiemelkedően dolgozók jutalmazására is. Mert hát ez is fontos, mármint elismerni a kitartó, tenni akaró, jó szándékú barátainkat, tagtársainkat. És ha már vagyunk elegen, akkor ejthetünk néhány szót az eszközökről, amik a céljaink eléréséhez segítenek hozzá bennünket. Folytatódik az eszközparkunk korszerűsítése is. Újabb rendezvénysátor,
valamint egy mobil mászófal beszerzését tervezzük a közeljövőben, erre pályázati forrásokat veszünk igénybe. A távolabbi cél pedig a népi játékpark bővítése, színesítése. A terveink már erre is megvannak, de itt még a források előteremtésén dolgozunk. Mindenképpen folytatjuk a Mozdulj ki! programsorozatot a következő évben is. Ezzel az a célunk, hogy minél több emberrel ismertessük meg szűkebb környezetünket, településünket, illetve minél több embert vegyünk rá a rendszeres testmozgásra, ezzel is elősegítve az egészséges életmódot. De nem feledkezünk meg városszépítő tevékenységükről sem, hiszen az egyesület felajánlotta az önkormányzat által tervezett beruházások során is segítségét. A rendezvényeken továbbra is üzemel majd a „Kézműves Kuckó”, mellyel a fiatalabb korosztályt örvendeztetik meg azok a lelkes tagok, akik fáradtságot nem kímélve foglalkoznak a legfiatalabbakkal. Természetesen továbbra is a programok közt szerepelnek a túráink, a gyalogos, kerékpáros, hegymászó, barlangász szakágakban egyaránt.
A terveink megvalósításában szükségünk van rád is! Gyere te is, és kóstolj bele a klub életébe!
A Természetjáró Bakancsos Klub 20 éves, jubileumi kiadványa - 2013. Felelős kiadó: Tóth János - elnök Szerkesztették: Balogh Attila, Nyéki Tiborné, Nyéki Ágnes, Somogyiné Lentulai Eszter, Szalai József, Szlukovényi Anna, Tóth János Nyomdai előkészítés: Balogh Attila Lektorálták: Szalókiné Polónyi Judit, Somogyiné Lentulai Eszter Fotók: Bakancsos Klub archívum Az egyesület írásos engedélye nélkül tilos a kiadványt részben vagy egészében sokszorosítani vagy bármely módon rögzíteni és felhasználni! A kiadvány az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával valósult meg.
34
Az egyesület támogatói Ács Város Önkormányzata
da Németh Cukrász
Ácsi Gárdonyi Géza akiskola Általános Iskola és Sz Görözdi és Társa Kft. Montázs Bt. Kreati.hu Nemzeti Együttműködési Alap
Az egyesület szívesen fogadja adója 1 %-ának felajánlását!
Magánszemélyek Csányi Józsefné Csöbönyei Imre Csuka László Hateier László Hájos László Kovács Károly Lakasz Tímea Péntekné Pendl Veronika
