1992. (III. 5

1. A törvényesség elve, az analógia alkalmazásának tilalma. Btk. 1. §., Alaptörvény XXVIII. cikk (4) és (5) bekezdés,11/1992. (III. 5.) AB határozat A törvényesség elve Alapjai: A nullum crimen sine lege elv alapján csak az a cselekmény minősülhet bűncselekménynek, amit az elkövetése előtt a törvény annak nyilvánított. A nulla poena sine lege elve azt fejezi ki, hogy az elkövetővel szemben csak olyan büntetőjogi jogkövetkezmény alkalmazható, amelyet törvény már az elkövetés idején előírt. Ezen elv értelmében a büntető törvény az alapja a büntetés nemének és a mértékének. A törvényesség/legalitás elvéből 4 követelmény következik: - az elkövetéskor hatályos törvény alkalmazásának követelménye és a súlyosabb büntetőtörvény visszaható hatályának tilalma; - a pontos törvényi meghatározottság követelménye és a határozatlan büntetőtörvény (diszpozíció) és jogkövetkezmény (szankció) tilalma; - az írott büntetőtörvény követelménye és a büntethetőséget, illetve szankciót létrehozó vagy szigorító szokásjog tilalma; - a jogalkalmazónak a törvény normaszövegéhez kötéséhez a követelménye és az analógia alkalmazásának tilalma. Alaptörvény, XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el. (2) Senki nem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg. (3) A büntetőeljárás alá vont személynek az eljárás minden szakaszában joga van a védelemhez. A védő nem vonható felelősségre a védelem ellátása során kifejtett véleménye miatt. (4) Senki nem nyilvánítható bűnösnek, és nem sújtható büntetéssel olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog vagy - nemzetközi szerződés, illetve az Európai Unió jogi aktusa által meghatározott körben - más állam joga szerint nem volt bűncselekmény. (5) A (4) bekezdés nem zárja ki valamely személy büntetőeljárás alá vonását és elítélését olyan cselekményért, amely elkövetése idején a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai szerint bűncselekmény volt. (6) A jogorvoslat törvényben meghatározott rendkívüli esetei kivételével senki nem vonható büntetőeljárás alá, és nem ítélhető el olyan bűncselekményért, amely miatt Magyarországon vagy - nemzetközi szerződés, illetve az Európai Unió jogi aktusa által meghatározott körben - más államban törvénynek megfelelően már jogerősen felmentették vagy elítélték. (7) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. Az Alaptörvény az igazságszolgáltatáshoz való jogok körében a nemzetközi emberi jogi dokumentumokat követve fogalmazza meg a bírósághoz fordulás jogát, illetve a bíróságok

-1-

tisztességes eljárásához való jogot, beleértve az eljárások ésszerű határidőn belüli elbírálásához való jogot is. A megtorló jellegű joghátrány alkalmazásának lehetőségére tekintettel külön kiemel egyes alapvető büntetőjogi, illetve büntetőeljárás-jogi biztosítékokat. Ezek között megfogalmazza az ártatlanság vélelmét, a büntetőeljárás alá vont személy védelemhez való jogát, a bűncselekmények és a büntetések törvényességének elvét, valamint a kétszeres eljárás alá vonás és a kétszeres büntetés tilalmát. Senki nem nyilvánítható bűnösnek és sújtható büntetéssel olyan cselekmény miatt, amely az elkövetése idején a magyar jog vagy más állam joga szerint nem volt bűncselekmény. Főszabályként a cselekmény magyar jog általi bűncselekménnyé nyilvánítását követeli meg, más állam jogát csak annyiban tartja relevánsnak a bűncselekménnyé nyilvánítás tekintetében, amennyiben annak - a bűnössé nyilvánítás, a büntetéssel sújtás, illetve az arra irányuló eljárás során történő - figyelembe vételére nemzetközi szerződés, illetve az Európai Unió jogi aktusa Magyarország számára kötelezettséget teremt. Hasonlóképpen szűk értelemben utal más állam jogára a kétszeres eljárás alá vonás és a kétszeres büntetés tilalmának (ne bis in idem elv) megfogalmazása esetében is. A nemzetközi egyezmények által is elfogadott módon az elkövetés idején hatályos belső jogi szabályokra és belső jogi elévülésükre tekintet nélkül lehetővé teszi valamely személy megbüntetését olyan cselekmények miatt, amelyek az elkövetésük idején a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai szerint bűncselekménynek minősültek. Az Alaptörvény elismeri mindenki jogát ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. 11/1992. (III. 5.) AB határozat A jogállam alapvető eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság - többek között - megköveteli a megszerzett jogok védelmét, a teljesedésbe ment, vagy egyébként véglegesen lezárt jogviszonyok érintetlenül hagyását, illetve a múltban keletkezett, tartós jogviszonyok megváltoztathatóságának alkotmányos szabályokkal való korlátozását. Mint azt az Alkotmánybíróság a 10/1992. (II. 25.) AB határozatában kifejtette, a jogszabály alkotmányellenességének következményét elsősorban a jogbiztonságra figyelemmel kell levonni. …. A jogbiztonság elvéből főszabályként az következik, hogy lezárt jogviszonyokat sem jogszabállyal, sem jogszabály hatályon kívül helyezésével - származzék ez akár a jogalkotótól, akár az Alkotmánybíróságtól - nem lehet alkotmányosan megváltoztatni. Kivétel ez alól az elv alól csak akkor engedhető meg, ha azt a jogbiztonsággal konkuráló más alkotmányos elv elkerülhetetlenné teszi, és ezzel nem okoz céljához képest aránytalan sérelmet. Ilyen kivétel például a jogerősen lezárt büntetőeljárások felülvizsgálata az elítélt javára, ha az eljárás később alkotmányellenessé nyilvánított jogszabály alapján folyt. Ezt az alkotmányos büntetőjog követeli meg. A jogviszonyok igazságtalan eredménye viszont önmagában nem érv a jogbiztonsággal szemben… A mindig részleges és szubjektív igazságosságnál a tárgyi és formális elvekre támaszkodó jogbiztonság előbbrevaló. Az analógia alkalmazásának tilalma Analógia: vmely emberi magatartást a jogszabály nem szabályoz, csak egy hozzá hasonló magatartást. A jogalkalmazó viszont az erre vonatkozó szabályt alkalmazza a nem szabályozott, de hozzá hasonló magatartásra. A jogalkotó úgy találja, hogy joghézaggal áll szemben, és ezt ki kell töltenie.

-2-

A joghézagot kitöltő valódi kiterjesztő értelmezés nem más, mint analógia, amikor is a jogalkotó akarata nem terjed ki a kérdéses életviszony szabályozására, ezért a büntetőjogban az alkalmazása tilos. A nullum crimen sine lege elve megköveteli a bűncselekménnyé nyilvánított emberi magatartás pontos meghatározását, amelyen túlmenni a jogalkalmazásnak nem megengedett (az újabb irodalomban van olyan nézet, hogy megengedhető az analógia, ha az elkövető javát szolgálja, amikor is a büntethetőség, illetve a büntetőjogi szankció korlátozásához vezet.)

2. A büntető törvény időbeli hatálya, a büntető törvény visszamenőleges hatályának szabályai. Kivételek az időbeli hatály általános szabálya alól. Btk. 2. §, 1/1999. Büntető jogegységi határozat, 1/2011. Büntető jogegységi határozat, 53/1993. (X. 13.) AB határozat A büntető törvény időbeli hatálya azt határozza meg, hogy mikortól kezdve és meddig alkalmazható a büntető jogszabály. Az (1) bekezdés meghatározza a büntető törvény időbeli hatályára vonatkozó általános szabályt, míg a (2) és (3) bekezdés megállapítja az általános szabály alóli kivételt. A törvény - a hatályos joggal egyezően - általános szabályként azt írja elő, hogy a bűncselekményt az elkövetés idején hatályban lévő törvény szerint kell elbírálni. A nullum crimen sine lege és nulla poena sine lege elvekből következik, hogy az új bűncselekményt megállapító, illetve az elbírálást szigorító büntető törvénynek nem lehet visszaható ereje. A bűncselekményt az elkövetéskor hatályos törvény szerint kell elbírálni és a későbbi törvénynek visszaható hatálya nincs. Az elkövetés idején az az időpont értendő, amikor az elkövetési magatartás utolsó mozzanatát is kifejtették. A törvény a visszaható hatály tilalma alól két kivételt határoz meg: - a később hatályba lépett enyhébb szabályozást = ha a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, az új, enyhébb törvényt kell alkalmazni; - - bizonyos esetekben - a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai alapján büntetendő cselekmények körét. Előbbi indoka, hogy ha az elkövetés és az elbírálás között eltelt időben megváltozott viszonyok következtében az adott jogtárgy büntetőjogi védelme már nem szükséges, vagy elegendő az enyhébb büntetőjogi szankcionálás, akkor a méltányosság azt kívánja, hogy az elbíráláskor hatályos enyhébb büntető jogszabályt alkalmazzák. Az elbíráláskor hatályban lévő enyhébb büntető törvény visszaható erejét a vonatkozó nemzetközi egyezmények (pl. Emberi Jogok Európai Egyezménye) is előírják. A visszaható hatály kapcsán továbbra is irányadónak tekinthetőek az 1/1999. Büntető jogegységi határozatban foglaltak, miszerint ha a Különös Rész valamely rendelkezése ún. keretdiszpozíció, és az annak keretét kitöltő jogszabályi rendelkezésekben a bűncselekmény elkövetése után olyan mérvű változás következik be, amely a kötelezettség megszüntetésével vagy a tilalom feloldásával az addigi büntetőjogi védelmet megszünteti, e változás - a meghatározott időre szóló jogszabályok kivételével - az elbíráláskor hatályban lévő büntetőjogi szabályozás visszaható hatályú alkalmazását alapozza meg. Az Alaptörvény - a nemzetközi egyezmények által előírt módon - az elkövetés idején hatályos belső jogi szabályokra és belső jogi elévülésükre tekintet nélkül lehetővé teszi valamely személy megbüntetését olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai szerint büntetendő cselekménynek minősült. Erre tekintettel a törvény a visszaható hatály tilalmát e cselekmények vonatkozásában kizárja, ha az az elkövetésekor a magyar büntető törvény szerint nem minősült bűncselekménynek. -3-

BH2014. 129. Abban a kérdésben, hogy az 1978. évi IV. törvény hatálya alatt elkövetett, de a jogorvoslat következtében a 2012. évi C. törvény hatályba lépését követően jogerősen elbírálandó bűncselekmény tekintetében az utóbbi törvény alkalmazása kedvezőbb-e, elsősorban a bűncselekmény - e két törvény szerinti - minősítéséhez tartozó büntetési tételek összevetésével kell állást foglalni. Ehhez képest vehetők figyelembe a büntetőtörvények Általános Részeiben írt egyéb, a büntetés kiszabásával összefüggő és az elbírálásra kiható rendelkezések, amelyek a kedvezőbb büntetési tételkeret alkalmazása folytán előálló előnyösebb helyzetet akár közömbösíthetik is, ezzel a főszabály, az elkövetéskor hatályos törvény szerinti elbíráláshoz vezetnek (2012. évi C. tv. 2. §). EBD2014. B.8. II. Határozott tartamú szabadságvesztés esetében a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi, törvény erejénél fogva kötelező időpontjára vonatkozó rendelkezés az elbírálás fogalmába tartozik, a vonatkozó jogszabályi rendelkezés megváltozása ezért alapot ad az új Btk. alkalmazására [2012. évi C. törvény 2. §, 4/2013. (X. 14.) BK vélemény]. 1/2011. Büntető jogegységi határozat: I. A 2010. évi május hó 1. napja előtt jogerősen elrendelt kényszergyógykezelés végrehajtása és felülvizsgálata során a 2009. évi LXXX. törvény 25. §-ának (1) bekezdésével módosított Btk. 74. § (3) bekezdése nem alkalmazható. II. A 2010. május hó 1. napja előtt jogerősen elrendelt kényszergyógykezelés tartama alatt elkövetett újabb büntetendő cselekmény miatt - 2010. május 1. napját követően - ismételt kényszergyógykezelés elrendelésének nincs helye. III. A 2010. május 1. napja után jogerősen elrendelt kényszergyógykezelést követően elkövetett büntetendő cselekmény miatt, amennyiben annak törvényes feltételei fennállnak, a kényszergyógykezelést ismételten el kell rendelni. IV. Ha ideiglenes kényszergyógykezelést rendeltek el, akkor a kényszergyógykezelés tartamának kezdőnapja az ideiglenes kényszergyógykezelés elrendelésének a napja. A kényszergyógykezelés felülvizsgálata során a Btk. 2. §-ában írt időbeli hatály érvényesülése fogalmilag kizárt. Az elkövetéskor, illetve az elbíráláskor hatályban lévő törvény alkalmazása szempontjából kizárólag az elkövetési magatartás vizsgálható. Ez viszont a terhelt felmentésével és a kényszergyógykezelés elrendelésével a jogerős határozat meghozatalával végérvényesen megtörtént. A cselekmény jogerős elbírálása után tehát a Btk. 2. §-ában írtak vizsgálatára és alkalmazására már nem kerülhet sor, vagyis a kényszergyógykezelés felülvizsgálata során nem az időbeli hatály dönti el az alkalmazandó jogszabályok körét. 53/1993. (X.13.) AB határozat: A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 33. § (2) bekezdése alkalmazásánál alkotmányos követelmény az, hogy a büntethetőség el nem évülését csak azokra a bűncselekményekre nézve lehet megállapítani, amelyek büntethetősége az elkövetés idején hatályos magyar jog szerint nem évül el; kivéve, ha az adott tényállást a nemzetközi jog háborús bűncselekménynek, vagy az emberiség elleni bűncselekménynek minősíti, el nem évülését kimondja vagy lehetővé teszi, és Magyarországot az elévülés kizárására nemzetközi kötelezettség terheli. Az Alkotmánybíróság megállapítja: összhangban van az Alkotmánnyal az, ha a Btk. 33. § (2) bekezdését az elkövetés időpontjában hatályos magyar jog elévülési szabályaira tekintet nélkül alkalmazzák a nemzetközi jogban meghatározott alábbi bűncselekményekre:

-4-

- a háború áldozatainak védelmére Genfben, 1949. augusztus 12-én kötött egyezményekben meghatározott, az egyezmények közös 2. cikke szerinti nemzetközi jellegű fegyveres összeütközés esetén elkövetett „súlyos jogsértésekre”; - a genfi egyezmények közös 3. cikkében a nem nemzetközi jellegű fegyveres összeütközés esetén tiltott cselekményekre. 1. A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 33. § (2) bekezdése alkalmazásánál alkotmányos követelmény az, hogy a büntethetőség el nem évülését csak azokra a bűncselekményekre nézve lehet megállapítani, amelyek büntethetősége az elkövetés idején hatályos magyar jog szerint nem évül el; kivéve, ha az adott tényállást a nemzetközi jog háborús bűncselekménynek, vagy az emberiség elleni bűncselekménynek minősíti, el nem évülését kimondja vagy lehetővé teszi, és Magyarországot az elévülés kizárására nemzetközi kötelezettség terheli. 2. Az Alkotmánybíróság megállapítja: összhangban van az Alkotmánnyal az, ha a Btk. 33. § (2) bekezdését az elkövetés időpontjában hatályos magyar jog elévülési szabályaira tekintet nélkül alkalmazzák a nemzetközi jogban meghatározott alábbi bűncselekményekre: - a háború áldozatainak védelmére Genfben, 1949. augusztus 12-én kötött egyezményekben meghatározott, az egyezmények közös 2. cikke szerinti nemzetközi jellegű fegyveres összeütközés esetén elkövetett „súlyos jogsértésekre”; - a genfi egyezmények közös 3. cikkében a nem nemzetközi jellegű fegyveres összeütközés esetén tiltott cselekményekre. A nullum crimen sine lege garanciáját a nemzetközi jog magára érti, s nem a belső jogra. „A nemzetközi szokásjog”, „a civilizált nemzetek által elismert jogelvek”, „a nemzetek közössége által elismert jogelvek” az a lex, amely a magatartást a nemzetek közössége által (nemzetközi szervezetek vagy a közösségbe tartozó államok útján) üldözendőnek és büntetendőnek minősíti - függetlenül attól, hogy a belső jog tartalmaz-e hasonló bűncselekményeket, vagy hogy a megfelelő egyezményeket az egyes országok belső joggá tették-e. A háborús bűncselekmények és az emberiség elleni bűncselekmények súlyossága, az, hogy általuk a nemzetközi béke és biztonság, illetve maga az emberiség kerül veszélybe, nem egyeztethető össze azzal, hogy büntethetőségük nemzeti jogoktól függjön.

3. A területi és személyi hatály, A joghatósági elvek. Btk. 3. § A 3. § (1) bekezdés a) pontja a hatályos rendelkezéseknek megfelelően határozza meg a területi elvet, amely szerint a magyar állam büntetőhatalma a területén elkövetett minden bűncselekményre kiterjed, tekintet nélkül az elkövető állampolgárságára és arra, hogy mi ellen irányult a cselekmény. Alapja az állam szuverenitása az adott terület felett. A területi elvet/területiség elve (principium territoriale) - a hatályos Btk.-val megegyezően kiegészíti a quasi területi elv [3. § (1) bekezdés b) pont], amely a magyar felségjelű úszólétesítményen és légi járművön elkövetett bűncselekményeket - függetlenül attól, hogy az úszólétesítmény vagy légi jármű az ország területén kívül hol tartózkodik - a belföldön elkövetett cselekménnyel azonos elbírálás alá vonja. A területi elv ilyen alkalmazása megfelel a nemzetközi gyakorlatnak. A Btk. megalkotásakor hatályban volt jogszabály (a hajózásról szóló 1973. évi 6. törvényerejű rendelet) alapján hajónak minősültek a vízijárművek, az úszómunkagépek és az úszóművek, de a jelenleg hatályos, a víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény eltérő fogalmakat használ. A legátfogóbb kategória jelenleg nem a hajó, hanem az úszólétesítmény (víziközlekedésre, vízen való munkavégzésre és azokkal összefüggő tevékenység folytatására

-5-

alkalmas úszóképes eszköz, szerkezet, berendezés), ezért a törvény ezt a meghatározást veszi át. A légi jármű fogalmát a légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény tartalmazza. A 3. § (1) bekezdés c) pontja az aktív személyi elven alapuló joghatóságot (=honossági elv; principium personale) határozza meg. Ez alapján a magyar állam büntetőhatalma kiterjed a magyar állampolgárok által külföldön elkövetett cselekményekre is. Az aktív személyi elv korlátlanul érvényesül, azaz az állam a külföldön tartózkodó magyar állampolgároktól feltétel nélkül megköveteli a magyarországi büntetőjogban írt szabályok követését, és ezek megsértése esetén korlátozás nélkül alkalmazza a büntetőjogi felelősségre vonást. A törvény - a hatályos Btk.-val megegyezően - főszabály szerint továbbra is csak a kettős inkrimináció (= 3. § (2) bek., aa) alpont = a cselekmény a magyar törvény szerint bűncselekmény és az elkövetés helyének törvénye szerint is büntetendő) teljesülése esetén rendeli büntetni a nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett cselekményt. Ez alól a törvény három kivételt tesz. Egyrészt nem feltétele a magyar büntető joghatóságnak a kettős inkrimináció állam elleni bűncselekmények esetében (a szövetséges fegyveres erő ellen elkövetett kémkedés kivételével), e bűncselekményekkel kapcsolatban a magyar joghatóság feltétlen és korlátozás nélküli (= 3. § (2) bek. ab) alpont). Ugyancsak nem feltétele a magyar joghatóságnak a nem magyar állampolgár által külföldön elkövetetett cselekmény esetén a kettős inkrimináció, ha a cselekmény üldözése a feltétlen büntetőhatalom elvéből fakad, amelyet a törvény 3. § (2) bekezdés ac) alpontja tartalmaz. Ennek értelmében emberiesség elleni bűncselekmény, háborús bűncselekmény, vagy egyéb olyan bűncselekmény, amelynek üldözését törvényben kihirdetett nemzetközi szerződés írja elő, büntetendő a magyar jog szerint, függetlenül attól, hogy az elkövetési hely szerinti állam büntetőjoga az adott cselekményt bűncselekménynek minősíti-e. A törvény a joghatósági rendelkezések között - a nemzetközi szerződésekben megjelenő tendenciára figyelemmel - újdonságként előírja a passzív személyi elvet (= 3. § (2) bek. b) pont). A passzív személy elv alapján a magyar büntető joghatóság kiterjed azokra a cselekményekre is, amelyeket nem magyar állampolgár külföldön magyar állampolgár vagy a magyar jog alapján létrejött jogi személy, vagy egyéb, jogi személyiséggel nem rendelkező jogalany sérelmére követ el. A büntethetőség feltétele, hogy a cselekmény a magyar törvény szerint büntetendő legyen. A passzív személyi elv lehetővé teszi azoknak a nem magyar állampolgároknak a büntetőjogi felelősségre vonását, akik külföldön magyar állampolgár vagy jogi személy, illetve egyéb jogalany sérelmére követnek el bűncselekményt, cselekményük azonban az elkövetés helyének joga szerint nem büntetendő. Tehát ebben az esetben sem feltétele a joghatóság gyakorlásának a kettős inkrimináció. A törvény a nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett bűncselekmények esetében a magyar hatóságok eljárását további feltételhez (legfőbb ügyész döntése) is köti, a külföldi állampolgár vagy hontalan személy által külföldön elkövetett bűncselekmények magyar hatóság által történő üldözése ugyanis Magyarország nemzetközi kapcsolatait érintheti. A törvény erre tekintettel változatlanul fenntartja azt a hatályos rendelkezést, hogy ezekben az esetekben a büntetőeljárás megindításáról a legfőbb ügyész dönt. Állami önvédelem elve (principium reale): a hatály az adott állam büntetőjoga által védett jogi tárgyak elleni bűncselekményekre terjed ki, függetlenül az elkövetés helyétől és az elkövető állampolgárságától.

-6-

Feltétlen büntetőhatalom elve (principium universale): büntetni kell a bárhol, bárki által, s bármilyen jogi tárgy ellen elkövetett valamennyi bűncselekményt.

4. A bűncselekmény törvényi fogalma, a társadalomra veszélyesség, a bűntett és a vétség. Btk.4–5. § A magyar büntetőjog történetében kezdetben hiányzott a bűncselekmény törvényi fogalma, majd a második világháborút követő törvényekben a bűncselekmény fogalom materiális meghatározása volt jellemző. A törvény abból indul ki, hogy a büntető törvénynek továbbra is meg kell határoznia a bűncselekmény fogalmát, mert ezzel teremti meg a szabályozás szilárd elvi alapjait, és így mozdítja elő leghatékonyabban a helyes gyakorlat kialakulását. A törvény szerinti bűncselekmény-fogalom megegyezik a hatályos Btk.-beli fogalommal, amelynek elemei: a tényállásszerűség (büntetni rendeltség), a társadalomra veszélyesség, és a bűnösség (szándékosság vagy gondatlanság). Ezen elemek közül csak a társadalomra veszélyesség definíciója változik kisebb mértékben: előbb az egyéni jogok, másodsorban Magyarország Alaptörvény szerinti rendjének sérelme, illetve veszélyeztetése jelenik meg a felsorolásban. Büntetni rendeltség: itt jelenik meg a nullum crimen és a nulla poena sine lege elv + kizárja az analógia alkalmazását. Ez az ismérv magában foglalja a tényállásszerűség fogalmát: az adott cselekmény lényeges jogi ismérveinek összessége a törvényi tényállás, mely ismérvek a Btk. Különös Részében meghatározzák az adott bűncselekménytípust, kiegészítve azt az Általános Rész vonatkozó rendelkezéseivel. Társadalomra veszélyesség: ez a bűncselekmény tartalmi, materiális jellemzője és egyben a bűncselekmény fogalmának objektív, tárgyi ismérve, mivel független az elkövető tudatállapotától, személyiségétől. Btk. 4. § (2) bek. definiálja. Két fordulata van: sértés és veszélyeztetés. Előbbi esetén a megtámadott életviszony hátrányos megváltozása bekövetkezett, a másik esetben viszont a lehetősége áll fenn. Mindkettőre igaz, hogy a cselekmény társadalomra veszélyessége attól a bűncselekményi tárgytól – jogilag védett értéktől – függ, mely ellen irányul, amelyet hátrányosan megváltoztat vagy megváltoztathat. Ez az alap. A törvény a hatályos Btk.-val megegyezően a bűncselekményeket súlyuk szerint bűntettekre és vétségekre osztja. Bűntettek = azok a szándékosan elkövetett bűncselekmények, amelyek 2 évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetéssel büntetendők. Vétségek: - minden gondatlanságból elkövetett bűncselekmény, függetlenül büntetési tételétől; - azok a szándékosan elkövetett bűncselekmények, amelyeknek büntetési tétele legfeljebb 2 évi szabadságvesztés, vagy annál enyhébb; - minden elzárással büntetendő bűncselekmény. A bűntett és vétség közti differenciálást annak ellenére fenn kell tartani, hogy a hatályos büntetőeljárásról szóló törvény nem tesz különbséget bűntetti és vétségi eljárás között. A bűntett-vétség megkülönböztetésnek a törvény számos rendelkezése jelentőséget tulajdonít azzal, hogy a vétségekre kedvezőbb, míg a bűntettekre súlyosabb szabályokat állapít meg (pl. a szabadságvesztés végrehajtási fokozatánál, a tevékeny megbánásnál, a próbára bocsátásnál, vagy a mentesítés, jóvátételi munka szabályainál). -7-

5. Egység, többség, halmazat. A törvényi egység fajtái. A bűnhalmazat elméleti kategóriái, a látszólagos halmazat feloldásának szabályai. Az üzletszerűség. Btk. 6. §, Btk.459. §(1) bekezdés 28.pont, 3/2011. Büntető jogegységi határozat, 2/2013.(VII.8.) BK vélemény (BKv.37, BKv. 39, BKv. 87.) A büntetőjog-tudomány egyetlen bűncselekmény megvalósulását egységnek, több bűncselekmény azonos elkövető által történő elkövetését pedig többségnek nevezi. A bűnhalmazat olyan bűncselekmény-többség, amely miatt az elkövetőt egy eljárásban vonják felelősségre. Természetes egység = elkövető egyetlen magatartással valósítja meg a törvényi tényállást. Ezen kívül természetes egységet alkotnak az azonos alkalommal megvalósított olyan részcselekmények, - amelyek ugyanabba a törvényi tényállásba illeszkednek - egységes akaratelhatározásból fakadnak - azonos a sértettjük - az egyes aktusok egymást megszakítás nélkül követik. Például több késszúrással öli meg a tettest. Természetes egység képződik akkor is, ha az egyes részcselekmények önmagukban megvalósítják a bűncselekményt. Pl. belelövi az egész tárat a sértett fejébe. Az egyes cselekmények térben és időben elkülönülhetnek néha. Erre példa a garázdaság, vagy ha lopás esetén több szobából tulajdonít el értéktárgyakat a tolvaj. Az 1/2000. BJE jogegységi határozat szerint az is természetes egység, ha a közokirat hamisítást ugyanarra az okiratra követik el többször. Természetes egységet alkotnak a tartós, folyamatos vagy ismétlődő jellegű bűncselekmények is. Pl. tartós a lőfegyver vagy lőszer engedély nélküli tartása. Az eredmény is egységgé teheti a különböző részcselekményeket. Pl. kiskorú veszélyeztetése vagy a kerettényállások keretkitöltő szabályainak többszöri megszegése, az eredményre tekintettel. Ugyanígy természetes egységet alkotnak a gondatlanságból elkövetett bűncselekmények. Elképzelhető továbbá az is, hogy az elkövető célzata foglalja egységbe a részcselekményeket. Pl. többszöri kötelességszegés jogtalan hátrány okozása céljából, erőszak vagy fenyegetés többszöri alkalmazása kényszervallatásnál. Végül természetes egységet alkotnak a mulasztással elkövetett bűncselekmények. Pl. tartás elmulasztása havonta egyszer. Ha a részcselekmények az alap és minősített esetet is megvalósítják, akkor egységesen minősített esetet kell megállapítani. Törvényi egység: akkor beszélünk róla, ha az egyébként önálló bűncselekményi tényállásokat, amelyeket a cselekmények megvalósítanak, a törvény egyesíti egy bűncselekménnyé. A törvényi egység súlyosító körülmény, s az évülés az utolsó cselekmény befejezésétől kezdődik. a.) Összetett bűncselekmény Az delictum compositum olyan törvényi tényállásokból alkotott törvényi egység, amelyek külön-külön szerepelnek, de a közöttük fennálló cél-eszköz viszonyra tekintettel a jogalkotó új törvényi tényállást hozott létre. Pl. dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás, rablás.

-8-

A törvényi egység felbomlik, ha a részcselekményre irányadó büntetés súlyosabb mint a célcselekményé. Pl. lopás és rongálás, s a rongálás a súlyosabban minősülő: ilyenkor valódi alaki halmazat valósul meg. b.) Összefoglalt bűncselekmény A delictum complexum alkotórészei között nincs olyan szoros összefüggés, de együttes megvalósításuk gyakori, és a jogalkotó nem találta elégségesnek a halmazati büntetést. Pl. több emberen elkövetett emberölés, ahol nem lenne lehetőség életfogytiglanra két külön emberölés halmazata esetén. Ilyenek azok a tényállások, amelyek nem tulajdonítanak jelentőséget a sértettek számának. Pl. halálos tömegszerencsétlenséget okozó foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés. c.) A törvényi egység egyes sajátos esetei A bírói gyakorlat alakította ki őket. Jellemzőik, hogy a tényállásokban az erőszak vagy a bántalmazás is szerepel eleve. Ilyen pl. az erőszakos közösülés, a szemérem elleni erőszak, az erőszakos fajtalanság, amelyek szinte szükségszerű velejárója, hogy az elkövető az erőszakos magatartásával 8 napot meg nem haladó gyógytartamú könnyű testi sérülést okoz. Ezekben az esetekben a törvényhozó már a törvényi tényállás megalkotásakor is figyelemmel volt erre a körülményre és a szankciót úgy állapította meg, hogy az elkövetési magatartással ez a könnyű testi sértés okozása is értékelésre került. Ebből következően az előbb jelzett bűncselekmények esetében a bűncselekménnyel bűnhalmazatban nem is állapíthatja meg a könnyű testi sértés vétségét. Halmazat: Az egységet és a halmazatot azért kell elhatárolni egymástól, mert a halmazat esetére az általános részi rendelkezések súlyosabb elbírálást tesznek lehetővé annál, mintha az elkövetőt csupán egyetlen bűncselekmény elkövetése terhelné. Bűnhalmazat esetén egy büntetést kell kiszabni. Bűnhalmazat például, ha a terheltet jogerősen próbaidőre bocsátják, s ezalatt újabb bűncselekményt követ el. Ekkor a két ügyet egyesítik és együtt bírálják el. a.) Alaki halmazat Alaki halmazat, ha az elkövető EGY cselekményével valósít meg több bűncselekményt. aa.) Homogén alaki halmazat Ha az elkövető egy cselekményével többször valósítja meg ugyanazt a bűncselekményt. Pl. elvágja a lift tartókábeleit és emiatt a benne tartózkodó három ember mind súlyos testi sértést szenved el. Ha vagyoni jogokról van szó, és egyidejűleg több sértettje van a cselekménynek, általában halmazatot kell megállapítani. Pl. ellopom a táskát, amiben kettejük pénze van. Ha azonban tartásról van szó, és több gyereket kell tartani, de egy jogosultnak nem fizetek, ergo egy anyától van kettő gyerek, akkor a bírói gyakorlat nem állapít meg halmazatot. Itt ugyanis a jogosult tekintendő sértettnek. Ha hivatalos személyek elleni erőszakot több hivatalos személy ellen alkalmaznak egyszerre, akkor a hatósági eljárás egysége a halmazatot KIZÁRJA. A közokirattal visszaélés annyi rendbeli, ahány okiratot az elkövető jogtalanul megszerez, ez alól azonban kivétel, ha a több okirat csak együtt képes a jogsérelmet előidézni. Rablásnál ha több elkövetőtől lopok, de csak eggyel szemben alkalmazom az erőszakot, egy rendbeli bűncselekményt követek el. Ha azonban több OTP-t rablok ki és mindig más

-9-

személy ellen alkalmazok erőszakot, akkor többrendbeli rablásról van szó! (Ergo folytatólagos egység csak akkor lehetséges, ha lopok, és nem rablok.) ab.) Heterogén alaki halmazat Ha az elkövető egyetlen cselekménye egyidejűleg több különböző törvényi tényállást valósít meg. Pl. leütök egy rendőrt, ami hivatalos személy elleni erőszak és könnyű testi sértés. b.) Anyagi halmazat Anyagi halmazat, ha az elkövető TÖBB cselekménye valósít meg több bűncselekményt. ba.) Homogén anyagi halmazat Az elkövető ugyanazt a törvényi tényállást valósítja meg többször. Pl. többször lop, és nem állapítható meg a folytatólagosság, mert más a sértett, sem a bűnszövetség, mert egyedül lop, sem a bűnszervezet, mert nem szervezte be senki, és a természetes egység sem, mert nem egy házba behatolva lop, hanem egyik nap innen, egyik nap onnan. bb.) Heterogén anyagi halmazat Az elkövető több cselekményével több különböző bűncselekményt valósít meg. Itt tulajdonképp csak annyi az összefüggés, hogy együtt varrják be érte. A látszólagos és a valóságos halmazat elhatárolása Valódi halmazat, ha az elkövető bűnösségét több cselekmény miatt lehet megállapítani, azaz a bűncselekmény fogalmi elemei többször valósulnak meg. a.) Látszólagos alaki halmazat esetében az elkövető egy cselekménye egyidejűleg több különböző törvényi tényállást valósít meg, de az egyik törvényi tényállás megvalósulása a másikat kizárja. Ugyanígy kizárja szabálysértés megvalósulását is. A halmazat látszólagosságának megállapítása a jogtudományban kidolgozott értelmezési szabályokon alapul, amelyek a kétszeri értékelés tilalmának különböző változatait részletezik. Ezek a következők: Specialitás elve A több ismérvet tartalmazó rendelkezés megelőzi az általános szabályt, attól függetlenül, hogy melyik törvényi tényálláshoz fűződik súlyosabb büntetés. Pl. emberölés és erős felindulásból elkövetett emberölés, bántalmazás hivatalos eljárásban és kényszervallatás. (Utóbbinál azért verik, hogy valljon, azaz célzat van, az előbbinél meg csak úgy.) Szubszidiaritás elve A kisegítő tényállás csak akkor alkalmazható, ha a súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg. Pl. cserbenhagyás, garázdaság. Azok a bűncselekmények tartoznak ide, ahol a törvény az „amennyiben súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg” kitételt használja. Alternativitás elve A kisegítő tényállás akkor alkalmazható, ha MÁS bűncselekmény nem valósul meg. Pl. kényszerítésnél azt mondja: amennyiben más bűncselekmény nem valósul meg. Ez már NEM szubszidiáris, mert enyhébb bűncselekményre is vonatkozik, azoknál sem ez alkalmazandó hanem a külön szabály!

-10-

Konszumpció elve A súlyosabb büntetési tétellel fenyegetett tényállás elnyeli az enyhébbet, feltéve hogy találkozásuk szükségképpeni. Ilyenkor a súlyosabb bűncselekményben értékelik az enyhébbet. Amit a tankönyv nem írt, de ide tartozik: ehhez az is szükséges, hogy a két tényállás azonos jogi tárgyat sértsen! Pl. a nemi erőszakba beleértik törvényi egységben a könnyű testi sértést. A cselekmény egyértelműen a testi épséget is sérti ugyanis, azaz jogalkotó azt is védeni rendeli vele. Bántalmazás hivatalos eljárásban bűncselekmény esetén azonban nem feltétlenül szükséges a sérelem, mert a bántalmazás más testének jogellenes céllal való érintése. b.) Látszólagos anyagi halmazat (= az elkövető több cselekménye több törvényi tényállást valósít meg, de az egyik törvényi tényállás megvalósulása a másikat kizárja) Az előcselekmény marad büntetlenül: - ha az előcselekmény kisebb mértékben sérti ugyanazt az életviszonyt, mint az utócselekmény - ha a két cselekmény között szükségszerű összefüggés van. Büntetlen eszközcselekmény és utócselekmény: - ha az utócselekmény már nem növeli tovább azt a sérelmet, amit az előcselekmény okozott - ha az elkövető az utócselekményre azért kényszerül, mert a jogszerű magatartás az önfeljelentést eredményezné. Anyagi halmazatnál lehetséges. Pl. kettős házasságnál a közokirat hamisítás, utócselekmény esetében pedig pl. nem követ el rongálást a tolvaj, ha utóbb megsemmisíti a lopott dolgot, vagy pénzhamisításnál a hamis bankjegyet forgalomba hozza. Szintén ilyen, ha azért követ el bűncselekményt a tettes, mert különben az önfeljelentésnek tenné ki magát. Ha azonban a cselekmény más jogi tárgyat is sért, AZONNAL valódi halmazatról beszélünk. Önállótlan részcselekmény Anyagi halmazatnál lehetséges. Ilyen, ha valaki többszörösen működik közre ugyanabban a bűncselekményben. Felbujtó és tettes is például. Csak a súlyosabbért büntetendő, a halmazat látszólagos. Ugyanígy nem vonható felelősségre bűnkapcsolatért sem elkövetőként. Folytatólagosság: A bűnhalmazat fogalmához szorosan kapcsolódik a folytatólagosság meghatározása, amely egy, a jogalkotó által létrehozott kategória. Lényege, hogy ha az elkövető ugyanazt a cselekményt rövid időközönként többször követi el egységes akarat-elhatározással, azonos sértett sérelmére, akkor nem bűnhalmazatot kell megállapítani, hanem bűncselekményegységet (törvényi egység). A cselekmény szó használata lehetővé teszi az üzletszerűség egységébe tartozó egyes szabálysértések vétséggé minősítését. A folytatólagosság a többmozzanatú természetes egység és a homogén anyagi halmazat között helyezkedik el. A folytatólagosság egységébe UGYANOLYAN részcselekmények tartoznak. Ugyanolyannak tekintendőek a cselekmények, ha ugyanannak a bűncselekménynek a törvényi tényállását valósítják meg. Lehet az egyik alapeset, a másik pedig privilegizált, ez nem akadály. Folytatólagos egységbe tartozik ha kísérletet és befejezett bűncselekményt valósítanak meg a részcselekmények, vagy tettesi és részesi elkövetést. Mindkét esetben a súlyosabban minősülőt kell megállapítani, azaz tettességet és befejezett cselekményt, s a többi részcselekmény a büntetés kiszabása körében értékelendő. -11-

A többszöri elkövetés azt jelenti, hogy az elkövető legalább két cselekménye önmagában is megvalósítja valamely bűncselekmény törvényi tényállását. Azaz szabálysértés bűncselekménnyel nem állhat folytatólagos egységben! Alanyi feltétel a folytatólagosságnál az egységes elhatározás, ebből az következik, hogy csak szándékos részcselekményekre lehetséges ez a fajta egység. Gondatlan cselekményekre KIZÁRT. Ez nem azonos a minden részcselekményre kiterjedő elhatározással, mindössze azzal, hogy minden cselekmény az eredeti elhatározásból fakad. Pl. elhatározom, hogy lopni fogok. Lopok egyet, lopok még egyet, meg még egyet. Arra nem gondolok, még hányat fogok. Plussz kitétel, hogy mindig ugyanattól lopok. A rövid időközökben elkövetés határolja el a folytatólagosságot a többmozzanatú természetes egységtől. Utóbbi részcselekményei között ugyanis eltelhet bizonyos idő, de csak annyi, amennyit a természetes szemlélet még folyamatos cselekménynek tekint. Folytatólagosságnál ez az idő lehet akár néhány hónap is. Ha azonban az egységes elhatározás már nincs meg, akkor homogén anyagi halmazatról beszélünk! Üzletszerűen követi el a bűncselekményt, aki ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik; A törvény nem változtat az üzletszerű elkövetés fogalmán. Az üzletszerűség megállapításának változatlanul két együttes feltétele van: a tárgyi oldalon az ugyanolyan vagy hasonló bűncselekmények elkövetése, az alanyi oldalon pedig ennek révén rendszeres haszonszerzésre törekvés. A rendszeres haszonszerzésre törekvésnek nem feltétele, hogy az elkövető ténylegesen hozzá is jusson a haszonhoz, ha a cselekmény például a rossz értékesítési lehetőségek miatt nem vezet nyereséghez, ez nem zárja ki az üzletszerűen történő elkövetés megállapítását, elegendő az erre irányuló törekvés. Az üzletszerű elkövetésnél a rendszeres haszonszerzésre irányuló törekvés az elkövető olyan célja, amely vagy a büntetőjogi felelősségre vonás, vagy a megvalósult bűncselekmény súlyosabb minősítésének feltétele. Az üzletszerűen elkövetett ugyanolyan vagy hasonló cselekmények esetében bűnhalmazat állapítandó meg, ha az üzletszerűség minősítő körülmény, vagy a szabálysértés az üzletszerűség miatt válik bűncselekménnyé. Nincs helye viszont halmazat megállapításának, ha - a cselekmények a folytatólagosság egységébe tartoznak - az üzletszerűség az alaptényállás eleme - az elkövetési magatartás folyamatos jellegű. Üzletszerűség megállapítható egy cselekmény elkövetése esetén is. Az üzletszerűség az alapcselekmény része pl. zugírászatnál, és minősítő körülmény pl. lopásnál, orgazdaságnál. 3/2011. (X.14.) Büntető jogegységi határozat: Azok a részesi cselekmények, amelyek a folytatólagosság körébe nem vonható több ugyanolyan tettesi alapcselekményhez kapcsolódnak akkor sem alkotnak folytatólagos törvényi egységet, ha a részesi magatartások kifejtésére rövidebb időszakon belül került sor, a részesi akarat-elhatározás egységes volt, és a tettesek cselekményei is rövid időközökkel ugyanazon sértett sérelmére valósultak meg. A részes bűncselekményeinek rendbelisége és minősítése a tettesi alapcselekményekhez igazodik. Amennyiben a felbujtó rendszeres haszonszerzésére törekedve több tettest bír rá ugyanolyan vagy hasonló egy-egy olyan bűncselekmény elkövetésére, amelynek az üzletszerű elkövetés a minősítő körülménye, e minősített esetért felelősséggel csak akkor tartozik, ha az üzletszerűség a tettesi bűncselekmény tekintetében is megállapítható. Egyébként a felbujtó ilyen magatartása kizárólag a büntetés kiszabása körében értékelendő. Ez az elv

-12-

értelemszerűen vonatkozik arra az esetre is, ha a többszöri felbujtás olyan alapcselekményeket vált ki, amelyeket társtettesek nem üzletszerűen követnek el, továbbá arra a bűnsegédre is, akinek cselekménye nem üzletszerűen elkövetett tettesi alapcselekményekhez kapcsolódik. Indoklás: A részes cselekménye a tettesi, társtettesi cselekménnyel szemben alárendelt, mert tettesi bűncselekményt feltételez. Nem lehet részességről beszélni, ha nincs legalább kísérleti szakba eljutott tettesi alapcselekmény. Ez a felfogás tükröződik abban: ha a felbujtás lényegét jelentő rábírás annak részéről, akire ez irányul, nem vezet a törvényi tényállás megvalósításának megkezdéséhez sem, a „rábíró” cselekmény - egyéb feltételek mellett - csak büntetendő előkészület. Ugyanígy, a bűncselekmény elkövetését megelőzően kifejtett célzatos segítő tevékenység csak akkor értékelhető bűnsegélyként, ha a tettesi cselekmény már kísérleti szakba lép, egyébként előkészület. Ezekből az összefüggésekből egyenesen következik a részesi bűncselekmény járulékos jellege. Ebben az fejeződik ki, hogy a részesi cselekmény ebben a minőségében (tehát eltekintve azoktól a tényállásoktól, amelyeknél a fogalmilag részesi cselekmény sui generis bűncselekmény) - csak annyiban büntethető, amennyiben az alapcselekmény is büntethető, - a jogi minősítés tekintetében is osztja a tettesi alapcselekmény sorsát, és végezetül - a részesi cselekményre is a tettesi bűncselekmény büntetési tétele vonatkozik (parifikáció). A részes felelősségének a terjedelmét mindig a tettesi cselekmény, annak büntetendősége és minősítése határolja be. A részesi felelősség általában véve a tettesi cselekmény minősítésének megfelelő büntetési tételkeretek között érvényesül, kivételképpen lehet a tettesi bűncselekmény minősítésénél enyhébb, de a tettesi bűncselekménynél súlyosabb megítélésű cselekményért a részes nem felelhet. A Btk. vonatkozó rendelkezésből egyértelmű: kizárólag ugyanannak az elkövetőnek több ugyanolyan bűncselekménye értékelhető a folytatólagosság folytán egy bűncselekményként. A gyakorlatban előforduló azokban az esetekben tehát, amikor a részesi cselekmények több tettes (társtettes) által egymástól függetlenül elkövetett egy-egy ugyanolyan törvényi tényállás alá eső bűncselekményhez kapcsolódnak, - azaz, amikor az egyedüli felbujtó akár azonos, akár különböző alkalmakkor több tettest bír rá arra, hogy egy-egy ugyanolyan bűncselekményt kövessen el, illetőleg a bűnsegéd, a pszichikai vagy fizikai segítő magatartásával különböző tettesek által végrehajtott egy-egy ugyanolyan bűncselekmény elkövetését mozdítja elő - a különböző tettesi bűncselekmények folytatólagossága fogalmilag kizárt. Nincs jelentősége ebből a szempontból annak, hogy a tettesek (társtettesek) által elkövetett ezeknek a bűncselekményeknek a sértettje azonos, és a bűncselekmények rövid időközökkel elkövetettek. A részesi elkövető felelősségének a részesség járulékossága folytán - az előzőekben kifejtett elvek szerint - a tettesi alapcselekmény jogi minősítése határt szab. Minthogy a különböző tettesek egy-egy ugyanolyan bűncselekménye sem vonható a folytatólagosság körébe, nem értékelhető folytatólagos bűncselekmény-egységként, a részesnek ezen tettesek nem folytatólagos alapcselekményéhez kapcsolódó cselekvősége sem, függetlenül attól, hogy a részes akarat-elhatározása egyébként egységes volt, a tettesi alapcselekmények és a részesi magatartások rövid időszakon belül történtek, továbbá attól is, hogy az alapcselekmények sértettje is azonos. A részesi bűncselekmény jogi minősítése - a rendbelisége is - a tettesi alapcselekmény(ek)hez igazodik. Mindezek következtében, amennyiben a jogi minősítés szempontjából a tettesek által elkövetett bűncselekményeknél az elkövetési értéknek, kárnak, vagyoni hátránynak, vagy más mennyiségi kritériumnak jelentősége van, ez a mennyiség a részesi cselekmény jogi minősítése szempontjából sem összegeződik. 2/2013.(VII.8.) BK vélemény (BKv.37, BKv. 39, BKv. 87.)

-13-

BKv37: Az üzletszerűen elkövetett - ugyanolyan vagy hasonló - cselekmények egy eljárásban elbírálása esetében bűnhalmazatot kell megállapítani, ha az üzletszerűség a bűncselekmény minősítő körülménye, vagy ha a szabálysértési értékre elkövetett cselekmény az üzletszerűség folytán bűncselekmény. Nincs helye viszont bűnhalmazat megállapításának, ha a) a cselekmények a folytatólagosság egységébe tartoznak, b) az üzletszerűség az alaptényállás eleme, vagy c) a cselekmények elkövetési magatartása folyamatos jellegű. Az üzletszerű elkövetésnél a rendszeres haszonszerzésre irányuló törekvés az elkövető olyan célja, amely vagy a büntetőjogi felelősségre vonás, vagy a megvalósult bűncselekmény súlyosabb minősítésének a feltétele. Ha a rendszeres haszonszerzésre irányuló törekvés - az üzletszerű elkövetés - az alaptényállás eleme, akkor a törvényi tényállás többszöri megvalósítása ellenére bűncselekményegység létesül. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egyszeri elkövetés esetén ne lehetne ezen bűncselekmény megvalósítását megállapítani, amennyiben fennáll a rendszeres haszonszerzésre törekvés. Amikor a törvény az üzletszerű elkövetést a bűncselekmény minősített eseteként szabályozza, a már megvalósult bűncselekmény elkövetéséhez többletként olyan alanyi ismérv is társul, amely súlyosabb megítélést von maga után. Az üzletszerű elkövetés tehát ezekben az esetekben a fokozott társadalomra veszélyességet fejezi ki, s hatásában ugyanolyan, mint az egyéb minősítő körülmények. BKv39: A törvény értelmező rendelkezése hiányában, az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében, iránymutatás szükséges abban a kérdésben, hogy az üzletszerűség megállapítása szempontjából melyek a hasonló jellegű bűncselekmények. I. Az üzletszerű elkövetés a zugírászatnál [Btk. 286. §] az alaptényállás eleme, más bűncselekményeknél pedig minősítő körülmény. A zugírászat esetében az üzletszerűség a büntetőjogi felelősségre vonás feltétele, egyébként pedig e bűncselekmény csak olyan hasonló jellegű bűncselekmények vonatkozásában vehető figyelembe, amelyeknél az üzletszerűség minősítő körülmény. Azokban az esetekben, amikor az üzletszerű elkövetés minősítő körülmény, valamint amikor a szabálysértési értékre elkövetett lopást [Btk. 370. § (2) bek. b) pont bc) alpont], sikkasztást [372. § (2) bek. b) pont bc) alpont], csalást [373. § (2) bek. b) pont bc) alpont] és orgazdaságot [379. § (2) bek. b) pont] az üzletszerű elkövetés teszi bűncselekménnyé, fokozott gonddal kell vizsgálni, hogy a bűncselekmények jelleghasonlósága fennáll-e. A rendszeres haszonszerzésre törekvés megállapítása szempontjából a hasonló jellegű bűncselekményeket egymással összefüggésben kell értékelni, függetlenül attól, hogy az együttesen elbírált valamennyi bűncselekménynek minősített esete-e az üzletszerű elkövetés. Az együttesen elbírálásra kerülő bűncselekmények jelleghasonlóságának megállapítása szempontjából a rendszeres haszonszerzésre törekvés mellett figyelembe veendő a törvényi tényállások hasonlósága, mely rendszerint a jogvédte érdekek, az elkövetési magatartás és az elkövetési mód összevetése alapján állapítható meg. Ennél eligazító lehet a különböző bűncselekményeknek a Btk. Különös Részében való rendszertani elhelyezése, így az azonos fejezetben szabályozás, de a jelleghasonlóság megállapítása nem korlátozható kizárólag erre, mivel a törvény az azonos érdekeket eltérő módon és különböző célokból részesíti büntetőjogi védelemben. II. A Kúria az előbbiekben előrebocsátott általános elvek alapján az üzletszerű elkövetés megállapítása szempontjából a következő bűncselekményeket tekinti hasonló jellegűeknek: A) - a pénzhamisítást (Btk. 389. §), - a pénzhamisítás elősegítését (Btk. 390. §),

-14-

- a bélyeghamisítást (Btk. 391. §), - a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz hamisítása (Btk. 392. §) - a készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélést (Btk. 393. §), - készpénz-helyettesítő fizetési eszköz hamisításának elősegítését (Btk. 394. §), - a társadalombiztosítási, szociális vagy más jóléti juttatással visszaélés (Btk. 395. §) - a költségvetési csalást (Btk. 396. §), - a jövedékkel visszaélés elősegítését (Btk. 398. §), - a pénzmosást (Btk. 399. §). Ezek a bűncselekmények a pénzügyi érdekeket sértő magatartásokat foglalják magukban, amelyeknél az elkövetési magatartások egymáshoz közelállók, a cselekmény eszköze és célja pedig gyakran azonos. B) - a rablást (Btk. 365. §), - a kifosztást (Btk. 366. §), - a zsarolást (Btk. 367. §), - a lopást (Btk. 370. §), - a sikkasztást (Btk. 372. §), - a csalást (Btk. 373. §), - a gazdasági csalást (Btk. 374. §), - az információs rendszer felhasználásával elkövetett csalást (Btk. 375. §), - az orgazdaságot (Btk. 379. §), - az uzsora-bűncselekményt (Btk. 381. §), - a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértését (Btk. 385. §), - a védelmet biztosító műszaki intézkedés kijátszását (Btk. 386. §), - az iparjogvédelmi jogok megsértését (Btk. 388. §), - a készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélést (Btk. 393. §), - a rossz minőségű termék forgalomba hozatalát (Btk. 415. §), - a megfelelőség hamis tanúsítását (Btk. 416. §). Ezeknek a bűncselekményeknek a hasonló jellege abban áll, hogy a vagyoni viszonyokat haszonszerzési célból támadják. C) - a szexuális visszaélést (Btk. 198. §), - a kerítést (Btk. 200. §), - a prostitúció elősegítését (Btk. 201. §), - a kitartottságot (Btk. 202. §), - a gyermekprostitúció kihasználását (Btk. 203. §), - a gyermekpornográfiát (Btk. 204. §), - az emberkereskedelmet (Btk. 192. §). E bűncselekmények hasonlóságának megállapítását a prostitúcióhoz való szoros kötődésük - mint jellemző körülmény - indokolja. D) - a vesztegetést (Btk. 290. §), - a vesztegetés elfogadását (Btk. 291. §), - a hivatali vesztegetést (Btk. 293. §), - a hivatali vesztegetés elfogadását (Btk. 294. §), - a vesztegetést bírósági vagy hatósági eljárásban (Btk. 295. §), - a vesztegetés elfogadását bírósági vagy hatósági eljárásban (Btk. 296. §), - a befolyás vásárlását (Btk. 298. §), - a befolyással üzérkedést (Btk. 299. §, 300. §).

-15-

E bűncselekmények hasonlóságának a megállapítását az teszi indokolttá, hogy mindegyik a közélet tisztaságát sérti, illetőleg veszélyezteti. III. Az előbbieken túlmenően is vannak olyan bűncselekmények, amelyek hasonló jellegük miatt az együttes elbírálás során megalapozhatják az üzletszerű elkövetés megállapítását. Ezekről kimerítő felsorolás nem adható, hanem mindenkor az elkövetés konkrét körülményei alapján kell eldönteni, hogy az előzőekben kifejtett feltételek fennállnak-e. A bűncselekmények hasonló jellegének megállapítására sor kerülhet például a következő esetekben: - magzatelhajtás (Btk. 163. §) és kuruzslás (Btk. 187. §) és emberi test tiltott felhasználása (Btk. 175. §), - emberi test tiltott felhasználása (Btk. 175. §) és emberkereskedelem (Btk. 192. §), - zugírászat (Btk. 286. §) és befolyással üzérkedés (Btk. 299. §, 300. §), - befolyással üzérkedés (Btk. 299. §, 300. §) és csalás (Btk. 373. §), - csődbűncselekmény (Btk. 404. §) és csalás (Btk. 373. §), - csalás (Btk. 373. §), gazdasági csalás (Btk. 374. §), információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás (Btk. 375. §), társadalombiztosítási, szociális vagy más jóléti juttatással visszaélés (Btk. 395. §), költségvetési csalás (Btk. 396. §) egymás mellett, - robbanóanyaggal vagy robbantószerrel visszaélés (Btk. 324. §) és lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés (Btk. 325. §) és nemzetközi szerződés által tiltott fegyverrel visszaélés (Btk. 326. §), és haditechnikai termékkel vagy szolgáltatással visszaélés (329. §) egymás mellett. IV. A bíróságnak az együttesen elbírált bűncselekmények viszonylatában az I., a II. és a III. részben megjelölt körön kívül is lehetősége van a hasonló jelleg megállapítására; viszont indokolt esetekben - a jelleghasonlóság hiánya folytán a III. részben felsorolt bűncselekményeket illetően is mellőzheti az üzletszerű elkövetés megállapítását. Bkv87: A 2012. évi II. törvény 177. § (6) bekezdése alapján az (1) bekezdés a)-c) pontjában megjelölt szabálysértések érték-egybefoglalása folytán létrejött bűncselekmény törvényi egység, amely az egybefoglalt érték (kár, vagyoni hátrány) szerint minősül. Folytatólagos elkövetés megállapítására szabálysértések esetén nincs törvényes alap, ezért az azonos sértett sérelmére elkövetett szabálysértések is csak érték-egybefoglalás folytán alkothatnak bűncselekményt. A folytatólagosság [2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 6. § (2) bekezdése] törvényi fogalmából következően bűncselekmény és szabálysértés folytatólagos egységet nem alkothatnak. Érték-egybefoglalás tárgya csak szabálysértés lehet. A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény (a továbbiakban: Szabs.tv.) 177. § (6) bekezdése szerint az elkövetési érték, kár, illetve okozott vagyoni hátrány összegének megállapítása céljából értékegybefoglalásnak van helye, ha az eljárás alá vont személy az (1) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott ugyanolyan cselekményt több alkalommal, legfeljebb egy éven belül követte el és ezeket együttesen bírálják el. Nincs helye érték-egybefoglalásnak, ha az üzletszerű elkövetés megállapítható. E rendelkezésekből az következik, hogy a bűncselekmény megállapítása végett a szabálysértések érték-egybefoglalása nemcsak lehetőség, hanem kivételt nem tűrő kötelező szabály, amennyiben tehát az érték-egybefoglalás anyagi jogi és eljárásjogi feltételei fennállnak: bűncselekmény megállapításának van helye. A szabálysértések érték-egybefoglalása csak a jogszabályban meghatározott cselekményekre vonatkozik. További feltétel, hogy csak az ugyanolyan szabálysértések érték-egybefoglalására -16-

kerülhet sor, ilyennek pedig azok tekintendők, amelyek ugyanabban a törvényi tényállásban vannak meghatározva. Az érték-egybefoglalás eljárásjogi feltétele, hogy a bíróság az elkövető által megvalósított és az érték-egybefoglalás szempontjából figyelembe jövő szabálysértéseket egy eljárás keretében bírálja el. Ha a bíróság az ugyanazon elkövető által véghezvitt több szabálysértés tekintetében a bűncselekmény megállapítása végett érték-egybefoglalást alkalmaz: a több, önállóan szabálysértést megvalósító cselekmény egy rendbeli bűncselekményt alkot. Az értékegybefoglalás tehát a bűnhalmazat megállapítását kizáró törvényi egységet eredményez.

-17-

6. A bűnösség (a szándékosság és a gondatlanság). Felelősség az eredményért, mint minősítő körülményért. Btk. 7–9. § A bűncselekmény fogalmi eleme a bűnösség: az adott cselekményt bűnösen kell elkövetni ahhoz, hogy bűncselekményről beszéljünk (nullum crimen sine culpa). A magyar büntetőjog a bűnösséget az elkövetőnek a cselekményéhez fűződő pszichés viszonyaként értelmezi. Ez a viszony a valóságban többféle lehet, de a büntetőjog e pszichés kapcsolatnak csak két fajtáját értékeli: a szándékosságot és a gondatlanságot. A hatályos Btk. a bűnösségnek két fő formáján belül különbséget tesz egyenes (dolus directus) szándék (= kívánja a magatartás következményeit) és eshetőleges szándék (dolus eventualis) (= belenyugszik a magatartás következményeibe), valamint tudatos (luxuria) és hanyag gondatlanság (negligentia) között. Szándékosság: a tudati oldala egyrészt a tények tudatát, másrészt a cselekmény társadalomra veszélyességének (materiális jogellenességének) a tudatát jelenti. Az elkövetőnek nem a törvényi tényállás jogi megfogalmazását, hanem az egyes tényállási elemek mögötti életbeli valóságot kell ismernie. A cselekmény társadalomra veszélyességének tudata szempontjából az elkövető tudatának át kell fognia a cselekménye társadalmi elvárásokkal szembeni jellegét. Akarati-érzelmi oldal = kívánja/belenyugszik. A rögtönös szándék (dolus repentinus) megállapítására kerül sor, ha az ölésre irányuló szándék kifejlődése és a cselekmény végrehajtása között viszonylag rövid idő telik el. A szakirodalomban ismert a tényszándék is (= a tények tudata és az ahhoz kapcsolódó kívánás/belenyugvás), ahol hiányzik a cselekmény társadalom veszélyességének tudata, legfeljebb gondatlan bűncselekmény elkövetésének megállapítására kerülhet sor. Sértő szándék: át kell fognia a tényállásban szereplő sérelmet (pl. emberölés esetén a halál bekövetkezését). A veszélyeztető szándék csak a veszélyhelyzet előidézésére terjedhet ki, a bekövetkező halálra már nem, mert akkor szándékos emberölés, befejezett vagy kísérleti alakzat. Limitált veszélyeztetési szándék: a szándékos veszélyeztetési bűncselekmények körében használatos. A Bkv.41. értelmében szándékos veszélyeztetési bűncselekmények esetében az elkövetőnek a veszélyhelyzet előidézésén túl – a minősített alakzatokba foglalt – bármely káros eredményre kizárólag csak a gondatlansága terjedhet ki. A halált okozó közúti veszélyeztetés esetén a közvetlen veszélyre az elkövető limitált veszélyeztetési szándéka, a veszélyhelyzettel okozati összefüggésben beálló sérelemre az elkövető tudatos gondatlansága terjed ki (limitált veszélyeztetési szándékkal párosuló luxuria). Gondatlanság: Tudatos gondatlanság: Tudati oldal: a magatartás lehetséges következményeinek előrelátása Érzelmi oldal: e következmények elmaradásában való könnyelmű bizakodás. Hanyag gondatlanság: mind a tudati, mind az érzelmi oldal hiányzik. A „tőle elvárhatóságnak” 2 ismérve van: 1. objektív = gondossági kötelesség: mértékét az írott szabályok, íratlan, de követett szakmai szokások, a mindennapi élet elvárásai jelentik. Az átlagemberrel szemben támasztott követelmény alapján kell megítélni, hacsak az elkövető nem áll vmely meghatározott hivatás vagy foglalkozás szabályainak hatálya alatt. Megítélése bírói mérlegelés körébe tartozik. -18-

2. szubjektív = gondosságra való képesség: mindenkinek a tőle elvárható figyelmet és körültekintést kell tanúsítania. Felelősség az eredményért mint minősítő körülményért Vegyes bűnösségű bűncselekményekről legáltalánosabb értelemben akkor beszélünk, ha az objektív tényállási elemek egy részére az elkövető szándékossága, míg más részére az elkövető gondatlansága terjed ki. Ennek egy speciális esete az ún. szoros értelemben vett vegyes bűnösség (praeterintencionális bűncselekmény), amikor a szándékos bűncselekmény minősítő körülménye eredmény, amire az elkövetőnek csak a gondatlansága terjed ki. Ilyenek pl. azok a szándékos bűncselekmények, amelyek minősítő körülménye a halál, pl. a halált okozó testi sértés. Kizárólag vegyes bűnösség áll fenn az ún. limitált veszélyeztetési szándékkal megvalósuló bűncselekmények esetén, nemcsak halált okozó közúti veszélyeztetés, hanem a BKv 41 szerint a súlyos testi sértést vagy maradandó fogyatékosságot vagy súlyos egészségromlást vagy tömegszerencsétlenséget okozó közúti veszélyeztetés megvalósulásakor is.

7. A kísérlet és az előkészület Az alkalmatlan kísérlet. Büntethetőséget megszüntető okok a kísérlet és az előkészület körében. Felelősség a maradék-bűncselekmény miatt. Btk. 10–11. §, 5/1999. Büntető jogegységi határozat Az előkészület Az előkészület objektív elemei – 5 elkövetési magatartás: 1. felhívás: az elkövető oldaláról megnyilvánuló egyoldalú aktus (akárcsak az ajánlkozás, vagy a vállalkozás). Más személy felé irányul, annak felvetése, hogy a másik személy a bcs.-t elkövesse. 2. ajánlkozás: a potenciális elkövető maga nyilvánítja ki a bcs. elkövetésére való hajlandóságát. 3. vállalkozás: hasonlít az előbbihez, de itt egy 3. személy részéről sor kerül egy előzetes felhívásra is, erre érkezik a potenciális elkövető igenlő válasza. 4. közös elkövetésben való megállapodás: egy – legalább két személy között létrejövő, a bcs. elemeire kiterjedő – szándéknyilatkozat. 5. A bcs.-hez szükséges vagy azt könnyítő feltételek biztosítása: célzatos és általában tevőleges magatartást jelent. Az előkészület szubjektív eleme a magatartás célzatossága. Ennek valamennyi előkészületi magatartásforma esetén fenn kell állnia. 5/1999. BJE határozat alapján a törvény külön rendelkezése alapján büntetendő előkészületi cselekmények általában attól függően minősülnek egy – vagy többrendbeli előkészületnek, hogy az előkészületi cselekmények alanyának célja egy vagy több bcs. elkövetésére irányul. Így pl. az emberülés előkészülete akkor minősül többrendbelinek, ha az elkövető célja több ember megölésére irányul.

-19-

Az előkészület csak akkor büntetendő, ha a törvény külön elrendeli, általában a súlyos, nagy társadalomra veszélyességű magatartások körében fordul elő. Büntetés mindig enyhébb, mint a befejezett bcs.-é. Sui generis előkészületi deliktum: a törvény az előkészületi magatartást vagy annak valamely elemét önálló bűncselekményi rangra emeli, azaz az előkészületnek megfelelő cselekményt mint befejezett tényállást határozza meg, minthogy a magatartás már önmagában veszélyeztet jelentős mértékben bizonyos társadalmi értéket. Pl. Btk. 198. § (2) bek. Lehet kísérlete. Pl. a hamis tanúzásra felhívás, amikor az elkövető ilyen irányú, ismerősnek szánt felkérő levele szabaduló cellatársától lefoglalásra került. Vannak olyan bcs.-k, ahol mind a valódi, mind a sui generis forma büntetendő. Pl. Btk. 315. § (1) + 318. § (1) bek. Btk. 27. § b): Az elévülés kezdő napja kísérlet és előkészület esetén az a nap, amikor az ezeket megvalósító cselekmény véget ér. Önkéntes visszalépés előkészületnél: Jellemzői: 1. önkéntesség: lényeges, hogy a személy visszalépése mögött döntően saját, belső akarat-elhatározása álljon. Ettől még más közrehathat. 2. végleges tervfeladás 3. személyhez kötött büntethetőségi akadály: mindig csak az adott elkövető vonatkozásában áll fenn. Ezért a bíróság minden egyes elkövető esetén külön vizsgálja a feltételeket. 4. maradék-bűncselekményért való felelősség. Pl. engedélyhez kötött lőfegyver illegális beszerzésével már megvalósulhat a lőfegyverrel való visszaélés bűncselekménye. Ha az elkövető ugyan felhagy az eredetileg tervbe vett bűncselekmény elkövetésével, de a visszalépésig megvalósított cselekménye önmagában is kimeríti valamelyik bűncselekmény törvényi tényállását, úgy maradék-bűncselekményről beszélünk. Felhívás esetén szükséges, hogy az arra vállalkozó személy is tudomást szerezzen a felhívó szándékának megváltozásáról. Több elkövető esetén kell a felhívás, ajánlkozás, vállalkozás – az elkövetés elhárítása céljából – egyértelmű és kifejezett visszavonása, a többi közreműködő az elkövetéstől elállásra való rábírása. Az erre való törekvés akkor is büntethetőséget kizáró ok, ha a kísérleti szakaszba belépés végül egyéb, az elkövetőn kívül álló körülmény miatt hiúsul meg. Akkor is mentesülhet az elkövető a felelősségre vonás alól, ha az előkészületet a hatóságnál feljelenti, de még olyan időben, hogy a bcs. megakadályozható. Az előkészülettől való visszalépés valamennyi formája esetén fenn kell állnia e feltételnek. A kísérlet A 10. § (1) bekezdése a kísérlet fogalmát határozza meg, amelynek lényeges ismérvei: a szándékosság, a bűncselekmény elkövetésének megkezdése, és annak be nem fejezése. Szándékosság: az elkövető szándéka a bűncselekmény befejezésére irányul. A bcs.elkövetésének megkezdése: a törvényi tényállás tárgyi oldalának részbeni megvalósulása.

-20-

Fogalmilag csak szándékos bűncselekménynek lehet kísérlete. Tiszta mulasztásos bcs.-nek sincs kísérlete, mivel abban az utolsó időpontban válik befejezetté, amikor az elkövető még a büntetőjogi következmények nélkül tehetne eleget kötelezettségének (pl. Btk. 166. § (1) bek.). Sem a büntetendőnek nyilvánított előkészületi cselekménynek, sem a részességnek nincs kísérlete. Egyes bcs.-eknél fogalmilag kizárt (pl. szóbeli becsületsértésnél). A kísérlet létrejöttéhez szükséges a tényállásszerű elkövetési magatartás kifejtésének legalább a megkezdése, de be nem fejezése. Ebből az következik, hogy kísérlet már az ún. befejezetlen vagy más néven nem teljes kísérlet szakaszában megállapítható. Ettől kezdve az elkövető tevékenységét mindaddig kísérletként kell értékelni, ameddig a törvényi tényállás valamennyi eleme maradéktalanul meg nem valósul. Típusai: Ennél fogva az ún. befejezett vagy teljes kísérletre is a kísérletre irányadó szabályok érvényesülnek. Ez esetben az elkövető mindent megtett, hogy a kívánt bűncselekmény az adott módon megvalósuljon. Az elkövetési magatartás teljes egészében kifejtésre került, de – az elkövetőn kívül álló oknál fogva – a tényállási elemek nem mindegyike valósul meg. A befejezett kísérletet követően az elkövető a megindított okfolyamat kifejlődését rendszerint már nem befolyásolja, legfeljebb megakadályozza vagy korlátozza, ezért e magatartása az önkéntes visszalépés körében értékelhető. A Kúria 11. sz. Büntető Kollégiumi véleménye szerint az elkövető szándékának kiemelt jelentősége van a kísérleti szakban rekedt bűncselekmény minősítése kapcsán akkor, amikor az értékhatás szolgál a minősítés alapjául. A lopás elkövetőjét akkor is a kasszából kivenni szándékozott pénz értéke alapján vonják felelősségre, ha az adott pillanatban a szándékoltnál valójában kisebb összeg volt elérhető a helyszínen. Ilyen típusú kísérlettel elsősorban az eredmény-bűncselekmények kapcsán találkozhatunk. Nem teljes, befejezetlen kísérlet esetén az elkövető az elkövetési magatartást is csak részben fejtette ki. Ilyenre valamennyi tevőleges magatartást igénylő bcs. kapcsán sor kerülhet. A két típus közötti különbségnek az önkéntes visszalépés szempontjából van jelentősége. Közeli és távoli kísérlet: annál távolabbi a kísérlet minél messzebb van a befejezettségtől, illetve az eredmény bekövetkeztétől. Elsősorban a büntetéskiszabás esetében fontos. Az alkalmatlan kísérlet esetén az elkövető tévesen feltételezi azt, hogy a tárgy, az eszköz, vagy az elkövetési mód alkalmas a bűncselekmény megvalósítására, holott az valójában alkalmatlan, illetve lehet, hogy az elkövető alkalmatlan módon követi el a kísérletet. Ezekben az esetekben a büntetés korlátlanul enyhíthető, illetve mellőzhető is. Ez valójában egy fordított irányú ténybeli tévedés, lényege, hogy az adott feltételek mellett az elkövetői magatartás nem juttathatja el a bűncselekményt a befejezettség stádiumába. Két foka van (a büntetőjogi jogkövetkezmények miatt fontos): 1. abszolút alkalmatlanság: az eszköz, vagy a tárgy jellegénél, adottságánál fogva eleve nem alkalmas a kívánt hatás kiváltására (pl. egy átok kimondása). 2. relatív alkalmatlanság: az eszköz, vagy a tárgy jellegénél, adottságánál fogva alkalmas lenne a kívánt hatás kiváltására, de a konkrét esetben, feltételek mellett, körülmények között, módon vagy mértékben használva nem váltja ki azt (pl. egy túlságosan kis mennyiségben alkalmazott méreg).

-21-

Az alkalmatlanságnak a kísérleti szakba jutáskor kell fennállnia, így pl. ha – többmozzanatú magatartások esetén – egy részmozzanatot követően derül fény a magatartás hatástalanságára, az alkalmatlan kísérlet megállapítása kizárt. Szemben az előkészülettel, a kísérlet minden esetben büntetendő. A törvény főszabályként a kísérleti szakaszban megrekedt cselekményhez is a befejezett bűncselekmény büntetési tételét rendeli alkalmazni (parifikáció elve). A kísérleti cselekmények egyes változatainak (teljes - nem teljes, közeli - távoli stb.) tárgyi súlya azonban jelentősen eltérhet egymástól, ezért a törvény kísérlet esetére továbbra is lehetővé teszi az ún. kétfokú leszállítást [82. § (4) bekezdés]. Így pl. h a büntetési tétel alsó határa 10 év lenne, ehelyett legkevesebb két évi szabadságvesztés szabható ki. A Kúria 56. számú Büntető Kollégiumi véleménye (III. 1. pont) akkor is lehetőséget ad a cselekmény kísérleti szakban maradásának enyhítő körülményként történő figyelembevételére, ha a leszállítás fent ismertetett kritériumai nem állnak fenn. Önkéntes visszalépés kísérletnél: Jellemzői: 1. önkéntesség: az elkövetőnek lehetősége lenne a cselekmény véghezvitelére vagy az eredmény előidézésére, ettől azonban – külső (vélt vagy valós) kényszerítő körülmények megléte nélkül is – eltekint. 2. végleges akarat-elhatározás/tervfeladás 3. személyhez kötöttség/személyhez kötött büntethetőségi akadály 4. maradék-bűncselekményért való felelősség. Az utolsó kettő olyan, mint az előkészületnél. Két típusa van: 1. önkéntes elállás 2. önkéntes eredményelhárítás Előbbire immateriális és materiális bűncselekmények kapcsán is csak addig kerülhet sor, amíg az elkövetési magatartás be nem fejeződött. Vagyis erre csak a nem teljes kísérlet esetén kerülhet sor, utóbbi viszont a teljes kísérlethez kötődő visszalépési forma. Az elállás passzív magatartást, a tevékenység abbahagyását, vagy újabb mozzanat el nem kezdését jelenti. Megállapításának nem feltétele, hogy az elkövető az abbahagyást passzív módon a passzív alany tudomására is hozza. Több elkövetőnél fontos, hogy az adott személy elálló magatartása a többiek tekintetében is megakadályozó hatású legyen. Az eredményelhárítás mindig aktív. Mindkettőnél feltétel a sikeresség + hogy az ide vezető okfolyamatot az elkövetőnek kell elindítania.

-22-

8. Az elkövető. Csoportos elkövetés, bűnszövetség. Btk.12–14. §,Btk. 459. § (1) bekezdés 2, 3. pont, 2/2000. Büntető jogegységi határozat Az elkövető mint gyűjtőfogalmat továbbra is a következőket foglalja magában: tettesek (tettes, közvetett tettes, társtettes), valamint a részesek (felbujtó, bűnsegéd). 1. Tettes az a természetes személy, aki az alannyá váláshoz szükséges feltételekkel rendelkezik, és aki a Különös Részben található valamely bűncselekmény törvényi tényállását egészben vagy részben megvalósítja. A leggyakoribb bűnelkövetési forma az önálló (közvetlen) tettesség. A bűncselekmény önálló tettese az, aki a bűncselekmény törvényi tényállását a saját tevékenységével valósítja meg. Önálló tettes esetében a bűncselekmény elkövetésében más személy nem működik közre. Előfordul azonban, hogy a tettes a bűncselekmény végrehajtásához valamilyen tárgyi eszközt (például kést, pisztolyt, stb.) vagy állatot használ fel, ilyenkor is önálló tettességről beszélünk. Egyes bűncselekményeknek kizárólag önálló tettese lehet: - pl. gondatlan bűncselekményeknél, - tiszta mulasztásos deliktumoknál (segítségnyújtás elmulasztásának alap esete), - nyitott törvényi tényállású deliktumok mulasztással történő elkövetése (ölési cselekmény mulasztással történő elkövetése), - konvergens és találkozó bűncselekményeknél (vérfertőzésben résztvevők), - közvetett tettesség esetében felhasznál személy ha tettesként felelősségre vonható, - sui generis részesi és közvetett tetteségszerű deliktumok egy elkövető általi megvalósítása esetén (pl. embercsempészés elkövetője, mely esetben a Btk. szabálysértésnek minősülő cselekményhez nyújtott segítségnyújtást rendel sui generis bűnsegélyszerű deliktumként büntetni), - kiegészült önálló tettesség: a társtettességként indiló elkövetés az egyik elkövető túllépése folytán eltérően minősül. és így hiányzik a társtettességhez szükséges közös alaptényállás megvalósulása (pl. lopás esetén a cselekmények a kísérleti szakaszig párhuzamosan haladnak, de ezt követően az egyik elkövető kint marad, míg a másik a házban a társa tudta nélkül erőszakot is alkalmazva veszi el az értéktárgyakat. Mindketten önálló tettesként felelnek). 2. Közvetett tettesség akkor jön létre, ha a tettes egy másik személyt „eszközként” használ fel a szándékos bűncselekmény elkövetéséhez. A közvetett tettes olyan személyt használ fel „eszközként” a szándékos bűncselekmény tárgyi tényállási elemeinek a megvalósítására, aki e szándékos bűncselekmény miatt azért nem vonható felelősségre, mert nála hiányoznak az elkövetővé váláshoz szükséges alanyi feltételek. Ezen alanyi feltételek a közvetett tettesnél állnak rendelkezésre. Közvetett tettesség esetén a felhasznált személy azért a szándékos bűncselekményért nem büntethető, amit az őt felhasználó személy vele megvalósíttat. Ez azonban a gondatlan cselekményért nem zárja ki a tévedésben lévő személy felelősségét, ha az adott bcs.-nek büntetendő a gondatlan alakzata. A közvetett tettesség szándékosságot (rábírás, segítségnyújtás) feltételez, csak kivételesen lehet passzív magatartás az alapja (pl. jogtalan eltulajdonítási célzattal az anya nem akadályozza meg 9 éves gyermekét abban, hogy a sértett távollétében különböző értéktárgyakat rakjon a táskájába). Esetei: - a felhasznált személy gyermekkorú - a felhasznált személy kóros elmeállapotú,

-23-

- a felhasznált személy kényszer vagy fenyegetés hatása alatt áll, mely képtelenné teszi akaratának megfelelő magatartásra. Itt büntethetőséget kizáró ok áll fenn. Ha azonban a kényszer, fenyegetés csak korlátozta akaratának megfelelő magatartásában, ekkor mint önálló tette lesz büntethető, de a büntetése korlátlanul enyhíthető a Btk. 19. § (2) bek. alapján. - a felhasznált személy tévedésben van, ezt a tévedést vagy a közvetett tettes idézi elő, vagy nem. Nem büntethető, de van kivétel: Btk. 20. § (3) bek.: - itt feltétel, hogy a tévedés visszavezethető a felhasznált személy gondatlanságára + a gondatlan alakzat büntethetőségéről a Btk. rendelkezik. - a katona, aki az elöljárója jogellenes parancsára követi el a bcs.-t Ha azonban felismeri, hogy bcs.-t követ el, köteles a parancsot megtagadni, ha nem, tettesként felel. 3. Társtettesség akkor jön létre, ha a tettes más személlyel közösen valósítja meg a bűncselekmény törvényi tényállását. A társtettesség jogintézményének az a célja, hogy a bűncselekmény egészéért feleljenek azok is, akik a saját magatartásukkal annak csak egy részét valósították meg. A társtettességnek alapvetően két ismérve van: tárgyi oldalon azonos bűncselekmény közös megvalósítása, alanyi oldalon pedig a szándékegység, melynek két eleme van: - az elkövetők szándékának ki kell terjednie a közösen megvalósított bcs. összes objektív elemére, - a szándéknak arra is ki kell terjednie, hogy a törvényi tényállást közösen valósítják meg. A 4/2007. BJE határozat szerint a garázdaság bcs.-e társas elkövetésének törvényi tényállást megvalósító alanyai önálló tettesek nem lehetnek. A fogalom meghatározásból egyértelműen következik, hogy társtettesség kizárólag szándékos bűncselekménynél lehetséges. Nehéz elhatárolni a fizikai bűnsegélytől. Utóbbi magatartása mindig a törvényi tényállás keretein kívül marad, míg a társtettesség megállapításához az elkövetőnek a bcs. tényállási elemeit legalább részben meg kell valósítaniuk. A közvetett tettességtől azáltal határolható el, hogy a társtettességnél nem válik el egymástól a tényállás objektív és szubjektív elemeinek a megvalósítása. 4. A részesség közös jellemzői: - a járulékos (akcesszórius) jelleg: minden esetben egy azt megelőző tettesi cselekményhez kapcsolódik. 3/2013 BJE: a részes bcs.-einek rendbelisége és minősítése a tettesi alapcselekményekhez igazodik. - a tettesi alapcselekménynek szándékos bűncselekménynek kell minősülnie, bár ez inkább a bírói gyakorlatra alapozott és volt ellenétes döntés. - részesi magatartás nem lehet tényállásszerű. - ha a felbujtó tényállási elemet is megvalósít, akkor magatartása beleolvad a tettességbe, a bűnsegély viszont a súlyosabb megítélés alá eső felbujtásba olvad bele. - mindkét forma szándékosságot feltételez. - ugyanaz a büntetési tétel irányadó a részesekre, mint a tettesekre (parifikáció elve). - a tettesi alapcselekmény és a részesi magatartás között okozati összefüggésnek kell fennállnia. Ez felbujtásnál előidéző jellegű, bűnsegélynél pedig előmozdító hatású. - a felbujtás mindig megelőzi az alapcselekményt, a bűnsegédi magatartás viszont előtt és alatt is tanúsítható. - a részes a tettes túllépésért nem tartozik felelősséggel: - mennyiségi túllépés = a tettesi alapcselekmény magába foglalja azt, amire a részes szándéka kiterjed - minőségi túllépésnél viszont a részes nem tartozik felelősséggel a tettes által megvalósított a részesétől jellegében eltérő deliktumért.

-24-

5. Felbujtó az, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír. Rábírás alatt olyan tevékenységet értünk, amelynek hatására a felbujtott személy bűncselekmény elkövetésére határozza el magát, s ennek nyomán legalább megkísérli a bűncselekmény elkövetését. Másrészt a felbujtói rábírásnak szándékosnak kell lennie és meghatározott bűncselekménytípusra kell vonatkoznia. A felbujtó tudatának át kell fognia azt, hogy rábíró magatartása a címzettben tettesi elhatározást vált vagy válthat ki, továbbá azt, hogy ez az elhatározása a bűncselekmény elkövetését - de legalább annak megkezdését - eredményezi, vagy eredményezheti. A felbujtói tevékenység szándékosságára vonatkozó rendelkezésből az következik, hogy a felbujtó a tettes szándékot meghaladó túllépéséért ( = más bcs.-t köveet el, vagy egy súlyosabb esetet) nem felel. Eredménytelen felbujtás: felbujtás hatására az alapcselekmény tettese elhatározza a bcs. elkövetését + legalább a kísérlet stádiumáig el kell juttatnia a bcs.-t. Ha bármelyik hiányzik, vagy a tettes minőségi túllépésének esete áll fenn, az eredménytelen felbujtás, ami felhívásként értékelendő és büntetendő. Közvetett felbujtó = a felbujtó felbujtója Többes felbujtás = egymással szándékegységben lévő legalább két felbujtó rábíró nyilatkozatának együttes hatására alakul ki a tettesben a bcs. elkövetésére vonatkozó szilárd akaratelhatározás. 6. Bűnsegéd az, aki (szándékos) bűncselekmény elkövetéséhez másnak szándékosan segítséget nyújt. A bűnsegélynek három fogalmi kritériuma van. A bűnsegély szándékos segítségnyújtás, azaz olyan cselekmény, amely előmozdítja, vagy megkönnyíti a szándékos bűncselekmény elkövetését. A bűnsegéd felelősségének az az alapja, hogy elősegíti a szándékos bűncselekmény törvényi tényállásának a tettes által történő megvalósítását. A segítő magatartás nemcsak fizikai (= a tettesi alapcselekmény megvalósulásának külső feltételeihez járul hozzá), hanem pszichikai jellegű (= a tettesben kialakult szándékot erősíti úgy, hogy a tettes pszichikumára hat; erről a tettesnek feltétlenül tudnia kell) is lehet. A bűnsegély továbbá nemcsak tevékenységben, hanem mulasztásban is megnyilvánulhat. A mulasztásos bűnsegély megállapításának alapvető feltétele, hogy fennálljon egy más által elkövetett bcs. megakadályozására vonatkozó speciális jogi kötelezettség, melyet azonban a kötelezett nem teljesít. További kritériumai a bűnsegélynek a segítségnyújtás szándékossága és a tettesi alapcselekmény szándékossága. E kritériumokkal kapcsolatban irányadóak a felbujtásnál írtak. Pszichikai bűnsegély – felbujtás: a felbujtás kiváltó vagy döntő motívuma a tettesben kialakult – bcs. elkövetésére vonatkozó – szándéknak, addig a pszichikai bűnsegély csupán erősíti a kialakult szándékot. Közvetett bűnsegély: - felbujtónak nyújtott segítség - bűnsegédnek nyújtott segítség - bűnsegéd rábírása bűnsegélyre - a sértett rábírása a bűncselekményhez hozzájárulásra olyan bűncselekmények esetében, amelyek a sértett beleegyezése esetén is megvalósulhatnak. Csoportos elkövetés: - legalább 3 személynek kell részt vennie az elkövetésben - tettesként és részesként is kapcsolódhatnak. A részeseknek a tettesekkel egyidejű, együttes közreműködést kell kifejteniük = jelen kell lenniük, illetve tettesi vagy részesi magatartást kell kifejteniük. 2/2000 BJE: A csoportos elkövetés megállapításához a felbujtónak az elkövetés helyszínén vagy annak közelében önállóan nem értékelhető bűnsegédi magatartás tanúsításával kell részt venni a bcs. elkövetésében.

-25-

- a jogalkalmazónak az elkövetői minőséget mindig pontosan meg kell állapítania - a személyek egyidejűleg, együttesen valósítják meg a bcs.-t. A három elkövetőnek a bcs. helyszínén vagy annak a közelében kell tartózkodnia. - 2/2000 BJE: a csoportos elkövetés megállapítása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a sértett vagy a sértettek az elkövetők bármelyikének jelenlétét vagy a bcs. elkövetésében való részvételét észlelik-e. - a kísérlettől való önkéntes visszalépéshez szükséges annak megakadályozása is, hogy a csoport többi tagja a befejezettség szakaszába jutassa a cselekményt. - minősítő körülményként jelenik meg a különös részi tényállásban, ha a jogalkotó vmely bcs. csoportos elkövetéséhez súlyosabb jogkövetkezményt kíván fűzni Bűnszövetség: - legalább 2 elkövető kell - fontos feltétel legalább 2 bcs. elkövetése, vagy legalább 2 bcs. elkövetésére irányuló előzetes megállapodás (ez történhet szóban, hallgatólagosa, vagy ráutaló magatartással, feltétel, hogy a bcs.-k véghezviteléből a bűnözésre vonatkozó következetességre, tervszerűségre, szervezettségre és az akaratelhatározás egységességére lehessen következtetni). - az elkövetők legalább egy bcs.-t megvalósítanak, vagy legalább kísérleti szakba juttatják - feltétel a bcs.-k elkövetésének szervezett jellege - megállapítására csak abban az esetben kerülhet sor, ha a bűnszervezet nem jött létre, Bűnszervezet: - 4/2005. BJE: a „hosszabb időre szervezettség” nem a bcs. alanyához kapcsolódó bűnösségnek, hanem a bűnszervezetnek a tárgyi jellegű fogalmi eleme. Az elkövető tudatának nem arra kell kiterjednie, hogy a bűnszervezet a tv.-nek megfelelően létrejött, hanem arra, hogy a bűnszervezet tárgyi sajátosságai ismeretében annak „működéséhez” csatlakozik, illetve annak keretében cselekszik. - az összehangoltságnak nem feltétele, hogy a bűnszervezetben cselekvők közvetlen kapcsolatban álljanak egymással, - a cél legalább 2 szándékos bűncselekmény elkövetése, amelyet a törvény 5 évi vagy azt meghaladó szabadságvesztéssel fenyeget

-26-

9. A büntethetőség akadályainak rendszere (büntethetőséget kizáró és megszüntető okok, a büntetőjogi felelősségre vonás egyéb akadályainak felsorolása). A gyermekkor, a gyermekkorú érdekében tehető gyermekvédelmi intézkedések. Btk. 15. §,16. §,25. §, 30. §, Gyvt.15. § (4) és (5) bekezdés, 68. §, 69. §, 72. §, 77. §,78. §, 81/A–81/D. § Az elkövető büntethetőségét, illetve a cselekmény büntetendőségét kizárja vagy korlátozza: a) a gyermekkor, b) a kóros elmeállapot, c) a kényszer és a fenyegetés, d) a tévedés, e) a jogos védelem, f) a végszükség, g) a jogszabály engedélye, h) a törvényben meghatározott egyéb ok. A büntethetőséget megszünteti: a) az elkövető halála, b) az elévülés, c) a kegyelem, d) a tevékeny megbánás, e) a törvényben meghatározott egyéb ok. A büntetőjogi felelősségre vonást akadályozza: a) a magánindítvány, b) a feljelentés hiánya. Az elkövető büntethetőségét és a cselekmény büntetendőségét kizáró vagy korlátozó okok olyan körülmények, amelyek miatt a cselekmény már az elkövetéskor sem büntetendő, vagy amelyek miatt a büntetendő cselekmény elkövetője már az elkövetésekor sem büntethető. Ennek megfelelően ezek az akadályok két csoportba oszthatók. Az első csoporthoz tartozó okok a cselekmény büntetendőségét zárják ki (objektív kizáró okok), míg az okok másik része az elkövető büntethetőségét zárja ki (szubjektív kizáró okok). A cselekmény büntetendőségét, azaz társadalomra veszélyességét kizárja a jogos védelem, a végszükség, valamint a jogszabály engedélye. A cselekmény büntetendőségének hiánya automatikusan kihat minden elkövetőre, ezért ezek az okok a büntetőjogi felelősség objektív akadályai. A szubjektív kizáró okok az elkövető bűnösségét zárják ki, vagy korlátozzák. Ide sorolhatóak a gyermekkor, a kóros elmeállapot, a kényszer és a fenyegetés, valamint a tévedés. Szemben az objektív okokkal, a szubjektív ok fennállását elkövetőnkként, egyedileg kell vizsgálni. A gyermekkor Ha a bíróság 14. életévét be nem töltött gyermek büntetőjogi felelősségét állapítja meg, vele szemben büntetést nem, kizárólag büntetőjogi intézkedést alkalmazhat.

-27-

Kategóriák: - fiatalkorú: a cselekmény elkövetésekor a 12. életévét már betöltötte, de a 18.-t még nem. - felnőtt korú: aki a cselekmény elkövetésekor a 18.-t már betöltötte. - fiatal felnőtt: a bírói gyakorlatban az, aki a cselekmény elkövetésekor a 18.-t már betöltötte, a 21.-t még nem. - időskorú személy: a nyugdíjkorhatárt meghaladó kor - kiskorú: a 18.-t még be nem töltött személy, kivéve ha házasságkötés folytán nagykorúvá vált.

Gyvt. vonatkozó rendelkezései: 15. § (4), (5): A gyermekvédelmi gondoskodás keretébe tartozó hatósági intézkedések: a) a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzet fennállásának megállapítása, b) a védelembe vétel, c) a családbafogadás, d) az ideiglenes hatályú elhelyezés, e) a nevelésbe vétel, f) a nevelési felügyelet elrendelése, g) az utógondozás elrendelése, h) az utógondozói ellátás elrendelése, i) a megelőző pártfogás elrendelése. (5) A gyermekvédelmi rendszer része a bíróság által javítóintézeti nevelésre utalt, illetve előzetes letartóztatásba helyezett fiatalkorúak javítóintézeti ellátása. A fiatalkorúak javítóintézeti neveléséről külön törvény rendelkezik. Védelembe vétel 68. § (1) Ha a szülő vagy más törvényes képviselő a gyermek veszélyeztetettségét az alapellátások önkéntes igénybevételével megszüntetni nem tudja, vagy nem akarja, de alaposan feltételezhető, hogy segítséggel a gyermek fejlődése a családi környezetben mégis biztosítható, a gyámhatóság a gyermeket védelembe veszi. (2) A gyámhatóság – a gyermekjóléti szolgálat javaslatának figyelembevételével – védelembe veheti továbbá a) a szabálysértési hatóság értesítése alapján a szabálysértési tényállást megvalósító gyermeket és a szabálysértést elkövetett fiatalkorút, b) a nyomozó hatóság nyomozást megtagadó határozata alapján a tizennegyedik életévét be nem töltött gyermeket, c) a rendőrség, az ügyészség, illetve a bíróság jelzése alapján a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított, vádolt fiatalkorút. (3) A védelembe vétellel egyidejűleg a gyermek gondozásának folyamatos segítése és ellátásának megszervezése, a szülői nevelés támogatása érdekében a gyámhatóság a gyermek részére a gyermekjóléti szolgálat családgondozóját rendeli ki és a veszélyeztetettség okának megszüntetése érdekében intézkedést tesz, így különösen a) kötelezi a szülőt, hogy folyamatosan vegye igénybe a gyermekek napközbeni ellátását, a gyermekek átmeneti gondozását, az Nktv. hatálya alá tartozó iskolaotthonos nevelést-oktatást, illetve kollégiumi ellátást, b) kötelezi a szülőt, hogy gyermekével keressen fel valamely családvédelemmel foglalkozó személyt vagy szervezetet, c) kötelezi a szülőt arra, hogy gyermeke vegye igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat,

-28-

d) kezdeményezi a háziorvosnál – súlyos veszélyeztetettség esetén bármely orvosnál – a betegsége, illetve szenvedélybetegsége következtében állandóan vagy időszakosan kóros elmeállapotú szülő, illetve a gyermekkel együtt élő más hozzátartozó orvosi vizsgálatát, e) intézkedik – az illetékes szervek bevonásával – a gyermek egészségét veszélyeztető körülmények megszüntetéséről, f) magatartási szabályokat állapít meg a gyermek számára a kifogásolt magatartás megszüntetése érdekében, g) figyelmezteti a szülőt helytelen életvezetésének, magatartásának következményére, és felszólítja annak megváltoztatására, figyelmezteti továbbá a szülőt az (5) bekezdés szerinti jogkövetkezményre, h) kötelezheti a szülőt és a gyermeket, illetve felkérheti a konfliktusban érintett más személyt arra, hogy a nevelési-oktatási intézményben előforduló erőszak miatt kialakult helyzet vagy más súlyos konfliktushelyzet kezelése érdekében jelenjen meg iskolapszichológusi vizsgálaton, illetve vegye igénybe a konfliktuskezelést segítő szolgáltatást. (4) A kirendelt családgondozó a védelembe vételt elrendelő határozat jogerőre emelkedésétől számított tizenöt napon belül a gyermekre, illetve a (2) bekezdés szerinti fiatalkorúra vonatkozóan egyéni gondozási-nevelési tervet készít, melyhez szükség szerint a 132. § (1) bekezdésében meghatározott szerveket vagy személyeket kereshet meg. (5) A gyámhatóság – kérelemre bármikor, hivatalból legalább évente – felülvizsgálja a védelembe vétel indokoltságát. A gyámhatóság haladéktalanul megteszi a szükséges intézkedést, ha a) a védelembe vétellel a gyermek veszélyeztetettségét megszüntetni nem lehet, és alaposan feltételezhető, hogy segítséggel sem biztosítható a gyermek családi környezetben történő megfelelő gondozása, nevelése vagy b) a védelembe vétel már két éve fennáll és a védelembe vétellel a gyermek veszélyeztetettségét nem sikerült megszüntetni. (6) A védelembe vétel nem érinti a szülő felügyeleti jogát. A megelőző pártfogás elrendelése 68/D. § (1) A gyámhatóság a bűncselekmény vagy az elzárással is sújtható szabálysértés elkövetése miatt indult védelembe vétel iránti eljárásban, vagy a már fennálló védelembe vétel mellett a nyomozó hatóságnak a bűncselekmény vagy a szabálysértési hatóságnak a szabálysértés elkövetéséről tájékoztató, a gyámhatóság felé tett jelzését követően megkeresi a pártfogó felügyelői szolgálatot környezettanulmány és a gyermek veszélyeztetettségének bűnmegelőzési szempontú kockázatértékelése (a továbbiakban: kockázatértékelés) beszerzése céljából. A védelembe vétel és a megelőző pártfogás megszüntetése 69. § (1) A védelembe vételt meg kell szüntetni, ha a) a gyermek családban történő nevelkedése védelembe vétel nélkül is biztosítható, b) a gyermek ideiglenes hatályú elhelyezését vagy nevelésbe vételét rendelték el, c) d) a fiatalkorú szabadságvesztését vagy javítóintézeti nevelését tölti. (2) A védelembe vétel – a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel – a gyermek nagykorúvá válásával szűnik meg. (3) Ha a gyámhatóság a védelembe vételt a 68. § (2) bekezdés c) pontja alapján rendelte el, a védelembe vétel indokolt esetben a fiatalkorú kérelmére a büntetőeljárás befejezéséig, de legfeljebb huszadik évének betöltéséig tart. (4) A gyámhatóság a megelőző pártfogást

-29-

a) megszünteti aa) ha a fiatalkorúval szemben pártfogó felügyelet intézkedés alkalmazására került sor, vagy ab) az (1) bekezdés a) vagy d) pontja szerinti esetben; b) megszüntetheti a megelőző pártfogó felügyelő vagy a gyermekjóléti szolgálat 68/D. § (9) bekezdése szerinti javaslatára. (5) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti esetben a megelőző pártfogás indokolt esetben a gyermek érdekében fenntartható, függetlenül a védelembe vétel megszüntetésétől. (6) A megelőző pártfogás megszűnik a fiatalkorú nagykorúvá válásával. Ideiglenes hatályú elhelyezés 72. § (1) Ha a gyermek felügyelet nélkül marad, vagy testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését családi környezete vagy önmaga súlyosan veszélyezteti, és emiatt azonnali elhelyezése szükséges, a gyámhatóság, valamint a rendőrség, az idegenrendészeti hatóság, a menekültügyi hatóság, az ügyészség, a bíróság, a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoksága (a továbbiakban: beutaló szerv) a gyermeket fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható határozatával ideiglenesen a) a nevelésére alkalmas, azt vállaló különélő szülőnél, más hozzátartozónál, illetve személynél, vagy ha erre nincs lehetőség, b) tizenkettedik életévét be nem töltött gyermek esetén minden esetben a legközelebbi ideiglenes hatállyal elhelyezett gyermekek ellátását is biztosító nevelőszülőnél helyezi el, kivéve, ha egészségi vagy személyiségállapota, ön- és közveszélyes magatartása ezt nem teszi lehetővé vagy más okból szükséges az intézményes elhelyezés biztosítása, c) tizenkettedik életévét betöltött gyermek esetén vagy ha azt a gyermek egészségi vagy személyiségállapota, ön- és közveszélyes magatartása indokolja vagy ha más okból szükséges az intézményes elhelyezés biztosítása – az ideiglenes hatályú elhelyezés biztosítására is kijelölt – gyermekotthonban, gyermekotthon speciális csoportjában, speciális lakásotthonban, fogyatékosok vagy pszichiátriai betegek otthonában helyezi el. (1a) A beutaló szerv a gyermek ideiglenes hatályú elhelyezéséről haladéktalanul értesíti a gyámhatóságot vagy külföldi állampolgárságú gyermek esetében – ide nem értve a 4. § (1) bekezdés b) pontja szerinti személyt – a Kormány által kijelölt gyámhatóságot. (2) Az ideiglenes hatályú elhelyezést megalapozó súlyos veszélyeztetettségnek minősül a gyermek olyan bántalmazása, elhanyagolása, amely életét közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi, értelmi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődésében jelentős és helyrehozhatatlan károsodást okozhat. (3) A gyermeknek az ideiglenes gondozási helyre viteléről a beutaló szerv gondoskodik. (4) Az ideiglenes hatályú elhelyezéstől kezdődően a szülő gondozási, nevelési joga szünetel. 77. § (1) A nevelésbe vétel célja a gyermek otthont nyújtó ellátásának és törvényes képviseletének biztosítása, amíg a gyermek a) családja képessé válik a gyermek visszafogadására, b) számára családbafogadó gyám rendelésére kerülhet sor, c) örökbefogadása megtörténik, vagy d) eléri nagykorúságát, ha az a)–c) pontban foglaltak teljesülésére nincs lehetőség. (2) Az (1) bekezdés d) pontjában foglalt esetben a nevelésbe vétel célja a törvényes képviselet és az otthont nyújtó ellátás biztosítása mellett a gyermek felkészítése az önálló életre. 78. § (1) A gyámhatóság a gyermeket nevelésbe veszi, ha a) a gyermek számára családbafogadó gyám rendelésére nem kerülhet sor, és aa) a gyermek fejlődését családi környezete veszélyezteti, és veszélyeztetettségét az alapellátás keretében biztosított szolgáltatásokkal, valamint a védelembe vétellel nem lehetett megszüntetni, illetve attól eredmény nem várható, továbbá, ha a gyermek megfelelő gondozása a családján belül nem biztosítható, vagy

-30-

ab) a szülő vagy mindkét szülő szülői felügyeleti jogának megszüntetése iránt a gyámhatóság pert indított, vagy a szülő vagy mindkét szülő szülői felügyeleti jogát a bíróság megszüntette, vagy ac) a szülő vagy mindkét szülő elhalálozott, vagy ad) a gyermeknek az ab) és ac) alponton kívül más okból nincs szülői felügyeletet gyakorló szülője, b) a gyermek ideiglenes hatállyal nem helyezhető el a leendő örökbefogadó szülőnél, és ba) a gyermek ismeretlen szülőktől származik, vagy bb) a szülő gyermeke örökbefogadásához az örökbefogadó személyének és személyi adatainak ismerete nélkül tett hozzájáruló nyilatkozatot. (2) A nevelésbe vétel elrendelésével egyidejűleg a gyámhatóság a) a gyermek ideiglenes gondozási helyéül aa) 12. életévét be nem töltött gyermek esetén – a 7. § (2) bekezdés szerinti kivételekkel – minden esetben, 12. életévét betöltött gyermek esetén lehetőség szerint nevelőszülőt, vagy – ha ez nem lehetséges, illetve a gyermek egészségi vagy személyiségállapota indokolja – , ab) gyermekotthont, vagy ac) fogyatékosok vagy pszichiátriai betegek otthonát jelöli ki, b) a gyermek számára gyermekvédelmi gyámot rendel, c) hivatalból dönt a szülővel vagy más hozzátartozóval való kapcsolattartás szabályozásáról, vagy arról, hogy a szülő vagy más hozzátartozó nem jogosult kapcsolattartásra, d) három év alatti gyermek esetében megállapítja a különleges ellátási szükségletet, e) megállapítja, ha a gyermek örökbe fogadható. (3) A nevelésbe vett gyermek szülőjének szülői felügyeleti joga a) az (1) bekezdés a) pont aa) és ad) alpontja szerinti esetben, b) az (1) bekezdés b) pont bb) alpontja szerinti esetben a gyermek hathetes életkorának betöltéséig szünetel. (4) A gyámhatóság a gyermek nevelésbe vételéről soron kívül, fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható határozatban dönt. (5) A gyermeknek az ideiglenes gondozási helyre viteléről a gyámhatóság rendelkezése alapján a gyermek szülője, gyámja, a gyermeket gondozó más személy, a nevelőszülői hálózatot működtető, a gyermekjóléti szolgálat vagy a gyámhatóság gondoskodik. (6) Ha a gyámhatóság a nevelésbe vételi eljárás során vagy azt követően azt állapítja meg, hogy a szülői felügyelet megszüntetésének okai fennállnak, haladéktalanul pert indít a szülő ellen a szülői felügyeleti jog megszüntetése iránt. (7) A gyámhatóság – ha arra a nevelésbe vételi eljárás során nem került sor – a nevelésbe vételt követően haladéktalanul eljárást indít a gyermek gondozási helyének meghatározása és a 79. § (5) bekezdés b)–g) pontjai szerinti járulékos kérdések eldöntése érdekében. A gyermek személyes szabadságának korlátozása a speciális gyermekotthonban, a speciális lakásotthonban és a gyermekotthon speciális csoportjában584 81/A. § (1) Az ideiglenes hatállyal elhelyezett vagy nevelésbe vett gyermek személyes szabadságának korlátozására abból a célból kerül sor, hogy a gyermek képessé váljon részt venni a speciális gyermekotthonban, a speciális lakásotthonban vagy a gyermekotthon speciális csoportjában folyó terápiás munkában. (2) A gyermek személyes szabadságának korlátozása csak kivételesen, a cél eléréséhez szükséges időtartamra rendelhető el. (3) A személyes szabadság korlátozása keretében a gyermek

-31-

a) a speciális gyermekotthon, a speciális lakásotthon, a speciális csoporttal rendelkező gyermekotthon területét nem hagyhatja el, b) köteles a speciális gyermekotthon, a speciális lakásotthon, a gyermekotthon speciális csoportjának vezetője (a továbbiakban együtt: speciális gyermekotthon vezetője) által kijelölt helyiségekben tartózkodni, vagy c) köteles a speciális gyermekotthon biztonsági elkülönítőjében tartózkodni. (4) Ha a gyermek speciális ellátása a gyermek együttműködési problémája miatt nem kezdhető meg vagy megszakad, és ez a gyermek egészségi vagy pszichés állapotát veszélyezteti, a speciális gyermekotthon vezetője legfeljebb negyvennyolc óra időtartamra, a (3) bekezdés a) vagy b) pontja szerinti intézkedés alkalmazásával korlátozhatja a gyermek személyes szabadságát. (5) Ha a gyermek egészségi vagy pszichés állapota következtében saját vagy mások életét, egészségét közvetlenül veszélyeztető magatartást tanúsít és ez csak teljes körű ellátásának azonnali, zárt körülmények közötti felügyeletével vagy biztonsági elkülönítéssel hárítható el, a speciális gyermekotthon vezetője a) legfeljebb negyvennyolc óra időtartamra, a (3) bekezdés a) vagy b) pontja szerinti intézkedés alkalmazásával, vagy b) legfeljebb huszonnégy óra időtartamra, a (3) bekezdés c) pontja szerinti intézkedés alkalmazásával korlátozhatja a gyermek személyes szabadságát. (6) Ha a gyermek egészségi vagy pszichés állapota tette szükségessé a személyes szabadság korlátozását, a gyermekotthon vezetője haladéktalanul gondoskodik a gyermek orvosi vizsgálatáról és az egészségügyi ellátáshoz való hozzájutásáról. (7) A személyes szabadság korlátozásának elrendeléséről a speciális gyermekotthon vezetője haladéktalanul, de legkésőbb harminchat órán belül értesíti a gyermekvédelmi gyámot, a gyermekjogi képviselőt, a megyei, fővárosi gyermekvédelmi szakértői bizottságot és a gyámhatóságot. (8) A gyermek, a gyermekvédelmi gyám vagy a gyermekjogi képviselő panasszal élhet a személyes szabadság korlátozásával szemben a speciális gyermekotthon, a speciális lakásotthon, a speciális csoporttal rendelkező gyermekotthon fenntartójánál. A gyermekvédelmi gyám és a gyermekjogi képviselő a panaszt annak megtételével egyidejűleg tájékoztatásul megküldi a gyámhatóságnak. A gyermek által tett panaszt a fenntartó a panasz beérkezését követően haladéktalanul tájékoztatásul megküldi a gyámhatóságnak. (9) A panaszt a fenntartó annak beérkezését követő tizenöt napon belül kivizsgálja és ha jogosnak tartja, haladéktalanul megteszi a szükséges intézkedéseket a személyes szabadság további indokolatlan korlátozásának megelőzése érdekében. (10) Ha a gyermek személyes szabadságának korlátozására négy héten belül legalább két alkalommal sor kerül, a gyámhatóság hivatalból megvizsgálja a nevelési felügyelet elrendelésének szükségességét. Nevelési felügyelet a speciális gyermekotthonban, a speciális lakásotthonban és a gyermekotthon speciális csoportjában 81/B. § (1) Ha a gyermek személyes szabadságának korlátozása előreláthatólag negyvennyolc órát meghaladóan szükséges, a speciális gyermekotthon vezetője kezdeményezi a gyámhatóságnál a gyermek nevelési felügyeletének elrendelését. A gyámhatósági határozat meghozataláig elsősorban a gyermek kivizsgálására, a veszélyeztető magatartás megszüntetésére és a gyors állapotromlás megelőzésére kell törekedni. (2) A gyámhatóság a speciális gyermekotthon vezetőjének kezdeményezésére vagy a 81/A. § (10) bekezdése szerinti esetben hivatalból vagy a gyermekvédelmi gyám kérelmére a gyermek nevelési felügyeletét rendeli el, ha

-32-

a) a gyermek egészségi vagy pszichés állapotának zavara következtében olyan magatartást tanúsít, amely saját vagy mások életére, testi épségére jelentős veszélyt jelenthet vagy közvetlen és súlyos veszélyt jelent, és b) a veszélyhelyzet kizárólag a gyermek negyvennyolc órát meghaladó időtartamban zárt körülmények között biztosított teljes körű ellátásával, kivizsgálásával és terápiájával hárítható el. (3) A nevelési felügyelet időtartama nem haladhatja meg a két hónapot. (4) A gyámhatóság a nevelési felügyelet céljának elősegítése érdekében elrendelheti, hogy a gyermek a) a speciális gyermekotthon, a speciális lakásotthon, a speciális csoporttal rendelkező gyermekotthon meghatározott helyiségeiben tartózkodjék, b) meghatározott ideig hozzátartozóival a kapcsolattartását csak korlátozott módon gyakorolhassa, vagy c) a gyermekvédelmi gyám egyetértésével meghatározott gyógykezelésnek vagy gyógyító eljárásnak vesse alá magát. (5) A gyámhatóság a határozathozatal előtt – a gyermek állapotát figyelembe véve – meghallgatja a gyermeket, a gyermek törvényes képviselőjét, a gyermekjogi képviselőt, a speciális gyermekotthon vezetőjét, valamint kikéri a speciális gyermekotthon, a speciális lakásotthon, a gyermekotthon speciális csoportja telephelye szerinti megyei, fővárosi gyermekvédelmi szakértői bizottság szakmai véleményét. A meghallgatást szükség esetén a gyámhatóság hivatalos helyiségén kívül is meg lehet tartani. (6) A gyámhatóság a nevelési felügyelet kérdésében a megyei, fővárosi gyermekvédelmi szakértői bizottság szakmai véleményétől csak kivételesen indokolt esetben térhet el. (7) A gyámhatóság a gyermek nevelési felügyeletéről a nevelési felügyelet elrendelésének a speciális gyermekotthon vezetője általi kezdeményezésétől, a 81/A. § (10) bekezdésében foglaltakról való tudomásszerzéstől vagy a gyermekvédelmi gyám kérelmének beérkezésétől számított nyolc napon belül határoz. (8) A gyámhatóság a nevelési felügyelet fenntartását a megyei, fővárosi szakértői bizottság szakmai véleménye alapján, továbbá a gyermek, a gyermekjogi képviselő vagy a gyermekvédelmi gyám kérelmére felülvizsgálja. 81/C. § (1) A gyámhatóság nevelési felügyeletet elrendelő vagy azt felülvizsgáló határozata ellen fellebbezésnek helye nincs. A gyámhatóság a határozatát – annak közlésétől számított három napon belül – felülvizsgálat végett a bíróságnak megküldi. (2) A bíróság nemperes eljárásban, a határozat megküldésétől számított tizenöt napon belül határoz a nevelési felügyelet fenntartásáról vagy megszüntetéséről. (3) Ha e törvényből, illetve az eljárás nemperes jellegéből más nem következik, a bírósági eljárásban a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) szabályait megfelelően kell alkalmazni. (4) A bírósági eljárásban a gyermeket a gyermekjogi képviselő képviseli. A gyermek képviseletére a gyámhatóság döntése alapján a gyermekvédelmi gyám is jogosult. (5) A bírósági eljárásban hozott érdemi határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. 81/D. § A nevelési felügyelet megszűnik a bíróság erre irányuló döntése alapján, a meghatározott idő elteltével, továbbá hivatalból vagy – a gyermek, a gyermekjogi képviselő, a gyermekvédelmi gyám, a gyermekotthon vezetője általi – kérelemre. A nevelési felügyelet megszüntetése iránti eljárás során minden esetben ki kell kérni a speciális gyermekotthon, speciális lakásotthon, gyermekotthon speciális csoportja telephelye szerinti megyei, fővárosi gyermekvédelmi szakértői bizottság véleményét.

-33-

10. A kóros elmeállapot, az ittas vagy bódult állapotban elkövetett bűncselekmény. A kényszergyógykezelés alkalmazásának feltételei. Btk.17–18. §, 78. §,III. BED, 1/2011. Büntető jogegységi határozat A kóros elmeállapot A Btk. 17. § alapján beszámítási képességgel rendelkezik az, aki képes cselekménye következményeinek a felismerésére, előrelátására (felismerési képesség), és képes a megfelelő akaratképzésre és az akaratának megfelelő magatartás tanúsítására (akarati képesség). A kóros elmeállapot típusai: - elmebetegség: a magasabb rendű idegműködés általában tartós jellegű megbetegedése, mely lényeges változást idéz elő a beteg akarati, értelmi, érzelmi és indulati világában. - gyengeelméjűség: „hiánybetegség”, mely az agy veleszületett vagy kora gyermekkorban szerzett károsodására vezethető vissza. Következménye az értelmi teljesítőképesség jelentős csökkenése, a korlátozott szellemi teljesítmény. - szellemi leépülés (dementia): a már kifejlődött értelmi teljesítőképesség visszafordíthatatlan hanyatlása - tudatzavar: a központi idegrendszer átmeneti rendellenessége - személyiségzavar: a belső élmények és viselkedés olyan átfogó, tartós és rugalmatlan mintája, amely jelentősen eltér az egyént körülvevő kultúra elvárásaitól. A kóros elmeállapot a beszámítási képességet kizáró, vagy korlátozó pszichikus állapot. A kóros elmeállapot fennállása és mértéke kérdésében a bíróság csak orvos-szakértői vélemény alapján foglalhat állást. Két kirendelt igazságügyi szakértő nyilatkozik először, hogy a terhelt a cselekmény elkövetésekor kóros elmeállapotú volt-e, majd a bíróság dönt: ugyanis a kóros elmeállapot vagy képtelenné teszi, vagy korlátozza az elkövetőt abban, hogy felismerje cselekményének következményeit illetve, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék. Ennek megfelelően a törvény megkülönbözteti a büntethetőséget kizáró kóros elmeállapotot (=ekkor a kóros elmeállapot kizárta az elkövető beszámítási képességét), illetve a büntetés korlátlan enyhítését lehetővé tevő kóros elmeállapotot (=ekkor a kóros elmeállapot korlátozta az elkövető beszámítási képességét). Előbbi esetben a bíróság felment ítéletet hoz, alkalmazhat intézkedésként elkobzást, vagyonelkobzást, illetve kényszergyógykezelést. 3. eset, hogy a kóros elmeállapot nem érinti az elkövető beszámítási képességét. Ekkor az elkövető az általános szabályok szerint büntetendő. + részleges beszámítási képesség = az adott kóros elmeállapotú személy bizonyos bcs.-k tekintetében rendelkezhet beszámítási képességgel, más bcs.-k vonatkozásában viszont az kizárt vagy korlátozott. Az elsőre pl.: a Legfelsőbb Bíróság 15. sz. Irányelve szerint emberölés esetében annak a ténynek, hogy a terhelt enyhe vagy közepes fokban gyengeelméjű, általában nincs jelentősége, mivel az emberi élet kioltását tiltó erkölcsi és jogi szabályt ezek a személyek is ismerik. A másodikra pl.: bizonyos gazdasági bűncselekmények, pl. költségvetési csalás. Ittas vagy bódult állapot: Az önhibából eredő ittas vagy bódult állapot a tudatzavar speciális változata, amelyre a törvény a hatályos Btk.-val megegyezően felelősségi vélelmet határoz meg. Az önhibából eredően ittas, illetve bódult állapotú elkövető így teljes büntetőjogi felelősséggel tartozik. Ez alól kivétel, ha az ittas vagy bódult állapot nem önhibából ered, vagy az ittasság kóros jellegű. -34-

III. számú Büntető Elvi Döntés az ittas vagy bódult állapotban elkövetett bűncselekményekért való felelősségről Az ittas állapot okozta tudatzavar alapvetően eltér a tudatzavar egyéb eseteitől; az önhibából leittasodó tudatzavara (= közönséges részegség) olyan ok következménye, amelyért az elkövető felelőssé tehető. A saját akaratelhatározásától, szándékától függ ugyanis, hogy a tűrőképességét meghaladó mérvű alkoholfogyasztással előidézi-e a beszámítási képességet kizáró vagy korlátozó tudatzavar veszélyét. A Btk. 25. §-a alapján való felelősség szükségképpen eltér a bűnösség általános alakjától. Az alanyi oldalnak így a Btk. 25. §-án alapuló felelősségnél is jelentősége van, de csupán az önhibából eredő leittasodás, nem pedig az ittas állapotban elkövetett bűncselekmény konkrét tényállása vonatkozásában. A bíróságnak ennyiben kell az alanyi oldalt vizsgálnia. Azt kell tehát vizsgálnia, hogy a terheltnek a tudatzavart előidéző leittasodása önhibából eredt-e. Abban az esetben, ha valaki teljesen önhibáján kívül ittasodott le, a Btk. 24. §-a A bíróságnak fokozott alapossággal kell vizsgálnia, hogy a terhelt az elkövetéskor cselekménye társadalomra veszélyes következményeinek a felismerésére, illetve a felismerésnek megfelelő cselekvésre képtelen volt-e vagy sem. Mindezeket a körülményeket azonban a bíróságnak nem külön-külön, hanem egybevetve, a maguk együttességében kell értékelnie. Ennek során a szükséghez képest orvos szakértőt is meghallgathat (nem mellőzhető ez alkoholos eredetű elmebetegség, a patológiás vagy az abortív patológiás ittasság {= a patológiás részegség minőségi tünetei, csak a tünetek intenzitása kisebb} fennállásának gyanúja esetén). Az úgynevezett patológiás (kóros) ittasság különböző formái az elmeműködés olyan időleges jellegű tudatborulással járó zavarai, amelyek minőségileg különböznek a közönséges ittasságtól, és a heveny elmebetegséggel egyenlő állapotnak tekinthetőek. Ilyen állapot esetén tehát nem a Btk. 25. §-a, hanem a 24. §-a érvényesül. Ezzel szemben az idült alkoholizmus önmagában nem tekinthető az elmeműködés olyan zavarának, amely a Btk. 25. §-a érvényesülését kizárná; az idült alkoholista beszámítási képességének korlátozottsága nem feltétlen. Az ilyen elkövető nem mindig szenved elmebetegségben, bár többnyire rendellenes személyiségű. A személyiség fejlődésének zavara (pszichopátia) általában nem zárja ki a beszámítást akkor sem, ha iszákossággal szövődik. Ez az állapot azonban esetleg a személyiség olyan fokú degradációjával járhat, amely már egyenértékű az elmebetegséggel, s ez okból korlátozhatja - esetleg kizárhatja - a beszámítási képességet. A közönséges ittassággal szemben a kóros részegség akkor állapítható meg, ha az alkoholfogyasztó alkoholtűrő-képessége a veleszületett vagy szerzett károsodásnak, illetve akár ideiglenes - diszpozíciójának következtében megváltozott (kvalitatív és kvantitatív intolerancia). A tűrőképesség mennyiségi elváltozását rendszerint az jelzi, hogy viszonylag kis mennyiségű alkoholfogyasztás előzte meg a részegséget. A minőségi elváltozásra különösen az alábbi tünetekből lehet következtetni: a) az érintkezésfelvétel megnehezülése, b) érzékcsalódások fellépése, c) a magatartás énidegensége, d) a cselekménynek a szituációhoz képest inadekvát volta, e) heves, megokolatlan és túlméretezett indulatkitörés, f) terminális alvás,

-35-

g) teljes vagy részletes emlékezészavar. Egyes tünetek a szokványos részegségnél is előfordulnak, a kóros részegség esetén is ritkán fordul elő valamennyi tünet együttes jelentkezése. Az abortív kóros részegségnél a sajátos pszichopatológiai tünetek nem lépnek fel olyan fokú intenzitással, mint a teljesen kialakult kóros részegségnél. Ugyanakkor a típusos részegségtől eltérően a tudat zavart állapota többnyire rohamosan és nagyobb intenzitással áll be, anélkül azonban, hogy - a rendszerint meglevő emlékezészavarok ellenére - az összefüggések, a helyzeti körülmények felismerése, a tájékozódás teljesen eltűnne. Az említett tünetek sok esetben nagymérvű aránytalanságokat mutathatnak az alkoholfogyasztás mérvével is. Nem elengedhetetlen előfeltétel a csupán csekély mennyiségű alkohol fogyasztása. Az elmeorvos-tudomány szerint az abortív patológiás részegség lényegét illetően nem különbözik a teljesen kifejlődött kóros részegségtől, csupán ez utóbbi jellemző tünetei csak csökevényesen alakulnak ki. Általában könnyebb feladatnak mutatkozik a patológiás részegség felismerése, mint az átmeneti csökevényes alakzaté. Téves eredményre vezethet a büntetőjogi elbírálás szempontjából az átmeneti alakzat kóros részegségként való értékelése mint a típusos részegségtől való határozott megkülönböztetésnek az elmulasztása; ugyanígy a valójában szokványos ittasságnak csökevényes kóros részegségként való értékelése. A kóros részegség nem teljesen kifejlődött alakzata csupán korlátozza az elkövetőt a cselekmény társadalomra veszélyes következményeinek felismerésében, illetve abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék. E vonatkozásban a szükséghez képest szakértői véleményt kell beszerezni, amely természetesen nem köti a bíróságot, de annak megfelelő jelentősége van akár a patológiás részegség, akár abortív alakzatának megállapítása szempontjából. Az idevonatkozó elmeorvos-szakértői véleményt a bíróságnak igen gondosan mérlegelnie kell, és amennyiben elfogadja, hogy az elkövető a kóros részegség csökevényes állapotában cselekedett, úgy ez alapul szolgálhat a Btk. 24. §-a (2) bekezdésének az alkalmazására. A büntetés korlátlan enyhítése azonban nem kötelező, a rendelkezés erre csupán lehetőséget nyújt a bíróság számára. Így a kóros részegség átmeneti alakzatának fennállása esetén rendkívül széles büntetési keretek között szabhatja ki a bíróság a büntetési céloknak megfelelő büntetést. Ez összhangban áll azzal, hogy a csökevényes alakzatnak a beszámítási képességet korlátozó hatása is rendkívül eltérő lehet, tehát fokozottan differenciált büntetőjogi elbírálást igényel. A törvény azonosan értékeli az ittas állapotban való elkövetést és a bódult állapotban elkövetett cselekményeket. Az ítélkezési gyakorlat a bódultságon a tudatzavar keltésére alkalmas szer (tipikusan kábítószer, vagy kábító hatású anyag) által előidézett állapotot érti. Az elkövető teljes büntetőjogi felelősséggel tartozik a kábítószer vagy kábító hatású anyag hatása alatt elkövetetett bűncselekményért. Ez alól kivételt jelent, ha a kábítószer, illetve a kábító hatású anyag ismétlődő fogyasztásának hatására függőség alakul ki. Ha ugyanis a kábítószer-függőség olyan mértékű, hogy önmagában betegségszintű személyiségzavart okoz, és korlátozza, vagy kizárja az elkövető beszámítási képességét, úgy a kóros elmeállapotra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. A kényszergyógykezelés A kényszergyógykezelés a beszámíthatatlan állapotban elkövetett büntetendő cselekményhez fűzött jogkövetkezmény, amely elsősorban a társadalom védelmét szolgálja. A kényszergyógykezelés elrendelésének négy feltétele van: -36-

- az elkövetett büntetendő cselekmény személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó jellege: mivel az elkövető bűnössége hiányzik, így a törvény nem bűncselekményt említ - az elkövető büntethetősége kóros elmeállapota miatt kizárt, - megalapozottan attól kell tartani, hogy az elkövető hasonló cselekményt fog elkövetni, - az elkövető büntethetősége esetén a bíróság egyévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést szabna ki. A törvény rendelkezése értelmében a kényszergyógykezelés határozatlan tartamú intézkedés, amely akkor szűnik meg, ha a bírói felülvizsgálat értelmében annak szükségessége már nem áll fenn. A kényszergyógykezelést az igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben (IMEI) hajtják végre. A végrehajtás részletes szabályait a 36/2003. (X.3.) IM rendelet állapítja meg. Relatíve határozatlan tartalmú intézkedés, addig tart, amíg szükséges. Szükségességét a bíróság hivatalból köteles felülvizsgálni, de van helye felülvizsgálati indítványnak is. A bíróság a kényszergyógykezelés megkezdésétől számított 6 hónap eltelte előtt a szükségességét hivatalból felülvizsgálja. Ha nem szünteti meg, a felülvizsgálatot 6 hónaponként megismétli. A kényszergyógykezelés felülvizsgálatának helye van az ügyésznek, a kényszergyógykezelés alatt állónak, házastársának, élettársának, törvényes képviselőjének vagy a védőnek az indítványára, továbbá a kényszergyógykezelést végrehajtó intézet vezetőjének előterjesztésére is. A bíróság a kényszergyógykezelésnek indítványra történő felülvizsgálatát mellőzheti, ha erre három hónapon belül már sor került. A felülvizsgálat előtt elmeorvos szakértői véleményt kell beszerezni. Az eljárásban a kényszergyógykezelést végrehajtó intézet orvosa az elmeorvos-szakértői vélemény kialakításában egyik szakértőként közreműködhet. A kényszergyógykezelés felülvizsgálatáról hozott végzés ellen a kényszergyógykezelés alatt álló házastársa és törvényes képviselője is fellebbezhet. 1/2011. Büntető jogegységi határozat: I. A 2010. évi május hó 1. napja előtt jogerősen elrendelt kényszergyógykezelés végrehajtása és felülvizsgálata során a 2009. évi LXXX. törvény 25. §-ának (1) bekezdésével módosított Btk. 74. § (3) bekezdése nem alkalmazható. II. A 2010. május hó 1. napja előtt jogerősen elrendelt kényszergyógykezelés tartama alatt elkövetett újabb büntetendő cselekmény miatt - 2010. május 1. napját követően - ismételt kényszergyógykezelés elrendelésének nincs helye. III. A 2010. május 1. napja után jogerősen elrendelt kényszergyógykezelést követően elkövetett büntetendő cselekmény miatt, amennyiben annak törvényes feltételei fennállnak, a kényszergyógykezelést ismételten el kell rendelni. IV. Ha ideiglenes kényszergyógykezelést rendeltek el, akkor a kényszergyógykezelés tartamának kezdőnapja az ideiglenes kényszergyógykezelés elrendelésének a napja. A kényszergyógykezelés felülvizsgálata során a Btk. 2. §-ában írt időbeli hatály érvényesülése fogalmilag kizárt. Az elkövetéskor, illetve az elbíráláskor hatályban lévő törvény alkalmazása szempontjából kizárólag az elkövetési magatartás vizsgálható. Ez viszont a terhelt felmentésével és a kényszergyógykezelés elrendelésével a jogerős határozat meghozatalával végérvényesen megtörtént.

-37-

A cselekmény jogerős elbírálása után tehát a Btk. 2. §-ában írtak vizsgálatára és alkalmazására már nem kerülhet sor, vagyis a kényszergyógykezelés felülvizsgálata során nem az időbeli hatály dönti el az alkalmazandó jogszabályok körét.

11. A kényszer és a fenyegetés. Az erőszak, illetve a fenyegetés fogalma, fajtái. A tévedés. Btk. 19. §, 459. (1) bekezdés 4, 7, 26. pont, illetve a különös részi tényállások, Btk. 20. § A kényszer és a fenyegetés A kényszer gyűjtőfogalom, tipikus formái az erőszak (= a bírói gyakorlat alapján a sértett testére irányuló olyan fizikai ráhatás, amely a sértett akaratát befolyásolja) és a fenyegetés. A kényszer az elkövető beszámítási képességét, az akarati képességét érinti. A fenyegetés lehet: - egyszerű (459. §) - minősített fenyegetés (a fenyegetés az élet vagy a testi épség ellen irányul és közvetlen) Az erőszak lehet: - akaratot megtörő (vis absoluta) - akaratot hajlító (vis compulsiva) A törvény értelmében erőszakos magatartásnak minősül a más személyre gyakorolt támadó jellegű fizikai ráhatás is, akkor is, ha a ráhatás nem alkalmas testi sérülés okozására. A megfogalmazásából egyértelműen kiderül, hogy a megállapításához nem szükséges a testi sérülés okozására való alkalmasság, a személy elleni erőszakos magatartás akár már a sértett testének támadó jellegű érintésével is megvalósulhat - amint ezt a hatályon kívül helyezett BK 93. számú állásfoglalás felülvizsgálatáról szóló 34/2007. BK vélemény is megállapítja. A fenyegetés tárgyi eleme súlyos hátrány kilátásba helyezése. A hátrány súlyosságának megítélése a jogalkalmazói gyakorlat feladata, ugyanakkor mindenképpen súlyos hátránynak lehet tekinteni az olyan támadás kilátásba helyezését, amelyet a Btk. egyébként bűncselekménynek minősít. A fenyegetés alanyi ismérve, hogy a súlyos hátránynak alkalmasnak kell lennie arra, hogy a megfenyegetett személyben komoly félelmet keltsen. Ezt az adott sértett személy helyzetének, lelki, szellemi, testi állapotának ismeretében esetenként kell eldönteni. A félelem komolysága nem feltétlenül jelent pánikot, rémületet, rendkívüli ideg- vagy fizikai állapotot, elegendő, ha a megfenyegetett komolyan veszi a kilátásba helyezett súlyos hátrány bekövetkezésének a lehetőségét. A fenyegetés fogalmára vonatkozó szabály annyiban tér el a többi értelmező rendelkezéstől, hogy érvényessége csak azokra a különös részi tényállásokra vonatkozik, ahol a tényállás maga nem tartalmaz eltérő meghatározást (kvalifikált fenyegetés). A tévedés A tévedés a szándékosság tudati oldalát befolyásolja. A tévedés a tudati oldal fogyatékossága, amelynek következtében a tévedésben levő személy olyan magatartást tanúsít, amit a tévedés nélkül nem tett volna. -38-

A hatályos Btk. a tévedés két fajtájáról rendelkezik, a ténybeli tévedésről és a társadalomra veszélyességben való tévedésről (ennek alapos okból kell származnia). Ténybeli tévedésről akkor beszélünk, ha a tényállásszerű cselekményt megvalósító személy tudata az elkövetéskor nem fogta át a konkrét bűncselekmény törvényi tényállásának valamennyi tárgyi oldali/objektív ismérvét. A ténybeli tévedés akkor zárja ki a büntetőjogi felelősséget, ha az olyan tényállási elemre vonatkozik, amit a szándékosságnak át kell fognia. 3 jogkövetkezménye lehet: 1. a tévedés kizárja a büntethetőséget: tévedés az elkövetés tárgyában, tévedés az elkövetési magatartás lényeges jellemzőjében (pl. a testvétek nem büntethetők, ha a közösüléskor nem tudták, hogy azok), tévedés az okozati összefüggésben (pl. az ápolónő gyógyszeres dobozból ad gyógyszert, de abban méreg van). 2. a tévedés kizárja a büntethetőséget az adott bcs.-nél, de egy másik miatt felelősségre vonható: pl. életkorban való tévedés (szexuális bcs.-nél), a bcs. minősítő körülményében tévedés + a ténybeli tévedés nem zárja ki a felelősségre vonást, ha visszavezethető az elkövető gondatlanságára, és az adott bcs.-nek a gondatlan alakzata is büntetendő + személyben, vagy tárgyban való tévedés, ha az adott személyt vagy tárgyat a büntetőjog fokozott védelemben részesíti. 3. a tévedés nem érinti az elkövető bj.-i felelősségét (irreleváns tévedés): a személyben vagy a tárgyban való tévedésnek általában nincs jelentősége, elvétés (= a cselekmény nem a célba vett személyen, hanem a helyszínen jelen lévő másik személyen realizálódik), okozati összefüggésben való lényegtelen tévedés, tévedés a minősítő körülményben. Társadalomra veszélyességben való tévedés – csak az alábbi esetekben zárja ki a büntethetőséget: - vélt jogos védelem (a sértett a valódinak látszó riasztópisztolyt lövésre emeli, és azt hiszi, hogy valódi) - a bcs. keretdiszpozíció - hatóság téves felvilágosítása vagy téves jogértelmezése

12. A jogos védelem. A megelőző jogos védelem. A szükségesség vizsgálata. Btk. 21–22. §, 4/2013. Büntető jogegységi határozat A jogos védelem feltétele a támadás = olyan erőkifejtés, amelynek célja a védett jogtárgyak körében előnytelen hatás kifejtése, azaz a társadalomra káros, sértő vagy veszélyeztető eredmény előidézése. Jellemzői: - jogtalan = kimeríti vmely bcs.-t tényállás tárgyi vonatkozású ismérveit. - közvetlen, illetve közvetlenül fenyegető - más vagy mások személye, javai, illetve a közérdek ellen irányul. + valóságosnak kell lennie + aktív, de a bírói gyakorlat néha passzív módon megvalósuló bcs.-eknél is elismeri. Jogos védelem esetén a jogtalan támadással szemben jogos védekezés áll. A támadás rendszerint erőszakos magatartás, többnyire személy ellen irányul, de javak ellen is irányulhat. A megtámadott személy akkor jár el jogosan, ha cselekménye a támadás elhárításához szükséges. A jogellenes cselekmény következményeit a támadónak, azaz a jogellenes magatartást kifejtőnek kell viselnie. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a támadót valamilyen sérelem éri, annak következményeiért a védekező nem tehető felelőssé. Így nem

-39-

tehető felelőssé a jogellenes támadást elhárító személy, ha a védekezéssel gondatlanul okoz bármilyen sérelmet, vagy szándékosan okoz kisebb vagy azonos sérelmet. A jogos védelem szélső időhatára a jogtalan támadás befejezése vagy abbahagyása, illetve az ezzel közvetlenül fenyegető helyzet megszűnése. A jogos védelem harmadik eleme a támadó és az elhárító cselekmény közötti viszony. Az elhárító cselekmény vonatkozásában továbbra is a szükségesség követelménye vizsgálandó, a védekezés szükségességét a támadás jellege és intenzitása határozza meg Az arányosság fogalmát a hatályos Btk. sem tartalmazza, az a szükségességből vezethető le. A Legfelsőbb Bíróság 15. számú Irányelve adott hozzá értékelési szempontokat. Az arányosság kérdését a bíróság minden esetben egyedileg, az ügy részleteinek ismeretében vizsgálja a szükségesség törvényi fogalmának keretei között: - elvárható volt a kitérés a jogtalan támadás elől, ha őt felmenő ágbeli rokona, testvére vagy házastársa támadta meg - ha támadója súlyosabb fokban kóros elmeállapotban, illetve szemmel láthatóan tudatzavarban szenvedett. - az irányelv továbbá rögzítette, hogy a jogtalan támadás esetén a megtámadott általában nem köteles meneküléssel kitérni a támadás elől. A törvény - a hatályos Btk.-val egyezően - kifejezetten leszögezi, hogy a megtámadottnak nincs kitérési kötelezettsége. A korábbi ítélkezési gyakorlat elsősorban a felmenő, a testvér, a házastárs, az élettárs, a gyermekkorú személy, a terhes nő és a láthatóan kóros elmeállapotú személy támadásával szemben kívánta meg a megtámadottól, hogy a támadás elől térjen ki, feltéve, hogy a kitérés lehetséges és veszélymentes. A legújabb ítélkezési gyakorlat azonban egyre szűkítette e kitérési kötelezettség értelmezését, így különösen a lemenőnek a felmenővel szembeni ilyen kötelezettségét nem állapította meg. A mai társadalmi viszonyok között - különös tekintettel a családon belül elkövetett erőszakos cselekmények megváltozott megítélésére - már nem állja meg a helyét a korábbi, a megtámadott védekezési jogát szűkítő ítélkezési gyakorlat. A törvény a súlyos, erőszakos bűncselekmények elleni hatékonyabb fellépés biztosítására a jogos védelmi helyzetet kiszélesíti, és törvényi vélelmet állít fel arra, miszerint vannak esetek, amikor a jogtalan támadás oly módon történik, hogy a megtámadott joggal feltételezheti, hogy a támadás az élete ellen irányult, és ilyenkor már a jogtalan támadás körülményei megteremtik a lehetőséget a védekezés szükséges mértékének a túllépésére (=szituációs jogos védelmi helyzet). Ezekben az esetekben a bíróságnak nem kell vizsgálnia a szükséges mérték kérdését. A törvény úgy rendelkezik, hogy az a személy, akit éjjel támadnak meg, vagy akire fegyverrel támadnak, alappal gondolhatja, hogy a támadás az élete kioltására irányul, és ennek megfelelően választhatja meg a védekezés módját. Ezt a feltételezést a támadók számbeli fölénye is megalapozhatja. A törvény az elhárítás szükséges mértékének a túllépéséért való felelősség vonatkozásában változatlanul hagyja a hatályos Btk.-nak azt a rendelkezését, amely szerint nem büntethető az elkövető, ha az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból lépi túl. Ezek szubjektív büntethetőséget kizáró okok. Túllépés az időben: akkor, ha az elhárító tevékenység és az ezzel kapcsolatos kár, sérelem okozása a támadás megkezdése előtt vagy annak befejezése után következik be. Túllépés az elhárítás szükséges mértéke tekintetében: ez általában vmely szándékos bűncselekmény törvényi tényállását valósítja meg.

-40-

Megelőző jogos védelem (21. §): Ami kell hozzá: - nem lehet az élet kioltására alkalmas, - csak a jogtalan támadó szenvedhet sérelmet, - és a védekezőnek a sérelem elkerülése érdekében mindent meg kell tennie, ami az adott helyzetben elvárható. 4/2013. BJE: Ha van jogtalan támadás, akkor annak az elhárítása szükséges. Az elhárító cselekmény is tevékenység, aktív szembeszegülés a támadással. A szükségesség azt jelenti, hogy a védekezőnek a jogtalan támadás elhárításához enyhébb védekezési mód nem állt rendelkezésére, mint amelyet alkalmazott. Ha volt más - enyhébb - mód az elhárításra, de annak megválasztásában a támadás okozta ijedtség vagy menthető felindulás a védekezőt meggátolta, akkor a cselekmény büntetendő, de a védekező nem büntethető a túllépés miatt. A védekező cselekmény jogszerűségének egyetlen kritériuma a szükségesség. A 15. Irányelv III. részének 4. pontjában az arányossággal kapcsolatban kifejtettek a továbbiakban nem alkalmazhatók. Meghaladottá vált ugyanis annak vizsgálata, hogy „az elhárító magatartás nem idézett-e elő aránytalanul nagyobb sérelmet, mint amelyet a jogtalan támadás okozott volna”. Ennek az elvárásnak törvényi alapja korábban is hiányzott, a hatályos szabályozás pedig tudatosan mellőzte az arányosság fogalmának megjelenítését. Az előzőekben kifejtettekből következik, hogy a meg nem jelenített fogalom a szükségesség kritériumából vezethető le, s csak azon belül bír jelentőséggel. A jogos védelem túllépéséért [2012. évi C. törvény 22. § (3) bek.] a védekező csak akkor felel, ha a jogtalan támadás belőle ijedtséget vagy indulatot nem váltott ki, s az enyhébb - ám célravezető - elhárítási módot tudatosan tette félre, amikor a súlyosabb kimenetelűt választotta, mert ezáltal a jogos védelmet a megtorlás eszközeként alkalmazta, amelyre ez a jogintézmény nem ad felhatalmazást. Mindazonáltal a támadó és védekező cselekményének lehetséges eredményét egymáshoz viszonyítottan továbbra is vizsgálni kell, mert csak ezáltal érvényesülhet a 22. § (3) bekezdés tartalma, amely az elhárítás szükséges mértékének túllépésével továbbra is számol, s ha az ijedtségből vagy menthető felindulásból történik, úgy a büntethetőséget kizárja. Az új törvény a jogos védelmet, a büntethetőséget kizáró vagy korlátozó okok között objektív büntethetőségi akadályként kezeli, amikor a jogos védelem során megvalósított cselekményt „nem büntetendőnek” tekinti. Tehát az a cselekmény, amelyet a védekező a jogtalan támadás elhárítása érdekében kifejt, - s az megvalósíthatja a Különös Rész valamely törvényi tényállását - nélkülözi a társadalomra veszélyességet, s ezáltal bűncselekményt nem valósít meg. A 22. § (1) bekezdése szerinti jogos védelem korlátai: − verbális cselekményekkel szemben nem vehető igénybe, − megtorlásként nem alkalmazható, − kölcsönös kihívás elfogadása mindkét fél számára a jogtalanság állapotát hozza létre, − támadás kiprovokálása megfosztja a védekezőt az elhárítás jogszerűségétől, − javak elleni, közvetlen erőszakkal nem járó cselekmény elhárítása a támadó életének kioltását általában nem eredményezheti. A 22. § (3) bekezdése szerinti túllépés azonban nem zárható ki.

-41-

13. A végszükség. A jogszabály engedélye. Az elöljáró parancsa. Btk.23–24. §., 130. §. Alaptörvény Alapvetés T) cikk (2) bekezdés, EUMSZ 288. cikk Végszükség: = olyan szükséghelyzet, amelyben két, egyaránt társadalmilag értékes és jogos érdek ütközik és az egyiket nem lehet más módon megmenteni, mint a másik jogos érdek megsértésével. Két oldala van: veszélyhelyzet + mentési tevékenység 1.) Veszély: - A végszükséget meghatározott veszély alapozza meg (és nem a jogtalan támadás, mint a jogos védelem esetében – ez az elhatárolás legfőbb ismérve). - A végszükséget előidéző veszély emberi magatartás következtében is előállhat, mégpedig háromféleképpen: 1. előidézhet veszélyt olyan emberi magatartás, amely nem értékelhető jogtalan támadásként. 2. jogtalannak is tekinthető támadás idézte elő a veszélyt, de a támadó már nincs a helyszínen (pl.: felgyújtott egy házat). 3. végszükséget keletkeztethet a jogtalan mulasztás is, amely nem hoz létre jogos védelmi helyzetet. A jogtalan mulasztónak – vagy másnak – aktivitásra kényszerítése azért a végszükség szabályai szerint értékelendő. A vészhelyzet három lényeges alapismérve: 1. tényleges, 2. közvetlen, 3. véletlen TÉNYLEGES: a veszély csak tényleges lehet, a feltételezett nem elégséges. A tévesen feltételezett veszélyben cselekvő magatartását a „tévedésre” vonatkozó rendelkezések alapján kell értékelni. KÖZVETLEN: a veszély csak közvetlen lehet, ezt a törvény kifejezetten rögzíti is. A közvetlenség körülményei a jogos védelem közvetlen veszélyével azonosak. Két esete: 1.) Ha a veszély már elkezdődött: ténylegesen fennáll (beáll) egy veszély. A vélelmezett, de ténylegesen folyamatban nem lévő veszély nem keletkeztet végszükséget. Az ilyen vélt veszély elhárítása nem minősül végszükségben való cselekvésnek, azt a tévedés szabályozásának keretében kell értékelni. 2.) A veszély beálltának közvetlen veszélye fennáll: a veszélyhelyzet még nem állt be, de annak közvetlen veszélye fennáll. A védekezés joga így már a veszélyhelyzet beállta előtt megnyílik. A közvetlenség ekkor szűken értelmezendő, vagyis az elhárító cselekmény a veszélyhelyzetet csak nagyon rövid idővel előzheti meg. VÉLETLEN: a veszélyhelyzetnek véletlenül kell keletkeznie. „A veszély előidézése nem róható a terhére.” A veszély előidézése annak nem róható terhére, aki az előidézésben nem bűnös, tehát sem szándékos, sem gondatlan előidézés nem terheli (vétlenség = bűnösséghiány). 2.) Menthető életviszonyok és a mentési tevékenység: - a menthető életviszonyok ugyan azok, mint a jogos védelemnél. - A törvényhozó felsorolja azokat az életviszonyokat, amelyek megtámadása jogos védelmet keletkeztet: 1. saját személye 2. mások személye 3. saját vagy mások javai 4. közérdek

-42-

- az életviszonyok felsorolása ismét megerősíti azt, hogy a törvényhozó nem csak a saját, hanem mások életének, javainak mentését, és a közérdek védelmét teszi lehetővé. - a támadás irányulhat személy vagy javak ellen is. A személy itt gyűjtőfogalmat jelent: ide tartozik az élet és testi épség, egészség mellett a becsület, az otthon használata, a magántitok sérthetetlensége, a mozgási, helyváltoztatási, a nemi szabadság. Ezek támadása jogos védelmi helyzetet keletkeztet, de ugyanezekre végszükség is fennállhat. - A Btk. szerint a közérdek elleni támadás is jogos védelmi helyzetet keletkeztet. Ha a közérdeket nem támadás, hanem veszély fenyegeti, végszükség is fennállhat. Ez a fogalom nem szűkíthető. Ide tartozik: a közrend, a köznyugalom, az államigazgatás, az igazságszolgáltatás zavartalan működése, a politikai közhangulat stb. – nem csak vagyoni jellegű érdekeket jelent. - a menthető tevékenység első feltétele a szükségesség. Itt lényeges szempont, hogy a veszély „másként el nem hárítható”. Ez csak a cselekvés szükségességére utal, az arányosságra nem! Míg jogos védelemnél fennáll a lehetőség, hogy a megtámadott személy más módon menekül a rá nézve veszélyes támadás elől, addig végszükségnél vagy elszenvedi a veszélyhelyzetből keletkező sérelmet, vagy szembeszegül a veszélyhelyzettel és ezzel másnak okoz jogsérelmet. Ha téved annak megítélésében, hogy a veszély másként elhárítható lett volna, az általa okozott jogsértést a tévedésre vonatkozó szabályok alapján kell megítélni. - mivel a „másként el nem háríthatóság” nem foglalja magába az arányosság követelményét, ezt külön meg kell fogalmazni: „a cselekménye kisebb sérelmet okoz, mint aminek elhárítására törekedett.” Aki végszükségben cselekedve túllépi a mentéshez szükséges mértéket, e túllépése jogtalan, és így a megtámadott jogos védelmi helyzetbe kerül. Jogtalan tehát az elhárítani kívánt sérelemmel azonos súlyú sérelem okozása is! - A túllépés jogtalansága ellenére a büntethetőség kizárása előírt, ha a túllépést azért követte el, mert ijedtségből, vagy menthető felindulásból nem ismerte fel a sérelem nagyságát. Korlátlan enyhítésre van lehetőség, ha az ijedtség vagy menthető felindulás csak korlátozta a sérelem nagyságának felismerésében. Végszükség esetén a károsult rendszerint éppen olyan vétlen személy, mint a végszükségben cselekvő. Nem állapítható meg végszükség: a.) annak a javára, aki felróhatóan idézte elő a veszélyt. A véletlenségnek a végszükségben cselekvő személy és a nem a kárt, sérelmet szenvedett személy oldalán kell fennállnia. b.) nem hivatkozhat végszükségre, akinek a veszély vállalása hivatásánál fogva kötelessége. Az ilyen személyek nem menekülhetnek úgy, hogy az őket fenyegető veszélyt másra hárítják, vagy más személyét vagy javait károsítják. Jogszabály engedélye: Cselekmény jogellenességét csak törvényi rendelkezés zárhatja ki. Mivel alacsonyabb szintű jogszabály nem alkothat bcs.-t, úgy törvénynél alacsonyabb szintű jogszabály a Btk. rendelkezését nem oldhatja fel. A jogszabályon alapuló engedélynek két fajtája van: az absztrakt és a konkrét engedély. Az absztrakt engedély közvetlenül a jogszabályból fakad (pl. a bűncselekmény elkövetésén tetten ért személyt bárki elfoghatja). A konkrét engedélyt viszont a jogszabályban meghatározott feltételek alapján az arra hivatott szerv esetenként adja meg (pl. engedély a terhesség művi megszakítására).

-43-

Alaptörvény T) cikk (1)8 Általánosan kötelező magatartási szabályt az Alaptörvény és az Alaptörvényben megjelölt, jogalkotó hatáskörrel rendelkező szerv által megalkotott, a hivatalos lapban kihirdetett jogszabály állapíthat meg. Sarkalatos törvény eltérően is megállapíthatja az önkormányzati rendelet és a különleges jogrendben alkotott jogszabályok kihirdetésének szabályait. (2) Jogszabály a törvény, a kormányrendelet, a miniszterelnöki rendelet, a miniszteri rendelet, a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelete, az önálló szabályozó szerv vezetőjének rendelete és az önkormányzati rendelet. Jogszabály továbbá a Honvédelmi Tanács rendkívüli állapot idején és a köztársasági elnök szükségállapot idején kiadott rendelete. EUMSZ 288. cikk Az Unió hatásköreinek gyakorlása érdekében az intézmények rendeleteket, irányelveket, határozatokat, ajánlásokat és véleményeket fogadnak el. A rendelet általános hatállyal bír. Teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. Az irányelv az elérendő célokat illetően minden címzett tagállamra kötelező, azonban a forma és az eszközök megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyja. A határozat teljes egészében kötelező. Amennyiben külön megjelöli, hogy kik a címzettjei, a határozat kizárólag azokra nézve kötelező, akiket címzettként megjelöl. Az ajánlások és a vélemények nem kötelezőek. Az elöljáró parancsa A fegyveres erők és a rendvédelmi szervek akkor tudják ellátni feladataikat, ha a katonának minősülő személyek közt szigorú alá- és fölérendeltség érvényesül. A függelmi viszonyok rendszerében az a katona, akinek joga és kötelessége más katonák tevékenységének irányítása, az elöljáró, akire pedig irányítási jogköre kiterjed, az alárendelt. Az elöljáró elsősorban parancsok és intézkedések kiadásával szerez érvényt akaratának. A parancs meghatározott tevékenység vagy feladat végrehajtására vonatkozó egyedi utasítás. A parancsot az elöljárónak határozottan és úgy kell kiadni, hogy az félreérthetetlen legyen az alárendelt számára, és a parancs címzettje képes legyen annak végrehajtására. A katona viszont a parancsot ellentmondás nélkül, a kellő időben, a legjobb tudása szerint és maradéktalanul köteles teljesíteni. Az alárendelt tehát köteles végrehajtani a parancsot, viszont cselekményéért nem büntethető, mivel a törvény az alárendeltet mentesíti a felelősség büntetőjogi vállalása alól. Abban az esetben, ha az alárendelt felismerte azt, hogy a parancs teljesítésével bűncselekményt követ el, és ennek ellenére végrehajtja az utasítást, őt tettesként kell cselekménye miatt felelősségre vonni. A katona csak a nyilvánvalóan bűncselekmény végrehajtására irányuló parancs teljesítését tagadhatja meg. Amennyiben a katona a parancs jogellenességét a tartalmából és a kiadása körülményeiből azonnal és félreérthetetlenül nem ismeri fel, annak a teljesítésével elkövetett bűncselekmény miatt - büntethetőséget kizáró ok miatt - nem büntethető. A törvény 130. § (2) bekezdése szerint a parancsra elkövetett bűncselekményért a parancsot adó tettesként felel. Ez az eset is a közvetett tettesség fogalmi körébe tartozik akkor, ha a katona nem tudta, hogy a parancs végrehajtásával bűncselekményt követ el, mivel ebben az esetben a parancsot adó másik személyt, a parancsot teljesítő katonát „eszközként” használ fel a szándékos bűncselekmény elkövetéséhez. Minderre tekintettel a törvény rendelkezik arról, hogy a parancsot adó közvetett tettesként felel a parancsra elkövetett bűncselekményért, ha a katona nem tudta, hogy a parancs végrehajtásával bűncselekményt követ el. Abban az

-44-

esetben, ha a katona tudta, hogy a parancs végrehajtásával bűncselekményt követ el, akkor mind ő, mind a parancsot adó tettesként felel.

14. A büntethetőség elévülésének szabályai. Btk.26–29. §, 2/2013. (VII.8.) BK vélemény (BKv. 4, BKv. 31.), 1/2005. Büntető jogegységi határozat, 3/2010. Büntető jogegységi határozat A büntethetőséget megszünteti a) az elkövető halála, b) az elévülés, c) a kegyelem, d) a tevékeny megbánás, e) a törvényben meghatározott egyéb ok. A törvény nem részletezi külön rendelkezésben az elkövető halálát, mint büntethetőséget megszüntető okot, mivel az elkövető halála értelemszerűen megszünteti a büntethetőséget. Szintén nem részletezi külön rendelkezésben a törvény a kegyelmet, mint büntethetőséget megszüntető okot. A kegyelem - személyi hatálya szerint - lehet közkegyelem és egyéni kegyelem. Közkegyelmet az Országgyűlés gyakorolhat, az egyéni kegyelmezés joga a köztársasági elnököt illeti meg. A kegyelmi jogkör gyakorlójának kegyelmi elhatározása megakadályozza az államot abban, hogy érvényesítse büntetőigényét. A büntetőeljárás szakaszainak megfelelően megkülönböztetünk eljárási kegyelmet, végrehajtási kegyelmet és kegyelmi mentesítést. Büntethetőséget megszüntető ok az eljárási kegyelem, amely a büntetőeljárás jogerős befejezéséig adható. A hatályos Btk. Általános Részében és Különös Részében egyaránt találhatók a felsorolásban szereplő okokon kívül további büntethetőséget megszüntető okok. Az Általános Rész például büntethetőséget megszüntető okként szabályozza a kísérlettől és az előkészülettől való önkéntes visszalépést. A különös részi tényállások egyes bűncselekmények vonatkozásában határoznak meg büntethetőséget megszüntető okokat. A büntethetőség elévülése A büntethetőség elévülése a jogbiztonságot szolgálja azzal, hogy időben korlátozza az állami büntetőigény érvényesítését. A büntetőjog sem a társadalmat, sem az elkövetőt nem kívánja hosszú ideig bizonytalanságban tartani az elkövetett cselekmény jogi megítélését, valamint a felelősségre vonást és annak következményeit illetően. Az elévülés intézményének indoka az, hogy amennyiben a bűncselekmény elkövetése óta hosszabb idő eltelt és a bűncselekmény elkövetését nagyon hosszú idő múlva követi a felelősségre vonás, a büntetés már nem, vagy csak jelentősen csökkent mértékben érheti el a célját. Hosszabb idő eltelte után a felelősségre vonás bűnüldözési szempontból is célszerűtlen, hiszen a bizonyítékok az idő múlásával elenyésznek, és a bizonyítás a várható eredménnyel arányban nem álló megterhelést jelent a büntető igazságszolgáltatási hatóságok számára, valamint a terhelt védekezését is megnehezíti. Végül az elévülés méltányossági szempontokat is szolgál. Nem méltányos az, hogy már feledésbe merült bűncselekményért az elkövető akár élete végéig megbüntethető legyen. A büntethetőség elévülésével végérvényesen megszűnik a bűncselekmény elkövetőjének büntethetősége. Ha az elévülés beállt, az elkövetőnek alanyi joga keletkezik arra, hogy ne lehessen megbüntetni. Ez az alanyi jog annak következtében nyílik meg, hogy a másik

-45-

oldalon eredménytelenül telt el az az idő, amelyet az állam a megszabott magának a törvényben a büntető hatalmának gyakorlására, az elkövető üldözésére és megbüntetésére, s ezért az állam büntető igénye megszűnt. A törvény a koncepciónak megfelelően súlyosítja az elévülés szabályait a hatályos rendelkezésekhez képest. A büntethetőség elévülésének tartama a törvény szerint egységesen a büntetési tétel felső határának megfelelő idő, de legalább öt év. A (3) bekezdés felsorolja azokat a bűncselekményeket, amelyek büntethetősége nem évül el. Ezek olyan súlyos bűncselekmények, amelyek esetében az állam fenntartja büntetőigénye érvényesítésének a lehetőségét tekintet nélkül az idő múlására. Ilyen cselekménynek minősülnek a törvény szerint: - az emberiesség elleni, továbbá a háborús bűncselekmények, - az életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntetendő bcs.-k (pl. az emberölés minősített esetei), - a nemzetközi jog szerint el nem évülő egyéb bcs.-k, akkor sem, ha a bcs. elkövetésekor a cselekmény a belső jog szerint nem minősült el nem évülő bcs.-nek, - a XIX. Fejezetben (= a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bcs.-k) meghatározott, ötévi szabadságvesztésnél súlyosabban büntetendő bűncselekményeknek, ha a bűncselekmény sértettje a bűncselekmény elkövetésekor a tizennyolcadik életévét nem töltötte be. A törvény az elévülés kezdő napjának számításáról a hatályos szabályozással egyezően rendelkezik. Az a) pont a befejezett bűncselekményekre vonatkozik, ahol az elévülés akkor kezdődik, amikor a bűncselekmény törvényi tényállásának minden eleme megvalósult. Ez materiális bűncselekmények esetében az eredmény bekövetkezését is feltételezi. Figyelmet érdemel, hogy a vegyes mulasztásos bűncselekmények ez alá a pont alá tartoznak. A b) pont a kísérlet és az előkészület miatti büntethetőség elévüléséről szól. Itt az elévülés kezdőnapja az a nap, amikor az ezeket megvalósító cselekmény véget ért. A c) pont a tiszta mulasztásos bűncselekményekre vonatkozik. Az ilyen bűncselekmények büntethetőségének az elévülése azon a napon kezdődik, amikor az elkövető még az e törvényben meghatározott következmény nélkül eleget tudott volna tenni kötelességének. A d) pont az ítélkezési gyakorlatban állapot bűncselekményeknek hívott bűncselekményekre vonatkozik. Ezek büntethetőségének az elévülése a jogellenes állapot megszűnésének napján kezdődik. Az elévülés félbeszakadására (= a félbeszakadás napjától az elévülés ismét elkezdődik, a korábban eltelt elévülési idő figyelmen kívül marad) és nyugvására (= a nyugvás időtartama az elévülési időbe nem számít bele, a nyugvás megszűnését követően viszont az elévülés tovább folytatódik, így a nyugvást megelőzően eltelt időt az elévülési időhöz hozzá kell számítani) vonatkozó rendelkezések: Az elévülést az (1) bekezdés szerint is rendszerint félbeszakítja a büntetőügyekben eljáró szerveknek az elkövető ellen a bűncselekmény miatt foganatosított büntetőeljárási cselekménye. A törvény a normavilágosság követelményének tesz eleget azzal, hogy megnevezi azokat a büntetőügyekben eljáró szerveket, amelyek cselekménye megszakítja az elévülést, így nevesíti a bíróságot, az ügyészt, valamint a nyomozó hatóságot. A Legfelsőbb Bíróság 1/2005. Büntető jogegységi határozatára tekintettel az (1) bekezdés úgy rendelkezik, hogy az elévülést a büntetőügyekben eljáró szerveken kívül a nemzetközi vonatkozású ügyekben az igazságügyért felelős miniszternek, valamint a kiadatási és átadási eljárás során a külföldi hatóságnak az elkövető ellen a bűncselekmény miatt foganatosított büntetőeljárási cselekménye is félbeszakítja.

-46-

Nyugvást előidéző körülmények: - ha a büntetőeljárást-t felfüggesztik, a felfüggesztés tartama az elévülés határidejébe nem számít be. Ekkor a felfüggesztés előtt és utáni idő az elévülés határidejébe beleszámít, csak a felfüggesztés ideje esik ki. Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha a BE-t azért függesztik fel, mert az elkövető kiléte nem megállapítható, ismeretlen helyen tartózkodik vagy kóros elmeállapotú lett, - sértett speciális életkora: ha az erős felindulásban elkövetett emberölés, a háromévi szabadságvesztésnél súlyosabban büntetendő szándékos súlyos testi sértés, az emberrablás, az emberkereskedelem, a személyi szabadság megsértése, illetve – a 26. § (3) bekezdés c) pontjában foglalt kivétellel – a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény sértettje a bűncselekmény elkövetésekor a tizennyolcadik életévét még nem töltötte be, az elévülés határidejébe nem számít be az a tartam, amíg a tizennyolcadik életévét be nem tölti vagy be nem töltötte volna. - az elévülés határidejébe nem számít be az a tartam, amely alatt közjogi tisztség betöltésén alapuló mentesség folytán a büntetőeljárás azért nem volt megindítható vagy folytatható, mert a törvényben biztosított mentelmi jogot a döntésre jogosult nem függesztette fel. Ez a rendelkezés nem alkalmazható olyan magánindítványra büntetendő bűncselekmény esetén, amely miatt a vádat a magánvádló képviseli. - A próbára bocsátás próbaidejének tartama mellett a vádemelés elhalasztásának tartama, továbbá a jóvátételi munka tartama sem számít be az elévülés idejébe. ∗

Ha a büntetőeljárást felfüggesztik, a felfüggesztés tartama az elévülés határidejébe nem számít be. Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha a büntetőeljárást azért függesztik fel, mert az elkövető kiléte a nyomozásban nem volt megállapítható, ismeretlen helyen tartózkodik, vagy kóros elmeállapotú lett. 2/2013. (VII.8.) BK vélemény (BKv. 4, BKv. 31.): BKv. 4: A vádemelés elhalasztása a cselekmény büntethetőségének elévülését nem szakítja félbe, de az elhalasztás tartalma az elévülés határidejébe nem számít bele. Az elévülést csak a vádemelés szakítja félbe. A Be. 263. §-a értelmében a tanács elnöke legkésőbb az ügy iratainak a bírósághoz érkezését követő harminc nap után a vádiratot haladéktalanul megküldi a vádlottnak és a védőnek; a vádlottat és a védőt felhívja, hogy tizenöt napon belül jelölje meg bizonyítási eszközeit. A vádirat kézbesítés nem érdemi intézkedés, önmagában az elévülés félbeszakadását nem eredményezheti. Ha az eljárás felfüggesztésének a vádlott ismeretlen helyen való tartózkodása volt az oka, és a bíróság elévülés miatt a büntetőeljárást megszünteti, a megszüntető végzést a vádlottnak hirdetményi úton kell kézbesíteni. BKv. 31.: a folytatólagosan elkövetett bcs. egység, amelynél a törvényi tényállást különkülön is megvalósító részcselekmények együttesen alkotnak egyetlen bűncselekményt. Ebből következik, hogy a büntethetőség elévülésének szempontjából nem külön-külön az egyes részcselekmények elkövetésének, hanem a bcs. törvényi tényállásához tartozó legutolsó részcselekmény befejezésének, illetve – kísérlet esetén – a véghezvitelre irányuló utolsó tevékenység megvalósításának az időpontja az irányadó, s ettől kell számítani a folytatólagosan elkövetett bcs. törvényi büntetési tételéhez igazodó elévülési időt.

a XIX. Fejezetben (= a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bcs.-k) meghatározott, ötévi szabadságvesztésnél súlyosabban büntetendő bűncselekményeknek, ha a bűncselekmény sértettje a bűncselekmény elkövetésekor a tizennyolcadik életévét nem töltötte be ∗

-47-

1/2005 BJE: a belföldi körözést elrendelő elfogatóparancs kibocsátása után kiadott nemzetközi körözést elrendelő elfogatóparancs az elévülést félbeszakítja. Az igazságügyminiszter külföldi államnál előterjesztett kiadatási kérelme az elévülést - az előterjesztés időpontjában – félbeszakítja. 3/2010 BJE: a terhelt terhére benyújtott ügyész felülvizsgálati indítvány a büntethetőség elévülését nem szakítja félbe.

15. A tevékeny megbánás Btk. 29., 107. § Ennek a jogintézménynek a kriminálpolitikai kiindulópontja az, hogy a tevékeny megbánás alapvetően a sértett érdekeit szolgálja. A büntethetőséget megszüntető tevékeny megbánásnak négy feltétele van: - A törvény meghatározza azokat a bűncselekményeket, amelyek esetében lehetőséget ad büntethetőséget megszüntető tevékeny megbánásra. - A büntethetőséget megszüntető tevékeny megbánásnak az (1) bekezdésben rögzített feltétele, hogy annak csak a vádemelésig megtett beismerés esetén van helye. Amennyiben a terhelt a vádemelésig beismerő vallomást tett, az ügyész dönthet úgy, hogy közvetítői eljárásra utalja az ügyet. A sikeres közvetítés esetén a bűnügy még a vádemelést megelőzően, ügyészi szakban lezárul az eljárás tevékeny megbánás miatti ügyészi megszüntetésével. Ha a vádemelést megelőzően a terhelt beismerő vallomást tett, akkor az ügyet a bíróság is közvetítői eljárásra utalhatja. Ebben az esetben a sikeres mediációt követően a bíróság szünteti meg tevékeny megbánás miatt az eljárást. Fontos, hogy nem akadálya a közvetítői eljárásnak, ha a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények közül az élet, testi épség és az egészség elleni, az emberi szabadság elleni, az emberi méltóság és egyes alapvető jogok elleni, a közlekedési, a vagyon elleni vagy a szellemi tulajdonjog elleni bűncselekmény a meghatározó egy halmazatban, melyben tehát más olyan bcs-nyekkel vannak halmazatban, melyek esetében egyébként nincs helye közvetítői eljárásnak (pl. vagyon elleni bcs. + okirattal kapcsolatos bcs.). - A büntethetőséget megszüntető tevékeny megbánás harmadik feltétele a közvetítői eljárásban való részvétel. A közvetítői eljárás önkéntességen alapul. Közvetítői eljárásra csak akkor kerül sor, ha azt a sértett és az elkövető egyaránt kéri. - A büntethetőséget megszüntető tevékeny megbánás negyedik, utolsó feltétele a sértett és a terhelt között létrejött írásbeli megállapodás + a bűncselekménnyel okozott sérelemnek a sértett által elfogadott módon és mértékben történő jóvátétele. A törvény ezzel egyértelművé teszi, hogy a tevékeny megbánás elengedhetetlen feltétele a beismerés mellett a jóvátétel módjában való megegyezés és maga a jóvátétel. Jóvátétel alatt bármilyen, a sértett által elfogadott módon és mértékben meghatározott szolgáltatást kell érteni. Természetesen a szélesebb értelemben vett jóvátétel körébe tartozik az okozott kárnak a sértett részére a sértett által elfogadott módon és mértékben történő megtérítése is, ami lehet akár részbeni kártérítés, vagy járadékfizetésben való megegyezés. Fontos azonban rámutatni arra, hogy a tevékeny megbánásnak nem elsődleges célja a pénzbeli kiegyenlítés, ez csupán az egyik lehetséges jóvátételi cselekmény. ∗

Az élet, testi épség és az egészség elleni, az emberi szabadság elleni, az emberi méltóság és egyes alapvető jogok elleni, a közlekedési, a vagyon elleni, illetve a szellemi tulajdonjog elleni vétség vagy háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett ∗

-48-

+ Ha az elkövető fiatalkorú, tevékeny megbánásnak a 29. § (1) bekezdésében meghatározott vétség vagy ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban fenyegetett bűntett elkövetése esetén is helye lehet. A tevékeny megbánás alkalmazhatóságát kizáró okok a fiatalkorúakra is érvényesek. + Büntethetőséget megszüntető, törvényben meghatározott egyéb ok: A büntethetőséget megszüntető „egyéb” okok csak a büntethetőséget küszöbölik ki, az viszont lehetséges, hogy ilyen esetben büntetőjogi intézkedésként megrovás kerüljön alkalmazásra. Az általános részben meghatározott „egyéb” okok: o az előkészülettől, illetve kísérlettől való önkéntes visszalépés o próbára bocsátásnál a próbaidő kedvező eltelte o tevékeny megbánás meghatározott esetei o katonai vétség miatt nem büntethető az elkövető, ha szolgálati viszonyának megszűnése óta 1 év eltelt A különös részben szabályozott „egyéb” okok közös vonása az utólagos jóvátételre irányuló törekvés. Nem taxatív felsorolás o a tartás elmulasztásának alapesete miatt nem büntethető, aki tartási kötelességnek az I. fokú ítéletig eleget tesz. o tartozás fedezetének elvonása miatt az elkövető nem büntethető, ha a tartozást a vádirat benyújtásáig kiegyenlíti.

16. A büntetőjogi felelősségre vonás egyéb akadályai: a magánindítvány és a feljelentés hiánya. Btk. 31–32. §, és a különös részi tényállások A magánindítvány az előterjesztésére feljogosított személy olyan nyilatkozata, amelyben kifejezésre juttatja az elkövető felelősségre vonására és megbüntetésére vonatkozó akaratát. A hatályos Btk. Általános Részével egyezően a törvény sem határoz meg formai követelményeket a magánindítvánnyal szemben, annak lényege, hogy a sértett akaratnyilvánítását tartalmazza, amelyet mindig a tartalma szerint kell megítélni. A Különös Részben meghatározott esetekben a magánindítvány a büntethetőség feltétele, hiánya a büntetőjogi felelősségre vonás akadálya. Ezek az esetek kivételt képeznek azon elv alól, miszerint a bűncselekmények hivatalból üldözendők. A kizárólag magánindítványra való büntethetőség jogpolitikai indoka egyes esetekben a bűncselekmény nem kiemelkedő tárgyi súlya, amikor is az állam a sértettre bízza annak eldöntését, hogy akarja-e az elkövető büntetőjogi felelősségre vonását. Más esetekben a büntethetőség magánindítványhoz kötését a sértett kímélete indokolja. Eljárásjogi szempontból a magánindítványra üldözendő cselekmények egy része magánvádas, vagyis a vádat a sértett képviseli, de azt az ügyész átveheti és a sértett képviselője útján is eljárhat (= magánvádas magánindítványra üldözendő bcs.-k) [könnyű testi sértés alapesete, magánlaksértés, zaklatás, magántitok megsértése, levéltitok megsértése, kiszolgáltatott személy megalázása, rágalmazás, becsületsértés, kegyeletsértés]. A magánindítványra üldözendő bűncselekmények többsége azonban közvádas, azokban a vádat az ügyész képviseli (=közvádas magánindítványra üldözendő bcs.-k) [szexuális kényszerítés alapesete, szexuális erőszak alapesete, egészségügyi önrendelkezési jog

-49-

megsértése, lopás, rongálás, sikkasztás, csalás, információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás, hűtlen kezelés, jogtalan elsajátítás, orgazdaság, jármű önkényes elvétele]. Előterjesztésre való jogosultság: 1. Kizárólagos jogosultság: cselekvőképes sértettnek van: a polgári jog szabályai az irányadóak. Helyette másnak önálló előterjesztési joga nincs, viszont mást megbízhat vele 2. Párhuzamos: sértettnek, törvényes képviselőjének és a gyámhatóságnak (ha a sértett korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen) 3. Származékos: hozzátartozónak, ha a sértett meghalt. Több hozzátartozó esetén egyben párhuzamos is. A jogosulttól származó, ismeretlen tettes ellen tett feljelentés minden esetben joghatályos magánindítványnak minősül. Továbbá bármelyik elkövetővel szemben előterjesztett magánindítvány valamennyi elkövetőre hatályos = magánindítvány oszthatatlansága. A törvény a hatályos Btk.-val megegyezően rögzíti, hogy a magánindítvány nem vonható vissza. A magánindítvány előterjesztésére nyitva álló határidőt és a magánindítvánnyal összefüggő további eljárási szabályokat a Be. határozza meg. IDE A VONATKOZÓ RÉSZEKET MAJD Feljelentés hiánya: A törvény rendelkezése értelmében a büntető törvényben meghatározott esetekben a bűncselekmény csak az arra jogosult által tett feljelentésre büntethető. A törvény ezzel egyértelművé teszi azt, hogy a hivatalból való eljárás elvétől kizárólag a büntető törvényben rögzített esetekben lehet eltérni. A kizárólagos feljelentési jogot a Be.-ben meghatározott módon lehet gyakorolni. A hatályos Btk. csak a Különös Részben, az igazságszolgáltatás elleni egyes bűncselekmények, a hamis vád és a hamis tanúzás vonatkozásában szabályozza a kizárólagos feljelentési jogot = amíg az alapügy – amely a hamis vád eredményeként indult, illetve amelyben a hamis tanúzást elkövették – be nem fejeződött, büntetőeljárás csak az alapügyben eljáró hatóság feljelentése alapján indítható. Az, hogy kizárólagos feljelentési jog esetén a feljelentés hiánya megakadályozza a felelősségre vonást, jelenleg egyedül a Be. a feljelentés elutasítására és a nyomozás megszüntetésére vonatkozó rendelkezéseiből állapítható meg. A törvény megteremti a kizárólagos feljelentési jog esetén a feljelentés hiánya büntethetőségi akadály általános részi alapjait. + Egyéb, melyeknél hiányzik a büntethetőséghez szükséges jogcselekmény: 1) Legfőbb Ügyész indítványának hiánya Büntetőeljárás megindítása: a nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett, de a magyar joghatóság alá tartozó cselekmény esetén, vagy ha a magyar büntetőtörvény hatálya alá tartozó személy cselekményét külföldi bíróság már elbírálta, de az a magyar bíróság ítéletével nem azonos érvényű, a büntethetőség feltétele, hogy a BE megindítását a legfőbb ügyész elrendelje. 2) A feljelentés hiánya - Meghatározott szerv feljelentése: pl.: hamis vád, vagy hamis tanúzás esetében meg kell várni, hogy az alapeljárás (az az ügy, amiben hamisan vádolt vagy tanúskodott) befejeződjék,

-50-

kivéve, ha az a hatóság, amelyik előtt történt az alapeljárás befejezését megelőzően megteszi a feljelentést 3) A mentelmi jog felfüggesztésének hiánya - A közjogi tisztséget betöltők: mint az országgyűlés képviselő, európai parlamenti képviselő, az alkotmánybíró, az alapvető jogok biztosa és általános helyettese, a kisebbségi jogok országgyűlés biztosa, az adatvédelmi biztos, hivatásos bíró, ügyész, legfőbb ügyész ellen – e tisztségük fennállása alatt – csak a mentelmi jog felfüggesztése után indítható büntetőeljárás. Velük szemben csak az arra jogosult (országgyűlés, köztársasági elnök, legfőbb ügyész) előzetes hozzájárulásával lehet a büntetőeljárást megindítani, ami a mentelmi jog felfüggesztését jelenti. 4) Diplomácia vagy nemzetközi jogon alapuló más mentesség Be. 553. § (1a) A diplomáciai, vagy nemzetközi jogon alapuló más mentességet élvező személyek büntetőjogi felelősségre vonására nemzetközi szerződés, ennek hiányában a nemzetközi gyakorlat irányadó. A nemzetközi gyakorlat kérdésében az igazságügyért felelős miniszter állásfoglalását kell beszerezni. 5.) Pl.-k a Különös Részből: - állam elleni bcs.-knél az elkövető hozzátartozója nem büntethető a feljelentési kötelezettség elmulasztása miatt, - egyenes ági rokonok között elkövetett vérfertőzés miatt nem büntethető a leszármazó, ha a cselekmény elkövetésekor a 18. életévét még nem töltötte be.

17. A Btk. büntetési rendszere. A büntetés célja, büntetések és a mellékbüntetés. Az intézkedések. Btk. 33. §, 63. § Büntetések: a) a szabadságvesztés, b) az elzárás, c) a közérdekű munka, d) a pénzbüntetés, e) a foglalkozástól eltiltás, f) a járművezetéstől eltiltás, g) a kitiltás, h) a sportrendezvények látogatásától való eltiltás, i) a kiutasítás. Mellékbüntetés: közügyektől eltiltás A büntetőjogi szankció olyan kikényszeríthető, hátrányos tartalmú jogkövetkezmény, amelyet a bíróság bűncselekmény, illetve (büntető) jogellenes cselekmény elkövetőjével szemben, a társadalom védelme és az újabb bűnelkövetések megelőzése végett, a törvényben meghatározott feltételekkel és eljárásban alkalmaz, és amely kényszerrel is érvényesíthető, illetve ami kifejezésre juttatja a társadalom rosszalló erkölcsi ítéletét. Szankciórendszer jellemzői: - Büntetőjogi szankciórendszerünk relatíve határozott. A törvény meghatározza a szankciót, illetve mértékének alsó és felső határát. A Btk. általános részében a generális minimumot és generális maximumot határozza meg. A különös részben az egyes bűncselekmények alapján a speciális minimumot és maximumot. -51-

- Büntetőjogunkban a szankciórendszerre a jogkövetkezmények kettőssége a jellemző: dualista rendszerű. Eszerint a büntetések rendszere mellett a törvény szabályozza az intézkedéseket is, és e kettő szankciótípus jelenleg hatályos jogunkban, részben konjunktív dualista, részben alternatív dualista formában érvényesül. - A büntetés az elsődleges szankcióforma, az intézkedések pedig a büntetések mellett kiegészítő jelleggel az elkövető személyiségének kedvezőbb irányban történő alakítására hivatottak. - A hatályos Btk. büntetési tételeinek legnagyobb része kizárólagosan szabadságvesztésbüntetést ír elő. A tényleges szankcióalkalmazást illetően pedig a pénzbüntetés a leggyakrabban kiszabott jogkövetkezmény. - A büntetőjogi szankció az elkövető szabadságának, jogainak megvonását vagy korlátozását foglalja magában, azaz hátrányt vagy e hátránnyal való fenyegetést jelent a bűnelkövető számára. - Büntető jogellenes cselekmény hiányában nincs se büntetés, se intézkedés kiszabás, azaz a büntetőjogi szankció körében érvényesülni kell a nulla poena sine crimine elvnek. - A büntetőjogi szankciót „főszabályként” a bíróság alkalmazhatja a törvényben meghatározott BE keretében (kivételek: megrovás, pártfogói felügyelet elrendelése) - Kényszerrel is érvényesíthető, végrehajtható. Büntetés = olyan joghátrány, amelyet az állam arra feljogosított szervei bűncselekmény elkövetésével szemben a társadalom védelme, az újabb bűnelkövetők megelőzése végett a törvényben meghatározott módon szabnak ki és kényszerrel is végrehajtanak, és amely kifejezésre juttatja a társadalom rosszalló értékítéletét. A büntetés fogalmi ismérvei: a./ genius proximum: az elkövető szabadságának, jogainak korlátozását, illetve megvonását foglalja magában, azaz mindenképpen hátrányt, hátránnyal való fenyegetést jelent. Ez a hátrány az elkövető tudatától és személyiségétől függetlenül az általános társadalmi megítélés szerinti értékelést fejezi ki. Mivel a hátrány jogilag szabályozott, joghátrányról beszélünk. Súlyossága és időbeni kiterjedtsége koronként és büntetési nemenként változik. b./ differentia specifica: ezen ismérvek alapján lehet elhatárolni a hátrányokozás egyéb fajtáitól: - a bűncselekmény elkövetése - a beszámítási képesség elengedhetetlen a kiszabáshoz, végrehajtásához, a végrehajtás folytatásához - kiszabásra csak a bíróság jogosult - csak a törvényben (Be.) meghatározott formák betartásával szabható ki - kényszerjellegű A büntetés célja: a büntetés hasznosságába, a megelőző szerepben van. A büntetés már nem öncél, hanem prevenciós eszköz. Az alábbi elhatárolások (speciális-generális) abban különböznek, hogy a büntetés célját kivel szemben lehet elérni. - A speciális prevenció elmélete: célja a bűntettes visszatartása újabb cselekmények elkövetésétől. Az új társadalomvédelem és a treatment-ideológia is ide kapcsolható. Kritikája, hogy sem a büntetés alkalmazásának előfeltételeit, sem pedig következményeit nem határolja be, illetve ez a már-már terápia jellegű intézkedésre emlékeztető büntetési rend határozatlan tartalmú jogkövetkezményekhez vezet. - A generális prevenció elmélete: célja a társadalom tagjainak visszatartása a bűncselekmények elkövetésétől. Kritikája, hogy nem tudni pontosa, milyen magatartásoktól

-52-

szeretne az állam visszatartani az embereket, illetve magában rejti a szigorú, korlátlan állami beavatkozás lehetőségét. 79. § A büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el. A büntetés kiszabásának elvei 80. § (1) A büntetést az e törvényben meghatározott keretek között, céljának szem előtt tartásával úgy kell kiszabni, hogy az igazodjon a bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösség fokához, az elkövető társadalomra veszélyességéhez, valamint az egyéb enyhítő és súlyosító körülményekhez. (2) Határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabásakor a büntetési tétel középmértéke irányadó. A középmérték a büntetési tétel alsó és felső határa összegének fele. (3) Ha e törvény a büntetés kiszabása esetén a Különös Részben meghatározott büntetési tételek emelését írja elő, a (2) bekezdésben meghatározott számítást a felemelt büntetési tételekre tekintettel kell elvégezni. (4) Ha a bíróság szabadságvesztést szab ki, a büntetés mértékét a végrehajtás felfüggesztése, illetve a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének a figyelmen kívül hagyásával állapítja meg. Intézkedések: a) a megrovás, b) a próbára bocsátás, c) a jóvátételi munka, d) a pártfogó felügyelet, e) az elkobzás, f) a vagyonelkobzás, g) az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele, h) a kényszergyógykezelés, i) a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló törvény szerinti intézkedések. Az intézkedés olyan büntetőjogi jogkövetkezmény, amely bűncselekményhez és büntetendő cselekményhez is kapcsolódhat (a büntetés csak bcs.-hez). Az intézkedést a bíróság tehát bűnösség hiányában is elrendelheti. Az intézkedések a büntetőjogban az egyéniesítés megvalósítására hivatottak és a büntetésekkel szemben nem eredményeznek büntetett előéletet. Tartalmuk szerint megkülönböztethetünk nevelő vagy gyógyító jellegű, illetve társadalomvédelmi célokat szolgáló intézkedéseket. A (2)-(4) bekezdések meghatározzák azt, hogy az intézkedések közül melyek alkalmazhatók önállóan, büntetés kiszabása helyett, melyek csupán büntetéssel vagy intézkedéssel együtt és melyek akár önállóan, akár más jogkövetkezmény mellett. A törvény a pártfogó felügyeletet tekinti az egyetlen olyan intézkedésnek, amely csak büntetés vagy intézkedés mellett alkalmazható. AZ EGYES BÜNTETÉSEK, INTÉZKEDÉSEK ÉS A MELLÉKBÜNTETÉS A KÖVETKEZŐ TÉTELEKBEN -53-

18. A szabadságvesztés. A határozott ideig tartó szabadságvesztés, a feltételes szabadságra bocsátás szabályai a határozott ideig tartó szabadságvesztésből. A szabadságvesztés fokozatai. Btk. 34–40. § A törvény alapján a szabadságvesztés határozott tartamú vagy pedig életfogytig tart. A végrehajtási fokozatok szempontjából (fogház, börtön, fegyház) a szabadságvesztésre ítéltek 3 alapvető csoportja különíthető el: - többszörösen visszaeső és az igen súlyos bűncselekményt elkövetett elítéltek, - azok a szándékos bűncselekmény miatt elítéltek, akiknek a büntetése viszonylag hosszabb tartamú, vagy korábban már büntetve voltak, - a szándékos bcs. miatt viszonylag rövidebb tartamú szabadságvesztésre ítéltek és a gondatlan bűncselekmények miatt szabadságvesztésre ítéltek. A Btk-beli szabályokhoz+ - fogházban kell végrehajtani valamennyi gondatlan bcs-t (vétség) - fegyházhoz: - Btk 37. § (3) a): a kiszabott büntetés és az elkövetett bcs. együttes figyelembevételével hajtják végre így, - fegyházban hajtják végre a kiszabott büntetésre tekintettel az életfogytig tartó szabadságvesztést, - Btk 37. § (3) b): a kiszabott büntetésre és az elítélt előéletére, valamint a szervezett bűnözéshez való kapcsolódására figyelemmel hajtják így végre. Fogházban az elítélt életrendje részben meghatározott, de szabadidejét belátása szerint használhatja fel, valamint a fogház területén szabadon járhat. Rövid tartamú eltávozása engedélyezhető és külső munkákban részt vehet. Börtönben az elítélt életrendje meghatározott, irányítás és ellenőrzés alatt áll, de a börtön területén szabadon járhat. Rövid tartamú eltávozása kivételesen engedélyezhető és külső munkákban kivételesen vehet részt. Fegyházban az elítélt életrendje részletesen meghatározott, állandó irányítás és ellenőrzés alatt áll. A fegyházon belül is csak engedéllyel és felügyelet mellett mozoghat. Fegyházon kívüli, külső munkában kivételesen vehet részt, ha a külvilágtól a munkavégzése alatt is elkülöníthető. Az egyéniesítés megfelelő érvényesülése érdekében a törvény lehetővé teszi, hogy a bíróság indokolt esetben egy fokozattal enyhébb, vagy egy fokozattal szigorúbb végrehajtási fokozatot határozzon meg. E rendelkezés a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltekkel szemben, valamint az erőszakos többszörös visszaesőkkel szemben kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés esetén nem alkalmazható. A határozott ideig tartó szabadságvesztés A törvény 36. §-a rögzíti a szabadságvesztés büntetés generális minimumát, azaz a legrövidebb, és generális maximumát, azaz a leghosszabb tartamát. A Különös Részben minden egyes bűncselekményi tényállás tartalmazza a speciális maximumot, a speciális minimum azonban nem szerepel minden tényállásnál, ilyen esetekben a generális minimum (= 3 hónap) az irányadó. A generális minimum alól törvény engedhet kivételt, így például -54-

fiatalkorú elkövetők vonatkozásában, vagy a közérdekű munka, illetve a pénzbüntetés szabadságvesztésre történő átváltoztatása esetén (=speciális minimum lefelé történő átlépése). A törvény a szabadságvesztés legrövidebb tartamát - az elzárás maximumára figyelemmel három hónapban, a leghosszabb tartamát húsz évben határozza meg, míg - a szigorítás elvének megfelelően - a bűnszervezetben, különös vagy többszörös visszaesőként történő elkövetés, illetve halmazati vagy összbüntetés esetén huszonöt évre emeli (=speciális maximum felfelé történő átlépése). A feltételes szabadságra bocsátással a szabadságvesztés büntetés ténylegesen végrehajtandó része csökken. A feltételes szabadságra bocsátás alkalmazásának objektív feltétele a szabadságvesztés büntetés meghatározott tartamú részének kitöltése. A feltételes szabadságra bocsátás időpontja a törvény szerint - az eddigiektől eltérően nem a végrehajtási fokozathoz, hanem az elkövető előéletéhez igazodik, tekintettel arra, hogy azok az elkövetők, akik még korábban nem követtek el vagy csak viszonylag régebben követtek el olyan bűncselekményt, amely miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték őket, nagy valószínűséggel könnyebben és hamarabb visszailleszkednek a társadalomba és törvénytisztelő életmódot folytatnak, ha korábban feltételes szabadságra kerülhetnek. Feltételezhető, hogy az ő vonatkozásukban a feltételes szabadság is eredményesen telik el. A három hónap minimális tartam letöltése előtt egyáltalán nem bocsátható feltételes szabadságra az elítélt. Ennek indoka az, hogy az elítéltnek a meghatározott minimumot el kell töltenie a büntetés-végrehajtási intézetben ahhoz, hogy megalapozottan állást lehessen foglalni a feltételes szabadságra bocsáthatóság kérdésében. A feltételes szabadságból kizáró okokat a (4) bekezdés határozza meg azon elkövetők vonatkozásában, akiknél a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének magadása eleve indokolatlan, illetve célszerűtlen, mivel nincs megfelelő alap annak feltételezésére, hogy a büntetés célja a szabadságvesztés büntetés teljes kiállása nélkül is elérhető. 6/2013. Büntető jogegységi határozat: a szándékos bűncselekmény miatt szabadságvesztésre ítélt e büntetéséből nem bocsátható feltételes szabadságra, amennyiben az újabb bűncselekményét a korábbi, határozott ideig tartó végrehajtandó szabadságvesztésre ítélését követően, e büntetés végrehajtása során engedélyezett feltételes szabadság letelte után követte el, azonban a feltételes szabadságot utóbb más ügyben megszüntették. Ha a szabadságvesztés hátralevő része legalább egy év, és a feltételes szabadság próbaideje sikeresen eltelt, az elítélt szabadságvesztés-büntetését a feltételes szabadság lejártával kell kitöltöttnek tekinteni. Ha a szabadságvesztés hátralevő része 1 évnél rövidebb, és végrehajtását nem rendelték el, a büntetést - a feltételes szabadság letelte után – a hátralevő rész utolsó napjával kell kitöltöttnek tekinteni. BH2014. 168. Amennyiben a feltételes szabadságra bocsátás olyan szabadságvesztésből történik, amelynek hátralevő része egy évnél rövidebb, emiatt a feltételes szabadság tartama egy évre növekszik, a visszaesés (különös, többszörös, erőszakos többszörös visszaesés) megállapításához szükséges időtartam a szabadságvesztés hátralevő részének utolsó napját követő napon kezdődik, ha a feltételes szabadság megszüntetésére nem került sor [1978. évi IV. tv. 48. § (1), (2), (4) bek., 137. § 14-17. pont; 2012. évi C. tv. 39. § (1), (2) bek., 40. § (1), (2) bek., 459. § (1) bek. 31. pont].

-55-

19. Az életfogytig tartó szabadságvesztés. A feltételes szabadságra bocsátás szabályai az életfogytig tartó szabadságvesztésből. Btk. 41–45. § Az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt feltételes szabadságra bocsátásáról a bíróság ítéltében kétféleképpen rendelkezhet, vagy meghatározza a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját vagy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárja. A törvény rendelkezik a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésről is. Az Alaptörvénnyel összhangban meghatározza azoknak a bűncselekményeknek a körét, amelyek esetén a bíróság életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárja. A törvény részletesen szabályozza az életfogytig tartó szabadságvesztés és egy újabb határozott ideig tartó, végrehajtandó szabadságvesztés találkozását (Btk. 45. §).

20. Az elzárás, a közérdekű munka és a pénzbüntetés. A közérdekű munka és a pénzbüntetés átváltoztatásának szabályai. Btk. 46–51. §, 111–113. § Ha a bűncselekmény büntetési tételének felső határa háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb, szabadságvesztés helyett elzárás, közérdekű munka, pénzbüntetés, foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás, kitiltás, sportrendezvények látogatásától való eltiltás vagy kiutasítás, illetve e büntetések közül több is kiszabható. Ha a bűncselekményt e törvény elzárással rendeli büntetni, e büntetés helyett vagy mellett közérdekű munka, pénzbüntetés, foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás, kitiltás, sportrendezvények látogatásától való eltiltás vagy kiutasítás, illetve e büntetések közül több is kiszabható. Nem szabható ki a) szabadságvesztés mellett elzárás vagy közérdekű munka, b) kiutasítás mellett közérdekű munka vagy pénzbüntetés. Az elzárás A közérdekű munka = a köz érdekében, ingyenesen, a társadalom felé jóvátételi szándékkal végzett meghatározott munka, amelyre a bíróság ítéletben kötelezi az elítéltet. A törvény meghatározza, hogy a közérdekű munkát szabadságvesztésre kell átváltoztatni abban az esetben, ha a közérdekű munka büntetésnek az elítélt önhibájából nem tesz eleget. A szabadságvesztésre történő átváltoztatás részletszabályait, így az átváltás arányát és a töredéknapok számítását a Bv. tv. 64., 65. § határozza meg. A közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés végrehajtási fokozata - a (2) bekezdés rendelkezése értelmében - fogház. A szabadságvesztés generális minimuma alól teremt kivételt a (3) bekezdés rendelkezése, azzal, hogy kimondja azt, hogy a közérdekű munka átváltoztatása esetén a szabadságvesztés három hónapnál rövidebb is lehet. -56-

A pénzbüntetés A pénzbüntetés a magyarországi büntetéskiszabási gyakorlatban a leggyakrabban alkalmazott büntetés. Széleskörű alkalmazásának egyik előnye, hogy - szemben a szabadságvesztés büntetéssel - az elkövetőt nem ragadja ki a családi, társadalmi, munkahelyi környezetéből. A pénzbüntetés alkalmazásának másik előnye a gazdasági vetülete, egyrészt az elkövető nem esik ki a munkából, másrészt az állam számára bevételi forrást jelent. További előnye, hogy jól egyéniesíthető. A megfelelő egyéniesítést szolgálja az a megoldás, hogy a bíróság a pénzbüntetést két mozzanatban szabja ki. A bíróság először a bűncselekmény tárgyi súlyának megfelelően határozza meg a napi tételeket, azaz a bűncselekmény és az elkövető társadalomra veszélyessége, a bűnösség foka és az egyéb enyhítő és súlyosító körülmények a napi tételek számát befolyásolják. Ezt teszi egyértelművé a törvény, amikor a jogszabályban ezt szövegszerűen is megjeleníti. A egynapi tétel összegének meghatározásánál jutnak jelentőséghez az elkövető személyi, vagyoni, jövedelmi viszonyai. A pénzbüntetés alsó határa olyan összeg, hogy a pénzbüntetés a legkisebb keresetű vagy jövedelem nélküli elkövető esetében is alkalmazható legyen. A felső határ pedig a kiemelkedő jövedelműeknél vagy külföldinél is megfelelőnek látszik. A napi tétel összegének meghatározásánál egyrészt a bevételeket (az elkövető bevételét kell figyelembe venni, de a hozzátartozók és együttélő családtagok jövedelmi viszonyait is fel kell tárni + az elkövető fizetésén túli jövedelmét is figyelembe kell venni), másrészt a létfenntartási költségeket, valamint a jogszabályon vagy bírósági határozaton alapuló tartási és egyéb kötelezettségeket kell figyelembe venni. A pénzbüntetés további egyéniesítését szolgálja, hogy a (4) bekezdés lehetővé teszi a bíró számára, hogy a pénzbüntetést kiszabó határozatában - az elkövető vagyoni, jövedelmi viszonyaira tekintettel - akként rendelkezzen, hogy az elkövető a pénzbüntetést legfeljebb két éven belül havi részletekben fizetheti meg. A részletfizetést a bíróság hivatalból maga állapítja meg az említett körülményekre tekintettel. A részletfizetés lehetőség az elítélt számára, aki dönthet úgy is, hogy a pénzbüntetést egy összegben fizeti meg.

21. A foglalkozástól eltiltás, a járművezetéstől eltiltás és a kitiltás szabályai. Btk. 52–57. §, 118. § A foglalkozástól eltiltás Két eset: - Az egyik esetben a bűncselekmény annak a következménye, hogy az elkövető megszegte foglalkozása szabályait. Erről természetesen csak szakképzetséget igényelő foglalkozásnál lehet szó. Szakképzetséget igénylő foglalkozás alatt azonban - a jelenlegi gyakorlattal egyezően - nemcsak olyan foglalkozást kell érteni, amelynek az űzéséhez alakszerű képesítés szükséges. A szakképzettség megfelelő gyakorlat eredménye is lehet. Ebben az esetben az elkövetőt tehát nem általában egy foglalkozástól, hanem az általa gyakorolt foglalkozástól lehet eltiltani. Itt az eltiltás szándékos és gondatlan bcs. miatt egyaránt alkalmazásra kerülhet, és csak egységesen mondható ki, nem szűkíthető foglalkozáson belüli szakterületekre (pl. egy orvos esetén).

-57-

- A b) pont arról az esetről rendelkezik, amikor a foglalkozás tulajdonképpen eszköze a bűncselekménynek. Ilyenkor szakképzettséget nem igénylő foglalkozás is számításba jöhet, de csak a foglalkozási ágon belül konkrétan megjelölt munkakörben. Ebben az esetben a foglalkozás fogalma a munkakörrel azonos és konkrétan attól lehet eltiltani. A b) pont szándékos elkövetést feltételez, mert a foglalkozást fogalmilag is csak szándékos bűncselekmény elkövetésére lehet felhasználni. A (2) bekezdés egyértelművé teszi, hogy a foglalkozástól eltiltás szabályai azzal szemben is alkalmazhatóak, akinek a bűncselekmény elkövetésekor más volt a foglalkozása, de rendelkezik annak a foglalkozásnak a gyakorlásához szükséges szakképesítéssel, amely szabályainak megszegésével a bűncselekményt elkövette. A (3) bekezdés alapja a 2011/93/EU irányelv 10. cikke, amelynek célja a gyermek- és fiatalkorú személyek fokozottabb védelme. Végleges hatállyal az tiltható el, aki a foglalkozás gyakorlására alkalmatlan vagy arra méltatlan. - alkalmatlan: egészségügyi okokkal állhat összefüggésben, de az alapja lehet alkoholista vagy kábítószer-élvező életmód - méltatlan: általános erkölcsi felfogás szerint ítélhet meg. A járművezetéstől eltiltás A járművezetéstől eltiltás a foglalkozástól eltiltáshoz hasonlóan olyan jogfosztó-jogkorlátozó büntetés, amely egyszerre szolgálja a társadalom védelmét és a bűnismétlés veszélyének a megelőzését, de a foglalkozástól eltiltáshoz képest speciális jellegű. Az (1) bekezdés - a hatályos Btk.-val megegyezően - a járművezetéstől eltiltásnak két esetét szabályozza. Az egyik esetben a bűncselekmény annak a következménye, hogy az elkövető megszegte a járművezetés szabályait. Erről természetesen csak az engedélyhez kötött járművezetés esetében lehet szó. Szándékos és gondatlan bcs. egyaránt alapul szolgálhat. 38/2007 BKv: általában indokolt az eltiltás, ha az elkövetési körülményekből (pl. szándékos veszélyeztetés, előzési szabály semmibe vételét jelző agresszív vezetés) és az elkövető személyiségéből (pl. egész életvitelét a fegyelmezetlenség jellemezte) arra kell következtetni, hogy a forgalomban való részvétele a közlekedés biztonságát, mások életét vagy testi épségét potenciálisan veszélyezteti. Nem indokolt az eltiltás, ha a gondatlan jellegű vagy csekélyebb tárgyi súlyú bcs. elkövetőjének előélete, közlekedési viselkedése egyébként kedvező. A másik esetben az elkövető bűncselekmények elkövetéséhez használ járművet (ún. mozgó bűnözés). Ez a második eset szándékos elkövetést feltételez, mert a járművet fogalmilag is csak szándékos bűncselekmény elkövetésére lehet felhasználni. Használónak kell tekinteni a gépjármű üzemben tartóját, annak vezetőjét, illet azokat, akik a járművet ismételten bcs. céljára igénybe veszik. A törvény a járművezetéstől eltiltás tartamára vonatkozó hatályos rendelkezéseket nem érinti. A járművezetéstől eltiltás továbbra is végleges hatályú, vagy határozott időre szól: - végleges: feltétele, hogy az elkövető alkalmatlan = aki a járművezetésre személyi adottságai miatt – életkor, betegség, vezetési képesség hiánya – tartósan képtelen.

-58-

- határozott: vizsgálni kell, hogy az adott bcs. és az elkövető milyen mértékben veszélyes a közlekedés biztonságára és ehhez képest az Ő nevelése és másoknak a hasonló magatartástól való visszatartása érdekében milyen tartamú eltiltás látszik célravezetőnek. Szabs tv. 176. § Az a járművezetéstől eltiltott személy, aki a járművezetéstől eltiltás hatálya alatt annak érvényesülési körébe tartozó járművet vezet, szabálysértést követ el. 1988. évi I. tv.: 18. § (4): Utánképzésen kell részt vennie annak a járművezetőnek a) akit a bíróság vagy a szabálysértési hatóság közlekedési szabálysértés miatt legalább 6 hónapra, illetve b) akit a bíróság közlekedési bűncselekmény elkövetése miatt a járművezetéstől eltiltott, továbbá c) akinek vezetői engedélyét a közúti közlekedési előéleti pontrendszer alapján az eljáró hatóság visszavonta. A kitiltás 2 konjuktív feltétel: 1. a Btk. konkrét rendelkezése lehetővé teszi a kitiltás kiszabását. Pl. 91. § (2) bek., 187. § (4) bek., 206. §, 230. §, 264. §. 2. az elkövetőnek meghatározott helyen való tartózkodása a közérdeket veszélyezteti. Ez bírói mérlegelést igényel. Lehet akkor, ha pl. az adott helyen az elkövető bűnismétlést elősegítő kapcsolatokkal rendelkezik A végrehajtást a rendőrség ellenőrzi. A Bv. tartalmazza a részletszabályokat. Szabs. tv. 201. § (1) Aki olyan helységben, vagy az ország területének olyan részében tartózkodik, ahonnan a bíróság kitiltotta, szabálysértést követ el. 118. § A megfelelő családi környezettel rendelkező fiatalkorú nem tiltható ki arról a településről, amelyben családja él.

22. A sportrendezvények látogatásától való eltiltás, a kiutasítás és a közügyektől eltiltás szabályai. Btk. 58–62. §, 114–115. §. A sportrendezvények látogatásától való eltiltás Alkalmazásának feltétele, hogy az elkövető a bűncselekményt a sportrendezvényen való részvétel, az odamenetel, vagy az onnan történő távozás során a sportrendezvénnyel összefüggésben kövesse el. Lehet pl. rendbontás – 340. § (1), (2) bek. A bíróság az ítéletében határozza meg, hogy az elkövetőt mely sportszövetség által, mely sportág keretében vagy mely sportlétesítményben rendezett sportesemény látogatásától tiltja el. A kiutasítás A kiutasítás csak nem magyar állampolgár elkövetővel szemben alkalmazható. Kettős állampolgár, aki magyar állampolgár is, nem utasítható ki. -59-

Nem utasítható ki, aki menedékjogot élvez. A menekültként elismerés feltételeiről, a menekült jogállásáról a menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény rendelkezik. Magyarország az Európai Uniós tagja, ezért a kiutasításra vonatkozó rendelkezések figyelembe veszik a szabad mozgás és tartózkodás jogára vonatkozó uniós rendelkezéseket, valamint az uniós állampolgárokra és az unión kívüli országok állampolgáraira vonatkozó belső jogszabályokat is. A szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkezők körét a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény, a letelepedettként vagy bevándoroltként tartózkodási joggal rendelkezők körét pedig a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény tartalmazza. 2007. évi I. tv. 34. § (1) bek. = 2007. évi II. tv. 51. § (1) bek: A visszairányítás, illetve a kiutasítás nem rendelhető el és nem hajtható végre olyan ország területére, amely az érintett tekintetében nem minősül biztonságos származási vagy biztonságos harmadik országnak, így különösen, ahol faji, vallási, nemzeti hovatartozása, egy meghatározott társadalmi csoporthoz tartozása vagy politikai véleménye miatt üldöztetés veszélyének lenne kitéve, továbbá olyan állam területére vagy olyan terület határára sem, ahol nyomós oknál fogva tartani lehet attól, hogy a visszairányított, illetve a kiutasított személy az Alaptörvény XIV. cikk (2) bekezdésében meghatározott magatartásnak lenne kitéve (non-refoulement) Alaptörvény. XIV. cikk (2) bek.: senki nem utasítható ki olyan államba, vagy nem adható ki olyan államnak, ahol az a veszély fenyegeti, hogy halálra ítélik, kínozzák vagy más embertelen bánásmódnak, büntetésnek vetik alá. A kiutasítás másik feltétele, hogy az elkövető persona non grata. Itt mérlegelni kell az elkövetett bcs. súlyát, jellegét, a bűnösség fokát, az elkövető személyiségét, életvitelét. A végrehajtás a területi idegenrendészeti hatóság hatáskörébe tartozik. Fiatalkorúval szemben kiutasításnak csak tízévi vagy azt meghaladó tartamú szabadságvesztés kiszabása esetén lehet helye, ha az elkövetőnek az országban tartózkodása a közbiztonságot jelentősen veszélyeztetné, és ha nem sérül a fiatalkorú családi élet tiszteletben tartásához való joga. Ez utóbbi az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény 8. cikke által védett jog. Kitiltás - kiutasítás: Mindkettő: - jogfosztó-jogkorlátozó büntetés, amely a tartózkodási hely szabad megválasztását korlátozza. - alkalmazáshatóak más büntetéssel együtt és önállóan is. Kiutasítás Az ország egész területéről Csak nem magyar állampolgárral szemben

Kitiltás Egy vagy több településről, vagy egy település, illetve az ország meghatározott részéből Bárkivel szemben

Mellette közérdekű munka, pénzbüntetés Itt nincs ilyen korlát nem szabható ki

-60-

Lehet végleges is Határozottnál: 1-10 év

Csak határozott Tartama: 1-5 év

Bármely bcs.-hez kapcsolódhat

Csak a tv.-ben meghatározott esetekben alkalmazható Végrehajtása a területi idegenrendészet Végrehajtása a rendőrség feladata feladata A közügyektől eltiltás - jogfosztó, jogkorlátozó jellegű mellékbüntetés. Kiszabására kizárólag végrehajtandó szabadságvesztés mellett kerülhet sor. Jelentős hátránnyal jár. - egységes mellékbüntetés, nem lehetséges az elítélt jogosítványainak csak egy részétől való megfosztása. A törvény szerint a közügyektől eltiltás alkalmazásának három előfeltétele van. - Az egyik, hogy az elkövetőt szándékos bűncselekmény elkövetése miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítéljék: nem zárja ki, ha a szándékos bcs. vétségnek minősül, - végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik (objektív feltétel), - az elkövető a közügyekben való részvételre méltatlannak mutatkozzék. A bíróság - az eset össze körülményeit figyelembe véve - belátása szerint határoz abban a kérdésben, hogy mikor méltatlan az elkövető a közügyekben való részvételre. Figyelemmel van az elkövetett bcs. súlyára, jellegére, az elkövetés körülményeire, az elkövető személyiségére, életvitelére. Emellett irányadó, de nem kizárólag meghatározó a kiszabott szabadságvesztés mértéke, általában hosszabb esetén kiszabják. Jogkorlátozó rendelkezéseket egyéb jogszabály is tartalmaz a közügyektől eltiltott személyekkel szemben, pl. a Ptk. alapján nem lehet gyám. 96. § (2) A közügyektől eltiltás mellékbüntetés nem foglalható összbüntetésbe. Több közügyektől eltiltás mellékbüntetés közül azt kell végrehajtani, amelyik a leghosszabb tartamú.

23. A megrovás. A próbára bocsátás. Btk. 64–66. §, Btk. 116. §. Büntetések – intézkedések: Közös vonások: 1. Mind a büntetés, mind pedig az intézkedés joghátrány, vagy azzal való fenyegetést jelent. 2. A nulla poena sine lege elv az intézkedéseknél is érvényesül. 2. Meghatározott bűncselekmény törvényi tényállását kimerítő cselekmény az előfeltétele alkalmazásuknak. 3. Mindkét büntetőjogi szankció általános célja, alapvető közös feladata, hogy a társadalom védelmét szolgálja + cél a speciális prevenció. 4. Csak bíróság állapíthatja meg, a megszabott eljárási rendben (kiv. Megrovás, pártfogó felügyelet).

-61-

A büntetés és az intézkedés különbségei: - a büntetés az elsődleges szankcióforma; az intézkedések pedig a büntetések mellett kiegészítő jelleggel az elkövető személyiségének kedvezőbb irányban történő alakítására hivatottak. - a büntetetés generális és speciális prevenció céljait is szolgálja (egyben megtorló reakció), az intézkedés kizárólag speciális prevencióra irányul, de társulhat hozzá generál-preventív hatás is (egyben megelőző, védelmi reakció). - a büntetés határozott, az intézkedés gyakran határozatlan tartamú. - a büntetés büntetett előéletet eredményez, míg az intézkedés alkalmazása nem eredményez. - a büntetés kiszabása során a tettbűnösség mértéke az irányadó, a bűnösség és a büntetés között arányosság van, míg az intézkedésnél a bűnösség nem alapja, csupán előfeltétele az elrendelésnek. Intézkedések csoportosítása a./ Kivel szemben alkalmazható: aa.) csak természetes személlyel szemben: 1. csak fiatalkorúval szemben (javítóintézeti nevelés) 2. felnőtt és fiatalkorú elkövetővel szemben (többi) ab.) jogi személlyel szemben (jogi személy megszüntetése) b./ Az alkalmazásuk célja szerint: - nevelő jellegű intézkedések: megrovás, próbára bocsátás, javítóintézeti nevelés - nevelő és biztonsági jellegű intézkedés: pártfogó felügyelet - nevelő és reparációs jellegű intézkedés: jóvátételi munka - biztonsági jellegű intézkedés: elkobzás, elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele - vagyoni jellegű: vagyonelkobzás - gyógyító jellegű intézkedések: kényszergyógykezelés c./ Korlátozottságuk szerint: - szabadságelvonással járó intézkedés: kényszergyógykezelés, javítóintézeti nevelés - szabadságelvonással nem járó intézkedés: az összes többi d./ Perszonális/tárgyi intézkedések: - perszonális: pl. megrovás - tárgyi: pl. elkobzás e./ Az intézkedés alkalmazására jogosult: - ügyész (megrovás, pártfogó felügyelet) - bíróság (valamennyi intézkedés) f./ Alkalmazhatóságuk szerint: - Csak önállóan, büntetés helyett alkalmazható: megrovás; próbára bocsátás; kényszergyógykezelés, jóvátételi munka. - Önállóan és büntetés vagy intézkedés mellett is alkalmazható: elkobzás; vagyonelkobzás, elektronikus adat hozzáférhetetlenné tétele. - Büntetés, illetve intézkedés mellett alkalmazható: pártfogó felügyelet. + A megrovás, a próbára bocsátás és a jóvátételi munka önállóan, büntetés helyett alkalmazható. A pártfogó felügyelet büntetés vagy intézkedés mellett alkalmazható. Kiutasítás mellett nem rendelhető el pártfogó felügyelet. Az elkobzás, a vagyonelkobzás és az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele önállóan, és büntetés vagy intézkedés mellett is alkalmazható.

-62-

A megrovás BH 2004. 351.: a büntetés korlátlan enyhítésének a lehetősége önmagában nem alapozza meg a megrovás alkalmazását. Erre csak abban az esetben van lehetőség, ha ezen intézkedés különös törvényi feltételei fennállnak. Bűnhalmazatnál nincs arra lehetőség, hogy a bíróság az egyik cselekmény miatt büntetést szabjon ki, míg a másik miatt megrovást alkalmazzon. Megrovás alkalmazására itt csak akkor kerülhet sor, ha a halmazatban lévő cselekmények az elbírálás időpontjában összességükben is legfeljebb csekély fokban veszélyesek a társadalomra. A törvény rendelkezése szerint a bíróság vagy az ügyész alkalmazhat megrovást. Ezzel a törvény pontosítja a jogszabályi megfogalmazást, tekintettel arra, hogy a nyomozó hatóság nem alkalmazhat megrovást. A próbára bocsátás A próbára bocsátás a feltételes elítélés egyik formája. A bíróság megállapítja a bűncselekmény elkövetését és az elkövető büntetőjogi felelősségét, azonban úgy foglal állást, hogy az elkövető újabb bűncselekmény elkövetésétől való visszatartása érdekében nem szükséges büntetést kiszabni, hanem elegendő az ezzel való közvetlen fenyegetés. Próbára bocsátás esetén a bíróság a büntetőjogi felelősség megállapítását követően a büntetés kiszabását próbaidőre elhalasztja. A próbára bocsátás alkalmazásának egy mérlegelést nem tűrő és egy mérlegelést igénylő feltétele van: 1.Mérlegelést nem tűr, hogy a bűncselekmény legfeljebb vétség lehet, és maximum 3 évi szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény esetén alkalmazható. BH2007. 33.: Próbára bocsátás bűnhalmazat esetén is alkalmazható. Ilyen esetben az objektív feltétele megállapításánál nem a Btk. Általános Részének a halmazati büntetésre irányadó felemelt büntetési tételét, hanem a bűnhalmazatban lévő bűncselekményeknek a Különös Részben megállapított büntetési tételét kell alapul venni. 2. Mérlegelést igénylő feltétel lehet, hogy a büntetés célja ezzel az intézkedéssel is elérhető kell, hogy legyen. Itt egyénenként és összességében szükséges értékelni a súlyosító és enyhítő körülményeket, továbbá, hogy a próbára bocsátás nem kerülne-e ellentétbe az általános megelőzés követelményével. Nincs helye próbára bocsátásnak, ha büntetés helyett önálló mellékbüntetés, illetve foglalkozástól vagy járművezetéstől eltiltás alkalmazása indokolt. A próbára bocsátás mellett mellékbüntetés nem alkalmazható. 55/2007. BKv: az elkövető kifogásolható életvezetése nem zárja ki a próbára bocsátást, ha a társadalomra kisebb mértékben veszélyes bcs.-t követett el, és a bűnösségének a foka is kisebb. Itt általában indokolt a próbára bocsátottat pártfogó felügyelet alá helyezni. Pártfogó felügyelet elrendelése főszabályként bírói mérlegeléstől függ, fiatalkorú elkövetők esetében azonban kötelező. A próbaidő tartamát években, vagy években és hónapokban kell meghatározni. Ha a próbaidő eredményesen eltelik, az elkövető büntetethetősége megszűnik (Btk. 25. § e) pont = egyéb ok).

-63-

24. A jóvátételi munka és a pártfogó felügyelet. Btk. 67–71. §, 117. §, 119. § A jóvátételi munka A szubjektív feltétel (=alaposan feltehető, hogy a büntetés célja így is elérhető) ismérvei megegyeznek a próbára bocsátásnál írtakkal. A jóvátételi munka kiszabásának nem feltétele az elkövető hozzájárulása. Fiatalkorúval szemben a jóvátételi munkavégzés előírása mellett a pártfogó felügyelet elrendelése kötelező. A pártfogó felügyelet Nevelési, reszocializációs és biztonsági célokat szolgáló intézkedés. Mindig járulékos jellegű intézkedés, önállóan soha nem rendelhető el, csak törvényben meghatározott büntetés, intézkedés, illetve vádemelés elhalasztása esetén kerülhet alkalmazásra. Kiutasítás mellett nem rendelhető el. A 71. § (1) a) pontban előírt határozatbeli magatartásokra hoz példát a (2) bek. A jogszabályban előírt kötelezettség pl. Bv tv. 313. §-a szerint a pártfogó felügyelőnek és a rendőrségnek a magatartási szabályok megtartására és ellenőrzésére vonatkozó rendelkezéseinek teljesítése, a kért felvilágosítás megadása, a kapcsolattartás meghatározott rendszeressége és módja szerint a pártfogó felügyelőnél jelentkezés. A végrehajtás részletes szabályait a 8/2013. (VI. 29.) KIM rendelet állapítja meg. A pártfogó felügyelet végrehajtása a pártfogó felügyelői szolgálat feladata, a pártfogó felügyelet tartalmát meghatározó szabályok jelenleg a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendeletben (a továbbiakban: Bv. tvr.) találhatóak. A Be. 191. §- beli utógondozás abban más, mint a pártfogó felügyelet, hogy az utógondozás célja az, hogy a szabadságvesztésből szabadultnak segítséget nyújtson a tárdalomba beilleszkedéshez. Az utógondozást is a pártfogó felügyelő végzi, azonban nem büntetőjogi szankcióként érvényesül, hanem az elítélt kérhet segítséget és támogatást pl. a letelepedéshez.

25. Az elkobzás, a vagyonelkobzás és az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele. Btk. 72–77. §. 1/2008. Büntető jogegységi határozat, 2/2008. Büntető jogegységi határozat, 2/2013. (VII.8.) BK vélemény (BKv. 69, BKv. 78, BKv. 95.) Az elkobzás Az elkobzás elsősorban védelmi jellegű intézkedés.

-64-

El kell kobozni azt a dolgot, amelyet: - a bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használtak, vagy arra szántak (instrumentum). Csak akkor lehet elkobozni a szánt dolgot, ha legalább az előkészület megvalósult. - amely bűncselekmény elkövetése útján jött létre (pl. az elkészített hamis okirat), - amelyre a bűncselekményt elkövették (objektum), vagy amit a bűncselekmény befejezését követően e dolog elszállítása céljából használtak (pl. robbanóanyaggal való visszaélés, kábítószer-kereskedelem), - azt a dolgot is el kell kobozni, amelynek birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti, vagy jogszabályba ütközik (pl. robbanóanyag), - illetve el kell kobozni azt a sajtóterméket, amelyben a bűncselekmény megvalósul. Sajtótermék (2010. évi CLXXXV. törvény 203.§ 60. pont) = a napilap és más időszaki lap egyes számai, valamint az internetes újság vagy hírportál, amelyet gazdasági szolgáltatásként nyújtanak, amelynek tartalmáért valamely természetes vagy jogi személy szerkesztői felelősséget visel, és amelynek elsődleges célja szövegből, illetve képekből álló tartalmaknak a nyilvánossághoz való eljuttatása tájékoztatás, szórakoztatás vagy oktatás céljából, nyomtatott formátumban vagy valamely elektronikus hírközlő hálózaton keresztül. A szerkesztői felelősség a médiatartalom kiválasztása és összeállítása során megvalósuló tényleges ellenőrzésért való felelősséget jelenti, és nem eredményez szükségszerűen jogi felelősséget a sajtótermék tekintetében. Gazdasági szolgáltatás az önálló, üzletszerűen – rendszeresen, nyereség elérése érdekében, gazdasági kockázatvállalás mellett – végzett szolgáltatás. A (6) bekezdés rendelkezése szerint az elkobzott dolog tulajdonjoga törvény eltérő rendelkezése hiányában az államra száll. Az elkobzást a törvényszék gazdasági hivatala, jövedéki termék, vagy nem közösségi áru esetén a NAV, ingatlan esetén a bírósági végrehajtó hajtja be. A vagyonelkobzás 95/2011. BKv: a vagyonelkobzás egyetemleges alkalmazásának nincs helye, azt a társtettesek mellett a részesekkel – a felbujtóval és a bűnsegéddel – szemben is külön-külön kell alkalmaznia arra a vagyonra, amelyhez a bcs. elkövetése során vagy azzal összefüggésben jutott. 1/2008. BJE: A kábítószer-kereskedelem elkövetőjével szemben a kábítószer értékesítésével összefüggő vagyonra vagyonelkobzást kell elrendelni. A vagyonelkobzás nem korlátozható az értékesítéssel elért nyereségre. Azt a bűncselekménnyel összefüggő teljes vagyonra el kell rendelni, függetlenül a kábítószer megszerzésére fordított vagyon mértékétől, illetve attól, hogy a kábítószer értékesítése az elkövető számára nyereséges vagy veszteséges volt-e; a vagyonelkobzás mértéke nem csökkenthető a kábítószer megszerzésével összefüggő kiadásokkal. 2/2008. BJE: ha a büntetőeljárás olyan bűncselekmény miatt van folyamatban, amellyel kapcsolatban vagyonelkobzásnak lehet helye és alaposan tartani kell attól, hogy annak kielégítését meghiúsítják, a vagyonelkobzással elvonható vagyon, vagyonrész vagy vagyontárgy zár alá vétele akkor is elrendelhető, ha a nyomozás ismeretlen tettes ellen folyik, vagy terheltté nyilvánításra nem került sor. 78. BKv.: Amennyiben a 2012. évi C. törvény (továbbiakban: Btk.) XXVII. Fejezete szerinti korrupciós bűncselekmény valamelyikének elkövetése során a passzív vesztegető az aktív vesztegetőtől a vagyoni előnyt megszerzi, vele szemben arra, mint a bűncselekmény -65-

elkövetéséből eredő, a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett vagyonra a Btk. 74. § (1) bekezdés a) pontja alapján vagyonelkobzást kell elrendelni. A Btk. 74. § (1) bekezdésének f) pontjára figyelemmel az ígért vagyoni előny tárgyára is vagyonelkobzást kell elrendelni. A passzív vesztegetővel szemben azonban nem lehet vagyonelkobzást elrendelni, ha a bűncselekmény elkövetése révén, vagy azzal összefüggésben nem szerezte meg a vagyoni előnyt; ilyenkor az intézkedést az ígért vagyoni előny tárgyára az aktív vesztegetővel szemben kell alkalmazni. Az ígért vagyoni előnyre a vagyonelkobzás elrendelésének azonban az aktív vesztegetővel szemben is csak akkor van helye, ha az ígért vagyoni előny tárgya az elkövetést megelőzően az elkövető rendelkezésére állt, és azt bizonyítottan arra szánta, hogy vagyoni előnyként a passzív vesztegetőnek juttassa. Amennyiben az aktív vesztegető birtokából már kikerült a vesztegetésre szánt vagyoni előny, de az még nem került a passzív vesztegető birtokába, a vagyonelkobzást a Btk. 74. § (1) bekezdésének f) pontja alapján az ígért vagyoni előny tárgyára az aktív vesztegetővel szemben kell elrendelni. Nincs helye a Btk. 74. § (1) bekezdés f) pontja alapján az ígért vagyoni előny tárgyára vagyonelkobzás elrendelésének, ha annak tulajdonosa nem az elkövető, kivéve, ha a tulajdonos az elkövetésről előzetesen tudott. 69. BKv: A vagyonelkobzás célja a bűnös úton elért vagyongyarapodás elvonása. Nem lehet vagyonelkobzást elrendelni arra a vagyonra (vagyontárgyra), amelyet a sértettnek kell kiadni vagy visszaadni, vagy amely a sértetthez már visszajutott: 1. Amennyiben a bűnös úton elért vagyongyarapodás a polgári jogi igény megítélésével kimerül, nincs helye vagyonelkobzásnak. Abban az esetben azonban, ha a megítélt polgári jogi igény a vagyongyarapodásnak csak egy részét meríti ki, a fennmaradó részre – az egyéb törvényi feltételek fennállása esetén – vagyonelkobzást kell elrendelni. 2. A polgári jogi igény érvényesítésének egyéb törvényes útra utasítása esetén a 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 74. § (5) bekezdésének a) pontja szerinti rendelkezés nem akadálya a vagyonelkobzás elrendelésének, amennyiben annak egyéb törvényi feltételei fennállnak. A törvény fenntartja a bizonyítási teher megfordítására vonatkozó szabályát. Eszerint az ellenkező bizonyításáig vagyonelkobzás alá eső vagyonnak kell tekinteni a bűnszervezetben való részvétel ideje alatt szerzett valamennyi vagyont. Ebből következik, hogy a bizonyítás sikertelenségének kockázatát a terhelt viseli, azaz amennyiben az ilyen vagyon törvényes eredete kétséges; nem egyértelmű, hogy a vagyont nem a bűnszervezetben való részvétel ideje alatt, törvényes úton szerezték, a vagyonelkobzást el kell rendelni. + Az (1) bekezdés c) pontja, és ehhez kapcsolódóan a (4) bekezdés b) pontja értelmében a kábítószer-kereskedelem, vagy embercsempészés bűncselekményének elkövetője által a bűncselekmény - így a kábítószer forgalomba hozatala, illetve az azzal való kereskedés, továbbá az embercsempészés üzletszerű vagy bűnszövetségben történő elkövetésének elkövetési ideje alatt szerzett valamennyi vagyon vagyonelkobzás alá esik. Ezen új rendelkezésnek az a célja, hogy a szervezett és a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelemben a vagyoni, anyagi alapjaik elvonásával hatékonyabban fel lehessen lépni a kábítószer kereskedőkkel szemben. Ebben az esetben sem lehet azonban a vagyonelkobzást elrendelni arra a vagyonra, amelynek törvényes eredete bizonyított. A törvény a bizonyítási

-66-

terhet ebben az esetben is megfordítja, azaz a vagyon törvényes eredetét a terheltnek kell bizonyítania. A törvény nem határozza meg a vagyon fogalmát. Vagyon alatt a Btk. vonatkozásában is mindazt érteni kell, amit a polgári jog a vagyon alatt ért, ideértve az ingatlanokat is. Ugyanakkor a vagyonelkobzás alkalmazhatóságával kapcsolatban a gyakorlat során felmerült problémák tisztázása érdekében a törvény értelmező rendelkezésben úgy rendelkezik, hogy a vagyonelkobzás alkalmazásában vagyonon a vagyon hasznait, a vagyoni értékű jogot és követelést, illetve pénzben kifejezhető értékkel bíró előnyt is érteni kell. Az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele Biztonsági jellegű intézkedés, önállóan és büntetés vagy intézkedés mellett is alkalmazható.

26. A büntetés célja, a büntetéskiszabás elvei. A büntetés enyhítésének szabályai. A büntetés kiszabása tárgyalásról lemondás esetén. Btk. 79 –80. §. Btk. 82–83. §, 2/2013. (VII.8.) BK vélemény (BKv. 56.) A büntetés célja: Büntetéskiszabás = a bcs. elkövetőjének a büntetőeljárásban történő felelősségre-vonása, melynek a Btk. által meghatározott keretek között kell zajlania. Olyan folyamat, melynek során az eljáró büntetőbíróság a bcs. elkövetése miatt, a bcs. bűncselekmény büntetőjogilag felelősségre vonatható elkövetőjével szemben, a bcs. elkövetésének jogkövetkezményeként, a tv.-ben meghatározott keretek között, az eset körülményeire figyelemmel megállapítja a büntetés nemét, mértékét, végrehajtási fokozatát. A büntetés a bűncselekmény elkövetése miatt kiszabott, a bűncselekmény társadalomra veszélyességével arányban álló joghátrány. A büntetés célja a társadalom védelme, amelynek egyik oldala az egyéni, a másik az általános bűnmegelőzés. Az egyéni megelőzés (speciális prevenció) azt jelenti, hogy a büntetésnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy az elkövetőt újabb bűncselekmény elkövetésétől visszatartsa. De megvalósul az egyéni visszatartás azzal is, ha az elkövető az ismételt bűncselekmény elkövetésétől az újabb büntetéstől való félelme miatt tartózkodik. Ezen célok elérése érdekében a büntetéssel szemben támasztott legfontosabb követelmény az arányosság elve. A büntetés célja azonban nem merül ki az egyéni megelőzésben, mert azt a célt is szolgálnia kell, hogy másokat is visszatart a bűnelkövetéstől (generál prevenció). A büntetéssel a társadalom tagjait meghatározott irányba lehet befolyásolni. A büntetés akkor szolgálja megfelelően az általános megelőzést, ha a társadalom tagjaiban a pozitív értékrend megszilárdulásához járul hozzá, de ennek hiányában megvalósulhat a társadalom tagjainak a hasonló mértékű büntetéstől való félelmével is. Ugyanakkor a Btk. tartalmaz a célgondolatot korlátozó tényezőket, pl. a fiatalkorúakat speciálisan kezeli. A büntetés kiszabásának elvei A büntetés kiszabás elvei azokat az általános szempontokat jelölik ki, amelyeket a bíróságnak figyelembe kell vennie akkor, amikor megállapítja a bűncselekmény jogkövetkezményeként alkalmazott büntetés nemét és mértékét. Amint arra az Alkotmánybíróság a 13/2002. (III. 20.) -67-

AB határozatban is rámutatott: a „Btk. büntetési rendszerében a szankció meghatározásának joga megoszlik a jogalkotó és a jogalkalmazó között.” 1. A bíróság a törvény által meghatározott büntetési minimum és maximum keretei között, a konkrét eset körülményeire tekintettel határozza meg a büntetés nemét és mértékét. A törvény szerint továbbra is az a főszabály, hogy a büntetést a törvényben meghatározott keretek között az enyhítő és súlyosító körülmények figyelembe vételével kell kiszabni. A jogalkotó a Különös Részben adja meg au egyes bűncselekményekhez kötötten a kiszabható szankció nemét és mértékét. A büntetési tétel-keretek azonban átléphetőek, az Általános Részben meghatározottak szerint: - a szigorítás irányába mutat a halmazati büntetés, a különös, többszörös, erőszakos többszörös visszaesőkhöz kapcsolódó speciális szabályozás, illetve a bűnszervezetben való elkövetés, - az elkövetőre nézve előnyös a fiatalkorúakra vonatkozó szabályozás, - a Különös Részben meghatározott büntetési nemektől az enyhítés szabályainak alkalmazásával lehet eltérni, fordított irányba tilos, pl. halmazati büntetés kiszabása sem teszi ezt lehetővé, max. a végrehajtási fokozat lehet szigorúbb (pl. több sértett sérelmére elkövetett levéltitoksértés elzárással büntetendő, szabadságvesztés-büntetéssel nem), - a büntetési mértéktől azonban mindkét irányban el lehet térni. Ennek korlátja az Általános Részben az egyes szankciókhoz kapcsolva meghatározott generális maximum és minimum. 2. A jogalkotó a büntetési tételkeretek meghatározásakor értékeli az adott bűncselekmény típus társadalmi kockázatát, lehetséges hátrányos következményeit, azaz dönt arról, hogy az egyes bűncselekményeknek milyen tárgyi súlyt tulajdonít. Ezért, amikor a törvény a büntetés kiszabásának elvei körében a bűncselekmény tárgyi súlyáról szól, akkor ez alatt nem a bűncselekmény - a jogalkotó által már értékelt és a különös részi tételkeretben megjelenített absztrakt tárgyi súlyát, hanem az elkövetett bűncselekmény konkrét súlyosságát (= milyen mértékben veszélyes a társadalomra) érti. Az absztrakt tárgyi súly kérdésében a jogalkotó foglal állást és abban is, hogy milyen büntetési nem és büntetési mérték megadása szolgálna egy arányos büntetést. 3. A bűnösség foka a tetthez fűződő pszichikus viszony intenzitását jelenti. A bűnösség két formája, a szándékosság vagy a gondatlanság értékelést nyer, ugyanakkor a kétszeres értékelés tilalma miatt ezeket nem lehet ismételten figyelembe venni, de azt igen, hogy a szándék egyenes vagy eshetőleges, illetve, hogy a gondatlanság tudatos, vagy hanyagság. A bűnösség fokára a bíróság rendszerint a bűncselekmény tárgyi oldalából/az objektív körülményekből következtet. Így elsősorban az elkövetés módjából, eszközéből, módszeréből lehet a bűnösség fokát megállapítani. 4. Az elkövető társadalomra veszélyessége: a törvény értelmében a büntetést továbbá úgy kell kiszabni, hogy az a törvényes keretek között igazodjék az elkövető társadalomra veszélyességéhez.. A jogalkalmazó az elkövető személyiségének az értékelésénél az elkövető személyi körülményeit, ennek részeként elsődlegesen az életvitelét vizsgálja. A személyiség vizsgálata körében értékeli a bíróság az elkövető előéletét és az elkövetés utáni magatartását is. A kétszeres értékelés tilalma itt is szerephez jut, pl. az elkövető bűnözői életviteléhez való kötődésén keresztül megvalósuló jelentősebb fokú társadalomra veszélyességet jelző olyan körülmények, mint az, hogy különös visszaeső, nem vető ismételten figyelembe.

-68-

5. A büntetésnek igazodnia kell továbbá az egyéb súlyosító és enyhítő körülményekhez is. A bűncselekmény tárgyi súlya, a bűnösség foka és az elkövető társadalomra veszélyessége olyan tényezők, amelyek maguk is súlyosítják vagy enyhítik a büntetést. Az ítélkezési gyakorlat azonban számos egyéb súlyosító és enyhítő körülményt dolgozott ki, amelyek felsorolása a törvényben szerteágazóságuk miatt lehetetlen. A Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma az ítélkezési gyakorlat egységének a biztosítása érdekében az 56/2007. BK véleményében vizsgálta felül a büntetéskiszabás során irányadó súlyosító és enyhítő körülményekről korábban közreadott BK 154. sz. állásfoglalását: I. - konkrét értékelés elve = A büntetést befolyásoló körülményeket tehát nem elvont általánosságban, nem mechanikusan, hanem a konkrét ügy tényeire vonatkoztatva kell értékelni, és a határozatban megindokolni. - relatív értékelés elve = Valamely, általában súlyosítónak vagy enyhítőnek tartott tényezőt akkor lehet a konkrét ügyben is ilyenként értékelni, ha az indok, amely miatt annak súlyosító vagy enyhítő hatása van, az adott ügyben is megállapítható. Ugyanazon tény más cselekmény vagy más elkövető vonatkozásában közömbös vagy ellenkező hatású is lehet. - minőségi értékelés elve = A bűnösségi körülményeket egymással egybevetve, összefüggésükben kell értékelni. Nem a számuk, hanem az adott esetben meglévő hatásuk a döntő a büntetés meghatározásánál - kétszeres értékelés tilalma = A kétszeres értékelés tilalma a büntetést befolyásoló körülmények értékelésénél is érvényes. A törvényhozó által tényállási elemként szabályozott, avagy a súlyosabb vagy enyhébb minősítést megalapozó körülményt nem lehet külön enyhítőként vagy súlyosítóként is értékelni. - A bűncselekmény tárgyi súlyát olyan körülmény is befolyásolhatja, amelyről az elkövetőnek a cselekmény véghezvitelekor nem volt tudomása, vagy az utóbb következett be, ezért a bűncselekménynek a törvényi tényálláson kívül eső következménye akkor is értékelésre kerülhet a büntetés kiszabásánál, ha arra az elkövető tudata nem terjedt ki. II. A büntetést befolyásoló alanyi tényezők: 1. A büntetlen előélet enyhítő körülmény, kivéve, ha az elkövető fiatalkorú vagy a fiatalkort néhány évvel meghaladott, ún. fiatal felnőtt. A hivatalos személy javára ez csak akkor értékelhető, ha e minőségével a bűncselekmény nincs összefüggésben. Nem értékelhető annak a javára, aki a bűncselekményt olyan beosztás felhasználásával követte el, amelyben a büntetlen előélet alkalmazási feltétel. 2. Ha az elkövetőt a bűncselekmény véghezvitele előtt jogerősen elítélték, a büntetőjog szempontjából büntetett előéletű akkor is, ha mentesült a büntetés hátrányos következményei alól. A büntetett előélet általában súlyosító körülmény. Ha a büntetett előéletű elkövető nem visszaeső, de többször volt büntetve, akkor ez utóbbi tény súlyosító körülmény lehet. Súlyosító körülmény, ha az elkövető visszaeső. Súlyosító körülmény, ha a többszörös (erőszakos többszörös) visszaeső egyben különös visszaeső is, és az is, ha az elkövető a visszaesést megalapozó büntetésen kívül is büntetve volt. Fokozott a büntetett előélet nyomatéka, ha a sorozatos elítélésekből, az elkövető életviteléből és az újabb bűnelkövetésből a bűnöző életmódra lehet következtetni. A gondatlanságból elkövetett bűncselekmény miatt történt korábbi elítélés akkor értékelhető súlyosító körülményként, ha az elkövető újból azonos vagy hasonló cselekményt követett el. A közlekedési bűncselekmények elbírálásánál az elkövető korábbi közlekedési magatartását is értékelni kell. A közlekedési szabálysértés elkövetése súlyosító, a hosszabb ideig tanúsított

-69-

kifogástalan közlekedési magatartás enyhítő körülmény lehet. Ittas járművezetés esetén az ittasság súlyos vagy igen súlyos foka súlyosító körülmény. 3. Ha az elkövetőnek a létfenntartást biztosító jövedelme nincs, és munkakerülő, csavargó életmódot folytat, fokozott a veszélye annak, hogy a szükségletét illegális módon, akár bűncselekmény útján elégíti ki, és a személyének a veszélyessége fokozott. 4. A fiatalkor nem enyhítő körülmény, ilyennek értékelhető azonban, ha az elkövető a büntethetőség határát jelentő tizennégy éves életkort nem sokkal haladta meg, vagy fiatal felnőtt volt, amikor a bűncselekményt elkövette. Az idős kor - a vele rendszerint együtt járó testi és szellemi hanyatlás, valamint tűrőképesség-csökkenés miatt - enyhítő körülmény; általában a nyugdíjkorhatárt meghaladó életkort lehet így értékelni. 5. Az elkövető tartósan és kiemelkedően végzett munkája enyhítő körülmény, ha abból arra lehet következtetni, hogy vele szemben a büntetés könnyebben célt érhet. A köz javára ellenszolgáltatás nélkül végzett tevékenység vagy szolgáltatás (jótékony célú munkavégzés, alapítvány létesítése, ajándék, adomány stb.) enyhítő körülmény lehet. 6. A katonai ítélkezésben enyhítőként vagy súlyosítóként egységesen kell értékelni az elkövetőnek a szolgálati idő alatt tanúsított magatartását; ezen belül az egyik oldalon a kitüntetések, dicséretek, jutalmak és elismerések, a másikon az érvényben levő fenyítések száma és súlya jön figyelembe. A katonai ítélkezésben enyhítőként értékelendő, ha az elkövető a cselekmény végrehajtása és elbírálása között kimagasló helytállást tanúsított. Ezzel szemben a terhére kell értékelni, ha ezen idő alatt fegyelemsértést valósított meg. 7. Súlyosító körülmény, ha az elkövető a bűncselekményt önhibájából eredő ittas vagy bódult állapotban követte el, és ennek az állapotnak szerepe volt a bűncselekmény elkövetésében; különös nyomatéka a gátlástalanul, a garázda módon végrehajtott - élet, testi épség vagy nemi erkölcs elleni - bűncselekmények esetében. 8. A vezetői vagy kifejezetten bizalmi beosztás súlyosító körülmény, ha annak felhasználásával vagy azzal összefüggésben történt a bűncselekmény elkövetése. Vezetői beosztásban levőnek a ténylegesen irányító tevékenységet végző személyt kell tekinteni. Az elkövető kezdeményező, vezető, másokat bűnelkövetésbe vivő szerepe súlyosító körülmény. Büntetést enyhítő hatása van annak, ha valaki más személy ráhatására vagy befolyása alatt követte el a bűncselekményt. Különös nyomatéka lehet akkor, ha katona az elöljárója vagy a feljebbvalója ráhatására vagy parancsára cselekedett. 9. A bűncselekmény méltányolható indítóoka enyhítő, az erkölcsileg különösen elítélendő oka súlyosító körülmény. Enyhítő hatású, ha a cselekmény motívuma a valóságos vagy vélt közérdek szolgálata. A vagyon elleni bűncselekmények esetében enyhítő körülmény lehet az elkövető önhibáján kívül fennálló nehéz anyagi helyzete, különösen akkor, ha ez az elemi szükségletek kielégítetlenségében nyilvánul meg, és a bűncselekmény ennek kielégítési körében marad. 10. A szándék eshetőleges volta enyhítő körülmény, kivéve, ha az elkövető olyan bűncselekményt valósított meg, amelyet az eredmény tekintetében gondatlanul is el lehet követni; a cselekmény végrehajtásában megnyilvánuló kitartó szándék, az előre megfontolt szándék súlyosító körülmény. Minden olyan esetben, amikor az eredmény minősítő körülmény, és azt szándékosan és gondatlanul is elő lehet idézni, enyhítő körülmény, ha az eredmény tekintetében csak gondatlanság állapítható meg. 11. Az elkövető önfeljelentése enyhítő körülmény. Különös a nyomatéka, ha ennek folytán vált lehetővé a bűncselekmény felderítése, vagy azt jelentős mértékben elősegítette. Enyhítő hatású az is, ha az elkövető közreműködött a bűncselekmény felderítésében, és ennek szerepe volt a felderítés eredményességében.

-70-

a büntetés elviselését megnehezíti, enyhítő hatású, és akkor is értékelendő, ha a bűncselekmény elkövetése után állott elő. III. A büntetést befolyásoló tárgyi körülmények: 1. Enyhítő körülmény, ha a cselekmény kísérleti szakban maradt. A nyomatéka annál nagyobb, minél távolabb van a cselekmény a befejezettségtől, illetve a cselekmény következményei a befejezettséghez megkívánt eredménytől. Az eredményt el nem érő sérelem, pl. emberölés kísérleténél a tényleges sérülés nem súlyosító, de csökkentheti a kísérlet enyhítő hatását. A bűnhalmazatban levő kísérlet enyhítő hatása elenyészhet, ha a halmazatban levő cselekmények jelentősebb része befejezett. Ha az elkövető mindent megtett a bűncselekmény befejezettsége érdekében, és a következmények is súlyosak, a kísérlet, mint enyhítő körülmény súlytalanná válhat. 2. Az az elkövetési mód, amit a törvény az egyes bűncselekményeknél minősítő körülményként értékel, más bűncselekményeknél általában súlyosító körülmény. A kitartó, a fondorlatos, a gátlástalan, a garázda, az orvul való vagy egyébként veszélyes elkövetési mód súlyosító körülmény, és ugyanígy értékelendő, ha az elkövető a bűncselekménnyel szükségszerűen együtt járó szenvedésnél nagyobb testi vagy lelki gyötrelmet okoz. 3. A bűncselekmény tárgyi súlyát nagymértékben a cselekmény káros következményei határozzák meg, ezért azokat a büntetés kiszabásánál mindig figyelembe kell venni. A káros következmény lehet pénzben kifejezhető kár, hátrány, gyógytartammal jellemezhető sérülés; ezek nagyságát mennyiségileg is meg lehet határozni. 4. Súlyosító körülmény, ha a sértett védtelen, idős, beteg, védekezésre képtelen vagy oltalomra szoruló személy, terhes nő, amennyiben e körülmények valamelyike nem eredményez súlyosabb minősítést, vagy az elkövető közeli hozzátartozója; a vagyon elleni bűncselekményeknél ilyen hatású lehet a sértett nehéz anyagi helyzete. 5. A bűnsegédnek általában kisebb a szerepe a bűncselekményben, mint a tettesnek, ezért a bűnsegédi minőség általában enyhítő körülmény. A bűncselekmény kétszeres vagy többszörös minősülése súlyosító körülmény. 6. A folytatólagosságnak büntetést súlyosító hatása van, s az annál nagyobb, minél több cselekményt foglal magában. A bűnhalmazatnak a büntetési tételkeret felső határát emelő hatása van [Btk. 81. § (3) bekezdés], ezért súlyosító körülményként nem értékelhető (kétszeres értékelés tilalma). A kettőnél több bűncselekmény halmazata azonban már értékelhető súlyosítóként. Az elkövető terhére értékelendő, ha az ugyanazon bűncselekmény több elkövetési 7. Az alkalomszerű elkövetés az elkövető javára értékelhető, kivéve, ha az alkalom létrejöttét tudatosan elősegítette, vagy ha az alkalom előidézése maga is jogellenes. Az ellenőrzés lazasága, a katonai bűncselekményeknél az elöljáró mulasztása enyhítő körülmény, feltéve, hogy az elkövetésben szerepe volt. 8. Az egyébként nem korrupciós bűncselekménynek minősülő cselekmények korrupciós jellegű elkövetése súlyosító körülmény. 9. Az elkövető javára kell értékelni, ha az okozott kárt vagy annak egy részét megtérítette, és kisebb nyomatékkal azt, ha a kár tőle függetlenül megtérült. A tevékeny megbánás a büntethetőséget megszüntető ok [Btk. 29. § (1) bekezdés], illetve lehetővé teszi a büntetés korlátlan enyhítését [Btk. 29. § (2) bekezdés]. Egyébként is enyhítő körülmény, ha az elkövető a sértettnek elégtételt szolgáltatott, rendezte vele a közöttük keletkezett konfliktust, ennek során valamilyen szolgáltatást teljesített, vagy igényt kielégített. Az elkövetőt a bűncselekmény következtében a büntetőjogi hátrányokon kívül egyéb tényleges hátrányok is érhetik. Ha ezek a büntetés mellett külön is egyéni visszatartó hatást fejthetnek ki, indokolt azokat enyhítő körülményként értékelni. Ilyen többlethátrány lehet a bűncselekmény folytán elszenvedett sérülés, jelentős munkajogi, anyagi vagy egyéb hátrány,

-71-

a bűncselekményből származó előnyt lényegesen meghaladó kártérítési kötelezettség, feltéve, hogy fedezete van stb. 10. Enyhítő körülmény, ha a bűncselekmény elkövetésétől hosszabb idő telt el; minél súlyosabb a bűncselekmény, annál hosszabb az az idő, amely enyhítőként értékelhető. Nagyobb a nyomatéka, ha megközelíti az elévülési időt; csökken a nyomatéka, vagy el is enyészhet, ha az időmúlást maga az elkövető idézte elő. Enyhítő körülmény, ha az elkövető hosszabb ideig állt a büntetőeljárás súlya alatt; nagyobb a nyomatéka, ha előzetes fogva tartásban volt, és ilyenkor az előzőnél rövidebb tartam is enyhítőként értékelhető. 11. A bűncselekmények elszaporodottsága súlyosító körülmény akkor, ha a köztudomás szerint az ügyben elbírált vagy az ahhoz hasonló bűncselekmények száma (az elkövetéskor) a korábbi időszakhoz képest lényeges emelkedést mutat, vagy ha a számuk az adott területen lényegesen magasabb volt az átlagosnál. Az erős felindulásban elkövetett emberölésnél és a jogos védelem túllépésénél ez a körülmény nem jön figyelembe. 12. Súlyosító körülmény, ha az elkövető a társas bűnelkövetés valamely formájában társtettességben [Btk. 13. § (3) bekezdés], bűnszövetségben [Btk. 459. § (1) bekezdés 2. pont], vagy csoportosan [Btk. 459. § (1) bekezdés 3. pont] - követi el a bűncselekményt, kivéve, ha a az ilyen módon történő elkövetés a bűncselekmény minősített esete, mivel annak súlyosítóként való figyelembevétele kétszeres értékelés lenne. 13. Súlyosító körülmény, ha az elkövetett gazdasági vagy vagyon elleni bűncselekmény következtében nagy számú sértett anyagi helyzete, jövedelmi, illetve életviszonya, megélhetési és életkörülménye jelentősen megváltozik, rosszabbodik. A szabadságvesztés-büntetés kiszabása + a büntetés enyhítése 80. §; 33. §/(3), (4), (6); 63. §/(2) – (4) bek. + Enyhítés: Három fokozata van: 1. Egyfokú enyhítés = 82. § (1) – (3) bek. Jellemzői: - szabadságvesztéssel fenyegetett bcs.-hez kapcsolódik, - elsősorban a szabadságvesztés generális minimuma és maximuma közötti tartamváltoztatás jogát adja a bírónak, de szükség esetén a büntetés nemének megváltoztatására is lehetőséget ad, - a bíróság a büntetéskiszabás körében értékelendő körülmények és tények egységes és együttes mérlegelése után dönthet az enyhítés kérdésében. 2. Kétfokú enyhítés: (4) bekezdés. Pl. ha a büntetési tétel legkisebb mértéke 5 évig terjedő szabadságvesztés, akkor ehelyett legkevesebb egyévi szabadságvesztést lehet kiszabni. 3. Korlátlan enyhítés: (5) bekezdés. Ha a jogalkotó az Általános Részben rendelkezik a korlátlan enyhítés lehetőségéről, úgy az minden bűncselekményhez egyaránt kötődhet. Pl. 10. § (3) bek. Ha a Különös Részben kerül sor a korlátlan enyhítés előírására, az csak az adott tényállás körében alkalmazható. Pl. 212. § (3) bek. A büntetés kiszabása tárgyalásról lemondás esetén A tárgyalásról lemondás a büntetőeljárás gyorsítását és egyszerűsítését szolgáló, a Be. által külön eljárásként szabályozott intézmény. Tulajdonképpen az egyszeres leszállításra vonatkozó szabályokban foglalt alsó büntetési tételkeret alkalmazhatóságát jelenti.

-72-

Az együttműködő terhelt főszabályként kizárólag a nyolcévi szabadságvesztés büntetésnél nem súlyosabban fenyegetett bűncselekmény esetén mondhat le arról a jogáról, hogy ügyét a bíróság nyilvános tárgyaláson bírálja el. A tárgyalásról lemondás további feltétele ez esetben is az, hogy az együttműködő terhelt önként és hitelt érdemlően beismerő vallomást tegyen. + 84. §

27. A halmazati büntetés és az összbüntetés. Btk. 81. §, 93–96. §. Btk. 123. § A halmazati büntetés A halmazati büntetés kiszabására a magyar büntetőjog a következő elveket alkalmazza: - kumuláció elve: a halmazatba került bcs.-k mindegyikére egyenként kiszabja a bíróság az arányos büntetést, majd ezek összeadásából jön ki a halmazati büntetés, s az egyes büntetések egymást követbe kerülnek végrehajtásra. - abszorpció elve: az elkövető által megvalósított magatartások közül a legsúlyosabb bcs.-re irányadó büntetési tételkeret lesz a meghatározó, ezen belül mérlegel és arányosít a bíróság, s amelynek felső határa nem léphető át. - aszperáció elve: a legsúlyosabb bcs-hez kötődő törvényi büntetési tétel felső határa - vagy meghatározott részével vagy egy konkrét mértékkel – emelkedik. A halmazati büntetés egységes büntetés és egyszeri elítélést jelent. A Btk. 81. § (4) bekezdése korábban életfogytig tartó szabadságvesztés kötelező kiszabását írta elő az eljáró bíróság számára, ha a bűnhalmazatban lévő bcs.-k közül legalább három, különböző időpontokban elkövetett, befejezett, személy elleni erőszakos bcs. volt és a (2) bekezdés szerinti büntetési tétel kétszeresére emelt felső határa a húsz évet meghaladta, vagy a bűnhalmazatban lévő bcs.-k bármelyike életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető volt („három csapás”). Az Alkotmánybíróság 23/2014. (VII.15.) AB határozatával megsemmisítette. Alapvetően úgy vélte, hogy sem a Be., sem a Btk. nem tartalmaz olyan objektív feltételeket, melyek meghatároznák, hogy mikor célszerű az eljárások egységesítése. Így pedig a fent említett 3 bcs.-t – ha egy eljárásban bírálják el őket - a szigorúbb, halmazati szabályok alapján kellene büntetni. Ha pedig nem egy eljárásban bírálnák el és az elkövető a bcs.-eket a legkorábbi elsőfokú ítélet kihirdetését megelőzően követte el, akkor pedig a Különös Részben meghatározott tételkeretek között kell kiszabni a büntetést az összbüntetésre vonatkozó rendelkezések szerint. Összességében: a jogalkotó nem teremtette meg az anyagi-, illetve eljárásjogi feltételeket, melyek lehetővé tennék, hogy azonosak legyenek a büntetéskiszabási feltételek. Összbüntetés Az összbüntetésbe foglalás célja azon hátrányok kiküszöbölése, melyek az elítéltet az egyes cselekményei külön eljárásban elbírálása folytán érik, azaz az összbüntetéssel az elítéltet olyan helyzetbe kerül, mintha a vele szemben kiszabott, több szabadságvesztés büntetés alapjául szolgáló cselekményeket egy eljárásban bírálták volna el, és halmazati büntetést szabtak volna ki vele szemben (=quasi halmazati büntetés).

-73-

3/2002. BJE: az összbüntetés mértékét olyan mértékben kell meghatározni, hogy az elkövetőt lehetőleg ne érje hátrány azért, mert a terhére rótt bűncselekményeket nem egy eljárásban bírálták el. Összbüntetésbe foglalásra akkor van lehetőség, ha: - az elkövetővel szemben több ítéletet hoztak, ezek az ítéletek jogerőre emelkedtek, - az ítéleteket ugyanaz vagy különböző bíróság, de különböző eljárások során hozta meg, - az ítéletek határozott ideig tartó szabadságvesztés büntetéseket tartalmaznak, és a büntetéseket olyan bűncselekmények miatt szabták ki, - amelyek mindegyikét az elkövető a legkorábbi ítélet kihirdetését megelőzően követte el, - kizárólag végrehajtandó szabadságvesztések lehetnek, - ezeket az összbüntetésbe foglaláskor még nem hajtottak végre, vagy amelyeket folyamatosan hajtanak végre. Folyamatos töltés akkor valósul meg, ha azokat a büntetéseket tölti megszakítás nélkül az elítélt, amelyek összbüntetésbe foglalására kerül sor – azaz egyik kitöltése után azonnal megkezdi a mási kitöltését. Megszakítja a folyamatot, ha az egyik szabadságvesztés kitöltése után nem a másik hasonló jellegű, hanem egy, összbüntetésbe nem foglalható szabadságvesztést vesznek rajta foganatba, vagy előzetes letartóztatásba kerül. A feltételeknek az első fokú összbüntetési ítélet meghozatalakor kell maradéktalanul teljesülniük. A szabadságvesztés büntetések mellett kiszabott foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás, sportrendezvények látogatásától való eltiltás, kiutasítás és kitiltás esetében viszont több azonos büntetésnél nemcsak a tiltás időtartamában lehet eltérés, hanem elképzelhető, hogy a foglalkozástól eltiltás különböző foglalkozási ágakra, a több járművezetéstől eltiltás a járművek más-más körére terjed ki, több sportrendezvények látogatásától való eltiltás eltérő rendezvényekre, míg több kitiltás eltérő helységekre vonatkozhat. Ilyen esetekben az azonos megnevezésű büntetéseket sem tekinthetjük azonos tartalmúnak, így végrehajtásukra nem vonatkozik a (2) bekezdésben meghatározott szabály, ezért az eltérő tartalmú azonos büntetéseket egymástól függetlenül, külön-külön kell végrehajtani. Az azonos tartalom ugyanis azt jelenti, hogy a büntetésekben megtestesülő joghátrány azonos.

28. Az előzetes fogvatartás és a házi őrizet beszámítása. Btk. 92.§, 125. § Bár a tv. nem nevesíti, de az előzetes fogvatartás fogalmába több eljárásjogi kényszerintézkedést is besorol: őrizetbe vétel, előzetes letartóztatás, ideiglenes kényszergyógykezelés, házi őrizet. A törvény biztosítja az előzetes fogvatartás és a házi őrizet tartamának az utóbb kiszabott büntetésbe történő beszámítását, különösen, hogy él az ártatlanság vélelme, és még nincs bírósági döntés. A törvény az irányadó sorrendet is jelzi. Először a legsúlyosabba, a szabadságvesztésbe kell beszámítani a korábban alkalmazott szabadságelvonó intézkedéseket, s csak annak teljes kimerítése után kerülhet sora következő leghátrányosabb szankcióba történő beszámításra. Az 53. BKv. alapján: felfüggesztett szabadságvesztés és pénzbüntetés kiszabása esetén a már hivatkozott kényszerintézkedésekkel érintett időt – annak végrehajtása esetén - a szabadságvesztés-büntetésbe kell elsődlegesen beszámítani; a pénzbüntetésbe csak akkor, ha az előzetes fogvatartás, illetve a házi őrizet időtartama meghaladja a felfüggesztett szabadságvesztés tartamát. -74-

29. A különös, a többszörös és az erőszakos többszörös visszaesőkre, valamint a bűncselekményt bűnszervezetben elkövetőkre vonatkozó szigorúbb rendelkezések. Btk. 89–91. §, Btk. 459. § (1) bekezdés 1. pont, 31. pont, 2/2013. (VII.8.) BK vélemény (BKv. 83.) A bűnszervezetben történő elkövetésre vonatkozó rendelkezések 91. § (3) = kétszeres értékelés tilalma Halmazati büntetés kiszabásánál a büntetési tétel a 81. § (3) bek.-ben meghatározott számítási kötelezettségre utalás folytán tovább emelkedik, s ró még súlyosabb jogkövetkezményt a bűnszervezetben elkövetőre. A Btk. egyéb rendelkezései, melyek bűnszervezetben elkövetőkre nézve: - 37. § (3) bek. bb) alpont, - 38. § (4) bek. c) pont, - 53. § (4) bek., - 73. § b) pont, - 74. § (1) bek., b) pont + 74. § (4) bek. - 65. § (2) bek. b) pont - 67. § (2) bek. b) pont - 86. § (1) bek. b) pont

szigorúbb

rendelkezéseket

tartalmaznak

a

A különös, a többszörös és az erőszakos többszörös visszaesők A visszaeső fogalma: ha bármelyik feltétel (szándékos bcs.-t követett el, korábbi bcs.-e is szándékos bcs. volt, emiatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, a büntetés kitöltésétől vagy végrehajthatósága megszűnésétől az újabb bcs. elkövetéséig 3 év még nem telt el) hiányzik, az elkövető a visszaesőnek nem minősülő bűnismétlők kategóriájába tartozik. BKv. 83.: Az erőszakos többszörös visszaeső olyan többszörös visszaeső, aki mindhárom alkalommal személy elleni erőszakos bűncselekményt követett el. Az erőszakos többszörös visszaesőt tehát az erőszakos többszörös visszaesőkénti minősítését megelőzően már két alkalommal személy elleni erőszakos bűncselekmény miatt ítélték végrehajtandó szabadságvesztésre. A személy elleni erőszakos bűncselekmények felsorolását a 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 459. § (1) bek. 26. pontja tartalmazza. Az erőszakos többszörös visszaesőkénti elkövetés megállapítását csak a taxáció szerinti bűncselekmények miatti jogerős végrehajtandó szabadságvesztésre ítélés alapozza meg. A törvényi felsorolás értelmezéssel nem tágítható. Az erőszakos többszörös visszaesés a többszörös visszaesés speciális esete, úgy is felfogható, mint egy különös többszörös visszaesői kategória az erőszakos személy elleni bűncselekmények körén belül. A Btk. 459. § (1) bek. 31/c. pontja szerinti meghatározás tehát szükségképpen magába foglalja a többszörös visszaesőkénti elítélés minden elemét azzal a többlettel, hogy már a visszaesést megalapozó egy korábbi elítélés is személy elleni bűncselekmény miatt történt. A lényeg a visszaesőkénti elkövetés ténye, amely feltételezi a törvény által megkívánt három éves időbeli kapcsolatot is. Nem állapítható meg az erőszakos többszörös visszaesőkénti elkövetés, ha az elkövetőt az elbírálás alapjául szolgáló személy elleni erőszakos bűncselekmény elkövetését megelőzően -75-

már visszaesőként, különös visszaesőként, vagy akár többszörös visszaesőként elítélték ugyan, de ezek nem személy elleni erőszakos cselekmények miatt történtek. Ilyen esetben az újabb - személy elleni erőszakos bűncselekmény miatti - elítélés is csak az „egyszerű” Btk. 459. § (1) bek. 31/b. pontja szerinti többszörös visszaesői elkövetés megállapítását alapozhatja meg. Az erőszakos többszörös visszaesést az sem alapozza meg, ha a többszörös visszaesőnek minősülő elkövető nagyszámú - több évre visszamenő - elítélései között valamely három évnél korábban történt elítélés tartalmaz személy elleni bűncselekményt, de úgy, hogy az a büntetés kiállására vagy végrehajthatóságának megszűnésére figyelemmel visszaesést, többszörös visszaesést közvetlenül - az új elbírálandó cselekményhez viszonyítva - nem alapoz meg. Tehát a többszörös visszaeséshez vezető láncolatos elítélések - a személy elleni erőszakos bűncselekmények miatti elítélések egymáshoz viszonyított három évnél hosszabb ideje esetén - sem vezetnek a Btk. 459. § (1) bek. 31/c. pontja szerinti elkövetői minőséghez. A személy elleni erőszakos bűncselekmények miatti alapelítélést, a visszaesőkénti elítélést, mint a többszörös visszaesőkénti elítélés feltételeit mindig egymáshoz képest kell vizsgálni. Ennek megfelelően a háromévi időtartamnak a személy elleni erőszakos bűncselekmény miatt kiszabott szabadságvesztés büntetés kitöltésétől, vagy végrehajthatósága megszűnésétől az újabb személy elleni erőszakos bűncselekmény elkövetéséig kell eltelnie ahhoz, hogy a Btk. 459. § (1) bek. 31/c. pontjának előzményeképpen a visszaesőkénti elítélés jelentőséggel bírjon. Úgyszintén a személy elleni erőszakos bűncselekmény miatt történt visszaesőkénti elítélés kitöltésétől vagy végrehajthatóságának megszűnésétől kell számítani az újabb három esztendőt, amelyen belül kell megvalósulnia annak az újabb (harmadik) személy elleni erőszakos bűncselekménynek, amely - a felsorolt előzményekre figyelemmel - a Btk. 459. § (1) bek. 31/c. pontja szerinti erőszakos többszörös visszaesőkénti minősítést megalapozza. Az erőszakos többszörös visszaesői minősítést valamennyi, a Btk. 459. § (1) bekezdés 26. pontjában felsorolt személy elleni erőszakos cselekmény elkövetőjével szemben alkalmazni kell, ha annak feltételei fennállnak. Az erőszakos többszörös visszaesés megállapításához szükséges, de egyben elegendő, ha a Btk. 459. § (1) bek. 31/c. pontjában a minősítéshez megkívánt „mindhárom” alkalom közül a harmadik személy elleni erőszakos bűncselekmény elkövetése valósul meg úgy, hogy a korábbi két - alap, és visszaesőkénti elítélés - a 2009. évi LXXX. törvény hatályba lépése előtt történt, de a 2009. augusztus 9-e után megvalósítotthoz képest a második elítélésben kiszabott szabadságvesztés kiállásától, vagy végrehajthatóságának megszűnésétől a legújabb személy elleni erőszakos bűncselekmény elkövetéséig a három év még nem telt el. Az erőszakos többszörös visszaesőre a törvény általános része (Btk. 89. §, 90. §) szigorúbb jogkövetkezményeket rendel. A súlyosabb rendelkezések részben megegyeznek a többszörös és különös visszaesőkre előírtakkal, de a büntetés enyhítésének kizárása, csak ezzel az elkövetői kategóriával szemben hatályosul.

-76-

-77-

-78-

30. A szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése. Btk. 85–88. §, 2/2013. (VII.8.) BK vélemény (BKv. 55.) A Btk. szerint a feltételes elítélés körébe tartozik, melynek 2 formája: - A próbára bocsátás (intézkedés) - csak az elkövető bűnösségét mondja ki a bíróság, a büntetés kiszabását elhalasztja. - A büntetés végrehajtásának felfüggesztése - a bíróság nem csak a bűncselekmény elkövetését állapítja meg, de kiszabja a büntetést is, melynek csupán a végrehajtását függeszti fel próbaidőre. A büntetés végrehajtásának feltételes felfüggesztése sokkal konkrétabb, reálisabb fenyegetettséget jelent az elítélt számára (kedvező speciálpreventív jellemzők). A jövőbeli feltétel („alaposan feltehető, hogy a büntetés célja annak végrehajtása nélkül is elérhető”) vonatkozásában elsősorban a büntetés céljára és a büntetéskiszabás elveire kell alapozni a döntést. BKv. 55.: Ha a bíróság szabadságvesztést szab ki, a büntetés mértékét a végrehajtás felfüggesztése lehetőségének a figyelmen kívül hagyásával állapítja meg [Btk. 80. § (4) bek.]. A Btk. 85. §-án alapuló ítéleti rendelkezés járulékos jellegű, és ezzel a törvényi szabályozással, amely a felfüggesztett szabadságvesztést nem tekinti önálló büntetési nemnek, nem egyeztethető össze olyan gyakorlat, amely a végrehajtás felfüggesztését a büntetés hosszabb tartamával mintegy „ellensúlyozza”. A szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztéséről a bíróság a Btk. 85. §-ának rendelkezései alapján, a súlyosító és enyhítő körülményeket, valamint a Btk. 80. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, és e helyütt is érvényesülő büntetéskiszabási elveket figyelembe véve dönt. Az említett körülmények és a büntetési célok érvényesülése között szoros kölcsönhatás van. Következésképpen a bíróság szem előtt tartja, hogy a szabadságvesztés végrehajtásnak felfüggesztése nem kerülhet ellentétbe az általános megelőzés követelményével. Előtérbe kerül azonban az egyéni megelőzés: a büntetés végrehajtásának felfüggesztésére - a Btk. 85. §-ának (1) bekezdése szerint - „különösen az elkövető személyi körülményeire figyelemmel” kerülhet sor. Ha az elkövető személyi körülményei kedvezőek, a bíróság általában csak jelentős társadalomra veszélyességű bűncselekmény miatt szab ki szabadságvesztést, és a büntetés célja rendszerint a két évet meg nem haladó büntetés végrehajtásának felfüggesztésével is elérhető. A társadalom értékítéletével összhangban azonban többnyire nem indokolt a büntetés végrehajtásának a felfüggesztése, ha az elkövető jellegénél fogva súlyosabban megítélendő (pl. erőszakos, garázda jellegű vagy a közélet tisztaságát veszélyeztető), nagyobb tárgyi súlyú bűncselekményt követett el; ha a gondatlansága nagyfokú és a bekövetkezett eredmény is súlyos; ha az elkövetők szervezetten követték el a bűncselekményt. Kifogásolható életvezetésű elkövetőkkel szemben - a Btk. 86. § (1) bekezdésében meghatározott ok hiányában - akkor kerülhet sor a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére, ha az elkövető jelentősebb társadalomra veszélyességű bűncselekményt követett el, de a bűnösségének foka kisebb vagy a cselekmény kisebb mértékben veszélyes a társadalomra, de a bűnösség foka jelentősebb. Próbára bocsátás próbaideje alatt elkövetett bűncselekmény esetében azonban fokozott gonddal szükséges vizsgálni, hogy elérhető-e a büntetés célja a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésével olyan elkövetővel szemben, akinél a feltételes felelősségre vonás másik változata már eredménytelennek bizonyult.

-79-

A kifogásolható életvezetésű elkövetőt rendszerint indokolt pártfogó felügyelet alá helyezni, a visszaeső (és különös visszaeső) a törvény kötelező rendelkezése alapján pártfogó felügyelet alatt áll [Btk. 86. § (6) bek.]. Az I/3. pont iránymutatása megfelelően alkalmazható. Általában nem függeszthető fel a szabadságvesztés végrehajtása azokkal szemben, akik alkoholista életmódjukból vagy erkölcstelen szemléletükből fakadóan jelentősebb társadalomra veszélyességű bűncselekményt avagy bűncselekmények sorozatát követték el, illetve személyi társadalomra veszélyességük egyébként kiemelkedő. A felfüggesztett szabadságvesztés mellett alkalmazott valamely további büntetés azonnali joghátrányt jelent, annak nemét és mértékét úgy indokolt meghatározni (olyan esetben is, amikor a törvénynél fogva nem kötelező), hogy a felfüggesztett szabadságvesztéssel együttesen gyakorolt hatásával elősegítse a büntetés céljának az elérését. 88. §: A köztársasági elnöknek az Alaptörvényben meghatározott kegyelmezési jogával élve lehetősége van a büntetés végrehajtásának felfüggesztésére, elengedheti a kérelmező büntetését, illetve mérsékelheti is azt (az Alaptörvény nem korlátozza e jogát). A 88. § - beli „felfüggesztett büntetés végrehajtására vonatkozó rendelkezést megfelelően alkalmazni kell” rész a 87. § eseteire utal.

-80-

31. A mentesítés formái, módjai. A kegyelem formái és anyagi jogi hatásai. Btk. 97–104. §. Btk. 126. §. 3/2003. Büntető jogegységi határozat. Az elítéléshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények Az elítéléshez kapcsolódó adatokat a bűnügyi nyilvántartási rendszerről, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló 2009. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Bnytv.) szerint a bűntettesek nyilvántartása és a hátrányos jogkövetkezmények alatt álló, büntetlen előéletű személyek nyilvántartása tartalmazza. Előbbi nyilvántartás a nem mentesült, büntetett előéletű személyek adatait tartja nyilván, utóbbi nyilvántartás célja elsősorban a bűnismétlés, visszaesés megállapíthatóságának, valamint az elítéléshez fűződő, a büntetlen előélethez képest szigorúbb követelményeket meghatározó foglalkoztatási, engedélyezési szabályok végrehajthatóságának biztosítása. Bnytv. 9. § A bűntettesek nyilvántartásában szereplő adatok kezelésének célja: a) a büntetőügyben eljáró bíróság ítéletében foglalt büntetés és intézkedés végrehajtásának elősegítése, b) a büntetett előélet tényének igazolása ba) bűnmegelőzési, bűnüldözési, igazságszolgáltatási és nemzetbiztonsági érdekek védelme, bb) az érintett jogai gyakorlásának elősegítése, valamint bc) mások jogainak és biztonságának védelme érdekében. 10. § A bűntettesek nyilvántartásában annak az adatait kell nyilvántartani, akivel szemben a bíróság bűnösséget megállapító jogerős ítéletet hozott, és az ítélet jogerőre emelkedése napján a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1978. évi IV. törvény) vagy a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) alapján nem mentesült. 14. § A hátrányos jogkövetkezmények alatt álló, büntetlen előéletű személyekre vonatkozó adatok nyilvántartásának célja: a) a büntetőügyben eljáró bíróság ítéletében foglalt büntetés és intézkedés végrehajtásának elősegítése; b) a hátrányos jogkövetkezmények végrehajtásának biztosítása ba) bűnmegelőzési, bűnüldözési, igazságszolgáltatási és nemzetbiztonsági érdekek védelme, bb) az érintett jogai gyakorlásának elősegítése, valamint bc) mások jogainak és biztonságának védelme érdekében. 15. § A hátrányos jogkövetkezmények alatt álló, büntetlen előéletű személyek nyilvántartásában annak az adatait kell nyilvántartani, a) akinek az adatait a bűntettesek nyilvántartásából a mentesítés folytán törölték, b) akivel szemben a bíróság bűnösséget megállapító jogerős ítéletet hozott, és az ítélet jogerőre emelkedésének napján mentesült, c) akivel szemben a bíróság bűnösséget megállapító jogerős ítéletet hozott, de büntetés kiszabását mellőzte, d) akivel szemben a bíróság megrovás, próbára bocsátás, jóvátételi munka vagy kényszergyógykezelés intézkedést, illetve akivel szemben a bíróság terheltként elkobzás, vagyonelkobzás vagy elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele intézkedést alkalmazott, valamint e) akit az ügyész megrovásban részesített. -81-

13. § (1) A bűntettesek nyilvántartásába felvett adatokat az érintett mentesítésének időpontjáig kell nyilvántartani. (2) Ha a külföldi ítélet érvényét elismerő magyar bíróság által közölt, a 11. § (1) bekezdés k) pont kg) alpontja szerinti időpontig (a törvényi mentesítés várható időpontja) a külföldi ítélet végrehajtásával kapcsolatos adatokat beszerezni nem lehet, a bűnügyi nyilvántartó szerv a 11. § (1) bekezdés k) pont kg) alpontja szerinti időpontig tartja nyilván a bűntettesek nyilvántartásában a külföldi ítélettel kapcsolatos adatokat. (3) Ha a külföldi ítélet érvényét elismerő magyar bíróság nem közölte a 11. § (1) bekezdés k) pont kg) alpontja szerinti időpontot és a külföldi ítélet végrehajtásával kapcsolatos adatokat a külföldi ítélet érvényének elismerését követően beszerezni nem lehet, akkor a büntetés vagy az intézkedés – foganatba vétel napjától számított – teljes tartama lejáratának a napját kell a büntetés vagy intézkedés kitöltése utolsó napjának tekintetni. Bűnügyi nyilvántartások: a) a bűntettesek nyilvántartása, b) a hátrányos jogkövetkezmények alatt álló, büntetlen előéletű személyek nyilvántartása, c) a BE hatálya alatt állók nyilvántartása és d) külföldre utazás korlátozás hatálya alatt állók nyilvántartása

-82-

+ 20/A. § Ha a 16. § (1) bekezdés j) pont je) alpontjában meghatározott, a külföldi ítéletben kiszabott szabadságvesztés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtására vonatkozó adatokat1 a külföldi ítélet érvényének elismerését követően beszerezni nem lehet, akkor a büntetés vagy az intézkedés – foganatba vétel napjától számított – teljes tartama lejáratának a napját kell a büntetés vagy intézkedés kitöltése utolsó napjának tekintetni. Ilyen esetben úgy kell tekinteni, hogy a 18–20. §-ban meghatározott időtartam az azt befolyásoló körülmény bekövetkezése nélkül telt el.

1

külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés tartama, továbbá a külföldön történt büntetés-végrehajtással kapcsolatos adatok közül a foganatba vétel időpontja, a feltételes szabadságra bocsátás napja, a büntetés vagy intézkedés kitöltésének időpontja, a büntetés végrehajtásának felfüggesztése vagy részbeni felfüggesztése esetén, a próbaidő tartamát és a felfüggesztés leteltének időpontja.

-83-

A mentesítés A mentesítés módjai:

Döntésre jogosult Elítélti kör Feltételrendszer

Törvényi

Bírósági

Kegyelmi

Automatikus

Csak kérelemre; bíróság különleges eljárásban Btk. által meghatározott Meghatározott idő; ha arra érdemes

Csak kérelemre; köztársasági elnök

Teljes Konkrét büntetés, Meghatározott idő

Teljes -

A törvényi mentesítés A törvényi szabályokból 2 további tény következik: - a nem határozott ideig, hanem életfogytig tartó szabadságvesztés esetén törvényi mentesítésre nincs lehetőség; - a mentesítés mindig csak egy meghatározott elítéléshez kötődhet. BH1980.276: a többszörösen elítélt esetében mindenkor az egyes ítéletekben eredetileg kiszabott büntetések – nem pedig az összbüntetés – neme és tartama alapján kell állást foglalni a törvényi mentesítés beállta, illetőleg a bírósági mentesítésben részesítés kérdésében. A bírósági mentesítés Előzetes (alapeljárás keretében; feltételes; felfüggesztett szabadságvesztés esetén) vagy utólagos (elítélt kérelmére, különleges eljárásban; végleges hatályú; csak szándékos bcs. miatt kiszabott, határozott tartamú, végrehajtandó szabadságvesztés-büntetés esetén, ha a törvényben meghatározott idő eltelt). Az érdemesség vizsgálata: - utólagos mentesítésnél: az elítélt megbüntetése óta folytatott életvitelét, a társadalomhoz való kapcsolódását kell vizsgálnia a bíróságnak. Önmagában az, hogy nem követett el újabb bcs.-t, nem elegendő e feltétel meglétének megállapításához, ha életmódja egyébként erősen kifogásolható (BH1980.155). - előzetes mentesítésnél: a fentieket nem tudja vizsgálni, csak a büntetés kiszabás során mérlegelendő körülményeket (pl. a bcs. és a bűnelkövető társadalomra veszélyessége, a bűnösség foka, a cselekmény motívuma, célzata). A mentesítés egységessége A kegyelmi mentesítés A kegyelmi mentesítés közkegyelem vagy egyéni kegyelem formájában gyakorolható. Magyarországon közkegyelmet - törvényi szabályozás keretében - az Országgyűlés adhat [Alaptörvény 1. cikk (2) bekezdés j) pont], míg az egyéni kegyelmezés joga a köztársasági elnököt illeti meg [Alaptörvény 9. cikk (4) bekezdés g) pont].

-84-

A kegyelmi mentesítésnek - a törvényi vagy bírósági mentesítéstől eltérően - nincs törvény által szabályozott feltétele, azonban a köztársasági elnök által gyakorolt kegyelmi mentesítés esetén a Kormány tagjának ellenjegyzése szükséges (Alaptörvény 9. cikk (5) bek.). A köztársasági elnök joga széles: az eljárási, illetve a végrehajtási kegyelmen túl mentesíthet az elítéléshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól is. ez önállóan is megtörténhet, illetve végrehajtási kegyelem mellett, erre vonatkozó külön rendelkezéssel. Feltételhez is kötheti a mentesítés megadását, melynek nem teljesítése esetén a mentesítés értelemszerűen hatályát veszti. 3/2003. BJE: a Btk. kegyelmi mentesítésre vonatkozó rendelkezései a közkegyelem esetére nem vonatkoznak. Indok: a terhelt közkegyelem folytán a szabadságvesztés meghatározott része tekintetében végrehajtási kegyelemben is részesült, a bírósági mentesítés várakozási idejét ennek ellenére az ítéletben eredetileg megállapított büntetési tartamhoz igazodóan kell figyelembe venni.

32. A fiatalkorú fogalma, a fiatalkorúval szemben alkalmazható jogkövetkezmények célja. Btk. 105–106. § Fiatalkorú: a törvényi meghatározás alapján az elkövető 14. születésnapján, kivételes esetben pedig a 12. születésnapján még gyermekkorú. A fiatalkor kezdete tehát az említett születésnapokat követő nap. Az a 18 éven aluli személy, aki házasságkötés útján válik nagykorúvá, fiatalkorúnak minősül, mivel a fiatalkorú büntetőjogi fogalom. Az is fiatalkorúnak számít, aki a 18. születésnapján követi el a bcs.-t. - állapot-bcs.-k esetében akkor kell a fiatalkorúakra irányadó szabályokat alkalmazni, ha az elkövető tényállásszerű magatartása teljes egészében fiatalkorban valósul meg, - a részben gyermekkorban elkövetett cselekményért a fiatalkorú nem vonható felelősségre. - ha az elkövetési idő részben a 18. életév utánra esik, akkor a felnőtt korúakra vonatkozó szabályok szerint kell felelősségre vonni az elkövetőt. 105. § (2) bek.: - a jelen fejezetben foglalt eltérések viszonya a tv. rendelkezéseihez: - egyes általános részi rendelkezések nem alkalmazhatóak a fiatalkorúakra (pl. a szabadságvesztés nem hajtható végre fegyház fokozatban) - bizonyos különös részi szabályok kizárólag a fiatalkorúakra vonatkoznak (pl. a javítóintézeti nevelés a XI. fejezetben), - az Általános Rész egyes szabályait a XI. fejezet szabályaiban szereplő eltérésekkel kell alkalmazni (pl. pénzbüntetés kiszabásának feltételei). + 107., 108. § A szankciók kiválasztása során ezért a törvény továbbra is azt az elvet követi, hogy a fiatalkorúakkal szemben elsősorban a nevelés eszközeit kell alkalmazni, a szankciók kiválasztását illetően a követendő sorrend az alábbi: 1. szabadságelvonással nem járó intézkedés (pl. próbára bocsátás), 2. szabadságelvonással nem járó büntetés (pl. pénzbüntetés), 3. szabadságelvonással járó intézkedés (javítóintézeti nevelés), 4. szabadságelvonással járó büntetés végrehajtandó szabadságvesztés) – csak ultima ratio lehet (végső eszköz).

-85-

33. A fiatalkorúval szemben kiszabható szabadságvesztés, és elzárás. A javítóintézeti nevelés. Az egységes intézkedés. Btk.109–111. §, 120. §, 124. §, 2/2013. (VII.8.) BK vélemény (BKv. 60.) A szabadságvesztés

Törvényi tételkeret

16. életévét betöltött személy

16. életévét be nem töltött személy

Életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása is lehetséges

1 hónap – 15 év

1 hónap – 10 év

Öt évet meghaladó tartamú szabadságvesztés kiszabása is lehetséges

1 hónap – 5 év

1 hónap – 5 év

Tíz évet meghaladó szabadságvesztés kiszabása is lehetséges

1 hónap – 10 év

Az elzárás A javítóintézeti nevelés Egységes intézkedés BKv.60.: I. A javítóintézeti nevelés hatálya alatt álló fiatalkorúval szemben - akár az intézkedés hatálya alatt, akár azt megelőzően elkövetett bűncselekmény miatt általában nem célravezető végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása.II. Ha a fiatalkorú a végrehajtásban felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt újabb bűncselekményt követ el, nincs akadálya annak, hogy a bíróság - az összes körülmény mérlegelése alapján - a fiatalkorú javítóintézeti nevelését rendelje el. I. Ha a javítóintézeti nevelés alatt álló fiatalkorút az annak tartama alatt vagy azt megelőzően elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztésre ítélik, a szabadságelvonással járó nevelő intézkedés és az ezzel nem járó büntetés találkozik. A végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés és a javítóintézeti nevelés időben egybeeső alkalmazását lehetőleg el kell kerülni. Azzal a fiatalkorúval szemben ugyanis, akivel szemben már szabadságelvonással járó intézkedést alkalmaztak, és az újólag elkövetett bűncselekmény társadalomra veszélyességének a foka nem indokolja végrehajtandó szabadságvesztés alkalmazását, a végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés alkalmazása általában nem alkalmas a Btk. 106. §-ának (1) bekezdésében meghatározott annak a célnak a szolgálatára, hogy a fiatalkorú helyes irányba fejlődését előmozdítsa.

-86-

A javítóintézeti nevelés alatt álló fiatalkorúval szemben tehát felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása általában nem célravezető. Helyette ismételt szabadságelvonással járó intézkedés (javítóintézeti nevelés) alkalmazása lehet indokolt. Mindamellett e két jogintézmény olyan ellentétben nem áll egymással, hogy az eset összes körülménye gondos értékelésének eredményeként az együttes alkalmazásuk kizárt vagy éppen törvénysértő lenne. Kivételes esetben - mint pl. amikor már csak rövid idő van hátra a javítóintézeti nevelésből - indokolt lehet felfüggesztett szabadságvesztés alkalmazása. A javítóintézeti nevelés hatálya alatt állásnak az esete az is, amikor a fiatalkorú ideiglenes elbocsátás hatálya alatt áll, ez is része a javítóintézeti nevelésnek, tartama alatt az végre nem hajtott intézkedés, de a fiatalkorú nincs az intézetben, így ténylegesen a szabadságában nincs korlátozva. A törvény rendelkezése folytán, ha az ideiglenes elbocsátás tartama alatt elkövetett bűncselekményért a fiatalkorút szabadságvesztésre vagy javítóintézeti nevelésre ítélik, az ideiglenes elbocsátást meg kell szüntetni [Btk. 121. § (3) bek.]. A törvény nem különböztet végrehajtandó és felfüggesztett szabadságvesztés között, tehát a felfüggesztett szabadságvesztésre ítélés is az ideiglenes elbocsátás megszüntetésével jár. A javítóintézeti nevelés elrendelése és a felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása tehát e tekintetben azonos joghatást eredményez. Felfüggesztett szabadságvesztés alkalmazásakor is egyidejűleg folyik javítóintézeti nevelés (annak még intézetben le nem töltött, de letöltendő része) és a felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje. Ez esetben is mérlegelendő tehát, hogy mennyi ideig fog a büntetés és az intézkedés időben egybeesni. A felfüggesztett szabadságvesztés alkalmazása kivételesen és abban az esetben lehet indokolt, ha az ennek folytán foganatosítandó és az intézetben töltendő javítóintézeti nevelés tartama rövid. II. Ha a korábban végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt fiatalkorú a próbaidő alatt követ el újabb bűncselekményt, ez a körülmény általában arra utal, hogy a korábbi szabadságelvonással nem járó - büntetés nem gyakorolt rá kellő nevelő hatást. Tipikus esetben felvetődik tehát szabadságelvonással járó intézkedés (javítóintézeti nevelés) vagy büntetés (végrehajtandó szabadságvesztés) alkalmazása. A bíróságnak - az újólag elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyát is szem előtt tartva gondosan és körültekintően kell vizsgálnia, hogy az adott esetben szabadságelvonással járó intézkedést vagy büntetést alkalmaz-e. Ha az a döntő, hogy a fiatalkorút kiemeljék kedvezőtlen környezetéből, többnyire elegendő a javítóintézeti nevelés alkalmazása. Az eset összes körülménye azonban arra is utalhat, hogy a végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása mellőzhetetlen.

-87-

34. A katona büntetőjogi fogalma, büntethetőséget kizáró és megszüntető ok a katonai büntetőjogban. A katonai büntetések és a katonai mellékbüntetések. Btk. 127. §, Btk. 130–131. §., 135–140. §. Az elkövetők Btk. 127. § (1) bek.-ben felsorolt szerveknél alkalmazott polgári személyek - pl. köztisztviselők és közalkalmazottak - is folytatnak különböző jellegű tevékenységet. E személyi körhöz tartozók azonban a szervezeti egységgel nem szolgálati viszonyban álló hivatásos állományú tagok, így a büntetőjogi rendelkezések alkalmazásakor nem tekinthetők katonának, ezért bűncselekmény elkövetése esetén - a tárgyi összefüggés esetét kivéve - nem tartoznak a katonai büntetőeljárás hatálya alá. A büntethetőséget kizáró okok A katona csak a nyilvánvalóan bűncselekmény végrehajtására irányuló parancs teljesítését tagadhatja meg. Amennyiben a katona a parancs jogellenességét a tartalmából és a kiadása körülményeiből azonnal és félreérthetetlenül nem ismeri fel, annak a teljesítésével elkövetett bűncselekmény miatt - büntethetőséget kizáró ok miatt - nem büntethető. Nem büntethető akkor sem, ha a cselekményt abban a téves feltevésben követi el, hogy az a társadalomra nem veszélyes, és erre a feltevésre a konkrét esetben alapos oka van. Nem büntethető olyan tény miatt, amelyről a parancsa végrehajtásakor nem tudott. Ilyenkor a tévedés jogkövetkezményeit kell alkalmazni. Ha azonban gondatlansága miatt nem győződött meg arról, hogy parancs végrehajtásával bcs.t követ el – bár erre lehetősége lett volna - a gondatlan bcs. megvalósításáért felel, ha a tv. a gondatlanságból eredő elkövetést is bünteti. A parancsot adó közvetett tettesként felel a parancsra elkövetett bűncselekményért, ha a katona nem tudta, hogy a parancs végrehajtásával bűncselekményt követ el. Abban az esetben, ha a katona tudta, hogy a parancs végrehajtásával bűncselekményt követ el, akkor mind ő, mind a parancsot adó tettesként felel. A parancsot adó – a bírói gyakorlat alapján – nem felbujtóként, hanem tettesként felel, ha arra utasítja alárendeltjét, hogy egyik beosztottját más katonákhoz képest hátrányosabb, annak emberi méltóságát is sértő, megalázó bánásmódban részesítse. A büntethetőséget megszüntető ok A katonai vétségek olyan speciális magatartások, melyek a civil életben nem minősülnek bcs.nek, vagy ha igen, akkor enyhébb megítélés alá esnek. E speciális büntethetőséget megszüntető ok értelemszerűen nem vonatkozik a katonai bűntettet vagy az egyéb köztörvényi bűncselekményt elkövetőkre, csupán a kisebb tárgyi súlyú katonai vétséget megvalósítókra. A törvény 131. §-a olyan büntethetőségi akadály, amely a törvény 25. § e) pontjában foglalt egyéb ok, és nem tartozik az elévülés körébe. A tettes szolgálati viszonyának megszűnése után az egy év eltelte abszolút eljárást megszüntető ok, és azt nem befolyásolja az sem, ha az ügyben időközben nem jogerős határozat született, mivel az elbírálás időpontja alatt ebben az esetben a jogerős határozat meghozatalának az időpontja értendő. Az egy év elteltét a bűncselekmény elbírálásának időpontjában kell vizsgálni.

-88-

A törvény a társtettesek közül kizárólag annak az elkövetőnek a büntethetőségét szünteti meg, akinek a szolgálati viszonya megszűnése óta az egy év ténylegesen eltelt. Egyértelműen következik a törvény szövegéből, hogy a katonai vétségek részesei is a tettes szolgálati viszonyának megszűnésétől számított egy éves határidőn belül büntethetők. Vagyis ha a tettes kapcsán az 1 év eltelt, de a felbujtó vagy a bűnsegéd szolgálati viszonya még fennáll, akkor sem büntethetőek. A részesek mindaddig felelősségre vonhatók, amíg a tettesek bármelyikének is fennáll a büntethetősége. Ha az együttes elkövetők közük valamelyik társtettes vagy részes szolgálati viszonya már nem áll fenn, de a büntethetősége a törvény szerint még nem szűnt meg, akkor a szolgálati viszony megszűnését a joghátrány alkalmazásánál indokolt nyomatékos enyhítő körülményként figyelembe venni. A katonai vétség tettese nem büntethető, ha a katonai szolgálati viszonyának a megszűnése óta a jogerős ügydöntő határozat meghozataláig egy év eltelt. Ha a katonát katonai vétség miatt bocsátották próbára, és a próbaidő alatt elkövetett bcs. miatt az újabb ügy elbírálása során a próbára bocsátás megszüntetésre kerül, úgy halmazati büntetés kiszabása indokolt. A halmazatban lévő katonai bcs.-k miatt a büntetés kiszabásának nem akadálya az, hogy az újabb ügy elbírálásának – és a próbára bocsátás megszüntetésének – időpontjában a tettes szolgálati viszonyának megszűnése óta egy év már eltelt. a.) A katonai büntetések Katonának tekintendő személyekkel szemben nem csupán a törvény 33. §-ában rögzített egyes büntetéseket, illetve közügyektől eltiltás mellékbüntetést, hanem az e fejezetben szabályozott speciális katonai büntetéseket és mellékbüntetéseket is lehet alkalmazni. A katonai szolgálati viszony az általánostól eltérő, sajátos „munkahelyi” követelményeket támaszt a katonával szemben, tevékenységi körét a függelmi viszonyok rendjében kell ellátnia. A függelmi viszonyok hierarchiájában a katonák rendfokozatot viselnek, ami a szolgálat teljesítése során elért katonai, szakmai ismeretek meghatározott szintjét és a szolgálatban eltöltött időt is kifejezi. A katona jól teljesített szolgálatának az elismerése lehet az előléptetés, a magasabb rendfokozatba léptetés. Bűncselekmény elkövetése esetén ezért a katonával szemben a rendfokozatot, illetve a szolgálati viszonyt érintő joghátrány alkalmas eszköz lehet az egyéni és az általános prevencióra. A katonai büntetések más büntetés mellett és önállóan is kiszabhatók. A katonai büntetéseknek, a lefokozásnak és a szolgálati viszony megszüntetésének önálló büntetésként történő alkalmazhatóságának indoka, hogy ezek a büntetések a választott élethivatás befejezését is jelenthetik, ezért hatásuk más büntetéssel felérő, sőt esetenként azt meg is haladó lehet. Önálló büntetésként való alkalmazhatóságuk feltétele azonban az, hogy a katona terhére megállapított bűncselekmény büntetési tétele háromévi szabadságvesztésnél ne legyen súlyosabb. A törvény rögzíti azt, hogy a katonai büntetés alkalmazásának nincs helye, ha a katonát a közügyektől eltiltják. Ennek indoka, hogy amennyiben a katonát a közügyektől eltiltják, akkor az ítélet jogerőre emelkedésével elveszti a katonai rendfokozatát és az eltiltás hatálya alatt nem is érhet el katonai rendfokozatot, tehát a lefokozás, illetve a szolgálati viszony megszüntetése okafogyott lenne. Emellett katonával szemben is kizárólag akkor alkalmazható közügyektől eltiltás mellékbüntetés, ha vele szemben végrehajtandó szabadságvesztést szabnak ki. A szolgálati

-89-

viszonyt szabályozó külön törvények kizárják azt, hogy a katona hivatásos vagy szerződéses szolgálatot lásson el akkor, ha vele szemben a bíróság végrehajtandó szabadságvesztést szabott ki. Ekkor ugyanis a szolgálati viszonya a törvény erejénél fogva megszűnik. Ez úgyszintén feleslegessé teszi a lefokozást vagy szolgálati viszony megszüntetését. A lefokozás A rendfokozat további viselésére méltatlanná válás feltételeinek megállapítására a Legfelsőbb Bíróság még a Legf. Bír. Eln. Tan. Kat. Törv. 193/1981. számú határozatában adott ma is érvényes iránymutatást. Eszerint a lefokozás alkalmazásánál fokozottan kell vizsgálni a büntetés céljainak érvényesülését, és nem hagyható figyelmen kívül az elkövetett cselekmény tárgyi súlya, jellege, a szolgálati rendre és fegyelemre, valamint a rendfokozat tekintélyére gyakorolt hatása. Ugyanakkor tekintettel kell lenni a katona egész addigi pályafutására. Így nem hagyható meg rendfokozatában általában az a katona, aki olyan jellegű, akár kisebb súlyú bűncselekményt valósít meg, amely a rendfokozatának, elöljárói mivoltának a tekintélyét az alárendeltek körében, vagy akár e körön kívül is sérti. A korrupciós bűncselekményt elkövető katonával szemben például nem lehet eltekinteni e mellékbüntetés kiszabásától. Minden esetben megfontolandó a súlyosabb megítélésű katonai bűncselekmények elkövetőivel szemben a lefokozás alkalmazása. A szolgálati viszony megszüntetése A lefokozás után a szolgálati viszony megszüntetése a legsúlyosabb katonai mellékbüntetés. Hivatásos és szerződéses katonával szemben a szolgálati viszony e mellékbüntetés alkalmazásával is megszűnik. Hasonlóság a lefokozás és a szolgálati viszony megszüntetése között az, hogy mindkét esetben megszűnik a katona szolgálati viszonya. Az a különbség a két büntetés között, hogy lefokozással a katona elveszíti rendfokozatát is, nem csupán a katonai beosztásából eredő megélhetési forrását, míg a szolgálati viszony megszüntetésénél a rendfokozat érintetlen marad, így a katona tartalékállományba kerül. b.) A katonai mellékbüntetések Katonával szemben a két katonai mellékbüntetés - a rendfokozatban visszavetés és a várakozási idő meghosszabbítása - önállóan nem alkalmazható, csak büntetés (de nem katonai büntetés) mellett szabható ki. A katonai büntetések ugyanis kizárják a rendfokozatban visszavetés és a várakozási idő meghosszabbítása alkalmazását. A törvény a katonai büntetéseknél írtakkal azonos okok alapján a katonai mellékbüntetések esetén is rögzíti, hogy katonai mellékbüntetés alkalmazásának nincs helye, ha a katonát a közügyektől eltiltják. A rendfokozatban visszavetés A törvény a hatályos Btk.-val azonos módon állapítja meg a rendfokozatban visszavetés szabályait. E mellékbüntetéssel a katona eggyel alacsonyabb rendfokozatba kerül annál, amelyet a bűncselekmény elbírálása idején visel. A rendfokozatban visszavetést akkor kell alkalmazni, ha a bűncselekmény a rendfokozat tekintélyének sérelmével jár, de lefokozásra nincs szükség. Ebben az esetben tehát a rendfokozat sérelme nem éri el azt a mértéket, amely már a rendfokozattól megfosztást indokolja.

-90-

A katonai illetmény nemcsak a beosztáshoz, hanem a rendfokozathoz is igazodik, ezért az alacsonyabb rendfokozatba kerülés jövedelemcsökkenéssel jár, amellett, hogy komoly erkölcsi hátrányt is jelent. Amikor a bíróság katonai mellékbüntetést alkalmaz, akkor a rendfokozatban visszavetés kiszabásánál az elbíráláskori helyzetet kell figyelembe venni. Ezért az ügydöntő határozat kihirdetésekor viselt rendfokozatból kell a katonát visszavetni, ami csak eggyel alacsonyabb rendfokozatba történhet. A bíróságnak rendelkeznie kell arról is, hogy a katonának mennyi időt kell az alacsonyabb rendfokozatban eltöltenie. A törvény ennek legrövidebb és leghosszabb tartamát a hatályos Btk.-val megegyezően állapítja meg. Eszerint az alacsonyabb rendfokozatban eltöltendő időt egy évtől két évig terjedő tartamban kell meghatározni. E keretek között lehetőség nyílik az egyéniesítésre. A várakozási idő meghosszabbítása E mellékbüntetés a legenyhébb következményekkel járó katonai mellékbüntetés. Alkalmazására csak olyan rendfokozattal bíró katonával szemben kerülhet sor, akinek a magasabb rendfokozatba való előléptetését a jogszabály meghatározott várakozási idő elteltével kötelezően írja elő. Ilyen várakozási időt csak a hivatásos állományhoz tartozók tekintetében állapít meg a jogszabály. A várakozási idő meghosszabbítása akkor lép életbe, amikor esedékessé válik a katona soron következő előléptetése, vagyis a soron következő előléptetésre vonatkozó várakozási idő már eltelt.

35. A fegyveresen és felfegyverkezve történő elkövetés Btk. 459. § (1) bekezdés 5-6. pont, és a különös részi tényállások Fegyveresen: - az elkövetés idején hatályos igazgatási jogszabályok alapján kell eldönteni, hogy mit kell lőfegyveren vagy robbanóanyagon érteni, - irányadó: a fegyverekről és lőszerekről szóló 253/2004. (VIII.31.) Korm. rendelet, - a bírói gyakorlat alapján az utánzatra vonatkozó törvényi kiterjesztés azokra az esetekre nem irányadó, amikor az elkövető a lőfegyver/robbanóanyag-utánzatot pusztán magánál tartja, de ennek az eszköznek fenyegetés körében történő felhasználására nem kerül sor. - ugyanakkor – kiterjesztő értelmezés révén – robbanószerkezet utánzatával fenyegetés esetén is megállapítható fegyveres elkövetés, mivel a robbanóanyagok csak valamilyen technikai eszköz közbeiktatásával képesek kiváltani hatásukat, - csak az utánzat, ami minden szempontból az igazi lőfegyver/robbanóanyag látszatát kelti, éa csak tárgyi (fizikai) eszköz lehet, nem lehet pl. emberi testrész (háthoz szorított, fegyvercsövet imitáló ujj). Különös Részben alapeset: - 314. § (1), - 326. § (1), Különös Részben minősített eset: - 216. § (3), - 190. § (2), - 365. § (3)

-91-

Felfegyverkezve: 24/2007 BKv: az „érdekében” kitétel céltudatosságra utal, így az elkövető szándékára is figyelemmel kell lenni. Ha az elkövető a sértettet az attól elvett vagy annak kezéből kiejtett – élet kioltására alkalmas – eszközzel nyomban bántalmazza, a cselekmény fegyverkezve elkövetettként minősül. Ha az elkövető a sértettől veszi el az eszközt, tehát nem tartotta magánál, akkor a használat magában foglalja a „magánál tartást” is.

-92-