1991. évi LXIV. törvény a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, november 20-án kelt Egyezmény kihirdetésérıl

1991. évi LXIV. törvény a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetésérıl

2

2009. évi CLX. törvény a gyermekek fegyveres konfliktusba történı bevonásáról szóló, a Gyermek jogairól szóló egyezményhez főzött Fakultatív Jegyzıkönyv megerısítésérıl és kihirdetésérıl

34

2009. évi CLXI. törvény a gyermekek eladásáról, a gyermekprostitúcióról és a gyermekpornográfiáról szóló, a Gyermek jogairól szóló egyezményhez főzött Fakultatív Jegyzıkönyv megerısítésérıl és kihirdetésérıl

44

1

Szerk.: Komanovics Adrienne

1991. évi LXIV. törvény a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetésérıl (A Magyar Köztársaság megerısítı okiratának letétbe helyezése az Egyesült Nemzetek Fıtitkáránál, New Yorkban, 1991. október 7-én megtörtént.) 1. § Az Országgyőlés a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. 2. § Az Egyezmény eredeti angol nyelvő szövege és annak hivatalos magyar fordítása a következı:

Convention on the Rights of the Child PREAMBLE The States Parties to the present Convention, Considering that, in accordance with the principles proclaimed in the Charter of the United Nations, recognition of the inherent dignity and of the equal and inalienable rights of all members of the human family is the foundation of freedom, justice and peace in the world, Bearing in mind that the peoples of the United Nations have, in the Charter, reaffirmed their faith in fundamental human rights and in the dignity and worth of the human person, and have determined to promote social progress and better standards of life in larger freedom, Recognizing that the United Nations has, in the Universal Declaration of Human Rights and in the International Covenants on Human Rights, proclaimed an agreed that everyone is entitled to all the rights and freedoms set forth therein, without distinction of any kind, such as race, colour, sex, language, religion, political or other opinion, national or social origin, property, birth or other status, Recalling that, in the Universal Declaration of Human Rights, the United Nations has proclaimed that childhood is entitled to special care and assistance, Convinced that the family, as the fundamental group of society and the natural environment for the growth and well-being of all its members and particularly children, should be afforded the necessary protection and assistance so that it can fully assume its responsibilities within the community, Recognizing that the child, for the full and harmonious development of his or her personality, should grow up in a family environment, in an atmosphere of happiness, love and understanding, Considering that the child should be fully prepared to live an individual life in society, and brought up in the spirit of the ideals proclaimed in the Charter of the United Nations, and in particular in the spirit of peace, dignity, tolerance, freedom, equality and solidarity, Bearing in mind that the need to extend particular care to the child has been stated in the Geneva Declaration of the Rights of the Child of 1924 and in the Declaration of the Rights of the Child adopted by the General Assembly on 20 November 1959 and recognized in the Universal Declaration of Human Rights, in the International Covenant on Civil and Political Rights (in particular in articles 23 and 24), in the International Covenant on Economic, Social and Cultural Rights (in particular in article 10) and in the statutes and relevant instruments of specialized agencies and international organizations concerned with the welfare of children, Bearing in mind that, as indicated in the Declaration of the Rights of the Child, “the child, by reason of his physical and mental immaturity, needs special safeguards and care, including appropriate legal protection, before as well as after birth”,

2


Recalling the provisions of the Declaration on Social and Legal Principles relating to the Protection and Welfare of Children, with Special Reference to Foster Placement and Adoption Nationally and Internationally; the United Nations Standard Minimum Rules for the Administration of Juvenile Justice (The Beijing Rules); and the Declaration on the Protection of Women and Children in Emergency and Armed Conflict, Recognizing that, in all countries in the world, there are children living in exceptionally difficult conditions, and that such children need special consideration, Taking due account of the importance of the traditions and cultural values of each people for the protection and harmonious development of the child, Recognizing the importance of international co-operation for improving the living conditions of children in every country, in particular in the developing countries, Have agreed as follows:

PART I Article 1 For the purposes of the present Convention, a child means every human being below the age of eighteen years unless, under the law applicable to the child, majority is attained earlier.

Article 2 1. States Parties shall respect and ensure the rights set forth in the present Convention to each child within their jurisdiction without discrimination of any kind, irrespective of the child’s or his or her parent’s or legal guardian’s race, colour, sex, language, religion, political or other opinion, national, ethnic or social origin, property, disability, birth or other status. 2. States Parties shall take all appropriate measures to ensure that the child is protected against all forms of dicrimination or punishment on the basis of the status, activities, expressed opinions, or beliefs of the child’s parents, legal guardians, or family members. Article 3 1. In all actions concerning children, whether undertaken by public or private social welfare institutions, courts of law, administrative authorities or legislative bodies, the best interests of the child shall be a primary consideration. 2. States Parties undertake to ensure the child such protection and care as is necessary for his or her well-being, taking into account the rights and duties of his or her parents, legal guardians, or other individuals legally responsible for him or her, and, to this end, shall take all appropriate legislative and administrative measures. 3. States Parties shall ensure that the institutions, services and facilities responsible for the care or portection of children shall conform with the standards established by competent authorities, particularly in the areas of safety, health, in the number and suitability of their staff, as well as competent supervision.

Article 4 States Parties shall undertake all appropriate legislative, administrative, and other measures for the implementation of the rights recognized in the present Convention. With regard to economic, social

3


and cultural rights, States Parties shall undertake such measures to the maximum extent of their available resources and, where needed, within the framework of international co-operation.

Article 5 States Parties shall respect the responsibilities, rights and duties of parents or, where applicable, the members of the extended family or community as provided for by local custom, legal guardians or other persons legally responsible for the child, to provide, in a manner consistent with the evolving capacities of the child, appropriate direction and guidance in the exercise by the child of the rights recognized in the present Convention.

Article 6 1. States Parties recognize that every child has the inherent right to life. 2. States Parties shall ensure to the maximum extent possible the survival and development of the child.

Article 7 1. The child shall be registered immediately after birth and shall have the right from birth to a name, the right to acquire a nationality and, as far as possible, the right to know and be cared for by his or her parents. 2. States Parties shall ensure the implementation of these rights in accordance with their national law and their obligations under the relevant international instruments in this field, in particular where the child would otherwise be stateless. Article 8 1. States Parties undertake to respect the right of the child to preserve his or her identity, including nationality, name and family relations as recognized by law without unlawful interference. 2. Where a child is illegally deprived of some or all of the elements of his or her identity, States parties shall provide appropriate assistance and protection, with a view to speedily re-establishing his or her identity.

Article 9 1. States Parties shall that a child shall not be separated from his or her parents against their will, except when competent authorities subject to judicial review determine, in accordance with applicable law and procedures, that such separation is necessary for the best interests of the child. Such determination may be necessary in a particular case such as one involving abuse or neglect of the child by the parents, or one where the parents are living separately and a decision must be made as to the child’s place of residence. 2. In any proceedings pursuant to paragraph 1 of the present article, all interested parties shall be given an opportunity to participate in the proceedings and make their views known. 3. States Parties shall respect the right of the child who is separated from one or both parents to maintain personal realations and direct contact with both parents on a regular basis, except if it is contrary to the child’s best interests. 4. Where such separation results from any action initiated by a State Party, such as the detention, imprisonment, exile, deportation or death (including death arising from any cause while the person is in the custody of the State) of one or both parents or of the child, that State Party shall, upon request,

4


provide the parents, the child or, if appropriate, another member of the family with the essential information concerning the whereabouts of the absent member(s) of the family unless the provision of the information would be detrimental to the well-being of the child. States Parties shall further ensure that the submission of such a request szhall of itself entail no adverse consequences for the person(s) concerned. Article 10 1. In accordance with the obligation of States Parties under Article 9, paragraph 1, applications by a child or his or her parents to enter or leave a State Party for the purpose of family reunification shall be dealt with by States Parties in a positive, humane and expeditious manner. States Parties shall further ensure that the submission of such a request shall entail no adverse consequences for the applicants and for the members of their family. 2. A child whose parents reside in different States shall have the right to maintain on a regular basis, save in exceptional circumstances personal relations and direct contacts with both parents. Towards that end and in accordance with the obligation of States Parties under article 9, paragraph 2, States Parties shall respect the right of the child and his or her parents to leave any country, including their own, and to enter their own country. The right to leave any country shall be subject only to such restrictions as are prescribed by law and which are necessary to protect the national security, public order (ordre public), public health or morals or the rights and freedoms of others and are consistent with the other rights recognized in the present Convention.

Article 11 1. States Parties shall take measures to combat the illicit transfer and non-return of children abroad. 2. To this end, States parties shall promote the conclusion of bilateral or multilateral agreements or accession to existing agreements.

Article 12 1. States Parties shall assure to the child who is capable of forming his or her own views the right to express those views feely in all matters affecting the child, the views of the child being given due wieght in accordance with the age and maturity of the child. 2. For this purpose, the child shall in particular be provided the opportunity to be heard in any judicial and administrative proceedings affecting the child, either directly, or through a representative or an appropriate body, in a manner consistent with the procedural rules of national law.

Article 13 1. The child shall have the right to freedom of expression; this right shall include freedom to seek, receive and impart information and ideas of all kinds, regardless of frontiers, either orally, in writing or in print, in the form of art, or through any other media of the child’s choice. 2. The exercise of this right may be subject to certain restrictions, but these shall only be such as are provided by law and are necessary: a) For respect of the rights or reputations of others; or b) For the protection of national security or of public order (ordre public), or of public health or morals.

5


Article 14 1. States Parties shall respect the right of the child to freedom of thought, conscience and religion. 2. States Parties shall respect the rights and duties of the parents and, when applicable, legal guardians, to provide direction to the child in the exercise of his or her right in a manner consistent with the evolving capacities of the child. 3. Freedom to manifest one’s religion or beliefs may be subject only to such limitations as are prescribed by law and are necessary to protect public safety, order, health or morals, or the fundamental rights and freedoms of others.

Article 15 1. States Parties recognize the rights of the child to freedom of association and to freedom of peaceful assembly. 2. No restrictions may be placed on the exercise of these rights other than those imposed in conformity with the law and which are necessary in a democratic society in the interests of national security or public safety, public order (ordre public), the protection of public health or morals or the protection of the rights and freedoms of others.

Article 16 1. No child shall be subjected to arbitrary or unlawfull interference with his or her privacy, family, home or correspondence, nor to unlawful attacks on his or her honour and reputation. 2. The child has the right to the protection of the law against such interference or attacks.

Article 17 States Parties recognize the important function performed by the mass media and shall ensure that the child has access to information and material from a deversity of national and international sources, especially those aimed at the promotion of his or her social, spiritual and moral well-being and physical and mental health. To this end, States Parties shall: a) Encourage the mass media to disseminate information and material of social and cultural benefit to the child and in accordance with the spirit of article 29; b) Encourage international co-operation in the production, exchange and dissemination of such information and material from a diversity of cultural, national and international sources; c) Encourage the production and dissemination of children’s books; d) Encourage the mass media to have particular regard to the linguistic needs of the child who belongs to a minority group or who is indigenous; e) Encourage the development of appropriate guidelines for the protection of the child from information and material injurious to his or her well-being, bearing in mind the provisions of articles 13 and 18. Article 18 1. States Parties shall use their best efforts to ensure recognition of the principle that both parents have common responsibilities for the upbringing and development of the child. Parents or, as the case may be, legal guardians, have the primary responsibility for the upbringing and development of the child. The best interests of the child will be their basic concern.

6


2. For the purpose of guaranteeing and promoting the rights set forth in the present Convention, States Parties shall render appropriate assistance to parents and legal guardians in the performance of their child-rearing responsibilities and shall ensure the development of institutions, facilities and services for the care of children. 3. States Parties shall take all appropriate measures to ensure that children of working parents have the right to benefit from child-care services and facilities for which they are eligible.

Article 19 1. States Parties shall take all appropriate legislative, administrative, social and educational measures to protect the child from all forms of physical or mental violence, injury or abuse, neglect or negligent treatment, maltreatment or exploitation, including sexual abuse, while in the care of parent(s), legal guardian(s) or any other person who has the care of the child. 2. Such protective measures should, as appropriate, include effective procedures for the establishment of social programmes to provide necessary support for the child and for those who have the care of the child, ad well as for other forms of prevention and for identification, reporting, referral, investigation, treatment and follow-up of instances of child maltreatment described heretofore, and, as appropriate, for judicial involvement. Article 20 1. A child temporarily or permanently deprived of his or her family environment, or in whose own best interests cannot be allowed to remain in that environment, shall be entitled to special protection and assistance provided by the State. 2. States Parties shall in accordance with their national laws ensure alternative care for such a child. 3. Such care could include, inter alia, foster placement, kafalah of Islamic law, adoption or if necessary placement in suitable institutions for the care of children. When considering solutions, due regard shall be paid to the desirability of continuity in a child’s upbringing and to the child’s ethnic, religious, cultural and linguistic background. Article 21 States Parties that recognize and/or permit the system of adoption shall ensure that the best interests of the child shall be the paramount consideration and they shall: a) Ensure that the adpotion of a child is authorized only by competent authorities who determine, in accordance with applicable law and procedures and on the basis of all pertinent and reliable information, that the adoption is permissible in view of the child’s status concerning parents, relatives and legal guardians and that, if required, the persons concerned have given their informed consent to the adoption on the basis of such counselling as may be necessary; b) Recognize that inter-country adoption may be considered as an alternative means of child’s care, if the child cannot be placed in a foster or an adoptive family or cannot in any suitable manner be cared for in the child’s country of origin; c) Ensure that the child concerned by inter-country adoption enjoys safeguards and standards equivalent to those existing in the case of national adoption; d) Take all appropriate measures to ensure that, in inter-country adoption, the placement does not result in improper financial gain for those involved in it; e) Promote, where appropriate, the objectives of the present article by concluding bilateral or multilateral arrangements or agreements, and endeavour, within this framework, to ensure that the placement of the child in another country is carried out by competent authorities or organs.

7


Article 22 1. States Parties shall take appropriate measures to ensure that a child who is seeking refugee status or who is considered a refugee in accordance with applicable international or domestic law and procedures shall, whether unaccompanied or accompanied by his or her parents or by any other person, receive appropriate protection and humanitarian assistance in the enjoyment of applicable rights set forth in the present Convention and in other international human rights or humanitarian instruments to which the said States are Parties. 2. For this purpose, States Parties shall provide, as they consider appropriate, co-operation in any efforts by the United Nations and other competent intergovernmental organizations or nongovernmental organizations co-operating with the United Nations to protect and assist such a child and to trace the parents or other members of the family of any refugee child in order to obtain information necessary for reunification with his or her family. In cases where no parents or other members of the family can be found, the child shall be accorded the same protection as any other child permanently or temporarily deprived of his or her family environment fo any reason, as set forth in the present Convention.

Article 23 1. States Parties recognize that a mentally or physically disabled child should enjoy a full and decent life, in conditions which ensure dignity, promote self-reliance and facilitate the child’s active participation in the community. 2. States Parties recognize the right of the disabled child to special care and shall encourage and ensure the extension, subject to available resources, to the eligible child and those responsible for his or her care, of assistance for which application is made and which is appropriate to the child’s condition and to the circumstances of the parents or others caring for the child. 3. Recognizing the special needs of a disabled child, assistance extended in accordance with paragraph 2 of the present article shall be provided free of charge, whenever possible, taking into account the financial resources of the parents or others caring for the child, and shall be designed to ensure that the disabled child has effective access to and receives education, training, health care services, rehabilitation services, preparation for employment and recreation opportunities in a manner conducive to the child’s achieving the fullest possible social integration and individual development, including his or her cultural and spiritual development 4. States Parties shall promote, in the spirit of international co-operation, the exchange of appropriate information in the field of preventive health care and of medical, psychological and functional treatment of disabled children, including dissemination of and access to information concerning methods of rehabilitation, education and vocational services, with the aim of enabling States Parties to improve their capabilities and skills and to widen their experience in these areas. In this regard, particular account shall be taken of the needs of developing countries.

Article 24 1. States Parties recognize the right of the child to the enjoyment of the highest attainable standard of health and to facilites for the treatment of illness and rehabilitation of health. States Parties shall strive to ensure that no child is deprived of his or her right of access to such health care services. 2. States Parties shall pursue full implementation of this right and, in particular, shall take appropriate measures: a) To diminish infant and child mortality; b) To ensure the provision of necessary medical assistance and health care to all children with emphasis on the development of primary health care;

8


c) To combat disease and malnutrition, including within the framework of primary health care, through, inter alia, the application of readily available technology and through the provision of adequate nutritious foods and clean drinking-water, taking into consideration the dangers and risks of environmental pollution; d) To ensure appropriate pre-natal and post-natal health care for mothers; e) To ensure that all segments of society, in particular parents and children, are informed, have access to education and are supported in the use of basic knowledge of child health and nutrition, the advantages of breast-feeding, hygiene and environmental sanitation and the prevention of accidents; f) To develop preventive health care, guidance for parents and family planning education and services. 3. States Parties shall take all effective and appropriate measures with a view to abolishing traditional practices prejudicial to the health of children. 4. States Parties undertake to promote and encourage international co-operation with a view to achieving progressively the full realization of the right recognized in the present article. In this regard, particular account shall be taken of the needs of developing countries.

Article 25 States Parties recognize the right of a child who has been placed by the competent authorities for the purposes of care, protection or treatment of his her physical or mental health, to a periodic review of the treatment provided to the child and all other circumstances relevant to his or her placement.

Article 26 1. States Parties shall recognize for every child the right to benefit from social security, including social insurance, and shall take the necessary measures to achieve the full realization of this right in accordance with their national law. 2. The benefits should, where appropriate, be granted, taking into account the resources and the circumstances of the child and persons having responsibility for the maintenance of the child, as well as any other consideration relevant to an application for benefits made by or on behalf of the child. Article 27 1. States Parties recognize the right of every child to a standard of living adequate for the child’s physical, mental, spiritual, moral and social development. 2. The parent(s) or others responsible for the child have the primary responsibility to secure, within their abilities and financial capacities, the conditions of living necessary for the child’s development. 3. States Parties, in accordance with national conditions and within their means, shall take appropriate measures to assist parents and others responsible for the child to implement this right and shall in case of need provide material assistance and support programmes, particularly with regard to nutrition, clothing and housing. 4. States Parties shall take all appropriate measures to secure the recovery of maintenance for the child from the parents or other persons having financial responsibility for the child, both within the State Party and from abroad. In particular, where the person having financial responsibility for the child lives in a State different from that of the child, States Parties shall promote the accession to international agreements or the conclusion of such agreements, as well as the making of other appropriate arrangements.

9


Article 28 1. States Parties recognize the right of the child to education, and with a view to achieving this right progressively and on the basis of equal opportunity, they shall, in particular: a) Make primary education compulsory and available free to all; b) Encourage the development of different forms of secondary education, including general and vocational education, make them available and accessible to every child, and take appropriate measures such as the introduction of free education and offering financial assistance in case of need; c) Make higher education accessible to all on the basis of capacity by every appropriate means; d) Make educational and vocational information and guidance available and accessible to all children; e) Take measures to encourage regular attendance at schools and the reduction of drop-out rates. 2. States Parties shall take all appropriate measures to ensure that that school discipline is administered in a manner consistent with the child’s human dignity and in conformity with the present Convention. 3. States Parties shall promote and encourage international co-operation in matters relating to education, in particular with a view to contributing to the elimination of ignorance and illiteracy throughout the world and facilitating access to schientific and technical knowledge and modern teaching methods. In this regard, particular account shall be taken of the needs of developing countries.

Article 29 1. States Parties agree that the education of the child shall be directed to: a) The development of the child’s personality, talents and mental and physical abilities to their fullest potential; b) The development of respect for human rights and fundamental freedoms, and for the principles enshrined in the Charter of the United Nations; c) The development of respect for the child’s parents, his or her own cultural indentity, language and values, for the national values of the country in which the child is living, the country from which he or she may originate, and for civilizations different from his or her own; d) The preparation of the child for responsible life in a free society, in the spirit of understanding, peace, tolerance, equality of sexes, and friendship among all peoples, ethnic, national and religious groups and persons of indigenous origin; e) The development of respect for the natural environment. 2. No part of the present article or article 28 shall be construed so as to interfere with the liberty of individuals and bodies to establish and direct educational institutions, subject always to the observance of the principles set forth in paragraph 1 of the present article and to the requirements that the education given in such institutions shall conform to such minimum standards as may be laid down by the State. Article 30 In those States in which ethnic, religious or linguistic minorities or persons of indigenous origin exist, a child belonging to such a minority or who is indigenous shall not be denied the right, in community with other members of his or her group, to enjoy his or her own culture, to profess and practise his or her own religion, or to use his or her own language.

10


Article 31 1. States Parties recognize the right of the child to rest and leisure, to engage in play and recreational activities appropriate to the age of the child and to participate freely in cultural life and the arts. 2. States Parties shall respect and promote the right of the child to participate fully in cultural and artistic life and shall encourage the provision of appropriate and equal opportunities for cultural, artistic, recreational and leisure activity.

Article 32 1. States Parties recognize the right of the child to be protected from economic exploitation and from performing any work that is likely to be hazardous or to interfere with the child’s education, or to be harmful the child’s health or physical, mental, spiritual, moral or social development. 2. States Parties shall take legislative, administrative, social and educational measures to ensure the implementation of the present article. To this end, and having regard to the relevant provisions of other international instruments, States Parties shall in particular: a) Provide for a minimum age or minimum ages for admission to employment; b) Provide for appropriate regulation of the hours and conditions of employment; c) Provide for appropriate penalties or other sanctions to ensure the effective enforcement of the present article.

Article 33 States Parties shall take all appropriate measures, including legislative, administrative, social and educational measures, to protect children from the illicit use of narcotic drugs and psychotropic substances as defined in the relevant international treaties, and to prevent the use of children in the illicit production and trafficking of such substances.

Article 34 States Parties undertake to protect the child from all forms of sexual exploitation and sexual abuse. For these purposes, States Parties shall in particular take all appropriate national, bilateral and multilateral measures to prevent: a) The inducement or coercion of a child to engage in any unlawful sexual activity; b) The exploitative use of children in prostitution or other unlawful sexual practices; c) The exploitative use of children in pornographic performances and materials. Article 35 States Parties shall take all appropriate national, bilateral and multilateral measures to prevent the abduction of, the sale of or traffic in children for any purpose or in any form.

Article 36 States Parties shall protect the child against all other forms of exploitation prejudicial to any aspects of the child’s welfare.

11


Article 37 States Parties shall ensure that: a) No child shall be subjected to torture or other cruel, inhuman or degrading treatment or punishment. Neither capital punishment nor life imprisonment without possibility of release shall be imposed for offences committed by persons below eighteen years of age; b) No child shall be deprived of his or her liberty unlawfully or arbitrarily. The arrest, detention or imprisonment of a child shall be in conformity with the law and shall be used only as a measure of last resort and for the shortest appropriate period of time; c) Every child deprived of liberty shall be treated with humanity and respect for the inherent dignity of the human person, and in a manner which takes into account the needs of persons of his or her age. In particular, every child deprived of liberty shall be separated from adults unless it is considered in the child’s best interest not to do so and shall have the right to maintain contact with his or her family through correspondence and visits, save in exceptional circumstances; d) Every child deprived of his or her liberty shall have the right to prompt access to legal and other appropriate assistance, as well as the right to challenge the legality of the deprivation of his or her liberty before a court or other competent, independent and impartial authority, and to a prompt decision on any such action. Article 38 1. States Parties undertake to respect and to ensure respect for rules of international humanitarian law applicable to them in armed conflicts which are relevant to the child. 2. States Parties shall take all feasible measures to ensure that persons who have not attained the age of fifteen years do not take a direct part in hostilities. 3. States Parties shall refrain from recruiting any person who has not attained the age of fifteen years into their armed forces. In recruiting among those persons who have attained the age of fifteen years but who have not attained the age of eighteen years, States Parties shall endeavour to give priority to those who are oldest. 4. In accordance with their obligations under international humanitarian law to protect the civilian population in armed conflicts, States Parties shall take all feasible measures to ensure protection and care of children who are affected by an armed conflict.

Article 39 States Parties shall take all appropriate measures to promote physical and psychological recovery and social reintegration of a child victim of: any form of neglect, exploitation, or abuse; torture or any other form of cruel, inhuman or degrading treatment or punishment; or armed conflicts. Such recovery and reintegration shall take place in an environment which fosters the health, self-respect and dignity of the child. Article 40 1. States Parties recognize the right of every child alleged as, accused of, or recognized as having infringed the penal law to be treated in a manner consistent with the promotion of the child’s sense of dignity and worth, which reinforces the child’s respect for the humam rights and fundamental freedoms of others and which takes into account the child’s age and the desirability of promoting the child’s reintegration and the child’s assuming a constructive role in society. 2. To this end, and having regard to the relevant provisions of international instruments, States Parties shall, in particular, ensure that:

12


a) No child shall be alleged as, be accused of, or recognized as having infringed the penal law by reason of acts or omissions that were not prohibited by national or international law at the time they were committed; b) Every child alleged as or accused of having infringed the penal law has at least the following guarantees: (i) To be presumed innocent until proven guilty according to law; (ii) To be informed promptly and directly of the charges against him or her, and, if appropriate, through his or her parents or legal guardians, and to have legal or other appropriate assistance in the preparation and presentation of his or her defence; (iii) To have the matter determined without delay by a competent, independent and impartial authority or judicial body in a fair hearing according to law, in the presence of legal or other appropriate assistance and, unless it is considered not to be in the best interest of the child, in particular, taking into account his or her age or situation, his or her parents or legal guardians; (iv) Not to be compelled to give testimony or to confess guilt; to examine or have examined adverse witnesses and to obtain the participation and examination of witnesses on his or her behalf under conditions of equality; (v) If considered to have infringed the penal law, to have this decision and any measures imposed in consequence thereof reviewed by a higher competent, independent and impartial authority or judicial body according to law; (vi) To have the free assistance of an interpreter if the child cannot understand or speak the language used; (vii) To have his or her privacy fully respected at all stages of the proceedings. 3. States Parties shall seek to promote the establishment of laws, procedures, authorities and institutions specifically applicable to children alleged as, accused of, or recognized as having infringed the penal law, and, in particular: a) The establishment of a minimum age below which children shall be presumed not to have the capacity to infringe the penal law; b) Whenever appropriate and desirable, measures for dealing with such children without resorting to judicial proceedings, providing that human rights and legal safeguards are fully respected. 4. A variety of disposition, such as care, guidance and supervision orders; counselling; probation; foster care; education and vocational training programmes and other alternatives to institutional care shall be available to ensure that children are dealt with in a manner appropriate to their well-being and proportionate both to their circumstances and the offence.

Article 41 Nothing in the present Convention shall affect any provisions which are more conducive to the realization of the rights of the child and which may be contained in: a) The law of a State Party; or b) International law in force for that State.

13


PART II Article 42 States Parties undertake to make the principles and provisions of the Convention widely known, by appropriate and active means, to adults and children alike. Article 43 1. For the purpose of examining the progress made by States Parties in achieving the realization of the obligations undertaken in the present Convention, there shall be established a Committee on the Rights of the Child, which shall carry out the functions hereinafter provided. 2. The Committee shall consist of ten experts of high moral standing and recognized competence in the field covered by this Convention. The members of the Committee shall be elected by States Parties from among their nationals and shall serve in their personal capacity, consideration being given to equitable geographical distribution, as well as to the principal legal systems. 3. The members of the Committee shall be elected by secret ballot from a list of persons nominated by States Parties. Each State Party may nominate one person from among its own nationals. 4. The initial election to the Committee shall be held no later than six months after the date of the entry into force of the present Convention and thereafter every second year. At least four months before the date of each election, the Secretary-General of the United Nations shall address a letter to States Parties inviting them to submit their nominations within two months. The Secretary-General shall subsequently prepare a list in alphabetical order of all persons thus nominated, indicating States Parties which have nominated them, and shall submit it to the States Parties to the present Convention. 5. The elections shall be held at meetings of States Parties convened by the Secretary-General at United Nations Headquarters. At those meetings, for which two thirds of States Parties shall constitute a quorum, the persons elected to the Committee shall be those who obtain the largest number of votes and an absolute majority of the votes of the representatives of States Parties present and voting. 6. The members of the Committee shall be elected for a term of four years. They shall be eligible for re-election if renominated. The term of five of the members elected at the first election shall expire at the end of two years; immediately after the frist election, the names of these five members shall be chosen by lot by the Chairman of the meeting. 7. If a member of the Committee dies or resigns or declares that for any other cause he or she can no longer perform the duties of the Committee, the State Party which nominated the member shall appoint another expert from among its nationals to serve for the remainder of the term, subject to the approval of the Committee. 8. The Committee shall establish its own rules of procedure. 9. The committee shall elect its officers for a period of two years. 10. The meetings of the Committee shall normally be held at United Nations Headquarters or at any other convenient place as determined by the Committee. The Committee shall normally meet annually. The duration of the meetings of the Committee shall be determined, and reviewed, if necessary, by a meeting of the States Parties to the present Convention, subject to the approval of the General Assembly. 11. The Secretary-General of the United Nations shall provide the necessary staff and facilities for the effective performance of the functions of the Committee under the present Convention. 12. With the approval of the General Assembly, the members of the Committee established under the present Convention shall receive emoluments from United Nations resources on such terms and conditions as the Assembly may decide.

14


Article 44 1. States Parties undertake to submit to the Committee, through the Secretary-General of the United Nations, reports on the measures they have adopted which give effect to the rights recognized herein and on the progress made on the enjoyment of those rights: a) Within two years of the entry into force of the Convention for the State Party concerned; b) Thereafter every five years. 2. Reports made under the present article shall indicate factors and difficulties, if any, affecting the degree fulfilment of the obligations under the present Convention. Reports shall also contain sufficient information to provide the Committee with a comprehensive understanding of the implementation of the Convention in the country concerned. 3. A State Party which has submitted a comprehensive initial report to the Committee need not, in its subsequent reports submitted in accordance with paragraph 1 b) of the present article, repeat basic information previously provided. 4. The Committee may request from States Parties further information relevant to the implementation of the Convention. 5. The Committee shall submit to the General Assembly, through the Economic and Social Council, every two years, reports on its activities. 6. States Parties shall make their reports widely available to the public in their own countries.

Article 45 In order to foster the effective implementation of the Convention and to encourage international cooperation in the field covered by the Convention: a) The specialized agencies, the United Nations Children’s Fund, and other United Nations organs shall be entitled to be represented at the consideration of the implementation of such provisions of the present Convention as fall within the scope of their mandate. The Committee may invite the specialized agencies, the United Nations Children’s Fund and other competent bodies as it may consider appropriate to provide expert advice on the implementation of the Convention in areas falling within the scope of their respective mandates. The Committee may invite the specialized agencies, the United Nations Children’s Fund, and other United Nations organs to submit reports on the implementation of the Convention in areas falling within the scope of their activities; b) The Committee shall transmit, as it may consider appropriate, to the specialized agencies, the United Nations Children’s Fund and other competent bodies, any reports from States Parties that contain a request, or indicate a need, for technical advice or assistance, along with the Committee’s observations and suggestions, if any, on these requests of indications; c) The Committee may recommend to the General Assembly to request the Secretary-General to undertake on its behalf studies on specific issues relating to the rights of the child; d) The Committee may make suggestions and general recommendations based on information received pursuant to articles 44 and 45 of the present Convention. Such suggestions and general recommendations shall be transmitted to any State Party concerned and reported to the General Assembly, together with comments, if any, from States Parties.

15


PART III Article 46 The present Convention shall be open for signature by all States.

Article 47 The present Convention is subject to ratification. Instruments of ratification shall be deposited with the Secretary-General of the United Nations.

Article 48 The present Convention shall remain open for accession by any State. The instruments of accession shall be deposited with the Secretary-General of the United Nations.

Article 49 1. The present Convention shall enter into force on the thirtieth day following the date of deposit with the Secretary-General of the United Nations of the twentieth instrument of ratification or accession. 2. For each State ratifying or acceding to the Convention after the deposit of the twentieth instrument of ratification or accession, the Convention shall enter into force on the thirtieth day after the deposit by such State of its instrument of ratification or accession.

Article 50 1. Any State Party may propose an amendment and file it with the Secretary-General of the United Nations. The Secretary-General shall thereupon communicate the proposed amendment to States Parties, with a request that they indicate whether they favour a conference of States Parties for the purpose of considering and voting upon the proposals. In the event that, within four months from the date of such communication, at least one third of the States Parties favour such a conference, the Secretary-General shall convene the conference under the auspices of the United Nations. Any amendment adopted by a majority of States Parties present and voting at the conference shall be submitted to the General Assembly for approval. 2. An amendment adopted in accordance with paragraph 1 of the present article shall enter into force when it has been approved by the General Assembly of the United Nations and accepted by a twothirds majority of States Parties. 3. When an amendment enters into force, it shall be binding on those States Parties which have accepted it, other States Parties still being bound by the provisions of the present Convention and any earlier amendments which they have accepted.

Article 51 1. The Secretary-General of the United Nations shall receive and circulate to all States the text of reservations made by States at the time of ratification or accession. 2. A reservation incompatible with the object and purpose of the present Convention shall not be permitted. 3. Reservations may be withdrawn at any time by notification to that effect addressed to the SecretaryGeneral of the United Nations, who shall then inform all States. Such notification shall take effect on the date on which it is received by the Secretary-General.

16


Article 52 A State Party may denounce the present Convention by written notification to the Secretary-General of the United Nations. Denunciation becomes effective one year after the date of receipt of the notification by the Secretary-General. Article 53 The Secretary-General of the United Nations is designated as the depositary of the present Convention.

Article 54 The original of the present Convention, of which the Arabic, Chinese, English, French, Russian and Spanish texts are equally authentic, shall be deposited with the Secretary-General of the United Nations. In witness thereof the undersigned plenipotentiaries, being duly authorized thereto by their respective Governments, have signed the present Convention.

Egyezmény a gyermek jogairól BEVEZETÉS Az Egyezmény részes államai tekintetbe véve, hogy az Egyesült Nemzetek Alapokmányában meghirdetett elveknek megfelelıen, az emberi közösség valamennyi tagja veleszületett méltóságának, valamint egyenlı és elidegeníthetetlen jogainak elismerése a szabadság, az igazságosság és a világbéke alapja, figyelembe véve, hogy az Egyesült Nemzetek népei az Alapokmányban ismételten kinyilvánították az alapvetı emberi jogokba, az emberi személyiség méltóságába és értékébe vetett hitüket, és elhatározták, hogy elımozdítják a társadalmi haladást, és hogy nagyobb szabadságban, jobb életfeltételeket teremtenek, felismerve azt, hogy az Egyesült Nemzetek az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában és az emberi jogokról szóló nemzetközi egyezségokmányokban, meghirdették azt és megállapodtak abban, hogy az ezekben említett valamennyi jogot és szabadságot mindenki, minden megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül gyakorolhatja, emlékeztetve arra, hogy az Egyesült Nemzetek az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában kimondták, hogy a gyermekkor különleges segítséghez és támogatáshoz ad jogot, abban a meggyızıdésben, hogy a családnak a társadalom alapvetı egységeként és valamennyi tagja fejlıdésének és jólétének természetes környezeteként meg kell kapnia azt a védelmet és támogatást, amelyre szüksége van ahhoz, hogy a közösségben szerepét maradéktalanul betölthesse, felismerve, hogy a gyermek személyiségének harmonikus kibontakozásához szükséges, hogy családi környezetben, boldog szeretetteljes és megértı légkörben nıjön fel,

17


tekintetbe véve, hogy a gyermeknek teljes mértékben felkészültnek kell lennie önálló élet vitelére a társadalomban, valamint, hogy az Egyesült Nemzetek Alapokmányában meghirdetett eszmények, különösen a béke, az emberi méltóság, a türelmesség, a szabadság, az egyenlıség és a szolidaritás szellemében szükséges nevelni, figyelembe véve, hogy a gyermek jogairól szóló 1924. évi Genfi Nyilatkozat, és a Közgyőlés által 1959. november 20-án elfogadott, a Gyermek Jogairól Szóló Nyilatkozat kimondta, valamint az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (különösen ennek a 23. és 24. Cikkében), a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (különösen ennek 10. Cikkében), valamint a gyermekek jólétével foglalkozó szakosított intézmények és nemzetközi szervezetek alapszabályai és idevágó okmányai elismerték a gyermeknek nyújtandó különleges védelem szükségességét, figyelembe véve, hogy — amint azt a Gyermek Jogairól Szóló Nyilatkozat is említi — ,,a gyermeknek, figyelemmel fizikai és szellemi érettségének hiányára, különös védelemre és gondozásra van szüksége, nevezetesen megfelelı jogi védelemre, születése elıtt és születése után’’ egyaránt, emlékeztetve a Gyermekek Védelmére és Jólétére Alkalmazandó Szociális és Jogi Elvekrıl Szóló Nyilatkozatnak, fıleg az örökbefogadás és a családban való elhelyezés hazai és nemzetközi gyakorlatának szempontjából figyelembe vett rendelkezéseire, továbbá az Egyesült Nemzeteknek a fiatalkorúakat illetı igazságszolgáltatással kapcsolatos minimális szabályokat tartalmazó Győjteménye (Pekingi Szabályok), valamint a Nık és Gyermekek Szükségállapot és Fegyveres Konfliktus Idején Való Védelmérıl Szóló Nyilatkozat rendelkezéseire, felismerve, hogy a világ minden országában vannak különösen nehéz körülmények között élı gyermekek, és szükséges az, hogy ezeknek a gyermekeknek különös figyelmet szenteljenek, elismerve, hogy a gyermek védelmében és harmonikus fejlıdésében minden egyes nép hagyományai és kulturális értékei jelentısek, felismerve a nemzetközi együttmőködés jelentıségét a gyermekek életkörülményeinek minden országban, és különösen a fejlıdı országokban való javításában, a következıkben állapodtak meg: I. RÉSZ 1. Cikk Az Egyezmény vonatkozásában gyermek az a személy, aki tizennyolcadik életévét nem töltötte be, kivéve ha a reá alkalmazandó jogszabályok értelmében nagykorúságát már korábban eléri.

2. Cikk 1. Az Egyezményben részes államok tiszteletben tartják és biztosítják a joghatóságuk alá tartozó gyermekek számára az Egyezményben lefektetett jogokat minden megkülönböztetés, nevezetesen a gyermeknek vagy szüleinek vagy törvényes képviselıjének faja, színe, neme, nyelve, vallása, politikai vagy más véleménye, nemzeti, nemzetiségi vagy társadalmi származása, vagyoni helyzete, cselekvıképtelensége, születési vagy egyéb helyzete szerinti különbségtétel nélkül. 2. Az Egyezményben részes államok megteszik a megfelelı intézkedéseket arra, hogy a gyermeket hatékonyan megvédjék minden, bármely formában jelentkezı megkülönböztetéstıl és megtorlástól, amely szülei, törvényes képviselıi vagy családtagjai jogi helyzete, tevékenysége, véleménynyilvánítása vagy meggyızıdése miatt érhetné ıt.

18


3. Cikk 1. A szociális védelem köz- és magánintézményei, a bíróságok, a közigazgatási hatóságok és a törvényhozó szervek minden, a gyermeket érintı döntésükben a gyermek mindenek felett álló érdekét veszik figyelembe elsısorban. 2. Az Egyezményben részes államok kötelezik magukat arra, hogy a gyermek számára, figyelembe véve szülei, gyámjai és az érte törvényesen felelıs más személyek jogait és kötelességeit, biztosítják a jólétéhez szükséges védelmet és gondozást, e célból meghozzák a szükséges törvényhozási és közigazgatási intézkedéseket. 3. Az Egyezményben részes államok gondoskodnak arról, hogy a gyermekkel foglalkozó és védelmét biztosító intézmények hivatalok és létesítmények mőködése megfeleljen az illetékes hatóságok által megállapított szabályoknak, különösen a biztonság és az egészség területén, valamint ezek személyzeti létszámával és szakértelmével, továbbá a megfelelı ellenırzés meglétével kapcsolatban.

4. Cikk Az Egyezményben részes államok meghoznak minden olyan törvényhozási, közigazgatási vagy egyéb intézkedést, amelyek az Egyezményben elismert jogok érvényesüléséhez szükségesek. Amennyiben gazdasági, szociális és kulturális jogokról van szó, ezeket az intézkedéseket a rendelkezésükre álló erıforrások határai között és szükség esetén, a nemzetközi együttmőködés keretében hozzák meg.

5. Cikk Az Egyezményben részes államok tiszteletben tartják a szülıknek vagy, adott esetben a helyi szokás szerint, a nagycsaládnak vagy a közösségnek, a gyámoknak vagy más, a gyermekért törvényesen felelıs személyeknek azt a felelısségét, jogát és kötelességét, hogy a gyermeknek az Egyezményben elismert jogai gyakorlásához, képességei fejlettségének megfelelıen, iránymutatást és tanácsokat adjanak.

6. Cikk 1. Az Egyezményben részes államok elismerik, hogy minden gyermeknek veleszületett joga van az életre. 2. Az Egyezményben részes államok a lehetséges legnagyobb mértékben biztosítják a gyermek életbenmaradását és fejlıdését.

7. Cikk 1. A gyermeket születésekor anyakönyvezik és ettıl kezdve joga van ahhoz, hogy nevet kapjon, állampolgárságot szerezzen és lehetıség szerint ismerje szüleit, valamint ahhoz, hogy ezek neveljék. 2. Az Egyezményben részes államok gondoskodnak arról, hogy ezeket a jogokat hazai törvényhozásuknak és a tárgyra vonatkozó nemzetközi okmányokban vállalt kötelezettségeiknek megfelelıen érvényre juttassák, különösen akkor, ha ennek hiányában a gyermek hontalanná válna.

8. Cikk 1. Az Egyezményben részes államok kötelezik magukat arra, hogy törvénysértı beavatkozás nélkül tiszteletben tartják a gyermeknek saját személyazonossága — ideértve állampolgársága, neve, családi kapcsolatai — megtartásához főzıdı, a törvényben elismert jogát.

19


2. Ha a gyermeket törvénytelen módon megfosztják személyazonossága alkotó elemeitıl vagy azoknak egy részétıl, az Egyezményben részes államok megfelelı segítséget és védelmet nyújtanak ahhoz, hogy személyazonosságát a lehetı legrövidebb idın belül helyreállítsák.

9. Cikk 1. Az Egyezményben részes államok gondoskodnak arról, hogy a gyermeket szüleitıl, ezek akarata ellenére, ne válasszák el, kivéve, ha az illetékes hatóságok, bírói felülvizsgálat lehetıségének fenntartásával és az erre vonatkozó törvényeknek és eljárásoknak megfelelıen úgy döntenek, hogy ez az elválasztás a gyermek mindenek felett álló érdekében szükséges. Ilyen értelmő döntés szükséges lehet bizonyos különleges esetekben, például akkor, ha a szülık durván kezelik vagy elhanyagolják gyermeküket, illetıleg ha különválva élnek és dönteni kell a gyermek elhelyezésérıl. 2. A jelen Cikk 1. bekezdésében említett minden esetben valamennyi érdekelt félnek lehetıséget kell adni az eljárásban való részvételre és véleményük ismertetésére. 3. Az Egyezményben részes államok tiszteletben tartják a mindkét szülıjétıl vagy ezek egyikétıl külön élı gyermeknek azt a jogát, hogy személyes kapcsolatot és közvetlen érintkezést tarthasson fenn mindkét szülıjével, kivéve, ha ez a gyermek mindenek felett álló érdekével ellenkezik. 4. Amennyiben az elválasztás az Egyezményben részes állam által foganatosított intézkedés folytán következett be — mint a szülık vagy egyikük vagy a gyermek letartóztatása, szabadságvesztésbüntetése, számőzetése, kiutasítása vagy halála (ideértve azt is, ha a halál a letartóztatás folyamán következett be bármely okból) —, a részes állam, kérelemre, a szülıkkel, a gyermekkel vagy, szükség esetén valamely más családtaggal közli a családtag vagy családtagok tartózkodási helyére vonatkozó lényeges adatokat, kivéve, ha ezeknek az adatoknak a nyilvánosságra hozatala hátrányos a gyermek jólétére nézve. Az Egyezményben részes államok gondoskodnak továbbá arról is, hogy önmagában az említett kérelem benyújtása ne járjon hátrányos következményekkel az érdekelt személy vagy személyek számára.

10. Cikk 1. Az Egyezményben részes államokra a 9. Cikk elsı bekezdésében foglaltak értelmében háruló kötelezettségeknek megfelelıen, a részes államoknak pozitív szellemben, emberiességgel és kellı gondossággal kell megvizsgálniuk bármely gyermeknek vagy szüleinek családegyesítés céljából valamely részes államba való beutazása vagy onnan való kiutazása iránti kérelmét. Az Egyezményben részes államok gondoskodnak továbbá arról is, hogy az ilyen kérelem elıterjesztése ne járjon hátrányos következményekkel a kérelem elıterjesztıi és családtagjaik számára. 2. Annak a gyermeknek, akinek szülei különbözı államokban bírnak állandó lakóhellyel, joga van, kivételes körülményektıl eltekintve, mindkét szülıjével rendszeresen személyes kapcsolatot és közvetlen érintkezést fenntartani. Ennek megvalósítására, valamint az Egyezményben a részes államokra a 9. Cikk 1. bekezdése értelmében háruló kötelezettségeknek megfelelıen, a részes államok tiszteletben tartják a gyermeknek és szüleinek azt a jogát, hogy bármely országot, beleértve a sajátjukat is, elhagyják és visszatérjenek saját országukba. Bármely ország elhagyásának joga csak a törvényben meghatározott olyan korlátozásoknak vethetı alá, amelyek az állam biztonságának, a közrendnek a közegészségügynek a közerkölcsnek, valamint mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükségesek, és amelyek összhangban vannak az Egyezményben elismert egyéb jogokkal.

11. Cikk 1. Az Egyezményben részes államok intézkedéseket tesznek, hogy megakadályozzák a gyermekek törvényellenes külföldre utaztatását és ott-tartását.

20


2. Ebbıl a célból az Egyezményben részes államok elımozdítják a kétoldalú és többoldalú megállapodások megkötését, illetıleg a meglévı megállapodásokhoz való csatlakozást.

12. Cikk 1. Az Egyezményben részes államok az ítélıképessége birtokában lévı gyermek számára biztosítják azt a jogot, hogy minden ıt érdeklı kérdésben szabadon kinyilváníthassa véleményét, a gyermek véleményét, figyelemmel korára és érettségi fokára, kellıen tekintetbe kell venni. 2. Ebbıl a célból nevezetesen lehetıséget kell adni a gyermeknek arra, hogy bármely olyan bírói vagy közigazgatási eljárásban, amelyben érdekelt, közvetlenül vagy képviselıje, illetıleg arra alkalmas szerv útján, a hazai jogszabályokban foglalt eljárási szabályoknak megfelelıen meghallgassák. 13. Cikk 1. A gyermeknek joga van a véleménynyilvánítás szabadságára. Ez a jog magában foglalja mindenfajta tájékoztatás és eszme határokra tekintet nélküli kérésének, megismerésének és terjesztésének szabadságát, nyilvánuljon meg az szóban, írásban, nyomtatásban, mővészi vagy bármilyen más, a gyermek választásának megfelelı formában. 2. Ennek a jognak a gyakorlása csak a törvényben kifejezetten megállapított korlátozásoknak vethetı alá, amelyek a) mások jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartása, illetıleg b) az állam biztonsága, a közrend, a közegészségügy, vagy a közerkölcs védelme érdekében szükségesek.

14. Cikk 1. Az Egyezményben részes államok tiszteletben tartják a gyermek jogát a gondolat-, a lelkiismeretés a vallásszabadságra. 2. Az Egyezményben részes államok tiszteletben tartják a szülıknek vagy, adott esetben, a gyermek törvényes képviselıinek azt a jogát és kötelességét, hogy a gyermeket e jogának gyakorlásában képességei fejlettségének megfelelıen irányítsák. 3. A vallás vagy meggyızıdés kinyilvánításának szabadságát csak a törvényben megállapított olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek a közbiztonság, a közrend, a közegészségügy, a közerkölcs, vagy mások alapvetı jogai és szabadságai védelmének érdekében szükségesek.

15. Cikk 1. Az Egyezményben részes államok elismerik a gyermek egyesülési és békés gyülekezési jogát. 2. E jogok gyakorlását csak a törvényben meghatározott olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek egy demokratikus társadalomban az állam biztonsága, a közbiztonság és a közrend, illetıleg a közegészségügy és a közerkölcs, vagy mások jogai és szabadságai védelmének érdekében szükségesek.

16. Cikk 1. A gyermeket nem szabad alávetni magánéletével, családjával, lakásával vagy levelezésével kapcsolatban önkényes vagy törvénytelen beavatkozásnak, sem pedig becsülete vagy jó hírneve elleni jogtalan támadásnak. 2. Ilyen beavatkozás vagy támadás ellen a gyermeket megilleti a törvény védelme.

21


17. Cikk Az Egyezményben részes államok elismerik a tömegtájékoztatási eszközök feladatának fontosságát, és gondoskodnak arról, hogy a gyermek hozzájusson a különbözı hazai és nemzetközi forrásokból származó tájékoztatáshoz és anyagokhoz, nevezetesen azokhoz, amelyek szociális, szellemi és erkölcsi jóléte elımozdítását, valamint fizikai és szellemi egészségét szolgálják. Ebbıl a célból a részes államok: a) elımozdítják azt, hogy a tömegtájékoztatási eszközök — a 29. Cikk szellemének megfelelıen — a gyermek számára szociális és kulturális szempontból hasznos tájékoztatást és anyagokat terjesszenek; b) elımozdítják a nemzetközi együttmőködést a különféle hazai és nemzetközi, kulturális forrásokból származó ilyenfajta tájékoztatás és anyagok elıállítása, cseréje és terjesztése érdekében; c) elımozdítják a gyermekkönyvek elıállítását és terjesztését: d) elımozdítják, hogy a tömegtájékoztatási eszközök különösen vegyék figyelembe az ıslakossághoz, illetıleg a kisebbségi csoportokhoz tartozó gyermek nyelvi szükségleteit; e) elısegítik a gyermek jólétére ártalmas információk és anyagok elleni védelmét megfelelıen szolgáló irányelvek kidolgozását a 13. és a 18. Cikk rendelkezéseinek figyelembevételével.

18. Cikk 1. Az Egyezményben részes államok minden erejükkel azon lesznek, hogy biztosítsák annak az elvnek az elismertetését, amely szerint a szülıknek közös a felelısségük a gyermek neveléséért és fejlıdésének biztosításáért. A felelısség a gyermek neveléséért és fejlıdésének biztosításáért elsısorban a szülıkre, illetıleg, adott esetben a gyermek törvényes képviselıire hárul. Ezeket cselekedeteikben mindenekelıtt a gyermek mindenek felett álló érdekének kell vezetnie. 2. Az Egyezményben említett jogok biztosítása és elımozdítása érdekében a részes államok megfelelı segítséget nyújtanak a szülıknek és a gyermek törvényes képviselıinek a gyermek nevelésével kapcsolatban reájuk háruló felelısség gyakorlásához, és gondoskodnak gyermekjóléti intézmények, létesítmények és szolgálatok létrehozásáról. 3. Az Egyezményben részes államok megtesznek minden megfelelı intézkedést annak érdekében, hogy a dolgozó szülık gyermekei számára biztosítsák olyan szolgáltatások és gyermekırzı intézmények igénybevételének jogát, amelyekre jogosultak.

19. Cikk 1. Az Egyezményben részes államok megtesznek minden arra alkalmas, törvényhozási, közigazgatási, szociális és nevelési intézkedést, hogy megvédjék a gyermeket az erıszak, a támadás, a fizikai és lelki durvaság, az elhagyás vagy az elhanyagolás, a rossz bánásmód vagy a kizsákmányolás — ideértve a nemi erıszakot is — bármilyen formájától mindaddig, amíg szüleinek vagy valamelyik szülıjének, illetıleg törvényes képviselıjének vagy képviselıinek, vagy bármely más olyan személynek, akinél elhelyezték, felügyelete alatt áll. 2. Ezek a védelmi intézkedések szükség szerint olyan hatékony eljárásokat foglalnak magukban, amelyek a gyermek és gondviselıi számára szükséges szociális programok létrehozását teszik lehetıvé, továbbá a fentebb leírt rossz bánásmód eseteiben hozzájárulnak a cselekmény felismeréséhez, bejelentéséhez, a jelentés illetékes helyre juttatásához, vizsgálatához, kezeléséhez és az esetek figyelemmel kíséréhez; szükség szerint magukban foglalják a bírói beavatkozással kapcsolatos eljárást is.

22


20. Cikk 1. Minden olyan gyermeknek, aki ideiglenesen vagy véglegesen meg van fosztva családi környezetétıl, vagy aki saját érdekében nem hagyható meg e környezetben, jogosult az állam különleges védelmére és segítségére. 2. Az Egyezményben részes államok hazai jogszabályainak megfelelıen intézkednek helyettesítı védelem iránt az ilyen gyermek számára. 3. Ez a helyettesítı védelem történhet családnál való elhelyezés, az iszlám jog kafalah-ja szerinti gondnokság, örökbefogadás, illetıleg szükség esetén megfelelı gyermekintézményekben való elhelyezés formájában. A megoldás kiválasztásánál kellıen figyelembe kell venni a gyermek nevelésében megkívánt folyamatosság szükségességét, valamint nemzetiségi, vallási, kulturális és nyelvi származását.

21. Cikk Azoknak a részes államoknak, amelyek elfogadják és/vagy engedélyezik az örökbefogadást, biztosítaniuk kell azt, hogy a gyermek mindenek felett álló érdekei érvényesüljenek, és ezért a) gondoskodnak arról, hogy a gyermek örökbefogadását csakis az illetékes hatóságok engedélyezzék, amelyek az ügyre alkalmazandó törvény és eljárások értelmében, valamint valamennyi megbízható adat alapján meggyızıdtek arról, hogy figyelemmel a gyermeknek szüleivel, rokonaival és törvényes képviselıivel kapcsolatos helyzetére, az örökbefogadás megtörténhet, és hogy adott esetben az érdekelt személyek az ügy ismeretében és az esetleg szükséges felvilágosítás után beleegyezésüket adták az örökbefogadáshoz; b) elismerik, hogy a külföldre történı örökbefogadás a gyermek számára szükséges gondozás biztosítása másik eszközének tekinthetı, ha a gyermek származási országában nem helyezhetı el gondozó vagy örökbefogadó családban, vagy nem nevelhetı megfelelıen; c) gondoskodnak arról, hogy külföldre történı örökbefogadás esetén a gyermek a hazai örökbefogadással egyenértékő biztosítékok és szabályok elınyeit élvezhesse; d) megteszik a megfelelı intézkedéseket annak biztosítására, hogy külföldre történı örökbefogadás esetén a gyermek elhelyezése ne járjon jogtalan haszonszerzéssel az ebben résztvevı személyek számára; e) az e Cikkben említett célkitőzéseket esetenként két- és többoldalú megegyezések és megállapodások megkötésével érik el, és ennek keretében minden lehetı erıfeszítéssel gondoskodnak arról, hogy a gyermek külföldi elhelyezését erre illetékes hatóságok vagy szervek foganatosítsák. 22. Cikk 1. Az Egyezményben részes államok megteszik a megfelelı intézkedéseket, hogy az a gyermek, aki akár egymagában, akár apjával és anyjával vagy bármely más személlyel együtt az erre vonatkozó nemzetközi vagy hazai szabályok és eljárások értelmében menekült helyzetének elismerését kéri vagy menekültnek tekintendı, megkapja az Egyezményben és más emberi jogokkal kapcsolatos vagy humanitárius jellegő egyéb nemzetközi okmányokban, amelyekben az említett államok részesek, elismert jogok élvezetéhez szükséges védelmet és humanitárius támogatást. 2. Ebbıl a célból az Egyezményben részes államok, amennyiben szükségesnek tartják, együttmőködnek az Egyesült Nemzetek Szervezetének és az Egyesült Nemzetek Szervezetével együttmőködı egyéb kormányközi és nem kormányközi szervezeteknek azokban az erıfeszítéseiben, amelyek arra irányulnak, hogy az ilyen helyzetben lévı gyermekeket védjék és segítsék, továbbá arra, hogy bármely menekült gyermek szüleit vagy más családtagjait felkutassák a családegyesítéshez szükséges adatok megszerzése céljából. Ha sem az apát, sem az anyát vagy bármely más családtagot sem sikerül megtalálni, akkor az Egyezményben lefektetett elvek szerint a gyermeket ugyanabban a

23


védelemben kell részesíteni, mint bármely más, a családi környezetétıl bármely okból véglegesen vagy ideiglenesen megfosztott gyermeket.

23. Cikk 1. Az Egyezményben részes államok elismerik, hogy a szellemileg vagy testileg fogyatékos gyermeknek emberi méltóságát biztosító, önfenntartását elımozdító, a közösségi életben való tevékeny részvételét lehetıvé tevı, teljes és tisztes életet kell élnie. 2. Az Egyezményben részes államok elismerik a fogyatékos gyermeknek a különleges gondozáshoz való jogát, és a rendelkezésükre álló forrásoktól függı mértékben, az elıírt feltételeknek megfelelı fogyatékos gyermeknek és eltartóinak, kérelemre, a gyermek állapotához és szülei vagy gondviselıi helyezetéhez alkalmazkodó segítséget biztosítanak. 3. Tekintettel a fogyatékos gyermek sajátos szükségleteire, a 2. bekezdés értelmében nyújtott segítség a gyermek szüleinek vagy gondviselıinek anyagi erıforrásait figyelembe véve, lehetıség szerint ingyenes, és úgy kell alakítani, hogy a fogyatékos gyermek valóban részesülhessen oktatásban, képzésben egészségügyi ellátásban, gyógyító-nevelésben, munkára való felkészítésben és szabadidıtevékenységben oly módon, hogy ezek biztosítsák személyisége lehetı legteljesebb kibontakoztatását kulturális és szellemi területen egyaránt. 4. Az Egyezményben részes államok a nemzetközi együttmőködés szellemében elımozdítják a fogyatékos gyermekek megelızı egészségügyi ellátásával, orvosi, pszichológiai és funkcionális kezelésével, a gyógyító-nevelés módszereivel és a szakképzési intézményekkel kapcsolatos információk cseréjét és terjesztését, valamint az adatok hozzáférhetıségének biztosításával lehetıvé teszik a részes államok számára, hogy ezeken a területeken javíthassák lehetıségeiket és szakismereteiket, bıvíthessék tapasztalataikat. Ebben a tekintetben különösen figyelembe veszik a fejlıdı országok szükségleteit.

24. Cikk 1. Az Egyezményben részes államok elismerik a gyermeknek a lehetı legjobb egészségi állapothoz való jogát, valamint, hogy orvosi ellátásban és gyógyító-nevelésben részesülhessen. Erıfeszítéseket tesznek annak biztosítására, hogy egyetlen gyermek se legyen megfosztva az ezeknek a szolgáltatásoknak az igénybevételére irányuló jogától. 2. Az Egyezményben részes államok erıfeszítéseket tesznek a fenti jog teljes körő megvalósításának biztosítására, és alkalmas intézkedéseket tesznek különösen arra, hogy a) csökkentsék a csecsemı- és a gyermekhalandóságot; b) biztosítsák minden gyermek számára a szükséges orvosi ellátást és egészségügyi gondozást, legfontosabbnak tekintve az egészségügyi alapellátás fejlesztését; c) küzdjenek a betegség és a rosszultápláltság ellen, az egészségügyi alapellátás keretében is, különösen a könnyen rendelkezésre bocsátható technikák felhasználásával, valamint tápláló élelmiszerek és ivóvíz szolgáltatásával, figyelembe véve a természeti környezet szennyezésével járó veszélyeket és kockázatokat; d) biztosítsák az anyák terhesség alatti és szülés utáni gondozását; e) tájékoztassák a társadalom valamennyi csoportját és különösen a szülıket és a gyermekeket a gyermek egészségére és táplálására, a szoptatás elınyeire, a környezet higiéniájára és tisztántartására, a balesetek megelızésére vonatkozó alapvetı ismeretekrıl, továbbá megfelelı segítséget nyújtsanak ezen ismeretek hasznosításához; f) fejlesszék a megelızı egészséggondozást, a szülıi tanácsadást, valamint a családtervezési nevelést és szolgálatokat.

24


3. Az Egyezményben részes államok megtesznek minden alkalmas, hatékony intézkedést annak érdekében, hogy megszüntessék a gyermekek egészségére káros hagyományos szokásokat. 4. Az Egyezményben részes államok kötelezik magukat arra, hogy elısegítik és elımozdítják az e Cikkben elismert jog teljes megvalósításának fokozatos biztosítására irányuló nemzetközi együttmőködést. Ebben a tekintetben különösen figyelembe veszik a fejlıdı országok szükségleteit. 25. Cikk Az Egyezményben részes államok elismerik az illetékes hatóságok által gondozásra, védelemre, illetıleg fizikai vagy elmeápolásra elhelyezett gyermeknek azt a jogát, hogy idıszakosan felül kell vizsgálni az említett kezelést és az elhelyezésével kapcsolatos minden egyéb körülményt. 26. Cikk 1. Az Egyezményben részes államok elismerik minden gyermeknek a szociális biztonsághoz, így a társadalombiztosítás juttatásaihoz való jogát, és megteszik a szükséges intézkedéseket arra, hogy hazai jogszabályaiknak megfelelıen biztosítsák e jog teljes megvalósulását. 2. A juttatásokat, amennyiben szükségesek, a gyermek és az eltartásáért felelıs személyek anyagi erıforrásainak és helyzetének, valamint a gyermek által vagy nevében a juttatás elnyerésére elıterjesztett kérelemre vonatkozó bármely más meggondolás alapján kell engedélyezni.

27. Cikk 1. Az Egyezményben részes államok elismerik minden gyermeknek jogát olyan életszínvonalhoz, amely lehetıvé teszi kellı testi, szellemi, lelki, erkölcsi és társadalmi fejlıdését. 2. Elsısorban a szülık, vagy a gyermekért felelıs más személyek alapvetı feladata, hogy lehetıségeik és anyagi eszközeik határai között biztosítsák a gyermek fejlıdéséhez szükséges életkörülményeket. 3. Az Egyezményben részes államok, az adott ország körülményeit és a rendelkezésre álló eszközöket figyelembe véve, megfelelı intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy a szülıt, illetıleg a gyermek más gondviselıit segítsék e jog érvényesítésében, és szükség esetén anyagi segítséget nyújtanak, valamint segítı programokat hoznak létre különösen az élelmezéssel, a ruházkodással és a lakásüggyel kapcsolatban. 4. Az Egyezményben részes államok megtesznek minden alkalmas intézkedést arra, hogy a gyermektartásdíjat behajtsák a szülıktıl vagy a gyermekkel szemben pénzügyi felelısséggel tartozó bármely más személytıl, saját területükön és külföldön egyaránt. Különösen azokra az esetekre figyelemmel, amelyekben a gyermekkel szemben pénzügyi felelısséggel tartozó személy nem ugyanabban az államban él, mint a gyermek, a részes államok elımozdítják a nemzetközi megállapodásokhoz való csatlakozást vagy ilyenek megkötését, valamint bármely más, alkalmas megegyezés elfogadását.

28. Cikk 1. Az Egyezményben részes államok elismerik a gyermeknek az oktatáshoz való jogát, és különösen e jog gyakorlásának fokozatos, az esélyegyenlıség alapján való gyakorlása céljából: a) az alapfokú oktatást mindenki számára kötelezıvé és ingyenessé teszik; b) elımozdítják a középfokú oktatás, különbözı, mind általános, mind szakirányú formáinak megszervezését, és ezeket minden gyermek számára megnyitják és hozzáférhetıvé teszik, továbbá intézkedéseket tesznek az oktatás ingyenességének bevezetésére és szükség esetére pénzügyi segítségnyújtásra;

25


c) minden arra alkalmas eszközzel biztosítják, hogy bárki képességeitıl függıen bejuthasson a felsıoktatásba; d) minden gyermek számára nyílttá és hozzáférhetıvé teszik az iskolai és pályaválasztási tájékoztatást és tanácsadást; e) intézkedéseket tesznek az iskolábajárás rendszerességének elımozdítására és a lemorzsolódás csökkentésére. 2. Az Egyezményben részes államok megtesznek minden alkalmas intézkedést annak érdekében, hogy az iskolai fegyelmet a gyermeknek mint emberi lénynek a méltóságával összeegyeztethetıen és az Egyezménynek megfelelıen alkalmazzák. 3. Az Egyezményben részes államok elısegítik és elımozdítják a nemzetközi együttmőködést az oktatásügy területén, különösen annak érdekében, hogy megszüntessék a tudatlanságot és az írástudatlanságot az egész világon, és megkönnyítsék a tudományos és technikai ismeretek megszerzését, valamint a korszerő oktatási módszerek megismerését. Ebben a tekintetben különösen figyelembe veszik a fejlıdı országok szükségleteit.

29. Cikk 1. Az Egyezményben részes államok megegyeznek abban, hogy a gyermek oktatásának a következı célokra kell irányulnia: a) elı kell segíteni a gyermek személyiségének kibontakozását, valamint szellemi és fizikai tehetségének és képességeinek a lehetıségek legtágabb határáig való kifejlesztését; b) a gyermek tudatába kell vésni az emberi jogok és az alapvetı szabadságok, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában elfogadott elvek tiszteletben tartását; c) a gyermek tudatába kell vésni a szülei, személyazonossága, nyelve és kulturális értékei iránti tiszteletet, valamint annak az országnak, amelyben él, továbbá esetleges származási országának a nemzeti értékei iránti és a sajátjától különbözı kultúrák iránti tiszteletet; d) fel kell készíteni a gyermeket arra, hogy a megértés, a béke, a türelem, a nemek közti egyenlıség, valamennyi nép, nemzetiségi, nemzeti és vallási csoport és az ıslakosok közötti barátság szellemében tudja vállalni a szabad társadalomban az élettel járó mindenfajta felelısséget; e) a gyermek tudatába kell vésni a természeti környezet iránti tiszteletet. 2. A jelen Cikk vagy a 28. Cikk rendelkezései semmiképpen sem értelmezhetık úgy, hogy sérthessék a természetes vagy jogi személyeknek oktatási intézmény-alapítási és vezetési szabdságát, feltéve, hogy jelen Cikk 1. bekezdésében felsorolt elveket tiszteletben tartják, és az adott intézményekben az oktatás megfelel az állam által elıírt minimális szabályoknak.

30. Cikk Azokban az állomokban, amelyekben nemzetiségi, vallási és nyelvi kisebbségek, illetıleg ıslakosságból származó személyek léteznek, az ıslakossághoz vagy az említett kisebbséghez tartozó gyermek nem fosztható meg attól a jogától, hogy saját kulturális életét élje, vallását vallja és gyakorolja, illetıleg csoportjának többi tagjával együtt saját nyelvét használja.

31. Cikk 1. Az Egyezményben részes államok elismerik a gyermeknek a pihenéshez és a szabadidı eltöltéséhez, a korának megfelelı játékhoz és szórakoztató tevékenységekhez való jogát, azt, hogy szabadon részt vehessen a kulturális és mővészeti életben.

26


2. Az Egyezményben részes államok tiszteletben tartják és elısegítik a gyermek teljes mértékő részvételi jogát a kulturális és mővészeti életben, és elımozdítják, az egyenlıség feltételeinek biztosítása mellett, a gyermek számára alkalmas szabadidı-intézmények, szórakoztató, mővészeti és kulturális tevékenységek megszervezését.

32. Cikk 1. Az Egyezményben részes államok elismerik a gyermeknek azt a jogát, hogy védelemben részesüljön a gazdasági kizsákmányolás ellen, és ne legyen kényszeríthetı semmiféle kockázattal járó, iskoláztatását veszélyeztetı, egészségére, fizikai, szellemi, lelki, erkölcsi vagy társadalmi fejlıdésére ártalmas munkára. 2. Az Egyezményben részes államok törvényhozási, közigazgatási, szociális és oktatásügyi intézkedéseket tesznek a jelen Cikk végrehajtásának biztosítására. Ebbıl a célból és figyelembe véve más, nemzetközi okmányok idevágó rendelkezéseit, a részes államok különösen: a) meghatározzák az alkalmaztatáshoz szükséges legalacsonyabb életkort vagy életkorokat; b) megfelelıen szabályozzák a munkaidıt és az alkalmaztatási feltételeket; c) megfelelı büntetésekkel vagy más szankciókkal biztosítják a jelen Cikk hatékony végrehajtását.

33. Cikk Az Egyezményben részes államok megtesznek minden alkalmas intézkedést, ideértve a törvényhozási, közigazgatási, szociális és nevelésügyi intézkedéseket, arra, hogy megvédjék a gyermekeket az erre vonatkozó nemzetközi egyezményekben meghatározott kábító- és pszichotrop szerek tiltott fogyasztásától, és hogy megakadályozzák a gyermekeknek e szerek tiltott elıállításában és kereskedelmében való felhasználását.

34. Cikk Az Egyezményben részes államok kötelezik magukat arra, hogy megvédik a gyermeket a nemi kizsákmányolás és a nemi erıszak minden formájától. Ebbıl a célból az államok hazai, kétoldalú és többoldalú síkon különösen az alábbiak megakadályozására tesznek intézkedéseket: a) a gyermek ösztönzése vagy kényszerítése törvénytelen nemi tevékenységre; b) a gyermekek kizsákmányolása prostitúció vagy más törvénytelen nemi tevékenység céljára; c) a gyermekek kizsákmányolása pornográf jellegő mősorok vagy anyagok elkészítése céljára.

35. Cikk Az Egyezményben részes államok hazai, kétoldalú és többoldalú síkon meghoznak minden alkalmas intézkedést arra, hogy megakadályozzák a gyermekek bármilyen formában történı elrablását, eladását vagy a velük való kereskedelmet.

36. Cikk Az Egyezményben részes államok megvédik a gyermeket a jólétére bármilyen szempontból káros kizsákmányolás bármely más formája ellen is.

37. Cikk Az Egyezményben részes államok gondoskodnak arról, hogy

27


a) gyermeket ne lehessen sem kínzásnak, sem kegyetlen, embertelen, megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak alávetni. Tizennyolc éven aluli személyek által elkövetett bőncselekményekért sem halálbüntetést, sem szabadlábra helyezés lehetıségét kizáró életfogytiglan tartó szabadságvesztést ne legyen szabad alkalmazni; b) gyermeket törvénytelenül vagy önkényesen ne fosszanak meg szabadságától. A gyermek ırizetben tartása vagy letartóztatása, vagy vele szemben szabadságvesztés-büntetés kiszabása a törvény értelmében csak végsı eszközként legyen alkalmazható a lehetı legrövidebb idıtartammal; c) a szabadságától megfosztott gyermekkel emberségesen és az emberi méltóságnak kijáró tisztelettel, életkorának megfelelı szükségleteinek figyelembevételével bánjanak. Különösképpen el kell különíteni a szabadságától megfosztott gyermeket a felnıttektıl, kivéve, ha a gyermek mindenek felett álló érdekében ennek ellenkezıje tőnik ajánlatosabbnak; a gyermeknek, rendkívüli körülményektıl eltekintve, joga van levelezés és látogatások útján kapcsolatban maradni családjával; d) a szabadságától megfosztott gyermeknek joga legyen igen rövid idı alatt jogsegélyt vagy bármely más alkalmas segítséget igénybe venni, valamint joga legyen arra is, hogy szabadságelvonásának törvényességével kapcsolatban bírósághoz vagy más illetékes, független és pártatlan hatósághoz forduljon, és hogy az ügyben sürgısen döntsenek.

38. Cikk 1. Az Egyezményben részes államok kötelezik magukat, hogy tiszteletben tartják és tartatják a nemzetközi humanitárius jognak fegyveres konfliktus esetén reájuk vonatkozó azokat a szabályait, amelyek által nyújtott védelem a gyermekekre is kiterjed. 2. Az Egyezményben részes államok minden lehetı gyakorlati intézkedés megtételével gondoskodnak arról, hogy a tizenötödik életévüket be nem töltött személyek ne vegyenek részt közvetlenül az ellenségeskedésekben. 3. Az Egyezményben részes államok tartózkodnak attól, hogy tizenötödik életévüket be nem töltött személyeket besorozzanak fegyveres erıikbe. Amennyiben tizenötödik életévüket betöltött, de tizonnyolc éven aluli személyeket besoroznak, az Egyezményben részes államok minden erejükkel azon lesznek, hogy a legidısebbek besorozásának adjanak elsıbbséget. 4. Az Egyezményben részes államok a fegyveres konfliktus esetén a polgári lakosság védelmét illetıen a nemzetközi humanitárius jog értelmében reájuk háruló kötelezettségüknek megfelelıen megtesznek minden lehetı gyakorlati intézkedést a fegyveres konfliktus által érintett gyermekek védelemben és gondozásban részesítésére. 39. Cikk Az Egyezményben részes államok megtesznek minden alkalmas intézkedést arra, hogy az elhanyagolás, a kizsákmányolás és a durva bánásmód, a kínzás vagy a kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód bármely más formájának, illetıleg a fegyveres konfliktusnak áldozatává vált bármely gyermek testi és szellemi rehabilitációját és a társadalomba való beilleszkedését megkönnyítsék. Ennek a rehabilitációnak és a társadalomba való beilleszkedésnek a gyermek egészségét, önbecsülését és emberi méltóságát fejlesztı körülmények között kell történnie.

40. Cikk 1. Az Egyezményben részes államok elismerik a bőncselekmény elkövetésével gyanúsított, vádolt vagy abban bőnösnek nyilvánított gyermeknek olyan bánásmódhoz való jogát, amely elımozdítja a személyiség méltósága és értéke iránti érzékének fejlesztését, erısíti a mások emberi jogai és alapvetı szabadságai iránti tiszteletét, és amely figyelembe veszi korát, valamint a társadalomba való beilleszkedése és abban építı jellegő részvétele elısegítésének szükségességét.

28


2. Ebbıl a célból, valamint figyelemmel a nemzetközi okmányok erre vonatkozó rendelkezéseire, az Egyezményben részes államok különösen gondoskodnak arról, hogy a) a gyermeket ne lehessen bőncselekmény elkövetésével gyanúsítani, vádolni vagy abban bőnösnek nyilvánítani, olyan cselekmény vagy mulasztás miatt, amely az elkövetés idején sem a hazai, sem a nemzetközi jog értelmében nem volt bőncselekmény; b) a bőncselekmény elkövetésével gyanúsított gyermeknek legalább az alábbi biztosítékokra legyen joga: (i) mindaddig ártatlannak tekintsék, ameddig bőnösségét a törvény szerint be nem bizonyították; (ii)a legrövidebb határidın belül közvetlenül vagy szülei, illetıleg adott esetben törvényes képviselıi útján tájékoztassák az ellene emelt vádakról, és védelme elıkészítéséhez és benyújtásához jogsegélyben vagy bármely más alkalmas segítségben részesüljön; (iii) ügyét késedelem nélkül illetékes, független és pártatlan hatóság vagy bíróság a törvény értelmében igazságos eljárás során, ügyvédjének vagy egyéb tanácsadójának, valamint — hacsak különösen koránál vagy helyzeténél fogva ez nem mutatkozik ellentétesnek a gyermek mindenek felett álló érdekével — szüleinek vagy törvényes képviselıinek jelenlétében bírálja el; (iv) ne lehessen kényszeríteni arra, hogy maga ellen tanúskodjék vagy beismerje bőnösségét; kérdéseket intézhessen vagy intéztethessen az ellene valló tanúkhoz, és a mellette valló tanúk ugyanolyan feltételek mellett jelenhessenek meg és legyenek meghallgathatók, mint az ellene valló tanúk; (v) ha bőncselekmény elkövetésében bőnösnek nyilvánítják, e határozat és az ehhez főzıdı bármely intézkedés ellen a törvénynek megfelelıen, jogorvoslattal élhessen illetékes, független és pártatlan felsıbb hatóságoknál vagy bíróságnál; (vi) díjmentesen vehessen igénybe tolmácsot, amennyiben nem ért vagy nem beszél a tárgyaláson használt nyelven; (vii) magánéletét teljes mértékben tartsák tiszteletben az eljárás minden szakaszában. 3. Az Egyezményben részes államok minden erejükkel azon lesznek, hogy elımozdítsák különleges törvények és eljárások elfogadását, hatóságok és intézmények létrehozását a bőncselekmény elkövetésével gyanúsított, vádolt vagy abban bőnösnek nyilvánított gyermekek számára és különösen a) olyan legalacsonyabb életkort állapítsanak meg, amelyen alul a gyermekkel szemben bőncselekmény elkövetésének vélelme kizárt; b) minden lehetséges és kívánatos esetben tegyenek intézkedéseket e gyermekek ügyének bírói eljárás mellızésével való kezelésére, annak fenntartásával, hogy az emberi jogokat és a törvényes biztosítékokat teljes mértékben be kell tartani. 4. Rendelkezések egész sorát, így különösen a gondozással, az irányítással és a felügyelettel, a tanácsadással, a próbára bocsátással, a családi elhelyezéssel, általános és szakmai oktatási programokkal és nem intézményes megoldásokkal kapcsolatban rendelkezéseket kell hozni annak érdekében, hogy a gyermekek számára jólétüknek megfelelı, valamint helyzetükhöz és az elkövetett bőncselekményhez mért elbánást lehessen biztosítani.

41. Cikk Az Egyezmény egyetlen rendelkezése sem érinti a) az Egyezményben részes valamely állam hazai jogszabályainak; vagy b) az ebben az államban hatályban lévı nemzetközi jognak a gyermek jogai megvalósulása szempontjából kedvezıbb rendelkezéseit.

29


II. RÉSZ 42. Cikk A részes államok kötelezik magukat, hogy az Egyezmény elveit és rendelkezéseit hatékony és arra alkalmas eszközökkel a felnıttek és a gyermekek széles körében ismertetik.

43. Cikk 1. A részes államok által az Egyezményben vállalt kötelezettségek teljesítése területén elért elırehaladás vizsgálatára megalakul a Gyermek Jogainak Bizottsága, amely az alábbiakban meghatározott feladatokat látja el. 2. A Bizottság tíz olyan magas erkölcsiségő szakértıbıl áll, akik elismerten tájékozottak az Egyezményben említett területen. A Bizottság tagjait az Egyezményben részes államok saját állampolgáraik közül választják, és azok személyes minıségükben vesznek részt a Bizottságban, figyelembe véve a méltányos földrajzi elosztás biztosítását és a fıbb jogrendszereket. 3. A Bizottság tagjait a részes államok által jelölt személyek jegyzéke alapján titkos szavazással választják. Minden részes állam egy jelöltet nevezhet meg állampolgárai közül. 4. Az elsı választást az Egyezmény hatálybalépését követı hat hónapon belül tartják meg. A további választásokat kétévenként tartják meg. A választás idıpontja elıtt legalább négy hónappal az Egyesült Nemzetek Fıtitkára írásban felhívja az Egyezményben részes államokat, hogy két hónapon belül közöljék jelöltjeik nevét. A Fıtitkár ezután az ily módon jelölt személyekrıl betőrendes névjegyzéket készít, feltüntetve az e személyeket jelölı részes államokat, és a névjegyzéket megküldi az Egyezményben részes államoknak. 5. A választásra az Egyezményben részes államoknak az Egyesült Nemzetek Fıtitkára által az Egyesült Nemzetek székhelyére összehívott értekezletén kerül sor. Az értekezleten, amelynek határozatképességéhez a részes államok kétharmadának részvétele szükséges, a Bizottságba beválasztottnak azokat a jelölteket kell tekinteni, akik a legtöbb szavazatot, valamint a részes államok jelenlevı és szavazó képviselıi szavazatainak abszolút többségét elnyerték. 6. A Bizottság tagjait négy évre választják. A tagok újrajelölés esetén újra választhatók. Az elsı választás alkalmával megválasztott tagok közül ötnek a megbízatása két év elteltével megszőnik. Ennek az öt tagnak a nevét nyomban az elsı választás után az értekezlet elnöke sorshúzás útján állapítja meg. 7. A Bizottság valamely tagjának elhunyta vagy lemondása esetén, vagy ha bármely más okból valamely tag kijelenti, hogy nem tudja tovább ellátni feladatait a Bizottságban, az ezt a tagot korábban jelölı részes állam saját állampolgárai közül jelöl ki másik szakértıt a megüresedett hely betöltésére az eredeti megbízatás lejártáig, a Bizottság hozzájárulásával. 8. A Bizottság megállapítja ügyrendi szabályzatát. 9. A Bizottság tisztségviselıit kétévi idıtartamra választja. 10. A Bizottság üléseit általában az Egyesült Nemzetek székhelyén vagy a Bizottság által meghatározott bármely más alkalmas helyen tartja. A Bizottság általában évenként ülésezik. Az ülésszakok idıtartamát szükség esetén a Közgyőlés jóváhagyásával az Egyezményben részes államok értekezlete állapítja meg és módosítja. 11. Az Egyesült Nemzetek Fıtitkára a Bizottság rendelkezésére bocsátja azt a személyzetet és azokat a berendezéseket, amelyek az Egyezmény által a Bizottságra ruházott feladatok hatékony ellátásához szükségesek.

30


12. A Bizottság tagjai az Egyesült Nemzetek Közgyőlésének jóváhagyásával az Egyesült Nemzetek anyagi eszközeinek terhére, a Közgyőlés által megállapított módozatok és feltételek szerint járandóságot kapnak.

44. Cikk 1. Az Egyezményben részes államok kötelezik magukat, hogy az Egyesült Nemzetek Fıtitkárának közvetítésével az Egyezményben elismert jogok érvényesítése érdekében elfogadott intézkedésekrıl és e jogok gyakorlásában elért elırehaladásról jelentést tejesztenek a Bizottság elé, éspedig: a) az Egyezménynek az adott államra vonatkozó hatályba lépésétıl számított két éven belül; b) ezt követıen ötévenként. 2. A jelen Cikk végrehajtása során készített jelentéseknek rá kell mutatniuk az Egyezményben említett kötelezettségek maradéktalan teljesítését gátló tényekre és nehézségekre. A jelentéseknek elegendı adatot kell tartalmazniuk ahhoz, hogy a Bizottság pontos képet alkothasson magának az Egyezménynek az adott országban való végrehajtásáról. 3. Az Egyezményben részes azon államok, amelyeknek elsı jelentése teljes körő volt, a jelen Cikk 1. bekezdésének b) pontja értelmében elıterjesztendı további jelentéseikben nem kötelesek megismételni a korábban közölt alapadatokat. 4. A Bizottság az Egyezményben részes államoktól kiegészítı felvilágosításokat kérhet az Egyezmény végrehajtásával kapcsolatban. 5. A Bizottság tevékenységérıl a Gazdasági és Szociális Tanács útján kétévenként jelentést terjeszt a Közgyőlés elé. 6. Az Egyezményben részes államok jelentéseiket széles körben terjesztik saját országukban. 45. Cikk Az Egyezmény hatékony végrehajtásának elımozdítása és az Egyezményben említett területen a nemzetközi együttmőködés elısegítése céljából: a) az Egyesült Nemzetek szakosított intézményei az ENSZ Gyermekalapja és más szervei jogosultak képviseltetni magukat az Egyezmény olyan rendelkezéseinek végrehajtásával kapcsolatos vizsgálatok során, amelyek feladatkörükbe tartoznak. A Bizottság felhívhatja a szakosított intézményeket, az ENSZ Gyermekalapját, vagy bármely más, általa alkalmasnak tartott szervet, hogy szakmai véleményt adjanak az Egyezmény végrehajtásáról a feladatkörükbe tartozó területeken. Felhívhatja a szakosított intézményeket, hogy jelentést terjesszenek elé az Egyezmény végrehajtásáról a tevékenységi körükbe tartozó területeken; b) a Bizottság amennyiben szükségesnek tartja, megküldheti a szakosított intézményeknek az ENSZ Gyermekalapjának és az egyéb illetékes szerveknek az Egyezményben részes államok bármely olyan jelentését, amelyben azok tanácsot vagy technikai segítséget kérnek, illetıleg jelzik, hogy ilyenre szükségük van; adott esetben mellékelheti az említett kéréssel vagy jelzéssel kapcsolatos észrevételeit és javaslatait; c) a Bizottság ajánlhatja a Közgyőlésnek, kérje fel a Fıtitkárt a Bizottság számára a gyermek jogait érintı egyes sajátos kérdések tanulmányozására; d) a Bizottság az Egyezmény 44. és 45. Cikkének végrehajtása során beszerzett adatokon alapuló általános jellegő javaslatokat és ajánlásokat is tehet. Ezeket az álatlános jellegő javaslatokat megküldi minden érdekelt részes államnak és felhívja rájuk a Közgyőlés figyelmét, adott esetben mellékelve hozzájuk az Egyezményben részes államok észrevételeit.

31


III. RÉSZ 46. Cikk Az Egyezmény minden állam számára aláírásra nyitva áll.

47. Cikk Az Egyezményt meg kell erısíteni. A megerısítı okiratokat az Egyesült Nemzetek Fıtitkáránál kell letétbe helyezni.

48. Cikk Az Egyezményhez bármely állam csatlakozhat. A csatlakozási okiratokat az Egyesült Nemzetek Fıtitkáránál kell letétbe helyezni.

49. Cikk 1. Az Egyezmény a huszadik megerısítı vagy csatlakozási okiratnak az Egyesült Nemzetek Fıtitkáránál való letétbe helyezését követı harmincadik napon lép hatályba. 2. Annak az államnak a tekintetében, amely az Egyezményt a huszadik megerısítı vagy csatlakozási okirat letétbe helyezése után erısíti meg vagy csatlakozik ahhoz, az Egyezmény a megerısítı vagy csatlakozási okirata letétbe helyezésétıl számított harmincadik napon lép hatályba.

50. Cikk 1. Az Egyezményben részes bármely állam módosítást javasolhat és annak szövegét megküldheti az Egyesült Nemzetek Fıtitkárának. Az Egyesült Nemzetek Fıtitkára ezután a módosító javaslatot eljuttatja az Egyezményben részes államokhoz azzal a kéréssel, hogy közöljék vele, kívánják-e a részes államok értekezletének összehívását a javaslat megtárgyalása és szavazásra bocsátása céljából. Amennyiben a Fıtitkár e közlésének napjától számított négy hónapon belül a részes államok legalább egyharmada az értekezlet összehívása mellett nyilatkozik, az Egyesült Nemzetek Fıtitkára az Egyesült Nemzetek égisze alatt összehívja az értekezletet. Az értekezleten jelenlevı és szavazó részes államok többsége által elfogadott módosítást jóváhagyásra az Egyesült Nemzetek Közgyőlése elé kell terjeszteni. 2. A jelen Cikk 1. bekezdésének rendelkezései szerint elfogadott bármely módosítás akkor lép hatályba, ha azt a Közgyőlés jóváhagyta, és a részes államok kétharmados többsége elfogadta. 3. A hatályba lépett módosítás az azt elfogadó részes államokat kötelezi, a többi részes államot továbbra is az Egyezmény rendelkezései, valamint az általuk korábban elfogadott módosítások kötelezik.

51. Cikk 1. Az Egyesült Nemzetek Fıtitkára veszi át és küldi meg valamennyi államnak azoknak a fenntartásoknak a szövegét, amelyekkel valamely állam a megerısítéskor vagy csatlakozáskor él. 2. Az Egyezmény tárgyával és céljával összeegyeztethetetlen fenntartás nem fogadható el. 3. A fenntartás bármikor visszavonható az Egyesült Nemzetek Fıtitkárához intézett közléssel; a Fıtitkár ezt az Egyezményben részes valamennyi állam tudomására hozza. A közlés a Fıtitkár által való átvételének napján válik hatályossá.

32


52. Cikk Az Egyezményt bármely részes állam felmondhatja az Egyesült Nemzetek Fıtitkárához intézett írásbeli közléssel. A felmondás a róla szóló közlésnek a Fıtitkár által való átvételét követı egy év elteltével lép hatályba. 53. Cikk Az Egyezmény letéteményese az Egyesült Nemzetek Fıtitkára.

54. Cikk Az Egyezmény eredeti példányát, amelynek arab, kínai, angol, francia, orosz és spanyol szövege egyaránt hiteles, az Egyesült Nemzetek Fıtitkáránál helyezik letétbe. Ennek hiteléül a kormányaik által kellı felhatalmazással ellátott alulírott meghatalmazottak az Egyezményt aláírták. 3. § Ez a törvény kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1991. november 6-tól kell alkalmazni. Végrehajtásáról a Kormány gondoskodik.

33


2009. évi CLX. törvény a gyermekek fegyveres konfliktusba történı bevonásáról szóló, a Gyermek jogairól szóló egyezményhez főzött Fakultatív Jegyzıkönyv megerısítésérıl és kihirdetésérıl 1. § Az Országgyőlés e törvénnyel felhatalmazást ad a gyermekek fegyveres konfliktusba történı bevonásáról szóló, a Gyermek jogairól szóló egyezményhez főzött Fakultatív Jegyzıkönyv (a továbbiakban: Jegyzıkönyv) kötelezı hatályának elismerésére. 2. § Az Országgyőlés a Jegyzıkönyvet és a 4. §-ban található Nyilatkozatot e törvénnyel kihirdeti. 3. § A Jegyzıkönyv hiteles angol nyelvő szövege és hivatalos magyar nyelvő fordítása a következı:

“Optional Protocol to the Convention on the Rights of the Child on the involvement of children in armed conflict The States Parties to the present Protocol, Encouraged by the overwhelming support for the Convention on the Rights of the Child, demonstrating the widespread commitment that exists to strive for the promotion and protection of the rights of the child, Reaffirming that the rights of children require special protection, and calling for continuous improvement of the situation of children without distinction, as well as for their development and education in conditions of peace and security, Disturbed by the harmful and widespread impact of armed conflict on children and the long-term consequences it has for durable peace, security and development, Condemning the targeting of children in situations of armed conflict and direct attacks on objects protected under international law, including places that generally have a significant presence of children, such as schools and hospitals, Noting the adoption of the Rome Statute of the International Criminal Court, in particular, the inclusion therein as a war crime, of conscripting or enlisting children under the age of 15 years or using them to participate actively in hostilities in both international and non-international armed conflicts, Considering therefore that to strengthen further the implementation of rights recognized in the Convention on the Rights of the Child there is a need to increase the protection of children from involvement in armed conflict, Noting that article 1 of the Convention on the Rights of the Child specifies that, for the purposes of that Convention, a child means every human being below the age of 18 years unless, under the law applicable to the child, majority is attained earlier, Convinced that an optional protocol to the Convention that raises the age of possible recruitment of persons into armed forces and their participation in hostilities will contribute effectively to the implementation of the principle that the best interests of the child are to be a primary consideration in all actions concerning children,

34


Noting that the twenty-sixth International Conference of the Red Cross and Red Crescent in December 1995 recommended, inter alia, that parties to conflict take every feasible step to ensure that children below the age of 18 years do not take part in hostilities, Welcoming the unanimous adoption, in June 1999, of International Labour Organization Convention No. 182 on the Prohibition and Immediate Action for the Elimination of the Worst Forms of Child Labour, which prohibits, inter alia, forced or compulsory recruitment of children for use in armed conflict, Condemning with the gravest concern the recruitment, training and use within and across national borders of children in hostilities by armed groups distinct from the armed forces of a State, and recognizing the responsibility of those who recruit, train and use children in this regard, Recalling the obligation of each party to an armed conflict to abide by the provisions of international humanitarian law, Stressing that the present Protocol is without prejudice to the purposes and principles contained in the Charter of the United Nations, including Article 51, and relevant norms of humanitarian law, Bearing in mind that conditions of peace and security based on full respect of the purposes and principles contained in the Charter and observance of applicable human rights instruments are indispensable for the full protection of children, in particular during armed conflicts and foreign occupation, Recognizing the special needs of those children who are particularly vulnerable to recruitment or use in hostilities contrary to the present Protocol owing to their economic or social status or gender, Mindful of the necessity of taking into consideration the economic, social and political root causes of the involvement of children in armed conflicts, Convinced of the need to strengthen international cooperation in the implementation of the present Protocol, as well as the physical and psychosocial rehabilitation and social reintegration of children who are victims of armed conflict, Encouraging the participation of the community and, in particular, children and child victims in the dissemination of informational and educational programmes concerning the implementation of the Protocol, Have agreed as follows:

Article 1 States Parties shall take all feasible measures to ensure that members of their armed forces who have not attained the age of 18 years do not take a direct part in hostilities.

Article 2 States Parties shall ensure that persons who have not attained the age of 18 years are not compulsorily recruited into their armed forces. Article 3 1. States Parties shall raise the minimum age for the voluntary recruitment of persons into their national armed forces from that set out in article 38, paragraph 3, of the Convention on the Rights of the Child,1 taking account of the principles contained in that article and recognizing that under the Convention persons under the age of 18 years are entitled to special protection. 2. Each State Party shall deposit a binding declaration upon ratification of or accession to the present Protocol that sets forth the minimum age at which it will permit voluntary recruitment into its national

35


armed forces and a description of the safeguards it has adopted to ensure that such recruitment is not forced or coerced. 3. States Parties that permit voluntary recruitment into their national armed forces under the age of 18 years shall maintain safeguards to ensure, as a minimum, that: (a) Such recruitment is genuinely voluntary; (b) Such recruitment is carried out with the informed consent of the person’s parents or legal guardians; (c) Such persons are fully informed of the duties involved in such military service; (d) Such persons provide reliable proof of age prior to acceptance into national military service. 4. Each State Party may strengthen its declaration at any time by notification to that effect addressed to the Secretary-General of the United Nations, who shall inform all States Parties. Such notification shall take effect on the date on which it is received by the Secretary-General. 5. The requirement to raise the age in paragraph 1 of the present article does not apply to schools operated by or under the control of the armed forces of the States Parties, in keeping with articles 28 and 29 of the Convention on the Rights of the Child.

Article 4 1. Armed groups that are distinct from the armed forces of a State should not, under any circumstances, recruit or use in hostilities persons under the age of 18 years. 2. States Parties shall take all feasible measures to prevent such recruitment and use, including the adoption of legal measures necessary to prohibit and criminalize such practices. 3. The application of the present article shall not affect the legal status of any party to an armed conflict.

Article 5 Nothing in the present Protocol shall be construed as precluding provisions in the law of a State Party or in international instruments and international humanitarian law that are more conducive to the realization of the rights of the child.

Article 6 1. Each State Party shall take all necessary legal, administrative and other measures to ensure the effective implementation and enforcement of the provisions of the present Protocol within its jurisdiction. 2. States Parties undertake to make the principles and provisions of the present Protocol widely known and promoted by appropriate means, to adults and children alike. 3. States Parties shall take all feasible measures to ensure that persons within their jurisdiction recruited or used in hostilities contrary to the present Protocol are demobilized or otherwise released from service. States Parties shall, when necessary, accord to such persons all appropriate assistance for their physical and psychological recovery and their social reintegration.

Article 7 1. States Parties shall cooperate in the implementation of the present Protocol, including in the prevention of any activity contrary thereto and in the rehabilitation and social reintegration of persons who are victims of acts contrary thereto, including through technical cooperation and financial

36


assistance. Such assistance and cooperation will be undertaken in consultation with the States Parties concerned and the relevant international organizations. 2. States Parties in a position to do so shall provide such assistance through existing multilateral, bilateral or other programmes or, inter alia, through a voluntary fund established in accordance with the rules of the General Assembly. Article 8 1. Each State Party shall, within two years following the entry into force of the present Protocol for that State Party, submit a report to the Committee on the Rights of the Child providing comprehensive information on the measures it has taken to implement the provisions of the Protocol, including the measures taken to implement the provisions on participation and recruitment. 2. Following the submission of the comprehensive report, each State Party shall include in the reports it submits to the Committee on the Rights of the Child, in accordance with article 44 of the Convention, any further information with respect to the implementation of the Protocol. Other States Parties to the Protocol shall submit a report every five years. 3. The Committee on the Rights of the Child may request from States Parties further information relevant to the implementation of the present Protocol. Article 9 1. The present Protocol is open for signature by any State that is a party to the Convention or has signed it. 2. The present Protocol is subject to ratification and is open to accession by any State. Instruments of ratification or accession shall be deposited with the Secretary-General of the United Nations. 3. The Secretary-General, in his capacity as depositary of the Convention and the Protocol, shall inform all States Parties to the Convention and all States that have signed the Convention of each instrument of declaration pursuant to article 3.

Article 10 1. The present Protocol shall enter into force three months after the deposit of the tenth instrument of ratification or accession. 2. For each State ratifying the present Protocol or acceding to it after its entry into force, the Protocol shall enter into force one month after the date of the deposit of its own instrument of ratification or accession.

Article 11 1. Any State Party may denounce the present Protocol at any time by written notification to the Secretary-General of the United Nations, who shall thereafter inform the other States Parties to the Convention and all States that have signed the Convention. The denunciation shall take effect one year after the date of receipt of the notification by the Secretary-General. If, however, on the expiry of that year the denouncing State Party is engaged in armed conflict, the denunciation shall not take effect before the end of the armed conflict. 2. Such a denunciation shall not have the effect of releasing the State Party from its obligations under the present Protocol in regard to any act that occurs prior to the date on which the denunciation becomes effective. Nor shall such a denunciation prejudice in any way the continued consideration of any matter that is already under consideration by the Committee on the Rights of the Child prior to the date on which the denunciation becomes effective.

37


Article 12 1. Any State Party may propose an amendment and file it with the Secretary-General of the United Nations. The Secretary-General shall thereupon communicate the proposed amendment to States Parties with a request that they indicate whether they favour a conference of States Parties for the purpose of considering and voting upon the proposals. In the event that, within four months from the date of such communication, at least one third of the States Parties favour such a conference, the Secretary-General shall convene the conference under the auspices of the United Nations. Any amendment adopted by a majority of States Parties present and voting at the conference shall be submitted to the General Assembly of the United Nations for approval. 2. An amendment adopted in accordance with paragraph 1 of the present article shall enter into force when it has been approved by the General Assembly and accepted by a two-thirds majority of States Parties. 3. When an amendment enters into force, it shall be binding on those States Parties that have accepted it, other States Parties still being bound by the provisions of the present Protocol and any earlier amendments they have accepted.

Article 13 1. The present Protocol, of which the Arabic, Chinese, English, French, Russian and Spanish texts are equally authentic, shall be deposited in the archives of the United Nations. 2. The Secretary-General of the United Nations shall transmit certified copies of the present Protocol to all States Parties to the Convention and all States that have signed the Convention.”

A gyermekek fegyveres konfliktusba történı bevonásáról szóló, a Gyermek jogairól szóló egyezményhez főzött Fakultatív Jegyzıkönyv A jelen Jegyzıkönyv részes államai, Bátorítva a Gyermek jogairól szóló egyezmény széles körő támogatottságától, amely jelzi a gyermek jogai elısegítése és védelme iránti küzdelem melletti széles körő elkötelezettséget, Megerısítve, hogy a gyermekek jogai különleges védelmet igényelnek, és felszólítva a gyermekek helyzetének megkülönböztetés nélküli folyamatos javítására, valamint a béke és biztonság körülményei közötti fejlıdésükre és nevelésükre, Aggódva a fegyveres konfliktus gyermekekre gyakorolt káros és széles körő hatása, valamint a tartós békére, biztonságra és fejlıdésre gyakorolt hosszú távú következményei miatt, Elítélve a gyermekek fegyveres konfliktus helyzeteiben történı célba vételét és a nemzetközi jog által védett célpontok elleni közvetlen támadásokat, beleértve az olyan helyeket, ahol általában nagy számban fordulnak elı gyermekek, mint például az iskolák és kórházak, Rámutatva a Nemzetközi Büntetıbíróság Statútumának elfogadására, különösen pedig arra, hogy a Statútum a tizenötödik életévüket be nem töltött gyermekek besorozását vagy toborzását, vagy háborús cselekményekben történı aktív alkalmazását mind nemzetközi, mind pedig nem nemzetközi fegyveres konfliktusban háborús bőncselekménynek tekinti, Tekintetbe véve ezért azt, hogy a Gyermek jogairól szóló egyezményben elismert jogok megvalósításának további elısegítése érdekében szükség van a gyermekek fegyveres konfliktusba történı bevonástól való fokozottabb védelmére,

38


Rámutatva, hogy a Gyermek jogairól szóló egyezmény 1. cikke meghatározza, hogy az Egyezmény vonatkozásában gyermek az a személy, aki tizennyolcadik életévét nem töltötte be, kivéve, ha a reá alkalmazandó jogszabályok értelmében nagykorúságát már korábban eléri, Abban a meggyızıdésben, hogy az Egyezményhez főzött Fakultatív Jegyzıkönyv, amely felemeli a személyek fegyveres erıkbe való toborzása lehetıségének és háborús cselekményekben való részvételének korhatárát, hatékonyan hozzá fog járulni annak az elvnek az érvényesüléséhez, amely szerint minden, gyermekeket érintı cselekedet során a gyermek mindenekfelett álló érdekét kell elsısorban figyelembe venni, Rámutatva arra, hogy a Vöröskereszt és Vörös Félhold 1995 decemberében megrendezett huszonhatodik nemzetközi konferenciája többek között azt az ajánlást tette, hogy a konfliktusok résztvevıi tegyenek meg minden lehetséges intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy a tizennyolcadik életévüket be nem töltött gyermekek ne vegyenek részt háborús cselekményekben, Üdvözölve továbbá a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 182. számú egyezményének egyhangú elfogadását 1999 júniusában a Gyermekmunka legrosszabb formáinak betiltásáról és a felszámolásáért tett azonnali intézkedésekrıl, amely többek között megtiltja a gyermekek erıszakos vagy kötelezı toborzását fegyveres konfliktusban való alkalmazáshoz, Legnagyobb aggodalommal elítélve a gyermekek állami fegyveres erıkön kívüli fegyveres csoportok által történı toborzását, kiképzését és alkalmazását nemzeti határokon belüli és azokon átívelı háborús cselekményekben, és felismerve azok felelısségét, akik ilyen célra toboroznak, képeznek ki és alkalmaznak gyermekeket, Emlékeztetve arra, hogy a fegyveres konfliktus minden résztvevıje köteles betartani a nemzetközi humanitárius jog rendelkezéseit, Hangsúlyozva, hogy a jelen Jegyzıkönyv nem érinti az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt elveket és célokat, az 51. cikket is beleértve, valamint a humanitárius jog vonatkozó normáit, Figyelembe véve azt, hogy az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt célok és elvek teljes tiszteletben tartásán és az alkalmazandó emberi jogi egyezmények tekintetbe vételén alapuló béke és biztonság körülményei elengedhetetlenek a gyermekek teljes körő védelméhez, különösen fegyveres konfliktusok idején, vagy idegen megszállás során, Felismerve azon gyermekek különleges igényeit, akik a jelen Jegyzıkönyvvel ellentétes toborzással vagy háborús cselekménybe való alkalmazással szemben különösen sérülékenyek gazdasági vagy társadalmi helyzetük vagy nemük miatt, Tudatában annak, hogy a gyermekek fegyveres konfliktusba történı bevonásának gazdasági, társadalmi és politikai indítóokait is szükséges figyelembe venni, Abban a meggyızıdésben, hogy meg kell erısíteni a nemzetközi együttmőködést a jelen Jegyzıkönyv végrehajtása, valamint a fegyveres konfliktus áldozatává vált gyermekek testi és lelki rehabilitációja és társadalomba való visszailleszkedése tekintetében, Bátorítva a közösség, és különösen a gyermekek és gyermekáldozatok részvételét a Jegyzıkönyv végrehajtásával kapcsolatos információk terjesztésében és oktatási programokban, Az alábbiakban állapodtak meg:

1. cikk A részes államok minden lehetséges intézkedést megtesznek annak biztosítása érdekében, hogy fegyveres erıik tizennyolcadik életévüket be nem töltött tagjai ne vegyenek közvetlenül részt ellenségeskedésekben.

39


2. cikk A részes államok biztosítják, hogy a tizennyolcadik életévüket be nem töltött személyek nem toborozhatóak kötelezıen fegyveres erıikbe.

3. cikk 1. A részes államok felemelik a személyek hazai fegyveres erıikbe történı önkéntes toborzásának a Gyermek jogairól szóló egyezmény 38. cikk 3. bekezdésében megállapított legalsó korhatárát, figyelembe véve a cikkben rögzített elveket, és felismerve, hogy az Egyezmény értelmében a tizennyolc év alatti személyek különleges védelemre jogosultak. 2. Valamennyi részes állam a jelen Jegyzıkönyvhöz való csatlakozás vagy megerısítés alkalmával letétbe helyezi kötelezı erejő nyilatkozatát, amely meghatározza azt a legalsó korhatárt, amelynél a hazai fegyveres erıibe való önkéntes toborzást lehetıvé teszi, továbbá azoknak az óvintézkedéseknek a leírását, amelyeket annak biztosítása érdekében fogadott el, hogy az ilyen toborzás ne legyen erıszakos vagy kikényszerített. 3. Azon részes államok, amelyek lehetıvé teszik tizennyolc év alatti személyek önkéntes toborzását hazai fegyveres erıikbe, óvintézkedéseket tesznek legalább annak biztosítása érdekében, hogy: (a) Az ilyen toborzás valóban önkéntes legyen; (b) Az ilyen toborzás a személy szülei vagy törvényes gyámjai tájékoztatáson alapuló belegyezésével történjen; (c) Ezen személyek teljesen tisztában legyenek az ilyen katonai szolgálathoz főzıdı kötelezettségekkel; és (d) Ezen személyek hiteles bizonyítékot nyújtsanak életkorukról a hazai katonai szolgálatba történı felvételüket megelızıen. 4. Valamennyi részes állam bármikor megerısítheti nyilatkozatát egy, az Egyesült Nemzetek fıtitkárához intézett, ilyen értelmő közléssel, aki valamennyi részes államot tájékoztatja. A közlés a fıtitkár által való átvételének napján válik hatályossá. 5. Az 1. bekezdésben szereplı korhatár felemelésének követelménye nem vonatkozik azokra az iskolákra, amelyeket a részes államok fegyveres erıi mőködtetnek, vagy azok ellenırzése alatt mőködnek, betartva a Gyermek jogairól szóló egyezmény 28. és 29. cikkeiben foglaltakat.

4. cikk 1. Az állami fegyveres erıkön kívüli fegyveres csoportok semmilyen körülmények között sem toborozhatnak vagy alkalmazhatnak háborús cselekményekhez tizennyolcadik életévüket be nem töltött személyeket. 2. A részes államok minden lehetséges intézkedést megtesznek azért, hogy megakadályozzák az ilyen toborzást és alkalmazást, beleértve az ilyen gyakorlat betiltásához és bőncselekménnyé nyilvánításához szükséges jogi intézkedések meghozatalát. 3. Ezen cikk alkalmazása nem érinti a fegyveres konfliktus egyik résztvevıjének jogállását sem.

5. cikk Jelen Jegyzıkönyv egyetlen rendelkezését sem lehet úgy értelmezni, hogy az csorbítaná a részes államok jogának vagy a nemzetközi dokumentumok, illetve a nemzetközi humanitárius jog azon rendelkezéseit, amelyek hatékonyabban segítik elı a gyermek jogainak megvalósítását.

40


6. cikk 1. Valamennyi részes állam megtesz minden szükséges jogi, államigazgatási és egyéb intézkedést azért, hogy biztosítsa a jelen Jegyzıkönyv rendelkezéseinek hatékony végrehajtását és kikényszerítését saját joghatóságán belül. 2. A részes államok kötelezettséget vállalnak arra, hogy a jelen Jegyzıkönyvben foglalt elveket és rendelkezéseket megfelelı intézkedésekkel széles körben ismertté teszik, és megfelelı eszközökkel elısegítik, felnıttek és gyermekek számára egyaránt. 3. A részes államok minden lehetséges intézkedést megtesznek annak biztosítása érdekében, hogy leszereljék vagy más módon szolgálatukból felmentsék azokat a saját joghatóságuk alatt álló személyeket, akiket a jelen Jegyzıkönyvvel ellentétes módon toboroztak vagy alkalmaztak háborús cselekményekhez. A részes államok szükség esetén minden megfelelı segítséget megadnak ezeknek a személyeknek testi és lelki felépülésük és a társadalomba való visszailleszkedésük érdekében.

7. cikk 1. A részes államok együttmőködnek a jelen Jegyzıkönyv végrehajtásában, beleértve a Jegyzıkönyvvel ellentétes valamennyi tevékenység megakadályozását, továbbá az ezen Jegyzıkönyvvel ellentétes tevékenységek áldozatainak rehabilitációját és társadalomba való visszailleszkedését, beleértve a technikai együttmőködést és a pénzügyi támogatást is. A fenti segítségnyújtás és együttmőködés az érintett részes államok és releváns nemzetközi szervezetek közötti konzultációk segítségével valósul meg. 2. Azok a részes államok, amelyek abban a helyzetben vannak, támogatást nyújtanak a meglévı többoldalú, kétoldalú vagy egyéb programokon keresztül, vagy többek között a Közgyőlés szabályainak megfelelıen létrehozott önkéntes alapon keresztül.

8. cikk 1. Valamennyi részes állam, a Jegyzıkönyvnek az adott részes államra nézve történı hatálybalépését követı két éven belül jelentést nyújt be a Gyermek Jogainak Bizottsága számára, átfogó információt nyújtva a Jegyzıkönyv rendelkezéseinek végrehajtása érdekében tett intézkedésekrıl, beleértve a részvételre és a toborzásra vonatkozó rendelkezések végrehajtása érdekében tett intézkedéseket is. 2. Az átfogó jelentés benyújtását követıen valamennyi részes állam belefoglal a Gyermek Jogainak Bizottsága számára az Egyezmény 44. cikkével összhangban benyújtott jelentésbe minden további, a Jegyzıkönyv végrehajtásával kapcsolatos információt. A Jegyzıkönyv más részes államai minden öt évben nyújtanak be jelentést. 3. A Gyermek Jogainak Bizottsága a részes államoktól további információkat kérhet a jelen Jegyzıkönyv végrehajtására vonatkozóan.

9. cikk 1. A jelen Jegyzıkönyv minden állam részére nyitva áll aláírásra, amely az Egyezmény részese, vagy azt aláírta. 2. A jelen Jegyzıkönyv megerısítésre szorul, illetve bármely állam számára nyitva áll csatlakozásra. A megerısítı, illetve csatlakozási okiratokat az Egyesült Nemzetek fıtitkáránál kell letétbe helyezni. 3. Az Egyesült Nemzetek fıtitkára, mint az Egyezmény és a Jegyzıkönyv letéteményese, az Egyezmény valamennyi részes államát és az Egyezményt aláíró valamennyi államot értesíti a 3. cikknek megfelelıen.

41


10. cikk 1. A jelen Jegyzıkönyv a tizedik megerısítı vagy csatlakozási okirat letétbe helyezését követı három hónap elteltével lép hatályba. 2. Minden olyan államot illetıen, mely a jelen Jegyzıkönyvet a hatálybalépése utáni idıpontban erısíti meg vagy csatlakozik ahhoz, a jelen Jegyzıkönyv az adott állam megerısítı vagy csatlakozási okiratának letétbe helyezésétıl számított egy hónap elteltével lép hatályba.

11. cikk 1. A jelen Jegyzıkönyvet bármely részes állam felmondhatja az Egyesült Nemzetek fıtitkárához intézett írásbeli közléssel, aki értesíti az Egyezmény többi részes államát, és minden államot, amely az Egyezményt aláírta. A felmondás az arról szóló közlésnek az Egyesült Nemzetek fıtitkára által való átvételét követı egy év elteltével lép hatályba. Abban az esetben azonban, ha a felmondó részes állam ezen év lejártakor fegyveres konfliktusban vesz részt, akkor a felmondás a fegyveres konfliktus befejezéséig nem lép hatályba. 2. Ezen felmondás nem mentesíti a részes államot a jelen Jegyzıkönyvben foglalt kötelezettségei alól, melyek a felmondás hatálybalépése elıtt bekövetkezı bármely cselekménnyel függenek össze. A felmondás továbbá nem érinti azon kérdések folyamatos figyelemmel kísérését, melyekkel a Bizottság már a felmondás hatálybalépését megelızı idıpontban foglalkozott.

12. cikk 1. Bármely részes állam módosítást javasolhat, és azt megküldheti az Egyesült Nemzetek fıtitkárának. A fıtitkár ezután a módosító javaslatot eljuttatja a részes államoknak azzal a kéréssel, hogy közöljék, kívánják-e a részes államok értekezletének összehívását a javaslatok megtárgyalása és szavazásra bocsátása céljából. Amennyiben az értesítéstıl számított négy hónapon belül az államok legalább egyharmada támogatja az értekezlet összehívását, a fıtitkár az Egyesült Nemzetek égisze alatt összehívja az értekezletet. Az értekezleten jelen lévı és szavazó részes államok többsége által elfogadott minden módosítást jóváhagyásra a Közgyőlés elé kell terjeszteni. 2. A jelen cikk 1. bekezdésében foglaltaknak megfelelıen elfogadott módosítás akkor lép hatályba, ha azt az Egyesült Nemzetek Közgyőlése jóváhagyta és a részes államok kétharmados többsége elfogadta. 3. A hatályba lépett módosítás az azt elfogadó részes államokat kötelezi, a többi részes államot továbbra is a jelen Jegyzıkönyv rendelkezései, valamint az általuk korábban elfogadott módosítások kötelezik.

13. cikk 1. A jelen Jegyzıkönyvet, amelynek arab, kínai, angol, francia, orosz és spanyol nyelvő szövege egyaránt hiteles, az Egyesült Nemzetek levéltárában kell letétbe helyezni. 2. Az Egyesült Nemzetek fıtitkára a jelen Jegyzıkönyv hiteles másolatait megküldi az Egyezmény részes államainak és az Egyezményt aláíró államoknak.”

4. § Az Országgyőlés felhatalmazást ad arra, hogy a Magyar Köztársaság a Jegyzıkönyvhöz a következı Nyilatkozatot főzze: „With reference to Article 3 paragraph 2 of the Optional Protocol to the Convention on the Rights of the Child on the involvement of children in armed conflict, the Republic of Hungary declares that under Hungarian law the minimum age for voluntary recruitment into the Hungarian national

42


armed forces is eighteen (18) years. Pursuant to the Constitution of the Republic of Hungary all recruiments to the national armed forces are voluntary in peacetime, and the minimum age for mandatory military service during armed conflict is also eighteen (18) years.” „A gyermekek fegyveres konfliktusba történı bevonásáról szóló, a Gyermek jogairól szóló egyezményhez főzött Fakultatív Jegyzıkönyv 3. cikk 2. bekezdésének megfelelıen a Magyar Köztársaság kijelenti, hogy a magyar jogszabályok szerint a magyar fegyveres erıkbe való önkéntes toborzás alsó korhatára a tizennyolcadik (18) életév. A Magyar Köztársaság Alkotmánya szerint a nemzeti fegyveres erıkbe való toborzás önkéntes alapú békeidıben, a fegyveres konfliktus idején történı kötelezı katonai szolgálat alsó korhatára szintén a tizennyolcadik (18) életév.” 5. § (1) Ez a törvény – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – a kihirdetését követı napon lép hatályba. (2) E törvény 2–4. §-a a Jegyzıkönyv 10. cikkében meghatározott idıpontban lép hatályba. (3) A Jegyzıkönyv, illetve e törvény 2–4. §-a hatálybalépésének naptári napját a külpolitikáért felelıs miniszter annak ismertté válását követıen a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett egyedi határozatával állapítja meg. (4) E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekrıl a honvédelemért, valamint az igazságügyért felelıs miniszter és a rendészetért felelıs miniszter gondoskodik.

43


2009. évi CLXI. törvény a gyermekek eladásáról, a gyermekprostitúcióról és a gyermekpornográfiáról szóló, a Gyermek jogairól szóló egyezményhez főzött Fakultatív Jegyzıkönyv megerısítésérıl és kihirdetésérıl 1. § Az Országgyőlés e törvénnyel felhatalmazást ad a gyermekek eladásáról, a gyermekprostitúcióról és a gyermekpornográfiáról szóló, a Gyermek jogairól szóló egyezményhez főzött Fakultatív Jegyzıkönyv (a továbbiakban: Jegyzıkönyv) kötelezı hatályának elismerésére. 2. § Az Országgyőlés a Jegyzıkönyvet e törvénnyel kihirdeti. 3. § A Jegyzıkönyv hiteles angol nyelvő szövege és hivatalos magyar nyelvő fordítása a következı:

“Optional Protocol to the Convention on the Rights of the Child on the sale of children, child prostitution and child pornography The States Parties to the present Protocol, Considering that, in order further to achieve the purposes of the Convention on the Rights of the Child and the implementation of its provisions, especially articles 1, 11, 21, 32, 33, 34, 35 and 36, it would be appropriate to extend the measures that States Parties should undertake in order to guarantee the protection of the child from the sale of children, child prostitution and child pornography, Considering also that the Convention on the Rights of the Child recognizes the right of the child to be protected from economic exploitation and from performing any work that is likely to be hazardous or to interfere with the child’s education, or to be harmful to the child’s health or physical, mental, spiritual, moral or social development, Gravely concerned at the significant and increasing international traffic of children for the purpose of the sale of children, child prostitution and child pornography, Deeply concerned at the widespread and continuing practice of sex tourism, to which children are especially vulnerable, as it directly promotes the sale of children, child prostitution and child pornography, Recognizing that a number of particularly vulnerable groups, including girl children, are at greater risk of sexual exploitation, and that girl children are disproportionately represented among the sexually exploited, Concerned about the growing availability of child pornography on the Internet and other evolving technologies, and recalling the International Conference on Combating Child Pornography on the Internet (Vienna, 1999) and, in particular, its conclusion calling for the worldwide criminalization of the production, distribution, exportation, transmission, importation, intentional possession and advertising of child pornography, and stressing the importance of closer cooperation and partnership between Governments and the Internet industry, Believing that the elimination of the sale of children, child prostitution and child pornography will be facilitated by adopting a holistic approach, addressing the contributing factors, including underdevelopment, poverty, economic disparities, inequitable socio-economic structure, dysfunctioning families, lack of education, urban-rural migration, gender discrimination, irresponsible adult sexual behaviour, harmful traditional practices, armed conflicts and trafficking of children, Believing that efforts to raise public awareness are needed to reduce consumer demand for the sale of children, child prostitution and child pornography, and also believing in the importance of

44


strengthening global partnership among all actors and of improving law enforcement at the national level, Noting the provisions of international legal instruments relevant to the protection of children, including the Hague Convention on the Protection of Children and Cooperation with Respect to InterCountry Adoption, the Hague Convention on the Civil Aspects of International Child Abduction, the Hague Convention on Jurisdiction, Applicable Law, Recognition, Enforcement and Cooperation in Respect of Parental Responsibility and Measures for the Protection of Children, and International Labour Organization Convention No. 182 on the Prohibition and Immediate Action for the Elimination of the Worst Forms of Child Labour, Encouraged by the overwhelming support for the Convention on the Rights of the Child, demonstrating the widespread commitment that exists for the promotion and protection of the rights of the child, Recognizing the importance of the implementation of the provisions of the Programme of Action for the Prevention of the Sale of Children, Child Prostitution and Child Pornography and the Declaration and Agenda for Action adopted at the World Congress against Commercial Sexual Exploitation of Children, held at Stockholm from 27 to 31 August 1996, and the other relevant decisions and recommendations of pertinent international bodies, Taking due account of the importance of the traditions and cultural values of each people for the protection and harmonious development of the child, Have agreed as follows:

Article 1 States Parties shall prohibit the sale of children, child prostitution and child pornography as provided for by the present Protocol.

Article 2 For the purpose of the present Protocol: (a) Sale of children means any act or transaction whereby a child is transferred by any person or group of persons to another for remuneration or any other consideration; (b) Child prostitution means the use of a child in sexual activities for remuneration or any other form of consideration; (c) Child pornography means any representation, by whatever means, of a child engaged in real or simulated explicit sexual activities or any representation of the sexual parts of a child for primarily sexual purposes.

Article 3 1. Each State Party shall ensure that, as a minimum, the following acts and activities are fully covered under its criminal or penal law, whether these offences are committed domestically or transnationally or on an individual or organized basis: (a) In the context of sale of children as defined in article 2: (i) The offering, delivering or accepting, by whatever means, a child for the purpose of: a) Sexual exploitation of the child; b) Transfer of organs of the child for profit; c) Engagement of the child in forced labour;

45


(ii) Improperly inducing consent, as an intermediary, for the adoption of a child in violation of applicable international legal instruments on adoption; (b) Offering, obtaining, procuring or providing a child for child prostitution, as defined in article 2; (c) Producing, distributing, disseminating, importing, exporting, offering, selling or possessing for the above purposes child pornography as defined in article 2. 2. Subject to the provisions of a State Party’s national law, the same shall apply to an attempt to commit any of these acts and to complicity or participation in any of these acts. 3. Each State Party shall make these offences punishable by appropriate penalties that take into account their grave nature. 4. Subject to the provisions of its national law, each State Party shall take measures, where appropriate, to establish the liability of legal persons for offences established in paragraph 1 of the present article. Subject to the legal principles of the State Party, this liability of legal persons may be criminal, civil or administrative. 5. States Parties shall take all appropriate legal and administrative measures to ensure that all persons involved in the adoption of a child act in conformity with applicable international legal instruments.

Article 4 1. Each State Party shall take such measures as may be necessary to establish its jurisdiction over the offences referred to in article 3, paragraph 1, when the offences are committed in its territory or on board a ship or aircraft registered in that State. 2. Each State Party may take such measures as may be necessary to establish its jurisdiction over the offences referred to in article 3, paragraph 1, in the following cases: (a) When the alleged offender is a national of that State or a person who has his habitual residence in its territory; (b) When the victim is a national of that State. 3. Each State Party shall also take such measures as may be necessary to establish its jurisdiction over the above-mentioned offences when the alleged offender is present in its territory and it does not extradite him or her to another State Party on the ground that the offence has been committed by one of its nationals. 4. This Protocol does not exclude any criminal jurisdiction exercised in accordance with internal law.

Article 5 1. The offences referred to in article 3, paragraph 1, shall be deemed to be included as extraditable offences in any extradition treaty existing between States Parties and shall be included as extraditable offences in every extradition treaty subsequently concluded between them, in accordance with the conditions set forth in those treaties. 2. If a State Party that makes extradition conditional on the existence of a treaty receives a request for extradition from another State Party with which it has no extradition treaty, it may consider this Protocol as a legal basis for extradition in respect of such offences. Extradition shall be subject to the conditions provided by the law of the requested State. 3. States Parties that do not make extradition conditional on the existence of a treaty shall recognize such offences as extraditable offences between themselves subject to the conditions provided by the law of the requested State.

46


4. Such offences shall be treated, for the purpose of extradition between States Parties, as if they had been committed not only in the place in which they occurred but also in the territories of the States required to establish their jurisdiction in accordance with article 4. 5. If an extradition request is made with respect to an offence described in article 3, paragraph 1, and if the requested State Party does not or will not extradite on the basis of the nationality of the offender, that State shall take suitable measures to submit the case to its competent authorities for the purpose of prosecution.

Article 6 1. States Parties shall afford one another the greatest measure of assistance in connection with investigations or criminal or extradition proceedings brought in respect of the offences set forth in article 3, paragraph 1, including assistance in obtaining evidence at their disposal necessary for the proceedings. 2. States Parties shall carry out their obligations under paragraph 1 of the present article in conformity with any treaties or other arrangements on mutual legal assistance that may exist between them. In the absence of such treaties or arrangements, States Parties shall afford one another assistance in accordance with their domestic law. Article 7 States Parties shall, subject to the provisions of their national law: (a) Take measures to provide for the seizure and confiscation, as appropriate, of: (i) Goods such as materials, assets and other instrumentalities used to commit or facilitate offences under the present protocol; (ii) Proceeds derived from such offences; (b) Execute requests from another State Party for seizure or confiscation of goods or proceeds referred to in subparagraph (a) (i); (c) Take measures aimed at closing, on a temporary or definitive basis, premises used to commit such offences.

Article 8 1. States Parties shall adopt appropriate measures to protect the rights and interests of child victims of the practices prohibited under the present Protocol at all stages of the criminal justice process, in particular by: (a) Recognizing the vulnerability of child victims and adapting procedures to recognize their special needs, including their special needs as witnesses; (b) Informing child victims of their rights, their role and the scope, timing and progress of the proceedings and of the disposition of their cases; (c) Allowing the views, needs and concerns of child victims to be presented and considered in proceedings where their personal interests are affected, in a manner consistent with the procedural rules of national law; (d) Providing appropriate support services to child victims throughout the legal process; (e) Protecting, as appropriate, the privacy and identity of child victims and taking measures in accordance with national law to avoid the inappropriate dissemination of information that could lead to the identification of child victims;

47


(f) Providing, in appropriate cases, for the safety of child victims, as well as that of their families and witnesses on their behalf, from intimidation and retaliation; (g) Avoiding unnecessary delay in the disposition of cases and the execution of orders or decrees granting compensation to child victims. 2. States Parties shall ensure that uncertainty as to the actual age of the victim shall not prevent the initiation of criminal investigations, including investigations aimed at establishing the age of the victim. 3. States Parties shall ensure that, in the treatment by the criminal justice system of children who are victims of the offences described in the present Protocol, the best interest of the child shall be a primary consideration. 4. States Parties shall take measures to ensure appropriate training, in particular legal and psychological training, for the persons who work with victims of the offences prohibited under the present Protocol. 5. States Parties shall, in appropriate cases, adopt measures in order to protect the safety and integrity of those persons and/or organizations involved in the prevention and/or protection and rehabilitation of victims of such offences. 6. Nothing in the present article shall be construed as prejudicial to or inconsistent with the rights of the accused to a fair and impartial trial.

Article 9 1. States Parties shall adopt or strengthen, implement and disseminate laws, administrative measures, social policies and programmes to prevent the offences referred to in the present Protocol. Particular attention shall be given to protect children who are especially vulnerable to these practices. 2. States Parties shall promote awareness in the public at large, including children, through information by all appropriate means, education and training, about the preventive measures and harmful effects of the offences referred to in the present Protocol. In fulfilling their obligations under this article, States Parties shall encourage the participation of the community and, in particular, children and child victims, in such information and education and training programmes, including at the international level. 3. States Parties shall take all feasible measures with the aim of ensuring all appropriate assistance to victims of such offences, including their full social reintegration and their full physical and psychological recovery. 4. States Parties shall ensure that all child victims of the offences described in the present Protocol have access to adequate procedures to seek, without discrimination, compensation for damages from those legally responsible. 5. States Parties shall take appropriate measures aimed at effectively prohibiting the production and dissemination of material advertising the offences described in the present Protocol. Article 10 1. States Parties shall take all necessary steps to strengthen international cooperation by multilateral, regional and bilateral arrangements for the prevention, detection, investigation, prosecution and punishment of those responsible for acts involving the sale of children, child prostitution, child pornography and child sex tourism. States Parties shall also promote international cooperation and coordination between their authorities, national and international non-governmental organizations and international organizations. 2. States Parties shall promote international cooperation to assist child victims in their physical and psychological recovery, social reintegration and repatriation.

48


3. States Parties shall promote the strengthening of international cooperation in order to address the root causes, such as poverty and underdevelopment, contributing to the vulnerability of children to the sale of children, child prostitution, child pornography and child sex tourism. 4. States Parties in a position to do so shall provide financial, technical or other assistance through existing multilateral, regional, bilateral or other programmes. Article 11 Nothing in the present Protocol shall affect any provisions that are more conducive to the realization of the rights of the child and that may be contained in: (a) The law of a State Party; (b) International law in force for that State.

Article 12 1. Each State Party shall submit, within two years following the entry into force of the Protocol for that State Party, a report to the Committee on the Rights of the Child providing comprehensive information on the measures it has taken to implement the provisions of the Protocol. 2. Following the submission of the comprehensive report, each State Party shall include in the reports they submit to the Committee on the Rights of the Child, in accordance with article 44 of the Convention, any further information with respect to the implementation of the Protocol. Other States Parties to the Protocol shall submit a report every five years. 3. The Committee on the Rights of the Child may request from States Parties further information relevant to the implementation of this Protocol. Article 13 1. The present Protocol is open for signature by any State that is a party to the Convention or has signed it. 2. The present Protocol is subject to ratification and is open to accession by any State that is a party to the Convention or has signed it. Instruments of ratification or accession shall be deposited with the Secretary-General of the United Nations.

Article 14 1. The present Protocol shall enter into force three months after the deposit of the tenth instrument of ratification or accession. 2. For each State ratifying the present Protocol or acceding to it after its entry into force, the present Protocol shall enter into force one month after the date of the deposit of its own instrument of ratification or accession.

Article 15 1. Any State Party may denounce the present Protocol at any time by written notification to the Secretary-General of the United Nations, who shall thereafter inform the other States Parties to the Convention and all States that have signed the Convention. The denunciation shall take effect one year after the date of receipt of the notification by the Secretary-General of the United Nations. 2. Such a denunciation shall not have the effect of releasing the State Party from its obligations under this Protocol in regard to any offence that occurs prior to the date on which the denunciation becomes

49


effective. Nor shall such a denunciation prejudice in any way the continued consideration of any matter that is already under consideration by the Committee prior to the date on which the denunciation becomes effective.

Article 16 1. Any State Party may propose an amendment and file it with the Secretary-General of the United Nations. The Secretary-General shall thereupon communicate the proposed amendment to States Parties, with a request that they indicate whether they favour a conference of States Parties for the purpose of considering and voting upon the proposals. In the event that, within four months from the date of such communication, at least one third of the States Parties favour such a conference, the Secretary-General shall convene the conference under the auspices of the United Nations. Any amendment adopted by a majority of States Parties present and voting at the conference shall be submitted to the General Assembly for approval. 2. An amendment adopted in accordance with paragraph 1 of the present article shall enter into force when it has been approved by the General Assembly of the United Nations and accepted by a twothirds majority of States Parties. 3. When an amendment enters into force, it shall be binding on those States Parties that have accepted it, other States Parties still being bound by the provisions of the present Protocol and any earlier amendments that they have accepted.

Article 17 1. The present Protocol, of which the Arabic, Chinese, English, French, Russian and Spanish texts are equally authentic, shall be deposited in the archives of the United Nations. 2. The Secretary-General of the United Nations shall transmit certified copies of the present Protocol to all States Parties to the Convention and all States that have signed the Convention.”

A gyermekek eladásáról, a gyermekprostitúcióról és a gyermekpornográfiáról szóló, a Gyermek jogairól szóló egyezményhez főzött Fakultatív Jegyzıkönyv A jelen Jegyzıkönyv részes államai, Tekintetbe véve, hogy a Gyermek jogairól szóló egyezmény céljainak még jobb elérése, és rendelkezéseinek, különösen az 1., 11., 21., 32., 33., 34., 35. és 36. cikkek végrehajtása érdekében alkalmas lenne a részes államok által vállalandó intézkedéseket kiterjeszteni annak érdekében, hogy biztosítsák a gyermek megvédését a gyermekek eladásától, a gyermekprostitúciótól és gyermekpornográfiától, Tekintetbe véve azt is, hogy a Gyermek jogairól szóló egyezmény elismeri a gyermeknek azt a jogát, hogy védelemben részesüljön a gazdasági kizsákmányolás ellen, és ne legyen kényszeríthetı semmiféle kockázattal járó, iskoláztatását veszélyeztetı, egészségére, fizikai, szellemi, lelki, erkölcsi vagy társadalmi fejlıdésére ártalmas munkára, Komolyan aggódva a jelentıs és növekvı mértékő nemzetközi gyermekkereskedelem miatt, amelynek célja a gyermekek eladása, a gyermekprostitúció és a gyermekpornográfia, Mélységesen aggódva a szexturizmus széles körben elterjedt és folytatódó gyakorlata miatt –amellyel kapcsolatban a gyermekek különösen sérülékenyek –, mivel közvetlenül elısegíti a gyermekek eladását, a gyermekprostitúciót és gyermekpornográfiát,

50


Felismerve, hogy számos különösen sérülékeny csoport, beleértve a leánygyermekeket is, a szexuális kizsákmányolás nagyobb kockázatának van kitéve, továbbá hogy a leánygyermekek a szexuálisan kizsákmányoltak között aránytalan mértékben találhatók meg, Aggódva a gyermekpornográfiának az interneten és más fejlesztés alatt álló technológiákon keresztül történı növekvı elérhetısége miatt, és emlékeztetve az interneten megjelenı Gyermekpornográfia Elleni Nemzetközi Konferenciára (Bécs, 1999) és különösen annak következtetésére, amely a gyermekpornográfia elıállításának, terjesztésének, exportálásának, továbbításának, importálásának, szándékos birtoklásának és reklámozásának világszerte bőncselekménnyé történı minısítésére szólított fel, és hangsúlyozta a Kormányok és az internetipar közötti szorosabb együttmőködés és partneri viszony fontosságát, Abban bízva, hogy a gyermekek eladásának, a gyermekprostitúciónak és gyermekpornográfiának a felszámolását megkönnyíti egy olyan holisztikus megközelítés elfogadása, amely figyelembe veszi a járulékos tényezıket, így az alulfejlettséget, a szegénységet, a gazdasági egyenlıtlenségeket, az egyenlıtlen társadalmi struktúrákat, a diszfunkcionális családokat, az oktatás hiányát, a város és vidék közötti migrációt, a nemi alapú diszkriminációt, a felelıtlen felnıtt szexuális viselkedést, a káros tradicionális gyakorlatokat, a fegyveres konfliktusokat és a gyermekcsempészetet, Abban bízva, hogy szükséges a közvélemény figyelmének felkeltése a gyermekek eladása, a gyermekprostitúció és a gyermekpornográfia iránti fogyasztói kereslet csökkentése érdekében, valamint bízva a valamennyi szereplı közötti globális partnerség megerısítésében és a nemzeti szintő végrehajtás javításában, Rámutatva a gyermekek védelmével kapcsolatos nemzetközi jogi dokumentumok elıírásaira, beleértve a hágai egyezményt a Gyermekek védelmérıl és az országok közötti örökbefogadásban történı együttmőködésrıl, a hágai egyezményt a Gyermekrablás polgári jogi vonatkozásairól, és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 182. számú egyezményét a Gyermekmunka legrosszabb formáinak betiltásáról és a felszámolásáért tett azonnali intézkedésekrıl, Bátorítva a Gyermek jogairól szóló egyezmény széles körő támogatottságától, amely jelzi a gyermek jogai elısegítése és védelme iránti küzdelem melletti széles körő elkötelezettséget, Felismerve a Gyermekek eladása, a gyermekprostitúció és a gyermekpornográfia megelızésére irányuló akcióprogram, és az 1996-os stockholmi Gyermekek kereskedelmi szexuális kizsákmányolása elleni konferencia nyilatkozatának és akciótervének, valamint a vonatkozó nemzetközi testületek releváns döntései és ajánlásai végrehajtásának fontosságát, Megfelelıen tekintetbe véve valamennyi nép hagyományainak és kulturális értékeinek fontosságát a gyermek védelme és harmonikus fejlıdése szempontjából, Az alábbiakban állapodtak meg:

1. cikk A részes államok a jelen Jegyzıkönyv elıírásainak megfelelıen megtiltják a gyermekek eladását, a gyermekprostitúciót és a gyermekpornográfiát.

2. cikk A jelen Jegyzıkönyv értelmében: (a) Gyermekek eladásának minısül minden olyan cselekmény vagy tranzakció, amelynek során egy gyermeket egy személy vagy személyek csoportja átad egy másik személynek vagy személyek csoportjának díjazás vagy más ellenszolgáltatás fejében; (b) Gyermekprostitúciónak minısül a gyermek szexuális tevékenységekben történı felhasználása, díjazás vagy más ellenszolgáltatás fejében;

51


(c) Gyermekpornográfiának minısül a gyermek valós vagy szimulált, kifejezett szexuális cselekményben való részvételének bármilyen módon történı bemutatása, vagy a gyermek nemi szerveinek bármilyen bemutatása alapvetıen szexuális célok érdekében.

3. cikk 1. Valamennyi részes állam biztosítja, hogy legalább az alábbi cselekményekre és tevékenységekre teljes mértékben kiterjed büntetıjoga, akár hazai vagy transznacionális szinten, akár egyéni vagy szervezett alapon követik el ezeket a jogsértéseket: (a) A gyermekek eladásának 2. cikkbeli meghatározásával összefüggésben: (i) A gyermek bármilyen módon történı felajánlása, eljuttatása vagy elfogadása abból a célból, hogy: (a) a gyermeket szexuálisan kizsákmányolják; (b) a gyermek szerveit haszonszerzés céljából átadják; (c) a gyermeket kényszermunkára alkalmazzák; (ii) Közvetítıként a gyermek örökbefogadásához való hozzájárulás megadására való nem megfelelı rábírás, az örökbefogadásra vonatkozó nemzetközi jogi dokumentumok megsértésével; (b) A gyermek felajánlása, megszerzése, kerítése vagy nyújtása gyermekprostitúció céljára a 2. cikkben meghatározottaknak megfelelıen; és (c) A 2. cikkben meghatározott gyermekpornográfia elıállítása, elosztása, terjesztése, importálása, exportálása, felajánlása, eladása vagy a fenti célokból történı birtoklása. 2. A részes államok hazai jogától függıen ugyanez vonatkozik arra az esetre, ha a fentiek közül bármelyik tett elkövetését megkísérlik, valamint a fenti cselekményekben való bőnpártolásra és bőnrészességre. 3. Valamennyi részes állam olyan megfelelı büntetéssel büntetni rendeli ezeket a bőncselekményeket, amely büntetések figyelembe veszik azok súlyos természetét. 4. Hazai joga elıírásainak megfelelıen minden részes állam intézkedéseket tesz, amennyiben szükséges, hogy megalapozza a jogi személyek felelısségét az e cikk 1. bekezdésében foglalt jogsértések vonatkozásában. A részes állam jogi alapelveitıl függıen a jogi személyek felelıssége lehet büntetıjogi, polgári vagy államigazgatási jellegő. 5. A részes államok minden megfelelı jogi és igazgatási intézkedést megtesznek annak biztosítása érdekében, hogy minden, a gyermek örökbefogadásában részt vevı személy az alkalmazandó nemzetközi jogi dokumentumokkal összhangban cselekedjen.

4. cikk 1. Minden részes állam megtesz minden szükséges intézkedést joghatóságának megalapozására a 3. cikk 1. bekezdésében foglalt jogsértések vonatkozásában, ha a jogsértést saját területén, vagy egy, az adott államban lajstromozott hajó vagy légiközlekedési eszköz fedélzetén követik el. 2. Minden részes állam megtesz minden szükséges intézkedést joghatóságának megalapozására a 3 cikk 1. bekezdésében foglalt jogsértések vonatkozásában a következı esetekben: (a) Ha a feltételezett elkövetı az adott állam állampolgára vagy a területén rendszeres tartózkodási hellyel rendelkezı személy; (b) Ha az áldozat az adott állam állampolgára. 3. Minden részes állam megteszi a szükséges intézkedéseket a fent említett jogsértések vonatkozásában joghatóságának megalapozására akkor is, ha a feltételezett elkövetı a területén

52


tartózkodik, és nem adja ki más részes államnak azon az alapon, hogy a jogsértést saját állampolgára követte el. 4. Jelen Jegyzıkönyv nem zár ki egyetlen, a belsı jognak megfelelıen gyakorolt büntetıjogi joghatóságot sem.

5. cikk 1. A 3. cikk 1. bekezdésében foglalt jogsértéseket úgy kell értelmezni, hogy azokat a részes államok között meglévı minden kiadatási egyezmény tartalmazza, mint kiadatás alapjául szolgáló jogsértést, és ezeket kiadatás alapjául szolgáló jogsértésként tartalmaznia kell a közöttük továbbiakban kötött kiadatási egyezményeknek is, az ezekben az egyezményekben megállapított feltételeknek megfelelıen. 2. Ha egy részes állam, amely a kiadatást egyezmény meglététıl teszi függıvé, kiadatási kérelmet kap egy másik részes államtól, amellyel nincs kiadatási egyezménye, jelen Jegyzıkönyvet az ilyen jogsértések vonatkozásában a kiadatás jogalapjának tekintheti. A kiadatás azon állam jogában megállapított feltételek függvénye, amelytıl a kiadatást kérik. 3. Azok a részes államok, amelyek a kiadatást nem teszik kiadatási egyezmény meglététıl függıvé, ezeket a jogsértéseket egymás között kiadatás alapjául szolgálónak ismerik el, azon állam jogában megállapított feltételek függvényében, amelytıl a kiadatást kérik. 4. Ezen jogsértéseket a részes államok közötti kiadatások szempontjából úgy kell tekinteni, mintha nemcsak azon a helyen követték volna el ıket, ahol bekövetkeztek, hanem azoknak az államoknak a területén is, amelyek a 4. cikknek megfelelıen kötelesek megalapozni joghatóságukat. 5. Abban az esetben, ha a kiadatást a 3. cikk 1. bekezdésében leírt jogsértés vonatkozásában kérelmezik, és a kérelmezett részes állam nem adja ki vagy nem fogja kiadni az elkövetıt annak állampolgársága alapján, ezen állam megteszi a megfelelı intézkedéseket annak érdekében, hogy illetékes hatóságainak átadja az ügyet eljárás lefolytatása céljából.

6. cikk 1. A részes államok megadják egymásnak a legnagyobb mértékő segítséget a 3. cikk 1. bekezdésében meghatározott jogsértésekkel kapcsolatban lefolytatott vizsgálatok, vagy büntetı vagy kiadatási eljárások vonatkozásában, beleértve az eljárásokhoz szükséges, rendelkezésükre álló bizonyítékok megszerzéséhez nyújtott segítséget. 2. A részes államok a jelen cikk 1. bekezdésében foglalt kötelezettségeiket a közöttük fennálló kölcsönös jogsegélyszerzıdésekkel vagy más megállapodásokkal összhangban teljesítik. Amennyiben nincsenek közöttük ilyen szerzıdések vagy megállapodások, akkor a részes államok belsı joguknak megfelelıen nyújtanak segítséget egymásnak.

7. cikk A részes államok hazai joguk rendelkezései alapján: (a) Intézkedéseket tesznek az alábbiak megfelelı lefoglalásának és elkobzásának lehetıvé tételére: (i) Javak, úgymint anyagok, vagyontárgyak és más eszközök, amelyeket a jelen Jegyzıkönyvben foglalt jogsértések elkövetésére vagy elkövetésének megkönnyítésére használtak; (ii) Az ilyen jogsértésekbıl származó vagyoni elınyök; (b) Teljesítik a részes államoknak az (i) alpontban foglalt javak vagy vagyoni elınyök lefoglalására vagy elkobzására irányuló megkereséseit;

53


(c) Intézkedéseket tesznek az ilyen jogsértések elkövetéséhez használt ingatlanok ideiglenes vagy végleges zár alá vételére.

8. cikk 1. A részes államok megfelelı intézkedéseket fogadnak el a jelen Jegyzıkönyv által tiltott cselekmények gyermekáldozatai jogainak és érdekeinek megvédése érdekében, a büntetıeljárás minden szakaszában, különösen azáltal, hogy: (a) Felismerik a gyermekáldozatok sérülékenységét, és az eljárásokat alkalmassá teszik különleges szükségleteik felismerésére, beleértve tanúkénti különleges igényeiket; (b) Tájékoztatják a gyermekáldozatokat jogaikról, szerepükrıl és az eljárások terjedelmérıl, ütemezésérıl és haladásáról, valamint az ügyeikkel kapcsolatos intézkedésekrıl; (c) Lehetıvé teszik, hogy a gyermekáldozatok nézetei, szükségletei és szempontjai megjelenjenek a személyes érdekeiket érintı eljárásokban, és azokat figyelembe vegyék, a hazai jog elıírásainak megfelelı módon; (d) Megfelelı segélyszolgálatról gondoskodnak a gyermekáldozatok számára a jogi eljárás során; (e) Megfelelı módon megvédik a gyermekáldozatok magánéletét és személyazonosságát, és a hazai joggal összhangban intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy elkerüljék az információk helytelen terjesztését, amely a gyermekáldozatok azonosításához vezethetne; (f) Gondoskodnak megfelelı esetekben a gyermekáldozatok, valamint családtagjaik és tanúik biztonságáról a megfélemlítésekkel és megtorlásokkal szemben; (g) Elkerülik az indokolatlan késedelmeket az ügyek elıkészítése, valamint a gyermekáldozatoknak kártalanítást nyújtó utasítások és rendeletek végrehajtása során. 2. A részes államok biztosítják, hogy az áldozat tényleges életkorával kapcsolatos bizonytalanság ne akadályozza meg a büntetıjogi nyomozás megindítását, beleértve az áldozat korának megállapítására irányuló vizsgálatokat is. 3. A részes államok biztosítják, hogy büntetı igazságszolgáltatási rendszerben a jelen Jegyzıkönyvben foglalt jogsértések áldozataival való foglalkozás során a gyermekek mindenekfelett álló érdekeit tekintik elsıdleges fontosságúnak. 4. A részes államok intézkedéseket tesznek a megfelelı képzés, különösen a jogi és pszichológiai képzés biztosítása érdekében azon személyek részére, akik a jelen Jegyzıkönyv által tiltott jogsértések áldozataival foglalkoznak. 5. A részes államok megfelelı esetben intézkedéseket fogadnak el azon személyek és/vagy szervezetek biztonságának és sértetlenségének biztosítása érdekében, amelyek az ilyen jellegő jogsértések megelızése és/vagy áldozatainak védelme és rehabilitációja érdekében mőködnek. 6. Egyetlen, a jelen cikkben szereplı rendelkezés sem értelmezhetı a vádlott tisztességes és pártatlan tárgyaláshoz főzıdı jogával ellentétesen vagy hátrányára.

9. cikk 1. A részes államok elfogadnak vagy megerısítenek, végrehajtanak és terjesztenek jogszabályokat, közigazgatási intézkedéseket, szociális politikákat és programokat a jelen Jegyzıkönyvben foglalt jogsértések megelızése érdekében. Különös figyelmet szentelnek az ilyen gyakorlat szempontjából különösen sérülékeny gyermekek védelmének. 2. A részes államok minden alkalmas eszközzel, értve ez alatt az oktatáson és a továbbképzésen keresztül nyújtott információt, elısegítik a közvélemény egészében, beleértve a gyermekeket is, a megelızı intézkedések és a jelen Jegyzıkönyvben foglalt jogsértések káros hatásainak tudatosítását. A jelen cikkben foglalt kötelezettségeik teljesítése során a részes államok bátorítják a közösség,

54


különösen a gyermekek és a gyermekáldozatok részvételét az ilyen információs, oktatási és képzési programokban, beleértve a nemzetközi szintet is. 3. A részes államok minden lehetséges intézkedést megtesznek az ilyen jellegő jogsértések áldozatai számára minden alkalmas segítségnyújtás biztosítása érdekében, beleértve a teljes társadalmi visszailleszkedésüket, valamint teljes testi és lelki felépülésüket. 4. A részes államok biztosítják a jelen Jegyzıkönyvben foglalt jogsértések minden gyermekáldozatának megkülönböztetés nélküli hozzáférését a jogilag felelıs személyektıl történı kártalanítás követelésére szolgáló eljárásokhoz. 5. A részes államok megfelelı intézkedéseket tesznek a jelen Jegyzıkönyvben szereplı jogsértéseket hirdetı anyagok elıállításának és terjesztésének betiltása érdekében. 10. cikk 1. A részes államok többoldalú, regionális és kétoldalú megállapodásokon keresztül minden szükséges lépést megtesznek a nemzetközi együttmőködés megerısítésére a gyermekek eladása, a gyermekprostitúció, a gyermekpornográfia és a gyermekszexturizmus elkövetéséért felelısök felderítése, kivizsgálása, büntetıeljárás lefolytatása és az elkövetık megbüntetése, valamint ezen cselekmények elkövetésének megelızése érdekében. A részes államok továbbá elısegítik a hatóságaik, a hazai és nemzetközi nem kormányzati szervezetek és a nemzetközi szervezetek közötti nemzetközi együttmőködést és koordinációt. 2. A részes államok elısegítik a nemzetközi együttmőködést a gyermekáldozatok testi és lelki felépülésének, társadalmi visszailleszkedésének és hazatérésének támogatásában. 3. A részes államok elısegítik a nemzetközi együttmőködés megerısítését, a kiváltó okok, így a szegénység és az elmaradottság kezelése érdekében, amelyek hozzájárulnak a gyermekek eladással, prostitúcióval, pornográfiával és gyermekszexturizmussal kapcsolatos sérülékenységéhez. 4. Azon részes államok, amelyek képesek erre, pénzügyi, szakmai vagy más segítséget nyújtanak a meglévı többoldalú, regionális, kétoldalú vagy más programokon keresztül.

11. cikk A jelen Jegyzıkönyvben foglalt egyetlen rendelkezés sem érint egyetlen olyan rendelkezést sem, amely hatékonyabban biztosítja a gyermek jogainak megvalósítását, és amely: (a) a részes állam jogában; vagy (b) a részes államra nézve hatályos nemzetközi jogban található. 12. cikk 1. Minden részes állam, a Jegyzıkönyvnek az adott részes államra nézve történı hatálybalépését követı két éven belül jelentést nyújt be a Gyermek Jogainak Bizottsága számára, átfogó információt nyújtva a Jegyzıkönyv rendelkezéseinek végrehajtása érdekében tett intézkedésekrıl. 2. Az átfogó jelentés benyújtását követıen valamennyi részes állam belefoglal a Gyermek Jogainak Bizottsága számára az Egyezmény 44. cikkével összhangban benyújtott jelentésbe minden további, a Jegyzıkönyv végrehajtásával kapcsolatos információt. A Jegyzıkönyv más részes államai minden öt évben nyújtanak be jelentést. 3. A Gyermek Jogainak Bizottsága a részes államoktól további információkat kérhet a jelen Jegyzıkönyv végrehajtására vonatkozóan.

55


13. cikk 1. A jelen Jegyzıkönyv minden állam részére nyitva áll aláírásra, amely az Egyezmény részese, vagy azt aláírta. 2. A jelen Jegyzıkönyv megerısítésre szorul, illetve bármely állam számára nyitva áll csatlakozásra. A megerısítı, illetve csatlakozási okiratokat az Egyesült Nemzetek fıtitkáránál kell letétbe helyezni. 14. cikk 1. A jelen Jegyzıkönyv a tizedik megerısítı vagy csatlakozási okirat letétbe helyezését követı három hónap elteltével lép hatályba. 2. Minden olyan államot illetıen, mely a jelen Jegyzıkönyvet a hatálybalépése utáni idıpontban erısíti meg vagy csatlakozik ahhoz, a jelen Jegyzıkönyv az adott állam megerısítı vagy csatlakozási okiratának letétbe helyezésétıl számított egy hónap elteltével lép hatályba.

15. cikk 1. A jelen Jegyzıkönyvet bármely részes állam felmondhatja az Egyesült Nemzetek fıtitkárához intézett írásbeli közléssel, aki értesíti az Egyezmény többi részes államát, és minden államot, amely az Egyezményt aláírta. A felmondás az arról szóló közlésnek az Egyesült Nemzetek fıtitkára által való átvételét követı egy év elteltével lép hatályba. 2. Ezen felmondás nem mentesíti a részes államot a jelen Jegyzıkönyvben foglalt kötelezettségei alól, melyek a felmondás hatálybalépése elıtt bekövetkezı bármely jogsértéssel függenek össze. A felmondás továbbá nem érinti azon kérdések folyamatos figyelemmel kísérését, melyekkel a Bizottság már a felmondás hatálybalépését megelızı idıpontban foglalkozott. 16. cikk 1. Bármely részes állam módosítást javasolhat, és azt megküldheti az Egyesült Nemzetek fıtitkárának. A fıtitkár ezután a módosító javaslatot eljuttatja a részes államoknak azzal a kéréssel, hogy közöljék, kívánják-e a részes államok értekezletének összehívását a javaslatok megtárgyalása és szavazásra bocsátása céljából. Amennyiben az értesítéstıl számított négy hónapon belül az államok legalább egyharmada támogatja az értekezlet összehívását, a fıtitkár az Egyesült Nemzetek égisze alatt összehívja az értekezletet. Az értekezleten jelen lévı és szavazó részes államok többsége által elfogadott minden módosítást jóváhagyásra a Közgyőlés elé kell terjeszteni. 2. A jelen cikk 1. bekezdésében foglaltaknak megfelelıen elfogadott módosítás akkor lép hatályba, ha azt az Egyesült Nemzetek Közgyőlése jóváhagyta és a részes államok kétharmados többsége elfogadta. 3. A hatályba lépett módosítás az azt elfogadó részes államokat kötelezi, a többi részes államot továbbra is a jelen Jegyzıkönyv rendelkezései, valamint az általuk korábban elfogadott módosítások kötelezik. 17. cikk 1. A jelen Jegyzıkönyvet, amelynek arab, kínai, angol, francia, orosz és spanyol nyelvő szövege egyaránt hiteles, az Egyesült Nemzetek levéltárában kell letétbe helyezni. 2. Az Egyesült Nemzetek fıtitkára a jelen Jegyzıkönyv hiteles másolatait megküldi az Egyezmény részes államainak és az Egyezményt aláíró államoknak.”

56


4. § (1) Ez a törvény – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – a kihirdetését követı napon lép hatályba. (2) E törvény 2–3. §-a a Jegyzıkönyv 14. cikkében meghatározott idıpontban lép hatályba. (3) A Jegyzıkönyv, illetve e törvény 2–3. §-a hatálybalépésének naptári napját a külpolitikáért felelıs miniszter annak ismertté válását követıen a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett egyedi határozatával állapítja meg. (4) E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekrıl az igazságügyért felelıs miniszter, a rendészetért felelıs miniszter, valamint a gyermek- és ifjúságpolitikáért felelıs miniszter gondoskodik.

57


1991. évi LXIV. törvény a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, november 20-án kelt Egyezmény kihirdetésérıl

Recommend Documents