Életrajzi események 1941. április 11.: Magyarország bekapcsolódik a Jugoszlávia elleni háborúba. 1941: A Könyvhéten A titokzatos őzbak (Történetek egy ember életéből) címen személyes visszaemlékezéseiből álló kötete jelenik meg, kilenc elbeszélés. „Szép és meleghangú írás Wass Albert új könyve. S valahogyan több is ennél. Mintha az író arra felelne, hogyan gazdálkodott eddig a rábízott értékekkel. Azt kell éreznünk, hogy Wass Albert nagyon komoly, felelősségteljes író” – írja a könyvről az egyébként gyakran kritikus hangú Kádár Erzsébet.151
Wass Albert és Pilinszky János A titokzatos őzbak című kötetet olvasva a fiatal Pilinszky János mintha önmaga életre szóló ars poétikáját látná bele az erdélyi, idősebb írótárs alkotásmódjába. Felismerése egyben saját öneszmélésének is része, s nem túlzás kimondanunk, Wass Albert lírai prózája Pilinszky vallomásos és vallásos lírájának is egyik nem jelentéktelen inspirálója: „Emberek, városok és tájak tűnő hangulata él soraiban, mellékesen, mert csak egy fontos: a pillanat, mikor minden mulandó értéket és értelmet kap, csak egy pillanatra, de ennek a pillanatnak emléke – múlhatatlan. Ezek a külön-külön pillanatok tördelik szét az egy-lélegzet életet korszakokra, pontosabban az emlékek ezek körül a csodálatos pillanatok körül kristályosodnak. Veszélyes és kétes anyag, de szerzőnk kezében a legkisebb részletnek is művészi hitele van.”152 1941. június 13.: Wass Albert részt vesz a budapesti Könyvhéten – „Wass Albert minden könyve a letiport Erdélyről szól. Fájó szívvel emlékezett meg az odatúl (Dél-Erdélyben) maradt írótársairól, de tudja, hogy az erdélyi irodalom egysége nem bomlott meg Erdély szétválásával.”153 Wass Albert a könyvhéten 151 WAÉ, első közlés: Magyar Csillag – Nyugat, 1941. augusztus. 152 WAÉ, Pilinszky János: Wass Albert: A titokzatos őzbak, első közlés: Piarista Öregdiák, 1941. november 15. 153 WAÉ, Rádióélet, 1941. június 13.
95
96
Esztendők, amik tízszeresen számítanak 1941. nyár: Megismerkedik Kenese Erzsébet írónővel, 1942-től folyamatos lesz levélváltásuk, amely az emigrációban is folytatódik.154 1941. augusztus 13.: Huba fia születése. 1941. október 10.: Az 1000 pengős Klebelsberg Kunó díjat a Tudományos Akadémián szép ünnepségen veszi át. (Hargita Váralja, 1941. november 1., Szeged) 1942. január 7.: „A Kisfaludy Társaság úgy határozott, hogy gróf Wass Albert Végvári Reményik Sándor helyére, Tóth László Babits Mihály helyére, Balogh Károly pedig Lőrincz Györgyére választatott.”155
Kenese Erszébet
Wass Albert felvételi ajánlása a Kisfaludy Társaságba „Wass Albertet ajánlja Csathó Kálmán r. tag, hozzájárulnak Hegedűs Lóránt és Voinovich Géza r. tagok. A Kisfaludy Társaságba egyik megüresedett költői helyre rendes tagul ajánljuk Wass Albert erdélyi írót. Első könyve, a Farkasverem, ámbár különc tárgyról szólt, s egy kis elbeszélésnek való anyagot duzzasztott könyvvé, megírás dolgában figyelemreméltó írói készséget árult el. Újabb regénye, a Csaba, egyszerre teljes kifejlésben mutatja írói tehetségét. Nagyszabású korrajz Erdély megszállásának évtizedeiből, az oláhok bevonulásán kezdve. Érdeme, hogy a rajz élethű, őszinte. Szépítgetés nélkül leírja, hogy az élet megalkuvások között tovább folyt; magyar urak szóba álltak az oláh jegyzővel, őrmesterrel. Nem titkolja, hogy egyesek fásultan húzódtak el feladatuk elől, mint a pap, aki nem gyalogol át a hegyen a szomszéd falu kis gyülekezetébe igehirdetésre. Egészben azonban 154 Kenese (Koller) Erzsébet (1906, Jászberény – 1991, London). Wass Albert baráti ismerőse, írónő. Történelmi regénytrilógiáját 1941–43. között jelentette meg (Honfoglalók. Vezérek. Vérbulcs.); 1954-ben Fegyvertelen katona címen Loyolai Szt. Ignácról írt könyvét adta ki az argentínai Kárpát Kiadó. L. WAT, fennmaradt levelezésük Wass Albert által írt darabjait rendelkezésre bocsátotta Kenese Sándor. 155 Wass Albert felvétele a Kisfaludy Társaságba, PoLíSz 2007., 109. szám.
Életrajzi események az elfojtott tűz kitartón parázslik a ráborított hamuban, s kilobban egy-egy meleg leheletre. A nép, a fiatalság tréfás beszédét, komoly tettrekészségét pompás lapok jellemzik. A regény hőse csendben, lankadatlanul végzi munkáját a földdel, vezeti a falu népét, s magárahagyottságában – nagyot mível. Azt tartja: viselni kell a sorsot, edződni az elnyomás alatt. »Aki alul került, hadd érezze.« Csak hadd emlegessék nekik minél gyakrabban, hogy kisebbségiek; nehogy elfeledjék. Csaba népe ez, mely rendületlenül várja a maga fajtájának visszatérését a »Hadak útján«. Az utolsó lapon a regény hősének látomásképen megjelenik Csaba szegényember képében. Egy magyar panaszra járul elébe: az idegen elébb csak szolgálni jött be, lassan övé a ház, a föld, minden; ő most már, mit csináljon. – Eredj, szolgálj te is! – ez a komoly válasz. És ez a könyv tanítása. »Nem regénynek akartam – mondja a szerző –, hitnek, reménynek, nagy szent bizonyságtevésnek akartam.« A sors rövidebb utat választott. A könyv megjelenése után nem sokkal bevonultak Erdély ezen részébe a magyarok, a Hadak útján. A szerző ezt is megírta újabb kis könyvében /Jönnek!/, szent lelkendezéssel, az egészet egyszerű, nemes lyra hatja át. E könyv hitelesíti a regényt; a valóságos alakok s tetteik leírásában sokszor ráismerni a regény részleteire. Különben a regény maga is annyira az átéltség, élmény benyomását teszi, hogy semmi kétség: hőse a szerző maga. S így e könyv alapján kettős tisztelet illeti. Lyrai, önéletrajzi vonások szövődnek elbeszéléseibe is! /A csodálatos őzbak/, melyek vadász-emlékek során élete vidékének természeti szépségeit festi s még inkább az életen való töprengéseit. Nemes érzésű, mély gondolkodású író; hely illeti őt a Kisfaludy Társaság körében s munkájában.”156 1942. február 3.: A Kisfaludy Társaság előzetes és tagválasztó közgyűlésen „a betölthetőnek határozott 3 költői helyre 3 tagajánlás történt. Balogh Károlyt ajánlotta Szász Károly, az ajánláshoz hozzájárul Csathó Kálmán, Horánszky Lajos és Kéky Lajos; Tóth Lászlót ajánlotta Kállay Miklós, az ajánláshoz hozzájárult Csathó Kálmán és Harsányi Lajos, gróf Wass Albertet ajánlotta Csathó Kálmán, az ajánláshoz hozzájárult Hegedűs Lóránt és Voinovich Géza. Az ajánlások már a januári ülésben teljes egészében felolvastatván s elfogadtatván, 156 L. az előző lábjegyzetet.
97
98
Esztendők, amik tízszeresen számítanak s aztán gépírásos sokszorosításban is szétküldetvén, az elnök elrendeli a szavazást. Résztvevők száma: 25 szavazat, tehát az általános többség 13. A beadott szavazatokból gróf Wass Albertre esett 24, Tóth Lászlóra 21, Balogh Károlyra 19. Így százalékos többséggel valamennyi jelölt nyervén, az elnök mindhármukat a társaság megválasztott rendes tagjának jelenti ki.”157
Wass Albert a Kisfaludy Társaság tagja „Újabb kitüntetés érte az erdélyi irodalmat. A Kisfaludy Társaság Balogh Károly történetíró és műfordító, Tóth László főszerkesztő mellett taggá választotta gróf Wass Albertet, a fiatal erdélyi regényírót is. Wass Albert fiatalsága ellenére is derekasan kivette részét az eszménykereső magyar munkából. Első nagy regénye, a Farkasverem akkora feltűnést keltett, amekkorát csak a hivatásérzetből írt könyvek érdemelnek meg. Fel kellett rázni ezt a kissé ernyedő magyar társadalmat, küzdelemre kellett nógatni. A Farkasverem ilyen lángokból font korbács volt azok számára, akik nem vették észre, hogy magánjavakban a nemzeti vagyon pusztul, s a nép lesz szegényebb vele. Ízes mezőségi novellák, falusi magyar írások következtek. A Csaba a felszabadulás izgalmainak, lelki feszültségének regénye. Legújabb könyve, A titokzatos őzbak éppen olyan súlyos írói alkotás, mint amekkora társadalmi tett. Erdély és szűkebb pátriája – a Szamos mente – örömmel fogadja fiának megérdemelt kitüntetését.”158 1942. április 9–14.: A Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság első magyarországi körútja a Kulturális Egyesületek Országos Szövetsége meghívására. Jancsó Adrienn, Asztalos István, Molter Károly, Tompa László és Wass Albert alkotta a fellépőket, a küldöttség vezetője Kemény János volt. Debrecenben fogadja őket: Hankiss János államtitkár, Gulyás Pál és a ma is élő Tóth Endre. Az író az Öreg Jóska és a János története című novelláit159 157 Uo. 158 Vármegye Közélet, Dés (utóbb: Szamosvidék), 7. szám, 1942. február 12. 159 WA-ZST-Ö.
Életrajzi események váltva olvasta fel a fellépések alkalmával. Kassa – Sátoraljaújhely (Széphalom, Borsi) – Budapest – Sopron – Debrecen útvonal estjeiről és az írók fogadtatásáról Erdélyi hírmondók címmel emlékkönyvet is megjelentetett a Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság. Az előszót Kemény János írta, szerkesztette Sényi László. 1942 tavasza: a 15. A marosvécsi Helikon Találkozón Szabédi László bejelenti, hogy a fiatalabb erdélyi magyar írók munkaközösséget alakítanak, és lapot is indítanak. Az öregek nemzedéki szempontból indokoltnak látták az új munkaközösség kialakítását.
A „vécsi olimposz” hanyatlásáról „Még hat helikoni összejövetelen vettem részt, de az utolsó háromból már hiányzott a lélek egysége, ami annyira jellemző volt azelőtt. A »transsylvanizmus« vonala megszakadt. A »vécsi olimpusz« magaslatáról elkezdtünk aláereszkedni a politika mocsarába. Klikkek alakultak a felszín alatt, melyeknek a tagjai már nem a három együtt élő nemzet jövendőjét igyekeztek menteni, hanem a Dél-Erdélyben történő magyarüldözések hatása alatt megfeledkeztek Erdély évszázados törvényéről, mely arra igyekezett tanítani az ott élő népeket, hogy bármilyen nyelven beszéljen is az ember, elsősorban mégiscsak ember, akit Isten alkotta törvény kötelez emberségre és emberiességre. A többi már véres történelem, mely elnyelte Marosvécset is és ezzel együtt mindent, ami jó volt, szép volt és igaz. Marosvécs emléke azonban él tovább a lelkekben, s talán eljön még egyszer az idő, amikor az elnyomók és üldözők megértik Erdély nagy titkát, és megtanulnak békében élni és igazságosan az elnyomottakkal és üldözöttekkel.”160 1942. május–június: Wass Albert katonai átképzés után a Magyar Királyi Lovasság zászlósi rangját kapja, a Magyar Honvédség nem fogadja el a román államtól kapott tiszti rangot.
160 WA-ZST-Ö, Marosvécs
99
