1928. SZÁMÚ ENGEDÉLYÉVEL. Felelős szerkesztő: KOZMA JÁNOS

G Ö R Ö G K A T H O L I K U S

LELKIPÁSZTOR A HAJDUDOROG-EGYHÁZMEGYEI FŐHATÓSÁG 701/1928. SZÁMÚ ENGEDÉLYÉVEL Szerk. és kiadóhivatal: Nyírcsászári, Szatmár m.

Felelős szerkesztő: KOZMA JÁNOS

Megjelenik minden hó J5-én

Előfizetési ára a Chrysostomos hitszónoklati melléklettel együtt egy egész évre 20 pengő. — Csonkamagyaroszág határain kivül az egész évre 30 pengő

Tartalomjegyzék: „Keressétek az Isten országát!" — ma. Az unionizmus és a magyar görögkatholikusság. Szémán István dr. Az egyházközségi szervezetek megalakítása. Gör. kath. nagygyűlés. — Kozma János. Liturgia és hazafiság. — Kozma János. Egyházi rendeletek és döntvények. Egyházi hirek. Különfélék. A borítékon. A szerkesztő közlései. Tudósítóinkhoz és munkatársainkhoz.

IV. évfolyam

3. (25.) szám

1930. december

Jézus

Szive

Szövetségének

(imaapostolságának)

napi i m a s z á n d é k a i 1930. január hóra.

Főszándék: Oroszország, de főképen az orosz ifjúság megmentése. Missziós szándék: A keleti szakadárok visszatérése a kath. Anyaszentegyház kebelébe. Védőszent: Aranyszájú Szent János, (Jan. 27.) Napok

Ünnepek és pártfogók

H Jézus körűim. 5 K Szilveszter p. 3 Sz Malakiás pr.

N a p i imaszándékok. Jézus Szive tiszteletének terjedése. E l s ő pént. Családok felaj. J . Sz-nek. Jézus Szive Szöv. terjedése.

4 V 5 H 6 K 7 Sz 8 Cs 9 P 10 Sz

Vizk. e. vas, Vizk. böjtje. Vízkereszt. Ker. János. Dominika vt. Polievk vt. Nis. Gergely,

A Szivgárda virágzása. Gyermekáldás a családokban. Jéz. Sziv lisztelete az uraik, családban, Két édesanya és gyermekei, Buzgó papokért, J ó kath. anyákért. Papi szerz. hivatásokért.

11 V 12 H 13 K 14 Sz 15 Cs 16 P 17 Sz

Vizk. u. vas. Taciána sz. 1 ermil vt. Sinai vtk. Pál és János. Péter ap. bil. Antal remete.

Egy kis család boldogsága A férfiak bátor vallasossaga, A kath sajtóért. A kinai missziókért. Kath. vezetőférfiakért. A vadházasságok megszűnése. Egy nagy bűnös megtérése.

18 V 19 H 20 K 21 Sz 22 Cs 23 P 24 Sz

Zakeus v a s a m . Makár apát. Euthim rem Maxim vt. Timót ap. Kelemen pk. Xénia sz.

Jézus Szivének engesztelése. Béke és szeretet a családokban, Az irgalmasság testi cselekedetei. A leánvifjuság tiszta élete. Egy szerzetesi intézm. virágzása. A Mária kongr. terjedése. Egy fontos szándékra.

25 V 26 H 27 K 28 Sz 29 Cs 30 P 31 Sz

Vámszedőről n Xenophon vt. Ar. Sz. János. Efrém e. a. Ignác vt. Három püspös. Cirus és János.

Jézus Szive orsz. eljövetele, A lanyha és közönyös lelkekért. Lelkigyakorlatos ügyek. A magyar protestánsok megtérése. A papnélküli haldoklókért. Az éhezőkért és szenvedőkért. A Jéz. Sz Szöv. halottaiért.

Teljes búcsút nyerhet minden tag: 1. hó egy tetszésszerinti ünnepén, — 2. a hó egy tetszésszeriniti napján, — 3. minden héten a szentóra napján; a soportvezetők: Sz. Genovéva napján, (ján. 3.) és Sz. Ferenc napján (jan. 29.)

GÖRÖGKATHOLIKUS

LELKIPÁSZTOR A hajdudorogi-egyházmegye főhatóság 701/1928. sz. engedélyével Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nyírcsászári, Szatmár m.

IV. évfolyam

Felelős szerkesztő : KOZMA JÁNOS

3. (25) szám

minden

Megjelenik hónap

15-én.

1930. december

„ K e r e s s é t e k a z Isten o r s z á g á t ! " Kinek szólana inkább, mint nekünk, az oltár szóigáinak? És mikor volna aktuálisabb elmélkedni róla, mint épen az Ür eljövetelének, a mennyei király megalázkodásának kegyelemteljes napjaiban? Társadalmi, politikai és gazdasági válságokról beszélünk s érez zük, hogy amit napjainkban ezekről mondanak, nem puszta szó, hanem lélekbe markoló valóság. A forradalmak utáni megpihenés nem oszlatta el az osztálygyülöletet, csak felszínretörését, vészes hullámveréseit csillapította, mint a viharzó tengerre öntött oiaj, mely látszólag elsimítja a hullámverést, de magát a vihart nem gyengíti. A demokratikus eszmeáramlatok a politika terein nem gyengültek és nem tisztultak, sőt mennél hatalmasabbakká váltak, annál jobban megfertőzték azt a közéleti levegőt, melyet az elméleti politikusok szerint épen megtisztítani lett volna hivatásuk. A gazdasági krízis, a konjunktúrákból a teljes apathiába merülésig tartó ut már-már a tönk szélére juttat eddigelé erőseknek ismert egyéneket és testületeket. Mi papok, közelebbről: mi, családos gör. kath. papok talán legjobban látjuk népünk között azt a rombolást, mit ez csinál s legjobban érezzük saját magunk körében azokat a keserűségeket, melyekkel az életet minden vonatkozásban teliti. Még sem tudok másra gondolni karácsony közeledtén, (mikor pedig nem biztos, hogy a Jézuska elhozza a gyermekeimnek a várva-várt meleg ruhát, cipőt,) mint az Ür Jézus biztató szavaira : Keressétek először az Isten országát! Isten országának keresése — ez az egyetlen ut a kibontakozáshoz akár a gazdasági, akár a társadalmi, akár a politikai válságot tekintjük. Mert végoka valamennyinek egy: az a nagy lelki válság, mely néhány évtized óta fokozódton-fokozódva uralkodik az emberiség felett. Lényege ennek a lelki válságnak, a hitnek s ennek következtében az erkölcsi érzéknek meggyengülésében áll. Nem az ateizmusra és ebből folyó erkölcstelen erkölcstanra gondolok, mert az egy határozott irány. Negatív, retrográd, a magasságok helyett a mélységek felé vezető, mennyország helyett poklot kereső irány, de — irány. Ezzel szemben egészen határozott eszközeink vannak s az egyszerűbb ember is védekezni képes, mert tisztán átlátható. Az Istentagadásba merültek tul vannak a krízisen: a lelki halál stádiumában vannak, de még remélhetjük, hogy föltámadnak. A veszedelem azoknál van, kik a hit és nemhivés, vagy még inkább a hitnek különféle jó

2

Gör. Kath. Lelkipásztor

és rossz vállfajaí között szédelegve támolyognak, hol jobbra, hol balra térnek, itt is, ott is beleütköznek a korlátokba, nem egyszer megkísérlik át is törni azokat, valamit visznek magukkal az egyház tanitásaiból, valamit felszednek a buddhizmusból, a teoszófiából, az üdvhadsereg tartalmatlan szólamaiból, dörzsölődnek a spiritizmushoz, foglalkoznak a különféle szekták teóriáival, de egyik irányhoz sem bírnak csatlakozni, s utoljára is ha nem is testi értelemben, de szellemileg öngyilkosokká lesznek, kiirtván lelkűkből minden nemes és emberi érzést, s nemcsak hivőknek nem nevezhetők, de hitetleneknek sem, mintha lélek nem is laknék bennök. Beszélgess el kedves paptestvérem azzal a hiveddel, ki vasárnaponként ott ül templomod első padjában, délután a szövetkezet bóra mellett el-elböngész egy épen kezébe akadó újságot (többnyire nem olyat, ami neki való volna!) s abból, meg a vásári tabernák társadalom- és erkölcsbölcsészeinek szavaiból formál magának világnézetet, s meggyőződhetsz róla, mennyire elmondhatná az Űr Jézus mais a szomorú igéket, amelyeket kora zsidajairólm ondott: Szánom a sereget! A keresztény társadalmat alkotó egyének legnagyobb része ma nem tud irányt venni, Hitét elhagyni fél, a hitetlenséget és velejáróit utálja, legalább is borzad tőle, de a hit külső megvallásának tartalmat adni már nem tud. Nemrégiben egyik városunkban városatyákat választottak. A keresztény és nemzeti alapon álló pártoknak egész sorozata vonult fel a választási harcban a szociáldemokráciával szemben. Heteken át tartó éles agitációs küzdelem eredménye volt, hogy a keresztény irányzatok hivei nagy százalékban — épen annak a lelki válságnak hatása alatt, melyről szólunk — nem bírt dönteni, melyik árnyalathoz csatlakozzék s távol maradt az urnáktól, önkéntelenül is elősegítve ezáltal a keresztényellenes liszta győzelmét. Mindenesetre megszívlelendő jelenség : Ezekbe az emberekbe vezetőik nem tudtak meggyőződést önteni. A kereszténység külső mázát nem tudták határozott tartalommal megtölteni. Ugyanezen a választáson a szavazatok összeszámolásánál egy érdekes jelenség tünt fel, mint távoli szemlélő előtt. Legtöbb szavazatot a szociáldemokrata vezetők és a keresztény s nemzeti alapon álló pártok papi jelöltje kapott. Ez ismét mit jelent ? Á lelki válságban levő társadalom emberei érzik a maguk hol-ide, hol-oda ingadozó iránytalanságuk kárát. Tudják azt is, hogy a vezetésre hivatottak nagy része époly határozatlanságban vétkes, mint ők maguk, de elégedetlenek a maguk iránytalanságaival s olyanokat óhajtanak vezetőkül, akik határozott irányt képviselnek. Felfelé vagy lefelé, jobbra vagy balra, de ingadozás nélkül haladni ez minden vágyuk. Ezért megy a kevesebb ítélőképességgel biró részük a sötétség fejedelmeinek csatlósa után, ezért követi a jobb Ítélőképességgel bíró ember a határozott krisztusi irányt követő s ebben megingathatatlannak ismert papot. Bár meleg volnál, vagy hideg, de mivel lágymeleg vagy, kivetlek a számból — mondja a Szentlélek s a Szentlélek ebben az emberi

3 Gör. Kath. Lelkipásztor lélekben ősidők óta élő vágyat, akarást öntötte szavakba, mely haladni akar s utálja a posványosodást. Nehéz életharcunkat, az asztalnak és szekrénynek gondjait a nevelésnek és öregkori megnyugvásnak gondjait felejtenünk kell, bárminő nagy lelki erőt is kiván az tőlünk s rá kell vetnünk egész erőnket Isten országának keresésére. Keresnünk kell elsősorban önmagunkban. Lelki életet kell élnünk a szó legteljesebb értelmében. Lehet, hogy a kocsisom elszór egy néhány szál szénát, ha mellette nem vagyok, de azért csak átmeditálom reggelenként mégis azt a tíz percet, mit erre okvetlenül meg kell találnom. Lehet, hogy nem terhel peccatum mortale, ha csak néhány míatyánkkal intézem el csupán napi számadásomat Istennel, de azért előveszem azt a jó öreg Molitvoszlóvot is, vagy ha az ujabb kor embere vagyok, a liturgikont s megpróbálok elmélyedni azokba a gondolatokba, melyeket a nagy egyházatyák érdemeseknek ítéltek arra, hogy mindennapi imádságát képezzék annak, aki az oltárnak szolgál és az oltárról él. Lehet, hogy háromszor sem háborítja fel évente csendes nyugalmamat egy-egy misére hozó hivem, de azért odaállok naponként az oltárhoz, hogy templomba jöhessen, akit a szive oda vonz, gyónhasson, áldozhasson, akit lelke erre késztet és legfőbbképen, hogy én magam el ne veszítsem azt a kegyelmet, amire az élet kegyelmeiben s pályám harcában percrőlpercre szükségem van. Keresnünk kell Isten országát híveink között. Meg nem állhatom, hogy el ne mondjak egy esetet. Egészen friss még és teljesen ide tartozik. Egy közelmúlt ünnepen, három nappal a hó első pénteke után, gyóntattam valahol. Nem fontos, hogy hol! Egyik gyónó megmondja, hogy most nem régen gyónt, azt is ki sikerül firtatni belőle, hogy az a „nemrégen" tényleg nem régen volt, csak a mult héten. A napra azonban sehogy sem akart emlékezni. Most már okvetlenül szükségesnek láttam határozott formában megállapítani, hogy mikor gyónt az illető s miért akarta az időpontot elhallgatni s ime kitűnt, hogy 3 nappal előbb gyónt első péntekre, az ünnepen azonban valamely társulati búcsú elnyerése végett kellett áldoznia, ezt újabb gyónás nélkül nem tehette, s attól félt, hogy el fogom küldeni, mert „o mi tisztelendő urunk csak egyszer egy hónapban enged gyónni/" Leszögezni kívánom, hogy teljesen egyedülálló példának hiszem az ilyet De levonhatjuk belőle konzekvenciaként, hogy mégis: talán nem mindig s minden esetben tudunk híveinknek segítségére lenni abban, amikor a hit külső formáját malasztos tartalommal szeretnék önmagukban megtölteni. A királyi ember vacsorájára meghívottak mentegetőzése olykor közöttünk is megakad. Holott a mai idők lelki válsága azt a határozott Sturm und Drang irányt követeli a lelkipásztorkodásban,' melyre Üdvözítőnk adott példát, ki még a maga imádságait is éjszakára hagyta, hogy nappal minden percet az emberek üvdének szentelhessen és nem válogatott az* időben, ha jótéteményére várt valaki: meggyógyította szombaton is a beteg testet és

4


lelket, elfogadta alkonyat után ís a gyermekeiket hozó anyákat, s a propter metum hominum éjtszaka jövő, a mai keresztény ember határozatlanságát s egyúttal hinnivágyását is legtökéletesebben tükröző Nikodémust éjjel sem utasította el azzal, hogy most nincs „hivatalos óra!" De foglalkozzunk híveinkkel a templomon kívül ís minden olyan vonatkozásban, ahol világnézet kiformálásáról lehet szó. Az iskolánkívüli népmüvelésben legyünk mi az irányító szellem, községi, közbirtokossági, szövetkezeti életben a keresztény erkölcsi felfogás őrei, a politikai életben a krisztusi tiszta morál föltétlen és hangos megkövetelői. Tekintsünk be magándolgaikba, családi életükbe s minden alkalmat használjunk fel, hogy bennük a keresztény erkölcsi felfogást uralkodó lélekké tegyük, s a legnagyobb fáradságtól sem borzadjunk vissza, ha a közéletben való egyenes haladásról van szó. Szakítsunk azzal a felfogással, mely a papot csak a templom falai között tartja papnak. Te pap vagy mindörökké! Magánéletünk tükröztesse vissza, hogy mily rosszakaratú guny rejlik a vizet prédikál, bort iszik szavakban nyilvánuló felfogásban. Még saját anyagi érdekeink kárával is tartsunk ki mindenkor következetesen az evangélium elvei mellett a legkisebbekben is. Keressük az Isten országát az erkölcsi szempontból látszólag közömbös dolgokban is. Mint a tűz átízzitja a vasat, ízzitsa át lelkünket a lelkek szeretete és az evangélium. Lehet, hogy majd rossz gazdáknak, alkalmazkodni nem tudó politikusoknak fognak tartani. Lehet, hogy nem választanak meg szövetkezeti vagy közbirtokossági elnöknek; felbomlik a jó barátság köztünk és az uradalmi főintéző vagy a bérlő között; lehet, hogy a kerület képviselője csak öt percrefogj a szabni a látogatását nálunk; lehet, hogy mindazokkal szembe kerülünk, kik ma nagyon jól tudnak a lelkileg és anyagilag egyaránt zavaros világban halászgatni: de ez nem baj! Isteni Megváltónk sohasem nézte azt, hogy kinek tetszik s kinek nem tetszik az, amit szól, vagy tesz, csupán a halhatatlan lelket tekintette, melyet üdvözíteni akart még kereszthalál árán ís ! Ne mondja senki,' hogy nincs lelki ereje mártírnak, konfeszszornak lenni, mert azt elsősorban családja sinylené meg. Ne takarózzék senki saját vagy híveinek Jól felfogott" érdekével: Egy a szükséges! Keressétek az Isten országát és az ő igazságát s a többi mind hozzáadatik nektek! Hatalmas az Isten kövekből is fiakat teremteni Ábrahámnak, hatalmas a mi isteni Mesterünk rólunk és szeretteinkről is gondoskodni, mint a pusztában éhező ötezerről gondoskodott, ha ő érette tesszük félre földi gondjainkat s egész szivet adunk át neki. Karácsony ünnepén szülessünk ujjá Krisztussal s Krisztus által, tüntessük elő magunkban az Isten országát, melynék bennünk kell lennie s hirdessük bátran: A fejsze már a fák tövére van helyezve... minden fa, mely jó gyümölcsöt nem hoz, ki fog vágatni. Keressük Isten országát! — ma.

5 Gör. Kath. Lelkipásztor

A z u n i o n i z m u s és a m a g y a r görögkathoiikusság. JV,

Az unionizmus

III. közlemény.

időszerűsége,

Az unionizmus kulturális jelentőségének talán sötétnek látszó ecsetelése sokakban felidézte a kérdést: vájjon történelmi adatokkal alátámasztható-e ez a sötét kép s ha igen, akkor az unionizmusért, mint nemcsak legidőszerűbb, de egyszersmind legégetőbb kérdésért mindenkinek sikra kell szállani, aki szivén viseli a keresztény világ sorsát. Megpróbálom a netalán felmerült ilyen fajta kérdésre a feleletet megadni. Aki a történelmet csak felületesen is olvasgatta, — minden korszakban s mindenütt tapasztalhatta, hogy egy soha nem szűnő, legfeljebb eszközeiben s harcmodorában változó küzdelem folyik Isten országa, az Anyeszentegyház és a pokol kapui között. Ez a küzdelem a XIX. századtól kezdve roppant hevessé vált, mert a technika hihetetlen arányú fejlődése, a közlekedési eszközök és a sajtó szédületes tökéletesedése hatalmas segitséget nyújt ahhoz, hogy az egyetemes egyház átfogó és egyetemes erkölcsi hatásokra törekvő munkájával szemben bizonyos szellemi internationálé-ban egyesitse mindazokat, akik épen az Anyaszentegyház isteni erejének sokszor csodálatos működésében felforgató erkölcsi törekvéseik legerősebb, mondhatni egyetlen ellenségét látják. — A küzdelemtől eddig csak Közép Ázsia egyes részei voltak távol, ma viszont épen Ázsiát akarja az istentelenség, a XX. század „antikrisztusa" küzdelembe vetni az Anyaszentegyház s ezzel Európa és az európai kultura ellen. Miért épen csak a katholikus egyház ellen ? Azért, mert amint Harnack a hires protestáns hittudós a reformációra nézve kifejezetten megállapította, hogy „a protestantizmus nemcsak reformatió, de revolutió" forradalom is volt, mindezt megállapíthatjuk minden oly szellemi mozgalomról: a rationálizmustól kezdve a bolsevizmusig, amely az egyház ellen a történelem folyamán felsorakozott. A „világ-forradalom" bőséges, de egyszersmind megrázóan tanulságos példát nyújt e tétel igazolására. Az Anyaszentegyház egy egyetemes, magasabb erkölcsi ideál s amig az áll, addig nem lehet egyetemessé az u. n. világforradalom, — s ahol mégis diadalmaskodott, — ott mindenütt a lelkek széthúzásában, s a kath. egyház hátra szorításában, vagyis az egységes és egyetemes erkölcsi világrend hátraszoritásában kimutatható győzelem oka s kérlelhetetlen, feltartóztathatatlan bekövetkezésének szükségessége. Kézen fekvő példa az egész világ számára Oroszország, ahol a vallási élet talajába nem ereszthetett mélyebb gyökeret az Anyaszentegyház, s helyette I. Pétertől kezdve a legutóbbi időkig a német és francia filozófia s minden forradalmositó törekvés végezte azt a szellemi átalakító munkát, amelyet az államhatalomtól teljesen

6


függő viszonyban tengődő orosz államegyháznak kellett volna nemes irányban végeznie. De az nemcsak elhanyagolta, hanem ereje sem volt hozzá, hogy a különböző szektát, titkos társulatok bomlasztó munkáját ellensúlyozza s hogy főképen az inteligenciát legalább a pravoszláv egyház szellemi közösségében megtartsa, A XIX. század végén nemcsak az orosz Dosztojavszkij műveiben olvashatott a müveit világ rémitő próféciákat, amelyek az elkövetkezendő forradalmak borzalmairól szólnak, hanem a külföldi írók műveiben is. így pl. 0 . Tondiní („L' Avenír de 1' Église russe, Paris 1874.) még az orosz istentelenség politikai következményeit is előre hirdette s világosan állítja műveiben, hogy az orosz cár trónját is megdönti a forradalom. Európa közvéleménye nem törődött a kérdéssel, azt hivén, hogy az egészen távol áll tőle s az ő szellemi világát s gazdasági berendezkedését soha nem érintheti, vagy mételyezheti meg az. Ma is, egy-két országot kivéve, alig látunk az idők nagyságához mért kezdeményezést, — bár a próféciák előjelei már világszerte mutatkoznak s döngetik a népek alvó lelkiismeretét, amely azonban úgy látszik — már nemcsak a jövő, de a jelen iránt is érzéketlen. Szinte természetesnek találjuk ezek után, hogy a katholikus egyházba visszatért egykori nagy orosz diplomatának 1856-ban: „Katholicízmus vagy forradalom" c. müve, amelyet az orosz katholikus üldözés miatt hazájában ki nem adhatott, hanem Párisban jelent meg, — mélyebb nyomok nélkül tűnhetett el a világ könyvtárak mélyén. — Gagarin ezen művében nem téveszti össze a latin szertartással az egyházat, helyesen fejti ki, hogy nem az egyházi élet, a mult, a szokások kiirtása, hanem a szeretet és engedelmesség szüli az egységet az egyház egy és egyetemes hierarchiájának elismerésével. Amikor Gagarin forradalomról beszél szintén helyesen disztingvál, mert forradalomnak csak az Isten ellen és az általa a földön rendelt törvényes elöljárók ellen való lázadást nevezi, — de azokat a forradalmiaknak látszó mozgalmakat, amelyek a hasznos és igazságos reformok megvalósítását is gyakran kísérik, vagy megelőzik — 0 sem ítéli el. Dolgozatában I. Péter reformjaitól kezdve Oroszország legújabb történetéig kimutatja, hogy amily szükséges volt a nagy cárnak s utódainak küzdeniök azért, hogy az orosz nép az európai kultur-közösségébe belekapcsolódjék, — ép oly hibás, sőt végzetes volt utódainak, sőt az egész birodalomnak az az állandó törekvése, hogy Rómától mennél távolabb tartsa az orosz népet, sőt hogy gyűlöletessé tegye Rómát, s annak fejét a „gőgös," a „búcsúkat áruló" pápát az orosz nép előtt. Ezzel maga a birodalom forradalmositott. Eltűrte a kath. egyház ellenes szekták, titkos társaságok működését s az egyetlen egyetemes tekintély elleni harcban maga adta a fegyvert az állami tekintély lerombolásához. Fájdalommal állapította meg Gagarin, hogy a pravoszlávia előharcosai hogyan egyeznek meg a hegeli filozófia orosz törtetőivel az egyházhoz és az államhoz való viszonyuk és eljárásuk tekintetében.

7 Gör. Kath. Lelkipásztor A büszke hármas jelszó; „pravoszlávía, egyeduralom és nacionalizmus" — mesterséges összekovácsolása és mindenáron, minden kormányzati eszközzel való összetartása csakugyan megteremtette az előttünk lefolyó kétségbeejtő eredményeket. A pravoszlávia, egyeduralom és nacionalizmus jelszava Gagarin szerint a XIX. század forradalmi eszméjének keleti formája utalt arra a nagy hasonlóságra, amely akkori fiatal Olaszország és Moszkva között volt, ahol az egységesítő s tömeghatásra vadászó jelszó a pánszláv eszme kezdett lenni. — Szerinte I. Péter munkája, amellyel az európai kulturát hirtelen átakarta ültetni hazájába olyan volt mint a gyermekeké, akik meglátva a mezőn a szép virágot, letépik s otthon a homokba dugják azon hitben, hogy majd gyökere is nő. Nem volt türelme ahhoz, hogy vessen, öntözzön és kérje az Urat, hogy adjon hozzá növekedést. Ezért volt erőszakos munkája nemzetellenes, de egyszersmind keresztényellenes is. Ezzel szemben Gagarin megjelöli az orosz kereszténység, az egyház és nemzet egyedül helyes útját. Azt mondja, hogy nacionalista honfitársainak igazuk van akkor, amidőn azt akarják, hogy a pravoszláv egyház eredeti szépségében s tisztaságában virágozzék, — s hogy befolyását minden társadalmi osztályra gyakorolhassa s ezáltal régi nagysága és függetlensége helyre álljon. Ennek utja szerinte harc, febronianizmus, a protestantizmus, a volterianizmus és hegelianizmus ellen, más szóval minden olyan katholikus ellenes törekvéssel szemben, amelyek csak szánalmas európai utánzatok Oroszországban. Keletnek és nyugatnak az egy közös ellenség ellen egy közös hadseregben vagy legalább is két szövetséges hadseregben kell küzdenie. íme az unionizmus szükségessége és időszerűsége már több háromnegyed század előtt is elvitathatatlan volt. Hát még ma ! Dolgozatának további részében kifejti, hogy az orosz nacionalizmus részére logikai szükségesség a katholicizmus felé való orientálódás. Az orosz nacionalisták ugyanis azt hangoztatják, hogy szeretik a kereszténység első századait, óhajtanák a patriarchátus visszaállítását az első szentzsinatok fegyelmét... A múlthoz való visszatérés vágya okvetlenül abba a korba visz, amikor még Kelet és Nyugat egy egyház volt teljesen függetlenül attól, hogy görögül vagy latinul imádkozott és beszélt-e! Ma is csak ez lehet az unionizmus kezdő lépése. Gagarin szerint az egyetemes egyházba való visszatéréssel hátra szorult volna a forradalmi gondolat s a legszebb nemzeti törekvések is megtestesülheltek volna egy egységes tísztúlt erkölcsi világban.— Keleti szertartása révén, a keleti kereszténység elsejévé lett volna Oroszország, uniója révén pedig az egyetemes egyház dédelgetett részévé az egyháznak a távolabbi Kelet felé is irányuló isteni missziójában. — Nem torz gondolata az sem Gagarinnak, hogy az egyházi unió kapcsán az u. n. lengvel-kérdés is egészen más és békés megoldási formát talált volna. Az orosz államegyházat erőtlennek tartja arra, hogy a fenyegető veszedelmet elhárítsa, arra csak a független Katholicizmus ké-

8


pes s ha Oroszország ezt be nem látja, — sajnosan fogja tapasztalni, hogy a nyiltan és titokban működő vallási s társadalmi szekták, a tolsztojanusok, Rasputin-hivők űgy aláássák az orosz állam, a társadalom s nemzeti egyház alapjait, hogy csak egy uj Pugacsev kell, hogy az egész világ lássa: mekkora romboló, földalatti erők zudulnak reá. Mindezen jövőbe látása szórói-szóra beteljesedett, mert hiába irta dolgozatának utolsó soraiban, hogy a veszély napról-napra fenyegetőbb, sietni kell! Harmadik ut nincs: csak a katholicizmus és a forradalom között választhat népe. A fiatal Itália, amelynek egységesítési törekvéseiben Moszkvával sok közös vonása volt, — magára talált, nem várta meg az összeomlást s az Anyaszentegyházzal való kibékülése áldásos jövőjének uj útját nyitotta meg az olasz nép számára. Mikor jön el ez, az idő Keleten és ki áll az ostromló ártól ingadozó gátra, — azt csak a gondviselő Isten tudja, de hogy Európa előtt hatalmas tanulság áll — az bizonyos. Isten ellen lázadni annyit jelent, mint a siralmak völgyének minden szenvedését, nyomorát és megaláztatását zuditani az emberiségre. íme mily hatalmas, átfogó eszme az unionizmus ! A továbbiakban majd igyekszem néhány visszhangját ismertetni olvasóinkkal, Dr. Szémán István (Folytatjak.)

p. prelátus a Szent István Akadémia tagja.

A z egyházközségi szervezetek megalakítása. (Folytatás) Az egyházmegyei főhatóság a választási iratokat átvizsgálja s az esetleges panaszok és felebbezések elbírálása után a választást egészben vagy részben megsemmisíti vagy jóváhagyja. Egészen megsemmisíti, ha a választási eljárásban nagyobb szabálytalanságot észlelt. Ilyen esetben uj választást ír ki. Részben semmisiti meg a választást, ha a megválasztottak közé olyan került, aki a Sz, 11. §.-ában foglalt kellékeknek (nem akadályozott vál. jog és 30 éves életkor) meg nem felel. Ez esetben a sorrend szerinti első póttag behivását rendeli el. Ha a választás teljesen szabályszerűen folyt le, az e. m. főhatóság a választást jóváhagyja, illetve a megválasztott képviselőtestületi tagokat hivatalukba megerősíti. A képviselőtestület választott tagjainak egyötödéig (tehát, ahol 30 tagot választanak, ott legfeljebb 6-ig) terjedő számban az e. m. főhatóság is nevezhet ki képviselőtestületi tagokat. Ezekre nézve a lelkésznek kell előterjesztést tennie. Szolgálhat ez érdemes egyházközs. tagok kitüntetésére, de szolgálhat esetleg a meg nem felelő összetételű képviselőtestületnek az egyház érdekében való korrigálására is. Fontos, hogy ezt a lelkész okosan használja ki! A kinevezésre vonatkozóiaga lelkész már a választási iratok felterjesztésekor javaslatot tehet, de tehet később is bármikor, ha az alkalom, vagy szükség kívánja.

9 Gör. Kath. Lelkipásztor A választás jóváhagyásának megérkezésétől számított 15 napon belül meg kell tartani az uj képviselőtestület alakuló gyűlését. Mikor tehát a lelkész a jóváhagyott vál. iratokat visszakapja, kitűzi az alakuló gyűlést. Ugyanakkor a megerősített képviselőtestületi rendes tagokat megerősítésük tényéről írásban értesiti s az alakuló gyűlésre meghívja. A képviselőtestület gyűlését mindenkor Írásbeli meghívóval, vétiv mellett kell összehívni és a tárgysorozatot is közölni kell. A meghívót minden tagnak már 8 nappal a gyűlés előtt kézbesíteni kell. A póttagok megválasztásukról szintén kapnak értesítést, de míg rendes tagokként be nem hivatnak, addig a gyűléseken részt nem vehetnek. A kezelés egyszerűsítése végett az alakuló gyűlésnél az összes értesítéseket egybe lehet foglalni és a meghívóval egy közös aláírási iven kiadni, pl. igy: A nekeresdi gör. kath. egyházközség elnökétől,

ÉRTESÍTÉS ÉS MEGHÍVÓ. Értesítjük az egyházközség alant nevezett tagjait, hogy az 1930. november 17-én megtartott egyházk. választások alkalmával, mint képviselőtestületi rendes tagok a Sz. Sz. 21. §.-ában meghatározott időtartamra megbízatást nyertek és az e. em. főhatóság 1930, december hó 11-én kelt 3971. sz. rendeletével megerősíttettek. Felhívom valamennyiüket, hogy a képviselőtestületnek e hó' 27-én. délután 3 órakor az iskola III. VI. osztályaínak tantermében tartandó alakuló gyűlésén megjelenjenek, mikor is a megjelenőktől a Sz. Sz. 18. §.-ában előirt esküt az egyh. elnök fogja venni. Figyelmeztetjük a képviselőtestület megválasztott tagjait, hogy az előirt eskü letétele előtt tagsági jogaikat nem gyakorolhatják, az eskütétel megtagadása, vagy indokolatlan elmulasztása pedig a Sz. Sz, 20, §.-a értelmében tagsági jogaik elvesztését vonja maga után. Nekeresd, 1930. december 18. Aláírva lelkész, elnök (P. H.) tanító, e. k. jegyző Tárgysorozat. 1. Az egyh. elnök jelentése az e. k. Szervezeti Szabályok és a képv. testületi tagok választásának jóváhagyásáról. 2. Az igazoló bizottság jelentése a képv. t. tagok választásáról s a megválasztott kt. tagok eskütétele. 3. Egyházközségi világi elnök, gondnok, jegyző és pénztáros választása 3 évre. 4. Tíz (a képviselőtestület vál. tagjaínak 73-a) egyháztanács-tag és 4 póttag választása 3 évre, 5. Négy tagu felszólalási választmány választása 3 évre.


10

6. Három számvizsgáló biz. tag választása 1 évre. 7. Három igazoló bizottsági tag választása szintén egy évre. Meghivatnak: Sz.

N É V

Kelt

A meghívott aláírása

1

Kemény Sándor

XII./19.

Kemény Sándor s. k.

2

Borníes Illés

XII./19.

Nem fogadta el. Nagy János kézbesítő

stb. Ha a képviselőtestületnek nem helyben lakó tagjai is vannak, azokat vétiv mellett, ajánlott levélben kell meghivni szintén legalább is 8 nappal a gyűlés előtt. A gyűlést az egyh. elnök nyitja meg. Megállapítja, hogy az a Sz. Sz. 27. §.-ának megfelelő módon hivatott össze, s mivel az egybegyűlt tagok száma a kt. rendes tagjainak 1/3-át eléri vagy meghaladja, a 83. §. értelmében a gyűlés határozatképes. Ezután kilelöl két jegyzőkönyvhitelesitőt és rátér a tárgysorozatra. Ennek során az esküformát ő maga olvassa elő, a többiek együtt és egyszerre utána mondják, csak a nevét emliti mindenki külön-külön. Az eskü letétele templomban is történhetik. Ebben az esetben külön esküjegyzőkönyvet veszünk fel. melyet az igazoló bizottság tagjai hitelesítenek és terjesztenek az alakuló gyűlés elé. A választások megejthetők közfelkiáltással vagy nyilt szavazással is, de öt tag kívánságára az elnök titkos szavazást rendel el. A titkos szavazásra vonatkozó kérelmet a szavazás megkezdése előtt kell előterjeszteni. A szavazás megkezdése után előterjesztett kérelmet figyelembe venni nem szabad. A választások érvényéhez a jelenlevők általános szótöbbsége kell. Vagyis ha pl. mind a 30 tag jelen van, akkor 16, ha 22 van jelen, akkor 12. Szavazat egyenlőség esetén az egyh. elnök dönt, máskülönben azonban az elnök nem szavaz. Ha a szavazatok több jelölt között ugy oszlanak meg, hogy az általános többséget egyik sem érte el, az elnök uj szavazást rendel el a két legtöbb szavazatot nyert egyén között. Az alakuló gyűlésnek más tárgysorozata nem lehet. Ha egyéb tárgyalni való van, arra külön kell a képviselőtestületet összehívni. E külön (rendkívüli) gyűlés meghívóját is 8 nappal előtte kell kibocsátani. Ez történhetik — sürgős esetben — az alakuló gyűlés előtt is, de maga a gyűlés feltétlenül későbbre tűzendő ki, bár nincs akadálya, hogy akár rögtön az alakuló gyűlés után is megtartható legyen. (Folytatjak.)

11 Gör. Kath. Lelkipásztor

G ö r . kath. n a g y g y ű l é s . A Gör. kath. Szemle több cikkben foglalkozott ezzel a nagyon is fontos kérdéssel. A hozzászólások azonban nem akartak vagy nem mertek a dolog elevenére találni. Megtesszük mi, mert meggyőződésünk szerint, amit mondandók vagyunk, a gör. kath. papság és nép közös gondolata. A kath. nagygyűlések keretébe beleillesztett szakosztályi üléseinkre szükség van. Nehéz volt kivivni, hogy ott helyet kapjunk, s hogy kivívtuk, az a régi MAGOSz. vezetőségének elévülhetetlen érdeme. Reprezentálja ez görögkatholikus önállóságunkat, de egyszersmind a katholikus egyház életébe való szerves bekapcsolódásunkat is. Az uj MAGOSz.-nak a régi által kivívott eredményt megőriznie és tökéletesbitenie kell olymódon, hogy lehetővé váljék azon papságunk és híveink intenzivebb részvétele. El kell tehát térni az eddigi beosztástól, mely rossz volt és lehetőleg a mindenkor vasárnap kezdődő nagygyűlés második napjára, hétfőre, akkor is a késő délutáni órákra osztani be a mi szakosztályi gyűlésünket. Szombaton papjainknak azon megjelenni majdnem lehetetlen. Kire bizzuk vasárnap híveinket? Ellenben egy éjszakai ut árán is szívesen felutaznánk a gyűlésre, ha vasárnapunkat nem kell miatta feláldoznunk, sőt legtöbbünk 1—2 hívét is magával vinné. Azonkívül ki kell vívnunk, hogy a diszgyülések szónokainak sorában a gör. kath. egyház is mindenkor képviselve legyen egyik éven papi, másik éven polgári szónokokkal. Legalább ! Szükség van azonban emellett külön gör. kath, nagygyűlésre is. Ezt azonban másként megvalósítani nem lehet, mint úgy, hogy a MAGOSz. visszatér szülőhelyére, Máriapócsra. Népünk a régi MAGOSzt sajátjának érezte, a mostani minden propaganda ellenére is idegen neki. A régi MAGOSz. máriapócsi diszgyülései, miskolci és nyíregyházi üunepségei. a hitoktatói gyűlések, diákkongresszusok a görögkatholikusságot állandó mozgásban tudták tartani, s a mozgás — élet. Legyen a vezetés a fővárosi hittestvérek kezében. Ez sok szempontból szükséges és hasznos. De ne feledjük, hogy a gör. kath. magyarságjminden életmegnyilvánulása erőtlenné válik, ha a gyökér, a nép nem táplálja. Vissza tehát Máriapócsra! Budapesten lehet a fővárosiakon kivül 50—60 embert évenként összehoznunk, de az nem lesz a gör. kath. magyarság egészének reprezentálása. A gör. kath. nagygyűlés életerős megmozdulásokat ébresztő valóságos nagygyűléssé csak ott lehet, ahol az előbbi MAGOSz. vetette meg a lábát: Máriapócson. Nyomtatványaink drágák. A naptárnál talán több népiesség kelne el s kevésbbé elegáns külső, hogy a többi jó naptárral árban is versenyképes legyen. A Szemle budapesti előállítása szintén drága. A szept. 19-i szám közlése szerint ezer példány költségei egy éven át 5122 pengőre rúgnak. Ezt 700 előfizető még épen csak hogy fedezni birja. De 700 pontos előfizetőre van szükség. A szemle emiitett cikkének elolvasása után ajánlatot kértem egy jó nyiregyházi

12


nyomdától. A napilapok formátumában, négyhasábosan szedve 1000 példány nyomatása Nyíregyházán egész éven át kikerül postakészen, portók nélkül 2730 pengőből. Egyéb kiadásokra 50 százalék többletet számítva, (aminek nem szabad félannyinak sem lennie) 1000 példány egy évi költsége 4095 pengő, 1027 pengővel, vagyis 20 százalékkal olcsóbb. Ehhez már elég 520—530 jó előfizetés. Kéthetenként megjelenő s nem nagy terjedelmű lapról lévén szó, Nyíregyházán föltétlenül akadna egy munkatársuk, aki a megjelenés körüli utolsó teendőket ellátná. (Ugy tudjuk, van is ott egy igen lelkes és jó tollú embere a szerkesztőségnek!) Budapest a maga nagy távolságával bizonyos mértékben mindig szeparálva lesz a vidéktől. Viszont tagadhatatlan, hogy ott sok a gör. kath. szempontból értékes elem. Közelednünk kell egymáshoz. Mi megtettük a kezdő lépést, mikor a MAGOSz. vezetését a tőlünk addig idegenkedő, bennünket megérteni nem tudó budapestiek kezébe tettük le. Most ott a sor tenni egy pár lépést a gör. kath. magyarság zöme, a Hajdúság", Nyirség, Bodrogköz, Hegyalja, Borsod és a Cserhát felé. Nem mi érettünk: a közjó érdekében! Vár

'uk!

Kozma János.

Liturgia é s h a z a f i s á g . A Gör. kath. Szemle november 16-iki száma vezércikkében nehézményezi, hogy a budapesti templom „ifjú papsága" nem követi az apátparochus úr gyakorlatát s az ekténiákban, az átvitelnél s az amboni imában nem emiitik ott, ahol egyébként a királyért kellene imádkoznunk, „édes hazánkat Magyarországot." A cikk — cukrozott formában ugyan s bizonyára nem rosszindulatulag, — de kétféle gyanúsítást is tartalmaz. Az egyik, hogy ezek az „ifjú papok" valami kívülről jövő utasítást kaptak volna, hogy ne kövessék lelkészfőnöküket, a másik, hogy ez az utasítás (a világért sem tételezik föl, de mégis kimondják) talán épen az első magyar gör. kath. püspöktől jönne. Szólana pedig ez a föltételezett, inszinuált utasítás olyaténképen, hogy „vigyázzatok, fedezkedjetek a betűvel, mert jöhet idő, amikor számot kell adnatok minden szavatokról." Krajnyák dr.-t és „ifjú" paptársait nem igen kell védelmünkbe vennünk. Azt hiszem, maga a cikk írója sem tudna elképzelni olyan külső hatalmasságot, aki a budapesti papoknak figyelmeztetést küldhetne, s akitől ilyesmit elfogadnának. Annak a püspöknek személye pedig, ki kész volt magát román szuronyok között elhurcoltatni, de le nem mondott egyetlen hívéről sem egy idegen egyházkormányzati szerv javára; az a püspök, ki b. e. Vályi János után egyedül volt elég bátor Róma előtt őszintén feltárni, hogy a görögkatholikus magyarság oltári nyelvével együtt áll vagy esik, — az a püspök felette áll minden ínsziunációnak és gyanúsításnak, s felette a védelem minden szükségességének is. Amiért szóvá tesszük az ügyet, nem egyéb, mint a cikkíró iránti személyes nagyrabecsülésünk és a MAGOSz., illetve a Szemle

13 Gör. Kath. Lelkipásztor iránti jóindulatu érdeklődésünk, melynek folytán szomorúan látjuk, mily súlyosan elsiklik néha az egyházi belügyek talaján, melyen járni nem tanult, tehát nem is tudhat. Ifjúi lelkesedés, öreg tapasztalat a világi forumokon, áldozatkészség és sok-sok lelkesedés van a Szemle szerkesztőiben, ezt minden sorukból látjuk, de van bennük egy csomó gyermekded naivitás is, mely az egyház intézményét s az egyház intézményeit sem látja egyébnek, mint ami a világi intézmények legtöbbje: idők, korok, népek, eszmeáramlatok játékszerének, — viasznak, melyből majd ilyen majd meg amolyan képet gyúrhatok. Azzal a gyakorlattal, melyet Melles apát úr az egyházmegyében talán egymagában követ, ő bizonyára számot vetett. Megtalálta, meg kellett találnia liturgikus előírásaink szellemében, ha mindjárt sok-sok epikiával is azt a támpontot, mellyel kezdeményezését önmaga, illetve papi lelkiismerete előtt alátámasztotta. Hogy azonban munkatársait rá nem kötelezte ugyan arra, amit ő tesz, ez magában véve is mutatja, hogy a király helyett, kit mint tényleg hatalmon nem lévőt, nem emiitünk a misében, a hazának emlitése nem nyugszik biztos és törvényszerű alapon, bármi jól esik is azt a misében hallanunk. Az az 1918. évi püspöki körrendelet, mely ezzel vonatkozásban a népköztársaság kikiáltása után megjelent, egyszerűen elhagyni rendeli a királyért való imákat s nem helyettesíti semmi egyébbel. Nem is helyettesitheti, mert az ilyenekben egyik egyházmegye feje sem járhat el önhatalmúlag, minthogy ez a szertartásbeli egység megbontására vezetne. Arra, hogy mivel helyettesítsék, tárgyalásokat kezdeni mindeddig az idők alkalmatlanok voltak. A görög könyvek utmutatása szerint a könyörgés „az összes igazhitű és istenfélő uralkodókért" volna bemutatandó. Ezt követelné az analóg élő gyakorlat is. Püspöki széküresedés esetén nem az egzházmegyéért, hanem „az egész igazhitű püspöki karért" könyörgünk, A budapesti ifjú papság igen helyesen a C. J . C. 818. kánonja alapján áll, mely igy szól: „Helytelenittetvén minden ellenkező szokás, a miséző pap szigorúan és ájtatosan tartsa meg szertartási könyvének előírásait s óvakodjék, nehogy más ceremóniákat vagy saját tetszése szerinti könyörgéseket toldjon hozzá." Itt nem betűről van szó, hanem elvről. Nem hazafiasságról, vagy hazafiatlanságról, hanem az egyháznak korokon és népeken, társadalmakon és politikai választásokon felül álló életnyilvánulásáról: liturgiáról. Ha ma budapest papjai sovén magyar érzéstől vezéreltetve önkényes liturgikus szövegváltoztatással édes hazánkért Magyarországért fognak könyörögni, holnap egy még sovénebb lelkületű ember szülőfalunkért Parasznyáért, vagy épen a mindnyájunk javát szolgáló keresztény nemzeti és gazdasági pártért fog könyörögni. Hová lesz a liturgiánk akkor? A templom oltára lehet és kell, hogy a hazaszeretet oltára is legyen, szószékeink is egyaránt szolgálnak a vallás és a haza evangéliumának hirdetésére, de fölösleges azért

14


magunkat lépten nyomon háromszinüre mázolni. Ha az apátur teszi, — ő mögötte egy félszázadot meghaladó lelkipásztori működés van, melynek folyamán nagyon sokat kellett küzdenie azért, hogy magyarságunkat az illetékes körökkel elismertesse. Senki rossz néven nem veheti neki, ha még mindig e küzdelem légkörébben érzi magát és eszerint cselekszik. Mi „ifjú papok„ épen az ő és kortársai fáradságának gyümölcsét élvezve, már abban a meggyőződésben vagyunk, hogy magyarságunkat különösen hangsúlyozni fölösleges, ellenben épen magyar szempontból, különlegesebben pedig épen a magyar liturgia szempontjából elsőrendű fontosságú, hogy egy jottányit se tágítsunk a liturgikus előírásoktól. Az Ap. Szentszék elvben ellenzi a nemzeti nyelveknek a liturgiába való bevitelét, bár indokolt esetben kivételt tesz. Ellenzi pedig azért, mert a nemzeti nyelvek folytonos változásoknak vannak kitéve s mert a nemzeti nyelvű liturgikus szövegek épségét sokkal nehezebb megőrizni mint a holt nyelven Írottakat. Minden önkéntesváltoztatással tehát, mit liturgiánk szövegein tesszünk, egy-egy argumentumot adunk kezébe a magyar liturgia elleneinek a magyar nyelvnek oltári nyelvként való végérvényes elismertetése ellen. Hagyjunk azért békét „ifjú" papjainknak, mert ha korban nem is, de az oltárnál való tennivalók elbírálásában a legifjabb pap a legöregebb hívővel szemben is presbyteros. Meg vagyok győződve, hogy a proszkomédiánál, ahol az áldozati partikulák elkészítése során a szent liturgia valódi felajánlása megtörténik, minden egyes pap az az apátparochus ur izzó magyar lelkének szeretetével helyezi el partikuláját a többi között édes hazánkért Magyarországért még ott is, ahol hangosan ki sem szabad mondani e szavakat. Kozma János. EGYHÁZI R E N D E L E T E K E S DONTVENYEK = Templomszentelési böjt. Kérdés tétetett a Cordex magyarázó bizottsághoz, hogy az 1166. Kánon 2. §-ában előirt templomszentelési böjtre a böjtre vonatkozó általános szabályok érvényesek-e? A felelet: igen. = = Gyóntatói joghatóság. Kérdés a Cod. m. biz. hoz: Vájjon a 199. kánon 1. §-ában foglaltak értelmében a parochusok, parochus helyettesek és egyéb az összes ügyek vezetésével megbízott papok adhatnak-e gyóntatási joghatóságot világi vagy szerzetes papoknak, vagy legalább kiter-

jeszthetik-e a már approbált papok joghatóságát ama hely határain túlra, vagy más személyekre is, mint a 878. kánon 1. §-a körülirt; — vagy a helyi főhatóság külön engedélyét és megbízását kell kérniök. — Felelet : az első részre tagadó, a másodikra igenlő. = Más szertartású papok kereszteltjei. (Cod. m. B.) Vájjon azok, akik a 756. kánonban előírtak ellenére szüleik kérésére más szertartású pap által kereszteltettek, ahhoz a szertartáshoz fognak-e tartozni, amelyben ke-

15 Gör. Kath. Lelkipásztor reszteltettek, vagy ahhoz, amelyben a 756. kánon szerint kereszteltetniük kellett volna ? Felelet: Amint a kérdés föltétetett az első részre tagadó, a másodikra igenlő. = Pro foro interno ügyeink. Az apostoli Szentszékhez kérdést intéztek arra nézve, „vájjon a Codex 258. kánonjában emiitett azon ügyekben, melyek a belső, ha nem is szentségi fórum elé tartoznak, a a keleti szertartású hiveknek az apostoli Poenitentiariához kell-e folyamodníok, a keleti szertartások kongregációja igennel felelt, (1930. julius 26.) Búcsú papok számára. A lorettói eucharisztikus kongreszuson résztvett papok kérelmére Őszentsége f. é. okt. 17-én kelt elhatározásával teljes búcsút engedélyezett a szokott többi feltételek mellett mindazon papoknak, kik a napi breviáriumot, bár részekre tagoltan is, az Oltáriszentség előtt végzik, akár ki van az téve, akár csak a tabernákulumban őriztetik. Búcsúval jár a katekizmus. V. Pál Xll. Kelemen pápák már búcsúkkal honorálták a hitoktatással foglalatoskodókat. Őszentsége most, Litteris Nostris kezdetű rendeletével e búcsúkat megszüntette. Ellenben mindenkinek, ki havonta legalább két izben, 20-30 percet a keresztény tanítással tölt akár mint tanitó, akár mint tanuló, a szokott feltételek mellett (gyónás, áldozás, templomlátogatás a pápa szándékára végzendő imákkal) havonta két tetszésszeríntí napra teljes búcsút engedélyezett. Ezenkívül, ki hitoktatással vagy hittanitással bármikor is 20-30 percet tölt, 100 napi búcsút nyer „saltem contrito animo acquirendam."

= Akatholikusok házassága. A Codexmagyarázó pápai bizottság a következő kérdésre : vájjon az 1909. kánon 2. §-ában említett akatholikusoktól születettekhez számitandók mindazok, kik bármelyik részről is akatholikustól születtek bár az 1061. és 1071. kánonok szerint megadott biztosítékok mellett ? A bizottság felelete igenlő. == Nem kath. szülők fiainak pappá szentelése. A Codexmagyarázó pápai bizottság elé a következő kérdést terjesztették : Vájjon a 987. kánon előírásai szerint akadályozottak közé kell-e számítani azt is, kinek csak atyja vagy anyja akatholikus, a másik szülője azonban katholíkus ? És ha igen, vájjon abban az esetben is, ha házasságok a vegyesházasoktól megkövetelt biztosítékok mellett és a títalom alóli felmentés mellett köttetett ? — A felelet mindenben igenlő. — Házasságok szanálásának megszorítása. Az uj qúínqúennalis facultosok kibocsátása alkalmával az Ap. szék a tisztán polgárilag vagy akatholikus pásztor előtt kötött vegyes házasságok gyökeres orvoslását magának tartotta fenn mindazon esetben midőn 1.) az akatholikus fél ellenzi a gyermekek katholíkus megkeresztelését és a kath. vallásban való nevelésüket akár a már meglevő, akár a születendő gyermekekre vonatkozólag és 2.) ha az attentált házasság előtt — akár nyíltan, akár titokban — a gyermekek nem kath. vallásban leendő nevelésére kötelezték magukat a felek.

16


E G Y H Á Z I — A katholikusok új egyházkormányzati beosztása aromán impérium alatt. A román kormánnyal kötött conventio folytán az apostoli Szentszék a román impérium alatti területek egyházkormányzati térképét teljesen megváltoztatta. A Solemni Conventione kezdetű ap. konstitúció, melynek végrehajtásával Dolci bukaresti nunicius van megbizva, az uj területi beosztást, a következőkben szabályozza. I. Latinok: A lembergi egyházmegye román impérium alatti csonkját beolvasztja a jászvásári (jassy-i) e. m.-be. A szatmári és nagyváradi e. megyék román impérium alatti részét Szatmár székhellyel aeque-principaliter egyesíti szatmár-nagyváradi e. m. címen. A csanádi e. m. romániai részéből uj egyházmegyét alkot temesvári e. m. cimen. Az erdélyi e. m. változatlan marad. Valamennyi latinpüspök suffraganeusza lesz a bukaresti érseknek. (Mindet Kalocsa vesztette.) II. Görögök. Nagybánya székhellyel máramarosi e. m. cimen uj püspökség létesül. A szamosújvári püspökség székhelye Kolozsvárra kerül s az e. m. cime ezentúl clujgherlai = Kolozsvárszamosujvári egyházmegye. Az uj püspökség 1 parókiát a gyulafehér vár-fogarasi érseki megyétől kap, 31-et a nagyváradiból, 69-et a szamosujváriból. Ezekenkivül külön vikárius alatt a stanislaui e. m. 17. parókiáján kivül a máramarosi püspökséghez fog tartozni a munkácsi e. megyékből kiszakított Bisztra, Hosszumező,

H Í R E K (Cámpolung,) Rónaszék (Costini,) Tiszák a rácsonyf alva (Cráciunesti,) Lonka, Havasmező (Poienilej Gyökeres (Remeli,) Oroszkő (Repedea.) Felsőróna (Rona de Sus,) Visóoroszi (Ruscova,) Máramarossziget; a hajdudorogi egyházmegyéből pedig Szárazberek, Scsedreg, Nagykároly, Sárközujlak, Nagyvárad-olaszi, Nagypelecske, Kökényesd, Szatmárnémeti és Turterebes, mind a ruthén vikárius joghatósága alatt. A szamosuj vári egyházmegyéből a már emiitett 69-en kivül még 82 parókiát csatolt el a Szentszék a nagyváradi e. megyéhez, helyettük 150 parókiát kap a balázsfalvi érsekségtől. A nagyváradi püspökségtől 19 parókia a lugosihoz megy át, mely ennyivel megnövekedett. A balázsfalvi érsekség 151 elveszített parókiája helyett a regátbeli gör. kath.-ok fölötti joghatóságot kapta. Valamennyi püspök a balázsfalvi érsek szuffragáneusa. III. Örmények. Ezek az ap. szentszéknek közvetlenül alárendelt örmény szert, apostoli kormányzó joghatósága alatt lesznek. Ennek székhelye Szamosuj vár. A pápai rendelet csak 10 parókiát emlit, mit tőlünk átcsatoltat, valójában azonban sokkal nagyobb mértékben csonkittattunk meg, mert a szatmárvidéki 52 és a székelyföldi 35 magyar gör. kath. parókia is véglegesen be lett osztva a román egyházmegyék egyikébe, vagy másikába. — Missziós hirek. A Szent Bazil rend misszionáriusa P. Legeza november 22—30-ig Makón és Szegeden tartott 3—3 napra ter-

17 Gör. Kath. Lelkipásztor jedő lelkigyakorlatot. Hiveink mindkét helyen nagy számmal hallgatták a szentbeszédeket és járultak a szentgyónáshoz. P. Legeza beszédeibe mindenütt beleszőtte szertartásaink szépségeit és tanulságait, a bennük rejlő s a népnyelv használata folytáng teljes mértékig kiaknázható dogmatikus és erkölcsnevelő erőt, melyek gazdaggá tesznek bennünket ott is, ahol nem tudunk márványoltárokat, művészi veretű csillárokat állítani s ahol nem ékesítik

a falakat milliós freskók. A szegedi hivek különösen nagy szeretettel fogadták a rend kiküldöttjét, kinek Dr. Juhász István kir. táblai biró mondott köszönetet a hivek nevében. Missziós páterünket kitüntető szívességgel fogadta kihallgatáson Dr. Glattfelder Gyula csanádi püspök, a makói gör. kath. egyház kegyura is. — December 13-ai kezdettel ugyancsak P. Legeza P. Boj csíkkal együtt Nyirderzsben kezd szent missziót.

K Ü L Ö N F É L É K Schirilla S z ó i o n A n d o r j u b i l e u m a . A miskolci gör. kath. egyházközség november hó 30-án meleg ünneplésben részesítette, lelkipásztori működésének 25 éves jubileuma alkalmából Schirilla Sz. Andort kanonok, miskolci esperes-lelkészt. Az ünneplést szombaton este az egyházi énekkar szerenádja vezette be Hornyák Olga karnagy vezényletével. Az énekkar nevében Pusztay Mihály üdvözölte a jubilánst. Vasárnap délelőtt 10 órakor volt Schirilla ezüstmiséje, mely után a kath. főgimnázium tornatermében egyházközségi díszközgyűlés következett Hoboday Sándor polgármester, ek. vil. elnök vezetésével, melyre a jubilánst Ruszinkó Zsigmond dr. törvényszéki h. elnök vezetése alatt küldöttség hívta meg. Az ünnepi beszédet Hodohay Sándor polgármester mondta. Majd Mikszáth Kálmán dr. főispán üdvözölte a jubilánst, a tanulóifjúság, nevében Gyulay János, a kisemberek nevében Kiss Imre ny. MÁV. főkalauz, a díósgyőr-vasgyárí munkások részéről Rembeczky Miklós mondottak üdvözlő beszédet. A nőegylet nevében Mác/ayLajosné meleg üdvözlő szavak kíséretében ezüstszövésü felont adott át az ünnepeltnek, ki meghatva köszönte meg a sok őszinte jókivánatot. Papp Antal érsek és vitéz Görgey László orsz. képviselő meleghangú levélben üdvözölték a jubilánst. Ismerjük a miskolci gör. kath. egyház huszonötéves múltját s vele Schirilta múltját is. Kezdettől fogva legközvetlenebb tanúi voltunk küzdelmeinek s ismerjük, örömmel mondjuk el e helyen is, hogy a miskolci egyházközség ma egyike az ország legjobban megszervezett s ellátott egyházközségeinek. Tömjént mégsem gyujtunk a jubiláns tiszteletére. Nem szokásunk. Az igazságnak teszünk azonban eleget, mikor megörökítjük itt azt kívülről, a társadalom részéről jövő méltatást, mely minden dicséretünknél nyilvánvalóbban mutatja, hogy a jubiláns pap 25 esztendős működése nemcsak az ő szúmára

18


szerezte meg Miskolcon az elismerés koszorúját, hanem az addig ott teljesen ismeretlen gör. kath, egyháznak szerzett nem remélt felvirágzást és megérdemlett tiszteletet. Ide iktatjuk szórói-szóra az egyik legnagyobb és legelterjedtebb miskolci napilapnak, a Magyar Jövőnek. Schirilla jubileuma alkalmából közölt cikkét. íme! Huszonöt évvel ezelőtt, 1905-ben egy ködös novemberi vasárnap délelőtt szokatlan időben szokatlanul élénk volt a minorita templom és környéke. A templomban magyar nyelven misét mondott, Miskolcon első miséjét mondotta egy tűzzel, tennivággyal, elszántsággal és szeretettel telített fiatal presbiter, Schirilla Szóion Andor, a miskolci gör. kath. egyházközség első lelkésze. Ezért tódultak a templomba erre az alkalomra az addig pásztor nélkül szétszórtan élő hivek s a magyar nyelvű mise vonzotta oda az érdeklődőket. S erre az alkalomra jött oda Blazsejovszky Ferenc, az alsóvárosi hivek akkori buzgó, nemes plébános Bajay Amand minorita házfőnökkel együtt s a testvéri megértés és szeretet jegyében az evangélikusok püspöke s a kálvinisták esperese. Azóta, 25 éve itt él és dolgozik, pásztorkodik a miskolci görögkatholikus hivek ma már ezüstmisés lelkipásztora s 25 év óta nem csökkent az a szeretet, megértés, mely első miséjén vette körül, mert benne sem csökkent sem a szeretet, sem a megértés, sem a türelem, mely nehéz, misszionárius munkájában vezette. Huszonöt évvel ezelőtt mint teljesen idegen, ismeretlen fiatal pap került ide ifjú feleségével. Egy maroknyi hivő csoport s egy kis kétszobás lakás várta mindössze abban a házban, amit egy egyházközség püspöke kölcsönéből megvásárolt. Sem templom, sem iskola, de még egyházi ruhák és szerek sem voltak. Az egyházközség minden vagyona elfért abban a kis táskában, melyet a kölcsönkért egyházfí az első misére a fiatal presbiter után vitt. Hogy 25 év után pompás parochia, ékes és jól felszerelt templom, népes és buzgó egyházközség ünnepel s veszi e napon még nagyobb szeretettel körül lelkipásztorát, az mind azért van, mind azért lehet, mert ennek a lelkipásztornak a kezében igen nagy hatalom volt és van: a szeretet. Az a szeretet, mellyel hozzáfogott, hogy a szétszórt nyájat összegyűjtse, mellyel hozzáfogott, hogy akkor, mikor nem várta más, csak hivei szegénysége mellett az adósság, épitsen, alkosson, a semmiből varázsolja elő a parochiát, a templomot, a kegyszereket, a lelkiéletet. Az a szeretet, mely valami különös melegséggel tudott lehajlani a szegények felé, mely ezzel a csodálatos odahajlással nagy dolgok véghezvitelére segitette ezeket. Mert ha ez a Krisztus szive szerinti pap osztatlan tiszteletet, elismerést és megbecsülést tudott kivívni anélkül, hogy kereste volna Miskolc társadalmának elitjében, nemcsak rangban és vagyonban, de a szellemiekben és munkában is kitűnőkben, ugyanugy, hogy ha lehet még nagyobb mértékben tudta megnyerni Mestere példája és tanitása nyomán a kicsiket, a szegényeket. A gondviselés is mintha akarta volna, hogy ezt az énjét, a szegények szeretetét, a nem szavakban, de tettekben jelentkező

19Gör.Kath. Lelkipásztor krisztusi szocializmust megmutassa. Huszonötéves sárgult újságlapok, az akkori miskolci lapok mind megemlékeznek az első temetésről, melyet itt végzett, arról a szegény, rokontalan, testvértelen kórházi halottról,"amelyik koporsójánál először nyilt ki az ifjú pap szíve s eltemette úgy, olyan fényes szertartással, olyan lélekbemarkoló beszéddel, ahogy gazdag és tehetős* halottakat szokás. S mindig is hü maradt önmagához. Ha máskor és máshol palástolhatta emberi és pásztori részvétét, ha csendben, feltűnés nélkül gyakorolhatta is a jót, a temetéseknél nyiltan meg kellett mutatni szivét. A város külső részeiről, szegény munkáscsaládoknál jelentett halál — már előre tudta szűkebb környezete, ha stólát nem is, de nagy, fényes temetést jelentett. Ezt sokan látták, hallották s látják, hallják ma is. Azt már kevesebben, hogy ahogy 25 évvel ezelőtt az ifjúság tüzétől lángoló pap, úgy ma, a komoly, meglett férfiasság nyugalmától vezetett pap egyként hogyan és hányszor járja a sáros utcákat, a szűk közöket, a hajdudorogi székeskáptalan kanonokja, hogy tűnik fel nyomorúságos viskók szegénységet hirdető ablakai alatt, hogy látogassa a nagyok, s tehetősek mellett talán még több szeretettel a szegényeit, az elesettjeit. Nemcsak akkor, ha baj, betegség sorvaszt, de akkor is, mikor csak a szürke hétköznapok megszokott gondjaiban virraszt a hivő család. S ahogy szereti a szegénységet, úgy szereti a munkát. Elsősorban azt, ami legszorosabb hivatásából folyik. Nem is tudni, hol van többet: templomában, hol nem egyszer hosszú félórákat tölt egyedül alázatos imában, vagy ékesítve az Ur hajlékát, vagy szegényei között, vagy pedig azok között, akikre különös gondja van, az iskolás növendékek között. Egy tény: mikor a köz nem vonja másfelé — és a közben is legfeljebb a halk munka, de soha nem a társadalom ha.ngosabb, pompázóbb megnyilatkozása vonja — mindég csak pap, mindég csak lelkipásztor; akár fiatal presbiter, akár fiatalon piros övvel ékesített címzetes esperes, akár a miskolci kerület esperese és tanfelügyelője, akár szentszéki tanácsos, akár kanonok s akár ezüstmisés, általános tisztelettel övezett tagja egyházmegyéjének. Ha azt a lelkületet, mellyel Schirílla Andor ezüstmisés kanonok gazdagítja immár 25 esztendeje Miskolc társadalmát, nem is lehet papirra vetíteni, mert a betű és az irás csak halvány, hitvány kép ahhoz képest, ami benne buzog, mégis teljesen hiányos lenne, ha nem igyekeznénk benne külön megmutatni azt a nagyságot, mely békességben jelentkezik. Természetes, hogy mindég egyháza szigorú törvényei szerint élő pap volt. Mindig az ősi keleti szertartást égő és magasan lobogó szeretettel szolgáló katolikus pap. Ami azonban egyáltalában nem zárta ki nála, sőt ami egyenesen lehetővé tette nála azt a megértést, azt az együttérzést, azt a meleg kollegiális viszonyt, mely 25 esztendő alatt egyházán kívüli kollegáival összefűzte s mely megszerezte számára az osztatlan tiszteletet és szeretetet Miskolc egész társadalmában minden felekezeti külömbség nélkül. A magáét kötelességszerűen nem hagyta, de mindég megbecsülte s tudta tisztelni a másét s ezzel szerzett magának is, magáénak is becsületet és tiszteletet.

20


De magyarságáról is meg kell emlékeznünk, Nem csak arról, mely mindég idehozta erőit, amikor a keresztény és nemzeti ideálok szolgálatáról eset szó. Nemcsak arról, mely a kommunizmus dúlasa idején állandó hangos tiltakozássá avatta bátor és elszánt beszédeivel a szószéket, arról sem, amely még működése első éveiben a nemzet elnyomatása napjaiban oly bátor szóval imádkozott hiveivel a haza és nemzet szabadulásáért, hanem arról, hogy az egyház révén a környező, bár lelkileg magyar, de nyelvben idegenajkú hivei között milyen erővel és tapintattal vitte előre a magyar liturgia ügyét s révén, hogy kapcsolt be tömegeket a magyar kultúrközösségbe. Csak kontúrok ezek annak a férfinak, annak az ezüstmisés papnak az egyéniségéből, akit ma hivei és ennek az ilyenekben erős és hajthatatlan férfiúuak az akaratából csak hivei ma ezüstmiséje alkalmából rajongó szeretettel vesznek körül. O a szeretet és munka férfia. Mindkettő azt diktálja neki, hogy ma, az Ur, a lelkek és a köz szolgálatában eltöltött 25 év határkövénél nincs és nem lehet ünneplésre sem megállás, Lelke, szelleme új terrénumokat fog át s ő nem ünnepelni, csak hálátadni s továbbmenni akar. Nem arra néz, ami van, amit alkotott, de amit alkotnia kell, amit alkotnia akar. Elsősorban egyházközségében, egyházában hivja és várja a további munka, fáradhatatlan agyában kavargó gondolatok tettreváltása Isten dicsőségére, egyháza, hazája javára. Ha itt állhatna mellettünk, régen lefogta volna kezünk s a maga szelid határozottságával régen megmondta volna, hogy „beszéljünk okosabbról". Nem is akar e pár sok emlék, annak parányi, sem méltatás, ahhoz túlságosan gyarló, sem ünneplés, ahhoz túlságosan szürke és igénytelen, lenni, csak egyszerű megállás. Megállás annál a határkőnél, melyet az ezüstmisés lelkipásztor szeretete, munkája, eredménye állított ide, Miskolc kavargó életébe. +

Papp Antal érsek gyásza.

Szomorú szívvel vettük a gyászhírt, hogy özv. hajdudorogí Papp Antalné sz. Karczub Klementina, Papp Antal egykori szatmári főesperes, majd hajdúböszörményi paróchus özvegye dec. hó I2-én életének 83. évében fiának Papp Antal c. érsek, ap. kormányzónak miskolci palotájában elhunyt. A miskolci gör. kath. templombanvaló beszentelés után dec. í6-án temették el férje mellé Hajdúböszörményben. Az ap. kormányzó ¡érseken kívül H gyermeke, számos unokája és egyéb rokona gyászolja az angyalí lelkületéről ismert matronát.

Legyen emléke áldott s nyugalma boldog. -f- Sajtóhibák a nyomda nagy távolsága és papi korrector hiánya miatt bőven akadnak mult számunkban. Főleg a házassági casusnál. „Akatholíkus" helyett a elmben és a szövegben vagy „a katholíkus"-t, vagy egyszerűen csak „ k a t h o l i k u s t " szedett a nyomda, Olvasóinktól, kik bizonyára észrevették a tévedést, mely onnan ered, hogy a szedő az „akatholíkus" szót a kéziratban helyesírási hibának gondolta. De ígérís többet nem lesz rossz, ha most az egyszer még bocsánatot kap.

A szerkesztő Olvasóinknak és munkatársainknak mel teljes új esztendőt kívánunk.

közlései. isteni áldással

és

kegyelem-

*

Következő számunk Szent Bazil születésének 1930-ban mult XVI. centennáriuma emlékét megörökítő JUBILEUMI ÜNNEPI SZÁM lesz, melyben egyházunk büszkeségének, a szent atyák egyik legdicsőbbjének életét, erényeit s az Anyaszentegyház életére örök időkig kiható tevékenységét munkatársaink legjobbjai fogják föltárni. Mi sem természetesebb, minthogy ennek a számnak a nagy szent emlékéhez csak némileg is méltó összeállítása a többinél is nagyobb gondot és körültekintést igényel. Ezért, valamint azért is, mert a karácsonyi és karácsonyt követő ünnepek úgy a szerkesztőnél, mint a munkatársaknál a szokottnál nagyobb papi elfoglaltságot jelentenek, már előre is bocsánatot kérünk, ha januári számunk ismét késni fog és 15-ike helyett esetleg csak 20—25-ike körül jelenhetik meg, Tartalma hisszük, hogy kárpótlás lesz a késedélemért. Tudósitólnkhoz és

munkatársainkhoz

1. Tudósításokat nem csak elfogadunk, de kérünk is. A külünfélék rovatában — amennyire terünk engedi — a gör. kath. egyházat és társadalmat érintő társadalmi, családi és személyi hireket is közlünk. Fenntartjuk azonban a jogot, hogy a beküldött tudósításokat — az ügy fontosságához s főleg lapunk terjedelméhez mérten — terjedelemben megváltoztathassuk. 2. Cikkeket az egyházat és papságot érintő minden tárgykörből szívesen fogadunk, de csak teljes névaláírással, — Álnév vagy jel alatt csakis régi munkatársaink Írhatnak. 3. Minden fél oldalnál hosszabb közleménynek a megjelenés havának 1. napjáig be kell érkeznie. Rövidebb tudósitások 5-éig jöhetnek. A hó 5-én túl érkező tudósítások, ha addig időszerűségüket nem vesztik, a következő hóra maradnak. 4. A népet is érdeklő híreket a Máríapócsi Virágoskertben is közöljük. Mindkét lap részére minden közölni valót Nyírcsászáriba kérünk cimezní. Előfizetéseket öt pengős tételekben is be lehet küldeni. Az előfizetés beküldése, legcélszerűbben a laphoz mellékelt postatakarékpénztári befizetési lapon, vagy a postahivataloknál 3 fillérért kapható zöldnyomásu bíanco csekken történik, melybe a postatakarékpénztári csekkszámla számát: 45.595. és a számlatulajdonos nevét: „Kozma János, Nyírcsászári" kézírással kell beirni. Csehszlovákiai előfizetőink az előfizetési dijakat (évi 30 P., negyedévre 7,50 P. P. Zsatkovics Dénes OSBM. atya címére a mísztícei kolostorba (Imsticevo) postautalványon küldjék. Amerikai előfizetőink akár közvetlenül hozzánk fordulhatnak, akár ottani megbízott paptestvérünkhöz: Rev. Nicholas Szabó, 332. Ninth Ave, Homestead, Pa.

¡Bittner János

3 nagy aranyérmet

aranykoszorus egyházi mű ö t v ö s m e s t e r BUDAPEST IX., KINIZSY-U. 14

1

bronzérmet

(Cégtuiajd.: Bittner Lajos ötvösművész)

és

KÉSZÍT:

1

Szentségtartókat, kelyheket, kereszteket, gyertyatartókat stb. kegyszereket aranyból, ezüstből és bronzból. — T ű z i aranyozást és ezüstözést legmegbízhatóbban végez. — N e m kereskedő I V a lódi készítője a fémből készült kegyszereknek I

elismerő oklevelet ítélt meg az 1928. évi kézművesipari kiállítás bírálóbizottsága az

ECCLESIA RT.

A hajdudorogi püspök ur Őméltósága í 926. évi III. sz körlevelében 1176— 1926. sz. rendeletével a főtisztelendő papságnak cégemet melegen ajánlotta.

BUDAPEST IV., VÁCI-U. 59. által kiállított tárgyakra.

Pártoljuk a megbízható kath. müiparosl!

OBERAUER

A. U T Ó D A

Magyarország legrégibb miseruhák, egyházi szerek, zászló, oltárépitő és templom b e r e n d e z ő v á l l a l a t a B

U

D

A

R

E

S

T

,

IV., V Á C I - U T C A m. s z . TELEFON:

AUT.:

833-44.

ALAPÍTÁSI ÉV: 18S3.

Vállalja oltárok, ikonosztázok, felonok, kelyhek stb. elkészítését és restaurálását. — Költségvetéssel, tervekkel és mintaküldeménynyel díjtalanul szolgál, Merkúr-nyomda Nyháza, Vay Ádám-u. 5. - Felelős nyomdavezető Orosz K .

1928. SZÁMÚ ENGEDÉLYÉVEL. Felelős szerkesztő: KOZMA JÁNOS

Recommend Documents