1918. AHET. Budapest, február hó 24. a z t is t u d j u k, h o g y nincs is, a k i a n n a k ellenállni t u d n a. Glosszák. i. 2

1918.

XXIX. évfolyam.

AHET

MEGJELEN MINDEN VA8ÁRNAP. Előfizetési

feltételek:

E g é s z évre

kor. 3 0 . —

Félévre

•

15.—

Negyedévre

»

7.50

TÁRSADALMI

ÉS

IRODALMI

SZERKESZTI K I S S

Egyes szám á r a 60 fillér.

JÓZSEF.

Budapest, február hó 24. szebb, j o b b ,

Krónika.

T e l e f o n s z á m ' J ó z s e f « 527.

SZEMLE.

Hirdetések, felvétele ugyanotf.

— boldogabb

és m a g y a r a b b

Magyarország

e l j ö v e t e l é b e n , n e m f é l t j ü k a v á l a s z t ó j o g t ó l , de viszont a z t is t u d j u k , h o g y nincs is, a k i a n n a k ellenállni t u d n a .

Glosszák.

Most m á r gróf T i s z a I s t v á n sem.

i. 2.

— febr. 22. Két gróf

hatalmas

Tisza

mindkét

ellenfél

István

nemre

és

birkózott

az

kiterjedő

á d á z ellenfelek ő k ,

ismét

általános,

egymással :

egyenlő,

A külpolitikában

teljes sötétség uralkodik. Mintha

titkos,

m e g v a k u l t u n k v o l n a , a n n y i r a n e m l á t u n k s e m m i t . A há-

v á l a s z t ó i jog. N a g y o n régi,

b o r ú elejei á l l a p o t o k h o z h a s o n l i t h a t n ó k a m a i a k a t , oly-

sok m a t c h b e n m é r t é k össze erejü-

ket s a k á r m i l y k e v é s r e b e c s ü l j ü k

is a z e g y e s

ember

a n n y i r a b i z o n y t a l a n , hihetetlen, v a l ó s z i n ü t l e n hallunk lépten-nyomon.

Ukrániával békét

hireket

kötöttünk,

s ú l y á t , b e f o l y á s á t a t ö m e g a k a r á s o k k a l , a szinte ellen-

de o t t nincs rend ; a S z e n t - P é t e r v á r r ó l dirigált Orosz-

állhatatlan tömegmozgalmakkal szemben,

o r s z á g g a l ö n h i b á n k o n k i v ü l n e m k ö t ö t t ü n k b é k é t , de

mint

p é l d á u l a v á l a s z t ó j o g , m é g i s a z utolsó k é t

aminő

évtizedben

elsősorban Tisza Istvánnak gáncsolható v a g y védhető, de

mindenképp

férfias

fanatizmusa

volt

a

viszont az oroszok h a d s e r e g ü k e t

leszerelik s i g y v e l ü k

megszűnt a hadiállapot. A z a z h o g y a hadsereg mellett,

legfőbb

a k a d á l y a , hogy nálunk még mindig csak j á m b o r óhaj, törvényjavaslat az

általános

és

nem

a

Corpus

Juris

alkotórésze

választójog.

Bámulatraméltó,

j o b b ü g y h ö z illő lelkiismerettel,

r e n d i t h e t e t l e n k i t a r t á s s a l b á s t y á z z a k ö r ü l Tisza I s t v á n a maga

állásait. E g y

prófétának, egy Széchenyi

v á n n a k messze j ö v ő b e látó ihletettségével

Ist-

félti, ó v j a

n e m z e t é t a »sötétbeugrástól«. Ő f o n t o l v a b a l a d ó , mert a m é r t f ö l d e s lépések szerinte — István

látta,

és

m i k é n t azt

jajveszékelve

Széchenyi bele

a

n e m z e t f ü l é b e az 1840-es é v e k b e n — m e n t h e t e t l e n ü l

a

forradalom

irta

felé v i s z n e k .

kiáltotta

T i s z a és S z é c h e n y i

félelmét

ö s s z e h a s o n l i t a n i a z o n b a n c s a k a n n y i b a n lehet, a m e n y nyiben mind a

kettőjüknél a rettegés közös forrása a

h a z a s z e r e t e t , de m i g S z é c h e n y i I s t v á n n a k

aggodalmát

a

szemüvegen

történelem

igazolta,

Tiszáé

történelmi

át n é z v e is a l a p t a l a n . A m a g y a r t e m p e r a m e n t u m nem f o n t o l v a h a l a d ó s az izig-vérig m a g y a r T i s z a (inkább német)

higgadt

temperamentumával ellentétben

v a n mélyebb gyökerük a magyar néplélekben

ezért

azoknak,

akik a gyorsabb ütemü haladás paripáján lovagolnak. N i n c s e n o k u n k félteni h a z á n k a t és a m a g y a r s á g o t

az

á l t a l á n o s v á l a s z t ó i j o g t ó l , m e r t a z o k k ö z ö t t , a k i k prop a g á l j á k , m i n d e n e k e l ő t t p e d i g a z o k k ö z ö t t , a k i k felelős h e l y e n m i n t a k o r m á n y p r o g r a m m j á n a k priuszát

hirde-

t i k , senki sincs, a k i a z i m p u t á l t , szélső, t ú l z ó , g y ö k é r telen

konzekvencziákat

a végsőkig

akarná

levonni.

H a a m a g y a r néplélek temperamentuma

szárnyalóbb

is T i s z a

vagy

vesztett, A

Istvánénál, mint

magyarságot

FOLYÓIRy

a

nem

fékezhetetlen,

felelőtlen

tehát

és

agitátorok

azokat,

akik

fékét-

fantáziája. hisznek

FEDOROVNA EVA.

egy

VMészöly és Ádám felvétele.) 1 W

.v/

110 vagy ha ugy tetszik, a hadsereg helyett milliós vörös gárdát kívántak szervezni a bolsevikiek s a németek, mint eddig is, a megelőzés taktikájához fordultak és még csirájában fojtották el az ellenük való felkészülés lehetőségét. Közben egymásután durrannak el a szónoki ágyuk. Wilson csak harminczésfelessel operált,' Balfour a Bertával, a negyvenkettes mozsárral. Wilson alattomosan, a sorok között, burkoltan árulta el titkos vágyát : hogy a központi hatalmak között széthúzást, szakadástidézzen elő, Balfour még csak titkot sem csinált belőle, nem rejtette véka alá, hanem kimondta, ami a szivét n y o m j a : hogy beszédével Ausztria-Magyarország és Németország elválasztását czélozta. Közben a Romániával való kibékülésnek mind élesebb kontúrjai mutatkoznak. Rövid néhány hét előtt ugyan inkább Szibériába akartak önkéntes száműzetésbe menni a különböző -escu urak, semminthogy a központi hatalmakkal békét kössenek, időközben azonban engedékenyebbek lettek és most már hajlandók leülni a békefeltételek megbeszélésére a zöld asztalhoz. Ismét és újra elhangzanak az ismert beszédek és ismét és újra eldördülnek az ágyuk, kattognak a gépfegyverek. Es mindenki sejt és vár valamit és senki sem tud semmi bizonyosat. Mintha uj életre kelt volna a háború első éveiben közszájon forgott adoma, hogy volt egy ember, akinek az volt a rögeszméje, hogy ő tisztán "látja a háborús helyzetet : bolond volt szegény, ki kellelt szállitani a Lipótmezőre. Fekete, gyászos éjszaka van, még nem pirkad, még nem törte át a napsugár a földet övező sötét felhőréteget. A szivekből pedig tovább száll a vágy, a sóhaj, az imádság az Egek urához: legyen világosság !

Junior.

Szeress belém. S z á z h a t v a n h é t . . . magas . . . sovány ajkával daezra s gúnyra kész, é s é v s z a k o n k é n t szint váltó s z e m e k , puha, l e á n y o s kéz . . . Mindig szivar a szájon, mint egy dárda, égő fejjel a l e v e g ő b e mártva. Lelke álmoktól hajszolt, szive vágytól kiégett é s bánatos, bár n e m tudja mi végett, de m é g kaczagna ifjan, boldogan . , . Költő . . . huszonhat é v e s . . . asszonyra é h e s é s mindig fáradt, sok-sok dolga van. S már orvosok kotortak benne fürge k é s s e l . (Ez én vágyok . . . én . . . ) S te A s s z o n y , m e s s z e A s s z o n y , jer, s i e s s , ne k é s s el, s z e r e s s belém ! E vágynak estelén, az A s s z o n y t festem én, szobámnak asztalán pislog a sápadt faggyú, de m e s s z e e s t e m é n ! O h ! l e g s z e b b A s s z o n y o m , te f e h é r nyakú hattyú, Skóczia asszonya, Oh ! jer, s z e r e s s b e l é m ! És te is, A s s z o n y o m , ki k ö n n y ű szánon gördülsz s én féltelek r e m e g v e , hogy fordulóknál földülsz s dus prém ül v á l l a d o n . . . vagy rókát hajtsz az erdőn s kaczagva szállsz a dombon s nevetve lejtsz a lejtőn.

3-

Aki n e m kaczagsz f e l é m , s csak álmokat ha k ü l d e s z !

A belpolitikában az érdeklődés homlokterében változatlanul a választójog áll. Ezen a czimen lépnek ki az egyik pártból, lépnek be a másik pártba, értik meg az Idő szavát és a Kor követelményeit, vagy zárkóznak el előle és védik a nemzetet a nép ellen; védik a hazát a jogtól,.a rideg igazságot a túlzó bolsevikizmustól. A politikai arénán hömpölyög az ár fel-le. A politikus urak azt hiszik, hogy ők a szereplők s nem v.eszik észre, hogy mennyire csak nézők. -' A szenzácziós botrányokat,

fogja a legrövidebbet húzni, ki marad legalul, azt, sejtjük : mint mindig, most is a szegény, dolgozó, jobb sorsra és jobb politikusokra érdemes magyar nép.

a m i n t .a s z é l h o z t a ,

És te i s : másik A s s z o n y , ki fjordok keblén fürdesz, Oh ! jer, s z e r e s s belém ! S te A s s z o n y ! Afrika tüzében leperzselt fekete Asszonyok-asszonya. Gyere te! Czimpádon aranyos karika, érczeknek kereke, duzzadó, csúf, vastag ajkadon harapott sebekkel,

-

hátadon puttonyban tuss-szinü gyerekkel . . . S jer te is :

a

szél el is söpörte : a legkínosabb, és legmagánabb ügyek Ízléstelen pertraktálása a nyilvánosság előtt elvesztette olvasó és figyelő közönségét. Csak boszankodni és undorodni tudunk ma már azon, hógv azok, akik saját ügyeik ellátásán kivül még a közügyek viteléből is ki akarják venni a részüket, annyi elpocsékolni; elherdálni való idővel rendelkeznek, hogy ..abból; még a késhegyig menő marakodásra is telik. Mikor az.emberek millióinak élete a legidegölőbb testi és szellemi munkában őrlődik, ugyanakkor politikusaink a régi, magángyülölködésből és pártpolitikai érdekből kifakadt botránymocsárban hempergőznek — a hivatalos demokráczia ' nagyobb dicsőségére. Hogy a marakodásban ki lesz a győztes és ki marad alul ? — azt nem tudjuk, de hogy ki

India rézbőrű, tetovált a s s z o n y a . Asszony.

Mindegyik.

Vagy legalább te lány, ki kebledet kitárod ott a nagy h e g y e n

•

a nap elé . . . (mert nap a g y ö n g e ír,) s a kebled m é l y é n o h ! a drága kincs, a csintalan, rosszalkodó tüdő sir . . . O h ! legalább te lány a nagy h e g y e n mondjad be e g y s z e r a napsugárba lágy, halkan a n e v e m , s e napsugár öntözze gyűrött arezom.

Szász Menyhért.

llí

Két dialóg. I r t a : V I L L Á N Y I ANDOR. M ö n d j u k , h o g y az i t t k ö v e t k e z ő k é t dialóg e g y soha el n e m k é s z ü l ő m e s e j á t é k h o z k é s z ü l t t a n u l m á n y . A f e n n a k a d á s nélkül v a l ó m e g é r t h e t é s c z é l j á b ó l a k ö v e t k e z ő e l ő z m é n y t kell e l ő r e b o c s á t a n o m : V a n v a l a h o l — e g y v i d é k i m a g y a r v á r o s közepén, a t e m e t ő m e l l e t t — e g y g h e t t ó . A g h e t t ó b a n e g y részeges, z ü l l ö t t k á n t o r él a s z á z s z o r s z é p feleségével. A k á n t o r n a k az a b a b o n á j a , h o g y a m i k o r a felesége hűtlen lesz hozzá, neki m e g kell h a l n i a . F.zi a r ö g e s z m é t az érleli benne végzetessé, h o g y az a s s z o n y első f é r j e is a k k o r h a l t meg, a m i k ó r a k á n t o r r a l első í z b e n megcsalta. E t t ő l a n a p t ó l k e z d a k á n t o r f o k r ó l - f o k r a zülleni, részegeskedik, b ú j j a a b i b l i á t és halálos f é l t é k e n y s é g g e l őrzi a feleségét. A d d i g őrzi, a m i g e g y este j ö n e g y szép, fiatal, z e n g ő s z a v u t r u b a d u r . Ö a harm a d i k . A t r u b a d u r u g y kerül ide, h o g y e g y s z e r á l m o d o t t a föld l e g s z e b b a s s z o n y á r ó l s ettől a n a p t ó l k e z d v e mesék e t m o n d v a v á n d o r o l t v á r o s r ó l - v á r o s r a , h o g y m a g a köré g y ű j t s e minden v á r o s minden n ő j é t s k ö z ö t t ü k rátalálj o n az á l o m b é l i r e . I g y é r k e z e t t a g h e t t ó b a s igy t a l á l t a kántornéra. A mikor a kántor megtudja a trubadur jövetelének c z é l j á t , e s e n g v e k ü l d i el az e l á t k o z o t t f a l a k k ö z ü l s v é g ü l — utolsó é r v k é n t — m e g v a l l j a neki b a b o n á s röge s z m é j é t . A t r u b a d u r m e g d ö b b e n , m á r menne, de e k k o r m e g l á t j a az a s s z o n y t . s fölismeri benne a z t , a k i t k e r e s e t t . A z a s s z o n y m e g k í v á n j a ; a t r u b a d ú r e l l a n k a d s e g y másodpercz m ú l v a h o r d á g y o n h o z z á k be a h a l d o i d ó k á n t o r t . E z az első f e l v o n á s cseieKmcnye. E h h e z még csak annyit, hogy a ghettó fölött egy lovagvárban a Fekete Gróf t a n y á z i k . A F e k e t e G r ó f , r a b l ó l o v a g , aki i d ő n k i n t m e g s a r c z o l j a a g h e t í ó l a k ó i t . F ő k é n t asszony kell neki s z a b á l y o s i d ő k ö z ö k b e n . H a asszonyt, a k a i , k i á l l í t t a t a b á s t y a f o k á r a e g y csatlóst, aki k ü r t f u v á s s a l jelzi a k é n y ú r v á g y á t . A k ü r t m á r h e t e k ó t a b u g , mert a gróf m o s t a k a n t o m é t a k a i j a — de h i á b a b u g . A z a s s z o n y n a k n e m kell a gróf. A gróf föl v a n h á b o r o d v a s utolsó k í s é r l e t k é p p e n e g y h á z a l ó t k ü l d az a s s z o n y h o z , h o g y b e s z é l j e n a lelkére. E z a d j a az i t t k ö v e t k e z ő első p á r b e s z é d e t . A c z i m e :

A B A N Y A (duruzsol) : Igy, igy, rubintom, csak szomorkodj, csak sóhajtsál, csak nézz be a szivedbe és fontold meg . . . (Megsimogatja a haját.) Én addig majd szólok a házalónak . . . hogy jöjjön . . . hogy mutasson valami szépet, a mitől fölvidulsz . . . (Az ajtóhoz lopódzik, kiint, egy Pillanatig nézi az asszonyt, aztán a szeme ravaszul villan és felcsoszog a lépcsőn.) A HÁZALÓ (tökéletes Mefisztó-arcz. Belép, óvatosan körülnéz, aztán halkan, nyújtott orrhangon, vigyorogva

beénekel) : Itt az öreg pántlikás . . . pántliká-á-át vegyenek ! Selyempántlika, sarufüző, keszkenő, fiatal lánynak vőlegényfogó, ifiasszonynak gazdag szerető ! A z ASSZONY (el akar

egy

hasogatást !

Az ASSZONY : Nem kell, Morgenroth, minek vesződsz, ha mondom, hogy nem kell. (Ismét menni akar.) A HÁZALÓ (eléje áll): Vesződni! K i vesződik? Nem kell, hát nem kell ! Akarok én neked eladni ? Ki akar eladni ? Én csak mutatni akarok ! És mit mutatni ? (A hüvelyk- és mutatóujját

(Titokzatosan.)

(Szin: tágas szoba. Nagy bibliás polczok, tűzhely, ágy, szekrények. A trubadur lantja az egyik polcz tetején hever. Balról, hátul, feljárat az asszony szobájába. Fönt körbefutó korlát, középen kiugró erkélylyel. Lent, hátsó középen, nagy, kapuszerüen széles ajtó, pánttal. Ha nyitva van, látható a temető. Jobbról elöl nyitott ablak. A mennyezetről égő mécs lóg le. Az asszony az ablaknak dőlve bámul a messzeségbe; alkonyodik.) aztán előre

jön) : Itt a házaló. Bejöhet ? Az ASSZONY : Nem kell. A B A N Y A : Selyemviganót hozott, bécsi kalárist mutat. . A z ASSZONY (unottan) : Hagyj békét. A B A N Y A (csóválja a fejét) : Mikor lesz már vége ennek az akaratosságnak ? A z ASSZONY (álmodozva) : Soha! (Haragosan.) Mi közöd hozzá ? A B A N Y A : Hát nem laktál még jól vele ? Most fenn hever az ágyon és félrebeszél. Éjjel nem alszik, ápolnod kell ! Ilyet akartál, amikor van más is . . . K ü lönb . . . (Kürtbugás.) Hallod, már megint bug. . A z ASSZONY (sóhajt,

nem

felel).

összeérteti.)

Cz ! . . .

Lehet itt mutatni ?

A z ASSZONY (fáradtan) : Mit ? A HÁZALÓ (előszed egy bőrtokot, kinyitja):

A csábítás.

A BANYA (jön a sikátor felől, visszanéz,

menni).

A HÁZALÓ (gyorsan eléje áll, hadarva) : Pszt . . . pszt . . . egyetlenegy szót se, amig azt el nem mondtam, amit mondtam magamban ! Mert mit mondtam magamban ? Azt mondtam, Morgenroth, teneked ma el kellett volna menni a váradi vásárra, ahol eladtad volna az összes árudat, mert holnapután ünnep van és neked kell a pénz a feleségedre és a nyolcz élő gyerekedre,.—* de inkább maradjon meg mind az árud, mert ma este elmégy egy szép asszonyhoz, s ha ő vesz tőled két garasér' egy kis darab szappant, az többet ér neked, mint négyszáz tallér a váradi vásárról ! A z ASSZONY (fáradtan) : Nem kell semmi, Morgenroth, ne vesződj, nem kell semmi . . . (Menni akar.) A HÁZALÓ : Mi az, hogy nem kell semmi ? S mi az, hogy én ne vesződjem ? Hol ott a vesződség, ahol az ember csak gyönyörűséget érez ! (Már pakol is ki.) Ide nézz, szép asszony, nézz ide, micsoda áru ? E g y vég lenből szőtt vászon, a sziv nevet, ha ránéz ! E g y pár lábbeli, simogatásra mint a selyem, árra mintha ajándék volna ! Egy köpenyke Pétervárról, ha hordaná egy orosz herczegnő, hasogatna a szivem, hogy nem te hordod, de hordjad te és kapjon az orosz herczegnő

Mit? Ezt. S mi ez ? Egy gyürü. És hozzá még milyen egy gyürü ? (Csillogtatja.) Valódi gyémánt és a zafirok a szélén ! Mi ? A z ASSZONY : Szép. A HÁZALÓ : Szép ? Egy kifejezés. Soha "nem létezett még egy ilyen gyürü ! (Nézi az asszonyt, csalogatva.) Felhuzzuk az ujjadra, mi ? Add ide a kezedet. (Felhúzza a gyűrűt.) Mintha ráöntötték volna ! A z ASSZONY (nézi a gyűrűt és öntudatlanul mélyet sóhajt). * ' A HÁZALÓ (óvatosan, mosolyogva, ravaszkodón) :

És ha én most azt mondanám, ez a gyürü ott marad. Ezt a gyür'üt nem kell többé visszaadni. Ennek ott a helye ezen a kis kézen ? A z A S S Z O N Y : Nálam? Nekem adod? Örökbe? A HÁZALÓ: Nem, majd nem örökbe o ; nem, majd visszakérem ! Az ASSZONY : De nekem . . . nincs annyi pénzem, hogy megfizethessem. A HÁZALÓ : Pénz ? Kinek kell pénz ? Ki beszél itt pénzről ? Egy ilyen gyönyörűsége s virágszál és pénz ? A j aj aj ! Az ASSZONY : De hiszen te szegény vagy, hát hogy adhatnád nekem ingyen ?

112 A HÁZALÓ : Szegény vagyok ? Talán nem is vagyok olyan szegény. Es ha szegény vagyok, mit tesz az ?

között ? Egy év, egy hónap, egy hét, egy óra ? Nem, fiam, csak — egy pillanat. (Kis szünet.)

(Az

A z ASSZONY (szünet után, megsimítja a homlokát és mint aki álomból ébred) : Mit a k a r s z t ő l e m ? K i kül-

asszony

egy mozdulatára

békítően.)

N o jó, jó, ha

éppen nem akarod tőlem, van itt valaki, a ki gazdag. (Hirtelen.) Mondjak én neked valamit? Mi? Hát jó, hát mondok. Hát azt a gyűrűt nem is én adom. Azt a gyűrűt valaki küldi ! Az ASSZONY : Kicsoda ? A HÁZALÓ : Kicsoda ? Mit tudom én ? Valaki. . . senki . . . (Közeihajlik hozzá.) Es tudod-e, mit üzen az a valaki? Azt üzeni, hogy ez még semmi, ez csak mutató, majd még mást is küld, amit akarsz, mindent küld ! Mindent ! A z ASSZONY (aki

közben lehúzta

a gyürüt,

vissza-

adja) : Vidd vissza és mondd meg neki, hogy nem kell. . . A HÁZALÓ : Mit ? Hogyan ? Nem kell ? Az ASSZONY : Nem. Vidd vissza. A HÁZALÓ (elszörnyedve) : Hogy én ? Hogy ezt a gyürüt ? Az nem létezik ! Az a gyürü itt marad ! A z ASSZONY (energikus mozdulatot tesz). A HÁZALÓ (meghunyászkodva) : N o jó . . . jó . . .

Azért nem kell mindjárt kiabálni. Az egész dolog nem olyan nagy, hogy érdemes volna érte kiabálni. Mert miről van szó ? Te azt mondtad, hogy vigyem vissza, én meg azt mondtam, hogy nem viszem vissza. Hát nem erről volt szó ? No látod ! Na és most beszéljünk őszintén . Miért vigyem vissza én' azt a gyürüt ? Miért ne maradjon itt az a gyürü ? Nem mindegy neked, ha itt marad az a gyürü ? És mondjuk már, hogy itt marad : van a b b a n v a l a m i ? (Hozzáhajlik,

rábeszélve,

titok-

zatosan.) És ha már őszinték vagyunk, miért ne legyünk egész őszinték ? Mit akar tőled az az illető ? Akar valami csúnyát, valami rosszat ? Hogy valaki szeret egy ilyen virágszálat, az rossz ? Egy ilyén szép férfi ? De milyen szép az a férfi, ajajaj ! (Elhallgat, várja a hatást,

majd

ismét

az asszonyra

sandít.)

Hát

visszavigyem azt a gyürüt ? A z ASSZONY (küzliödik

magával,

majd megszólal) :

Vidd vissza ! A HÁZALÓ : Es ne hozzam soha többé ide ? HÁZALÓ (meleg hangon,

mint

aki

játszik

egy

gyerekkel) : Soha-a-a ? Az ASSZONY (daczosan)

»soha« ? Miért bezárni egy kaput és beledobni a kulcsot a kútba, hogy ne lehessen többé megtalálni és kinyitni ? Hogy lehet kimondani ezt a szót »soha« ? Tudja-e ember azt, hogy ha most süt a nap, nem lesz-e holnap borús az ég ? Hogy nem fog-e esni holnapután ? Egy hónap, egy év múlva? (Méltatlankodva.) Soha! Egy nap huszonnégy óra csak és mi egy óra ? Hatvan perez. Es mi az egy perez : hatvan pillanat. És egy pillanat micsoda : — nem is egy lélekzés ! Hogy meglendítem a karom, már több mint egy pillanat. Mégis az ég most derült, csillagok ragyognak : mi ez ? Egy pillanat. S ki tudná megmondani, hogy egy másik pillanatban nem kezd-e dörögni s lecsap az Isten kénköves haragja ! hangon,

Soha-a-a } ...

két ujjával

az asszony

állát

felemelve.)

(Szünet.)

A z ASSZONY (lassan

lehajtja

a fejét) : N e m . . .

A HÁZALÓ : Látod, édes szép gyermekem, igy van, ha egy asszony azt mondja, hogy »soha«. Előbb még fölemelted azt -a szép fekete, fejedet és daczosan azt mondtad, hogy »igen«. Ez azt jelentette belől, hogy »nem« . . . Most meg csöndesen lehájtod a' fejedet, mintha alázatosan azt mondanád, hogy »nem« és mit jelent ez ? Hm-m-m ? Pedig mi volt e között a két szó

a szadista nő gyönyö-

A HÁZALÓ ; Oroszlán ! Az ASSZONY : Erőszakos ? A H Á Z A L Ó : Hóhér ! Az ASSZONY : Megütne ? HÁZALÓ : M e g !

Az ASSZONY : Ugy rongyát ? A

: Soha ! A HÁZALÓ (csöndesen a háta mögé lopódzik s ugy kezd a fülébe duruzsolni. Most már fölényesen, éreztetve, hogy neki jobb érvei vannak) : Soha ! Micsoda szó az a

(Apai

A z ASSZONY (egyre lihegőbben, rével) : V a d ?

A

A z ASSZONY : N e m .

A

dött ide? Ki bérelt fel? K i fizetett meg, hogy igy beszélj ? A HÁZALÓ : Ki küldött ? Ki bérelt fel ? K i fizetett meg ? Mennyi kérdés egy lélekzetre. Hogyan feleljek erre ? Őszintén vagy szépen ? Másnak azt mondanám : — senki. Magamtól jöttem. Jöttem, mert rég vártam, hogy eljöhessek. Jöttem, mert láttam egy virágot, ami üvegházba vágyakozik és itt hervad el a szemétdombon. Jöttem, mert . . . (Megáll, hirtelen más hangon.) Szépeket mondjak neked ? Hazudjak neked ? Jöttem, — mert küldtek. Az ASSZONY : Gazember ! Megfizettek ! A HÁZALÓ : Hát jó, hát gazember vagyok. Hát jó, hát megfizettek. Hát jó, hát volt valaki, aki azt mondta : »Morgenroth, menj el ahhoz az asszonyhoz és mondd meg neki, hogy szeretem*. Volt valaki, aki azt kívánta, hogy mondjam meg, hogy van egy férfi, aki terólad álmodik ! Téged kiván ! (Emelkedő hangon.) Volt valaki, aki azt mondta: >>Eridj zsidó, menj el ahhoz a virágszálhoz és mondd meg neki, hogy virágokkal szóratom teli az utat, amelyen hozzám jön, — ha hozzám jön ! Két hétig lagzi lesz hegyen-völgyön, ha az enyém lesz.<< Hát jó, volt valaki, aki azt mondta : »Zsák arany a tiéd, zsidó, ha elhozod, de ha nem hozod, szijat hasittatok, rongyos, a hátadból !« Az ASSZONY (tágranyilt szemmel) : Ezt mondta ? A HÁZALÓ (szorosan mögéje áll) : Ezt mondta. Az ASSZONY : Szijat hasittat ? Igv mondta ? A HÁZALÓ : Igy mondta.

mint a cselédjét ? Akár

a

HÁZALÓ: U g y !

A z ASSZONY (lázasan, kéjesen fölsikolt, de hirtelen magához tér és rekedten, daczosan igy szól) : N e m !

A HÁZALÓ : De igen! Az ASSZONY : Nem ! Nem, nem ! Mondd meg neki, hogy nem kell! Mondd meg neki, nem vagyok cseléd ! Mondd meg neki, nem vagyok rongy, utolsó, szemét ! Engem nem lehet ütni, rúgni, nem lehet! Érted ? Mondd meg neki, királynő vagyok, keressen mást, nem kell ! Fütyülök rá! A HÁZALÓ (mint

aki egész biztos a dolgában,

sut-

togva) : Ott lenn áll most a Kőrös partján és idenéz. A temetőn tul, ott, ahol a szomorúfüzek a vizbe hajolnak, ott áll és vár. Ha a sötét erkélyen, ott fönn, egy félóra múlva, a gyertya meggyulad, akkor tudja, hogy holnap jösz.. . . (Fölveszi a hátára a csomagját; indul, visszafordul, az asszonyra néz. Megint megy, a küszöbnél visszafordul s merőn ránézve igy szól):

Most kilencz óra van . . . Ha holnap estére feljösz a várába, akkor az a gyertya féltizre meggyullad . . . Jó éjszakát ! (El.)

A z ASSZONY (néhány pillanatig utána néz. Aztán öntudatlanul nekitámaszkodik az egyik oszlopnak. Lehajtja a fejét, maga elé mered, majd megindul. Az asztalhoz megy és a gyertyához nyul. De meggondolja magát és visszateszi. Megint mozdulatot tesz, aztán hirtelen, daczosan vállat von és halkan igy szól) : E j , mit b á n o m én ! (Fölveszi a gyertyát.)

Iiá

Toll és tőr. — febr.

22.

A FORRADALOM nagyon csábító és igéző valami lehet, mert Lenin a revoluczionális propagandát egész Európára ki akarja terjeszteni. Egyelőre természetesen megelégszik Francziaországgal, Angliával és Olaszországgal és csak azután szándékozik zseniális találmányát Európa többi államaiban is szabadalmaztatni. Hogy ennek a találmánynak, melyet forradalmi propaganda néven fognak bejegyezni a história könyveibe, mi a lényege, tartalma és mik a remélhető eredményei, azt egyelőre nem tudhatjuk. Elhamarkodott dolog volna, ha a jelenlegi orosz állapotokról akarnók megrajzolni az uj históriai átalakulás körvonalait. Igaz ugyan, hogy vannak történettudósok, akik induktív módon a látható és konstatálható eredményekből állapítják meg az erő súlyát és értékeit, de mi nem akarjuk azt, hogy az elhamarkodott Ítélkezés bélyegét süssék homlokunkra. Elvégre könynyen meglehet, hogy ez a forradalmi propaganda mégis csak valami jó és kellemes dolog, ha a jelenlegi eredmények ellenkezőjét bizonyítják is. Legjobb lesz, ha szépen bevárjuk, hogy Francziaországban, Angliában és Olaszországban micsoda üdvös és meglepő változásokat fog előidézni. Ha Lenin megígérte,"hogy forradalmi propagandáját kiterjeszti ezekre az országokra is, akkor bizonyára sikerülni is fog neki. Miért ne sikerülhetne ott is, amikor Oroszországban tökéletesen sikerült ? Akkor aztán majd kijelenthetjük a központi hatalmak nevében, hogy az uj találmányt — nem fogjuk szabadalmazni. Csak nem fogjuk törvényekkel védeni a • törvénytelenséget ?

MINDENFÉLE BÉKETÁRGYALÁS megkezdésének hirét szivesebben hallottuk volna, mint azt, amely Romániával szemben kecsegtet a kibékülés lehetőségeivel. Nem is csodáljuk, hogy diplomácziánk pesszimisztikusan itéli meg a helyzetet. Olyanformán fest ez az egész akczió, mint amikor a gazda szabályszerű tárgyalásokba bocsátkozik a rablóbanda vezetőjével, minekutána békés és nyugalmas portáját kifosztották. Akármennyire is szeretnők más szemüvegen át nézni a dolgot, mégsem tudjuk másnak látni a románokat, mint rablóknak. A rablók pedig büntetést érdemelnek, nem pedig nagyúri, nemes gesztust, amely őket kegyesen a zöld asztal mellé invitálja. Románia nem azért hajlandó belemenni a béketárgyalásokba, mert emberi szükségét érzi annak, hogy a békés kibontakozás megtörténjék, hanem egész egyszerűin azért, mert nem birja tovább a háborút. Ám itt nem arról a nyomorékról van szó, amelynek meghurczolását a magyar példaszó kétszeres bűnnek bélyegzi. Itt igenis : aljas, perfid és alattomos rablóbandával állunk szemben, amely most kétségbeesetten még a béke szalmaszálába is kapaszkodik, de csak azért, mert reméli, hogy uj erőre kapva, folytathatja gálád játékait. A Romániával szemben megkezdődő béketárgyalások fpmottójának a büntetésnek kell lennie.

Hogy megérezzék sújtó és igazságosztó kezünk súlyát. Előbb deresre kell húzni őket és kiosztani nekik azt a bizonyos »huszonöt«-öt, aztán, nem bánjuk, hadd üljenek a zöld aszta] mellé. Ha ugyan az olvasatlan huszonöt után egyáltalában képesek lesznek még leülni a fejükre.

A NÉMETEKNEK mégis csak igazuk volt, amikor Troczkij lendületes végszónoklatának nem dűltek be. Nemcsak azért volt igazuk, mert akkor őket érte volna az a sors, amelyet megelőztek á dünaburgi bemasirozással: hogy tudniillik Livlandban és. Esztlandban most a vörös gárda támadásai őket érnék váratlanul. Hanem igazuk volt a németeknek azért, mert negatíve bizonyítja álláspontjuk helyességét a pétervári munkás- és katonatanács határozata, amely a legnagyobb megdöbbenéssel és rosszalással vette tudomásul Troczkij taktikáját, mert az a tárgyalások megszakítására vezetett. Szegény Troczkij, szegény diplomácziai szatócs, addig handlézott, alkudozott és addig élt a kiskereskedők világában szokásos komikus fogásokkal, amig a németek beszüntették a további tárgyalásokat, az oroszok pedig megrovási kalandban részesítették. Ezek után igazán érdekes lenne eldönteni, hogy Troczkij ur melyik hatalom képviseletébeit dolgozott a breszt-litovszki tárgyalásokon ? Az oroszokat nemigen képviselhette, vagy legalább is rosszul képviselte, mert akkor nem részesítette volna öt dorgatóriumban • a pétervári munkás- és katonatanács. Hogy pedig Troczkij ur esetleg a németek megbizottja • lett volna, azt még leghalálosabb ellenségei sem igen joghalják rá. Legvalószínűbbnek látszik az a feltevés, hogy Troczkij ur saját magát képviselte a breszt-litovszki tárgyalásokon. Jelen volt: Troczkij ur Troczkij ur képviseletében, talán igy lehetne a legjobban definiálni szerepét. Talán ez a legigazabb, de az is igaz, hogy szegény feje még saját magát is rosszul képviselte. Annyira rosszul, hogy két szék közt a pad alá esett, ahonnan most ugyancsak nehéz lesz szegénynek feltápászkodnia.

A TÁRGYALÓTEREMBEN, hol B o l o basa f e l e t t í t é l k e z t e k , forró v o l t a l e v e g ő , a z u t c z á n z ú g o t t a tömeg, a z a j , a.z ordítás n ő t t ö n - n ő t t . >>Halált reá ! H a l á l t reá L — s ü v í t e t t é k és k ö v e k k e l h a j i g á l t á k a z a b l a k o t , m e l y m ö g ö t t a franczia haza e l á r u l á s á v a l terhelt B o l o b a s á t r e j t e g e t t é k . É s B o l o basa h a l l o t t a a n é p h a n g j á t , a n é p ítéletét, de n y u g a l m á t n e m veszít e t t e el. D i s k u r á l t és m o s o l y g o t t és u d v a r i a s k o d o t t , m i n t h a n e m is a z ő bőréről l e t t volna szó a szomszéd t e r m e k b e n . E g y f i a t a l a s s z o n y medaillont a k a r t n e k i a j á n d é k o z n i , h o g y >>viselje és a k k o r nem f o g j á k kivégezni«, de B o l o b a s a v i s s z a u t a s í t o t t a : >>Ba.bonás v a g y o k u g y a n , de n e m a k a r o m m e g b á n t a n i a "feleségemet«. A z t hitte, s z e g é n y , h o g y a felesége megneheztelne a medaillon m i a t t . V á j j o n gondolt-e arra is, h o g y fej n é l k ü l imponálni fog-e a b a s á n é n a k ? Mert b i z o n y hiába h i á n y o z t a k a b i z o n y í t é k o k , n e m hiába c s i i r t é k - c s a v a r t á k u g y és a d d i g a v á d a t , mig r á s ü t h e t t é k a g o n o s z t e v ő b é l y e g é t , mert a tragéd i á k n a k árulókra v a n s z ü k s é g ü k s a pusztuló F r a n c z i a o r s z á g ban most j á t s z ó d i k a v i l á g e g y i k l e g s z ö r n y ű b b , legrénresebb t r a g é d i á j a . E l j ö h e t a z o n b a n m é g B o l o apoteózisa is és a k k o r az áruló t ö r ö k basából még franczia nemzeti hős is lehet.

UKRÁNIA FELŐL furcsa hirek jönnek. Legutoljára arról értesültünk, hogy dr. Silberíarb Józsefet az ukrán népköztársaság kormánya a zsidó ügyek miniszterévé nevezte ki. Mit jelent ez ? Lépés a demokratizálódás felé. A zsidó ügyeket ezentúl külön felelős miniszter fogja intézni Ukrániában. Jó. De hát miért intézi a zsidó ügyeket külön minisz2

114 ter, ha a római és görög katolikus, ha a protestáns és mohamedán vallások ügyeinek nincs képviselője a kormányban? Büntetés, vagy privilégium, hogy a zsidó ügyeknek külön minisztere van ? Halomra halmozhatnánk a kérdéseket, melyek mind furcsán hangzóak és szokatlanok, de nem furcsábbak és nem szokatlanabbak, mint a tény, hogy az embernek legmagánabb, tisztán meggyőződésére tartozó dolgát a kormányban külön miniszterre bizzák. Legjobb tudomásunk szerint Ukrániában nem mindenki zsidó, sőt nem is aránytalanul sok a zsidó. Ha az ország zsidó lenne, ugy felesleges a megnevezés, ha pedig a többi felekezettel arányos a zsidók száma, akkor miért kellett éppen zsidó minisztériumot felállítani? És ha már ennyit kérdeztünk, érdeklődjünk aziránt is, hogy egyáltalán mi lehet egy kimondottan zsidó minisztérium ügyköre ? A felekezeti egyenlőséggel megáldott, a forradalom vívmányaival boldogított, demokratikus népköztársaságban tán csak nem kell külön minisztériumnak védenie a zsidókat a többiek ellen ?

Krónika II. Haza...! — febr. 22.

Azon az éjszakán nagyon zörgött a szél a barakk ablakán, hogy nem tudtak aludni. Pedig nagyon kifáradtak egész nap a hóseprésben. A többiek nagykésőre mégis csak elszenderedtek valahogyan, de ők ketten folyton hánykolódtak a szalmazsákon és azzal töltötték az időt, hogy vékony és durva pokróczukat minél jobban maguk köré csavarintsák. De még igy is annyira fáztak, hogy nem birtak aludni. A lélekzet siirün és fagyottan jött ki a szájukon, meg az orrlikaikon, mint a fehér füst. Éjfél után végül belátták mind a ketten, hogy alvásról szó sem lehet, hát csendesen elkezdtek beszélgetni. — Te, János . . . te se tudsz aludni ? A másik, felelet helyett, megfordult a szalmazsákon, ho.gy arczczal legyen a kérdező felé. — Rossz a tél, meg a hideg mindenütt, János. De ilyen hideget még nem pipáltunk, annyi szent ! Holtunk napjáig mesélhetünk róla az unokáinknak. — Nekem a hólapátolástól lefagyott a kezem ! — csak ennyit mondott a másik, aztán hosszú szünet után • hozzátette — Csak mán vége lenne ! . . . Mindaketten hallgattak és nyitott szemekkel álmodták tovább ezt a mondatot. Istenem, hogyan is lesz az majd akkor, ha igazában vége lesz ; hogy mit is fognak csinálni ; hogy talán ugrálni fognak örömükben, mint a kisgyerekek, vagy egymás nyakába borulnak és elkezdenek zokogni a boldogságtól, vagy az elszenvedett napok kinjai miatt. Sokszor beszélgettek már erről együttesen, itt a dermesztő téli estéken, amikor nagyon fütyült a szél és nyöszörögtek az ablaktáblák és sokszor álmodoztak erről külön-külön, de mégis együtt, hiszen földiek voltak : két bus magyar, akik együtt rágták keserűen a fogság penészes kenyerét. Miről is beszélhettek és álmodhattak volna másról, itt : Muszkaország belsejében ők, mint arról, amit. elveszí-

tettek, amit régen nem láttak és ami után annyira vágyakoztak. , Reggel felé azonban mégis elaludtak, csakhogy ezen a napon nem keltették fel őket a rendes időben. Mikor 'felébredtek, csodálkozva néztek körül. A nap már nagyon fényesen tűzött be a barakk ablakain, és ők rögtön tisztában voltak azzal, hogy délre jár az idő. Csodálkoztak, hogy ilyen későn még a szalmazsákon heverhetnek és nem kell havat lapátolni, meg seperni, meg targonczákat tolni, mint ahogy ezt mindennap megtették. Nem mert egyik sem szólni, gyorsan felöltöztek és némán üldögéltek tovább a szalmazsákon. Valami homályos sejtelem felütötte ugyan fejét a lelkükben, örültek és ujjongtak is titokban, de azért hallgattak, mintha tilos kincset rejtegetnének. Délben aztán megtudták, hogy ma még, utoljára, kapnak valami ebédet és aztán mehetnek isten hírével oda, ahová akarnak. Szabadok. János meg a földije csak kanalazgatták a levest, de nagyon csillogott a szemük. Egymásra nézni nem mertek, mert szégyelték magukat, hogy elfelejtkeztek arról, amit együtt sokszor megbeszéltek, meg amit külön-külön sokszor megálmodtak. Hogy ennek a hirnek a vételekor ugrálni fognak és ujjongani és egymás nyakába borulni és sirni, sirni ! Most aztán a vágy és az álom valósággá lett és ők ketten mégis csak ülnek szótlanul és kanalazzák a levest. De hát mit is lehetne mást csinálni ? Elég ha az ember a szivében örül és ők örülnek, borzasztóan örülnek, de azért ezt a levest mégis csak meg kell enni előbb, mert ki tudja : mit és mikor esznek a következő napokban ! Pénzük az nincsen és Debreczen mégis mintha nagyon messze volna, hát hogy is fognak ők eljutni odáig, mikor az olyan messze van, ők legalább is ugy emlékeznek, hogy sokáig vitte őket a vonat, aztán heteken át masíroztak, aztán megint vonat és vonat, sok napon keresztül, amig ebbe a barakkba elérkeztek. Péter letette a csajkát, megtörölte a bajuszát és igy szólt : — Hát hazamegyünk, testvér ! . . . — Hát haza ! — mondta a másik. De mintha ennek a szónak most nem volna olyan csodálatos csengése, igy : ha egyszerűen'kimondják, mint amikor még csak álmodoztak róla és várták, várták, hej, de mennyire is várták ! Most igazán nem tudták, hogy mit is kezdjenek ezzel a szóval. Hiszen szép dolog az,, meg jó dolog, hogy most már szabadon járhatnak és kelhetnek, meg hogy hazamehetnek, de hát ez még nem minden. Istentelen messze van ettől az istentelen földtől szép Magyarország, oda előbb még el is kell jutni, nekik pedig nincs pénzük, a vonatokon nem ők fognak utazni, hanem az orosz katonák, azok is mennek haza ! No de majd csak lesz valahogyan ! Aztán összeszedelőzködtek és kiléptek a barakk ajtaján. .Künn nagyon fujt a szél és istentelen hideg volt. A ' k é t magyar igen fázott, de. azért felszegték a fejüket és mosolyogni próbáltak, hogy arczukról a szembejövők mérhetetlen boldogságot olvassanak le. Amig még a városkában, az utczákon ballagtak, addig

115 még csak ment valahogyan a dolog. Boldog gőgöt erőszakoltak magukra és keményen kiléptek, mintha nagyon biztosak volnának az útjukban. Aztán elmaradtak a házak és ők mégis csak megállottak. Már sötét is volt, bus, szürke sötétség, hát egyszerre, ugyanabban a pillanatban mindaketten megállottak. — Hát most merre ? . . . — kérdezte valamelyik, de a másik épp ugy kérdezhette volna, mert felelni egyik sem tudott rá. Kis ideig egymás szemébe néztek, mintha mindegyik a másiktól remélte és várta volna a feleletet. De a felelet csak nem akart megszületni, hát lassan kibontakozott egymásból a tekintetük és lehullott a hóba. Aztán szomorúan felemelték a fejüket és egyenesen előre bámultak mind a ketten. Nagyon havazott-, szürkén és szomorúan. Előttük ott kígyózott a vasúti töltés. Nézték asineket, amint a távolba vesznek, meg a táviróoszlopokat, amelyek mindegyre kisebbek és elmosódóak és főként a táviródrótokat, amint muzsikál rajtuk a szél és arra gondoltak, hogy valamerre abban az irányban kellene menniök. Hirtelen vonat jött a töltésen, zakatolva és pöfögve és ők bámultak utána, ( amig bele nem fulladt a hóba. A szemük majdnem kiszakadt, amint a vonat egyre távolodott. A szivüket még csak odadőbhatták volna valahogyan a vonat tetejére, hogy vigye magával, messzire, nagyon messzire, szép Magyarországba, de a lábuk az beragadt a hóba. Hát mit tehettek egyebet :. csendesen és mozdulatlanul álltak és csak álltak, amig a vonat egészen eltűnt. És már arra is gondoltak, hogy talán nem is vonat az, hanem csak egy álom és szétfoszlott, mint minden álmuk a nappal hideg érintésétől, pedig éjszaka szépnek és kívánatosnak találták. Hátha az sem igaz, hogy ők már szabadok, hisz ha szabadok lennének, akkor most hazafelé utaznának, igen : hazafelé és nem állanának itt a hóban, dermedten és mozdulatlanul. A város felől, valamelyik kaszárnyából, takarodó hangjait hozta a szél. összerezzentek és egymásra néztek. — Testvér, hiszen nekünk most már a barakkban kellene lennünk . . . Mindaketten sietve megfordultak és gyors léptekkel mentek a város felé. Ugyanazon az uton, amelyen jöttek, ugyanoda, ahonnan elmentek. A barakk ajtaja nyitva volt. Beléptek. Sötétség. — Hát ez a szabadság ? — gondolták és szomorú lelkükben derengeni kezdett valami. — Hiszen az ordas is szabad; végtelen, fehér sivatagok zörgő csontú vándora, mig egy csikorgó éjszakán döglődve lehull a hóra. — Már alszanak ! — súgta az egyik és lábujjhegyen lopóztak a megszokott fekhelyükhöz. Gyorsan levetkőztek és a takaró alá bújtak. Szinte örültek, hogy nem vette észre őket a felvigyázó. De hát hogy. is vehette volna észre, mikor a barakk egészen üres volt. Csak ők ketten hevertek, fázva és szomorúan a szalmazsákon, ketten : bus debreczeni magyarok. Alex.

Szeretlek. i. Sokszor forrón megreszketek S magam s e m sejtem, hogy

mitől...

A hangod hallom messziről. S ha hizelgőn

megsimogatsz,

Lehull a hárító k e z e m ; N e m is tudom, mért e n g e d e m . Az ajkam ugy fordul feléd, Mint friss bort kináló k e h e l y ; Talán bün — s m é g s e m űzlek el. II. Ma csupa m e l e g nyár a s z i v e m , S az ajkam egyre csókra v á r ; De ha ma n e m jössz, téllé fagy tán Holnapra már. Most egyetlen nagy láng vagyok csak S az élet forró s z é d ü l e t ; D e ha a tűzre n e m vigyázol, Tán meghal nélküled. Dobj el ma mindent, f u s s rohanva, Ma csak te élsz a s z i v e m e n ; Holnap tán bágyadt lesz a vágyam S az ajkam színtelen. Most vak vagyok, semmit se kérdek S n e m bánom, később bármi l e s z ! Holnap tán gőgösen m o s o l y g o k . . . Siess . . . siess. Andorffy

Jean-Christophe. — ROMÁIN

ROLLAND

Mária.

(10)

REGÉNYE.

Gottfried szeliden elnevette magát. Christophe. kissé boszusan kérdezte : ' — Miért nevetsz ? . Gottfried felelt rá : — Óh ! én, én nem vagyok semmi sem. És megsimogatva a fiúcska fejét, megkérdezte tőle : — Hát te nagy ember akarsz lenni, te ? — Igen — válaszolt Christophe büszkén. Azt hitte, hogy Gottfried bámulni fogja őt. De Gottfried igy szólt : — Vájjon minek ? Christophe zavarba jött. Nehezen találta meg .a választ : : '• — Hogy szép dalokat irjak ! Gottfried újra nevetett : — Te dalokat akarsz irni, hogy nagy ember légy; és nagy ember akarsz lenni, hogy dalokat tudj irni." Olyan vagy, mint" a kutya, amelyik a saját farka körül forog.' Christophe mélyen meg volt sértve. Bármikor más-, kor nem tűrte volna el, hogy a nagybátyja, akit min-

116 dig ő gúnyolt ki, most viszont őt tegye nevetségessé. És egyúttal sose hitte volna, hogy-Gottfriednek annyi esze van, hogy egy okoskodásával őt sarokba szoríthatja. Keresett valami ellenérvet vagy valami szemtelen visszavágást, de nem jutott eszébe semmi. Gottfried még folytatta :

,

amikor kedve volt rá. Néha soká kellett várakozni a dalra, szótlanul ; és épp abban a pillanatban szokott rákezdeni, mikor már Christophe azt hitte : »Ma este nem fog énekelni 1 . . .« Egy este, mikor Gottfried csakugyan nem énekelt, Christophenak az a gondolata támadt, hogy megmu— Ha akkora leszel is, mint ide Coblenz, még tassa neki egy kisebb kompoziczióját, ami annyi fáradságába került, de amire annyira büszke is volt. Be akkor sc csinálsz egyetlenegy dalt sem. akarta mutatni előtte, hogy mekkora művész ő. GottChristophe fölháborodott : fried nyugodtan meghallgatta, aztán igy szólt : — De ha akarok csinálni ! . . . — Ej, de csúnya ez, én szegén}' Christopheom ! — Mennél inkább akarsz, annál kevésbé tudsz. Christophe annyira odavolt, hogy szólni sem tuHogy az ember egyet alkosson, hasonlónak kell lenni dott. Gottfried folytatta, tele részvéttel : hozzájuk. Hallgass csak . . . — Minek csináltad ezt ? Mikor olyan csúnya 1 A mezőkön tul fölemelkedett a hold kerek és csilSenki se kényszeritett rá ! logó tányérja. Ezüstös köd lebegett a föld szinén és Christophe a haragtól elvörösödve tiltakozott. a tükröző vizek fölött. A békák brekegtek és a réteken — Nagyapó nagyon jónak találta az én szerzeméfölhangzott a varangyok dallamos flótája. A tücskök éles tremolója felelni látszott a csillagok reszke'tésére. nyeimet ! — kiabálta. A szél lágyan súrolta az égerfaágakat. A folyó fölötti — Ah 1 Bizonyára igaza is van — mondta Gottdombokról egy fülemile törékeny éneke szállt le. fried minden felindulás nélkül. — Nagyon tudós ember — Miért van neked szükséged az éneklésre ? — a nagyapó. Ert a zenéhez. Én, én nem konyítok hozzá. Egy pillanat múlva folytatta : sóhajtott Gottfried, hosszú hallgatás után. (Nem — De ezt nagyon, csúnyának találom. lehetett tudni, vájjon magában beszél-e, vagy ChrisBékés arczczal nézett Christophera, látta a fiutophelioz szól.) — Hát nem énekelnek ezek szebben, boszus arczát, mosolygott és igy szólt : mint ahogy te valaha meg tudnád csinálni ? — Ii"tál mást is ? Talán a többiek jobban fognak Christophe jó sokszor hallgatta az éjszakának mindenféle zaját. De ilyennek .még sohasem hallotta. tetszeni nekem, mint ez. Igaz is : mi szükség énekelni ? . . . Érezte, hogy megChristophe ugy gondolta, hogy valóban a többi telik a szive gyöngédséggel és bánattal. Szerette volna nótái túltesznek ezen és hatásosabbak ; elénekelte őket megcsókolni a rétet, a folyót, az eget, a, kedves csilla- mind. Gottfried nem szólt semmit ; várta, hogy vége gokát. Es áthatotta a szeretet Gottfried bácsi iránt, legyen. Aztán rázta a fejét és mély meggyőződéssel akit most már a legjobbnak hitt, a legokosabbnak, a mondta : legszebbnek mindenki fölött. Belátta, hogy mennyire — Ez még csúnyább. rosszul ítélt róla ; és elgondolta, hogy a bácsi szomorú Christophe összeszorította az a j k a i t ; az álla remelehet, mert a Christophe olyan rosszul itélt róla. Tele gett : sirni szeretett volna. Gottfried elrémült hangon volt önváddal. Szerette volna odakiáltani neki : »Bácsi- és makacsul hajtogatta :. kám, ne szomorkodj többé, nem leszek többé gonosz ! — De milyen csúnya ! Bocsáss meg nekem, nagyon szeretlek téged !« De nem Christophe sírástól csukló hangon fölkiáltott : merte. — Egyszerre csak odavetette magát a Gott— De végre is, miért mondod nekem, hogy csúnya ? fried karjaiba ; de a torkán akadt a szó ; csak annyit Gottfried becsületes szemeivel nézett rá : tudott ismételgetni : »Nagyon szeretlek !« és szenve— Miért ? . . . Nem tudom . . . Várj csak . . . délyesen megcsókolta. Gottfried meglepődve és meg- Csúnya . . . először is, mert ostobaság . . . Igen, az . . . hatva mondogatta: »Na, mi az? Mi az?« és vissza- Ostobaság, nincs semmi értelme . . . Éz az egész. Amicsókolta a fiut. — Aztán fölkelt, megfogta a Chris- kor irtad, nem volt semmi mondanivalód. Miért is tophe kezét és igy szólt : »Haza kell mennnünk«. Chris- irtad ? tophe elszomorodott, hogy a bácsija nem értette őt — Nem tudom — szólt Christophe panaszos hanmeg. De mikor a házuk elé értek, Gottfried ezt mondta : gon. — Egy szép darabot akartam írni. »Ha akarsz, máskor is, este, kimehetünk hallgatni a — Ez a baj ! Azért irtál, hogy irjál. írtál, hogy jó Isten zenéjét és majd énekelek neked más dalokat«. nagy zenész légy, hogy bámuljanak. Sokat hittél maChristophe megcsókolta őt, hálás szivvel és jó éjszakát gadról, hazudtál : ime . . . itt a büntetésed ! Mindig kivánt neki ; ekkor látta, hogy mégis megértette őt bűnhődik az ember, ha gőgös és ha hazudik, a muzsikáa bácsija. ban. A zene szerény és őszinte. Másként mi is lenne Azóta gyakran sétáltak együtt esténkint; szót- belőle ? Kegyetlenség, káromlás az Ur ellen, aki ajánlanul mentek a folyó partján vagy a mezőkön át. Gott- dékba adta nekünk a szép éneket, hogy igaz és becsületes dolgokat mondjunk általa. fried nyugodtan szitta a pipáját és kézen vezette Christopheot, aki félt egy kicsit a sötétségben. Le-, Észrevette a kisfiú szomorúságát és meg akarta ültek a fűbe ; pár pillanatnyi csönd után Gottfried be- csókolni. De Christophe haraggal elfordult és napokig szélt neki a csillagokról és a felhőkről ; tanította őt nem szólt a nagybátyjához. Meggyülölte Gottfriedet. megkülönböztetni a föld lehelletét az ég és a vizekétől, De hiába ismételgette magában : »Ez egy szamár ! Nem éneklését, kiátozását, zaját annak a kis röpdöső, csúszótud semmit, semmit ! Nagyapó, aki sokkal, de sokkal mászó, ugráló, vagy úszkáló világnak, amely a sötét- okosabb, ugy találta, hogy nagyon jó á muzsikám« ben nyüzsög, megtanította fölismerni az eső meg a a lelke mélyén meg volt győződve, hogy a nagybátyjászép idő előjeleit és az éjszaka szimfóniájának szám- nak, van igaza és a Gottfried szavai belevágtak a sziláihatatlan hangszereit. Néha énekelt Gottfried szovébe : szégyelte magát, hogy hazudott. morú vagy vidám áriákat, de mindig ugyanegy módon ; Tartós haragja daczára is most már folyton a és Christophe lelkét mindig fölkavarta ugyanaz a nagybátyjára gondolt, mikor komponált és gyakran nyugtalanság. Sosem énekelt egy dalnál többet egy összetépte, amit irt, mert előre szégyelte, hogy mit este ; Christophe észrevette, hogy nem szívesen éne- gondolna róla Gottfried. Ha azonban túltette magát kelt, ha fölkérték ; magától kellett jönnie a dalnak, ezen és megirt egy áriát, amiről tudta, hogy nem egé-

117 szen őszinte, gondosan e l t i t k o l t a G o t t f r i e d előtt ; remegett a z Ítéletétől és n a g y o n boldog volt, h e g y e g y i k r e m á s i k r a G o t t f r i e d csak ennyit m o n d o t t : »Ez nem éppen rossz . . . E z t e t s z i k nekem . . .« Boszuból megtette azt is n é h á n y s z e r , h o g y alattomos cselfogással élve e l j á t s z o t t a n e k i n a g y m ű v é s z e k darabj a i t az övéi g y a n á n t ; u j j o n g o t t aztán, ha G o t t f r i e d véletlenül csapnivalóan, r o s s z a k n a k t a l á l t a őket. D e Gottfried nem jött z a v a r b a . Jóizüen n e v e t e t t , látva Christopheot tapsolni és örömében ugrándozni ő k ö r ü lötte és m i n d i g elővette a rendes a r g u m e n t u m á t : »Lehet h o g y jól v a n m e g í r v a , de n e m mond semmit«. Gottfried sohasem a k a r t résztvenni a kis házi konczert e k e n . A k á r m i l y e n szép darabot j á t s z o t t a k is, ásítozni k e z d e t t és ostoba arczczal u n a t k o z o t t . N e m is birta ki sokáig, m e g s z ö k ö t t föltünés nélkül. A z t s z o k t a mondani : — Nézd, kisfiam : a m i t t e a szobában írsz, az n e m muzsika. Muzsika a szobában, az olyan, mint a napsütés idebenn. A muzsika k i n t van, amikor a jó Isten drága l e v e g ő c s k é j é t szivod. Mindig a jó Istenről beszélt : mert n a g y o n j á m bor volt, n e m u g y mint a k é t K r a f f t , a p a és fia, a k i k a d t á k a s z a b a d g o n d o l k o z ó t , de a z é r t pénteken nem^ mertek hust enni. *

E g y s z e r csak, váratlanul, Melchior m e g v á l t o z t a t t a a véleményét ; h e g y miért, n e m t u d t a senki. N e m c s a k azt helyeselte, h o g y n a g y a p ó ö s s z e g y ű j t ö t t e a Christ o p h e szerzeményeit, hanem, a fiu n a g y meglepetésére, azt is megtette, h o g y több estén át lemásolt a kéziratokból k e t t ő t - h á r m a t . Minden kérdésre, a m i t erre v o n a t k o z ó l a g hozzá intéztek, f o n t o s k o d ó arczczal azt válaszolta, h o g y »meglátjulc . . .« ; máskor meg n e v e t v e dörzsölte a kezeit, tréfából jól m e g f r i c s k á z t a a fiu fejét, \ a g y jóizüen n a g y o k a t c s a t t a n t o t t a fenekére. Christophe ki nem állhatta ezt a b i z a l m a s k o d á s t ; de látta, h o g y az a p j a meg v a n elégedve, csak azt nem tudta, miért. A z t á n Melchior és a n a g y a p ó között titokzatos t a n á c s k o z m á n y o k f o l y t a k . Es egy este Christophe igen meglepődött, midőn m e g t u d t a , h o g y ő, Christophe, a királyi fönségnek, Leopold n a g y h e r c z e g n e k a j á u l o t t a a Gyermekkor örömeit. Melchior előre puhatolózott az u d v a r n á l és k i t u d a k o l t a , h o g y a herczeg kegyes lesz elfogadni a hódolatot. E r r e Melchior diadalmasan jelentette ki, hogy h a l a d é k t a l a n u l a k ö v e t k e z ő k e t kell tenni : primo, megfogalmazni a h i v a t a l o s k é r v é n y t a herczeghez ; secundo, kiadni a m u n k á t ; tertio, rendezni e g y h a n g v e r s e n y t és e l ő a d a t n i a darabot. Melchior és Jean-Michel még sokat és hosszasan t a n á c s k o z t a k . K é t - h á r o m este hevesen v i t a t k o z t a k . Tilos volt z a v a r n i őket. Melchior irt, törölt, törölt, irt. A z öreg n a g y h a n g o n beszélt, m i n t h a verseket s z a v a l n a . Párszor össze is vesztek, v a g y verték az asztalt; mert n e m t a l á l t á k meg a helyes szót. A z t á n h i v a t t á k Christopheot, leültették az asztalhoz, tollat n y o m t a k a kezébe, jobbról az apja, balról a n a g y a p j a álloLt melléje ; az utóbbi diktált neki valamit, amiből semmit-sem értett, mert borzasztó nehezére esett irni az egyes s z a v a k a t , mert Melchior a fülébe ordított és mert az öreg o l y a n páthoszszal d e k l a m á l t , h o g y Christophe a beszéd dallamától e l k á b i t v a n e m t u d o t t figyelni áz értelemre. A z öreg maga is i z g a t o t t volt. N e m volt ülve m a r a d á s a ; j á r k á l t föl-le a. szobában, ö n k é n y t e l e n ü l is gesztusokkal jelezve a s z ö v e g egyes kifejezéseit ; de minden pillanatban odament megnézni a kisfiú írását ; a h á t a m ö g ö t t strázsáló két

n a g y f e j ű e l v e t t e Christophenak minden b á t o r s á g á t , n y e l v é t kilógatta, a tollát alig t a r t o t t a már, z a v a r o s a n látott, n a g y o n n a g y l á b a k a t húzott a b e t ű k n e k és rossz volt az egész, amit irt. Melchior ordított, Jean-Michel tombolt és ú j r a kellett kezdenie és megint ú j r a elülről ; mikor már a z t hitte, h o g y a végére ér, a kifogástalan l a p r a - e g y fönséges »malacz<< csöppenu : erre megczibálták a fülét és sirva f a k a d t ; de eltiltották a sírástól, h o g y be ne mocskolja a papirost ; és u j r a k e z d t é k a diktálást, a legelső sortól f o g v a ; azt hitte, élete végéig igy fog ez t a r t a n i . Végre b e f e j e z t é k és Jean-Michel, n e k i t á m a s z k o d v a ' a k a n d a l l ó n a k , f ö l o l v a s t a a kész m ü v e t boldogságtól remegő hangon, m i a l a t t Melchior h á t r a d ő l t a székén és a plafont nézte, r á z t a a f e j é t és h o z z á é r t ő arczczal élvezte végig az a j á n l á s stilusát, m e l y n e k szövege igy hangzott : Fenkölt

Méltóságú,

Magasztos

Legkegyelmesebb

Fenség!

Uralkodó !

N é g y éves koromtól f o g v a a Zene lön g y e r m e k i . foglalkozásaim legelsőbbje. Megszerettem a b b a n a pillanatban, amikor v i s z o n y b a l é p t e m a nemes Múzsával, a k i a lelkemet tiszta h a r m ó n i á k r a ihlette ; u g y l á t s z o t t nekem, h o g y ő is viszonozta az én érzelmeimet. Most é r k e z t e m el éveimben a h a t o d i k h o z és e g y bizonyos idő óta a M ú z s á m az ihletés óráiban g y a k o r t a s z o r suttogta a fülembe : »Ne félj ! Csak b á t r a n n e k i ! í r d le a lelkednek harmóniáit !« »Az én hat évemmel ! ' — gond o l á m — h o g y a n merészelhetném ? Miként ítélnének felőlem a művészetben jártas emberek ?«. H a b o z t a m . R e m e g t e m De a M ú z s á m a k a r t a . . . E n g e d e l m e s k e d é k . Leírtam. . És most s z a b a d lesz-e, ó Magasztos

Fenség !

szabad lesz-e v a k m e r ő bátorsággal odahelyezni T r ó n u - , sod lépcsőjére az .én i f j ú i m ü v e i m zsengéit ? . . . Szabad-e merészen remélnem, h o g y Fenséged r á j u k mélt ó z t a t ó ! hullatni a t y a i T e k i n t e t e d l e g m a g a s a b b helyeslését ? . . . Oh ! igen ! mert a T u d o m á n y o k és a Művészetek mindenha bölcs Meczénásukra, fenkölt előharezosukra találtak Fönségedben ; és a tehetség virágzik a Fönséged szent pártfogolásának égisze alatt. E z z e l a mély és b i z a k o d ó hittel eltelve merészelek .tehát közeledni H o z z á d eme g y e r m e k i próbálkozásokkal. F o g a d d őket mint a tiszteletemnek tiszta a j á n dokát és méltóztassál óh Magasztos

Fönség !

jóságosan vetni szemeidet r á j u k és i f j ú szerzőjükre, a k i m e g h a j o l a Te lábaid előtt mélv lebomlással ! A

Fenkölt

Méltóságú, Magasztos Fönségnek legalázatosabb alattvalója, leghűbb, legengedelmesebb szolgája Krafft

Jean-Christophe.

Christophe n e m értett semmit belőle ; örült, h o g y túlesett r a j t a ; és mivel attól félt, h o g y még ujra leí r a t j á k vele, k i s z ö k ö t t a mezőre. Sejtelme se volt róla, h o g y mit irt és teljességgel n e m is törődött vele. De az öreg, miután végigolvasta, ujra elülről 1 ezdte, h o g y t o v á b b tartson az élvezete ; mikor ezt is bevégezte,. Melchiorral egyetemben kijelentette, h o g y ez egy mesteri m u n k a . A .nagyherczegnek is ez volt a véleménye,

118 m i k o r á t a d t á k n e k i a z a j á n l á s t és a z e n e m ű m á s o l a t á t . K e g y e s e n a z t i z e n t c , h o g y e g y i k n e k is, m á s i k n a k is b á j o s a stilusa. E n g e d é l y e z i a h a n g v e r s e n y t , Melchior r e n d e l k e z é s é r e b o c s á t j a a Z e n e a k a d é m i a t e r m é t , és m é l t ó z t a t o t t m é g a z t is m e g i g é r n i , h o g y a föllépése n a p j á n bc f o g j a m u t a t t a t n i m a g á n a k az i f j ú m ű v é s z t . Melchior n e k i l á t o t t minél--előbb összehozni a k o n c z e r t e t . M e g n y e r t e a Hof Musik Verein k ö z r e m ű k ö dését ; és m i n t h o g y az első l é p é s é n e k sikere f ö l s z i t o t t a n a g y z o l á s i k e d v é t , e g y ú t t a l a Gyermekkor örötnei-nek e g y diszes k i a d á s á t is s a j t ó alá k é s z i t e t t e . S z e r e t e t t v o l n a Melchior a c z i m l a p r a e g y m e t s z e t e t n y o m a t n i , a C h r i s t o p h e k é p é t , a m i n t a z o n g o r á n á l ül és m e l l e t t e ő is o t t áll h e g e d ű v e l a k e z é b e n . L e k e l l e t t m o n d a n i erről a t e r v r ő l , n e m a z é r t , mert s o k b a k e r ü l t v o l n a , — Melchior n e m r i a d t v i s s z a s e m m i f é l e k ö l t s é g t ő l — de n e m volt m á r idő rá. Meg k e l l e t t elégednie e g y allegorikus rajzzal, amely egy napsugarakat szertelövellő l a n t o t á b r á z o l t , k ö r ü l ö t t e p e d i g e g y bölcső, t r o m b i t a , d o b és f a l ó é k e s k e d t e k . A c z i m l a p o n h o s s z ú d e d i k á c z i ó volt a herczeg ó r i á s b e t ü s n e v é v e l és a z z a l a m e g j e g y z é s s e l , h o g y : » K r a f f t J c a n - C h r i s t o p h e ur h a t éves«. A v a l ó s á g b a n m á r h é t és f é l éves volt pedig. A d a r a b k i n y o m t a t á s a n a g y o n s o k b a k e r ü l t ; hogy kifizessék, n a g y a p ó k é n y telen v o l t eladni e g y t i z e n n y o l c z a d i k s z á z a d b ó l v a l ó , f a r a g o t t a l a k o k k a l d í s z í t e t t régi l á d á t j a m e l y t ő l s o h a s e m a k a r t m e g v á l n i , bár a W o r m s e r r é g i s é g k e r e s k e d ő m á r t ö b b s z ö r m e g a k a r t a v e n n i t ő l e . D e Melchior bizt o s r a v e t t e , h o g y be f o g g y ű l n i a n n y i , a m e n n y i f e d e z i a k i a d á s i k ö l t s é g e t , sőt m é g a z o n is fölül. E g y é b g o n d j a volt : a z . h o g y m i l y e n k o s z t ü m ö t vesz föl C h r i s t o p h e a z e l ő a d á s r a . E b b e n a z ü g y b e n c s a l á d i t a n á c s v o l t . Melchior a z t s z e r e t t e v o l n a , h a a kicsi r ö v i d r u h á t k a p , és m e z t e l e n l á b a k k a l l é p föl, mint a n é g y é v e s g y e r m e k e k . D e C h r i s t o p h e t ú l s á g o s a n f e j l e t t volt a k o r á r a - ; és i s m e r t e m i n d e n k i : n e m l e h e t e t t r e m é l n i , h o g y v a l a k i t is i l l ú z i ó b a e j t s e n . M e l c h i o r n a k t á m a d t egy nagyszerű ötlete. Elhatározta, hogy f r a k k b a ö l t ö z t e t i a g y e r m e k e t , f e h é r n y a k k e n d ő . H i á b a prot e s t á l t a jó L o u i s a , h o g y k i n e v e t i k a s z e g é n y fiut. Melchior éppen axra s z á m í t o t t , h o g y ez a v á r a t l a n k ü l s ő deriis ö r ö m e t k e l t v e h o z z á j á r u l a sikerhez. E b b e n m a r a d t a k és a s z a b ó m é r t é k e t v e t t a kis e m b e r k e s z á m á r a . F i n o m f e h é r i n g r e és l a k k félezipőre is s z ü k s é g volt ; m i n d e z persze b o r z a s z t ó p é n z b e k e r ü l t . C h r i s t o p h e kell e m e t l e n ü l érezte m a g á t a z u j r u h á b a n . • H o g y megs z o k j a , t ö b b s z ö p e l j á t s z a t t á f c vele a d a r a b o k a t f r a k k b a n . Már e g y h ó n a p j a , h o g y le s e m s z á l l t a z o n g o r a s z é k r ő l . M e g t a n í t o t t á k a r r a is, h o g y kell h a j l o n g a n i . E g y percze s e m volt t ö b b é s z a b a d . D ü h ö n g ö t t m a g á b a n , de n e m m e r t e l l e n k e z n i : mert é r e z t e , 'hogy most v a l a m i n a g y s z e r ű d o l g o t f o g v é g h e z v i n n i ; b ü s z k e is volt rá, de félt is tőle. E g y é b k é n t , f é l t v e v i g y á z t a k rá ; még utóbb meg találna hűlni ; a n y a k á r a kendőket csav a r t a k ; m e l e g í t e t t é k a c z i p ő i t , n e h o g y n e d v e s s é g leg y e n b e n n ü k ; az a s z t a l n á l p e d i g a z ö v é volt a l e g j o b b falat. Végre elérkezett a n a g y nap. A fodrász elnökölt az ö l t ö z t e t é s n é l és m e g f é s ü l t e a C h r i s t o p h e rebellis haját ; addig babrált rajta, mig valóságos birkag y a p j u t csinált belőle. A z e g é s z f a m i l i a eldefilirozott Christophe előtt és m i n d n y á j a n n a g y s z e r ű n e k t a l á l t á k a fiut. Melchior m e g v i z s g á l t a 4 és m e g f o r g a t t a m i n d e n oldalról, a z t á n a h o m l o k á r a ü t ö t t m a g á n a k és k e r e s e t t e g y n a g y v i r á g o t , a m i t a k i c s i g o m b l y u k á b a erősített. D e m i k o r L o u i s a m e g l á t t a , ö s s z e c s a p t a a k e z e i t és r é m ü l t e n k i á l t o t t föl, h o g y o l y a n a z á b r á z a t j a , m i n t e g y m a j o m : ez k e g y e t l e n ü l b á n t o t t a C h r i s t o p h e o t .

Maga s e m t u d t a , h o g y b ü s z k e l e g y e n - e r á , v a g y szégyelje magát furcsa öltözéke miatt. Ösztöne mega l á z t a t á s t é r z e t t . -A h a n g v e r s e n y e n m é g j o b b a n mega l á z v a é r e z t e m a g á t : ez l e t t s z á m á r a a z a z é r z e l e m , m e l y ezt a z e m l é k e z e t e s n a p o t • b e t ö l t ö t t e . (Folytatása k ö v e t k e z i k . )

Háborúsdi. PESTI HADI NÉPDAL. . (Ez a műfaj a háborús pesti aszfalt szülötte. Ugy a szövegnek, mint a dallamnak alkotója ismeretlen. Lehet hogy a népdal állítólagos ősi törvényszerűségét követve, dal és szöveg egyszerre születtek, de lehet hogy egy másik agyvelő produktuma a vers és egy másik sziv alkotása a muzsika. Az előadás alkalmával ügyelni kell a szöveg »tisz.tán hozás«-ára. A »Kar« jelzésű részletek össze-vissza éneklendők, hogy a hallgatók illúziója minél tökéletesebb legyen.) •

Solo : Zug a fejem Es az agyam kába, Vacsorázni Járok patikába. Az orczámon Mély barázdák, völgyek, S nem izgatnak Engemet a hölgyek. Sárga lettem, Mint egy japán gésa, Fejem dagadt Mosogató dézsa, Lötyög benne erre-arra Agyvélő is, viz is, Ujjé, ujjé, para — para — Ujjé paralizis ! Kar : Lötyög benne erre-arra . . . stb.

'

•

Solo : Egy madárka Felszállott a fára, S a madárnak Felszállott az — ára. Az ágy alatt Keresték a lisztet, S találtak egy — Délczeg huszártisztet. A gyönyörtől Majdnem hanyatt estem : Egy fél liter Tejet kaptam Pesten! Friss tejecske, erre-arra, 1 Meszecske is, viz is, Ujjé, ujjé, para — para — Ujjé paralizis ! Kar : Friss tejecske erre-arra . . . stb. Solo : Nemrég egy nagy •Bankot tettek sirba, Mert befulladt Szegényke a — zsirba.

119 A kutyámat Hizlalgattam máig, De kutyából Szalonna nem válik. Múltkor egy ur Korcsmában ebédelt, S nagyitóval Látta csak az ételt. Drága lett a krumpli, dara, Drága még a viz is, Ujjé, ujjé, para — para — Uj jé paralizis !

Saison. Az utolsó czigaretta. — febr. 22. A legényember naponta öt perczet szentel magán a k , a z ő s z i n t e s é g n e k és t a l á n a U r á n a k is. A z utolsó czigaretta

öt

percze

ez,

mély

és j e l e n t ő s é g t e l j e s

perez, füstfelhőbe burkolt, bőrfauteuilbe roskadó,

öt

gyö-

n y ö r ű e g y e d ü l l é t : öt perez. A l e g é n y e m b e r k é s ő n j á r haza, ilyenkor már v á r j a otthon a szeretője, egy ra-

Kar : Drága lett a krumpli, dara

g y o g ó a n szőke, de r e t t e n e t e s e n ostoba, kis liba, b á j o s , . stb.

hűséges h á z i á l l a t ,

a k i n a g y s z e r ű e n illeszkedik bele

garcon-szerelem obligát követelményeibe Solo :

eredetien szervírozza

Bótos uram, Áldja meg az ég is, Jöjjön meg az Embersége mégis. Szólaljon meg Önben is a lélek, S bocsássa meg Nekem azt, hogy élek. Azt mondják, hogy Maga is csak ember, S a kutyára Is jön dér s deczember, S.ezenkívül van még hónap Tizenegy, vagy tiz is, Ujjé, ujjé, para — para — Ujjé paralizis !

a

és o l y a n ős-

föl a teát, mintha ő volna

az

első nő, a k i r á j ö t t a n a g y i g a z s á g r a , h o g y a j ó s z e r e t ő n e k e g y kötelessége v a n : v i d á m a n , e n y h e d e c o l l e t a g e zsal, b u z o g ó s z a m o v á r m e l l e t t h a z a v á r n i f á r a d t Szerelmesét. A

legényember

szattyánpapucsot Valaha,

—

és

fáradt

szerelmes

sötétkékszegélyü

—

könnyű

pizsámát

ölt:

a lángoló impresszionizmus korszakában,

na-

r a n c s v ö r ö s v o l t a p i z s á m a széle, k é s ő b b

mély

bordóvá

szelidült, m i g e l é r k e z e t t a b ö l c s és l e t o m p í t o t t

sötét-

k é k i g . E z a p i z s á m á k és l e g é n y e m b e r e k sorsa, l e m o s ó d i k r ó l u k m i n d e n rikitó t a r k a s á g , m i n d k e t t e n lesznek

és

sötétek

komolyak.

T e a u t á n hirtelen feláll a l e g é n y e m b e r . — V á r j , d r á g á m , — m o n d j a a kis s z ő k é n e k —

egy

kis d o l g o m v a n m é g az u r i s z o b á b a n . A d d i g v a r r j fel

Kar : Ezenkívül van még hónap . . . stb.

egy

gombot

a

kabátomra.

É s k i m e g y a barátságos, tiszta hálószobából, még h a l l j a , a m i n t a l á n y t ü t és c z é r n á t v e s z

Solo : Ha meghalok, Felszállok a mennybe, És Szent Péter Azt mondja, hogy : »menj be !« Jaj de jó lesz, Nem fog fájni semmi, Szabad lesz ott Mindennap hust enni : És a húshoz Apritgatok zsemlyét, Mit bánom én, Lét-e, avagy nem lét ? Változatos lesz ebédem, Lesz fogás, vagy tiz is, Ujjé, ujjé, para — para — Ujjé paralizis !

Most j ö n a z u t o l s ó c z i g a r e t t a , a z öt p e r c z e s m a g á n o s s á g , a n a p k e s e r ű izü, b ó d i t ó e r e j ü e s s z e n c z i á j a . Zöldernyős lámpa

ég a z í r ó a s z t a l o n ,

a fehér

cserép-

k á l y h a derengő tömege ott imbolyog egy sötét ban.

Különös,

hosszú árnyékot

vet

a zongora

zugés

a

k ö n y v e k a r a n y h á t a felcsillan a p o l e z o n . A m e g g y s z í n ű falakon némán

figyel

valamelyik

fiatalkori

arczképe,

szeszélyes, b i z a r r k o l o r i t u k é p e k c z i k á z n a k a s z ö g e k e n , de a s ö t é t r á m á k b ó l k o m o r a n n é z r á D ü r e r >>Melankóliá«-ja és a z Most lassú

>>Apokalyptikus

felesettenti

mozdulattal,

utolsó

az

szinte

czigarettára.

lovagok«.

ezüst

czigarettatárczát

szertartásosan

Minden

nagyon

és

rágyújt

távol

van

az tőle,

c s a k a csöndesség b o r u l rá, s z i n t e t e s t e t ö l t v e , illatos

Kar : Változatos lesz ebédem, Lesz fogás, vagy tiz is, Ujjé, ujjé, para —- para Ujjé paralizis !

ki a toilette-

fiókból.

melegséggel. M é l y e n mellre s z i v j a a f ü s t ö t és l e h u n y t szemmel —

élvezi

érzékeli

rezgő

könyvszekrény Coppéliaörökszépballetjét játszszákaz Operában, édesen felcsendül a zenekar, Delibes örökszép muzsikája zsong a fülekbe és a bűbájos Coppélia baba megmozdul. — Mily szép/mily gyönyörű, mily elragadó, — sóhajtják az emberek a nézőtéren — mire egy szakértő ur megszólal : Mert eredeti Diana-poudert használ.

vérének

szédülő,

ópiumos

K ü l ö n ö s zúgást- -hall, t a l á n a p e r c z e k dobhártyával. tetején,

Oszlopos

mellette

örök óra

mintha

zsongását. folyamát ketyeg

a

felsírna

a

• n a g y g y ö n g y h á z k a g y l ó , m e l y e t e g y régi n y á r o n h o z o t t az

Adriáról. Most e g y p i l l a n a t r a n a g y o n b o l d o g a l e g é n y e m b e r ,

mert

érzi,

hogy

otthon

van,

egy

háromszobás

kis

világban, mely az övé. K é k csíkban k í g y ó z i k a cziga-

rettafüst. Kedves chansont hallott valaha a czigarettá-

l u x u s a n e m áll r e n d e l k e z é s ü n k r e . D e mit

dolgozzunk

ról és m o s t e s z é b e j u t ' s o k r é g i é j s z a k a . Mar

és

munkának,

nagyon

miért?

Van

e g y á l t a l á b a n , értelme

a

régóta meg a k a r t a számlálni, hogy hány á g y b a n aludt

m i k o r n i n c s is m e g a l a p o z v a ez a s a n y a r ú v i l á g ? A k a r -

életében,

junk

de m é g s o h a s e m s i k e r ü l t n e k i . C s a k a leg-

k ü l ö n ö s e b b f e k h e l y e k j u t n a k eszébe, a hálós g y e r m e k á g y , a csillogó r é z á g y

egy svájczi internátusban,

velenczei sötét faragású, ódon szállodaágyak szer

könyezvc

hidegszemü

emlegetett

bécsi l á n y

bécsi

ágya.

A

óh

és ezer-

barokk

nyoszolya,

kavargó

czigaretta-

valamit,

mikor

m a oly n e h é z n e m

nihilistának

lenni ? A

legényember

magát, amint

elmúlt

napjára

gondol

és

látja

kora hajnaltól késő estig dolgozik,

de

n e m t u d j a , m i é r t ? T a l á n c s a k a z é r t, m e r t n a r k o t i k u m kell,

monoton

belepréselés

a -'siuek

aczélbéklyójába.

f üst ben. a r u t é n i s t á l l ó s z a l m á j á t l á t t a , n é h a f e l é b r e d t

És látja, hogy az akarat a legnagyobb

é j s z a k a , mert f a r k á v a l a r c z á b a c s a p o t t a tehén. I l y e n -

i s t e n a z e m b e r t s ú j t h a t j a , m e r t a z élet k e s e r ű r a b j a i

kor a h e g y e k e n t u l t o m p á n d o b b a n t

n e m t u d n a k o d á i g f e j l ő d n i , h o g y ne a k a r j a n a k v a l a m i t .

r u t é n menyecske, aki

egy ágyú

m é g a t e h é n n é l is

és a

piszkosabb

volt, keresztet vetett. M a j d a lövészárok deszkapricscse tűnik

fel e l ő t t e ,

azután

a .kórházvonat

ringó

hord-

á g y a . . . M o s t p e d i g ú j b ó l o t t h o n v a n , de n e m b a j , h o g y kissé f a k ó b b a z a r c z a , f i a t a l k o r i a r c z k é p e v i s z o n t s e m m i t s e m v á l t o z o t t a falon. A nál.

A —

czigaretta

vége

legényember

szippantás-

mondja :

megjelölve a fiuk, a k i k elestek. É n

vannak

megvagyok.

az

s á g á b ó l h á r o m e s z t e n d ő t k i s z a k í t o t t . D e most h i d e g e n , j ó z a n u l s z á l l a c z i g a r e t t a f ü s t j e és ő j ó l t u d j a ,

— F i a c s k á m ! Hol maradsz olyan sokáig ? — A

legényember

elmosolyodik.

Jó

volna

akinek nin-

világproblémát

ezzel m e g is

o l d o t t a . M i n d e g y . A f é r f i cserében a z éjet m a g a s r e n d ű E z z e l m e g d ő l t a n ő e g y e t l e n f ö l é n y e , m e l y a b b a n áll, hogy

hogy

fájdalommal hozza

ban

a

sorsot

valami istenem,

világra

a

gyermekét.

D e a z é i t mégis jó, h o g y élnek ők, a kis j e l e n t é k t e -

b a d ö n m a g á é r t élnie. K ü l ö n ö s d o l o g ez a z élet. Most, különös, l e s ú j t ó érzéssel i n d u l el ú t j á r a . Ó h

nőnek

csenek kérdései, c s a k m o h ó k ö v e t e l é s e i . L á m , ez a k i s

lenek,

fájdalmasan,

hal-

l a t s z i k a h á l ó s z o b á b ó l a t ü r e l m e t l e n kis s z ő k e k i á l t á s a .

n e k i most m á r s z a b a d ö n z ő n e k lennie, n e k i m á r s z a is

egyetlen

s é g é t viseli és ez v a n o l y a n k i n , m i n t g y e r m e k e t s z ü l n i .

L e g é n y e m b e r m e m k á r o m o l j a a sorsot, m e l y f i a t a l -

szabadságban

pedig

ámivel

vágytalanság.

l i b a szereti a c s ó k o t . A

É l e k . A régi é r e t t s é g i k é p e n csillaggal

visszanyert

menekül a nirvánától,

lenni, ösztönös, b u t a é r z é k i k i s á l l a t n a k ,

felragyog egy-egy halkan

Mindenki

boldogság a

átok,

és

kétségekben

és

töprengésekben,

verekedésekben. jó és b e l e m a r k o l n i

egy

néha

átkozódások-

elfeledni

kis bestia

a

hamleti

szőke

hajába.

A l e g é n y e m b e r m á r el is f e l e j t i a n a p m e d d ő k ü z -

' m e n n y i m i n d e n t k e l l m é g c s i n á l n i és m i l y e n s z o m o r ú ,

d e l m é t és a z u t o l s ó c z i g a r e t t a öt p e r c z é n e k

hogy az elvesztett esztendők azokat s ú j t j á k a legjob-

s á t . T u l a j d o n k é p p e n n i n c s is é r t e l m e , h o g y a z

ban, a k i k bátran veszíthetnek, mert még s o k év v a n

leleplezze ö n m a g á t

és a v i l á g o t , m i k o r e g y t ü r e l m e t -

előttük.

len kis s z ő k e l á n y

kunezorog a szomszéd

Most

meg kell fogódzni valamibe,

l e n d ü l e t t e l kell n e k i m e n n i e g y c z é l n a k .

hatalmas

De mi legyen

a z ? Mire t e h e t n é fel a z e m b e r a z é l e t é t e b b e n a l a b i l i s világban, helyet,

hiszen

hanem

nemcsak a villamoson nem az

életben

sem.

Mikor

kapunk

elindultunk,

h a t a l m a s c s ú c s o k á l l o t t a k e l ő t t ü n k , most u t u n k f o l y t a t á s á n á l l á t j u k c s a k , h o g y h a l o m m á t ö r p ü l t e k a czé-

— .Jövök már, a n g y a l o m ! —

brutalitáember

szobában.

kiáltja a legényem-

ber és e z z e l m i n d e n p r o b l é m a m e g v a n o l d v a . A h a m u tálczán

pedig

kihűlve,

igazmondója, az utolsó

holtan

hever

az

élet

keserű

czigaretta. Csatlós M á t h é .

lok. S most v a g y e g y u j v i l á g o t k e l l k e r e s n ü n k , h o g y megkapjuk a régi perspektívákat, vagy saját

magun-

kat liliputiakká kell varázsolni. A világ n e m lett na-

INNEN-ONNAN.

g y o b b , c s a k t ö b b , t ö b b p é n z z e l , t ö b b v é r r e l és t ö b b piszokkal dolgoznak ma az emberek. A sek megbuktak

akkor,

mikor

meggyőződé-

diadalmaskodniok

kel-

l e t t v o l n a és h a a f ö l d g o l y ó t i t á n i t ö m e g t e r m e l é s é b e n v a l a m i m e g f o g y o t t , u g y ez : a h i t . A z utolsó c z i g a r e t t a v é g e f e l é j á r és a l e g é n y e m b e r valami

vad

gyönyörűséggel szívja magába

a

keserű

nikotint. Hová

m e n j ü n k és hol h e l y e z k e d j ü n k el ? A

vészet szent szuverénitása kétes exisztencziák

műmene-

d é k v á r o s a és a m ű v é s z i erő n e m n y ú j t a l a p o t a megállásra,

de f e l d ú l j a b e n n ü n k

nyugalmat.

Az

a magunkra

arisztokrácziához

erőszakolt

nincs elég

nevünk,

a c i t y t á r s a d a l m á h o z nincs elég p é n z ü n k , a p r o l e t á r o k hoz

pedig n e m

vagyunk

elég

szegények.

Egyetlen

g y ö n y ö r ű s é g ü n k és c z é l u n k a m u n k a , m e r t a z élet más

S Egy csokor virág. A frontmögötti létfentartási küzdelemben csak azért állhatott ellen oly szilárdan Magyarország a háborúval járó ezernyi veszélynek, mert arisztokrata és polgári társadalma vállvetve buzgólkodott, hogy kivegye részét a liáborus jótékonyság és a népjólét sikeres fejlesztése terén. A szerényen és áldozatkészen fáradó fővárosi társadalmat a hivatalos lap egyik utolsó száma szinte elárasztotta a királyi kegy sugaraival? Mi csak egy-egy nevet — mintegy találomra — kapunk ki a ritka szép csokorból. Első osztályú polgári hadiérdemkeresztet kaptak a közben országos öröm közepette kereskedelmi miniszterré lett Szterényi József és a pesti jótékonysági akcziók bőkezű vezére : Lánczy Leóné ; másodosztályút kaptak a jószivü özv. Neumann Árminné, a szervezőképességéről ismert Sándor Pálné és báró Kohner Adolf ; harmadosztályút kaptak az aranyszívű Fellner Henrikné és báró Kornfeld Mórné, továbbá a feminizmus agilis apostolai : Szirmay Oszkárné és dr. Reinitz Józsefné ; végül a mindig szives vendéglátó Glück Frigyes és tószegi Freund Antal, Kozma

121 Andor, Ripka Ferencz, Gerlei Lajosné és Rózsavölgyi Mórné. Fájdalom, nem írhatjuk le mind-mind a sok jóhangzásu, nekünk és mindenkinek oly rokonszenves nevet és nem mondhatjuk el mindegyik névvel kapcsolatban : hány szegény özvegy és árva, hány rokkant és nyomorék, agg és csecsemő köszönheti nekik az életet. De hiszen a jó tett önmagát dicséri. S aki mindent tud és lát : számon tartja és jutalmazza őket a király. Az első magyar embereket a legelső. •

•

•

S Gróf Khuen-Héderváry Károly. Hatalmas, öreg tölgy dőlt ki s egy darab régi Magyarország száll vele sírjába. Gróf Khuen-Héderváry Károly tehetsége nem volt mindennapi, karriérjé azonban még ritkább szárnyalású volt. Husz évig volt egyhuzamban horvát bán s Zágrábban töltötte életének legszebb, egyben legnehezebb, legizgalmasabb éveit. Magyarosítani akart s elsősorban a sziveket akarta megnyerni, de hiába erőszakolta, szelet vetett és vihart aratott. Az anyaország kormányának elnökségét többször visszautasította, háromszor elfogadta. Tipikus aulikus politikus volt, a megboldogult I. Ferencz Józsefnek talán a legbizalmasabb, legragaszkodóbb embere. Utolsó nagy alkotása egy hatalmas, kormányzóképes parlamenti többségnek, a munkapártnak megteremtése volt. Gróf Khuen-Héderváry politikájának voltak rajongói és voltak ellenfelei. Kedves, szinte bohém személyének azonban csak tisztelői voltak. •

*

•

= A munka temploma. Angliában templomot készülnek építeni a háborúban elesett munkások emlékére. A tervrajz már kész, csak az utolsó ágyuszó eldörgését várják, hogy lerakják alapkövét. Anglia vezekel, veri a mellét, forgatja szemét, szüksége van a munkások áhítatára, a kezek gyorsaságára s a lábak fürgeségére a hadi taposómalomban. Nem a béke templomát'épiti Anglia. Hanem a munkáét, mely a szent municziót adja, a kardokat élesíti, a csöveket edzi, a kalapácsot zuhogtatja s a tengeralattjárók hálóját szövi. Üdv a munkának, rikoltja az égnek a torony. A munkások pedig szétszórt tagokkal, porló szivvel a csendet álmodják össze a föld alatt, hogy belenghesse a munka templomát.

5 Dohányjegyek. Lesznek-e, avagy nem lesznek, ez a hamleti kérdés marczangolta egyébként is megtépázott lelkeinket hónapokon keresztül. Most aztán megnyugodhatunk. Ha az előjelek nem csalnak, hadi életünk irattárába mégsem kerülnek bele a dohányjegyek. Ezek után bizvást remélhetjük, hogy a füstölés kérdése valamelyes megoldást mégis csak fog nyerni. Frontmögötti hadi élményeink ugyanis azt bizonyítják, hogy azok a dolgok, amelyek csak jegyre vásárolhatók, észrevétlenül kikerülnek a forgalomból, vagy csak nagy fáradozások árán szerezhetők be. Egyszerű következtetés alapján : ez lett volna a dohánynemüek sorsa is, ha életbe lépett volna a jegyrendszer. Dohánynak hírét sem látnók, legfeljebb, elkeseredésünkben, a dohányjegyeket vághatnék fel Ízlésünknek megfelelően : rövidre vagy hosszura és tölthetnék bele czigarettahüvelyeinkbe, vagy pipáinkba. De vájjon a jelenlegi trafikáruk nem azért olyan rosszak és szivhatlanok-e, mert a tervbe vett, de forgalomba nem hozott dohányjegyekből készültek? Ebben az esetben ugyanis jöjjön inkább a dohányjegyrendszer. Mert az még nem olyan nagy baj, ha dohányjegyünk van és dohányt nem kapunk. De hogy dohány titulusa alatt rövidre vagy hosszura vágott dohányjegyeket vásárolunk a trafikokban, az elviselhetetlen. Ugy látszik, azért oly nagy a papirinség is, mert dohányt csinálnak belőle.

= 54.960. Nem főnyeremény összege s nem a keleti fronton fogságba jutott oroszok száma. Nem. Hanem 54.960 gyufás láda a közraktárban. Vagyis érthetőbben : egy pár millió skatulya gyufa. Ha statisztikusok lennénk, rögtön nekiülnénk, hogy kiszámítsuk, az összes magyarországi pipásokra hány szál gyufa jutna belőle, hány gyertyát lehetne velük meggyújtani s mekkora területet világitanának be, ha egyszerre lobot vetnének. De nem vagyunk statisztikusok, csak gyufátlan Ínségesek, akiket udvarias és kevésbé udvarias feliratok tessékelnek el már a trafikok küszöbéről is. Nincs gyufa ! recsegi az üvegre akasztott plakát. Pedig, íme, van. Illetőleg lesz. Mert az, hogy esetleg nincs elég skatulya, az nem baj. Elő kell keríteni a gyufamilliomost, majd az orrához dörzsölve g y u j t j u k meg a szálakat.

= öreg harczos. Amerikában nagyban dörög a reklám a háború mellett. A dob Wilson nyakában lóg, s a háborús sajtó naponta belevág valamivel, amitől végighullámzik a hang Észak- és Délamerikán. A legújabb lapok egy öreg harczos fényképét hozzák, William Howard Tisdalét, aki Lincoln alatt szolgált, s aki hetvenöt éves korában is kardot kötött rokkant derekára. Az öreg még nem oly süket, hogy meg ne hallaná a haza hivő szavát, s nem oly vak, hogy ne látná világveszedelemnek a németek győzelmét. íme tehát, aggastyánok is jelentkeznek katonai szolgálatra. Előre, amerikaiak ! A hadsereg, az uj, a hatalmas, a döntő, nemsokára megtarthatja első évi közgyűlését. Korelnökről már fölösleges gondoskodni.

= A budai koldusasszony. Az újságokból sok minden kimaradt. Nem a czenzor kék plajbásza, hanem a megváltozott idő czenzurázza hasábjait. K i olvasott 1914 óta az Árvából elindult drótostótról, kinek csak az egyik csizmaszárát találták meg valamelyik hóval lepett árok partján ? Hova lett a tavalyi hó és hova lett a tavaly előtt előtti farkas, mely február derekára pontosan megjelent a rövid hirek rovatában ? A budai koldusasszony nem tudhatta, hogy háború van. Elindult odvából este, botorkált a hegyek között és reggelre megfagyott. Megfagyott, mintha a világ a régi kerékvágáson vágtatna. Három sornyi hirben még a nevét is olvashattuk, talán valamelyik népies újság a czimlapján is hozta megható rajzban. Budán sejtelmek és jóslatok élnek. Hátha a béke lesz a koldusasszony békéje ?

SZÍNHÁZ. Charlotte kisasszony. —

Lengyel

Menyhért

szinmüve

a Nemzeti

Színházban.

—

Lengyel Menyhértet éveken át figyeltük az uj magyar drámairodalom egyre növekedő és fejlődő szögéből. Ismerjük első darabjait, a tartalmilag is meglepetést hozott »Hálás utókor«-t, a bravúros és hatalmas irói problémát rejtő »Taifun«-t; sajnáltuk,hogy a filozófiai hátterű »Próféta«, melyben annyi színezés és gondolat volt, mint kevés magyar színműben, megbukott, de a »Róza néni«-ben és a »Tánczosnő«-ben irói kvalitásai és dramaturgiai tudása már u g y hatott, mintha a drámai technika pompás, de száraz konstruktőrjével állottunk volna szemben. Lengyel Menyhért éppen első darabjaiban vált jelentőséges iróvá, néhány éven át az ő legfőbb értékei ragyogtak a magyar

122 színpadon, s mint minden igaz irótól, tőle is vártuk, hogy nagy kompoziczióju formájával és spontán művészi erejével problémát fog a színpadra hozni : világnézetet. Ehelyett uj darabjában megint csak primitív érzésvilágu, alapérzéséből felépített és reánk kényszeritett, bizarr hatású lírájával határolja körül tehetsége lehetőségeit. Mert a Charlotte kisasszony, mint szinmü, azok számára, akik e műfaj formai követelményeivel beérik, feltétlenül é r t é k ; befejezett, lekerekített ; két egymással kereszteződő és két ellentétes karakter szükségszerű találkozása ; apró megfigyeléseiben és sorsszerűségében a jelentőségek mögött sok a drámai, de csak ez-e az, amit Lengyel Menyhérttől kaphatnánk, éz-e az, amit a »Hálás utókor« v a g y a »Próféta« után várhatnánk, s csak ennyire volna szüksége a közönség pszichéjében és az ettől elválaszthatatlan hatás pszichológiájában kialakult magyar színpadnak? A művészi v a g y irodalmi termékek között éppen a dráma az, melyben az érdeknélküli tetszés kanti formulája valóban rideg érdek nélkül dönti el a tetszés lehetőségeit. Nekünk tetszik a »Charlotte kisasszony« meséje, az 1809-iki eseményeknek a jelenbe való átszövése, Y v o n n e Delarey sorsa s a lírikus hajlandóságú Kelecsény, aki hajós szeretett volna lenni s csodálatos országokba utazni, magányos várkastélyokban szeretett volna élni, a Mont-Blancon, ahol örök a hó, mindenkitől elzárva, mint egy remete, s mégis meg kellett halnia, mert forró lett a feje Napoleon proklamácziójától s a magyar nemzet szebb jövendőjéről ábrándozott akkor, amidőn kimustrált, rozsdás pisztolyokkal, rozoga kardokkal felszerelt magyarokat vezettek Haugwidz, Settele s Colich nevü hadvezérek a francziák ellen. Charlotte-Yvonne kém volt, s mégis tul mindenen, cselszövésen, áruláson, két ember, két jó barát, akik szerették egymást, egymásra találtak. I t t szép a dráma, a harmadik felvonás végén, amikor egyszerre jön a brutális katasztrófa, éles világításban és Charlotte elmondja, ki ő s mit tett, holott szerette Kelecsényt. Itt tódulnak a kérdések, egymásba folynak álom és élet, v á g y és valóság, fájdalmak elhazudásai és bátor szembenézés a közeli sorssal. Emberek beszélnek, járnak ; testvérek, kik mégis oly idegenek egymástól, s az életre erőszakolt álmok elmúlásában a sors kemény marokkal tépi szét álmaik finoman összeszövött harmóniáit. Lengyel Menyhért a »Charlotte kisasszonyában szenzitív iróvá lett, nagy élményeket tép szét, hogy finomabb, könnyebb és egyszeiübb kapcsolatokat teremtsen á drámai élet és a közönség között. Á darab egyetlen fix pontjából, a czentrumból, kitép minden igazi életmenetet, impresszionistává lesz, beéri azzal, hogy a pólusokat egymásba tolja, s a megértést abban véli ..felfedezni, hogy mély szeretettel, bensőséggel, lírával lát s hangulatot teremt. Ez- a hangulatra, lírára való törekvés a hatás elérésének legbiztosabb és legkényelmesebb módja s ezt feloldani felesleges. Mert a dráma lírájában nincs-lélek-analizis, ott a lira mindig csak háttér, formakövetelte stilizálás, s éppen a lira közelíti a drámát a novellatémák.' hatása felé.; Lengyel Menyhért színmüvének emberi momentumai sohasem válnak drámaiatlanokká, de ezék a' momentumok nem alkalmasok arra, hogy a- mai színpad a mult századok heroizmusával lírával oldja fel azokat emberiekké. A z irót azok közül valónak tudjuk, akik, anélkül hogy programmot csinálnának belőle, nehéz, f á j ó harezokban szeretnek edzeni túláradó gazdagságukat, s igy inkább valami titokzatosan kuszált s felejthetetlen torzót vártunk, mint históriai romantikát. Hogy a darab mégis sikert aratott? Ennek igy kellett lennie. Lengyel Menyhért mégis csak jobban érdekli és

Ü

C

l

l

l

Á

l

*

a I í V

A

legmodernebb kivitelben óriási választékban készpénz vagy törlesztéses kölcsöndij ellenében,

izgatja a közönséget, mint annyi más szerző, s a közönség nagyon jól tudja, hogy sok van benne az olyan iró tehetségéből, akinek — ha maga is elég nagy utat tett is meg a »Nagy Fejedelem«-től a »Charlotte kisasszonyáig — ugyanúgy meg voltak a lehetőségei egy más ut felé is. Charlotte kisasszonyt Márkus Emilia alakította s nemcsak feladata, hanem produkeziója szerint is ő állott a darab középpontjában. Amit a szerepből értékesnek tarthatunk, arra Márkus Emilia művészetéből bőven tellett. Sokszor mintha nem is a Lengyel Menyhért Charlotte-ja lenne, hanem annál érdekesebb és sokredőzetübb. Kelecsényt Beregi Oszkár a maga egyéniségének megfelelően, jelentékenyen játszotta, s a többiek is értelmesen, tisztán beszéltek s ügyesen szolgálták a szerző sikerét. Kázmér Ernő. Éva Fedorovna. Fedorovna orosz tánezosnő, aki tiszta és meggyőzően klasszikus testmozgásával, tartózkodó rifmusu tánczaival végigjárta Európát, most nálunk tett bizonyságot nagyszerű ütemű és mégis leegyszerűsített nyugalmu tánczmüvészeti technikájáról. Éppen az egyszerűségre és a nyugalomra való törekvésével ért el sikereket, azzal, ahogy karcsú és fürge fiatalsága a Massanet tüz-tánczában párduezugrásokban szökkent elő és minden mozdulatának dekorativsága alól is kitört elfojtott szilajsága. Teste és mozdulatai minden pillanatban s a zene minden átmenetében atánciczal való kifejezés összes lehetőségeit tárják fel, erő, egészség, szépség és művészi értékek azok, amelyek tudatossá növelik Fedorovna igazi művészetét; mely tulajdonképpen csak visszatérés a legősibb művészethez. Valaha a 18. században Mademoiselle Guimard palot á j a a hódolat palotája volt, Elsler Fannynak dédapáink tapsoltak, mi láttuk Cléo de Merode-ot, Oterét, Isidora Duncant s a csodás Seraphima Astafievát s mégis jelentőséget tudunk tulajdonítani Éva Fedorovnának, kinek sok mozdulata nagyszerű elődeire emlékeztet. Az est sikerét Dienzl Oszkár zongorakísérete sokban elősegítette,

ZENE. Baán Gizella hangversenye. Már a műsort is annyi ízléssel és oly finom tónusban állitotta össze, hogy kellemes érzéssel foglaltunk helyet a Zeneakadémia, termében. Gounod : Sérénadeja, Chopin : Nccturnója, Messager : >>Si j'avais vos ailes«-je, Schubert : Wiegenliedje, Strauss : Stándchenc, három operaária : Thomas, Bellini és Ma.illart kottáiból, végül néhány finom és meleg magyar műdal : Székács, Kurucz és Kacsóh alkotásai, már magukban véve is kellemes conferencier-k egy dalénekesnő estélye előtt. Baán Gizella bécsi nagy sikerének a híre meg éppen felcsigázta a kíváncsiságunkat. De nem is csalódtunk ! Csengő és diadalmas koloraturszoprán, amelynek volumenje határtalannak mutatkozik, amint fátyolszerü pianissimókból finom mezzo di vocé-kcn keresztül biztcsan pattogó staccatókban felszökken a dal-fortissimók legmaga' abb birodalmába, ezüstösen bugyborékoló, kristálytiszta trillák, csattogóak, mint exotikus madarak csicsergése, a dalok érzéstartalmának befogadása, elmélyítése és újból kivetítése, amely a szívből jövő finom szálakkal begubózza a hangot. Baán Gizella koloraturája Strauss : Stándchenében csillogott a legtökéletesebben, a szivét pedig Kacsóh : >>Késő ősz van . . .« kezdetű dalában mutatta meg. Kivételes, szines és forró este volt, amit a zsúfolt terem közönsége megértő tapssal honorált.

Gázfürdőkályhák, g á z s ü t ő k , g á z v a s a l ó k és g á z f ő z ő k

kaphatók. „ A u e r t é n y " VI.,Vilmoscsászárut3.

123

IRODALOM. Idegen portrék. — Kázmér Ernő könyve. — Nem tudom, tudatosan kölcsönözte-e czimül a becses könyvecske irója a portré megjelölést? Ha nem, ugy szerencsés véletlen. Ha gondolt valamire, azt kell mondanom : a publikumot kritizálja vele. Őseink színészben okvetlenül csepűrágót, iróban amolyan alkalmi tósztozó-diák-tintanyalót láttak. A ma olvasója deczensebb formában s kissé öntudat alatt ugy van a kritikussal, essay-iróval, esztétával, hogy dolgain át elsősorban a tárgy, szabadjon mondanunk a modell érdekeli. Nehezen szabadul a helytelen érzéstől, hogy a tanulmány csak tartozéka lehet valaminek. Legtöbb tanulmányban pedig fotográfiát vél fölfedezni. Kázmér Ernő, bár burkoltan, de elég energikusan csapott az asztalra : nem fénykép, — mondja — hanem portré ! Van-e joga kijelentéséhez? A magyar lapok essayiszonya ellenére is sokoldalú és relatíve igen termékeny munkássága legalább annyira kötelez, hogy megfontoljuk a kérdést. Elsősorban A Hét hasábjain megjelent irodalmi, színházi, művészeti és politikai észrevételei elszórtságukbae, — friss, még nyomdaszagu könyvecskéje pedig egységében elég elokvencziával áll a fiatal figyelő és esztéta mögé. Nézem a husz-harmincz portrét; ismerősök, kissé tulfinomodott Ízléssel válogatva (ami jó fotográfiája Kázmér Ernőnek). Vannak köztük arczok, akikkel rég szimpatizálok, vannak, akik — nekem — ellenszenvesek. Utóbbiaknál sem tagadhatom : a portré — tul azon a primitív előnyön, hogy talál — körmönfont egyszerűséggel emeli ki a lényeget, aláhúzza, hangsúlyozza, sőt stilizálja is a bonczkés alá került individuumot. Azt mondja Selma Lagerlöfről : »moralista addig, ameddig a morál nem kemény és rideg«. Vagy Hauklandról : »ha festő lett volna, állványa előtt, kezében palettával, sok nehézkes anyagból kellett volna a finomságokat kikevernie«. Maeterbnck »mindent elmond, de sohasem mond el valamit igazán ; mindent oly közel hoz hozzánk és mégis oly messze van tőlünk, hogy az egymáshoz való közeledésben szinte eltévedünk«. És kegyetlen hasonlatai, melyekkel a láthatóan személyesen ismerős Amfiteatrovot elintézi (»Solness legalább lobogóval zuhant a mélybe: Amfiteatrov üres kézzel«) ; majd más helyütt Schalom Aschról irva, úgyszólván két sorba sűrítetten egy egész karriér leszögezése : (»máról-holnapra fölülmulta Arczübasevet, gyorsvonatsebességgel vágtat el Gorkij mellett és egyszerre csak azt veszszük észre, hogy Csehov mellé férkőzik egy zsidó, egy kiüldözött« . . .) keményveretü dokumentumai maradnak a nem muló értékű megfigyelésnek. Annyira beleéli magát nem egy iró egyetlen munkájába, nem egy iró eg^sz működésébe, hanem a körüle támadt levegőbe is, hogy néha már észre se veszszük s az iró teremtette hatások mérlegelésénél tart. (»Hamsun Knut esztétái és snobjai mindig a kellemes, hangzatosan finom, de főképpen uj szavakat keresték, amelyekkel az elfogulatlanság iránti elfogultságukra fölépíthették volna a hamsuni ember pszichéjét.«) És mintha stílusa minden nemesen világos megállapodottsága mellett is szordinósan követné a szerenádban ünnepelt modell hangjait, — látszólag az alá rendeli magát, akiről szólani akar. Az esztétának e vérbeli ömegtagadásán át is művésznek maradni, megcsinálni a környező-társadalom, néhol a kor levegőjét, — igaza van : portré. Portré a 1javából. _ . , »

t

Tabéry

Géza.

Sikabonyi Antal : Az alkotó lélek és a háború. A háború szellemi termékeivel eddig csaknem kizárólag leltári értelemben foglalkoztak. L á t t u n k e g y csomó anthológiát, melyek legfeljebb abban különböznek egymástól, hogy az e g y i k a versek megjelenésének időrendjében, a másik a szerzők alfabetikus sorrendjében, a harmadik a m ű f a j szerinti beosztásban látja a feladat megoldását. Sikabonyi nem leltároz, hanem oknyomoz. B á n y á s z i k , a tárna mélyére száll, hogy Davis-lámpájával bevilágítson a háborútól vérző lélek sánczaiba. A szenvedést látja minden lépcsőfokon, a szenvedést, a k i maga is szenved. Amit a magyar néplélek háborúellenes keserűségéről, a verbuváló-kor lelki árnyékairól, a virtuskodónak ismert magyar katona örökös honvágyáról ir, teljesen uj. Bizonyítékai pedig régiek. E g y k o r ú a k . Idézetek. Ellcnmondást kizáróak. Felületes megállapítások mohos falát vannak h i v a t v a ledönteni. A háborús irodalmon k i v ü l kiterjed a t a n u l m á n y a háborús művészetekre is, itt is az elmélyedt b ú v á r k o d ó s z a k a v a t o t t kezével húzva m e g a z ágyúdörgés ben született értékek helyének vonalát.

Hermann Bang. (A Pinczér. Két novella.) Baiig nyugtalanító, neuraszténikus hangulatu novelláit, regényeit nálunk csak a németül olvasók ismerik ; eddig három kis füzet dokumentálta magyarul a pár év előtt elhalt dán iró végtelenül közvetlen és nagyszerű raffinériáju tehetségét, s a k i k a »Fehér ház« felejthetetlen szépségeit felidézik, azok ezt az uj füzetkét is meg f o g j á k szeretni, mert ebben B a n g az i f j ú s á g látószögéből nézve életeknek oly g y ö n y ö r ű és őszinte epizódjait látja meg, amilyenekre a mai irodalomban alig lelünk. Az első novella e g y mámoros és tiszta, n a g y szerelemre éhes kis pinczérgyermek tragédiája, a másik Charlot Dupont csodagyermek és hegedűművész kálváriás sorsa ; mind a kettőben a n n y i a hangulat, a kábultság, az élettelen élet félig ébrenlétre emlékeztető öntudata, hogy olvasás közben idegeink, izmaink megnyúlnak, arezunk megmerevedik, a szem távoli kifejezést ölt, s tul a dolgok testi határain l á t j u k a szegény kis pinczér fehér halotti arczát, holott az a mámortól rózsaszínű s gyengén veres. E z a két novella az, amelyért érdemes megjegyeznünk még sokáig Hermann B a n g nevét, mert e g y ritka költőt vesztettünk el benne, megértőt, megérzőt s n a g y művészt, akinek kuszált s ideges stílusán át igazi biedermeiert (>>Élet és Halál«, »Ő Fensége«), nagyszerű v á g y a k a t , gyönyörű akkord o k a t k a p t u n k . A' két novellát Pajzs Elemér gondosan s szerető kegyelettel fordította le, méltóan mindazokhoz, akik eddig is igyekeztek a sokszor igazságtalanul közönyös olvasók figyelmét Hermann B a n g páratlan kvalitásai felé terelni.

Í1 Ipiana pador*} érvényre juttatja minden nő egyéni szépségét. Mindenütt kapható ! Főelárusitóhely: Diana Kereskedelmi R.-T. Budapest, V.,Nádor-u. 6

124 KÖZGAZDASÁG. N e m z e t k ö z i K i v i t e l i é s B e h o z a t a l i r.-t. A M a g y a r Á l t a l á n o s H i t e l b a n k és a Pesti M a g y a r K e r e s k e d e l m i B a n k e g y a k ü l k e r e s k e d e l e m c z é l j a i t s z o l g á l ó r é s z v é n y t á r s a s á g a l a p í t á s á n a k eszm é j é b e n t a l á l k o z v á n , e g y i l y e n v á l l a l a t e g y ü t t e s létesítését h a t á r o z t á k el, a m e l y f e b r u á r 21-én t a r t o t t a a l a k u l ó k ö z g y ű l é sét. A z uj társaság, mely a két bank együttes irányítása mellett f o g m ű k ö d n i , 10 millió k o r o n a t e l j e s e n b e f i z e t e t t a l a p t ő k é v e l N e m z e t k ö z i K i v i t e l i és B e h o z a t a l i r.-t. B u d a p e s t e n c z é g a l a t t a l a k u l t m e g . A z a l a p í t ó k t e r v b e v e t t é k , h o g y a z uj v á l l a l a t h á r o m bécsi intézet, n e v e z e t e s e n a C r e d i t a n s t a l t , B o d e n c r e d i t a n s t a l t és a z A n g o l - O s z t r á k B a n k á l t a l a l e g k ö z e l e b b i időben h a s o n l ó czélból l é t e s í t e n d ő o s z t r á k t á r s a s á g g a l b a r á t s á g o s v i s z o n y b a f o g lépni. A t á r s a s á g i g a z g a t ó s á g á b a U l l m a n n Adolf főrendiházi tag, Weiss Fülöp, Klein Gyula, báró Kornfeld Pál, dr. Reiss Jenő, d r . S t e i n E m i l és Stern S a m u , a f e l ü g y e l ő - b i z o t t s á g b a dr. E r d é l y S á n d o r , F o r g á c s J ó z s e f , M á r t o n y J ó z s e f , O z o r a i A r t ú r , V á g ó József és Z e r k o w i t z E m i l v á l a s z t a t t a k b e . A z a l a k u l ó k ö z g y ű l é s t k ö v e t ő i g a z g a t ó s á g i ülés a z i g a z g a t ó s á g elnökévé Ullmann Adolfot, alelnökévé pedig Weiss Fülöpöt v á l a s z t o t t a m e g ; ü g y v e z e t ő i g a z g a t ó k k á dr. Reiss Jenőt és Schnabel V i k t o r t v e t t é k kilátásba. A megalakuló osztrák társasággal való barátságos e g y ü t t m ű k ö d é s f o l y t á n az ebbe a társ a s á g b a b e o l v a d ó A l o i s S c h w e i g e r & Co. G . m . b . H . A u s t r o O r i r n t a l i s c h e H a n d e l s A . G . és Öoterreichische E x p o r t A . G . v o r m . J a n o w i t z c r e x p o r t c z é g e k n c k a z összes v i l á g r é s z e k b e n f e n n á l l ó f i ó k j a i és k i r e n d e l t s é g e i a z uj t á r s a s á g n a k r e n d e l k e z é sére f o g n a k állani.

KJcmnoma-S'záffocla 3BudaJ>est, SláJlác&i-ut

7.

szám. fáíí

Emésztést sléssgtll

„ . ! » , ,

^ M A I T O N f

GIESSHÜBLER ^TISZTA TERMÉSZETES ALKALIÁS ^ A V A J V Y U V I X ^ ;

Külföldi parfümök Ajánlok LEGFINOMABB PARFÜMÖKET dekánkint: Chevalier d'Orsay, Quelque fleurs, Ámbra Antique, Batschari, Lorigan 10.— K. Rózsa bonafide, Hygiea Chypre, Thule, Vademecum, Serenissima, Kairói mákvirág, Ibolya, Ideál, Khasana, Isola beila, Lorna, Buvardia, Orgona, Oyöngyvirág, Akacia, Orchidea parfümöt 6 - K-ért dekánként utánvéttel. - Gyártelep : HYVARJON & COMP. Egyedüli szétküldési hely GROSS ANTAL kiviteli házi Budapest, VIII., Józeef-kdrut 2 3 . ezám.

HETI FOSTA MEGJELENT M. K . B p e s t . S z é p e n v a n e l g o n d o l v a , de a k o m p o z i c z i ó j a bizony tökéletlen. H o g y műterem-jargonban b e s z é l j ü n k : nem t u d t a '>kihozni«, a m i t a k a r t . B a k f i s . C s a k lassan-lassan ! A z e m b e r a k k o r hül m e g legk ö n n y e b b e n , h a n a g y o n is melege v a n . L á p v i r á g . N e m k ö z ö l j ü k . D a g á l y o s és a f f e k t á l t . I g y irni a legkönnyebb. Próbálja csak meg, mennyivel nehezebb egyszer ű b b e n irni. R. B. Nagyvárad. Ilyen verseket ötkilós csomagokban hoz nekünk naponta a posta. Csak nem felelhetünk mindegyikre ? ö n n e k k i v é t e l e s e n mégis e n n y i t : c s a k c s i n y j á n a z o k k a l a z ú g y n e v e z e t t uj irodalmi i r á n y o k k a l . Sohse f e l e j t s e el, h o g y c s a k a betegség ragályos, az egészség nem. Harangozó. T o m p á n szól. Nem érdemes arra, h o g y a faluj á n t u l is h a l l g a s s á k . T. E . Mi é p p e n f o r d í t v a h i s z s z ü k : a m ű v é s z e t s z e g é n y e m b e r e k k e n y e r e , g a z d a g e m b e r e k m u l a t s á g a . D e lehet h o g y c z se i g a z . Mi se v a g y u n k c s a l h a t a t l a n o k . Nem k ö z ö l h e t ő k : Bánat. Nász vidéken. Orbán Pál házassága. Versek I — V . V a r j a k kárognak . . . Magyar bolsevikiek. Tul mindenen . . . K e v é l y e k . Rózsika meghalt. Én. Boldog ébredés. Muzsika. Kiadótulajdonos és f ő s z e r k e s z t ő : Felelős szerkesztő:

KISS JÓZSEF.

K

I

S

S

J £ N Ő

S Á N D O R

A GÉP czimü novellás kötete. Ara 4 kor. 80 fill. Megrendelhető A H É T kiadóhivatalában VIII., Népszinház-u. 22.

L O H R MÁRIA •

(KRONFUSZ)

•

A főváros első és legrégibb csipketisztité, vegytisztáé és kelmefestő gyári intezete

Gyár és főfizlet: VIII., Baross-utcza 85. FIÓKOK • M., FS-uteza 27. IV., EskQ-ut6. IV., Kecskemétlutcza 14. V., Harmlnczad-uteza 4. VI., Teréi-körut 39. VI., Andrássy-ut 16. VIII., Józeef-kArut 2.

RÓZSA MIKLÓS.

Az Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár

71-ik évi rendes közgyűlését f o l y ó 1 9 1 8 . é v i m á r c z i u s h ó 2 - á n d ó l u t á n 4 ó r a k o r k ö z p o n t i o s z t á l y á b a n , V. ker., D o r o t t y a - u t c z a 4. s z á m (saját é p ü l e t é b e n ) t a r t j a , m e l y r e a t. cz. részvényesek az a l a p s z a b á l y o k 12., 14. és 15. §-ai é r t e l m é b e n tisztelettel m e g h i v a t n a k .

TÁRGYSOROZAT: 1. A z i g a z g a t ó s á g és f e l ü g y e l ő - b i z o t t s á g j e l e n t é s é n e k , v a l a m i n t a m ú l t évi z á r s z á m a d á s o k n a k e l ő t e r j e s z t é s e , a m é r l e g m e g á l l a p í t á s a , a n y e r e s é g felosztása s az i g a z g a t ó s a g és a f e l ü g y e l ő - b i z o t t s á g r é s z é r e a f e l m e n t v é n y m e g a d á s a iránti h a t á r o z a t h o z a t a l . — 2. A z a l a p s z a b á l y o k 1., 26., 27., 51., 52., 156. és 158. §-ainak m ó d o s í t á s a . — 3. A n y u g d i j s z a b á l y z a t 4 , 7., 8., 13. és 18. § - a i n a k m ó d o s í t á s a . — 4. T i z e n e g y i g a z g a t ó s á g i t a g választása h á r o m é v r e . Azon t. cz. részvényesek, kik a közgyűlésen részi venni és szavazati jogukat személyesen vagy más meghatalmazott részvényes által gyakorolni óhajtják, szíveskedjenek az alapszabályok 18. és 20. §-ai értelmében legkésőbb 1917. évi deczember hó vegéig saját nevükre irt részvényeiket még le nem járt szelvényeikkel együtt legkésőbben három nappal a közgyűlés előtt, tehát legkésőbben bezárólag folyó évi február hó 27-éig a takarékpénztár központi vagy budai osztályánál (V. ker., Dorottya-utcza 4. sz. vagy II. ker., Fő-utcza 2. sz.) letenni. Ugyanott a megvizsgált 1917. évi zárszámadások és a felügyelő-bizottsági jelentés példányai az alapszabályok 154. §-a értelmében folyó évi február hó 22-től kezdve átvehetők. B u d a p e s t , 1918. évi f e b r u á r h ó 14-én. Az Egyesült Budapesti F ő v á r o s i T a k a r é k p é n z t á r igazgatósága. Budapest,

1918. — N y o m a t o t t a z A t h e n a e u m Irodalmi és n y o m d a l r.-társ.

betűivel.