XVI. évfolyam. MEGJELEN
MINDEN
Előfizetési Egész
AHET
VASÁRNAP.
feltételek :
évre
kor. 20.—
Félévre Negyedévre
1905.
... . .
»
10 —
»
5.—
POLITIKAI
ÉS IRODALMI
SZERKESZTI
Egyes szám ára 40 fillér.
—Budapest,
KISS
SZEMLE.
J Ó Z S E F .
52/824. szám. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: BUDAPEST, V I I I . , Röltk Szilárd-utcza 18. sz.
H i r d e t é s e k felvétele
ugyanott.
Kéziratok nem adatnak vissza.
deczember hó 2 4 . <§jrs>—
ODESSA. Dicsértessél . . . Dagon, Asztaroth, Beliál!
Folyamról tengerre hullákat hajt a szél,
Hatalmatok ma is, im rendületlen áll,
Egymásba omlanak palota, nádfedél,
Az ujabb istenek — hiába keserű —
Végig sivít a jaj letarolt ugaron —
Mind csupa parvenü.
Borzongva hallgatom.
Üdvöz légy Melitta! Asztarte, te setét!
Nem mérkőzés dúlt itt, becsületes csata,
Vérengző szerelem alkotta zord mesék!
Amelynek hőse van és van áldozata:
Kelyhetekben bürök, varázsotok talány
Csak éhes volt Moloch és Dagon szomjazott,
Ma úgy, mint hajdanán.
És egyszer jóllakott.
S te Karthago réme, ó Moloch, tűzpokol!
Hadak útján járó, csatakész Jehova!
Mint éjben tűzcsóva messze uralkodol,
Hova lett csákányod, villámaid hova?
Glóriád, a véres, nyaldossa az eget. . .
Fenyegető boszúd, hősi kérkedésed,
Dicsőség, üdv neked!
A táblákba vésett?
Ráült az enyészet időkre, korokra:
S te újkor titánja, Olympos-rengető
Ti éltek erőben meg nem fogyatkozva.
Hol jártál, amidőn kigyúladt a tető?
S kijár nektek ma is, hogy ne mondjak sokat
Nazaréti Jézus! szived hova bágyadt,
Az emberáldozat.
Hogy a szörnyűt láttad?
Vér, vér, vér, vér! sok vér! vérből golfi áram,
Vagy üres szóbeszéd volt csak tanitásod,
Melynek mámor lakik csapkodó habjában,
Világmegváltásról költő-álmodásod ?
Asztarte oltárán gyenge szüzek vére,
S a könnyű vakolat, alighogy színt váltott,
A szerelem bére.
lm, már le is mállott?
A korhadt aggastyán nem való már másnak,
— Fekete misére akarok elmenni,
Lobogva hamvadó, eleven fáklyának;
Dagon, Asztaróthra fogok hitet tenni,
Néró találmánya. Ma zsidón próbálja
Kaczagni és sírni: halljad emberfia!
A czár katonája.
Örök a bestia!
KISS JÓZSEF.
1
8öő
Krónika. Béke. — decz. 23.
Barátságosan, karácsonyi nyájassággal gyulladnak ki a béke tüzcsóvái. Állig fegyverben, mindenre készen áll szemközt a nemzet szervezett tábora a korona sötét elhatározásával s hallgatag konvenczióval hirdetik itt is, amott is, hogy a békére itt'van a legkedvezőbb alkalom. És erdőkön, mezőkön, hegyeken, völgyeken kél és száll a távoli, homályos legenda. Ugyanaz a megfoghatatlan valótlanság, mely nyáron azt hitette el a néppel, hogy aratás helyett csatára kell fenni a kaszát, regélteti most, hogy a király megsokallotta a hosszú népsanyargattatást és magához hivja Kossuth Éerenczet : édes fiam, Kossuth Éerencz, ülj mellém a trónusra és oszd meg a hatalmat velem. Karácsonyra szépen főst a béke. S gyönyörű volna, ha volna a politikusokban akkora czinizmus, hogy ami lehetetlenségnek mondatott eddig, azt a karácsonyi ünnepek hangulata érdekében lehetővé tennék. A véres háborúk közepette a vasárnapi munkaszünet törvényének respektálása volna ez. S ugy lehet, hogy az ünnep kedveért való fortély elszabadul s úrrá válik a kieszelőin. Ami csak karácsonyra készült, az nem múlik el a karácsonynyal együtt. *
Ma különben minden, amit az újságok természetesnek és okosnak mondanak, abszurdum és bolond. Jön Lukács László, hogy deczember 19-ére kompromisszumot csináljon a kormány és a koaliczió között. A kormány ne oszlassa fel a Házat, a Ház ne szegüljön ellene az elnapolásnak. S a kompromisszum, az első, mióta a Lejérváry-kormány van, sikerül és az egész Ház egyhangúlag sorakozik a kormány ellen. Egy kompromisszum, mely teljessé teszi a szakadást kormány és parlament között — ezt ma meg kell érteni, sőt magától értetődőnek találni. S nyomban rá a kormány lemond — ez respektálása a képviselőház határozatának. S nyomban- a korona nem fogadja el a lemondást, ez is közeledés a békés megoldáshoz. Ha merek az eszem után gondolkodni, azt kell látnom, hogy soha a nemzeti akarat egységesebben nem tüntetett a király politikája ellen és soha a király politikája nem demonstrált rikítóbban á nemzeti akarat ellen. De azt mondják, a béke útban van s amily elvakultan magyaráztak mindent nemzetellenesre, ami a nemzettel való megegyezésre történt, épp azzal az erővel látnak most mindenben békejelt, ami nem jelent békét. S lehet, hogy a káprázatnak lesz az ereje, mint a valóságnak. *
megint
nagyobb
\
Hagyjuk, a jelent, mert a jövőbe ugy sem Iáthatunk. Magyarország soha olyan zilált viszonyok között nem volt, mint most és a históriai folyamat, mely e ziláltságon keresztül kikristályosodik, soha tisztábban és félreismertebben nem jelentkezett,. mint-éppen most, a karácsonyi béke hangos napjaiban. A probléma, melyet közellátó urak politikainak bogoztak, immár a legteljesebb szocziális problémává fejlődött. Könnyű volt léhán taktikának mondani, hogy a magyar vezényszó ellenében kitálalták az általános szavazati jogot, mely most mind a két küzdő fél nyakába zuhog mint a jégeső. Ugy lehet, hogy a másik rész is szentül meg volt győződve, hogy a magyar kommandó és a-z általánosválasztói jog között a taktikai összefüggést ő eszelte ki. Pedig tessék csak elgondolni, hogy például Bánffy, vagy Széli — ellenök duló obstrukczióval szemben az általános választói jogot ajánlották volna ellenszerül. Ha az obstrukcziót fél évig birták, ezt a propozicziójukat huszonnégy órával sem élték volna tul. Mert a dinasztia körülbelül igy gondolkozott volna: Dinasztia és árisztokráczia természetes szövetségesek. Dinasztia és a. negyedik rend természetes ellenségek. Énnekem most bajom van, de ebből a bajból nemi akarok ugy kimenekülni, hogy ellenfeleimmel együtt tönkre tegyem szövetségeseimet s e támasz nélkül állva, kiszolgáltatva legyek majdan annak a hatalomnak, mely szövetségeseimet elpusztította. A hideg ellen nem védekezem a házam felgyujtásával és aki azt a tanácsot adja nekem, az vagy bolond, vagy az ellenségem. Hogy ez a taktika ma nem ebben a megítélésben részesült, mutat arra, hogy a fejlődésnek egészen más stádiumában vagyunk. S tessék csak a dinasztia szemével nézni a magyar politiko-szocziális viszonyokat. Abban a táborban, melylyel hadban áll, ott vannak azok, akiket eddig természetes szövetségeseinek hitt : az arisztokráczia, helyesebben mondva : az oligarchia. Valakire kell támaszkodni. Az eddigi támaszok • pedig kiszaladtak alóla és eilene sorakoztak. A dinasztia sem nem oligarcha, sem nem demokrata, hanem dinasztia. Arra támaszkodik, akire lehet, az ellen fordúl, aki támadja. Most pedig, a nép került melléje, mivel a nép mindig az oligarchia ellen ment. A legtermészetesebb, a legészszerübb érdekszámitás kényszerű következése, ha a dinasztia uj támaszt keresve, azt megtalálja abban a szocziális áramlatban, mely mindig mostani ellenségével szemben állt. Ezt az uj szövetséget pedig nem bonthatja meg egy pusztán politikái kompromisszum. A koaliczió megegyezhetik a koronával, de a korona soha többé nem találja az arisztokrácziában azt az erőt, melyre mindig támaszkodhatnék. A közjogi viharok elülnek, de a dinasztia osztálypolitikája megmarad uj formájában. A nemzeti küzdelemnek ez az igazi eredménye. S akik a trónnal szemben, a nemzet mellett lobogtatják az alkotmány-védelem zászlaját: a született és a kinevezett^ kegyelmesek és méltóságosok —' akik . antipátiáktól kisért pályájukon emelkedtek
,867 a legmagasabb elérhető fokig s ákkor azt gondolták: most már e ranghoz szerezzük meg a népszerűséget A BERZSENYI LEÁNYOK is,;— akik azt hitték, hogy a viszály csapját akkor TIZENKÉT VŐLEGÉNYE. zárják el, amikor nekik tetszik s bármikor teszik: a korona hálásan'fogádja ebbeli szívességüket, — akik (Tollrajzok a mai Budapestről.) azt az időpontot most elérkezettnek látják s mindenütt Irta: AMBRUS ZOLTÁN. lerakják a béke-pfetardákat: dehogy is sejtik, dehogy is tudják, hogy a népszerűségüket megfizették osztáXXII. lyuk megváltozott és megfogyatkozott politikai súlyával, s mig a napi politika közjogi kérdése az ő kezükA méla akkord. ben maradt annyira, hogy majd keresztülégeti a .tenyerüket, addig a felidézett szocziálpolitikai mozga- (A s z i n : i s m é t Elza szobája. — E l z a és H é t h á r s y n é élénk beszélgetésben.) . lom sorsa felülről az ő kárukra meg van pecsételve. A király szocziálistái! mondják gúnyosan és ma ez furcsán is hangzik. A király arisztokratái! Ez sokkal HÉTHÁRSYNÉ: N a és? megszokottabb akkord, de hát meg kell szokni majd E L Z A : Na és mindenki boldog volt. Elképzelamazt is. Igenis, királyi szocziálizmus készül, a nép a heted . . . hiszen ismered a papát és a mamát . . . dinasztiával szövetségre lépett. Te jogokat kapsz tőlem, tudod, hogy ő nálok az első: a származás. Nos, a én meg erőt kivánok tetőled. Emberileg, erkölcsilég ez a Gerzsonok már olyan régi patricziusok, hogy a dzsentszövetség sem ideálisabb, mint volt az arisztokrácziával, rinek is a krémjébe emelkedtek, ami természetes, mert de politikailag ez sem furcsább, mint amaz. A dinasztia a dzsentri nálunk csak kis részben áll régi nemesek- • -ügy nézi a népet, mintha ágyú volna, melyet joggal bői, nagy többségüket mindenekelőtt régi patricziusok, • és befolyással töltenek meg, hogy védelmül és táma- azután nagyrangu tisztviselők, előkelő poziczióban lévő dásra egyaránt szolgáljon. Az arisztokracziával való .honorácziorok, már a nagyapjukról is gazdag egyszerű szövetségnek is az volt a természete. Históriai erede- keresztények, régi tehetős polgárok, végül nagyon megtében védelmet és támadást biztosított a koronának a vagyonosodot uj nemesek alkotják. És amióta a tömeszó szoros értelmében. Most a nemzeti bandériumok ges bárósitás meglehetősen devalválta a bárói czim helyébe a néphadsereg lépett, a katonát most a nép értékét, az arisztokráczia egy része pedig annyira adja, miért ne jöhetne létre a más erőszolgáltatási elszegényedett, hogy még kis hivatalokra is rávetette viszonyok mellett az ennek megfelelő szocziális poli- magát, azóta egy első osztályú dzsentri sokkal több ember, mint akármelyik jött-ment pénzbáró vágy akártikai viszony? melyik pénzetlen gróf, akinek a hivatalban egy Blayer Pislogjanak a nyájas békemécsek, és csak végezur vagy egy Mayer ur parancsolgat. Hiába, a közfelzék tiszteletreméltó mécsgyujfogató missziójukat a fogás már igy alakult ki. közbenjáró államférfiak. Az eddigi pusztításnak már H É T H Á R S Y N É : Természetesen. megvan i a maga befejezett eredménye, melyet meg E L Z A : Gerzson Feri tehát; aki a dzsentriben a fognak ostromolni, ádázul meg fognak védelmezni másfelé. A hadak utja csak most csillan elé s a hófelhős vezéralakok közé tartozik, rang és nemesség nélkül is égből fegyveres proletárok serege bontakozik ki. Mire arisztokrata számba ment . . . hiszen te tudod a lega béké elkészül, kialakultak a hadsorok s mire a kész jobban, édesem, hogv vannak grófnék, akik soha, de megegyezésre rásütik a pecsétet, a szocziális háború soha se lehetnek mágnásasszonyok, viszont vannak mágnásasszonyok, akiknek a férje nem volt gróf vagy ki fog törni. B. ü. k. báró . . . . ! Semper. H É T H Á R S Y N É : Hát persze ! .. , ; E L Z A : Arisztokrata számba ment, mondom, annyi* Valamikor . . . val inkább, mert iskolatársa volt és azóta is jóbarátja Tihamér és Ottmár grófoknak, akik az iskolában a Valamikor csak isírni tudtál többi fiukkal nem érintkeztek, csakis ő vele tartottak Es mosolyogni csendesen, barátságot, s akik aztán, később, bevitték a Nemzeti Miként tavasz esője perdül, Kaszinóba is. S rá verőfénye megjelen. HÉTHÁRSYNÉ: Ah! Tagja a Nemzeti Kaszinónak ^ Ma is sugárzik bájos orczád, is? De hát hogy varr, hogy soha se láttam a tánczA szived csupa szín derű; estéken ? Kaczagsz, dalolsz, de sirni nem tudsz, — E L Z A : Talán láttad, csak elfelejtkeztél róla, mert Pedig ez olyan egyszerű. az utolsó két-három évet Párisban, Londonban, BerlinÓh véreznék csak annyi sebből ben és a külföld nagy gyárvárosaiban töltötte. Szived, ahányból az enyém, — H É T H Á R S Y N É : Igazad lehet. Tudom : sirnál, tudom : zokognál E L Z A : Elég az hozzá, Gerzson Feriben a papa Hazug, szép álmok éjjelén. is, a mama is, igazi mágnást láttak, és méltán, mert Molnár Jenő. 1*
ezt végre mégis csak az dönti el, hogy ki van otthon azokon a helyeken, ahol a legexkluzivabb kis kontesszek tánczolnak, nem igaz? H É T H Á R S Y N É : Világos. E L Z A : Vedd ehhez, hogy ez a mágnás-kérő nem ugy lépett fel, mint . . . mit mondjak? . . . mint például a Blanka herczege, aki egészen nyíltan arra az álláspontra helyezkedett, amelyre az angol és franczia arisztokráczia ifjai az amerikai pénzfejedelmek lányaival szemben. Itt nem volt szó házassági üzletről a születés és a vagyon közt. Neki nem kellett az én vagyonom, mert ő maga is igen vagyonos volt. Vedd hozzá végre, hogy ez a velünk legalább is egyenrangú és vagyonos kérő, azonkívül fiatal, csinos, okos, kedves ember, akiben megvan minden elképzelhető jótulajdonság . . . az olyan jótulaj donság is, amelyekről a papák és a mamák álmodoznak, meg az olyanok is, amelyeket a szerelmi házasságra sóvárgó leányok keresnek . . . szóval az ideál, a kék ég . . . és ezek után képzelheted az öregek boldogságát. HÉTHÁRSYNÉ:
NO
és
te?
E L Z A : Ah, édes istenem, erről most már nem mondhatok neked eleget! Csak annyit mondok, hogy én is boldog voltam. Ha egész nap lámpással keresem, és ha bejárom érte az egész világot, akkor se találhattam volna vőlegényt, aki inkább kedvemre való. ítéld meg magad. Egy vőlegény, aki szép is, jó is, és mégcsak nem is hamis! H É T H Á R S Y N É : Szerelmes voltál belé ? E L Z A : Nem tudom. Azt mondtuk egymásnak, hogy nem vagyunk szerelmesek, mert mind a ketten sokkal józanabbak vagyunk, de nagyon, nagyon szeretjük szíveljük, kedveljük egymást, és nagyon, nagyon kívánjuk ezt a rezon-házasságot. De én nem tudom, hogy vájjon nem ez-e az igazi szerelem? Azt hiszem: igen, szei-elmes voltam . . ) egy kissé mindenesetre . . . legalább is kezdtem szerelmes lenni bele . . . szóval ez több volt, mint amit valaha előre képzeltem. H É T H Á R S Y N É : Ugyan ne mondd! E L Z A : Becsületszavamra. Különben képzeld bele magadat a hangulatomba. Nekem azt kell mondogatnom magamban : »Ugy látszik, ez az igazi . . . Ha van helyes házasság a világon, ugy ez lesz az! . . .« Es általános megelégedés. Ueber allén Gipfeln ist R u h ' ! . . . És alattunk, és felettünk, és bennünk is a menny volt, szivünkben szent tűz lángolt! • H É T H Á R S Y N É : No né ez a kis lány! E L Z A : Hogy ugyanebben a stílusban folytassam, már azt hittük, hogy : Szigligetben fogunk élni, szerelmünkben boldogok . . . hogy: no most az egyszer már igazán nem jöhet közbe semmi! . . . amikor egyszerre jön ez a fene meglepetés. De hát ki képzelhette előre ezt a katasztrófát ?! Hogy a derült égből lecsapjon a mennykő ?! Hogy a s>Gerzson és Teubner« czég, Budapest egyik legrégibb czége, egyszerre, váratlanul, hirtelen összeroskadjon, összeroppanjon ? ! A »Gerzson és Teubner« czég, amely megvolt és virágzott még akkor, amikor a szépanyám még kislány volt, mert az már
ott vette a vasalót! . . . A »Gerzson és Teubner« czég, amelynek a háza az első ház volt, amelyre a pillantásom esett, mikor ebbe a világba kikukkantottam ! . . . Az a ház, amelyet' gyerekjátékaim közepett folyton látnom kellett, a maga mozdulatlanságában, változatlanságában, a maga komor csöndességében, a maga tekintélyes, örök egyformaságában! Azt hittem, ez a ház ugy - hozzá tartozik Budapesthez, hogy. Budapest nem is lehet meg nélküle. Amióta az eszemet tudom, ugy gondolkoztam, azt képzeltem, hogy a »Gerzson és Teubner« ház mindig volt és mindig lesz, mint ahogy a nap mindig ott lesz az égen! . . . És tessék'! H É T H Á R S Y N É : Ahá, kezdem érteni! Ez a katasztrófa téged nem zavart volna meg, de a szüleid most már hallani se ákartak a dologról. E L Z A : Azt nem mondhatnám. Mikor meghallottuk, hogy a »Gerzson és Taubner« czég összeomlott, mindnyájan olyan perplexek voltunk, hogy egyátalján nem is beszéltünk a jövőről. Sőt, meg kell vallanom, azt hiszem, hogy maga ez a katasztrófa még nem tette volna lehetetlenné a házasságot. A papa ugyan _ mondott annyit, hogy: »Ha ez a Gerzson Ágost, koldus létére, igy becsaphatta az egész világot, akkor már senkinek se lehet hinni!« — de ez semmit se jelent. Ö- is, a szegény mama is, annyira meg vannak törve . . . aztán a Feri diplomás ember, mérnök, és ha elvesztette a vagyonát, ez . az ő társadalmi poziczióját nem érinti . . . és végre is, hála istennek, nem vagyunk olyan siralmas helyzetben, hogy ne engedhetnénk meg magunknak ilyen fényűzést -. . . egy szegény férj még igen jó parti lehet, ha olyan ember, mint a Feri . . . szóval nem tudom, mi történt volna, ha véletlenül erőszakoskodom. A papa és a mama, ugy képzelem, egy kis habozás, egy kis vonakodás után végül abba is belementek volna, hogy menjek -hát a Ferihez, ha a Feri tönkre ment is . . . De erről nem is volt szó. Nem volt alkalmunk hosszasan tanakodni az ügyről. H É T H Á R S Y N É : Hogyan ? Hát nem a szüleid ? . . . hanem te magad bontottad fel a partit ? E L Z A : Soha se fogod kitalálni, ki bontotta fel. A Feri bontotta fel! H É T H Á R S Y N É : Ne beszélj! E L Z A : Az nap, mikor hire terjedt, hogy a Gerzsonczéget nem lehet megmenteni, kapok a Feritől egy nagyon szép levelet. Nagyon szépen, de nagyon röviden irt, körülbelül annyit, hogy az után az előre nem látott, el nem képzelt eset után, amely őt magát is rettenetesen meglepte, visszaadja a szabadságomat és visszaküldi a jegygyűrűmet. Erre én leültem az íróasztalomhoz s röviden annyit irtam neki, • a papáék megkérdezése nélkül, a saját felelősségemre, hogy én nem a Gerzson-czéghez akartam feleségül menni, hanem ő hozzá, s hogy ez az eset az én érzéseimen semmit se változtatott, tehát s a többi Sietek megjegyezni, hogy némi habozás után irtam ezt, s miután elküldtem a levelemet, hosszasan elgondolkoztam a dologról. H É T H Á R S Y N É : Érdekes!
,869 E L Z A : Erre a Feri azonnal meglátogatott. Igen ELZA: Mindenesetre bolond az eset. Mert rám kedves volt, kedvesebb, mint valaha, és azt mondja nézve a helyzet az, hógy: most már nem tudom, ki nekem, hogy ő bizony nem fog visszaélni az én lova- legyen az ideálom, de az ideálom nem lehet a férjem, giasságommal . . . igen, lovagiasságot mondott. Meg- mert akkor megszűnik az ideálom lenni. Még ridegebjegyzem', valósággal mániája és szavajárása, hogy ő ben szólva ; most már tudom, hogy, ha asszony vol»nem él vissza« . . . no, de ezt a csekély egyhangú- nék, ki lehetne a csábitóm . . . Kedvesem már volna, ságot meg lehet neki bocsátani. Szóval igen.kedvesen . . . de a kedveshez még nincs férjem, akit megcsalhasegyre kedvesebben . . . mondhatom, igen szerettem sak vele. volna újra meg újra megcsókolni . azt bizonyítgatta H É T H Á R S Y N É : Olyan furán beszélsz, hogy lehetetnekem, hogy a mi házasságunk most már nem volna len komolynak tartanom az elhatározásodat, rezon-házasság. Mert azok után, amik köztünk törE L Z A : Befejezett ügy ez, édesem, olyan végérvéténtek . . . s különösen az után, hogy régen ismertük nyesen befejezett, hogy a Feri már el is utazott -egymást és mégis csak a legutóbbi időben botlottunk Essenbe, munkát keresni. ö s s z e . . . előbb vagy utóbb felébredne, feltámadna H É T H Á R S Y N É : Ej, Essen nincs a világ végen. A Feri -bennem az a gyanú, hogy ő ismerte a családja vagyoni ' vissza fog térni és te addig meggondolod magad, helyzetét, amikor udvarolni kezdett nekem . . . s hogy E L Z A : Vederemo. De, őszintén szólva, egy csep- valójában csak akkor jutottam eszébe, amikor már pet se tartom valószínűnek, hogy vissza lehessen csikoldusnak tudta magát . . . és azért .vett el, mert nem nálni ezt a dolgot. maradt számára egyéb, csak az érdek-házasság. Már HÉTHÁRSYNÉ: És. a családod? Nem igyekeztek • pedig, ha ez a gyanú feltámadna bennem, aminthogy, rábeszélni, hogy maradj meg a Feri mellett, minden ha összekelnénk, bizonyosan féltámadna . .. vagy előbb, daczára ? . . . . ' . 'vagy utóbb, de okvetetlenül... akkor... akkor mind E L Z A : Látod, ez érdekes. Ha én véletlenül'abaja ketten nagyon boldogtalanok lennénk. .. annál bol- gatni találok, • ahogy a színdarabokban szoktak a kisdogtalanabbak, minél későbben jutna ez eszembe. asszonyok, és megkötöm magamát, hogy én bizony a H É T H Á R S Y N É : És te igazat adtál neki ? szerelmesemé akarok lenni, mert .igy meg ugy, a Feriért E L Z A : Igazat adtam neki. élek, s a Feriért. meghalok, akkor, esküszöm neked, H É T H Á R S Y N É : De ha szereted ! . . . Ha • meg vagy kétségbeesett erőfeszítéseket tettek volna, hogy felbontgyőződve róla, hogy derék ember és csak magadért sák a partit és lebeszéljenek minden további őrültségvesz el! ről. De minthogy az ügy szóba se került, s megtettem E L Z A -. Tudod,, nehéz az eset. Mert ameddig nem nekik azt a szívességet, hogy felmentettem őket minvesz el, addig csakugyan meg vagyok- győződve erről, den ilyes fáradságtól, most engem okolnak a szerens addig bizonyosan tudom, hogy a Feri a legderekabb csétlen kimenetelért, és szívtelenek, meggondolatlanember a világon. De attól a percztől fogva, amikor nak, könnyelműen szeszélyesnek, meg még nem tudom • elvenne, már nem felelhetnék semmiről. Attól a perez- minek mondanák, tői fogva, nem tudom, hogy nem gyanakodnám-e H É T H Á R S Y N É : No látod! •mindjárt . . . hiszen, mondom, hogy már előbb is gon- ' E L Z A ) Azért csak próbálnád beadni nekik, hogy.: dolkozóba estem, és ha levontam ,az angazsmánom jól van, meggondoltam magamat, s engedek a rábekövetkezéseit, ha lovagiasan állottam a szavamat a szélésüknek! • • • változott körülmények között is, ez nem jelenti azt, " H É T H Á R S Y N É : Magad is mondtad, ki tudnád csikarni mintha egy pillanatig se.gyanakodtam volna. Elég az a beleegyezésüket.. -hozzá, beláttam, hogy a Ferinek igaza van, S hogy a E L Z A : Igen, nagynehezen. De nincs miért, érőházasságunk most már nem volna rezon-házasság.. ködnöm. A helyzet rám nézve ez: most van egy ideálom, mert H É T H Á R S Y N É : Hát hogyan képzeled a jövőt? Férjboldoggá tesz, hogy ez a derék ember szeretett és hez fogsz menni, máshoz ? Komolyan elhatáröztad, feleségül akart venni. Mért adnám oda ezt az ideált hogy máshoz mész feleségül, ahogy az élőbb tréfásan egy bizonytalan jövőért, egy férjért,' akit azonnal -fenyegetőztél? Mert, remélem, ezek után sem akarszgyanúsítanom kellene, és akit talán meg kellene vet- apáczának menni ? És nem képzeled a jövőt ugy, nem, akkor, amikor már késő, akkor, amikor már hogy majd mind a ketten szépen megöregedtek itthon ? hozzá vagyok kötve ? ! E L Z A : Bizony, lelkem, ugy látszik, mi mind a H É T H Á R S Y N É : Ejnye, be furcsán okoskodtok! Igaketten hoppon maradtunk. Mert csak nem gondolod, zán méltók vagytok egymásra. . hógy a legutóbbi zajos események után, mondhatni:' E L Z A : Remélem, igen.. Sőt bizonyosan tudom, egy egész viharos mult után, nemsokára megint egy mert a Feri természetesnek. találta, hogy igazat adok uj vőlegényt prezentálunk a világnak, egy tizenharneki, és nem viselkedett ugy, mint aki a saját ver- -madik vőlegényt?! Brrr, végig fut rajtam a hideg, ha mébe esett bele. Nem hült el, mikor meghallotta, -erre gondolok. No és megvárni azt,, mig szép csöndehogy egyetértek vele,' hanem szépen - megpusziztuk sen elfelejtik -nekünk ezt a szépszámú kalandot! . . . : egymást és elváltunk. . mig a világ, megemészti, amit én meg a Blanka egyH É T H Á R S Y N É : No hát ez bolondság.' pár év óta beadtunk neki! . . . ez annyi, mint bele-
,870 őszülni a várakozásba, mint örökkön várakozni. És az idő lassacskán eljár, édesem. Már éppen nem vagyunk gyerekek; már veszedelmesen közeledünk ahhoz a korhoz, amelyben a'kegyetlenek vénleánynak mondják az embert. Nos, igen, ez a lasciaté ogni speranza. Le kell számolnunk vele, hogy a. permanens vagy a krónikus mátkaság ideje örökre elmúlt; hogy számunkra már nem nő fű, nem születik és nem serdül fel többé •vőlegény. Hogyan képzelem a jövőt? Mindenesetre szomorúnak. Nem tartom .kizártnak, legalább is nem tartom lehetetlennek, hogy mikor elérkezünk a már meg nem .vallható esztendők küszöbére, elkeseredésünkben, kétségbeesésünkben, mégis csak férjhez fogunk menni . . . hozzánk való urakhoz . . . minden előzmény, mátkaság és szerelmi nyájaskodás nélkül . . . egy kissé elbújva az emberéktől . . . mély csöndben, legszűkebb •családi körben, utiruhában, reggel nyolcz órakor . . . lakodalom, meghívó, minden nélkül . . . Meglehet, hogy Blanka egy rossz órában mégis csak rá fog. fanyalodni arra a szerelmi szurrogátumra, amelyet a Perényi szeszgyárossal való szövetkezés kinál, s meglehet, hogy -ha Bertalan Dórit szépen fejlődő köszvénye és az aggkori elmegyöngülés rábirja fogadalmának megszegésére, mégis csak én leszek az, akit rá fog beszélni, hogy a betegápolója legyen . . . de érdemes erről beszélni ? ! . . . És ez is csak egy Grand Peutétre. A valószínű, az, hogy igenis: vénleányok leszünk és vénleányok maradunk. Előjön ez, lelkem, a legjobb családokban is. (Megjelenik: a báró.)
A B Á R Ó (aki hallotta az utolsó szavakat): És m i t •szól ehhez a bárónő? H É T H Á R S Y N É (miután kezet fogott, a báróval): En a báró véleményén vagyok. Azt mondom, hogy ez nem jól van igy, és hogy a kis lánynak.nincsen igaza. A B Á R Ó : És mondja !meg a báróné őszintén, hogy •nincsen-e igazam, hogy ha megpukkadok?! Foglaljon -helyet a bárónő az én álláspontomon. Ez a világ telve van emberekkel, kik leányaikkal a legcsekélyebb mérvben sem törődnek, ellenkezőleg a kávéházban kalabriaszt játszanak. Ezen egyének, midőn gondolják, hogy -leányaikat czélszerü lesz kiházasitani, letesznek kétezer forintot, aztán egy páholyból szemlét tartanak a jelentkező fiatal embereken, kiválasztják közülök a legtörekedőbbet, a legegészségesebbet és a legtevékenyebbet, aztán egyszerűen tudatják a leányukkal, hogy ez a nevezett legyen az, akihez akár szép időben, akár esőben férjhez fognak menni, mire. a leányok'szó nélkül férjhez mennek és sietnek unokákat adni. egy embernek', aki még ekkor sem megy haza a kávéházból, hanem bemondja a mestereket. És az ilyen egyének :elég szerencsések meghalni azon tudatban, hogy a leányaik számára pontosan és minden fennakadás nélkül a legboldogabb házasságot bonyolították le. És én, ki mindig pusztán családomnak éltem, ki fiatalságomban számos örömet megvontam magamtól, hogy gyermekeimnek minél előbb biztosítsam a kényelmet és minél nagyobb kényelmet, ki minden élvezetemet gyermekeim nevelésében kerestem, s e tekintetben nem
kíméltem sem költséget, sem fáradságot, sem személyes atyai felvilágosításaimat, ' ki leányaimat, mint princzesszeket, mindenre taníttattam, számtanra, nyelvekre, sőt még mythologiára is, ki oly hozományt kerekítettem-ki számukra, mely számtalan hitbizomány-tulajdonosnak sem válnék szégyenére, nekem, és éppen nekem, szükséges legyen megérnem, hogy a leányaim ma ezért nem, holnap azért nem, de se ma, se holnap nem mennek férjhez, és ha a bőrömből kibúvók is, akkor sem mennek férjhez! És mondja meg nekem.a bárónő, hogy ez nem azért történik-e, mert mint öreg majom szerettem leányaimat, mert czélszerütlenül elkényeztettem őket, mert ők már sárga csőrrel okosabbak akartak lenni egy tapasztalt öreg .kakasnál, mert alkalommal vagy anélkül, mindig és igen tévesen megengedtem nekik a személyes gondolkodást, és mert saját fejőkkel akarták helyettesíteni az én czéltudatos fejemet?! És mondja meg nekem a bárónő, jelenleg nem az történik-e, hogy ők végül az én saját zsiromba fúlnak bele, és nem tudnak férjhez menni, csupán azért, mert túlságosan jól ültek itthon?! E L Z A : Papuskám, most már ne vitatkozzunk erről; úgyis hiába. Hidd el, nem történt velünk semmiféle csuda. Régi dolog, hogy minél gazdagabb egy leány, annál nehezebben mehet férjhez, mert minél jobban ül otthon, annál változatosabbak és annál nagyobbak az igényei. A B Á R Ó : Ne keserits engem, gyermekem, mert ha még sokáig izgatsz, mindjárt átkot fogok mondani magamra és azt fogom mondani:. bár volnék inkább szegény ember! Valóban, bárónő, ha látom, hogy a legszegényebb emberek is mily könnyű szerrel helyezik el leányaikat egy vagy több, nem vagyonos bár, de törekvő és tetterős férj karjaiban, kik nem késlekednek, nem tehetős bár, de érdemes apósukat unokákkal örvendeztetni meg, kedvem volna istenkisértő szavakkal megirigyelni a legtöbbet nélkülöző, a legszégyenletesebb, a legszennyesebb szegénységet is. Pedig, ha egy öreg embernek a véleményei sokban átalakulnak, és látva ezt, látva clZt", cl nézetei meglágyulnak, felfordúlnak, gyökerében megváltoznak, egészen mások lesznek, ugy mindenről, mint más egyebekről, isten látja lelkemet, csak egy dolog van, melynek elit élésében sohase ingadoztam, és ez : a szegénység!
(Vége.)
•
Csak annyi v o l t . . . Csaty annyi volt, hogy kéz a kézbe Állottunk némán, megigézve. Csak annyi .volt, hogy ráhajoltam S haját, a'selymet, megcsókoltam. És bár az álom semmivé lett, Nem volt hiában ez az é l e t . . .
Beke Ödön.
,871 hálva sátorban, tölgyfák alatt, -szalonnát ebédelve féléven át s fustélylyal kezében birkózva á határkiigazitás ellen tiltakozó oláhokkal' s holnap a szeméből könnyek csorognak, ha ezt a rossz metrikáju verset hallja :
K r ó n i k a II. Selmecz. — decz.
19.
Van a felvidéken egy világos, szines, barátságos város, akkora, mint a tenyerem és szegény, mint a templom egere: a neve Selmecz. Mikor az Úristen megteremtette, jó kedvében volt s amateuri hangulatban, a sok komoly alkotás mellé odabiggyesztett égy csöpp romantikát, ahogy az ember berendezkedésnél a pohárszékek, almáriomok és asztalok mellé nippeket vásárol s talán több gyönyörűsége telik bennök, mint a legöblösebb amerikái Íróasztalban. Szép kis Selmecz városa, legendák csipkés fátyolába burkolózva ott áll Hontban s világit, melegít, mint egy Dickens-regény. Az uj kor sokat lekapart Selmecz egykori színeiből, ma már oda is vasút kúszik föl s a mozdony tüzet okád a néma fenyvesek közé; ma már • talán gázlámpák égnek a czukrászdák előtt és a kapukon kalapács helyett villamos csengetyük látszanak; a selmeczi hires pipa is a berlini gyárakból vetődik ide, de a szegénység az megmaradt s vele együtt az egyszerűség, békeség és derültség. Milliomosok itt nem igen teremnek s a felvidékiek abból élnek meg, amit a diákokon keresnek. Mert Selmecznek diákjai is vannak, de egészen más fajtájúak, mint akár Debreczenben, Kolozsváron vagy Budapesten, sőt Németországban vagy Francziaországban. Ezek specziális selmeczi diákok, javarészt felföldiek, szegény ördögök, csupa Herkulesek, akik ha végig mennek a sétatéren, a fejők túlemelkedik az apró perspektíván, ahogy a vásári fotográfus művein az ember keze vagy feje kilóg a képből. E diák-csapat élete, gondolkodása merőben más, mint egyéb kollégáié. Romantikus vidéken élve, lelkük telve ábrándokkal, szeretettel, hangulattal, amely a középkor emlékei közé vezet vissza. A nótáik, az egyesületeik, .a mulatozásaik, a bánatuk mind a tizenhatodik század kereteiben játszódik le, az ébredező protestantizmus korában, amikor a katoliczizmus szines külvilága helyett egy belső élet arányai kezdtek kibontakozni. Az égbolt szines rajza helyett a lelkek a tudás, az emberszeretet és a megértés felé fordultak, megtanultak akarni és mégis gyöngédnek lenni, megtanultak tűrni és mégis reményleni, megtanultak vértanuskodni, de azért megértették mi az: Wer nicht liebt Wein, Weib und Gesang, der bleibt ein Narr sein Leben lang. A praktikus élet olvadt itt össze temérdek, ábránddal, hittel, szeretettel s rásütötte bélyegét minden felvidéki városra. A selmeczi diákok, talán akaratuk ellenére, megőrizték e világ hangulatát s tanulmányaik a derült bölcsre emlékeztetnek, aki a boros-pincze hűvös gádorában olvassa Platót és Senecat. A selmeczi diákot ma ott látod az erdőmérési kirendeltséggel vándorolni a gyalui havasoktól kezdve le Brassóig, hónapokig
Ballag már a vén' diák, Tovább ! t o v á b b ! Isten hozzátok czimborák, Tovább ! t o v á b b !
Erős, mint a bivaly, de azért érző lélek, egy tiszafából készült hárfa, amelyen a leggyöngédebb dallamokat eljátszhatod. Bent élve a romantika katlanában, lelke tele van kitörni készülő indulatokkal, sejtésekkel, ragaszkodással és nincs az a selmeczi diák,' áki már akadémikussága első szemeszterében el ne jegyezné magát s ez az oka, hogy a későbbi erdésznék oly gyorsan hervadnak, mert a párok közt korkülönbség nincsen. És tele misztikus vonásokkal az egész polgári diákélet: a latin kvártély minden vonása huz a középkori titokzatosság felé; amikor társaiktól az év végén elbúcsúznak, a teremben minden ' lámpát eloltanak, mint egy fekete mise siráma zeng a diáknóta, s ha egy társuk meghal, akkor középkori színekkel rakják körül a ravatalt. De ha mulatni kell, a selmeczi diák akkor is helyén van : az üres hordók pokoli dörgéssel szaladnak le a városházától a vásuti állomásig és nincs diák, aki ugy tudjon verekedni a pék- és kőmiveslegényekkel, mint az akadémikusok. Ez a sajátos világ Íróasztalom lámpája előtt e héten újra fölelevenedett, amikor azt olvastam, hogy az intéző körök Budapestre akarják áttenni a selmeczi erdészeti főiskolát s ehhez a tervhez az országos erdészeti egyesület is hozzájárult. Az uj ságirónak illik itt vétőt kiáltani és a maga nézeteit állítani szembe a modern áramlattal és igy szólni: Szegény erdő te, aki Budapestről fogsz kezelőt kapni, szegény pagony, aki a városi levegővel léssz kénytelen megbirkózni és szegény hegyorom, melyet csak lépések választanak majd el a fővárosi diák-kávéházak füstös levegőjétől! Hogyan értsen meg az az ifjú, aki a modern, a szingazdag életből téved a cserkésző utakra, amelyek neki nem muló szórakozást, de kötelességet, pályát jelentenek ? Es hogyan békül meg sorsával az a fiatal ember, akit a puha városi környezet után kitesznek a havasok közé, ahol csak a malmok beszélnek s a fenyvesek felelnek reá ? Hogyan értse meg a budapesti diák az erdő vad erejét és gyöngéd poézisét, amelyet Selmeczből már az utitarsolyában magával vitt ? És hogyan törődjék bele a Szegénységbe, amely Selmeczen gyöngéd fényű, szinte magától értetődő, de Budapesten fájó és megszégyenítő ? Aki a fővárosból indul ki az erdőbe, annak egész életén át a néma rengetegekben az a tudata lesz, hogy pályát tévesztett, hogy a sors mostoha volt hozzája, mig a hontmegyei városka már első napon a lelkébe oltotta, hogy szép csak áz, amit a természet s a lélek 1 adhat. De az erdészeti akadémia áthelyezésével megszűnik egy tipus képviselete is, amelyre pedig nagy
,872 Szükség van a hazában : eltűnik újra egy csomó kis dohányul kevés igényű, a nyomorúsággal nem zsörtölődő ember, aki ugy jár-kel, ahogy Magyarországon járni és kelni szükséges: nem ismerve nagyobb ambicziót, nem iparkodva, elérhetetlen czélok felé, nem kivánva > mást, mint a mindennapi kenyeret és elkerülve a lélek finomabb problémáit, amelyek nem illeszkednek bele egy szegény ország pszihológiai életébe. Magyarországon már úgyis elég sok ember gondolkodik a lét problémáin, látja a rettenetes proletári voltunkat és lázong a szellem koldusi leigázottsága miatt. Minek ezek számát még növelni, holott a felvidék oly szépen szállítja az engedelmes, filozofálni nem vágyó ifjakat, akiknek ambicziója évszámra ki van elégítve, ha egy ritka sast lőnek, vagy egy fekete rókát látnak. Elégitse ki csak őket az erdő és a mező; nehogy az államon és a társadalmon kerssék igényüket és lássák be, hogy proletároknak születtek. Hiszen nálunk még a butaságot is státus-költségen kellene előmozdítani, nehogy az emberek tudtára ébredjenek, hogy -a Balkánon vannak, hát még azt a tiszta naivitást, amely 500 forinton és egy rozzant vityillóban családostul meg tud élni.
Notandum, akkor este ismerkedtem meg vele.. Szelid, kezes volt már, mint a bárány. A karjára dűlve, fejével gyengén ütve a taktust a mindenképen szomorú muzsikához, csak hallgatta, hallgatta s midőn biztattam, hogy most már gyerünk haza, rögtön fölkelt és követett. Támolygott, mikor a vállára vetettem a felöltőjét, majd üveges szemmel körülnézett a kocsmában, aztán mégszoritotta a ragyás primás kezét: — Szervusz, Kranevacz, a temetésemkor huzz még egy nótát tetejébe ingyen. Ivialuszom magamat, hogy józanul menjek a másvilágra. Nem szóltam, hogy a revolvere ott hever a földön : tán megóvtam ezzel csakugyan az öngyilkosságtól. Nagyon föltehető volt róla a komoly szándék, ötvenezer forintnak három hónap alatt való elköltése után, munkára való kedv és képesség nélkül. Másnap délben találkoztam vele ismét. Nyoma sem látszott rajta az éjjeli tivornyának, sőt mintha az egész embert kicserélték volna. Szelid nézésű volt a szgme, bizonyos szelid nyugodtság nyilatkozott meg egész valójában. Nagy szivésséggel üdvözölt s marasztalt; nagyon jó itt tölteni egy pár napot a pesti embernek. ' •• Kissé kellemetlenül éreztem magamat. Nem akartam arról beszélni, amiről most már az egész helység beszél, hogy Rékássy Ferkó az öröksége után most Hagyjuk meg az erdészeti akadémiát Selmeczen már koldulni mehet. Ö sem beszélt róla, de megfogés az erdő, e csodás titok mivelőit neveljük továbbra hatatlan módon ugy tett, mintha nem is ő volna az a is úgy, mint eddig, hiszen a mi melegség és őszinteség könnyelmű ficzkó, aki tegnap este elpezsgőzte utolsó van a hazában, a lombok közül árad az emberre s ha ötven forintját, hanem az öcscse. — Rossz híreket kaptam az öcsémről. Mindig egyszer a tölgyeket is rovancsolók kerítik kezökbe és mondám neki, legyen esze, ne fusson annyit szinésznők az ibolyákat pápaszemes hivatalnokok lajstromozzák, után, most benne van a bajban. Egy fél krajczárja akkor meghalt Pán és a vadászfegyvert, az utolsó jó- sincs, s most tőlem kér kölcsön. Honnan vegyem ? barátot is tűzbe lehet dobni. . Magamnak sincs. -Fogadta volna meg idején a szavamát, nem jutott volna ennyire. Én bizony nem segítLövik Károly. hetek rajta'; én egy krajczárt sem költöttem szinészfraj Iákra. Ugy láttam, hogy erre igen büszke s ebben látja a szolidság netovábbját. Egy kicsit mintha megérezte Két pohár pezsgő. volna gondolatomat, hozzátette: Irta: KÓBOR TAMÁS. — Hiszen, ha még jóbarátok, társaságában itta volna el, ez fiatal emberhez méltó. De lányok bolond, A pezsgőből, melyért Rékássy Feri apai öröksége jává szegődni, baleknak lenni, ez könnyelműség. Sajutolsó hat forintját •adta a korcsmárosnak, én is ittam, nálom, hogy gondnokság alá nem tétettem. egy pohárral. Mikor "másodszor akart tölteni, a részeg Arra voltam kíváncsi, mi lesz ő vele, de nem emberekhez csöndes határozott hangon szóltam: mertem direkte megkérdezni. — Többet nem iszom, Feri. — Hát mi lesz most az öcséddel? A duhaj fiu szép fekete szeme álmos, tétova Egykedvűen vállát vonogatta. fényben úszott már. A kezembe nyomta a poharat, az' — Meg kell élnie abból az ötvenforintos járadéküres palaczkot a' tükör felé vágta (nevetvé, hogy csak ból, ami a Czilla néni hagyatékából maradt mindegyia csigali malaczbanda pikulását' találta mellbe vele) s künkre. Valóságos szerencse az öcsémre, hogy Czilla kihúzván revolverét, a fejemnek szegezte: néni igy megkötötte az örökséget, különben ennek is — Igyál, bruderkám, vagy meghalsz. a nyakára hágott volna rég. • Nem mertem a fegyverhez nyúlni, egykedvűen Most már tudtam: tehát van neki havi ötven néztem a revolver csövébe. forintja. — Vigyázz Ferkó, részeg ember kezében visszaA délutáni vonattal elutaztam s három hónapig felé sül a revolver. nem ihallottam felőle semmit. — Akkor hát megfordítom, szólt és megtette. Egyszer csak betoppant hozzám. Vidéki Ízléssel Kénytelen voltam az arczába önteni az utolsó kiöltözködve, szélesre kivágott mellénynyel, selyempohár pezsgőt, különben menthetetlen főbe lőtte volna haj tókás fekete kabát. Az inge száz fodrából három magát. A revolver, ahogy ösztönszerűleg az arczához kapott, kiesett a kezéből s el voltam készülve, hogy ormótlan nagy gyémántgomb csillogott elő. — Körülnézek egy kicsit Bábelben, — szólt, — most ököllel veti magát reám. De szerencsére a douche ugy-e iszunk estére- egy-két pohárral ? egy kicsit kijózanította. Letörölte zsebkendőjével .az Szivesen álltam rá, legalább revancheálhatom arczát s elérzékenyülve borult a keblemre. — Szomorút húzzatok ;— szólt a malaczbandának magamat. — hadd sirjam ki magamat a legjobb barátom keblén. Mikor este találkoztam vele, a gyémántgombok
,873 • hem voltak az ingében. Ötven krajczáros aranyozott gombok tartották össze a fodros ingét. Nem mulathatott oly vadul, mint a csigali korcsmában, de azért bőven folyt a sárgáié. Minden pillanatban oda intette a czigányt s bankót nyomott a markába. Egy órakor, mikor a czigányok bepakolták a szerszámaikat, utolszor intette oda a primást: — Ne, ne kutya, az utolsó szilánkja a gyémántgombjaimnak. Ne mondhassa az az asszony, hogy valamit megtartottam a pénzéből. Ezt nem értettem megint, — Te, Ferkó, micsoda asszony az ? A részeg ember búbánatos kesergésével dőlt az öklére. — Hát a feleségem. Vén is, anya is, mégis elvettem. Most pedig azt mondja, hogy a pénzeért vettem el. Hát itt állok. Még a gombjaimat is becsaptam, hogy ne legyen rajtam semmi, ami ő tőle való. Te vagy a tanúm, hogy a czigánynak adtam mindent. A derék fiu elverte az utolsó garasig a felesébe vagyonát nehogy azt mondhassa: a pénzéért vette el. S a becsípett emberek bőbeszédűségével magyarázgatta nekem : — Hát hogy is foghatná rám ? Az igaz, hogy a nevem tetszett neki, meg olyan fiatal ember is tetszett a vén satrafának, amilyen én vagyok, de hát mi tetszett volna rajta nékem? A kampós orra, vagy a púpos háta ? Vagy a pénze ? Hát zsidó vagyok én ? Kell nekem a pénz ? Az utczára is szórtam, hát hogy mondhatja, hogy a pénze kellett s nélküle főbe kellett magamat lőnöm! Nem vagyok én olyan, mint az öcsém; a gézengúz csakugyan elvette azt a primát, vagy donnát vagy kinek hívják s szégyent hozott a famíliára. Most vele tartatja el magát. Üsse a kő! Hogy én asszony által tartassam el magamat ? Ott hagytam a sárkányt, hadd lássa, mire megy nélkülem. En meg inkább beállok az ötven forintos járadékomba és„ szalonnát eszem mindennap. Ugy bizony. Most meg én töltöttem tele a poharat és biztattam : — No igyunk, Ferkó, busüljon a ló. Koczintott s felhajtotta. • — Barátom, szólt s inogva kelt föl az asztaltól, ez volt az utolsó pezsgő, amit it.tam. Vizet iszom ezentúl, ne mondhassa senki, hogy asszony pénzén uraskodom. Nem vagyok az öcsém.
Patience. A kártya asztalt odatoltuk A nagyanyó elé, v Aki igy szólt, amig a kártyát Lassan leemelé : „— Fiamuram, figyeljen mostan S te is, kis unokám. Egymás mellé került, látjátok :' Coeur-apród s carreau-dame !" A zöld ernyős kis lámpa fényét Ránk hinté szerteszét S mi az asztal alatt megfogtuk, Lopva egymás kezét. S a nagyanyó egy másik kártyát Vetett fel ujolag: „— Vetélytársként, szegény coeur-apród, Itt áll a picklovag."
Egymásra néztünk újra iopvá És felvillant szemünk : — Egy hollószivű picklovagtól Mi meg nem rettenünk ! . . . A nagyanyácska bús imogorván Nézett maga elé S a kártyáit háromszor is tán, Jól összekeveré. És rakta, rakta, magyarázta A kártya hogy mint áll: „— Dámánktól jobbra picklovag van S balról carreau-király. S a coeur-apródot messzeküldték . Nincsen, ó, épp most itt, Pedig a carreau-király nyiltan A picklovaghoz szít! Az ördög ezt a picklovagot, Nem, nem birok vele ! . . ." . . . S szemünk, ahogy egymásra néztünk, Könnyekkel volt tele. „— Carreau-király a gazdag pickhez . . .! (S elcsuklik a szavam) Jó nagyanyácska, a kártyának, O jaj, igaza van !" A nagyanyácska bús mogorván Nézett maga elé S a kártyáit most tizszer is tán, Jól összekeveré. És rakta, rakta, magyarázta: „— Az apród visszatért, És visszahozta régi lánggal, Szivebén mind a vért! S balról a lóherés kis treffászt, Ugy-e látjátok ott ? Ez azt jelenti, hogy az úton Ő meggazdagodott. A carreau-dáma is a régi S a régi helyin állj És most. egyedül ül fölöttük A nagy carreau-király. Szivén a jég csak megtört végre, E hűség meghatá S a carreau-dame-rá, coeur-apródra Áldását adja rá . . .!" . . . E l h a l l g a t o t t . . . a zengő csendben Boldogan nézve szét ' S mi hálatelten megcsókoltuk Keskeny fehér kezét . . . B a l l a Ignácz. Az ember kereteket és korlátokat állit fel a gondolkodásban, s azokat kötelezővé teszi. Aztán azt m o n d j a : gondolkodni nehéz. Pedig nem áll, csak a keretek és korlátok nehezítik meg. • Hartmann.
*'
i
Szegénység előbb volt mint gazdagság, mert hiszen az ősember a maga verejtékével .tengette életét, vagyis szegény v o l t ; mégis a gazdagság t o v á b b lesz meg a földön, mert a gazdag tovább körül tudja venni magát azokkal az eszközökkel, melyek az életet lehetségessé teszik. Rousseau.
,74
Saison. • ; Levél, gyermeki dolgokról. — decz.
23.
• magát egy szál'nádpalczán á'papiros -csákóval, s teljes anyaságba a görcsbe kötött zsebkendő-bábuval. Akár' hányszor megesett velem, hogy a gyerek kikönyörgött tőlem valami kirakatban látott drága és elmés játékot, de alighogy megkapta, megunta, s teljes lélekkel ját-' szőtt tovább kötőtűvel, lámpakristálylyal, tésztametélő sarkantyúval vagy szalvéta-gyurüvel: csupa tilos vagy nem arra való jószággal. Ez is olyan, mint a szerelem; nem lehet-kommendálni; az ember csak maga tudja, •ki vagv mi való • neki, kin vagy min gyullad föl. a képzelete. . ":
Kedves Kiss, áldást, melegséget, békességet ki•vánok, és küldenék, ha küldeni lehetne egyebet, mint jó kívánságot, s- ennek melegségét is, ha megvan, ugy meg tudná érteni,- akinek küldik, mint' az, aki küldi. Csak egytől óvakodjunk, ha nem akarunk angyal-, Áldást, melegségét, békességet, robotról való megfeledkezést, meghitt családi körben — igen, gondolja el a csinálok lenni: az isten szerelmére ne akarjuk a gyelegsablonosabb, legközönségesebb, legolajnyomatosabb- reket játék közben oktatni. Ne akarjuk fejleszteni se karácsonyi történetet és elmélkedést: én azt kívánom az elméjét', se az értelmét, se a, tisztesség nem esik mondván, kedélyét. Fejlődik az magától is, és csakis magáriak, magunknak, rhindnyájunknak. A kisdedeim lázasan készülődnek a karácsonyra, ugy fejlődik, ha nem kínozzák, nem tömik túl, hanem melynek nagyszerűségei iránt előre felnyitotta s egyben ráhagyják a maga természetes éhségére, mely ezerfelől' meg is nevelte szemüket a Mikulás. Az ember termé- szíja ébren is, álmában is a táplálékot. Igen: tanítani szettől fogva arra született, hogy kapjon, s.nagy dia- játszva kell a gyéreket, de játék közben nem szabad dala a czivilizácziónak, hogy rá tudja szorítani, hogy tanítani. Nincs rettentőbb, egész életére megnyomoriadjon. Annál irtózatosabb az a világrend; melyben csak tottabb az agyonfejlesztett értelmű gyereknél,' s azért azóknak. adatik, akiknek van, s akiknek nincs, azoktól pukkadozok. mindig• mérgemben, mikor gyerekverseket' a. semmi is elvétetik. Tanulságos megfigyelni, hogy .a . s gyerekmeséket abból a szempontból hallok birálni,gyermeki sor ellátatlansága, melyben az emberke min- hogy szamárságok s értelmetlenségek vannak bennük, dent-mástól kap, mint neveli bele egész életére: nem •holott az kellene'hógy, arravaló művészettel, értelmet a liálát, ilein az .alázatosságot, hanem annak a jognak és ismeretet lopjanak a gyerekbe. Dehogy is kellene, az'érzését, hogy kapjon, s . a mások nevében azét a — mentsen meg tőle áz isten. A • gyerekversnek igenis kötelességét, hogy adjanak. Az én kicsinyeim ugy csacsiságnak, kedves csacsiságnak kell lennie; ami kevés vannak velem, mint én a jó istennel; a jó isten meg- értelem van benne, annak a kis' gyerekvilág legközönséteheti, hogy "ne adja meg, amihez jussom van, -s meg- gesebb-dolgaira, eseményeire és érzéseire kell- szoríttagadja tőlem, amit szeretnék, de azt aztán meg nem koznia, — a. fő bennük, a pattogó ritmus, a csattanó tilthatja,-hogy meg'ne legyen erről a magam nézete.' rim, hogy a'kis jószág egész testével beleélje magát, mint a favágók vagy más együtt dolgozó emberek az Azért én az én emberkéimmel valahogy megő serkentő nótáikba, vagy kiáltásaikba. Az én kis fiam vagyok — mindenesetre jobban, mint a jó isten van tud mindenféle verset — olyat, is, aminek van értelme, velem. Noha mind nehezebb kérdés', évről-évre,, hogy olyat is, aminek nincs; igen értelmes kis bogár, akivel mi való nekik. Nőnek, nő az értelmük, nevekednek az értelmes versek értelmét nem nehéz megértetnem-, az igényeik; unják, mijök már volt, s olyasmiket ha figyelmét erre fordítom, de való, hogy magától kívánnak', amik nem valók nekik. Ázt hiszem, nem nem gondol az értelmükre, hanem azon gépiesen, csak vagyunk elég ügyesek s a játékcsinálók sem eléggé a ritmusában .kéjelegve pattogtatja el a legbölcsebb azok-a játékok kigondolásában. Nagyon is a magunk értekezést is, mint a legcsilingelőbb. pósabácsit,' vagy,eszével gondoljuk ki a játékot, holott a gyerek eszével ami ugyancsak előfordul, a maga kis szamár kitalákéne rágondolni. S ez. nem is olyan túlságos nehéz,. lásait, melyeknek nincs megfogható' értelmük, vagy mert a piczinyek, az ő öntudatlan tapogatódzásaikkal, értelmetlen vagy ezer egyéb versből visszhangzó ' s világos utat-' mutatnak. A- játék tulajdonképp nem egybe nem függő szók halmazatát, de beleillenek a egyéb, mint hiábavaló munka — s a gyereknek az is ritmusba, s szépen kicsengenek a . végén. Viszont ez a a legkedvesebb mulatsága, amiben az életet mirneli, .gagyogás és az értelmetlen csilingelés' üditi, mulattatja, a nagyok munkáját utánozza s a nagyok szerszámait felfrissítve. teszi rugalmassá, mozgékonynyá, szomjassá kaparitja kezéhez. Aki, bármely alacsony fokig, valóra s mindenfelől táplálékot szívóvá a kis elméjét, — ha tudja váltani a gyermek abbeli álmait, hogy ő ez, ellenben nekiülök, hogy megmagyarázzam szegénykémég az, meg amaz akar lenni, az találta meg a nyitját nek a verset: megérteni mégérti, odahallgaj:ni is odaa gyermekjátékoknak. Ezért nem biztos, hogy olyan hallgat egy darabig, de drága szemecskéje hamar. elmés és pompás játékok is, mint a kicsiny vasút vagy • . elfátyolozódik s elkalandoz, s látom benne a bűnös automobil, vagy teljes berendezésű'babaszoba, beváltelkeseredést: a fene egye meg anyikát, mért nem hagy •ják-e, amit a szülék várnak. Ez mindig azon fordul játszanom és mért kínoz ezzel a szamársággal? ! meg; hogy elegendőek-e arra, hogy a gyerek beleképPedig, ha a vers vagy a mese talál az ő kis zelhesse, beleilleszthesse, belejátszhassa magát a világukba, mint ahogy teljes huszárságba játszhatja bele • világához: szinte szertelen képzelettel tudja magát.
875 •beleélni. Mindenekelőtt:' teljes'határozottsággal megkülönbözteti a mesék s a versek világát a közönséges A mások napja. élettől". A múltkor az ollóval majd kiszúrta a szemét, Irta: HEYKING báróné. . s mikor rajtakaptam és kellőképp megfenyítettem, (6) hogy hogy' mert. hozzányúlni az ollóhoz,' holott nem Mily bölcsen vézet-te ezeket a fiatalokat a maga megmondta anyóka százszor, . hogy: Kés, . villa, olló czélj ai. felé! egészen másként, mint áhogy szegény — N e m Palónak való ?! — elkeseredetten vetette elle- álmodozó Iza meg tudta volna tenni. • ' . '. nem, hogy én sohasem mondtam neki, hogy az ollóhoz Nővére felé .tekintett, vájjon tudatában van-e : •'' •' . ne-nyúljon, s az a kés-villa-olló-vers: az csak vers, ez este nagy fontosságának?' De Stonetower Night mellett Iza közönyösen azt »csak ugy mondj ák« — vagyis azt Palónak nem mélázott maga élé, s mint valamely idegen bálvány kell tilalom gyanánt tudomásul vennie! Ellenben, amit manifesztáczióit hagyta figyelmetlenül elvonulni'maga 'ime az életben nem talál meg, a szigorú igazságot s mellett a lakoma arany tálait, mikéntha gondolatai a tökéletes méltányosságot erősen megköveteli a mesé- ezalatt a m'agá .távoli szentélyeinél kalandoztak volna. Iza .közönye boszántotta Agát. ben s nem nyugszik még olyan történetben, ahol a' .De. annál bővebben megjutalmazhatta fáradságát, kis' gyerekek, nem követtek el semmi rosszat, mégis megeszi őket a farkas. Ilyenkor vagy a farkast kell ha Babyra nézett. ' . • Á leány még nagyobb • figyelemmel kisért'minagyonveretnem, még.mielőtt bekaphatta volna a kis- dent,, ami körülötte történt, mint máskor,' a szép, a gyerekeket, vagy a kis gyerekekkel. kell valami rossza- csillogó dolgok szemlélésének naiv örömével tekintett • ságot elkövettetnem, hogy méltón érje őket az Eg körül; azzal az örömmel, amely, mint Aga .helyesen boszuja. Noha, ami ezt illeti, a 'kis kölyök már igen fölismerte, belső valójának legmélyéről fakadt fel! Aga szkeptikus, -s mikor nemrég megint valami gazságban már régtől fogva megértette Babyt, mig Baby csak most kezdett saját magának .tudatára jutni. és. kis találtatott, s apikája, aki igen kegyes férfiú s-egyben éwjét még'ki nem!fürkészett és bizonyára érdekes terükényelmetes is, .mert, mint a királyok s a papok, az letként szemlélte. . . . istennel kívánja magának megszereztetni azt a tekin- • Babynak igen sokféle gondolata támadt a maga t'élyt,- amit ő á gyerekei előtt magának . kivíni nem olyannyira fontos, valója felől.: honnan van meg benne tud :• mikor, mondorn, az apja elszörnyedt, hogy. mi az-,az • ösztönszerű tetszés az olyan társaságok iránt, mint a mai? Miért tekinti ezt őt jogosan megillefő lesz most,' s 'mit szol majd a jó isten, aki .mindent •valaminek ? Miért érzi magát oly- jÖl benne,mint hogyha lát: Pál úrfi végignézett a gyerekszobán, majd föl- már régen ismerné? Hiszen Dusterhusenben aligha tanul. nézett, az ablakon • át, a magasságos egekbe s fity- hatta az élet vidáman fényűző oldalának szeretetét? Ez • bizonyára veleszületett tulajdonsága, talán málva'szólott: »Nincs áz istennek akkora gukkerja, abból az' időből, mikor papa élt még. hogy ide lelásson!« Aminthogy a Bazilika . fényes, E l m o s ó d o t t a n emlékezett m é g azokra a napokra, pompás, szive't-lelket • éltető' -felszenteléséről is' az volt mikor sok paripa és -szolga vette körül, mikor tarka ' a végső megállapítása, hogy »a Jézuska fából van és . selyemkabátós urak lovukra .emelték és azt mondták be van festve és nem hall semmit«. S ez az-illúziók neki: ő Viktória, segítse hát őket győzelemre. Mindez nélkül, való rideg megállapító látás áz emberekkel bizonytalan volt,' mint a~ távoli .álomországok képei. szemben is megvan- benne; »a • vendég«, magyarázta Később valami rettenetes történhetett, amiről azonban mama sohasem beszélt'— és aztán Dusterhusenben egy jourom után a kis húgának, »a vendég olyan ébredt föh ' • . . . ' • . ember, aki nem lakik nálunk és szép ruha van rajta«. •Amint erre gondolt, ügy vélte, ismét látja maga . . . . . . . Nekem igazán eltelik a- lelkem, eltelik, mikor előtt a szürke egyemeletes házat, és a befagyott tavat • az én kis jószágaimról irok, s természetes, hogy, mint vén, korhadt fűzfáival, s emlékezett arra is,., hogy sok-. SZOT .kivánta ott: bár a kis fecskék, egyike -lehetni, abban a bizonyos angol versben, ahol a költő éppen melyek őszszel messze röpülhetnek. Most végre ő is az ő angyali • gyermekeiről ir,- e soraim irása közben elröpülhetett, • s igyekéznie kell az órákat; melyek itt : is • éktelen visitás vert föl a gyerekszoba felől — olyan Washingtonban oly sebesen szárnyalnak, a maguk tel. ' irgalmatlan orditoz.ás, ' hogy a- Jézuskának, még ha • jességében kiélvezni. . • ' Sóhaj tva fordult Tedhez: . • fából van is, meg kell hallania. Rendet kell szereznem —' Ennek a sok embernek, .akik tudni, akarják, odabent — az. a jó Ellen Key néni elszörnyedne, ha hogy' tetszik nékem Amerika, csak azt szeretném felelni látná, milyen radikális módokon. De annak a jó Ellen mindig: hogy* kérdezhetnek egyáltalán ilyet, hiszen Key néninek sosem voltak gyermekei, azért beszél Amerika remek ország! " . .. Tédriek jól esett, hogy a leányt igy hallotta annyit gyereknevelésről; akinek, van, az nem beszél, hanem cselékszik. En . is nekilátok a . cselekvésnek; beszélni.'Mert, mint igen sok amerikai, ő-'is állandó szükségét érezte annak, hógy nemzeti önérzetét, mint ' nem félek .attól,, hogy-öt.-perczczél a kis tisztító vihar jogosultat, folyton kielégítsék. De az utóbbi; hetekben,' után. ki né mosolyogjon megint a kis családi együttes mióta Mallone -grófné beleegyező és bátorító'pillantásai napvilága és, mire a -karácson este ránk borul és fel- •közben folyton.találkozott Babyvel, különösen fontossá csillan: a jászol, az édes állati összebúvás és melen- "' lett előtte az a kérdés, mennyire' tetszik a nagy" Amekedés minden gyönyörűségét ne érezze a maguk fara- rika a kis comtesse szemének.. Nem tudta volna megmondani magának, hogyan-kerültek gondolatái erre az gatlan, de festetlen barátnéja útra;-Tassanként-történhetett. Hogy-Mallone grófné ' EMMA. itt-ott ,segitett. kissé, azt észre sem vette. — Es -a .legcsinosabb, a maguk ' Amerikájában
. 2*
,876 — íolytata. Baby — az, hogy itt tudja az ember, miért fiatal és miért erős. Minden nap valami uj történik. Vállalkozó szellemű voltam már otthon is, de mit használ az olyan helyen, mint Dusterhusen, ahol semmit sem lehet kezdeni vele. Ott olyan rettentően magam voltam — hiszen egyetlen lány vagyok. — En is egyetlen fiu vagyok — szólt Ted, aki hirtelen valami kis rokonságot észlelt maguk közt. — ó , de ez egészen más — mondta Baby — mert hiszen Amerikában megszokott dolog az. Frank bátya nemrég elmondta, hogy itt Washingtonban és New-Yorkban csupa olyan ember van, akinek vagy egyáltalában nincs gyermeke, vagy csak egyetlen egy van. Nálunk Németországban másként, áll a dolog; valamennyi szomszédunknak egész csomó gyereke volt. Ezt én sokkal vigabb dolognak találom ; házas embereknek sok babyjük legyen. — Ha nagy névrokonom, Ted Roosevelt hallaná önt — felelte mosolyogva Ted Vansittart — ezt a véleményét mintául állítaná valamennyi amerikai nő elé. — Hisz — tán Dusterhusenben is csinosan elél-. hettíink volna — kezdte újból Baby — ha anya csak egy kicsit vidámabb lett volna. De még mikor egészen kicsiny voltam, már akkor feltűnt néha, hogy sohasem nevet ugy mint mások, mindig ugy hangzott, mintha kicsit sirna is egyszersmind. Ez gyakran igen szomorúvá tette az életemet, de olyankor mindig azt mondtam magamban : no, végre mégis történik majd valami szerencsés dolog s akkor minden pompásra fordul. Anya persze ugy véli, hogy a szerencsés véletlenekre nem szabad számítani. — Miért olyan az ön édes anyja? — Lássa, erre gyermekkoromban sokféle teóriám volt. Dusterhusen mellett van egy puszta, ahol falomladékok tekintenek ki a hangafű és a tövis bokrok közül; ott állítólag város emelkedett, melyet a svédek romboltak le és a falusi mester arra tanított, hogy Németország még ma is szenved a harminczéveS háború miatt. Es ahogy elnéztem mamát, milyen szomorú mindig, elgondoltam magamban: valószínűleg ő is a harminczéves háború miatt szenved. De ma már tudom, hogy azon nem tud megvigasztalódni, hogy apám olyan korán elhalt. — Nagyon szerette bizonyára. — Ezen még sohasem gondolkodtam — szólt Baby meglepetve — de hiszen ez magától értetődik ? — Igaza van önnek, mégis csak vannak szerencsés véletlenek — vágott szavába hirtelen Ted — az én számomra szerencsés véletlen, hogy ön Amerikába jött. Baby okvetlen szükségét érezte annak, hogy virágcsokrát nézegesse. Közben pedig igy felelt: — Igen, gyönyörű utazás volt! — ö n persze sokat utazik! — fűzte hozzá hirtelen. — Amennyire üzleti teendőim megengedik. Ezen a nyáron át akarok menni az angol regatta-versenyekre. Bejelentettem már a vitorláscsónakomat, aztán Francziaországba megyek az autóversenyekre. — ö , mily remek is lehet az, ha ilyesminél minden erejét megteszi az ember, hogy első lehessen ! — kiáltotta Baby a meggyőződés erejével.' — Ezt teszsztik mi, amerikaiak mindennél, amire vállalkozunk — válaszolt Ted, — akár sport az, akár munka, és csakis ez a teljes, az igazi élet: á nagy világverseny valamely területén elsőül kiválni, vagy legjobb erőnkkel működni.
Baby halkan sóhajtott, aztán kissé .elnyújtva mondotta: — Rágondolok majd mindarra a szép dologra, amit ön tervel, ha nyáron otthon csücsülök már' Dusterhusenben. Ted kissé közelebb hajolt hozzá és a sok hang zümmögésében alig hallhatóan susogta fülébe: — Meg tudna-e barátkozni azzal a gondolattal, hogy egészen Amerikában maradjon, mondja, Baby comtesse ? A leány Tedre nézett, az olyan gyermek kérdő tekintetével, aki nem tudja, hogy a feléje nyújtott játékszert valóban neki szánták-e. Ajka mozgott, de a válasz elhangzott a helyükről, eltolt székek zajában, mert Ted anyja e pillanatban fölkelt az asztal mellől és a vendégek a szomszédos fogadószobákba özönlöttek. — Játszszunk! játszszunk! — kiáltotta több hölgy, mintha valami nagy vágyuk czéljához közeledett volna. Az asztalsorokat, melyek va teremben készen állottak, csakhamar sűrűen körülállták és. lázas sietséggel vette kezdetét a' játék. Hangtalan csend uralkodott. Mintha a kártyák járása súlyos, végzetes kérdéseket döntene el ez asszonyok számára, akik pedig szinte a világ minden javával rendelkeztek. Volt köztük egy, aki egy diadémot viselt, mely valamikor Eugénia császárnőé volt, mig egy másikon olyan rubintok ragyogtak, amik nemrég a birmai-királyi trónt ékesítették; ezeket a piros köveket Mandalay elfoglalásakor zsákmányolták. • Egy gondosan fésült szőke fejen pedig teljességgel idegenszerű ékszer csillogott; egy zománczos keselyüfej : évezrekig valamelyik faraóleán'y sírjában szunnyadozott, hogy itt a villamos gyertyák fényében uj életre keljen. — A legfurcsább disz mégis az a szegény, keresztrefeszitett szent szétterpesztett lábával kezével, akinek alakját ragyogó kövek övezik, mintha csúfot űznének belőle. Ezt a poéta mondta. — Ez a gyémántok közé foglalt András-rend — magyarázta neki a statisztikai szerző. — Röviddel a boxerlázadás kitörése előtt a czár Kina császárának ajándékozta ezt a rendjelet, megbonthatatlan barátságuk kifejezéseként. Mikor a kinai udvar menekült Pekingből, ezt az ordót elrabolták, s néhány hét múlva Shanghaiban merült föl ; ott .vette meg mostani amerikai tulajdonosnője, ki akkor éppen a világ körül utazott. Valóban nem banális ékszer! — Minthogyha mindennek, ami odaát egykor nagy és hatalmas volt, itt kellene • véget érnie! — szólt sóhajtva a poéta. — Miért mond ön véget ? — kérdezte a statisztikus. Beszéljen inkább feltámadásról és átalakulásról. Az egyik emberfaj ideje lejárt- s mi itt a másik napjának pirkadását nézzük végig. Izai aki félreült kissé, azon örvendve, hogy az ebédnek vége, s neki nem kell tovább beszélni senkivel, ez utóbbi szavaknál figyelt: ugyanezeket modta Erich is nemrég a Fehér Házban! Ugylátszik efélc gondolatok úsznak ennek az uj és jövője felől biztos országnak levegőjében s megszállják a legkülönbözőbb szellemeket is. Es dideregve gondolt arra, hogy mint a népek, akként az egyesek életében is fontos dolog, hogv az ember azok közé tartozzék, akiknek napja még c a k most kezdődik. Erezte minden dolog nagy bizonytalanságát. s azt
877 VIII. is: mily gyakran vélünk kezünkben tartani olyasmit, ami régen elszállt már. Mikor Iza szobájába lépett, első pillantása a toiUgyanaz a megmagyarázhatatlan félelem fogta el, mint előbb, az induláskor; riadtan szorította egy- lette-asztalán fekvő levélre esett, melyről az egész este másra két kezét és nem tudta, mitől borzadoz. De folyamán érezte már, hogy ott vár reá. Bizonyos volt ekkor elfogódása közepett, mintha hirtelen, vizió gya- benne s mégis, midőn a nagy, erős vonású betűkkel nánt, újra maga előtt látná Erichet, aki arról a hid- megczimzett borítékot megpillantotta, szive dobogni ról, melyet a szerelem épitett, biztatólag nyújtotta kezdett s észrevette, hogy keze reszket, mig a levelet feléje kezét, s ugy érezte, mint hogyha a nagy mesz- gyorsan félretette, mintha tartalmát, melyet ő világo.san sejtett mások már a borítékon át látnák. szeséget át hangjának csengését hallaná. — Feküdj le gyorsan, mama •— szólt Baby, aki S Iza tudta ekkor, hogy Erich.reá gondolt ebben egy pillanatra szobájába lépett, mint hogyha beszéla pillanatban, mint ahogy ő Erichre, s hogy Erich getni akart volna vele — olyan az arczod, mintha épugy vágyakozik most, s tüstént erőt vett rajta az a meggyőződés, hogy még ez estén valami jelet kell lázad volna. Aludj jól, majd korán reggel átjövök és elmondok valamit. kapnia tőle. Iza alig hallotta e szavakat. Minden félelme eltűnt, csak a jövőbe vetett nagy Végre a szobalány is távozott, végre egyedül bizalom töltötte el, s szivesen- ment volna azonnal marad Iza. < haza, mert biztosan tudta, hogy valami szép vár Puha, fehér pongyolába: burkoltan a toalett-aszreá ott. Végre az urak kijöttek a dohányzóból és Mallone grófné, aki addig a terem végében egy kereveten Ted talkához ült, egy villanylámpát húzott maga elé s a anyjával beszélgetett halkan legyezője mögött: elége- levél után nyúlt. S mig a levelet kinyitotta, hirtelen tudatára ébredt annak, hogy először tart kezében szedett arczczal lépett Iza elé: — Attól tartok — mondotta. — hogy Frank relmes levelet, amit hozzá intéztek. E' gondolatra elpiegészsége miatt haza kell már mennünk ; csak Babyre rult s azt a félénk örömet érezte, mint hogyha fontos, várunk, aki ugy látszik, a másik szobában bridge-et rendkívüli eseményt élne át, azt az érzelmet, amit különben csak egészen fiatal leányok ismernek. játszik. De mindebbe lágy, hálás meghatottság vegyült, Iza ijedten rezzent össze. - meghatottság afelett, hogy ez a boldogság mégis helyet A játék! A játék! Ez a szó soha nyereséget nem jelentett neki, foglalt életében. csupán veszteséget, mióta legeslegelőször hallotta. Akkor, az ő eljegyzésekor, minden oly magától S most a gyermeke játszott! értetődően történt; a szülők készséggel beleegyeztek, szólt szorongva. ' a partiét éppen megfelelőnek és helyesnek talalták, apró, — Ó, "Aga — Csak légy nyugodt — felelt halkan nénje — édes titkok számára, nem volt semmi hely ott, — s Frenk adott neki pénzt, s remélem, most az egyszer Iza egyszeriben férjes nő lett, anélkül, hogy tudta jó befektetés volt! volna, miként is történhetett mindez oly sebesen. A mellékteremből fiatal hangok kaczagása, öszS most kezében tartotta első szerelmes levelét!. .. szevisszasága hallatszott. Hát ilyen az, mikor valaki szeret bennünket ? — Mindent elnyert tőlem Vansittart ur — kiáltott Ily gyöngéden és lágyan csengnek akkor a szavak? • Baby belépve, s emellett ugy sugárzott a győzelemtől, Ilyen erös-fiatalon emelnek fel bennünket ? mintha egy királyságot nyert volna, — sőt a mindenValóban volt tehát valaki, aki csak azért akart nél is többet vesztettem, mert az,utolsó adósságomat élni, hogy őt boldoggá tegye ? Aki a maga boldogságámár ki se tudtam fizetni, de ő azt mondja: nem baj, nak érezte, ha ő reája bizza életét? aki minden fájszivesen jön el holnap este. dalmas csalódását üdvösséggé " akarja változtatni ? Aki — Igen, igen, Ted holnap meglátogatja önöket, hidat tud építeni a sziv magányának sötét országából én is vele megyek, hogy megtudjam, hogyan érezték az öröm uj, fényes városába ? magukat nálam ma este — szólt a koros Vansitturtné Hát valóban-mindez létezik ? Mindezt megértette ? asszony, miközben Mallone grófné elbúcsúzott tőle. Iza végig olvasta a levelet, és rámosolygott, — Hideg ut volt ez a hazakocsizás, a bundák és csendesen, álmatagon — ahogy kevésszer mosolyog az takarók ellenére is hideg. A négy kocsiban ülő külön- . ember életében. böző okok miatt hallgatott. Mallone gróf és felesége Pillantásai azokra a tárgyakra siklottak, melyek azért, mert a bénitó fáradság .fogta él őket, meíy -- körülvették; de nem látta őket, helyettük azt látta, mint valami kézzelfogható dolog, várt már reájuk ami a jövendőben lesz, áz uj életet, az elkövetkező kocsijukban, Iza és Baby azért, mert a gondolatok napokat. túlságos áradata öntötte el lelküket. De azután mégis rákapcsolódott szeme valami A hó még egyre nyugodtan, állandóan hullott, külsőségre; "észrevette a tükröt,' mely előtte . állt az mint hogyha onnan jönne, ahol még nagy készletek asztalon és nézte, hogy mosolyog önmagára a tükör vannak belőle.. A kis lépcsők, melyek a házak kapu- mélyéből. És előrehajolt és nézte a maga képét; mégjáig vezettek, most már ném látszották; kis fehér lejtők- hatottan nézte magát, mint ahogy az ember egy kedként emelkedtek csupán. ves barátnőjére néz, akit sok bána közepett ismert, s Az utczák csendesek és üresek voltak, de a lobogó akinek egyszerre jóra fordul a dolga. fáklyafényben látni lehetett, hogy' váltják fel egymást S most egyszerre arra emlékezett, hogy az ameria hóhányók csoportjai. Sötét alakok voltak, ismeret- kai újságok a szép Clam-Cráven grófnénak nevezték — len származású s még ismeretlenebb rendeltetésű titok- s ma örült ennek. Valaminek lenni, hogy valamit zatos lények, akik homályos zugokból kúsznak- elő, s adhassunk — ez boldogságos gondolat. mindig odatalálnak, ahol magával a természettel kell Ő, bár többje volna, amit adhat! — rgondolta el csatát vívni. magában. Lefolyt élete, az elvesztett napok miatt S ezek az eüiberek csak dolgoztak-dolgoztak egész bánat bontákozott ki lelkében. Annyi kincset pazaréjszakán át, hogy szabadon tartsák az utakat, melye- lunk el figyelmetlenek számára ifjúságunkban, nem sejtve, hogy az ut legközelebbi .kanyarodójánál már . ken másnap fájdalom és öröm fog elhaladni majd...'
várakozva áll az, aki a legkisebb adományt' gyöngéden szivére kulcsolt kézzel fogadja majd. .. • ö , ha volna a földön visszatérés, meg-nem törté-*nés ! De ma este minden szomorú gondolatnak el akarta zárni útját. Hisz szerette ő, szerette ugy, ahogy' van,, szerette éppen azért, mert olyan, amilyen. S egyre a tükörbe nézve, de egyre nem magát; hanem őt látva, elgondolta, mintha gondolatai hozzá hatolhatnának: — Bocsásd meg, hogy egy életet éltem már, mielőtt még ismertelek, bocsásd meg, hogy olyan keserves élet volt, s mondd azt magadban, hogy ha ma mehetnék hozzád oly szemmel, amely még mitsem látott, amely még miért sem sirt, nem ugyanaz volna szemem; - mint' amilyenül te .megszeretted, az az én, amit akkor ajándékoznék neked egészen másmilyen volna, mint mai. énem. Az ő kedvéért szeretett volna sok, igen sok lenni. Szivében nagy vágy buzdult fel. Vágy arra', hogy gondoskodjon, ápoljon, szeressen és ajándékozzon. Visszaemlékezett- azokra a szavakra, amiket Erich beszélt, mikor egyedül találta Aga szobájában. Igen, Iza akart az a. nő lenni, akihez jólesik hazatérni. '-..-" S Iza nem tudta bevárni, hogy mindezt csák másnap, ha Erich eljön, mondja még neki, nem,-mós.t, mindjárt irnia kell és szavakba kell foglalnia, ámit csak tekintetével vallott meg az ének zengése közben. A földerülő nap hajnalán vigyék hozzá a levelet, hajnali szürkületkor üdvözölje szerelme. Ezt akarta mondani neki: ' ' — Néma hárfa voltam, mely most már zéng, mert szerelmed tavaszi szele megérintette húrjait-; kagyló voltam, melynek gyöngyét te megtaláltad, elfeledett szigethez hasonlítottam, melyet újra felfedeztél, s amelynek virága most mind-mind a tiéd. : (Folytatása következik.)'.
A tudomány jegyében. A halottégetésről. A magyar fővárosban megindult a • komoly — és úgy látszik sikerre vezető — akczió abban az irányban, hogy .itt is állítsanak, fel krematóriumot, amelyén a saját kedve szerint enyészthessék bele a. szakadatlan' múlttá váló jövőbe azt, akinek már úgyis mindegy, hogy mi tör-' ténik a kadáverével. Lesz hullaégető házunk és magyar gyártmányul is meg fognak jelenni .azok az apró kis szelenczék, amelyeknek a révén az ember összetévesztheti az • anyósa kegyes hamvait a szóda bikarbónával.-. És le lesznek bagózva azok a pesszimisták; akik azt merték állítani, hogy Magyarországon nem ugy pusztulhat el mindenki, ahogyan akar. A hullaelt'akaritás kérdése azonban, bármennyire vegye is körül az emberi elenyészésnek nemjóillatu levegője, tulajdonképpen nem a halottak kérdése — azok már az »egye meg a fene« stoikus álláspontján vannak, — hanem az élőké. És egyike a legkellemetlenebb kérdéseknek. A temetkezés hogyan való volta, elkezdve a polinéziai módszertől, amely függőágy-forma vesszőszövedékre rakja a hullát s az ég ragadozó madaraival emészteti el, egészen a főváros által engedélyezett díszsírhelyig és a palermói kapuczinus-sirbolt kiszárító módszeréig : még mindig nincsen teljesen megoldva. Igaz; hogy ez a megfej te tlen rébusz azért egyáltalán nem akadályozza meg az embereket abban, hogy továbbra is méghaljanak. De — mondom — nem a halálnak, hanem az életnek kérdése a temetkezés. Nagy, logikus és emberséges áramlat
az, amely ugy kívánja, hogy a feleslegessé vált embert ne a földbe temessük belé, hanem nyolczszáz uszkve ezer fokos hőnek az erejével bontsuk-szét elemi alkotórészeire s adjük vissza további feldolgozásra az anorganon világának. Megtaláltam ' a. szót, amelyre apró Archimédeskéntrátámaszkodva megmozgathatom a krematóriumok tégla- ' falát. A »további feld'olgozás« ez a. szó. És ebbe a sziirketónúsu, gazdasági izü kifejezésbe, valahogyan belesiklik'a halhatatlanság fogalma is. Nincs halál, mert' a világnak, az életnek, á halott emberre- éppen olyan szüksége van, mint az elevenre. Hohó atyámfiai, ne higyjétek azt a kényelmes féltevést,, hogy' az élet -megszűnésével megszűnik a munka kötelessége is. Dolgozni muszáj még a halál után is. 1655-ben Délnémetországban, meg Csehország egyes részeiben kitűnő' esztendeje volt a gazdáknak. Olyan kövér termést, mint akkor volt, nem hozott a föld .évszázad óta. Hogy miért ? Mert hét esztendő alatt, negyvennyolcztól ötvenötig felbontották a sir úgynevezett férgei a harminczéves háború elesettjeinek tetemtömegét televénynyé.. Abban a könnyen feledő, mert nagyon megviselt korban a sírkertekből s. csataterekből hamarosan búzaföld és szőlőhegy vált. És bőségesen fizetett, mert a legjobb, trágyával volt megtrágyázva: emberi hullákkal. . , Van végzet, amely, ha megpukkadunk, is haszonra . kényszerit bennünket s amely-akkor is minden kapuczinusbeszédnél .súlyosabb erővel kényszeritette haszontételre a leghaszontalanabb landsknechtet is :' búzát nevelt belőle. Ez az úgynevezett természeti törvény, amely ellen nem lehet ko'aíicziót csinálni. • • . De amely ellen- küzdeni akar a halottégetés gondolata. A tisztaságnak, hogy ugy mondjam az »adrettség«nek, az esztétikának es egészen félreértett gazdasági feltevéseknek a nevében küzd a temetők, ellen. ' Teret, kulturára alkalmas nagy teret • akar nyerni és eközben elpazarolja az anyagot. Az emberi értelemben Vett világnak egyik legokosabb és legfontosabb • alkotórésze a nitrogén. A levegőnek ez. a körülbelül 'kéthármadrésze,' a tiszta állapotban gyilkosságig éltető Oxigén óvatos felhigitója'. Az emberi testnek a -szén mellett a legfontosabb oszlopa, amely mellett jelentőségben kicsiny a vas,- a foszfor, a mész (korrektebből mondva kalczium), a nátron és minden más elem, amiből össze van' téve a kétlábú, tollatlan állat. ' És a nitrogénnek még öntudata is van. Teljes tuda' tában van az életre' való' fontosságának és ezért gőgös. Arisztokrata, aki igen kicsinyre szorítja a rokonsága körét. Csak nagyon kévés elemmel hajlandó összevegyülni, hogy — leginkább mint salétrom, — a légnemüségét szilárd halmazállapottal cserélje fel. És akkor is, aránylag kicsinyhő behatása alatt, tajtékzó dühvel; robbanással, menekül vissza á szilárd megkötöttség rabigájából a levegőég nietzschei magaslataiba. Ha pedig ott van, onnan visszacsalogatni többé nem Tehet. Nem .vegyül meg -mással, csak a borral, a szilicziummal és a titánnal. Legfeljebb nagy e'ekt romos erő kifejtésével lehet megint olyan halmozatba hozni, amelyben, az ember .praktikusan-használhatja. Azaz csak használhatná, mert az • ilyen módon való megkötésére szükséges munkabefektetés karriattalan, sőt deficzites..• Ami nitrogén ma még a földgömbön kötött állapotban van, azt. valami nagy, előttünk egészen ismeretlen elektromos erő, vagy valami minden emberi fogalmat túlhaladó, hő kötötte le a mi — hajh/micsoda emberi gőg' ez! — szolgálatunkra. És azzal takarékoskodni kell. Ha az' ősvilág csodalényeinek Jókai tollára való társadalmában, a mammutok, masztodonok,-' halgyikok, őslajhárok és dinorniszok korában eszébe jutott volna áz • Ursus spelacusnak, vagy a protopithec.usnak,'hogy halotthamvasztó kemenczét csináljon s azon szabadítsa gázzá
m . áz akkori mozgás sejtjeiből pihenőre' térő nitrogénatomokat : ma nem. volna petróleum, nem volna guánó, nem . volna annyi a termő televény, hogy agrárpolitikát lehessen. csinálni. Mondok még. szörnyűbbet is: borostyánszipka v sem • volna. Mert mindez az ősállatok temetkező helyeiről maradt' ránk. . . . • ' • • Amig az emberi kutatás meg nem találja annak a •módját,' hogy hogyan lehet visszacsalogatni a légnemüvé vált nitrogént megint a merevedés kötelékébe: addig' a halottégetés a legoktalanabb luxus, ijesztően gazdaságtalan dolog; A Föld belepazarlása a levegőbe. Addig maradjunk meg a jövő nagy termőföldjei, a temetők mellett. És adjuk meg a lehetőséget az emberi test földien örök körforgására.'. •Ami pedig az egyéni Ízlésemet illeti, jobbnak érzem, ha a megdermedésem után -verbéna, vagy tamariszkusz' támad- testemből a síromon, mint ha' maroknyi porrá égetve skatulyába tesznek. Amikor megtörténhetik velem 'áz.a fatális akczidencziá is, hogy valamelyik kegyeletes • unokám égetett 'magnezia helyett engemet vesz be, amikor fel van fujódva és böffenteni akar. .. Cholnoky Viktor.
A
SÓGÖR.
A
FIGYELMES : N a ,
(megriszkitozza)]: Afanytárc2á.
A
SÓGOR
A
FIGYELMES : N a ,
A
SÓGOR
na,
na!
Oxidált ezüst.
(kissé lanyhábban): na,
na!
'
: Közönséges, ezüst ?
;
(Nagy szünet). A
A A
FIGYELMES : N á , . ' n a , SÓGOR
A ' A
SÓGÖR
na'.
.
'
Réz ? (kinos Zavarban): Na, na, na.
(kimereszti a szemét):
FIGYELMES
(Óriási szünet.
j
A figyelmes ember. kezében reszket a tárgy.)
: Hát mi ? Talán csak nem pléh ? (sápadtan): De pléh.
FIGYELMES
(Kinos
csönd.)
A F I G Y E L M E S : Tudod édesem,'ezt a »Modern Lakás« .hozatta egyenesen Skócziából. Ez az úgynevezett, kalaipált skót antik-bádog. Ezek a dolgok nagyon csinosak, nagyon modernek, és ném'drágák. Gondoltam... úgyis rossz néven veszi az én. édes kis sógo'rkám, ha valami értékes dologba' fekszem bele . . . hát éppen a figyelem . . . hogy gondoltam rátok . . . tudod . . . Karácsonyi mese. A SÓGOR: Pléh? .. • A F I G Y E L M E S : Kalapált antik skót ó-bádog. (Történik egy-két nappal karácsony estéje • előtt. Személyek : ; .. A SÓGOR: Ő-bádog? Öreg-pléh. a F I G Y E L M E S EMBER, aki az ajándékot hozza, és a SÓGOR, A FIGYELMES : Na, na, hát azért éppen . .. elvégre-.. . akinek a figyelmes hozza az. ajándékot,) . (Kínosan mosolyog.) A
FIGYELMES
EMBER
(belép
az
ajtón),
A SÓGOR (fölkel és a kapzsiságtól vonagló arczczal, melyet barátságos mosolylyal igyekszik elfogadhatóvá tenni, elébe siet). . '. A F I G Y E L M E S ' E M B E R : Mit hoztam ? Mit hoztam? A SÓGOR: Ejnye, ejnye.A FIGYELMES : Mit hoztam ? KÍ gondolt a sógorkájára? Ki hozott kriszkindlit a sógijának? ".
A
SÓGI : H á t
ki ?
•
(Nyálasan mosolyog).
.
A SÓGOR: Mit '.csinálok éri egy pléhskatulyával ? Azt hittem, legalább is ezüst. (Megvetcleg nézi.) • A FIGYELMES (utoljára, próbálja meg a kedveskedést): No? No? Hát mit kell mondani? A SÓGOR (hallgat).
'
• •
A FIGYELMES : Mit', szoktak Mi? Mi? A
SÓGOR
A
FIGYELMES:
' A
SÓGOR
(hallgat). N a ?
ilyenkor
mondani ?
• K ö
: Köszönöm.
. . .
kö
. . .
kö
....
.
•A F I G Y E L M E S : Mondok magamba: minek várjam (Néhány pillantást váltanak egymással. Ezek a pillantások, meg a karácsony estét ? Akkor elvész az ajándék becse mintha a következőket mondanák:) a .sok egyéb közt. Nem vagyunk gyerekek. . . Hát A FIGYELMES p i l l a n t á s a : M i ? elhoztam előbb. A SÓGOR pillantása: Na te egy smuczig disznó vagy. I A SÓGOR: Ejnye, ejnye, költségbe verted magad ..-. A FIGYELMES pillantása: Mi?'Mi? Sógi!miattam . . : • A SÓGOR pillantása : Na de'most már elég volt a A FIGYELMES : Ugyan, • ugyan.' Hát gyere, édes, . bájoskodásból. Most már elég volt. Evek óta mindig bontsuk ki. Na? Ki a figyelmes ember? Ki a finom eljösz ilyenkor,'kellemezteted magadat, pötyögsz, mosolélek-? Ki gondolt az ő sógilijára? lyogsz, adod a figyelmes öreg urat, bájologsz, ámoA SÓGILI (türelmetlenül): Gyerünk, gyerünk. lyogsz, émelyegsz,' csicseregsz és-vigyorogsz, és a végin A FIGYELMES- (elővesz egy kis csomagot): Mi v a n kirukkolsz valami olcsó .piszokkal. Most már elég volt. ebben ? Fösvény sertés vagy, vén zsugori vagy, és még csak • A SÓGOR : H á t m i ? ' az hiányzott neked, ' hogy . azok a műveletlen skótok A FIGYELMES :-. Mi van ebben ?• (Rázza.) öreg pléhből szivartárczákat préseljenek. Most már 'A SÓGOR: Bontsuk ki.. Bontsuk ki. Bontsuk, ki. majd nem lehet bifni veled. Hát én megmondom neked Bontsuk ki. őszintén a véleményemet, 'nőm nevében is. A FIGYELMES : Előbb ezt a görcsöcskét kell kiolA ' FIGYELMES p i l l a n t á s a : D e . . . : dani. Igy, ni. Most ezt-a külső papirost, kell levenni. A SÓGOR pillantása: Méltatlan állat vagy. Hallgass. Igy, ni. Most már nincs rajta más, mint a selyem- Mindennék van határa. De most már én is meguntam, papiros. Mi van ebben.? (Rázza.) hogy kellemes pofát vágjak és köszönetet rebegjek A SÓGOR: Gzigarettatárcza. ' mindenért, amivel idemerészkedel. Az ember egész A FIGYELMES;. Ördöge van az-én édes sógoröcsém- évben hizeleg neked, mosolyog abba a kellemetnek. Biz itten'az van benne! No de igy kitalálni! ; len ábrázatodba, gyufáért szalad, ha rá akarsz gyuj-
m tani, tűri a vacsoránál, hogy eledd a fehérhust a gyerekek elől, hogy ellopd a szivarokat, ha az ember egy perezre kimegy a szobából, hogy fekete körmökkel ülj asztalhoz, mikor vendégek vannak, az ember minden órában ötször bocsát meg neked olyasmit, amiért mást ki-rugpofozott volna már rég a házából, — az ember letagadja a hátadról a púpot, mert igenis nem a szabó csinálja rosszul a kabátod, mint annyiszor mondtam neked, hanem te vagy púpo%, — az ember eltűri a krákolásaidat és egyéb götheidet, amikkel szemben már minden más család már rég a »nem vagyunk itthon« czimü álláspontra helyezkedett volna, — és mindezt csak azért., mert a gazdag rokon allűrjeivel jársz hozzánk, adod a bőkezűt, karácsony előtt pedig megjelensz egy tárczával, amelyhez olyan arezot vágsz, mintha aranyból volna, amit ugy pakolsz ki, mintha ezüst volna, s ami végül még csak nem is sárgaréz, mint az az ilyen smuezig gazemberhez illenék, hanem még ennél is kevesebb : pléh. Szégyeld magad, elvetemült vén parazita. (Most megszólal a
figyelmes.)
A FIGYELMES : No édesem, most megyek, dolgom van. Add' át Amálkádnak kézcsókomat. A SÓGOR: Jól van, öregem.
mert
(A figyelmes távozik. A sógor fogja a tárczát és beviszi a feleségéhez. Becsukódik mögötte az ajtó. Néhány szó hallatszik ki, m i n t : »ehhez pofa kell« — >>pfuj, pfuj* *— »vén gazember* — »nicht vor die Dienstboten« — »smuczig uzsorás* — >>Mari, m i t hallgatózik, menjen ki a fenébe !« — és még t ö b b halk, de gyűlölettel mondott szó, amelyek közül már egyet se érteni, s amelyek közül az egyik, mely folyton visszatér, az ü és ö magánhangzókat tartalmazza, de ez már oly halk és oly messziről jövő, hogy nem t u d n i : »hüvös«' v a g y »különös« v a g y »büdös«. — Aztán csönd,)
Molnár Ferencz.
K r ó n i k a III. Legenda.
, . . A nagy körúton járnák-kelnek Szent Péter és az Ur fia. Fejük körül vibrál szelíden A láthatatlan glória. És nézik, nézik mélabúsan É s nincs fogalmuk róla, m é r t : Dzsiu-dzsiczuzva küzd az utcza E g y - e g y fenyőfa-részletért, A nagy körúton össze-vissza Zsibong a k ö r p u m p : >>öregem, A szent karácsony alkalmából Mit vesz nekem, mit vesz nekem ?« Olvasni kezdi Péter aztán, Amit közzétesz száz p l a k á t ; »A Megváltó nagy ünnepére Vegyünk c z i p ő t . . . ékszert . . . b o á t . . . Manzsettagomb . . . kajucsni . . . purgó . . . Szent alkalom, s olcsó az ár Istennek tetsző e három szó Gummi, Reisner, Harisbazár . . .« E g y kávéházba tértek aztán, Mert el voltak fáradva, mert, S eléjük t e t t a fürge pinczér E g y pikkoló-kapuezinert, A szomszéd asztalnál két.borzas, Piszkos poéta csevegett, S a társalgásbul búsan hallják A jövevények e z e k e t : ». . . A karácsonyi számok . . . mester : ötmilliónyi oldalon . . . Dicsértessék a Jézus Krisztus — Elhelyezem néhány dalom !« S hogy földerűi a szent, nagy este, S fényben fürödnek a falak, Az égiek a trotoáron Lassan, némán bolyonganak. Köröskörül zsibongva jön-megy Robotbul egy, mulatni más S kis proletár ordit didergőn : oNagy karácsonyi kiadás!« E g y ablakon Péter bepillant: >>Hát megbocsátottak ? . . . N a lám — Uram, ma este helyet foglalsz A hébereknek asztalán.
— clecz. 22. A pontos, éber falinaptár Hullatja buzgón levelét, Elszáll az év és — régi nóta — Repül a kurta földi lét. S a nagyvilágon —. bár az élet liarag, gyűlölség és epe — Deczember végén egyre eljő A oszeretetnek ünnepe«. . . . E s fönt a fényes mennyvilágban, Hol minden tiszta, béke, csend, Ilyentájt kínos föltűnést kelt, Mily nagy a lárma idelent. Krisztus végül Péterhez fordul: >>Oreg szógám, nem volna jó N é m i tapasztalás okából E g y földi expedíczió?* A föld, az nem rokonszenves hely, E g y perezre elborul szeme, D e oszt' loyalisan szól P é t e r : »Nincs kifogásom ellene.«
Ott csillog, nézd, a karácsonyfa, A kedves, eleven fogas, Ki villanyfényben áll alatta, Mind oly v i d á m , oly boldog az — Az ágakon száz finom eszköz :' Kodak, revolver — oh egek — Szivarkatárcza, drága részvény És nagyreményű sorsjegyek . . .« . . . A nagyszerű karácsony-üzlet Tombol zajongva mindenütt S valami fájó, vad nyilallás A Megváltó szivébe üt. N é m á n sóhajtva nézi Pétert — Tán ezt mondják a szent s z e m e k : >>Szegény anyám, ha t u d t a volna, D e h o g y szült volna engemet!«
Puck.
881
INNEN-ONNAN. A A javaslat. A javaslat az általános és titkos választójogról a nyilvánosság elé került és semmi sincs benne abból, amire ráfogták, hogy a magyar nemzeti államot veszélyezteti. Mi sem természetesebb, mint hogy most e veszedelmes dispozicziókat, melyek nincsenek benne, megreklamálják mint a javaslat hiányait. Ki kételkedett benne, hogy akik a választójogtól fáztak, rossznak fogják találni a javaslatot, bármilyen legyen is ? A taktika kényelmes és eléggé érthető. Akik az általános választójogot ellenzik, a legkényelmesebben küzdhetnek ellene olyanformán, hogy meg ne látsszék az ellenzésük. Lekritizálják a javaslatot, melyet keveselnek s ezzel lecsepülik a jogot, melyet sokallanak. Probatum est. H o g y egyben a kormányt hibáztatják, amiért ezt a rossz és hiányos javaslatot csak a nyilvánosság elé lökte s nem a H á z elé terjesztette, csak természetes. Az elnapolás sima tudomásul vételének egyik föltétele volt, h o g y a kormány nem nyújtja be a javaslatot, megint csak természetes, hogy a föltételt eltitkolván, a betartását a kormány perfidiájául róják föl. Aki ezt nem tartja hazafias és egyenes politikának, az vagy gazember, vagy Jakab.
O A bankét. A banketek jogosultságát nálunk józan ember nem tagadhatja. A bankét szükséges valami, olyasféle, mint a beoltás himlő ellen. Csakhogy, amig himlő ellen csak minden tizedik esztendőben kell az embert beoltani, banketet -minden második héten illik ülni. Az egyéves, a kétéves, az ötéves és tizéves forduló épp oly jó alkalom a banketre, mint a betegségből való felgyógyulás ; a névnap, a katonai obsit kézbesítése, a házasság évfordulója, a tizedik gyermek születése, az első darab előadása, a kormány lemondása v a g y Szilveszter estéje. Mind komoly és tiszteletreméltó ünneplés ez, méltó arra, hogy a lapokban hasábos tudósitások jelenjenek meg az elhangzott beszédekről. Ámde nem komoly ünneplés az, amikor Justh Gyula, a magyar képviselőház elnöke banketet ád a képviselőházi tisztviselők tiszteletére, amiért pontosan, buzgón, lelkiismeretesen és odaadással teljesítették a kötelességüket. Az egész esztendőben alig volt ülés, s a képviselőház tisztviselőinek csak egyetlen komoly kötelességük volt ebben az esztendőben : pihenni és aludni. Mégis csak különös dolog volna, ha a. vakokat azért ünnepeinők, mert nem látnak semmit.
-j- Pangás. E z t a kort, amelyet mi most élünk, tudvalevőleg a végtelen nyomor és szenvedés korának fogja elkönyvelni a történelem. Akár jobbról meriti az adatait, akár balról meríti, akár középről meriti. Mert annak az egy dolognak a vallásában megegyezik Kossuth Ferencz is, Fejérváry báró is meg Tisza István is, hogy ez a mostani helyzet tarthatatlan, ami más szóval azt jelenti, hogy hijján van a jólét, a boldogulás és a megélhetés föltételének. Az egész ország ugy pang, hogy csak ugy kong. Panganak a gazdák, panganak a kereskedők, panganak az iparosok és mind e sok pangásnak a vezérczikkek szerint a bizonytalanság az oka, amely bizonytalanság onnan ered, hogy bizonyos immár, hogy a király nem enged és bizonyos az is, hogy a koaliczió se enged. Ezért pang minden, ami él és aminek pangania nem lenne szabad. Ez szomorú igazság, de talán még szomorúbb az, hogy laikus szemmel nézve közelről: ez a pangás nem is fest olyan rettenetesen. A fiainkat nem viszik el katonának, arról, hogy adót fizessünk, szó sincs, sőt szó se lehet, a végrahajtó ártalmatlanná v a n exlexezve, a vármegyei tisztviselők dupJán kapják a fizetésüket, főispán lehet az is, aki máskor szolgabírónak se kellett
v o l n a : csupa olyan borzalmasság, amibe irtózatos nehéz belehalni. Az öreg D á v i d , aki némileg járatlan gourmet létére kiöntötte a tea levét és kenyérre kenve ette a jól kifőtt leveleket, vállat vont és igy szólt: — E n nem értem, mit szeretnek ezen az urak, hiszen ez nem is olyan jó ! Az öreg Dávid most megint vállat vonhat és ugyancsak kenyérre kenvén a végtelen 1 nyomort és szenvedést megint kijelentheti : — É n nem értem, mit szidják ezt az urak hiszen ez nem is olyan rossz. Bizonyos, hogy az öreg D á v i d ezúttal megint nem ért a teafőzéshez, de a helyzet keserűsége éppen az, hogy mindenki fázik attól, hogy ezt neki megmagyarázza.
A Fejérváry mondása. Fejérváryt nagyon megviseli a hivatala, de ugy látszik, az elméje megmaradt a régi, fürge, fordulatos elevenségében. E g y publiczistától hallom, hogy e g y ü t t utazván vele, valamely jogi kérdést fejtegetett előtte, hozzá t é v e : — Megjegyzem, kegyelmes ur, hogy ezzel a felfogásommal nem állok egyedül. Mire a kegyelmes ur csöndesen felel: — Hallotta már valaha, hogy valaki Magyarországon egy téves felfogással egyedül maradna?
<1 Először, másodszor és harmadszor . . . A főrendiház jegyzője királyi kéziratot olvasott föl. A főrendek erre mind fölpattantak ültökből, de báró Prónay Dezső — ülve maradt, ijedt szemek meredtek a báró felé, kérlelték, tuszkolták, hogy állna már fel, de Prónay Dezső nem engedett. Az elnapoló királyi kéziratot hirdette ki az elnök. A méltóságos urak mind fölemelkedtek, de Prónay Dezső — ülve m a r a d t . , Aggódás fogta el a főrendeket, izzadság gyöngyözött már a homlokokon, a főrendiház előkelő levegőjét nagy katasztrófák sejtése reszkettette meg. Hallatlan az eset. . . . Könyörögtek, siránkoztak, de a kurucz báró helyén vesztegelt. És megszólalt ismét az elnök. Az újévi üdvözleteket el fogja juttatni a legmagasabb trón zsámolyához. A méltóságos urak harmadszor is fölállottak, de Prónay Dezső — ülve maradt. Rémülten szemlélték a főrendek Prónay Dezsőt az ő szent mozdulatlanságában. Szörnyűséges e s é t . . . A forradalom kezdete ez. Most már fenyegetődztek, de semmi sem használt, Prónay Dezső a székéhez tapadt. Az elnök föllélegzett és sietve bezárta az ülést. Kereszt e t vetve, demokrata gyorsasággal szállingóztak el a méltóságos urak. D e az aggódó homlokokon vészielhők tornyosultak . és az agyakban tovább kisértett a nagy kérdés: — Mi történt volna e szegény hazában, ha Prónay Dezső negyedszer is ülve marad ? . , . * *
*
5 A botrány. N e k e m régi, erős meggyőződésem az, hogy a skandalum igen tiszteletreméltó valami, mert a skandalumban fölbecsülhetetlen erkölcsi erő lakozik. A botrány a társadalmi Ítélkezés végrehajtó szerve olyan bűnök megtorlására, amelyeket a kodifikáló elme még nem ért rá v a g y nem t u d o t t paragrafusba szedni. N e m olyan elegáns, mint teszem azt a párbaj : de a nyerseségében elemibb és igazságosabb, mert nem s z o l gáltatja ki magát a véletlenségnek, nem kendőzi magát se a lovagiasság pirositójával, se a romantika rizsporával és mindezeken felül — rendelkezésére áll mindenkinek válogatásnélkül, sőt azoknak a legnagyobb mértékben, akik a leg3
-
kevésbbé válogatósak. Természetes dolog, hogy — ennyire szabad eszköz lévén — akadnak, akik visszaélnek vele, de ez az egészséges, becsületes, korrekt skandalum erkölcsi értékét csak azok szemében csökkentheti, akik a dolgok megítélésében még az általánosítás kezdetleges elvénél tartanak. Az igazi, az egészséges, a műfajilag tiszta botrány mindig az elnyomott igazság, a lefojtott erkölcs feszítőerejének forradalmi kitörése, egy morális explózió, amely hazugságokat, igazságtalanságokat és kegyetlenségeket röpit a levegőbe. Az ilyen robbanás határozottan tisztítja a levegőt és üdvös megrökönyödést kelt azokban, akiknek szintén van robbanó anyag a házuk tájékán. Az a háromhetes asszony korában a faképnél h a g y o t t energikus ifjú hitves, aki a minap csattanó példákkal fűszerezett előadást tartott az ő szórakozott férjének a kaszinóban a hitvesi kötelességekről,.egy egész csomó úriembernek szolgált nyomatékos erkölcsi okulásul. Van botrány, amelynek a küzdő hőse igazán hős, mert sokakért és sokak üdvéért — verekedik. *
*
*
után e g y ü t t maradnak és minden szűznek siralma száll felénk . . .
szavukból
*
*
száz
hervadó
*
O A bunda. Különös eset történt e héten. A Folies Caprice egy énekesnője valamelyik páholyban hagyta a bundáját, amig énekelni ment a színpadra. Mert — amint tudni méltóztatik — a Folies Caprice énekesnői többnyire bunda nélkül énekelnek a szinpadon. Már most mi történt ? Az történt, hogy az énekesnő bundáját (pedig egy előkelő gróf csináltatta kilezncszáz koronáért) a vetélytársnő brutálisan összevagdalta. Ollóval nyesegette a kabátot, kitépte a prémet, összeszabdalta az egész drága alkotmányt. N o lett ebből nagy sirás-rivás és rendőri vizsgálat és nagy csomó kihallgatás. Még pör is lett bizonyosan belőle, és talán becsukás is és nagy igazságszolgáltatás. Pedig bolondság az egész. N e m lehet annyi régi bundát összeszabdalni, ahány uj grófot találnak a bretli énekesnői. *
^ A jövő arisztokracziája. Párizsi urak és hölgyek, akiket a hiúság vitt az egészség kultuszára, egy sajátságos egyesületet alkottak. Amolyan házasságszerző egyesület ez, melynek azonban igen okos és igen bolond czégére van. A czégér: a satnyuló emberfaj regenerálása. Aki ennek az egyesületnek a tagja akar lenni, annak egészségesnek kell lennie s csak tagtárssal, azaz szintén vasegészségii, erős ideállal léphet örök frigyre. A végső szempont pedig az utód, az uj generácziónak szelekcziója a sok neuraszténia, hisztéria, ftizis és egyéb fajrontó örökletes betegségek emberiségéből, Az egyesület merőben sarlatán, de egy nagy és komoly gondolatot testesít meg. A mai tudomány, különösen a német, erősen hajlik a régi spártai rendszer felé. Kár szentimentáliskodni, kár az élhetetlent mesterségesen életben tartani, bün a nagy szerelmi ideálizmus, mely csenevész embereknek megengedi, hogy a maguk szerelme nevében szerencsétlen gyermekeknek adjanak életet s a maguk egyéni életsajátosságai beleoltják nemzetük életének fájába. Az egészségügyi asszimilácziót hirdetik a házasság és szerelem szabadságával szemben, az egyén- rovására, a faj érdekében. Tudományilag igazuk van, szocziológiailag hasznosnak látszik a kívánságuk, éppen csak emberileg kegyetlen és megvalósítása szinte képtelenség. Az ilyesmire éppen csak vállalkozni lehet, de kötelezni senkit sem szabad. A párizsi urak és hölgyek vállalkoztak erre a misszióra, melynek végső czélja egy uj arisztokráczia kiválása: az egészséges, erős embereké. Könnyű nekik — ők az egészség dogmáját hirdetik, mert egészségesek, mert ők maguk is már a kiválasztottak közül valók. D e mit szólnak hozzá azok, akiket nem vesznek maguk közé?
Hervadó szüzek. Csókok, amelyek el nem csattannak, virágok, amelyeket senki le nem szakaszt, beszédek, amelyek a torkokba szorulnak . . . Országmentésre berendezkedve, ambiczióktól duzzadva száz újdonsült h o n a t y a került be januárban a Házba. Száz újdonsült honatya, akik álmatlan éjszakákon, a tükör előtt eltöltött nappalokon a nagy beszédet szőtték, fonták, a szüzbeszédet, amely országossá veti föl liiröket, D e hirtelen bezárult orruk előtt a dicsőség kapuja és ők t o v á b b melengették a nagy beszédet márcziustől juniusig, újra kifőzték októberre és átpárolták októberről deczemberre . . . A főztük már kozmásodik és a tálalás napja csak nem akar elérkezni. Oh, könnyű Apponyinak, ő tiltakozik mindnyájuk nevében és a száz szűznek bájai t o v á b b hervadoznak. Torkokat szorongató, ádámcsutkát hasitó, kebleket repesztó száz beszéd . . . Száz képviselő és magyar, akikből kikívánkozik a szó. A válság minden szerencsétlenjei között ők a legszánandóbbak, érthető hát, hogy márcziuson tul nem akarnak elnapoltatni. E s k ü t tesznek, hogy márczius
*
*
O Karácsony. (A gyerekszobából.) Illy : Mit hozott neked a Jézuska ? Lilly : E g y babát. Illy : Es a mamádnak mit hozott ? Lilly : Annak is egy babát. Csakhogy a mamáé szebb. Az sirni is tud . . . *
(A kávéházban.) Első agglegény : H o v a mégy a szent estén ? Második agglegény: Még nem tudom. Legszívesebben mennék tehozzád . . . ' Első agglegény : Az én szürke legénylakásomba ? Ugyan minek? Ott még karácsonyfa sincsen. Második agglegény : É p p e n ezért. A karácsonyfa úgyis csak arra való, hogy tegyünk alája valamit. * (A parlament elől.) Polónyi Géza (fel és alá sétál az igazságyminiszterium e l ő t t ) : A Jézuska se tudja, hogy mit kell hozni! . . .
SZÍNHÁZ. Massenet Manon-ja. Ennek a Parisban íródott operának Bécs csinálta meg a karriére-jét. Egy színtelen és zajtalan franczia premiere után következett az a ragyogó bécsi előadás — Renard és Van Dyck énekelték a két főszerepet és Jahn ült a karmesteri székben — mely európai hirüvé tette a Massenet Manón-ját. Szigorúan véve nem valami nagyon értékes a Manón zenéje. Rosszakarattal azt is rá lehet fogni, hogy léha és üres. Van azonban egy tulajdonsága, ami bájossá teszi a léhaságát, kedves könnyedséggé az ürességét, és titka az opera föltétlen sikerének : gyönyörűen lehet előadni. • Afféle csipke, melyből virágszirom hajlású, mesésen finom fodor kerül ki, s afféle szövet, melyet avatott kéz élragadóan szép, festői redőkbe tud vetni. A darab melódikája csupa puhaság, simulékonyság. Kísérete átlátszó, finom, néhol szinte anyagtalan. Sem a melódia, sem a kiséret nem türi meg a materiális hatásokat s a metronomikus korlátokat. A munka veszve van, amint egészségesen, becsületesen, pontosan leéneklik. A legkisebb nyárspolgári szellő lefújja róla a poézist.
'883 Manón és Des Grieux szólama a ritmustalanságig hajlékony, nyugtalan, grafikai jegyekbe nem foglalható, ideges, túlfinomodott; egy enervált kornak a fáradt izgatottsága vibrál benne. Prévost abbénak a szövegében és Massenet zenéjében két kongruens kor szelleme találkozott össze: a XVIII. század elejének erőtlen rokokója s a XIX. század végének erőtlen franczia muzsikája. Itt is, ott is: szép, érett, kerek és tökéletes formalizmus minden. Még az affektus is. Nem a belső erő aknáin keresztül tör ki, hanem megszólal az indulat kitűnően utánzott hangján. Megszólal csak azért, mert a nyugalom ellentéte s mint olyan, elkerülhetetlen esztétikai eszköz. A rokokó drámaisága és Massenet drámaisága szakasztottan egyforma. Mesterek, mindenféléhez szuverén módon értő, de hidegszivü, számitó, remekül pozóló és szavaló maítre-ek csinálták meg ott, ahol szükség volt rá. Massenet is, a maítre remekül csinálja meg. A virtuozitással persze túlfinomodás is jár s ez a Manón partitúrájának — éltetője vagy megölő betűje. Hogy lehet éltetője, azt láttuk Bécsben, ahol három szubtilis művész szólaltatta meg a dekadens hangot s a közönség rajongott érte. Hogy lehet megölő betűje, amikor nem szubtilis művészek vágják bele a fejszéjüket, azt — más színpadokon tapasztaltuk. Azonnal kijelentem, hogy nem éppen a budapesti Operaházat értem. Nálunk a Manón sikere az első szereposztással, Szoyer Ilonkával, Aníhesz Györgygyei és Beck Vilmossal való bemutató után eldöntetlen, s a második szereposztással, Szamosi Elzával, Takáts Mihálylyal és Arányi Dezsővel való bemutató után sem fog eldőlni. A közönség tapsol a csalhatatlan hatásismerettel megirt duetteknek, a játékbarlang-együttes hatalmas, megragadó 'hangtömegének, de ez még nem az igazi siker. Budapesten csak akkor maradhat ez a darab a műsoron, ha az Operaház személyzete belefinomodik a Manón stílusába, ha az előadásnak, mint a divatos műitészek mondják, levegője lesz. Ennek a kényes palántának egészen sajátságos levegőre van szüksége, hogy megélhessen. Kern Aurél. Zéta. Hogyha valaki megírja azt a megható jelenetet, amikor egy szerelmes rabszolga szerelmesen nézi az isteni hölgy lábanyomait, ez a megható jelenet igen jeles regényrészlet lehet, s jelentékeny mekkoraságu lélekrajzra adhat alkalmat a regény írójának. Ellenben, ha ezt a jelenetet végigcsinálják a szinpadon, s egy szinész hosszasan és szerelmesen nézi a világot jelentő deszkákat, ez a jelenet nem lesz megható, nem világit be drámai világossággal semmilyen lelki eseménybe, sőt csakis abban az esetben nem válik komikussá, ha a szerelmes rabszolgát Pethes Imre játszsza. Azt is gyönyörűen meg lehet irni a korlátlan terjedelmű és közvetve olvasás utján ható regényben, hogy az egyik hun királyné, Rika asszony felháborodik azon a tényen, hogy a görög szülők az adószedők sanyargatásai következtében kénytelenek gyermekeiket rabszolgákul eladni, azonban ha eleven valóságban látjuk ezt a jelenetet, s látjuk, hogy egy színésznő minden átmenet nélkül egyszerre csak földrengető szczénába dühösödik és nekilóditja az erköPsök istenének és igen szőrösképü embernek ábrázolt Attillát az adóvégrehajtás megboszulására, ez a jelenet komikussá válik, annál komikusabbá, mennél Jászai Maribb a nevezett Rika királyné. És komikussá válik a színpad éles világításában az a bizonyos villámcsapásként beütő szerelem, s a drámaírói tehetetlenség illatát érezzük azokból a jelenetekből, mikor Zéta meglátja Emőkét, rámered és már fülig szerelmes, Dsidsia meglátja Zétát, rámered és szintén már fülig szerelmes, végül Zéta, illetve Pethes Imre, közvetlen azután, hogy a meghalt Emőkét az őrületes fájdalomnak fenséges és lesújtó igazságával
gyászolta, egyszerre csak meglátja Dsidsiát, rámered és már ebbe a nőbe szerelmes. Ezeket az úgynevezett villanyszikra szerelmeket el lehet olvasni, de látni kín, annál kínabb, hogy éppen Gárdonyi Géza vetemedett rá erre a hazafias élőkép-stílusra, amely óvatosan kikerüli magát a drámát, a lelki evolucziók, a kialakuló érzések megmutatását a drámaírói ítélettel megválasztott, perspektívákat nyitó jelenetekben, ellenben bizonyos számú tablókban kész helyzeteket mutat be, amelyek csak végső konzekvencziái volnának azoknak a drámai akczióknak, amelyeket az iró nem tudott megírni. Amig egy-egy parasztfigura megmintázásáról, vagy egy-egy intim lirai jelenet 'megírásáról van szó, addig itt is ki-kicsillan a Gárdonyi művészete, de amint a világtörténelem emberei bukkannak fel és romantikussá csigázott szenvedélyek kezdenek mozgolódni, Gárdonyi kiesik a konczepczióból és rendkívüli nagyságot rhetorikával, széllkálmáni szóözönnel akarja elintézni. Növeli az ügy végzetességét, hogy a dráma nélküli drámában felszabadultak egyes megfelelő színészek is, s a dallamosan kipöngetett szavaknak léleknélküli áradatában elveszett az az artisztikum is, amit Pethes prodjkált a darab pszikhológiai szakadékainak bravúros áthidalásában és Gárdonyi a Dsidsia alakjának egynémely poétikus ékességében. Valaki azt mondta Emőkére, hogy ez a kis párducz a mellényzsebben, aminthogy Török Irma azzá is alkotta a hirtelen fellobbanó, azután leányosan ellágyuló hun kisasszonyt, akinek a viselt dolgait egy titkos, emésztő láng, Attilla iránt való szerelme heviti át, s aki ezen az előadáson sajátságos vonaglások kíséretében énekelte bele a publikumba az ő görcsös szerelmét és a darab evolucziójától való teljes függetlenségben mondta a szöveget, az első felvonásban ugyanakkora megerőltetésével magasra stimmelt hangszálainak, mint az utolsó felvonás katasztrófává fajuló kifejlődésében. Rózsahegyi és Ligeti Juliska saját egyéniségük kedvességét adták ezúttal is a szerepek megértése és megkonstruálása helyett és Bakó . . . oh ő is itt volt, mint az Andrássy-uti körönd pathetikus bronzszobrai, bozontos, sátáni szakállal, artikulálatlan mellhangjaival, a kasírozott fenségnek minden száz 'év előtti stereotip pózával. A rendezés pedig ezúttal is a színpad méreteihez nagyobbított miniaturképek szertehulló tömérdek részleteivel, s a tömérdek harsogó, szembántóan apró lokális színfolt értelmetlen egymásmellé zsúfolásával gyönyörködtette a sziveket. Marco. Thalia. Wedekind véres szatiráját vette elő a fiatalok csapata, a hőstenor tragikusan furcsa történetét, amelvben groteszk grimászokat vág a komoly igazság és a publikum kaczagni kénytelen az elnyomott zsenin, a szamárság örök diadalán, a halálon és a nagyság varázsán, amikkel a többi irók könnyfacsarás czéljából szoktak operálni. Az élet egy nekivadult czirkusz, ez a Wedekind filozófiája s az ő színészeinek éreztetni kell az élet szomorúságát abban a pillanatban, mikor bohóezruhában tótágast állanak a publikum előtt. Doktor János találta meg legtökéletesebben ezt a különös művészetet, azután Kürthy György, a Thalia iskolájából kikerült fiatal művész, aki megdöbbentő könnyedséget hozott magával von Haus aus a szinpadra. Forgács Rózsi ezúttal is igen intelligens dolgokat produkált, különösen miss Alma Tadema praeraffaelista álomlátásában, az elsőnek adott egyfelvonásosban, amelyhez Gulácsy Lajos komponálta me'g a szinpadot, egy szürke tónusba hangolt viziót a quattrocento áhitatos korából. A két darabban Batizfalvi Elza, Sándor József, Verő Margit és a második helyen előadott és több szóra nem érdemes hazai darabban Remsei és Bálint produkáltak a Thalia programmjához méltó dolgokat, — m. * 3*
,884
Tallózás. — A' szavak művésze. Gabriele D'Annunzio sajtó alá rendezte most válogatott prózai munkáinak vaskos kötetét. Az olasz irodalom uj irányának érdekés dokumentumai ezek az irások, amelyekben jellemző módon nyilatkozik meg D'Annunzio irói egyénisége. A szavak művésze nemcsak verseiben, hanem prózájában is ragaszkodik abbeli törekvéséhez: far musiche ogni volta. Mielőtt a mondatot leirta, alkalmasint az járt mindig az eszében: eléggé muzsikálnak-e majd a szavak? Máielső műveinek megjelenésekor is azzal keltett feltűnést, hogy a tartalmat mintegy megzenésítette a szavak és kifejezések dallamosságával. Ezért szereti annyira Swinburne és Keats költészetét, de költészetének esztétikája is ebből a tulajdonságából fejlődhetett ki. A lírikus költészetben — úgymond — a szó a főelem : vagyis a muzsika. Nem a puszta szavakat kell ezalatt érteni, hanem a szavak hangját és ritmusát. Mint látjuk, a tartalmat is alárendeli a kifejezésnek s ebben kétségkívül nagy a tévedése. A jövő költészete szerinte olyan misztikus hatású lesz, mint a zene. Ezt a misztikus jelleget a költészet lényegének nevezi, mert módot ad a költőnek arra, hogy az emberekben olyan hatásokat keltsen, amelyek soha nem látott képeket idéznek fel lelkében. Ha ez igaz, D'Annunzio inkább elérné a czélját a szavak jellemző erejével, mint a bőbeszédüséggel. Misztikusnak éppen nem mondható az ő előadásmódja s nem is kelt bennünk misztikus hatásokat. Bőbeszédűségével még azt is elmondja, aminek elhallgatása emelné gondolatainak hatását. Eszembe jut most egy japán versecske, amelyet egy japán költőnő irt kis gyermekének halálára. A néhány sornyi. versecskében el van mondva, hogy az anya, amikor szobáját rendezgeti, észrevesz a papirosfalon egy kis lyukat és keserves zokogásba tör ki. Többet nem mond a vers. A japán azonban kierzi belőle a poézist. A japán gyermekeknek szokásuk, hogy csintalanságból ujjukkal lyukat böknek a papirosfalon, — ilyen lyuk volt az is, amelyik a költőnőben egyszerre megelevenítette elhunyt gyermekének emlékezetét. Érthető ebből, hogy a japán esztétikus igy jellemzi a gyönge költőt: s>Nem jó költő, mert mindent elmondott.« D'Annunzio bőbeszédű műveit nem volna tehát tanácsos lefordítani japán nyelvre.
— Bacon titka. Évek óta nem fenyegették már a Shakespcarc-Bacon-teoriát s majdnem azt hittük, hogy ez a különös irodalmi kérdés véglegesen lekerült a napirendről'. Csalódtunk, mert egy német iró, Edmin Bormann azt a liirt tette közzé egy berlini újságban, hogy legközelebb meglepi a világot a kérdés megfejtésével. Könyvet ad' ki, amelyben kétségtelenül bebizonyítja, hogy Shakespeare munkáit — Bacon irta. Ismerjük már az ilyen könyveket — egész könyvtárt lehetne belőlük összeállítani. Furcsa könyvek ezek : a csűréscsavarás, az erőszakolt kombináczió és a kicsinyes felfogás irodalmi dokumentuma valamennyi. Akadtak emberek, akik sehogvsem tudnak belenyugodni a lángész hatalmába s nem tudják megérteni: hogyan írhatta volna Shakespeare azokat a remekműveket, amikor csak egyszerű színész volt s nem hallgatta tudós professzorok előadásait a cambridgei egyetemen? Angliában és Amerikában egész sereg ilyen filiszter igyekezett megtalálni a kulcsát valami titkos írásnak, amelyből kiolvashassák Bacon vallomását:. A kombinácziók között egyike a legfurcsábbaknak a Gallup asszonyé, aki Shakespeare munkáinak első íolio-kiadásában levő düít betűk révén igyekezett megfejteni a titkot s közben még Spenser munkáit is átvizsgálta hasonló czélból. Vizsgálódásának eredménye gyanánt nagy diadallal hirdette ki a világnak, hogy nemcsak Shakespeare munkáit irta Bacon, hanem még a Spenseréit is. Betűk furfangos összeállításából kiolvasta Baconnak ezt a yallomigdt; >>Erzsébct királyné volt az én valódi anyám és én
vagyok az angol trón valódi örököse*. Egy másik »kutató« Pott asszony még ennél is tovább ment ; azt igyekezett bebizonyítani Shakespeare műveiből itt-ott kihalászott betűk összeállításának révén, hogy Bacon nemcsak Shakespeare drámáit irta, hanem a Marlowe, Marstone, Massinger, Middle•ton, Greene, Sliirley és We.bster munkáit is. Ignatus Donelly pedig a Shakespeare-drámákból minden logikát megtagadó, erőszakos kombináczióval egymás mellé irt égy csomó szót, amelyekből azután ez a mondat került k i : >>Sttas itt (Cecil, Erzsébet királyné min'mutte) said ihat More low (Marlow) or Shak'st spur (Shakespeare) never writ a word of them. (Cecil mondotta, hogy sem Marlow sem Shakespeare nem irt azokból — Shakespeare műveiből — egyetlen' szót sem.) Legkülönösebb azonban Eugen Reichelnak,az az állítása, hogy a Shakespeare műveit sem Shakespeare sem Bacon nem irta, hanem valaki más, akinek még a nevét sem tudjuk. Különös, hogy ezek az erőszakolt magyarázatok milyen sok hívőre találtak világszerte. Angliából a Bacon-kérdés átköltözött Amerikába s ott valóságos mániájává vált egy sereg tudósnak és irónak. Appleton Morgan volt az északamerikai baconisták vezére s nagy csapás volt híveire, amikor néhány évvel ezelőtt hirtelen kijelentette, hogy többé nem hisz a bolondos és erőszakolt teóriában. Azóta el is hallgattak egy időre ezzel a kérdéssel, mely igen jellemzően bizonyítja, hogy a filiszter-elme sohasem fogja megérteni még a lángész munkáját is, mert nem magát az alkotást nézi, hanem a szerszámot keresi az alkotás mögött. Zsombék.
IRODALOM. Őszi harmat után . . . (Endrődi Sándor költeményei). Különös gyönyörűség van abban, hogy a költőt munkáinak első kiadásaiból ismerjük meg ; egymásután megjelenő könyveinek olvasásakor mintegy átéljük vele együtt az ő poétái életét s miután együtt voltunk vele fiatalok is: együtt is öregszünk meg vele. Akik a költőt már csak a hattyúdallal végződő összes művek-bői ismerik meg, nem érezhetik ezt az emócziót; az ő gyönyörűségük — ugy képzelem — nem lehet olyan életteljes, olyan eleven, mint a kortársaké, habár a költő munkásságának esztetikai képét elfogulatlanabbul formálhatják meg. Mikor Endrődi most megjelent könyvét olvassuk, a poézis fakasztotta gyönyörűség mögött azt a másik gyönyörűséget is érezzük, mely az elhangzott akkordba kapcsolódó uj melódiának hallásakor szokott meglepni bennünket. A költő lelke ugyanaz maradt, de hangulatai most már nem a régiek t ö b b é ; most már uj hangokat vegyit bele melódiájába. Ezek az uj hangok teszik számunkra kedvesebbé Endrődi uj könyvét. Költészetének tartalma olyan érzésekkel és gondolatokkal gyarapodott meg, amelyeket eddig nem ismertünk benne. Ez a felfedezés nagyon alkalmas árra, hogy áthassa lelkünket az a kedves emóczió, amelyről szólottunk. »Az élet ötvenen tul: a legszebb, legdicsőbb kor. Ekkor már lát az ember. . . .« Ezek a sorok jellemzik legjobban az uj kötet hangját. Valami bájos életbölcseség és rezignáczió ömlik el ezeken a verseken. A költő, aki »már lát«, nem a heves érzések akkordjaiból szövi össze rimeit, hanem az életfilozófia és a szelídebb hangulatu visszaemlékezés ihleti meg poézisét. Anakreoni dalaiban fejeződik ki legjellemzőbb módon az életről való felfogása; derűs megnyugvás árad szét versein: hiszen nem is érdemes vesződnünk a gondokkal, amikor úgyis emlékké változik egyszer minden és semmivé lesz a bánat is, az öröm is. Legszebbek azok a dalai, amelyekben a mult hangulatait álmodja vissza, mikor a tavasz fénye »mint hattyú száll át az emlékek taván«. Az »Elvirágzott kikeletből« czimü czikluson és a többin is ilyen hangulat árad szét s amikor ezeket a verseket elvas. suk, megszállja a mi lelkünket is a költő hangulata; együtt élünk, együtt érezünk vele. Ez teszi számunkra maradandó
,885 hatásúvá mindenik strófáját. Minduntalan érezzük, hogy nemes gondolatok hevitették, mikor a gondok szövőszékén perzsaszőnyeggé szőtte rímeit. A szép kötet Singer és Wolfner kiadásában jelent meg. Ára 2 korona 50 fillér. Az ördög bibliája. Az ördög bibliája természetesen huszonegy fejezetből áll, nehogy fucscs — magyarul troppa — legyen és kétszázkettő oldalból, hogy benne legyen már a lapjai számában is a kettő, a kis kaszinónak —- magyarul pikk kettesnek — e szimbóluma. És az ördög bibliáját az eleven ördög irta — magyarul Káinoki Izidor. Tudtommal ez a harmadik könyv, amely Magyarországon a legspecziálisabb magyar tudományról, a carthologiáról — magyarul kártyológiáról — megjelenik. Az első a Porzsolt Kálmáné volt, amely komolyan veszi ezt az ügyet, a második Szomaházyé, amely édesen elhumorizálja. E z a harmadik, a Káinoki Izidoré, középre lő, mintha csak Szent-Lőrinczen Szemere Miklóstól tanulta volna a czélbalövést. É s diplomatikus is amellett — ugy látszik valamelyest Goluhovszki nyomán készült. Raffinement-nal, nagy humorral, de amellett mindig macskaszerüen talpraesett pszihológiával van megírva ez a könyv. Belebújik az ördögnek mind a harminczkettő, negyvenkettő és ötvenkettő ruhájába és hol mint adualsó, hol mint excuse (mondd : skíz), hol mint kilenczes sláger mosolyog rád. D e mindig csak mosolyog és sohasem röhög. Mert az a tanitása, hogy a kártyában elegánsnak és urnák kell lenni, meg a kettő összefoglalatán a k : higgadtnak.- Ahogyan lerészletezi a játékokat — piké, kaszinó, alsós, tarokk, ferbli, huszonegy, bakkarat — abból mind érthetően jön ki a kártya lélektana, az csupa megfigyelés, aprólékos, ötletes, de nem a logika vörös fonala'nélkül való. Olvasó, ha tudsz kártyázni, vedd meg ezt a könyvet és kabbalának tedd magad mellé, mert még jobban megtanulsz belőle kártyázni. Olvasó, ha nem tudsz kártyázni, vedd meg ezt a könyvet és elolvasván és megnevetvén — csapd földhöz, mert megtanulsz belőle kártyázni. (Ch. V.)
KÖZGAZDASÁG. A Pesti Hazai Első TakarékpénztárfEgyesület nyereménykötvényei. R ö v i d
idővel ezelőtt m á r liirt a d t u n k arról, hogy a P e s t i Hazai Első Takarékp é n z t á r Egyesület által 30 millió korona névértékben kibocsátandó nyerem é n y k ö t v é n y e k e t egy a Hazai Bank vezetése a l a t t álló szindikátus veszi át. Ez a szindikátus, amelyben a Pesti Hazai Elsó Takarékpénztár Egyesület m a g a is jelentékeny mérvben részt vesz, elókeló budapesti és külföldi intézetek a czégek közreműködésével m á r . megalakult. A szindikátus a nyereménykötvények egy részét nyilvános aláírásra szándékozik bocsátani, az aláírás i d é p o n t j á t és módozatait azonban még csak ezután fogja megállapítani. Az >Anker« élet- és járadék-biztositó-társaság ( M a g y a r o r s z á g i v e z é r k é p -
viselőség, Budapest, VI., Deák-tér, Anker-udvar.) 1905 november h a v á b a n b e n y u j t a t o t t a társaságnál 752 a j á n l a t 4,858.838 K biztosított összegre és k i á l l í t t a t o t t 681 k ö t v é n y 4,094.686 K összegre. Dijak fejében b e v e t t a társaság 1,275.289 k o r o n á t és elhalálozás folytán kifizetett 497.131 koronát. A folyó év j a n u á r — n o v e m b e r havi időszak a l a t t b e n y u j t a t o t t 8087 a j á n l a t 48,280.963 koronára és kiállíttatott 7301 k ö t v é n y 42,672.158 koronára. Ugyanezen időszakban dijakért 16,004.787 k o r o n á t vételezett be a társaság, halálesetek folytán pedig 3,400.383 koronát fizetett ki. A társaság vagyona 1904 deczember 31-én 164 millió korona, biztosítási állomány 524 millió korona, halálozások és esedékessé v á l t elérési biztositások folytán a társaság fennállása óta 276 millió k o r o n á t fizetett ki. Sok ezer szenvedő n e m veheti igénybe vagy az évszak alkalmatlan volta, vagy a nagy költségek m i a t t a karlsbadi és marienbadi gyógyforrásokat belső b a j a i n a k orvoslására; mindezen akadályok m a m á r n e m g á t o l j á k a sikeres gyógyulást, m e r t a Schmidthauer-féle Igmándi keserüvizben egy oly hazai ásványvizünk van, mely a külföldi hírneves források g y ó g y h a t á s á t tetemesen felülmúlja. Az igmándi keserűvíz eddig az egyedüli, melyben t u d o m á n y o s alapon a rádium jelenléte m u t a t t a t o t t ki, s ezen nagyjelentőségű felfedezés n y ú j t j a m a g y a r á z a t á t azon csodálatos gyógyerőnek, amely ezen ásványvízben rejlik. Mint ivókura otthon bármely évszakban reggelenként fél pohárral használva, k i t ű n ő eredménynyel használható gyomor-, bél- és v é r b a j o k b a n , ugy elkövéredés, szivclliájasodás s azzal járó fulladásnál, sárga=ág, m á j - és lépdaganat, ezukorbetegség, aranyér, csúz és köszvénynél, vérbőségnél s egyéb belszervezeti b a j o k b a n , kiválóan nagy értékű, m i n t ezidőszerint a legjobb természetes és ártalm a t l a n h a s h a j t ó . Az igmándi keserüviz minden jobb gyógyszertár és fűszerüzletben k a p h a t ó kis üvegben is 30 fillérért, nagy üveg 50 fillér.
HETI POSTA. Január elsejével kezdődik az uj évnegyed. Azon tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetése deczember végével lejár, tisztelettel kérjük, hogy előfizetéseiket hova előbb megújítani szíveskedjenek. Előfizetési feltételek : Egész évre 20 kor. Félévre 10 kor. Negyedévre 5 kor. Mutatványszámok ingyen.
A HÉT kiadóhivatala, VIII. ker., Rökk Szilárd-utcza 18. számi Epikur. Ajánlás. H a ö n n e k egyéb kielégítetlen vágyai nincsenek.: ez az egy teljesülni fog. Elmés, ügyes is — a kedves beköszöntő megérdemli a nyájas fogadj istent. Kispest. K. Emil. H á t vannak még emberek, akik firtatják a plágiumot? Vegyen Ön példát a mi Tudományos Akadémiánkról. Ott ez a szó már ki is ment a közforgalomból. T. i. jeleseinket oly sokszor rajta kapták a turpisságon, hogy banálissá lett a plágium fogalma és most megfordították a nyársat: ki nem plágizál ? E g y é b k é n t se adhatunk felvilágosítást. Magunk is azt hisszük, hogy nő. Kossuth Lajos-utcza 16. Mi semmiféle kéziratért felelősséget nem vállalunk, kéziratot meg nem őrzünk és kéziratot vissza nem küldünk. E z a szabály. Igaz, hogy akad olykor kivétel, de a kivétel nem szabály. Nyíregyháza P. Köszönjük. Mint láthatja az újévi számra maradt, de akkor jön. Szeged. B. Religio mea. Jámborabb újság kiadhatná. Berény. S. Mi mindenkinek küldünk mutatványszámot, aki rá aspirál. Temesvár. G. Neurastheniás fantázia, mely ellen nem használ a brom-nátrium. ö n karácsony v a g y újév hajnalán, nem egészen bizonyos, az országúton ölében találja az útszéli bádog Krisztust, amely vérzik és igen okos társalgást folytat vele. D e mit ér mindez az okosság, mikor az olvasó azt gondolja magában : Van jó dolga annak az embernek, hogy ide kiczihelődik télviz idején morfondírozni, ahelyett hogy otthon v a g y a kávéházban egy findzsa forró teát inna, rummal v a g y a nélkül. É s m i t gondol ö n , kinek van i g a z a : ö n n e k v a g y az olvasónak? A _Montmartren természetesen máskép gondolkoznak. November végén, ö n téved : ez a »Szeptember végén«, csakhogy nem olyan szép. ö n nagyon jól tud a Petőfi hangján irni és abszolúte nem tud a saját hangján irni. Különös ! Hódmezővásárhely. Petőfi'Önképző Kör. Az első ismerősnek tetszik. Nyilván Erdős Renée irta. A másodikhoz nem is konyítunk. Maga Apolló isten se tarthatná ma evidencziában a száz számra megjelenő poémákat, melyek közt vajmi ritkán akad elolvasásra érdemes. Tessék a bélyeggel rendelkezni. Nem közölhetők: Krisztus. — Női hűség. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos : KISS JÓZSEF. Legjobb a világon a Natália-arczkenőcs és Natália-arczviz, hatásuk bámulatos. Készitője Joanovics T. Simon gyógyszerész Torontál-Vásárhely. Kapható : Török József gyógyszertárában Király-u. 12. és Andrássy-ut 26. Budapesten. Kwizda-féle korneuburgi marha-táppor. Ezen rég kipróbált diiitetikus szer elősogiti a lovaknál, szarmasmarliáknál, v a l a m i n t a többi háziállatoknál, az emésztést, az anyagcserét és étvágyat. Teheneknél a tej szaporítását és j a v i t á s á t idézi elő. Sok távlovagló és tréner különös előszeretettel adagolja sikerrel a korneuburgi m a r h a - t á p p o r t a nagyon drága karlsbadi só helyett, mivel ezen készítmény a karlsbadi só legtöbb tulajdonságával bir. N a p o n k é n t i n é h á n y evőkanálnyi kis a d a g o k a t a lovak megnedvesített z a b j á b a vagy a tehenek t a k a r m á n y á b a keverve nagyon ajánlatos teljesen egészséges állatoknál is, hogy azok ellentállébbakká legyenek és igy 110 essenek áldozatává a katarusoknak, az anyagcsere és emésztés okozta zavaroknak.
A gyermek egészsége a legféltettebb családi kincs. H a a gyermek a Zoltán-féle csukamáj olajjal táplálkozik, nincs baj, mert a betegségekkel szemben ellentálló, edzett lesz. Az angol gyermekhalandóság azért sokkal kisebb mint a mienk, mert o t t nincs család, hol a gyermekek a hidegebb évszak alatt ne fogyasztanának csukamájolajat, s e czélra nincs kiválóbb a Zoltán-félénél, melynek ára 2 kor. Zoltán Béla gyógyszertárában Budapest, Szabadságtér.
886 V a l ó d i J a e g e r tanár-féle n o r m á l alsó r u h á k a t (Benger g y á r t m á n y a ) k ö t ö t t és s z ö v ö t t g y a p j u á r u k a t a j á n l H E Y E K A D O L F , S z e r v i t a - t é r 8,, a »Vadásznóhöz«. A főfájás és nátha, b á r n e m k i f e j e z e t t b o t e g s ó g e k , d o g y ö t r ő b á n t a l m a k , ópp e z é r t Bókokat k i v á l t k é p p e n é r d e k e l az a hir, h o g y az i m é n t lotolyt párisi hygléniai kiállításon feltűnést keltett s m a g a s k i t ü n t e t é s b e n r é s z e s ü l t a z Antidol. E z uz u j o r v o s s á g , — m i n t a tJ6 egiszségt oz. e g é s z s é g ü g y i s z a k l n p m a m e g j e l e n t s z á m á b a n i r j a . a n n á l is i n k á b b k e d v e z d íogiidtutást érdemel — m e r t n e m belsó szer. a m e l y a g y o m o r u t j á n j u t a v é r k e r i n g é s b e , s igy n e m l e h e t a n n a k á r t a l m á r a , h a n e m k ü l s ő l e g é s g y o r s a n h a l ó g y ó g y s z e r . A z Anlidolnak i l l a t o s és i g y k e l l e m e s g é z e , c s u p á n a z o r r n y á l k h á r t y á i n a k k ö z v e t í t é s é v e l g y a k o r o l t h a t á s a f o l y t á n Idézi e l ő a z t a z eredményt, amely a m a k a c s főfájás, migrnin megszüntetésében, valamint a h e v e n y és idült n á t h a e l m ú l á s á b a n nyilvánul. Az antidol-gőzök fejlesztése n é h á n y cseppnek a tenyéren való szétdörzsölése u t j á n történik.
r
: GYOGY-
BUDAPESTI MECHANIKAI
A A l l l f l j t t
INTÉZET
Muzeum-körut 2. — Gyógyglmnasztika. orvosi masszás. Forrólég-, szénsavós fónyfürdok. Néhány javalat: Elgörbülések, izületi- és idegbántalmak, neurasthenia, álmatlanság, gyomor-, bólbajok, szívbetegsegek, elhízás stb. ellen. Bővebb fölvilágosítást nyújt a prospektus.
Én, Csillag Anna 183 cm. ó r i á s h o s s z ú L o r e l e y - h a j a rnnt az á l t a l a m föltalált k e n ő c s 14 havi használ.,tu u t á n értem el. Ez a k e n ő c s az egyedüli s z e r a h a j ápolásura, a növés előmozdítására, a fojbőr e r ő s í t é s é r e ; u r a k n á l e r ő s és teljes s z a k á l l t n ö v e s z t és m á r rövid idei h a s z n á l a t u t a n u g v a h a j n a k , mint a s z a k á l l n a k t e r m é s z e t e s lényt é s teltséget kölcsönöz és m e g ó v j a ezeket a k o r a i m e g ő s z ü l é s t ő l e g é s z a késő aggkorig.
Egy tégely á r a 2.-, 3.- é s
15.000 állandó vevőt nyertünk kedvezményünkkel.
Szenzácziós találmánynak van elismerve a mi kávépörkölö-késziilékünk, a melynek egyetlen h á z t a r t á s b ó l sem s z a b a d h i á n y o z n i . — Minden h é t e n é r k e z ő s z á m o s elismerőlevél közül itt közlünk n é h á n y a t . T e k . Vértesi M és Fia a r a k n a k , ° T e k . Vértesi M és Fia u r a k n a k , k á v é - és t e a - k i v i t e l i v á l l a l a t k á v é - és t e a - k i v i t e l i vállalat Dunaföld vár. Duna-Földváron. Kérném részemre ugyanolyan Kérek nekem egy 5 kilós m i n ő s é g b e n és á r i t a n 5 k l g r . postacsomagban kuba-, mokkak i v é t k ü l d e n i , m i n t a z elözö és gold j á v a k i v é t , m i n d e g y i k k ü l d m é n y v o l t . A z előző k ü l ből e g y f o r m a m e n n y i s é g ű t k ü l d e m é n y n y e l m e g voltain elédeni. A legutóbbi küldemény g e d v e . Ha t o v á b b r a is o l y a n a n n y i r a k i é r d e m e l t e és megárut küldenek, figyelmeztetni n y e r t e tetszésemet, s hogy ha f o g o m c z é g ü a r e i s m e r ő s e i m e t is. a j ö v ő b e n is e n n y i r e t i e l é g i t , állandó vevőjének Ígérkezem. L ü g e t u . p. S z á s z m o g y o r ó s ( H i r o m s z é k m ), 1905 VI/7. N . - K i k i n d a , 1905. ID/23. Kiváló tisztelettel Tisztelettel Halter Ottó g a z d a t i s z t . Zsíros Lajosné. T. Vértesi M és Fia u r a k n a k , kávé kiviteli üzleieDunaföldvár Szíveskedjen küldeni címemre postán 3 á 5 klgr. csomag kávét. 1. 39. sz. á 1 f r t 60 k r . 4 .. 2. 29. » » 1 » 50 » t 8. 57. » » 1 > 40 » J v é t t e 1 ' A m ú l t k o r k ü l d ö t t jiörkölőt köszönettel vettem, igen jól leltet h a s z n á l n i . K o l o z s - l i o r s a , 1904 VI/3. T i s z t e l e t t e l B. Bánffy Ernő. o
T i s z t e l t Vértesi U r t Kérem szíveskedjék 5 kiló » K u b a « - k á v é t , a z 1 f r t 90 k r o s minőségből utánvéttel küldeni. Az előbbi küldemény n a g y o n j ó volt, r e m é l e m , e z is j ó l e s z . A k tvépörkülö bevált, mindenk i n e k a j á n l h a t o m : a k á v é sokkal e r ö s e h b é s a r o m á s a l i b . A küldő t égő kanóczért fogadja szíves köszönetemet. Deés, 1905. évi m á j u s 10-én. Simon Lajos, n y . k ó r h á z i o r v o s .
1.-,
5.- frt.
P o s t a i s z é t k ü l d é s n a r o n k e n t az öszs z e g előzetes b e k ü l d e s e mellett v a g y u t á n v é t t e l az e g é s z v i l á g b a a g y á r ból, h o v a minden rendelés intézendő.
CSILLAG ANNA
K e z e l é s e e g y s z e r i t és m é g i s 70"/« m e g t a k a r í t á s s a l j á r , a m e n n y i ben a p ö r k ö l é s n é l s e m m i t sem v é s z i t e r e j é b ő l a k á v é , m e r t a z t páramantesen pörköli és hütl. E g y p ö r k ö l ő beszerzést á r a 16 k o r . és m i d a c z á r a e n n e k , Ingyen k ü l d ü n k m i n d e n m e g r e n d e l ő n e k e g y e t , ha az e g é s z o r s z á g b a n e l i s m e r t j ó m i n ő s é g ű itt f ö l s o r o l t k á v é f a j o k b ó l k ü l ö n v a g v v e g y e sen k i s é r l e t k é p e g y 5 k i l ó s p o s t a c s o m a g o t u t á n v é t t e l m e g r e n d e l :
WIEN, l.? GRABEN 19. njr g\ Jtt^ U
korai vénség, Mandor-port ha használná, nem lenne kövér és elhájaso dott és s o h a s e szenvedne e m é s z t é s i zavarokban, s o h s e lenne kiütése (wimmerli) az arczán, azért kezes* edem, tekintélyes orvosi és vegyészeti bizonyítványokkal bizonyíthatom. N e mulaszsza el senki, akár nölgy, akár férfi, a M andor-port csak egyszer megkísérlem, é s ha fenti állitásom valótlannak bizonyul duplán v i s s z a a d o m az árát. Mandor vértisztitó, soványító por doboza csekély 2 korona 80 lillér, orvosi utasítás és bizonyítványok mellekelve Utánvétellel vagy a pénz b e k ü l d é s e mellett portómentesen, diszkréten küldi •
« w w* \f J^
jm f*
—- • "OJ — l ' " " "
1 k g . P o r t o r i k o - k á v é . . . 1.30 f r t . fin 1.50 » Kuba-kávé 1.70 » » » finom 1.90 » » k ü l ö n l e g e s 4 40 > Mokka-kávé 1.40 » » » finom 1.60 » » » l e g f i n . 1.90 » » k ü l ö n l e g e s 4.40 s A r a n y - J a v a - k á v é 1.40 > » finom 1.60 > » l e g f i n . 1.90 » » k ü l ő n l e g 4.40 » G y ö n g y - k a v é . fin. 1.60 » » legfin. 1.90 > » k ü l ö n í e g . 4 40 »
...
Mad. Mandl Ida, Bpest,
Káro'y-körut 2 h. TÖRÖK JÓZSEF gyógyszerész, Kírály-utcza 12. sz.
HA 0SZÜL A HAJA a hírneves mely
nem
Kapható egyedül
STELLA-VIZET
fest, h a n e m a h a j T
A
1
T
Á
M
L U L l H l l
eredeti R Ü I
színét
2 adja
A
D L L H
A kávéhoz csomagolható: kg. Mandarin-tea 1.60 f r t i > H á z t a r t á s i - t e a 1.25 >
<1, k g . C s á s z á r k e v e r é k 2.— f r t 1 c s o m a g t ö r m e l é k ... —.30 » Kuba keverék a k ö v e t k e z ő f a j o k ból á l l : 2 k g . K u b a - k á v é , 1>/, k g . Ceylon k a r é , D/« k g . A r a n y J á v a = 5 k e . á r a 8 f r t . Nielgh e r r y v e g y i t e k a k ö v e t k e z ő faj o k b ó l áll : 2 k g . N e i l g h e r r y , 1'/. k g . Kelet I n d i a i . D/a k g . M a l a b a r = 5 k g á r a 8-50 f r t . Külön-külön
csomagolva.
Kávé-keverékek. Hűessé v á l t . l e g r e m e k e b b Soerabaja keverék a k ö v e t k e z ő t á j i k b ó l á l l : 2 kg. Soarebaja legfin., 1'/, k g . M o d j o k e r t ó zöld J á v a , l'/« k g . B r a b a t r o s Mocca = 5 k g . 9'50 f r t
K ü l ö n - k ü l ö n c s o m a g o l v a . E k e v e r é k n é l Jobb, finomabb, i l l a t o s a b b k á v é n e m l é t e z i k . Ize t ö k é l e t e s . T e j e s és f e k e t e k á v é n a k f ő z v e e g y a r á n t n a g y s z e r ű . S z e s z - p ö r k ö l ő n a h irom f a j t e g y s z e r r e l e h e t p ö r k ö l n i J o b b k á v é nem l é t e z i k t C z é l u n k e z e n k e d v e z o-e-e^o-ae m é n y n y e l v e v ő k ö r t é s b i z a l m a t s z e r e z n i .
korona vissza.
W*«*»Mrtárában
Fent említett kedvezményben minden megrendelő csupán egyszer részesülhet!
V É R T E S I M. É S FIA
0 cs és kir. Fensége lózsef foh. udv. szállítója
\
Budapest, V., Szabadság-tér,
84,a
,«Vok.
KÁVÉS
ÉS
TEA-KIVITELI
VÁLLALAT
DUNAFÖLDVÁRON.
w
HOLZER C S . és K I R . U D V A R I
BUDAPEST
KAMARAI
SZÁLLÍTÓ.
ds*
KOSSUTH LAJOS-U. 9.
KÖZISMERT
OLCSÓ
karácsonyi vásárja £ Nv
női felöltők, szőrmekabátok, blúzok, pongyolákban stb.
folyamatban
V
£
van.
IDÉKI M E G R E N D E L É S E K PONTOSAN ESZKÖZÖLTETNEK. ^
m A legszebb, legbecsesebb és legolcsóbb könyvsorozat a
KLASSZIKUS RECENYTAR SZERKESZTIK :
A t t B R U S Z O L T Á N és Dr. V O I N O V I C F ) G É Z A
60 V A S K O S K Ö T E T , A L E G F I N O M A B B P E H E L Y K Ö N N Y Ű PAPÍRRA NYOMVA, DÍSZES
ANGOL
VÁSZONKÖTÉSBEN
A
V I L Á G I R O D A L O M l e g j o b b regényeit foglalja össze ez a hatalmas, eddigelé páratlan k ö n y v g y ű j t e m é n y . A mit a szerk e s z t ő i é s k i a d ó i g o n d o s s á g p r o d u k á l h a t : a k l a s s z i k u s s z ö v e g n e k c s o r b í t a t l a n , p o n t o s , m ű v é s z i v i s s z a a d á s a , a z Ízléses, m i n d e n lehető k ö v e t e l m e n n y e l s z á m í t ó k ü l s ő k i á l l í t á s , a p é l d á t l a n u l o l c s ó á r e g y e s ü l i t t a v é g b ő l , h o g y e z e k a kötetek, melyek m i n d e g y i k e h ü t ü k r e a z e m b e r i s é g szellemi életének, elterjedjenek és a m a g y a r kultura talaját termékenyítsék-
Az e d d i g e l é m e g j e l e n t 2 0 k ö t e t t a r t a l m a : Bnlzac. Ooriot apó. Ford. ifi. Korányi Frigyes' — Grandét Eugénia Fordította Hevesi S. Bevezeti tanulmánynyal Ambrus Zoltúatol 424 old. Cherbullez. Feketék és vörösek. Ford. Sándor T . — Holdenis Metu. Ford. Ambrus Z. Bevezető tanulmánnyal Ambrus Zoltántól
A további Álarcon Balzac Bulwer Dickens
5U0 »
Daudet A. Numa Roumestan. Ford. Fáy J. B. —Tarasconi Tartarin. Ford Fáy J. Béla. Bevezető tanulmánynyal Ambrus Zoltántól 3C0 >
Daudet Alfonz ... ifj. Dumas Sándor
Dickens. Twist Olivér. Ford. dr. Voinovich Géza, Bevezető tanuímánnval Ambrus Zoltántól 436 « Copperfieid Dávid. Ford. Mikes Lajos. — Mikor a tücsök megszólal. Ford. Hevesi Sándor 11 .'10 »
Dumas Sándor ... Flaubert Francé Anatole ...
Dosztojevszkij. Biin és bűnhődés. Ford. Szabó E. Bevezető tanulmánnyal dr. Voinovich Gézától
550 »
Flaubert. Bovaryné. Ford. Ambrus Zoltán. Bevezető tanulmánnyal Ambrus Zoltántól
400 »
Qoncourt. Demailly Károly. Ford. ifj. Korányi Fr. Bevezető tanulmánnyal Ambrus Zoltántól
300 »
Bogoly. Holt lelkek. Ford. Szabó Endre. Bevezető tanulmánnyal dr. Voinovich Gézától 428 » Mcycr K. F. Jenaisch György. Ford. Kelen J. és Balla M. Borgia Angéla. Korditotta dr. Voinovich Géza. — l'escara megpróbáltatása. Ford. Nyitray J. Bevezető tanulmnnnyal dr. Voinovich Gézatói Stendhal. Vörös és fekete. Ford. Salgó Ernő. Bevezető tanulmánnyaf Salgó Ernőtől Thackeray. Hiúság vásara. Ford. Győry Ilona. — Penáennis története. Ford. Fáy J. Béla Bevezető tanulmánnyal dr. Voinovich Gézától Tolsztoj. Karenina Anna. Ford. Ambrozovics Dezső Turgenjev. Apák és fiuk. Ford. Ambrozovics D. — Füst. Ford. szabó Endre. Bevezető tanulmnnnyal dr. Voinovich Gézától
472 » 536 » 818 » 960 » 1068 » 406 *
Összesen 8848 old. vagyis 553 iv. A KLASSZIKUS REGÉNYTÁR 60 kötete 1800 ivet fog tartalmazni. Mas kiadásban a normális magyar regénykötet egy-egy Ivének ára 20 fillér, 1800 iv tehát kötetlen állapotban 380 koronóba kerül. Husz ivet véve egy kötetre, 1800 Ív 90 kötetet tesz, melynek bekötése 180 koronába kerül, ugy hogy 90 kötet ára 540 koronára rug, vagyis egy 20 ives kötet ára 6 korona. A Klasszikns Regénytarban egy kötetre, melynek ára diszkötésben 4 korona, 30 iv esik, ugy hogy az, a miért más kiadásban 540 koronát kell fizetni, a Klasszikus Regénytár kiadásában ez összeg felénél Is kevesebbe, csak 240 koronába kerül. — A külföldi nagy regények Ismerete kulturszükséglet — csak az erre alapított kelendőség reménye tette lehetővé a bámulatosan olcsó i r megállapítását, r t
Ez a nagyszabású, a maga nemében páratlan gyűjtemény, mely minden Irodalombarátnak igazi műélvezetet nyújt, megrendelhető csekély 4 koronás havi 1 részletfizetés mellett ezen előfizetési iv utján, melyet kérünk kivágni és aláírva beküldeni.
Gauthier Goncourt Goncsarov Hugó Victor Jakobsen Keller Gottfried Kipling Lermontow Maupassant . ... Scott Szienkievicz Tolsztoj Turgenjev Verga Zola
kötetek
tartalma:
A földgolyó. — A Norma fináléja. Betti néni. — A 30 éves asszony. Éj és virradat. A Pickwick-Club. — Nehéz idők. — Karácsonyi ének. A nábob. — A halhatatlan. A Clémenceau-ügy. - A kaméliás hölgy. Három testőr. Salambo. Bonnard Sylvester vétke. - A sütőbolt. Fracasse kapitány. Mauperin Renée. — A Faustin. Oblomov. A nyomorultak. Niels Lyhne. — Grubbe Mária. Henrik. Elborult világ. — A vitéz kapitány. Korunk hőse. A sziv. — Mont Oriol. — Erős, mint a halál. — Péter és János. Ivanhoé. A keresztes vitézek. Háború és béke. Tavaszi hullámok. — A nemes fészek. — Now (Az uj világ.) Don Gesualdo. Germinal.
Eseti, változtatás j o g á t f e n t a r t j a m a g á n a k a kiadóhivatal.
Előfizetési
ív. ,<£ '
Megrendelem a Révai Testvérek Irodalmi Intézet R.-t.-tól Budapest, VIII., Üllől-ut 18., e
KLASSZIKUS REGÉNYTÁR czimü művet 60 kömben 240 koronáért. Tudomásul veszem, hogy eddig 20 kötet jelent meg s félévenkint jelenik meg 5 kötet. Kötelezem magam az első szállítástól kezdve minden hó 1-én Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság pénztárához Budapesten 4 koronát mindaddig befizetni, mig a megrendelt mű teljes vételára kiegyenlítve nincsen. — A részletek be nem tartása esetén a részletfizetési kedvezmény megszűnik és a mű teljes vételára esedékessé válik. Az első részlet az első szállításkor utánveendő. Lakhely és kelet: Név és állás
Budapest, 1905. — Nyomatott az Athenaeum irodalmi és nyomdai r.-társ. betűivel.
{
Olvasható aláírást kérünk A HÉT.
wvJ
