1

KIÁLTS Mit Kiáltsak?

Minden test fő és minden szépsége mint a mezı virága! Megszáradt a fő, elhullt a virág, de Istenünk beszéde mindörökre megmarad.

Az İskeresztyén Apostoli Egyház Lapja

2008/1

Isten védelmében Zajlik az élet Izraelben a királyok korában... Egy alkalommal Szíria királya hadat üzen Izraelnek és titkos szobájában megbeszéli haditerveit a fıembereivel. Azonban Izraelnek van élı Istene, Aki védelmezi népét. Van prófétája, Elizeus, akit Isten használ a kezében. A szír király titkos terveit Isten megjelenti Elizeusnak, ı pedig Izrael királyának: „Itt és itt akarnak a szíriaiak betörni az országba, ne hagyd el azt a helyet és vigyázz!”...Többször is megtörténik ez... A szír király felháborodott ezen és fıembereit gyanúsítja, hogy áruló van közöttük. — „Nincs áruló, uram király! Elizeus próféta mondja meg Izrael királyának a te titkos terveidet!”— szólt egyik udvari embere. Ekkor megparancsolja a király, hogy küldjenek egy hadsereget Dótánba és hozzák el Elizeus prófétát. Fogják el ıt! Egy egész hadsereg indul egy emberért!.. Reggel a próféta szolgája kinéz az ablakon és kétségbeejtı helyzetet lát: Körülvette ıket az ellenség, nincs semmi remény a menekülésre: „Jaj uram! Mit tegyünk?!” — kiált fel. Elizeus kinéz az ablakon és ı nem csak az ellenséget látja, hanem a védelmet is: „Ne félj, mert többen vannak velünk, mint ıvelük!” — mondja a szolgának.

2Kir 6:15-17. Majd imádkozik, hogy Isten nyissa meg a szolga szemeit, hogy lásson. Az Úr megnyitotta és az látta, hogy tele van a hegy Elizeus körül tüzes lovakkal és harci kocsikkal. Láthatjuk Isten végtelen szeretetét, hogy İ is kész hőséges szolgái védelmében egy hadsereget mozgósítani. Mennyei hadsereget! Elizeus imájára Isten vaksággal veri meg az ellenséget, akiket a próféta aztán elvezet Samária városába. Itt nem engedi, hogy a király megölesse ıket, hanem imájára Isten megnyitja újból a szemeiket, aztán megvendégelik ıket és szabad elvonulást hagynak nekik... Testvéreim! Láthatjuk, hogy Isten a Benne bízókat nem hagyja védtelenül. Nem csinálhat velük az ellenség amit akar! Az Úr angyala tábort jár az İt félık körül és kiragadja ıket. Számtalan helyen olvashatunk Isten szabadításáról a Szentírásban. Elküldte angyalát és megvédte, megszabadította az övéit. Sidrákot, Misákot és Abednégót, a három ifjút megszabadította a tüzes kemence hevétıl Babilóniában. Dánielt az oroszlánok vermében védelmezte úgy, hogy bekötözte az oroszlánok száját. Józsefet álomban figyelmeztette, hogy meneküljön Egyiptomba a gyermek

Jézussal és Máriával, Heródes gyilkos haragja elıl. Péter apostolt angyal szabadította ki a fogságból és kivezette a börtönbıl. Pál apostol mellé is odaállt Isten angyala, amikor hajójuk hánykódott a viharban és biztatta ıt: „Ne félj, Pál...” Minden hívı embernek van ma is bizonysága, hogy Isten megırizte ıket a bajokban. Talán egy balesetben vagy munka közben. Ilyenkor sokan mondják: „Szerencsém volt!” Nem! Isten védelmezı keze volt! Ez a helyes állásfoglalás egy hívı ember részérıl! ÚJ ÉVET KEZDÜNK. Nagyon fontos, hogy a felsorolt történetekbıl — és visszaemlékezéseinkbıl megtanuljuk, hogy ne aggodalmaskodjunk, hanem hagyatkozzunk a védelmezı Istenre. Benne bízzunk egész évben és életünk minden percében. Ezt meg kell és meg lehet tanulni. Sok próba és szenvedések között. Hinnünk kell és meg kell gyızıdnünk arról, hogy minden mögött és minden fölött Isten áll. Hinnünk kell, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van. Fel kell tekintenünk Istenre, mint a zsoltáros is mondta „Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Az én segítségem az Úrtól van, Aki teremtette az eget és a földet.” (Zsolt 121:1-2) A 23. Zsoltárban Dávid így szól bizakodva és hittel: „asztalt terítesz nékem ellenségeim elıtt.” Ott áll az ellenség csatarendben, de Dávid nyugodt, nem fél, mert közte és az ellenség között az Úr asztala van. Az ellenség nem férhet hozzá, az Úr védelme alatt áll. Soha ne felejtsd el, ha bízol Istenben, ha hiszel Benne, akkor közted és az ellenség között mindig Isten áll. Egy a lényeg, hogy jó legyen az állásfoglalásod az élet nehézségei, gondjai között. Ne veszítsd el

a hitedet! Nem jó, ha a sorrend ez: Én — Nehézségek — az Úr. Ha ez így van, akkor elıször a nehézségeket, a problémákat látja az ember. Ezektıl nem látja az Urat, mert a nehézségek olyan nagyok, hogy teljesen eltakarják elılünk. Természetesen ekkor aggodalmaskodunk, „jajt” kiáltunk! Vége mindennek, eltőnik a reménység, elerıtlenedünk, legyız az ellenség. De ha más a sorrend, ha így nézem: Én — az Úr — Nehézségek, akkor az Urat látom elıször! Az Urat, aki megoldja a nehézségeket. Az ı fényénél, erejénél eltőnnek, eltörpülnek a nehézségek. Erre a bizalomra, hitre kell alapozni, építeni az életünket. Soha ne felejtsük el az új évben sem: Isten szereti, védi az övéit. Nem történhet életünkben más, csak amit İ megenged. Nem enged olyan próbákat ránk, amihez ne adná meg az erıt az elhordozásukhoz. Az ellenség, a nehézségek nem gyızhetnek le minket, amíg az Úrra nézünk. Amikor Péter apostol kilépett a hajóból és az Úrra nézett, járt a vízen. A hullámok azonban odatolakodtak Péter és az Úr közé, ekkor Péter süllyedni kezdett. Minden ezen múlik, hogyan állsz: szemben az Úrral, az İ közelében? Látod İt? Akkor eltőnnek a nehézségek. Akkor lesz nyugalmunk, ha Jézus Krisztusban bízunk, İt látjuk magunk elıtt haladni és az İ lábnyomába lépünk. Akkor is lesz ellenség, látjuk is, de nem kell félnünk tıle. Lesznek nehéz napok, de nem kell aggodalmaskodni. Lesz nyomorúság, de nem kell megijedni, mert tudjuk, hogy biztonságban vagyunk mennyei Atyánk oltalmában. Ha İ velünk, kicsoda ellenünk?! Az élet minden területére igaz: nem csak az ellenséget kell látni, hanem a védelmezı Jézus Krisztust is, Aki velünk van! Ha csak az ellenséget látjuk, a 2

bajokat, akkor imádkozzunk: Uram! Nyisd meg a szemeimet, erısítsd a hitemet, hogy Téged is lássalak! Igazi békét, nyugalmat, védettséget senki más, egyedül az Úr Jézus adhat! Csak İ tud megvédeni minden ellenségtıl és minden bajtól. Velünk többen vannak, mint ellenünk. Ó, ha látnánk a mennyei világot, az angyalok seregeit, akik körülöttünk vannak, akiket a mi ırzésünkre adott Isten! Akkor örvendeznénk: De jó ez a védelem!... Testvéreim! Bármit is hoz ez az új esztendı, bízzunk mindig szeretı Istenünkben és helyezzük bizalommal életünket az

İ védelmezı, kitárt kezébe. És ha látod, hogy a te testvéred, barátod csak az ellenséget látja, imádkozz érte: Uram! Hadd lássa meg a Te védelmedet, hatalmadat is! Aki az Úrban bízik, İt látja elıször és nem a nehézségeket, annak nincs oka félelemre. Bízzál az Úrban egész évben, mert rólad İ meg nem feledkezik, sorsod sötétlı árnya közt szent arca rejtezik. Ámen. Az Úr Jézustól megáldott, boldog új évet kívánok minden kedves testvéremnek és olvasómnak.

Utóirat: Amikor gépelem ezeket a sorokat, a férjem túl van az Úr segítségével egy szívmőtéten és szanatóriumban van. Úgy írom és olvasom ezt a prédikációt, mint egy próféciát, ami beteljesedett az életünkben. Nem gondoltuk, amikor ezeket az igéket és ezt a témát közösen kiválasztottuk az új esztendıre, hogy ilyen hamar meg fog történni a saját életünkben. Hogy gyakorolnunk kell, meg kell tanulnunk újra és újra az Úrban való bizalmat, a teljes ráhagyatkozást. Hosszú heteken keresztül megtapasztaltuk az Úr védelmét és segítı szeretetét. İ nagyobb és erısebb, mint az ellenség, mint a bajaink! Sok bizonyságot kaptam én is arra nézve, hogy amikor aggodalmaskodtam valami miatt, az Úr már meg is oldotta a problémát. Félelmeimet elvette és erıt is adott a terhek hordozásához. Legyen az Övé a hála, a köszönet és a dicsıség! Átsegítette férjemet a mőtéten és vele volt a szenvedések között. Minden nap javul az állapota. Bízom benne, hogy a karácsonyi ünnepeket már velünk fogja tölteni.

Elmondhatjuk, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van. Néha nem kedvükre, de javukra szolgál. Ezúton szeretnék férjemmel, együtt köszönetet mondani minden Gyülekezetnek és minden kedves testvérünknek, hogy imakarjaikon hordoztak minket. Köszönünk minden segítséget, amit nyújtottak nekünk, akár fizikailag, akár szellemileg. Köszönünk minden telefonhívást és sms-t. Áldja meg az Úr külön azokat a testvéreket és rokonainkat, akik idejüket és autójukat áldozták fel a segítségünkre. Hálásak vagyunk az Úrnak, hogy megtapasztalhattuk: úgy belföldön, mint külföldön Isten szeretı, imádkozó, vigasztaló Családja vett körül minket megpróbáltatásunk idején. Kérjük az Úr áldását minden Testvérünkre és az Úr Jézus áldja meg ıket az új esztendıben is... „Minden idıben szeret, aki igaz barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére.”(Péld 17:17.) Szeretettel nıvéretek az Úrban:

Pozsgai József

Pozsgai Józsefné és családom

3

MI ATYÁNK... „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben.” Mt 6:9/a Tudjuk nagyon jól mindannyian, hogy az Azért vagyunk most itt és nem egy Úr Jézustól tanult imádság kezdıdik így, moziban vagy matinén, mert tudomásunk ezekkel a szavakkal. Nem liturgiai formát van valakirıl, aki teremt és megtart adott a Miatyánkban, hanem példát a mindeneket! Nos: ez a hatalmas Valaki az helyes imádkozásra. Megmutatta egy a mindenható Úr Isten: Édesatyánk! mintán, mit és hogyan kérjünk. Belegondoltunk-e már valaha abba, hogy Tartalmában maximális: minden benne ez mit jelent a számunkra? Ugye, milyen van, ami Istenre és a lélekre, Isten sokra tudjuk értékelni a földi nagyságokat? országára és az emberre, a gyülekezetre és Félnünk kell tılük, ha valamit nem az ı az egyénre vonatkozik. Formájában mini- akaratuk szerint cselekszünk, büszkék mális: mert ez a „minden” öt rövid vagyunk rá, ha egyáltalán tudomást kérésben van úgy elmondva, hogy szereznek rólunk, vagy pláne, ha barátunk mindegyik kérés nemcsak az ember, az illetı. Számoltunk-e már komolyan hanem az Isten legszemélyesebb ügye is. A azzal, hogy a látható és láthatatlan világMiatyánk az emberi szellem egész mindenség Teremtıje, a királyok Királya, területén a legteljesebb gondolatsor, amely minden urak leghatalmasabbja: több mint naponként mégis a legtöbb ember tudatába barátunk, Édesatyánk! tolul. Minden imádkozó ember szinte Van egy mennyei birodalom a föld felett, minden nap elmondja magában. Hadd egy láthatatlan, de valóságos impérium, kezdjük el az új évet ezzel az Igével, akarat, melyben megjelenik Isten hatalma, amivel a naponkénti imádságunkat kezdeni bölcsessége, jósága és szentsége, melyben szoktuk: „Mi Atyánk, ki vagy a megvalósul már most az İ országa. Ezt a mennyekben”. Benne van ebben a rövid földi világot, amely a viszonylagosságnak, megszólításban az a biztatás, hogy Atyánk a mulandóságnak, a bőnnek és a van, hogy gyermekek vagyunk és hogy boldogtalanságnak a hazája, körülveszi, imádkozhatunk! Ez pedig elég arra, hogy hordozza egy másik világ, az, ami feltétlen, bizalommal és jó reménységgel indul- örök, tökéletes és boldog, egyszóval a menny. És ennek ura, teremtıje, védıje és junk a 2008-as esztendı felé! 1.) Tehát: Atyánk van! Az Atyaság a ajándékozója hozzánk való viszonyában: hatalom, a jóság és a bölcsesség, a Édesatya! Mennyi vigasztalás, mennyi törvényadás és a kegyelem, a tekintély és reménység van abban a tudatban, hogy ez a szeretet vonásainak egybefogadó örök föld, akármilyen sáros, szennyes, vértóemberi szimbóluma. Nekünk, akik itt csákkal beszennyezett: nem árván, vagyunk, nem kell bizonygatnunk azt, elhagyatottan bolyong a nagy világőrben, hogy van Isten, van a látható dolgok és hanem van neki Édesatyja, akihez tartozik! valóságok fölött egy láthatatlan végsı Igen: ennek a földnek, a rajta fakadó valóság, hatalom, akinek szuverén akarata rügyeknek és fáknak, köveknek és kormányoz, irányít mindent a főszáltól a állatoknak, a rajta küzdı életnek, a Tejútrendszerig, a szél járásától a számunkra oly kiszámíthatatlan és történelem folyásáig, a hajam szálától a aggasztóan alakuló történelemnek van sorsom alakulásáig. Mi hisszük, hogy van! Édesatyja a mennyben, akinek az akarata 4

nélkül egy verebecske sem eshet le a fáról! Ez a föld sáros, sokszor bizony téves útjain tántorgó embernek, ennek az eltévedt vándornak is: van Édesatyja a mennyben! Ezt a vigasztaló igazságot hadd tudatosítsa benned, valahányszor el akarod mondani: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben!” Az atyaság a szeretet maximumának a kifejezése. Minden, amit a Szentírás Istenrıl elmond, összefoglalható abban, hogy Isten szereti ezt a földet. Szereti, annak ellenére, hogy olyan, amilyen. Sıt talán éppen azért nem fordult el a földtıl, mert olyan nagyon aggasztó és veszedelmes a rajta levı életnek az állapota. Minden, ahogyan az édesanya is a bajban lévı gyermekét veszi körül a leggyöngédebb szeretettel, így fordul Istennek is a figyelme, bölcsessége, szeretete, szíve fokozottan a föld felé. Nem a szeretetre való voltáért szereti, hanem éppen az utálatos voltán megkönyörülve. Igen: Isten szereti ezt a világot, mert ez az İ világa, és İ neki az Édesatyja! És így szeret téged is: édesatyai szeretettel! Senkinek ne hidd el, hogy Isten nem szeret! Ne hidd el, ha emberek bizonygatják, vagy ha életkörülményeid szomorú fordulatában te magad is úgy látod; ne hidd el, ha minden megrendülne is körülötted; ne hidd el még a saját lelkiismereted vádló szavára sem, hogy nem szeret az Isten. Ha semmi mást nem is tudsz róla bizonyosan, ezt az egyet mindig bizonyosan tudhatod, hogy szeret, nincs távol tıled, vigyáz rád, számon tart, gondol rád, örömben, bánatban veled van, ott van melletted, hiszen Édesatyád. Lásd ennek az új esztendınek minden útját, szakaszát, kanyarulatát ennek az édesatyai szeretetnek a fényében, a mi Atyánk gondviselı, megváltó, nevelı, fegyelmezı és büntetı szeretetének a

valóságában! De az, hogy így szólhatunk Istenhez: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben” nem olyan természetes és magától értetıdı, mint amilyennek látszik. Azért nevezhetjük Atyánknak a hatalmas Istent, mert az egyetlen Fiú testvérünkké lett. Aki a Miatyánkot komolyan akarja imádkozni, aki az Atyában igazán akar hinni, nem teheti ezt a Fiú nélkül, Krisztus nélkül. Valahányszor ezt mondjuk: Mi Atyánk, mindig gondolj arra, ami karácsonykor történt: a mennyei Atya legnagyobb ajándékára, arra, ami nagypénteken történt: a mennyei Atya rajtunk könyörülı szívének erre a véres, megrendítı föltárulására, ami húsvétkor történt: mennyei Atyánknak a halálon is áthatoló szeretetének a hatalmára! Csak a Krisztus által mondhatod hitelesen Istennek a mennyben hogy Atyám, Édesatyám! Így van igazán Atyánk a mennyben, a mi Urunk Jézus Krisztus által! 2.) A második nagy biztató igazsága ennek a megszólításnak az, hogy gyermekek vagyunk. Így is mondhatnám, hogy gyermekek lehetünk. Ez az egyetlen lehetı és helyes magatartása az embernek az Istennel szemben a gyermeki helyzet. Ennél gazdagabb és boldogítóbb viszonyulást el sem lehetne képzelni a Teremtıvel szemben. A gyermeknek semmiért sem kell aggodalmaskodnia, hiszen Édesatyja oltalma alatt él. A gyermek rábízhatja magát az Atyára, gondtalanul élhet. A gyermeknek szabad jókedvőnek lennie még a veszedelmek idején is. Emlékszem, milyen jókedvően törték a gyermekeink a mogyorót az óvóhelyen, amikor fölöttünk és alattunk minden remegett! A gyermek még hibákat és ostobaságokat is csinálhat. A gyermeknek szabad játszani. Szabad kérdezni. 5

Nem kell mindent tudnia. A gyermeknek szabad bejárása van atyjához, szabad így szólni hozzá: Te! A gyermeknek az atyja házában otthona van. Mindenre, ami az Atyjáé, azt mondhatja: miénk! A gyermek tudja, hogy atyja szereti, és hogy az atyja kezébıl sohasem jöhet más, csak jó! Ennek az áldott, boldog, isteni gyermekszobának az ajtaját nyitja ki elıttünk Jézus, a testvérünkké lett isteni Gyermek, amikor így szól hozzánk: „Ti pedig így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben!” És ha kinyitotta, lépjünk is be rajta, és legyünk igazán gyermekek! Olyanok, akik komolyan veszik azt, hogy Atyjuk van a mennyben. Akik nem függetlenítik magukat mindig újra az Atyától, akik az atya szeme elıtt élik az életüket, azt az utat járják, amelyen İ vezeti ıket, megértik és megfogadják szavát, az atyai ház szellemében beszélnek, gondolkoznak és cselekednek mindenkor! Az isteni gyermekszoba áldásait olyan mértékben élvezed amilyen mértékben vállalod és teljesíted annak kötelességeit. Az atyai szeretet olyan mértékben lesz erıt adó valóság a számodra, amilyen mértékben átadod magad Néki imádatban és gyermeki engedelmességben. A tékozló fiú a disznók vályúja mellett is gyermeke volt az Atyának, azért térhetett meg egyáltalán! Te is gyermeke vagy, mindenképpen, — de nem mindegy hogy hol! Otthon vagy-e, vagy távol idegenben? Békességben-e, vagy háborúságban? A messzi idegenbıl csak gondolni lehet haza az Atyára, de megszólítani csak otthon lehet! Gondolj arra, hogy amikor így szólsz, így sóhajtasz: „Mi Atyánk ki vagy a mennyekben”, akkor ez a mondat úgy válik élı megszólítássá, személyes kapcsolattá, ha be is lépsz általa a gyermekszobába, ha gondjaiddal,

terveiddel, fájdalmaiddal, akaratoddal, örömöddel vagy bánatoddal lelkileg belül vagy az atyai ház küszöbén! És itt még valamit: nemcsak gyermek vagy, hanem gyermekek vagyunk! Többes számban! Amikor Jézus így tanít imádkozni: Mi Atyánk, akkor ebben az is benne van, hogy nem az enyém egyedül, hanem mindnyájunké, azaz olyan mértékben lehet az enyém, amilyen mértékben beletagolódok, belenövök az İ családjába, háznépe közé, gyülekezetébe, választott közösségébe. A „Mi Atyánk” azt jelenti, hogy sohasem egyedül állsz, mint gyermek az Atya elıtt, hanem mindig másokkal való közösségben, mindazokkal, akiknek ugyanerre van szükségük, amire neked, — mindazokkal, akik Isten segítségére és az İ megváltására várnak. 3.) Végül az elmondottakból, abból, hogy Atyánk van, hogy gyermekek vagyunk, önként következik az a harmadik nagy lehetıség, hogy imádkozhatunk. Tudjuk ezt, mégis olyan kevéssé élünk ezzel a lehetıséggel igazán! Az imádság az az erı, amelyrıl a legtöbbet beszélnek, de amelyet a legkevésbé használnak fel ezen a világon! Az imádság révén az én csekélyebb lelkem személyes belsı kapcsolatba kerülhet azzal a Lélekkel, akit Istennek hívnak, és így én közös értelemre jutok vele, akaratomat az övéhez szabhatom, s az érintkezés által megerısödöm, megvilágosodom, megvigasztalódom, erıim, képességeim megnövekednek. Az imádság olyan valóságos kapcsolatot teremt, amelynek révén élet áramlik az életbe, akarat az akaratba, szeretet a szeretetbe. Az imádságban kapott erı átsegít a nehézségeken, imádkozva meg lehet mászni áthághatatlan hegyeket, el lehet végezni lehetetlen dolgokat. Mert 6

Isten, a Mindenható munkálkodik velünk és bennünk, ha igazán imádkozunk. Az imádság tehát az a fajta teher, ami a vitorla a hajónak, a szárny a madárnak! Gyermeki engedelmesség készségét vidd bele az imádságodba, mert annyit fogsz megismerni Istenbıl, amennyit hajlandó vagy a gyakorlatba átvinni. Sıt, imádságodra Isten benned, rajtad keresztül fog válaszolni! — Imádkozz ebben az új esztendıben, imádkozz többet, mélyebben, valóságosabban, igazabban, mint eddig,

hogy igazán Isten gyermekeként élhess az Atya oltalma és vezetése alatt! Minden nap, amikor elkezded mondani: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben”, jusson eszedbe, hogy milyen biztatással és elkötelezéssel indított el Isten erre az új esztendıre, jusson eszedbe, hogy Atyánk van, hogy gyermekek vagyunk és hogy imádkozhatunk! Ez pedig elég arra, hogy bizalommal és reménységgel induljunk a 2008. év felé! Ámen. Joó Sándor

Újesztendőre mert az Úr védelme vette körül. — A mi utunk is sokszor vezet sötét szakaszokon át. Ugyan mit hoz ez az új esztendı is? Aki csak a körülményekre tekint, az bizony csüggedten vághat neki az útnak. De mi kérhetjük, hogy „hozd fel reánk arcodnak világosságát, ó Uram!” Mikor ez a világosság hatol szívünkbe, napfényként ragyogja be azt, még ha egyéb földi örömsugarak ki is aludtak már. — Nem sokkal e súlyos helyzet elıtt Dávid lelkében is csak sötétség volt. Házasságtörésének, sıt vérontásának bőne. Isten arca elhomályosult elıtte. Külsıleg ugyan hatalma tetıpontján állott, de belül boldogtalan ember volt. Csak akkor változott meg minden, mikor bőne napfényre került. „Elvetted rólam bőneimnek terhet.” Szívét ismét béke és öröm töltötte el. Ne nyugodjunk bele mi sem helyzetünk vigasztalanságába. Szabad ezzel a kéréssel átlépnünk az ÚJ esztendıbe: ...Hozd fel reánk arcod világosságát, Urunk” Mikor Isten kegyelmes arca felragyog elıttünk s nem homályosítják azt el bőneink, mi is diadalmasan kiálthatjuk „Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert Te velem vagy!”

„Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót! Hozd fel reánk arcodnak világosságát, ó Uram!” Zsoltár 4:7 Komor idıkben hangzottak el ezek a szavak. Dávidnak már az is nehéz volt, mikor Saul üldözte ıt. De még fájdalmasabbak voltak azok a napok, mikor saját fia lázadt fel ellene. Népe is hőtlenül elfordult tıle. Jeruzsálemben érték a legkeserőbb tapasztalatok a hőtlenség terén. Barátja és tanácsadója, Akhitófel is áruló lett. Csupán egy maroknyi hőséges ember veszi körül, mikor elhagyja palotáját, és a pusztába menekül. De még ott is minden pillanatban rajtuk üthetnek Absolon seregei. „Kicsoda láttat velünk jót?” — tettek fel a kérdést Dávid kísérıi. Úgy érezték, minden elveszett. Csak Dávid nem csüggedt el. Külsı helyzete nem volt még soha ilyen nyomorúságos és mégis teljes volt a békessége, mert az Úr vigasztalta... Örömet adsz szívembe” — mondta boldogan. Igaz, hogy ellenségeinek... „búzájuk és boruk” van, ı pedig kénytelen volt mindent ott hagyni, de még így is sokkal gazdagabbnak érezte magát, mint azok. Még e súlyos helyzete sem hozott álmatlan órákat. Békességben feküdt le és mindjárt elaludt,

Carl Eichhorn

7

Nők a Bibliában — Erzsébet 2. rész Nézzük tovább ennek az egyszerő, idıs asszonynak az életét. Biztosan vannak még tanulságos dolgok az életében, amire Isten minket is meg akar tanítani, hiszen azért íródott meg a Szentírásban. Eddig megtudtuk róla, hogy Zakariás pap felesége volt és Áron pap késıi leszármazottja. Férjével együtt igazak és feddhetetlenek voltak az Úr elıtt. Isten parancsolatai szerint igyekeztek élni. Kedvesek voltak Isten elıtt, mégis volt egy nagy szomorúság az életükben: nem volt gyermekük. Imádkozó szívvel hordozta Erzsébet ezt a nagy próbát az életében és nem zúgolódott. Csendes maradt akkor is, amikor megtudja, hogy gyermeket kapnak Istentıl és nem vádolja hitetlenkedı férjét, aki ezért néma lett. Erzsébet elvonul a csendbe öt hónapig és csendes örömmel várakozik a gyermekre és az Úrra. Egyelıre nem osztja meg senkivel sem várandóssága örömét. Majd ha az Úr akarja, akkor hírül adja a Messiás útkészítıjének, Jánosnak a születését. Erzsébet tudja, hogy milyen nagy feladatra hívta el Isten az ı születendı fiát. Mégis csendben marad és félrevonul az emberektıl. Vár!.... Tudunk mi várni az Úrra? Eltelik hat hónap és megérkezik hozzá látogatóba Mária, Erzsébet rokona. Ekkor már Gábriel angyal közölte a hírt Máriával, hogy abban a kegyelemben részesült, ı fogja megszülni a Világ Megváltóját, Jézust. Mária tehát gyermeket vár, mert Isten Szentlelke beavatkozott az életébe. Egy nagy csoda történt az életében! Azt is megtudta az angyaltól, hogy idıs rokona, Erzsébet is gyermeket vár. Most kíváncsian jön látogatóba, hogy megtudja, igaz-e a hír?

Lk 1:5-23; 39-80. Amikor Erzsébet meglátta Máriát és hallotta köszöntését, a magzat repesett, megmozdult a méhében és Erzsébet megtelt Szentlélekkel. Örvendezve kiáltotta: „Áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhed gyümölcse! Hogyan is lehetséges ez, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám?” (41-43.v) Nem volt szükség arra, hogy Mária megmondja neki a nagy hírt, a Szentlélek már közölte vele, hogy a Messiás édesanyja jött el hozzá látogatóba. Isten adta Erzsébetnek az İ Szentlelkét, mert szükséges volt, hogy felkészítse ıt a gyermek felnevelésére. Keresztelı Jánost, az Úr Jézus útkészítıjét kell Erzsébetnek felnevelnie. Micsoda nagy feladat!... Erzsébet alázatos volt és tudott örülni mások örömének. Idısebb volt, mint Mária. Ezenkívül a tekintélyes ároni papi család leszármazottja volt. Emberileg volt oka rátartósnak lenni! Mégis elismerte a fiatalabb Máriát, mint az ı Urának anyját és áldottnak mondta az asszonyok között, mint a Világ Megváltójának szülıjét. Erzsébet alázatos, nemes lelkő asszony volt. İszintén tudott örülni a másiknak örömén, kitüntetésén. Könnyebb a sírókkal együtt sírni, mint igazán örülni az örülıkkel. A részvét, a szánakozás könnyebb, mint irigység nélkül örülni mások örömének. Az emberi szív önzı és kicsinyeskedı, nehezen örül más örömének, boldogságának. Mindent inkább magának szeretne megkapni! Erzsébet tudott örülni Máriával és alázatosan elismerte Mária felsıbbségét, mint Isten végzését. Hálás volt azért a kitüntetésért, amit Isten neki adott: ı fogja világra hozni és nevelni a Messiás elıfutárát, Keresztelı

után. Ekkor a csendes Erzsébet megszólalt: „Nem! Hanem János legyen a neve!” Erzsébet emlékezik, hogy 9 hónappal ezelıtt Isten ezt az utasítást adta a férjének a templomban... És ı ragaszkodik hozzá, mindenki megrökönyödése ellenére. Aztán férje, Zakariás is megerısíti‚ igen, János legyen a neve. Miután leírta táblára a gyermek nevét, Isten elvette némaságát és hangos szóval dicsıítette Istent... Erzsébet a kis dolgokban is engedelmes volt Istennek. Akkor tudunk a nagy dolgokban is engedelmesek lenni, ha a kis dolgokban is azok vagyunk. Isten akaratának kell engedelmeskednünk. Isten formálta ilyen asszonnyá Erzsébetet, Övé a dicséret és a dicsıség ezért. Minket is ilyen engedelmes, csendes, alázatos, másokkal örvendezni, ha kell, sírni tudókká nevelhet, ha engedünk Neki ebben az új évben. Ezt kívánom ıszinte szívbıl mindannyiunk számára. Ámen.

Jánost. A mennyek országa elközelgésének hirdetıjét, akirıl Jézus maga tett bizonyságot: „Bizony mondom néktek, hogy nem támadott nagyobb Keresztelı Jánosnál, az asszonyoktól születettek közül.” Ez az alázatos édesanya. Erzsébet, alázatos gyermeket nevelt. Harminc évvel késıbb Erzsébet fia, János, így kiált fel: „Utánam jön, aki erısebb nálam, akinek én a saruja szíját megoldani sem vagyok méltó.” (Lk 3:16.)... Annak növekedni kell, nékem pedig alább szállanom.” (Jn 3:30) Mit lát otthon a gyermeked? Milyen légkört teremtenek az édesanyák? Az fogja felnevelni és olyanná fogja nevelni a gyermeket is... S végül látjuk, hogy ez a csendes, alázatos asszony, Erzsébet, engedelmes is volt. Ha kellett, tudott megszólalni és Isten szavára, parancsolatára felhívni mások figyelmét. Amikor nyolcadik napon körülmetélték a megszületett kis Jánost, nevet is kellett neki adni. Az volt a szokás, hogy az apja nevét kapja. Zakariásnak akarták nevezni az apja

Pozsgai Józsefné

A jó Pásztor de Isten Lelkének: Pásztorod-e Jézus? Ismered-e a Pásztorodat? Ha szól hozzád, meghallod-e, felismered-e a hangját? A jó pásztor minden báránykáját ismeri, sıt nevükrıl szólítja ıket. A bárányok is ismerik pásztoruk hangját, járását, szokását és bizalommal követik ıt. Mást nem követnek, mástól elmenekülnek! Szólított már neveden a jó Pásztor? Bizonyára... Hogyan, és mit válaszoltál Neki? A jó Pásztor gondoskodását, védelmét, szeretetét ajánlja nékünk. Mi a válaszod arra, amit İ kínál? Kegyelmet kínál neked és nekem is. Elfogadtad ezt a felkínált kegyelmet? Nemrég hallottam valakitıl: „A mai emberek allergiásak a kegyelemre!” Az Isten felkínált kegyelmét nem igénylik,

„Az Úr az én pásztorom: nem szőkölködöm. Füves legelıkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem.” Zsoltár 23:1-2. Csodálatos üzenete, ereje, mondanivalója van a 23. zsoltárnak. Bibliát olvasó emberek kívülrıl tudjuk, megtanultuk. Énekeljük örömmel és lelkesen a templomban. Biztatjuk, vigasztaljuk, bátorítjuk magunkat ezzel az Igével. Igazán pásztorod az Úr? Az İ juhai közé, nyájához tartozol? Nem azt kérdezem, hogy vasárnaponként jársz-e templomba, adakozol-e? Egyáltalán nem fogom kérdezni, hogy melyik valláshoz tartozol. Ez a te magánügyed, szíved döntése, kedves Olvasóm. Arra felelj — ne nekem, 9

nem kívánják, nem értékelik az emberek. Miért? Mert nem ismerik a bőnt! Egyáltalán mi a bőn, azt sem tudják sokan! „Hogy én bőnös vagyok, ítélet vár rám? Ugyan, ki mer engem vádolni? Nem raboltam, nem gyilkoltam, tisztességesen élek, miért lennék én bőnös? Nem, kérem én törvénytisztelı, szorgalmasan dolgozó, becsületes állampolgár vagyok és nem bőnös!” Ugyan honnan tudnád, hogy mi a bőnöd, ha soha nem is hallottál arról, hogy mi a bőn?!... Századunk nagy tragédiája, hogy az emberek nem csak elfordultak Istentıl, önmagukat szeretik, istenítik, de nem is hallhatnak a kegyelemrıl, Isten megbocsátó szeretetérıl! Miért? Mert nem illik az emberek bőneit emlegetni, a szószékrıl prédikálni. Mindenki magánügye, hogy mit érez, mit tart jónak, rossznak, vagy bőnnek és hogyan éli a magánéletét. Egyszerően nem mennek az emberek olyan helyre, ahol megmutatják a tükröt: ez vagy te! Ez a nyomorúságod, fogyatékosságod, ilyen szennyes vagy, ezek a bőneid! „Ne izgassanak engem, nyugodtan éltem eddig, utána is úgy akarok élni! Ha bőneimet hánytorgatják, akkor mi lesz velem? Eddig azt sem tudtam, hogy bőn a kacérkodás, az a kis hazugság, kicsúszhat a számon egykét erısebb szó... Na és, más is úgy csinálja, más is úgy él! Akkor mindenki bőnös? Mindjárt kegyelemre van szükségem? Kegyelemre szorulok én is, és te is, kedves Olvasóm. Született bőnös vagyok. De megváltott, megkeresett a jó Pásztor. İ ismer engem, ismeri a szükségeimet, betegségemet, hibáimat, erényeimet, vágyaimat. Nem mindig hallgattam én sem a jó Pásztor hangjára... Volt, amikor elszaladtam Tıle. Veszedelembe került az életem, megsebeztek, de a Pásztor meghallotta

sírásom, nyögésem hangját. Utánam jött, megkeresett, felemelt, gyógyítgatott, vígasztalt, táplált és itatott az élet vízével. Bár engedetlen bárány voltam, mégis visszafogadott, megkegyelmezett, megbocsátott. Az Úr nem mindenkinek Pásztora! Nem mindenki fogadja el az İ pásztorolását. Nem mindenki akar az İ nyájához tartozni, az İ fegyelmezésének engedelmeskedni. A Pásztor jó, gondoskodó, védelmezı, de a Pásztornak botja is van! İ terelget füves legelıkre, csendes vizekhez, de az életben nem csak csendes vizek léteznek! Vannak viharok, van halál árnyékának mély völgye, betegség, gyász, szenvedés, ellenség, támadás... Minden ember életében van, vagy lehet. A jó Pásztor oltalmát, védelmét, segítségét csak az İ közelében érezhetik a bárányok. Aki elcsatangol, aki ott hagyja a Pásztort, a nyájat, annak İ utána megy, s ha kell, az engedetleneket „meglegyinti” botjával! Nem akar sebezni, elpusztítani! Megtartani, védeni akar, ezért fegyelmez! Szemei, tekintete rajtad van! Figyel, látja küzdelmedet, látja gyengeségedet, bőneidet és ellenséged erejét is! A Pásztorhoz tartozol? Ismered, hallod az İ hangját? Engedelmeskedsz Neki? Lesznek nehéz útszakaszok az életedben, mély völgyek, nagy szárazság, veszedelem és küzdelmek... De ha már az Övé vagy, akkor az „İ kegyelme követ életednek minden napján!” A kegyelem az İ megmentı, megtartó szeretete. Isten megváltott népéhez, nyájához tartozni garancia arra, hogy a JÓ PÁSZTOR soha nem fog magadra hagyni, bőneidet, vétkeidet megbocsátja. Bízhatsz benne! Köszönöm, Úr Jézus, hogy nyájadhoz tartozhatok. Jóságod és kegyelmed óvták életemet idáig. Néha féltem, mert 10

besötétedett és nem láttalak, a szenvedés, a gyász, betegség eltakartak téged lelki szemei elıl. De Te meghallottad nyögésemet, kiáltásomat, erıtlen hangomat. Nem hagytál a veszedelemben magamra soha. Áldott légy, jó Pásztorom. Köszönöm hogy Te terítettél asztalt családomnak, olyankor

is, amikor üres és reménytelen volt minden körülöttem. Köszönöm a Te vesszıdet, botodat, amivel fegyelmeztél. Nem törted össze csontomat, életemet, de megmentettél. Jó Pásztorom, magasztallak, dicsıítelek életem minden napján. Ámen. Dr. Tapolyainé Bartha Gizella

Az első hónap attól, hogy másokat kritizáljak, és rosszat mondjak róluk. Segíts abban, hogy szavaim embertársaim épülésére és hasznára váljanak. Vezess el a bajban levı lelkekhez! Szeretnék én is — miként Te — a bőnösök barátja lenni. Add, hogy sírni tudjak az elveszettek miatt! Add, hogy úgy lássam az embereket, mint ahogy Üdvözítım látta ıket, mígnem szememet elhomályosítják a könnyek! Add, hogy részvéttel tekintsek a tévelygı juhokra, és az Úr iránti szeretetbıl szeressem ıket! Úr Jézus, óvj meg attól, hogy hideg, keserő és cinikus legyek, hogy közönyössé váljak, akármi történjék is velem, keresztyénségem miatt! Vezess a pénzzel való gazdálkodásban is! Segíts, hogy hőséges sáfár legyek mindazokban, amiket rám bíztál! Segíts minden pillanatban arra gondolnom, hogy testem a Tiéd! Add, hogy ez a hatalmas igazság egész magatartásomat befolyásolja! ...És, Úr Jézus, könyörgök azért, hogy legyen ez az év a Te visszajöveteled éve! Vágyva vágyom arra, hogy színrıl színre lássalak és imádattal boruljak eléd. Maradjon eleven a boldog reménység a szívemben ebben az évben, és oldjon le mindarról, ami ehhez a földhöz köt, sıt, tartson állandóan a várakozás készültségében. Ámen. Jöjj, Uram Jézus!” William MacDonald

„Ez a hónap lesz az elsı hónapotok. Ez lesz az elsı az év hónapjai közül” 2Móz 12:2 Az újévi elhatározások jók, csak éppen könnyen összetörnek. Az újévi imádságok még jobbak; mert felszállnak Isten trónusához, és mozgásba hozzák a meghallgattatás kerekeit. Ha ma egy új esztendı kezdeténél állunk, gondolkodjunk el a következı imádság felett. „Úr Jézus, ma ismét egészen Neked szentelem magamat. Azt akarom, hogy ebben az évben is vedd kezedbe életemet, és használd fel a Te dicsıségedre. Vedd egész valómat hadd adjam neked mindenem, óvj meg a bőntıl és mindattól, ami szégyent hoz nevedre! Add, hogy engedjek Igéd tanításának. Szeretnék benne elıre haladni. Ne engedd, hogy a „régi nótát fújjam”. Legyen ez évi jeligém: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem” (Jn 3:29). Legyen minden dicsıség a Tied! Segíts, hogy ne magamnak kívánjam azt! Taníts meg arra, hogy minden döntésemet imádság után tegyem. Aggódom, nehogy a magam értelmére támaszkodjam. „Tudom Uram, hogy az ember nem ura élete útjának, és a rajta járó nem maga irányítja lépteit” (Jer 10:23). Szeretnék meghalni a világnak, sıt a barátok és ismerısök dicséretének vagy korholásának is. Adj nekem osztatlan, tiszta vágyat arra, hogy azt tegyem, ami Neked kedves. Óvj meg 11

Hírek Kaposvárról Az elmúlt idıszakban sok vendég látogatott el gyülekezetünkbe, aminek nagyon örültünk, és sokat épülhettünk a szolgálatok által. Most szeretnénk megosztani minden kedves testvérünkkel, hogy mindenkinek hasznára, erısítésére váljon. Július 22-én a kiskırösi ifjúság végezte az ének- és zeneszolgálatokat egész nap. Horváth Gábor lelkipásztor testvér köszöntése, és az általa elhangzott imaórai üzenet alapján imádkozhattunk, amely hangzott a Fil 4:6-9. versébıl. Hálaadással tárhattuk fel a mi kívánságainkat az Úr elıtt, kérhettük, hogy ırizzen meg bennünket, és a békességnek Istene maradjon velünk. Délelıtt az ifjúság vezetıje, Benedek Tibor testvér szolgált az igébıl, 1Móz 3: 8-9. verse, valamint a Lk 15:1-7. verse alapján. A központi gondolat így hangzott felénk: „Hol vagy?” Megismerkedhettünk a keresés történetével. Isten keresi az embert. Noé, aki megmenekült családjával, igaz volt az Úr elıtt, de más igaz ember nem találtatott. Aztán évek után Isten újra keres, ekkor Ábrámot szólítja meg, a késıbbi Ábrahámot, akit az ígéret szerint népek, sokaság atyjává tett Isten. És 2000 évvel ezelıtt, mikor Isten már nem talált egy igazat sem, akkor elküldte az ı egyetlen fiát, Jézust, akinek az áldozata megnyitotta minden ember számára az utat. Aztán az elveszett bárány, az elveszett drachma, valamint a tékozló (elveszett) fiú története által megláthattuk, mennyire keresi Isten az elveszett embereket. Megismerhettük a várakozó Atyát, aki a kapuban várja tékozló fiait. Sokszor mi is tékozló fiúk vagyunk, ha a hétköznapokban elveszítjük az Atya kincseit, amikkel a gyülekezeti alkalmakkor

betöltekezünk. Isten mindaddig szomorú, amíg át nem adjuk neki igazán a mi életünket. Addig szomorúan várakozik rám és rád. De ha egy bőnös ember hozzá tér, akkor kimondhatatlan öröm van a mennyben! A délutánnak idejében hallhattuk ennek a történetnek a folytatását, az ApCsel 8:2639. versébıl. A keresı, vágyakozó embernek az életét láthattuk. A komornyik kereste Istent. Tett érte, hogy közelebb kerüljön hozzá, és többet tudjon meg róla. Isten látta ezt a vágyat, ezért küldte az ı szolgáját, Filepet. Mindenki azt keresi, ami hiányzik a szívbıl. Öröm, békesség. Azért van sok szomorú ember, mert az Istennel való kapcsolat megszakadt. Nekünk kell hirdetni az igét a keresı emberek számára. Augusztus 12-én a szegedi és jánoshalmai gyülekezetet láttuk vendégül. Az imaórai szolgálatot ezen a napon Tokodi János testvér végezte, Mt 14: 2931. verse alapján. Jézussal legyızhetjük a bőn tengerét, ha hitünk csak İrá néz. Kerüljünk olyan közel az Úrhoz, hogyha meglankad a mi hitünk, és gyengülni látszik, el tudjuk érni az ı kinyújtott kezét, amely menedék mindenki számára, aki benne bízik és hozzá kiált. Délelıttnek idejében Vámos Poljak Zsolt, a szegedi gyülekezet lelkipásztorán keresztül szólított meg bennünket Isten, két igerész által: Mt 19: 16-30., Jn 8: 12. Felszólítás hangzott felénk: „Kövess engem!” Azt jelenti, hogy valaki megy elıttem, én pedig követem ıt. Ennek a résznek több mondanivalója is hangzott felénk. Én mindenképpen csak második lehetek, egyszerre csak egyvalakit tudok követni. Ennek az útja az, ha abbahagyjuk, amit eddig tettünk, szakítunk a bőnnel, ami önmegtagadással jár, megtagadjuk mindazt

amihez eddig ragaszkodtunk, ami eddig fontos volt számunkra. Felvesszük a keresztet, és megyünk a Mester után. Velünk is az fog történni, ami Vele. Szenvednünk kell, aztán megdicsıülnünk. Vele érhetünk el abba a célba, ahol İ vár mindannyiunkat. Délután Horváth Sándor, jánoshalmi lelkipásztor szólta Isten igéjét, Jer 48:11. verse alapján. A harcnak mindig van célja. A Lélek ellensége mindig azt támadja, aki próbál, törekszik hőségesen élni, ragaszkodni. A harcok azt a célt szolgálják, hogy tisztuljon a mi életünk. A tisztulás csak az ige olvasása és a harcok által lehetséges. A próbák között ne azt kérdezzük: „Miért?”, a helyes kérdés így hangzik: „Mi célból?” Moáb életében azt láthatjuk a felolvasott igerészben, hogy nyugodtan élt. Ezért maradt „az ı íze rajta, és nem változott el az ı szaga”. A harcok nem tisztították meg az életét. Nem úgy, mint Jákob. Neki az egész élete során harcolni kellett, de az ı életében elérte a célját, Isten áldása, ereje volt rajta. A mi életünkben Isten célja a változás, tisztulás, ezért ne akarjunk harcok nélküli életet élni, hagyjuk az Úrra a mi utunkat, bízzunk benne, majd ı teljesíti. A következı alkalmunk október 14-én volt, ekkor a pécsi ifjúság és a felsımocsoládi testvérek látogattak meg bennünket. A fiatalok sok szép ének- és zeneszámmal készültek erre az alkalomra, amely áldásos volt minden hallgató számára. Az imaórát Márkus Lajosné nıvérünk, a felsımocsoládi gyülekezet szolgálattevıje tartotta, a Mk 4: 3-9. versébıl. Megvizsgálhattuk a mi szívünket, segítséget kérhettünk az Úrtól a megtisztítására, hogy semmi olyan bőn ne

legyen abban, ami megkeményítheti azt. Szántsa ı a mi szívünk talaját, hogy jó termı legyen annak földje. Meghallgathattuk Zöldi Józsefné testvérnı, az ifjúság vezetıjének bizonyságtételét, aki arról beszélt, milyen figyelmesnek kell lennünk a bőnnel szemben, mert ami nem látszik bőnnek, az is el tud hatalmasodni az ember életében. Vigyázzunk rá, hogy mindig Isten legyen az elsı helyen, és ha valamire több idıt szánunk, mint Istennel való kapcsolatunkra, azzal azonnal szakítanunk kell. Hálásak vagyunk a bizonyságtételért, hiszen azért adattak, hogy egymás javát szolgáljuk ezek által. Délelıtt Horváth Imréné nıvér, a felsımocsoládi gyülekezet vezetıje szolgált az igébıl, Lk 19:9. vers üzenete által. „Ma lett üdvössége ennek a háznak!” Elhangzott a kérdés: vajon nekünk fontos az üdvösségünk? Törıdünk-e a lelkünkkel? A testünket, életünket itt a földi életben bebiztosítottuk és sokat foglalkozunk vele. De miképpen gondolkodunk a lelkünkrıl? Mindenképpen választunk, hogy hol töltjük az örök életet. Ha elutasítjuk az örök életet, akkor a kárhozatot választjuk, de ez a mi döntésünk, ami miatt senkit nem okolhatunk majd. Nekünk is ma kell akarnunk Jézust látni, hamar alá kell szállanunk, nehogy tovább menjen. Használjuk ki a lehetıséget, hogy az Úr még itt van közöttünk, és szólít minket. Mert mi módon menekülhetünk meg, ha nem törıdünk ily nagy üdvösséggel? Délután a pécsi fiatal szolgálattevık bizonyságtételét hallhattuk. Pásztor Attila testvér a Zsid 12:28-29. versét olvasta fel. Ezek alapján láthattuk hogyan szolgálhatunk Istennek tetszı módon, kegyességgel és félelemmel. Legyen áldozatkészség, engedelmesség 13

bennünk a szolgálatra, mint az irgalmas szamaritánus esetében, akár a saját kárunkra is, szeretet által. Ifj. Pásztor József testvér a Mt 8: 26. vers 2. mondatából a csendességrıl szolgált köztünk. Törekedjünk olyan csendességre magunkban, környezetünkben, hogyha Jézus szólít, meg tudjuk hallani, mint a fiatal Sámuel Éli házában. Ha Hozzá megyünk, és İt keressük, akármilyen nehéz körülmények között, csendességet tud teremteni életünkben. Pozsgai Tibor testvér Jn 12:26. versének gondolatai által megvizsgálhattuk szívünket, vajon kinek a szolgálatában állunk? Ha Jézushoz tartozunk, kövessük İt, menjünk az İ tanítása, útmutatása szerint, örömmel. Akkor eljutunk abba a honba, ahol İ van, és megbecsülést nyerünk az Atyától. November 4-én Pék János, kerületi elöljáró testvér szolgált közöttünk. Ezen a napon az imaórát Kellán Sándor testvér tartotta, a misszióval kapcsolatban, az ApCsel 1:8. versén keresztül. Erıt kérhettünk Istentıl az örömhír hirdetésére, hogy másokat is tudjon megmenteni általunk, alkalmas eszközök lehessünk az Úr Jézus kezében. Délelıtti szolgálat Ef 2:11-22. verseibıl hangzott el. Isten megbékéltetett bennünket az ı Lelke által, azt akarja, hogy

templommá épüljünk fel. Elıször az egyéni életben kell erre igyekezni, aztán a közösségi életben, gyülekezetünkben. Ehhez meg kell szőnnie köztünk és bennünk minden ellenségeskedésnek, háborúságnak, utána tudunk csak felépülni Isten templomává. Délután a 1Thess 4:1-8. verse szólt hozzánk, hogy törekedjünk a megszentelıdésre, tartsuk tisztán a mi edényünket. Figyelnünk kell a tiszta kapcsolatokra a házasságban, hétköznapi életben. Felszólított az ige arra is, hogy meg ne károsítsuk a mi atyánkfiát. Felelısséggel tartozunk a cselekedeteinkért, mert Istentıl taníttattunk meg arra, miképpen járjunk az ı útján, és ha nem eszerint élünk, az ı nevét káromoltatjuk mások elıtt. Isten a gyarapodást szeretné látni az életünkben, ahogy olvashatjuk: az ı akarata a mi szentté lételünk. Nagyon sok tanítást kaptunk Isten Lelke által minden szolgáló testvérünktıl. Komoly üzeneteket tartalmaz ez mindenki számára. Hálás szívvel köszönjük testvéreinknek az áldásos szolgálatokat, és az Úr Jézus nagyon gazdag áldását kívánjuk minden fáradozásukért és felkészülésükért. Sok szeretettel a kaposvári gyülekezet nevében: Kellán Sándorné.

Meghívó Szeretettel értesítjük és várjuk, a lelkipásztor testvéreket, a január 26-án megtartásra kerülı megbeszélésünkre. A megbeszélést 9 órakor imádsággal kezdjük, és elıreláthatóan 1430-ig tartjuk.

14

Isten hogy engedhet ilyet? olyan bizonyosan, akkor egy történettel felelek. Egy alkalommal éjjel tizenkettıkor összejövetelt tartottam Augsburgban, szombatról vasárnapra virradóan. Ott volt a város összes részege, és akit csak össze lehetett szedni. Barátaim autóval végigjárták az utcákat, és elhoztak mindenkit, akit találtak. Hát, az volt egy gyülekezet. Elkezdtem Istenrıl beszélni, s erre felállt az egyik, fején micisapka, szája végében cigaretta — és elordította magát „Isten nem létezik!” „Biztosan tudja?” — vágtam vissza. Megvakarta a füle tövét, a cigarettát a szája másik csücskébe tolta, és így szólt: „Az ember semmit sem tudhat biztosan.” Erre azt feleltem:.. „Én pedig egész biztosan tudom, hogy Isten létezik” Az illetı újra felállt... „Honnan tudja ezt olyan biztosan?” „Onnan, hogy Jézusban kinyilatkoztatta magát.” Ha valaki azt mondja: „Wilhelm Busch nem létezik!”, én pedig felelısségre vonom, kijelentem, hogy „Itt vagyok!”, és felmutatom az igazolványomat, akkor az illetı kénytelen így szólni: „Hát ez tényleg létezik.” Isten — ha szabad így mondanom — a mi korunkat felelısségre vonja. Megszakította az eget, és Fiában, Jézus Krisztusban lejött hozzánk. Innen tudhatjuk, hogy Isten létezik. Mióta Jézus köztünk járt, az istentagadás nem más, mint vagy tudatlanság, vagy gonoszság. Megmarad azonban a kérdés: ha van Isten, miért hallgat a szörnyőségek felett? Miért hagy embereket rákban elpusztulni? Miért nem vet véget a háborúknak? Miért, miért, miért? Nincs kérdés, amit oly gyakran hallottam volna, mint ezt: „Hogy engedhetett Isten ilyet megtörténni?” Megpróbálok becsületes feleletet adni rá: magam sem tudom. Ha most ugyanis felállnék, és azt mondanám: én vagyok

Rettenetes dolgok történnek a világban. Háború, éhség. nyomorúság. Ha az ember belegondol, elébe tolakszik a kérdés: hogy engedhet Isten ilyesmit? Még élesebb a helyzet, ha a baj személyesen bennünket érint. Hadd mondjak el magamról valamit. Amikor megnısültem, hat fiút kívántam magamnak. Isten kettıt adott, és mindkettı iszonyatos módon halt meg. Ezen a megrázkódtatáson még ma sem jutottam túl. Újra meg újra elém áll a kérdés: „Istenem, miért tetted ezt velem? Hol volt a Te kezed?” Vagy gondolok egy asszonyra, rákban sorvadt el hosszú szenvedés után. Aki végignézte, nem szabadul a kérdéstıl: „És Isten?” Ha valaki tehetetlenül birkózik ilyen kérdésekkel, eljuthat egészen odáig, hogy felmerül benne a szörnyő gondolat: „Lehet, hogy Isten nem is létezik. Talán mégis az ateistáknak van igazuk.” Borzalmas, ha ez így van. Akkor az ember teljesen magára marad. Akkor elveszett. Mert ma már senki nem ismeri a káoszból kivezetı utat. A népek atombombával szerelik fel magukat, és ki tudja, mondja meg, hogy ez hova vezet? A világ fele éhezik, és nem tudjuk, hogyan lehetne megelégíteni ıket. Isten nélkül elveszettek vagyunk. Ha valaki azt állítja nekem: „Én ateista vagyok”, így válaszolok neki: „Ön nem is sejti, mit mond ezzel. Hogy semmi nincs fölöttünk, hogy magunkra vagyunk hagyva? Ember az emberrel?” Rettenetes gondolat. Semmi nem olyan borzasztó az ember számára, mint maga az ember. Volt a rómaiaknak egy mondásuk: „Homo homini lupus est.” Ember az embernek farkasa. Nem, hála Istennek, semmi kétség afelıl, hogy Isten él — ha olykor hallgat is. S amikor megkérdeznek engem, honnan tudom ezt 15

Isten titkos tanácsosa, és mindent pontosan tudok, akkor az okosok így szólnának: „Busch lelkész, ezt senki nem hiszi el neked!” A lelkészt, a papot, a dékánt meg tudom érteni — Istent nem. Egy olyan Isten, akit mindenben meg tudnék érteni, végül is nem lenne több, mint egy pap. Sıt, ha szabad így kifejezni magam: ami engem tulajdonképpen újra meg újra megörvendeztet, az az, hogy nem tudom Istent megérteni. Különös Isten lenne, akinek ilyen semmiség, mint én, képes lenne megérteni minden gondolatát. Szeretnék még egy-két dolgot mondani ehhez a kérdéshez: Isten hogy engedhet ilyet?” Elıbb azonban néhány félreértést tisztáznom kell, illetve a romokat el kell takarítanom, az útból. Ez a kérdés: „Isten hogy engedhet ilyet?”, irtózatosan ostoba lehet. A Harmadik Birodalom kezdetén — akkor már a fél világot meghódítottuk — az újságok tele voltak ilyesmivel német bátorság, német erı, német katonák, német teljesítmény!” Mikor aztán késıbb minden félresikerült, városok romba dıltek és fiaink százezrével pusztultak el, akkor odarohantak hozzám az emberek: „Hogy engedhetett meg Isten ilyet? Nekem pedig még mindig ott csengtek fülemben a jelszavak német bátorság, német erı... Vagyis a helyzet ez volt: ha jól mentek a dolgok, azt mi csináltuk. Ha rosszul, akkor a jó Isten. Tübingenben van egy szılıs vidék, melynek gazdái híresek furcsa kifejezéseikrıl. Kitöltik a borukat, és ha az éppen nem sikerült, így szólnak: „Hát az Úr Isten most ilyen termést adott.” De ha kiváló a bor, akkor azt mondják: „Ez a saját termésem.” Értik? A jó bor a saját termésem. A rosszat az Úr Isten adta. Ha feleletet keresünk erre a kérdésre: „Miért engedte Isten ezt vagy azt megtörténni?”,

akkor meg kell mondanom: földi nyomorúságunk legnagyobb része a saját termésünk! Amikor 1945-ben a városok romokban hevertek, egy lépést nem léphettem anélkül, hogy az emberek elém ne álltak volna ezzel a kérdéssel: „Isten hogy engedhetett ilyet?” S én akkor azt feleltem: Magunk szereztük magunknak! Isten futni engedett minket. Nemrég elıttem ült egy fiatalasszony, és szívet tépıen zokogott. Tönkrement a házassága. Végül kirobbant belıle: „Most itt ülık két gyerekkel, így cserbenhagyott az a brutális semmiházi. Hogy engedhette meg ezt az Isten?!” Azt válaszoltam: „Egy pillanat — Isten választotta a férjét házastársnak vagy maga?” „Na igen, de.. nem tudtam, hogy ilyen”. „Imádkozott elıtte egyetlenegyszer: Uram, mutasd meg nekem a te utadat, a szerinted való házastársat? Kérte ezt valaha is?” „Nem.” „Nos” — mondtam —‚ Isten nélkül belerohan a szerencsétlenségbe, s a végén azt kérdezi: „Hogy engedhetett Isten ilyet?” De sokszor teszik fel ezt a kérdést, amikor pedig nincs másról szó, csupán arról, hogy meg kell enni, amit fıztünk! Nagyon keményen azt mondtam az asszonynak: „Van egy Ige a Bibliában, amit senki nem tud elkerülni. Jeremiás 2:19-ben így szól az Úr: „Tudd meg hát és lásd meg, mily’ gonosz és keserves dolog, hagy elhagytad az Urat, a te Istenedet, és hogy nem félsz engem.” Ha azt kérdezik tılem, milyen esélye van Németországnak, én ezzel a mondattal felelek. „Tudd meg, meg kell tudniuk olyan biztosan, mint kétszer kettı négy —‚ tudd meg — így szól az Úr — és lásd meg, mily gonosz és keserves dolog, hogy elhagytad az Urat, a te Istenedet, és hogy nem félsz engem, s ha a mi istentelen népünkre eljön a következı ítélet, én mindenkinek az arcába fogok 16

azt sem tudták, mit csináljanak a pénzükkel. Megengedted, hogy emberek ezreit széttépjék a csatatereken, megengedted a világ összes igazságtalanságát: megengedted, hogy férfiak leigyák magukat és üssék-verjék a feleségüket. Megengedted...” Minden elképzelhetıt felsorolt, és ezzel fejezte be: ,,...s azt fogom mondani neki: „Isten, takarodj!” Amikor idáig jutott, hangosan vele üvöltöttem: ...Igen, az ilyen isten takarodjon!” Nana — hökkent meg —, ön lelkész lenne, vagy nem?!” „Igen” — feleltem. „Akkor hogy mondhatja, hogy az ilyen Isten takarodjon?” „Pedig így van, az ilyen isten takarodjon. „Ezt nem értem!” „Ide figyelj, barátom! — válaszoltam. — Gyere le a ládáról, és engedj fel most engem!” Az ember valóban lelépett, én pedig fel. „Nézd — magyaráztam neki —‚ olyan isten, aki elé odaléphetsz jártatva a lepénylesıdet, s a végén rákiálthatsz, hogy takarodj innen, ilyen isten nem létezik. Legfeljebb a te agyacskádban. Az ilyet csak beképzeled magadnak. Az ilyen csak egy bálvány. Minden magunk csinálta isten, semmi más, mint bálvány. Olyan isten, akit te vádolhatsz és elítélhetsz, olyan nem létezik! Hanem — folytattam a szappanos láda tetejérıl —‚ hanem van egy igazi, egy élı Isten. S egy napon te állsz majd İelıtte. És akkor İ fogja kérdezni: „Hogy tehettél ilyet?” Barátom, nem ismerem az életedet, de Isten kérdezni fog téged. Te pedig ezer kérdés közül egyetlenegyre sem tudsz majd válaszolni. Utána pedig nagyon könnyen lehet, hogy Isten mondja majd: „Takarodj!” Ez az Isten létezik. Isten, Aki minket kérdez, Aki minket vádol, s Aki minket elzavarhat. Igen, ez az Isten létezik!” (folyt. köv.) Wilhelm Busch

nevetni, aki felteszi nekem ezt a kérdést: „Hogy engedhetett ilyet az Isten?” Alapjában véve ez a kérdés helytelen, ez is hozzátartozik a romeltakarításhoz. Törvényszéki tárgyalótermet feltételez. Én ülök a bírói székben, a vádlottak padján pedig az élı Isten. És szemére vetem a vádlottnak... „Isten, Te vagy a világ Ura, és hagytál mindent dugába dılni. Hogy jössz te ehhez?” Hadd mondjak el ezzel kapcsolatban egy aranyos történetet. Mint fiatal lelkész 27 évesen kerültem Essenbe. Alig melegedtem meg, kitört a bányászsztrájk. Borzalmas volt a nyomorúság. Minden második sarkon kocsma állt, a férfiak gondolkodás nélkül hordták oda a pénzüket. Egyházközségemben, melynek tagjai szinte kizárólag bányászok voltak, forrt minden. Egy napon megyek át a téren, s az egyik oldalon egy láda tetején ott áll egy olyan — mi így mondjuk — szappanláda-szónok, és körülötte vagy száz férfi. A szónok beszél és beszél — azt sem tudom, miket. De egyszer csak félbeszakítja a mondókáját, mivel észrevett engem. „Aha! — mondja, — Ott megy egy fekete varjú!” Így nevezték a lelkészeket. „Papocska, gyere csak ide.” A barátságos meghívást — ha csak lehet — mindig elfogadom. Tehát odamentem. Felejthetetlen kép volt. A fickó fenn állt a szappanládán, s körülötte a száz férfi. Helyet engedtek, s amikor a szónok elé kerültem, kitört belıle az egész keserőség. ,,Na, papocska, mondd meg, van-e Isten?” „Van — feleltem —‚ Isten él!” „Hát akkor — jelentette ki a népvezér — ha ez az Isten tényleg él, amit én nem hiszek, akkor halálom után oda fogok lépni a trónja elé, és megmondom neki: Isten, te megengedted, hogy gyerekek éhen haljanak, miközben mások dızsöltek, és 17

Beszámoló a gyermektábor első turnusáról A délután további részében kézmőves foglalkozásokon sokféle dísztárgyat, játékot, emléket lehetett készíteni. Lehetıség volt többek között, kukorica csuhébabák, különbözı papírjátékok készítésére, ruhafestésre, origami hajtogatásra, rajzolásra. Több napon át készült egy faelemekbıl álló vár is, amely nagyon látványosra sikerült. Esténként vacsora elıtt a felnıttek egy része is elıadta Dániel és barátai történetét. Szerdáig jó idı volt, de szerdán végig esett az esı. De Istenünknek hála, meghallgatta kérésünket és a többi napra jó idıt adott. Így csütörtökön elmehettünk számháborúzni és pénteken az utolsó teljes napon kirándulhattunk a szápári fegyverkovács mőhelybe és a cseszneki várba, délután pedig Szépalmán tölthettük el az idıt. Este az Úr gazdagon megáldott minket a záró Istentiszteleten, amely után tábortüzet is gyújtottunk. Táborunkban volt két díszes királyi szék is, ahova azok ülhettek, akik jól viselték magukat és aktívak voltak. A király minden étkezés elıtt megüzente a hírnökön keresztül, hogy kik ülhetnek a székbe (általában olyanok, akik aktívak voltak, vagy példásan viselkedtek). Nekik szolgákat is rendelt a király, azokat, akik kevésbé voltak aktívak vagy rosszalkodtak. A tábor végére mindenki (még azok is akik korábban szolgák voltak) beülhetett valamelyik székbe, de tudjuk, hogy az Úr Jézus az İ királyságában készített helyet mindannyiunk számára, amelyekbe majd a mennyben ülhetünk be. Hálát adunk Istenünknek, hogy ismét gazdagon megáldotta táborunk minden résztvevıjét.

Istenünk kegyelmébıl és jóvoltából idén június 30. és július 7. között ismét megtarthattuk a Nefelejcs gyermektábor elsı turnusát, amely ezúttal a Királyi Tábor címet viselte. A téma Dániel próféta és barátai élete volt. A táborban 44 gyermek vett részt, közöttük több olyan is, aki elıször jött el. A gyerekekbıl öt csapatot alakítottunk ki, úgy hogy általában minden korosztály képviseltette magát bennük. A csapatoknak a tábor ideje alatt több feladatot kellett megoldaniuk. Pl. nevet adni és zászlót készíteni maguknak, amire vigyázniuk is kellett. A napokat az ébresztı után egy átmozgató tornával kezdtük. A reggelik elıtt két régi ismerısünk Marika néni, és Kukac elevenítette fel elıször azt, amirıl tavaly volt szó, majd utána mindig az elızı napon elhangzott tanítást Dánielrıl és barátairól. Ezután lantos percek következtek, ahol a régi énekek mellett újakat is tanulhattunk. A tízórai után következett az udvari oktatás, ahol a nagyok és a kicsik külön ismerkedhettek meg Dániel és három barátja életével. Még ebéd elıtt lovagi játékok következtek, amelyekben a csapatoknak egyszerő, kisebb-nagyobb nehézségi fokú játékos, ügyességi feladatokat kellett megoldani. Ilyen volt pl. tojásfutás. Ebéd után egy óra szabadfoglalkozás, majd újra éneklés következett. A tábor végére a többség egész jól belejött az éneklésbe. Ezután (vagy ebéd után a szabadfoglalkozás végén) került sor a dráma játékra is, ahol minden nap más csapat adta elı Dániel és barátai történetének azt a részét, amit elıtte kihúzott magának. Utána korcsoportonkénti csoportos beszélgetésekben idéztük fel a tanításokon elhangzottakat.

Vámos-Poljak Zsolt

18

VAN Van szem, mely szüntelen figyel reánk, van fül, mely meghallja esdı imánk, van kar, mely azonnal segít, ha kell, van szív, mely mindig értünk esdekel. Van értelem, mely bölcsességet ád, van Úr, ki értünk hallatja szavát, van vár, mely nekünk erıs oltalom, van béke és van édes nyugalom. Van fény, mely nem fog letőnni soha. van hely, mely lelkünk örök otthona, van Út, mely oda bizton elvezet, van hıs, aki megváltotta lelkedet. Van hit, mely megtart téged biztosan, van remény, amely táplál gondosan, van Szeretet, mely soha nem fogy el, van Isten, kihez majd megérkezel.

Bokor Katalin

Megjelent az Ifjúsági Kórus 2007-es albuma! Örömmel adjuk hírül, hogy megjelent az Ifjúsági Kórus legújabb CD-je „Ünnepeld Jézust” címmel. A lemez összefoglalója az elmúlt 3 év munkájának. Az album elkészítése a hangszeres felvételek és az utómunkálatokkal együtt majdnem egy teljes évet vett igénybe. Összesen 17 éneket tartalmaz, amelyek felvételére a bakonycsernyei evangélikus templomban, valamint a súri Békesség Szigete Hitmélyítı Táborban került sor. Az album terjesztésébıl befolyt összeget a kórus mőködésére és a hangtechnikai fejlesztésre fordítjuk.

Megrendelhetı Kalupka János kórusvezetınél (20/429-5917, [email protected]), vagy megvásárolható személyesen a Budapesti Gyülekezetben (Naphegy) Bihari Tibornál. A CD ára: 1800 Ft. Ha valaki ezen felül szívesen támogatná a kórus munkáját, ezt megteheti a Békesség Szigete Alapítvány számára küldött támogatással is. (Az alapítvány számára küldött csekk/átutalás közlemény rovatába a „KÓRUS” megjegyzést kell írni. Számlaszám: (11740085-20063195) Kalupka János kórusvezetı

Hírek Kiskőrösről elıször Magyarországra. Gerber testvér igehirdetésében Isten szeretetérıl beszélt (Jn 3:16), és a jó pásztorról szóló tanítást fejtette ki számunkra részletesen. (Jn 10.) Megmozdult a partnál a víz… 2007. október 21-én Isten kegyelmébıl keresztségi (bemerítési) ünnepet tarthattunk. Kilencen tettek tanúságot Krisztusba vetett hitükrıl: Geri Gábor, Jancsovics László, László Zsolt, Nyilas Renáta, Pék Dávid, Sebestyénné Rózsa Tímea, Szőcs László, Varró Dániel, Varró Gábor. Az igehirdetés és bemerítés szolgálatát Hegedős József testvér végezte. Kívánjuk, hogy hitükben tovább erısödve, szeretetben szolgálják megváltó Urunkat. „…kegyelembıl tartattok meg, hit által; és ez nem tıletek van: Isten ajándéka ez…” Ef 2:8 Újra énekelt a Kórus… 2007. november 3-án gyülekezetünk imaházában próbált az Ifjúsági Kórus. Az estének idejében pedig hangversenyt adtak, melynek központi gondolata Jézus Krisztus személye volt. A színvonalasan elıadott énekszámok, szolgálatok mindannyiunk szívét megdobogtatták. Kívánjuk fiataljaink életére Isten áldását, a kórus vezetıinek pedig sok erıt, örömet, kitartást szolgálatukhoz. Az alkalmon közremőködött a DAFénekegyüttes, melynek tagjai az alföldi gyülekezetekbıl (Kiskırös, Kecel, Kelebia) valók. Énekeikkel Isten kegyelmérıl, szeretetérıl tettek bizonyságot. Sok áldást kívánunk az ı szolgálatukra is! További hírek a www.apostoli.hu és a www.kiskoros.apostoli.hu internetes honlapokon találhatóak.

Akik elköltöztek… 2007. július 19-én búcsúztunk Szőcs Benjáminné nıvérünktıl, akit 79 éves korában szólított haza az Úr. Mintegy másfél hónappal késıbb 2007. augusztus 30-án kísértük utolsó földi útjára Szabó Pálné nıvért, İ 82 éves korában lépett át az örökkévalóságba. Nıvéreink egymásnak nemcsak lelki, hanem testi testvéri is voltak; hosszú idın keresztül örömmel szolgálták az Urat, életük végén betegségeik ellenére is igyekeztek eljárni a gyülekezetbe, ezáltal is kifejezve Istenhez való ragaszkodásukat. Az igehirdetés szolgálatát Pozsgai József, Hegedős István és Benedek Tibor testvérek végezték. „Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem ıket, és ık követnek engem; és én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadhatja ıket az én kezembıl.” Jn 10:27-28 Vendégeink voltak… 2007. szeptember 23-án láttuk vendégül a pécsi gyülekezetet. A két gyülekezet közötti kapcsolat e találkozó által is újjáéledt és reméljük a továbbiakban is folytatódni fog. Az alkalmon a pécsi gyülekezet zenekara, énekkara és ifjúsági csoportja szolgált. Az igehirdetés szolgálatát a vendég gyülekezet szolgálattevıi végezték. „Íme mily jó és mily gyönyörőséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak!... oda küld áldást az Úr és életet örökké!” Zsolt 133:1,3b 2007. október 7-én Ernst Gerber testvér és felesége voltak vendégeink. Egyfajta jubileum is volt ez a nap, mivel a testvérek harminc évvel ezelıtt, 1977-ben, jöttek

Benedek Tibor

20

A feledés tengere napvilágra. Ott lent áthatolhatatlan sötétség uralkodik, melybe soha nem ragyog bele fénysugár. Emberi szem nem pillanthat bele ilyen mélységbe. A feledésnek ilyen mélységébe vetette Isten mindazoknak a bőneit, akik elfogadták az ı Fiát Megmentıjüknek és Megváltójuknak. Jézus Krisztusban tökéletes a bőnbocsánat és a váltság mőve. Nem egy patak sekély vizébe vetette, ahol még a szemünkbe tőnhetnek és szívünket megszomorítják. Nem felelne meg Isten szeretetének és nem volna méltó a kegyelmének kifürkészhetetlen gazdagságához, ha még mindig terhelnének bőneink és szomorkodnánk miattuk. Ennek a végéhez közeledı évnek a bőneit is a tenger mélyébe vetette az Isten. Mégpedig mindenkiét, aki hitben elfogadta JÉZUS helyettes áldozati halálát. Ezért „Nézz fel bízva Jézusra és indulj bátran elıre, Mesterünk fogja kezünket és velünk jön Urunk”. Cowmann

A tenger mélyére dobja minden vétkünket. Mik 7:19. Gyermekkorunkban biztosan ácsorogtunk néha olyan patak partján, amelyik zöld mezıben kanyargott, s gyönyörködtünk tiszta vizében. Az ilyen patakocskákban csak kevés a víz. S a sekély vízben minden jól látható, szinte minden homokszemecske. Minden egyes kavicsot észre lehet venni, minden megcsillan a víz tükrében. A sekély vízben semmi nem maradhat rejtve. — Hasonlóan képzeljük el bőneink bocsánatát is. Úgy érezzük, hogy Isten csak sekély vízbe vetette azokat. De Isten kegyelme sokkal gazdagabb ennél. Mert itt az áll: „A tenger mélyére dobja minden vétkünket”. Miért választotta ezt a képet a Szentlélek? Mit is jelent ez? Tudjuk, hogy a Csendes Óceán, Japán partjai közelében a Marianna árokban 11 km mély. Képzeljük csak el 11 km hosszú utat a szárazföldön. S azután ugyanezt a távolságot lefelé a mélyben. Ami ebbe a szinte megmérhetetlen mélységbe hull, soha nem kerül többé

Menyegzõ figyelmeztetések elsısorban Edinának és Zoltánnak szóltak de ugyanúgy azoknak is, akik már elindultak ezen az úton. A fogadalomtételt Schmied András testvér olvasta fel a fiatal párnak. A zenei szolgálatért, pedig Edina és Zoltán szeretne külön köszönetet mondani Demeter József tv.-nek, Sárkány Zsolt testvérnek és Csatlóczki József testvérnek akik önzetlen szolgálatukkal ének és zeneszámaikkal még áldásosabbá tették a menyegzı napját. Isten áldását kívánjuk rájuk és szolgálataikra egyaránt.

2007. szeptember 29.-e Kovács Edina és Szabadi Zoltán valamint a családtagok, rokonok és a barátok életében is egy felejthetetlen nap volt. Edina és Zoltán ezen a napon mondták ki azt a „bővös” szót ami egy életre összeköti ıket, ettıl a naptól a céljaik, terveik közösek és együtt indultak el egy olyan úton ami nagyon sok örömet és áldást rejt, amit most már közösen keresnek illetve élnek át. Az útravalót Szalma István tv. a keceli gyülekezet lelkipásztora a Máté 19:4-5. igeversek alapján adta át a fiatal párnak. Az igehirdetésben elhangzó jó tanácsok,

Radva Zoltán

21

LÁTÁS Akik a legerısebben és a legtartósabban befolyásolták nemzedéküket, azok „látók” voltak, olyan emberek, akik a többieknél többet és messzebbre láttak. A hit emberei voltak ık, mivel a hit látást jelent. Mózes, minden idık egyik legnagyobb vezetıje „kitartott, mint aki látja a láthatatlant”. Hite látást adott neki, éppúgy, mint Elizeusnak, akinek szolgája jól látta az ıt körülvevı hatalmas sereget, ám Elizeus a mennyei sereget is látta. Powhatten James a következıket írta: Isten emberének bele kell látnia a lelki dolgokba. Látnia kell a tüzes lovaktól és harci kocsiktól nyüzsgı hegyeket; meg kell tudnia fejteni mindazt, amit Isten ujja a lelkiismeret falára ír; az idık jeleit le kell tudnia fordítani lelki jelentésük nyelvére; idınként félre kell tudnia húzni az anyagi dolgok függönyét, lehetıvé téve, hogy a halandók megpillantsák Isten kegyelmi trónusát övezı dicsıséget. Isten emberének hirdetnie kell azt a mintát, amelyet a hegyen látott; el kell mondania azt a látomást, amelyet tapasztalt... Ezek egyikét sem teheti meg lelki éleslátás nélkül. Charles Cowman, a Keleti Missziós Társaság (OMS) alapítója „látnok” volt. „Úgy tőnik, egész életében látta azt, amit a tömeg nem látott, s látóköre sok kortársánál szélesebb és teljesebb volt. A messzi távlatok embere volt.” A látnokság elırelátást és éleslátást is jelent. McKinley amerikai elnök nagysága részint abban a képességében rejlett, hogy „meghallotta az eljövendı dolgokat”. Hallását látássá változtatta; meglátta, mi vár rá. A vezetınek látnia kell az általa támogatott irányelvek és módszerek végeredményeit. A felelısségük tudatában levı vezetık mindig elıretekintenek, hogy lássák, elveik hogyan fogják befolyásolni a

késıbbi nemzedékeket. A nagy úttörı misszionáriusok látnokok voltak. Carey az egész Földet maga elıtt látta, miközben prédikátortársai egyházmegyéjük határai által definiálták a világot. Henry Martyn látta Indiát, Perzsiát és Arábiát — a mohamedán világot —‚ míg az otthoni egyház teológiai kérdéseken civakodott. A. B. Simpsonról azt mondták: „Egész életében láthatóan egyedül küzdött ott, ahol társai nem láttak feltárni való dolgot.” Az Egyiptomban szolgáló Douglas Thorntonnak egyszer azt mondta egyik idısebb kollégája: „Ön különbözik az általam ismert összes embertıl. Mindig a dolgok végére figyel. A legtöbb ember, magamat is beleértve, jobbnak látja mindig a soron következı dolgot elvégezni.” Thornton így válaszolt: „Úgy tapasztalom, hogy elsısorban a cél állandó szem elıtt tartása segít állhatatosnak maradnom.” Thornton elengedhetetlennek tartotta, hogy legyen eszménye, jövıképe. Enélkül nem tudott dolgozni. S ez adott magyarázatot széles látókörére és terveinek nagyságára. A nézı szemek gyakoriak; de a látó szemek ritkák. A farizeusok ránéztek Péterre, és csak egy mőveletlen halászt láttak — akit nem érdemes szemügyre venni. Jézus olyan prófétát és igehirdetıt, szentet és vezetıt látott Péterben, aki másokkal együtt „felforgatta” a világot. A látnokság optimizmust és reményt is jelent. A pesszimista minden lehetıségben nehézséget lát; az optimista minden nehézségben lehetıséget lát. A pesszimista hajlamos visszafogni az elıretörı látnokokat. Az óvatosságnak megvan a maga szerepe: az óvatos ember segít az optimista vezetınek a valóság talaján maradni. Mindnyájan a korlátok és a

Nagyságát jelezte, hogy sosem maradt cl korától, és nem is elızte meg túlságosan. Az élen járt, s elég messzire elırement ahhoz, hogy vezethessen. Mindig új horizontokat pillantott meg. Még abban a korban is fogékony volt az új gondolatokra, amikor a legtöbben már meg se próbálnak lépést tartani az eseményekkel. A vezetık tanulnak a múltból, de sosem áldozzák fel a jövıt pusztán a folytonosság kedvéért. A látnokok a jövı alapján mérik fel döntéseiket; a múlt történetét nem lehet újraírni.

tehetetlenség valós világában élünk. Az óvatos keresztyének értékes dolgokat tanulnak a történelembıl és a hagyományokból, de fennáll a veszélye, hogy a múlt rabjai maradnak. Aki olyan világosan látja a nehézségeket, hogy nem veszi észre a lehetıségeket, az nem tud látásra ösztönözni másokat. Browning így jellemezte a bátor optimistát: Aki sosem fordított hátat, Hanem egyenesen elıre tört, Mindig hitte, hogy a felhık szétoszlanak, Sosem gondolta ha a jó alulmaradt is hogy a rossz diadalmaskodik.

A feladat nélküli látás víziókhoz vezet. A látás nélküli feladat robotolást jelent.

A látnokság merészséghez vezet, márpedig a történelem a merész hit oldalán áll. A látnok a hit ruganyos lépteivel halad át a vízmosások és szakadékok fölött; nem a „biztosra megy”, de nem is vállal ostobán kockázatot. Mowll érsekrıl a következıket írták:

A látással párosuló feladat misszionáriussá tesz. Oswald Sanders

Játékboltban Zsolt 127:3; Mt 19:13 A szülık, munkából hazafelé rohanva, beesnek a játékboltba. Egymás szavába vágva kérik az eladó tanácsát: — Tudja, egész nap dolgozunk. — A gyereknek születésnapja lesz... és valamilyen értelmes játékot keresünk neki. — Aminek örül... — és amivel sokáig elvan. — Olyasmire gondoltunk, ami... — elfeledteti vele az egyedüllétét napközben... A megértı eladó rájuk mosolygott: — Nagyon sajnálom, de boltunkban szülıket sajnos nem árusítunk... H. Hamdorf-Ruddis nyomán 23

Tábitha-kör „Mindenre van erım a Krisztusban, aki engem megerısít.” Fil. 4,13 Kedves Testvéreim! Ezzel a hónappal egy új esztendı ígéretét kaptuk. Sok minden várhat még ránk… áldások, örömek, békesség, megpróbáltatások, fájdalmak, nehézségek, keserőségek. Nem tudjuk mi vár ránk a jövıben, sıt még azt sem, hogy a következı napon, vagy órában mi történik az életünkben. Egyet azonban teljes bizonyossággal tudhatunk: Isten a szeretet, és mielıtt bármi jönne életünkben az İ elıtte megy el, és semmi nem történhet az İ tudta és beleegyezése nélkül. Segítsége mindig velünk van. Támogatását nem vonja meg tılünk. Ha megpróbál, akkor abból a kimenekedést is elkészíti. Szeretı oltalmazó keze szüntelenül felettünk van. Így tehát semmi okunk az elkeseredésre és a csüggedésre. Az elmúlt évre visszatekintve is láthatjuk, hogy nem hagyott minket magunkra a bajok és megpróbáltatások között is és az örömök és áldások idején is éreztette szeretetét, irgalmát velünk. Hányszor tapasztaltuk megbocsátó szeretetét, amikor bőnbánattal álltunk meg elıtte!

Milyen gyakran fordult vigasztaló, bátorító kegyelmével hozzánk, amikor a csüggedés vett erıt rajtunk! Valóban úgy van ez, ahogy énekeljük is csak az Úrnak nagy kegyelme, hogy még nincsen végünk...és Meg-megújul minden reggel az İ nagy irgalma. A fenti igénk is biztat minket, hogy minden körülményben, még ha úgy érezzük, hogy roskadozunk a terhek alatt, akkor is bátran mondhatjuk: Mindenre van erım a Krisztusban, aki engem megerısít, mert İ valóban megerısít minket. A most következı imaóránkon kérjük Urunkat, hogy ebben az évben is legyen a támaszunk, és érezzük, láthassuk meg mindennapjainkban az İ megerısítı, bátorító szeretetét. Imádkozásunk ideje január 25 péntek este 21 órakor lesz és Urunk összekapcsol minket imáinkban, áldását adja útravalóul erre az évre is. Sok áldást és lelki békét, örömet kívánok mindegyikıtöknek, nıvéretek az Úrban! Erdei Józsefné, Sárkány Ildikó

KIÁLTS Az İskeresztyén Apostoli Egyház lapja Felelıs kiadó: Pozsgai József Felelıs szerkesztı: Schmied András Szerkesztıség és kiadóhivatal: 1016 Budapest Dezsı u. 12/b. Tel: 1-225-1187 www.apostoli.hu [email protected] Nytsz: B/EL/74/91. 24