1851 lényeg. XVIII. századtól válik az állam vagy valamely állami szerv kötelességévé a szegényügy kezelése, így az idősek intézeti ellátása is

1851 lényeg Nagycsaládok felbomlása: Iparosodás előtti társadalmakban a termelés túlnyomó részben családi keretekben (pl.: jobbágygazdaságokban, kisipari műhelyekben) történt. Ipari forradalom után a termelés már nagyvállalatokban, termelő- és szolgáltatóegységek keretében folyik sok család a faluból beköltözött a városokba. Modern családokban a termelés hátérbe szorul, ma a fogyasztás a jellemző. Miután öregedőben van a társadalom, egyre nagyobb mértékben növekszik az egyedül élő, különböző testi, szellemi és szociális problémákkal küzdő idősek száma. Különös gondot jelent az egyedül élő idős emberek helyzete, akik kevésbé számíthatnak környezetük segítségére. Az 1989-1990-es években bekövetkezett társadalmi változások szintén nehezítették a családok helyzetét, így több eseten a család felbomlásához vezetett a nagyarányú munkanélküliség megjelenése, a megszűnt munkaszállókról kikerültek bizonytalan lakáshelyzete. A családok egy jelentős része megélhetési gondokkal küzd, és ilyen körülmények között sok esetben komoly nehézséget jelent az idős, beteg szülő ápolása, több ok miatt is:  Fizikailag távol vannak a szülőktől,  Anyagi lehetőségeik nem teszik lehetővé, hogy megfizessenek egy ápolót az idős mellé. A családok a nagyvárosokban- a jelenlegi lakásviszonyok mellett- nem képesek felvállalni egy estenként súlyos beteg ember ellátását. Azokban a családokban, ahol több generáció él együtt, megoszlanak a feladatok, számítanak az idős ember segítségére. Ezek a feladatok a következők lehetnek:  Háztartásvezetés,  Gyermekfelügyelet,  Gyermekek közlekedésének segítése,  Hagyományok átörökítése. Ugyanakkor a családban élők segítséget nyújthatnak az időseknek egy-egy nagyobb méretű munka elvégésében (pl.: festés, vásárlás, lakáskarbantartás, különféle befizetések teljesítése), vagy az idősek gondozásában. A családszociológia figyelme újabban fordult a felnőttek és az idős szüleik közötti kapcsolatokra. A család fent leírt nuklearizálódási elméletéből azt a következtetést lehet kiolvasni, hogy a felnőtt gyermekek és a külön háztartásban, tehát külön nukleáris családban élő szüleik közötti kapcsolatok meggyengülnek. Miután öregedőben van a társadalom, egyre nagyobb mértékben növekszik az egyedül élő, különböző testi, szellemi és szociális problémákkal küzdő idősek száma. Különös gondot jelent az egyedül élő idős emberek helyzete, akik kevésbé számíthatnak környezetük segítségére. Az idős emberek társas kapcsolatai meggyengülnek, munkatársak, barátok, hozzátartozók elvesztésével elszigetelődnek, világuk beszűkül. Fizikai, szellemi képességeik fogyatkozásával csökken önértékelésük, önbecsülésük. Növekedett az időskori depresszió. A családok értékrendjében változások történtek, az anyagias világkép került a középpontba, ami az idősebb embereket frusztrálttá tette, és teszi. Az idős emberek érzelmi és anyagi biztonságérzetének hiánya, a depressziós tünetek indikálhatják pszichés és ebből kialakuló testi betegségek láncát. Egyre nyilvánvalóbb, hogy az idős embernek a modern életforma mellett egyre több nehézséggel kell megküzdenie, amelyre egyedül képtelen, de valamennyi problémát a család és a mikrokörnyezet sem tud megoldani Külső, társadalmi segítségre van tehát szükség, olyan a szociális ellátásra, amelyben az állam felelősséget vállal az idős emberekért, a segítségnyújtást több szinten megszervezi és egymással összehangoltan végzi. Történelmi áttekintés Az idős emberekről történő gondoskodás hosszú ideig családi környezetben történt, a családtagok feladata és kötelessége volt az idős hozzátartozót ellátni. A feudális államban a legelesettebbekről való gondoskodást az egyházak végezték. A különböző rendek, társulatok adományokból tartották fenn magukat, így tevékenységük is jótékonykodásra épült. A kolostorok mellett a kolduló rendek tartották fenn a szegényházakat, ispotályokat. XVIII. századtól válik az állam vagy valamely állami szerv kötelességévé a szegényügy kezelése, így az idősek intézeti ellátása is. 1

XX. század első felétől már erőteljesebben megjelennek a szociális ellátások iránti igények, de még mindig jellemzőbb a társadalmi szervezetek részvétele az ellátásban, elsősorban a városokban. A falvakban még mindig a hagyományos közösségi önszerveződésre, rokonsági, szomszédsági kapcsolatra épített társadalmi segítség dominált. 1930 Egerben a szegénygondozás új rendszere indult el: a gyűjtést, adakozást központilag szervezték, viszont a szegényeket gondozó nővérek a helyszínen keresték fel az időseket, nemcsak környezettanulmányt végeztek, hanem aktívan részt vettek a beteg, öregek gondozásában is a saját környezetükben. 1945 után az állami tulajdonba vett kastélyokban, kúriákban szociális otthonokat hoztak létre. A szociálpolitikai célkitűzések között szerepelt a rossz emlékű szegényházak felszámolása és új otthonok létrehozása. Ebben az időben kétfajta ellátás létezett: a segélyezés és az „egytípusú” szociális otthon, ahová mindenki, aki betegség, fogyatékosság, rokkantság, lakás vagy gondozó hiánya, rossz szociális körülményei, anyagi helyzete miatt ellátásra szorult, kortól függetlenül beutalást nyerhetett. Ezek az otthonok általában korszerűtlenek, zsúfoltak, felszerelés hiányosak voltak. ”Fedelet, kenyeret a rászorulóknak” Az igények messze meghaladták a lehetőségeket. 1954 Országos Szociálpolitikai Tanács utasítást adott ki a szociális otthonok szakosítására:  általános otthonok a viszonylag egészséges, mozgásképes időseknek  fekvőbetegek otthona a különféle krónikus betegségekben szenvedő, de állandó gyógyintézeti kezelést nem igénylő időseknek  elmebetegek otthona, akik már nem igényelnek kórházi kezelést A szocializáció színterei: Szocializáció: A társadalmi viszonyrendszerbe való belenövés. Szocializáció alatt azt a folyamatot kell érteni, melyben az egyén megtanulja, elsajátítja, belső értékévé teszi azokat az ismereteket, normákat, értékeket, magatartási szabályokat, szokásokat, melyek birtokában meg tud felelni és tevékenyen tud élni az adott társadalomban. Szocializáció az a folyamat, mely során az egyén a megszületett biológiai lényből a társadalom tagjává válik. A szocializáció az egész élet folyamán folytatódik. A szocializáció első színtere a család, majd az iskola (célja, hogy a tanulók elsajátítsák mindazokat az információkat, készségeket, értékeket, amelyeket a társadalom fontosnak tart), kortárscsoportok (lényege az iskolán kívüli kapcsolat más emberekkel, ami lényegesen különbözik a családi és iskolai kapcsolatoktól), tömegkommunikáció (társadalmi szempontból eltérő csoportokhoz juttatják el ugyanazokat az értékrendeket és szerepmodelleket). (röviden: család, óvoda, iskola, munkahely, élet, környezet, barátok). A munkahely szerepe a szocializációban: Biztonságot, megbecsülést, elismerést, anyagi biztonságot nyújt, a társadalom hasznos tagja tud lenni egy fogyatékkal elő személy is. Az idősek helyzetének jellemzése:  Ma időskorba kerülőknek egyre kevesebb gyermeke, egyre kevesebb unokája van.  Ők maguk is különböző gyermekszámú családból származnak, kevesebb hozzájuk hasonló korú testvérük és unokatestvérük van.  A kiterjedt családi támogató rendszer egyre kevesebb személyre korlátozódik, a megnövekedett földrajzi mobilitás pedig még ezt a kisebb létszámú családot is megosztja földrajzilag.  A kapcsolatok szűkülésével a szubjektív, informális és érzelmi alapon nyújtott támasz fogyatkozik, ami csupán anyagi eszközökkel nem helyettesíthető. Életút pszichológiai fejlődési szakaszai: A fejlett országokban az elmúlt 50 évben a népesség átlagos élettartama fokozatosan meghosszabbodott, egyre többen egészségesen élik meg az idős kort. Arra vonatkozóan, hogy kiket sorolnak az időskorú népesség közé, a nemzetközi szakirodalomban többféle korcsoport kategória létezik. WHO osztályozása:  áthajlás kora 50-60 év  idősödés kora 60-75 év  időskor 75-90 év 2

 aggkor 90 fölött  matuzsálemi kor 100 év felett Magyarországon a statisztika a 65 éves és idősebb korosztályokat sorolja az időskorúak kategóriájába. Erik H. Erikson (1968.) személyiségfejlődési modelljében minden életkornak meg van a saját, jól elkülöníthető krízise és a megoldás függvényében jelentkezik a kompetencia érzés a személyben. Az életszakaszok alapján krízishelyzeteket, fejlődési szakaszokat határoz meg. Modelljében fontosnak tartja az időskori fejlődést, amelynek értékei a felelősségvállalás a fiatalokért és a személyiség nagy fokú integritása, kiteljesedése. Hiányában alakul ki a reménytelenség érzés, mely depresszióhoz, magányossághoz vezet.  Bizalom az ősbizalmatlansággal szemben: 0-1 évig, nagyon fontos az elfogadás, a kapcsolatteremtés. Anya s gyerek között szimbiotikus kapcsolat van.  Autonómia a kétellyel és a szégyennel szemben: 1-3 évig kisgyermekkornak az alapkonfliktusa az autonómiaszükséglet korlátozása és az ebből fakadó szégyen és kétely  Kezdeményezés a bűntudattal szemben: 3-6 évig infantilis szexualitás, kasztrációs komplexus, lassú leválás a szülőkről, örökös belső ellentét az ösztönök (ID) és a szociális lehetőség (SUPER EGO) között  Teljesítmény a csökkentértékűséggel szemben: 6-10 évig kisiskolás csiráiban már hordozza a szülők tulajdonságait, de mielőtt biológiailag is belenőne a szerepekbe, meg kell tanulnia, hogy potenciális eltartóként megtalálja a helyét a világban.  Identitás a szerepdiffúzióval szemben: 10-18 évig kézügyesség és a szerszámokkal való jó kapcsolat kialakítása, szexuális érettség, vége az igazi gyerekkornak  Intimitás az izolációval szemben: 18-21 évig a testnek és az énnek uralkodnia kell a szervmobilitáson és az alapkonfliktuson ahhoz, hogy a fiatal az én vesztéstől való szorongás nélkül legyen képes megbirkózni az odaadást megkövetelő helyzetekkel .  Alkotóképesség a stagnálással szemben: 20-65 évig alkotóképség: új generáció meglapítása és felnevelése iránti érdekeltség, vagy érdeklődés a szülői felelősségérzet iránt.  Énintegritás a kétségbeeséssel szemben: 65 év felett Cél: - én egyre gyarapodó biztonsága - elfogadja, hogy életútja egyszeri s páratlan, szükséges és pótolhatatlan - újszerű szeretet a szülők iránt - összetartozás és baráti érzés a távolabbi idők küzdelmeivel - elfogadja, hogy személyes léte csupán egyetlen pálya - elfogadja, hogy neki is szerepe van a saját kultúrája vagy civilizációja által kifejlesztett integritásstílusában, ez mintegy pszichés örökég marad fenn - ezáltal a halál is elveszíti fullánkját Veszély: - kétségbeesés - kiábrándultság - fölöslegesség érzése - beszűkülés, elmagányosodás - félelem a betegségtől, a haláltól

3

Maslow szerint az ápolás gyökerei az alapvető emberi szükségletekben rejlenek. Elméletének alapja a betegcentrikus megfigyelés-mód. Az emberi szükségletek egymásra épülve hierarchikusan helyezkednek el. A legelemibb szükséglet a fizikai szükséglet, ha ez nincs biztosítva átmenetileg nincs szükség magasabb rendű szükségletre. Fiziológiai szükséglet: oxigén, pihenés, légzés, folyadék, élelem, alvás, hőmérsékelet,éltető erő, védelem. Biztonsági szükséglet: védettség, szervezettség, állandóság, belső biztonság, fizikai és pszichikai ártalmaktól való mentesség, otthon, család, munkahely, anyagi biztonság. Társadalmi szükséglet :valakihez való tartozás, szeretet, megértés, mások által elfogadás,tisztelet, érzelmi stabilitás. Önbecsülés szükséglet: pozitív önértékelés, önbizalom, büszkeség, tisztelet, fontosság érzése. Önmegvalósítás szükséglet: alkotási vágy, személyes fejlődés. Az egyik szinten lévő szükségleteket legalább részben ki kell elégíteni, mielőtt a felette lévő szint szükségletei a cselekvés jelentős meghatározóivá válnak. A Maslowi ember: nyitott, toleráns, egészséges, tud szeretni, képes dolgozni, kreatív, képes a csúcsélményre (változó intenzitással és különböző formában jelenik meg a boldogság és kielégültség érzése). Ennek feltétele: ne legyen beteg, tudatosan törekedjen céljai megvalósítására, akarata és döntése ne álljon ellentétben a társadalmi elvárásoknak, szabad csak a külső feltételeket elfogadó ember lehet, ismerjük fel hol a határ, meddig mehetünk céljaink eléréséhez. Az alapvető emberi szükségletek az öregedési folyamat során sem változnak meg, - de a különböző igényekre vonatkozó prioritások, a szükségletek fontossága változhatnak A felnőtt és érett években például az ember elsődlegesen a sikerrel, az eredményekkel törődik, - az öregkorban elsődlegessé válhat az életben maradás, elegendő táplálék és megfelelő lakáskörülmények biztosítása. Hasonlóan megváltoznak öregkorban az igények kielégítésének módszerei is. Testi szükségletek: alapvető élettani igények, és a biztonság kielégítésével kell elsősorban törődniük. Táplálkozás: az aktivitás csökkenésével csökken az idős ember kalóriaigénye is kisebb lesz. Megfelelő mennyiségű fehérje, vitaminok, ásványi anyagok, le nem bontódó rostra és folyadékra van leginkább szükség. Idős korban a nem megfelelő táplálkozás oka, nem a csökkenő étvágy, hanem a beszerzési nehézségek, a kisebb jövedelem, a szállítási nehézségek, és az hogy az egyedülálló ember nem szívesen főz egymagának. A friss hús, főzelékfélék, tojás, tej, és gyümölcsök számukra nehezen beszerezhetők. Segítséget jelenthet a szociális gondozó ezen tevékenység elvégzésében. Idős otthonokból bevásárló utakat lehet szervezni nagyobb áruházakba pl. a foglalkoztatás keretében. Biztonság: A biztonságos környezetnek az idősek számára nagyon nagy jelentősége van. Rokonokhoz, vagy öregek otthonába való költözés kielégítheti a testi biztonsággal kapcsolatos alapvető szükségleteit, de az új helyzet súlyos lelki megterhelést okozhat, mert az önállóság, és önbecsülés elvesztését eredményezi. Pszichoszociális igények: ha másokkal megfelelő kapcsolatot alakítunk ki, saját szeretetre és önmegbecsülésre irányuló, alapvetően fontos igényeink is kielégíthetőkké válnak. Az idősebbeknek feltétlenül szükségük van ilyen jellegű igényeik kielégítésére, különben depressziósakká, visszahúzódóvá válnak, pszichés állapotromlás következhet be. Hosszú ideje intézetben élő idősnél kialakulhat a feleslegesség, a „rám senkinek sincs szüksége” érzése. A tudat, hogy szeretnek bennünket, és hogy szükség van ránk, megakadályozza az elidegenedés érzésének kialakulását. A tevékenységek, melyeket hasznos célok megvalósítása érdekében végzünk, növelik önbecsülésüket, szellemi fejlődésre való lehetőség nyugalmat elégedettséget, jó érzést okoz. Szeretet és a valakihez tartozás érzése mindenkinek az életében vannak mások, akik számunkra nagyon fontosak, akiktől szeretetet, támogatást kap, és akik segítenek abban, hogy érezzük saját jelentőségüket. Ilyenek a barátok, rokonok, családtagok. Ha azonban ők elvesztek, az eü dolgozók és betegtársak válnak fontos személyiséggé. A nővéreknek tudatában kell lenniük e szerepük 4

jelentőségével, mert ezzel az alapvető érzelmi igények kielégítését nyújtják. Önértékelés: Az életcél megléte meghatározó az önértékelés szempontjából. Idős emberek gyakran érzik azt, hogy már semmi dolguk nincs, az élet értelmetlen számukra. Megfelelő célú lehetőségek, szabadidős tevékenységek adásával megakadályozhatjuk a feleslegesség érzés kialakulását. Az időskorúak szükséglet-kielégítését nehezítő külső körülmények Az idősödéssel mindinkább megjelenik az ún. "5 i": immobilitás, inkontinencia,instabilitás, intellektuális hanyatlás és az iatrogenia. Mivel több működés homeosztázisának egyensúlya gyakran egyidejűleg változik meg, többféle panasz megjelenésével és egyidejű kifejeződésével kell számolnunk. Az emberi szükségletek motiváló ereje: Motivált viselkedést az alapvető biológiai szükségletek váltanak ki. A szükséglet- olyan hiány a szervezetben, amely tartós fennállás esetén az egészséget, vagy az életet fenyegeti. A biológiai szükséglet nyomán keletkező jellegzetes belső állapot olyan cselekvésre készteti a szervezetet, amelynek következtében a hiány megszűnik, az egyensúly helyreáll. Ez a belső egyensúlyi állapotot homeosztázisnak nevezzük. Pl. testünk állandó hőmérsékletét is ilyen automatikus belső szabályozás biztosítja. A pszichológia számára a motivációs állapot jellemzésére leginkább alkalmas fogalom a belső késztetés vagy belső hajtóerő. Fiziológiás változások: bekövetkező testi változások hatással vannak: az idős ember külső megjelenésére (bőr, haj, szőrzet, testtartás, járás)>önbecsülés csökkenése a fizikai megjelenés változása miatt., az érzékszervek állapotára (látás, hallás, szaglás, ízlelés), a belső szervek működésére (szívműködés, légzés, emésztés, kiválasztás, mozgás). Váz és izomrendszer változásai>inaktivitásból eredő problémák A sérülés, trauma magas kockázata. Lelki változások: Az öregedés az ember életében végbemenő természetes folyamat, mely testi, lelki és szociális veszteségekkel jár. Időskor jellemzői: csökken:a teljesítő képesség, az alkalmazkodó képesség, az ellenálló képesség, a reakcióképesség, az emlékezőképesség (rövid távú), Gazdagodnak: érzelmek, a lelki élet, a tapasztalatok, az ismeretek, az emlékek. A szociális gondozó és ápoló feladata, hogy a pozitív tulajdonságokat mint erőforrás hasznosítsa és erősítse az egyén, a család, a közösségek, a társadalom érdekében a szociális gondozás során. Pszichoszociális változások: a szeretet lény elvesztése halál, áthelyezés, válás, elidegenedés következtében/kapcsolatok elveszítése a veszteségek miatt/ veszteség miatti szerepvesztés /érzékelés károsodása miatt kialakuló szocializációs nehézségek / egészségi állapot, a kapcsolatok és az anyagi helyzet változásaihoz való alkalmazkodás szükséglete: társadalmi elszigeteltség, megváltozott szerepvállalás, megváltozott családi folyamatok, megváltozott szexuális szokások, bánkódás/ Pszichés változások: megfontoltság, lassúbbá válás, feledékenység, nehezebb a tanulás. Mindemellett nagyon nagy a száma azoknak az idős embereknek, akiknek érdeklődési köre jelentősen beszűkül, szinte érdektelenné válnak a körülöttük zajló történésekkel szemben. Az öregkor súlyos lelki problémái:a magányosság és a feleslegessé válás érzése. Az öregedés jellemzői: Az izmok súlya és ereje csökken, idegrostok száma az idegtörzsben megfogyatkozik,az agy súlya az átlagos 1400 gr-ról 1060gr-re csökken, a vese kiválasztó egységei felére csökkennek, a nyelven az ízlelő bimbók száma csökken, romlik a látás és a hallás, 75éves korra átlagosan a felére csökken a tüdő vitál kapacitása, a testben áramló vér mennyisége a felére csökken, az idegrostok ingerültvezetésének sebessége 15- 20 %-kal csökken, lelassul: az ingerekre adott válaszok, a reakcióidő megnyúlik. stressz hatásokra bekövetkező változások és eltérések helyreállítása lassúbbá és mindinkább pontatlanabbá válik. a sejtek folyamatosan elhalnak, a szerek, a szövetek működése megváltozik. Bölcsebbé válunk, érzelmeink elmélyülnek, lelki életünk gazdagodik. Önmagunkra találunk. Önzetlenebbé válunk. Élvezhetjük a nagyszülőség örömeit. Kitárul a világ előttünk. Késztetéseink, törekvéseink tisztultabbak, célzottabbak lesznek. Edzettebbek leszünk. Elveszett képességek hatása: mozgásszervi betegségek érzékszervi betegségek, inaktivitásból eredő problémák, önbecsülés csökkenése a fizikai megjelenés változása miatt, sérülés-trauma magas kockázata, társadalmi elszigeteltség, önbecsülés zavara. Mozgásszervi betegségek: Az idősori mozgásszervi betegségek tünetei akkor jelentkeznek, ha a változások következtében a fájdalom, a mozgáskorlátozottság, deformáltság jelentkezik az ízületekben, a csontokon és a lágy részeken. A reuma a legelterjedtebb betegségek egyike, ha nem 5

megfelelő kezelésben részesül mozgásképtelenné válhat. Mozgásszervi betegségek között elterjedtek kopásos ízületi megbetegedések és a köszvény is. Érzékszervi betegségek: A szem legkülönfélébb betegségei közül leggyakoribb a szürke hályog, amely műtéttel korrigálható. A rosszul vagy gyengén halló idős ember nehézséget jelent önmagának, környezetének. Nagyothalló készülékek segítik a probléma megoldását. Az énkép változása a betegség kapcsán: Énkép: a személyiségnek az önmagára vonatkoztatott tapasztalatait, és önértékelését foglalja magába, a környezet visszajelzései nyomán alakul, viszonylagos állandóságot mutat az élet során. Egy betegség bekövetkeztével az idős embernek szembesülnie kell azzal a ténnyel, hogy betegségével együtt kell élnie ezután. A betegség elválasztja őt az egészséges embertársaitól, ez a hatás az énképét is módosítja. A betegség tudatosulásával, az önmagáról kialakított képe változik, belátja, hogy azokra a dolgokra már nem képes amiket egészséges emberként el tudott végezni. Nehéz ennek az elfogadása, traumatikus élmény szembesülni egy súlyos betegséggel. Önismeret fejlesztésének lehetőségei: Az önismeret, önmegismerés egy olyan önmagunkra irányuló lelki folyamat, amely során megismerjük személyiségünk tulajdonságait, képességeit, szándékait, érzelmeinket, gondolatainkat és mindezek együttes működését. Az önmegismeréshez szükség van őszinteségre, hogy be tudjuk vallani magunknak azokat az igazságokat is, amelyek bevallása fájdalommal jár. Az önbizalmat befolyásoló tényezők: az önbizalmunkat nagyban befolyásolja, hogy  Környeztünkben élők milyen véleménnyel vannak rólunk.  Önismeretünk  Tapasztalataink  Átélt élmények  Kudarctűrő képességünk  Öniróniánk, humorunk Humanisztikus pszichológia: Carl Rogers. Az ember értékes lény, kiemelkedik az állatvilágból. Az embert önmagában kezeli. Humanisztikus pszichológia nem érték független. Az adott értékek mentén épül fel.  minden ember születésétől fogva törekszik a szépre és a jóra  minden emberben végtelen fejlődés, potenciál rejlik (nincs elveszett ember)  egyszerű személyiségelmélete van  akit kezelek az nem beteg, hanem ügyfél, kliens, kliesközpontú iskola  nem az esetet idomítja az elmélethez, hanem megpróbálja önmagában megismerni a klienst és kezelni Személyiség elmélete:  minden embernek van Én képe =önmagáról kialakított kép: testkép, önértékelés, történetiség (hogyan váltam azzá aki vagyok)  Én kép : - valós: amilyen valójában vagyok -észlelt: amilyennek hiszem magam A valós és észlelt Én kép között minél kisebb a távolság, annál egészségesebben működik a személyiség. Én ideál: azok az értékek, képek, tulajdonságok, amivé válni szeretnék Carl Rogers nem értékel. A tükrözést önmagában értékelem én! Tükrözés: a terapeuta megpróbál tükröt tartani a kliens elé, saját érzés nélkül, em keveredhet bele érzésünk. Helyes kapcsolat alapelve az empátia. Empátia= beleérzőképesség 1. érzelmi együttrezgés: saját ön-ön állapotomat elengedem és átélem a kliens problémáját 2. kiértékelés: szigorúan gondolkodási folyamat, amelyben az együttrezgés állapotában hallottakat kiértékelik Ez a két folyamatkörkörösen változik. Csapdái:  elmélet  érzelmeim  feltételezéseim 6

Viselkedési rendellenességek és személyiségzavarok Az öregedéssel együtt járó elváltozások az idegrendszer funkcióit érintik a legszembetűnőbben. Az életkor előrehaladtával együtt nő a memóriaromlás valószínűsége. A szorongás, a félelem a jövőtől, a kiszámíthatatlantól növeli a kóros öregedés pszichés faktorait. A legenyhébb forma az öregedéssel együtt járó emlékezet csökkenés. Az enyhe kognitív zavar súlyosabb formája a memória romlása. A demencia – a memória károsodás harmadik csoportja – a memóriát is magába foglaló számos kognitív funkció olyan mértékű károsodása, amely mindennapi életvitelt befolyásolja. Demencia: Organikus eredetű pszichés betegség, tünetcsoport, amelynek sokféle oka lehet. Tünetei: - Az intellektuális képességek hanyatlása, amely befolyásolja a beteg szociális életét, munkavégzésének gyakorlását. - Memóriazavar. - Az absztrakt gondolkodás károsodása, az új feladatok megoldása lassú vagy hibás. A beteg igyekszik olyan helyzetbe kerülni, amelyekben új információkat lehetne rögzíteni vagy hasznosítani. Olyan tevékenységek, amelyek korábban gyorsan mentek most lelassulnak. - Az ítélőkészségek károsodása, a kritikai készség csökkenése, durva szavak használata- sokszor akaratlanul tapintatlan. Személyes megjelenését, higiéniáját elhanyagolja, megbízhatatlanná válik („lop”- jogtalanul eltulajdonít) - Megfigyelhető a személyiségváltozás, az apátia, a visszahúzódás. - Mindezek mellett az un. Járulékos tünetek – depresszió és szorongás- is megfigyelhetők. Elhárító mechanizmusok működése: Személyiség= egyedi ember. A pszichoanalitikus megközelítés Sigmund Freud nevéhez fűződik. Ösztönök: a pszichoanalitikus felfogás szerint ösztönökkel születünk, és ezek által vezérelt a lelki működés. A velünk született ösztönök mellett, a kora gyerekkori történések bírnak még személyiségformáló hatással. Két alapvető ösztönfajtát különböztet meg: 1. életösztön (Érosz), mely a fajfenntartást szolgálja 2. halálösztön (Thanatosz), ami a destrukciót, rombolást szolgálja A késztetéseket, vágyakat, indulatokat szabályozó működési változatokat elhárító mechanizmusoknak nevezzük. Az elhárítás lényege, hogy valamilyen módon kiküszöbölje a tudatból, a kínosat, a nem realizálhatót, valamint hogy feloldja a feszültséget. A szorongás (vagyis a tárgy nélküli félelem) funkciója az, hogy a személyt figyelmeztesse, elhárító ellenintézkedésre serkentse. Olyan tartós vagy ismétlődő pszichikus működések, amelyek célja a belső konfliktusokkal együtt járó feszültségek, szorongások megelőzése, illetve megszűntetése vagy csökkentése, ezeken keresztül a személyiségek épségének, integritásának, alkalmazkodóképességének megőrzése. Az elhárító mechanizmusok típusai: 1. Identifikáció: azonosítás, azonosulás. Olyan elhárításmód, amelynek során átvesszük, utánozzuk az érzelmileg jelentős személyek viselkedésmódját, tulajdonságait, és ezzel csökkentjük az érzelmi helyzet feszültségét, biztosítjuk a pszichés egyensúlyt. 2. Regresszió: visszaesés. A személy egy már elért magasabb fejlődési fokról egy alacsonyabbra esik vissza, és ez feszültségcsökkentő hatású. 3. Elfojtás, elfelejtés: a kínos, feszültségeket okozó tartalmakat gyorsan és könnyen elfelejtjük, kiszorítjuk az emlékeinkből a tudattalan szférájába. 4. Projekció: kivetítés. A személyiség saját érzéseit, gondolatait stb. kivetíti a külvilágra, másoknak tulajdonítja azt. Pl.: azt gondoljuk, hogy főnökünk haragszik ránk, ez alapot ad saját ellenérzésünk elfogadására. 5. Reakcióképzés: a személy az elhárított indulattal ellentétes irányú szokásokat alakít ki. Pl.: kedvelni kezdjük azt, akit korábban nem szívleltünk. 6. Anulláció: meg nem történté tevés. A fenyegető tapasztalatot, kínos élményt úgy vesszük, mintha meg sem történt volna. 7. Elaboráció: a személyiséget uraló ösztönkésztetésből adódó feszültséget, társadalmilag hasznos tevékenység végzésével oldjuk fel. Ilyen például a művészeti vagy sporttevékenység. A felsoroltak mellet még számos mechanizmus létezik. Ezen működések repertoárszerűen kell, hogy jelen legyenek, mert egy elhárító mechanizmus túlzott és egysíkú alkalmazása nem megfelelő pszichés működést eredményez. 7

A lelki problémák testi tünetekben való megjelenése: A test és a lélek kapcsolatáról számos hétköznapi tapasztalattal rendelkezünk. Tudjuk, hogy a félelemtől elsápadunk, a haragtól piros lesz az arcunk, s hogy akit megijesztenek, annak „eláll a lélegzete”. Amikor valakit valami nagyon bánt, akkor „emészti” magát -lefogy-, ha elviselhetetlen számára, „elemészti magát”- belehal. Az ötvenes évektől kezdve a kutatások egyre több kóros elváltozásról derítették ki, hogy pszichoszomatikus (pszicho=lelki, szoma=testi). Azaz olyan betegségcsoport, melyek kialakulásában, lefolyásában a pszichés tényezők lényeges szerepet játszanak, ugyanakkor a tünetek jelentős részében testiek. A pszichés-elsősorban az érzelmijelenségek mindig együtt járnak testi reakciókkal is. Egyénenként különbözőek az érzelmi feszültség azonban abban a szervrendszerben hoz létre kóros elváltozást, amely területén érzelmi szálon megjelenik. Például kimutatták, hogy a migrénben szenvedőknél érzelmi feszültség hatására a tartóizmok tónusa az átlaghoz képest nagymértékben nő. Egyértelmű összefüggést mutattak ki az immunrendszer állapota, aktivitása és az elszenvedett pszichés megterhelések között. Így például a fertőzéseket kevésbé tudja kivédeni egy tartós érzelmi feszültségben élő egyén. Az ember számára fontos személy elvesztése és a daganatos megbetegedések között is felismerhető az összefüggés (pl.: emlőrák). Pszichoszomatikus betegség leggyakoribb tünetei: hospitalizmus, hasmenés-székrekedés, mozgásnyugtalanság éjszakai ágybavizelés, beszékelés (gyermekkorban), táplálkozási zavarok tic: szemizomrángás gyomorfekély szív- és érrendszeri megbetegedések Az időskori párválasztás sajátosságai: Az idős ember számára a magány a társtalanság, a beszűkülés első lépcsőfoka. Párválasztáskor az érzelmeknek döntő szerepe van. Idős korban az emberek többsége azért választ párt magának, hogy a hátralévő életét ne magányosan, társtalanul keljen töltenie. A másik megismerése, elfogadása, szeretete, gondoskodása, figyelmessége táplálja a kapcsolatot. Emlékeik felidézésében, örömükben kölcsönösen osztoznak. Az emberek sokszor csak idősebb korukban ébrednek rá az igazán fontos dolgokra az életben. Egy korosodó embert már nem hajt karriervágy, vagy a pénzszerzés kényszere, ennél sokkal fontosabb és emberibb dolgokat helyez előtérbe, mint például a barátságot, az összetartozást és igen, a szerelmet, a szexet. Támogatni kell az érzelmi- akár élettársi- kapcsolatok kialakítását, fenntartását is. Idős ember szükségletei megváltoznak, változik a személyiségük, érdeklődésük, a kapcsolatrendszerük és a társ iránti igényük. képességük, figyelmük csökken, elfelejtenek dolgokat, mozgásképességük lassul, nehézkes. Látásuk, hallásuk csökken. Önértékelésük megváltozik, elbizonytalanodnak, feleslegesnek érzik magukat, az új helyzetet nehezen fogadják el. Ezért fontos hogy megtalálják társukat, így könnyebben fogadják el a változást. A modern társadalomban probléma az idősek helyzete. Az életkor meghosszabbodott, megváltoztak az életkörülmények. A primitív társadalmakban az öregnek volt a legnagyobb tekintélye a fiatalabb generáció ellátta, ápolta, gondozta öregjeit. Ma a tapasztalati többlet megvan az időseknél, de háttérbe szorulnak az információk felgyorsulása a technikai fejlődés miatt. Nem tudják átadni a tapasztalataikat, mert nem az övék a legnagyobb tudás. Az urbanizáció miatt térben is eltávolodnak a fiatalabb generációtól. Ezért élnek a szülők messze a gyerekektől és sokszor megoldás erre, ha nem tudják magukat ellátni Idősek Otthonában élni napjaikat. Ez hozza magával azt a tényt, hogy fontossá válik a „társ” hogy legyen, akivel megosszák napjaikat. Közös kirándulások és programok alkalmával az idős embereknek lehetőségük van jobban megismerni egymást. Ilyenkor több idő van arra, hogy egymással tudjanak foglalkozni. Idős korban más jelentősége van az együttlétnek egy simogatásnak. Párválasztáskor az érzelmeknek nagy szerepe van. Ha a gyerekek felnőnek, az idős ember egyedül marad, olyankor sokat számit ki van mellette, kinek tudja elmondani a gondját, baját, és ki tud a lelkéhez közel kerülni. Szükségük van arra, hogy legyen kiről gondoskodni, így fontosnak tartják magukat, nem érzik így magukat feleslegesnek. Ha nincs gyerek vagy messze él, az Idősek Otthonától ritkán látogatják az idős embert, így a kapcsolatuk sem lesz olyan közeli, mint amikor egymás közelében éltek. Ebben az esetben a szülő és a gyerek érdekei ellentétesek lehetnek. A gyerek úgy gondolja a szülőnek megvan mindene, gondoskodnak róla. De a szülőnek fontos, hogy a gondoskodáson felül ott legyen mellette a társa, hiszen élete nagy részét úgy élte le, mindig ott volt mellette valaki, akivel megoszthatta örömét bánatát. Döntésüket ez nagy részben befolyásolja. Nem tudnak egyedül élni, kell, hogy legyen mellettük mindig valaki. A bentlakásos intézetben lehetőség van arra, hogy kapjanak, olyan szobát ahol ketten lehetnek. Egymást segítve látják el magukat. Ha megtalálják, társukat, kevesebbet, foglalkoznak az öregséggel, a betegséggel, sokkal szebbé és aktívabbá teheti az öregkort. 8

A szülő-gyerek kapcsolat fontossága időskorban: A szülők meglehetősen sokáig nyújtanak anyagi támogatást gyermekeiknek, a felnőtt gyermekek viszont az idős emberek számára a legfontosabb emberi kapcsolatot jelentik, és a szülők sok esetben tudnak gyermekeik gondozására is támaszkodni, amikor erre rászorulnak. Megnehezíti ezt, ha a népesség vándorlásai igen gyakoriak és nagy távolságra kiterjedtnek. A gyerekek messze otthonuktól munkát vállalva már nem tudták az idős beteg ember ellátását megoldani. A magukat ellátni képtelen emberek intézményekbe kényszerültek.A családi kötelék igen fontos az idős emberek életében. A szerepek megváltoznak, hiszen életük hosszú szakaszát töltötték a vezető: családfő szerepében, majd bekerülnek egy másik szerepbe, ahol családtagok lesznek, akiket (a gyerekek) ők irányítottak éveken át, most azok a személyek veszik át a vezető szerepét. Az élet körforgásának köszönhetően, megszületéskor a szülők a családok vezetői, majd az idő múlásával, a valamikori gyermek veszi át az irányítást, de nem szabad abba a hibába esni, hogy azt higgyük az idős szülő, valamikori gyerek-szerepünket veszi át, vagy valamikori saját gyerek-szerepébe esik vissza. A szülő számára azért is nehéz elfogadni ezt az állapotot, mert a gyermeke akármennyi idős: számára mindig is a gyermeke marad!Nagyon fontos a szülő- gyerek kapcsolatban a rendszeresség, a megbecsülés, a tisztelet, az odafigyelés, a törődés. Ebben a korban az idős ember több szeretetre vágyik, meghallgatásra, simogatásra. Minden apró gesztus számukra óriási dolog. A gyermekek és a szülők érdekeinek ellentétei:Sokszor megfigyelhetjük, hogy az érdekellentétek a gyermekek és a szülők között fenn állnak. A gyermek elvárja az idős szülőtől, hogy a társadalom által diktált normákat kövesse, így ha megözvegyült, egyedül töltse hátra lévő éveit. Sokszor presztízs-vesztés, vagy várható anyagi-hátrány (öröklődés kérdése) okozza az ellentéteket. Esetünkben Béla bácsi fia valószínűleg néhai édesanyja helyét félti, és nem kívánatos számára, hogy édesapja deviáns viselkedést követ a társadalmi normákat illetően. Szorongás és depresszió: Az érzelmi funkciózavarok, a szorongás, a depresszió individuális eltérésben gazdag folyamatok, melyeket rendkívül nyomasztó levertség jellemez. A betegségre utaló jelek a személyes élettörténetre vonatkozóan lépnek fel. Több kutatás is alátámasztja, hogy az időskori depresszió, amellett, hogy szenvedéssel és az életminőség romlásával jár, fokozza a testi betegségek kialakulásának a valószínűségét. T: szociális visszahúzódás, bizonytalanság, döntésképtelenség, reménytelenség , testi panaszokkal Depresszió: Hangulatzavarok csoportjába tartozik. Az alábbi tünetekből 5, legalább két hétig fennál. A nap legnagyobb részében rossz hangulat, lehangoltság (gyermekekben és serdülőkben irritabilitás lehet)/ az örömérzésnek látható hiánya az idő nagy részében/figyelem és koncentrálóképesség csökken/ energiavesztés, fáradtság/ bűntudat és/vagy értéktelenség érzése/ önmagára nézve ártalmas gondolatai támadnak; ezek időnként tettekben is megnyilvánulhatnak/alvászavar (/ az étvágy és/vagy testtömeg jelentős növekedése vagy csökkenése/ nyugtalanság vagy éppen lassúság érzése. A depresszió időskorban aluldiagnosztizált és alulkezelt. Megelőzés lehetőségei: Társadalom szerkezete: közösségen belüli kapcsolatok, szociális védőháló kiterjesztése/ Az embereket nem szabad megoldhatatlan kihívások elé állítani / A folyamatos verseny és teljesítményorientáltság helyett egymásra figyelő, egymás értékeit tiszteletben tartó kapcsolatok kiépítése/ Hagyományos család/ Tudatosítása annak, hogy a depresszió betegség/ Néhány tényező segíthet a kockázat csökkentésében: triptofánban gazdag táplálékok; mérséklet kávé- és teafogyasztás, niacin, B-12 vitaminkálcium bevitel, fizikai aktivitás. A kezeletlen szorongás, depresszió következményei: Önkárosító magatartásformák gyakoribbá válása/ fokozott alkoholfogyasztás, dohányzás, konfliktuskezelésként alkalmazzák/ munkaképesség csökkenése/ korai egészségromlás/az egészségügy fokozott igénybevétele, Csökkent fizikai aktivitás: kevesebbet mozognak, fáradékonyabbak, /fájdalomérzet fokozódása: krónikus betegségekben. Fontos kérdések:  Milyen szokott lenni a hangulata?  Csökkent-e az érdeklődése vagy aktivitása a korábbihoz képest?  Képes-e örömet érezni?  Változott-e az étvágya?  Változott-e jelentősen a testsúlya?  Van-e alvászavara?  Van-e napszaki vagy évszakhoz köthető ingadozás hangulatának a változásában?  Vannak-e szorongásai? 9

 Sokat foglalkozik-e testi tüneteivel?  Érez-e bűntudatot?  Foglalkoztatja az elszegényedés gondolata? Időskori jellegzetességek depresszió és szorongás esetén:  Gyakran állnak előtérben testi panaszok, vegetatív tünetek és koncentrációs zavarok, melyek elfedhetik a hangulatzavart, s melyek miatt ismétlődő kórházi kezelésben részesül.  Gyakori, hogy a páciens tagadja – mások számára nyilvánvaló – depresszióját  Nem boldogul a feladataival, „feladja”.  Csökkent az életereje.  Gyakran túlzottan izgatott, felfokozott a viselkedése.  Memóriazavarra panaszkodik objektíven kimutatható emlékezetzavar nélkül.  A depresszió következtében „butábbnak” tűnik, gyakoriak a „nem tudom” válaszok.  Túl sokat alszik.  Spontán beszéde csökken.  Gyakran kifejezetten elutasító a viselkedése.  Kényszeres tépelődés, döntésképtelenség jelentkezhet.  Gyakori az elhízás. Félelem és a szorongás okai, megjelenési formái:A szorongás a félelemmel rokon fogalom. A szorongás leginkább abban különbözik a félelemtől, hogy azt közvetlen ok váltja ki, míg a szorongás oka közvetett és távoli. A félelem egyszeri érzés, amely a kiváltó helyzet megszűnésével elmúlik. A szorongás generalizált, rögzült tárgytalan félelmi állapot, kellemetlen bizonytalan érzése valamilyen nyugtalanságnak. A szorongás központi szerepet játszik a lelki működésben, mint tünet pedig minden neurózis kísérője. Mindennapjainkban kisebb-nagyobb szorongással találkozunk, és csak az válik traumatikussá és okoz neurózist, amely nem oldható fel. A többi szorongás olyan hajtóerő, melyek cselekvésre késztetik az egyént. Sok élethelyzet van, mely bizonytalanságaival, félelmi jellegénél fogva, ha tartós, szorongásos neurózist okoz. Ilyenek, például a háztartási konfliktusok, az egzisztenciális problémák, a gyermeknevelési hibák. Az időskorúak önellátását nehezítő tényezők A kor előrehaladtával a fizikai állóképesség romlik, ez betegségekkel párosulva az idősek jelentős részét akadályozza a mozgásban. A 70 éves és idősebbek kérdőíves felmérés azt mutatta, hogy: a legegyszerűbb fizikai igénybevétel (kezével markolni, feje fölé nyúlni) , a lakáson belüli tevékenységek (ágyból felkelés, székből felállás fürdés, mosakodás, öltözködés) , a nehéz házimunkák (felmosás, tüzelő bekészítés), a lakáson kívül végzett tevékenységek (vásárlás, ügyintézés) már problémát jelent. Mindezek azt mutatják, hogy az idősek ellátásához, gondozásához jelentős mértékben kell segítséget biztosítania a szociális szolgáltatásoknak. Az idős ember önellátását segítő eszközök: táplálkozásban: gördíthető étkezőasztal diéta betartása, öltözködésben tisztálkodásban: mosdatás hajápolás, körömápolás, fogápolás, bőrápolás, ágyban fekvés kényelmesebbé tételében. nedvszívó, könnyen mosható huzatok háttámasz felfekvés megelőzése. Foglalkoztatás: A munka valamivel való foglalkozás szükséglete a személyiség egyik lényeges tulajdonsága, mely a fizikai és szellemi lét megtartásának eszköze. A tevékeny ember számára a tétlenség a legrosszabb, a legelviselhetetlenebb büntetés. Az unatkozó embernek céltalan az élete, értelmet adni a létnek a gondozó legfontosabb feladatai közé tartozik. A foglalkoztatáshoz olyan tevékenységek szervezésére van szükség, melyek magukba foglalják az erő, akarat, tudás, tervezés, alkotás örömét. Foglalkoztatásnak nevezünk tehát mindent, amivel az ember leköti idejét, test-lelki erejét használja és képességeit kifejti, fejlesztheti. Mindez a célszerű és hasznos rendszeres fizikai, szellemi és szórakoztató tevékenység, amely által az élet tartalommal tölthető meg, melynek segítségével fenntartható és feléleszthető az önbecsülés, hasznosság és az emberek társadalmába tartozás élménye, megmarad a testi és szellemi aktivitás, mindez sikerélményhez vezet. Célja: aktivitás megtartása (fizikai és szellemi), új ismeretek szerzése, gondolatok elterelése (gyász feldolgozása). Szükségessége: Élet célja, hogy a megtervezett dolgokat véghez vigyük, mellyel másnak örömet szerzünk. Kevesebb lesz a konfliktus. Anyagi haszna is lehet (eladják a készített 10

dolgokat). Haszna: Testi szellemi frissesség megtartása, új ismeretek, koncentráció képesség megtartása, jó hangulat, sikerélmény. Foglalkoztatási tervet kell készíteni, melyet jól látható helyre kell kifüggeszteni. Foglalkozáshoz kell igazítani az ápolást. Munkajellegű foglalkozások fogyatékosoknál segítik a munkás társadalomba való integrálást (fegyelem, beilleszkedés, kötelesség tudat). Aktivitását befolyásoló belső és külső tényezők: Külső lehet: Azt, hogy egy idős mennyire aktív azt sok tényező befolyásolja. Többek között a már említett esetleges testi fogyatékosság ami egy jó teammel kiküszöbölhető probléma lehet. Probléma lehet a család, az ápoló személyzet, egy hit. Minden olyan tényező, személy, esemény amely negatív vagy pozitív hatással van az idősre vagy egyénre befolyásoló hatással van annak aktivizálására is. Ember társas lény így hatással van rá a környezete is. Ha egy bentlakásos intézményben nincs összhang a foglalkoztatás és a gondozás között akkor nem lesz eredmény pozitív irányba. Az egyén esetleg vegetál, de nem fejleszthető, szabadidős tevékenységbe nem bevonható. Tehát nem csak az egyéntől függ. Belső lehet: az egyén maga Carl Rogers elméletével hozható összefüggésbe. Az „én” is befolyásol. A humanisztikus pszichológia szerint a tanulási folyamatban az egész személyiség részt vesz. Az önmegvalósításra képes ember tapasztalatait értékelés után beépíti énképébe. Erőforrás: bármely olyan létező szolgáltatás vagy áru, mely segítségül hívható egy szükséglet kielégítéséhez. A szociális munkások egyik elsődleges készsége az a képesség, hogy tudnak a közösség azon létező erőforrásairól, melyek segíthetnek klienseiknek. Erőforrások feltárása: fejlődési szükségletek és kívánságok felmérése, univerzális szükségletek felmérése, kielégítetlen szükségletek feltárása és a motiváció összefüggései. A motiváció: indíték, késztetés. Késztetésnek nevezzük azt a pszichés folyamatot vagy állapotot, amely valamilyen cselekvésre indít, késztet. A motiváció hátterében korábbi tapasztalatok, élmények vagy pedig belső, a szervezetben keletkező szükségletek állnak (pl.: éhség, szomjúság, nem vágy). A gondozói-ápolói munkában a motívumok keresése, feltárása, megismerése igen lényeges. Ha a szokásostól eltérő cselekvést tapasztalunk, és a cselekvés oka nem világos számunkra, akkor rákérdezünk az illető indítékára, hogy miért teszi azt, amit tett vagy tesz (ha a gondozott nem nyelte le az általunk adott gyógyszert, megkérdezzük tőle ennek okát). Csak emberre jellemző motivációk például az önmegvalósítás vagy a társas szükségletek. A motiváció lendítőerő a cselekvések végrehajtásában. Általános gyengülése tétlenséggel, inaktivitással, valamint a kezdeményezés gyengülésével és ritkulásával jár. Az eső tünet fokozott fáradtságérzés, ami a cselekvési visszaesés indokaként szerepel. A motiváció hiányában a gondozott saját elemi szükségleteinek (környezete rendben tartása, táplálék beszerzése, elkészítése, tisztálkodás, stb.) biztosítására sem képes, mások segítségére szorul. A motivációt befolyásoló tényezők: Az okai között szerepelhet a félelem, hogy nem tudja megtenni amit kérnek tőle, régen sokat dicsérték, amit most bizonyítani kéne a foglalkozás során. A belső konfliktus, hogy szeretne megtenni valamit, de az társadalmi normákba ütköző cselekedet. A belső akarat elnyomása, pl. dohányzásról leszokásban szükséges a motiváció. A kudarckerülés értelmezése: alacsonyabb a teljesítményre való törekvés (biztosra megy), mindenáron elszeretné, kerülni a kudarcot, nagyon alacsony igényszintet állít fel. Embertípusok: 1. sikerorientált: teljesítménymotivált, pl. magasugró 1 m-t tud ugrani, majd emeli egy kicsit, és ismét egy kicsit. Reális célokat tűz ki maga elé, küzdelem árán próbára teszi a képességeit, de elérhető. Közepesen nehéz feladatot vállal. Kialakulhat ez a viselkedés, ha jutalmazom, bíztatom a sportolót. 2. kudarckerülő: legfőbb motivációja, hogy ne érje kudarc, a képességei alatt vállal, 1m alá rakja a lécet. Nagyon könnyű feladatot vállal, de felrakhatja 1,30-ra is, mert ha irreálisan nehéz feladatot vállal, azt nem éli meg kudarcként, ha nem sikerül. Kialakulhat ez a viselkedés, ha túl nagy és szigorú a szülői elvárás, pl. ha a szülőnek nem sikerült fiatal korában, a gyerektől várja el, vagy ha túl sok kudarc érte, ezért mindentől fél. A döntések befolyásolásának eszközei: 1. A döntések befolyásolásának eszközei: Lehet valakit motiválni vagy manipulálni. Sok esetben az érzelmi zsarolás jelenik meg eszközként. 11

2. A döntés lefolyása és eredménye függ:  a döntéshozó beállítódottságától  a döntés tárgyára vonatkozó ismereteitől  azoktól a személyektől, akik közvetlenül, vagy közvetve befolyásolják a döntését és  a döntéshozó lelkiállapotától a döntés pillanatában Éppen ezért a meggyőzési stratégia célja a döntéshozó kritikai képességét korlátozni, figyelmét pedig az ajánlott döntés előnyeire irányítani. Dönteni minden helyzetben szükséges, és ha nem magunk döntünk, megteszik helyettünk mások. Legtöbbünk pillanatnyi szempontok szerint dönt. Döntés elemei:  személyes vágyak, kívánságok  környezethez való alkalmazkodás igénye. A legtöbb döntésünk ezek közötti kompromisszum, így minél bizonytalanabbak vagyunk, annál inkább befolyásolnak a külső hatások, és éppen ezért a határozottak felé vonzóbb csomagolásban kell felkínálni az üzenetet. A manipuláltnak nem szabad lehetőséget adni az alternatív választásra. A döntés befolyásolásának menete: 1. fázis: Érdeklődés felélesztése a másikban az iránt, amire rá akarjuk őt venni. Tájékozódás a másik aktuális szándékait illetően – majd azokat kihangsúlyozva összekötni a mi érdekeinkkel. 2. fázis: A saját előny olyan becsomagolása, amiben az ellenfél a saját előnyét látja 3. fázis: Ha a másik még nincs túl az „utolsó esély pillanatán”, akkor valami – az ő személyére szabott, érzelmi vagy értelmi – érvvel kell előállnunk és végleg meggyőznünk. Veszteség: Minden változás azzal jár, hogy valamit elveszítünk, majd az elvesztett helyére valami más kerül. Időskori krízishelyzeteket okozhat többek között a nyugdíjazás, az élettárs- hozzátartozó elvesztése, egy súlyos betegség kialakulása, az önálló életvitel feladása, az új környezetbe való beilleszkedés stb. Szorongások és félelmek időskorba: Az érzelmi funkciózavarok, a szorongás, a depresszió individuális eltérésben gazdag folyamatok, melyeket rendkívül nyomasztó levertség jellemez. A betegségre utaló jelek a személyes élettörténetre vonatkozóan lépnek fel. T:szociális visszahúzódás, bizonytalanság, döntésképtelenség, reménytelenség , testi panaszokkal való foglalkozás. Az elvesztett képességek hatásai….. Krízis: Olyan lélektanilag kritikus állapot, mikor az egyén belső egyensúlyi állapota megbomlik, ezáltal feszültségek keletkeznek, és nincs lehetőség ezek ellensúlyozására. A folyamatos erőfeszítések csődöt mondanak, a helyzet megoldhatatlanná válik. Amikor az egyénre jellemző probléma megoldási módok csődöt mondanak, s a feszültség növekszik, a személyiség újabb erőfeszítéseket tehet korábban még nem használt megoldási kísérletek alkalmazására. Ha ezek a kísérletek sikeresek, elmúlik a krízisállapot, az egyén új tapasztalattal gazdagodva kerül ki, nő a problémamegoldó készsége. Ha kudarcot vall, mélyül a krízisállapot. Normatív krízis:biológiai alapú, nem elkerülhető:serdülő kor. Környezet által kiváltott, részben elkerülhető pl.:válás. Véletlenszerű krízisek: nem kiszámítható, pl.: baleset, katasztrófa. Akcidentális krízis: Krízis halmozódás akkor keletkezik, ha a személyiség a normatív fejlődési krízis kritikus állapotában elszenved még egy lelki traumát okozó helyzetet. A krízisintervenció megóvni a krízisben lévő személyt attól, hogy súlyosabb állapotba kerüljön. Az intervenció abból a tételből indul ki, hogy a kliens átmenetileg van a krízisállapotában és ebből kell őt kivezetni. Úgy kell segíteni nyújtani, hogy az megfeleljen a kliens problémájának. A szociális szakgondozó krízisintervencióban betöltött szerepe: felismerése és oldása., időleges támogatást kell adni, meg kell keresni a támaszt jelentő kapcsolatokat , az egyént motiváljuk az együttműködésre, életértékek és távlati célok feltárása, teherbírásra figyelni, fel kell ismerni az acting aut (érzelmi kitörés) és az acting in (öndestrukció) jeleit, segítő kapcsolatot kell kialakítani, a támogató szociális hálót kell erősíteni, tüneti enyhítést kell nyújtani az időtényező nagyon tudatos kezelésével. A szociális szakember és a krízisben lévő kliens közötti kölcsönösen kielégítő kapcsolat konszenzuson alapul. Célja olyan megállapodás megfogalmazása, amellyel minden fél egyetért. Az intervenció végén segíteni kell a kliens a fokozatos leválásba. A kapcsolat felújításának a lehetőségét adjuk. Coping – megküzdési, leküzdési stratégiák: A pszichés stresszel és az életeseményekkel foglalkozó kutatók (LAZARUS és munkatársai) az ötvenes évektől vezettek be egy új fogalmat, mely azóta elterjedt, ez a coping. Ez az angol kifejezés ( to cope) a megterhelésekkel való megbirkózást, 12

legyűrést vagy az azokon úrrá levést jelenti. Tulajdonképpen az élet megterheléseivel szemben való helytállás, bizonyos fokig problémamegoldás is. A krízishelyzetek (pl.: válás, súlyos betegség, hozzátartozó elvesztése) önmaguk is súlyosan megterhelik az egyént, de a „baj sosem jár egyedül”, s az adódó sokszálú körülmények, valamint a belülről keletkező reakciók egyaránt kihívást jelentenek az egyénnek. Hogy fog a nehézségekkel szembenézni? Hogy tud velük megbirkózni? Milyen magatartással és cselekvésmódokkal kerül ki a bajból? A coping tehát küzdési stratégia, önaktualizáló képesség, amivel minden ember rendelkezik. Három- és hatéves kor között alakul ki személyre szabottan a megküzdési harcmodor. Minden ember a saját megoldásait használja problémái, krízisei megoldására. A nehéz helyzet megélése rendszerint a következő sorrendben történik:  érzelmileg megéli a személyiség, szorong vagy nyomban krízisbe kerül,  az egyén megállapítja, elemzi a kialakult helyzetet,  cselekvően viszonyul a nehéz helyzethez, s az ő küzdési modorával támad, menekül vagy passzivitással reagál. A cselekvő copingok  Szembefordulás: Szembefordul a nehéz helyzetet okozó emberrel vagy emberekkel, magával a szituációval. Ha az ember bemegy az „ oroszlán barlangjába”, és onnan ki is jön, másként küzd később, nagyobb önértékeléssel. Laikus segítő és szakember segítségé is igénybe veheti az egyén.  Cselekvő helyzetváltozás:Például a szeretett személy elvesztése ( halál vagy válás) után egy nagy utazás, a lakás átrendezése, valamiféle cselekvés oldja a szorongást, átsegít a krízisen. Az újnak mágikus hatalma lehet.  Complaiance ( engedékenység, rugalmasság):Bízni valakiben, elfogadni őt. Valaki átnyújtja magát segítőként, „gyógyszerként”, akiben bízni lehet, mert elfogadja a segítségre szorulót, illetve annak problémáját.  Kompenzálás:A nehéz helyzetben az egyén megkeresi a magában lévő tartalékot, amivel képes hatékonyan dolgozni, cselekedni (önaktualizálás). Az eredményes munka örömet, erőt ad a továbbiakban az eredeti probléma megoldásához.  Altruizmus:Másokon segítés. Kilép az egyén a saját bajából, és segít a hozzá hasonló segítsége kérő egyénen. Az „emelő erő” átsegít a krízisen. A betegek, gondozottak részéről a coping háromféle típusáról beszélnek (Hárdi, 1992):  A küzdő magatartású szembenéz bajával, s mindent megtesz, hogy gyógyulását elősegítse. Mindenre kész, együttműködése optimális gyógyítóval.  A kerülő viselkedésű beteg igyekszik mindent kerülni, ami bajával kapcsolatos. Tagad, és semmiképpen sem akar szembenézni a valósággal.  A megadó, kapituláló beteg passzív, függő, segítségre, támogatásra, vezetésre szorul. Konfliktus: ellentétes irányú erők, vágyak, késztetések, érdekek ütközése.  Intrapszichés konfliktus: az egyénen belüli feszültséget okozó konfliktus, amely tipikusan egy vágy (szükséglet) és egy tiltás (reális felmérés) közti ütközés.  Interperszonális konfliktus: két személy között jön létre.  Intergroup konfliktus: csoportok, intézmények eltérő érdekeinek ütközése. Boulding szerint az emberek vagy emberek csoportjai közötti versengés egy formája. Akkor lép fel, ha két vagy több személy verseng olyan célokért vagy korlátozott javakért, amelyek – ténylegesen, vagy az ő észlelésük szerint – nem értetőek el mindannyiuk számára. Az ok tehát az elosztandó javak (pénz, munkahely, elismerés, valakinek a szeretete) tényleges hiánya, vagy csak a konfliktus szereplői észlelik ezt így. Nagy szerepe van tehát az észlelésnek, az információknak, az információk értelmezésének. A konfliktusok ölthetnek destruktív és konstruktív formát egyaránt.  Destruktív konfliktusok: érzelmileg telített helyzetet, védekező, blokkoló magatartást eredményeznek.  Konstruktív konfliktusok: bátorítják a kreativitást, leválasztják a problémát az egyénről, enyhítik a feszültséget, érdemi problémamegoldást tesznek lehetővé.

13

A kudarctűrő és kudarckerülő magatartás jellemzői: A kudarctűrő magatartás: - külvilág felé spontának, természetesnek tűnő, - többnyire magabiztos, - problémák kezelésében egyszerűsítésre törekszik. A kudarckerülés értelmezése: A kerülő viselkedésű beteg igyekszik mindent kerülni, ami bajával kapcsolatos. Tagad, és semmiképpen sem akar szembenézni a valósággal. - alacsonyabb a teljesítményre való törekvés (biztosra megy) - mindenáron elszeretné, kerülni a kudarcot - nagyon alacsony igényszintet állít fel Embertípusok: 1. sikerorientált: teljesítménymotivált, pl. magasugró 1 m-t tud ugrani, majd emeli egy kicsit, és ismét egy kicsit. Reális célokat tűz ki maga elé, küzdelem árán próbára teszi a képességeit, de elérhető. Közepesen nehéz feladatot vállal. Kialakulhat ez a viselkedés, ha jutalmazom, bíztatom a sportolót. 2. kudarckerülő: legfőbb motivációja, hogy ne érje kudarc, a képességei alatt vállal, 1m alá rakja a lécet. Nagyon könnyű feladatot vállal, de felrakhatja 1.30-ra is, mert ha irreálisan nehéz feladatot vállal, azt nem éli meg kudarcként, ha nem sikerül. Kialakulhat ez a viselkedés, ha túl nagy és szigorú a szülői elvárás, pl. ha a szülőnek nem sikerült fiatal korában, a gyerektől várja el, vagy ha túl sok kudarc érte, ezért mindentől fél. Izoláció: Az öregkor súlyos lelki problémái:a magányosság és a feleslegessé válás érzése. A magányosság nagyrészt összefügg a társadalom, illetve a család szerkezetében beállt változásokkal. A városiasodás döntő mértékben megváltoztatta a család szerkezetét, az idős ember helyzetét. A korábbi „nagycsaládok” felbomlottak és a „kis család” már nem fogadta be az idős embereket. Mindezek következtében az idős emberek nagyon nagy számban magukra maradtak, sokszor emberi kapcsolatok, célok, feladatok nélkül. A feleslegessé válás érzése szorosan összefügg a munka és a nyugdíj, a munkanélküliség, illetve a megbetegedés problémakörével. . A „felesleges vagyok „érzés nagyon hosszú ideig elkísérheti az időst. Bentlakásos intézményben is, előfordulhat, ez a fajta érzés , így fontos az odafigyelés. foglakoztatásAz alapvető emberi szükségletek az öregedési folyamat során sem változnak meg, - de a különböző igényekre vonatkozó prioritások, a szükségletek fontossága változhatnak.Pszichoszociális változások: a szeretet lény elvesztése halál, áthelyezés, válás, elidegenedés következtében/kapcsolatok elveszítése a veszteségek miatt/ veszteség miatti szerepvesztés /érzékelés károsodása miatt kialakuló szocializációs nehézségek / egészségi állapot, a kapcsolatok és az anyagi helyzet változásaihoz való alkalmazkodás szükséglete: társadalmi elszigeteltség, megváltozott szerepvállalás, megváltozott családi folyamatok, megváltozott szexuális szokások, bánkódás/ Pszichés változások: megfontoltság, lassúbbá válás, feledékenység, nehezebb a tanulás. Immobilizációs szindrómán a hosszan tartó ágynyugalom, inaktivitás következtében kialakuló, az egész szervezetet érintő tünet együttest értjük. Az immobilizáció következtében kialakuló tünetek nem egyformán súlyos mértékben jelentkeznek, az idősebb, fogyatékos vagy krónikus betegségben szenvedők inkább érintettek. Megelőzése: Gondoskodni az ingergazdag környezetről és az intellektuális kihívásokról. Az ágyban fekvés idejének minimumra csökkentése Az ideális az lenne, ha az idős embert minél tovább a megszokott környezetében, az otthonában a család, a közeli hozzátartozók közreműködésével tudnánk ellátni. Erre kell törekedni, s ehhez a családot is fel kell készítenünk. Már a beteg kórházból való hazatérése előtt segítenünk kellene a beteg megfelelő fekvőhelyének az előkészítésében, a szoba átrendezésében: pl. hova kell kapaszkodót szerelni és milyet, hogy az ágy magassága kb. megegyezzen egy szék magasságával. Hívnunk a figyelmet, milyen biztonsági intézkedésekkel védhetjük meg. Örüljünk az apró sikereknek, tegyük szebbé dicséretekkel az életüket! Hospitalizáció testi-lelki zavar és visszafejlődési jelenség, amelyek az érzelmi törődés és az ingerközvetítés hiányára vezethető vissza. Intézeti ártalom. A kórházi vagy intézeti ápolással együtt járó hátrányos tényezők összessége, mely elsősorban a szokatlan környezethez nehezebben alkalmazkodó csecsemőket, idős betegeket és a súlyos, idült betegségben szenvedőket sújtja. Tünetei:táplálkozási zavar, védtelenség fertőzésekkel, sírási hajlam, apatikus 14

magatartástesti,fokozott félénkség, depresszió, bizalmatlanság, agresszivitás, fejrázás,körömrágás, Hatásai: csökkent IQ, hangulati ingadozás, szadizmus, visszahúzódás, infantilizmus, inadaptáció Okai: érzelmi törődés és/vagy ingerek közvetítésének hiánya elkerülésének lehetőségei: személyiség tiszteletben tartása, önellátásra nevelés, túlápolás elkerülése, önbecsülését növeljük, hasznosság érzése, higgyük el a fájdalmat, szakember bevonása. igazságosság: ne tegyünk különbséget beteg és beteg között, csak ha az állapota megkívánja, megfelelő tájékoztatás, ingergazdag környezet. A saját múlandóságunk megélésének kérdései: Régen a szexualitás volt, a mai modern társadalomban a halál az, „amiről nem beszélünk”. Egészséges öregedésről akkor beszélünk, amikor a testi folyamatok változásait az élet természetes folyamatának fogadjuk el, és ha ezek a folyamatok a sejtek, szervek, szervrendszerek szintjén harmonikusa zajlanak, a pszichés folyamatok pozitívak, a mentálhigiénés állapot egyensúlyban van. Öregedés függ az egyénre jellemző folyamatok minőségétől, az öregedéshez való alkalmazkodástól, tanulási képességtől, önellátásának mértéktől, aktivitásától, a világgal való kapcsolatától. Mindenki személyisége szerint járja életútját, nincs két egyforma ember, nincs két egyforma öregedés és nincs két egyforma életérzés az öregedés megéléséről. Fontos az élettörténet feldolgozása és mérlegre tétele. Önmaga élete értékes és egyedi, egyszeri megismételhetetlen vagy egy kihagyott lehetőségekből, fájdalomból, értelmetlenségből gyúrt élet volt. Ő is megfog, halni? Azt gondolom, hogy minden jelenség, amelyet a társadalom nem tud kezelni, szorongásokat, pszichológiai problémákat okoz. Nem tudunk semmit sem kezdeni vele. Nem vagyunk rá felkészítve. Nincs olyan intézmény, olyan személy, aki meg tanítaná az embereknek, hogy az elmúlás pillanata, meg kezdődik a születésünk első percében. Pedig kialakult a tanatológia tudománya, mely a halál kérdésével foglalkozik. E terület pszichológiai ágának tárgyát, az úgynevezett tanatopszichológiát Wittowski így határozza meg: „Érzelmi élmény-, és magatartásmód, melyet a halál tudata és a vele való közvetlen találkozás vált ki. Az életutunkat végig kell járnunk, és tudnunk kellene elfogadni a tényt, hogy az útnak egyszer a végére érünk. A mai magyar társadalomban nincsen olyan tudományág, ami lehetővé tenné az ember számára, hogy megértse, hogy el tudja fogadni a halált. Félünk a haláltól. És félünk a haldoklástól; gyors és könnyű halált kívánunk magunknak. A haldoklástól való félelmet erősíti bennünk, hogy az életfenntartó kezelések, életmentő beavatkozások drámai fejlődése korlátlannak tűnő lehetőséget ad az orvosok kezébe, hogy kínlódásteli haldoklásunkat meghosszabbítsák. Félelemmel tekintünk a haldoklóra, mert valamiféle misztikus rejtély előttünk a haldoklás folyamata. Egészséges félelem, amit még mi magunk nem éltünk át. Meg kellene tanulnunk a halál, és a haldoklás törvényszerű létét, és tudatosult elfogadását. Régen a falun élők számára természetes volt, hogy a születés, és halál az élet természetes folyamatai. A gyerekek úgy nőttek fel, hogy családtagjaik otthon haldokoltak, nem különféle egészségügyi, vagy szociális intézményben. Az elhunytat otthon ravatalozták fel, szokásban volt a virrasztás, a halotti tor. Ma már erre nincs lehetőség, csak egyes népcsoportok (cigányság) körében maradt még meg a három napig tartó virrasztás szokása. Hospice filozófiája:A haldoklóval együttélés, a haldokló bevonása a közösségi életbe, olyan környezet és körülmény biztosítása, melyben megmaradt fizikai és szellemi képességeit használni és élvezni tudja. Kívánság szerint a beteg halálát követően a gyászoló családot és hozzátartozókat is támogatják gyászukban. A hospice (palliatív) gondozás aktív, összetett gondozási forma, azon betegek számára, akik súlyosan előrehaladott, gyógyíthatatlan betegségben szenvednek, illetve terminális stádiumban vannak. A haldoklás fázisai Spoken, tudatlanság: felvilágosítás hiányában a beteg nem tudja mi a baja, először bizakodás jelentkezik, majd elveszíti hitét. Mély szakadék alakul ki a hozzátartozók, orvosok, és beteg között. Bizonytalanság fázisa: a beteg szenved. Tudja, de nincs meggyőződve róla, hogy meg fog halni. Segítségre van szüksége, akinek elmondhatja félelmeit. Elutasítás: Amikor a beteg megtudja, hogy gyógyíthatatlan a betegsége, akkor egyszerűen nem hiszi el. „Ez nem lehet igaz!” – mondja, biztosan elcserélték a leleteit, vagy tévedtek a vizsgálatnál. A beteg ilyenkor még ereje teljében van. Düh:Ha a beteg állapota kismértékben romlani kezd, vagy annyi ismerete gyűlt már össze a betegségével kapcsolatban, hogy saját magában belátja: semmi értelme a tények tagadásának. Rendszerint megváltozik a viselkedése: dühössé, vádaskodóvá válik. Alkudozás: figyelme fokozatosan önmagára terelődik. Kérései vannak, fohászai vannak. Végiggondolja az egész életét, szüksége van arra, hogy elmondhassa vélt vagy valós bűneit. Depresszió: Szembesül azzal, hogy nincs tovább, nem lát több lehetőséget maga előtt, nem maradt remény a gyógyulására - végtelen szomorúságot érez. Szomorúsága a befelé fordulástól a 15

súlyos depresszióig fokozódhat. Csökken az igénye a beszélgetésekre, nagyokat hallgat. Egyre többet van a félálom állapotában. Belenyugvás: Alig eszik, keveset beszél, távolodik az élettől. Nem érdeklik a hétköznapi élet eseményei, lekötik a saját érzései. Állandóan fáradtnak, gyengének érzi magát. Legfőképpen nyugalomra vágyik. A beteg szinte mindent elveszít: uralmát a teste felett, ambícióit, függetlenségét, személyiségét, jövőképét, sokszor a méltóságát is. A súlyos betegnek félelmei vannak. Nyíltság, őszinteség, még ha fájdalmas is! Halál jelei: pulzus megszűnése, Ekg, Bőr szín álalában szürkés sárgás, pupillák tágak és fénymerevek, hulla foltok , hulla merevség. Gyász: A gyászt nem lehet megspórolni, minden veszteséget el kell gyászolni, mert ha nem így történik: később vissza üt!! A gyász általában felkészületlenül éri a gyászolót, és a gyászoló környezetét is. Sokk: tagadás, érzelmi bénultság szomorú hír hallatán. Összeszedettség- a temetéssel együtt járó ügyintézés bizonyos összeszedettséget igényel a gyásztól. A temetésen való részvétel nagyon fontos, hiszen tudatosítja az elválást, lehetőséget ad a fájdalom kifejezésére. Egy olyan közösség van körülötte, akik támaszt nyújtanak, és együtt éreznek vele. Kaotikus állapot: végletesség jellemző. Megkönnyebbülés, szomorúság, harag, depresszió érzései váltakoznak. Megjelenhet a bűntudat, felelősök keresése sokszor jogtalanul. Testi tünetek is létrejöhetnek. A kóros gyászreakció jellemzői: Semmi nem érdekli, nem akar enni, nem akar beszélni egyáltalán még élni sem akar. Nem tudja a gyászt feldolgozni és ez károsan befolyásolja mindennapjait, egészségi állapotát. A gondozónak meg kell próbálni segíteni, hogy ez megváltozzon. Krónikussá válás, késleltetett gyász, gátolt gyász, torzult reakciók (depresszió, szorongás, függőség, paranoid tünetképzés). Akkor válik kórossá a gyász-folyamat, ha megreked, vagy túlságosan elhúzódik. A gyász feldolgozásának ideje változó általában 6-12 hónap. Ha 14 hónapnál hoszabb az idő szakembertől kell segítséget kérni. A szociális gondozó feladatai: Türelemmel, meghallgatással, beszélgetéssel, sok-sok szeretettel egy idő után rávenni, hogy kimozduljon, hogy érdekelje, mi van körülötte. Figyelni, meghallgatni, segíteni a gyászmunkában. Ha nem tudja elfogadni a felesége halálát, akkor szakember segítségét kellene igénybe venni, amihez természetesen az ellátottnak is hozzá kell járulnia. A szakmai segítség lehetőségei: Bűntudat alóli felmentés, Érzelmi támogatás, Fizikai támogatás (kiszolgálás), Anyagi támogatás. Az évfordulók, ünnepek újra felerősíthetik a fájdalmat. A gyászolónak új irányvonalat kell kialakítania az elvesztett személy nélkül. Társvesztés hatása az idős személy érzelmi életére: Elveszti társát, nincs, akihez szóljon, nincs, akivel megossza mindennapi gondjait. Egy idős embernek nagyon nehéz lelkileg feldolgozni társa elvesztését. Nincs kedve társaságba menni, nincs kedve kimozdulni csak a maga problémájával, bánatával foglalkozik így olyan nagy a lelki bánata, hogy ez testi tünetekben is megjelenik. A depresszió az idős emberek leggyakrabban előforduló pszichés problémája, különösen a friss traumákat átélőknél (házastárs elvesztése, súlyos testi betegség) és a demenciától szenvedőknél gyakori. Az idősödő emberek egyre gyakrabban kell szembenézzenek a szeretett személyek, hozzátartozók, barátok elvesztésének a tényével. Az idős ember, miután elveszíti a társát , az addig általa végzett feladatok, terhek súlyát is cipelnie kell, sokszor kevesebb pénzből kell gazdálkodnia. Olyan idős ember is van, akinek bűntudata van azért, mert túlélte a társát, vagy más hasonló korú ismerősét, és az idő múlásával a veszteségekhez nem lehet „hozzáedződni”, és nem válik kevésbé megrázóvá a közeli személyek elvesztésének a megélése, így az időskori depresszió sok esetben az elakadt gyászfolyamatokkal hozható összefüggésbe. Azonban míg a gyász normális folyamat, addig a depresszió, a melankólia patológiásnak tekinthető. A melankóliás szinte teljesen érzéketlen marad az örömteli események iránt, elviselhetetlen bűntudat gyötörheti, szomorúsága vigasztalhatatlan, kiüresedettnek érzi magát. A gyász, a gyászmunka során nem az én, hanem a világ válik átmenetileg “kiüresedetté”, míg a személy fokozatosan elfogadja, hogy a szeretett személy vagy dolog már nem létezik, eloldozza libidóját tőle, és elengedi azt. A gyászmunka végén személy megkönnyebbül, a gyászmunka hozzásegíti a gyászolót, hogy lemondjon a szeretett tárgyról, szemben a melankóliás, depressziós egyénnel, aki a saját magáról, és a vágyairól mond le. Pesszimizmus, reménytelenség és tanult tehetetlenség. Az idős ember valóban rászorulhat a közvetlen környezet, a családtagok támogatására. Meghatározó váltás a már felnőtt gyermekeivel kapcsolatot tartó szülő számára, hogy az alapvetően gondoskodótörődő szerepből a gondozott szerepbe kerülhet, a gyerekei ápolására szorulhat, vagyis fokozott függőséget kényszerül megélnie. Sokban függ ennek a szerepváltásnak a megélése a szülőnek gyerekeihez való viszonyától, és attól is, hogy mennyire jól tudja elfogadni a ráutaltságot, amit fokozhat az ágyhoz kötöttség, ami akár a teljes kiszolgáltatottság állapotát is jelentheti az idős beteg 16

emberszámára. Kedvező esetben, ha a függőség a személyiségstruktúrából adódóan elfogadható, sőt valahol vágyik is rá akkor ezt könnyebb elfogadni az idős embernek, míg ha ez kényszerű, mintegy „rászorul mások segítségére”, düh, szorongás irigység keletkezhet benne, ami nem egyszer agresszív megnyilvánulásokhoz vezethet A függő helyzetbe került személy önállótlanná, bizonytalanná válhat, csökkent önértékeléssel rendelkezhet gyakori a regresszió kialakulása is. Dilemmák a haldokló betegek ellátásával kapcsolatban: Elsőként azon gondolkodnék, hogy mit tehetnék érte, amivel megkönnyíteném az utat, amit egyedül kell majd megtennie. Vannak olyan betegek, akik maguk sem tudják elfogadni azt, hogy ők haldokolnak, és szinte az utolsó percig bíznak benne, hogy felgyógyulhatnak. Ebben az esetben erősíteni kell bennük azt, hogy bármi megtörténhet. Mindenképpen éreznie kell a haldoklónak, hogy nincs egyedül, nincs magára hagyva, hogy szeretetben van. Bármennyire tudja a gondozó-ápolónő a feladatát, hajlamos rá, hogy megkérdezze magától: vajon, mindent megtettem a gondozottamért? Ebben volt-e szerepem? Ha igen, akkor mi? És ha nem, akkor miért nem? Tudtam-e segíteni a betegemnek az utolsó óráiban? Meg-e tudtam könnyíteni a szenvedéseit? Ezer kérdés merül fel ebben a szakmában a megkérdőjelezett helyes, vagy helytelen cselekedetekről. Ez azért van, mert szeretnénk gondozottunk számára a legmegfelelőbb ellátást biztosítani. Szeretnénk biztosan tudni, hogy már tényleg nem tehettünk többet érte. Ez az ÉRTÉKELŐ DILEMMA. Segítő beszélgetés: A segítő kapcsolatok általában két személyes helyzetre vonatkoznak, ahol az egyik fél a segítő (konzultáló), a másik fél pedig a segítséget kérő, bajba jutott ember (kliens). E kapcsolati forma elmélyült, személyes viszony, a szó gyógyító ereje és az érzelmi szintű önmegértésre alapoz. A segítő beszélgetést meghatározott térben és időbeni keretek között kell végezni. A segítő a segítő beszélgetésben, mint egy zárt lélektani térben, meghallgat, engedi beszélni a klienst, együttérzését juttatja kifejezésre, figyelő nyugodt, türelmes, a segítés szándékát is jelzi, megértést és biztonságot sugároz. A segítő beszélgetéstől idegen a sürgetés, a befolyásolás, a kérdésekkel való ostromlás, a moralizálás, mert ezek az eltávolodáshoz vezetnek. A segítőbeszélgetés egyik fontos eleme a meghallgatás, s mellette a hallgatás, az együttérzés egyik kifejezése. A beszéd bizonyos helyzetekben kevesebbet jelez, mint nonverbális (nem szóbeli) csatorna üzenete. Számolni kell a segítőnek a pszichológiai működésekre (indulatáttétel, ellenállás, közelség-távolság stb.). A hatékony segítő beszélgetés vezetésének feltételei:  Megfelelő önismeret.  Empátiás készség.  A ”pozitív elfogadás” vagy feltételek nélküli elfogadás, ami a másik ember személyiségének, érzelmeinek és gondolatainak a tiszteletben tartását jelenti.  Hitelesség  Segítő attitűd(beállítódás).  Elméleti és szakmódszertani tudás. Ez az érett személyközpontú segítő beszélgetés. Lényege a non- direktivitás, melyben arra utal, hogy értelmezés nélkül, a kliensnek a szavakban kifejezett és az e mögött rejlő érzéseit próbálja visszatükrözni, hogy ez által segítse érzelmeinek, nehézségeinek jobb megértését, megfogalmazást. A visszatükrözés újrafogalmazást jelent, nem a kliens szavait ismételjük meg más szavakkal, hanem átéljük érzéseit, amit szavakban is kifejezett és ezt tükrözzük vissza. Ezt csak empátiával tehetjük, ami bizonyos fokú távolságtartást igényel. Tanácsadás: Direktív módszer: segítheti az egyén fejlődését, fejleszti a problémamegoldó képességét. A tanácsadás kulcseleme az empátia. Konzultáció:A konzultáció direkt módszer, személy vagy eset centrikus segítési mód, amelyben a segítséget kérő egyén, csoport, közösség saját problémamegoldó viselkedését és más tevékenységét beszéli meg a segítővel. Nondirektív beszélgetés jelentősége a segítő munkában: Az egyén szubjektív élményire összpontosít, arra, ahogy a világot látják az emberek. Középpontjában az áll, hogy az ember miképpen érzékeli és értelmezi élete történeteit, más szóval az egyén fenomológiája. Embert önmagában kezeli, nem érték fügetlen. Tiszteletben tartja a szolgáltatást igénybe vevő értékeit, autonómiáját, identitását, érdekeit szem előtt tartva oldja meg az etikai dilemmákat. Minden 17

embernek van „ÉN” képe (valós és észlelt, minél kisebb a távolság a kettő között, annál egészségesebben működik a személyiség.  értelmezi az emberi szükséglet-kielégítés hiányát (Maslow)  hatékony kérdezés  konfliktuskezelési készség  empátia  tolerancia  segítőkészség  információgyűjtés  problémaelemzés, feltárás Carl Rogers humaniszikus pszichológus nevéhez fűződik. Rogers kezdetbe a segítő nondirektív magatartását hansúlyozta. Tükrözött, önmagában nem értékelt (tükröt tart a kliens elé, saját érzés nélkül. Fontos a kihasználhatóság megakadályozza, nem kell mindenkivel jót tenni. Munkamódszere a nem direkt segítés (a kliensben rejlő lehetőségeket figyelembe véve önmaga oldja meg a problémákat). A gondozó saját védelmének eszközei A segítő viszonya az elmúláshoz: tisztázza viszonyát magához és az adott problémához, jelen esetben, a témához kapcsolódó szorongásait, saját érzéseit. A segítő által igénybe vehető szakmai segítségek: Szakmai konzultáció/Szupervízió (egyéni, csoportos)/Személyiségfejlesztés. Szakmai etikai szabályok, beavatkozás dilemmái: A szociális szakember feddhetetlen magatartása a szociális munka gyakorlása közben. 1. A szociális szakember munkáján kívüli magatartása magánügy, ugyanúgy, mint a többi dolgozóé, kivéve, ha ez megakadályozza hivatása gyakorlásában. 2. A szociális szakember nem vehet részt semmilyen tisztességtelen cselekedetben, megtévesztésben és csalásban, semmilyen formában nem kerülhet kapcsolatba ezekkel. 3. A szociális szakembernek tudnia kell cselekedetei és kijelentései között disztingválni abban az értelemben, hogy ezeket mint magánember vagy mint hivatását gyakorló, vagy mint egy szervezet vagy csoport képviselője teszi, illetve mondja. Fő szabály, hogy mindig a kliens érdekeit leginkább szolgáló értékek telesülése kívánatos.  konguencia (hitelesség)  elfogadás  empátia Beavatkozási dilemma: Szabad-e beavatkozni az emberek magánéletébe, s ha igen milyenmértékben? A beavatkozás mindig sérti a szabadság értékét. Értékelő dilemma:Az egyén értékesebb-e vagy a közösség? Értékek, amik közül választani kell: emberi méltóság- igazságosság, közösségi fejlődés. Az értékelő dilemma akkor lehet jelen, ha kevés az elosztható forrás, ehhez képest sok a rászoruló. Kontroll dilemma: Az emberek cselekvési szabadsága a fontosabb, vagy a segítő szerezet hatékonysága. A szociális szervezetek akarva-akaratlanul ellenőrzés alatt tartják az egyéneket pl.: feltételekhez kötik a támogatások igénybevételét. Elkötelezettségi dilemma: Kinek az érdekeit részesítse előnybe a szociális munkás? A kliensét, akinek szükségletei kielégítetlenek, vagy az alkalmazó szervezetét, esetleg az ügyben más érintett személy érdekeit. Kinek az oldalára álljon?Ki az értékesebb: A kliens aki méltósággal bír, vagy mások, akik szintén méltósággal bírnak. Ha a kliens: mások sérelmet szenvednek, ha mások: a kliens érdekei sérülnek. A két érték ami közül választani kell: a kliens értékei, érdekei, méltóságaszolidaritás másokkal. Autonómia dilemma:A szociális munkás, mint az intézményesült társadalom alkalmazottja az intézményesülést támogassa, vagy az emberek önállóságát, függetlenedést ettől az intézményesüléstől? A két érték, ami közül választani kell: a kliensek autonómiája – intézményes gondoskodás.

18

Az önmagát beteljesítő jóslatok a szociálpszichológiában: • Merton (szociológus) 1957-ben fogalmazta meg az önbeteljesítő jóslat fogalmát, mely szerint az elvárásoknak megfelelően fog alakulni a viselkedés. • Annak ellenére is, ha az elvárásnak nincs valóságos alapja. • Ha valamiről azt hisszük, hogy igaz, ez oda vezet, hogy úgy fogunk viselkedni, hogy ez be is igazolódjon. • Elvárások kialakítása másokról  ennek megfelelően viselkedünk vele  ezt érzékeli, főleg a nemverbális jelzésekből  ennek megfelelően reagál, viselkedik  beigazolódik az elvárásunk Az a folyamat, amelynek során egy ember másokkal kapcsolatos elvárásai előidézik azt a viselkedést, amely megerősíti az elvárásokat. "Ha az emberek valóságosnak határoznak meg helyzeteket, akkor azok következményüket tekintve valóságosak is." a másik ember sokféle tényező által torzított megismerése alapján elvárások fogalmazódnak meg, amelyek a sugallt információknak megfelelően ténylegesen bekövetkező eseményekké, cselekvésekké válnak a partner viselkedésében A csoport fogalma: A csoport a mindennapi lét közege. Több – legalább három – személyből áll, akik kölcsönös függésben állnak egymással, individuálisan nem elérhető szükségletek kielégítésére. Az ember csak „társakkal” létezik, az így közvetített pozitív és negatív hatások fejlesztik személyiségét, a társakkal való viszonyát, problémamegoldó képességét. A magány nem kedvez nekünk, elsorvaszt. Kiscsoport: maximum 20 fő, emberek olyan közössége, ahol személyes kapcsolat van a csoporttagok között(baráti, munkahelyi, iskolai, közös érdeklődés). Kapcsolatuk aktív. Szakirodalom szerint 7+-2 főből álló kis csoport a leghatékonyabb. Az ember figyelmi kapacitása is határt szab a létszámnak: 15 fő fölötti csoportlétszám esetén már nem tud mindenki aktívan bekapcsolódni a munkába. Az így kialakuló kimaradás pedig rontja a csoportkohéziót, a résztvevők egy része visszatartja véleményét, esetleg klikkek alakulnak ki. Teamunkában a magas csoportlétszám komoly problémát jelenthet. A munka akadálya lehet, valamint lehetőséget teremt alcsoportok kialakulására. Nagy csoport: nagy létszámú, tagjai között nincs közeli, személyes kapcsolat, többnyire valamilyen közös függőség, helyzet kapcsolja őket össze. A közösség nagyságát tekintve nagy csoport méretű, tagjait közös értékrend, közös, mindenki által elfogadott és támogatott, önként vállalt tevékenység tartja össze. A jól működő közösségek léte a társadalom fejlődése szempontjából meghatározó jelentőségű. A hatékonyan működő team az idő teltével magán hordozhatja a közösség jellemvonásait, kialakulhat a tagok között a közösségi szellem. Tömeg inteligenciája mindig alacsonyabb mint a tömegben lévő egyéné. Radikalizálódik, midig a szélsőséges megoldások felé húz, nemcsak döntéseiben, hanem érzelmeiben is, Vagy imád, vagy gyűlöl, mindig azonnali megoldásokra törekszik. Omnipotencia - midenhatóság élménye, sérthetetlenség illúziója, senki sem állhat utunkba. Tömeg anonimitást ad, csökken a felelősségérzetet. Csoport típusok: 1. Formális csoport: általában szervezetten, törvényes jogi meghatározottsággal működnek, belső tagozódással, célrendszerrel. Általában formális, hierarchikus rendszer. Pl.: különböző kamarák, szakszervezetek, szakmai körök. 2. Informális csoport: tagjai önként lépnek be a csoportba, melynek szerveződése közös értékek és érdekek mentén történik. Nincs formális, hierarchikus rendszere. Társas támaszt nyújt, biztonságot, valahová tartozás élménye. Identitásuk csoporttagság alapján működik. Pl.: horgász klub, 7 eü. dolgozó szövetkezik és megvalósít egy programot. 3. Referencia csoport: összehasonlítási alapot jelent az egyén számára saját viselkedésének magítéléséhez. Önértékelésünk fontos alapja. Személyisége fejlődése során a csoportban tapasztalt viselkedési módokkal, értékel, normákkal azonosul. Itt kap viselkedésével kapcsolatosan pozitív vagy negatív visszajelzést, melyet beépít és hasznosít. Pl.: iskola, óvoda, munkahely, baráti kör. Csoport kialakulásának fázisai 1. Forming: megalakulás. 2. Storming: viharzás. Kialakulnak az első féltékenységek, irigységek, nem mindenki azt a szerepet kapja, amit szeretett volna. Szerepek és kapcsolatok újra leosztása történik meg. Nyílt vagy kevésbé nyílt konfliktusok. 3. Norming: normalizálódás. Normák kialakulása, rendeződés. Csoport osztja ki a szerepeket, általában mindig jól. 19

4. Performing: működés. Teljesítés szakasza, a csoport végzi a tevékenységet, amiért létrejött. 5. Csoport szétesése. Mindenegyes csoporttag távozása, vagy érkezése újraindítja a folyamatot. Forming önmagát generáló folyamat. Csoportdinamikai jelenségek: A csoportfolyamat egyedülálló erőket indukál, amelyek hatással vannak a csoport tagjaira, ebből kifolyólag a csoport egészére is. Az ilyen indukált erőket nevezzük csoportdinamikának. A szociális szakember egyik feladata, hogy felismerje – és megfelelően használja is fel – a csoport fejlődése közben kialakuló dinamikát. A csoportdinamika ilyetén formában történők megfelelő alkalmazása mindenképpen pozitív eredményt okozhat a csoport egészére nézve Amennyiben azonban az egyes dinamikai elemek felett elsikkad a szakember, úgy a csoport irányát és célját veszítheti. Csoportdinamika elemei: - csoportkommunikáció és interakciós minták - csoportkohézió - csoportnorma - csoportkultúra Csoportkommunikációs és interakciós minták: Az állandó csoportstruktúra kialakulásának fontos következménye, hogy a csoportban kommunikációs csatornák létesülnek. Az információ minden csoportban egyenlőtlenül oszlik el, adott időpontban nemtud mindenki mindenről. Azok a csoporttagok, akik a formális vagy az informális csoportstruktúrában közel vannak egymáshoz, könnyebben és gyakrabban kommunikálnak egymással, mint a távoli vagy elszigetelt tagok. A kommunikáció a legtöbb csoportban a hatalom valóságos forrása, hisz tudni mi történik, képesnek lenni a csoport tevékenységéhez való hozzájárulásra és annak befolyásolására meghatározó dolog. A csoport tagjai különböző okokból kommunikálnak egymással. Akik az információ birtokában vannak, nagyobb valószínűséggel jutnak vezető szerephez, sőt a többi csoporttag is hajlik arra, hogy vezetőnek tekintse z információ birtokosát. Ha a vezető megfelelő interakció-mintákat szeretne létrehozni, majd fenntartani a csoportban az alábbi módosítások révén tudja megtenni: - Jelzések és megerősítések: amikor a tagok közösen dönthetnek a verbális vagy nonverbális jelzések alkalmazásáról, melyek megkönnyítik a már kialakult minták alkalmazását pl.: milyen szavakat, gesztusokat használhatnak, gyakrabban vagy ritkábban szóljanak egymáshoz. - Érzelmi kötelékek: az egymás iránti pozitív érzelmek, a szimpátia fokozhatják az egymás közötti interakciós kapcsolatot, annak gyakoriságát. Az egyes tagok között kölcsönös szimpátia akkor alakulhat ki, ha közös az érdekük, vagy érdeklődésük, esetleg hasonló nézeteket vallanak, de előfordul, hogy egymást kiegészítő tulajdonságokkal rendelkeznek. Alapulhat azonban ez a kötelék azon is, hogy két csoporttag azonos személyt vagy személyeket nem kedvel a csoporton belül, vagy kölcsönösen nincsenek megelégedve a csoportfolyamatokkal - Alcsoportok: befolyásolhatják a csoportban kialakuló interakciós mintákat. Az alcsoportokat a tagok egy része érdekszövetség alapján hozza létre az esetek többségében. Ezek akkor jelentenek problémát, ha tagjaik egymás iránti szimpátiája nagyobb, mint a csoport egésze iránt - Csoportnagyság és elrendeződés: a csoportnagyság és az ülésrend is olyan összetevők, amelyek nagyban befolyásolják az interakciót. Nagy létszámnál kevesebb a kommunikációs lehetőség és kevesebb idő ál az egyes tagok rendelkezésére. - Hatalom és státusz: a tagok egymáshoz viszonyított hatalma és státusza nagyon fontos. Ahogy egy csoport fejlődik, úgy változik a tagok hatalma és státusza a csoporton belül. A csoport egyes tagjainak teljesítménye pozitívan vagy negatívan befolyásolhatja hatalmukat és státuszunkat. Csoportkohézió:A csoportkohéziót vagy a csoport vonzerejét úgy lehet meghatározni, hogy az nem más, mint a tagokat a csoporthoz kötő és a csoportban tartó erők összessége. A csoporttagok nem egyformán érdekeltek a csoportban, és nem egyformán elkötelezettek iránta. Nem minden csoport képes kielégíteni tagjainak igényét. A csoportkohézió azzal határozható meg, hogy mennyire elkötelezettek a tagok a csoport közös normái és céljai iránt és menyire pozitív érzelmek fűzik őket egymáshoz és a csoporthoz. A pozitív érzések jelentős hatást gyakorolnak a csoport teljesítményére. A kohézió a csoporton belüli interakciós folyamatokat is befolyásolja. Az összetart csoportok kevésbé tűrik a deviáns viselkedést és erősebb nyomást fejtenek ki a konformitás irányába. A kohézió és a konformitás ugyanannak az éremnek a két oldala. Amikor egy 20

csoport kialakult és világos normákkal rendelkezik a csoporttagok ezekkel az elvárásokkal viszonylag könnyen azonosulni tudnak és később már nem tekintik azokat kényszerítő korlátoknak. A folyamat során a csoport értékeli a csoporttag saját normáinak és értékeinek érzi. Tehát az egyén alkalmazkodik a csoporthoz. Minél erősebben azonosul valaki egy csoporttal, annál valószínűbb, hogy egyéni viselkedését a csoportfolyamatok képesek megváltoztatni. Csoportkultúra: A csoportkultúra a csoport tagjaira jellemző értékítéletek, nézetek, szokások és hagyományok együttese. A csoport fejlődésével egyidejűleg alakul ki, de fontos megjegyezni, hogy igen lassú folyamat. A tagok egyéni gondolataikat, nézeteiket, értékeiket, értékítéleteiket viszik be a csoportba, amelyek hátterükből, etnikai, kulturális és faji örökségükből származnak. Ezek az értékek a kommunikáción keresztül válhatnak mindenki számára elérhetővé. Minél több összejövetele van a csoportnak, a kultúra egyre gyarapszik és a csoport fennállása alatt többször is változhat. Csoportkultúrát a környezet is befolyásolhatja. A konformizmus mint csoportjelenség: Azonosulás, behódolás. Alkalmazkodás a szabályokhoz, társadalmi élethez, „nem lóg ki a sorból”, egyfajta alkalmazkodás a világhoz. A meggyőződésem ellenére a többségi állásponthoz ezt azért vállaljuk általában, mert kényelmes, nem jelent konfliktus helyzetet. A konformitás csoportdinamikai fogalom, a csoport értékeihez, normáihoz, attitűdjeihez, szabályaihoz, ítéleteihez való igazodást jelenti. Az átlagosnál csekélyebb önértékelésű, valamint a csoport fennmaradásában erősen érdekelt személyek esetében gyakoribb. Konformizmus szó hajlamot jelent az erősebbhez való alkalmazkodáshoz, a szokások betartásával, az egyéni késztetések elhárításával. Ellentéte a nonkonformizmus, a lázadás a bevett normák ellen, végletes esetben ragaszkodás a saját értékítélethez a szabályok és kapcsolatok felrúgása árán is. Ha nehéz helyzetbe kerülünk mondjuk az utcán, akkor mitől függ az, hogy kapunk-e segítséget vagy nem? Többek között attól, hogy mennyien látják az eseményt. Ám éppen fordítva, mint ahogy azt elsőre gondolnánk. Ugyanis minél többen látják, annál kisebb az esélye, hogy segítséget kapunk, minél kevesebben, annál biztosabbak lehetünk benne, hogy segít valaki A csoportnormák kialakulása: Azoknak a szabályoknak írott vagy íratlan formája, összessége, mely jellemző a csoportra. A csoport minden esetben bünteti a normaszegést: figyelmeztetés, kiközösítés, csoporttagság megszüntetése. Ha a normaszegés nincs büntetve, akkor a csoport léte kerül veszélybe. Normákat meg lehet változtatni. Minden egyes normaszegés, ami nem von megtorlást maga után, a normák változásához vezet. Szerep fogalma: A szerep, a hétköznapi szóhasználatban, leginkább a megjátszott, tettetett viselkedés megjelölésére utal. A szociálpszichológia, az egy adott társas helyzetben, pozícióban a többiek által elvárt viselkedések, viszonyulások összessége. A szereptanulás folyamata észrevétlenül zajlik, és interakcióink egyik legfontosabb szabályozó tényezője. Szerepnek nevezzük azt a viselkedést, mely a pozíció által meghatározott tevékenység végrehajtásával kapcsolatos. Fontos, hogy ne keverjük össze ezt a fogalmat, a szocializációval vagy az attitűddel. Szocializáció: a viselkedés, az értékek és normák megtanulási folyamatára vonatkozik. Attitűd: többé-kevésbé stabil diszpoziciót (hajlam) jelent a személyekkel, tárgyakkal vagy eszmékkel szemben, és a szocializációs folyamat eredménye. Szerep: az a magatartás, amelyet a csoport tagjai elvárnak attól, aki a csoport bizonyos pozícióját betölti (ami nem feltétlenül az illető sajátja). A szerep viselkedési mintákból, jogokból és kötelességekből áll. Különböző státuszokhoz különböző szerepek taroznak A státusz egy a társadalomban elfoglalt pozíciót jelent. Státusz pl.: a szociálpolitikus, az apa és az anya. Egy embernek természetesen több státusza van párhuzamosan. „Mindenkitől minden szerepben elvárják, hogy annak megfeleljen”.  Velünk született = nem tudjuk megváltoztatni (nő, férfi)  Szerzett = családi, foglalkozási  Szituációs (vásárlás) Szerepek fajtái:  Formális szerep: lehetővé teszi az egyén számára, hogy megmutatkozzon a nyilvánosság számára. Élettartama történelmi léptékkel is mérhető. 21

 Informális szerep: a magánélet szféráit uralja, az egyéniség befolyásolja, s nem lépheti túl az életvilág határát. A személlyel együtt eltűnik az informális szerep. Szereptípusok:  Veleszületett, szerzett: nem lehet belőle kilépni/bekerülni  Univerzális vagy pervazív szerepek: a biológiai funkciók köré csoportosulnak, kultúránként mások (pl.: nemi és családi szerepek). Általában színezik ez összes többi szerepet.  Foglalkozási szerepek  Csoporton belüli szerepek: (pl.: kezdeményező, problémafelvető, hírharang, véleményező, összegző, bűnbak, konstruktív, „kapuőr”, szembenálló, általánosító, békítő stb.)  Társadalmi szerepek (politikai kívánalmaknak megfelelően) Az egyénhez egyidejűleg több szerep is tartozik ezért minden ember sajátos szerepkészlettel rendelkezik.Egyetlen társadalom sem áll pusztán egy pozícióból (minimálisan 2 pozícióból, férfi és nő pozícióból kell állnia), pozíció által meghatározott tevékenység végrehajtásával kapcsolatos viselkedésnek interakciós vonatkozásai vannak. Azaz szüntelenül tekintetbe kell venni más személyek viselkedését, akik más pozícióban tevékenykednek. Ez a kölcsönös általános viszony a szerephelyzet. Vajon ki, honnan tudja, hogyan kell viselkednie a szerephelyzet. Erre a kérdésre választ ad a szerepelvárás fogalma: vagyis egy-egy szerep betöltőjével szemben meghatározott viselkedéseket várnak el, az elvárások teljesítéstől függ magának a szerepnek a sikeres teljesítése is, legalábbis emberek szemében. A szociális szerep az, amit az emberek elvárnak önmaguktól vagy másoktól, a viselkedést és attitdöket illetően, a csoportban betöltött, egymáshoz viszonyított pozíciójuk alapján. Mindenkinek több szerepe van. A szerepkészlet bővítése folyamatos feladata a hatékony segítőnek. Előfordulhatnak olyan esetek, amikor konfliktus lép fel a szerepviselkedéssel kapcsolatban. Szerepek a csoporton belül:Mindenféle társadalmi csoport sajátossága, hogy előbb-utóbb szerepek szerint is strukturálódik. Háromféle szerep fogalom-megközelítést említhetünk: 1. Az elvárt viselkedések összessége 2. Az érzékelt viselkedések együttese 3. Az eljátszott viselkedésmódok Általános szereptípusok: 1. Konstruktív szerep: olyan szerepek, amelyeken keresztül a csoport működése előremozdul.  Külső (megbízott vezető): nem a csoport választja  Belső vezető: a csoport hatalmazza meg egyik tagját a vezetésre  Véleménynyilvánító: ő töri meg legtöbbször a csendet, hiszen nem tűri azt. Intenzív kommunikációt folytat, sokszor vitatkozik, konfrontálódik a többiekkel  Kérdező: információt gyűjt, mindig kérdez. Kérdései nem mindig relevánsak (helytállóak)  Informátor: informátor választ ad a kérdésre, van amikor válaszol arra a kérdésre is, amit nem tőle kérdeznek (akkor jó szerep ha társul a kérdező szerepkörével)  Összefoglaló: tisztázza az elhangzott dolgokat, összefoglalja a csoport gondolatait és kimondja  Passzív: csendes személy, aki ugyan nem aktív, de mindenképpen figyel, követi a csoportfolyamatokat, de nehezen nyilvánul meg 2. Destruktív szerep: a csoport működését hátráltató szerepek.  Bűnbak: mindenért őt tartják hibásnak. A csoport maga képzi a bűnbakot, általában azért, mert az adott csoporttag valamiben más, mint a csoport többi tagja.  Deviáns: a csoport átlagtól teljesen ellentétes viselkedésű csoporttag. Folyamatosan akár extrém viselkedésig is elmehet a devianciában.  Kapuőr: olyan kaput őriznek, amin a csoportnak át kell haladnia ahhoz, hogy mélyebben foglalkozhassanak egyes feladatokkal. Általában humorral elnyomja a fontos döntést, eltéríti időről-időre a csoportot, azért mert úgy érzi, hogy a saját számára és a csoport számára is veszélyes lenne áthaladni a kapun.  Deffenzív: jelen van ugyan, véleményt is nyilvánít, de minden felelősséget hárít magától, magára. 22

 Akadékoskodó: véleménynyilvánítást túlfokozza, mindenhez van hozzáfűznivalója.  Minden tudó: összefoglaló szerepnek a túlzása. Mindenről van neki is véleménye amit kijelentésszerűen, arrogánsan nyilvánít ki.  Hírharang: hasonló szerepkör az informátorhoz, azonban ő akkor is informál, ha nincs a kezében megfelelő információ. Sok esetben félretájékoztatja a csoport többi tagját, rémhíreket terjeszt. Sok esetben ha a csoport rájön arra, hogy nem relevánsak az információi, akkor könnyen áttolhatja a bűnbak szerepkörbe). 3. Speciális szereptípusok: főként az egyes csoporttagok személyes feszültségének oldására alkalmazható. Olyan feszültségekről van szó, amely a csoportbéli identitással a csoportcélokkal, az egyéni befolyással, a személy elfogadásával, a bizonytalanságérzéssel kapcsolódik össze.  Függőség: alávetés a vezetőnek vagy más csoporttagnak, illetve erre utaló viselkedés.  Ellenszegülés: függetlenedés a vezetőtől vagy más csoporttagtól, illetve erre utaló (kritika, szembeszállás)  Rivalizálás: versenyzés konkrét témákban a vezetővel vagy más csoporttaggal  Kitérés: a tevékenység olyan irányba terelése, ami éppen nem foglakoztatja a csoportot túlbeszélés, anekdotázás, távoli események behozatala.  Párképzés: szövetségek keresésére irányuló viselkedés (külön megbeszélések, összesúgások, figyelemelterelések).  Kilépés: háttérbe húzódás, passzivitás ( minimális részvétel, saját gondolatokra összpontosít).  Pesszimista: semmi sem jó, minden észérv nélkül elveti a felmerülő ötleteket.  Elismerést kereső: mindig a saját értékeinek megerősítését várja, mind a csoporttól, mind a vezetőtől.  Bizalmaskodó: teljesen személyes dolgokkal hozakodik elő, nem helyénvaló módon közöl érzelmeket, megpróbál bizalmaskodni a csoport vezetőjével.  Közömbös: hasonló a passzívhoz, csak ő fejben sem követi az eseményeket, nem tesz hozzá semmit a csoport teljesítményéhez, igaz nem is zavarja a csoport többi tagját a munkában.  Orvlövész: közvetett és rosszindulatú megjegyzéseket tesz a csoport tagjaira és a vezetőjére, szurkálódó. 4. Feladatra irányuló szerepek: olyan szerepek, amelyek a feladatoknak, problémáknak a megoldását segíti.  Kezdeményezés: elindítás, a holtponton való átsegítés (célmeghatározás, a feladat azonosítása, a munkamód meghatározása).  Információkérés: tények, adatok, információk gyűjtése, kiváltása a csoportból  Információátadás: tények, adatok, információk közlése a csoporttal (vélemény-, javaslatötletadás stb.)  Kritikai tisztázás: a helyzet és a elképzelések világossá tétele és ellenőrzése, javaslatok kategorizálása, homályok eloszlatása, alternatívák megfogalmazása.  Összegzés: a felmerült javaslatok, megoldásmódok, ötletek összehangolása és döntésre előkészítése  Újító: általános csoportcélokat értelmei újra a csoporttal, újraértékeli a csoport céljait, új szempontokat hoz be a csoportmunkába  Ötlethozó: nem ő találja ki az irányt, hanem a már meglévő irányt tudja ötletekkel előrevinni.  Tisztázó: az elhangzó véleményeket tisztázza, teszi érthetővé.  Elemző: elemzi a csoport tevékenységét az adott feladatra vonatkozóan, figyeli a csoport hatékonyságát. Figyeli továbbá, hogy a csoport munkája mennyire viszi a cél felé a csoportot.  Ösztönző: biztató, lelkes csoporttag. Tartja a lelket a csoportban, segít megszólaltatni a passzív csoporttagokat. 5. Csoportfenntartó: ezek a szerepviselkedések a csoport fenntartását, működésének zavartalanságára, széthúzó erők ellensúlyozására irányulnak, az adott feladat megoldásához szükséges jó légkör megteremtése érdekében. 23

 Összhangteremtés: az eltérő vagy ellentétes nézetek összehangolására, a sarkított vélemények közelítése, a különféle szempontok egyeztetésére.  Bátorítás: meleg, erősítő viselkedés  Kompromisszumkeresés: rugalmas, engedékeny viselkedés annak érdekében, hogy a másik fél ne vesztesen hagyja el a terepet.  Kognitív serkentés: elakadások, konfliktusok esetén a megelőző folyamat elemzése, az akadályok természetének megfogalmazása, okkeresés a tevékenység továbblendítése érdekébe.  Feszültségoldás: feszült helyzetekben közvetítés, hangulatjavítás, konfliktusenyhítés.  Békítő: konfliktus esetén a két konfliktusban lévő csoporttagot megpróbálja lecsillapítani, mert veszélyes a csoportfeladatainak elvégzésébe az, ha konfliktus van a csoporton belül. Szerepek változásának okai: A személyiség, hosszú fejlődés útján alakul ki. Mindenkinek van, egyedi, és meg ismételhetetlen. Az énkép kialakulásához, pozitív, és negatív élményekre van szükség. A szocializált magatartás eléréséhez, szociális tanulás, és érési folyamatok útján jut el a személyiség. Három foka van: 1.viselkedési kontroll, 2.viselkedési normák betartása, (jutalomért, vagy büntetés) elkerüléséért történik, 3.önszabályozás, önkontroll Szerepek tanulása: Ez tulajdonképpen a szocializáció: szerepelsajátítás, olyan ismertek készségek és képességek megszerzése, amelyet bizonyos szerepekkel kapcsolatban a csoport, a közösség elvár a tagjaitól. 1. Utánzás: minták spontán másolása  Először 7-8 hónapos korban képes a gyerek az utánzásra, de ez még nem belső képek alapján jön létre. Nem tud késleltetni, csak azt utánozza, amire képes volt eddig is. Új magatartásformát nem tud utánozni (pl.: mosoly, integetés)  Késleltetett utánzás: a 1,5-2 éves gyerek a szülő távollétében időben késleltetve is képes felidézni a modell cselekvését. Az utánzás így jutalomértékű: a gyerek az utánzással odaképzeli, helyettesíti a szülőt. 2. Engedelmesség: a társadalmi normák külsődlegesen motivált követése jutalom, illetve a büntetés elkerülése reményében. 3. Identifikáció: azonosulás a szereppel, de a tevékenység még nem vált teljesen saját indítékúvá. 4. Interiorizáció (belsővé válás): a társadalmi szerep teljes vállalása, az értékek, elvárások beépülése az egyén értékrendszerébe. Ez a szocializációs folyamat lényege és célja: kompetens, hatékony, sikeres, célirányos emberek nevelése A szocializáció egész életünkben tart. Mindig vannak új helyzetek, új csoportok, amelyekhez alkalmazkodni kell. Minden korosztálynak meg van a sajátos problémája, amihez alkalmazkodni kell. A korai szocializáció hat a későbbi társas magatartásformákra. A személy értékorientációja a korai szocializáció eredménye. A korai szocializáció irányát meghatározza:  család klímája  a család értékorientációja  nevelés stílusa Például a szeretetorientált családban az erős érzelmi azonosulás (empátia) segíti a szociális normák interizációját: a szigorú, hatalomorienált nevelés viszont csak külső engedelmességet biztosít. A stabilizáló, sztereoipizáló mechanizmusok mellett számolni kell a változó, fejlődést eredményező mechanizmusokkal is. (Különben nem lenne társadalmi fejlődés). Két véglet:  Konformizmus: megváltoztathatatlanság jelképe. „Így csinálom, mert ez már családi hagyomány.” „ Apám is így tenne.”  A konformizmus teljes hiánya: a társadalmi struktúrák, hagyományok széthullása, anarchia. Az emberi tevékenységformák kialakulásának biológiai, társadalmi vagy szociális feltételei vannak. Bizonyos viselkedés nem sajátítható el pusztán a társas befolyásolása (pl. :beszédtanulása) Tanulás eredménye: A kezdeti külső kontroll (szülő, pedagógus, gyermekcsoport) által szabályozott normakövetés fokozatosan belső önkontrollá válik.  fejlődik az egyén énképe, önértékelése  szokásokat, magatartásformákat sajátít el 24

 a személyiségébe fokozatosan beépülnek a társadalmi normák Szerepkonfliktus és feloldása:  Egyes szerephatárokat törvények védenek, másokat erkölcsök, szokások hagyományok. Az egyén felé irányuló különböző szerepelvárások néha konfliktusba kerülhetnek egymással. Ilyenkor komoly belső feszültségek, neurotikus panaszok állhatnak elő. Előfordulhat, hogy az egyén különböző csoportok szerepelvárásai között nehezen tud állást foglalni, ilyen helyzetben lehetnek például a kivándorlók vagy a szociális ranglétrán felfelé törekvők. Az egynek számára a szerepelvárások többnyire jól ismertek, a szocializáció során elsajátíthatók, tanulhatók Konfliktus tehát nem egyfajta szerepkészlet elsajátítása okoz, hanem több viselkedésminta egy időben történő ütközése.  Szerepdiffúzió: megpróbál valaki egyszerre több egymásnak ellentmondó identitást működtetni. Pl.: tökéletes anya, tökéletes háziasszony, tökéletes segítő, minden szerepet megpróbál tökéletesen végezni ez lehetetlen.  A szerepkonfliktusok legjobb megoldása kompromisszumok lehetőségének keresése.  Másik megoldás az elhárító mechanizmusok alkalmazása. Ilyen a figyelem elterelése a problémáról, elfojtás, tagadás, reakcióképzés, projekció Csoportcélok megfogalmazásának módszerei: Elsősorban a javítás, amire akkor van szükség, ha az egyén szociális funkcionálása nem kielégítő, másodsorban megelőzés, ami a stressz kezelésére, a szabadidő hasznos eltöltésére vonatkozik. Gondozó lehetőségei a célok elérésében: A szociális gondozó-ápoló feladatkörébe beletartoznak mindazok a feladatok, melyekre a képzés során felkészítették. Ezek a teljesség igénye nélkül:  Gondozási alapfeladatok ellátása  Segítő kapcsolat kialakítása a gondozottal  Higiénia megtartása  Házvezetésbe történő bekapcsolódás  Ellátás  Tanácsadás  Megelőzés  Szabadidős tevékenységek szervezése, ajánlása stb. Ezeket a feladatokat a szociális gondozó és ápoló a team tagjaként önállóan végzi, rendszeresen konzultálva problémáiról, eredményeiről a team tagjával. A team értekezleteire fel kell készülnie, és a közös döntésekből ráeső feladatokat legjobb tudása szerint ellátnia. A teamben dolgozó szakemberek véleményének figyelembevétele mellett fontos, hogy képviselje saját tapasztalatait a megbeszéléseken, hiszem a legtöbb időt ő tölti el a gondozottal, ő rendelkezik róla a legtöbb információval Az emberi játszmák fogalma: Miközben két ember egyre közelebbről igyekszik megismerni egymást, egyre több és több „egyéni programozás” csúszik be, és „incidensek” is adódnak, amik bizonyos mintákat követnek: ezek csoportosíthatóak és osztályozhatóak, egymásra következésüket pedig kimondatlan szabályok és előírások irányítják. Eric Berne 138 játszmatípust ír le, melyek család- és személyközi kapcsolatban zajlanak, és amelyek szintúgy megtalálhatók a segítő-kliens viszonyában is. A társas érintkezés (segítő kapcsolat is) legtöbb örömet nyújtó formái-akár beágyazódnak valamilyen tevékenységi sémába, akár nem – a játszmák és az intimitás. A hosszú ideig tartó intimitás ritka, és akkor is elsősorban magánjellegű. A társadalmi érintkezés nagy általánosságban játszmaformát ölt, és bennünket elsősorban ez a téma érdekel. A társadalmi érintkezés háromféle én-állapot (összefüggő magatartás mintakészlet és bizonyos lelki állapotok rendszere) mozgatja az embert:  szülői én-állapot  felnőtti én-állapot  gyermeki én-állapot 25

A személyiség mindhárom arculatának igen nagy az értéke, mind a fennmaradás, mind az életvezetés szempontjából. A társas érintkezés egységét tranzakciónak nevezzük. Az egyszerű tranzakciós elemzés annak a megállapításával foglalkozik, hogy mely én-állapotok mozgósították a tranzakciós ingert és melyek váltották ki a tranzakciós választ. A tranzakciók rendszerint sorozatban zajlanak le. A játszma: kiegészítő, rejtett tranzakciók folyamatos sorozata, amely pontosan meghatározott, előre látató kimenetel felé halad; „csapdás lépések sorozata”, melyre jellemző a rejtett jelleg és a nyereség. A játszmákban részt vevő kommunikáló feleket a háromféle én-állapot mozgatja. Minden játszma alapvetően tisztességtelen, kimenetele pedig nem csupán izgalmas, hanem drámai jellegű is. A játszmák Berne szerint olyan képződményei az interakcióknak, melyekben jelentősebb lesz a nondirektív közlés, mint a direkt kommunikációs mondanivaló. A játszmák nemzedékről nemzedékre szállnak. Megfigyeljük valakinek a kedvenc játszmáját, gyakran visszavezethetjük a szülőkig, sőt a nagyszülőkig. A gyerekeknek, még az unokáknak is tovább adhatják, ha csak nem történik valamilyen sikeres közbelépés, pl.: egy eredményes segítő kliens kapcsolatban. Család: Szocializáció első színtere. A család és az együttélés szintereinek változása:  Szekularizáció: az egyház befolyása gyengül, csökken. › Házasság, mint együttélési forma az nem kizárólagos. › Egyre több gyermek nő fel olyan családban, ahol a szülők nem házasok. › Azoknak a gyerekeknek is nő a száma, akik csonka családban nőnek fel.›  Posztadoleszencia : Kitolódó iskoláztatás, sokkal tovább marad a családban, függ anyagilag is, gazdasági megterhelés a szülőknek,  Társadalom elöregedése: családnak nem alapeleme a gyerek Családi életciklusok  Otthon elhagyása: fiatal felnőtt elnyeri függetlenségét, szülőknél az addigi rendszer felborul, leválás segítése  Házasság: családnak, az addigi szülőknek komoly feladat az új családtag elfogadása, új struktúrák és szerepek jelennek meg, fontos a magánélet tiszteletben tartása, létre kell jönnie egy új egyensúlynak.  Kisgyermekes család: ismét új családtag, mely új szerepeket generál, új struktúrák és szerepek jelennek meg, amit mindkét oldalról el kell fogadni.  Serdülők a családban: megszűnik a család 100% szocializációs uralma, kérdéseket tesz fel, sok szerepet újra kell definiálni, a gyereknek is van véleménye, mely néha nem egyezik a szülőkével. Megkezdődik egy küzdelem, vita és tárgyalás az elfogadásról és fel kell ismerni az egymástól való különbözés fontosságát.  Üres fészek szindróma: gyerek elhagyja a családot, új családtagok jövés-menések elfogadása, új határok a pár körül. A családok kívüli világ lehetőségeinek újragondolása (idő, tér, anyagiak).  Késői szakasz: a szerepek változnak és a szülő függ a gyerektől, ezt el kell tudni fogadni. A pár vagy az egyén öregséggel szemben is fenntartja tevékenységét, a túlgondolkodás nélküli függés elfogadása. A veszteség, a halál elfogadása. Hajléktalanok: A kirekesztettség egyik legszélsőségesebb formája a hajléktalanság. Magyarországon jelenleg 1.5 – 2 millió főre tehető a hajléktalanok száma. Ebbe beletartoznak a „Fedél nélküliek”, akik utcán élnek, az „Effektív hajléktalanok”, akik hajléktalanszállókon húzzák meg magukat és azok a „Lakástalanok” is, akik lakás hiányában különböző intézményekben, kollégiumokban vagy barátoknál, ismerősöknél élik mindennapjaikat. Olyan emberek, akiknek nincs hol aludniuk, ezért vagy ingyenes menedékhelyen maradnak, vagy nem lakóhelynek szánt köztereken alszanak. Nappali melegedő: A hajléktalan személyek nappali tartózkodására nyújt lehetőséget. Feladata az utcai szociális munka keretében az utcán tartózkodó hajléktalan személyek helyzetének, életkörülményeinek a figyelemmel kísérése, szükség esetén ellátása. A hajléktalanság kialakulásának okai 26

Napjainkban a hajléktalanságot újratermelő társadalmi jelenségek, (az elszegényedés, a munkanélküliség, a lakhatási nehézségek, a lakásvesztés az alkohol és a drogfogyasztás miatt megjelenő viselkedészavarok) felerősödtek. Ezek a családi konfliktusok közvetlen kiváltó okaiként jelentkezve gyakran hajléktalansághoz vezetnek. A hajléktalan emberek között igen nagy számban vannak, az állami gondozásból kikerült, a rövidebb-hosszabb börtönbüntetésből szabadult, elvált, alkoholbeteggé lett emberek. Ők nem egy esetben a megfelelő segítség hiánya, a szociális intézményrendszer diszfunkcionális működése miatt váltak hajléktalanná. Nagy számban tett hajléktalanná embereket számos munkásszálló megszűnése. Több szerző utal arra, hogy a hajléktalanság soktényezős folyamatok eredőjeként beálló állapot. A makro-társadalmi, gazdasági folyamatok bár jelentős szerepet töltenek be egyes marginális helyzetű csoportok hajléktalanná válásában, nem egyedüli okozói a hajléktalanságnak, a jelenség magyarázata legalább annyira személyiségfejlődésben is keresendő. A hajléktalansággal az emberi kapcsolatok szempontjából foglalkozó elméleteket és kutatások elsősorban az angolszász irodalmakra támaszkodva- megfogalmazták, hogy a hajléktalanság nemcsak a fedél, a hajlék hiányát jelenti, hanem a kapcsolati háló eltűnését is, annak a a kapcsolati hálónak az eltűnését, amely biztonságot nyújt, hozzájárul az egészség, a jólét megőrzéséhez, erőforrást jelent, átsegít a válsághelyzeten. A fenti megközelítések felhívják a figyelmet arra, hogy a hajléktalanügynek nemcsak a társadalmi struktúra működéséből, az intézményi diszfunkciókból származó problémák kezelésével kell foglalkoznia. A társadalmi integráció, a kirekesztődés enyhítése érdekében a személyiségfejlődés, a szocializációs zavarok és az emberi kapcsolatok újraépítésével is foglalkoznia kell. A hajléktalanság ismételt megjelenésének társadalmi háttere: A rendszerváltás körüli időszak sajátos szociálpolitikai gondjaként, de csak részben annak következményeként kapott ismét nyilvánosságot a hajléktalanság. A tudatosulás kényszerítői azok a tömegdemonstrációk voltak, amelyek a budapesti tereken és pályaudvarokon folytak 1989 telén. A hajléktalan emberek ezen jelenlét-tüntetései voltak az első szociálpolitikai reagálások kiváltói. 1989 telén a Blaha Lujza téren demonstráló hajléktalan emberek számára egy csepeli tornateremben megnyílt az első kvázi menhely. 1990. januárjában Budaörsön egy volt katonai objektumban jött létre első jelentős hajléktalanszálló. A hajléktalanság mint társadalmi probléma: - eü. Kockázat - nem fizet adót - társadalmi kockázat - bűnözés - járványveszély A hajléktalanoknál jelentkező pszichés jelenségek: A szociális izoláció: A hajléktalanok jelentős részének ijesztő mértékben hiányzik az életéből mindenféle emberi kapcsolat, különös tekintettel a nem hajléktalanokkal való érintkezésre. Ez általában egy folyamat eredménye, de a volt állami gondozottak esetében, akiknek ma talán a legnagyobb az esélyük a hajléktalanná válásra, ez még sokkal mélyebb gyökerű jelenség. A munka funkciói:  pénzkereset  önmegvalósítás eszköze, egyfajta aktivitási szintet biztosít  segít a célok, tervek megvalósításában  fejleszti a szociális készségeket  időkeretet ad a mindennapoknak  a foglalkozás által kijelölt szerep része  személyes identitásunknak Munkanélküliség hatásai:  Élettani következmények: gyakori alvászavar, nő a vérnyomás és a testtömegindex, gyakoribbá válnak a pszichoszomatikus tünetek, nő az adrenalin és a koleszterin szint  Testi egészség szintjén: gyakori mozgásszervi elváltozások, balesetek szívinfarktus, emelt kockázat a korai halálozás, krónikus betegségek, rokkantság viszonylatában

27

 Pszichés következmények szintjén: depresszió, megnő az öngyilkossági késztetés veszélye, dohányzás, alkoholfogyasztás, nyugtatók, altatók szedése a feleslegesség érzése aláássa az önbecsülést, visszahúzódást, szociális izolációt eredményez A hajléktalanok betegségei 3 csoportba oszthatók: 1. Mentális zavarok/pszichés problémák:  30-40%-ban fordulnak elő mentális zavarok, 70-80% a klinikailag értelmezhető depresszió  kb. 40% körükben az öngyilkossági veszélyeztetettség, a patológiás mértékű szorongás 40%  előfordul pánikbetegség, insomnia, tremor, zsibbadás 2. Addikciók:  alkoholfogyasztás /szorongás oldásának eszköze/  dohányzás  drog /inkább a fiatal korosztályban/ 3. Testi betegségek:  felső légúti tünetek és fertőzések, asthma, krónikus köhögés, légszomj  magasvérnyomás, szívinfarktus, szívritmus zavarok, perifériás érbetegségek, érelzáródás  dentális problémák, fogfájás  epilepszia  mozgásszervi betegségek  gyomorfekély, gyomorégés, krónikus hasmenés  traumák, sérülések: égések, fejsérülés, végtagtörés  bőrbetegségek  laboratóriumi eltérések: magas vérsüllyedés, pozitív májfunkciós próbák  TBC,  húgyúti fertőzések Konfliktus fogalma: Konfliktus: ellentétes irányú erők, vágyak, késztetések, érdekek ütközése.  Intrapszichés konfliktus: az egyénen belüli feszültséget okozó konfliktus, amely tipikusan egy vágy (szükséglet) és egy tiltás (reális felmérés) közti ütközés.  Interperszonális konfliktus: két személy között jön létre.  Intergroup konfliktus: csoportok, intézmények eltérő érdekeinek ütközése. Boulding szerint az emberek vagy emberek csoportjai közötti versengés egy formája. Akkor lép fel, ha két vagy több személy verseng olyan célokért vagy korlátozott javakért, amelyek – ténylegesen, vagy az ő észlelésük szerint – nem érthetőek el mindannyiuk számára. Az ok tehát az elosztandó javak (pénz, munkahely, elismerés, valakinek a szeretete) tényleges hiánya, vagy csak a konfliktus szereplői észlelik ezt így. Nagy szerepe van tehát az észlelésnek, az információknak, az információk értelmezésének. A konfliktusok ölthetnek destruktív és konstruktív formát egyaránt.  Destruktív konfliktusok: érzelmileg telített helyzetet, védekező, blokkoló magatartást eredményeznek.  Konstruktív konfliktusok: bátorítják a kreativitást, leválasztják a problémát az egyénről, enyhítik a feszültséget, érdemi problémamegoldást tesznek lehetővé. Konfliktus típusai, megoldási módjai:  A versengés: a versengő maximálisan önérvényesítő, domináns. A másik szempontjait nem veszi figyelembe, semmiképpen sem akar veszíteni. Sokféle taktikát lehet használni: hatalom, fenyegetés, érvelés, mások meggyőzése. Csak az egyik oldal érdeke érvényesül, az egyik fél el akarja fogadtatni az ő igazságát. Lesz győztes és vesztes. A vesztes helyzetnek negatív önértékelési hatása lehet. Önmegvalósításban saját akaratát juttatja érvényre.  Az alkalmazkodás: az alkalmazkodó feladja célkitűzéseit és hagyja, hogy a másik szempontja érvényesüljön. Rendszerint igyekeznek fenntartani a kapcsolatokat, és félnek olyan dolgok megtételétől, amely az embereket eltávolíthatja egymástól. A konfliktusokat rossznak tartják. Nagylelkűséget, emberiességet vagy engedelmességet tükröz. Az egyik fél megváltoztatja vagy föladja az álláspontját. Értékeinek feladásával teljesen és egyoldalúan alkalmazkodik. Én védő mechanizmusa megpróbálja elfogadni önmaga alávetését. Önbecsülésének fenntartása 28

félelemből, aszimmetrikus viszonyból vagy tapintatból, esetleg a másik iránti viselkedéskultúrából adódik. Lehet helyes, káros vagy romboló hatású. Alacsony önmegvalósítás és magas együttműködés jellemzi  A kompromisszum: a kompromisszumkereső többről mond le, mint a versengő, de kevesebbről, mint az alkalmazkodó. A cél elérése szempontjából ez félút. Lényege, hogy mindkét fél számára nem a kívánt, de még elfogadható megoldás születik. A kompromisszumok segítségével fenntarthatók a kapcsolatok. Ez nagyon gyakori módja a konfliktusok kezelésének. Főleg piaci környezetben. Az igényeit egyezteti a másik féllel. Mérlegeli a másik fél álláspontját. Nincs vesztes vagy győztes, a felek között korrekt megegyezés születik. Közepes együttműködés, közepes alkalmazkodás jellemzi.  Az elkerülés módszere: többnyire időnyerés a célja, egyik fél se megy bele nyílt konfrontációba, kitérnek a probléma felvállalása alól is. Rendszerint nagyon felkavarja őket érzelmileg az a feszültség, ami a konfliktusból ered. Az elkerülő szerint a konfliktus egy rossz dolog. Konfliktuskerülő, nem vállalja nyíltan önmagát. Kilép, nem oldja meg a konfliktust, amely vagy megszűnik, vagy többszereplőssé alakul, de nélküle zajlik le. Egy darabig hasznos ez a magatartás, de lesz olyan pont, amikor már nem tudja elviselni a helyzetét. A „mindig meg kell felelnem” magatartás kisebbértékűség-érzést gerjeszt. Alacsony önmegvalósítás, alacsony együttműködés jellemzi.  A problémamegoldás módszere vagy együttműködés: a rivalizálást a feladatorientáltság váltja fel. Kifejezésre juttatják szükségleteiket és céljaikat, komoly és alapos munka különböző megoldások, alternatívák feltárására. Elkezdik tisztelni a másik nézőpontjait. Megerősítheti a kapcsolatot, és kölcsönös tiszteletet válthat ki. Megtörténik a két álláspont egyeztetése, a megegyezés közösen alakul ki. Mindkét fél mérlegeli a másik szempontjait, enged a szándékából, és egy harmadik megoldás érvényesül. Nincs vesztes. Magas önmegvalósítás, magas együttműködés jellemzi. A konfliktuskezelés öt lépése 1. Keretek, cél, személyek kompetenciájának, személyes felelősségvállalásának meghatározása. 2. Az igazi konfliktus feltárása 3. A konfliktus megbeszélése a. Hallgassuk meg a másikat, jelezzük felé, hogy elfogadjuk, mint vitapartner. b. Aktív hallgatás alkalmazása (partner tudomására hozzuk, hogy értjük a problémáját, visszaismételjük a hallottakat). c. Harcoljunk ki figyelmet magunknak. d. Saját álláspontunk kifejtése. e. Hozzunk létre kölcsönösen megfelelő alternatívát. 4. A választott megoldási mód részletes kidolgozása, konkretizálása (személyek, idő, hely, szankciók meghatározása). 5.Kivitelezés után utánkövetés, ellenőrzés. Az előítéletek keletezésének okai: A rasszizmus és agresszív nacionalizmus témakörének vizsgálatában sokan használják az előítélet, a sztereotípia és a diszkrimináció fogalmát. Előítéletnek szokás nevezni a valamely csoport tagjaival szembeni negatív érzelmi viszonyulást, amely azon alapul, hogy ezek az emberek a csoport tagjai. Egyes szociológusok pozitív előítéleteket is látnak. A sztereotípia torzításon, túlzáson és leegyszerűsítésen alapuló negatív elképzelések, előítéletek együttese valamely csoporttal szemben. A diszkrimináció pedig egyes emberek hátrányos kezelése azon az alapon, hogy azok valamely meghatározott csoport tagjai. Például a többségi csoport piszkosnak, erkölcstelennek, megbízhatatlannak tarthatja valamely kisebbség tagjait (sztereotípia), ezért nem kíván velük érintkezni (előítélet), ennek következtében nem alkalmazza őket munkásként az irányítása alatt álló munkahelyeken (diszkrimináció). Az előítéletek kialakulásának okai: 1. A politikai és gazdasági konkurenciaharc és konfliktusok: például a munkalehetőségek csökkenése. 29

2. Az előítélet "bűnbak" elmélete: A bűnbakkeresés általános módja az, hogy az emberek egy jól észrevehető, viszonylag gyenge és kezdettől fogva nem kedvelt csoportra helyezik át agresszivitásukat. Az agresszivitás konkrét formája azonban attól függ, hogy mi az, amit az adott domináns csoport normái megengednek vagy helyeselnek. 3. Az előítéletes személyiség: Vannak emberek, akik hajlamosak arra, hogy előítéleteket tápláljanak, nem pusztán a közvetlen külső hatásra, hanem saját személyiségvonásaikból következően is. 4. Előítélet és konformitás: Az előítéletes magatartás legfőbb oka a társadalmi normák szolgai módon való betartása. Kedvező vagy kedvezőtlen érzés egy személy vagy dolog vonatkozásában, mely megelőzi a tényleges tapasztalatot, illetve nem azon alapul. Már az Ókorban is előfordult, megelőző tapasztalatok és döntések alapján hoztak ítéletet. Mára már más, előzetesen kialakított, tényekkel nem kellően alátámasztott ítélet. Kialakulásához nem feltétlenül kellenek saját tapasztalatok.A rasszizmus és agresszív nacionalizmus témakörének vizsgálatában sokan használják az előítélet, a sztereotípia és a diszkrimináció fogalmát. A roma származással kapcsolatos előítéletek: A mai magyar társadalom legnagyobb és a diszkrimináció által leginkább veszélyeztetett csoportja a cigányság vagy a romák. Igen nehéz a cigány etnikumhoz tartozókhoz adatokat gyűjteni, mert a magyar társadalomban közvetlen rákérdezés útján aligha lehet megállapítani, hogy ki cigány és ki nem. Ténylegesen a cigány etnikumhoz tartozók jelentős része magyar anyanyelvű. A cigány etnikumhoz tartozók az átlagnépességnél jóval hátrányosabb helyzetben vannak. A hátrányok növekedésének egyik fő oka az, hogy a romák közül sokkal kevesebben rendelkeznek kereső foglalkozással, sokkal többen vesztették el a munkahelyüket. A rendszeres munkával nem rendelkezők egy része munkanélküli, másik része munkahelye elvesztése után visszahúzódott a munkaerőpiacról, vagy korábban sem rendelkezett munkahellyel. Mivel a cigány etnikumhoz tartozó háztartásokban így az átlagosnál jóval kevesebb a rendszeres munkahelyi keresettel rendelkezők aránya és mivel a gyermekszám magasabb a roma családokban, az egy főre jutó jövedelem átlaga szükségképpen messze elmarad az országos átlagtól. Mind a munkanélküliség, mind a szegénység az átlagosnál jóval tartósabb a cigány etnikumhoz tartozók között. A romák súlyos hátrányos helyzete már ma is a magyar társadalom egyik legsúlyosabb problémája, és a jövőben a probléma súlyossága tovább növekedhet. Agressziónak nevezünk minden olyan szándékos cselekvést, amelynek indítéka, hogy nyílt vagy jelképes formában valakinek vagy valaminek kárt, sérelmet vagy fájdalmat okozzon. Agresszívnak nevezzük azt az embert, aki saját akaratát másokkal szemben erőszakos módon érvényesíti. Az agresszív viselkedést kiváltó tényezők  Izoláltság  Relatív depriváció: a jobb alternatíva igényszintje jelenti a frusztrációt.  Bezártság (börtönhelyzet, disco).  Modellek  Média. Az agresszió megjelenési formái: Erkölcsi értékrend szerint:  Antiszociális  Proszociális Iránya szerint:  Önpusztító  Kifelé irányuló Megjelenési formája szerint:  Fizikai  Verbális  Lelki Az agresszív viselkedést kiváltó tényezők  Izoláltság 30

 Relatív depriváció: a jobb alternatíva igényszintje jelenti a frusztrációt.  Bezártság (börtönhelyzet, disco).  Modellek  Média.

A haraggal a támadás cselekvési tendenciája jár együtt. Aki enged a sürgetésnek, az fizikai vagy verbális agressziót követ el. Az érzelmekhez táruló számtalan cselekvési tendencia közül a pszichológia az agressziót – elsősorban társadalmi következményei miatt – kitüntetett figyelemmel kezeli. Össztársadalmi szinten akkor, amikor a nukleáris fegyverek szinte bárki számára hozzáférhetőek, már egyetlen szerencsétlen agresszív lépés is világméretű katasztrófát eredményezhet. Egyéni szinten pedig oly sok a körülöttünk lévő agresszív gondolat és szándék. És oly sokan nem tudnak mit kezdeni velük, hogy személyes jólétük és társas kapcsolataink alakulása is elsősorban attól függ, hogy megtanuljuk-e kezelni ezt az érzést. Az agresszió kitüntetett helyzetét tovább fokozza, hogy a társas viselkedés két legjelentősebb elmélete homlokegyenest ellenkező nézetet vall természetéről. Ne felejtsük el, hogy az agresszió jelen értelmezésünkben mások szándékos fizikai vagy verbális bántalmazása, tárgyak elpusztítása, és hogy a kulcsszó a szándékosság. Ha valaki egy tömött buszon véletlenül rálép a lábunkra, és gyorsan elnézést kér, akkor az nem tekinthető agressziónak, de ha szándékosan arrébb lök bennünket, majd jól rátapos a lábunkra, az már igen. Deviáns viselkedés: Az emberek társadalmi együttélése azért lehetséges, mert nagy többségük alkalmazkodik az adott társadalomban elfogadott normákhoz, viselkedési szabályokhoz. A normaszegést nevezik devianciának, a normaszegő viselkedést deviáns viselkedésnek. Azokat a viselkedéseket nevezzük így, amelyek eltérnek az adott társadalomban elfogadott normáktól. Bűnözés, öngyilkosság, alkoholizmus, kábítószer-fogyasztás és lelki betegségek. Fogyatékosság: A fogyatékosság az egyénnel szemben támasztott személyi, társadalmi, foglalkozási vagy törvényes igények, kötelezettségek teljesítését biztosító képességek károsodás miatti kedvezőtlen változása. A fogyatékosság arra a tevékenységre vonatkozik, amelynek végrehajtásában az egészségkárosodott egyén korlátozott. A WHO meghatározása szerint „a fogyatékosság a normális emberi léthez szükséges tevékenységek végrehajtásának akadályozottsága vagy képtelensége”. A fogyatékosság mértéke az egyéntől – önmaga és a társadalom által – elvárt, illetve az aktuálisan, az korlátozottság állapotában nyújtott teljesítmény különbségével jellemezhető. A hallásfogyatékos ember pszichikailag is károsodik, nehezebben viseli a stressz- és krízishelyzeteket, romlik az alkalmazkodóképessége, különösen időskorban. A hallásra alapozott kommunikációs zavarokhoz gyakran beszédzavarok is csatlakoznak. A kommunikációs képesség korlátozottsága következtében beszűkülnek az egyén interperszonális kapcsolatai, nehezebbé válik a kapcsolatteremtés, korlátozódik a vitakészség. Nehézkessé válik számára a társadalom különbözőtevékenységeiben (kultúra, vallásgyakorlat, sport stb.) való részvétel. Károsodik a figyelmeztető, veszélyt jelző hangszignálok érzékelése, mely korlátozza a sérülések elkerülésének a képességét. A WHO osztályozása szerint a halláskárosodásból eredőkorlátozottságok a következőkben csoportosíthatóak:  tájékozódási zavar,  a fizikai biztonság zavara,  megélhetési problémák,  beilleszkedési zavarok,  tanulási zavarok,  a foglalkoztathatóság korlátozottsága. A kommunikáció nagyon fontos az emberek életében így tudják megosztani az információt, értesülést így tudnak gondolatokat cserélni, hírt átadni, valamilyen erre szolgáló eszköz, ill. jelrendszer (jel, gesztus) útján. Ha nem jó a hallás akár nem verbálisan is meg tudja, magát értetni a körülötte lévőkkel. Türelemmel, gondos artikulálással kell fordulni egy halláskárosodott emberhez. Látáskárosodás esetén nagyon fontos, hogy a megváltozott környezettel tisztában legyenek, biztonságossá kell tenni számukra a környezetüket. Az egészséges ember információinak kb.: 80%-át látás útján szerzi. 31

A megváltozott testi funkciók pszichés értelmezése: A fogyatékosság módosult, csökkent képessége az ember bizonyos tevékenységeinek: közlekedésnek, evésnek, ivásnak, mosakodásnak, munkának, írásnak és így tovább. A fogyatékosság mérésekor is felhasználják ezt a tényt külföldön: egy skála különböző számértékeit rendelik a hiányzó, illetve meglévő képességekhez, az említetteken túl például akár a körömvágáshoz, lépcsőjáráshoz, bevásárláshoz, autóbusz eléréséhez. A legsúlyosabb a „hátrány”, amely károsodásból vagy fogyatékosságból eredő társadalmi hátrány; korlátozza, esetenként meg is akadályozza, hogy az egyén betöltse kortól, nemtől, társadalmi és kulturális tényezőktől függő normális, mindennapi szerepét. A hátrány ily módon tehát nem más, mint a károsodás, a fogyatékosság társadalmivá válása, mely igen súlyos kulturális (tanulás), társadalmi (önellátás), gazdasági (önellátás) és egyéb következményeket von maga után az egyén mindennapi életében. Az egészségkárosodás korlátozza a személy aktivitását, ez pedig a társadalomban történő részvételét. A gondozó szerepe a fogyatékkal élők beilleszkedésének segítésében: Az elszigetelődés és a magány kialakulásában is nagy szerepe van a látás és hallás romlásának, mert nehezebben közlekednek, hangosabban kell beszélni. Bizonytalanabbnak érzik magukat, így az esetleges csalódástól, szégyenkezéstől inkább megmentik magukat, azáltal, hogy nem is próbálkoznak a társaság keresésével, vagy új dolgok kipróbálásával. Sok bíztatásra, szeretetre, támogatásra van szükségük! A gondozónak oda kell figyelni, hogy a fogyatékkal élők be tudjanak, illeszkedni abba a közösségbe, ahol eltöltik napjaikat. Segíteni kell, hogy a készülékeket be tudják szerezni, meg kell tanítani a használatukra. Meggyőzni, elfogadtatni magukat, hogy olyan életet tudjanak élni, mint azelőtt. Biztosítani őket a feltétel nélküli elfogadásra! Az önmegvalósítás jelentősége az értelmileg sérült emberek esetében: Fejlődésben kora gyermekkortól jellemzőek a mozgás, a beszéd, az önkiszolgálás képességének zavarai. Gondolkodásukban a fogalmak használatát az érzékletes, konkrét, gyakorlatias tartalmi jegyek jellemzik, a logikai jegyek háttérbe szorulnak. Aktív szókincsünk is elsősorban konkrét fogalmakból áll. A középsúlyos és súlyos értelmi fogyatékosság összefoglaló neve. Jellemző a sérülések összetettsége, a társuló vagy következményes sérülések, fogyatékosságok látás-, mozgás-, halláskárosodások. Feltűnő az értelmi képességek, a kommunikációs fejlődésének nagymérvű lelassulása. Társadalmunkban minden ember önmaga számára jól megalapozott értékelést, önbecsülést vagy önérzetet és mások részéről megnyilvánuló tiszteletet igényel. A jól megalapozott önbecsülés a tényleges képességeken, az elért eredményeken és a mások részéről érzett tiszteleten alapszik. Amit az ember tud, azzá kell lennie. Ezt nevezhetjük önmegvalósításnak. Ez a vágy arra, hogy mindjobban azzá legyünk, akik vagyunk, és mindenné váljunk, aminek az elérésére képesek vagyunk. Ez személyenként változó. Az igények jelentkezésének feltétele, hogy előtte kielégítsük fiziológiai, biztonság, szeretet és tisztelet iránti igényünket. Az önmegvalósítás alapvető feltételei: szólásszabadság, szabadság abban a tekintetben, hogy azt tehessük, amit akarunk, amíg az másoknak nem árt, az önkifejezés szabadsága, a kutatás, vizsgálódás szabadsága, igazság, korrektség, becsületesség… Talán még fontosabb, mint az egészséges embernél. Így késztetést éreznek, hogy legyen életcéljuk, és hasznosnak érezzék önmagukat. A fogyatékos emberek munkavállalásának előnyei, hátrányai: Előnyei: hasznosnak érzi magát, célja van, pénzt kap, anyagi biztonsága lesz A fogyatékos emberek számára lehetővé kellene tenni, hogy az egészségi állapotának és képességeinek megfelelő munkát végezhessen, s ezáltal legteljesebb társadalmi integrációt. Az egészséges társadalomnak tolerálnia kellene a fogyatékkal elő embertársait. Hátrányai: kevés a munkahely, ahol elfogadják a fogyatékkal élőket, nem biztos, hogy rövid időn belül sokat tud teljesíteni, gyorsan sem tud annyit elkészíteni (norma). A teljesítménykényszer hatása a viselkedésre: Fogyatékkal élő ember nem biztos, hogy el tudja végezni azt a munkát, amit egy egészséges. Ezért lehet zavart, frusztrált, társaival agresszív. A mai teljesítmény-centrikus világunkban, ahol az egyéni érdekek kerülnek előtérben, kevés az olyan munkahely ahol megbecsülik a csökkent képességgel 32

bíró embereket. Egy fogyatékkal élő ember sem biztos, hogy jól érzi magát olyan munkahelyen, ahol a többiek jobban teljesítenek. A szimpátia szerepe a beilleszkedésben: Jobb hangulatban dolgoznak, vidámabb és aktívabb is. Pozitív élményekben gazdagabb lesz. A szociális szakember szerepe a Szociális Foglalkoztatóban:Ösztönzés, segítségnyújtás, irányítás, összetartás, foglalkoztatás. A fejlesztés célja:A sérült ember képességeihez igazított önállóság kialakítása azokban a tevékenységekben, melyeket a mindennapi életben nap, mint nap végeznek. A pszichiátriai betegek: Az intézmények kezdetben börtönszerű "ellátást" nyújtottak, és a tébolydák még a humánusabb bánásmód elterjedése után is igen embertelen és hátrányos körülményeket jelentettek a betegek számára . Fontos még megemlíteni, hogy hazánkban sok szempontból jobb volt a helyzet, mint a fejlettebb országokban: kevesebb tébolyda épült, több beteget kezeltek humánusabb körülmények között, és a múlt század eleje óta létrehozták az úgynevezett családi ápolási telepeket, amelyek az akkori viszonyok között egy közösségi alapú, humánus és nagy sikereket felmutató ellátási forma volt. A befogadó családok hasonló rendszere egyes fejlett országokban, például Franciaországban, ma is működik. A második világháború után persze megszűnt ez az ellátási forma, azonban az ellátórendszer egy progresszív eleme, a pszichiátriai gondozóhálózat alakult meg és vált országos hálózattá. A kezeléssel kapcsolatos önrendelkezési jog a pszichiátria gyakorlatában Magyarországon napjainkban először jelenik meg. Az elmúlt századokban ez sehol a világon nem valósult meg. A gyakran antihumánus, máskor humánus ellátási formák kitalálói mindannyiszor a betegek "kiszolgálói" közül kerültek ki, és az ellátás az ő elképzeléseiket tükrözte. Gyakorta alapelvként érvényesült a betegek kirekesztése és elzárása, tehát a közösség "védelme" a súlyosabb betegektől. Még a XX. század mozgalmai, amelyek a betegeket úgynevezett terápiás közösségekben kívánták "reszocializálni", emberhez méltó módon, de valójában nem a páciensek döntései és gyakran nem személyes szükségleteik alapján működtek. A közösség védelme érdekében még a közelmúltban is történt számos intézkedés. Így például a szocializmus időszakában kialakított pszichiátriai szociális otthonokat a betegek eredeti lakóhelyeitől tudatosan távol helyezték el. A budapesti betegek egy része például Szentgotthárdra vagy Máriapócsra került. Így biztos volt, hogy a beteg elveszti családi és szociális kapcsolatrendszerét, és még gondnokával is alig tud kapcsolatot tartani, ezáltal visszatérése teljesen reménytelenné válik. Ez a rendszer tehát számos - nem csak pszichiátriai okból - fogyatékos esetében a szervezett és nagy arányokban végrehajtott elkülönítés némileg, de semmiképpen sem radikálisan humanizált elveire épült. Nem véletlen, hogy a régi, de érzékletes kifejezéssel elmeszociális otthonoknak nevezett intézetek a rendszerváltást követő emberi jogi vizsgálódások központi terepévé váltak. Még a (maguk nemében) szakmailag példaértékű intézmények sem képesek kompenzálni a betegek (és a rehabilitációs szakemberek) lehetetlen és igen reménytelen helyzetéből adódó nehézségeket. Mára e probléma kezelése a pszichiátriai szociális ellátás "vírusává" nőtte ki magát. Az EU-normák, a nagy nemzetközi visszhang, és a ma is működő rendszer napi szintű, nem nagyon kivédhető kockázatai (lásd a Törökszentmiklósi tűzesetet) ma már politikai tényezővé duzzasztották e problémát. A másik sok kérdést felvető intézmény a gondnokság volt. A korlátozottan vagy kizáróan gondnokság alá helyezett betegek jogi korlátozása nem illeszkedett egyéni adottságaikhoz, és nagyrészt formális bírósági eljárás során hoztak erről döntést. A betegek gondnokai semmiféle képzésben nem részesülnek, és a gondnok tevékenységében általában a beteg érdekeinek képviselete még nyomokban sem fedezhető fel (és nem is kéri számon senki). A gondnokság sajnos a legtöbb beteget sok felesleges korlátozással sújtja, egyenes utat jelent az izoláció felé, és a beteg legtöbbször elveszti a tartalmas és biztonságos élet kialakításához szükséges eszközöket és kompetenciákat. Jól illusztrálja a betegek kiszolgáltatottságát, hogy például, ha egy gondnokság alatt álló beteg valamilyen sürgős műtétre szorul, ezt nem kezdheti el az orvos, csak a gondnok beleegyezése után. A gondnok folyamatos elérhetősége a beteg számára általában nem megoldott, sőt az önkormányzatok gyámügyi osztályai sem tudnak segíteni. Így gyakorta megesik, hogy a páciens ki van téve a halasztott beavatkozás okozta kockázatnak és szenvedésnek. A pszichiátria mint a társadalmi deviancia kezelési eszköze: Szerencsére hazánkban nem volt jellemző, hogy politikailag "deviáns" személyeket kényszergyógykezelésre ítéltek volna. Ismerjük azonban a modern pszichiátria talán legnagyobb szégyenét, amikor megfelelő 33

diagnosztikus kategóriákat sikerült kreálni a szovjet rendszerbe be nem illeszkedő személyek számára, és számos szakember működött közre az ilyen személyek "ellátásában" (politikai pszichiátria). Arról is viszonylag kevés szó esik, hogy a náci népirtásnak a pszichiátriai betegek is tudatos célpontjai voltak. Tehát a pszichiátriai betegekkel kapcsolatban még a XX. században sem szűntek meg a diszkriminációs törekvések, annak ellenére, hogy a pszichiátria ekkorra a medicina önálló diszciplínájává vált, és számos tudományos és gyakorlati eredményt mutatott fel. A jogi környezet változásai: Talán a pszichiátria, a medicina többi ágához hasonlítva, a legérzékenyebb a társadalmi változásokra. A rendszerváltást követően szinte teljes egészében megváltoztak a pszichiátriai beavatkozások jogi keretei. Az egészségügyi törvény szerint a pszichiátriai beteg hasonló jogokkal rendelkezik, mint a többi beteg, kivéve, ha veszélyeztető állapot észlelhető, amely orvosi és bírói döntés alapján indokolhatja e jogok korlátozását. Ez azt jelenti, hogy a pszichotikus betegeknek is döntési joguk van a kezelésükkel kapcsolatban, joguk van a tájékozottsághoz, bizonyos korlátozások mellett akár betekinthetnek a dokumentációjukba, elhagyhatják a kórházat vagy abbahagyhatják ambuláns kezelésüket. Tehát a személyes szabadságjogok az ő esetükben is felülkerekedtek a "közösség jogain". Az egészségügyi törvény deklarálja a beteg természetes környezetében történő ellátáshoz való jogot is, amelyet az egyszerűség kedvéért közösségi ellátásnak is hívhatunk. Ez a jog is zavarba ejtő következményekkel jár, hiszen még inkább szembesít azzal az ellentmondással, amely a pszichiátriai ellátórendszer jelenlegi paradoxonában megjelenik: a hatékony, de alulreprezentált és -finanszírozott közösségi ellátási formák együtt élnek az alacsonyabb hatékonyságú, de relatíve túlreprezentált és túlösztönzött intézmények rendszerével. A gondnoksági rendszer is liberalizálódott, és ma már lehetővé teszi, hogy a betegek cselekvőképességének korlátozása csak azokra a területekre terjedjen ki, amelyekre feltétlenül szükség van (például csak a vagyon eladására vagy a pénzbeosztásra). Változó módszerek: Számos eredmény mutatja, hogy a közösségi pszichiátria erősödése az ellene ható tényezők dacára megkezdődött. Több civil szervezet és elsősorban szociális intézmény nyújt már szolgáltatásokat, és megkezdődött a közösségi pszichiátria oktatása a rezidens-, posztgraduális orvosképzésben, valamint a szakdolgozók és szociális munkások képzésében is. Megjelentek a közösségi pszichiátria standardjai a magyar nyelvű szakirodalomban, továbbá a pszichiátriai gondozás szakmai protokolljában is, és mára "kötelező fejezetei" a tankönyveknek és összefoglaló munkáknak. Megjelentek a közösségi pszichiátria hazai modelljével kapcsolatos szakmai elképzelések. A pszichiátriai betegek helyzete a társadalomban: A betegek jelentős része csak későn részesül a számára leginkább megfelelő terápiában, vagy túl sokszor változtatnak gyógyszerelésén. Terápiás kezelés váltásakor 56 százalékban számoltak be drasztikus visszaesésről a hozzátartozók. A betegek több mint felénél két évbe telt a hatékony és helyes kezelés megtalálása A hatékony kezelés és a család odafigyelése sem lehet eléggé eredményes, ha a betegnek szembe kell néznie a társadalom megvetésével. A kutatás eredményeiből kiderült, hogy a megfelelő gyógyszer megtalálása után a betegek képesek teljes életet élni. A kezelések mellett a felmérésben résztvevők megemlítették a pszichoterápiák, a testmozgás, a felelősségtudat és a rendszerezett életvitel jelentőségét, amelyek ugyancsak segítenek szeretteiknek a gyógyulásban. A hatékony kezelés, valamint a megfelelő kiegészítő terápiák alkalmazása a családtagok helyzetét és a beteg társadalmi beilleszkedését is jelentősen megkönnyítette. A pszichiátriai intézményrendszer legfőbb értékét az a képesség jelenti, hogy csökkenteni tudja a szenvedést, amelyet a mentális betegségek jelentenek a betegek és környezetük számára. A betegek érzékenysége nemcsak betegségükből, hanem kiszolgáltatott helyzetükből, csökkent önállóságukból, társadalmi megbélyegzettségükből és megromlott ítélőképességükből is adódik. Az intézményes és közösségi ellátás, valamint a kórházakban működő pszichiátriai osztályok a betegek lakóhelyéhez közel nyújtanak ellátást, és biztosítják a rendszer összehangolt működését. A magyar pszichiátriai ellátás legfőbb hibája a járóbeteg-ellátás másodlagos, háttérbe szorított helyzete és a közösségi ellátás hiánya. A pszichiátriai betegek jó része reális alternatíva hiányában választja a kórházi kezelést, sőt a pszichiátriai osztályoknak is az az érdeke, hogy a betegek a bent 34

fekvéses ellátást válasszák, mivel az egészségbiztosítás csak ezt a formát támogatja megfelelőképpen. Pszichiátriai betegekkel kapcsolatos előítéletek: - A pszichiátriai betegek deviánsok, gyenge akaratúak, erkölcsileg megbízhatatlanok, érzelmileg labilisak, lusták, tudatlanok. - A legtöbb pszichiátriai beteg veszélyes és ijesztő. - A pszichiátriai beteg nem képes életével kapcsolatos önálló, ésszerű döntésre. - Ha a pszichiátriai beteg visszautasítja, hogy antipszichotikumot szedjen, ez irracionalitásának jele, s egyben a kötelező intézeti kezelés indokoltságának a bizonyítéka. - A pszichiátriai betegség tényét a laikusok is könnyen fel tudják ismerni, hiszen az „őrült” viselkedés jellemzői jól ismertek. - A „bolond”, „őrült”, „félnótás” szavak használata elfogadott, míg máshol hasonlóan pejoratív szavak használata súlyosan sértő, diszkriminatív. - A pszichiátriai betegeket be kell zárni, távoli, zárt intézetekben kell őket tartani, mert jelenlétük veszélyes a társadalomra. - A bűncselekményt elkövető elmebetegek kényszergyógykezelése csak arra jó, hogy az ilyen emberek megússzák a jogosan kiszabható büntetést. Sok a visszaélés ilyen esetekben, olyanokat is elmebetegnek tekintenek és nem büntethetőnek nyilvánítanak ilyenkor, akiknek valójában börtönben lenne a helyük. Mit tehet a beteg: - Ön döntheti el, kinek beszél betegségéről, és milyen részletességgel. - Vegyen részt megfelelő kezelésben! - Legyen olyan emberek között, akik támaszt nyújtanak! - Fejezze ki nyíltan elvárásait! - Ne tekintse magát a betegségével egyenlőnek! - Ossza meg tapasztalatait! - Csatlakozzon egy támogató csoporthoz! AZ ELFOGADÁS ELŐSEGÍTÉSE (USA tanulmány) - A továbbiakban is bővítsd ismereteidet, és mások ismeretét. - Hozzáállásodból sugározzon annyi elfogadás és együttérzés, amennyi csak tőled telik. - Vegyél részt az Elmebetegek Konföderációjának országos, megyei, vagy helyi ülésein. - Aktívan reagálj a médiában, barátok és rokonok szájából elhangzó előítéletekkel színezett, helytelen információkra. - Írj levelet a törvényhozó szerveknek, egyetértésedet fejezve ki a ráfordított támogatások növelése, az egészségügyi helyzet javítása, stb. terén. - Vállalj önkéntes munkát olyan ügynökségeken, melyek az elmebetegségben szenvedők érdekében hajtanak végre feladatokat, illetve csatlakozz olyan segélyező-csoportokhoz, melyek családok és barátok megsegítésére szerveződtek. - Ajánld fel segítségedet olyan családoknak, ahol hasonló problémákkal küszködnek. - Vess be minden olyan különleges adottságot vagy rejtett tartalékot, amivel rendelkezel (írói adottság, filmkészítés, képzőművészet) annak érdekében, hogy megismertesd az emberekkel az elmebetegséget, és kivívd együttérzésüket. Az öngyilkosság veszélyének felismerése: A mentálhigiénés ismeretek, a pszichológiai kulturálatlanság hiánya ezen a területen is megnyilvánul. A legtöbbször az öngyilkossági szándék finom jeleit nem veszik figyelembe sem a családban, sem az egyéb közösségekben. Ismeretes, hogy az öngyilkosjelöltek legnagyobb része jár vagy járt orvosnál, ahol jelezte a segélykérést nyíltan vagy burkoltan. Fel kellene ismernie az orvosnak, gondozónak ezeket a jeleket. Az öngyilkosság megkísérlése üzenet valakinek vagy valakiknek: „Nem tudok, nem akarok Így élni”. Mindig páros játszma, mindig ott a másik. Az a közöny, amit a másik (számára fontos ember) tanúsít, leértékeli a szenvedőt. Az öngyilkossági szándék felismerésében a Ringel-féle tünetegyüttes a következő:  sajátos beszűkülés- elsősorban érzelmi jellegű  kapcsolatai megszakadnak  maga ellen fordított agresszió 35

 öngyilkossági fantáziák (elképzeli magát a ravatalon) A segítő dilemmái szuicid késztetés észlelése esetén:Mindenképpen szükséges a beavatkozás! Szuicid krízis: akkor alakul ki, ha a krízisben lévő személy nem talál megoldást a krízishelyzetből való kilépéshez. Sokkal élesebb jegyei vannak, mint más krízisnek. A kliens teljesen kizárja magát a társadalomból, késztetést érez arra, hogy önmagát megsemmisítse, mert úgy érzi a krízisből való kilépésnek ez az egyetlen módja, hogy ő maga is megsemmisül. Autoagresszió jellemzi, azaz önmaga ellen fordítja egyre erősödő dühét. Jellemző a szuicid fantáziának kérdése, melyek maguktól törnek elő és nem lehet elkerülni őket. Minden esetben megjelenik a cry for help (utolsó segélykérés), hiszen a szuicid-fantáziák is ebbe a csoportkörbe tartoznak. Nagyon ritka a közvetelen formában történő segítségkérés. Szuicid krízisben lévő személy jellemzői: 1. Figyelem-beszűkülés az adott problémára, annak is egy adott részére. Teljes gondolati, érzelmi átállíthatatlanság. 2. Furcsa ambivalencia jellemzi az adott személyt, mert erős késztetést érez szorongásnak megoldására, de képtelen eldönteni hogyan oldja meg. 3. Érzelmileg rendkívül érzékeny, érzelmi reakcióit kis mértékben tudja csak kontrollálni, emiatt nagyon sérülékennyé válik. 4. Mindennapi tevékenység alacsony színvonalú. 5. Megváltozik az emberekkel való kapcsolata. Fokozott kötődési igénye lesz, azonban kapcsolatot nehezen tud kialakítani, mert minden esetben a problémára összpontosít. 6. Az embereket aszerint szelektálja, hogy segítséget kap, vagy nem kap tőlük. Akiktől segítséget kap sokat vár el, kötődése már-már riasztó lehet. Sok esetben emiatt a nagyfokú kötődése miatt marad egyedül, pedig segítségre lenne szükség. 7. Tájékozódó attitűdjének rendszere összeomlik. Sajátos módon eltávolodik a realitástól, irracionálisan élve meg helyzetét. 8. Nincs önmagára vonatkozó jövőképe, sok esetben a közeli jövőt sem látja. 9. Hiábavalóság érzése vesz erőt rajta, nagyfokú elbizonytalanodás jellemzi, önértékelése, önbecsülése teljesen leredukálódik. Kommunikáció A kommunikáció latin szó, jelentése: közlés. Közlésfolyamat, mely az állatvilágban, az újabb kutatások szerint a növényvilágban is fellelhető. Fogalma kiterjed a gépi információtovábbításra is. Az emberi kommunikáció kapcsolatot, érintkezést, szűkebb értelemben pedig információcserét, üzenetváltást jelent. Befolyásolási szándéka van, mely két ember vagy több embercsoport közötti viszonyulásra vonatkozik. Nem lehet nem kommunikálni, mert a nem kommunikálás is jelzés, üzenet. Az ember egyik alapvető szükséglete a kommunikáció, hiánya elkülönüléshez vezet. A kommunikációnak két útja lehet. Az egyik a kétoldalú érintkezés, amikor a közlő visszajelzést kap a befogadótól, a másik út, amikor a közlés egyoldalú (pl.: rádió, tv, újság). Az emberi kommunikáció elemei, csatornái Minden megnyilatkozásunk jelzés lehet a másik ember számára. A közvetlen kétszemélyes helyzetben minden csatorna részt vesz, együttesen működik. Van azonban egy sajátos emberi jelzőrendszer, amely lehetővé teszi a jelzések megfejtését, ez a nyelv, a beszéd. A beszéd kulturális termék, az emberfejlődése során alakul ki. A kommunikáció elemei jelzések ÜZENŐ (küldő)

VEVŐ (befogadó) visszajelzések 36

A kommunikáció elemei az ábra alapján: üzenő, vevő, jelzések, visszajelzések, csatornák. Az az egyén, aki a másik embernek jelzéseket ad (beszélni kezd, gesztikulál) az üzenő, a küldő. Az az egyén, aki a jelzéseket befogadja (meghallja, értelmezi), a vevő, a befogadó. Az a jelzés (pl.: beszéd), amit az üzenő elküld a másik emberhez, a jelzés vagy jelzések. A jelzések, visszajelzések a kommunikációs csatornákon jutnak el a vevőhöz. A végbemenő folyamat a kommunikáció. A kommunikáció elemei a valóságban pillanatok vagy pillanatok töredékei alatt összekapcsolódnak. Sok-sok jelzést bocsátunk ki, aminek megértésétől függ visszajelzésünk, viselkedésünk. A visszajelzés lehet pozitív, ha a vevő azt jelzi, hogy megértette az üzenetet. Negatív, ha nincs reagálás, ha félreértette a jelzést vagy esetleg nem is észlelte. Kétértelmű, ha az üzenetküldő mindkét módon értelmezheti a vevő visszajelzését. Kommunikáció lehet a beszédünk, a mozgásunk, testtartásunk vagy éppen az elhallgatásuk. Jelzés lehet az öltözetünk, jelvényeink, amit viselünk. Fontos az egyértelmű jelzés, mert így érthető meg. A kommunikáció fajtái  Az üzenő szerint: - szándékos (direkt), - önkéntelen (indirekt).  A kommunikációs csatorna szerint:- szóbeli (verbális) - nem szóbeli (nonverbális). A verbális (szóbeli) csatorna A szóbeli közlés az ember legspecifikusabb kommunikáció módja, majdnem minden üzenet továbbítására fel lehet használni. A legbonyolultabb az összes csatorna közül. Írott formája a közvetett kommunikáció legjellemzőbb megjelenése. Kódrendszere a nyelv, a verbális kommunikáció, a beszéd. A nyelv fogalomkészlete, a szókincs az emberi kultúra fejlettségével arányos. Különböző kulturáltságú rétegek nyelvhasználata eltérő egymástól. Az az egyén, aki több szót ismer és használ, jobban képes élményeit, megfigyeléseit kifejezni. Ezek a különbségek a szülő beszédmódja s iskolázottsági szintjeinek következményei. Az elsődleges szocializációban (a családon belül nevelésben), ha alacsonyabb a nyelvi kultúráltság, a személynek nehezebb a réteghelyzetéből kimozdulnia. A nyelvi hiányosság akadálya a tanulásnak, a továbbtanulásnak, így gátja a kiemelkedésnek. Ezt a következtetést Bernstein vonta le vizsgálatai során. Meg kell azonban állapítanunk, hogy egyéb társadalmi hatások is befolyásolják az áttörést a rétegek között. A nonverbális (nem szóbeli) csatorna: A nem szóbeli közlések hasonlóan a verbális közlésekhez valamilyen változást idéznek elő a kommunikációs partnerek viselkedésében, gondolkodásában, érzelmeiben. Szerepük: alátámasztják a szóbeli közlést, érzelmeket és viszonyulásokat közölnek, visszajelzést adnak arról, hogy a vevő miképp reagál a hallottakra, kifejezik a figyelem fokát. A vokális kommunikáció: A beszédhez kapcsolódik, kifejezi érzelmeinket. A heves érzelem, a hirtelen indulat magas hanggal jár, míg a tartós érzelmi állapot alacsony hangú. Az agresszívebb emberek általában hangosabbak, a gátlásosak halkabban beszélnek. A hangmagasságot néhány szerző összehozza a jellemvonásokkal. A mély hang a higgadtságot, az önbizalmat fejezi ki, míg a magas a tetterősek, a cselekvési vággyal teli emberek sajátja. A vokális csatorna tájékoztatást nyújt az akaratunktól független érzelmekről. Ennek ismerete segíti a szociális gondozó és ápoló munkáját. Mimikai kommunikáció: A mimikánkat a szem, a szemöldök, a homlok, a száj, az áll alkotja. Arckifejezésünk érzelmeinket tükrözi: öröm, meglepetés, harag, szomorúság, undor érdeklődés és félelem. Bizonyos mértékig akaratlagosak az arckifejezések, de bizonyos érzelmek hatására nem vagyunk képesek befolyásolni mimikánkat. A mimikai csatorna fontos eleme: a mosoly, a nevetés, ami olyan belső állapotot tükröz, amely a szorongással ellentétes. A tekintet révén való kommunikáció: A nézés és a tekintet a benyomáskeltés legfőbb eszköze. A szemkontaktus felvétele a legősibb kapcsolat felvételi, -fenntartói forma. Beszélgetéskor az időtartam 30-60 százalékban egymás szemébe néznek az emberek. A szemkontaktus hosszú, ha kedveljük a kommunikációs partnert, rövid, ha nem. A nézés lehet titkos vagy nyílt. A titkos nézés figyelemfelkeltőbb, esetenként nyilvánvaló. A tekintet lehet: éles, tompa, meleg, hideg, értelmes, gúnyos, üveges, fénytelen, mindezek jelzésértékűek. A tekintettel való beszédet csak kevéssé lehet tudatosan irányítani. A szemkontaktus kerülése közömbösséget, hidegséget, de védekezést is jelezhet. Mozgásos kommunikáció: A testnek minden mozdulata jelentéssel bír, kiegészíti a kommunikációt. A beszélni még nem tudó gyerek fontos közléseket küld kéz- és testmozgásával (pl.: az étel elutasítása: bezárja a száját, kézzel eltolja a kanalat, elfordítja a fejét). a) A gesztus: hangsúlyt ad, kiemel, lehatárol valamit, a legfőbb egyezményes jel. 37

b) A testtartás és –helyzet: a magabiztos testtartás egyenes, felemelt fej; a gátolt testtartás foglalkozik a összehúzott. Az ülés milyensége – zárt, nyitott – sok mindent elárul a kliensről, a betegről. Külön tudomány testbeszéddel. c) A térközszabályozás: a fizikai közelség meghittséget, intimitást jelez. A fizikai távolságtartás nagysága más-más jelentéssel bír a különböző kultúrákban. A távolság változtatásával azt jelezzük, hogy a kapcsolatot milyen irányba tereljük. Két ember közt a zónatávolságot több tényező befolyásolja: a rendelkezésre álló tér, az intimitás szintje, a megelőz viszony, a státus. A szociális gondozó és ápoló helyzete a gondozotthoz, a beteghez viszonyítva aszimmetrikus, ennek megfelelő a távolságtartás is. Munkavégzés (ápolás) közben a gondozó-ápoló az intim zónába lép. Ez soha nem téveszthető össze a felek közös egyetértéséből adódó intimitás szintjével. Az ezzel való visszaélés súlyos etikai vétség! d) Az érintés: bizalmasabb szándékot közvetít, az intim zónába lépést fokozza a felső végtag feljebb való érintése, fogása. Ha a kommunikációs partner nem igényli, zavaró, behatolást jelző az érintés. A szorongó ember rendszerint igényli az érintést; a simogatást, a szeretetet, a fokozott odafordulást. A kézfogás milyensége is üzenet (pl.: laza, szorító, ott-tartó). A testbeszéd: A testbeszéd lehet tudatos és tudattalan, az utóbbi a kongruenciaérték meghatározója lehet. A testbeszéd (testtel beszélni, közölni) bonyolult, összefüggő jelzésrendszer. A legtöbb közlésünk a testünkkel történik. A nonverbális csatornák közül a testbeszéd kiemelkedésének a célja:  Tudatosítani a gesztusokat, mozgásokat, testtartásokat az egyénben,  Bemutatni, miként kommunikálnak az emberek a közvetítő tényező segítségével. Sok ember nem is tudja, hogy testtartása, gesztusa közölhet valamit, miközben a hangja mást mond. A hiteleséget kérdőjelezi meg, ha a kimondott szó és a testbeszéd nem egyezik. A nők általában jobb észlelők – főleg akik gyereket nevelnek -, ő hamarabb észreveszik, ha két csatornaközlése nem esik egybe (inkongruencia). A segítővel szemben elvárás, hogy legyen empátiás, feltétel nélkül elfogadó és hiteles, őszinte (kongruens).  Empátia (beleélés, megértés): az a törekvés, hogy a segítő a páciens (kliens) érzéseit felfogja, megértse, s azokat vissza is jelezze, tükrözze.  Feltétel nélküli elfogadás: alapja, hogy minden ember értékek hordozója. Ez az érték feltételek nélküli. Azaz nem függ attól, hogy az illető mit tesz vagy mond, hogyan viselkedik. Az elfogadásnak nincsenek feltételei.  Kongruens: a verbális és nem verbális közlés fedésben van a segítő belső állapotával, integrált, egységes. A segítő „maszk” nélkül megmutatja az adott pillanatban érvényesülő érzéseit és attitűdjeit. A teljes kommunikációképtelenség ritkán áll elő, elsősorban az eszméletvesztés esetén. Általában sokat segít a nonverbális kommunikáció és a metakommunikáció, mert ezeken át érzelmi állapotok, viszonyulásmódok közvetíthetőek. Kommunikációs nehézségek származhatnak bizonyos neurológiai betegségekből és különféle fogyatékosságokból. Az érzékszervi fogyatékosság egész kommunikációs csatornákat kapcsolhat ki, például a vak ember kizárólagos hallásra utalt. A szociális munkát végzők pszichés megterhelése, kiégés veszélye: A segítő által igénybe vehető szakmai segítségek: Szakmai konzultáció/Szupervízió (egyéni, csoportos)/Személyiségfejlesztés. A gondozómunka során a legfontosabb szempont a segítségre szoruló ember szükségleteinek megfelelő segítségnyújtás. A segítés során azonban a gondozó is sérülhet. Igen nagy lelki megterhelést okoz a súlyos beteg vagy nagymértékben fogyatékos ember gondozása, a gondozott halála, hiszen a gondozó érzelmeivel is kötődik a gondozottjához, megszokta őt, megismerte. Az életút feltárása során súlyos emberi tragédiákkal, megrendítő élményekkel találkozhat. A folyamatosan az „élet árnyékos oldalán”, illetve az „élet végső szakaszában” való közreműködés saját életében is zavarokhoz, lelki problémák kialakulásához vezethet. A segítő nehézségei lehetnek a segítés folyamatában:  intimitási szükséglet és az intimitástól való félelem paradoxona  túlzott empátia, azonosulás, elfogadás  tolerancia az indulatok és saját agresszió kezelése  személyes szükségletek megjelenése 38

 személyes félelmek  kompetencia határok helye és megtartása  szerepkonfliktusok  befolyásolhatóság  szerepidentitás Segítői áldozattá válás: Önpusztító játszmák, beszűkülés a segítő kapcsolatra, időhiány, a magán és a munkaszféra összemosódása, pszichés energiaszint csökkenés, segítő magányossága, valamint a testi megbetegedése. Az önmegvalósítás igénye: Hasznosság érzet, önkifejezési képesség, alkotói hozzájárulás. Az, hogy az embernek mindig kell, hogy kitűzött célja legyen. Az önmegvalósítás csak úgy képes kiteljesedni, ha mindig van egy még el nem ért lépcsőfok, amire fel szeretne jutni. ( gondozónő igénye az önmegvalósításban az elismerés lenne). A munka szerepe az önmegvalósításban: Az önálló munkavégzés, a felelősség érzete mind hozzájárul az önmegvalósulási szükséglet kielégítéséhez. A munka szerepe, a biztonság szükségletének második lépcsőfoka, melyben szükségszerű a fizikai, és pszichikai ártalmaktól való mentesség. Ide tartozik, ha békében élünk, ha folyamatosnak érezhetjük életminőségünk fenntartását. A segítő személyisége, mint munkaeszköz: A szociális gondozó ápoló a munkája során a személyiségével dolgozik. 1. Empátia: a személyiség olyan képessége, amelynek segítségével, a másik emberrel való közvetlen kommunikációs kapcsolat során bele tudja élni magát a másik lelkiállapotába. Ennek a beleélésnek a nyomán tud érezni és érteni a másikban olyan emóciókat indítékokat és törekvéseket, amelyeket az szavakban direkt módon nem fejez ki, és amelyek a társas érintkezés szituációjából nem következnek törvényszerűen. A megértés és megérzés fő eszköze az, hogy az empátia révén a saját személyiségében felidéződnek a másik érzelmi és különféle feszültségei. Empátiával beleélés akkor lesz, ha az élményt tudatosan feldolgozzuk és a másik emberből megértett összefüggéseket önmagunknak megnevezzük és értelezzük. 2. Konguencia: Hitelesség, egybevágás, összeillés a verbális, a nem verbális, valamint a személyisége belső tényezői között. A lelki egészség feltétele a hitelesség alkalmazása. Minél nagyobb legyen a személyiségen belüli folyamatok tudatos észlelése, és ennek megfelelő legye a viselkedés. 3. Feltétel nélküli elfogadás: - Türelem: érzelmileg érint a dolog, de el akarom fogadni - Elfogadás: Önmagunk elfogadásával szoros kapcsolatban van. Nem érint már érzelmileg a dolog, elfogadom olyannak, amilyen, így képessé válik a változásra. - Megértés: a másik ember megnyilvánulásait nem értékeljük, ne minősítjük. Hagyjuk beszélni, a témát ő hozza. A megértés alkalmazása mellett fenntarthatjuk természetes egyet nem értésünk jogát. - Intuíció: megváltozott tudatállapotban közelebb kerülünk egymás transzcendens tudattalanjához. Alkalmazásának feltétele a segítő személyiségének integráltsága. A beszélgetés során különböző élmények, érzelmek kerülnek felszínre, amelyek megérinthetik, fenyegethetik a segítő személyiségének összerendezettségét. A kapcsolat során ezért nagyon fontos, hogy képes legyen megőrizni az empátia és a távolságtartás közti optimális egyensúlyt. Ha nem eléggé integrált a személyisége, akkor előfordulhat, hogy tudattalanul azonosul a kliens érzelmeivel vagy túlságosan, eltávolodik tőle hogy a megjelent szorongását, agresszióját stb. távolságtartással csökkentse. A segítő nehézségei munkájában: - krónikus fáradtság, kimerültség, - harag az elvárásokkal szemben, - önvád a feladatok teljesítődésével kapcsolatban, - cinizmus, negatív látás, ingerültség, - legyőzöttség érzése, 39

- látszólag következetlen dühkitörések, - gyakori fejfájás és emésztési zavarok, - fogyás v. hízás, - alvászavarok és depresszió, - kapkodó légzés, - gyanakvás, - tehetetlenség érzése, - fokozott kockázatvállalás. - a segítő már képtelen több stresszel szembenézni, - agresszió is előfordulhat a klienseivel szemben, mert rajta vezeti Kiégés burn-out: lényege, egy hosszan tartó emocionális megterhelések, stresszek nyomán kialakuló fizikai, emocionális, mentális kimerülés állapota. A reménytelenség, az inkompetencia érzése, célok, ideálok elvesztése, saját személyiségére, másokra vonatkozó negatív attitűdök megjelenése. Kialakulásának okai: Minden foglalkozásban előfordul, hogy a gyakori nagy kezdeti lelkesedés, aspiráció mellett alacsony fizetés, hiányoznak a teljesítménymérés, a minőség mérés kritériumai, hosszú a munkaidő, nagy az igénybevétel, nagy a felelősség, nem elég az intézményi, munkatársi támogatás, nagy az adminisztrációs teher, a karrier nem biztosított. Kialakulásának folyamata:  Bizonyítási kényszer  Fokozott erőfeszítés  Személyes igények elhanyagolása  Hárítás  Értékrend megváltozása  A fellépő probléma tagadása: csak a feladat legyen kész  Visszahúzódás  Magatartás, viselkedésváltozás, minden kritikaként hat  De-prezonalizció: külvilággal való kapcsolatot teljesen elveszíti  Belső üresség: csapongó szexuális kapcsolatok  Depresszió  Teljes kiégettség A kialakulás szakaszai:  Lelkesedés: nem reális elvárások a szakmával, munkahellyel kapcsolatban. A kliensekkel túlazonosul.  Realitás: folyamatosan konfrontálódik a valósággal. Illúziói kezdenek szertefoszlani.  Stagnálás: gondolkodik a lehetőségein és a pályaelhagyáson.  Frusztráció, apátia:megkérdőjeleződik a hivatásának hatékonysága, értéke. A folyamatos fusztrációk, akadályok, kudarcok ellen úgy védekezik, hogy elkerüli azokat.  Depresszív fázis: nyomott a hangulata, rosszkedvű. Nem talál örömöt a munkájában. A pozitívumokban is a negatívumokat látja. Előfordulhat: étvágytalanság, fejfájás, alvászavar, gyomorfájdalom, betegségek. Terápia:  Objektivizálni a segítő-kliens kapcsolatot: egyensúlyra törekvés, realitások szintjén maradni, határok tartása, indulatkezelés.  A stressz-teli szituációt intellektuálisan közelíti meg.  A személyzeten belüli kapcsolatokat szorosabbra fűzi.  Felelősség megosztása.  A kiégée folyamatában beindul a gyászdinamika, hiszen veszteségek érik a segítőt.  A megküzdés a realitásban történjen: irracionális sémák leküzdése, megoldás keresése. 40

 Meghatározó a felelősségek pontos tisztázása, a realisztikus elvárások kialakítása. „Minden születés, minden újrakezdés, és ennek elfogadása fájdalommal jár. A kreatív megküzdés azonban egyben pszichés tapasztalat is, a növekedés lehetőségét is magában hordja.” Az önvédelmi technikák lehetőségei: Fontos, hogy mielőbb felismerjük azokat a jeleket, amelyek erre hívják fel a figyelmet. A gondozó – amikor úgy érzi, hogy munkája során megoldhatatlan vagy számára nehezen megoldható problémával találkozik – feltétlenül kérjen segítséget munkahelyi vezetőjétől vagy külső szakembertől. Az ápolók pihenési idejükben (szabadság) fontos, hogy le tudják tenni a szakmai gondokat. A szakmai és a magánélet elkülönítése lelki egyensúlyt jelent. Szükség van eset megbeszélésre, szupervízióra, segítő tréningekre. Akár aktív, akár passzív pihenéssel, de oldani kell a mindennapi feszült helyzetet. Az aktív pihenés egyik legcélravezetőbb módja a tovább képzés. Új élményekkel, megújult tudással gazdagítja a gondozót, esélyt nem adva a kiégésnek A szupervízió definíciója és szerepe: A szupervízió tanulást, fejlődést, továbblépést, új alternatívákat jelent a humán segítő szakmában dolgozók számára. Folyamatos szupervízió mellett sokkal kevesebb lenne a szociális segítő szakmában a pályaelhagyó. A szakma eredményes tanulása is tanulása is elképzelhetetlen nélküle. A szupervízió szakmai interakció (kölcsönös viszony), kommunikációs és együttműködési problémákra vonatkozó szabályozott tanácsadói folyamat. Feladatkörében az „Én és a munkám” reláció áll, nem pedig a magánélet, nem a személyiség. Ezen belül foglalkozik: - én és a kliensek - én és munkatársak, munkatársaim - én és a főnököm - én és a munkahelyi struktúrák, teamek kapcsolata A szupervízió folyamatos tanulást jelent, s abban van nagy jelentősége, hogy hozzásegíti a szupervízió résztvevőjét, a szupervizionáltat, ahhoz, hogy saját múltbéli tapasztalatait használja munkájában, tanuljon belőle. A szupervízió módszerei: 1. Egyéni szupervízió: diádikus kapcsolt, szupervízor és a segítő kapcsolata 2. Csoport szupervízió: több munkahelyről érező szakemberek csoportja 3. Team szupervízió: egy munkahelyen dolgozó segítők csoportja Mindhárom formára jellemző: - Szerződéskötés: a szupervizor és a szupervíziót igénylő között. - Rögzíti az intervallumot, amely folyamat jellege miatt általában 1 év. - Tartalmaznia kell a találkozások időpontjait, helyét, ülés kezdetének időpontját. - Időtartalma egyéni esetben 1 óra, csoport esetében 1.5 óra. - Általános érvényű normákban meg kell állapodni. A szupervízió nem értékel, nem minősít, nem ad abszolút megoldásokat a problémákra. Tisztázni kell a titoktartási kötelezettséget!!! Relaxáció: ellazulást jelent, az izmok ellazításán van a hangsúly. Relaxáció egyik hatóeleme, hogy amit elképzelünk, azt a testünk megvalósítja. Szorongáskor az ember elképzeli azt, amitől szorong és ezáltal az meg is valósul. Relaxációban a terapeuta segítségével elsajátítjuk azt a képességet, hogy elképzelt belső kép, magában kimondott szavak segítségével képesek legyünk izmainkat ellazítani. Meditáció: a gondolati tárgynélküliség lelki állapotának előidézése. Célja, hogy behatolhassunk a psziché olyan tartományaiba, melyek közvetlenül nem megragadhatóak a racionális tudat számára. Gondolatilag üres edénnyé válunk, hogy élményvilágunk nem tudatos szférájából közvetlen tapasztalatokat szerezhessünk. Feltételek: környezet, testi feltételek, attitűd, pszichés állapot, meditáció bevezető gyakorlatai, testhelyzet, gondolati masszázs, pszichés ellazulás. Autogén tréning: a saját aktivitást felhasználva, rendszeresen, tréningszerűen végzett gyakorlatok, amelyek belső koncentrációval, önmagunkra irányuló passzív figyelemmel történnek, létrehozzák a pszichés és szomatikus ellazultságot. Ebben a nyugalmi állapotban képesek vagyunk a 41

pszichés és szomatikus folyamatok önszabályzására. Gyakorlatai: elnehezedés-nehézségérzet, átmelegedés-melegségérzet, szícgyakorlat, légzés gyakorlat, napfonat gyakorlata, homlok hűvösségének gyakorlata.

42