1

AZ IDŐK JELEI A KERESZTÉNY ADVENT KÖZÖSSÉG GYÜLEKEZETI LAPJA 2004/1.

Tartalom Könnyebb-e elveszni, mint üdvözülni? Barlangban Rendelkezés személyi jövedelemadónk 1%-áról A gödöllői imaház vásárlásának tapasztalatai A láthatatlan egyház A lelkiismereti szabadság helyzete a posztmodern társadalomban A lelkiismereti és vallásszabadsági osztály közleménye Életmód-rehabilitációs otthon Cserszegtomajon A nyári rehabilitációs táborról Teremjetek megtéréshez illő gyümölcsöket! Szívetek legyen hű Jézushoz! Könyvajánló

2 4 6 7 9 10 13 14 16 18 23 24

Hitélet

KÖNNYEBB-E ELVESZNI, MINT ÜDVÖZÜLNI? A ’88-as üzenet gondolataiból

A

Biblia tanúságtétele szerint a bűneset óta az egész világ „a gonoszságban vesztegel” (1Ján 5,19). Az ember átadta a Föld feletti uralmat Sátánnak, aki mindenkit bűnbe és halálba akar vinni. Pusztító áradatként öntötte el világunkat a törvénytelenség, a bűn. Dániel könyve úgy mutatja be Nabukodonozor álmában az emberi történelmet, mint egy szobrot, amely fényes ugyan, de az arca rettenetes. Vannak fényes korszakai az emberiségnek, de a történelem teljes egészében rettenetes. Petőfi így kezdi az Ítélet című versét: „A történeteket lapozám s végére jutottam, És mi az emberiség története? vérfolyam, amely Ködbevesző szikláibul a hajdannak ered ki, És egyhosszában szakadatlan foly le korunkig. Azt ne higyétek, hogy megszűnt már. Nincs pihenése A megeredt árnak, nincsen, csak a tenger ölében.” Ha bekapcsoljuk a rádiót, televíziót, alig látunk mást, mint „háborúkat, háborúk híreit” (Mát 24. fejezet), katasztrófákat, természeti csapásokat, baleseteket. Másutt emberi gaztettekről kapunk hírt: ki hogyan csalt, lopott, hazudott, miként élt vissza az erejével, tudásával, pozíciójával. Kész felüdülés, ha valami kis jóról is szólnak a hírek időnként. Arany János így írt a Gondolatok a béke-kongreszszus felől című versében: „Midőn a renyhe társaság Büzhödt állóvizében Új bűnök milliárdjai 2 • Az Idők Jelei 2004/1.

Vannak keletkezőben; Midőn a munka és vagyon Egymástól messzi esnek, És a tökélyre vitt csalást Mondhatni rendszeresnek…” Ha ez volt a helyzet a XIX. században, vajon mit írna a költő ma? Tegyük fel a címben jelzett kérdést: vajon ebben a megromlott, elferdült világban mi könnyebb: elveszni, vagy üdvözülni?

HOGYAN VISZONYUL ISTEN AZ EMBERISÉGHEZ? Rögtön a legelején leszögezhetjük, hogy Isten nélkül üdvözülni lehetetlen. Ha Isten nem akarná a mi üdvösségünket, akkor lenne könynyű, sőt szükségszerű az elveszésünk. Olyan megromlott emberi természetet öröklünk mindannyian, amely a bűnre kívánkozik bennünk, és ezt a hajlamot azután tovább súlyosbítjuk a saját döntéseinkkel, amikor bűnöket követünk el. Az egyik legalapvetőbb kérdés az, hogyan viszonyul Isten az elbukott emberiséghez. Jób könyvében, a 14. fejezet 15. versében azt olvassuk, hogy Isten kívánkozik, vágyódik az Ő kezének alkotásai után. János így ír az evangéliuma 3. fejezete 16. versében: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Isten nemcsak szeretné megmenteni az embert, hanem gyakorlati lépéseket is tett: odaadta Jézust mindenkiért, hogy megmenthesse azokat, akik hisznek Őbenne. „Ha valaki hisz Őbenne” – ez azt jelenti, hogy mindenki, aki hisz, vagy bárki, aki hisz, az Őbenne hívők számától teljesen függetlenül. Ha csak

egyetlen ember lett volna a történelemben, aki hitt volna Jézusban, Ő azért az egy emberért is feláldozta volna magát. Ennyire szeret bennünket, ennyire értékes minden egyes ember, minden egyes teremtmény a Teremtője szemében. Eszünkbe juthat továbbá 1Tim 2,4: Isten „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson”. Istennek az az akarata, hogy minden egyes ember, kivétel nélkül, a sok milliárd, aki eddig élt és ezután születik, kivétel nélkül eljusson az üdvösségre. Olyan szeretettel van Isten a veszendő világ iránt, hogy Krisztusban mindenki meghívást kapott Isten országába.

MINDENKI ÜDVÖZÜL? Minden rendben van tehát, válogatás nélkül mindenki kegyelmet kap, és mehet az örök életre? Szó sincs róla. Ha így lenne, ugyanott folytatná a világ, ahol abbahagyta, és sohasem lenne vége a romlásnak, a bűnnek, a halálnak. Ahol válogatatlanul együtt van a jó és a gonosz, a bűneitől szabadulni akaró és a bűneihez ragaszkodó is, az éppen a mai világ. Isten azonban ennél jobbat szeretne és fog is létrehozni: új világot, ahol nem lesz bűn, nem lesz halál, „sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé” (Jel 21,4). Jézus a királyi menyegzőről szóló példázatában tanítást adott erről: „Hasonlatos a mennyek országa a királyhoz, aki az ő fiának menyegzőt szerze. És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, akik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni. Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hizlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre! De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe. A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket. Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté. Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan

Hitélet

készen van, de a hivatalosok nem valának méltók. Menjetek azért a keresztutakra, és akiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe. És kimenvén azok a szolgák az utakra, begyűjték mind, akiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel. Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, akinek nem vala menyegzői ruhája. És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata. Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.” (Mát 22,2–14) A király mindenkit meghívott, akit csak találtak a szolgái. Három, jól elkülöníthető csoportot láthatunk a történetben. Az első csoport visszautasította a meghívást, ilyenolyan okokra hivatkozva. Ők úgy döntöttek, hogy nem akarnak részt venni az ünnepségen, tehát nem mentek be a menyegzőre. A mindennapi élet dolgai fontosabbak voltak számukra, mint az üdvösség. Voltak olyanok, akik elmentek, de nem volt menyegzői ruhájuk. Abban az időben a házigazda gondoskodott arról, hogy a vendégeinek megfelelő öltözetük legyen. A példázatban ennek az ajándéknak az elfogadása a vacsorán való részvétel feltétele. Fontos hangsúlyozni ezt, mert sokan nem veszik komolyan, hogy a menyegzőn való részvételnek, vagyis az üdvösségnek feltétele van, ez pedig az ünnepi ruha. A Biblia jelképrendszerében ez a megtisztult jellemet, belső világot jelenti (Zak 3,4; Jel 19,8). A nem megfelelően felöltözött ember azok jelképe, akik szerettek volna üdvözülni, de vagy nem hitték el, hogy ennek feltételei vannak, vagy nem akarták azokat teljesíteni. Őket a király kivettette a külső sötétségre. Végül a harmadik csoport tagjai azok, akik elfogadták a meghívást, elfogadták a menyegzői ruhát, vagyis a tiszta jellemet, s ők bementek az Isten által előkészített menyegzőre, és benn is maradtak.

Alapvetően mi tehát a különbség az első kettő és az üdvözülendő csoport között? Csak az, hogy ők hajlandóak voltak elfogadni Istentől, amit nyújtani kívánt nekik. Engedték, hogy az Úr megtisztítsa őket. Teljesen mindegy, hogy előtte milyen bűnös életet éltek, mekkora vétkeket követtek el, mennyire volt szennyes a ruhájuk. Hajlandóak voltak szembefordulni önmagukkal a Szentlélek ösztönzésére, igénybe vették Isten erejét a rossztól való megszabaduláshoz, és az Úr meg tudta menteni őket.

„A MAG PEDIG KIHAJT, ÉS FELNŐ…” Nincs helye egy keresztény ember életében semmiféle önigazultságnak, vagy vélt felsőbbrendűségnek. Érdemes ezzel kapcsolatban elolvasni Jézus elég ritkán idézett példázatát, amely Márk evangéliumában található, a 4. fejezet 26–29. versében: „És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe. És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja, miképpen. Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban. Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett.” Ebben a példabeszédben a hívő élet fejlődési fokozatait láthatjuk. Fű – kalász – teljes búza. Jézust magát is hasonlítja az Ige a búza magjához: a végén azok is gabonává lesznek, akik Jézust befogadják mint személyes üdvözítőjüket. Kifejlődnek és hasonmásaivá lesznek a vetőmagnak. A fű jelképének azonosítását 1Pét 1,24-ben találjuk: „Mert minden test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége olyan, mint a fű virága. Megszárad a fű, és virága elhull.” Erre a világra születünk, öröklünk a szüleinktől egy hiábavaló életet, amelynek a vége halál, az elszáradás, ha az Úr nem avatkozik közbe. A „fű”-állapotig mindenki eljut, illetve mindenki beleszületik ebbe. Az a nagy kérdés, hogy fejlődünk-e tovább, a kalászfokozat,

vagyis a keresztény forma felvétele után a teljes búzáig – a héj megtelik-e tartalommal? A fűhasonlat két jelentős tanulságot is hordoz: egyrészt, amint már említettük, hogy nincs mivel dicsekednünk, másrészt, hogy ha Isten egy embert, egy fűszálat meg tud menteni, akkor képes arra is, hogy megmentse az egész mezőt is. Nincs határa Isten szeretetének és hatalmának, nincs nála semmilyen személyválogatás, vagy titkos kedvezés. Nem azért vesznek el emberek majd az ítéletben, mert Istennek nem állt volna szándékában őket is megmenteni.

„NEM GYÖNYÖRKÖDÖM A HITETLEN HALÁLÁBAN”

Isten minden pillanatban azon munkálkodik, hogy a kárhozat felé tartó embereket visszafordítsa. Ezt mondja Ezékiel 33,11-ben: „Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról, és éljen.” Minden embernek van lelkiismerete, amely a jó felé tereli. Nézzünk meg egy igét, mit mond a Biblia arról, hogy könnyű-e vétkezni? Péld 8,36ban ezt olvashatjuk: „De aki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!” Aki vétkezik, erőszakot cselekszik a lelkén. Erős ellenállást kell kifejtenie az embernek a jó ellen ahhoz, hogy vétkezni tudjon. A lelkiismeret mellett van még valami, amiben megláthatjuk Isten kegyelmét: ez pedig az, hogy a bűnben élő embereknek nincsen lelki békességük, nincsen megelégedettségük. Sok akadály van azon az úton, amely a kárhozatra visz. Minden szenvedés, megpróbáltatás egy-egy tilalomfa, hogy ne menjünk tovább. Ésaiás próféta könyvében ezt olvashatjuk: „És a hitetlenek olyanok, mint egy háborgó tenger, amely nem nyughatik, és amelynek vize iszapot és sárt hány ki. Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!” (Ésa 57,20–21) A lelkiismeret, míg el nem némítják végképp, minden egyes döntésnél Az Idők Jelei 2004/1. • 3

Hitélet

megszólal. Érdemes pénzért eladnom a becsületemet? Érdemes egy testi kapcsolatért elveszítenem az örök életemet? Érdemes látszatelőnyökért feladni az elveimet? Megéri igazságtalannak lenni? Valóban jó az nekem, ha áttaposok más embereken? Csak nekem lehet igazam mindenben, és mindenki csak úgy élhet, ahogyan én elképzelem? Isten megkérdez minden embert a lelkiismeretén keresztül. Ellenállást kell kifejtenie az embernek a lelkiismerete ellen, gyakran erős ellenállást. Később persze már egyre könnyebben megy a bűn, és sajnos vannak olyan emberek, akik teljesen el tudják némítani a lelkiismeretüket, ezáltal lelkileg süketté és vakká válnak. Isten mindent megtesz mindenkiért, és nem vádolhatja senki szeretetlenséggel. A végső ítéletben még maguk az elveszendők is elismerik, hogy Isten útjai igazak és igazságosak (Jel 15,4). Isten valóban megtett értük mindent, ami csak elképzelhető,

hogy megmentse őket. Isten azokat is szereti, akik nem fogadják el az Ő hívását, ebből következően nekünk is szeretnünk és segítenünk kell mindenkit, hogy meghallhassa az igazságot. Ellen G. White Krisztushoz vezető lépések című könyvében ezt írja Krisztusnak az emberi lélekben végzett munkájáról: „(Az emberek) valahányszor erőfeszítést tesznek valamiféle megjobbulás irányába – annak az őszinte vágynak a késztetésére, hogy igazán és helyesen cselekedjenek –, valójában Krisztus hatalma vonzza őket. Tudtukon kívül munkálkodik lelkükön egy befolyás, amely megeleveníti lelkiismeretüket, és előidézi életük külsőleg is látható javulását. Amikor végül azt a késztetést nyerik el, hogy feltekintsenek Krisztus keresztjére, és szemléljék Őt, akit bűneik a keresztre szegeztek, akkor Isten parancsolatai is visszhangra találnak lelkiismeretükben. […] A bűnös ellenállhat egy ideig ennek a szeretetnek, visszautasíthatja Krisztus

BARLANGBAN A 142–143. zsoltár

Dávid tanítása, imádság a barlangban létekor. Fennszóval hívom az Urat, fennszóval könyörgök az Úrhoz. Kiöntöm előtte panaszomat, kitárom előtte nyomorúságomat, mikor elcsügged bennem a lelkem. Te pedig tudod az én ösvényemet, hogy az úton, melyen járok, tőrt hánytak elém. Tekints jobbra, és lásd meg, hogy senki sincsen, aki ismerne, nincsen számomra menedék, senki sem tudakozódik felőlem. Hívlak Téged, ó Uram, s ezt mondom: Te vagy oltalmam és örökségem az élőknek földjén. Figyelmezz esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok! Szabadíts meg engem üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálam! Vezesd ki lelkemet a börtönből, hogy magasztaljam a Te nevedet! Az igazak vegyenek engem körül, mikor jól teszel majd velem. 4 • Az Idők Jelei 2004/1.

vonzását, de ha végül nem áll ellene, akkor Jézus magához vonja. A megváltás tervének megismerése a kereszt lábához vezeti ezután, hogy megbánja bűneit, amelyek Isten szeretett Fiának szenvedéseit okozták.” (A Bűnbánat című fejezetből) Ahogyan a királyi menyegzőről szóló példázatban is láthattuk, mindössze abban van különbség az emberek között, hogy elfogadnak-e Istentől, vagy nem. A döntés szabadsága mindenki számára adott. De bárhogyan is döntünk, a következményekkel számolnunk kell. Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy az embernek következetes ellenállást kell tanúsítania Isten iránt, hogy elveszhessen – és nem Isten, hanem egyedül csak saját maga felelős az elveszéséért. Isten az Ő végtelen szeretetéből és jóakaratából nehézzé tette ezt az ember számára. Szabó Ferenc (Folytatjuk)

Dávid zsoltára. Uram, hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra! Hűséged és igazságod szerint hallgass meg engem. Ne szállj perbe a Te szolgáddal, mert egy élő sem igaz előtted! Íme ellenség üldözi lelkemet, földhöz paskolja éltemet, betaszít engem a sötétségbe, amilyen a régen megholtaké. Elcsügged bennem a lelkem, felháborodik bennem a szívem. Megemlékezem a régi időkről, elgondolom minden Te dolgodat. Kezed munkáiról elmélkedem, feléd terjesztgetem kezeimet, lelkem, mint a szomjú föld, úgy eped utánad. Siess, hallgass meg engem, Uram, elfogyatkozik az én lelkem! Ne rejtsd el orcádat előlem, hogy ne legyek hasonló a sírba szállókhoz! Korán hallasd velem kegyelmedet, mert bízom benned! Mutasd meg nekem az utat, amelyen járjak, mert hozzád emelem lelkemet! Szabadíts meg engem ellenségeimtől, Uram, hozzád menekülök! Taníts meg engem a Te akaratodat teljesítenem, mert Te vagy Istenem! A Te jó Lelked vezéreljen engem az egyenes földön! Eleveníts meg engem, Uram, a Te nevedért, vidd ki lelkemet a nyomorúságból, a Te igazságodért! És kegyelmedből rontsd meg ellenségeimet, és veszítsd el mindazokat, akik szorongatják lelkemet, mert szolgád vagyok!

B

ár Dávid végigbujdosta szinte az Izrael területén levő összes barlangot, itt mégsem kell keresnünk, hogy melyik barlangtörténethez kapcsolódik a zsoltár. Lelkiállapotát tekintve került barlangba. Így írja: Elcsügged bennem a lelkem, felháborodik bennem az én szívem, lelkem a börtönben van. Rám telepszik annak tudata, hogy ellenségeim hatalmasabbak nálam. Elfogyatkozik az én lelkem, amely nyomorúságban van. Dávid hozzánk hasonló természetű ember volt. Az ő életében is voltak „barlangok”, amelyek ha rövid időre is, kizárták életéből az Igazság Napjának jelenlétét. Ezek a zsoltárok igazolják, hogy nem érezte jól magát Isten jelenléte nélkül, és kereste a kiutat ebből az állapotból. Aki egyszer már megismerte és befogadta az Urat, az vágyik a Vele való közösségre. „Ahogyan a virág a nap felé fordul, hogy a ragyogó fény életre hívja csodás színeit, úgy fordul a lélek az Igazság Napja felé, hogy a mennyei világosság Krisztus jellemének kegyelmi ajándékaival díszítse jellemét.” 1 Milyen barlangok sötétjébe vész gyakran a lelki életünk? A teljesség igénye nélkül sorolok néhányat. • Félelem, csüggedés. Saul király hajtóvadászatot indított Dávid ellen, hogy megölje. Illés prófétát Jezabel királynő kerestette halálra. Időnként mi is az élet és halál határmezsgyéjére kerülünk, és bennünket is előfoghat a félelem, a csüggedés. • A bűntudat, az önvád elhatalmasodása. Jákób Ézsau elől menekülve élte át ezt. Ez az állapot is egy barlang, amelyből ki kell jönnünk a fényre. • A gyávaság, a megalkuvó lelkület. Van, amikor ez is rátelepszik a hívő ember lelkére, mint Péternél a főpap udvarában. • Az önbíráskodás lelkülete. Olyan barlang ez, amelybe Dávid is majdnem beletévedt. Abigail szelíd kérlelése döbbentette rá állapotára. • Az aggodalmaskodás. Milyen gyakran mutatkozik életünkben a gondviseléshit hiánya! Jusson eszünkbe Jézus figyelmeztetése a Hegyi beszédből! 2 • Az irigység megjelenése. Dávid ebben a barlangban is járt. Érdemes tanulmányozni, hogyan tudott kijönni ebből a mélységből.3 • A féltékenység. Van, amikor a féltőn szeretés átcsap beteges képzelgéssel társult gyűlöletbe, és az ember már nem is veszi észre, hová került. Szörnyű, amikor ilyen érzés telepszik az ember lelkére. • A pénz, az anyagiak szeretete. A legtöbb ember ebbe a barlangba zárja be magát. Pál apostol óva inti Timóteust ettől a barlangtól.4 Vegyük észre mi is, ha beletévedtünk! • Az élvezetek rabsága. Nagyon nehéz kijönni ebből, ha valaki függőségbe került. A legtöbb esetben a saját erő kevés, felülről jövő segítségre van szükség. • Törekvés a népszerűségre. Elemi igény, hogy jólesik az elismerés. Egy idő után egyesek már betegesen vágyakoznak az emberek tiszteletére, ahogyan Hámán is megkövetelte alattvalóitól.5 A felsoroltak között talán vannak olyanok, amelyek-

Hitélet

ből saját erejével is ki tud jönni az, aki vágyik Isten jelenlétére, de az esetek többségében ez kevés. Dávid zsoltára megmutatja, hogyan viselkedik a hívő, amikor felfedezi, hogy valami rátelepedett a lelkére. Figyeljük meg Dávid magatartását! • Fennhangon hívom az Urat, fennhangon könyörgök Őhozzá. Nagyon fontos, hogy felismerjük: nem saját erővel kell megoldani a problémáinkat. Bátran megszólíthatjuk mi is Őt, mint Dávid. A kérések indokaként a nagy ínségen, szükségleten kívül csak egyet említ a zsoltár végén: „mert szolgád vagyok”. • Kiöntöm előtte panaszomat, kitárom előtte nyomorúságomat. Úgy gondolom, nem Istennek van szüksége arra, hogy tájékoztassuk állapotunkról. A legtöbb esetben, amíg a panaszunkat megfogalmazzuk, megvilágosodik előttünk, hogy Isten velünk van a nyomorúságunkban is. Nem veszi zokon, ha panaszkodunk. Az a lényeg, hogy Neki mondjuk el, ne másnak, és ne csak magunkban rágódjunk rajta. • Felé terjengetem kezeimet, lelkem mint a szomjú föld eped utána. Az ember teremtésbeli sajátossága, hogy egyedül Istenben találja meg nyugalmát és békéjét. Dávid korában az imádságot felemelt, kitárt karokkal mondták. Igaz a következő megállapítás: „Imádkozni annyit jelent: megnyitjuk szívünket Isten előtt mint barátunk előtt. Nem azért van erre szükség, hogy Isten megtudja, kik vagyunk, hanem hogy mi váljunk alkalmassá tanácsai befogadására. Az imádság nem Istent hozza le hozzánk, hanem minket emel fel Őhozzá.” 6 Ne féljünk megszólítani az Urat! Bátran mondjunk el Neki mindent, ami bánt, ami csüggeszt, ami megterhel. Jézus hív: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek!” 7 Aki Neki mondja el panaszát, és nyomorúságaiban nem az emberekkel sajnáltatja magát, de nem is magába zárja, hanem kitárja annak, aki egyedül képes kivezetni a barlangból, az remélheti, hogy a megszólított Isten nem hagyja válasz nélkül. A zsidóknál szokás volt, hogy a sátoros ünnepen felidézték a pusztai vándorlás eseményeit. A templom udvarában hét oszlopon hatalmas lámpások ontották fényüket a városra, emlékeztetve az ünneplőket arra a tűzoszlopra, amely a pusztai vándorlás idején világította meg Isten népét. „Jeruzsálem kivilágításával a nép kifejezte reményét, hogy a Messiás eljön, és világosságot áraszt Izraelre. Jézus számára azonban a helyszínnek nagyobb jelentősége volt. Ahogyan a templom sugárzó lámpái mindent megvilágítottak maguk körül, Krisztus, a lelki világosság forrása úgy oszlatja el a világ sötétségét. A jelkép mégsem volt tökéletes. Az a nagy világosság, amelyet saját kezével helyezett az egekbe, hívebben képviselte küldetésének dicsőségét. Reggel volt, a nap éppen az Olajfák hegye fölé emelkedett, sugarai vakító fénnyel hullottak alá a márványpalotákra, megcsillogtatták a templom falainak aranyát. Jézus odamutatott, és így szólt: »Én vagyok a világ világossága.«” 8 Ő, aki a felhő- és tűzoszlopban volt, Ő, aki a fényes napkoronggal jelképezte küldetését – hív, hogy jöjjünk ki Az Idők Jelei 2004/1. • 5

Hitélet

a sötét barlangból az Ő jelenlétének fényességébe. Tudja, hogy saját akaratunkkal képtelenek vagyunk kitörni Sátán bűvköréből, mégis ki tud bennünket vezetni a világosságra. Csak kiáltanunk kell Őhozzá. „Minden lélek, aki nem hajlandó átengedni magát Istennek, egy másik erő uralma alá kerül. Nem önmagáé. Beszélhet szabadságról, mégis a legalávalóbb szolgaságban van. Nem láthatja az igazság szépségét, értelmét Sátán irányítja. Azzal ámítja önmagát, hogy a saját ítéletei szerint jár el, de valójában a sötétség fejedelmének akaratát követi. Krisztus azért jött, hogy letörje a lélekről a bűn rabságának bilincseit… A megváltás művében nincs kényszer. Nem alkalmaznak erőszakot. Isten Lelkének befolyása nyomán az ember szabadon megválaszthatja, kinek szolgál. A változásban, amely beáll, mihelyt a lélek alárendeli magát Krisztusnak, a legmagasabb szintű szabadság rejlik. A bűn kiűzése magának a léleknek a műve. Igaz, önmagunkban nincs erőnk, hogy kitörjünk Sátán bűvköréből, de ha vágyunk a bűntől való szabadulásra, s nagy ínségünkben rajtunk kívül álló és a miénket meghaladó erőért kiáltunk, lelki képességeinket a Szentlélek isteni energiája hatja át, s így engedelmeskednek az akarat parancsának, teljesítve Isten akaratát.” 9 Így tudott Dávid is kijönni a barlangból. Ez az út számunkra is járható. Így teljesedik be az ígéret, amelyet szolgáinak adott az Úr: „De te, Izráel, én szolgám, Jákób, akit én elválasztottam, Ábrahámnak, az én barátomnak magva, te, akit én a föld utolsó részéről hoztalak, és véghatárairól elhívtalak! Ezt mondom neked: Szolgám vagy te, elválasztottalak, és meg nem utállak. Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened, megerősítelek, sőt megsegítelek, és igazságom jobbjával támogatlak.” 10 Ne gondoljuk, hogy az előttünk járó hithősöknek nem jutott a barlangokból. Ők tudták, hogy Isten jogot szerzett Jézus által arra, hogy kivezessen bennünket a világosságra. Vágyakoztak a szabadulásra, s a sajátjukat meghaladó erőért kiáltottak, amikor nagy szükségük volt rá. Így gyógyította lelki képességeiket a Szentlélek által az Úr, és ezt az élményt kínálja nekünk is. Éljünk a lehetőséggel! mj

JEGYZETEK 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

Ellen G. White: Jézus élete, 396. o. Máté 6,25–34. Olvassuk el a 73. zsoltárt! 1Tim 6,9–11. Eszt 3,1–5. Ellen G. White: Krisztushoz vezető lépések, Az ima kiváltsága c. fejezetből. Máté 11,28. Ellen G. White: Jézus élete, 391. o. I. m., 394. o. Ésa 41,8–10. Érdemes hozzáolvasni Vígh Ágnes igemagyarázatát. Megjelent Az Idők Jelei 2003/3. számában, Ne félj címmel.

6 • Az Idők Jelei 2004/1.

RENDELKEZÉS SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓNK 1%-ÁRÓL A 2003. évi adóbevallásunk során – az előző évekhez hasonlóan – jövedelemadónk 2x1%-áról rendelkezhetünk. Egy százalékot ajánlhatunk fel valamely alapítvány vagy társadalmi szervezet javára, további egy százalékkal pedig valamely, bíróságon bejegyzett egyházat támogathatunk. A felajánlásokat egy-egy úgynevezett „Rendelkező nyilatkozat”-on lehet megtenni, amelyen a támogatni kívánt alapítvány adószámát és nevét, egyházak esetén pedig technikai számát és nevét kell feltüntetni. A rendelkező nyilatkozatot ezután egy olyan postai, szabvány méretű borítékba kell elhelyezni, amely a nyilatkozat méretét csak annyiban haladja meg, hogy abba az elhelyezhető legyen. A lezárt borítékra fel kell írni a rendelkező nevét, címét és adószámát. A nyilatkozatokat tartalmazó borítékot adóbevallásunkkal együtt kell beküldenünk legkésőbb 2004. március 20-ig. Akinek az adóbevallását a munkáltatója készíti el, annak legkésőbb 2004. március 25-ig a munkahelyén kell leadnia a lezárt borítékot. Évente egyre több felajánlás érkezik közösségünk és alapítványaink részére. Az elmúlt évben a Keresztény Advent Közösség részére 4,8 millió forint, a Reménység Alapítvány részére 890 ezer forint, az Oltalom Alapítvány részére 2,1 millió forint, a Keresztény Nevelésért Alapítvány (Comenius Általános Iskola) részére pedig 430 ezer forint folyt be. A befolyt összegeket közösségünk a szociális, oktatási és mértékletességi intézményeink, tevékenységeink támogatására, fejlesztésére fordította. Alapítványaink pedig azon célok támogatására, amelyeket alaptevékenységükben meghatároztak (oktatás, egészségügyi nevelés, rehabilitációs tevékenység és gyermekgondozás). Szeretettel kérjük kedves olvasóinkat, hogy az idén is támogassák közösségünket és alapítványainkat ily módon is, valamint – ahol erre mód nyílik, és ahol ennek helye van – személyes ismeretségi körünkben is népszerűsítsük ezt a lehetőséget. A felajánlásokat előre is köszönjük, felhasználásukról Az Idők Jeleiben továbbra is tájékoztatjuk olvasóinkat. Kökéndy Zoltán A rendelkező nyilatkozatok kitöltéséhez szükséges adatok (egy egyház és egy alapítvány támogatható): A KERESZTÉNY ADVENT KÖZÖSSÉG technikai száma: 0080 A REMÉNYSÉG GYERMEKSEGÉLY ÉS REHABILITÁCIÓS ALAPÍTVÁNY adószáma: 19010777-2-43 Az OLTALOM ALAPÍTVÁNY adószáma: 19179485-1-13 A KERESZTÉNY NEVELÉSÉRT ALAPÍTVÁNY adószáma: 18857845-1-17

Gyülekezeti élet

A GÖDÖLLŐI IMAHÁZ VÁSÁRLÁSÁNAK TAPASZTALATAI

Gödöllőn és környékén több testvérünk él, akik – mivel gyülekezet azon a területen nem volt – a zugligeti gyülekezethez tartoztak, de lakóhelyükön komolyan fáradoztak ismerőseikért. Ennek nyomán Gödöllőn évek óta tartunk evangelizációs előadásokat, s több vendégben komoly vágy fakadt a Biblia mélyebb megismerésére. Voltak közöttük, akik hitben tovább szerettek volna lépni, keresték a kapcsolatot a gyülekezettel, de a Gödöllő környéki falvakból nagyon nehézkes szombatonként Budapestre utazni. Ezért 1998 tavaszától havonta egy szombaton tartottunk istentiszteletet Tropa testvérék házában, majd 2001ben elkezdtük kéthetenként megszervezni a szombati istentiszteleti alkalmakat egy bérelt teremben. A nagy érdeklődés és igény következtében 2003. január elsejétől Gödöllőn gyülekezetet alapítottunk, minden szombaton tartottunk egész napos összejövetelt. A gyülekezetbe járó testvéreken kívül szombatonként tízhúsz vendég is eljött, közülük sokan már a szombatiskolán is ott voltak. A gyülekezet megalakulása utáni hónapokban négy rendszeresen járó vendég kérte a keresztségi tanítást, és el is kezdték a felkészülést a keresztségre. 2003 tavaszán a városi könyvtárban – a korábbi évekhez hasonlóan – Reisinger János testvér tartott négyrészes előadás-sorozatot, amely a nagy érdeklődésre való tekintettel folytatódott egész nyáron, de ezt az újabb sorozatot már a helyi gyülekezeti bérleményünkben rendeztük meg szombat délutánonként, és nagyon sok vendég látogatta. Hálásak voltunk Istennek, amikor láttuk az érdeklődést, és gyüle-

kezetté válásunk óta azért imádkoztunk, hogy legyen megfelelő helyiség a gyülekezet számára. A bérlemény átmeneti megoldásnak megfelelt, azonban több szempontból nem volt alkalmas, pl. úrvacsorát sem tudtunk itt venni, testvéreinknek más-más gyülekezetekbe kellett elmenniük. Közeledett a januári keresztség időpontja, amikor az első gödöllői testvérek megkeresztelkednek, és felmerült a gondolat, hogy hol, melyik gyülekezetben vesznek majd ők úrvacsorát, hogyan és hol fogjuk őket felvenni. Isten válaszolt imáinkra, de az Ő munkája nem úgy kezdődött, ahogyan vártuk: mi úgy gondoltuk, hogy a bérleményünkben biztos helyünk van, és majd valami szép lassan kialakul. Nem így történt. Október végén tudtuk meg, hogy eladják az épületet, amelyben béreltük a gyülekezeti helyiséget, és csak december 31-ig maradhatunk. Közösségünknek ekkor semmilyen anyagi erőforrás nem állt rendelkezésére, hiszen néhány héttel azelőtt vásároltuk meg a Benczúr utcai helyiséget kiváltó Bertalan Lajos utcai ingatlant. Így Gödöllőn először egy másik bérleményt kezdtünk keresni, de nem találtunk megfelelőt. Elkezdtünk keresni ingatlant is, és ekkor terelődött a figyelem a gyülekezetbe rendszeresen járó barátunk családi házára, amely már több mint egy éve eladó volt. Amikor megnéztük az épületet, mindannyiunkban kialakult a meggyőződés, hogy minden szempontból alkalmas lenne gyülekezetnek: a város központjától gyalog 8-10 percre, csendes, nyugodt utcában található. Kétszintes ház, a földszinti részében lehetne a gyülekezet oly módon, hogy az egymás melletti két szobát és a garázst egybenyitva egy kb. 80 főt befogadó terem alakítható ki.

Az emeleti lakásban Jóni Tibor és felesége lakhatna, akik már régóta szeretnének elköltözni Budapestről, és amikor megnézték az ingatlant, ők is megfelelőnek találták. Nagyon szép volt az elképzelés, de lehetetlennek tűnt, hogy pár hét alatt összegyűljön a harmincmillió forint vételár. Jóni Tibor testvéréknek is el kell adni a lakásukat a ház megvételéhez, ami szintén nem megy egyik napról a másikra. A közösség vezetése úgy döntött, hogy a decemberi imaheti adomány teljes bevételét erre a célra fordítja, így az imaheti felhívásban elhangzott a kérés, hogy az adományokon túlmenően kölcsönöket is hálás szívvel fogadunk annak érdekében, hogy a házat minél hamarabb megvásárolhassuk. Az a körülmény is sürgetett bennünket, hogy – noha egy éve, amióta meghirdették a házat, nem volt komoly vevő – most, mihelyt az elvi döntés megszületett a ház megvásárlásáról, jelentkezett egy család, amelynek összegyűlt a pénze a ház megvételére. A gyülekezetbe járó barátunk, aki a ház egyik tulajdonosa volt, nagy jóindulattal viseltetett irántunk, de neki is nagyon sürgős volt a ház eladása, ezért nem lehetett sokáig várakozni. Innentől kezdve a csodák sorozatát éltük át. Meghatottan tapasztaltuk, hogy gödöllői testvéreink mellett hány és hány – az ország különböző pontjain élő – testvér ajánlja fel segítségét. Sokan az imaheti adománygyűjtés előtt juttatták el hozzánk adományaikat, hogy minél hamarabb meg tudjuk venni az épületet. Nagyon sokan kölcsönökkel segítettek bennünket, hogy az adott határidőig ki tudjuk fizetni a vételárat. Így a teljes vételár kifizetésének idejére, december 5-ig összegyűlt összesen 30 037 000 forint. (A decemberi imahét során csaknem 3 800 000 forint gyűlt össze.) Csodálatos tapasztalatban volt része annak a barátunknak is, aki nekünk tartotta fenn a házát. Évek óta szeretett volna egy lakótelepre költözni, ahol a lánya élt, de ott egyáltalán nem volt eladó lakás. Amikor Az Idők Jelei 2004/1. • 7

Gyülekezeti élet

dott, vakolt, fűtést szerelt, burkolt, vásárolt, főzött az ott dolgozóknak, függönyt varrt, ablakot tisztított, takarított. Nehémiás könyvének igéi jutottak eszünkbe, amikor az olvasható a 3. fejezetben, hogy Isten fogságból hazatért népe hogyan építette meg Jeruzsálem kőfalait: „…az ó-város kapuját javítgatta Jójada… a kőfal másik darabját javítgatta Malkija… mellettük javítgatott Sallum…” A gyülekezetről is elmondható volt, ami a kőfal építőiről, hogy „a nép nagy kedvvel dolgozott”. És január 2-án, péntek délután fél négyre elkészültünk a legfontosabb munkákkal. Aznap este öt órakor új gyülekezetünkben elkezdődhetett három leendő testvérünk bizottsági meghallgatása. Az első szombati alkalmon, január 3-án pedig ünnepélyes vallástételi istentisztelet volt. Az átalakítással nem vagyunk teljesen kész, egyelőre csak két szobát tudtunk egybenyitni, így jelenleg 50 fős a terem. Tavasszal szeretnénk folytatni a munkát. Elmondhatjuk, hogy az elmúlt időszak eseményeinek minden részletében éreztük a mennyei vezetést, rengeteg „apró” tapasztalatot is szereztünk az itt leírtakon túlmenően. Ezek a tapasztalatok és a közös munka igazán eggyé kovácsoltak bennünket. Szívünkből tudunk bizonyságot tenni arról, amit Dávid is

az előleget kifizettük neki, felmerült benne a gondolat, hogy ő most hova is fog menni. A házat családi okok miatt sürgősen el kellett adnia, de nem talált még olyan lakást, amely megfelelő lett volna számára. Isten gondoskodott róla. Csütörtökön kapta meg az előleget, és két nap múlva, szombat este tudomást szerzett egy lakásról, amely pontosan azon a lakótelepen volt eladó, ahova menni szeretett volna. Azon a napon, amikor megkapta a teljes vételárat, ő is kifizette új lakása árát. „Amikor erre jártam, olyan sokszor néztem erre a házra: de jó lenne itt lakni!” – mondta el nekünk költözése után. Ő is megismerhette a saját tapasztalatából Istent úgy, amint Ő kijelenti magáról igéjében: „Ímé, én, az Úr, Istene vagyok minden testnek, vajon van-é valami lehetetlen nékem?” (Jer 32,27) Így tudtuk megvenni a gödöllői imaházat december 5-én, és ezután kezdődhetett el az átépítés egy része. Ez is valószerűtlennek tűnt, hogy négy hét alatt el lehessen készülni a munkálatokkal, s január 3-án már itt gyűlhessünk össze, de a munka minden részletében tapasztalhattuk a felülről jövő segítséget. Az átépítést testvéreink végezték, szent lelkesedéssel. Mindenki kivette részét a munkából, képességeihez mérten. Volt, aki falat bontott, téglát hor-

ADVENTTÁBOR – BÓZSVA

2004. JÚLIUS 25.–AUGUSZTUS 1. Táborvezető: Egervári Oszkár Az adventtábor (elnevezéséhez hűen) közösségi jellegű. A reggeli és esti előadások témái ugyan nem térnek el a gyülekezetekhez kiküldött „Tábori tájékoztató”-ban foglaltaktól (lásd a tájékozató 8–9. oldalát), de a beszélgetések a gyülekezetek lelki életéhez kötődő témákat (pl. megszentelődés, felkészülés az evangelizációs feladatokra, illetve Jézus második adventjére) ölelnek fel. Bátorítjuk a testvéreket arra, hogy minél nagyobb számban jelentkezzetek e táborra, hiszen az egymással való találkozás örömén túl arra is számíthatunk, hogy az Úr a közeledő végidőre való felkészítés fontos állomásaként kívánja megáldani a közösség tagjai részére meghirdetett turnust.

megtapasztalt: „Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki Őbenne bízik.” (Zsolt 34,9) Hálásak vagyunk az Ő jótéteményéért, és azon szeretnénk közösen fáradozni, hogy az épület, amelyet kaptunk Tőle, be tudja tölteni a rendeltetését, amiért kaptuk: hogy vendégekkel, leendő testvérekkel teljen meg, Isten háza lehessen, olyan hely, ahol emberek Istennel találkoznak, ahol Tőle áldást nyerhetnek. Bárcsak az Úr szaporítaná gyülekezetünket üdvözülendőkkel! Ígérete alapján hisszük, hogy Ő továbbra is munkálkodik értünk. „Ha Őbenne lakozunk, akkor az, hogy ma gazdag ajándékot kapunk, biztosít a holnapi még gazdagabb ajándékról is. Jézus Nátánaelnek mondott szavai kifejezik azt a törvényt, amelynek alapján Isten bánik hitbeli gyermekeivel. Szeretetének minden újabb megnyilatkozásával ezt mondja a befogadó szívének: »Hiszel? Nagyobbakat látsz majd ezeknél!« (Ján 1,51)” (Ellen G. White: Jézus élete, 116. o.) Isten iránti hálával szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik anyagi javaikkal, munkájukkal, idejükkel támogatták gyülekezetünk megvételét és átalakítását, és mindazoknak, akik imában szívükön hordozták gyülekezetünk sorsát. A gödöllői gyülekezet nevében Vígh Ágnes

Mivel az adventtábor nem evangelizációs jellegű, azt is kérjük a gyülekezetektől, hogy a részvételre csak azokat a vendégeket bátorítsuk, akik már elkötelezetté váltak Isten és az adventmozgalom eszmeisége és szolgálata mellett. Jelentkezés az adventtáborra: a „Tábori tájékoztató” 15. oldalán található jelentkezési lapon vagy annak másolatán. A lapon kérjük jól lathatóan feltünteni: „Adventtábor” Jelentkezési cím: Molnárné Kaposi Ildikó, 3994 Bózsva, Esze Tamás út 3. A borítékra kérjük ráírni: Tábori jelentkezés További információ: Telefon: 06/47/370-835, mobil: 06/30/241-5325

Jelentkezési határidő: 2004. május 15.

Gyülekezeti élet

A LÁTHATATLAN EGYHÁZ

A

problémáknak, amelyekről most írok, én is részese vagyok. Magam ellen is szólok, a laodiceai állapot alól én sem vagyok kivétel, a megoldást sem tudom. Mindössze észrevételeim vannak, amelyekről jó lenne együtt gondolkodni, együtt imádkozni, kérni az Úr segítségét. Összejöveteleink során egyre gyakrabban vetődik fel a kérdés, hogy mint gyülekezet miért nem vagyunk képesek egységesen úgy mozogni, mint egy „katonacsapat”, és miért nem működnek a kis csoportok? 1994-ben lettem adventista, és ami engem akkor a legjobban meglepett, hogy a gyülekezet milyen jól „elül” azzal a páratlan igazsággal, amelynek a birtokában van. Számomra ez azért is volt szembeötlő, ment előtte két évig a Jehova tanúi szervezet tagja voltam, és hát ők közismertek aktivitásukról. Amikor a testvéreknek beszéltem erről, a reagálás többnyire az volt, hogy „őket hajtja a Sátán”. Ebben van igazság, hiszen a Biblia szerint a hamis tanítás lázas terjesztése démoni megszállottság (Csel 13,6–11), de rögtön felvetődik a kérdés: minket miért nem hajt a szeretet? Persze az is lehet, hogy sokan szeretnének tenni valamit, de nem tudják, hogy mit. Úgy tanultuk, hogy Sátán mindig annyi igazságot csepegtet a hamisságba, amennyivel azt el lehet adni. Érdemes ezért odafigyelni, hogy mi az a kevés biblikus dolog, ami mozgatja a Jehova tanúit. Sokszor hallottuk már, és sokszor maguk a lelkészek is idézik prédikációikban Ellen G. White híres kijelentését, hogy Isten ügye akkor halad majd igazán előre, ha a prédikátorok egyesítik erőiket a tagsággal, és együtt fognak munkálkodni. A gyakorlatban azonban ebből kevés valósul meg, a szombattól eltekintve mindenki éli a maga életét. A Jehova tanúinál egyszerre működik az egységes gyülekezeti munka (a gyülekezet egésze megy pl. bemunkálni egy falut), de a kis csoportok is dolgoznak, ahogy ezt nap mint nap láthatjuk, amint kettesével róják az utcákat. Az egyikük sokszor gyülekezeti elöljáró. Akkor tudunk igazán eredményesek lenni, ha az egységes munka és a kis létszámú tevékenység párhuzamosan folyik. A katonai hasonlathoz visszatérve: jó példa erre a kuruc hadsereg, amely, bár mestere volt a „kiscsoportos” megmozdulásoknak (portyázások, cselvetések stb.), a háborút mégis elveszítette, mert ötven év alatt egyetlen jelentősebb csatát sem tudott megnyerni. Valljuk, hogy az újszövetségben királyi papság van (1Pét 2,9). Ez azonban nálunk többnyire csak az egészséges életmód követésében merül ki – úgy-ahogy. Mivel az ószövetségi papok nem ittak bort, mi sem iszunk. Amikor viszont arról lenne szó, hogy az érdeklődőkkel szemé-

lyesen kellene a Szentírást tanulmányozni, mint Jehova tanúinál, akkor viszont már nem vagyunk papok. Csinálja ezt a lelkész és a nyilvános előadó. Mi csak kisegítő személyzet vagyunk. Számos káros hatása van ennek a gondolkodásnak. Sok barátkozó ragaszkodik így a nyilvános előadóhoz, esetleg a lelkészhez, de a gyülekezethez nem. Mivel a bibliai ismeret átadása nem a mi feladatunk, tudat alatt kialakul az a beállítottság, hogy pl. miért járjak a szombatiskolára, öncélú az egész, csak saját magunkat tápláljuk. Tapasztalatom az, hogy fejből tudom azokat a Biblia-verseket, amelyeket azért kerestem meg, azért jártam utána, mert valakinek kérdése volt, és szerettem volna biblikus magyarázatot adni a problémájára. Téves az a nézet, hogy nekünk mintegy „iskolapadban” először tanulni kell, mindent tudni kell, és csak azután mehetünk el az emberekhez. Nem tragédia, ha nem tudjuk mindenre kapásból a választ. Azért van a Szentírás, azért van a lelkész, azért vannak a nagyobb ismerettel rendelkező testvérek, hogy utána tudjunk járni a válaszoknak. Krisztus tanítványai nem az iskolapadban tanulták az igazságot. Tengernyi hibájuk volt, jellemük fogyatékos volt, ismereteik hiányosak voltak. Az Úr Jézus az emberekért végzett munka közben csiszolta jellemüket, növelte ismereteiket. „Iskolapadban” ülve nem tudunk másokat felüdíteni, így magunk sem tudunk felüdülni. Van egy másik negatív tapasztalat, amelyre talán a legjobb szó a túlbeszélés. Milyen szolgálatokat tudnánk végezni a városban élő emberekért? Jönnek a jobbnál jobb ötletek, aztán a gyakorlatban nem történik semmi. A következő alkalommal megint jönnek a nagyszerű tervek, de megint nem történik semmi. Ha nem cselekszünk, akkor ezt jobb abbahagyni, mert ha ez folyamatosan ismétlődik, akkor tudat alatt az az elképzelés alakul ki, hogy a missziózásról való beszélgetés az maga a misszió. E jelenség mögött valószínűleg egy másik nagy hibánk érhető tetten: nem tudunk kitartóan imádkozni. Imaórára nem járunk, mert hát ott nem történik semmi különös. Mintha az ima elpocsékolt idő lenne. Pedig e nélkül a magunk erejére vagyunk utalva. Ez pedig még arra sem elég, hogy a nagyszerű tervek megvalósításának nekiinduljunk. Az itt leírt szomorú állapotok ellenére mégsem reménytelen a helyzetünk. Miért? Azért, mert Isten láthatatlan egyháza, azaz a tagjai, akiknek neve fel van írva a mennyben, az nem a gyülekezet, hanem „aki győz” – írja a Biblia (Jel 3,21). Ha a gyülekezetet nézzük, azt, hogy ott ki milyen, milyen a helyzet, könnyen elcsüggedhetünk, ha viszont Istenre nézünk, akkor nem. Ha én személyesen vállalok munkát (és ezen az „én”-en mindenki értse saját magát), és azt végzem, igyekezve másokat is bevonni, akkor győztes lehetek, győztesek lehetünk. Kérjük ehhez az Úr segítségét! Bihari László, Debrecen Az Idők Jelei 2004/1. • 9

Lelkiismereti és vallásszabadság

A LELKIISMERETI SZABADSÁG HELYZETE A POSZTMODERN TÁRSADALOMBAN

M

indenekelőtt tisztázásra szorul a posztmodern fogalma. A posztmodern korszak kezdetét általában a múlt század 60-as éveinek a végétől számítják. „Ahogyan az ún. korszakküszöbhöz való távolságunk növekszik, nyilvánvalóvá válik, hogy itt valójában csak egy hosszadalmas társadalmi változási folyamat jutott új, radikális fázisába, s vezetett tudatváltozáshoz. Az ún. posztmodern nem más, mint radikalizált modern.” (Franz-Xaver Kaufmann vallásszociológus, Mérleg 2003/1., 16. o.) Ha a posztmodern nem más, mint radikalizálódott modern, akkor azt a kérdést is válaszoljuk meg, hogy mi volt a modern korszak fő jellemzője, amely nagyjából a XVIII. századtól számítható, a felvilágosodásból eredeztethető (noha korábbi gyökerei is vannak). „Ha megpróbálnánk felsorolni e korszak eszményeit, akkor a listán az első hely várományosa a »szabadság« lenne. Legyen szó gyarmatok felszabadításáról, emancipációról, demokratizálásról, döntésekben való részvételről, határok és falak megszüntetéséről, vagy több szabad időről… Sok magántermészetű kívánság is így fejezhető ki: »Szabad akarok lenni!«” (Albert Keller, Mérleg, 2003/1., 48. o.) A radikalizálódott modern tehát nem más, mint a szabadság lázadásának (amit viszont a középkori „keresztény” társadalom tekintélyelvűsége váltott ki) szélsőséges szabadságkultusszá alakulása, és ennek a romboló megnyilatkozásai. Mi sorolható ide? A fékezhetetlen individualizmus, az egyén határtalan autonómiája, öntörvényűsége, az egyéni érdek mindenek fölé helyezése, aminek egyenes következménye a kisebb és nagyobb közösségek felbomlása, ellehetetlenülése. E folyamat megnyilatkozásai a házassági elválások, a szabad partnercserék, a határtalan szexuális „felszabadulás” (homoszexuális irányban is), a gyermeknevelés terén a szabadság olyan jellegű és mértékű érvényesítése, ami gyakorlatilag a gyermeknevelés mint olyan elutasításával egyenlő. Végül a legdurvább megnyilatkozások, a „szabadság orgiái”: a szexuális elfajulások, ezek öszszefonódása a bűnözéssel és az erőszakkal, a trágárság, sőt az obszcenitás divattá válása. Ide sorolható a sátánizmus is, a maga „nincsen törvény, tégy, amit akarsz” jelszavával. Előttem van egy röviddel ezelőtt megjelent cikk, a hozzá tartozó képpel. Egy új amerikai áruháznak az a „reklámötlete” támadt, hogy akik anyaszült meztelenül érkeznek a megnyitóra, azok ingyen pakolhatnak a pultokról, amit csak akarnak. A kép tanúsította az ötlet valóra válását: az áruház vezetői – öltönyös, nyakkendős úr és elegáns hölgy – mosolygó udvariassággal nyitnak kaput a zsákmányra rohanó, a ruhájából is, meg magából is kivetkőzött tömegnek, természetesnek véve a jól sikerült poént vagy reklámot. A képaláírás szerint a meztelen tömeget nem 10 • Az Idők Jelei 2004/1.

hajléktalanok, vagy más nincstelenek alkották, hanem átlagos amerikai polgárok. A társadalom egy részének mindez immár taszító, sőt elviselhetetlen. Ők már az ellen lázadnak, hogy miért kötelező nézni az utcai prostitúciót, tűrni a homoszexuális reklámokat, hallgatni, olvasni a trágár és obszcén beszédet úton-útfélen. Ez már nem szabadság – jelentik ki. Azt kérdezik, nekik miért nincs szabadságuk a maguk értékrendje szerint élni, nevelni a gyermekeiket, miért nem tarthatják távol őket azoktól a dolgoktól, amiket ők nem tartanak egészségesnek. Amikor a liberalizmus képviselői – akik pedig jobbára csak az alapvető emberi szabadságjogokat akarnák védeni – a szabadságeszme posztmodern, közösségromboló és erkölcsi nihilizmus felé sodródó kinövéseit is a védőszárnyaik alá veszik, tovább fokozódik a baj. Az ún. konzervatív oldalon, ahol immár a vallást, az erkölcsöt és a rendet tekintik a legfőbb értéknek, fellángolnak az indulatok, megjelennek a harcias, szélsőséges gyűlöletszítók. A társadalmi folyamatokban, a tömegek gondolkodásmód-változásánál, vagyis a nagy történelmi korszakfordulók kialakulásánál a hatásellenhatás törvénye működik. Itt van pl. a homoszexualitás sokat vitatott jelensége. Mitől lettek egyszeriben ilyen sokan azok, akik „felfedezik” magukban a homoszexuális hajlamot? Tömegesen születnek manapság ilyen genetikai meghatározottságú emberek? Robbanásszerű forradalom zajlott le a gének világában? Tudományosan máig sem egyértelműen tisztázott a genetikai tényező jelentősége, de ha van is bizonyos szerepe – és esetleg mindinkább lesz a homoszexualitás tömegessé válása nyomán –, bizonyos, hogy sokkal öszszetettebb dologról van szó. Semmiképpen sem egyedül a születési adottság felelős a „homoszexuális ragályért”, sőt még csak fő felelősnek sem tekinthető. Arról szinte senki nem beszél, hogy a szexualitás öncélú élvezethajszolássá válása akkor is romboló, ha heteroszexuális irányultságú, hogy ennek a tömegméretűvé válása is súlyosan veszélyezteti az emberi társadalmat. Nagyon valószínűnek látszik, hogy „a szexuális gyönyör a legfőbb jó, enélkül nem ember az ember” szemlélet uralkodóvá válása termelte ki a „homoszexuális robbanást”, azaz, hogy elsősorban öngerjesztő társadalmi folyamatról van szó. Ennek az áldozatai a fiatalok tömegei, akiknek lassan már fogalmuk sincs arról, mit jelent az a kifejezés, ami A legszebb énekben (avagy az Énekek énekében, a Bibliában található szerelmi énekben) ismételten visszatér: „akit az én lelkem szeret”. Ki kell nyitni egy Express újságot, ahol a „Szexpartnert keres” rovatcím immár éppolyan természetes (a hirdetések tartalmáról

Lelkiismereti és vallásszabadság

nem is beszélve), mint az „Ingatlant adok-veszek” rovat, és máris szembesülünk a társadalom valóságos állapotával e vonatkozásban. Többször találkozunk „a Biblia sem ítéli el a homoszexualitást” nyilatkozattétellel egyesek részéről a sajtóban. A Biblia tartalmát, eszmerendszerét kevesen ismerik ténylegesen, ezért lehet mondani, írni ilyeneket anélkül, hogy az állítás valótlansága lelepleződne. A Biblia nem szór ugyan gyűlölködő átkokat a homoszexuálisokra (mint teszik sokan a kereszténység nevében, figyelmen kívül hagyva, hogy a felelősség nemcsak az egyeseké, hanem az össztársadalomé is), de ott találjuk azt az alapvető, summás kijelentést, hogy a leszbikusság és a homoszexualitás „természetellenes”, ennélfogva kétségtelenül bűn, amely – nemcsak az egyénre, hanem az egész társadalomra is érvényes módon – „önmagában hordja a büntetését”, azaz a súlyos pszichikai és egyéb össztársadalmi következményeket (Róm 1,26–27). További bibliai kijelentések szerint az „utolsó időben lesznek az emberek magukat szeretők”, a „gyönyör szeretői” (2Tim 3,14), és hasonló állapotok lesznek, mint „Lót napjaiban” (Luk 17,28–30). Lót városa Sodoma volt, ahol a homoszexualitás mindent elárasztott, innét a „sodomitizmus” elnevezés. (Lásd 1Móz 19. fejezetét.) Sajnos ezeket az egyértelmű kijelentéseket is igyekeznek „kimagyarázni” egyesek, nyakatekert és megalapozatlan érvelésekkel. A társadalom jó része számára – mint említettem – visszataszítóak a szabadság eszméjének e radikalizálódott kinövései. Nem hajlandók elfogadni ezeket, és nem is lehet, nem is volna szabad ezt elvárni tőlük. A szabadság nevében a szélsőségeket is védeni – amit egyes liberális gondolkodású közéleti személyek tesznek – annyi, mint olajjal locsolni a tüzet. Az ún. konzervatív oldal ugyanis annál harciasabban – a szabadság értékes eszméjét és alapvető emberi jogát is félresöprő módon – követeli a régi-új értékrend visszaállítását, az általa elfogadott valláserkölcsi normák tekintélyelven és többségi alapon nyugvó érvényesítését. Így áll elő a radikalizált szabadságeszme és a tekintélyelvű valláserkölcsi rend végsőkig kiélezett, kibékíthetetlen ellentéte, csaknem véres ütközete. Jogos az aggodalom: Mi lesz ennek a vége? Annál is inkább, mivel távolról sem csupán magyarországi jelenségről van szó. Lásd Amerikát, ahol Bush elnök irányzata megtestesíti a vallásos-konzervatív értékek öntudattal és fölényérzettel való képviselését, valamint ezeknek a hatalmi szóval való érvényre juttatását. „Ami szerintünk jó, azt mindenkinek el kell fogadni, mi ezzel mindenki javára és üdvére cselekszünk” – ez az alapeszméje ennek az ellentmondást nem tűrő vallásos radikalizmusnak. Lásd továbbá az Európai Unió alkotmánya körül dúló vitát, aminek ugyanez a lényege: az európai jogrend alapjává kell tenni az Isten előtti felelősséget, illetve a keresztény örökség és vallási gyökerek elismerését, ami kaput nyit ahhoz, hogy – ha erre megérik a helyzet, ha lehetőség lesz rá – hatalmi szóval, törvényhozás útján mindenkivel elfogadtassék a keresztény vallási-erkölcsi értékrend.

Kérdés azonban, hogy valóban keresztény-e ennek az újkonzervativizmusnak az eszmerendszere és a magatartása? A Bibliában alapvető és fő eszme a szabadság: „Ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.” (2Kor 3,17) Amikor a samaritánusok (akik más vallási felfogást képviseltek a zsidókhoz képest), közelebbről egy samaritánus falu lakosai nem akartak szállást adni Jézusnak (aki pedig mindenkor előítélet-mentes és szívélyes magatartást tanúsított irántuk), két felhevült tanítvány ilyen indítvánnyal állt a Mester elé: „Akarod, hogy tűz szálljon alá az égből, és megeméssze ezeket?” Jézus azonnali és egyértelmű válasza így hangzott: „Nem tudjátok, hogy minémű lélek van bennetek, mert az Emberfia [önmagára utalt ezzel] nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem azért, hogy megtartsa.” (Luk 9,54–56) Embereket nem szabad tűzzel-vassal a mi felfogásunk szerinti jónak a belátására szorítani. Ezt ugyanis semmiképpen nem lehet ilyen úton elérni. Ki lehet kényszeríteni az engedelmességet, de ezzel együtt „elveszítjük az emberek lelkét”. A harcias, többségi elvre hivatkozó, világi hatalommal összeszövődő, az akaratát effajta „súllyal” érvényesíteni akaró kereszténység teljes önellentmondás. A keresztény vallásnak az a hivatása, hogy „megtartsa az emberek lelkét”. Az emberről és az emberi természetről való gondolkodás hiányosságaiban és tévedéseiben rejlik a bajok gyökere. Ha úgy gondolkodunk, hogy az ember alapvetően jó, és ezért az emberi értelemben, tehetségben és lelkiismeretben bízunk, akkor ez ahhoz a következtetéshez vezet, hogy hagyjuk csak szabadon kibontakozni az embert, biztosítsunk neki abszolút szabadságot, akkor nagyszerű ember, nagyszerű teljesítmény lesz az eredmény. Ha viszont a valóság azzal szembesít, hogy az ember, az emberi természet nagyon is romlékony, sérülékeny, és mi emberek igen-igen hatunk egymásra, akkor rájövünk, hogy az abszolút szabadság kultusza a határtalan önzés felszabadításába és elszabadulásába torkollik. Ha azután a társadalom egy része ezt a bajt az általa vallott „jó” agresszív érvényesítésével akarja orvosolni – elfeledkezve az emberi természet másik adottságáról, a szabad választás törvényéről, illetve az ennek áthágásából származó átkos következményekről –, akkor még rosszabb állapot lesz az eredmény. A lelkiismereti szabadság elvszerű, következetes érvényesítése a megbízható iránytű a kialakult, nehéz helyzetben. A lelkiismereti szabadság tiszteletben tartása nem azonos az abszolút szabadság érvényesítésével, amely – mint láttuk – végül mások szabadságjogainak a sérelmét idézi elő. Nem is ugyanaz, mint a ma divatos, sokat emlegetett tolerancia, amely a gyakorlatban sokszor úgy jelenik meg, mint az elvtelen mindent elfogadás, mindennel egyetértés, ami emberi. A lelkiismereti szabadság tiszteletben tartása nem zárja ki a határozott lelkiismereti meggyőződés és az elvhűség meglétét. Ellenkezőleg, azzal együtt igazán hiteles és hatékony. Mert ha nekem van egy erős és szilárd lelkiismereti meggyőződésem, akkor a másiknak is lehet ilyen, amihez ő (igaz vagy igaztalan alapon, de mindenképpen) ragaszkodik, mivelhogy ő úgy látja, úgy érti. Ha az én lelkiismereti meggyőződésemet nem lehet megtörni, illetve naAz Idők Jelei 2004/1. • 11

Lelkiismereti és vallásszabadság

gyon rosszul esnék, ha megkísérelnék ezt velem szemben, akkor én se tegyem ezt a másikkal. Erkölcsi értéke csak a meggyőződés őszinte, szabad megváltoztatásának van, ezt pedig nem lehet elérni semmilyen – enyhébb vagy durvább – „ráhatással”. Ápolni kell az ellentétes eszmék tiszteletteljes szembesítésének és megvitatásának a gyakorlatát, ahol nem a másik lehengerlése a cél, hanem a lelkiismereti meggyőződésről való becsületes tanúskodás. A lelkiismereti meggyőződés szabadságának tiszteletben tartása őseredeti keresztény eszme. Örömmel olvastam Kertész Ákos sorait, aki szintén ezt szögezi le egy közelmúltban megjelent írásában: „Ismereteim és az evangélium tanítása szerint Jézus maga volt a világi és az egyházi hatalom szigorú szétválasztásának… legelső szószólója. A kereszténység az egyetlen a közel-keleti eredetű, monoteista, vagyis egyistenhívő vallások közül (mint amilyen a zsidó és a muzulmán is), amelybe a szekularizáció mintegy bele van kódolva. [A szekularizáció vagy elvilágiasodás fogalma az állam szekularizációja értelmében szerepel itt, tehát az állam és az egyház szétválasztásáról van szó. – Saját magyarázó megjegyzés.] Amikor a farizeusok azt kérdezték, adózzanak-e a zsidók Rómának… Jézus így válaszolt: »Adjátok meg a császárnak, ami a császáré (a pénzeken ugyanis a császár képmása volt), és az Istennek, ami az Istené.« Vagyis különválasztotta a világi hatalmat és az istenit. Pilátusnak pedig, amikor az arról faggatta, vajon ő a zsidók királyának tekinti-e magát, világosan megmondta, hogy »az én országom nem e világból való«. Ami persze nagy csalódást okozott a zsidóknak… [akik] a Messiástól, a Megváltótól azt várták, hogy a rómaiak elleni szabadságharcra vezeti a népet, hogy… újra megteremti a zsidók független földi királyságát… A harmadik erre utaló lényeges mozzanat az volt Jézus életében, amikor a pénzváltókat, a vámszedőket és kufárokat hatalmas és méltó haragjában kötéllel verte ki a templomból. Pedig a templom abban az időben nem csak az Isten háza, de afféle közösségi ház is volt egyúttal. Természetes, hogy ott üzleteltek a kereskedők, ott szedték a vámot, ott működtek a pénzváltók. Az volt a korabeli piac, vámhivatal és bank, valamint Isten hajléka is együtt. Jézus azonban nem tűrte, hogy a világi hívságok, a pénz, az üzlet, a kereskedelem összekeveredjenek a spiritualitással, Isten, a hit és az örökkévalóság dolgaival.” (Metró újság, 2004. jan. 20., 6. o.) „Ti vagytok a föld sója… a világ világossága… Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket” – mondta Jézus (Mát 5,13. 14. 16). A keresztények csakis azt a megbízást kapták Jézustól, hogy úgy hassanak a társadalomban tanúságtételükkel (cselekedetekkel és szelíd szóval), mint a só, mint a világosság, amelyek önmagukban hordozzák a megtartó, jó ízt, s az életet és örömet közvetítő erőt. Más hasonlat szerint jó kovászként – belülről kifelé hatva – kell átjárniuk a társadalmat (Mát 13,33). Az agresszív, követelő hang és fellépés, a hatalom erős karjára támaszkodás csak a constantinusi kereszténység jellemzője, és olyan messze van az eredeti kereszténységtől, „mint Makó Jeruzsálemtől”. Jó lenne, ha sokan megszívlelnék és magukévá tennék Kazinczy Ferenc imáját: „Légyen távol tőlem az a vakmerő 12 • Az Idők Jelei 2004/1.

gondolat, hogy akik nem úgy gondolkoznak, mint én, azokat kárhoztassam. Annyival inkább az a még vakmerőbb, hogy ellenük fegyvert ragadjak a te dicsőségedért. Eléggé hatalmas vagy te őket felvilágosítani, ha tévelyegnek, s bölcsebb vagy, mint hogy a tévelygőt azért, mert megtévedett, büntetni akarhatod. Légyen az én gondom magamra, hogy a te utadról soha el ne hajoljak, s ha eltévedtem róla, szánj meg engemet, kegyes atya, s világosítsd meg azt az utat előttem, mellyen akarod, hogy járjak.” (Idézi: Az Út, 2002/4., 205. o.) A lelkiismereti és vallásszabadság jelenleg nagyon ingatag helyzetében mindenesetre az idők jeleinek beteljesedését láthatjuk. A közelmúltban több cikket olvastam az Adventist Review-ben (a generálkonferencia lapjában) L. E. Steed tollából, aki a lelkiismereti és vallásszabadsági osztály vezetője. Arról ír, hogy bennfentes és magas rangú politikustól hallotta a következő mondatot: „Nem engedhetjük meg már magunknak sokáig azt a luxust, hogy biztosítsuk a lelkiismereti és vallásszabadságot.” Az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának elnöke (William Rehnquist) „divatjamúlt metaforának” nevezte nemrégiben az állam és egyház szétválasztását. Egy neves keresztény személyiség (Bill Bright) pedig egyenesen „gonosz dolognak” minősítette. „Az Egyesült Államokban izzik a keresztény öntudat mozgalma, ami szeretné egyenlővé tenni a vallásos odaadást a hazafisággal, és a kormányt a vallásos identitás (azonosság) védelmezőjeként akarja meghatározni” – írja Steed testvér. A legjobban az a megállapítása döbbentett meg, hogy a lelkiismereti és vallásszabadságért küzdők jelenleg letargiában (bénult csüggedtségben) vannak ennek a megváltozott gondolkodásmódnak és korhangulatnak a lehengerlő erejével szemben. Tenni azonban kell, amíg csak tehetünk valamit is, nem szabad engedni az apátia, a küzdelmet feladó csüggedt belenyugvás kísértésének. Legfőképpen pedig emlékeznünk kell az apostoli felhívásra, hogy imádkozzunk a „felsőbb hatalmasságokért, hogy csendes és nyugodalmas életet folytathassunk” (1Tim 2,1–4) legalább egy ideig még. Igazán csak a szeleket visszatartó isteni kegyelem segíthet. Okunk van imádkozni mind a közelgő amerikai, és az ugyancsak közeli magyarországi választások Isten akarata és kegyelme szerinti kimeneteléért. Az első világháború után jelent meg Whitwell Wilson Krisztus, akit elfeledtünk c. könyve, amelynek az alábbi sorai ma is érvényesek: „A háború előtt… sokakat a pénzkeresés kötött le, és általában… hagytuk sodortatni magunkat… miközben elfelejtettünk imádkozni. Aztán hirtelen szembekerültünk olyan tényekkel, amelyeket már elfeledtünk. Az egyik ilyen a Halál volt, a másik a Fájdalom, a harmadik a Gyűlölet… Megtanultuk, hogy az élet nem játék, hanem kegyetlen és hősies harc a jó és gonosz között. E válság ráébresztett készületlenségünkre.” Bárcsak ráébresztene készületlenségünkre minket is a jelenlegi válság, és megtanítana buzgón, állhatatosan, hittel imádkozni! Vankó Zsuzsa

Lelkiismereti és vallásszabadság

A LELKIISMERETI ÉS VALLÁSSZABADSÁGI OSZTÁLY KÖZLEMÉNYE Ebben az évben egységesen szombatra tették a középiskolai felvételi vizsgát. Az ügyben hozzám folyamodó testvérek kérésére készült el az alábbi levél. Azért közöljük, hogy mások is tudjanak arról: ilyen kérdésekben (akár iskolában, akár munkahelyen merülnek fel), bizalommal fordulhattok a lelkiismereti és vallásszabadsági osztályhoz. Vankó Zsuzsa, a lelkiismereti és vallásszabadsági osztály vezetője X Gimnázium X igazgató részére Az iskola címe Tisztelt Igazgató Úr! Mint X felvételiző diák szülei azzal a kéréssel fordulunk Önhöz, hogy tegye lehetővé leányunk/fiunk számára az írásbeli felvételi megírását a pótfelvételizők számára kijelölt hétfői napon. Vallási-lelkiismereti meggyőződésünk miatt fordulunk ezzel a kérelemmel Önhöz, mivel a Keresztény Advent Közösség tagjaiként a szombatnapot ünnepeljük meg heti nyugalomnapként és istentiszteleti napként a Tízparancsolat IV. parancsolata értelmében. Nem csak mi szülők igényeljük ezt, leányunk/fiunk személyes lelkiismereti meggyőződése is azonos. Bízunk abban, hogy Ön kész helyt adni kérelmünknek. Az 1990. évi IV. törvény néhány paragrafusából csak azért idézünk, hogy alátámasszuk, kérésünk a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvénnyel összhangban van. „A lelkiismereti és vallásszabadság mindenkit megillető alapvető emberi szabadságjog, amelynek zavartalan gyakorlását a Magyar Köztársaság biztosítja.” (1. §) „A lelkiismereti és vallásszabadság joga magában foglalja a vallás vagy más lelkiismereti meggyőződés szabad megválasztását… és azt a szabadságot, hogy vallását és meggyőződését… vallásos cselekmények, szertartások végzése útján… gyakorolhassa.” (2. §) „Vallása, meggyőződése és azok kinyilvánítása, illetőleg gyakorlása miatt senkit semmilyen hátrány nem érhet.” (3. §) „A lelkiismereti és vallásszabadság gyakorlásában senkit sem szabad akadályozni.” (4. §) „A szülőnek, gyámnak joga van ahhoz, hogy a kiskorú gyermek erkölcsi és vallási neveléséről döntsön, és arról megfelelően gondoskodjék.” (5. §) Megértését és szíves intézkedését előre is köszönjük. Tisztelettel: .................................................................... Szülő aláírása Cím:

.................................................................... Szülő aláírása

.................................................................... ....................................................................

Budapest, 2004. hónap, nap.

Az Idők Jelei 2004/1. • 13

Egészséges életmód

ÉLETMÓD-REHABILITÁCIÓS

A turnus résztvevői nagyra értékelték, hogy a vendégelőadók nemcsak előadást tartottak, hanem egy napot velük töltöttek, és minden érdeklődővel elbeszélgettek. Felemelő tapasztalattal gazdagodtunk a szombati búcsúesten, amikor vendégeink elmondták, mit jelentett számukra ez a hét. Eta néni, Bártfai Lajosné így szólt: „Nem is tudom szavakba önteni azt a tapasztalatot, nem is gondoltam, hogy vannak olyan emberek, van olyan közösség, ahol élő tapasztalatként létezik az önzetlen, másokért való tevékenykedés.” A vendégkönyvbe szobatársával, Markóczyné okévi előkészület után NAPIREND Marikával ezt írták: „Kömegindult a munka Cserszegtomajon. Régóta szönjük, mennyei Atyánk, 6.15-kor ébresztő vártuk, hogy legyen egy ezt a csodálatos hetet, amit 6.30–7.00-ig frissítő torna olyan hely, ahol zavartaa hitünk és az egészségünk 7.45–8.30-ig reggeli megtartása érdekében az lanul taníthatjuk az egész8.30–9.00-ig séta otthon önzetlen, szolgálat9.00–10.00-ig előadás séges életmód alapelveit 11.15–11.45-ig csoportos testmozgás rászoruló betegeknek ill. kész vezetői számunkra biz12.00–12.45 főzőkör életmódváltozásra törekvő tosítottak! Emlékezetünkben vendégeknek. Pető József 13.00–14.00 ebéd örökre megőrizzük a napi 14.00–kb. 15.00-ig nagyobb séta és felesége, Marika hoszprogramokat, a reggeli tor15.00–18.00-ig pihenés, masszázs, fürdés szú évekig tartó áldozatos nákat, színvonalas előadá18.00–18.30-ig vacsora munkája most érkezett sokat, a finom ételeket, és 18.35-től séta odáig, hogy átadhatták a az esti beszélgetéseket, bibliai 19.00–20.00-ig előadás, szanatórium céljára épített magyarázatokat.” ház jelentős részét. Marika néni a búcsúeshangosított diavetítés, beszélgetés Az eddigi életmódtáten még hozzátette: „Csalá21.00 elcsendesedés 21.30 villanyoltás borainkhoz képest ez anydiasabb volt, mint Hencidán, mindenki mindenkire figyelt, nyiban más, hogy családias nem lehetett elveszni. Teslégkörben, kisebb létszámELŐADÁSOK mal, reggeltől estig együtt tileg-lelkileg megerősödtem. Vasárnap gyakoroljuk, éljük az egészFulladtam, beteg voltam, este: bemutatkozás, a napirend amikor idejöttem, de a végén séges életmód nyolc alapelés a heti együttlétre vonatkozó dolgok megbeszélése már bírtam a hosszú sétákat. Hétfő vét, folyamatosan figyelve A reggeli tornák nagyon tetdélelőtt: A mozgás gyógyereje (Szabó Attila) az egyéni sajátosságokra. Tervünk, hogy minden este: Az egészséges táplálkozás (Szabó Attila) szettek, mindenki kapott báhónap első hetében tartorító, elismerő szót. SenkiKedd tunk egy hétnapos turnust. nek sem kellett elkeseredni.” délelőtt: A testi-lelki tisztulás útja (Wolfgang Köbel) Az első ilyen alkalom a jó Baloghné Margitka így este: Gondolkodás, vagy hagyomány? Isten segítségével január szólt: „Azt kaptam, amit Hol rontjuk el az életünket? (Szabó Attila) 31-től február 7-ig, vasárvártam: hogy a szervezetem Szerda megkönnyebbüljön, és ez meg naptól vasárnapig már le is délelőtt: A tartós súlycsökkentés alapelvei (Tóth Gábor) is történt. Nemcsak testileg, zajlott. Komoly előkészítő délután: Hogyan győzzünk a stressz felett? (Tóth Gábor) lelkileg is felemelkedtem. A munka előzte meg ezt a Csütörtök hét napot. Szervezés, elmé- délelőtt: Hogyan győzzük le rossz szokásainkat? (Szabó Attiláné) családban és a gyülekezetben is szeretném továbbadni az este: A harmonikus családi élet titka (Horváth Sándorné) leti alapvetés, fizikai-lelki itt tanultakat.” előkészületek imában és Péntek Sok gonddal küszköböjtben, amelyen többen is délelőtt: A szív- és érrendszeri, ill. a cukorbetegség részt vettek. dő, de a foglalkozásokon (dr. Szabó Tamás) Az egészséges életmód hűségesen részt vevő veneste: A pihenés, csend, elmélyedés (Szabó Attila) mind a nyolc alapelvére dégünk a következőt írta Szombat figyeltünk. A tiszta, egésza vendégkönyvbe: „Mielőtt délelőtt: A lelki nyugalom vagy Istenbe vetett bizalom idejöttem, két testvérem volt, séges étkezésre, a rendsze(Horváth Sándorné) mire hazamentem, tizenhat res testmozgásra különös délután: búcsúest testvérem lett.” hangsúlyt fektettünk. Reggeli előtt rövid áhítat hangzott el. A napirend és a program a Mély hálát éreztünk, amikor láttuk, hogyan munkálkodik mellékelt táblázat szerint alakult. a jó Isten mindannyiunkért. Azzal az elhatározással kezdtük

OTTHON

CSERSZEGTOMAJON

S

14 • Az Idők Jelei 2004/1.

Egészséges életmód meg a munkát, hogy minden reggel és este megbeszéléssel, központban. A mezőménesi szanatórium szeretetteljes légköre imával indítjuk és zárjuk a napot, és minden problémát nyíl- példamutató volt számunkra, s felhasználtuk az ott tanultakat. Célunk, hogy életmódváltozásra bátorítsuk vendégeinket, tan, szeretetben rendezünk. Nem engedjük, hogy elrendezeta helytelenek helyett jó szokálen konfliktus, be nem vallott és meg nem bánt bűn veszélyeztesN = nutrition (táplálkozás): Az étrend a legegészségesokat alakítsunk ki, és ezeket se Istenünk jelenlétét. Elhatáro- sebb, teljes értékű, természetes ételeket tartalmazza. Fontos közösen begyakoroljuk. Szeretzásunkhoz tartottuk magunkat, a nyers gyümölcsök és zöldségfélék bőséges fogyasztása. nénk segíteni, hogy hazatérve s tudjuk, hogy ez tette ilyen E = exercise (testmozgás): A rendszeres testmozgás egészségük érdekében felhaszeredményessé ezt a hetet. rendkívül hatékony „gyógymód” szinte minden fizikai vagy nálhassák az itt tanultakat. Hálásak vagyunk Terem- mentális probléma leküzdésében. Erősíti az immunrendszert, A magas vérnyomástól vagy más szív- és érrendszeri betegtőnknek, hogy ebben a szol- javítja a keringést, enyhíti a stresszt, oldja a feszültséget. gálatban részt vehettünk, és W = water (víz): A tiszta víz (megfelelő időben történő) ségtől, túlsúlytól, ízületi gyullaSzentlelkével ilyen erővel mun- bőséges fogyasztása segíti szervezetünk működését, tisztu- dástól, magas koleszterinszintkálkodott; hogy tanúi lehet- lását. A vízkezelések hatékonyak a különböző betegségek től, cukorbetegségtől, allergiától, stressztől, depressziótól stb. szentünk, miként alakul át fokozato- legyőzésében, ellenálló képességünk fokozásában. san vendégeink gondolkodása és S = sunlight (napfény): A napfény segíti a D-vitamin vedő, illetve felüdülni vágyó életmódja. Tudatosítottuk ben- előállítását, salaktalanít, fertőtlenít. Lelki életünket is „meg- látogatóink megtapasztalhatják, nük és magunkban is, hogy csak világítja”: a depresszió leküzdésében, a jó kedélyállapot elő- milyen pozitív eredményeket hozhat az életmódváltozás e Istenünk segítségével, kitartással idézésében jelentős szerepet játszik. és erőfeszítéssel lehet eredményt T = temperance (mértékletesség): A túlzások elkerü- problémák leküzdésében. A elérni otthon is. Felhívtuk fi- léséhez és életünk egészséges egyensúlyának fenntartásához turnus elején és végén elvégzett gyelmüket a fokozatosság elvé- önuralmat kell gyakorolnunk. Kerüljük mindazt, ami ártal- (egyelőre otthoni, később a helynek szem előtt tartására is. mas, és éljünk mértékletesen mindazzal, ami jó! színen megoldott) vérvizsgálat Jelenleg 10–12 vendég fo- A = air (levegő): A tiszta levegő és a mély légzés a helyes segítségével meggyőződhetnek gadására alkalmas az otthon, tartással együtt segít az egészség megőrzésében és a beteg- az egészséges életmód – már később, ha a ház többi részét is ségek legyőzésében. Az oxigén-utánpótlás felüdülés testünk ilyen rövid távon is megmutatátadják, 16–18 résztvevő is el- minden sejtjének. kozó – jótékony hatásáról. Szeretettel várunk minden helyezhető. A kezdő turnuson R = rest (pihenés): Az aktív munkavégzést kövesse heten voltak: vendégek négyen fizikai ellazulás, a szellemi tevékenységet pedig élénk test- érdeklődőt – testvéreinket, baés testvérek hárman. Ez a kis mozgás, majd éjszaka mély, pihentető alvás. Megújulásunk rátainkat, ismerőseinket – a létszám lehetőséget teremtett a pihenés nélkül elképzelhetetlen. Hévíz melletti Cserszegtomajba, családias légkör kialakítására. T = trust (bizalom): Az Istenbe vetett bizalom a leg- ahol nyugodt, szép természeti Mindenki mindenkivel beszél- fontosabb életmódalapelv. A bűntudat, félelem, aggodalom, környezetben pihenhetnek és gethetett, a felszínes érintkezés stressz kimeríti az életerőt, és megbetegít. A Teremtővel testileg-lelkileg megújulhatnak. kialakított bizalmi kapcsolat viszont elősegíti a testi-lelki Vendégeinket kétágyas (szükhelyett baráti szálak szövődtek. gyógyulást. Köszönjük közösségünk veség szerint harmadik pótággyal) – külön vécével, zuhanyzóval zetőinek és a mértékletességi osztálynak, hogy támogatásukkal itt is lehetővé tették az ellátott – szobákban helyezzük el. Felüdülésüket szeretnénk egészségügyi missziómunka elindulását. Reisinger János sok segíteni különböző programjainkkal, szolgáltatásainkkal: – napi háromszori, tisztán növényi alapanyagú, koleszteszervezőmunkával segítette az első turnust, és segíti a következő alkalmak megvalósulását is. Köszönjük, hogy sok egyéb rinmentes étkezéssel, elfoglaltsága mellett erre is szán időt és energiát. Laki Mária – főzőtanfolyammal, receptgyűjteménnyel, tisztított vízzel, és Kissné Ági önzetlenül, ellenszolgáltatás nélkül dolgoztak a – reggeli tornával, és irányított, csoportos testmozgással, konyhán reggeltől estig, hogy finom ételeket varázsoljanak az rendszeres sétákkal, kondigéppel, asztalra. Az ő jutalmuk a sok elismerő szó és a hála volt, amit – masszázskezeléssel (reményeink szerint a szauna hamavendégeinktől kaptak. Istenünk áldja meg őket gazdagon szol- rosan elkészül), – a hévízi fürdő gyógyhatásával, gálatukért! A későbbiekben szeretnénk anyagilag is támogatni – a testi-lelki egészség témaköréből előadásokkal, vetítéezt a nehéz munkát. Pető József és Marika biztosították a hátteret, és mindenen rajta volt a szemük. Köszönet érte. Bakó sekkel, beszélgetésekkel. László és felesége, Gyöngyi is segítettek a könyv- és termékA hétnapos alkalmakat a NEWSTART programra építjük, amely már több mint huszonöt éve működik eredményesen árusítással, valamint alkalmanként segítő jelenlétükkel. Hálásak vagyunk az előadóknak, hogy vállalták a leuta- Weimarban (Egyesült Államok), de bibliai gyökerei a teremtészást, és értékes előadásaik mellett személyesen is elbeszélget- történetig vezetnek. Az angol kifejezés egy mozaikszó: az egésztek, foglalkoztak vendégeinkkel. séges életmód nyolc alapelvének kezdőbetűi alkotják. Ezek gyaGazdag ismeretanyagot és sok tapasztalatot szereztünk korlása az optimális egészség elengedhetetlen feltétele. régebben Hencidán, az elmúlt évben a mezőménesi életmódHorváth Sándorné, Szabó Attiláné, Szabó Attila

Bővebb információ: Életmód-rehabilitációs otthon, 8372 Cserszegtomaj, Sümegi u. 131. Telefon: 06/83/702-171

Tapasztalat

A NYÁRI REHABILITÁCIÓS TÁBORRÓL Amióta a közösséghez kerültem (1988), rendszeresen részt veszek a nyári táborokon. Ez a tíz vagy hét nap mindig csodálatos testi-lelki felüdülés számomra. A rehabilitációs alkalmakra nyolc éve járok. Isten kegyelméből 16. éve vagyok szabad az alkoholtól. Elkötelezettnek érzem magam azok iránt, akik még mindig rabjai, illetve részben rabjai az italnak. Ma már egyre több szakember képviseli azt a véleményt, hogy az alkoholfüggőség ugyanolyan betegség, mint bármilyen egyéb testi baj. Az alkohol fogyasztása különbözőképpen hat az agy biokémiai folyamataira. Van, aki ha iszik, vidám lesz, van, akiből agresszivitást vált ki. Olyan is előfordul, hogy soha nem iszik valaki, mert megtapasztalta az alkohol rossz hatását közérzetére, szervezetére. Sajnos még keresztény körökben is sok az előítélet, meg nem értés, elhamarkodott ítélkezés az alkoholbetegekkel szemben. Sok esetben nem vesszük észre, hogy a lelkük „szegény és nyomorult”, és talán több megértéssel kellene hozzájuk közeledni. Már a Biblia is feljegyzi azt az esetet, amikor Noé először ivott az erjedt szőlőléből. „És ivék a borból, s megrészegedék, és mezítelen volt sátra közepén.” (1Móz 9,20) Láthatjuk, mennyire elveszítette emberi méltóságát az ital miatt. És ami rosszra visz, romboló hatással van az emberre, az nem Istentől van, hanem az ellenségtől, Sátántól. „Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól, mert hazug és hazugság atyja.” (Ján 8,44) Embertömegek nem látják, nem tudják ezt, mert nem ismerik Isten törvényét. A VI. parancsolat így szól: 16 • Az Idők Jelei 2004/1.

„Ne ölj!” (2Móz 20,13) Hiszen az alkoholizmus nem más, mint önpusztítás. Erre igyekszünk figyelmeztetni mindenkit, aki a tábori alkalmakon részt vesz. Itt mindig nagyon őszinte, családias légkör uralkodik. Összetart bennünket a közös probléma, a szívből jövő megértés, segíteni akarás. Már előre örülünk, hogy jövőre ismét találkozunk, mert sok az újra és újra visszatérő barát, ismerős. Vannak igazi győzelmek, szabadulások is! Két igaz történetet szeretnék megosztani veletek, amelyeket az idei táborban hallottunk. István története: „Gyermekkorban is válhat valaki alkoholistává. Négy-öt éves lehettem, amikor édesanyám sokszor elküldött apukámért a kocsmába. Ő többnyire azt mondta: »Mindjárt megyek, fiam, csak még ezt a fröccsöt megiszom.« Vártam türelmesen, de mindig újabb és újabb pohár került elé. Én akkor kitaláltam, hogy amikor nem figyel oda, én is iszom az italból, hogy minél előbb elfogyjon. A végén elaludtam, és ő vitt haza engem. A későbbiekben, ha valami sérelem ért, tudtam, mivel kell gyógyítani. Feloldotta a gátlásaimat, jókedvre derültem tőle, de legtöbbször agresszivitást váltott ki belőlem. Fiatalkoromban cselekvőképtelenné váltam az ital nélkül. Teljesen részévé lett az életemnek. Második házasságomban már nem volt okom inni, mégis ezt tettem. Félelemből. Féltem, hogy elhagy, akit szeretek. Félelem, rettegés alakult ki bennem, és ezt alkohollal »ittam el«. Feleségem szólt, hogy nem mehet ez így tovább, és akkor mentem először elvonókúrára. Hat hónap józanságot eredményezett. Azután ismét ittam, majd újból elvonó, újabb visszaesés. Így bukdácsoltam, és közben józanságaimat sem tudtam bol-

dogan megélni. Kényszerjózanságnak éreztem, akartam is, meg nem is. Szenvedtem tőle. Az utolsó elvonóra egyedül mentem. Tíz napig voltam bent, és nagyon akartam gyógyulni. Minden héten visszajártam a kórházba kontrollra. Egy ottani ismerősöm szólt, hogy Dorogon van egy AE-klub. Elhívott oda. Az az orvos is járt a klubba, aki engem kezelt, de érdekes, a klubról nem tett említést. Itt nagyon baráti volt a légkör, de semmitől nem volt más, mint a kocsma. Nem történt semmi, amitől vagy amiből épülhettünk volna. Szóltam, hogy valami tartalmas dolgot kellene csinálni, hiszen sok mindenről lemaradtunk, nem tudtunk a világról semmit, mert mindig a kocsmában ültünk. Szinte csak a kártyalapokat ismertük. Meglepődtek, de kineveztek klubtitkárnak. A volt klubtitkár közben visszajött, és állandóan tanácsokkal látott el, szívből segített. Sokat dicsért, erősített. Már három éve nem ittam, amikor elmondtam neki, hogy nem vagyok boldog. Semmiben nem találok örömet. Állandóan pánikhangulat vett erőt rajtam, álmomban ittam, rémálmaim voltak. Ez a volt klubtitkár egyszer elvitt a névtelen alkoholistákhoz és máshova is, hogy tanuljunk az ő módszereikből is, mégis mindig rosszul éreztem magam. »Áttettem« a szenvedélyemet a dohányzásba. Háromszor annyit szívtam, mint addig. Egyszer mondtam ennek az orvos barátomnak: – Te, én semmi örömet nem találok ebben az életben, a józanságban sem. Adjál nekem valami gyógyszert, amitől meggyógyulok vagy meghalok. – Hát mit akarsz te? – kérdezte a barátom. – Azt akarod, hogy börtönbe kerüljek, hogy olyan gyógyszert adjak, amitől meghalsz? – Nem, azt nem akarom – mondtam. – Olyan gyógyszert pedig nem tudok adni, amitől te meggyógyulsz. Írhatok fel még több kedélyjavítót, de hidd el, olyan kába leszel tőlük, mintha részeg lennél. De tudok neked mutatni egy gyógyítót.

Tapasztalat

Ez a beszélgetés egy kocsiban zajlott le, éppen mentünk meglátogatni egyik klubtársunkat, aki régen nem jött a klubba. Megálltunk egy falu elején. Elindultunk egy kaptatón, a barátom a kezével hajtotta el a faágakat. Nem tudtam elképzelni, hová mehetünk. Egyszer csak megdöbbenve egy kőkereszt előtt találtam magam. Felmutatott a keresztre, és azt mondta: – Ott a te gyógyítód, Jézus Krisztus, aki meghalt a kereszten, és itt láthatod, hogy miként végezte. Értünk halt meg! Ha egyedül te volnál a világon, érted is megtette volna ezt. Nemcsak az emberiségért, hanem teérted személyesen. Azért, hogy te üdvözülj és boldog légy, hogy elnyerd azt a bizonyos örök életet. Akkor egy kicsit latinul hangzott ez nekem, de az imádsága nagyon megindított, amikor elkezdett ott imádkozni értem, a barátjáért. Sírtam, zokogtam, szólni nem tudtam, és ez a sírás fájt is meg nem is. Ugyanakkor örömet is éreztem közben. A fájdalom szűnt, az öröm növekedett. Amikor a bűnösségemet említette, az életem folyamán elkövetett összes bűnöm rögtön eszembe jutott. Az Isten barátságába ajánlott engem. Kért, hogy imádkozzak én is, de a sírástól csak befele, gondolatilag tudtam. Azután beültünk a kocsiba. Szólni nem tudtam mindvégig, mintha ott sem lettem volna. Valahol máshol voltam. El voltam bűvölve, el voltam fáradva. Nem tudtam azt sem, hol vagyok. Hazafelé kérdezte: – Jól vagy, István? – Mintha valami furcsát éreznék, már nem fáj itt belül semmi, mintha megkönnyebbült volna valamitől a lelkem – válaszoltam. – Esténként – mondta – most már szólhatsz az Úrhoz. Eddig is megtehetted volna. Beszélgess vele, fordulj hozzá bátran, mint én az imént. Mert minden szavadat, gondolatodat érti és ismeri, csak kérni kell. Megfogadtam a tanácsát, és akkor este már elkezdtem az imádságaimat. Kezdtem beszélgetni az Úr Istennel. Nagyon keveset, nagyon

nyögdécselve és nagyon bátortalanul. De mindig jobban és jobban ment, és az Úr olyan csodákat tett, hogy kazetták kerültek a kezembe. Bibliám volt, olvastam is, de nem értettem. Ezek a kazetták segítettek megérteni. Mindig jobban felszabadultam a félelmeimből, és egyre többet tudtam meg Istenről.” Ez az ember tizenöt éve száraz alkoholista. Úgy él, hogy megpróbál segíteni azokon, akik ebben a szörnyű megkötözöttségben szenvednek. Ehhez az erőt a megfeszített Jézus Krisztustól kéri és nyeri, aki őt is megszabadította. Anti története rövidebb, de semmivel nem értéktelenebb: „A büntető Isten. Nem sok közöm volt hozzá, igyekeztem távol lenni tőle. Annyi bűnöm van, úgyis megbüntet. A zavaros érzések, rémálmok és szorongások útján jártam én is. Sok alkoholistánál ez annyira hasonló, hogy szinte hihetetlen. Öt évvel ezelőtt elkezdtem nem inni. Ezek voltak azok a kivételes alkalmak, amikor magammal őszinte tudtam lenni, és így tudtam segíteni másoknak. Ezek az alkalmak hoztak kicsi felszabadulást. Három éve keresem Istent. Egy hónappal ezelőtt egy salgótarjáni lelkésznő férjével akadtam össze ellenséges körülmények között. Menetrendi felvilágosításért jött, tőlem kérdezte a vonat indulási idejét. Elkérte még a menetrendet is, és én ezen úgy felháborodtam, mint jó alkoholistához illik. Mert én okos vagyok, és hogy valaki nálam okosabb, ez már felháborító. Odaadtam neki a menetrendet, és tüntetően kimentem olvasni. Amikor visszamentem és meglátta, hogy a Korszakok nyomában című könyvet olvasom, elkezdett velem beszélgetni. Egy órán keresztül idézett nekem a Bibliából. Jót beszélgettünk, és valahogy ez úgy megrendített engem, hogy amikor szívélyesen elköszöntünk, és elment, valami olyasmi jött fel belőlem: Istenem, én nem akarok már többet rossz lenni, segíts nekem! Öt percig tartott ez az érzés. Eddig nem akartam elhinni, hogy ilyen megtörtén-

het velem. Elkezdett remegni a szám, és elkezdtem sírni. Én már húsz éve nem sírtam. Ahogy itteni körökben mondják, borzasztó erős Sátán ereje. Ezért mondtam el ezt az egészet, hogy ha valakivel hasonló történik, fogadja el, mert csodálatos érzés!” Kedves testvérek! Ezzel a két tapasztalattal szerettem volna érzékeltetni veletek, hogy sok alkoholbeteg belül, a szíve mélyén jóra törekvő, küzdő ember. Éppen azért válik beteggé, mert fogékony a lelke a jóra, nehezen dolgozza fel a negatív benyomásokat. Legtöbbjük szíve vágya az, amit talán még maguk sem tudnak megfogalmazni: „Tekints rám (Isten), és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok.” (Zsolt 25,16) Nem szeretnék elfogult lenni, a bűn az mindig bűn marad, amíg el nem rendezzük Istennel. Sokan azonban a hibás nevelés áldozatai. Hiszen abban a családban, ahol Isten törvénye nélkül nevelik a gyermekeket, szinte kivédhetetlen a lelki sérülés. Nem ismerik az isteni elvet: „Ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.” Nincs Vezető, aki minden élethelyzetben mutatja az utat. De azt is láthatjuk a sok-sok tapasztalatból, Isten milyen csodálatosan munkálkodik minden gyermeke életében. Nem adja fel értük a küzdelmet, míg meg nem születik az ember szívében a döntés mellette vagy ellene. Ő azt szeretné, ha mindannyian tiszta, boldog életet élnénk már itt, ezen a bűnnel megfertőztetett földön. Az Ő segítségével ez lehetséges mindenkinek, aki komolyan segítségül hívja az Ő szent és nagy nevét, mert minden kereső emberre gondja van. „Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.” (Zsolt 34,19) Szüntelenül kérnünk kell Őt, adjon irgalmas szemeket és a szenvedők szolgálatára odaszánt életet. Így dicsőíttetik meg igazán az Ő neve: „Te vagy az Isten, aki csodát művelsz, megmutattad a népek között a Te hatalmadat.” (Zsolt 77,15) Hornyák Mihályné, Ecser Az Idők Jelei 2004/1. • 17

Evangelizáció

TEREMJETEK MEGTÉRÉSHEZ ILLŐ GYÜMÖLCSÖKET! „Teremjetek azért megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne mondogassátok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy az Isten ezekből a kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak. Immár pedig a fejsze is rávettetett a fák gyökerére: minden fa azért, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és a tűzre vettetik.” (Luk 3,8–9)

KERESZTELŐ JÁNOS ÜZENETÉNEK IDŐSZERŰSÉGE

Keresztelő János Jézus Krisztus útkészítője volt, hogy Isten népe szívét felkészítse az Üdvözítő fogadására. Az embereket az őszinte bűnbánat és a szívből való megtérés szükségességére szólította fel. Kendőzetlen, egyenes és nyílt szavakkal dorgálta meg a hamis, képmutató vallásosság képviselőit, hirdetve, hogy hovatartozása, külsődleges vallásos gyakorlatai senkit nem juttathatnak a mennybe. Egyértelmű szavakkal adta mindenki tudtára, hogy csak a megtérés gyümölcsei tehetnek alkalmassá Isten országára. „Egy fa értékét nem a neve, hanem a gyümölcse határozza meg. Ha a gyümölcs értéktelen, a név nem mentheti meg a fát a pusztulástól. János kijelentette a zsidóknak, hogy Isten előtti helyzetüket jellemük és életük határozza meg. Hitvallásuk semmit sem ér. Ha életük és jellemük nincs összhangban Isten törvényével, akkor nem lehetnek az Ő népe.” (Ellen G. White: Jézus élete, 80. o.) A próféta kijelentette, hogy Jézus csak azok számára tudja kinyilatkoztatni jellemét és szeretetét, akik felismerik bűnös állapotukat, 18 • Az Idők Jelei 2004/1.

és készek Isten előtt megalázkodni, átadni magukat Neki, hogy kegyelme által megtisztítsa őket. Ennek hiányában viszont Jézus megjelenése „fejsze” lesz azok számára, akik továbbra is ragaszkodnak bűneikhez, és azonosulnak azokkal. De akik alávetik magukat hatalmának, Isten Lelke legyőzi bennük a bűnt. Szolgálata végén Jézus megerősítette Keresztelő János figyelmeztetését, a következőképpen: „Aki e kőre esik, szétzúzatik, akire viszont ez esik rá, szétmorzsolja azt.” (Mát 21,44) Amilyen közeli és időszerű volt Keresztelő János határozott bizonyságtevése Jézus Krisztus első eljövetele előtt, ugyanolyan sürgető és halaszthatatlan ennek az üzenetnek a megszólaltatása Urunk második érkezése előtt. Vajon tisztában vagyunk-e „a fejsze munkájával” a mi időnkre vonatkozóan is? Akik szinte mindent tudunk a próféciákról, az idők jelei bizonyságairól, komolyan vesszük-e ma Keresztelő János felszólítását? Teremjük-e a megtéréshez illő gyümölcsöket a napjainkban beteljesedő jelek láttán? Az utóbbi időben a napi sajtóban megjelenő néhány megdöbbentő nyilatkozat mélyebb gondolkodásra késztethet bennünket ezzel kapcsolatban. A Magyar Nemzet 2003. dec. 24-i számában a következő nyilatkozat hangzott el Marco Politi, a neves vatikáni szakértő, II. János Pál pápa életrajzírója szájából: „Ez a pápa azonkívül, hogy vallási vezető, a nemzetközi politika színpadának szereplője is. Gondoljunk csak a nyolcvanas években a szovjet totalitárius rendszer elleni harcára Lengyelországban, aztán mindarra, amit a szovjet birodalom felbomlásáért tett! S 1989 után kialakult az a nemzetközi helyzet, amely máig

is érvényes, amelyben ma is élünk: egyetlen gazdasági-politikai-katonai szuperhatalom maradt, az Egyesült Államok, s egyetlen erkölcsi szuperhatalom, a Vatikán, amely nemegyszer bírálta is a világ politikai-katonai szuperhatalmát, legutóbb például az iraki háború miatt. Wojtyla pápa Vatikánja ugyanis új nemzetközi rendet szorgalmaz, új világrend kialakítását tartja szükségesnek – mondja Politi.” Hogy e nyilatkozat egy cseppet sem túlozta el a valóságot, azt II. János Pál pápa újév első napján mondott beszéde is megerősíti: „II. János Pál pápa az újévi nagymisén arra szólított fel, hogy legyen a 2004-es esztendő mindenki számára a béke és a kibontakozás éve. A katolikus egyházfő új nemzetközi világrendet sürgetett, amelyben a fegyverek erejét a jog és az erkölcs erejének kell felváltania.” (Magyar Nemzet, 2004. jan. 2.) A próféciák ismeretében bizonyára mindannyian el tudjuk helyezni ezeket a megnyilatkozásokat az idők jelei „menetrend-táblázatán”. Ehhez szolgálhat segítségül egy nemrég megjelent, a közösségünk által is forgalmazott alapos próféciaelemzés Dán 11,40–12,1 verseiről, ahogyan ezek a közelmúlt és napjaink történelmében teljesedtek és teljesedni fognak. Egy rövid részletet idézünk e könyvből a fenti újsághírekkel kapcsolatban: „II. János Pál magának tulajdonítja a kommunizmus megbuktatásának érdemét. Bush elnök kijelentette, hogy neki és Reagan elnöknek köszönhető a kommunizmus összeomlása. Sokan nem vették észre, hogy a pápa és az elnök tulajdonképpen együttműködtek az új világrend létrehozásában. Miközben ezt a tényt nem hozták nyilvánosságra a közelmúltig, mostanra világossá

Evangelizáció

vált, hogy titkos összeesküvés volt a pápa és Reagan elnök között, hogy a kommunizmust megbuktassák. Miután a kommunizmus összeomlott, a pápa a kapitalista Nyugat legyőzésére tud összpontosítani, hogy ez az uralom újra egyetemes legyen. Malachi Martin vatikáni bennfentes E vér kulcsai című könyve szerint ez a pápa szándéka. A könyvben található alcím még érdekesebb: A világ felett való uralomért folyó küzdelem II. János Pál pápa, Mihail Gorbacsov és a kapitalista nyugat között. Mihail Gorbacsov 1992-ben kikerült a képből, így a figyelem középpontja a kapitalista Nyugat felé tolódhat. Érdekes, hogy a bibliai prófécia fontos szerepet jövendöl az Egyesült Államoknak az utolsó konfliktusban: hogy visszahozza Amerikát és a világot a Róma iránti elkötelezettséghez. Talán ez az a lépés, amelyet mind Róma, mind Amerika akar. A prófécia világossá teszi, hogy Róma nem fogja legyőzni Amerikát, hanem Amerika kezet nyújt a katolicizmusnak, ami átíveli azt a szakadékot, amelyet a reformáció hozott létre ötszáz évvel korábban. Amikor ez megtörténik, látni fogjuk az új világrend létrejöttét, amely teljesen más lesz, mint amit sokan megálmodtak. Egy olyan világrend lesz, amelyet Róma és a vallás fog uralni. Ezt a lenyűgöző próféciát Jelenések könyvének 13. fejezetében találjuk.” (Russel Burrill: Az új világrend, Advent Kiadó, Bp., 2003, 77. o.) A „fejsze” közeli munkájáról, avagy a „kövek kiáltásáról” győződhetünk meg egy feltételezhetően ateista szerző tollából származó cikk kapcsán is, amelyet egy rendszeresen megjelenő társadalomtudományi folyóirat tett közzé. Az író arról szól szenvedélyes kérdések közepette, hogy ha világunkban továbbra sem csillapodik ez a mohó profitéhség és az ebből fakadó mértéktelen kiszipolyozása Földünknek, akkor bolygónk ökológiai rendszerének önfenntartó egyensúlya teljesen felbomlik, és ez egész élővilágunkat – benne az emberrel – rövid időn belül visszafor-

díthatatlanul a teljes kipusztulással fenyegeti. „De mivel már tudjuk, hogy a természet önfenntartó rendszer, rá kellene végre ébrednünk: ha az ember globálisan beavatkozik ebbe a rendszerbe, abból számára is eredhetnek problémák. Az egész rendszer csak úgy képes működni, ha a fel- és leépülő folyamatok viszonylag egyensúlyban maradnak. Ha az egyensúly felborul, nagy változások következhetnek be. Hasonlatként gondoljunk egy centrifugára: ha a ruhák közé egy nagy követ teszünk – amely képletesen tízmilliárd ember, a sok-sok milliárd tonna légköri szennyező anyaggal –, centrifugánk nem működik tovább egyenletesen, recsegve összetörik, mert ebben a rendszerben csak egyenrangú ruhák esetében van körforgási lehetőség. Ha a fentiek alapján elgondolkodunk a természet és az ember viszonyáról, tisztán látható, hogy a természet az ember tízmilliárd főre való felszaporodása körül változik majd meg: nem lesz képes az emberi mértéktelenség további kiegyenlítésére. Ezt senki se úgy képzelje el, hogy a természet elpusztul, hanem úgy, mint egy szervezetet, amely a működését akadályozó valamit, mint idegen testet, egyszerűen ki fogja lökni magából. Ennek a kilökődési folyamatnak már számos előjele van (ózonlyuk, globális felmelegedés, évenkénti aszályok, kegyetlen viharok stb.). És az emberiség nem képes felfogni ezeket a jeleket. Csak a hordáját szaporítja elképesztő méretekben. Hol van az a fennen hangoztatott emberi tudás? Hol van az a több millió képzett ember, tudós, ökológus? Nincs senki, aki érthetően a világ tudtára adná a veszélyeket? Valószínűleg vannak, ám a globalizált hatalmak nem veszik őket figyelembe. Az ő érdekük ugyanis a fogyasztói társadalom működésben tartása – amely csak az emberi populáció vég nélküli gyarapításával érhető el –, és a profit állandó növelése, vagyis a fenntartható fejlődés ránk erőltetése. Így a gátlástalan profitéhség lesz az emberiség veszélyeztetésének végső okozója…

Ha az emberiség azonnal (öt éven belül) az egész világra szólóan leállna a fenntartható fejlődés gyakorlati végrehajtásával, s visszatérne a fenntartható élet megvalósításához, talán még meg lehetne menteni valamit a civilizációnkból, maradna valami tartalék a nehéz napok átvészelésére is… A fenntartható élet megvalósítása elsősorban az elrontóik, vagyis a fejlett fogyasztói államok vezetőinek lenne feladatuk, miként a kezdeményezés kötelessége is. E vezető államok felelősségtudatának helyreállítása lehetne az első lépés. Ám e folyamatok beindításával dollárhegyek állnak szemben, és semmi esély sincs a kedvező folyamatok beindítására – ez az oka szkepticizmusomnak. Hiába ismertem fel a gondokat és a megmenekülés kicsiny lehetőségét, nem látok esélyt a megvalósulásukra…” (Táczi István: Fenntartható fejlődés, vagy fenntartható élet. Valóság, 2004. január, 51–53. o.) Mindezek tükrében mi az „egy szükséges” dolog, amelyet Isten ma mindennek alapjaként vár az Ő népétől? „Teremjetek megtéréshez illő gyümölcsöket!” Milyen megtérésről és milyen gyümölcsökről szólhat Keresztelő János, és miképpen valósulhatnak meg ezek a mi életünkben is?

A MEGTÉRÉS MIBENLÉTE Az idézett igeszakaszban a megtérés helyén a görög metanoia szó szerepel, ugyanaz, amely a laodiceai levélben is Jel 3,19-ben. A metanoia fogalmát a következőképpen írja körül Balázs Károly az Újszövetségi szómutató szótárban: „Metanoeo: az ige azt jelenti, hogy megtér. A hitéletben való járás első lépései közé tartozik, meg kell különböztetnünk a megbán szótól. Szó szerinti jelentése: amikor valaki értelemben, gondolkozásmódban megváltozik, hátraarcot csinál, 180 fokos fordulatot tesz. Erkölcsi felfogása és életmódja megváltozik a rossztól a jó irányban (Mát 3,8). Az Idők Jelei 2004/1. • 19

Evangelizáció

Metanoia: főnév, jelentése megtérés. Az értelem (gondolkodásmód) megváltozása, mégpedig minden esetben a rossztól a jobb felé. Állásfoglalás a bűnnel szemben. Nehéz az egyöntetű visszaadása, mert magyar bibliai szóhasználatunkba többet vittünk bele, mint ami az eredeti gondolatban van. Ezenkívül fordításaink a megbánás és a megtérés fogalmakat felcserélik, és nem következetesen különböztetik meg… A páli levelekben igen ritkán fordul elő. Ézsau nem találta meg a megtérés helyét (Zsid 12,17)… A metanoia = megtérés kifejezés általános használata először Keresztelő János igehirdetéseiben jelenik meg. Metamelomai: ige, jelentése bán, megbán. Ez már az érzések, a szív állapotának megváltozására utal, ezért pontosan meg kell különböztetni a megtérés fogalmától. Elégedetlenséget is jelent korábbi cselekedeteinkkel szemben. Az Isten szerinti szomorúság megtérést munkál, és megbánhatatlan üdvösségre vezet (2Kor 7,10). Júdás megbánta tettét, de nem jutott megtérésre (Mát 27,3).” A fenti szómagyarázatot kissé leegyszerűsítve és összegezve most vizsgáljuk meg, hogy a metanoia legelső és legdöntőbb mozzanatára, a bűnbánat eseményére miként világít rá Ellen White Krisztushoz vezető lépések című könyvének egyik részlete: „A bűnbánat magában foglalja a bűn elkövetése miatt érzett mély szomorúságot és a bűntől való elfordulást. Mindaddig nem tagadjuk meg a bűnt, amíg meg nem látjuk annak bűn voltát, és mindaddig nem lesz alapvető változás az életünkben, amíg szívből el nem fordulunk a bűntől.” (21. o.) A megtérés kulcseleme tehát az őszinte bűnbánat és az ebből fakadó határozott értelmi állásfoglalás a bűnnel szemben. Viszont gondolkodásbeli fordulat erkölcsi értelemben csak akkor következhet be, ha az ember a bűnt a maga gyűlöletes mivoltában ismeri fel, és utálattal fordul el attól. Az igazi bűnbánatot minden esetben követi „a bűnbocsánat túláradó szeretete, amely átalakítja a szívet”. (Ellen G. White: Gondolatok a Hegyi beszédről, Kik a boldogok? c. fejezet) 20 • Az Idők Jelei 2004/1.

Amit tehát az ember megtérésekor teremhet, azok a bűnbánat gyümölcsei. Érdemes ezt jól átgondolni, ugyanis amire a korabeli farizeusoknak szükségük lett volna, és amire a végidőben élő laodiceai népnek szüksége van (Jel 3,19), az nem valami több ismeret, vagy számosabb vallásgyakorlat, jó cselekedetek, hanem egy alapvető belső szívbeli változás, átalakulás, amit egyedül az őszinte bűnbánat adhat. Ezért minden igazi megújulás és reformáció csak a bűnbánat és az ebből fakadó bűnbocsánat talajából sarjadhat ki. A megtérés gyümölcsei Bibliai példák sokaságából látható, hogy ahol gondolkodásbeli fordulat, önzéssel való szembefordulás történt, ott látható, külső magatartásbeli változások is követték ezt. Miután a tékozló fiú a moslékosvályú mellett „magába szállt”, és felismerte az önzés minden emberi méltóságot megalázó, undorító voltát, s ezzel párhuzamosan az isteni jóság, kegyelem bővelkedő erejét, törvényszerűen fordított hátat addigi életének. Pál apostol „öldökléstől lihegve” akart keresztényeket megkötözve Jeruzsálembe vinni, de amikor a krisztusi szeretet megállította, a damaszkuszi zsinagóga helyett Anániás házához vezette. Az igazi megtérés gyökerében fordított meg életeket. „Mindazok, akik Krisztus országának alattvalói lettek – mondta János –, bizonyságot fognak tenni hitükről és bűnbánatukról. Kedvességről, becsületességről és hűségről tanúskodik majd az életük. Szolgálnak a rászorulóknak, adományaikat Istennek szentelik. Menedéket nyújtanak a védtelennek, példaképei az erénynek és együttérzésnek. Krisztus követői így bizonyítják majd a Szentlélek átformáló erejét. Mindennapi életükben igazságosság, irgalmasság és Isten iránti szeretet látható. Ha nem úgy élnek, olyanok lesznek, mint a pelyva, amelyet tűzre vetnek.” (Ellen G. White: Jézus élete, 80. o.) Vajon a végidő hívő adventnépét jellemzik-e a fent említett gyümöl-

csök? Attól tartok, Keresztelő János határozott üzenete szinte mindannyiunkhoz szól ma is. Félő, hogy a megtérésnek inkább azok a gyümölcsei jellemzőbbek ránk, amelyekről Ellen White a következőképpen szólt: „…Sokan elfogadták ugyan az igazság elméletét, de anélkül, hogy igazán megtértek volna. Tudom, miről beszélek. Csak kevesen bánják meg szívből bűneiket: kevesen vannak, akikben mély, átható meggyőződés él meg nem újult természetük istentelenségéről. Nem cserélték ki hússzívre a kőszívüket. Kevesen hajlandók rázuhanni a sziklára, hogy összezúzza őket… Igen sokan ismerik ugyan a vallásos igazság elméletét, de soha nem tapasztalták szívükön Isten kegyelmének megújító hatalmát… Ismerik ugyan a menedéket, de nem veszik igénybe. Ismerik ugyan a bűn gyógyszerét, de nem élnek vele. Tudják, mi a helyes, de nem éheznek rá. Összes tudásuk csak növeli kárhoztatásukat… Sohasem ízlelték és tanulták meg tapasztalatból, hogy jó az Úr. A gyülekezet gyengeségének oka azoknak a tagoknak a beözönlése, akiknek nem újult meg a szívük, és nem alakult át az életük… Így aztán sokan csatlakoznak a gyülekezethez anélkül, hogy előbb Krisztussal egyesültek volna…” (Bizonyságtételek V., 218., 221., 172.) A megtérés legelső gyümölcse: az alázat. Az az ember, aki felismeri magában a bűn megannyi gyökerét, számtalan megnyilatkozási formáját, nem tekinti magát másoknál különbnek. A büszkeség, az önelégültség távol áll tőle: nagyon szerény véleménye lesz önmagáról. Sőt, így kiált fel Pál apostollal: „Óh, én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg e halálnak testéből?!” (Róm 7,25) Tudniillik különbség van a bűn felismerése és annak megbánása között. Más tudni, ismerni a bűnt, és más azt megbánni. Ugyanis csak a bűnbánat képes megláttatni a bűn utálatos, szennyes voltát. Csak ebben képes az ember összetörni, bánkódni, megalázkodni, és szembefordulni bűnével, önmagával. A bűnbánatban végre igazi önmagunkra eszmélünk:

Evangelizáció

leválik szemünkről a hályog. A Lélek simogató és mégis vakító fénye lelkünk rejtett bugyraiba világít, ahol önigazságunk ruháiba öltöztetett jó cselekedeteink egyszer csak romlottságunk szennyes rongyaiként látszanak meg, és a bűneink miatti mély szomorúság boldogító sírása tölti be szívünket. Az önmagunkkal és Istennel való találkozás ünnepélyes pillanatai ezek. A lélek szennyes ruháinak levetése, és egy új, tiszta, fehér és ragyogó gyolcs felöltözésének felemelő drámája ez: „a mélypont ünnepélye” (Pilinszky János). Legközvetlenebb találkozásaink Istennel önmagunk mélypontjain lehetnek. Ekkor Isten gyöngéd keze ruhát cserél rajtunk. „Örvendezvén örvendezek az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemben, mert az üdvnek ruháival öltöztetett fel engem…” (Ésa 61,10) „És mondta az Atya: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá, és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira!” (Luk 15,22) Mitől változhat a szennyes és fertőzött ruha tiszta és ragyogó fehér gyolccsá? A mocsoktól és fertőzéstől bűzlő ruha a Bárány vérében megmosva és megfehérítve hófehérré változik. „…megmosták az ő ruháikat és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében.” (Jel 7,14) „Ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.” (Ésa 1,18) Ez a hit általi megigazulás igazi tapasztalata, szívünk, jellemünk megváltozásának egyetlen útja. Ismerjüke, átéljük-e, gyakori élményünk-e ez megtérésünk óta is? Ha ez számunkra már csak távoli, homályos emlék, akkor nekünk is szólhat Jézus szelíd, de nagyon határozott figyelmeztetése: „Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyek országába. Aki azért megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az nagyobb a menynyek országában.” (Mát 18,3–4) Hogyan juthatunk bűnbánatra? „Jézust, akit ti fára függesztve megöltetek, az Isten fejedelemmé és

megtartóvá emelte jobbjával, hogy adjon az Izráelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát.” (Csel 5,30–31) A Biblia szerint az önzéstől elvakult, csalárd szív nem képes önmagában bűnbánatra jutni. Ez is csak Isten ajándéka lehet. „Krisztus a forrása minden igaz indítéknak. Egyedül Ő plántálhat a szívbe ellenségeskedést a bűnnel szemben. Az igazság és a tisztaság utáni vágy fellobbanása, a bűnösségünkről való meggyőződés annak a bizonysága, hogy Isten Lelke készteti szívünket… Megváltónk állandóan azon munkálkodik – látható és láthatatlan mennyei befolyások által –, hogy elterelje az emberek gondolatait a bűn igazi megelégedést soha nem nyújtó örömeiről, és a végtelen áldások felé fordítsa arcukat, amelyeket Őbenne elnyerhetnek. Így hangzik üzenete azokhoz, akik hiába próbálják oltani szomjukat e világ repedezett kútjainál: »Aki szomjúhozik, jöjjön el, és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!« (Jel 22,17)” (Ellen G. White: Krisztushoz vezető lépések, 24–26. o.) A fenti leírás szerint a bűnbánat leginkább annak a kérdése, hogy az ember mennyiben engedi be a szíve ajtaja előtt kopogtató Krisztust az életébe. „Az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő énvelem.” (Jel 3,20) Nem nekünk kell „kiizzadni” bűneinket magunkból, hanem Krisztus űzi ki onnan, ha Őt beengedjük, befogadjuk, ha jobban szeretjük Őt, mint önmagunkat, fogyatkozásainkat. A bűnbánatra jutás legdöntőbb akadálya tehát csak a bennünk munkálkodó gyengéd krisztusi szeretettel szembeni ösztönös vagy tudatos ellenállás lehet. Ennek legyőzéséhez mi az, amit mi is megtehetünk? „A maga erejével senki sem szabadulhat meg énjétől, csupán hozzájárulhatunk ahhoz, hogy Krisztus elvégezze bennünk a munkát. Mondjuk el hát szívünk mélyéből: Uram, vedd a szívemet, mert én magam nem tudom odaadni! A szívem a tied, tartsd meg tisztán, mert én nem tudom meg-

őrizni! Ments meg akkor is, ha ellenállok, ha gyenge vagyok, ha nem tükrözlek Téged! Alakíts, formálj, emelj fel abba a tiszta, szent légkörbe, ahol szereteted gazdag árja átjárja lelkemet… Minél közelebb jutunk Jézushoz, és minél jobban meglátjuk jellemének tisztaságát, annál inkább érezzük a bűn mérhetetlen rútságát, s annál kevésbé dicsőítjük önmagunkat. Azok, akiket a menny szentnek ismer el, soha nem hivalkodnak jóságukkal…” (Ellen G. White: Krisztus példázatai, 106. o.)

„MIT CSELEKEDJÜNK TEHÁT?” Keresztelő János üzenetének hatására a körülötte állók a fenti kérdést tették fel a prófétának. Akinek szívét megérintette és átalakította a kegyelem, abban elfojthatatlan vágy ébred, hogy a frissen felismert és meglátott igazságokat a gyakorlati életében is megvalósítsa: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” (Csel 9,6) Péter prédikációja végén a jeruzsálemi zsidók is ezt kérdezték: „Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?” (Csel 2,37) Az igazi megtérés második szembeötlő gyümölcse az Isten akarata szerinti, szívből jövő engedelmesség. Úgy, ahogyan Dávid írja messiási zsoltárában: „Hogy teljesítsem a Te akaratodat: ezt kedvelem…” (Zsolt 40,9) Hatalmas bizonysága ez Isten szívben végzett munkájának. Hiszen milyen jó látni, amikor valakit Isten Lelke indít, és egy-egy feladatkört „túl is teljesítve” végzi a lélekmentés munkáját – azzal szemben, amikor gyülekezetek sokaságát látjuk tétlenségben, passzivitásban, minden jó szándékú ösztönzés ellenére. Valóban, az emberhalászat munkájának csak egyetlen útja járható: „Kövessetek engem, és én azt művelem, hogy embereket halásszatok!” (Mát 4,9) Jézus megszólítása, a kegyelem munkája nélkül senkiből sem lehet emberhalász. „Ha Krisztus szeretete költözik egy ember szívébe, akkor ezt éppúgy nem lehet elrejteni, ahogyan a szétáradó édes illatot. Megszentelő Az Idők Jelei 2004/1. • 21

Evangelizáció

befolyást áraszt ez a szeretet mindazokra, akik csak kapcsolatba kerülnek vele. Ha Krisztus lelkülete egy emberi szívbe plántáltatik, akkor olyan lesz, mint a forrás a pusztában, amely mentében mindent felfrissít. Még a halálra szántakban is felébreszti a vágyat, hogy igyanak az élet vizéből. A Jézus iránti szeretet abban a vágyban jut kifejezésre, hogy mi is dolgozni akarunk az emberiség javáért, fölemelkedéséért úgy, ahogyan Ő dolgozott… Akik Krisztus kegyelmének részeseivé válnak, szintén készek lesznek bármilyen áldozatra annak érdekében, hogy más emberekkel is megoszthassák a mennyei ajándékot, hiszen őértük Krisztus ugyanúgy meghalt… Ez a gondolkodásmód és lelkület jellemző az igazán megtért lelkekre. Alighogy Krisztushoz talál egy ember, máris felébred szívében a vágy, hogy másokkal is tudassa, milyen barátra talált Megváltójában, mert a megmentő és megszentelő igazságot nem tarthatja meg magának. Ha Krisztus igazságába öltözünk, és szívünk megtelik az Ő bennünk lakozó Lelkének örömével, akkor nem tudjuk magunkban tartani azt a békességet, amelyet elnyertünk. Ha megtapasztaltuk és megláttuk, hogy jó az Úr, mások számára is lesz mondanivalónk.” (Ellen G. White: Krisztushoz vezető lépések, 66–67. o.) Csak azt tudjuk megosztani másokkal, ami nekünk is van. Sőt Isten is csak akkor tud együtt munkálkodni velünk, ha ezt a belső kérdést nem akarjuk elfojtani magunkban: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” Isten erőszakkal, kényszerrel nem tud és nem is akar velünk együtt dolgozni. Csak önkéntes, buzgó, Őneki átadott élettel tud együttműködni. Ha készek vagyunk meghallani, megtudni és cselekedni az Ő akaratát az életünkben, jönni fog a biztos iránymutatás. Mit is mondott Keresztelő János az őt kérdező sokaságnak? „Ő pedig felelvén monda nékik: Akinek két köntöse van, egyiket adja, akinek nincs; és akinek van eledele, hasonlóképp cselekedjék.” (Luk 3,11) Keresztelő János szavai 22 • Az Idők Jelei 2004/1.

szerint Isten nem valami különleges áldozatot vár el gyermekeitől, hanem csak ami jogos és igazságos tartozás. Aki valami többlettel rendelkezik környezetével szemben, ossza meg a rászorulókkal. Ha eddig valamit jogtalanul visszatartottunk emberektől, ezután ne vonakodjunk megadni nekik. A bűnbánat következő gyümölcse, ha felébred a lelkiismeretünk, hogy tartozásainkat törlesszük, alapvető erkölcsi kötelezettségeinknek eleget tegyünk. „Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek.” (Róm 13,8) Mi más lehet ez a tartozásunk a gyakorlatban, mint az evangélium igaz képviselete? Mi más lehet az a kenyér, amivel mi rendelkezünk, de a világ híján van, mint Krisztus szeretete? „A Krisztus szeretetéről nyert kinyilatkoztatás mindazon emberek adósaivá tesz minket, akik még nem ismerik Őt. Isten világosságot adott nekünk, de nem azért, hogy csupán magunk élvezzük, hanem azért, hogy másokra árasszuk.” (Ellen G. White, i. m., 70. o.) Egy megtért ember legárulkodóbb gyümölcse, hogy Isten és emberek iránti erkölcsi kötelezettségére ébredt, és addig nem nyugszik, míg Krisztus emberek halászává nem teszi őt. Milyen jó látni egyes testvérek életében, hogy nem bírnak tétlenül ülni gazdagságuk felett. Lelket üdítő tapasztalat, amikor még alig megkeresztelkedett, vagy még meg sem keresztelkedett testvéreink lelkesen számolnak be missziótapasztalataikról, beszélgetéseikről, vagy kérnek tanácsot, segítséget szolgálataikhoz. Milyen örömteli élmény azt is tapasztalni (sajnos egyelőre kevés van ebből), hogy az ima- és missziócsoportok hatására házi Biblia-körök alakulásáról adnak hírt testvéreink, ahol 12–15 fős beszélgetéseket „egyszerű” gyülekezeti tagok vezetnek, a látogatók aktív közreműködése mellett. Vajon Keresztelő János csak erre a két gyümölcsre gondolhatott, amikor a megtérés gyümölcseit említette? Nyilván nem. A megtérésnek még számos gyümölcsét említhet-

nénk. Azonban e kettőben benne van az összes többi is. A mélységes alázatból és az ennek nyomán járó teljes odaszánásból, szolgálatkészségből nőhetnek újabb gyümölcsök is. E két „gyümölcsfajta” keveredéséből származhatnak további krisztusi jellemtulajdonságok az ember életében. Ezek gyakorlása által csiszolódhat jellemünk egyre arányosabbá, kiegyensúlyozottabbá, „mint a templom mintájára kifaragott oszlopok” (Zsolt 144,12). „Ha elindulsz, hogy végezd azt a munkát, amelyet Krisztus jelölt ki tanítványai számára, ha lelkeket nyersz meg az Ő számára, akkor érzed majd, hogy mélyebb tapasztalatra és nagyobb ismeretre van szükséged Isten dolgaiban. Ennek következtében éhezed és szomjúhozod az igaz életet. Küzdeni fogsz imában Istennel, hited megerősödik, lelked iszik az üdvösség forrásából, és felüdül. Ha ellenállással találkozol, és próbákba kerülsz, akkor még inkább a Bibliához menekülsz és az imádsághoz folyamodsz. Növekedsz a kegyelemben és Krisztus megismerésében, gazdag tapasztalatokat szerzel majd. A másokért végzett önzetlen szolgálat szelleme elmélyülést, állhatatosságot és szívélyességet fejleszt ki jellemünkben, békével, boldogsággal ajándékoz meg minket. Törekvéseink megnemesednek. Nem marad hely a restségnek és az önzésnek. Akik így gyakorolják a keresztény erényeket, azok mindinkább növekednek, mind erősebbek, alkalmasabbak lesznek Isten munkájának végzésére. Világos lelki ítélőképesség, növekvő hit jellemzi őket, s imádságaik egyre hatékonyabbak. Isten Lelke vezérli belső emberüket, az isteni kegyelem érintése szent összhangot teremt lelkükben Isten akaratával. Azok munkálják a leghatékonyabban saját üdvösségüket, akik odaszentelik magukat az önzetlen fáradozásra másokért.” (Uo., 68–69. o.) Bárcsak megteremnénk a megtérésnek ezeket a gyümölcseit, mielőtt a fejsze a fák gyökerére sújtana. Soós Attila

A bizonyságtételek tárházából

SZÍVETEK LEGYEN HŰ JÉZUSHOZ! Ellen G. White a végrendelkezésről

BÖLCSESSÉG ÉS ELŐRELÁTÁS A keresztények, akik hisznek a jelenvaló igazságban, bölcsességről és előrelátásról tegyenek bizonyságot. Nem szabad elhanyagolniuk azt, hogy idejében rendelkezhessenek vagyonukról, ne várják tehát, hogy hosszú betegség kényszerítse őket erre. Igyekezzenek úgy rendezni anyagi ügyeiket, hogy ha hirtelen elszólíttatnának az élők sorából, akaratuk szerint kezelhessék vagyonukat azok, akikre bízták. (Bizonyságtételek II., 117. o.) Testvéreim, felhívom figyelmeteket, hogy helyesen rendelkezzetek Uratok javaival, mielőtt elaludnátok. Ne feledjétek, Isten intézői vagytok! Még életetekben adjátok vissza az Úrnak, ami az övé. Ne mulasszátok el rendezni anyagi ügyeiteket, amíg lehetőségetek van rá. Idős korban kötelességünk, hogy javainkat az Isten alapította intézmények között osszuk el. Sátán arra törekszik, hogy különböző csalásokkal és hazugságokkal orozza el az Úr ügyétől a javakat, amelyekre pedig nagy szükség van. Ne gyűjtsünk magunknak olyan kincseket a mennyben, amelyek nem romlandók? Idős testvéreink, akik hamarosan rendelkezni fognak javaikról, ne feledkezzenek el azokról, akik hűségesen szolgáltak az igével és a tanításokkal. Helyezzétek pénzeteket oda, ahol – ha egészségetek vagy életetek elvész – az Úr ügyébe ruházhatják be javaitokat. Ezzel a „pénzváltókhoz” helyezitek ki, s vagyonotok szüntelenül kamatozik majd. Felhívom egyházunk egészét, a tagjainkat külön-külön, hogy adjátok meg Istennek kamatostól az Ő rátok bízott tőkéjét. Így kincsetek lesz a mennyben. Szívetek legyen hű Jézushoz! (Bizonyságtételek VII.)

HŰSÉG ÉS MEGFONTOLTSÁG Sátán mesterien biztatja fel rokonaidat, és összeszed minden elképzelhető hazugságot, hogy a világ számára kaparintsa meg azt, amit te ünnepélyesen Isten ügyének szenteltél. Sátán azt is belopja az emberek szívébe, hogy tiltakozzanak, ha rokonaik a saját tetszésük szerint akarnak végrendelkezni. A rokonok megrablásának tartanak mindent, amit a végrendelkező az Úrnak szánt. Sokan a rokonaiknak és barátaiknak hagyták tulajdonukat, jelentéktelen alamizsnát leszámítva. Csupán ennyit hagynak legfőbb Barátjukra, aki szegénnyé lett értük, sértegetést, gúnyt és halált szenvedett el, hogy ők Isten fiaivá és leányaivá válhassanak. Mégis elvárják, hogy amikor az igazak feltámadnak majd a halhatatlan életre, magával vigye őket is az örök hajlékokba.

Krisztus ügyét csaljuk meg, ha nem megfontoltan írunk végrendeletet, s ha vagyonunkat hitetlenek kezébe helyezzük. Miután életetekben megcsaltátok Istent, halálotok után is tovább akarjátok csalni, s mindezt ítélőképességetek teljes birtokában. Mit gondoltok, mi lesz Mesteretek végrendelkezése felőletek, amiért így kisajátítottátok javait? Mit feleltek majd, amikor kérdőre von emiatt? (Bizonyságtételek V.) Istennek nem tetszik a hanyagság, ahogyan hitvalló népének tagjai közül sokan világi ügyeiket intézik. Mintha teljesen szem elől veszítették volna azt a tényt, hogy a használatukban levő vagyon Istené, és számot kell adniuk sáfárságukról. Néhányan teljes zűrzavarban hagyják világi ügyeiket. Sátán mindezt szemmel tartja, s megragadva az első kínálkozó alkalmat, kiveszi az anyagi javakat a szombatünneplők kezéből. Az idősek közül néhányan nem hajlandók rendezni világi ügyeiket, s amikor megbetegednek és meghalnak, gyermekeik öröklik a vagyont, akiket hidegen hagy az igazság. Ezzel Sátán saját szája íze szerint intézte el az ügyet. Ha tehát a hamis mammonon hűek nem voltatok, ki bízza rátok azt, ami igazi érték? Ha a máséban hűek nem voltatok, ki fogja odaadni nektek azt, ami a tiétek? Megmutatták nekem az ijesztő tényt, hogy Sátánnak és angyalainak nagyobb a beleszólásuk Isten hitvalló népének anyagi ügyeibe, mint az Úrnak. Az utolsó idők intézői értelem nélkül valók. Eltűrik, hogy Sátán ellenőrizze üzleti ügyeiket, saját oldalára terelje azt, ami Istené, s aminek ott kellene maradnia. Isten megjegyzi a hűtlen intézők tetteit. Számadásra von majd titeket. Láttam, hogy Isten szolgái hűséges és okos igazgatással rendben, pontosan és megfelelően intézhetik világi ügyeiket. Különösen az idősek, a betegek és a gyermektelenek kiváltsága olyan helyen tartani javaikat, ahol – ha hirtelen elszólítanák őket – Isten ügyéért használható fel örökségük. De azt is láttam, hogy Sátán és angyalai ujjonganak az e területen elért sikereik miatt. Akiknek az üdvösség megfontolt örököseinek kellene lenniük, csaknem önként hagyják az ellenség kezére jutni Uruk pénzét. Ezzel Sátán országát erősítik, és úgy tűnik, mintha könnyen vennék ezt a tényt. Hívő szülők gyakran átadják vagyonukat hitetlen gyermekeiknek, és ezzel kiengedik kezükből a lehetőséget, hogy megadhassák Istennek, amit Ő bízott rájuk. Az ellenség kezébe helyezik javaikat. Nem Isten rendje szerint való az, ha a szülők, akik igazgatni tudják ügyeiket, átadják birtokuk ellenőrzését akár hívő gyermekeiknek is. A gyermekek ritkán olyan odaadók Isten ügye iránt, mint kellene, s nem járták ki a nehézségek és tapasztalatok iskoláját, hogy az örökkévaló kincseket nagyra, a földieket pedig kevésre becsüljék. Kezükre juttatni az anyagi javakat – a lehető legrosszabb megoldás. Nem szabad rendezetlenül hagynunk a gyülekezet ügyeit. Ingatlanokat kell biztosítanunk Isten műve számára, hogy a munka ne veszítse el lendületét, és az Isten ügyének szentelt összegek ne kerüljenek az ellenség kezébe. Viharos jövő előtt állunk. A gyülekezet legyen éber, tegyen megelőző lépéseket, hogy biztosan álljon Sátán terveivel szemben. Ideje, hogy a tettek mezejére lépjünk. Istennek nem tetszik, ha népe rendezetlenül hagyja a gyülekezet ügyeit, eltűrve, hogy az ellenség intézkedjen a saját tervei szerint. (Bizonyságtételek I.) Az Idők Jelei 2004/1. • 23

Könyvajánló

AZ IDŐK JELEI

STEPHEN N. HASKELL: A KERESZT ÉS ÁRNYÉKA 280 oldal, puha, ragasztott kötés. Ára: 1300 Ft Stephen N. Haskell kizárólag a Szentírásból merítve, világos, átfogó értelmezést nyújt arról, hogy az ótestamentumi szentély hogyan ragadja meg az evangélium teljes témakörét, és hogyan mutatja be Krisztusnak a mi érdekünkben ma végzett munkáját. Megismerjük a szentély és szolgálatainak minden ékkövét, a különbözõ áldozatokat és ünnepeket, a fõpap munkáját is, amely közvetlenül szemlélteti személyes üdvösségünket Krisztus által. A könyv segít meglátnunk azt, hogy a szentélyszolgálat „a valaha az emberiségnek adott legcsodálatosabb példázat”, ugyanis „a szentélyben Krisztus keresztje áll az emberiség megváltásának egész rendszere középpontjában, körülötte csoportosul a Biblia igazsága.” A könyv szerzője, Stephen N. Haskell keresztény író, evangélista, misszionárius, Biblia-oktató és egyházi vezetõ volt.

A KERESZTÉNY ADVENT KÖZÖSSÉG GYÜLEKEZETI LAPJA 2004/1.

ÉLETED FORRÁSA 408 oldal, puha, ragasztott kötés. Ára: 1490 Ft Isten iránti hálával nyújtjuk át gyermekeknek és fiataloknak szóló áhítatoskönyvünket. Szeretnénk mindazok segítségére lenni, akik otthonukban, gyülekezetükben gyermekekkel foglalkoznak, és készek átadni nekik Isten ismeretét és Szavának tiszteletét. A könyvben havonként más-más témakörhöz kapcsolódó igék, gondolatok, történetek hozzák közelebb a gyermekekhez a Biblia igazságait. A könyv olvasására nézve a közös olvasást javasoljuk. Kisebb gyermekeknek saját szavainkkal is összefoglalhatjuk a gondolatsor lényegét, s ezután Istenhez fordulhatunk segítségért, bölcsességért. Isten legcsodálatosabb ajándéka egy család számára a gyermek, akinek legértékesebb öröksége – amelyet elsősorban szülei adhatnak neki –: a teremtő, fenntartó és megváltó Istenbe vetett hit. Kívánom, hogy ez a könyv segítséget nyújtson nevelői szolgálatunkhoz.

ÉNEKGYŰJTEMÉNY GYERMEKEKNEK 88 oldal, puha, tűzött kötés. Várható ár: 650 Ft Kedves gyerekek! Szeretettel ajánljuk nektek ezt az új énekgyűjteményt. Ha szeretnétek örömet szerezni Istennek, szüleiteknek, barátaitoknak, válasszatok egy éneket ebből a kis füzetből! A megtanulásához kérjétek szüleitek, tanítóitok segítségét. Kedves szülők és tanítók! Álljunk meg néhány percre ebben a rohanó világban. Olyan kevés alkalommal hallhatunk Istenhez méltó dicséretet, hálaadást. A gyermekek éneke örömet jelent Teremtőnknek és nekünk is. Válogassunk ebből a kis gyűjteményből alkalomhoz illő darabokat, s tanítsuk meg gyermekeinknek! A gyermekkorban megtanult ének akár egy életen át is elkísérhet, nehéz helyzetekben bátorítást és erőt adhat, rég elfelejtett utakra vezethet vissza. Dávid király, aki kiváló zenész volt, így ajánlotta egyik zsoltárát a templom énekeseinek: „Dicsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az Ő nevét, hirdessétek minden népek között az Ő nagy dolgait! Énekeljetek néki, mondjatok dicséretet néki, beszéljetek minden csodálatos dolgairól!” (1Krón 16,8–9) A Z IDŐK JELEI • Kiadja a Keresztény Advent Közösség, 1121 Budapest, Remete u. 16/A Felelős kiadó: Sonnleitner Károly

Tartalom Könnyebb-e elveszni, mint üdvözülni? Barlangban Rendelkezés személyi jövedelemadónk 1%-áról A gödöllői imaház vásárlásának tapasztalatai A láthatatlan egyház A lelkiismereti szabadság helyzete a posztmodern társadalomban A lelkiismereti és vallásszabadsági osztály közleménye Életmód-rehabilitációs otthon Cserszegtomajon A nyári rehabilitációs táborról Teremjetek megtéréshez illő gyümölcsöket! Szívetek legyen hű Jézushoz! Könyvajánló

2 4 6 7 9 10 13 14 16 18 23 24