2015. Február
16. évfolyam 1. szám
Kunmadaras Önkormányzatának közéleti információs lapja. Felelős kiadó: Guba László polgármester Szerkesztőség vezetője: Gőz András intézményvezető, Szerkesztőség tagjai: Dr. Sződi Szilvia települési képviselő Kemecsi Sándorné Laczkó Tóth Bertalanné
Megőrzött emlékezet – Kunmadarasért Társaság hírei
2. oldal
Értékmentés
2. oldal
Egy régi kép...
2. oldal
Visszaemlékezés – Dr. Zilahi Lajos
3. oldal
Könyv előrendelés – Meghívó Fonó-ra
4. oldal
Kunmadaras csipkés múltja és jövője
5. oldal
Gazda hírek – Rendőrségi hírek – Roma nemzetiségi hírek
6. oldal
December havi programok a Szociális Szolgáltató Központban
7. oldal
Újra együtt a Szeretet Ünnepén
7. oldal
Színfolt a nyugdíjas életben
8. oldal
Elment Margit néni
9. oldal
Polgárőrség szakmai beszámolója
9. oldal
Óvodai hírek
10. oldal
Manci - 5. rész
11. oldal
Karate arany Zürichből
12. oldal
Valentin-napi bál
12. oldal
Február – Télutó – Böjtelő hava Február nálunk Böjtelő hava. Elnevezését a régi latin Februus istentől kapta, akinek tiszteletére ebben a hónapban ünnepeket tartottak, melyeken az élőkre nézve tisztító, a halottakra engesztelő áldozatokat mutattak be. Eredetileg 29 napos volt, de a naptár reformkor az augusztushoz tett egy nap miatt 28 napos lett. Szökőévben 29 napos. Február a tél utolsó, többnyire a legszárazabb hónapja. A Nap a Vízöntő jegyében tartózkodik 18-áig, majd a Halak jegyébe lép.
Februári népi megfigyelések és jeles napok - Ha Balázs napkor csapadék hull, nyár elején jégverés lesz. - Ha a Göncöl szekere szépen fénylik, hideg idő következik. - Ha keleti szél fúj hideget hoz, a nyugati viszont meleget. - Fúj, esik, havaz, úgy lesz tavasz - Ha februárban sok hó esik, úgy sok széna lesz. Február 2.: Gyertyaszentelő Ha február 2-án jó idő van, akkor nagyon későn tavaszodik. „Ha fénylik gyertyaszentelő az ízíket vedd elő” tartja a néphit. Február 6.: Dorottya napja Dorottya szorítja, Julianna tágítja tartja a mondás: vagyis ha hideg van Dorottya napján, úgy Julianna nap körül enyhülni fog az idő. Február 19.: Zsuzsanna nap Ha megszólalnak a pacsirták, a tavasz közeledte már nincs messze. Február 24.: Mátyás napja. Ha hideg van, akkor 40 napig még az is marad. „Ha Mátyás jeget talál, akkor töri, ha nem talál, akkor csinál.”
Farsang Vízkereszttől hamvazószerdáig tartó időszakot hívják farsangnak, melynek három utolsó napja a „farsang farka” a fékevesztett öröm és mulatozás ideje volt. A farsang a tavaszvárás ősi örömünnepe. Az egyház a farsangot az ördög ünnepének tartotta. A magyar farsangi szokások a középkorban honosodtak meg. A paraszti hagyományokban a párválasztás, a házasságkötés ideje a farsang volt. A tél és a tavasz szimbolikus küzdelme, amely már az óév temetésével kezdődik, a farsangban ér a tetőpontjára. A telet jelképező bábot valami módon elpusztítják, legtöbbször elégetik.Ez a téltemetés! Magyarország híres farsangi felvonulása a Mohácson lakó délszlávok csoportos felvonulása a busójárás.
Valentin nap – a Szerelmesek napja Valentin nap – február 14 – Szent Valentin emlékére – neve napján világszerte megajándékozzák szeretteiket az emberek. A Szent Valentin nap megünneplését Celacius pápa rendelte el 496-ban. Magyarországon az 1990-es évek közepétől vált ismertté.
2
Madarasi Krónika
MEGŐRZÖTT EMLÉKEZET Értékmentés KUNMADARASÉRT TÁRSASÁG HÍREI A Társaság januári tanácskozásán Dr. Ötvös László egyháztörténész, irodalmár jelenlétében és „Szabadságharckori emlékek Kunmadarason” című füzete alapján az egykori mezővárosunkban elhunyt honvédek síremlékével és dokumentumaival foglalkoztunk. Ötvös László korábbi kutatásaiból tudjuk, hogy 1849-ben Kunmadarason a sebesült honvédek gyógyítására szükségkórház működött. A kórház felállítását Kossuth Lajos kezdeményezte, aki Grünhut Adolf orvost küldte az előkészületek megszervezésére. Kunmadaras mezőváros óriási összefogással, erőfeszítéssel állította fel a kórházat, amely egyetlen nap után már fogadta a sebesülteket. A kórház felszereléséhez való adakozást az akkori „Közlöny” igen nagy megbecsüléssel emlegette. A szükségkórház igazgató-orvosa Dr. Csuk Fülöp volt, beosztottjai Dr. Grünhut Adolf, egy felcser és egy orvostanhallgató. A kórházban előbb tífusz- majd kolerajárvány ütött ki, amely megtizedelte a sebesülteket. 1849. március 10-től 1849. szeptember 19-ig 52 fő elesett szabadságharcos tiszt, tiszthelyettes, honvéd és közember halálesete van bejegyezve a Református Egyház halotti anyakönyvébe. Az elhunytak többnyire nagyon fiatalok, mindössze 20-30 évesek voltak, legtöbbjük Erdélyből származott. Egyéni és közös sírjukat az Újvárosi temetőben a XX. század elején még kegyelettel gondozták, azután a sírok és az emlékmű az eltelt idő, a háborúk és a közöny miatt a feledés homályába vesztek. A temető kitisztítása, cserjézése után néhány sírkőn még a ma is biztonsággal beazonosíthatók a nevek. A történelmi emlékezetnek ezt a feltárását a Honvédelmi Minisztérium Kegyeleti Osztályához továbbítottuk azzal a határozott szándékkal, hogy az itt eltemetett 52 honvéd és Helmeczy József mártír lelkipásztorunk részére méltó helyen funerális emlékhely kialakítását engedélyezzék és támogassák. Ezáltal emléküket maradandó időre fenntarthatnánk és ápolhatnánk. Szeretnénk elérni, hogy településünk valamennyi lakója megismerje, megértse és ezáltal tisztelje történelmi múltunkat, értékeinket. A kutatással összefüggésben a Kunmadarasért Társaság köszönetét fejezi ki a segítségért Tolnai Zoltán Alpolgármester Úrnak, az MTBSZSZ vezetőjének és mindenek előtt a dolgozóknak, akik a hidegben és a sárban is lelkiismeretesen, az ügy iránti alázattal cserjézték ki a temetőt és kutatták a sírokat. A Társaság nevében lejegyezte: Laczkó Tóth Bertalanné
Egy régi kép...
Ez a patinás épület volt az egykori Takarékpénztár. Ma az átalakított épületben a „kínai” üzlet működik.
A csipkeverés Kunmadaras kézműves hagyományai közé tartozik. Azoknak az asszonyoknak a kézműves remekeit gyűjtöttük egybe, akik értékteremtő munkát végeztek évtizedeken át. A megkeresettek mind a családban tanulták a csipkézést. Összeültek az utcabeliekkel, szomszédokkal és pörgették az orsóikat, míg derekuk, hátuk bírta – mesélték. Régebben minden háznál volt, aki a csipkét verte. Javarészt György Gergelyné és Váradi Margit tervei alapján dolgoztak. Szorgos, kitartó munkát kívánt ez azoktól, akik a család megélhetését ezzel segítették. Télen több idő jutott rá a háztartás vezetése mellett, ám nyáron a mezőgazdasági munka kötötte le erejüket. A csipke piaci értéke messze meghaladta az értük fizetett bért, mégis egész életen át művelték, örökül hagyva ránk. Vannak, akik a csipkézéssel szerezték nyugdíjjogosultságukat. Sokat köszönnek Margit néninek, aki biztatta, ösztönözte és ellátta munkával őket. Szeretettel beszéltek, emlékeztek róla valamennyien az idősebbek közül. Adatközlőink elmondása szerint a legények sem szégyellték kezükbe venni az orsókat, hogy csipkézéssel szerezzék meg a báli szórakozáshoz szükséges pénzt. Gyűjtőmunkánk során kézről kézre adtak bennünket az asszonyok – Nála voltatok már? Tudjátok, hogy ő is csipkézik? – És a teljesség igénye nélkül 20 csipkeverőt, 3 kunhímzőt ill. hagyatékuk őrzőit kerestünk fel. Örvendetes, hogy többen ma is csipkéznek és van, kit megfertőzzenek a fiatalabbak közül. Mert ne vesszen el ez a gyönyörű, értékes kézműves technika! Aztán a beszélgetések folyamán előkerültek a szekrény mélyéről a nagyszülőktől, szülőktől őrizgetett kedves emlékek – hímzett terítők, porcelán bögrék, régi fényképek. A közel százéves képeslapot az I. világháború idejéről a Magyar Királyi 40. Honvéd Tábori Taraczkos Ezredben szolgáló fiú küldte a szüleinek. S engem is különös érzés kerített hatalmába a felidézett réges-régi emlékekről hallva. Meg kell élnünk egy bizonyos időt ahhoz, hogy értékelni tudjuk a múlt emlékeit. A tárgyak csak segítenek a felidézésben. Akad köztük olyan, amit sosem szeretnénk elveszíteni, hogy bármikor elővehessük őket, nézegessük, s majd unokáinknak örökíthessük tovább. Megtiszteltetés volt számunkra, hogy megmutatták kincseiket. Beszélgetéseink folyamán felidéződtek a régi madarasi idők, a nehéz ötvenes évek, hogyan szórakoztak fiatal korukban az Ipartestületben, a Gazdakörben.
Madarasi Krónika
3
Visszaemlékezés dr. Zilahi Lajos tanár, a nyelvtudományok kandidátusa Püspökladányban született 1936-ban. Budapesten az ELTE-n szerzett bölcsészdiplomát. Kunmadarason 1961-67-ig dolgozott. Településünk lakói közül sokan emlékeznek a közvetlen emberre, a bölcs tanárra, a jó kollégára. Kunmadarasi éveit követően Orosházán dolgozik, hosszú időn át volt az ottani oktatási és művelődési ügyek irányítója. Doktori disszertációját szülőföldje nyelvjárásának bemutatásából írta. Hivatali munkája mellett mindig talál helyet a nyelvészeti kutatásnak és az ilyen jellegű publikációknak. Tagja többek között a MTA köztestületének, a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak. Több jelentős elismerése, kitüntetése van. Kedves Tanárnő! Örömmel olvastam levelét, amelyben arra kért, hogy szemelgessek madarasi emlékeim között és írjam le a Madarasi Krónikának. Szívesen teszem, hiszen egy vagyok azok körül, akik korábban Kunmadarason éltek (én 1961-1967 között), akik nosztalgiával emlékeznek vissza a községben eltöltött évekre. Hogyne hagyott volna bennem emlékeket Madaras! Sokszor emlegetjük ma is feleségemmel, aki szintén magyar-orosz szakos tanárként dolgozott a II. sz. iskolában. A Csávás-udvarban laktunk, az épületben volt az úttörőotthon, az iskola és a lakásunk közötti térben pedig a zászlófelvonáshoz használt kellékek. Ott született két fiunk, Zoltán és Tibor. Mindenkivel jó kollegiális viszonyban voltunk. Sokat dolgoztunk, de fiatalok voltunk és bírtuk. 1961-ben, Kunmadarasra kerülésünkkor mindketten a II. sz. iskolába kerültünk, Gyarmati Gyula volt az igazgatónk. Ha jól emlékszem, egy év után Bodrogi Józsefné Maja néni áthívott igazgató-helyettesnek. Szorosabb kapcsolatot az itt dolgozó Márkus Andrással és feleségével, Klárikával tartottunk. Velük és a Gyarmati házaspárral – Gyuszi haláláig – évenként egyszer most is találkozunk. Úgy gondolom, hogy madarasi éveinkre ezen munkatársibaráti emlékeinkből célszerű válogatnom. Néhány tanítványunk családjával is jó kapcsolatban voltunk. Szorgalmas, rendes emberekkel találkoztunk Kunmadarason. A helybeli szülőknek és ismerősöknek köszönhetjük, hogy megszerettük Kunmadarast. Közülük is elsősorban azokra gondolok, akikkel gyermekeink révén napi kapcsolatban voltunk. 1962-ben még helyben szültek a kismamák. Zoli fiúnk is a helyi szülőotthonban született, Lázár doktor úr és Esztike néni közreműködésével. Hálásan gondolunk rájuk ma is. Szeretettel emlékszünk a bölcsödéből Egyedné Emikére, Tibi fiunk gondozónőjére, György Marikára, az óvodából Tóthné Ancikára, Fekete Esztikére, dr. Preznánszky Andrásra, Bandi bácsira, aki a nap végén hazafelé tartva rendszeresen megnézte gyermekeinket. Már az első évekből is sok szép emléket őrzünk nekünk máig kedves szereplőkkel.
Közvetlen kollégáink közül már említettem első közös igazgatónkat, Gyarmati Gyulát, akitől és feleségétől odaérkezésünkkor jóleső figyelmet és sok-sok segítséget kaptunk. Az iskolából is, személyes kapcsolatainkból is kedves emlékek fűznek bennünket hozzájuk. Jó visszagondolni Gyarmati Gyuszi higgadt, kiegyensúlyozott szakmai irányítására, az iskola nyugodt, belső légkörére. Hat iskolában dolgoztam összesen, ez volt az egyik legjobb munkahelyem. Tisztelettel gondolok másik igazgatómra, Bodrogi Józsefné, Maja nénire. Nagy korkülönbség volt köztünk, de mindketten orosz szakosok voltunk, tehát kettős szakmai kapcsolat kötött össze bennünket. Folyamatos egyeztetés mellett elfogadtuk egymás gondolatait, koncepcióit, ezért súrlódás nélkül tudtunk együtt dolgozni. Névnapokon az ünnepelt otthonában köszöntöttük egymást, ahol ott volt a férje, Jóska bátyám is. 1967-ben Orosházára, feleségem szülővárosába költöztünk, azóta is baráti kapcsolatban vagyunk a Márkus családdal. Az I. sz. iskolában mindkettőjükkel együtt dolgoztam. Jó szakembereket ismertünk meg bennük. Bandival közös szórakozásunk volt a horgászás. Biciklivel a határ több pontját bebarangoltuk. Családi alkalmakkor most is köszöntjük egymást. Ma is örülünk a barátságunknak. Még egy kollegiális és családi kapcsolatunkról szólok, Szűcs Sándorról és családjáról. Mindketten a II. sz. Általános Iskolában dolgoztak: Sanyi gazdaságvezetőként, Lujzika tanítónő és zongoraoktató volt. Vallásos emberek és jó szakemberek voltak. Személyes kapcsolatunk a család Badacsonytomajba költözése után is megmaradt. Lujzika sírjánál halála után nem sokkal később magunk is tisztelegtünk. Sanyival és lányukkal telefonon beszélgettünk. Örültünk neki, hogy tudtuk: jól érzik magukat a balatoni kisvárosban. Szomorúan vettük a hírt, hogy Sanyi 2014 októberében 88 éves korában meghalt. Természetesen szívesen gondolok minden madarasi kollégámra, sajnálom, hogy közülük sokan már nem élnek. Szomorú névsor következik. Szeretettel gondolok rájuk: Szatmáry Pista bácsira, Nagy János bácsira és feleségére, Erzsike nénire, a Selmeczi házaspárra, Lászlóffy Gyuszira, Bessenyei Pálra és feleségére, Bege Marcira, Bene Ilonkára, Dománé Ambrus Rózsára, Fejes Esztikére, Gyarmatiné Margitkára, Kabai Margitkára, Sipőcz Lászlóra, Tamási Péterre, Tálas Gizikére, Zimánné Földházi Zsuzsára és a nemrég elhunyt Fehér Pistára. Jó egészséget és boldog nyugdíjas éveket kívánok Demeter Pistának, Kocsis Erzsikének, Papp Erzsikének, Papp Ferinek, Sipőczné Enikőnek, Susánné Idának, Szabó Julikának. És elnézést kérek mindazoktól, akikről elfeledkeztem. Arcok bevillannak, de név szerint már nem emlékszem rájuk. Gondolom, 47 év távlatából ez bocsánatos bűn. Tanítványaimra még kevésbé emlékszem, bár itthon több nyolcadik osztályos évfolyam tablóképét őrzöm. 2014 júniusában az 50 évvel ezelőtt végzett nyolcadik osztályosok találkozójára hívtak meg feleségemmel együtt. Műtétem miatt akkor nem tudtunk elmenni. Örömünkre viszont az osztály küldöttsége (Szél Julika, Szabó Olgi, Tóth Lajos és az osztály még egy nőtagja) szeptember elején Orosházán meglátogatott bennünket. Együtt ebédeltünk, jót beszélgettünk, örültünk egymásnak. Ha már emlékezünk, méltatlan lenne, ha nem szólnék a község korabeli vezetőiről. Sokat dolgoztunk madarasi éveink alatt, de sokan segítettek is nekünk. Része voltunk a madarasi társadalomnak, ezért is éreztük jól ott magunkat. A község helyi társadalmi vezetőivel nem voltunk napi kapcsolatban, alkalmi segítségük okán úgy érzem megérdemlik, hogy tisztelettel megemlítsem őket e helyen is. Bozsó Sándor tanácselnököt, Papp István községi párttitkárt, Horváth Ferenc TSz elnököt, Rózsa Sándor TSz elnököt, Lovas Ferenc KTSz elnököt.
4
Madarasi Krónika
Külön köszönöm Guba László polgármester úrnak a közelmúltban küldött felkérő levelét. Tisztelettel köszöntöm én is Őt. Jó szívvel gondolok a hajdani repülőtéri ismerőseimre, az akkori vezetőkre. Annál is inkább, mert azóta nem tudok róluk semmit. Akkor hozzátartoztak a község életéhez. Emlékezetem szerint nem volt szoros napi kapcsolat a község vezetői és a garnizon vezetői között. Én hetenként – néha több alkalommal is – találkoztam velük, hol hivatalos, hol baráti beszélgetésen. A repülőtér klubjában tanultam meg tőlük, hogyan vodkáznak az oroszok (egy fél literes Sztalicsnaját négy felé öntöttek és citromvagy uborka karikákkal elfogyasztották). Hivatalos megbeszélésen a reptér parancsnokánál viszont két kancsó kvasz volt az asztalon. A garnizon politikai tisztje Csekmarjov alezredes nagy horgász volt. Nagy horgász kalandokra jó lehetőség volt a bombatér hatalmas gödreiben. Voltuk persze szomorú napok: évenként lezuhant egy-egy bombázójuk a Hortobágy szélén.
Kedves Kolléganő! Ennyiben gondoltam teljesíteni a kérését: egy kis metszetben madarasi életünkről. Lassan 79 évesen ennyire tellett. Szívesen tettem, mert való igaz, hogy az emlékezés megszépíti az életünket. Meg aztán ki tudja, lesz-e még alkalom találkozásra, beszélgetésre. Így élnek bennem, bennünk madarasi éveink. Emlékezetes, szép időszak nekünk ma is. Sikereket kívánok hasznos szép munkájukhoz! Szeretettel üdvözlöm Önt, családját és munkatársait! dr. Zilahi Lajos ny. tanár, a nyelvtud. kandidátusa
ELŐRENDELÉS Dr. Ötvös László egyháztörténész, irodalmár, egykori kunmadarasi lelkipásztor „KUNMADARASI BIBLIÁS KRÓNIKA HISTORIA – EKLÉZSIA – POETIKA” című gyűjteményes kötetére. A kötet Ötvös László kilenc Kunmadarasról írt füzetét fűzi egybe a magyar nyelv mellett angol és német nyelvű summázattal. A már korábban megjelent, most összefűzésre kerülő füzetek: HISTORIA: 1. Kunmadaras 700 éve, 1991 2. Emlékezzünk a régiekre, áldozatokra! 1992 3. Szabadságharc-kori emlékek Kunmadarason, 1994 4. Redemptios emlékek és lakossági változások Kunmadarason, 1995 EKLÉZSIA: 5. Madarasi Krónika, 1989 6. A nép oltárára – történeti írások, 1996
POETIKA: 7. A második mérföldút – verse, 1989 8. Béthel – versek, 1992 9. Szivárványfényű zsoltárok, 1995 A kötet kb. 400 oldalas, míves kötésű, ajándékozásra, családi átörökítésre kiválóan alkalmas. Ára: 3.000 Ft/példány A könyv csak előrendeléssel kapható, viszont az előrendelésben résztvevők neve szerepel a kötetben, a támogatók névsorában. Az előrendelés határideje: 2015. március 15. A kötet kézhezvételének ideje: 2015. július 30. Az előrendelés kizárólagos helyei: a Nagyközségi Könyvtár, a Református Egyház Lelkészi Hivatala, valamint Doóné Zsoldi Valéria, Lakatos Lászlóné, Laczkó Tóth Bertalanné, Szűcs Imréné, Hernek Gáborné, Tóth Katalin gyűjtőknél. Csak a kizárólagos helyeken történő előrendelésért vállalunk felelősséget. Kunmadaras, 2015. január 20. Kunmadarasért Társaság
Madarasi Krónika
5
Kunmadaras csipkés múltja és jövője Bár Kunmadaras lakossága a megélhetését döntően a mezőgazdaságból és az állattenyésztésből nyerte az előző száz évben, a családokban nem tudták nélkülözni az asszonyok háziiparból származó keresetét, sokuknak ma is nyugdíjat biztosítva ezzel. Az iskolát elhagyó lányok a tiszta, könnyű munkát választották 12-14 évesen – ez volt a csipkeverés. Alig volt olyan ház, ahol ne tanultak volna a nők csipkézni az 1930-as évektől kezdődően vagy még korábban. Az erre vonatkozó emlékeket az asszonyok visszaemlékezései alapján gyűjtöttük össze, történeti leírást Kunmadarasra vonatkozóan nem találtunk. Néhány évet késtünk településünk csipkés múltjának megírásával. Korábban közvetlen információkhoz juthattunk volna – így mára már az emlékek felidézése 2-3 generáción átívelő, talán kissé pontatlan vagy történéseket megszépítő. Kerestük a találkozási pontokat az elbeszélésekben, hogy bizonyosságokhoz jussunk. Fényképek nehezen fellelhetők ebből az időből, hiszen a szegényebb családokban ez kivételesnek számított egykoron, ill. jelentős eseményekhez kötődött csupán. Nem pontos számokat akartunk megtudni, hanem megmutatni valamit abból a gazdag leletanyagból, ami a két nagy előd – György Gergelyné Ökrös Rebeka és Váradi Margit munkássága révén a kunmadarasi asszonyok munkáit szertevitték országhatá-rainkon belül és kívül. Talán már nem lesz olyan kelendő a csipke, mint fénykorában ruha kiegészítőként, lakásdíszként, de mindig meg tud újulni. A szép iránti fogékonyság, szeretete, a gyönyörködtetés sosem megy ki a divatból. A kézműves vert csipke értéke nő, ha kellő figyelmet kap és tovább hagyományozódik, mint helyi érték. Ez forintban is kifejeződik, mert nem hagyja magát kiszorítani a gépi előállítás ellenére sem. Ahhoz, hogy újból Kunmadaras kincseként ismerjék a vert csipkét, tanítani kell, hagyományőrző ünnepeken bemutatni és őrizni a múlt emlékeit. A világban való megjelenés lehetőségét hordozza. Györffy István szellemi végrendeletének értelmében „Európa nem arra kíváncsi, hogy átvettünk-e mindent, amit az európai művelődés nyújthat, hanem arra, hogy a magunkéból mivel gyarapítottuk az európai művelődést.” Egy kis csipke történet Kultúrtörténeti feljegyzések alapján a vert csipke gyökerei 15.-16. századra Flandriába vezethetők vissza. Elsőként Olaszországban, Franciaországban vált népszerűvé főúri nemesek ruhadíszeként. Az arany, ezüst, vagy finom len cérnával vert csipkéket díszítő elemként használva, a művészi alkotás lehetőségét teremtették meg. A Napkirály XIV. Lajos fényűző udvarában különösen kedvelt volt a csipke. A csipkeipar a 17. századig annyira fejlődött, hogy a festészettel azonos rangú művészetként tartották számon. Az otthonokat is díszítő finom, aprólékosan megmunkált textilcsodáknak aranyban mérhető értékével magyarázható ez. „A csipkéknek egyes esetekben a hímzést, máskor éppen a szőttes hatását kívánták hangsúlyozni, de ennek fordítottja sem ritka, mikor éppen a finoman áttört hímzéssel vagy a lebegően könnyű laza szövettel kívánták elérni a csipkés hatást.” – írta a csipke fogalmáról Erdei T. Lilla muzeológus- etnográfus. A 16.-18. században a nemesi udvarházakban is készítettek
csipkét saját használatra. Elterjedésében mégis a népipari készítésének volt legnagyobb szerepe. Valószínűleg a felvidéki németek hozták magukkal a bányavárosokba való betelepülésükkor. Innen vásározó kereskedők terjesztették el az országban az 1800-as évek első felében. Később Magyarországon is létesültek csipkekészítő műhelyek, kézimunka egyletek. Az 1. állami csipkeiskolát az 1880-as években Körmöcbányán alapították, ami azután elősegítette a különböző csipkefajták kialakulását (Móga, csetneki, halasi csipke). 1908-ban Balatonendréden Kájel Endre református lelkész közösségteremtő céllal alapította a csipkeverő iskoláját. Kájel Endréné Stöckel Vilma és Gecsei Lídia tanítónők nem csak a technikai fortélyokat tanították meg, hanem egyéni motívumaik is voltak. Tanítónőket hívtak össze az országból, így terjesztve ezt a kézimunkát és megalapozva mintegy 30 csipketelep létrejöttét. A Nagyalföldön az 1920- 30-as években vált ismertté a csipkeverés, Móga és Jezsek közvetítőkkel. Móga Endre budapesti gyógyszerész felesége, Reguly Margit iparművész elgondolására csipketelepeket létesítettek. Móga Endre húga, Móga Gyöngyi tanulta ki a balatonendrédi csipkeiskolában e kézműves technika alapjait. Az iparművész által megrajzolt kartonokon tanultak aztán Móga Gyöngyitől az ügyes kezű parasztlányok csipkét verni, a feljegyzések szerint Abádszalókon elsőnek. Aztán Mógáék telepet hoztak létre, melynek Karcag lett a központja. Kunmadarason a legkorábbi emléket a György házaspár alapította csipkeverő műhely kapcsán találtuk 1935-ből. György Gergelyné, aki karcagi születésű volt, lány korában tanulta a csipkézést, ő hozhatta magával Kunmadarasra és adta át tudását sok-sok leány, asszony betanításával. Az idősebb asszonyok közül Zsoldi Mihályné és Balogh Imréné is emlékezett „csipkés” Jezsek Lajos budapesti kereskedő nevére, aki felvásárolta az Elek Róza által begyűjtött csipkéket Kunmadarason. A mintakartonokat és a fonalat is ő hozta a megrendeléséhez. A viszonteladásra készíttetett munkákért nagyon olcsó árat fizettek. Mindkét néni dolgozott neki, míg 1945-ben meg nem szűnt Jezsek vállalkozása, Móga is hasonló sorsra jutott. A Móga csipke letisztult, kevés díszítőelemet alkalmaz – így a tömeggyártásra, gyors elkészítésre volt alkalmas. A Jezsek csipke bonyolultabb, sokféle technikát tartalmaz. A 300 éves múlttal rendelkező kunhímzés és szűrhímzés motívumai természetes módon hatottak a nagykunsági vert csipke mintáira. A kunmadarasi Kővári Sándorné népi iparművész ezek őrzője és újraálmodója volt. A sorozatot készíti Doóné Zsoldi Valéria és Hernek Gáborné. folytatás következik
6
Madarasi Krónika
Gazda híradó Őstermelői igazolvány: Az őstermelőknek (akik tavaly nem két vagy három évre újították meg az igazolványukat) március 20-ig kell megújítani az igazolványukat. Ebben az esetben lesz érvényes január 1-től, és akkor vonatkozik rá az egész éves árbevétel, az adómentesség 600 ezer Ft-ig. Ha március 20-a után újítják meg az őstermelői igazolványt a kiállítás napjától érvényes és az árbevétel az érvényesítési betétlap kiadását követően megszerzett bevételekre vonatkozik. Gázolaj jövedéki adó: A mezőgazdaságban felhasználható gázolaj jövedéki adó visszatérítési igényt 2014. január 1-től kizárólag elektronikus úton lehet megtenni saját ügyfélkapun keresztül vagy meghatalmazott útján. A 2014 évben felhasznált gázolajat 2015. január 15-től lehet visszaigénylése. Egy hektárra maximálisan visszaigényelhető gázolajmennyiség 97 liter. A visszaigényelhet adó mértéke 90,487 Ft/liter. A NAV a földterületek jogszerű földhasználatát ellenőrzi a TakarNet rendszerből. Nitrát érzékeny terület: Az Európai Unió nitrát irányelve a vizek védelmében előírja, hogy négyévenként felül kell vizsgálni, és szükség esetén módosítani kell a nitrát érzékeny területek listáját. Így kerültek új blokkok kijelölésre, melyek Kunmadaras külterületének mintegy 99%-át érintették, s 2013. szeptember 1-jétől váltak nitrát érzékenyekké. Egy év türelmi időt követően az előírásokat 2014. szeptember.1-jétől be kell tartani.
Előírás, hogy műtrágya felhasználás során talajvizsgálat alapján kerülhet sor a tápanyag visszapótlásra. A talajvizsgálatot akkreditált talajlaborban kell végeztetni 5 évente 5 ha-ként begyűjtött talajminta alapján. A tápanyag kijuttatás tervezésénél a talajvizsgálati eredményeket és a növényi tápanyag igényeket kell figyelembe venni. A nitrát érzékeny területen gazdálkodóknak minden évben szeptember 1. és december 31. között adatot kell szolgáltatni - elektronikusan-, mely előírás az új nitrát érzékeny területen gazdálkodó esetében 2015. december 31.-e lesz. Amennyiben nem tudja pontosan, hogy a területére vonatkoznak-e a nitrát érzékeny előírások, kérem tájékozódjon a falugazdásznál. A területalapú támogatási kérelmek során az elektronikus rendszer minden blokk esetében kijelzi annak nitrát érzékeny besorolását. Zöldítés: Az Európai Unió agrárpolitikájának új eleme a zöldítés, amelynek feltételeit már ebben az évben teljesíteniük kell a gazdálkodóknak. Összesen 81 euró, azaz több mint 25 ezer forint jár hektáronként az uniós Közös Agrárpolitika (KAP) új elemére, a zöldítésre, amely támogatások igénybevételéhez szükséges új kötelezettség. Alapesetben a zöldítésnek három követelménye van: a terménydiverzifikáció, az ökológiai célterület létesítése és az állandó legelők megőrzése. A jogszabályok pontosítását követően a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara tájékoztató füzetet fog készíteni és eljuttatni a gazdálkodókhoz. Dr. Sződi Szilvia „Madarasi” Gazdakör elnök
RENDŐRSÉGI HÍREK Deszka tolvajok Kunmadarason Kunmadarason a téli időszak beköszöntével elszaporodtak a deszkalopások. A település egyes utcáiban több alkalommal ismeretlenek az éjszaka folyamán a lakóházak kerítésére szegelt deszkákat letörték, lefeszítették és azokat eltulajdonították. Az elkövetők alkalmanként egyes házakhoz rendszeresen visszajárva egyre nagyobb károkat okoztak. A cselekmények kapcsán végzett nyomozás alkalmával a rendőrök a jogsértések jelentős részében azonosították és felkutatták az elkövetőket. A nyomozók megállapították, hogy több esetben fűtésre használták fel az ellopott fákat. Az ügyekkel kapcsolatban indított eljárások folyamatban vannak. A Karcagi Rendőrkapitányság lopás vétség elkövetésének megalapozott gyanúja miatt indított eljárást F. András kunmadarasi lakos ellen. A jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint a 25 éves férfi 2015. január 10-én 13 óra 55 perckor ellopott egy kunmadarasi családi ház udvarán álló, lezáratlan kerékpárt, az annak kosarában elhelyezett sportcipővel. Az egyenruhások a bejelentést követően adatgyűjtésbe kezdtek és
perceken belül a közeli utcában elfogták a férfit. A rendőrök előállították a Kunmadarasi Rendőrőrsre és gyanúsítottként kihallgatták a helyi lakost. A nyomozók megállapították továbbá, hogy 2015. január 10-én 10 óra és 13 óra közötti időben F. András egy másik kunmadarasi ház udvaráról is ellopott egy kerékpárt, melyet később ismerősének kínált eladásra. A terhelt mindkét bűncselekmény elkövetését beismerte, a rendőrök az ellopott értékeket tőle lefoglalták. A Karcagi Rendőrkapitányság lopás vétség elkövetésének megalapozott gyanúja miatt indított eljárást Cs. László és B. Roland kunmadarasi lakosok ellen. A rendelkezésre álló adatok szerint a 26 éves és a 18 éves férfiak 2015. január 9-én 16 óra és 2015. január 10-én 8 óra közötti időben bementek egy kunmadarasi lakatlan ingatlan udvarára, ahol a ház padlásáról gerendákat bontottak ki és tulajdonítottak el. Az egyenruhások azonosították és lakcímeiken elfogták a két férfit. A nyomozók a házkutatáskor megtalálták és lefoglalták az ellopott gerendákat. A rendőrök a jogsértőket előállították a Kunmadarasi Rendőrőrsre, ahol gyanúsítottként kihallgatták őket.
Roma Nemzetiségi Hírek Ruha osztás: A Roma Nemzetiségi Önkormányzatunk 2014. 12. 23-án téli ruhaneművel 30 rászoruló családot tudott ellátni. Ezen eseményünk harmadjára ismétlődött meg, amelyért nagy köszönetet szeretne mondani a Roma Nemzetiségi Önkormányzat is dr. Fazekas Sándor Földművelésügyi Miniszternek és a Földművelésügyi Minisztérium dolgozóinak, Mészáros Lászlónak a KunKözmű Globál ügyvezetőjének, hogy leszállította a felajánlást. Cserjézés: A Kormány által szervezett szociális tűzifa programhoz Kun-
madaras nem tudott csatlakozni, ezért a Képviselő-testület meghirdette a cserjézést a repülőtér területén. A Kunmadarasi Roma Nemzetiségi Önkormányzatunk nagy létszámmal jelen volt a települési önkormányzat által szervezett lakossági cserjézésben, ahol több mint 400 háztartást tudott segíteni. Kunmadaras település önkormányzatának külön köszönetet szeretnénk mondani a rászorulók nevében is, Guba László polgármester úrnak, Tolnai Zoltán alpolgármester úrnak, Kunmadaras Nagyközség Önkormányzat Képviselő-testületének, az MTBSZSZ dolgozóinak, hiszen összefogásuk nélkül nem valósulhatott volna meg ez a nagy volumenű segítségnyújtás.
7
Madarasi Krónika
December havi programok a Szociális Szolgáltató Központban December hónap az advent jegyében telt el intézményünkben is. Hónap elején nagy szeretettel vártuk a Mikulás érkezését, énekkel, versekkel kedveskedtünk neki, aki cserébe ajándékkal örvendeztetett minket. Az Együtt-egymásért 2006 Alapítvány által rendezett karácsonyi ünnepségen, 2014. december 17-én délután, Ágoston Imréné Erzsike néni meghívásának örömmel tettünk eleget. Intézményünk gondozottjai és dolgozói színdarabbal és versekkel vettek részt a rendezvényen. Nagyon színvonalas, tartalmas délutánt töltöttünk együtt. Az Alapítvány támogatásával, a Művelődési Ház dolgozóinak közreműködésével meghitt karácsonyi hangulatot teremtettek, mely során süteménnyel, üdítővel kedveskedtek a meghívott vendégeknek. Az előadott műsorok a Gyufaárus kislány színdarab és egy karácsonyi gyertyatánc volt, melyben szinte valamennyi gondozottunk részt vett a gondozóikkal együtt. A műsorszámok után mindenki táncra perdült, melyhez a zenét Szűcs Imre szolgáltatta. Mindenki nagyon jól érezte magát ezen a napon, s ezúton is köszönjük a meghívást a gondozottak és az intézmény dolgozóinak nevében is. Intézményünk életét napjainkban a farsangra való készülődés határozza meg, melynek témája a „mese világa”. Szeretettel várjuk és fogadjuk a lakosság köréből azokat, akik
érdeklődnek intézményünk élete iránt vagy szeretnének intézményünk közösségének tagjai lenni. Molnárné Gorzás Szilvia terápiás segítő
Újra együtt a Szeretet Ünnepén Tisztelt Olvasók! A Krónika hasábjain szeretnék beszámolni az Együtt – Egymásért 2006 Alapítvány Fenyő ünnepségen és Anyák napi rendezvényeken résztvevőkről, műsoraikról. Évek óta hagyomány, hogy mindkét rendezvényünket a József Attila Művelődési Ház nagytermében ünnepeljük fehér abrosszal, virággal, karácsonyi díszekkel díszített asztaloknál. (Jelenléti ív aláírásával most is 102-en voltunk.) Köszönet érte az ott dolgozóknak: Gőz András intézményvezetőnek, Szűcs Imre zenésznek, Tolnai Évának, valamint Lucza Józsefné és segítőinek, akik mindig szívesen állnak rendelkezésünkre. Vendégeinket mindig igyekszünk megvendégelni és a jelen lévők hozott süteményeivel kedveskedünk. Rendezvényünket igyekszem mindig hangulatossá, változatossá, minél színesebbé tenni. Elégedett és boldog vagyok, amikor látom a mosolyt és örömöt az arcokon. Műsorainkban, mint mindig, az Őszirózsa Népdalkör tagjai
adnak műsort az alkalmakhoz illő csokorral Mátyus Imréné vezetésével. A Szociális Szolgáltató Központ dolgozói, gondozottjai verseket, színdarabokat adtak elő. Pásztor Ferencné Erzsike intézményvezető segítségével egyeztettünk az időpontokról. Köszönetemet fejezem ki a Református Általános Iskola Igazgatónőjének: Nagyné Pap Rózsikának, aki engedélyezte az iskolás gyermekek szereplését, Kolozsy Judit tanárnő felkészítésével verset mondott Kiss Viktória és az V. osztályos tanulók műsorát. Megköszönöm a Madarasi Kenyér Kft-nek a támogatását és Kovács Istvánnak a pálinkát. Jelen szoktak lenni a civil szervezetek vezetői is. Köszönjük Szabóné Dr. Szabó Erzsikének és a Kuratórium vezetőjének, tagjainak támogatását. Alapítványunk rendszeresen nem ülésezik, ezért a rendezvényekre személyesen, telefonon történik a meghívás. Csoportunk több évtizedes múltra tekint vissza, sajnos sokukra már csak a kis gyertya fényével emlékezünk. Köszönöm mindazoknak, akik el szoktak jönni és egy kis kikapcsolódást, beszélgetést folytatnak. Bízom benne, hogy kapunk támogatást a jövőben is, hogy a lehetőségekhez képest sikeres legyen rendezvényünk, továbbra is ilyen lelkes, segítőkész emberekre számíthatunk, mint a szállításnál: Ágostonné Doma Magdolna, Sebestyén Lászlóné és mindazok, akik segítettek a készületekben. Itt szeretnék köszönetet mondani az Őszirózsa Népdalkör mindenkori tagjainak, akikkel több, mint négy évtizede voltam együtt. Sok – sok szép emlék maradt bennem, az utóbbi években, mint segítők is részt vettek a rendezvényeken. Továbbiakban is számítok jelenlétükre, és ahogy a nóta mondja: „Csak a szépre emlékezem!” Minden kedves Olvasónak kívánok nagyon jó egészséget, békességet családja és barátai körében. Eredményekben gazdag, sikeres Új évet! Tisztelettel: Ágoston Imréné Az Alapítvány Önkéntes Szervezője
8
Madarasi Krónika
Színfolt a nyugdíjas életben Lehet, hogy nem mindenki tudja, de már több mint 30 éve működik az Őszirózsa Nyugdíjas Klub itt Kunmadarason. Jelenleg Tóth József vezetésével. A tagok kisnyugdíjas, szerény, egyszerű emberek, létszáma 30 fő, de ez változó. Ebből aktív tag 15-20 fő, akik minden héten kedden délután összejövünk a Művelődési Házban egy kis beszélgetésre. Kinek, hogy van az egészsége, mi történt a községünkben. Meghívókkal tartjuk a kapcsolatot a környező vidéki klubokkal. Farsang, nőnap, Anyák napja, Idősek Világnapja, nevezetesebb névnapok alkalmából rendezett ünnepségekre összejövünk a meghívott vendégekkel 160-200-an is. Akár nálunk, akár vidéken van ez az esemény, mindig ünnep az a nap. Jóleső érzés egymás köszöntése, a kötetlen beszélgetések. Öröm a találkozás, hiszen az évek alatt már barátságok szövődtek. A közösen elfogyasztott ebéd, a zenés szórakozás mindig kikapcsolódás az idős emberek számára. Ilyenkor elfelejtjük a korral járó problémákat. Persze némi költséggel is jár ez, amit tombolahúzással próbálunk kompenzálni. Az „Életet az Éveknek” Nyugdíjas Klub szolnoki szervezetével is tartjuk a kapcsolatot, amely a megye nyugdíjas klubjait fogja össze, rendezvényekkel és vezetőségi megbeszélésekkel. Ilyen alkalomból öten, hatan Szolnokra utazunk. Így tudunk értesülni a megyei, illetve országos lehetőségeinkről is, ami a nyugdíjasokat illeti. Van egy folyóirat a nyugdíjas klubok és idősek számára, az „Életet az Éveknek” Országos Szövetségének Havi Lapja, ami bemutatja országos szinten ezen klubok tevékenységét. Ez a hírlap az elmúlt két évben a Richter Gedeon Nyrt. támogatásával kvízjátékot hirdetett. 2013-ben Csongrád és Szolnok megye részvételével.
Mintegy 60 klub nevezett be, köztük a Kunmadarasi Őszirózsa Nyugdíjas Klubunk is, és örömmel vettük tudomásul, hogy ezen a versenyen harmadikok lettünk. Nyereményünk egy testsúlykilogramm mérleg. Jóleső érzés volt Szolnokon, a díjátadáson, hogy Kunmadaras is nyert! Utána a folyóiratban meg is lett örökítve fotóval ez az esemény. 2014-ben pedig országos egyéni kvízjátékot hirdetett. Az írásos verseny kérdéseit a szervezők a nyugdíjas hírlevelekben megjelent írások alapján állították össze. 230-an vállalkoztak a tesztlap kitöltésére, amely egészséggel, környezetvédelemmel, a szövetség eseményeivel és a Richter társadalmi szerepvállalásával kapcsolatos kérdéseket tartalmazott. Harmincan nyertek ezen az országos pályázaton és szintén nagy öröm volt számunkra, hogy Kunmadaras is köztük lett! Minden nyertes Fehér Béla Kossuthkifli című könyvét kapta jutalmul, így mi is! Ismét szerepelt a Kunmadarasi Őszirózsa Nyugdíjas Klub a hírlapban. Az elmúlt évben társadalmi munkát is végeztünk községünkben, a Szabadidő Park gondozása, szépítése érde-kében. Közös főzés volt aug. 20-án az elkészült parkban. Szerény körülményeinkhez képest a koszorúzási ünnepségeken is részt veszünk, amikor ilyen társadalmi esemény van a községünkben. A nyári hónapokban pedig saját költségünkre, közösen elutaztunk néhány alkalommal gyógyfürdőbe, egész napos kirándulásra. Mivel az ember társas lény, kell, hogy közösségben is éljen. Így az élet minősége még nyugdíjasként is más. A közösség színfoltot visz az életbe. Fagyal Sándorné klubtag
Tisztelt Kunmadarasi lakosok! Örömünkre szolgál, hogy olvashatnak a Nyári Alkony nyugdíjas klub életéről szóló, pár részletről. Először is kívánunk minden kedves olvasónknak, Szeretetteljes Boldog, ÚJ esztendőt. Bízzunk benne, hogy az előttünk álló esztendőváltozásokat hoz településünk számára, így klubunk életében is. Karöltve a polgármester úrral a képviselő testülettel a Művelődési ház vezetőjével és munkatársaival, egy nagyszerű évet tudhatunk magunk mögött. Célkitüzéseinket nem minden esetben sikerült elérni, részben az anyagi hiány miatt, de panaszra nincs okunk. Sok meghívásnak tudtunk eleget tenni, és a már hagyománnyá vált rendezvényeinket is színvonalasan meg tudtuk rendezni. Az ez évi programjaink is hasonló kép alakulnak, készülünk egy igazi beöltözős farsangi mulatságra, amelyre több település nyugdíjas klubjait hívtuk meg, köztük a mi településünkön működő civilszervezetek vezetőit, az önkormányzat polgármesterét és több képviselőt. Reméljük, idejük, munkájuk megengedi, hogy részt vegyenek a rendezvényen. Ebben az évben több klubtagunk ünnepli kerek születésnapját, 60, 70 évet, tagságunk ebből az alkalomból felköszönti az ünnepelteket, ami mindig örömteli és egyben megható. Amit meg szeretnék említeni, sajnálatos módon az Őszirózsa népdalkör különböző okok miatt megszűnt, ez természetesen nagyban érinti a településünket, és így a klubunkat is, mivel a volt dalkör tagjai, egyben klubunk tagjai is. A település és a klub rendezvényein színvonalas műsort tudtunk adni, népzene, az arató és a katonadalokból összeállított csokrokkal. Ezért klubunk tagjaiból és az én részemről is szeretnénk ezt a tevékenységet fojtatni, kérem az önkormányzat polgármesterét, a képviselő testületet, a Művelődési ház munkatársait, Kunmadaras lakóit, aki szereti a népzenét, segítsen nekünk, hogy ez a fajta hagyományőrzés ne haljon ki településünkön, mert szegényebbek leszünk mi is, és gyermekeink is, elfelejtjük őseinket, hőseinket, akikről ezek a dalok szólnak. Szegényebb lesz a település, mert nem tudjuk öregbíteni a hírnevét, a vendégszeretetét. Nagyon sok helyre el tudtuk vinni, az alföldi, hortobágyi és a madarasról szóló dalokat, amelyekkel szép sikereket értünk el, szívesen jöttek hozzánk a dalos találkozókra, és örömmel fogadtak
bennünket az ország más területein, és határainkon túl is. A magam és a tagság nevében megköszönöm, Mátyus Imrénének a dalkör vezetőjének, azt a sok szép dalt, amit tanultunk tőle, a sok szép színes, élményekkel tele fellépéseket, köszönjük, hogy mind ennek részesei lehettünk. Ezen kívül köszönetet mondok a polgármesteri hivatalnak, a Művelődési ház dolgozóinak, és mindazoknak, akik az elmúlt évben segítették klubunkat, Guba László polgármester úrnak, a Globál Kft vezetőinek, Ladányi János úrnak, és mind azoknak, akik támogattak anyagilag és erkölcsileg egyaránt. Köszönetet mondok a klub tagjainak, pártoló tagjainak munkájukért, felajánlásaikért, a bizalmukért, nélkülük az ő hozzá állásuk nélkül, nem tudtuk volna megvalósítani az elképzeléseinket, ez csak összefogással és egy akarattal lehetséges. Így tudunk felkészülni a rendezvényeinkre, és együtt tudunk más településen is, színvonalasan szerepelni. Kérem továbbra is az összefogás jegyében, a támogatást bármilyen formában, azért, hogy ez a kis közösség fenn maradjon, tudjon megfelelően működni. A célkitűzéseinket meg tudjuk valósítani, mert hiszem, hogy ez a cél nemes, és szükség van rá, így tudjuk elérni azt, hogy egy kis kikapcsolódást nyújtsunk, elfelejtessük a mindennapi gondokat legalább egy napra, más nyugdíjasokkal tudjunk ismerkedni és esetlegesen barátságot kötni, a fiatalabb generációt bevonni a nyugdíjasok életébe, megmutatni a kitartást, az akaraterőt, és az összetartozást. Kedves Kunmadarasiak, ha bárki úgy érzi, hogy csapatjátékos, egy közösséghez szeretne tartozni, ahol ki tudna kapcsolódni, szeretne színpadon szerepelni, vagy csak részt venni színvonalas, és mókás rendezvényeken, vagy talán szeret énekelni, szívesen látjuk klubunkban. Mindezen elmúlt, és az előttünk álló év fényében kívánok a dolgozóknak sikeres, gyümölcsöző munkát, munkájukhoz kitartást, Erőt, Egészséget, a nyugdíjasoknak és mindenkinek kívánom, életüket a szeretet, a megbecsülés fonja körül. Istentől megáldott boldog napokat. Tisztelettel: Ferenczi Sándorné A Nyári Alkony nyugdíjas klub vezetője
9
Madarasi Krónika
Elment… Többször jelent már meg írásom a Krónika hasábjain Károlyi Sándorné Margit néniről, – Kunmadaras legidősebb asszonyáról – aki április 1-jén töltötte volna 103. életévét, ha nem érkezik január 18-án egy hír, egy nem jó hír. Mert a rossz hír mindenkor rossz, de különösen akkor, ha a hírből azt tudjuk meg, hogy valakinek, akit szerettünk, földi élete véget ért. Kinek rövidebb, kinek hosszabb életút adatik, és az is számít, ki hogyan éli ezt végig. Margit nénit jó sorsa sok-sok évvel ajándékozta meg, melyért ő cserében nagyon emberséges, követhető életet élt. Feltétel nélkül tudott szeretni, szívvel lélekkel dolgozni, mindenkor
segíteni, rokonon, baráton, szomszédon, jó emberen. Így teltek az évek, a múló idő pedig gyenge vállaira egyre csak rakta terheit. Elfáradt teste nem küzdött tovább, csendesen megpihent. Tudom földi valójában nem látom őt többé, lelke már megnyugvást talált, az égi mezőkön nesztelenek léptei, és föntről vigyázza mindazokat, akiket igazán szeretett. Megőrzöm arcát, mosolyát, hangját, mert megérinteni már nem tudom soha többé. Olyan hosszú útra ment, melyről visszanézhet ugyan, de visszajönni már nem tud. Legyen nyugodt, örök álma. (Pap Imréné)
Szakmai beszámoló Kunmadaras Nagyközség Polgárőrségének 2014. évben végzett tevékenységéről Taglétszámunk jelenleg 42 fő. A megyétől kapott munkaterveket, felhívásokat végrehajtottuk. Az elmúlt 20 év során együttműködési megállapodást kötöttünk a Kunmadarasi Önkormányzattal, a helyi Rendőrörssel, a JNKSz Megyei Rendőr-főkapitánysággal, a Karcagi Rendőrkapitánysággal. Ide tartoznak a helyi önkormányzati intézmények (5 óvoda, 2 általános iskola, művelődési ház, szociális központ, könyvtár, élelmezési konyha, temető). A Posta is igénybe vette szolgáltatásainkat, így velük is kötöttünk megállapodást, miszerint feladatunk a postai kézbesítő testi és vagyoni biztosítása a több napig tartó, nagyobb összegű kifizetések alkalmával. Feladatunk a közreműködés a gyermekbalesetek megelőzésében, az „Egy iskola – egy polgárőr” mozgalmon keresztül. A Református Általános Iskola megállapodásában figyelünk a tanévben a zebrán való tömeges közlekedésre, a reggeli nagy létszámú kerékpározók biztonságára, az intézmény éjszakai felügyeletével együtt. Esetleges jelzőőri segítségnyújtásban is részt veszünk, segítve a biztonságos közlekedést mindenki számára. Véradásszervezéssel és véradással segítjük embertársainkat. A közös együttműködés, az élhető település és légkör a cél, melyhez az itt élők nyugodt lakhatása az elvégzendő feladat. Egyre több fiatal csatlakozik a Polgárőrségünkhöz, így több területet tudunk egyidőben figyelni. Fontosnak tartjuk a lakosság és a bűnüldöző szervek közötti bizalom és együttműködés erősítését. Halmozottan hátrányos helyzetű település révén nagy gondokkal küzdünk a megélhetési lopás visszaszorítását illetően. Kunmadaras főként magánházas település, ahol igen sok az idős és egyedül élő lakos, ezért fontos a fokozott védelmük. Megérkeztek a jólláthatósági mellények, melyek a 2014-es évre előírt szabványoknak felel meg. Intézkedések: * Bűnügyi feljelentés 3 fő ellen, * Szabálysértési feljelentés 19 db, * Személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedések: - előállítás 18 fő - elfogás 3 fő, Rendőrséggel együtt töltött szolgálat 160 esetben, 183 fővel, 1.905 órában. A polgárőrök önálló szolgálatai: 179 esetben 305 fővel, 3203 óra. Az itt élő emberek és vállalkozások igénybe vett szolgáltatása a riasztóval felszerelt lakásoknál, intézményeknél a polgárőr
telefonján is megjelenő segélyhívás. Ezen a lehetőségen keresztül több idős, egyedül élő emberre, valamint a külterületek közbiztonságára is oda tudunk figyelni. Egyesületünk törekszik a bűnmegelőzési célt szolgáló közterületi jelenlét növelésére. Jelenlétünkkel elsősorban a lakosság és az intézmények vagyontárgyainak biztonságára összpontosítunk, figyelmet fordítunk az üzlet- és lakásbetörésekre, gépkocsi lopásokra, köztéri rongálások megelőzésére. Polgárőrségünknél egész évben folyamatos a tagtoborzás, kérjük a 06-30-621-5921es telefonszámon jelentkezzenek. Köszönjük az eddigi támogatást a Kunmadaras lakóinak, a vállalkozóknak, az Önkormányzatnak ill. a Képviselőtestületnek! Vetró Ferenc elnök
10
Madarasi Krónika
„Illatozik, nő, dagad az orrunkat csiklandozó jó falat…” Azt tartja a mondás, hogy az embert a hasán keresztül legkönnyebb megfogni. Igaz ez a gyerekekre is. Óvodánk falai között gyakran bebizonyosodott ez az elmúlt hónapokban. Szeptemberben tábortüzet ültünk körül közösen – gyerekek, szülők, dolgozók. Lehetőség volt nyárson szalonnát, kolbászt, virslit sütni, a zsírját friss ropogós kenyérre csepegtetni, hozzá paradicsomot, paprikát, hagymát karikázni. A kenyeret köszönjük a Madarasi Kenyér KFT-nek, a friss zöldséget a dajka néniknek! A rendezvényünket ugrálóvár, arcfestés is színesítette. Az ősz nem telhet el gyümölcs, zöldség vásárlása és feldolgozása nélkül. Piaci sétánk során hagymával, répával, káposztával, paprikával, karfiollal raktuk tele kosarunkat. A felhalmozott zöldségekből közösen készítettünk savanyúságot, ami a tél folyamán is egészséges kiegészítője étkezéseinknek. A vásárolt gyümölcsökből gyümölcssaláta is készült. Az ősz meglepetése volt a Ladányi János bácsi által hozott 6 láda alma. Köszönjük neki, hogy minden nap friss gyümölcshöz jutottak a gyerekek az ősz folyamán. A temérdek almát megenni
sem győzték, így felhasználtuk almás pitébe, almakompótba is. Almakompóttal vendégeltük meg a hozzánk érkező általános iskolásokat, almás piténkből jutott a Mikulásnak, krampusznak is. A Mikulás jöttét évek óta a Művelődési háznak és Major Péter bácsinak köszönhetjük. A karácsony nem múlhat el mézeskalács nélkül. Karácsonyi teadélutánunkra meghívtuk a szülőket is. Előtte a gyerekekkel közösen lelkesen gyúrtuk, szaggattuk, díszítettük a mézeskalács figurákat. A fahéj, szegfűszeg illata átjárta az óvoda falait, csiklandozta orrunkat. Mostanság a friss fánk ízére áhítozik az óvoda. A fánksütés farsangi rendezvényünk része lesz, amire a napokban készülünk lelkesen. És a falatozások sora itt még nem zárul le. Nagykanállal eszünk az április 4-én megrendezésre kerülő Locsolóbálunkon is, melyre MINDENKIT SZERETETTEL VÁRUNK! Galiné Selyem Melinda tagóvoda-vezető
Visszapillantó és előretekintő az Újvárosi Óvodában Eltelt ismét egy esztendő, már jócskán az újban bandukolunk. Visszapillantunk néhány mondat erejéig az óévre. 2014. novemberi 8. jótékonysági bálunk sikeresnek mondható, hála a sok segíteni akaró ismerősnek, ismerős ismerősének. Minden évben fenntartással, tele kételyekkel indulunk a bál szervezésének, pedig az elmúlt évek tapasztalatai nem adtak rá okot. Ilyen az ember. Rettegünk, hogy lesze elég érdeklődő, tombolaajándék, elég lesz-e a felkínált étek, tetszik-e a műsor, a talpalávaló zene, az egymás mellett, szemben ülő emberek társasága és még sorolhatnám. Az, hogy „maradjon” is valami, csak ezek után következik. Ha az előbb felsoroltak pozitív irányba mozdítják el az emberek többségének véleményét, csak maradhat, sőt még adnak is. Megérkezett számlánkra az Önök által felajánlott adó 1 %-a. Köszönjük az adóbevallásokat készítőknek, hogy a nyilatkozatok alkalmával választási lehetőségként alapítványunkat is megemlítették, Önöknek pedig, hogy minket választottak. Köszönjük az ismerősök ismerőseinek, és azok ismerőseinek Tiszán innenről, Dunántúlról, a Duna-Tisza közéről és az ország szívéből, hogy számlánk összegét 275. 000 Ft-tal megduzzasztották! (Adószámunk: 18843079-1-16) Önök nélkül nem megy, mert együtt könnyebb! Az Adventi várakozások idején járt óvodánkban a Mikulás, majd együtt tevékenykedésre vártuk a szülőket mind a két csoportba. Szép számmal gyűltünk össze. Különböző technikákkal készültek az angyalkák, asztali díszek, kopogtatók. Elcsendesültünk, gyertyákat gyújtottunk, verseltünk, énekeltünk. Az óvoda falai, berendezési tárgyai, játékai magukba szippantották a mézeskalács illatát. Alapítványi pénzből 50.000 Ft értékben vásároltunk játékokat gyermekeinknek. A fenntartó karácsonyi ajándéka pedig 20 db új gyermekszék, melyet a
Csicsergő csoport aprótalpú népe koptathat. Mire e sorokat olvassák, túl leszünk 2015 év első programsajátos rendezvényén, a Tanyázáson. Mit is csinált a hosszú, téli estéken a falusi, tanyasi ember? Átjártak egymáshoz tanyázni és múlatták az időt. Közben dolgoztak is, hisz a kosarak megteltek morzsolt tengerivel, a libák tollpelyhei párnatokokba kerültek. Aztán előkerült a citera és az első lefejtett borok minőségi ellenőrzése után még táncoltak is. Következő alkalommal másik szomszédnál gyűltek össze. Idei táncházunkra a szülők is hivatalosak, mintát a Kaláris tánccsoport ad számunkra a Művelődési Házban. Még el sem felejtődik e mulatságos időszak, itt a Farsang, áll a bál. A szülők mulathattak kedvükre a felnőtt bálban, a gyermekek pedig majd a tréfás versenyekkel színesített gyermek bálban. Kedves olvasók, nehogy azt gondolják, hogy mi mindig csak mulatunk. A kokárdás ünnepünket igenis komolyan vesszük, úgy, ahogy annak kijár. Készülődésünkről bárki megbizonyosodhat az ünnep közeledtével. Amennyiben erre jár, kukkantson be hozzánk. Ha zárva az ajtó, ne csodálkozzon, mert a biztonságos gyermekintézmény feltételeinek így tudunk eleget tenni. A számlánkon aprópénzt fialó összeg felhasználásáról még nem döntöttünk, ötleteink vannak. Bízunk abban, hogy a fenntartó szándékai és a mi terveink valahol találkoznak, és szemnek tetszetősebb környezetet tudunk kialakítani gyermekeink számára. Úgy legyen! Aki e sorokat megfogalmazta: Tóthné Pápai Mária Tagóvoda-vezető
11
Madarasi Krónika
Manci 5. rész
1945 decemberében nagyon hideg tél volt, Karácsony másnapján Gábor lement a barátaival a közeli befagyott tóra meg lesni a kislányokat hogyan korcsolyáznak, és, hogy talán ott lesz a szomszédék tizennégy éves lánya Rozika is. Talán tudnak egy kicsit együtt csúszkálni és beszélgetni. Nem értette miért, de ennek a kislánynak a közelsége mindig olyan melegséggel töltötte el a kis szívét, és olyan jó volt annak a lánynak a szaga. Gábor néha titokban egészen közelhajolt Rozikához és beszívta a lány hajának illatát. Játszottak, nevetgéltek, csúszkáltak, korcsolyáztak, hangosan szólt a zene. Vidámak, gondtalanok, szabadok és gyerekek voltak, végre évek óta először. Kipirult arccal, kapaszkodtak egymásba és örültek az életnek. Gábor állandóan Rozikát leste, ábrándozgatott és ezért picit elmaradt a gyerekseregtől. Senki nem vette észre a jégbefagyott kézigránátot. A kézigránát biztosító szege kiállt a befagyott jég alól. Gábor mivel lemaradt a többiektől, figyelmetlenül rohant a többiek után. Ekkor a csizmasarka beleakadt és kihúzta a gránátból a biztosító szeget. Hatalmas robbanás rázta meg a környéket. Gábornak a jobb lábát majdnem teljesen leszakította a felrobbanó gránát. Mindenki halálra rémült, rohantak Manciért. Az először lovas kocsit kerített. A sérült fiút óvatosan ráemelték a kocsira. A gyerek magánkívül üvöltött a fájdalomtól, majd egyszer csak elhallgatott, elájult. Időbe telt, amíg a két, vén, rossz gebével beértek a közeli kórházba. Ott szinte egyáltalán nem volt gyógyszer, kötszer is alig. Manci és Bandi azonnal vért adtak. A gyerekkel olyan nagyon nem tudtak mit kezdeni az orvosok. A kórház túlzsúfolt volt. Minden tenyérnyi helyen haldokló, sebesült katona feküdt. Szalmazsákokon, és bizony volt, hogy csak a puszta szalmán volt már hely. Áldatlan állapotok uralkodtak. Minden hol, még a folyosókon is haldokló sebesült katonát lehetett látni. Sírtak, könyörögtek gyógyszerért, és sajnos egymás után haltak meg éppen csak annyi segítséget kaptak, hogy haláluk előtt a pap feladta az utolsó kenetet, vagy jobb esetben egy nővérkének foghatták a kezét haláluk pillanatában. Félájult állapotában valamennyire visszavarrták a gyerek lábát, bepólyálták és a jó Istenre bízták a sorsát. Az orvos beszélt a gyerekek apjával. Elmondta neki, hogy van egy penicillin nevű gyógyszer, ami teljesen új találmány és nagyon jó, és persze nagyon drága. Pesten már lehet kapni. Ha valahogy fel tudna jutni a fővárosba és tudna szerezni gyógyszert, azzal talán a gyerek életét meg lehetne menteni. Mivel az apa vasutas volt, így azonnal tudott indulni. A baj csak ott kezdődött, hogy a háború alatt a vasutat folyamatosan bombázták, és a vonatok egyetlen sínpáron közlekedtek, ami kissé megnehezítette a gyors közlekedést. A vasút helyreállításán folyamatosan dolgoztak a munkások, de a kár olyan nagy és sok volt, hogy időbe tellett mire kicsit is haladtak előre. A vonatokon fürtökben lógtak az emberek, még a fülkék tetején is emberek utaztak, mindenki kereste a hozzátartozóját, vagy éppen élelmet szerzett valahonnan és azzal igyekezett hazafele. Ezek a körülmények nehézkessé tették, hogy Gábor édesapja mihamarabb Pestre, onnan pedig a kórházba érhessen időben. Mind e közben Manci buzgón imádkozott Gáborért, és nagyon hiányzott neki Péter védelmező oltalma, féltő gondoskodása. Az apa elkésett. Mire megérkezett a gyógyszerrel addigra a
fia meghalt. Szörnyű fájdalmak és rettenetes kínok között adta vissza fiatal lelkét a teremtőjének. Manci ismét ott maradt egyedül a bajban. Félelme leírhatatlan és a fájdalma elviselhetetlen volt. Elveszítette imádott öccsét, akivel átvészelték azt a sok szörnyűséges napot, és ráadásnak Péter gyermekét hordta a szíve alatt. A temetés fájdalmas és elmondhatatlanul szomorú volt. Eljött az 1946-os év. Februárban farsangi mulatságot rendeztek, és a barátnői unszolására Manci is elment a bálba. Az állapota kissé előrehaladott volt, de nem volt még feltűnő, egyébként is tél volt, jól fel volt öltözve a ruha takarta. Nem sok kedvvel, hiszen még gyászolta imádott testvérét is, de aztán engedett a csábításnak. Apja is bíztatta, hogy menjen csak el nyugodtan, ráfér egy kis szórakozás, úgy sem csinál egyebet, mint állandóan dolgozik, aztán otthon meg csak sírdogál. Így hát Manci elment a bálba. A lányokat várták a gavallérok, előzékenyen terelgették őket a bálterem felé. Egyedül Mancinak nem volt senkije. A többiek vidáman ropták a táncot, énekeltek. Kacagással, forró öleléssel telt meg a táncterem. Csak Manci üldögélt szomorúan, csendesen egy asztalnál, előtte egy kortynyi bor és valami belülről jövő mély fájdalommal hallgatta a nótát, amit az öreg Józsi cigány húzott: „Kettőt ütött a nagyharang, emlékszel-e rája? Mikor ketten sétálgattunk a Balaton parton. Térdre állva esküdöztél, hogy hű leszel, szeretsz mindig. Tanúja rá a Balaton meg a csillagos ég. Beborult az ég felettem, nem látok csillagot. Beborult az én életem, sosem leszek boldog. Boldogságom eltemetve, kivisznek a temetőbe. Vajon édes kis angyalom, jutok i eszedbe? Síromhoz is ritkán járjál, inkább értem imádkozzál, de könnyet ne hullajts miattam, ne bántsd a nyugalmam.” Dúdolta Manci halkan maga elé a dalt. Szemei könnybe lábadtak, a gondolatai valahol nagyon-nagyon messze jártak. Tudta, hogy nem szabad arra gondolnia, de nem tehetett másként. Előjöttek az emlékek. Fájón martak a lelkébe, szívébe. Még mindig szerette Pétert, és nem értette, hová tűnhetett el nyomtalanul. Nem lehettek volna együtt soha, ezt Ő is nagyon jól tudta. De Péter, ha vele nem is lehetett volna, mert hogyan is lettek volna ők ketten egy pár, de ott lett volna mellette. Ezt határozottan tudta, érezte. Nem vette észre, hogy egy ideje már a közeli asztaltól egy szőke hajú, kékszemű fiatalember figyeli őt. A fiatalember el nem tudta képzelni ki lehet ez a szép, fiatal, szomorú lány. Ivott egy pohár bort, abból bátorságot merített és oda állt Manci elé. Bemutatkozott. A fiatalembert Farkas Jánosnak hívták. A következő hónapban már össze is házasodtak, Manci állapota miatt. Jancsi 22, Manci 23 éves volt. Jancsi magáénak vallotta a gyereket. 38 évet éltek együtt, két közös gyermekük született; Mária és Erzsébet. Jancsi 60 éves korában halt meg, szívinfarktust kapott. Manci 5 évvel élte túl a férjét. Élete legboldogabb 5 éve volt ez. Keservesen megfizette annak az árát, hogy Farkas Jánosné lett belőle. Vége…? Vége Firkász Anyu
12
Madarasi Krónika
Kunmadarasi arany Zürichből! A hétvégén (2014.11.28-29-30.) Zürichben rendezték meg az idei ESKA Európa Bajnokságot. A Magyar Karate Válogatottba két kunmadarasi karatéka került be, Hamari Bence és Tatai Zoltán. Mát pénteken elkezdődtek a küzdelmek az ifjúsági és kadet korcsoportokban. Kadet korúként Hamari Bence egyéni KATA-ban kezdett, az első ellenfelén túljutott, de a következőn sajnos már nem, a későbbi második helyezett volt az ellenfele. Kumitsem volt szerencséje, a cseh ellenfelét leléptették, sorozatos szabálytalanságok miatt, de utána megkapta azt a lengyel fiút, aki végül Európa Bajnok lett. Bence sokáig állta a sarat, de sajnos nem tudott az ellenfelén pontot csinálni, a lengyel a végére bedarálta. Másnap szombaton Tatai Zoli is versenyzett KATA-ban (ekkor csak a junior korosztálynak volt verseny és a felnevezés lehetősége folytán Bence is indult). Zoli és Bence is portugál ellenfelet kapott és ki is kaptak ellenük. Megjegyzem, hogy mindkét portugál fiú bekerült a négyes döntőbe! Már csak a csapat katában bizakodhattak, nem is alaptalanul! A Szűcs József (Dunaújváros Hikari Dojo) – Hamari Bence – Tatai Zoltán alkotta csapat első helyen jutott a délutáni négyes döntőbe „JION” katájukkal!!! A döntőben harmadikként kerültek sorra, a „Sochin” nevű katát mutatták be, nagyon magas pontszámokat kaptak!! Ezzel a lengyel és osztrák csapatot már megelőzték, de hátravoltak még az olaszok! Az ő bemutatásuk is remekül sikerült, de nem kaptak a magyar csapattól magasabb pontokat, így a Szűcs József-Hamari Bence-Tatai Zoltán alkotta magyar Kata csapat a dobogó legfelsőbb fokára léphetett, Európa Bajnokok lettek!!!!!! Összességében a Magyar JKA Karate Válogatott nagyon jól teljesített az ESKA EB-n, mert az érmek tekintetében a harmadik helyen zártak a magyarok!!! 4 arany, 2 ezüst és kettő bronz érem volt a termés. Gratulálunk a Válogatottnak! Hamari János Kunmadarasi DSE Karate Szakosztály vezető
Schvarcz Péter szövetségi kapitány, Tatai Zoltán, Szűcs József, Hamari Bence látható a képen
Madarasi Krónika A szerkesztőség címe: Polgármesteri Hivatal Kunmadaras Levélcím: 5321 Kunmadaras, Kossuth tér 1. ( 59/527-332 Fax: 59/527-335 Felelős kiadó: Guba László polgármester
