Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 22.K.31.894/2015/15. számú ítélete Közbeszerzési Értesítő száma: Beszerzés tárgya: Hirdetmény típusa: Eljárás fajtája: Közzététel dátuma: Iktatószám: CPV Kód:
2015/141 Fővárosi Bíróság ítélete KÉ 2015.12.09. 26216/2015
Ajánlatkérő: Teljesítés helye: Ajánlattételi/részvételi jelentkezési határidő: Nyertes ajánlattevő: Ajánlatkérő típusa: Ajánlatkérő fő tevényeségi köre: Fővárosi Bíróság ítélete Szöveg: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 22.K.31.894/2015/15.
A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a Tibold & Piszkor Ügyvédi Iroda (előadó ügyvéd: dr. Piszkor Melitta, 1214 Budapest, Kölcsey u. 49.) által képviselt Prospero Könyvei Kft. (1066 Budapest, Weiner Leó u. 20.) felperesnek a dr. Kenessey Réka jogtanácsos által képviselt Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság (1026 Budapest, Riadó u. 5., D. 144/15/2015.) alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő ÍTÉLETET: A bíróság a felperes keresetét elutasítja. Kötelezi a bíróság felperest, hogy a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt 21.000,-(huszonegyezer) forint kereseti illeték összegét az illetékügyben eljáró hatóság külön felhívására a Magyar Állam javára fizesse meg. Kötelezi a bíróság felperest, hogy az ítélet kézbesítésétől számított 15 (tizenöt) napon belül fizessen meg alperes részére 10.000,- (tízezer) forint perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az Eötvös Loránd Tudományegyetem, mint ajánlatkérő (a továbbiakban: ajánlatkérő) a 2015. január 19. napján feladott ajánlati felhívásával a közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény
1
(a továbbiakban: Kbt.) Második része szerinti keretmegállapodásos eljárást indított „Adásvételi keretmegállapodás, melynek tárgya Magyarországon közvetlenül nem elérhető, külföldi kiadású tudományos és szakmai sorozat- és egyedi nyomású, vagy könyvárusítási forgalomba nem hozott szerzői kiadású, vagy konferenciákon megjelenő, vagy új, kiadóktól beszerezhető kiadványok, vagy régi kiadású, kiadóktól vagy a kiadó terjesztőjétől közvetlenül már nem beszerezhető, jellemzően antikváriumokon keresztül hozzáférhető könyvek és egyéb szakmai dokumentumok (minden, sokszorosítással előállított vagy elektronikusan létrehozott, nem időszaki jellegű kiadvány, hordozótól függetlenül) beszerzése, és ajánlatkérő egyes telephelyeire történő kiszállítása” tárgyban. Ajánlatkérő az ajánlati felhívás IV.2.1.) pontja szerint az értékelés szempontjaként az összességében legelőnyösebb ajánlat szempontját határozta meg, az ehhez kapcsolódó 1. részszempont: „A könyvek, egyéb dokumentumok mindenkori beszerzési árát hány %-kal emeli meg? Az ajánlatkérő a felhívás VI. 3. Egyéb információk M) pontja alatt előírta: „A könyvek egyéb szakmai dokumentumok ellenértékének átszámítása devizáról forintra a nyertes ajánlattevő általi vásárlás napján érvényes MNB középárfolyam alapján történik, amelyet a számlán fel kell tüntetni. A nyertes ajánlattevőnek az ajánlatkérő részére kiállított számla mellé csatolnia kell a könyv, egyéb dokumentum beszerzésnek számláját is. ” Az ajánlatkérő 2015. február 16-án - más érdekelt gazdasági szereplő által feltett kérdésekre -kiegészítő tájékoztatást adott, mely szerint a felárakkal növelt, árengedménnyel csökkentett, számlázott nettó vételár a beszerzési ár. A vásárlás napja az ajánlattevő számára az adott könyv(ek)ről kiállított számla kifizetésének napját jelenti. A nyertes ajánlattevő akkor tud számlát benyújtani az ajánlatkérő felé, ha a könyvet kifizette. Az 1. értékelési részszempontra tett vállalást, a beszerzési ár %-os megemelésének megfelelő alkalmazását is csak abban az esetben tudja ajánlatkérő ellenőrizni, ha a tényleges beszerzési árat ismeri. A felperes előzetes vitarendezési kérelmét az ajánlatkérő elutasította, mely okból a felperes alperesnél jogorvoslati kérelmet terjesztett elő, melyben kérte, hogy alperes állapítsa meg jogsértés megtörténtét, semmisítse meg az ajánlati felhívást és dokumentációt, kötelezze az ajánlatkérőt az eljárási költségek viselésére, valamint ideiglenes intézkedésként rendelje el a közbeszerzési eljárás felfüggesztését. A felperes két kérelmi elemet terjesztett elő. Az 1. kérelmi elem vonatkozásában azt sérelmezte, hogy az 1. értékelési részszempont meghatározása 2
jogsértő, sérti a Kbt. 2. § (2) bekezdése, 39. § (1) bekezdése, valamint 71. § (4) bekezdés c) pontjának rendelkezéseit. A 2. kérelmi elem vonatkozásában azt sérelmezte, hogy az ajánlati felhívás VI.3) pont M) alpontja sérti a Kbt. 2.§ (4) bekezdését. Az alperes a jogorvoslati eljárását lefolytatta és a 2015. április 17. napján kelt D.144/15/2015. számú határozatában a jogorvoslati kérelem 1. kérelmi elemének helyt adott és megállapította, hogy az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 71. § (4) bekezdés c) pontját, ezért az ajánlatkérő eljárást megindító felhívását, és az ezt meghaladóan hozott döntéseit megsemmisítette. Alperes határozatában kifejtette, hogy beszerzési árral minden könyv rendelkezik, ugyanakkor ez a tény önmagában nem biztosítja az objektív alapú értékelést. Az objektív alapú értékelés abban az esetben biztosított, ha valamennyi ajánlattevő számára a kiindulási alap azonos, és ezen azonos alaphoz mért ajánlattevői magatartást tudja az ajánlatkérő értékelni. A beszerzési ár ugyanakkor új kiadványok esetén ajánlattevőnként eltérő, így a beszerzési árhoz képest történő viszonyítás nem felel meg azon követelménynek, hogy az értékelés vetítési alapja pontos és egységes legyen. A 2. kérelmi elemet az alperes elutasította. A 2. kérelmi elem kapcsán a határozat rögzítette, hogy a felperes az ajánlatkérő felhívása VI.3.) M. alpontjával összefüggésben fogalmazott meg kifogást. Álláspontja szerint az ajánlati felhívásban nem került az rögzítésre, hogy a nyertes ajánlattevő köteles más kifizetéseitől függetlenül megfizetni az ajánlatkérő részére a megrendelt könyvek, dokumentumok vételárát. Az ajánlatkérő rendelkezései csak azt rögzítik, hogy számla benyújtására abban az esetben kerülhet sor, ha a vonatkozó számlát a nyertes ajánlattevő a kiadó felé már kiegyenlítette. Így annak a kérdése, hogy a nyertes ajánlattevő mikor, és miként nyújt be számlát ajánlatkérő felé, a nyertes ajánlattevő mérlegelésén, gazdasági döntésén múlik. Az alperes megjegyezte, hogy az esetleges többletmunka, többletköltség ellenértéke az ajánlati árba beépíthető. Arra is rámutatott, hogy az ajánlatkérőnek ellenőriznie kell, hogy az ajánlattevők az ajánlatukban tett megajánlásaiknak megfelelően teljesítenek-e függetlenül attól, hogy a megismételt közbeszerzési eljárásban az ajánlatkérő nem a beszerzési árat, mint viszonyítási alapot alkalmazza. Az alperes határozata ellen a felperes keresetet nyújtott be, melyben - annak későbbi pontosításával - elsődlegesen a határozat megváltoztatását kérte oly módon, hogy a bíróság állapítsa 3
meg a jogsértés megtörténtét. Másodlagos kereseti kérelme az alperesi határozat hatályon kívül helyezésére és az alperes új eljárásra kötelezésére irányult. Keresetlevelében lényegében megismételte a jogorvoslati kérelmében foglaltakat. Álláspontja szerint az eljárást megindító felhívás VI.3. pont M) alpontjában előírt rendelkezés sérti a Kbt. 2.§ (4) bekezdésének rendelkezését. A könyvek és egyéb szakmai dokumentumok ellenértékének devizáról forintra történő átszámítása a vásárlás napjához kötött, és ez alapján a nyertes ajánlattevő kizárólag akkor nyújthat be számlát az ajánlatkérő felé, ha a könyveket, dokumentumokat kifizette. Ez olyan aránytalan és többlet terhet ró a gazdasági szereplőkre, amelyet a beszerzés tárgya és a beszerzés teljesítése nem indokol, olyan többletköltséget eredményez, amellyel a teljesítés során számolni kell, és amely költségeket ajánlattevőnek be kell építenie az ellenszolgáltatás összegébe. Mindez indokolatlanul nagy likviditási terhet is ró a kereskedőkre. További, indokolatlan költségteher, hogy minden egyes külföld felé történő banki átutalás több ezer forintba kerül. Brit kiadók esetén a pénzügyileg kedvező Batch rendszer használatát is kizárná. Szinte követhetetlen adminisztratív feladat lenne a nyertes ajánlattevő számára, hogy nyilvántartsa, mely kiadványok mely kiadói (disztribútori) számlákon, azok pedig mely kivonatokon szerepelnek, és mindezeket benyújtsa. Ha a bankszámlakivonatokat nyertes ajánlattevő teljes terjedelmében mutatná be az ajánlatkérő felé, akkor ezzel üzleti titkot sértene, mert ezen harmadik személyek (más, idegen cégek, intézmények és természetes személyek) utalásai is láthatók lennének, valamint indokolatlanul részletes bepillantást nyerne az ajánlatkérő a nyertes ajánlattevő üzleti életébe. Az üzleti titok védelme érdekében a nyertes ajánlattevő igazolási kötelezettségének csak olyan módon tudna eleget tenni, hogy a bankszámlakivonaton a nem releváns adatokat kitakarja. A kiírás ajánlatkérő számára szükségtelen kiadást eredményez, indokolatlanul növeli a beszerzés ellenértékét, erre tekintettel sérti a közpénzek hatékony felhasználásának és a közpénzekkel való felelős gazdálkodás alapelvét. A beszerzési számla csatolása olyan feltételt jelent, amellyel a könyvkereskedőket lehetetlen helyzetbe hozza, és arra kényszeríti, hogy megsértsék a kiadókkal kötött szerződéseiket. A beszerzési ár ugyanis bizalmas információ, üzleti titok körét képezi, amely adatot harmadik személy részére szerződéses kötelezettség miatt nem lehet kiadni. E körben a felperes hivatkozása alátámasztásául még a jogorvoslati eljárásban kiadói nyilatkozatokat csatolt. Előadta továbbá, hogy az alperes a 4
határozatának indokolásában a felperessel azonos következtetésre jutott, ennek ellenére téves jogi következtetést vont le. Az első tárgyaláson, majd előkészítő iratában pontosított álláspontja szerint az alperesi határozat hiányos, indokolása következetlen, a felperesi kérelem elutasítását nem alapozza meg. Utalt e körben - figyelemmel a Kbt. 134.§ (1) bekezdésére - a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72.§ (1) bekezdés e) pontjának megsértésére. Hivatkozott továbbá arra, hogy az ajánlatkérőnek valóban ellenőriznie kell a szerződésszerű teljesítést, azonban a beszerzési számla benyújtása akkor lenne releváns, hogyha az ajánlattevő ajánlata a beszerzési árhoz viszonyított megajánlás lenne, de ennek jogszerűtlenségét éppen az alperes mondta ki az 1. kérelmi elem kapcsán. Az alperes érdemi ellenkérelmében a felperesi kereset, mint alaptalan elutasítását kérte, perköltségigénnyel, a határozatában foglaltakat maradéktalanul fenntartva. Alperes előkészítő iratában kifejtette, hogy a Ket. 72.§ (1) bekezdés pontjára való hivatkozás a Pp.335/A.§ (1) bekezdése szerinti keresetváltoztatás tilalmába ütközik. Előadta továbbá, hogy az ajánlatkérő jogosult beszerzési igényének meghatározására. A felperes sem vitatta, hogy az ajánlatkérő által előírtak alapján a szerződés teljesíthető. Kiemelte, hogy a felperes által megjelölt nehézségek már az ajánlattétel időszakában kalkulálhatóak, az egyéb szerződéses kötelezettségek módosíthatóak. Megjegyezte, hogy a Kbt. alapelvei kisegítő jellegűek, alapelvi jogsértés megállapításának csak kivételesen lehet helye, jelen esetben pedig az ehhez megkívánt többlettényállási elem nem merült fel. A felperes keresete az alábbiak szerint nem alapos. A közigazgatási per tárgya kizárólag a közigazgatási határozat törvényességének a vizsgálata, azaz a bíróság a Ket. 109. § (1) bekezdése, és a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339/A. § alapján azt vizsgálja, hogy a keresettel támadott határozat a meghozatala idején megfelel-e az ügyre irányadó anyagi és eljárásjogi jogszabályoknak. Az ügyfél, illetőleg a törvényes érdekében sérelmet szenvedett fél jogszabálysértésre hivatkozással kérheti a közigazgatási ügy érdemében hozott határozat felülvizsgálatát. Keresetében a fél anyagi és eljárásjogi jogszabálysértésre is hivatkozhat, és arra is, hogy a határozat meghozatalakor az alkalmazott jogszabályt tévesen értelmezték. Eljárási jogszabálysértés miatt a határozat hatályon kívül helyezésének csak akkor van helye, ha az eljárási jogszabálysértés a döntés érdemére is kihatott. A Pp. 206. § (1) bekezdése alapján a bíróság a tényállást a felek előadása és a bizonyítási eljárás 5
során felmerült bizonyítékok egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. A támadott határozat jogszabálysértő voltát a Pp. 164. §-ára figyelemmel a felperesnek kell bizonyítania. Az alperesi határozat jogszerűségét a Pp. 215. §-a alapján a kereseti kérelem és az ellenkérelem korlátaira figyelemmel vizsgálva a bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az alperes eljárása során a jogorvoslati kérelemben foglaltakat kimerítette-e, eljárásjogi jogszabálysértés esetén az az ügy érdemére kihatott-e, valamint az alperes az általa megállapított tényállás alapján helytálló jogkövetkeztetésre jutott-e. Elöljáróban a bíróság megjegyzi, hogy a felperes Ket. 72.§ (1) bekezdés pontjára való hivatkozása nem sértette a Pp. 335/A.§ (1) bekezdését tekintettel arra, hogy tartalmában azt az első tárgyaláson előterjesztette [2/2011. (V. 9.) KK vélemény], az ezt követően csatolt előkészítő iratában csupán a pontos jogszabályhelyet jelölte meg. Ezért a bíróság a felperes ezen jogszabályi sérelmét is érdemben vizsgálta. A bíróság megállapította, hogy az alperes határozatában a felperes 2. kérelmi eleme vonatkozásában a jogorvoslati kérelemben foglaltakat nem tette maradéktalanul vizsgálat tárgyává, így határozata sérti a Kbt. 134.§ (1) bekezdése által alkalmazandó Ket. 72. § (1) bekezdés e) pontjában foglaltakat, mely szerint a határozat indokolásának tartalmaznia kell a megállapított tényállást és az annak alapjául elfogadott bizonyítékokat, illetve az ügyfél által felajánlott, de mellőzött bizonyítást és a mellőzés indokait. A Kbt. 137. § (1) bekezdése meghatározza, hogy a jogorvoslati eljárás kérelemre vagy hivatalból indulhat. A Kbt. 138. § (1) bekezdése rögzíti a jogorvoslati kérelem kötelező tartalmát. Az utóbb hivatkozott jogszabályhely d) és e)pontja szerint a kérelemnek tartalmaznia kell a megsértett jogszabályi rendelkezést, a Közbeszerzési Döntőbizottság döntésére irányuló indítványt, és ennek indokait is. Ezek a logikai rendben egymásra épülő elemek, a jogorvoslati kérelemmel szemben a törvény által elvárt tartalmi követelmények, amelyek garanciát jelentenek arra, hogy az alperes biztonsággal megállapíthassa, hogy mi az a jogsértés, amelyben döntenie kell. A jogorvoslati kérelem elemei, indokai ugyanúgy segítik abban, hogy elkerülhesse a kérelem határain való túlterjeszkedését, ahogy abban is, hogy a kérelmet helyesen minősítse, és arról teljes terjedelemben állást foglaljon. Alperes ugyanakkor perbeli esetben nem e szerint járt el. Fentiek alapján a bíróság megállapította, hogy az alperes határozatában nem tért ki a felperes által sérelmezett Kbt. 2.§ (4) bekezdésében foglalt azon indokokra, amelyek alapján nem látta 6
indokoltnak a jogszabálysértés megállapítását, illetőleg nem tette azt a felperesi érvelést vizsgálat tárgyává, hogy - ugyan azt megállapítva, hogy az ajánlatkérőnek a beszerzési árat ismernie kell - a beszerzési ár kapcsán hivatkozott üzleti titok miért nem képezi jogi akadályát a kiírásnak. A bíróság megjegyzi, hogy alperes a bírósági eljárás során csatolt előkészítő iratában érdemben nyilatkozott a felperes alapelvi kifogására, azonban a bíróság rámutat arra, hogy az előkészítő iratban foglalt nyilatkozat nem pótolhatja a támadott határozat hiányos tartalmát. A bíróság ugyanakkor azt is megállapította, hogy ezen eljárásjogi szabálysértés az ügy érdemére nem hatott ki, ezért az alperesi határozat hatályon kívül helyezésére sincs mód, az alábbiak szerint. A bíróság e körben elsődlegesen a Kbt. 2.§ (4) bekezdésében foglaltakat vizsgálta a jelen tényállással összefüggésben, a felperesi keresetlevélben foglaltak keretében, figyelemmel arra, hogy az ajánlatkérőnek a közpénzek felhasználásakor a hatékony és felelős gazdálkodás elvét szem előtt tartva kell eljárnia. E körben a bíróság kiemeli az ajánlati felhívás III. 1.2.) pontját, mely szerint az ajánlatkérő előleget nem fizet, a szerződés ellenértékét a nyertes ajánlattevő által kiállított számla kézhezvételétől számított 30 napon belül átutalással teljesíti. Az ajánlatkérő kiegészítő tájékoztatásában továbbá azt rögzítette, hogy a nyertes ajánlattevő akkor tud számlát benyújtani az ajánlatkérő felé, ha a könyvet kifizette. A bíróság álláspontja szerint gazdaságilag ésszerű és a polgári jogi jogviszonyoknak megfelelő az a kiírás, mely megköveteli azt, hogy a nyertes ajánlattevőnek már - perbeli esetben - a tulajdonában legyen a közbeszerzést érintő tudományos és szakmai kiadvány, melyet az ajánlatkérő a nyertes ajánlattevőtől megvásárol. Ellenkező esetben szükségtelen lenne a pályázat kiírása is, nem lenne indokolt külön „közvetítő” kereskedő jelenléte. Azonban jelen közbeszerzés alapja az, hogy a jogviszony az ajánlatkérő és a nyertes ajánlattevő között jöjjön létre. Ehhez az elemhez kapcsolódik a felperes által hivatkozott alapelvi jogszabálysértés megjelölése, mely kifogást a bíróság nem tartja alaposnak tekintettel arra, hogy éppen ezen ajánlatkérői kiírás az egyik alappillére az alapelv (felelős gazdálkodás elve) biztosításának. A bíróság az alperesi érvelést osztva megjegyzi, hogy a nyertes ajánlattevő mikor, miként nyújt be számlát ajánlatkérő felé, a nyertes ajánlattevő mérlegelésén, gazdasági döntésén múlik. Az esetleges többletköltség ellenértéke előre kalkulálható, az ajánlati árba beépíthető. A bíróság 7
kiemeli, hogy a megállapított tényállásból az alperes - ellentétben a felperesi állásponttal - helytálló jogkövetkeztetésre jutott. Megjegyzendő, hogy az alperes határozatában nem azt rögzítette, hogy a szerződés teljesítése mindenképp indokolatlan többletköltséggel járna. Az ajánlati kiírás ugyanis nem tartalmaz arra kötelezettséget, hogy a nyertes ajánlattevő milyen módon köteles a szállítói számlák kifizetésének igazolására, így neki kell megtalálnia azt a leghatékonyabb megoldást, amely a legkevesebb anyagi terhet jelenti. Azon esetleges többletköltségek tehát, melyek felmerülhetnek a szerződés teljesítése során, annak közvetett ok-okozati összefüggésében merülnek fel, melynek alapján az ajánlatkérő a Kbt. 2.§ (4) bekezdésében foglalt alapelvi követelményeket biztosítani tudja. Ezért a bíróság megállapította, hogy a felperes által felhívott alapelvi jogszabályhely nem sérült, így a határozat vonatkozó tartalmi hiányossága az ügy érdemére nem hatott ki. A bíróság másodlagosan a beszerzési, illetőleg szállítói számlával kapcsolatos üzleti titokra vonatkozó felperesi érvrendszert vizsgálta meg. A felperes e körben több külföldi kiadó tájékoztató levelét is csatolta, melyek szerint a beszerzési számlák bizalmas információkat tartalmaznak és az harmadik félnek nem adható ki; a különböző ügyfelek különböző árréseket kaphatnak, az árréseket számos körülmény meghatározza. Az üzleti titok polgári jogi definíciója szerint a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó minden nem közismert vagy az érintett gazdasági tevékenységet végző személyek számára nem könnyen hozzáférhető olyan tény, tájékoztatás, egyéb adat és az azokból készült összeállítás, amelynek illetéktelenek által történő megszerzése, hasznosítása, másokkal való közlése vagy nyilvánosságra hozatala a jogosult jogos pénzügyi, gazdasági vagy piaci érdekét sértené vagy veszélyeztetné, feltéve, hogy a titok megőrzésével kapcsolatban a vele jogszerűen rendelkező jogosultat felróhatóság nem terheli [Ptk. 2:47. § (1) bekezdés]. A bíróság kiemeli, hogy a titokgazdának rendelkezési jogkörébe tartozik, hogy a beszerzési számla adatai vonatkozásában engedélyt adjon az ajánlatkérő felé annak megismerése iránt. Ugyanakkor a bíróság megjegyzi, hogy az ajánlatkérőnek kötelezettségei teljesítéséhez - a szerződésszerű teljesítés ellenőrzéséhez - csak a beszerzési árra van szüksége, így végső soron a beszerzési számlán az üzleti titokkal érintett külföldi kiadó nevét ki lehet takarni. Nincs tehát a nyertes ajánlattevő olyan helyzetbe kényszerítve, hogy a közbeszerzés eredményeként üzleti titkot sértsen. A fent hivatkozott jogszabályhely szerint pedig a beszerzési ár meghatározásával jogszerűen rendelkező nyertes ajánlattevőt - figyelemmel az ajánlati kiírásra 8
felróhatóság egyébként sem terhelheti. Megjegyzendő továbbá, hogy felperes keresetében a szállítói számla vonatkozásában maga is elismerte, hogy az üzleti titok sérelmét el lehet azzal kerülni, hogy a bankszámlakivonaton az irreleváns részeket a nyertes ajánlattevő kitakarja. A szállítói számla kifizetése, és annak időpontja igazolása tehát szerződésszerűen teljesíthető, az hitelt érdemlően igazolható. A bíróság végezetül utal arra, hogy alperes döntésében az 1. értékelési részszempontot semmisítette meg, mely jogerőre emelkedett, azt felperes sem támadta. Az értékelési részszempontot azonban meg kell különböztetni a felhívás VI.3.M) pontjától, mely egyéb információ, az átszámítás miatt lényeges. A beszerzési árhoz való viszonyítás, mint részszempont megsemmisítése ezért független attól, hogy az ajánlatkérőnek az átszámításhoz, annak megfelelő alátámasztásához szüksége van az ajánlatkérő részére kiállított, illetőleg a beszerzési számlára is. E körben utal a bíróság a Kúria KfV.III.37.245/2015/4. sz. döntésére, mely szerint „a szabályozásrendszerében meg kell különböztetni a közbeszerzési eljárás alapján megkötendő szerződés teljesítésére való alkalmasság követelményrendszerét, azok feltételeit és igazolási módját, valamint az ajánlatkérő beszerzési igényét képező szakmai ajánlatot. ”Perbeli esetben a megsemmisített bírálati részszempont - IV.2.1) - és a kiegészítő információ - VI.3.M) - a Kbt. rendszerében eltérő, ezért osztotta a bíróság azon alperesi álláspontot, mely szerint az ajánlatkérőnek ellenőriznie kell, hogy az ajánlattevők az ajánlatukban tett megajánlásaiknak megfelelően teljesítenek-e függetlenül attól, hogy a megismételt közbeszerzési eljárásban az ajánlatkérő nem a beszerzési árat, mint viszonyítási alapot alkalmazza. Összegezve: a bíróság az alperes határozatát a felperes által kifogásolt részben felülvizsgálta, ennek során megállapította, hogy az alperes az általa megállapított tényállásból törvényes jogi következtetéseket vont le. Az nem volt az ügy érdemére kihatóan jogszabálysértő a felperes által kifogásolt részében, ezért a bíróság a felperes keresetét - mint alaptalant elutasította. A bíróság a Pp. 78. §-a alapján a pervesztes felperest kötelezte a perköltség megfizetésére, melynek összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3.§ (3) bekezdés alapján határozott meg, figyelemmel az alperesi képviselő által benyújtott beadványok számára és terjedelmére, valamint arra, hogy a pertárgy értéke meghatározhatatlan. A bíróság felperest kötelezte az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39.§ (3) bekezdés a) 9
pontja, illetve a 42. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt illeték megfizetésére - figyelemmel az Itv. 43.§ (3) bekezdésére -, tekintettel a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban címet viselő 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13.§ (2) bekezdésére is. Az ítélet elleni fellebbezést a Kbt. 160. § (5) bekezdése zárja ki. Petőné dr. Sipka Judit s.k. bíró Budapest, 2015. november 13.
10
