14. évfolyam 5. szám
2012. november – december
A koronaőrökre emlékeztek A honvédelmi miniszter, a város polgármestere és a régió országgyűlési képviselője avatta fel 2010. november 5-én Veszprémben azt az emléktáblát, annak az egykori banképületnek a falán, ahol a koronaőrök 1944. november és december hónapokban, a második világháború pusztításai ellen védték a Szent Koronát. Az a nap egyben ünnep is volt, hiszen megmutatta, hogy a város büszke katona hagyományaira, de ünnep volt azért is, mert az emléktábla létrehozására rövid idő alatt egy olyan széleskörű összefogás jött létre, amely mindenki számára példaértékű lehet. Eredménye ugyanis messzire mutat, hiszen a koronaőrök cselekedetét a városba látogatóknak be lehet mutatni. A múltra történt emlékezéssel a jövő iránti elkötelezettséget fejezte ki az a koszorú, melyet 2012. szeptember 22-én helyeztek el az emléktáblán az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség dandár – közöttük a koronaőrség, a palotaőrség, a díszzászlóalj katonái –, valamint a Harminckettesek Baráti Köre képviselői. De főhajtással tisztelgett a koronaőrök hőstette előtt a hátországi tagozat néhány aktivistája is a közös megemlékezésen, hiszen azoknak a hősöknek idézték fel az emlékét, akik legnehezebb időkben átmentették a magyar Szent Koronát és vele mindazt, amit jelent: a nemzetet, a hazát, a szabadságot és az alkotmányosság ügyét. Ezek a hősök a koronaőrség tagjai, hivatásos katonák voltak, akik a feladatukat végezték. Egy vesztes háborúban, az összeomlás kellős közepén vittek végbe egy szinte lehetetlen küldetést. Meg kellett menteniük a Szent Koronát és ők nem hagyták, hogy ez az ereklye az országot megszálló csapatok kezébe kerüljön. Nem hagyták elkallódni a „háborús támadások poklában,” a bombázásokban, és az állandó ágyútüzekben. A koronázási ékszerek őrzésére kijelölt bunker a harcok során kiégett, a koronaőrök, ha kellett, szenes pincékben, marhavagonban és teherautón menekítették a Szent Koronát. Mindig mellette voltak és őrizték. Felmutatták és magasra emelték a legszebb honvéd erényeket: a hűséget, a becsületet, a vitézséget, a fizikai állóképességet, a bátor és megfontolt cselekvőképességet, a szellemes és leleményes kötelesség teljesítést és a szolgálati titoktartást. A szolgálat ellátása közben különös kapcsolat alakult ki a koronaőrök és a rájuk bízott koronázási ékszerek között. Mindezt parancsnokuk, Pajtás Ernő ezredes így fogalmazta meg: „mi megvédjük a Szent Koronát, a Szent Korona megvéd minket!” Ez a küldetés olyan méltóságot, tartást és erőt adott annak a maroknyi magyar katonának, amely átlendítette őket minden nehézségen, viszontagságon és veszélyen. A koronaőrök ezt a küldetést, a második világháború legfényesebb haditetteként, sikeresen teljesítették. A szövetséges amerikai csapatoknak is csak az után voltak hajlandók átadni a rájuk bízott kincset, miután meggyőződtek arról, hogy nem hadizsákmányként fogják kezelni és megkapja az őt megillető tiszteletet és védelmet. Az amerikai nemzet kezébe tették le a magyar nemzetet megjelenítő Szent Koronát, azt a reményt,
hogy egyszer még visszatérhet egy szabad Magyarországra. A remény 1978. január 5-én teljesedett be. Erre a napra Balogh László nyugállományú ezredes, a Harminckettesek Baráti Körének elnöke – mint a díszszázad akkori fiatal tisztje –, az emléktábla előtt így emlékezett: Este tíz órakor, metsző hidegben és sötétben érkezett meg Budapestre az Amerikai Egyesült Államok elnökének második külön gépe az Air Force Two. Állami, társadalmi és egyházi személyiségek népes csoportja várakozott rá a kormányváró előtt. A felsorakozott díszszázad és a katonazenekar szintén annak volt a jele, hogy rendkívüli esemény várható. A repülőgépen a Szent Korona, 33 évi távollét után, hazatért oda, ahová mindig is tartozott: Magyarországra. Vele együtt érkeztek haza a koronázási jelvények: a palást, az országalma, a jogar és a kard, melyet Cyrus Vance amerikai külügyminiszter hozott magával. Az amerikaiak komolyan vették, hogy ez nem hadizsákmány, és hogy „megfelelő időben” vissza fogják adni jogos tulajdonosának, a magyar népnek. 1968-1971 között washingtoni nagykövetként, 1971 után pedig Budapesten én is részese lettem az eseményeknek. Minden alapvető kérdésben megszülettek a felső szintű döntések. A cél: a Szent Korona hazahozatala. Az amerikai fél kéréseit, javaslatait – amikor eljön az idő – tisztelettel és maximális előzékenységgel kell fogadni, egészen addig a határig, ahol már nemzeti presztízsünk látványos sérelme kezdődne. A fő célnak alárendelhető amerikai igényeket nyugodtan teljesíteni lehet – írta visszaemlékezésében Nagy János, nyugalmazott nagykövet, aki 1971-80 között külügyminiszter-helyettesként tevékeny szerepet vállalt a Szent Korona hazatérésének előkészítésében. Tőle tudjuk azt is, hogy a hetvenes évek második felében érlelődött a számunkra pozitív döntés. Carter elnök, akinek mély vallásossága és humanista értékrendje közismert, komolyan vette, hogy neves amerikai és külföldi személyiségek egyre gyakrabban tették fel a kérdést: miért van még mindig Amerikában Szent István koronája? Ezt a kérdést tette fel Nagy Ferenc és Király Béla is. S ekkor Carter elnök, az ellenzőkkel szemben, a visszaadás mellett döntött. A teljes bizonyosságra azonban 1977 októberének első napjáig várni kellett. Cyrus Vance amerikai külügyminiszter akkor közölte
BUDAPESTI OBSITOS 2 New Yorkban Puja Frigyes magyar külügyminiszterrel: Carter elnök úgy döntött, hogy a Szent Koronát visszaszolgáltatja Magyarországnak, a magyar népnek. A visszaszolgáltatás technikai és protokolláris részleteit tisztázni kell. Azonnal kijelölte az amerikai megbízottat: Philip M. Kaiser újdonsült budapesti nagykövetet. Cyrus Vance teljes titoktartást kért tőlünk Carter döntését illetően. Ismét felbolydult a politikai élet Washingtonban. Tiltakozó akciók, tüntetések indultak, ezen, néhány szenátor, képviselő, fontos polgármester is részt vett. A magyar emigráció megosztott volt. A többség – hallgatólagosan vagy tevőlegesen – egyetértett Carter döntésével. A neves, magyar származású történész, John Lukacs pl. a Fehér Ház kérésére készített memorandumában úgy vélekedett, hogy az amerikai magyaroknak csak egy kicsiny, de hangos csoportja ellenzi a korona hazatérését. A döntő többség nem nagyon örül az ilyen hivatalos gesztusnak, de nem is ellenzi a korona visszaadását, már csak azért sem, mert százezrével járnak haza. 1977. október 1-jén lezárult a Szent Korona hányattatásának hosszú szakasza. Hátravolt még egy sokkal rövidebb és kellemesebb szakasz: a hazaszállítás és az átadási ünnepség részleteinek kidolgozása a magyar és az amerikai megbízottak között. Mindent egyeztetni kellett még a beszédek szövegét is – mindenben konszenzust kellett kialakítani. Ennek során túl kellett jutni a visszaadás ellenzői által felröppentett rémhíreken és követeléseken. Az egyik ilyen rémhír volt, hogy az Egyesült Államok nem az eredeti koronát, hanem annak másolatát fogja visszaadni. Két kiváló szakember, Kovács Éva művészettörténész és Szvetnik Joachim ötvös-restaurátor – akik a jelvények szakmai átvételére Fort Knoxba utaztak – megnyugtatott: vannak a koronának olyan pontjai, amelyeket csak ők ismernek. Fort Knoxban azonnal megállapították, hogy természetesen az eredeti korona van előttük – húzta alá a nyugalmazott nagykövet. Az időpontokat az amerikai fél tűzte ki: 1978. január 5-én érkezik a Szent Korona Budapestre, és 6-án délutánra kérik a hivatalos átadást. Mi nem szóltunk bele a hazaérkezés pontos időpontjába. Gondoltuk, hogy valamikor napközben, így sokan láthatják majd a díszmenetet. Nem így történt. Az előkészületek eseményei és anekdotái közül csak néhányat említek. Lékai László bíboros, esztergomi érsek is legyen jelen a repülőtéri fogadtatásnál –
ÜNNEPEINK
hangzott az egyik washingtoni kívánság. Megnyugvással vették tudomásul, hogy nemcsak ő, hanem a többi történelmi egyház feje is meghívást kap. Másik eset: Kaiser nagykövet, diplomatikusan körüljárva a kérdést – egyáltalán nem előfeltételként vagy követelésként – előadta azt a washingtoni kívánságot, hogy ne Kádár János vegye át a koronát és lehetőleg ne is legyen jelen az ünnepségen. Nálunk azonban már jóval korábban megszületett a döntés, hogy a Szent Koronát az Országgyűlés elnöke veszi át, Kádár János pedig nem szándékozik részt venni az ünnepségen. Olyan igény is érkezett Washingtonból, hogy a magyar fél jelentse ki: ha a korona hazajön, nem visszük azt Moszkvába. Ezt így, szó szerint, elfogadni nem lehetett, de arra nyugodtan kötelezettséget vállalhattunk, hogy ha a korona hazajön, soha többé nem fogja elhagyni Magyarország területét. További kívánság volt, hogy Magyarország ne támasszon kártérítési igényt az Egyesült Államokkal szemben a korona visszatartásáért. Ez így egyoldalú lett volna. Végül abban állapodtunk meg, hogy egyik fél sem támaszt ilyen igényt a másikkal szemben, az amerikaiak pl. azért, hogy őrizték, javították és hazaszállították a koronát. Szinte a legutolsó pillanatig foglalkozni kellett egy, a nemzetközi joggal talán alá is támasztható kívánsággal, hogy a korona, a megérkezés után, a hivatalos átadásig maradjon amerikai őrizetben. Ez azt sugallta, hogy a repülőtérről vigyük a jelvényeket az amerikai nagykövetségre. Ebből azonban már nagy zavar támadt volna. A tisztes kompromisszum az lett, hogy a parlamentben a magyar és az amerikai szakemberek végzik a dolgukat (átadás-átvétel), de az épületben lesz egy amerikai diplomata is, s a szakértői munka befejeztével az ő zsebébe vándorol vissza a láda kulcsa másnap reggelig. Vele együtt ott töltötte az éjszakát egyik diplomata munkatársam is. Közben az Országház kupolacsarnokát, az átadási ünnepség színhelyét is be kellett osztani. Középen az esemény méltóságához illő helyet foglalt el a ko-
rona és a koronázási ékszerek. A fennmaradt tér felét az amerikai vendégek, magyar és külföldi tudósítók kapták. A magyar résztvevőknek, vendégeknek mindössze 250 hely maradt. Hogyan lehet ezt a minimális számot elosztani, tekintettel a hatalmas érdeklődésre? Ezt a Külügyminisztérium nem vállalhatta. Ötven helyet fenntartottunk a „protokoll vendégek részére”, kétszáz meghívót pedig átadtunk a szakszervezeteknek, ifjúsági- és nőszervezeteknek, az írószövetségnek és más művészeti ágak szervezeteinek, a mezőgazdaság érdekképviseleteinek, stb. Osszák el ők. Meg kellett tervezni az átadási ünnepséget, egy pillanatra sem feledve, hogy fontos politikai eseményről van szó. Nem tudom, korábban elhangzott-e az Országházban egymás után a magyar és az amerikai himnusz, mert akkor igen. Kérdés volt, hogy mivel fejezzük be az ünnepséget? A Szózat akkoriban nem volt szereplője az ilyen ünnepségeknek. Kivéve az évenkénti tisztavatást a Kossuth téren. Amikor munkatársaim felhívták erre a figyelmemet, azonnal eldőlt, hogy a Szózat fogja zárni az ünnepséget és kísérni a kupolateremből ünnepélyesen kifelé gördülő koronát és a koronázási ékszereket. A magyarok arcán látni lehetett, hogy mély megrendüléssel élték át ezt a befejezést – írta emlékeiben Nagy János, a korona hazatérésének 25. évfordulója alkalmából. Az idő múlásával lassan feledésbe merül, hogy harmincnégy évvel ezelőtt mi, hogyan és miért történt, ki mit és miért tett. A korona itthon van, s a többi koronázási ékszerrel együtt bárki által megtekinthető. Igaz, mozdult a helyéről, a Nemzeti Múzeumból az Országházba, de ez Magyarország határain belül történt. A palást – az ereklyék közül az egyetlen, amelynek keletkezési ideje (1031) vitán felül áll - a Nemzeti Múzeumban maradt. Hatvanhat év után – 2011. május 30-tól – pedig újra katonák, honvéd koronaőr tisztek és tiszthelyettesek őrzik a magyar államiság jelképét. Bankói Pajtás Ernő 1896. október 25-én született Miskolcon. Édesapja katonatiszt volt, példáját követve ő is a katonai pályát választotta élethivatásul. 1915-ben avatták hadnagygyá, majd a cs. kir. 34. Gyalogezredben kezdte meg szolgálatát. 1928-ban már századparancsnok, 1935-ben kiváló eredménnyel fejezte be a törzstiszti tanfolyamot, majd beosztott tisztként 1937ben került a koronaőrséghez. Vitéz márkus batizfalvy Máriássy László utódaként 1943. január 1-től a Koronaőrség
ÜNNEPEINK — TAGOZATOK ÉLETÉBŐL parancsnokává nevezték ki. A második világháború végén a Szent Koronát a veszedelem elől menekítve, Mattsee-ban átadta az amerikai hadseregnek. A háború viszontagságai után a németországi Grabenstadtban telepedett le és ott is hunyt el 1950. december 5-én. Halála után több mint 40 évvel hozták hamvait hazájába. Bankói Pajtás Ernő ezredest 1993-ban a köztársasági elnök Szent István király ünnepén posztumusz vezérőrnaggyá nevezte ki. Farkasréti temetőbeli sírkövét nemzeti színű szalag díszíti, jelezvén, itt egy olyan ember nyugszik, aki igen sokat tett hazájáért, a magyar nemzetért. Kép és szöveg: Vastagh László Száz éves sportklub 98 éves tagja özv. Kovács Imréné, Dominek Anna (Anikánk) nőtagozatunk 98 éves korelnöke. Köztiszteletben álló, aktív klubtársunkról a napokban derültek ki fiatalkori emlékei a Pestújhelyi Mozaik 2012. júniusi számából. Anikánk sokszor mesél nekünk életének szebb és viharosabb emlékeiről de, amit most olvastunk, mindnyájunkat újra felcsigázott. Anika a 100 éves Pösöc (PSC), egykori röplabdázója volt. Mint minden csapatsport régen és ma is nagyszerű közösségi szelemet formál a fiatalokban. Anikánk nagyon művelt, friss szellemű és szimpatikus hölgy, aki mindmáig hetente hétfőn megjelenik tagozat összejöveteleinken, kártya partikon, nagyon szépen és frissen elkészített hajával, elegáns ruháiban, választékos és jókedvű beszélgetéseivel, amely mindannyiunkat elragad. Alacsony, de büszke, egyenes tartású, szőke, mosolygós és következetesen, jóakarattal, tanácsokkal lát el bennünket, a „fiatalabb időseket” mindmáig. Dominek Annát a 100 éves Pösöc évforduló alkalmával köszöntötték a sportklub vezetői, mint az egyetlen, ma még élő legidősebb tagtársat, aki sport- és fiatalkori élményeire így emlékezett: Hat-hét éves lehettem, amikor engem is levittek a zsolnai melletti PSC pályára. Akkor már voltak teniszpályák, télen meg jégpályák. Később focipálya is lett, igazi hírességekkel. Pingpongozók és úszók is sportoltak közöttünk. Szegények, de nagyon összetartóak voltunk s mindemellett jól tanultunk. Mindig fontosnak tartottam a nyelvek tanulását. Hat éves koromban Hollandiába, tizenegy éves koromban pedig Belgiumba kerültem, hogy „felhizlaljanak”. Szívesen emlékezem vissza csapattársaimra is. A torna alapeleme volt a testnevelésnek.
És persze kötelező tantárgy volt. Az egyesületben nagyon jól éreztük magunkat, mindenki szívesen jött ide, hiszen a mozi mellett ez volt az egyetlen szórakozás. A jó hangulathoz az is hozzájárult, hogy nem számított ki a szegény, vagy gazdag. Nem azt nézték, hogy ez a postásnak a fia, vagy a lánya, a Pösöc sportegyesület megkülönböztetés nélkül mindenkit befogadott. Az életben persze voltak különbségek, hiszen a jómódúakat a postások és a rendőrök követték, a végére pedig a legszegényebbek maradtak. A játékosok szerették az egyesületet, a vezetők pedig állást kerestek nekik. Segítették őket az elhelyezkedésben a Phöbusunál, az elektromos műveknél. A PSC sikere egyrészt az emberi erőforrásban, másrészt az önkéntességben volt, ami 100 évvel ezelőtt is példa értékű lehetett mások számára. A tenisz esteket, táncesteket a bál és rendezőbizottság készítette elő társadalmi munkában. A bevételt a labdarúgó szakosztály kapta. Az Ilona utcában, egy hatalmas teremben még egy tánciskola is működött, ahová a nővéremmel én is elmehettem. Itt-ott már elcsattant egy-két szerelmes csók, de semmi több. A templomban is szemezgettünk a fiúkkal. Ők külön ültek. Pestújhelyen rendkívül aktív, pezsgő társadalmi és kulturális élet folyt, hangulatos vendéglőkkel, kocsmákkal, táncmulatságokkal és színházi előadásokkal. A pestújhelyi Angol Park volt a szórakoztató központ. Pestújhelyen embernek vették az embert. A sportegyesület tagjaként éltem az életem minden szépsé-
BUDAPESTI OBSITOS 3 gét. Rendezvények, bálok, szilveszteri mulatságok. Mindenütt ott voltam, örömteli volt az egész, a fiúk mindig hazakísértek bennünket, soha nem kellett egyedül hazamenni. Nagyon szerettem Pestújhelyen lakni, örök emlékem, az én hazám. A szívemhez nőtt, sok barátom és iskolatársam volt, de már elhaltak. Dominek Anna a PSC egyetlen élő röplabdázója nem rejtette véka alá mély érzéseit, kicsordult könnyeit. Nagyon jól esett neki, hogy egykori sportegyesülete nem felejtette el, hisz ő a 100 éves sportklub 98 éves tagja. Kedves Anikánk! Nagyon nagy odafigyeléssel hallgattuk és olvastuk személyes beszámolódat a majd 80-90 éves emlékeidről. Reméljük, hogy még sok ilyet hallgathatunk tőled, rólad, mert egy kicsit mi is részesei lehettünk a szép régmúlt fiatalkorunknak, történeted kapcsán. További jó egészséget, testi-lelki frissességet kívánunk. Légy közöttünk még sokáig! *** 2012 májusában köszöntöttük özv. Újvári Sándornét, Erzsike nénit az idősek otthonában 100. születésnapja alkalmából. Erzsike néni férjével együtt az MH Budapesti Nyugállományúak Klubjának alapító tagjai, sőt néhai férje a klubunk elnöke is volt a kezdeti időkben. Erzsike néni sajnos beteges, de tiszta tudatával éli meg az évszázados évfordulót. Unokája, családja körében virágokkal, édességgel ünnepeltünk. Átadtuk neki az évfordulós emléklapot. Ő is, mi is jó egészséget kívánva köszöntünk el egymástól. Szeretnénk, ha klubunkból több hasonló szép korú ünnepséget érhetnénk meg, egészségben, szeretetben. Nagyon jó egészséget, békességet, s minél több tiszteletet és szeretetet kívánunk minden kedves klubtársunknak. Budapest főváros XIII. kerületének köztiszteletben álló polgármestere nőtagozatunk egyik kiválóságát Bertalan Istvánné, Margókánkat gyémánt oklevéllel köszöntötte 60 éve szerzett diplomája és munkássága elismeréseként még szeptemberben. Mindannyian gratulálunk e szép kitüntetéshez, valamint a nőtagozatban hosszú ideje végzett közösségi munkáját elismerve további jó egészséget, szeretetet és békességet kívánunk a mindig mosolygós, halk szavú, de határozott katonaözvegy klubtársunknak. Nagyon jó vele dolgozni, mert kiváló ötletei, színesítő rajzolatai kreatívan segítik munkánkat. Molnár Gyuláné nőtagozat elnöke
BUDAPESTI OBSITOS 4
TAGOZATOK ÉLETÉBŐL
Kertbarátok ünnepe
töltődni. Neki is van egy kis kertje, ahol tapasztalta, hogy a kert, az elvetett mag meghálálja a gondoskodást, a munkát, így meg tudja érteni a kert, a kerti munka szeretetét, a természettel való együttélést, a kertbarátok örömét. Ezt követően a tagozatelnök ünnepi beszédében felidézte a megalakulás körülményeit, és nagy tapsot kért a még ma is aktív alapító tagok: dr. Fehér Elekné, Zombori Vilmosné, Szabó Lajos és Barna Illés üdvözlésére. Igen meleg szavakkal köszönte meg Gyuri bácsi tevékenységét, elévülhetetlen érdemeit. Ugyancsak nagy elismeréssel beszélt az utána következő, és jelenleg is, immár 33 éve tevékenykedő szakmai vezető dr. Komiszár Lajos egyetemi főtanácsosról, szakmai munkájáról, a tagozat életében betöltött pedagógiai szerepéről, aki munkája elismeréseként egy értékes képzőművészeti albumot kapott.
A kertbarát tagozat az idén kétnapos – augusztus 31. és szeptember 1. – rendezvény keretében ünnepelte megalakulásának 40. évfordulóját. Immár négy évtizede, hogy 1972 őszén, a honvédség Budapesten és térségében élő kertészkedő hivatásos katonái és polgári alkalmazottai megalakították kertbarát szervezetüket. Azóta is eredményesen működnek az MH Budapesti Nyugállományúak Klubja tagozataként. A kertbarát tagozat vezetése és tagjai igen büszkék eddigi tevékenységükre. A hosszú idő alatt nem váltak megfáradttá, sőt az utóbbi években aktivitásuk növekedett és létszámban is gyarapodtak. Ezért is – és nem csak a kerek évforduló miatt – határozták el, hogy a 40. évfordulót jelentőségéhez méltóan ünneplik meg. Az Obsitos szorgalmas olvasói emlékezhetnek az elmúlt év novemberi számban megjelent Tagozat kiállítás című írásra, amely a kertészeti kiállításról számolt be. Már akkor megfogalmazódott, hogy időben és alaposan kell felkészülni a 40. évforduló megünneplésére, melynek súlypontja a megemlékező ülés mellett szintén egy termékbemutató legyen. Természetesen ennek megfelelően kezdődött el a szervezés. Szponzorokat kellett találni, és persze megfelelő propagandára is szükség volt. Ennek eredménye a Csodakert című magazinban megjelent kétoldalas képes beszámoló az előkészületekről. Át kellett tekinteni a tagozat történetét, eldönteni a meghívandók körét, egyeztetni a helyszínt, az időpontokat, az emléklapok nyomtatását, stb. Volt tehát tennivaló. De legfőképpen a termékbemutatóra vállalkozóknak kellett ügyeskedni, hogy a mostani aszályos év ellenére is szép, üde, különleges és minőségi termékeket tudjanak letenni a kiállító asztalokra. Az ünnepség a Stefánia-palota két helyszínén zajlott. A termékbemutató a színházterem előtti galériában, az ünnepi megemlékezés pedig a Pódium bárban került megrendezésre. A galériát a kertbarátok már reggel hét órakor birtokba vették és mind a 19 kertbarát nagy hozzáértéssel, esztétikusan, a nézők érdeklődését felkeltően, egymást segítve készítette el bemutató asztalát. Volt egy rendhagyó kiállító is, aki pasztellképeket készített néhány kertbarát társa telkéről, melyek hangulatos hátteret biztosítottak. Időközben feltűntek a meghívott vendégek. A kertbarátok izgalommal várták a jól ismert 93 éves dr. Bálint Györgyöt, a magyar kertészet nagy varázslóját, a
kertbarát tagozat egyik létrehozóját, és hosszú éveken át volt szakmai irányítóját. Gyuri bácsi súlyos balesetéből felépülve frissen, nagy taps közepette meg is érkezett, és jelenléte emelkedettebbé tette az egész ünnepséget. Megjött Nagy Z. Róbert, a Kertészek- és Kertbarátok Országos Szövetségének (KKOSZ), új elnöke, aki elvállalta a termékbemutató zsűri elnöki tisztét. Megjelent a kertészet másik nagy szaktekintélye dr. Győrffy Sándor mezőgazdasági szakíró, televíziós személyiség, aki most szaktudását zsűritagként hasznosította. A Honvéd Kulturális Központ Máténé Aranykovács Andrea képviselte. Először a kiállítás díjazottait hirdették ki. Az első díjat Vincze József és felesége, érdemelte ki budatétényi telkük szorgalmas munkát tükröző, kiváló termékeivel. Második díjas a Radványi házaspár lett bicskei kertjük bőséges terményeinek gusztusos bemutatásával. A harmadik díj Laczkó Bálinté lett, elsősorban szintén Bicskén termelt, nagy szakértelemmel és precizitással előállított boraiért. Különdíjat kapott Petrics Sándor és felesége, akiknek Pilisborosjenőn lévő telkük gyümölcsei tükrözik a gondos gazda előrelátását. Különdíjat kapott még Kámán Lajos az évfordulóra készített különleges születésnapi tortájáért. A díjkiosztás fényét emelte, hogy a díjakat az előzőekben felsorolt díszvendégek adták át. A KKOSZ elnöke ezt az alkalmat ragadta meg arra, hogy átadja az országos szövetség üdvözletét. Véleménye szerint a honvéd kertbarátok igazán kiváló munkát végeznek, jó a közösség, a tagok aktívak, kertészeti eredményeik pedig elismerésre méltóak. További jó munkát kívánt, melyhez az országos szövetség megad minden tőle elvárható segítséget. A Pódium bárban az ünnepséget Máténé Aranykovács Andrea nyitotta meg. Köszöntőjében elmondta, hogy beosztásából adódóan láthatta a kertbarátok szívvel-lélekkel végzett felkészülési munkáját. Ezen az ünnepségen, a termékbemutatón is érezni lehet ezt a lelkes hangulatot, vitalitást, amitől fel lehet
A beszéd minden fordulatát hosszadalmas lenne leírni, viszont azt a gondolatot, hogy a tagozat a honvédséghez tartozónak vallja magát, és a honvédség is mindig biztos háttere volt a tagozatnak, ez is hozzájárult ahhoz, hogy megértük a 40 éves évfordulót. Mindezekért köszönetét fejezte ki a kulturális központ és a nyugdíjas klub vezetőinek, munkatársainak. A tagságnak pedig megköszönte a lelkesedést, a szorgos munkát, az örömmel teli együttléteket. Erőt, egészséget, hosszú életet kívánt mind a tagságnak, mind a tagozatnak. Ezután Gyuri bácsi emelkedett szólásra. Őszinte meghatottsággal, lírai hangon köszönte a meghívást, örül a tagozat sikereinek. Beszélt a megalakulás körülményeiről, arról, hogy az akkori idők nagy fellendülést hoztak a kertészkedésben. Hasonló tendencia kezd most is kialakulni, a világ felismerte a kertészet fontosságát. Példaként mondta el, hogy Washingtonban, a Fehér Ház parkjának egy részét konyhakertté alakították át, amelyet Obama elnök felesége művel. Az elnök pedig megköveteli, hogy minden ebédhez kerüljön a kertből valami friss finomság. Reméli, hogy Magyarország ismét kertészeti nagyhatalom
TAGOZATOK ÉLETÉBŐL lesz, s a kertbarát körök ennek alapjai. Nagyon fontos azonban, hogy bekapcsolódjon az új nemzedék is, ezért a fiatalokat mielőbb be kell vonni ebbe a munkába. A tagozat szakmai vezetője, dr. Komiszár Lajos is elmondta benyomásait, észrevételeit a folytonosságról és a megújulásról. Mint az ország egyik legjobb virágszakértője, nem tagadta meg önmagát, felhasználta az alkalmat arra, hogy beszéljen a virágok szépségéről és hasznáról. Kifejezte reményét, hogy a tagozat továbbra is zökkenőmentesen mindenki örömére és hasznára még hosszú ideig működni fog. Napirend szerint a közönségdíjak átadása következett. Amíg folytak a beszédek, a szavazatszámlálók megállapították, hogy a közönségnek is alapvetően a zsűri által is díjazott kiállítók tetszettek leginkább. Az első díj tekintetében még szavazatszám egyenlőség is volt, így két első díj és egy második díj átadására került sor. Harmadik díjat nem is osztottak. Így első díjasok lettek Radványiék és Vinczéék, a második díjat pedig Petricsék érdemelték ki a közönségtől. Ezt követően a tagozat ének és versmondó asszonyai egy kis „kultúrműsorral” álltak elő. Petrics Sándorné Mara elénekelte a Virágzik a rózsa című dalt, majd Élő Anna elszavalta a Kertész leszek című költeményt, Radványiné Katalin pedig előadta a Szőlősgazda éneke című verset. Végezetül az ajándékok és jutalmak átadása következett. Minden kiállító kertbarát egy kertápolási szerekből, eszközökből álló ajándékcsomagot kapott. A tagozat vezetése eddigi munkájukért és az évforduló méltó megünneplése érdekében kifejtett aktív tevékenységükért jutalomban részesítette Csütörtöki József, Góré József Tibor, Hoffmann József, Kolossváry Miklós, Petrics Sándor, Radványi Imréné, Szabó Sándorné, Tóth Károly és Vincze József kertbarátokat. A hosszúra nyúlt ünnepség végén következtek a már előkészített szendvicsek, pogácsák, sütemények, üdítők és Laczkó Bálint már említett kitűnő borai. Mindezek után még vidám táncmulatság is kikerekedett. Az ünnep elmúltával jönnek a dolgos hétköznapok. Jön az ősz, a betakarítás, a jövő évre, évekre való felkészülés ideje. A kertbarátoknak ez nem kevés feladatot, de rengeteg élményt, örömet ad a munkáért cserébe. Az ünnepség is ilyen adomány volt, és az, hogy a sokszor derékfájdító, izzadságos, de gyönyörű
BUDAPESTI OBSITOS 5 munka elismerésben részesül, az külön megerősíti a kertbarátokat abban a reményben, hogy megünneplik az 50. évfordulót is. Kolossváry Miklós nyugállományú alezredes, kertbarátok tagozat Híradók a Borvárosban Szeptember hónapban a híradó tagozat látogatást tett a Budafoki pincelabirintusban. Tervünknek megfelelően a borváros látogatás főszervezője Gregorné Ica klubtársunk vezetésével a Kosztolányi térről indultunk autóbusszal a budafoki Borvárosba. Tulajdonképpen az egész budafoki kerület egy nagy borváros (120 km hosszú pincelabirintus, ami szinte egyedül álló a világon).
Mi a nemrég átadott Záborszky pincészetbe látogattunk, ahol Sárközi Tamás pincemester fogadott és kalauzolt bennünket a földalatti város csodálatos világában. Névadója Záborszky Nándor (1883-1952) Budafok háború előtti polgármestere volt két mandátum ideig, 1926-1939 között. A Borvárost a budafoki pincerendszer skanzenszerű földalatti borutcáján keresztül ismerhettük meg. A borászathoz kapcsolódó kézműves iparágakat az itt berendezett Mesterségek Múzeumának kiállítása mutatja be, a felújított pestiskápolnát, a barlanglakást és a történelmi hordósort, ami a pincerendszer múltjába enged lenyűgöző betekintést. Hazánkban egyedülálló, de még Európában is ritkaságnak számít a Záborszky pincészetben a Borváros legérdekesebb része a Borutca, ahol valami olyasmi valósult meg, amely eddig sohasem létezett. Tíz utca, tíz vidék olvad itt össze egyetlen utcába, hogy a lehető legátfogóbban mesélhessen a magyar borkultúra kialakulásáról. Valóban úgy éreztük, mintha egy sosem volt utcában barangolnánk a történelmet idéző házak között. Az utca oldalán skanzenszerűen elhelyezett présházhomlokzatok Magyarország tíz borvidékének jellegzetes építkezési hagyományait jelenítik meg. Így fér el egyetlen utcában Badacsony, Bala-
tonboglár, Eger, Etyek-Buda, Mecsekalja, Somló, Sopron, Szekszárd, Tokajhegyalja és Villány. A Borutca végén láthattuk még a budafoki szőlőhegyi kápolna hű mását, amely méltó emléketállit a korabeli építkezési és hitszokásokról. A földalatti város egyik ágában panoptikum jellegű kiállításán láthattuk a borkultúrához tartozó mesterségeket. Látható itt többek között kádár, hajóács, fafaragó, és favágókat bemutató viasz szobrok. Ezen kívül megcsodálhattuk a muzeális hordósort és a művészien faragott hordófenekeket is. A lejárattal szemben látható a pince legrégebbi, 1934-ben faragott díszhordója a Judit hordó, és a nem sokkal később készült két testvérhordója, a Mária és Ilona hordók. A hordósor további művészi faragással díszített hordói a II. Világháborút követően készültek Budafok, Pécs és Eger címerét ábrázolják. A pince legkülönlegesebb hordója egy tojásformájú, kisméretű, úgynevezett transzporthordó, melynek előállításához a kádár szakma legkülönlegesebb fogásainak ismerete szükséges, így nem véletlen tehát, hogy a kádárok mestervizsga feladata volt. A hagyományos hordós tárolás mellett a nagy mennyiségű bor elhelyezésére a pincében 57 csempézett, úgynevezett cementhordó került kialakításra, melyek összesített űrtartalma 6384270 liter. Ezek ma már nincsenek használatban, azonban a borászati technológiák bemutatásának részeként megtekinthetők. Tárlatvezetőnk a pincesor végén egy nagyon érdekes és ritka domborművet mutatott, amely nem tartozik szorosan a borkultúra ismertetéséhez. A hiszek egy vers szerzőjének faragott domborművét, neve kevésbé ismert Papp Váryné Sziklay Szeréna. Ma már csak az idősebb korosztály emlékszik a 125-éve született versre, amely a Trianonban megcsonkított ország lakóiban tartotta a lelket. „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy isteni örök igazságban, hiszek Magyarország feltámadásában.” Borváros látogatásunk ezzel még nem ért véget, befejezésképen az pincemester mindenkit meghívott egy pohár igazi minőségi soproni kékfrankosra, amivel koccintottunk arra, hogy élményben, látványban és ismeretekben gazdagabbak lettünk a nap folyamán. Hazafelé megköszöntük a szervezőnknek a munkáját, amivel lehetővé tette számunkra, hogy a borkultúra tudományában tapasztaltabbak lehetünk. Soós Tamás nyugállományú alezredes, híradó tagozat
TAGOZATOK ÉLETÉBŐL
BUDAPESTI OBSITOS 6 Éljen, növekedjék és virágozzék Augusztus 20. államalapításunk ünnepe alkalomból Debrecen 1966 óta virágkarnevált rendez. Az idei karnevál Kodály Zoltán jókívánságait választotta jeligének: „vivat, cres-cat, floreat” azaz éljen, növekedjék és virágozzék. A hátországi tagozat csoportjának odautazását fél éves szervezői munka előzte meg, melyet elnökünk Henzsely István kezdeményezett az érdemi munkát tagtársunk Pósa László nyugállományú őrnagy és felesége Valika, bonyolított le, akik debreceni lakosok. Augusztus 19-én vonattal érkeztünk és az állomás épületében megcsodálhattuk Domanovszky Endre festőművész sgraffitóit, mely két hatalmas falfelületet foglal el. Egyik oldalon a Debreceni piac van a másikon a debreceni ötös fogat. Rövid séta után szálláshelyünkre a Gulyás Pál kollégiumban érkeztünk. Gulyás Pál debreceni költő volt. A város szülötte, és itt is élt. Mindössze 45 évesen halt meg. Még 20 éves sem volt, amikor az első világháború véget ért és meghalt mielőtt a második világháború befejeződött volna. Hattyú dalában írja: Hadd haljak meg úgy, hogy megleltem, Hadd haljak meg úgy, hogy átöleltem, a meszsze szálló szép eget, mit utolérni nem lehet. A szállás elfoglalása után az ebéd következett, melyet a Pósa házaspár főzött csoportunknak, melyhez a korábban ide utazó Kenyeres házaspár segédkezett. Kenyeres Marika, aki anno – debreceni bölcsészhallgató volt – most az idegenvezetőnk lett. Szinte minden ház történelem és ő mindegyikről tudott mondani emlékeket. Így megmutatta nekünk Szabó Lőrinc Tücsökzene verséből idézett órás és ékszerész boltot is. „Guruló vaskocka s kocsija micsoda játék… S vágy és való között egyszer csak átléptem a küszöböt, és egy bolt felett cégtáblát láttam és rajta, hogy Órás és ékszerész arany betűket megnéztem megint órás? Az! Istenem! Eszerint gyúltam ki, itt egy órás lakik és hirdeti, hogy mivel foglalkozik”. Megnéztük még Szabó Magda regényeiben leirt Dóczi kollégiumot és a Rickl házat is. A Csokonai színházat, mely 1865-ben nyitotta meg kapuit a Bánk Bánnal melyben Gertrudiuszt Laborfalvi Róza játszotta. Ekkor írta Jókai Mór: Puritán hitnek ősi városában, hiú látványnak nem – csak szellemünknek épülhetett-e ház „ezért oltár”. Este a Viktória étterem különtermében vacsoráztunk, majd harmonikás húzta a csoport nótáit. Itt Koós Tibi és Kendéné Rózsika nótafáink segítették az éneklőket. Tán-
coltunk, mulattunk, késő este értünk szálláshelyünkre. Huszadikán hat órakor reggeliztünk, mert a karneválra el kellett foglalni a helyünket. Hiába volt jegyünk a helyek nem voltak számozva. A felvonulás pedig nyolc órakor kezdődött az országzászló felvonásával, majd a Himnusz adta tisztelet után indultak először a kerékpárosok. Bárki felvirágzott biciklijével benevezhetett. Nagyon hangulatos volt. Utánuk jöttek a feldíszített autók, elsőnek a Szent Korona. Az autók között majorett csoportok aranyos kis ruhácskáikban, fantasztikus frizurákban és nagyszerű koreográfiákra táncoltak. Nem győztünk gyönyörködni. A hét tagú zsűri díjat és helyezést adott ki, melynek tagjai között feltűnt Risztov Éva olimpiai bajnok úszó, Ungvári Miklós olimpiai ezüstérmes cselgáncsozó, valamint Franciaországban élő gróf Nádasdy Borbála, aki azon fáradozik,hogy hazánk kulturális kincseivel megismertesse a franciákat. A felvonulás délben ért véget. Az ebédet követően Marika városnézésre invitált bennünket. Délután a Veres templom falfestményeit csodálhattuk. Szinte egyedülálló Európában ez az ikonográfia. Emberi alakot nem ábrázol a református egyház, csak keresztyén szimbólumokat. Ezután következett a Szt. Anna templom gyönyörű freskói. Ebben a templomban őrzik a torinói lepel hiteles másolatát. A Csonka- és a Nagytemplom maradt sétánk végére. Este a tűzijáték koronázta meg a napot. Másnap Zsuzsi vonatoztunk, mely 1882 óta jár. Végleges országos műemléki védettség alá ke-rült. Ez egy 16 km hosszú kisvasút, mely Debrecen környéki erdőkben jár. Megállói Fancsika, Csereerdő, Ördögárok – itt húzódik a honfoglalás kori Csörsz árok –, Erdészlak, Martinka, Sámsoni út, Haláperdő, és a Hármas hegyaljai végállomás, ahol kiépített pihenőközpont és rönk játszótér is van. De minden megállóhoz pihenőhelyek tartoznak és turistajelzéssel ellátott sétautakon gyalogosan folytatható az út tovább. Pósa Laciék ide hozták ki az ebédet, finom pörköltet, melyet, mint a „sáskák” fogyasztottunk el. Laci segítője volt még e három napban Farkas András nyugállományú alezredes, akivel együtt dolgozott a cserépfalvi légvédelmi bázison. Kellemes ember, mintha mindig velünk élt volna. E három napban ismertük meg a helyi nőtagozat elnök asszonyát, Szabóné Katát is. Élményekben gazdag három napot hagytunk magunk mögött. A kis csoport nevében köszönetet mondunk Pósa Lászlónak és feleségének Valikának, a
sok törődésért, gondoskodásért. Móricz Zsigmond írta: úgy lett magától a város, mint mezők füve, s úgy fejlődik, mint erdők koszorúi mennyi ég, mennyi levegő, mennyi tágasság… Üdülés Balatonkenesén Ez évben először üdültünk csoportosan Balatonkenesén, ahol gyönyörű nyárvégi napsütésben pihentünk és élveztük a Balaton vizét. Nemcsak fürödtünk, hanem minden napra kisebb programokat is szerveztünk. Így a helyi tájház látogatását, ahol Vér László gondnok – Balatonkenese díszpolgára – tartott tájékoztatót, aki szintén nyugdíjas katona. Honismereti munkája: a régi tárgyak gyűjtése, restaurálása. Helyet kapott még a tájházban a két világháborúban hősi halált halt helyi lakosoknak emléket állító – Hősők Könyve is. Jártunk Balatonfüreden is, ahol a Jókai ház, a kerek templom, a sétány, a Horváth ház adott programot. Egy szüreti felvonuláson is részt vettünk Balatonalmádiban. Színes érdekes esemény volt. Az üdülő táncestet rendezett a vendégeknek. Gyönyörű nyárvégi estén, szabadtéren jártuk a „tvisztet”. Sütöttünk szalonnát is, hallgattunk tangóharmonikást a borozóban és hajókiránduláson láttuk a naplementét, no meg az „aranyhidat”. Köszönet illeti Goórné Majoros Gertrud programszervező és Számfia Balázs rendezvényszervező a segítőkész munkáját, az üdülő elhelyezési és élelmezési munkatársainak is a kifogástalan ellátásért. A kedvező tapasztalatokra alapozva elhatároztuk jövőre is üdülünk csoportosan Balatonkenesén. Henzselyné Buzás Margit hátországi tagozat
A Magyar Köztársaság Elnöke Soós Sándor énekes, a Honvéd Együttes Művészeti Nonprofit Kft. nyugalmazott karnagya részére a dalkultúránk ápolásáért, az amatőr kórusmozgalomban végzett több évtizedes tevékenységéért énekművészi életpályája elismeréseként a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetést adományozta 2012. augusztus 8-án.
TAGOZATOK ÉLETÉBŐL
BUDAPESTI OBSITOS 7
Országos találkozó Az MH Budapesti Nyugállományúak Klubja Rákóczista tagozat vezetőségének szervezésében szeptember 22-én a Honvéd Kulturális Központ Regiment éttermében került sor a Rákóczisták ez évi országos találkozójára. Az 1953-58. között működött II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskola volt növendékei, tanárai, vezető- és nevelőtisztjei a hagyományőrzés és a barátság ápolásának jegyében 2009 óta már negyedik alkalommal tartották meg a Rákóczisták Napjaként rendszeressé vált összejövetelüket. A közel 140 fő részvételével megtartott kitűnő hangulatú rendezvényt Hárai Tibor, a tagozat elnöke nyitotta meg, egyben a résztvevők nevében tisztelettel köszöntötte dr. Asztalos Károlyt, aki éppen a találkozó napján ünnepelte 75. születésnapját. Ezt követően B. Nagy Péter elnökhelyettes tartott üdvözlő beszédet. - Köszöntelek benneteket, kik szép és tartalmas életet éltetek, s csak a jót érdemlitek. Hívek maradtatok az értékekhez, mit az Alma Mater adott, így a haza tőletek csak hasznosat és jót kapott. Indulónk – a Rákóczisták lelkesítő éneke – örökre szívünkben él, elkísér, velünk van, erőt ad egy teljes életre. Egy nagy generáció tagjai voltunk és vagyunk, s ebből engedni nem tudunk és nem is akarunk! Most itt vagyunk, emlékezzünk elvégzett munkánkra, a múltunkra büszkék legyünk! – mondta többek között a szónok. A jó hangulatot csak fokozta Zalai Lídia operaénekesnő, aki népszerű operettekből adott elő vidám és a résztvevők ifjú éveire emlékeztető romantikus dalokat. Ehhez járult hozzá a tagozat pártoló tagjának, Berényiné Holló Ila író, költő és festőművésznő olajfestményként alkotott Rákóczi portréja, melyet tiszteletből a tagozatnak adományozott. Az alkotást köszönettel az elnök vette át méltó megőrzésre – egyúttal bemutatta Holló Ila művészi életútját, valamint azt a kiállítást, melyet a művésznő festményeiből rendeztek a találkozón. A névadót ábrázoló festmény állandó klubhelyiségük falát díszíti a Honvéd Kulturális Köz-pontban. Vidám és izgalmas perceket okozott a résztvevők körében Horváth Gyuszi totó-szelvénye, melyen volt iskola néhány fontosabb eseménye, jellemző ismertetőjegyei szerepeltek és több mint 50 évvel ezelőtti időszakra vonatkozó konkrét visszaemlékezésre inspiráltak. A vetélkedő győztese szimbolikus ajándékot kapott.
A találkozón szponzori, személyes felajánlási és gyűjtési akciót indítottak a II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskola történetéről, legszebb ifjúkori az iskolán töltött éveik felejthetetlen élményeiről, számos Rákóczista életútjáról, visszaemlékezéseiről szóló könyv megjelentetésének költségfedezetéhez. Az anyag, melyen évek óta dolgoznak, elektronikus és nyomtatott könyv formájában is kiadásra kerül és az iskola 1953. szeptember 21-én történt megnyitásának 60. évfordulója alkalmából 2013. szeptember 21-én, a jubileumi Rákóczisták napján Mátyásföldön kerül átadásra. A felajánlások alapján előreláthatólag máris közel félmillió forint áll majd rendelkezésükre, de a gyűjtést természetesen folytatják. Az ünnepi menüt követően több órán át tartó kellemes baráti beszélgetésekkel, tréfálkozásokkal ért véget az ez évi országos találkozó. Hárai Tibor tagozat elnök Vakáció Horvátországban
Kényelmes autóbuszunk néhány rövid megállás után érkezett a Monarchia híres üdülővárosába, Opatijába. A város és a kis szigeteivel messziről kéklő tenger szikrázó napsütéssel fogadott bennünket. A néha megjelenő viharfelhők nem okoztak gondot. Szemünket elkápráztatta a buja vegetáció színpompás világa. Szálláshelyünk a mesés ódon kisvárosban, Vrasarban volt, ahol kitűnő elhelyezésben és ellátásban részesültünk. Emellé lenyűgöző látványt nyújtottak előttünk a tengerből kimagasló sziklaszirtek, mögöttünk pedig a parton zöldellő ciprusok és a virágokkal borított villák. Kellemes sétákat tettünk Pulában, ahol körbejártuk a római kori amfiteátrum – kolosszus maradványait, szinte láttuk a gladiátorok küzdelmét. Majd Porec következett gyönyörű főutcájával, a Szent Eufráziusz bazilikával. (UNESCO világörökség) Utunk egyik legizgalmasabb része a Limszkij-fjordhoz kötődik, ahol a hirtelen jött özönvízszerű esőben elhajóztunk Winetou filmbeli barlangjához. Ezt követően egy évszázados családi hagyományokra épülő borházat látogattunk meg Vizinadaban, ebben a festői kisvárosban. Utunk legemlékezetesebb élményét Európa egyik legnagyobb és leggyönyörűbb barlang-rendszerének, a postojnai cseppkőbarlang megtekintése jelentette. Akik ezt a barlangi sétát végigjárták, azok egyhamar nem felejtik el ezt a leírhatatlan élményt. Szurdok György nyugállományú alezredes
A személyügyi tagozat ez évben ismét a Magyar Autóklub utazási irodájával Állatkerti séta együttműködve szervezte nyári programjának kiemelkedő eseményét a négy Esőmentes szép reggel várt bennünket napos horvátországi kirándulást. október elsején, amikor lelkes kis csoportunk találkozott az állatkertnél. Az egy évvel korábbi séta megismétlése volt találkozásunk célja az idősek világnapján, amely kis módosítással valósult meg. Egy esztendővel ezelőtt az idősek világnapján a belépő a Budapesti Állatkertbe az idősek számára ingyenes volt, most nyugdíjas kedvezménnyel 1250 Ft., ami jelentős árkülönbség. A másik változás, hogy a főbejárat körülkerítve, lezárva fogadott, – átalakítás miatt –, Úti célunk az Adria, közelebbről az mint később kiderült a felújítás az állatistriai félsziget volt. Kísérőnk Kalocsay kert egészére jellemző ami, természeteNóra kisasszony már ismerősként gon- sen pozitív értelemben változást hoz. doskodott csoportunkról. Körültekintő Az idősek világnapja elsősorban benfigyelmességével biztosította, hogy uta- nünket érint, az állatkerti séta a kapcsozásunk jó hangulatban teljék és a látni- lódó rendezvények egy kis szelete. Az valók mellett minél több új ismeretre is ENSZ 1991-ben szervezte meg először szert tehessünk. az idősek világnapja programsorozatát
BUDAPESTI OBSITOS 8 október elsején. A cél az volt, hogy felhívják a figyelmet a méltóságteljes időskorra, felvessék az idősek gazdaságba történő visszaintegrálását, mivel évről évre csökken az európai országokban az aktív dolgozók aránya. Földünkön jelenleg 600 millió főt meghaladó idős él, a következő két évtizedben ez a szám megkétszereződik. Hazánkban is, mint máshol Európában egyre kevesebb gyermek születik. Tendencia a társadalom intenzív elöregedése. A statisztikai adatok alapján a 60 év felettiek számítanak időskorúnak, de mi többségünkben állítjuk, mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát. A híradó tagozatnál arra törekszünk, hogy még most is – zömmel 70 év felett – élményekkel gazdagított programokat szervezzünk, az újdonságokra vevők maradjunk, korunk ellenére fiatalosan alkalmazkodjunk a megváltozott, talán romló körülményekhez. Büszkék vagyunk aktív, hasznot és értéket teremtő múltunkra, ez erőt ad most is ahhoz, hogy nyugállományú híradó közösségünkben, a régi nagycsalád tagjaként örülni tudjunk az együtt, vidáman töltött óráknak. Az állatkerti séta, jellegénél fogva egészséges, értelmet, érzelmeket is gazdagító időtöltés. A megújuló állatkert korábban nem látott programokat ad, ismereteket bővít, korszerű megoldásokkal az emberiség, sőt ezen túl az élővilág fejlődésével foglalkozva maradandó élmény nyújt. A varázshegy nagy, új kiállítótermei látványosan, közérthetően visznek a régmúlt állatvilágba, bemutatva azt is hogyan látják az állatok a világot az ő szemükkel. Az evolúció változtathatatlan érvényesülése igazolja, nincs út visszafelé. Az óriások kora lejárt, nincs óriáspolip, a dinoszauruszok is kihaltak, a kardfogú óriástigris, az óriás medve csak a bemutató teremben láthatóak. Nincsenek, mert nem tudtak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Alkalmazkodtak a csótányok, a pillangók, amik valójában álcázott hernyók, a szorgos hangyák, a hallgatag halak, a szabadon szárnyaló madarak és az ember, fegyvereivel az alkalmazkodó fajok csúcsragadozója. Látványosság a fóka, móka, Noé és Jacques fókaakrobatákkal, az elefántiskola, a délutáni hancúrozás borjúfókákkal és pingvinekkel, a pelikánok reggelije, a félmajom parádé, a világ legnagyobb gyíkjának uzsonnája és természetesen a klasszikus látnivalók az állatkert házaiban, a kifutókon, a barlangteremben, a nagy tavon, a pálmaházban, az akváriumok vízében és sok más helyen. Az állatkert egy egész napos tartalmas, ér-
TAGOZATOK ÉLETÉBŐL – OLVASÓINK ÍRTÁK
dekes, minden szempontból hasznos programot kínál, élni kell vele. A Budapest Zoo a világ egyik legszebb állatkertje, látogatásunk alatt úton-útfélen külföldiekkel találkoztunk, büszkén értékeljük, látogassuk még többen mi, magyarok is. B. Nagy Péter híradó tagozat Itt van az ősz, itt az influenza Beköszöntött az ősz és vele együtt a vírus, meghűléses betegségek szezonja is. Már október első heteiben, még a lehűlés előtt, egyre többen panaszkodtak levertségre, légúti betegségekre. A köhögés, a nátha és a torokfájás szinte minden közösségben jellemző volt az elmúlt napokban. A szakemberek általában a betegségek megelőzésére buzdítanak, felhívják a figyelmet az immunrendszerünk erősítésére. A szezonális zöldség és gyümölcs fogyasztására. De mik azok az őszi szezonális immunerősítő vitaminban gazdag gyümölcsök? Magas C-vitamintartalmú gyümölcs a körte, amelynek jelentős a kálium, vas és foszfortartalma, és segít az emésztésben. Megfázásos megbetegedések esetén ajánlott fogyasztani az ilyenkor érő sütőtököt, C- és E-vitamin tartalmának köszönhetően kitűnő antioxidáns, emellett bőrregeneráló hatásáról ismert. Szintén a meghűléses betegségek leküzdésében segít a szőlő energia dús húsa, piros fajtája a szív és érrendszeri megbetegedésekkel veszi fel a harcot. Nagyon jó betegség megelőző és gyógyító hatású őszi gyümölcs a szilva, amely olyan létfontosságú anyagokat tartalmaz, mint a kalcium, kálium, magnézium és foszfor, valamint a C-vitamin felszívódását segítő cink, amely a cukorbetegség megelőzésében segít. Az immunrendszer erősítését jó néhány, napjainkban kedvelt táplálék kiegészítő is segítheti, a patikákban, vagy bio boltokban kapható grépfruit magolaj néhány cseppje, teába csepegtetve vé-
delmet jelenthet a vírusos megbetegedésekkel szemben. Hasonló gyógyító hatású az echinacea-csepp, amely részben a nyelven keresztül felszívódva kerül a szervezetbe. Igen hasznos tanács a cseppfertőzéses vírusok elkerülésére a rendszeres kézmosás, vagy vékony kesztyű használata a tömegközlekedési eszközökön. A másik legbiztosabb védelem az influenzaszezon előtt, ami még mindég nem késő a védőoltás. 2012-ben úgynevezett háromkomponensű az influenza elleni oltás. A vakcina tartalmazza a már H1N1 vírus egyik változatát, valamint két új vírustörzset a Yamagatát és a H3N2-t is. A 2012-es év újdonsága az úgynevezett mikro tűs oltás. Ennek előnye, hogy egyrészt kevésbé fájdalmas, mivel nem az izomba, hanem bőr alá adják be, másrészt ezzel a változattal a vérzékenyek is olthatók. Az influenza szempontjából rizikócsoportnak számítanak a várandós nők, a krónikus betegek, a félévesnél idősebb gyerekek, az idősek, illetve a nagyobb közösségben dolgozók. Számukra ingyenes oltóanyagot biztosít az állam. Ezek a térítésmentes vakcinák már kérhetők a háziorvosnál. A vakcinával történő védettség természetesen így sem 100%os, egészséges embereknél 90%-ot jelent, az immunkárosodott egyéneknél pedig 50%-ot. De ha mégis megfertőződtél, akkor legfontosabb dolog a Cvitamin pótlása. Erősítsd az immunrendszeredet a legbiztosabb forrásokkal! Fogyassz minél több citrusfélét, zöldpaprikát, csipkebogyót, savanyú káposztát. Soós Tamás nyugállományú alezredes híradó tagozat A mosoly értéke Semmibe sem kerül, de sokat teremt. Gazdaggá teszi azokat, akik kapják, és nem juttatja koldusbotra azokat, akik adják. Egy pillanatig él csak, de emléke néha örökké megmarad. Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle. Nem jelent földi javakat senki számara: nem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni vagy ellopni – csak önként lehet odaadni. Ha valaki már túlfáradt ahhoz, hogy mosolyogni tudjon, akkor legalább te nézz rá derülten. Senkinek nincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak, aki maga már nem tud mosolyogni! Ha meg akarod kedveltetni magad az emberekkel, akkor mosolyogj! Vastagh László
OLVASÓINK ÍRTÁK
BUDAPESTI OBSITOS 9 autó. A férfi a kezében lévő két darab ötezrest nézte, és szeme megtelt könynyel. Először könnyezett amióta az utcán él, és először érezte, hogy megalázták. Vastagh László
Karácsonyi ajándék A férfi lassan megmozdult, átfagyott tagjait dörzsölgette. Gondolataiban, a régmúlt karácsonyok emlékei kavarogtak. A meghitt gyerekkori karácsonyok, amikor a nagy barna mackót, vagy a villanyvonatot kapta. A későbbi éveken, amikor már felnőttként saját családjával ünnepelt. A kislánya földöntúli boldogsága a játék baba, vagy a bababútor láttán. Istenem, hogy tudott örülni, és mennyire szeretett hozzábújni – gondolta a férfi. Mennyire apás volt. Már régóta nem várta a karácsonyokat, sőt egy idő óta egyenesen gyűlölte. A válása utáni magányos karácsonyokra sem szívesen gondolt. Amióta pedig az utcán tengette életét, gyűlölt minden ünnepet. Ez a hatodik karácsony, amit hajléktalanként az utcán élt meg, és számára csak az emlékek maradtak. Megszokta a számkivetettek és megvetettek életét. Először még zavarta egy-egy szánakozó adomány elfogadása, mára azonban a teljes közönyösség és beletörődés vált az életszemléletévé. A telet nem szerette a hideg miatt, a többi évszakok elfogadhatóvá váltak. A lényeg, hogy legyen egy kis ennivaló és néha-néha valami innivaló. Az ital, az jó. Elbódít és segít elfeledtetni a kilátástalan helyzetet. Ismét érezte a csontokig hatoló hideget. Felnézett az égre és úgy gondolta, 10-11 között lehet az idő. Elhatározta, hogy minden ellenérzését félretéve, elmegy a menhelyre ebédelni. Nem szerette a menhelyet. Nem tudta meghatározni az okát, de nem szerette. A menhelyen jó meleg, néhány ismerős sorstárs barátságos köszöntése, és ünnepinek éppen nem nevezhető ebéd fogadta. Az ebédosztó, mikor rákerült a sor megkérdezte, tegnap este miért nem jött, hiszen sült hús volt és még egy szelet sütemény is. A férfi csak megrántotta a vállát, de nem válaszolt. Az ebédosztó – mintegy kárpótlásul – két kemény tojást adott a főzelék mellé. A leves meleg és sós volt. Más jót nem igen lehetett elmondani az ételről. A főzelék íztelen volt, ráadásul nem is szerette. De meg kell enni, mert szüksége van az energiára. A férfi lassan evett és minden falatot jól megrágott. Nem volt miért sietni. Régóta nem volt miért sietni. A két tojást a végére hagyta, majd gondolva a holnapra is, csak az egyiket ette meg. A másik kemény tojást egy kétes tisztaságú zsebkendőbe csavarta és a szatyorba rejtette. Amikor kifelé indult, meglátta a menhely vezetőjét. Nem akart vele találkozni, mert tudta, hogy megint
Hagyományok Szent János pohara: Jánosáldás, boráldás
rákezdi, hogy miért az utcán tölti az éjszakát. Szerencséje volt, mert megállították a menhely vezetőjét. A férfi kihasználva a helyzetet, gyorsan távozott. Az utcán csoszogva megindult a körút felé. Azt gondolta, karácsony lévén az emberek talán adakozóbbak. A szokott helyére ment. Igaz, nem a legjobb hely volt a körúton, de néha egészen jó kis pénz összejött. A forgalom hullámzó, de inkább gyér volt. Ennek megfelelően a kocsiból kinyújtott forintok is igen kevés összeget adtak ki. Már sötétedni kezdett, és alig több mint négyszáz forint gyűlt össze. Megvárom, amíg teljesen besötétedik gondolta a férfi, azután elmegyek. Sok jó már úgysem lesz. Ahogy csoszogott a kocsik között látta, hogy a következő autó ablaka leereszkedik és egy kéz az alamizsnát nyújtja. Odacsoszogott, hogy elvegye a pénzt. A férfi és a sofőrülésen ülő nő tekintete egyszerre találkoztak. Mindketten megkövülve nézték a másikat. - Apa? - csúszott ki önkéntelenül a nő száján a kérdés. - Kislányom – dadogta a férfi zavartan. A lámpa zöldre váltott, de a nő nem indult el. A két ember zavartan megmerevedve nézte egymást. - Anya miért nem indulsz már? – csivitelte a hátsó ülésen ülő aranyszőke hajú kisfiú. - Drágám, valami baj van? – kérdezte a nő mellett ülő férfi is. A hátsó kocsik előbb bősz dudálásba kezdtek, majd szép sorban kikerülték a zöld lámpánál veszteglő kocsit. A nő visszarakta a fémpénzt a tárcájába, hosszasan kotorászott benne, majd a férfi kezébe nyomott két papírbankót. Az ismét zöldre váltó lámpánál, visító kerekekkel indítva, vadul elszáguldott az
Karácsony ünnepkörében népszerű volt hajdan Szent János evangelista (apostol) napja, amikor megáldották a bort, és áldást mondtak (december 27.) Régi hagyomány ez, amelyet még több olyan helyen is megtartanak, főleg borvidékeken. Szent Ágoston informál arról, hogy a hívek kérték a papot: János evangéliumának könyvét helyezze a fejükre és olvassa fel az evangélium elejét. („Kezdetben volt az Ige, és az Ige istennél volt… Az Ige testté lett…”). Mivel ennek a veszélyben hatalmat tulajdonítottak. „A borral való köszöntés, áldomás már a XI. században „felbukkant” – írja Bálint Sándor. A X. században a lovagi udvarokban búcsúzásnál (csatába induláskor) János poharat emeltek. Előzmény, hogy a középkorban a szentek ünnepén a templomban a hívek ittak a tiszteletükre. Bizonyára a pogány szentek nevében. Ezért áldották meg a bort. S mivel a pap a szentmisében a szőlő levét Krisztus vérévé változtatja (emlékezve az utolsó vacsorára), illő, hogy e nemes italt tisztelettel fogyasszák. Az áldomásból szentelmény lett, ezzel ellensúlyozta az egyház a germánok napfordulós kicsapongásait. Igazolásul Krisztus szavaira hivatkoztak: „Ki tudjátok-e inni a poharat, melyet én inni fogok?” János szobor- és képábrázolásán ezért látni gyakran a kelyhet. Pannonhalmán a régi időktől megáldották az újbort Szent János ünnepén s ettől kezdve itták is azt. A megszentelt bor a lakodalomban is előkerült, az új pár ezzel kezdte a lakomát. A János pohár megtalálható a Don Juan motívumban is: Két vőfély lakodalomba hívta a temetői koponyát. Elfogadja a meghívást. A pap figyelmezteti őket: Szent János poharával köszöntsék! Aztán a koponya hívja meg vendéglátóit, de a pap körmenettel érkezik a temetőbe s először Szent János poharát fogyasztják. Mire a koponya megszólal: „Szerencsétek, hogy Jánosáldással köszöntöttetek. Máskor ne háborgassátok a holtak nyugalmát.” Jobbágy Zoltán nyugállományú ezredes, F-I. tagozat
BUDAPESTI OBSITOS 10 Honvéd Kulturális Központ programajánló NOVEMBER 4. vasárnap 11. óra Halász Judit koncert Helyszín: Színházterem Honvéd belépő 1500 Ft., vendég belépő 2000 Ft. Minden vasárnap 17. óra Zenés táncest – Kristály Duo Helyszín: Pódium bár Honvéd belépő 600 Ft., vendég belépő 800 Ft. 8. csütörtök 17 óra Mindenki hadtudománya szabadegyetem – előadássorozat a Magyar Hadtudomány Társasággal közös szervezésben. A NATO partnerségi kapcsolatai a 2012. évi Chicago-i csúcsértekezlet fényében. Előadó: Siposné Dr. Kecskeméthy Klára ezredes. Helyszín: Gobelin terem Belépés díjtalan! 8. csütörtök 18.30 óra MH Központi Zenekar koncertje – Musical, filmzene. Helyszín: Színházterem Belépés díjtalan, regisztráció szükséges! 8. csütörtök A Magyar Altiszt – ismeretterjesztő kiállítás. Helyszín: Caffé Galéria 8. csütörtök (szervezés alatt) A Magyar Altiszt – Somogyi Győző kiállítása. Helyszín: Stefánia Galéria 11. vasárnap 11 óra és 15 óra Tündér Tercia – zenés interaktív mesejáték – Helyszín: Pódium bár Belépő: 1300 Ft. 20 fő felett csoportos kedvezmény 13. kedd 19.30 óra Latin Varázs – koncert Helyszín: Zászlós terem, Kürtös terem Vendéglátás: Regiment étterem Honvéd belépő: 1200 Ft., vendég belépő 1500 Ft. 16. péntek 18. óra Honvéd Társasági Est – Nautilus Együttes Helyszín: Regiment étterem Honvédeknek a belépés díjtalan. Nautilus tagoknak a belépő 1000 Ft., vendég belépő 1500 Ft. 21. szerda 18 óra MH Központi Zenekar jubileumi koncertje Balázs Árpád tiszteletére. Helyszín: Színházterem Belépés díjtalan, regisztráció szükséges! 22. csütörtök 17 óra Szigetkeresők – A Nyírő Gyula Kórház pszichiátriai betegeinek kiállítása Helyszín: Caffé Galéria
TARKA OLDAL 23. péntek 19 óra Kamaraszínházi esték – Gogol: Egy őrült naplója monodráma Körtvélyessy Zsolt Jászai Mari-díjas színművész előadásában Helyszín: Pódium bár Honvéd belépő 1000 Ft., vendég belépő 1500 Ft. 24. szombat 19 óra Erzsébet és Katalin bál a Stefánia-palotában Vendégművész: Mészáros Árpád Zsolt Helyszín: Stefánia Palota Zenél: a G&B Zenekar Honvéd belépő 7000 Ft., vendég belépő 9000 Ft. 27. kedd 19.30 óra Latin Varázs – koncert Helyszín: Zászlós terem, Kürtös terem Vendéglátás: Regiment étterem Honvéd belépő 1200 Ft., vendég belépő 1500 Ft. 29. csütörtök 17 óra „Missziós történetek” előadássorozat Dr. Pelleg Sándor orvos alezredes Helyszín: Gobelin terem Belépés díjtalan! Az MH Budapesti Nyugállományúak Klubja rendezvényei NOVEMBER 5. hétfő 15.00 óra Filmklub – Egy bolond százat csinál c. film (Latabár Kálmán, Benkő Gyula) Gobelin terem 7. szerda 10.00 óra Múzeumlátogatás – Rádió Múzeum Találkozás a bejáratnál. (Bródy Sándor u.) 12. hétfő 10.00 óra A kommunikációs bizottság ülése – klubszoba 14. és 15. szerda, csütörtök HOKOSZ tanácskozás Balatonkenesén Indulás 14-én 08.30-kor a Stefánia út 34 elől. Résztvevők: a klubtanács tagjai és az ellenőrző bizottság elnöke. A klub ügyvezetés irodája 2 napig zárva tart. 20. kedd 09.00 óra Klubtanácsülés – klubszoba 26. hétfő 10.00 óra A közművelődési bizottság ülése – klubszoba 26. hétfő 10.00 óra KRESZ-vetélkedő – Színházterem Közös rendezvény a Belügyi Nyugdíjasok Budapesti Egyesületével. 27. kedd 10.00 óra Gondtalan órák – színházterem és Pódium bár
Musical Varázs Színpad – Musical egyveleg Belépő 1300 Ft. (műsor, ebéd, tánc) Csak a műsor megtekintése 500 Ft. Jegyek az ügyvezetés irodájában kaphatók. Az előadás napján csak színházi belépő kapható, melyet a kulturális központ jegypénztárában lehet megvásárolni. 29. csütörtök 14.00 óra A szociális és kegyeleti munkabizottság ülése – klubszoba. DECEMBER 3. hétfő 15.00 óra Filmklub – Légy jó mindhalálig című film. Gobelin terem 10. hétfő 14.00 óra Csendül a nóta – Szirt együttes Adventi műsora. Színházterem Belépő: 500 Ft. Jegyek az ügyvezetés irodájában válthatók, valamint az előadás napján a kulturális központ jegypénztárában. 20. csütörtök 15.00 óra Fenyőünnep – klubrendezvény, meghívó igényelhető a tagozatoknál. Színházterem.
Elismerések Az MH Budapesti Nyugállományúak Klubja klubtanácsa javaslatára, a klub és a tagozatok érdekében végzett kiemekedő tevékenységük elismeréseként az Idősek Világnapja, október elseje alkalmából: A honvédelmi miniszter előléptette ezredessé Jobbágy Zoltán nyugállományú alezredest, alezredessé Kende Lajos nyugállományú őrnagyot; Aranykor kitüntető cím arany fokozatát kapta dr. Tremmel Ágoston nyugállományú mérnök ezredes; Aranykor kitüntető cím ezüst fokozatát kapta Hoffmann József nyugállományú alezredes, Rapatyi Ferenc nyugállományú mérnök alezredes, Luspay Lajos nyugállományú mérnök alezredes, Miskolci Tibor nyugállományú alezredes, Semsei László nyugállományú alezredes; Aranykor kitüntető cím bronz fokozatát kapta Laczay Tibor nyugállományú őrnagy, Kakasi Imre Józsefné nyugállományú százados.
TARKA OLDAL Köszönetnyilvánítás Az MH Budapesti Nyugállományúak Klubja érdekében végzett lelkiismeretes munkájukat a klubtagság nevében megköszönöm. Tisztelettel köszöntöm: Nagy Gyula nyugállományú ezredest, a szociális és kegyeleti bizottság elnökét, aki mindennapos figyelemmel és készenléttel látta el feladatát. Akinek külön megköszönöm a klub érdekében történt, saját gépjármű kilométer felhasználást. Vastagh László nyugállományú alezredest, a kommunikációs bizottság elnökét, aki a klub újság szerkesztése, pontos megjelenése érdekében jelentős munkát végzett. Pintye János nyugállományú ezredest, a közművelődési bizottság elnökét, aki a kirándulások megszervezésével és levezetésével járult hozzá sikereinkhez. Bartos Lászlóné nyugállományú főtörzszászlóst, a klub pénztáros nyilvántartóját, aki korábbi színvonalon, társadalmi munkában látta el feladatait. Szabó Béla nyugállományú alezredest, a „Tóth Ágoston honvéd ezredes és kora” kiállítás előkészítéséért, végrehajtásáért. Szetei Ferenc nyugállományú ezredest, klubtitkárt, társadalmi munkában végzett tevékenységéért. Mándi Tibor nyugállományú alezredest, a Bélyegkiállítás megszervezéséért, végrehajtásáért. Klubelnök Halottaink Tóth József nyugállományú alezredes, (84) RE-LÉ; Berki Ferenc nyugállományú alezredes (70) ÖFN; Vass Jenő Sándor nyugállományú ezredes (64) F-I, RE-LÉ; Farkas Elemér nyugállományú főhadnagy (90) HÍR; Szepesi József nyugállományú dandártábornok (78) RE-LÉ; Baráth Antal honvédségi nyugdíjas (82) TÉRK; Jakse János nyugállományú alezredes (81) TÉRK; dr. Hajdúfi László nyugállományú ezredes (81) PÜ; Lits György nyugállományú alezredes (80) PÜ; Hornok Zoltán nyugállományú ezredes (82) HÍR; Csorbai Károly nyugállományú alezredes (88) PÜ; Forgó Istvánné özvegy (77) HUMÁN; Silye Györgyné (69) HADKIEG. Nyugodjanak békében Egy gyertya sem… Néhány évvel ezelőtt a Seattle-i paraolimpiai játékokon kilenc atléta (akik mind mentálisan, vagy fizikailag sérültek) felálltak a 100 méteres futás startvonalához. A pisztolylövés felhangzása-
BUDAPESTI OBSITOS 11 kor elkezdődött a verseny, ahol (bár nem mindenki a lábain futva), de a cél felé törekedett a beérkezés és a győzelem reményében. A nagy igyekezetben egyszer csak az egyik fiú elesett az aszfalton és jó néhányat bukfencezett, majd elkezdett sírni. A többi nyolc versenyző hallotta a sírást, lelassított és hátranézett. Majd mindenki megállt és visszafordult. Az egyik Down-kóros lány leült mellé, megpuszilta és megkérdezte, hogy jobban érzi-e magát. Aztán mind a kilencen összekapaszkodtak és együtt sétáltak be a célvonalon. A stadionban pedig a nézők felálltak és percekig tapsoltak. Azok, akik ott voltak, a mai napig emlegetik ezt a történetet. Hogy miért? Mert valahol legbelül tudjuk: a legfontosabb dolog nem az egymás felett aratott győzelem. Az életben sokkal fontosabb másokat győzelemhez segíteni, akkor is, ha ez azzal jár, hogy nekünk le kell lassítani. Egy gyertya sem veszít semmit a lángjából, ha meggyújtunk egy másikat! Ezek a mondatok egyszerűek, maguktól értetődőek és nincs nagy jelentőségük, de néha-néha nem árt elolvasni őket, ha egyébként tisztában is vagyunk mindezzel. Gyakran túlságosan elmerülünk abba, amit csinálunk, és közben elfelejtjük, miért is csináljuk... A szeretet a gondolattal kezdődik. Azzá válunk, amiről gondolkodunk. A szeretettel teli gondolatok szeretettel teli életet és szeretettel teli kapcsolatokat hoznak létre. Vastagh László
VENDÉGLÁTÁS SZOLGÁLTATÁS RENDEZVÉNYFELVÉTEL 2734132; 06-70-4595698 telefonszámokon ÜDÜLTETÉS Ügyfélszolgálati iroda Nyitvatartás: Hétfő — Csütörtök 08.00–14.00 Péntek 08.00–12.00 Ügyfél és telefon fogadás: Telefon: 299-0569, 299-0570, 299-0565 REGIMENT ÉTTEREM Hétfő 11.30–15.00 Kedd — csütörtök 11.30–22.00 Péntek-szombat 11.30–23.00 Vasárnap 11.30–15.00 : 273-4135 STEFÁNIA KÁVÉZÓ Hétfő — péntek 07.00–19.00 Szombat 08.00–19.00 22.00–05.00 Vasárnap 10.00–19.00 PÓDIUM BÁR Szerda — vasárnap 17.00–22.00 Péntek — szombat 22.00–04.00 : 273-4100/4319 KÖZÖNSÉGSZOLGÁLAT ÉS JEGYPÉNZTÁR Hétfő — péntek 09.00–16.00 Szerda 12.00–21.00 Szombat Zárva Vasárnap 16.00–21.00 A rendezvények előtt 1 órával: : 273-4128 INTERNETES SZOLGÁLTATÁS A Honvéd Kulturális Központ könyvtárában bárki (felnőtt, gyermek, hozzá tartozó) számára igénybe vehető szolgáltatás a könyvtár nyitvatartási idejében. KÖNYVTÁR Hétfő – péntek 10–18 óráig : 273-4150 Mindenkit szeretettel várunk!
BUDAPESTI OBSITOS
TARKA OLDAL 12
REJTVÉNY: A meghatározások alapján helyettesítse be a számokat betűkkel és írja őket az ábra azonos mezőibe. Helyes válaszok esetében az ábrában vízszintesen, folyamatosan összeolvasva GRACIAN gondolata olvasható. A fekete négyzetek szóközöket jelölnek. Beküldési határidő december 10. A szeptemberi szám helyes megfejtői közül könyvjutalmat nyert: Kohajda István törzszászlós, Felderítő II. tagozat.
1
2
7
3
4
5
6
8
9
10
11
14
15
16
12
13
18
19
20
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
57
58
59
60
61
21
43
17
Falu Dombóvártól nyugatra 03 34 55 15 31 60 Örökéletű
22
56 62
14 49 03 41 22 37 62 34 16 19 38 Néptelen 04 39 61 45 55 33 02 26 Város a Maros mentén Romániában 07 43 51 58 44 25 56 18 47 26 Helység Nagykanizsától nyugatra 10 50 35 40 13 37 38 32 29 Határátkelő hely Románia felé
- Drágám, már évek óta nem voltunk nyaralni. Miért nem veszel ki végre két hét szabadságot? - Nem akarok olyan sokat távol lenni a munkahelyemről. - Miért? Nélküled nem boldogulnának? - De, igen, és nem akarom, hogy erre rájöjjenek. Kiképzésen kérdi az őrmester az újoncot: - Katona! Ha őrségben azt látja, hogy egy alak kúszik a táborhelyük felé, mit csinálna? Mire az újonc: - Jelentem, segítenék a tiszthelyettes úrnak felállni, és betámogatnám a szobájába!
08 24 61 24 20 01 09 59 60 Település Szegedtől 20 km-re 30 17 52 06 21 Helység Mezőkomárom mellett 28 45 05 42 11 29 54 46 09 25 42 53 Nagyon hidegben következik be 13 36 57 32 48 47 07 35 12 27 21 Nyugat-dunántúli város
Egy szőke nő érdeklődik a vegyesboltban: - Cipőpaszta van? - Hogyne, kérem. Milyen cipőre? - Negyvenkettesre. A hadgyakorlat kellős közepén egy katonai teherautó elakad a mocsárban. Szerencsére perceken belül megáll mellette egy parancsnoki kocsi, négy tiszttel. Kiszállnak, s nagy erőfeszítéssel kitolják a teherautót az útra. - Na, ez kemény volt! - törölgeti verejtékét az egyik százados. - De mondja, mit szállít ezen a teherautón? - Tizenöt újoncot, százados úr! Megtörtént eset: A ruhaüzem portáján két villanyszerelő sürgölődik. - Mit dolgoztok, fiúk? - kérdezi tőlük az öreg Pista bácsi, a portás. - Pista bácsi, már megint elment a fázis. - Itt bizony nem ment ki senki, mióta én itt vagyok
40 51 23 22 - Mindig aggódom, amikor hétvégére elmész a haverjaiddal - mondja a csinos, fiatal feleség a férjének. - Ne aggódj, drágám, hamarabb visszajövök, mint gondolnád - nyugtatja a férj. - Hát éppen ez az! A fiatalember a presszó asztalnál meséli a barátjának. - Az én feleségem egy 165 centiméter magas, hosszú, hullámos szőke hajú, zöld szemű lány lesz... - Ilyen pontos elképzeléseid vannak? - kérdezi a barátja. - Elképzelés? Ugyan! Azt mondta az apja, hogy ha nem veszem feleségül, agyonlő. Egyik feleségemmel sem volt szerencsém. Az 1. elhagyott, a 2. nem...
Lapunk a HM Protokoll, Rekreációs és Kulturális Főigazgatóság valamint az MH Budapesti Nyugállományúak Klubja közös kiadványa. Felelős szerkesztő: Vastagh László. Észrevételeiket és javaslataikat klubunk címére szíveskedjenek eljuttatni. MH Budapesti Nyugállományúak Klubja 1143 Budapest, Stefánia út 34. Pártpolitikai írásokat – alapszabályunkkal összhangban – nem áll módunkban közölni. Írásaikat szerkesztett formában tesszük közzé. Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza. (Szerkesztő Bizottság)
