13. számú ítélete

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 26.K.33.713/2015/13. számú ítélete Közbeszerzési Értesítő száma: Beszerzés tárgya: Hirdetmény típusa: Eljárás fajtája: Közzététel dátuma: Iktatószám: CPV Kód:

2016/68 Fővárosi Bíróság ítélete KÉ 2016.06.15. 6412/2016

Ajánlatkérő: Teljesítés helye: Ajánlattételi/részvételi jelentkezési határidő: Nyertes ajánlattevő: Ajánlatkérő típusa: Ajánlatkérő fő tevényeségi köre: Fővárosi Bíróság ítélete Szöveg: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 26.K.33.713/2015/13.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a dr. Kohlrusz Milán (1061 Budapest, Andrássy út 11. sz.) ügyvéd által képviselt Skinest Rail AS (Möisa 4., Tallin, Észtország, 13522) felperesnek, dr. Szaller Ottó jogtanácsos által képviselt Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság (1026 Budapest, Riadó u. 5. sz.) I. rendű alperes, Perenyei és Társa Ügyvédi Iroda (1137 Budapest, Szent István körút 16. sz. IV/24., eljáró ügyvéd: dr. Perenyei Tamás) által képviselt Budapesti Közlekedési Zrt. (1980 Budapest, Akácfa u. 15. sz.) II. rendű alperes és Dr. Illés Géza Márton Ügyvédi Iroda (1015 Budapest, Hattyú u. 14. sz., eljáró ügyvéd: dr. Illés Géza Márton) által képviselt Metrowagonmash Nyrt (141009 Orosz Föderáció, Moszkva megye, Mityisi város, Koloncova u. 4. sz.) III. rendű alperes ellen, közbeszerzési ügyben hozott - D.570/25/2015. számú - közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata és szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti egységes perében meghozta a következő ítéletet: A bíróság a felperesnek a D.570/25/2015. számú közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti, valamint a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti keresetét elutasítja. 1

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. r. alperes, a II. r. alperes és a HL r. alperes részére külön-külön 30.000-30.000-30.000 Ft (azaz Harmincezer-Harmincezer-Harminezer forint) perköltséget, valamint az államnak - az illetékügyekben eljáró hatóság külön felhívására - 21.000,- Ft (azaz Huszonegyezer forint) kereseti illetéket. Az ítélet ellen - az érvénytelenség tárgyában hozott rendelkezés tekintetében - fellebbezésnek van helye, amelyet a kézbesítéstől számított 15 napon belül a Fővárosi Törvényszékhez címezve, de a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál kell írásban, 5 példányban benyújtani. INDOKOLÁS A II. r. alperes, mint ajánlatkérő a „Budapesti M3 metróvonal járműparkjának korszerűsítéssel egybekötött felújítása és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatások és eszközök szállítása" tárgyában a 2014. november 21. napján feladott és az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2014. november 22. napján megjelent részvételi felhívásával a közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) Második Része szerinti tárgyalásos közbeszerzési eljárást indított 2014/S 226-400102. TED azonosító számon. A közbeszerzési eljárás részvételi szakaszában 22 gazdasági társaság érdeklődött és vette át a II. r. alperes által összeállított dokumentációt. A 2014. december 30-ai részvételi jelentkezési határidőig hét társaság [a felperes, a Skoda Transportation („Skoda"), az Alstom Transport („Alstom"), a III. r. alperes, a Construcciones y Auxiliar de Ferrocarriles („CAF), a Reloc SA és a KELET-ÚT Kft.] nyújtotta be a jelentkezését. A közbeszerzési eljárás részvételi szakasza eredményesen zárult, ennek során öt jelentkező, a felperes, a Skoda, az Alstom, a III. r. alperes és a CAF részvételi jelentkezését nyilvánította érvényesnek a II. r. alperes. A részvételi jelentkezések elbírálásáról szóló összegzést a II. r. alperes 2015. február 26-án küldte meg a részvételre jelentkezőknek. Az eljárás második szakasza, az ajánlattételi szakasz, az ajánlattételi felhívásnak és dokumentációnak az öt érvényes részvételi jelentkezést benyújtó cég számára 2015. február 27-én történő megküldésével kezdődött. A II. r. alperes 2015. április l-jén megküldte a módosított ajánlattételi felhívást és dokumentációt. A felhívás 3. pontja szerint a szerződés tárgya: Budapesti M3 metróvonal járműparkjának korszerűsítéssel egybekötött felújítása és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatások és eszközök szállítása. A korszerűsítéssel egybekötött felújítás 222 db motorkocsira terjedt ki a felhívásban részletezettek szerint. A felhívás szerint az ajánlattételi határidő és a bontásidőpontja 2015.április 8. napja 10:00 óra.A II.r.alperes a felhívás 16. pontjában a tárgyalás céljaként meghatározta, hogy a közbeszerzési eljárás során lefolytatott tárgyalások arra irányulnak, hogy az ajánlatkérő (azaz a II. r. alperes) a legkedvezőbb érvényes ajánlatot tevővel és a legkedvezőbb feltételekkel köthessen szerződést. A tárgyalási alapul szolgáló ajánlatok - nem kötelező érvényű ajánlatok -benyújtására 2015. április 8-a volt a határidő. A beadási határidőre az ajánlatot a felperes, a III. r. alperes, a Skoda és a CAF tette meg, az Alstom visszalépett. Az ajánlattevőkkel a II. r. alperes háromfordulós tárgyalást folytatott le 2015. április 8-án, 2015. április 21-23-án, valamint 2015. május 11-én. A tárgyalások során előadott észrevételek alapján a II. r. alperes a szerződéstervezet és a műszaki leírás egyes pontjait módosította és 2015. május 15-én a módosított ajánlattételi dokumentáció megküldésével egyidejűleg végleges ajánlattételre kérte fel a négy ajánlattevőt. A II. r. alperes a levelében felhívta az ajánlattevők figyelmét arra, hogy „Az ajánlattevőknek végleges ajánlatukat a közbeszerzési eljárásban meghatározott értékelési szempontokra az ajánlatkérő által megadott ajánlattételi határidőig, a végleges ajánlattételi dokumentáció figyelembevételével, végleges 2

szakmai ajánlat benyújtásával, valamint végleges szerződéses feltételek elfogadásával (az erről szóló nyilatkozat benyújtásával) kell megtenniük.". A végleges ajánlati dokumentáció általános tudnivalókat, nyilatkozatmintákat, műszaki leírást és szerződéstervezetet tartalmazott. A dokumentáció Általános tudnivalók fejezetének 11. A benyújtandó dokumentumok részletezése megnevezésű pontjában a II. r. alperes többek között előírta, hogy ártáblázat (főösszesítő, 1., 2. és 3. részösszesítő, valamint főösszesítő) benyújtandó. Az ajánlati dokumentáció 13. pontja értelmében az ajánlati ár a kiírás rendelkezései szerint a főösszesítő 1-12. sorában részletezett tételek összege. Az ajánlattevőnek be kell nyújtania az ajánlattételi dokumentáció 7. mellékletében rendelkezésre bocsátott minta szerinti, az ártáblázat részét képező főösszesítőt. A bírálati szempontok között az ajánlati ár vonatkozásában megfogalmazott elvárások is nevesítésre kerültek. A bírálati szempontokat az I. r. alperes határozata 10. oldalán táblázatos formában rögzítette, melyek a következők: Ajánlati ár, Teljesítési határidő, Meghosszabbított garantált élettartam (minimum 20 év), Felújított szerelvény vontatási energiafogyasztása, valamint Vontatómotor alapkonstrukciója (a forgórész és az állórész között van-e elektromechanikus kapcsolat). A bírálati szempontok között meghatározásra kerültek az értékelési részszempontokhoz tartozó súlyszámok, valamint a pontkiosztás módszere is. Az előírt határidőben a felperes és a III. r. alperes tett végleges ajánlatot. Az ajánlatok beérkezését és megvizsgálását követően a II. r. alperes 2015. június 15-én hiánypótlásra hívta fel (a továbbiakban: 1. hiánypótlási felhívás) a felperest és a III. r. alperest, a felperest 21 probléma, míg a III. r. alperest 26 probléma orvoslására, illetve felvilágosítás adására szólította fel. A felperes 2015. június 18-án kelt levelében határidő hosszabbítás iránti kérelmet nyújtott be a II. r. alpereshez, amelyet a II. r. alperes a 2015. június 19. napján kelt válaszlevelében elutasított és megjegyezte, hogy „A hiánypótlás jogintézménye nem arra szolgál, hogy az ajánlattevők ennek keretében állítsák össze az ajánlatukat.". A felperes és a III. r. alperes 2015. június 23-án benyújtották hiánypótlásukat. A II. r. alperes 2015. június 26-án a felperest további hiánypótlásra hívta fel (a továbbiakban: 2. hiánypótlási felhívás), amelyben bizonyos ábrák magyar nyelvű fordításának becsatolását kérte. A II. r. alperes a 2015. június 29-én kelt levelében felkérte az ajánlattevőket az ajánlataik 2015. augusztus 26-ig történő fenntartására. A felperes a 2. hiánypótlási felhívásra 2015. július 1-jén adott választ, csatolta az ábrák magyar nyelvű fordítását. A II. r. alperes által 2015. július 8-án elkészített és megküldött Összegzés szerint az eljárás eredményes volt, a nyertes ajánlattevő a IIl. r. alperes. A II. r. alperes a felperes ajánlatát a Kbt. 74. § (1) bekezdés e) pontja alapján érvénytelennek nyilvánította a következő indokok alapján: Az ajánlattételi dokumentáció 6. sz. melléklet 5.2.7.1. pontjában a II. r. alperes előírta, hogy a megajánlott, felújított és korszerűsített járműnek továbbra is illeszkednie kell a budapesti metróvonalak áramellátási rendszeréhez, ugyanakkor a felperes által megajánlott műszaki megoldás nem illeszkedik a budapesti metróvonalak áramellátási rendszeréhez. A felperes nem a műszaki leírásnak megfelelő ajánlatot tett, így az ajánlat nem felel meg az ajánlattételi dokumentációban foglalt feltételeknek, ezért a Kbt 74. § (1) bekezdés e) pontjára tekintettel érvénytelen. Az ajánlattételi dokumentáció 6. sz. mellékletének 4.3.4. pontjában a II. r. alperes előírta, hogy az utastéri ajtórendszert korszerűsíteni kell, és alacsony karbantartási igényű elektromos utastéri ajtóműködtetést kell alkalmazni, ugyanakkor a felperes ajánlata a hiánypótlást követően sem felelt meg az ajánlattételi dokumentációban foglalt feltételeknek, mivel a hiánypótlás 7. sz. melléklet 5.4. pontjában a levegő-felhasználás bemutatása kapcsán részletezi az ajtók 3

működtetésével kapcsolatos számításokat, amelyből egyértelműen megállapítható, hogy a felperes által megajánlott ajtórendszer nem elektromos működtetésű. Az ajánlat nem felel meg az ajánlattételi dokumentációban foglalt feltételeknek, így a Kbt. 74. § (1) bekezdés e) pontjára tekintettel érvénytelen. Az ajánlattételi dokumentáció 6. sz. melléklet 6. pontjában a II. r. alperes előírta a járművezetői oktató szimulátorra vonatkozó követelményeket, ennek keretében azt, hogy a szimulátor rendszernek a metróüzem összes eleme viselkedését az AVR mindhárom üzemmódjában szinkronizáltan modellezni kell. A hiánypótlások benyújtását követően az ajánlattételi dokumentációban a szimulátor kapcsán előírt valamennyi követelmény teljesítését nem tartalmazza az ajánlat, így a megajánlott ajánlati ár sem. A felperes eltérő műszaki tartalomra tett ajánlatot és nyújtotta be árajánlatát, ezáltal az ajánlat nem felel meg az ajánlattételi dokumentációban foglalt feltételeknek, így a Kbt. 74. § (1) bekezdés e) pontjára tekintettel érvénytelen. Az ajánlattételi dokumentáció 6. sz. melléklet 4.3.6., valamint 5.2.5.3. pontjaiban a II. r. alperes előírta a vezérkocsik homlok kialakításának modernizálása kapcsán a menekítőajtók kialakítását, valamint ezzel kapcsolatos követelményeit. E körben utalt az Országos Vasúti Szabályzat II. kötetének kiadásáról szóló 18/1998. (VII. 3.) KHVM rendelet 2. sz. mellékleteként kiadott Metró Jármű Szabályzatnak való megfelelésre. Az ajánlattételi dokumentáció 6. sz. melléklet 5.2.5.3. pontjában előírásra került, hogy az ajánlattevőnek látványterven részletesen be kell mutatnia a menekítőajtók kialakítását. Az ajánlati kötöttséggel terhelt végleges ajánlat 234. oldalán a felperes bemutatta a műszaki megoldást, a 45 fokos szögben „szétrakható menekülő létrá"-t és kialakítását. Ez azonban nem volt egyértelműen értelmezhető, így nem volt megállapítható a Metró Jármű Szabályzatának való megfelelés. A hiánypótlás 18. sz. mellékletében az 1-3. oldalakon a felperes végleges ajánlatával ellentétben már „nyomógomb aktiválásával padlószintről kigördülő menekítő rámpás" megoldást mutatott be, amely mind kialakításában, mind működésében eltér a végleges ajánlatban meghatározott műszaki megoldástól, azaz a hiánypótlás során a felperes a szakmai ajánlatot módosította. A felperes szakmai ajánlat módosításával megsértette a Kbt. 67. § (7) bekezdés b) pontját, az eredeti ajánlatban bemutatott műszaki megoldás pedig nem támasztja alá, hogy a menekítőajtó a vészkijárat kinyitásával egyidejűleg lehetővé teszi az utasok számára a jármű padlószintjéről a pályaszintre történő akadálymentes eljutás lehetőségét, így a felperes ajánlata a Kbt. 74. § (1) bekezdés e) pontjára tekintettel érvénytelen. Az ajánlattételi dokumentáció 6. sz. melléklet 5.2.2.3. pontjában a II. r. alperes előírta a korszerűsített járműveken található férőhellyel kapcsolatos elvárásait.E körben rögzítette, hogy a járműszerelvény befogadóképessége 5 fő/m2-rel számolva, minimum 960 fő legyen, amelyből legalább 20% ülőhely. A felperes az ajánlati kötöttséggel terhelt végleges ajánlata 118. oldalán a 3.1.4. pontban bemutatta a metrókocsik főbb paramétereit, a közbenső kocsik kapcsán feltüntette, hogy az ülőhelyek száma a közbenső kocsikon 36. A minimális ülőhely-arány vonatkozásában a II. r. alperes felvilágosítást kért, amely felvilágosítást a felperes benyújtotta és a felvilágosítás 20. sz. mellékletében végleges ajánlatával ellentétben, már 38 ülőhelyet tüntetett fel, a közbenső kocsik esetén. Ajánlatát tehát e tekintetben módosította annak érdekében, hogy a 20%-os ülőhely arányt teljesíteni tudja. Az ülőhely számának módosítása a Kbt. 67. § (7) bekezdés b) pontjának megsértésével jár, mivel a felvilágosítás megadása nem járhat az ajánlati kötöttség megsértésével, ugyanakkor az eredeti ajánlatban közölt adatok nem támasztották alá, hogy teljesül a szerelvényre elvárt minimális ülőhely arány, így az ajánlat a Kbt. 74. § (1) bekezdés e) 4

pontja alapján érvénytelen. Az ajánlattételi dokumentáció 11. pontja szerint az ajánlattevőnek a dokumentáció 7. sz. mellékletében rendelkezésre bocsátott minta szerint kellett benyújtani az ártáblázat részét képező költségvetési főösszesítőt. Az ajánlatot a főösszesítő minden tételére vonatkozóan kötelező volt megadni. A főösszesítő a beszerzés tárgyára adott tartalmi ajánlat azon alapadatait tartalmazza, amelyek összeadásával az ajánlati ár megadásra került. A felperes nem a kiírás szerinti műszaki tartalmat ajánlotta meg, a végleges ajánlat 393. oldalán, a főösszesítőt kiegészítve, annak a 13. sorában auditszolgáltatásokra is ajánlatot tett. Az elvárt műszaki tartalomhoz képest tehát eltérő megajánlást tett, a kiírás ugyanis a főösszesítő mintában nem tartalmazza a 13. sort és a II. r. alperes nem írta elő auditszolgáltatások külön megajánlását és beárazását sem. Az, hogy a felperes az ajánlati ár alapját képező főösszesítőt egy további sorral kiegészítve, a kiíráshoz képest eltérő megajánlást tett, olyan lényeges és jelentős körülménynek minősül, amelyre a Kbt. 67. § (7) bekezdés b) pontja szerinti hiánypótlási korlát irányadó. Az ajánlat ezáltal nem felel meg az ajánlattételi dokumentációban foglalt feltételeknek, így a Kbt. 74. § (1) bekezdés e) pontjára tekintettel érvénytelen. Az ajánlattételi dokumentáció 6. sz. melléklet 7.1.2.2. pontjában a II. r. alperes előírta a J2 jegyzék (Meghibásodás, baleset esetén követhető beavatkozási lehetőségek) tartalmi követelményei kapcsán, hogy az ajánlattevőnek blokkvázlatot is be kell nyújtani. A felperes ajánlata ilyet nem tartalmazott, ezért hiánypótlási felhívást küldött részére a II. r. alperes, azonban a felperes a hiánypótlásban sem csatolt J2 jegyzék kapcsán blokkvázlatot. A Kbt. 67. § (5) bekezdés alapján a korábban megjelölt hiányok a későbbi hiánypótlások során már nem pótolhatók, ezért hiánypótlásra ezzel kapcsolatban már nincs lehetőség, ugyanakkor a blokkvázlat hiányában az ajánlat nem felel meg az ajánlattételi dokumentációban foglalt feltételeknek. Mivel az ajánlattevő felperes nem nyújtotta be az előírt dokumentumokat, így ajánlata a Kbt. 74. § (1) bekezdés e) pontjára tekintettel érvénytelen. Az ajánlattételi dokumentáció 6. sz. melléklet 7.1.1. pontja előírta, hogy az ajánlattevőknek javaslatot kell tenni a műhely(ek) kialakítására, a műhelyi berendezésekre és szerszámokra, a diagnosztikai rendszer kezeléséhez szükséges informatikai háttéreszköz igényének biztosítására. Nyilatkozni kellett arra vonatkozóan is, hogy az M3 vonalhoz meglévő járműtelep vágányképéhez alkalmazkodik az ajánlatban javasolt karbantartási technológia. A felperes ajánlata ilyen dokumentumot nem tartalmazott, ezért hiánypótlási felhívásban ennek pótlását kérte a II. r. alperes. A felperes a hiánypótlás 13. sz. mellékletében kizárólag az AVR műhelyről tett említést, nem csatolta a többi műhely kialakítására, műhelyberendezésekre és szerszámokra, a diagnosztikai rendszer kezeléséhez szükséges informatikai háttér eszközigényének biztosítására vonatkozó leírást, valamint nem adott nyilatkozatot arról, hogy az M3 vonalhoz meglévő járműtelep vágányképéhez alkalmazkodik az általa javasolt karbantartási technológia. A Kbt. 67. § (5) bekezdése alapján a korábban megjelölt hiányok későbbi hiánypótlás során nem pótolhatók, így hiánypótlásra e tárgykörben már nincs lehetőség. A hiányok pótlások nélkül az ajánlat nem felel meg az ajánlattételi dokumentációban foglalt előírásoknak, a felperes nem nyújtotta be az előírt dokumentumot, ezáltal ajánlata a Kbt. 74. § (1) bekezdés e) pontjára tekintettel érvénytelen. A felperes 2015. július 17. napján jogorvoslati kérelmet nyújtott be, amelyben kérte az I. r. alperest, hogy a Kbt. 152. § (2) bekezdés d) pontjában foglaltaknak megfelelően állapítsa meg, hogy az ajánlatkérő II. r. alperes jogszabályellenesen minősítette a felperes ajánlatát érvénytelennek, állapítsa meg továbbá, hogy a II. r. alperes jogsértően járt el a III. r. alperes ajánlatának elbírálása során, továbbá kérte, hogy az I. r. alperes semmisítse meg a II. r. alperes 2015. július 8. napján kibocsátott közbeszerzési eljárást lezáró Összegzését. A jogsértő esemény megtörténtének és a felperes arról való tudomásszerzésének időpontja 2015. július 8. napja, azaz 5

az Összegzés megküldésének időpontja. A jogorvoslati kérelemben a felperes megsértett jogszabályi rendelkezésekként a Kbt. 2. § (2)-(4) bekezdésére, a Kbt. 67. § (3) és (8) bekezdésére, valamint a Kbt. 74. §-ára hivatkozott. A felperes a jogorvoslati kérelem benyújtása előtt személyesen kézbesítette a jogorvoslati kérelmet a II. r. alperesnek, a Kbt. 137. § (10) bekezdésében foglaltakat meghaladóan teljes terjedelemben. A felperes jogorvoslati kérelme nem tartalmazta az igazgatási szolgáltatási díj megfizetésének igazolását, ezért az I. r. alperes a D.570/5/2015. számú végzésével hiánypótlásra szólította fel a felperest, s a hiánypótlás teljesítése után, 2015. augusztus 4-én indította meg a jogorvoslati eljárást. A jogorvoslati eljárás megindítását követően a felperes 2015. augusztus 7-én tett írásban észrevételt a szerződéskötés engedélyezésével kapcsolatban, ezt követően 2015. augusztus 19-én nyújtott be írásbeli észrevételt, amelyben kifejtette a hiánypótlás és a felvilágosítás kéréssel kapcsolatos jogi álláspontját, továbbá az érvénytelenségére vonatkozó 8 okra tett további műszaki előadást, valamint a dokumentáció nem megfelelő kidolgozottságára hivatkozott. Egyebekben eljárásjogi nyilatkozatokat tett arra vonatkozóan, hogy a 2015. augusztus 17-én tartott iratbetekintés során az I. r. alperes az üzleti titokkal érintett körben és a II. r. alperes belső iratai tekintetében nem engedélyezte az iratbetekintést és az azokról történő másolat készítést. A jogorvoslati eljárás megindításáról szóló végzést a felperes 2015. augusztus 7-én kapta meg. A jogorvoslati kérelem benyújtásával egyező napon, azaz 2015. július 17-én a II. r. alperes benyújtotta a szerződéskötés engedélyezésére vonatkozó kérelmét. Ezt a kérelmet az I. r. alperes nem küldte meg a felperes részére. A jogorvoslati eljárás megindításáról szóló végzés kézhezvételét megelőzően a II. r. alperes 2015. augusztus 5-én a szerződés megkötésének engedélyezésére vonatkozó kérelem kiegészítését nyújtotta be. Ezt az I. r. alperes ugyancsak nem küldte meg a felperes részére. Ugyanezen a napon, 2015. augusztus 5-én az I. r. alperes a D.570/8/2015. számú végzésben engedélyezte a szerződéskötést, amely végzést az I. r. alperes a honlapján a kora délutáni órákban publikált. A végzést a felperes 2015. augusztus 10-én vette kézhez. Ugyanezen a napon (2015. augusztus 10-én) a II. r. alperes e-mailben megküldte adatközlését az I. r. alperesnek arra vonatkozóan, hogy a közbeszerzés milyen forrásból valósul meg. A felperes 2015. augusztus 7-én írásban észrevételt tett a szerződéskötés engedélyezésével kapcsolatban és határozottan kifogásolta, hogy a szerződéskötés engedélyezése iránti kérelemről és az engedélyezés eljárásának menetéről nem értesült. Ezt követően II. r. alperes 2015. augusztus 8-án és 2015. augusztus 12-én tette meg észrevételeit a felperes jogorvoslati kérelmére, a III. r. alperes pedig 2015. augusztus 6-án és 2015. augusztus 24-én kelt beadványában fejtette ki részletes jogi álláspontját. A II. r. és III. r. alperesek álláspontja szerint a III. r. alperes ajánlata érvényes volt, az első hiánypótlási felhívásban megfogalmazott hibákat III. r. alperes maradéktalanul orvosolta. A felperes 2015. augusztus 17-én az iratbetekintés során az üzleti titokkal érintett körben és a II. r. alperes belső iratai tekintetében iratbetekintést nem tudott gyakorolni, mivel azt az I. r. alperes nem engedélyezte. A felperes 2015, augusztus 19-én nyújtott be írásbeli észrevételt, amelyben kifejtette a hiánypótlás és a felvilágosítás kéréssel kapcsolatos jogi álláspontját, továbbá az érvénytelenségre vonatkozó 8 okra további műszaki előadást tett, valamint a dokumentáció nem megfelelő kidolgozottságára hivatkozott. Az I. r. alperes az eljárás során 2015. augusztus 25-én tartott tárgyalást, amelyre akként került sor, hogy a felperes a III. r. alperes ajánlatát érintő időtartam alatt nem lehetett jelen, továbbá III. r. alperes sem volt jelen a felperes ajánlatának tárgyalása során, figyelemmel az üzleti titokká minősítésekre. A felperes jogorvoslati kérelme nyolc kérelmi elemet tartalmazott. Az 1. kérelmi elemben azt kifogásolta, hogy a II. r. alperes jogsértő módon nyilvánította a felperes ajánlatát érvénytelennek a Kbt. 74. § (1) bekezdés e) pontja alapján az eljárást lezáró döntésében megfogalmazott nyolc érvénytelenségi ok 6

tekintetében. A jogorvoslati kérelem 2. kérelmi elemében a felperes kifogásolta, hogy a II. r. alperes jogsértő módon nyilvánította a III. r. alperes ajánlatát érvényesnek. A felperes álláspontja szerint a III. r. alperes ajánlata feltételezhetően nem felel meg a II. r. alperes által a műszaki leírásban rögzített, „két teljes értékű, egymástól működési elvét tekintve is független, folyamatosan szabályozható fékberendezéssel rendelkezik" elvárásnak. Rámutatott arra, hogy a II. r. alperes által kibocsátott első hiánypótlási felhívás 2.11. pontjában feltárt hiányosság a főfékrendszer szabályozhatóságára vonatkozott, mivel a III. r. alperes ajánlatából nem lehetett megállapítani, hogy biztosított-e annak a követelménynek a teljesülése, hogy minden metrószerelvény két teljes értékű, egymástól működési elvét tekintve is független, folyamatosan szabályozható fékberendezéssel rendelkezik. A felperes a 3. kérelmi elemében kifogásolta, hogy a II. r. alperes jogsértő módon nyilvánította a III. r. alperes ajánlatát érvényesnek, figyelemmel arra, hogy az 1. hiánypótlási felhívás 2.16. pontjában feltárt hiányosság a vonat üzemszerű megállítására vonatkozó fékrendszer kialakítására vonatkozott. A kiírás szerint a rögzítőfék a vonat üzemszerű megállítására nem alkalmazható, ugyanakkor a III. r. alperes ajánlatából úgy tűnt, hogy az általuk javasolt konstrukcióban a rögzítőféket erre használják. A felperes a jogorvoslati kérelem 4. kérelmi elemében kifogásolta, hogy a II. r. alperes jogsértő módon nyilvánította a nyertes ajánlattevő ajánlatát érvényesnek, ugyanis a III. r. alperes ajánlatában bemutatott fékrendszer leírásából nem volt egyértelmű annak felépítése és hogy egy forgóvázon hány henger és féktuskó található. A jogorvoslati kérelem 5. kérelmi elemében a felperes azt kifogásolta, hogy a II. r. alperes jogsértő módon nyilvánította a nyertes ajánlattevő ajánlatát érvényesnek, mivel a III. r. alperes az ajánlatában nem igazolta, hogy az általa megajánlott áramszedő-tüske lengőkábeles betáplálásra is alkalmas. Álláspontját arra alapozta, hogy a II. r. alperes által kibocsátott hiánypótlási felhívás 2.20. pontjában feltárt hiányosság az áramszedő-tüske elhelyezésére vonatkozott. A felperes a jogorvoslati kérelem 6. kérelmi elemében kifogásolta, hogy a II. r. alperes jogsértően nyilvánította a nyertes ajánlattevő ajánlatát érvényesnek, mivel a III. r. alperes az ajánlatában mellőzte az ülések kialakításával összefüggő követelményeket. Ezt az álláspontját az első hiánypótlási felhívás 2.9. pontjában feltárt hiányosságra alapozta. A felperes a jogorvoslati kérelem 7. kérelmi elemében kifogásolta, hogy a II. r. alperes jogsértő módon nyilvánította a nyertes ajánlattevő ajánlatát érvényesnek, mivel a III. r. alperes ajánlatában az 1. hiánypótlási felhívás 2.5. pontja szerint nem volt megállapítható, hogy a megajánlott vagonok mennyiben teljesítik azt az előírt követelményt, amely szerint terheléstől és kerékátmérőtől függetlenül állandó magasságot kell biztosítani. A jogorvoslati kérelem 8. kérelmi elemében a felperes kifogásolta, hogy a II. r. alperes megsértette a Kbt. 2. § (l)-(3) bekezdésében foglaltakat, mivel a III. r. alperes ajánlatával és hiánypótlásával szemben nem ugyanolyan szintű elvárások voltak a II. r. alperes részéről, mint a felperessel szemben. Rámutatott arra, hogy további négy esetben (2.23-2.26) hívta fel a II. r. alperes a III. r. alperest valamely ártáblázat részösszesítőjében foglalt tételnek a pontosítására, illetve felvilágosítás adására, így a felperes álláspontja szerint egyértelműen sérti az egyenlő bánásmód elvét az a tény, hogy a felperes ajánlatának érvénytelenségét egy formai hiba miatt megállapította a II. r. alperes. E körben rámutatott arra, hogy a II. r. alperes Összegzésének indokolása szerint az ajánlati ár alapját képező összesítő hibája olyan lényeges és jelentős körülmény, amelyre a Kbt. 67. § (7) bekezdés b) pontja szerinti hiánypótlási korlát irányadó. Erre figyelemmel a felperes álláspontja szerint alapos okkal feltételezi, hogy a III. r. alperes ajánlatával és hiánypótlásával szemben nem ugyanolyan szintű elvárások voltak a II. r. alperes oldalán, mint a felperessel szemben. Az I. r. alperes a D.570/8/2015. számú végzésével a közbeszerzési eljárást lezáró szerződés megkötését engedélyezte, a 2015. szeptember 11. napján kelt D.570/25/2015. számú 7

határozatával a felperes jogorvoslati kérelmét elutasította. A jogorvoslati eljárás során az I. r. alperes figyelembe vette az üzleti titokra vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket, mivel mind a felperes, mind a III. r. alperes üzleti titokká nyilvánította az ajánlatát. Az I. r. alperes a határozat indokolásában kifejtette, hogy az 1. kérelmi elem vonatkozásában az ott megjelölt 8 érvénytelenségi ok körében a II. r. alperes jogszerűen állapította meg, hogy a felperes ajánlata a Kbt. 74. § (1) bekezdés e) pontjára tekintettel érvénytelen. A 2. kérelmi elem vonatkozásában megvizsgálta a III. r. alperes végleges ajánlatát és hiánypótlását, amelyek alapján megállapította, hogy az ajánlat megfelelt a II. r. alperes, mint ajánlatkérő előírásainak, ezért az alaptalan kérelmi elemet elutasította. A 3. kérelmi elem vonatkozásában is erre a megállapításra jutott. A 4. kérelmi elem tekintetében rámutatott arra, hogy a II. r. alperes a felhívásban és a dokumentációban a fékhengerek és féktuskók darabszámára vonatkozóan nem tett előírást és jogszabályi hivatkozást sem, a végleges ajánlat és a hiánypótlás alapján pedig az ajánlat megfelel a II. r. alperes, mint ajánlatkérő előírásainak, ezért az alaptalan kérelmi elemet elutasította. Megjegyezte továbbá, hogy e körben egyébként sem lehetett volna érvénytelenséget megállapítani, mivel nem volt konkrét előírás a felhívásban és a dokumentációban sem erre vonatkozóan. Az 5., a 6. és a 7. kérelmi elem vonatkozásában is arra a megállapításra jutott, hogy a végleges ajánlat és hiánypótlás alapján az ajánlat megfelel a II. r. alperes előírásainak, ezért az alaptalan kérelmi elemet az I. r. alperes elutasította. A 8. kérelmi elem vonatkozásában, azaz a Kbt. 2. § (l)-(3) bekezdésének sérelmére alapított jogorvoslati kérelmi elem tárgyában az I. r. alperes a határozat indokolásában rögzítette, hogy a felperes állítása téves, a felperes tekintetében ugyanis az ajánlatában benyújtott főösszesítő nem felel meg a felhívásban kiadott 12 tételsort tartalmazó főösszesítőnek és azt úgy nyújtotta be, hogy egy elő nem írt 13. külön sort is megjelölt és beárazott, míg a III. r. alperes tekintetében ilyen hiba nem merült fel. A II. r. alperes a III. r. alperes ártáblázataival kapcsolatban csak felvilágosítást kért, mivel a részösszesítők tételeinek meghatározása és beárazása az ajánlattevők feladata volt. A II. r. alperes a tételeket előre nem határozhatta meg teljes pontossággal, mivel a felújított járművek műszaki konstrukciója az ajánlattevők által alkalmazott műszaki megoldásoktól függ, így az egyes tételek ajánlattevők által történt elnevezéseit és azok tartalmát tisztázni kellett. Az I. r. alperes a határozatában a D.570/8/2015. számú, a szerződéskötést engedélyező végzéssel kapcsolatban a felperes által előadott kifogások tárgyában kifejtette, hogy a Kbt. 144. § (4) bekezdése értelmében az I. r. alperesnek nincs olyan kötelezettsége, hogy az ideiglenes intézkedés meghozatala előtt harmadik felet meg kelljen keresnie, véleményét kikérnie,egyebekben pedig hangsúlyozta,hogy a szerződéskötést engedélyező végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye. Az I. r. alperes a határozatában a II. r. alperes terhére sem tételes jogi, sem alapelvi jogsértést nem állapított meg, a 8, kérelmi elemet is alaptalannak találta, így elutasította. Az I. r. alperes a 2015. szeptember 11. napján kelt D.570/25/2015. számú határozatában a felperes jogorvoslati kérelmét a fentiek szerint teljes terjedelmében elutasította. A felperes a törvényes határidőn belül kereseti kérelmet nyújtott be az I. r. alperes határozatának bírósági felülvizsgálatára, valamint a határozat alapjául szolgáló, a II. r. alperes és a III. r. alperes között létrejött „Budapest M3 metróvonal járműparkjának korszerűsítéssel egybekötött felújítása és eszközök szállítása" tárgyú szerződés érvénytelenségének megállapítására a Kbt. 161. § (1) bekezdése alapján. Keresetében kérte az I. r. alperes határozatának megváltoztatását a Kbt. 163. § (1) bekezdése alapján akként, hogy a bíróság a felperes ajánlatának érvényességét és a III. r. alperes ajánlatának érvénytelenségét állapítsa meg. A III. r. alperes ajánlatának érvénytelensége körében a Kbt. 2. §-ában megfogalmazott alapelvi jogsérelemre és az ajánlat műszaki hibáira hivatkozott. Kérte továbbá a II. r. alperes és a III. r. alperes között létrejött szerződés 8

érvénytelenségének megállapítását, továbbá az I. r., a II. r. és a III. r. alperes kötelezését a perköltség viselésére. Kereseti kérelmének indokaként előadta, hogy a felperesi ajánlat érvényes, annak elbírálására jogszabálysértő módon került sor, míg a III. r. alperes ajánlata érvénytelen, továbbá az I. r. alperes eljárása jogszerűtlen és a megkötött szerződés érvénytelen. A felperesi ajánlat vonatkozásában előadta, hogy az I. r. alperes tévesen indult ki abból, hogy a felperesi hiánypótlások, illetve felvilágosítások megadása körében tett nyilatkozatai a végleges ajánlat nem megengedett módosítása lenne. E körben rámutatott a hiánypótlás és felvilágosítás céljára, a hiánypótlás és felvilágosítás tartalmára és korlátaira, továbbá utalt arra, hogy az I. r. alperes a D. 119/5/2013. számú döntésében kifejtette ezzel kapcsolatos álláspontját. A hiánypótlás és a felvilágosítás lehetséges tartalma körében azt pozitív oldalról megközelítve rámutatott arra, hogy a Kbt. előírásainak és céljának megfelelően annak köre és mibenléte tágan értelmezendő, negatív oldalról vizsgálva pedig arra mutatott rá, hogy a Kbt. szűk körben határozza meg a hiánypótlás és felvilágosítás megadásának korlátait, így a hiánypótlás vagy a felvilágosítás nem járhat a Kbt. 2. § (l)-(4) bekezdésében foglalt alapelvek sérelmével, nem járhat továbbá az ajánlati kötöttség megsértésével, ezt a törvény a szakmai ajánlatra korlátozza. A szakmai ajánlattal összefüggésben hangsúlyozta, hogy a törvény kifejezetten kiemeli, hogy a hiánypótlás, vagy felvilágosítás megadása során az ajánlati kötöttség ellenére is javítható az ajánlatban előforduló olyan nem jelentős, egyedi részletkérdésre vonatkozó hiba, amelynek változása a teljes ajánlati árat vagy annak értékelés alá eső részösszegét, az ajánlattevők közötti verseny eredményét, vagy az értékeléskor kialakuló sorrendet nem befolyásolja. A felperes álláspontja szerint e körben rosszul mérlegelt a II. r. alperes, majd a határozat meghozatala során az I. r. alperes is, indokolatlanul szűken értékelte a lehetséges pontosítások, módosítások körét a felperes vonatkozásában. Rámutatott arra, hogy mindezek fényében lett volna köteles mérlegelni az I. r. alperes azt a felperesi állítást, miszerint az összegzésben megjelölt érvénytelenségi okok tekintetében előadta, hogy marginális, könnyen pótolható műszaki kérdésekről van szó, amelyek a teljes ajánlat tekintetében elhanyagolható jelentőséggel bírnak. Tévesnek és jogszabálysértőnek tartja, hogy az I. r. alperes a határozatban a hiánypótlásnak a II. r. alperes által alkalmazott korlátozó értelmezését fogadta el és változatlan formában átvette. A kereseti kérelem további indokaként utalt arra, hogy a műszaki hibák körében kifejtett álláspontját és nyilatkozatait fenntartja, az állítólagos műszaki hibák tekintetében a felperes ajánlatában a hibák értékelése során a II. r. alperes szigorúbb követelményeket alkalmazott. Az univerzális áramszedő bemutatása körében álláspontja szerint az I. r. alperes a Kbt. 67. § (7) bekezdés b) pontjának rendelkezését tévesen, korlátozó jelleggel alkalmazta. Az utastéri ajtók pneumatikus vagy villamoshajtása tárgyában az alternatív ajánlat jogkövetkezményeit tévesen állapította meg az I. r. alperes. Az AVR rendszer vonatkozásában az ajánlatot - tartalmát tekintve tévesen értékelte az I. r. alperes, még a II. r. alperes sem állította, hogy felperes nem ajánlott AVR rendszert, csupán annyit mondott, hogy álláspontja szerint hiányos az ajánlat. A menekítőajtók kialakítása során felperes álláspontja szerint az I. r. alperes a Kbt. 67. § (7) bekezdés b) pontját szintén tévesen, korlátozó jelleggel alkalmazta, akárcsak az utasférőhely száma esetében is. A főösszesítő 13. sora, valamint a blokkvázlat tárgykörében a felperes álláspontja szerint a Kbt. 74. § (1) bekezdés e) pontjának téves alkalmazása valósult meg, míg a karbantartó műhelyek vonatkozásában az I. r. alperes nem értékelte a felperesi állítást. Összefoglalva a műszaki hibák körében kifejtett álláspontot, a felperes úgy értékeli, hogy ajánlata mindenben megfelelt a pályázati kiírásnak, így a II. r. alperes, valamint az I. r. alperes is jogszabálysértően minősítette a felperes ajánlatát érvénytelennek, illetve az I. r. alperes nem megfelelően értékelte a II. r. alperes eljárását. A felperes a kereseti kérelem alátámasztásaként igazságügyi szakértő kirendelését 9

indítványozta, aki a felperesi ajánlat és a pályázati kiírás összevetésével független szakvéleményt tud adni abban a kérdésben, hogy az 1. és a 2. hiánypótlás teljesítése során a felperes által előadottak nem jelentős, egyedi részletkérdésre vonatkozó hibák, hiányosságok pótlásának tekinthetők, továbbá a felperesi ajánlat az 1. és 2. hiánypótlást is ideértve a II. r. alperes által jelzett és az I. r. alperes által határozatában megerősített hiányosságai valóban nem megfelelővé teszik-e a felperesi ajánlatot a pályázati kiírás rendelkezéseivel. A kereseti kérelem további indokaként a III. r. alperesi ajánlat érvénytelenségére hivatkozott, amelynek nem megfelelő elbírálása mind a II. r. alperes döntését, mind az I. r. alperes határozatát jogszabálysértővé tette. A III. r. alperes ajánlatának érvénytelenségével összefüggésben az esélyegyenlőség és az egyenlő bánásmód megsértés körében kifejtette, hogy az I. r. alperes a jogorvoslati kérelem elbírálása során ezt nem vizsgálta kellően, így a Kbt. 2. § (l)-(3) bekezdésében foglalt alapelvek sérelme körében a megfelelő indokolással az I. r. alperes határozata adós maradt. Hangsúlyozta, hogy a jogorvoslati eljárás során a II. r. alperes jogsértő magatartása kettős volt, egyrészt gondoskodnia kellett volna arról, hogy az ajánlattevők azonos feltételek ismeretében versenyezhessenek egymással, tehát úgy kellett volna elkészítenie a műszaki dokumentációt, hogy a konkrét beszerzési tárgy meghatározása teljeskörű legyen, másrészt az elbírálás során sem járt el az egyenlő bánásmód követelményének megfelelően. A jogorvoslati kérelemben a felperes a III. r. alperes ajánlatának hiányosságait csak olyan körben tudta megjelölni, amely az 1. hiánypótlási felhívásból egyértelműen kitűnt, ugyanakkor ez csak példálózó jellegű. Az ajánlatok elbírálása jogszerűségének vizsgálata során az ajánlatok egészének összevetését el kellett volna végezni. Hangsúlyozta, hogy a II. r. alperes az ajánlatok elbírálása során súlyosan megsértette a Kbt. 2. § (1) bekezdését, a verseny tisztaságának biztosítására vonatkozó kötelezettséget, valamint a Kbt. 2. § (2) és (3) bekezdését, amely az egyenlő bánásmód és esélyegyenlőség érvényesülését írja elő. E körben hivatkozott a Fővárosi Törvényszék 1-H-KJ-2012-61. számú határozatára. Álláspontja szerint az I. r. alperes éppen az elvek érvényesülésének vizsgálatát mulasztotta el. Rámutatott arra is, hogy a közbeszerzési eljárás során a II. r. alperesi magatartás körében az eljárás lezárása előtt az ajánlatkérő tulajdonosi jogait gyakorló Fővárosi Önkormányzat képviselője nyilvánosan több ízben minősítette az ajánlatokat, illetve a közbeszerzési eljárásra vonatkozó információkat szolgáltatott a nyilvánosság részére, holott a II. r. alperes elfogadta és magára nézve kötelezőnek ismerte el a Közbeszerzési Hatóság Tanácsa által készített Közbeszerzési Etikai Kódexet.A felperes szerint az e körben bemutatott érvek értékelését az I. r. alperes elmulasztotta, az Etikai Kódex, illetve a Kbt. alapelveinek érvényesülése tárgyában tett felperesi kifogásokat lesöpörte azzal, hogy nincs hatásköre a főpolgármester nyilatkozatainak értékelésére. A felperes hivatkozott az elbírálás diszkriminatív jellegére és a III. r. alperes ajánlatának hiányosságaira is. Álláspontja szerint a III. r. alperes ajánlatának feltételezetten hiányos pontjaira vonatkozó hivatkozásai értékelését az I r. alperes hiányosan és felszínesen végezte el. Az 1. hiánypótlás a III. r. alperes végleges ajánlata vonatkozásában is legalább olyan súlyosságú és mértékű módosítást feltételez, mint a felperes esetében, különös figyelemmel arra, hogy négy felhívás is a III. r. alperes által megajánlott fékrendszerhez (a főfékrendszer szabályozhatóságához, a vonat üzemszerű megállítására vonatkozó fékrendszer kialakításához, a forgóvázon található hengerek és féktuskók számához) kapcsolódott, alapvető kérdések tisztázására irányult, amelyek jóval fajsúlyosabbak, mint a felperes oldalán felmerült bármely probléma. Hangsúlyozta, hogy a II. r. alperes az 1. hiánypótlási felhívásban feltárt problémákkal szinte teljesen megegyező problémákat tárt fel az III. r. alperes ajánlatában is az áramszedő tüske elhelyezése és az ülések kialakítása tárgyában. A felperes álláspontja szerint az 1. hiánypótlási felhívás 2.5 pontja, amely a vagonok állandó magasságára 10

vonatkozott, olyan konstrukciós követelmény, amely alapjaiban határozza meg egy ajánlat legfőbb paramétereit, így jelentősége túlmutat az áramszedő rögzítésén. A felperes előadta, hogy ismeretei szerint az III. r. alperes által rendszerint alkalmazott megoldás a vagonok állandó magasságára vonatkozó követelményt nem teljesíti. A felperes hivatkozott arra is, hogy a II. r. alperes 4 esetben (1. hiánypótlás 2.23-2.26) hívta fel a III. r. alperest valamely Ártáblázatának Részösszesítőjében foglalt tételek pontosítására, illetve azokkal kapcsolatos felvilágosítás adására, így sérti az egyenlő bánásmód elvét, hogy felperesi ajánlat érvénytelenségét a fent bemutatottak szerint egyebek mellett egy formai hiba miatt állapította meg II. r. alperes. A felperes kiemelte, hogy az Összegzés szerint az ajánlati ár alapját képező összesítő hibája „olyan lényeges és jelentős körülménynek minősül, amelyre a Kbt. 67. § (7) b) pontja szerinti hiánypótlási korlát irányadó." A felperes e körben is indítványozta igazságügyi szakértő kirendelését, aki a III r. alperes ajánlata és a pályázati kiírás összevetésével független szakvéleményt tud adni abban a kérdésben, hogy a III. r. alperes végleges ajánlata megfelel-e a pályázati kiírásnak. Álláspontja szerint a fenti hiányosságok és az Összegezés tartalmának figyelembevételével alapos okkal feltételezi, hogy az III. r. alperes ajánlatával és hiánypótlásával szemben nem ugyanolyan szintű elvárásokat támasztott a II. r. alperes, mint a felperesi ajánlattal szemben. E körben utalt a közbeszerzési eljárás előkészítésében korábban résztvevő Metróért Egyesület nyilatkozatára. Hivatkozott továbbá a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt indokolási kötelezettség nem megfelelő teljesítésére. A közbeszerzési szerződés érvénytelensége körében a Kbt. 127. § (1) bekezdés c) pontjára hivatkozott, mivel az I. r. alperes szerződéskötést engedélyező végzése jogsértő, ugyanis a felperes részére nem kerültek szabályszerűen megküldésre az iratok és az I. r. alperes nem törekedett annak biztosítására, hogy felperes a jogorvoslati jogát teljeskörűen - az iratokra való nyilatkozattételi lehetőséget is ideértve - gyakorolhassa. Hivatkozott a Kbt. 147. § (1) bekezdésére, amely az egyenlő bánásmód elvének érvényesülését biztosító garanciális eljárásjogi szabályként rögzíti, hogy a jogorvoslati eljárás során az ügyben érdekelt valamennyi fél az eljárás során felvetődött új tényt, előterjesztett kérelmet, nyilatkozatot megismerhessen és azokkal kapcsolatos álláspontját kifejthesse. Az I. r. alperes a szerződés megkötésének engedélyezésére irányuló kérelmet egyáltalán nem küldte meg a felperesnek, így nem volt lehetősége álláspontját kifejteni, holott a Kbt. 147. § (1) bekezdése szerinti garanciális szabály feltétlenül alkalmazandó. A felperes el volt zárva attól, hogy az ajánlatkérő előadására vonatkozó álláspontját kifejtse, így a tisztességes eljárás, illetve az egyenlő bánásmód elve súlyosan sérült, így a végzés a Kbt. 147. § (1) bekezdésébe ütközik. Az I. r. alperes a Ket. 72. § (1) bekezdés e) pontja szerinti indokolási kötelezettségnek sem tett eleget, mivel nem mutatta be, hogy a szerződéskötés előnyei meghaladják-e a szerződéskötéssel járó hátrányokat. A felperes álláspontja szerint erről nem lehet szó, mivel az I. r. alperes az eljárást legfeljebb 30 nap alatt lefolytatja, azaz legfeljebb eddig halasztódott volna el a szerződéskötés. A felperes álláspontja, hogy jogszabálysértő végzés alapján, ezáltal jogszabálysértő módon, a kötelező szerződéskötési moratórium szabályainak megsértésével került sor a szerződés megkötésére. A felperes kérte a III. r. alperes ajánlata megismerésének biztosítását, e tárgyban hivatkozott arra, hogy a nyertes ajánlat a szerződés részét képezi, amely a megkötést követően közérdekű adatnak minősül és bárki által hozzáférhetővé kell tenni, így jelen perben sem indokolt a védelmet fenntartani. A felperes a per első tárgyalásán hangsúlyozottan hivatkozott az üzleti titkot tartalmazó iratok megismerésére, előadta, hogy a per nem dönthető el olyan adatok alapján, amelyekhez a felek valamelyike nem 11

fér hozzá, a betekintés nem biztosított. Az I. r. alperes kérte a kereset elutasítását és felperes perköltség megtérítésére kötelezését. Előadta, hogy a kereseti kérelem indokolásában nincs olyan új elem, amelyre a határozat részletes indokolása ne reagálna. Az I. r. alperes álláspontja szerint határozata mind az eljárásjogi, mind a tételes jogi szempontok alapján jogszerű, a szerződés érvénytelenségére vonatkozó felperesi indítvány minden jogalapot nélkülöz. A szerződéskötés megengedését tartalmazó végzés szintén jogszerű, a Kbt. nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely szerint a szerződéskötést engedélyező kérelmet az ellenérdekű feleknek, vagy bárkinek meg kellene küldeni, az I. r. alperes e körben saját mérlegelése alapján dönt. A per folytatólagos tárgyalásán az I. r. alperes kifejtette, hogy felmerül az ügyfélképesség kérdése is, mivel a felperes akkor vitathatná a III. r. alperes ajánlatának érvényességét, ha ő maga érvényes ajánlatot tett volna, ez esetben állna fenn ugyanis az az érdek, ami az eljárási jogosultságát megalapozná (12. ssz. tárgyalási jegyzőkönyv 3. oldal). Hivatkozott továbbá arra, hogy nem állnak fenn a feltételei az egységes pernek, mivel a Kbt. 127. § (1) bekezdés c) pontjának esete nem áll fenn, így az az alapján indítható kereset feltételei sem állnak fenn (12. ssz. tárgyalási jegyzőkönyv 5. oldal). A II. r. alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és felperes perköltségben marasztalását kérte. Az I. r. alperes határozatának megváltoztatására irányuló kereseti kérelem tárgyában előadta, hogy az e körben tett felperesi tény- és jogi állítások alaptalanok. A II. r. alperes összefoglaló jellegű határozott álláspontja az, hogy a Kbt. rendelkezései maximális betartásával állapította meg a felperes ajánlatának érvénytelenségét, illetve az eljárást lezáró Összegzésében minősítette a III. r. alperes ajánlatát érvényesnek, és hirdette ki győztesként, melyet az I. r. alperes is a jogorvoslati eljárásban megerősített, és jogszerűnek tartott. Álláspontja szerint az I. r. alperes a D.570/25/2015. számú határozatában a felperes ajánlata vonatkozásában a feltárt és megállapított érvénytelenségi okokat teljeskörűen, részleteiben is megvizsgálta (felülvizsgálta) és határozata indokolásából kitűnően ennek eredményeként azokat teljes mértékben megalapozottnak tartotta. A II. r. alperes rámutatott arra, hogy a felperes a jogorvoslati eljárásban az általa előadatottakhoz képest keresetlevelében új kereseti elemeket, tényeket - egy kivételével - nem jelölt meg. A felperes keresetlevelében a jogorvoslati eljárást megindító kérelemhez képest egyetlen új elem jelenik meg, a keresetlevél 37. és 50, pontjában nevesítve, A II. r. alperes a felperes szakértő kirendelésére irányuló bizonyítási indítványát alaptalannak tartja, mivel a felperesi hivatkozások értékelése -tárgyánál fogva - a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdésben biztosított mérlegelési jogkör gyakorlása útján jogkérdésben történő állásfoglalást igényel, ezáltal hiányzik a Pp. 177. § (1) bekezdésében írt, a szakértő kirendelését megalapozó alapfeltétel. Emellett a műszaki ajánlatok üzleti titokká történt minősítése következtében a perben készült szakvéleményt a felperes a bírósági eljárás során sem ismerhetné meg teljes körűen, ugyanazon okokból, mint amiatt a megelőző jogorvoslati eljárásban sem tekinthetett be a III. r. alperes üzleti titkot képező ajánlati részeibe. Ezeket a jogorvoslati eljárást lezáró I. r. alperesi határozat is részletezi (a 2004/18/EK Irányelv, a Ptk., a Kbt., valamint a 2011. évi CXII. törvény releváns rendelkezései alapján). Ebből következően a szakvéleményben foglaltakra, mint bizonyítékra, a perbeli előadás alátámasztása céljából értelemszerűen nem is hivatkozhatna, amely önmagában is az indítvány elutasítását alapozza meg. A felperes második kereseti kérelme vonatkozásában rámutatott arra, hogy annak jogcímeként a Kbt. 127. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltakat (a szerződéskötési moratóriumra vonatkozó szabályok megsértését) jelölte meg, ugyanakkor a Kbt. 127. § (1) bekezdés c) pontját nem sértette meg, mivel az I. r. alperes a szerződéskötést a 2015. augusztus 5. napján kelt D.570/8/2015. számú végzéssel engedélyezte, ezt követően került sor 2015. 12

augusztus 7-én a szerződés megkötésére. A III. r. alperes ellenkérelmében kérte az I. r. alperes határozata hatályában fenntartását és felperes keresetének elutasítását valamennyi kérelmi eleme tekintetében. Hangsúlyozta, hogy a Kbt. 3. § és 74. § kógens rendelkezései határozzák meg az ajánlat érvénytelenségének okait. A nem megfelelően benyújtott ajánlatokat, hiánypótlásokat csak a Kbt. adta keretek között lehet értékelni, s a korábban megjelölt hiányok később nem pótolhatók. A Kbt. 2. § szerinti alapelvi rendelkezés vonatkozásában előadta, hogy a II. r. alperes maradéktalanul betartotta a Kbt. hivatkozott alapelvi rendelkezéseit, biztosítva volt valamennyi ajánlattevő számára a tisztességes és jóhiszemű joggyakorlás elve, az esélyegyenlőséget és az egyenlő bánásmódot figyelembe véve valamennyi gazdasági szereplő közbeszerzésben betöltött érdeke érvényesült II. r. alperes eljárása által. A felperesi ajánlat érvénytelensége vonatkozásában rámutatott arra, hogy az összegzésből, valamint a jogorvoslati eljárás során a II. r. alperesi beadványokból megismerhetőek voltak azok a közbeszerzési eljárás során tett felperesi téves lépések, amelyek a felperesi ajánlat érvénytelenségéhez vezettek. A becsatolt iratokból a III. r. alperes számára tényként megállapítható, hogy a felperes a nem megfelelően benyújtott ajánlatában és a nem megfelelően teljesített hiánypótlása során ajánlatát módosította, így érvénytelen ajánlatot nyújtott be. A III. r. alperes osztja a II. r. alperes jogorvoslati eljárás során tett álláspontját, mely szerint valamely ajánlat érvényessé, vagy érvénytelenné nyilvánítását nem lehet „szubjektív" műszaki, szakmai megítélés alá venni, mert erre a Kbt. előírásai egzakt, kógens iránymutatást adnak: az ajánlatoknak meg kell felelniük az ajánlattételi felhívásban, a dokumentációban (kihangsúlyozva a műszaki leírásban foglalt követelményeket) meghatározott feltételeknek, s az ajánlatkérők kizárólag ezen keretek között bírálhatják el az ajánlatokat. A III. r. alperes fenntartotta a jogorvoslati eljárásban benyújtott beadványában foglaltakat (az áramszedők, az ajtók működtetése, a járművezetői oktatói szimulátor, a menekítőajtók működtetése, az utasférőhelyek, a költségvetés, főösszesítő, valamint a blokkvázlat vonatkozásában a felperesi ajánlat érvénytelen), az érvénytelenség körülményeit az I. r. alperes megfelelő jogi körültekintéssel mérlegelte és minősítette. Előadta, hogy a II. r. alperes felelősen, jogszerűen döntött a III. r. alperesi ajánlat érvényessé nyilvánításáról. A III. r. alperes hangsúlyozta, hogy nem módosította ajánlatát, nem tett egyetlen ponton sem alternatív ajánlatot, amely a Kbt. rendelkezéseivel ellentétes lenne. Álláspontja szerint nem eshet azonos súlyú megítélés alá az a két kérdés, hogy a felperesi ajánlat hiányosságainak feltárására tett nem megfelelő, illetve hiányos pótlás, illetve a III. r. alperes által a hiányosságok megfelelő pótlása és felvilágosítás megadása a II. r. alperest kötelezően kellett volna, hogy a felperes részére történő ismételt hiánypótlás kiadására vezesse. Előadta, hogy a felperes saját mulasztását nem róhatja fel az alperesek hibájául. A III. r. alperes az Ártáblázattal kapcsolatos kérdéskör vonatkozásában kifejtette, hogy az ajánlattételi dokumentáció 7. mellékletében rendelkezésre bocsátott minta szerint kellett benyújtani az Ártáblázat részét képező Főösszesítőt, azon változtatást eszközölni nem lehetett, a Főösszesítő adatait kellett a Felolvasólapon is rögzíteni, ez képezte az ajánlati árat, amely az 1. sz. bírálati résszempont. Ugyanakkor a felperes a Főösszesítőn változtatást eszközölt, s pusztán ez az egy hiba elegendő az ajánlat érvénytelenítéséhez. A Főösszesítő (Dokumentáció 13. pontja) Felolvasólapra kerülő, bírálati részszempontként értékelésre kerülő ajánlati ár részletezését az Ártáblázatban szereplő Részösszesítőkön, illetve a Főösszesítőn kellett megadni. A Főösszesítő 7., 8. és 9. sorainak meg kellett egyezniük a megfelelő Részösszesítők összegsorával. Az ajánlattételi dokumentáció 11. pontja szerint valamennyi Részösszesítő tételeinek meghatározása és beárazása is az ajánlattevők feladata. A II. r. alperes a tételeket előre nem határozhatta meg, mert azok csak az ajánlattevői megajánlások 13

függvényében értelmezhetőek az eltérő műszaki megoldások, a felújítandó metrószerelvények eltérő műszaki konstrukciója, illetve az ajánlattevők által alkalmazott műszaki megoldások konstellációjában. Ennélfogva nem helytálló az a felperesi okfejtés, miszerint a nevezett Részösszesítők egy-egy pontjára vonatkozó II. r. alperesi felvilágosítás-kérés azonos súlyú hiányosság eltérő módon való értékelése, mint a Főösszesítő sorainak felperes általi módosítása, ezáltal a dokumentációnak való nem megfelelőség. A III. r. alperes hangsúlyozta, hogy tőle a II. r. alperes a 3. sz. Részösszesítővel kapcsolatban kizárólag 4 kérdésben kért felvilágosítást a 3. sz. Részösszesítő egyes tételeire tett elnevezések magyarázatára. Az üzleti titok vonatkozásában hangsúlyozta, hogy nem képezheti a szerződés nyilvános részét az ajánlat üzleti titokként nyilvánított része, a nyilvánosság joga nem írhatja felül az üzleti titokhoz fűződő jogát. Kérte, hogy a bíróság jelen perben is az üzleti titoknak minősített részek tekintetében a felperes iratbetekintési jogát zárja ki, s a bíróság a nyilvánosságot a tárgyalás egészéről zárja ki. A per első tárgyalásán a zárt tárgyalás tartására irányuló indítványt nem tartotta fenn (5. ssz. tárgyalási jegyzőkönyv 5. oldal). A szerződés érvénytelensége tárgyában tett felperesi érvelés kapcsán előadta, hogy a Kbt. 161. § (1) bekezdése szerint a szerződés érvénytelensége a Kbt. 127. § (1) bekezdésében meghatározott okok miatt kérhető, amelyek közül a felperes a Kbt. 127. § (1) bekezdés c) pontjára hivatkozik, amely eset pedig nyilvánvalóan nem áll fenn. A III. r. alperes a per során benyújtott előkészítő iratában (9. ssz. perirat) kérte a szerződéskötési moratórium megsértésére alapított kereseti kérelem részítélettel való elutasítását és a III. r. alperes perből való elbocsátását, másodlagosan a felperes keresetének elutasítását. A közbeszerzési eljárásban a felperes és a III. r. alperes nyújtott be végleges ajánlatot, így nem volt olyan beavatkozásra jogosult, akit értesíteni kellett volna a perbe való beavatkozás lehetőségéről. A felperes keresete - az alábbiak szerint - nem alapos. A bíróság a felperes keresetlevele,az I.r.alperes, a II.r. alperes és a III.r. alperes érdemi ellenkérelme, a felek által a tárgyalásokon tett szóbeli nyilatkozatok, a per során benyújtott írásbeli előkészítő iratok, valamint a közigazgatási iratok alapján állapította meg a fenti tényállást. A bíróságnak a perben az I. rendű alperes D.570/25/2015. számú közigazgatási határozatának bírósági felülvizsgálatát kellett elvégezni, s a jogszerűségi felülvizsgálat után kellett állást foglalni a felperes szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló keresetéről. A bíróság az I. r. alperes határozatát a Pp. 324. § (2) bekezdés a) pontjában, valamint a Kbt. 161. §-ában foglalt rendelkezések alapján vizsgálja felül, azaz az I. r. alperes határozatának jogszerűségét, az eljárási és az anyagi jogi szabályoknak való megfelelését vizsgálja. Ennek során a Pp. 215. §-ának rendelkezésére figyelemmel a kereseti kérelem és az ellenkérelem keretei között a bíróság a következőket értékelte. Közigazgatási határozat bíróság általi felülvizsgálatát az ügyfél, illetve a reá vonatkozó rendelkezés tekintetében az eljárás egyéb résztvevője kérheti jogszabálysértésre hivatkozással. A Legfelsőbb Bíróság Kúria által is fenntartott 1/2011. (V. 9.) KK véleménye értelmében a kereseti kérelemben a felperes hivatkozhat anyagi és eljárási jogszabálysértésre, továbbá arra is, hogy a közigazgatási határozat meghozatala során alkalmazott jogszabályt tévesen értelmezték. A Pp. 339. §-ának (1) bekezdése alapján eljárási jogszabálysértés miatt a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezésének vagy megváltoztatásának csak akkor van helye, ha az eljárási jogszabálysértés az ügy érdemére is kihat, és az a bírósági eljárásban sem orvosolható. A Kbt. 163. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság a Közbeszerzési Döntőbizottság határozatát kizárólag abban az esetben helyezi hatályon kívül, ha a Közbeszerzési Döntőbizottság eljárása 14

során a jogorvoslati eljárás lényeges és az ügy érdemére kiható szabályainak megsértésére kkerült sor. A perbeli ügyben a bíróságnak a Pp. 339/A. §-a alapján - a kereseti kérelem és az alperesi ellenkérelmek keretei között - az; I. r. alperesi határozat felülvizsgálata körében abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperesi ajánlat érvénytelenségét és a III. r. alperesi ajánlat érvényességét megállapító Összegzés tárgyában az I. r. alperes döntése jogszerű-e, a Kbt. 2. §-a szerinti alapelvi jogsérelem fennáll-e, az I. r. alperes a hiánypótlás és felvilágosítás intézményét helytállóan értelmezte-e, a műszaki hibák értékelése körében jogszerűen járt-e el, a felperes kellő alappal vitatta-e a III. r. alperes ajánlatának érvényességét, s az I. r. alperes a határozat meghozatala során az indokolási kötelezettségének eleget tette-e. Eljárási jogszabálysértés megvalósulása esetén a bíróságnak a Kbt. 163. § (1) bekezdésében foglaltak értelmében azt is vizsgálnia kellett, hogy a jogorvoslati eljárás lényeges és az ügy érdemére kiható szabályai sérültek-e. A bíróságnak a szerződés érvénytelensége iránti kereseti kérelem tárgyában vizsgálni kellett, hogy a felperes megalapozottan hivatkozott-e a Kbt. 127. § (1) bekezdés c) pontjának megsértésére, ezáltal a megkötött szerződés érvénytelenségére. A Kbt. 1. §-a meghatározza, hogy a Kbt. szabályozza a közbeszerzési eljárásokat és az azokhoz kapcsolódó jogorvoslat szabályait a közpénzek ésszerű és hatékony felhasználása és nyilvános ellenőrizhetőségének megteremtése, továbbá a közbeszerzések során a verseny tisztaságának biztosítása érdekében. A Kbt. 2. § (1) bekezdése értelmében a közbeszerzési eljárásban az ajánlatkérő köteles biztosítani, a gazdasági szereplő pedig tiszteletben tartani a verseny tisztaságát, átláthatóságát és nyilvánosságát. A (2) bekezdés előírja, hogy az ajánlatkérőnek esélyegyenlőséget és egyenlő bánásmódot kell biztosítania a gazdasági szereplők számára. A (3) bekezdés szerint az ajánlatkérő és a gazdasági szereplők a közbeszerzési eljárásban a jóhiszeműség és tisztesség, valamint a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményeinek megfelelően kötelesek eljárni. A (4) bekezdés úgy rendelkezik, hogy az ajánlatkérőnek a közpénzek felhasználásakor a hatékony és felelős gazdálkodás elvét szem előtt tartva kell eljárnia. A Kbt. 67. § (7) bekezdése előírja, hogy a hiánypótlás vagy a felvilágosítás megadása nem járhat [a)] a 2. § (l)-(4) bekezdésében foglalt alapelvek sérelmével vagy [b)] az ajánlati kötöttség megsértésével, azaz a beszerzés tárgyára vagy a szerződés feltételeire adott tartalmi ajánlat (a továbbiakban: szakmai ajánlat) módosításával. A Ket. 72. § (1) bekezdés e) pontja úgy rendelkezik, hogy a határozatnak - ha jogszabály további követelményt nem állapít meg - tartalmaznia kell az indokolásban a mérlegelési jogkörben hozott határozat esetén a mérlegelésben szerepet játszó szempontokat és tényeket. A bíróság először az I. r. alperes D.570/25/2015. számú határozata jogszabálysértése körében kifejtett felperesi hivatkozásokat vizsgálta. A bíróság nem értékelte az I. r. alperesi határozat hatályon kívül helyezését megalapozó jogszabálysértésnek a hiánypótlás értelmezése körében tett felperesi okfejtést. A hiánypótlás és felvilágosítás-adás intézményének célja, miként arra a felperes rámutatott, az orvosolható hiányosságok kiküszöbölésével az érvényes ajánlatok számának növelése a valódi verseny kialakulása érdekében. A bíróság hangsúlyozza azonban, hogy a jogintézmény céljának érvényesítésére kizárólag a hiánypótlásra és felvilágosításra vonatkozó Kbt. rendelkezésekkel összhangban kerülhet sor. Az I. r. alperes határozatának indokolása tényszerűen tartalmazza, hogy a Kbt. 60. § (7) bekezdése alapján az ajánlattevő az ajánlattételi határidő lejártáig módosíthatja az ajánlatát, a Kbt 83. § (7) bekezdése szerinti ajánlati kötöttség a végleges ajánlat 15

benyújtásakor beállt. Ezt követően a felperesnek még hiánypótlás vagy felvilágosítás-adás keretében sincs módja az ajánlat módosítására, ugyanis a Kbt. 67. § (7) bekezdés b) pontja szerint a hiánypótlás vagy a felvilágosítás megadása nem járhat az ajánlati kötöttség megsértésével, azaz a beszerzés tárgyára, vagy a szerződés feltételeire adott tartalmi ajánlat (szakmai ajánlat) módosításával. Amennyiben a hiánypótlás vagy a felvilágosítás megadása a Kbt. 67. § (3) vagy (7) bekezdésében foglaltaknak nem felel meg, akkor az ajánlat elbírálása során kizárólag az eredeti ajánlati példányt lehet figyelembe venni. Az ajánlati kötöttség beálltát követően az ajánlat módosítására sem az ajánlatkérő által kért, sem önkéntes hiánypótlás keretében nincs lehetőség. A Kbt. 1. §-a szerinti követelmények - így az esélyegyenlőség, a verseny tisztasága, valamint az átláthatóság biztosítása - a hiánypótlás és felvilágosítás-adás Kbt. 67. §-ának rendelkezéseivel összhangban történő értelmezése mellett is megvalósulnak, az a körülmény, hogy a hiánypótlást egyes konkrét tárgykörökben a II. r. alperes, majd határozatában az I. r. alperes kellő megalapozottsággal az ajánlati kötöttség megsértésének minősítette, felperes hivatkozása ellenére sem jelenti a Kbt. 1. §-ának sérelmét. Az I. r. alperes felperes által hivatkozott D. 119/5/2013. számú döntése a hiánypótlás és felvilágosítás lehetséges tartalma körében valóban tág értelmezést enged, azonban e jogintézmények tág értelmezése sem eredményezheti a Kbt. 67. §-ában foglalt rendelkezések sérelmét. Az I. r. alperes a hiánypótlás és felvilágosítás-adás jogintézményét a Kbt. tételes rendelkezéseivel összhangban értelmezte, e körben figyelemmel volt az egyedi ügy jellegére, továbbá arra is, hogy a hiánypótlás vagy a felvilágosítás nem járhat a Kbt. 2. § (l)-(4) bekezdésében foglalt alapelvek, továbbá az ajánlati kötöttség megsértésével. Abból a körülményből, hogy a felperes az érvénytelenségi okok körében nevesített műszaki kérdéseket marginálisnak, könnyen pótolhatónak tekinti, amelyek a teljes ajánlat tekintetében elhanyagolható jelentőséggel bírnak, nem következik az, hogy az ajánlatkérő, azaz II. r. alperes számára is elhanyagolható jelentőségűek lennének az érintett műszaki kérdések. A II. r. alperes hiánypótlási felhívásai éppen az érintett műszaki kérdéseknek az ajánlat érvényessége szempontjából fennálló jelentőségét mutatják. Mindezek alapján a felperes által a hiánypótlás és felvilágosítás-adás túlságosan szűk vagy téves, valamint a hiánypótlás korlátainak túlságosan tág értelmezése körében előadottak nem alkalmasak az I. r. alperes határozata hatályon kívül helyezését megalapozó jogszabálysértés alátámasztására. A bíróság nem adott helyt a felperes ajánlata érvényessége körében kifejtett hivatkozásoknak és nem fogadta el a Kbt. 2. §-ára alapított alapelvi jogsérelem körében előadott felperesi érvelést. A II. r. alperes a felperes ajánlatát 8 műszaki indok alapján nyilvánította érvénytelenné az Összegzésben foglaltak szerint. Az I. r. alperes az ajánlattételi dokumentáció, a műszaki leírás, a felperes végleges ajánlata, a felperes által teljesített hiánypótlás vizsgálata és a jogorvoslati eljárás során tett nyilatkozatok alapján az érintett 8 műszaki indok tekintetében úgy értékelte, hogy a felperesi ajánlat II. r. alperes általi érvénytelenné nyilvánítására jogszerűen került sor. A bíróság hangsúlyozza, hogy amennyiben egyetlen érvénytelenségi ok jogszerűen került megállapításra, az önmagában megalapozza a felperes ajánlatának érvénytelenségét, függetlenül attól, hogy esetleg egyes érvénytelenségi okok nem helytállóak. Az I. r. alperes ennek ellenére mind a 8 műszaki ok tekintetében vizsgálta a felperes által a jogorvoslati kérelemben előadottakat, s jogszerűnek fogadta el a II. r. alperes érvénytelenségi okok fennállását tartalmazó Összegzését. Az I. r. alperes az első műszaki indok, az áramszedők vonatkozásában a végleges ajánlat 125. oldal 3.9.5. pontja és a felperes azon nyilatkozata alapján, hogy a végleges ajánlat máshol sem utal arra, hogy a felperes által adott műszaki megoldás ne alsó tapintású lenne, megalapozottan állapította meg, hogy a felperes ajánlata az áramszedő vonatkozásában érvénytelen, így a II. r. 16

alperes érvénytelenné nyilvánítást tartalmazó összegzése nem jogsértő. Mivel az áramvétel módja alapvető és meghatározó jelentőségű műszaki megoldás a metró működése szempontjából, így az I. r. alperes a határozat indokolásában helytállóan rögzítette, hogy az áramszedőkre vonatkozó ajánlati elem a szakmai ajánlat szerves része, így az ajánlat módosításának még hiánypótlás keretében sincs helye. AZ I. r. alperes arra is helytállóan mutatott rá, hogy az univerzális áramszedőre alapított felperesi hivatkozás nem releváns, mert a II. r. alperes konkrétan felsőtapintású áramszedőre kért ajánlatot, azonban a felperes ettől eltért. Az I. r. alperes azon megállapítása, hogy a II. r. alperes a jogszabályi előírások alapján a felperes által önkéntes hiánypótlásban tett ajánlatmódosítást nem vehette figyelembe, csak az eredeti ajánlatot, nem eredményezi a Kbt. 67. § (7) bekezdés b) pontjának korlátozó jellegű alkalmazását, hanem a hiánypótlás intézményének helyes értelmezését juttatja érvényre. Az érvénytelenségi okként megjelölt második műszaki indok az ajtók pneumatikus vagy villamos hajtású működése, amelyet a felperes végleges ajánlata a 235. oldalon alternatív ajánlatként tett meg, ugyanakkor az alternatív ajánlatot az ajánlattételi felhívás 9. pontja kizárja. Az, hogy a felperes az ajtók villamos hajtású működésére vonatkozó ajánlatot nem alternatív ajánlatként, hanem többletajánlatként nevesíti a keresetlevélben, nem támasztja alá, hogy téves az alternatív ajánlat jogkövetkezményeinek a megállapítása. A felperes a jogorvoslati eljárás során a tárgyaláson megerősítette, hogy pneumatikus ajtóműködésre is tettek ajánlatot. A felperes végleges ajánlata is azt tartalmazta, hogy az ajtók igény szerint pneumatikus vagy villamos hajtással ellátottak. A végleges ajánlat szerinti megfogalmazás a szavak egyszerű nyelvtani értelmezése alapján egyértelműen alternatív ajánlat, így az alternatív ajánlat jogkövetkezményeinek alkalmazása felperes hivatkozása ellenére - nem minősíthető téves jogalkalmazásnak. Az érvénytelenségi okként megjelölt harmadik műszaki indok, az AVR (sebességellenőrző) rendszer modellezésének hiánya tárgyában a felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy még a II. r. alperes sem állapította meg, hogy a felperes nem ajánlott AVR rendszert. A felperes ezen hivatkozásának valósághű volta azonban nem eredményezi a felperes ajánlatának érvényességét. A II. r. alperes rámutatott arra, hogy a felperes ajánlata a szimulátor kapcsán előírt valamennyi követelmény teljesítését nem tartalmazza, így a megajánlott ajánlati ár sem. A felperes eltérő műszaki tartalomra tett ajánlatot és nyújtotta be árajánlatát, ezáltal az ajánlat nem felel meg az ajánlattételi dokumentációban foglalt feltételeknek, így a Kbt. 74. § (1) bekezdés e) pontjára tekintettel az érvénytelenség megállapítására jogszerűen került sor. Emellett az I. r. alperes a határozat indokolásában tényszerűen rögzítette, hogy a hiánypótlás során benyújtott magyar nyelvű fordítás 1.2. pontja, amely a Corys által adott szállítási csomagot részletezte, nem tartalmazta felsorolásként az AVR modellezést, és az a csomag sem tartalmazta, amelyet opcióként javasolt a gyártó. Az I. r. alperes arra is valósághűen mutatott rá, hogy az AVR rendszer opcióként megjelölve, beárazva sem az ajánlatban, sem a hiánypótlásban nem szerepelt. E körülményekre figyelemmel az I. r. alperes a határozatában okszerű következtetéssel állapította meg, hogy az AVR modellezés csak opcionálisan rendelhető és a felperes nem tett olyan állítást, hogy élt ezzel az opcionális lehetőséggel. Mindezekre figyelemmel a bíróság úgy ítélte meg, hogy a felperes alaptalanul hivatkozott az ajánlat téves tartalmi értékelésére. Az érvénytelenségi okként megjelölt negyedik műszaki indok, a menekítő ajtók kialakítása tekintetében az I. r. alperes helytállóan mutatott rá, hogy a menekítő ajtótól eltérő műszaki tartalommal bír a „Menekítés automata rámpával" megnevezés alatt bemutatott megoldás. Az I. r. alperes a határozat indokolásában kellően alátámasztotta, hogy a II. r. alperes az összegzésben jogszerűen állapította meg a végleges ajánlattól való eltérést, ezáltal a szakmai ajánlat módosítását és a felperesi ajánlat érvénytelenségét. 17

Az érvénytelenségi okként megjelölt ötödik műszaki indok, az utasférőhelyek száma körében a hiánypótlás keretében az ülőhelyek száma módosítását eredményező felperesi módosítás kapcsán az I. r. alperes a határozat indokolásában helyes jogértelmezés mentén fejtette ki, hogy a hiánypótlás nem járhat az ajánlati kötöttség megsértésével, így csak a végleges ajánlat vehető figyelembe. A végleges ajánlatban a felperes nem teljesítette a 20%-os ülőhely-arányt, így az ajánlat Kbt. 74. § (1) bekezdés e) pontja alapján történt érvénytelenné nyilvánításáról a II. r. alperes által az összegzésben rögzítetteket megfelelő jogértelmezés mentén minősítette az I. r. alperes. Az érvénytelenségi okként megjelölt hatodik műszaki indok a főösszesítő 13. sora, az abban rögzített audit-szolgáltatások tekintetében az I. r. alperes a határozat indokolásában helytállóan állapította meg, hogy a felperes eltért a végleges ajánlattételi dokumentáció főösszesítőre vonatkozó előírásaitól, mivel egy külön elő nem írt munkafeladatot árazott be. Arra is tényszerűen mutatott rá, hogy az eltérés kihatott az ajánlati árra is, mivel a beiktatott 13. sor szerinti összeg beszámításra került a végleges ajánlati árba. Miként az I. r. alperes határozatának indokolása is tartalmazza, a Kúria a KfV.II.38.020/2014/7. számú ítéletében rögzítette, hogy a költségvetés ajánlatkérői előírásoknak nem megfelelő beárazása nem tekinthető az ajánlatban előforduló nem jelentős egyedi részletkérdésre vonatkozó hibának, ezért az sem hiánypótlással, sem ismételt felvilágosítás kéréssel nem orvosolható. A jelentős kitételt nem az összeg nagysága és az ajánlati ár viszonylatában kell értelmezni. Az I. r. alperes a határozat indokolásában kifejtettek szerint jogszerűen állapította meg, hogy a II. r. alperes által megállapított érvénytelenségi ok fennáll, a Kbt. 74. § (1) bekezdés e) pontjának téves értelmezésére alapított felperesi érvelés nem foghatott helyt. Az érvénytelenségi okként megjelölt hetedik műszaki indok a blokkvázlat hiányát nevesítette, s mivel a felperes hiánypótlás során sem csatolt be blokkvázlatot, így az I. r. alperes e tárgyban tett határozati megállapítása, a Kbt. 74. § (1) bekezdés e) pontja II. r. alperes általi alkalmazásának jogszerű eljárásként elfogadása nem minősül téves értelmezésnek. Az érvénytelenségi okként megjelölt nyolcadik műszaki indok a karbantartó műhely kialakítására vonatkozó ajánlat hiánya a hiánypótlást követően is fennállt, az I. r. alperes helytállóan mutatott rá, hogy az előírt vágányképhez való alkalmazkodásról szóló nyilatkozat sem a végleges ajánlatban, sem a hiánypótlási dokumentumokban nem szerepelt, így az összegzésben tett II. r. alperesi megállapítás nem jogszabálysértő. A nyolcadik műszaki indok vonatkozásában ugyanakkor a felperes a keresetlevelében arra hivatkozott, hogy a kiírás az esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód megsértésével megfogalmazott, s az I. r. alperes nem értékelte a felperesi állítást. A közigazgatási iratokból megállapítható, hogy a felperes az érvénytelenségi okként megjelölt nyolcadik műszaki indok, a karbantartó műhelyek kialakítása körében a jogorvoslati kérelem II.8. pont 52-55. alpontjában adta elő kifogásait, amelyek között az esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód megsértésével megfogalmazott kiírás vonatkozásában hivatkozást nem tett, így a jogorvoslati kérelemben a nyolcadik műszaki indok vonatkozásában nincs olyan felperesi hivatkozás, amelyet az I. r. alperes a határozat meghozatala során ne értékelt volna. Mindezek alapján a bíróság úgy ítélte meg, hogy a 8 műszaki indok, mint érvénytelenségi ok megállapítása tárgyában előterjesztett jogorvoslati kérelmi elemet az I. r. alperes kellő részletezettséggel megvizsgálta, és határozatában megalapozottan, az indokolási kötelezettség teljesítése mellett állapította meg, hogy a II. r. alperes összegzése tekintetében jogszabálysértés nem áll fenn, a felperesi ajánlat érvénytelenségének megállapítására jogszerűen került sor. A bíróság nem fogadta el a III. r. alperes ajánlatának érvénytelensége körében kifejtett felperesi hivatkozásokat. E tárgykörben a bíróság először azt vizsgálta, hogy az I. r. alperes kellő alappal 18

hivatkozott-e a felperes kereshetőségi jogának hiányára. A felperes kereshetőségi joga tekintetében értékelni kellett, hogy az állítólagos jogsértés okozott vagy okozhatott-e a felperes számára érdeksérelmet, a felperes jog- vagy érdeksérelme közvetlenül kimutatható-e a vitatott közbeszerzéssel összefüggésben. A felperes perbeli legitimációját, a kereshetőségi jog fennállását a KGD2015. 118. számú döntés értelmében „nem általánosságban, hanem konkrét jogszabálysértéshez kapcsolódóan kell vizsgálni. [...] A kereshetőségi jog kérdésében a Kúria több eseti döntésében - például a KfV.III. 37.256/2012/8. számú ítéletében - kifejtette álláspontját, mely szerint a felperes kereshetőségi joga a határozatnak azon rendelkezésére vonatkozik, amely kapcsán közvetlen érintettsége megállapítható. [...] Az esetlegesen fennálló jogsérelem közvetlen érintettség vagy konkrét érdeksérelem hiányában nem vezethet a határozat jogsértő voltának megállapítására. [...] a kereshetőségi jog egy igényérvényesítési jogosultság, amely azt határozza meg, hogy a perbeli alanyi jog a konkrét felperest megilleti-e, és a felperes jogszerűen tart-e igényt a keresetben megjelölt érdekeinek védelmére.". Az I. r. alperes saját joggyakorlatában azokban az ügytípusokban, amikor a kérelmezők azt vitatják, hogy a másik ajánlattevő (általában nyertes, illetve második helyezett) ajánlatát érvénytelenné kellett volna nyilvánítani, abban az esetben ítéli megállapíthatónak a kérelmező ügyfélképességét, amennyiben a közvetlenül kimutatható jog- vagy érdeksérelem fennáll, azaz amikor a kérelmező a sérelmezett jogsértés megállapítása következtében a közbeszerzési eljárás nyertes ajánlattevője lehetne. Az I. r. alperes azzal, hogy a jogorvoslati kérelem valamennyi kérelmi elemét elbírálta, úgy értékelte, hogy a felperes ügyfélképessége valamennyi kérelmi elem tekintetében, így a III. r. alperes ajánlata érvényességét vitató körben is fennáll. Az I. r. alperes ilyen előzmények után, jelen perben a folytatólagos tárgyaláson a felperes kereshetőségi jogának hiányára hivatkozott a III. r. alperes ajánlata érvénytelensége körében kifejtett érvelések kapcsán, mivel a felperes saját ajánlata tekintetében érvénytelenségi ok áll fenn, így a III. r. alperes ajánlatának érvényes vagy érvénytelen volta nem befolyásolja azt, hogy nem a felperessel kötött szerződést a II. r. alperes. A saját ajánlat érvénytelenné nyilvánítása miatt az érintett ajánlattevő ügyfélképessége a jogorvoslati eljárásban és kereshetőségi joga a peres eljárásban egyértelműen fennáll. A bíróság ugyanakkor utal arra, hogy az I. r. alperes saját gyakorlata (ld. D.288/18/2013. sz. határozat) is azt támasztja alá, hogy megállapítható az érvénytelen ajánlatot tevő kérelmező jogos érdekének a közvetlen sérelme azon két együttes feltétel fennállása esetén, mely szerint egyrészt a közbeszerzési eljárás ajánlattevői alappal várják el az ajánlatkérőtől, hogy valamennyi ajánlatot a Kbt. előírásának megfelelően, ugyanazzal a mércével bíráljon el és csak olyan ajánlat vehessen részt az értékelési szempont szerinti értékelésben, amely teljesítette az érvényességi feltételeket, másrészt mert egyéb érvényes ajánlat hiányában a kérelmező lehetősége nem teljes mértékben kizárt a szerződés megkötésére. A bíróság az I. r. alperes saját gyakorlatára is visszautalva úgy értékelte, hogy a felperes kereshetőségi jogának hiánya - ajánlata érvénytelensége ellenére - nem állapítható meg, ezért a felperes által a III. r. alperes ajánlata tekintetében kifejtett érvelést is tételesen megvizsgálta. A bíróság megjegyzi, hogy az I. r. alperes a jogorvoslati kérelem 2-7. kérelmi elemeinél az ajánlat üzleti titokká minősítésére tekintettel végezte el a vizsgálatot, s az üzleti titokká minősítés okán határozatában nem tudta szerepeltetni a konkrét műszaki adatokat, csak a vizsgálat végső megállapítását. A bíróság nem adott helyt a III. r. alperes ajánlata érvénytelensége körében az esélyegyenlőség és az egyenlő bánásmód megsértése tárgyában kifejtett azon felperesi hivatkozásnak, hogy az I. r. alperes a jogorvoslati kérelem elbírálása során ezt nem vizsgálta kellően, így a Kbt. 2. § (l)-(3) bekezdésében foglalt alapelvek sérelme tekintetében a megfelelő indokolással az I. r. alperes 19

határozata adós maradt. Ezzel szemben tény, hogy az I. r. alperes a határozat indokolásában a 8. kérelmi elem vonatkozásában (határozat 86-87. oldal) vizsgálta a Kbt. 2. § (l)-(3) bekezdésében foglalt rendelkezések betartását és rámutatott arra, hogy a főösszesítő vonatkozásában a felperes állítása téves, ugyanis nem egy formai hibára alapozva állapította meg a felperes ajánlatának érvénytelenségét a II. r. alperes, hanem azért, mert a főösszesítő nem felelt meg a felhívásban kiadott, 12 tételsort tartalmazó mintának. Az I. r. alperes a határozat indokolásában rögzítette, hogy ilyen hiba a III. r. alperes vonatkozásában nem merült fel, így a nem ugyanolyan szintű elvárások tekintetében tett felperesi előadás megalapozatlan volt. Eltérő hiba azonos megítélése a felperes által hivatkozott alapelvi rendelkezésekből sem következik, az eltérő hiba eltérő minősítése nem sérti a Kbt. 2. § (1)-(3) bekezdésében foglaltakat. Az I. r. alperes a határozat indokolásában szűkszavúan mutatott rá arra, hogy az esélyegyenlőség és az egyenlő bánásmód megsértése körében tett felperesi előadások miért nem foghattak helyt,az indoklás terjedelme azonban nem alapozza meg a felperesi hivatkozás helytálló voltát és nem eredményez az I. r. alperes határozata hatályon kívül helyezését megalapozó jogszabálysértést. A III. r. alperes ajánlata kapcsán a felvilágosítás-kérés tárgyában kifejtett felperesi érvelés tárgyában a bíróság rámutat arra, hogy a felvilágosítás-kérés nem a műszaki dokumentáció hibás elkészítését és nem is az ajánlatkérő II. r. alperes jogsértő magatartását tükrözi, hanem abból fakad, hogy a II. r. alperes a tételeket nem határozhatta meg előre teljes pontossággal, mivel az ajánlattevők által alkalmazott műszaki megoldásokat nem ismerhette előre teljes részletezettséggel. A felvilágosítás-kérések tehát nem az eltérő feltételekkel való versenyt, s nem is az egyenlő bánásmód elvének sérelmét jelentik, hanem azt juttatják kifejezésre, hogy az egyes tételek ajánlattevők által alkalmazott elnevezéseit és azok tartalmát a II. r. alperes a közbeszerzési eljárás során tisztázta. A bíróság nem értékelte az I. r. alperes határozatának hatályon kívül helyezését megalapozó oknak azt a felperesi hivatkozást, hogy a III. r. alperes ajánlatának hiányosságait csak olyan körben tudta megjelölni, amely az 1. hiánypótlási felhívásból egyértelműen kitűnt. Az I. r. alperes a jogorvoslati eljárást lezáró D.570/25/2015. számú közigazgatási határozat 18. oldalán rögzítette, hogy mindkét ajánlattevő saját ajánlata műszaki tartalmát üzleti titokká nyilvánította, ezért csak az Összegezésben rögzített és ekként nyilvánosságra hozott, valamint a jogorvoslati eljárás során írásban és szóban előadott üzleti titokká nem nyilvánított műszaki és egyéb tartalmak kerültek rögzítésre a határozatban. Ennek részletes indokolását a határozat 70-74. oldalai tartalmazzák. Az ajánlatok egészének összevetését az I. r. alperes elvégezte, az a körülmény, hogy a határozat - arra figyelemmel, hogy az ajánlatok egy része üzleti titkot tartalmaz - az ajánlat műszaki adatait nem részletezi, csak a vizsgálat végső megállapítását rögzíti, nem eredményezi a Kbt. 2. § (1) bekezdése szerinti alapelvi rendelkezés sérelmét. Az átláthatóság, a verseny tisztaságának biztosítása alapelvi követelmény, azonban az alapelvi rendelkezések érvényesítése sem eredményezheti az olyan adatokhoz való hozzáférést, amelyek megismerése az üzleti tevékenység végzése szempontjából aránytalan sérelmet okozna. Mind a felperes, mind a III. r. alperes üzleti titokká nyilvánította ajánlatát, és annak indokait az I. r. alperes mindkét ajánlat vonatkozásban megalapozottnak találta, így az ajánlattevők, azaz a felperes és a III. r. alperes nem tekinthettek be egymás üzleti titkot tartalmazó ajánlati részeibe. A felperes annak ellenére kifogásolja a határozatnak az ajánlat műszaki adatait tartalmazó részét, pontosabban a műszaki adatok részletezésének hiányát, hogy az I. r. alperes által folytatott jogorvoslati eljárásban saját ajánlata vonatkozásában szintén nem oldotta fel az üzleti titkot, hogy ily módon - a fegyverek egyenlőségének jegyében 20

- lehetővé tegye, hogy abba a III. r. alperes is betekinthessen. Az I. r. alperes tárgyalásán, amikor az egyes ajánlatok tételes vizsgálatára került sor, azon az ellenérdekű felek nem voltak jelen. A felperes ezt akkor nem kifogásolta, sőt egyetértett azzal, hogy a felperesi ajánlat vizsgálata során a III. r. alperes nem lehet jelen a tárgyaláson. Az I. r. alperes az üzleti titokra figyelemmel mind az I. r. felperes, mind a III. r. alperes vonatkozásában azonos módon járt el, az ajánlatok egészét összevetette, azonban a határozatban az üzleti titokra figyelemmel a műszaki adatokat nem részletezte. A felperes és a III. r. alperes vonatkozásában az üzleti titkot tartalmazó ajánlati részekre tekintettel azonos módon folyt a jogorvoslati eljárás, így a Kbt. 2. §-a szerinti alapelvi rendelkezések megsértése nem áll fenn. Az I. r. alperes az üzleti titok vonatkozásában részletes indokát adta annak (I. r. alperesi határozat 69-73. oldal), hogy az üzleti titok az iratbetekintési jog korlátját képezi, így az iratbetekintés korlátozása tekintetében sem áll fenn jogszabálysértés. A bíróság nem értékelte jogszabálysértőnek az I. r. alperes határozatát a főpolgármesteri nyilatkozat tárgyában tett megállapítás okán sem. Az I. r. alperes jogszerűen rögzítette, hogy a főpolgármester nyilatkozatai, továbbá egyes kívülálló szervezetek vagy ún. szakemberek nyilatkozatai bírálatára, az eltérő álláspontok, vélemények ütköztetésére nincs hatásköre, ezzel összefüggésben az Etikai Kódex, illetve a Kbt. alapelveinek érvényesülése tárgyában további vizsgálat lefolytatása nem volt szükséges, mivel további vizsgálat nélkül is helytálló a határozati megállapítás. A bíróság nem fogadta el a jogorvoslati kérelem 2-7. kérelmi elemei tárgyában hozott I. r. alperesi döntéssel összefüggésben a III. r. alperes ajánlata hiányosságaira és az elbírálás diszkriminatív jellegére vonatkozó felperesi hivatkozásokat. A 2-4. kérelmi elemek a fékberendezéshez kapcsolódtak. Ezek körében a felperes kellő megalapozottság nélkül fejtette ki, hogy az 1. hiánypótlás a III. r. alperes végleges ajánlata vonatkozásában is legalább olyan súlyosságú és mértékű módosítást feltételez, mint a felperes esetében. Az e körben tett felperesi nyilatkozat, miszerint négy felhívás is a III. r. alperes által megajánlott fékrendszerhez (a főfékrendszer szabályozhatóságához, a vonat üzemszerű megállítására vonatkozó fékrendszer kialakításához, a forgóvázon található fékhengerek és féktuskók számához) kapcsolódott, nem támasztja alá a III. r. alperes ajánlatának érvénytelenségét, mivel a felvilágosítás-kérések száma nem hat ki az ajánlat érvényességére vagy érvénytelenségére. Emellett a 4. kérelmi elemben tett felperesi kifogás az egy forgóvázon található fékhengerek és féktuskók darabszámára irányult, azonban e vonatkozásban a II. r. alperes a felhívásban és a dokumentációban előírást nem is tett, így az egy forgóvázon található fékhengerek és féktuskók darabszáma a III. r. alperes ajánlatának érvényességét nem befolyásolja. A III. r. alperes felvilágosítás-adásainak tartalma alátámasztotta, hogy a fékberendezés vonatkozásában a végleges ajánlat megfelelt a II. r. alperes előírásainak, s a felvilágosítás-adás tartalmában nem eredményezte a végleges ajánlat módosítását, az ajánlati kötöttség megsértését, így a felperes által hivatkozott diszkriminatív elbírálás nem áll fenn, mivel nem azonos, hanem különböző helyzetet értékelt egymástól eltérő módon az I. r. alperes. A jogorvoslati kérelem 5. kérelmi eleme az áramszedő tüske lengőkábeles betáplálásra alkalmas voltát érintette, amelyet a II. r. alperes a dokumentációban előírt. A felvilágosítás-adás keretében a III. r. alperes részletesen bemutatta az áramszedő tüske elhelyezését, a végleges ajánlat és a hiánypótlás alapján a III. r. alperes ajánlata megfelelt a II. r. alperes előírásainak, így az I. r. alperes jogszerűen utasította el a jogorvoslati kérelem ezen elemét. A 6. kérelmi elem az ülésekre vonatkozó felvilágosítás-kérést érintette. A II. r. alperes az ajánlathoz becsatolt miniatűr rajzból nem tudta megállapítani a dokumentációban előírt műszaki paramétereknek való megfelelést, ezért vált szükségessé a felvilágosítás-kérés. A III. r. alperes a válasza 11. oldalán található leírásban és a 30. oldalon egy felnagyított ábrán mutatta be, hogy az 21

ülések hosszirányúak és felfüggesztett kivitelűek. Az I. r. alperes a határozatában megállapította, hogy a végleges ajánlat és a hiánypótlás alapján az ajánlat megfelel a II. r. alperes előírásainak, ezért a jogorvoslati kérelem 6. kérelmi elemét is elutasította. A felperes ajánlatával és hiánypótlásával azonos helyzet e tárgyban sem áll fenn, mivel a III.r. alperes a hiánypótlás során az ülések számát nem módosította, a hiánypótlás nem eredményezte a végleges ajánlat változását, így a felperes által hivatkozott diszkriminatív elbírálás nem áll fenn. A 7. kérelmi elem a megajánlott vagonok tekintetében a állandó magasság biztosítását érintette, a felvilágosítás-kérésre a III. r. alperes által benyújtott válasz és a végleges ajánlat alapján az ajánlat megfelelt a II. r. alperes előírásainak, a hiánypótlás során a végleges ajánlat módosítására nem került sor, így az I. r. alperes helytállóan utasította el a jogorvoslati kérelem 7. kérelmi elemét is. A felperes által előterjesztett jogorvoslati kérelem 2-7. kérelmi elemei között valóban van olyan tárgykört érintő felvilágosítás-kérés, amely tárgykör a felperes ajánlata tekintetében hiánypótlással érintett volt (áramszedő tüske, ülések kialakítása), azonban a tárgykör azonossága nem alapozza meg a diszkriminatív elbírálásra vagy a III. r. alperes ajánlata hiányosságaira alapított felperesi hivatkozást. A hiánypótlás, illetve felvilágosítás-adás teljesítésének módja a felperes és a III. r. alperes esetében eltérő volt, a III. r. alperes nem módosította a végleges ajánlatát, attól nem tért el, így a III. r. alperes esetében nem következett be az ajánlat érvénytelenségét eredményező ok. A másik fontos tényező, hogy a III. r. alperes a Főösszesítő vonatkozásában nem tett olyan megajánlást, amely eltért volna a végleges ajánlattételi dokumentáció főösszesítőre vonatkozó előírásaitól, ezzel szemben a felperes Főösszesítőre vonatkozó megajánlása egy külön elő nem írt munkafeladat beárazásával a II. r. alperes előírásainak nem megfelelő ajánlatot eredményezett, amely sem hiánypótlással, sem felvilágosítás kéréssel nem volt orvosolható, s az ajánlatban előforduló jelentős hibának minősül, mivel a beillesztett 13. sor szerinti összeg beszámításra került a végleges ajánlati árba. Ezen eltérésekre figyelemmel nem diszkriminatív és nem sérti az egyenlő bánásmód elvét, hogy a III. r. alperes ajánlata érvényességének megállapítására került sor. A felperes hivatkozása ellenére nem a hiánypótlással szemben támasztott elvárások eltérő volta, hanem a hiánypótlás teljesítésének eltérő módja, illetve a Főösszesítő tekintetében a felperes esetében hiánypótlással sem orvosolható jelentős hiba fennállása eredményezte a felperes ajánlata érvénytelenségének megállapítását, A bíróság nem adott helyt az indokolási kötelezettség megsértésére alapított felperesi hivatkozásnak, az alperes a határozatában a jogorvoslati kérelem valamennyi kérelmi eleme tekintetében indokolással ellátva hozott elutasító döntést. Ezt követően a bíróság a felperes szerződés érvénytelenségének kimondására irányuló kereseti kérelmét bírálta el. AKbt. 127. § (1) bekezdés c) pontja szerint semmis a Kbt. hatálya alá tartozó szerződés, ha a felek a szerződéskötési moratóriumra vonatkozó szabályok [79. § (5) bekezdése, 124. § (6)-(7) bekezdése] megsértésével kötöttek szerződést, és ezzel megfosztották az ajánlattevőt a szerződéskötést megelőző jogorvoslat lehetőségétől, egyben olyan módon sértették meg a közbeszerzésekre vonatkozó szabályokat, hogy az befolyásolta az ajánlattevő esélyét a közbeszerzési eljárás megnyerésére. A Kbt. 144. § (1) bekezdése alapján a Közbeszerzési Döntőbizottság a folyamatban lévő ügyben kérelemre vagy hivatalból - a jogorvoslati eljárással érintett közbeszerzési eljárás (vagy beszerzés) alapján történő szerződéskötésig - az eset összes körülményére tekintettel ideiglenes intézkedés elrendeléséről dönthet, ha valószínűsíthető a közbeszerzésre, valamint a 22

közbeszerzési eljárásra vonatkozó jogszabályok rendelkezéseinek, illetve alapelveinek megsértése vagy ennek veszélye fennáll. A Kbt. 144. § (4) bekezdése előírja, hogy amennyiben halasztást nem tűrő kiemelkedően fontos érdek vagy közérdek védelme (ideértve a nemzetgazdasági okot) indokolja, a Közbeszerzési Döntőbizottság az ajánlatkérő kérelmére végzéssel engedélyezheti a szerződés megkötését, ha annak előnyei meghaladják a szerződéskötéssel járó hátrányokat. A kérelemben a halasztást nem tűrő kiemelkedően fontos érdeket vagy közérdeket (nemzetgazdasági okot) meg kell jelölni, valamint a kérelem benyújtásával egyidejűleg a Közbeszerzési Döntőbizottság rendelkezésére kell bocsátani a kérelem benyújtását megalapozó indok igazolására szolgáló dokumentumokat. E bekezdés alkalmazásában közérdek különösen a közszolgáltatási tevékenység ellátásbiztonsága folyamatosságának fenntartása. A minősített beszerzési eljárás, valamint a védelmi beszerzési eljárás tekintetében közérdek különösen a védelmi vagy biztonsági érdek. A Közbeszerzési Döntőbizottság a kérelemről annak beérkezésétől számított öt napon belül dönt, a végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye. A Kbt. 147. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Közbeszerzési Döntőbizottság gondoskodik arról, hogy a kérelmező (kezdeményező) és az ellenérdekű ügyfél minden, az eljárás során felvetődött új tényt, előterjesztett kérelmet, nyilatkozatot megismerhessen és azokkal kapcsolatos álláspontját kifejthesse. A bíróság nem fogadta el az I. r. alperes által az egységes per feltételei fennállásának hiánya és az egységes per tekintetében a pergátló akadály fennállása körében előadott okfejtést. Téves az I. r. alperes azon hivatkozása, hogy jogszerű szerződéskötés esetén a Kbt. 127. § (1) bekezdés c) pontja nem állhat fenn, így az az alapján indítható kereset feltétele sem állhat fenn, tehát az egységes per eljárásjogi feltételei hiányoznak. A bíróság hangsúlyozza, hogy a Kbt. 127. § (1) bekezdés c) pontja a szerződés semmisségének eseteit tartalmazza, a szerződés semmisségének hiánya az egységes per szempontjából nem pergátló akadály, hanem a per érdemére tartozó kérdés. Ennek megfelelően, ha a Kbt. 127. § (1) bekezdés c) pontja nem áll fenn, az nem az egységes per eljárásjogi akadályát eredményezi, hanem a szerződés semmisségének hiányát, ezáltal a szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló kereseti kérelem elutasítását. A bíróság a felperes által az I. r. alperes szerződéskötést engedélyező D.570/8/2015. számú végzés jogszabálysértő volta tekintetében kifejtett érvelések kapcsán elfogadta azt az I. r. alperesi hivatkozást, miszerint a Kbt. 144. § (4) bekezdése értelmében a szerződéskötést engedélyező végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye, ami tartalmilag azt jelenti, hogy e végzés bírósági felülvizsgálatára sem külön nemperes eljárásban, sem a határozat ellen benyújtott kereseti kérelem keretei között nem kerülhet sor. Az I. r. alperes által kifejetett értelmezést támasztja alá a Kbt.-hez fűzött Nagykommentár is. A szerződéskötés engedélyezését az irányadó Kbt. 144. §-a az „Ideiglenes intézkedések" alcím alatt szabályozta. A Nagykommentár tartalmazza, hogy „A Döntőbizottság mérlegelési jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy alkalmaz-e ideiglenes intézkedést, mely nem képezheti bírósági felülvizsgálat tárgyát, az érdemi határozat ellen benyújtott jogorvoslat keretében sem." A szerződés megkötésének végzéssel történő engedélyezése - az ideiglenes intézkedéshez hasonlóan - az I. r. alperes diszkrecionális jogkörébe tartozó, törvényi feltételek fennállása esetén biztosított lehetőség, így az engedélyezésről vagy annak mellőzéséről hozott döntés külön jogorvoslattal nem támadható. A szerződéskötést engedélyező végzés elleni jogorvoslat lehetőségét az irányadó Kbt. 144. § (4) bekezdése kizárta, így a szerződéskötést engedélyező I. r. alperesi végzéssel 23

kapcsolatos felperesi hivatkozások megalapozottságát a bíróság jelen perben nem vizsgálhatta. A bíróság nem adott helyt annak a felperesi hivatkozásnak, hogy a szerződés megkötésére a kötelező szerződéskötési moratórium szabályainak megsértésével került sor. A felperes a Kbt. 127. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltakat (a szerződéskötési moratóriumra vonatkozó szabályok megsértését) jelölte meg a szerződés érvénytelensége iránti kereseti kérelem jogcímeként, ugyanakkor a Kbt. 127. § (1) bekezdés c) pontja a szerződéskötés során nem sérült. Az I. r. alperes a szerződéskötést a 2015. augusztus 5. napján kelt D.570/8/2015. számú végzéssel engedélyezte, ezt követően, 2015. augusztus 7-én került sor a szerződés megkötésére. A Kbt. 127. § (1) bekezdés c) pontjában hivatkozott rendelkezések [Kbt. 79. § (5) bekezdés, 124. § (6) bekezdés és 124. § (7) bekezdés] megsértése sem áll fenn. A Kbt. 79. § (5) bekezdése eleve nem sérülhetett, mivel előzetes vitarendezési eljárás az ügyben nem volt. A Kbt. 124. § (6) bekezdésének sérelme sem állhat fenn, mivel az írásbeli összegezés megküldése napját (Összegezés kiküldése: 2015. július 8.) követő tíz napos időtartam lejártát követően jóval később került sor a szerződés megkötésére. A Kbt. 124. § (7) bekezdésének sérelme sem áll fenn, mivel az I. r. alperes a szerződés megkötését 2015. augusztus 5-én a D.570/8/2015. számú végzésében engedélyezte, ezt követően került sor a szerződéskötésre. E jogszabályi rendelkezések szerinti feltételek vizsgálatán túl a Kbt. által megkívánt konjunktív feltétel vonatkozásában is annak hiánya állapítható meg. A Kbt. által megkívánt konjunktív feltétel, hogy „egyben olyan módon sértették meg a közbeszerzésekre vonatkozó szabályokat, hogy az befolyásolta az ajánlattevő esélyét a közbeszerzési eljárás megnyerésére". A felperes ajánlata érvénytelen, az érvénytelenségi okokra tekintettel a felperesnek, mint ajánlattevőnek nem állt fenn esélye a közbeszerzési eljárás megnyerésére, így annak befolyásolása sem állapítható meg. A felperes a kereseti kérelemben indítványt tett igazságügyi szakértő kirendelésére, mert a szakértő a felperesi ajánlat és a pályázati kiírás összevetésével független szakvéleményt tud adni abban a kérdésben, hogy az 1. és a 2. hiánypótlás teljesítése során a felperes által előadottak nem jelentős, egyedi részletkérdésre vonatkozó hibák, hiányosságok pótlásának tekinthetők, továbbá a felperesi ajánlat az 1. és 2. hiánypótlást is ideértve a II. r. alperes által jelzett és az I. r. alperes által határozatában megerősített hiányosságai valóban nem megfelelővé teszik-e a felperesi ajánlatot a pályázati kiírás rendelkezéseivel. Igazságügyi szakértői kirendelését a tekintetben is indokoltnak tartotta, hogy a III r. alperes ajánlata és a pályázati kiírás összevetésével független szakvéleményt tud adni abban a kérdésben, hogy a III. r. alperes végleges ajánlata megfelel-e a pályázati kiírásnak. A bizonyítási indítványt a felperes a per során módosította, a módosított indítványa üzleti titokmentes szakvélemény készítésére, harmadlagos indítványa pedig a padlómagasság szintje vonatkozásában igazságügyi szakértő kirendelésére vonatkozott. A bíróság a felperes igazságügyi szakértő kirendelésére irányuló bizonyítási indítványát mellőzte, mivel annak megítélése, hogy az 1. és 2. hiánypótlás teljesítése során a felperes által előadottak „nem jelentős, egyedi részletkérdésre" vonatkozó hibák, hiányok pótlásának tekinthetőek, továbbá a felperesi ajánlat (az 1. és 2. hiánypótlást is ideértve) II. r. alperes által jelzett és az I. r. alperes által határozatában megerősített hiányosságai valóban inkompatibilissé (nem megfelelővé) teszik-e a felperesi ajánlatot a pályázati kiírás rendelkezéseivel, illetve a III. r. alperes ajánlata megfelel-e a pályázati kiírásnak, nem teszik indokolttá szakértő kirendelését. A felperesi igényérvényesítés eljárásjogi alapon nyugszik, a felperes eljárásjogi szabálysértéseket sorol fel, amelyek értékelése - tárgyánál fogva - a Pp. 206. § (1) bekezdésben biztosított mérlegelési jogkör gyakorlása útján jogkérdésben történő állásfoglalást igényel, ezáltal hiányzik a Pp. 177. § (1) bekezdésében írt, a szakértő kirendelését megalapozó alapfeltétel. Azt pedig, hogy melyik ajánlat felel meg a kiírás, illetve a Kbt. 24

rendelkezéseinek, a közbeszerzési eljárásban, a Bírálóbizottságban, a Projekt Irányító Bizottságban, valamint a Vezető testületben az ajánlatok műszaki tartalmának az értékelését a szakterület kiválóságai, közöttük egyetemi tanárok, akadémikusok, tudományos szaktekintélyek, nagy tapasztalattal rendelkező szakmérnökök végezték, s az I. r. alperes jogorvoslati eljárásában az I. r. alperes tagjai között szintén volt műszaki szakvégzettségű közbeszerzési biztos, továbbá az eljárás során nem merült fel olyan szakkérdés, amely igazságügyi szakértő kirendelését indokolná. A bíróság a felperes iratbetekintés iránti kérelmét, amely az üzleti titokká nyilvánított végleges ajánlat megismerésére irányult, nem engedélyezte (10. ssz. végzés). E körben a bíróság annyiban osztotta a felperes hivatkozását, hogy a Pp. 119. § (2) bekezdése és 192. § (3) bekezdése rendelkezéseit egymással összhangban kell értelmezni, azonban az értelmezés mikéntje tárgyában tett felperesi előadást nem fogadta el. A Pp. 119. (2) bekezdése - felperes hivatkozása ellenére - nem akként utal a Pp. 192. § (3) bekezdésére, hogy az ott meghatározott, a titoktartás alóli felmentés megadására jogosult titokgazda nem lehet a peres fél, hanem a nyilatkozat határideje vonatkozásában utal a Pp. 192. § (3) bekezdésében foglaltakra, azaz az üzleti titok vonatkozásában a peres fél titokgazda számára is nyolc nap áll rendelkezésre a hozzájárulás tárgyában a nyilatkozat megtételére. A III. r. alperes az ellenkérelmében írásban és a per első tárgyalásán szóban is fenntartotta, hogy az üzleti titkot tartalmazó iratokba a felperes általi betekintés a III. r. alperes pénzügyi, gazdasági vagy piaci érdekét jelentősen sértené, illetve veszélyeztetné, így az üzleti titok vonatkozásában titokgazdának minősülő III. r. felperes hozzájárulása hiányában a felperes üzleti titkot tartalmazó iratokba történő betekintés iránti kérelme nem volt engedélyezhető. Az üzleti titkot tartalmazó iratokba való betekintés engedélyezése vagy a kérelem elutasítása mellett felhozott érvek körében a felek által hivatkozott, adótitok tárgyában hozott 1/2013. KMJE vonatkozásában a bíróság rámutat arra, hogy az adótitok a Pp. XX. fejezete alá tartozó közigazgatási perekben a Pp. 119. § (2) bekezdés első mondata szerinti külön törvényben meghatározott titoknak minősül, míg a jelen perben a Pp. 119. § (2) bekezdés első mondata szerinti üzleti titkot tartalmazó iratokba való betekintés engedélyezését kérte a felperes, azaz a két titokfajta (adótitok, üzleti titok) között fennáll az a párhuzam, hogy mindkettőre a Pp. 119. § (2) bekezdésének rendelkezése vonatkozik. E párhuzamra tekintettel a bíróság úgy értékelte, hogy az adótitok és a III. r. alperes üzleti titka tekintetében analógia alkalmazásának annyiban helye van, hogy a Kúria által az 1/2013. KMJE indokolásában megfogalmazott azon követelményt, hogy az adótitok perbeli védelmét a célhoz kötöttség elvével összhangban kell ellátni, az üzleti titok jelen perbeli védelme során is érvényesíteni kell. A bíróság úgy ítélte meg, hogy az üzleti titok célhoz kötöttség elvével összhangban értelmezett perbeli védelme az üzleti titkot tartalmazó irat vonatkozásában az iratmegismerési jog korlátozását megalapozza azzal a felperessel szemben, aki a III. r. alperes piaci versenytársa. Az iratmegismerési jog korlátozásának lehetőségét a Pp. 119. §-a, 192. §-a és az 1/2013. KMJE nem zárja ki, a Pp. 119. § (2) bekezdése pedig kifejezetten rendelkezik arról, hogy amennyiben a titoktartás alóli felmentés megadására jogosult a 192. § (3) bekezdése alapján határidőben úgy nyilatkozott, hogy az üzleti titkot vagy hivatásbeli titkot tartalmazó irat megismeréséhez nem járul hozzá, a bíróságon és a jegyzőkönyvvezetőn (leírón) kívül az irat ezen titkot tartalmazó részét más nem tekintheti meg, azt lemásolni vagy arról kivonatot készíteni nem szabad. A III. r. alperes helytállóan mutatott rá, hogy az 1/2013. KMJE határozatból nem következik, hogy az adótitok vonatkozásában a felek iratbetekintési joga nem korlátozható. Az 1/2013. KMJE határozat rögzíti, hogy a közigazgatási perekben a felek részére a bíróság által felülvizsgált határozatokban felhasznált adótitok teljes 25

körű megismerését biztosítani kell, azonban amennyiben ezt nem teszik lehetővé, úgy a meg nem ismerhető adótitok bizonyítékként nem használható fel. Az 1/2013. KMJE határozatra alapított felperesi hivatkozás tehát nem alkalmas annak alátámasztására, hogy az üzleti titokba történő betekintési jogot a bíróság nem korlátozhatja. A III. r. alperes az üzleti titok megismeréséhez szükséges engedélyt titokgazdaként nem adta meg, erre figyelemmel a III. r. alperes üzleti titkát tartalmazó iratok felperes általi megismerésére, a III. r. alperes üzleti titkát tartalmazó iratokba való felperesi iratbetekintésre irányuló kérelmet a bíróság a per során külön végzésben elutasította. A fentiek alapján a bíróság anyagi jogi jogszabálysértést vagy az ügy érdemére kiható, ezáltal az alperesi határozat megváltoztatását megalapozó eljárási jogszabálysértést nem állapított meg, ezért a felperesnek mind az I. r. alperesi határozat felülvizsgálata, mind a szerződés érvénytelensége iránti keresetét elutasította. A bíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 62. § (1) bekezdés h) pontja szerinti tárgyi illeték-feljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti illeték megfizetésére kötelezte a felperest, a költségmentesség bírósági eljárásban történő alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezésre figyelemmel. Ennek során a kereseti illeték mértékét a nem meghatározható pertárgyérték alapján, az Itv. 39. § (3) bekezdés a) pontjának rendelkezése szerint állapította meg. A bíróság a felperest pervesztességére tekintettel a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a jogtanácsossal eljáró I. r. alperes, valamint az ügyvédi jogi képviselettel eljáró II. rendű és III. r. alperes perköltségének viselésére. A bíróság a perköltség összegét a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (3) bekezdése alapján mérlegeléssel állapította meg, ennek során figyelembe vette, hogy a perben tartott tárgyalásokon az alperesi képviselők megjelentek, így képviseleti tevékenységük az alperesi nyilatkozatok megtételében és az írásbeli előkészítő iratok elkészítésében nyilvánult meg. Az ítélet I. r. alperesi határozat felülvizsgálata tárgyában hozott rendelkezése ellen a fellebbezés lehetőségét a Kbt. 163. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés zárja ki, míg a szerződés érvénytelensége tárgyában hozott rendelkezése ellen a fellebbezés lehetőségét a Kbt. 163. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés biztosítja.

Budapest, 2016. évi február hó 23. napján dr. Banu Zsoltné dr. Szabó Judit s.k. bíró

26