1.2 A vízgyűjtő-gazdálkodás legfontosabb alapfogalmai

Vízkészletgazdálkodás BMEEOVVAI14

A tantárgy jegyzetei: Ijjas István – Ijjas István Zsolt (2004) Az Európai Unió Víz Keretirányelve, http://www.vit.bme.hu Ijjas István (2003): Mezőgazdasági Vízgazdálkodás az Európai Unióban, http://www.vit.bme.hu 1. Bevezetés 1.1 A vízkészletgazdálkodás legfontosabb alapfogalmai: statikus és dinamikus vízkészlet hasznosítható vízkészlet potenciális vízkészlet újrahasznosítható vízkészlet felszíni és felszín alatti vízkészlet belső és külső vízkészlet döntés előkészítés többtényezős döntés előkészítés összemérés értékelési tényezők értékelési tényezők súlya költség-haszon elemzés költség-hatékonyság elemzés költségek arányossága jelenérték költség visszatérülés/költség-megtérülés közvetlen és közvetett költség környezeti költség készlet-költség (erőforrás költség) virtuális vízpiac fizetőképesség fizetési hajlandóság környezet árazása utazási költség módszer vízmérleg 1.2 A vízgyűjtő-gazdálkodás legfontosabb alapfogalmai „Vízgyűjtő” olyan földterületet jelent, amelyről minden felszíni lefolyás a tengerbe jut, egyetlen folyótorkolaton keresztül. Vagyis a Dunának van vízgyûjtôje, de a Dunába csatlakozó Tiszának már csak „részvízgyûjtôje” van. Ez abból a szempontból lényeges, hogy a késôbb esedékes vízgyûjtô-gazdálkodási tervet a Duna egészére kell elkészíteni az érintett országok együttmûködésével.

1


„Vízgyûjtôkerület” a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés fő egysége. Ez kialakítható a szomszédos vízgyûjtôk összekapcsolásával is. Erre a kibôvítésre Duna esetében is sor kerül, mert Románia a Duna-deltától délre fekvô és a Fekete-tengerbe közvetlenül futó kis-vízfolyások vízgyûjtôjével bôvíti a tervezési egységet. Ezen túlmenôen román és ukrán part menti vizek, (1 tengeri mérföld távolságig) is a vízgyûjtôkerülethez tartoznak, mivel ezek minôségét nagyban befolyásolja a Duna. „Jó állapot” szempontjából felszíni vizeknél a víz ökológiai és kémiai állapota, felszín alatti vizek esetén a mennyiségi és kémiai állapot számít és a végsô megítélésben a rosszabbik dönt. Az ökológiai állapotot a vízi ökoszisztémák szerkezetének és mûködésének minôsége határozza meg. A jó kémiai állapothoz az szükséges, hogy a szennyezô anyagok koncentrációja ne haladjon meg bizonyos meghatározott határértékeket. A mennyiségi állapotot a túlzott kitermelés veszélyezteti, és csak akkor jó, ha a hosszúidejû éves átlagos kitermelés összhangban van a hasznosítható felszín alatti vízkészlettel. A jó állapot elérését a felszíni és felszín alatti víztestek szintjén kell biztosítani. „Felszíni víztest” a felszíni víznek olyan különálló és jelentôs eleme, mint például egy tó, egy tározó, egy vízfolyás, folyó vagy ezek része. A víztestek egyben az állapot javítására irányuló intézkedések egységei is. „Felszín alatti víztest” a felszín alatti víznek egy víztartón, vagy víztartókon belül lehatárolható része. „Hatáskörrel rendelkezô hatóság”: A tagállamok feladata, hogy megfelelô közigazgatási intézkedéseket hozzanak a Keretirányelv szabályainak az alkalmazása céljából. Az egyes országokon belül az úgynevezett hatáskörrel rendelkezô hatóság (Magyarországon a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) a felelôs ezen feladat végrehajtásáért. „Vízigazgató” A VKI közösségi szintû, egységes stratégiájának érvényesülése érdekében hozták létre az EU Vízígazgatók testületét, mely évente két alkalommal értekezik, és hoz döntéseket, ajánlásokat a gyakorlati megvalósítás érdekében. Minden országban kineveztek egy – a VKI bevezetéséért felelôs – vízigazgatót. „Tipológia” A felszíni víztestek típusba sorolásának rendszere. „Intézkedési program” A környezeti célkitûzések teljesítésére a vízgyûjtô-gazdálkodási tervnek intézkedési programot kell tartalmaznia, mely a vizek hatékony és fenntartható használatát elômozdító alapintézkedésekbôl (egyéb jogszabályokban részletezett feladatleírásokból, pl. országos szennyvízprogram) és kiegészítô intézkedésekbôl (pl. vizes területek rehabilitációja, kibocsátási szabályozások, stb.) áll. „Erôsen módosított víztest”: természetes módon kialakult felszíni víztest, amely emberi tevékenység által okozott fizikai változások eredményeként jellegében lényegesen megváltozott. A tagállamok szigorú kritériumok alapján minôsíthetnek víztesteket ebbe a kategóriába, illetve mesterséges víztestté (lásd lentebb). A mesterséges és az erôsen módosított víztestek esetén a cél a jó ökológiai állapot helyett a jó ökológiai potenciál és jó kémiai állapot elérése.

2


„Mesterséges víztest”: emberi tevékenységgel létrehozott felszíni víztestet jelent. „Jó ökológiai potenciál”: egy erôsen módosított vagy mesterséges víztest állapota biológiai, hidromorfológiai és fizikai-kémiai szempontok alapján meghatározva, összehasonlítva a hozzá legközelebb álló természetes víztesttel. „Kockázatos helyzetû víztest” az a (felszíni vagy felszín alatti) víztest, melynek állapota 2015-ig valószínûleg nem éri el a jó állapotot, illetve amelynél a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján ez nem ítélhetô meg. Itt tehát nem arról van szó, mint pl. egy baleseti kockázatnál, hogy egy jó állapotot kockára teszünk valamivel, hanem arról, hogy egy rossz, vagy bizonytalan megítélésû állapot nem válik jóvá az adott határidôre. A kockázatos helyzetû víztestekre vonatkozó szabályozás egyébként elôírja, hogy azok állapotát fokozatosan javítani kell. „Elsôbbségi anyagok”: a VKI X. mellékletében felsorolt különösen veszélyes anyagok, melyek kiküszöbölésére a vízszennyezés elleni stratégia keretei között megfelelô intézkedéseket kell megtenni. Listájukat rendszeresen felülvizsgálják. „Átmeneti vizek” a folyótorkolatok közelében levô felszíni víztestek, amelyek a tengerparti vizekhez való közelségük miatt részben sós jellegûek, de az édesvizek beáramlása jelentôs mértékben befolyásolja az állapotukat. „Tengerparti víz” gyakorlatilag egy tengeri mérföldnyi tengervíz, (szükség esetén kiterjesztve az átmeneti vizek külsô határáig). 1.3 Az Európai Unió víz-politikája 1.3.1 Vizek állapotát védő korábbi jogszabályok az Európai Unióban A Víz Keretirányelv elôtt hatályba lépett és jelenleg is hatályos, vízzel kapcsolatos EU irányelvek. (A *-al jelöltek 2007. decemberében, a **-al jelöltek 2013 decemberében hatályukat vesztik).

Ivóvízkivételre szánt felszíni víz 75/440/EGK*, 79/869/EGK* Fürdésre szolgáló vizek 76/160/EGK Veszélyes anyagok 76/464/EGK** Információcsere 77/795/EGK* Halas víz 78/659/EGK** Madarak védelme 79/409/EGK Kagylós víz 79/923/EGK** Mintavétel és elemzés 79/869/EGK Felszín alatti víz 80/68/EGK** Ivóvíz 80/778/EGK, 98/83/EGK Veszélyes anyagok (Higany I) 82/176/EGK Veszélyes anyagok (Kadmium) 83/513/EGK Veszélyes anyagok (Higany 2) 84/156/EGK Veszélyes anyagok (Hexachlorocyclohexane) 84/491/EGK Környezeti hatásvizsgálat 85/337/EGK Veszélyes anyagok (szerves klórvegyületek) 86/280/EGK Szennyvíziszap elhelyezése 86/278/EGK 3


Települési szennyvíz 91/271/EGK Növényvédôszerek 91/414/EGK Mezôgazdasági eredetû nitrátszennyezés 91/676/EGK Élôhelyek védelme 92/43/EGK Integrált szennyezésmegelôzés (IPPC) 96/61/EK Jelentôs balesetek (Seveso) 96/82/EK 1.3.2 A Víz Keretirányelv hazai jogrendbe illesztése A Víz Keretirányelv hazai jogrendbe illesztését az alábbi jogszabályok megalkotása jelentette: • 2003. évi CXX. törvény egyes törvények környezetvédelemmel kapcsolatos rendelkezéseinek módosításáról (A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény módosítása, A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosítása, A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény módosítása. A köziratokról, közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelmérôl szóló 1995. évi LXVI. törvény módosítása) • 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet a felszín alatti vizek védelmérôl, • 367/2004. (XII. 26.) Korm. rendelet a felszín alatti vizek védelmérôl szóló 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet módosításáról, • 220/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet a felszíni vizek minôsége védelmének szabályairól, • 221/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet a vízgyûjtô-gazdálkodás egyes szabályairól, • 30/2004. (XII. 30.) KvVM rendelet a felszín alatti vizek vizsgálatának egyes szabályairól, • 31/2004. (XII. 30.) KvVM rendelet a felszíni vizek megfigyelésének és állapotértékelésének egyes szabályairól. 2. A vízkészletek állapota A vízkészletek állapotának jellemzése – A „Víz Keretirányelv 5.cikk jelentés” 2004. december 22-i határidôre (négy évvel a VKI hatálybalépését követôen) a tagállamoknak el kellett végezni, illetve készíteni az országot érintô vízgyûjtôkerület(ek)re vonatkozóan: • a vízgyûjtô kerület jellemzôinek elemzését, • az emberi tevékenységnek a felszíni és a felszín alatti vizek állapotára gyakorolt hatásának vizsgálatát, • a vízhasználatok gazdasági elemzését, valamint • a közösségi joganyag alá tartozó különleges védelmet kívánó területek jegyzékét (a felszíni és felszín alatti vizek védelme, illetve a közvetlenül a víztôl függô élôhelyek és fajok megôrzése szempontjából).

4


2.1 A Duna-vízgyűjtő vízkészleteinek állapota A Duna vízgyûjtôjén 18 ország osztozik, közülük 13 olyan van, melyhez több mint 2000 km2 tartozik. A Duna vízgyűjtőterületének nagysága: 801.463 km2 A Duna Védelmi Egyezmény 12 országnak (Németország; Ausztria; Csehország; Szlovákia; Magyarország; Szlovénia; Horvátország; Szerbia-Montenegró; Bulgária; Románia; Moldova és Ukrajna) és az Európai Uniónak, mint szerzôdô feleknek a megállapodása. Az Egyezmény célja a Duna és egész vízgyûjtôjének védelme a szennyezésekkel és káros hatásokkal szemben. Bosznia-Hercegovina jelenleg megfigyelôi státuszban vesz részt a munkában. Az együttmûködés koordinálása érdekében jött létre a Duna Védelmi Egyezmény Nemzetközi Bizottsága, röviden Duna Védelmi Nemzetközi Bizottság, illetve a használatos angol rövidítés szerint ICPDR, bécsi székhellyel. A Bizottság legösszetettebb feladata az EU Víz Keretirányelv követelményének megfelelô, az egész medencére kiterjedô vízgyûjtô-gazdálkodási terv létrehozásának támogatása. Itt hangsúlyozni kell, hogy az EU felé az egyes tagországok kötelesek jelenteni, az ICPDR az összhang megteremtéséért a felelôs. Mivel a vízgyûjtôn EU tagok, csatlakozás elôtt álló országok és további országok is vannak, meg kell említeni, hogy utóbbiak is elfogadták a VKI célkitûzéseit és együttmûködnek a vízgyûjtô-gazdálkodási terv elkészítésében. A vízgyûjtô országai között nagy különbségek vannak gazdasági szempontból (az egy fôre esô GDP aránya meghaladja az 1:25-öt a leggazdagabb és legszegényebb országot összehasonlítva). Annak érdekében, hogy a vízgyûjtô 2000 km2-nél kisebb részei se essenek ki a tervezésbôl, a szerzôdô felek közül az, amely határos a kis vízgyûjtô-résszel rendelkezô országgal, gondoskodik a megfelelô koordinációról (Svájc és Olaszország esetében Ausztria, Lengyelországgal kapcsolatban Szlovákia, illetve Albánia és Macedónia vonatkozó területe ügyében Szerbia-Montenegró a felelôs. A Duna mellékfolyói A Duna legnagyobb rész-vízgyûjtôje a Tisza, de vízhozamához a Tiszáénál kisebb terület vizeit összegyûjtô Száva jóval nagyobb arányban járul hozzá. A vízhozamot tekintve a harmadik helyen az Inn található, és jóllehet vízgyûjtôjének kiterjedése lényegesen elmarad, vízhozama közelíti a Tiszáét. A Svájcban eredô Inn a torkolatnál (Passau) nagyobb vízhozamot szállít, mint a Duna ugyanezen a ponton.

5


A Duna vízgyűjtő legnagyobb tavai A Duna vízgyűjtőjének • legnagyobb tava a Balaton (605 km2), • második a romániai Razim (392 km2, a Golovita és Zmeica tavakkal együtt összesen 520 km2), • harmadik a Fertô tó (315 km2-el). Utóbbiból Ausztriába 240 km2, Magyarország területére 75 km2 esik. A Duna vízgyűjtő vizes élőhelyei A Duna mentén a vizes területek kiterjedése az elmúlt 200 év alatt 80%-kal csökkent ( világátlagban ez a csökkenés 50%). A megmaradt területek közül a legfontosabb a Duna-delta, mely 6750 km2 (80%-a Romániában, 20%-a Ukrajnában). Itt található a világ legnagyobb nádasa (1800 km2), amely mintegy 300 madár-faj, valamint sok veszélyeztetett állatfaj élôhelye. A Duna-medence jelentôs hajózható csatornái . A Duna – Majna csatorna 171 km-es hosszban köti össze Németország területén a Rajna vízgyûjtôjéhez tartozó Majnát és a Dunát (Bamberg és Kelheim városok között). A kapcsolat megteremtéséhez 16 zsilip megépítésére volt szükség, mivel a csatorna legmagasabb pontja a Majna fölött 175, míg a Duna fölött 68 m-el fekszik. Az 55 m széles, 4 m-es vízmélységet biztosító vízi út a hajózási célokon kívül szerepet tölt be a vízpótlásban, a vízminôség javításában, az árvízvédelemben, a tájképi értékek emelésében és a rekreációban is. . A Duna – Tisza – Duna (DTD) csatornarendszer a Vajdaság területén két, gyakorlatilag független részbôl (bácskai és bánáti) áll. Öntözési, bel- és árvízvédelmi, vízellátási, szennyvíz-befogadói és rekreációs célokon túlmenôen 330 km hosszúságban teszi lehetôvé a hajózást 1000 tonnás vízi-jármûvek számára. A Duna – Fekete-tenger csatorna Romániában a hajózáson kívül a vízellátás, az ár- és belvíz védelem, az öntözés, valamint a vízenergia-termelés szolgálatában áll. Ezen kívül a cernavodai nukleáris erômû hûtôvíz ellátását biztosítja, valamint ipari és lakossági szennyvizek befogadója is. A négy zsilippel kiépült rendszert 1987-ben adták át. Vízenergia termelés a Duna vízgyűjtőjén A Duna-medence jelentôsebb folyóin kb. 700 keresztgát, ill. duzzasztó épült. Ezek hidromorfológiai hatása érinti a vízmélységet, szélességet, áramlási- és hordalékviszonyokat (az áramlási sebesség csökkenése, a hordalék visszatartása révén), illetve akadályozza a halak és más élôlények vándorlását. Nem minden duzzasztómű épült energiatermelési céllal, vízkivételi szándékok is motiválták ezek létrehozását. Az elmúlt évtizedekben 59 vízlépcsô épült a Duna felsô, közel 1000 km-es hosszán. Ez 16 km-enkénti átlagot jelent és egyben azt is, hogy nagyon kevés szabadon áramló szakasza van itt a folyónak.

6


Pozsony alatt viszont mindössze három (Bôs, Vaskapu I. és II.) erômû épült, így ma a teljes hossz 30%-a duzzasztott. Ugyancsak sok, egymásra épült duzzasztómû létezik a vízgyûjtô felsô részének mellékfolyóin (Iller, Lech, Isar, Salzach, Enns), valamint a vízgyűjtő közép- és alsó részének nagyesésû vízfolyásain (Mura, Száva, Dráva, Olt, Arges). A gátak hordalékcsapdaként mûködnek, ezért a felvízi szakaszokon rendszeres kotrásokra van szükség, míg az alvízen a fellépô „hordalékhiány” a meder mélyüléséhez vezet. (A hordalékban szegény víz a fenékrôl ragad el anyagot, ezzel mélyítve a medret.) Ezt a jelenséget helyenként a hordalék mesterséges visszapótlásával próbálják megelôzni. Hajózás a Duna vízgyűjtőjén A Duna Ulmtól a torkolatig hajózható, Kelheimtôl nemzetközi víziút 2411 km hosszban (ami 87%-a a teljes hossznak). A hajózási feltételek javítása érdekében végzett beavatkozások fôleg a folyó felsô szakaszán már a XIX. században megkezdôdtek, ami mederszûkítéssel, átvágásokkal is járt. A magyar Duna-szakasz hossza 472 km-rôl 417 km-re csökkent. A nagyobb mellékvízfolyások különbözô mértékben hajózhatók (Tisza 70%, Száva 50%, Dráva 20%, Bodrog magyar szakasz, plusz 15 km Szlovákiában, Körös 115 km, Bega 117 km, Maros 25 km). Felszíni vizek állapota a Duna vízgyűjtőjén A felszíni víztestek állapotát befolyásoló terhelések az alábbiak: • pontszerû szennyezések (városi és ipari szennyvíztisztítók, hulladékkezelôk), • nem-pontszerû (diffúz) szennyezések (mezôgazdasági és települési földhasználat), • hidrológiai változások (vízkivételek, vízerômûvek csúcsrajáratása, lefolyásszabályozás), • morfológiai változások (tározás, duzzasztómû, partvédelem, folyócsatornázás), • egyéb, azonosítható terhelések. Hidromorfológiai változások hatása a Duna vízgyűjtőjén. Nincs még átfogó vizsgálat a medence egészére a hidromorfológiai változások hatásának felmérésére. Példák: • • • • •

A XIX. században elkezdett folyószabályozás, illetve a XX. század folyamán épült duzzasztómûvek (melyek visszatartják a görgetett hordalékot) hatására jelentôs hordalékhiány lépett fel a Dunán. Ennek eredményeként medermélyülés tapasztalható, mivel a hordalékszegény víz a fenékrôl vesz fel anyagot. A medersüllyedés értéke Bécs alatt 3-4 cm/év, a magyar szakaszon 1-3 cm/év. A hajózás érdekében elvégzett mederátvágások következtében a mellék- és holtágak számos helyen feliszapolódnak. Kiszáradás folyamata indult meg a gemenci ártéren, ahol mesterséges beavatkozással segítenek a helyzeten. 7


• •

A Vaskapu erômû tározója 10%-ban feltöltôdött 1972 és 1994 között, mivel nagymennyiségû görgetett és lebegtetett hordalék nem jut át a duzzasztómûvön. A bôsi erômû felvízcsatornája a csúnyi tározóba érkezô víz kb. 80%-át elvezeti. A maradék 20% nem elégséges az eredeti meder 40 km-es szakaszán, így a talajvíztükör jelentôs esése (2-4 m) következett be és kiszáradási jelenségek észlelhetôk.

Folyók vízének állapota A Duna-medence szintjén elfogadott definíció szerint egy vízfolyás-szakasz elôzetesen erôsen módosított víztestté nyilvánításához négy kritérium együttes fennállása szükséges. Ezek az alábbiak: • A szakasz hossza legalább 50 km (amelynek 70%-a erôsen befolyásolt); • Legalább egyike fennáll a következô, hidromorfológiai változást okozó használati kategóriának: vízerô-hasznosítás, hajózás, árvízvédelem, városiasodás; • Legalább egyike jelen van a következô fizikai változást okozó mûtárgyaknak / beavatkozásnak: duzzasztómû, medercsatornázás/kiegyenesítés, partvédelem; • Szakértôi becslés szerint a víztest várhatóan nem éri el a jó ökológiai állapotot. Fenti kritériumok alapján a Duna nagy része (2170 km, a teljes hossz 78%-a) és számos mellékvízfolyás-szakasz (összesen 6300 km hosszban) erôsen módosított besorolást kapott. A Duna esetében a besorolást alátámasztó hidromorfológiai változások legfôbb oka a hajózás, második az árvízvédelem. A mellékfolyóknál a besorolás fő oka az árvízvédelem, ezt követi a vízerôhasznosítás. A fizikai okok közül a Dunánál elsôsorban a duzzasztómûvek indokolják az erôsen módosított besorolást, míg a mellékfolyóknál a partbiztosítás. A szakértôi vélemények az oldalirányú összeköttetés hiányát, duzzasztást az áramlás jelentôs lecsökkenése mellett, és a migrációs akadályok jelenlétét említik, mint a három fô okot az erôsen módosított besorolásra. 2.2 Magyarország vízkészleteinek állapota Magyarország a Kárpát-medence mélyén fekszik, ezért, néhány kivételtôl eltekintve (Zala, Zagyva-Tarna, Kapos) folyóink az országhatárokon túlról érkeznek. A 24 beérkezô vízfolyásban érkező vizek három folyó (Duna, Tisza, Dráva) útján távoznak az országból. A belépô felszíni vizek évi átlagban 114 km3 mennyiséget tesznek ki, Az ország területére hulló évi csapadék sok éves átlagban 600 mm, ami kb. 58 km3-t jelent.

8


Az utóbbi évtizedekben csökkenô trend figyelhetô meg a csapadék mennyiségben. Várható, hogy az éghajlatváltozás hatására térségünkben a mediterrán jelleg erôsödik, melegebb és szárazabb nyarak, enyhébb és csapadékosabb telek lehetnek a jövôben. Az ország területérôl elpárolgó éves vízmennyiség 52 km3, így a felszíni lefolyással évi 120 km3 távozik. A csapadék egyenetlenül oszlik el, az ország keleti fele általában kevesebbet kap. Az Alföld déli részén, ahol a napsütéses órák száma magasabb, az országos átlag 2000nél, az ariditási tényezô (a potenciális párolgás osztva a csapadékkal) eléri az 1,5-öt is. Ez növeli az aszály elôfordulási valószínûségét, mely a statisztikai adatok alapján 3–5 évente várható. Árvizekre is fel kell készülnünk, mivel az ország vízkár-veszélyeztetettségét alapvetôen meghatározza, hogy zömében sík területû (84%-a nem haladja meg a tengerszint felett 200 m-es magasságot). A környezô hegyvidéki vízgyûjtôkrôl, a Kárpátokból és az Alpokból hozzánk érkezô, nálunk torlódó árhullámok ellen gyakran szükséges védekezni. A jelentôsebb árhullámok tartóssága folyóink hazai felsô szakaszain 5–10 nap, a kisesésû középsô és alsó szakaszokon 50–120 nap is lehet. Ez a tartósság más európai folyókon nem jellemzô. A kis és nagyvíz-hozamok közötti különbség a Dunán mintegy tízszeres, a Tiszán százszoros, a Körösökön közel ezerszeres is lehet. A belvíz-elôfordulás gyakorisága is magas, ötven év átlagában több mint 80%. A belvizek leggyakrabban február–márciusban fordulnak elô, de ritkábban akár júniusban is kialakulhatnak. Vannak esetek, amikor egy éven belül belvíz és vízhiány is elôfordul. 2000-ben, amikor a Balaton vízszintje csökkenni kezdett, szinte rekordot döntô belvízi elöntés volt az Alföldön, 340 ezer hektáros területet borított víz. Az átmenetileg csökkenô vízmélység ellenére a tó vízminôsége az elmúlt években jobb volt, mint a korábbi két évtizedben. A hazai vízgazdálkodás különleges elemei a holtágak, melyek közül Duna és Tisza völgyében összesen 259 olyan található, melynek vízfelülete öt hektárnál nagyobb. A felszín alatti vizek térbeli eloszlása, néhány kivételtôl eltekintve, sokkal egyenletesebb, mint a felszíni vizeké. Ez helynént elôidézte a készletek túlzott használatát. A hôerômûvek és halastavak kivételével, minden vízhasználatnál a felszín alatti vizek kerültek túlsúlyba a felszíniekkel szemben, annak ellenére, hogy a készletek ezt éppen fordítva indokolnák. Ennek hatására nagymértékû vízszintsüllyedést észleltek az 1980-

9


as 90-es években a talaj- és rétegvizeknél a Duna-Tisza közén (ahol a becslések szerint 50.000 illegális kút van), a karsztvizek esetén pedig a Dunántúli-középhegységben a bányavíz kiemelés idôszakában (Hévízi-tó) és a budai termálkarszt-rendszerben. A felszín alatti vizek minôsége még általában kedvezô (a talajvizeket, azaz az elsô vízadó réteg vizeit kivéve), ami sokoldalú hasznosíthatóságukat is lehetôvé teszi és az ország ivóvízigényét kb. 94-95%-ban kielégíti. (ebbôl kb. 40% parti szûrésû, 30% mélységi rétegvíz és 25%, karszt-, illetve talajvíz). Az ország területének többségén nyerhetô 30 C°-nál magasabb hômérsékletû termálvíz. A hévíz kitermelésével óvatosnak kell lenni, hiszen a hosszú utánpótlódási idô miatt fenntartható használatuk korlátozott. Az utóbbi idôben országszerte elszaporodó fürdôk hosszú távon veszélyeztethetik ezt a vízkincset. 2.3 A vízgyűjtő-gazdálkodás megalapozása Magyarország területén a vízgyûjtô-gazdálkodásról szóló 221/2004 (VII. 21.) számú kormányrendelet négy nagy részvízgyûjtôt határoz meg (Duna, Tisza, Dráva, Balaton). Ezeken belül 17 tervezési részegységre kell vízgyûjtôgazdálkodási tervet készíteniük a területi környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságoknak, a VKI elôírásai szerint elôször 2009-ben. Az ország teljes területe (93.030 km2) a Duna vízgyûjtôjére esik (egyedüliként az érintett országok közül). Az európai ökorégiók rendszerében, a VKI meghatározása szerint, a Magyar Alföld elnevezésû ökorégióhoz tartozik, ugyancsak teljes területével. A vízfolyások (folyók) kategóriájában a 10 km2-nél nagyobb vízgyûjtôvel rendelkezô víztesteket sorolták típusba. A kötelezô paraméterek (tengerszint feletti magasság, vízgyûjtô-terület kiterjedése, geológia) mellett a mederanyagot és a víz tájegységet (al-ökorégiót) is figyelembe véve. A természetes vízfolyásokon összesen 876 víztestet azonosítottak, és ezeket abiotikus jellemzôik alapján 25 típusba sorolták. A besorolás az alábbi jellemzôk szerint csoportosít 22 típust: • al-ökorégió (mely lehet hegyvidék, dombvidék, vagy síkvidék) • hidrogeokémiai jelleg (szilikátos, meszes, vagy szerves) • mederanyag (durva, közepes, vagy finom) • vízgyûjtô mérete (itt a VKI és a magyar elnevezés némileg eltér, a hazai szerint megkülönböztetünk csermelyt, ért, patakot, valamint kis, közepes és nagy folyót). A típusok mindegyikérôl részletes leírás (úgynevezett „passzport”) készült, a típusra jellemzôen. Ez tartalmazza az adott al-ökorégió elterjedését Magyarországon, a típus hidromorfológiai leírását, a fenéklakó gerinctelen fauna, a fitoplanktonok, a bevonatlakó kovaalgák, a magasabbrendû vízinövények és a halak ismertetését (összhangban a VKI elôírásaival).

10


Felszíni víztestek kijelölése A víztestek meghatározása azért fontos, mert a VKI szerint ezen a szinten történik: • a környezeti állapot értékelése, • az emberi tevékenység hatásának elemzése, • a környezeti célkitûzések meghatározása, • a szükséges intézkedések végrehajtása, • a célkitûzések teljesítésérôl szóló beszámoló, • a monitoring üzemeltetése. Vízfolyások esetén a víztestek kijelölése olyan fajta lehatárolást jelent, melynek során elkülönülnek a folyók (patakok, stb.) különálló és jelentôs elemei, vízhozam, szennyezettség, tájegység, stb. szempontjából. Egy-egy víztest (többé-kevésbé) homogénnek tekinthetô víztérfogatot jelent, melyet 1:100.000-es térképen azonosítani lehet és kell. Gyakorlati okokból nem volt lehetséges a 10 km2-nél kisebb vízgyûjtôvel rendelkezô vízfolyások kijelölése önálló víztestként, mert a vízfolyásoknak ez a szakasza nem ismert kellô részletességgel. (Az emberi terhelések meghatározásánál az itteni vízkivételeket és pontszerû szennyezôforrásokat összegezve adták meg arra a kijelölt víztestre vonatkoztatva, amelynek vízgyûjtôjére ezek az erek, csermelyek esnek. Kivételt képeztek azok a patakok, amelyek kezdete forrásokkal jól azonosítható.) A Duna-vízgyûjtôkerület magyarországi területének vizsgálata (Nemzeti Jelentés) A víztestek besorolása a fentebb bemutatott 25 típus figyelembe vételével az alábbi gyakorlati szempontok alapján történt: • összevonták az azonos víz-tájegységhez tartozó, a vízgyûjtô szerint elválasztott kis víztesteket a felvízi víztesttel, • egy víztestté vonták össze az egymással érintkezô vízgyûjtôjû, azonos típusba tartozó kis vízfolyásokat, • a közepes és nagy folyók esetén a jelentôs összefolyások alatt újabb víztesteket jelöltek ki, • az erôsen módosított vízfolyás szakaszok meghatározása után tovább osztották azokat a víztesteket, ahol az erôsen módosított szakaszoknak a víztesten belüli elhelyezkedése ezt indokolta, • a három típusba sorolt magyarországi Duna-szakaszon négy víztestet jelöltek ki. A Szlovákiával közös víztest leválasztása érdekében a Gönyû-Baja-szakaszt az Ipoly torkolatánál kettéosztották – ezt a felosztást az erôsen módosított jelleg elemzése is igazolta. • A mesterséges víztestek (számuk 150) egységes megjelölést kaptak (nem sorolták típusba ezeket). Fentiek alapján a magyarországi természetes eredetû vízfolyásokon 876 víztestet jelöltek ki. Az átlagos vízgyûjtôméretük 104 km2. A 150 mesterséges víztesttel együtt a vízfolyásokon található víztestek száma összesen 1026.

11


Egy-egy víztest hossza a vízfolyásokon belül tág határok között változik: a Tisza teljes magyarországi szakasza hét víztestet jelent, a Dráva kettôt, míg a 60 km-es hosszúságot sem elérô Gerence-patak négyet. Tavak esetén minden 50 hektárnál nagyobb állóvizet víztestként azonosítottak. Ezek egytôl egyig önállóak, vagyis nincs olyan tó, mely több víztestbôl állna, így a Balaton sem, mely 605 km2-es felszínével az egész Duna-medence legnagyobb tava. Jelentôs méretû a Fertô-tó magyarországi felszíne is (75 km2), illetve a 24,2 km2 kiterjedésû Velenceitó. Az 50 ha-nál nagyobb kiterjedésû vízjárta területek (wetland-ek) is megkapták a víztest „státuszt”. Hazánkban a természetes tó víztestek száma éppen 100, míg további 124 mesterséges víztest került a listára (típusbasorolás nélkül). A mesterséges, illetve erôsen módosított víztestek meghatározása a vízgyûjtôgazdálkodás egyes szabályairól szóló 221/2004. (VII. 21.) számú kormányrendelet szerint 6§ (1) A felszíni víztest mesterségessé vagy erôsen módosítottá nyilvánítható, ha a) a víztest hidrológiai és hidromorfológiai jellemzôinek a jó ökológiai állapot elérése érdekében szükséges megváltoztatása jelentôs mértékben hátrányos hatással lehet aa) a tágabb környezetre ab) a hajózásra, ideértve a kikötôi létesítményeket vagy az üdülôhelyekre, ac) az olyan tevékenységekre, melyek a víz tározását igénylik (így például az ivóvízellátást, energiatermelést, öntözést szolgáló tározás), ad) a folyószabályozásra, az árvízvédelemre, a területi vízrendezésre vagy az aa)-ac)-ben meghatározott hasonlóan jelentôs, egyenértékû fenntartható emberi beavatkozásra (beleértve a jövôbeni fejlesztéseket is); b) a víztest mesterséges vagy megváltoztatott jellemzôi által szolgáltatott hasznos célkitûzések a mûszaki megvalósíthatatlanság vagy az aránytalan költségek miatt nem érhetôk el olyan más, ésszerû módon, amely a környezeti célkitûzések szempontjából jelentôs mértékben jobb megoldás lenne. (2) A felszíni víztestek mesterségessé vagy erôsen módosítottá nyilvánítását és annak okait a vízgyûjtôgazdálkodási tervben ismertetni kell. Vízfolyások esetében a víztesteket akkor nyilvánították elôzetesen erôsen módosítottá, ha az emberi beavatkozás hatása olyan jelentôs, hogy emiatt a jó ökológiai állapot nem érhetô el. Ezt a besorolást kapták azok a víztestetek, melyek hosszának több, mint 50%át érinti a következô, jelentôs hidrológiai és morfológiai hatás valamelyike: • hegy- vagy dombvidéki völgyzárógátas tározónak a tározóterébe esik, • duzzasztott szakaszra esik síkvidéki vízfolyásokon vagy nagy folyókon, • vízátvezetést alkot árvízvédelmi vagy energetikai célból.

12


Ezekben az esetekben a kapcsolódó emberi igény valószínûleg nem elégíthetô ki más, környezeti szempontból kedvezôbb, ésszerû költségek mellett megvalósítható megoldással. Ide tartozik 25 víztest, a víztestek hosszának 4%-a. Külön kategóriába, a valószínûleg erôsen módosított víztestek közé sorolták elôzetesen azokat, ahol a víztest több, mint 50%-án fennáll a következô, jelentôs hidrológiai és morfológiai változást jelentô körülmény valamelyike: • egy tározó jelentôsen befolyásolt alvízi szakaszára esik, • jelentôs mederteltséget jelentô duzzasztás áll fenn dombvidéki vízfolyásokon, síkvidéki kis folyókon, csermelyeken vagy ereken, • olyan szabályozás történt a víztestet alkotó vízfolyáson, amely jelentôsen megváltoztatta a mederméreteket és a sebesség-viszonyokat (a típusra nem jellemzô átlagsebesség és/vagy eltérô sebességû áramlási terek hiánya lép fel). A valószínûleg erôsen módosított víztestek esetén az emberi beavatkozás esetleg módosítható vagy helyettesíthetô úgy, hogy a jó állapot elérhetô legyen. Ehhez az ökológiai állapot további részletes felmérése szükséges a hidromorfológiai befolyásoltság mértékének megállapítására. Ide tartozik 281 db. víztest, melyek a víztestek teljes hosszának 38%-át teszik ki. Esetenként a tipológia szerint korábban már kijelölt víztestek határait is módosították, annak megfelelôen, hogy az erôsen módosított állapotot okozó (úgynevezett befolyásolt) vízfolyás-szakaszok hogyan helyezkednek el. Az államhatárt képezô folyók közül a Duna és az Ipoly esetében a besorolást egyeztették Szlovákiával. A Mura, a Dráva és a Maros, valamint a határt keresztezô folyók esetében ilyen egyeztetés még nem történt, csak tájékoztatás a kétoldalú határvízi egyezmények keretében. Mesterséges víztestként csak azt a 150 mesterséges vízfolyást (öntözôcsatornák, övcsatornák, stb.) jelölték ki, amelyeknek ökológiai jelentôségük van. Tavak esetében az elôzetesen erôsen módosított víztestek kijelölésénél az elôzetes biológiai validáció13 hiányában csak a valószínûleg erôsen módosított kategóriát alkalmazták. Az ide tartozó víztestek száma 16 db, melyek esetén: • a partvonal 50%-a burkolt, vagy • a meder alakja nagy mértékben változott (a vízmélység illetve a vízfelület az eredetit 50%-kal meghaladja), vagy • a víz tartózkodási ideje a tóban az eredeti tartózkodási idôt legalább 20%-kal túllépi. A mesterséges tó víztestek száma 124 db, melynek többsége halastó, de néhány kavicsbánya-tó, illetve erômû tározótó is került ebbe a kategóriába. A felszíni víztestek referenciái azok a hidromorfológiai, fiziko-kémiai és biológiai jellemzôk, melyek egy adott típus jó ökológiai állapotát határozzák meg. Ezek ismeretében minôsíthetôk a víztestek és teljesíthetô végsô soron a VKI célja, a vizek jó állapotának elérése. Magyarországon a referencia állapot megállapítása vízfolyás- és tótípusok esetében szakértôi becslés alapján történt.

13


Az egyszerû biológiai validációt korábban észlelt, hozzáférhetô adatok és 2004-ben végrehajtott terepi felmérések adatainak segítségével végezték el. A módszer a következô volt: • A hidromorfológiai jellemzôk esetében az ember által okozott hatások leválasztása után szakértôi becsléssel meghatározták a kiválasztott paraméterek (pl. mederesés) feltételezett referencia-értékeit. • A fiziko-kémiai és a kémiai komponensek esetében a meglévô (rendszeresen észlelt) monitoring hálózat adatainak felhasználásával, típusonként becsülték a háttérterhelés következtében kialakuló vízminôséget, és annak típuson belüli változékonyságát. • Vízfolyásokra vonatkozóan a biológiai minôségi elemek szakértôi becslése a VKI-ban szereplô valamennyi élôlény együttes mérlegelésével történt. A tavaknál a magyarországi viszonyoknak megfelelôen csak a fitoplanktont és a makrofitont vették figyelembe. • Egyes típusok esetében sor került hazai referencia helyek kijelölésére is (vízfolyások esetén 8 típushoz 14, tavakra pedig 7 típushoz 13 referencia-terület). A mesterséges és az erôsen módosított víztestek szempontjából lényeges maximális ökológiai potenciált síkvidéki tározókra határozták meg, a hozzájuk hidromorfológiai szempontból leginkább hasonító tó-típus alapján. A vízfolyások erôsen módosított és mesterséges szakaszaira ez a becslés még nem készült el. A fenti információk, illetve irodalmi adatok alapján elkészültek a típusok leírásai (passzportjai), amelyek a következô jellemzôkre terjednek ki: • al-ökorégió, • hidromorfológiai elemek közül vízgyûjtôterület, mederesés, áramlási viszonyok, a mederanyag jellege (szemcseméret), a lefolyási jellemzôk és azok ingadozása, • a geokémiai jelleg, • fiziko-kémia és kémiai jellemzôk, • élôlény együttesek. Felszín alatti vizek Magyarország teljes területén található felszín alatti víz, és ezeket széleskörûen hasznosítjuk is. Az ország síkvidéki területeire jellemzô több száz, helyenként ezer métert meghaladó vastagságú, változatos rétegzettségû üledékben a féligáteresztô rétegek is jelentôs szerepet játszanak a vertikális áramlásban, ezért a víztestek kijelölése nem fôvízadók, hanem vízadó összletek14 alapján történt hierarchikus rendszerben, megkülönböztetve • a medencebeli porózus, • a karszt • és a hegyvidéki felszín alatti vizeket. Medencebeli porózus víztestek Magyarország legnagyobb kiterjedésû, hidraulikailag összefüggô felszín alatti víztestcsoportját a medencebeli porózus víztestek jelentik. Magyarországon összesen 52 darab medencebeli porózus hideg víztestet azonosítottak. 14


Karszt víztestek Magyarország területén a másik regionális jelentôségû vízadó képzôdményt a mezozoós – elsôsorban triász korú – karbonátos összlet jelenti. Az összletet alkotó karbonátos kôzetek általában karsztosodottak, ezeket nevezzük az ún. fô-karsztvíztárolónak. A fôkarsztvíztárolóval szoros hidraulikai kapcsolatban álló eocén mészkövekkel együtt ezek a képzôdmények alkotják a karszt víztestek csoportját. Számuk 13 (hideg), illetve 15 (termál). Hegyvidéki víztestek Az összesen 22 hegyvidéki víztestnél nem különböztettek meg termál víztesteket, mivel ezek itt gyakorlatilag nem fordulnak elô. Országhatárral osztott felszín alatti víztestek Magyarországnak a vízgyûjtô kerületen belül elfoglalt helyébôl valamint az ország területének medence-jellegébôl adódóan, a felszín alatti víztestek több mint a fele – 60 db – országhatárral osztott, közülük néhány két szomszédos országba is átnyúlik. Határvízi egyeztetésekre a kétoldalú határvízi egyezmények keretében került sor. A lehatárolás módszertanának különbözôsége miatt az egyeztetés a víztestnél nagyobb hidrogeológiai rendszerek szintjén történt. . Felszín alatti vizektôl függô ökoszisztémák Magyarországon léteznek olyan, a felszíni vizekben lévô ökoszisztémák, ahol a felszín alatti víz számottevô szerepet játszik a vízhozam vagy a vízszint fenntartásában, és léteznek olyan szárazföldi ökoszisztémák is, melyek igénylik a felszín alól származó felszíni vízborítást, illetve a kapilláris talajvízhatást. Összesen 33 ilyen élôhely típust határoztak meg, A talajadottságok, a morfológiai és hidrológiai jellemzôk alapján potenciálisan az alábbi területek sorolhatók ide: • kis és közepes dombvidéki vízfolyások 180 m tengerszint alatt, és források által táplált hegyvidéki vízfolyások (az összes hidegvízû dombvidéki és karszt víztest, valamint hegyvidéki víztest kapcsolatban van ilyen vízfolyással), • síkvidéki kis szikes tavak és vizes élôhelyek vízi ökoszisztémái a hátsági területeken, és a nagy feláramlási zónákban, • jó vízellátottságú talajok és magas talajvízállású területek, amelyek a feláramlási zónákban lévô víztestekhez, illetve hátságokhoz és fennsíkokhoz kapcsolódnak. Felszín alatti vizektôl függô ökoszisztéma összesen 85 víztesten fordul elô.

15


2.4 Az emberi tevékenységek környezeti hatásai A terheléseket jelentőségük szerint a víztestek állapotára gyakorolt hatásuk szempontjából nagyon fontos, fontos és kevésbé fontos kategóriába sorolták. Felszíni víztestek A felszíni víztestek terhelései A felszíni vizeket érô, kockázatos megítélést megalapozó terhelések közül megkülönböztethetünk: • jelentôs pontszerû terheléseket (települési szennyvíztisztítók kibocsátásai; ipari kibocsátások), • jelentôs diffúz terheléseket (mezôgazdasági növényi tápanyag és peszticid felhasználás, a csatornázatlan településeken a lakossági szennyvízszikkasztás), valamint • különbözô célú jelentôs vízkivételeket (mezôgazdaság, ivóvízellátás, ipar, oldaltározó). A hidromorfológiai terhelések megállapításához az alábbi antropogén eredetû beavatkozásokat vizsgáltuk (az élôvilágra gyakorolt hatások mértékének meghatározásával): • völgyzárógátas tározók, • medertározás, duzzasztás, • árvízvédelmi töltések, depóniák, • mederátvágás, mederáthelyezés, • folyószabályozás keresztirányú mûvekkel, • mederkotrás, • partvédelem. A jelentôs terhelések vízgyûjtôn belüli fontosságának értékelési kritériumai: • nagyon fontos, ha a terhelés a víztestet kockázatossá teszi, vagy a terhelés kibocsátási határérték túllépéssel jár, • fontos, ha a terhelés a víztestet az „esetleg kockázatos” besorolásba juttatja, • kevésbé fontos, ha a terhelés mellett a víztest a nem kockázatos állapotban marad. Hidromorfológiai kockázat szempontjából jelentôsnek minôsíthetô a vízmegosztás oldalcsatornás vízerômû miatt. Általában a vízfolyás hozamának túlnyomó része az oldalcsatornába kerül, és a tartós vízhozam- és vízszintcsökkenés jelentôs befolyást jelent a fômeder ökoszisztémájára. Nyári kisvizes idôszakban, duzzasztott síkvidéki folyókon ugyancsak jelentôs lehet az öntözési célú vízkivételeknek az alvízi ökoszisztémára gyakorolt hatása. Szintén kockázatot eredményezô terhelést jelent a hegy és dombvidéki tározók és halastavak feltöltése, különösen, ha több egymás fölött elhelyezkedô tározóról van szó. A magyarországi tározók által a mértékadó (nyári) idôszakban biztosítható „többlet” vízhozam 90 m3/s, míg a négy nagy létesítménycsoport (Duna-Mosoni-Duna rendszer; Rába-Kis-Rába rendszer; Duna-Ráckevei-Duna- Duna-völgyi fôcsatorna rendszer és a

16


Tisza-Körös-völgyi Együttmûködô Vízgazdálkodási Rendszer) mintegy 150 m3/s vízkészlet elsôdleges területi szétosztását teszi lehetôvé. A hidrológiai és/vagy morfológiai állapot miatt azok a víztestek kerültek a kockázatos kategóriába, ahol a jelentôs befolyásoltság a víztest hosszának több, mint 50%-át érintette. Ha ez az arány olyan elváltozás miatt fordult elô, amelynek ökológiai hatása egyelôre bizonytalan, a besorolás „lehetséges, hogy kockázatos” lett. Ezek alapján a hidrológiai és/vagy morfológiai állapot szempontjából kockázatos vízfolyás víztestek száma 349 (ami a víztestek összes hosszának a 42%-a) és további 234 víztest (az összes hossz 25%-a) lehetséges, hogy kockázatos. Mivel az erôsen módosított víztesteknél nem a jó állapot elérése a cél (hanem a jó ökológiai potenciál), ezen víztestek eleve a kockázatos kategóriába kerültek. A tó víztestek közül 47 víztest „lehetséges, hogy kockázatos”, közöttük a Balaton (mely a hidromorfológiai szemponton kívül tápanyagterhelés miatt is ezt a minôsítést kapta). A vízgyûjtô kerület jellemzése és a vizek állapotának értékelése érdekében szükség van mind a felszíni, mind a felszín alatti vizek jellemzôinek megfigyelésére (monitoringjára). Felszíni vizek esetén a monitoring programok az ökológiai és a kémiai állapotra, valamint az ökológiai potenciálra terjednek ki, továbbá, amennyire ezek indokolják a mennyiségre (víztérfogatra és a vízszintre vagy vízhozamra) is. Azokat a paramétereket kell megfigyelni, melyek indikatívak az egyes minôségi elemek állapotára nézve. Felszín alatti vizek esetén az ilyen monitoring programok a kémiai és a mennyiségi állapot megfigyelését jelentik, míg védett területekkel kapcsolatban azokat a jellemzôket is megfigyelik, amelyek szerepet játszottak a védetté nyilvánításban. A felszíni vizek esetében a tagállamok egy feltáró és egy operatív megfigyelési programot alakítanak ki minden olyan idôszakra, amelyre a vízgyûjtô-gazdálkodási terv vonatkozik. Egyes esetekben szükséges lehet vizsgálati jellegû monitoring kialakítása is. A feltáró monitoring a vízgyûjtô kerületben található víztestek jellemzését, az emberi hatások értékelését szolgálja és alapot biztosít a késôbbi monitoring programok tervezéséhez. Az operatív monitoring célja a „kockázatos” víztestek állapotának meghatározása, illetve az intézkedési programok eredményeként bekövetkezett változások nyomonkövetése. Vizsgálati monitoring szükséges, ha bármely értéktúllépés oka ismeretlen, baleseti szennyezés okainak feltárására, illetve, ha operatív monitoring lenne szükséges, de az még nem épült ki. A felszín alatti vizek mennyiségi monitoringjának célja nevébôl fakadóan a víztestek mennyiségi állapotának értékelése, beleértve a hasznosítható felszín alatti vízkészleteket is. Elegendô ponton kell mérni ahhoz, hogy a vízkitermeléseknek és bevezetéseknek a felszín alatti víz szintjére gyakorolt hatása értékelhetô legyen. Felszín alatti kémiai

17


monitoring esetén a VKI a felszíni vizekhez hasonlóan és hasonló céllal megkülönböztet feltáró és operatív monitoringot, de nem szól vizsgálatiról. A tagországoknak 2006. végére kellett mûködôképessé tenniük a fentiekhez szükséges operatív monitoring rendszert. 3. Vízhasználatok A különbözô felhasználók (az egyes gazdasági ágazatok, ill. a lakosság) vízigényeiket a felszíni és felszín alatti készletek különbözô arányú igénybevételével elégítik ki. Ennek okai részben a víz minôségével, részben elérhetôségével vannak összefüggésben. A tényleges vízkivételeket tekintve az ország legnagyobb vízhasználói az ipari üzemek. 2002-ben az összes kivett vízmennyiségnek mintegy 76%-a volt ipari célú (döntô része erômûvi hûtôvíz). A közüzemek részaránya 12%, a mezôgazdaságé 10%, egyéb vízkivételek (szolgáltatások, építôipar) pedig mindössze 2%-ot tettek ki ugyanebben az évben. Ezeken felül az ipari vízhasználatot mintegy háromszorosan meghaladó az a vízmennyiség, mely a vízerômûveken átfolyik (ahol a vizet nem olyan fel- vagy elhasználó jelleggel veszik igénybe mint fenti célok esetében, hanem csak annak potenciális energiáját aknázzák ki in situ, azaz a helyszínen). A felszíni vizek aránya az összes vízhasználaton belül (figyelmen kívül hagyva az említett vízerômûveken átfolyó mennyiséget) 88,8%. A közmûves vízszolgáltatás során termelt vízmennyiségnek több mint kétharmada (70%) a lakosság ivóvízellátását, mintegy 30%-a az egyéb gazdasági, közületi tevékenységeket szolgálja. A hálózaton belüli vízveszteség (a kitermelt és a ténylegesen szolgáltatott mennyiség különbsége) az utóbbi években 19% körül alakul, ami nemzetközi összehasonlításban elfogadható. Bár Magyarországon gyakorlatilag minden település rendelkezik vezetékes vízellátással, a lakosság ellátási szintjében jelentôs különbségek vannak. A lakásbekötések mellett ma még számosan (a népesség közel 7%-a) az alacsonyabb komfortot jelentô udvari csapolóhelyekrôl és utcai közkifolyókról szerzi be a vizet. A vezetékes ivóvízzel ellátott lakások aránya évrôl évre mintegy 0,5%-al növekszik, 2002-ben elérte a 93%-ot. A szolgáltatott ivóvíz 42%-ának minôsége elmarad az EK vonatkozó irányelv, illetve a 2001-ben kihirdetett hazai kormányrendelet elôírásaitól. Konkrétan az egészséget közvetlenül befolyásoló paraméterek (arzén, nitrát, bór, fluorid, ammónium) érintik hátrányosan a lakosság 27,4%-át. Ezért szükséges az ivóvíz minôségének javítása, különösen a Dél-Alföldön, az Észak-Alföldön, Észak-Magyarországon és a DélDunántúlon (határidô: 2009).

18


Az ipari üzemek saját kútjaikból biztosítják a számukra (nem hûtési célra) szükséges vízmennyiség nagy részét. Összes vízbeszerzésüknek csak elenyészô része, 1,1–1,2%- a származik a közüzemi vízszolgáltatásból. Vízhasználat szempontjából a villamosenergia termelésnek meghatározó szerepe van az iparon belül, sôt aránya a vízbeszerzés tekintetében növekszik. Részesedése a korábbi 87–88%-ról napjainkra 95% fölé nôtt, míg a feldolgozóipar 4,4%-ot, a bányászat és kitermelôipar pedig 0,4%-ot vesz igénybe a kitermelt vízbôl. A villamosenergia-ipar által felhasznált víznek túlnyomó többsége hûtési célú. Az ipari üzemek nagy része a frissvizet ismételt felhasználással többször hasznosítja. Ez egyben jelentôsen csökkenti a kibocsátott szennyvíz (használtvíz) mennyiséget is, de általában nagyobb koncentrációjú szennyvizet eredményez. Az ipari vízgazdálkodás korszerûsödését, a víztakarékossági technológiák terjedését jól mutatja a frissvíz-kihasználási tényezô alakulása, ami 1997-2002 között 1,63-rôl 1,68-ra nôtt. A mezôgazdasági célú vízfelhasználás évenkénti ingadozásokkal, de növekvô tendenciát mutatott 1990-ig, ekkor megközelítette az 1000 millió m3-t. 1993-tól kezdve viszont folyamatos, radikális csökkenés következett be. A mélypontot jelentô 1997-1999-as években a vízfelhasználás az 1990-es szint 40-45%át tette ki. 2000-ben újból nôtt a vízfelhasználás és 2000-2002 között 700 millió m3 körül ingadozott. A felhasználás 68%-a halastavak vízellátását jelenti, 27% öntözôvíz, a többi állattenyésztési és egyéb célokat szolgál. A vízjogilag engedélyezett, öntözhetô területnek csak 50-60%-át öntözték az elmúlt években, és ez az összes mezôgazdasági területnek csak kb. 2%-a. A megöntözött területeknek 85%-át szántóföld, 5%-át gyümölcsös, 1%-át szôlô ültetvények, 10%-át pedig az egyéb területek jelentették. A zöldségfélék a megöntözött szántóterületek 30%-át teszik ki. A közvetlenül élôvízbe kerülô szennyezôanyagok döntô része települési szennyvízbôl származik. A BOI5 terhelés 89,5%-át, a KOI 79,8%-át, a lebegô anyag 80,5%-át, a nitrogén 89%-át, a foszfor 96%-át, a nehézfémek 78%-át adja a közüzemi szennyvízelvezetésbôl származó kibocsátás. A közmûolló (a vízellátás és a csatornázás ellátottsági érték közötti különbség), mely az aránytalan közmûfejlesztések eredményeként alakult ki a múltban, 2002-re 37 százalékra csökkent. Ezzel együtt a szennyvíztisztítási arányok is jelentôsen javultak, a bázisév végén a közcsatornán elvezetett szennyvizeknek 65%-át tisztították meg (csak mechanikai úton 4%, mechanikai és biológiai fokozattal 61%-át, ezen belül közel 20%ot III. tisztítási fokozattal is), de 34,8% még mindig tisztítás nélkül került a befogadókba.

19


A magyarországi helyzet összefoglalása: A jelenlegi felszíni vízrajzi monitoring hálózatban az 1026, vízfolyáson található víztest közül mindössze 182 rendelkezik törzsállomással, ezek többsége a nagyobb vízgyûjtôkön található. A folyó víztestek (számszerûen) legnagyobb részét kitevô 10-100 km2 vízgyûjtôjû víztestek közül mindössze 35-ön van mérôállomás. A 224 nyilvántartott tóból mindössze a három legjelentôsebben mûködik törzsállomás, és a nagy természeti értéket képviselô holtágakra és mocsarakra vonatkozóan is csak elvétve állnak rendelkezésre vízrajzi adatok. Fentiekbôl adódik, hogy vízfolyások esetén elsôsorban a kis vízgyûjtôkön szükséges a hazai monitoring hálózatot fejleszteni. Nem szükséges azonban az összes víztestre külön állomást kiépíteni (a 10-100 km2-es vízgyûjtôjû víztestek száma 765, és 1001000 km2 közötti vízgyûjtôkön található 199). Megfelelô lehet, ha néhány, az adott térségre jellemzô víztesten szerelünk fel állomást, mert a többi állapotát a csapadék-lefolyás adatok, hidromorfológiai és hidrológiai hasonlóságok alapján, a megfigyelt víztestek analógiájával meg lehet ismerni, különösen ha ez kiegészül rendszeresen végzett expediciószerû állapotfelvétellel. Növelni kell viszont az állomásokon mért paraméterek számát. A tavak esetében a mennyiségi méréseket ki kell terjeszteni a felszíni víztestként nyilvántartott valamennyi tóra. Mérni kell a vízállást és, a folyóknál kisebb gyakorisággal, meg kell határozni a vízállás-víztérfogat összefüggést, hatévenként részletes hidromorfológiai felmérést kell végezni. A költségmegtérülés alakulása a vízszolgáltatásokban A Víz Keretirányelv szerint a tagállamoknak figyelembe kell venniük a ízszolgáltatások megtérülésének elvét, beleértve a környezeti és a vízkészletekkel összefüggô öltségeket. A megfelelô vízárpolitika kialakítását segíti a vízszolgáltatások költség-megtérülési szintjének felmérése, elemzése. Közüzemi és mezôgazdasági vízszolgáltatás A költségmegtérülés értékelését csak a közüzemi ivóvízellátás, szennyvízelvezetés és tisztítás területén, illetve a mezôgazdasági vízszolgáltatásban végeztük el, mivel az ipar vízbeszerzésének csak elenyészô része származik a közüzemi szolgáltatásból. A magyar szabályozás szerint a települési önkormányzatok kötelezô feladata a települések egészséges ivóvízzel történô ellátása, a települési szennyvízelvezetés és tisztítás megoldása. A szolgáltatók többsége részvénytársaság vagy korlátolt felelôsségû társaság. Számuk igen magas: • • •

csak vízmûrendszert üzemeltet 122 szervezet, vízmû és csatornarendszert együttesen mûködtet 199, és csak csatornarendszert további 56, 20


azaz összesen 377 szolgáltató mûködik a vízi közmûvek területén. Ez azzal jár, hogy komoly eltérések tapasztalhatók a szolgáltatás üzemeltetési színvonalában. A 24 legnagyobb szolgáltató látja el az ország 75%-át, ez egyben azt is jelzi, hogy az ellátott terület nagyságában is nagy különbségek vannak az egyes a víz- és csatornamûvek között. A közmûtulajdon és mûködtetésének jogi helyzete az országban nem egységes: • Az állami alapítású öt regionális vízmû társaság a tartós állami tulajdonú mûveket vagyonkezelésbe kapta, míg az önkormányzati tulajdonú vízi közmûveket szerzôdés alapján üzemeltetik. • Az önkormányzati alapítású társaságok az önkormányzati tulajdonú közmûveket szerzôdés alapján mûködtetik, ekkor értékcsökkenést helyettesítô bérleti díjat fizetnek a tulajdonos önkormányzatnak. • Az önkormányzati alapítású társaságok rendelkezhetnek saját tulajdonban lévô közmû létesítményekkel is, melyek vagy alapításkor és késôbbi tôkeemeléssel, vagy saját létesítés útján kerültek hozzájuk A lakosság részére kiszámlázott • ivóvíz-szolgáltatási díj 2002-ben 72 és 278 Ft/m3 között, • a szennyvíz-szolgáltatási díj pedig 50 és 490 Ft/m3 között változott az országban. Az ipari vízdíjak átlaga 8%-kal, a csatornadíjaké pedig 19%-kal nagyobb, mint a lakosságiaké (szórásuk még nagyobb). A háztartások ivóvíz és szennyvíz-költségei az egy fôre jutó éves jövedelem átlagosan 1,7%-át tette ki 2002-ben. A bôvítô jellegû fejlesztéseket az állami regionális vízmûvek esetén az állam, önkormányzati mûvek esetében az önkormányzat finanszírozza, utóbbi állami támogatások segítségével. A vízszolgáltatási díjak a bôvítési költségeket csak esetlegesen tartalmazzák. Nem rendelkezünk országos adattal arra vonatkozóan, hogy a pótlási, rekonstrukciós célú forrásokat mennyivel kellene növelni a gazdaságilag hosszú távon életképes szolgáltatás biztosítása érdekében. Óvatos becslés szerint legalább 30%-kal több forrás lenne szükséges a pótlásra országos átlagban. Ez esetben a nemzetgazdasági megtérülési ráta 64%-ról, 59,5%-ra csökkenne. Magyarországon a mezôgazdasági célra felhasznált vizek többsége felszíni eredetû. A víz 69%-a állami tulajdonban lévô öntözô fôcsatorna, tározó és mûtárgyai segítségével jut el a vízhasználóhoz, 21%-a társulati, szolgáltatói és saját vízkivételek útján, illetve felszín alatti vizekbôl, talajvíz-kutakból származik 10%. Az állami fômûveken keresztül történô öntözési szolgáltatási díj gyakorlatilag 100%ban fedezi a szolgáltatás üzemelési és fenntartási költségeit, a felújítási igényt viszont nem finanszírozza, a szükséges rekonstrukciókat és fejlesztéseket az állami költségvetés állja. A vízitársulatok vízdíja szintén fedezi az üzemelési és fenntartási költségeket, és ezen túl még az értékcsökkenést és a szükséges fejlesztések egy részét is. Adatok hiánya miatt nem lehetséges pontos megtérülési ráta kiszámítása.

21


A mezôgazdasági vízszolgáltatási fejlesztéseket az évenként változó állami támogatási rendszer mintegy 42-47%-ban finanszírozza. Környezeti és erôforrás költségek Az erôforrások védelmének és optimális hasznosításának nélkülözhetetlen eszközei a járulékok. A vízhasználatok után fizetendô vízkészlet-járulék az értékesebb vizek pazarlásának elkerülését, a megfelelô vízhasználati struktúra elérését szolgálja. Nagyságát, mely függ a vízhasználati céltól, az igénybe vett vízkészlet típusától és a vízminôségtôl, a mindenkori költségvetési törvényben határozzák meg. A saját vízkivétellel rendelkezô ipari vízhasználók fizetik a legtöbb vízkészletjárulékot, az országos érték mintegy háromnegyedét. A járulék a vízkivétel költségének mind az iparban, mind a mezôgazdaságban, mind a közüzemi szektorban viszonylag kis hányadát teszi ki. A környezeti költségek megtérülését szolgálja a szennyvízbírság, mely a vízkészletjárulékhoz hasonlóan évtizedek óta alkalmazott eszköz. A szennyvízbírságot a határérték feletti szennyezôk fizetik az élôvízbe bocsátott szennyezésük után. Ide tartoznak, nem megfelelô szennyvíztisztítás esetén, a települési vízi közmûvek is. A bírság nagy részét, mintegy 60%-át a közvetlen élôvízbe bocsátó ipari szennyezôk fizetik, de jelentôs tételt 40%-ot fizetnek a közüzemi csatornamûvek is. 2002-tôl olyan szigorú vízszennyezési bírság szint került meghatározásra, amely mellett a vízszennyezôk a részükre megállapított határértékek teljesítése érdekében, egy megadott türelmi idôn belül, szennyezés-csökkentô intézkedéseket kénytelenek tenni. A vízterhelési díj 2004. január 1-tôl került bevezetésre. Ezt minden élôvízbe bocsátó szennyezônek fizetnie kell a kibocsátott szennyezôanyag mennyiségével arányosan, beleértve a vízi közmûveket üzemeltetô szolgáltató vállalatokat is. A talajterhelési díj fizetési kötelezettsége 2004. július 1.-én lépett hatályba. Talajterhelési díjat kell fizetni azoknak, akik a csatornázott területen nem kötnek rá a közcsatornára, ezzel a felszín alatti vizeket szennyezik (ez közel egymillió embert jelent Magyarországon). A környezet és a vízkészlet használatának költségmegtérítési rendszerei jó irányt adnak a környezet és a vízkészletek fenntarthatóságának biztosítására. A jelenlegi díjak ugyanakkor a valós környezeti és erôforrás költségeknek csak kis részét fedezik, nem alapulnak valódi költségelemzésen és nincsenek kellôen összehangolva. Ezért jelen szintjükön nem elegendôek a vízhasználatok teljes költségmegtérülésének megvalósításához. A díjak a központi költségvetés általános bevételét képezik, nincs megoldva az sem, hogy e bevételek a környezetvédelmi intézkedések közvetlen finanszírozását szolgálják.

22


Víz-árpolitika A jelenleg futó országos, vízellátással és csatornázással kapcsolatos programok (ivóvízminôség-javító, ivóvízbázisvédelmi és szennyvízprogram) fejlesztési költségei lényegesen emelni fogják a szolgáltatások árait. A mai ivóvíz és szennyvíz díjakhoz képest a megfelelô szolgáltatási minôség elérése után ivóvízdíj esetében 15-70%, szennyvízdíj esetében 15-100% közötti emelés várható. Célként lehet kitûzni, hogy 2015 után a díjbevételek száz százalékosan finanszírozzák a rendszerek mûködtetését, szinten tartását és a szükséges kisebb minôségjavítási, fejlesztéseket. Ugyanakkor a szociálisan rászorulók számára megfelelô kompenzációs lehetôségeket kell biztosítani. Gazdasági és vízgazdálkodási elôrejelzés 2015-ig Az elôrejelzés az ország egészére vonatkozik, nem tartalmaz területi, részvízgyûjtôk szerinti, víztestekre vonatkozó bontást. Elkészítése során a bizonytalanságok kezelésére két alapvetô feltételezéssel éltünk, ennek megfelelôen két forgatókönyv (szcenárió) készült. Az elsô esetében a kiindulás az EU hatályos irányelvei és azoknak jogszabályokban érvényesített intézkedései, illetve várható hatásuk. figyelembevételével készült változatot neveztük valószínû szcenáriónak. A jelenlegi vízhasználati, szennyezési tendenciák alapján, speciális intézkedések feltételezése nélkül készült szcenárió.

a magyar Az ezek második a környezeti

A kidolgozott két forgatókönyv a vízigények alakulását (lakossági, ipari, mezôgazdasági) jelzi elôre, mind a közüzemi, mind a saját kutas vízellátás kapcsán, valamint a vízhasználók által okozott terheléseket (szennyezôanyag kibocsátásokat) becsüli meg a fontosabb ágazatok szerint. Lakossági, közmûves vízellátás 2015-re várhatóan közel 100%-os (99,95%) lesz, a közkifolyók megszûnnek, az ellátott területen minden lakásban lesz vezetékes ivóvíz. A fajlagos vízfogyasztásnál a valószínû változat is 13%-os, míg a második 24%-os növekedéssel kalkulál. Ezt alátámasztja, hogy az utóbbi években a fogyasztók költségérzékenysége, a vízfogyasztás árrugalmassága csökkent, sôt sok esetben megszûnt. Tapasztalatok szerint napjainkban az ivóvízfogyasztásban sokkal nagyobb szerepe van az idôjárásnak, mint az áraknak. Az ipari vízigényeket a fajlagos vízfogyasztás (1000 Ft bruttó kibocsátásra jutó vízfogyasztás) és a bruttó termelés határozza meg. A valószínû forgatókönyv szerint a fajlagos vízfogyasztás 30%-os csökkenése várható, ami a gazdasági növekedés trendjét is figyelembe véve a vízigények enyhe, 3%-os emelkedését vetíti elôre. A második változat is kalkulál némi fajlagos csökkenéssel (10%), azonban a várható termelésnövekedés miatt ez még így is 33%-os többlet vízigényt prognosztizál 2015-re. A mezôgazdasági vízfogyasztást befolyásolja, hogy várhatóan nô a termelésen belül a növénytermesztés súlya. Ugyanakkor a szántóterület csökkenése várható, amit viszont a

23


gondosabb talajmûvelés, talajerô-pótlás magasabb hozamokkal ellensúlyozhat. A mai búza-kukorica hegemónia megváltozik és felzárkóznak a rost és energia növények. Az öntözési igényekre hosszú távon hatással lesz a globális felmelegedés is. Az öntözôrendszerek veszteségét a következôkben csökkenteni kell, mert ez jelenleg sokszor eléri a 40-50%-ot is. Várható az automatikus csepegtetetô öntözés elterjedése. Ennek következtében ugyanannyi vízfelhasználással nagyobb terület öntözhetô, a fajlagos, hektárra vonatkozó vízigény csökken. Mivel a kiépített fômûvi kapacitás a jelenleg ténylegesen öntözött terület több mint kétszeresét is ki tudja szolgálni, az öntözés elterjedése viszonylag egyszerû lehet. A halastavak jelentôs vízigényük miatt meghatározók a mezôgazdasági vízhasználatban, a valószínû növekedés ebben az alágazatban 20%-ra tehetô. Összességében a mezôgazdasági vízfogyasztás növekedés a két forgatókönyv (szcenárió) szerint 24-40% közé esik. Védett területek nyilvántartása A Keretirányelv környezeti célkitûzései nem csupán a felszíni és felszín alatti vizekre vonatkoznak, hanem a közösségi joganyag alá tartozó, különleges védelmet kívánó területekre is. Ezen területeket külön jogszabályok alapján jelölik ki, nyilvántartásukat 2004. végéig el kellett készíteni. Azok a jogszabályok, melyek alapján a VKI szerint a nyilvántartást el kellett készíteni: • az emberi fogyasztásra szánt víz kivételére kijelölt területek (vízbázisok) – 123/1997. (VII. 18.) Korm. rendelet a vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízilétesítmények védelmérôl, • a gazdasági szempontból fontos vízi fajok védelmére kijelölt területek – Magyarországon nem releváns, • az üdülési célra kijelölt víztestek, (beleértve kijelölt fürdôvizeket is) – 273/2001. (XII. 21.) Korm. rendeleta természetes fürdôvizek minôségi követelményeirôl, valamint a természetes fürdôhelyek kijelölésérôl ésüzemeltetésérôl, • tápanyag-érzékeny területek, (beleértve a sérülékeny övezetekként és érzékeny területekként kijelölt területeket) – 240/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet a települési szennyvíztisztítás szempontjából érzékeny felszíni vizek és vízgyûjtôterületük kijelölésérôl, és 49/2001. (IV. 3.) Korm. rendelet a vizek mezôgazdasági eredetû nitrátszennyezésselszembeni védelmérôl, • az élôhelyek és fajok védelmére kijelölt területek, ahol a víz állapotának megôrzése vagy javítása a terület védelmének fontos tényezôje, ide értve a kapcsolódó Natura 2000 helyeket is – 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet az európaiközösségi jelentôségû természetvédelmi rendeltetésû területekrôl. 4. A társadalom részvétele a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezésben A társadalom bevonása a Duna-medence szintjén A VKI EU szintű, Közös Végrehajtási Stratégia Munkacsoportja kidolgozott egy hivatalos, páneurópai „Horizontális Útmutató Dokumentumot” a társadalombevonásról.

24


Az ICPDR elkészítette a Duna vízgyûjtôjére vonatkozó Társadalom-Bevonási Stratégiai Tervet. A Stratégia fô célkitûzései kétirányúak: • Egyrészt a társadalom-bevonás elôsegítése a VKI bevezetésében, különösen az elsô ciklusban, mely a vízgyûjtôgazdálkodási tervek fejlesztését tartalmazza, • Másrészt a nemzeti hatóságok segítése a VKI által elôírt kötelezettségeik teljesítésében. A Duna-vízgyûjtô esetében a társadalom bevonásának szintjei a következôk: • nemzetközi: Duna-vízgyûjtô szint, • nemzetközi: rész-vízgyûjtôk szintje (pl. Tisza), • országos szint, • helyi szint (kisebb részvízgyûjtôk, kistérségek, települések). A rész-vízgyûjtô, kiterjedésétôl függôen, lehet nemzetközi is. A társadalom bevonása helyi szinten Európa vizeinek védelme hatékonyabb lesz, ha az érdekeltek részt kapnak a vízgazdálkodási folyamatokban, a tervek készítésében és végrehajtásában. A helyi szint bizonyul sokszor a legnehezebben kezelhetônek. Ez az a pont, ahol a társadalom bevonásának problémája a legjobban kiélezôdik, itt van elôször kapcsolat a „nem szakmabéliekkel”, vagy az átlagos vízhasználókkal. Ezen a szinten elsôdleges a bizalom elérése mind a tervezô ügynökség/hatóság/cég iránt, mind a terv iránt. Így az elôkészítô szakaszban lényeges a felelôsségi körök meghatározása (mi tartozik ide, ki a felelôs a helyi akciók lebonyolításáért).

5. Nemzetközi vízgazdálkodási kapcsolatok Hazánk felszíni vízkészletének 95%-a külföldi országokból származik és határmenti felszín alatti vizeink víztartó képzôdményeinek jelentôs hányada is a határok túloldalán helyezkedik el. A szomszédos országokban végzett legtöbb vízgazdálkodási intézkedés, beavatkozás és tevékenység következményei Magyarországon is megmutatkoznak meg (fokozódó magasságú árhullámok árvízi idôszakban, csökkenô vízhozamok szárazság idején, rendkívüli vízszennyezések, stb.) határonátterjedô hatásként. Vízgazdálkodási biztonságunk folyamatos növeléséhez ezért szükséges az együttmûködés egyre szorosabbá és méltányosabbá tétele a Duna-medence országaival. Együttműködés a Duna vízgyűjtőjén A Duna-vízgyûjtôkerület szintû együttmûködést a Duna Védelmi Nemzetközi Bizottság (ICPDR) koordinálja, amely a Duna védelmére és fenntartható használatára irányuló együttmûködésrôl szóló, 1994-ben, Szófiában létrehozott egyezmény keretei között

25


mûködik. Az egyezményt hazánkban a 74/2000 (VII.31.) számú kormányrendelettel hirdették ki. Kétoldalú együttmûködések Magyarországot hét szomszédos ország veszi körül, amelyek közül Szlovénia, Ausztria, a Szlovák Köztársaság és Románia az Európai Unió tagállama, Horvátország csatlakozásra jelölt, Ukrajna és Szerbia-Montenegró állam nem csatlakozó országok. A szomszédos államok mindegyikével évtizedek óta hatályos, jól működő kétoldalú határvízi egyezményünk van. Közös vonás, hogy a feleket minden esetben kormánymeghatalmazottak képviselik. A relációk többségében határvízi bizottság is mûködik melyek a legtöbb esetben rendelkeznek mûködési szabályzattal. Munkájukat albizottságok vagy szakértôi csoportok segítik (hidrológiai, vízkár-elhárítási, vízminôség-védelmi, egy adott folyószakasz hasznosításával foglalkozó, stb.). 6. Stratégiai Környezeti Vizsgálat 2001-ben lépett hatályba az EU-ban a bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatát előíró 2001/42/EK irányelv. 2004. július 21-ig kellett a tagállamoknak beépíteniük a jogrendjükbe. Az irányelv értelmében környezeti vizsgálatot kell végezni minden olyan tervvel és programmal kapcsolatban, amely a mezőgazdaság, erdészet, halászat, energetika, közlekedés,

hulladékgazdálkodás,

vízgazdálkodás,

távközlés,

idegenforgalom,

területrendezés, illetve földhasználat terén készül. Nem kell környezeti vizsgálatot folytatni a nemzetvédelmi vagy polgári védelmi célokat szolgáló tervek, valamint a pénzügyi vagy költségvetési tervek, programok esetében. Tervek és programok az irányelv szempontjából: azok a tervek és programok, melyeket valamely nemzeti, regionális vagy helyi szintű hatóságnak kell kidolgoznia vagy elfogadnia, esetleg jogalkotási céllal a parlamentnek vagy a kormánynak benyújtania. Ide tartoznak azok a tervek és programok is, amelyeket törvény, rendelet vagy közigazgatási rendelkezés ír elő.

26


Az irányelv célja, hogy a környezet magas szintű védelmét biztosítsa, és hozzájáruljon a környezeti szempontok figyelembe vételéhez a tervek és programok kidolgozása során. Az elővigyázatosság elvét kell követni, törekedni kell a fenntartható fejlődés megvalósítására és a biológiai sokféleség megóvására. A stratégiai környezeti vizsgálat biztosítja, hogy a vizsgált tervek és programok jelentős környezeti hatásait már az előkészítés során felmérjék és számításba vegyék. Jelentős környezeti hatás A döntéshez a tervek és programok következő jellemzőit vizsgálják: − a terv vagy program milyen mértékben van hatással a projektek és tevékenységek helyszínére, jellegére, méretére, működési feltételeire vagy erőforrás igénybevételére − a terv vagy program milyen mértékben befolyásol más terveket és programokat − a terv vagy program mennyire teszi lehetővé a környezeti szempontok figyelembe vételét és a fenntartható fejlődés elősegítését − melyek a terv vagy program szempontjából lényeges környezeti problémák − milyen jelentősége van a tervnek vagy programnak a környezettel kapcsolatos közösségi jogszabályok végrehajtásában. A jelentős környezeti hatások feltárásához feltétlenül figyelembe kell venni a következő jellemzőket: − a hatások valószínűsége, időtartama, gyakorisága, visszafordíthatósága − a hatások kumulatív jellege − a hatások határon átnyúló jellege − az emberi egészségre vagy a környezetre vonatkozó kockázatok − a hatások mértéke és térbeli kiterjedése − a valószínűleg érintett területre mennyire igaz, hogy: 1. különleges természeti jellemzői vannak, vagy kulturális örökség része, 2. környezeti minőségi szabványok vagy határértékek túllépésére kerülhet sor, 3. intenzív földhasználat szükséges.

27


− azon hatások mértéke, melyek elismert nemzeti, közösségi vagy nemzetközi védettséget élvező területekre vagy tájakra terjednek ki. Minden terv vagy program esetén döntést kell hozni a környezeti vizsgálat szükségességéről. A döntést nyilvánosságra kell hozni, illetve az érintett hatóságokhoz is el kell juttatni a megfelelő indoklással együtt. Hiba! A hivatkozási forrás nem található. Környezeti jelentés A környezeti vizsgálat során minden esetben környezeti jelentést kell készíteni, aminek tartalmaznia kell olyan lényeges információkat, amelyek meghatározzák, leírják és értékelik a terv vagy program feltételezett jelentős környezeti hatásait. A terv vagy program célkitűzéseinek és földrajzi elhelyezkedésének megfelelően a környezeti jelentésnek ésszerű alternatívákat is tartalmaznia kell a megvalósításhoz. A környezeti jelentés tartalma: 1) A terv vagy program tartalma, fő céljai, kapcsolatok más tervekkel és programokkal 2) A környezet jelenlegi állapotának lényeges jellemzői, ezek várható alakulása, ha a terv vagy program nem valósul meg 3) A valószínűleg jelentősen érintett területek környezeti jellemzői 4) A terv vagy program szempontjából lényeges, már fennálló környezeti problémák bemutatása 5) A terv vagy program szempontjából lényeges nemzetközi, közösségi, vagy tagállami szintű környezetvédelmi célok (ezek viszonya az adott tervvel, programmal) 6) A valószínűleg jelentős környezeti hatások (amelyek érinthetik a biológiai sokféleséget, a lakosságot, az emberek egészségét, az állat- és növényvilágot, a talajt, a vizeket, az éghajlati tényezőket, az anyagi javakat, a kulturális örökséget, a tájat, vagy ezek bármilyen kölcsönhatását, stb.) 7) A terv vagy program bármely kedvezőtlen, jelentős környezeti hatásának megelőzésére, csökkentésére és a lehető legjobb ellensúlyozására tervezett intézkedések 8) A vizsgált alternatívák kiválasztása során felmerülő problémák, a környezeti vizsgálat módszerének leírása 28


9) A szükséges ellenőrző intézkedések leírása 10) Összefoglalás A környezeti jelentésről az illetékes hatóságokkal és a társadalommal konzultációt kell folytatni. A konzultációknak ki kell terjedniük arra is, hogy a jelentésben szereplő információknak milyen részletességűeknek kell lenniük. A tervek és programok vizsgálata során úgy kell kitűzni a határidőket, hogy a vizsgálatot végzők, a környezeti felelősségük folytán érintett hatóságok és a társadalom között lefolytatandó konzultációra és véleménynyilvánításra elegendő idő jusson. Nemzetközi konzultációk Ha a vizsgálat során felmerül annak lehetősége, hogy a vizsgált terv vagy program megvalósítása jelentős hatást gyakorolhat a környezetre egy másik tagállamban, akkor annak át kell adni terv- vagy programtervezetet és a vonatkozó környezeti jelentést. Stratégiai Környezeti Vizsgálat magyarországi szabályozása Az egyes tervek, illetve programok környezeti vizsgálatát Magyarországon a 2/2005. (I. 11.) Kormány rendelet írja elő. A rendelet pontosan megfogalmazza, hogy mely esetekben kell környezeti vizsgálatot végezni, illetve a vizsgálatnak milyen szempontok szerint kell lezajlania. A rendelet hatálya alá tartozó tevékenységek, intézkedések, tervek A következő esetekben kell környezeti vizsgálatot folytatni: − Területi tervek − Településszerkezeti tervek, építési tervek és szabályozási tervek (település egészére vagy egy részére vonatkozóak) − Nemzeti Fejlesztési Terv − Nemzeti Fejlesztési Terv operatív programjai − Hulladékgazdálkodási tervek (országos, területi, megyei, helyi) − Agrárpolitikai középtávú tervek − Vízgazdálkodás országos koncepciója és nemzeti programjai − Vízgyűjtő-gazdálkodási terv − Közúthálózat fejlesztési terv (országos, helyi)

29


Várható környezeti hatások A vizsgálat tárgyát képező terv vagy program hatással lehet a környezetre. A környezeti vizsgálat során felmérik, hogy mely hatásokkal kell kiemelten foglalkozni. A jelentős környezeti hatásokat okozhatja: − a tevékenység időtartama és gyakorisága − a környezeti hatások összeadódása, felerősödése − a tevékenység országhatárokon átterjedő hatása − az emberi egészségre és a környezetre kockázatos változások. A környezeti vizsgálat folyamata A környezeti vizsgálat a terv, illetve program kidolgozási, egyeztetési és elfogadási folyamatának része, nem utólagos eljárás. A környezeti értékelést általában szakértő szervezetek, megbízott cégek végzik el együttműködve a felelős hatóságokkal. 7. Az SKV módszertana .Az SKV kilenc lépése: 1. lépés A felhasznált környezetvédelmi adatok, célok, mutatók meghatározása Cél: Pontosan meghatározni a vizsgálat hatáskörét, célját, tárgyát a támpontul szolgáló mutatókat, indikátorokat, kulcskérdéseket, a felhasznált dokumentumok körét. 2. lépés A környezeti állapot felmérése és a tervezett változások értékelése Cél: A környezet alakulásának figyelembe vétele a program kidolgozása során. 3.lépés: Célok és prioritások értékelése Cél: A program tervezetében szereplő célok és prioritások összevetése az SKV céljaival és prioritásaival. 4.lépés Alkalmazott eljárások és megfigyelési módszerek vizsgálata Cél: A programban javasolt eljárások pozitív és negatív környezeti hatásainak felmérése, illetve javaslat tétel más módszerek alkalmazására. Ebben a lépésben kell olyan további intézkedéseket meghatározni, amelyek a program jelentős káros környezeti hatásait megelőzik, csökkentik vagy teljesen megszüntetik. 5. lépés Az összesített hatások vizsgálata Cél: Minden javasolt eljárás összesített hatását meg kell vizsgálni, ami a program tervezetében szerepel. Figyelembe kell venni a növekvő változások hatását, akkor is, ha azok előrelátható vagy előre nem látható okból következnek be. Ha szükséges, módosítani kell a javasolt eljárást. 30


6. lépés Javaslatok a projektek értékelésének kritériumaira Cél: Meg kell bizonyosodni, hogy az értékelési rendszer alkalmas a projektek környezeti hatásainak kellő mértékű figyelembe vételére. 7. lépés A program monitoring rendszerének értékelése Cél: Megfelelő információ biztosítása a programok környezeti hatásaikról. Minden váratlan káros feltárása, hogy a szükséges helyreállító intézkedéseket el lehessen végezni. 8.lépés A Környezeti jelentés összeállítása, a hatóságok és a nyilvánosság tájékoztatása Cél: A környezeti jelentés összeállítása az irányelvnek megfelelően és a konzultációk megkezdése a hatóságokkal és a társadalommal. 9. lépés Döntéshozatal, tájékoztatás a döntésről Cél: Megbizonyosodni arról, hogy a program végső változatában szerepel a környezeti jelentés és a konzultációkon szerzett tapasztalatokat figyelembe vették, illetve megfontolták. A döntéshez indoklás készítése. 8. Ellenőrző lista az SKV készítéshez: 1. Felmérés:

Szükséges-e SKV-t készíteni?

2. Hatáskör megállapítása: Mi a terv tárgya? Milyen előírásokat kell követni a vizsgálat során? A rendelkezésre álló információk alapján milyen módszerrel végezzék el a vizsgálatot? 3. Környezeti vizsgálat:

Milyen jelentős negatív környezeti hatásokkal kell számolni? Hogyan lehet ezeket a hatásokat csökkenteni? Milyen

monitoring-

és

döntési

rendszerrel

dolgozzanak? 4. Áttekintés:

A jelentés könnyen áttekinthető és torzításoktól

mentes? Minden szükséges dokumentumot feldolgoztak, számításba vettek minden lehetséges alternatívát? Az előrejelzések és az alkalmazott módszerek érthetőek? 5. Végrehajtás és monitoring: A terv végrehajtása egyértelmű?

31


A monitoring rendszer világos? Van

kidolgozott

mechanizmus

a

váratlan

események elhárítására? 6. Részvétel és konzultáció: A

társadalom

részvételének

módszerét

kidolgozták? Van lehetőség a szomszédos országok hatóságaival konzultálni

a

határon

a

környezeti

átnyúló

környezeti

hatásokról? 7. Döntés: Beépítették

vizsgálatot

a

terv

dokumentációjába? Feltárták a lehetséges kapcsolatokat más tervekkel, programokkal? Az SKV teljes mértékben részese az elbírálásnak?

Felmérés

Végrehajtás, monitoring

Döntési folyamat

Hatáskör Szempontok: • Konzultáció • Közreműködé s • Folyamatba integráltság

Áttekintés

32

Vizsgálat


Az SKV lépéseinek kapcsolata

Stratégiai döntések

SKV folyamat

Célok, intézkedések, terv tárgyának meghatározása

Felmérés: kell-e SKV

Hatáskör megadása: témák, irányvonal, célok

Kiegészítések, új célok hozzáadása

Alternatívák kiválasztása, eldöntése

Vizsgálat: kompenzál, elkerül, minimalizál, maximalizál

Előzetes dokumentum elkészítése, átnézése

Környezeti jelentés, annak átnézése

Döntéshozás – Jóváhagyott Terv

Döntéshozás – Jóváhagyott SKV

Projekt végrehajtása, monitoring elvégzése

Végrehajtás nyomon követése, környezeti monitoring

33

K o n z u l t á c i ó és t á r s. i r é sz v é t e l


9. Az SKV és a VKI kapcsolata Társadalmi részvétel

VKI

SKV

Vonatkozó jogszabályok

Aarhusi egyezmény VKI Korm. Rendeletek

Aarhusi egyezmény Espoo-i egyezmények Korm. Rendeletek SKV irányelv

Társadalom bevonásának ideje

VGT-k kidolgozásának lehetőleg kezdeti szakaszában (legkésőbb 2006-ig)

Programok és tervek tervezési folyamatával párhuzamosan

VKI intézkedések kapcsán folyamatosan Hatáskörrel rendelkező hatóságok Szakmai érdekképviseletek Társadalmi szervezetek Érintett civil szervezetek Érintett intézmények Érintett kormány szervezetek Nem kormány szervezetek Nyilvánosság Egyesületek Érdekelt felek

Hatáskörrel rendelkező hatóságok Szakmai érdekképviseletek Társadalmi szervezetek Érintett civil szervezetek Érintett intézmények Érintett kormány szervezetek Nem kormány szervezetek Nyilvánosság Egyesületek Érdekelt felek

Honlap

Honlap

E-mail listák Információs vagy tájékoztatási központ (vízgyűjtő egységenként)

Postán keresztül papíron

Résztvevő felek

Tájékoztatás módja

Sajtó: sajtónyilatkozat, országos napilapban fizetett hirdetés

Nyomtatott formában: hírlevél, brosúra, füzetek, bulletinek, magazinok, cikkek, stb. Sajtó (TV, rádió, teletext, stb.) Hirdetmény Kiállítás

Legfontosabb résztvevők közvetlen megkeresése e-mailben E-mail listák CD-n sokszorosítva

34


Bevonandók körének meghatározása Információ, tájékoztatás A társadalmi részvétel lépései

Véleményezés írásban vagy szóban Fontosabb érintett felek közvetlen megkeresése Konzultációk Észrevételek feldolgozása Tájékoztatás Jelentés és értékelés a részvételről A tervek, VGT-k publikálása/Intézkedések végrehajtása

Véleményezés időtartama

Konzultáció helyszíne

Nyilvános dokumentumok

Előnyök

Hátrányok

Bevonandók körének meghatározása Információ, tájékoztatás (honlapon, nyilvános anyagok) Véleményezés írásban vagy szóban Fontosabb érintett felek közvetlen megkeresése Konzultációk Észrevételezés a honlap fórumain keresztül folyamatosan Partnerségi Konferencia: SKV társadalmi vitája Egyeztetési dokumentum véleményezése OKT véleményezi az addigi dokumentumokat Vélemények figyelembe vétele Végleges környezeti jelentés Előzetes dokumentumok véleményezése: 30 nap Egyeztetési dokumentum véleményezése:30 nap OKT véleményezése: 30 nap

6 hónap

Vízgyűjtő területén, érintett résztvevőkhöz közel

Érdekelt felekhez közel, jól megtalálható helyszínen

Minden vonatkozó dokumentum

SKV minden vonatkozó dokumentuma

VGT előkészítő anyagai Megalapozottabb döntés Helyi tudás bevonása Konfliktusok korai felismerése Döntések nagyobb ts.-i elfogadottsága, támogatottsága társadalmi tanulás: konstruktív párbeszéd a társadalom képviselői és a hatóságok között Konfliktusok Pénz- és erőforrás igény

35

Érdekelt felek ötletei Új szempontok Konfliktusok felismerése Aktív párbeszéd, részletek értelmezése Az érintettek érdekeit lehető legjobban képviselő program, terv kialakulása Meghosszabbítja a tervezési folyamatot


Biodiverzitás figyelembe vétele az SKV-ben és a VKI-ben Az ENSZ 1992-ben Rio de Janeiróban rendezett Környezet és Fejlődés Konferenciáján fogadták el a Biológiai Sokféleség Egyezményt. Az EU állam-, illetve kormányfői 2001-ben megállapodtak, hogy 2010-re megállítják a biológiai sokféleség csökkenését és helyreállítják az élőhelyeket és természeti rendszereket. A Biológiai Sokféleség Egyezményhez 2004-ig (az Európai Unióval együtt) 188 állam csatlakozott. Az egyezmény értelmében a biológiai sokféleség a bármilyen eredetű élőlények közötti változatosságot jelenti, beleértve többek között a szárazföldi, tengeri és más vízi-ökológiai rendszereket, valamint a rendszereket magukban foglaló ökológiai komplexumokat. Magában foglalja a fajokon belüli, a fajok közötti sokféleséget és maguknak az ökológiai rendszereknek a sokféleségét. A fenntartható használat a biológiai sokféleség komponenseinek olyan módon és ütemben történő használatát jelenti, mely nem vezet a biológiai sokféleség hosszú távú csökkenéséhez, ezzel fenntartva a benne lévő lehetőséget a jelen és jövő generációk igényeinek és törekvéseinek kielégítésére. Az egyezményben vállalt kötelezettségek teljesítéséhez az élővilág állapotának és a változások irányának ismerete nélkülözhetetlen, tehát ismerni kell a biológiai sokféleség komponenseit, ellenőrizni kell azok folytonos változását, vagyis ismételt megfigyelésekre van szükség. Meg kell határozni azokat a folyamatokat és tényezőket, amelyek veszélyeztetik a biológiai sokféleséget. A VKI monitoring rendszerének kidolgozása során is figyelembe vették ezeket az elveket és nagy hangsúlyt fektettek a biológiai vizsgálatok elvégzésére, a mérési módszerek tökéletesítésére.

36


SKV

Döntés SKV kötelezettségről

Környezeti Jelentés

Víztestek VKI szerinti értékelése

Nemzeti VGT-k

Mérések elvégzése

2007

Köztes Nemzeti Jelentés

Mennyiségi és ökológiai vizsgálatok

Összefoglalás, költségvizsgálat

2008 SKV fejlesztése

Intézkedési Terv

Intézkedési Terv

Nyilvánosság részvétele, határon átnyúló konzultációk

Nyilvánosság bevonása

Nyilvánosság részvétele, határon átnyúló konzultációk

Értékelés, eredmények

Végső VGT

Végső VGT

2009

A VKI és az SKV folyamatának kapcsolata

Az SKV során minden olyan rendeletet, irányelvet, törvényt, előírást figyelembe kell venni, ami a vizsgált program vagy terv bármely elemére, mozzanatára érvényes lehet, ezért minden SKV-ban ki kell térni a VKI betartására is. Alapvető célkitűzése az SKV irányelvnek, hogy elkerülje a már elvégzett vizsgálatok, mérések megismétlését, azaz ne kelljen senkinek fölöslegesen duplán dolgoznia.

37


Így az SKV során a VKI keretében kidolgozott Vízgyűjtő-gazdálkodási tervek és intézkedési programok információforrásként szolgálnak, nincs szükség további vizsgálatok elvégzésére. Inkább arra a kérdésre kell az SKV-nak választ találnia, hogy a VKI célkitűzéseit beillesztették-e a vizsgált tervbe vagy programba. Illetve a másik oldalról vizsgálhatja, hogy a program vagy terv által gyakorolt előnyöket, terheléseket beszámították-e az aktuális VGT kidolgozása során. 10. Vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés kulcs-problémái Duna részvízgyűjtő és azon belül: 1. Duna jobb part a nyugati országhatár és a Mosoni-Duna torkolata közt 2. Duna jobb part a Mosoni-Duna torkolata és a Dömösi Malom-patak torkolata közt 3. Kapos 4. Duna jobb part a Tassi-zsiliptől a déli országhatárig 5. Ipoly 6. Duna jobb part a Dömösi Malom-patak torkolatától a Tassi-zsilipig és Duna bal part az Ipoly torkolatától a Kvassay-zsilipig 7. Duna bal part a Kvassay-zsiliptől a déli országhatárig Tisza részvízgyűjtő és azon belül: 1. Felső-Tisza 2. Sajó 3. Tisza jobb part a Sajó és a Zagyva torkolata közt 4. Zagyva 5. Tisza jobb part a Zagyva torkolata és a déli országhatár közt 6. Hármas-Körös 7. Tisza bal part a Hármas-Körös torkolata és az országhatár közt Dráva részvízgyűjtő: Dráva Balaton részvízgyűjtő és azon belül: 1. Balaton közvetlen 2. Zala

38


Környezeti célkitűzések összefoglalása

39


A környezeti értékelés általános tartalmi követelményei 4. számú melléklet a 2/2005. (I. 11.) Korm. rendelethez

1. A környezeti értékelés kidolgozási folyamatának ismertetése: 1.1. előzmények, különösen a tematika tartalma; 1.2. a tervezési folyamat más részeihez való kapcsolódása; 1.3. a környezeti értékelés készítése során tett javaslatok hatása a terv, illetve program alakulására; 1.4. a környezet védelméért felelős szervek és az érintett nyilvánosság bevonása, az általuk adott véleményeknek, 2. szempontoknak a környezeti értékelés készítése során történő figyelembevétele, az indokok összefoglalása; 2.1. a környezeti értékelés készítéséhez felhasznált adatok forrása, az alkalmazott módszer korlátai, nehézségek 3. (mint pl. technikai hiányosságok, bizonyos ismeretek hiánya stb.), az előrejelzések érvényességi határai, a felmerült 4. bizonytalanságok. 5. A terv, illetve program és a kidolgozásukkor vizsgált változatok (a továbbiakban: változatok) rövid ismertetése: 5.1. a terv, illetve program céljainak, tartalmának összefoglaló ismertetése, kiemelve a környezeti értékelés 6. készítése szempontjából fontos részeket; 6.1. a terv, illetve program összefüggése más releváns tervekkel, illetve programokkal; 6.2. a változatok közötti választás indokai, a választást alátámasztó vizsgálat rövid leírása. 7. A terv, illetve program, valamint a változatok megvalósítása környezeti hatásainak, következményeinek 8. feltárása: 8.1. a terv, illetve program céljainak összevetése a terv, illetve program szempontjából releváns nemzetközi, 9. közösségi, országos vagy helyi szinten kitűzött környezet- és természetvédelmi célokkal; 9.1. környezetvédelmi célok és szempontok megjelenése, illetve figyelembevétele a tervben, illetve programban; 9.2. a terv, illetve program céljainak egymás közti, illetve a releváns tervek, illetve programok (2.2.) céljaival való 10. konzisztenciája környezeti szempontból; 10.1. a jelenlegi környezeti helyzet releváns, a tervvel, illetve programmal összefüggésben lévő elemeinek 11. ismertetése; 11.1.1. földrajzilag lehatárolt tervezési terület esetén, illetve, ha a hatásterület földrajzilag lehatárolható, a terület 12. azon környezeti jellemzőinek azonosítása, amelyeket a terv, illetve program megvalósítása valószínűleg jelentősen 13. befolyásol, 13.1.1. a környezeti állapot egyéb jellemzőinek leírása (eltartóképesség, terhelhetőség), 13.1.2. a fennálló környezeti konfliktusok, problémák leírása 14. és mindezek várható alakulása, ha a terv, illetve program nem valósulna meg;

40


14.1. a terv, illetve program megvalósulásával közvetlenül vagy közvetve környezeti hatást kiváltó tényezők, okok 15. feltárása, különös tekintettel azokra a tervelemekre, tervezett intézkedésekre, amelyek: 15.1.1. természeti erőforrás közvetlen igénybevételét vagy környezetterhelés közvetlen előidézését jelentik, 15.1.2. olyan társadalmi, gazdasági folyamatokat váltanak ki, vagy ösztönöznek, amelyek közvetett módon 16. környezeti következménnyel járhatnak (különösen azok, amelyek olyan befektetői, termelői vagy fogyasztói 17. magatartást váltanak ki, vagy ösztönöznek, illetve egyéb olyan tendenciákat erősítenek, amelyek természeti erőforrás 18. igénybevételéhez vagy környezetterheléshez vezethetnek, olyan fajta beruházásokat, fejlesztési irányokat 19. részesítenek előnyben, amelyek további környezetterhelő vagy igénybevevő fejlesztéseket vonzanak, ösztönöznek 20. vagy ha kumulatív hatások léphetnek fel); 20.1. az előző pontok szerint meghatározott információkból kiindulva a terv, illetve program megvalósítása esetén 21. várható, a környezetet érő hatások, környezeti következmények előrejelzése: 21.1.1. jól azonosítható környezet igénybevétel vagy terhelés esetén különös tekintettel: 21.1.1.1. a környezeti elemekre (földre, levegőre, vízre, élővilágra, épített környezetre, ez utóbbi részeként az 22. építészeti és régészeti örökségre), 22.1.1.1. a környezeti elemek rendszereire, folyamataira, szerkezetére, különösen a tájra, településre, klímára, 23. természeti (ökológiai) rendszerre, a biodiverzitásra, 23.1.1.1. a Natura 2000 területek állapotára, állagára és jellegére, valamint e területeken lévő élőhelyek és fajok 24. kedvező természetvédelmi helyzete megmaradásának, fenntartásának, helyreállításának, fejlesztésének lehetőségeire, 25. továbbá 25.1.1.1. az előbbi hatások következtében az érintett emberek egészségi állapotában, valamint társadalmi, gazdasági 26. helyzetében - különösen életminőségében, kulturális örökségében, területhasználata feltételeiben - várhatóan fellépő 27. változásokra; 27.1.1. a közvetett módon hatást kiváltó tényezők fellépése esetén különös tekintettel: 27.1.1.1. új környezeti konfliktusok, problémák megjelenésére, meglévők felerősödésére, 27.1.1.2. környezettudatos, környezetbarát magatartás, életmód lehetőségeinek, feltételeinek gyengítésére vagy 28. korlátozására, 28.1.1.1. a helyi adottságoknak megfelelő optimális térszerkezettől, területfelhasználási módtól való eltérés 29. fenntartására vagy létrehozására, 29.1.1.1. olyan helyi társadalmi-kulturális, gazdasági-gazdálkodási hagyományok gyengítésére, amelyek a táj

41


30. eltartó képességéhez alkalmazkodtak, 30.1.1.1. a természeti erőforrások megújulásának korlátozására, 30.1.1.2. a nem helyi természeti erőforrások jelentős mértékű használatára vagy a helyi természeti erőforrások 31. túlnyomóan más területen való hasznosítására; 31.1. a környezeti következmények alapján a terv, illetve program és a változatok értékelése, a környezeti 32. szempontból elfogadható változatok meghatározása. 33. A terv, illetve program megvalósítása következtében várhatóan fellépő környezetre káros hatások elkerülésére, 34. csökkentésére vagy ellentételezésére vonatkozó, a tervben, illetve programban szereplő intézkedések környezeti 35. hatékonyságának értékelése, javaslatok egyéb szükséges intézkedésekre. 36. Javaslat olyan környezeti szempontú intézkedésekre, előírásokra, feltételekre, szempontokra, amelyeket a terv, 37. illetve program által befolyásolt más tervben, illetve programban figyelembe kell venni. 38. A terv, illetve program megvalósítása következtében várhatóan fellépő környezeti hatásokra vonatkozóan a 39. tervben, illetve programban szereplő monitorozási javaslatok értékelése, javaslatok egyéb szükséges intézkedésekre. 40. Közérthető összefoglaló. Az Angliában alkalmazott SKV szempontrendszer

SKV irányelvben meghatározott vizsgálandó környezeti elemek

Biodiverzitás, fauna és flóra

Lehetséges fontos szempontok, célok

Méréseknél, becsléseknél, monitoring során alkalmazható mutatók

Vadon élő állatok, védett fajok védelme

Kijelölt területek/fajok károsodásának mértéke

Biológiai sokféleség fenntartása, irreverzibilis károsodás elkerülése

A Biológiai Sokféleség Egyezmény céljainak megvalósulása

Visszaállítani a fajok jellegzetes élőhelyét élhető szintűre

A fontos vadterületek állapotának minősége, stb.

Leállítani a szárnyas haszonállatok hosszútávú létszám csökkenését

Az "Accessible Natural Greenspace Standard" teljesülése

Biztosítani a vadvilág fennmaradását és a hozzátartozó ökológiai folyamatokat

A "Helyi Természeti Tartalékok" száma, nagysága

Több lehetőséget biztosítani az embereknek, hogy megismerhessék a vadon élő állatokat és életterüket Egészség és népesség

Az egészség javulását segítő feltételek megteremtése, az egészségromlás csökkentése Egészséges életmód terjesztése Védeni és növelni az emberek egészségét

42

Népesség nagysága Demográfiai változások Várható egészséges évek száma/csecsemő halálozási ráta


Csökkenteni és megelőzni a bűncselekményeket, csökkenteni a bűncselekmények miatti félelmet

Víz és talaj

1000 főre jutó bűncsele jutó bűncselekmények száma

Csökkenteni a zajt és rezgést Növelni az otthoni pihenés és mozgás lehetőségeit

Halálozás mértéke Bűncselekménytől való félelem mértéke Közlekedési balesetek száma (járművel/gyalogosan/biciklivel) Környező zajtól szenvedő emberek száma Csendes területek aránya Különböző környékeken élők %-os aránya Népességszámlálás

Vizek szennyezésének megállítása, még mielőtt a természetet károsodna

Folyók, csatornák, víztestek minősége

Megtartani a víz-kivétel jelenlegi mennyiségét a jövő igényei mellett is

Talajvíz mennyisége és minősége

Lecsökkenteni a szennyezést, szinten tartani a talaj mennyiségét és minőségét

Vízhasználat, a visszaforgatható mennyiség elérhetősége és aránya

Minimalizálni a szemét mennyiségét, újrahasznosítani, visszaforgatni, Vízigényes élőhelyek vízellátottsága, újrahasználni, főleg a mocsaras területeken komposztálni vagy energiát nyerni belőle Helyreállítani vagy fenntartani az ökológiai folyamatokat

Zöldmezős/barnamezős területek mennyisége, újrahasznosíthatóságuk mértéke Süllyedéstől, instabilitástól szenvedő házak száma Házak sűrűsége Illegális szemét lerakás mennyisége Szennyezett földek Árvíz veszély

Levegő szennyezésének megállítása, még mielőtt a természetet károsodna Levegő

Klíma faktorok

Csökkenteni az utazási szükségletet Csökkenteni a légzési megbetegedések számát

Üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése

43

(Levegő) szennyezett napok száma Levegő-szennyező anyagok mennyisége/terület/kapacitás Kibocsátások csökkentésének megvalósulása "Air Quality Management" területeken élők aránya Szolgáltatások igénybevétele Leutazott távolság/ember/év/utazás módja Forgalom mértéke Formaszakadás Elektromosság és gáz használat

Vízkészletgazdálkodás BMEEOVVAI14 Csökkenteni az érzékenységet a klímaváltozásra, közlekedési zavarra, extrém időjárásra, stb.

Energiahasználat megújuló energiaforrásból és a térségben észlelt CHP Energia fogyasztás/épület/lakó CO2 kibocsátás árvízveszély

Történelmi épületek, régészeti területek és más fontos helyek védelme Olyan épületek, helyek, dolgok építése, amik jól működnek és szépek Védeni és helyrehozni a tájat, mindenhol Kultúrális örökség és táj ahol akár részben kijelölt

A Védett Épületek és a veszélyeztetett régészeti terepek %-os aránya Üres lakóhelyek száma és aránya Épületek felhasználása

A változatosság és helyi értékek védelme

Épületek kivitelezése: külső, belső, beilleszkedés, jellegzetesség, újítás

Javítani a közösség számára elérhető nyitott tér mennyiségét és minőségét

Átlagos, kellemes minőségük területek %-os aránya, beleértve a nyilvános területeket és a zöld utakat Parkok és nyitott területek 200 m-es környezetében élő népesség aránya Lakosság %-os javulási rátája/bármilyen szabadtéri vagy kulturális aktivitás

44


11. Segédlet a tanulmányok készítéséhez Azért készíttetünk tanulmányokat a hallgatókkal, hogy megtanulják, hogy általában milyen részekből kell állnia egy műszaki szakértői tanulmánynak és hogyan kell elkészíteni azt. A következőkben végigmegyünk a tanulmányok legfontosabb elemein és segítséget adunk azok elkészítéséhez. A tanulmány legfontosabb elemei Az egyes elemeket olyan sorrendben ismertetjük, ahogy a dolgozatban általában szerepelniük kell. A tanulmány címe Kulcsszavak Tartalomjegyzék Összefoglalás Köszönetnyilvánítások A tanulmányban használt rövidítések Ábrák jegyzéke Táblázatok jegyzéke Képek jegyzéke Bevezetés Fejezetek Hivatkozások Eredmények, következtetések, javaslatok Irodalomjegyzék A tanulmány címe A cím lehetőleg ne legyen 60-80 karakternél hosszabb! Fejezze ki jól a tartalmat. Nagyon nehéz feladat jól kiválasztani a tanulmány címét. Sokszor gondoljuk végig azt, hogy mi legyen a pontos, figyelemfelkeltő, nem szerénytelenül sokat, de nem is keveset ígérő cím. Kulcsszavak A tanulmány elején meg kell adni 3-5 olyan kulcsszót illetve kulcsszó-összetételt, amelyek jól kifejezik azt, hogy a tanulmány miről szól. Tartalomjegyzék A tartalomjegyzékben meg kell adni a fejezetek (alfejezetek) számát, címét és azoknak az oldalaknak a számát, ahol a fejezetek kezdődnek. A tartalom mutassa be jól a tanulmány logikai felépítését. A címek segítsék az olvasót a tanulmánykészítő logikájának megértésében. Az egyes fejezetek címét össze kell hangolni. Hasonló témaköröket hasonló című fejezetek tárgyaljanak.

45


Összefoglalás A dolgozat elején legyen egy maximum egy oldal terjedelmű összefoglalás. Ez ismertesse a dolgozat célját, a benne ismertetett munka módszerét, utaljon a legfontosabb forrásmunkákra, a kapott eredményekre és a levont legfontosabb következtetésekre. Köszönetnyilvánítások Meg kell köszönni azoknak a segítségét, akik tanácsokkal és fontos dokumentumok átadásával vagy egyéb módon segítették a dolgozat készítését. A tanulmányban használt rövidítések Fontos, hogy az olvasó tudja, hogy mit jelentenek a dolgozatban szereplő rövidítések. Ezt kétféle módon kell elősegíteni. A dolgozat elején meg kell adni a használt rövidítések jegyzékét és a szövegben azon a helyen, ahol először használunk egy rövidítést, zárójelben meg kell adni, hogy az minek a rövidítése. Ábrák, táblázatok, képek jegyzékei Külön-külön jegyzékben meg kell adni az ábrák, táblázatok, képek sorszámát és címét (és a forrásműveket, ha az illusztrációkat másoktól vettük át). A dolgozatok értékét növelik az illusztrációk. A hallgatók a dolgozataikban átvehetik az illusztrációkat mások munkáiból, de szabályszerűen hivatkozniuk kell a forrásművekre. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a nyilvánosan megjelentetett publikációkban azonban csak akkor szabad mások műveiből illusztrációt vagy szövegrészt átvenni, ha ehhez a szerzőktől (vagy akkor, ha a szerzői jogot eladták, a művük kiadójától) engedélyt kérünk. Bevezetés A bevezetésben ismertessük a dolgozat célkitűzését, a választott téma fontosságát, indokoltságát, a dolgozat készítéséhez használt munkamódszert és a dolgozat felépítését. Fejezetek A dolgozatok tartalmát fejezetekre kell osztani. A fejezetek címe utaljon a dolgozat szerkesztésének logikájára. Minden fejezet elején célszerű néhány mondatban összefoglalni azt, hogy a fejezet miről szól. A fejezeteket pontokkal elválasztott számokkal kell jelölni. Minél több részből áll egy fejezet szám, annál alacsonyabb szintű fejezetet jelöl. Négy szintnél többet ne alkalmazzunk. Példák a fejezetek számozására: 1. (első szint) 5.4 (második szint) 2.3.4 (harmadik szint) 5.3.2.2 (negyedik szint)

46


Vigyázzunk ! Egy új fejezet (alfejezet) címe sose kerüljön a szövegben a lap aljára. A magasabb szintű fejezetek címét írjuk nagyobb betűvel és bold-al (pld. első és második szintű fejezetek címe). Ábrák, táblázatok, képek számozása és címe Minden ábrának, táblázatnak, képnek és egyéb illusztrációnak számot kell adni. A számozást főfejezetenként 1-től kell indítani (tehát az alsóbb szintű fejezetekben nem kezdjük újra a számozást): 2.1. ábra, 3.1 táblázat, 1.1 kép Minden ábrának, táblázatnak, képnek és egyéb illusztrációnak címet kell adni. A címet a sorszám után, vele egy sorba kell írni: 2.1 ábra: Ábra címe Ábrák és képek számát és címét az ábrák, illetve képek alatt, a táblázatok számát és címét a táblázatok felett szokták megadni. A sorszám és cím alatt kell megadni a forrást, ha mások munkáiból vettük át az illusztrációt. Eredmények, következtetések, javaslatok A dolgozat végén pontokba foglalva össze kell foglalni a szerző által elért legfontosabb eredményeket, a végzett vizsgálatok alapján levont következtetéseket és a megfogalmazott javaslatokat. Hivatkozások Fontos alapelv az, hogy a korrekt, szabályos hivatkozások növelik a dolgozat értékét. A plagizálás viszont nagymértékben csökkenti, esetleg elfogadhatatlanná teszi a dolgozatot. Az interneten található óriási információ mennyiség megkönnyíti a tanulmányok írását, de nagy veszélyt is jelent, mert egyre többen készítenek dolgozatokat az internetről letöltött dokumentumok részeinek összemásolásával. A dolgozatok értékelésekor ügyelni fogunk arra, hogy ez ne történhessen meg. Irodalomjegyzék Az irodalomjegyzék helye a dolgozatban Az irodalomjegyzéket a dolgozat végén kell elhelyezni. Az irodalomjegyzékben szerepeltetendő forrásmunkák Az irodalomjegyzékben a dolgozatban hivatkozott munkákat kell felsorolni. Minden olyan munkára hivatkozni kell, amelyből szöveget szó szerint idéztünk, amelyből táblázatokat, ábrákat, mellékleteket átvettünk, vagy amelyben lévő gondolatokat felhasználtunk. Minden olyan munkát szerepeltetni kell az irodalomjegyzékben, amely az előbbi körbe tartozik. Olyan munkát, amelyre nem hivatkoztunk a szövegben, nem szabad az irodalomjegyzékben szerepeltetni. Az egyes forrásmunkákról az irodalomjegyzékben megadandó adatok Az irodalomjegyzékben a forrásmunkák megadásának általános alakja a következő:

47


Szerző (szerzők) neve, Megjelentetés évszáma, Forrásmű címe, Forrásmű kiadója (megjelenés helye), oldalszám. Ha a műnek több szerzője van, akkor minden szerző nevét meg kell adni, olyan sorrendben, ahogy a hivatkozott kiadványban a címoldalon szerepelnek (ha a szerzők neve nem abc sorrendben szerepel a címlapon, akkor a mű készítéséhez a sorban előrébb állók járultak hozzá nagyobb mértékben). Ha a műnek nincs szerzője, akkor a készítő/kibocsátó intézmény nevét kell itt szerepeltetni (pld. VITUKI, MTA, EK stb.). Ha egy szerzőnek több azonos évben megjelent művére hivatkozunk, akkor az évszám mellett a, b, c stb. betűkkel kell megkülönböztetni azokat. Ha a hivatkozott munka könyvben/kiadványban jelent meg, akkor a mű címe után meg kell adni a könyv/kiadvány címét (folyóirat esetén az évszámot és az adott példány sorszámát). Ha egy teljes műre hivatkozunk, akkor annak teljes oldalszámát kell megadni. Ha egy könyv/kiadvány valamely részére hivatkozunk, akkor a kezdő és utolsó oldal számát kell megadni. Ha egy WEB-oldalon megjelentetett műre hivatkozunk, akkor a mű címe után a WEBoldal készítőjét/tulajdonosát és a WEB-oldal címét kell megadni, úgy, hogy az, aki a dolgozatot szövegszerkesztővel olvassa, a címre klikkelve, azonnal beléphessen a WEB-oldalra. Ha egy WEB-oldalra hivatkozunk, akkor a WEB-oldal készítőjét/tulajdonosát és a WEB-oldal címét kell megadni az irodalomjegyzékben, úgy, hogy az, aki a dolgozatot szövegszerkesztővel olvassa, a címre klikkelve, azonnal beléphessen a WEB-oldalra. A WEB-oldal tulajdonosának neve után lehetőleg meg kell adni azt, hogy amikor beléptünk az oldalra, az előtt mikor újították meg utoljára az oldal tartalmát. A forrásmunkák sorrendje az irodalomjegyzékben A műveket a szerzők (készítők, kibocsátók) ABC sorrendjében kell megadni az irodalomjegyzékben. Ha egy szerzőtől több azonos évből származó műre hivatkozunk, akkor az évszám mellé írt a, b, c stb. betűk sorrendjében kell szerepeltetni a műveket az irodalomjegyzékben. A „plágium” Forrás: A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A forrás címe "http://hu.wikipedia.org/wiki/Pl%C3%A1gium" „Plágiumnak vagy plagizálásnak nevezik azt a cselekedetet, ha valaki egy másik ember (az eredeti szerző) munkáját saját publikált munkájában hivatkozás, forrás megjelölés és/vagy szerzői engedély nélkül felhasználja, azt sajátjaként tünteti fel, és ezzel az eredeti szerző jogait sérti. A plágium gyakorlatilag bűncselekmény, régebben főleg irodalmi művek és zeneművek vonatkozásában merült fel, és voltak belőle híres plágium botrányok vagy ügyek. Manapság az internet adta lehetőségek a plagizálást a mindennapok gyakori eseményévé tették, hiszen számtalan lehetőség van mások írásainak feltűnés nélküli átvételére, amely törvénytelen eszközzel főleg a különböző oktatási intézmények nem szorgalmas, de találékony diákjai élnek. Ezért számos oktatási intézmény irányelvekben foglal állást arról, hogy mit szabad és mit nem szabad mások írásaiból átvenni, illetve mi a helyes módja mások szellemi termékei beépítésének, felhasználásának. A plagizálás olyan kiterjedt mértékben folyik világszerte, hogy jelentős perek is zajlanak ebben a témában, sőt szoftvereszközök is születtek a plágium felderítésére, kinyomozására. Ezt a tevékenységet plágium keresésnek nevezik.” A plágiumról fontos információk találhatók még a következő WEB-oldalakon: •

http://www.maya.btk.pte.hu/kom/b/data/plagium.rtf 48


• • •

http://www.plagiarism.org http://www.iparadigms.com/about_us/whats_new.html http://weblabor.hu/hirek/20041220/copyscape

A plagizálás figyelembe vétele a dolgozatok értékelésében Általános elv az, hogy plagizálni, tehát másoktól hivatkozás nélkül szöveget, gondolatokat, ábrákat, táblázatokat stb. átvenni nem szabad. Minden szó szerint átvett szöveget idézőjelek közé kell foglalni és hivatkozni kell a forrásműre. Egyértelműen jelölni kell a saját szöveg és a másoktól átvett szöveg közötti határokat. Minden átvett ábra, táblázat, rajz stb. címe alatt hivatkozni kell a forrásműre. Ennek módja: Forrás: Szerző (készítő, kibocsátó intézmény), kibocsátás éve. Több szerző esetén az első szerző nevét és az „és társai” szöveget kell írni. Ha egy egész fejezetet, alfejezetet vagy fejezet-részt valamilyen forrásmű alapján készítünk, akkor az adott szövegrész előtt utalni kell erre. Ez az utalás nem jelentheti azt, hogy utána szabadon bemásolhatjuk mások szövegeit a dolgozatba. A szó szerinti másolásra ebben az esetben is pontosan hivatkozni kell. Szó szerinti idézet szabályos hivatkozás esetén is csak akkor indokolt, ha különösen fontos megállapításokról vagy megmásíthatatlan szövegekről van szó (pld. jogszabályok szövege, fontos döntések eredményeként született felsorolások, következtetések, határozatok). Ilyenkor jogos a szó szerinti idézet, de a szó szerinti idézésre a szövegben idézőjellel és a forrásra való hivatkozással utalni kell. A tanulmányokban a hallgatóknak azt kell megmutatniuk, hogyan tudják a saját szavaikkal leírni a szakmai gondolataikat. Ezt kell megtanulni, ez a tanulmány készítés legfontosabb célja. Plagizálni sosem szabad és ezért is különösen szigorúan ellenőrizzük majd a plagizálást. Ha valakinek a dolgozatában összesen 0.5-1 oldalnál több, hivatkozás nélkül, szó szerint átvett szöveget találunk, akkor a dolgozat érdemjegye két jeggyel rosszabb lesz. Az egész dolgozatban, különböző helyeken, hivatkozás nélkül, szó szerint átvett szövegek együttes terjedelmére vonatkozik az előbbi korlát! Ha a hivatkozás nélkül, szó szerint átvett szöveg mértéke meghaladja a dolgozat terjedelmének a felét, akkor a dolgozatot nem fogadjuk el. Szó szerinti idézet szabályos hivatkozás esetén is csak olyan indokolt esetekben lehet a dolgozatban, amelyekre az előbb utaltunk. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy egy mérnöki címet évek múltán is vissza lehet vonni akkor, ha valakiről kiderül, hogy nem saját maga készítette a diplomamunkáját, hanem mások munkájából szerkesztette össze! Felhívjuk a figyelmet arra is, hogy a tanárok a magyar nyelven megjelent munkákat elég jól ismerik és a dolgozat egyes részeinek stílusa közötti különbségből is jól tudnak következtetni a plágiumra. Az is viszonylag könnyen felismerhető, ha a szöveg szó szerinti fordítása valamilyen idegen nyelvű műnek. Erre az esetre ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a magyar nyelvű munkákból szó szerint átvett szövegekre. Könnyen felfedezhető az, hogy a dolgozatot különböző forrásokból ollózták össze, ha az egyes mondatok, illetve bekezdések és esetleg fejezet részek között nincs logikai kapcsolat. Próbáljanak tehát mindent a saját szavaikkal megfogalmazni! Célszerű

49


először elolvasni a forrásművek egy-egy részét és utána félretenni a művet és megpróbálni saját szavakkal emlékezetből összefoglalni az olvasott szöveg lényegét. Hivatkozások a szövegben A szövegben minden olyan műre hivatkozni kell valahol, amely az irodalomjegyzékben szerepel. Elterjedt ugyanis az a szokás, hogy az irodalomjegyzékben sok olyan művet is felsorolnak a szerzők, amelyeket sose tanulmányoztak és esetleg semmi közük sincs a vizsgált témakörhöz. Az igaz, hogy egy tanulmány értékét növeli az, ha a szerző a hivatkozott művek számával és fontosságával is igazolja azt, hogy a tanulmány témájában jól tájékozott, de ez nem történhet úgy, hogy olyan művekre is hivatkozik, amelyekből nem használ fel gondolatokat. A szövegben a forrásmunkákra a szerző (készítő, kidolgozó intézmény) nevével és a megjelenés évszámával kell hivatkozni. Néhány példa: A feladat megoldásához néhány fontos új munkában találhatunk hasznos információkat (Nagy 2001, VITUKI 2003). A jelenleg alkalmazott gyakorlatról kritikai értékelést tartalmaz Brown tanulmánya (2004). Ha a szerző (készítő, kidolgozó intézmény) nevét a szövegben említjük, akkor a megjelenés évszámát kell zárójelben megadni ott ahol a műre hivatkozunk. Ha a szövegben a név nem szerepel, akkor a zárójelben a nevet és az évszámot is meg kell adni. Ha a szerző azonos évben megjelent több művére hivatkozunk, akkor az évszám mellett az irodalomjegyzék sorrendjére utaló a, b, c stb. betűt is meg kell adni. Több szerző esetén az első szerző nevét és az „és társai” szöveget kell írni. Néhány példa: Sokan vitatják a jelenleg alkalmazott módszereket (Fekete 1999b, EK 2003c). A módszerek többtényezős értékelésével foglalkozik néhány újabban megjelent tanulmány (Fehér és társai, VITUKI 2002a). WEB-oldalakra az oldal tulajdonosának nevével és az oldal címével kell hivatkozni, úgy, hogy a tanulmányt szövegszerkesztővel olvasva a szövegben a címre klikkelve azonnal be lehessen lépni a hivatkozott web-oldalra. Példa: Nagyon sok tantárgyat tanulhatnak a hallgatók angol nyelven a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (BME, www.bme.hu). Minden hivatkozott WEB-oldalt szerepeltetni kell az irodalomjegyzékben is. Példa: BME, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem honlapja, www.bme.hu Ha egy valamilyen WEB-oldalon megjelentetett műre hivatkozunk, akkor a szövegben a mű szerzőjére és a megjelentetés évszámára kell hivatkozni. A WEB-oldal tulajdonosát és címét az irodalomjegyzékben kell megadni. A pontos hivatkozások célja az, hogy az olvasó meg tudja találni azt a forrásművet, amelyre a dolgozat hivatkozik.

50


A fogalmazás stílusa A dolgozat ne legyen novellisztikus. Emeljük ki jól a fontos adatokat és megállapításokat. Legyen sok felsorolás, szemléltető ábra, táblázat, kép. Ezekre mind hivatkozzunk a szövegben. Általában azt a szabályt kell követni, hogy az ábrákat, táblázatokat és képeket mindig az a szövegrész (pld. bekezdés) után helyezzük el, ahol hivatkoztunk rájuk a szövegben. Ha már nem férnek el az adott oldalon, akkor a következő lapra átkerülhetnek. Gyakori hibák Gyakran elkövetik azt a hibát a tanulmányok készítői, hogy nem arról írnak, ami a feladat. Tegyék fel írás közben sokszor maguknak a következő kérdéseket: Arról írok, amiről kell? A megadott kérdésekre válaszolok? Elfogadnám, amit írok, ha én lennék a dolgozatom bírálója? Nagyon gyakori hiba a másolás. Találnak valamilyen szöveget az interneten vagy mások nyomtatott műveiben, ami megtetszik és belemásolják a dolgozatba. Így hosszú dolgozatok születnek, amelyekben alig van mondat, ami a szerző sajátja. Gyakran hiányoznak a hivatkozások, vagy pontatlanok, vagy rossz helyen vannak a szövegben. Sokan utólag írják be a szövegbe a hivatkozásokat és nincs idejük megkeresni azok megfelelő helyét és ezért csak a bekezdések végére, valahová ötletszerűen odaírják az egyes műveket. A hivatkozásnak pontosan ott kell lennie a szövegben, ahol az átvett gondolatok leírása kezdődik, ahol a hivatkozott műre utalunk. Ez sokszor mondat közben van. Ha több helyen utalunk mások műveire, mindig újra jelölni kell a hivatkozást. Tanácsok a tanulmány szerkesztéséhez Ne feledkezzünk el az oldalszámozásról és a szövegkiegyenlítésről. Ne alkalmazzunk túl nagy betűtípusokat, takarékoskodjunk a papírral. A dolgozat fekete-fehéren kinyomtatva is jól olvasható legyen. A nyomtatás ne igényeljen túl sok festéket. Használjuk a helyesírás ellenőrzőt. Véglegesítés előtt olvassuk el újra a szöveget. Ne maradjanak benne nyelvtani és fogalmazási hibák.

51


12. Vízkészletgazdálkodás tantárgy félévi feladatai A hallgatók által alakított munkacsoport (projekt team) a mellékelt feladatlap szerint, a választott víztestre, készítsen „Intézkedési program-javaslatot”. A javaslatot főleg a víztest hidromorfológiai vonatkozásában dolgozza ki a munkacsoport részletesen. A megoldáshoz első lépéseként szervezzenek munkacsoportot és készítsenek munkatervet. A vizsgált víztest vagy víztest részlet: A munkacsoport tagjai: A munkacsoport adminisztratív vezetője: Kiindulási feltételek, határidők, adatok: 1. A víztestre vonatkozó intézkedési program-javaslatot a kiadott anyagok, az órákon elhangzott iránymutatások szerint és a tanszéki honlapon szereplő anyagok alapján a legnagyobb önállósággal kell megoldani. 2. A félévi munkához október 11-éig munkaprogramot kell készíteni. Ebben meg kell határozni a tanulmány főbb részeit és meg kell nevezni e részek kidolgozásáért felelős csoporttagot, továbbá a munkarészek lektorait. A munkaprogram a félév során a beszerzett adatok és más körülmények szerint a részletekben módosítható. 3. A megoldás szabadon választható és kötelező munkarészekből áll. Az elkészítendő tanulmány kötelező munkarészei: ⎯ állapot értékelés, különösen az „Ország-jelentésben” a víztest állapotára vonatkozó adatok ismertetése, ⎯ szakirodalmi ismertető összeállítása, beleértve a VKI szakirodalmát is, ⎯ a vizsgált víztest problémáinak, illetve kulcskérdéseinek megfogalmazása, ⎯ környezeti célkitűzés meghatározása a víztestre, ⎯ hidromorfológiai jellegű intézkedési program-javaslat elkészítése. ⎯ a kiadott feladatlap a tanulmány legvégén. 4. A félév végén külön jelentkezés alapján a tanulmány eredményeit mindenkinek élőszóban elő kell adni. Félévi feladat-kiírás, 2007 Vízkészletgazdálkodás c. tantárgyból Az első oldalon felsorolt építőmérnök hallgatók a Víz Keretirányelv követelményei szerint, valamint a kiírásban szereplő adatok és előírások alapján — munkacsoportban

52


közösen az alább meghatározott részvízgyűjtőre — készítsenek Intézkedési programjavaslatot1. 1.A feladat témája és célja Az Intézkedési program-javaslatot az Ország-jelentésben szereplő tervezési egységek figyelembevételével, a következő részvízgyűjtő víztesteire kell elkészíteni: …………………………………………………………………………………………. A féléves feladat célja annak lemérése, hogy milyen szinten sajátították el a csoportok tagjai a tárgy tananyagát, milyen a csoport-munkában való részvételre való képességüket, hogyan tudják alkalmaznia a Víz Keretirányelvet, s milyen előadásban tudják prezentálni féléves munkájukat. A feladatot az EU Víz Keretirányelvének és a kapcsolódó EU irányelveknek a figyelembevételével kell kidolgozni. Ezek a jogszabályok már beépültek a magyar jogrendszerbe. A tanszék jelszóval elérhető WEB-oldalairól ezek lényegi része letölthető, illetve tanulmányozható a megoldást szolgáló egyéb jegyzetekkel és útmutatókkal együtt. A csoportoknak, illetve tagjainak bizonyítaniuk kell, hogy ⎯ ismerik a Víz Keretirányelvet és a kapcsolódó legfontosabb EU irányelveket, továbbá ⎯ ezeket alkalmazni tudják a hazai és az EU irányelveket is figyelembe vevő vízgyűjtő gazdálkodási tervezésben. A csoportnak a végzett munka eredményeiről a félév végén előadást kell tartaniuk, amely során minden csoport-tagnak szerepelnie kell. Az előadáshoz PowerPoint prezentációs anyagot kell készítni2. 2. A félév során megoldandó feladatok és beadandó munkarészek Az 1. pontban megadott feladat elkészítéséhez a következő fő munkarészeket kell elkészíteni: a) az emberi tevékenység által okozott terhelések vizsgálata az "Ország-jelentést" is felahsználva, b) környezeti célkitűzések meghatározása a tervezési terület egyes kiválasztott víztesteire, c) intézkedési program-javaslat kidolgozása a környezeti célkitűzések teljesítése céljából. a) Az emberi tevékenység által okozott terhelések vizsgálata, Az emberi tevékenységek hatásainak elemzése azt jelenti, hogy meg kell állapítani, hogy milyen emberi beavatkozások okozták a múltban, okozzák jelenleg és fogják várhatóan okozni a jövőben a felszíni és felszín alatti vizek állapotának romlását. 1 A feladat meghatározása és a munkacsoport létrehozása a feladatlap kiadása előtt, vagy azzal egy időben megtörtént. Csoport társait részben maga választhatja meg. 2

A prezentációt is értékeljük, illetve osztályozzuk. Az egyes csoportoknak a többi csoport bemutatóját és a saját bemutatójukat is értékelniük kell majd azért, hogy a többtényezős összemérés módszereit gyakorolják.

53


Ezeket, az emberi tevékenységeket kell megszűntetni, csökkenteni vagy szabályozni, illetve a múltbeli tevékenységek által okozott környezeti károkat kell elhárítani a vízgyűjtő gazdálkodási tervben kidolgozott intézkedési programokkal. Az emberi tevékenység által okozott terhelések hatásait az "Ország-jelentés" alapján kell összefoglalni. Tekintettel arra, hogy ez alapján a részleteket nem mindig lehet pontosan jellemezni a víztestet, szükség lehet pontosításra. A pontosítást vagy személyes tapasztalatok és felmérések, vagy irodalmi források alapján végezhetik el a hallgatók. Ezek alapján akár módosíthatják is — indoklással ellátva — az általuk vizsgált víztestek "Országjelentésben" szereplő besorolását. Egy felszíni víztest mesterségessé vagy jelentősen módosítottá nyilvánítható akkor, ha a víztest jó ökológiai állapotának eléréséhez szükséges intézkedések jelentős mértékben káros hatással lehetnek ⎯ a tágabb környezetre, ⎯ a hajózásra, ide értve a kikötői létesítményeket, ⎯ a szabadidő eltöltésre, ⎯ az olyan tevékenységekre, melyek a víz tározását igénylik, mint például az ivóvízellátás, az energiatermelés vagy az öntözés, ⎯ a folyószabályozásra, az árvízvédelemre, a területi vízrendezésre, vagy más, egyenértékűen fontos, fenntartható fejlesztési tevékenységekre, vagy ⎯ a víztest által szolgált célkitűzések a műszaki megvalósíthatóság vagy az aránytalan költségek miatt nem érhetők el környezeti szempontból jelentős mértékben jobb megoldással, A víztestek mesterségessé vagy jelentősen módosítottá nyilvánítását a tanulmányban (program-javaslatban) elfogadható módon indokolni szükséges. b) Környezeti célkitűzések meghatározása a tervezési terület egyes kiválasztott víztesteire A Keretirányelv előírásai szerint a fő környezeti célkitűzés: ⎯ a felszíni és a felszín alatti vizek jó állapotának elérése legkésőbb 2015-ig és ⎯ a vizek állapota romlásának megelőzése. A hallgatóknak a Keretirányelv szerint a kiválasztott víztestekre, környezeti célkitűzéseket kell meghatározni, figyelembe véve a VKI szerinti szempontokat. Tapasztalni lehet, hogy a Keretirányelv egyes esetekben lehetőséget ad kevésbé szigorú környezeti célkitűzések megfogalmazására és későbbi határidők kijelölésére. Kevésbé szigorú célkitűzések állapíthatók meg akkor, ha ⎯ egy víztestet olyan mértékben befolyásol az emberi tevékenység, vagy ⎯ annak természetes viszonyai olyanok, hogy jó állapotát lehetetlen vagy csak ésszerűtlenül költséges módon lehet elérni. A kevésbé szigorú környezeti célkitűzéseket indokolni kell és minden gyakorlati lépést meg kell tenni a vizek állapota további romlásának megelőzésére. A felszíni vizekre nézve ⎯ meg kell akadályozni a felszíni víztestek állapotának romlását, ⎯ 15 éven belül el kell érni a felszíni vizek jó ökológiai és jó kémiai állapotát, ⎯ 15 éven belül el kell érni a mesterséges és erősen módosított víztestek jó ökológiai potenciálját és jó kémiai állapotát, ⎯ fokozatosan csökkenteni kell az elsőbbségi anyagok által okozott szennyeződéseket és meg kell szüntetni a különösen veszélyes anyagok bevezetéseit.

54


A felszín alatti vizekre nézve ⎯ meg kell előzni vagy korlátozni kell a szennyező anyagok bejutását a felszín alatti vizekbe, ⎯ meg kell előzni a felszín alatti víztestek romlását, ⎯ 15 éven belül el kell érni a felszín alatti vizek jó kémiai és mennyiségi állapotát, ⎯ meg kell fordítani a szennyezőanyag-koncentráció jelentős és tartósan növekvő tendenciáját. A védett területekre nézve ⎯ 15 éven belül teljesíteni kell a védett területekre vonatkozó minden előírást és célkitűzést. A határidőket bizonyos feltételekkel meg lehet hosszabbítani akkor, ha ⎯ a víztest állapotában nem következik be további romlás, és ⎯ igazolható, hogy a víztestek állapotának javulása az adott határidőkre nem érhető el, mert: ⎯ az műszakilag nem megvalósítható, és/vagy ⎯ a javulás határidőn belüli elérése aránytalanul költséges lenne ⎯ és/vagy a természeti viszonyok nem teszik lehetővé. A határidő meghosszabbítását a tanulmányban (program-javaslatban) elfogadható módon indokolni szükséges. c) Intézkedési program-javaslat kidolgozása Az intézkedési program a vizek jó állapotának eléréséhez és fenntartásához szükséges feladatok időarányos teljesítését szolgáló állami és egyéb intézkedések összessége, ideértve az ehhez kapcsolódó jogi szabályozást, továbbá a végrehajtással járó egyedi jogalkalmazást és hatósági ellenőrzést (a továbbiakban együtt: közigazgatási intézkedéseket) is. Az Intézkedési program fő részei az alapintézkedések és a kiegészítő intézkedések. Az alapintézkedések tartalma: ⎯ kombinált módszerek a pontszerű és diffúz szennyező-források kezelésére, ⎯ vízi szolgáltatások költségeinek visszatérülése, vízárpolitika érvényesítése, ⎯ vizek hatékony és fenntartható használatát előmozdító intézkedések, ⎯ ivóvízre szolgáló készletek minőségmegőrzésére szolgáló intézkedések, ⎯ vizek kitermelésével, tárolásával kapcsolatos szakhatósági tevékenység, ⎯ mennyiségi vízszabályozás, vízutánpótlás stb. felülvizsgálata, korszerűsítése, ⎯ pontszerű szennyező források nyilvántartásba vétele, szabályozása, ⎯ nem-pontszerű szennyező források nyilvántartásba vétele, szabályozása, ⎯ víztestek állapotát veszélyeztető hatások elhárítására vonatkozó intézkedések, ⎯ felszín alatti vizek védelmének fenntartása mellett, a víztartók használata, ⎯ felszíni vizek szennyezés elleni védelmének stratégiái, ⎯ jelentős szennyezőanyag veszteség csökkentése, baleset-szerű szennyezés elhárítása. A „kiegészítő” intézkedések listáját a Keretirányelv VI. melléklete tartalmazza. E mellett alkalmazni kell az intézkedési programokhoz készített német kézikönyvben leírtakat, illetve előírásokat is.

55


A hallgatóknak az intézkedési programmal együtt ki kell dolgozniuk a következőket is: ⎯ környezeti célkitűzések veszélyeztetettsége esetén szükséges intézkedéseket, ⎯ az alapintézkedésekkel kapcsolatos minimális követelményeket, ⎯ az intézkedési program hatálybalépésének menetét, ⎯ az intézkedési program felülvizsgálati rendjét. A meghatározott környezeti célkitűzéseket és intézkedési programokat a Víz Keretirányelv szerint meghatározott módon társadalmi vitára kell bocsátani. Ennek megfelelően a hallgatók által készített programot javaslat-tervezetnek kell tekinteni. 3. A beadandó munkarészek A feladatot tanulmány formájában kell elkészíteni, mely szöveges és rajzi részekből áll. A formai követelményeket a gyakorlatokon ismertetjük.

56

1.2 A vízgyűjtő-gazdálkodás legfontosabb alapfogalmai

Recommend Documents