ÁLLÁSFOGLALÁS ABBAN A TÁRGYBAN, HOGY LEHETETT-E KÖNYVVITELI NYILVÁNTARTÁSSAL NEM RENDELKEZŐ MAGÁNSZEMÉLYEK RÉSZÉRE PÉNZÜGYI LÍZING SZOLGÁLTATÁST NYÚJTANI 2010. JANUÁR 1. NAPJÁT MEGELŐZŐEN. I.
TÉNYÁLLÁS
A Kérelmező által képviselt ügyfél a 2009. évben gépjármű vásárlását határozta el. Mivel a vásárláshoz elegendő készpénzzel nem rendelkezett, ezért forint összegű finanszírozást igényelt egy pénzügyi vállalkozástól (Pénzügyi Vállalkozás) azaz a gépjármű vételárát a kereskedő felé forintban kellett rendeznie. A forintban megjelölt kérelem sikeres elbírálását követően a Pénzügyi Vállalkozás által ajánlott konstrukciójú szerződést kötötte meg. Így 2009. év szeptember hó …. napján az „egyedi lízingszerződés-………….” elnevezésű okiratot írta alá a Pénzügyi Vállalkozással, ……… személygépkocsi vásárlására ……..,- Ft vonatkozásában. Az ügyfél forint-finanszírozást igényelt, a szerződésben a bruttó vételár is forintban volt meghatározva. Ezt meghaladóan mind a finanszírozási összeg folyósítása, mind a lízing törlesztése forintban történt, a szerződésben a CHF megjelölés nem is szerepel. Az ügyfél ekkor ……………..-ként, munkaszerződéssel, munkaviszonyban dolgozott, nem volt sem egyéni vállalkozása, sem társas vállalkozása, így semmilyen nyilvántartást nem vezetett, és arra nem is volt kötelezett, így a lízingtárgyat nem tudta sem könyveiben nyilvántartani, sem amortizálni. II.
A JOGKÉRDÉS
Kérelmező abban a tekintetben kéri az MNB tájékoztatását, hogy a könyvviteli nyilvántartással nem rendelkező magánszemélyek (fogyasztók) részére lehetett-e pénzügyi lízinget nyújtani 2010. január 01. napja előtt. III.
A KÉRELMEZŐ ÁLLÁSPONTJA
Eredeti beadványa az alábbi álláspontot tartalmazta: Mielőtt a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény (Fht.) – mint speciális törvény – hatályba lépett volna, azelőtt a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Régi Hpt.) 2. számú mellékletének Értelmező rendelkezések, I. Pénzügyi szolgáltatások pontja az alábbiak szerint definiálta a pénzügyi lízing fogalmát: „11. Pénzügyi lízing: az a tevékenység, amelynek során a lízingbeadó ingatlan vagy ingó dolog tulajdonjogát, illetve vagyoni értékű jogot a lízingbevevő megbízása szerint abból a célból szerzi meg, hogy azt a lízingbevevő határozott idejű használatába adja oly módon, hogy az a lízingbevevő könyveiben kerül kimutatásra. A használatba adással a lízingbevevő a) viseli a kárveszély átszállásából származó kockázatot, b) a hasznok szedésére jogosulttá válik, c) viseli a közvetlen terheket (ideértve a fenntartási és amortizációs költségeket is), d) jogosultságot szerez arra, hogy a szerződésben kikötött időtartam lejártával a lízingdíj teljes tőketörlesztő és kamattörlesztő részének, valamint a szerződésben kikötött maradványérték megfizetésével a dolgon õ vagy az általa megjelölt személy tulajdonjogot szerezzen. Ha a lízingbevevő nem él e jogával, a lízing tárgya visszakerül a lízingbeadó birtokába és könyveibe. A felek a szerződésben kötik ki a lízingdíj tőkerészét - amely a lízingbe adott vagyontárgy, vagyoni értékű jog szerződés szerinti árával azonos -, valamint kamatrészét és a törlesztésének ütemezését. Nem minősül pénzügyi lízingnek az anyavállalat és a leányvállalata közötti lízing, ide nem értve a pénzügyi intézmény által kötött ilyen ügyletet.” A Régi Hpt. 4. § (2) bekezdése értelmében pénzügyi intézmény üzletszerűen csak pénzügyi tevékenységet végezhet, melyből az következik, hogy más tevékenységet nem végezhet üzletszerűen.
1013 Budapest, Krisztina krt. 39. | Levelezési cím: 1534 Budapest BKKP Postafiók: 777. | Telefon: +36 (1) 4899-100, Fax: +36 (1) 4899-102 Kérjük válaszában hivatkozzon iktatószámunkra.
A pénzügyi lízing valóban pénzügyi szolgáltatás, azonban a fent idézett definíció szerint pénzügyi lízingről csak abban az esetben beszélhetünk, ha a lízingbeadó oly módon adja át a lízingtárgyat a lízingbe vevőnek, hogy az a lízingbe vevő könyveiben kimutatásra kerül. Abban az esetben, amikor a lízingbeadó által is tudottan a lízingbe vevő (pl. mert magánszemély) nem vezet könyvviteli nyilvántartást, a fenti definíció nem teljesül, mert a lízingbeadó nem tudja a definíciónak megfelelően – azaz úgy átadni a vagyontárgyat, hogy az a lízingbevevő könyveiben kimutatásra kerüljön, mert a lízingbe vevő nem rendelkezik könyvviteli nyilvántartással. A formális logika szabálya szerint, ha egy definíciónak valamely eleme nem teljesül, úgy az nem lehet az, azaz jelen esetben, mivel a pénzügyi lízing definíciójának egyik eleme nem teljesül, így a magánszemély részére 2010. január 01. napja előtt nyújtott lízing nem lehet pénzügyi lízing. Pótlólagos beadványában a fenti álláspontot az alábbiakkal egészítette ki: A Régi Hpt. 4. § (3) bekezdése értelmében: „A pénzügyi intézmény, ha törvény másként nem rendelkezik, pénzügyi szolgáltatáson kívül üzletszerűen kizárólag: a) kiegészítő pénzügyi szolgáltatást, b) a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvényben (a továbbiakban: Bit.) foglalt feltételekkel biztosításközvetítői tevékenységet, c) a Tpt.-ben foglalt feltételekkel értékpapír-kölcsönzést, a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvényben (a továbbiakban: Bszt.) meghatározott feltételekkel befektetési szolgáltatási tevékenységet végezhet, befektetési szolgáltatási tevékenységet kiegészítő szolgáltatást nyújthat és árutőzsdei szolgáltató által végezhető tevékenységet, d) aranykereskedelmi ügyletet, e) részvénykönyvvezetést, f) az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény 6. §-ának (1) bekezdésében foglalt szolgáltatást, g) a külön jogszabály alapján létrehozott Diákhitel Központ hitelezési tevékenységének elősegítése érdekében végzett tevékenységet, valamint h) megbízás alapján elektronikus pénzeszközön történő adattárolást, i) a pénzügyi szolgáltatásból származó veszteség mérséklése, illetve elhárítása érdekében tulajdonába került fedezet, illetőleg biztosíték hasznosítására irányuló tevékenységet, j) követelések megbízás alapján történő kezelésére, behajtására irányuló tevékenységet” Álláspontjában kifejtette, hogy a korábbi beadványban kifejtetteken kívül hivatkozni kíván a Régi Hpt. 212-214. §aiban foglaltakra is, mely a fogyasztási kölcsönt szabályozza. E szakaszok között több, a fogyasztót védő rendelkezés is található (Pl. 213. §). E szakaszok azonban csak és kizárólag a fogyasztási, lakossági kölcsön esetén érvényesek (fogyasztási kölcsön alcím alatt szerepelnek), így pénzügyi lízing esetén nem alkalmazhatók. Kérelmező szerint 2010. január 01. napja előtt – azaz mielőtt az Fht., mint speciális törvény hatályba lépett volna –, ha a fogyasztó kölcsönszerződést kötött, nagyon erős fogyasztóvédelmi szabályok védték (Régi Hpt. 212-214. §-ai), ha azonban ugyanezen fogyasztó pénzügyi lízingszerződést kötött, semmilyen védelem nem illette meg. A Kérelmező álláspontja szerint érthetetlen, hogy miért érvényesül erős fogyasztóvédelmi szabályozás a fogyasztói kölcsönszerződések esetén, és az miért hiányzik a pénzügyi lízingszerződéseknél, mindaddig, amíg el nem ismerjük, hogy a Régi Hpt. 2. számú mellékletének Értelmező rendelkezések, I. Pénzügyi szolgáltatások pontjában foglaltak alapján pénzügyi lízingszolgáltatást 2010. január 01. napja előtt nem nyújthattak volna magánszemélyeknek. Álláspontja szerint a jogalkotónak az volt a szándéka, így a pénzügyi lízing definíciójában azért szerepelt a lízingtárgynak a lízingbevevő könyveiben történő kimutatása, hogy a pénzügyi lízingszolgáltatást ne lehessen olyan személynek adni, aki nem vezet számviteli nyilvántartást. Véleménye szerint jogalkotói szándék volt, hogy a pénzügyi intézmények a fogyasztóvédelmi szabályok esetleges megkerülésével ne tudjanak a fogyasztóval pénzügyi lízingszerződést kötni, lebeszélve a fogyasztót az őt jobban védő kölcsönszerződésről. (Álláspontja szerint a lízingnek az is az értelme, hogy termelőeszközöket, komplett gyárat, gépeket adjanak lízingbe, ne csak egy személygépjárművet.)
2/5
Ezt a jogalkotói szándékot támasztja alá Kérelmező szerint az is, hogy az Fht. már nem tesz különbséget a fogyasztónak nyújtott hitel, és a fogyasztónak nyújtott pénzügyi lízing között. Ennek 1. § (3) bekezdése ugyanis kimondja:„(3) E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a fogyasztónak nyújtott pénzügyi lízingre azzal, hogy ahol e törvény hitelt említ, ott pénzügyi lízinget, ahol törlesztőrészletet említ, ott a lízingdíjat kell érteni.” Kérelmező szerint felmerül a kérdés, hogy miért csak a 2010. évtől volt a jogalkotó szándéka, hogy a fogyasztót akkor is védje, ha pénzügyi lízingszerződést köt. Rögzíti továbbá, hogy álláspontja szerint a Régi Hpt. és az Fht. az általános és speciális viszonyában állnak egymással, azaz az előbbi általános szabályait az utóbbi, mint speciális törvény lerontja. A kiegészítő beadványban is fenntartotta azon álláspontját, hogy a számviteli nyilvántartással nem rendelkező személy részére nyújtott pénzügyi lízing 2010. január 01. napja előtt nem felelt meg a Régi Hpt. 2. számú melléklet Értelmező rendelkezések, I. Pénzügyi szolgáltatások pontjában foglalt definíciónak, így az nem minősült pénzügyi szolgáltatásnak, következésképpen ilyen tevékenységet a Pénzügyi Vállalkozás a Hpt. 4 § (3) bekezdése alapján üzletszerűen nem végezhetett. IV.
AZ MNB ÁLLÁSPONTJA
Tájékoztatom, hogy az MNB nem osztja Kérelmező fentiekben részletezett álláspontját az alábbiak miatt. A Régi Hpt. 3. §-a tartalmazza a pénzügyi szolgáltatásoknak minősülő tevékenységek felsorolását, amelyeknek üzletszerű végzése engedélyhez kötött. Ezek között szerepel a pénzügyi lízing tevékenység is (Régi Hpt. 3. § (1) bekezdés c) pont) anélkül azonban, hogy a Régi Hpt. konkrét kizáró rendelkezést tartalmazott volna arra vonatkozóan, hogy a hivatkozott bekezdésben felsorolt pénzügyi szolgáltatásokat kizárólag fogyasztók, vagy kizárólag gazdasági társaságok vehetik igénybe. Ilyen típusú konkrét tilalom a Régi Hpt. további szövegében sem lelhető fel, mindazonáltal a jogalkotó leszögezte, hogy a Felügyelet az engedélyét határozott időre, feltételhez kötötten, valamint korlátozott tevékenységi körrel, területi korlátozással, a pénzügyi szolgáltatási tevékenységen belül pedig üzletági vagy termékkorlátozással is megadhatja (Régi Hpt. 140. §.). Amennyiben tehát erre igény volt, a pénzügyi intézmény kérhetett a tevékenységi körével kapcsolatosan olyan – önkéntesen vállalt – korlátozást, hogy az adott pénzügyi szolgáltatást csak fogyasztóknak, vagy csak gazdasági társaságoknak nyújtsa. A Pénzügyi Vállalkozás ilyen típusú korlátozás rögzítését nem kérte az engedélyezési eljárásaiban, így lehetősége volt arra, hogy fogyasztóknak és nem fogyasztónak minősülő ügyfeleknek egyaránt kínálja szolgáltatásait. A pénzügyi lízing fogalma már a Régi Hpt.-t megelőző, a pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló 1991. évi LXIX. törvény (Pit.) definíciói között is megjelenik, de ez a szöveg sem tartalmaz olyan tartalmú tilalmat, hogy fogyasztónak minősülő személy ne vehetne igénybe pénzügyi lízing szolgáltatást, sőt, még az Ön által „differentia specifica”-ként felhozott fordulatot sem („oly módon, hogy az a lízingbevevő könyveiben kerül kimutatásra”). A Pit.-et 1997. január 1. napjától felváltó Régi Hpt. is követte ezt a jogi megoldást azzal, hogy a definíció felvezető szövegében megjelent a fentebb dőlt betűvel jelzett szövegrész, azonban a jogalkotó más módon, pl. expressis verbis tiltással nem fejezte ki abbéli akaratát, hogy fogyasztónak minősülő személyek ne vehetnének igénybe pénzügyi lízingszolgáltatást. A Régi Hpt. 1997. január 1. napján hatályba lépett szövegéhez – amelyben már szerepel a Kérelmező által említett fordulat – a jogalkotó nem fűzött külön indokolást és nem rögzítette, hogy a fordulat jogszabályszövegbe emelésével az lett volna kifejezett és deklarált célja, hogy eltiltsa a fogyasztónak minősülő magánszemélyeket a pénzügyi lízing szolgáltatás igénybe vételétől. Megjegyzem, hogy amennyiben a Kérelmező által említett formállogikai értelmezést követnénk, a fogyasztókra vonatkozó tilalom egészen 2013. december 31. napjáig fennállt volna, ugyanis eddig az időpontig szerepelt a Régi Hpt. szövegében a pénzügyi lízing tevékenység definíciójában a fentiekben dőlt betűkkel jelzett fordulat. 2014. január 1-től, vagyis a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXVII. törvény hatályba lépésével a hivatkozott fordulatot a jogalkotó már nem jelenítette meg a pénzügy lízing definíciójában, azonban azt a Kérelmező sem vitatta beadványában, hogy a fogyasztók 2010. január 1. napját követően a Régi Hpt. alapján is jogosultak voltak pénzügyi lízingszerződést kötni. Az MNB álláspontja szerint a jogalkotó szándéka azzal, hogy a hivatkozott fordulatot a Régi Hpt. szövegébe illesztette, elsősorban az volt, hogy világos megkülönbözetést adjon a Hpt. hatálya alá tartozó pénzügyi lízing és a
3/5
Hpt. hatálya alá nem tartozó operatív lízing, illetve bérlet vonatkozásában, nem pedig az, hogy a pénzügyi lízinget pénzügyi szolgáltatásként igénybe vevő ügyfélkörön belül hozzon létre tiltást a fogyasztók irányába. Ebből következően a „lízingbevevő könyveiben kerül kimutatásra” fordulat tartalma is elsősorban ebből a szempontból ítélendő meg, vagyis, hogy pénzügyi lízing esetében a lízingtárgy semmiképpen se maradjon a lízingbeadó könyveiben, vagy nyilvántartásában, hanem amennyiben a lízingbevevő rendelkezik könyvviteli nyilvántartással, úgy e nyilvántartásban jelenjen meg, fogyasztók esetében pedig a lízingbeadó adja a lízingtárgyat a lízingbevevő birtokába és használatába. A pénzügyi lízing legfontosabb jellegzetességeit a Régi Hpt. 2 számú melléklet Értelmező rendelkezések I. 11. pont a)d) alpontjai1 sorolják fel, amelyek maradéktalanul értelmezhetőek fogyasztók esetében is. Itt mutatnánk rá egyúttal arra, hogy a Kérelmező által ugyancsak „differentia specifica”-ként meghatározott amortizációs költségek fennállhatnak fogyasztók vonatkozásában is (pl. a lízingelt gépjármű/ingatlan értékében beálló csökkenésként) nem beszélve arról, hogy ezt a fordulatot a jogalkotó egy nem taxatív példálózás részeként rögzíti (ideértve a fenntartási és amortizációs költséget is). A Kérelmező által előadott érveléssel ellentétesen nem az Fht. az első olyan jogszabály, amelyben a fogyasztóknak nyújtott pénzügyi lízing megjelenik. Ezt megelőzően jelent meg ugyanis a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletét érintő egyes törvények módosításáról szóló 2009. évi XIII. törvény, amelynek 8. §-a módosította a Régi Hpt. 210. §-át 2009. augusztus 1.-i hatállyal az alábbiak szerint: „8. § (1) A Hpt. 210. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(3) Fogyasztóval, vagy mikrovállalkozással kötött kölcsönszerződésben, vagy pénzügyi lízingszerződésben kizárólag a kamatot, díjat, vagy költséget lehet egyoldalúan - az ügyfél számára kedvezőtlenül - módosítani abban az esetben, ha a szerződés a módosítandó kamat-, díj- vagy költségelemre kihatással bíró ok-okozati feltételek megváltozása esetére ezt lehetővé teszi. Annak bizonyítása, hogy a módosítást a szerződés lehetővé teszi, a pénzügyi intézményt terheli. Ha a feltétel változása a kamat-, díj- vagy költségelem csökkentését teszi indokolttá, azt is érvényesíteni kell. Ugyanazon feltétel változása csak egy kamat-, díj- vagy költségelem változását indokolhatja.” A hivatkozott szöveg vagylagos felsorolásai az MNB álláspontja szerint megerősítik azt, hogy a fogyasztóknak már 2010. január 1. napját megelőzően is volt lehetőségük arra, hogy pénzügyi lízingszerződést kössenek az erre jogosult pénzügyi intézményekkel és a jogalkotó már 2010. január 1. napját megelőzően is védte a fogyasztónak minősülő lízingbevevőket azáltal, hogy megtiltotta, illetve szigorú feltételekhez kötötte a szolgáltató részéről az ügyfél számára hátrányos, egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét. Ugyanilyen tartalmú rendelkezés jelenik meg a 2009. szeptember 1. napjától hatályos, a pénzügyi szektorban érvényesülő fogyasztóvédelem hatékonyságának növeléséhez szükséges egyes kérdésekről szóló 153/2009. (VII. 23.) Korm. rendelet 3. §-ában is, amely a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) által felügyelt tevékenység folytatására jogosult szervezeteknek, személyeknek a PSZÁF által felügyelt tevékenysége vonatkozásában fogyasztóvédelmi hatóságként a PSZÁF-ot jelölte ki. A fogyasztóvédelmi rendelkezéseket 2010. január 1. napját megelőzően egységesen a Régi Hpt. tartalmazta, ezt követően döntött úgy a jogalkotó – figyelemmel a gazdaságban lezajlott folyamatokra, továbbá a fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló 2008/48/EK irányelv rendelkezéseire vonatkozó implementálási kötelezettségre is –, hogy külön jogszabályt alkot a fogyasztóknak nyújtott hitelek és pénzügyi lízingtermékek vonatkozásában, amelyben részletesen szabályozta pénzügyi intézmények kötelezettségeit az ilyen termékeket igénylő fogyasztókkal szemben.
1
a) viseli a kárveszély átszállásából származó kockázatot, b) a hasznok szedésére jogosulttá válik, c) viseli a közvetlen terheket (ideértve a fenntartási és amortizációs költségeket is), d) jogosultságot szerez arra, hogy a szerződésben kikötött időtartam lejártával a lízingdíj teljes tőketörlesztő és kamattörlesztő részének, valamint a szerződésben kikötött maradványérték megfizetésével a dolgon ő vagy az általa megjelölt személy tulajdonjogot szerezzen. Ha a lízingbevevő nem él e jogával, a lízing tárgya visszakerül a lízingbeadó birtokába és könyveibe. A felek a szerződésben kötik ki a lízingdíj tőkerészét - amely a lízingbe adott vagyontárgy, vagyoni értékű jog szerződés szerinti árával azonos -, valamint kamatrészét és a törlesztésének ütemezését.
4/5
Mindez azonban az MNB határozott álláspontja szerint nem jelentette azt, hogy kizárólag az Fht. megalkotásával és hatályba lépésével nyílt volna meg a fogyasztók lehetősége a pénzügyi lízing igénybe vételére. Ezt alátámasztja az a körülmény is, hogy a jogalkotó sem az Fht. megszövegezésében, sem az Fht. indokolásában nem jelzi külön, hogy a fogyasztók csak 2010. január 1. napjától lennének jogosultak pénzügyi lízingterméket igénybe venni, továbbá az a tény, hogy már 2010. január 1. napját megelőzően is léteztek fogyasztók által igénybe vett pénzügyi lízingre vonatkozó fogyasztóvédelmi szabályok a fentiekben kifejtettek szerint. Kérelmező külön érvként hozza fel a fogyasztási kölcsön önálló szabályozását a Régi Hpt.-ben, szembeállítva azzal, hogy a lízingtermékek esetében nem volt ilyen tartalmú külön szabályozás. A fogyasztási kölcsön külön szabályozása már a Régi Hpt. 1997. január 1-től hatályos szövegében is helyet kapott (azzal, hogy a jogalkotó az első pillanattól különválasztotta a lakossági kölcsönökön belül a fogyasztási kölcsönt, tehát a két kölcsöntípusra a Kérelmező érvelésével ellentétesen nem vonatkoztak azonos fogyasztóvédelmi szabályok), az erre vonatkozó szabályozás folyamatosan bővült a Régi Hpt. hatályban léte alatt. Más pénzügyi szolgáltatások vonatkozásában azonban a jogalkotó nem ítélte úgy, hogy külön fogyasztóvédelmi tárgyú szabályozást lenne szükséges alkotnia a Régi Hpt-ben. A Kérelmező által hivatkozott szakaszok az Fht. hatályba lépését követően 2010. június 11. napjától törlésre kerültek a Régi Hpt-ből, mivel az alkalmazandó rendelkezések átkerültek a fogyasztónak nyújtott kölcsön- és lízingügyleteket egységesen szabályozó Fht.-be. Arra is felhívom szíves figyelmét, hogy az Fht. rendelkezései nem lerontják, hanem – bizonyos speciális termékek és ügyfélcsoport vonatkozásában – kiegészítik a Hpt. szabályrendszerét, ezért a Kérelmező érvelése ebből a szempontból sem helytálló. Megjegyzem továbbá, hogy a Kérelmező által hivatkozottakkal ellentétesen az MNB álláspontja szerint a lízingügyletek tárgyai – a mindenkori egyéb alkalmazandó jogszabályok figyelembe vételével – nem korlátozhatóak pusztán komplett gyárakra, termelőeszközökre, vagy gépekre, hanem a fogyasztók által használt személygépjárművek is minden további nélkül tárgyai lehetnek lízingszerződéseknek. Összefoglalva a fentieket, az MNB álláspontja szerint a fogyasztók részére nyújtott pénzügyi szolgáltatási tevékenység 2010. január 1. napját megelőzően is pénzügyi szolgáltatásnak minősült, tehát amennyiben egy pénzügyi intézmény pénzügyi lízing nyújtására vonatkozó és egyéb üzletági, vagy termékkorlátozást nem tartalmazó engedéllyel rendelkezett, úgy nyújthatott fogyasztók részére is pénzügyi lízingszolgáltatást. Budapest, 2016. szeptember
5/5
