Tárgy: Egy faktorcég által a követelés behajtására létesített megbízási jogviszonyban a megbízott a Hpt. szerinti függő közvetítőként vagy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) szerinti közreműködőként járhat-e el? I.
TÉNYÁLLÁS
Az állásfoglalás-kérő követelésbehajtó cég (Társaság) egy hitelbiztosító társaság mellett, azzal együttműködésben fejti ki a tevékenységét. Követeléskezelési tevékenységének alapvető célja és oka az, hogy azon vevőkövetelések vonatkozásában, amelyekre nézve a hitelbiztosító kockázatban áll, a késedelembe eséstől számított meghatározott időtartamon belül – még a hitelbiztosító helytállását megelőzően, a biztosított ügyfelek megbízása alapján eljárva (ezáltal eleget téve a biztosított oldalán előírt kárenyhítési kötelezettségnek) – adminisztratív, illetve jogi eszközök igénybevételével megkísérelje beszedni a kintlévőséget. A biztosított társaságok oldalán megjelenő finanszírozási igényre tekintettel a biztosított cégek a biztosított vevőköveteléseiket gyakran faktoring ügyletek keretében faktoráltatják, ennek okán az átruházott követelések tulajdonjoga átkerül a faktorcégekhez (pénzügyi intézményekhez). Ennek következtében pedig a faktorcégek vagy belépnek társ-biztosítotti pozícióban a biztosítási jogviszonyba a rájuk átruházott követelések körében, vagy közvetlenül is lehetnek a hitelbiztosító és a követeléskezelő ügyfelei az általuk megvásárolt követelések saját kötvényben történő biztosítása miatt. A biztosítási jogviszonynak – egyebek mellett – a részét képezi a követelés behajtási megbízási szerződés is, amely jogviszony alapján kapja meg a követeléskezelő társaság a biztosított ügyfeleitől a behajtási megbízásokat. II.
A JOGKÉRDÉS
A jogkérdés arra irányul, hogy a követelésbehajtási tevékenység – figyelembe véve, hogy az új szabályozás, a Hpt. alapján a követelésvásárlási tevékenység már nem tekinthető a hitel és pénzkölcsön nyújtása pénzügyi szolgáltatás részének, míg maga a behajtás továbbra is a pénzkölcsönnyújtás résztevékenysége – közreműködő útján is megvalósítható-e a függő közvetítői jogviszony helyett. A konkrét kérdés pedig az, hogy egy faktorcég által a követelés behajtására létesített megbízási jogviszonyban a megbízott a Hpt. szerinti függő közvetítőként vagy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) szerinti közreműködőként járhat el. További jogkérdésként merül fel, hogy egy kizárólag követelésvásárlással foglalkozó pénzügyi intézmény (faktorcég) által adott követelésbehajtási megbízásra kell-e a Hpt. alapján valamilyen többletkövetelményt alkalmazni, elsősorban a kiszervezési szabályok szempontjából. III.
A TÁRSASÁG ÁLLÁSPONTJA
A Társaság jogi álláspontjának első részében vázolja a korábban hatályos Hpt. (a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény; régi Hpt.) szerinti jogi helyzetet a PSZÁF egy korábbi állásfoglalásán keresztül. Eszerint a pénzügyi intézmények részére végzett követeléskezelési, behajtási jellegű tevékenységek engedély/bejelentés köteles közvetítői tevékenységnek minősültek (kiemelt közvetítői vagy függő ügynöki tevékenységnek), mivel a Felügyelet korábbi álláspontja szerint a külső szolgáltató által követelésvásárlással üzletszerűen foglalkozó vállalkozás részére végzett behajtási tevékenység pénzügyi szolgáltatás nyújtásának elősegítésére irányuló tevékenység. A korábbi állásfoglalás alapvetése az volt, hogy a követelésvásárlást a régi Hpt. a pénzkölcsönnyújtási tevékenység (mint pénzügyi szolgáltatás) részeként definiálta, amelynek integráns része a behajtás is. Tekintettel arra, hogy a Hpt. változtatott ezen a megközelítésen azáltal, hogy a követelésvásárlási tevékenységet önállóan definiálta és nem a pénzkölcsönnyújtás részeként, amelynek a definíció alapján taxatíve felsorolva, továbbra is része a behajtás, ebből következően a Társaság álláspontja szerint a követelésvásárlási tevékenység vonatkozásában, jogszabályi felsorolás hiányában a követelésbehajtás már nem minősül a „core business" részének, ezért az közreműködő útján is megvalósítható. 1013 Budapest, Krisztina krt. 39. | Levelezési cím: 1534 Budapest BKKP Postafiók: 777. | Telefon: +36 (1) 4899-100, Fax: +36 (1) 4899-102 Kérjük válaszában hivatkozzon iktatószámunkra.
A Társaság jogi álláspontjának második része a megbízási jogviszony Hpt. szerinti kereteinek megítélésére vonatkozik. A Társaság álláspontja szerint ezen megbízás, ha azt hitelintézet adja, nem kizárólag kiszervezés (Hpt. 68. §) keretein belül valósítható meg, hiszen a behajtás nem minősül önálló pénzügyi szolgáltatásnak, vagy kiegészítő pénzügyi szolgáltatásnak sem. A nem hitelintézet által adott ilyen megbízás esetén pedig a kiszervezésre vonatkozó szabályok nem alkalmazandóak. Mivel a követelésvásárlás nem minősül a Hpt. alapján pénzkölcsön nyújtásának, s egy kizárólag követelésvásárlással foglalkozó pénzügyi intézmény nem minősül hitelintézetnek, így nem tartozik a fenti körbe, ezért a Társaság véleménye szerint egy kizárólag követelésvásárlással foglalkozó pénzügyi intézmény (faktorcég) által adott követelésbehajtási megbízásra a Hpt. alapján többletkövetelmények nem alkalmazandóak, ennek tárgyában a felek szabadon állapodhatnak meg. IV.
AZ MNB ÁLLÁSPONTJA
A követelésvásárlási tevékenység – amennyiben azt üzletszerűen végzik – a Hpt. 3. § (1) bekezdés l) pontja alapján a pénzügyi szolgáltatások körébe tartozik. E pénzügyi szolgáltatás fogalmát a Hpt. 6. § (1) bekezdés 60. pontja határozza meg. „60. követelésvásárlási tevékenység: követelésnek – a kötelezett kockázatának átvállalásával vagy anélkül történő – megszerzése, megelőlegezése (ideértve a faktoringot és a forfetírozást is), valamint leszámítolása, függetlenül attól, hogy a követelés esedékességének nyilvántartását és a kintlévőségek beszedését ki végzi.” A Hpt. 2014. január 1-jétől hatályos szabályozásával – amint az az Önök megkeresésében is megjelenik – a követelésvásárlási tevékenység kikerült a hitel és pénzkölcsönnyújtási tevékenység köréből és önálló pénzügyi szolgáltatási tevékenységgé vált, ugyanakkor a behajtási tevékenység továbbra is annak része maradt a Hpt. 6. § (1) bekezdés 40. pont c) alpontja alapján. „40. hitel és pénzkölcsön nyújtása:(…) c) a hitel és pénzkölcsön nyújtására irányuló pénzügyi szolgáltatási tevékenység a hitelképesség vizsgálatával, a hitel és kölcsönszerződések előkészítésével, a folyósított kölcsönök nyilvántartásával, figyelemmel kísérésével, ellenőrzésével, a behajtással kapcsolatos intézkedéseket is magában foglalja.” Az MNB álláspontja szerint az a tény, mely szerint a hitel és pénzkölcsön nyújtása vonatkozásában a jogszabály nevesíti a behajtást is, nem zárja ki azt, hogy egyéb pénzügyi szolgáltatásokhoz kapcsolódó követelések behajtása, kintlévőségek beszedése is az adott pénzügyi szolgáltatás – így akár a Hpt. 3. § (1) bekezdés l) pontja szerinti követelésvásárlás –résztevékenységének, vagyis a „core business” részének minősüljön. A követelésvásárlási tevékenység sajátossága, hogy a kötelezettek nem minősülnek a pénzügyi szolgáltatás nyújtása szempontjából ügyfélnek. A követelésvásárlási tevékenység megítélése szempontjából a pénzügyi intézmény ügyfele ugyanis azon intézmény, mely – követelések megvásárlása esetén – az eredeti követelések jogosultja. A teljesítés nem a kötelezettek által igénybevett szolgáltatás ellenértékének megfizetésében áll, hanem a jogosult által a kötelezettek részére nyújtott szolgáltatás alapján fennálló kötelezettség megvásárlásában. Azonban a kötelezettek teljesítése továbbra is a szolgáltatás lényeges tartalmát képezi, mivel a követelést megvásárló faktorcégnek érdekében áll a követelés teljesítése, ellenkező esetben ugyanis a profittól esik el. A követelésvásárlás tehát a vevő oldaláról olyan célzott tevékenység, amelynek célja a megvásárolt szerződés kötelezetti teljesítésének kikényszerítése. A követelésvásárlás tárgyát képező kintlévőségek beszedése (a kötelezett nemteljesítése esetén) így a követelésvásárlásnak olyan lényegi eleme, amely cél megvalósulásának reális lehetősége nélkül maga a követelésvásárlási ügylet eleve nem jönne létre. Az MNB véleménye szerint tehát a kintlévőségek beszedésébe értendő behajtás továbbra is a követelésvásárlás részelemének tekintendő – függetlenül e pénzügyi szolgáltatásnak a Hpt. szabályozási rendszerében elfoglalt helyétől, illetve annak változásától – , mert a követelésvásárlási tevékenységet (az előzőekben kifejtett részletes érvelésünk alapján) nem lehet csupán önmagában, annak tárgyától elkülönülten értékelni, így e pénzügyi szolgáltatás megítélésénél e jogügylet tárgyának sajátosságait (így különösen a követelés jogosulti [hitelezői] oldalán történő változást, továbbá a kötelezetti teljesítés elmaradását) is figyelembe kell venni. Mindezek alapján pedig amennyiben a követelésvásárlási tevékenység tárgyát képező követeléshez szorosan kapcsolódó, ezáltal a követelésvásárlás részének minősülő behajtási tevékenységet a faktorcég nem maga végzi,
2/5
hanem e feladatok ellátására harmadik személyt (a Társaságot) bízza meg, akkor a Társaság tartalmában nem a Ptk. általános szabályai szerinti közreműködői tevékenységet, hanem a követelésvásárlást elősegítő tevékenységet végez, így a közöttük létrejövő megbízási jogviszonyban a Társaság a Hpt. speciális rendelkezései szerinti pénzügyi szolgáltatás közvetítését valósítja meg függő közvetítőként. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete által hozott és az MNB által továbbra is irányadónak tekintett 1 jogértelmezés alapján ugyanis a közvetítőként végzett behajtás csak függő közvetítői típusban végezhető . A Hpt. 6. § (1) bekezdés 90. pontja határozza meg az érintett közvetítői típusok fogalmát. „90. pénzügyi szolgáltatás közvetítése: a) kiemelt közvetítői tevékenység: pénzügyi intézménnyel kötött megbízási szerződés alapján, a pénzügyi intézmény nevében, javára és kockázatára, pénzügyi szolgáltatás, kiegészítő pénzügyi szolgáltatás nyújtásának, szolgáltatásra irányuló szerződés megkötésének elősegítésére irányuló tevékenység, ideértve a pénzügyi intézmény nevében, javára és kockázatára történő kötelezettségvállalást vagy a szerződés megkötését is; b) ügynöki tevékenység: pénzügyi intézménnyel kötött megbízási szerződés alapján pénzügyi szolgáltatás, kiegészítő pénzügyi szolgáltatás nyújtásának, ilyen szolgáltatásra irányuló szerződés megkötésének elősegítésére irányuló tevékenység, amelynek során a pénzügyi intézmény kockázatára önállóan kötelezettséget nem vállalnak, szerződést nem kötnek.” A függő ügynök az MNB engedélye nélkül végezhet ügynöki tevékenységet, igénybevételére vonatkozóan a pénzügyi intézménynek csak az MNB részére teljesítendő bejelentési kötelezettsége áll fenn (Hpt. 21. § (1)-(2) bekezdése). A kiemelt közvetítő hitelintézet általi igénybevétele a Hpt. 14. § (1) bekezdés h) pontja alapján, míg a kiemelt közvetítő pénzügyi vállalkozás általi megbízása a Hpt. 15. § (1) bekezdés f) pontja alapján a pénzügyi intézmény oldaláról engedélyköteles. Ami a kiszervezés kérdésének megítélését illeti, a Társaság által felvetett második probléma kapcsán a Hpt. 6. § (1) bekezdés 58. pontjában található fogalom-meghatározást kell alapul venni. Eszerint a pénzügyi vagy kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységhez kapcsolódó vagy jogszabály által végezni rendelt olyan tevékenység szervezhető ki, amelynek során adatkezelés, adatfeldolgozás vagy adattárolás valósul meg. Tekintettel arra, hogy a Társaság behajtási tevékenysége a követelésvásárlási tevékenység, mint pénzügyi szolgáltatás része, ezért az a jogszabályi definíció alapján nem szervezhető ki. Az MNB nem ért egyet a Társaság azon megállapításával, hogy a nem hitelintézet által adott megbízásra a kiszervezés szabályai nem alkalmazandóak. A Hpt. 68. § (13) bekezdése értelmében pénzügyi vállalkozás az MNB-hez történő bejelentés nélkül szervezheti ki ügyviteli tevékenységét, ha azonban a kiszervezni kívánt ügyviteli tevékenység banktitkot is érint, akkor a Hpt. 68. §-a szerinti, a hitelintézet kiszervezése kapcsán előírt szabályokat alkalmaznia kell. Jelen esetben azonban a tevékenység kiszervezésnek nem minősülő jellege miatt ez a rendelkezés nem releváns. Az állásfoglalás kiegészítése a Társaság pótlólagos kérelme alapján I.
TÉNYÁLLÁS
A Társaság a tényállás kiegészítése során hangsúlyozta, hogy jelen esetben egy áruhitel-biztosítási jogviszonyról van szó. A Társaság a követelésbehajtási tevékenységét az ugyanazon cégcsoporthoz tartozó Hitelbiztosító mellett, azzal együttműködésben fejti ki. A hitelbiztosítás, mint biztosítási termék feladata, célja az, hogy a biztosított részére a hitelbiztosítási jogviszony alapján – a biztosítási kötvényben meghatározott feltételek bekövetkezése esetén – kártérítést nyújtson olyan jogügyletek vonatkozásában, amely jogügyletekben a biztosított harmadik személyek részére halasztott fizetési konstrukció keretében értékesít valamely terméket, illetve szolgáltatást és a termék vagy szolgáltatás vevője nem teljesíti a fizetési kötelezettségét. A felek között létrejövő biztosítási jogviszony lényeges eleme az, hogy a biztosított partnernek – még a Hitelbiztosító által történő kártérítés teljesítését megelőzően – kötelessége a lehetséges károk enyhítése, e körben a biztosított köteles a vevőjének fizetési késedelmét a 1
A Felügyelet e tárgyban kiadott állásfoglalása megtalálható az MNB honlapján a Felügyelet – Főoldal – Bal Menü – Szabályozás – Állásfoglalások – Pénzpiaci állásfoglalások – 2010. évi állásfoglalások menüpontban „Állásfoglalás a Hpt új, pénzügyi közvetítőket érintő egyes rendelkezései tárgyában” címszó alatt az alábbi honlapcímen: http://felugyelet.mnb.hu/data/cms2151255/Allasfoglalas_a_Hpt_uj__penzugyi_kozvetitoket_erinto_egyes_rendelkezesei_targyaban.pdf
3/5
Hitelbiztosító felé jelenteni, illetve következő lépésként a biztosított köteles a Társaság részére a biztosított kintlévőségének beszedése érdekében behajtási megbízást adni. A gazdaság működése során kialakult az a három, illetve többszereplős viszonyrendszer, amelyben az áruhitelbiztosítással rendelkező társaságok a Hitelbiztosító által biztosítási védelemben részesített egyes vevőköveteléseiket faktoring ügyletek keretében értékesítik, ennek okán a Hitelbiztosító által biztosított követelések tulajdonjoga átkerül a faktorcégekhez (pénzügyi intézményekhez). A gazdasági és jogi konstrukció alapja az, hogy a Hitelbiztosító által biztosított követelések – éppen a biztosítási védelem fennállása okán – kellő mértékű fedezeti értékkel bírnak a faktorcégek számára (ezért tudják finanszírozni az illető társaságot), az egyes biztosított követelések tulajdonjogának átruházása következtében pedig a faktorcégek vagy belépnek társ-biztosítotti pozícióban az adott biztosított és a Hitelbiztosító között már létrejött biztosítási jogviszonyba a rájuk átruházott követelések körében, vagy saját kötvényt hoznak létre a faktorcégek a Hitelbiztosítóval és ezen kötvénybe kerülnek be a faktorcég, egyben biztosított partner által megvásárolt vevő követelések. A fenti jogi viszonyrendszer lényege az, hogy egyrészt elkerülhető legyen a biztosítéki célú engedményezés (azaz ne kelljen előre a Hitelbiztosító által a biztosított partner részére teljesítendő kártérítési összeget a faktorcégre engedményezni a faktorcég által a biztosított részére nyújtott finanszírozás fedezetként), másrészt az, hogy az ügyfelek követelés-kiesése, végső soron pedig a Hitelbiztosító által viselendő (kártérítési) terhek mértéke a lehető legkevesebb legyen. II.
A JOGKÉRDÉS
A fő jogkérdés változatlanul arra irányul, hogy a követelésbehajtási tevékenység – figyelembe véve, hogy az új Hpt. alapján a követelésvásárlási tevékenység már nem tekinthető a hitel és pénzkölcsön nyújtása pénzügyi szolgáltatás részének, míg maga a behajtás továbbra is a pénzkölcsönnyújtás résztevékenysége – közreműködő útján is megvalósítható-e a függő közvetítői jogviszony helyett. A konkrét kérdés pedig az, hogy egy faktorcég által a követelés behajtására létesített megbízási jogviszonyban a megbízott a Hpt. szerinti függő közvetítőként vagy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) szerinti közreműködőként járhat el. III.
A TÁRSASÁG ÁLLÁSPONTJA
A Társaság korábbi jogi álláspontját megerősítve hangsúlyozta, hogy a Társaság által végzett követelésbehajtási tevékenység nem a faktorcég, mint biztosított üzleti profitjának realizálását célozza, hanem azt, hogy a Hitelbiztosító kártérítés-fizetési kötelezettsége minél alacsonyabb mértékben álljon fent. Ezért a Társaság nem ért egyet az MNB állásfoglalásában azon állítással, amely szerint a faktorcég érdekében áll a követelések mielőbbi érvényesítése, illetve beszedése. Ezen érdek ugyanis a Társaság véleménye szerint a Hitelbiztosító oldalán jelenik meg. Jelen esetben a biztosított követelések faktorcégek általi megvásárlásának nem a fizetésre kötelezett teljesítésének kikényszerítése a célja, hanem a finanszírozásban rejlő profit megszerzése, tekintettel arra az alapvető tényre, miszerint amennyiben a faktor által megvásárolt követelések fizetési kötelezettje nem teljesít, vagy fizetésképtelenné válik, úgy a Hitelbiztosító áll helyt a faktor, mint biztosított partner irányában. IV.
AZ MNB ÁLLÁSPONTJA
Az MNB ismételten áttekintette a Társaság korábbi levelében felvázolt, s jelen állásfoglalás-kérésben kiegészített tényállást, amelynek alapján az alábbi következtetések vonhatók le. A konstrukcióban eredetileg egy áru/szolgáltatás eladója és vevője kerül egymással jogviszonyba, amelyre tekintettel az eladó halasztott fizetést enged (kereskedelmi hitelt nyújt) a vevőnek. E kapcsolódó hiteljogviszony jogosulti pozíciójában – a jogosult és a követelésvásárló faktorcég közötti engedményezés alapján – változás következik be. Ezt alapjogviszonynak tekinthetjük, amely a faktorcég követelésvásárlási tevékenysége folytán kerül a pénzügyi szolgáltatási körbe. Ehhez képest a biztosított (a követelés eredeti jogosultjaként a hitelező, majd a faktorcég) és a Hitelbiztosító közötti hitelbiztosítási jogviszony álláspontunk szerint járulékos jellegű, tehát a teljes konstrukciót tekintve biztosítéki szerepet tölt be az alapjogviszony mellett. Az alapjogviszonyban pedig az elsődleges cél a követelés megtérülése, vagyis a kötelezett (adós) teljesítésének kikényszerítése. Amennyiben valamely megbízott a faktorcéggel e követelésre tekintettel létesít jogviszonyt, akkor e megbízott tevékenysége szükségszerűen a megbízó tevékenységéhez és gazdasági érdekéhez igazodik, amely jelen esetben elsődlegesen a követelés behajtása. Ellenkező esetben – ha a faktorcég üzleti érdeke csupán a biztosítási jogviszonyba történő belépésre, majd
4/5
biztosítottként a biztosítási szerződésből való kielégítésre irányulna – a faktorcégnek követeléskezelő cég igénybevételére nem lenne szüksége, így a faktorcég és a Társaság között nem is jönne létre megbízási jogviszony. A Társaság álláspontjával ellentétben a biztosítottnak – a levelében is hivatkozott – kárenyhítési kötelezettsége éppen azt támasztja alá, hogy a Társaság, mint követeléskezelő a követelés jogosultjának érdekében jár el, nem pedig a Hitelbiztosító érdekében. A követelés jogosultja a kárenyhítési kötelezettsége miatt is köteles a követelés behajtása iránt eljárni. A Társaság levelében leírt kárenyhítési kötelezettség fennállása az ügynöki jogviszony megítélése szempontjából egyébként nem releváns, mert a Hpt. speciális szabályozásának alkalmazása miatt – melyből következően a faktorcég/pénzügyi vállalkozás és megbízottja között szükségszerűen közvetítői jogviszonynak kell létrejönnie, ha a megbízás tárgya valamely pénzügyi szolgáltatás – a Ptk. rendelkezései csak szubszidiáriusak lehetnek. Az a tény, hogy a Társaság esetleg a Hitelbiztosítóval is jogviszonyban áll és a követelésbehajtási tevékenységet a Hitelbiztosító érdekében is végzi, a faktorcég és a Társaság között a követelésvásárlási tevékenységre tekintettel létrejött megbízási jogviszony jogi minősítését nem változtatja meg. Másképpen fogalmazva a főkötelem a megvásárolt követelés, illetve annak érvényesítése, míg a követelés biztosítása járulékos jellegű mellékkötelemnek tekinthető. Mindezekből következően a követelésbehajtás Hpt. szerinti megítélését nem befolyásolja, hogy egy pénzügyi szolgáltatási körbe a faktorcég követelésvásárlásával bekerülő követelésnek ki volt az eredeti jogosultja, annak van-e biztosítéka, s e biztosíték éppen egy biztosítási szerződés vagy pedig a Ptk. szerinti egyéb jogintézmény. A fentiekből következően az MNB továbbra sem ért egyet a Társaság jogi álláspontjával, így az előző állásfoglalásban foglalt jogi véleményünket változatlanul fenntartjuk, tehát az ilyen és ehhez hasonló konstrukciókban azt a gyakorlatot tekintjük követendőnek, amelynek alapján a megbízó pénzügyi intézménynek engedélyt kell kérnie szolgáltatásának kiemelt közvetítő útján történő nyújtásához, ha a Társaságot ekként veszi igénybe, míg amennyiben függő ügynökként alkalmazza, akkor szintén a megbízónak bejelentési kötelezettsége van a Társaság vonatkozásában az MNB felé.
5/5
