A Váci Mihály Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium diáklapja 2009/10. tanév 2. szám
Nagy Laura: Felszalagozva
Figyelj, Kicsi! Tizenkettedikes korom eddigi ideje túlnyomórészt gondolkodással telt, még ha ez nem is mindig volt feltűnő. Akik ismernek, tudják, hogy fantáziáért nem kell a szomszédba mennem, elképzelnem mindent megy. Noshátigen.... legalábbis ahogy azt én elképzelem. Tizenkettedikes korom első és a lehetőségekhez mérten utolsó szeptember elseje óta ugyanis én képtelen voltam körvonalazni a fejemben, hogy az én osztályomnak szalagavató ünnepsége lesz. Ballagás, érettségi, diplomaosztó... mit nekem?! De hogy szalagavató is van a világon, úgy tűnt, sajnos törlődött a kobakomból. Pedig van. Vagyis volt. Friss élménnyel a zsebünkben, egész pontosan a bal kabátujjunkon mi vagyunk a város (mit a város, az univerzum) hóbanfagyban könnyen azonosítható tizenkettedik bései made in VMG. Ami pedig mindennél nagyobb büszkeséggel tölt el, hogy JÓ volt a mi kis utópiaműsorkánk. A másik két osztályét ugyan még nem volt szerencsém látni, biztos ők is jók voltak, de egy hírhedten egoista "legjobbbés" csapat tagjaként bátran ki merem jelenteni, hogy igenis, JÓK voltunk. Nagyon JÓK. Pláne, hogy mindenki túlélte (80%ban lázasan álltunk színpadra). Előttünk van még a nagy menet, az érettségi, s erre most már a szalagunk is emlékeztet (ha a tankönyveink, a szüleink és a tanári kar nem hangoztatná eleget), és ezt már nagyobb bátorsággal el tudom képzelni úgy, hogy mind jók leszünk. Mert akinek olyan jó szalagavatója volt, mint nekünk, azt már nem buktatja meg egyik tanár sem (ugye, nem?!). ***
Tiktaktiktak Újra itt van, Figyelj, Kicsi! Fényes izgalom. Tiktaktiktak Nyakunkba szakadt újra Egy bolond karácsony. Tiktaktiktak Észre se vetted, Pedig figyelj, Kicsi! Itt van idején! Tiktaktiktak Csak elfoglalt vagy, S pont ez nem izgatott idén. Tiktaktiktak Figyelj, Kicsi! Éjre éj múlt, s napra nap. Hópehelyszárnyon odafentről Karácsony lett egy pillanat alatt. Tiktaktiktak Az órát lesed, pedig az idő most sem siet jobban Mint szokott. Nem sieti el, hogy megmutassa A régóta várt csillagot. Tiktaktiktak Ha majd újra eljön A fényes éj ideje S eljön vele akinek Már el kéne jönnie, Kicsi, hidd el a pelyheken át Tiktaktiktak Egyikünk sem kési le a Megváltó csodát. Tiktaktiktak Csak sok idő még, hogy megszűnjenek Az igen is létező hibák, Hogy visszaálljon sarkaiba Ez a kifordult világ. Tiktaktiktak Elhalkult dal, figyelj, Kicsi! Néma várakozás. Várjuk, hogy várhassunk Egy igazi csodát! N. L.
Vallomások a szeretetről — karácsonyra szeretettel... Tudjátok-e, mi a szeretet? Vajon tudjuk-e, hogy lehet kifejezni a szeretetet? Biztos, hogy többször gondolkoztatok már ezen, de mégsem tudnátok megfogalmazni. A szeretet valószínűleg minden ember szívében ott lakozik, de nem mindenki tudja egyformán kimutatni. A szeretet kimutatására pedig nagy szükségünk lenne! A pénz és a siker hajszolása közben elfáradt embereknek szükségük lenne arra, hogy hazatérve a családi környezetben szeretet fogadja őket; a családtagok elmondhassák egymásnak problémájukat. Betegség esetén a család, a barátok szeretete erőt adhat a gyógyuláshoz. A pénz és a karrier semmit sem ér és nem boldogít, ha a szeretet hiányzik. Egyszer hallottam egy történetet, amelyben egy asszony a házából kilépve meglátott három éhes embert, akiknek neve: Jólét, Siker és Szeretet volt. Az asszony jószívűen meg akarta vendégelni őket, de azt válaszolták, hogy csak egyikük mehet be a lakásba. Az asszony elment megbeszélni a férjével, hogy kit hívjanak be. A férj a Sikert, az asszony a Jólétet akarta behívni. Kis tanakodás után úgy döntöttek, inkább a Szeretetet szólítják be. Az asszony invitálta is Szeretetet és megdöbbenve látta, hogy mind a három ember elindul felé. Megkérdezte Jólétet és Sikert, hogy ők miért jönnek, hiszen csak Szeretetet szólította. Az öregek egyszerre válaszolták: „Ha Jólétet vagy Sikert hívtad volna be, a másik kettőnek kint kellett volna maradnia. De mivel Szeretetet hívtad, ahova ő megy, oda mi is vele tartunk.” Ahol szeretet van, ott megtalálható a jólét és a siker is!!Az a tanulság ebből a történetből, hogy ha szeretet van, az átsegít a nehézségeken és a kudarcon is.
Vidák Viktor
_______________________________________________________________________________________
Földi Petra: A szeretet mindent megold! Eszetekbe jutott már, hogy mennyi mindenre jó a szeretet? Ez az érzés mindenkiben megtalálható. Az ember nem tud szeretet nélkül élni. Most biztos felmerül bennetek a kérdés: „Miért nem?”. A válasz egyszerű. Azért, mert az ember társas lény, és nem tud szeretet nélkül élni. Azok, akik sokáig magányosan élnek és senki nem törődik velük, belül összetörnek és érzékenyek lesznek. A barátság is a szeretethez tartozik, mert aki a barátunk, azt minden bizonnyal szeretjük is. Azonban a szeretethez két emberre van szükség. Egy családi vitában vagy egy baráti kapcsolat elhidegülésekor a szeretet jó megoldás, de ha az említett személy nem törődik az érzéseinkkel, akkor semmit nem tudunk tenni, Ha ez a barát vagy családtag egy apró összezördülés miatt már nem szeret minket, akkor nem is igazán szeretett bennünket. A nagyobb tárgyalásokon például ezt nem veszik figyelembe a felek teljesen, érzelmeket kizárva mondják ki azt, amit ki kell mondaniuk. Ez bizonyítja, hogy a szeretet nem old meg minden problémát az életünkben. Ez az érzelem lehet kétélű fegyver is, mert két fajtája létezik. Az első az, amikor a barátunk szívből szeret bennünket, és ezt mi is viszonozzuk. A másik oldala pedig a hátsó szándékokkal teli barátság, amikor valaki, akit szeretünk, kihasznál bennünket. Viszont szeretni jó, de ne feledjük, hogy a szeretet nem él meg gyűlölet nélkül, mert olyan ez az érzelem, mint a fény és a sötétség. Én e kétségekkel együtt is még mindig hiszek a szeretetben. Ti hisztek benne? _________________________________________________________________________ Marton Judit: A szeretetről Rohanó napjaink során egyre gyakrabban sétálunk el úgy embertársaink mellett, hogy Szeretlek még így is bár lehet egy jól megszokott köszönéstől többet nem is várunk a másik féltől. Sőt, ami még aggasztóbb, Rosszul teszem hogy saját családunkban is egyre fogyatkoznak az együtt töltött délutánok, esték, mert mindenki De veled úgy érzem rohan a saját dolgát intézni. Megszoktuk, bár ez így nem rendjén való! Ugye, ti is találkoztatok Boldog lehetek egy életen már hasonló helyzettel? De hiába szeretlek A szeretet megfoghatatlan, láthatatlan érzés. Mindenki képes adni és ugyanúgy kapni is. Vannak Te észre sem veszel emberek, akik szeretnek szeretni, de akadnak, akik nem tudják teljesen kimutatni embertársaik Átnézel rajtam iránt érzett szeretetüket, mindezek ellenére elvárják, hogy a másik fél bókokkal és kedves megS ez nagyon fáj nekem jegyzésekkel halmozza el őt. Ti melyik csoportba tartoztok a kettő közül, ha szabad így feltennem a kérdést? Gondolkodtatok már mindezen? De még így is szeretlek Ha igazán szeretünk valakit, ne engedjük el, ne hagyjuk egyedül, ha nehézségekkel küzd. Ne csak S ezt nem tagadhatom a boldogságban, vidámságban álljunk mellette, hanem a bánatban és szomorúságban is osztozMinden éjjel csakis Rád gondolok zunk vele. Figyeljünk tehát egymásra! Sajnos azt kell mondanom, hogy manapság ez már nem divat. Az emberek folyamatosan eltiporják egymást saját sikereik érdekében. Pedig ha tudnák, Vágyakozva nézlek hogy szeretetet adni másoknak nemes és felemelő érzés, ráadásul jobb, mintha másoktól kapnák, Ha elmész előttem azt hiszem, mindnyájuknak nyugodtabban telnének napjaik. A másoknak adott szeretetünket Sírva fakadok visszakapjuk. Lehet, hogy nem előbb, hanem majd csak utóbb, de ha belegondolunk, nem is taKönny szökik szemembe gadhatjuk, hogy igenis jól esne. A szeretet mindent megold, csak hinnünk kell egymásban. Vegyünk hát erőt magunkon Mért jobb az a másik lány? és próbáljunk meg annyi szeretetet adni, amennyi csak telik tőlünk. Ugye, lehetséges ez? ÖrülMivel jobb ő neked? jünk az élet apró örömeinek, mert ezekből állnak össze a nagyok! Mosolyogjunk sokat! Ha máTönkreteszed az életem Ha nem leszel velem sok vidámnak látnak bennünket, az már élmény! Szeretlek még így is
Anonymus
SZALAGAVATÓ 2009 A 12. C szakközépiskolai osztály osztályfőnökének, Jonbbágyné Füreder Anita tanárnőnek a beszéde
Kedves tizenkettedikes Diákjaink, tisztelt Szülők, Barátok, Vendégeink, kedves Tanártársaim! Újra eltelt egy év, újra itt állunk iskolánk aulájában, hogy a mindennapok rohanásában megálljunk egy pillanatra, emlékezzünk, s egyúttal előre is tekintsünk .Kedves tizenkettedikesek! Nemrég volt, hogy először léptétek át az iskola küszöbét, akkor még tétován, félve jöttetek, telve kíváncsisággal, mit is várhattok egy közgazdasági szakközépiskolától, mit fogtok majd tanulni, kik lesznek a tanáraitok. Ma már minden kérdésre tudjátok a választ. Hiszen iskolánk végzős tanulói vagytok. S az életetekben az eltelt három és fél év már igen csak nagy idő. Végzős osztályfőnökként titokban mindig el-elnézegetlek benneteket, utolsó éves tanítványaimat, s hasonlítgatlak titeket négy évvel korábbi önmagatokhoz. Mindig meg kell állapítanom, mennyire megváltoztatok, mennyire felnőttek lettetek, kész férfiak és nők, legtöbben nem csak fizikai adottságokban, de szellemi téren is. Még emlékszem első győri osztálykirándulásukra, mikor is nem kis félelemmel szálltam föl az indulás reggelén autóbuszunkra, magamban arra gondolva, meg fog enni reggelire ez a rengeteg növendékkannibál. Szerencsére csalódtam. Evés helyett csak kérdeztek és kérdeztek, és mindent tudni akartak. Azóta – remélem – korábban feltett kérdéseitekre választ kaptatok. S remélem azt is, válaszainkat követően egyre újabb és újabb problémák, kérdések fogalmazódtak meg bennetek. Mert én ezt látom a nevelés középponti kérdésének: megtanítani mindenkit arra, hogy tudjon önállóan tanulni, kérdezni, s a feltett kérdésekre válaszokat is adni. Hogy képes legyen eligazodni ebben a gyorsan változó világban, hogy tudja mondani: ez fekete, ez pedig fehér. Kedves végzős Diákjaim! A mai nap egyszerre a visszaemlékezés és az előretekintés napja is: pillanatnyi megálló középiskolás éveitek lassan véget érő útján. Paul Gauguinnel együtt kérdezhetjük: “Honnan jövünk? Kik vagyunk? Hová megyünk?” Ma valószínűleg mindannyiótokat az a gondolat foglalkoztat leginkább: hogyan tovább? Mi, tanáraitok és szüleitek szeretnénk azt mondani, hogy minden rendben lesz, sima út vár rátok, tanuljatok szorgalmasan, s életetekben csak örömökben lesz részetek. Ha ezt mondanánk, minden bizonnyal ti is tudnátok: ezek inkább csak a kívánságaink, sajnos a valóságban minden bonyolultabb. Könnyű és gondtalan életet nem tudunk ígérni, mi csak egyet adhatunk: hitet. Hitet abban, hogy tanulni, becsületesen élni érdemes, hogy talán eljön az az idő, amikor az örök emberi értékek elnyerik méltó rangjukat, s így az élet elviselhetőbbé, talán szebbé is válik majd .Ez a mai nap a Ti ünnepetek. Alig egy éve még, hogy kíváncsian lestétek a végzős diákokat, hogyan készülnek szalagavatójukra. Akkor alighanem még csak titkon gondoltatok arra, hamarosan Ti lesztek az avatottak. S ma elérkezett ez a nap .A bordó szalagokon olvasható évszámok azt az időt jelentik, amit az iskola falai között eltöltöttetek. Az elmúlt évek alatt történtek szép dolgok, versenyeken vettetek részt, jókat kirándultatok, sok újat tanultatok, s az első szerelem is itt érintette meg sokatok szívét. Persze voltak kellemetlen élmények, nehéz pillanatok is, de ne feledjétek, egy olyan közösség részei voltatok, amely védett, óvott Titeket. Viseljétek büszkén majd szalagjaitokat, leendő szellemi nagykorúságotok jelképét, legyetek büszkék arra, amit eddig elértetek, arra, hogy az encsi Váciba jártatok iskolába. Kedves Osztályom! Tanulmányaitokból, a legnehezebb öt hónap van hátra, ebben az öt hónapban még sok erőt próbáló feladat vár rátok. Sokszor fogjátok úgy érezni, szigorúak vagyunk, sokat követelünk, erőn felül dolgoztatunk Titeket. De higgyétek el: minden értetek történik, azért, hogy bizonyíthassátok az érettségin, a felvételi vizsgákon, leendő munkahelyeken, egész életetekben: alapos tudással, mély emberi érzésekkel rendelkeztek, bárhol meg tudjátok állni helyeteket. Ehhez szeretnénk segítséget nyújtani. Még sok örömteli és nehéz pillanat vár rátok, de emlékezzetek rá: ez a mai este a búcsú kezdetét jelenti. Lassan elszakadnak azok a szálak, melyek az iskolához, diáktársaitokhoz, tanáraitokhoz kötnek, itt az ideje, hogy saját lábatokra álljatok. De ne feledjétek el, ez az elválás nem mindörökre szól: mi mindig szívesen látunk és visszavárunk titeket. Bár a mai este a végzősök ünnepe, Ti álltok a rivaldafényben, azt kérem, ebben a pillanatban se feledkezzetek el szüleitekről, becsüljétek és tiszteljétek azt a rengeteg áldozatot, melyet azért hoztak, hogy iskolába járhassatok, érettségizhessetek, továbbtanulhassatok. A szülőknek egy halk köszönöm is elég, hiszen Senecától tudjuk: „Csak a szeretet szava ér égbe, a lárma sohasem.” Kedves Kollégáim! köszönöm eddig végzett áldozatos, kitartó munkátokat magam s osztályom nevében. Köszönöm a rengeteg figyelmet, szeretetet, és türelmet. S kérlek titeket az érettségiig hátralevő időben, továbbra is segítsétek tanítványainkat céljaik elérésében. Tudom ezt kérnem sem kellene, hiszen ez számotokra természetes. Jutalmát pedig az ilyen pillanatok adják, mint ez a mostani is, amikor látjuk, hogy szárba szökken a vetésetek, gyümölcsöt hoz a fiatal fácska, amit neveltetek, gondoztatok. Azt kérem a szülőktől is: továbbra is segítsék, támogassák gyermekeiket. Tudom, kérnem sem kellene, hiszen számukra a gondoskodás a szerepükből fakadó természetes cselekvés. A szülői szeretet az egyik legnagyobb csoda, hiszen már akkor létezik, amikor a gyermek még meg sem született, s történjék bármi, soha el nem múlik. Ne feledjék el: a szülő minden lélegzetével, mozdulataival, pillantásával neveli, formálja gyermekét. Arany János szavaival kérem tehát: „Lépni tanítsd lépteddel, Nézni tanítsd szemeddel. Adni tanítsd kezeddel, Ezer percben, ezerszer.” A hátralévő öt hónap kemény munkájához, egész életetekhez kívánok a magam és a nevelőtestület nevében kitartást, jó egészséget, sok sikert. Végszóként Lengyel József szavait ajánlom figyelmetekbe: “Jönni kell, látni, győzni. Idejében jönni, élesen látni, teljesen győzni. Mindig ez volt és marad az ifjúság feladata.”
SZALAGAVATÓ 2009 A 12. B HUMÁN-REÁL GIMNÁZIUMI OSZTÁLY OSZTÁLYFŐNÖKÉNEK, Zagyi Ferencné tanárnőnek a beszéde Tisztelt Vendégeink! Kedves Tanítványaim! „Múlóban az éjszaka, a nappal pedig közel. Vessük le tehát a sötétség tetteit és öltsük fel a világosság fegyvereit!”-- írja Pál apostol a rómaiaknak, de mintha nekünk is, levelében. Az ilyen ünnepi alkalmak, mint ez is, egy szalagavató, erőt adhatnak, reményt nyújthatnak nehéz időkben. Íme, 37 ifjú ember – mind-mind szép, életerős, mind-mind értelmes, és mind-mind merészen jövőt tervező. Értük élünk, s ők a jövőnk zálogai. Emlékeznek, kedves szülők? 1991-92-ben, amikor ők érkeztek, e világra jöttek, a rendszerváltozás eufórikus időszakát éltük. Milyen ígéretes sorspályával kecsegtették a születendőket e történelmi pillanatok! Mennyire nyugodtak lehettünk, hogy erkölcsileg megtisztult világban cseperednek fel; nem lesz többé hazugság, nem lesz többé jogtiprás, nem lesz többé népámítás... Azonban egy másik veszedelemről sejtelmünk sem volt. Arról, hogy az ő gyermek- és ifjúkoruk egybeesik majd egy mindent felforgató, viharos előretöréssel a technika és a tömegkommunikáció területén; nem sejtettük, hogy a határok megnyitásával, a műholdak fellövésével, az internetcsatlakozás kiépítésével mi árad majd felénk, feléjük. Ez a nemzedék már az informatika vívmányain nőtt fel. S vélhetőleg őket még nem érdekli vagy érinti közvetlenül a politika, nap mint nap érinti és sajnos nagyon is érdekli a média, a számítógép világa, s ez utóbbiak bőségesen zúdítják rájuk ártalmaikat: a Carpe diem! (Élj a mának!) torz sugallatát, talmi – virtuális síkon létesített – kapcsolatokat, a divatmárkák, unt celebek, egekbe emelt, majd feledett megasztárok őrületét. Fel lehetett erre készülnünk, felnőtteknek, „hivatásos és amatőr” nevelőknek? Meg tudjuk óvni őket – nézzék, milyen tiszták, ártatlanok, naivak még – a vad jelen szörnyűségeitől? Bírjuk-e még erővel- hittel-kitartással, hogy a régi erkölcs, a régi értékrend szellemében tarisznyázzuk fel őket az útra, melyen nemsokára tényleg indulniuk kell? Kedves Szülők, Kollégák! Tanárként hiszek, mert hinni akarok a tudás hatalmában, de vallom, hogy ezt (a jelen iskolájában) csak kemény tanulás árán lehet elsajátítani. „Dolgozz, munkálj, / A szép, a jó, a hasznos, / mihelyt elkészül, az élethez áll.” - ahogy Illyés fogalmaz. Nem lehet más kötelességünk, és nem lehet más érdekünk: művelt, széles látókörű, gondolkodni tudó, tisztességes fiatalokat nevelni. Kedves Tanítványaim! Nem nehéz és nem élmény nélkül való a ti köreitekben osztályfőnöknek lenni: Esztergomban, Újhután, bárhol csak dicsérő szavakat hallottam rólatok. Ezt elsősorban családotoknak köszönhetitek, a komoly, felelősségteljes légkörben elsajátított keresztény értékrendnek, amely legtöbbetekben szilárdan, megingathatatlanul jelen van. De sokat köszönhettek felnövekedésetek kísérőinek, a pedagógusoknak is, köztük a Váci tanárainak. A szigorúság, a magasra tett mérce, a viselkedési normáknak és az önálló véleményalkotás képességének megkövetelése mind talán keserves teher a mindennapjaitokban, ám az eredmény igen jól kamatozó befektetés a jövőtök számára. Ma még a vidámság, felhőtlen jókedv s néha a felelőtlen könnyedség is jellemez néhányatokat, de igyekszem hinni, hinnem kell, hogy a nevelő hatások utóbb beérnek. S lehettek majd derűs, de nem könnyelmű, játszani is tudó „szép, komoly fiai” a szabadság hazájának. Az én utópiám nem a platóni „Seholsincshely”: ti, harmincheten igenis egy „szép, új világot” építtek, amelyben a nappal felváltja az éjszakát és a sötétség tetteit levetve a világosság fegyvereit öltitek magatokra. Csak legyetek erősek! Bízzatok abban, hogy nevelőitek, szüleitek óvó-aggódó tekintete mindig kísérni fogja utatokat, bízzatok, és ne okozzatok nekünk csalódást a most következő hónapokban s majdani életpályátokon sem! Ezzel a kéréssel-paranccsal tűzöm fel az elkötelezettség szalagját: ettől fogva maturanda, maturandus vagy a Váciban, a 12. B osztályban!
HÍRHÁTTÉR NÉVADÓNKRA EMLÉKEZÜNK december 18-án szavalóversennyel és szoboravatóval (előzetes Varga József tanár úrtól, az esemény szervezőjétől)
Iskolánk szép hagyományát ápolja, amikor újra megrendezi – névadónk, Váci Mihály tiszteletére, születésének kerek évfordulójához kötődően – a IV. Váci Mihály szavalóversenyt, amelyet partneriskoláink versszerető tanulói is megtisztelnek jelenlétükkel. Szavalók érkeznek Abaújszántóról, Mezőkövesdről, Mezőcsátról, Putnokról, Szerencsről, Tokajból, valamint határon túli testvériskolánkból: Szepsiből. A szavalóverseny zsűrijébe Pólos Árpádot és Tóbisz Tituszt, a kassai Thália Színház múvészeit; Zimányi Lászlónét, nyugalmazott magyartanárunkat; Óvári Zsuzsannát, a B – A – Z Megyei Önkormányzat közoktatási főosztályvezetőjét és dr. Stajz Annamáriát, iskolánk volt diákját várjuk, aki az 1999-es verseny győztese volt. A szavalóverseny jelentőségét emeli, hogy ebből az alkalomból kerül sor iskolánk aulájában Borsos István nyugalmazott igazgatónk és művész-tanárunk Váci Mihályról készült szobrának ünnepélyes avatására is. Az eseményt megtiszteli jelenlétével dr. Ódor Ferenc, a B – A – Z Megyei Közgyűlés elnöke, iskolánk fenntartója, térségünk választott országgyűlési képviselője; Encs város polgármestere, partnerintézményeink vezetői is. A Váci-szobor ötlete a diákbizottságtól származik, az ő „civil” kezdeményezésük mellé állt iskolavezetésünk is, így igazán méltó módon emlékezhetünk meg névadónk születésének 85. évfordulójáról. _______________________________________________________________________________________________________ NOVEMBERBEN NYOLCADIKOSOK SZÁMÁRA HIRDETETT NYÍLT NAPRA KERÜLT SOR, ÉS ELŐKÉSZÍTŐ FOGLAKOZÁSOK VETTÉK KEZDETÜKET. Ez alkalomból készített riportot Mikos Dorina egyik volt iskolatársával. Emlékszem, nem is olyan régen vártam, hogy beülhessek a"nagyok"óráira. Küszködtem az előkészítőkön, izgultam a felvételi, szóbeli miatt. De arra is emlékszem, mikor megjött a várva várt értesítő, hogy FELVETTEK. Na persze onnantól lazaság volt. Eljött a nyár, ami várakozással, kíváncsisággal telt, hiszen nem tudtam, mi vár rám itt a Váciban. Most ugyanezt élik át a nyolcadikosok. Várakozás, félelem, és reméljük, aztán mindenkinél öröm. A nyílt nap után meg is kérdeztem egy nyolcadikost, Kiss Evelint, ő hogyan éli meg ezt a korszakot, hogy tetszett neki a Váci, és miért pont ide húzza kicsi szíve. Hogy tetszettek a tanárok az órák és persze az iskola? - Nagyon tetszett, volt sok ismerős, sőt még rokon is! Az órák is nagyon tetszettek, meg a tanárok is kedvesek voltak. Az óra néhol gyorsan, néhol lassan telt, de azokat is nagyon élveztem. Persze itt az volt, hogy az ismerősök hívtak, hogy ide menjek, oda menjek. Az iskola pedig fantasztikus. Persze szokatlan volt minden, de tetszett nagyon. Ha sikerül bejutnom, jól fogom érezni magam. Melyik tagozatra jelentkezel? Szakközepes szeretnék lenni, mivel nagyon tetszik az a szakma, amit itt kínálnak. Miért szeretnél ide jönni? - Húú, ez nehéz kérdés! Talán azért, mert tetszik az iskola, mint azt már elmondtam, és mert olyan szakmát adnak a szakközépben, ami nagyon vonz! Az ismerősök és a rokonok is ajánlották az iskolát. És most már a nyílt nap után én is belátom, hogy érdemes ide jönni. Közel is lakom az iskolához, mivel Ináncson lakom, így könnyebb a bejárás, mint például Miskolcra. Jársz ide, a Váciba az előkészítőre? Hogy tetszik? - Igen, járok és nagyon tetszik. Tudom, hogy nagyon fontos, hiszen ezekkel a feladatokkal gyakorolhatok a felvételire. A matek jobban megy, mint a magyar, de remélem, a felvételin a magyarral sem lesz baj. Encsen kívül hova jelentkezel még? - Miskolcra a Szemerébe jelentkezek még. Oda a kozmetikus vagy fodrász szakra. De remélem,hogy felvesznek ide! Január 23-án írjátok a felvételit. Félsz tőle? - Hát igen, kicsit, tudom, hogy nem kellene, de igen, meglehetősen félek! Remélem, sikerülni fog, mert nagyon szeretném. Megpróbálok nem félni, mert tudom, azzal csak rosszabb lesz. Járok előkészítőre a sulinkban is és itt, Encsen. Ezzel is gyakorlok a felvételire. És persze beleadok mindent, hogy sikerüljön. És a szóbelivel hogy állsz? - Attól is félek, de kevésbé, mint az írásbelitől! Mivel én nem jelentkezek nyelvi előkészítőre, nekem csak magyarból kell szóbeliznem. A közéletben elég nagy szám van, remélem, a szóbelin sem maradok szótlan. Én sok sikert kívánok mind neked, mind a többi nyolcadikosnak (még ha nem is olvassák az újságot)! Remélem, jövőre találkozunk! És remélem, jövőre pedig ők fogják nézni „jövevényeket”, és akár egy interjút készíteni egy újabb nyolcadikossal. Az erő legyen veletek! _______________________________________________________________________________________________________
Megkezdődtek ősszel a bérletes előadások. A Miskolci Nemzeti Színházban Gorkij drámáját nézhettük meg. Nyitrai Flóra: Nekem az Éjjeli menedékhely c. darab tetszett is, meg nem is. Azért tetszett, mert megmutatta, hogy léteznek másmilyen emberek is, nem csak gazdagok, akiknek mindenük megvan. Az előadás olyan szemszögből mutatta be a világot, amit mi nem mindig veszünk figyelembe, és kevésszer gondolunk bele, hogy ilyen téren nagyon nagy szerencsénk van. Ezáltal lehetőségünk adódott ezen elgondolkodni. Remélem, sokan ezt meg is tették, és megértették, hogy valójában miről is szólt ez a színmű. Ami miatt nem tetszett, az az agresszió. Szerintem a kelleténél agy kicsit többet kiabáltak, habár ez gyakran előfordulhat ebben az életformában. Tóth Dávid: A színmű eléggé tragikus hatású, eleve bemutatja azt a környezetet, azokat a körülményeket, melyben a menedékhely
„lakói”élnek. Később Anna (Fabók Mariann) meghal tüdőbajban, ez viszont látszólag senkit nem kavar fel, mintha ez oly természetes lenne. Majd Mihail Ivanovot (Bősze György) meggyilkolják. És sorolhatnám tovább az eseményeket, de inkább, ha valaki, aki nem volt most, s kedvet kapott hozzá, nyugodtan nézze meg. Rossz kritikát nem tudok mondani, inkább csak csodálom a színészeket, hogy milyen bártorságuk és akaraterejük van, hogy ezt a sok szöveget betanulják, majd kiállnak a közönség elé, s teljesen élethűen előadják a történetet. Ehhez nekem nem hiszem, hogy lenne türelmem. A színházban megjelenik előttünk egy másik kor, egy teljesen más világ. Örülök, hogy elmentem, s már várom a következő előadást! Marton Judit: Ahogy először megpillantottam a színpadon sorozatosan, egymás után megjelenő alakokat, rájöttem, hogy a díszlet és a jelmez többnyire összhangban van egymással. Ezek nélkül a színmű nem lenne tökéletes, kisebb-nagyobb hiányokban szenvedne. Ha értékelnem kellene, minden bizonnyal elfogadható kritikát alkotnék minderről.
BEMUTATKOZIK: VARGA BENCE „Rossz idő nincsen, csak gyenge akarat.” Mindig is imádtam futni. A futás olyan, amit saját magad érsz el, a saját erődből. Bármerre mehetsz, gyorsan vagy lassan, amíg a lábaid bírják és győzöd még. Minden alkalommal kimegyek a szabadba futni, időjárástól függetlenül. Sem szél, sem eső nem rettent vissza, mivel a futás az életem része. A sporttal már kicsi koromban kapcsolatba kerültem. Részt vettem óvodai, iskolai, mezei futóversenyeken, atlétikai versenyeken. Sport iránti szeretetemet örököltem szüleimtől: igazi sportszerető család vagyunk. Focizok is, de az igazi kihívást a futásban találtam meg. Nagyon sokat köszönhetek egykori tanárnőmnek, Krusóczki Ferencné Katika néninek. Felismerte a bennem rejlő tehetséget és lehetőséget adott arra, hogy bebizonyítsam tudásom, s versenyeredményeimmel öregbítsem egykori iskolám hírnevét. 2009 szeptemberétől a Váci tanulója vagyok: remélem, hogy középiskolám számára is sikerül bajnoki címeket nyernem. A gimnázium mellett a MISI (Miskolc Városi Sportiskola) igazolt atlétája vagyok, edzőm László István. Heti négy edzés van Miskolcon, sajnos minden alkalommal nem tudok részt venni rajta. Ilyenkor egyénileg edzem itthon. Példaképeim: Usain Bolt, minden idők legnagyobb sprintere, illetve Christophe Lemaitre. Mindenkori kedvencem Dzsudzsák Balázs. Néhány versenyeredményem: A Kazinczy színeiben indulva a megyei döntőben 100 m síkfutáson a 11,37-es eredményemmel korosztályos megyei csúcsot futottam, s így meghívást kaptam Lengyelországba, egy nemzetközi atlétikai versenyre. Sajnos ezt a meghívást hosszú vívódás után lemondtam, mert a hazaérkezés időpontja és az országos döntőn való versenyzésem között egy fél éjszaka pihenőm lett volna. A versenyt Budapesten rendezték, ahol országos 6. helyezett lettem. A mezőny olyan erős volt, hogy köztem és az előttem célba futók között mindössze ezred másodpercek voltak. Ez év szeptemberében Miskolcon a DVTK Stadionban került sor az Észak-Magyarországi Régió Serdülő Bajnokságára, ahol 100 m-en elnyertem a bajnoki címet, 200 m-en pedig a dobogó 2. fokára állhattam. Eredményeimmel bebiztosítottam magam az országos bajnokságon való részvételre. A két napos OB-t Tatabányán szervezték. Az idő előtti futamom nem a legjobban sikerült, így a „B” döntőben futottam, amit megnyertem. Összesítésben 9. lettem, idő alapján 5. A 200 méteres síkfutás idő előtti futamában megsérültem, kérdéses volt a döntőben való részvételem. Vállaltam a versenyt, és országos 10. helyezett lettem. Célom: minél nagyobb sikerek elérése a futás területén. Egy jó érettségi, utána pedig a TF. Mindenféleképpen sporttal szeretnék foglalkozni. A futáshoz nem kell más, mint a lábunk, a láb pedig mindig „kéznél” van. „Ha küzdesz, veszíthetsz, ha nem küzdesz, veszítettél!” Varga Bence
Megkérdeztük..
Iskolánkba 2009 augusztusában érkezett a tantestület új tagja, Szilágyi István tanár úr. Kedves egyénisége, mosolygós arca üde színfolt a VÁCIBAN. Két riporterünk megpróbálta kifaggatni, de ő állta a sarat ….
Hová járt általános iskolába? Szerencsre, a Hunyadi János Általános Iskolába, ill. a Rákóczi Zsigmond Általános Iskolába. Hol végezte a középiskolát? Szerencsen, a Bocskai István Gimnáziumban. Miért érdekelte a fizika tudománya? Mert az anyukám is fizikatanár. Hol, milyen típusú házban lakik, van-e háziállata? Családi házban lakom Szerencsen. Volt háziállatom, de jelenleg nincs. Van jogosítványa? És autója? Van jogosítványom, autóm is. Kedvenc autómárkája? Toyota. Kedvenc divatmárkája? Nincs. Mit szokott viselni a hétköznapokban? Inget és farmert. Mióta visel szemüveget? Általános iskola harmadik osztályos korom óta. Jár-e konditerembe? Nem, de focizni járok. Párkapcsolatban él-e most? Nem! Milyen a nőideálja? Az alacsony, barna hajú, intelligens nőket szeretem/kedvelem. Hány barátnője volt eddig? Magánügy. Van kedvenc színésze? Nagyon sok van: például Jim Carry-t nagyon kedvelem. Szeret olvasni? Igen szeretek. Olvasta az Alkonyatot? Nem olvastam. Kedvenc virága? Nincs. Kedvenc színe? Kék és szürke. Kedvenc állata? Mindegyiket szeretem. Kedvenc ruhadarab? Farmernadrág. Köszönjük a türelmét és a gyors válaszokat. Paul Bianka –Beke Beatrix 9. A
HÍREK
Versenyek A Hernádszentandráson rendezett Abaúji Tehetségkutató Fesztivál retorikai versenyén iskolánk tanulói kiválóan szerepeltek: Juhász Viktória Judit I., Hegedűs Gábor II. helyezett lett, Kőházi Klaudia pedig különdíjat kapott. Az Arany János Irodalmi Verseny első fordulóján az idén öten vettek részt: Nyitrai Flóra, Kusnyír Krisztina és Juhász Noémi a 9. A-ból, Nagy Rebeka és Soós Noémi a 10. B-ből. A legjobb teljesítményt Soós Noémi nyújtotta. Az Implom József Helyesírási Verseny házi fordulóján Juhász Viktória Judit bizonyult a legjobbnak a gimnazisták népes mezőnyében. (Ez nem is lepett meg senkit, hiszen tavaly az országos döntőn a legjobb tollbamondás írójának járó különdíjat érdemelte ki.) A II. helyezett Hultai Dóra, III. Soós Noémi lett. A szakközépiskolások három versenyzője közül Veres Vivien érte el a legtöbb pontszámot, így ő is képviselni fogja iskolánkat a megyei megmérettetésen. A Cultura Nostra Történelmi Verseny I. fordulójára december 3-án került sor. Egy vácis csapat vállalkozott a felkészülésre a nehéz témából, ami az a Pannonhalmi Főapátság idei felhívása szerint a következő volt: a magyarországi nemzetiségek helyzete a XVIII-XX. században. A szervezők értesítése szerint sikeres volt a versengés, hiszen a Ligai Klaudia, Lipóczki Teodóra, Miczán Judit alkotta 12. B-s csapat továbbjutott a II. fordulóba. Gratulálunk nekik és történelemtanáruknak! December 4-én Putnokon rendezték meg a Tollas Tibor Szavalóversenyt, melyen gimnáziumunk mindkét tanulója kiérdemelte a Kárpátmedencei döntőbe való továbbjutást: Kléri Marietta III., Nagy Laura IV. helyezést ért el. A Diósgyőri Gimnázium „Vaskobak” elnevezésű földrajzi-műveltségi vetélkedőjén december 12-éniskolánk csapata (Kléri Marietta, Molnár Réka, Sztrik Laura ) III. helyezést ért el. Gratulálunk! 2009. december 16-án az OTP Bank által meghirdetett OTP Junior Versenyen szakközépiskolásaink csapata — Butykai Bettina, Éliás Alexandra, Iván Dóra és Sipos Ádám — a félszáznyi induló csapat közül 10. helyezést ért el. E szép eredménnyel 50 ezer Ft jutalmat nyert intézményünk. Programok Nagy sikerrel zajlott iskolánkban a nyolcadikosok számára meghirdetett nyílt nap, ill. megkezdődtek az ugyancsak a végzős általános iskolásoknak szervezett előkészítő foglakozások a két felvételi „tárgyból”: matematikából és anyanyelvből. 2009. december 13-án mindhárom érettségire készülő osztályunkban lezajlott a szalagavató ünnepély: a 13. A „Csillag születik”-féle showműsort rendezett, a 12. B oktatási konferenciát szervezett „Utópia” (A jövő iskolája) címmel, míg a 12. C szakmai tanulmányaiból eredően egy bank vezetőségi tanácsának értekezletébe engedett betekintést a műsorszámok segítségével. Meghitt s ugyanakkor nagyon vidám karácsonyi műsort nézhetett meg az iskola valamennyi tanulója és pedagógusa dec. 16-án Écsy Györgyi és Kovács Marcell, két felvidéki művész előadásában. KRÉTAPOR A Váci Mihály Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium diáklapja Felelős kiadó: Malinkó András igazgató Tanárszerkesztő: Zagyi Ferencné Főszerkesztő: Nagy Laura Munkatársak: Mikos Dorina, Marton Judit, Vidák Viktor, Paul Bianka, Beke Beatrix, Nyitrai Flóra, Tóth Dávid, Dömötör Édua Támogató: IDB
