Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 27.K.30.868/2015/10. számú ítélete Közbeszerzési Értesítő száma: Beszerzés tárgya: Hirdetmény típusa: Eljárás fajtája: Közzététel dátuma: Iktatószám: CPV Kód:
2016/69 Fővárosi Bíróság ítélete KÉ 2016.06.17. 6549/2016
Ajánlatkérő: Teljesítés helye: Ajánlattételi/részvételi jelentkezési határidő: Nyertes ajánlattevő: Ajánlatkérő típusa: Ajánlatkérő fő tevényeségi köre: Fővárosi Bíróság ítélete Szöveg: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 27.K.30.868/2015/10.
A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a dr. Bányai Dávid jogtanácsos (7622 Pécs, Vasvári Pál utca 4.) által képviselt Pécsi Tudományegyetem (7633 Pécs, Szántó Kovács János u. 1/b.) I. rendű felperesnek, egyben II. rendű alperesnek, a dr. Jánosi Bálint jogtanácsos által képviselt Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság (1026 Budapest, Riadó utca 5.) II. rendű felperes, egyben I. rendű alperes, és a Babos Imre által képviselt Logo-Tex Kft. (2600 Vác, Mentős köz 2.) III. rendű alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott határozat (hivatkozási szám: D.918/9/2014.) bírósági felülvizsgálata és szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indult perében meghozta az alábbi ítéletet: A bíróság a II. rendű felperes, egyben I. rendű alperes 2015. február 5. napján kelt, D.918/9/2014. számú határozatát megváltoztatja és a kezdeményezést érdemi vizsgálat nélkül elutasítja. A bíróság a II. rendű felperes, egyben I. rendű alperes keresetét elutasítja. A bíróság kötelezi a II. rendű felperest, egyben I. rendű alperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül fizessen meg az I. rendű felperesnek, egyben II. rendű alperesnek 5.000 (ötezer) forint perköltséget. A kereseti illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 (tizenöt) napon belül fellebbezésnek van helye, melyet a Fővárosi Törvényszéknek címezve, a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon kell 4 (négy) példányban benyújtani. 1
Indokolás Az I. rendű felperes, egyben II. rendű alperes és a III. rendű alperes 2012. december 17. napján közbeszerzési eljárás lefolytatása nélkül vállalkozási szerződést kötöttek mosodai szolgáltatás tárgyában 26.475.339 forint értékben. Az Állami Számvevőszék 2014. november 10. napján a közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 140. § (1) bekezdés b) pontja alapján hivatalból eljárást kezdeményezett az I. rendű felperes, egyben II. rendű alperes ellen a perbeli beszerzések vonatkozásában közbeszerzés jogsértő mellőzése miatt. Az eljárást a II. rendű felperes, egyben I. rendű alperes 2014. december 8. napján közzétett D.635/12/2014. számú végzésével megszüntette. A Közbeszerzési Hatóság Elnöke (a továbbiakban: hivatalbóli kezdeményező) 2014. december 23. napján hivatalbóli kezdeményezést nyújtott be a II. rendű felpereshez, egyben I. rendű alpereshez. A tudomásszerzés időpontjaként 2014. december 8. napját jelölte meg, a II. rendű felperes, egyben I. rendű alperes eljárást megszüntető végzésének a Közbeszerzési Hatóság honlapján történő megjelenésének napját. A hivatalbóli kezdeményező arra hivatkozott a Kbt. 140. § (1) bekezdés a) pontja szerinti kezdeményezésében, hogy az I. rendű felperes, egyben II. rendű alperes a Kbt. 6. § (1) bekezdésének b) pontja alapján a Kbt. alanyi hatálya alá tartozik, és a Kbt. 18. § (2) bekezdésében előírt egybeszámítási/részekre bontási szabályokra figyelemmel a beszerzésével megsértette a Kbt. 119. §-ára figyelemmel a Kbt. 5. §-ában előírt közbeszerzési eljárás lefolytatásának kötelezettségét, és hivatkozott arra is, hogy 2012. január 1. és 2012. december 31. napja között a közbeszerzési értékhatás nettó 8 millió forintban került megállapításra. Kérte a jogsértés megtörténtének megállapítását, és a Kbt. 152. § (4) bekezdés a) pontja szerinti jogkövetkezmény alkalmazását. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság KfV.II.39.215/2010/4. számú ítéletében foglaltakra, és kiemelte, hogy 2014. november 10. napján csupán a kezdeményezés tényéről szerzett tudomást, ideértve azokat az alapadatokat, mint az érintett eljárás megnevezése, tárgya, ügyfelek megnevezése, és a kezdeményezés megérkezésének időpontja (Kbt. 137. § (9) bekezdése). Az Állami Számvevőszék általi kezdeményezések tartalmáról - különös tekintettel az azokban megjelölt szerződések konkrét tárgyára és értékére - a 2014. december 8. napján publikált végzésekből szerzett tudomást, így ezt követően került abba a helyzetbe, hogy mérlegelje a hivatalbóli kezdeményezés megalapozottságát, indokoltságát, és a Kbt. 138. § (1) bekezdése szerinti tartalmi elemeknek megfelelően be tudja nyújtani a kezdeményezést. Az I. rendű felperes, egyben II. rendű alperes eljárási kifogásként a kezdeményezés elkésettségére hivatkozott, másodsorban kérte a jogsértés hiányának megállapítását. A II. rendű felperes, egyben I. rendű alperes 2015. február 5. napján kelt D.918/9/2014. számú határozatával a Közbeszerzési Hatóság Elnöke által az I. rendű felperes, egyben II. rendű alperes „Egyéb üzemeltetési, fenntartási szolgáltatás beszerzése (Logo-Tex Kft.) 2012. évben" tárgyú beszerzése ellen benyújtott hivatalalbóli kezdeményezés alapján indult jogorvoslati eljárásban megállapította, hogy az I. rendű felperes, egyben II. rendű alperes megsértette a Kbt. 119. § (1) bekezdésére tekintettel a Kbt. 5. §-át, egyidejűleg az I. rendű felperest, egyben II. rendű alperest 132.000 forint bírság megfizetésére kötelezte. Határozatának indokolásában az I. rendű felperes, egyben II. rendű alperes eljárási kifogásával kapcsolatban megállapította, hogy a perbeli esetben a hivatalbóli kezdeményező a Kbt. 172. § (1), (2) bekezdés a) pontja szerinti általános jogkörében kezdeményezte a Kbt. 140. § (1) bekezdés a) pontja alapján a II. rendű felperes, egyben I. rendű 2
alperes hivatalból való eljárását. Kiemelte, hogy a Közbeszerzési Hatóság Elnökének általános, saját jogán alapuló kezdeményezése, figyelemmel a Kbt. 172. § (1) bekezdésére és (2) bekezdésének a) pontjára akkor vált szükségessé, amikor az Állami Számvevőszék kezdeményezésére megindult jogorvoslati eljárások érdemi vizsgálatok nélkül lezárultak, melyről a Közbeszerzési Hatóság Elnöke 2014. december 8. napján, az erről szóló megszüntető végzésekből szerzett tudomást. Utalt a Kbt. 172. § (2) bekezdés i) pontjára, és a Kbt. 153. § (2) bekezdésére és kiemelte, hogy a hivatalbóli kezdeményező az eljárást megszüntető végzéseknek a kozbeszerzes.hu internetes honlapon teljes terjedelmében történt közzétételekor szerzett tudomást a jogvédelem eredménytelenségéről, és általános jogkörében az eljárás kezdeményezésének szükségességéről. Kiemelte, hogy figyelemmel arra, hogy a Közbeszerzések Tanácsa és a Közbeszerzési Hatóság egymástól elkülönült szervezetek, illetve intézmények, a Közbeszerzési Hatóság Elnökének tudomásszerzése nem valósult meg csak azáltal, hogy a Közbeszerzések Tanácsa a Kbt. 172. § (2) bekezdés i) pontja alapján annak beérkezése napján közzétette az Állami Számvevőszék Döntőbizottság eljárását kezdeményező kérelmének adatait. Mivel pedig a hivatalbóli kezdeményező a jogsértésről 2014. december 8. napján szerzett tudomást, ezért 2014. december 23. napján a hivatalbóli kezdeményezést a Kbt. 140. § (2) bekezdés a) pontja szerinti szubjektív határidőn belül terjesztette elő. Határozatának indokolásában megállapította továbbá, hogy az I. rendű felperes, egyben II. rendű alperes a Kbt. 6. § (1) bekezdés b) pontja szerinti ajánlatkérőnek minősül, vagyis a Kbt. alanyi hatálya alá tartozik. Megállapította, hogy a beszerzés összértéke 26.475.339 forint, melyre tekintettel a közbeszerzési kötelezettség a Kbt. 10. § (1) bekezdés b) pontjára és 2012. évre irányadó költségvetési törvényre figyelemmel a Kbt. Harmadik Rész nemzeti eljárásrendjének szabályai szerint, a Kbt. 119. § alapján állhat fenn. Határozatának indokolásában megállapította, hogy tekintettel arra, hogy a jogsértés a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzésével valósult meg, a Kbt. 152. § (4) bekezdés a) pontja alapján további jogkövetkezményként kötelezően bírságot kellett kiszabni. Kiemelte a bírság összege kapcsán, hogy a megállapított jogsértés nem reparálható, ugyanis a szerződést a felek teljesítették, továbbá, hogy az I. rendű felperessel, egyben II rendű alperessel szemben korábbi jogorvoslati eljárásokban jogerősen jogsértés került megállapításra, valamint azt is, hogy az I. rendű felperes, egyben II. rendű alperes a törvényben előírt jogai gyakorlásán és kötelezettségei teljesítésén felül nem tanúsított az eljárás lefolytatását segítő együttműködő magatartást, az I. rendű felperes, egyben II. rendű alperes javára értékelte a jogsértés megvalósulása óta eltelt hosszabb időt, és a bírságot csökkentő körülményként vette figyelembe, hogy az I. rendű felperes, egyben II. rendű alperes perbeli beszerzését érintő jogorvoslati eljárással egy időben az I. rendű felperes, egyben II. rendű alperes beszerzései ellen több jogorvoslati eljárás indult, amely jogorvoslati eljárások közül több jogsértés megállapításával és bírság kiszabásával zárult. Az I. rendű felperes, egyben II. rendű alperes az I. rendű alperes, egyben II. rendű felperes D.918/9/2014. számú határozata ellen keresetet nyújtott be, melyben a határozat hatályon kívül helyezését, és a II. rendű felperes, egyben I. rendű alperes új eljárásra kötelezését, és a II. rendű felperes, egyben I. rendű alperes perköltségben történő marasztalását kérte. Keresetében azt állította, hogy a Kbt. 140. § (2) bekezdés a) pontja szerinti szubjektív határidőt a hivatalbóli kezdeményező nem tartotta meg. E körben kiemelte, hogy a Közbeszerzési Hatóság Alelnökének kezdeményezésére teljes egészében az Állami Számvevőszék által felvetett gyanúra tekintettel történt, márpedig egy hasonló tényállású ügyben (D.889/2014.) a hivatalbóli kezdeményező előadta, hogy a 2014. november 10.-i publikálásból a kezdeményezések tényéről szerzett tudomást, ideértve az eljárás tárgyát is. Vagyis a hivatalbóli kezdeményező elismerte, hogy már 3
2014. november 10. napján tudomást szerzett a beszerzés kapcsán megindult jogorvoslati eljárás tárgyáról, vagyis a Kbt. jogtalan mellőzéséről, hiszen ezen adat is közzétételre került 2014. november 10. napján. A határozat azon hivatkozásával kapcsolatban, mely szerint a hivatalbóli kezdeményező eljárása akkor vált szükségessé, amikor az Állami Számvevőszék által indított eljárások érdemi vizsgálatok nélkül lezárultak, kiemelte, hogy a vélelmezett jogsértésről történő tudomásszerzés és a hivatalbóli eljárás kezdeményezésének szükségessége nem azonos ténykörülményt takarnak, márpedig a Kbt. 140. § (1) bekezdés a) pontja a 30 napos határidőt a jogsértésről történt tudomásszerzéshez kötötte, és nem ahhoz, hogy a hivatalbóli kezdeményező mikor érzi szükségét az eljárás megindításának. Arra is utalt, hogy a II. rendű felperes, egyben I. rendű alperes a Kbt. 143. § (1) bekezdése alapján egyesíthette volna a két jogorvoslati eljárást, vagy a hivatalbóli kezdeményező által kezdeményezett jogorvoslati eljárást felfüggeszthette volna. Mindezek alapján pedig azt állította, hogy a II. rendű felperesnek, egyben I. rendű alperesnek arra a következtetésre kellett volna jutnia, hogy a Kbt. 140. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt 30 napos határidő 2014. december 10. napján lejárt. Arra is hivatkozott, hogy a Közbeszerzések Tanácsa és a Közbeszerzési Hatóság egymástól elkülönült szervezeti volta irreleváns, azonban kiemelte, hogy a Kbt. 169. § (3) bekezdése értelmében a Tanács elnöke a Közbeszerzési Hatóság Elnöke is. Utalt arra, hogy a hivatalbóli kezdeményező a jogorvoslati eljárást kezdeményező iratában maga hivatkozott arra, hogy a jogsértést illetően saját honlapjáról tájékozódott. A II. rendű felperes, egyben I. rendű alperes ellenkérelmében kérte az I. rendű felperes, egyben II. rendű alperes megalapozatlan keresetének elutasítását, és perköltségben történő marasztalását. Fenntartotta a határozata indokolásában foglaltakat. A II. rendű felperes, egyben I. rendű alperes keresetében a Kbt. 127. § (1) bekezdés a) pontja, és a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:89. §-a alapján az I. rendű felperes, egyben II. rendű alperes és a III. rendű alperes által 2012. december 17. napján kötött vállalkozási szerződést kérte annak keltére visszamenőleges hatállyal érvénytelenné nyilvánítani, kérte továbbá az I. rendű felperessel, egyben II. rendű alperessel és a III. rendű alperessel szemben a Kbt. 164. § (5) bekezdése alapján bírság kiszabását, és kérte az I. rendű felperes, egyben II. rendű alperes és a III. rendű alperes perköltségben történő marasztalást. Keresetében arra hivatkozott, hogy a II. rendű felperes, egyben I. rendű alperes 2015. február 5. napján kelt D.918/9/2014. számú határozatával megállapította, hogy az I. rendű felperes, egyben II. rendű alperes megsértette a Kbt. 119. §-ára tekintettel a Kbt. 5. §-át, és 132.000 forint bírság megfizetésére kötelezte, megállapítva, hogy jogsértően mellőzte a III. rendű alperessel létrejött szerződések esetén a közbeszerzési eljárás lefolytatását. Márpedig amennyiben a II. rendű felperes, egyben I. rendű alperes azt állapítja meg, hogy az általa lefolytatott jogorvoslati eljárásban az ajánlatkérő jogsértően mellőzte a közbeszerzési eljárást, akkor pert kell indítania a szerződés érvénytelenségének kimondása, és az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt. Az I. rendű felperes, egyben II. rendű alperes ellenkérelmében kérte a II. rendű felperes, egyben I. rendű alperes keresetének elutasítását, az abban foglaltakat mind jogalapjában, mind összegszerűségében vitatta. A III. rendű alperes ellenkérelmében az I. rendű felperes, egyben II. rendű alperes keresetében foglaltakat osztva arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Közbeszerzési Hatóság Elnökének tudomásszerzése az első közlemény megjelenésekor megtörtént, az eljárás megindítására nyitva álló 30 napos jogvesztő határidő 2014. november 10. napján megkezdődött. Ellenkérelmében kérte a II. rendű felperes, egyben I. rendű alperes keresetének elutasítását, és perköltségben 4
történő marasztalását, arra hivatkozva, hogy mivel a II. rendű felperes, egyben I. rendű alperes határozata jogsértő, így a Kbt. 127. § (1) bekezdésében foglaltak nem teljesülnek, amennyiben azonban a bíróság a szerződés érvénytelenségét mégis megállapítaná, kérte annak határozathozatalig terjedő időre történő hatályossá nyilvánítását, arra tekintettel, hogy a szerződéskötést megelőző állapotot nem lehet helyreállítani. Az I. rendű felperes, egyben II. rendű alperes keresete alapos, a II. rendű felperes, egyben I. rendű alperes keresete nem alapos. A bíróságnak az I. rendű felperes, egyben II. rendű alperes keresete kapcsán elsődlegesen azt kellett vizsgálnia, hogy a hivatalbóli kezdeményező a Kbt. 140. § (2) bekezdése szerinti 30 napos határidőt megtartotta-e. A perben nem volt vitatott, hogy az Állami Számvevőszék kezdeményezése 2014. november 10. napján érkezett, a kezdeményezés adatai ezen a napon, 2014. november 10. napján a kozbeszerzes.hu honlapon közzétételre kerültek. A hivatalbóli kezdeményező a közbeszerzési eljárás során a Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.39.215/2010/4. számú ítéletére hivatkozva állította, hogy a Közbeszerzési Hatóság Elnöke 2014. november 10. napján csupán a kezdeményezés tényéről szerzett tudomást, ideértve azokat az alapadatokat, mint az érintett eljárás megnevezése, tárgya, ügyfelek megnevezése és a kezdeményezés megérkezésének időpontja. E körben arra hivatkozott, hogy az Állami Számvevőszék általi kezdeményezések tartalmáról csak a 2014. december 8. napján publikált végzésekből szerzett tudomást. A Kbt. 140. § (1) bekezdés a) pontja és (2) bekezdés a) pontja szerint a Közbeszerzési Döntőbizottság hivatalból való eljárását a Közbeszerzési Hatóság Elnöke a közbeszerzési eljárás mellőzése esetén a szerződés megkötésétől, vagy teljesítésének bármelyik fél általi megkezdéséről történt tudomásszerzéstől számított 30 napon belül kezdeményezheti. Mindezek alapján az volt vizsgálandó, hogy a perbeli esetben a Közbeszerzési Hatóság Elnöke a jogsértésről mikor szerzett tudomást. E körben mindenekelőtt azt kell hangsúlyozni, hogy a II. rendű felperes, egyben I. rendű alperes határozatának indokolásában teljességgel tévesen hivatkozott arra, hogy a Közbeszerzési Hatóság Elnökének kezdeményezése mikor vált szükségessé, tekintettel arra egyrészt, hogy sem a Kbt. 140. §-a, sem a Kbt. egyéb rendelkezése nem állít fel sem időrendiséget, sem sorrendiséget a hivatalbóli kezdeményezések tekintetében, az I. rendű alperes, egyben II. rendű felperes határozatában megjelenített szükségességi álláspont nem olvasható ki a Kbt. rendelkezéseiből. Nincs arra vonatkozóan tehát jogszabályi rendelkezés, hogy a Közbeszerzési Hatóság Elnökének a rajta kívül feljogosított hivatalbóli kezdeményezők eljárását, annak eredményét be kellene várnia, és annak eredménytelensége, avagy nem megfelelőség esetén élhetne a saját jogán történő hivatalbóli kezdeményezéssel. Mindezek alapján nem volt vizsgálandó és vizsgálható a Közbeszerzési Hatóság Elnökének általános, saját jogán alapuló kezdeményezésének szükségessége, ugyanis kizárólag az volt vizsgálandó, hogy a Közbeszerzési Hatóság Elnöke a jogsértésről mikor szerzett tudomást, a Kbt. 140. § (2) bekezdése szerint határidő-számítás szempontjából ugyanis kizárólag ezen időpont tekintendő relevánsnak. A tudomásszerzés vonatkozásában a bíróság utal a Kúria KfV.VI.35.802/2012/5. döntésében kifejtettekre, melyben megállapította, hogy a tudomásszerzés időpontja nem az a nap, amikor a jogellenesség teljes bizonyosságában, illetve a határozat meghozatalához szükséges mértékben a hatóság tudomására jut, hanem az a nap, amikor az eljárás megindításához szükséges tényekről értesül. A bíróság erre figyelemmel vizsgálta, hogy a Közbeszerzési Hatóság Elnökének 5
tudomásszerzése mely napon következett be, vagyis mely napon értesült a hivatalbóli kezdeményezéshez szükséges tényekről, vagyis mely napon ismerte fel a Kbt.-be ütköző magatartást. Ebben a körben kell hangsúlyozni, hogy a Kbt. 140. § (1) bekezdése szerint a Közbeszerzési Döntőbizottság hivatalból indított eljárását - többek között - a Közbeszerzési Hatóság Elnöke akkor kezdeményezheti, ha „feladatköre ellátása során" a Kbt.-be ütköző magatartás, vagy mulasztás jut tudomására. így a tudomásszerzés körében kellett vizsgálni, hogy a Közbeszerzési Hatóság Elnökének a feladatkörének ellátása során mikor jutott tudomására a törvénybe ütköző mulasztás. A Kbt. 169. § (3) bekezdése szerint a Közbeszerzési Hatóság Elnöke a Közbeszerzési Tanács Elnöke is, a Kbt. 171. § (1) bekezdése pedig, mely a Közbeszerzési Hatóság Elnökének feladatait sorolja fel, a) pontjában az elnök feladataként nevesíti a Hatóság és az annak keretében működő Tanács képviseletét. Mindebből pedig az következik, hogy a Közbeszerzési Hatóság Elnökének, mint a Tanács Elnökének tisztában kellett azzal lennie, hogy a Tanács a Kbt. 172. § (2) bekezdés i) pontja alapján 2014. november 10. napján a honlapján mit tesz közzé. E körben pedig azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy abból, hogy a Közbeszerzési Hatóság Elnöke, mint hivatalbóli kezdeményező a tudomásra jutás időpontjaként maga hivatkozott a honlapon való, eljárást megszüntető végzés közzétételének időpontjára (2014. december 8.), arra lehet következtetni, hogy a Közbeszerzési Hatóság Elnöke a 2014. december 8-i közzétételhez hasonlóan ugyanúgy értesült a 2014. november 10. napján történt közzétételről is. A kozbeszerzes.hu honlapon megjelent, és bárki által elérhető, 2014. november 10.-i tájékoztatásban pedig szerepelt a Kbt. mellőzésére vonatkozó információ, ezért kijelenthető, hogy a közzétételben minden olyan adat szerepelt, amely alapján a hivatalbóli kezdeményező már ebben a pillanatban a jogsértés gyanúját észlelhette, melyre tekintettel a tudomásszerzés megvalósult. A Kúria fent idézett döntése nyomán hangsúlyozni szükséges, hogy a hivatalbóli kezdeményezőnek a kezdeményezés megtételéhez nem szükséges, hogy a Kbt.-be ütköző magatartást teljes mértékben bizonyítsa, ez ugyanis éppen a hivatalbóli kezdeményezés nyomán induló eljárásnak a feladata. Amennyiben pedig a hivatalbóli kezdeményező akár a jogsértés bizonyosságának magasabb fokára, akár a másik hivatalbóli kezdeményezés eredményére vár, viselnie kell annak következményét, hogy hivatalbóli kezdeményezése elkésik. Mindezek alapján pedig az I. rendű felperes, egyben II. rendű alperes helyesen hivatkozott arra, hogy a hivatalbóli kezdeményezés elkésett, amiből az következik, hogy a II. rendű felperes, egyben I. rendű alperes határozata a Kbt. 140. § (2) bekezdés a) pontjába ütközik, ugyanis a Kbt. 134. § (1) bekezdése folytán a II. rendű felperesnek, egyben I. rendű alperesnek a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 30. § d) pontja alapján a hivatalbóli kezdeményezést érdemi vizsgálat nélkül el kellett volna utasítania, és a Ket. 31. § (1) bekezdés a) pontja alapján a jogorvoslati eljárást meg kellett volna szüntetnie. A bíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339. § (2) bekezdés q) pontja és a Kbt. 160. § (3) bekezdése alapján minderre figyelemmel a II. rendű felperes, egyben I. rendű alperes határozatát megváltoztatta, és a kezdeményezést az ítélet rendelkező részében foglaltak szerint érdemi vizsgálat nélkül elutasította, tekintettel arra, hogy a hivatalbóli kezdeményezés elkésettségére tekintettel a jogsértés megállapításának nem lett volna helye. A II. rendű felperes, egyben I. rendű alperes keresete a szerződés érvénytelenségének megállapítása tekintetében nem alapos, ugyanis a Kbt. 127. §-ban foglalt feltételek nem állnak fenn. Mivel pedig a bíróság a szerződés érvénytelenségét nem állapította meg, nincs helye a Kbt. 164. § (5) bekezdése szerinti bírság kiszabásának sem, az erre vonatkozó kereseti kérelmeket a bíróság elutasította. 6
A bíróság a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a pervesztes II. rendű felperest, egyben I. rendű alperest a pernyertes I. rendű felperes, egyben II. rendű alperes részére perköltség megfizetésére. A perköltség összegét a bíróság az I. rendű felperes, egyben II. rendű alperes tekintetében az általa igényelt összegben állapította meg (6. sorszámú jegyzőkönyv), míg a III. rendű alperes részére a bíróság perköltséget nem állapított meg, tekintettel arra, hogy a III. rendű alperes képviseletét nem jogi képviselő látta el, egyéb, a Pp. 75. § (3) bekezdése szerinti költséget pedig a III. rendű alperes nem igazolt. A II. rendű felperes, egyben I. rendű alperes pervesztes lett, kereseti illetékét az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. § (1) bekezdés d) pontja alapján őt megillető személyes illetékmentességnél fogva a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §-alapján az állam viseli, míg a Kbt. 164. § (1) bekezdése alapján a II. rendű felperes, egyben I. rendű alperes által indított polgári per teljes költségmentes. Az ítélet elleni fellebbezés lehetősége a Pp. 163. § (3) bekezdésén alapul.
Budapest, 2016. év március hó 3. napján dr. Bögös Fruzsina s.k. bíró
7
