10. szám. Karcpoétika. Szakmai nap a Magyar Alkotómûvészeti Közalapítványnál. Cseke Szilárd festményei és mobilszobrai

2005/10. szám

Szakmai nap a Magyar Alkotómûvészeti Közalapítványnál 4. oldal

Cseke Szilárd festményei és mobilszobrai 6–7. oldal

Kligl Sándor szobra Hódmezõvásárhelyen 10–11. oldal

Programok a festészet napján 16. oldal

Melléklet – A MAK alkotóházai – Alkotóházi szobafoglalási szabályzat – Tájékoztató a szabályzathoz – Bemutató az internetes rendszer használatáról 24–34. oldal

Karcpoétika

„Az én számomra a valóban nagy mûvészet kibõvíti a létet, jelentõségteljesebbé teszi a mindennapi életnél, monumentalitást és nagyságot ad neki.“ (Henry Moore)

Nálunk

Kedves Mûvészek! Kedves Olvasóink! 2005. szeptember 1–jétõl a Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány (MAK) megújult honlapja új, megváltozott címen érhetõ el.

Új internetcímünk:

www.maktar.hu Kérjük, hogy a jövõben a www.maktar.hu címen keressék a közalapítvánnyal, valamint lapunkkal kapcsolatos információkat.

A Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány havilapja Megjelenik: 10 000 példányban Kiadja: a Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány igazgató: Asztalosné Zupcsán Erika Felelõs kiadó: Dr. Nagy István, a kuratórium elnöke Fõszerkesztõ: Gazdik István [email protected] Szerkesztõ: Nemes Attila [email protected] Szerkesztõségi titkár: Gömöri Bea [email protected] Szerkesztõség: 1055 Budapest, Báthori u.10. Telefon: 06–1/428–5001 Fax: 06–1/473–1613 E–mail: [email protected] Tördelés, nyomdai elõkészítés: Octopus Bt., Illés Zoltán ISSN: 1786–7525 A MAKtár digitális változata megtalálható a www.maktar.hu címen. redesign: Lele Orsi Nyomdai elõállítás: Aduprint Kiadó és Nyomda Kft. Felelõs vezetõ: Tóth Béláné Internet: www.aduprint.hu e–mail: [email protected]

Megjelenési lehetõséget biztosítunk A Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány megújuló honlapján folyamatosan lehetõséget biztosítunk a kortárs alkotómûvészek számára, hogy alkotásaikat az Internet segítségével is megismertethessék az érdeklõdõkkel, egymással, (Virtuális galéria) valamint a potenciális vásárlókkal (Képpiac). Galériáinkban nem csupán festményeket, grafikákat, hanem a képzõ- és iparmûvészet valamennyi területén született alkotásokat szeretnénk bemutatni, (pl. Ötvös, textil, gobelin, üveg, kerámia, szobrászat, formatervezés, stb., valamint, jövõbeli reményeink szerint a késõbbiekben irodalmi és zenei alkotásokat is). Ennek érdekében több ún. on-line galériát szeretnénk beindítani. Az alkotóktól galériánként maximálisan 50, minimálisan 10 alkotást tudunk bemutatni. A galériák ingyenesen állnak az Önök rendelkezésére (eladási galériánkon keresztül történt eladások esetében a mû eladási árától függetlenül vásárlónként 1500 forintot számítunk fel utólagosan). Keresõprogram és leírások segítik a tájékozódást. Ön választhat a galériák között a szerint is, hogy mely alkotásait szánja eladásra és melyik az, amelyet csak bemutatásra, így egy mûvész mindkét galériában megjelenhet. A galériában határozatlan ideig, illetve a mûvész igénye szerint maradhatnak fenn az alkotások. Minden alkotóval egyénileg megállapodást kötünk az alkotások felhasználásáról. Kérjük Önöket, hogy a "galérianyitásig" digitalizálják alkotásaikat (igény esetén a digitalizálásban is tudunk segítséget nyújtani, amennyiben az alkotásokról színes fotókat, illetve színes katalógust tudnak a rendelkezésünkre bocsátani - akár postán, akár személyesen - melyeket visszajuttatunk a mûvésznek.) A digitalizált alkotásokat minimum 1024X768 pixeles, 300 dpi-s, jpg, illetve tif kiterjesztésben várjuk. Az alkotásokhoz az alábbi adatokra van szükségünk: a mû címe, mérete, az alkotás dátuma, a technika. Szükségünk van a mûvész portréfotójára, szakmai önéletrajzára, (megjelölve nevét, címét, telefonszámát, születési évét, szakmai képzettségét, kiemelve fontosabb mestereit, fontosabb egyéni és csopotos kiállításait, szakmai díjait, elismeréseit, szervezeti - egyesületi tagságait, esetleg ars poeticáját). A részletes feltételekrõl honlapunkon (www.maktar.hu) a MAKtárból, valamint a MAK munkatársaitól kaphatnak felvilágosítást az alábbi elérhetõségeken. Személyesen vagy levélben: 1054 Budapest, Báthori u. 10. II. Emelet, 204. iroda. Telefonon:06-1/428-5000, faxon: 06-1/473-1613, E-mailben: [email protected] Örömmel várjuk a mûvészeti szervezetek, mûvészek megkeresését. Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány

Felhívás A Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány Kuratóriuma 113./2005.(VIII.30) számú határozatában mûvészek és hozzátartozók nyugdíjalapú egyszeri, rendkívüli segélyezésérõl döntött. A segély megállapítása kérelemre történik. Kérelmet nyújthatnak be: - azok az 1992. október l. napjáig 40. életévüket betöltött, társadalombiztosítási nyugellátással nem rendelkezõ mûvészek, akik I., II. III. csoportú rokkantak (rendelkeznek az I. fokú orvosi bizottság által megállapított rokkantsági fokozattal), de a Közalapítványtól rokkantsági nyugellátásban jelenleg még nem részesülnek, - valamint azon nyugdíjasként elhunyt, illetve haláluk idõpontjában a nyugdíj megállapításának feltételeivel rendelkezõ mûvészek hozzátartozói (özvegyek, árvák), akik a Közalapítványtól hozzátartozói nyugellátásban jelenleg még nem részesülnek. A kérelem beadásának határideje: 2005. november 15. Postacím: Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány, 1054 Budapest, Báthory u.10. A kérelemhez kérjük csatolni: - a kérelmezõ nyilatkozatát a jövedelemre vonatkozóan, - rokkantság esetében a rokkantsági fokozatot megállapító orvosi határozatot. A rendelkezésre álló keret erejéig segélyben részesülnek azon TB nyugdíjjal nem rendelkezõ MAK nyugdíjasok is, akik megállapított nyugdíja a havi 49.400.-Ft-ot nem haladja meg. Ebben az esetben kérelmet nem kell benyújtani. A segély megállapításáról a MAK Kuratóriuma dönt az erre a célra létrehozott Segélyezési Bizottság javaslata alapján. Az érintetteket írásban értesítjük. Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány Kuratóriuma

Tisztelt Mûvészek

Címlapon: Kligl Sándor: József Attila emlékmûve Írásunk a 10-11. oldalon. 2

2005/10.

A MAKtár 2005. évi februári számában a Csokonai Vitéz Mihály év és a József Attila évforduló alkalmából a Képcsarnok által meghirdetett pályázatra beérkezett pályamûveket köszönettel vettük. Tájékoztatjuk a Tisztelt Kollégákat, hogy - valószínûleg félreértés folytán - a beérkezett pályamûvek vagy nem konkrétan a témához kapcsolódtak, vagy jellegüknél fogva a jubileumok ünnepélyességét kevésbé tükrözték. Ezért a Képcsarnok vezetése - a mûvészeti tanácsadók értékelése alapján - úgy döntött, hogy a pályázatot pályadíjak odaítélése nélkül lezárja. A pályamûveket alkotóik, vagy meghatalmazottaik átvehetik a Képcsarnok Zsûritermében (1203 Budapest, Bíró Mihály u. 3.) kedd, szerda és csütörtöki napokon 10:00-14:00 óra között Macsali Tamástól. Felkérjük a Tisztelt Mûvészeket, hogy a Képcsarnok felhívására továbbra is minél nagyobb számban jelentkezzenek mûkereskedelmi értékesítésre szánt mûveikkel, melyet megfelelõ publicitás mellett országos hálózatunkban értékesítünk. A mindkét fél számára korrekt és eredményes együttmûködés reményében: Vas Imre kereskedelmi vezetõ

Kligl Sándor mûvészeti tanácsadó

Nálunk Sári Csaba: „A mandátumom fennmaradó idejét arra szánom, hogy az együttmûködési rendszert javítsam“

Napi kapcsolat a kuratórium tagjai és a munkaszervezet között – Ön azon kurátorok közé tartozik, akik talán még egyetlen ülést sem mulasztottak el. A pontosságot fontos személyes tulajdonságnak tartja? – Elõfordul nem egyszer, hogy idõben csúszásaim vannak, de – bár nem szeretnék lózungokat használni – az üggyel kapcsolatos tisztelet az, ami miatt fontosnak érzem, hogy részt vegyek az üléseken, sõt az ülést megelõzõen is tudjak beszélni kurátortársaimmal vagy a munkaszervezettel, hogy minél inkább „képbe kerüljek“ a tárgyalandó ügyekrõl. – A kuratórium alelnökeként és a MAOE delegáltjaként, melyek azok az ügyek, ügycsoportok, amelyek a leginkább közel állnak Önhöz? Hogyan került kapcsolatba az egyesülettel? – Szakmámat tekintve közgazdász vagyok, éppen ezért a gazdásági kérdésekkel összefüggõ területeken próbálom a kuratórium munkáját segíteni. Az egyesülettel a kapcsolatom személyes jellegû, egy jó barátom kért meg arra, hogy foglalkozzam az alkotómûvészek kérdéseivel. Úgy a 2000. év tájékán a közalapítványnál olyan gazdasági jellegû problémák merültek fel, amelyeket a mûvészek nem igazán láthattak át, s ezekben ügyekben kérték a segítségemet. Amikor a jelenlegi kuratórium megválasztására került sor, talán ennek a kapcsolatnak köszönhetõen javasolt a MAOE és kért fel a Miniszterelnök úr ennek a feladatnak az ellátására. – Mely döntéseket, eseményeket emelné ki a kuratórium közelmúltbeli tevékenységei közül? – A legfontosabbnak azt tartom, hogy a közalapítvány által kezelt vagyon, megõrizhetõ legyen, mûködését javítani lehessen és ebbõl – a mûvészvilág számára – olyan lehetõségek származzanak, amelyek érezhetõen javíthatják az alkotói tevékenységet. Ma – sajnos – aktualitás, ezért meg kell jegyeznem, hogy az erre a célra szánt állami források egyre szûkülnek. Szomorúan kell mondanom, hogy olyan elvonások réme sejlik fel, ami a közalapítvány alapmûködését is veszélyeztetheti. A közalapítvány költségvetésének döntõ részét a nyugdíjak kifizetésére kell fordítanunk, s csak egy kis hányad az, amely mûködésre és a mûvészeti jellegû vagyon mûködtetésére fordítható. – Mit tehet a kuratórium ebben a helyzetben? – Folyamatosan azt érzem, hogy a kuratórium érdekérvényesítõ képessége nem a legjobb. Ezen akkor lehet javítani, ha közalapítvány a mûvészeti szervezetekkel és elsõsorban is a MAOE – val együtt tud mûködni, mert így olyan széles réteget tudhat maga mögött, amely érezhetõ „nyomást“ tud a politika irányába kifejteni. Ma még úgy látom, hogy a közalapítvány és a mûvészeti szervezetek nem mûködnek eléggé együtt az érdekérvényesítés érdekében. A legfontosabb feladatomnak azt gondolom, hogy ezeket az erõket próbáljuk meg egységesíteni. – Milyennek látja ennek esélyeit? Lát–e valamilyen „mozgást“ ezen a területen? – Úgy érzékelem, hogy a mûvészeti szervezetek között jó összhang mûködik, érzik azt a szükségszerûséget, hogy egységesen és egy hangon tudjanak szólni és a politikai döntéshozók felé. Ma még hagy kívánnivalót maga után a közalapítvány fellépésének összehangolása ezekkel a mûvészeti szervezetekkel. Az elõrelépés az itt dolgozókon, a kuratórium irányításán és a munkaszervezet hozzáállásán is múlik. – Miként látja, a kuratóriumban van erre nyitottság? – A kuratórium többsége átérzi ennek a feladatnak a jelentõségét, a szükségességét és a maga eszközeivel meg is tesz mindent ennek érdekében. A kuratórium – amely háromhetente ülésezik – mûködésébõl adódóan, olyan kérdésekben hoz döntést, amelyek a legfontosabbnak tûnnek és elé kerülnek. Nyílván nem fog tudni olyan kérdésekben döntést hozni, amelyek nem kerülnek az asztalára. Emiatt a kuratórium kicsit úgy viselkedik, mint egy, a birtokára haza – haza látogató gazda, aki idõnként megjelenik, beszámoltatja az intézõt, megvizsgálja a jószágot. Ez persze egy kicsit eltúlzott hasonlat, mert hiszen napi kapcsolat is van a kuratórium tagjai és a munkaszervezet között. Négy évvel a kuratórium mûködésének megkezdése után már ki is mondható, hogy ez a kuratórium felelõsséggel vezeti a közalapítványt, túl nagy hibákat nem követett el. Eredményként kell azt elkönyvelni, hogy ez idõ alatt a közalapítvány vagyona nem csökkent, sõt összetételében javult, s ugyanez mondható el a vagyon mûködtetésérõl is.

– Gazdasági szakemberként hogyan látja a közalapítvány vállalkozásainak helyzetét, gondolok itt elsõsorban a Képcsarnok Kft.–re, amely egyfajta átmeneti helyzetben van, már nem az, ami volt, s még nem az, ami lenni szeretne? Fogalmazhatunk így? – Igen, ez a jó megközelítés. A Képcsarnokkal én napi szinten foglalkozom. A közalapítványnak az az elvárása a Képcsarnok felé, hogy vagyonát, amely a 80–as évekbõl megmaradt, s ma már javarészt önkormányzati bérleményekben testesedik meg, meg lehessen õrizni. Ehhez olyan nagyságrendû összegekre van szükség, amelyek elõteremtésének módját ma még nem látjuk tisztán. A Képcsarnoknak azon túl, hogy a kortárs magyar képzõmûvészetet kell megjelenítenie, s ebbõl kell profitábilisan mûködnie, ma úgy tûnik, hogy ezen túllépve be kell vonulnia a mûkereskedelem olyan piacaira is, amiket eddig jellemzõen nem mûvelt. – Melyek ezek a területek? – Ezek azok a tevékenységi területek, amelyeket jellemzõen a BÁV végzett, s ami nem csak kortárs mûkereskedelemben testesült meg, hanem például antik mûtárgy aukciók szervezésében is. A BÁV piaci kivonulása egy olyan ûrt hagyott maga után, amit megítélésem szerint a Képcsarnoknak nagyrészt be kell töltenie. Ehhez nagyon jelentõs szervezésre és átszervezésre van szükség. Ez a feladat most elkezdõdött, s abban bízom, hogy ennek nagyon rövid idõn belül látható eredményei lesznek. Azt azonban szeretném hangsúlyozni, hogy mindez nem mehet a kortárs képzõ– és iparmûvészet kereskedelmének rovására. Figyelembe kell venni a nyereségességi elvárásokat is, mert a Képcsarnoknak úgy kell ma eredményt elérnie, hogy egyúttal a magyar mûvészvilág piacává is válik, s – szándékaim szerint – emellett egyfajta mûvészeti menedzser tevékenységeket is el tud látni. – Amikor valamelyik szervezet, vagy cég megújulásról beszél, az emberek keresik az e mögött lévõ garanciákat, a szervezeti, esetlegesen személyi jellegû változtatásokat. – A Képcsarnok folyamatosan megújul. A jelenlegi kuratórium idõszakában két menedzsment – váltás is történt. Az elsõ nem tûnt szerencsésnek. A második menedzsment esetében – 2003 novemberében – még körültekintõbben jártunk el, s a jelenlegi menedzsment indította útjára azt a váltást, amit mi növekedési pályának szánunk. A vállalat azonban nem nyújtózkodhat túl a saját lehetõségein, úgyhogy ezt a növekedési pályát óvatos növekedési pályának nevezném. A kereskedelmi szervezet is változott, növekedett, érzésem szerint minõségileg is. Olyan mûvészek kerültek mûvészeti tanácsadóként a vállalathoz, akik elõsegítik a mûvészkapcsolatok létrejöttét, illetve a színvonal javításának feladatát is elõreviszik. – Nem csak a Képcsarnok kapcsán értem a kérdést. Ha adott lenne egy megfelelõ pénzügyi keret, mi lenne az, amire legszívesebben elköltené, amit most a legfontosabbnak, legsürgetõbbnek érez? – Szomorúan azt kell mondanom, hogy nagyon–nagyon sok pénzt kellene fordítani a Képcsarnok hálózatának megmentésére. Sok pénzt kellene költeni arra, hogy a vállalat zászlóshajójának tekinthetõ Csók és Mednyánszky Galéria tulajdonjogát megszerezzük. Ha emellett is maradna pénz, akkor egy olyan fejlesztésben kellene gondolkodnunk, amelyben a Képcsarnok olyan vállalattá tudna válni, amely jó közvetítõ tudna lenni a mûtárgy iránt érdeklõdõ vásárlók és mûvészek között. Másrészt képessé válhatna arra, hogy olyan mûtárgyak másodforgalmazását is elvállalja, amelyekbõl a forráshiány miatt nem tud részesülni. Tehát a Képcsarnokból válhatna egy a kortárs képzõ– és iparmûvészet közvetítése mellett egy antik mûtárgyakat is közvetítõ vállalat. Természetesen mindezek sok százmilliós nagyságrendû tételek, amelyek realitása ma nincs meg, de ha bárki tud egy olyan jó tündért, aki legalább egy kívánságát teljesítheti a vállalatnak, akkor kérem, hogy irányítsa hozzánk. – Van–e olyan kérdés, olyan gondolat, amit még szívesen elmondana? – Még egy dolog, amit szeretnék hangsúlyosabbá tenni. Az a törekvésem, hogy a közalapítvány és a mûvészeti szervezetek között olyan együttmûködés alakuljon ki, ahol mindenki a saját szerepe szerint a legjobb és leghatékonyabb mûködést tudja kifejteni. A közalapítvány egy vagyonkezelõ szervezet, amelynek az a feladata, hogy megõrizze és szolgáltassa azokat eszközöket a mûvészeti szervezetek felé, amellyel õk ki tudják bontakoztatni munkájukat, illetve érdekérvényesítõ képességüket tudják javítani. A mûvészek legszélesebb rétegét tömörítõ MAOE – aki a közalapítványi vagyon kiemelt kedvezményezettje – joggal várja el, hogy támogassuk feladatainak elvégzésében. Azt szeretnénk, hogy az együttmûködésen belül mindenki a saját területével foglalkozna, és nem próbálna a másik oldal feladataival is foglalkozva egy olyanfajta helyzetet teremteni, amelyben, sok esetben érdek – összeütközésekre is sor kerül. A mandátumom fennmaradó idejét arra szánom, hogy ezt az együttmûködési rendszert javítsam, illetve elõsegítsem azt, hogy mindenki a saját területén tudjon a legjobban és a leghatékonyabban mûködni. Nemecz 2005/10.

3

Nálunk Szakmai nap a Magyar Alkotómûvészeti Közalapítványnál

Egy új kulturális szereplõ

A Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány 2005. szeptember 27–én tartotta szakmai napját. Az egyre szûkülõ anyagi források mellett a Közalapítvány és a Szakmai Nap jelmondata: „Az alkotómûvészet nem állóvíz“ vízbe dobott kõnek bizonyult. A szakmai napon a következõ szervetek képviselõi jelentek meg: Belvárosi Mûvészek Társasága, Bp. Art Stúdió Alapítvány, Független Magyar Mûvészek Országos Szövetsége, KIANSZE, Magyar Belsõépítészek Közhasznú Egyesülete, Magyar Írószövetség, Magyar Kárpitmûvészek Egyesülete, Magyar Képzõmûvészek és Iparmûvészek Szövetsége, Magyar Mûvészeti Akadémia, MAOE, MKITSZ, Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület, Mûhely Mûvészeti Egyesület Kecskemét, Symposion Társaság, Újpesti Mûvészek Társasága A szakmai nap moderátora Fabényi Júlia, a Mûcsarnok volt igazgatója, egyben a Közalapítvány mûvészeti ügyekkel foglalkozó kurátora volt. Elsõként dr. Benedek András, a NKÖM közigazgatási államtitkára mondta el, hogy a gazdasági életben sokszor olyan szavak jelennek meg, amelyek hátterét csak szakemberek tudják magyarázni, s egészen mást jelentenek a köznapi életben. Ilyen az elhalasztott kifizetésekre használt maradvány–képzés fogalma is, amelynek más a közgazdasági tartalma és más a jelentése. A Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány az elmúlt években sikeresen megváltoztatta a róla kialakult képet. Az Alapító Okiratban meghatározott feladatok mellett egyre több újdonsággal jelenik meg, a mûvészek számára új tájékoztatási lehetõséget találva a Maktár folyóirattal, ame-

lynek elektronikus változata a megújult honlapon (www.maktar.hu) is megtalálható. A megújulás lehetõségét hordozza az alkotóházi rendszer új igénybevételi szabályozása és annak on–line elérhetõsége. Dr. Nagy István a MAK Kuratóriumának elnöke röviden összefoglalta a Közalapítvány tevékenységét. Fõ feladatként jelölte meg az 4

2005/10.

értékek és a vagyon megõrzését és fejlesztését. A Kuratórium 2001–ben – az Orbán kormánytól – kapott felkérést tevékenysége végzésére, kapcsolata azonban a jelenlegi minisztériumi vezetéssel is korrekt, kiegyensúlyozott. A Közalapítványnál egyetlen kuratóriumi tag sem fõállású, valamennyien társadalmi munkában végzik tevékenységüket. A Kuratórium három hetente ülésezik, amely igen komoly munkát igényel. A kuratórium összetétele vegyes, nem mûvészek alkotják. Mindez azért is fontos, mert a Közalapítvány elsõ kuratóriuma mûvészekbõl állt, s ez idõ alatt a Közalapítvány vagyonának jelentõs részét elvesztette. Elsõ éveiben a jelenlegi kuratórium a vagyonvesztést megállította. Nem került sor vagyontárgyak eladására, mûteremlakás–eladásra, sõt ezek helyzetének megszilárdítása és növelése irányába tettek lépéseket. A megoldandó feladatok között említette a Reitter Ferenc utcai mûteremház megépítését, a Palme–ház sorsának rendezését, mûvészeti célú igénybe vételét, egy alkotómûvészeti „otthon“ megteremtését. Számos olyan – a Közalapítvány feje fölött – nélküle hozott intézkedés van azonban, amely nem segíti a mûvészek helyzetének rendezését. Kiemelte a 40. év alatti mûvészek helyzetének rendezésére tett lépéseket. Új mûvészeti „intézményként“ virtuális galériaként említette a MAKtár folyóirat beindítását. Az újság 10 ezer példányban jelenik meg, ebbõl közel 6 ezer a mûvészek egyéni bejelentkezése után névre szólóan kerül kipostázása, a többit 130 mûvészeti szervezeten keresztül juttatják el az olvasókhoz, s mint a beszélgetésben késõbb kiderült, ez a példányszám már kevésnek bizonyult. Asztalosné Zupcsán Erika a Közalapítvány igazgatója arról beszélt, hogy az anyagi nehézségeken túl sokszor az információ áramlás hiánya miatt a szükségesnél több idõt és energiát kell befektetni. A Közalapítvány múltja és zártsága miatt nehéz azoknak a mûvészeti szervezeteknek a megtalálása, akik jelentõs részben hatékonyan tudnák mûvészeti–szakmai munkájukat segíteni. A MAKtár folyóiratot a kezdeti lépésektõl fogva segítõ szándék nélküli kritika, támadás éri, miközben mûvészeti szervezetek, könyvtárak, mûvészeti egyetemek jegyzik és kérik. Valóban több újdonsággal próbál a közalapítvány szélesebb ismertséget szerezni, ami által várhatóan az alkotóházak kihasználtságát is tudják növelni. Nem tartható fenn az az állapot, hogy egy alkotóház a mûködési költségének egyharmadát sem tudja biztosítani, mert oda más mûvész– még más mûvészeti ágból sem – jogosult „beutalásra“. Az ilyen gazdaságtalan mûködés eredménye lehet a bezárás. Ebbõl adódik a privatizációs gondolat, s nem abból, ha egy alkotóház legalább veszteség nélkül mûködik. Ehhez azonban felújításokat is kell végezni. Most pl. Szigligeten zajlik a szobák fürdõszobásítása. Nem ettõl kell félni, hanem attól, ha ezek a felújítások elmaradnak, mert az valóban a házak állagának romlását, az érték– és vagyonvesztést is magában hordozza. Ezt követõen felmerült, hogy elõzõ nap egy másik szakmai megbeszélésen a Magyar Alkotómûvészek Országos Egyesületének elnöke egészen más irányú tájékoztatást adott. A jelen-

lévõ mûvészeti szervezetek vezetõi kifogásolták, hogy a MAK–ról csak olyan kontextusban hallanak, mint MAK–MAOE viszony, vagy egyéb helyzetelemzés, mintha a MAK helyzete nem lenne stabil és bitorolná a mûvészek vagyonát, akadályozná vagyonhoz történõ hozzájutását. Fabényi Júlia szemléletes példát hozott erre: A francia forradalom idején a Louvre – mint közmûgyûjtemény – úgy került megalakításra, hogy egy festõ akadályozta meg annak széthordását, mert sokan úgy értelmezték a mindenki kincsét, hogy azt haza lehet vinni. Megértette velük, hogy az csak akkor lehet az enyém, ha a tiéd is. Ha te elviszed, akkor a másé már nem lehet. Ez a példa a legképletesebb a MAK–MAOE viszonyára. A mûvészek vagyona

csak akkor lehet a mûvészeké, ha nem lesz egyes mûvészeké. Akkor szolgálja az összmagyar mûvészeti érdekeket, ha nem egy mûvészeti szervezet kezelésében van. Dr. Nagy István szerint sok, a mûvészek számára pozitív elgondolás bukott meg azon, hogy nem jó technikát választottak vezetõik. Az önálló költségvetési intézményi lét veszélyei sokkal nagyobbak, mint a közös érdekérvényesítés. Ezt a partnerséget hiányoljuk szakmai munkánkban. Asztalosné Zupcsán Erika egy újjonan felmerült igény kapcsán – hogy a mûvészek összegyûlhessenek, beszélgethessenek és véleményük nyilvánosan is megjelenjen – ennek formájául a MAKtár–klub létrehozását javasolta. Partneri együttmûködést kell kialakítani, mert a Közalapítványnak önálló otthona – sok ingatlana mel-

lett – nincs, bérelt épületben van a székházuk, ezért az Írószövetségben találta meg azt a partnert, akik helyet tudnak adni a MAKtár–klubnak. A szakmai nap végén Kalász Márton és dr. Nagy István aláírták a közös együttmûködésre vonatkozó megállapodást, s várják a mûvészek minél szélesebb körét a programokra. Asztalosné Zupcsán Erika

Szaktárca

A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma pályázatot hirdet a 2006. évre szóló Klebelsberg Kuno Ösztöndíjra. A pályázati kiírás célja: az ösztöndíj névadójának szellemiségét követendő, elsősorban a külföldi kulturális intézetekben, valamint kivételes esetben egyéb helyszíneken: – a magyar nyelv és kultúra külföldi írott és tárgyi emlékeinek tanulmányozása; – a feltárásukat, megóvásukat, és forráskiadásukat szolgáló könyvtári, kézirat–, illetve levéltári, valamint múzeumi kutatások, illetve kulturális és tudományos célú külföldi szakmai tanulmányutak támogatása; – a külföldi kulturális intézetekben folyó kultúrdiplomáciai és szakmai munka sikeres megvalósításának elősegítése, – a fogadó ország kulturális intézményrendszere állami irányításának, valamint a kultúra finanszírozási rendszerének tanulmányozását célzó kutatások, továbbá a nemzeti közművelődési intézetek és közgyűjtemények munkatársai esetében az EU tagsággal és a közművelődési és közgyűjteményi tevékenység modernizálásával összefüggő kérdések tanulmányozásának támogatása. Pályázni lehet a magyar kulturális örökség szempontjából fontos külföldi helyszínekre irányuló, a pályázati célokban meghatározott bölcsészettudományi, társadalomtudományi és kulturális célú kutatásokra, illetve kultúrdiplomáciai tevékenység fejlesztését szolgáló, és a kulturális igazgatás korszerűsítésére irányuló tanulmányokra, különösen: – Rómába, a Vatikánba és Velencébe a központi gyűjteményekben végzendő levéltári és könyvtári kutatásokra a régészet, az egyház–, a művelődés–, az irodalom–, az eszme– és a művészettörténet témakörében; – Bécsbe a levél–, kézirat– és könyvtárakban, illetve múzeumokban a magyar történelemre vonatkozó forráskutatások végzésére; – Moszkvába kézirat–, levél–, illetve könyvtárban, múzeumokban végzendő hungarológiai kutatásokra, kiemelten a XX. századi és kortárs magyar–orosz kapcsolatok feltárását és dokumentálását célzó utakra és nemzetközi együttműködéssel megvalósítandó projektek előkészítésére; – Franciaországba levél–, kézirat–, és könyvtári, illetve múzeumi hungarika–feltárásra, a magyar–francia kapcsolatok forrásainak kutatására; – Németországba (Berlinbe, Münchenbe, Halléba, Drezdába, Lipcsébe) levél–, kézirat–, és könyvtári, illetve múzeumi hungarika–feltárásra, hungarológiai kutatások folytatására; – Isztambulba a magyar–török történelmi kapcsolatok kutatására; – Lengyelországba (Krakkó) a magyar–lengyel történelmi kapcsolatok forrásainak feltárására, A pályázatok elbírálásánál előnyt élveznek azok a hungarika–feltárások, amelyek során a kutatók egy meghatározott gyűjtemény (levéltár, könyvtár, múzeum) vagy gyűjtemény–rész magyar vonatkozású forrásanyagának teljes körű számbavételére vállalkoznak és az áttekintett dokumentumokról tételes jegyzéket készítenek. Az ösztöndíj időtartama: 1 – 5 hónap. Az ösztöndíj egyéb juttatások (utazási és szállásköltség térítés, biztosítás) mellett országonként eltérő mértékű, átlagosan havi 200.000 forintnak megfelelő összegű pénzbeli hozzájárulásból áll. Az ösztöndíjra az pályázhat, aki egyetemi vagy főiskolai oklevéllel rendelkezik. A pályázat elbírálásánál előnyben részesülnek a PhD tanulmányokat folytató hallgatók és a tudományos fokozattal rendelkező oktatók és kutatók. A pályázati anyagnak tartalmaznia kell: a.) a pályázati kiírás mellékletét képező adatlapot (letölthető a www.nkom.hu honlaporól); b.) a pályázó személyi adatait és szakmai pályafutását részletesen tartalmazó életrajzát; c.) egyetemi vagy főiskolai oklevelének, a nyelvtudását és a tudományos fokozatának megszerzését igazoló okmányoknak a másolatát; d.) a pályázó publikációinak jegyzékét; e.) korábbi tevékenységével, teljesítményével összhangban álló – a tervezett kutatások témáját, célját, helyét, formáját és idejét tartalmazó – kutatási tervet; f.) két, a kutatási terület elismert szakemberétől kapott ajánlólevelet, melyek közül az egyik – amennyiben szükséges – a külföldi fogadókészséget igazolja (a pályázó – hivatali összeférhetetlenség miatt – a külföldi kulturális intézetek munkatársaitól nem kaphat ajánlólevelet). Hungarológiai kutatási célokat szolgáló pályázat esetében ezen kívül csatolni kell: g.) a Magyar Országos Levéltár, az Országos Széchényi Könyvtár és/vagy a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójától kapott igazolást arról, hogy a tervezett téma új eredményeket hozhat a hungarológiai kutatások terén. (Kérjük a pályázati anyagot egy példányban, a leírt sorrendben, a mellékletek betűjeleit feltüntetve, és a sokszorosítás megkönnyítése érdekében kapcsok és fűzés nélkül összeállítani és borítékolni.) A pályázatok benyújtási határideje: 2005. október 28. A pályázatokat postai úton kell benyújtani a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Külföldi Magyar Kulturális Intézetek Igazgatóságára (1077 Budapest, Nagydiófa u. 11; postacím: 1410 Bp., Pf. 174.). A mellékelt Pályázati Adatlap a pályázat részét képezi, kitöltése hiányában a pályázat érvénytelen. A Pályázati Adatlap beszerezhető a NKÖM Ügyfélszolgálati Irodáján (1077 Budapest, Wesselényi u. 20–22.), valamint letölthető a NKÖM internetes honlapjáról a www.nkom.hu címen. A nemzeti kulturális örökség minisztere által kinevezett bíráló bizottság a pályázatokat 2005. november 30–ig bírálja el, és a pályázókat 2005. december 15–ig értesíti a pályázat eredményéről. Az ösztöndíjasok 2006. február 1–jétől utazhatnak ki. A Klebelsberg Kuno Ösztöndíj Bíráló Bizottsága

Szilágyi Lenke fotómûvész tárlata Prágában A Prága szívében lévõ, megújult kiállítótérrel gazdagodott Magyar Kulturális Központ az õszi évadot Szilágyi Lenke fotómûvésznõ kiállításával nyitotta meg. A nagy érdeklõdés övezte kiállítás megnyitóján jelen volt a mûvésznõ, és a kiállítás fiatal kurátora, Baksi Endre is. A bemutatott képek egyik része, a „Standfotók“ tematikailag a Prágai Magyar Kulturális Intézet egyik hagyományos rendezvényéhez, a nagysikerû, októberi Közép-Európai Kortárs Filmszemléhez kapcsolódik. Szilágyi Lenke felvételei forgatásokon mesterien elkapott, felejthetetlen, humoros-brutális pillanatokat, valószínûtlen, mégis valóságos színeket örökítenek meg. Az új pincegalériában „Party“ címmel a mûvésznõ Magyarországon még ismeretlen, a tõle megszokott fekete-fehér képek világától teljesen eltérõ, mûfénytõl színpompás, lüktetõ-dübörgõ, éjszakai klubok technobuli-hangulatát árasztó, digitális technikát alkalmazó képei kerültek kiállításra, nagy sikerrel. NKÖM-információ

Kihirdették a Közkincs Program eredményét A Közkincs Program keretében 185 kistelepülés jut összesen 2,7 milliárd forint kedvezményes hitelhez, amelyet infrastruktúra-felújításra fordíthatnak. A támogatást elnyert településeken megújulhat a könyvtár, a mûvelõdési Koncz Erika helyettes államtitkár és Olt ház, a múzeum, a tájBoglárka sajtófõnök, NKÖM ház, a népmûvészeti alkotóház illetve kulturális célokat szolgáló új épületet hozhatnak létre mondta Koncz Erika, hozzátéve: 36 ifjúsági klub is nyert támogatást infrastruktúra-felújításra. Közölte, hogy a kistelepüléseket kedvezményes kamat- és tõketámogatásos, húsz éves futamidejû hitelkonstrukcióhoz segíti a minisztérium. Egy település maximálisan húsz millió forint hitelt vehet fel. A hátrányos helyzetû önkormányzatok esetében a tárca átvállalja - lélekszámtól függõen - a tõketörlesztés negyedét vagy felét és a kamattámogatást - mondta Koncz Erika. Rámutatott: a támogatottak több mint fele olyan hátrányos helyzetû település, ahol az ott élõk lélekszáma nem éri el a kétezret. Koncz Erika elmondta, a hitelprogramnak munkahelyteremtõ hatása is lehet: mintegy háromszázra becsülhetõ azoknak a munkahelyeknek a száma, amelyeket a beruházások megvalósítása igényel. A helyettes államtitkár szólt arról: a Közkincs-program részeként 170 millió forint támogatást is szétoszt a tárca 271 kulturális modell-projekt megvalósítására. Az összegbõl a régióban mûködõ népmûvészeti és amatõr alkotóközösségeknek és egyéni alkotóknak, a régiókban együttmûködéssel megvalósuló közmûvelõdési programoknak és a települési közkulturális szolgáltatások továbbfejlesztését biztosító modellértékû programoknak adnak támogatást. NKÖM-információ

(Terjedelmi okokból csak a kiírás kivonatát adjuk közre. A teljes, hivatalos kiírás a minisztérium honlapján –www.nkom.hu– olvasható.) 2005/10.

5

Felirat

Cseke Szilárd festményei és mobilszobrai íztelen, „felfújt“, azaz manipulált portékákat juttatják eszembe. Itt azonban nem teljesen errõl van szó. A sorozat gyökereit Olaszországban kell keresni. Szilárd ott ébredt rá gyermekkori kertész–ambíciója kiteljesítésének mûvészeti interpretációs lehetõségére. A Római Magyar Akadémia ösztöndíjasaként egyszer kiment a legközelebbi piacra, ami a Campo dei Fiori (virágpiac, ahol zöldséget, gyümölcsöt, fûszert, halat is árulnak), és vett magának egy csomag paradicsommagot. Majd hazatérve, a Bródy Sándor utcai mûtermében cserépbe ültette a magokat, a tízbõl hat mag ki is kelt (mezõgazdasággal hivatásszerûen foglalkozók szerint talán lehetett volna jobb is az arány). A folyamatot õ mûvészként a mag–állapottól a szüretig indigókék festményeken örökítette meg. Tanulmányok 1992–1995 Képzõmûvészeti Mesteriskola Janus Pannonius Tudományegyetem, Pécs Festõmûvész szak, Mestere: Konkoly Gyula Mestervizsga: A technika beépítése a mûalkotás esztétikai valóságába 1987–1991 Janus Pannonius Tudományegyetem, Pécs Képzõmûvészeti Tanszék Mesterei: Keserü Ilona és Bencsik István

New Orleans–i rémlátomás

néha még a várokozás is olyan jó, mint az, amire várakozom 2000 olaj, vászon 35x25 cm Nem ritka az egy személyben festõ, szobrász és grafikus képzõmûvész. Viszont olyan mûvészt, aki a festészet mellett mobilszobrászattal is foglalkozik, keveset tudnék felsorolni. Cseke Szilárdot néhány éve ismerem már, de csak a napokban jutottam el odáig, hogy a régóta esedékes meghívásának eleget tudtam tenni, és meglátogattam mûtermében. Kellemes világos tér, éppen annyira tágas, hogy legújabb, a Fészek Galériában idén nyáron kiállított három, egyenként 2,5 x 2 méteres erdõ triptichonját is aránylag kényelmesen meg tudtuk nézni. Mielõtt a képekre került volna sor, videón levetített nekem néhány mobil szobráról készült felvételt. Ha a mobilszobrászaton belül Szilárdot be kéne sorolnom valahová, vagy meg kéne határoznom, mi a specialitása: õ a ventillátorok segítségével, levegõ mozgásával mûködtetett mobilok Ösztöndíjak mûvésze. 1996 Római Magyar Akadémia ösztöndíja A festészetet és a 1997 Derkovits Gyula állami képzõmûvészeti mobilszobrászatot ösztöndíj soha még nem láttam 1998 NKA ösztödíja ennyire egymáshoz közelítve, mint Szilárd paradicsomos sorozatában. Levegõvel felfújt Szervezeti tagság paradicsomai az összes 1995–tõl Fiatal Képzõmûvészek Stúdiója szabványnak maradékEgyesület (FKSE) talanul megfelelõ, 2001–2003 FKSE alelnöke egyen–méretû, rikító 1995–tõl Magyar Alkotómûvészek Országos színû, de egyébként Egyesülete

6

2005/10.

Látszólag banális élethelyzeteket ábrázoló festményeinek hangulata jelenik meg a térben, makett környezetben. Letépett tetejû házikó, nylon–fecnik kavarognak a levegõben. Szabó Dezsõvel közösen létrehozott mûve a „Szélvihargép“, mintha a mostani New Orleans–i katasztrófát vetítette volna elõre (Domesztikált vihar, 2000). A „paradicsom“ képi és felfújható mobilszobor–megjelenítésein kívül talán ez a mûve áll legközelebb festészetéhez, azon belül is a narratív elemeket használó storyboard–szerû sorozataihoz. Storyboard sorozatában Cseke Szilárd enyhe ironikus címválasztással reflektál az õt körülvevõ világra, a szuper–hiper–mega–fogyasztói társadalomra. Több képének azonos címe pontosan definiálja ezt az életérzést: „Ha csak ennyi gyönyört kínál az élet, már akkor is megéri.“ „Már csak olyan dolgokhoz értek, amelyekre semmi szükségem.“ „Lehet, hogy bejelentkezem egy plasztikai mûtétre.“ „Határozottnak kell lennem, bizonytalannak látszani tilos.“ A beszédes címek mai szappanoperákra, életmódmagazinok rovatcímeire, és hangzatos reklámokra emlékeztetnek. Nyugágy–festményeinek története Londonból ered, ott ugyanis lehet néhány órára bérelni a híres parkokban azokat az olcsó bútor–áruházakban nálunk is megtalálható csíkos nyugágyakat, melyeket több képén is láthatunk. A már kifizetett, de idõ elõtt otthagyott nyugágyak Szilárd képein megszemélyesülnek, a korábban benne ült ember hangulatának „lenyomatát“ õrzik. Fuoco (Tûz) címû kiállításán a levegõt adta a tûzhöz. Nejlon párnája tetejére két ventillátort épített be, az egyik befelé fújta, a másik kifelé áramoltatta a levegõt. A befelé fújó ventillátor nagyobb teljesítményû, így a nejlon megfeszüléséig feszesre fújta a párnát. Miután a párna elérte a legfeszesebb állapotot, a kisebbik ventillátor elkezdett túlpörögni, és így a párna lélegzéshez hasonló pulzáló mozgásba jött. A terem felsõ részében nejloncsõben Hungarocell–gömb ingázik, amit érzékelõk által irányított ventillátorok fújnak ide–oda.

Mûvész–társadalmi események Az Inkubátorház projektben kortárs mûvészek még nem kész alkotásait, az egyes mûvész által még nem vállalható, érlelésre szoruló, önmagukban még „életképtelen“ mûveit gyûjtötte össze és fóliazsákokba helyezte, majd gumicsöveken keresztül levegõvel fújta fel a nylon–hártyákat. Molnár Annamáriával közös projektjükben a „Vénusz Stúdióban“ a Mûcsarnok Szervíz kiállításán szerepeltek, asztrológiai segítséget nyújtva mûtárgyak értelmezéséhez. A kiállítás látogatók, mûélvezõk horoszkóp katalógus segítségével választhatták ki a személyiségükhöz leginkább illõ mûvészeket és mûtárgyaikat.

Felirat

1995 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2003 2005 2005

Válogatott egyéni kiállítások Kilenc Pécsi Kezdõ (kiállítás–sorozat), MKF Barcsay Terem, Budapest Ütközésvédelem, Stúdió Galéria, Budapest Budapest Paradicsom, Óbudai Társaskör Galéria:, Budapest Inkubátor Ház, Duna Galéria, Budapest Kvaliplastik, Szombathelyi Képtár, (Manfred Ejrautzal, Ausztria) Gallery by Night, Stúdió Galéria, Budapest (Várfok Galériával) Élménycentrum, Vadnai Galéria, Budapest Örökpanorámás telek eladó, Vadnai Galéria, Budapest E.G.O. Képzõmûvészeti sorozat, Edge Galéria, Budapest Esterházy Alapítvány, Eisenstadt, Ausztria Újra folyik a patak , Somogyi József Galéria, Pápa Fészek Galéria, Budapest

A Szerviz kiállításon Hecker Péter projektjében Cseke Szilárdot mûvészként lehetett „bérelni“ kiállítás–megnyitóra, a mûvészetrõl való entellektüel társalgáshoz, és egyéb kulturális és mûvészeti szolgálatokra.

Bevezetés az erdõbe Vannak mûvészet–pszichológusok, akik szerint Jackson Pollock festékcsurgatásai a mûvész uro–genitális problémájából eredeztethetõek. Ezzel a tettel, mármint a csurgatással nagy ívû, korszakalkotó hatást gyakorolt a világ képzõmûvészetére. Cseke Szilárd is „csurgat“, méghozzá a lehetõ legprecízebb biztos kézzel. Képei a Pollock által elindított absztrakt expresszionizmus tanulságait leszûrve „absztrakt szemmel“ nézve is hatnak. Nála a véletlennek nem sok szerepe van, ugyanis a csurgatás nyomvonalát kivetített kép alapján, a vetített formát követõ, filctollal behatárolt részre, a vonalat pontosan követve teszi. Az enyhén plasztikus, kiemelkedõ, világos tónusú homogén szín a háttér, az ég; a Gerhard Richter sikálására emlékeztetõ zöld „massza“ pedig, melybe néhol festõkéssel is belehúzott, az erdõ anyaga. A vízszintesen elhúzott festékmassza a sebesség érzetét kelti, ahogy autóval elhaladunk az erdõ mellett. A fák ágai a magasban összetartók. A Fészek Galériában kiállított erdõnek nincs alja, és nincs teteje. Csak fa van. És fény. Mondhatnám: nem látni a fától az erdõt; vagy – Szilárd jól bevitt minket az erdõbe! De még mielõtt eltévedtem volna, kaptam némi útbaigazítást. Egy fényképezõgépes japán ember elment a „svarcvaldi“ sötét erdõbe, egy rendes japán turistához méltóan sûrûn kattintgatott, aztán a netre tette ezeket a képeket, majd egyszer csak eljött az a nap, amikor ezt Molnár Annamária, a mûvész felesége a világ hálóján befogta, és úgy megtetszett neki, hogy örömében felsikoltott. Meghallotta ezt Szilárd, és a kép megfestésre került. Látott már ugyan „vászonra való“, ihletet adó fát is, erdõt is, 1998 Óbudai Társaskör Galéria többet lefényképeBudapest Paradicsom, Budapest zett. Sok képe van a Normafa környéki tájról, erdõrõl. Csak fákról készült fényképekbõl mutatott nekem egy kiállításra valót, de egy sem volt olyan, mint az a bizonyos Fekete–erdei. Az ideális erdõ megtalálásához ma már nem feltétlenül szükséges hátizsákot, túrabakancsot és háromnapi hidegélelmet beszerezni. A lényeg a kép, és a kép megalkotásához vezetõ út szinte már csak a szûk szakmai berkeket érdekli. Szilárd szerint is csak a végeredmény számít. Korábbi képein láthattunk embert, vagy ember alkotta tárgyat, például megszemélyesíthetõ nyugágyakat, de ezeken a képeken csak Munkák közgyûjteményben fákat, és a lombok Szombathelyi Képtár közt az eget láthatjuk. Pécsi Tudományegyetem Mûvészeti Kar Így nincs semmi Nemzetközi Angol Központ, Pécs méretbeli összehasonEsterházy Alapítvány, Ausztria lítási alapunk, és ezért Hatvany Lajos Múzeum, Hatvan sincs a képeken a fa

alja, sem a teteje. Tiszta képlet. A három nagyméretû (250x200 cm) kép (triptichon) lehetne az erdõ bármely kiszakított részlete, de mégsem teljesen az. Szilárd ravaszabb annál, és aki figyelmesen nézi ezt a három képet, rájön, hogy kb. fél méter Erdõ eltolással ugyan az a kép ismétlõdik. Azzal, hogy megváltoztatta, elcsúsztatta a kompozíciót, három, egymástól eltérõ kép jött létre. Saját definíciója szerint „kiklónozta“ a saját erdejét. A képeknél a zöld és a fehér, azaz a növény és a fény Cseke Szilárd által meghatározott, rá jellemzõ arányban és eloszlásban beállított egyensúlyban van. Kisebb méretû, fatáblára festett képeinél a fák közt áttörõ fény hatását úgy érte el, hogy belefaragott a fába, és a fatábla eredeti színe lett a lombokon áttörõ fény. Ez az erdõ az Õ erdeje, hiába nyúlt számtalan mûvész a témához, mégis megtalálta benne az egyedit, a csak rá jellemzõ hangot a mûvészet erdejében. Zielinski Tibor

Egymást stimulálva alkotni A +Mûhely Csoport, elsõ, Akku címû bemutatkozó kiállítására a Budapest Galéria Kiállítóházában (1036 Budapest, Lajos utca 158.) került sor. A Magyar Fotómûvész Szövetség legaktívabb, középgenerációjából alakult +Mûhely Csoportot az az igény vezeti, hogy egymást stimulálva, egymásra hatva alkosson. A 21 fõbõl álló fotómûvészeti csoport öngerjesztés céljából jött létre, hogy akkumulálják a szakmát, összegyûjtsék és megsokszorozzák az erõket/energiákat. A szakmán belüli párbeszéd egyik sarokpontja a munkának. Az aktív fotósgeneráció legfrissebb, 2004–2005–ös munkái ezen a bemutatkozó tárlaton az azonos mûfaji platform helyett sokkal inkább a Gábor Enikõ: Light life 2 fotómûvészet spektrumának bemutatását tûzte ki célul: a riporttól a kísérletezõ, médiumok közötti átjárhatóságot kutató fotográfiákig terjedõen. A +Mûhely csoport szándéka az, hogy a jövõben a fotográfia szempontjából fontos filozófiai kérdések köré szervezõdõ, tematikus gondolatokra felépített, a világra reflektáló és azon nyomot hagyó munkákat hozzon létre. A kiállítás megtekinthetõ: 2005. október 16–ig. A Mûhely Csoport tagjai: Barta Zsolt Péter, Benkõ Imre, Bozsó András, Drégely Imre, Frankl Aliona, Gábor Enikõ, Hajdú Telek Balázs: Forgó József, Halas István, Haris László, Herendi Péter, Illés Barna, Jokesz Antal, Kemenesi Zsuzsanna, Kerekes Gábor, Minyó Szert Károly, Pácser Attila, Szilágyi Lenke, Stalter György, Telek Balázs, Tóth György, Vékás Magdolna.

2005/10.

7

Felirat „És legfõképpen van a zene, végtelen szépségével“

Évadnyitó sajtótájékoztató a Mûvészetek Palotájában

Pontosan hat hónappal az ünnepi megnyitó után a Mûvészetek Palotája már több mint negyedmillió látogatóval, és a programjairól megjelent mintegy 2500 cikkel büszkélkedhet. Nem csoda, hiszen az itt fellépõk listáját a világ hírneves, hosszú múltra visszatekintõ koncerttermei, operaházai is megirigyelhetik. A szeptember 14.–én megtartott sajtótájékoztatón pedig kiderült, hogy a most induló évad rendezvényei sem fognak lemaradni az elsõ fél év gazdag ajánlata mögött. Mivel a fõ célok közé a jövõ koncertlátogatóinak nevelése tartozik, az értekezleten a hangsúlyt a kisgyermekes családoknak, az ifjúságnak, valamint a lélekben örökifjú felnõtteknek szánt programokra helyezték. Fenyõ Gábor, a Mûvészetek Palotájának koncertszervezõje és szaktanácsadója arról számolt be, hogy az intézmény a társadalom minden rétege és minden korosztálya számára otthonná szeretne válni. Ezért fontos már a gyerekeket is megismertetni a zenehallgatás örömével, nem pedig szigorú órák keretében elhitetni velük azt, hogy az úgynevezett „komolyzenét“ csak akkor élvezhetik, ha évekig tanultak róla. Hiszen a komolyzene is lehet mókás, színes és rejtelmes, akár egy tündérmese. Hogy ezt bebizonyítsák, a Mûvészetek Palotájának munkatársai és színpadra lépõ mûvészei az intézményt hetente „elvarázsolják“, így helyén vasárnaponként a Cifra Palota virrad meg. Az ingyenes kínálatban a játszósaroktól kezdve a kreatív játékokon, táncházon, tánc– és énektanításon át a karaokéig és sztárvendégekig minden megtalálható. A szervezõk külön gondot fordítanak arra, hogy a IX. kerület ipari részeibõl idelátogató gyerekek a Palotában ebédelhessenek, még több idõt töltve a mûvészetek világában. Ehhez a rendezvénysorozathoz õsztõl a Hangverseny Fiataloknak cím alatt nyolc koncert fog társulni, amelyeket a világhírû amerikai zeneszerzõ és karmester, Leonard Bernstein azonos nevû televíziós mûsora ihletett. A koncertsorozat folyamán a 8

2005/10.

fõleg 8–18 éves gyerekeknek és fiataloknak olyan mûhelytitkokat fognak feltárni, mint például azt, hogy egy zongoraverseny miért „verseny“, ha csak egy zongorát látunk a színpadon, nem kettõt. Ki kivel verseng? És ha két zongora van, akkor azt hallgatjuk–e, hogy melyik mûvész játszik gyorsabban? A szervezõk meghívását különbözõ magyar szimfonikus zenekarok mellett díjazott fiatal zenészek, bábmûvészek és mesemondók is szívesen fogadták. Egy másik, most induló és szintén interaktív sorozat az Opera mindenkinek címet viseli. A sorozat „lelke“ a sajtótájékoztatón megjelent neves karmester, Pál Tamás. Mint az opera kiváló magyar szakértõje és elõadója már az elsõ mondattól fogva ragályos örömmel beszélt a mûfaj iránt érzett szeretetérõl, és arról a kívánságáról, hogy ezt a szeretetet továbbadja: „Le kell bontani a tisztelet falait, hogy senki se féljen az operától“. Eme terv megvalósításában a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem és a Színmûvészeti Egyetem hallgatói fognak neki

segíteni. Nem könnyû feladat, hiszen már az elsõ operáról fennmaradt leírások között is nem egy negatív található. A német udvarok küldöttei például szörnyülködve értesítették uraikat arról, hogy az olaszok azt képzelik, az

antik görög drámát keltik életre amíg a színpadon állva érzelmeikrõl „nyivákolnak“ hosszú perceken át. És ki hallott arról, hogy valaki még haldokolva is trillázik? Ennek a zenei formának semmi jövõje! A jóslatok azonban nem váltak be, az opera már évszázadok óta a legkedveltebb mûfajok egyike. Ennek ellenére még ma is vannak olyanok, akik megosszák a 16. századi diplomaták véleményét. Pál Tamás azt szeretné nekik meg-

mutatni, hogy emiatt számtalan gyönyörû pillanatról mondanak le, mert a zene gyakran közvetlenebbül szól hozzánk, mint a szavak, és gyakran mélyebben érint, mint a képek. Mivel az opera több mûvészetet olvaszt eggyé, rétegeinek összjátéka kutatásra invitál, újabbnál újabb világokat tárva elénk. Mindez bemutatható játékon keresztül, megszüntetve az elõadók és a hallgatók közötti határokat. Így a hallgató nemcsak a zenei élmény szerves részévé válik, hanem felfedezheti azt is, hogy a zeneszeretet egy õsi, mindenkiben szunnyadó adottság. Ha gyermekkorban lépünk erre az útra, még mielõtt a civilizáció ránk nehezítené fátylát, felnõttkorban is ösztönösen fogjuk érteni a zene nyelvét. A programokról, valamint az õsztõl bevezetett bérletekrõl a www.muveszetekpalotaja.hu cím alatt érdeklõdhetnek. Pándi Zita

Felirat

Az X-Art Egyesület 2005-ös kiállításáról Az Egyesületi Törvény életbelépése óta, tehát 1990–tõl kezdõdõen, szellemi–ideológiai, mûfaji vagy topográfiai szempontokat figyelembe véve, rengeteg non profit jellegû, öntevékeny képzõ– és iparmûvészeti egyesület alakult és mûködik különféle célokkal határainkon belül és kívül egyaránt. 1999–ben például a Magyar Képzõmûvészeti és Iparmûvészeti Társaságok Szövetsége még csak 28 nagyobb tagegyesületet, 2003–ban pedig már 33–at regisztrált. Ez persze csak a töredéke a Magyarországon mûködõ képzõ– és iparmûvészeti egyesületeknek és társaságoknak. Ha például Érdrõl légvonalban áttekintünk Budaörsre (vagy éppen fordítva), itt is több képzõmûvészeti szervezõdéssel találkozhatunk a képzeletbeli egyenes által átmetszett három településen. Budaörsön mûködik a BUM, azaz a Budaörsi Mûvészek Egyesülete, és újabban a REGIOART Dél–Buda Környéki Regionális Mûvészeti Egyesület is ide helyezte székhelyét, (de itt alakult meg, és átmenetileg itt mûködött 1991–93 között a MAMÛ Társaság is, bár egykori jelenlétét csak egyetlen egy bemutatkozó jellegû kiállítás igazolja); azután Törökbálinton az Elsõ Kör alkotómûvész–csoport; Érden pedig az X–Art Egyesület. Az említett egyesületek egyik legfõbb közös jellemzõje, hogy elsõsorban helyi–földrajzi, azaz szûkebb vagy tágabb értelemben vett topográfiai szempontok Kéri szerint szervezõdtek és szervezik magukat a jelenben és a jövõbe tekintve egyaránt. A szóban forgó érdi székhelyû X–Art Egyesület tehát 1992 õszén alakult meg, s jobbára a városban és környékén élõ alkotók egy részét igyekszik egymáshoz kapcsolni, tömöríteni, mégpedig úgy, hogy a legfõbb érték, a minõség, lehetõleg ne sérüljön túlságosan. S ennek az esztétikai minõségnek a letéteményesei maguk az autonóm világgal rendelkezõ, szuverén mûvészek, akik úgy kívánnak egymással közösséget vállalni, úgy kívánnak együttesen megjelenni, hogy egyéniségük, alkotói hitvallásuk lehetõleg ne szenvedjen csorbát a kollektív manifesztációk során. Természetesen önmagukat erõsítendõ, nagy hangsúlyt fektetnek arra is, hogy a tágabb értelemben kezelendõ régióból, sõt esetleg az ország egészen más területeirõl rendszeresen hívjanak meg olyan mûvészbarátokat is, akikrõl úgy gondolják, jelenlétükkel emelni fogják az eltervezett kiállítások színvonalát és tematikai gazdagságát. Az X–Art Egyesület tehát egyelõre nem kíván semmiféle közös mûvészetideológiai vagy világnézeti programot, illetve esztétikai vagy stílusszemléleti koncepciót elõírni a tagok és a meghívott barátok számára. Inkább az eseményszervezõi és kiállítás–megnyilvánulási tevékenységet helyezi elõtérbe. Természetesen ezekkel a szempontokkal nem ellenkeznek azok az ún. tematikus tárlatok sem, mint amilyen például a tavalyi A Dunánál címû volt, mert a megadott „hívószón“ belül teljes autonómiát élveznek a meghívott mûvészek. Az eddigi Érdi Napokra szervezett kiállításokat és a hozzájuk rendelt katalógusokat nézve, egyrészt kibontakozik elõttünk az egyre markánsabbá váló X–Art–os tagnévsor, másrészt kirajzolódik elõttünk egy olyan ajtó– és ablaknyitogató gyûjtõköri szándék, amely egy majdani Érdi Képtár megalakításáig és megnyitásáig vezethet el bennünket. Én nem hiszem, hogy mindez csupán utópia lenne. Ma már minden, magára valamit is adó nagyobb településnek van saját képtára, ahol bemutatja képzõ–, fotó– vagy iparmûvészeti értékeit. Példaként említhetném a Csepel–szigeti Duna–ág bal oldali túlsó partján fekvõ Dunaharasztit, ahol a Baktay Ervin Gimnázium és Vízügyi Szakközépiskolában igen komoly, tekintélyes anyaggal rendelkezõ Kortárs Mûvészeti Gyûjtemény alakult, 1994–96–ban. Reméljük, hogy az X–Art Egyesület által szervezett kiállításoknak, és az általuk kezelt, szûkebb és tágabb érdekkörû, valóságos és potenciális gyûjteménynek egyszer majd tényleg lesz olyan következménye, amely egy minõségre törekvõ képtár megalapítását jelenti Érd városában is. És most nézzük a kiállítást, lássuk a mûveket: Ezen a tárlaton 13 mûvész szerepel: Büki Attila, Eõry Emil, K. Izcrám, Kéri Mihály, Karsch Manfred, Kovács Johanna, Marcali Kiss Melitta Érdrõl; László Bandy Százhalombattáról, Lovász Erzsébet Budaörsrõl, Aknay János és Deim Pál Szentendrérõl; Puha Ferenc és Somogyi György pedig Szigetszentmiklósról. A kiállításhoz egy szépen tervezett és kivitelezett katalógus is készült, amely Kéri Mihály és M. Nagy Péter munkáját dicséri. Ebbõl ábécésorrendben megtudhatjuk mindazokat a mûvészekrõl szóló alapinformációkat, amelyek segítenek bennünket az eligazodásban, fõleg a mûkeletkezések szociológiai hátterének megértésében. A kiadvány másik erénye, hogy a benne található reprodukciók, három kivételtõl eltekintve, megegyeznek a kiállított mûvekkel. (Egy alkotás pedig kimaradt a katalógusban közölt 39 mûtárgy közül.)

A tárlat – egy–két buktatójától eltekintve, melyek a jövõben remélhetõleg nem ismétlõdnek majd meg – egyenletes és jó színvonalú. Látványa – amint ezt minden jó kiállítás esetében tapasztalhatjuk – figyelmesen elhelyezett, hangsúlyos pontokra, a mûvek önálló életét segítõ, dinamikus ellentétpárokra, illetve a munkákon átnyúló finom szemléletbeli és formai rezonanciákra, illetve színharmóniákra épül. A belépõ elõször a rangidõs, kiváló szentendrei mûvész, Deim Pál rembrandti mélységeket idézõ képeivel találkozik. A három önálló, jellegzetesen Deim–bábus téma – Templom, 2000; Menyasszony, 2000; Tükörben, 2005 – borongós mû–együttesként viselkedik, s hangulatuk az öregkori számvetés bölcs belátásával és a nosztalgiákkal átszõtt, lehúzó rezignációk érzésével azonos. Mellette a falon a nem sokkal fiatalabb Eõry Emil szintén filozofikusnak mondható festményei sorakoznak fel (Gyakorlat, 2005; A sötétség terjedése, 2005; Úton, 2005), mely munkák életrõl és halálról szóló, elkomoruló hangulatai, drámai síkkompozíciói és metafizikus alig–terei, valamint emblematikus embersziluett–figurái mintha tudatosan rímelnének Deim munkáira. A harmadik mûvész ezen a falon, Aknay János, akinek az Égi vándor, 2005; Este, 2005; és Látogató, 2005 címû Mihály: Kompozíció festményei, a meleg és a hideg színtónusokat feszesen tömörítõ, a tüzes és a sötét térsejtelmeket érzékeltetõ, szintén síkkonstruktivista, angyalbáb–figurás város–, ház–, illetve a „kintet és a bentet“ egyszerre megragadó képei méltó párjai a fentebb említettekéinek. A bejárat utáni jobb oldalon Kovács Johanna idézõjelben használt, expresszív anyaghasználaton alapuló, ábrázolni látszó sejtelmességekkel felruházott, egyszerre groteszk és megrendítõ „Triptichonja“ (Esemény I–II., 2004; Groteszk, 2003) és László Bandy egy falra helyezett, kivágott, játékos papírrétegekkel operáló, millió részletet felvonultató, színes térmunkája, mondhatni anti–relief Akvarell doboza, 2004, illetve a sarokba állított, a századelõ orosz konstruktivistáinak szemléletét is megidézõ, szintén papírból készült, utópisztikus–szférikus, fehér kubus–szobra látható, amelynek párja vele átlósan szemben helyezkedik el a kiállítóteremben (Téma és változatok I–II., 2003) . Az ablak elõtti elsõ paravánsoron Karsch Manfred három egymást követõ, a valóságot részleteiben pengeéles síkokra felszeletelõ és áttetszõ kristályszerkezetté alakító olajképe látható Alkonyat, 2005; Félelem, 2004; és A Pápa halála, 2005 címmel, amelyeket K. Izcrám egy merõben ellentétes alapállású, tehát rendkívül expresszív, nem ábrázoló jellegû, de az informel festészet õszinte önkiírási vágyát, érzelmi gesztusait forma– vagy jelképzõdéssé alakítani igyekvõ, a kabalisztika tanait is megidézõ, vegyes technikájú munkája zárja a sort (HOD, 2005) , amelynek két másik darabja a szemközti fõfalon látható (GUU, 2005; ACELUT – A kiáradás világa, a dicsõség és a szférák birodalma, Adam Kadmou lakhelye; 2005). Ez a belsõ fõfal egyértelmû ellenpontozással lépteti tekintetünket egyik képrõl a másikra. A sor elején Puha Ferenc (Reggel a szigeten, 2005; Zöld sziget, 2004; Víz, 2004), a végén Somogyi György (Kompozíció I–III., 2005) horizontvonal nélküli, felülnézeti „insula“, azaz „sziget“ témájú és filozófiájú festményei rímelnek egymásra, természetesen más–más színhõmérséklettel, más–más léptéket választó lírai területszerkesztéssel, mégis a lokálpatriotizmusból kiinduló, egymással rokon, festõi értékközpontúsággal és egyetemes elkötelezettséggel. Kéri Mihály absztrakt és konstruktív építkezésû, kemény éleket használó, akrillal készült triptichonja egyugyanazon szerkezetû vizuális témának a szó szoros értelmében vett színtételekben történõ, feszültségfokozó megismétlése. A Kompozíció I–III., 2005, mintha Somogyi, Puha és Aknay képi világának egy sajátosan leegyszerûsített, szuverén szintézise lenne. A galéria hátulsó nagyfalán Lovász Erzsébetnek a XXI. század élethelyzeteit személyes és egyéni történéssé sûrítõ, úgymond „szubjektív ikonjai“ láthatók Bárány– és Álom–ikon címmel. A triptichonként is felfogható képegyüttes középsõ festménye Ádám és Éva hajdani édenkerti szituációját ábrázolja egy mai léthelyzetbe átültetve, ahol a két fényalmát tartó alak az egymással szolidáris „új ember“ „új szövetségét“ szimbolizálja (Hegyben halmok közt). Végezetül az elkülönített oldalsó paravánsoron azt a két elhelyezett olajfestményt és azt a három akvarellképet kell megemlítenünk, amelyek – a tárlat szellemébõl kiindulva – nem egészen problémátlanul kollaborálnak a többi munkával. Az elõbbiek Marcali Kiss Melitta kézügyességét (Siena, San Gimignano), míg az utóbbiak, az amúgy neves költõ és szerkesztõ, Büki Attila festészet felé kacsintgató polihisztorságát nyomatékosítják (Távolodás, Tájemlék, Hangverseny a szabadban). (Szepes Gyula Mûvelõdési Központ, Érd, 2005. szeptember 19. – október 10.) Novotny Tihamér 2005/10.

9

Felirat A József Attila centenárium társmûvészeti eseményeirõl

Kligl Sándor szobra Hódmezõvásárhelyen Egyre fontosabb a különbözõ mûvészeti ágak közötti intenzív és elmélyült kapcsolatok rendszere. Egy–egy mûvészeti ág ünnepe, jubileuma legyen egyben egy másik, társ mûvészeti ág alkalma is a kapcsolatok, az áthatások, a szellemi kötõdések kifejezésére. Ezért jó, ha például színházi és film fesztiválokhoz képzõmûvészeti vagy irodalmi események kapcsolódnak, s ezért volt jó tapasztalni, hogy József Attila ez évi születési centenáriuma nem csak az irodalom és az irodalom szeretõk ünnepe volt, hanem mindehhez sok – ha nem is rengeteg – képzõmûvészeti, társmûvészeti esemény is kapcsolódott. Természetesen a szorosan vett irodalmi–szakmai történéseket jelentõs kiadványok megjelentetése jelentette – mint például Alföldy Jenõ vers–elemzõ kötete –, s a programok egyik központja a Petõfi Irodalmi Múzeum volt, de jó érzéssel követhettük például a Veszprémben megrendezett három napos szavaló versenyt, ahol hivatásos színmûvészek szerepelhettek. Mindehhez tehát a képzõmûvészet is kapcsolódott, sajátos vizualitásával. Országos fontosságú döntésként vehettük hírét, hogy talán végre megoldódik a költõ síremlékének véglegesítése. Nagyszabású pályázat eredményeként kihirdették a József Attila síremlékére kiírt pályázat eredményét, melynek során – sok neves és Kossuth–díjas mûvészt „megelõzve“ – a megbízást két fiatal alkotó Bálványos Levente és Horváth Csaba nyerte el. A megemlékezések keretében került sor Budapesten, a Szépmûvészeti Múzeumban egy Németországban élõ amerikai festõmûvésznõ – Janet Brooks Gerloff – kiállítására, amelyen a kiállított munkákat József Attila versei inspirálták. A József Attila Mûvészeti Centrum Alapítvány kortárs magyar képzõmûvészeti kiállítást rendezett és kiadványt jelentetett meg. Egyéni kiállításon mutatta be József Attila ihlette munkáit Miskolcon Feledy Gyula, a fõvárosban az Újlipótvárosi Klubgalériában Würtz Ádám emlékkiállítása volt látható ugyancsak e témában. A képzõmûvészet szerepe egy–egy hasonlóan jelentõs irodalmi évfordulónál mindig köztéri szobrok, mûvek megvalósulását is jelenti. Bár József Attilát ábrázoló vagy költészetéhez kapcsolódó plasztika igen sok található az országban, igen lényegesek azok a mûvek, melyek e jubileumi év kapcsán születtek meg. Csak példálódzunk az eseményekbõl, de mindannyiunk számára öröm, hogy két József Attila mû került elhelyezésre határainkon kívül Erdélyben. Nagyváradon állították fel Wágner Nándor (1922–1997) szobrászmûvész egész alakos szobrát, melynek külön10

2005/10.

legessége, hogy azt a mûvész több, mint ötven évvel ezelõtt mintázta. De hogy hazai példákat is hozzunk, Miskolc –Lillafüreden állították fel Varga Éva szobrászmûvész alkotását és a közelmúltban avatták Szórádi Zsigmond szobrászmûvész „Padlás“ címû dombormûvét Budapest IX. kerületében, a Ferencvárosban. Kétségtelen azonban, hogy az egyik legnagyobb szabású képzõmûvészeti megemlékezésre Hódmezõvásárhelyen került sor, ahol a nagy hagyományú Õszi Tárlat nyitása napján avatták fel Kligl Sándor szobrászmûvész József Attila emlékmûvét. Az éppen ez évben 35 éve a szobrász pályán mûködõ mûvész sokfelé az országban több köztéri munkát készített és munkája áll határainkon kívül is, elsõsorban Németországban, de ezt a megbízását élete egyik legjelentõsebb kihívásának tekintette. Kligl Sándor munkássága közismert, mégis például a Fõvárosban kiállításokról nem nagyon ismerhetjük szobrászatát, hiszen egyéni kiállítása évtizedes távlatokban volt Budapesten és az elmúlt évek jelentõs szobrászati kiállításain munkáit nem láthattuk. A nyolcvanas évek végétõl a kilencvenes évek közepéig több kiállítást rendeztek mûveibõl Németországban. Kligl az a mûvész, aki szerint a szobrászat expressis verbis köztéri mûfaj, mûvészeti ág, aki szerint a szobrásznak nem kiállításokon kell szerepelnie, hanem közösségek elõtt kell vizsgáznia, köztéri szobrászként. A Fõvárosban közismert lehet 1983–ban felállított Eiben István plasztikája, s az elmúlt években állították fel a Kossuth téren Kovács Béla emlékmûvét, amely egyéni plasztikai megoldásokkal eleveníti meg a tragikus sorsú országgyûlési képviselõ személyiségét. 2002–ben avatták fel a Széher úti Ferences Kórház bejárata mellett egészalakos Szent Ferenc szobrát, valamint az új Nemzeti Színház elõtti szabadtéri „színész–panteonban“ nagyméretû Kiss Manyi szobrát. Kligl Sándor negyven köztéri plasztikát készített, ami jelzi különleges affinitását a szobrászat e nagy felelõsséggel járó ágazatához. S ha hozzá tesszük, hogy köztéri munkái jellemzõen nagyméretûek, akkor jogosan azt állíthatjuk, hogy egy igazi köztéri szobrásszal van dolgunk. Kligl Sándor éppen húsz évvel ezelõtt már készített egy József Attila emlékmûvet Békéscsabára, de a mostani jubileumi év, Hódmezõvásárhely városa megtisztelõ felkérése egy nagyszabású mû elkészítésére inspirálta. A mûvész a Képzõmûvészeti Fõiskola elvégzését követõen közel tíz évig Hódmezõvásárhelyen élt és alkotott, azóta Szeged képzõmûvészeti életének egyik meghatározó személyisége, így a hely mély ismeretével vállalta a feladatot.

Szobrászatára a személyiségébõl is eredõ eleven, dinamikus formaképzés, elmélyült, finom, természetelvû fogalmazásmód a jellemzõ. Olyan szobrász, aki nagy plasztikai hagyományokra építkezik, gondos, érzékeny mintázással, precizitással, akitõl azonban nem áll távol egyfajta költõi, allegórikus megközelítés, emelkedettség. Felmerülhet tán a kérdés, hogy az emlékmû miért éppen Hódmezõvásárhelyen valósul meg, hiszen köztudottabb a költõ akár csak a közeli Szegedhez vagy Makóhoz fûzõdõ kapcsolata? Nos, József Attila sógorának, egykori gyámjának Makai Ödönnek közismert vásárhelyisége, s így a költõ többször is megfordult a városban, sõt igen jelentõs verseit is itt írta, melyek közül ezúttal csak a Téli éjszaka, a Betlehemi királyok, a Dörmögõ, a Regösének vagy az Eszmélet címûeket említjük meg. Ez utóbbi halhatatlan mûnek az alábbi sorokban még jelentõsége lesz (egyébként épp ez évben jelent meg Kõszegfalvi Ferenc és Szigeti János szerkesztésében az „Én József Attila itt vagyok!“ A költõ vásárhelyi világa címû kötet, mely a költõ Hódmezõvásárhelyhez fûzõdõ kapcsolatait foglalja össze). Kligl Sándor Hódmezõvásárhelyen felállított József Attila emlékmûve központi figurája maga a költõ, akinek emberközeli, velünk együtt élõ személyiségét ezúttal ülõ figuraként ábrázolja. Az életnagyságnál jelentõsen nagyobb figura (230 cm a magassága, de így ülõ állapotban 170 cm) merengõ fejtartása, karakteres mintázása elsõ megpillantásra hat nézõjére. A hétköznapi beállítás szép kompozíciós megoldása a költõ kéztartása, amely ezúttal egyfajta elmélyült, gondolkodói nyugalmat áraszt. A szobrásznak lehetõsége volt arra, hogy a fõ figura mögé egy sajátos falat építsen, amely – jelképes utalással – kazettás szerkezetességével jelzi a költõ görög–keleti vallását, mintha ebbe a szerkezetbe ikonok elhelyezése volna lehetséges. A fal–rács öt méteres magasságával mintegy föld és ég között teremt kapcsolatot. Az egyik kazettában megeleveníti azt a fotográfiát, amely a költõ édesanyja halála elõtt készült a családról 1919–ben. A fénykép száraz dokumentarizmusát Kligl megnyújtott, szinte álomszerû figurák mintázásával alkotja újjá, ahol ott a kamasz költõ vékony alakja, 14 évesen, állát támasztó kéztartásával, édesanyja már–már a túlvilágra készülõdõ alakjával együtt. Ez a kéztartás – más megfogalmazásban – harmónikusan hangoldóik egybe a fõfigura – már felnõtti – megjelenítésével. Egy másik kazettában a szobrász, költõi képzetekkel kapcsolódik a Hódmezõvásárhelyen született talán legnagyobb József Attila vers, az Eszmélet gondolatiságához, illetve annak rendkívül összetett és bonyolult mondandója egy–egy villanásához:

Felirat „a levegõben semmi pára, a csilló könnyûség lebeg! Az éjjel rászálltak a fákra, mint kis lepkék, a levelek.“ Mintha ezeket a gyönyörû „lepke leveleket“ mintázná meg a szobrász, de egyben kapcsolódna a tán legsúlyosabb költõi következtetéshez: „Csak ami nincs, annak van bokra, csak ami lesz, az a virág, ami van, széthull darabokra.“ Úgy tûnik, mintha Kligl Sándor láttatná a „nincs bokrát“, s a „lesz virágát“, de nem törõdik most a „van“ darabokra hullásával! És most vessük pillantásunkat ismét a központi figurára, ahogy a költõ mellett ott áll a fiókos asztalka, s idézzük fel az Eszmélet utolsó sorát: „én könyöklök és hallgatok.“ A szobrász a költõ személyisége megidézésével együtt egyfajta plasztikai, térbeli költõi szárnyalást képes megmintázni, érzékeltetni. Ugyanakkor fontos számára, hogy távol tartsa magát bármiféle heroikus ábrázolástól. Ezt a már–már profán hétköznapiságot mutatja meg oly módon, hogy a költõ úgy ül itt közöttünk, hogy mindjárt hozzánk is szól. A mû felidézi József Attila Thomas Mann üdvözlése címû verse legendás sorát: „Ülj le közénk és mesélj.“ Ezúttal Kligl Sándor mintázza meg azt a szituációt, melyet József Attila fogalmazott meg. A mûvész az összetett kompozíciót bronzban és kõben valósította meg. Mindkét anyag közel áll mûvészetéhez, sõt jellemzõ rá ezek együttes alkalmazása. A kõ szerkezetességét ezúttal ellenpontozza –ugyanakkor harmónikusan kiegészíti– a mûvész érzékeny mintázási felfogása. Köztudottan évek óta viasz–veszejtéses bronzöntõ technikával kivitelezi szobrait (saját maga!), ami a mintázáskor lehetõvé teszi a finom és igen gazdag, rezdülékeny plasztikai karaktert, a bonyolult felület képzést, amellyel a mûvész ezúttal is élt. A mû Hódmezõvásárhely központi terén, ám „zöldben“ helyezkedik el, az árvédelmi fal elõtt. A szobrász korábban már többször dolgozott együtt Novák István építésszel, aki most is segített számára a mû megvalósításában. Mindkét alkotót szoros munka kapcsolat fûzi Hódmezõvásárhelyhez, s mostani újabb közös munkájuk talán egyfajta esszencia is. Öröm hallani, hogy a szobrot Hódmezõvásárhely önkormányzata rendelte meg és finanszírozta, melyben személy szerint jelentõs a szerepe Lázár János polgármesternek, országgyûlési képviselõnek. E jelentõs szoborral, s annak október elején történt avatásával a József Attila centenáriumi év egyik legjelentõsebb képzõmûvészeti beruházása valósult meg. Köszönet Hódmezõvásárhely városának és a szobrásznak. Számára is szép ünneplése eddigi pályafutásának, amire alkalma volt. Ez évben töltötte ugyanis be 60. életévét. További sikereket! Feledy Balázs 2005/10.

11

Karosszékben

Törni csendet, fényesül, sikongva

Hajnal van, gyönyörû, friss fûszag, növényi nedvek, a párásság még a kertben idõzik. Újságért a lugas alatt mezítláb megyek, a szemközti vásárcsarnok kofái dolgozni igyekeznek, meglátnak, nem baj, parasztasszonyosan meztéláb a benti járdán. És akkor mi van? Megmosolyognak. Végigjárom hát a gyepet, harmatos fûben safratok. Nagyon jó. A lakásban is mezítláb járok, cipõim bõrtalpúak, nem bírom elviselni a mûanyagot. Amikor a puszta földre lépek, mintha feszültség szikrázna ki belõlem, vagy a civilizációs ártalom földelõdik, vagy nem tudom. Délelõtt a part turista–nem–járta szakaszára megyek, csendet, csendet akarok, köveket fényképezek, vizet, levegõt, eget látni, a nagyvárosból semmit, mert tegnap elegem volt. „A ház elõtt egész éjszaka ott állt egy terepjáró. Égõ féklámpákkal állt, mintha csak most jött volna, mintha éppen indulni akarna…“ Nem jut eszembe tovább a vers, Kányádié, amit egyetemista koromban csiklandós rendszerellenességgel skandáltunk. A terepjáró tényleg most jött, és tényleg indulni akar, de sokáig áll a ház elõtt, a kormánynál testes, napszemüveges úr (?), én mellette ülök, jobbján, szintén kocsiban, a szélsõ sávban, az utca túloldalára nézünk. Fiatal lány megy ott, karcsú, ruganyos léptû, az õ két emlõje olyan, mint két vadkecske, egy zergének kettõs fia, a melyek a liliomok közt legelnek. Állunk a fullasztó nyári hõségben, 12

2005/10.

dugóban, a terepjárós férfi meg én, és nézzük azt a lányt. Erdélyi lehet talán, bár az nem látszik, csak gondoltam, tán a leskõdõ terepjárósról jutott eszembe meg a lány „szeretlek világ“ mosolyáról. Fehér ruhában van, talpig fehérben, csontig, velõig fehér talán, szende szûz, fehér fátylas, barna öves, sarus ferences novícia. „Midõn a testvérek a világban járnak, semmit se vigyenek magukkal az útra. Se erszényt, se táskát, se kenyeret, se pénzt, se botot.“ Giovanni Bernardone regulájában van benne ez, aki (ami Assisi Szent Ferenc), és ami (a szerzetesi élet szabályzata), kívül esik a farkas mosolyú, kutyalánc méretû arannyal aggatott terepjárós pasi érdeklõdési körén. A novícia olvasta biztos, meg én is. Megy a lány, a szelíd mosolyú a Széna tértõl a Margit–híd felé, gyalog, el a Gazdasági Minisztérium épülete elõtt, mi lépésben követjük. Habitusán satnya fák gyér lombja közt átszûrõdõ napfény cikázik. Egyenes háttal megy, mintha az anyja a fején könyvvel sétáltatta volna kõpadlós szobában fel–le, hogy jó tarása legyen, semmi sem fontosabb, mint a gerinc. Modelliskolában is így tanítják. Egyenletesen halad, csípõje lágyan ring, keze kecsesen leng a fehér vásznat harangnyelvként verõ combja mellett. A terepjárós úgy nézi a lányt, hogy nem veszi észre, meglódult elõtte a sor, újabb húsz méter haladási tér nyílt, menni kell, menni. Rádudálnak, a gázba tapos, csikorogva áll az elõtte araszoló elé. Kirakatok következnek, világi hívságok, amikre egy apácanövendék nem tekint. Tényleg nem. Nem látom az arcát a kirakatban. Profilja alapján húsz éves, ha van. Úgy megy, ahogy a boldogok, mintha bokáig nyírott gyapjúban járna, mintha a semmibõl lelógó láthatatlan fonalak balanszíroznák nehézkedés ellen a testét, mintha lába sem érné a földet. Szól a rádió nálam, a Bartók, Haendel Messiás oratóriumának áriája, „How beautiful are the feet of them, that brins the gospel of peace“, a Rómabeliekhez 10:15, „Mily szépek a békesség hirdetõinek lábai…“ Tényleg szépek, de ez a lényegen nem változtat. Zajban és mocsokban ülünk, pufog ki ránk a gáz, a terepjárós csavar egyet rádiója gombján, kereskedelmi rádió, útinform, harsány mûzenék. Elkanyarodik az út. A terepjárós még mindig mellettem áll. Most, hogy a növendék apácát nem látni már, jobbra is tekint, ott vagyok én. Magasról néz le rám, ló a nyúlra, abból a szögbõl dekoltázsomba látni. Hazaérek aztán, csend lenne végre, de nem, vendég van otthon, ismerõs matróna, termetes szentfazék, öblös pletykafészek, az ilyenre mondják, hogy nyáron a nap hevérõl a nyelve is lebarnul. Beszél. Csak mondja, mondja, mondja, mintha abbahagyás esetén életveszélyben lenne, mintha a kilégzés elengedhetetlen része lenne a beszéd, mintha az a veszély fenyegetné, hogy a bent rekedt szavak slejmgombóccá gyûlnek a torkán, és megnyuvasztják. A tüdejébõl fújtatott hangáradat lökéshullámként ér, az ablaknak támaszkodok, kimásznék, ha tehetném, de nem lehet, ott a lugas, csak fennakadnék a drótokon. Gyomromban vacogás mocorog,

Karosszékben nyüszögõ idegesség, ellentéte annak a laza gyönyörûségnek, amit zenehallgatáskor érzek, nem mindig, csak bizonyos zenék esetében, ez most undok tapasztalat, muszáj menekülni belõle mielõbb. Nem figyelem mit mond, csak vigyorgok, mint a tejbetök, ordas szürke színû, birkagöndörre dauerolt, haját, porcelánfogait nézem, ajkának ráncait, nyughatatlanul kalimpáló gránátköves fülbevalóját. Felkacag, röhög, nyerít. Elfojtott „a“–k törnek ki a „h“–k zárja alól, egyre hangosabb hahaha sorozat célozza a testem, elhajolnék, de a hang minden irányban terjed. A zárhangok lövedékként érnek. Lukat beszél a hasamba. Egyre magasabb regiszterekbe csap a kacagás. Nem teljesen spontán, jól hallom, szándékosan srófolja magasabbra, még magasabbra a levegõvételek utáni kezdõhangot, mintha skálázna, félhangonként, óvatosan, a hangsor atonális, legszívesebben a fülemre tapasztanám a tenyeremet, de ez megbocsáthatatlan udvariatlanság lenne, tûrni kell tehát. A hang velõmet rázza, belefájdul a fejem, hátam borsózik, jeges borzongás futkároz le–fel. Önkéntelenül tör ki belõlem hasonló kacaj, reflex, ösztön, a fene tudja, mi, fiatalabb a hangom, magasabb, úgy tûnik, az interferencia tán e helyzetre is érvényes fizikai törvény, jó fázisban léphettem be, a két nevetés hála, hála, kioltja egymást, az akusztikus terrortámadás krákogásba csillapodik. Kimenekülök, szobámba rejtezem, ajtót magamra csukom. Csendet, végre! Átlapozom a szentírást, a teológiai szakirodalmat, ezer oldalakat mozgatok meg, csak találjak valamit a sokat és feleslegesen fecsegõk ellen. Jobb némán befelé figyelni, írja a Tao Te king ötödik része. Favete linguis! – Hallgassatok! Ha rajtam múlna, szájmenéseseket arra ítélném, hogy minden feleslegesen, konkrét közlési szándék nélkül, elõre megfontolt fecsegés tényállásában kimondott szó után valami testi fájdalom érje õket. Reflexes gerincsajogás, mellkasi szorítás, fogfájás vagy a nyavalya törje ki õket, csak tanulnák meg tiszteli a csendet. Ahogy elvonókúrára küldték a részegeseket, valami kötelezõ lelki gyakorlatot kéne az akusztikus szennyezõknek kitalálni, ahova test– és lélekdoktorok beutalhatnák õket. Nyugtunk lenne. Az

okkal–ok nélkül, örökösen perlekedõkkel halmazati büntetésként a régi, nem megmondtam bontott csirkés reklámfilmet nézetném végig hang nélkül egy álló napon át. Férfiban ritka az ilyen, nekik a hallgatási fogadalmas trappista kolostorokat ajánlom. Tudom, tudom, hogy van kommunikációs inger. Gondolom, kellõ önmegtartóztatással azon is felül lehet kerekedni. Elheveredek a kanapén. Szent, szent, szent a csend. Szusszanok. Zenét füleimnek! Lassú, szép fuvoladarabot teszek fel, fekszem hanyatt, lazán, testembe engedem a hangzást, gyomromban észem, gerincem rezegteti, jó érzés, jó, jó, furcsa, szinte kéjes. Tavaly nyáron Földváron, a zenei fesztiválon egy Eötvös Péter darab alatt az egész közönség átélt valami hasonlót. Egy kitartott klarinéthang találta telibe a ház és a közönség frekvenciáját, csontig, velõig hatoló, moccanatlanító, áram–vonulás–szerû jelenséget okozva. Kedves barátom mellettem ült, egymásra néztünk, mi ez, mi ez, oldalra pislogtunk, érzi–e más is, és igen, mindenkin látszott. Négy–öt másodpercig tarthatott az egész, aztán elmúlt, bár szólt még a hang, talán mert elmozdult valaki, a megremegtetõ hatásnak vége lett. Koncert után, borozás közben aztán errõl beszéltünk, meg arról, hogy az anyagba hatoló hullám a hang, észrevehetetlen mértékben, de hatással van az emberi testre, ebbõl a szempontból nem mindegy, mivel nyomulunk a csendbe. Kezemre illesztette a kezét, ujjai hosszabbak az én ujjaimnál, hüvelykem tenyerem felé fordítva nyolc középsõ ujjízületemen zongorázott, mire én megfogtam bal kezét, könyökét az asztal lapjára illesztettem, csuklóját vállamra hajtottam, behajlítottam ujjait, picit szorítva rajtuk, hangoltam, s finom bõre alatti ín–húrokat pengettem, akárha lanton játszanék, õ mosolygott és jobbjával széles mozdulatot tett, akárha csellón húzna vonót. Nevettünk. Aztán elhallgattunk hirtelen, mintha angyal szállt volna el, szent, szent, szent a csend, lábunk nem éri a földet. Bozai Ágota

2005/10.

13

Felirat Feheruurau rea meneh hodu utu rea

Csete Ildikó textiljei a lakitelki Kölcsey Házban Ízlelgessük a régi magyar nyelv, fölnevelõ dajkánk, szépséges szavait, s máris ott vagyunk a Fehérvárra menõ hadiúton; bandukolva vagy társzekéren ülve – Szent István szomszédságában vagy Németh László erkölcs–ernyõje alatt – nézzük a csillagos eget, mintha ez a fönséges térkép a maga hegy–völgy–földrajzával, szemet égetõ lámpásaival mutatná az utat Hová is? Önmagunk felé!

Csete Ildikó kárpitjaitól a varázslat. Õ teríti ki elénk, szíve fiókjait gyakran nyitogatva, a hazát. Amelynek földjét sok századon át tapodhatta az ellen, nádasait uralhatták a farkasok, búzaföldjeit égethette ágyúkerék és hernyótalp, megmaradt annak, ami: édesanyának. Tõle kaptuk a nyelvet, a megdideregtetõ szépséget, ami egy–egy szó kimondásával, egy–egy mondat zenéjével a hatalmába kerít. Õ formálta – haza csak egy van – a gondolatainkat. A Kölcsey Ház kiállításán – a Galériában és a nagy teremben – mindez megidézõdik. Mert nincs forma, nincs szín, nincs motívum, ami mögött ne dübörögne a történelem. Látjátok, feleim? Látjuk! És látta a mi látó szemünket megszülve nemcsak Kossuth és Széchenyi, de huszadik századitörténelmünknek–mûvelõdésünknek olyan nagyjai is, mint Klebelsberg Kunó vagy Németh László. Hogyan? Petõfi–pupillával. Amelyet a szabadság fénye kitágított, hogy elférjen benne minden. A kisháza, amely ott lóg a világ ágbogán, és egyidejûleg magyarságunk foglalata. A forradalmaink: 1848 és 1956 eltiprása ellenére is virágos tavasza és õsze, melyek új idõszámítással kecsegtették a reménykedõket. És ott van ebben a kisházában Balassi kardja es Kosztolányi ibolyaszínû díszzsebkendõje; Csokonai Vitéz tulipános (termékenység) kulacsa es Kós Károly közjó–zsoltárt szemünkbe vágó Bibliája; Ady Nagy László által emlegetett ostora es Malonyay Dezsõ kincseskamrája, a népmûvészet. Ennyi gazdagság megõriztethetik a vásznon vagy a selymen? (Ez utóbbi jobbára a történelmi–irodalmi arcképeket hordozza.) Minden bizonnyal meg, ha a képíró tudatában van annak, hogy õ csupán – csupán? – az idõ hártyapapírjára jeleket rovó kódexmásoló, egy érzület –a magánmítoszt a közösség kovászává emelõ – kifejezõje. Csete Ildikót is a boldogságképet keretezõ mélységes alázat – az övéivel való azonosulás – mozgatja. Ettõl oly élénk, mindenfajta értékre érzékeny õrizõ. A szívbe vésett, textilre festett és nyomot igazság – a Tihanyi alapítólevél, a Szent István

14

2005/10.

intelmei, az Ómagyar Mária–siralom, a Halotti beszéd és a megannyi fenséges arc tükrözte ethosz – attól válik a közlésen, a betûk és kalligráfiák láncszerkezetén túl elementárissá, hogy egyben mûalkotás szerkezetével, motívumvilágával, jelrendszerével visszafogott vagy erõs színeivel ható kép is. Ezek a felületet, a sík vonalhálóját is meghullámoztató – egy–egy esetben csaknem átszellemített (Széchenyi, Petõfi,) – lélektartalmak természetesen foglalatai a jellemmé emelt históriai tudásnak, ugyanakkor ott van bennük a személyiség – csak a mûvész által így látott személyiség – egyetemes kitárulkozása is. A figura kontúrja, nem egy esetben (mert bravúros a festõ tudása) negatívot sejtetve belemosódik a lágy, sokszor anyagában is nyomott háttérbe. A raszter–rács sûrûségét „kihasználó“ áttünések – például a korinthoszi oszlopfõn nyugvó Széchenyi–büsztnél – a háttérben még egy, igaz, sejtelmesen halovány fejet bújtatnak. Ez az illuzórikus – látom is, meg nem is – megkettõzõdés nem csupán a reformkor egyik legnagyobb hazafijának rejtelmességére utal, hanem valamiképp az összeadandó értékek, az erõ jele is. Az arcképeket rácsként befonó kézírás – egyik esetben a figura rajza az erõsebb, másik esetben a betûk láncolata – a kompozíció szerves része. Bár egy–egy idézet az alakot szemünkben a heroikus hõst – jellemképpé emeli (Kossuth – „szabad nép a hazának, és szabad haza a szabad népnek“; Klebelsberg: „kultúrpolitikámnak két vezetõ motívuma: emelni a magyar tömegek mûveltségi szintjét, és ennek a mûveltebb nemzetnek olyan vezetõket adni, akiknek méretei megütik az európai dimenziókat“), a szöveg grafikai értéke az érdekes. Ahogyan fényráccsal (értelemráccsal) befonja az arcot, vagy elválasztja a dokumentumfotót is hathatós megjelenítési eszközzé avató tabló részleteit. Ez utóbbira a horizontálisan három részre osztott népiskolai tabló (Klebelsberg) harmonikus szerkezete, „rétegzõdése“ a legjobb példa. Az írás képisége és a szöveg tartalma – együttesen erõsítik egymást – különös aurát adnak a többnyire ismert portréknak, de a textilmûvész nem elégszik meg a régmúlt (Barabás Miklós „rajza“ Kossuthról) vagy a közelmúlt, égetõ korunk (Németh László fotó, Klebelsberg Kunó–fénykép) ábrázolataival. Az õ selyme, ritkább esetben durva vászna szinte kultikus módon át van itatva a történelem és a tragédiákon vagy boldogságon alapuló személyiségkép megannyi jegyével: a kitartás, az állhatatosság, a közjó érdekében végzett szolgálat, a hazát fénykörbe emelõ otthonosság jelkép erejû szimbólumaival. A textilre filmnyomással fölvitt, kevésszer egyedi technikát (festés, applikáció) is mutató ábrázolat tehát vallomás Csete Ildikó történelemben megfürdetett énképe. Amely – nagyobb méretû kárpitjain jól látni – a szakralitást is magában foglalja. Az ég felé nyújtózó távlat olyan kárpitokat is megragyogtat – például az Omagyar Mária–siralom nem szokványos értelemben vett triptichonját –, amelyeken az istenanya, a Szûz helyett a búzáé mint az állandóan újjászületõ élet szimbólumáé a fõszerep. A mûvész nem mondja, hogy a Megváltóhoz is köze van ennek a szélben suhogó, síkban zenei rendezettségû kalászosnak – ki ne tudná, a búzából készült kenyér nem más, mint Jézus teste –, csak átszellemített képlogikával rávezet eme fontos – szentséges – növény varázslatos filozófiájára. Kárpitjai mögött, és itt nem szükséges a mesterséges forrás, mindig valaminõ fény van. S ebben az

áttetszõ, az oltárterítõ anyagát is át– meg átjáró sejtelmességben ott a titok mint tudás: a létigazság – nem halhat meg az élet – kozmikus távlata. Akár bibliai idézet hordozza ezt a törvény erejû fölismerést, mint az átlós szerkesztésû, arannyal pöttyözött vörös drapérián (csillagösvényes karácsonyi oltárterítõ – 1994), akár egy kézírása szerint halhatatlan asszony, egy munkában megfáradt kalotaszegi paraszt Madonna népmûvészetben (a motívum elõrajzolásában) kiteljesedõ bölcsessége („írta Szilágyi Jánosné,– Nagyalmás, 1904. szeptember hó 10–én“ Sûrített írásos lenvászon), ugyanaz a hatás: fölemelõ, magával sodró. Mintha az ég angyalai csak azért feszíthessék ki azt a bizonyos vásznat,hogy Csete Ildikó az õsöktõl vett többszörösen megszenvedett tudassál rávéshesse a betû, az írás jegyében kiteljesedõ látomásait. Magyar és német nyelven, no meg rovásírással. Szinte hihetetlen, a Szent István intelmei (1993–96) tizenhárom nagyméretû, vásznát (egy–egy szó, pl. Isten, zölddel kiemelve) laposecsettel, rovásírás betûivel írta végig, hogy mindenki elõtt világossá váljék az országalapító sok helyrõl vett igazságainak szentsége. Egy–egy fejezet jellegzetes magyar motívumsorral van elválasztva egymástól (zöldhalompusztai szarvas, a nagyszentniklósi kincs egyik korsóján föllelt vadászó fejedelem–jelenet stb.) – ezek a rajzolatok a továbblendítõ várakozás, a csaknem absztrakt betûtengerbe megmártózó figurális gyönyör iskolapéldái. Nem kevés leleményre is szükség volt ahhoz, amelyet a lázas kutató munka csak erõsített, hogy a textilmûvész által elképzelt módon teremtõdjék meg az Ige. Petõfi halhatatlan hatsorosa a Szabadság, szerelem! kezdetû vers nem maradt meg kéziratban (elsõ nyomtatott közlése az Életképekben), de Csete Ildikó megannyi Petõfi kézirat tanulmányozásával, kor– es betûhíven újrateremtette. Hogy varázslatos módon, Petõfi vonalvezetésével azonos lendülettel, az kevés. Saját szívébõl leledzett – a kézírásnak továbbra is becsületet adó – igazságtartalommal. Legfrissebb, nagy méretû lenvászonra készített munkája a Tihanyi Alapítólevél – térképen (2005). Filcre nyomott elsõ példánya a jubileumi esztendõ kiállításán látható. Ez a tárlat a 950 éves apátság, és az azóta is hitet sugárzó monostor méltó képzõmûvészeti megünneplése. Csete Ildikó munkája – az Alapítólevél – térképen egyszerûen teremtés: ahogyan a magyar, a latin tengerében is világoló helyneveket és kifejezéseket a mûvelõdéstörténeti csillagjárás megvilágosodás? – nyomán kikövetkeztette, és rajzos térképhálóján súlyt adott nekik, maga a képíró önkiteljesítésben végzett gyönyörû szolgálata. Szakolczay Lajos

Ott voltunk Formálódó identitások - változó határok

Friss Európa a Kogart Házban A Friss Európa/Fresh Europe kiállítás a Kogart által 2004 nyarán megrendezett Friss címû kiállítás konzekvens folytatásaként jön létre 2005–ben. Célunk, hogy a Kogart Házban a legfiatalabb mûvésznemzedék legjobbjait mutassuk be. Egy–egy fiatal mûvésztõl nem vagy nemcsak a diplomamunkáját, hanem a kiállítás összképéhez igazodó korábbi mûveit is beválogathatjuk. A tárlat körképet ad arról, milyen szerteágazó kifejezési formák és mûvészeti megközelítésmódok aktuálisak a fiatalok körében. Nem egy közös stílust próbálunk feltárni, hanem egy generáció sajátos érzékenységére szeretnénk rávilágítani. A kiállításon szereplõ mûvészek közös jellemzõje az elmélyült munka, a gondolati tartalom professzionális kivitelezése, és a lehetõ legmagasabb minõség elérése a munka során. Ezt a csoportos kiállítást a mûfaji határok közötti átjárhatóság, a vizuális nyelv rugalmassága, a mûvészettörténeti hagyományok bátor és elõremutató továbbgondolása jellemzi. Úgy gondoljuk, hogy nagy lehetõséget jelent az induló mûvészeknek, hogy a privát szféra egyik legnagyobb magyarországi kiállítóhelyén mutatkozhatnak be. Lehetõség egy újabb kapcsolatteremtésre és egy, az iskolainál keményebb nemzetközi megmérettetésre. A 2005–ben megrendezésre kerülõ kiállítás koncepciója abban különbözik a tavalyitól, hogy a Magyar Képzõmûvészeti Egyetem hallgatói mellett öt további külföldi egyetemrõl hívtunk meg végzõs diákokat. Úgy látjuk, hogy a nemzetközi válogatás szûkítéséhez nem elég csupán kvalitásbeli szûrõket használni. Feladatunknak érezzük azt is, hogy a jelenleg létrejövõ mûvek sokaságában egyfajta – általunk érvényesnek gondolt – struktúrát kialakítva tárjuk a közönség elé a legfiatalabbak alkotásait. A

kiállítás tematikai szempontból arra a kérdésre fókuszál, hogyan viszonyul a legfiatalabb alkotók identitás–keresése Európa új, folyamatosan módosuló határaihoz, az önmagában is egyre több kihívás elé állított európai identitás meghatározásához. A kiállítás alcíme ezért: Formálódó identitások – változó határok. Az alcímben utalunk tehát arra, hogy olyan mûveket válogattunk össze, amelyekben õszintén vallanak a fiatal alkotók saját helyzetükrõl, arról, hogyan próbálják elhelyezni magukat a társadalmi, illetve a mûvészeti térképen. Fontosnak tartjuk, hogy a kiállítás reflektáljon, arra a képlékeny viszonyrendszerre is, amely az elmúlt egy évben kibõvült EU keretein belül kialakult. Érdekesnek tartjuk, hogy az EU régi és új tagországaiból érkezõ fiatal mûvészek – mint generációjuk képviselõi – mennyiben és milyen eszközökkel foglalkoznak e politikai–gazdasági átalakulás személyes dimenzióival. Olyan mûveket választottunk, amelyek mind mûvészeti, mind társadalomkritikai tartalmuknál fogva új és releváns állításokat fogalmaznak meg. A kiállítás a legfiatalabb európai mûvész generációra koncentrál, akik számára Európa megértése többé nem Kelet– és Nyugat–Európa szembeállításán, illetve elkülönülésén alapul. Az átjárhatóság, szabad határátlépés fizikai és információs technológiai szempontból egyaránt meghatározó élménynyé vált (bár minden volt–szocialista országban felnõtt mûvész õrzi gyermekkorából a „bezártság“ élményét is). A saját network folyamatos építése, kiterjesztése válik a mai mûvész egyik alapintenciójává, ez a network lehetõvé teszi a lokális referenciák felcserélését egy Európa szerte érthetõ és általánosított utalás/szimbólum/metafora rendszerré. Ez lehet egy új európai generáció

A kiállításon résztvevõ mûvészek: Dabi István, Páll Zoltán, Varga Eszter, Németh József, Boros Miklós János, Tóth Ágnes, Szabó Norbert, Szörényi Beatrix, A. Király András, Maróti Dénes, Antal Balázs, Batykó Róbert, Töttös Kata, Verebics Katalin, Germán György, Molnár László Simon, Silvie Milkova (CZ), Martin Odehnal (CZ), Lukas Berta (CZ), Andrea Bartošová (SK), Martin Sedlák (SK), Alena Timkovicova (SK), Krzysztof Lukomski (PL), Tomasz Mroz (PL), Tomasz Partyka (PL), Nikola Hansalik (A), Nobuhiko Numazaki (A), Matthias Baumgartner (A), David Lefebvre (F), Camille Laurelli (F), Hikaru Miyakawa (F)

közös vizuális nyelvének alapja, amely a késõbbiekben értelmetlenné teszi a nyugati és keleti mûvészeti szcénák elkülönült vagy egymással szembeállított értelmezését, illetve bemutatását. Ezt nevezhetjük a vasfüggöny felszívódásának – képzõmûvészeti téren. E folyamat pontosabb tettenérése érdekében érdemes megvizsgálni,

hogy a most végzõ mûvészek legjobbjai milyen mûvészeti pozíciókat határoznak meg, milyen mûvészeti stratégiákat használnak – erre is kitûnõ lehetõséget nyújt ez a tárlat. A kiállítás kurátora: dr. Iványi Brigitta, társkurátorok: Michal Kolecek (Csehország) és Marek Wasilewski (Lengyelország).

Finn, magyar és román alkotók tárlata

Gyökerek Finn, magyar és romániai alkotómûvészek közös tárlata tekinthetõ meg szeptember 13–tól a Volksbank Galériában. A kiállított alkotások az idei, hatodik közös finn–magyar szimpóziumhoz kapcsolódva készültek a nyáron, tíz nap alatt. A Balaton partján, Felsõörsön szervezett rendezvény idén a „Gyökerek“ témakört dolgozta fel. „A Finnország és Magyarország közötti kapcsolatok nagy múltra tekintenek vissza, de formáik nem kõbe vésettek. Mi volt az az esemény, amely különbözõ országokból gyûjtötte egybe a mûvészeket? A szimpóziumok szervezése régi szokás. A finn–magyar mûvészeti szimpóziumok a barátság ünnepei voltak, a nyár, a mûvészi munka és a mûvészet ünnepei. A szimpózium – idén immár a hatodik – célja a mûvészek összegyûjtése, hogy egy cél, azaz egy kiállítás érdekében dolgozzanak. Az eddigi szimpóziumok keretében, vagy ahhoz kapcsolódva mintegy 22 kiállítás készült már: csoportos kiállítások, egyéni kiállítások Finnországban és Magyarországon. Kiállításunkon finn, magyar és romániai mûvészek munkái láthatók. Olyan mûvek, amelyek alig tíz nap alatt születtek, éppen a nyári napforduló elõtt, Felsõörsön, a Balaton partján. A szimpózium idei témája a „gyökerek“. Gyökerek a mûvészetben, gyökerek emberként vagy nemzetként – nemzetközi gyökerek? A mûvész a helyi, az új és a tradicionális ötvözõdése. Jelen idõben dolgozva, munkája dokumentálás és befolyásolás, még ha csak csendben is. De a média által ránk zúdított áradattól eltérõen a mûvészet ismeri saját gyökereit. Nem vágták el tõle. Egy kultúrát sem lehet megsemmisíteni, míg a mûvészetben eleven párbeszéd, kommunikáció, találkozás zajlik. Mûvészként és emberként találkozva tudatosan vagy öntudatlanul is saját hagyományainkat adjuk tovább. Ezáltal növekszik a megértés egymás és a kultúra, mint egyesítõ eltérés iránt. 2005–ben a szimpóziumot a Finn Festõmûvészek Szövetsége, a Tölgy Egyesület, és Vargha Mihály, a Megálló csoporttal együtt szervezte.“ Juha Okkoa, a Finn Festõmûvészek Szövetségének elnöke Kiállító alkotók: Albert Levente, Bánki Ákos, Zsenia Bozukova, Daczó Enikõ, Györgydeák György, Jovián György, Kelemen Marcel, Eeva Kilpinen, Tuija Lampinen, Pivi Maunu, Teemu Mki, Nemere Réka, Juha Okko, Heli Penttinen, Péter Alpár, Romvári Márton, Veikko Saarivaara, Sipos Sarolta, Timo Soppela, Varga Leon Gábor, Vargha Mihály, Vári Ágnes, Mirimari Vyrynen, Maria Wolfram A kiállítás helyszíne: Volksbank Galéria 1126 Budapest, Istenhegyi út 40/A A kiállítás megtekinthetõ: október 24–ig. 2005/10.

15

Kínálat

A festészet napja 2005 október 15–16–17–18. Rendezvények 15–én szombaton

Helyszínek: 16.00 Csók István Galéria 1052 Budapest Váci u. 25. „Látomás és indulat a festõmûvészetben“ Kurátor: Szentgyörgyi József 17.00 Duna–Parti Aukciósház Breznay festõdinasztia kiállítása. Aukció 1056 Budapest V. ker. Váci utca 36. 18.00 Deák téri Evangélikus templom V. ker. Deák tér Szakrális üveg, gobelin és táblaképek Kurátor: Bráda Tibor festõmûvész

Kiemelt helyszín: 19.30 Élõ magyar festészet – Olof Palme Ház 1146 Budapest Olof Palme sétány 1. (Városliget) Megnyitó: „Egy kiállítás látogatói“ c. színházi megnyitó képekre, koncerttel és tánccal Író–rendezõ: Atlasz Gábor, zene: Ignácz Ádám, Kézdy Luca Sára, Szesztay Dávid IV. Magyar Fetészet Napja Kurátorok: Aknay János, Kecskés András, Krajcsovics Éva, M. Novák András, Tenk László, Végh marcell, Zöld Anikó, Zsolnai Gábor, 21.30 Fonó és Artus színház közös képzõmûvészeti bemutató 1116 Budapest Sztregova u. 3. Kurátor: Bukta Norbert

Rendezvények 16–án vasárnap

10.00 Magyar Nemzeti Galéria Budapest Budai vár „D“ épület „Arány a teremtésben és a mûvészetben“ Szimpozium: Természettudósok és mûvészettörténészek elõadásai 10.00 Millenáris Budapest Fény u. 20–22. Helyszíni gyermekfestészet – téma: Noé bárkája József Attila emlékév alkalmából készült díjnyertes gyermekalkotások bemutatója Kurátor: Vincze Angéla Gigant képek Kurátor: Szük Norbert 15.00 Scheffer Galéria 1113. Bp. Kosztolányi D. tér 4. A Scheffer Galéria linzi anyagának bemutatója 15.30 Tranzit Art Café Bukarest u. Ulászló u. sarok a Kosztolányi térnél Üvegfestmény kiállítás Kurátor: Mezõsi Eszter üvegmûvész 16.15 A 38 Hajó Petõfi–híd budai hídfõ „Festõmûvésznõk tárlata“ Hernusz Ágnes, Germán Fatime 17.00 Karinthy Szalon 1111 Budapest Karinthy Frigyes út 22. „Plasztikus képek“ Kurátor: Bakonyi Mihály 18.00 Hadik kávéház Bp. XI. Bartók Béla 36. 75 festõmûvész a XI. kerületbõl – az Új Buda Baráti Kör pályázata Kurátor: Zsolnai Gábor 19.30 Tetõ Galéria Budapest XI. Ecsed u. 13.) Meghívott külföldi festõmûvészek kiállítása Kurátor: Madarassy István 16

2005/10.

Rendezvények 17–én hétfõn

11.30 Mûhely Galéria Szentendre 2000 Szentendre Fõ tér „Itthon Szentendrén“ szentendrei mûvészek kiállítása 13.00 Duna Pláza Galéria XIII. Budapest Váéci út 178. „ A kép amellyel együtt élünk II.“ Kurátor: Zöld Anikó 16.00 Haas Galéria 1055 Budapest, Falk Miksa u. 13. Kiállítás Hincz Gyula festményeibõl 17.00 Körmendi Galéria V. ker. Falk Miksa u. 7. Michal Hajnal festõ– és grafikusmûvész kiállítása Október 13–31–ig látogatható. 18.00 Galéria 13 Soroksár, 1238 Budapest Hõsök tere 13. „Festeni szabad“ Kurátor: Balogh Gyula 20.30 Múzsa Galéria – Falk Miksa u. Külföldön alkotó, magyar festõmûvészek kiállítása Kurátor: Egri Mária

Rendezvények 18–án kedden

09.00 Koszorúzás a XI. kerületben élt kiemelkedõ festõmûvészek emléktábláinál 10.00 Bényi László festõmûvész emléktáblájának avatása 10.30 Drégely László festõmûvész emléktáblájának avatása 11.30 MS Mester Kör 1075 Budapest Wesselényi u. 21.

Mûvészeti szabadiskolák vezetõinek tárlata 12.30 MAG Galéria – 1092 Bp. Ráday u. 14. O. Kiss Zoltán festõmûvész kiállítása Kurátor: Véssey Gábor 13.00 Erlin Galéria Plain Art alkotótábor kiállítása 1092 Bp. Ráday u. 49. Mûvészeti vezetõ: Gaál József 13.30 Art 9 Galéria Olasz festõmûvészek kiállítása Bp. Ráday u. 47. Kurátor: Véssey Gábor 14.30 Nádor Galéria Budapest V. József nádor tét 8. Belvárosi Mûvészek tárlata 15.30 Lukács Cukrászda Budapest Andrássy út 70. Kudász Emese festõmûvész kiállítása Kurátor: Bayer Ilona 16.00 Magyar Képzõmûvészeti Egyetem Budapest Andrássy út 69. Festõtanszék osztályvezetõ tanárainak tárlata 17.00 Szinyei Szalon (Budapest Szinyei u. 2.) „Valóságos kalandok“ Kurátor: Ferenczy Zsolt 18.00 Mûvészetek Palotája 1095 Budapest Komor Marcell u. 1. IV. Festõ doyenek kiállítása és Életmû–díj átadás 20.30 Tûzraktár – Független Kulturális Központ Bp. IX. ker. Tûzoltó u. 54–56. Gyári toposzok Kurátor: Mohay Orsolya

A festészet napja 2005 Keszthelyen 2005. október 16. (vasárnap) 10.00 óra: 100 ÉVE SZÜLETETT MIKUS GYULA FESTÕMÛVÉSZ Helyszín: SZENT MIKLÓS TEMETÕ Megemlékezés és koszorúzás Mikus Gyula sírjánál Megemlékezõ gondolatokat mond: Cséby Géza 15.00 óra: Helyszín: MIKUS GALÉRIA (Keszthely, Kossuth L. u. 10.) Jubileumi kiállítás megnyitója Mikus Gyula születésének 100. évfordulóján A kiállítást megnyitja: Cséby Géza és dr. Czoma László A rendezvényt követõen Mikus Gyula emléktáblájának avatása a KESZTHELYI PANTHEONBAN. 2005. október 17. (hétfõ) 17.00 óra: Helyszín: BALATON KONGRESSZUSI KÖZPONT ÉS SZÍNHÁZ (Keszthely, Fõ tér 3.) Somogy, Veszprém és Zala megye festészeti kiállítása az ORSZÁGOS IV. MAGYAR FESTÉSZET NAPJA keretében „RITMUS“ címmel, SOMOGY, VESZPRÉM és ZALA megye festõinek felkérésével A kiállítást megnyitja: dr. KOVÁCS MIKLÓS a Magyar Turisztikai Hivatal elnökhelyettese 2005. október 18.(kedd) 16.30 óra: Helyszín: BALATON KONGRESSZUSI KÖZPONT ÉS SZÍNHÁZ RITMUS A ZENÉBEN címû elõadás Elõadó: Kertész Lajos – zongoramûvész, nyugalmazott fõiskolai tanár 2005. október 19.(szerda) 16.30 óra: Helyszín: BALATON KONGRESSZUSI KÖZPONT ÉS SZÍNHÁZ AZ EMBERI SZERVEZET RITMUSAI címû elõadás. Elõadó: Dr. Nyárádi Attila fõorvos 2005. október 20.(csütörtök) 16.00 óra: Helyszín: FEJÉR GYÖRGY VÁROSI KÖNYVTÁR KÉP – HANG – RITMUS címû elõadás Szarka Fedor Guidó grafikusmûvész kiállítása. Elõadó: Szegezdi Róbert színmûvész 2005. október 21.(péntek) 16.30 óra: Helyszín: BALATON KONGRESSZUSI KÖZPONT ÉS SZÍNHÁZ ÉPÍTÉSZET és az IDÕ Elõadó: Sánta Gábor építész

Felirat

Képcsarnoki hírek, új kiállítások A profilját, arculatát megújítani akaró Képcsarnok Vállalat ez év utolsó negyedévében országos galériahálózatában olyan kiállításokat rendez, melyek minõsége, igényessége bármely kiállító helyen megállná helyét – tájékoztatta lapunkat Kligl Sándor szobrászmûvész, a Képcsarnok mûvészeti tanácsadója. Mint elmondta, a kiállítás sorozat megrendezését támogatja a Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány, mégpedig abból forrásból, melybõl eredetileg a Mûvészeti és Szabadmûvelõdési Alapítvánnyal való együttmûködés keretében a Vigadó Galériát, illetve annak kiállításait támogatta volna. Tekintettel azonban a Vigadó Galéria ideiglenes megszûnésére, a Közalapítvány – átcsoportosítást követõen – ugyancsak kortárs mûvészeti kiállítások megvalósulását segíti. E program keretében 2005. nyár végén került megrendezésre Pécsett Nagy Judit textilmûvész és Budapesten, a Mednyánszky Galériában Magyar Gábor festõmûvész kiállítására. E bemutatókat követõen kerül sor ugyancsak Pécsen, a Ferenczy Galériában Hauser Beáta textilmûvész, majd Varga Patrícia Minerva festõmûvész kiállítására. Székesfehérváron Bakos Ildikó szobrászmûvész és Szücs Eszter mutatja be munkáit, s ugyanitt ezt követi Szegedi Csaba festõmûvész bemutatója. A gyõri Tóvári Tóth István Galériában Hegyeshalmi László festõmûvész, Papp János György festõmûvész, majd közös kiállítás keretében Erdélyi Eta, Harmati Zsófia és Zöld Anikó festõmûvészek állítják ki mûveiket. A budapesti Mednyánszky Galériában mutatkozik be két jeles szegedi mûvész: Fritz Mihály szobrász és Pataki Ferenc festõ, valamint a Csók Galéria rendezi meg – az ez év decemberében 70 éves – Paizs László képzõmûvész kiállítását. A Képcsarnok szeretne „nyitni“ az iparmûvészek irányában is, melynek elsõ lépése, hogy Pannonhalmi Zsuzsa keramikusmûvész mintegy ötven textilmûvész, ötvös, kerámikus együttmûködési készségét bírja, akiknek munkái folyamatosan forgalmazva lesznek a vállalat galériáiban. A Képcsarnok mûvészeti vezetése bízik abban, hogy e kezdeményezések elõsegítik a cég imázsának kedvezõ alakítását, s hogy fokozatosan visszaszerzik a magyar képzõmûvész, iparmûvész társadalom bizalmát, melynek folyamatosan bõvülõ munka kapcsolatok lesznek az eredményei. FEBA

Benczúr Emese képzõmûvész gyûjteményes tárlata Székesfehérváron Benczúr Emese a 90–es években induló fiatal generáció egyik kreatív, különleges és kiemelkedõ képviselõje, aki jelentõs nemzetközi sikereket tudhat maga mögött. Alkotásai írott képek, mûvészetében meghatározó szerepet játszik a nyelv. Koncept–arthoz tartozó munkáinak többsége közhelyszerû szövegek, életigazságok, banális kijelentések, repetitív szlogenek felmutatása, melyeket különbözõ textúrájú anyagokba hímez, és ezáltal transzformál meghökkentõvé, zavarba ejtõvé. Legújabb mûveiben talált tárgyakból, villogó kitûzõkbõl, ledekbõl formálja meg szövegeit. A tárgyak felhasználásának sokféle lehetõsége, rejtett dimenzióik, adottságaik feltárása és az elektromosság foglalkoztatja. Alkotásai az emberi cselekvés és a mûvészi alkotás értelmére kérdeznek rá; az állandó, mindennapi, monoton tevékenység, a kötelességteljesítés szükségletérõl, a munkáról, annak hasznosságáról vagy éppen haszontalanságáról szólnak. Stílusára jellemzõ az irónia, az önirónia, a humor és az abszurditás iránti vonzódás. Az életmû nagysága és gazdagsága teszi indokolttá az áttekintõ, retrospektív kiállítás megrendezését, melyen egy teljesen új, a székesfehérvári Szent István Király Múzeum kiállítási terébe tervezett anyag is bemutatásra kerül. Kurátor: Izinger Katalin A kiállítás megtekinthetõ: november 13–ig. A kiállítás helyszíne: Szent István Király Múzeum Csók István Képtár, Székesfehérvár, Bartók B. tér 1.

A MûvészetMalom új vállalkozása

Európa mûvésztelepei: Nagybánya A szentendrei MûvészetMalom új vállalkozása Európa mûvésztelepeinek bemutatása. Az intézmény a Szentendre Mûvészetéért Közhasznú Alapítvánnyal közösen többéves kiállítássorozatot tervez, amelynek keretében a jelentõsebb európai mûvésztelepeken és festõiskolákban a XIX–XX. század fordulóján született mûveket állítja ki. A sorozat elsõ kiállítása 2005. október 1. és 2006. január 15. között a Nagybányai Mûvésztelepet mutatja be. A kiállított kb. 100 mûalkotás a Nagybányai Megyei Múzeum gyûjteményében fellelhetõ Nagybányai Festõiskola anyagából került kiválasztásra, kiegészítve a Magyar Nemzeti Galériában található mûvekkel. A válogatás elsõdleges szempontja volt, hogy a Nagybányai Mûvésztelep 1896–tól kezdõdõ évtizedeinek Iványi Grünwald Béla: Lányok a Lápos története egyenletesen és hitelesen rajzolódjon partján, 114 x 114 cm, olaj, vászon ki. Ilyenformán sikeresen megvalósulhat az a régi álom, amely sem az 1996–ban Budapesten és Nagybányán, sem az 1999–ben Bukarestben megrendezett Nagybánya–kiállításokon nem valósulhatott meg, azaz hogy a két gyûjtemény ( a Magyar Nemzeti Galéria és a Nagybányai Megyei Múzeum) fontos darabjai végre egymás mellett szerepeljenek. A válogatásnál fontos szempont volt, hogy az alapítók nemzedéke (Hollósy, Ferenczy, Thorma stb.) nagy számban legyen képviselve. A válogatás kiegészül néhány két világháború között született mûvel (Aba–Novák Vilmos, Boldizsár István, Orbán Dezsõ stb.), mivel rajtuk jól tanulmányozható a korábbi tendenciák továbbélése. A lista a 40–es évekkel zárul, tekintettel arra, hogy az 50–es évek „szocreál“ cezúrája után egy másfajta mûvészeti gondolkodás alakult ki mind Magyarországon, mind Romániában. Az európai együttmûködés jegyében a kiállítás védnökségét a két ország kormányának tagjai vállalták. Fõvédnök Markó Béla, Románia miniszterelnök–helyettese és dr. Bozóki András kulturális miniszter, akik köszöntõt mondva, személyes jelenlétükkel emelik a rendezvény rangját. A két védnök pedig Câlin Fabian, Románia miniszterelnökének külügyi tanácsadója és Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára. Az egykori Nagybányai Festõiskolában alkotó mûvészek csoportja 1928–ban hozta létre a Szentendrei Mûvésztelepet, amely egyrészt folytatója, másrészt továbbfejlesztõje lett a múlt század elején méltán európai hírû nagybányai mûhely mûvészeti törekvéseinek, így ennek a páratlan kiállításnak a megvalósítására a legmegfelelõbb helyszín Szentendre. Már többször, többen megpróbálták Magyarországra hozni a Nagybányai Múzeum mûtárgyait, eddig sikertelenül, így a Nagybányai Festõiskola hazai bemutatása a magyar mûvészettörténet egyik kiemelkedõ eseménye lesz. A kiállítás kurátora dr. Sütõ Csaba. A kiállítás megtekinthetõ: 2005. október 01. – 2006. január 15. között. A kiállítás helyszíne: MûvészetMalom, 2000 Szentendre, Bogdányi u. 32. 2005/10.

17

Ott voltunk

Izgalmas programokat kínált a Párizsi Magyar Intézet

Külföldi Kultúrák Hete a francia fõvárosban Negyedik alkalommal rendezte meg szeptember 26. és október 2. között a Párizsi Külföldi Kulturális Intézetek Fóruma /FICEP/ a Párizsi Külföldi Kultúrák Hetét. A rendezvénysorozatban, melynek idei mottója: „Idegen, s mégis közel 38 intézmény több mint százötven eseménye hozta közel a világ számos országának sokszínû kultúráját a francia fõváros lakosaihoz. A negyedik Külföldi Kultúrák Hetén százötvennél több eseményre – 45 kiállításra, 35 audiovizuális és filmes programra, 25 konferenciára, 29 koncertre, 9 performance–ra, 9 irodalmi estre, 4 színházi elõadásra és további 7 egyéb eseményre – várták 42 helyszínen a francia fõváros kulturális sokszínûségre nyitott közönségét. A Párizsi Magyar Intézet ugyancsak izgalmas programokat kínál a párizsiaknak. Október 17–ig láthatja a közönség a Párizsi Magyar Intézet szeptember 21–án nyílt grafikai kiállításait: a Kontrasztok címmel a Magyar Képzõmûvészek és Iparmûvészek Szövetsége Grafikai Szakosztályának tagjai – Almásy Aladár, Balla Margit, Baranyai András, Bartha János, Berentz Péter, Eszik Alajos, Ferdinánd Judit, Gacs Gábor, Gyarmathy Tihamér, Hertay Mária, Kádár János Miklós, Kádár Katalin, Keresztes Dóra, Kocsis Imre, Molnár Gabriella, Orosz István, Radóczy–Gyarmathy Gábor, Raszler Károly, Révész Napsugár, Somorjai Kiss Tibor és Sulyok Gabriella – mûveibõl, illetve Ezredvégi nyomok címmel erdélyi magyar grafikusok – Baász Imre, Cseh Gusztáv, Feszt László, Gy. Szabó Béla, Haller József, Kusztos Endre, Nagy Pál, Plugor Sándor, Szabó (Judóka) Zoltán és Újvárossy László – munkáiból összeállított válogatásokat. Ugyancsak eddig tekinthetik meg a látogatók három fotómûvész – Németh György, Gyenes Kálmán és Schmidt Andrea – „Erdélyi életképek“ címû tárlatát. A rendezvénysorozat részeként A Magyar Népmese Napja alkalmából a 6–14 éves gyerekek népmesemondó versenyen vehettek részt. Ekkor került sor a szeptember 21–i határidõvel meghirdetett népmesei tárgyú rajzverseny eredményhirdetésére is – az érkezett pályamûvekbõl egyben kamarakiállítást is rendeztek az intézetben. A fiatal magyar filmes új hullám címmel a Cannes–i Filmfesztiválon szerepelt magyar filmeket tûzte mûsorára a PMI mozija, Mundruczó Kornél Johannáját és Kenyeres Bálint Before dawn címû alkotását láthatta a párizsi közönség. Október 1–jén „Fehér éjszakát“– azaz éjszaka is nyitott kapukat – tartott Párizs számos kulturális intézménye, így – immár harmadik alkalommal – a Párizsi Magyar Intézet is. A korábbi kortárs és komolyzenei koncertek után autentikus erdélyi roma zenét hallhattak az erre járó párizsiak: a Szászcsávás Együttes együttes tagjai /Jámbor István 'Dumnezu' (hegedû, ének), Mezei Ferenc 'Csángáló' (brácsa, tánc), Csányi Mátyás 'Mutis' (nagybõgõ) Mezei Levente 'Leves' (hegedû, tánc), Csányi Sándor 'Cilika' (hegedû)/ koncertje ritka élményt kínált a zenekedvelõknek. NKÖM-információ

Virrasztás Bartókért 2005. szeptember 25-én este 23 órakor Bartók Béla halálának 60. évfordulója alkalmából méltó koncertet adott Kocsis Zoltán vezényletével a Nemzeti Filharmonikus Zenekar a Mûvészetek Palotája Nemzeti Hangversenytermében. A hangversenyen elhangzott zenemûvek - a Román tánc, Román népi táncok, Erdélyi táncok, Magyar parasztdalok, Magyar képek - kiválóan reprezentálták a Bartók életmû meghatározó vonásait, a zeneszerzõ emberi, mûvészi nagyságát. A koncerten Bozóki András kulturális miniszter köszöntötte a Nemzeti Hangversenytermet megtöltõ hazai közönséget, illetve az eseményhez pontban éjfélkor mûholdas kapcsolással csatlakozott New York-i Angel Orensanz Center közönségét. A jubileumi Bartók-évet bevezetõ különleges hangverseny résztvevõi bensõséges élménnyel gazdagodhattak, a zenekar méltán vívta ki a közönség szûnni nem akaró tapsát, ünneplését. A teremben megrendezett, kizárólag a koncert estéjén megtekinthetõ kamara kiállításhoz a Magyarországon élõ Bartók örökösök kölcsönözték a nagy zeneszerzõ személyes relikviáit. Szabó Krisztina Karolin

18

2005/10.

Hiánypótló tanulmánykötet Hiánypótló tanulmánykötet jelentetett meg a KultúrPont Iroda. A kiadvány kifejezetten kulturális szempontból mutatja be Magyarország és az Európai Unió kapcsolatát. Mit tesz az EU a kultúráért?

Tényleg veszélybe kerültek a nemzeti értékek? Mióta szerepel a kultúra az alapszerzõdésekben? Az ilyen és ezekhez hasonló kérdések alig több mint egy évtizede kapnak nagyobb nyilvánosságot hazánkban. Mára az Európai Unió napi beszédtéma lett ugyan, de még mindig viszonylag keveseknek vannak megfelelõ mélységû, megfelelõ minõségû információi az integrációról. Ez a kötet nem hiányozhat a magyar kulturális szakemberek, EU–szakos egyetemisták, de az európai uniós kérdések iránt komolyabban érdeklõdõk polcáról sem. Az európai uniós kérdések keresztmetszetét nyújtja egy gyakran háttérbe szoruló terület, a kultúra szemszögébõl nézve. Megtudhatjuk, milyenek a kulturális területre vonatkozó uniós jogszabályok, milyen a közmûvelõdés helyzete, hogyan és honnan juthatunk gyorsan uniós szakinformációhoz, miként alakul ki az európai identitás. Áttekintést kapunk az EU intézményrendszerének, döntéshozatali mechanizmusainak mûködésérõl és megismerkedhetünk az oktatás és az audiovizuális terület helyzetével is. A 200 oldalas könyv valamennyi fejezetét a téma egy–egy szakértõje írta – figyelembe véve oktatási tapasztalataikat és 70 tanfolyam 1000 hallgatójának visszajelzéseit.

Jelenlét

Doktori képzés a képzõmûvészetben Ugyan miért kell egy mûvésznek doktorálnia? Hiszen a diplomával vagy anélkül, a „kellõ jogosítvány“ birtokában vagy akár annak hiányában is semmi más, csak és kizárólag a mûvek igazolják, igazolhatják a mûvészt. Hitelesnek, hatásosnak kell lenni, ennyi az egész, nem a papír számít. Racionális, tiszta gondolatmenet és önmagában meg is állja a helyét, bár a kor már túlhaladta kissé. Gondoljunk csak bele: 1901–ben szenzációnak számított, amikor

Magyarországon az elsõ mérnök megkapta doktorális diplomáját. Az elsõ mérnök–doktor történetesen Dr. Zielinski Szilárd (1860–1924) dédapám bátyja volt, a magyarországi vasbeton–építészet elsõ mûvelõinek egyike, aki 1906–tól a Mûszaki Egyetemen tanított út– és vasútépítéstant, és a magyar Mérnöki Kamara alapítója, elsõ elnöke volt. Miért kell tehát mûvészembernek doktori fokozat? Mert kell. De ugyan miért? Európai Uniós szabályokra, és szabványokra lehetne

hivatkozni indoklásul, de az okokat és összefüggéseket a praktikus oldalukról is meg lehet közelíteni. Régebben a képzõmûvészeti oktatás rendszere alapjaiban különbözött a többi tudományág fokozatszerzési rendszerétõl, most azonban a felsõoktatási eljárásrend egységesítése során ugyannak az egységesített rendszernek a játékszabályai vonatkoznak a mûvészeti képzésre, amik a többi szakra. Az a helyzet, hogy nem oktathat felsõoktatásban tudományos fokozat nélküli tanár, mûvészeti oktatásban ez alól a rendelkezés alól a Kossuth–díjas mûvészek kivételek. Ezen rendelkezések következtében a tanárok többsége kénytelen volt „habilitálni“, azaz elfogadtatni a szakmai múltját, tanítási tapasztalatait és ez által beilleszteni a jelenlegi, most már EU–s rendszerbe. Magyarországon jelenleg két intézményben van képzõmûvészeti doktorandusz (DLA) képzés: a Magyar Képzõmûvészeti Egyetemen (MKE) Budapesten, és Pécsett a Pécsi Tudományegyetem (PTE) Mûvészeti Karán. Mindkét doktori iskola 2002–ben nyerte el végleges akkreditációját. A képzés elõfeltételei mindkét helyen azonosak: a doktori iskolába való jelentkezéshez szükséges egyetemi alapdiploma (ami lehet akár nem mûvészeti egyetemen szerzett diploma is!), középfokú nyelvvizsga, valamint az, hogy a doktorandusz–jelölt élethivatás–szerûen gyakoroljon alkotó tevékenységet. A felvételi eljáráskor a jelölttõl bekért eddigi pályaképet dokumentáló írásos és vizuális anyagnak, valamint a megfogalmazott egyéni munkaprogramoknak jól áttekinthetõnek kell lenni, hiszen csak így hasonlítható össze más pályázók anyagával. Szóbeli felvételi vizsga van, melyen a bizottság a benyújtott anyagról beszélgetve felméri a jelölt alkalmasságát. A DLA mesterképzés történhet nappali tagozatos, teljes idejû képzés keretében (állami ösztöndíjas, vagy költségtérítéses formában), levelezõ tagozatos, részidejû; képzésben illetve egyéni felkészülés alapján. A fokozatszerzési eljárás a más szakoknál ismert módon szigorlatból illetve a mestermû és az értekezés védésébõl áll. A doktori képzés a mûvészek számára számos elõnnyel jár. Az Oktatási Minisztérium minden évben meghatározza az ösztöndíjas keretlétszámot. Budapesten legutóbb 4 hazai ösztöndíjast vettek fel. Az ösztöndíjas hallgatók az értelmiségi minimálbérhez hasonló, a hivatalos egyetemi tanári fizetés bizonyos százaléka szerint három évig havonta ösztöndíjat, valamint minden szemeszterben számla ellenében visszatérített jegyzet–támogatást kapnak. A Egyetem biztosít mûtermet, a hallgatók korlátlanul használhatják az egyetem számítógépeit. A két egyetem közösen és külön–külön is szervez kedvez-

ményes szakmai utakat, és lehetõség van a külföldi egyetemeken való „áthallgatásokra“ is. A mûvész pályafutásban is hasznos az állandó érintkezés egyetemen található

mûvészeti közeggel, a rendszeres konzultáció a témavezetõkkel, és igen inspiráló az a folyamatos elvárás, hogy a doktorandusz legyen tájékozott az aktuális mûvészeti kérdések területén, nemzetközi szinten ismerje a szakmai folyamatokat, legyen naprakész, és életstílusa legyen a tudatos informálódás. Elvárás a maximális professzionális gondolkodás nem csak a hazai, de nemzetközi dimenziókban is. A képzésben résztvevõktõl a többi tudományos doktori iskolákhoz hasonlóan elvárják a publikációs tevékenységet is. A mûvészeti terület sajátosságaiból következõen egyéni munkaprogramokkal jelentkezõ jelölteknek felvételük után nem kell a gyakorolt alkotói–kutatói területüktõl eltérni, így a doktori képzésben azonnal és teljes intenzitással végezhetik munkájukat. Ugyancsak a mûvészeti alkotó munka sajátosságaiból következik, hogy a doktorandu-

szok többsége hozzászokott az egyéni munkához. Nincsenek kutatócsoporthoz, laboratóriumhoz, mûhelyhez kötve. A diplomát viszont itt sem adják ingyen, meg kell dolgozni érte. A mûvészeti és a tudományos doktori képzés abban is közös, hogy mint a matematikában, itt sincs „királyi út“. További információk: http://www.mke.hu/dla/doktoriiskola.php http://art.pte.hu/dla/index.shtml Zielinski Tibor DLA hallgató (Fotók: Striman Klára és Szász György) 2005/10.

19

Jelenlét

Mûvészeti díjak, elismerések, címek augusztus 20. alkalmából Lapunk szeptemberi számában - terjedelmi okokból - csak a köztársasági érdemrendekkel, kitüntetésekkel díjazott alkotó- és elõadómûvészek, illetve az alkotó- és elõadómûvészeket munkájukkal közvetlenül segítõ díjazottak névsorát adtuk közre. Az augusztus 20. alkalmából adományozott mûvészeti díjak, elismerések, címek kitüntetettjeinek névsorát most közöljük.

a Honvéd Kulturális Szolgáltató Közhasznú Társaság szentesi intézményvezetõje; Juszcák Zsuzsa, a Marcibányi téri Mûvelõdési Központ mûvelõdésszervezõje; Korill Ferenc, a salgótarjáni József Attila Mûvelõdési Központ igazgatója; Koroknai Katalin, a debreceni Kölcsey Ferenc Megyei Közmûvelõdési Intézet módszertani fõelõadója; Népmûvészet Mestere-díj Markovits Zsuzsa népmûvelõ; Nagy Bertalanné, az abádszalóki Ember Bagossy Sándor debreceni fazekasmester; Mária Könyvtár könyvtárvezetõje; Balla Ferencné erdélyi népdal és balNagy Éva, a Fejér Megyei Mûvelõdési ladaénekes; Központ népmûvelõ, kulturális tanácsosa; Bércziné Szendrõ Csilla esztergomi Soltiné Radnics Magdolna, a szigetszenttojásíró; miklósi Városi Könyvtár és Intézményei Czérna Miklós vajdasági mesemondó; igazgatója; Fodorné László Mária decsi kézi szövõ; Szabó Mihály, Jakabszállás Község polHegedûs József tószegi fafaragó; gármestere; Mátray Magdolna bábolnai csipkekészítõ C. Szalai Ágnes, Veszprém Város és tervezõ; Mûvelõdési Központ és Könyvtár szakmai Samuné Babos Rozália vajdasági népigazgatóhelyettese, fõtanácsos; dalénekes; (Fotó: Gordon Eszter) Szedlacsek Emília, az érdi Szepes Gyula Szabó Ferenc erdélyi néptáncos; Tamás Menyhértné csátaljai hímzõ. Az ünnepséget idén is az Iparmûvészeti Mûvelõdési Központ igazgatója; Szegediné Kupás Csilla, a hajdúböszörMúzeumban tartották ményi Sillye Gábor Mûvelõdési Központ és Pauler Gyula-díj Dr. Selmeczi Kovács Attila, a Néprajzi Múzeum Közösségi Ház közmûvelõdési elõadója; Dr. Szûcs Lászlóné, a Borsod-Abaúj-Zemplén Prof. dr. Érszegi Géza, a Magyar Országos Levéltár fõmuzeológusa; Szalai Ágnes, Fõvárosi Szabó Ervin Könyvtár Megyei Közmûvelõdési és Idegenforgalmi Intézet fõtanácsosa; amatõr elõadómûvészeti szakreferense; Dr. Erdmann Gyula, a Békés Megyei Levéltár zenei gyûjtemény ny. könyvtáros vezetõje; Szûcsné Sziklai Éva, a mezõberényi Petõfi Dr. Szûcs László, a Magyar Országos Levéltár igazgatója; Sándor Mûvelõdési Központ igazgatója; Dr. Horváth Erzsébet, a Magyarországi fõtanácsos fõmuzeológusa; Ziembicki Erzsébet Ágnes, a csepregi Petõfi Ungváry Rudolf, az Országos Széchényi Református Egyház Zsinati Levéltára igazgatója; Sándor Mûvelõdési-Sportház és Könyvtár igazSipos Antal Gézáné, a Magyar Országos Könyvtár ny. könyvtárosa. gatója; Levéltár fõlevéltárosa. Tóth Csaba, a Nógrád Megyei Közmûvelõdési Életfa-díj és Turisztikai Intézet igazgatója. Móra Ferenc-díj dr. Pór Anna ny. táncmûvész, tánckritikus, színA Népmûvészet Ifjú Mestere-díj Dr. Jávor Anna, a Magyar Nemzeti Galéria háztörténész; Tóth János nyugalmazott közgazda; gyûjteményi igazgatója; Török Józsefné ny. tanítónõ, a Tápai Haránt Eszter és Lukács László izsáki néptánDr. B. Hellebrandt Magdolna, a Herman Ottó cospár; Hagyományõrzõ Együttes mûvészeti vezetõje. Múzeum régész muzeológus munkatársa; Szabó Dániel pákozdi cimbalos; dr. Fejõs Zoltán, a Néprajzi Múzeum fõigazgatója; a vajdasági Guzsalyas énekegyüttes; Bessenyei György-díj dr. Jeszenszky Sándor, a Magyar ElektrotechniMolnár Péter pécsi néptáncos; kai Múzeum technikatörténész kandidátusa; Hetényi Milán budapesti népdalénekes; dr. Szabó Ferenc, a Békés Megyei Levéltár és a Kovács Bíró Ágnes, a Nemzeti Kulturális Örökség Hercz Beáta és Hercz Vilmos debreceni népBékés Megyei Múzeumok Igazgatósága egykori Minisztériuma fõosztályvezetõ-helyettese; Láng Károly, Mátészalka Városi Mûvelõdési táncospár; vezetõje. a gyulai Rozsdamaró népzenei együttes; Központ közmûvelõdési szakembere; K. Nagy Zsolt nádudvari fazekas; Polyák Albert, a Bács-Kiskun Megyei Szinnyei József-díj Chemez Farkas biatorbágyi faragó; Közmûvelõdési Szakmai Tanácsadó Kecskeméti Lengyel Zsuzsanna debreceni vászonszövõ; Dr. Bellérné Horváth Cecilia, a celldömölki Intézete fõtanácsosa; Zsigmondné Piukovics Zsuzsa budapesti Prém János, a Fõvárosi Csekovszky Árpád Kresznerics Ferenc Városi Könyvtár igazgatója; vászonszövõ; Beniczky Péterné, a Kodolányi János Fõiskola Mûvelõdési Ház igazgatója; Varga Tibor budapesti szíjgyártó; Tóth Lajos, a Csokonai Mûvelõdési Központ könyvtárosa; Tátrai Zita kazincbarcikai csipkekészítõ; Elekes Eduárdné, a szekszárdi Illyés Gyula igazgatója; Gálné Kovács Gyöngyi debreceni népi ékszTóth Nándorné, Gyõr Megyei Jogú Város Megyei Könyvtár vezetõje; erkészítõ; Önkormányzatának irodavezetõje. Dr. Jónás Károly, történész szakíró; Romsicsné Balogh Mária kalocsai hímzõ. Dr. Murányi Lajos, könyvtáros, szakíró; Wlassics Gyula-díj Dr. Plihál Katalin, az Országos Széchényi Miniszteri Elismerés Könyvtár munkatársa. Bekõ Lászlóné egyéni vállalkozó; Borkutiné Murányi Mária, a Miskolci Nemzeti Farkas István hangszerkarbantartó; Széchényi Ferenc-díj A „Megasztár“ címû tehetségkutató verseny Színház szervezõiroda irodavezetõje; Budai Gábor, a Ráckevei Ács Károly Mûvelõdési résztvevõi közül: Tóth Veronika, Oláh Ibolya, Dr. Gerõ Gyula, az Országos Széchényi Könyvtár Gáspár László, Molnár Ferenc „Caramel“, Palcsó Könyvtártudományi és Módszertani Központ ny. Központ igazgatója; Csasztvan András, a szarvasi Vajda Péter Tamás, Tóth Gabriella. munkatársa; Szerkesztõségünk nevében tisztelettel graDr. Kiss Mária, a Vas Megyei Levéltár ny. Mûvelõdési Központ igazgatója; Homoki-Szabóné Turi Andrea ny. törzszászlós, tulálunk a díjazottaknak. levéltár-igazgatója; 20

2005/10.

Kínálat Magyar írók Burger Barna fotóalbumában

Fej vagy írás A közelmúltban mutatták be Burger Barna fotómûvész albumát, amely közel 100 író és költõ portréját tartalmazza. Burger Barna könyve nemcsak az írók életébe nyújt bepillantást, de az egyes képeket és a pillanat emlékét a szépírók rövid történetekkel, egyéni megjegyzésekkel teszik még teljesebbé. Esterházytól Kornisig, Kertésztõl Vámosig szinte minden ismert író és költõ megtalálható a kötetben, akik portréfotóiból szeptember 24-én a könyvbemutatóhoz kapcsolódva Nádas Péter közremûködésével kiállítás is nyílt a Szépírók Fesztiváljának nyitóeseményeként, a Petõfi Irodalmi Múzeumban. Burger Barna fotómûvész tavaly januárban vágott bele a nyugodt lélekkel különlegességnek mondható album elkészítésébe. A tipográfia és a szerkesztés a XXI. századot idézi, de a fotók hagyományos technikával készültek, meghittséget és bensõségességet sugároznak. A PrintXBudavár Rt. által kiadott könyv szerkesztésére Hafner Zoltán vállalkozott, aki számos kedvelt hazai író, köztük például Kertész Imre könyveinek állandó szerkesztõje. Burger Barna eddigi munkássága két város körül forgott: Budapest és New York. Ez utóbbi címmel jelent meg elsõ albuma 1999-ben, majd ezt követte 2002-ben a Zászlók és emberek címû,

amely közvetlen a New Yorkot ért terrortámadás után készült megrázó pillanatokat mutatja be. Mindemellett szabadúszó fotográfusként az ország szinte valamennyi színes hetilapjának és magazinjának, valamint számos reklámügynökségnek készített fényképeket, de reklám- és játékfilmekhez is gyakran keresik szakmai közremûködését. Mindig különleges hangulatú, megkapó munkáit számos kiállításon is láthatták a fotómûvészet barátai többek között a Mai Manó házban vagy a MEO - Kortárs Mûvészeti Gyûjteményben. Fotózás közben gyakran kutattam, vajon, ha látom és belenézek egy író szemébe, ezután mást jelentenek-e számomra írásai? Kapok-e támpontot - akár egy fénykép által is - arról, hogy mirõl mit gondol és hogyan ír? Utólag is azt gondolom, a fotó sokat segíthet. Nekem Ady 88 éve készült portréja ma is aktuális, csakúgy, mint az írásai. Így teljes bennem az a sok ragyogó írás, a titokzatos fotóval együtt - olvasható Burger Barna gondolata a könyvben. A könyvben szereplõ írók: Aletta Vid, Bächer Iván, Balázs Attila, Balla Zsófia, Bartis Attila, Báthori Csaba, Békés Pál, Beney Zsuzsa, Bereményi Géza, Bertók László, Bódis Kriszta, Bodor Ádám, Borbély Szilárd,

Csaplár Vilmos, Csukás István, Darvasi László, Dobai Péter, Eörsi István, Esterházy Péter, Faludy György, Fejtõ Ferenc, Ferencz Gyõzõ, Forgács Zsuzsa, Földényi F. László, Garaczi László, Gergely Ágnes, Göncz Árpád, Grecsó Krisztián, Grendel Lajos, Györe Balázs, Gyõrffy Ákos, Gyurkó László, Halasi Zoltán, Határ Gyõzõ, Háy János, Hubay Miklós, Ilia Mihály, Juhász Ferenc, Kántor Péter, Kányádi Sándor, Karafiáth Orsolya, Karátson Gábor, Kemény István, Keresztury Tibor, Kertész Ákos, Kertész Imre, Konrád György, Kornis Mihály, Kovács András Ferenc, Kõrösi Zoltán, Kukorelly Endre, Kulin Ferenc, Lábass Endre, Lator László, Lázár Ervin, Lengyel Balázs, Lengyel Péter, Marno János, Márton László, Mezei András, Nádas Péter, Nádasdy Ádám, Németh Gábor, Pályi András, Parti Nagy Lajos, Peer Krisztián, Podmaniczky Szilárd, Polcz Alaine, Rába György, Rakovszky Zsuzsa, Réz Pál, Sándor Iván, Sárközi Mátyás, Schein Gábor, Somlyó György, Spiró György, Szabó Magda, Szabó T. Anna, Székely Magda, Szijj Ferenc, Szõcs Géza, Takács Zsuzsa, Tar Sándor, Térey János, Tolnai Ottó, Tóth Krisztina, Vámos Miklós, Várady Szabolcs, Varró Dániel, Visky András, Zalán Tibor, Závada Pál.

A Magyar festészet rejtõzködõ csodái a Mû–Terem Galériában

Gulyás Zoltán építész életmû–kiállítása és könyvbemutató a HAP Galériában

A Mû–Terem Galéria két éve közzétett felhívásának eredményeképpen szeptember 10–én megnyílt a Magyar festészet rejtõzködõ csodái – Válogatás magyar magángyûjteményekbõl címû kiállítás második része. A tárlaton olyan XIX. és XX. századi, kiemelkedõ kvalitású, magyar festTihanyi Lajos (1885-1938) ményeket láthat a Pont St. Michel, 1908 közönség, amelyek Hátoldalon: Ádám és Éva, 1907 körül a rendszerváltás Olaj, vászon, 55x65 cm óta sem kiállításoJelezve jobbra lent: Tihanyi Paris 08. kon, sem árveréseken nem szerepeltek. A tárlat mellé magyar–angol nyelvû exkluzív albumot jelentet meg a Mû–Terem Galéria, amelyben a kiállításon szereplõ 141 alkotás és azok kísérõ tanulmányai kaptak helyet. A kiállítás ideje alatt heti háromszor ingyenes tárlatvezetéseket szervez a Galéria. Minden kedden és csütörtökön 17 órakor Kalmár Anita és Kaszás Gábor mûvészettörténész, szombatonként 11 órakor pedig Virág Judit tart nyilvános vezetést a „rejtõzködõ csodák“ között. A kiállítás helyszíne: Mû–Terem Galéria, A kiállítás megtekinthetõ: október 09–ig.

Gulyás Zoltán (1930–2000) saját teljesítményét példaképeihez, az egyetemes építészet kiválóságaihoz mérte. Szakmai téren rendkívül igényes volt, mondhatnánk maximalista. Elsõsorban magával szemben, de ebbõl egyenesen következik, hogy mások elõtt is magasra tette a mércét. Minden munkájával túl akarta szárnyalni az elõzõt. Ennek köszönhetõ, hogy életmûve – ellentétben számos más kortársáéval – szokatlanul egyenletes és magas színvonalú. 1952–ben szerzett építészdiplomát a BME–n. 1951–54 között Janáky István mellett – a KÖZTI–ben – a budai vár és a miskolci egyetem tervein dolgozott, 1954–55–ben Koreába ment, hogy a háború utáni újjáépítést segítse. 1956–tól az IPARTERV tervezõje, majd osztályvezetõje. 1962–ben „az építészet színvonalának felemelésében kifejtett alkotó munkásságáért, a Budapest, Fehérvári út 17. sz. lakóház tervéért“ Ybl–díjat kapott. 1968–tól a BME Ipari Épülettervezési Tanszékén korrigált, mint külsõ adjunktus. 1970–tõl a MÉSZ Mesteriskoláján tíz éven át mesterként mûködött közre. 1978–ban az Iparterv irodavezetõje lett. 1986–ban irodája kivált az Ipartervbõl és Materv néven önálló állami tervezõ vállalattá alakult. 1990–ben nyugdíjba vonult. Fõ mûvei: Fehérvári úti lakóház (1960), Chemolimpex székház (1963), Rózsakert eszpresszó Hévíz, Medicor székház (1973) Meg nem valósult jelentõs tervei: BNV–fõpavilon, Budapest Sportcsarnok, Monimpex. Gulyás Zoltán építészetérõl most jelent meg Ferkai András monográfiája a HAP Kft. gondozásában, amelyet a kiállítás megnyitóján Patonai Dénes építész mutatott be a galériában. A kiállítás helyszíne: Budapest II., Margit krt. 24. földszint A kiállítás megtekinthetõ: október 28–ig. 2005/10.

21

Szaktárca

Pályázati felhívások A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma a Drámaírói Kerekasztal kezdeményezésére a következő pályázatokat hirdeti meg: Katona József drámaírói alkotói támogatás pályázat Az alkotói támogatás célja, hogy a támogatott szerző kifejezetten a vele szerződő társulat számára írt, új színpadi művet hozzon létre. Pályázni jogosult minden magyar nyelven író színpadi szerző, egy 2006. december 31–ig megírandó színpadi mű tervével. A pályázatnak tartalmaznia kell: 1. A tervezett dráma szinopszisát és két megírt jelenetét gépelt vagy nyomtatott formában. 2. Szakmai önéletrajzot. 3. A – hazai vagy határon túli magyar, fenntartóval rendelkező vagy fenntartóval nem rendelkező, hivatásszerűen működő – színházzal megkötött megírási szerződés hitelesített másolatát. (A dokumentumokat 8 példányban kérjük mellékelni.) E pályázat keretében legfeljebb 5 drámaterv részesül támogatásban, melynek összege pályázatonként 400.000 Ft. A támogatást a támogatott az elkészült mű leadása után, a színház kezdeményezésére kapja meg. A pályázatokat – egy eredeti és 7 másolati példányban, kizárólag postai úton lehet benyújtani nyomtatott vagy gépelt formában a lenti címre. A pályázati csomagot egy borítékban, de 8 különálló pályázati dokumentációként kérjük benyújtani. A borítékra kérjük ráírni: „Katona József drámaírói alkotói támogatás pályázat“. A támogatott pályázóval a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma szerződést köt. Katona József produkciós pályázat színházak és színpadi szerzők részére A pályázat célja: kortárs magyar színművek színpadra kerülésének támogatása hazai és határon túli magyar színpadokon, függetlenül attól, hogy az adott művet korábban bemutatták–e vagy sem. Pályázni csak eredeti színpadi művel, vagy a szerző saját regényének, elbeszélésének, forgatókönyvének stb. dramatizált változatával lehet. Kortárs drámának minősül minden élő szerző magyar nyelven íródott színpadi műve, beleértve a serdülő korosztályt megszólító, a korszerű ifjúsági színház elvárásainak megfelelő, maradandó értéket képviselő ifjúsági dráma is. A pályázat előnyben részesíti azokat a színműveket, melyek a pályázó társulat színpadi interpretációjától függetlenül is önálló irodalmi értéket képviselnek. Pályázni jogosult minden hazai és határon túli magyar nyelven játszó – fenntartóval rendelkező, vagy fenntartóval nem rendelkező, hivatásszerűen működő – színház, illetve társulat. A pályázó színház annyi drámával pályázhat, ahány állandó játszóhelye van. A játszóhely besorolása (nagyszínpad, kamaraszínpad, stúdiószínpad) nemcsak a terem nagyságától, hanem a bemutatásra kerülő dráma jellegétől is függ (szereplők, helyszínek száma, szcenikai igénye stb). Pályázni lehet 2006. április 30. és 2007. április 30. között bemutatandó produkció tervével. A pályázatnak tartalmaznia kell: 1. A kitöltött, a Nemzeti Kulturális Alapprogram Igazgatóságának 2005–re kiadott pályázati adatlapját, amely letölthető az Internet www.kultura.hu, valamint a www.nka.hu honlapjairól vagy díjtalanul beszerezhető a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Ügyfélszolgálati Irodáján (1077 Budapest, Wesselényi u 20–22.) és a Nemzeti Kulturális Alapprogram Igazgatóságán (1085 Budapest, Gyulai Pál utca 13.). Postai úton csak felbélyegzett, megcímzett A/4–es válaszboríték megküldésével kérhető a nyomtatvány. Az adatlapot és mellékleteit az adatlapban szereplő tájékoztató szerint kell kitölteni, csatolni. 2. A bemutatandó mű szövegkönyvét gépelt vagy nyomtatott formában.

22

2005/10.

3. A színház és a szerző közötti bemutatási szerződés másolatát. 4. A pályázati adatlaphoz tartozó betétívet az alkotók névsorával. 5. Az állandó játszóhellyel nem rendelkező színházaknak illetve társulatoknak az előadásokat befogadó intézmény nyilatkozatát. 6. A pályázó színház nyilatkozatát arról, hogy hány állandó játszóhelye van. 7. Egyéb, a pályázó által szükségesnek tartott kiegészítő mellékleteket. Az elnyerhető támogatás: A Katona József pályázat a nyertes pályaművek szerzői honoráriumához, illetve a tervezett produkciók költségeihez (művészek tiszteletdíja és annak járulékai, jelmezköltség, díszletköltség, kellék, szállítási díj, bérleti díj, PR költség) járul hozzá a következők szerint: – Ősbemutató esetén a szerző – a színházzal kötött szerződéstől függetlenül – 500 ezer Ft, új bemutató esetén 250 ezer Ft szerzői támogatásban, a színház pedig a bemutató jellegétől függetlenül – nagyszínpadi előadás esetén – 3 millió Ft, kamara–előadásnál 2 millió Ft, stúdió–előadásnál pedig 1 millió Ft produkciós támogatásban részesülhet. E pályázat keretében legfeljebb 22 bemutató részesül támogatásban. A pályázatokat egy példányban, kizárólag postai úton lehet benyújtani nyomtatott vagy gépelt formában a lenti címre. A borítékra kérjük ráírni: „Katona József produkciós pályázat“. A támogatott pályázóval a Nemzeti Kulturális Alapprogram Igazgatósága szerződést köt. Katona József gyerek–és ifjúsági drámaírói alkotói támogatás pályázat Az alkotói támogatás célja, hogy a támogatott szerző kifejezetten a vele szerződő társulat számára írt, új színpadi művet, vagy magyar író műve alapján készült igényes színpadi adaptációt hozzon létre. Pályázni jogosult minden magyar nyelven író színpadi szerző, egy 2006. december 31–ig megírandó színpadi mű tervével. A pályázatnak tartalmaznia kell: 1. A tervezett dráma szinopszisát és két megírt jelenetét gépelt vagy nyomtatott formában. 2. Szakmai önéletrajzot. 3. A – hazai vagy határon túli magyar, fenntartóval rendelkező vagy fenntartóval nem rendelkező, hivatásszerűen működő – színházzal megkötött megírási szerződés hitelesített másolatát. (A dokumentumokat 8 példányban kérjük mellékelni.) E pályázat keretében legfeljebb 5 drámaterv részesül támogatásban, melynek összege pályázatonként 400.000 Ft. A támogatást a támogatott az elkészült mű leadása után, a színház kezdeményezésére kapja meg. A pályázatokat – egy eredeti és 7 másolati példányban, kizárólag postai úton lehet benyújtani nyomtatott vagy gépelt formában a lenti címre. A pályázati csomagot egy borítékban, de 8 különálló pályázati dokumentációként kérjük benyújtani. A borítékra kérjük ráírni: „Katona József gyerek– és ifjúsági drámaírói alkotói támogatás pályázat“. A támogatott pályázóval a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma szerződést köt. A pályzázatokat a következő címre kell beküldeni: Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Ügyfélszolgálati Iroda 1077 Budapest Wesselényi u. 20–22. A pályázatok beadási határideje: 2006. február 1. 24h A pályázatok eredményhirdetése: 2006. március 30. Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (Közlésünk nem a teljes és hivatalos pályázati kiírást tartalmazza, az a www.nkom.hu honlapon hozzáférhető.)

Pályázat német–magyar kulturális együttműködésre A Német Szövetségi Kulturális Alapítvány kezdeményezésére létrejött Bipolar együttműködés célja, hogy 2006–2007–ben közös projektek támogatásával új lendületet adjon a német–magyar kulturális kapcsolatoknak. Noha Magyarország és Németország között mára figyelemreméltó kulturális cserekapcsolat alakult ki, ez többnyire csak az adott ország saját művészetének és kultúrájának a másik országban való bemutatását jelenti. A Bipolar ezért most felhívja a német és magyar kultúra résztvevőit: egyesületeket, szervezeteket és intézményeket, hogy dolgozzanak ki és nyújtsanak be közös terveket. A Bipolar olyan kortárs művészeti, kulturális és civil társadalmi projekteknek nyújt támogatást, amelyek megvalósításáért minden esetben két szervezet – egy magyarországi és egy németországi – közösen pályázik. A Bipolar elsősorban olyan újító művészeti együttműködéseket és társadalmilag elkötelezett kulturális projekteket részesít támogatásban, amelyek a program futamidején túlmutató, hosszú távú együttműködés lehetőségét is magukban rejtik. A Bipolar megkülönböztetett érdeklődéssel várja a fővárosokon és vonzáskörzetükön kívül működő szervezetek pályázatait. A Bipolar ösztönözni kívánja az átfogó társadalmi problémák kultúrába való beemelését. A program keretében három kiemelt témakört hirdetnek meg: Az utópia jövője – Vannak–e az utópikus gondolkodásnak újabb forrásai és inspiráló mozzanatai? Kollektív emlékezet és az emlékezés kultúrája – Vannak–e a szélsőséges történelmi tapasztalaton túlmutató közös, továbbadandó történetek? A normalitás utáni vágy – Az utóbbi évtizedekben a nem szűnő változások a megszokott, a normális utáni vágyat is gerjesztik. Milyen képet mutat ma a normalitás? A felsorolt témakörök ajánló jellegűek. A szakmai zsűri a kiválasztás során más projektjavaslatokat is figyelembe vesz, amennyiben azok összeegyeztethetőek a Bipolar céljaival. A német–magyar szakmai zsűri a támogatandó projektterveket elsősorban azok tartalmi színvonala, újszerűsége és az együttműködés hosszú távú perspektívája alapján választja ki. Emellett arra törekszik, hogy a kiválasztott projektek a művészeti és kulturális formák sokféleségét képviseljék, és általuk a két ország számos régiója megjelenjen a programban. A támogatási alapelvek és a pályázati adatlapok szeptember 22–től letölthetők: http://www.projekt–bipolar.net A Bipolar szakmai zsűrijének tagjai: Dr. Andreas Broeckmann fesztiváligazgató, transmediale Berlin; Eötvös Péter zeneszerző és karmester, Budapest; Hegyi Dóra kurátor, Ludwig Múzeum Budapest; Prof. Jean–Baptiste Joly igazgató, Akademie Schloss Solitude, Stuttgart; Dr. Karsai László történész, egyetemi tanár, Szegedi Tudományegyetem; Kathrin Tiedemann intendáns, Forum Freies Theater Düsseldorf; Wessely Anna szociológus, tanszékvezető egyetemi docens, Eötvös Loránd Tudományegyetem; Hortensia Völckers, a Német Szövetségi Kulturális Alapítvány művészeti vezetője. Berlini szervezőiroda: Tálasi Flóra (programigazgató) Bipolar német–magyar kulturális projektek c/o Relations e.V., Blücherstr. 37 A, D–10961 Berlin, Németország Tel.: +49.(0)30.60 03 19 30 info@projekt–bipolar.net Web: www.projekt–bipolar.net budapesti információs iroda: Máté Péter (tanácsadó) Csaba Enikő (tanácsadó asszisztens) Tel.: +36.30 .439 93 21 posta@projekt–bipolar.net Web: www.projekt–bipolar.net

Meghívó

René Groebli korai fotográfiái a Magyar Fotográfiai Múzeumban Robert Frank, René Burri, Werner Bischoff mellett René Groebli a legjelentõsebb huszadik századi svájci fotográfusok egyike, akinek elsõ magyarországi kiállítását rendezi most meg a Fotómúzeum. A fekete-fehér képek két ciklus anyagát ölelik fel, mindkettõre jellemzõ az erõsen érzelmi megközelítés, a saját korában nagyon modern látásmód, amely a mai napig is érvényes képeket eredményezett. A kiállítás helyszíne: Kecskemét, Katona József tér 12. A kiállítás megtekinthetõ: október 16-ig.

A Fõvárosi Szabó Ervin Könyvtár Kõbányai Könyvtára (Budapest, X., Szent László tér 714.) szeretettel meghívja Önt és családját Vályi Csaba festõmûvész kiállítására. A tárlat 2005. október 11-ig tekinthetõ meg a könyvtár nyitvatartási idejében. A könyvtár a Pataky Mûvelõdési Központ épületében található.

A Szepes Gyula Művelődési Központban (Érd, Alsó u. 9.) 2005. szeptember 19-től október 10-ig az X-Art Egyesület kiállítása tekinthető meg.

A Király–Erdei Mûhelyben (Budapest, Csepel, Kondor utca 29.) október 14-ig Katona Zoltán Pasztellképek címû kiállítása látható. A kiállítás bejelentkezéssel látogatható mindennap. Telefon-fax: 42o-1728 E-mail: [email protected] A következõ kiállító 2005.október 16–tól Gyõrffy Sándor lesz a Magyar Festészet Napja keretében.

8. Nemzetközi Rajz és Grafikai Biennálé

Az Ungarischer Kulturverein 2005. október 5-étõl, hat héten keresztül. Csobaji Zsolt képeit állítja ki Stuttgartban. (Stuttgart Untertürlcheim, Strümpfelbach Str. 45, .)

Szeptember 17-én nyilt a kétévente megrendezendõ Nemzetközi Rajz és Grafikai Biennálé Gyõrben, a Városi Képtárban. A biennálé tematikai megkötés nélkül, az elmúlt három év legjobb mûvészeti teljesítményeibõl válogatott anyagot mutat be. Bemutatja a legújabb tendenciákat, foglalkozik az új technikai megoldásokkal, maximális nyitottsággal országok, mûvészeti felfogások, mûvészeti eljárások irányába. 1995 óta a mûvészek meghívásos alapon vesznek részt a biennálén, amely neve is jelzi, grafikai mûvészetek mesterei vannak jelen Gyõrött mûveikkel. A biennálé különlegessége, hogy nem csak sokszorosító grafikával foglalkozik, hanem egyedi rajzokkal is és mindazon mûvészeti alkotásokkal, amelyek a grafikai mûvészetek körébe tartoznak, de különleges eljárásaikkal pl. elektrografika, komputergrafika, a mûfaj határait szélesítik. Gyõr számos kiállítótere kapcsolódik a programokhoz, hiszen a gyõri biennálé jellegzetességei közé tatozik, hogy párhuzamos kiállításon, gyõri mûvészek, illetve a két évvel ezelõtti biennálé fõdíjas mûvésze önálló kiállítással mutatkozik be. Váczy Péter Gyûjtemény Emeleti kiállítótér: Satoshi Hasegawa képzõmûvész kiállítása Megtekinthetõ: szeptember 17 - november 2. Cziráki terem: Farsang Sándor festõmûvész kiállítása Megtekinthetõ: szeptember 17 - november 6. Borsos Miklós Állandó Kiállítás Herendi Péter grafikusmûvész, a VII. Grafikai Biennálé fõdíjas mûvészének kiállítása Megtekinthetõ: szeptember 17 - október 16.

Várkonyi Gábor és Karóczkay Ottó, az Országos Képző- és Iparművészeti Társaság tagjai, a „Pro Loco“ civil szervezet rendezvénysorozata keretében az

észak-olaszországi Scaldasoleban mutatták be munkáikat, a magyar tájak hangulatát megjelenítő pasztell és olajfestményeket, 2005. augusztus 20-23-ig.

2005/10.

23

Melléklet

Zsennyei Alkotóház – Bezerédj kastély

A Zsennyei Alkotóház Szombathelytõl kb. 20 km–re, Vas megyében, Zsennye falu mellett a Bezerédj kastélyban található. A II. világháborúban a kastély súlyosan megsérült, könyvtára és berendezése elpusztult, új rendeltetését a Vas megyei képzõmûvészek kezdeményezésére, a mûvészek alkotóházaként találta meg. 1953–ban Majthényi Károly szobrászmûvész és a Szombathelyen élõ Alföldy János, Burány Nándor, Varga Károly, Radnóti Kovács Árpád festõmûvészek vették elõször birtokba a kastélyt és parkját. A Rába és a Sorok patak közelsége festõi környezetet biztosított számukra. Meghívták Domanovszky Endrét, hogy segítségével megmentsék a bontásra ítélt épületet. Felvetõdött egy mûvészeti tsz megvalósításának ötlete, de megoldást a Miskolci mûvésztelepre szánt 176 ezer forint átirányítása jelentette. 1954–tõl a kastély a Mûvészeti Alap kezelésébe került. Az átadáskor jegyzõkönyvben rögzítették a következõ feltételeket. – Mûvésztelep a szó igaz értelmében és nem üdülõ – Egy éven belül bevezetik a villanyt és vizet (a világítás petróleumlámpával, a vízellátás ásott kútról történt.) – A szombathelyi mûvészek egy szoba ingyenes használatát kapták 6 hónapra. A háború a 30 holdas park fáit is megtizedelte. 1955–ben természetvédelmi területté nyilvánították. Az évek során több mint négyezer új fával, cserjével pótolták a faállományt. Majthényi Károly szobrászmûvész önzetlen szervezõ munkával fokozatosan rendbe hozta és gyönyörû antik bútorral rendezte be az épületet. A mûvésztelep rangját az itt alkotó pihenõ mûvészek adták meg. 1954–tõl visszatérõ vendégként fordult meg Abonyi Arany, Atrner Ferenc, Kerényi Jenõ, Tarr István, stb…. 1959–tõl Búzás Árpád, Domanovzsky György, Pogány Ö. Gábor, Mikus Sándor, Ördögh László stb…, 1961–tõl Kiss Sándor, Kiss István, Klimó Károly, Molnár C. Pál. Schammer Imre, Mikó Sándor, Bálint Endre, Varga Imre. Az alkotóházat látogató mûvészek köre fokozatosan bõvült csak további néhány nevet említve; Pátzay Pál, László Gyula, Ránki György, Lendvay Kamilló,

24

2005/10.

Szokolay Sándor , Petrovics Emil, Nemes Nagy Ágnes, Ágh István, Kertész Imre stb…. Az alkotóház miliõje a kastélyt körülvevõ õspark, ideális helyszínévé vált az elmélyült munkának. A kastélyban elõször 1972–ben majd 1982–ben történt nagyobb felújítás. Az épületben lévõ víz, villanyvezetékek teljes cseréje, valamint korszerû központi fûtés került kialakításra. A Formatervezõk Nemzetközi Workshopja elõször 1978–ban került megrendezésre a mûvésztelepen. 13 országból érkeztek a desingerek, hogy gyakorlati és elméleti problémák megvitatása útján hozzájáruljanak a társadalom kulturális és szociális fejlõdéséhez. A Zsennyei Mûhely a formatervezõk részvételével évenként visszatérõ színfoltja lett az alkotóháznak. Az 1980–as években parkban található gazdasági épületbõl mûhelyek kerültek kialakításra, ahol megfelelõ munkakörülmények várták a több mint tíz évig Zsennyére érkezõ textiles mûvészeket. Jelenleg az igénynek megfelelõen, mûhelyként, mûteremként, konferenciák elõadótermeként illetve vendégházként, áll a vendégek rendelkezésére. A Zsennyei Alkotóház helyzete az 1997–es évben alapvetõen megváltozott. A Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány ismert anyagi helyzete miatt úgy határozott, hogy az Alkotó otthon mûködését az e célból alapított „Zsennyéért Alapítvány“–ra bízza, melynek célja: „ A Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány tulajdonában álló Zsennyei Alkotóház fenntartásának támogatása, s lehetõség szerinti felújítása, fejlesztése, s ennek keretében, az alkotómunka feltételeink biztosítása, mûvészeti szimpóziumok, konferenciák, mûvészeti alkotótáborok, tanfolyamok szervezése, lebonyolítása“ Az Alapítvány induló tõkéje 200 ezer forint volt, melyet egyenlõ részben az alapítók, a MAK és a MAOE bocsátották rendelkezésre. Megalakuló kuratórium tagjai Kiss Sándor (Elnök), Cserny József (Alelnök) Dr. Peternák Miklós Lelkes Péter, Polgár Csaba, Romhányi Gáborné, Soproni József. Késõbb Kiss Sándor halála után Dr. Peternák Miklós vette át az elnöki tisztet, és új tagokkal – L. Menyhért László, Szegedy Maszák Zoltán – bõvült a kuratórium. Az Alapítványt a Vas Megyei Bíróság 1997 február 19–i végzésével nyilvántartásba vette az 1996 november 25–i keltezésû Alapító Okirat szerint. A Kuratórium ereje szerint mindent megtett a célok megvalósítása érdekében, pályázatok készítése, szponzor keresés, új programok indítása egyaránt szerepelt a terveik között, hogy Zsennye ne csak képzõ– és iparmûvészek, desingerek, mûvészteoretikusok, hanem zenészek, írók, irodalmárok munkáját, pihenését segítse, és olyan találkozóhely legyen, ahol szakmai kizárólagosság nélkül, mindenféle elfogultságtól mentesen, az esetleges érdekellentéteket félretéve jöjjenek létre új, és folytatódjanak régi programok. Az Alkotóházban került megrendezésre 2004–ben, már nyolcadik alkalommal a Belsõépítészek Országos Tanácskozása. Az alkotóház adott otthont a Kulturális Kommunikációs Központ C3 programjának, Fiatal Képzõmûvészek Stúdiója Tanácskozásának, Ebenfurthi Kórus Szemináriumának, Oszták–Magyar Sárkánykészítõ Workshop résztvevõinek, Bécsi Képzõmûvészeti Fõiskola és Magyar Iparmûvészeti Egyetem diákjainak. Úgyszintén évenként visszatérnek a Soproni Alkalmazott Mûvészeti Intézet

Melléklet elsõéves hallgatói akik az Ezeréves tölgynél játékos formában mutatkoznak be. 2000–tõl évenként. A Holland Diákakadémia résztvevõi, vezetõtanárok irányításával kéthetes kurzusokon vesznek részt. Visszatérõ csoport a Magyar Képzõmûvészeti Fõiskola (Ma egyetem.) levéltárosai, a Teampannon Építész Iroda munkatársai, stb. 2002–ben elsõ alkalommal a Szombathelyi TIT közremûködésével kerültek megrendezésre a Zsennyei Mûvészeti napok – Szabadtéri Kiállítás a parkban. A Mûvélõdési és Közoktatási Minisztérium által 1997–ben kiírt pályázaton elnyert támogatásból, melyet a Közalapítvány kiegészített, sor került a fûtés korszerûsítésére, a gáz bevezetésére, mely jelentõs megtakarítást eredményezett. A természetvédelmi területként nyilvántartott kastélypark rekonstrukciója és folyamatos gondozása érdekében is megtörténtek az elsõ lépések. Munkakapcsolat alakult ki a Kertészeti Egyetem Táj és diákszövetség hallgatóival. Szakmai gyakorlatukat – szállás és ellátás fejében– évenként 4–5 napot a kastélypark rendbetételére fordítanak. A Nemzeti Kulturális Alap Képzõmûvészeti Szakmai kollégiuma – pályázatán nyert – támogatása segítségével a Zsennyéért Alapítvány pályázatot hirdetett az elmúlt években alkotói ösztöndíjra, melynek célja az alkotómunka feltételeinek a Zsennyei Mûvésztelep igénybevételével történõ biztosítása volt A pályázaton részt vehettek a mûvészeti fõiskolák végzõs , mesterképzõs hallgatói, illetve pályakezdõ mûvészek, a Fiatal Képzõ– Ipar– és Fotómûvészek Stúdiójának tagjai. A nyertes pályázók térítésmentésen vehették igénybe a Zsennyei Alkotóház szolgáltatásait 2–6 hét idõtartamra, s ezen túl szakmai anyagra és dokumentáció készítésére támogatást kaptak. A Zsennyei idõszak alatt készült munkákról a pályázó által készített dokumentáció az alkotóház archívumába került. Az alapítvány kuratóriuma lehetõségeihez mérten támogatta a rászoruló idõs mûvészeket, hogy három téli hónapban 50 % térítési díj befizetése mellett vehessék igénybe az alkotóházat. A Zsennyéért Alapítvány az elmúlt hét évben mindent megtett az alkotóház zavartalan mûködése érdekében, de bebizonyosodott a jelenlegi térítési és jó kihasználtsági (78%) kondíciók mellett sem gazdálkodható ki a fenntartási és mûködési költség. 2003 decemberében a mûvésztelep fennállásának 50. évfordulóját ünnepelte. Közel kétezerre tehetõ azon mûvészek száma, akik alkotómunka céljából igénybe vették a kastély magas színvonalú szolgáltatásait. A kiállításon több, mint négyszáz mû bizonyította Zsennye fontosságát a mûvészeti életben. Igazi otthonra leltek a kastély falai között a „múzsák“ képviselõi: festõk, zenészek, irodalmárok, formatervezõk, textilesek. Ideális helyévé vált az elmélyült munkának, a közös gondolkodásnak, a nyitott véleménycserének, a jókedvû tréfálkozásoknak. Az együttlétek során gyorsan váltak ismeretlenek ismerõssé és baráttá. A kastély fogadóterei, lakószobái, a kastélykertben lévõ mûhelyek továbbra is nagyszerû lehetõséget kínálnak mûvésztelepek, mûhelytalálkozók, szimpóziumok és konferenciák rendezésére, de méltó helyszíne lehet reprezentatív üzleti tárgyalásoknak, társasági alkalmaknak, társmûvészetek közös eseményeinek, vagy igazi pihenésnek és felüdülésnek. Az Alkotóház 2004 április 1–tõl került vissza a Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány üzemeltetésébe. MAK Zsennyei alkotóháza 9766 Zsennye, Szabadság tér 3 Cser Lászlóné alkotóházvezetõ Telefon: 06–94/379–017 Bejelentkezés: www.maktar.hu vagy a MAK, illetve a MAOE munkatársainál telefonon: 428–5000, 312-0857, 331-3183 személyesen: 1054 Budapest, Báthori u. 10., illetve az alkotóházvezetõnél

Szigligeti Alkotóház – Eszterházy kastély

Az Alkotóház Veszprém megyében, Szigligeten a Ta p o l c a – Ke s z t hely–Badacsony háromszögben helyezkedik el. Az épület klaszszicista stílusban épült 1780 kö- rül. Tu l a j d o n o s a Puttyáni Géza volt. 1916–tól került Esterházy Pál gróf tulajdonába, majd özvegye birtokolta 1945–ig. 1952–ben került az Irodalmi Alap tulajdonába, mely 1953–tól kezdte alkotóházként mûködtetni. Eleinte csak írók és költõk látogatták, 1968–tól a Mûvészeti Alapok összevonásával már képzõmûvészek, iparmûvészek és zenészek is kaphatnak beutalást alkotómunkára, illetve pihenésre. A 30 vendégszobát és mintegy 75 férõhelyet magába foglaló intézmény lehetõséget nyújt alkotómunkára, pihenésre üdülésre (családos nyaralásra) egyaránt. Az „L“ alakú tornyos kastélyépület többszöri átépítés után nyerte el mai formáját. Közvetlen környezetét képezi az Európa–hírû arborétum körülbelül 520 féle növénnyel, mesterséges tóval, a park határán patakkal, a parkban szobrokkal. A kõkerítésen túl pedig maga Szigliget. Fõbb események, rendezvények az alkotóházban: A Szigligeti Nyár rendezvénysorozat keretein belül évente kétszer rendeznek koncertet a fõépület teraszán, valamint egyszer a tóparton (a szigeten). A József Attila Kör (JAK) irodalmi tábora itt kerül megrendezése évente. Az alkotóház biztosít helyszínt az alkalmanként megrendezésre kerülõ Nemzetközi Népi Építészeti Konferenciának. Helyi látnivalók: – A Szigligeti Vár, – Várgaléria (fazekas–udvar) – Óvár, – Avasi–torony, – Eszterházi–pince (Bormúzeum), – Farkas István emlékház (állandó kiállítás), – Rókarántói–kápolna (kilátás a Balatonra), A környék látnivalói (kirándulási lehetõségek): – Badacsony: Egry–múzeum, Ranolder–kereszt, Rózsa–kõ, Kisfaludy–kilátó – Tapolca: Tavas–barlang, Malom–tó, Iskola Múzeum – Diszel: Látványtár – Balatonederics: Afrika Múzeum – Keszthely: Balatoni Múzeum, Festetics kastély, Panoptikum – Hévíz: Gyógyfürdõ, egregyi kápolna – Sümeg: Vár, Templomok (Maulbertsch–freskók) 2005/10.

25

Melléklet – Túrák: a környék tanúhegyei – balatoni hajózás Megközelíthetõ Budapestrõl: távolsági autóbusszal Szigliget, 71–es bejárati útig, vonattal Badacsonytördemicig, gépkocsival az M7–es autópályán a Balatonig, utána a 71 sz. úton. (turnusváltáskor személyszállító gépkocsi) Helyi Taxi szolgáltatás. Tel: 87/461–219, 20/9235064

MAK Szigligeti Alkotóháza 8264 Szigliget, Kossuth L. u. 17. Egyed Istvánné alkotóházvezetõ, Telefon: 06–87/461–014 Bejelentkezés: www.maktar.hu vagy a MAK, illetve a MAOE munkatársainál telefonon: 428–5000, 312-0857, 331-3183 személyesen: 1054 Budapest, Báthori u. 10., illetve az alkotóházvezetõnél

Balatonföldvári alkotóházak

A Balaton déli partjának egyik legszebb települése Balatonföldvár. A Balaton gyöngyszemének is nevezett kisvárosban 2 db szecessziós stílusú, a századfordulón épült, faragott faoszlopos tornácokkal rendelkezõ nyaraló ad lehetõséget az alkotó munkára, pihenésre, feltöltõdésre, kikapcsolódásra az alkotómûvészeknek és családjaiknak. Az egymástól kb. 50–60 m–re lévõ 2 alkotóház a város magas partján, gyönyörû, csendes, ligetes környezetben található a József Attila u. 10. és 15.–ben, óriási parkkal övezve. Egyszerûen megközelíthetõek vasúton, autóbusszal, személygépkocsival egyaránt.

26

2005/10.

Az alkotóházak jellemzõi: József Attila 10.: – 2 db. 2 ágyas szoba – 2 db 2+1 ágyas szoba (a szobákban hideg–melegvizes mosdó, cd–rádiós magnó) – 2 db kádas fürdõszoba – 2 db toalett – Jól felszerelt teakonyha – Nagy, világos társalgó, TV–vel, zongorával.

– Fedett, nyitott teraszok, szalonnasütési lehetõség – Zárható, árnyas udvar, parkolási lehetõség. József A. u. 15.: – A fõépületben: 6 db 2 ágyas szoba – 2 db tusoló, toalett – A melléképületben: jól felszerelt konyha, társalgó TV–vel, CD–s rádió. – Fedett teraszok – Tûzrakóhely – Hatalmas, árnyas füves udvar, kerti bútorokkal. Alkotóházaink lehetõséget kínálnak: Mûvészeti alkotómunkára Elõadások, tanfolyamok lebonyolítására Mûvészeti alkotótáborok rendezésére Egyéni, családi pihenésre, feltöltõdésre. A városban évente júniusban megrendezésre kerülõ „Balatonföldvári Zenei Napok“ résztvevõinek alkotóházaink adnak otthont. Az ide látogató mûvészekbõl néhányan, a teljesség igénye nélkül: Zeneszerzõk: Petrovics Emil, Lendvai Kamilló, Bozai Attila, Wolf Péter, Zsoldos Béla, Bergendi István, stb. Festõmûvészek: Door Ferenc, Forszter Jakab stb. Építész: Makovecz Imre Közvetlen környék látnivalói és szórakozási lehetõségei: Siófok városa: Kálmán Imre múzeum Szántód: Rév, Puszta, skanzen, akvárium, lovaglási lehetõségek Köröshegy: mûemlék templom, hangversenyek Balatonszárszó: József Attila múzeum Nagyobb kirándulási lehetõségek: – Igal termálfürdõ – Kaposvár és környéke – Andocs–templom – Keszthely–Hévíz – Csisztapuszta: termálfürdõ – Kisebb–nagyobb hajókirándulás a Balatonon (Füred, Tihany, Badacsony stb.) – Balatonszentgyörgy: Csillagvár A 2300 állandó lakosú város, a Balaton–part egyik legrendezettebb, parkokkal és virágokkal díszített üdülõhelye. Balatonföldvár történetének fontos emléke a vaskorban emelt földvár, a hely névadója. A régészeti leletek szerint a Kr. e. IV. században kelták éltek e vidéken, délrõl földsánc, északról a Magaspart szakadéka és a tó védte erõsségüket. A XVIII–XIX. században Földvár–puszta néven jelezték a térképen és a Széchenyi–család birtokainak része volt. Széchenyi Dénes 1872–ben határozta el, hogy a gyönyörû, lakatlan területen fürdõtelepet létesít. Az elsõ szálloda 1895–ben épült fel, a fürdõtelep hivatalos megnyitására 1896–ban került sor. Ebben az idõben már több mint 40 csodaszép villa gyönyörködtette a vendégeket. Balaton–földvár pompás környezete Spúr István uradalmi mérnök és

Melléklet használásával. Balatonföldvárral mára szinte egybeépült Kõröshegy, melynek 1460 körül épült gótikus templomában színvonalas hangversenyeket rendeznek. A település, mint lovasközpont is méltán híres. A földvári vasútállomástól induló piros turistajelzésen a Lucs–tetõre lehet feljutni. Innen az egész Balatonra és a somogyi dombvidékre tekintõ panorámában gyönyörködhetünk. A piros jelzésen tovább kb. 10 km–re található a kereki Fejérkõ–vár romja, amely fehér színû vakolatáról kapta nevét. A vár romjai Kereki községbõl is megközelíthetõk. A várfal elõl szép kilátás nyílik a Tihanyi–félszigetre. MAK Balatonföldvári Alkotóházai 8623 Balatonföldvár, József A. u. 10. és 15. Makár Dezsõné Alkotóházvezetõ 06–84/700–029, Mobil: 06–30/670–2803 Bejelentkezés: www.maktar.hu vagy a MAK, illetve a MAOE munkatársainál telefonon: 428–5000, 312-0857, 331-3183 személyesen: 1054 Budapest, Báthori u. 10., illetve az alkotóházvezetõnél

Schilkán József uradalmi kertész munkáját dicséri. A hajókikötõt és az 1200 méter hosszú parti sétányt az 1900–es évek legelején adták át. Balatonföldvár századfordulón épített villái patinás hangulatot árasztanak, közülük 47 helyi védelem alatt áll. A legrégibb épületek a Petõfi utcában láthatók. A platánfákkal övezett Kvassay sétány a Balaton–part egyik legszebb területe. A kikötõ a hazai vitorlázás egyik fellegvára, a közepén lévõ Galamb–sziget anyagát a tó kotrásából gyûjtötték össze. A löszfal tetején futó Kelta sétányról csodás kilátás nyílik a szemközti Tihanyi–félszigetre, és a tó mindkét medencéjére. Itt láthatók a kelta vársánc maradványai is. Balatonföldvár legújabb kori büszkesége az 1994–ben átadott Bajor Gizi Közösségi Ház, a helyi rendezvények központja. Június

középsõ hétvégéjén szezonnyitó nagyrendezvény a Földvár Fesztivál, amely az üdülõtelep alapításához kapcsolódik. Június második felében rendezik a Földvári Napok komolyzenei konferencia– és hangverseny sorozatát. Az 1962 óta megrendezésre kerülõ Balatoni Folklórtalálkozót július végén rendezik: a 10–12 hazai és külföldi néptánc–együttes délelõtt versenyprogramot mutat be, délután menettánccal,este gálamûsorral folytatják a programot. Két napig tart augusztusban a Magyar–Bajor Találkozó: a Szent István királynak bajor Gizellával kötött házassága révén ezeréves magyar–bajor kapcsolatokat mélyítik tovább. Hazai és bajor együttesek fellépése és tûzijáték gazdagítják a programot. A város 1994–ben Európa–díjat kapott a virágosításban, a tisztaságban és rendezettségben elért addigi eredményeiért, 1995–ben pedig a „Virágos Magyarországért“ pályázaton lett megérdemelten I. helyezett. A város sokat áldoz középületeire: az ezredfordulóra felújított létesítmények, közintézmények harmonikus, egységes, ízléses, tájba illõ arculata a hagyományok tiszteletét sugallja, modern építészeti megoldások fel-

A hódmezõvásárhelyi és a hozzá tartozó mártélyi alkotóház

Hódmezõvásárhely a Csongrád–Szeged–Makó háromszögben található, közel a Tiszához /fõleg holtágaihoz/ és a végtelen rónasághoz. Sajátos atmoszférával rendelkezik, mely megkülönbözteti a környezõ településektõl. Ezt bizonyították a rendkívül korai letelepedés nyomait feltáró régészeti ásatások is. Közel hatezer éves tárgyi emlékek is kerültek felszínre. Az edényformálásra alkalmas agyag, a magérlelõ termõföld, a jó klíma idekötötte és ma is ideköti az embereket. A mûvészet már hatezer éve is jelen van a díszített használati edényeken, késõbb bútorokon, szõtteseken, egyéb használati tárgyakon mint a nép mûvészete. Román kori kezdetekkel Magyarországon is megjelent a képzõmûvészet s – a történelmünk során többször változó határok között – az európai mûvészettel erõs kölcsönhatásban lévõ, annak áramlatait mindig visszatükrözõ, de sajátos jegyekkel rendelkezõ mûvészet jött létre. A kimondottan nagy mûvészegyéniségek a XX. század elején láttatták meg Vásárhelyt az országnak, Európának: Tornyai János, Endre Béla, Pásztor János, Rubleczky Géza, Rudnai Gyula, Frank Frigyes, Kallós Ede, Koszta József – csak néhány nevet említve. A már itt élõ mûvészek – Kohán György, Füstös Zoltán, Almási Gyula Béla, Kamotsay István, Kurucz D. István, Szabó Iván munkássága szerencsésen egybevágott az országos mûvészeti törekvésekkel, miszerint az alkotómûvészeknek helyet kell biztosítani „mûvésztelepek“ kialakításával. 1953 május elsejével megnyitotta kapuit a mûvészek elõtt a Képzõmûvészeti Alap 8. számú telepe Hódmezõvásárhelyen – a 2005/10.

27

Melléklet Kurucz D. István által felajánlott családi házban berendezett mûvésztelep. Vezetésére Almási Gyula Béla festõmûvészt kérték fel, aki haláláig folytatta e tevékenységét. A fokozódó igényeknek eleget téve megvásárlásra került a Virág utca 3. szám alatti ingatlan, mely ma már mint tradícionális vásárhelyi mûvésztelep, alkotóház mûködik. A Hódmezõvásárhelytõl 10 km–re található mártélyi táj mely a folyamszabályozással kialakult sajátosan magyar adottságú tájemlékünk , egyre jobban vonzotta a fiatal mûvészeket. Az akkori Képzõmûvészeti Alap ezért elõször szobákat bérelt ott, majd 1957–ben egy ötszobás épületet építtetett. A közelmúltban adminisztratív okokból a vásárhelyi és mártélyi épület gazdaságilag és jogilag elkülönítésre került. A fenntartó és üzemeltetõ a Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány.

Hódmezõvásárhelyi Alkotóház Az alkotóház a városközpont egy csendes utcájában található, ahol öt szoba, társalgó, két mûterem, valamint jól felszerelt konyha áll a vendégek rendelkezésére. Két fürdõszoba, három WC és egy kisméretû árnyas kert tartozik még az épülethez. A fürdõszobák száma most kerül bõvítésre. Televíziók és rádiók, valamint kerékpárok, strandbérlet tartoznak a szolgáltatásokhoz. A hálószobák két–három ágyasak, többnyire stílbútorokkal berendezve, pótágyak beállítása igény szerint megoldható. A város újonnan épült, korszerû termálvizes fürdõ–komplexummal rendelkezik, mely vendégeink részére egész évben hozzáférhetõ. Hódmezõvásárhely neves múzeummal rendelkezik (régészeti–, néprajzi gyûjtemény, idõszakos képzõmûvészeti kiállítások, stb). Az Alföldi Galéria a realista mûvészi hagyományoknak ad állandó otthont, illetve rendszeresen vonultat fel idõszakos kortárskiállításokat. Fontos megemlíteni a Németh László Városi Könyvtárat, mely jelentõs könyvállományával, korszerû olvasótermeivel várja az olvasni, mûvelõdni vágyókat. A vidék népmûvészeti értékeit tájházak, tanyamúzeum valamint egy szépen felújított szélmalom mutatják be. Említésre méltó a nemrég rendbehozott zsinagóga a hozzátartozó emlékmúzeummal. Több éves múltra tekintenek vissza a szimpóziumok, melyeknek az alkotóház ad otthont. A Kerámia Szimpózium hátterét a helyben mûködõ három nagyobb, valamint két kisebb üzem szolgáltatja. A Festõszimpózium a helyi hagyományokra épül. A Fotó Szimpózium témavilágát elsõsorban a hagyomány adja, de emellett számos egyéb témát is felvonultat. A szimpóziumok legjobb alkotásai Hódmezõvásárhelyen és Budapesten kerülnek bemutatásra. Meg kell említeni még az országos meghívásos kiállításként évente megrendezésre kerülõ, fél évszázados múlttal rendelkezõ Õszi Tárlatot. A tekintélyes számú résztvevõk között 1953–tól napjainkig jelen vannak a magyar mûvészet azon reprezentánsai, akik korábban többször megfordultak a virág utcai és a mártélyi alkotóházakban. Az alkotóházakból kirándulási lehetõségek nyílnak a közeli tiszai holtágakhoz, a kardoskúti tájvédelmi területhez (Székkutas, Piroska Múzeum), az ópusztaszeri Emlékparkba vagy a közeli Szegedre, Szentesre, Makóra, Orosházára, a gyógyvizérõl híres Gyopáros fürdõre, vagy a csomorkányi romtemplomhoz. Mivel a hódmezõvásárhelyi alkotóház étkezést nem biztosít, ezt a közvetlen közelben levõ egész évben mûködõ vendéglõkben, kávézókban lehet elfogadható árakon megoldani. 28

2005/10.

Mártélyi Alkotóház /hullámtér, Vásárhelyi Pál utca/

Története összefügg a hódmezõvásárhelyi alkotóházéval. Közös igazgatásuk lévén keletkezésük története a Virág utcai Alkotóház kapcsán került bemutatásra. Fekvésénél fogva más tulajdonságokkal rendelkezik, hiszen a holtág partján található, méterekre a víztükörtõl az ártér üdülõsorában. A mögötte lévõ árvízvédelmi töltés választja el a névadó falutól és a szántóföldektõl. Megközelítése Mártélyon keresztül lehetséges. Gépkocsival az épületig, tömegközlekedési eszközökkel Szeged–Vásárhely és Szentes felõl csak Mártélyig. Mártélynak vasútállomása van, innen gyalogosan érhetõ el az Alkotóház. Az épület öt apartmanból, fedett nagyméretû teraszból és társalgóból, valamint jól felszerelt konyhából és több hûtõszekrénnyel ellátott kamrából áll. A lakószobákat a Tiszára nézõ erkély, fürdõszoba és elõszoba beépített szekrénnyel teszi komfortossá. Ladikokkal és kerékpárokkal rendelkezik az alkotóház. A holtágban idõszakos horgászengedély váltásával lehet horgászni. A festõi környezetet tájvédelmi övezet zárja körül és innen közel elérhetõ a mindszenti homokos part, a komppal könnyen megközelíthetõ Ópusztaszer Nemzeti parkjával és a Feszty körképpel. Mártély faluval szoros kapcsolatban van az Alkotóház, hiszen korábban itt lakott Tornyai Miklós, Frank Frigyes, Endre Béla. Emléküket márványtáblák jelzik az emlékdombon. Jelenleg is több neves kortárs mûvész lakik itt. Itt építkezett két Kossuth díjas építész, Makovecz Imre és Csete György. A faluval való jó kapcsolat révén annak rendezvényeire szeretettel hívják és várják az Alkotóház résztvevõit (pl. Mártélyi Kavalkád). Az Alkotóház étkeztetéssel nem rendelkezik, ezt a közeli vendéglátó egységekben (kifõzdékben) lehet biztosítani, ill. önerõbõl az említett jól felszerelt konyhában. Az épület jelenleg még nincs téliesítve, így csak a nyári idõszakban mûködik (júniustól szeptember végéig). A gázfûtés részlegesen már megvalósult. Kedvezõ adottságai révén a mártélyi alkotóházra jellemzõ, hogy a nyári szobafoglalások már januárban megkezdõdnek.

MAK Hódmezõvásárhelyi és Mártélyi Alkotóháza 6800 Hódmezõvásárhely, Virág u. 3. Mártély – hullámtér, Vásárhelyi Pál utca Fodor József alkotóházvezetõ Telefon: 06–30/488–9661

Bejelentkezés: www.maktar.hu vagy a MAK, illetve a MAOE munkatársainál telefonon: 428–5000, 312-0857, 331-3183 személyesen: 1054 Budapest, Báthori u. 10., illetve az alkotóházvezetõnél

Melléklet

Galyatetõ

Galyatetõ az ország egyik legkellemesebb kirándulóhelye, télen sízõ és szánkózó területe. Klímája elsõsorban a vérszegénység, a légutak hurutos megbetegedései és a pajzsmirigy gyógyítását szolgálja. Turisztikai fõszezonban az itt tartózkodók létszáma jelentõsen megnõ, Galyatetõ szinte üdülõfaluvá vált. Nemcsak a táj szépsége miatt érdemes idelátogatni; fõszezonban több rendezvényt is kínálnak. Mátraházától a parádi elágazásig utunk a 24. sz. fõúton vezet. A parádi elágazásnál balra fordulunk, innen utunk végcélja 13 km. A Mátra belsejébe érve kanyargós úton kaptatunk felfelé. A keresztezõdésbõl erdészeti út vezet le a csórréti víztározóhoz. Utunk alsó szakaszán az országutat a K+ jelû turistaút kíséri, amely Galyatetõrõl indulva a Csór–hegyen át a parádi elágazáshoz visz le. Kiépített parkolót találunk néhány kilométerre az elágazástól, innen kb. 50 m–rel feljebb a parádi völgybe látunk le. A Mátra az úgynevezett Szép–kilátásnál tárul szemünk elé. 33. Sz. kilométerkõ után egy jobb oldali elágazás visz le Rudolf tanyához, illetve az 5 km–re lévõ Mátraalmásra. Szemben velünk a Kékes csúcsa, az úton pedig, ha lefelé sétálunk, a Parádi–völgyben gyönyörködhetünk. Elõtérben Parádsasvár a Károlyi–kastély és az üveggyár jellegzetes épületeivel, mögöttük Parád–Parádfürdõ, Recsk látszik. Alig egy kilométer múlva éles balkanyarral érkezünk Galyatetõ alá, jobbra gyönyörûen látszik a Kékes vonulata. Galyatetõt az elágazástól kb. 9 km–nyi autózás után érjük el. „ Ha Kékes a Mátra feje, úgy Galya annak dereka.“ A 965 m magas Galya–tetõ déli oldalán kialakult üdülõtelep. Legnevezetesebb épülete a Nagyszálló, amely az eredetileg az Egri érsekség tulajdonában lévõ Nagy –Galya határrészen áll. Közvetlenül a települést jelzõ tábla után találjuk a templom jellegzetes épületét. A galyatetõi templom a két világháború között épült a Nagyszálló vendégeinek lelki szolgálatára. A terület az egri érsekség tulajdona volt. Késõbb a Nagy– Galya néven ismert területet eladták, így került állami tulajdonba. 1942– ben szentelték fel a templomot. Említésre méltó a templom harangja, amelyen a következõ felírat olvasható. A templom igazi értékét és sajátosságát az adja, amire ma bronz emléktábla emlékeztet, a bejárattól balra hogy Kodály Zoltán a templom közelében komponálta a Csendes misét. A XX. század legnagyobb magyar zeneszerzõje gyakran pihent Galyatetõn. A templom üvegablakait is érdemes megtekinteni. Európai hírû mûvész, Sztehlo Lili tervezte õket. A színes üvegablakok között ott találjuk a Magyarok Nagyasszonya motívu-

mát. Az elmúlt évtizedekben újabb üvegablakokkal bõvült a templom, melynek tervezõje Csiby Mihály. A templomban ma az a harmónium található, amelyen annak idején gyakran játszott maga Kodály is. Gyalogtúrák: Péter– hegyese: kilátó, Piszkéstetõi csillagvizsgáló Számos turistaút kiindulópontja Galyatetõ. Azok, akik csak rövidebb sétákat szeretnének tenni a környéken, érdemes felsétálniuk a Péter–hegyese 960 m magasan álló kõkilátójához. A kilátót 1934–ben építették. Sajnos az erdõ szinte már teljesen benõtte, így csak észak felé teljes már a panoráma, illetve a piszkési csillagvizsgáló egyik kupolája látszik. Galyatetõrõl indulva gyalogosan sokan elhaladnak a Magyar Tudományos Akadémia piszkéstetõi csillagvizsgálója mellett, amelyhez aszfaltozott út visz. A csillagvizsgáló csak elõzetes bejelentkezés alapján látogatható. Három kupolája a Felsõ–Mátra több pontjáról igen jól látható. Építése az 1950–es években kezdõdött, több lépcsõben készült el. Ajánlott programok a környéken – Üveggyár Parádsasváron – Cifraistálló, Kocsimúzeum Parádfürdõn – Palócház Parádon – Palóc néprajzi magángyûjtemény Mátrafüreden – Tájház Mátraszentimrén – Csillagvizsgáló Piszkéstetõn – Mátra Múzeum Gyöngyösön – Kisállatkert Gyöngyösön (az oroszi elágazásnál) A Galyatetõi Alkotóház a zenészek kedvelt pihenõ és munkahelye. Szobák száma: 1db, egy ágyas, 3 db, két ágyas. Egyéb helyiségek: konyha, 2 fürdõszoba, nagy társalgó TV–vel, terasz. Galyatetõi Alkotóház 3234 Galyatetõ, Mezõ Imre u. 11. Báthoriné Ottó Julianna alkotóházvezetõ Telefon: 06–70/239–5367 Bejelentkezés: www.maktar.hu vagy a MAK, illetve a MAOE munkatársainál telefonon: 428–5000, 312-0857, 331-3183 személyesen: 1054 Budapest, Báthori u. 10., illetve az alkotóházvezetõnél

2005/10.

29

Melléklet

A Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány Kuratóriumának 107/2005. (VIII. 30.) számú határozata

SZABÁLYZAT

§

A Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány alkotóházi szolgáltatásainak igénybevételérõl

I. Fejezet

§

II. Fejezet

Általános rendelkezések

Az alkotóházi szolgáltatások igénybevételének rendje

1.§ A Szabályzat célja

4.§ Igénylés, helyfoglalás szabályai

(1) A Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány (a továbbiakban: MAK) az irodalom, képzõmûvészet, iparmûvészet, ipari tervezõmûvészet, fotómûvészet és a zenei alkotómûvészet támogatása céljából, elsõsorban a MAOE tagjai, valamint más az alkotómûvészettel foglalkozó - egyesületi és nem egyesületi tag - képzõ-, ipar- fotómûvészek, írók és zenei alkotómûvészek részére a mûvészeti alkotómunka jobb körülményeinek elõsegítése érdekében alkotóházakat üzemeltet. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott mûvészeti ágak alkotómûvészei, azok hozzátartozói, valamint egyéb magánszemélyek számára a MAK szobafoglalási lehetõséget, valamint két Alkotóházban (Zsennyén és Szigligeten) csak teljes ellátással biztosít.

(1) Az alkotóházak szolgáltatásainak biztosítása igénylés útján történik. (2) A szolgáltatás igénybevételére bármely bel- és külföldi jogi és természetes személy jogosult. (3) Igénylést benyújtani közvetlenül a Közalapítvány honlapján található online rendszeren (maktar.hu) keresztül lehet. (4) Igénylési szándékot személyesen, telefonon, levélben, faxon, vagy e-mailben a MAOE és a MAK Igazgatóság arra kijelölt személyeinél, illetve az alkotóház arra jogosult munkatársainál lehet, akik a jelentkezést haladéktalanul regisztrálják a Közalapítvány honlapján található on-line bejelentkezési rendszeren keresztül. Ennek megtörténtéig az igénylési szándék nem minõsül tényleges igénylésnek. (5) A helyfoglalás részletes adatairól és a fizetési feltételekrõl az on-line rendszer ad felvilágosítást, illetve a jelentkezést regisztráló személy az igénylõt írásban (e-mail, fax, levél) tájékoztatja. (6) Az igénylés az e Szabályzat 9.§-ában foglalt fizetési feltételek teljesülése esetén tekinthetõ tényleges foglalásnak, annak megtörténtéig az igénylés elõzetes foglalásnak minõsül. (7) Az elõzetes foglalás ideje alatt az igénylõnek lehetõségében áll a helyfoglalás módosítása. A módosítással új igénylés, illetve elõzetes foglalás keletkezik.

2.§ A Szabályzat hatálya (1) A MAK Igazgatóságának munkatársai, az alkotóházak vezetõi, munkatársai e Szabályzatban foglaltaknak megfelelõen kötelesek eljárni a szobafoglalási eljárás, valamint a szolgáltatás biztosítása során. (2) A Szabályzat rendelkezései kiterjednek a MAK tulajdonában álló alkotóházak szolgáltatásait igénybe vevõ valamennyi mûvészre, a mûvészek hozzátartozóira, vendégeire, alkotómûvészeti területen tevékenykedõ jogi személyekre, egyéb magán- és jogi személyekre. (3) A MAK tulajdonában álló alkotóházak nyilvántartását a Szabályzat 1. sz. melléklete tartalmazza.

3.§ Értelmezõ rendelkezések, fogalmak (1) Mûvész: a Szabályzat értelmében mûvésznek minõsül az, aki a Szabályzat 1.§ (1) bekezdésében meghatározott mûvészeti ágak valamelyikében szakirányú végzettséggel rendelkezik és/vagy egyéb hitelt érdemlõ módon bizonyítja mûvészeti tevékenységét. Hitelt érdemlõ bizonyításnak minõsül többek között, ha igazolja valamely bejegyzett mûvészeti egyesületben, szövetségben egyéb mûvészeti szervezetben való tagságát, rendszeres kiállításokon való részvételét, ha mûvészeti díjban részesült. (2) Mûvészeti kategória: Mûvészeti kategóriába sorolandó a szobafoglalás szempontjából a mûvész vendége, ha a mûvésszel egy szobában tartózkodik, a Mûvész hozzátartozói, (házastárs, élettárs, özvegy, gyermek, unoka, szülõ), a mûvészeti alap-, közép-, felsõfokú oktatási intézmények hallgatói, valamint az alkotómûvészeti területen tevékenykedõ jogi személyek. (3) Nem mûvész magán vagy jogi személyek: Akikre az 1. pontban megfogalmazottak nem felelnek meg. (4) Elõzetes foglalás: A jelen Szabályzatban foglalt rendelkezések alapján az igénylés benyújtása és a fizetési feltételek teljesítése közötti idõszak. Ezen idõszak leteltét követõen a fizetési feltételek teljesítésének függvényében vagy megszûnik az igénylés, vagy foglalásnak minõsül (4. és 9.§).

30

2005/10.

§

III. Fejezet Térítési díj 5.§ A térítési díj megfizetésének általános szabályai

(1) Az alkotóházak szolgáltatásaiért térítési díjat kell fizetni. A térítési díj a számlán külön bontva magában foglalja Zsennyén és Szigligeten a szoba és az étkezés díját. Más alkotóházakban az étkezés önellátással történik. A térítési díjak megállapításánál az alábbi szempontokat kell figyelembe venni: a) igényelt szoba kategóriáját - (6.§) b) a szobák férõhelyeinek számát - (2. sz. melléklet) c) a foglalás idõpontját (a szezonális eltérésekre való tekintettel - 7.§.), d) az igénylõ által igénybe vehetõ kedvezményeket (8.§). (2) A térítési, illetve étkezési díjakat, azok számításának módját a Szabályzat 2. sz. melléklete tartalmazza. A térítési díjak aktuális mértékérõl a MAK Kuratóriuma minden év január 31-ig határozatban dönt. (3) Az ünnepi idõszakokban az alkotóházak az ellátáshoz ünnepi felárat számítanak fel (2. sz. melléklet). (4) Egyedi - e Szabályzatban nem nevesített - szolgáltatások igénylése esetén az alkotóház vezetõje a szolgáltatás bekerülési költségén túl külön felárat számíthat fel, amely nem haladhatja meg az ünnepi felár mértékét.

Melléklet

A térítési díj megállapításánál figyelembe veendõ szempontok 6.§ Az alkotóházak szolgáltatásai (1) Az alkotóházak az év folyamán folyamatosan mûködnek. Ez alól kivételt képez Mártély, mely június 1-jétõl szeptember 30-ig áll a vendégek rendelkezésére. (2) Az alkotóházakban „A“, „B“, „C“ kategóriába sorolt szobák vannak. a) „A“ kategóriásnak minõsül az a szoba, mely fürdõszobával rendelkezik. b) „B“ kategóriásnak minõsül az a szoba, mely csak mosdóval rendelkezik. c) „C“ kategóriásnak minõsül az a szoba, mely nem rendelkezik mosdóval sem, illetve adottságai (elhelyezkedése, felszereltsége) a „B“ kategóriánál kedvezõtlenebb. (3) Az alkotóházak az alkotótevékenység zavartalanságának biztosítása érdekében házirendet kötelesek közösségi térben elhelyezni. Amennyiben a szolgáltatást igénybe vevõ a házirendet nem tartja be, az alkotóház vezetõ ezt kikényszerítheti. 7.§ A térítési díjak szezonális eltérései (1) A Közalapítvány az alkotómûvészek minél zavartalanabb munkalehetõségének biztosítása céljából elõ– és utószezonra (alkotói idõszak), illetve a fõidényre (pihenõidõszak) állapítja meg a térítési díjakat. (2) A fõidény a mûvész és családtagjainak, és más vendégek pihenésére, üdültetésére, míg az elõ– és utószezon a mûvészek esetében a csendes, zavartalan alkotótevékenységére hivatott idõszak. (3) Fõidénynek minõsül a június 1–tõl augusztus 31–ig terjedõ idõszak, kivéve a Mártélyi Alkotóházat, ahol június 1. és szeptember 30. közti idõszak minõsül fõidénynek. (4) Elõszezonnak minõsül: január 3–tól május 31–ig terjedõ idõszak, kivéve a húsvéti idõszakot. (5) Utószezonnak minõsül: szeptember 1–tõl december 31–ig tartó idõszak, kivéve a karácsonyi, illetve szilveszteri idõszakot. (6) Ünnepi idõszaknak minõsül: karácsony esetében december 24–26, szilveszter esetében december 30 – január 2., illetve a húsvét esetében az ünnepet megelõzõ szombat, valamint húsvétvasárnap és húsvéthétfõ. (7) Elõ– és utószezon esetén a térítési díjak megállapításánál további kedvezményt kell megállapítani a Szabályzat 3.§ (1) és (2) bekezdésében meghatározott személyek esetében, míg az ünnepi idõszaknál felárat kell érvényesíteni minden személy esetén. 8.§ Az igénylõ személyére vonatkozóan igénybe vehetõ kedvezmények (1) A MAK a mûvészek alkotó tevékenységének segítése érdekében kedvezményt biztosít az alkotómûvész részére az alkotóházak szolgáltatásainak igénybevételére. Az alkotómûvészek szociális biztonságának javítása céljából kedvezményes térítési díj illeti meg az alkotómûvészt, vendégeit és hozzátartozóit, a mûvészeti alap–, közép–, felsõoktatási intézmények hallgatóit, illetve tanárait, mûvészeti területen tevékenykedõ jogi személyt. (2) A kedvezmények jogcímeit, illetve azok mértékét a Szabályzat térítési díjat megállapító 2. sz. melléklete tartalmazza. (3) A kedvezményre való jogosultságot a mûvésznek hivatalosan igazolnia kell. Amennyiben a mûvész kedvezményre való jogosultságát jelezte, de az általa megnevezett szervezet ezt vissza nem igazolja, az igénylõnek a teljes árat kell megfizetnie. 9.§ Fizetési feltételek (1) A elsõ részlet (elõleg) befizetése az alkotóházak számlájára történõ átutalással vagy csekkbefizetéssel lehetséges. (2) Az igénylõ a szolgáltatás lemondására az elsõ részlet befizetése elõtt bármikor jogosult. (3) Az elsõ részlet (elõleg) visszaigénylésére nincs lehetõség. (4) A második részlet (a fennmaradó, teljes térítési díj) az alkotóházba érkezés elõtt az alkotóház számlájára történõ befizetéssel, átutalással

lehetséges teljesíteni, melyet az alkotóházba érkezéskor a befizetett csekk igazolószelvényével vagy az átutalás banki igazolásával lehet bizonyítani. (5) Az alkotóházi férõhely igénylése érvényes foglalásnak minõsül az elsõ részlet megfizetésével, amelynek összege a bruttó térítési díj 20 %–a. Az elsõ részlet megfizetésének határideje az igénylés on–line rendszeren történõ rögzítését követõ 8 naptári nap, ha az igénylõ csak postai úton értesíthetõ, 14 naptári nap. Az igénylõnek lehetõsége van arra, hogy a teljes térítési díjat egy összegben megfizesse. (6) Amennyiben a jelentkezés és igénybevétel közötti idõtartam nem haladja meg a 8 naptári napot (illetve 14 naptári napot), a teljes bruttó térítési díj befizetése az igénybevétel napján a helyszínre érkezéskor egy összegben, készpénzben történik. (7) Amennyiben az elsõ részlet befizetése és a tényleges igénybevétel közötti idõ meghaladja a 60 naptári napot, úgy a teljes térítési díj összegét (második részlet) legkésõbb az igénybevételt megelõzõ 30. naptári napig kell megfizetni. A jelen bekezdésben szabályozott esetben is lehetséges az elsõ részlet esedékességekor a teljes összeg befizetése. 10.§ A szolgáltatás lemondásának speciális esete (1) Az idõ elõtt hazautazó vendég a térítési díjból visszaigénylést általában nem kérhet; csak egyedi méltánylást érdemlõ esetben, kérelemre, amelyrõl a MAK Igazgatója dönt. Ebben az esetben az étkezési díjat a távozást követõ második naptól nem kell megfizetni, illetve a fennmaradó idõre járó szállásdíj 50 %–át az alkotóház visszatéríti a vendég részére. A Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány az igénylõ részére visszajáró térítési díjat a távozást követõ 15 naptári napon belül az igénylõ számlájára átutalja, vagy postai úton kézbesíti. 11.§ A térítési díj befizetési határidejének elmulasztása (1) A térítési díj befizetésének elmulasztásának esete valósul meg, ha az elsõ részlet (elõleg), a második részlet vagy a fennmaradó összeg befizetése határidõre nem történik meg. (2) Az elsõ részlet befizetésére meghatározott idõpont elmulasztása esetén az alkotóház üzemeltetõjének jogában áll a mulasztó által lefoglalni szándékozott helyre más személy igénylését elfogadni. A mulasztás indokainak figyelembe vétele, egyedi elbírálása nem lehetséges, a mulasztó esetleges ismételt igényét új elõzetes foglalásként kell kezelni. (3) Amennyiben a 9.§ (7) pontjában vázolt esetben a tényleges igénybevétel napját megelõzõ 15. napig lemondja az igénylõ a foglalást, úgy a teljes térítési díj 70 %–át az MAK visszafizeti. Kivételt képez az az eset, ha a lemondó személy gondoskodik a foglalás más személy/személyek által történõ betöltésérõl, ekkor a teljes térítési díj 80%–át az MAK visszafizeti (4) A (3) bekezdésben megfogalmazott kivételes esetben, a helyettesítõ személyek a rájuk vonatkozó kedvezmények szerinti térítési díjakat kötelesek megfizetni. (5) A Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány az igénylõ részére visszajáró térítési díjat 15 naptári napon belül az igénylõ számlájára átutalja, vagy postai úton kézbesíti.

§

IV. Fejezet Záró rendelkezések 12.§ Hatálybalépés, módosítás

(1) Jelen Szabályzat 2005. szeptember 15. napján lép hatályba. A hatálybalépéssel egyidejûleg az alkotóházak beutalási rendjére vonatkozó valamennyi korábban érvényben lévõ szabályzat hatályát veszti. (2) Jelen Szabályzat módosítására a MAK Kuratóriuma jogosult, míg a mellékletek – a szobafoglalási rendszer hatékony mûködtetése céljából felmerülõ – évközben legfeljebb két alkalommal történõ, maximálisan +/– 20%–os mértékû módosítása a MAK Igazgatójának hatáskörébe tartozik. Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány Kuratóriuma 2005/10.

31

Melléklet

Tájékoztató az új szabályzatról Bizonyára többen vannak Önök között, akiknek - teljesen érhetõ okokból - nincs idejük bogarászni a megújult alkotóházi szabályzatot. Az Önök kedvéért készítettünk egy rövid összefoglalót a fõbb tudnivalókról, a különféle szakmai rendezvényeken felmerült kérdések alapján. Mi a különbség a korábbi szabályzat és a az új között? A legfõbb különbség az eddigi szabályzathoz képest abban van, hogy nem személyekre, hanem szobákra állapítjuk meg az árakat és a kedvezményeket. Így az ártáblázatban található árakat nem személyenként, hanem szobánként határoztuk meg. A szoba ára minden esetben fix összeg. Amennyiben az egy fõre esõ költség érdekli Önöket, úgy a szobai férõhelyek/ágyak számával elosztva kiszámítható. Fontos, hogy a szobák árai függetlenek az igénybe vevõk számától. Így, amenynyiben 1 személy egy 4 ágyas szobát kíván lefoglalni, abban az esetben is a szoba táblázatban szereplõ árát kell megfizetni. A szobákat felszereltségük szerint A, B, C kategóriába soroltuk. Az eddigi kedvezményrendszer alkotóházanként eltérõ volt, s gyakran 20-30 kedvezménykategóriát is tartalmazott. Egy egységes rendszer esetében mindez nem alkalmazható, s praktikusságát tekintve is felmerülhetnek kételyek. Ezért annak érdekében, hogy a mûvészek semmiféle hátrányt ne szenvedjenek, valamint leegyszerûsödjön a kategóriák kiválasztása új kedvezményrendszer került kidolgozásra. Milyen kedvezmények illetik meg a mûvészeket? Minden mûvész számára a táblázatban található szobaárakhoz képest 50%-os kedvezmény jár. Tehát, ha egy 4 ágyas szoba ára a táblázatban 4620 Ft., akkor, amennyiben Ön mûvész 2310 Ft. kerül megállapításra 1 napra. (Abban az esetben is 2310 forint, ha Ön egyedül veszi igénybe a szobát, s akkor is, ha négyen) Ki kell emelnünk, hogy a táblázat a pihenõ idõszakra megállapított árakat tartalmazza, amelyekhez képest további 20% kedvezmény kerül megállapításra, ha alkotói idõszakban veszik igénybe a szobát. (Pihenõ idõszaknak minõsül a június 1 és augusztus 31 közötti idõszak. Alkotói idõszaknak minõsül a Szabályzatban elõ- és utószezonként szereplõ idõszak, tulajdonképpen minden nem pihenõ idõszaki idõpont.) Az elõzõ példát alapul véve a korábbi, pihenõ idõszakra számított 2310 forintos szobaár 1848 forintra csökken. Ki tartozik a mûvész kategóriába? A Szabályzat így fogalmaz: (1) Mûvész: a Szabályzat értelmében mûvésznek minõsül az, aki a Szabályzat 1.§ (1) bekezdésében meghatározott mûvészeti ágak valamelyikében szakirányú végzettséggel rendelkezik és/vagy egyéb hitelt érdemlõ módon bizonyítja mûvészeti tevékenységét. Hitelt érdemlõ bizonyításnak minõsül többek között, ha igazolja valamely bejegyzett mûvészeti egyesületben, szövetségben egyéb mûvészeti szervezetben való tagságát, rendszeres kiállításokon való részvételét, ha mûvészeti díjban részesült Mûvészeti kategóriába sorolandó a szobafoglalás szempontjából a mûvész vendége, ha a mûvésszel egy szobában tartózkodik, a Mûvész hozzátartozói, (házastárs, élettárs, özvegy, gyermek, unoka, szülõ). A mûvész Szabályzatban felsorolt hozzátartozó akkor is jogosultak az 50%-os kedvezményre, ha nem tartózkodnak egy szobában a mûvésszel. A mûvész nem hozzátartozó és nem mûvész vendégei, barátai pedig csak abban az esetben, ha egy szobában tartózkodnak a mûvész kedvezményre jogosult személlyel (házastárs, élettárs, özvegy, gyermek, unoka, szülõ). A mûvész hozzátartozóit, vendégeit milyen kedvezmény illeti meg? A Szabályzat másik új eleme, hogy az igénybevevõk körét kibõvítette. Így mûvész kategóriába sorolandó és kedvezményes térítési díj illeti meg az alkotómûvészt, vendégeit és hozzátartozóit, a mûvészeti alap-, közép-, felsõoktatási intézmények hallgatóit, illetve tanárait, mûvészeti területen tevékenykedõ jogi személyt. Tehát egyaránt várjuk a diákokat, hallgatókat, valamint tanáraikat, mestereiket. Kedvezményre jogosult valamennyi bejegyzett alkotómûvészeti egyesület, alapítvány, kör, szövetség tagja. Hogyan lehet szobát foglalni? A szobák lefoglalásával kapcsolatosan minden mûvész számára rendelkezésre állnak ugyanazok a lehetõségek, mint korábban. Aki levélben szokott jelentkezni, továbbra is megteheti, s ugyanez igaz valamennyi eddig is használt bejelentkezési formára. Tehát Önnek nem kell változtatni szobafoglalási szokásain! Újdonság azonban, hogy a www.maktar.hu internetes oldalon otthonában, vagy munkahelyén ülve - on line - le tudja foglalni szállását. Milyen változások történtek a foglalás szabályaiban? (Fizetési feltételek, lemondási lehetõségek) Az alkotóházak kiszámítható üzemeltetésének, valamint a szobafoglalás kiszámíthatóságának érdekében megkülönböztetünk elõzetes és végleges

32

2005/10.

foglalást. Elõzetes a foglalás abban az esetben, ha Ön lefoglalta a szobát, de még nem fizette be az elsõ részletet. Az elsõ részlet összege a teljes térítési díj 20%-a. Ebben az idõszakban Ön bármikor módosíthatja foglalását. Az elõleg befizetésére csak abban az esetben kerül sor, ha Ön csak postai úton értesíthetõ és a szállás lefoglalásának idõpontja és a tényleges igénybevétel között 14, vagy annál több nap telik el. Amennyiben Ön e-mail-en, faxon, telefonon is elérhetõ, ebben az esetben a 8 napra módosul a határidõ. Fontos szabály, hogy az elsõ részletet lemondás esetén alapvetõen nem térítjük vissza, s Ön elveszíti foglalását. A teljes térítési összeget (második részlet) akkor kell Önnek a megérkezést megelõzõen megfizetnie, ha az elsõ részlet megfizetése és a tényleges igénybevétel között több, mint 60 nap telik el. Ebben az esetben a tényleges igénybevételt megelõzõ 30. napig fizetheti be a második részletet. Amennyiben ez az idõszak nem haladja meg a 60 napot, úgy a helyszínen elegendõ befizetnie a második részletet, azaz a fennmaradó összeget. Amennyiben Ön ilyen idõkeretek között foglalt és második részlet megfizetése is szükséges, s a tényleges igénybevételt megelõzõ 15. napig jelzi, hogy nem tudja igénybe venni a lefoglalt szobát, úgy a teljes térítési díj - tehát az Ön által már befizetett összeg - 70%-át visszatérítjük az Ön részére. (Pl: Ha adott idõszakra az Ön által lefoglalt szobák ára 10 ezer forint, úgy az elsõ részlet összege 2 ezer forint, a második részlet összege 8 ezer forint. Amennyiben Ön a megérkezése elõtti 15. napig lemondja a foglalását 7 ezer forintot fizetünk vissza az Ön részére. A fennmaradó 3 ezer forint tartalmazza az elsõ részletre szánt 2 ezer forintot - amelyet nem térítünk vissza - valamint 1 ezer forint úgynevezett „lemondási költséget“) Ha Ön a lefoglalt helyekre önmaga helyett más személyt/személyeket küld, úgy a teljes összeg 80%-át, a fenti példa alapján 8 ezer forintot térítünk vissza, s csak az elsõ részlet összege marad az alkotóházaknál. Amennyiben a helyettesítõ személyek más kedvezménykategóriába tartoznak, úgy a különbözetet nekik kell a helyszínen megfizetniük. A MAK alkotóházai közül Zsennyén és Szigligeten napi háromszori étkezést biztosítunk, amelynek ára személyenként 1600 Ft+Áfa. Az étkezés ára e két alkotóház esetében a teljes befizetendõ összeg része. Elõfordul, hogy Ön nem tudja megmondani pontosan, hogy mely konkrét idõpontban és hány szobát szeretne lefoglalni, vagy hagyományosan egy adott idõpontban szokta igénybe venni az alkotóházakat, ám nem egészen biztos abban, hogy ebben a távolabbi idõpontban biztosan igénybe tudja azt venni. Erre az esetre használható a feltételes foglalás. Amennyiben Ön a fenti esetre biztosítani szeretné szobafoglalását, akkor a megjelölt idõintervallum és szobaszám megjelölésével ezt megteheti. A feltételes foglalás idõszaka alatt fenntartjuk az Ön részére a szobát. A feltételes foglalás abban az esetben lehetséges, ha a foglalás idõpontja és a tényleges igénybevétel idõpontja között több, mint 120 nap telik el. A feltételes foglalást 120 nappal a tényleges igénybevétel megkezdése elõtt a korábban jelzett módon elõzetes foglalássá kell minõsítenie, ahhoz, hogy valóban igénybe tudja venni a szobát. A feltételesen lefoglalt idõpontok lejárati idejét a rendszer ismeri, így Ön pontosan tudni fogja, hogy mely napon kell elõzetessé minõsítenie feltételes foglalását, valamint látja, hogy az Ön által kiválasztott idõpontra történt feltételes foglalást véglegesítették-e, azaz elõzetes foglalássá alakították át. A MAOE tagok részére tartalmaz-e az új szabályzat további kedvezményt? A MAOE tagok részére további kedvezményt biztosítunk. Az õ esetükben nem 120, hanem csupán 60 nappal a tényleges igénybevételt megelõzõen kell átalakítani a feltételes foglalást elõzetessé. A feltételes foglalás teszi lehetõvé, hogy Ön a megszokott idõpontokban a megszokott szobában tudjon elhelyezkedni, ideje legyen a mûvésztársakkal történõ egyeztetésre. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy azon mûvészek, akik ezt igénylik, meg tudják szervezni a korábban megszokott turnusokat, amelyeknek a továbbiakban sincs semmiféle akadálya. Milyen módon lehet befizetni? A befizetés valamennyi pénzátutalási formában lehetséges. Csekken éppúgy, mint bankszámláról történõ utalással, adott esetben személyesen, vagy postai úton. Milyen esetekben számolnak fel felárat? Korábbi vendégeinknek nem jelent újdonságot, hogy ünnepi idõszakokban felárat érvényesítünk. Ennek mértéke személyenként 1000 forint/nap. Természetesen ehhez, még színvonalasabb ellátás társul. Aki további információkat szeretne kapni, kérjük, keresse kollégáinkat a MAK Báthori u. 10 alatti irodáiban, vagy 428-5001-es telefonszámon. Várjuk kérdéseiket, észrevételeiket!

Melléklet

Bemutató az internetes rendszer használatáról Ezt a felhasználói kézikönyvet a szobafoglalás menetének megkönnyítése érdekében készítettük. Reméljük, segítségével könnyedén eligazodnak a regisztráció, valamint az azt követõ belépés után a szobafoglalás részfolyamatai között.

1. lépés Az alkotóházi rendszer fõoldalán a jobb oldalon láthatja az alkotóházi rendszer éppen aktuális verziójának számát, mivel bejelentkezési rendszerünket folyamatosan fejlesztjük, új szolgáltatásokkal bõvítjük (1. ábra). Az ablak alsó részében egy táblázatot lát, mely elsõ belépéskor a fejléc kivételével üres cellákat tartalmaz.

érkezés–távozás dátumát, az elsõ részlet, illetve a teljes térítési díj összegét, amelyet csak abban az esetben kell befizetni, amennyiben a lejárati dátumon belül egy ismételt belépés alkalmával megerõsíteni a foglalást, ha ez nem történik meg, a lejárati idõ után a foglalás automatikusan törlõdik a rendszerbõl. A feltételes foglalásokat a lejárati idõn belül bármikor módosíthatja, vagy törölheti a rendszerbõl. Ennek megtételét az adott foglalás melletti „módosít“ , illetve „töröl“ gombokra kattintva kezdheti meg. Az elõzetesen lefoglalt szobák sárga alapszínnel jelennek meg. Ezek esetében ugyanazokat az információkat látjuk, mint a feltételes foglalások esetében, azzal a különbséggel, hogy a lejárat ideje, az elsõ részlet befizetésére rendelkezésükre álló idõt jelzi. Az elsõ részlet befizetése elõtt (azaz a véglegesítés elõtt) bármikor lehetõsége van törölni az adott foglalást, módosításra, csak a foglalás törlése, majd a szobafoglalás menüpontra kattintva ismételt foglalással van lehetõsége. A módosítás gomb az elõzetes foglalás alatt lévõ szobák esetében inaktív.

2. lépés A szobafoglalást a „Szobafoglalás“ menüpontra kattintva kezdheti meg. Ekkor a következõ ablak jelenik meg (2. ábra). Az „Alkotóház“ ablak legördülõ menüjébõl válasszuk ki a kívánt alkotóházat. Az alatta lévõ ablakba írjuk be, hány fõre szeretnénk foglalni összesen. Az Érkezés dátumát az ablak melletti naptár ikonra kattintva, a megnyíló ablakból tudjuk kiválasztani, év, hónap, napra pontosan. Ugyanígy a Távozás dátumát is. Ne próbáljuk magunk beírni az ablakba, a rendszer nem fogja engedni! 1. ábra Ez az ablak szolgál a korábban lefoglalt, de még le nem töltött szobafoglalásai nyilvántartására, mely tételesen van kilistázva alkotóházanként és szobánként jelenik meg. Fel van tüntetve, hogy a szobafoglalás milyen stádiumban van éppen színekkel is megkülönböztetve, s ennek megfelelõen azok módosítására, törlésére vonatkozó jogosultságuknak megfelelõ gombokkal és információkkal vannak ellátva. Azaz: a feltételesen lefoglalt szobák szürke alapszínnel jelennek meg, esetükben láthatják egyéni, az adott foglaláshoz tartozó azonosítókódjukat, az alkotóház nevét, a státuszt (feltételes foglalás), az

3. ábra

2. ábra

A foglalás típusánál két opció közül választhatunk: Amennyiben az érkezés dátuma több mint 120 nap múlva esedékes, lehetõség van feltételesen lefoglalni a szobákat, mely anyagi következménnyel nem jár, csak fenntartja a foglalást, viszont legkésõbb az érkezéstõl számított 120 napig elõzetes foglalássá kell minõsítenie a foglalást, ellenkezõ esetben a határidõ leteltével a foglalás automatikusan törlõdik a rendszerbõl. Minden más esetben a elõzetes foglalást választjuk. Majd kattintsunk a szobák listázása gombra. Ekkor a megjelölt idõszakra vonatkozó összes szabad, elõzetes, valamint feltételes foglalás alatt álló szobát látjuk, különbözõ színekkel jelölve, a kategória, férõhelyek, pótágyak megjelölésével (3. ábra). Az elõzetes és feltételes foglalás alatt álló szobáknál látjuk a lejárat 2005/10.

33

Melléklet

4. ábra

34

2005/10.

dátumát is, ami abban az esetben fontos, ha esetleg mégsem kerül véglegesítésre a szobafoglalás, késõbb lefoglalhatjuk, ha visszatérünk a rendszerbe a lejáratkor. Ha megtaláltuk a megfelelõ szobát/szobákat, a foglalás gombra kattintva választhatjuk ki. Fontos, hogy amennyiben mûvész, vagy mûvészeti kategóriába sorolt személyek lesznek a szobában, a mûvész oszlopba egy pipát kell tenni, mielõtt foglalunk, mivel ellenkezõ esetben a kedvezmények nem élnek. A kiválasztott szoba, szobák azonnal az oldal alján található „Lefoglalt szobák“ táblázatba kerülnek, a foglalás dátumával, szobák megjelölésével, a nettó, illetve bruttó összegekkel, ha az adott alkotóházban van étkeztetés, akkor az étkezés bruttó térítési díjával, és az összes bruttó térítési díj összegével . Ha rákattintunk a véglegesít gombra, csak a lefoglalt szobákat látjuk, minden szükséges adattal, melynek leellenõrzése után a rögzít gombra kattintunk, ha rendben találtuk. Amennyiben módosítani szeretnénk, kattintsunk a „vissza“ gombra. A „Rögzít gomb megnyomása után a rendszer egy automatikus e–mailt küld a regisztrációnál megadott e–mailcímre, melyben minden tudnivaló, információ, fizetési kötelezettség megtalálható (4. ábra).

Kínálat

A legfrissebb szám tartalmából

A Magyar Napló szeptemberi számában a Nyitott mûhely vendége Bodor Ádám. Az Európai figyelõ az egykori NDK világát idézi meg a mai német irodalom tükrében. A folyóiratban Hárs Ernõ, Tornai József, Végh Attila versei, Gyõri László, Gyurkovics Tibor, Mezey Katalin prózái és Zelnik József Tengerkönyvének részlete szerepelnek. Gerencsér Zsigmond Vas Istvánra emlékezik a költõ 95. születésnapja alkalmából, Vasy Géza Kalász Márton Téli bárány címû regénye sorsképleteinek szentelte írását. Alföldy Jenõ Benke László pályaképét rajzolta meg.

Lászlóffy Aladár, Tandori Dezsõ, Tolnai Ottó versei, Grendel Lajos, Nagy Koppány Zsolt, Veress Miklós prózája kapott helyet a szeptemberi számban. Baka István emlékének adózik Gömöri György és Határ Gyõzõ verse, Nagy Márta és Máté-Tóth András írása. Olvasható a folyóiratban Kibédi Varga Áron tanulmánya is. A kiadványt Buday György metszetei díszítik.

A PoLíSz szeptemberi számának címlapján szereplõ Márai Sándor recepciójához új, értékes gondolatokkal járul hozzá Murawski Magdolna Márai gõgje - író és legenda címû tanulmánya. Folytatódik az Egy éve az Európai Unió tagja vagyunk címû VII. KKK Konferencia elõadásainak közlése, ezúttal Duma-István András, Fülöp Anetta, Gazda József, Nagy László és Szõke Árpád csángókról, székelyföldrõl, vajdaságról szóló helyzetjelentéseivel. A PoLis Carpatica sorozatban Antal János a Média és politikai kommunikáció, Skrivanek Dániel a kárpát-medencei sajtó helyzetét elemzõ tanulmányai olvashatók. Wass Albert Astor parki visszaemlékezéseink befejezõ része mellett közlésre kerül az író egyik legszebb verse a Miatyánk. Katri Korvela, Taiso Summanen, Armas Hiiri Oroszországi finn költõk mutatkoznak be Világbeszéd címû rovatunkban. A számos tanulmány mellett Gyõrffy Attila, Kaiser László, Major János, Major Judit és Halász Bálint versei, valamint Adamik Tamás, Kósa Csaba, és Szappanos Gábor prózái adnak ízelítõt a mai magyar szépirodalomból.

Hódmezővásárhelyi alkotóház A város központjában elhelyezkedő épület öt szobájában várja az alkotni vágyó képző– és iparművészeket. Martély – alkotóház Hódmezővásárhelytől mintegy 10 km–re, a Tisza holt ága mellett – festői környezetben – elhelyezkedő épület 5 db vendégszobával várja a kortárs alkotni vágyó képző– és iparművészeket.

A lap A magyar irodalom szolgálója –a világkultúra egyénisége címen Oberten János Szabó Magdával készített interjújával indul. Tõzsér Árpád, Mogyorósi László, Papp Attila, Nagy Attila, Acsai Roland, Gutási Éva, Hajós János és Per Helge verseit, Márton lászló, Mészáros Sándor Fejtõ Ferenc, Bréda Ferenc, Borbély Szilárd, Schein Gábor, Mészáros Urbán Szabó Gábor, Sebõk Zoltán és Danyi Zoltán írásait közli a lap. Kritikát olvashatunk Rakovszky Zsuzsa, Vladimir Páral, Vámos Miklós, Márkus Béla, Csoóri Sándor, Kovács András Ferenc, Fekete J. József, Beke Ottó–Deissinger Ákos–Samu János Vilmos köteteirõl. A színházi rovatban többek között Ilyés István írása kapott helyet, Az õrületben széthulló arc címmel, a Kolozsvári Állami Magyar Színház elõadásáról. Ugyanitt olvasható Darvasi Ferenc interjúja Katona Lászlóval, a Krétakör színészével A Srác a Krétakörben címmel. Zólya Andrea Csilla tudósít a Gyulán rendezett irodalmi humorfesztiválról. Az októberi számot Bordy Margit festményei illusztrálják.

Galyatető alkotóház A Mátra hegységben található fenyvessel körülvett épület a zenészek kedvelt pihenő és munkahelye.

Zsennyei Bezerédj kastély Képző és Iparművészek Alkotóháza A szombathely mellett található, a középkori templomos lovagok kolostorának romjain épült többször átépített XVII. századi romantikus kastély, melyet 18 hektáros park veszi körül. Vendégszobái korhű bútorokkal berendezettek. Az alkotómunkát a vendégszobák mellett műhelyház is biztosítja. Szigligeti Eszterházy Kastély Írók alkotóháza A tapolcai medence egyik legszebb részén, Szigligeten található klasszicista stílusú kastélyt 9 hektár nagyságú kastélypark vesz körül. 30 db szobájával, az írók egész évben működő, kedvelt alkotóháza. Balatonföldvár A Balaton déli partján kellemes környezetben elhelyezkedő Alkotóház a zenészek kedvelt munka és pihenőhelye.

2005/10.

35