10 ESSZÉ 14 MÚLTIDÉZŐ 17 MADÁRLÁTTA

TARTALOM

IMPRESSZUM Főszerkesztők: Belinszky Anna, Mona Dániel Felelős kiadó: LFZE HÖK

04

FIGYELŐ

07

AJÁNLÓ

08

ABLAK

10

ESSZÉ

14

MÚLTIDÉZŐ

17

MADÁRLÁTTA

20

VÁJTFÜL

Kiadványterv, tördelés: Handler András Olvasószerkesztő: Széman Emese Rózsa

Szerkesztők:

Hírek, versenyeredmények

Koncertek, programok

Nyissunk a zenén túli világra!

Békéssy Lili (Figyelő) Eckhardt Fanni (Madárlátta) Handler Bálint (Fotó) Mona Dániel (Vájtfül) Lakatos Zsuzsa (Ablak) Ozsvárt Viktória (Múltidéző) Vikukel Dániel (Portré)

Guncz Nóra tanulmánya

Elődeinkről kicsit másképp

Toszkána szívében

Koncertkritikák

Lektor: Kovács Sándor (Vájtfül)

2015. május-június | FIGARO

03

04

FIGYELŐ Művészeti díjak a nemzeti ünnep alkalmából

A XXXVIII. Országos Rézfúvós és Ütőhangszeres Verseny eredménye

A magyar nemzeti kultúra, művészi alkotómunka területén végzett kiemelkedő művészi értékteremtő munkájuk elismeréseként a Zeneakadémia tanárait is kitüntette Balog Zoltán miniszter a Pesti Vigadóban. Magyarország Kiváló Művésze díjat vett át Kertesi Ingrid; a magyar nemzeti kultúra, művészi alkotómunka területén végzett kiemelkedő művészi értékteremtő munkája elismeréseként Magyarország Érdemes Művésze díjban részesült Prunyi Ilona, valamint Oberfrank Péter. Erkel Ferenc-díjat kapott Márkus Tibor; Szabolcsi Bence-díjban részesült Pávai István; emellett a Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetésben részesítették Vikárius László zenetörténészt.

2015. március 28. és 30. között került megrendezésre a XXXVIII. Rézfúvós, Ütőhangszeres Találkozó és Verseny Debrecenben, melyről idén is számos díjat hoztak el a Zeneakadémia hallgatói. A versenyen első díjat nyert Battyányi István BA III. éves tubás (tanára: Szabó László) és Bolykó István BA II. éves kürtös hallgatónk (tanára: Varga Zoltán), aki játékával a rektori különdíjat is kiérdemelte.

Egyetemünkhöz sok szállal kötődik Zombola Péter, aki szintén Erkel Ferenc-díjat kapott, emellett Liszt Ferenc-díjjal tüntették ki többek közt Balázs Jánost és Várdai Istvánt is.

Átadták az idei Fischer Annie-, Kodály Zoltán- és Lakatos-Ablakos Dezső-ösztöndíjakat A támogatott fiatal komolyzenei és jazz előadóművészek, zeneszerzők és zenetudósok között ezúttal is zeneakadémista, nemrég végzett, illetve doktorandusz hallgatók voltak többségben. Az idei Fischer Annie-ösztöndíj nyerteseinek névsora: Deák Sára, G. Horváth László, Karasszon Dénes, Kiss Péter, Környei Miklós és Razvaljajeva Anasztázia, Kruppa Bálint, Nyári László, Sivák-Nyakas Orsolya, Szokolay Ádám Zsolt, Tóka Ágoston, Varga Gergő Zoltán. Kodály Zoltán-ösztöndíjat kaptak: Alpár Balázs, Horváth Bálint, Lustyik Ákos és Solti Árpád zeneszerző, valamint Ránki András és Zsovár Judit zenetudós. A Lakatos-Ablakos Dezső jazzösztöndíj 2015. évi díjazottja Miklós Szilveszter dobos, Mózes Tamara énekes, zongorista és Lakatos Sándor szaxofonos lett.

FIGARO | 2015. május-június

Második helyezést ért el Seidl Dénes BA II. éves trombitás hallgató (tanára: Boldoczki Gábor). A harmadik helyen szintén két diák végzett: Kovács Bence BA I. éves kürtös (tanára: Magyari Imre), és Dobi János BA I. éves harsonás hallgató (tanára: Hőna Gusztáv). Sarkadi Katalin és Szelcsányi Ágnes kiváló zongorajátékukkal emelték a produkciók színvonalát.

A Karvezető Verseny díjazottjai 2015. március 29-én került megrendezésre idén a Lantos Rezső emlékére meghirdetett karvezető verseny. A zsűri (Gerenday Ágnes, Jos Vranken, Hartyányi Judit, Cseri Zsófia és Erdei Péter zsűrielnök) döntése szerint a verseny első díját Marsovszky János nyerte, a második helyezett Farkasházi Dávid lett, mindketten a Zeneakadémia BA-s növendékei, felkészítő tanáruk Kutnyánszky Csaba. A díjakat a Lantos Rezső Alapítvány, a Zeneakadémia Alapítvány és a kecskeméti Kodály Intézetért Alapítvány ajánlotta fel.

A Duo Musiciens Libres újabb sikere Razvaljajeva Anasztázia és Környei Miklós hárfa-gitár duója ezúttal a szlovéniai 7. Svirél Nemzetközi Zenei Verseny és Fesztivál arany minősítését és különdíját nyerte el. Az immár hetedik alkalommal megszervezett verseny dobrovói kastélyban megrendezett kamarazenei kategóriájában a lehetséges legmagasabb pontszámmal végzett az élen a Duo Musiciens Libres, s az arany minősítő diploma mellett meghívást kaptak a 2015/16-os koncertszezonra a Ljubjanai Fesztiválra.

FIGYELŐ Somogyi Barnabás nyerte a XII. Nemzetközi Telemann Versenyt A március 28. és 30. között Poznańban megrendezett Nemzetközi Georg Philipp Telemann Hegedű Versenyen Perényi Eszter előkészítős növendéke, Somogyi Barnabás bizonyult a legjobbnak. A versenyen az Előkészítő Tagozat további két hallgatója is eredményesen szerepelt. Gaál Eszter 5. helyezést ért el (tanára: Kertész István), Schwartz Zoltán (tanárai: Ábrahám Márta és Perényi Eszter) pedig 6. lett a háromnapos megmérettetésen.

Gulyás Márta és Luis Fernando Pérez nemzetközi zongora- és kamarazene mesterkurzusa A magyar és külföldi hallgatóknak, fiatal művészeknek szóló kurzus 2015. augusztus 23. és szeptember 1. között kerül megrendezésre Békéscsabán a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában. A kurzus anyaga a barokktól a kortárs zenéig terjed, és minimum két különböző stílusú művel kell készülni. Jelentkezési határidő: június 30. További információ: www.bekesbartok.hu; [email protected]

Bencsik Marcell nyerte a Zeneakadémia idei Zeneszerző Versenyét Az évente megrendezett verseny idei pályaműveit ötfős zsűri bírálta, melynek tagjai Devich János, Dukay Barnabás, Huszár Lajos, Olsvay Endre és Zombola Péter voltak. A zsűri az első díjat Bencsik Marcell MA I. éves hallgatónak ítélte, főtárgy tanára Serei Zsolt. A második díjat Molnár Viktor BA II., a harmadik díjat Emszt András MA I. éves hallgató kapta, mindkettejük főtárgy tanára Vajda János.

Az idei OMDK-n a Zeneakadémia hallgatói szerepeltek a legjobb eredményekkel A XXXII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia keretébe illeszkedő Országos Művészeti Diákköri Konferencia zenei versenyeit idén április 8–10. között a Zeneakadémia rendezte. A hét szekcióban bemutatott összesen 54 produkciónak a Liszt Ferenc téri és a Vörösmarty utcai épület adott otthont. A neves művészekből és zenetörténészekből álló zsűrik a kiosztott tizenkilenc díjból tizenkettőt a Zeneakadémia hallgatóinak ítéltek. A Hangszer 1. szekcióban 2. díjat kapott Kovács Viktória (MA zeneművésztanár szak, gitár szakirány), különdíjas lett Papp Tímea (MA zeneművésztanár szak, hárfa szakirány). Klasszikus ének kategóriában 2. díjat nyert Németh Zsuzsanna Katalin (egyházzene MA II. évfolyam). Ebben a szekcióban első díjat nem adtak ki. Zeneelmélet-zenetörténet 1. szekcióban 1. díjat kapott Gaál Eszter (egyházzene BA III. évfolyam), 2. díjat Bánki Berta (fuvola BA II. évfolyam). Zeneelmélet-zenetörténet 2. szekcióban 1. helyezett Ozsvárt Viktória (zenetudományi MA II. évfolyam), 2. díjat kapott Békéssy Lili (zenetudományi MA II. évfolyam). Népzene kategóriában első díjat nyert Kiss B. Ádám (népi vonós BA III. évfolyam), 2. helyezett az Enyedi Ágnes (népi ének BA III. évfolyam) – Salamon Soma (népi fúvós BA III. évfolyam) duó lett, különdíjat kapott énekes prezentációjáért Annus Réka (népi ének BA III. évfolyam). Zeneszerzés szekcióban első díjat nem adtak ki, 2. lett Bérces Máté (elektronikus zenei médiaművészet BA III. évfolyam), 3. helyezést kapott Kováts Jázon Márk (elektronikus zenei médiaművészet BA III. évfolyam).

A zsűri idén is osztott ki előadói díjakat, a kategóriában négy hallgatót jutalmaztak: Szuromi Borbála hegedűst, Bettermann Jákob fagottost, Dobszay Péter karmestert és Kálvin Balázs zongoristát.


05

06

FIGYELŐ Gonda Katalin második díjat nyert Eszéken A Zeneakadémia elsőéves zongoristája a horvátországi Eszéken (Osijek) a 9. EPTA International Competition for Young Pianists versenyen második helyezést ért el C kategóriában, vagyis a legidősebb versenyzők mezőnyében. Az EPTA (European Piano Teachers Association) által rendezett nemzetközi verseny két fordulóból állt, melyeken a versenyző Bach Das wohltemperierte Klavier kötetéből játszott, illetve Chopin Gesz-dúr „Fekete billentyűs” etűdjét és Rahmanyinov Ördögi sugallat című darabját adta elő. A második fordulóban Beethoven Fisz-dúr szonátájával, Schumann 5. és 8. novellettejével és egy kortárs horvát darabbal, D. Kempf Arti Mutate című kompozíciójával indult.

Weimarban lett harmadik Szalai Lotti A 12. Weimari Anna Amalia Nemzetközi Gitárversenyen harmadik helyezést ért el Szalai Lotti, a Zeneakadémia Előkészítő Tagozatának legelső gitár szakos diákja. A tizenöt éves Lotti korábbi versenygyőzelmei után most az ifjúsági kategóriában a világ legrangosabb gitárversenyei közé tartozó 12. Weimari Anna Amalia Nemzetközi Gitárversenyen ért el harmadik helyezést, valamint ő kapta az idei Anna Amalia-díjat különleges versenyteljesítményéért, Bach a-moll szonátája (BWV 1003) második, fúga tételének előadásáért.

Megjelent Liszt Ferenc összes műveinek újabb kötete A 10. pótkötetben közreadott korai műváltozatok közül különös érdeklődésre tarthat számot a rendkívül népszerű Consolations-ciklus, valamint az 1850-ben keletkezett nagyszabású Grand solo de concert (Nagy koncertszóló) első verziója. Az Új Liszt-összkiadás legújabb kötetét részletes, új kutatási eredményeket tartalmazó magyar, angol és német nyelvű előszó, számos kézirat-fakszimile és kritikai jegyzetapparátus teszi különösen értékessé. Az összkiadás legfrissebb részének közreadásában Sas Ágnes mellett egyetemünk Zenetudományi és Zeneelméleti Tanszékének oktatója, Kaczmarczyk Adrienne is részt vett.


Szeretettel várunk mindenkit Pintér Kata master oboa diplomahangversenyére, mely 2015. május 13-án, szerdán 19 órakor kezdődik a Régi Zeneakadémián. Változatos műsort hallhat majd a nagyérdemű, különböző korokból, más-más felállásban, hiszen Telemann szóló fantáziájától kezdve (melyet eredetileg fuvolára írt a szerző), felcsendül az immár második éve működő, zeneakadémista tanszaktársaimból álló Trio delle Muse – Múzsák Triója (két oboa, angolkürt trió) előadásában Mozart Divertimentója (No. 5, az eredeti basszetkürt változat) is. Ezen művek mellett a viszonylag ritkán terítékre kerülő J. S. Bach: F-dúr concerto is elhangzik majd kis vonószenekar kíséretében, melynek koncertmestere Gulyás Nagy Lilla, az Operaház kiváló hegedűse lesz. A koncertet J. Francaix Quatuor című darabja zárja: az érdekes hangzásvilágú, könnyed mű angolkürt szólóját egy-egy hegedű, brácsa és cselló kíséri.

Az I. Országos Fúvósötös Verseny díjazottjai 2015. április 11-én rendezték meg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Kar közös szervezésében a Dávid Gyula emlékére meghirdetett I. Országos Fúvósötös Versenyt a magyar zeneművészeti felsőoktatás hallgatói részére. A versenyről három zeneakadémista csoport is díjat hozott el. Első díjat nyert a Scheuring Kata, Zászkaliczky András, Kéringer Dávid, Bettermann Jákob és Gál László által alkotott kvintett, emellett különdíjat nyertek a Csuhaj-Barna Rebeka, Eredics Zsófia, Sándor Balázs, Simonics Viktória, Képíró Bálint és a Kovács Eszter, Eredics Zsófia, Sándor Balázs, Bettermann Jákob és Bolykó István tagokból álló formációk.

AJÁNLÓ A sapkás énekes Gregory Porter és a Modern Art Orchestra 2015. május 9. 19:30 Művészetek Palotája Gregory Porter az egyik leggyorsabban felragyogó csillag a jazz egén. Kiskorában édesanyja Nat King Cole-lemezgyűteményének hatására vált nyilvánvalóvá tehetsége. Mostani közönségének nagy szerencséje, hogy nem amerikai futballjátékos lett belőle, bár mikor sérülése után búcsút kellett mondania a sportnak, még nem tudhatta, hogy ez lesz énekesi pályafutásának kezdete. Sportbalesete után egy zenész barátja bemutatta Hubert Laws fuvolistának, aki keresve sem találhatott volna jobb énekest az akkor megjelenő Hubert Laws Remember the Unforgettable Nat King Cole című albumához. Porternek 2010-ben jelent meg debütáló nagylemeze Water címmel, amelyet Grammy-díjra jelöltek, valamint ezzel egy időben kapott szerepet az It Ain’t Nothing But the Blues című musicalben is. A 2012-es Be Good lemezt szintén Grammyre terjesztették és elismerő kritikákat kapott, de a 2013-as Liquid Spirit már nem állt meg itt, elnyerte a „Legjobb vokális jazzalbum” díját.

A Tükrös zenekar lemezbemutató koncertje Erdők, vizek zenéi 2015. június 6. 19:00 Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem Ha van zenekar, ami a múltidézést képes egy polikarbonát korong segítségével megvalósítani, akkor az a Tükrös a Szatmári népzene az 1900-as években című albumával. Már az első, sodró lendületű tánczenei összeállításból kitűnik, hogy számukra a népzene az eredeti zenélési alkalmaival együtt az igazi; nem lehet nem észrevenni, hogy a felvételekről kihallatszó táncos dobogtatások, tapsolások, közbekiáltások nemcsak a CD hallgatóságának, hanem maguknak a zenészeknek is szólnak. Mindez abból az igényből fakad, hogy csak akkor születhet igazán ízes, stílusos felvétel, ha azok táncos és zenész interakcióját örökítik meg.

Művészetét a jazz, az R’n’B és a gospel egyaránt meghatározza, komponál, énekel, szöveget ír, színpadi jelenléte pedig lenyűgöző. 2013-ban fellépett azzal a holland Metropol Orkesttel, akik Joe Lovanot, John Scofieldet, Peter Erskint, Victor Baileyt, valamint számos világsztárt láttak már vendégül.

A Szatmári-album etalon lett a népzenész szakma és a közönség számára. Talán nem véletlen, hogy Samu Mihály nótáinak strófái is nagyon gyakran éppen úgy, éppen olyan sorrendben csendülnek fel a fiatalok ajkán a mai táncházakban, mint a lemezen. Az okok egyszerűek: a jól kiválasztott nóták és folyamatok jól átgondolt sorrendben követik egymást. Amilyen precízen, gyakorlatiasan helyezi el a CD-ismertető a szatmári népzenét a városi cigányzene–falusi népzene koordinátarendszerben, annyira érződik a zenekar játékmódján hitvallásuk legfontosabb eleme, a stílushűség. Talán ez lehet az egyik oka, hogy a Tükrös, majd’ harminc éves fennállása óta relatíve kevés lemezt készített – az igényesség gátat szab a tucatgyártásnak.

A magyar Modern Art Orchestra is szép névsorral büszkélkedhet, többek között együtt dolgoztak már Michel Legrand-nal, Ennio Morriconéval, valamint a szintén selymes hangú jazzcsillag Kurt Ellinggel. A Gregory Porterrel való együttműködés is izgalmasnak és élménydúsnak ígérkezik.

Június 6-án új albumot mutat be a Tükrös zenekar, amely az autentikus népzenejátszás egyik tetőpontja. Irányt ad a mai fiataloknak, hogy nemcsak a feldolgozásokban van perspektíva: ennyi szakmai ismeretszerzéssel, önképzéssel és tehetséggel ma is lehet még bővíteni a minőségi autentikus felvételek sorát ismeretlenebb tájak ismeretlenebb dallamaival.

Vikukel Dániel Tatai Lilla


07

08

ABLAK Kedves Zeneakadémisták! Elérkeztünk az idei Figaro-évfolyam utolsó számához és egyben utolsó Ablak rovatához. Bár még hátravan néhány hét a tanításból, a nyári szünet édes gondolata egyre többször motoszkál már mindannyiunk fejében. Legalábbis Minka és jómagam kifejezetten várjuk már a nyári hónapok szabadságát és gondtalanságát. Ebből kiindulva úgy döntöttünk, hogy programajánlatainkkal elsősorban ezt a várakozás hangulatában töltött néhány hetet szeretnénk színesebbé tenni (és egyben oldani az ezzel egybeeső vizsgaidőszak feszültségeit – de a vizsgákról jobb, ha csak halkan, zárójelben esik szó). A nyári hónapok kulturális kínálata maradjon mindenkinek felfedezésre váró terület! Addig is kitartást kívánunk nektek, majd élményekben és jó programokban gazdag nyári szünetet! Lakatos Zsuzsa

Független. Kortárs. Művészet. Április 24-én egy új, egyáltalán nem mindennapi programsorozat vette kezdetét Budapesten. Az OFFBiennálé néven induló, hathetes rendezvény – melyet első alkalommal rendeznek meg Magyarországon – programjaival elsősorban a független kortárs művészetekre nyitott kultúrafogyasztókat célozza meg. Az OFF-Biennálé példátlan civil kezdeményezés a magyar kulturális életben, melynek célja egy szélesebb közönséggel is megismertetni a kortárs művészetet, valamint hirdetni a sablonoktól, megszokásoktól elrugaszkodó, önálló gondolkodás és cselekvés fontosságát. Nem áll mögötte semmilyen intézmény vagy állami támogatás; létezését művészek, alkotócsoportok, kurátorok, művészetszervezők, galériások és műgyűjtők önkéntes együttműködésének köszönheti. Az általuk megszervezett eseményeket az OFF ernyőszervezetként fogja össze. A programsorozat több mint ötven helyszíne

között nemcsak galériák szerepelnek, de magánlakás, üzlethelység, parkoló, elhagyott épület, szórakozóhely, fodrászüzlet, vagy akár alkalmi helyek és közterek is helyszínt biztosíthatnak a különböző programoknak. Az érdeklődők számtalan műfajjal találkozhatnak majd, a festménytől a fotóig, a szobortól az installációig, a kísérleti filmtől a YouTube-videóig, az egyedi grafikától a sokszorosított fanzine-ig, a hangszeres előadástól a hanginstallációig, a hagyományos kiállítástól a köztéri akcióig, a performansztól a politikai karaokéig – olvasható az OFF-Biennálé honlapján (offbiennale. hu). Az internetes oldalon az esemény részletes programja is elérhető. Érdekesnek ígérkező rendezvény mindazok számára, akiket vonz a kortárs művészet érzékeny, éleslátó, izgalmas és figyelemre méltó világa.

Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Nehéz a szülők sorsa. Különösképpen a lányos szülők sorsa. A négylányos szülőkéről nem is beszélve. Abba meg inkább bele se menjünk, mi történik, ha a katolikus francia család csemetéi úgy döntenek, mind különböző vallású és/vagy etnikumú férjet választanak maguknak. A három idősebb lány már veszett fejsze nyele, férjhez mentek egy szefárd zsidóhoz, egy muszlim arabhoz, illetve egy kínaihoz. A szülők mindent megtesznek, hogy fenntartsák az elfogadó, szerető család látszatát, de néha kudarcot vallanak. Utolsó reményük legkisebb lányukban van, aki egy nap bejelenti, hogy hozzá fog menni egy katolikus franciához. Anyuka és apuka ugrálnak az örömtől, egészen addig, amíg meg nem jelenik a fiatalember – egy fekete katolikus francia. A Bazi nagy francia lagzik (Qu’est-ce qu’on a fait au Bon Dieu?) kegyetlenül kifigurázza a sztereotípiákat és a hozzájuk tartozó előítéleteket, ugyanakkor a francia filmekre jellemző bájra és kedvességre is számítani lehet. Magyarországon május 21-től látható a mozikban.


Bazi na

ABLAK Besenyő Igazam Van István és az írásjelek „A másikat megismerni nem kell sietni jó lesz ha engem nem ért senki nem érdekel” – áll a Trafó május 29-i táncbemutatójának, a Point of Younak az ismertetőjén. A kétszereplős előadás művészei, Ricardo Machado és Réti Anna az egyetemes igazságról, illetve annak nemlétéről gondolkodnak, melynek mi sem lehet kézzelfoghatóbb példája, mint a mondat, amelyből kimaradtak az írásjelek. Rávilágítanak, hogy mennyire értelmetlen vitáink vannak a mindennapi életben, és mennyire a saját farkát harapó kígyó-effektus érvényesül nyakas elveink melletti érveléseink nagy részében. Ez az előadás nyitottságra nevel. Vagy legalábbis arra, hogy ne erőltessük rá másra a mi igazunkat, csak mert mi azt hisszük, hogy az Az Igazság. Hogy miért? Mert csak. Mert Besenyő Pista bácsi szavait idézve „annyiszor van igazam, ahányszor csak akarom! Nem? De! Nyolc.” Csakhogy a másiknak is lehet ugyanígy igaza. Nem? De! Kilenc.

agy francia lagzik (forrás: mafab.hu)

Benkő Minka

Réti Anna és Ricardo Machado: Point of You (forrás: departuresandarrivals.eu)

Mindenki így csinálja, és ez nem vicces A 011-es Alkotócsoport új bemutatóra készül. Ha ez nem lenne elég, szüzsének Patrick Marber Closer című színművét választották (amiből egyébként 2004-ben film is készült Julia Roberts, Jude Law, Natalie Portman és Clive Owen főszereplésével). A darab négy magányos ember kétségbeesett próbálkozásait követi, hogy a másikon keresztül saját nyomorult életüket kicsit kevésbé nyomorulttá tegyék. Szerelem, vágy, bosszú, egymás gátlástalan kihasználása, mind korrekt árnak tűnnek. Persze segíteni nem segítenek. A színmű voltaképpen Mozart és da Ponte Così fan tuttéjának mai, még kifacsartabb, perverzebb továbbgondolása, ami a humort teljesen maga mögött hagyja. A fotós, a sztriptíztáncosnő, az író és az orvos meglehetősen valószínűtlen és sorsszerű megismerkedését követően az út, úgy tűnik, már csak lefelé visz, de legalábbis nem fölfelé. A bemutató időpontja május 11., 19 óra.


09

10

ESSZÉ

Náditündér példája színre hozása. Munkaeszköze mindehhez kizárólag a komolyzene és a népek zenéje. A foglalkozások során a gyerekek zene ihlette jeleneteket alkotnak, s közben megtapasztalhatják a teljes figyelmet mind a zene, mind pedig egymás iránt. Náditündérről Kemény Ágnes 1954-ben, tizennégy hónapos kislányként esett gyermekparalízisbe. A súlyos betegség következtében szinte teljesen lebénult a teste. Izmai csak nyaktól fölfelé és a jobb csuklójától az ujjaiig működnek. Tud írni, illetve mozgatni a karját a fogai segítségével, a pulóverének megharapásával. Súlya 22-26 kg között mozog, elektromos kerekesszékkel közlekedik. Ágnesnek egyetlen nagy vágya volt, hogy aktívan zenélhessen. „Nekem a zene annyira volt természetes, mint az, hogy délben ebédelünk. Tehát azt hittem, hogy épp olyan része az életnek, mint az, hogy reggel világosodik, este sötétedik, tehát az élet természetes velejárója.”

Náditündérrel a Deák téri evangélikus templom udvarán (fotó: Teveli Dóra) A következőkben egy olyan személyről olvashattok, aki a Kokas-pedagógia egyik emblematikus alakja, a Zeneakadémia egykori hű vendéghallgatója, és mindannyiunk számára élő tanúbizonyság mind kitartásában, mind pedig optimizmusában. Ahhoz, hogy bemutassam őt – és mindenki számára kiderüljön, hogy miért ez a cím –, röviden összefoglalnám, hogyan épül fel az említett kodályi alapokon nyugvó komplex művészetpedagógia. A Kokas-pedagógia fő elemei a gyermek, a zene és a mozgás. Lényege, hogy a gyermeket a zenével szoros kapcsolatba állítsa, s ennek megvalósításához a szabad mozgást használja eszközül, így nyújtva maradandó élményt. Céljai a zene befogadása, katarzis élmény, lélekszabadság, a gyermekekben lévő önkifejezés fel-


A szülei mindent elkövettek, hogy zenei pályára léphessen. Több ismert zenepedagógust felkerestek, de mindegyikük elutasította kérésüket. Kokas Klára volt az utolsó remény, akinek Ágnes levelet írt. A válasz postafordultával megérkezett, így a következő foglalkozáson már ott ült. A Kokas-foglalkozásokról Egyik reggelen a foglalkozáson egy kislány, Orsi, nádszálakat tűzdelt Ági tolószékébe, mondván, olyan csúnya, hideg fémből és műanyagból áll. Miközben a zene szólt, a gyerekek zöld moha-fészket építettek a nádszálak közé, és hófehér kavicstojásokkal rakták tele, Ági pedig csipogott a tojásnak. A zene ihlette történet rögtön kialakult mindnyájukban. Mindenki tudta, hogy ő a Náditündér. Náditündér így emlékezik vissza az ott szerzett élményeire:

ESSZÉ „Én elhatároztam a legelső foglalkozás előtt, hogyha a gyerekek csúfolni fognak, akkor is igazuk van. De mintha világ életükben ismertek volna, vagy ismertük volna egymást. Semmi olyan, mint amire én fel voltam készülve, hanem egyszerűen jó volt, elfogadtak. Én jártam a foglalkozásokra, és engem évtizedekig csak a zene motivált, de amikor én gyerekkel együtt voltam, akkor a gyerekre figyeltem elsősorban, aztán a zenére, a kettő összhangjára. Ott, az nagyon fontos volt, de a gyerekben benne volt a zene. Megfogták a kezemet – egyiket, másikat is –, ahogy elkezdtek vele táncolni, tényleg úgy éreztem, mintha repülnék. Ugye, nékem a balkezem – amióta az eszemet tudom – nem mozog. Én épnek születtem, de egyévesen bénultam meg, és nincs emlékem arról, hogy mozogna. Viszont, ha a karomat megemelik, mivel karként úgysem üzemel, ennyi erővel lehetne szárny is. Nem mindegy, hogy mi? Ezek felfedezések voltak, mert én addig tényleg csak egy béna voltam, akire minden reggel rázárták az ajtót, este meg kinyitották. Én is, és szerintem a legtöbb gyerek is itt tanultuk meg a figyelmet, az elfogadást, a csendet, az összhangot. Ezek látszólag mind nem zenei dolgok, de gyakorlatilag mind a zene legalapvetőbb lényegei közé tartoznak. És reménykedni talán itt tanultam meg.” Zenei tanulmányairól Náditündér mindössze egy évet járt iskolába, gimnáziumba – betegsége és kórházi tartózkodásai miatt. A zenei alapismereteket is autodidakta módon könyvekből sajátította el. Bár a főiskolák elutasították tanulási szándékát, a Zeneakadémia mégis lehetőséget nyújtott számára. Így történt, hogy a Zeneakadémia lett az első zeneiskolája. 1984-től zenetörténetet, majd 1993-tól egyházzenét hallgatott egészen 2000-ig. Mintegy másfél évtizedig volt a Zeneakadémia vizsgaköteles vendéghallgatója. Olyan professzorok tanították, mint Batta András, Dobszay László, Földes Imre, Kovács Sándor.

Zene a mindennapjaiban A lemezjátszóból kiszűrődő zene hallgatása mellett Náditündér igyekszik lehetőségeihez mérten élő, koncertszerű élményekkel is gazdagodni, ehhez fő úti céljai a Deák téri evangélikus templom és a Zeneakadémia. A zenehallgatás mellett aktívan is foglalkozik a zenével, többek közt énekel az intézeti kórusban, ahol lakik. Az éneklés mellett több folyóiratban is publikált zenei cikkeket, vagy tartott előadásokat zeneművekről, zeneszerzőkről Budapesten és vidéken egyaránt. Zeneakadémiai évei alatt alkalmanként a Zenetudományi Intézetben is segédkezett. Mindemellett olyan hétköznapi dolgokra is használja a zenét, mint például a telefonszámok megjegyzése. Vagy leszolmizálja őket, vagy műjegyzékekhez köti őket, így könnyedén megjegyezhetőek. Van, hogy rendszámokhoz műveket sorol, így utcahossznyi parkolókat végig tud énekelni. Ő „csak” zenélni szeretett volna, mégis mennyi minden megadatott neki. Hálával tekint vissza az elmúlt hat évtizedre. Többször elhangzott tőle a következő mondat: „Mindennek ellenére nekem derűs, boldog, gazdag, teljes életem volt.” Gyakran hívja segítségül a zenét nehéz időszakokban. „Én azt tudom, hogy a zenének van egy lélekgyógyító ereje, és egy emberformáló ereje. Nekem nem azért fontos, mert kívülről igazolták, hanem azért, mert én megtapasztaltam. Az ölelés, az szerintem hatásfokban vetekedik a zenével, mert abban annyi melegség van, hogy a lelkedet átfűti, és a bánatodat kiszívja. Valószínűleg egy materiális zene az ölelés, vagy lelki ölelés a zene. Nem tudom, de lehet, hogy rokonok. Lehet, hogy azért kell nekem kint élni a világban, hogy tanúbizonyságot tegyek arról, hogy a boldogság nem állapot és nem helyzetfüggő, hanem lélekfüggő és kegyelem.” Guncz Nóra1

1

Náditündérrel, vagyis Kemény Ágnessel szakdolgozatom írása kapcsán tavaly találkoztam először személyesen. A dolgozatom címe: Kokas Klára pedagógiája egy emberi történetben. Esetfeldolgozás – a zene Náditündér életében. Vezető, konzulens tanár: dr. Deszpot Gabriella, a LFZE tudományos főmunkatársa. Írásom a szakdolgozat egyes részeit szó szerint tartalmazza.


11

14

MÚLTIDÉZŐ Áprilisban már éledezik a természet, hívogatnak a zöldülő fák, messze még a vizsgaidőszak… Hogyhogy jövő héten? Május? Dehogyis, nem felejtettem el a vizsgaidőpontot, csak azt, hogy május van… Jaj, ne! Nyakamon a határidő! Gyorsan megkérem valamelyik rokonomat, hogy írjon már egy szimfóniát, és legyen egy hét múlva a bemutatója, arra hivatkozva kérhetek haladékot, ez Dohnányi szerint is működhet. Most meghallgatom inkább Bartók Szólószonátáját Menuhin előadásában, pszicho-fizikai okaim vannak rá. A kottát nem nézem, ahhoz szemüveg kellene, de az olyan rosszul áll. Tudom, Kodály milyen mérges lenne ezért a hiúságért, legalább an�nyira, mint a germanizmusokért. Jobb nem is belegondolni. Jöjjenek inkább a történetek. Ozsvárt Viktória Gertler Endre, a neves hegedűművész Brüsszelben adta utolsó közös koncertjét Bartók Bélával. A koncert napján délelőtt próbáltak a művészek, majd ezután Bartók autókirándulást indítványozott a szép környéken. Hosszasan kirándultak a gyönyörű erdőben, észrevétlenül szaladt az idő, egyszer csak délután hat óra lett. Gertler nyugtalankodni kezdett: nyolckor kezdődik a hangverseny, és előtte még át akarta nézni a műsor néhány nehezebb helyét. Bartók meglepődött: – Miért szükséges ez? Hiszen ma délelőtt átjátszottunk mindent, jól ment, és végül is tud hegedülni! Gertler félszegen válaszolt: – Némi gyakorlásra pszicho-fizikai okaim vannak. A koncert előtt elment Bartók szállására. A szobából zongorajáték hallatszott. Mikor megpillantotta a hegedűst, Bartók így szólt: – Tudja, eszembe jutottak a maga pszicho-fizikai okai…

Doráti Antal jelen volt, amikor Menuhin először játszotta el Bartóknak a nemrég befejezett Szólószonátát. Bartókra Doráti szerint mély benyomást tett a hegedűs teljesítménye, de még ez sem késztette technikai engedményekre. Menuhin ugyanis megkérte, hadd könnyítse meg egyetlen négyeshangzat lejátszását: – Bartók úr, megengedné, hogy ezt az akkordot – ezt mindjárt meg is mutatta – egy más változatban, más fekvésben játsszam? Bartók elgondolkodott, majd szelíden így felelt: – Nem.

A precizitás fontos egy zenész életében, legyen szó hangszerjátékról, fogalmazásról, vagy éppen idegen szavak magyar fordításáról. Ferencsik János visszaemlékezéséből megtudhatjuk, hogy Kodály Zoltánt egész életében csupán egyszer látta mérgesnek, na de ak-


kor aztán igazán mérges volt. Ferencsik egy kollégája ugyanis a következőképp kezdte mondandóját: – Tanár úr kérem, ez az állás… De csak eddig jutott, mert Kodály azonnal dühösen félbeszakította: – Állás? Nem elég, hogy germanizmus, még rosszul is van fordítva! Az nem „Stellung”, hanem „Stelle”, „hely”! A kérdező elnémult, Ferencsik pedig magában örült, hogy nem ő követte el a kétszeresen felháborító tévedést.

Somogyi László, a későbbi dirigens a Zeneakadémián Kodály osztályába járt zeneszerzésre. Egy alkalommal a tanár úrtól egy könyvet kapott, melyről be kellett számolnia. Igen ám, de ez a könyv Knud Jeppesen akkoriban még csak az eredeti dán kiadásban hozzáférhető könyve, a Palestrinastil med saarligt handblick pas dissonansbehandligen volt. Somogyi szabadkozott: hiszen ő nem is tud dánul. De Kodály nem tűrt ellentmondást: – Azt hiszi, hogy én tudok? Mégis elolvastam és megértettem.

Kodály osztályában az órák sem teltek humor nélkül, mindig akadtak szarkasztikus, tréfás megjegyzések. András Béla egy ízben tanúja volt, amikor egy diáktársa provokatív célzattal szándékosan egyfajta zenei halandzsát vezetett elő kompozíció gyanánt. Kodály, miután türelmesen végighallgatta a darabot, álltában összegörnyedt, tagjait groteszk módon kicsavarta, majd így szólt: – Ha ezt akarta kifejezni, akkor nagyjából sikerült, de zenének mindenképpen rossz! A tanítványoknak kezdetben arcára fagyott a mosoly,

MÚLTIDÉZŐ de aztán belátván a tréfa értelmét, nevetés tört ki a teremben.

Székely Júlia zeneakadémiai partitúraolvasás vizsgáján a bizottság elnöke volt Kodály Zoltán. A Faunt adta elő, de Kodály gyanút fogott, hogy a növendék a művet nem is partitúrából játssza, hanem zongorakivonatból tanulta meg: – Tessék elhinni tanár úr, én nem zongorakivonatból tanultam meg a Faunt – szabadkozott a hallgató sírva. – Akkor miért nem néz a partitúrába? – Mert ahhoz szemüveget kéne föltennem. – És miért nem teszi föl azt a szemüveget? – Olyan rosszul áll nekem – hangzott a tipikus női válasz. Erre haragudott csak meg igazán Kodály: – Aki ilyen hiú, az primadonnának menjen, ne karmesternek.

Dohnányi Ernőt egész életén végigkísérte sajátos humora. Jan Kubelik hegedűvirtuóz berlini koncertje után például a következőképpen vonta le a hallottak tanulságát: Szombat, 900. II/10 Kubelik után jól ízlik egy pohár sör. Ernő

Már zeneakadémista korában is megnyilvánult szellemessége, erről ékesen tanúskodnak fiatalkorában családjához írt levelei. Kiderül ezekből a levelekből, hogy olykor még a kivételes memóriával rendelkező Dohnányinak is gondot okozott az évfordulók, születés- és névnapok fejben tartása, nekünk sem kell hát aggódnunk, ha olykor megfeledkezünk az ilyesmiről. Dohnányi így magyarázta ki a kellemetlenséget húgának, Micinek: Kedves Miczi! Remélem nem haragszik, hogy 17-én nem gratuláltam, de nem felejtettem el, hogy születésnapja van 17.-én, csak azt nem tudtam mikor van 17.-ike. Ergo 20.-ikán is elfogadja szerencsekívánataimat.

Chelemen Paula karikatúrája 1896 júniusában Dohnányi szimfóniája bemutatójának apropóján pedig kivételesen nagyszerű alkalmat kínált Micinek vizsgája elhalasztására: Azért jó lesz, még egyszer mondom jó lesz, ha a symphoniám előadására lejön, különben kitagadom, s még egy gyufaskatulyát sem fog tőlem örökölni. Egy rongy vizsga nem mentség, sőt ellenkezőleg, örüljön, hogy egy ilyen valódi s nagyszerű okból a vizsga alól megmenekülhet. Még egyszer kifejtem Maga előtt, hogy egy symphonia nem kicsiség, különösen, ha egy bátya írta, s hogy a symphoniát soha többé nem fogja hallhatni, amúgy is elég szégyen és gyalázat, ha egy testvér bátyja műveiből semmit sem ismer, holott mások, a kiket látásból sem ismerek, könyv nélkül fütyülik el műveimet. Források: Bónis Ferenc (szerk.): Így láttuk Bartókot. Budapest: Püski Kiadó, 1995. Bónis Ferenc (szerk.): Így láttuk Kodályt. Budapest: Zeneműkiadó, 1982. Kelemen Éva (szerk.): Dohnányi Ernő családi levelei. Budapest: Gondolat Kiadó, 2011.


15

m a g v e t ô „Houellebecq regénye tökéletesen paranoiás, de hatékony jövendölés” /Chantal Guy, La Presse/

Amit tudni akarsz Esterházy Péterrôl, de sosem merted megkérdezni

MADÁRLÁTTA

Toszkána szívében

fotó: Gémesi Boglárka Az Erasmus-program adta lehetőségnek köszönhetően négy hónapot tölthettem Firenzében, a Conservatorio Luigi Cherubini intézményében. Egy rövid beszámolóban szeretném megosztani veletek legfontosabb tapasztalataimat az ottani zeneoktatással és a város kulturális életével kapcsolatban. Az olasz zeneoktatásban tulajdonképpen nem létezik alapfok. A szülők gyermekeiket magántanárokhoz íratják, ha valamilyen hangszert szeretne tanul-

egy másik szakmát is. Az új rendszer azonban már nagyon hasonlít a bolognai rendszer szerinti képzésekhez. Itt három szintet különböztetnek meg: előképzőt (pre-academico), alap- (triennio) és mesterképzést (biennio). A karvezetés szakon (Musica chorale e direzione di coro) is elég nagy korosztálybeli különbségek vannak a diákok között. A szak itt egybetartozik a zeneszerzéssel, a diploma csak a kettő ötvözésével születhet meg, hiszen mindenkinek saját műveit kell vezényelnie a diplomahangversenyén.

ni. Ha azonban zenei pályára készül, felvételizhet a Conservatorióba. A Conservatoriót régi rendszere (vecchio ordinamento) szerint hét év alatt el lehetett végezni. Bárki felvételizhetett, és nem számított a kor. Ezért lehetséges, hogy a most kifutó évfolyamokon diplomázó hallgatók közül rengetegen még csak 1819 évesek. Ennek megfelelően közülük sokan nem is kezdenek el a zenei képzettségükkel dolgozni, hanem jelentkeznek másik egyetemre, hogy megtanuljanak

A Conservatorio főépülete a város központjában van, a másik épülete viszont egy külvárosi részen, a központból kb. öt kilométerre helyezkedik el. Firenzében a legfontosabb, szinte egyetlen tömegközlekedési eszköz a busz. A buszok érdekessége, hogy a felszállás csak a két szélső ajtón, a leszállás pedig csak a középső ajtón megengedett. Ennek a kivitelezése néha elég nehéznek bizonyul, de ez nem okoz ko-


17

18

MADÁRLÁTTA

Gémesi Boglárka (fotó: Szklenár Roberta)

moly társadalmi feszültséget. A közlekedés nehézsége még, hogy a régi utak (főleg a városközpontban) nagyon keskenyek, ezért a helyiek közül sokan biciklivel vagy motorral járnak, vagy miniautót vásárolnak. Szerencsére nekem a központban sikerült lakást találnom, a valdens egyház lelkésznője fogadott be. A valdensek – hitvallásuk alapján – leginkább a reformátusokkal mutatnak rokonságot. A gyülekezet bár nagyon kicsi, mégis egy gyönyörű nagy templomban tartják az istentiszteleteiket vasárnaponként. Egy kórus is működik itt, amelyet főleg amatőr énekesek alkotnak, de van három koreai származású professzionális tagja is. Kinti tanulmányaim utolsó napjaiban egy közös koncert erejéig látogatást tettünk a kórussal a torinói valdensekhez, ahol többek között Mendelssohn-motetták is elhangzottak. Az olaszok reggel természetesen kávéval indítanak, és ehhez általában egy croissant-félét esznek, amit


a helyiek brioche-nak neveznek. Ebédre jöhet előételnek egy saláta, főételnek pedig valamilyen tészta, legtöbbször paradicsomszósszal és parmezánnal. Nem maradhat el ilyenkor az asztalról a híres toszkán bor, a Chianti se. Ebéd után megint egy kávé gyümölccsel vagy süteménnyel. Híres karácsonyi és húsvéti kuglófszerű süteményeik a panettone és a pandoro, amelyek ott állnak minden ünnepi asztalon. A városban rengeteg a látnivaló, templomok, múzeumok és paloták sokasága közül válogathat az ember. Érkezésemkor legelőször a dóm kupoláját pillantottam meg – mondhatjuk, hogy ez a monumentális építmény Firenze szíve. Nem csoda, hiszen több száz éven keresztül épült a legnagyobb körültekintéssel és építészeti fegyelemmel. Filippo Brunelleschi olyan kupolatípust talált fel, amely akkor még ismeretlen volt a reneszánsz világában, s ezzel egyben példát adott a későbbi korok kupoláinak megépítéséhez is. Tudni kell, hogy ehhez akkor óriási vakmerőség kellett, mi-

MADÁRLÁTTA vel a kupola – a tervrajzok alapján – méretében is túl akarta szárnyalni korábbi társait. A látvány hátterében álló hosszú, folyamatos kétkedéssel és várakozással teli történetet el lehet olvasni Ross King Brunelleschi kupolája című könyvében. A dómmal szemben található Szent János keresztelőkápolna (Battistero) is nagy hatással volt rám. Nagy bronzkapuit Brunelleschi mindenkori nagy riválisa, Lorenzo Ghiberti készítette. Történetesen az erre kiírt pályázatot is ketten nyerték meg, de Brunelleschi nem volt hajlandó Ghibertivel közösen dolgozni. A kápolna gyöngye pedig a mennyezetét borító mozaik, amelynek középpontjában a szivárványon trónoló Krisztust lehet látni, amint az utolsó ítéletkor a jókat megjutalmazza, a rosszakat pedig megbünteti. Ugyanebben a stílusban épült templom még a Santa Croce (itt található többek között Michelangelo, Rossini, Dante és Galileo Galilei sírja is), a San Lorenzo a híres Medici-kápolnával és könyvtárral, a Santa Maria Novella és a város legmagasabb pontján található San Miniato (ez a templom igazán misztikus félhomályával varázsolja el a belépőt). Közös ismertetőjegyük, hogy mindegyiknek zöld-fehér kulisszahomlokzata van, amely eltakarja a mögötte tornyosuló templomot és kolostort. A kisebb templomokra is érdemes odafigyelni, el lehet jutni például oda is, ahol Dante először látta meg Beatricét, akinek az emlékéből táplálkozva tudta megírni fő művét, az Isteni színjátékot. Szerelmük azonban, mint tudjuk, beteljesületlen maradt, mivel a lányt szülei máshoz adták feleségül. Érdemes tudni, hogy minden hónap első vasárnapján ingyenesek Firenzében a múzeumok. Első és legfontosabb múzeum az Uffizi Képtár (Galleria degli Uffizi), ahol a XIV–XVIII. századi itáliai festészet legjava, többek között Botticelli, Filippo Lippi, Leonardo da Vinci, Raffaello és Michelangelo legfontosabb művei is megtalálhatóak. E mellett nem szabad kihagyni a Galleria dell’Accademiat, ahol látható Michelangelo híres Dávidja is (a városban két helyen is kiállították a másolatát), valamint a Nemzeti Múzeumot (Bargello), ahol pedig híresebbnél híresebb szobrok sorakoznak fel.

forrás: http://turistipercaso.it Sikerült kisebb látogatásokat tennem más olasz városokba, jártam Sienában, Pisában, Rómában, Velencében, Torinóban és Milánóban, valamint kis toszkán falvakban is. A vonatutak a távolabbi helyekre nagyon drágák, de olcsón meg lehet úszni, ha az ember legalább 2 hónappal korábban megtervezi az utazását és megvásárolja előre a vonatjegyet is hozzá. Az olasz vasúthálózatban kiépítették a nagysebességű vonalakat, ezért például Firenzéből Rómába, a csaknem 300 kilométert másfél óra alatt teszik meg a vonatok. Firenze meglátogatását – ha csak pár nap erejéig is – mindenkinek csak ajánlani tudom, aki pedig kicsit hosszabb időt is ott tud tölteni, jobban is megismerheti a város Olaszországban is egyedülálló művészeti értékeit. Gémesi Boglárka


19

20

VÁJTFÜL

Utolsó találkozás Liszttel „Te a művészeté vagy, nem az egyházé.” Az idézet Liszt Ádámtól származik, aki fiának címezte, amikor az ifjúkorában elbizonytalanodott, hogy vajon a zene helyett a papi hivatást válassza-e. Egyetemünk szerencséjére fia megfogadta a tanácsot, ám a valláshoz való vonzódása egész életében jelen volt. A Találkozások Liszt Ferenccel sorozat zárókoncertjén Liszt egyházi kórusmuzsikájából kaphattunk ízelítőt.

Új Liszt Ferenc Kamarakórus (fotó: Handler Bálint)

Valójában a koncert a Liszt és a kórusmuzsika címet viselte, ám világi kompozíciók nem kaptak a műsorban helyet: a Nemes László Norbert vezette Új Liszt Ferenc Kamarakórus az est folyamán kizárólag egyházi műveket szólaltatott meg. Pedig Liszt írt világi vokális kompozíciókat is, hiszen ahogy Eckhardt Mária felvezető szövegéből is megtudtuk, éppen az ő idejében, a 19. században bontakozott ki a dalárdamozgalom Németországban, az újonnan megalakult sok kórus pedig folyamatosan igényelte az újabb és újabb kórusműveket. Liszt sok világi kórusművet is írt – főként férfikarra –, de ezeket az egyháziakhoz képest nem tartják olyan jelentőseknek, feltételezem, ezért nem kerültek bele a koncertrepertoárba.


Az olvasók talán emlékeznek arra, hogy a sorozat első koncertjéről szóló kritika már röviden taglalta Liszt valláshoz fűződő kapcsolatát. Liszt számára mindig is fontos volt a vallás, de 1861-es Rómába költözése után még szorosabbá vált a kapcsolata a Vatikánnal. Ennek a folyamatnak a tetőpontja volt, amikor 1865ben abbé lett. A Rómába költözés fontos mozzanat Liszt művei szempontjából, ugyanis ekkor ásta magát bele az egyházi zenébe, ismerkedett meg Palestrinával, a gregorián zenével és a ceciliánus mozgalommal, és talán ezek együttes hatásának köszönhető, hogy az örök városba költözést követő tíz évben született egyházi kórusműveinek zöme.

VÁJTFÜL A koncertet az Ave Maria két változata és az O salutaris hostia II nyitotta, melyeket a kórus a hallgatókat körülállva szólaltatott meg. Az 1852-ben keletkezett Ave Maria II volt az egyetlen olyan mű az est folyamán, mely még a római korszak előtt keletkezett, az összes többi kompozíció 1861 utáni. Ez a három darab Liszt ismert, romantikus arcát mutatta be, s a gyanútlan, kései Lisztet kevésbé ismerő hallgató nem is sejthette, mekkora kontraszt következik ezután.

Nemes László Norbert (fotó: Handler Bálint)

Az 1876 és 1879 között keletkezett Via crucis adta a koncert gerincét. A keresztút 14 stációját megörökítő mű két okból is nagyon helyénvaló volt a koncerten. Témájának aktualitását adta, hogy a koncert viszonylag közel esett a Krisztus szenvedésének emléket állító nagypéntekhez. Liszt vágya az volt, hogy nagypénteken a Colosseumnál hangozzon fel a mű, ahol 1740 óta tartanak keresztutat. Ő maga így ír a mű előszavában: „Magam is részt vettem e szertartáson, mégpedig a római Colosseumban, elmerülve a szent vértanúk vérében. A zene itt következő lapjain megpróbálom alázatosan kifejezni jámbor érzelmeimet.” Kitűnő választásnak gondolom a művet amiatt is, ahogyan Liszt élete végén készült kompozícióinak világát bemutatja, s úgy gondolom, hogy ennek egy Lisztről szóló zenei portrésorozatban nagyon is helye van. (Már a korábbi koncerteken is hangzottak el kései Liszt művek, például dalok, azok azonban kevésbé reprezentálták a jellegzetes kései liszti hangzásvilágot.) A Via crucist Hamburger Klára „tipikus kései Liszt-alkotásnak” nevezi, s valóban, merész harmóniavilág és töredezettség jellemzi ezt a kórusművet, mint Lisztnek annyi más kései művét. Liszt, aki az 1860-as években erősen szorgalmazta a ka-

tolikus egyházi zene reformját, talán semelyik vallásos művével nem járt olyan közel kitűzött céljához, mint ezzel, melyben a hagyományos egyházi liturgiát (melyet a gregorián dallam és a modális harmóniák képviselnek) kombinálta modern harmóniákkal (például a hangfürtök és az egész hangú skála). Ez a zene több évszázadnyi zenét ötvöz magában: gregoriánt, reneszánszt, protestáns korált, romantikát és megelőlegező módon a 20. századot. A Via crucis előadásával kapcsolatban két területen volt hiányérzetem. Az első és számomra legfontosabb, hogy az orgonaváltozatot ismerve egyszerűen kevésnek éreztem a zongorával való előadást. Való igaz, a mű címlapján az áll, hogy „orgona- [vagy zongora-] kísérettel”, de közel sem ugyanaz a hatás. A két különböző hangszerrel két külön mű születik meg. A Via crucisra jellemző disszonáns harmóniák csakis orgonán szólalnak meg elég erőteljesen és démonian, zongorán mindez megszelídült, erőtlen visszhang csupán. Ez nem az előadás kritikája, hiszen teljesen legitim zongorával előadni, lemezfelvételeknél is ez szokott a problémám lenni. A másik észrevétel


21

22

VÁJTFÜL azonban már az előadásra vonatkozik, azon belül is a szólistákat (Jézus, Pilátus és egy névtelen asszony a tömegből) érinti. A hangjuk nem volt kellően erőteljes, az intonáció pedig időnként bizonytalan volt. Egy karakteresebb Jézus és Pilátus meggyőzőbb lett volna. A Via crucis felkavaró, elmélkedésre ösztönző mű. Nem tipikus koncertdarab, talán ezért is van, hogy a végén a tapsnál kissé olyan érzése van az embernek, mintha megtapsoltuk volna Jézus szenvedéseit, ami valljuk be, kissé groteszk kép. A koncert két zárószáma az Ave Verum Corpus és a Krisztus-oratóriumból ismert Pater Noster újra az ismert, megszokott romantikus-liszti hangzásvilágba röpített vissza. A kórus az egész koncert során jól szólt, tiszta volt, a hangzásra nem lehetett panasz.

„A katolicizmushoz való vonzalmam gyermekkorom óta jelen van, és egy állandóan jelenlévő és uralkodó érzés lett…” – írja Liszt 1865-ben, amikor abbé lett. A Találkozások Liszt Ferenccel sorozat Liszt vallásos zongoramuzsikájával kezdődött, és Liszt egyházi zenéjével ért véget. Talán nem is lehetett volna szebb befejezés egy ilyen vallásos szerzőnél, mint a Miatyánkkal zárni. Gusztin Rudolf (Liszt és a kórusmuzsika. Régi Zeneakadémia, Kamaraterem. 2015. március 18. 18:00. Műsor: Liszt Ferenc: Ave Maria II (S. 38.); O salutaris hostia II; Ave Maria I (S. 20/2.); Via crucis; Ave verum corpus; Pater Noster (a Krisztus-oratóriumból). Km.: Eckhardt Mária (narráció), Nemes László Norbert (karnagy), Fülöp Andrea (zongora), Új Liszt Ferenc Kamarakórus.)

Élesben – a Kamarazene Műhely

Keller András és Osztrosits Eszter (fotó: Zeneakadémia / Felvégi Andrea) Az egyetem Kamarazene Műhelyének három tanára, Csalog Gábor, Fülei Balázs és Keller András lépett színpadra tanítványaival március 28-án a Solti György Kamarateremben. Elsőként Rahmanyinov (op. 5) Fantáziaképek című két zongorára írt darabját hallhattuk


Csalog Gábor és Dani Imre előadásában. A végig expresszív játékmód a negyedik, Húsvét című záró képben ért el tetőpontjára; ebben nem csupán hallatszott, de egy-egy sokat mondó zenei gesztusnál mozdulataikon is látszott tanár és diák teljes összhangja.

VÁJTFÜL Ezt követően Vörösváry Márton hegedűn, Barát Adrienn brácsán, Baksa Krisztina gordonkán és Fülei Balázs zongorán adták elő Schumann Esz-dúr zongoranégyesét (op. 47). A produkció alatt végig két cselló volt látható a színpadon, az egyiken Baksa Krisztina játszott, a másik pedig hozzá elérhető közelségben a földön hevert. Ez utóbbi hangszer a harmadik tételben kapott szerepet, amelyben egy ponton – nevezetesen a visszatérésnél – Schumann a cselló C húrját egy szekunddal lejjebb, B-re hangoltatja, hogy egy hosszan tartó, mélyen zengő B oktáv orgonapont támaszthassa alá az Andante cantabile tétel végének kicsengését. Az áthangolás ezúttal elmaradt, és a már említett másik hangszeren hallhattuk ezt a bizonyos szakaszt. Kiváltképp tetszett az előadás zenei megoldásait tekintve egy-egy karakterisztikus motívum megformálása – gondolok itt például a Scherzo tétel folyamatosan zakatoló figuráira –, de kevésbé éreztem kiforrottnak a zenészek együttjátékát. Néhány lehetőség kiaknázatlan maradt, főleg a partnerek közötti zenei kommunikáció egyes olyan témaszakaszok esetében, ahol átvehették, majd továbbfűzhették volna egymás mondanivalóját. A koncert második részét a három felkészítő tanár rövid beszélgetése vezette fel – amelyből többek között megtudhattuk azt is, ki milyen módszert használ a próbák során mondanivalójának megértetéséhez –, majd Bartók 44 hegedűduójából Keller András és tanítványai játszottak el tizenhatot. Az előadás nem hatott produkció-szerűen – talán nem is volt célja –, inkább a műhelymunkát bemutató ízelítőként értékeltem. A diákok (Kruppa Bálint, Deák Sára, Osztrosits Éva és Osztrosits Eszter) felváltva játszották a duókat Keller

Andrással, akinek változatos játékmódját igen jól követték és formálták magukévá. Az est záró száma volt az egyetlen olyan produkció, amelyben nem lépett színpadra egyik tanár sem, Mendelssohn (op. 20) Esz-dúr oktettjében Kruppa Bálint, Deák Sára, Osztrosits Éva, Osztrosits Eszter hegedűn, Krähling Dániel, Kurgyis András brácsán, Karasszon Eszter és Agárdi Eszter gordonkán játszottak, igen magas színvonalon. A szólamok aránya finoman kidolgozott, az egymásra figyelés és reagálás példaértékű volt. Dicséret illeti Kruppa Bálintot, aki az első hegedű mögül jó érzékkel állt a zenekar élére, vagy éppen engedte át a gyeplőt más szólamoknak a kompozíció megfelelő pontjain. Különösen tetszett a mű jelentős részét képező nyitótétel megformálása, amely lendületében és lelkületében is önfeledt zenei élményt nyújtott. Az oktett egésze az est fénypontjává vált, és tanúbizonyságot tett a kamarazenélés minden szépségéről. Horváth Pál (Élesben – a Kamarazene Műhely. Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem. 2015. március 28. 19:00. Műsor: Rachmaninov: Fantázia-képek (op. 5); Schumann: Esz-dúr zongoranégyes (op. 47); Bartók: 44 hegedűduó – részletek; Mendelssohn: Esz-dúr oktett (op. 20). Km.: Csalog Gábor, Dani Imre, Fülei Balázs (zongora); Vörösváry Márton, Kruppa Bálint, Deák Sára, Osztrosits Éva, Osztrosits Eszter, Keller András (hegedű); Barát Adrienn, Krähling Dániel, Kurgyis András (brácsa); Baksa Krisztina, Karasszon Eszter, Agárdi Eszter (cselló).)

Mendelssohn: Esz-dúr oktett (fotó: Zeneakadémia / Felvégi Andrea)


23

10 ESSZÉ 14 MÚLTIDÉZŐ 17 MADÁRLÁTTA

Recommend Documents