1. Táncos Újság. Idegenlégiós

Táncos Újság

A Saarer Tanzgruppe magazinja

2016/1.

Táncos Újság A Saarer Tanzgruppe magazinja | VIII. évfolyam 2016/1. szám

Karbidolás

Novemberi buli Új, szezonális hóbort van kialakulóban

3. oldal

Idegenlégiós

Decemberben!!! Beöltözős buli a javából. A traktornak kicsi volt a bejárat.

Bánhida régen

Szili Márkó, aki újabb délszláv táncokat hozott nekünk

Egy tatabányai városrészt mutatunk be.

7. oldal

6. oldal

9.oldal

Eseménydús év volt a tavalyi

Beszámolóval jelentkezünk a táncos évzáróról, ahol mindegyik formációnk értékelt

4.oldal

F Ismét versenyen jártunk

KUSZBAN 11.

oldal

Mecséri Móni Szári napok

7. oldal 8. oldal

Táncos Újság

Nekem nyolc ...


2016/1.

Schweininger Ádám Nem vagyok jó matekból, de most úgy döntöttem, mégis mozogjunk egy kicsit a számok környékén. Pontosabban a 8-as szám körül. Ugyanis ezzel a cikkel köszöntöm a kedves olvasóinkat már a 8. éve a Táncos Újság lapjain. Igen, egy kicsit számunkra is hihetetlen, de már ennyi ideje készítjük az újságot. Ugyan a mostani szerkesztő brigád magja csak a 2-3. évfolyamban állt össze, azért ez mégis hosszú idő, akárhogy is nézzük. Rengeteg leírt szó, rengeteg megírt beszámoló, történet, riport és interjú. Büszkék vagyunk arra, hogy évről-évre kapunk egy-egy jó szót, de arra is, ha egy kisebb-nagyobb kritikát, mert az is azt jelenti, hogy olvastok minket, érdekel, amit írunk és ez jó, mert első sorban nektek tesszük. Jó érzés az is, hogy egy Táncbemutatón vagy egy ehhez hasonló nagyobb rendezvényen, azt látjuk, hogy a délután vagy az este bármely szakaszában, valaki kezébe veszi és olvasgatja a cikkeket, mutogatja benne a képeket. Illetve megerősít minket az is, hogy amikor elkezdjük a műsor végén kiosztani az újságot, akkor megrögzötten sokan kapkodnak már érte, hogy nekik is maradjon, ők is el tudják olvasni. De mivel ígértem, hogy a 8-as szám tükrében szeretnék egy kicsit mozogni, ezt meg is teszem, ugyanis azon túl, hogy hány évesek lettünk mi, köthető még jó pár dolog ehhez a számhoz. Elsőként természetesen az, hogy 1998-ban alakult a tánccsoport, akkor, amikor a 4. csoport tagjai még csak épp megszülettek vagy épp csak tervbe voltak. Történt mindez, ugye 18 évvel ezelőtt és ők, akik az alakuláskor születtek, mára oszlopos tagjai a tánccsoportnak. Viszont tovább is lehet fokozni a 8-as szám tánccsoporthoz köthető varázsát. 2008ban ugyanis, amikor Svájcban jártunk Europeade fesztiválon, talán először úgy, hogy mind az 1-es és mind a 2-es számú csoport nagy létszámmal volt jelen, na, szóval ebben az évben több, olyan táncos született, akik jelenleg a legkisebbek csoport tagjai. És ki tudja? Lehet, hogy 2018-ban megszületnek az első táncos gyerekek, illetve egy pár éven belül a mostani 7 csoporthoz, létrejön a 8. is. Szóval igazából most minden a 8-as körül forog. Persze egyébként lehet, hogy egy ilyen rövid összesítést bármelyik számmal le lehetne képezni, illetve páran biztosan hülyének néztek, hogy erről írtam most egy bevezetőt, de a 8. évfolyamunk kezdetén ez tűnt a legkézenfekvőbbnek. Viszont, aki meg szeretné esetleg próbálni, más számmal is működik-e ennyire, hát tessék. Nekem nyolc…

A bizottságok és az ötleteik Schweininger Péter

Annak idején sokan megmosolyogták a kezdeményezésünket, mára talán mindenki belátja: a bizottságok munkája nélkül nem lehetne ilyen színvonalon fenntartani a Saarer Tanzgruppe közösségi életét. Vannak bizottságok, amelyek a művészi munka vagy a rendezvényszervezés szempontjából megkerülhetetlenek, és vannak, amelyek fazont szabnak a létünknek, értéket teremtve színesítik a közös profilt, és egy valódi, többspektrumú ifjúsági mozgalom irányába húzzák a közösséget. Ha belegondolunk, hogy a szári tánccsoportba majdnem kétszer annyi fiatal jár, mint a szári iskolába, megérthetjük, hogy miért lehet a bizottságok vezetőit akár egy intézmény középvezetőihez hasonlítani. Ahhoz, hogy meg tudjunk felelni egy modern hagyományőrző egyesület irányába a mai ifjúság által támasztott elvárásoknak, fontos az a fizikai és szellemi tőke, amit ezek a „középvezetők” és munkatársaik birtokolnak. De tudjuk jól, így működünk a kezdetektől: ha megelégszünk azzal, ami van, egy idő után már nem jelent kihívást a munka, elfogynak az ötletek, az új célok. A közönség számára megszokottá válik a produktum, és minket is behálóz a nagyvilági kényelem. Kényelmünkben pedig minden önkéntes cselekedet fájni kezd, kifizetetlen munkaórákra számoljuk le a korábbi lelkes önmegvalósítással eltöltött időt, és azt vesszük észre, hogy már nehezebben hozzuk ugyanazt a minőséget. Hogy ez ne következhessen be, fontosak azok az örvendetes újítások, amelyek az utóbbi időben néhány bizottságban elindultak: a sajtósok új honlapon dolgoznak, az archiválók komplett archívtárat szerkesztenek, a népviseletesek elektronikus leltárt fejlesztenek, a technikaiak új színpadtér megépítését szervezik a Táncbemutatóra, a díszítősök a táncbemutatós dekoráció megújításán fáradoznak, a vezetőség egy online táncos adatbázis és fizetési rendszer kiépítéséről tárgyal, az Egyesület újra pályázatok sorát nyújtja be…stb. Ez az a nyüzsgés, amely élővé és modernné tesz egy közösséget! Jellemzően mindegyik fejlesztés mögött egy-egy ember áll, de megnevezésüktől most is – mint általában – el kell tekintenem. Viszont mindannyiunk nevében üzenem ezúton is: köszönjük a munkátokat! Jó, hogy mindig van egy-egy ilyen ember, akire számíthatunk, de hogy még nagyobb legyen a merítési lehetőség, javaslom a bizottságok vezetőinek, hogy vegyenek fel a soraikba lelkes táncosokat a 3-4. csoportból, mert ezzel szélesedik a rálátás az egész csoportra, ráadásul új impulzusok indulhatnak el egy-egy bizottsági megbeszélésen! A XVIII. Táncbemutató szokatlanul korai műsora is a fentiek szellemében újításokkal várja a közönséget. Soha nem volt még ilyen sokszínű programunk! Négy nemzetiség kultúrájának színes képkockái alkotnak egy páratlan mozaikot, amiért ismét nagyon sokat áldoztunk. Anyagiakban, szellemiekben, lelkiekben. Köszönet érte mindenkinek, és reméljük, hogy a tendencia folytatódik, néhány bizottság és táncos egyéni kreativitása és frissessége egész évben előre húz majd bennünket! Boldog Táncos Újévet!

2

Táncos Újság


2016/1.

Nagy durranás Czencz Máté

Egy napos nyári reggelen megjelenik udvarunkon Hoffmann Jóska barátom, és apró, büdös, füstölgő tablettákat dugdos a pázsitot csúfító vakondtúrások mélyére. Legközelebb délután találkozunk vele és a többiekkel, hogy megigyunk egy korsóval, még mielőtt megérkezne a menet. Esküvő van, az első a Tánccsoportban. Érezzük, hogy kicsit a miénk is ez a nap, bár a szerepünket benne még csak sejtjük. Mit jelent házasodni? Ezt most tanulgatjuk- ki maga, ki mások példáján. Az első példa jó: lagzira vagy morzsára, de valahová mindnyájan hivatalosak vagyunk. A templom emelkedettsége után jön a nap első nagy durranása: a kintieket is várja az ifjú pár a lagziba, három számra. Hisz akkor durrantani kell! Gyufaméreg és kulcs kéne. Egyik sincs kéznél. Esetleg petárda, de az elég snassz lenne. Egyszer csak eszembe jut a reggeli nyitókép: Karbid, gyerekek! Micsoda? Karbid! Vakondirtó. Apámék így durrantottak a maguk idejében, egy néhány héttel korábbi vakondirtáskor mesélte. Hofi rohan haza kipróbálni a szert, addig mi csapatot verbuválunk a presszó és a régi óvoda népe közül. Hideg zuhanyként jön az sms: Nem működik a vakondirtó. Száguldok a barna Csepellel az Ér utcába. Mindkét Hoffmann József bőszen fejleszti a szúrós szagú gázt, de a durranás elmarad. Hazanyargalok, hátha még maradt apáméból. Majd kiesik a szívem útközben, újra gyereknek érzem magam. Tudom, hogy e spontán fogant lelkesedésen áll vagy bukik egy szári hagyomány sorsa. Apró, szürke kavicsokkal teli dobozt nyomok Jóska bá orra alá. Szakértőn vizslatja, beleszagol és felkiált: Azaz! KARBID! Már ketten érezzük magunkat gyereknek. Pajkos mosollyal készül a durrantáshoz: a szöggel kilyukasztott aljú festékesdobozba néhány szem karbid

kerül. Rá egy kis víz, majd amikor füstöl, jöhet a fedő, végül egy égő gyufa az alján a lyukhoz. Durranva repül a doboz fedele. Hofi kotkodácsoló röhögése árulja el, hogy ő is átment gyerekbe. A következő durrantásra összeszalad a fél utca, akkorát szól. Etka néni vacsorával kínál, Jóska bá közben végig boldogan durrantgat. Beszélgetünk a régi durrantásokról, meg az ilyen, spontán estékről, mint a mai. Régen könnyebb volt mindenféle szervezés nélkül összeszedni egy jó társaságot, jobban ült a tréfa. A presszóba menet végig büszkén próbálgatjuk újdonsült tudományunkat. Odafent tisztázódnak a végleges szerepek: megvan, aki a karbidot adagolja, más vizet locsol, a harmadik begyújtja. Ez utóbbi a legbátrabbak dolga, az ifjonc Orbán Dominik első szóra vállalja. A Czetisnél izgatottan bénázva gyülekezünk. Mi legyen, mikor menjünk, kinek szóljunk? Tárgyalni hívjuk az örömapát, öröme még nagyobb lesz, hogy itt vagyunk. Orrunk előtt lopják el a menyasszonyt. Mikor visszajön, elkezdődik az attrakció. Csináld már! De nincs KARBIDOM! Hol a víz? Gyújtsad már, gyújtsad! Nincs még itt a menyasszony! Nem baj, gyakorlunk. Őskáosz van, mint mindig, amikor valamit nulla szervezéssel, de szívvel-lélekkel csinál az ember. Boldog amatőrizmus. Úgy lessük a doboz felé lassan közeledő gyufát, mint horgász a mozgolódó kapásjelzőt. Dominik nem hibázik, ebből a fiúból még nagy karbidos lesz! Akkorát durran, mint egy ágyú. És még egyet, újra. Portyázó sereg módjára rohanunk a sátorba, ahol benti barátainkkal egyesülve, semmivel nem törődve élvezzük a durrantás büszkeségét és a három számnyi eufóriát. Rég mulattunk így, bár sose lenne vége! A kapott bornak rövid véget vetve indulunk feldolgozni a legújabb őrület adta élményeket. Két karbidozás megy le még a nyáron, az egyik őrültségben, a másik méreteiben tesz túl a többin. Ülünk tízen egy kocsiban Bicske közepén, máskor az egész banda cigánynak öltözik durrantás után. A locsolás és a májfaállítás mellé újabb program veszi fel magát a csibész hagyományok sorába. Tervezzük a következőt, ám csak a helyszín és az időpont fix. Minden más aznap dől el. Egy biztos: nagyot szól majd!

Karbidolás Speier Liza Mi is az a karbid? „Karbidon a kémiában általában a fémek szénnel alkotott vegyületeit értjük... Kalciummal alkotott vegyülete vakond riasztó szerként használatos a mezőgazdaságban.” írja a Wikipédia. Azonban mi, szári tizenéves táncosok nyár óta már csak a lagzis durrogtatás eszközeként ismerjük. Szeptember közepén, egy szombati napon a 3-4-es csoport Márkóra indult fellépni. A háromnegyed órás buszúton tervezgettük, ki melyik táncban kivel táncol a lánytöbbség miatt, mikor énekelnek a Szári Muslicák, egyesek tanakodtak, hogy a fellépés után kapunk-e ennivalót. Nagyon lelkes közönségünk volt, viszonylag kevés hibát vétettünk és utána az összes fellépő együtt vacsorázott. Vacsora közben szóba jött, hogy aznap este van Frank Klaudia lagzija és el kéne mennünk durrogtatni. A hazaúton már szinte mindenki telefonált szülői engedélyért. Akinek az anyukája annyira nem támogatta a gánti lagzizást, annak előadtuk a telefonba az akkor költött rövidke egyvelegünket: „Édesanyám, kedves anyám, csak az a kérésem, hogy engedjen el, engedjen el, a lagziba kérem, mert a nézését meg a járását...” Hazaérésünk után fél órával már a Pres�szónál gyülekeztünk. A buszon szokás szerint énekeltünk, felkészültünk a nagy durranásra. Majd megérkeztünk és ki akartuk próbálni, működik-e a mi kis varázsszerünk. Mindent megcsináltunk, ahogy szoktunk... Karbid és víz a dobozban, képződik a gáz, mindenki hátrál, Orbán Dominik már-már profi szakértelemmel meggyújtja... és... nem történik semmi. Miért?! Mi lehet a baj? Megpróbáljuk még egyszer, aztán még egyszer utoljára. Nem működik. Mit tegyünk? Szabika ötlete által vezérelve tapsolva, dobogva, műanyagpalackokat összeütögetve, énekelve vonultunk be. Mindenki felfigyelt ránk, a zenekar egy pillanatra abbahagyta a zenélést, majd a három legjobb számukra táncolhattunk a násznéppel. Végezetül megvendégeltek minket, kaptunk egy tálca süteményt és egy vödör bort, majd mehettünk haza.

3

Táncos Újság


Táncos évzáró 2015 Angyal Bálint

Tánccsoportunk a 2015-ös évet a kórusunk is részt vett néhány dal erejéig. Az Kultúrban zárta le. A Szári Örökség Köz- ősszel a Szári napok keretein belül megrenhasznú egyesület vezetői szokásos évérté- dezett szüreti felvonuláson vettünk részt. kelő beszédeiből készült ez az összeállítás. De még ebben a hónapban a Vértessomlói Elsőként a Szári Német Nemzetiségi Nép- Népdalkörtől kaptunk meghívást az ottani dalkör képviseletében Koltayné Bartha szüreti felvonulásra, illetve a Vértessomlói Tánccsoport fennállásának 20. évfordulóját Magda értékelte az elmúlt esztendőt: is ekkor tartották. Októberben az idősek nap„Népdalkörünk már 26 éve van együtt és ján léptünk fel és még ebben a hónapban siebből már tízedik alkalommal tartottuk adkerült a harmadik CD-nknek a felvételét is elventi koncertünket. De természetesen ennyi készíteni. Köszönhetően a Frank Hasenfratz év után a Népdalkörnek is megvannak a kiáltal fejajánlott összegnek, melyből még új alakult programjai úgy, mint az év jeles ünruhákat is tudtunk vásárolni. November az nepei, melyek dátumai vezérfonalként kíséadventre való hangolódással telt, hiszen rik végig az éves programokat. Márciusban több új dallal készültünk erre a fellépésre, a XVII. Táncbemutatón a tánccsoport által melyet Száron és Újbarkon is előadtunk. előadott Sváb lakodalmas c. tánc betétdalaVisszatekintve az elmúlt évre örülünk anit énekeltük. Ez ismét felejthetetlen élményt jelentett számunkra, hiszen mintegy 70 tán- nak, hogy tagjainknak ebben az évben is cossal és Farkas Tamás zenekari kíséretével sikerült időt szakítani a próbákra, fellépésre. sikerül a közös produkciót ismét előadni a Én további odafigyelést, együttműködést és hazai publikum előtt. Áprilisban Szomorra megértést kívánok mindnyájatoknak.” hívtak minket, ami most már hagyományosA Tanzhauskapelle nevében 2015-ben is nak tekinthető, hiszen visszatérő vendégek Laub János foglalta össze az évet: „Nagyon vagyunk a német misére, ahol az egyházi nehéz egy olyan zenekarról beszélni, ahol a énekek előadása után ismét busás vendégtagoknak csak alig egynegyede van jelen, hilátásban volt részünk. Májusi hónapunk elég szen továbbra is rengeteg településről szárzsúfoltra sikeredett. Csoportunk egy része a maznak a résztvevők. Idén a zenekarral, háHajósi Pincenapokra látogatott, másik része rom alkalommal sikerült összejönni zenélni, pedig Solymáron kísérte az országos döntőtehát sajnos nem sikerült teljesíteni azt a be jutott gyermektánccsoportot. A megyei célt, hogy minden második hónapban találnemzetiségi napnak idén Pusztavám adott otthont, ahol szintén részt vett a Népdalkör. „reméljük, hogy 2016-ban Pilisvörösváron a német nemzetiségi kórusok egyházi találkozóján vettünk részt, amely már júniusban volt. Az Újbarki Német Nemzetiségi Önkormányzat pályázati pénzből megjelenítette Metzger tanár úr Emléktöredékek c. könyvét, melynek bemutatóján

2016/1.

Táncos Hírek

•

Technikai problémák miatt nem jelent meg az évzáró számunk, ezért a 8. Évfolyam 1. Számában egy kicsit tágabb intervallumot fogunk közre a cikkek tekintetében.

•

November 7-én végre, eleget tudtunk tenni a Kecskédi Táncosok sokadszori meghívásának és részt tudtunk venni a helyi Svábbálban. A társaság magját a 4-es csoport alkotta, de néhány idősebb táncos is csatlakozott hozzájuk.

•

Idén, főleg az iskolai kötelezettségek miatt nem tudott önállóan elindulni a Táncosok csapata a helyi utcabajnokságon. A Csikókkal egyesülve viszont, Brusztolók néven Fenyvesi Szabolcs vezetésével továbbra is egy többségében táncosokból álló csapat alakult ki. Jelenleg már a visszavágóknál tartunk és fél távnál a dobogós helyezésekért vagyunk nagy harcban. Köszönjük, azon barátainknak, akik gyakran lejárnak, drukkolnak és megnézik a meccseinket. Reméljük, idővel még többen lesznek!

•

Január második hétvégéjén a Saarer Musikanten Székesfehérváron játszott a Megyei Svábbálon. A jó hangulatú, teltházas rendezvényre néhány lelkes táncos is elkísérte a zenekarunkat.

•

Az Archiváló Bizottság szervezésében Január 16-ára, Kertmozi lett szervezve, főleg az utánpótlás táncosok számára. A nyáron indult kezdeményezésnek, nagy sikere van a kicsik és nagyok körében egyaránt. A találó névtől nem szakadtak el a szervezők, de megnyugtatásul, a téli hónapokban nem a szabadban kerül megrendezésre az esemény.

•

Egy újabb focis hír: A Január 30ai hétvégén kerül megrendezésre a XXIV. GJU Fußballturnier nevű országos német nemzetiségű foci rendezvény Dunaharasztiban, amelyen első alkalommal veszünk részt egy csapattal. Mivel a torna a lapzártánk után fog véget érni, az eseményről és az elért eredményeinkről, a következő lapszámunkban fogunk majd írni egy hosszabb beszámolót.

mindenkit meg tudok majd hívni egy táncházra ide a Kultúrházba.”

kozzunk. A táncbemutatón sikerült közösen előadni a már említett Szári lakodalmast.

4

Táncos Újság Második alkalommal a Czetis Ház megnyitóján zenéltünk 2 órát közösen. Most pedig itt állunk egy választás előtt, mert mikor létrejött ez a kezdeményezés akkor úgy indult, hogy táncházakon való fellépés lesz a fő feladatunk, aztán egyre inkább már nem is táncházakon léptünk fel, hanem sokkal inkább táncversenyeken és falusi rendezvényeken és ezért is nagyon sokat gondolkodtunk azon, hogy melyik irányba is menjen a zenekar. Nekem az a véleményem, hogy a gyökerekhez menjünk inkább vissza és a következő évben legalább 4-5 táncházban zenéljünk újra. Annak természetesen örülök, hogy egy öt éves periódusról tudunk már beszélni egy olyan zenekarnál, ami tulajdonképpen nagyon tág körben fog össze zenészeket. Amit még szerintem fontos megemlíteni és a táncházas zenélésekhez és a zenészekhez kapcsolódik, hogy a Táncbemutatóra tulajdonképpen a táncházas kapcsolatokon keresztül sikerült összehozni egy olyan sramli formációt, amely nagybőgő, hegedű, két klarinét, harmonika és gitár hangszerekből áll. Ennek szerintem nagy sikere volt. Ezzel a felállással zenéltünk Solymáron és Csepelen is. Úgy gondolom, hogy ez egy színfoltja volt az évnek, hiszen egy olyan formáció szólalt meg Magyarországon, amelynek hangzásvilága egyedülálló, mert a német népzenét ezekkel a hangszerekkel nem játsszák zenészek. Egyelőre ezzel a zenekarral konkrét terveink még nincsenek, viszont a következő táncbemutatóra mindenféle más terveink vannak és reméljük, hogy 2016-ban mindenkit meg tudok majd hívni egy táncházra ide a Kultúrházba.” Maradva a zenekaroknál egy új szóvivő, Frank Ferenc Dániel szólalt fel a Gaudi Buam nevében: „A fellépéseink felsorolása helyett én inkább a pletykák elkerülése végett is tájékoztatok mindenkit, hogy Laub Pakolós Bizottságunk

A Saarer Tanzgruppe magazinja János kollégánk idén abbahagyja a zenélést velünk. Az eddigi munkáját, hozzáállását és teljesítményét ezúton is köszönjük neki, de a zenekar ezzel nem szűnik meg, tehát jövőre is találkozhattok velünk.” A legfiatalabb tagjaink a Saarer Musikanten zenekar is már hivatalosan az egyesület részét képezi. Vezetőjük, Laub Bálint értékelt: „Először is köszönjük, hogy már negyedik éve itt lehetünk az évzárón. Azt gondolom, hogy ezt már sikernek lehet elkönyvelni. Ha az idei évet kell nézni, akkor azt mondhatom, hogy a fellépések számában, a sikerben és még számos mindenben ez volt az idei legjobb évünk. Előrelépés volt az is, hogy önálló fellépéseink is voltak már, melyek a korábbi években nem voltak jellemzőek. Idén viszont már húsvéti bált, lagzit és szülinapot is játszottunk. Ez a repertoár bővülésével is járt és hát nekem is meg kellett tanulnom viszonylag jól gitározni. De a jövő évre is megvan már a fellépéseink váza, hiszen minden évszakban van már egy fix fellépésünk. Amelyek szintén önálló fellépéseket jelentenek. A jövő év sem telik el a szokásos schattendorfi fellépés nélkül, hiszen oda egy születésnapi buliba kaptunk meghívást zenélni. Tehát azt gondolom,

2016/1.

Figyelem! Várjuk, azon kisebb Táncosok jelentkezését, akik jól és helyesen tudnak fogalmazni és szívesen írnának kb. 2 havonta egy cikket a tánccsoporttal kapcsolatosan és, így lehetőségük adódna, hogy a későbbiekben a szerkesztőségünk tagjai lehessenek.

Magyar - német

Településnevek K omárom -E sztergom megye

Ácsteszér - Tessier

„mivel tavaly elúszott a cápa idén egy Halász lett a dobos.” hogy nagyon sikeres éven vagyunk túl. Ez kifele is látszott, hiszen rengeteg gratulációt kapunk a barátainktól is, ami mindig jól esik nekünk és további lendületet ad. Amit még nagy sikernek könyvelek el a 2015-ös évben, hogy az a rengeteg zenekari munka, ami idén volt, az egyrészt mindenféle konfliktustól mentesen lezajlott, másrészt önmagunkhoz képest 150 %-on teljesítettünk,

Agostyán - Augustin Aka - Acka Baj - Woje, Wallern Bakonysárkány - Schargan Bakonyszombathely- Sombarthell Csolnok - Tscholnok Dág - Daga, Daged Dorog - Drostdorf Dunaszentmiklós - Niklo Esztergom - Gran Kecskéd - Kátschka Környe - Kirne Lábatlan - Labeland Leányvár - Leinwar Máriahalom - Kirwall, Kirwa Mogyorósbánya - Moderesch Neszmély - Nessmühl, Langedorf Nyergesújfalu - Neudorf Süttő - Schitte Szomód - Sammet Szomor - Somor Tarján - Tarian Tata - Totis Tb.-Alsógalla - Untergalla Tb.-Felsögalla - Obergalla Tb.-Bánhida - Weinhi(l)d Várgesztes - Gestitz Vértessomló - Schemling Vértestolna - Taunau,Tolnau

5

Táncos Újság


amely mindenkiről elmondható. Fontos még megemlítenem, hogy mivel tavaly elúszott a cápa idén egy Halász lett a dobos.”

ből a szempontból a változások éve volt. Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon jó irányba menő változás.

Végezetül a Saarer Tanzgruppe nevében Schweininger Péter foglalta össze a 2015ös évet: „Az idei év értékelését, úgy szeretném kezdeni, hogy tegnap mikor a disznóvágás végén ültünk, akkor egy nagyon érdekes kép volt. Én öreg 27 éves egyedül ültem, mellettem Mecséri Dávid bácsi harmonikás és a többi körülbelül 15 fő 3-4-eses táncos, akik énekeltek végig, ami egy olyan furcsa érzés volt, de ugyanakkor pozitív is, hiszen ugyanazt láttam, amit mi is egykor csináltuk. Ők akkor születtek, mikor mi már túl voltunk az első táncbemutatón és most meg szinte az ő rendezvényeikre járunk. Ha lehet egy tanárnak, vezetőnek öröme akkor én úgy gondolom, hogy ez az. Ez a tegnap esti felállás jól jellemezte az egész évet. Ami szerintem eb-

Idén volt egy tánctáborunk, aminek az egész szervezését a Nagy Viki és a Stock Martin csinálta. Volt egy Prágánk, ahol szintén Ők csinálták a szervezést. Volt egy ifjúsági találkozó a faluban, ahol megint csak őket emlegethetjük. Tavasszal volt egy táncversenyünk, ahol 10-12 éves gyerekek voltak a színpadon és ott szereztünk történetünkben először arany minősítést a gyerek kategóriában. Volt egy Schattendorfunk, amit már hagyománynak nevezhetünk, ahol egy órán keresztül táncoltatta a szári tánccsoport az ottani tömeget. Tehát jó látni, hogy van egy ilyen új erő, akik nem fáradtak és én kívánom nekik, hogy maradjanak is így. Az 1-es és 2-es csoport is elképesztő, hogy milyen teljesítményen van túl az elmúlt év-

2016/1. ben. Ha ezt munkaórában leszámolnánk, amiket itt az elmúlt években csináltunk, akkor mindannyian gazdagok lennénk. Ez a csoport idén átélt négy esküvőt és azt is megélte, hogy egy magyar versenyen profi csoportok között szerepelt. Én, úgy gondolom, hogy ezek mind-mind színesebbé tettek bennünket és adott nekünk nagyon sok értéket. Én nagyon köszönöm az 1-es és a 2-es csoport tagjainak, hogy a munka és a különböző kötelezettségek mellett is időt szakít arra, hogy a próbákon ott legyen és dolgozzon együtt a közös sikerért. Mert más közösségek ilyenkor szoktak széthullani.” A hagyományokhoz híven a bizottságok köszöntése után következett az előző napi disznóvágásból a vacsora és az azt követő tánc, amelyhez a zenét a Die Saarer Drei és a Saarer Musikanten tagjai szolgáltatták.

Ismét összetartottunk

D ecember 5- én újra megrendezésre került a VIII. N ovemberi Ö sszetartás . A hagyományos jelmezes buliban idén sem szenvedtünk a variációk hiányától . J elen voltak a D ragon B all Z mese szereplői , a traktor tulajdonos , emberi T wister játék , a M icimackó T igrise , és a L ike - ok is . ‚V isszatérő ” kategóriában a tündér , angyal , boszorkány , munkás jelmezeket köszönthettük . A z említetteken kívül persze sok más , főként absztrakt jelmez is megjelent . Laub Bálint

Már nyolcadik alkalom volt az idei. Az egykoron szülinapi bulinak induló rendezvény kinőtte kereteit, és egy hatalmas összetartás kerekedett ki belőle. Idén sem csalódtunk a „Csikókban”. Már nyolcadik alkalommal találtak méltó helyet arra, hogy ez a buli olyan legyen, amilyennek lennie kell. Tóth Tibor és Bédeg Viktória szíves felajánlásának köszönhetően a még építkezés alatt lévő házukban verhettük le tanyánkat. Ennél jobb helyszínt nem is lehetett volna találni. A buli zenéjéről....................(várjuk a megfejtéseket) gondoskodott, ő volt már tavaly is a lemezlovas. Minden kérést készséggel teljesített, remek hangulatot teremtve. A másik zenei megmozdulás, a szokásossá vált felvonulás volt. Az éppen aktuálisan összeállt zenekar oszlopos tagjai: orosz baka, pulikutya, Michelin baba, krumplis-

zsák, egy másik katona, és Like. Fásy Mulatójának dala így szólt volna: „Michelin baba, orosz baka együtt mulat, pulikutyával.” A felvonulás idén a szabadtéri színpadig tartott, ahová menetzenével érkeztünk meg, pontosabban addigra már mindenki odaért, aki zenélni szeretett volna. A színpadra állva az éppen addigra kiformálódott zenekar húzta a talpalávalót a lent táncoló közönségnek. Nagyon nehéz megmondani, hogy ez mikor volt, és mennyit voltunk ott pontosan, mert hát jó társaságban repül az idő... Ezután természetesen egy visszamenetelés következett, ahol már várt minket a már ismert terem, és hangulat, és folytatódhatott a muri. Nem lehet megmondani, hogy a bulinak pontosan mikor lett vége. Inkább azt

mondanám, hogy az emberek ideiglenesen hazamentek pihenni egyet. Szépen lassan ürülni kezdett a ház, de persze a legkitartóbbak reggelig nyomták. Másnap persze eljött minden buli velejárója: az elpakolás. Én a délutáni órákban értem a tetthelyre. A másnap fényében egészen újszerű dolgokat lehetett megfigyelni: szállóigék a falon, félig üres (vagy félig teli) üvegek, krepp papír szakadékok, kukában landolt sapka, elhagyott ruhadarabok. De a Csikó-csapat becsülettel dolgozott még másnap is, pár barátommal, és velem kiegészülve. Felületes rendrakás után pedig az Adventi-vásárnak vettük az irányt, ahol forralt bort kortyolgatva kitárgyaltuk, hogy az idei évi Novemberi buli ismét csodaszámba ment, méltó maradt kiérdemelt hírnevéhez.

6

Táncos Újság


Idegenlégiós: Szili Márkó

2016/1.

Borsodi Imre

Rengeteg kilométerrel és fellépéssel a hátunk mögött nem mindennapi emlékek rejlenek a tarisznyában. Néha már azon is hosszasan gondolkodnunk kell, honnan tettünk szert egy-egy jó ismerősre. Azon meg pláne, hogy mikor. Szili Márkó is egy ilyen „légiós”. Már régóta esedékes volt ez az interjú vele, hiszen nem egy koreográfiát tanulhattunk Gólics Anitától és tőle. Ám arra a kérdésre, hogy hol találkoztunk első alkalommal csak hosszas eszmefuttatás után jutottunk konszenzusra. Mányban állapodtunk meg, de azért a változtatás jogát én még mindig fenntartanám Érd javára. A lényeg: Ismerjétek hát meg a Vám- és Pénzügyőrség talán legjobb táncosát, Szili Márkót. Mi volt az első közös élményünk? Mányon voltunk a Nemzetiségi napon. Többnyire svábok voltak. A görögök voltak Beloból (Beloiannisz - szerk.), meg mi. Pont egymás mögé kerültünk a menetben. Ti jó hangulatú fiatal társaság voltatok, és sokat röhögcséltünk meg beszélgettünk együtt. Aztán így kaptunk egy meghívást hozzátok a Táncbemutatóra. Ott táncoltunk nektek Makedónt. Hogyan kezdtétek Ti a hagyományőrzést? A város ahol élünk, Ercsi. A nemzetiségi lakosság az 1620-as évek elején költözött ide a Török elől menekülve. Az ősök Boszniából, Szerbiából, Horvátországból, Dalmácia egyes területeiről érkeztek. Az ő leszármazottaik mai napig sokan élnek a városban. És a tánccsoport nagy rész is ezek közül a leszármazottak közül került ki. Bennünket a hagyományápolás már a legelejétől mozgatott. Mindig jártuk a táncházakat, és az olyan helyeket, rendezvényeket, ahol ezt a délszláv kultúrát lehetett felszedni, hogy tovább tudjuk örökíteni az emlékeket. Szinte a nyakunkba szakadt a feladat. Előttünk nagy űr volt,

nem volt igazán délszláv tánccsopor.. Táncházak meg közösségi élet volt, ahol a Rácok beszélgettek, iszogattak és táncoltak, de szervezett tánccsoport nem volt. Milyen módon őrzitek az emlékeket a táncon túl? Vannak még olyan rácok, akik még beszélik az eredeti nyelvet, így azt szerencsére meg tudjuk őrizni, de mivel Pest közel van és sok gyerek az ottani nemzetiségi iskolába jár, így már nálunk is inkább az irodalmi nyelvet használják. Gyűjtjük a néprajzi emlékeket is. Például érdekes, hogy nálunk az esküvőkön, karácsonyon kívül fontos volt, hogy a temetések lecsengése is inkább vidám legyen, mint szomorú, így ekkor is táncoltak a gyászolók. Hogy tudod összeegyeztetni a táncot a mindennapokkal? A munkám mellett sportolok, festek időnként. A legfontosabb mégis a tánc. Heti két próba és a 30 és 40 közti fellépés egy évben. Az év 52 hetében volt, hogy több mint 40 alkalommal léptünk fel. Ez ugye azt jelenti, hogy az év minden hétvégéjén. Egész évben megyünk. Mit tartasz a legnagyobb eredményeteknek? Most harmadszor mérettük meg magunkat a Néptáncosok Minősítő Fesztiválján. Több forduló után a harkányi döntőn több mint száz fellépővel mérettük meg magunkat. Itt kaptuk meg a lehető legnagyobb elismerést, kiemelt arany minősítést.

Idén összességében a harmadik koreográfiánkat tanuljuk tőletek. Bemutatnád pár szóban őket az olvasóknak? Az a tánc, amit már tavaly is láthattak egy dél-szerbiai tánc Nišava környékéről. A neve Shopsko. Ezt a táncot eredetileg Bolgárok, Szerbek és Macedónok is táncolják, mert ahonnan származik pont olyan tájegység, ahol ez a három népcsoport találkozik. A tavalyi nagy sikerre való tekintettel Péter felkért minket, hogy a meglévő koreográfiát kicsit bővítsük ki. Erre készült most el a Četvorka, ami majd az előadáson megelőzi a Shopskót. Illetve tanítottunk még egy bunyevác koreográfiát, ami egy teljes Bunyevác koreográfia töredéke bár, de így is majdnem az egész tánc. Ez a tánc horvátországi Bunyevác táncetűdökből lett összeválogatva. Zárszóként mit üzensz a szári táncosoknak? A szári táncosokkal évek óta nagyon jó a kapcsolatunk. Nagyon szeretünk ide járni. Egyáltalán nem közhelyekről beszélek. Itt olyan összetételű fiatalságot ismertünk meg, ami országos szinten nagyon ritka… Hogy ennyi szorgalmas, ennyi értelmes, táncolni tudó meg táncolni akaró fiatal egy helyen összegyűljön…. Nagyon értékes közösség vagytok. ami jó lenne, ha így maradna. Ha nem így lesz, akkor visszajövünk Anitával és nagyon elverünk titeket!

Ismét versenyen jártunk Bohács Gábor 2015. október 17-e nagy nap volt a Saarer Tanzgruppe életében. Ezen az őszi szombaton került megrendezésre Tatabányán a III. Agora Koreográfus Verseny. A helyszínt a szervező, a Vértes Agorája biztosította. Az indulás a szokásos helyről, a községháza elől történt, viszont a korábbi

versenyekkel ellentétben most csak egy busszal mentünk. Bár kissé szűkösen, de elfértünk. Egy kis trükközés után a kellékeket is sikerült elhelyezni a csomagtérben. A megérkezés és a bepakolás után nem sokkal a színpadbejárás következett. Miután mindegyik csapat elpróbálta a leg-

fontosabb színpadképeket, kezdetét vette a megmérettetés. Mi, kicsik, akik először vettünk rész ilyen rangos versenyen eléggé izgultunk, majd a tánc nyújtotta élmények felülmúlták az izgalmakat. A lelkes felkészülés és gyakorlás végül meghozta gyümölcsét, a Saarer Hochzeit

7

Táncos Újság


2016/1.

eddigi egyik legjobb előadása sikerült ezen az októberi napon. A közönség körében is nagy sikert aratott a táncunk, amit vastapssal jutalmaztak. Természetesen a sikeres műsorhoz egy nagyszerű zenekarra is szükség volt. A zenét most nem a Tanzhauskapelle, hanem a Sóskúti Fúvószenekar szolgáltatta. Ami nekünk szokatlan volt, hogy a mezőny nagyrészt magyar tánccsoportokból állt, a sváb kultúrát csak mi képviseltük. A magyar táncokra oly jellemző, bonyolultabbnál bonyolultabb lépéskombinációk nem kis ámulatba ejtettek minket. Csodálkozásunk csak nőtt, amikor láttuk, hogy a tizenévestől a nyugdíjasig minden korcsoport képviselte magát, szinte ugyanakkora energiával és vidámsággal. Voltak csoportok, melynek tagjai profi szinten űzték ezt a ,,sportágat”. Miután a fellépésünknek vége lett, mindannyian kaptunk egy kis ebédet, ami igencsak jól esett már. A délutánnak a hátralévő részét részben a

műsor nézésével, részben pedig a környéken lévő vendéglátóipari-egységek látogatásával és kipróbálásával töltöttük, majd az öltözőnkben tartott vidám buli után elkezdődött a várva-várt eredményhirdetés, és vele együtt a gálaműsor. Sajnos a zsűri nem tartotta érdemesnek a csoportot helyezésre, illetve a gálaműsoron való szereplésre, de nem búsultunk, mert a táncot művészi

szinten művelő, profi vendégcsoportok műsora lenyűgözött mindannyiunkat. Hazafele a buszon most nem a Mór utáni szomorkodást, hanem egy vidám nap utáni fáradtságot lehetett érezni. Úgy gondolom, aznap este mindenki óriási élményekkel gazdagodva indult haza, vagy éppen a Rákóczi utca 94-be.

Szári napok margójára Schweininger Ádám Ugyan már lassan fél éve annak, hogy véget ért a falu egyik legnagyobb rendezvénye, még mindig előfordul, hogy amikor leülünk beszélgetni péntek vagy szombat esténként a többiekkel, akkor szóba kerül néhány perc erejéig ez a 3 nap. Hogy miért? Most kivételesen nem azért, mert életünk legjobb 3 napján vagyunk túl és nem is azért, mert valami nagyon felejthetetlen

történt a hétvége alatt, hanem sajnos egy kicsit mindannyian csalódottak vagyunk. Ez a minden évben felfele ívelő esemény az idén egy kicsit megtört, vagy csak nem úgy sikerült, ahogy szokott. Persze voltak jó oldalai is, és erről is majd írok lentebb, de most inkább elsőként sorra venném azokat, amik joggal maradhattak tüskeként bennünk, fiatalokban.

A meghirdetésnél kezdeném az egészet. Elértük azt a kort, aminél elvárja a lakosság nagy része, hogy az interneten is közzé legyen téve, facebook-on esemény legyen rá csinálva, és ami kikerül a buszmegállóba vagy a vasútállomásra plakátként, az online is elérhető legyen nem csak nekünk, hanem lényegében bárkinek, akit érdekel ez. Mert tény, hogy egyre többen jönnek ide a környező településekről azért, mert itt sok fiatal van, jó a hangulat, összetartó a közösség és valószínűleg egy nagy buli részesei lehetnek, ha részt vesznek benne. Nem mellesleg sokan járunk sokfele tanulni, munkába és nem biztos, hogy van időnk, kedvünk lemenni az egyik hirdető táblához, hogy megnézzük, hogy akkor most mi lesz és mikor lesz és hogy lesz?! Azontúl, hogy a szombati bál miatt mi csináltunk egy eseményt, a közösségi oldalon nem láttunk semmit, csak gondoltuk, sejtettük, hallottuk innen-onnan, hogy mi lesz pénteken, hogy lesz pontosan a szombati menetrend és mi lesz vasárnap. Megszokott volt például, hogy pénteken pálinka verseny, majd rögtön utána vetélkedő, ezt követően pedig disco hajnalig. Mi már hét közbe tervezgettük, hogy ki fog ráérni az esti vetélkedőre, hogy fog majd kiállni a csapat, mire hallomásból érkezett a hír,

Táncos Újság hogy lehet, hogy nem is lesz. És igaznak bizonyult az infó, nem lett. Senki nem értette, igény viszont lett volna rá, ahogy észrevettem. Ötletként mondom, ha jövőre esetleg ismét lesz, szerintem a pálinkaversennyel mehetne ez nyugodtan akár párhuzamosan is. Kötve hiszem ugyanis, hogy aki végig kóstolgatta az összes pálinkát az utána szívesen kitöltene egy műveltségi kérdőívet vagy türelme lenne, különböző ügyességi feladatokhoz. Ezen kívül nem kéne az elhúzódott esemény miatt 2 órával később kezdődnie, mint, ahogy ez tavaly is történt. Nyilván elfér az alkohol ezen a vetélkedőn is, de azért szolidabb mennyiségben. Gondolok itt elsősorban arra, hogy azért, ne járjon plusz pont a csapatoknak, hogy ki mennyi felest tudott meginni a játék kezdetén, mint ahogy ez szintén történt 2 éve… Szóval idén nem volt vetélkedő, ami első nap összehozza a falu egy részét, viszont volt egy jó ötlet, hogy egy zenekar legyen pénteken estére, a megszokott disco helyett. Más kérdés, hogy sajnos csak ezért, kevesen jöttek fel.

A Saarer Tanzgruppe magazinja Problémás volt még a vasárnapi nap is, ugyanis szintén nem láttunk róla sehol, semmit. Tudtuk, hogy lesz sördélután, tudtuk, hogy a Czetis Ház rendezvénysátrában lesz, de semmi többet. Kíváncsi voltam, hogy mi lesz a program, úgyhogy én elsétáltam az egyik hirdetőtáblához az utolsó nap délelőttjén és meglepődtem, hogy az elmúlt évekhez képest idén még a Tanzhauskapelle sem lesz koradélutántól. Aminek egyébként, biztos meg van az oka, hogy miért nem lettek hívva a zenészek vagy, hogy ők miért nem vállalták el, de az biztos, hogy ez megint nagyon sok embert otthon tartott, elsősorban az időseket. Nagyon sokan közülük a koradélutáni fúvószene miatt látogatták a korábbiakban is a sördélutánokat. Így viszont „csak” egy sramli zenekar jött Vörösvárról, akik legalább annyira lelkesek voltak, mint hangosak és sajnos nagyon kongott aznap a sátor. Nyilván ez köszönhető volt annak is, hogy szombaton egy nagyon jól megszervezett felvonulást és egy régi időket idéző szüreti bált emésztett a társaság nagy része.

2016/1. Mert, hogy a szombati nap az alapjában véve jól sikerült. Az idő idén kegyes volt hozzánk, a menet több állomásra lett felosztva, így eltért a megszokottól. Mindenki felléphetett, aki felvonult és nem is volt így túl vontatott egy-egy megálló, hiszen 20-25 percnél nem nagyon álltunk többet sehol sem. A bál pedig, a helyi Saarer Musikanten zenéjén túl, talán azért volt idén kifejezetten jó, mert rengeteg fiatal maradt itt a felvonulásról vagy jött át a bálba a környező településekről. Maradtak pusztavámi táncosok és környei zenészek, hozzájuk jöttek este kecskédi és biatorbágyi táncosok. Ők egyébként lehet, hogy értesültek a bálról az interneten… Az estén egyébként az is sokat dobott, hogy nagyon kreatív volt a díszítés, illetve, hogy a cigányok a jelmezükben, a szerepükhöz hűen végig mulatták a bált. Szóval volt, ami jó volt, de volt, ami be kell látni változtatásra szorul. Remélem jövőre mindhárom nap, olyan jó lesz, mint, amilyen korábban és akkor lehet, hogy más miatt lesz decemberben is még beszédtéma a szüreti hétvégéje!

Telelpülésismertető: a régi Bánhida Angyal Bálint (Forrás: wikipédia.hu, fortepan.hu) Az oklevelekben Bánhida néven 1288ban említik először. A későbbi oklevelekben Vitány és Tata várak szolgálatában áll a falu, esetenként királyi, máskor földesúri adomány – vagy zálogbirtokként említve. A középkori oklevelek következetesen kettő Bánhidáról szólnak, azaz bánhyda maior illetve bánhyda minor néven. Egy 1461es oklevél nagy Bánhidát, mint Egházas Banchydát említi. Az 1500-as évektől mindkét Bánhidát Vitány várához számítják, s egyszersmind - hol Fejér,- hol Komárom vármegyéhez. A települést, a Budát Béccsel összekötő nagy út, vagy ismertebb nevén Budai út (Mészárosok útja) keresztezte, amelyet még a rómaiak építettek. Bánhida az Árpád-korban már megerősített hely, s vámhely, a középkorban már városi rangja volt. Thuróczy idejében ősrégi várának romjai még láthatóak voltak. A török hódoltság alatt Bánhida is osztozott a környék településeinek sorsában. Az első pusztításokat még sikerült túlélnie, de népessége lassan megfogyatkozott.

1541-ben még 15 portával szerepel a török adólajstromban, de 1543-ra már teljesen lakatlanná válik. A néphagyomány szerint, amikor Szulejmán szultán csapatával Bánhida felé közeledett, a környék lakosai – főleg asszonyok, gyerekek, öregek – a közeli Gerecse hegység védettnek gondolt helyére, a Szelimlyukba menekültek. Azonban a barlangban rejtőzködőket a törökök felfedezték, a barlang száját gyúlékony anyaggal betömték és meggyújtották. Az ide menekültek mind egy szálig elpusztultak. A valóságban ez az esemény tatárjárás idején történhetett meg, az előkerült leletek alapján.

lenség az úrbérrendezésig nem számított ritkának. Fő foglalkozásuk a mezőgazdaság, szőlőtermesztés, fakitermelés és a mészégetés. Bél Mátyás Komárom vármegye leírása című művében azt írja Bánhidáról, hogy „ … ebbe is szlovákok telepedtek le, de mintegy tíz évvel előbb, mint a szőlősiek.” Ő még azt is közli, hogy „földje nem olyan

A lakatlanná vált település csak 1623ban kezd benépesedni, de népességének száma állandóan változik, s csak a felszabadító háborúk után kezdett benépesülni magyar és tót lakosokkal. A török kiűzése után, a németekhez hasonlóan őket is az Eszterházyak telepítették be Bánhidára és valószínűleg Trencsén, Nyitra, Pozsony megyéből és Morvaországból, részben a református magyarok ellensúlyozására. Ebben az időszakban önként is költöztek ide jobbágyok, egyszerűen ideszöktek, ez a je-

9

Táncos Újság


2016/1. a magyarból vagy a németből került be a település nyelvsziget jellege miatt. A szülők már egyre kevésbé tanították meg gyermekeiket a szlovák nyelvre, „a keverék tót” lett általános. (Pl. Igyeme do Konzumu biciklipumpa kupity.) Ez a korabeli humor és anekdoták forrása lett, az egyik fotós mondása szerint: Amilyen pofát te vágsz, olyan képet kapsz…

minőségű, hogy alkalmas lenne előnyös földművelésre, mert nehezen termi meg a búzát, és csak fáradságos munkával telepítették meg a szőlőket északkeletre, a Szőlőstől folytatólagos oldallal lefelé húzódó hegy lejtőjén, ahol a Szt. Vid barlangjai is van… Közepes sorban vannak tehát a lakosok, s a föld hozamából nem tudnak úgy felemelkedni, hogy az országút mentén egy jómódú falu tekintélyét tudnák tartani. A földesúrnak viszont van itt hasznos vendégfogadója, terjedelmes halastava, és gazdálkodásra sem utolsó lehetősége.” Mindez a folyamat 1720-1730-as években következhetett be, ekkor a szlovák lakosság már meghaladta a magyarokét.

A bányanyitással (1896) a foglalkozásokban megjelent a bányászat és a kőfejtés is. Jellemző volt erre az időszakra a kétlakiság. Az iparban dolgozó munkások (MÁK Rt, Bánhidai Erőmű) nagy része a műszak után a földjein dolgozott, többnyire paraszti kisgazdálkodás szintjén, kézi erővel. A lakosság aránya teljesen megváltozott a magyarok javára. A kisebb zártabb közösséget felváltotta egy nyüzsgő bányatelep, egy „mini-Amerika” = Tatabánya közelsége. Ez megváltoztatta a lakosság összetételét, a hagyományokat, sőt a mindennapi beszédet is. Új szavak kerültek be a németből, mint a bányászat szakszavai és az újkor találmányainak, eszközeinek neve is

A bányatelep ellátására az ország más részeiből kerültek ide a 19–20. század fordulóján bolgár kertészek. Ők az anekdoták szerint megtréfálták a bánhidai parasztokat a palántáikkal. A helybeli gazdálkodók nem foglakoztak intenzív zöldségtermesztéssel, csupán az áttelelő salátát, a káposztát és a szőlőkben termett gyümölcsöket vitték a piacra eladni. A bolgárkertészek a viszonylag nagy hozamot sok trágyázással, öntözéssel és a terület tökéletes kihasználásával (kettős és köztes) termeléssel érték el. Otthonról hoztak karalábé, káposzta, karfiol, kelkáposzta, padlizsán, stb magokat, de az új zöldségfajták a paprika, paradicsom, a bab is az ő közvetítésükkel terjedt el. Ők a földek több mint 90%-át bérelték, nem szándékoztak letelepedni, hanem hűen megmaradtak bolgárnak és a nálunk szerzett hasznot hazavitték. Emléküket ma már csak egy utcanév őrzi (Bolgárkert utca).

S zár

és környéke

A második katonai felmérés térképén

(1806-1869) 10

Táncos Újság

F


KUSZBAN

2016/1.

Mecséri Móni

Czencz Máté

Ha náluk járok, még egy hajvágást is ritkán úszok meg egy nyelet finom pálinka nélkül. Az interjú is kiváló apropó erre, na meg, hogy előkerüljenek mindazon szerepek, melyek sokfélék ugyan, mégis valahogy mind a Tánccsoporthoz kötik Mónit. Annyi táncos élményed volt már, hogy az első helyett inkább a kedvencre kérdezek rá. Az Europeade-ek. Már Svájcban is kint voltunk Etkával meg a gyerekekkel, de akkor lett igazán jó, amikor már elég nagy volt a kettes ahhoz, hogy igazán átérezze, átélje a fesztivál hangulatát. Talán az észtországi volt az első, ahol lehetett menni velük az éjszakába, abba a hatalmas pincébe. Vagy amikor Gothában későn jöttek a szállásra, az ablak alatt tubázni, felettünk meg zongorázni kezdtek hajnalban. Meg a sörforgalom-party Olaszországban. Felejthetetlen élmények. Mindezt Attilával közösen éltük át, miközben Tibivel is nagyon jó viszony alakult ki. Jövő nyáron tehát Belgium? Tervben van, nekünk és a csoportnak is. Bár igazából mi is a csoporthoz tartozunk. Ez bizony tagadhatatlan. Bár, ha jól tudom, most némi változás állt be a státuszodban. 2009 óta voltam csoportfelelős. Közben ők felnőttek. Dolgoznak, tovább tanulnak, nem kellek már én oda nekik pénzt szedni, stb. Ezeket a teendőket Rebus vette át. Közben persze ugyanúgy ott nyüzsgök körülöttük. Vagy éppen a rendezvények körül, és építed-szépíted a helyszíneket. Hogy csöppentél ebbe? Amikor Hofi és Dávid vették át a pakolós bizottságot, megkerestek minket, hogy dolgozzunk csapatban. Mivel én szeretek kreatívkodni, díszítéssel bíbelődni, adta magát, hogy ebbe is besegítsek. Egyébként csak megsúgom, hogy a 20. Táncbemutatóra is van már elképzelés, de erről többet nem árulok el. Csoportfelelős, díszítő, kellékes, pótmama...talán már csak a fodrászról nem esett szó. Na az hogy lettél? Ezt pont te kérdezed? Hát rendbe kellett szednem, amit az a „mesterfodrász” művelt veled Pesten. Na persze előtte is vágtam már. Drága testvéremet nyírtam először. Randija lett volna. Hát nem lett, mert úgy

felnyírtam, hogy a gomba csak jelenthetett volna neki. Aztán jött Apu, Anyu, Márta néni, Svani bácsi. Aput például sikerült leszoktatnom az átfésülős frizuráról. Kreatív hajlamaid kiélésének tekinthetjük az immáron bérelt helyedet a szüreti felvonulás cigányjai között? Hú, azt imádom. Nagyon élvezem. A legszabadabb dolog a világon a cigány lét. Azt csinálsz, amit akarsz, és mindenki imád érte. Ráadásul a feszültség szülte az egészet. Tavaly, a szüreti napján lementem Anyuhoz, azzal, hogy tiszta ideg vagyok a pakolás miatt, alszik a Liza, moccanni nem tudok a házban, és mindjárt felrobbanok. Anyu azt mondta, igyunk egy pálinkát. Meg még egyet. Megittuk, és mondtam neki: „Figyelj, Anyu! Vedd elő a cigány ruhát, én most be fogok öltözni.” Egyébként a cigány is mondta, hogy „öltözzél már be, te leszel a legjobb csaj a cigányok között!” Nem is voltunk mondjuk többen, csak a Cigány, meg én, a cigány nő. Meg persze a gyerekek, fiatalok. Anyunak mondtam, hozzon kormot valahonnan. Ő meg, tudod, olyan, hogy amit mondok neki, csinálja, segít mindenben. Tavaly a kályhacsövet hozta. Most meg az üstházat tette ki. Odament mindenki, és a Bakonyi Era irányításával kente magát össze. Jövőre még több embert beszervezek, az biztos.

Kis kérdések Nem kell véletlenül egy kiskutya Moharoséktól? Köszönjük szépen, nálunk lakik az apjuk, és az elég is nekünk. Tojnak szépen a tyúkjaitok? Menj a fenébe. Komolyan. Tényleg. (Mecsériék összes tyúkját elvitte a róka - a szerk.) Mikor jöhetek hajat vágatni? Jajj, te hülye... Karácsony előtti héten. Különben is kell tojás Karácsonyra.

Táncos Újság A Saarer Tanzgruppe magazinja

VIII. évfolyam, 1. szám Főszerkesztő: Angyal Bálint Olvasószerkesztő: Schweininger Ádám Munkatársak: Borsodi Imre, Czencz Máté, Fenyvesi Szabolcs, Laub Bálint, Speier Liza. Korábbi lapszámok letölthetők a

www. saarertanz.hu oldalról. Info: [email protected]

11

Táncos Újság


2016/1.

12

1. Táncos Újság. Idegenlégiós

Recommend Documents