Táncos Újság
A Saarer Tanzgruppe magazinja
2015/1.
Táncos Újság A Saarer Tanzgruppe magazinja | VII. évfolyam 2015/1. szám
Idegenlégiós
Sváb szótár
Szabó Tamás, magyar táncunk koreográfusa
9.oldal
Szerb próbák Speier Liza jelenti a próbákról
CsaládFamilie
5.oldal
12.oldal
Tudtad-e? Régi szári kocsmakínálat
5.oldal
Tartalmas évet hagytunk a hátunk mögött Volt miről beszámolni a Czetis Házban. Jó és rossz emlékek az évzárón.
3.oldal Infómorzsák Dél-Amerikából Egy olyan országot mutatunk be röviden, mely az előző évben labdarúgó világbajnokságot, a következő évben pedig olimpiát rendez. Nem volt nehéz dolgunk a látnivalókat összegyűjteni.
6. oldal
F
KUSZBAN 11.
oldal
Fenyvesi Szabolcs
Táncos Újság
A Saarer Tanzgruppe magazinja
2015/1.
Tudjunk mesélni! Fenyvesi Szabolcs
A
z ember akkor veszi észre, hogy öregszik, amikor meséli a történeteket. Már vannak olyan sztorik a tarsolyában, amikről nosztalgikus hangulatban tud beszélni. Megemlíteni a fiatalabb generációknak, hogy mi volt évekkel ezelőtt. 5 éve már sejtettük mi az a Novemberi Összetartás, 10 éve már sejtettük mi az az Europeade, 15 éve még csak kezdtük sejteni mi az a néptánc. 15 éve… A mai napig emlékszem az első táncpróbámra. Névnapi köszöntés után szívesebben próbáltam volna ki az újonnan kapott játékaimat. Ehelyett koradélutáni időpontban a „kultúrban” volt jelenésem. Nem csak nekem. Velem együtt még egy sor ismerős arcnak, akik közül tizenketten átvehettük az évzárón az emlékérmünket. Ráadásul mi már a második ilyen turnus vagyunk. Akkor még erre senki sem gondolt. Tánccsoportunk lassan a felnőttkorba lép, mi pedig vele együtt érjük el életünk fontos szakaszait. Minden, amit terveztünk, szép lassan megjelenik a szemünk előtt. Emlékszem, azokra a beszélgetésekre, amik a Táncbemutatóról estek. Amikor még csak álom volt egy olyan rendezvény, ahol több száz ember fordul meg, érdeklődve érkezik és boldogan távozik. Néha könnyekkel küzdve, néha gyermeki mosol�lyal, felhőtlenül szórakozva és főként elmélyülve a hagyományok megelevenedésén. Aztán emlékszem arra is, amikor arról elmélkedtünk, hogy a műsort, hogyan lehetne minél inkább minőségivé tenni. Milyen útra lépjünk, mi legyen a végcél és melyik akadályt kelljen átlépni legközelebb? Merre induljunk a külföldi kapcsolatokat illetően? És belföldön? Kik azok, akikkel egy hullámhosszon vagyunk? Milyen zenekarral kössünk „szövetséget” és főleg barátságot? Megannyi kérdés, melyeket az élet szép lassan megoldott. Érkeztek és felnőttek olyan személyek, akik a kezükbe tudták venni a gyeplőt és megoldották a problémákat. Ezért van ilyen méretű díszletünk, ezért van az, hogy egyre „minőségibbek” az előadásaink, ezért van ilyen nagy létszámú csoportunk és ezért szólalnak meg ilyen szépen őseink dallamai. Ezért halad minden a maga medrében, 16 év után is. Ez az életforma, azonban rengeteg munkát igényelt és ez a mai napig így van. Az ünnepségen megköszönték nekünk a 15 éves munkát, de ez nem feltétlenül a mi érdemünk. Mi tartozunk köszönettel, azoknak, akik biztosították nekünk, hogy ez az időszak tartalommal teljen meg. Hogy ennyi élmény kavarogjon bennünk. 15 év… Regénysorozatot tudnék írni belőle. Úgy gondolom, tánccsoportunk túl van a tavaszán. Kivirágzott. Megvan az út, amin haladni akar velünk. Egy olyan szakaszba lépett, amelyben már nem akadoznak a fogaskerekek, hiszen kialakult egy rendszer. Éppen időben, hiszen változásokon is túl fog esni. 16 év alatt felnőttünk, az első lépéseket a másodikak követték szépen sorjában. Most pedig már másodszor fogunk színpadra állni azzal a tánccal, amely ezt az egészet keretbe foglalja. Hiszen februárban lesz a Saarer Tanzgruppe második lakodalma. Ezzel pedig el is indítjuk magunkat az élet következő szakaszán, hiszen 2015 az első lakodalmak éve lesz. Többen közülünk valós oltár elé fognak állni és nem szerepeket játszani a színpadon. Reménykedünk abban, hogy ezek a kapcsolatok is olyan erősek lesznek, mint amilyeneket mi találtunk egymás között 16 éve. És hogy ugyanennyi boldog pillanatot fognak adni, addig, amíg átvesszük a következő emlékplaketteket. Hogy legyenek történetek. Hogy tudjunk mesélni…
Szembenézés az idei műsorral Schweininger Péter
M
inden Táncbemutatót úgy tervezünk, hogy igyekszünk az előző évihez képest újat adni a szép számú közönségünknek.
Igyekszünk – ha megfeszülünk is – új témákat feldolgozni, és fejleszteni, előre menni, falusi világunkba kis színházat, népi gyökerünket nem feledve színes forgatagot létrehozni. Alkotni, újat, jól – ez tehát a jelszó minden fronton: táncban, kellékekben, viseletben, zenében, berendezésben, rendezésben, mindenben, ahol táncos fiataljaink összefogva dolgoznak. A tavalyi gála katartikus élménye után most még nehezebb dolgunk van, mint eddig. Mit lehet kezdeni a Szári Lakodalmas után? Nyilvánvaló, nincs még egy téma, amely ennyi érzelmet hordoz(hat) magában. Ezért is gondoltuk, talán nem bántjuk meg a közönségünket, ha idén még egyszer előadjuk ezt a koreográfiát, amelynek eredeti, 35 perces változatát, mindössze egyszer láthatták. Emellett prózaibb érvek is okot adnak az ismétlésre: az ominózus táncverseny miatt egészen november közepéig műsoron kellett tartanunk ezt a témát, és Mór után már nem volt idő új, méltó főprogramot komponálni. Reméljük, hogy az előadók arra a 35 percre fel tudják magukban törni a megszokottság lerakodott iszapját, és a móri döntés léleknyomó, szennyes masszáját! Reméljük, hogy egy szép befejezését láthatjuk majd a táncosok és a falu kulturális, mi több, lelki egymásra találásának! De azért igyekeztünk idén is valami sosemlátottal: talán egyszer sem próbáltunk még ilyen rövid idő alatt ennyi új táncot megtanulni az első blokkhoz, mint a XVII. Táncbemutatóra készülvén. Ami pedig egészen biztos: sohasem táncoltunk egyszerre két másik nemzetiségtől is koreográfiákat. Nagy öröm, és jelentős szakmai fejlődés volt ez számunkra. Jó embereket, ismertünk meg a vendégtánctanáraink személyében, érdekes kultúrákat általuk. Ezt pedig mi mindannyian hasznosnak tartjuk. Emberileg, mert növekszik táncosaink kulturális intelligenciája és nyitottsága, szakmailag, mert profi tanárok keze alá kerülünk, akik a balett- és néptáncművészetből olyan elemekkel ismertetnek meg bennünket, amelyeket később a sváb táncainkban is hasznosítani tudunk. Azért is fontos ez, mert a sváb néptánc-mozgalomban jelenleg nagy szakemberhiány van, profi művésztanár pedig lényegében nincs. A jó koreográfiák nagy többsége agyontáncolt, sokszorlátott, unalmas. Számunkra igazán sokatmondó, kimondottan egyedi stílusú, mély népművészeti értékekkel átszőtt új darabokról pedig nincs tudomásunk. Persze nekünk a szerb és a magyar lépésekhez súlyozottan kevés volt a rendelkezésre álló idő. Messze vagyunk még attól, hogy tökéletesen járjunk más nemzetiségű néptáncot, de azzal a céllal tűzzük idén műsorra a sopskot és a mezőségit, hogy talán elnézik ezt nekünk, és a műsorunk színesítését, a Száron kuriózumnak számító hangulatok átadásának szándékát látják benne. Nagy izgalommal várjuk ezt! Csakúgy úgy, mint az idei év legnagyobb újítását a sváb műfajban, a Gyermeketűdök című táncot, amelyhez régi vágyamat valóra váltva Laub Jani egy eredeti sramli felállást szervezett kísérőzenekarnak. Bizony, vonósokkal! Ilyen zenekarról sem tudok jelen pillanat-
2
Táncos Újság
A Saarer Tanzgruppe magazinja
2015/1.
ban az országban, pedig a Schrammel-testvérek 19. század végén létrehozott kispartija után valamikor a magyarországi svábság is hegedűvel, nagybőgővel rendezett bálokat még az „eredeti időkben”. Emellett egyfajta összegző munka is ez a tánc: kilencévnyi szári gyermektánc-tanításom legmaradandóbb anyagait gyúrtam át egy koreográfiává. Az egésszé érett témához pedig Farkas Tamás újra varázsolt. Hallgassuk nagy figyelemmel! És fogadjuk nagy szeretettel a legkisebbeket, Házenfratz Kinga tanítványait, akik szintén autentikus dallamokra járnak majd, és reméljük, az idei Táncbemutató Gála élménye is hozzájárul ahhoz, hogy egyszer majd ezek a gyerekek is alkotó tagjai legyenek a közösségünknek!
Most még helyettük is szorítok, hogy a sok munka idén is hozzon gyümölcsöt: egy jó műsort és egy vidám bált a szári közönségnek!
Hagyományaink
Táncos Hírek
Czencz Máté
Hagyományőrző csoport vagyunk. Legtöbben talán sose gondolkodunk el rajta, mit is jelent ez, miért csináljuk ezt. Pedig nagyon egyszerű és nemes szándék motiválja az embert (a maga módján minden embert) abban, hogy hagyományt őrizzen. Szándék egyrészt a hétköznapokon való felülemelkedésre, másrészt a megismételhetetlennek tűnő élmények rendszeres, utánozhatatlanul ugyanolyan újraélésére, ünneppé emelésére. Így lesz a törzsvendégnek törzsasztala, ahol időnként kedvenc ételét és italát hozza neki kedvenc pincére. Az ember életében évek, a közösségében akár évszázadok mérlege dönti el, melyek azok a dolgok, melyek érdemesek arra, hogy megtartsuk őket. Ilyen értelemben tehát az lesz hagyománnyá, ami értékes, ami arra érdemes. Őrzésük, mint feladat így már könnyebben értelmezhető. Közösségünk a kezdetektől fogva fogékonynak mutatkozott arra, hogy tudatosan keresse és megőrizze, ami jó. Szüntelen odafigyelés, kritikus válogatás, nem ritkán őrlődés hozza létre közös hagyományaink
soha el nem készülő gyűjteményét. A csoport lassan tizenhét éve alatt a tradícióknak három rétege különült el. Vannak egyrészt muzeálisnak nevezhető hagyományaink. Ezek azok, melyek megsárgult kottákból, katonaládák és borospincék mélyéről, de leginkább elődeink emlékeiből kerülnek elő. Valóságos szakértelmet, aprólékos igényességet követel gyűjtésük és rendszerezésük, hisz a közeg, mely életre hívta őket, sajnos nincs többé - rajtunk múlik, mennyire hitelesen tudjuk bemutatni, milyen lehetett. Ennek a körültekintésnek a hanyagolása tette sajnos ritkasággá az eredeti sváb fúvószenét, a vonósokkal előadott, igazi sramlit és a valóban hagyományos népviseletet. Táncbemutatónkon mindezek hiteles felidézésére kísérletet teszünk, szerencsére csoportunk egyre jobban áll olyan emberek tekintetében, akiknek szemére-fülére-kezére bátran hagyatkozhatunk e téren. Tradícióink egy másik részét soha meg nem szűnt, így változni is soha meg nem szűnő szokásaink képezik. Kölyökkorunkban bordó meg zöld öltönyös, fehér zoknira makkos cipőt húzó faterjainkkal mentünk húsvét hétfőn locsolni. Ugyanezen faterok segítettek később első májfáink beállításában. Ma amolyan kilencvenes évekbeli apák mintájára, borzasztó válltöméses zakóink zsebében szájharmonikával locsolkodunk, miközben a májfa állításban már mi segítünk a kisebbeknek. Remélem, minél szellemesebb újításokkal lepnek meg minket évről évre, amiért persze majd jól megkapják, hogy bezzeg mi nem így csináltuk, de hát ez így van rendjén. Szokásaink harmadik, bizonyos szempontból legkedvesebb csoportját azok alkotják, melyeket mi magunk hoztunk létre. Talán ők a legfőbb bizonyítékai a közösség értékteremtő és - megőrző hajlamának. Az Europeade-ek rendje a nulladik naptól az ülésrenden át a visszatérés utáni fesztiválhangulatú zászlólobogtatásig, tavaszi
Gratulálunk új képviselőinknek. 2014. október 12- én a helyi önkormányzati választással egyidőben a német nemzetiségi önkormányzati választásra is sor került. A Szári Német Nemzetiségi Önkormányzat tagjai közt tudhatjuk Tóth Edinát és Mecséri Dávidot. Az Újbarki Német Nemzetiségi Önkormányzatban pedig Nagy Viktória képviseli egyesületünket és a hazai német kultúrát. Gratulálunk Fenyvesi Szabolcsnak is, hiszen 2014-től Önkormányzati képviselőként is tevékenykedik falunkban. Benedek Attila, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes hivatásos táncosa és egyben a Bányász Táncegyüttes koreográfusa tartott nekünk táncházat novemberben.
Krupánszki Lajosné (1947-2015) Talán sosem érnek véget a megdöbbentő hírek? Elment Krupánszki Marika néni is. Táncos életünk első tíz évének meghatározó alakja, akinek a hangja mindannyiunk fülében ott cseng. Kitörölhetetlenül. Lelkesen tartotta próbáit a Kultúrházban, ő állított be minket párokba az I. Táncbemutató éjfélig tartó báljában, az első bálunkban. Ott volt az első külföldi utazásunkkor, az első táncversenyünkön, az első tíz évünk összes fellépésén, és összes ködös, szeles, havas vagy éppen cseresznyét érlelő péntekjén. És itt is marad velünk örökre. Nyugodjék békében. Saarer Tanzgruppe
3
Táncos Újság túránk, a Táncbemutató, Siófok, Velence, vagy éppen az évet lezáró „szent” három nap. Írásom ürügyéül is igazából az utóbbiak szolgálnak, így róluk bővebben szólok. Az első a „szkveccsölés”, vagyis az egyes fiainak és Baranyai Attilának nagy évvégi fallabdázása, melyre legutóbb tizedik alkalommal került sor. Szigorúan vonattal megyünk, ahol összehaverkodunk a kezünkben szorongatott német söröket irigykedve nézegető kalauzzal. A fallabda terem bohókás Finn tulajdonosa ismerősként üdvözöl minket elmaradhatatlan, harcias „dzsiss” köszöntésével. Néhány bemelegítő ütés után megérkezik Tilla, aki a biztonság ked-
A Saarer Tanzgruppe magazinja Ami újdonság, hogy rájöttünk: egyfajta átmenet a soha ki nem halt és az újra felfedezett hagyományok között. Hisz míg a Hoffmann, Mecséri vagy Stock gyerekeknek ez szinte mindennapos, magam tíz év kihagyás után álltam újra a hockstock felett annak idején. Itt egyébként a hagyomány fejlődése érdekes módon az egyre régebbi dolgok felé fordulásban nyilvánul meg: idén a Laub testvérek soha nem hallott, régi nótákkal örvendeztettek meg minket az esti pecsenye után.
2015/1.
Táncos Hírek Gratulálunk 15 éves táncosainknak! A táncos évzárón vehették át azt a bronzból készült jelvényt, amellyel 15 éves tagságukat díjjaztuk.
A sorban utolsó egyesületi évzárót szinte a szükség hívta életre. A Táncbemutató túl nagy lett a bensőséges ünnepléshez, a
Köszönjük a Stock-családnak azt a rengeteg segítséget, amit a disznóvágás napján tettek csoportunkért. Nélkülük még mindig pucolnánk a disznót.
Programok:
Szeretsz pakolni? Főleg egy bál után?
véért porrá ver mindnyájunkat. Az ezután következő vacsora a Békepipa pizzériában az év azon két alkalmának egyike, amikor a mára mozgalommá nőtt tánccsoport egykori alapját képező fiútársaság tagjai meghitt, tizenhét év alatt érlelt összeszokottságban tudnak beszélgetni. Kiosztjuk az Év poénja - , illetve az év legszerencsétlenebb alakításáért járó Géber - díjakat, majd hazafelé menet becsöngetünk a Ságvári lakótelep első emeleti panellakásában lakó Gellén úrhoz, hogy megkérdezzük: vajon hány fok lehet odakint. Kamasz lelkünk újraéledésének ritka napjai ezek, melyekre mindig kell, hogy alkalmat kerítsünk, világunk bármennyire is ez ellen dolgozik. Kívánom, hogy minden közösségünk megtalálja a maga hasonló hagyományát, és művelhesse egy életen át. A másnap a disznóvágásé. Megírtuk már többször az újságban, mit jelent ez nekünk.
közösségért végzett minden teljesítmény méltó elismeréséhez. Legutóbb az újonnan megnyílt Czetis - házban gyűltünk össze. Édesanyámtól meghallgattuk az énekkar évének összegzését, melynek fénypontja természetesen a huszonöt éves jubileumi műsor volt, ahol felléptek mindazon csoportok, akikkel e két és fél évtized alatt jó barátságba kerültek. Emellett egy képös�szeállítást is vetítettek az elmúlt huszonöt évről. Szép volt látni, hogy anyukáink már akkor ezt csinálták, mikor többségünk még épphogy tervben volt. Egyesületünk mindhárom zenekara beszámolt eredményeiről és elképzeléseiről. A Tanzhauskapelle-vel való együttműködés 2014-ben kiváló volt, elég a három ízben is előadott Lakodalmasra gondolni. Ugyanakkor Laub János zenekarvezető hangsúlyozta, hogy mind a zenészek, mind pedig a közönség irányából rendszeres jelzéseket kap arra, hogy ne tévesszék szem elől az eredeti célt, vagyis a
Akkor neked itt a helyed. Sok szeretettel várunk egy jókedvű ös�szepakolásra február 15-én 04:00 órára a szári sportcsarnokba. Amit kínálunk: - sörpadok teli poharakkal - színpadelemek - OSB lapok - paravánok - sok lelkes ember - munkáskesztyű Gyere és dolgozz velünk egy ös�szeszokott csapatban.
Brazil turné: 2015. április 1 - 12.
4
Táncos Újság
A Saarer Tanzgruppe magazinja
2015/1.
Német - sváb - magyar szótár Familie
vasárnap délutáni Táncházak szervezését. 2015-ben tehát ez tűnik a fő irányvonalnak. A stabilan működő Gaudi Buam rendkívüli eseményektől mentes évet zárt. Elmondható, hogy fix, minőségi zenekara lettek a csoport, így a falu legnagyobb rendezvényeinek, emellett játszották megszokott báljaikat szerte az országban. A vezető, Frank János a jövőt hasonló úton haladva képzeli el. 2014-ben láttuk először beérni a Saarer Musikanten zenekart. A Laub Bálint vezette formáció új színt hozott fellépéseinkbe és kisebb, de annál velősebb mulatságainkba régi gyűjtésű számaival, a szólamokkal hagyományos stílusban, ám szellemesen bánó hangzásvilágával, egyedi feldolgozásaival. Mohácson rangos nemzetközi fesztiválon kísérték a tánccsoportot, ahol a közösen adott műsort szakértő népművész szervezők méltatták. Lévén maguk is mind táncoltak-táncolnak, jól ismerik igényeinket az ilyen alkalmakkor, így reméljük, az együttműködés a jövőben is gyümölcsöző lesz. A tánccsoport részéről Péter dolgos, rendkívüli alkalmakban, változásokban gazdag évről számolt be. Háromszor előadtuk a Lakodalmast, melynek fogadtatása a hangos sikertől a nagy várakozáson
át a méltatlan mellőzöttségig terjedt. Merőben új műsorszerkesztési koncepcióval jártuk meg két ízben is a Dél-Dunántúlt, ahol a már említett Mohácson a művészeti munka színvonalának újabb dimenziói tárultak fel. Elhagyott minket Wenczl Józsi bácsi, akinek munkája hosszú éveken át meghatározta művészeti profilunkat, az év végén pedig magyar és szerb koreográfiákat kezdtünk tanulni. Az elkövetkező esztendő ismét sok újat ígér: újabb tengerentúli turné vár ránk, az örök szerelem, ám idén kissé túl távoli Europeade helyett pedig egy prágai nemzetközi fesztivált készülnek bevenni ifjabb táncosaink. A próbákon pedig szintén újfajta munka kezdődött, nem is szólva a tematikus darabjaink számára teret kínáló táncszínházi elképzelésekről, bár e tervek már talán túlmutatnak 2015-ön. A fenti három nap ismét kerek lezárást adott a mozgalmas évnek, és megmutatta, hogy fárasztó, nem ritkán zavaros hétköznapjaink mellett is érdemes néha mindent lesöpörnünk az asztalról, és kifogásainkat félretéve átadni magunkat az ismerősen kedves, egyszer változó, máskor évszázados hagyományainknak.
1961 - Felsőgalla a Kálvária-hegyről
www.fortepan.hu
Mädchen – Mal – lány Bub – Pua – fiú Mutter – Muade – anya Vater – Fóda – apa Bruder – Pruada – fiútestvér Schwester – Schweista – lánytestvér Kleinkind – kláni – kisgyerek Patin – Kaul – keresztanya Pate – Kheid – keresztapa Großmutter – Áli – nagymama Großvater – Einl – nagypapa Mann – Maun – férfi Schwiegermutter – Schwiegemuade – anyós Onkel – Feitta – nagybácsi/bácsi Tante – Pázl – nagynéni/néni
Tudtad-e,
hogy a háború előtt Száron három kocsma volt? A mai Aréna Söröző épületében volt a Macher kocsma, ahová a szegények jártak. A Schenk kocsmába, ami a nagybolt helyén volt, jártak a parasztok, akik akkoriban módos embernek számítottak. Az „urak”, vagyis azok, akik magasabban képzettek voltak, pedig az alsófaluban lévő Steer-kocsmát látogatták. Ételt ezeken a helyeken nemigen lehetett kapni. A sört fahordókból mérték, ezen kívül bort és néhány féle röviditalt árultak. A férfiak inni, társalogni és kártyázni jöttek össze nagyjából 18 éves koruktól. A nők csak bálok alkalmával mentek kocsmába (külön zenekar játszott mindhárom helyen!), akkor viszont olyan teltház volt, hogy hordókon keresztbe fektetett deszkák szolgáltak ülőhelyként. Asztalok ilyenkor a söntésen kívül nem voltak, hisz táncolni jöttek össze az emberek.
5
Táncos Újság
A Saarer Tanzgruppe magazinja
Látogatás Brazíliába Angyal Bálint
2012 nyarán Brazíliából érkezett egy sváb csoport Szárra (IV. évfolyam 5. szám), sokunk megdöbbenésére, hiszen nem sokan tudtuk elképzelni, hogy ott is élnek svábok. Aztán a pár napos látogatásuk során bebizonyosodott, hogy igenis lehet szambásított sváb zenére az általunk jól ismert sváb koreográfiákat táncolni. Búcsúzásunkkor pedig úgy váltunk el, hogy várnak minket Brazíliába. De akkor még csak legyintettünk, és gondoltuk, hogy Amerikai utazásunk után 1 évvel a Déli féltekére kaptunk meghívást. Aztán ebből a meghívásból 2015-re lett valóság, hiszen április első napján Brazíliába utazik csoportunk. A következőben a már megszokott településismertető rovatunk úti céljaink egy részét fogja bemutatni.
Rio de Janeiro Ha valakinek a Dél-Amerikai kontinens talán legszebb fekvésű metropoliszáról 6 látnivalót kellene felsorolnia, akkor gondolkodás nélkül tudna példákat mondani. Copacabana a hotelekkel, Cukorsüveghegy, favellák, Megváltó Krisztus-szobra, Maracanã Stadion, a híres karnevál és még folytathatnánk. Az egykori főváros lakossága 6 094 183 fő (2005-ös adatok szerint). Az elővárosaival együtt 11-12 millióra becsülik a lakosság számát. Éghajlata trópusi. Nyáron, december és március között sokszor heves esők vannak, a város belső részein rövid időszakokra a 40°C fok is megszokott. A városban minden hónapban elérheti a hőmérséklet a 27°C fokot. A tenger egész évben eléri a 22-26°C-ot.
Ha lehet egyáltalán sorrendet felállítani a látnivalók között, akkor megkockáztatom,
szabadstrandjainak egyike. A parton luxus szállodák, rengeteg nézelődő és tolakodó helyi árusok találhatóak. Bár a Copacabana, Rio leghíresebb strandja fürdőzésre és nyugodt pihenésre ennél sokkal jobb helyeket lehet találni a városban. Rio másik híres strandja az Ipanema, ahová a helyiek is járnak. Ez a strand kevésbé zsúfolt, mint a Copacabana. A brazil fiatalok ide járnak szórakozni, röplabdázni, focizni. Rio belvárosában érdekesen keverednek a történelmi látnivalók és a modern városépítészet. A régi házakban sok a múzeum, kávéház, iparművészeti bolt. Mivel ebben a városrészben kevesen laknak, így nappal érdemes ide látogatni.
São Paulo, népszerű nevén Sampa, Bra-
első helyen. A közel 40 m magas és 700
zília és Dél-Amerika legnagyobb városa,
tonnás szobor a világ új hét csodájának
mely egyben a világ ötödik legnagyobb vá-
egyike. A Krisztus szobor villamossal, vagy
rosa is. São Paulo globálisan is meghatáro-
taxival közelíthető meg. A szobor aljához
zó politikai, kereskedelmi, ipari, gazdasági,
kétszáz lépcsőn lehet feljutni, a kilátás le-
pénzügyi és kulturális központ, mely igen
A híres szabadstand a Copacabana 5 km hosszú partszakasza a világ leghíresebb
A Megváltó Krisztusszobor A Corcovado-hegy gránittömbjén emelkedő vallási emlékmű megalkotásának első gondolata 1850 körül fogalmazódott meg. Ugyanez az ötlet 1921-ben került ismét a figyelem középpontjába, amikor Brazília függetlenségének 100. évfordulója alkalmából az egyik ismert hetilap pályázatot írt ki egy nemzeti emlékhely megtervezésére. A győztes egy hatalmas Krisztus-szobor lett, amely mintha oltalmazón magához akarná ölelni a várost – a mozdulat a szenvedély és a tökéletesség érzetét kelti, egyben kifejezi a felszabadulás és függetlenség örömét. A szobor Párizsban készült. Kivitelezésén építész-mérnök-szobrász csoport dolgozott; nehéz műszaki feladatot kellett megoldani: felvinni az emlékművet a hegycsúcsra és ott olyan statikai megoldást találni, amely a szél és az időjárás viszontagságainak is ellenáll. Ezen problémák elméleti megoldása után 1926-ban kezdett Paul-Maximilien Landowski francia szobrászművész a fej és a kezek megformálásához. Az óriási mű a húszas évek rendkívül felkapott művészeti irányzatának megfelelően, art deco stílusban készült. A hatalmas Jézus-szobor fő szerkezeti elemeit vasbetonból öntötték, külső borításához a jó ellenálló képességű és a részletek finom kidolgozására is alkalmas zsírkövet használták. A szoborhoz felhasznált követ Svédországból, a Malmö környékéről hozták. Az emlékművet elemekre bontva szállították Párizsból Rio de Janeiróba, majd – egy külön erre a célra épített – kisvasúttal vitték fel a Corcovadóra és a hegyen állították össze. A munkálatok öt évig –1926-1931 – tartottak; a Megváltó Krisztus szobrot 1931. október 12-én ünnepélyes keretek között avatták fel. Az emlékmű elkészítésének költsége 250 000 USD volt, amit főként adományokból gyűjtöttek össze. (forrás:wikipédia)
São Paulo
hogy a Megváltó Krisztus-szobor állna az
nyűgöző, ha nincs köd (keretes írás).
2015/1.
gyors léptékben fejlődik. A városban az 1970-es években hat millió lakos élt, mára ez 11 millió főt jelent, vonzáskörzete pedig 20 millió brazil otthona. A tengerparttól 60
1927: A szobor feje készítésekor
6
Táncos Újság
A Saarer Tanzgruppe magazinja
km-re, tengerszint fölött 800 m-en fekszik
2015/1.
Meglepő módon az első figyelmeztető táb-
a Baktérítő szélességén. A város 1554. ja-
lák nem a korláton való átmászás, kijelölt
nuár 25-én a jezsuiták által alapított mis�-
útvonal elhagyása vagy a nedves ösvények
sziós iskola körül alakult ki. A 17. század
veszélyeire figyelmeztettek. Ennél sokkal
elején kezdődött aranyláz számos beván-
sürgősebb, hogy az állatok etetését meg-
dorlót vonzott ide. A kávéültetvények ré-
tiltsák, mivel a koatik (ormányos medvék)
vén a 19. század elejére az ország egyik
Csizmás Kandúrt megszégyenítő tekintet-
legfontosabb kereskedelmi központja lett.
tel kuncsorognak minden egyes falatért.
Fokozatosan Brazília és egész Dél-Amerika
Elképesztően jó a szaglásuk, a kitartásukról
legnagyobb metropoliszává nőtt, amit sok-
nem is beszélve. A sziklafalon kiépített sé-
oldalú iparának és szaporodó közintézmé-
tányról, kilátókról számba vehetjük a folyó
nyeinek (bankok, egyetemek) köszönhetett.
túloldalán látható kisebb-nagyobb vízesé-
A város gyors növekedését a decentralizá-
seket, apránként közelítve meg a fő att-
ciós tervek sem állították meg. Itt található
rakciót, a Garganta del Diablo kilátóját. Az
a São Paulo Stox exchange, azaz a tőzsde,
Iguazú-vízesés átlagos vízhozama a Niaga-
1931: Végső építési munkálatok
mely forgalmát tekintve a világ második legnagyobb tőzsdéje.A város ad otthont a Forma-1 Brazil Nagydíjának és a São Paulo divathétnek is.
Iguazú-vízesésről Az
argentin-brazil
határon
található
Iguazú-vízesés, melynek 275 vízesésből álló rendszerét első európaiként a spanyol Senor Tehénfej fedezte fel az 1500-as évek derekán, de valahol menet közben feledésbe merült, és csak a 19. század végén találtak rá ismét. Azóta nincs igazán olyan
ra után a második legnagyobb, a hatalmas
időszaka az évnek, amikor elkerülhetnénk
víztömeg jelentős része az Ördög torkán
a tömegeket, de ha ezt elfogadjuk, életre
zúdul le. A vízesések előtt lustán elterülő
szóló élményben lehet részünk. Első kör-
folyóra egy kilométernyi lábakon álló pal-
ben a brazil oldalt látogattuk meg. Bár a víz-
lót építettek, amin kisétálhatunk a vízesés
esések nagyrészt Argentínához tartoznak, a
tetejére.
brazilok sem elégedetlenkednek, szerintük ugyanis a látvány az ő oldalukról sokkal
(forrás: TAP Portugal)
szebb. A park érdemi része a bejárattól tisztes távolban kezdődik, buszokkal lehet bemenni a sétaútvonalak kezdőpontjához.
São Paulo
Vitányvári túra ismét! Idén tavasszal sem marad el szokásos vértesi túránk. Várjuk a kicsiket és nagyokat az egész napos programra. Részletek hamarosan.
7
Táncos Újság
A hetedik
A Saarer Tanzgruppe magazinja
2015/1.
Előző lapszámunkból!
Balázs Adrienn
Az idei novemberi összetartást is ugyanakkora érdeklődés, és izgalom övezte, mint az előző hatot. Az esemény előtti napokban már elkezdődött a találgatás, hogy vajon – ha háznál rendezik – ki lesz az a bátor, aki bevállalja az esetleges másnapi meszelést, kerítésjavítást, ablakcserét. Természetesen csak viccelek, ilyen még sosem történt. A szervezőknek így is fel volt adva a feladat, hiszen nem egyszerű közel nyolcvan mulatni vágyó fiatalnak összehozni egy olyan bulit, amely most már tradíció a Saarer Tanzgruppe életében. A 2014-es év hőse Erik és családja volt, akik helyszínt biztosítottak nekünk, hogy felejthetetlen élményekkel gazdagodjon a közösségünk. Amikor kilenc körül odaértem, alig hittem a szememnek. A korai időpont okán csendben iszogató, beszélgető emberekre számítottam, ám már akkor a hangulat szinte a tetőfokára hágott. Minden a helyén volt: a málnaszörp behűtve, a zsíros kenyér- lilahagyma előkészítve, a jelmezesek pedig a táncparkett közepén átszellemült arccal énekelték, hogy „Jött egy felhő, mi leszállt közénk…” Az új DJ-nk nagyon kitett magáért, hi-
tartja a száját.
szen ezen a hangulaton csak fokozott az
A legnagyobb fogadtatást a két Medú-
éjszaka folyamán. Talán a zenéi keltette
zánk, O. muzsikus Rebeka és H. muzsikus
forró hangulatnak köszönhetően lehettünk
Imola kapta, akik kreativitásukat megcsil-
szemtanúi Clark Kent és Zorro barátságos
logtatva esernyőből kialakított, égősorral
(?) összecsapásának, amelyből az elbűvö-
díszített medúza jelmezben léptek a színes
lő, piros gumicsizmás Superman került ki
kavalkádba. De az egybegyűltek találkoz-
győztesen, elnyerve ezzel a tömeg szimpá-
hattak habos-babos muffinnal, betörővel,
tiáját és imádatát. Ha már a jelmezeknél tartunk, feltétlenül említést kell tennem a szervező brigád egyik feléről. A csoportos beöltözés, azon belül is az Üvegtigris című magyar film szereplői mellett döntöttek. Ha külön-külön nem is, de egymás mellett állva mindenki felismerte őket. De nem is ez a pláne az egészben, hanem hogy „ízi rájder”- Csoki, akit Petya alakított, valahogyan elhagyta a fogát… Valószínűleg Hulk-nak képzelte magát, és Zorro és Superman közé akart állni, de jobban járt volna, ha közben csukva
aki egész éjjel magával cipelte a nemrég zsákmányolt DVD lejátszóját, megjelent Popeye, egy kis spenóttal, és egy csirke is beszökött valahogy az eseményre. Kevés lenne ez az oldal felsorolni a jobbnál-jobb jelmezeket, így épphogy csak egy kis ízelítőt adtam Önöknek. Mindenesetre megint büszkék lehetünk azokra az emberekre, akik elvállalták a hetedik novemberi ös�szetartás megszervezését, hiszen nagyszerű estét hoztak össze nekünk, és remélem, hogy mindenki felejthetetlen élményekkel gazdagodott aznap éjjel. Én biztosan..!
8
Táncos Újság
A Saarer Tanzgruppe magazinja
2015/1.
Idegenlégiós: Szabó Tamás
Újév, új dimenziók. Akár ez is lehetne a mottónk idén. Péntekenként Szabó Tamás vezetett be minket a mezőségi táncok világába. Nem kis fejtörést okozott a lépések, és a koreográfia elsajátítása. Rengeteget tanulhattunk Tamástól: És itt nemcsak a koreográfiára gondolok. Az alázat, és a színpadi jelenlét mellett technikai újításokat is elsajátíthattunk. De meséljen itt magáról inkább Tamás. A többit pedig kísérjétek figyelemmel a színpadon.
Véleményem szerint a kisebbségi csoportok is nagy lehetőségekkel rendelkeznek. Annyiban van nehezebb dolguk, hogy többségében az ilyen együttesek hagyományőrző szándékúak. Vannak saját gyűjtéseid? Olyan gyűjtésekkel sajnos nem rendelkezem, amiket én gyűjtöttem fel, de számos olyan felvétel van birtokomban, amelyről a különböző magyar néptáncos tájegységek táncait elsajátíthatom, vagy már el is sajátítottam. Saját gyűjtést már az adatközlők hiánya miatt nem is nagyon tudnék készíteni.
Mely tájegységet érzed kulturálisan szívedhez legközelebbinek?
Borsodi Imre
Mi volt az első benyomásod a tánccsoportról? Az első benyomás mindig meghatározó. Az első találkozásom a táncosokkal nagyon pozitív volt. Meglepődtem, hogy milyen sokan vannak, s hogy hogyan fogunk így haladni a táncanyaggal. Olyan érzéssel fogadtak, mintha már sokadszorra mentem volna hozzájuk, hatalmas szeretettel. Az első próba elteltével számomra a csoport nagyon jókedvű, barátságos volt. Úgy búcsúztam el tőlük, hogy jó volt velük lenni, melyet tudomásukra is adtam. Odahaza is nagy áradattal, szeretettel mondtam el családomnak a sok-sok új és jó élményeket.
Mi vonzott a táncos pályára?
Amikor a 8. osztályban pályaválasztás elé kerültem, otthon tanácskoztunk, hogy mi is lenne jó nekem. Családommal értekezve mindenben támogattak, bármit is választok. Arra jutottunk, hogy azt kell választanom, ami nekem jó, s amivel foglalkozni szeretnék. Mivel már gyermekkorom óta táncolok, s ebben nőttem fel, így testvérem példáját követve nem volt kérdés, hogy a néptáncos pályát szeretném választani.
Testvéred is segít a próbákon. Az egész családnál él a tánchoz való kötődés?
Családomban a tánchoz való kötődés korlátozott. A rokonságban mindenki szereti nézni, de művelni csak ketten műveljük bátyámmal. Anyukám gyermekkorában néptáncolt, így mondhatni a vérünkben van ez a fajta táncos kultúra.
Egy gyermekcsoporttal indultok a Felszállott a pávában. Szerinted hogy telik a felkészülésetek?
A csapat részt vett Miskolcon a Kárpátmedencei Ki-Mit-Tud? –on, ahol első helyezést sikerült bezsebelni. A szakmai
zsűri javaslatára vágtunk bele a tehetségkutató műsorba. A felkészülés eléggé intenzív, ugyanis nagy munka előtt áll a csapat, ha bekerülünk az élő adásba. A gyerekeknek 3-4 órás próbákat tartunk, amely eléggé megterhelő, mind fizikailag, mind szellemileg. A csoport tagjai pedig már rutinosan, jól veszik, s leküzdik az eléjük kerülő akadályokat. Szakmai szemmel nézve fontos, hogy a gyerekek jól is érezzék magukat, így természetesen a jó kedv, a játékok, a beszélgetés sem merül feledésbe. Mindez a megérdemelt munka jutalma is.
Szerinted egy kisebbségi csoport milyen lehetőségekkel bír a hazai néptánc kultúrában, egyáltalán hol jelenik meg a palettán?
Minden tájegységnek más-más a kultúrája, szokásai, táncanyaga, népzenéje. Mindegyik tájegység közel áll hozzám. Nehéz kérdés ez, mert a néptáncosok már több táncot is elsajátítanak, nem úgy, mint azok az adatközlőink, akik csak saját közösségük kultúráját, táncait, dalait ismerték. Mivel lehet egy mai fiatalt a népi kultúra felé fordítani véleményed szerint? Ez egy eléggé összetett dolog, több tényező is hatást gyakorol mind az oktatókra, mind az oktatandókra. Nagyon fontosnak tartom, hogy maga az oktató személyisége is vonzó legyen, hiszen tőle tanulnak. Maga a tanítás és az oktató személye, módszere is nagyban befolyásolja, hogy milyen benyomást keltet, mennyire kelti fel a gyerek érdeklődését. Hivatásos táncosnak lenni mivel jár? Milyen lehetőségek, nehézségek vannak a pályán? Még olyan régen nem vagyok a hivatásos pályán, de bőven volt szerencsém tapasztalatokat gyűjteni. Kemény fizikai és szellemi munkával, odafigyeléssel, kitartással, szorgalommal, fegyelemmel, tanulékonysággal kell teljesíteni. Talán ezek a legfontosabbak, de még lehetne sorolni. Napi 5-7 órát táncolni mindezen felsorolt velejáróival nem könnyű feladat, de nem lehetetlen. Mivel ez tölti ki mindennapjaimat, ezek összessége lassacskán rutinná válik. Rengeteg embert megismertem már, s számos helyen megfordultam már az együttes táncosaival. Olyan helyekre is eljutottam velük - s remélem, még eljuthatok majd -, ahová talán saját magam egyedül nem tudtam volna ellátogatni. Pl.: az első fellépésem a társasággal Fehéroroszországban volt.
9
Táncos Újság
A Saarer Tanzgruppe magazinja
A Lakodalmas (III. rész) Czencz Máté
Előző lapszámunkból!
Nehéz témának ígérkezett a lakodalmas jó két hónappal ezelőtt. Az előző két (talán nem igazán jól sikerült) cikk után - melyekhez igazi aprómunkával kellett emlékek és Táncos Újságok mélyéről összegyűjteni.
sokszor nagyon nehéz. De hát erre esküdtünk”) Még a legszerényebb, de őszinte lakodalom is olyan közhelyesen szép tud lenni, hogy ha az ember akar mondani róla valamit, könnyen úgy jár, mint az egyszeri tájképfestő, aki szörnyű, émelyítő giccsé silányítja az Alpokat. Bezzeg, ha az ember egyszer látja azokat a hegyeket…
A nagy út száz meg száz építőkövét – ezúttal egy táncra fókuszálva készültem aprólékos, elemző, kissé távolságtartó modorban feldolgozni a nagy ívű, érzelmes művet. Fából vaskarikának tűnik utólag az ötlet: szárazon elmondani azt, amit átélve oly sokan áztatták könnyesre zsebkendőiket. Mára a fenti szándéktól elálltam.
Jól emlékszem a megszállott kamaszévekre, amikor videokamerával felfegyverkezve jártunk idősekhez gyűjteni. Leginkább anekdotákra, a régi élet ízét átadó emlékezetes pillanatokra voltunk kíváncsiak. Különleges, titokzatos élmény volt a kiskonyhák és szőlőlugasok bájában szemlélőjévé válni a világnak, amelyben belefért az alvó csőszre forrázó teknőt borítva lopni a barackot, vagy a bíró istállóban alvó fiát olyasmivel megtréfálni, amit „a tehenektől kell elvenni.” „Ha tízszer születnék, egyszer a húszas évek szári legénye lennék”, ábrándoztam sokszor. Engem a hivatás sajnos kissé elsodort a régi világtól, Péter viszont pont, hogy hivatásául választotta a szári hagyományokat. A lány kötényét a bálban pimaszul kioldó legény történetét már az ő elmondásából hallottam. Ilyen ártatlan, pimasz, de mindennél egyértelműbb csínytevéssel kezdődött akkoriban egy udvarlás, melyből máig tartó házasság lett. Sok vasárnap délutáni meghitt beszélgetés kellett még ahhoz, hogy legalábbis fejben kerekké és naggyá érjen a koreográfia. No meg persze társ, úgy a mindennapokban, mint a munkában. Nehezen tudok jobb felállást elképzelni, mint egy olyan párt, aki a közös gyökerek iránti egyforma lelkesedéssel, maguk is házasságra készülvén gyűjtik, érzik, élik a világot, melyet táncba-viseletbe öntenek.
Ugyanakkor hálásnak is tűnt a feladat: jó esélyekkel indultunk a Landesrat országos versenyén, az előválogatón kapott remek kritika után pedig hideg fejjel is reálisnak tűnt a kiemeltek közé kerülni. Többre nem vállalkoztunk, de kevesebbre se. Cikkem versennyel kapcsolatos részét némi pátosztól nem mentes finálénak, a fáradságos munka gyümölcsének szántam. A zsűri mindenki előtt ismert döntése után e tervemet is megváltoztattam. Ehelyett maradt egy személyes hangvételű írás mindazon benyomásokról és élményekről, amit tánc (több ez annál!) nekem jelent. Lakodalmas. Templom, parasztudvar, könny, mosoly, bokréta, mirtuszkoszorú, hűség és tisztaság és még ezer elengedhetetlen kellék. Egymáshoz nőttek, egésszé értek emberöltők alatt. Mint a jó házastársak. (Közelmúltbeli élmény jut eszembe: idős, nagybeteg férfirokon látogatása után a lelkiismeretesen ápoló asszony azt mondta mamámnak a kapuban: „Azért
2015/1.
A versenyről röviden Czencz Máté A törökbálinti minősítő minden tekintetben színvonalas rendezvény volt. Profi színpadtechnika, még a mi méreteinket is kiszolgáló öltöző, korrekt és építő kritika, majd szigorú minősítés a zsűri részéről. A második fordulóra sajnos ismét elkövette a Landesrat a korábbról ismert hibát: a nagyobb presztízsű rendezvényt vitték kevésbé alkalmas helyszínre. Hideg küzdőtér (már a szó se illik az alkalomhoz), neonfény, öltözői nyomor jellemezte a sportlétesítménynek egyébként impozáns csarnokot. Az „abból kell főznünk, amink van” mottó nem illik egy országos rendezvényhez. A zsűri döntését a magam részéről tudomásul veszem és elfogadom. Minden résztvevő tudása legjavát adta. A kiemelteknek gratuláció és elismerés jár. A műértékelési elvekkel viszont nem tudok egyetérteni. A bírálat szerint ugyanis pontosan nem ismertetett hibák a meg nem említés szürkeségébe taszíthatnak egy olyan produkciót, melyet korábban ugyanazon zsűri méltatott, sőt favorizált (a közönségről és több elismert szakmabeliről nem is szólva). Műsorunk minden vállalható hibája mellett jóval több próbált lenni, mint autentikus, precíz mozdulatok sorozata. Hiszem, hogy ez sikerült.
10
Táncos Újság „Ha olyan lesz, ahogy elképzelem…hát… olyan még itt nem volt.” Valahogy így kezdte Péter az első próba előtti megbeszélésen. Ekkor még nem igazán tudtuk, mire gondol. Hónapok száraz, sokszor unalmas munkája következett. Tánc gépzenére, te ülj le, te állj fel, kis lépés, nagy kör, így nem jó, hogy legyen!?… Hosszú ideig nem akarta megmutatni magát a Lakodalmas. Lassan készült, mint egy igazi menyasszony. Egészen a főpróbáig kellett várnunk. A viseletek és az élő zene kezdtek életet lehelni az addig csak munkadarabnak tűnő táncelemekbe Éreztük, hogy létrejött valami, ami a Táncbemutatón tud majd teljesen megszületni. Utólag csodálom az alkotók hitét, hogy a
F
A Saarer Tanzgruppe magazinja maguk részfeladatát megszállottsággal tudták végezni, miközben az összkép csak a fejükben létezett. Katica mesélte például, hogy az eredeti tervben nem szerepelt ilyen sok eredeti viselet. „Ennek én vagyok a megszállottja, és tudom, hogy más lelkület egy ilyen ruhát hordani. Amikor egyszer Vörösváron előkerült pár viselet, amit felpróbáltunk, és fiatal lányok sírva fakadtak, láttam, hogy ez másnak is lehet élmény.” Valóban, ez egy másfajta lelkület, egy másfaja élmény, amit ezúton is köszönünk. Más, jobb szó nincs rá. Aki viselt ilyet, érti. Farkas Tamást és zenekarát nem kell bemutatni. A főpróbán beszédes moz-
KUSZBAN
Schweininger Ádám
2015/1. zanat fültanúja lehettem. Amikor az Ehestandslied-et kezdték játszani, Tamás két hang után leintette a zenekart, és ezt mondta: „Ez a legszentebb ima. Úgy tessék játszani!”. Ezután másképp játszották; úgy, ahogy Tamás kérte. A bemutató sikerét már mind jól ismerjük. Sokan és sokat beszéltek utána is a légkörről, mely a színpadon létrejött. Más volt a kendő, az ének, lépés, a lényeg. Minden más volt, a legnemesebb értelemben. Menyasszony, vőlegény, családtagok, násznép, leányok és legények voltunk a húszas években, Száron. A kamaszkori ábrándom valóra vált.
Fenyvesi Szabolcs
A 7. évfolyamunk első lapszámában, Fenyvesi Szabolccsal készítettem az interjút. Mondhatnám azt is, stílszerűen, hogy a választások miatt választottuk őt, hiszen október óta nem csak a helyi focicsapat és tánccsoport állandó tagja, hanem a községünk képviselője is. Így elsősorban utóbbiról kérdeztem, de átfogó jelleggel egy elég terjedelmes interjú készült vele, sok minden mással kapcsolatban is. azok az évek alatt kiforrták magukat. Ez ugye a focipálya és a kultúrház állapota. Ezenkívül nyílván jó lenne, ha az utakat meg tudnánk javíttatni illetve a sportcsarnok is egyre rosszabb állapotban van, az is felújításra szorul, de igazság szerint, így 23 éves srácként annyira nem látok még bele a dolgokba, nem tudom, hogy mit, hogy kell megoldani, de szép lassan megtanulom.
Mivel az interjú fő indoka az volt, hogy önkormányzati képviselő lettél, ezért kivételesen nem a táncos résszel kezdeném, hanem a választásokkal. Annak is az előzményeivel. Honnan jött az ötlet, kinek a tanácsára döntöttél, úgy, hogy ilyen fiatalon elindulj a helyi választásokon? Már korábban érlelődött bennem, hogy jó lenne elindulni, aztán az Orbán Zsoltiékkal ültünk le beszélgetni, egyszer talán május környékén és ők erősítettek meg arról, hogy próbáljam meg, ők mindenképpen támogatnának és szerintük biztosan be is kerülnék. A választáson végül a második legtöbb szavazatot kaptad, aminek nyilván nagyon örültél és jó visszajelzés volt számodra, hogy érdemes volt elindulni. Meglepődtél, hogy ilyen simán bekerültél, illetve számítottál arra, hogy egyáltalán be fogsz kerülni? Azt gondoltam, hogy bekerülök, de arra egyáltalán nem számítottam, hogy ilyen simán és ennyi szavazattal. Viszont az látszik, hogy az újonnan elindult tagok több szavazatot kaptak, mint akik már régebb óta tagjai a testületnek. Ez egy tendencia szerintem, tehát, ha majd, úgy alakul, hogy én is elindulok 5 év múlva, akkor szerintem én is kevesebb szavazatot fogok kapni, mint most. Egyébként már azért megérte elindulnom, mert na-
Miben látod te a falu erősségét és gyengeségét?
gyon jól esett, hogy a választás előtt sok ismeretlen vagy, olyan ember, akit csak látásból ismerek, megállított, biztatott és támogatott. Volt sok, olyan ismerősöm, aki azt mondta, hogy csak azért megy el, hogy rám szavazzon. Ezek mind még jobban megerősítettek afelől, hogy nem hiába jelentkeztem. Milyen célokkal indultál el, mit lehet belőlük megvalósítani, milyenek az eddigi tapasztalatok? Nem volt sok konkrét célom, de ahogy biztossá vált, hogy el fogok indulni átgondoltam, hogy mit is szeretnék, ha megvalósulna. Aztán szerencsére a két legfontosabb dolog, ami mindenkinek a szívügye azokban a körökben, amikben én mozgok,
Egy kicsit már elcsépelt a mondat, de szerintem a közösség az erőssége. Ugyanis nincsen, olyan probléma, amit ne tudnánk megoldani. Ha bármi rossz történik vagy felmerül valami jó ötlet, akkor mindig rengeteg emberre lehet számítani, akik mögé állnak a dolgoknak és megcsinálják és az a jó, hogy vannak, olyanok, akik elég rátermettek ahhoz, hogy ezeket meg is szervezzék. Gyengeségnek talán azt tudnám mondani, hogy nincsen igazi tőke a faluban, aki anyagilag is mögé tudna állni egy-egy projekthez. Kevés a vállalkozás? Nem biztos, hogy kevés, de nem, olyan nagyok. A maguk módján ők is igyekeznek támogatni, de egy nagyobb projekt mögé nekik nincs lehetőségük odaállni. Eltekintve a választásoktól most egy kicsit még személyesebb kérdések jönnek. Hol végeztél és mi jelenleg a foglalkozásod?
11
Táncos Újság Amikor Szombathelyre elkerültem az egyetemre én az első pillanattól kezdve edző szerettem volna lenni. Aztán jártunk az ottani Akadémiára edzést látogatni és rájöttem, hogy engem nem fognak csak úgy egyből majd alkalmazni, ezért az alapoknál kell kezdenem és így, úgy döntöttem, hogy, akkor elvégzem a testnevelőtanárképzést. Majd későbbi célom az, hogy valahol utánpótlásedző legyek. Jelenleg Száron vagyok testnevelő tanár. Valamilyen szinten foglalkozol Száron már most is az utánpótlással. Egy ilyen kis faluban mi lehet a cél? Nagy céljaink nem lehetnek, de azt gondolom, hogyha, olyan fejlődést tudna produkálni az egyesület, mint az elmúlt pár évben, akkor bőven meghaladnánk a kereteinket. Tehát alapvetően Száron nem biztos, hogy egy megye 1-es középcsapatnak kéne lennie, de kevesen nagyon sokat dolgoznak azért, hogy ez így legyen és maradjon a későbbiekben is. Ha jól tudom azontúl, hogy focizol és a gyerekekkel foglalkozol, idén lettél 15 éves táncos is. Melyek az első emlékek a csoporttal kapcsolatban? Az rémlik, hogy a szülők sorakoztak a Tanács előtt és én meg a mamámnál voltam és kérdeztem, hogy mire várnak itt ennyien és akkor mondta ő, hogy most jönnek haza Dániából a táncosok. Aztán akörül álltam be én is táncolni, lehet, hogy ennek a hatására, de azért már elég ködös emlékeim vannak erről. A régi középsőnek voltál a tagja? Persze, a Hrubos Szandra volt az első párom és magasság szerint alakult ki a két akkor induló csoport, ezért került a Géber Ákos meg a Petya a kicsikhez (a mai 2.
A Saarer Tanzgruppe magazinja számú csoport- szerk.) anno. Azóta már eltelt jó pár év és te rengeteg Europeade-en vettél részt. Pontosan hányan, illetve ki tudod emelni a legemlékezetesebbet? Mindegyik más miatt maradt meg, de mindegyik nagyon jó volt. Ami elsőnek eszembe jut az Litvánia, mert nagyon meglepő volt, hogy a balti államokat ugyan mindenki lehúzta, de ahhoz képest elég jó dolgok voltak ott és egész fejlett ország benyomását keltette. Akkor voltunk 17-18 évesek a Büdivel és hát beleadtunk apaitanyait akkor abba a hétbe. Ami viszont a legemlékezetesebb, az a 2013-as gothai magyar himnusz, amikor az Europeade bálon megszólalt csak nekünk, magyaroknak. Azaz érzés a mai napig bennem van. A csoporton belül milyen feladatokat látsz el? Benne vagyok a sajtó bizottságban, besegítek a Patriknak most a Táncos focicsapatnál, mert ugye ő most keveset van itthon. Ezenkívül sokan szerintem tiszteletbeli pakolós és technikai bizottságosok vagyunk. Régebben úgy gondoltam, hogy majd megoldják ők, de mostanában igyekszem úgy alakítani az időmet, hogy mindig ráérjek a pakolásokon.
Kis kérdések
- Ki nyerne egy Szombathely-Mezőkövesd foci meccset és kinek szurkolnál? A Szombathelynek és a Hali nyerne. - Csocsó vagy Darts? Darts. - Tyskie vagy Zywiec? Hú ha, nem is tudom… Ziviics vagy, hogy kell kimondani.
2015/1.
A szerb tánc és az előkészületek Speier Liza Január 11-én nagy kihívásnak nézett elébe a 3-as és 4-es csoport, ugyanis jött hozzánk Gólics Anita és Szili Márkó. Ők tanították be nekünk a szerb koreográfiánkat, a Sopsko-t. Már a legelején nagyon különleges táncnak bizonyult. Mindegyikünknek nehéz volt az átállás svábról a szerbre, hiszen a zene, annak az üteme, a lépések, a sebesség és az egész táncnak a stílusa még új volt nekünk. Talán emiatt volt, hogy aznap sokunknak még nem mentek a lépések. De Stock Martin és Szabolcs inkább hét közben többször is tartottak próbát, hogy kellően felkészülve tudjunk színpadra lépni vele. Majd nemsokára sor került a ruhák megvarrására is. Ennek az egész napos programnak szintén az óvoda tornaszobája adott helyet. A lányok varrták a ruháikat, a nyakláncaikat, a fiúk kucsmáit és a derekukra a díszöveket. Nagy munkánkban segített néhány szülő és idősebb táncos. Az aznap még befejezetlenül maradt ruhák megvarrását anyukák vállalták el. Ezúton is köszönjük minden szülőnek és Ziegler Katalinnak a ruhavarrásban való segítséget, az óvoda vezetőségének, hogy használhattuk a tornaszobájukat, mindenkinek, aki a próbák szervezésében, megtartásában segédkezett és persze Anitának és Márkónak, hogy ezáltal megismerkedhettünk kicsit a szerb hagyományokkal is!
Táncos Újság A Saarer Tanzgruppe magazinja
VII. évfolyam, 1. szám Főszerkesztő: Angyal Bálint Olvasószerkesztő: Schweininger Ádám Munkatársak: Balázs Adrienn, Borsodi Imre, Czencz Máté, Fenyvesi Szabolcs, Horváth Petra, Laub Bálint, Speier Liza. Korábbi lapszámok letölthetők a
www. saarertanz.hu oldalról. Info:
[email protected]
12
