1. Szórvány Alapítvány Temesvár

Helyben, hitelesen

1. Szórvány Alapítvány Temesvár A Szórvány Alapítvány immár 21 éve aktív szereplő a helyi és regionális civil életben. Ez idő alatt az alapítvány ismerté vált, főleg szakmai körökben. A Szórvány Alapítvány tevékenységét illetően kezdetben volt némi eltérés az alapítói szándék és a közösségi elvárás között. Ugyanis az alapítók szűkebb csapata szakmai munkát kívánt végezni, a szórványhelyzettel kapcsolatosan elemzéseket, kutatásokat, képzéseket kívánt végezni, miközben a helyi közösség arra gondolt, hogy az Alapítvány pénzalapokkal rendelkezik, és ebből támogatni képes helyi kezdeményezéseket. A helyzet menet közben annyit változott, hogy a Szórvány Alapítvány szűkebb vezetése ráébredt arra, hogy a helyi közösséget közvetlenül is, nemcsak közvetve kell szolgálnia, és kb. 15 éve közösségépítő és kulturális téren is támogatja a helyi magyar közösségeket. Olykor nem magát a helyi közösséget, nem is a teljes lakosságot célozza meg, hanem a régióban (főleg Temes és Arad megyében) működő civil szervezetek, magyar intézmények és önkormányzatok számára nyújt szakmai támogatást projektek és pályázatok előkészítésére illetve futtatására. Ugyanakkor az elméleti jellegű projektjeink, kutatásaink eredménye felhasználható a lakosság által is. És ott van a civil rádió, továbbá a hírportál, amelyek a régió magyarsága számára fontos kérdéseket taglalnak. Vannak általános képzéseink, gyermek programok stb. A jövőben az alapítvány még inkább szeretne olyan programokat elindítani, melyek a teljes lakosságot megszólítják. Az alapítvány főleg a kutatás területén ért el komoly szakmai sikert, de nagyon sokan értékelik az alapítvány által kiadott könyveket, folyóiratokat. Az idő során kiadtunk közel félszáz könyvet, ezen belül több könyvsorozatot is, ezek természetesen a régió teljes lakosságához szólnak. Például a Romániai Magyar Évkönyv, amely 2000–2009 között jelent meg, a romániai magyarság egészét érinti, de a magyarországi és máshol élő érdeklődőket is megcélozta. Az erdélyi, de a magyarországi civil szakmai szféra is nagyon jól fogadta a Régi(j)óvilág c. helytörténeti és honismereti szemlét A nagyközönség részéről pozitív fogadtatásban részesültek a helytörténeti sorozatban megjelent könyveink, szeretném kiemelni Delesega Gyula: Temesvári kalauz című munkáját, melyet három kiadásban adtunk ki 3000 példányban. Sok kutatásunk eredményét erdélyi szinten vagy akár Kárpát-medencei szinten is felhasználták, itt elsősorban az alapítvány által elkészített szórvány stratégiáról van szó. Nagyon jó a viszonyunk a Temes megyei civil szervezetekkel, a Szórvány Alapítvány aktív tagja a Temes megyei Civil Tanácsnak. Az alapítvány elsősorban szakmai tanáccsal szeretné támogatni a magyar civilszervezetek működését. Az alapítványnál kialakult egy szakmailag nagyon jól felkészült csapat, mely nagyon szívesen megosztja tudását más civil szervezetekkel. Jó a viszonyunk a Temes Megyei Tanáccsal, többször megkerestek minket, ha a DunaKörös-Maros-Tisza Euroregionális Együttműködésről vagy civil szférával kapcsolatos együttműködésről volt szó. A megyei tanács többször is ajánlotta szervezetünket különböző szakmai feladatok ellátására, de azt nem sikerült elérni, hogy minket vagy más civil szervezetet bevegyenek a támogatások elosztását előkészítő döntési folyamatba. A temesvári városi tanáccsal nem olyan jó a kapcsolatunk, mert nem világos a rendszer, a város támogatás politikája nem átlátható, nincs egy elkötele-

zett személy, aki foglalkozna a civil szervezetekkel. Jó kapcsolat alakult ki néhány község polgármesteri hivatalával, mint például Újszentes vagy Igazfalva, több projektben is együttműködtünk, valamint szakmai tudásunkat felhasználva uniós pályázatokat irtunk a fent említett községeknek. Meg kell még említeni az alapítvány kapcsolatát a különböző magyar intézményekkel, színház, iskolák, református egyház. Az alapítvány komolyan segíti ezen intézmények munkáját szakmai tanácsokkal és többször is együttműködtünk különböző projektek megvalósításában. Ami az önkormányzatokkal való kapcsolatot illeti, általában nem várunk el támogatást tőlük, inkább mindkét fél számára előnyös együttműködésekben gondolkodunk. Természetesen ez nem jelenti, hogy nem kaptunk támogatást a különböző önkormányzatoktól. Ki szeretném emelni a Temes megyei tanács által adott támogatást, melyet különböző kulturális programokra kapunk, és nem nagy összegeket, de már kb. 10 éve mindig számíthatunk arra, hogy kiadványainkat támogatják. A támogatásokat pályázati úton lehet igényelni, a megyei tanácsnak jól kidolgozott támogatási rendszert működtet, évente egyszer lehet pályázni, a rendszer stabil és jól átlátható. Ez nem mondható el Temesvár városi tanácsának pályázati rendszeréről, mely eléggé esetleges, gyakran változik. Kása Zsolt pénzügyi vezető [email protected]

2. Filmtett, Kolozsvár A Filmtett erdélyi filmes portál, amelyet a Filmtett Egyesület működtet. A rendhagyó kezdeményezés a kolozsvári Magyar Színház vonzáskörében jött létre. - Amikor 2000-ben megszületett a Filmtett ötlete, milyen tervek és célok lebegtek előttetek? – A kiindulópont az akkor még Tekercskalóz néven megjelenő filmes folyóirat volt, amit a Jakabffy Samuék által szervezett filmklub jelentetett meg. Lényegében egy, a Nemzeti Kulturális Alaphoz beadott nyertes pályázat biztosította azt a lehetőséget, hogy a lapot magasabb színvonalon is meg lehessen jelentetni. 2000 nyarán indult be a Filmtett folyóirat, utána fokozatosan bővítettük ki az egyesület tevékenységeit. Egyrészt a filmes oktatást próbáljuk kiegészíteni a programjainkkal, ezt a célt szolgálja a szaklap megjelentetése is, de van egy nyári filmes műhelyünk is, amit minden évben meg szoktunk rendezni. Emellett fontosnak tartjuk a magyar filmek erdélyi népszerűsítését, a magyar filmkultúra ápolását is. Nagyjából ezek az irányok, amelyekhez köthetőek a projektjeink. - Hogyan sikerült szerkesztőket, munkatársakat találni kezdetben? – Az első években a lelkesedés hajtotta az embereket, akkor még se székhelye, se fizetése nem volt a szerkesztőségnek, ezt pótolta a csapat lelkesedése. Szerencsére később sikerült más forrásokat is bevonni, és kezdett stabilizálódni az egyesület helyzete. - Milyen gyakorlati tevékenységekkel próbáljátok elérni az említett célokat? – A legfontosabb projektünk a Filmtett szakportál létrehozatala, ez egész évben folyamatosan működik. Amióta internetes formában jelenik meg, megnőtt a lap olvasótábora – napi 1200-2000 olva2

sónk van – és megszűntek a terjesztéssel járó nehézségek. Emellett van a fesztiválszervező tevékenységünk, a Filmtettfeszt – Magyar Filmnapok, ami az utóbbi években kezdett el terjeszkedni. A rendezvény célja az, hogy minél több magyar közösségbe, városba eljuttassuk az új és színvonalas magyar filmeket. Idén már kilenc erdélyi városban fogunk vetítéseket tartani társszervezőink segítségével. Ugyanakkor más filmnapok szakmai partnerei is vagyunk például Sepsiszentgyörgyön és Nagyszebenben. Emellett pedig rendszeresen megszervezzük nyári filmes műhelyünket. Amikor ezt 2002-ben először megszerveztük, még nem volt filmes szakirányú egyetemi oktatás. Jelenleg az egyetemeken főleg rendezői és operatőri képzés folyik, és nekünk az a célunk, hogy ezen túlmenően bárki ki tudja próbálni magát hangmérnökként, vágóként, gyártásvezetőként, vagy akár animáció készítőként. Emellett azért is tartom hiánypótlónak a műhelyt, mert az egyetem elvégzése után a fiataloknak anyagi korlátok miatt nincs igazán lehetőségük arra, hogy filmet készítsenek. Ebben a műhelyben esélyük van színvonalas filmeket készíteni, tehát ez is egy plusz lehetőség. Azt hiszem, ez az egyedüli ilyen magyar nyelvű filmes műhely, ahol a filmgyártás teljes folyamatát végigviszszük a forgatókönyv fejlesztéstől a hang-utómunkáig. Ezen kívül hiánypótló szakkönyveket jelentetünk meg, ez is az oktatási részhez tartozik. Vannak különböző kisebb projektek, például van egy román nyelvű testvér-(hon)lapja a Filmtettnek, az Istoria filmului, itt most elég ritkán jelennek meg anyagok, mert nem kaptunk támogatást. -

Milyenek voltak kezdetben az anyagi körülmények, illetve milyennek ítéled meg a jelenlegi helyzetet? – Azt látom, hogy 2009-2010 körül több olyan tényező jelentkezett, ami miatt drasztikusan lecsökkent az egyesület támogatása. Fokozatosan csökkent a támogatások mértéke, illetve megszűnt az egyik legfontosabb támogatónk, a Magyar Mozgókép Közalapítvány. Annak volt egy szakosztálya, amely támogatta a filmes folyóiratok, könyvek megjelentetését. Az MMK megszűnése után más alapítvány nem vette át ezt a támogatási területet. A helyette létrejött Filmalapnál tudunk pályázni például fesztiválszervezésre, de filmes folyóiratokat ők sem támogatnak. A Nemzeti Kulturális Alapnál is megszűnt a mozgóképes szakosztály, nem lehet filmes rendezvényekre pályázni, folyóirat-kiadásra pedig csak más művészeti folyóiratokkal közösen. Nem vagyok biztos abban, hogy a kuratóriumban van-e egyáltalán filmes szakember. Nagyon lecsökkentek tehát a keretek, ha csak a Filmtett megjelenésére gondolok, a 2008-as költségvetésünknek a 35-40%-át kapjuk meg ma, és ez eléggé drasztikus érvágás. A bizonytalanság jellemez minden megszervezett programot, de a magukat pályázatokból fenntartó egyesületekre általában jellemző, hogy jövőjük mindig kiszámíthatatlan, bizonytalan. -

Nálatok milyen gyakorlati döntések születtek ennek kapcsán, mi változott a forráshiány következtében? – Például változtattunk a Filmtett laptervén, kevesebb anyag jelenik meg. Most is naponta frissül, de 2012-ig heti 8 anyag jelent meg, utána már csak heti 5 kritika, tanulmány. Emellett csökkentettük a saját fizetéseinket is. - Történt-e valami változás a vezetőségben? – Emiatt nem. Ez egy eléggé kis csapat, gyakorlatilag négyen vagyunk, akik az egészet lebonyolítjuk. A testvérem volt a főszerkesztő 2009-ben. Amióta ő elment, nem változott semmi. Volt olyan, hogy egy szerkesztő kilépett, és jött helyette másik, de ez annyira nem látványos változás. 3

- Szerinted szükség lesz-e a Filmtettre 5 év múlva? Milyen jövőképet látsz magad előtt? – Mindenképpen azt vallom, hogy szükség lesz rá. Úgy gondolom, olyan területeket tudunk lefedni, amelyekre más erdélyi civilszervezet nem igazán vállalkozott. Vannak még filmes vállalkozások, de azok inkább a filmgyártásra összpontosítanak. Hiánypótló projektjeink vannak, mint amilyen a magyar filmnapok megszervezése, a filmes szakportál szerkesztése. Amíg tudunk tartani egy bizonyos színvonalat, úgy gondolom, lesz igény rá. - Mik a terveitek erre az évre? – Minden program kapcsán vannak terveink. A szaklapnál nagyon látványos fejlesztéseket nem tudunk eszközölni, de a filmfesztivállal kapcsolatban az a célunk, hogy amennyiben lehetséges bővítsük a helyszínek számát. Tavaly 7 helyszínen rendeztük meg, idén Kézdivásárhelyen és Kovásznán is szeretnénk vetítéseket tartani. A körülmények ellenére mindig próbálunk fejleszteni a dolgokon. A tábor esetében az előző évekkel ellentétben szeretnénk bevezetni egy filmterv-fejlesztő műhelyt még a nyári tábor előtt, ami valamilyen szinten garantálja azt, hogy az elkészült filmek színvonala is megfelelő lesz. Május elején lesz Tusnádfürdőn egy erre szolgáló forgatókönyv-fejlesztő hétvége. Ezen kívül szeretnénk megjelentetni egy Filmkritikusok kézikönyve nevű szakmai kiadványt, ami az újságírók, filmszakos hallgatók, a filmkritika írással foglalkozók számára nyújthat gyakorlati segítséget. Ez olyan téma, amit se az újságírói, se a filmes szakokon nem igazán tanítanak. A tavaly óta a TIFF, az erdélyi nemzetközi filmfesztivál keretében a magyar nap szakmai partnerei vagyunk, tehát valamilyen szinten mi döntjük el, hogy milyen filmeket vetítsenek, és a szervezésében is segítünk. Ez egyfajta elismerés számunkra, aminek nagyon örülünk. Kérdezett: Molnár Bea [email protected]

3. Csíki Anyák Egyesülete

A Csíki Anyák Egyesülete 2011 márciusában jött létre azzal a céllal, hogy a Csíkimedencében élő, innen elszármazott vagy ide letelepedett édesanyákat összefogja, és támogassa őket azon törekvésükben, hogy felelősségteljes, gondoskodó szülőként kiteljesedjenek, szülői hivatásukat a feladathoz méltó módon láthassák el, és testi, lelki és szellemi értelemben véve is egészséges gyermekeket nevelhessenek. Tevékenységünk a várandósság, szülés, szoptatás, gyermekgondozás, gyermeknevelés és család tárgykörét érintő ismeretterjesztéssel, segítségnyújtással, valamint a gyermekkultúra népszerűsítésével kapcsolatos feladatokat foglal magában. Az egyesület személyes indíttatásból jött létre, amikor 2009 őszén második gyermekemre várva, másfél éves anyai, feleségi szerepkörömből némi tapasztalattal a gyermekgondozás és házastársi feladatok mellett arra gondoltam, hogy hasznos lenne egy fórum, ahol hasonló helyzetű nőkkel, édesanyákkal megoszthatjuk hétköznapi kérdéseinket, gondjainkat, de örömeinket is egyaránt. Így született meg a csikianyak levelezőlista, elsőre saját baráti körből meghívott édesanyákkal, majd futótűzként terjedt a lehetőség, egy év múlva már 366 egymással beszélgető édesanya levelezgetett napi szinten. Mára 810-en vagyunk a levlistán, el kellett fogadni a Facebook térhódítását, 4

két éve ott is jelen vagyunk 1300 taggal. Úgy vettem észre, hogy ezen a felületen inkább bátorkodnak írni, kérdezni az édesanyák, a kommunikálás is gyorsabb, a válaszok is lényegre törőbbek. Szóval személy szerint nekem hiányzik a lista bensőséges hangulata, még akkor is, ha a pár pontos aranyszabályra hivatkozva gyakrabban kellett moderálni, de akárcsak egy fejlődő család, mára már összeérett csapat használja, ahonnan 2 év múlva egyesületi tagok mutatták meg csatlakozási szándékukat, értették, támogatták a listán is működő elveket immáron civil szervezetként. Sok célkitűzésünk van az egyesületi alapszabályzatban, ezek közül nagyon sokat pipálhattunk ki az évek során, gyűjtöttünk támogatást beteg gyermekeknek, de hiányzó oltásokra is írtunk listát, hogy kiknek kellene, és olcsóbban szereztük be. 2011 őszén iskolakezdés előtt Böjte atya tusnádi gyermekeit szerveztük be egy hétre családokhoz, azzal a céllal, hogy mi is barátkozzunk a több gyermekes gondolattal, az árva gyerekek is kerüljenek más környezetbe, és végül azért is, hogy a nevelők erre az időre teljesen kikapcsolhassanak, töltődjenek fel. Jól működő találkozóhelyünk van, melyet Böjte Csaba ferences szerzetesnek köszönhetünk, és itt zajlanak napi rendszerességgel programok kicsiknek, nagyobbacskáknak, és édesanyáknak is. Az egyesületi megbeszéléseket is itt tartjuk, egy háromszobás lakás, amiből egyik szobát folyamatosan raktárnak is használunk, ide hozzák be az édesanyák a kinőtt babaholmikat, saját ruhatárukból származó darabokat, kiegészítőket, melyeket kölcsönadnak (pl. ikres babakocsi), vagy szükség esetén ruhaadományokat állítunk össze igény szerint. De itt zajlik a színes kotta módszerét használó zeneóvoda, a legkisebbeknek a zenebölcsi mondókázással, a havi gyakoriságú Aranyóra szülésfelkészítő, volt már babamasszázs tanfolyamunk is, van gyászfeldolgozó csoportunk, szoptatástámogatás és babahordozási találkozások, és féltett kikapcsolódásunk szombatonként a guzsalyas, ahol varrunk, horgolunk, stoppolunk, és az anyaság, feleség szerepköreinket beszéljük meg magunk közt. Minden programunk nyilvános, tehát aki olvassa valamelyik virtuális felületünket, értesül időben, és szeretettel is várjuk az újakat is. Ezen kívül természetesen ott vannak a különböző meghirdetett programjaink: szülők iskolája, havi kórházlátogatások, évszakonként babaruhabörze, nemzetközi tematikus napok, hetek (Édesanyák hete, Szoptatás napja, Babahordozás hete), gyermeknap megünneplése, a Magyar Népmese Napja. És a nyári megjelenéseink egyesületi sátorral a pünkösdi búcsún, Ezer Székely Leány Találkozón, Tusványoson (immár 3 éve), Városnapokon, Múzeumok éjszakáján, Dob-ban ritmusfesztiválon, de a Motoros fesztiválra is hívtak minket anya és babaszigetet biztosítani. Mindig jól telnek ezek a találkozások, kialakult egy önkéntes csapat, értjük egymást, hangolódunk folyamatosan, alkalmazkodunk az adott helyzethez, az édesanyáknak teret biztosítunk szoptatásra, pelenkázásra, oltalmat az időjárási viszonyok elől, családok telepednek le sátorunkba a búcsún, vagy néptáncoló gyerekek a Nyeregben az Ezer Székely Leány alatt. Olvasást népszerűsítő programot is folytatunk 2010 óta, először csak versek olvasásával, elbábozásával kezdtük, 2011-től pedig hét próbából álló vetélkedőt tartunk kisiskolásoknak, idén éppen a kortárs magyar mesékkel foglalkozva a Böngészőben. A Magyar Népmese Napján hirdetjük meg az első fordulót, kiválasztunk egy mesét, megadjuk a kérdőívet, és egy hónap áll a kisdiákok rendelkezésére, hogy beküldjék a helyes válaszokat, majd június elsején díjazzuk a legügyesebbeket, rajzkiállítással egybekötve. Mit mondhatnék, folyamatosan a kultúránk, szép anyanyelvünk, magyarságunk berkeiben élünk, ez feltölt minket, erőt ad a folytatásra, és talán még a gyermeknevelés, és családi élet is zökkenőmentesebb. A gyermekek társaságba járnak ölbebabákként, ismerik egymást totyogó koruktól, a férjeink feladatokat vállalnak a szervezésben, vagy eljönnek bizonyos előadásokra, olykor szakmai továbbképzésekre megyünk el hála a többi civil szervezetnek, vagy állami intézménynek, 5

és a célkitűzések listája még mindig hosszú, új ötletek, partnerségek folyamatosan alakulnak ki, nagyon nehéz alábbhagyni a tempóval. Szeretnénk megtartani programjaink zömét idén is, vannak persze újító elképzelések például Tusványos kapcsán, de szeretnénk elhívni neves együttest, elismert szakemberi csoportot is Budapestről, mélyíteni a kapcsolatunkat a Megyei Sürgősségi Kórházzal, a Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatósággal, a Gyulafehérvári Caritasszal, ugyanakkor további együttműködésben maradni civil szervezetekkel, akikkel partnerségben több ízben is segítettünk a rászorulókon, vagy bizonyos célcsoportokon. Család–munkahely–egyesület, számomra egyet jelent: közösségben vagyunk, tőlünk függ, hogy milyenné tegyük közvetlen környezetünket, hol tudunk segíteni, megoldásokat találni, környezetkímélő módon élni, és élni hagyni. Tamási jut eszembe: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”. Na, hát mi a lakályosságon dolgozunk, azt gondolom. Tiboldi Bea [email protected]

4. Igen, tessék! Kolozsvár Az Igen, tessék! Da, poftiți! Egyesület ügyvezetőjét, Bethlendi Andrást kérdezem a nyelvhasználati mozgalom indulásáról, jelenlegi helyzetéről, anyagi forrásairól, tevékenységeiről. -

Mennyire volt nehéz elindítani egy ilyen szervezetet? Honnan jött az ötlet? Milyen segítséget kaptatok? - Az ötlet Horváth István szociológustól és baráti körétől származik. Ők voltak azok, akik két és fél évvel ezelőtt elindították a mozgalmat. A konkrét jogi forma egy évvel ezelőtt, februárban született meg. Ez egy egyesületi forma, az Igen, tessék! Da, poftiți! Egyesület. Amióta létezik az egyesület, illetve azt megelőző néhány hónapban kialakult mögötte egy fiatal, dinamikus csapat. Gyakorlatilag ez a csapat vállalta fel, vállalja fel máig is ennek a mozgalomnak a stratégiai fejlesztését. - Milyen célkitűzésekkel indultatok? - A kezdetekben az volt a célunk, ami máig nem változott, hogy a magyar nyelv használatának a terét kibővítsük. Vagyis, hogy a lehetőségekhez mérten, minél inkább használhatóvá tegyük a magyar nyelvet Kolozsváron, illetve Erdély számos olyan más településén, ahol az emberek reflexszerűen nem szólalnak meg magyarul, például egy üzletben, annak ellenére, hogy lehet, hogy az elárusító magyar. Kolozsvár ennek iskolapéldája. A hivatalos népszámlálási adatok szerint Erdélynek második legnagyobb magyar közössége él itt, de lehetséges, hogy ha beleszámoljuk az egyetemistákat is, akár még Marosvásárhelynél is több magyar él Kolozsváron. Nem éri el a húsz százalékot, szóval a román állam biztosította nyelvi jogok nem garantáltak. A román nyelvhasználati szabályozás nem vonatkozik az üzleti szférára, gazdaságra, tehát ez egy teljesen új szerep nyelvhasználati mozgalmak számára. -

Milyen szolgáltatásaitok vannak? 6

- Mi elsősorban a gazdasági szférára fókuszálunk, így a szolgáltatásaink cégeknek vagy klienseknek szólnak. Az elsődleges szolgáltatásunk, hogy megjelöljük azokat a helyeket, ahol magyarul is meg lehet szólalni. Ezt többféle módon valósítjuk meg, az Igen, tessék! feliratú matricával, amelyet olyan üzlethelyiségek vagy kiszolgálói egységek ajtajára ragaszthatnak ki, ahol magyarul is kiszolgálják a klienseket. Illetve van weblapunk, ahol megtalálható az összes olyan partnerünk, aki biztosítja a magyar nyelvű kommunikációt. A jövőben, remélhetően a következő fél éven belül, vadonatúj weblapunk lesz, amely a google keresőhöz hasonló keresőprogramra épül majd, ahol kulcsszó alapján meg lehet találni a megfelelő magyar nyelvű szolgáltatót. És ehhez hasonlóan mobilalkalmazásunk is lesz. Ezek mind a klienseinket segítik. Cégek számára ennek a tükörszimmetrikus megfelelőjét biztosítjuk, vagyis klienseket irányítunk hozzájuk, illetve kétnyelvű reklámokhoz nyújtunk nyelvi segítséget, fordítjuk és igény szerint le is gyártjuk ezeket. Talán a leglátványosabb eszközünk, az Igen, tessék! újság, amely 18.000-es példányszámban jelenik meg minden hónapban Kolozsváron és Kolozsvár metropolisz övezetében, elsősorban Kalotaszeg környékén. Ingyenesen terjesztjük és célzottan a magyar családok postaládájába helyezzük. Milyennek ítéled meg a szervezet jelenlegi helyzetét anyagi szempontból, az emberi erőforrást valamint a helyi támogatást illetően? - Mint említettem, az újság egy nagyon fontos eszköz, ezzel népszerűsítjük a mozgalmunkat, és nyelvhasználati tartalmakat viszünk bele. Ez egy könnyebb hangvételű közösségi havilap. Ugyanakkor nagyon fontos pénzforrást is jelent a szervezet számára, mert oldalakat reklámfelületként értékesítünk. Ez elsősorban az újságot tudja fenntartani. Ezen kívül pályázatokból élünk, személyes felajánlásokat is kapunk. Mint bármelyik olyan szervezet, amely most bontogatja a szárnyait, mi is küszködünk anyagi nehézségekkel, de az tény, hogy a havilapnak már tizennegyedik száma jelent meg, azt hiszem, magáért beszél: az Igen, tessék! fenntartható mozgalom. Gazdasági hálózatot alakítunk ki, számítunk a 2%-os felajánlásokra is azon olvasók részéről, akik szimpatizálnak ezzel a mozgalommal. Mindent megteszünk, hogy minél több anyagi forrást kapcsoljunk be. -

-

A Civil Fórumnak éppen ebben a lapszámában közlünk egy elemzést az említett 2%-os adófelajánlásokkal kapcsolatosan, amely azt mutatja, hogy a kisebb civil szervezetek elenyésző mértékét tudják fedezni a kiadásaiknak ebből a forrásból. Ez nálatok hogyan működik? - Lévén, hogy nekünk múlt év februárjától van jogi hátterünk, nincsen túl sok tapasztalatunk azzal kapcsolatosan, hogy mennyire lehet bevonzani a 2%-os felajánlásokat. Mindent megteszünk ez ügyben. Bátran merem állítani, hogy mi vagyunk Erdélyben a legnagyobb nyelvhasználati mozgalom, és annak ellenére, hogy az anyagi keretek szűkösek, én azt hiszem, hogy eléggé nagy szervezetnek mondhatjuk magunkat. Havonta átlag 30 emberrel dolgozunk együtt (az újság szórói, szerkesztői, tördelői, az irodában dolgozó munkatársak, az elnökség), ez elég nagy szám. Azt hiszem, annak köszönhetően, hogy egy újsággal is rendelkezünk, komoly eséllyel indulunk, hogy az emberek nekünk ajánlják fel a jövedelemadójuk 2%-át. Cégeknél is kopogtatunk ez ügyben. Van egy marketingcsapatunk, akik a reklámfelület értékesítésével foglalkoznak, illetve cégeket vonzanak be a hálózatba. Nagyon számítunk ezeknek a cégeknek is a támogatására. -

Megalakulásotok óta változott-e a szervezet vezetése? Van-e arra igény, hogy vezetőváltásra kerüljön sor?

7

- Nem változott a vezetés. A szervezet elnöke Talpas Botond, azóta tölti be ezt a tisztséget, amióta megalakult az egyesület. Rohamosan fejlődő szervezetről beszélhetünk, ez azt jelenti, hogy a csapat is alakul, én magam kereken egy éve vagyok az Igen, tessék! mozgalom tagja, a munkatársaim közül vannak olyanok, aki 8 hónapja, 5 hónapja tevékenykednek nálunk, és folyamatosan bővül a csapat. Nem hinném, hogy lenne igény arra, hogy a vezetés változzon. A vezetési forma viszont, a célok, az eszközök mindenképpen változnak, és azt hiszem, hogy jó irányba. -

Hogyan látod, lesz-e szükség a szervezet tevékenységére 5 év múlva? Ha igen, miért? Ha nem, miért nem? - Talán az lenne a legjobb, ha már nem lenne szükség a szervezet tevékenységére 5 év múlva, mert az azt jelentené, hogy nem csak a magyart, hanem minden nyelvet nyilvánosan jelölnének, amelyen meg lehet szólalni, ezzel megkönnyítve a turisták, a kisebbségek anyanyelvhasználattal kapcsolatos helyzetét. Vannak viszont olyan technikai eszközök, például a mobilalkalmazás, a matricák, a weblap, az újság, amelyekre akkor is szükség lesz, ha jól működik már a rendszer. Ezért azt merem állítani, hogy – amennyiben sikerrel és minőségileg tudjuk kivitelezni – a mozgalomra szükség lesz 5 év múlva is. Bízunk benne, hogy nem csak román-magyar kontextusban, nem csak Erdélyben, hanem határon túl is gyökeret verhet ez az elképzelés. Ezért mi mindent megteszünk. Kérdezett: Vízi Tünde [email protected]

5. Udvarhelyszéki anyák közössége

Az Udvarhelyszéki anyák közössége 2011 májusában alakult meg. 2009 végén a La Leche Liga szellemiségében szoptatást támogató baba-mama csoportot indítottam. Ezen találkozok során megfogalmazódott bennem, hogy lenne igénye az édesanyáknak egy színesebb, szélesebb témákat érintő közösségre is. 2011 januárjában meghívást kaptam a Csiki Anyák körében egy beszélgetésre. A velük való személyes találkozás volt az, ami megérintett és átláthatóbbá tette az addig megfogalmazódott igényekre a választ. Így 2011 májusában létrehoztam az Udvarhelyi Anyák Levelezőlistát 45 édesanyával. A következő hónaptól rendszeren közös sétákat szerveztünk, hogy a személyes ismerkedés se maradjon el. Aztán jött az ősz és a találkozók előadásokkal lettek összekötve: homeopátia, intim torna, bőrgyógyászat, felső légúti betegségek, különböző pszichológiai témák. A mesék fontosságáról és a háborítatlan szülésről is hallhattuk szakember véleményét, tanácsait. De voltak zenés fejlesztő foglakozásaink is, melyeket szeretnénk a jövőben újrakezdeni. A közjó érdekében babakocsis felvonulást szerveztünk egy járhatóbb, élhetőbb városért, ahol közel 200 babakocsis édesanya, apuka, nagymama vonult végig a városon. A Városi Tanács a témával kapcsolatos nyitottságának köszönhetően ma már sebességlassító csíkok vannak elhelyezve a forgalmasabb gyalogátkelők előtt. 2012 májusában bemutatkoztunk a város előtt is, Kismama sátor felállításával részt vettünk a Tavaszi Vásáron. Ekkor keresztelkedtünk át Udvarhelyszéki Anyákká, mivel azt éreztük, hogy a köznyéken élő vagy innen elszármazott, de lélekben idetartozó édesanyák kizárva érezhetik magu8

kat csoportunkból. Miközben közösségünk vár minden békés kommunikálásra, egymás segítésére nyitott édesanyát. Jelenleg közösségünkben 245 édesanya van. Negyedévente bababörzéket szervezünk, amelyekkel az anyukáknak segítettünk/segítünk elérhető áron megvásárolni más édesanyák gyerekének a kinőtt ruhadarabjait, használati eszközeit. Az ünnepek közeledtével, gyerekekkel közös barkácsolást szervezünk. Folyamatosan van babamasszázs és gyógytorna az egészséges gyermeklábakért, lúdtalp megelőzés és gyógyítása érdekében. A listán megfogalmazódott, hogy jó lenne, ha tudnánk készíteni szoptatásról szóló információs táblákat, szórólapokat a szoptatás során felhalmozódott téves információk ellen. Ez az elképzelés valóra vált 2012 májusában: a Székelyudvarhelyi Közösségi Alapítvány „Ön dönt” alapjából nyertünk támogatást, ezek szerint a városlakók is fontosnak tartották ezt a gondolatunkat. Az év augusztusában először szerveztük meg a Séta a szoptatásért rendezvényt, a szoptatás világnapján, amikor a Városi kórház újszülött és nőgyógyászati osztályainak és az udvarhelyszéki háziorvosi rendelőknek jutattunk az időt álló információs plakátokból és szórólapokból. A tavalyi évben másodszor is megszervezésre került a Séta a szoptatásért rendezvény, mely szintén nagy népszerűségnek örvendett. Legnagyobb gondunk, hogy nincs egy stabil helyünk. A Városi Könyvtár és a Móra Ferenc Általános Iskola támogatásával kapunk helyet az előadásainknak, tanfolyamjainknak. De nagy álmunk egy olyan helyet találni, kapni, ahol rendszeresen megtarthatnánk az ingyenesen működő LLL-szoptatás támogató baba-mama csoportot, ami otthont adna a kézműves foglalkozásainknak, akár terápiás csoportjainknak különböző témákban. Közösségünk célja, hogy támogassuk egymást az anyaság útvesztőiben, bizonytalan napjainkban véleményt, tapasztalatot tudjunk kérdezni egymástól és megoldást találni hétköznapi gondjainkra. Hisszük, hogy a megoldás sokszor karnyújtásnyira van ezért elengedhetetlen a kölcsönös bizalom és egymás iránti megértés. A jövőre nézve még nagyon sok célkitűzésünk van. Már a tavaly bekapcsolódtunk az Édesanyák hete rendezvénysorozatba, ezt az idén is szeretnénk folytatni és bekapcsolódni a Hordozás hete eseménybe is. Folyamatos jó kapcsolatban vagyunk a Városházával, Kismamasátrat, kézműves foglalkozást és arcfestést biztosítunk a Gyermeknapon, a Szentistván napon. Az édesanyákban megfogalmazódó kérdésekben további előadásokat szervezünk. Továbbá terveink között szerepel a Városi Kórházzal is tovább ápolni a kapcsolatunkat. A legtöbb programunk nyilvános, tehát aki olvassa valamelyik virtuális felületünket, értesül időben, és szeretettel is várjuk az újakat is. Természetesen vannak zártkörű programjaink is. Sőt, már kedvezményeket is kapnak az édesanyák, egy-egy tanfolyamon, babaruhabörzén, azért mert aktív tagjai közösségünknek. Előadásaink, foglalkozásaink mindig jó családias hangulatban telnek. Nagyon sok értékes barátság született a lista tagjai között. Örömmel tölt el, hogy egyre több édesanya vállal részt egy-egy szívéhez közel álló esemény szervezésében önkéntes munkájával vagy szakmai tudásával, akár adományaival. Ahhoz, hogy ezt a munkát folytatni tudjuk, továbbra is szükségünk van új édesanyák bekapcsolódásába a szervezésbe, a háttérmunkába. Várunk szeretettel mindenkit! Fekete Éva [email protected]

9