1. sz. melléklet. Helyi Esélyegyenlőségi Program. Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata

1. sz. melléklet

Helyi Esélyegyenlőségi Program Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata

2013 - 2017

Készítette: Széchenyi István Egyetem Szociális Munka Tanszék Szerzők: Azizi Zouheirné terepkoordinátor Dr. Csizmadia Zoltán egyetemi docens Kóbor Krisztina egyetemi adjunktus Dr. Nárai Márta egyetemi docens Peisser-Puli Edit egyetemi adjunktus

Tartalomjegyzék Bevezető......................................................................................................................................6 1. Egyenlő bánásmód – esélyegyenlőség: a Helyi Esélyegyenlőségi Program jogszabályi háttere........................................................................................................................................7 1.1. Helyi Esélyegyenlőségi Program ...............................................................................8 1.2. Kapcsolódó jogszabályok...........................................................................................9 2. Az esélyegyenlőség társadalmi fontossága - a Helyi Esélyegyenlőségi Program koncepciója..............................................................................................................................10 2.1. Egészség - méltánytalanság - esélyegyenlőtlenség...................................................13 3. A Program súlypontjai és módszertani jellemzői ............................................................15 4. A Program kapcsolódása Győr város önkormányzatának a különböző szakterületek fejlesztésére megfogalmazott dokumentumaival, valamint a Győri Többcélú Kistérségi Társulás céljaival ....................................................................................................................16 4.1. Kapcsolódás az önkormányzat koncepcióihoz, programjaihoz................................16 4.2. Kapcsolódás a Győri Kistérségi Társulás céljaival..................................................16 5. A Település bemutatása......................................................................................................18 6. Az egyes csoportokra vonatkozó helyzetelemzések és probléma megjelölések.............21 6.1. Nők...........................................................................................................................21 6.1.1. Helyzetelemzés......................................................................................................22 6.1.1.1. A nők gazdasági függése, kiszolgáltatottsága, a munkaerő-piaci esélyegyenlőtlenségek.....................................................................................................22 6.1.1.2. Szakmai, a magán- és a családi élet fokozottabb összehangolásának támogatása…...................................................................................................................25 6.1.1.3. A férfi-női részvétel aránytalanságai a politikai és gazdasági döntéshozatalban, valamint a tudomány területén........................................................................................29 6.1.1.4. Nőkkel szembeni erőszak...................................................................................30 6.1.1.5. A nemekhez kötődő sztereotípiák visszaszorítása..............................................32 6.1.1.6. A nők és férfiak közötti társadalmi egyenlőség szakmai előfeltételeinek kiépítése...........................................................................................................................32 6.1.2. Problématérkép......................................................................................................32 3

6.1.3. Megoldási javaslatok, lehetőségek........................................................................34 6.2. Mélyszegénységben élők, romák ..........................................................................34 6.2.1. Helyzetelemzés......................................................................................................36 6.2.1.1. A cigány népesség nagyságrendje......................................................................36 6.2.1.2. Képzettség, oktatás ............................................................................................39 6.2.1.3. Foglalkoztatás, munkaerőpiac............................................................................42 6.2.1.4. Szegénység, jövedelmi viszonyok és szociális helyzet......................................44 6.2.1.5. Lakhatás..............................................................................................................47 6.2.1.6. Egészségi állapot................................................................................................47 6.2.1.7. Esélyegyenlőség-diszkrimináció, érdekérvényesítés..........................................48 6.2.2. Problématérkép......................................................................................................50 6.2.3. Megoldási javaslatok, lehetőségek........................................................................51 6.3. Fogyatékossággal élő emberek..............................................................................53 6.3.1. Helyzetelemzés......................................................................................................55 6.3.2. Problématérkép......................................................................................................56 6.3.3. Megoldási javaslatok, lehetőségek........................................................................58 6.4. Hátrányos helyzetű és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek.................59 6.4.1. Helyzetelemzés......................................................................................................60 6.4.2. Problématérkép......................................................................................................66 6.4.3. Megoldási javaslatok, lehetőségek .......................................................................66 6.5. Idősek.......................................................................................................................67 6.5.1. Helyzetelemzés......................................................................................................67 6.5.1.1. Demográfiai jellemzők.......................................................................................67 6.5.1.2.Jövedelem, lakhatás, egészségi állapot................................................................67 6.5.2. Problématérkép......................................................................................................72 6.5.3. Megoldási javaslatok, lehetőségek........................................................................73 6.6. Pszichiátriai betegek és szenvedélybetegek .........................................................74 4

6.6.1. Helyzetelemzés......................................................................................................74 6.6.2. Problématérkép......................................................................................................76 6.6.3. Megoldási javaslatok, lehetőségek........................................................................79 7. Problématerületek...............................................................................................................82 7.1. Általános problémák.................................................................................................82 7.2. Nők...........................................................................................................................82 7.3. Mélyszegénységben élők, romák..............................................................................82 7.4. Fogyatékossággal élő emberek.................................................................................83 7.5. Hátrányos helyzetű és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek........................83 7.6. Idősek........................................................................................................................83 7.7. Pszichiátriai betegek és szenvedélybetegek..............................................................83 8. Intézkedési terv...................................................................................................................87 8.1. Akcióterv - nők.........................................................................................................88 8.2. Akcióterv - mélyszegénységben élők, romák...........................................................90 8.3. Akcióterv – fogyatékossággal élő emberek..............................................................92 8.4. Akcióterv - Hátrányos helyzetű és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek.....93 8.5. Akcióterv - Idősek....................................................................................................95 8.6. Akcióterv - Pszichiátriai betegek..............................................................................96 8.7. Akcióterv - Szenvedélybetegek................................................................................97 9. Az Esélyegyenlőségi Program integrációja és felülvizsgálata.........................................99 10. A társadalmi nyilvánosság, szakmai konzultáció és visszacsatolás biztosítása...........99 11. Irodalom, források..........................................................................................................100 A Melléklet - Esélyegyenlőségi glosszárium........................................................................102 B Melléklet - Éves településstatisztikai adatok ..................................................................115

5

Bevezető A Helyi Esélyegyenlőségi Program kidolgozásának egyik legfontosabb reális közösségi indítéka (a jogszabályi és pályáztatási követelmények mellett) az, hogy empirikus kutatásokkal is alátámasztható hazánkban az egyre növekvő társadalmi megkülönböztetés és diszkrimináció, amely különösen a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok esetében az esélyegyenlőség csorbulásához és társadalmi integrációjuk gyengüléséhez vezet. A program célja, a településen jelentkező esélyegyenlőségi problémákra történő reagálás és beavatkozás megtervezése, konkrétan a Győrben élő, hátrányos helyzetű csoportok felzárkóztatása, életminőségének javítása, társadalmi részvételének biztosítása, ezekkel együtt egy mindenki számára „elérhető”, „élhető” város megteremtése reális, megalapozott, a valós intézményi és finanszírozási feltételekre épülő, sikeresen kivitelezhető intézkedések, fejlesztések révén. Bár elméleti, értékrendi síkon a társadalmi megkülönböztetésnek, az esélyek egyenlőtlenségének, a diszkriminációnak minden formája elkerülendő, az ezzel kapcsolatos konkrét beavatkozások szintjén érdemes kiemelni azt a sajátosságot, melyre a legfrissebb hazai szociológiai kutatások világítottak rá. A személyes diszkrimináció előfordulási valószínűsége leginkább a munkakereséssel és munkavállalással összefüggésben, illetve a szociális és egészségügyi ellátásban a legmagasabb. Érdemes kiemelten kezelni ezeket az intézmény-rendszereket és mechanizmusokat az esélyegyenlőségi program kidolgozása során is. A társadalmi megkülönböztetéseknek rengeteg változata létezik, így az esélyek egyenlőtlensége, a társadalmi hátrányok is nagyon sokféle formában bukkanhatnak fel (lásd Az esélyegyenlőség társadalmi fontossága fejezet). Annak érdekében, hogy kezelhető léptékű, jól célzott, reális és a helyi problémákra, sajátosságokra fókuszáló program legyen kidolgozva a leginkább veszélyeztetett, kiemelt célcsoportokból (nők, mélyszegénységben élők, romák, fogyatékossággal élők, hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek, idősek) indult ki a munka. Az egyes célcsoportok köré szerveződik a helyzetelemzés, a probléma analízis és a megoldási javaslatok rendszerezése is. Felépítés szempontjából a program logikája a következő: a jogi és szervezeti indokoltság után először az esélyegyenlőség társadalmi fontosságáról esik szó (kitérve az esélyegyenlőség kapcsán javasolt alapvető értékekre és elvekre). A súlypontok és módszertani kérdések részben a program kidolgozásának logikája és módszertana van összefoglalva. A helyzetelemzés célcsoportonként mutatja be a társadalmi hátrányok és esélyegyenlőségi problémák legfontosabb helyi sajátosságait a korlátozottan rendelkezésre álló, nagyon hiányos adatok, valamint a megalapozott helyzetelemzéshez készített friss szakértői interjúk, fókuszcsoportos megbeszélések eredményei alapján. A program legfontosabb részét a beazonosított problémák és lehetőségek áttekintése, illetve az ezek enyhítését, megszüntetését célzó konkrét fejlesztési javaslatok (intézkedések, beavatkozások) rendszerezett, időtáv, lehetséges források nagysága és az érintett célcsoport szerint is specifikált kidolgozása alkotja. 6

1. Egyenlő bánásmód – esélyegyenlőség: a Helyi Esélyegyenlőségi Program jogszabályi háttere A diszkrimináció, hátrányos megkülönböztetés minden történelmi korban és társadalmi rétegek között megtalálható volt az emberek csoportjai, tagjai között. Az egyenlőtlenség és a különbségtétel a társadalom számára megoldandó problémát jelentett és jelent, amely ellen a mai napig küzdelem folyik. A diszkrimináció tilalmának elve a közösségi jog alapja, amelyet szinte valamennyi nemzetközi emberi jogi egyezmény tartalmaz. Az egyenlő bánásmód elvének betartása mind az Európai Unió, mind a hazai társadalom elvárása. Az egyenlőtlenségek felszámolása Magyarország számára is alapvető feladatot jelent. Az antidiszkriminációs szabályozást már az Alaptörvény is rögzíti, amely kimondja, hogy minden ember számára biztosítani kell az alapjogokat, bármely megkülönböztetés nélkül (XV. cikk (2)). Az alapjogok biztosításán túl az egyenlő bánásmód követelménye a diszkrimináció tilalmát szolgáló jogszabályok létezését követeli meg. A hazai jogrendben mindezt az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) szabályozza. A diszkrimináció hátrányos megkülönböztetést jelent, olyan megkülönböztető bánásmódot (cselekedetet, tevékenységet, viselkedést, kijelentést és elmulasztott tettet), amely az érintett egyén vagy csoport esélyegyenlőségére hat. Egy többnyire tudatos, kirekesztő cselekedet, amely az egyenlő bánásmód elvével ellentétes és esélyegyenlőtlenséget teremt. Az egyenlő bánásmód követelménye a hátrányos megkülönböztetéstől mentes élethez való jog garantálása, vagyis a kötelezettek tartózkodjanak az olyan magatartástól, amely egyes személyek vagy azok csoportjaival szemben, bizonyos tulajdonságaikkal összefüggésben, hátrányos megkülönböztetést eredményez/eredményezhet. A jogszabály 19 ún. „védett tulajdonságot” nevesít (pl. nem, életkor, nemzetiség, fogyatékosság, családi állapot, bőrszín…), amelyek a kedvezőtlenebb bánásmód alapjául szolgálhatnak, valamint nyitva hagyva a felsorolást, egyéb helyzet, tulajdonság vagy jellemző alapján is érhet valakit hátrányos megkülönböztetés. Az Ebktv. felsorolja azokat a magatartásokat, amelyek megvalósítása esetében hátrányos megkülönböztetés valósul meg: − közvetlen hátrányos megkülönböztetés, − közvetett hátrányos megkülönböztetés, − zaklatás, − jogellenes elkülönítés (szegregáció), − megtorlás (viktimizáció),

7

− az ezek bármelyikére adott utasítás. Ezen magatartásokon kívül idevágó hátrányos megkülönböztetés valósulhat meg abban az esetben, ha a fogyatékossággal élő személyekkel kapcsolatban az érintettek elmulasztják az akadálymentesítési kötelezettségüket. A törvényi szabályozás azonban nem garantálja az esélyegyenlőséget, hiszen a társadalmi és gazdasági különbségekből adódó hátrányokat nem szünteti, nem szüntetheti meg. Az esélyegyenlőségi politika a jogegyenlőségen túl tehet többet az élet különböző területein mindazért, hogy mindenki egyenlő eséllyel érvényesülhessen, hogy mérséklődjenek a társadalmi különbségek például az oktatásban, a munkaerőpiacon vagy a szolgáltatások igénybevételekor. Ahhoz, hogy mindezek a gyakorlatban is megvalósuljanak, előnyben részesítő intézkedésekre van szükség. Ezek egyrészről megerősítő (bizonyos csoportok számára kvóták alkalmazása), valamint esélykiegyenlítő intézkedések (akadálymentesítés) lehetnek.

1.1. Helyi Esélyegyenlőségi Program Az Ebktv. 31. § (1) bekezdése alapján minden települési önkormányzatnak ötévente, öt évre szóló helyi esélyegyenlőségi programot kell elfogadnia, amelyben elemzi a településen élő hátrányos helyzetű csoportok helyzetét, majd a feltárt problémákra reagálva meghatározza az esélyegyenlőséget elősegítő célokat és tevékenységeket. Az esélyegyenlőség mindenki számára érték, így az önkormányzatoknak is érdeke, hogy a fent megnevezett célok megvalósuljanak, így Győr városa a törvényi előírásoknak is megfelelve megalkotja Helyi Esélyegyenlőségi Programját (a továbbiakban: Program). A Program célja a településen élő, hátrányos helyzetű polgárok esélyegyenlőtlenségének csökkentése, hátrányaik megszüntetése támogató intézkedések révén. A hatékony megvalósítás érdekében a programnak figyelmet kell fordítania a következőkre: − a helyi önkormányzat döntéshozatalában az egyenlő bánásmód, az esélyegyenlőség és a társadalmi felzárkózás követelményének érvényesülését segítő intézkedésekre, − az oktatás és képzés területén a jogellenes elkülönítés megelőzésére, illetve az azzal szembeni fellépésre, továbbá az egyenlő esélyű hozzáférés biztosításához szükséges intézkedésekre, − a közszolgáltatásokhoz, valamint az egészségügyi szolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés biztosítására, − olyan intézkedésekre, amelyek csökkentik a hátrányos helyzetűek munkaerő-piaci hátrányait, illetve javítják foglalkoztatási esélyeiket, − területi és lakóhelyi szegregáció megelőzésére, meglévők megszüntetésére, − a település lakóinak érzékenyítésére, szemléletformálására.

8

A Program első része a helyzetelemzés – a helyi viszonyokat figyelembe véve – amely a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok, szociális, oktatási, foglalkoztatási, egészségügyi és lakhatási helyzetéről szól. A helyzetfelmérés során feltárt problémákra intézkedési terv épül, amely a komplex kezelés irányait szabja meg, a felelősök és a források megjelölésével. A városban vizsgált esélyegyenlőségi célcsoportok: − nők, − mélyszegénységben élők, romák, − fogyatékossággal élők, − hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek, − idősek, − pszichiátriai betegek, − szenvedélybetegek. 1.2. Kapcsolódó jogszabályok

− 2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról − 1993. évi XXXI. törvény az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről − 2011. évi CLXXIX. törvény a nemzetiségek jogairól − 1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról − 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról − 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről − 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és gyámügyi igazgatásról − 1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről − 1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról − 2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról − 2012. évi I. törvény a Munka Törvénykönyvéről − 10/2006. (II. 16.) OGY. határozat az új Országos Fogyatékosügyi Programról − Az emberi erőforrások minisztere 2/2012. (VI. 5.) EMMI rendelete a helyi esélyegyenlőségi program elkészítésének részletes szabályairól − Az Európa Parlament és a Tanács 2006/54/EK irányelve a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításról − Nők és férfiak Társadalmi Egyenlőségét Elősegítő Nemzeti Stratégia – Irányok és Célok 2010–2021. 1004/2010. (I. 21.) Korm. határozat

9

2. Az esélyegyenlőség társadalmi fontossága – a Helyi Esélyegyenlőségi Program alapkoncepciója Az utóbbi években a magyar társadalomban növekedett a hátrányos megkülönböztetés, a diszkrimináció mértéke, ezt támasztják alá a „Diszkrimináció az Európai Unióban 2009” (Special Eurobarometer 317) felmérés eredményei. Az említett és más felmérések eredményei is azt mutatják, hogy az etnikai hovatartozás, a fogyatékosság, a nem és az életkor alapján történő hátrányos megkülönböztetés a leggyakoribb, az esélyegyenlőség sérülése szempontjából ezek a különösen érintett, veszélyeztetett csoportok. A hátrányos helyzetben lévő csoportok megfelelő helyzete, számukra az esélyegyenlőség biztosítása a társadalom integrációjának feltétele. A program alapját és egyben törvényi kereteit Magyarország Alaptörvénye, valamint az Ebktv. határozza meg. A program elkészítéséhez szükséges alapkoncepciónkban az említett törvények fókuszában álló, alapvető emberi jogokra és az emberi méltóság tiszteletben tartására épül. Cél a településen élő, hátrányos helyzetű csoportok felzárkóztatása, életminőségének javítása, társadalmi részvételének biztosítása, ezekkel együtt egy mindenki számára „elérhető”, „élhető” város megteremtése. A Programban megjelenő társadalompolitikai értékek: − szabadság, − szolidaritás, − biztonság, − egyenlőség, mint alapértékek. Az egyenlőség értékén belül: − esélyegyenlőség, − feltételek egyenlősége, − bánásmód egyenlősége, − kimenetek egyenlősége. A szolidaritás értékén belül: − a tolerancia és elfogadás értéke. A demokratikus, egyenlő részvételt, egyenlő hozzáférést biztosító társadalom az emberi jogokon alapul. Magyarországon az Alaptörvény szerint az emberi jogok mindenkit megilletnek. Az alapjogaikban sértett vagy veszélyeztetett, hátrányos helyzetű csoportok a diszkrimináció, szegregáció áldozatai.

10

Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. Cikke keretében rendelkezik a diszkrimináció kérdéskörével, kimondva, hogy általános jelleggel tilos minden megkülönböztetés, így különösen: − a nem, − a faj, − a szín, − az etnikai vagy társadalmi származás, − a genetikai tulajdonság, − a nyelv, − a vallás vagy meggyőződés, − a politika vagy más vélemény, − a nemzeti kisebbséghez tartozás, − a vagyoni helyzet, − a születés, − a fogyatékosság, − a kor vagy − a szexuális irányultság − alapján történő megkülönböztetés. A diszkrimináció Magyarországon elsősorban a veszélyeztetett társadalmi csoportokat sújtja, de az élet számos területén jelen van. Az oktatás, a szolgáltatások igénybe vétele, a lakhatás körülményei mellett a foglalkoztatásban tapasztalható diszkriminációnak a legsúlyosabbak az egyéni és társadalmi hatásai. A diszkrimináció elleni harcban három tényező szerepe elengedhetetlenül fontos: 1. az állam – a megfelelő Alaptörvény, illetve jogszabályi háttér biztosításával, 2. a társadalom – felelősségvállalással és elfogadó/befogadó szemlélettel, 3. az egyén – jogtudatosságával. A veszélyeztetett társadalmi csoportok problémájának emberi jogi alapokon történő kezelése négy fő területen valósulhat meg: 1. az oktatás, 2. az egészségügy, 3. a szociális ellátás, 4. a foglalkoztatás területén.

11

Az EBH TÁMOP-5.5.5/08/1 programja keretében, az MTA Szociológiai Kutatóintézete által végzett – „Az egyenlő bánásmóddal kapcsolatos jogtudatosság növekedésének mértéke – fókuszban a nők, a romák, a fogyatékos és az LMBT emberek1” – 2011 áprilisában készült kutatási zárójelentése szerint a személyes diszkrimináció gyakoriságának százalékos aránya a munkahelyen, illetve a szociális és egészségügyi ellátásban a legmagasabb. Az Ebktv. 8. §-a az alábbi védett tulajdonságokról rendelkezik: − nem, − faji hovatartozás, − bőrszín, − nemzetiség, − nemzetiséghez való tartozás, − anyanyelv, − fogyatékosság, − egészségi állapot, − vallási vagy világnézeti meggyőződés, − politikai vagy más vélemény, − családi állapot, − anyaság (terhesség) vagy apaság, − szexuális irányultság, − nemi identitás, − életkor, − társadalmi származás, − vagyoni helyzet, − foglakoztatási jogviszonyának vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyának részmunkaidős jellege, illetve határozott időtartama, − érdekképviselethez való tartozása, − egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője. A helyi esélyegyenlőséget előmozdító program megalkotásában az alábbi alapelveknek kell megvalósulniuk: 1. antidiszkriminációs elv – egyenlő bánásmód elve – előnyben részesítés elve – a negatív megkülönböztetéssel szemben a jog szerint mindenkit megillető egyenlő bánásmód, az előnyben részesítés megvalósulása, 1

A megváltozott szexuális orientációra vonatkozó mozaikszó: leszbikus, meleg, biszexuális, transzvesztita emberek

12

2. társadalmi érzékenyítés elve – megvalósítása a település valamennyi lakosa számára kellő mennyiségű és minőségű információ átadását, veszélyeztetett csoportokkal kapcsolatos szemléletének alakítását jelenti, 3. az egyenlő bánásmóddal kapcsolatos jogtudatosság növelésének elve – általános hiányosság, hogy az emberek nincsenek tisztában azokkal a jogaikkal, amelyek emberi méltóságunk megőrzése érdekében megilletik őket. Az esélyegyenlőségi programnak központi feladata, hogy – különösen a veszélyeztetett csoportok esetében – változtasson ezen.

2.1. Egészség – méltánytalanság – esélyegyenlőtlenség Egészség-méltánytalanság alatt olyan, az egészségi állapotban megfigyelhető különbségek értendők, amelyek adott időben és társadalmi kontextusban nem szükségszerűek és csökkenthetők, vagy megszüntethetők. Az egészség és társadalmi helyzet közötti összefüggés azt jelenti, hogy egészségi állapot szorosan összefügg a körülvevő társadalmi-gazdasági feltételekkel. Bár a születéskor várható élettartam folyamatosan növekszik, a tehetősebbek helyzete kedvezőbb, mint a kevésbé jómódúaké, ez az egészség-méltánytalanságok szempontjából növekvő szakadékhoz vezet a gazdagabbak és a szegényebbek között. A társadalmi-gazdasági létra alján lévők számára kétszer olyan magas a súlyos betegség és a korai halálozás kockázata, mint a létra tetején elhelyezkedők esetében. Az a tény, hogy a társadalmi-gazdasági helyzet, amelybe beleszületik az ember, az egészsége erőteljes meghatározója és befolyásolja a jövőbeli lehetőségeit, ellentmond annak, hogy egyenlő esélyek vannak. Az egészség-méltánytalanságok humánerőforrásbeli veszteséget jelentenek, pedig az egészség-méltánytalanságok csökkentése költség-hatékonyabb befektetés, mint a betegségekből és a munkaerő-kiesésből adódó költségek finanszírozása. Célok, üzenetek az egészség társadalmi meghatározóinak kezelése és az egészségméltánytalanságok csökkentése érdekében: − elsőbbséget élvezzen az egészség-méltánytalanságok meghatározóinak kezelése. − Az egészség-méltánytalanság a teljes lakosságot érintő kérdés. − Adatok gyűjtése az egészség-méltányosságról, összehasonlíthatóak és kezdeményezésre ösztönöznek.

amelyek

értelmezhetőek,

− Egészséghatás vizsgálatok, gazdasági elemzések rendszerszerűbb alkalmazása. − Ismeretek terjesztése, támogatása, gyarapítása az egészség méltányosság kapcsán. − Információcsere, kapacitásnövelés, a média és a nyilvánosság nagyobb mérvű bevonása. Egészség Kép- Egészségfejlesztési Terv, Idősek Egészségképe- Idősek életminőségének javítását célzó koncepció 13

Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata az Esélyegyenlőségi program készítésével párhuzamosan elemzi a lakosság egészségi állapotára és az azt befolyásoló tényezőkre vonatkozó adatokat. Adatforrások: − adatbázisokból nyerhető adatok, − önkormányzat 14 stratégiai dokumentumának elemzéséből nyert következtetések, − iskolai egészségnevelési tervek dokumentum elemzése, − a tervek végrehajtására vonatkozó tapasztalatok kérdőíves felmérése, − lakossági fórum 9 városrészben, − szakemberek megkérdezése 4 fókuszcsoportban, − bizottsági elnökökkel készült interjú, − 2600 fős reprezentatív minta alapján készült lakossági felmérés. Az adatok összegyűjtéséből, elemzéséből készült helyzetfelmérés képezi az alapját az Idősek életminőségének javítását célzó koncepció és a városi Egészségfejlesztési Terv kidolgozásának. E dokumentumok készítésének fontos eleme az egészségi esélyegyenlőtlenségek felmérése és a csökkentés lehetőségeinek számbavétele. Ezért is fontos, hogy az Esélyegyenlőségi Programmal összhangban készüljenek a fentiekben említett helyzetelemzések, stratégiai dokumentumok.

14

3. A Program súlypontjai és módszertani jellemzői

A program kidolgozásának alapját a társadalmilag hátrányos helyzetű kiemelt célcsoportok (nők, mélyszegénységben élők, romák, fogyatékossággal élők, hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek, idősek, pszichiátriai és szenvedélybetegek) köré rendeződő, párhuzamos, azonos elveket követő helyzetfeltáró és programalkotó munka jelentette. Ez egybevág a programozáshoz kapcsolódó módszertani elvárások logikájával, a szerteágazó problémakör szétesésének megakadályozásával, az összehasonlíthatóság biztosításával, és a minél konkrétabban célzott beavatkozási, intézkedési irányok megtervezésének igényeivel is. A jogszabályban meghatározott adatok felhasználása mellett, az újonnan végzett feltáró jellegű primer kutatás gerincét a célcsoportonként szervezett fókuszcsoportos megbeszélések, szakértői interjúk, valamint írásos formában megválaszolható szakértői kérdőívek és kismintás online célcsoportos kérdőívek alkották (1. táblázat).

1. táblázat A primer feltáró kutatás módszerei és a bevont szervezetek és szakemberek száma Módszer Fókuszcsoportos megbeszélések résztvevői Írásos reakció a kérdéseinkre (szakértői kérdőív) Egyéni szakértői interjú Összes bevont szakember száma Bevont, megkérdezett szervezetek száma összesen Online kérdőív (női célcsoport)

Fő / db 37 fő 21 fő 13 fő 71 fő 43 db 59 fő

A helyi szakmai mezőben végzett feltáró munka az alábbi kérdéskörökre összpontosított: 1. Sorolja fel, szervezete/intézménye mely célcsoportokkal áll kapcsolatban, elsődlegesen melyik társadalmi csoporttal/csoportokkal összefüggésben válaszol a kérdésekre? 2. Ön szerint a városi esélyegyenlőségi programnak mi legyen a legfontosabb

célkitűzése, stratégiai és koncepcionális alappillére? 3. Az adott célcsoport(ok) esélyegyenlőségével kapcsolatban melyek a legfontosabb

aktuális problémák („égető kérdések”) a városban? 4. Milyen hiányosságokat, elmaradásokat lát az adott célcsoport(ok) esélyegyenlőségét

segítő, támogató eddigi programok kapcsán? 5. Hogyan, milyen intézkedésekkel, programokkal, fejlesztésekkel lehetne erősíteni és

javítani az adott célcsoport(ok) esélyegyenlőségét?

15

4. A Program kapcsolódása Győr város önkormányzatának a különböző szakterületek fejlesztésére megfogalmazott dokumentumaival, valamint a Győri Többcélú Kistérségi Társulás céljaival 4.1. Kapcsolódás az önkormányzati koncepciókhoz, programokhoz A Program az alábbi önkormányzati dokumentumokat – koncepciókat, stratégiákat, fejlesztési programokat – figyelembevételével készült: −

Győr Megyei Jogú Város Anti-szegregációs terve (2008)

−

Győr Megyei Jogú Város Drogstratégiája 2010–2014. (2008)

−

Győr Megyei Jogú Város Középtávú Gyermek és Ifjúságpolitikai Koncepciója 2008– 2014. (2007)

−

Győr Megyei Jogú Város Középtávú Integrált Városfejlesztési Stratégiája (2008)

−

Győr Megyei Jogú Város Lakáskoncepciója (2007)

−

Győr Megyei Jogú Város Önkormányzatának Gazdasági Programja 2011–2014. (2007)

−

Győr Megyei Jogú Város Sportkoncepciója 2008–2014. (2007)

−

Győr Megyei Jogú Város Települési Közoktatási Esélyegyenlőségi Programja. Akcióterv (2008)

−

Koncepció az idősek életminőségének javítására Győr városban 2007–2012. (2006)

−

Szociális városrehabilitáció Győr-Újváros területén (2010) Akcióterületi terv. A Megyei Jogú Városok városrehabilitációs témájú kiemelt projektjavaslatai NYDOP-2009-3.1.1/B pályázatra benyújtott pályázat

− Szociális Szolgáltatástervezési Koncepció felülvizsgálata (2011)

Az egyes dokumentumokkal való kapcsolódások részletes kifejtése az egyes célcsoportoknál olvasható.

4.2. Kapcsolódás a Győri Többcélú Kistérségi Társulás céljaival Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata Helyi Esélyegyenlőségi Programja több ponton is szorosan kapcsolódik a Győri Többcélú Kistérségi Társulás (a továbbiakban: TKT) céljaihoz, fejlesztési irányaihoz és konkrét működési, feladat-ellátási funkcióihoz. 1. Mivel a TKT célja a kistérségi fejlesztési elképzelések összehangolása, a kistérségi területfejlesztési feladatok minél hatékonyabb és optimális ellátása, továbbá az önkormányzati közszolgáltatások színvonalának kiegyenlített emelése, így annak tagjaként a város esélyegyenlőségi programja szorosan kapcsolódik a kistérség egészének fejlesztéséhez. 16

2. A legnyilvánvalóbb kapcsolódási pont az, hogy a Győri TKT lakosságszáma meghaladja a 180 ezer főt, melynek Győr lakosságszáma önmagában 70 százalékát adja. Így a város, mint székhely település, és mint a kistérség földrajzi középpontja, regionális szolgáltatási és munkaerő-piaci csomópontja jelentős szerepet tölt be a kistérség életében és az ehhez kapcsolódó esélyegyenlőségi elképzelések egyértelműen túlmutatnak a város határain, érintik Győr teljes vonzáskörzetét. 3. A Győri TKT feladatai között az alábbi kapcsolódási pontok nyilvánvalóak: Közös területfejlesztési programok kialakítása, a szolgáltatások biztosításához kapcsolódó és térségi együttműködést igénylő belső ellenőrzési feladatok ellátásának magasabb színvonalon történő hatékonyabb megszervezése. 4. Kapcsolódási pont a közös pályázati aktivitás is: a korábbi években a szociális szolgáltatások terén a szakmai együttműködések erősítése és a magasabb színvonalú minőségi munka biztosítása érdekében a kistérség települései közös pályázatokat is benyújtottak, pl. TÁMOP 5.4.4 „A kistérségi szolgáltatások fejlesztése az önkormányzatok és a képző intézmények közötti kapcsolatok erősítésével” címmel. Az esélyegyenlőségi program kapcsán a következő öt évben is várható hasonló konzorciális fejlesztési megoldások kidolgozása a Város és a TKT között.

17

5. A Település bemutatása Győr az ország legfejlettebb térségében, a Kisalföld keleti felében, a Mosoni-Duna, a Rába és a Rábca torkolatában található település. Bécs és Budapest között félúton elhelyezkedő sokszínű város, ahol a természeti, kulturális, építészeti értékek sora ötvöződik egymással. Megyei jogú város, Győr-Moson-Sopron megye székhelye. Győr a vidéki városok között az ötödik legnagyobb, népessége 129 527 fő (2011.október 1. KSH.), amely Győr-MosonSopron megyének 29 %-a. A település népességszáma az elmúlt tíz év alatt mindössze 01%kal nőtt, annak ellenére, hogy az utóbbi években többen költöztek a városba, amely tendencia a pozitív vándorlási egyenlegben is kimutatható. Az elmúlt évek adatai alapján a munkaképes korú lakosság (18-59 évesek) száma dominál. A további arányokat tekintve a 17 éven aluliak száma kisebb (20 974 fő -2011.-KSH.), mint a hatvanas éveikben járóké (29 563 fő-2011.-KSH). 2. táblázat Év 2007. 2008. 2009. 2010. 2011.

Öregedési index 157,8 161,9 164,9 168,3 170,1

Élveszületési ráta 10,5 10,7 10,0 9,5 9,4

Halálozási index 12,3 11,5 11,6 11,6 11,5

Forrás: KSH (2012).

A város a térség ipari, közlekedési és kereskedelmi központja. A nyugati határ közelsége pozitív hatással van a külföldi befektetőkre is. Az Ipari Parkban letelepedett cégek jelentősen hozzájárulnak az országos átlagnál magasabb foglalkoztatáshoz. A regisztrált gazdasági szervezetek száma 24 820, amelyből vállalkozás 22 551, ebből az egyéni vállalkozások 13 621, a társas vállalkozások száma pedig 8 930 (2011. december 31. adat - KSH). Az ipar területén nagy jelentőséggel bír az autó- és az elektronikai ipar. Az 1993-ban alapított Audi Hungária Motor Kft. az egyik legnagyobb külföldi befektető Magyarországon, tevékenységét több mint nyolcezer munkatárssal látja el.

Közlekedés Győr és a térség fővárosai (Bécs, Budapest, Pozsony) gyorsforgalmi, vasúti és vízi közlekedési összeköttetéssel rendelkeznek. A város közelében nemzetközi repülőtér (Pér), és kikötő (Gönyű) is találhat. Győr város helyi közösségi közlekedésének kiszolgálását az érvényes Közszolgálati szerződés alapján a Kisalföld Volán Zrt. végzi. A jelenlegi menetrend szerint az autóbuszok 43 18

viszonylatban közlekednek, ebből 40 kifejezetten városi, 3 pedig helyközi viszonylat, amelyek GyőrMénfőcsanak városrész kiszolgálásában vesznek részt. Az utasszállítást 105 autóbusz látja el, amelyek 41,9%-a alacsonypadlós jármű. 2011 decemberétől a legújabb utasbarát fejlesztések segítik a közösségi közlekedést igénybe vevőket a „Győr Megyei Jogú Város közösségi autóbusz közlekedésének átalakítása” című NYDOP-3-2-1/B pályázati konstrukcióban, amely 563 M Ft-ból valósult meg. A projekt keretében 115 helyi járatú autóbusz technikai eszközt kapott (GPS alapon működő fedélzeti számítógép), 20 kiemelt buszmegállóba pedig információs táblát került kihelyezésre, amelyet 24 darab éjjel-nappal működő jegykiadó-bérletkiadó automata egészített ki. A kiépített informatikai rendszer segítségével az utazóközönség interneten és mobiltelefonon is értesülhet a járatokat érintő változásokról. Győr belváros autós forgalmának csökkentésre ingyenesen igénybe vehető Citybusz járatok közlekednek, amelyek szinte minden fontos belvárosi csomópontot érintenek, így a helyiek és a turisták számára is vonzó közlekedési forma került bevezetésre. A város kerékpáros közlekedése is fejlődött az elmúlt évek alatt, amely magában foglalja több kerékpárút kiépítését (Győr−Gyirmót, Széchenyi-híd kerékpárútja, új Bácsai út és a Jedlik-híd kerékpársávjai) és a város számos pontján kerékpártárolók kialakítását. A városban a munkanélküliségi ráta alakulása a gazdasági válságot követően növekedett, főként a női álláskeresők számát tekintve, majd számuk mérsékelt csökkenésnek indult (3. táblázat). A regisztrált álláskeresők közül az alacsonyabb iskolai végzettségűek (8 osztály, középiskolai végzettség) hányada a nagyobb, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők hányada a legalacsonyabb. A nyilvántartott álláskeresők kor szerinti megoszlását tekintve a 31-40 év közötti munkanélküliek száma a legmagasabb (KSH. 2011. december). 3. táblázat Munkanélküliségi ráta alakulása 2007-2011. Év 2007. 2008. 2009. 2010. 2011.

Munkanélküliségi ráta: regisztrált álláskereső nő 15-64 éves nő (állandó népesség) 5,8 7,3 9,8 9,6 7,8

Munkanélküliségi ráta: regisztrált álláskereső férfi 15-64 éves férfi (állandó népesség) 2,8 4,0 5,5 4,7 3,7

Forrás: TeIR KSH

Győr város lakásállománya az elmúlt évek alatt folyamatosan növekedett (4. táblázat). A

lakásállomány közműves ellátottsága kiemelkedő, amely jelzi a lakosság kedvező infrastrukturális ellátottságát. A vezetékes ivóvízellátás a település teljes területén minden lakásban megoldott. A közüzemi szennyvíz-csatornával való ellátottság is teljes körű.

19

4. táblázat év

Lakásállomány (db)

2007. 2008. 2009. 2010. 2011.

55 164 55 350 55 787 56 446 56 526

Forrás: TeIR KSH

Szociális feladatok, ellátások Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata által biztosított személyes gondoskodást nyújtó szociális feladatokat az Egyesített Egészségügyi és Szociális Intézmény (a továbbiakban: EESZI) látja el. Az EESZI működteti a Területi Gondozó Szolgálatot, az Idősek Otthonait és Átmeneti Gondozóházait, a Fogyatékossággal élők Átmeneti és Napközi Otthonát és az Egészségügyi Alapellátást. A városban 53 háziorvosi, 26 gyermek háziorvosi, 2 fogszabályozási, 26 fogorvosi alapellátási praxis működik területi ellátási kötelezettséggel. A város lakosságának járóbeteg- és fekvőbeteg-szakellátása a Petz Aladár Megyei Oktató Kórházban történik. Az EESZI Területi Gondozó Szolgálata a személyes gondoskodás alapszolgáltatási feladatai közül a város közigazgatási területén az alábbiakat biztosítja: − étkeztetés, − házi segítségnyújtás, − nappali ellátás (12 klub)- Idősek klubja, demens klub − jelzőrendszeres házi segítségnyújtást a város, valamint Abda, Bőny, Dunaszentpál, Gönyű, Győrújbarát, Győrzámoly, Kunsziget, Pér települések területén. A szolgálat működésének szervezése három Gondozási Központon keresztül valósul meg. Az Idősek otthonai a város négy pontján biztosítanak tartós, bentlakásos ápoló-gondozó otthoni elhelyezést időskorúak részére. A férőhelyek száma összesen 232, amelyből a demencia kórképpel rendelkezők számára intenzív gondozást is biztosít (31 fő). Az elmúlt években a férőhelyek kihasználtsága 100 %-os volt. Az Időskorúak Átmeneti Gondozóháza két telephelyen (Répce u. 8/b, Lepke u. 37.) biztosít ideiglenes bentlakást legfeljebb egy év időtartamra, amely indokolt esetben egy évvel meghosszabbítható. Védőnői szolgálatot 20 fő ifjúsági és 40 fő területi védőnő látja el.

20

6. Az egyes célcsoportokra vonatkozó helyzetelemzések és probléma megjelölések 6.1. Nők célcsoport Magyarországon számos jogszabály és stratégia rögzíti a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés tilalmát, valamint a női esélyegyenlőség elősegítését. Az Alkotmány 70/A. §-a alapján az Országgyűlés elfogadta 2003. évi CXXV. törvényt az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról. Az Ebktv. célja az, hogy a jogrendszer egésze tekintetében, általános jelleggel határozza meg az egyenlő bánásmód jogosultjait, kötelezetteit, az egyenlő bánásmód követelményének tartalmát, valamint biztosítsa a jogsérelmet szenvedett személyek számára a hatékony jogorvoslatot. Magyarország szintén elfogadta a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés felszámolása és a nemek társadalmi egyenlőségének előmozdítása érdekében megalkotott legfontosabb nemzetközi dokumentumokat, így a CEDAW Egyezményt is, melyet az 1982. évi 10. törvényerejű rendelettel tett a belső jog részévé. A Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlőségét Elősegítő Nemzeti Stratégiát – Irányok és Célok 2010–2021 – 1004/2010. (I. 21.) Korm. határozat foglalja magában. A határozat hat hosszú távú prioritást fogalmaz meg a kérdéssel kapcsolatban, egyúttal kijelölve a cselekvési irányokat is: 1. A nők és férfiak egyenlő mértékű gazdasági függetlenségének megteremtése, a fizetési és foglalkoztatási aránytalanságok felszámolása, a nők és a szegénység, a nők és az egészség szempontjainak figyelembevétele. 2. A szakmai, a magán- és a családi élet fokozottabb összehangolásának támogatása. 3. A férfi-női részvétel aránytalanságai csökkentésének támogatása a politikai és gazdasági döntéshozatalban, valamint a tudomány területén. 4. Az erőszak elleni hatékony fellépéshez, a megelőzéshez szükséges intézkedések megtétele. 5. A nemekhez kötődő sztereotípiák visszaszorításának támogatása. 6. A nők és férfiak közötti társadalmi egyenlőség politikájának stratégiai elve célkitűzéseinek megvalósításához elengedhetetlen változások szakmai megalapozása (képzés, intézményrendszer, nemekre érzékeny költségvetés, nemekre bontott adatgyűjtés). Ezek a prioritások jelölték ki a továbbiakban a női esélyegyenlőséggel kapcsolatosan elvégzett helyzetelemzés irányait és főbb fejezeteit is.

21

6.1.1. Helyzetelemzés 6.1.1.1. A nők gazdasági esélyegyenlőtlenségek

függése,

kiszolgáltatottsága,

a

munkaerő-piaci

Magyarországon a foglalkoztatás terén fennálló deficit elsősorban a fiatalokra és az idősekre koncentrálódik. A fiatalok esetében különösen aggasztó, hogy 2000. év óta nemhogy nem csökkent, hanem jelentősen nőtt a lemaradás az EU átlagához képest. 2000-ben a 15–24 éves fiúk közül 6,2%-kal, a lányok közül pedig 7,3%-kal kevesebben dolgoztak hazánkban, mint amit az EU-15 tagállamok átlaga mutatott. 2007-ben a hátrány mindkét nemnél meghaladta a 16%-ot az EU-27 átlagához képest. Az 55–64 éves férfiak foglalkoztatási rátája 33,0%-ról 41,7%-ra, a nőké pedig 13,0%-ról 26,2%-ra nőtt 2000–2007 között Magyarországon. Emiatt az említett időszakban az EU tagállamok átlagához (2000: EU-15, 2007: EU-27) képest a foglalkoztatottság tekintetében fennálló különbség az 55–64 éves férfiak körében 14,6%-ról 12,2%-ra, a nőknél pedig 14,8%-ról 9,7%-ra csökkent. A munkavállalás szempontjából ideálisnak tekintett 25–54 éves nők foglalkoztatási rátája 2000-ben még 1%-kal meghaladta az EU-15 átlagos mutatóját, ami akkor 65,7%-ot ért el. Azóta itt is nő a lemaradásunk: 2004-ben 1,7, 2007-ben 3,5%-kal volt alacsonyabb az ilyen korú nők foglalkoztatása Magyarországon az EU-27 átlagához képest. Az alacsony magyar foglalkoztatási mutatók szorosan összefüggnek a részmunkaidős foglalkoztatás szűkös elterjedtségével, amely nem új jelenség. 2007-ben a 15–64 éves férfiak 2,5%-a, a nőknek pedig 5,5%-a dolgozott részmunkaidőben, szemben az EU-27 tagállamainak 7,0, illetve 30,7%-os átlagával. Az alacsony részmunkaidős foglalkoztatás miatt Magyarország jóval előbbre kerül a nők foglalkoztatási rátája alapján felállított rangsorban, ha annak értékét nem létszámarányosan, hanem teljes munkaidőre átszámított létszámban van meghatározva. Ez esetben ugyanis az EU-27 átlagához képest a foglalkoztatási ráta tekintetében fennálló lemaradás minimalizálódik, a nőknél pedig ki is egyenlítődik. A 2004– 2007 közötti időszakban a korábban csökkenő munkanélküliség ismét növekedésnek indult. A hazai munkanélküliség alakulása ellentétes irányú volt, mint az EU-27 mutatójának alakulása. Az is új jelenség volt, hogy ebben az időszakban a nők munkanélküliségi rátája magasabb lett, mint a férfiaké, ami ezt megelőzően még nem fordult elő a rendszerváltozás óta. Az Európai Unió tagállamaiban a nők átlagkeresete 1995-ben mintegy 17%-kal maradt el a férfiakétól. Ez a különbség 2006-ra 15% körülire változott. Magyarországon a 2002 előtti években a nők kereseti helyzete ennél kedvezőtlenebbül alakult, kereseti hátrányuk meghaladta a 20%-ot. A 2002 utáni években azonban jelentősen szűkült a nemek szerint mért kereseti rés – 2005–2006-ban 11%-ra –, és ezzel Magyarország az Unióban az átlagosnál kisebb kereseti különbséggel rendelkező tagállamok közé került. A nők viszonylag kevés szakmában koncentrálódnak, sokkal kevesebben, mint a férfiak. A férfikeresők közel háromnegyede a foglalkozások erőteljesen vagy teljesen szegregált 52%ában található, a nőknek pedig majdnem ugyanekkora hányada a foglalkozások nemileg 22

elkülönülő másik 30%-ában. A nők és férfiak jelenléte a munka világának hierarchikus rendjében ugyancsak aránytalan. A nagyobb keresettel járó magasabb vezetői beosztásokba jóval nagyobb valószínűséggel neveznek ki férfiakat, mint nőket, még a „női” szakmákban is. Az ágazati és foglalkozási szegregációra vonatkozó nemzetközi adatok arra utalnak, hogy Magyarországon mindkét index meghaladja az EU átlagát. A nők alulreprezentáltan vannak jelen a vállalkozók között is, előfordulási gyakoriságuk hosszabb ideje csupán 30%. A nők foglalkozási struktúrában elfoglalt, átlagosnál rosszabb pozíciója nemcsak a nőknek a férfiakénál kisebb keresetében tükröződik vissza, hanem az ebből származtatott szociális jövedelmek alacsonyabb szintjében is. Ezek közül a nők öregségi nyugdíját kiemelve látható, hogy 2007-ben mintegy 25%-kal volt alacsonyabb a férfiakénál. Ez az elmaradás – a munkaerő-piaci pozíciók különbözőségén túl – arra vezethető vissza, hogy a nők szolgálati ideje átlagosan 2-3 évvel rövidebb volt, mint a férfiaké, továbbá az előrehozott nyugdíjazásnál a nők az utóbbi években még kedvezőbb feltételek mellett, a férfiakéhoz képest korábban mehettek nyugdíjba (Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlőségét… 2010, 15–20). A KSH (2012) alábbi adatai alapján látható, hogy a foglalkoztatás napjainkra még mindig a nők hátrányával jár. A 15–64 éves népességet tekintve a nők foglalkoztatási rátája 10%-kal alacsonyabb a férfiakéhoz képest (5. táblázat). 5. táblázat A foglalkoztatottság főbb adatai 2012 január–március (15–64 éves népesség) Megnevezés Férfi Nő Munkanélküliségi ráta 12,1% 11,4% Foglalkoztatottak száma 2 013 100 1 743 100 Foglalkoztatási arány 60,8% 50,8% Gazdaságilag aktívak 2 291 100 1 968 200 Aktivitási arány 69,2% 57,4% Inaktívak száma 1 017 700 1 461 500 Inaktívak aránya 30,8% 42,6% Forrás: KSH (2012).

Győr és környékének gazdasági, munkaerő-piaci mutatói kedvezőbbek az országos átlagnál. Az ipari termelés ágazati szerkezetében a gépipar dominál, ezen belül a járműipar kiemelkedő jelentőséggel bír. Jól illusztrálja ezt a tényt, hogy az alkalmazásban állók közel 40%-a az ipar területén dolgozik, és ezen belül a feldolgozóiparban dolgozók aránya is meghaladja a 35%-ot. Győr-Moson-Sopron megyében a gazdasági háttér következtében keresettek a piacképes szakmával rendelkező álláskeresők, elsősorban a fémipari szakmával rendelkezők vannak előnyös pozícióban, e terület elsősorban a férfi munkaerőt részesíti előnyben. Az ipar domináns szerepe következtében térségben több az álláskereső nő annak ellenére, hogy Győr-Moson-Sopron megyében a lakónépesség 51,7%-a nő. A 2011-es év folyamán a nyilvántartott álláskeresők 53,1%-a volt nő, míg az országos átlagban a férfi álláskeresők 23

aránya volt magasabb. 2012-ben a nők aránya a nyilvántartott álláskeresők körében tovább növekedett, az év első félévében 57,2% volt (Forrás: Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja). A nyilvántartott álláskereső nők korát és iskolai végzettségét vizsgálva kitűnik, hogy az alapfokú végzettséggel rendelkezők vannak a legnagyobb arányban (6. táblázat). 6. táblázat Regisztrált álláskereső nők száma a legmagasabb iskolai végzettség szerint, 2012. június Regisztrált álláskereső nők száma alapfokú szakiskola szakmunkásképző gimnázium szakközépiskola technikum felsőfokú Összesen

25 év és alatta

26 – 50 év

50 év felett

Összesen

153 36 132 117 186 24 67 715

835 152 790 404 587 95 473 3336

405 35 244 142 168 28 76 1098

1393 223 1166 663 941 147 616 5149

Forrás: Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja (2012).

A 25 év alatti álláskeresők aránya a nők körében 13,9%, a nyilvántartott nők 21,3%-a pedig 50 év feletti (Győr-Moson-Sopron megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja 2012). A fenti adatokból kitűnik, hogy Győr városra vetítve az alapvető adatok ismertek, azaz a női álláskeresők száma, illetve ennek kor és iskolai végzettség alapján történő bontása. Ugyanakkor nem ismert a településen a foglalkoztatási szegregáció mértéke (horizontális és vertikális egyaránt), valamint az egyenlőtlen bérezés és az ebből fakadó problémák. Bár az Egyenlő Bánásmód Hatóság megyei referensének tájékoztatása alapján a szegregáció és egyenlőtlen bérezés nem jellemző női probléma a megyében, illetve Győr városában, a szolgáltatás viszonylagos ismeretlensége, állandó helyváltoztatása miatt és empirikus adatok hiányában ez a tény nem bizonyítható. A helyzetfelmérés elkészítéséhez online kérdőív formájában győri nők lettek megkérdezve főbb problémáikról. A kérdőív válaszai közül kiemelkedtek a munkaerő-piaci problémák, illetve az erre adott intézkedések sürgetése. Az online felmérés nem reprezentatív, így az eredmények nem általánosíthatók, de a problémakörről való tájékozódásra mindenképpen lehetőséget nyújtanak. A kérdőívet kitöltő 59 fő (56 nő és 3 férfi) 15%-át érte hátrányos megkülönböztetés a neme miatt. Ezek a megkülönböztetések javarészt a munkahelyeken történtek és szóbeli „leminősítéstől” („maga csak egy nő, nem tudhatja”), egészen szexuális szolgáltatások ellenében előremeneteli lehetőség kínálásáig terjedtek, illetve fiatal nők esetében a 24

gyermekvállalással kapcsolatos megkülönböztetésekre is sor került (felvételi interjúkon a tervezett szüléssel kapcsolatos kérdések, illetve GYES, GYED lejárta utáni hirtelen pozícióvesztések). A fentieknek megfelelően az esélyegyenlőségi program legfontosabb célkitűzésének (ez minden válaszban szerepelt) a nőknek megfelelő munkahelyek létrehozását, támogatását tartották a válaszadók (egyenlő bérezés, részmunkaidő, távmunka, többgyermekes anyák munkalehetőségének biztosítása, családbarát munkahelyek támogatása). A településen fellelhető, a nőket és a munkaerőpiacot érintő kérdések tekintetében tehát a problémák nem különböznek az országos gondoktól: − részmunkaidős, távmunkát biztosító állások csekély volta, − családbarát munkahelyek csekély száma, − foglalkoztatási szegregáció. A problémákat fokozza, hogy a térségben az ipari jelleg dominál, ezáltal a nők felülreprezentáltak az álláskeresők között, illetve nincsenek részletes gender specifikus adatok a munkaerő-piaci hátrányokat tekintve. A problémák oldására az elmúlt időszakban – bár nem csupán női fókusszal, hanem általában a hátrányos helyzetű célcsoportokra koncentrálva – több pályázat került kiírásra a GyőrMoson-Sopron Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja által (vállalkozóvá válás elősegítése, munkaerő-piaci tanácsadás stb.). Specifikusan a női célcsoportra koncentráló programként pedig 2012 májusában 32 fővel megkezdődött az átképzés a Győr-MosonSopron Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja, az Audi Akademie Hungaria, a Lukács Sándor Mechatronikai és Gépészeti Szakképző Iskola és Kollégium, valamint az Audi Hungaria közös projektje keretében. A vállalat ugyanis célul tűzte ki, hogy az új járműgyár termelésében dolgozó nők arányát két százalékról legalább tízre emeli. Ezáltal 2012 végéig mintegy 130 női munkavállalót képeznek át fémipari és jármű specifikus szakmákra. Szintén adekvát beavatkozásként említhető a megyei egyenlő bánásmód referens szolgáltatása, ami a nők jogait hivatott biztosítani, munkaerő-piaci kérdések tekintetében is.

6.1.2.2. A szakmai, a magán- és a családi élet fokozottabb összehangolásának támogatása Az EUROSTAT adatai szerint, mind a kereső tevékenységre, mind a házimunkára és a gyermekek ellátására a magyar nők fordítják a legtöbb időt Európában az. A nők által a háztartási munkára fordított időt nem a gyermek megszületése növeli nagyon jelentősen, hanem a házasság, élettársi kapcsolat, együttélés stb. Mindez független a feleség munkájának státuszától. A háztartási munka 80%-át akkor is a nő végzi, ha neki van magasabb presztízsű, jobban fizetett foglalkozása. A magyar nők ilyen mértékű kettős leterheltsége enyhítéséhez nagyfokú társadalmi és családon belüli szemléletváltásra van szükség. 25

A gyermekek számának növekedése a nőket megbízhatatlan, míg a férfiakat megbízható munkaerőnek tünteti fel a munkaadók szemében, mivel a nők feladatának tartják a gyermeknevelést, s ezért csak „másodlagos” munkaerőnek tartja őket a munkaerőpiac, s gyakran ezeket a sztereotípiákat a nők is elfogadják (Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlőségét… 2010, 23–24). Győr városát tekintve a fenti kérdésekről több forrásból került információ beszerzésre. Empirikus adatok forrásaként szolgált az Egyesített Bölcsődei intézményhálózat igazgatójával készített interjú; egy magánszemély (Mayer Ildikó) által 2006-ban készített, a családtervezést vizsgáló kutatás; a Nők Győrben című magánkezdeményezés és a Családi Kör projekt vezetőjével készített interjú; a volt Esélyek Háza munkatársával készített interjú; négy fő szakemberrel készített fókuszcsoportos interjú (WHO koordinátor, Família Nagycsaládosok Egyesülete titkára, Győr Városi Rendőrkapitányság, Bűnmegelőzési Alosztály alosztályvezetője, és a Szent Cirill és Method Alapítvány Gyermekek és Családok Átmeneti Otthona intézményvezetője), valamint az 59 fő által kitöltött online kérdőív). A családtervezésről szóló kutatás 2006-ban készült Győrött. A kérdőívet összesen 89 nő töltötte ki, 46 fő várandós volt ekkor, míg 43 fő már gyermekeit nevelte. Az átlagéletkor 30 évre tehető (Mayer 2006). A felmérés legfontosabb eredményeként látható, hogy a további gyermekvállalási kedv csökken az első gyermek megszületése után, melynek okát a kérdőívet kitöltők arra vezették vissza, hogy a gyermek születése, illetve gondozása során konfliktusok, problémák merültek fel. A várandós nőknél jellemző volt az előzetes információhiány, ami a gyermek gondozását, illetve nevelését jelenti, majd a gyermek megszületését követően ezt az időhiány, a szervezési hiányosságok és a lelki megterheltség (beszűkülés, kimozdulás hiánya, depresszió) súlyosbította. A gyermeket nevelő nőknek sokkal kevesebb idejük jutott párjukra, illetve önmagukra, ami családi konfliktusok és párkapcsolati problémák forrásává vált. Szintén gond, hogy a férfiakat csak a kérdőívet kitöltők 6%-ának sikerült bevonnia a gyermek körüli teendők elvégzésébe. Konfliktus forrásként merült fel a munkahelyre való visszatérés a későbbiekben, illetve 22%-nál az anyagi problémák. A családtervezésről a védőnők körében is készült felmérés, 21 kérdőív érkezett vissza (2006os adatok). Az itt kapott válaszok megerősítették a fentieket, miszerint a leendő édesanyák nagy része szenved információhiányban a gyermekgondozás és nevelés kérdéskörében, és ennek orvoslása mellett a lelki támaszra, megerősítésre (félelmek oldása, önbizalom növelése, stb.) van a legnagyobb szükségük mind a gyermeküket váróknak, mind a gondozóknak (Mayer 2006). A családtervezéssel, gyermekvállalással kapcsolatos felmérés Győrött tehát több problémát is jelzett, amit mind a leendő édesanyák, mind pedig a szakemberek (védőnők) megerősítettek: − a gyermek születése előtti információhiány,

26

− a gyermek születése utáni időhiány és lelki megterheltség, ami családi konfliktusok forrása lehet, − a férfiak, az apák bevonásának hiányosságai a gyermek körüli teendők ellátásába, − munkahelyre való visszatérés problémái, ami a későbbiekben anyagi problémák forrása lehet. A 2012-ben 59 fővel készített online kérdőív válaszai nem ennyire meggyőzőek a fenti problémákkal kapcsolatban: csupán egy válaszadó sürgette azokat a csak nőknek szóló programokat, amelyek mellett a gyermekfelügyelet is megoldott (pl. tréning, ahol, míg az anya tréningezik, gyermekfelügyeletet is biztosítanak a szervezők), illetve egy válaszadó javasolja fórum létrehozását, ahol az érintettek kifejthetnék problémáikat és azokra megoldást kereshetnének. A kérdőív leginformatívabb része a szakmai és családi élet összehangolásával kapcsolatosan az volt, hogy a válaszadók 66%-a semmilyen, nőknek szóló programot nem ismer a városban. A programokat említő válaszadók közül pedig a túlnyomó többség megjegyezte, hogy csak az újsághírekből értesülnek utólag a programokról, illetve a NANE-t (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület) említették, mint szervezetet, amiről már hallottak. Egy-egy válaszadó említett kismama klubot, a MÁLTA Családi Kör programját, a WHO programjait, illetve a Gyermekek Házában szervezett programokat, mint kifejezetten győri projekteket. Végül arra a kérdésre, hogy milyen jellegű programokkal, szolgáltatásokkal lehetne a legjobban segíteni a nőket, a családbarát munkahelyek teremtése mellett, rendezvényekre (nőknek szóló személyiségfejlesztés, képzések, egészségmegőrző programok) és rugalmas, adott esetben megfizethető gyermekfelügyeletre helyezték a kitöltők a hangsúlyt. Egy-egy válaszadó hívta fel a figyelmet a jogi segítségnyújtásra (pl. bántalmazás esetén), amire szükség lenne, valamint a nők érdekérvényesítési fórumainak megteremtésére, illetve a jobb információáramlás biztosítására a nőket érintő kérdésekben. Annak ellenére, hogy a válaszadók csupán harmada ismert néhány győri, nőknek szóló programot, az elmúlt három évben a településen több ilyen program is megszervezésre került. Ezen programok nagy része a megszűnt, majd 2012. szeptember 1-jétől ismét működő Esélyteremtési Irodához kötődött: − Gender képzés, melyre a minisztérium küldött előadókat. Témája volt a nők, illetve a női szerepek a társadalomban. − Nőknek szóló tréning, melynek témája a nő, mint szerephalmozó, illetve a női szerepek közötti megfelelni vágyás, megfelelés önmagunknak, a párunknak, a társadalomnak. − Városi nőnapi program. − Fórum biztosítása a Nők Győrben című magánkezdeményezésnek.

27

− Születés Hete a Nők Győrben magánkezdeményezés és az Esélyek Háza összefogásában. − Családi Napok megszervezése. − Hely biztosítása a megyei egyenlőbánásmód-referens tanácsadásának. − Biztos Kezdet Program a Győri Családsegítő Szolgálat szervezésében. − Az elmúlt egy évben pedig a következő programok jöttek létre a településen: − Egyenlőbánásmód-referens tanácsadása a Kormányablakban. −

„Családi Kör” című program működtetése 2014. május 31-ig a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesület és a Győriek Egészségért Közhasznú Egyesület közreműködésében (rugalmas gyermekfelügyelet, tanácsadás, baba-mama klub stb.).

− Női Egészségért Információs és Módszertani Központ működtetése. − Sziget-Kék klub működtetése (szülőklub, nyelvtanfolyamok, közösségi élmények családoknak). − Várandós nők szülésre felkészítő tanfolyamai 6 hetente folyamatosan indulnak védőnők és a Győriek Egészségéért Közhasznú Egyesület összefogásában. A pályázati projektek és programok mellett a településen a gyermekjóléti alapellátás keretében is szervezett gyermekfelügyelet működik. A város 13 bölcsődében 600 férőhellyel rendelkezik. 2012. évi adatok alapján a kihasználtság a következőképpen alakult: 7. táblázat A bölcsődék kihasználtságának alakulása 2012 Férőhelyek száma

Kihasználtság

Feltöltöttség

Felvett gyermekek száma

600 fő

85,52%

111,81%

623 fő

Forrás: Egyesített Bölcsődei Intézményhálózat (2012).

Jelenleg ez a szám (jogszabályi változások miatt, melyek egy csoport létszámát a korábbi 10 főről 14 főre emeli) képes kielégíteni a szükségleteket. A gyermekfelügyeleten kívül egyes bölcsődék különböző családbarát szolgáltatásokat nyújtanak: − időszakos gyermekfelügyelet, − játszóház, − baba-mama muzsika, − sószoba. A „többség” igényeit szolgáló lehetőségek többnyire a bölcsőde rendezvényei: 28

− farsang, − gyereknap. Győr városában a bölcsődei szolgáltatásokon túl családi napközi is elérhető, a Család a Családokért Győr Alapítvány szervezésében. A városban öt családi napközi működik, 1–14 éves korú gyermekek ellátását biztosítva, illetve ugyanennek az alapítványnak Pannonhalmán és Péren is működik még egy-egy családi napközije. Ezek a napközik meglehetősen magas térítési díjakért (35 ezer Ft/hó) nyújtanak szolgáltatást. Összességében tehát megállapítható, hogy a szakmai és magánélet összehangolását segítő szolgáltatások jelen vannak a településen, mind civil szervezetek, mind önkormányzati ellátási formákban. A problémák a kérdéssel kapcsolatban inkább a nők információval való ellátottságában mutatkoznak, illetve a kapacitások alacsony mivoltában. A városban a gyermekek napközbeni felügyelete mind létszámot, mind választási lehetőségeket tekintve megoldott (bölcsőde, családi napközi, Sziget-Kék Klub, Családi Kör program). Ugyanakkor szűkek az időszakos gyermekfelügyelet, a nem munkaidőben való gyermekfelügyelet lehetőségei, főként a több műszakban dolgozó, gyermeküket egyedül nevelő anyák tekintetében, illetve nem elegendő a nők felé irányuló információ a programokat, szolgáltatásokat illetően. 6.1.1.3. A férfi-női részvétel aránytalanságai döntéshozatalban, valamint a tudomány területén

a

politikai

és

gazdasági

A vertikális szegregáció a munka világának hierarchikus rendjében is megmutatkozik. Az ezredforduló óta a felsővezetők körébe tartozó nők és férfiak száma egyaránt nőtt, de a nők részaránya változatlan maradt. A nők politikai szerepe a döntéshozatal minden területén csekély – az önkormányzatoktól a minisztériumi hierarchiáig. A tudományban is súlyos horizontális és vertikális szegregáció érvényesül. Mind a magánállami, mind a tudományterületi megoszlásban a nők a leginkább alulfinanszírozott, alulpreferált helyeken találhatók. A PhD-fokozattal rendelkezők 37%-a nő, egyetemi tanári szinten a részarányuk már csak 13,7%. A Magyar Tudományos Akadémia tagjainak mindössze 3,5%-a nő, vezető testületeiben szinte csak férfiak vannak (Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlőségét… 2010, 22–23). Győr városát tekintve a kvótás egyenlőség kérdéskörében – legyen szó akár politikai, akár tudományos, akár gazdasági területről – nem sok információ áll rendelkezésre, annak ellenére, hogy a településen két egyetem és egy főiskola, több nagyvállalkozás, valamint multinacionális vállalat is működik. Politikai téren egy sokat mondó adat említhető: a 24 önkormányzati képviselő közül csupán egy fő nő.

29

Gazdasági területen szintén egy adat áll rendelkezésre: az 50 fő feletti munkavállalót alkalmazó munkahelyeken esélyegyenlőségi terv készítése kötelező. A vállalatok, vállalkozások tekintetében nincs adat az előírás teljesítéséről, ugyanakkor a szociális és gyermekjóléti-gyermekvédelmi önkormányzati intézményeket tekintve az előírás teljesül. Ez utóbbi garancia azért is fontos, mert a szociális, illetve gyermekjóléti/gyermekvédelmi intézményekben túlnyomó többségben nők dolgoznak. 6.1.1.4. Nőkkel szembeni erőszak A nők elleni erőszak különféle formái közül eddig csupán a családon belüli erőszak, valamint a nemi erőszak kérdéskörével kapcsolatban készültek felmérések. A családon belüli erőszakról és a nők elleni erőszak egyes egyéb formáiról (pl. a prostitúcióról, illetve átfogó országos felmérés a büntetőeljárásban alkalmazható távoltartás első két éves alkalmazásáról) a szakértői kutatásokon kívül civil szervezetek is készítettek kutatásokat, felméréseket. Ezzel együtt elmondható, hogy a nők elleni erőszak minden formájával kapcsolatban összefoglaló felmérés Magyarországon még nem készült (Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlőségét… 2010, 26–28). Győr Megyei Jogú Város a Szt. Cirill és Method Alapítvánnyal közösen 2001-ben létrehozta a Gyermekek- és Családok Átmeneti Otthonát, mely intézmény egyik célja bántalmazott nők, családok, anyák ellátása. A szolgáltatás azonban – az azt meghatározó jogszabály alapján (1997. évi XXXI. törvény) – elsősorban gyermekjogon vehető igénybe, tehát csupán az az áldozattá váló nő veheti igénybe, akinek kiskorú gyermeke van. A probléma orvoslása érdekében az intézmény, illetve az azt fenntartó alapítvány 2005-ben az elsők között, hét másik intézménnyel együtt vett részt és nyerte meg az akkori felelős minisztérium zárt pályázatát, mely krízisben levő, családon belüli erőszak áldozatainak bentlakásos intézményi elhelyezés biztosítását tette lehetővé. A szolgáltatás a mai napig működik, 6-8 férőhellyel, országos hatáskörrel fogadva az áldozatokat. A nők elleni erőszak egyik bázisa tehát Győr városában a Szt. Cirill és Method Alapítvány által biztosított szolgáltatás. Adataik szerint a Gyermekek- és Családok Átmeneti Otthonában 2011-ben az ellátott családok közt kizárólag anyák és gyermekeik szerepeltek, akik esetében magas arányú volt a hajléktalanná válás, az elégtelen lakhatási körülmények miatti beköltözés, továbbá sok anya kérte felvételét bántalmazás, hozzátartozók elől való menekülés miatt. A problémák egyre inkább halmozódva jelentkeznek a családoknál. A bekerülés okai a következők voltak (halmozott adat): − életvezetési problémák (18 családnál), − szülő megromlott egészségügyi állapota (4 gyermeknél), − szülő nem megfelelő lakáskörülményei (krízishelyzet 13 gyermeknél; hajléktalanság 11 gyermeknél; elégtelen lakhatási körülmény 17 gyermeknél), − bántalmazás (4 családnál), 30

− családi konfliktus, szülő-gyermek közötti megromlott kapcsolat (1 gyermeknél). (Szakmai beszámoló 2011). A Gyermekek- és Családok Átmeneti Otthona fenti adatait kiegészítve az általuk működtetett Krízisellátás (mely országos hatáskörű) 2011-es éves adatai a következők: – Döntő többségben gyermekes édesanyák kérelmezték ellátásukat. Egyedülálló férfi és édesapa gyermekeivel nem jelentkezett az ellátásba. A bántalmazott életkora szerint az ellátást általában 25–30 év közötti nők vették igénybe, akiknek iskolai végzettsége több mint 50%-ban 8 általános volt. – A bántalmazók általában a férjek, illetve élettársak voltak (90%-ban), akik túlnyomó többségben fizikai (42%) és érzelmi (42%) bántalmazást érvényesítettek. –

Az ellátást igénybevevőknek anyagi támogatásra, hosszabb távú elhelyezésre és jogi segítségnyújtásra volt szükségük az újrakezdéshez (Szt. Cirill és Method Alapítvány, Krízisellátás 2011).

2006-ban az Igazságügyi Hivatal egyik szervezeti ágaként jött létre az Áldozatsegítő Szolgálat (a továbbiakban: Szolgálat). 2010 végéig az Igazságügyi Hivatal megyei hivatalainak keretein belül, a megyeszékhelyeken működő területi áldozatsegítő szolgálatok látták el az áldozatsegítő tevékenységet, szolgálatonként átlagosan két-két (a fővárosban nyolc) jogász munkatárssal és egy-egy ügykezelővel. A megyeszékhelyen biztosított folyamatos ügyfélfogadás mellett a megyei hivatalok, döntésüktől függően, a megye más városaiban is tarthatnak rendszeresen kihelyezett ügyfélfogadást. 2010-ben az Áldozatsegítő Szolgálathoz legnagyobb arányban súlyos testi sértés és emberölés bűncselekményei miatti kárenyhítés ügyében fordultak a sértettek. Ezen belül a családon belüli erőszak, illetve nők elleni erőszak adatai nem ismertek (Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Igazságügyi Szolgálata, Áldozatsegítő Szolgálat tevékenysége 2010). A nők elleni erőszak egyéb formái (nemi erőszak, prostitúció) tekintetében nem áll rendelkezésre empirikus adat. A Győr Városi Rendőrkapitányság Bűnmegelőzési Alosztályának alosztályvezetőjével készített interjú alapján azonban kiderül, hogy a városban egyik jelenség sem meghatározó. A fentieket tekintve látható, hogy a településen a nők elleni erőszak egyes kérdései megoldottak, így az áldozatok bentlakásos elhelyezése, valamint kárenyhítésük, amennyiben feljelentést tettek a hatóságnál. Ugyanakkor a szakemberek beszámolója szerint a következő problémák jelentkeznek: − a bentlakásos szolgáltatás állandóan kapacitáshiánnyal küzd, − kiváló jelzőrendszeri együttműködés fogalmazódott meg országos szervezetek (pl. OKIT), a városi és megyei rendőrkapitányság, a gyermekvédelem és szociális ellátórendszer intézményei, az áldozatsegítő szolgálat felé, ugyanakkor hiányos az együttműködés az egészségügyi ellátórendszer felé,

31

− bár a bentlakásos elhelyezés – kapacitástól függően – megoldott, egyre emelkedik azoknak az áldozatoknak a száma, akik „ambuláns” szolgáltatást igényelnének, mielőtt kilépnek az erőszakos kapcsolatból – ez a szolgáltatás jelenleg nem elérhető a városban. Bár a családon belüli erőszak alakulásáról meglehetősen megbízható információk állnak rendelkezésre Győr városában a Családok Átmeneti Otthona, valamint a krízisellátás statisztikáiból, a nemi erőszak, illetve a prostitúció kérdésköreit a városra tekintettel empirikus adatgyűjtéssel is hasznos lenne megvizsgálni, hiszen a nők elleni erőszak szerves részét képezik. 6.1.1.5. A nemekhez kötődő sztereotípiák visszaszorítása Számos hazai és nemzetközi vizsgálat eredményei mutatják, hogy a magyarországi elektronikus és nyomtatott média, a közszolgálati, a profitorientált és az alternatív egyaránt hátrányos képet üzen a nők társadalmi és kulturális státuszáról és szerepeiről – a témaválasztásban és a képi és nyelvi kommunikáció szintjén egyaránt − a nők magánéleti és közéleti környezetben való ábrázolásakor. Ezzel megsokszorozza, tovább élteti a tradicionális felfogásokból eredő sztereotip közvélekedések hatását (Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlőségét… 2010, 22).

A nemekhez kötődő sztereotípiák visszaszorításának kérdése alapvetően nem helyi viszonylatban megoldandó, hanem társadalmi szinten kezelendő probléma. Ugyanakkor az összes fent említett kérdéskörben megjelenhetnek a nemi sztereotípiák, s az ez alapján történő cselekvésmódok (ahogy ez a munkaerő-piaci problémák tárgyalásánál is látható).

6.1.1.6. A nők és férfiak közötti társadalmi egyenlőség szakmai előfeltételeinek kiépítése A nők és férfiak közti társadalmi egyenlőség szakmai előfeltételei mind országos, mind helyi szinten adekvát adatokra alapozva építhetők ki. A területre vonatkozó adatok pótlása után megindulhat a gender specifikus képzések, intézmények, programok, adott esetben költségvetés kiépítése a településen, a helyi igényekre, szükségletekre alapozva. 6.1.2. Problématérkép A nőkkel kapcsolatos hat kulcsproblémát, témakört, illetve az ezekkel kapcsolatos helyzetet felmérve kijelenthető, hogy a célcsoporttal összefüggésben, Győr városában alapprobléma az empirikus, átfogó adatok hiánya. Hiányosak az adatok a településen a foglalkoztatási szegregáció mértékére vonatkozóan, nincsenek, illetve kevés a gender specifikus adat a munkaerő-piaci hátrányokat illetően, annak ellenére, hogy a településen a nők felülreprezentáltak az álláskeresők között. Szintén kevés az adat a nők elleni erőszak, nemi erőszak és prostitúció kérdésköreivel kapcsolatosan, illetve az egyéb társadalmi 32

egyenlőtlenségekről, melyek a nők mindennapi helyzetét befolyásolják a városban. Politikai, tudományos és gazdasági egyenlőtlenségekről alig van adat a településen. A második alapprobléma a településen az információk hiánya, illetve terjedésük korlátozott volta. Győr városában a múltban és a jelenben is biztosítottak nők számára programokat, szolgáltatásokat, melyekről azonban mind a célcsoport, mind az együttműködő szakemberek kevés információt szereztek, ezáltal a programok hatásossága és a beavatkozás hatékonysága csökken. Szintén az információhiány következménye a nők mindennapi életében megjelenő sztereotípiák sora, melyekbe elsősorban munkahelyükön ütköznek. Az egyes tématerületeket tekintve az alábbi, esélyegyenlőséget hátráltató problémák fogalmazódnak meg: A megyei egyenlőbánásmód-referens szolgáltatásának helye az utóbbi egy évben háromszor változott, és jelenleg sem tudható, hogy a pályázati támogatás lejárta után mi lesz a sorsa. A gyakori helyváltoztatás, valamint a biztosított szolgáltatás bizonytalan kimenetele nem csupán a nők, de egyetlen célcsoport tekintetében sem szolgálja az esélyegyenlőség megvalósulását. A településen fellelhető, a nőket és a munkaerőpiacot érintő kérdések tekintetében a problémák nem különböznek az országos gondoktól: − részmunkaidős, távmunkát biztosító állások csekély volta, − családbarát munkahelyek csekély száma, − foglalkoztatási szegregáció. A családtervezéssel, gyermekvállalással kapcsolatos felmérés Győrött több problémát is jelzett, amit mind a leendő édesanyák, mind pedig a szakemberek (védőnők) megerősítettek: − a gyermek születése előtti információhiány; − a gyermek születése utáni időhiány és lelki megterheltség, ami családi konfliktusok forrása lehet; − a férfiak, az apák bevonásának hiányosságai a gyermek körüli teendők ellátásába; − munkahelyre való visszatérés problémái, ami a későbbiekben anyagi problémák forrása lehet. A városban a gyermekek napközbeni felügyelete mind létszámot, mind választási lehetőségeket tekintve megoldott (bölcsőde, családi napközi, Sziget-Kék Klub, Családi Kör program). Ugyanakkor szűkek az időszakos gyermekfelügyelet, a nem munkaidőben való gyermekfelügyelet lehetőségei, főként a több műszakban dolgozó, gyermeküket egyedül nevelő anyák tekintetében. A nők elleni erőszak kérdéskörében a következő problémák jelentkeznek: − a bentlakásos szolgáltatás állandóan kapacitáshiánnyal küzd, létszámemelése indokolt lenne; 33

− kiváló jelzőrendszeri együttműködés fogalmazódott meg országos szervezetek (pl. OKIT), a városi és megyei rendőrkapitányság, a gyermekvédelem és szociális ellátórendszer intézményei, az áldozatsegítő szolgálat felé, ugyanakkor hiányos az együttműködés az egészségügyi ellátórendszer felé; − bár a bentlakásos elhelyezés – kapacitástól függően – megoldott, egyre emelkedik azoknak az áldozatoknak a száma, akik „ambuláns” szolgáltatást igényelnének, mielőtt kilépnek az erőszakos kapcsolatból – ez a szolgáltatás jelenleg nem elérhető a városban.

6.1.3. Megoldási javaslatok, lehetőségek Adatgyűjtés hiányos területekre vonatkozóan (empirikus kutatás). Gender specifikus adatok gyűjtése a munkaerő-piaci hátrányokra vonatkozóan, valamint a nők elleni erőszak tekintetében is. Nagyobb médianyilvánosság biztosítása a nőkkel kapcsolatos intézkedésekről, programokról, amelynek felülete lehet a Győr+ hetilap és a www.gyor.hu. A célcsoporttal foglalkozó szervezetek számára az együttműködés ösztönzése. A bántalmazott nők számára mentális-szociális tanácsadás biztosítása, amelyre jó helyszín a Női Egészségért Információs és Módszertani Központ. Elengedhetetlen a befogadó szemlélet kialakítása egyrészt a helyi vállalkozók, vállalatok, szolgáltatások, intézmények, szakemberek informálása, képzése útján, másrészt pedig a célcsoport informálása, képzése, tájékoztatása által.

6.2. Mélyszegénységben élők, romák célcsoport A romák esélyegyenlőségének biztosítása szempontjából az egyik legfontosabb dokumentum az Európai Unió Framework for National Roma Integration Strategies 2011–2020 c. dokumentuma, amely felhívja a figyelmet arra, hogy „a romákat körülvevő előítélet, intolerancia, diszkrimináció és kirekesztés” nem tűrhető a 21. század Európájában. Ugyanakkor az utóbbi években a magyar társadalomban növekedett a hátrányos megkülönböztetés, a diszkrimináció mértéke (Diszkrimináció az Európai Unióban 2009). Különböző kutatások eredményei azt mutatják, hogy az etnikai/nemzetiségi hovatartozás, a fogyatékosság, a nem és az életkor alapján történő hátrányos megkülönböztetés a leggyakoribb. A hátrányos helyzetben lévő csoportok helyzetének javítása, számukra az esélyegyenlőség biztosítása, ugyanakkor a társadalom integrációjának feltétele. Országos viszonylatban a Roma Integráció Évtizede Program (a továbbiakban: RIÉP) 2005– 2015. közötti időszakra fogalmazott meg feladatokat. Az alapvető célja egyrészt az oktatási, foglalkoztatási, lakhatási szegregáció csökkentése, másrészt a diszkriminációval szembeni 34

fellépés. Ennek keretén belül elkészült a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia (2010– 2020), mely kiemelten foglalkozik a cigányság helyzetével és felzárkóztatásával. A RIÉP a romák helyzetét tekintve négy fő prioritási területet fogalmazott meg: 1) oktatás, 2) foglalkoztatás, 3) lakhatás, 4) egészségi állapot. A romák valamennyi prioritási területen az országos átlagnál jelentősen kedvezőtlenebb helyzetben vannak, helyzetüket tovább rontja, hogy a többségi társadalom meghatározó hányada negatív előítéletekkel bír velük szemben, melynek során fokozottan ki vannak téve a diszkriminációnak is. Korábbi évek kutatásai azt mutatják, hogy a cigányellenesség a nem roma lakosság széles rétegeit hatja át, és hogy az elmúlt időszakban növekedett a cigányokkal szembeni diszkriminációt támogatók aránya (A Magyar Tudományos… 2010). A RIÉP céljainak elérésére számos kormányzati intézkedés született: Oktatás: Biztos Kezdet Program; Óvodáztatási támogatás; Tanoda program; Útravaló Ösztöndíj Program; Képzésbe Ágyazott Foglalkoztatás. Foglalkoztatás: pl. Lépj egyet előre! II.; Nem mondunk le senkiről – Esély a leghátrányosabb helyzetű térségekben élőknek; Vállalkozásfejlesztés; Roma mikro-, kis- és középvállalkozások megerősítését és fejlesztését támogató pályázat. Lakhatás: Telepen, telepszerű lakókörnyezetben élők lakhatási és szociális integrációja program. Egészségügy: Deszegregációs és az egészségfejlesztést segítő szenzomotoros állapotfelmérés és tréning. Jogegyenlőség érvényesítése: Roma Antidiszkriminációs Ügyfélszolgálati Hálózat; Esélyegyenlőség-elvű támogatáspolitika; Diplomás romák a közigazgatásba – Romák közigazgatásba történő bekerülését támogató program; Civil szervezetek és az Esélyegyenlőségi törvény végrehajtása. A RIÉP prioritási területeit is figyelembe véve a győri cigányság helyzetét a képzettség, a foglalkoztatás, a jövedelmi viszonyok és szociális helyzet, a lakhatás, az egészségi állapot, valamint az esélyegyenlőség versus diszkrimináció és az érdekérvényesítés jellemzőit tekintve lettek értékelve. A helyzetértékelés korántsem egyszerű feladat, mivel egzakt, tényszerű adatokkal a legtöbb területet tekintve nem állnak rendelkezésre, hiszen az etnikai, nemzetiségi hovatartozásra vonatkozó adatok dokumentálása jogszabályba ütközik; a különböző intézményekben való jelenlétre, vagy a különböző ellátások, szolgáltatások igénybevételére vonatkozóan nem vezethető, hogy az igénybe vevő roma-e vagy sem. Etnikai adatok hiányában viszont csak becsülni lehet a győri cigányság helyzetét.

35

A munka során az alábbi adat- és véleményforrások lettek felhasználva: 9 fő részvételével lebonyolított fókuszcsoportos beszélgetés, melynek során az alábbi intézmények, szervezetek képviselőinek véleménye lett beszerezve: Újvárosi Polgárőr Egyesület; Kossuth Lajos Ipari Szakközépiskola; Újvárosi Művelődési Központ; Szent Cirill és Method Alapítvány (2 fő részvételével); Újvárosi Családsegítő Központ; Adyvárosi Családsegítő Központ; Gyermekjóléti Szolgálat; Győr MJV PH WHO Iroda. A fókuszcsoportos interjú mellett további négy interjú készült (Városközponti Közoktatási Főigazgatóság, Kossuth Lajos Általános Iskola - igazgató asszony, Roma Nemzetiségi Önkormányzat- elnök asszony; Czinka Panna Roma Kulturális Egyesület- titkár; Egyenlő Bánásmód Hatóság- megyei egyenlő-bánásmód referens), valamint 1 kérdőív érkezett (Városközponti Közoktatási Főigazgatóság, Kossuth Lajos Általános Iskola). Az interjúalanyok helyzetértékelései mellett a Szociális városrehabilitáció Győr-Újváros területén c. projektjavaslat elkészítéséhez az újvárosi akcióterületen 2010-ben, 72 háztartásban készült lakossági felmérés, valamint a 2007-ben a Kossuth Lajos Általános Iskola alsó-tagozatos diákjainak családjában (65) készült felmérés eredményei is felhasználásra kerültek.

6.2.1. Helyzetelemzés 6.2.1.1. A cigány népesség nagyságrendje Mindenekelőtt fontos annak hangsúlyozása, hogy a romák lélekszámára vonatkozóan nincsenek pontos, megbízható adatokkal sem országos, sem győri viszonylatban. Sem a népszámlálási adatok, sem a nemzetiségi önkormányzati választások regisztrációs adatai nem tükrözik a valós nagyságot. Ez és az egyes területekre vonatkozó etnikai adatok hiánya a roma népesség helyzetének javítását kitűző programok tervezése, illetve azok hatékonyságának megítélése, vizsgálata szempontjából problémát jelent. Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 3. § (3). bekezdése értelmében a faji eredetre, a nemzetiséghez tartozásra, a politikai véleményre vagy pártállásra, a vallásos vagy más világnézeti meggyőződésre, az érdekképviseleti szervezeti tagságra, a szexuális életre vonatkozó személyes adat, az egészségi állapotra, orientációra, a kóros szenvedélyre vonatkozó személyes adat, valamint a bűnügyi személyes adatok különleges adatnak minősülnek, és azok csak személyazonosításra alkalmatlan módon és önkéntes adatszolgáltatás alapján gyűjthetők. E törvénnyel összhangban a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény helyébe lépő 2011. évi CLXXIX. Nemzetiségi törvény 13. § (1)-(2) bekezdése kimondja, hogy a nemzetiséghez tartozó személy joga, hogy nemzetiséghez tartozását az országos népszámlálás során, anonim módon vallhassa meg. A jelenlegi szabályozás szerint a nemzetiségi hovatartozás megjelölése tehát önkéntes bevallás alapján nem kötelező módon történik, így roma az, aki a népszámláláson, a 36

választásnál, az iskolában vagy az önkormányzat előtt annak vallja magát. Az önbevallást azonban jelentős mértékben befolyásol(hat)ja az, hogy társadalom mennyire előítéletes a romákkal szemben, mennyire jellemző a romák hátrányos megkülönböztetése, a megkérdezettek mennyire tartanak a cigányellenes előítéletektől. Ugyanakkor a magyar társadalom romaként tekint arra, aki szemmel látható rasszjegyekkel rendelkezik, vagy a többség elvárásaitól eltérően viselkedik (Roma Integráció… 2010). A romák számának meghatározása a kutatók körében is komoly vita tárgya, mert mind az önbevallás, mind a külső szemlélő (általában a személyt ismerő környezet vagy kérdezőbiztos) általi azonosítás felvet problémákat. 2001-ben országosan 205 720 fő vallotta magát romának (www.nepszamlalas.hu), a cigány népesség helyzetét feltáró 2003-as és a legfrissebb, 2010-es országos reprezentatív kutatás ennél lényegesen többre teszi a romák számát. A Kemény-féle 2003-as felmérés 520–650 ezerre (Kemény–Janky–Lengyel 2004), míg a TÁMOP – 5.4.1-8/1 „B” komponens keretein belül 2010-ben végzett romakutatás – a Kemény-féle kutatások becslési eljárását alkalmazva – kb. 1 millió főre (Letenyei–Varga 2011) becsli a Magyarországon élő cigányság létszámát. Győr városára vonatkoztatva a kérdést hasonlóan nagy az eltérés a népszámláláson magukat cigánynak vallók száma és a romákkal (is) foglalkozó szakemberek, valamint a romák képviseletében megjelenő személyek, szervezetek becslése között. A 2001. évi népszámlás során Győrben 731-en vallották magukat cigánynak (a lakosság 0,5%-a) ugyanakkor becslések szerint több ezer főre tehető a számuk. Az egyes becslések között is nagy eltérés mutatkozik, a Roma Nemzetiségi Önkormányzat szerint kb. 2000, maximum 3000 főre, a Czinka Panna Roma Kulturális Egyesület szerint kb. 4-5000 főre, míg az Újvárosi Polgárőr Egyesület alelnöke szerint 7000 főre tehető a roma lakosság száma Győrben. Oktatási és szociális szakemberek 5–7000 főre becslik a Győrben élő cigányság létszámát. Sokan a romákat homogén csoportnak gondolják, pedig mind nyelvében, mind kultúrájában és integrációs törekvéseiben heterogén. Alapvetően három nagy csoport különböztethető meg, melyek viszonya egymáshoz nem feltétlenül konfliktusmentes: a magyarul beszélő romungrókat, az oláh (lovári) cigányokat és a beásokat. Ezen három csoport a városban is jelen van. A roma lakosság területi eloszlását tekintve elmondható, hogy a város teljes területén élnek roma emberek, de vannak olyan városrészek, ahol arányaiban nagyobb a jelenlétük. Ilyenek Újváros, Sziget, Gyárváros, Adyváros, Szabadhegy. E városrészek közül kiemelendő Újváros, ahol a legkedvezőtlenebb a lakosság demográfiai-társadalmi és munkaerő-piaci helyzete, életesélye. Egyedül e városrészben találhatók ötven főnél nagyobb szegregátumok, azaz ahol 50 főnél nagyobb lélekszámú koncentrációja figyelhető meg az alacsony státuszú (alacsony iskolázottságú és rendszeres munkajövedelem nélküli) lakosoknak; emellett további kilenc olyan tömb van ezen szegregátumok környékén, ahol az alacsony státuszú lakosok aránya 40% fölötti. Újvárost Sziget követi a rangsorban, de helyzete mindenképpen kedvezőbb: itt a lakosok 16,3% volt ebbe a kategóriába sorolható. A város egészét tekintve a lakosság átlagosan 10%-a tekinthető alacsony státuszúnak, a kiemelt területeket kivéve egyenletesen 37

oszlanak meg a városi térben, és számarányuk sem jelentős (5–12%) (Anti-szegregációs terv 2008; Integrált Városfejlesztési Stratégia 2008). 8. táblázat 3.1.6.1 A népesség a nemzetiségi hovatartozást befolyásoló tényezők szerint, 2011 – Győr mjv. Nemzetiség, nyelv Magyar

Nemzetiség

Családi, baráti közösségben használt nyelv

Anyanyelv

108 240

108 365

Nemzetiséghez tartozó

108 021

109 475

Hazai nemzetiségek Bolgár

25

40

35

80

975

476

574

1 072

Görög

18

11

7

26

Horvát

187

106

106

199

70

33

41

79

693

240

1 457

1 922

Cigány (romani, beás)

Lengyel Német Örmény

27

8

12

33

Román

159

60

104

227

Ruszin

12

8

5

21

Szerb

36

18

38

60

Szlovák

184

69

130

249

Szlovén

15

13

14

21

Ukrán

32

23

20

46

2 433

1 105

2 543

4 035

Arab

51

37

35

63

Kínai

43

35

40

53

Orosz

52

61

82

115

Hazai nemzetiségek együtt

Vietnami Egyéb

10

3

5

15

245

183

841

980

Forrás: KSH – Népszámlálási adatok 2011.

A Roma Nemzetiségi Önkormányzat becslése szerint az Újvárosban, illetve a Szigetben élők többsége roma származású; 60-65%-a oláh cigány, a terület szegregátumnak tekintendő. A Szociális városrehabilitáció Győr-Újváros területén c. projektjavaslat kidolgozásához készült lakossági felmérés során, az akcióterületen élő népesség 36,2%-a vallotta magát cigány etnikumhoz tartozónak, a kérdezőbiztosok besorolása is hasonló arányt mutatott: a válaszadók 40%-át roma származásúnak vélték. A városrészben dolgozó egyes oktatási szakemberek szerint a győri cigányság közel 40%-a e városrészre koncentrálódik. A Győrben élő romák körében – a fókuszcsoportos interjún résztvevők elmondása szerint – erős kontraszt figyelhető meg a „tősgyökeres újvárosi/győri romák” és a Romániából, Erdélyből átjött, ún. batyusok, bugyrosok között. Az utóbbiak életmódja, viselkedése rontja a tősgyökeres győri romák megítélését. Külön meg kell említeni a zenész cigányokat (ők szinte kivétel nélkül romungrók), akik a cigányok „elit részét” képezték, komoly zenei iskolákat, konzervatóriumokat végeztek, magas presztízzsel bírtak, mivel fizikai munkát soha nem végeztek. Jelentős részük vendéglőkben muzsikált, azonban a rendszerváltás után rájuk sem

38

volt szükség, a fizikai munka számukra azonban szégyennel ért fel. Sokuk a szociális ellátórendszerben sem jelenik meg.

6.2.1.2. Képzettség, oktatás A roma népesség iskolázottsága rendkívül kedvezőtlen. A 2010-es országos reprezentatív kutatás eredményei szerint a romák 16,5%-a alapfokú iskolai végzettséggel sem rendelkezik, 53,5%-a pedig az általános iskola befejezéséig jutott el. Rendkívül alacsony az érettségizettek és a diplomások aránya, a továbbtanulási stratégia még mindig a szakiskola választásának dominanciáját mutatja (Letenyei–Varga 2011). Ezzel szemben a többségi társadalomba tartozó fiatalok szinte teljes köre továbbtanul az általános iskola befejezése után, többségük érettségit adó középiskolákban (harmaduk gimnáziumban; valamivel több, mint 40%-uk szakközépiskolában) és csupán negyedük szakiskolában. A 25–64 éves népesség kb. 70–80%ának van közép- vagy felsőfokú végzettsége és csupán 2–2,5%-uk nem végzett még általános iskolát sem (Mikrocenzus 2005); a 22–25 éves korosztály közel harmada szerez ma már diplomát (KSH Statisztikai tükör – Oktatási adatok 2009/2010). Általánosságban elmondható tehát, hogy a romák iskolázottsági mutatói nagymértékben elmaradnak a nem romák iskolázottsági mutatóitól. A győri cigányság iskolázottságára vonatkozóan egzakt adatok nincsenek. A roma népesség meghatározó hányadát koncentráló Újváros iskolázottsági mutatói rendkívül kedvezőtlenek. A szociális városrehabilitációra kijelölt akcióterületen végzett kutatás mind a nem roma, mind a roma lakók körében nagyon kedvezőtlen iskolázottsági jellemzőket talált. A felmért teljes felnőtt lakosságot tekintve több mint felük semmiféle szakképzettséggel nem rendelkezett: harmaduk maximum általános iskolát végzett, de negyedük még azt sem fejezte be. Érettségije csupán 8%-nak, felsőfokú végzettsége mindössze 6%-nak volt. A cigány származásúak körében még kedvezőtlenebbek voltak az iskolai végzettség mutatói, esetükben a 40%-ot meghaladta azok aránya, akik nem végezték el még az általános iskolát sem, és összességében háromnegyedüknek semmiféle szakképzettsége nem volt, középiskolai érettségivel 4%-a rendelkezett, felsőfokú végzettsége senkinek nem volt (Akcióterület… 2010). A teljes győri cigányság iskolázottsági mutatói feltehetőleg kedvezőbbek, ezt sejtetik az interjúalanyok által elmondottak és leírtak. Ma már elmondható, hogy a roma fiatalok döntő többsége befejezi az általános iskola nyolc osztályát, és sokan tovább is tanulnak, de többnyire szakiskolákban és nem érettségit adó középiskolákban. Jellemző, hogy kihasználják, kihasználnák a Munkaügyi Központ által felajánlott OKJ-s képzéseket. Felsőoktatásban is jelen vannak, de nagyon alacsony még a roma diplomások aránya. Az általános iskolát el nem végzettek arányát 10–15%-ra becsülik. Az iskolának, illetve az iskolázottságnak nincs olyan értéke a roma emberek többsége körében, mint a nem romák körében, a tankötelezettség miatt fontos számukra, de az iskolára nem tekintenek úgy, mint hosszú távú befektetésre, nem értékelik így az iskolát. A cigánygyerekek jelentős része (nyelvi, szocializációs) hátránnyal indul az iskolában, nehezen boldogulnak, a családban 39

megtapasztaltaktól eltérő, sok esetben idegen az iskola világa. Az iskolával szembeni esetleges negatív érzületet tovább fokozhatja, ha a gyermeket származása miatt negatív megkülönböztetés vagy elutasítás éri a társak vagy a pedagógusok részéről. Mindezek és a tudást, tanulást támogató szülői környezet hiánya együttesen borítékolják a gyermek rosszabb teljesítményét, végső soron alacsonyabb iskolai végzettségét, kedvezőtlenebb munkaerő-piaci esélyeit. A Roma Nemzetiségi Önkormányzat elnök asszonya szerint ugyanakkor elmondható, hogy az utóbbi időben pozitív folyamatok indultak el e tekintetben, a tudásnak, tanulásnak kezd értéke lenni a roma fiatalok és a középgenerációk között, a szülők jobb sorsot szánnak gyermeküknek és a megélhetés nehézségei közepette egyre inkább belátják, hogy ehhez magasabb iskolai végzettség szükséges. Mind a szülő, mind a gyerek megfelelő motivációjának kialakítása szükséges tehát, meg kell értetni, miért fontos a tanulás. Ehhez olyan pozitív társadalmi mintákat kell adni, amelyek mutatják, hogy érdemes tanulni, szakmát szerezni, illetve megfelelő ösztönzők kidolgozására is szükség van. Az iskolának olyan komplex nevelési-oktatási programmal kell dolgoznia, amely a szülőket a nevelés aktív részeseivé teszi (pl. „nyitott iskola” program), és a gyermekek számára támogató környezetet teremt. Ahhoz, hogy az iskola az esélyegyenlőséget biztosítani tudja a roma gyerekek számára – Városközponti Közoktatási Főigazgatóság Kossuth Lajos Általános Iskola-igazgatónője szavaival élve –, „többnek kell lennie, mint oktatási helynek, az iskolának a gyermek – család – társadalom közötti koordinálást kell megvalósítania”. Megfelelő ösztönzők kidolgozására is szükség van, ilyenek lehetnek pl. a továbbtanuló diákok támogatására létrejött ösztöndíjak, melyekre Győrben több példa is van. A Roma Nemzetiségi Önkormányzat, Győr Város Cigány Ifjúságáért Alapítványa évi egy összegű ösztöndíjjal támogatja a középiskolában, illetve felsőoktatásban tanuló roma diákokat. Évente 67–70 roma fiatalt támogatnak e formában, amelyhez a pénzügyi hátteret a Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata biztosítja. A pénzbeli támogatás mellett e program fontos részét képezi a diákok mentorálása. Ennek hangsúlyozása azért fontos, mert diplomás, illetve felsőoktatásban tanuló roma fiatalok körében folytatott kutatások tapasztalatai rámutattak arra, hogy iskolai sikerességükhöz nagyon fontos egy olyan személy, aki vagy mintát nyújt, vagy erőteljesen ösztönzi, támogatja a fiatalt a tanulásban (Messing–Molnár 2008). Az említett ösztöndíj lehetőség mellett a halmozottan hátrányos helyzetű (a továbbiakban: HHH) családok továbbtanuló gyermekeinek támogatására szolgál az ún. Útravaló ösztöndíj, melyet az Önkormányzat biztosít, valamint az Önkormányzat Közgyűlésének 39/2008. (XI. 25.) R. rendeletének megfelelően működtet egy ösztöndíjrendszert a hiányszakmára jelentkezők számára, ebből is részesülhetnek roma fiatalok. Ugyanakkor fontos azt is hangsúlyozni, hogy a roma fiatalok oktatási esélyeinek növeléséhez a társadalom nyitottságának növelésére is szükség van; a negatív diszkrimináció nemcsak az állást kereső romákkal szemben érvényesül, hanem a szakképzésben részt vevő, külső gyakorlati helyet kereső roma diákokkal szemben is, a

40

munkáltatók többsége ugyanis elzárkózik attól, hogy roma tanulók gyakorlati terephelyéül szolgáljon. Az oktatás területén megragadható hátrányos tendenciák esetében nemcsak az alacsony iskolázottságot kell kiemelni, hanem a hátrányos helyzetű és a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók jelenlétét is. A településen, az intézmények csoportjaiban, osztályaiban nem tapasztalható szegregáló gyakorlat, ugyanakkor elmondható, hogy az alacsony státuszú lakosságot koncentráló Újvárosban található óvodák és általános iskolák némelyikében a hátrányos helyzetű és a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek, tanulók magasabb arányban fordulnak elő. Mivel egzakt adatok nincsenek, csak feltételezhető, hogy e gyerekek jelentős része roma származású. Kiemelkedően magas a hátrányos helyzetű (a továbbiakban: HH) és HHH gyermekek, tanulók aránya az Újváros és Sziget városrészekben található Márvány Óvoda Szigeti és Gyepszél utcai Tagóvodáiban, illetve a Városközponti Közoktatási Főigazgatóság Kossuth Lajos Általános Iskolájában. A két kategória aránya a város teljes tanulólétszámát tekintve kb. 2,5%, illetve 13% (Anti-szegregációs Terv 2008), ezzel szemben a Kossuth Lajos Általános Iskolában a gyermekek kb. 24%-a halmozottan hátrányos helyzetű, a fennmaradó hányaduk pedig szinte egészében a hátrányos helyzetűek csoportjába tartozik (2012/13-as tanév). A hátrányos helyzetű gyermekek iskolai és óvodai felülreprezentációja elsősorban az alacsony státuszú népesség magasabb arányából, területi koncentrációjából következik. Az Önkormányzat céljai között jelen van ezen, területi egyenlőtlenségek felszámolására irányuló törekvés (Győr MJV Települési Közoktatási Esélyegyenlőségi program 2008), ezt segíti az Újváros egy részére kidolgozott szociális városrehabilitációs projekt is. Másrészt a város 2008-ban megfogalmazott Közoktatási Esélyegyenlőségi programjának céljai közt szerepel a hátrányos megkülönböztetés megelőzése és a közoktatásban szociális és kulturális hátránnyal induló csoportok tagjai esélyegyenlőségének elősegítése az oktatás minden területén. Ezen intézményekben kiemelten fontos olyan támogató lépések, szolgáltatások bevezetése, biztosítása, amelyek csökkentik a hátrányos helyzetű, köztük a roma gyermekek meglévő hátrányait, javítják iskolai sikerességüket. E szolgáltatások között a tanórán kívüli foglalkozások, szabadidős tevékenységek széles választékától kezdve a célcsoport speciális igényeinek megfelelő tehetséggondozáson (pl. művészetek, zene, sport) keresztül a multikulturális nevelésig sok minden megjelenhet. Példaként említhető a Városközponti Közoktatási Főigazgatóság, Kossuth Lajos Általános Iskolában folyó pedagógiai munka, az intézményben multikulturális formában cigány kisebbségi oktatás folyik, nagy hangsúlyt fektetnek a roma gyerekek tehetséggondozására (Roma Tehetségnap szervezése; tagjai az Országos Roma Tehetségtanácsnak, 2011 óta tehetségpontként működnek), az egyéni és közösségfejlesztésre. Külön ki kell emelni a három éve folyó Pressley Ridge pedagógiai programot, melynek központi elemei a megfelelő önértékelés kialakítása, a helyes konfliktuskezelési-konfliktusmegoldási technikák elsajátítása, a munkára szocializálás, és amelynek eredményessége a gyermekek motivációinak kialakításában és iskolai eredményességük javításában egyértelműek.

41

A romák oktatási esélyeinek növelését tűzi ki célul a Czinka Panna Roma Kulturális Egyesület Tanoda kialakítására irányuló terve is, amely minimum 40 általános iskolás, hátrányos helyzetű gyermeknek segítene az iskolai felzárkóztatásban, továbbtanulásuk biztosításában a pályázat sikere esetén. A Tanodában szakképzett pedagógusok személyre szabottan fogják segíteni a gyermekeket kompetenciáik fejlesztésében, az oktatási felzárkózásban. Az Egyesület tervei szerint a bevont gyermekek minimum 60%-a lesz roma származású. 6.2.1.3. Foglalkoztatás, munkaerőpiac Az alacsony iskolázottsági szint egyenes következménye, hogy a romák munkaerő-piaci esélyei nagyon kedvezőtlenek, kvalifikálatlan munkaerőt ma már csak nagyon kevés ágazat tud foglalkoztatni. A teljes 15–64 éves korosztály foglalkoztatási rátája 55,7% (KSH Statisztikai Tükör 2012), ezzel szemben a cigány népesség foglalkoztatási rátája alig éri el a 20%-ot, nők esetében a 10%-ot (teljes női populáció 50,8%) (Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia 2011); a már hivatkozott 2010-es országos romakutatás 18%-os aktivitási arányt és 38%-os munkanélküliségi rátát (Letenyei–Varga 2011) mutatott ki (országosan 11–12%-os a munkanélküliségi arány; Győr-Moson-Sopron megye 6%, míg Győr kb. 4–5% [KSH 2012]). Győrben kedvezőbbek lehetnek a roma foglalkoztatás mutatói, de konkrét számadatokkal sem a foglalkoztatás mértékére, sem a munkanélküliségre vonatkozóan nincsenek. A szociális városrehabilitációra kijelölt akcióterületen 2010-ben végzett kutatás eredményei szerint, aktív keresőnek a felmért lakosság kevesebb, mint 30%-a számított, és a megkérdezettek közel negyede, de a romáknak 30%-a a felmérés időszakában vagy az azt megelőző egy évben hosszabb-rövidebb ideig munkanélküli volt (Akcióterület… 2010). Egyes becslések szerint kicsi azoknak a száma, akik az elsődleges munkaerő-piacon vannak jelen, más becslések szerint viszont a munkaképes korú romák kb. 40–50%-a dolgozik, de ebbe az arányba a közfoglalkoztatásban résztvevők is beszámításra kerültek. A roma szervezetek képviselőinek becslése szerint a közfoglalkoztatásban foglalkoztatottak (9. táblázat) harmada–fele lehet roma származású. A foglalkoztatottak főként kommunális munkákat látnak el, de maga a Roma Nemzetiségi Önkormányzat is foglalkoztat közfoglalkoztatás keretében néhány főt. 9. táblázat A közfoglalkoztatásban résztvevők száma Év

Foglalkoztatottak (fő)

2009. 2010. 2011. 2012.

407 515 467 352

Forrás: Győr MJV Önkormányzata (2012).

42

A munkával nem rendelkező roma emberek egy része nem jelenik meg a Munkaügyi Központok ügyfélkörében, így az ellátottak körében sem, az ügyintézés menete, a hivatali bürokrácia a roma emberek számára idegen világ. Ugyanakkor fontos a Munkaügyi Központ szerepe a munkaerő-piaci esélyeik javításában, olyan tanfolyamok, képzések szervezésével, amelyek javítják készségeiket, képességeiket (pl. nyelvtanfolyamok, személyiségfejlesztő tréningek), illetve reális esélyt adnak az elhelyezkedésre (munkaerőpiac által igényelt szakmák, pl. CNC forgácsoló). Ugyanakkor kifejezetten káros lehet, ha olyan képzéseket biztosítanak számukra, amellyel elhelyezkedési esélyeik minimálisak, ez mind a tanulási, mind a munkavállalási motivációjukat erőteljesen visszavetheti. Korábban jellemző volt, hogy a Munkaügyi Központ által szervezett képzéseknek alig volt roma résztvevője, a Roma Nemzetiségi Önkormányzattal való szorosabb kapcsolat kialakulásának köszönhetően ez a tendencia változott, és ma már nagyobb arányban kapcsolódnak be ezekbe a tanfolyamokba. A romák munkaerő-piaci esélyeinek növelését tűzte ki a Czinka Panna Roma Kulturális Egyesület 2010-ben lebonyolított képzési projektje is, amely nem városi, hanem kistérségi szinten valósult meg. A projekt során 60 munkanélküli roma vehetett részt felzárkóztató- és tanulássegítő tréningen, majd ezt követően nehézgépkezelői és segéd egészségőr képzésen. A bevont emberek mind elvégezték a képzést, és többen a megszerzett szakmának köszönhetően elhelyezkedtek az elsődleges munkaerőpiacon. Az Egyesület távlati céljai között szerepel az is, hogy szociális szövetkezet vagy nonprofit gazdasági társaság létrehozásával lehetőséget teremtsen a roma emberek munkavállalására, közvetlenül bekapcsolódjon a foglalkoztatásba. A romák kedvezőtlen munkaerő-piaci helyzetét a velük szembeni előítélet, diszkrimináció még tovább fokozza. Több felmérés bizonyítja, hogy a vállalkozások döntő többsége még akkor sem alkalmaz roma munkavállalót, ha iskolai végzettsége megfelelő (pl. Babusik 2008; Sik–Simonovits 2008), vagy ódzkodik alkalmazásuktól (A munkáltatók attitűdjeinek… 2011). Ennek megváltoztatására tesznek kísérletet a Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) keretében végrehajtott fejlesztések, mint pl. az országos romafoglalkoztatásszervező hálózat kialakítása a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (a továbbiakban: NFSZ) keretein belül, akik feladata egyrészt üres álláshelyek feltárása roma munkavállalók részére, másrészt információk (pl. pályázati lehetőségekről, programokról) eljuttatása az álláskeresőkhöz és mentorálás (www.kethanodrom.hu). Valamint a munkáltatók számára kidolgozott ösztönzők, mint pl. a megváltozott munkaképességű vagy cigány származású regisztrált munkanélküli foglalkoztatása esetén 8 hónapig a bér és járulékköltség 70%-át az NFSZ átvállalja, amennyiben az adott munkáltató vállalja, hogy a támogatási idő lejártán túl még legalább 4 hónapig foglalkoztatja az illetőt. Az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (a továbbiakban: OFA) – amely nagy hangsúlyt fektet a roma munkanélküliség mérséklésére – az Országos Roma Önkormányzattal és a Munkaügyi Központokkal együttműködve e támogatási forma „népszerűsítésére” országos szintű koordinátori hálózat felállításába kezdett, a koordinátorok feladata, hogy informálják, tájékoztassák a cégeket, vállalkozásokat erről a lehetőségről, ezáltal is hozzájárulva a romák foglalkoztatásának elősegítéséhez.

43

6.2.1.4. Szegénység, jövedelmi viszonyok és szociális helyzet A hazai szociális helyzetről és a szegénységgel kapcsolatos legfrissebb eredményekről a KSH „Társadalmi Helyzetkép 2010” című kiadványának „Szociális védelem” című fejezete, valamint a Laekeni indikátorok, 2011 (2012) c. kiadvány alapján lehet néhány lényegi pontot bemutatni. A problémát az jelenti, hogy nem ismeretesek területi alapon bontott részletes és friss adatok a szegénység és a mélyszegénység kapcsán. Néhány kiemelt megállapítás a KSH összefoglalójából: − A kiterjedt szociális védőháló nélkül ma hazánkban a lakosság fele szegény lenne, szemben a társadalmi juttatások figyelembevételével számított 13,8 százalékos aránnyal. − Becslések szerint mintegy másfél millió ember él mélyszegénységben, vagyis tartósan a létminimum szintje alatt úgy, hogy iskolázottsága, családi és egyéb körülményei miatt szinte esélye sincs önerőből e helyzetből kitörni. A gyerekek 22 százaléka nő fel kilátástalan helyzetben, és a gyermekes háztartásokban a szegénységi arány 2,5-szer magasabb, mint a gyermektelenekben. − Az Európai Unióban 2009-ben a lakosság 16,3 százaléka, kb. 85 millió fő élt a – relatív koncepció szerint megállapított – jövedelmi szegénységi küszöb alatt, míg Magyarországon 13,8 százalék volt ez az arány. − A jövedelmi szegénységi kockázatot leginkább a munkaerő-piaci kirekesztődés növeli: a foglalkoztatottak szegénységi aránya 6,2 százalék volt, ezzel szemben a munkanélküliek csaknem fele (46,6 százaléka) a szegénységi küszöb szintje alatt élt. − A legnagyobb arányú jövedelmi szegénységi arány a 17 év alatti korcsoportban figyelhető meg (23%). A szegénység természetesen nem egyenletesen oszlik el a térben. Megfelelő adatok hiányában az egyedüli támpontot a leghátrányosabb helyzetű kistérségek felzárkóztatási programjának célterületei jelentenek. 1. ábra Leghátrányosabb helyzetű kistérségek napjainkban

Forrás: NFÜ – www.nfu.hu/lhh

44

A „Közösségi felzárkóztatás a mélyszegénységben élők integrációjáért” program (TAMOP 5.1.3.-09/1.) projektjei is gyakorlatilag ezekre a térségekre fókuszáltak (www.melyszegenyseg.hu). A 25 megvalósult projekt közül egy sem található a megyében, a régióban, de az egész Észak-Dunántúlon sem. 2. ábra Közösségi felzárkóztatást megcélzó projektek a mélyszegénység csökkentése érdekében

Forrás: http://www.melyszegenyseg.hu/programtajekoztato/

Értelemszerűen a központi régió után második legfejlettebb térségnek tekintett megye és régió ebből a szempontból nem jelent kiemelt célterületet, nem figyelhető meg a mélyszegénység koncentrált jelenléte. A mélyszegénység az ország déli és észak-keleti, gyakran határ menti periférikusabb, alacsonyabb fejlettségű térségeiben van jelen nagyobb valószínűséggel. Az alacsony foglalkoztatási szint, a munkajövedelemmel rendelkezők alacsony hányada predesztinálják a kedvezőtlen jövedelmi viszonyokat. A Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia 2009-re vonatkozó adatai alapján a roma népesség körében a szegénységi arány eléri a 70%-ot. A 2003-as Kemény-féle felmérés adatai szerint a legszegényebb 300 ezer ember kétharmada–négyötöde cigány (Janky 2004). A mélyszegénység, az éhezés, a gyermekek alultápláltsága az interjúalanyok egy része szerint jelen van a győri romák között is, de nem olyan mértékben és nem olyan mélységben, mint az ország számos más, lényegesen kedvezőtlenebb helyzetű térségében. Az alacsony státuszú, többek között roma népességet nagy számban koncentráló Újvárosban az aktív korú lakosság közel kétharmada (62,8%), a Szigetben több mint fele (55,2%) nem rendelkezett munkajövedelemmel (Anti-szegregációs terv 2008), ami a háztartások, illetve családok nehéz anyagi helyzetét, szűkös körülményeit nagymértékben előre vetíti. A jövedelmi helyzetet azonban nemcsak az aktivitási ráta kedvezőtlen mutatói, hanem demográfiai jellemzők, a kormegoszlás sajátosságai is befolyásolják; Újvárosban a 0–14 éves korú lakosság aránya (21,8%) szignifikánsan meghaladja a városi átlagot (15,0%), így magasabb az aktív korú lakosságra jutó eltartottak száma (Anti-szegregációs terv 2008). A Szociális városrehabilitáció Győr-Újváros területén projektjavaslat kidolgozásához készült 2010-es akcióterületi kutatás során jelentős különbséget találtunk a romák és a nem romák havi nettó jövedelmének átlagértéke között (a különbség több mint 13 ezer Ft volt), amely 45

összefüggött az iskolai végzettség különbözőségével, ugyanakkor a válaszadóink többsége etnikai hovatartozásától függetlenül a szegénységi küszöb alatti jövedelemmel rendelkezett. A felmért háztartások közel fele komoly anyagi nehézségekkel küszködik. Kilencedük nélkülözések közepette él, közel harmaduknak pedig hónapról-hónapra anyagi gondjaik vannak. A családok nehéz helyzetét jelzi, hogy több mint harmadukban (36%) olykor nem jut elegendő pénz ennivalóra, 40%-ának nincs elég pénze rezsire, ezt meghaladó hányadukban (44,4%) pedig előfordul, hogy pénzhiány miatt kevesebbet fűtenek (vagy csak a lakás egy részét fűtik). Az érintett családok jelentős részénél ez a helyzet havi rendszerességgel fordul elő. A felmérés tapasztalatai szerint ezek a problémák halmozódnak, együtt járnak, ahol nem jut elég pénz ennivalóra, ott nagy valószínűséggel fűtésre, rezsire sem. A kedvezőtlen anyagi helyzethez még hozzájárul, illetve annak következménye, hogy a háztartások egy része különböző adósságokkal terhelt. Legjellemzőbb a pénzintézetekkel, illetve valamelyik közszolgáltatóval szembeni hátralék, valamint az önkormányzat felé tartozás. A háztartások egy része a szegénység, pénztelenség következtében már oly mértékű tartozást halmozott fel, hogy az különböző tiltó, korlátozó eljárást vont maga után, mint pl. áramszolgáltatás vagy gázszolgáltatás kikapcsolása, lakásbérleti szerződés felmondása (Akcióterület… 2010). A roma családok, háztartások egy része tehát szűkös körülményei, kedvezőtlen jövedelmi viszonyai és ennek következményei miatt minden bizonnyal megjelenik a segélyezettek, illetve a szociális szolgáltatások klientúrája körében. A teljes segélyezetti körről nincsen adat. Az Újvárosi akcióterületen 2010-ben felmért háztartások átlagosan negyedére jellemző, hogy részesült lakásfenntartási támogatásban és/vagy gázár-támogatásban2, rendszeres szociális segélyhez jutott, kedvezményesen vagy ingyen jutott a tankönyvekhez, illetve nem vagy csökkentett térítési díjat fizetett a gyermekintézményekben, rendszeres gyermekvédelmi támogatást kapott, és/vagy közgyógyellátásra jogosult. Ennél jóval kisebb hányaduk (12%) részesült szociális étkeztetésben, adósságkezelési szolgáltatást viszont csupán egy család kapott, pedig lényegesen több az adósságokkal terhelt családok száma. Az idősek klubja, napközi otthona szolgáltatásait az idősek jelentős száma ellenére a megkérdezett háztartások egyikében sem vették igénybe, de a házi segítségnyújtást, házi gondozást, illetve a Családsegítő Központ szolgáltatásait (családsegítés) is nagyon kevesen említették. A különböző szociális ellátások rászorultságuk ellenére tehát csak a háztartások töredékéhez jutottak, jutnak el, ami felveti egyrészt a szóban forgó hátrányos helyzetű csoport bevonása, elérése hatékonyságának, másrészt az ellátásokhoz való hozzájutás esélyének a kérdését is (Akcióterület… 2010). A felmérés óta pozitív fejlemény, hogy 2010 augusztus elsejétől működik a Gyermekjóléti Központ Területi Irodája és a Családsegítő Szolgálat Újvárosi Központja a Kossuth L. u. 58. szám alatti, felújított épületben, így Újváros és Sziget lakosai számára elérhetőbbé vált a gyermekjóléti alapszolgáltatás, és a családsegítő szolgáltatás is kulturált körülmények között működik. A szociális szakemberek jelzése szerint havonta átlagosan 700 fős „forgalmat bonyolít le” a Családsegítő Központ és a Gyermekjóléti

2

2011. szeptember 1-jétől megszűnt a szociális alapú gáz- és távhő-támogatás és beépült a lakásfenntartási támogatásba.

46

Szolgálat, a kliensek egy része roma származású, de továbbra is nagyon sokan nem jelennek meg e szolgáltatások klientúrájában. 6.2.1.5. Lakhatás A győri romák lakhatási jellemzőiben jelentős eltérések vannak, a putri-szerűtől a kisebb kastélyig megtalálhatók a lakóingatlanok, ugyanakkor általánosságban elmondható, hogy többségük számára a lakhatás biztonságának megteremtése kedvezőtlen jövedelmi viszonyaik miatt nem egyszerű feladat. Sokak számára gondot okoz a lakbér, illetve a közszolgáltatások díjainak rendszeres fizetése. A rosszabb lakókörülmények elsősorban az újvárosi szegregátumokra jellemzőek, melynek felszámolására irányulnak a szociális városrehabilitáció során megvalósuló felújítások, átalakítások. Találhatók még olyan helyek, lakásnak mondott építményeket Győrben is, ahol a 21. század körülményeihez képest embertelen körülmények között kényszerülnek élni családok. Újvárosban a városrehabilitációs projekt elindulása előtt a lakásállomány negyedét (26,2%) komfort nélküli lakások tették ki, ami kiemelkedő a városrészek között (a városban összességben csupán a lakások kevesebb, mint 4%-a komfort nélküli vagy szükséglakás [Középtávú Integrált Városfejlesztési Stratégia 2008]). Az önkormányzati tulajdonú lakások aránya e településrészben meghaladja a 40%-ot, ami szintén kiemelkedően a legmagasabb az összes városrész közül, a laksűrűség3 is itt a legmagasabb (288), jóval meghaladva a városi átlagot (261) (Anti-szegregációs terv 2008), valamint a megyei átlagot (245 [KSH 2012]). Az Újvárosi akcióterületi felmérés eredményei alapján elmondható, hogy a háztartások többsége mind a romák, mind a nem romák körében bérlőként lakik a használt lakásban. A bérelt lakások döntő többsége (89%-a) az önkormányzat tulajdonában van. A lakások fele maximum 50m2-es, kilencedének alapterülete azonban nem haladja meg a 35m2-t, így nagyon magas az egyszobás lakások aránya (42,3%). A lakások komfortosságát, komfortnélküliségét jól jelzi, hogy átlagosan tizedükben nincs melegvíz-vételi lehetőség, nincs sem fürdőkád, sem zuhanyzó, illetve vízöblítéses WC, valamint nincs korszerű fűtési lehetőség. Továbbá a felmért háztartások kétharmadában (65,7%), a roma háztartások háromnegyedében említették, hogy az általuk lakott lakásnak olyan hibája, hiányossága van, ami a napi életvitelt nehezíti, vagy kellemetlenné teszi, életminőséget rontó tényező. A leggyakrabban említett problémák: 1) a lakás vizes, gombás; 2) sötét; 3) dohos; 4) beázik (Akcióterület… 2010).

6.2.1.6. Egészségi állapot Számos tanulmányban olvasható, hogy a roma népesség egészségi állapota lényegesen rosszabb, mint a nem roma lakosságé, élettartamuk rövidebb, betegségterhük jelentősebb, életminőségük kedvezőtlenebb (pl. Babusik 2004). Születéskor várható élettartamukat tíz évvel alacsonyabbra teszik, mint az országos átlag (férfiak 70, nők 78 év [KSH]). Ez elsődlegesen kedvezőtlenebb iskolázottsági mutatóiknak és az azokból fakadó hátrányoknak 3

A száz lakásra jutó lakosok száma.

47

köszönhető; az iskolázatlan és a magasabban kvalifikált emberek várható élettartamában 10– 15 év különbség figyelhető meg, az utóbbiak javára (Klinger 2007). A 2010-es országos romakutatás során a megkérdezett roma emberek kétharmada vallotta jónak vagy nagyon jónak az egészségi állapotát, és csupán 14%-uk értékelte azt rossznak vagy nagyon rossznak. Az egészségi állapot szubjektív megítélésében nem mutatkozott különbség egy, a teljes lakosságra irányuló 2009-es kutatás eredményeihez képest, melynek során a teljes lakosság 67%-a vallotta jónak vagy nagyon jónak, illetve 12% rossznak vagy nagyon rossznak az egészségi állapotát (Letenyei–Varga 2011). Győrre vonatkoztatva az interjúk során elhangzottak alapján elmondható, hogy feltehetőleg nem annyira rossz az itt élő cigányság egészségi állapota, de az is elmondható, hogy főként az egészséges életmód kultúrájának hiánya miatt veszélyeztetettebbek. Jellemző az egészségtelen, helytelen táplálkozás (egyrészt zsíros, fűszeres ételek, másrészt a napi háromszori étkezés sok családnak nem adatik meg), a mozgáshiány, mozgásszegény életmód, a preventív vizsgálatok igénybevételének hiánya, a dohányzás, az alkoholfogyasztás, megjelenik és terjed a drogfogyasztás főként a fiatalok körében, a stressz kezelés különféle módjainak hiánya stb. előrevetítik a „népbetegségek” (főként szív- és érrendszeri betegségek) kialakulását, s az ebből következő korai elhalálozást. Sokan a munkahely hiánya miatt kiesnek a társadalombiztosítás rendszeréből, így nem tudják igénybe venni az ellátásokat, de az is elmondható, hogy a roma nők a kultúrából fakadó szemérmességük miatt nem veszik igénybe a szűrővizsgálatokat. Hangsúlyozni kell azonban azt is, hogy a 2010-es újvárosi akcióterületen folytatott kutatás egészségi állapot szubjektív megítélésére vonatkozó eredményei nem voltak túl kedvezőek. A megkérdezettek 30%-a értékelte egészségi állapotát rossznak, ötöde változónak, nem kielégítőnek, és csupán negyedük mondta azt, hogy egészsége kiegyensúlyozottan jó. Az akcióterületen dolgozó védőnő elmondása szerint az ott élő kisgyermekek jelentős része a kedvezőtlen lakáskörülmények (dohos, nedves, penészes a lakás) következtében allergiás vagy asztmás panaszokkal küzd (Akcióterület… 2010). A Városközponti Közoktatási Főigazgatóság, Kossuth Lajos Általános Iskola alsó tagozatosai körében 2007-ben végzett felmérés eredményei szerint a gyerekek ötöde rendszeresen vagy folyamatosan szenvedett valamilyen légúti betegségben (pl. asztma, idült légcsőhurut).

6.2.1.7. Esélyegyenlőség v. diszkrimináció, érdekérvényesítés Győrben a romákkal szembeni előítéletesség és diszkrimináció ugyanúgy jele van, mint az ország más területein. A leginkább érintett felek szerint elmondható azonban, hogy a város Önkormányzatának hozzáállása példaértékű e kérdéskörhöz, együttműködik a roma érdekképviseleti, illetve civil szervezetekkel, támogatja működésüket, és támogatja a romák esélyegyenlőségének előmozdítását/biztosítását, hátrányos helyzetük oldását, megszüntetését. Ezt támasztja alá az Önkormányzat szinte mindegyik, a különböző szakterületekre megfogalmazott koncepciója, fejlesztési programja. 48

A Polgármesteri Hivatal ügyintézői biztosítják az egyenlő esélyű hozzáférést a szolgáltatásokhoz, roma származás miatt nem tesznek különbséget az ügyfelek között. A segélyezés során fontos szempont és elvárás, hogy a támogatást kérők között csak a szociális rászorultság alapján lehet és kell különbséget tenni. Diszkriminációval kapcsolatos, illetve az egyenlő bánásmód megsértésére vonatkozó panaszaikkal az Egyenlő Bánásmód Hatóság által foglalkoztatott, jelenleg a Kormányablakban székelő egyenlőbánásmód-referenshez fordulhatnak. A referens elmondása szerint jelen vannak az előítéletek, a romákkal kapcsolatos negatív sztereotípiák erőteljesen működnek, különösen két terület emelhető ki, a munka világa és a szolgáltatások, ez utóbbi területen főként a szórakozó- és vendéglátóhelyeken, valamint pl. fitness termekben érhető tetten a burkolt diszkrimináció. Panasszal csak kevesen élnek az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál, a konkrét esetek ötöde–negyede romák diszkriminációjával kapcsolatos. Általánosságban elmondható, hogy alacsony nemcsak a romák, de a többi hátrányos megkülönböztetésnek kitett társadalmi csoport jogtudatossága, illetve lehetőségeikkel (pl. hogy hová fordulhatnak sérelem esetén) általában nincsenek tisztában, érdekérvényesítő képességük alacsony szintű. Ennek megváltoztatása egyrészt tájékoztatással, másrészt a jogtudatosság növelésével érhető el. Ez utóbbi kialakítására már gyermekkorban, az oktatás során hangsúlyt kellene fektetni. Érdekeik kollektív képviseletére adnak lehetőséget a nemzetiségi önkormányzatok, illetve a roma civil szervezetek. Érdekeik érvényesítésének hatékonyságát nagyban rontja azonban, hogy az egyes cigány szervezetek közötti együttműködés hiányzik, közöttük párbeszéd nehezen, vagy egyáltalán nem jön létre. Győrben a legmeghatározóbb szereplők a Roma Nemzetiségi Önkormányzat, a Czinka Panna Roma Kulturális Egyesület és a Rom Po Drom Cigány az Úton Egyesület. A Roma Nemzetiségi Önkormányzat tevékenysége a nemzetiségi érdekek érvényesítése, a kulturális autonómia biztosítása (hagyományőrzés, nyelv- és kultúraápolás), a szociális, gazdasági, iskolázottsági hátrányok csökkentése, valamint a diszkrimináció visszaszorítása köré szerveződik. A város Önkormányzata az illetékességi területén működő helyi nemzetiségi önkormányzatok közül a roma, lengyel, német, és örmény nemzetiségi önkormányzat részére támogatást biztosít. A pénzbeli támogatáson túl az önkormányzat ügyviteli feladataik ellátására ügyintézőt biztosít számukra, aki feladatait a Roma Nemzetiségi Önkormányzatnál napi 6 órában látja el. A Czinka Panna Roma Kulturális Egyesület 2005-ben alakult azzal a céllal, hogy segítse, támogassa a roma tehetséges művészeket, és hogy a roma kultúra bemutatásával elősegítse a roma értékek megismertetését a többségi társadalommal. Kezdetben az Egyesület főként kulturális tevékenységet végzett, de a cigány közösség problémáinak megoldása számos új tevékenységet kíván. Ennek következtében az Egyesület a roma integráció problémakörével, s az ezzel kapcsolatos szociális, lakhatási, oktatási, egészségügyi, foglalkoztatási tevékenységekkel szélesítette tevékenységkörét.

49

A Rom Po Drom Cigány az Úton Egyesület 2006-ban alakult közhasznú szervezet, amely egyrészt a roma kultúra ápolásával, másrészt a cigányság foglalkoztatásával, munkaerőpiacra való visszasegítésével foglalkozik, közreműködik a foglalkoztatásukban. 6.2.2. Problématérkép A Győrben élő romák helyzetével kapcsolatosan a romákkal is foglalkozó szakemberek és a cigányság képviselőinek körében folytatott fókuszcsoportos megbeszélés, illetve interjúk során az esélyegyenlőség szempontjából az alábbi problémák fogalmazódtak meg, illetve fogalmazhatók meg: − alacsony foglalkoztatottság, kedvezőtlen munkaerő-piaci esélyek; munkához jutás nehézségei, − alacsony iskolai végzettség, − az oktatáshoz, a tanuláshoz való kedvezőtlen viszony: motivációs problémák, perspektívahiány, − kedvezőtlen jövedelmi viszonyok, szegénység, − lakhatási problémák: lakhatási bizonytalanság, kedvezőtlen lakókörülmények, − kedvezőtlen egészségi állapot – nem megfelelő egészségkultúra; egészségügyi ellátásokhoz való nem megfelelő hozzáférés, szűrővizsgálatokból való kimaradás, − felelősségvállalás hiánya: önmagáért, közösségéért, környezetéért, − alacsony érdekérvényesítő képesség, jogtudatosság hiánya, − a többségi társadalomban a roma kultúra, a roma értékek nem ismerése, ebből kifolyólag a viselkedés meg nem értése, előítéletek, diszkrimináció, − az integrációt gátló/nehezítő kulturális tényezők megléte, − párbeszéd hiánya romák és nem romák között, − párbeszéd hiánya romák és romák között, −

együttműködés, kooperáció hiánya a romákkal (is) foglalkozó különböző területeken dolgozó szakemberek és az általuk működtetett programok között,

−

adatok hiánya, nincsenek rendszeres adatgyűjtések a roma népesség helyzetét illetően. Megfelelő adatok hiányában viszont egyrészt nem mérhető a diszkrimináció valós szintje, másrészt nem határozhatók meg pontosan, illetve támaszthatók alá a beavatkozások, és az intézkedések eredményessége, hatékonysága sem ítélhető meg.

Látható, hogy a problémák többsége nem győri specifikum, hanem rendszerjellegű probléma, hiszen a roma népesség hátrányos helyzete több, egymással szorosan összefüggő társadalmi, gazdasági probléma eredője. Ebből kifolyólag viszont csak a több problématerületre (oktatás, foglalkoztatás, szociális és egészségügyi terület) egyszerre koncentráló, átfogó 50

problémakezelési megoldások, komplex programok vezethetnek az esélyegyenlőség előmozdítása, biztosítása tekintetében is eredményre.

6.2.3. Megoldási javaslatok, lehetőségek A hátrányos helyzetű, alacsony státuszú lakosság, köztük a romák helyzete javításának, esélyegyenlősége növelésének szükségességét, illetve az ehhez szükséges feladatokat az Önkormányzat szinte mindegyik, különböző szakterületekre kidolgozott koncepciója, fejlesztési programja is megfogalmazza. A város Települési Közoktatási Esélyegyenlőségi programjának (2008) fő célkitűzése, hogy az oktatási-nevelési intézményekben megelőzze a hátrányos megkülönböztetést és elősegítse azon csoportok tagjainak esélyegyenlőségét, akik szociális és kulturális hátránnyal indulnak a közoktatás útján. A Sportkoncepció (2008–2014) hangsúlyozza, hogy a sport a hátrányos helyzetű csoportok és egyének felzárkóztatásának gyakorlati eszköze lehet. Az Ifjúságkoncepció (2008–2014) fontos célként tűzi ki a nemzetiségekhez tartozó, így a roma fiatalok városi közéletbe való bekapcsolódási lehetőségeinek kiszélesítését. Az Anti-szegregációs terv (2008) különös figyelmet fordít az alacsony státuszú (alacsony iskolai végzettség, kedvezőtlen jövedelmi viszonyok) lakosok helyzetére, a városban megfigyelhető szegregációs és szelekciós folyamatok és mechanizmusok felszámolására. Fő célként tételezi az alacsony státuszú lakosok, akik körében jelentős a romák aránya, lakhatási, oktatási és munkaerő-piaci integrációjának megvalósítását. A dokumentum a lakhatási integráció megvalósításához a következőket emeli ki: bérlakások számának növelése; a meglévő lakások műszaki állapotának javítása; és – a Lakáskoncepcióval összhangban – a szociális lakásellátás új elemeként, új beavatkozási formaként ún. kiléptető házak kialakítása, ahol a családok életvitelét, beilleszkedését szociális munkás segítené. Az oktatási integráció során különösen fontos szerepet kap a roma fiatalok és más hátrányos helyzetű csoportok munkaerő-piaci és társadalmi esélyeinek javítása az integrált nevelés feltételeinek megteremtésével; mentorhálózat működtetésével, személyes támogató rendszer kialakításával; felzárkóztató és speciális személyiségfejlesztő programokkal; hátránykompenzáló programokkal, melyek támogatják a szakképesítés megszerzését, a munkába állást. A folyamat feltételezi a pedagógusok módszertani ismereteinek bővítését is (pl. kooperatív tanítás elve, egyéni differenciálás, projektpedagógia, drámapedagógia területén). A Középtávú integrált városfejlesztési stratégia (2008) kiemelt hangsúlyt helyez a roma lakosságot jelentős mértékben koncentráló Újváros fejlesztésére, megújítására, komplex rehabilitációjára, melynek megvalósulását szolgálja a Szociális városrehabilitáció GyőrÚjváros területén projekt. Az 1,1 milliárd forint Európai Uniós forrás mellé az önkormányzat 275 millió forint önrészt biztosít. A projekt az akcióterületen élő hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű lakosság életkörülményeinek javítását és társadalmi beilleszkedésének támogatását célozza meg modern szociális bérlakások, valamint üzlet-szolgáltató helyiségek kialakításával, az egészség megőrzését szolgáló tevékenységekkel, a közösségfejlesztést és a 51

szabadidő hasznos eltöltését segítő tanfolyamokkal, képzési programokkal, egyéb szolgáltatásokkal. További cél, hogy a városrészben élő hátrányos helyzetű, alacsony képzettségű, munkát nehezen találó emberek számára lehetőséget biztosítsanak az előrelépésre. A program lehetőséget teremt számos közösségi tevékenységben való részvételre, a modern életvezetés mintáinak megismerésére és gyakorlatának elsajátítására, a környezettudatos szemléletmód megtapasztalására, valamint a közbiztonság javításra. A Győrben élő cigányság helyzetének és esélyegyenlőségének javítására jelen munkában megfogalmazott célkitűzések és intézkedések részben illeszkednek az említett koncepciók, programok által javasolt feladatok, célkitűzések közé, részben eltérnek azoktól. A szociális, oktatási és jogi szakemberekkel, valamint a roma szervezetek képviselőivel folytatott beszélgetések tapasztalatai alapján, az alábbi elképzelések fogalmazhatók meg: − területi szegregáció felszámolása, szegregációs folyamatok és mechanizmusok működésének megakadályozása, −

személyes támogató rendszer kialakítása mentorhálózat működtetésével, mentorálás bevezetése az élet szinte minden területére vonatkozóan, de különösen az oktatás és a munkavállalás területén,

− megfelelő iskolai végzettség elérése, piacképes szaktudás biztosítása, − roma gyermekek tanulásra irányuló motivációinak erősítése, szülők támogatásának elérése, perspektíva nyújtása, − bentlakásos kollégium, − a cigányság nemzetiségként való kezelése: kéttannyelvű (magyar–roma) óvodák, iskolák létesítése, vagy legalább a roma nyelvet értő-beszélő pedagógusok jelenléte a nevelési-oktatási intézményekben, − munkára ösztönzés, illetve munkahely „teremtés”, munkához juttatás elősegítése, amelynél mindenképpen figyelembe veendő, hogy életmódjukból, normáikból kifolyólag pl. kevésbé alkalmasak monotóniatűrést elváró munkakörökbe, − a romákkal foglalkozó szakemberek körében roma származású szakemberek jelenlétének növelése, illetve autentikus roma segítők „bevonása” a célcsoport elérése, a bizalom, együttműködés kiépítése érdekében, − felelősségvállalás képességének kialakítása, az érdekérvényesítő képesség, illetve a jogtudatosság növelése, − lakhatási problémák enyhítése: ún. félutas házak vagy kiléptető házak működtetése mentorálással, − egészségfejlesztés,

52

− társadalom nyitottságának növelése, pl. a roma kultúra széles körű megismertetésével; bizalom kiépítés – egymás megismerése, amelyre jó lehetőséget kínálnak a különböző kulturális és sportesemények, programok szervezése és az azokon való együttes részvétel, − felmerül a média felelőssége is a romaellenesség fenntartásában, illetve oldásában: szemléletformálás segítése pozitív példák, élettörténetek megjelenítésével, −

romák együttműködési készségének növelése, romák és nem együttműködésének erősítése, pl. esélyegyenlőségi kerekasztal szervezésével,

romák

− közösségfejlesztés, közösségépítés; különösen a gyermekek és fiatalok esetében fontos a különböző közösségekbe való bevonásuk, ez fontos szocializációs közeg és társadalmi kapcsolatformáló lehetőség, pl. zene, tánc kapcsán lehetne roma néptánccsoportokat verbuválni, ahol romák és nem romák együttesen vesznek részt, − együttműködés, kooperáció a romákkal (is) foglalkozó különböző területeken dolgozó szakemberek között, amely magában foglalná azt is, hogy a különböző, esetenként nem kimondottan a romáknak szóló, vagy rájuk kiírt, de az ő helyzetüket, esélyegyenlőségüket is javítható programokról, projektekről való tájékoztatás, információnyújtás egymás számára, illetve e programok összehangolása, összekapcsolása annak érdekében, hogy hatékonyabb segítséget tudjanak nyújtani a szolgáltatásokat igénybe vevők számára, − rendszeres lakossági, köztük a roma népesség helyzetének, problémáinak feltárására irányuló primer felmérések lebonyolítása. Rendkívül összetett kérdéskörről van szó, amelyben az apró dolgok is előrevihetnek, a szakemberek és az érintettekben egyaránt megfogalmazódott, hogy az esélyegyenlőség növelésére tett erőfeszítések hatása nem a jelenben fog érződni, alapvetően nem most fog változtatni a romák helyzetén, hanem később, lehet, hogy csak 20–30 év múlva lesznek érzékelhetőek az eredmények, jelen pillanatban elsődleges feladat az esélyegyenlőség előmozdítása. Mivel a helyzetelemzésből is láthatóan az esélyegyenlőség problémája nagyon összetett, ezért komplex programokra van szükség, valamint kulcselemként merül fel a mentorálás fontossága, akár az oktatásról, munkavállalásról, lakhatásról legyen is szó. Mindenképpen hangsúlyozni kell azonban azt is, hogy „az esélyegyenlőség megteremtésének sikeressége két szándék együttes meglétére alapul: a befogadási szándékra a többségi társadalom felől, és a közelítés szándékára a cigányság felől” (Jakus László – Czinka Panna Roma Kulturális Egyesület).

6.3. Fogyatékossággal élők célcsoport Európa lakosságának 10–15%-a minősül fogyatékosnak, vagy nevezi magát fogyatékosnak (European Disability Forum 2002). Az Európai Unióban e populáció 41–42%-a dolgozik, ez az arány ma Magyarországon 9–15%, amely rendkívül alacsony, különösen amellett, hogy az 53

aktív korú célcsoport 80–85%-a akar és tudna is dolgozni, védett vagy nyílt munkaerő-piaci körülmények között. Magyarországon a 2011. évi népszámlálás adatai szerint a fogyatékossággal élők száma 457 ezer, a népesség 4,6%-a. A nemek szerinti arányt tekintve, a fogyatékossággal élők 53 %-a nő, és közülük többen egynél több fogyatékosságot is jeleztek. A fogyatékos személyek körén belül: − a mozgássérült, testi fogyatékos emberek aránya a legmagasabb 41, 3%, − a vak és gyengén látó emberek aránya 14, 6%, − a hallás-, beszédzavar fogyatékossággal élők aránya kb. 15,3%, − az értelmi fogyatékos és mentálisan sérült emberek aránya kb.15, 8% A különböző fogyatékossággal élő emberek helyzete a rendszerváltás óta jelentősen, pozitív irányba változott. Megnyíltak a „mamut-intézmények” kapui, jelenlétük a mindennapi élet különböző területein a nem fogyatékos emberek számára is érzékelhetővé vált. Megkezdődött a „kitagolás”, amely a „normalizációs elv” alapján emberibb, élhetőbb lakhatási- és életkörülményeket biztosított akár a nagy intézmények falain belül, akár az intézményektől távolabbra. Egyértelművé vált, hogy a fogyatékos emberek ügyének kezelése nem csak szociális vagy egészségügyi kérdés, nem csupán önkormányzati segélyezés kérdése, hanem emberi jogi kérdés. A társadalmi részvétel a mindennapokban, a szolgáltatások elérhetősége, a települések „élhetővé” tétele – összefoglalóan: a társadalmi integráció – az egész társadalom felelőssége. A 2007. évi XCII. törvénnyel Magyarország a világon elsőként ratifikálta a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ Egyezményt és az ahhoz kapcsolódó Fakultatív Jegyzőkönyvet. „Az Egyezmény célja valamennyi emberi jog és alapvető szabadság teljes és egyenlő gyakorlásának előmozdítása, védelme és biztosítása valamennyi fogyatékossággal élő személy számára, és a velük született méltóság tiszteletben tartásának előmozdítására. Fogyatékossággal élő személy minden olyan személy, aki hosszan tartó fizikai, értelmi, szellemi vagy érzékszervi károsodással él, amely számos egyéb akadállyal együtt korlátozhatja az adott személy teljes, hatékony és másokkal egyenlő társadalmi szerepvállalását.” Az Egyezmény alapelvei: „a) a veleszületett méltóság, az egyéni autonómia tisztelete, beleértve a saját döntés meghozatalának szabadságát és a személyek függetlenségét; b) a hátrányos megkülönböztetéstől való mentesség, c) teljes és hatékony társadalmi részvétel és befogadás,

54

d) a fogyatékossággal élő személyek különbözőségének tisztelete és elfogadásuk az emberi sokszínűség, valamint az emberiség részeként; e) esélyegyenlőség, f) hozzáférhetőség, g) nők és férfiak közötti egyenlőség, h) a fogyatékossággal élő gyermekek formálódó képességeinek tisztelete és a fogyatékossággal élő gyermekek identitásuk megőrzéséhez fűződő jogának tiszteletben tartása.” Milyen intézkedésekkel lehet egyenlő esélyeket biztosítani a fogyatékossággal élő embereknek: 1.

társadalmi érzékenyítés – világossá kell tenni, hogy a fogyatékos emberek társadalmi integrációja közös feladat, melynek sarkalatos pontja az a szemléletformálás, amely a fogyatékos embereket egyenjogúnak és egyenrangúnak tekinti.

2.

akadálymentesítés – a középületek, közutak, közösségi közlekedés akadálymentessé tétele a fogyatékos emberek számára egyenlő hozzáférést, egyenlő részvételt biztosít a mindennapokban ügyeik intézéséhez. Az infokommunikációs akadálymentesítés hozzájárul tanulási, képzési lehetőségek igénybevételéhez, a létfontosságú információk megszerzéséhez. A 2009. év legnagyobb fogyatékosságügyi sikere kétségkívül a jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló 2009. évi CXXV. törvény elfogadása volt, amely a siket, nagyothalló és siketvak emberek ún. jelnyelvi jogainak deklarálása mellett a hazánkban már működő ingyenes jelnyelvi tolmácsszolgáltatás jogi szabályozását is tartalmazza.

3.

munkalehetőség – elérhető védett-, illetve nyílt munkaerő-piaci munkalehetőségek, személyre szabott munkakörülményekkel, diszkrimináció-mentes javadalmazással.

4.

szociális és egészségügyi szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés.

5.

megfelelő lakhatási körülmények biztosítása.

6.3.1. Helyzetelemzés Győr városának területén aktív, fogyatékos emberek foglalkoztatásával, problémáinak megoldásával, helyzetüket, integrációjukat segítő tevékenységet folytató civil és érdekvédelmi szervezetek működnek: 1. Mozgáskorlátozottak Győr-Moson-Sopron Megyei Egyesülete – a város területén

kb. 1400 fő mozgássérült ember él. 2. Vakok és Gyengénlátók Győr-Moson-Sopron Megyei Egyesülete – a szervezet

látássérült, illetve idős korukban látásukat vesztett személyekkel áll kapcsolatban.

55

3. Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének Győri Szervezete – különböző

életkorú hallássérült emberekkel áll kapcsolatban. 4. Gézengúz Alapítvány Győri Tagozat – tevékenységi területük: különböző sérüléssel

született gyermekek korai fejlesztése, szakmai tanácsadás családnak, szülőknek. 5. Értelmileg Sérültek és Segítőik Győr-Moson-Sopron Megyei Egyesülete – szülői

támogatói létszámuk: 102 fő, otthon élő egyéni sérült taglétszámuk: 388 fő. 6. Camelot Mozgássérült Fiatalok Győri Egyesülete – baleset vagy betegség folytán

mozgássérültté vált emberek számára biztosítja a mentális feldolgozás lehetőségét önsegítő csoport formájában, illetve különböző programok szervezésével, taglétszámuk kb. 40 fő. 7. Méhecske Közhasznú Alapítvány – a 2007-ben létrejött alapítvány a születéskor,

vagy azt követően testileg vagy értelmileg sérült gyermekek gondozásának és foglalkoztatásának támogatásával; sérült gyermekek sportolásának biztosításával; egészségesek és fogyatékkal élők tömegsportjának szervezésével foglalkozik 8. Győri SM Klub és SM Egyesület – összefogja a város területén élő sclerosis

multiplexes betegeket, hozzátartozóikat. Taglétszámuk: 44 fő. 9. FÉS Győri Sportcsoportja – integrált sportfoglalkozások, sportrendezvények

szervezése fogyatékos gyerekeknek és fiataloknak, hozzátartozóiknak, főiskolai hallgatóknak. Taglétszámuk: 35–40 fő. 10. Szent Cirill és Method Alapítvány – Támogatott Foglalkoztatás szolgáltatás program

megváltozott munkaképességű, fogyatékos és/vagy tartósan egészségkárosodott emberek munkaerő-piaci integrációjának elősegítése érdekében, személyre szabott alternatív munkaerő-piaci szolgáltatások biztosításával. 11. Magyar Máltai Szeretetszolgálat – Gondviselés Háza és Fogyatékosok Napközi

Otthona éves átlagban 42 fő értelmi fogyatékos, mozgássérült, halmozottan fogyatékos ember számára biztosít nappali ellátást. Védett munkahelyet üzemeltet a Fővárosi fenntartású Főkefe égisze alatt. Különböző fogyatékossággal élő emberek dolgoznak itt. Fogyatékos embereket Támogató szolgálat is működik és a jelnyelvi tolmács szolgálat nyújt segítséget siket és nagyot halló emberek mindennapos ügyeinek intézésében. A helyzetfelméréshez szükséges információk gyűjtése két alkalommal, az érintett szakemberek és civil szervezetek részvételével rendezett workshop, valamint interjúk (2 fővel) keretében, továbbá kérdőívek (4 db) segítségével történtek. A civil szervezetek tagságára vonatkozó létszámadatokhoz való hozzájutásnál probléma, hogy nem minden szervezet rendelkezik adatokkal. 6.3.2. Problématérkép

56

−

Információáramlás – együttműködés- A működő civil szervezetek és az önkormányzat közötti információáramlás és együttműködés akadozása, illetve hiány.

−

Társadalmi érzékenyítés - Az egyes, fogyatékos embereket tömörítő, civil és érdekképviseleti szervezeteknek nincs megfelelő sajtó, média nyilvánossága. A Mozgáskorlátozottak Győr-Moson-Sopron Megyei Egyesülete által terjesztett HUMANITÁS újság havonta, az egyesület tagsága számára érhető el. A fogyatékossággal élő emberek számára nem minden esetben biztosított az egyenlő esélyű hozzáférés, a nagy tömegeket vonzó városi rendezvényeken.

−

Foglalkoztatás - A Munkaügyi Központ szervezeti átalakítása megnehezíti a megváltozott munkaképességű, fogyatékos emberek nyílt munkaerő-piaci regisztrációját. A Munkaügyi Központ Rehabilitációs csoportja megszűnt, amely növelte a fogyatékossággal élő és megváltozott munkaképességű emberek munkához segítését.

−

Akadálymentesítés - Valamennyi civil szervezet képviselőinek elmondása szerint a középületek, közterületek – a belvároson kívül eső területek kivételével – akadálymentesek, a középületekben való közlekedés megoldott. A közösségi közlekedés vonatkozásában az autóbuszok részben akadálymentesek (41,9% alacsonypadlós), de mindenképpen megkönnyíti a mozgássérült emberek közlekedését, hogy a menetrend külön jelöli az akadálymentes autóbuszok közlekedésének időpontját.

− Kiemelt problémát jelent az egészségügyi intézmények akadálymentesítése: látássérült emberek számára a hangos hívók, hallássérült emberek számára a hívók kijelzővel való ellátása, a kommunikációs akadályok. Mozgássérült emberek számára hiányzik a rehabilitációs lehetőség. − Látássérült emberek részéről hiányosságként jelenik meg: a kereszteződések behangosításának hiánya, a hivatalos ügyek intézésénél a speciális segédeszközök (indukciós hurok, olvasó televíziók, nagyítók) hiánya, az ügyfélhívók nem beszélnek, a látássérült ügyfélnek nincs lehetősége az önálló ügyintézésre. Hallássérült emberek számára rendelkezésre áll a MMSZ keretében működő jelnyelvi tolmács szolgálat, melynek munkatársai azonban túlterheltek. −

Korai fejlesztés- A fogyatékosság időben történő terápiás kezelésével a fogyatékos kisgyermeket nevelő családokkal való komplex foglalkozást a város területén a Gézengúz Alapítvány látja el. Munkájuk prevenciós jellegű, a befektetett szakmai tudás később, az iskolás korban megtérül. Külön figyelmet érdemel a szülőkkel, családokkal való foglalkozás, ami megkönnyíti számukra a gyermekük fogyatékosságával járó veszteség feldolgozását. Programjaik, terápiás lehetőségeik széles palettáját kínálják szülőknek, babáknak és kisgyerekeknek. A 2011-es évben náluk megfordult több mint 8000-es esetszám, amelynek kb. harmadrésze Győr város területéről van, bizonyítja leterheltségüket és az általuk nyújtott szolgáltatás, ellátás

57

szükségességét. Négy főállású munkatárs és szép számú önkéntes segítő biztosítja működésüket. −

Lakhatás -A város területén 17 db akadálymentesített, önkormányzati lakás áll a mozgáskorlátozott emberek rendelkezésére. Az elosztás rendszerében akkor keletkezik hiba, ha az érintett meghal, és a lakásban marad nem fogyatékos lakótársa, aki egyedül már nem lenne jogosult az akadálymentesített lakásra, illetve egy másik sérült embernek nem adható ki a lakás, amíg ő benne lakik.

6.3.3. Megoldási javaslatok, lehetőségek A társadalmi érzékenyítés érdekében civil szervezetek és az önkormányzat közötti rendszeres információáramlás biztosítása. Az írott és elektronikus sajtóban való megjelenés (Győr+, Önkormányzat honlapja) minden jelentős, fogyatékos embereket érintő rendezvényről, riportok, életútinterjúk készítése hétköznapjaikról, ünnepeikről, nehézségeikről, integrációs lehetőségeikről. A város közös, nagy rendezvényein az előnyben részesítés jegyében, a lehetőségektől függően, külön kijelölt hely biztosítása mozgáskorlátozott, illetve más fogyatékossággal élő emberek számára. A megváltozott munkaképességű, fogyatékos emberek regisztrációjának figyelemmel kísérése, a körültekintő, egyéni kompetenciákat figyelembe vevő munkavállalás lehetősége. A leírtak szükségességét indokolttá teszi az a tény is, hogy az ún. védett munkahelyek bővítésére a közeljövőben nem kerül sor, valamint a rokkant nyugdíjak felülvizsgálatát követően a nyílt munkaerőpiacra kikerülő megváltozott munkaképességű emberek száma vélhetően emelkedni fog. Az akadálymentesítés kapcsán a jelzőlámpák behangosítása, eltérő burkolat használata a kerékpár utakon és a járdákon, valamint az út széle és a járdaszegély között (bár az újonnan épülő vagy felújításra kerülő szakaszokon ezt már figyelembe veszik). Vezető sávok kialakítása pl. közintézményekben, középületekben vagy a buszmegálló első ajtajánál, felfestett figyelmeztető jelek elkészítése aliglátók és gyengénlátók részére. A vakvezető kutyák elhelyezésének megoldása (kenel) pl. egészségügyi intézményekben, és ugyanitt a segítő személyzet (kísérő) szolgáltatás kialakítása. Beszélő ügyfélhívók telepítése, Braille írásos tájékoztatók, nagy betűs tájékoztatók nyomtatása, hangos térképek és Braille térképek készítése, nagyító készülékek kihelyezése ott, ahol esetleg űrlapok kitöltését kell elvégezni, nagy betűs űrlapok készítése gyengén látók részére. Az E-ügyintézés lehetőségéről való informálás/tájékoztatás a látássérültek minél szélesebb körében. A közszférában dolgozó, ügyfelekkel foglalkozó alkalmazottak érzékenyítése mindenféle fogyatékossági típussal élő ember irányába (tréning, néhány napos képzés keretében). A fogyatékos gyerekekkel és szüleikkel való foglalkozás megkülönböztetett figyelmet érdemel, a fogyatékos gyermekek ellátását végző intézmények rendszerén belül. A korai fejlesztés, mint megelőző (preventív), kompenzáló, korrigáló terápiás foglalkozás, különösen 58

nagy jelentőséggel bír a későbbiekben, az iskolába kerülés, a későbbi integrálódás szempontjából. Az akadálymentesített önkormányzati lakások elosztásánál javasolt az együtt költöző, nem fogyatékos hozzátartozók lehetőségeinek minden esetben történő prognosztizálása. Ezzel elkerülhető lenne a későbbi, elosztási rendszerben történő fennakadás. A sport, mint nagyon fontos eszköze a társadalmi integrációnak, jelentős szerepet játszik városunk és a családban élő fogyatékos gyerekek és fiatalok életében. A fogyatékos gyerekek és fiatal felnőttek sportolásának keretet adó FÉS koordinálja a különböző tagszervezetek sport- és testnevelési tevékenységét, képviseli a tagszervezetek érdekeit. Nyilvántartja a fogyatékos és speciális sportolók sportszervezeteit, a fogyatékos sportolókat, népszerűsíti a fogyatékossággal élők sportját, sportrendezvényeket, programokat szervez, beszámolókat, tájékoztatókat tart az esélyegyenlőség megvalósításáról. A város közoktatásra vonatkozó esélyegyenlőségi programja teljes mértékben átfogja a működő iskolarendszert, abban a tanulásukban akadályozott, fogyatékos, SNI-s gyermekek helyzetét, ezért erre az esélyegyenlőségi program nem tért ki, de a program felülvizsgálata időszerű lenne. Említést érdemel Győr városának szociális ellátó rendszere, amely az esélyegyenlőségi program megalkotásában biztos szakmai hátteret képez. Értelmi fogyatékos fiatalok és felnőttek ellátásában az EESZI Fogyatékossággal élők Átmeneti és Napközi Otthona emelhető ki, ahol mind Győr, mind a Győri kistérség területéről fogadnak ellátottakat. Megvalósul szinten tartásuk, fejlesztésük, foglalkoztatásuk az intézményben, a szülők számára az átmeneti bentlakást nyújtó szolgáltatás lehetőséget ad ügyeik intézéséhez, mentális és fizikai rekreációjukhoz.

6.4. Hátrányos helyzetű (HH) és halmozottan hátrányos helyzetű (HHH) gyermekek célcsoport Győr városban biztosítottak a hátrányos helyzetű és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek és fiatalok számára az esélyegyenlőség feltételei, és elérhetők az érintettek számára az esélyegyenlőség számára legfontosabb közoktatási közszolgáltatások. A 2012. évi CLXXXVIII. a köznevelési feladatot ellátó egyes önkormányzati fenntartású intézmények állami fenntartásba vételéről szóló törvény értelmében az önkormányzati fenntartású oktatási intézmények 2013. január1-jétől állami fenntartásba kerültek. A településen 20 általános iskola és 16 középfokú oktatási intézmény működik, amelyekből 5 általános iskola és középiskolai oktatást is biztosít. További 8 oktatási intézmény nem önkormányzati fenntartású (többségében egyházi fenntartásúak), amelyek szintén alapfokú és középfokú oktatást is nyújtanak.

59

A HH és HHH gyermekekkel, fiatalokkal kapcsolatos feladatok ellátásában az oktatási intézmények szinte teljes feladat- és intézményrendszere érintett. Integrálja a fiatalok részvételével, a fiatalok információhoz jutásával, a szakemberek, köztisztviselők és közalkalmazottak feladataival, a közösségi terekkel és a forrásokkal kapcsolatos kérdésköröket. Összesen 42 ezer fő a 0–29 évesek létszáma a városban. Ez azt jelenti, hogy az összlakosság harmadát teszik ki, ami mindenképpen jelentősnek mondható. Ennek az aránynak pedig a harmada a 0–12 éves korú gyermekek száma (Győr MJV Középtávú Gyermek és Ifjúságpolitikai Koncepciója… 2007). 6.4.1. Helyzetelemzés A HH és HHH gyermekekkel és fiatalokkal kapcsolatos esélyegyenlőségi tervezés alapját a Győr Megyei Jogú Város által alkotott Anti-szegregációs terv (2008), Drogstratégia (2010– 2014), Települési Közoktatási Esélyegyenlőségi Program (2008), Középtávú Gyermek és Ifjúságpolitikai Koncepció 2008–2014 (2007), illetve Szociális Szolgáltatástervezési Koncepció (2011) információi; a közoktatási és gyermekvédelmi ellátórendszer szakemberei által, rövid kérdőívre nyújtott válaszok; valamint a 2011. évről szóló települési tanácskozási beszámoló, Győr Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal Humánpolitikai Főosztály Oktatási Osztályának adatai és a Gyermekek és Családok Átmeneti Otthona éves szakmai beszámolója adta.

10. táblázat A győri óvodákban, általános és középiskolákban megjelenő HH és HHH gyermekek száma, 2012 Hátrányos helyzetű gyermekek száma

Halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek száma

összesen (fő)

ebből önkormányzati fenntartású intézménybe jár (fő)

összesen (fő)

ebből önkormányzati fenntartású intézménybe jár (fő)

Óvoda

625

608

50

50

Általános iskola

1221

1123

294

290

Középiskola

641

nincs adat

77

nincs adat

Összesen

2487

nincs adat

421

nincs adat

Intézménytípus

Forrás: Győr Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal Humánpolitikai Főosztály Oktatási Osztály (2012)

2012. májusi adatok szerint a győri óvodások és tanulók közül 421 fő halmozottan hátrányos helyzetű, 2487 fő pedig hátrányos helyzetű. A nyilvántartott hátrányos és halmozottan 60

hátrányos helyzetű gyermekek és fiatalok túlnyomó többsége önkormányzati fenntartású intézményekben jelenik meg (10. táblázat). A HH és HHH és fiatalok jelentős része koncentrálódik Győr-Újváros és Sziget városrészek oktatási intézményeiben, ugyanakkor viszont az is elmondható, hogy a városrész hátrányos helyzetű tanulóinak jelentős része a város egyéb területein elhelyezkedő intézményekbe jár (pl. Városközponti Közoktatási Főigazgatóság Radnóti Miklós Általános Iskola, és a Radó Tibor Általános Iskola és Gyógypedagógiai Módszertani Központ – az utóbbi intézménybe csak speciális nevelési igényű tanulók járnak). A Városközponti Közoktatási Főigazgatóság Kossuth Lajos Általános Iskolában, a Radnóti Miklós Általános Iskolába és a Tulipános Általános Iskolába összesen 287 fő hátrányos helyzetű és 61 fő halmozottan hátrányos helyzetű tanuló jár. Ebből is kiemelkedik a Városközponti Közoktatási Főigazgatóság Kossuth Iskolája, ahol 77 fő a HH és 28 fő a HHH gyermekek száma (2012 májusi adatok alapján). Szintén kiemelkedő a vizsgált célcsoportok száma a Gyárvárosi és Szabadhegyi Közoktatási Főigazgatóság területén fekvő iskolákban, ahol 74 fő HH és 17 fő HHH gyermeket találunk (2012 május). Az általános iskolákkal kapcsolatos mutatók közül még kettőt kell kiemelni. A település iskoláinak eredményességi mutatói összességében meghaladják az országos átlagot. Egyes intézmények tekintetében a különböző teljesítményindikátorok alapján nagy különbségek tapasztalhatók. Győr-Újváros két nagyobb általános iskolájának esetében a továbbtanulási mutatók nagyon kedvezőtlennek tekinthetők. A Városközponti Közoktatási Főigazgatóság Kossuth Lajos Általános Iskola. tanulóinak 26%-a, míg az Eötvös József Általános és Szakiskola tanulóinak 18%-a nem tanul tovább középiskolában, emellett elmondható az is, hogy az érettségit adó középfokú képzésben továbbtanulók száma elenyésző; mindössze 9% a két iskola esetében. A másik jelentős probléma az évismétlések aránya, amely a két említett intézmény esetében többszöröse a városi átlagnak (Eötvös: 26%, Kossuth: 11%). Ezen intézményekben kimagasló szakmai munka folyik az integrációs nevelés megvalósítása érdekében. A Városközponti Közoktatási Főigazgatóság Kossuth Lajos Általános Iskolája a kompetencia-alapú oktatás bevezetésében élen jár, az Eötvös József Általános és Szakiskola az integrációs programot EU-s projekt támogatás keretén belül megvalósította. Az utóbbi években ennek köszönhetően javultak az eredményességi mutatóik. A HHH arányokat vizsgálva azonban olyan mérvű eltérés, ami a 25%-kal növelt arányt meghaladja, nincs az iskolák között. Két iskolát tekintve azonban kiemelkedően magas a hátrányos helyzetű tanulók, e két iskolában a sajátos nevelési igényű (a továbbiakban: SNI) tanulók aránya is. A településen az SNI gyermekek ellátására a kilencvenes években három intézmény készült fel. A fenntartó biztosította a megfelelő szakembereket, ennek következtében ezen iskolák eredményei mind a gyermekek tekintetében, mind a szakma megközelítésében elismerésre méltóak lettek. A szülők, akik ilyen jellegű problémával néztek szembe, szívesen vitték ezekbe az intézményekbe a gyermekeiket. A város közoktatás irányítása azonban újraértékelte ennek a kérdésnek a kezelését, és megkezdte az SNI gyermekek integrációját; a település 61

közoktatás-fejlesztési és intézkedési tervében megfogalmazta az integrációs törekvéseket. Minden közoktatási intézmény egy-egy fajta sajátos nevelési igény kezelésére készül fel az alapító okirata szerint. Ehhez megfelelő szakembereket a Radó Tibor Általános Iskola segítségével biztosítanak. A város oktatáspolitikai célkitűzése, hogy elérje az integráció azt a szintet, amelyben egy 25 fős osztályban az SNI-s tanulók száma nem haladja meg a 3 főt, azaz egy osztályban sem legyen több mint 12%. Ennek érdekében a 2007/2008-as tanévben indultak el az első lépések. 2011. augusztus 1-jétől pedig – négy iskola kivételével – hat főigazgatóság alá lett szervezve az óvodai ellátás, általános iskolai és középfokú oktatás, ami szintén segíti, hogy az SNI-s, HH és a HHH gyermekek és fiatalok ne koncentrálódjanak egyegy oktatási intézményben. Az óvodák tekintetében még jelentősebb eltérések mutatkoznak; míg a város összes óvodása között a HH, illetve HHH aránya 15% alatt marad, addig a vizsgált városrészek két óvodájában többségben vannak az említett kategóriákba tartozó gyerekek. Különösen figyelemre méltó ebben a tekintetben a Márvány Óvoda, Gyepszél utcai Tagóvodája, ahol a HHH aránya meghaladja a 60%-ot. A két óvodáról elmondható az is, hogy a legalacsonyabb kihasználtsági mutatóval rendelkező intézmények közé tartoznak; míg a város összes óvodája esetében ez a mutató 85,4%, addig a szigeti 76,7, az újvárosi pedig mindössze 62,4%-os kihasználtságú. A középfokú oktatással kapcsolatban nem ragadhatók meg olyan egyértelműen a szegregátumokra jellemző hátrányos helyzetek, mivel egyrészt a tovább nem tanulók magas aránya, másrészt az intézményhálózat sajátosságai miatt kissé elmosódnak a különbségek. A középfokú intézmények a régió piaci igényének megfelelően állították össze szakmai kínálatukat. Az országos átlagnak megfelelő arányban vesznek részt a tanulók érettségit adó képzésben. Az SNI-s gyermekek szakképzését külön, önálló fenntartású intézményben látja el a város. Ők azok, akik a szakértői bizottság véleménye alapján az integrált középiskolai képzésben nem tudnának részt venni. Számukra ez a képzési mód, mint a második esély iskolája, megfelelő, az egyén igényeihez igazodó képzési időt biztosít. Lehetőséget ad az iskola azonban államilag elismert OKJ-s szakképesítés megszerzésére is. Kis részük a város többi középfokú intézményében tanul, arányuk egy tanulócsoportban sem haladja meg a városi átlagot. A hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű tanulók a középiskolai oktatásban arányosan vesznek részt (Antiszegregációs terv 2008; Települési Közoktatási Esélyegyenlőségi Program 2008). A HH és a HHH helyzetű gyermekek, fiatalok helyzetével minden intézményben külön gyermekvédelmi felelősök foglalkoznak, akik városi munkaközösségben dolgoznak együtt, s rendszeres továbbképzésük, tájékoztatásuk mind a Gyermekjóléti Központ, mind a Városi Rendőrkapitányság részéről megoldott. A városban a HH és HHH gyermekek és fiatalok számára nyújtott szolgáltatások megoldottak. –

A városban a Gézengúz Alapítvány munkája nyomán működik a korai fejlesztés.

62

–

A Győri Kistérség egésze számára nyújt tehetséggondozást, pályaválasztási tanácsadást, pszichológiai tanácsadást, fejlesztő pedagógiai szolgáltatást, és gyógypedagógiai tanácsadást a Gyermekpszichológiai és Pedagógiai Tanácsadó.

–

A Győr-Moson-Sopron Megyei Gyógypedagógiai Szolgáltató Központ magában foglalja a megye HH és HHH gyermekeire vonatkozóan a Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottságot, a logopédiai ellátást, a korai fejlesztést és a fejlesztő felkészítést.

A gyermekjóléti alapellátások közül Győr városában – a házi gyermekfelügyelet kivételével – mindegyik szolgáltatás megtalálható. A város a gyermekjóléti szolgáltatás feladatát Gyermekjóléti Központ útján látja el. 2010 augusztus elsejétől működik a Gyermekjóléti Központ Területi Irodája a Kossuth L. u. 58. szám alatti épületben, ahol a Családsegítő Szolgálat Újvárosi Központja és az Idősek Klubja is megtalálható. A Területi Iroda szerves része a Gyermekjóléti Központnak, öt családgondozó dolgozik itt. A Területi Iroda létrehozását az újvárosi és szigeti városrészekben koncentrálódó HH és HHH gyermekek indokolták. Sziget, Újváros és Pinnyéd lakosai számára az Irodában elérhető egy közelebbi gyermekjóléti alapszolgáltatás és természetesen az itt dolgozó kollégák ügyei is ezekre a városrészekre korlátozódnak. A Gyermekjóléti Központ által ellátott gyermekek, fiatalok aránya a következőképpen alakult az elmúlt években: −

2009-ben 515 gyermeket, 2010-ben már 545 gyermeket, 2011-ben 404 gyermeket gondoztak alapellátásban.

−

2009-ben 127 gyermeket, 2010-ben 139 gyermeket, 2011-ben már 173 gyermeket gondoztak védelembe vétel keretein belül.

−

2010-ben 193 gyermek, az elmúlt évben 122 gyermek esetében érkezett jelzés bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetéséről.

−

2011-ben 404/234 gyermeket, családot gondoztak alapellátásban, amennyiben a veszélyeztetettséget megállapították (jelzésre vagy szülő, illetve gyermek kérésére).

− 2011-ben a rendőrségtől 183 jelzés érkezett összesen (82 jelzéssel több, mint az előző évben). A gyermekjóléti szolgáltatás keretein belül nyújtott szolgáltatások, tanácsadások: − A fejlesztő pedagógusi ellátást folyamatosan 2010/2011-ben 390/454 alkalommal 14/19 gyermek vette igénybe. − Pszichológiai segítségnyújtás igénybevétele 2010/2011-ben 580/700 alkalommal történt, 151/205 fő esetében. − Jogi tanácsadás 2010/2011-ben 240/204 alkalommal zajlott, 315/202 gyermek vonatkozásában.

63

− Az utcai és lakótelepi szociális munka 2011. évben közel 2620 gyermeket érintett. A pályázatok által a Klubházban (9023 Győr, Szigethy Attila u. 109.) vagy más külső helyszíneken nyílt lehetőség programokat szervezni, melyek rendszeresek, illetve alkalmi jellegűek voltak. Ezek struktúrája és tartalma változott, mindig a pályázatokhoz és az aktuális igényekhez igazodott. Az utcai szociális munkások vezettek fotó- és média klubot, pink klubot és kreatív kézműves klubot. Az utcai szociális munkások szoros és rendszeres kapcsolatot tartottak/tartanak fenn a rendőrséggel, 2011-ben több alkalommal került sor közös munkára tanítási időben, közterületen és szórakozóhelyeken tartózkodó, valamint eltűnt-körözött gyermekek felkutatása céljából. − A központ nyári klubfoglalkozása 2011-ben július 4–9-ig, illetve július 11–15-ig tartott. Ezen a nyáron is a nehéz anyagi körülmények között élő, dolgozó szülők HH gyermekeit célozták meg. A gyermekek életkora 5–13 év között volt. Több családból érkeztek testvérek is, ahol a szülők, munkájuk miatt nem tudták megoldani a gyermekek nappali felügyeletét. A létszám 17 fő volt hetente. − A kórházi szociális munka keretein belül 2010/2011-ben 302/373 gyermek ügyében intézkedett a központ kórházi szociális munkása. −

A kapcsolattartási ügyeletet 2011-ben 305/198 alkalommal vették igénybe.

− A Központ készenléti szolgálatának telefonjára 13 hívás érkezett. −

A Gyermekjóléti Központ tovább folytatta iskolai szociális munka programját. Időpont egyeztetést követően különböző témákban tartottak/tartanak előadást gyermekek, szülők, illetve pedagógusok részére (Győri Gyermekjóléti Központ Települési Tanácskozási Beszámoló 2012).

A fogyatékos gyermekek korai fejlesztő csoportjában jelenleg a fejlesztési feladatok ellátására 0,5 fő szakember alkalmazása történik. A speciális csoporton túl a többi bölcsőde is fogad integrált ellátás keretében fogyatékos gyermekeket, akiknek a korai fejlesztése korábban megoldatlan volt. 2012. január 1-jétől, a Közgyűlés döntésének megfelelően, egy főállású gyógypedagógus alkalmazására került sor, aki teljes munkaidőben a fogyatékos gyermekek fejlesztését végzi. Győr Megyei Jogú Város a Szt. Cirill és Method Alapítvánnyal közösen 2001-ben létrehozta a Gyermekek- és Családok Átmeneti Otthonát. Az összesen 40 fős intézmény 28 fő (10 család) és 12 gyermek befogadására képes. Adataik szerint a Gyermekek- és Családok átmeneti Otthonában 2011. évben az ellátott családok közt kizárólag anyák és gyermekeik szerepeltek, akik esetében magas arányú volt a hajléktalanná válás, az elégtelen lakhatási körülmények miatti beköltözés, továbbá sok anya kérte felvételét bántalmazás, hozzátartozók elől való menekülés miatt. A problémák egyre inkább halmozódva jelentkeznek a családoknál (lásd a fentiekben, a nők célcsoportnál ismertetett adatokat).

64

Győr városa nem csupán a kötelezően előírt szolgáltatások biztosítása, de innovatív pályázati megoldások révén is segíti a HH és a HHH gyermekeket. Ilyen a „Családi Kör” című program működtetése 2014. május 31-ig a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesület és a Győriek Egészségéért Közhasznú Egyesület közreműködésében (rugalmas gyermekfelügyelet, tanácsadás, baba-mama klub, stb.), valamint a Sziget-Kék klub működtetése (szülőklub, nyelvtanfolyamok, közösségi élmények családoknak) is. Győr városa a kötelezően biztosítandó gyermekjóléti alapellátásokon túl a település hátrányos helyzetű gyermekei számára bentlakásos gyermekvédelmi szakellátási intézményt is fenntart, az Anya- Csecsemő és Gyermekotthont. Jelenleg 56 férőhelyen történik az ideiglenesen elhelyezett, átmeneti és tartós nevelt kiskorúak, illetve kiskorú anyák teljes körű otthont nyújtó ellátása. 2013. január 1-jétől az Anya -csecsemő és Gyermekotthon állami fenntartásba került. Az intézményben két gyermekotthon működik: − Különleges gyermekotthon 16 férőhellyel. Itt kerülnek ellátásra a koruk miatt (0–3 éves), illetve tartós betegség vagy fogyatékosság miatt különleges szükséglettel bíró 0–18 éves korú gyermekek. − Gyermekotthon 40 férőhellyel. Ebben az intézményrészben történik a 3–18 éves korosztályú gyermekek teljes körű otthont nyújtó ellátása. A Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal Szociális és Gyámhivatala Gygy.131-15/2011. sz. működési engedélye alapján a gyermekvédelmi szolgáltató tevékenység ebben az intézményi egységben is magában foglalja a tartós beteg és fogyatékkal élő gyermekek integrált gondozását, nevelését, részükre sajátos szükségleteiknek megfelelő fejlesztő tevékenységet. Az intézményben 2010. december 31-én nyilvántartott gyermeklétszám 49 fő, 2011. december 31-én 53 fő volt (Anya- Csecsemő és Gyermekotthon adatai 2012). A helyzetelemzéshez felhasznált adatok egyik fontos bázisát adta a szakemberek által visszaküldött rövid kérdőívek értékelése. Kérdőíveket érkeztek vissza a Győri Családsegítő Szolgálat és Gyermekjóléti Központ munkatársaitól, az Anya- Csecsemő és Gyermekotthon vezetőjétől, a Városközponti Közoktatási Főigazgatóság Kossuth Lajos Általános Iskolától, a Fiatalkorú Bűnelkövetők Pártfogó Felügyelői Osztályától és az Iskola-egészségügyi Szakmai Műhely Közhasznú Alapítványtól. A szakemberek véleménye szerint Győrben a fent bemutatott intézményrendszer és személyi feltételek kielégítik a HH és HHH gyermekek és fiatalok szolgáltatási igényeit. A továbbiakban az esélyegyenlőség megvalósítása érdekében nem feltétlenül mennyiségi, inkább minőségi szolgáltatásfejlesztésre lenne szükség, főként az alábbi pontokban: – Oktatási, egészségügyi, foglalkoztatási és szociális célú szervezetek munkájának nagyobb összehangolása, az együttműködés fejlesztése. Mindez a különböző szervezetek munkájának, programjainak összehangolásával is együtt kell, hogy járjon városi szinten, a hiányosságok megszüntetése és az átfedések elkerülése érdekében. 65

– Ingyenes szabadidős, értéket nyújtó elfoglaltságok, programok biztosítása, a hátrányos helyzetű gyermekek minél nagyobb arányú bevonása (sportprogramok, kulturális rendezvények stb.). Ezekhez a hasznos szabadidő-eltöltésre mintát nyújtó programokhoz azonban közösségi térre, a fiatalok által használt és elfogadott tér létrehozására van szükség, és arra, hogy a programokról szóló információ minden gyermekhez és fiatalhoz eljusson. – Az iskoláknak olyan komplex nevelési-oktatási programmal kellene dolgozniuk, amely a szülőket a nevelés aktív részeseivé teszi. Az esélyegyenlőségi programnak figyelmet kell fordítania a „nyitott iskola” programra, a szülők „együttnevelésére”. – A különböző területekről érkező szakemberek végül egyetértettek abban, hogy a hátrányos, illetve halmozottan hátrányos helyzet gyakori együtt járója a fiataloknál a szerfogyasztás, vagy valamilyen szenvedélybetegség. Ezek csökkentése, az erre irányuló átfogó prevenciós programok kidolgozása és megvalósítása elengedhetetlen. 6.4.2. Problématérkép A HH és HHH gyermekekkel és fiatalokkal kapcsolatos problémakört, illetve az ezekkel kapcsolatos helyzetet felmérve kijelenthető, hogy a célcsoporttal összefüggésben, Győr városában alapprobléma az empirikus, átfogó adatok hiánya. Mivel a HH és HHH gyermekek és fiatalok regisztrálása szülői nyilatkozat alapján történik, a településen nem azonosítottak egyértelműen a célcsoport tagjai, főleg az óvodáztatásból kimaradó gyermekek esetében. A második alapprobléma a településen a célcsoporttal foglalkozó szervezetek munkájának összehangolása, az együttműködés megteremtése a hatékonyabb beavatkozások és szolgáltatások érdekében. Győr városában széles körű oktatási, gyermekjóléti - gyermekvédelmi, valamint közoktatási szakmai szolgáltatások működnek a HH és a HHH gyermekek érdekében, szolgáltatásaik és programjaik azonban sokszor átfedik egymást, így a beavatkozás hatékonysága csökken. A szakemberek általános véleménye szerint a célcsoportot megcélzó szabadidős és átfogó prevenciós programokból többre lenne szükség, illetve az ezekhez való hozzáférést fokozni kellene a fiatalok felé történő kommunikáció változatos módjaival, valamint egy elfogadott közösségi hely megteremtésével a városban. A HH és a HHH sokszor együtt jár szenvedélybetegség kialakulásával a gyermekeknél, illetve fiataloknál. Mind a Drogstratégia (2010–2014), mind a Középtávú Gyermek és Ifjúságpolitikai Koncepció 2008–2014 megállapításai és hivatkozott kutatása szerint a szenvedélybetegségek kialakulása egyre több hátrányos helyzetű gyermeket érint, és ráadásul egyre fiatalabb korban.

6.4.3. Megoldási javaslatok, lehetőségek 66

Azon intézmények munkájának összehangolása, amelyek a célcsoporttal nap mint nap találkoznak, foglalkoznak. Együttműködés, híd képzése a szervezetek, intézmények kötött. A fiatalok számára több alternatív szabadidős elfoglaltság biztosítása, amely lehetővé teszi a célcsoport az integrált élményekhez juttatását. A kultúra és sport területén strukturált, hasznos szabadidős eltöltési lehetőségek biztosítása, amelyek a szenvedélybetegségek kialakulásában is preventív jelleget tölthetnek be. A fiatalok felé történő kommunikáció több, változatos csatornán történjen, amelyeken az információ eljut a célcsoport fel.

6. 5. Idősek célcsoport 6.5.1. Helyzetelemzés A városban élő idős emberek esélyegyenlőségének mérlegéhez készített helyzetértékelés alapjául szolgáltak azok a dokumentumok, amelyek a közelmúltra visszatekintve érintették, vagy mélyebben elemezték helyzetüket, a lehető legtöbb nézőpontból, így a lehető legtöbb reflexióval. Győr Megyei Jogú Város Lakáskoncepciója (2007), Anti-szegregációs Terve (2008), Integrált Városfejlesztési Stratégiája (2008), Fenntarthatósági Programja (Local Agenda 21), egészen a Gazdasági Programig (2011–2014) tartalmazza az idős emberek életére ható terveket, amely a város legkülönbözőbb fejlesztési területeinek és elképzeléseinek összhangját mutatja. Kiemelkedő természetesen a kétévente felülvizsgált Szociális Szolgáltatástervezési Koncepció (2005, 2007, 2009 és 2011) esélyegyenlőséget célzó helyzetelemzése, és az idős emberek életminőségének javítására készített koncepció (2007– 2012), amelyek a helyzetértékelés legközelebbi forrásaiként lettek felhasználva. 6.5.1.1. Demográfiai jellemzők Az országos demográfiai trendek – a természetes szaporodás (fogyás), a korösszetétel kedvezőtlen alakulása (öregedési index növekedése) – városban is tetten érhetőek, de jelentős helyi sajátosságok mentén. Míg a lakosságszám csökkenését, vagyis a halálozások győzelmét az élveszületések felett jól ellensúlyozta az összetett vándorlási többlet, addig az öregedési index növekedését (1992: 16%, 2000: 17%, 2010: 21,7%) egy lassabb folyamatnak lehet tekinteni, a megyei adatok jobbak a régió hasonló adatainál (Szociális Szolgáltatástervezési Koncepció 2011). A pozitív sajátosságok mellett azonban kevésbé kedvező jelenségek is észlelhetőek. Ilyen a nagyon idősek számának emelkedése, 20 évvel ezelőtt a „fiatal idősek” aránya az idős populációban 60% volt, ma ez már csak 50%, és a női többlet itt is kimutatható (Korfa 2010.) Az egyes városrészek fokozott elöregedése is hasonló helyi jellemző, a Belváros, Nádorváros és a Kertvárosi övezet idősödése figyelmeztető jel. 6.5.1.2. Jövedelem, lakhatás, egészségi állapot

67

A forrásdokumentumok részletesen foglalkoznak a demográfiai jellemzőkkel, de csak óvatosan érintik az idősek életminőségét alapvetően befolyásoló szocio-demográfiai dimenziókat, amelyek pedig a társadalmi egyenlőtlenségi rendszer meghatározói. Nem derül ki belőlük az, hogy pontosan milyen a 60 éven felüli idősek jövedelmi helyzete, egészségi állapota és lakhatási körülménye, mert az idézett kutatás – „egy, a város 50 év feletti lakosságát érintő reprezentatív mintán végzett kérdőíves vizsgálat” (Koncepció az idősek életminőségének… 2006, 2) – eredményei nem térnek ki az idősként megfogalmazott célcsoportra (idősek és nagyon idősek) specifikusan. Másrészt a 6 évvel ezelőtti vizsgálat természetesen a 2007–2012-es koncepció-alkotási és megvalósítási időszakra vonatkozott, tartalmainak, következtetéseinek aktualizálás jelenleg folyamatban van, a szintén 2006-os egészségi állapotfelméréssel együtt. Az, hogy elkezdődött az „Idősügyi Koncepció” felülvizsgálata, hozzájárul ahhoz, hogy az esélyegyenlőség folyamatos és az eddigiekhez hasonlóan magas színvonalú célokat és beavatkozásokat jelenthessen a továbbiakban is. Kiemelt, elsődleges fontosságú területek Az esélyegyenlőség helyzetértékeléséhez elengedhetetlen a fenti koncepció prioritásainak kiemelése, hogy az idős emberek érdekében végzett rendkívül sokoldalú és sokrétű tevékenységek és eredmények jól láthatóak legyenek, és fejlesztésükre intézkedési terv legyen kidolgozható az időskori esélyegyenlőség javítása érdekében. Az öt pontban megfogalmazott prioritáskör a következő volt tehát: 1. A tájékoztatás és az érdekképviselet javítása –

Idősellátó centrum működtetése,

–

Idősügyi referens megbízása,

–

Idősügyi Tanács munkájának segítése,

–

Pénzügyi alap az idősügyi szervezetek tevékenységének támogatására,

–

Médiamunka, kiadványok.

2. Közösségi terek biztosítása városrészenként –

Társas kapcsolatok lehetőségének biztosítása,

–

Mentális gondozás,

–

Egészségmegőrző programok.

3. Az idősek otthonaikban maradását elősegítő szociális szolgáltatások fejlesztése –

Wel-Hops ajánlások a lakások átalakításához, segítségnyújtás,

–

Demensek nappali ellátása.

4. A biztonság javítása –

Lakóhelyi szolgáltatások,

–

Tájékoztatás, 68

–

Médiamunka.

5. Az idős emberek erőforrásként való „alkalmazása” –

„Generációk egymás közt egymásért” programok,

–

„Beszélgető hálózat” kiépítése, képzés,

–

„Cseresegítő rendszer” kiépítése (Koncepció az idősek életminőségének… 2006).

A koncepció részletes javaslatokat fogalmazott meg a felsorolt prioritások gyakorlati megvalósítására a jövedelem biztonságától kezdve a fizikális és mentális egészségfejlesztésen keresztül a szolgáltatások igénybevételének támogatásán át az idős emberek személyes biztonságáig, az érdekképviselet és információáramlás elősegítésére, az idős ember, mint erőforrás kiemelésére, a lakókörnyezet fejlesztésére, a várostervezésre (Wel-Hops jóléti lakhatási program beemelésére), az idősekre vonatkozó kutatásokra. Az egyes részterületek önmagukban széles spektrumot öleltek fel, a javaslatok az idős emberek életének szinte minden területére reflektáltak, amelyekből összegyűjtve javaslatok kerültek összefoglalásra. Önkormányzati fejlesztések és innovációk az idősek életminőségének és szociális biztonságának javítása érdekében Várostervezés és lakásügy: – A 2005-ben indult, 5 európai város együttműködésével megvalósult európai uniós Wel-Hops program fő célja az idősek támogatása abban, hogy minél hosszabb ideig a saját otthonukban élhessenek. A projekt egyik legfőbb eredménye egy ajánlás kidolgozása az új épületek tervezéséhez és az idősek lakásainak felújításához. Pályázati alap létesült a 70 év feletti idősek számára, hogy támogassa a lakásaiknak az irányelveknek megfelelő átalakítását. A pályázati alap összege 2011 és 2012 évben 55 millió Ft volt, a pályázat lebonyolítását az Önkormányzat megbízásából a Máltai Szeretetszolgálat végzi. – Közösségi terek kialakítása a GYŐR-SZOL-lal a különböző városrészekben, hogy azok találkozási lehetőséget biztosítsanak az idős embereknek: a Barátság Sportparkban Idősek parkját alakítottak ki, sőt az országban először Győrben létesült idősek számára játszótér. Egészségügyi szolgáltatások és programok: – Egészségügyi szűrővizsgálatok és életmód programok: 1993 óta minden évben az Egészség-Piac programsorozat keretében 12 városrészben zajlanak, de további programok is segítik az egészségmegőrzést az EESZI és az idősügyi civil szervezetek révén. – A mentális egészség megőrzését segíti a „Beszélgető Hálózat”, amelyben segítő beszélgetésre felkészítő képzés után önkéntes nyugdíjasok látogatják magányos, egyedül élő kortársaikat. 2010. évben újabb csoport képzése valósult meg, és 2011ben és 2012-ben is újabb két-két csoport kapcsolódott be ebbe a programba. 69

– Évente 200 fürdőbérletet biztosít az Önkormányzat a nyugdíjas szervezeteknek, továbbá 6 városrészben szakembert a „Szépkorúak tornájához”, amely 2012-ben már 7 városrészben biztosított. Az Egészséges Városok Program keretében idősügyi szervezetek mozgásprogramjainak ösztönzésére képzést biztosítottak és kiadványt adtak ki a gyakorlatok végzéséhez. Az Egyesített Egészségügyi és Szociális Intézményben állapotfelmérés készült az idősek otthonaiban élőkről, és egy mozgásprogramot követő újabb állapot felmérés bizonyította, hogy a rendszeres fizikai aktivitás a résztvevők fizikai és mentális állapotában kedvező változásokat eredményezett. Az Országos Szeniorsport Játékoknak évről évre Győr ad helyet. Oktatás, képzés: –

A Széchenyi Egyetem, a Nyugat-Magyarországi Egyetem, a Pannon Nyugdíjas Szövetség és a Kisalföld c. Napilap Nyugdíjas Egyetemet indított, amelyet 2011-ben alkalmanként már 1000 idős ember látogatott, a sorozat 2012-ben is rendkívül népszerű.

–

A Pannon-Nyugdíjas Szövetség kezdeményezésére a „Nagyi-Net” keretében informatikai középiskolás diákok képeznek önkéntesként nyugdíjasokat számítógép és internet használatra.

Személyes és vagyonbiztonság: –

A Rendőrség munkatársai felvették a kapcsolatot a helyi médiával és rendszeresen tartanak tájékoztatást az idősek biztonságáról, így a prioritást élvező bűncselekmények megelőzésének lehetőségéről riportok, cikkek jelentek meg. Ilyen pld. „A nyugdíjasok és a nyugdíjak biztonságáért” és a „Trükk tovább él” című írások, melyek az idősek sérelmére sorozat jelleggel elkövetett csalások jellegzetességeire hívta fel a figyelmet.

–

Az idősekkel kapcsolatos előítéletek csökkentése érdekében WHO-s kiadvány jelent meg győri példákkal kiegészítve.

Szociális ellátás Az ellátottak számának növekedése minden szolgáltatás tekintetében megfigyelhető. Alapszolgáltatás – Az étkeztetés vonatkozásában az étel minőségének, kiszállításának kontrollja folyamatos. A szolgáltatás minősége emelkedett az elmúlt években. Ez az igénylők számában is megjelenik, folyamatosan növekedett a számuk. Míg 2009. év végén 958an, 2010 ugyanezen időszakában 1391-en, 2011 derekán már 1402-en, 2012 őszén pedig közel 1500-an igényelték a napi egyszeri meleg ételt. A szolgáltatást igénybevevők alapvetően a 60 éven felüliek, azonban a 80 és 89 éves korosztály száma már több mint kétszerese a 60–64, 65–69, 70–74 évesek számának, és folyamatosan nő a 90 éven felüliek száma is, 2011 júniusában 69 volt ez az adat.

70

– Az elmúlt másfél évre jellemző volt a házi segítségnyújtásnál is az ellátottak számának folyamatos növekedése, a 2009. év végén 397, 2011 júniusában 459 volt az igénybevevők száma. A 80–89 éves idősek itt is felülreprezentáltak, és szintén emelkedik a 90 évesnél idősebbek száma is. 2011. május 1-jétől a hét gondozási központ – a szervezeti struktúra váltás keretében – három gondozási központtá integrálódott. A szolgáltatás bővítése és a minőségi szakmai munka színvonalának emelése érdekében bevezetésre került október 1-jétől a megszakítás nélküli munkarend, mely lehetővé teszi az év 365 napján a szolgáltatás esti és hétvégi biztosítását is. Ezzel a hozzáférés tekintetében országosan is egyedülállóvá vált a győri ellátórendszer. Ehhez 10 fős létszámfejlesztés történt. – Jelzőrendszeres házi segítségnyújtásnál 500 készülék működtetésére nyert pályázati keretből állami támogatást az Egyesített Egészségügyi és Szociális Intézmény (EESZI). Először a Győri kistérség 8, 2012-ben már 14 településén biztosítja az intézmény az ellátást, amelyet 2011-ben 366-an használtak, jelenleg már 426-an vesznek igénybe. Itt van tehát szabad kapacitás. – A város területén 12 nappali ellátást nyújtó Idősek Klubja alapszolgáltatás működik. 2011-ben lezajlott az Otthon utcai Idősek klubjának működési engedélyeztetése, ahova a Kodály Zoltán utcában működő klub költözött, magasabb szintű ellátás biztosításával, demens csoport beindításával. A demens idősek ellátását 6.30 és 16.30 óra között biztosítják a szakemberek. Szakosított ellátás – Az idősek bentlakásos ellátásában a megnövekedett ápolási-gondozási szükségletekre oly módon reagált az EESZI, hogy az ellátáshoz szükséges eszközök, anyagok biztosítása mellett a dolgozók számára tartalmas, magas szintű tudást nyújtó képzéseket szervezett. A négy telephelyen 232 férőhelyen nyújtanak teljes körű ellátást, a kapacitás nem elég, a várakozók száma permanensen 150–200 fő, de már 31 férőhelyes intenzív gondozást biztosító részleg működik, demens idősek gondozására. Itt is elmondható, hogy a 80 éven felüli idősek száma a legmagasabb. – A Lepke és Répce utcai átmeneti gondozóházban 43 férőhelyen tudnak ellátást biztosítani, ahol éves szinten közel 150 idős ember fordul meg, vagyis ennyi családnak is segít a tehermentesítésben ez az ellátási forma. – A Kálóczy téri és a Rónay utcai Nyugdíjasok Garzonházában 24 órás nővéri ügyelettel segítik az ott élő idősek szükségleteinek kielégítését. – A Műszaki Ellátó Szervezetnek (MESZ), amely 2009. április 1-jétől működik, fő feladata ellátni az EESZI kezelésében lévő ingatlanok karbantartási, műszaki fenntartási feladatait, szükség szerint részt venni azok felújításában. Látszólag nem tartozik a szolgáltatástervezési koncepcióhoz tevékenységük, valójában azonban rendkívül szoros az összefüggés, ugyanis így lényegesen javítani tudják az intézmények állagát, koncentráltabban használják fel anyagi eszközeiket, a jó gazda 71

gondosságával tudnak eljárni, amely mind az ellátottak érdekét, a színvonalas szolgáltatás nyújtását segíti elő. A tevékenység eredménye, hogy Répce úti otthon konyhájának korszerűsítése teljes egészében megtörtént, az ebédlő felszereltsége javult. Az idősek otthonaiban elkezdődtek az ablakcserék, a homlokzatok szigetelése, a villamos hálózat felújítása. A szükséges tisztasági meszeléseket, kisebb karbantartásokat elvégezték. Folytatódott a 2009. évben megkezdett Cuha utcai Idősek Otthona lakószobáinak felújítása, valamint elkezdődött a Mohi utcai otthon lakószobáinak karbantartása és berendezésének felújítása. A Mohi úti otthonban elkészült a lift, az udvar térkövezése, a rámpa felújítása. Megtörtént az épület külső ajtóinak cseréje, elektromos kapu és kaputelefon felszerelése. A nappali ellátásban a legfontosabb eredmény a Kossuth utcai Idősek Klubja új telephelyre költöztetése, valamint a Horgas utcai Idősek Klubja teljes körű felújítása. 2010 végére elkészült a Semmelweis utcai Gondozási Központ és Idősek Klubja. Az Otthon utcai telephelyváltozásnak szintén a MESZ a kivitelezője. Jelentős projekt volt a Lepke utcai Gondozóház kialakítása. Ez szakmai szempontból is nagy előrelépés a jelentkező igényeket figyelembe véve, és az épület a felújításnak köszönhetően megfelel a kor igényeinek. A Rónay, Lepke és Répce utcákban jelenleg is zajlik a gondozási központok korszerű tárgyi feltételeinek megteremtése, valamint az újonnan létrehozott szervezeti egységek, köztük a Központi Igazgatási Csoport, a Humánerőforrás Gazdálkodási Csoport munkakörülményeinek megfelelő biztosítása.

6.5.2. Problématérkép Nincsenek pontos adatok a győri idős emberek, különösen a 80 éven felüli, a szociális ellátórendszerben felülreprezentált korcsoportba tartozók jellemzőire és szükségleteire, valamint igényeikre vonatkozóan. 2010–2011-ben az EESZI jelentős strukturális átalakításon ment keresztül. Az elkövetkezendő időszak egyik kiemelt szakmai feladata az újonnan kialakított szervezeti felépítés megerősítése. Ezen belül nagyon lényeges az ügyfélutak teljes pontosítása, az adminisztráció hatékony, precíz ellátása és nem utolsósorban a szociális szolgáltatások minőségének magas szinten tartása. A bentlakásos ellátás iránti igény folyamatos, a várakozók magas száma továbbra is indokolttá teszi a férőhelyek bővítését. Ennek érdekében továbbra is vizsgálni kell annak a lehetőségét, hogy a Mohi utcában működő Idősek Otthona az önkormányzat tulajdonába 72

kerülhet-e, illetve a szomszédságban működő épület megvásárlásával 40–50 fő férőhelybővítés is lehetséges lenne, összhangban a gazdasági programban megfogalmazottakkal. A klubrendszer 12 telephelye és 350 engedélyezett férőhelye kielégíti az igényeket, „csak” tárgyi fejlesztésük indokolt. Az intézmény tárgyi feltételrendszere megfelelő, szinte minden területen meghaladja az országos átlagot. Visszautalva a szakmai munka magas színvonalon tartására, továbbra is törekedni kell arra, hogy a tárgyi feltételrendszer (beleértve az épületek berendezése, eszközrendszer állapota) kövesse a kor igényeit, tegye lehetővé a szakmai elképzelések végrehajtását, amelyhez nélkülözhetetlen a képviselő-testület eddigiekhez hasonló támogatása. Ezt a sokszínű tevékenységet díjazta 2010. évben a Nemzeti Erőforrás Minisztérium „Idősbarát Önkormányzat” díjjal. Mégis a legnagyobb büszkeséget az jelenti, amit az itt élők fogalmaztak meg: „Jó Győrben nyugdíjasnak lenni!”.

6.5.3. Megoldási javaslatok, lehetőségek Győr város a lakossági igényeknek megfelelően differenciált szociális ellátórendszert alakított ki. Ahhoz, hogy mindenki egyenlő eséllyel jusson hozzá a közszolgáltatásokhoz több feltételnek kell eleget tenni: – Az egyik legfontosabb kritérium, hogy megvalósuljon a komplex fizikai- és infokommunikációs akadálymentesítés. A szociális ellátásokról az ügyfélszolgálatoktól, az önkormányzat honlapján és különböző kiadványokból értesülhet a lakosság. – Jelenleg készülőben az Idősek Egészségképe és a következő 5 évre szóló Idősügyi Koncepció, amelyeket szükségletfelmérés előz meg. – A közösségi közlekedés terén is történtek változások. A Kisalföld Volán Zrt. az elmúlt időszakban csak alacsony padlós autóbuszokat vásárolt, könnyítve az idősek és a fogyatékossággal élők közlekedését. Egy új projektben pedig az önkormányzattal közös együttműködésnek köszönhetően átalakult a város közösségi autóbusz közlekedése az „intelligens buszok” üzemeltetésével. Korszerű utas tájékoztató rendszer épült ki, amely az Európai Unió által támogatott beruházás eredménye. – Az EESZI strukturális átalakítása kapcsán az újonnan kialakított szervezeti felépítés megerősítése, ügyfélutak pontosítása. – Az EESZI 12 telephelyén található idős klubok tárgyi infrastruktúrájának felmérése, fejlesztése indokolt lenne.

73

6.6. Pszichiátriai betegek és szenvedélybetegek célcsoport 6.6.1. Helyzetelemzés A pszichiátriai illetve szenvedélybeteg emberek esélyegyenlőségének együttes vizsgálata szakmai szempontból felveti ugyan a kérdést: lehet-e általánosítani egyik vagy másik célcsoport szükségleteit, az azok kielégítetlenségéből következő problémáit és a megoldásban részt vevő ellátórendszerre vonatkozó információkat és javaslatokat – mindkét csoport esetében? Milyen összefüggések vannak pszichiátriai betegségek és szenvedélybetegségek között? Ugyanakkor a két betegség több ponton kapcsolódik egymáshoz, már ok-okozati relációban is. Egészségügyi és szociális szakmai, de különösen pszichiátriai szempontból életszerű és indokolt az összekapcsolt vizsgálat, mert a mentális zavarokkal küzdő emberek jóval nagyobb arányban használnak legális és illegális drogokat, mint azok, akik nem szenvednek ezektől a zavaroktól. Másrészt a drogok felszínre hozhatnak mentális zavarokat – egy elszívott marihuánás cigaretta kiválthat egész életre szóló, jó esetben szinten tartható, legrosszabb esetben progresszíven romló pszichiátriai kórképet. Gyakori „problémamegoldási mód” a pszichiátriai betegségek függőségekkel való „kezelése” is, amely szintén életszerű, napi tapasztalata a két célcsoporttal foglalkozó szakembereknek. A pszichiátriai beteg célcsoport helyzetelemzéséhez feldolgozásra került valamennyi önkormányzati stratégiai program, koncepció 2007–2014 időszakára vonatkozóan, és különösen a Szociális Szolgáltatástervezési Koncepció (2011) felülvizsgálata. A szenvedélybeteg emberekről gyűjthető adatforrásoknak alapja szintén valamennyi önkormányzati stratégiai program, koncepció (2007–2014) volt, de különösen a Nemzeti Drogstratégia (2012–2020, tervezet), a Városi Drogstratégia (2010–2014), a Gyermek- és Ifjúság-politikai Koncepció (2008–2014), valamint a Közoktatási Esélyegyenlőségi Program (2008). Helyzetelemzéshez adatok, adathiányok A szenvedélybetegekre 2003-ból, 2007-ből, 2010-ből országos, 2005-ből pedig helyi vizsgálaton alapulókat lehet olvasni, de ezek használatát a WHO Irodával egyeztetett vélemény alapján már nem érvényesek, hiszen a droghasználat rendkívül rapid módon változik. A személyiségi jogok és az irat-betekintési szabályok tiszteletben tartását szem előtt tartva megkeresésre került a Petz Aladár Megyei Oktatókórháza, mind a pszichiátriai, mind a szenvedélybeteg célcsoportra vonatkozó adatok gyűjtésével kapcsolatosan, azonban az egyes osztályokról elérhető adatbázis olyan zárt rendszer, amely TAJ-szám alapján eljuttat ugyan az egyes betegekhez, és ott megmutatja a betegek minden diagnózisát, terápiáját, de részletessége csak tervezett, hosszú távú kutatómunkával dolgozható fel. Fontos lenne ezen adatok rendszerezése a helyzetelemzés középtávú elkészítéséhez. Mindazonáltal jelentős nehézséget okoz ebben a kutatómunkában a diagnosztika és adminisztráció pontatlansága is:

74

azok a kódok, amelyeket ma a pszichiátria adminisztrál, közel sem mutatják a valóságos problémákat, a tényleges helyzetelemzéshez csak megközelítőleg adnak támpontokat. Adatok a szociális ellátórendszerből Tekintettel az egészségügyi adatszolgáltatás nehézségeire és a szociális szakmák kompetenciáinak megerősítésére, tapasztalati alapú adatgyűjtés készült az érintett szociális alapszolgáltatások: a pszichiátriai betegek nappali ellátása, a szenvedélybetegek közösségi ellátása, a családsegítés és gyermekjólét területén működő intézmények forgalmi adataira alapozva. A tapasztalati út nem hivatalos statisztikát jelent, kifejezetten az esélyegyenlőségi programhoz gyűjtött forgalomra összpontosít, de minden bizonnyal kezdő támpontot ad egy első benyomáshoz. Az alábbi adatok tehát nem jelentenek alaposságot, nem tudunk belőlük releváns helyzetelemzést készíteni, mégis érthetővé teszik a problématérkép és az akcióterv tábla tartalmait. Pszichiátriai betegek nappali ellátása (2012) – 27 együttműködési megállapodással, – 15 embert látnak el naponta, szakaszos, állapotfüggő gyakorisággal, – ügyintézésben, életvezetési problémákkal összefüggő tanácsadásban, a betegségekből eredő magatartási, viselkedési, lelki problémák feldolgozásában nyújtanak segítséget, – jellemzően halmozott problémahelyzetekben, segítségnyújtást foglal magában,

ahol

minden

„eset”

komplex

– ahol a napi kapcsolattartás a kezdeti „mankó” után ritkul, – egy intézményvezető (szociálpedagógus végzettség), egy terápiás munkatárs (szociális munka végzettség) és egy takarító munkatárs közreműködésében. Szenvedélybetegek közösségi ellátása (2012 szeptember) – 36 bevont emberrel, 21 férfival és 15 nővel dolgoznak a szakemberek, akiknek életkori megoszlása mutatja a problémák jelenlétét: 15–20 éves: 8 fő; 20–30 éves: 2 fő; 30–40 éves: 4 fő; 40–50 éves: 8 fő; 50 fölötti: 14 fő ellátott, – pszichés betegség: 7 főt, alkohol probléma: 23 főt, kábítószer probléma: 6 főt érint, – akiknek sajátossága, hogy rendkívül nehezen bevonhatók az ellátásba. Gyermekjóléti Központ (2012) – 1420 gondozott és tanácsadásban részesülő gyermek 977 családjával dolgoznak a szakemberek, – ebből szenvedélybetegséggel érintett 37 gyermek, amelyből 18 gyermeknél fő probléma. Családsegítő Központ (2012) 75

– Marcalváros: 56 szenvedélybeteg kliens, – Adyváros: 44 szenvedélybeteg kliens, – Újváros: 565 dohányzó, 70 droghasználó, 330 alkoholbeteg, 47 gyógyszerfüggő, 31 játékfüggő kliens, – Belváros: 236 fő szenvedélybeteg, amely adat nem tartalmazza a dohányzókat, ami szinte minden családban előforduló szenvedély.

6.6.2. Problématérkép A fókuszcsoporton részt vevő egészségügyi és szociális szakemberek: Azonnali reflexiója, vagyis „égető kérdése” volt az ellátórendszerben dolgozó szakemberek együttműködésének teljes hiánya, vagy annak esetleges, inkább személyes kapcsolatoktól, informalitástól függő volta. Ez ugyanúgy elmondható az egészségügyi, a szociális, valamint az oktatási intézmények esetében is: házon belül, és azon kívül is. Konkrét példája ennek a Gyermekjóléti Központ munkatársai által jelzett hiátus, a kórházi gyermekpszichiáter szakorvos (gyermek érintettsége és bevonása), a felnőtt pszichiátria (szülők érintettsége és bevonása), az iskolapszichológia (iskola-gyermek-család kapcsolata) és a gyermekjóléti szociális munka együttműködésére vonatkozóan. Az önmagukban helytállni próbáló ellátások és szolgáltatások éppen a pszichiátriai és szenvedélybeteg problémakör komplexitását nem tudják érvényesíteni a segítésben. Az együttműködés hiánya alapvető információs hiányt okoz, így a szakemberek nem tudnak hitelesek és hatékonyak lenni saját segítő tevékenységükben (sem), a szolgáltatásokat igénybe vevők pedig ad abszurdum „beépülnek” a rendszerbe, pl. úgy, hogy a Családok Átmeneti Otthonában élő pszichiátriai vagy szenvedélybeteg anyák gyermekeinek az örökített problémahalmaztól esélyük sincs „megszabadulni”; Kiemelésre került, hogy e betegségek kezelése gyógyszerelés szintjén is esetleges, ugyanakkor nincsenek közösségek, ahol a komplex terápia vagy segítő kapcsolat részeként gyógyulhatnának. A pszichiátria kapacitáshiánya közismert, a csoportok hatékonysága alig érezhető a betegéletutakban, igazi, hosszú távú, stabilitást adó közösségek azonban nem jöttek létre a városban. Elindult a Ladik utcai nappali pszichiátriai ellátás, de nem képez még közösséget, és a Vöröskereszt szenvedélybetegeket ellátó szolgáltatása is új, jószerével helyzetfeltáró szakaszban működik egyelőre, szintén közösségszervező vagy fejlesztő funkció nélkül, leszabályozott kapacitásokkal, erős forráshiányokkal, a rászorulók felkutatásának és bevonásának sokszoros nehézségével küzdve; A fókuszcsoportos megbeszélésen is hangsúlyosan jelentkezett az a probléma, hogy nincsen a két célcsoportra nappali ellátás, amely strukturálhatná a mindennapokat, amellett, hogy közösségeket generálna. Az ellátórendszer hiányossága miatt sem tudnak a szolgáltatások

76

egymásra épülni, ez természetesen a szolgáltatást igénybe vevők hozzáférésének súlyos egyenlőtlenségét jelenti, amely tovább csökkenti az esélyek egyenlőségét; Egyetértettek abban, hogy nincsenek vagy részterületekre korlátozódnak tervezett, folyamatos és rendszeres fórumok a szolgáltatók között, kvázi kötelezőséggel a személyes csatornák mellett. Ami a gyermekjóléti szolgáltatásban jól működik, azt már a családsegítésben nem tudják használni, a gyermekvédelmi szakembereket hívó havi szakorvosi fogadóórák az előbbi esetben jól működnek, utóbbiban azonban egyáltalán nem; Az előző észrevételből származó egyenes következtetés az, hogy miután nem tudnak egymás kompetenciáiról, működésmódjáról, nem is tudnak informálni, tájékoztatni, vagy akár továbbirányítani pszichiátriai és szenvedélybetegeket kompetens ellátásokba. Ehhez kapcsolódik az általános információhiány az ellátottak részéről, amit csak részben oldanak fel pl. kórházi vagy szociális intézményi szóróanyagok; A meglátás egyöntetűen a családsegítés funkcióváltása felé visz, a mentális gondozásra jutó minimális szakmai idő éppen a szükségletekkel ellentétes, mind a két célcsoport esetében. Egyértelműen krónicizálódnak a problémák, mert egyre mélyebb és összetettebb életvezetési zavarokkal kell szembenézniük a segítőknek, amelyeknek legtöbb esetben oka valamelyik, vagy egyre növekvő tendenciával mindkét betegség. Tekintettel a család gondozási funkciójának folyamatos gyengülésére, az egyre kevésbé támasz, sőt, önsegítésre jószerével alkalmatlan ma már. A családsegítés elérhetősége (nyitva tartás), kapacitása (szakemberek száma), működése („feneketlen zsák, amelybe minden probléma és problémamegoldás bele kell, hogy férjen”) ma nem teszi lehetővé a hatékony mentális segítést; Természetesen elismerik minden olyan ellátás, szolgáltatás, fórum, koncepció, program, stb. pozitív hatását, amelyek segítik a pszichiátriai és szenvedélybetegek életminőségének javítását (NAT, Kábítószerügyi Egyeztető Fórum [KEF], prevenció, drogstratégia, GYJSZ és CSSSZ munkája, új szociális szolgáltatások, az egészségügy szétfeszített és heroikus küzdelme, civil kezdeményezések, stb.), de ezeket jelenleg szegmentálódni, egymás mellett működni és nem egymással együttműködni látják. A kérdőívet kitöltő szakemberek legfontosabb aktuális problémákként, illetve az eddigi programokkal kapcsolatos hiányosságokként az alábbiakat fogalmazták meg – a fókuszcsoport eredményeivel hasonló vagy megegyező véleményekkel együtt: –

munkahelyek és különösen a védett munkahelyek számának rendkívül alacsony száma, holott ez kiemelkedő fontosságú mind a mentális, mind pedig a szociális helyzet javításában,

–

információhiány, amely általános, de éppen a támogató programlehetőségeket nem viszi el a pszichiátriai és szenvedélybeteg emberekhez és családjaikhoz, így erősíti az amúgy is fokozott stigmatizációt és szegregációt,

–

a terepen dolgozó szakemberek tájékozatlansága a társsegítő intézmények szolgáltatásaival, kompetenciáival kapcsolatban,

77

– a holisztikus szemlélet és problémamegoldás érdekében szükség lenne a helyi társadalom összefogására, mert ma még hiányoznak a helyi társadalommal egyeztetett, hosszú távú és jól koordinált tevékenységek, ahol minden szintér érzi a maga felelősségét és saját eszközeivel segíti a megoldást, –

az 1994. óta folyamatos drogfogyasztással kapcsolatos kutatások 5 évente permanensen mutatják a legális drogok (dohányzás, alkohol) egyre korábbi életkorban való használatát, azt is, hogy minden harmadik fiatal életében legalább egyszer fogyasztott már valamilyen illegális drogot, és hogy növekvő probléma a rohamivás és az energiaital fogyasztás is, tehát a prevenció hatékonysága rendkívül alacsony,

–

a szakemberek alacsony presztízse és száma evidensen vezetett az ellátórendszer túlterheléséhez, amelyben minden részterület, de főként az egészségügy a leginkább érintett (kevés az addiktológus szakorvos, a klinikai szakpszichológus), ugyanakkor az őket „kiegészíteni” képes szociális ellátórendszer sem tud így jól működni,

–

az ellátórendszer hiányos, kifejezetten hiányzik a nappali ellátások megtartó és koordináló lehetősége,

–

a gyermekpszichiátriai ellátást a korábbi három státusz helyett mindösszesen egy pszichiáter szakorvos végzi, az ő feladata a betegellátáson túl a gyermekjóléti, gyámügyi és oktatási terület szakvéleményeinek megfogalmazása is, így a túlterheltség fokozottan érvényes – ez azért különösen nagy gond, mert akadályozza az időben történő beavatkozást, így a betegségek súlyosbodása vagy a szenvedélybetegségekkel való „öngyógyítás” prevenciója ellehetetlenül,

–

az sem szerencsés, hogy a pszichiátriai és szenvedélybetegeket ugyanazon helyen kezelik, hiszen más a betegellátás terápiás protokollja, a betegségbelátás, mások lesznek a terápia során kialakuló problémák is,

–

a családok segítése csak felszínen maradó vagy tűzoltó mentális támogatásban merül ki, pedig a megelőzésnek és a rehabilitációnak is alapvető helye lenne a családterápiát is használó családsegítő szociális munka, ahogyan azt egyébként e segítő kapcsolat szabályozása és működése eredendően tartalmazta,

–

a megelőzés meghatározó színtere lehetne az iskola, de az iskolapszichológia és az iskolai szociális munka hiánya és a pedagógusok kompetenciahatárai miatt ez a terület tulajdonképpen eszköztelen – csak ismeretátadásra korlátozódó, alkalmi, hagyományosan frontális, interakció vagy folytonosság nélküli, ahol nincs hatásvizsgálat, de a tudatos egészségmagatartáshoz szükséges készségeket nem fejlesztő – a betegséggel küzdő gyermekek, fiatalok és családjaik esélyegyenlőségének támogatásában,

–

a gyermekvédelemben dolgozó szakemberek napi szintű tevékenysége a pszichiátriai betegségek és a különböző függőségek segítő kapcsolatba ágyazása, ám eszközük az általános szociális munka vagy szociálpedagógia terén kevés, így a helyzet megérett e képzések specializációjára is, 78

–

a jelzőrendszer törvényi kötelezettsége nyomán jól működik, de rendszeresen kerül napirendre a „Hová irányítsam az érintett fiatalt vagy szülőt?” kérdése, mert a szerteágazó ellátórendszer átlátása, kompetenciáinak ismerete koordinációs segítség nélkül nehéz,

–

a veszélyeztetett fiatalok prevenciós bevonása esetleges, pályázatfüggő, amelyben nagyon nehéz a folyamatosságot biztosítani, pedig az ellátórendszernek tudnia kellene az egyes területeken végzett tevékenységekről, hogy azokat hosszabb távon követni, folytatni, fejleszteni lehessen,

–

az alacsony küszöbű ellátások elindultak, de azokat a civil finanszírozás miatt és a pályázatok behatárolt időbelisége miatt szintén alig lehet fenntarthatóvá tenni,

–

az elterelés működik, de hatékonyságára vonatkozóan nincsenek tudatos mérések,

–

a közösségi pszichiátriai ellátás elindult, de kapacitása nem felel meg a város lakosságszámához viszonyított betegarányoknak,

–

nincs a városban, de a régióban sem egy áthidaló bentlakásos otthon, ahol átmeneti ellátást kaphatnának a váratlanul bekövetkezett problémák megoldásához, a családban „kezelhetetlen” állapotromlásokhoz, azoknak, akik nem súlyos, még önellátásban és hospitalizációban fejleszthető állapotban vannak – kifejezetten a pszichiátriai betegségekhez kapcsolható ez az esélyegyenlőtlenség,

–

a 6–18 éves korú gyermekek és fiatalok számára nincsenek átfogó prevenciós programok, nincs hatékony szűrés (kérdőív, segítő beszélgetésre segédanyag, stb.), nincs interprofesszionális információáramlás és hatékony gyermek-ifjúsági kerekasztal sem, kevés az önkéntes, laikus segítő, akik pedig a nagyon rövid kórházi kezelési időszak után hidak lehetnének a megfelelő szolgáltatások felé, vagyis közvetítői volnának információknak, így a hozzáférésnek is.

6.6.3. Megoldási javaslatok, lehetőségek Fókuszcsoporton részt vett szakemberek javaslatai – figyelemmel a realitásra, a finanszírozásra és a kisebb lépésekben való hosszú távú gondolkodásra – az esélyek egyenlőségének javítása érdekében: –

ki kell alakítani egy helyi, önálló, rendszeres és nyitott fórumot a pszichiátriai és szenvedélybetegekkel foglalkozó lehető legtöbb, minden szakember, szervezet, intézmény részvételével. A fórumnak protokoll kell, amelynek része lehet a kötelezőség, de a szakmai szemléletváltás mindenképpen. Ez kiindulópontja és egyben alapja is az informálás, tájékoztatás, továbbirányítás kihívásának, azon túl, hogy erre építve segíti az esetek megbeszélését, a kompetenciák tisztázását, a feladatok megosztását, a felelősségek kezelését is, vagyis az együttműködést önmagában,

79

–

fejleszteni szükséges az elindított szociális szolgáltatásokat, legfőképpen a közösségi ellátásokat, hogy azok valóban közösségeket hívjanak életre, amellett, hogy segítenek a társadalmi integrációban a lakókörnyezetbe juttatva a szolgáltatásokat, de az egyéni esetkezelésen túl közösségi szociális munkával, közösségfejlesztéssel,

–

biztosítani szükséges a szenvedélybetegek nappali ellátását,

–

átalakításra érett a családsegítő szolgáltatás, amelynek professzionalizációját vagy funkcióváltását is jelentheti a mentális gondozás hangsúlya: elérhető, rugalmasan nyitva tartó, közösségi térként is felfogható, családterapeuta képzéssel megerősített, vagyis használható szolgáltatásként,

–

fontos a városi iskolapszichológusi hálózat felélesztése, éppen a sokoldalú prevenció szempontjából,

–

szükséges a helyi média szerepének felerősítése a stigmatizációval, előítéletekkel és szegregációs tendenciákkal szemben az ismerés és megismerés, információk, tájékoztatás javítására,

– minél több önkéntes segítő becsatornázása a laikus segítésbe, a kortárs segítés fejlesztése és a képző intézmények képzési profiljának aktualizálása, specializációja is feladat az esélyek egyenlőségének javításában, a szolgáltatásfejlesztés szempontjából. Kérdőívet kitöltött szakemberek javaslatai – figyelemmel a realitásra, a finanszírozásra és a kisebb lépésekben való hosszú távú gondolkodásra – az esélyek egyenlőségének javítása érdekében: –

tovább kell erősíteni a primer prevenciós programokat, de úgy, hogy azok egymásra épüljenek, így hosszú távra adjanak kapaszkodókat a veszélyeztetett célcsoportoknak, ehhez szükséges a pályázatok és a programok koordinációja, monitorozása és értékelése városi szinten,

–

szükséges a minél szélesebb körű információáramlás, amely nem pénz kérdése, csupán koordinációs vagy szervezési feladat, akár egy team létrehozásával – ez lehetne egy érintettekből álló önkéntes segítő csoport is,

– fontos a szülők segítése a nevelésben, a szülőképzés (tréning, nyitott akadémia stb.), tanácsadás, a média aktívabb szerepvállalása, a családterápia finanszírozására megoldások keresése, –

elengedhetetlen a különböző szakemberek közötti párbeszéd kialakítása, fejlesztése, az együttműködés kereteinek kidolgozása és reális működtetésének elindítása, az összehangolt, kölcsönös információcsere, helyi módszertani anyagok kidolgozása, részletes szakmai egyeztetések, helyzetelemzések, helyi stratégiák kialakítása, a permanens „Hova küldjük?” kérdés megválaszolása stb.,

–

az átfogó prevenció, a veszélyeztetettek szűrése, a drogmentes ifjúsági szórakozóhelyek, a helyi fiatal-közösségek kialakítása és működése, a hátrányos

80

helyzetűek lakókörnyezetében elérhető szabadidősport egyaránt elsődleges megelőző funkciót jelent, –

nem halasztható tovább a szenvedélybetegek nappali ellátásának biztosítása, valamint az átmeneti ellátás és a rehabilitációs otthoni ellátás kialakítása, természetesen az alacsonyküszöbű szolgáltatások fejlesztésével, mert a térségben egyáltalán nincs hozzáférési esély ezekhez az ellátásokhoz,

–

jelentős segítség lenne az S.O.S. keretében működő drog-alkohol telefon további támogatása, az anonim MM vonal mellett,

–

a rehabilitációs munkahelyek szervezését helyi rendelkezésekkel kell támogatni, mindkét célcsoport esetében, a prevenció – korai kezelés – rehabilitáció együttes szemléletével.

81

7. Problématerületek 7.1. Általános problémák – – – – – – – –

A legtöbb területen hiányoznak a célcsoport-specifikus adatok, információk, helyzetelemzések (különösen nők, romák, fogyatékossággal élők és szenvedélybetegek) Információhiány a vonatkozó társadalmi hátrányokkal összefüggő szolgáltatásokról, tanácsadásról, lehetőségekről, programokról Gyenge a célcsoportok helyi érdekérvényesítő képessége, ezeket segítő nyilvános fórumok hiánya Az érintettek (helyi szervezetek, intézmények és a célcsoport tagjai) között gyenge az együttműködés, a párbeszéd és az információáramlás. A célcsoportokhoz kapcsolódó ellátórendszerben dolgozó szakemberek együttműködése gyenge, akadozó, hiányos, néha csak esetleges, személyes kapcsolatokra alapozott. Egyenlőbánásmód-referensi szolgáltatás bizonytalansága Hiányzik az esélyegyenlőség területén illetékes szerveket, szervezeteket, szereplőket és akár az érintetteket is összekapcsoló hálózat vagy fórum. Noha a fejlesztési források egyre nagyobb része származik pályázati támogatásokból, nem megoldott az esélyegyenlőség, egyenlő bánásmód, társadalmi hátrányok kezelése területén releváns pályázati konstrukciók figyelése, népszerűsítése, figyelemfelhívás, együttműködések ösztönzése.

7.2. Nők

– – – – – – – – – – –

Alacsony foglalkoztatási ráta Részmunkaidős és távmunkás foglalkoztatási formák alacsony száma Emelkedő munkanélküliségi ráta (különösen az alapfokú végzettségűeknél) Ágazati, foglalkozási szegregáció Alacsonyabb keresetek, szociális jövedelmek Szóbeli leminősítés, gyermekvállalással kapcsolatos megkülönböztetések Háztartási munkára fordított idő kiemelkedően magas volta Időszakos és nem munkaidőben történő gyermekfelügyeleti lehetőségek korlátozott száma A társadalmi problémák halmozódása, halmozottan hátrányos helyzet Erős nemi sztereotípiák, nők társadalmi státuszának, a női szerepmintáknak nyilvános megjelenítése Gender-specifikus szemléletmód és adatgyűjtés hiánya

7.3 Mélyszegénységben élők, romák

– – – – – – –

Az oktatáshoz, a tanuláshoz való kedvezőtlen viszony: motivációs problémák, perspektívahiány Alacsony iskolai végzettség Alacsony foglalkoztatottság, kedvezőtlen munkaerő-piaci esélyek; munkához jutás nehézségei Kedvezőtlen jövedelmi viszonyok, szegénység Lakhatási problémák: lakhatási bizonytalanság, kedvezőtlen lakókörülmények Területi szegregáció Kedvezőtlen egészségi állapot – nem megfelelő egészségkultúra; egészségügyi ellátásokhoz

82

– – – – – – – –

való nem megfelelő hozzáférés, szűrővizsgálatokból való kimaradás Felelősségvállalás hiánya: önmagáért, közösségéért, környezetéért Alacsony érdekérvényesítő képesség, jogtudatosság hiánya A többségi társadalomban a roma kultúra, a roma értékek nem ismerése, ebből kifolyólag a viselkedés meg nem értése, előítéletek, diszkrimináció Az integrációt gátló/nehezítő kulturális tényezők megléte Párbeszéd hiánya romák és nem romák között Párbeszéd hiánya romák és romák között Együttműködés, kooperáció hiánya a romákkal (is) foglalkozó különböző területeken dolgozó szakemberek és az általuk működtetett programok között Adatok hiánya, rendszeres adatgyűjtés a roma népesség helyzetét illetően

7.4. Fogyatékossággal élők

– – – –

Megfelelő sajtó, média nyilvánosság hiánya Még mindig vannak akadálymentesítési problémák (közlekedés, rendezvények, intézmények) Megváltozott munkaképességű/fogyatékos emberek nyílt munkaerő-piaci integrációja/reintegrációja nehézkes Adatok hiánya, települési szinten a fogyatékossággal élők száma

7.5. Hátrányos helyzetű és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek

– – – – – –

Nem azonosítottak egyértelműen a célcsoport tagjai a városban Nem kellően összehangolt a célcsoporttal foglalkozó szervezetek munkája, gyakori átfedések, párhuzamosságok Kevés a szabadidős és prevenciós program Javítani lehetne a fiatalok felé irányuló kommunikációt, tájékoztatást, a fiatalok megszólítását Közösségi hely hiánya Szenvedélybetegségek kialakulása egyre gyakoribb a célcsoportban (különösen alkohol és drogproblémák)

7.6 Idősek

– – – – – – –

Egyre növekvő célcsoport, fokozódó szociális és társadalmi nyomás Átfogó helyzetelemzés és szükségletfelmérés hiánya Instabil finanszírozási környezet Az ügyfélutak pontosításra szorulnak Pályázati lehetőségek támogatását erősíteni kellene Férőhelybővítésre lenne szükség a bentlakásos ellátásban Tárgyi infrastruktúra-fejlesztés indokolt lenne az ellátó intézményrendszerben

7.7. Pszichiátriai betegek és szenvedélybetegek

–

Együttműködés hiánya

83

– – – – – – – – – – – – –

Információhiány, szakmai fórumok hiánya Az ellátottak általános információhiánya A komplex terápiás vagy segítő kapcsolatokra épülő közösségi megoldások hiánya a problémák kezelése során Intézményi kapacitáshiány, szakemberhiány Forráshiány A rászorulók felkutatása és bevonása sokszoros nehézségekbe ütközik A szolgáltatások nem épülnek egymásra, nincsenek összehangolva Igénybevevők szolgáltatásokhoz való hozzáférésében nagyok az egyenlőtlenségek Gyenge az ellátórendszer informáló, tájékoztató, tanácsadó funkciója Nagyon gyenge a prevenciós képesség és eredményesség, átfogó prevenciós programok hiánya Hiányos, nem elég hatékony a problémához kapcsolódó családsegítő és iskolapszichológiai tevékenység Közösségi pszichiátriai ellátás alacsony kapacitásfokon indult be és működik Áthidaló bentlakásos otthon hiánya

84

5. ábra Problématérkép I – Általános problémák és a kiemelt célcsoportok jellemzői

85

6. ábra Problématérkép II.

86

8. Intézkedési terv - Akcióterv A Program tervezett beavatkozási célterületeit és ütemtervét a célcsoportonként kidolgozott akciótervek tartalmazzák. Az akcióterv és intézkedési terv a helyzetelemzés megállapításaiból indul ki, megadja az elérendő célokat, az ehhez szükséges intézkedési formát, a felelőst, lehetséges forráskeretet, az időtávot, az eredményindikátorokat és a lehetséges együttműködő partnereket is. Az akcióterv összeállításánál alapvető elv volt, hogy az érintett szakmai szervezetek minél szélesebb körét bevonva gyűjtsünk fejlesztési projektötleteket, javaslatokat (szakmai nyilvánosság, szakmai legitimáció). Másik alapelv volt a városra szabott jelleg, a reális, megvalósítható és finanszírozható megoldások preferálása, a realitásoktól elrugaszkodott megoldások kerülése. A harmadik alapelv, az időtáv és az erőforrás igény alapján történő minél differenciáltabb intézkedési rendszer összeállítása, amiben akár azonnali, rövid időtávon belül megvalósítható, illetve amiben a szinte minimális forrásigényű intézkedések is szerepet kapnak. Az 5+2 célcsoportra összesen 24 intézkedési terv lett kidolgozva (11. táblázat). 11. táblázat A tervezett intézkedések száma célcsoportonként Célcsoportok Nők Mélyszegénységben élők, romák Fogyatékossággal élők HH és HHH gyermekek Idősek Pszichiátriai betegek Szenvedélybetegek Összes Egyéb intézkedési ötlet

Intézkedések száma 5 7 2 2 3 3 2 24 1

A súlypontok nem az intézkedések számában jelennek meg, hanem az akcióterv pontjainak összetettségében, a ráfordítások volumenében és a futamidőben. A kiemelt célcsoportok körében nagyobb arányban jelennek meg átfogó és hosszabb megvalósítási ütemű beavatkozások.

87

8.1. Akcióterv – nők célcsoport Helyzetelemzés megállapítása (kiinduló probléma)

Időtáv

Forrás

Cél

Intézkedés

Felelős

(1, 3 vagy 5 éves kifutás)

(keret és becsült összeg)

Nőkkel kapcsolatos intézkedésekről, programokról, az érintettek számára nagyobb médianyilvánosság biztosítása.

A programok megjelenítése az önkormányzat honlapján.

Polgármester

Azonnal megvalósítható

Nem igényel forrást.

2. A Célcsoporttal foglalkozó szervezetek közti együttműködés hiánya.

Híd képzése a szervezetek között.

A célcsoport együttműködés ösztönzése.

3. Empirikus, átfogó adatok hiánya

Adatgyűjtés a foglalkoztatási szegregáció mértékére vonatkozóan, gender specifikus adatok gyűjtése a munkaerő-piaci hátrányokat illetően. Politikai, tudományos és gazdasági területeken alapkutatás szükséges a

Empirikus kutatás hiányterületekre vonatkozóan.

1. A nők számára hirdetett programokról való információ nehézkes áramlása.

a

A programokon a résztvevők száma növekszik.

Együttműködő/ bevonható partnerek Győr+, Győr MJV honlapja

Nagyobb nyilvánosság a női szervezetek számára.

Lehetősége biztosítása a nőkkel foglalkozó szervezetek bemutatkozására.

közötti

Eredmény indikátor

Polgármester

1 év

Nem igényel forrást.

Információáramlás könnyítése, így a szervezetek egymásról és programjaikról tudomást szereznek, ezáltal együttműködésük és szolgáltatásuk hatékonyabb lesz.

Polgármester

3 év

Pályázat

Empirikus adatok, amelyekre gender érzékeny képzések, programok, szolgáltatások épülhetnek, illetve jobb pályázati lehetőség az önkormányzatnak.

4M Ft

egyetemi gazdasági és szervezek, szervezetek

kutatók, szociális civil

88

hiányzó összegyűjtésére. 4. Szűkek az időszakos, a nem munkaidőben való gyermekfelügyelet lehetőségei, főként a több műszakban dolgozó, gyermeküket egyedül nevelő anyák érintettek.

adatok

A gyermekek napközbeni ellátását nem intézményszerűen, hanem rugalmasan, időszakosan, adott esetben nem a hagyományos munkaidőben megoldó program, lehetőségek létrehozása, támogatása, kiterjesztése.

A bölcsődei alternatív gyermekfelügyelet lehetőségeinek, szolgáltatásainak fejlesztése.

Polgármester

1 év

Nem igényel külön forrást.

Hátrányos helyzetű, főleg gyermeküket egyedül nevelő nők munkaerő-piaci helyzete javul, mert meg tudják oldani gyermekeik felügyeletét. Ennek következtében kevésbé szorulnak önkormányzati támogatásra.

Győri Családsegítő Szolgálat és Gyermekjóléti Központ, Magyar Máltai Szeretetszolgálat, Egyesített Bölcsődei Intézmény-hálózat,

A programok, tréningek, képzések, klubok által bővülnek a kismamák szabadidős lehetőségei. A szolgáltatások apák számára is igénybe vehetők, mely a férfiak bevonását segíti a gyermekek körüli teendők ellátásába. 5. Nők elleni erőszak. A szakemberek egyre gyakrabban szembesülnek azzal a helyzettel, hogy a szolgáltatást igénybevevő nem elhelyezésre, hanem mentálisszociális támogatásra szorul, amely „ambuláns” módon meg oldható.

A bántalmazott nők számára tanácsadás, mentális segítség nyújtása.

A Női Egészségért Információs és Módszertani Központ keretében, önkéntes szakember(ek) alkalmazása.

Polgármester

1 év

Nem igényel külön forrást.

Szociális és egészségügyi szakemberek együttműködése.

Szt. Cirill és Method Alapítvány Krízisprogram, Győriek Egészségéért Közhasznú Egyesület

A szolgáltatást személyesen vagy telefonon igénybevevők száma növekszik.

89

8.2. Akcióterv – Mélyszegénységben élők, romák célcsoport

Helyzetelemzés megállapítása (kiinduló probléma)

Időtáv

Forrás (keret és becsült összeg)

Cél

Intézkedés

Felelős

(1, 3 vagy 5 éves kifutás)

1. Együttműködés, kooperáció hiánya a romákkal foglalkozó, különböző területeken dolgozó szakemberek és az általuk működtetett programok között.

Együttműködés a romákkal foglalkozó szakemberek között, amely magában foglalná azt is, hogy a romáknak szóló, vagy rájuk kiírt, az ő helyzetüket, esélyegyenlőségüket is javítható programokról, projektekről való tájékoztatás, információnyújtás egymás számára. Programok összehangolása, összekapcsolása annak érdekében, hogy hatékonyabb segítséget tudjanak nyújtani a szolgáltatást igénybe vevők számára.

Rendszeres együttműködés megvalósítása a különböző területeken dolgozó intézmények, ill. szakemberek között.

Polgármester

1 év

2. Alacsony iskolai végzettség.

Megfelelő iskolai végzettség, piacképes szaktudás elérése, szülők támogatásának elérése az iskola fontossága tekintetében.

Személyes támogató rendszer kialakításának, mentorhálózat működtetésének ösztönzése.

Polgármester

Roma gyermekek tanulásra irányuló motivációinak erősítése, önbizalom, önértékelés erősítése.

A tanítási időn foglalkozások szervezése.

Az oktatáshoz, a tanuláshoz való kedvezőtlen viszony: motivációs problémák, perspektívahiány.

túli

3–5 év

Nem igényel forrást.

Pályázat 1-2 M Ft

Eredmény indikátor

Információáramlás javulása, hatékonyabbak, eredményesebbek lesznek szolgáltatások, programok.

Munkaügyi Központ, Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a

A roma gyermekek iskolai teljesítményének javulása, az iskolázottság emelkedése. Hosszabb távon foglalkoztatottság növelése, munkanélküliség csökkenése.

Együttműködő/ bevonható partnerek

a

szociális intézmények, civil szervezetek

Roma Nemzetiségi Önkormányzat; Czinka Panna Roma Kulturális Egyesület, Rom Po Drom Cigány az Úton Egyesület, Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK), Családsegítő Szolgálat

90

3. Alacsony foglalkoztatottság, kedvezőtlen munkaerő-piaci esélyek, munkához jutás nehézségei.

A munkára ösztönzés, munkára szocializálás, a munkaerő-piaci esélyek növelése. A munkaadók romák foglalkoztatása iránti kedvezőtlen beállítódásának megváltoztatása.

4. Kedvezőtlen egészségi állapot főként a helytelen életmód, nem megfelelő egészségkultúra miatt.

Egészségnevelés

A munkaerőpiacon esélyt adó képzettségek megszerzésére, átképzésre lehetőséget adó tanfolyamok szervezésének ösztönzése.

Polgármester

5 év

Pályázat 2-20 M Ft

Javuló foglalkoztatási mutatók; kedvezőbb jövedelmi viszonyok.

Alacsony érdekérvényesítő képesség, jogtudatosság hiánya.

Közösségfejlesztés, közösségépítés, felelősségvállalás növelése egyéni és közösségi szinten. Az érdekérvényesítő képesség fejlesztése, jogtudatosság növelése.

„Felelj egy közterületért!” program működtetése: roma családok feladata lenne közterületek vagy közterületrészek rendben tartása mentorálással, meghatározott ellenszolgáltatás ellenében.

Nemzetiségi Roma

Rom Po Drom Cigány az Úton Egyesület, helyi média

Polgármester

Folyamatos

Nem igényel külön forrást.

Egészségi állapot javulása, egészségtudatosabb életmód.

egészségügyi alapellátás intézményei, Győriek Egészségéért Közhasznú Egyesület; Családi Kör (MMSZ); Női Egészségért Információs és Módszertani Központ; Újvárosi Művelődési Központ; Roma Nemzetiségi Önkormányzat

Polgármester

3–5 év

Pályázat

Önmagukért, a közösségükért és a környezetükért felelősséget vállalni tudó jogtudatosabb romák.

Széchenyi István Egyetem

Szűrővizsgálatok megszervezése, azon való részvétel ösztönzése. 5. A felelősségvállalás hiánya: önmagáért, közösségért, környezetéért.

Roma Önkormányzat;

Czinka Panna Kulturális Egyesület;

A munkáltatók nyitottságának növelése a roma foglalkoztatás támogatására irányuló kedvezményekről szóló tájékoztatással. Tájékoztatás, felvilágosítás, az egészségfejlesztéssel, egészségneveléssel kapcsolatos programok roma előadók részvételével.

Munkaügyi Központ;

4 M Ft

Roma Önkormányzat;

Nemzetiségi

helyi média

Hatékonyabb érdekérvényesítés.

Tájékoztatás, információnyújtás a jogés az érdekérvényesítés lehetőségeiről.

91

6. A többségi társadalomban a roma kultúra nem ismerése, ebből kifolyólag a viselkedés meg nem értése, előítéletek, párbeszéd hiánya romák és nem romák között.

A társadalom nyitottságának, a romák együttműködési készségének növelése. A bizalom kiépítése, egymás megismerése.

Integrációt gátló/nehezítő kulturális tényezők.

Az együttműködő szerveztek ösztönzése a roma kultúra széles körű megismertetését, közös kulturális, sportesemények szervezését célzó programok megvalósítására.

Polgármester

1–5 év

Pályázat 8 M Ft

Az előítéletek, diszkrimináció csökkenése, elfogadás, együttműködés.

Roma Önkormányzat,

Nemzetiségi

Czinka Panna Kulturális Egyesület,

Roma

Rom Po Drom Cigány az Úton Egyesület, Újvárosi Központ,

Művelődési

helyi média,

7. Adathiány – hiányoznak a rendszeres, egymással összevethető adatokat tartalmazó, romákra is irányuló lokális kutatások.

Rendszeres lakossági, köztük a roma népesség helyzetének, problémáinak feltárására irányuló felmérések.

Az együttműködő partnerek ösztönzése a primerkutatás, reprezentatív lakossági felmérés készítésére.

Polgármester

3 év

Pályázat 4 M Ft

Empirikus adatok, melyek hozzájárulnak a beavatkozások meghatározásához, ill. az intézkedések eredményességének, hatékonyságának megítéléséhez.

Széchenyi István Egyetem, MTA KRTK Regionális Kutatások Intézet NyugatMagyarországi Tudományos Osztály, NyugatMagyarországi Egyetem,

8.3. Akcióterv – Fogyatékossággal élők célcsoport Helyzetelemzés megállapítása (kiinduló probléma)

Cél

Intézkedés

1. A fogyatékossággal élő emberek számára a komplex akadálymentesítés hiánya miatt, bizonyos szolgáltatásokhoz nehezített a hozzáférés.

A fogyatékossággal élő emberek számára "élhető", "hozzáférhető" akadálymentesített környezet alakítása.

Az önkormányzat által fenntartott intézmények akadálymentesítése.

Időtáv

Forrás

Felelős

(1, 3 vagy 5 éves kifutás)

(keret és becsült összeg)

Eredmény indikátor

Polgármester

Folyamatos

Költségvetés lehetőségei szerint

Közszolgáltatásokhoz egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása. (Beruházások száma)

Pályázat

Együttműködő/ bevonható partnerek Közintézmények

92

A közszolgáltatásokhoz, közösségi közlekedéshez, információhoz és a közösségi élet gyakorlásához való egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása. 2. A fogyatékossággal élő emberek számára nehezített a nyílt munkaerőpiacra történő bekerülés.

A fogyatékossággal élő emberek társadalmi integrációja.

Megváltozott munkaképességű és fogyatékossággal élő emberek foglalkoztatása.

Polgármester

3 év

Nem igényel külön forrást

Elfogadó, befogadó társadalmi környezet.

Közintézmények.

(Foglalkoztatottak száma).

8.4. Akcióterv – Hátrányos helyzetű (HH) és halmozottan hátrányos helyzetű (HHH) gyermekek célcsoport

Helyzetelemzés megállapítása (kiinduló probléma)

Időtáv Cél

Intézkedés

Felelős

(1, 3 vagy 5 éves kifutás)

1. A célcsoporttal foglalkozó szervezetek közti együttműködés hiánya.

Híd képzése a szervezetek között.

Fórumok, szervezésének ösztönzése, a célcsoporttal foglalkozó szervezetek számára.

Polgármester

Azonnal megvalósítható .

2. Kevés azon szabadidős programok száma, amelyek a célcsoport számára biztosítanak programokat. Fontos lenne ezen tevékenységek összehangolása.

A célcsoport integráló élményekhez való juttatása több szabadidős program (kulturális, sport, stb.) biztosításával.

Az egyes szakterületek összehangolt, kölcsönös együttműködésén alapuló, részletes szakmai egyeztetést és helyzetelemzést követő,

Polgármester

Folyamatos

Forrás Eredmény indikátor

Együttműködő/ bevonható partnerek

Nem igényel forrást.

Információáramlás könnyebb lesz, a szervezetek egymásról és programjaikról tudomást szereznek, ezáltal együttműködésük és szolgáltatásuk hatékonyabb lesz.

gyermekjóléti ellátórendszer, oktatási rendszer, egészségügyi ellátórendszer, civil szervezetek,

Költségvetés lehetőségei szerint.

Hatékonyabb, több fiatalt vonzó programok. (Szabadidős programok száma)

civil szervezetek, gyermekjóléti intézmények, kulturális intézmények,

(keret és becsült összeg)

Pályázat

93

A különböző szervezetek, intézmények programjainak összehangolása városi szinten, átfedések elkerülése, hiányosságok megszüntetése érdekében.

az aktuális problémára adekvátan reagáló, korszerű, a célcsoport szükségleteihez igazodó program kidolgozása. A kortárs segítők szerepe itt is kiemelt jelentőségű. Az életkori sajátosságokhoz igazodó (megelőzésre, kezelésre, vagy rehabilitációra irányuló) intézkedések szükségesek.

94

8.5. Akcióterv – idősek célcsoport

Helyzetelemzés megállapítása (kiinduló probléma)

Időtáv

Forrás

Cél

Intézkedés

Felelős

(1, 3 vagy 5 éves kifutás)

(keret és becsült összeg)

Eredmény indikátor

1. Nincsenek pontos adatok a győri idős emberek, különösen a 80 éven felüli, a szociális ellátórendszerben felülreprezentált korcsoportba tartozók szocio-demográfiai jellemzőire és szükségleteire, valamint igényeire vonatkozóan.

Az idős emberek és különösen a 80 éven felüliek esélyegyenlőségének továbbfejlesztéséhez szociodemográfiai (korcsoportok, nemek, családszerkezet, jövedelem, lakhatás, egészségi állapot stb.) adatok, szükségletek és igények gyűjtése, elemzése.

Átfogó alapkutatás, szükségletés igény felmérés, esetlegesen városrészenként.

Polgármester

5 év

Költségvetés lehetőségei szerint, Pályázat

A korcsoportok, nemek, családszerkezet, jövedelem, lakhatás, egészségi állapot jellemzőinek, ill. a szükségleteknek és az igényeknek a megismerése városrészenként, ill. azok megoszlása.

egészségügyi szervezetek,

2. 2010–2011-ben az EESZI jelentős strukturális átalakításon ment keresztül, azonban a szakmai együttműködések kapcsán hiányosságok mutatkoznak, a hatékony ügyfélutak tekintetében.

Az új szervezeti felépítés megerősítése, fejlesztése, ügyfélutak koordinációja, pontosítása. A szociális szolgáltatások minőségének magas szinten tartása.

A szervezeti működésmód vizsgálata, különös tekintettel az ügyfélutakra és a szolgáltatások színvonalára. Önkormányzati források stabilitásának megőrzése, pályázati lehetőségek támogatása, koordinációs csoport az ügyfélutak realizálásához.

Polgármester

3 év

Költségvetés lehetőségei szerint, Pályázat 35 M Ft (TÁMOP5.4.9-11/1)

Ügyfélutak adatai, szolgáltatások minőségi mutatói.

EESZI, HSSZ

3. A

Tárgyi

Tárgyi felmérése,

Polgármester

3 év

Költségvetés lehetőség

Tárgyi infrastruktúra

EESZI

klubrendszer 12 telephelye és 350 engedélyezett

infrastruktúra

1-3 M Ft

infrastruktúra tervezése,

Együttműködő/ bevonható partnerek

civil szervezetek, intézmények,

szociális

95

férőhelye a várható többletigények kielégítésére nem alkalmas, ezért tárgyi fejlesztésük indokolt.

fejlesztése.

pályázatok támogatása.

szerint Pályázat

mennyiségi minőségi növekedése.

és

5 M Ft

8.6. Akcióterv – Pszichiátriai betegek célcsoport Időtáv

Forrás

Felelős

(1, 3 vagy 5 éves kifutás)

(keret és becsült összeg)

Eredmény indikátor

Együttműködő /bevonható partnerek

Polgármester

Folyamatos

Nem igényel forrást.

Információáramlás, kapcsolati háló, intenzitás, naprakészség, forgalom.

egészség-ügyi ellátók, intézmények, szociális szolgáltatások, szervezetek, civil szervezetek, egyházak.

Egyes családsegítő központok specializációja.

Polgármester

1 év

Nem igényel forrást.

Forgalom, esetszám, beavatkozások, eredmények.

Családsegítő Szolgálat

A nappali ellátások kapacitásainak további vizsgálata.

Polgármester

Folyamatos

Az ellátási szerződésben foglaltak szerint.

Férőhelyszám optimális kihasználása.

Baptista Szeretetszolgálat

Helyzetelemzés megállapítása (kiinduló probléma)

Cél

Intézkedés

1. Az ellátórendszerben dolgozó szakemberek együttműködésének hiányossága, amely nehezíti az információáramlást, és ezzel a szolgáltatásokhoz való hozzáférést.

Az együttműködés kialakítása, fejlesztése és szabályozása, fórumának, formájának létrehozása.

A szolgáltatásokat biztosító ellátórendszer tagjai közti kommunikáció, információáramlás ösztönzése.

2. Egyre mélyebb és összetettebb életvezetési zavarokkal kell szembenézniük a segítőknek.

A családsegítésben halmozódó és megoldatlannak tűnő komplex élet-és problémahelyzetek számának csökkentése, a családsegítés specializációja.

3. A Ladik utcai nappali pszichiátriai ellátás, nem képez még közösséget, új, jószerével helyzetfeltáró szakaszban működik, leszabályozott

A nappali ellátás további biztosítása ellátási szerződéssel.

Ismeretterjesztés, információ, tájékoztatás, továbbirányítás, kapcsolatépítés, hozzáférés javítása.

A

szakmai

munka

Az érintettekből álló önkéntes segítő csoport létrehozása.

A szakmai munka

96

kapacitásokkal. A rászorulók felkutatásának és bevonásának sokszoros nehézségével küzdve.

továbbfejlesztése.

6 M Ft /év

színvonalának emelése.

8.7. Akcióterv – Szenvedélybetegek célcsoport Helyzetelemzés megállapítása (kiinduló probléma)

Cél

Intézkedés

1. Nincs a szenvedélybeteg célcsoportra nappali ellátás, amely strukturálhatná a mindennapokat amellett, hogy közösségeket generálna. Az ellátórendszer hiányossága miatt sem tudnak a szolgáltatások egymásra épülni, ezt a szolgáltatást igénybe vevők hozzáférésének esélyegyenlőtlenségét jelenti.

Nappali ellátás létrehozása.

Meg kell tervezni és szervezni a nappali ellátást a szenvedélybeteg célcsoport számára.

Polgármester

2. A veszélyeztetett fiatalok prevenciós bevonása esetleges, pályázatfüggő, amelyben nagyon nehéz a folyamatosságot biztosítani, pedig az ellátórendszernek tudnia kellene az egyes területeken végzett tevékenységekről, hogy azokat hosszabb távon követni, folytatni, fejleszteni lehessen.

A prevenció hatékonyságának növelése.

Tovább kell erősíteni a primer prevenciós programokat úgy, hogy azok egymásra épüljenek, hosszú távra adjanak kapaszkodókat a veszélyeztetetteknek, ehhez szükséges a pályázatok és a programok koordinációja, monitorozása és értékelése városi szinten.

Polgármester

Az átfogó prevenció, a veszélyeztetettek szűrése, a drogmentes ifjúsági szórakozóhelyek, a helyi fiatalközösségek kialakítása és

Felelős

Időtáv (1, 3 vagy 5 éves kifutás)

Forrás (keret és becsült összeg)

3 év

Költségvetés lehetőségei szerint 6 M Ft/év

Folyamatos

Költségvetés lehetőségei szerint Pályázat 3-4 M Ft

Eredmény indikátor

Együttműködő/ bevonható partnerek

Férőhely, ellátotti szám, újonnan bevontak száma, ellátása.

Vöröskereszt, Szenvedélybetegeket Szolgálat,

Prevenciós tevékenységet végzők, programjaik, egymásra épülés, kapcsolatok ellátások, programok között.

Szociális szolgáltatók, egészségügyi ellátók, civil szervezetek, egyházak.

97

RÉV Segítő

működése, a hátrányos helyzetűek lakókörnyezetében elérhető szabadidősport egyaránt elsődleges megelőző funkciót jelent, ezek még nem jelennek meg prioritásként.

98

9. A Helyi Esélyegyenlőségi Program integrációja és felülvizsgálata A Program alapján az Önkormányzat törekszik az ebben megfogalmazott elvek érvényre juttatására. A Program időarányos megvalósulását, illetve a helyzetelemzésben feltártak esetleges megváltoztatását kétévente át kell tekinteni, és felül kell vizsgálni. A Program felülvizsgálatának időpontja: 2015 június 30.

10. A társadalmi nyilvánosság, szakmai konzultáció és a visszacsatolás biztosítása Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata Helyi Esélyegyenlőségi Programja (2013–2017) a település összes lakosának életét érinti, ezért a programot a Közgyűlés elfogadása után a széles körű társadalmi nyilvánosság biztosítása érdekében elektronikus formában közzéteszi. A társadalmi nyilvánosság megvalósulása a Program elkészítése során az érintett célcsoportok képviselőinek bevonásával történt.

99

11. Irodalom, források Akcióterület felmérés az Újváros szociális rehabilitációjához. (2010) Záró-tanulmány. MTA RKK NYUTI, Győr. Babusik Ferenc (2004) A szegénység csapdájában. www.delphoi.hu/download-pdf/roma-szoc-eu.pdf

Delphoi

Consulting,

Budapest.

Babusik Ferenc (2008) A romák foglalkoztatási diszkriminációja a munkaerőpiacon – egy empirikus vállalatkutatás eredményei. www.delphoi.hu/download-pdf/roma_fogl_diszkr.pdf Diszkrimináció az Európai Unióban 2009. (én.) Special Eurobarometer 137. Az egyenlő bánásmóddal kapcsolatos jogtudatosság növekedésének mértéke – fókuszban a nők, a romák, a fogyatékos és az LMBT emberek. (2011) TÁMOP-5.5.5/08/1 program – kutatási zárójelentés. Egyenlő Bánásmód Hatóság. Győri Gyermekjóléti Központ Települési Tanácskozási Beszámoló. (2012) Győri Gyermekjóléti Központ, Győr. Janky Béla (2004) A cigány családok jövedelmi helyzete. – Kolosi Tamás–Tóth István György– Vukovich György (szerk.) Társadalmi riport. TÁRKI, Budapest. 400–413. o. Kemény István–Janky Béla–Lengyel György (2004) A magyarországi cigányság 1971–2003. Gondolat Kiadó, Budapest. Klinger Antal (2007) A halandóság társadalmi különbségei Magyarországon a XXI. század elején. – Demográfia 50. 252–334. o Laekeni indikátorok, 2011. (2012 szept. 21.) Statisztikai tükör. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest. Letenyei László – Varga Attila (szerk.) (2011) Zárótanulmány. „Roma Társadalom” TÁMOP – 5.4.18/1 „B” komponens. Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, Győr. A Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézetének Módszertani terve az Egyenlő Bánásmód Hatóság „TÁMOP 5.5.5/08/1 A diszkrimináció elleni küzdelem – a társadalmi szemléletformálás és hatósági munka erősítése” program kutatási programjában megvalósítandó országos reprezentatív kutatási tevékenységre. (2010) MTA Szociológiai Kutatóintézet, Budapest. Mayer Ildikó (2006) Tanulmány a várandós és gyermeküket otthon nevelő édesanyákról. Kézirat, Győr. Messing Vera – Molnár Emília (2008) „több odafigyelés kellett volna” A roma gyerekek iskolai sikerességének korlátairól. – Esély. 4. 72–93. o. A munkáltatók attitűdjeinek és a védett tulajdonságokkal rendelkező munkavállalók munkaerő-piaci foglalkoztatottságának és a megfelelő munkafeltételek biztosításának összefüggései. (2011) TÁMOP5.5.5/08/1 A diszkrimináció elleni küzdelem – a társadalmi szemléletformálás és hatósági munka erősítése projekt. Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, Budapest. Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia – mélyszegénység, gyermekszegénység, romák –(2011– 2020). (2011) KIM Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárság, Budapest. Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlőségét Elősegítő Nemzeti Stratégia – Irányok és Célok 2010–2021. (2010) Kormány 1004/2010 (I. 21.) Korm. határozata Papp Gyöngyi (én.) Egy mérés bemutatása és előzményei. Győr. Kézirat.

100

Roma Integráció Évtizede Program által megjelölt célok megvalósulási folyamatának monitoringvizsgálata Magyarországon a 2005–2009 közötti időszakra vonatkozóan. (2010) Kurt Lewin Alapítvány, Budapest. Sik Endre – Simonovits Bori (2008) Egyenlő bánásmód és diszkrimináció. – Kolosi Tamás – Tóth István György (szerk.) Társadalmi riport 2008. TÁRKI, Budapest. 363–383. o. Szakmai beszámoló. (2011) Szt. Cirill és Method Alapítvány Gyermekek- és Családok Átmeneti Otthona, Győr. Társadalmi helyzetkép 2010. (20) Központi Statisztikai Hivatal, Budapest. http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/thk/thk10_szocialis.pdf http://www.melyszegenyseg.hu/programtajekoztato/ www.nfu.hu/lhh

101

A / Melléklet Esélyegyenlőségi glosszárium I. Általános fogalomértelmezés Diszkrimináció (hátrányos megkülönböztetés) Az Ebtv (az Egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. Törvény) közvetlen diszkriminációnak tekinti, ha neme vagy más hasonló személyes tulajdonsága következtében valakivel kedvezőtlenebbül bánnak, mint más – egyéb tekintetben hasonló helyzetű – személyekkel. Ez a diszkrimináció talán mindenki számára legismertebb, tipikus formája. Példa lehet rá, amikor egy állásinterjún valakit kizárólag a neme miatt utasítanak el egy ellenkező nemű jelölttel szemben. De közvetlen diszkrimináció az is, ha egy női munkavállaló kevesebb bért kap a neme miatt, mint a hasonló értékű munkát végző férfi munkatársa. Férfiak is lehetnek áldozatok: amíg nem váltak jogosultak a gyesre, egészen 1999-ig nem dönthettek úgy, hogy – munkaviszonyuk megszüntetése nélkül – ők maradnak otthon a kisgyermekkel. De olyan is előfordul, hogy férfi jelentkezőket recepciós vagy hostessi állás betöltéséből kizárnak. Közvetett diszkriminációnak minősül, ha bizonyos rendelkezések, intézkedések végrehajtásakor kiderül, hogy bár a felszínen semlegesnek mutatkoznak, egy jól beazonosítható csoporthoz tartozó személyek mégis látványosan többségben vannak azok közt, akiknek a jogszabály, intézkedés vagy munkahelyi gyakorlat hátrányt okoz. Közvetett diszkrimináció valósul meg például, ha valamely munkakör betöltésekor a munkáltató a feladat ellátásához egyébként nem szükséges 10 év megszakítatlan munkaviszonyt követel meg, kiszorítva ezzel a munkafelvételből mindazokat a nőket, akik szülés és gyermekgondozás miatt megszakították a munkaviszonyukat valamennyi időre (vagyis a 25 és 35 év közötti nők többségét). De közvetett diszkriminációról beszélünk akkor is, ha egy munkakör betöltéséhez feleslegesen bizonyos testmagasságot írnak elő feltételül, hátrányos helyzetbe hozva ezzel a női jelentkezőket, vagy éppen „csinos” fiatal jelentkezését várják, egyértelműen utalva arra, hogy női munkatársat keresnek. Zaklatás az az emberi méltóságot sértő, szexuális vagy egyéb természetű magatartás, amely az érintett személynek Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény 8.§-ban meghatározott tulajdonságával (neme, faji hovatartozása, bőrszíne, nemzetisége, nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozása, anyanyelve, fogyatékossága, egészségi állapota, vallási vagy világnézeti meggyőződése, politikai vagy más véleménye, családi állapota, anyasága (terhessége) vagy apasága, nemi identitása, életkora, társadalmi származása, vagyoni helyzete, érdekképviselethez való tartozása, egyéb helyzete) függ össze, és célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása. Jogellenes elkülönítés (szegregáció): a közvetlen hátrányos megkülönböztetés egy sajátos, önállósodott formája. Az a magatartás, amely védett tulajdonságai alapján egyes személyeket 102

vagy személyek csoportját másoktól – tárgyilagos mérlegelés szerinti ésszerű indok nélkül – elkülönít. A szegregáció nem csak aktív magatartással valósítható meg, hanem a már korábban kialakult szegregációs helyzet felszámolására irányuló erőfeszítések elmulasztásával is. Tipikus példa, amikor bizonyos személyeket, jellemzően egy hátrányos helyzetű etnikai csoport tagjait elkülönítenek az oktatás vagy szolgáltatások igénybevétele során, vagy lakóhelyi szegregációra kényszerítenek. Megtorlásnak minősül az a magatartás, amely az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt kifogást emelő, eljárást indító vagy az eljárásban közreműködő személlyel szemben ezzel összefüggésben jogsérelmet okoz, jogsérelem okozására irányul vagy azzal fenyeget. Esélyegyenlőségi hatáselemzés Az esélyegyenlőségi hatáselemzés célja annak felmérése, hogy a tervezett intézkedés, vagy fejlesztési /beruházási projekt milyen hatással lesz az esélyegyenlőségi szempontból kiemelt hátrányos helyzetű csoportok esélyegyenlőségére. Ez különösen a komplexebb, a szolgáltatások működtetése rendjének átalakításával járó fejlesztések esetén elengedhetetlen, hogy a tervezési folyamat része legyen, de a pályázati forrásból megvalósuló fejlesztések, beruházások megvalósítása előtt is szükséges e szemlélet alkalmazása. Esélyegyenlőségi hatáselemzést az esélyegyenlőségi program helyzetelemzése és a tervezett konkrét intézkedés tartalmának, illetve fejlesztési / beruházási tervnek az ismeretében lehet elkészíteni. A hatáselemzés lépései a következők: Az intézkedés/fejlesztés céljainak meghatározása. Az intézkedés/fejlesztés hatásterületeinek (amely lehet több is, attól függően, hogy a fejlesztés célterülete mellett, további „másodlagos hatásterületek” is érintettek lesznek-e az intézkedés / fejlesztési projekt által) azonosítása: pl. a helyi lakosság − foglalkoztatási, munkaerő-piaci helyzete, − oktatása, képzése, − gazdasági részvétele, − lakhatása, − közszolgáltatásokhoz való hozzáférése, − életminőség javítása, egészségvédelme, − döntéshozatalban való részvétele, − szegregáció felszámolása (oktatás, lakhatás), − társadalmi kohézió erősítése. A fejlesztés térbeli megvalósulása, közvetlen és közvetett kedvezményezettek térbeli lokalizációja (különösen a beruházási projekteknél). Az intézkedés/ fejlesztés által érintett esélyegyenlőségi célcsoport(ok) beazonosítása. 103

Az érintett esélyegyenlőségi célcsoport(ok) igényeinek számbavétele a beazonosított fejlesztési területeken (és amennyiben a megvalósulás térbeli lokalizációja is releváns, az adott területen): sajátos igényeik, szükségleteik és érdekeik feltérképezése (az esélyegyenlőségi program helyzetelemzése és egyéb szükséges adatok értékelése, információk feldolgozása (pl. előzetes igényfelmérés) alapján). A tervezett fejlesztés pozitív és negatív hatásainak számbavétele az érintett esélyegyenlőségi célcsoport(ok) helyzetére az érintett fejlesztési területeken. Azoknak az intézkedési/ fejlesztési elemeknek (pl. kiegészítő, vagy alternatív szolgáltatási elemeknek a kidolgozása az esélyegyenlőségi célcsoport(ok) érdekeit képviselő szervezetek és szakemberek bevonásával, vagy beruházások esetén az akadálymentes hozzáférést biztosító feltételek kialakítása) a megtervezése, amelyek az érintett esélyegyenlőségi célcsoport(ok) igényeinek és szükségleteinek az elemzése alapján biztosítják, hogy a tervezett intézkedés /fejlesztés − eredményeihez hozzáférjenek, abban részesüljenek, − pozitív hatásai érvényesüljenek,

az

esélyegyenlőségi

célcsoport(ok)ra

minél

hatékonyabban

− negatív hatásai az esélyegyenlőségi célcsoport(ok)ra a lehető legkisebb legyen. Azokon a fejlesztési területeken, amelyeken az esélyegyenlőségi program helyzetelemzése és akcióterve alapján konkrét intézkedéssel kell elősegíteni adott célcsoport(ok) esélyegyenlőségét, annak megtervezése is szükséges, hogy a vonatkozó konkrét esélyegyenlőségi célok érvényesülése miként garantálható az intézkedés/fejlesztés megvalósításakor. Az intézkedés/fejlesztés esélyegyenlőségi célcsoport(ok)ra vonatkozóan várt eredményeit és negatív hatásait számszerűsítő indikátorok megállapítása. A pozitív esélyegyenlőségi hatások fenntarthatósága biztosítékainak és kockázatainak számbavétele. Az intézkedés/fejlesztés esélyegyenlőségi célcsoport(ok)ra gyakorolt hatásai értékelésének eszközeit is meg kell határozni: az intézkedés/fejlesztés esélyegyenlőségi hatáselemzésének részeként javasolt az esélyegyenlőségi célcsoportok körében, az ő igényeikre és véleményükre érzékeny, reprezentatív felmérést, elégedettségmérést végezni (az intézkedés/fejlesztés megvalósulását követően), hogy a tapasztalatokra alapozni lehessen a szolgáltatások továbbfejlesztésekor. Esélyegyenlőségi terv A 2003. évi CXXV. törvény 63. § (4) értelmében minden ötven főnél több munkavállalót foglalkoztató költségvetési szerv és többségi állami tulajdonban álló jogi személy köteles esélyegyenlőségi tervet elfogadni. Az esélyegyenlőségi terv tartalmazza a munkáltató alkalmazásában álló hátrányos helyzetű munkavállalói csoportokkal kapcsolatos helyzetfelmérést, a munkáltatónak az esélyegyenlőség biztosítására vonatkozó, az adott évre megfogalmazott céljait és az azok 104

eléréséhez szükséges eszközöket, valamint a munkáltatónál rendszeresített, a foglalkoztatás feltételeit érintő bármely programokat. A törvény kiemelt munkavállalói csoportként kezeli a nőket, a negyven évnél idősebb munkavállalókat, a romákat, a fogyatékos személyeket, a két vagy több, tíz éven aluli gyermeket nevelő munkavállalókat a tíz éven aluli gyermeket egyedül nevelő munkavállalók mellett. Az esélyegyenlőségi terv kötelezővé tétele által a törvény Magyarországon pozitív esélyegyenlőségi kötelezettségeket ró erre a szűk, ám igen fontos munkáltatói kategóriára. Az esélyegyenlőségi tervek bevezetésének első tapasztalatai azt mutatják, hogy a nők és férfiak társadalmi egyenlőségét illetően az elkészített tervek egyik fő célterülete a gyermekvállalás körüli igények figyelembevétele. Ugyanakkor az intézkedések elsősorban az anyagi vonzattal nem járó, puhább intézkedések irányába mozdulnak, tehát nem nyúlnak olyan nemek közötti egyenlőség szempontból fontos kérdésekhez, mint a szakmai előmenetel vagy a bérezés. Az esélyegyenlőségi terv felépítése Az esélyegyenlőségi terv háttérelemzésre épül, amely leírja, elemzi és értelmezi a szervezetben dolgozó, a szervezet által ellátott, illetve a szervezet környezetében, vele valamilyen kapcsolatban élő emberek helyzetét, különösen a társadalmi esélyegyenlőség szempontjából releváns problémákat, nehézségeket. Ezek között ki kell térni az egyenlőtlenségekre, a hátrányos megkülönböztetés jelenségére, az előítéletekre és a vertikális vagy horizontális nemi, illetve etnikai szegregációra. A háttérelemzés egy, nemek és – az érintettek tudatos beleegyezése alapján – roma etnikumhoz való tartozás, illetve fogyatékosság vagy megváltozott munkaképesség szerint gyűjtött és bontott adatállományon alapul. Ez a dolgozók beosztására, jogköreire, bérére és juttatásaira, munkaköri kötelességeire, munkaidejére, munkába járására, általában munkakörülményeire stb., emellett például családi felelősségeire, folyó tanulmányaira vonatkozó jellemzők alkalmasan csoportosított együttese, kiegészítve a szervezet alkalmazotttoborzási, illetve felvételi gyakorlatának tapasztalataival. Ennek az adat- és információegyüttesnek a révén válik láthatóvá, melyek azok a területek, amelyeken az esélyegyenlőség fejlesztése érdekében szükséges és érdemes beavatkozni. Célja, hogy a szervezet illetékesei megismerjék és feltárják a szervezet életében, működésében rejlő, az esélyegyenlőséget akadályozó tényezőket. Az ET alapjául szolgáló elemzésnek ki kell terjednie minden, a szervezetnél közreműködő személyre, függetlenül attól, hogy közreműködése munkaszerződés, megbízási vagy vállalkozási szerződés keretében történik-e. A háttérelemzés által feltárt problémák kezelését az Esélyegyenlőségi Tervben a tárgyévre meghatározott munka- és feladatterv szolgálja határidők, felelősök, az alkalmazható eszközök megnevezésével.

105

Esélyegyenlőségi munkatárs, felelős alkalmazása A szervezeten belüli esélyegyenlőség érvényesítéséhez és az egyenlő bánásmód biztosításához hozzájárulhat, ha olyan felelőse van ennek a területnek, aki szervezeti eljárások kidolgozásával (pl. panaszeljárás), képzések szervezésével, információk terjesztésével erősíti a diszkriminációmentes működést és az egyenlő esélyek biztosítását. Ennek egyik módja esélyegyenlőségi felelős, illetve tanácsadó alkalmazása. Az esélyegyenlőségi felelős vagy/és tanácsadó munkaköri leírásában foglalt feladata, hogy segítsen felmérni a szervezetnél a legfontosabb esélyegyenlőségi hiányosságokat, illetve ezekre a szervezet jellegéhez illeszkedő megfelelő megoldások (pl. esélyegyenlőségi terv vagy program, ill. panaszeljárások) kidolgozásában és bevezetésében segítséget nyújtson. Esélyegyenlőségi képzés Az Esélyegyenlőségi képzés alatt legalább 30 órás akkreditált képzést értünk, amelyen nem csak a munkavállalók, hanem a döntéshozók is részt vesznek. Az esélyegyenlőség terén előrelépést jelenthet egy szervezet életében, ha a döntéshozók is ismerik a diszkriminációmentesség és egyenlő bánásmód érvényesítésének mikéntjét a gyakorlatban, és a munkavállalók is többet megtudnak az egyenlő bánásmódról, a különböző fogyatékossággal élő emberek, a roma emberek vagy a nők helyzetének sajátosságairól, a jog- és érdekérvényesítés lehetőségeiről. II. Nemek esélyegyenlősége Gender A gender – az ember neme. De nem az a neme, amely a testével veleszületett, hanem az a neme, amely egész kis korától erre a testi-biológiai nemre rárakódik, rászerveződik. A gender nem biológiai természetű tulajdonság, mint a vércsoport vagy a hajszín, de nem is afféle változó nézet vagy meggyőződés, amiről néhány jól irányzott érvvel le lehetne az embert beszélni. A gender lényegi eleme a személyiségünknek, olyan viszonyok – a férfi-női viszonyok, s bennük a saját ezekhez fűződő viszonyaink – összessége, amelyet a társadalomtól (elsősorban közvetlen környezetünktől) kapunk s építünk be személyiségünkbe. A gender nagyon bonyolult, többszörösen összetett dolog: több mint társadalmilag meghatározott és körülírt nemi hovatartozásunk: tartalmazza női vagy férfi mivoltunkhoz kötődő szerepeinket, attitűdjeinket is, valamint a hozzánk fűződő társadalmi elvárásokat s az ezekhez való saját viszonyunkat is. De mivel a társadalomtól kapjuk, s mivel társadalmi konstrukció – noha a konstruktőr nem ragadható meg konkrétan – a gender, ha lassan is, változtatható. Ez persze nem jelenti azt, hogy társadalmi nemünket, ha megunjuk, levethetjük, mint valami ruhát, s vehetünk helyette egy másikat: hogy ma nők, holnap férfiak vagyunk. Csak annyit jelent: viszonyulhatunk hozzá tudatosan is, és eldönthetjük, azonosulunk-e azzal a szerepkövetelménnyel, amelyet a társadalom bizonyos helyzetekben hozzánk, mint nőkhöz vagy férfiakhoz fűz. 106

Gender mainstreaming (GM) a nemek egyenlőségét szolgáló politika: bármely társadalmi folyamat nemek szerint bontott adatokon, a nemek eltérő helyzetének, igényeinek ismeretén alapuló elemzése, a nemekre érzékeny, a nők és férfiak egyenlőségét szem előtt tartó tervezés és döntés. GM szempontokat figyelembe vevő tervezés, beruházás Építkezés, felújítás, intézmény-szervezés, rendezvény stb., amelynek során tudatosan figyelembe vették a nemek eltérő igényeit; néhány példa: a) megközelíthetőség: b) a nők kevésbé használnak autót, mint a férfiak: van-e a helyszínhez megfelelő tömegközlekedés? c) hozzáférés, nyitva tartás: d) a nők többet foglalkoznak a gyermekekkel és a háztartással; igazodik-e a szolgáltatás az ő időbeli kötöttségeikhez is? e) méltóság: f) gondoskodnak-e arról, hogy a nőknek ne kelljen tömegesen sorban állni a vécék, mosdók előtt, legyen tisztálkodási lehetőség, ne legyen az intézmény, helyiség (pl. buszvezető fülkéje, szerelőműhely, rendőrségi kihallgatószoba stb.) tele meztelen nők képeivel? g) gyermekbarát funkciók: h) gondoskodnak-e az akadálymentes megközelíthetőségről, babakocsitárolóról, gyereksarokról, pelenkázóról (nem a női vécében), gyermekes parkolóhelyekről (nagyobb, és a szolgáltatáshoz közeli, forgalom szempontjából különösen biztonságos beállóhely), rendezvény esetén biztosítanak-e gyermekfelügyeletet, gyermekprogramokat. i) biztonság: j) a nők elleni közterületi erőszak tipikus helyszínei (parkok, parkolóházak stb.) biztonságos elhelyezése, megvilágítása. Előnyben részesítés Az előnyben részesítés egy ún. puha eszköz: mindaddig, amíg az adott döntési szinten – vagy szakterületen – dolgozók között bármelyik nem aránya el nem éri legalább a 40%-ot, azonos erényekkel rendelkező jelöltek közül a gyengébben reprezentált nemhez tartozót kell felvenni, illetve kinevezni. Női érdekeket, jogot védő szervezet A szervezet alapszabályában, alapító okiratában rögzíti, hogy a nők érdekeit, jogait védi, a nők elleni erőszak áldozatait segíti, a nők, mint hátrányos helyzetű csoport helyzetének javítását szolgálja. 107

A nők elleni erőszak áldozatait segítő szolgáltatás A nők elleni erőszak áldozatainak ellátása a szervezet alapszabályában vagy alapító okiratában szerepel (bántalmazott nők, anyák, nők elleni erőszak, nemi erőszak stb. elnevezésekkel), ezt a tevékenységet rendszerszerűen végzi. A nők elleni diszkrimináció eszköztára: Sztereotípiák A sztereotípiák a közvélekedés szerves részét alkotják. Jellemzőjük a leegyszerűsítő, sommás minősítés, amely mint afféle időtlen, közismert igazság nem szorul bizonyításra. A nemekre vonatkozó sztereotípiák mögött olyan meggyőződések húzódnak meg, amelyek a nők és a férfiak biológiai vagy pszichológiai tulajdonságaira hivatkozva állítják ellentétbe a két nemet (pl. a férfiak racionálisak, a nők irracionálisak). Az aforizma-szerű, általánosító állítások a létező társadalmi szereposztást tükrözik (a vezetők túlnyomó többsége férfi, a nők inkább asszisztensi, kiszolgálói munkakörben tevékenykedhetnek), ám az idevezető társadalmipolitikai folyamatok homályban maradnak. Úgy próbálják igazolni a fennálló hatalmi rendet, hogy azt a természet rendjének állítják be. Férfi-normákra szabott intézményrendszer Számos példa hozható fel a társadalmi-gazdasági életből, vagy a szolgáltatások területéről, amely arra utal, hogy a munkarendek, a munkaerővel szemben felállított követelmények, elvárások, a munkaidő beosztása s más általában természetesnek, megkérdőjelezhetetlennek számító dolgok mind egy olyan „férfi munkaerő” elképzelt tulajdonságaihoz, feltételeihez igazodnak, aki mögött legalább egy ingyen vagy nagyon olcsón dolgozó női munkavégző tevékenykedik – mos, vasal, vásárol, főz rá, ellátja, felügyeli a gyermekeit és idős vagy beteg rokonait, segíti őt a hazavitt munkái elvégzésében, rendet tart iratai között, intézkedik helyette, a nevében… Ez a kimondatlan elvárás biztosítja a munkaerő „optimális” munkahelyi terhelhetőségét. A nők gyakran éppen azért minősülnek a férfiakhoz képest kevésbé megbízható munkaerőnek, mivel őmögöttük általában nem áll rendelkezésre otthoni háttérszolgáltatás, így tehát ők nem terhelhetők a munkahelyen tetszés szerint. A nőket érintő szegregáció Foglalkozási szegregáció A jogszabályok (nagyon kevés kivétellel) nem írnak elő, de nem is tesznek lehetővé foglalkozási nemi elkülönítést. Így nem lehet előírni, hogy nő nem lehet teherautósofőr, férfi nem lehet fogorvos asszisztens. Mégis a nők és a férfiak már a pályaválasztáskor, s azután a munkaerőpiacon még inkább határozottan elkülönülnek egymástól: többnyire férfiak vezetnek kamiont és többnyire nők asszisztálnak az orvosoknál. A foglalkozási szegregáció oka és következménye egyszerre a nemek közötti bérszakadéknak, a foglalkozások presztízsében megjelenő lényeges különbségnek. Hozzájárul továbbá a

108

sztereotípiákhoz: elősegíti, hogy úgy tűnjék fel, mintha valami biológiai ok miatt válnának ennyire külön a férfiak és a nők által ellátható feladatok. Tevékenységi- vagy szerep-szegregáció Ilyen pl. a gyerekek körüli tevékenységek megosztásának egész rendszere. Ahogyan axiomatikus igazságnak (sőt, elvárásnak) számít, hogy a családban a gyerekek körüli munkákat nagyobbrészt a nők (anyák) végzik, akkor is, ha ezek a tevékenységek épp semmiféle biológiai funkcióhoz (szoptatás) nem köthetők, úgy a gyermekgondozás, nevelés, oktatás társadalmasított feladatait, a kisded- és gyermekgondozást (bölcsőde, óvoda), a nevelést-oktatást (iskola) is inkább – és az évtizedek során mindinkább – nők látják el. A férfiak ezeken a területeken csak másodlagos, mellékes szerepet töltenek be – kivéve persze egy-egy még e körben is adódó vezető pozíciót (iskolaigazgatók). A szegregációt számos társadalmi folyamat támogatja: az óvodai nemi szocializációtól az iskolai anyagok által közvetített nemi sztereotípiákon át a fiatalok pályaorientációjának hallgatólagos (nem is mindig tudatos) befolyásolásáig. A foglalkozási, a tevékenységi és a családi szerepmegosztást horizontális szegregációnak hívjuk. Üvegplafon Ahogy a feladatkörök megosztásában, úgy a betöltött pozíciók elosztásában is éles különbségeket találunk nemek szerint. A felső vezetők – még a politikai életnél is kirívóbban – többnyire férfiak. Azt a láthatatlan akadályt, amely a nők és az érvényesülés különféle lehetőségei közé áll, köznyelven „üvegplafonnak” nevezzük. A jelenség hivatalos neve: vertikális szegregáció. Nők elleni erőszak A diszkrimináció eszközrendszerének egyik – legfontosabb, leghatásosabb – eleme a nők elleni erőszak. Az erőszak maga is rendszer: a nőket a társadalom szinte minden színterén éri, s szinte minden nőt ilyen vagy olyan formában elér, életében többször is. Az erőszak oly gyakori és szisztematikus jelenség, s oly fontos szerepet játszik a nők hátrányos helyzetének fenntartásában, hogy szembe kell néznünk a ténnyel: a nők elleni erőszak rendszere biztosítja a férfiak nőkhöz képest előnyös társadalmi helyzetét. Azok a férfiak is részesülnek a más férfiak által az évszázadok során kiharcolt előnyökből, akik soha nem alkalmaznának erőszakot, s azokat a nőket is érik hátrányok, akik ellen történetesen még senki nem vetette be az erőszak fegyverét. A nők elleni erőszak a férfiak és nők közötti egyenlőtlen hatalommegosztás fennmaradásának záloga. A nők elleni erőszak rendszere, a magánszférától a közösségi terekig több szinten és többféle elemből épül össze, közülük nem is mindegyik esetében nyilvánvaló – még az erőszak közvetlen kárvallottjai számára sem – hogy erőszakról van szó. 109

Főbb típusai: a párkapcsolati erőszak, az utcai, közterületi erőszak, a munkahelyi erőszak vagy szexuális zaklatás, a média erőszak, a prostitúció és az emberkereskedelem. Kapcsolati erőszak Ezt a jelenséget – hibásan – többnyire családon belüli erőszak néven szokták emlegetni, ami azonban pontatlan elnevezés. Az az erőszak, amely nagy arányban sújtja a nőket (nemzetközi kutatások szerint akár 10%-ukat is) tipikusan (volt) férjüktől, (volt) élettársuktól, (volt) barátjuktól, alkalmi férfi-ismerősüktől éri őket. Előfordul természetesen a nővérét bántalmazó fivér, a lányát bántalmazó apa (nagyapa), az anyját bántalmazó fiú is, és sógorok, unokatestvérek, egyebek is gyakran feljogosítva érzik magukat a környezetükben élő nők, lányok bántalmazására. A kapcsolati erőszak kifejezést azért tartjuk jobbnak, mint a családon belüli erőszakot, mert ráirányítja a figyelmünket arra, hogy számításba kell vennünk a családi kapcsolaton kívüli kapcsolatokat (udvarló, volt társ) is. A nők elleni kapcsolati erőszak áldozatainak ellátása sajátos feladat elé állítja a szakembereket, ugyanis az ügyfél helyzete is sajátos. A nők elleni (kapcsolati) erőszak különös helyzetbe hozza a sértetteket: más bűncselekmények tipikus áldozataihoz képest ők jobban függenek az elkövetőtől, kevésbé képesek átlátni, milyen helyzetben vannak, elszigeteltebbek, gyengébb a társadalmi támogatottságuk és rosszabb az érdekérvényesítő képességük. A nők elleni erőszak áldozatainak szakszerű ellátása megköveteli a különféle (egészségügyi, szociális, igazságszolgáltatási stb.) szakemberek át- és továbbképzését annak érdekében, hogy ismereteik kiterjedjenek a nők elleni erőszak társadalmi, politikai, gazdasági, szociális és lélektani összefüggéseire is.

III. Romák Esélyegyenlősége Anti-szegregációs glosszárium Szegregátumok, illetve szegregációval veszélyeztetett területek lehatárolása Az alacsony státuszú népességet koncentráló szegregátumok lehatárolására ún. szegregációs mutatók kerültek meghatározásra. A pontos beazonosításhoz azonban szükség van a leromlott területtel, illetve az ott élőkkel kapcsolatban álló – elsősorban a polgármesteri hivatal és az önkormányzati intézményrendszer rendelkezésére álló – egyéb adatok és információk felhasználására, illetve amennyiben szükséges, helyszíni felmérésre is. Szegregátum A szegregátumnak azok a területek tekintendők, melyek megfelelnek a fenti mutatók egyikének és a terület lakónépességének száma eléri az 50 főt. A terület népességszámát jelen időszakra a Népességnyilvántartó alapján kell definiálni.

110

A szegregációs mutatók meghatározása az alábbiak szerint történik: A/ A 2001-es népszámlálási adatokon alapuló szegregációs mutató:

B/ Segélyezési adatokon alapuló szegregációs mutató: * (kiszámításának módja: az összes lentiekben meghatározott szociális támogatás darabszáma osztva a terület népességszámával/ lakások számával.)

Szegregátumnak nevezzük azokat a területeket, amelyeken az aktív korú (15–59 év közötti) lakosok legalább 50%-a nem rendelkezik rendszeres munkajövedelemmel, legmagasabb iskolai végzettsége pedig nem haladja meg a 8 osztályt

Szegregátumnak nevezzük azokat a területeket, ahol a rendszeres szociális támogatásoknak a lakossághoz/ lakások számához viszonyított aránya eléri a városi (kerületi) átlag kétszeresét.

Szegregációval veszélyeztetett területnek Szegregációval veszélyeztetett területnek nevezzük azokat a területeket, ahol a fenti tekintjük azokat a területeket, ahol a rendszeres mutató 40–50% közötti értéket vesz fel. szociális támogatásoknak a lakosságokhoz/ lakások számához viszonyított aránya eléri a városi átlag 1,7-szeresét. Budapest esetében szegregátum az a terület, amelyen a fent jelzett mutató értéke eléri, vagy meghaladja a 35%-ot. Szegregációval veszélyeztetett a terület, ha a mutató értéke 25– 35% közt van. *A rendszeres szociális támogatásokba beszámítható támogatások: − rendszeres szociális segély (egészségkárosodottaknak és munkanélkülieknek) − lakásfenntartási támogatás: normatív, helyi és adósságkezelési támogatáshoz járó − rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény. Terület A szegregátumok és veszélyeztetett területek meghatározásakor „terület”-nek nevezzük a minimum egy háztömbből álló területi egységeket. Háztömb Háztömbként értelmezzük a közterületek és/vagy középületek, gazdasági funkciójú épületek által határolt lakóépületet, lakóépületek csoportját. A szegregátumok lehatárolásának kiindulópontját a KSH által szolgáltatott 2001-es népszámlálási adatokon alapuló szegregációs térképek adják. A KSH azokat a területeket jelöli meg szegregátumként, amelyek népességszáma elérte a népszámlálás idején az 50 főt. Szükséges azonban a jelenlegi lakónépesség nagyságát is meghatározni, melyhez a 111

Népességnyilvántartó szolgáltat adatot. A népszámláláskori és a jelenlegi népességszámot a veszélyeztetett területekre is le kell kérni.

IV. Fogyatékossággal élő személyek Fogyatékosság a gyógypedagógia egyik alapfogalma. Megjelöli azt a tulajdonságot vagy tulajdonságcsoportot, amely rászorulttá teszi a gyermeket a gyógypedagógiai ellátásra. A közoktatási törvény meghatározása értelmében a gyógypedagógiai ellátásra jogosultak a testi és érzékszervi fogyatékosok (mozgáskorlátozottak, siketek, nagyothallók, vakok, alig látók, gyengén látók); az értelmi fogyatékosok (enyhén, illetve középsúlyos értelmi fogyatékosok); a beszédfogyatékosok; „más” fogyatékosok (átható pervazív zavar [autista], a pszichés fejlődés egyéb zavara, valamint iskolai teljesítményzavar). SNI 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről 4. § 25. bekezdése alapján „az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló, aki a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, autizmus spektrum zavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási, figyelem-vagy magatartásszabályozási zavarral) küzd”. Funkcionális akadályozottság a gyógypedagógia új „fogyatékosság-főfogalma”, amely a funkcionális egészség bármely területén létrejöhető zavar = funkcionális képességzavar, röviden = képességzavar, amely lehet a testi funkciók, testi struktúrák akadályozottsága, a tevékenység akadályozottsága (individuális síkon), és a részvétel akadályozottsága (társadalmi síkon). Fogyatékos személy, aki érzékszervi-, látás-, hallásszervi-, mozgásszervi, értelmi képességeit jelentős mértékben, vagy egyáltalán nem birtokolja, illetőleg a kommunikációjában számottevően korlátozott, és ez számára tartós hátrányt jelent a társadalmi életben való aktív részvétel során. A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (a továbbiakban: „Fot.”) már differenciáltabb szabályozást ad: megkülönbözteti az akadálymentesség és az egyenlő esélyű hozzáférés fogalmát. Az akadálymentesség az épített környezeti feltételekre vonatkozó követelmény. A fogalom pontos meghatározását a Fot. az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Éptv.) 2. §-ának 1. pontjára utalja. Ez utóbbi jogszabály definíciója szerint akadálymentes az épített környezet akkor, ha annak kényelmes, 112

biztonságos, önálló használata minden ember számára biztosított, ideértve azokat az egészségkárosodott egyéneket vagy embercsoportokat is, akiknek ehhez speciális létesítményekre, eszközökre, illetve műszaki megoldásokra van szükségük. Az Éptv. felhatalmazása alapján megalkotott országos településrendezési és építési követelményekről szóló jogszabály (182/2008. [VII. 14.] Korm. rendelet az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. [XII. 20.] Korm. rendelet módosításáról) is átveszi ezt az akadálymentesítési koncepciót. Az egyenlő esélyű hozzáférés fogalmát a Fot. a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében definiálja: „… a közszolgáltatás egyenlő eséllyel hozzáférhető akkor, ha igénybevétele – az igénybe vevő állapotának megfelelő önállósággal – mindenki, különösen a mozgási, látási, hallási, mentális és kommunikációs funkciókban sérült emberek számára akadálymentes, kiszámítható, értelmezhető és érzékelhető; továbbá az az épület, amelyben a közszolgáltatást nyújtják mindenki számára megközelíthető, a nyilvánosság számára nyitva álló része bejárható, vészhelyzetben biztonsággal elhagyható, valamint az épületben a tárgyak, berendezések mindenki számára rendeltetésszerűen használhatók és a szolgáltatások egyformán igénybe vehetők.” Hátrányos helyzetű és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek Az 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról 121. § 14. pontja értelmében „hátrányos helyzetű gyermek, tanuló: az, akit családi körülményei, szociális helyzete miatt rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultságát a jegyző megállapította; e csoporton belül halmozottan hátrányos helyzetű az a gyermek, az a tanuló, akinek a törvényes felügyeletét ellátó szülője - a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényben szabályozott eljárásban tett önkéntes nyilatkozata szerint - óvodás gyermek esetén a gyermek három éves korában, tanuló esetében a tankötelezettség beállásának időpontjában legfeljebb az iskola nyolcadik évfolyamán folytatott tanulmányait fejezte be sikeresen; halmozottan hátrányos helyzetű az a gyermek, az a tanuló is, akit tartós nevelésbe vettek.” Közszolgáltatásnak minősülnek az állami, illetőleg az önkormányzati feladatellátást nyújtó szervek, intézmények által nyújtott szolgáltatások, a működésük során kifejtett tevékenységek. Mindez lényegében magában foglalja a közszféra szolgáltatásait. Közszolgáltatásnak minősül továbbá minden ügyfélszolgálati rendszerben működő szolgáltató tevékenység, függetlenül attól, hogy ki a szolgáltatás nyújtója. A feladat ennélfogva kiterjed a piaci szektor szereplőire is. Az érintett érdekvédelmi szervek kezdeményezésére a törvény közszolgáltatásnak minősíti a település vagy településrész közellátását szolgáló, hatósági engedély vagy hatósági kötelezettség alapján végzett nyilvános szolgáltató tevékenységeket is. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a fogyatékos személyek többsége elsősorban nem a kormányzati szervek épületeinek a látogatója. Sokkal gyakoribb pl. az áruházak, a vendéglátó-ipari és idegenforgalmi egységek, a vállalkozásként működő gyógyszertárak használata. 113

A Fot. ezeken kívül a fogyatékos embereket megillető egyes jogok és az esélyegyenlőség egyes célterületeinek tekintetében speciális szabályokat határoz meg az akadálymentesség, ill. a hozzáférhetőség megteremtésével, valamint az erre vonatkozó határidőkkel kapcsolatban. A fogyatékos személyek társadalmi részvételét azonban nem csupán ilyen természetű akadályok nehezítik meg, lehetetlenítik el. Lehetséges, hogy a fogyatékos személy egy adott intézmény (munkahely, iskola, kórház stb.) munkaszervezési, szakszemélyzeti vagy más, nem a fizikai, ill. kommunikációs közeg nehézségeiben álló hiányossága miatt jut hátrányba másokhoz képest az intézménnyel való jogviszony létesítése, fenntartása vagy megszüntetése kapcsán. Az akadály, ill. annak elhárítására való kötelezettség ennél fogva sokkal szélesebb értelmezést kell, hogy kapjon. Erre a kiterjesztő értelmezésre a magyar jogalkotót és jogalkalmazót ma már nemzetközi, ill. európai jogforrások is kötelezik. Az ezekben a jogforrásokban szereplő fogalom az „ésszerű alkalmazkodási kötelezettség”, mely szerint a kötelezettnek minden, bármely természetű módosítást, átalakítást meg kell tennie, mely biztosítja a fogyatékos személy számára a kötelezettel létesíthető, adott jogviszonyban való részvételt, amennyiben ez nem jelent a kötelezett számára indokolatlan, aránytalan terhet. Az ésszerű alkalmazkodás kötelezettségének az uniós Keretirányelv alapján a foglalkoztatás terén, az ENSZ Konvenciója alapján pedig számos más területen (női jogok, otthon és a család védelme, oktatás, egészségügy, munkavállalás, megfelelő életszínvonal és szociális védelem, politikai életben és a közéletben való részvétel stb.) is meg kell felelni.

114

B / Melléklet Éves településstatisztikai adatok - Győr Mutatók

2007. év

2008. év

2009. év

2010. év

2011. év

Lakónépesség száma az év közepén (a népszámlálás végleges adataiból továbbszámított adat) (fő) Lakónépesség száma az év végén (a népszámlálás végleges adataiból továbbvezetett adat) (fő) Állandó népesség száma (fő) Állandó népességből a 0-2 évesek száma (fő) Állandó népességből a 3-5 évesek száma (fő) Állandó népességből a 6-13 évesek száma (fő) Állandó népességből a 14 évesek száma (fő) Állandó népességből a 15-17 évesek száma (fő) Állandó népességből a 18-59 évesek száma (fő) Állandó népességből a 60-x évesek száma (fő) Állandó népességből a 65-x évesek száma (fő) Állandó népesség, férfiak összesen (fő) Állandó népességből a 0-14 éves férfiak száma (fő) Állandó népességből a 0-14 éves férfiak aránya (%) Állandó népességből a 15-17 éves férfiak száma (fő) Állandó népességből a 15-17 éves férfiak aránya (%) Állandó népességből a 18 éves férfiak száma (fő) Állandó népességből a 19 éves férfiak száma (fő) Állandó népességből a 20-29 éves férfiak száma (fő) Állandó népességből a 30-39 éves férfiak száma (fő) Állandó népességből a 40-49 éves férfiak száma (fő)

128 536,5

129 642

130 477

130872,5

131 415,5

128 808

130 476

130 478

131 267

131 564

126 569 3 824

126 652 3 795

126 422 3 749

126 299 3 727

126 304 3 614

3 425

3 553

3 726

3 760

3 784

8 808

8 660

8 526

8 668

8 930

1 298

1 276

1 210

1 056

1 055

4 340

4 159

3 992

3 825

3 591

77 482

77 219

76 846

76 300

75 767

27 392

27 990

28 373

28 963

29 563

19 338

19 805

20 387

20 849

21 169

59 857

59 882

59 751

59 603

59 648

8 952

8 898

8 852

8 805

8 893

15,0

14,9

14,8

14,8

14,9

2 229

2 147

2 080

1 984

1 880

3,7

3,6

3,5

3,3

3,2

719

768

746

735

681

754

718

768

743

740

8 783

8 499

8 167

7 962

7 857

11 181

11 353

11 416

11 358

11 409

7 449

7 621

7 934

8 205

8 372 115

Állandó népességből a 50-59 éves férfiak száma (fő) Állandó népességből a 60-64 éves férfiak száma (fő) Állandó népességből a 60-64 éves férfiak aránya (%) Állandó népességből a 65-X éves férfiak száma (fő) Állandó népességből a 65-X éves férfiak aránya (%) Állandó népességből a 18-59 éves férfiak száma (fő) Állandó népességből a 18-59 éves férfiak aránya (%) Állandó népesség, nők összesen (fő) Állandó népességből a 0-14 éves nők száma (fő) Állandó népességből a 0-14 éves nők aránya (%) Állandó népességből a 15-17 éves nők száma (fő) Állandó népességből a 15-17 éves nők aránya (%) Állandó népességből a 18 éves nők száma (fő) Állandó népességből a 19 éves nők száma (fő) Állandó népességből a 20-29 éves nők száma (fő) Állandó népességből a 30-39 éves nők száma (fő) Állandó népességből a 40-49 éves nők száma (fő) Állandó népességből a 50-59 éves nők száma (fő) Állandó népességből a 60-64 éves nők száma (fő) Állandó népességből a 60-64 éves nők aránya (%) Állandó népességből a 65-X éves nők száma (fő) Állandó népességből a 65-X éves nők aránya (%) Állandó népességből a 18-59 éves nők száma (fő) Állandó népességből a 18-59 éves nők aránya (%) Öregedési index: 65-x évesek a 014 évesek %-ában (állandó nép.)

8 793

8 675

8 485

8 225

7 983

3 647

3 632

3 484

3 543

3 665

6,1

6,1

5,8

5,9

6,1

7 350

7 571

7 819

8 043

8 168

12,3

12,6

13,1

13,5

13,7

37 679

37 634

37 516

37 228

37 042

62,9

62,8

62,8

62,5

62,1

66 712

66 770

66 671

66 696

66 656

8 403

8 386

8 359

8 406

8 490

12,6

12,6

12,5

12,6

12,7

2 111

2 012

1 912

1 841

1 711

3,2

3,0

2,9

2,8

2,6

722

742

719

665

630

739

729

740

718

669

8 944

8 599

8 301

8 073

7 909

10 953

11 144

11 304

11 418

11 466

7 849

7 971

8 110

8 309

8 495

10 596

10 400

10 156

9 889

9 556

4 407

4 553

4 502

4 571

4 729

6,6

6,8

6,8

6,9

7,1

11 988

12 234

12 568

12 806

13 001

18,0

18,3

18,9

19,2

19,5

39 803

39 585

39 330

39 072

38 725

59,7

59,3

59,0

58,6

58,1

111,4

114,6

118,5

121,1

121,8 116

Élveszületések száma (fő)

1 355

1 385

1 305

1 242

1 231

Halálozások száma (fő)

1 580

1 491

1 516

1 520

1 505

Természetes szaporodás (fő)

-225

-106

-211

-278

-274

Állandó odavándorlások száma (eset)

2 861

2 616

2 148

2 143

2 263

Állandó elvándorlások száma (eset)

2 764

2 649

2 322

2 039

2 078

Állandó vándorlások egyenlege (eset)

97

-33

-174

104

185

Állandó vándorlások egyenlegének 1000 lakosra vetített száma

0,8

-0,3

-1,3

0,8

1,4

Nyilvántartott álláskeresők száma összesen (fő)

2 682

3 381

4 503

4 371

3 541

Nyilvántartott álláskeresők száma, férfi (fő)

1 210

1 728

2 367

1 989

1 581

Nyilvántartott álláskeresők száma, nő (fő)

1 472

1 653

2 136

2 382

1 960

Munkanélküliségi ráta: regisztrált álláskereső nő/15-64 éves nő (állandó nép)

5,8

7,3

9,8

9,6

7,8

Munkanélküliségi ráta: regisztrált álláskereső férfi/15-64 éves férfi (állandó nép)

2,8

4

5,5

4,7

3,7

180 napon túl nyilvántartott álláskeresők száma összesen (fő)

1 014

1 009

2 148

1 977

1 475

Általános iskola 8 osztályánál kevesebb végzettséggel rendelkező nyilvántartott álláskeresők száma (fő)

74

86

89

101

60

Általános iskolai végzettségű nyilvántartott álláskeresők száma (fő)

646

834

1035

1042

871

21 év alatti nyilvántartott álláskeresők száma (fő)

81

136

148

137

97

A 21-25 éves nyilvántartott álláskeresők száma (fő)

314

452

505

498

382

A 26-30 éves nyilvántartott álláskeresők száma (fő)

436

491

589

500

398

A 31-35 éves nyilvántartott álláskeresők száma (fő)

415

551

714

669

524

A 36-40 éves nyilvántartott álláskeresők száma (fő)

337

442

623

559

503

A 41-45 éves nyilvántartott

235

329

513

552

451 117

álláskeresők száma (fő) A 46-50 éves nyilvántartott álláskeresők száma (fő)

279

310

471

457

378

A 51-55 éves nyilvántartott álláskeresők száma (fő)

381

423

574

535

430

A 56-60 éves nyilvántartott álláskeresők száma (fő)

199

238

360

446

368

A 61-X éves nyilvántartott álláskeresők száma (fő)

5

9

6

18

10

Óvodai feladatellátási helyek száma (gyógypedagógiai neveléssel együtt) (db)

45

46

46

47

45

4 335

4 556

4 724

4 754

4 864

197

200

204

207

209

nincs adat

6

5

5

5

A napközis tanulók száma a nappali oktatásban az általános iskolákban (iskolaotthonos tanulókkal együtt) (fő)

4 596

4 750

4 915

5 166

5 350

Általános iskolában tanuló 1-4. évfolyamosok száma a nappali oktatásban (gy (fő)

4 803

4 953

5 062

5 264

5 425

Általános iskolában tanuló 5-8. évfolyamosok száma a nappali oktatásban (gy (fő)

5 316

5 024

4 822

4 582

4 670

Általános iskolai feladatellátási helyek száma (gyógypedagógiai oktatással) (db)

36

38

39

38

38

Az általános iskolai osztályok száma a gyógypedagógiai oktatásban (a nappali oktatásban) (db)

30

31

30

26

27

Az általános iskolai osztályok száma a nappali oktatásban (a gyógypedagógiai oktatással együtt) (db)

477

481

474

457

468

A 8. évfolyamot eredményesen befejezte a nappali oktatásban (fő)

nincs adat

nincs adat

1 496

1 456

1 484

Óvodába beírt gyermekek száma (gyógypedagógiai neveléssel együtt) (fő) Az óvodai gyermekcsoportok száma (gyógypedagógiai neveléssel együtt) (db) Az óvodai gyógypedagógiai gyermekcsoportok száma (db)

118

Védelembe vett kiskorú gyermekek száma (fő)

106

118

109

101

119

Veszélyeztetett kiskorú gyermek száma (fő)

1 652

1 668

1 708

1 089

1 003

Háziorvosi szolgálathoz tartozó körzeti ápolónők száma (fő)

61

62

63

62

62

7

13

13

A 8. évfolyamot eredményesen befejezte a felnőttoktatásban (fő) Általános iskolai felnőttoktatásban tanulók száma (fő)

39

36

41

37

42

1 874

1 863

1 502

1 465

1 432

5

5

5

5

5

811 159

1 160 234

843 286

841 336

821 460

Muzeális intézmények száma (db)

11

12

10

9

9

Közművelődési intézmények száma (db)

20

23

20

14

15

55 164

55 350

55 787

56 446

56 526

Csak felnőttek részére szervezett háziorvosi szolgálatok száma (szolgálat)

60

60

60

61

61

Felnőttek és gyereke részére szervezett háziorvosi szolgálatok száma (szolgálat)

-

-

-

-

-

A házi gyerekorvosok által ellátott szolgálatok száma (szolgálat)

27

27

27

27

27

Működő házi gyermekorvosok száma 12.31-én (fő)

2

27

27

27

27

Bölcsődébe beírt gyermekek száma (fő)

871

876

874

848

836

Bölcsődék száma (db)

13

13

13

13

13

-

7

14

42

Középiskolai felnőttoktatásban tanulók száma (fő) A települési könyvtárak száma (db) A települési könyvtárak egységeinek száma (leltári állomány) (db)

Lakásállomány (db)

Családi napköziben engedélyezett férőhelyek száma (db) Fogyatékosok nappali ellátásában részesülők száma (fő)

71

73

65

65

70

Idősek Nappali ellátásában részesülők száma (fő)

368

357

359

332

347

14 449

14 452

14 344

14 383

14 381

Nyugdíjban, ellátásba, járadékban és egyéb járandóságban részesülő férfiak száma (fő)

119

Nyugdíjban, ellátásba, járadékban és egyéb járandóságban részesülő nők száma (fő)

22 062

22 116

21 772

21 340

21 854

Rendszeres szociális segélyben részesítettek átlagos száma 2006. 07. 01-től (fő)

565

732

nincs adat

nincs adat

nincs adat

Rendszeres szociális segélyben részesítettek átlagos száma (rendelkezésre állási támogatásban részesülők adatai nélkül) (fő)

-

-

273

249

331

Foglalkoztatást helyettesítő támogatásban részesítettek átlagos havi száma (fő)

-

-

537

701

777

2 980

3 121

3 103

3 191

3 246

21

20

21

23

22

2 356

2 517

2 903

3 435

3 429

Ápolási díjban részesítettek évi átlagos száma (fő)

nincs adat

531

499

448

475

Lakásfenntartási támogatásban részesültek száma (pénzbeni és természetbeni)(fő)

2 778

3 529

1 998

2 178

4 423

Adósságcsökkentési támogatásban részesültek (fő)

43

71

65

71

92

Megváltozott munkaképességűeknek járó ellátásban részesülő férfiak száma (fő)

-

-

-

-

1 921

Megváltozott munkaképességűeknek járó ellátásban részesülő nők száma (fő)

-

-

-

-

2 437

Közgyógyellátási igazolvánnyal rendelkezők száma (fő) Időskorúak járadékában részesítettek évi átlagos száma (fő) Rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesítettek évi átlagos száma (fő)

120