ZARÁNDOK Aradi
gyülekezeti
lap
-
megjelenik
XIII. évfolyam, 57. szám
negyedévenként
2011/1. január-április Már rég csupán ÉN számítok, Magamféltõ száz gondolat, És álszentség meg áltitok Beburkol körben másokat…
Grósz László
Már rég Már rég kijártad golgotád, S most faggatod tán önmagad, Hogy néped miért is fogy tovább, És sok volt híved megtagad… Már rég oly más a lét nekünk, Barátság alig kap idõt, Hunyt szemmel néha kérdezünk: A sorból újabb társ kidõlt?!
Már rég nem látom lábnyomod, És eltûnt töviskoronád, Bensõm már félig kárhozott, A bút és szégyent hozom Rád… Már rég sújthatna haragod, S a hitszerzés nagy feladat, Vád-villámaid szórhatod, Míg öncsalásunk elapad… *** Már rég nem volt ily pillanat: Szemedbe bátran nézhetünk, Igéd lelkünkben itt ragad, S áldd hátralévõ életünk!
„Minden ember szívében van egy Isten-alakú vákuum, melyet sohasem lehet betölteni semmilyen teremtett dologgal. Csak Isten töltheti be azt, Jézus Krisztus által kinyilatkoztatva.” Blaise Pascal
ZARÁNDOK
Józsa Ferencz arad-mosóczi lelkipásztor
Hány kenyeretek van? Márk 6:30-44
Kedves Testvéreim! Szívembõl és szeretettel köszöntelek benneteket, elõször is nõtestvéreimet, de mindenkit, aki jelen van ezen az alkalmon. A 2o11. évi Nõi Világimanap programját idén a chilei keresztyén nõk egy csoportja állította össze, õk jelölték ki az énekeket, a felolvasandó igéket, õk fogalmazták meg az imádságokat, õk jelölték ki a felolvasott alapigét is, amelyet felolvastam elõttetek. És nem véletlenül. Az elmúlt, 2o1o. évben, Haiti után hatalmas földrengés rázta meg Chilét is, majd ezt követte az a bányarobbanás, mely által 33 ember rekedt a föld alá 7oo m mélységben. Ma is vérzik, szenved az egész ország, és ezt még csak súlyosbítja a szegénység, a nélkülözéssel együtt járó éhezés, igazságtalanságok, elnyomások,
2. oldal ilyen-olyan gondok, bajok. Persze, vannak olyanok is, akik nagyon jól élnek, de többségükre az elõbb felsoroltak igazak. Mit tesznek hát ezek a testvérek? Segítségért kiáltanak, szeretetünkre apellálnak. De tudunk-e valamit is tenni értük? Segíthetünk-e rajtuk, hiszen olyan távol vannak tõlünk? A válasz: Igen! Nagyon is sokat! Hogyan? Úgy, hogy testvérekként átérezzük helyzetüket, megértjük õket, imádkozunk velük és értük. Meg úgy is - amiben én nagyon hiszek - hogy ha egymást segítjük, segítjük a köztünk élõ szenvedõket és nélkülözõket, ha bekötözzük sebeiket, és így enyhítjük lelkitesti, fájdalmaikat. Erre bíztat az Ige, és mi hívõ emberek bíztatjuk magunkat is: „Tartozunk pedig mi az erõsek, hogy az erõtlenek erõtlenségeit hordozzuk és ne magunknak kedveskedjünk. Mindenikünk…az õ felebarátjának kedveskedjék annak javár a, épülésére.” (Róma 15,1-2) Nem csak magunkért születtünk, nem csak magunkért vagyunk. Akinek a szívében van Jézus, mert behívta, és befogadta, az megszabadult az önzetlenségtõl, és úgy szereti felebarátját, mint önmagát. Aki ezt teszi, az mindent megtesz. Tedd te is testvérem. Ezek után lássuk, mit üzen nekünk Isten a felolvasott Igében a kenyér megszaporítása által. Mikor, hol, hogyan történt meg e csoda. Jézus kiküldi 12 tanítványát, hogy tanítsanak, gyógyítsanak,
ZARÁNDOK ördögöket ûzzenek és Isten országába hívják az embereket. Az aratnivaló sok, de a munkás kevés mondta Jézus, menjetek Izráel elszéledt, pásztor nélküli juhaihoz, vigasztaljátok, és erõsítsétek õket. A tanítványok elmennek, és amikor néhány hónap múlva visszatérnek, örömmel számolnak be munkájuk eredményérõl: Mester! Még az ördögök is engedelmeskedtek nékünk a te neved által. Tele volt a szívük örömmel, sikerélménnyel, olyannyira, hogy Jézus lecsillapítja õket, mondván: Ne azon örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskedtek néktek, hanem azon, hogy neveitek fel vannak írva a mennyben.(Lk.9, 2o) És nem csak örömüket látja, hanem azt is, hogy fáradtak, fáj a lábuk, ki vannak merülve és nagyon rájuk férne egy kis pihenés. Õ igazán tudja. Munka után édes a pihenés. Õ magának is szüksége volt rá. Ezért szólítja õket: jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé. Hiszen a járókelõk miatt nemhogy pihenni nem tudtak, hanem még evésre sem volt idejük. Így jól jött egy kis csendesség, egy kis pihenés. Jertek el csupán ti magatok. Ma is sokan mondják: menjünk el csak mi magunk, ruccanjunk ki, pihenjünk meg, csak sajnos, ezek közül egyesek nem tudják azt, hogy a tanítványok az Úr ügyéért munkálkodtak, és a másokért végzett munkájukban fáradtak
3. oldal meg. Persze, nem azt akarom mondani, hogy másoknak nincs joguk a pihenésre, inkább csak azt, hogy az Úrnak eme szavaira nem hivatkozhatnak. Jó ezt is tudni. Jézus és tanítványai hajóba ülnek, és Kapernaumból a Genezáret tavon áteveznek a túlsó partra és elmennek egy csendes helyre. Mennek, hogy egyedül legyenek, hogy megpihenjenek, amibõl végül is nem lett semmi. Miért? Mert a nép meglátta õket, és fent Betsaidánál, a tó északi részén, gyalog, vezetés nélkül utánuk sietettek. Sõt, meg is elõzték õket, és amint Jézus és övéi megérkeztek, azonnal Hozzá gyülekeztek. Jézus nem küldi el, nem utasítja el, hanem magához fogadja õket. Micsoda szeretet! Mennyi megértés! És milyen hatalmas áldozat! Önmagát feláldozó szeretet, mely nem önmagára tekint, hanem a szegény népre, akik úgy 15 ezren lehettek: férfiak, nõk, gyermekek, és akik olyanok voltak, mint a pásztorvezetõ nélküli juhok. Jézus nézi, megszánja és elkezdi tanítani õket. Lelkileg eteti, táplálja népét. Õ igazán tudja melyik az elsõ, melyik a fontosabb. Õ mondta egyszer: keressétek elõször Istennek országát és az Õ igazságát és azután,- ráadásul- minden megadatik néktek. (Máté 6, 31). A sokaság csak úgy szívja magába az Igét, mely Istennek hatalma minden hívõnek üdvösségére. (Róma 1,16-17) Vagy, amint más
ZARÁNDOK helyen is mondja: tetszett az Istennek, hogy az evangélium hirdetése által tartsa meg a benne hívõket. (1Kor.1, 21) Jézus úgy belelendült, hogy késõ estig tanítja õket. Ennek ellenére a sokaság nem mozdul, mindenki hallgatja. El voltak telve Jézussal és az Õ tanításával. Érezték, hogy ez áldott lehetõség, amivel most élni kell, még áldozatok árán is. Nem csak kenyérrel él az ember, hanem Istennek minden Igéjével, amely szájából származik, mondja Jézus. De ennek a fordítottja is igaz, nem csak Igével, hanem kenyérrel is. Ezt látják a tanítványok, akik nyugtalankodnak, zavarja õket a sokaság. Õk mennek Jézushoz, õk figyelmeztetik Õt. Milyen érdekes, ugyanaz a sokaság, melyet Jézus szeret, megszán, az a tanítványokat zavarja. Nem tudják elhordozni, elviselni õket. Figyelmeztetik a Mestert, hogy az idõ nagyon eljárt, az emberek éhesek, és nincs mit enniük. A hely pedig puszta, ahol nincs semmi. Végezd be a tanítást és bocsásd el õket a közeli falvakba, majorokba, hogy vegyenek maguknak. Nekik sincs semmijük és a pusztában sincs semmi. Éhesek, gyengék, ha nem esznek, hazáig kidõlnek az úton. Tégy valamit velük, értük. Mentsd meg õket. Testvéreim! Mi hogy vagyunk ezzel? Szeretjük-e az éhezõket, a nélkülözõket, a szenvedõket, vagy idegesítenek, zavarnak? Igyekszünk minél hamarabb lerázni magunkról és
4. oldal megszabadulni tõlük, vagy segítjük õket szeretettel? Jézus a tanítványokhoz fordul és ezt mondja: adjatok nékik ti enniük. Mi? Honnan? Mibõl? Hiszen, semmink sincs. Ledöbbennek, kétségbe esnek, megszomorodnak. Hogy kérhet Jézus tõlük ilyet? A semmibõl semmit sem lehet adni. A semmibõl csak semmit. Nekik pedig sem kenyerük, sem pénzük nincs. Kétszáz pénz értékû kenyér sem volna ennyi embernek elég. Tehát, nincs más megoldás Mester, nem tehetsz mást, minthogy elbocsátod õket. Tehetetlenségi és szegénységi bizonyítványuk ez, és nem csak a tanítványoké, hanem a mienk is. Nekem sincs, szegény vagyok, nem adhatok. Nem segíthetek. És ezzel elrendezzük az ügyet. Jézus, viszont, kitart amellett, hogy ti adjatok nékik enni. Ti, ma is és mindig ti tanítványaim, hívõ gyermekeim. Mire akar ezzel tanítani Jézus? Arra, hogy az emberiséget az övéin keresztül akarja táplálni, általunk. És ha nem általunk, akkor ki által? Ha nem a hívõk, a hitetlenek által megteheti? Nyílván, hogy nem! Csak azok által teheti, akik az övéi, akik tõle kaptak, és a legtöbbet kapták! Õt magát. Drága megszentelt életét, annak javait, egy kiapadhatatlan forrást, amibõl meríthetünk és amibõl tovább is adhatunk. Jézus megkérdezi övéit: hány kenyeretek van? Menjetek,
ZARÁNDOK nézzétek meg. Vegyétek számba. Hátha, mégis van, hogy ne tudjátok mondani, hogy nincs semmink. Az özvegyasszony két fillérét, mely az egész vagyonát jelentette, az Úrnak adta. Vedd számba, talán neked is van annyid. Van két ruhád, egy darab kenyered, amit megoszthatsz. A szekrényben évek óta nem használt ruhád, cipõd, a kamrában, a pincében, a pénztárcádban van valamid, amivel segíthetsz. Egy-két órád, mely alatt meglátogathatsz valakit. Rájössz, hogy neked is van szíved, lehet szeretni, megbocsátani, és így tovább. Hány kenyeretek van? Amikor számba vették, találtak. Tehát mégis van, és elmondják: Van 5 kenyér és 2 hal. Kevés, nagyon kevés, és mi ez ennek a kisvárosnyi népnek? Ennyivel nem tudunk segíteni, ha több nincs, jobb ha ezt sem adjuk. Kifogás mindig volt és mindig is lesz. Ha nincs, azért nem adok, ha kevés van, azért nem, így hát sohasem. Ami van, az meg kell nekem. Pedig Jézus azt mondja: oszd meg és adj. Ez az Isten akarata. Elfogadod? Visszautasítod? Azt mondod, amit Jakabnál olvasunk: megértelek, de nem adhatok, menj. Jó tartalékolni, mert ki tudja! Hány kenyeretek van? 5 és 2 hal, no meg Isten! Erre fókuszálnak a chilei testvérek. Erre irányítják a figyelmet: van Isten! Amit nem értenek, nem tudnak a tanítványok, tudja Jézus és elkezd intézkedni. Kiadja a parancsot:
5. oldal ültessétek le az embereket a fûre, 5o-1oo-as csoportokba. Mindenki engedelmeskedik. A sokaság leül és a tanítványok még most sem értik, esetleg sejtik, hogy itt most csoda fog történni. Lehet, hogy nagy csoda!? Mindenek szemei Jézusra néznek, aki vette az 5 kenyeret, az égre tekintett, az Atya Istenre, és hálákat adva megtörte és a tanítványoknak adta, hogy tegyék a nép elé. És a halakat is megosztá mindnyájuk között. Megtörtént a csoda. A kenyér és a hal megsokasodott Jézus kezében, de a tanítványok adják a népnek. Mégis õk. Beteljesedik: ti adjatok nékik enni. És adtak. Honnan vették? Ahova elõbb a keveset tették, Jézus kezébõl. Testvérem, azt mondod, hogy kevés a kenyered, a halad, a pénzed, fogytán van az egészséged, hited, szereteted, örömöd, egyre kevesebb az idõd, alig van erõd és tovább sorolhatnám. Tedd Jézus kezébe, add át neki, meglátod, hogy úgy megsokasodik, hogy másoknak is adhatsz belõlük bõven. Nem megmondta Jézus: én vagyok az életnek vize, aki én belõlem iszik, abban is élet vizének forrása fog buzogni. Megáldalak és áldás leszel mások számára. Tedd hát életedet Jézus karjaiba, szolgáltasd ki mindenedet néki, és akkor megáld és áldássá tesz. Örülni fognak neked és hálásak lesznek érted a veled és körülötted élõ emberek. Ami itt történt, az csoda! És ez a csoda egy kép, amely azt mutatja,
ZARÁNDOK hogyan adja magát Jézus az éhezõ világnak. Teste megtöretett, vére kiontatott, hogy magát szétoszthassa, hogy így sokaknak élet kenyere és itala legyen, azoknak, akik hisznek Õbenne. Õ az életnek ama kenyere, amely életet ád a világnak. Ezek a szavak az utolsó vacsorára és az úrvacsorára is emlékeztetnek. Vette a kenyeret, imádkozva, hálát adva megáldotta, megtörte és adta, szétosztotta „magát” az éhezõ embernek. Ma is ugyanígy teszi, ugyanazt mondja: vegyétek, egyétek, vegyétek, igyátok, és mi vesszük, esszük és isszuk. Vesszük a vele és az egymással való közösséget és az örök életet. És hadd utaljak még egy dologra: a 42. versre. Evének azért mindnyájan és megelégedének. Ettek, jóllaktak, megelégedtek, azaz hálásak is voltak. Hálásak az iránt, aki lelkileg és testileg is megelégítette õket. Megelégedtek és még maradék is maradt. Testvéreim! Ilyen gazdag és bõkezû adakozó a mi Istenünk. Aki õt követi, aki Vele jár és marad, rábízza életét, családját, jelenét jövõjét, arra gondot visel, megõrzi és megtartja. Ahol Isten, ott szükség nincsen! Közösségében nem lehet éhen halni, szükséget érezni. Ezért sohase kételkedjünk, ne aggodalmaskodjunk. Ha Jézus megelégített tizenötezer embert, hogyne tudna megelégíteni minket a jövõben is, akik bízunk benne. Õ azt is megígérte, hogy velünk van minden napon a világ végezetéig!
6. oldal Az ének szavai által bátorodjunk fel, nyugodjunk meg: Ó, ne félj, ne rettegj, én veled vagyok/ Ím e szó utamra csillagként ragyog/ Felhõk közt mint napfény, úgy tör át szavad/ Nem hagy el Megváltód, sohasem leszesz magad! Ámen. Elhangzott az arad-belvárosi gyülekezetben tartott világimanapon 2011. március 10-én
Grósz László
Megváltónk... átlépve szokott közönyön, Megosztom véled örömöm: midõn jajgatánk és megtörénk, a Megváltó jött el közénk!... talán csak azért született, hogy megcibálja füledet, vagy borogassa homlokod, ha láztól forró - gondod sok... az éj bármily sötét lehet, megvilágítja léptedet, magányban társad, támaszod, s nevét imádba foglalod... végsõ utad nem tart sokat, s õ országába befogad, és ügyel miránk szüntelen, hétköznapon meg ünnepen!
ZARÁNDOK
7. oldal
Eseménynaptár 2010. december 5.
Erdély jajkiáltása Trianonért A kilencven esztendõvel ezelõtti nagy nemzeti tragédia, Trianon szomorú emléke felidézésének szenteltük a tavalyi év decemberének elsõ vasárnapját. A délelõtti istentiszteleten Baracsiné Dávid Zsuzsanna lelkipásztor hirdette Isten Igéjét, prédikációjának alapigéje Ézsaiás próféta könyve 59. fejezetének 2021. verse volt: „És eljön Sionnak a megváltó, és azoknak, akik Jákobban megtérnek hamisságukból, szól az Úr. És én õvelük ily szövetséget szerzek, szól az Úr: lelkem, a mely rajtad nyugszik, és beszédeim, a melyeket szádba adtam, el nem távoznak szádból, és magodnak szájából, és magod magvának szájából, így szól
az Úr, mostantól mind örökké!” Az istentiszteleten az ünnepi igehirdetést követõen egy lélekemelõ mûsort tekinthettünk meg, melyet Olasz Angéla történelemtanárnõ állított össze. A versekbõl és zenei betétekbõl álló,
ZARÁNDOK szépen koreografált mûsorban Kis Zsuzsanna, Molnár Melinda, Murvai Róbert Dávid, Csíki Tamás, Vancsik Bernadett, Spir Anita és Gál Zoltán mély átéléssel elevenítették fel nemzeti irodalmunk gyöngyszemeit. Köszönjük felemelõ szolgálatukat. December 5.
Kárpát-medencei imanap Ugyanezen a vasárnapon, a délutáni istentisztelet keretében gyülekezetünk is bekapcsolódott a kárpát-medencei i m a n a p b a . A hagyományokhoz híven minden esztendõ elsõ vasárnapján kerül sor erre az imanapra, melyen a kárpátmedencei református gyülekezetek lelki közösségében szoktunk imádkozni egymásért és nemzetünk lelki egységéért. Az idei imanap ismertetõ anyagát és liturgiáját a tiszántúli egyházkerület nõszövetsége állította ö s s z e . E z e n ismertetõanyag alapján került sor arra a vetítettképes elõadásra, melynek segítségével megismerkedhettünk azzal a földrajzi,
8. oldal történelmi és egyházi környezettel, ahol a kálvini tanításon alapuló bibliás hit nemzetet és egyházat megtartó erõvé vált a Tiszántúlon. Hálát adtunk Istennek azért a Debrecenért, a „Kálvinista Rómáért”, mely évszázadokon keresztül lelki és szellemi erõt jelentett a kárpád-medencei reformátusság számára, s ma is a teológiai tudományos élet egyik legnagyobb fellegvára. Gyülekezetünk nõszövetségi tagjai végezték az ima-szolgálatot ezen az istentiszteleten, örömmel fogadtuk az angyalkúti testvéreink szavalatait és énekszolgálatát.
ZARÁNDOK Majd a gyülekezet lelkes asszonyainak jóvoltából kellemes hangulatú szeretetvendégséggel zártuk ezt az imanapot, melyen reménységünk szerint egymás hite által kölcsönösen megerõsödtünk. 2011. január 16.
Lelkészi beszámoló Minden esztendõben a lelkipásztorok szolgálati kötelességei közé tartozik jelentést írni az elõzõ év gyülekezeti életérõl, a gyülekezetben folyó szolgálatról. Ezt a beszámolót a január 16-i istentiszteleten hallgathatta meg a gyülekezet. Az anyakönyvi adatokból kiderült, hogy a 2010-es esztendõben 24 férfi és 26 asszonytestvérünket temettük el, összesen 50 egyháztagot. Megkereszteltünk 2 fiút és 5 leányt, összesen 7 újszülöttet. A megkeresztelt gyermekek szüleinek felekezeti összetétele a következõképpen alakult: 1 gyermek egyezõ vallású, azaz református szülõk gyermeke, 6 gyermek pedig vegyes családban született (4 magyar és 2 román ajkú vegyes-családban). Házassági esküt tett 13 pár, közülük 1 pár volt egyezõ vallású (református), 12 pedig vegyes vallású pár (8 magyar ajkú és 4 román ajkú). A konfirmáció alkalmával 1 fiú és 3 leány, összesen 4 ifjú tett fogadalmat hitérõl. Ezeket az anyakönyvi adatokat összevetve a
9. oldal gyülekezetbe újonnan beiratkozottak, beköltözöttek illetve kiköltözöttek számával, megállapítható, hogy az elõzõ évhez képest 21 egyháztaggal lett kevesebb gyülekezetünk. Így a jelenlegi lélekszám 1175. Adja Isten, hogy gyülekezetünk növekedjen a hitben, erõsödjön a testvéri szeretetben. Január 19-23.
Ökumenikus imahét Idén is megtartottuk az aradi történelmi egyházakkal közösen szervezett ökumenikus imahetet, melynek ebben az esztendõben az Apostolok Cselekedeteirõl írott könyv 2. részének 42. verse volt az alapigéje: „És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek m e g t ö r é s é b e n é s a könyörgésekben.” Közös istentiszteleti alkalmainkon a Szentírás útmutatása alapján próbáltuk megkeresni azokat az értékeket, amelyek az elsõ pünkösd után közösséggé formálták a jeruzsálemi keresztyéneket. Az imahét szerdai napján római katolikus testvéreinknél gyûltünk össze, csütörtök délelõtt a szerb ortodox templomban, délután a mi református gyülekezetünkben, pénteken a görög katolikus egyház kápolnája, vasárnap pedig a záróistentiszteleten az ortodox katedrális volt a helyszíne az
ZARÁNDOK ökumenikus istentiszteleteknek. Igyekeztünk arra koncentrálni ezeken az alkalmakon, amik nem elválasztanak, hanem összekötnek minket. Március 10.
Világimanap a chilei keresztyénekért Idén is megszerveztük gyülekezetünkben az ökumenikus világimanapot, melyen a 2011-es esztendõ programja szerint a Chilében élõ gyülekezetekért és k e r e s z t y é n testvéreinkért imádkoztunk. Az istentiszteleten Józsa Ferencz aradmosóczi református lelkipásztor hirdette Isten Igéjét. A chilei nõszövetség által
10. oldal összeállított vetített elõadás képkockáinak megtekintésével egy olyan országgal ismerkedhettünk meg, amelyikrõl mi itt Európában nem sokat tudunk, bár a tavaly a chilei szerencsétlenül járt bányászok sikeres kiszabadulása kapcsán a világ közvéleménye néhány hétig rájuk figyelt. Hevesi Éva földrajztanárnõ idén is nagyon szakszerû és érdekes elõadással színesítette a rendezvényt, sokat megtudtunk Chile szép földrajzi nevezetességeirõl, történelmérõl, kultúrájáról. A világimanap
ZARÁNDOK gyülekezetünk nõszövetségének jóvoltából szeretetvendégséggel zárult, melyen kellemes beszélgetés alakult ki a szintén jelen lévõ evangélikus, mosóczi, gáji és angyalkúti gyülekezeti tagokkal. Reméljük, ennek a hagyománynak lesz folytatása. Isten velünk, viszontlátásra! Buenos tardes! Vaya con Dios!
11. oldal
Gyülekezeti hírek Legutóbbi, tavaly december eleji lapszámunk megjelenése óta lapzártáig, ez év április 10-ig a következõ anyakönyvi változásokról számolhatunk be: Temetések:
Március 20-27.
Egyetemes imahét Az aradi történelmi keresztyén egyházakkal januárban megtartott ökumenikus imahét után március végén egy újabb imahetet tartottunk gyülekezetünkben vendég-lelkipásztorok szolgálatával. Tekintettel arra, hogy az utóbbi hónapokban a gyülekezet lelkésze, Baracsi Levente Zoltán egyben az angyalkúti gyülekezet beszolgáló lelkésze is, így a könnyebb szervezés miatt a két gyülekezetben, Aradon és Angyalkúton egyszerre szerveztük meg az imahetet, délutánonként az arad-belvárosi, este pedig az angyalkúti gyülekezetben. Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani az angyalkúti presbitereknek, akik az imahét estéin a szolgálatra hívott lelkipásztorok megvendégelésérõl nagy szeretettel gondoskodtak. Az imahétrõl Venter Miklós presbiter írt részletesebb beszámolót, lapunk következõ oldalain olvashatjuk.
A kegyelmes I s t e n a következõ testvéreinket szólította magához: Csuka Jenõ (88 éves), Ladányi István (61 éves), Szendrei István (68 éves), özv. Gali Sándorné szül. Bondár Erzsébet (88 éves), Kiss Sándor (63 éves), Szpasznics Miklós (Majlát, 86 éves), Tari Sándor (82 éves), Kovács János (85 éves), özv. Rácz Mártonné szül. Fülöp Ilona (90 éves), özv. Vida Péterné szül. Bálint Ilona (66 éves), Szabó Gábor (73 éves), Boros Mihályné szül. Biri Zsuzsanna (87 éves), özv. Cojocariu Eftimiené szül. Vajna Erzsébet (79 éves), Hegyi Imréné szül. Szilveszter Ilona (71 éves), Szabó Eszter (93 éves) és Barabás Béla (78 éves) testvéreink gyászoló családjai számára Isten vigasztaló Szentlelke adjon megnyugvást és a feltámadásba vetett hitet és reménységet.
ZARÁNDOK
12. oldal
Keresztelések:
Esketések:
A keresztség sákramentumában részesítettük a k ö v e t k e z õ gyermekeket: w Lunga Krisztián é s G h e r á n Zsuzsanna Klára szülõk MÁRK DÁNIEL nevû kisfiát, w Zelenák Cristian és Sándor Andrea szülõk RENATE nevû kislányát, w Erdõdi Eduárd és Kiss Gyöngyi szülõk KARINA nevû gyermekét, w Hubert Olivér és Incze Melinda szülõk ORSOLYA nevû kislányát. Lapzártánk után fog sor kerülni virágvasárnapon w Tankó Elõd és Tóth Bernadett szülõk ZOLTÁN nevû kisfiának, és a majláti szórványgyülekezetünkben húsvét vasárnapján w Moiº Gergely és Hegy Gyöngyi szülõk VIVIEN-LARISA nevû kislányának keresztelésére. Isten áldása kísérje az újszülötteket, hadd gyarapodjanak testben és lélekben, Isten és emberek elõtti kedvességben. w Volt egy felnõtt-keresztség is gyülekezetünkben, Szabó Gábor testvérünk számára szolgáltattuk ki a keresztség szent sákramentumát.
Idén eddig egy esketés volt gyülekezetünkben, Isten áldását kértük Erdõdi Eduárd és Kiss Gyöngyi házaspár családi életére.
Juhász Gyula
Húsvétra Köszönt e vers, te váltig visszatérõ Föltámadás a földi tájakon, Mezõk smaragdja, nap tüzében égõ, Te zsendülõ és zendülõ pagony! Köszönt e vers, élet, örökkön élõ, Fogadd könnyektõl harmatos dalom: Szívemnek már a gyász is röpke álom S az élet: gyõzelem az elmúláson. Húsvét, örök legenda, drága zálog, Hadd ringatózzam a tavasz-zenén, Öröm: neked ma ablakom kitárom, Öreg Fausztod rád vár, jer, remény! Virágot áraszt a vérverte árok, Fanyar tavasz, hadd énekellek én. Hisz annyi elmulasztott tavaszom van Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban! Egy régi húsvét fényénél borongott S vigasztalódott sok tûnt nemzedék, Én dalt jövendõ húsvétjára zsongok És neki szánok lombot és zenét. E zene túlzeng majd minden harangot S betölt e Húsvét majd minden reményt. Addig zöld ágban és piros virágban Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!
ZARÁNDOK
13. oldal
50 éve halt meg Szántay Lajos aradi mûépítész Éppen fél évszázaddal ezelõtt, 1961. március 8-án hunyt el Szántay Lajos, Arad legnevesebb mûépítésze. Március 10-én a Felsõ-temetõben kísérték el utolsó földi útjára a mai Arad fõterének és legimpozánsabb épületeinek tervezõjét, a temetési szertartást Molnár Károly arad-belvárosi esperes-lelkipásztor végezte. Szántay nevéhez fûzõdik többek között a Kultúrpalota, az evangélikus templom, a Lutherpalota, a Bohus-palota, Szántay-palota (melyet a maga számára tervezett), a Simay-fürdõ, a Csanádi-palota Maros felõli épületrésze. Felbecsülhetetlen értékû szakmai tevékenysége ellenére nyugdíj és segélyek nélkül, szerény körülmények között élt és halt meg 89 esztendõs korában.
Az arad-belvárosi református templom bõvítési munkálatait 1925-ben Szántay Lajos tervei alapján végezték. Ekkor toldották meg a templomot az imateremmel és felette az orgona karzatával, valamint a templom építészeti arányainak megtartása végett a tornyot is megmagasították. A kép bal oldalán Szántay Lajos, a toronygömbtõl jobbra Csécsi Imre akkori lelkész látható.
ZARÁNDOK
BELVÁROSI IMAHETEKIMAHETI BESZÁMOLÓK
14. oldal templomban zajlanak az elõre megírt forgatókönyv szerint az istentiszteletek. Az idei imahét találkozói január 1923 között zajlottak, szép számú érdeklõdõ elõtt. Az ilyen típusú rendezvények segítenek minket a
1740 körül Skóciában, egy Amerikából indult pünkösdista mozgalom tûzte ki céljául az imádkozást minden egyházért, minden egyházzal. 1846-ban Londonban, 50 gyülekezetbõl 921 r é s z t v e v õ megalakította az Evangéliumi Alianszot, és elhatározták, hogy minden év január elsõ teljes hetén megtartják az i m a h e t e t a Krisztusban hívõk egységéért. Gecse Tamás nagylaki, szemlaki Magyarországon és pécskai lelkész 1886-ban tartották az elsõ Aliansz-imahetet környezetünkben élõ más a Kálvin téri gyülekezetben. a nyanyelvû és felekezetû 1968-tól kezdõdõen az Egyházak t e stvéreink örömeinek és Világtanácsa és a Vatikán közösen kezdi meg az imahét szövegének a bánatainak megismerésében. De református egyházunkban más kidolgozását. E b b e a k ö z ö s i m a h é t b e típusú imahetet is rendeznek, csatlakozott az arad-központi amely eredetileg a már említett történelmi egyházak szövetsége, ökumenikus imahétbõl nõtte ki több évvel ezelõtt. Tagjai a román magát. Ezt az egész kerületet ortodox, a szerb ortodox, az megmozgató, idõben januártól evangélikus, a központi minorita- áprilisig elhúzódó, gyülekezetek rendi római katolikus, a görög- lázas készülõdései, a lelkészek és katolikus és az arad-belvárosi kísérõik hosszabb vagy rövidebb református gyülekezetek. Így a hét utazásai tarkítják, egyszóval minden napján, más és más imaheti zsongás jellemzi.
ZARÁNDOK
15. oldal
t a n í t á s b a n , a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban!” (ApCsel 2,42) Összehasonlításképpen: míg a hagyományos, hivatalos, alkalmakon inkább csak az Ige felszínes érintésével, inkább csak liturgikus és p r o t o k o l l á r i s megközelítésben hangzanak el a tanítások, addig a mi saját imaheti alkalmainkon a lelkészek az Ige magyarázatára is kitérve, sokkal Árus Csongor László hegyközszentmiklósi gazdagabban tudják lelkész és Módi József esperes az imahét megértetni Isten akaratát záróistentiszteletén a megjelent hívekkel. A nyitó istentiszteleten Ezek az alkalmak egy kis színt és Jakab István aradi evangélikus életet visznek gyülekezeteink lelkész az imahét alapigéjét sokszor álmatag életébe. Nagyon magyarázta az ApCsel 2,42 szerint, sok gyülekezetnek ez az egyetlen részletesen kitérve mind a négy i g a z i m e g m o z d u l á s a a z é v pillér: az apostoli tanítás, a folyamán. Kerületi elöljáróink erre közösség, a kenyér megtörése és az jól ráéreztek és most úgymond imádkozás fontosságára. „törvényesíteni” szeretnék ezt a Hétfõn Papp József erdõhegymozgalmat, ezzel is gazdagítva kisjenõi lelkipásztor az Ézsaiás gyülekezeteink lelki életét. 55,1-2 alapján az Isten irántunk Ezért voltam Istennek hálás, mikor való elhívásáról szólt. Isten az, aki sokévi kihagyás után újraszervezte hív, és mi vagyunk az elhívottak. egyházközségünk vezetõsége ezt a Kedden Gecse Tamás nagylaki második típusú imahetet, március lelkész Ézsaiás 51,4-8 alapján arról 20-27 között, minden nap más gyõzött meg minket, hogy ne m e g h í v o t t l e l k i p á s z t o r féljünk semmitõl, nem vagyunk közremûködésével. egyedül, az Isten velünk van! A két imahét közös témája, Igéje: Szerdán Váradi Sándor Károly „ E g g y é l e n n i a z a p o s t o l i kisperegi lelkész, Máté 6,25-34
ZARÁNDOK alapján arra hívta fel figyelmünket, hogy meg kell tanulnunk megelégedetten élni, Isten országát kell keressük, bízni Istenben és hogy mindenünk Istentõl van. Csütörtökön Bodnár Lajos borosjenõi lelkipásztor, az 1Korintus 11,17-29 igeversek alapján emlékeztetett, mire is tanított Jézus minket: reménységgel megszegni a kenyeret, valamint az Úri szent vacsora szereztetésére mindenki részére, arra hogy minden dolgunk hálaadással kezdõdjön, és ne csak beszéljük, de cselekedjük is az egységet. A pénteki igehirdetésben Lõrincz Lóránd vadászi lelkész Jónás próféta példázatával (Jónás 2, 1-9) arra tanított, hogy merjük megszólítani az Urat nyomorúságunk idején is, és rámutatott a meghallgatott ima erejére. Szombaton, a legtávolabbról érkezett Árus Csongor László, hegyközszentmiklósi lelkipásztor Jézus pusztában való megkísértésérõl beszélt. Az imahetet záró istentiszteleten, vasárnap reggel, Módi József ágyai lelkész, az aradi egyházmegye esperes hirdette az evangéliumot a Máté5, 21-26 alapján. Jézus maga magyarázza a hatodik parancsolatot (Ne ölj) és sok más bûnt, amik megakadályoznak minket az egység megélésében. Egész héten azt próbáltuk
16. oldal körbejárni, hogy mi volt az elsõ keresztyén gyülekezet titka és mi a mai ember teendõje, hogy õ is ebben az egységben legyen. Ezért, Isten iránti hálával köszönjük meg a vendéglelkipásztoroknak a szolgálatot és a házigazdáknak a szíves vendéglátást, reménykedve hogy lesz folytatása is. És most, imahét végén illik vonalat h ú z n i é s l e v o n n i a következtetéseket. Azt tudni kell, hogy annak idején érdektelenség miatt szûnt meg ez a fajta imahét. Ezért aggodalommal, de egyben reménységgel is figyeltük a résztvevõk számát estérõl estére. Bár még vetítéssel is gazdagítottak minket esténként, a bûvös 35 fölé nem ment ez a szám. Hogy ez sok vagy kevés egy 1200 lelket számláló városi gyülekezetben döntsék el Önök, kedves olvasók. Segítségül, a párhuzamosan zajló Angyalkúti imahéten kb. 50 lélek volt jelen esténként a 120-ból. Az idei imahét egyik vezérfonala az volt, eggyé lenni a tanításban, a közösségben, az imádkozásban. Kár hogy ezt az egységet csak kevesen tudják vállalni. Hogy ez elég lesz-e a folytatáshoz, nem tudom. De ha csak egyvalakit is megérintett valamelyik elhangzott gondolat, akkor már megérte. És azt biztosan tudom, hogy nem is egyet! Venter Mikós, egyházmegyei fõgondnok
ZARÁNDOK
17. oldal
Pávai Gyula
felvilágosodásnak, olvasta Voltaire-t, Rousseau-t, d'Alembert-t, s írásaiban is hivatkozott rájuk. 1772-ben elõadott színdarabja, az Ágis tragédiája bemutatásától számítjuk a magyar felvilágosodást. Írt tudományos esszéket a nemzeti nyelvrõl: Magyarság, A magyar nézõ, Egy magyar társaság iránt való jámbor szándék. Ez utóbbiban emeli ki egy Magyar Tudományos Akadémia létrehozásának fontosságát. A királynõ halála után, II. József idején kegyvesztett lett, még udvari könyvtárosi díjazását is elvették. H a z a m e n t B i h a r b a , Pusztakovácsiban lévõ birtokára, de itt is figyelte a rendõrség, mert magyar felforgatónak tartotta. Gazdálkodott, de közben írt. Itt született meg A természet világa címû filozófiai elmélkedés, valamint híres államregénye, a Tariménes utazása, amely bizonyos mértékben Voltaire A vadember címû könyve eszmeiségét képviseli. Tariménes, a fiatal nemes nevelõjével elutazik Totoposzba (képzeletbeli állam, Ausztria regénybeli elnevezése), ahol az uralkodónõ Arténis, Mária Teréziát példázza. Megismeri Kantakucit, az öreg tudóst (Bessenyeit), aki azt mondja, akárhova megy, ugyanazt találja: visszaéléseket, igazságtalanságot. Egy kirakadessel is találkozik, aki primitív vadember és azt mondja, õk az ellenséget megeszik, de nem
Az emlékezet erejével Bessenyei György (1746-1811)
Elõször a régi nagyságokra emlékezzünk, köztük is Bessenyei Györgyre (1746-1811. február 24), akinek nemrég volt halálának 200. évfordulója. Mária Terézia testõre volt, két bátyjával egyetemben. Megtanult németül, franciául, és írt is ezeken a nyelveken. Majd, amit írt, lefordította magyarra, s az 1700-as évek után csak magyarul írt. Híve volt a francia
ZARÁNDOK kínozzák, nem börtönzik be. A regényt épp mondanivalója miatt csak 1947-ben adták ki Magyarországon. Külön érdekessége, hogy itt szerepel a leghosszabb név, ugyanis Totoposzban a leggazdagabb ember neve is szinte végtelen hosszú, így hívták: Nagy Gigásbangocibumbujpulujhurculu jbüszkülüj-kikiriposzidoszi. Bessenyei sírját egy odagörgetett szikladarab jelzi, mint ahogy temetése sem volt látványos.
18. oldal eredménye. Valóságosan megtörtént eseményt ábrázol, némi módosítással, ugyanis Berchtold apátot, Melinda valódi csábítóját Ottó herceggel helyettesíti. A darabot csak a szerzõ halála után mutatták be Kassán,
Katona József (1791-1830) A másik irodalmi nagyság, az elsõ nemzeti tragédiánk szerzõje, Katona József, aki 220 éve született Kecskeméten, s ugyanott halálozott el 1830. április 16-án. Jogot végzett, de a színház jobban érdekelte. Nemcsak jól játszott, de rengeteg darabot is fordított, ugyanis akkoriban egy társulat naponta új színmûvet kellett bemutasson. Színész korában lett szerelmes Déryné Széppataki Rózába, az elsõ magyar operaénekesnõbe, aki prózai darabokban is nagy sikerrel játszott (Aradon is 1819-ben). Sajnos a mûvésznõ nem reflektált Katona érzelmeire, sõt naplójában is negatívan ír róla. A Bánk Bán 1820-ban került kiadásra 1821-es évszámmal, és a szerzõ történelmi érdeklõdésének
azóta is játsszák, fõleg nagy nemzeti események idején, például 1848. március 15-én a Pesti Nemzeti Színházban, ahol a Gertrudist alakító színésznõ, Jókai késõbbi felesége, Laborfalvi Benke Róza volt. A darab, királydráma lévén, állítólagos Shakespeare-i hatással is fel van ruházva, bár ez a kijelentés semmivel sem bizonyítható. Színészi pályájáról visszatérve, Katona József szülõvárosában lesz jogtanácsos, majd fõjegyzõ. Megírta Kecskemét történetét, esszét írt a drámaírás
ZARÁNDOK
19. oldal ezt a táblát fedeztem fel: „Ebben a házban született Latabár Kálmán színész, komikus.” Íme, a véletlenek egybeesése, a legnagyobb magyar drámaíró és a XX. század legnagyobb magyar komikus-színésze egymás szomszédságában születtek.
Katona József - Bánk bán, az 1848. március 15-i díszelõadás színlapja
problémáiról: Mi az oka, hogy Magyar Országban a játékszíni Költõ-mesterség lábra nem tud kapni? Élete utolsó két évében vadásznaplót írt és tovább foglalkozott a helytörténettel. 1830. április 16-án ebédrõl menet hivatalába, pont a városháza fõkapujában halálos szélütést kapott. Az új városháza úgy húsz méterre épült a régi eredeti helyétõl, kis park õrzi a kapubálvány maradványát, rajta a következõ felírással: „Itt szakadt meg a szíve Kecskemét nagy fiának, Katona Józsefnek.” Emlékháza ma múzeumként mûködik és a mellette levõ házon
Katona József - Bánk bán, A szereplõk a szerzõ kéziratában
Sárosi Gyuláról, a borossebesi költõrõl, templomunk (aradbelvárosi református templom) építtetésének egyik szponzoráról majd annak ideje lévén írok. Most csak annyit említenénk, hogy novemberben lesz halálának 150. évfordulója. Emlékére a református egyház kiadhatná Aranytrombita címû elbeszélõ költeményét, vagy verseinek egy jó válogatását, mert ha valaki igen, õ megérdemelné.
ZARÁNDOK
Egyházmegyei események Pro Ecclesia kitüntetés néhai Seres Géza esperes részére A Királyhágómelléki Református Egyházkerület a 2010. december 4én tartott ünnepi közgyûlésen díszoklevelet adományozott azoknak, akik az alapszabályzat elõírásainak megfelelõen áldozatos munkájukkal magyar református anyaszentegyházunk szolgálatában hûségesen helytálltak. Aradi egyházmegyénk volt esperese, Seres Géza már nem tudta személyesen átvenni ezt a kitüntetést, hiszen október 20-án magához szólította mennyei otthonába hûséges szolgáját a mindenható Isten. Az
20. oldal egyházkerületi közgyûlés post mortem ítélte neki a Pro Ecclesia díjat, melyet Módi József, az Aradi Egyházmegye esperese a december 7-én tartott egyházmegyei közigazgatási értekezleten adott át Seres Erzsébet nagytiszteletû asszonynak, Seres Géza esperes özvegyének. Az alábbiakban közzétesszük azt a Laudatio-t, melyet Módi József esperes írt meg és olvasott fel a díjátadó ünnepi közgyûlésen Nagyváradon.
LAUDATIO Néhai Seres Géza, az Aradi Református Egyházmegye volt esperesének tiszteletére Néhai Seres Géza a Szilágy megyei Magyarkecelben született 1952. július 17-én. Elemi iskoláit a Szilágyságban végezte, s tudatosan készült a lelkészi pályára. 1970-ben felvételt nyert a Kolozsvári Egységes Protestáns Teológiára, ahol 1975-ben fejezte be tanulmányait. Itt erõsödött meg hitben, tudásban, és A néhai Seres Géza esperes részére odaítélt Pro Ecclesia díjat Módi József esperes és Venter Miklós egyházmegyei fõgondnok adták át Seres Erzsébet nagytiszteletû asszonynak.
ZARÁNDOK
A Pro Ecclesia kitüntetéssel járó, Bocskai István fejedelmet ábrázoló plakett
a szolgálathoz szükséges alázatban. 1975. november 11-tõl a Nagykárolyi Református Egyházközség segédlelkésze. Egy évi segédlelkészi szolgálat után elsõ önálló gyülekezete Érszentkirály, ahol 5 éven át pásztorolja a gyülekezetet. 1981-1986 között a Szilágysomlyói Egyházmegyében, Lecsméren szolgál, majd 1986 õszétõl kezdve egészen haláláig a bánsági szórványban hirdeti Isten Igéjét. 1986-1990 között Lippán parókus lelkész és beszolgál a Gyoroki leányegyházközségbe, valamint a h o z z á t a r t o z ó szórványgyülekezetekbe. 1990-ben az Angyalkúti Református Egyházközség meghívja lelkipásztorának. A felkérést elfogadja és 1990 augusztusától a közösség elsõ
21. oldal lelkészeként, önálló gyülekezetté formálja a tövishátról elszármazott, Igére vágyó lelkes hívek „kicsiny seregét”. Az addig, alkalmanként házaknál megtartott istentiszteletek rendszeressé válnak. Lelkes gyülekezetet tudva maga mellett, templomot és lelkészi lakást épít a gyülekezet számára. 1998-2010 között a Temesvári Egyházmegyétõl különváló Aradi Református Egyházmegye esperese, mely megbízatást legjobb tudása és hite szerint végzi. Mivel szolgálati idejének nagyobb részét szórvány gyülekezetekben töltötte, esperesi szolgálatában mindig szem elõtt tartotta a kisebb gyülekezetek sorsát, megsegítését. Esperesi szolgálata idején négy új templom épült: Angyalkúton, Zimándközön, Borosjenõben és Arad-Gájban. Adminisztrációs teendõi mellett szívesen vállalt igei szolgálatot a megye gyülekezeteiben, s csendes humorával oldotta a szórványsors adta komorságot. Hitte és vallotta, hogy az Úr, aki elhívta õt a szórványban élõ gyermekei pásztorolására, nem feledkezik meg róluk. Életének nagy tragédiájában is Tõle nyert vigasztalást és naponként megújuló erõt mások vigasztalására s a kicsiny egyházmegye lelkészeinek pásztorolására. Szolgálata legnagyobb sikerének azt tartotta, hogy az
ZARÁNDOK egyházmegyében a békességet sikerült megõrizni, a látványos konfliktusokat elkerülni, levezetni. Mert konfliktusok voltak, de igyekezett kompromisszumok árán ellensúlyozni, hogy látszódjék: Krisztus anyaszentegyháza vagyunk. Vezérigéje: „Elég néked az én kegyelmem, mert az én erõm erõtlenség által ér célhoz..”(2Kor 12,9), ezt tapasztaltuk m u n k á s s á g á b a n , életszemléletében. Ez az Ige hangzott el koporsója mellett is 2010. október 23-án, mikor utolsó földi útjára kísértük az Aradi Református Egyházmegye elsõ esperesét abban a reménységben, hogy Akinek kegyelmébõl élt és szolgált 35 éven át, megnyitotta számára az Örökélet kapuját. Az Aradi Református Egyházmegyében végzett odaadó munkáját a Királyhágómelléki Református Egyházkerület post mortem Pro Ecclesia díj odaítélésével ismeri el és köszöni meg. Nagyvárad, 2010. december 4. Módi József, esperes
„Támasztok azonban magamnak hûséges papot, ki kedvem és akaratom szerint cselekszik; és építek néki állandó házat, és az én felkentem elõtt fog járni mindenkor.” (1Sám 2,35)
22. oldal
„A te hited megtartott téged” Vesmás Izabella gyoroki tiszteletesasszony köszöntése Az élet minden területén megjelenõ válságokkal, gondokkal, betegségekkel terhes világunkban 10-20 év is nagy idõnek tûnik, és lassan az sem számít rendkívülinek, ha rokonaink, ismerõseink 50-60 éves földi élet után térnek meg a Teremtõhöz. Éppen ezért lehet példaértékû számunkra az egy teljes századot betöltött emberélet. 1911. január 17-én született Vesmás Izabella tiszteletes asszony, a gyoroki református gyülekezet egykori kántora. A múlt század minden nyomorúságában részes volt, de Istenben bízó szívvel gyõzedelmeskedett azokon. Átélte a két világégést, a kommunista rendszer születését és bukását, több gazdasági világválságot és a család életét leginkább sújtót: férjének elvesztését. Életének nagyobb részét özvegységben élte le, de töretlen hittel és krisztusi szeretettel nevelte fel egy leány- és három fiúgyermekét és volt támasza nõvérének. A rázúduló próbatételek nem ingatták meg Istenbe vetett bizodalmát; mint kántor, gyülekezeti szolgálatát is örömmel végezte 92 éves koráig. 100. születésnapján a család és a gyülekezet együtt örült vele, és adott hálát Istennek ezért a
ZARÁNDOK
különös kegyelméért és minden ajándékért, amelyben által részesült családja, az egyház és a nemzet. Az Aradi Református Egyházmegye részérõl nt. Módi József esperes a 71. zsoltárral köszöntötte az ünnepeltet, majd a beszolgáló lelkész vezetésével a jelenlevõ gyülekezeti tagok a 468. éneket énekelték el. Vesmás Izabella százados élete a bizonyíték arra, hogy nem a fizikai jelenlét, nem a biológiai adottságok tesznek valakit élõvé és a közösség hasznos tagjává, hanem a sokak által tagadott, nem létezõnek minõsített dolgok: a cselekedetekben megmutatkozó hit, a lélek ereje, a továbbadott értékek. Isten gazdag áldása kísérje õt további életútján egészségben, békességben, szeretetben! Bodnár Lajos beszolgáló lelkipásztor
23. oldal
A húsvéti ünnepkör istentiszteleti alkalmai: Virágvasárnap, április 17-én: 10 órakor istentisztelet az aradbelvárosi templomban, 12 órakor Angyalkúton istentisztelet, 18 órakor istentisztelet a gyülekezeti teremben. Április 18-án, hétfõn: 18 órakor bûnbánati istentisztelet a gyülekezeti teremben. Április 19-én, kedden: 18 órakor bûnbánati istentisztelet a gyülekezeti teremben. Április 20-án, szerdán: 18 órakor bûnbánati istentisztelet a gyülekezeti teremben. 19 órakor Angyalkúton bûnbánati istentisztelet.
ZARÁNDOK
24. oldal
Április 21-én, csütörtökön: 18 órakor bûnbánati istentisztelet a gyülekezeti teremben. 19 órakor Angyalkúton istentisztelet. Nagypénteken, április 22-én: 10 órakor istentisztelet az aradbelvárosi templomban, 12 órakor Angyalkúton istentisztelet, 18 órakor istentisztelet a gyülekezeti teremben. Április 23-án, szombaton: 18 órakor bûnbánati istentisztelet a gyülekezeti teremben. Húsvét vasárnapján, április 24-én: 10 órakor istentisztelet, úrvacsoraosztás az arad-belvárosi templomban, 12,30 órakor Angyalkúton istentisztelet, úrvacsoraosztás, 15 órakor Majláton istentisztelet, úrvacsoraosztás, keresztelés. 18 órakor istentisztelet a gyülekezeti teremben. Húsvét hétfõjén, április 25-én: 10 órakor istentisztelet az aradbelvárosi templomban,
10 órakor Angyalkúton istentisztelet, 12 órakor az idõsek otthonában istentisztelet, úrvacsoraosztás, 18 órakor istentisztelet a gyülekezeti teremben. Húsvét harmadnapján, kedden, április 26-án: 10 órakor Angyalkúton istentisztelet. 12 órától ágyban fekvõ betegek részére otthoni istentisztelet, úrvacsoraosztás elõzetes bejelentés alapján. Szeretettel várjuk testvéreinket ezeket az istentiszteleti alkalmainkra!
„És a pogányok kezébe adják õt, hogy megcsúfolják és megostorozzák és keresztre feszítsék; de harmadnap feltámad.” (Mt 20,19)
ZARÁNDOK
Aradi református gyülekezeti lap Megjelenik negyedévenként
Kiadja az Arad-Belvárosi Református Egyházközség Szerkeszti Baracsi Levente Zoltán Cím: R-310085 - Arad, Deák Ferenc (Mihai Eminescu) utca 33. szám Te l : + 4 0 2 5 7 2 8 3 0 7 2 , H o n l a p : w w w . r e f o r m a t u s . a r a d . h o m e . r o
