1. évfolyam, 3.szám, június

1. évfolyam, 3.szám, 2006. június

TARTALOMJEGYZÉK

2.

T A RTA LO M J E G Y Z É K

ZS ÍRPAP Í R Tartalomjegyzék..........................................2 Ajánló..................................................3 Lángoló Mississippi ....................................3 Nyár 2006 ..........................................4 Ságváriság..............................................6 Közvélemény-kutatás ..................................6 Krix-Kraksz..............................................8 Utolsó órám .........................................8 Egy nehéz nap éjszakája ................................9 MEMENTOVI – 1.fejezet ................................12 Komoly Oldal...........................................13 Sudoku ............................................13 Havi Értelem ........................................14 Visszhang..............................................16 Névjegyzék.............................................19

3.

AJÁNLÓ

A JÁNLÓ L Á N G O LÓ M I SS I SS I P P I ( Mississippi Burning ) -1988 színes, amerikai kri mi-drá ma - 121 perc -

1964-ben járunk, Mississippi államban. Három fiatal polgárjogi aktivistának: két fehér és egy fekete fiúnak nyoma veszett. Két FBI-ügynök érkezik a déli államba, hogy kiderítsék, mi is történt. Döbbenten tapasztalják, hogy itt megállt az idő: a helyi lakosok többsége nyíltan hangoztatja rasszista nézeteit, sőt, a városi seriff és közvetlen munkatársai is a fasiszta Ku-KluxKlan tagjai. A nyomozásban nem hajlandók közreműködni, így a két ügynök a másik oldalhoz fordul segítségért; de áthatolhatatlannak tűnő falba ütköznek: a megfélemlített négerek sem beszélnek, ha mégis eljár a szájuk, hát csúnyán megbánják. A klán tagjai házakat, templomokat gyújtanak fel, négereket akasztanak és vernek meg. Versenyfutás indul a nyomozás és a megfélemlítő akciók közt. A szálak egyre mélyebbre vezetnek, mígnem sikerül lerántani a leplet a gyilkosságot elkövető csoportról. A film végén győz az „Igazság”, de érezzük, hogy az emberekben továbbra is ugyanúgy lángol a gyűlölet, mint addig, s a klán is folytatja tevékenykedését. Hiszen (, ahogy a film egy kulcsjelenetében elhangzik ) itt az ember beleszületik a rasszista világba, erre tanítják, s mire felnő, már hinni fog abban, hogy felsőbbrendű… Alan Parker filmje ötletes képi megoldásaival, a négerek megható dalai-

val és a hiteles karaktereket alakító színészekkel megdöbbentően hatásos produkciónak mondható. (Hét Oscarra is jelölték!) A filmet nézve felötlik bennem a kérdés: mi az előítéletek alapja? Hogy találjunk valakit, akinél jobbak vagyunk? A bőrszín és a kultúra különbözősége? Vagy egyszerűen csak elbutítják az embert, és belenevelik a fajgyűlölet alapjait? Ha sok áldozat árán is, de mára már felülkerekedett a „jó oldal”, s a testvériségnek és egyenlőségnek csak ritkán szab határt a bőrszín, vagy a vallás.

Bella

AJÁNLÓ

4.

N YÁ R 2006 Kezdődik a nyár. Bár, amilyen szürke, borzongós idő van, Anyu ezt nehezen hitette el velem. Mindenesetre megvan töriből az ötös, úgyhogy majomfarok-effektus. Jupííí. Csak egy kicsit fáj, hogy hiába fáradoztam, a KÖMAL-ban eléggé lepontoztak, és még oda is írták, hogy bezony, bezony, te hülye vagy. Danke schön, aber tudom ezt én enélkül is. Szóval nyár. Limonádé, rádió, kánikula, otthon ülés. Lenne, ha nem én lennék az én és nem Ti (kedves olvasóim) a Ti. De hát szerencsére mi mi vagyunk, úgyhogy nemlimonádé, fesztiválok, hűsítő medencék, bulik. De még ha nem is végig lesz ez így, mert befigyel mondjuk egy kis meló vagy tanulás, legalább nem kell suliba járni. Ez is valami. Ez a cikk arra hivatott voltaképpen, hogy egy kis nyáriprogram-ízelítőt adjon számotokra. A fesztiválokról írok, melyek egyébként gomba módjára szaporodnak évről évre szerény honunkban. A legközelebbi a mezőtúri Wan2 fesztivál június 28-tól július 2-ig. „A rockzene Mekkája”olvastam a weblapjukon. Entombed, Exodus, Apocalyptica és még sokan mások. Rokkereknek ideális a 14 éves hagyományokkal rendelkező buli, de azt is írják, hogy az egyéb zenét kedvelők sem fognak unatkozni. Web: http://www.wantedfestival.hu. Nem sokkal később július 5-én kezdődik a rohamosan fejlődő soproni Volt fesztivál. The Cult, Pet Shop Boys, Fun Lovin’ Criminals - csak hogy párat említsek a sztárok közül. A rendezvény idején a soproni moziban a Titanic Filmfesztivál válogatása látható, a CAFÉ nevű fedett küzdőtér színpadán pedig kiváló színielőadások sokaságát fogja az egyszeri

megtalálni. Az egész buli július 8-ig tart. Web: http://www.sziget.hu/volt Július 12-től 16-ig tart a Tokaj-rakamazi Hegyalja fesztivál. A 2000es tiszai ciánszennyezés után pattant ki valaki a fejéből, hogy megmutatják ők, hogy lehet ott, a tokaji híd lábánál, jól érezni magunkat a tragédia ellenére. Az ötlet bejött, és ma az egyik legváltozatosabb zenei és kulturális rendezvénnyé nőtte ki magát a Hegyalja Magyarországon. Freestylers, Radio Slave, Motörhead, csak hogy meglegyen a szájíz. Web: http://www.hegyaljafestival.hu. Idén Zamárdiban rendezik meg az Efottot, azaz az Egyetemisták és Főiskolások Turisztikai Találkozóját. A buli július 18-tól 22-ig tart. Végigfutva a programon egy egyszerű, vidám fesztivált látok. Nincsenek sztárfellépők, helyette tribute zenekarok (Nirvana, Guns, stb.), illetve az összes jó, magyar koncertzenekar. Ez inkább csak a zenéről szól, meg olyan dolgokról, amiket kicenzúráznának, ha megpróbálnám ideírni. Web: http://www.efott.hu. A Sziget Fesztivál. Na ez most már tényleg nagy buli. Közép-Európa legnagyobbja tudomásom szerint. Augusztus 9-től 16-ig. Igazából gőzöm sincs, hogy mit írjak, mert annyi minden lesz, hogy nagyon sok. Scissor Sisters, Goran Bregovic, Franz Ferdinand, Placebo és Radiohead a nagy durran(t)ások egy része. A tavalyi Szigetről írt beszámolóm az első Zsírpapír számban van benne. Ha nem olvastátok el, akkor most tegyétek meg (kis önreklám). Azt hiszem, lejön belőle a sziget fíling. Itt jön rá az ember fia a kultúrák igazi sokszínűségére. Itt különösen sok civil szervezet, az élet

AJÁNLÓ

5. legkülönfélébb területeiről, képviselteti magát. Web: http://www.sziget.hu/fesztival. Az a fesztivál, ahová a legtöbben jutunk el, természetesen a SZIN. Ebben a buliban az az igazán jó, hogy 100m2-en belül tuti ismersz valakit, ha szegedi, pláne, ha ságváris vagy. Augusztus 23-tól 26-ig gyepáljuk a Partfürdőt. Belecsaptak a lecsóba megint, úgyhogy jó buli lesz. The Tarantinos, Covenant, Transglobal Underground, azaz nagy nevek. E mellett persze hagyományos fesztiválzene és civil utca.

Web: http://www.szin.org. Elmondható, hogy az itt felsorolt fesztiválok mindegyikén zenél a magyar koncertzenekarok nagy része, (Kispál és a borz, Quimby, Tankcsapda) és mindenhol található külön sátorsor, ahol a különböző civil szervezetek mutatkoznak be a látogatóknak. A fesztiválokon mobil toalettek és tusolók vannak, amelyek javarészt megfelelnek a célnak. Az interneten pontos leírás található minden fesztiválról a fenti címeken. Tehát ha kedvet kaptál valamelyik bulihoz, ülj gép elé, és nézd meg a weblapjukat.

Végül egy táblázat az idei fesztiválok jegyárairól: Wan2

Volt

Hegyalja

Efott

Sziget

SZIN

Napijegy (e)

4900 Ft

4500 Ft

4700 Ft

-

6000 Ft

3500 Ft

Napijegy (h)

5000 Ft

5000 Ft

4700 Ft

3500 Ft

6000 Ft

4000 Ft

Bérlet (e)

7990 Ft

10900 Ft

8990 Ft

9000 Ft

24000 Ft

7500 Ft

Bérlet (h)

10000 Ft

13500 Ft

11000 Ft

10000 Ft

30000 Ft

8000 Ft

(e): elővételben

(h): helyszínen

(A Szigetre lehet „nem ottalvós” jegyet is venni, ami azt jelenti, hogy akkor nem sátrazhatsz kinn. Ennek ára elővételben 20000 Ft, a helyszínen 25000 Ft.) Fontos! Ha elővételben szeretnél jegyet venni, akkor nézd meg a neten mindenképpen, hogy meddig lehet ilyen módon hozzá jutni!

nagyi

SÁGVÁRISÁG

6.

S ÁGVÁRISÁG K Ö Z V É L E M É N Y - K U TATÁ S Két mindenre elszánt kutatóval találkozhattak a múlt héten azok, akik mit sem sejtve sétáltak a folyosón, ültek a díszteremben, vagy egyáltalán voltak valahol. Mindenkinek két kardinális kérdést tettünk fel. Az első az volt, hogy legszívesebben birtokolnának. Íme az eredmény:

milyen

szuperképességet

A válaszadók fantáziája sokkal színesebb volt annál, mintsem hogy mindent ábrázolni tudjunk a grafikonon. Hajszállal maradt le a listáról például a ruhákon való átlátás képessége. Többen voltak olyanok is, akik érezni szerették volna a jedi-erőt, sőt, olyanok is, akik azt kívánták, bárcsak ne lennének ennyire tökéletesek. Volt, aki Axe hatású testszagra vágyott, de a kedvencünk a Bármikor Meghalás és Feltámadás Képessége volt.

7.

SÁGVÁRISÁG

A második kérdés ennél sokkal egyszerűbben hangzott: „Igen, vagy nem?”. A válaszok megoszlása a következőképp alakult:

Erről a grafikonról már sokkal érdekesebb dolgokat is leolvashatunk. Figyelemre méltó, hogy diáktársaink jelentős hányada az igen válasz adásával - még az értelmetlen és kilátástalan helyzetekben is - átütő derűlátásáról tett tanúbizonyságot. Különösen fontos ez annak fényében, hogy mintegy 20%-kal voltak ők többen, mint pesszimista és némi stressz hatására depresszív jegyeket mutató társaik. Akik ugye nem is a társaik, mert annál sokkal alantasabbak. Noha a jók kedvét úgysem tudnák elrontani, azért jobb, ha kerülik az ilyen színtelen emberek társaságát. A megfelelő iskolai környezet szerepe természetesen kulcsfontosságú az erőviszonyok alakulásában, a családias, gondoskodó légkör egyre inkább aláássa a széthúzás és utálat destruktív elharapódzását. A folyamat tehát kedvező, a természet törvényei szerint halad. Minden a legnagyobb rendben!

Nem elhanyagolható viszont az sem, hogy sajnos 18,7%-kal többen vannak azok, akiket képmutatásuk még akkor sem hagy el, mikor azt sem tudják, miről van szó. És ezzel egy szomorú tendenciát kaptunk tollvégre, mert ez az arány egyre csak nő! Hogyha feltételezzük, hogy minden 1%-nyi egyenes ember elbír egy kétszínű köpönyegforgatóval (értsd: semlegesíti azt), akkor még mindig megmarad a fent említett közel húsz százalék! Szerencsére természetesen nem ez a helyzet, mivel a jó emberek egyszerre több puhatestűvel is el tudnak bánni. A szakirodalom másfélszeres túlerő esetére még biztos győzelmet említ, így az esetünkben mért 1,45 és 1,46 közti arány még nem veszélyes ugyan, de mindenképp intő jelként kell rá gondolnunk. Figyelembe véve az egyre súlyosabb műanyagemberszám-növekedést, és kiterjedt besúgóhálózatukat. Eljött tehát a cselekvés ideje! Ha a jóság, tisztaság túlsúlyát, vagyis a természetes állapotot kívánjuk visszaállítani, nem maradt vesztegetni való időnk!

Sam, pite

KRIX-KRAKSZ

8.

K RIX -K RAKSZ UTOLSÓ

ÓRÁM

A második lövés már talált. Hátratántorodom, nekiesem a falnak. Lassan elkezdek lefelé csúszni. „Miért nem lő már? Miért nincs már vége ennek az egésznek?” Nem érzem már a fájdalmat a vállamban, pedig fél másodperce még ott tombolt. Valami meleg folyik végig az oldalamon. Rápillantok. Vér. Aztán egy árnyék takarja el az utcai lámpát. Egy köpenyes alak magasodik fölém. „Ki a jó fene vagy?” Nem válaszol. Előhúzza pisztolyát és … A kamera elfordul a falfirkás téglafalra, lövés dördül, majd The End felirat. Kitör a zsivaj, a nép tolakszik a kijárat felé, csak néhányan olvassák végig a gördülő feliratot. Kábán kelek föl. Mintha csak én kaptam volna azt a lövést. Legyintek. Hát, egyszer meg lehet enni. Már alig vannak a kijáratnál, minden lökdösődés nélkül átjutok. Bandukolok hazafelé, úgysincs busz. Leszegett fejjel, gondolataimba merülve. „Miért nézünk mi thrillert?” Nem találjuk elég izgalmasnak saját életünket? Avagy ennek ellenkezője: be akarjuk látni, hogy a mi életünk hétköznapi, ehhez képest? Miért nézek én ilyet? Én melyik csoportba tartozom? Nem mondhatnám, hogy unalmas az életem, mindig van hol tüzet oltani. Határidő határidő hátán. A hídon lenézek a gátra. Szivárog a víz a homokzsákok alatt. Senki sem ügyel rá. Megfordul a fejemben, hogy lemegyek, és segítek a természetnek a rombolásban. Gyorsan Elhessegetem e bűnös gondolatot, de el is mosolyodok rajta. Hát igen, mégse volt olyan rossz a film. Szétnézek, látok-e olyan alakot,

mint az a köpenyes. A túloldalon egy háromfős banda jön befele a városba. Na, ennyit a biciklisávról. Kocsik nem járnak, tiszta a híd. Szél fúj a Tisza felett. Hideg van, behúzom a kezem a pulóver ujjába. Minél előbb otthon kéne lenni. Fázom. Mégiscsak kellett volna az a dzseki. Azért így belegondolva mégsem olyan mozgalmas. Reggel fel, iskola, ebéd, haza, délután, vacsora, TV, fekvés. Semmi különleges. Akkor az izgalomért nézem? Hármat kongatnak. Lassan éjfél. Toronyiránt a Ligeten át kéne menni, minden kint töltött perccel betegebb leszek. Holnap hajnalban német. Fel kell kelnem, de előtte azért otthon is kéne lenni egy cseppet. Német? Esne bele a jó fene, mintha szólemaradásom lenne. Akkor futok, kész, el van döntve. „Csak szuszogj – somolygok magamban –, csak szuszogj!” Így éjjel elég félelmetes. Régóta járom ezt az ösvényt, de csak nappal. Nekem is pont ma kellett moziba menni. Bokorzörgés. Gallyreccsenés. Mégis kerülni kellett volna. Csak egy sündisznó, bár Monty Python után már a sünök sem elhanyagolandó tényezők. Lassan kiérek a Temesvárira, már látom a fák által tompított fényeit. Újra reccsenések, de ezúttal hangosabbak. Hallgatózok. Felém közeledik. Csendben megpróbálok letérni az ösvényről, de ez eleve sikertelen. Minden zaj abbamarad. A túlsó parton most kanyarodik egy villamos. Aztán ismét csend. Túl messze van a fény,

KRIX-KRAKSZ

9. nem érném el. El kell bújnom. Ekkor vonyítás hasít bele az éjszakába, néhány lépéssel mögöttem. Én megkövülten állok. Állati morranások, szimatolás, majd újabb üvöltés. És nekilendült. Közeledik. Hatalmas zajt csapva tör magának utat. „Fuss, az életedért!” Rohanok, ahogy csak inam bírja, az adrenalin kering a véremben. Még néhány lépés és kint vagyok. Az állat azonban egyre közelebb és közelebb ér, nem tudok kijutni, nem tudok kijutni! Egyszerre megáll a lény, majd nevetés hangzik. „Hát te mit keresel itt?” Megfordulok, és a szomszé-

dom legjobb barátja áll ott teljes életnagyságban. „Moziból jönnék hazafelé, ha nem marcangolna szét valami eszeveszett dúvad. Biztos igazad volt, amikor kis híján a halálba kergettél.” „Minden eshetőségre fel kell készülni. Ha vadállat vagy, az ember nem akar beléd kötni.” Kedvesen felajánlotta, hogy hazakísér, én meg voltam olyan udvarias, és nem ütöttem meg, csak nyugodalmas jó éjszakát kívántam. Végeredményben szerencséje volt, máshogy is végződhetett volna számára. Nem telihold volt.

Árpás András Dániel, 11.A

E GY

NEHÉZ NAP ÉJSZAKÁJA

A következő történetet sokat tapasztalt tanulók elbeszélései alapján írtam meg. Az ő szavahihetőségük is megkérdőjelezhető, de az általam hozzáadott fiktív elemek még inkább ahhoz vezettek, hogy a cselekmény igencsak elrugaszkodott a valóság talajától. Sőt, még a főszerepet is elvállaltam. Aki ennek ellenére is magára ismerne, az szégyellje magát. Az egész azzal az instrukcióval kezdődött, hogy az osztálykirándulásra vigyük magunkkal a jókedvünket is. Mi összesen fél litert vittünk, mert tudtuk, hogy a helyi kisbolt is tele lesz vidámsággal. Az első napon megtörtént a folyadékok bétatesztelése, közjegyzőink mindent rendben találtak. Másnap reggel vette kezdetét az erdei Túra. Akkor még nem tudtuk, mire vállalkoztunk. Végtelen ösvényeken vitt az utunk egyre feljebb és feljebb, gépiesen követtük az előttünk lépdelőket. Mindenhol fák vettek körül, néha még az utat is eltorlaszolta egyegy kidőlt rönk. Valamilyen topológiai

bravúrral azonban sikerült olyan útvonalat választani, hogy még a visszaúton is végig felfelé mentünk. A húszkilométeres túra minden energiánkat felemésztette. Sokaknak olyan megterhelő volt ez a harminc kilométer, hogy már a kullancsokat sem volt erejük lepöckölni magukról. De a lényeg, hogy negyven kilométer gyaloglás után épségben hazaértünk. A legszükségesebb dolgokat még délután megvettük az ABC-ben. Rövid pihenő után előkészítettük az asztalt a kártyázáshoz. A partik alatt egyre fokozódott a hangulat, minden a legnagyobb rendben haladt. A körök végén a vesztesek ihattak egy kortyot kedvcsináló gyanánt, a nyertesek pedig jutalomképpen. Így ment volna még órákig, ha akkor nem kopogtatnak az ajtón. - Sam ott van? – hallatszott kintről. - Jövök már – mondtam, és felálltam az asztaltól. Meglepetésemre az ajtó előtt az Antialkoholista (a továbbiakban Anti) és Taksony álltak.

KRIX-KRAKSZ

10.

- Te, figyelj. Arra gondoltunk, hogy amíg be nem zárják a kaput… el kéne menni a kocsmába. Mit szólsz hozzá? Ezután hosszadalmas rábeszélés következett, de végül is beadtam a derekam. Már sötétedett, amikor elindultunk a becsületsüllyesztő felé. Ott gyorsan rendeltünk két-két körtét, mert abban sok a vitamin. Leültünk egy hangulatos kis padra a teraszon, és tanároktól nem zavartatva fogyasztottuk el italainkat. Ezt egyszer még megismételtük. A kocsmáros elismerően nézett rám, ahogy a kisebb halomnyi üres pohárral a kezemben lavíroztam a bárpult felé. Tudta, hogy itt többéves szakmai tapasztalattal áll szemben. A visszaúton kezdtük csak érezni az alkohol hatását. Szerencsére sikerült észrevétlenül belopóznunk a kapun. Teljesen beesteledett már, a többiek a tábortűz körül ültek, páran a sötétben fociztak. Mi folytatni akartuk nem éppen áldásos tevékenységünket, ám a faházunk ajtaja zárva volt. A kulcsot pedig valaki elvitte. Visszarohantam a tűznél ülőkhöz. A lépcsőfokok suhantak a lábam alatt, ahogy a kép kezdett kissé elmosódni a szemem előtt. Minél hamarabb oda kell érnem. Már érzem. A fejem egyre tompul. Nem vehetik észre. Most még talán nem látszik. Gyorsan… Ott nem jártam sikerrel. Visszamentem, kérdezősködtem, majd a szomszédban megtaláltam az Alkoholok Kulcsának birtokosát. Kinyitottam a faházunk ajtaját, és a hónom alá kaptam a maradék két palackot. Vigyorogva mentem át Antiékhoz, akik visszavigyorogtak rám, illetve inkább az üvegekre. Gyorsan fogyott az innivaló, mi pedig egyre jobban éreztük magunkat. Bezártuk az ajtót, így senki sem zavarhatott meg. Nevetgéltünk, körbeadtuk az italt, nevetgéltünk. Alig

van már benne valami. El fog fogyni, és akkor nem leszek már vidám. - Engedjetek be! – dörömbölt valaki az ablakon. - Úgysincs már nálunk alkohol – mondtam számat kissé elemelve a palack szájától. - De hát látom, hogy ott iszod az üveget!? - Az üveget nem is lehet meginni! Ezzel a megrendítően igaz kijelentéssel a vitát megnyertem, az ajtó csukva maradt. Ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Nekidőltem a szekrénynek, lecsúsztam a földig. Tényleg ilyen súlyos a helyzet? Nem, állva tudtam volna maradni, ha akartam volna. Mellettem Anti hasonló pozíciót vett fel. Durr! Majd még egyszer durr. - Ez nem is fáj! – mondta vidoran. És valóban nem fájt. Miután úgy éreztük, hogy elégszer vertük a fejünket a szekrényajtóba, feltápászkodtunk. Ekkor egy azóta is vitatott momentuma érkezett el a történetnek. Akár négy, akár hat deci maradt a muníciónkból, tény, hogy egy levegővel eltüntettem az egészet. Öklömet (diadal)ittasan a levegőbe emeltem. Hű, ez nem volt semmi. Most viszont elfogyott, és nem leszek már vidám. Valahol biztosan van még. Átmegyek. De akkor adnom is kell érte valamit. Á, itt van egy szatyornyi ropi, ez megteszi. Átmentem. Egy doboz sört még elő tudtak bányászni az ágy mögül. Majdnem az egész szatyrot oda akartam adni, de ezek a becsületes emberek nem használták ki, hogy az értelmi szintem időbeli függvénye helyi minimumot ért el, és visszaadták a felét. A zsákmánnyal visszatértem a törzshelyünkre. Az első pár kortyot Antinak ajánlottam, a többit magam fogyasztottam el. Eközben Taksony véletlen-

11.

KRIX-KRAKSZ

szerűen helyezkedett el a padlón, mondhatni, elterült minden második lépés után. Anti mondott valamit, ami egyáltalán nem volt vicces, én mégis ledobtam magam az ágyra, és kapkodtam a levegőt a nevetéstől. Ez nem is vicces. Mégis nevetek rajta. Ijesztő lehetek. A betöltés itt véget is ért. És attól kezdve már semmi sem volt vicces.

Egyre rosszabbul éreztem magam, pedig már legalább fél órája nem ittam semmit. Két kézzel támaszkodtam, valaki pedig fogta a derekamat. Nem láttam igazán semmit, se a tükröt előttem, se az embereket mellettem. Ilyen még soha nem volt. De nem is lesz. Soha többé nem iszom. De hiszen tudom, hogy úgysem fogom betartani.

Ki tudja, milyen szándéktól vezérelve, bementünk a faház mögé. Határozottan depresszívvé vált a hangulat. Persze ilyenkor előkerülnek a régi emlékek, a rendezetlen konfliktusok. Külső szemlélő talán nevetségesnek talált volna, de mi soha nem tudtunk olyan őszintén beszélni egymással, mint akkor. Az ördögbe. Nem is úgy volt, ahogy gondoltam. Nem is volt igazam. Én nem haragszom. Remélem, nem felejtem el holnapra. Közben páran benéztek a ház mögé. Annyit láttak, hogy ott hárman megölelik egymást. Bámultak minket, de valaki elküldte őket. Ők nem értenek. Azt hiszik, ők józanok, pedig most inkább mi vagyunk azok. Nem tudom, mennyi időt tölthettünk ott, talán húsz perc lehetett.

A gyomrom újra és újra összeszorult, pedig már hiába. Elég már! Nem hallod? Miért csinálod ezt? Egyre nehezebben vettem a levegőt. De ez nem lehetséges… ugye alkoholtól nem lehet megfulladni? Nem kapok levegőt… Még sosem hallottam olyat, hogy valaki ettől… ne, már megint a gyomrom. Még ne, előtte még levegőt kell vennem! Csak egy utolsót… nem, már nincs idő… szorít. Még mindig szorít… mindjárt vége… újra lélegzem.

Egyszer csak kezdtem furcsán érezni magam. A gyomrom összeszorult. Azt hiszem, ez az. Már nem tehetek ellene semmit. Eddig tartott… Nem emlékszem, hogyan kerültem a mosdóba, de valahogy mégis lejutottam a lépcsősoron. Bent voltak a barátaim, bár csak elmosódva láttam őket. - Ne haragudjatok… én nem akartam… csak… - Nem haragszunk, csak menj már oda a kagylóhoz.

Így telt el néhány perc. Elcsíptem néhány hangfoszlányt: - Gyere le, vigyétek föl. Fektessétek le. És valóban, kis idő múlva rám adtak egy pulóvert és feltámogattak a lépcsőn. Egyedül is fel tudnék menni… még átlépem a küszöböt… itt az ágy… köszi, srácok. És akkor teljes sötétség. Másnap, korán reggel ébredtem fel. Nem voltam másnapos, de egy kicsit még imbolygott a világ. Utólag kiderült, hogy este átjött hozzánk egy lány. Hát… ő kimaradt az életemből. Sebaj, aki mulat, az ne panaszkodjon. Eddig a történet. Talán voltak, akik néhol magukra ismertek és bólogattak. És talán ők is úgy gondolják, hogy máshogy, jobban is el lehetett volna tölteni azt az estét.

Sam

KRIX-KRAKSZ

12.

MEMENTOVI – 1. F E J E Z E T Az én életemben az ovi rendkívül fontos szerepet játszott. Gyakorlatilag ott, a Hunyadi téren nyílt ki a csipám. Meg a szám. Bár kétlem, hogy ezt bárki is bizonyossággal megjósolhatta volna azokban a (hó)napokban. Még ovi előtt nem volt gond. Olyan voltam, mint a sós fenekű tyúk, állandóan oda akartam menni. Aztán anyuék el is vittek. És benéztem a terembe, és rájöttem, hogy nem is olyan jó ötlet ez az oviba járás. Próbáltam visszakozni, de hát a fejemhez lett vágva, hogy én akartam idejönni, és majd meglátom, mennyire jó lesz, mennyi gyerek van, egy csomó barátom lesz. Igazából nem tudtam elképzelni, hogy valakinek örömet okoz idegen, hangoskodó kis húscafatokkal játszani. A szüleim elmentek, én pedig maradtam. Ezt a tényt sajnos nem tudtam a potenciális költői eszköz felismerésének fényében szemlélni, csupán az szűrődött le az egészből, hogy nekem ez rossz. Emlékeim szerint a sokkos állapot (amelyet sírás, ill. - nővérem nagy bánatára csupán - átmeneti némaság jeleztek) körülbelül egy hétig tartott, de a minap felvilágosítottak szüleim, hogy valójában karácsony előtt nem sokkal szólaltam meg ott először. Aztán egyre inkább otthon éreztem

magam. Az első megmozdulásom, amire emlékszem, az az az eset, amikor is egy kislánynak csináltam a haját. Egyik szép, hosszú barna fürtjét a sok közül még szebbé akartam varázsolni szakmai elismerés reményében. Az eszközkészlet ugyan hiányosnak tűnt a bongyorításhoz, de a helyzetet nem láttam annyira kétségbeejtőnek, hogy eltántorodjak szándékomtól, így hát fogtam egy fésűt, és arra tekertem a tincset. A célom részben elértem a művelettel, az eredmény aligha volt figyelmen kívül hagyható: egy kis prücsök visítva rohan az óvónénihez, aki gondterhelt arccal próbálja kiműteni a fésűt a hajra immáron nemigen emlékeztető gombolyagból. Ezzel elindultam az én kis dimbesdombos utamon. Akkor tűnt fel talán először, hogy kicsit rázósabb, mint a nagyonjógyerekeké, amikor visszamentem meglátogatni az ovit, és mondta a Katika néni, hogy jaj, a Sanyi milyen aranyos gyerek, hogy ő is egy csomószor visszajön, és mutatja, hogy mennyi pirospontot meg csillagot kapott, stb (a kis stréber). Nos, nekem volt a sok pirospont között sok fekete is. A pofám ugyanis - mióta kinyílt - be sem állt.

a bolond lány(11.d)

13.

KOMOLY OLDAL

K OMOLY O LDAL SUDOKU A tanév utolsó sudoku-feladványa egy igen nehéz lesz. Azért lesz ilyen nehéz, mert tekintettel vagyunk a bő két hónap unalomra, ami az iskolától való ideiglenes elválás velejárója. A hóakadályoktól elzárva jól jön majd egy biztos pont, egy cél, ami élteti majd a kedves olvasót a viszontlátásig. A kellően patetikus bevezetés után íme a rejtvény, maga:

A helyes megfejtőkről és megfejtésekről a lap nagyon ízléses portálján találhatóak a részletek.

KOMOLY OLDAL

14.

H AV I É RT E L E M Azon alkalomból, hogy ismét a sokat emlegetett nagy állatkertből kell idéznünk, álljon itt először egy kivonat egy átlagosnak mondható rendőrörs egy átlagos napjának jegyzőkönyveiből és bejelentéseiből: Gyanúsított, jegyzõkönyvbõl: "Levittem az alagsorba, és meg homoszexuáltam, amit éreztem iránta." Négyen voltak, három rendész és két németjuhász kutya. Körözést rendelek el személy elleni lopás szabálysértés bûncselekménye miatt ismeretlen tettesnek, aki a Budapesti Keleti pályaudvaron Bor Béla sérelmére személyi tulajdon elleni lopás szabálysértése bûncselekményét módszer nélküli módszerével elkövette. Verekedéshez mentem ki, ahol a verekedõ elküldött melegebb éghajlatra. Én elmentem, majd másodmagammal visszatértem. Kárbecslõ álláspontjáról ír a rendõr: "Hátulról megnyomták az aszszonyt Paksnál." És akkor bejött az irodába két nõi hölgy. Észrevettem, hogy egy ember hímvesszejével szennyezi a környezetet. Felém fordult, és míg hímvesszõjét lóbálta, felszólítottam a cselekmény abbahagyására, erre nyomatékosan felszólított az anyámmal való közösülésre. Kérem a lóbálást súlyosbítóként figyelembe venni. Tetten értem, amint a padon fecsegve csavargott. A férj egy idegen nõvel ment a kocsiján, karambolozott. A helyszínen megjelent a feleség is. Mondta a rendõrnek, hogy férjének nincs sérülése, de otthon majd lesz. Véres volt az egész kultúrház. Látszott, hogy nem író-olvasó találkozó volt elõtte. A hulla még reggel összeveszett a feleségével, majd elment a kocsmába. Mikor dél körül hazajött, megevett egy fél literre való tejfeles bablevest, majd arra megivott egy ugyancsak fél literre való asztali fehérbort. (Bûnjelek csatolva.) A hulla ezután még egy kicsit veszekedett a feleségével, majd kiment az istállóba és borjúkötélre felkötötte magát. A hulla azonnal meghalt. Gyanúsított a husáng felemelése által elkövette a hatósági közeg elleni erõszak kísérletének vétségét, tekintetbe véve, hogy a hivatalos sapka kétségkívül az intézkedõ közeg fején helyezkedett el. Mindazonáltal a helyzet gumibot útján megnyugtatóan rendezésre került. A gyanúsított gépkocsijával Komló belterületén elütötte a vele azonos irányban haladó ismeretlen személy által hajtott kerékpárost. Az esti órákban ismeretlen tettes felgyújtott egy utcai könyvesboltot. A kár nem haladta meg a hasznot.

15.

KOMOLY OLDAL

És mivel ez egy nevezetes, kellemes szünidőt-példányszám, ezúttal duplázzuk az értelemmennyiséget is. A második adag jóság Dolák-Saly Róbert Madáretető című könyvéből származik, a szerzői jogok teljes tiszteletével. Közelebbről: kresz-tanfolyam.

VISSZHANG

16.

V ISSZHANG Az, hogy ilyen rovatba írhatok most egy vitáról, amelyet a lap olvasói egy a Zsírpapír által közölt cikk alapján folytattak, amellett hogy nagy örömmel tölt el, igen pozitívan minősíti Szunor az újság második számában megjelent Borotva kontra borosta cimű írását. Hiszen lehet jobb annál, ha egy cikk stílusa, megszerkesztettsége és egésze olyan jól tükröz egy álláspontot, hogy az az olvasókat elgondolkodtassa, és (mint meg is történt) gondolatainak kifejtésére, illetve vitára késztesse? Tovább hízik a májunk, ha belegondolunk, hogy mindez az újság saját honlapján történt:) No de a cél, amiért ez a cikk megszületett, nem más, mint hogy megpróbálja körvonalazni azokat az igen szép számmal érkező véleményeket és álláspontokat, amelyek Szunor cikke alapján megszülettek. Hát most megpróbálok megfelelni e nemes célnak:)

A cikk ugyebár az akár Beckham nevével is fémjelezhető metroszexualitásról, illetve a divatból történő elnőiesedésről szólt, illetve mondott erről véleményt is. A róla folytatott vitát, illetve gondolatfolyamot PsD igen jogos kérdése indította el: "Végül is ki is mondhatja meg, milyennek kellene lennie egy férfinak? Nem az volt a feminizmus fő problémája, hogy a heteroszexista és hímsoviniszta férfivilág meg akarta mondani, milyennek, sőt, minek kell lennie egy nőnek? »még jó, hogy mi, akik a normális férfiakat szeretjük, többen vagyunk...« Ez bálványimádás. Mindennek létjogosultsága van, ami másokat nem károsít. A metroszexualitásnak is. És a konzervatív véleményeknek is egyébként." Ezután az egyetértés igen nagy volt abban, hogy bár a divatból való másság tényleg elítélendő, másnak lenni viszont egyéni szabadságjogunk.

"Hogy mi az »egészséges lelkület« ... azt kinek van joga eldönteni? Aki önmagát normálisnak titulálja? Jogosult az ő álláspontja is, de csak egy a sok közül, nem felsőbbrendű. (...) Emellett divatból, az persze, gáz, de mint mindent, ezt is lehet egyéni mó-

don is csinálni, márpedig én személy szerint tudom díjazni, amikor valaki igyekszik kicsit átlépegetni ezeket a mesterséges határokat. Mert van mit lebontani." /Mimi Kicsivel nagyobb felháborodást keltett a Mimi által a cikkből idézett következő kijelentés: »egy nő igazán csak egy férfi mellett tud ízigvérig nő lenni«.

"Na igen, mintha az ellenkező nem nélkül valaki már nem is definiálódhatna emberként. Ha meg ez a helyzet, akkor a férfiakkal nem így van? E kijelentés alapján a cikkíró erősen leértékeli saját nemét, illetve az egyedi embert is, úgy általában. Elhiszem, hogy tinédzserkorban úgy tűnhet, a partnerkapcsolat a mindenek netovábbja, de azért van élet anélkül is. Azaz: lehetnek olyanok, akik el tudják képzelni. Ráadásul a kijelentés erősen diszkriminatív a meleg/leszbikus/biszexuális fiatalokkal szemben. Szóval identitás, az aztán lehet mindenféle, attól, hogy hajlamosak vagyunk csak a miénket észrevenni. " /PsD "...a lelkületet persze hogy meghatározza a szülő, de ki határozza azt meg, hogy mi az egészséges? ugyanolyan ez, mint hogy mi bolondnak ne-

17. vezünk valakit, de szerinte meg mi vagyunk bolondok, mi nem látunk valamit. Attól hogy »mi vagyunk többen«, attól ez még nem nyer azonnal igazolást." /én És itt érkezett az első, a cikket védő gondolat nagyitól:

"Nem gondolom konzervatívnak a cikket. Neki a klasszikus felállás tetszik. Egy fiú, egy lány. Azt, hogy szerencsére ők vannak többen, szerintem arra érti, hogy kevés olyan lány van, akinek tetszik a divat metro fiú. Tehát az olyan fiú, aki megfelel a divat elvárásainak. Mert az is fiú, csak éppen az a divat, hogy olyan legyen, mint egy lány." "Nem intézhető el annyival, hogy van olyan, akinek a nőies fiú tetszik, nem. Nincs olyan, hogy valaki nem annyira férfias (alias nőies), mert megmondhatatlan, mi a férfias. Relatív. Ahogy Phd is írta, ha mi nem mondhatjuk meg, milyen egy nő (feminizmus), hát akkor már fordítva se lehessen:) Mert lehetetlen egyébként." /én Ezzel egyetértve talán Mimi foglalta össze legjobban az eddigi gondolatokat:

"Bizony, bizony, a férfias és a nőies is csak társadalmi konstrukciók, és így időben (és térben, azaz társadalmanként) változnak is. Továbbra is azt tudom hangsúlyozni, hogy az rendben van, hogy a cikk írójának a "klasszikus felállás" tetszik, de emiatt - és amiatt, hogy ezzel a többséghez tartozik - ne érezze magát olyan pozícióban, hogy kijelenthesse: ez szerencsés. El kell ismerni, hogy ez csak egy a lehetséges alternatívák közül. Továbbá: hogy önmagunk kiteljesítése nem függvénye annak, hogy az ember melyik alternatívát választja." Itt érkezett egy igen tartalmas és

VISSZHANG

hosszú gondolat Frody-G-től, amely bár e cikk végét jelzi, a vitában igen sok, bonyolult kérdést vetett fel, melyek összefoglalása lehetetlen feladatnak tűnik számomra, így inkább a teljes vita megtekintését javasolnám, annak eredeti helyén (lásd alant).

"Az emberi társadalom alapegysége a család ősidők óta, szerintem ez eléggé egyértelmű. A leszármazott a kellő feminim magatartást az anyától, a maszkulin magatartást az apától tanulta el. Mivel kezdetekben a fizikai erő dominált, ezért alapvetően az emberi fajon belül szinte kivétel nélkül csak patriarchális társadalmak alakultak ki (kivételekért lásd az amazonokat), ami máig is megmaradt alapvetően, az egész világra átterjedve. (...) A struktúra megmaradt: anya, apa, gyermek. Tehát ilyen szempontból, ha strukturálisan nézzük a dolgot, akkor az az ember létezik normális lelkivilággal, aki ilyen felépítésű, teljes családban nőtt fel. De! Itt jön be a képbe Freud bácsi, és amit már mellékesen említettem, tehát: neurózismentes ember nincs. Olyan nem létezik. Maga a létezés már feltétele a neurózisnak, és azt automatikusan maga után vonja (persze csak emberek esetében, bár az állatok lelkéről még vajmi keveset tudunk. Ami azt illeti, még az ember a saját lelkéről is vajmi keveset tud). Tehát, felmerül a kérdés: olyan ember, akin a neurózisát - többek közt - a szülei válásának köszönheti, az nem normális? Nos, strukturális szempontból nem. De ugyanakkor ez is CSAK egy neurózis a többi közt, tehát ilyen alapon bárki, akit hasonló horderejű, vagy akár kisebb hatás ért életében, szintén nem normális. Tehát ha az összes ember nem normális, és "A normális embert" vesszük viszonyítási alapul, akkor ellentmondáshoz jutunk. Tehát, összegezve: ilyen szempontból az is normális, aki hiányos, csonka családban nőtt fel. A másik

VISSZHANG

18.

kérdés ugyebár a divat, a metroszexualitás, a férfiasság, az emberi szabadságjogok körül forgott. A társadalom, mint tudjuk, "devalválja az individuumot" (ezt mecenka mestertől idézem). Tehát akármennyire is hirdetik itt, például azt, hogy legyél egyedi, és legyen saját stílusod, csupán azt nem teszik hozzá, hogy másold le a másikat, mert most azt kiáltották ki egyedinek (reklámokban is mennyiszer halljuk, nem? egyedi szempillák, egyedi haj... hjaj, a fogalomzavar, illetve nem is: fogalomTORZÍTÁS). A metroszexualitással is alapvetően ez lehetett a helyzet: valami "nem normális" lelkületű(:)) egyén kitalálta, és rájött, hogy milyen jó, de még milyen jó üzemanyaga ez a "divat" monopóliumának, és megint csak, megcsikordultak a fogaskerekek, és beindult a gépezet... Tehát az egyediből divatot teremtett, és itt megint csak ellentmondáshoz jutottunk, mert az egyedi és a divat ég és

föld. Tehát, még mindig itt, csak más tényezőket belehurcolva: az embernek joga van úgy öltözködnie, ahogy akar, a lényeg, hogy ÖLTÖZKÖDJÖN, mert a ruhanélküliséget egyrészt a törvény bünteti, és ebben az esetben igazat is adok a törvénynek, mivel ha egyes emberek rendháborításként fogják ezt fel[és bizony vannak], akkor ezt figyelembe kell venni, demokratikus állam lévén), tehát (egy bizonyos pontig) joga van nőiesebben öltözködni. Hogy most ez ütközik a hagyományokkal, az ízléssel (hajjaj, na ez a kifejezés is problémás), az már egy másik dolog. Ilyen szempontból a cikk teljesen elfogadható: egy vélemény, kiválóan megfogalmazva. A hölgy saját - és sajátjából kiindulva mások - véleményének ad hangot. Ennyi. Erre szokták azt mondani: ízlések és pofonok. Egyébként gratulálnék a cikkhez, forma és tartalom egysége megvan, korrekt."

A gondolatfolyam hömpölygött tovább. Terítékre került a homoszexualitás és a metroszexualitás viszonya, maga a másság megítélésnek kérdése, és persze még sok minden más is. Mindenesetre úgy gondolom, ez alapján látható már, hogy a relativitás miatt e kérdések megfejthetetlenek, mindazonáltal leszűrhető, hogy óvatosnak kell lennünk, amikor valamit normálisnak nevezünk, vagy valamit egy normához viszonyítunk. A további gondolatok megtalálhatóak a zsirpapir.fw.hu oldal fórumán!

kiskocsi - Mimi, Frody-G, Psd és nagyi nyomán

19.

NÉVJEGYZÉK

N ÉVJEGYZÉK főszerkesztő: Gerencsér Zsigmond felügyelet, magyar nyelv: Hornok András tanár úr a cikkeket írták: Pilihaci Bella, nagyi, Kollár Balázs, Nagy Péter, Rozgonyi Katica, Árpás András, Vadai Gergely grafika: Bakacsi Péter szerkezet, logisztika: Lele István, Kollár Balázs, Nagy Péter konstruktor: Nagy Péter web: http://zsirpapir.fw.hu (banner nélkül: http://www.freeweb.hu/zsirpapir/index.php) [email protected]

NÉVJEGYZÉK

20.