1 EVANGÉLIUMI FOLYÓIRAT 53. ÉVFOLYAM 1. SZÁM

2015/1

vetés és aratás

EVANGÉLIUMI FOLYÓIRAT 53. ÉVFOLYAM 1. SZÁM

„Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. ... Ne aggódjatok tehát...” (Máté 6,28.29.31)

Ha

A tartalomból tartalomból

megjön

Ha megjön a télűző tavasz, havát veszítve zöld a Havas. A hegy gerincén zerge szökken, a kis faágra cinke röppen. Bimbó fakad és fény ragyog, szívemben új remény dobog. Újabb kezdet és új remény, kegyelem adta égi fény. Sarjadó fű, bomló virág, tóban megmosdó fűzfaág. Pacsirta zengve virradót, mind dicsérik az Alkotót. Ujjongó szívem velük ébred úgy, amint a természet éled. Nem volt halál, csak téli álom, új ébredés a meghalásom. Krisztusban éltem békesség, és meghalásom nyereség.

Itt az ideje az emlékezésnek........................... 4 Odaadó élet.......................................................... 6 Középen Jézus.................................................... 8 Misszióban - Zambiában.................................. 9 Jöjj az Úr Jézushoz!......................................... 10 Bizonyságtétel.................................................. 12 Kegyelem és békesség................................... 13 Ének az éjszakában......................................... 14 A követés tisztelete......................................... 15 Könnycseppek................................................. 17 Gyermekoldalak......................................... 18-19 Nóé áldozata..................................................... 20 Apa és barát...................................................... 22 Félelem és hit................................................... 23 Hitbizonyosság................................................ 25 Milyen Isten az...?............................................. 27 Szemfüles oldala (ifjúsági oldal).......... 28-29 Mit bizonyít a holokauszt?............................30

Vetés és Aratás

Feltámadásom örök élet, nem lesz halál a végítélet. Örök tavaszra jön örök nyár, mennyei öröm és béke vár. Kapuk kirakva ékkövekkel, aranyutcák és kristálytenger.

2015/1 (53. évfolyam 1. szám) Megjelenik évente 3 alkalommal (D. v.) az Evangéliumi Kiadó gondozásában. HU ISSN 1586-5401

Diadal-sereg a parton állva, mindenek kezében mennyei hárfa. Isten dolgait dicsérik, Bárány énekét éneklik. Harsog az ének odafent, hogy Isten, ki egyedül szent. Zsejki Irén

Szerkesztőség H-3300 Eger, Egészségház u. 23. Tel/Fax: 06-36-418-510 e-mail: [email protected] Felelős szerkesztő: Soproni János Terjesztés H-1066 Budapest, Ó utca 16. Tel.: 06-1-311-5860 Fax: 06-1-275-0197 Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn, és mindenkinek költségmentesen megküldjük, aki azt írásban kéri. Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Címlapfotó: Nehézy László – Kockás liliom

2

Vetés és Aratás

Kedves Kedves Olvasó! Olvasó! Az elmúlt napokban a kezembe került egy régi, „Bölcs mondások” című gyűj­te­mény. Aktuálisnak talál­tam belőle néhányat, annál is inkább, mert a borongós, téli napok után vá­gyunk a világosságra, a napfényre. Ezért a kö­zeli, tavaszváró reménységben és a húsvéti ün­nepekre készül­ve szeretném meg­osztani e gondolatokat az olvasókkal: „A bűnös hite semmit sem ad az evangéli­ umhoz, mint ahogy a ház ablakai semmit sem adnak a fényhez, a Nap világosságához. A Nap süt mindenhová, az ablak csak beereszti a fényt. Az isteni „kegyelem Napja” is mindenki szá­mára süt. A hit az az ablak, amely beengedi a fényt és annak melegét az ember szí­vébe.” „A fény, amely leleplezi igazi valónkat, egyúttal felfedi előttünk Isten igazi lényét. Ami­ kor ebben a világosságban felfedezzük mindazt a rosszat, ami bennünk van, és egy­úttal felfe­dezzük az Istenben rejlő végtelen jóságot is.” A mesterséges fényforrás nem ad­hat igazi életerőt és növekedést, de megcsodáljuk, hogy a napfény melegétől minden tavasszal újraéled az alvó természet. Így éledhet újjá a bűnös em­beri szív a Golgota világosságánál. Az Úr Jé­zus Krisztus pedig megmondja nekünk, ho­gyan nyerhetjük el, és hogyan élhetünk ebben a vilá­gosságban: „Én vagyok a világ vilá­gos­sá­ga: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága” (Jn 8,12). „Kö­vess engem!” (Jn 1,43) Kedves Olvasó! Adjunk hálát mindenkor, hogy a külső sötétség ellenére – mi, Isten gyer­mekei – az Ő világosságában járhatunk!

Föltámadott az Úr! Bizonnyal itt van köztünk. A szívünk felvidult, és örvendezve jöttünk. A sír bezárva volt, nehéz kő, pecsét rajta. Ott szunnyadott a holt, bezárva szeme, ajka. De angyal jött elő, ruhája messze fénylett. Messze gurult a kő, lehulltak a vitézek. Kilép Isten szentje, a teste győzhetetlen. Nincs rothadás benne, megvédte ettől Isten. Feltámadott az Úr! Menjetek tanítványok, híre, míg hajnal gyúl, járja be a világot! Horváth Loránd

ÉJSZAKA KÍVÜL Éjszaka kívül, fény a szívemben, Drága Igéddel telve a lelkem. Csendül szívem, hogy Téged dicsérjen, Áldott Megváltóm, őrizz az éjben! Füle Lajos

2015. évi 1. szám

3

Itt az ideje az emlékezésnek

Fotó: Kárpátok Ukrajnában

„Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha e világból valók volnátok, a világ szeretné a ma­gáét, de mivel nem e világból valók vagy­tok, hanem én választottalak ki titeket a világ­ból, ezért gyűlöl titeket a világ. ...sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy Istennek tetsző szolgálatot végez; és mindezt azért teszik, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem. Ezeket pedig azért mondom nektek, hogy amikor eljön az órája, emlékezzetek rá…” (János 15,18-19; 16,2-4)

2014 tavaszán robbant ki a konfliktus Uk­rajna és Oroszország között. A hónapokig tartó háború rengeteg halottat és sebesültet eredmé­nyezett. A polgárháború emberek ezreit haj­s zolta a kétségbeesésbe. Ezen a területen a hí­vők és a gyülekezetek is nagy nyomás alá ke­rültek.

Gyűlölet a keresztyének iránt Gyakran hallottunk arról híreket, hogy Ke­ let-Ukrajnában milyen támadások érik a ke­ resztyéneket. Felfegyverzett, álarcos férfiak támadnak gyülekezetekre, istentiszteletekre, és azzal fenye­getőznek, hogy lelövik az embere­ket. Honnan jön ez a gyűlölet? Mi történt, hogy mint a derült égből a villámcsapás, azok az emberek, akik a szom­szédságukban élnek, el­lenségekké váltak? Bib­liaolvasó emberek számára ez nem meg­ lepő. A keresztyének emlékeznek. Jézus követői vis­szagondolnak azokra a szavakra, amelyeket Jézus Krisztus mondott. Az üldö­zé­sek és a szoron­ gattatások hozzátartoznak min­den hűséges gyü­ lekezet életéhez (2Tim 3,12).

A hit válaszúton Azokban a napokban 3 férfi ment hazafelé a gyülekezetből, amikor őrizetbe vették őket. Egy pincében kellett több napot eltölteniük. Végig kellett nézniük, ahogyan egy másik fog­vatartottat megölnek. Majd választás elé állí­tották őket. Vagy felhagynak hitükkel és Iste­nükkel, és akkor sza­ badon bocsátják őket, vagy ha nem, lelövik őket is. Ez a kérdés olyan fia­talembereknek lett feltéve, akik ilyen helyzettel korábban soha nem talál­ koztak. A mai generá­ció a hitét (50 év alattiak)

4

nyilvánosan élhette meg az elmúlt évtizedekben Ukrajnában és Oroszországban is. A mostani szo­ rongattatás hirtelen tört egyes hívőkre. A három fiatal­ember közül egy megtagadta hitét és Istenét, és szabadon engedték. A másik kettő hallgatott, és hű maradt Jézushoz. Készek voltak érte és hi­tükért meghalni. A következő napon mégis szabadon bocsátották őket – figyelmeztetésül a keresztyéneknek, hogy az uralkodó jóakaratá­tól függnek. Kelet-Ukrajnából egyetlen ilyen hír vált ismertté a kegyetlen keresztényüldö­zésről, azonban ébresztő jellegű minden hívő számára, hogy emlékezzünk Isten beszédére. Mibe kerülhet az én hitem?

Az idősek tapasztalatai „Nem félek a felfegyverzett emberektől az utcán – mondta egy idős keresztyén, akit hité­ért már fiatal korában üldöztek. – Senki nem veheti el az életem, mert Jézus az éle­tem.” Hirtelen fontossá váltak a gyülekezetek­ben az idős testvérek a fiatalok számára, akik­nek eddig nem kellett üldöztetéssel szembe­nézniük. A keresztyének élete a múlt nyáron meg­vál­tozott. Az idősek tudják még, hogyan lehet a hitüket gyülekezeti terem és programok nélkül megélni. Tudják, hogyan lehet to­vábbadni az örömhírt, ha minden tevékenység tiltott, ill. ha a korábbi békeidőkben használt lehetőségek tovább már nem használhatók.

Az istentisztelet többé már nem szórakozás Testvérek arról tudósítottak bennünket, hogy az összejövetelek ebben a krízisidőszak­ban telje­sen

Vetés és Aratás

más jelleget öltöttek, mint béke­időkben. Több városban is hetek óta csak a pincékben találkoz­ hattak, mert „fent” be­zárták a termet. De ahol csak lehetett, igyekeztek leg­alább a vasárnapi istentiszteletet megtartani. „Nincs több látvá­ nyosság, Isten jelenlétét éljük át”– mondta egy testvér. Aki ebben a krízisidő­szakban felkeres egy gyüleke­zetet, az tényleg komolyan gondolja a hi­ tét, és átélheti az isten­tisztelet komolyságát, ahol az igehirdetés kizá­rólag Isten Szavára épül.

Hírek, amelyek beteggé teszik a szívet Hívőkként megtanultuk, hogy a napi hírek állandó hallgatása csak megzavarja az embert, és az aggodalmak végül beteggé teszik a lelket. A politikusok szavai – függetlenül attól, me­ lyik politikai párthoz tartoznak – kevés való­ ságtartalommal bírnak. A felbátorító szlogenek gyorsan erejüket vesztik, ahogyan az utca képe változik, azok is elmúlnak még azon a napon. Csak egy szó van ezen a világon, amely mindig valóságot hordoz: Isten Igéje. Ha minden el is múlik, Isten Igéje megmarad. „Ne a híreket hallgassátok, vagy az internetet pásztázzátok, hanem olvassátok a Bibliát! Isten örök Szavára hallgassatok!” – hívják fel a figyelmet a testvé­ rek az istentiszteleteken, és már nem „jóléti” evangéliumot hirdetnek, hanem Isten ígéreteit a szorongatott keresztyének számára.

Divat, énekek és nyaralási tervek Egy ilyen kívülről szorongatott gyülekezeti hely­ zetben sok téma, amely a békés időkben vitát lobbantott fel, most mellékessé válik. Valaki azt mondta nekem: „Ma már senki nem vitat­kozik nálunk a divatról, énekekről vagy a zené­ről. A nyaralás helyszínének kiválasztása sem téma.” A nyugati életstílus csaknem ha­tártalan lehe­ tőségei hirtelen leredukálódtak az alapvető életszük­ségletekre. A keresztyének emlékeznek az 1Timóteus 6,6-8 szavaira, mi­szerint ha van élel­münk és ruházatunk, elé­gedjünk meg vele. „Ma már egyszerűen hálá­sak vagyunk, ha van mit ennünk és innunk” – számolt be a misszió ottani munkatársa.

Maradnak a helyiek A helyi keresztyének az elhívatásuk helyén élnek, ott, ahol harcok folynak a területekért.

2015. évi 1. szám

Megítélésük szerint a külföldi misszionáriusok keleten, a háborús területekről régen visszahú­ zódtak. A helyi keresztyéneknek sajátos érzés­ ben volt részük, amikor a Krím-félszigetet már a harcok kezdetén menekülésszerűen hagyták el a külföldi keresztyének. Sőt, gyakran olyan területeket is, amelyek végig békések és ba­rát­ ságosak maradtak. Ezekre a területekre idő­köz­ ben kül­földi misszionáriusok sora tért vissza nagy bá­torítást jelentve a helyiek számára. Ott, ahol min­den külföldi eltűnt, felvetődött a kérdés: „Mi van a munkájukkal, programjaikkal, amit a krízis idején egyszerűen abbahagynak?” „Mi az, ami számukra igazán fontos?” Sajnos, a va­lóság az, hogy a helyi keresztyének a legne­he­zebb idő­ szakban magukra lettek hagyva. Vajon a krízist a helyi keresztyének könnyebben élik meg, mint a külföldi keresztyének?

Misszió, mint utolsó esély az élethez Megérinti a szívem, amikor arra gondolok, hogy ezeken a területeken, ahol az elmúlt nyá­ron ilyen nyomás alá kerültek az emberek, mi­lyen missziós tevékenységek, gyermekmunkák folytak. Sokan hallották ott az evangéliumot. Vajon befogadták Isten Szavát? Ukrajna más területein továbbra is folytak a missziós munkák. Különösen a Jézus Krisztus­ról szóló örömhírnek kell a központi helyen lennie minden misszióban. Minden más mellé­kes. 60 évvel Jézus búcsúszavai után (Jn 14–17), János apostol kapott egy megbízást, hogy az ül­ döztetés alatt levő gyülekezeteknek írjon: „Tu­dok nyomorúságodról és szegénységedről, pe­dig gazdag vagy... Ne félj attól, amit el fogsz szenvedni. Íme, az ördög börtönbe fog vetni közületek némelyeket, hogy próbát álljatok ki, és nyomorúságotok lesz tíz napig. Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját” (Jel 2,9-10). Igen, eljött az idő számunkra is, hogy em­ lé­kezzünk Jézus szavaira, és levonjuk a követ­ keztetést mind személyes követésünkben, mind gyülekezeti és missziós feladatainkban. Eköz­ben pedig a legfontosabb és leghatéko­nyabb szolgála­ tot végezhetjük: imádkozunk. Ottani testvéreink szívből köszönik ezt. Friedemann Wunderlich (2014)

5

Odaadó élet - Filippi 2-3. fejezet Napjainkban sokszor panaszkodunk a szeretet, öröm, egyetértés és alázat hiánya miatt. Ennek sokféle oka lehet, azonban az Úrral való kapcsolatunk megromlása az alapvető baj. Gyakran elfelejtjük, hogy az Úr Jézusnak tulajdonjoga van felettünk, az Övéi vagyunk: „Mert áron vétettetek meg…” (1Kor 6,20; 7,23) Immár nem a magunkéi vagyunk, hanem azé, aki megváltott bennünket, aki az életével fizetett értünk. Ezért felbecsülhetetlenül drága előjogaink vannak, amelyeket az Úr nekünk ad. Ha életünkben nagyobb teret engednénk a Szent Szellem munkálkodásának, ha szívünkben tudatosabb lenne, hogy milyen kincsünk van az Úr Jézus személyében, kicsoda Ő számunkra, és mivé lehetünk mi Őbenne, akkor mi is elmondhatnánk: „…most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért” (Fil 3,8a). Milyen boldogok lennénk, és milyen kedvesek lehetnénk Isten előtt, ha szívünkben több lenne az égő szeretet az Úr iránt, és ha szeretetünk és hálánk teljesebb odaadásban nyilvánulna meg!

Nagy példaképünk: Pál apostol

immár az, hogy Krisztust megnyerje, és élete minden fordulatában ez volt az alapvető magatartása, akármilyen nehézségekbe került is (9. v.). Pedig milyen súlyos lehetett a helyzete akkor is, amikor ezeket a sorokat írta, hiszen börtönben volt! De még ezekben a nehéz körülményekben sem csökkent az öröme és a békessége, mert a világ már semmi vonzerőt nem jelentett számára. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne tudott volna gyönyörködni a világ szép dolgaiban, viszont Jézus Krisztus személyével összehasonlítva mindezeket már kárnak és szemétnek ítélte. Legdrágább kincsének tekintette az Ő ismeretét, ez nyomta rá bélyegét életére, szolgálatára, az Úrral és az emberekkel való kapcsolatára. Nem véletlen, hogy Isten Szent Szelleme minket is arra int, hogy növekedjük Urunk ismeretében: „Növekedjetek a kegyelemben, és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében” (2Pt 3,18). Mivel Pál apostol megismerte Krisztust, hogy kicsoda, ezért – miként egykor Mózes – ő is Krisztus szégyenét tartotta a legnagyobb gazdagságnak, „mert a megjutalmazásra tekintett” (Zsid 11,26). Ezért mondhatta el: „…ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért” (Fil 3,14).

Amikor Dávid egyszer egy korsó vízre áhítozott a betlehemi ciszternából, akkor három vitéze belopózott az ellenség táborába, és életük veszélyeztetésével vizet merítettek, és Dávidhoz vitték (2Sám 23,13Milyen példát mutatunk mi? 17). Milyen odaadóak voltak ezek a katonák Dávid A Filippi 2,17-ben az apostol a filippibelieket iránt! Vajon mi nem tudnánk ezt a példát követni úgy mutatja be, mint akik Istennek áldozatot és papi Krisztusért? De igen, lehetséges, ezt bizonyítja Pál szolgálatot végeznek. Magát pedig italáldozatnak apostol élete. tekinti, akit kiöntenek, azaz aki kész meghalA Filippibeliekhez írt levele második és harni Jézusért, hogy az jó illatként szálljon fel madik fejezetében írja le, mit jelent az Úr Jézus Istenhez. Az ilyen odaadás, amely teljesen iránti odaadás. Számára mindent felülmúló elfeledkezik önmaga érdekeiről, emlékeztet kincs volt Jézus Krisztus jobb megismerése, z bennünket az Úr Jézus tökéletes odaadáamire egyedül érdemes törekedni, ezért sára, aki Istennek áldozta önmagát. Pál veszteségnek tekinti azt az időt, amit saodaadás apostol elmondhatta: „Legyetek köveját magának e világban való boldoguazt jelenti tőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, lásáért eltöltött. Az Úrért kárnak ítéli akik úgy élnek, ahogyan mi példát admindazt, amivel önigazult akart hogy mindig tunk nektek” (Fil 3,17). Az apostol lenni a törvény betartása által: látta, hogy Krisztus követésében mindent átadok „Őérte kárba veszni hagytam, és nem ő az egyetlen követendő szemétnek ítélek mindent, hogy az rnak egész példakép, vannak még testKrisztust megnyerjem” (Fil vérek, akik ugyanolyan 3,8b). Egyedüli törekvése életemet és valómat odaadóak Uruk iránt, és

A

,

Ú

6

,

.

Vetés és Aratás

kétség kívül ma is vannak ilyenek. És mi milyen példát mutatunk? Megtanultuk már önzetlen odaadással szolgálni az Úr Jézust? Vagy rá kell döbbennünk, hogy még mindig csak önmagunkat szolgáljuk? Komoly kérdések ezek, amelyeknek nyugtalanítaniuk kell a szívünket. Gondoljuk meg, hogy ezen a téren nincs megalkuvás, osztozkodás. Az odaadás azt jelenti, hogy mindig mindent átadok, tehát egész életemet és valómat.

Az Úr Jézus a legnagyobb példakép Számunkra az Úr Jézus a mindenekfelett való példakép. Az Ő tökéletes odaadása Istennek és Atyjának minden tekintetben példamutató. Itt nem csak a kereszten való szenvedéséről beszélünk, ezen a téren nem lehet a példaképünk! A Szent Szellem soha nem ösztönözhet bennünket arra, hogy az Úr Jézust a bűneinkért elvégzett áldozatában kövessük. Neki ez a cselekedete egyetlen és tökéletes. Mi képtelenek vagyunk odaadni magunkat saját vagy mások vétkeiért (Zsolt 49,8). Viszont követhetjük Őt az Atya akaratának követésében, annak sokszor nehéz útjain. Követhetjük Őt szívbeli érzéseiben, amelyről a Filippi 2,5-8-ban olvasunk. Milyen elképesztő magasságban volt a mi Urunk, mielőtt a legmélyebb mélységbe alászállt! Isten volt, Isten Fia, az életnek Igéje (Jn 1,1-2), az Atyának Fia (2Jn 3), akiben az Atya mindenkor gyönyörködött (Zsolt 22,9). De a mi Urunk, akiről a Filippi 2,7-8-ban olvasunk: „… megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” Íme, az odaadás a maga kiteljesedésében! „Mert … nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel” (Fil 2,6), és nem akarta ezt a „méltóságát” mindenáron megtartani. Ezt mondta: „Íme, megjelentem, a könyvtekercsben írva van rólam. Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van” (Zsolt 40,8-9; Zsid 10,7). Ilyen érzületnek kellene a mi szívünkben is élnie. Ez az Istennek kedves, Őt tisztelő odaadásnak a feltétele, amely nekünk magunknak és másoknak is áldásul szolgál. Mert Isten hű, megtartja ígéreteit, és megjutalmazza a szív legkisebb feléje rezdülését is: „Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkeznék a ti cselekedeteitekről és arról a szeretetről, amelyet az Ő

2015. évi 1. szám

7

nevében tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és most is szolgáltok” (Zsid 6,10). Bárcsak Isten kegyelme által valóban ez lenne a szívünk kívánsága! Adja az Úr, hogy így legyen, mert ennek áldásos következményei lesznek a testvérekkel való kapcsolatainkban és gyülekezeti életünk hiányosságainak megszüntetésében is. Mindnyájan tudjuk, hogy testvéri kapcsolataink attól függnek, hogy milyen a közösségünk az Úrral. Adja Isten, hogy ez mindig olyan legyen, amilyen a mi Urunk tökéletes odaadása volt mennyei Atyja iránt! Thomas Brust

Ki hengeríti el a követ? Bűnös kezektől megfeszítve, hideg sírboltban pihen. …talán nálad is? Hány napja…? Hány éve…? A kövek alatt hagynád azt, Ki téged úgy szeretett? Csak higgyed, érted halt a kereszten! S hited, életed bűnös köveit elhengeríti! S az élő Krisztus szívedet szabaddá teheti. Csak higgyed: Ki érted halt, most érted él! Akarja, hogy az Övé legyél! Anna Mária Seidel

Középen Jézus Amikor az Úr Jézust a Golgotán megfe­szí­ tették, két gonosztevőt is ki­végeztek. Három kereszt állt a dombon. A há­rom elítélt látszólag semmiben sem különbö­zött egymástól. „Ott megfeszítették Őt, és vele másik kettőt, jobbról és balról, kö­zépen pedig Jézust” (Jn 19,18). Ezt Ézsaiás nagyon érthe­tően fejezte ki: „…a bűnösök közé sorol­ ják…” (Ézs 53,12) Az emberek, akik törvény nélkül élnek, tör­ vénytelenek, függetlenül attól, hogy isme­rik-e a Sínai hegyen adott törvényt, vagy nem. Ezt fejezi ki az Ige a rómaiakkal kapcsolatban: „A názáreti Jézust… ti a pogányok keze által fel­szegeztétek és megöl­tétek” (Csel 2,22-23), mint rablót és törvény­taposót Izráelből, aki a törvényt ismeri, de semmibe sem veszi, sőt meg­sérti. Ilyennek állították be a Messiást. Hogyan viszonyult az Úr a Mózes által ka­pott törvé­nyhez? „Ne gon­ doljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért

Velem

leszel a paradicsomban Az egyik gonosztevő csodálatos bi­zonysá­got tett az Úr Jézusról, és ezt kérte tőle: „Jézus, emlé­ kezzél meg rólam, amikor eljössz királysá­godba” (Lk 23,42). Miközben a másik lator gú­nyolódott, ő már nem kételke­dett. Tudhatott valamit a feltámadásról és az eljö­vendő király­ságról, és világos lett előtte, hogy ennek a ki­rályságnak a királya függ mellette a ke­reszten. És az Úr Jé­zus ennek az embernek cso­dálatos választ adott: „Bizony, mondom néked, ma velem le­szel a paradicsomban” (43. v.). Ez a válasz – ahogyan a Bibliában az isteni vála­szoknál gyakori – messze túlmutat a ké­résen. 1. Az Úr Jézus a válaszát a „bizony” szó­val ve­ zette be, ami a következő ígé­ret bizo­nyosságát hangsúlyozta. Erre az ígéretre a go­nosztevő teljesen ráha­gyatkozhatott. 2. „...mondom…” – az életben ez mindig dön­ tő kijelentése annak, aki ezt mondja. Itt maga Isten Fia ad ígéretet, amelyben a mellette megfeszí­tett ember teljesen megbízhatott.

jöttem, hogy ér­vénytelenné tegyem, hanem hogy be­töltsem azokat” (Mt 5,17). Ő az életében soha nem vétett a törvény ellen; de nemcsak ezt tette, ha­nem a törvény isteni rendelkezéseit teljesen ér­vényesítette is. A törvényes előírások jogossá­gát és valódi értelmét magának Isten­ nek, a tör­vény­adónak a tiszteletére és örömére élte meg. Nem követett el soha törvénysértést, és ezt a tökéle­tes embert a nép a törvénysze­ gőkkel tette azo­nossá, és úgy cselekedett vele, mintha méltó lett volna a halál­büntetésre. De az Úr Jézus nagyon jól tudta, hogy benne teljese­dik be az ószövetségi pró­fécia (Lk 22,37). De ránk csodálatos jövő vár. A 142. zsol­ tárban ezt olvassuk: „Körém sereglenek majd az iga­zak…” (7. v.) Annak idején törvénysze­gőnek tartották, bántalmazták, gyötörték, de Is­ ten az Ő szolgáját a mennybemenetele után megdi­cső­ítette. Ezután körül lesz véve az igazak­kal, az Ő megvál­ tottaival, akik hálát adnak neki és imádják Őt. Ezt tesszük majd mi is, és öröm­mel telik meg a szívünk. F. Runkel

3. Mon­dom „neked”! Itt a világ Üdvözí­tője beszél egészen személyesen a mellette levő emberhez, és ígér neki csodálatos jö­vőt. 4. „...ma” A gonosztevő ké­rése az eljövendő király­ságra irányult, de az Úr Jézus nem hagyja őt ilyen hosszú ideig várakozni: a csodálatos jövő azonnal megkezdődik számára. 5. Az Úr megerősíti: Ma „leszel”. Egy le­ heletnyi bizonytalanság sem lehet a kivégzett gonosztevő szívében. Ő vég­érvényesen az Úr Jézussal megy a paradi­csomba. 6. Az Úr Jézus válaszában a csúcspont: „velem”. A töké­letes megváltás, az örökre szóló biztonság, minden öröm, minden áldás Ővele, a világ Megváltójával való kapcsolatban van! „Velem…” Ez teszi csodálatossá az Úr Jézus­nál való jövőnket a dicsőségben: „…min­denkor az Úrral leszünk” (1Tesz 4,17). 7. „…a paradicsomban.” Ez egy zsidó számá­ ra Ábrahám kebelét (Lk 16,22), a legna­gyobb boldogságot jelenti a jövőben. Ez a pa­radicsomi boldogság vár ránk is, mert az Úr­ral leszünk. F. Runkel

Misszióban - Zambiában

I

stenünk úgy tervezte, hogy a férjem részt vegyen egy keresztény konferencián Stras­ bourgban. Az volt a célja, hogy valamire fel­ nyissa a szemét. Ott hallott először Zambiá­ról, többek között, hogy milyen nagy orvoshi­án­nyal küszködnek az ottani missziós kórházak. Ezt kö­ vetően elkezdtünk ezért a munkáért imádkozni. Vajon mi Isten terve személyes életünkkel? Ki kell-e mozdulnunk a megszo­kott hétköznapok­ ból, hogy máshol végezzük fel­adatunkat? Két év után Iste­nünk világossá tette a tervét előttünk, és biztosí­tott vezetésében. Rábíztuk magunkat, és hos­szú előkészület után 2014. szeptember 3-án felült a család a repülőre. Vé­gig éreztük Iste­nünk jelenlétét, segítségét. Most, hogy már hó­napok teltek el, hogy letele­pedtünk Zambia északnyugati csücskében, el­mond­hatjuk, Urunk egy pillanatra sem feled­ kezett meg rólunk. A fel­adat a kórházban valóban óriási. A be­tegek na­gyon szegények, alultápláltak, megfe­ lelő orvosi ellátás híján meghalnak. A betegek másfajta problémákkal keresik fel a kórházat, mint ha­zánkban. Kígyómarás, égési sérülések, AIDS, TBC stb. A helyi falvakban, amelyek 10-15 házból (kunyhó) állnak, nincs áram, vezeté­kes víz vagy gáz. Közös konyha­épü­let­ben, sza­ bad tűz fölött főznek, a patakban fü­ rödnek, mosnak és mosogatnak. Ma már néhol egy-egy kutat is fúrtak, onnan is hordják a vizet a há­zaikhoz. Szívszorító látni a gyerekeket rongyosan és

2015. évi 1. szám

koszosan. Az itteniek a há­zukon kívül élik az éle­ tüket, minden gyermek kint játszik a por­ban, de boldogok. Talán más ad nekik örömöt, mint az európaiaknak. Öröm látni, hogy vasár­na­ponként mennyire megtelnek a gyülekezeti há­zak. Minden faluban van valamilyen ke­resz­tyén közösség (pl.: metodista, adventista, test­vérgyülekezeti és katolikus közösség). Látva ezt, eszünkbe jutnak az Úr Jézus Krisztus szavai: „Az Úr Szelleme van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hir­dessek a szegényeknek...” (Lk 4,18); vagy a prófécia: „..és szegényeknek hirdettetik az evangélium” (Mt 11,5). Itt valóban közelebb jönnek hozzánk az Úr Jézus szavai: „Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek” (Jn 13,15). Hogyan tett Ő? Odafordult a szegé­nyek­ hez, a betegekhez, megmosta tanítványai lábát, vagyis kész volt szolgálni. Ez nagy kihívás, mert tényleg jönnek a he­ lyiek, szükségük van kenyérre, cipőre, szap­panra. De mindenkinek kívánjuk azt az örömöt, ami akkor tölt be minket, ami­kor az Úrnak engedel­ meskedünk. Mind a mis­szióban, mind otthon egyetlen dolog a fontos: közel lenni az Úr Jézus­ hoz, Krisztust bemutatni az életünkkel, mert ak­ kor képesek vagyunk küldeté­sünket elvégezni. Ő tanácsol, Ő tölt be öröm­mel, Ő segít, Ő tart meg napról napra, és Ő vár ránk a mennyei ott­honban. Ezt a reménységet kívánjuk min­den kedves Olvasónak is! A Maszárovics család (Zoltán, Éva és gyermekeik)

9

Szívemben

Jöjj az Úr Jézushoz!

hordom

Szívemben hordom már a nagy csodát, Isten a bűnömért adta Fiát. Bár az Ő dolgait nem érthetem, Jézusnak kegyelme elég nekem.

Lemondásra való készség – mindenről le­ mondani (33. v.)

Végezetül azt mondta az Úr Jézus, hogy senki nem lehet az Ő tanítványa, aki nem hajlandó mindenről Jöjj hozzám – és lelemondani érte. Ez nem jegyél tanítványom! Zvara Mihály lenti azt, hogy általánosságban A megtérésre való hívás után mindenről le kell mondanunk, az Úr Jézus az Ő követésére de ha az Úr kér tőlünk valamit, hív bennünket. Mivel oly sok mert most más helyen, más módon mindennel ajándékozott meg, az a akar hasz­nálni, akkor szeretné látni, hogy kí­vánsága, hogy legyünk a tanítványai készek va­gyunk-e engedelmeskedni (vö. Csel (Lk 14,25-33). De felállítja a követelményeit 21,12-14). is. Aki ezeket nem teljesíti, „nem lehet az én Összefoglalásképpen megállapíthatjuk: tanítványom” – mondja háromszor is ebben a ke­resztyénné válni nem kerül semmibe, de szakasz­ban. ke­resztyénnek lenni sokba kerül! Miközben meg­néztük a felelősség oldalát, Néz­zünk meg néhányat a fel­tételek kö­zül: nem szeretnénk megfeledkezni Isten kegyelmé­ Személyes kapcsolat az Úrral ről sem, amely minden időben végtelen gaz­ dagsággal áll ren­delkezésünkre ahhoz, hogy – „Ha valaki hozzám jön…” (26. v.) Jézus tanítványai legyünk (Jn 1,16). Minden követőnek sze­mélyesen kell eldönte­nie És a belső áldásokról se feledkezzünk meg, a szívében: az Urat akarom követni. Senki nem arról a mély örömről, amely minket a tu­datos élhet például a szülei hite által. Ezért oda kell Krisztus-követőkkel összeköt. jönnie minden egyes em­bernek Jézushoz, és Jöjj hozzám – és legyél az én szolgám! Ővele a közösséget ápolnia kell.

Az Úr Jézusnak adni az első helyet – „…de nem gyűlöli meg…” (27. v.) Itt nem a szó szerinti gyűlöletről van szó. A gondolat számít: valakit mellőzni, vagy csak a második helyet adni neki. Az Úr Jézus az első helyet szeretné elfoglalni a szívünkben (Jn 21,15; Jel 2,4). Akkor minden más a megfelelő helyre kerül az életünkben.

Önmegtagadás – meggyűlölni saját életün­ket, és felvenni az Ő keresztjét (26-27. v.) Gyakorlatban az önmegtagadás azt jelenti: „… többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20). Az Úr az Ő célját akarja megvalósítani az életünkben, ezért úgy vezet, ahogyan Ő jónak látja. Ő maga előttünk a nagy példa­kép.

10

A követésre való felhívással egyidejűleg az Úr Jézus azt a szándékát is jelezte, hogy tanít­ ványait szolgákként szeretné használni (Mk 1,17). Később a Márk 3,13-14-ben az Úr Jézus azokat hívja, akiket Ő akar. És ezután jöttek hozzá a meghívottai. Itt találjuk a tizenkettő elhívását a szol­gálatra. Többek között az elhívásuk célja, hogy hirdessék az Igét. Egy meghatározott szolgálatra lettek el­híva. A kiküldésük azonban csak később, a Márk 6,7-ben történt meg. Tehát az elhívásuk és a ki­küldésük között valamennyi idő eltelt, hogy közben vele legyenek. Ez a köztes időszak az Ő közelében telt el. Mielőtt a tanítványok megbízatásukat teljesít­ hették volna, hozzá kellett jönniük és vele kel­ lett maradniuk. A Márk 3,31–6,6 részekben ol­vasunk arról, hogy mindenhová elkísérhették Őt, és megtanulhatták a tökéletes szolgálat módját.

Vetés és Aratás

Az Úr Jézus azt szeretné, hogy Őt szolgál­juk. Ez nekünk nagy ajándék! Ahhoz, hogy szol­gálatunkat áldás kísérje, szükségünk van arra, hogy megdicsőült Urunkkal legyünk közösségben: a Szentírás olvasása és imádság által. Ha ta­n ulmányozzuk Isten Igéjében, hogy milyen is a tökéletes szolgálat, valamit megtanulhatunk az Úr Jézus gon­dolkozásmódjáról. Ha imádkozunk, akkor megdicsőült Urunkra figyelünk, aki a szolgálathoz mind az erőt, mind a képes­séget megadja nekünk. Menjünk az Úr Jézus­hoz, hogy odaadással szolgálhassuk Őt!

Jöjj hozzám – és maradj velem! Az 1Tesszalonika 4,16-ban olvasunk egy parancsoló felhívásról, amelyet az Úr Jézus a mennyből intéz az övéihez. Ez az elragad­ta­tás­ra való hí­vás. Urunk és Üdvözítőnk, aki nyugalommal és örök élettel ajándékozott meg bennünket, akit mi követünk, és akit szolgálhatunk, Ő hív majd magához, és bevisz az Atya házába, hogy örök­re vele legyünk. Ennek a hívásnak minden hívő engedel­ meskedik majd, mert itt nem emberi felelős­séggel van dolgunk, hogy csődöt mond­hat­nánk. Itt már új, mennyei testet kapunk, amel­lyel nem vétkezünk többé. Az elra­gadtatás Isten kegyelmének tisztán felis­mer­hető tette minden hívő számára, és az is, hogy min­denkor az Úrral lehetünk. A János 17,24-ben az Úr Jézus maga mondja: „Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem…” Akkor: – „szolgái imádják Őt, és látni fogják az Ő arcát...” (Jel 22,3) – „...és szolgálják Őt éjjel és nappal az Ő templomában...” (Jel 7,15) Ott láthatjuk majd töké­letes szépségét és dicsőségét, hogy milyen csodálat­ra­ méltó személy is Ő! Igyekezzünk tehát már most, földi életünkben engedelmeskedni neki, és hozzá menni, ha hív. Ő maga mondta: „… aki én­hozzám jön, azt én nem küldöm el” (Jn 6,37).

Roman Naef

2015. évi 1. szám

11

Az Úr Jézus neve Jézus Krisztus nevét nem lehet senkiével összehasonlítani. Neve magában fog­lalja mind­azt, amit Ő értünk tett. Bűnbocsánatot nyertünk: „… aki hisz Őben­ ne, az Ő neve által bűnbocsánatot nyer” (Csel 10,43). Soha el nem veszünk: „Aki azonban segít­ ségül hívja az Úr nevét, üdvözül” (Csel 2,21). Isten gyermekei lettünk: „Akik pedig befo­ gadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; … akik hisz­nek az Ő nevében” (Jn 1,12). (V.ö.: Zsolt 148,13) Örök életünk van: „… akik hisztek Isten Fia nevében, … örök életetek van” (1Jn 5,13) Megkaptuk Isten Szellemét: „… a Szent Szellem, akit az én nevemben küld az Atya, Ő tanít majd meg titeket mindenre…” (Jn 14,26). Imáink meghallgattatnak: „...amit csak kér­ tek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban” (Jn 14,13).

Pálma és tövis A pálmaág leesett a porba… Árnyat adó volt és zöldellő, levágható és lengethető, s mert jött az Úr, hozsánnázva a lába elé teríthető… Tövisbokor az út oldalán, – csokra vázában szépen mutat, de szúr! Vér serken ki nyomában, emberkéz fonta – koronában, – azzal koronázták az Urat! Pálma és tövis: ezt termi a Föld, tövis és pálma: ezt adta az ember! Mi lenne velünk, ha irgalommal nem fogadná el tőlünk a MESTER? Lukátsi Vilma

„Õ gyújtott világosságot” Anyu megtérése

Z

sidó családba születtem, zsidóként nőttem fel. Családomat nagyon szerettem, ők is min­ ket, gyermekeket. Nagyon szegény körül­mé­nyek között éltünk. Jó magaviseletű gye­r­mek voltam, de 16 évesen olyan társaságba ke­rültem, ahol más volt az élet, és én „szabadon” akartam élni, ezért 18 évesen elköltöztem ott­honról. Rászoktattak az italra, azt hirdettük, hogy ki kell használni az életet, mert csak egy­szer élünk. Azt gondoltam, elég az, ha nem akarok rosszat senkinek. Hittem Istenben, de nem értettem, hogy miért van annyi vallás. Amikor megkérdezték, mi a vallásom, azt fe­leltem, hogy semmi, mert ateista vagyok. Ezt azért találtam ki, hogy ne kelljen megmondani a származásomat, mert féltem, hogyha meg­tudják, kiközösítenek, mint azelőtt. Mivel más vallásról nem tudtam sem­mit, ezért el akartam kerülni a további faggatá­sokat, nehogy hazug­s ágba keveredjek. Nagyon meg voltam elé­gedve a válaszommal, bár ele­inte volt lelkiis­ meret-furdalásom miatta, de úgy gondoltam, az a lényeg, hogy belül, a szívem­ben tudjam, hogy van Is­ten. De annyi­szor kel­lett mondanom, hogy ateista vagyok, hogy már szinte dicsekedtem vele, és még ez sem volt elég, mert a végén magam is elhittem, pedig csak másokat akar­tam megté­ veszteni. Amikor erre rájöttem, olyan késztetést éreztem, hogy még jobban „elengedjem” magam. Vágytam a boldogságra, de maradandó örömet semmiben nem találtam. 1997-ben a fiam csatlakozott egy gyü­ lekezethez, és állandóan Jézusról beszélt. A lá­nyommal csodálkoztunk, mert ő azelőtt meg­ győződéses istentagadó volt. Mérges lettem, mert nálunk, a családban Jézus, Mária és Jó­zsef nevét nem volt szabad kiejteni. Megijed­tem, hogy valamilyen fanati­kus szektába ke­rült. Később a lányom is járni kezdett ebbe a gyü­ lekezetbe. Ezután folyton hívtak mind­ket­ten, hogy menjek el én is. Jólesett a meghívás, de féltem, hogy befolyásolni akarnak. Végül azért mentem el, hogy lássam, mi folyik ott. Jézussal legfeljebb

12

nem fogok törődni, el­engedem a fülem mellett, gondoltam. De Isten­nek más volt a terve. Ami­kor a gyülekezet vezetője imádkozott, annyira a szívemhez szóltak a szavai, hogy meg­ világosodott előttem Jézus küldetése, és hogy Őrá vártak, várnak a zsidók a mai napig, csak nem ismer­ték fel. Pedig Ő adna értelmet a hitüknek. Megdöbbentem, amikor rájöttem, milyen fur­ fanggal irányította az ördög az éle­temet, és mennyi bűnt követtem el. De Isten akkor is vigyázott rám, ránk. Örültem, hogy ezek az embe­rek szeretik a zsi­d ókat, ellentétben azzal, amit a vallásos embereknél addig tapasztaltam. Végre odataláltam Istenhez, ami csodá­latos érzéssel töltött el. Életem, gondolkozá­som teljesen megválto­ zott. Megis­merni Jézust, ez volt min­ den vágyam! Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy nem hagyott rab­ságban, amiről addig azt hittem, hogy az a sza­badság. Megbo­csátotta bűneimet, lassan nyu­galmat nyertem, és békesség költözött a szívembe. Az emberek körülöttem nagyon csodál­ koztak. Sokukkal szakítanom kellett, másokkal jobb lett a kapcsolatom. A horoszkó­pos köny­ veket eltüntettük a lakásból. Hallot­tam keresz­tyén könyvesboltokról, és ott zsidók megtéré­seiről szóló könyveket kerestem. Ke­resztyén zenei kazettákat is kaptunk. Végre megtaláltam az igazi boldogságot és szabadságot, amelyre egész életemben vágya­ koztam. Ha problémám van, Ő mindig segít. Imádom az Urat, és most már nagyon vigyá­zok, hogy többet el ne veszítsem Őt! De tiszta szí­vemből sajnálom azokat, akik el­zárkóznak attól, hogy ezt a csodát befogadják az életükbe. „Isten ugyanis, aki ezt mondta: »Sötét­ség­ből világosság ragyogjon fel«, Ő gyújtott vilá­gos­ságot szívünkben, hogy felragyogjon előt­tünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán” (2Kor 4,6). Ámen.

Vetés és Aratás

Kegyelem és békesség „Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól” (Efezus 1,2). Az Újszövetség legtöbb levele ezzel a beköszöntő mondattal kezdődik. Sohasem: „Kegyelem és öröm.” Mintha Isten Igéje ezt üzenné: a ke­gyelem azért adatott nektek, hogy a világban Isten békességében éljetek. A szívünk talán nem örömre vágyik mindenekelőtt? – De a valódi és maradandó öröm ab­ból a szívbeli békességből fakad, amelyet Isten ajándékoz az övéinek. Ez a békesség független az életkörülményeinktől. Ezért a fogoly Pál nemcsak békességről, ha­nem örömről is bi­ zonyságot tudott tenni. De ha az emberek az öröegyelem vár arra möt keresik anélÓ, hány bűnös lélek kül, hogy Istennel békes­ségben vándorol az úton! lennének, ez haÓ, hány újrakezdés mis utakra viszi megáll a félúton…! őket. Mert amire De aki eljut győzelmesen Isten gyermekének elsősorban a kereszt tövéig, szüksége van, az kegyelem vár arra a szívbeli békesaz idők végéig. ség.

K

F. Farkas Rozália

A világ, amelyben élünk, forrongó nyug­t a­ lanságban él. Ekkor jön segítségünkre a ke­gyelem, és szi­lárddá teszi a szívünket. Milyen gyakran visznek rossz útra bennünket az aggó­dásaink. Ezek a mi békességünk el­lenségei. Isten tudja ezt, és az Ő kegyelme jó előre gondoskodott a megoldásról. Isten felszólít bennünket, hogy imádságban vi­gyük Őhozzá aggodalmainkat. Így mindaz, ami csak nyomaszt minket, alkalom lesz arra, hogy annál inkább keressük Isten kö­zelségét, a vele való közösséget, és töké­letesen bízzuk rá a dolgainkat. Nála nyugszik meg a szív, és jut az Ő sze­retetének, bölcsességének és hatal­má­nak befo­lyása alá! Németből fordította: Kozma Lászlóné

2015. évi 1. szám

Az Ige

ünneplése

Egy hegyes dárda volt, három durva vasszeg, öt sebből vérezett azért, mert szeretett! Egy – három – öt, tudjuk, de ki számolta meg: a vérzõ homlokát hány tövis szúrta meg? Hét szó volt szent ajkán az ácsolt kereszten. Olyan szelíden szólt, mert Isten Fia volt! Gyötrõ testi-lelki, fájdalmas kín között… Ember nem értheti – Ő volt az üldözött. Rövid történet ez, ám, örökké igaz. Mindenkit átölel, mindenki üdvöt lel! Minden vasárnapunk feltámadásünnep. Ünnepeljünk ezért mindnyájan, örömmel! Varga Györgyné Bárány Ágota

13

A

Ének az éjszakában

hogy egy hideg, ködös hajnalon a vo- megtérése, Jézus Krisztus­ban való hitre natra vártunk, váratlanul egy kismadár ju­tása. ujjongó éne­két hallottuk. A kis énekest nem Pálnak és Szilásnak nyilván eszébe juláttuk, de bi­zonyos, hogy megvidámította tottak a zsoltáros szavai: „...éjjel éneket ad mindazokat, akik ebben a szomorú időben a számba az Úr...” (Zsolt 42,9) Vagy gonénekét hallották. Ahogy Sa­lamon az Énekek doljunk az Úr Jézus elárultatásának sötét Éneke 2,12-ben, úgy mi is hajlamosak va- éjszakájára! A természetes éjjeli sötétségnél gyunk a madarak lel­kes énekét kapcsolatba nagyobb sötét­ség támadt azon az éjszakán, hozni a tavasszal, vagy legalább is a napos amikor Júdás el­távozott a felházból, ahol idővel. „Megjelentek a vi­rágok a föl­dön, itt az Úr tanítványaival együtt a pászkát ünaz éneklés ideje...” De ez a kismadár egy kö- nepelte. De a pászkava­csora után mégis dös, vigasztalan hajnalon énekelt vidáman. énekeltek (Mk 14,26). Ez volt az ünnepi Mond ez nekünk valamit? rend: a zsidók ezen az ünnepen zsoltárt Szívünkből könnyen száll az ének, énekeltek. De e mostani éneklés köz­ben ha min­d en dolgunk rendben van. De Jézus már készült, hogy Önmagát, mint igatudunk-e dalolni akkor is, amikor a bajok zi Páskabárányt áldozatul adja, hogy az­után fekete felhői tornyo­sulnak felettünk? A feltámadjon, majd felmenjen a mennybe, Szentírásban találkozunk olyan hívőkkel, és odaüljön a Felségesnek jobbjára. „…– a akik erre képesek voltak. Elíhú ezt mondta gyalá­zattal nem törődve – vállalta a kea súlyosan próbára tett Jóbnak: „… az én te- resztet, és az Isten trónjának a jobbjára remtő Istenem… éneket ad számba éj­szaka” ült” (Zsid 12,2). Amikor egyre mélyebb lett (Jób 35,10). Ugyanígy Dávid, Izráel kedves körülötte a homály – míg végül a Golgotán dalnoka, élete nem egy sötét éjszakáján hal- áthatolhatatlan sűrű sötétséggé lett –, előlatta énekét: „Áldom az Urat mindenkor, zőleg elénekelte a páska-éneket, erősítette állandóan Őt dicséri szám” (Zsolt 34,2). az övéit, imádkozott mind­nyájukért és Erről beszél Pál és Szilás története mindazokért, akik valaha is majd az Ő is, aki­ket Filippi börtönének mélyébe nevében hisznek (Jn 17,11). Ezután vetettek, és ott énekeltek dicsérő elin­dult, hogy maradéktalanul teljesíténeket. Ki­mondhatatlanul szenvedse Atyja aka­ratát a kereszten. tek kalodába szorítva, testükön Szolgáljon segítségünkre minda bru­tális bánásmód nyomaival. ez a sötét na­pokban, a próbák És mégis: a többi fogoly éjszaka közepette, hogy olyankor is tudhallotta, amint imádkoztak és juk dicsérni Őt, ne csak ak­kor, énekkel dicsérték Istent. Meny­ amikor éle­tünk útja napfényes. nyire csodálkoz­hattak annak Hiszen mindnyájunkra vár őttön nő a fénye hallatán, ilyen kö­rülmények annak öröme, hogy Ő mindkö­z ött, ebben az éjszakai Lázad a sorsa ellen mindenütt a nép. végig velünk lesz, átformál Ő nem lázadozva adta életét, órában! S hogy milyen nagy­ a maga ké­pére, míg el nem s míg keresztre menve szenvedett sokat, szerű hatása volt ennek az érkezünk oda, ahol nincs tudta: nem hiába lesz az áldozat. éj­szakai ének­nek, azt megho­mály, hanem csak fény, mutatta a börtönőrnek sze­retet és Isten bol­dog Azért halt meg értem Ő, a Legnagyobb, hogy én ne maradjak annak, ki vagyok. és egész család­jának a dicsőítése. Gyôzelemre vágyjak, mert van gyôzelem A. L. M. bűnökön, halálon, kísértéseken.

N

14

-

Mert az életemben állandó a harc, de ragyogva néz rám az a Krisztus-arc. Nôttön-nô a fénye lelkemben, pedig fáradok már, s lassan beesteledik.

Vetés és Aratás Füle Lajos

A követés tisztelete „Így szólt hozzájuk: „Jöjjetek utá­nam…” (Mt 4,19)

Jeruzsálemi látogatása során az egyik ba­rátom egy öreg rabbit látott a Siratófal mellett sétálni. Az eset érdekessége az volt, hogy az öreg rabbit öt fiatalember követte. Ők is gör­nyedten, sántikálva mentek – éppen úgy, mint vallási vezetőjük. Ha egy ortodox zsidó látná őket, pontosan tudná, miért utánozták tanítóju­kat. Szó szerint a „követői” voltak. A judaizmus egész története során egy zsidó ember számára a legtisztességesebb ma­gatartás az volt, ha a helybeli rabbi követőjévé vált. A követők a rabbi lábánál ültek, amint ta­nította őket. Tanulták szavait, figyelték cse­le­kedeteit, és hogy miként hatott az élete má­sokra. Egy követőnek számolnia kellett a leg­maga­sabb tiszteletadással rabbija iránt, még a leg­alantasabb feladatoknál is. Mivel csodálták tanítójukat, elhatározták, hogy hozzá hasonlóvá válnak. Amikor az Úr Jézus felszólította a tanítvá­n yait, hogy kövessék, az meghívás volt arra, hogy megváltozzanak, és hason­lóvá legye­nek Őhozzá. Ez szenvedést is jelentett, amelyet s z o l g á l at u k b a n vállalniuk kellett. Pál apostol is ír erről a követésről, jó példát mutatva: „Legyetek a követőim, mint én is követője vagyok a Krisztusnak” (1Kor 11,1; Fil 3,17). Annak a fenséges tiszteletnek, hogy Meg­váltónk követői lehetünk, meg kell mutatkoz­nia az életünk­ben. Ahogyan beszélünk, gon­dolkodunk és cselekszünk, azzal legyünk tekintettel Isten tetszésére és a fi­gyelő világra, amint az Úr Jé­zus tette. Adjunk hálát az Úrnak, hogy felhívást kaptunk az Ő követésére. Legyen az életünk ÁRA VAN példa­mutató mások számára, hogy ők is Világosíts meg, Istenem: meg­tudják: az Úr Jézus Fiad követni mit jelent? az életünk célja és a – Keresztet, próbát számtalant, lelkünk „rabbija”. követésének ára van! J. S. Füle Lajos

2015. évi 1. szám

15

Emmausi Levelező Bibliaiskola A feltámadt Jézus Krisztus Emmausba tartva fedte fel az Írásokat tanítványainak. Gyere ve­lünk Te is a Biblia tanul­ mányozásának útjára! Ismerd meg az Emmausi Levelező Bibliaiskola tanfolyamain keresztül Krisztust és életedre vonatkozó tervét! Tanfolyamaink: 1. Amit a Biblia tanít 2. Élők között a legnagyobb 3. Találkozás a Mesterrel 4. Útmutató a keresztyén növekedéshez 5. A keresztyén élet gyakorlata 6. A mennybe vezető út 7. Lukács evangéliuma 8. Jakab levele 9. Péter első levele 10. Péter második levele és Júdás levele 11. Messiási zsoltárok 12. Az imádságról A tanfolyamok ingyenesek, de bélyeget, pos­takész borítékot szívesen elfogadunk. Minden érdeklődő jelentkezését szere­ tettel várjuk! Címünk: Emmausi Bibliaiskola Alapítvány 9013 Győr Pf. 826 Romániai címünk: Babos Márton Str. Corneliu Coposu nr. 6. 400235 Cluj-Napoca

 „Énekeljetek az Úrnak új éneket, ...áldjátok az Ő nevét; hirdessétek napról napra az Ő szabadítását!” (Zsoltárok 96,1-2)



  

C

Ismeretlen szerző dallama; szöveg: Soproni János

    

   



Könny  csep  pek pe  reg  nek ál  dott kéz min  den  nap

    C 

   







Dm





ar  co  don. Könnycsep  pek, szí  ved  hez át  ö  lel,

       







C7

meg  any  nyi fáj  da  lom. Könny  csep  pek a múlt  ról be  szél ott van e  gész kö  zel. Ál  dott kéz, raj  ta sze  gek he 



 

   



nek, lye,









F















   



Em  lé  kek Egy  szer majd





ta  lán nem lesz

G7 C       

 

Dm

C

G7





és bár  hogy fáj, ne szé  gyelld köny  nye  det. a köny  nye  id csak  is ez tör  li le.

C7

C



   

ki tör  li hol  nap  ra

és oly sok nem lesz már



D7

   

gyöt  ri lel  ke  det kí  sér  tés, se bűn,



C7





dat. A könny  csep  pek lom. A könny  csep  pek





C

  

Dm

C



gon  do  lat, fáj  da  lom,

   G



egy sú  lyos bűn  tu  se vád, se rá  ga 



F 

egy  re csak ha még ma



G7









1

  

hul  la  nak, hul  la  nak,

C



le, ki ad  hat nyu  gal  mat?  már ál  dás, ö  röm fa–––––––––––––

    2

Egy

kad.

(A MERA adásainak rendje a 29. oldalon található.)

16

Vetés és Aratás

Könnycseppek „…és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők el­ múltak” (Jel 21,4). Egyik legkedvesebb énekem a Tears in Heaven (Könnycseppek a mennyben), amely 1993-ban kiemelkedő zenei díjat nyert. Az éneket Eric Clapton írta, megnyugvást keresve 4 éves kisfia halálos balesete után. Mélységes tragédiájában és fájdalmában Eric reménykedik abban, hogy fiát majd ismét láthatja. Egy föl­ dön túli helyről írt, egy könnycseppeken túli helyről – a mennyről. Ez az ének mélyen megérintett. A szerző­höz hasonlóan mi is szembenézünk fájda­lommal, szívet tépő percekkel az élet­ben – és vágya­ko­ zunk az után, ahol nem fogunk többé sírni. Amikor egy igeszolgálatban a mennyország szerepel, azt halljuk, hogy az olyan hely, ahol Isten minden könnyet letöröl a szemünkről, és ott nem lesz többé halál, szo­morúság, sírás és fájdalom (Jel 21,4). Az egyik legmegnyug­ ta­tóbb vers, ame­lyet gyakran hal­lunk a gyász­ isten­tisz­teleteken is. Igen, amit kijelent, az áldásról és vigasz­ról szól, de nem a legnagyobb áldásról. A leg­na­ gyobb áldás a mennyel kapcsolatban az, hogy Isten jelenlétében leszünk: „Íme, az Isten sá­ tora az emberekkel van, és Ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük” (Jel 21,3). Az Úr Jézus kijelentette: „Ha majd el­mentem, és helyet készítettem nektek, ismét el­jövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is” (Jn 14,3). Áldott reményünk nem csupán a halál, a szomorúság, a sírás és a fájdalom távolma­ra­ dása, hanem mennyei Atyánk igazi jelenléte is. Isten jelenléte, amely a mennyet mennyé te­ remti! Egy napon mindnyájan otthon leszünk! K. T.

2015. évi 1. szám

Töröld le könnyed! Menj, töröld le könnyed! Miért vagy szomorú? Mondd el Jézusodnak, S eltűnik a bú! Hogyha jő az éjjel, Csendesedj, szívem. Higgy az Úrban, s tűnik Minden félelem! Ismer Ő minden bajt, Nézz fel Őreá! Felvirrad a hajnal, Nem késik soká. Pirkad már az égen, Felragyog a nap. Jézus mellett vígan Járod utadat. És ha tudsz még fáradt, Terhelt lelkeket, Menj csak, mondd el nékik, Hogy ki mentett meg! Menj velük imába, És a drága vér Elmossa a vétket, S gond, baj véget ér. Ph. Bliss (Fordította: Iványiné Sinka Magdolna)

17

Egy híres majom utolsó szavai

Kedves Barátom! Ha van kutyád és azt akarod, hogy a kutyádban igazán örömöd teljék, tanítsd meg engedelmeskedni. Ez a módja annak is, hogy boldoggá tedd a kis állatot. Nyani jól megmagyarázta ezt. Figyelj csak! Nyani összehívta kiterjedt családjának fiatal tagjait. Felemelte ujját, hangja szigorú volt. – Egyszer egy elefánt megjegyezte: Nem érdemes engedetlenkedni. Ez különösen vonatkozik a kismajmokra. Három szabályt állítottam fel. Engedelmeskedjetek ezeknek, és biztonságban lesz az irhátok, de máskülönben... Szemeit körüljártatta és felemelte mutatóujját: – 1. Soha ne álljatok közel a zebra hátsó lábához. – 2. Ha orrotok azt mondja, Csevi – leopárd –, akkor sebesen másszatok fel a legvékonyabb ágra, ami még megtart benneteket. Ne felejtsétek el, hogy a leopárd gyomrában nincs mulatság a majom számára. Nyani a farkánál fogva himbálódzott, hogy az utolsó pontot mind a négy lábával aláhúzza. – 3. Soha ne nézzetek a kígyó szemébe. Emlékezzetek ezekre a szavakra, és biztonságban lesz majombőrötök. A kismajmok megköszönték a hallottakat és elfutottak. – Hongo – mondta Tviga, aki a buyufa körül barangolt abban a pillanatban, amikor Suku, a papagáj letelepedett egy ágra –, ha jól emlékszem, ti heten voltatok a családban, Nyani. Az öregedő majom bólintott. – Szomorú történet ez, ó, Hosszúnyak. Az egyik a zebra mögé állt, hárman a leopárddal szemben voltak gondatlanok, és kettő a kígyó szemébe nézett. Egyedül én képviselem a nemzedékünket. Szomorúság volt a majom hangjában, és Tviga ezt mormolta: – Te pedig élsz a tapasztalatok által, és győztél a majombölcsesség felett. – Nem értem – szólt Nyani közelebb lépve és füléhez tartotta tenyerét. – Csak hangosan gondolkoztam – felelt gyorsan Tviga. Ültek és figyeltek. Két kismajom fürgén szaladt abba az irányba, ahol a zebra legelt. Tviga szemeit forgatta és Nyani nyögött egyet. Mindnyájan felnéztek, mert a magasban egy keselyű körözött. Nyani ismét sóhajtott. – Milyen jól ismeri a keselyű fajtámnak a szokásait! A két kismajom egymással beszélgetett: – Miért ne menjünk közel a zebra hátsó lábához? – kérdezte az egyik. – Ó – mondta a másik – , tudomást sem veszek az egészről; azt hiszi, hogy ő mindent tud. Gyere, és találjunk ki valamit a zebra hátsó lábával! Kuncogva mentek közelebb. Olyan megjegyzéseket tettek a fekete és fehér csíkokra, amelyek elég ízléstelenek voltak. A zebra nem csinált semmit, csak valamivel kisebbítette a távolságot hátsó lába és a guggoló majompár között. Az egyik kismajom felszedett egy A B tövises gallyat, előre lopódzott, s megszúrta vele a zebra lábát. Tviga, Nyani és Suku hirtelen egy porfelhőt láttak felkavarodni, amiből egy kismajom emelkedett magasan a levegőbe, azután iszonyú zuhanással esett le. Nyani mindkét C

18

D

kezét a fülére tette és Pilli, az orvos-majom után kiáltott, hogy azonnal jöjjön. A figyelő keselyű lassan körözött lefelé a felhőkből... A másik kismajom futott, hogy mentse az életét, és rémülten kapaszkodott fel a családi fára. Remegve bújt nagybátyja mellé. Nyani csak ennyit mondott: – Most láttad! Újra és újra mondd el magadnak: Nem érdemes engedetlenkedni! Szürkületkor máris alkalom nyílt rá, hogy kipróbálja ezt a fontos mondást. Tviga orrlyukát megcsapta a leopárd erős szaga. A kismajmok orra is megerősítette ezt a tényt. Felfutottak a leggyöngébb és legmagasabb ágakra, farkukkal és lábukkal kapaszkodva. A leopárd ügyesen ugrott fel a fára, és mind magasabbra és magasabbra kapaszkodott; fogait vicsorítva, csurgó nyállal már szájában érezte a majompecsenyét. – Tartsd magadat erősen – kiáltott Nyani a buyufa egyik biztonságos ágáról –, bölcsen csináltad, mert egy leopárd sem tud olyan gyenge ágra felkapaszkodni, ahol te vagy most. Csevi, a leopárd, borzalmasan morgott, és olyan szavakat használt, amellyel meg akarta ijeszteni a kismajmot, de Nyani hangja megnyugtatólag szólt: – Maradj ott, ahol vagy, és minden rendben lesz. A leopárd szavának nincs se foga, se körme. Érdemes engedelmeskedni! Jó idő múlva Csevi morogva oldalgott el a dzsungelbe. Kis idő múlva azonban Suku felhívta Nyani figyelmét arra a veszedelmes dologra, ami a nagy szürke sziklán játszódott le. – Nyani, gyors cselekvésre van szükség, vagy törzsed egy taggal kevesebb lesz. Egy kismajmot látok, aki a kígyó szemébe néz! Nyani olyan hangot adott ki, amely Szimba, az oroszlán bömböléséhez hasonlított. Leugrott a családi fáról, és majomvágtában rohant a veszedelem helyére. Felugrott a szikla legtetejére és lenézett. Lent a sziklapárkányon egy kis szürke majom kuporgott. A csúszó-mászó lassan haladt rémült, megbűvölt áldozata felé. Nyani minden erejét összeszedve taszított meg egy nagy gránitszikla darabot. A kő megingott és egy kicsit előre lendült. Újra nekifeszítette magát. A kő előbbre csúszott, legurult, és közvetlenül a nagy kígyó mellett zuhant le, meg is sebesítette. Nyani ebben a pillanatban leugrott, megragadta farkánál fogva a kismajmot, és diadalmas rivalgással a legközelebbi fa legmagasabb ágára kapaszkodott. Miután majomidegeiket megfelelő zöldhernyó-diétával megnyugtatták, Nyani szelíd hangon így szólt: – Értitek már, ó, fajtám ifjú tagjai, hogy érdemes engedelmeskedni? Két képet látsz, melyet egymás után kéA kismajmok bólintottak, és egyszerre tekintettek arra a helyre, szítettek. Egy valaki volt képes mozdulatahol tegnap még ott ült kicsi rokonuk, és ahol most is ülhetne, ha a lan maradni. Megtalálod kicsoda? zebra patája fel nem rúgja. Amint gondolkoztak, újra bólintottak. Te melyik csoporthoz tartozol? Aki De Nyani tudta a rideg valóságot, hogy a majomemlékezet éppen Jézushoz jön és élvezi szeretetét, vagy aki elutasítja őt? olyan kurta, mint a leopárd hangulata. Még a majmok is értékelik az engedelmességet. Azok pedig, F E akik belépnek Isten országába, emlékezzenek arra, hogy mi az első, G amit Isten megkíván. Emlékezzetek Jézus szavaira: HA SZERETTEK ENGEM, PARANCSOLATAIMAT MEGTARTSÁTOK!

Fejtörő

Részlet A buyufa alatt c. könyvből (Evangéliumi Kiadó)

19

Nóé áldozata (1Mózes 8,20-22) Az 1Mózes 6,5-6-ban ezt olvassuk: „Ami­kor látta az Úr, hogy az emberi gonoszság mennyi­ re elhatalmasodott a Földön, és hogy az ember szívének minden szándéka és gondolata szünte­ lenül csak gonosz, megbánta az Úr, hogy embert alkotott…” Ha valaki készít egy művet, és végül azt látja, hogy az többé semmire sem használható, akkor eldobja. Mit csináljon Isten az emberrel, aki nem azt teszi, ami végett teremtetett, és nem Istent imádja, és nem neki szolgál? A Róma 3,12 és 19-ben ol­vassuk, hogy az emberek erre ki­vétel nélkül alkal­matlanokká váltak, sőt az egész világ kiérdemelte Isten ítéletét. A Kolossé 1,16 kijelenti, hogy Jézus Krisz­ tusban „teremtetett minden mennyen és Föl­ dön”. Személyesen, saját erejéből és aka­ra­tá­ból teremtette azokat. Ebben a versben még azt is megtaláljuk, hogy minden Őérte te­rem­te­tett, ezért minden teremt­mény­nek érte kell él­nie, az Ő hasznára, és neki szolgálva. Isten megpa­rancsolta az embernek, hogy Őt szeresse teljes szívéből és teljes lelkéből és teljes erejéből (5Móz 6,5). Az Úr Jézus ezt még kiegészítette: minden képességével (Mk 12,30; Lk 10,27). Valóban ez a teremtmény köteles­sége! Mit tett tehát Isten az emberrel, akinek minden szándéka és gondolata szüntelenül go­nosz? Ítéletével kellett sújtania mindazt, aki és ami vele szemben ellenséges volt. Az özönvíz mindnyájukat elpusztí­totta, ki­ véve azt az egyetlen embert családjával együtt, aki ke­gyelmet talált, és azután csodálatosan megme­ne­k ült: Nóé bement a bárkába, és épség­ ben átélte az özönvizet. Isten ítéletének hullá­ mai a bár­kának csapódtak ugyan, de Nóé biz­ tonságban volt benne. Amikor a bárka építésé­ről volt szó, ak­kor Nóé gondolatai az ítélet kö­r ül jártak. Itt, a 8. fejezetben már túljutott az ítéleten. Mit tett tehát, amikor ki­lépett a bárkából, mire gondol­hatott legelő­ször?

20

Oltárt épít, az első oltárt, amelyről Isten Igéje beszél, és minden tiszta állatból égő ál­dozatot mutat be. Csodálatos dolgok ezek! Fi­gyeljük meg: Nóé azért mutat be áldoza­tot, mert szíve tele van hálával a megmeneküléséért. Átélte az ítéletet, és életben ma­radt. A bárkában a halál által – nem a saját ha­lála árán – megmenekült, és utána a megtisztí­tott földre léphetett. Ezért mutat be égő áldo­zatot, mégpe­dig egy oltáron. Általában úgy gondoljuk, hogy az áldozat a legfontosabb, és az oltár kevésbé fontos. Az Úr Jézus azonban azt mondja a Máté 23,19-ben, hogy nagyobb az oltár, mint az ajándék, mert az megszenteli az ajándékot. Érdemes ezen elgondolkodnunk! A 2Mózes 25–27. fejeze­tekben olvasunk a Szent Sátorról, és látjuk, hogy az oltár ott az Úr Jézus előképe (mint ahogyan az áldozat is az), mégpedig mint Igaz Emberé. Az oltárt fából készítették, de rézzel vonták be. A 4Mózes 17-ből tudjuk, hogy a réz az igazság képe, amely oly nagy, hogy ki tudja állni Isten ítéletét is anélkül, hogy megsemmi­sülne. Erről beszél tehát a rézoltár, és megértjük, hogy milyen jelentőségteljes. Ha szemléljük az Úr Jézus Krisztus ke­reszten elvégzett váltságművét, akkor megért­jük, hogy ez a váltságmű azért volt annyira di­csőséges, mert személyesen, Ő maga végezte el. Fontos dolog arra figyelni, hogy valamilyen munkát ki végez el. A kereszten elvégzett vált­ság azért volt igen csodálatos, mert Isten sze­ retett Fia végezte el. Mert az, aki ott elhordozta Isten ítéletét az én bűneimért, maga volt a Szent és az Igaz, aki bűnt nem ismert. Ő volt az, aki­ről maga Isten mondta: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm” (Mt 3,17; vö.: Mk 1,11; Lk 3,22), és aki elmondhatta önmagáról, hogy mindig azt teszi, ami Istennek kedves. Istennek azért különlegesen dicsősé­ges, mert éppen az a személy hajtotta végre, aki nem ismerte a bűnt, és aki Őt mint ember itt a Földön mindig csak dicsőítette. Engedel­mesen vállalta Isten ítéletét egészen a kereszt­halálig (Fil 2). Erre a csodálatos tényre utal már az 1Mózes 8. A megtisztított Földön egyetlen ol­tárt látunk, és rajta az áldozatot. Nóé minden tiszta állatból

Vetés és Aratás

bemutatta áldozatát. Ezen áldo­zatok mindegyike bizonyos tulajdonságokra utal: a madár, mint aki a mennyből jött ember; a bárány, mint aki szelíd (Ézs 53). Elmond­hatjuk, hogy Nóé itt Is­tennek olyan áldozatot mutatott be, amely az Úr Jézus személyének, csodálatos tulajdonsá­gainak tökéletes előképe, amelyek azután a ke­reszten elvégzett váltságá­ban lettek nyilván­valóvá. És mi az eredménye? „Amikor az Úr meg­ érezte a kedves illatot, ezt mondta ...: Nem át­ kozom meg többé a Földet az ember miatt, bár gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva…” (1Móz 8,21) Csodálatos kijelentés! Két fejezettel előbb íté­let hangzott el az emberről, és Isten akkor el­határozta: el­törli az embert a Föld színéről. Az ember szíve az ítélet nyomán azonban nem változott meg. Önmagukra nézve a bárkában megmenekült emberek sem voltak jobbak, mint azok, akik elpusztultak az áradatban. Isten erre nyomaté­kosan rámutat. De azután ezt mondja: „…nem irtok ki többé minden élőt, aho­ gyan most csele­kedtem.” Miért nem? Mert valami közbejött. Egy csodálatos égőáldozat. Nemcsak a vált­ságmű értékes, ha­nem maga a személy is, aki meghalt, hogy ele­get tegyen Istennek. És en­nek az áldozatnak az illata Isten számára ked­ ves illat; ezért tudott kegyelmet adni, tudta a bűnöst elhordozni, sőt megáldani. „Amíg csak Föld lesz, nem szűnik meg a vetés és aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éj­ szaka” (22. v.). Ez arra az örökké tartó ál­lapotra utal, amelyben Isten kegyelmi ajándé­kának sem lesz vége, mert az a csodálatos il­lat az alapja, az az áldo­zat, amelyet itt Nóé bemutatott; és amely előképe annak a drága személynek, aki maga volt az áldozat. Az özönvíz idején nem volt sem vetés, sem aratás, sem fagy, sem hőség. Et­től az idő­ponttól kezdve változások történtek a Földön. Jelképe­sen azt mutatja itt nekünk Isten Igéje, hogy szüntelen áldás lesz annak eredmé­nye, ha elvé­geztetik egy olyan áldozat, amely­nek illata kedves Isten számára. Miután a bűn­eset megtörtént, egészen Nóé áldozatáig sehol nem olvasunk a Szentírásban arról, hogy Isten valakit is megáldott volna. Itt azonban Isten megáldotta Nóét (1Móz 9,1). H. L. H

2015. évi 1. szám

Sátor és oltár „Hit által költözött át az Ígéret Földjére, mint idegenbe, és sátrakban lakott Izsákkal és Jákóbbal, ugyanannak az ígéretnek az örököseivel.” (Zsidókhoz írt levél 11,9) Ábrahám életében két kiemelkedő tárgy ját­szott szerepet: a sátor és az oltár. A sátor arról beszél, hogy Ábrahám idegen és zarán­ dok volt, és nem volt egy „talpalatnyi” örök­ sége sem (Csel 7,5). A sátor tehát a világhoz való viszo­ nyát, mennyei jövevény voltát fejezte ki. Az oltár pedig, amelyet épített, az Istennel való közösségét mutatja, amely által erőt nyert, hogy lemondjon a földi dolgokról, és érje be azzal, hogy sátorban lakik. Sátor és oltár összetartoznak, egymástól el nem választhatók. Sátorban lakni, azaz látszat szerint, külsőképpen elkülönülni, nem elég! Ellenkezőleg, a belső elkülönülés­ nek, amelyet csak az oltár előtt, Isten jelen­ létében lehet meg­tanulni, meg kell előznie a külső elkü­lönülést. Az Istennel való, zavar­ talan közösségnek, az Ő számára való belső elkülönülésnek meg kell látszódnia a kifelé történő, a látható világtól való elkülönülés­ ben, a szent életvitelben és a bizonyságté­ telben. Csak az a hívő lehet kifelé, azaz az embe­ rek között hathatósan bizonyságtevő, aki szo­ kása szerint Isten szentélyében él, és Is­ten­nel zavartalan közösségben járja élete útját. Gyak­ran, vagy kétszer is meg kellett tennünk ugyan­azt az utat, mert sátorunk mellől hiány­zott az oltár. Fejlődésünk a gya­ korlati hité­let­ben talán ezért olyan csekély. Legyen utánzásra méltó előttünk Áb­ rahám élete, akit Isten igaznak fogadott el (Róm 4,9). És adjunk hálát, hogy Jézus Krisztusban mi, az Ő gyermekeiként igazak lettünk az Atya előtt. (Der Herr ist nahe)

21

Apa és barát „Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek” (Jn 15,14). A napokban az esti hírekben hallottam egy középiskola diákjainak egyre növekvő iszákos­ ságáról. A riporter részt vett egy szülői fóru­ mon is, majd meghallgatta a szülők vélemé­ nyét. Az egyik édes­ anya elgondolkodtatóan nyilatko­zott: „Úgy gondolom, hogy ebben a problémában nem lehetek a gyere­kem barátja, mert szülőnek kell lennem. Egy­szer majd ba­ rátok leszünk, de egyelőre még szülő vagyok.” Ez a megjegyzése komolyan elgondolkod­ tatott az Istennel való kapcso­ latunkról. So­ kan úgy gondolunk Istenre, mint segítőtárs­ ra, vagy mint aki az egyetlen támaszunk. De nem baj, ha barátként is gondolunk rá. Isten iga­zán örömmel fogadja, ha barátságba kerü­ lünk vele. A János 15,14-ben azt mondja, „Ti ba­rátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én paran­ csolok nektek.” De ez a barátság az engedel­ messég része. Mert Isten atyai au­toritását el kell fogad­nunk az életünkben azzal, hogy fi­ gyelembe vesszük utasításait, és utunkat vele összhang­ban járjuk. De itt körültekintőnek kell lennünk. Ugyan­ is szeretjük a jóakaratú Atyáról szóló elméle­ tet, aki gondoskodik szükségleteinkről, és aki szívesen megajándékoz ben­nünket jókkal. És közben mind­ ezek igazak, ne fe­ lejtsük el, mi­ hogy ezek Isten szülői gondviselésé­ből ered­ nek, amelyek a védelmi határokat he­lyesen, törvénye által helyezik el. Isten cso­ dá­ latos apasága fi­gyelmeztet, amikor olyan utat vá­ lasztunk, amely parancsolataitól eltér. Majd, amikor szükséges, szerető fenyítése, amely megfedd és helyrehoz minket – talán fájdal­ma­ san –, visszahúz jó és tö­kéletes aka­ra­tához. Olyan ember nincs, aki a fenyítést szereti. De hol len­ nénk nélküle? Amikor visszate­ kintünk az él­tünkre, számos esetet láthatunk, amikor a fe­gyelemre szükségünk volt, hogy a helyes útra visszakerüljünk: „Fiam, ne vesd meg az Úr fe­nyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, mert akit szeret az Úr, azt megfe­nyíti… Szen­

22

vedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek az Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít az apja?” (Zsid 12,5-7) De a jó hír ezután következik: „Pillanat­nyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik ör­vende­tesnek, hanem keservesnek, később azon­ban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa” (Zsid 12,11). És ahogyan a szülői fegyelmezés utat enged bözik mennyei a barátságnak is, nem külön­ latunk sem. Alázatos Atyánkkal való kapcso­ válaszunk az Ő büntetésére és fe­gyelmezésére lehetővé teszi, hogy egyre job­ban örüljünk a barátságának. Lehet, ha Isten rád gondol, ma még ezt mondja: „Na­gyon vá­rom azt a napot, amikor a barátod le­hetek, de most még a szü­ lődnek kell lennem.” Vagy elég érett vagy már örülni annak, hogy Isten a barátod? Az Úr Jé­ zus igazi megértésé­hez ve­zető út öröm és há­ lás engedelmes­ség!

Kérdések: * Valóban megérted és rende­zed az életed an­nak megfele­lően, hogy Isten az Atyád, vagy in­kább arra gondolsz, hogy Ő csupán megértő barátod? * Mit kell tennünk a Zsidók 12,7 szerint? Van-e probléma az éle­tedben, amit isteni fe­gyelem­mel ren­dezni lehetne? * Megtapasztaltad már „az igazság békessé­ ges gyümölcsének” aratását az életedben? J. S.

Húsvéti asszonyok Tudták az asszonyok, hogy a nehéz követ elgurítaniuk nem lehet, és a katonák, és a fegyverek... De ők tudták, menniük kell. S micsoda meglepetések! Micsoda fordulatok! Hol a nehéz kő? Hol a katonák? – És hol a halott? Erdélyi Csaba

Vetés és Aratás

Félelem és hit „Az Úr ott van szent templomában, … pillan­tása megvizsgálja az embere­ket.” (Zsoltárok 11,4) Az egyik barátom így szólt: „Évek óta azt látom, hogy körülöttem sok minden meg­válto­zik, és én min­dennel szembekerülök!” A változás valóban megzavarhatja elvárásainkat és megszokott nyugalmunkat éppen azoknál a dol­goknál, amelyeket szere­t ünk. De még a: „Szeretem a megszo­kott módszert, köszönöm!” – elvet valló em­bereknek is el kell ismerniük, hogy léteznek ked­vező helyzetek a dolgok megváltozá­sához. Bizonyos változások azonban az életet teljesen a visszájára fordíthatják, ami szellemileg veszé­lyes lehet. A magányosság könnyen megin­gathatja Istenbe vetett hitünket. Erről írt a zsoltáríró (Zsolt 11,1-7) – arról a vál­tozásról, amely minden olyan dolgot fenyegetett, amely­

ben bízott. Hogyan válaszoljunk, amikor hi­t ünk alapja meginog, amikor zavaró körülmé­nyeink Isten gondoskodását megkérdőjelezik? A zsoltáríró szerint a félelem megzavarja szívünk nyugalmát, amikor minden, amit kér­dezhetünk, csupán ez: „Mit tegyek?” A féle­lem súlya alatt összeros­kadhatsz, mert a vi­lá­god da­rabokra hullik. De Dávidhoz hasonlóan szíved az Úrhoz fordít­hatod, és kijelentheted: „Az Úr ott van szent templomában, … trónja a menny­ben van…” (Zsolt 11,4) A trón az ural­kodó fel­ügye­letének és tekintélyének a jelképe minde­nekfelett. A zsoltáríró kijelenti: „Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Isten­ ben, mert még hálát adok neki az Ő szabadítá­ sáért!” (Zsolt 42,6) Az élet változó körülményeiben vá­lasztha­ tunk. A bizonytalanság félelmé­ben élhetünk, vagy ragaszkodhatunk Isten fenntartó és köz­ belépő jelenlét­éhez. Ha megerősítést nyerünk ab­ban, hogy a királyi hatalom mindenható Iste­ nünké, és minden az Ő ellenőrzése alatt áll, ak­ kor a kérdőjelek megszűnnek, és a félelemtől eljutunk a hitig! K. József

Csodálom Csodálom a szeretetet, mely megrengette az eget. A Föld is megújult belé, azóta jöhetünk Elé.

Célegyenest előre, bátran, önkéntesen, halálra szántan, üldözők között nem rettenten: Ő elvégezte a kereszten

Édes Atyám, mert megváltottál, csodát – csodára Te halmoztál. Jöhetek úgy, ahogy vagyok, Lelked csodái oly nagyok.

azt, amit én megérdemelnék, ha szent nevében most nem hinnék. De csodát tett a kegyelem, Jézus Megváltóm lett nekem.

Naponta álmélkodom rajta: Ki az, ki éppen így akarta? Ily tökéletes munkát végzett. Ki az, ki hátra sose nézett?

Csodálom azt, mit meg nem értek, nincs benne semmi bűnös érdek, csak véghetetlen szeretete, mely a világot megrengette.

2015. évi 1. szám

Zsejki Irén

23

Az egyetlen, aki megért „…mert megvizsgál az Úr minden szívet, és megismer minden gondolatot és szándékot…” (1Krónika 28,9) Egy ismerősünk férjénél a szellemi képes­ségek maradandó hanyatlását tapasztalták. Amikor a betegség (dementia) súlyos szaka­szába került, intézetbe vitték. Amikor a férfi az ápolásával megbízott nő­ vérrel először találko­zott, kezét felé nyújtva megállította. Közölte a nővérrel, hogy bemu­ tatná a legjobb barátjának – az egyetlennek, akit mélységesen szeret… Mivel az előcsarnokban senki sem tartóz­ kodott, a nővér azt hitte, hogy zavarodott. De a végén kiderült, hogy az Úr Jézusról beszélt. A nővért a kijelentés mélyen érintette, de sietnie kellett egy másik beteghez. Amikor visszatért, a férfinél az átmeneti fényt ismét homály vál­totta fel, és többé nem volt érthető, amit mon­dott. De annak ellenére, hogy az illető az elbu­tulás sötétségébe süllyedt, tudta, hogy az Úr Jézus a legjobb barátja. Isten számunkra felfoghatat­lanul a mi bensőnk mélységé­ben lakik, és ez a lelkünk. Áthat a sötét elmén, és gyengéd szeretetéről biztosít. A sötétség nem rejt el bennünket előle: nám, hogy elnyel a sötétség, „Ha azt gondol­ és éjsza­kává lesz körülöttem a világosság: a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne…” (Zsolt 139,11-12) Nem tudjuk, hogy a jövő milyen „sötétsé­get” tartogat szá­munkra, vagy szeretteink szá­mára, ahogy korosodunk. De az Úr keze ott is vezet minket, és a jobb kezével szorosan tart (10. v.). Nem szakadhatunk el a szeretetétől és személyes gondoskodásától. Isten minden kanyargós utunkról, szomo­ rúságunkról és fájdalmunkról tud; és soha nem hagy cserben – nála menedéket találunk. Az Úr Jézus ismeri és szereti az övéit. En­gem is. Tudom. David H. Roper

24

Szent menedék Olyan vagyok, mint szárnyszegett, félénk kismadár. Menedéket keres, midőn ágról ágra száll. Menedékre vágyom én is, üldöz a Gonosz, tegzéből sok, tüzes nyila felém záporoz. Hála, van egy szent menedék: ott, a Golgotán Jézus jutott diadalra véres harc után! Boldog, aki bűnbánattal oda menekül, kegyelemből üdvösséget kap majd örökül! A Golgotán menedékre talált életem, biztonságban zenghet immár hálaénekem. Pecznyík Pál

Vetés és Aratás

HITBIZONYOSSÁG JELEK ÉS CSODÁK ÁLTAL? Nem ritkán halljuk, hogy egyes emberek így szólnak: „Szüntelen arra várok, hogy Isten va­ lamilyen módon jelét adja annak, hogy való­ban megbocsátja bűneimet, és elfogad.” Az Úr Jézus ezt mondta a királyi tisztvise­ lőnek, aki beteg fia ügyében hozzá fordult: „Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisz­tek” (Jn 4,48). A jel- és csodakívánás ős­idők óta akadá­ lya az áldásnak. Hitetlen szí­vünk va­lami láthatót vagy tapinthatót kíván, amelyben bízhat, és nem éri be Isten Igéjével és Krisztus személyével és váltságművével. Ezért bátorító látvány, hogy ez a magas állású tisztviselő fél­redobta kétkedő meggondolásait, és „hitt … a szónak, amelyet Jézus mondott neki” (50. v.). Előbb vagy utóbb mindnyájunknak el kell jut­ nunk idáig. Talán ismerjük annak a hívő ifjúnak a történetét, akinek a közelgő halál már elvette a szeme világát is, és aki erre kérte az anyját: „Ke­ resd ki nekem, kérlek a János 3,16-ot. És most tedd az ujjamat ezekhez a szavak­hoz: »aki hisz«, és tartsd ott, amíg meg nem halok, mert az, »aki hisz«, ez engem is jelent.” Lám, ennek a fiú­nak elég volt Isten Igéje. Ismertem egy földművest, aki súlyos lelki ínségében kér­ te Istent, adjon jelt neki arról, hogy elfo­gadta őt. Ez a gazdálkodó nagy juh­nyáj­jal rendelkezett, amely egy nagy kiter­je­désű, de körül­kerített legelőn tanyázott. A gazda elindult nyája szám­ bavételére, és végig­járta a kü­lönböző helyeket, ahol legelésztek. Azután így imádkozott: „Ó, Istenem, add, hogyha van számomra is üdvös­ ség, akkor a követ­kező ré­ten pontosan tíz juh legeljen.” Mikor odaért, nagy megkönnyebbü­ lésére pontosan tíz juhot talált. Megnyugtatta ez nyugtalan lelkét? Nem, csak átmenetileg csil­ lant meg előtte némi re­ménysugár, de azután ez hamarosan elsöté­tült. Így töprengett: „Vajon puszta véletlen volt ez, vagy valóban Isten adott ily módon választ az imádságra?” Erre nem ta­ lált választ, végül azonban nagy bátran elhatá­ rozta, hogy megis­métli ugyanezt a kö­nyörgé­sét. Azt kérte tehát Istentől, hogy a kö­vetkező réten Isten adjon jelt a számára úgy, hogy is­mét csak tíz juh le­geljen ott, és ezzel biztosítsa, hogy „jól

áll üd­vösség dolgában”. Izgalommal telve indult a következő rét felé, hogy ott is megszámlálja a juhokat, és nagy megnyugtatá­sára és csodálko­ zására, ott ismét tíz juhot talált. „Békességet és bizonyosságot adott ez ma­ gának?” – kérdeztem tőle. „Nem – mondta –, semmi nem adott nekem üdvbizonyosságot, csak Isten változhatatlan, biztos Igéje.” Mindaddig bizonytalanság és homály vette körül ebben a kérdésben, amíg meg nem talál­ ta a biztos talajt a lába alatt Isten Igéjében: „Ezt mondja az Úr…” (Ézs 44,2) Ha kinyitod a Bibliádat, a Lukács 1-ben na­ gyon világosan és érthetően megtalálod a kü­ lönbséget az egyszerű és őszinte hit és a szün­ telenül jelt kívánó hitetlenség között. Mikor Má­ ria meghallotta a hozzá szóló mennyei üze­netet, egyszerűen csak ennyit mondott: „…történjék velem a te beszéded szerint” (38. v.). És erre az őszinte vallo­más­tételre és hitre így hangzott a válasz: „Boldog, aki hitt, mert be­teljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki” (45. v.). Zakariásnál más volt a helyzet. Amikor meghallot­ ta a Gábriel által hozott üzenetet, azt kérdezte: „Miből tudom meg ezt?” (18. v.) Is­ten pe­dig azzal büntette, hogy megnémította hitetlen­ségéért. Nem tudott egyetlen szót sem szólni mindaddig, amíg fia meg nem született, és a Szent Szellem meg nem nyi­totta a szá­ját Isten dicséretére. Kedves Olvasóm! Milyen jó lenne, ha te is úgy tudnál szólni az Úr Jézushoz, ahogyan egykor a kapernaumi százados: „…csak egy szót szólj…!” (Mt 8,8) Ez elég! „Mond-e (Isten) olyat, amit meg ne tenne, ígér-e olyat, amit nem teljesít?” (4Móz 23,19b) Vagy kényte­len lenne az Úr neked is ezt mondani: „Ha nem láttok je­leket és csodákat, nem hisztek”? Mi lehetne ugyan nagyobb csoda annál, mint ami a Golgotán ment végbe, ahol Is­ ten Fia a bűnös lázadókért kereszthalálba ment? Nincs bizonyosabb jel üdvbizonyosságunkra en­ nél: „Az Úr szája szólt” (Ézs 1,20b). George Cutting

aki

hisz

2014. évi 3. szám

25

Rejtőzködés 26

„Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, és Ő meghallgatott engem” (Jónás 2,3). Amikor a kislányom még egészen kicsi volt, és járni sem tudott, kitalálta, hogyan rej­ tőzködjön el az emberek elől. Ha azt akarta, hogy békén hagyják, egyszerűen becsukta a szemét. Arra a következtetésre jutott, hogy bárki, akit nem láthat, az őt sem láthatja. Ezt a taktikát al­kalmazta, ha a gyermekkocsi­ ban ülve egy isme­retlen megpróbált köszön­ ni neki; használta az etetőszékben, ha nem szerette az ételt; még ak­kor is ezt tette, ami­ kor közöltük vele, hogy el­érkezett a lefekvés i­ deje. Jónás felnőttebb rejtőzködési stratégiával rendelkezett, de az nem volt semmivel sem több, mint a kislányomé. Amikor Isten el­ küldte Jónást, ő nem volt hajlandó engedel­ meskedni, hanem az ellenkező irányba fu­ tott. De igen hamar ráébredt, hogy nem léte­ zik olyan hely, ahol Is­ten nem találhatná meg őt. A Szentírás valóban sok olyan történetet tartal­maz Istenről, hogy akkor is megtalálja az embereket, amikor azok nem feltétlenül szerették volna (2Móz 2,11-3,6; 1Kir 19,1-7; Csel 9,1-19). Lehet, hogy megpróbálsz Isten elől elrej­tőzni, vagy ta­ lán azt gondolod, hogy nem is láthat téged. De ha Isten hall­ ja egy lázadó pró­féta imáját a nagy hal gyomrában, akkor téged is lát és hall, bárhol vagy, és bármit cselekszel. De ez nem jelenti azt, hogy félned kell. Való­jában ez egy különös vigasz számodra. Ő min­dig jelen van, és gon­doskodik rólad! Köszönjük ezt meg, és halljuk meg a sza­ vát: „Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szív­vel folyamodtok hozzám” (Jer 29,13). Nem kell félnünk a nehézségektől mind­ad­ dig, amíg az Úr rajtunk tartja a szemét. R. Kilgore

HÍVOGATÁS Krisztus hívása hangzik, Az Ige hogyha szól. E drága szóra szíved Mondd, mért nem válaszol? Haragját érdemelnéd, S Ő mégis esdekel… Ó, kőből van a szív, mely Szavára nem felel! Gyengéden Ő keres meg, Ha bánat száll reád, Vagy hogyha vétkes múltért Szívedre hull a vád. Bűnöd magára vette, A múltért nem perel… Ó, kőből van a szíved, Ha néki nem felel! Ha ingadozna lábad, Irányt mutathat Ő, Továbbsegít, ha csüggeszt Bizonytalan jövő; Sok földi célnál feljebb: A menny felé terel… Ó, kőből van a szíved, Ha néki nem felel! Krisztus, a Szent, teérted Keresztet szenvedett, Az életét od’adta! Mondd, többet mit tehet? Most drága vére kérlel: Ne dobd az üdvöt el! Jaj, kőből van a szíved, Ha néki nem felel! Iványiné Sinka Magdolna

Vetés és Aratás

„Milyen Isten az, aki megengedi a szenvedést?” Gyakran halljuk ezt a kérdést. Néha valóban mély fájdalom és őszinte érdeklődés van mögöt­ te. Sokszor azonban csak azért kérdezik, hogy kifogást találjanak arra, miért nem hisznek: ha ugyanis lenne Isten, nem lenne szenvedés, mondja a logikájuk. Ugyanakkor a kérdés magába foglalja azt a feltételezést is, hogy Isten, ha létezik, csakis tökéletes erkölcsű lehet, akinek a személyével nem fér össze a szenvedés okozása. Nézzük meg, mit mond a Biblia Isten szándé­ káról! Mindjárt az első lapjain azt olvassuk, hogy amit teremtett, az mind igen jó volt. Egyáltalán nem volt szenvedés, az első emberek tökéletes harmóniában éltek Istennel, egymással, a termé­ szettel. A Biblia utolsó lapjain hasonlót olvasunk: Isten végső célja, hogy az övéi egy olyan világban éljenek, ahol nincs szenvedés, nincs fájdalom, sem könnyek, sem jajkiáltás. Ez egy új, egészen más világ lesz. Ez kétségtelenül Isten szeretetére és jó szándékára utal. Miért van akkor az említett két ideális állapot között szenvedés? Isten lehetőséget adott az embernek, hogy válasszon: bízik benne és vele éli az életét, vagy nem bízik, és a saját útját járja. Az ember a Go­ nosz csábításának engedve a saját utat választotta – elszakadva ezáltal Istentől. Ez maga után vonta a harmónia felbomlását Istennel, egymással és a természettel is, ami sokféle szenvedés okozója lett. A szabadságra vágyó ember fogollyá vált: a rosszra való hajlam (a benne lakó bűn) foglya. De Isten ebben a helyzetben is bizonyította szeretetét és jó szándékát azzal, hogy Jézus Krisztus, a Fiú emberré lett, és maga is teljesen részese lett a szen­ vedő világnak, kivéve, hogy bűn nem volt benne. Ő, aki azt mondta, „én és az Atya egy vagyunk”, meg tudott indulni a szenvedésen, sírni tudott a sírókkal. De nem csak együttérzett, hanem sokat tett is a szenvedés enyhítésére: gyógyította a bete­ geket, enni adott az éhes embereknek. Azonban a fő célja, amiért jött, az volt, hogy megmentse az embert az örök haláltól, a bűn büntetésétől. Ezért kellett meghalnia, hordozva mindannyi­

2015. évi 1. szám

GYAKRAN FELTETT KÉRDÉSEK unk bűnterhét. Ezt be­ teljesítve mondhatta ki: „Elvégeztetett!” Nem volt szenvedésmentes útja a megmenekülésünknek! Ez a legfőbb bizonyítéka annak, hogy mennyire szeret, és a legjobbat akarja az embernek. Miért szenvedünk mégis sokszor mi, hívő emberek is? A szenvedés tanít. A tanulásra azért van szük­ ségünk, mert a hívő sem szabadult meg a romlott természetétől, amellett, hogy már egy újjal is rendelkezik. Megtanuljuk például, hogy nem ma­ gunkban kell bíznunk, hanem a Mindenhatóban, akinek a kezében van az életünk. Megismerjük önmagunkat, amikor bizonyos helyzetekben látjuk, hogy mi jön elő belőlünk. A szenvedés megvéd. Magának Pál apostolnak is, aki az Újszövetség legnagyobb részét írta, szük­ sége volt a szenvedésre. „Tövist” kapott a testébe, ami szenvedést okozott neki, azért, hogy el ne bízza magát a kinyilatkoztatás nagysága miatt, amit az Úr Jézustól közvetlenül kapott. A szenvedés formál. Isten neveli az övéit, mint gyermekeit: „Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek az Isten, mint fiaival” (Zsid 12,7). A szenvedés sokszor azért éri a hívő embert, mert Krisztus követője. Ez is arra hívja fel a figyel­ met, hogy a világ, amiben élünk, teljesen tönkre­ ment, de a reménységünk nem ehhez kapcsoló­ dik. Megtanuljuk, hogy egy másik világ polgára vagyunk, egy olyané, ami majd el fog jönni. A szenvedés a figyelmet mindig arra a pontra irányítja, amit az ember már az elején elrontott az Istennel való kapcsolatában: a bizalomra. Összefoglalva: Isten létezik, és erkölcsi maga­ tartása sem kérdőjelezhető meg. Ezt bizonyítja az ó- és újszövetségi történelem, Jézus Krisztus élete és halála, valamint az a szeretet és jó szándék, ami végig tapasztalható a Bibliában Isten részéről. A szenvedés oka az emberiség szembenállása Istennel, ugyanakkor az Atya felhasználja arra, hogy a fiait nevelje, formálja, tanítsa általa. Isten célja, hogy megmeneküljünk az örök kárhozattól, és erre felhasználja a „pillanatnyi” szenvedést is (2Kor 4,17). Lemperger Róbert

27

Szemfüles oldala — ifjúsági oldal —

Akik nyitott szemmel akarnak járni a világ­ban

A Biblia tanulmányozása és alkalmazása

Egy olvasásra érdemes könyv

Talán érdekel a Biblia, mégis tétovázol, hogy a kezedbe vedd és olvasd, hiszen egy rendkívül összetett és nehezen érthető könyvről van szó, amit nem könnyű gyorsan megfejteni. Mivel a Biblia könyvei egy-egy adott korban és kultúrában születtek, ezért magukon viselik azok sajátosságait. Az akkor élt emberek számára bizonyára könnyebben érhető volt, de mit mond számunkra ma?

28

Rossz bibliaolvasási stratégiák Van néhány rossz indíttatás, amit érdemes elkerülni, amikor a Szentírást a kezünkbe ves�­ szük. Előfordulhat, hogy saját gondolataink szűrőjén keresztül értelmezzük az olvasotta­ kat. Például meg vagyunk győződve arról, hogy valamit megtenni helyes, és ennek alátá­ masztása céljából kutatjuk a Bibliát. Ez a hozzáállás félrevezető lehet, és nem visz közelebb minket a Biblia megértéséhez. Vigyáznunk kell arra, hogy ne azt próbáljuk meg kiolvasni belőle, amit mi szeretnénk, vagy amit mi gondolunk a világról. A bibliaolvasáshoz minde­ nekelőtt nyitottságra van szükség.

A rendszeres igetanulmányozás szokása A Biblia elolvasása önmagában nem feltétlen visz el a Biblia megértéséig. Tanulmányozás­ ra, elemzésre, elmélkedésre kell törekednünk: érdemes utánajárni annak, milyen korban, milyen környezetben született meg az általunk tanulmányozott bibliai szakasz, milyen szövegkörnyezetben helyezkedik el az adott rész. Ha tehetjük, naponta vagy legalábbis valamilyen rendszerességgel vegyük elő a Szentírást. Ez több szempontból is fontos lehet: a Biblia bölccsé tesz, segít a hitben; az igazságot tanítja, segít felismerni a tévtanításokat; rámutat a hibáinkra, a helyes életre vezet; felkészít a szolgálatra és a jó cselekedetekre; reményt ad, türelmessé tesz, bátorít. A Cselekedetek 17,11-ben ez olvasható: „…Naponta tanulmányozták az Írásokat (a Bérea városában élő zsidók), és gondosan megvizsgálták, hogy valóban igaz-e, amit Páltól hallottak.”

A Biblia sok műfajú könyv A Biblia megértését annak összetettsége is nehezíti. Az Ószövetség tartalmazza az emberiség őstörténetét, be­ mutatja Izráel történelmét, a nekik adott törvényeket, de emellett lírai alkotásokat, bölcs mondásokat, sőt próféci­ ákat is találunk benne. Bár az Ószövetség elsősorban egy adott népről, a zsidóságról szól, mégis megéri nekünk is tanulmányozni a következő okokból: mivel az Ószövetség végigvezet bennünket Isten és a zsidó nép kapcsolatának alakulásán, érdemes odafigyelni, hogy ezek a történetek mit tanítanak nekünk Istenről magáról. Hogyan mutatkozik meg Isten, hogyan viszonyul népe

Vetés és Aratás

dolgaihoz, tetteihez? Emellett számos olyan gyakorlati tanács is olvasható benne, amelyek bár nem kötelező érvényűek ránk, mégis hasznosak lehetnek számunkra is. Az Újszövetség ebből a szempontból már más. Bár ez is számtalan műfajt felvonultat (pl. élet­ rajzi leírást, példázatokat, leveleket, próféciát), középpontjába már Jézus Krisztust helyezi abból a célból, hogy megismerjük Őt, és megértsük Isten megváltó tervét vele kapcsolatban. Gyakorlati útmutatót is kapunk benne a keresztyén életről, amelyeket személyesen bár nem nekünk címeztek (pl. újszövetségi levelek bizonyos konkrét gyüleke­ Az ókori zeteknek), mégis a benne olvasott Cezárea alapelvek ránk is érvényesek.

Mi segít a Biblia értelmezésében? Egyik fontos szempont az emberi erőfeszítés: ha célt akarunk érni, fegyelmezetten, szorgalmasan kell tanulmányoznunk a Bibliát. Ez a mi részünk a dologban. Másrészt a helyi közösség, ahová járunk, vagy az általunk olvasott keresztyén könyvek is segíthetnek abban, hogy előrehaladjunk a Szentírás megértésében. Ám az igazán lényeges rész nem rajtunk múlik: valójában Isten Szelleme az, aki segít megvilágosítani az Ő Igéjét (Szavát). Talán már neked is van tapasztalatod arról (vagy majd lesz :), milyen az, amikor bár igyekszel, mégsem mond semmit az elolvasott szakasz. Majd egy idő után elkezd „megszólalni” a szöveg, az összefüggések pedig a helyükre kerülnek. Ez a Szent Szellem munkája, ami tőlünk függetlenül működik. Nevezhetjük úgy is, mint Isten ajándéka azok számára, akik kitartóan keresik Őt.

Egy megfontolandó tanács Tedd fel magadnak a kérdést: miért akarom olvasni a Bibliát! Akkor lépsz a helyes útra, ha elsősorban Isten, ill. Jézus Krisztus megisme­ résére törekszel a bibliatanulmá­ nyozással.

Ajánlott könyvek Amit a Bibliáról mindenkinek tudnia kell Az Ószövetség áttekintése – Arend Remmers Az Újszövetség áttekintése – Arend Remmers A Biblia világa képekben – A. Van Deursen Hogyan használja az Újszövetség az Ószövetsé­ get – David Gooding (megjelentek az Evangéliumi Kiadónál) Összeállította: Lempergerné Juhász Emese

A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány adásai délelõttönként, 10.30-11.00 óra között a 41 méteres rövidhullámon (7215 kHz); este, naponta 20.25-21.00 óra között az 1395 kHz-es (215 m-en) középhullámon; vasárnaponként a 49 méteres rövidhullámon már nem fogható az adás. Az evangéliumi adásokra hívjuk fel rokonaink, ismerõseink és szomszédaink figyelmét is! A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány lapja az „Antenna”, amely a következõ címen igényelhetõ: MERA, H-1428 Budapest, Postafiók 4. Web: www.mera.hu; e-mail: [email protected]

2015. évi 1. szám

29

Mit bizonyít a holokauszt? – Mit mondjak nekik? – kérdezte tőlem az ifjúsági vezető. Auschwitzba kísért egy húszfős tinédzser csoportot. – Annyi kérdésük van, és nem tudom, mit válaszoljak. Még azt sem tu­ dom, hogy én magam mit gondoljak. – Mondd el nekik, hogy a holokauszt bizo­ nyítja, hogy az evangélium igaz – válaszoltam. A világ arról beszél, hogy az ember termé­ szetéből fakadóan birtokában van a jóságnak, ami csak arra vár, hogy előjöhessen. „Ha meg­ kapjuk a megfelelő eszközöket, lehetőségeket és a szükséges bátorítást, akkor az alapjóság növekedni fog, és mindannyiunk hasznára vá­lik.” A holokausztról azt mondják: „Az egy torz elhajlás volt. Azokat a szörnyűségeket az emberiség aberráltjai követték el, nem pedig normális emberek.” De a Biblia és a történelem menete másról beszél. „Csalárdabb a szív mindennél, javítha­ tatlan; ki tudná kiismerni?” (Jer 17,9) Füg­ getlenül attól, hogy milyen jónak gondolnak bennünket, van valami betegség a szívünkben, amit bűnnek neveznek. Ha a bűnt jóváhagyja vagy támogatja egy társadalom, akkor nincs határa a kegyetlenségnek, amit magunkra és másokra szabadítunk. Az evangélium üzenete az, hogy meg kell szabadítania valakinek a bűntől, amely mindenkiben ott lakik. Az evangélium azt is mondja, hogy saját magunkat nem tudjuk megszabadítani, és a holokauszt megerősíti ezt az igazságot. Nem rejtőzködhetünk a mögé az elképzelés mögé, hogy azért történt, mert egy új, „sötét korszak” köszöntött be a világra. Hiszen a huszadik szá­ zad első évtizedeiben a tudomány és a tech­no­ lógia versenyt futott egymással. A művészet és a kultúra virágzott. A filozófia és a pszicholó­gia új felfedezéseket tett azzal kapcsolatban, hogy hogyan gondolkozunk, mit hiszünk, és miért cselekszünk. De ezek közül egyiknek a fejlő­ dése sem tudta megakadályozni a holo­kausztot. Az eredmények ellenére az ember állapota és az emberi szív ugyanolyan maradt.

30

A holokauszt reménytelenségbe taszíthatna minket, ha nem az lenne az igazság, hogy van remény – az evangéliumban. Isten azt ígéri: „Új szívet adok nektek, és új szellemet adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek” (Ez 36,26). Ez az új szív két irányba is csodát tesz. Megvéd attól, hogy bűnt kövessünk el a jövő­ ben, és lehetővé teszi, hogy bűnbocsánatban részesülhessünk a múltban elkövetett vétkek miatt. Néhány évvel ezelőtt megismerkedtem egy Jézus Krisztusban hívő lengyel hölggyel, aki szenvedélyesen szerette a zsidó népet, de akit évek óta kísértettek azok a bűnök, amelye­ ket az apja követett el a népem ellen a háború alatt. Isten kegyelméből azt mondhattam neki: „Az édesapád meghalt, így megszűnt a kap­ csolatod vele. De te és én élünk, és egy csa­ládba tarto­zunk a Messiás (Jesua) révén.” Eb­ben a kis pél­dában a holokauszt bizonyította, hogy Isten a lehetetlenek Istene. Hogyan? Az­által, hogy ezt az asszonyt és engem „eggyé” tett, a bűnök elle­nére, amit az apja követett el a né­pem ellen. A holokauszt még legalább egy nagyon fontos igazságot bizonyít az evangéliummal kapcso­ latban. Megmutatja, hogy nincs olyan terület, ahova Isten nem érne el. Nincs az a sötétség, ami meg tudná akadályozni az Ő evangéliuma világosságának a behatolását. Tu­dom, hogy ez így van, mert abban a kiváltság­ban lehet részem, hogy ismerek olyan zsidó embereket, akik túlélték a holokauszt szörnyű­ségeit, és azután Jézus Krisztusban hívőkké let­tek. A veszteség és az átélt gyötrelmek elle­nére, Isten képes volt elérni a szívüket és élő reménységre hívni őket. Mit bizonyít a holokauszt? Azt, hogy az evangélium igaz; vagyis, hogy meg kell szaba­ dulnunk. Azt, hogy az evangéliumra szükség van; mert magunkat nem menthetjük meg. És bizonyítja, hogy az evangélium megment, még a legsötétebb időszakban is. Avi Snyder – „Zsidók Jézusért” Misszió

Vetés és Aratás

EK

Könyvajánlatunkból L. B. Cowman Forrás fakad a pusztaságban 432 oldal méret: A/5

A „Forrás fakad a pusztaságban”, a világ­ szerte ismert klasszikus evangéliumi áhítatos könyv évekig táplálta és gazdagította Isten népét a „pusztá­ ban” járva. Most magyar nyelven is feltörhet a bölcsesség, a bátorítás pezsgő, tiszta folyama. A könyv korszerűsített változata megújulást és felüdülést hoz a mostani generáció hűséges vándorainak az év minden napjára egy-egy igesza­ kasz és a hozzá kapcsolódó gondolatok segítségével.

EK

Arnold G. A szerző messiási zsidóként írja könyvét zsidók és Fruchtenbaum nem zsidók számára egyaránt. Világos áttekintést ad Izráel maradéka a mozgalom helyzetéről a hívők közösségében. 152 oldal Dr. Fuchtenbaum összefoglalja, hogy ez a mozgalom méret: A/5 miben különbözik és hogyan kapcsolódik a zsidó nép­ hez, Mózes törvényéhez, a helyi keresztyén gyülekeze­ tekhez, Izráel államhoz, a misszióhoz és sok más időszerű kérdéshez. Johannes Gerloff Átok alatt és Krisztustól elszakítva 160 oldal méret: A/5

Pál apostol szilárdan hirdette: Isten nem vetette el né­ pét. Johannes Gerloff a Római levél 9-11. fejezetének magyarázatában az Izráellel kapcsolatos kérdésekre ad gyakran meglepő válaszokat, különösen a mai kö­ zel-keleti helyzet hátterére tekintettel. Az Izráelnek tett bibliai ígéretek végső célja, hogy Isten hűsége és dicsősége nagy legyen a népek szemében. Alexander Strauch Térj vissza az első szeretethez 88 oldal méret: A/5

Alexander Strauch könyve minden hívőt állásfoglalásra fog késztetni. Jézus Krisztusnak azzal a figyelmeztető felhívásával foglalkozik, ami a Jelenések 2,2-6-ban szól a gyülekezethez. A mű figyelmeztet a szeretet kihűlé­ sének veszélyére, gyakorlati útmutatást ad arra, hogy hogyan alkalmazzuk a gyülekezetben a szeretetet, és a harmadik részben egy tanulmányozó munkafüzet segíti a kiscsoportos feldolgozást. Alexander Seibel Létezik igazi prófécia? 16 oldal méret: 10,5x21cm

Létezik-e igazi prófécia? Ennek a kérdésnek jár utána Alexander Seibel. Érveit a Bibliából meríti, azonban érdekes érveket sorakoztat fel természettudományos szempontból is.

K érésre teljes árjegyzéket küldünk. A könyvek megtalálhatók és megrendelhetők az evangeliumikiado.hu honlapon vagy a [email protected] címen.

2015. évi 1. szám

31

Terjesztés: Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió Szerkesztőség, Eger 1066 Budapest, Ó utca 16. Tel/fax: 06-1/311-5860; 06-1/275-0197 [email protected] E-mail: [email protected] www.vetesesaratas.hu Bankszámla: Vetés és Aratás - OTP Bank 11706016-20800204 IBAN: HU15 1170 6016 2080 0204 0000 0000 - SWIFT (BIC): OTPVHUHB Képviseleteink: Ezt a folyóiratot Isten kegyelméből évente háromszor adjuk ki, és sok országba jut el. Ha szeretné, hogy a Vetés és Aratás továbbra is megjelenjék, lehetőségei szerint adományaival járuljon hozzá annak kiadásához és a postázás költségeihez! Köszönjük az eddigi támogatásokat, és a szolgálatunkért, a munkatársainkért elmondott imádságokat is! Támogatását a megadott bankszámlaszámokra, vagy akár csekken is elküldheti. Nagyobb példányszámot igénylő olvasóinkat kérjük, hogy rendszeresen vizsgálják felül, hogy csak a szükséges mennyiséget rendeljék meg!

SZLOVÁKIA Misijná spoločnost’ evanjelia Ježiša Krista Púpavová 4. SK-841 04 Bratislava Tel.: 00-421-2-654-24319 E-mail: [email protected] www.msejk.sk

ROMÁNIA Babos Márton

Str Corneliu Coposu nr. 6. RO-400235 Cluj-Napoca Tel.: 00-40-264-435702

E-mail: [email protected]

UKRAJNA Sas István

Sevcsenkó út 2/6 UA-90212 Батьово (Bátyú) Beregszászi járás Tel.: 00-380-3141-49168

E-mail: [email protected]

Nyugati olvasóink folyóiratunkat és könyveinket missziónk képviseletének németországi címéről rendelhetik meg:

SZERBIA

Alexander Seidel, Augustenstr. 2. D-70794 Filderstadt E-mail: [email protected] Tel.: 0049-7158-98 28 24

Petőfi Brigád tér 2. SRB-24220 Čantavir Tel.: 00-381-24-782-065

Mission für Süd-Ost-Europa

Nagy Tibor

Németországi olvasóink adományukért Spendenquittung-ot kaphatnak, ha azt erre a címre küldik el: Mission für Süd-Ost-Europa, Ungarische Arbeit Bank: Evangelische Bank Stuttgart IBAN: DE91 5206 0410 0000 4157 58, BIC: GENODEF 1EK1

E-mail: [email protected]

USA-ban és Kanadában élő kedves olvasóink adományaikat az adóból levonhatják (income tax deductible), ha azt a következő címre – akár csekken is – elküldik: Hungarian Christian Literature Worldwide Inc. 7760 Fleger Drive, Parma OH 44134 – 6457

HORVÁTORSZÁG Tóth Attila

Petőfi S. u. 35., Suza HR-31309 Kneževi Vinogradi Tel.: 00-385-31-733-814

E-mail: [email protected]

Romániában élő olvasóink adományaikat a Fundatia BIBLOS számlájára utalhatják át (cod fiscal 7133217): Banc Post, Cluj-Napoca, Nr. RO 21 BPOS 13003086829 ROL 01

USA

Szlovákiai olvasóink adományukat az MSEJK részére a következő számlára küldhetik: Bratislava VÚB 29830-112/0200 IBAN: SK19 0200 0000 0000 29830 0112, BIC: SUBASKBX

7760 Fleger Dr. Parma, OH 44134-6457

Mr. Alexander Veres

E-mail: [email protected]