1. Ernst Marti: A négy éter MELLÉKLET MÁRCIUS

2013. MÁRCIUS

AZ

ANTROPOZÓFIA

ÉS

A

16/1

SZOCIÁLIS

ÉLET

FOLYÓIRATA

Ernst Marti: A négy éter MELLÉKLET

Ernst Marti: Die vier Aether Zu Rudolf Steiners Aetherlehre Elemente – Aether – Bildekräfte Studien und Versuche Eine anthroposophische Schriftenreihe Verlag Freies Geistesleben, Stuttgart Az 1981. évi 3. kiadás alapján fordította: Kádas Ágnes

Ernst Marti A NÉGY ÉTER

Rudolf Steiner étertanárhoz Elemek – éter – képzõerõk

2013/1 melléklet

1

Melléklet

Ernst Marti: A négy éter

Elõszó A következõ két tanulmány 1960-ban és 1966-ban jelent meg a „Beiträgen zu einer Erweiterung der Heilkunst nach geisteswissenschaftlichen Gesichtspunkten”-ben (Adalékok a gyógyítómûvészet szellemtudományos szempontok szerinti kitágításához, Stuttgart, 13. és 19. évfolyam). Minthogy azóta is folyton kérdeznek róluk, most kibõvített formában közreadom mindkettõt; hozzájuk fûzök egy részletet egy készülõ, az éterirõl szóló munkából. Ebben a három tanulmányban a négy éter átfogó ábrázolása jelenik meg, ahogy Rudolf Steiner utalásai alapján megjeleníthetõk. Az antropozófiai természet- és világismeret egyik alapkérdését érintik, amelyet különös módon vetett föl G. Wachsmuth Die äterischen Bildekräfte in Kosmos, Erde und Mensch (Az éterikus képzõerõk a kozmoszban, Földben és emberben) címû, 1924-ben megjelent könyve. Ebben a probléma megoldottnak látszik, hisz az étert egyben képzõerõnek ábrázolja a szerzõ. Azt a kérdést azonban, hogy éter és képzõerõ egy és ugyanaz vagy két különbözõ dolog-e, nem vizsgálja. Wachsmuth felfogása azután, miszerint az éter képzõerõ, Rudolf Steiner halálától (1925) a mai napig alapjává vált minden természet- és emberismerettel foglalkozó antropozófiai munkának. Rudolf Steiner a növény, állat és ember életprincípiumát éter- vagy élettestnek nevezte, és mint ilyet ábrázolta. Késõbb hozzáfûzte a képzõerõtest megnevezést is. Ez a három kifejezés egy és ugyanazon objektumra vonatkozik, de annak különbözõ tartalmait és összefüggéseit jelenti, éppúgy, ahogy egy házról is mondhatjuk: kõbõl vagy fából készült, ilyen és ilyen helyiségekbõl áll, és üzlet vagy lakóház. Ugyanarról a házról van szó, de vagy az anyagait, vagy a tereit, vagy pedig a célját vettük szemügyre. Így az „étertest” kifejezés az élettestnek inkább a szubsztancialitására, az „élettest” életteremtõ tevékenységére, a „képzõerõtest” pedig az alakító erõkre vonatkozik. A nevezett „étertest” objektum ezen megnevezéseinek mindegyike által az egyéb világtényekkel való más és más összefüggés szemlélhetõ. Wachsmuth ábrázolásait mind ez ideig senki nem vizsgálta kritikusan. Amikor elsõ tanulmányom „Az éteri képzõerõk és éterfajták szükségszerû megkülönböztetésérõl” megjelent, Wachsmuth azonnal írt egy cáfolatot hozzá, ami azonban sem a maga fel-

2

2013/1 melléklet

Melléklet


fogása helyességére, sem az enyém helytelenségére vonatkozó tényszerû érvet nem tartalmaz. Wachsmuth ábrázolásának kritikátlan átvétele következtében az õ tévedése továbbment a másodlagos antropozófiai irodalom nagy részébe. Rudolf Steiner nem adott szisztematikus leírást az éterrõl és a képzõerõkrõl. Erre vonatkozó utalások azonban alig áttekinthetõ mennyiségben találhatók a könyveiben és írásaiban. Mindig azt az aspektust ábrázolta, amelyik az éppen tárgyalt összefüggésbõl adódott az általános antropozófiai témáknál, az orvosi, pedagógiai, mezõgazdasági; természettudományos összefüggésekben. Feljegyzéseimnek nem szándéka ezeket az utalásokat összeállítani és vonatkozásaikat elemezni, hanem arra teszek kísérletet, hogy Rudolf Steiner alaputalásai – étermegnevezések, sorrendjük a kozmikus fejlõdésben, valamint az éterfajták és elemek ellentétessége – alapján ezen entitások eszméjét kifejlesszem. Ha ez sikerül, megkapjuk azt az alapot, melyen Rudolf Steiner sokrétû utalásai megérthetõk, és az eszme mindenkori sajátos megjelenéseként vagy jellemzéseként megragadhatók. Az étertestben az éterek egységgé és teljességgé kapcsolódnak, organikusan mûködnek. Ezen kívül minden egyes éternek megvan a maga saját aktivitása, ami anorganikusan, fizikálisan hat. Az éterek és éterikus képzõerõk különféle aspektusait összefoglalóan „éterikus”-nak nevezhetjük, ahogy a fizikai tényeket, mint „fizikai”-t foglaljuk össze. Az éteriség ábrázolása a kor szükségszerû feladata, aminek azonban Rudolf Steiner utalásaiból kell következnie. Basel, 1974. Húsvét Dr.med. Ernst Marti

2013/1 melléklet

3

Melléklet

Ernst Marti: A négy éter I.

Az éterikus képzõerõk és az éterfajták szükségszerû megkülönböztetésérõl A modern tudomány nem ismeri a négy elemet: tûz, levegõ, víz, föld. A szilárd, folyékony és gáznemû halmazállapotok nem elemek. A görög természetismeret a négy elem megértésén alapult. Mintegy ötödikként kapcsolódott hozzájuk az éter, amirõl Arisztoteleész azt mondja: „Õ az, ami valami más, mint a föld, víz, levegõ és tûz, és örökkévaló és örökös körforgásban van” (de coelo). Ez az elemismereten nyugvó természetismeret a kezdõdõ újkorral véget ért. Amint a kék égbolt, ami éterikus bõrként a világmindenséget egy egésszé, egy organizmussá fogta össze, melyben mindennek megvolt a maga helye és helyzete, nem volt többé a világ határa, hanem elindult egy olyan megismerés, mely a világot puszta részletekbõl összeállónak fogta fel, elveszett az elemek eszméje is, melyet a teljességbõl kiindulva ragadtak meg. A világot egyfajta halmaznak (összegnek) képzelték. Kis változtatással azt is mondhatnánk: „Halmaz = összeg; elem = a tapasztalat eredménye. Amazt levonni értelemre, emezt megragadni észre van szükség.” (Goethe: Sprüche in Prosa). Az éter eszméje egy ideig még megmaradt a tudományban. Teljesen csak századunkban adták föl. Mintegy az ellenképeként más világentitások nyomultak a tudomány fényébe és gyakorlatába: az elektromosság, a magnetizmus és ma az atomjelenségek alapjául szolgáló erõ. Rudolf Steiner ezt a hármat egyszer „elrontott (tönkrement, pusztuló [kárhozatos is]) éter”-nek nevezete. Amikor Rudolf Steiner az antropozófiával egy új természetismeret alapjait is lefektette, elsõ tette – amit szinte nem is foghatunk föl teljes jelentõségében – a négy elem ismeretének újra-megalapozása volt. Teljes mûvét átszövik az újabb és újabb, az elemek természetére, összefüggéseikre és fejlõdésükre vonatkozó utalások. Ugyanakkor egy teljesen új étermegis-

4

2013/1 melléklet

Melléklet


merést is teremtett. A görögök egységes étere számára négyes természetûnek mutatkozott: hõéternek, fény-, hang- és életéternek. Világossá tette lényegüket, világösszefüggéseiket és keletkezésüket. Mi is tehát az éter? Valami egész más, mint a föld, víz, levegõ, tûz, de velük törvényszerû kapcsolatban áll. Rudolf Steiner fölismerte és ábrázolta az elemek és éterfajták keletkezését a Szaturnusz hõjébõl. Párosával keletkeznek, minden Föld-fokon egy újabb pár: a Szaturnusszal a hõéter és a hõ (tûz); a régi Napon fény és levegõ, a régi Holdon hangéter és víz, a Földön az életéter és a földelem. Négy testvérpár, egyazon eredettel, mindig egy alsó és egy felsõ testvér, egy égi és egy földi, az elevenben egymást bensõségesen áthatva és együttmûködve, az élettelenben elkülönülve, de a természeti dolgokban mégis sosem tökéletesen elkülönülve. Ahogy a fizikai elemek, úgy az éterfajták mindegyike is jól jellemezhetõ, és mindegyike más a természetét, viselkedését és mûködését illetõen. Összességükben egymással szembeállítva az éterfajták a felsõ-könnyû-átfogóak, a fizikai elemek az alsó-súlyos-egyediek. Az elemek alapja, melybõl kiindulnak, a középpontban, az étereké a környezetben van; elõbbiek centrikusak, utóbbiak periferikusak, azok pontszerû-egyediek, ezek egységes-egyetemesek. Matematikai kifejezéssel élve azt mondhatnánk, úgy viszonyulnak egymáshoz, mint plusz és mínusz, pozitív és negatív. Összességükben egységben képezik a világ- és embertestet. Az ember teste fizikai-éteri, beszélhetünk fizikai és étertestrõl. Nos, keressük meg egyszer az elemeket a fizikai testben! Ez elõször nem okoz különösebb nehézséget; a csontot pl. meg a fogakat a földelemhez, a vért, nyiroknedvet, agyvizet a vízelemhez soroljuk. Mert a szilárd, kristályszerû a földelem kifejezõdése, ahogy a folyékony a „víz” jelensége. (A továbbiakban az elemeket macskaköröm jelzi.) Ekkor azonban valami meglepõ dolog válik világossá: a vér, nyiroknedv és agyvíz mindegyike „víz”. De az esõvíz, tej, benzin is „víz”. Mindegyikük azonban valami meghatározott, különbözõ. Mi azonban a „víz” önmagában, anélkül hogy egy meghatározott anyag ruhájában jelenne meg? Ilyen módon az érzékelhetõ világban nem találjuk meg. „Víz” önmagában, meztelenül, egy mindenkori jellegzetes, megkülönböztethetõ, specifizáló és individualizáló rendeltetés nélkül nem létezik. Ugyanez érvényes a többi

2013/1 melléklet

5

Melléklet


elemre is. Az elemek sehol sem találhatók meg tiszta princípiumként. Áthatnak minden fizikait, mindennek az alapját képezik, lehetõvé teszik a létüket – de nem az így-létüket jelentik. Hozzá kell jönnie még valaminek, hogy a valóságot a maga meghatározottságában meg lehessen teremteni. A fizikai világ, az ember teste is, különféle anyagiságban lép elénk. A föld’ önmagában sem aranyat, sem kvarcot, sem fog- vagy csontszubsztanciát nem tud létrehozni, éppoly kevéssé a „levegõ” oxigént, szén-dioxidot vagy rózsaillatot. Valaminek jelen kell még lennie, ami az elemekbõl az egyes, meghatározott anyagot megteremti, elõhívja. Mi ez? Rudolf Steiner erre a kérdésre is adott megoldást. Megmutatta, hogy az egyes anyagok alkotói (Ur-Heber) a csillagok. A csillagerõk teremtik az elemek kezdetben határozatlan lehetõségeibõl az egyes szubsztanciákat. A bolygókra vonatkozóan Rudolf Steiner kimerítõen ábrázolta: a Mars a vas alkotója, a Szaturnusz az ólomé, a Nap az aranyé stb... (*) A csillagerõk együttesen is hathatnak: az antimon a belsõ bolygók együttmûködése következtében jött létre. De az állatövi csillagképek is szubsztanciaképzõen hatnak a Kos erõi teremtik a kovát, a Bikáé a nitrogént. Az állatövre vonatkozóan Rudolf Steiner utalásai nem átfogóak, így itt tág tere van az antropozófiai kutatásnak. Az irányt Steiner megmutatta: az anyagok az elemekben megkötött, megsûrített csillagmûködések. Ha az ember testét, de akár egy rózsatövet vagy õzet szemlélünk, akkor nemcsak különféle anyagokkal, hanem a legkülönbözõbb formák és alakok sokaságával is találkozunk: az individuális emberi alakkal, fül- és orrformákkal, láb- és pataformákkal, levél- és virágformákkal stb. Honnan származnak ezek a formák? Az elemekbõl? Az anyagokból? Az elemek, melyek rendelkeznek az anyaggá válás lehetõségével, maguk nem rendelkeznek formáló erõvel. Legfeljebb a kocka- vagy holdformát foghatnánk föl a föld-, illetve vízelem kifejezéseként; de ezek a formák is inkább az elemmûködés szimbólumai. Ami az egyes anyagok formaerejét illeti, arról a kémia, fizika, kristallográfia ad felvilágosítást. Így világossá válik, hogy az anyagokra adott esetben bizonyos formák jellemzõk, amennyiben kikristályosodnak. De az így létrejött képzõdmények tökéletesen különböznek az embertestben, rózsatõben stb. megfigyelhetõktõl. A természetes formációknak és képzõdményeknek sem az egyes anyagok, sem azok kombinációi nem teremtõi. Hol van hát az eredetük?

6

2013/1 melléklet

Melléklet


Rudolf Steiner egy utalása vezethet tovább. Megvilágította a test jelenségeit, mikor rájött, hogy az étertest az építésze és építõje a fizikai testnek. Mit csinál az építész? Terveket készít és meghatározza egy épület formáit, amit a munkások építõanyagból létre fognak hozni. Az étertest a fizikai test alakítója és építõje, tehát benne kell keresnünk a formák és képzõdmények szerzõjét. Hogy ezzel a gondolatmenettel a helyes úton járunk, azt az bizonyítja, hogy Rudolf Steiner kutatásai szerint az étertest egyben képzõerõtest is. Mit jelent ez? Mi a képzõerõ? A négy éter mint olyan, hozza létre a formákat, azaz képzõerõk is? Nem! Önmagukban semmilyen formát nem képesek teremteni, éppoly kevéssé nem, ahogy a fizikai elemek sem. Amit a G. Wachsmuth könyve nekik tulajdonít (kocka-, holdforma stb.), az nem az õ mûködésük eredménye. Ha mindazt összegyûjtjük, amit Rudolf Steinertõl az egyes éterfajtákról tudni lehet, abból sosem fog adódni egy képzõerõ lénye(ge). Õ maga sem nevezi õket sohasem képzõerõknek, és pontosan megkülönbözteti az éterfajtákat és a képzõerõket. Valaminek hozzá kell még jönnie és az étert képzõerõvé tennie, amint a négy elem esetében is, hogy konkrét anyagokká váljanak. Az elemekhez hasonlóan az éterfajták is puszta lehetõségei, alapjai a képzõerõknek. Minek kell azonban hozzájönnie? Ehhez az éterrel kapcsolatban egy hasonló gondolatmenetet kell végigjárnunk, mint az elemek és anyagok megismeréséhez. Ha nem is rendelkezünk a közvetlen étermegfigyelés észlelõképességével, amihez legalább imaginatív megismerõ képességre van szükség, gondolatilag, fogalmilag mégis elegendõ és megbízható betekintéshez juthatunk ezen viszonyokra vonatkozóan is, ha világossá tesszük a fizikai és éteri, a pozitív és negatív világ általános összefüggéseit és ellenképszerûségét. Ahogy az elemek sem jelennek meg sohasem pusztán elemként, hanem mindig egy meghatározott anyagba öltözve, ugyanez a helyzet az éterfajtákkal is. Sosem jelennek meg ‘meztelenül’, csakis egy képzõerõbe burkoltan. Vegyük ezt elõször hipotézisnek, gondoljuk át minden szempontból, és hasonlítsuk össze a valóság jelenségeivel. Ahogy az anyagok, úgy a képzõerõk is összefüggenek a csillagerõkkel. Rudolf Steiner igazolta azt az ösztönös szemléletet, hogy az embertest alakját az állatöv erõi alakítják ki. A Kos alakítja a homlokot és fejet, az Ikrek

2013/1 melléklet

7

Melléklet


a páros vállakat és karokat, a Halak a lábakat, hogy csak néhány példára utaljak. A bolygók formálják a belsõ szerveket, a Vénusz a veséket, a Merkúr a tüdõt stb. A csillagerõk mindezt nem közvetlenül a fizikaiban hozzák létre (ott anyagokká válnának), hanem az étertest kerülõ útján. A csillagok ébresztik az éteriben a képzõerõt, mely azután a fizikailag megjelenõ formát létrehozza. Hogyan szerezhetünk azonban ismereteket, hogyan juthatunk az egyes éteri képzõerõkhöz? Hogy a választ helyesen adhassuk meg, a következõre kell utalnunk: legutolsó pünkösdi elõadásában Rudolf Steiner úgy ábrázolja a kék égboltot, mint a világéter határát. A firmamentig terjed az étervilág, a négy éter tengere. Ölükben hordozzák a négy elemet. Az égbolt határán jelennek meg a csillagok. Szellemi lények erõi rajtuk keresztül hatolnak be a jelenségvilágba, asztrális és szellemi erõk. Amikor az asztrális erõk a csillagokon keresztül hatnak (vagy hatottak az õskezdetben), akkor gerjesztik (ébresztik) az étert, és belõlük képzõerõket hoznak létre – teremtenek. A szellemi erõk mélyebben hatolnak be az elemekbe, és anyagokat nemzenek bennük. Rudolf Steiner mindezen erõk teljességét világszónak ábrázolja, mely a csillagokban és rajtuk keresztül hangzik. Kikutatta és közölte ennek a világszónak az egyes hangzóit, és leleplezte az emberi beszéd hangzóinak és a csillagoknak a kapcsolatát is. A mássalhangzók az állatöv erõivel függenek össze, a B a szûz, az M a vízöntõ erõivel stb. A magánhangzók a bolygók rokonai, az O a Jupiteré, az I a Merkúré stb. Ugyanezt bizonyította a hangvilággal kapcsolatban is. Mindez teljesen megragadható és tapasztalható és a képzõerõ-világ kulcsává válik az euritmia által, aminek a megteremtése szintén Steinernek köszönhetõ. Az euritmiai mozgások az étertest mozgásai, melyeket a fizikai test tesz láthatóvá, ami (ti. a fizikai test) az euritmizálásban mintegy belebújik az étertestbe, és azt teljesen követi. Az euritmia1 (kisebb mértékben más szó- és hangmûvészetek) által ma az egyes képzõerõk megragadhatók, és a természetben is megtalálhatók. Ezen ismeretek nélkül a jövõben nem lesz lehetséges a természettudomány. Minden növényi alakítás: a levélképzés, a csésze-, szirom-, gyümölcsképzés stb., minden állati és emberi forma: a külsõ alak, a szemképzés, a bõr-, veseképzés stb. az összes részletig, a víz formációi: a hullámok, örvények, cseppek stb. a képzõerõk formáiként és mûködésmódjaiként szemlélhetõk és tekinthetõk át. A gyümölcs-, glomerulus-, szemképzõdésben a B-erõ; a levél-, tó-, mell- (mamma-)

8

2013/1 melléklet

Melléklet


képzõdésben az M-erõ nyilvánul meg. Ezek utalások, melyek bizonyíthatják, hogy lehetséges az egyes képzõerõk megkülönböztetése és hatásaikban való felismerése. Azt kérdezhetjük: hányféle képzõerõ létezik? Erre egyelõre csak közelítõ választ adhatunk. A kémia kb. 90 alapanyagot, kémiai „elemet”’ ismer (eltekintve a transzurán elemektõl). Ha a hangzó és zenei euritmia minden alapmozgását egybevesszük, közelítõleg ez a szám adódik. (Utólagos megjegyzés a „hányféle képzõerõ létezik?” kérdéshez az 1981-es kiadásból. A tanulmány keletkezésekor született válasz, amit a kémiai elemek és az euritmiai alapmozdulatok számát figyelembe véve próbáltam adni, nem helyes. Valójában 12+7 [állatövi + bolygó] tulajdonképpeni képzõerõ létezik. Egy elõkészületben lévõ átfogó munka ezt a kérdést kimerítõen tárgyalja. E. Marti) Ebbõl a gondolatmenetbõl adódik, hogy mind az anyagok, mind a képzõerõk a csillagok szülöttjei, egyikük fizikai, másikuk éteri. Amit gondolatilag így szétválasztunk, az a valóságban egyesülve lép elénk, pl. az embertestben, a rózsában. A természeti dolgok egységben hordoznak anyagot és formát, azaz alakított anyagok. Az éteri képzõerõ mintegy alászállt az érzékelhetõbe, és létrehozta a formát. Ami az õ saját birodalmában tiszta erõ és mozgás, az itt nyugvó formává válik. Egy õz, egy csigaház formája nyugalomba jutott képzõerõ. éteri: fizikai:

képzõerõ forma

Létezik-e az anyag számára is valami ennek megfelelõ, azaz fölemelkedhet-e az erõk, a környezet régiójába? Igen. Az anyag maga egy sûrûsödés a csillagok magasságából, és ismét föl is tud emelkedni. És akkor folyamattá (processzus)** válik. Rudolf Steiner leírja: az elõttem fekvõ fényes arany nyugalomba jutott aranyfolyamat: Az aranyfolyamat* az egész világmindenséget betölti, egész az égboltig. De a máj is mint fizikai szerv, nyugalomba jutott máj** Az eredeti szöveg megkülönböztet Processzust [folyamat] és Vorgangot [szintén folyamat]. A fordításban a processzust * jelöli. A ford. megj.

2013/1 melléklet

9

Melléklet


folyamat.* A májfolyamati áthatja az egész organizmust, sõt a világmindenséget is, így minden anyagot nyugvó folyamatként* kell elismernünk. éteri: fizikai:

folyamat* anyag

A természetben anyag és forma csak együtt jelenik meg. Így azt kell írnom: éteri: fizikai:

képzõerõ: folyamat* forma: anyag

Ezzel egy valóságos totalitást ragadok meg. Ami a négyességet egy mindenkor meghatározott egységgé fogja össze, azt nevezhetjük tulajdonképpeni kategoriális értelemben szubsztanciának, pl. aranynak, árnikának. Van-e gyakorlati jelentõsége egy ilyen szemléletnek? Igen. Feltétlenül szükséges megkülönböztetni az éterfajtákat a képzõerõktõl, különben az antropozófiai ember és világismerettel tévútra jutunk. G. Wachsmuth könyve Die ätherische Bildekräfte (Az éteri képzõerõk, I. kötet) nem a képzõerõkrõl, hanem az éterfajtákról szól. Rudolf Steiner az éterfajtákat (vagy étererõket) és a képzõerõket mindig világosan szétválasztja. Az elsõ orvosi kurzusban ábrázolja pl., hogy az egyes szervek az egyes éterfajták centrumai. A tüdõ az életéter központja; a tüdõ formáját azonban nem az életéter alakítja ki, hanem egy speciális tüdõ-képzõerõ, ami megint csak több képzõerõ együttmûködése (legalábbis egy vokálisé és egy konzonánsé). Ezekkel az utalásokkal csak akkor boldogulunk, ha megkülönböztetjük egymástól az éterfajtákat és a képzõerõket. Ugyanígy van ez Rudolf Steiner elõadásainak és kurzusainak nagyon sok más helyén is. Az orvosi kurzus olvasásakor föltûnhet, hogy Rudolf Steiner egy növény gyógyító erõinek ábrázolásakor csaknem kizárólag a növény anyagi természetére (alkotottságára) utal, a keserû a nyálkaanyagokra, bizonyos sókra vagy más kémiai anyagokra, és csak ritkán a növényformára. Nem formai, hanem anyagi jelölést ad. Miért? Ha egy gyógyszer elõállításáról van szó, akkor az ember az anyagfolyamat polaritásban mozog. Ha azonban valakit gyógyeuritmiával akarok kezelni, akkor a képzõerõkkel bánok, és a képzõerõ-forma polaritásban mozgok. A képzõerõk-éterek megkülönböztetése a mezõgazdaság számára is gyümölcsözõnek

10

2013/1 melléklet

Melléklet


bizonyult, mert az egyes mezõgazdasági intézkedések is vagy az anyagfolyamat* polaritás, vagy a képzõerõ-forma polaritás területére vonatkoznak. A kijelentésnek, hogy az elemek csak egy anyag, az éterfajták pedig csak egy képzõerõ köntösében jelenhetnek meg, nem szabad ahhoz a véleményhez vezetnie, hogy az egyszerû elemek vagy éterfajták ismerete és kezelése fölösleges vagy lehetetlen. A fizika a hõtanban, aero- és hidrodinamikában, mechanikában stb. róluk szól, a technika, gyógyászat, mezõgazdaság többek között az elemekkel bánik. A fizika az elemek – és remélhetõleg hamarosan az éterfajtáknak is – tudománya. A kémia az anyagok ismerete; az organika mint az élõ (eleven létezõk) tudománya, elsõsorban a képzõerõk és folyamatok ismerete. Az alak a négy valóságalap együttmûködésében létrejött összeredmény, összjelenség megnevezése. A természetben a négy princípium – képzõerõ, forma, processus, anyag – egyike sem fordul elõ elszigetelten. Processus és képzõerõ ugyanúgy összetartoznak, mint az érzékelhetõség területén anyag és forma. A megismerés számára azonban elengedhetetlen mindegyikük megismerése „Világosság a részletekben, mélység az egészben (teljességben) – a valóság két legjelentõsebb követelménye.” (Rudolf Steiner: Bevezetés Goethe természettudományos írásaihoz). Ahogy senkinek sem jut eszébe aranyról, mészrõl, tejrõl vagy borról beszélni, ha a föld- vagy vízelemet tárgyalja, és nem cseréli öszsze õket, ugyanolyan kevéssé szabad képzõerõket mondania, ha az éterfajtákról van szó. Az anyag és processus összetartozása alapján azonban nem mondhatjuk: ritmikus processus. Rudolf Steiner kerüli ezt a kifejezést, és ritmikus folyamatokról (Vorgang) beszél. (Csak ritkán fordul elõ, hogy mégis ritmikus processust említ, mert a nyelv éppen nem alkalmas arra, hogy ezeket a tényeket szavakban is tisztán megkülönböztethessük). Ha elõttem van egy ember, egy rózsalevél vagy egy vese, akkor szemlélhetem a képzõerõk, a formák, az anyagok vagy a processusok szempontjából. Mindannyiszor valami mást fogok rajtuk észrevenni. Ha étertestrõl vagy képzõerõtestrõl beszélek, akkor ugyanazon dolog két nézetérõl (Anblick = rápillantás) van szó. Azaz, érvényes rá: „A megfigyelést természetszerûen a gondolkodásnak kell vezetnie” (Rudolf Steiner: Bevezetés Goethe természettudományos írásaihoz). A képzõerõ, forma, processus és anyag négyessége képezi a szellemtudományos természet- és emberismeret alapját. Ez a négy elem maga a négy alap, a négy õstény.

2013/1 melléklet

11

Melléklet

Ernst Marti: A négy éter II. A négy éterrõl

A goetheanus-antropozófiai természetismeret lény és jelenség alapszemléletén nyugszik. Észleléssel és gondolkodással tapasztaljuk a valóságot. Érzékeink adják az észlelésben a jelenséget; a lényt elõször eszmeként ragadjuk meg. Bennünk az eszmének képjellege van, a természet dolgaiban (Naturdingen) lényszerû mûködésként van jelen. A lény szellemi realitásának tapasztalásához az imagináció, inspiráció, intuíció magasabb megismerõ képességeire van szükség. Az eszme valóságban való észlelése teremti meg a tudomány alapját. Tisztában kell lennünk az eszme tudományban betöltött szerepével. Szemléljük most ennek alapján a négy elemet és a három halmazállapotot. Szilárd, folyékony és gáznemû: ezek az észlelésbõl származnak. Föld, víz, levegõ és tûz: eszmék, melyek a legkülönbözõbb módon jelennek meg. A víz pl. mint esõ, vér, bor, benzin; kvalitásokat (észlelet) mutat, mint nedves, hideg, folyékony stb. A víz: szellemi entitás, ami minden folyékony, nedves stb. alapját képezi. A négy elem, ahogyan az ókor óta ismeretesek és a négy éter, melyeket Rudolf Steiner fedezett föl, szellemi entitások, melyek szellemi realitása az elementáris világban imaginációval tapasztalható. A szokásos tárgyi tudat az érzékelhetõ világban, megnyilatkozásaikban keresheti fel és ismerheti meg õket. Ehhez a természet jelenségeit rendezni kell, ahogy a fényre vonatkozóan Goethe a színtanában ezt példaszerûen megtette. A Goethe által fénynek jelölt entitás azonos azzal, amit Rudolf Steiner fényéternek2 nevez. Ezen kívül Rudolf Steiner kutatásai szerint további három éter is létezik: hõéter, hang- vagy kémiai éter és életéter, melyek a hõmérsékleti, hang-, illetve kémiai és életjelenségek alapját képezik. Az éterfajták nevei arra a jelenségterületre utalnak, ahol elsõsorban megtalálhatók. Önmagukban (egyenként) és együttesen is mûködhetnek. Kü-

12

2013/1 melléklet

Melléklet


lön-külön fizikálisan hatnak, együttesen az élet hordozói. Jelenségeik ezért mind a szervetlen, mind az organikus világban felkereshetõk. Rudolf Steiner rávilágított az éterek fellépésére a fejlõdés során és kölcsönös viszonyukra. Mindig egy elemmel összekötve jönnek létre, a következõ sorrendben: hõéter-tûz, fény-levegõ, hang-víz, életéter-föld, és oly módon, hogy a Föld mindegyik planetáris fokán egy új pár kapcsolódik az elõzõkhöz, ami ezt a mindenkori fokot aztán jellemzi. (A fejtegetés során a víz, hang stb. kifejezéseket mindig vízelem, hangéter stb. értelemben fogom használni.) A régi Szaturnusz hõbõl és tûzbõl (hõéter-tûzelem) áll. A régi Napon hozzájön a fény-levegõ, a régi Holdon a hang-víz, a Földön az életéter-földelem. A mostani földi világ tehát négy éterbõl és négy elembõl áll. Az úgynevezett érzékalatti entitások – mint elektromosság, magnetizmus, atomenergia – megismeréséhez sajátos kiindulópontra van szükség, amit a késõbbiekben fogok ábrázolni. Nos, az a feladat áll elõttünk, hogy az elemekrõl és éterekrõl megfelelõ képzetekhez jussunk, azaz tanulmányozzuk a világ jelenségeit, és azokat megfelelõ módon a mindenkori eszme (éter, elem) megnyilvánulásaiként (jelenségek) ismerjük meg. Maga Rudolf Steiner az éterek jelenségeit tovább nem ábrázolta, de alapvetõ utalásai segítségével lehetséges ezeket egyenként jellemezni. Ehhez abból az általa kikutatott tényállásból indulhatunk ki, hogy az elemek és éterek ellentétesen viselkednek. A Szaturnusz hõje nevezetesen két ellentétes fejlõdési áramlásban bontakozott ki, képszerûen kifejezve egy levegõ-víz-földdé leszállóban és egy fény-hang-életéterhez fölemelkedõben, melyek egésznek – és minden tagban egymás teljes ellentéteinek bizonyulnak, mint pozitív és negatív. Ezt az összefüggést sémában foglalhatjuk össze, melyben az elemeket önkényesen pozitívnak jelöljük: Szaturnusz – +

hõ/tûz

Nap fénylevegõ

Hold hangvíz

Föld életéter föld

Az elemek jelenségeinek jó részét iskoláink és tapasztalataink következtében ismerjük. Nos, vegyük most valamely elem egy ismert jelenségét, és hozzuk létre gondolatban a vele ellentétes képzetet, amit azután az

2013/1 melléklet

13

Melléklet


éter jelenségeként az észleleti világban megkeresünk. Ehhez azonban arra van szükségünk, hogy megszabadítsuk magunkat azoktól a mai fizikális képzetektõl, melyeket mindannyian magunkban hordozunk, és egészen elfogulatlanul szemléljük a jelenségeket. A következõkben ábrázolandó különféle nézõpontokat is egybe kell vennünk, hogy egymást kölcsönösen megvilágítsák, hogy így teljes kép keletkezhessen az éterrõl. Kezdjük a levegõ-fény ellentétpárral. Folytonosan körülvesznek minket, fényben és levegõben élünk. Hogyan észleljük õket? A levegõt úgy, hogy kitöltõ a dolgok között, a fényt pedig éppen a dolgokon és nem a közöttük lévõ szabad térben. A fény elválaszt, minden tárgy köré fény-színhatárt von. A levegõ összeköti pl. egy szoba tárgyait, a fény elválasztja, megkülönböztethetõvé teszi õket. Ha bárhol, zárt térben vagy a szabadban vagyunk, mindig egy fény-szín-szférában találjuk magunkat, ami körülvesz, mint falak, ég stb. A fény létrehoz egy határt, egy lehatárolást, ami minden irányban folytonosan körbezár, melybõl nem tudunk kitörni. Ebben a belsõ térben távolságokat, térbeli viszonyokat teremt: itt, ott, elöl, hátul. Amirõl itt szó van, átélhetjük, ha egy sötét szobában fényt gyújtunk. Azon nyomban láthatóvá válik minden, a fény körülhatárolja a tárgyakat, megkülönböztethetõvé teszi õket, megmutatja a helyüket, nagyságukat, térviszonyaikat és fény-szín-perifériával mindent egy közös térré fog öszsze. Amikor fölkel a Nap, nemcsak a dolgok válnak láthatóvá; a tér növekszik.3 A libegõ (pislogó) gyertyafény megmutatja, ahogy a tér szûkül és növekszik. Ugyanezt éljük át a szemünk által – ami fényszerv –, ha közelre majd távolra pillantunk. A fény a lehatárolás, körülfogás által teret teremt. Fény és tér elválaszthatatlanok, ahol fény, ott tér van. A fény aktív térteremtõ; a fény által jelenik meg a tér. A levegõ a teret illetõen passzív, kitölti azt a teret, ami rendelkezésére áll. A levegõ: tartalom, és nem hoz létre határt. Ennek az ábrázolásnak az az ismeret az elõfeltétele, hogy a tér nem egy eleve meglévõ edény, hanem egy eszme, mely a dolgok elválasztottsága következtében válik jelenséggé.3 A térjelenség (a tér megjelenésének) alapvetõ feltétele és entitása a fény, mert a fény teremti meg a megkülönböztethetõség lehetõségét. A térhez való különbözõ viszony a következõkben is megmutatkozik: a levegõ önmagában irány- és struktúra nélküli, kaotikus, ebbõl származik a „gáz” kifejezés is (a Chaosból). A fény strukturált, irányultsága van, a fény-

14

2013/1 melléklet

Melléklet


forrásból a periféria felé sugárszerû. Ahogy a szemünkbõl a látósugár ideálisan egyenes vonalban lép ki, úgy a fény is teljesen vonalszerûen egyenes. – A levegõ legjellemzõbb tulajdonsága az elaszticitás, összepréselhetõ és kitágítható (-terjeszthetõ). Az elasztikus ellentéte a merev, törékeny. A fény merev, így osztható. Ha egy bottal belesuhintunk a levegõbe, akkor az kitér elõle, majd mögötte ismét egyesül. Tegyük most a botot egy égõ gyertya elé: szétválasztja a fényt, ami nem kapcsolódik megint össze, hanem elválva egyenes vonalban továbbsugárzik. A levegõ egy további konstitutív tulajdonsága a feszültség. Nincs levegõ valamilyen fokú feszültség nélkül. A feszültség belsõ hatás, összefüggést teremtõ és megõrzõ. Bárhogy hígítjuk is a levegõt, megõrzi az összetartását. A fény az ellenkezõ jelenséget mutatja, bizonyos értelemben minden külsõ hatás, külsõvé válás. Vegyünk egy fényforrást, egy gyertyalángot. Nem az a lényeges, ami összetartja, hanem ami eloldódik tõle, amit lead, amit a perifériára kisugároz. A feszültség fokozódása vagy csökkenése megfelel a nagyobb, illetve kisebb fényintenzitásnak, ami egy nagyobb, illetve kisebb fénytér. Az a tény, hogy a fény növeli és kitágítja a teret, az organikus világban a növekedés, a megnyúlás és volumen-nagyobbodás jelenségeként jelenik meg. Egy organizmus nagysága, térszerûsége (Raumhaftigkeit) a benne mûködõ fényéter kifejezõdése. A feszültséggel összefüggõ, bizonyos értelemben poláris aspektus a nyomás – egy kívülrõl befelé irányuló hatás. Figyeljük meg a Föld levegõburkát. Mintegy kívülrõl összepréseli (nyomja) a Földet. A nyomás ellentéte a húzás (szívás). Ha tehát az elemek és éterek között az adott módon létezik egy ellentét, a fénynek szívóhatással kell rendelkeznie. Így van ez? Igen, csak fel kell ismernünk az ehhez tartozó jelenségeket. A periféria, a horizont, akár távol van, akár közel, magához vonzza a tekintetünket. Próbáljuk meg, hogy nyitott szemmel ne lássunk; akkor azon az erõn, amit be kell vetnünk, hogy a tekintetünket üresen tartsuk, észrevehetjük, hogy egyébként hogy viszi magával a fény, hogy vonzza, húzza ki a perifériára, a dolgok felszínére. A látást manapság a fénysugarak szembe való behatolásával magyarázzák; azonban sokkal inkább az történik, hogy a fény behatolván, erõteljesen kihúzza a tudatunkat a perifériára, a térbe. Hasonló módon húzza ki a fény a krumplicsírát a sötét pincébõl a világosság felé és fordítja a virágokat a Nap felé. Ezen speciális heliotropizmuson

2013/1 melléklet

15

Melléklet


túl az egész növényvilág egy fototropizmust mutat, amit helyesen meg kell ismernünk. A levegõ minden irányban centripetálisan nyomja a földet. A fényéter minden irányban periferipetálisan szívja a földet. A növény-növekedésben ez a tény szemlélhetõ. A növények minden irányban a Földtõl a világperiféria felé törekszenek. Vegyünk a Föld ellentétes pontjain fenyõfákat, és rajzoljuk le õket: a periferipetális erõk reális hatását mutatják, melyek – összehasonlítva a levegõ nyomásával – szívó hatásúak. Rudolf Steiner kutatásai szerint a fényéter hatékonysága/mûködése képezi az alapjukat. – Feszültség és nyomás a levegõelem befelé, egy középpont felé irányuló tendenciáját nyilatkoztatják meg. Sugárzás és szívás – mint a körülhatárolás is – a fénynek a perifériához, a szférákhoz való kapcsolatát mutatják. A pont a levegõ egyik konstitutív princípiuma, a periféria pedig a fényé. Ha az eddigi eredményeket (melyekhez majd még továbbiak is jönnek) összefoglaljuk, azt mondhatjuk: a fényéter sugárzónak, megvilágosítónak, szívónak nyilatkozik meg, láthatóvá tesz, kívülrõl, amikor a dolgok térbeli határait megjelenteti, és belülrõl, amikor növekedési erõként az élõlények tértartalmát létrehozza. Kívül és belül szétválaszt. Mûködése számára egy új, pregnáns szóra van szükség: a fényéter teresít (raumt). A víz-hangéter ellentétpárnál abból indulhatunk ki, hogy a víz egy kontinuum, tökéletesen folytonos. A folytonos ellentéte, aminek tehát a hangéternél jelen kell lennie, a különálló (diskret), ugrásszerû, elválasztott. Figyeljük meg pl. a következõ jelenséget: az esõ külön cseppekben hull, melyek érré, patakká, folyóvá, tengerré egyesülnek. A tengerben aztán már nincsenek egyes cseppek, csak egy egység. Vegyünk ezzel szemben egy szimfóniakoncertet: csupa egyes hangokból áll; eltûnne a zene, ha a hangok összefolynának. A zene csak egyidejû és egymást követõ intervallumok, távolságok (különbségek) által van jelen. A zene olyan erõn nyugszik, amely elválaszt, széttart, de a szétválasztottak mégis kapcsolatban maradnak egymással. Vegyük még egyszer az esõcseppek példáját, amelyek összefolynak egészen a tengerig, összegyûlnek, összeget, egységet (teljességet) adnak. Egy térképen, ahol be vannak jelölve a vízfolyások, különösen szemléletessé válik a vizeknek ez az egymás felé törekvése, egymásba olvadása. Van ennek egy pontos ellenképe: egy fa. Egy egységes törzsbõl törekszik szét, osztódik ágakra, gallyakra, levelekre,

16

2013/1 melléklet

Melléklet


melyek, mint egyesek, a körülményektõl függõen még tovább differenciálódnak. Az egész fa egy nedvbõl, vagyis vízszerûbõl jött létre. Miért viselkedik hát ez a folyadék pontosan ellentétesen a szokásos vízzel? A hangéter az, ami a növekedési erõkben mûködik, ami az egységeset szétválasztja, és így elágazva növeszti. A víz kioltja a sokféleséget, és nem pusztán egy összeget hoz létre belõle, hanem egységet, tömeget. A hangéter szétválaszt, terel (hajt, ûz) a számokba, számviszonyokba; távolságok, törések, megkettõzõdések, sokszorozódások, osztódások jönnek létre, amiket összeszámolhatunk, leszámolhatunk. A számlény a hangéter mûködése következtében válik jelenséggé; Rudolf Steiner ezért nevezi száméternek is. A számok eredendõen különállóak. – Amikor egyetlen hangot hallunk, akkor az elõször egységesnek tûnik, amiben semmi megosztottság nincs. Mégis, minden hangnak egy megosztottság az alapja: a két hullámcsomó. Távolságuk mértéke lényeges a hang szempontjából, és ezt tartanunk is kell, ha a hangnak állandónak kell lennie. Egymással számszerû viszonyban álló csomópontok a hangéter-mûködés karakterisztikus jelenségei. Jóllehet eredendõen két különbözõ szógyökbõl erednek, a diszkrét és konkrét kifejezéseket mint fogalmakat, használhatjuk két alapvetõ, ellentétes jelenségre, melyek mint összenövés és egymásból kinövekvés jelennek meg. Vegyünk két cseppet, pl. higanyból, melyek egymás közelében vannak. Abban a pillanatban, amint egymáshoz érnek, egyesülnek, a kettõ eggyé válik, összeolvad. Ez a vízelem egy õsjelensége, ugyanakkor az életnek is alapjelensége. Ez megy végbe két sejt összeolvadásakor, ami a megtermékenyüléskor következik be: concrescere. – Az ellentétes jelenség, a kettéválás, szétválás a hangéter mûködése következtében lép föl. Az anorganikusban, pl. a hangok csomóképzésében vagy a chladnikus hangzásformákban; az organikusban, ahogy már kifejtettük, a fák koronaképzésében, növények elágazódásában, mint a sejtosztódás alaptényének makroszkopikus, látható megjelenésében. Egy osztódó sejt egymásból kinövése nyilatkoztatja meg a legszebben a hangéter mûködését. A sejtosztódásnál elõször két csomó keletkezik, a centrosomák, melyekbõl az egész osztódási folyamat kiindul, amit ók szabályoznak. Ha gyorsított felvételt készítünk a sejtosztódás egyes stádiumairól, amit egy fejlõdéstörténeti leírásban megtalálhatunk, akkor a chladnikus hangformák keletkezéséhez teljesen hasonló folyamatot találunk: discrescere. – Minden

2013/1 melléklet

17

Melléklet


organikus létforma alaptényei, a megtermékenyülés és a sejtosztódás úgy viszonyulnak egymáshoz, mint a vízelem és a hangéter. Ezen ellentétpár mûködése egészen a lelkiségig menõen megmutatkozik mint szimpátia és antipátia. Végül is a nemek szétválása is ebben a létszférában gyökeredzik. Az egész létet átszövi a víz és a hang mûködése. Fizikális területen további ellentétek is láthatóvá válnak. A víz folyékony; nemcsak külsõleg folyik a hegyrõl a völgybe, hanem mindenekelõtt belsõleg teljesen folyékony, azaz állandóan önmagában elcsúszó-eltolódó. Ezzel szemben a hangéternek megtartó ereje van, csomópontokat képez és megõrzi azokat. A hangéter nemcsak a levegõ birodalmában mûködik mint hang, hanem a vízben is, ami a testvére. Rudolf Steiner kémiai éternek is nevezi, mert a kémiai aktivitás hordozója. Az anyagok kémiailag számtörvények alapján viszonyulnak egymáshoz; kémiai kapcsolataik és erõik a kémiai éter megnyilvánulásai. Egy H2S04 oldatot mintegy átzeng ennek az anyagnak a számszerû törvényszerûsége. Az anyagi komponensek a médiumban pontszerûen rendezõdnek el, de nem önkényes pontokon, hanem csomópontokban, melyek egymással számszerû viszonyban állnak. Egy kristály röntgenképén vagy egy plasztikusan ábrázolt szerkezeti képleten ez a viselkedés szemlélhetõvé válik; ebben a kémiai éter említett tartóereje mutatkozik meg. A kristályban a csomópontok megmerevedtek, az oldatban ezzel szemben folyékonyak, hullámzóak. Hang és víz, mindkettõ önmagán belül egy aktív és egy passzív részre polarizálódik. A hangnál ez a csomók és a hullámzás ellentéteként mutatkozik meg. A lényeg a csomók között történik. A víznél a ringás és hullámzás ellentétével találkozunk. Figyeljük meg a következõt: ha egy követ egy tóba dobunk, hullámok képzõdnek, melyek a kõ beesési helyétõl a part felé futnak. Egy dugó, ami a víz felszínén úszik, le és föl táncol, miközben a hullámok futnak; ez azt mutatja, hogy a vízrészecskék le és föl mozognak, miközben a hullámok vízszintesen tovafutnak. Ha a hullámok elcsitulnak, a vízrészecskék eredeti helyükön vannak. A lényeges itt a részecskék le- és fölfelé mozgása és egy helyben maradásuk, míg a hullám e fölött elvonul; azaz, az anyagi rögzül, és a hullám külsõ marad a számára. Mégis, a hullámprincípium lényszerûen a víz természetéhez tartozik. Ez megmutatkozik az áramló víz meanderképzésében is. A hullámmal és lebegéssel összekapcsolódva föllép az ismétlõdés princípiuma.

18

2013/1 melléklet

Melléklet


A hang és víz fölvázolt jelenségeiben gyökeredzik a természetes mozgás eszméje. A víznek van egy további lényeges tulajdonsága: tömör ugyanis. Ezzel szemben azt kell mondanunk, hogy a hangéter „laza”, fellazít, lyukakat, hézagokat csinál. Zene, kemizmus intervallumokból állnak, a lényeges a közbülsõ terekben rejlik. Képszerûen szemléletessé válik ez a kristályrácsban, ami csupa lyukból áll. A víz kompakt, tömege van, a hangéter porózus. A tömeggel függ össze a súly. A víz nehéz, a súly mértékét adja. A hangéter könnyû, könnyûvé tesz. Vegyük ismét a H2S04 oldatot. A számok tulajdonképpen az anyagok súlyviszonyait jelentik, de az oldatban az anyagok mintegy súlytalanul viselkednek. Egy ilyen oldat homogén, azaz az oldat felsõ részeiben éppen annyi anyagrészecske van, mint a lentebbiekben: a nehézségnek nincs befolyása az anyagra, le van gyõzve. Ez a kémiai éter hatása. Egy hang esetében nem is kérdezhetjük: mennyit nyom? A könnyû-nehéz, azaz a súlynak és ellentétének, a könnyûségnek a problémája a víz-hang birodalmához tartozik4 és nem a levegõ-fényéhez, mint azt gyakran gondolják. Egy egyes hang nem nyilatkoztatja meg teljesen a hangéter lényét. A maga egész lénymódja jobban megismerhetõ kémiai mûködésében. Ha egy sóoldatunk van, akkor a só egyenletesen oszlik el az egész médiumban, egyenletesen kapcsolódik bele. Egyenletesen belekapcsolódni görögül annyit jelent: harmonizálni. A harmonizálás a hangéter õstermészete. A régiek ezt a szférák zenéjében (harmóniájában) élték át. Harmonizálni, struktúrát képezni, rendezni: mindez valami elválasztottat elõfeltételez, amit rendezett kapcsolatba hozunk. Ezt okozza a hangéter, látható módon a chladnikus hangformákban vagy egy növény levélkezdeményeinek elrendezõdésében. Az ábrázoltakat ismét összefoglalva a hang- vagy kémiai étert úgy jellemezhetjük mint olyan princípiumot, ami elválaszt, távolságokat teremt, csomópontokat képez; könnyûség-erõ – ellentétben a nehézséggel –, ami harmonizálóan és rendezõen hat. A víz és hang birodalmából erednek a mérték, szám és súly. A földelem és életéter-pár szemlélésénél az ellentétekben gondolkodás különösen be fog válni. Az életéter elsõre a legnehezebben megragadható éter, mert nem egy speciális érzékterületen jelenik meg; az életéter a

2013/1 melléklet

19

Melléklet


tulajdonképpeni megelevenítõ erõ; ami a szervetlenben direkt módon nem található meg. A földelem szilárd halmazállapotként nyilvánul meg; a szilárd: merev. Az életéter ennek az ellenkezõjét okozza: belsõ elevenséget, mozgékonyságot, amit azonban meg kell különböztetnünk a mozgástól is és a folyékonyságtól is. Az áramlás során a folyadék minden komponense az egészen belül mozog; az életéternél minden alkotórész az egész értelmében mozog. A merevséggel függ össze az áthatolhatatlanság; egy szilárd test kijelenti (kitölti) a maga terét; egyszerre két szilárd test nem foglalhatja el ugyanazt a teret. A földelem elutasító; magát kifelé kijelentõ. Az életéter az önmagát-befelé-áthatás, az önmagát a bensõben kijelentés ereje, a belsõt integrálva nem elutasít, hanem elsajátít, ami az asszimilációnak is az alapját képezi. Ez egy további ténnyel függ össze. A szilárd testnek van egy felülete, ami összefügg ugyan az anyagtermészettel, de kialakítását külsõ feltételek okozzák, és véletlenszerû. Az életéter egy bõrt teremt, ami nem az anyagtól és nem kívülrõl, hanem belsõ feltételektõl függ, és a belsõ kifejezõdése. A szilárd test osztható; egy krétát darabokra törhetek, ezzel a részek egymástól teljesen függetlenné válnak (másképp, mint a hangéter okozta elválásnál). A lábamat is eltörhetem, de akkor megmutatkozik az életéter ellentétes ereje: a csont képes ismét összegyógyulni és egésszé válni. Az életéter gyógyít, gyógyulttá tesz, egészet (teljességet), gyógyultságot hoz létre; kiegészít. Ha egy földigilisztát kettévágunk, akkor az mindkét részét egésszé egészíti ki, a lekaszált fû újranõ. Földelem és életéter elválasztanak, egyedivé tesznek. Minden kõ mindig csak egy darab, egy rész, és minthogy osztható, csak részekbõl áll, csupa egyesbõl (Einzelheiten). Az életéter is egyest teremt, de ez az egyes teljes, teljesség, minden az egyesben, all-ein, lénye szerint individuum, és nem részei, hanem tagjai vannak. Az egész a tagjaiban és általuk él. Az életéter az egészet (Ganzheit – egészség) teremtõ princípium. Ezt az egész(ség)et reprezentálja a meggyógyult (egészséges) bõr, ami bizonyos értelemben kiindulási helye az életéter mindent átható erejének. Ez az erõ mûködik minden egyes pontban, minden pont az egész értelmében mozdul és mûködik; a pont nem rész, hanem tag. És ez lényegessé válik, amikor pl. a rákbetegségnél egy sejt kivonja magát az egész uralma alól, és önállósul.

20

2013/1 melléklet

Melléklet


A térbeli helyzet a szilárd testek számára közömbös, véletlenszerû, kívülrõl meghatározott. Az életéter ezzel szemben tartást ad, aktív téralakítást kifelé és befelé. Polarizálja és irányítja pl. a már megtermékenyített petesejtet; az embertestet a felegyenesedett tartás számára alakítja. – Egy szilárd test formáját külsõ faktorok határozzák meg; a márványt kívülrõl vésik. Az életéter a teljességet/egészet a különbözõ térirányokba differenciálja, így belülrõl kiinduló alakítást végez. A forma belülrõl, önmagából kiinduló plaszticizálásáról van szó; az egész az, ami megadja saját magának a maga formáját. Az élõlények minden alakítása és formálása ezen plasztikus tevékenység által jön létre. Az életéter élõ testeket (Leib) teremt, a földelem pusztán testeket (Körper). Összefoglalóan az életétert így jellemezhetjük: úgy elevenít meg és individualizál, hogy teljességek keletkeznek, melyek önmagukat egy bõrrel lezárva és magukat önmagukban áthatva egységként mûködnek, önmagukat alakítva és tagozva. Az életéter testesít (leibt). Az elemek és éter megértésének további lehetõségét hozza a tér keletkezésének szellemtudományos megismerése. C. F. von Weizsäcker, a fizikus rávilágít arra, ahogy a tér egyszer létrejött; a szellemtudomány képes megadni, hogy ez mikor történt; a tér a régi Napon keletkezett. Nos, két szokatlan képzettel kell megismerkednünk; a tér fejlõdésének képzetével és a kétféle tér – a pont-tér és síktér – eszméjével. Az újabb szintetikus geometria azt tanítja, hogy a tér egy végtelen távoli síkkal egy egészszé van lezárva. Nos, a teret szemlélhetjük úgy is, hogy ebbõl a végtelen távoli síkból indul ki, vagy úgy, hogy a középpontból. Az elsõ esetben kapjuk a sík-teret, a másodikban a pont-teret. Ez a két, tisztán geometriai gondolati képzet a régi Napon a tér keletkezésekor realitássá vált. A levegõ és fény keletkezése által válnak jelenséggé, éspedig a fény által a környezet felõl a sík-tér, a levegõ által pedig a pont-tér. Ezek a terek kölcsönösen áthatják egymást, egyikük eredete a másik vége. Úgy viszonyulnak egymáshoz, mint pozitív a negatívhoz, és a korábban megadott éter- és elem-megnevezésekkel összhangban a sík-teret jelölhetjük negatív, a pont-teret pozitív térnek. – A másik szokatlan képzet a tér fejlõdésének képzete. A tér is végighalad egy fejlõdésen, nem a kezdetektõl fogva létezik teljesen kifejlõdött mivoltában. A teljesen kifejlõdött térnek három dimenziója van. Rudolf Steiner leírta, hogy a régi Napon a térnek csak egy

2013/1 melléklet

21

Melléklet


dimenziója volt, a régi Holdon kettõ, és csak a mi mostani földfokunkon három. Rudolf Steiner utalásait a következõ módon állíthatjuk össze: Dimenziók

– 1 Fény +1 Levegõ

– 2 Hang +2 Víz

– 3 Életéter +3 Földelem

Mit jelent hát, hogy a tér a régi Napon egydimenziós volt? Azt jelenti, hogy akkoriban csak egydimenziós entitások léteztek, akiknek a jelenléte által a tér csak egydimenziósan vált jelenséggé. A régi Napon keletkezett a fény és a levegõ, melyek egydimenziós entitások. Mi a jellegzetessége az egydimenziósságnak? A vonalszerûség. Korábban már utaltunk a fény sugaras, lineáris természetére. Az egydimenziósság egyik feltétele az, hogy az az entitás, aki ennek van alávetve, önmagát nem érintheti. A fény teljesíti ezt a feltételt. Vegyünk egy fényforrást: sugárirányban lineárisan sugároz a centrumból a periféria felé anélkül, hogy bármikor érintené önmagát. A paralellitás és az ábrázolt viselkedés

teljesíti ezt a feltételt. Ezt a viselkedést a növény realizálja. Térbeli növekedési törvényszerûségeik alapján a növények egydimenziós lények, akik önmagukat sosem érintik. Figyeljünk meg egy boglárkát vagy egy almafát – úgy fogjuk találni, hogy sosem érintik önmagukat. A növények szigorúan betartják ezt a feltételt, lényük szerint egydimenziósak, a periféria felé törekvõk, és ezzel a fényéter mûködését nyilatkoztatják meg. Képzeljünk magunk elé egy gabonaföldet: a kalászok sugarasan nõnek ki a földbõl, a periféria felé; álljunk meg egy hárs elõtt: nem egyenes vonalúan, sugarasan nõ, hanem elágazik, de betartja az egydimenziósságot, és éppúgy törekszik a föld felõl a periféria felé. Térbeli megjelenésében, nagyságá-

22

2013/1 melléklet

Melléklet


ban a benne teremtõ fényéter eredménye. A korona elágazódásában organikus területen válik jelenséggé a fény hasíthatósága. A levegõ egydimenziósságát a feszültség jelensége mögött kell keresnünk. A feszültség két entitás egydimenziósan mûködõ egymásra hatása. Az organikusban a levegõelem elaszticitásként jelenik meg; nélküle nincs sem levélnyél, sem kalász. – Fény és levegõ a növény konstitutív princípiumai. A növény primer módon egydimenziós lény. A régi Holdon a tér kétdimenziósan jelenik meg, mert a víz és a hangéter, melyek a holdállapotban keletkeznek, kétdimenziósak. Kétdimenziós képzõdmény egy sík, egy felület. A víz lénye szerint teljesen felület. Ezt mutatja kifelé a felszíne, de belsõleg is csupa felület, az áramlása felületek belsõ elcsúszása egymáson. Lényszerûen a csepp is felület, konstituáló középpont nélkül. A hangéter kétdimenziósságát csomópárjában kell keresnünk. A csomók nem tetszõleges pontok, hanem konjugált, koordinált helyek, melyek térbeli törvényszerûsége megjelenik, ha végigcsináljuk a következõ gondolatmenetet: egy vízfelület egyik tulajdonsága a tükrözõ képesség. Egy tükör elõtt álló tárgy képe ugyanakkora távolságra jelenik meg a tükör mögött, mint amekkora a tárgy és a tükör távolsága. A tükörfelület reális. Nos, vegyük most ennek az ellentétét, legyen a tárgy és a tükörkép reális, és a tükörfelület képletes; akkor megkapjuk a két csomó törvényszerûségét, melyek egy nem reális középsíktól egyenlõ távolságra vannak, és a középsík által egymásra rendezettek. Amit most ábrázoltunk, az a szimmetria lényege, a tükörképszerûség. A szimmetria az organikus világ alapjelensége. A páros elrendezés, a jobb és bal, hangéter-hatás. Egy növényi levél csodálatos módon nyilatkoztatja meg a víz és hang kétdimenziós mûködését: felületszerûsége víz, szimmetriája hang; a levélerekben áramlik a nedv, egy hálós erezetû levél elválasztott területeiben mennek végbe a kémiai folyamatok. A kétdimenziósság egy más módon is megvalósulhat: az önérintés által, ha egy egész úgy viselkedik, hogy önmagát érinti; pl. ha egy vonal úgy fut, hogy körré zárul vagy keresztezi önmagát. Nézzünk meg egy méhet egy virágon, amint lábaival a virágport letörli a saját hátáról; vagy egy macskát, mikor mosdik, és közben a mancsával és nyelvével folyton érinti magát. Az állat nemcsak önmagát érinti, hanem a táplálékát is, mikor eszik vagy a talajt, mikor megy. – Nos, pontos különbséget kell azonban tennünk; az érintés egy közbülsõ állapot, amely két irányban fejlõdhet tovább. Az érintés vezethet össze-

2013/1 melléklet

23

Melléklet


olvadáshoz, vagy az egymást érintõk ismét elválhatnak. Az elsõ vízhatás, a második hangéterhatás, ahogy már ábrázoltuk. Szemléljük most az állati fejlõdést, elõször a vízelem nézõpontjából. A víz felületképzõ. A megtermékenyített petesejt blastulává, egy felületképzõdménnyé fejlõdik. Ez betüremkedik gastrulává. Ektoderma és entoderma mint felületek, a szervek keletkezése során mindig új és új ki- és betüremkedésekké gyûrõdnek. Az állat keresztül-kasul csupa felület. Figyeljük meg a következõ folyamatot: az ektoderma betüremkedik és kialakítja a neural-csatornát; a szegélyezõ redõk érintkezésbe jutnak és összenõnek, létrejön a gerincvelõ. Néhány egyéb helyen ugyanígy érintik egymást a test részei és összenõnek, az elülsõ középvonal mentén pl. az egész test (Leib). Ha ez nem helyesen megy végbe, akkor marad pl. egy nyúlajak. Az összenövés a vízelem. Hogy azonban nem minden olyan felület nõ mégsem össze, melyek az organizmusban érintkeznek (pl.: tüdõburok és mellhártya), és nem egyetlen hatalmas gombóc keletkezik, azt a hangéter szétválasztó ereje akadályozza meg. Szétválasztva, egyenként tartja meg az organizmus szerveit és részeit. Az állati test alapvetõ alakképzése, a két szimmetrikus testfél kialakítása hangéterhatás. Jobb és bal oldal az elõfeltétele annak, hogy az állat külsõleg megérinthesse magát. Ennél az érintésnél nemcsak a víz összeolvasztó ereje, hanem a hangéter elválasztó ereje is mûködik. A mancsok nem nõnek össze, a kettõ, ami érintette egymást, ismét szétválik. Csak egy átmeneti érintési pont keletkezett, és az érintés ismétlõdhet, azaz számszerûséggel hathatja át magát. Érintés és szétválás által válik lehetõvé az állat mozgása. Egy nyúl nyoma a hóban, ami csupa különálló pontból áll, ennek a képmása. Érinteni és elválni ugyanígy alapfeltétele a hangok keletkezésének is, ami minden zeneszerszámon szemlélhetõ. Hang és víz konstitutívak az állat számára. Az állat, képzési törvényszerûségei szerint, kétdimenziós lény. Földelem és életéter teljes térbelileg hatnak, háromdimenziósak. A kõ esetében a pozitív háromdimenziósság okozza a merevséget. A dimenziók mintegy elrejtõznek a merevségben, egyenértékûek és indifferensek; csak kívülrõl, önkényesen vagy véletlenszerûen határozhatók meg, és gondolatilag a kõ bármely pontjára ráfektethetünk egy X-Y-Z tengelyt. A kõ pontjai egymással egyenértékûek, bármelyik letörhetõ a többi zavarása nélkül, bármelyik válhat középponttá. Ha a követ darabokra töröm, minden darabban egy új pont lesz a középpont, anélkül hogy ennek hatása lenne magára a pontra.

24

2013/1 melléklet

Melléklet


Az organikusban a középpont reális, pl. egy sejt magja. A sejtmag mint a földelem reprezentánsa, valóságos középpont (centrum). Ez a különbség egy sejt és egy csepp között, melynek nincs reális centruma. Ha a mag osztódik, akkor nem marad vissza egy darab, hanem az életéter ereje által új teljesség jön létre. Ez a hatás a sejtfalból, a perifériáról indul ki. A sejtben és az élõlényekben a dimenziók nem egyenértékûek, az életéter differenciálja õket, és a sejtet és az élõlényt a külvilágra hangolja. Létrejönnek a lent-fent, jobb-bal, elöl-hátul irányok. Tökéletes kiteljesedésre ez csak az embernél jut. Az ember valóságosan háromdimenziós lény. Háromszorosan centrált, három centruma van: a fejében, a mellkasában és a csípõ régiójában. Ez a három centrum azonban csak a valódi emberi helyzetben található meg, amikor az ember áll. Föntebb utaltunk arra, hogy a földelem szempontjából a helyzet a jellemzõ, az életéter szempontjából pedig az aktív térkapcsolat, a tartás. A fölegyenesedett embertestben ez valósul meg. Ez abban is kifejezésre jut, hogy az ember ettõl kezdve az egész teret meghatározza. Minden térbeli orientálódásnak a fölegyenesedett embertest a forrása. Hogy mi van fönt és lent, közel vagy távol, elöl vagy hátul, az a fölegyenesedve álló emberbõl vezethetõ le. Ha azt mondom: a ház elõtt áll egy fa, akkor ebben a formulában a fölegyenesedett emberalak élménye rejlik. Minden antropomorf, az emberre vonatkozik. Csak ha az embertõl (és a többi élõlénytõl is) eltekintünk, akkor lehetséges a relativitás. Minden más természeti dolgot megelõzve, az emberben jut legnyilvánvalóbb kifejezésre az életéter: az emberi bõrben. Tulajdonképpen csak az embernek van bõre, a többieknek szõre, bundája, tollazata, pikkelyei, páncélja van. Az egészséges emberi bõr plasztikus-mozgékonyan zárja körül kívülrõl egységgé az alakot, ugyanakkor a teljes belsõnek is kifejezése. Csak az embernek van inkarnátuma: Földelem és életéter konstitutívak az ember számára. Az ember valóságosan háromdimenziós lény. Ennek az a következménye, hogy nem csupán individuum, hanem a teste válik azzá az alappá, melyben individualitásként élni tud. Ismét új szempontot ad az elemek és éterek megismeréséhez a matériára vonatkozó kérdés. A „Bevezetés Goethe természettudományos írásaihoz” c. munkájában Rudolf Steiner ábrázolta, hogy „a matéria az, ami a teret kitölti”, és mint ilyen, a jelenségvilág egy fenoménje. Matéria és tér kölcsönösen feltételezik egymást. A földfejlõdés során a tér elõször a régi Napon jelent meg. Csak ettõl kezdve beszélhetünk matériáról is. Az elsõként föllépõ materiális a fény és a levegõ. A szellemtudomány utal arra, hogy minden anyagiság meg-

2013/1 melléklet

25

Melléklet


sûrûsödött fény. Nos, gondoljuk meg: fény és levegõ úgy viszonyulnak egymáshoz, mint negatív és pozitív. Ebbõl következik, hogy lennie kell pozitív és negatív matériának is. Rudolf Steiner többször utal erre a tényre. Elõször is el kell sajátítanunk egy, a negatív matériára vonatkozó szemléletet. Ehhez alapvetõ az az ismeret, hogy az éterek úgy viszonyulnak az elemekhez, mint aktív a passzívhoz. (Hasonlítsuk össze pl. a földelem és életéter fenti ábrázolását.) Negatív matéria tehát: matéria tevékeny formában. Ezzel eljutunk a folyamat* (Prozess) és anyag (Stoff) képzetéhez, amelyeket Rudolf Steiner többször is leírt. Ennek alapján megkülönböztethetünk pl. kovát és kovafolyamatot, aranyat és aranyfolyamatot. Ha az elemek és éterek összes jellemzõit összefogjuk és a pozitív és negatív matéria szempontjából szemléljük, akkor az anyag és folyamat* problémájába való betekintéshez juthatunk, amit azonban önmagában kimerítõen ábrázolnunk kellene. Eddigi fejtegetéseinkben a tûzelem-hõéter páron, ami mégiscsak a fejlõdés kezdetén áll, átugrottunk. A velük való foglalkozás azonban csak most lehetséges, mert lényegesen különböznek a három másik ábrázolt pártól. A hõ ugyanis tértelen, nulldimenziós. A régi Szaturnusz csak hõbõl-tûzbõl áll. A hõ Rudolf Steiner ábrázolása szerint „intenzív mozgás”. Az ellentéte extenzív mozgás, ami térbeliséget elõfeltételez, ami csak a régi Nap óta létezik. Hõ és tûz a Szaturnuszon még nem váltak szét, mozgékony egységet alkottak; mert a szétválás is elõfeltételezi a teret (a sémában együtt vannak ábrázolva, és egységességük tényébõl adódik, hogy a Földön nem nyolc, hanem hét létszféra egzisztál, három elem és három éter és közöttük a hõ). Milyen formában egzisztál hát a hõ-tûz? Idõként. A régi Szaturnuszon keletkezik az idõ, ahogy a Napon a tér. A hõ által válik jelenséggé az idõ. Megpróbálhatjuk mégis a hõt-tüzet valamelyest differenciálni. A tûzelem jellegzetessége: eltûnése az észleleti világból; minden más elem tartós, a hõ eltûnik. A hõéter belevezet a jelenségvilágba, keletkeztet, közel hoz, érlel. Hogy egy növény egy meghatározott idõpontban kivirágzik, hogy egy gyermek 7 éves korában fogakat vált, 14 évesen pubertás korba jut – ez hõéter-mûködés. A hõéter: keletkezõ idõ, a tûz: elmúló; olyanok, mint jövõ és múlt, jelenleg egymást áthatva. A hõ idõsít, idõz (zeitigt, zeitet). A Szaturnuszon a hõben nincs matéria, mert a matéria megköveteli a teret, mégis, a régi Szaturnuszon már volt kova és arany. Hõformában az anyagiságot, ellentétben a matériával, szubsztanciának nevezzük.

26

2013/1 melléklet

Melléklet


Az elemek és éter teljes megismeréséhez szükség van még egy további nézõpontra; nevezetesen a származási helyükre, forrásukra vonatkozó kérdésre. A fény és levegõ ábrázolásánál már utaltunk kettõjük egy-egy jellegzetes tendenciájára. A levegõ a középpont, a fény a periféria felé törekszik. Nos, Rudolf Steiner ábrázolta, hogy minden elem ezzel a középpont- és minden éter ezzel a perifériatendenciával rendelkezik. Az egyik mintegy a középpontból kiindulva, a másik a periféria felõl hat. A reális világban az elemek centruma a Föld középpontja; a világkörnyezet, az égi szféra az éter periferikus származási helye. Rudolf Steiner egyiküket centrális erõknek, másikukat univerzális erõknek nevezi. A centrális erõk matematikailag megragadhatók, visszavezethetõk egy kiindulási pontra. Az univerzálerõk kivonják magukat a matematika körébõl, hisz a végtelenben semmilyen számítási támpont nem lehetséges. A mai tudomány a centrális erõket ismeri és a technikában használja; az univerzálerõk azonban ismeretlenek számára, ezért nem képes az életet megérteni. Az univerzálerõk felfedezése és ábrázolása Rudolf Steiner egyik legfontosabb felismerése, aminek a jövõ számára óriási jelentõsége van. Az elemek reprezentálják a fizikait, az éterek az éterit; a fizikai élettelen, az éteri a tulajdonképpeni eleven. Egy élõ organizmusban minden elem és éter összmûködése van jelen. Különállóként az elemek és éterek anorganikusan, fizikálisan hatnak. Egy élõlénynél az elemek konstituálják a fizikai testet, az éterek az étertestet. A világmindenségben együtt konstituálják a Föld testét és a világtestet, mindkettõt eleven organizmusként. Földi élet az étertest és fizikai test kölcsönös egymást áthatása által létezik, és megszûnik, ha ezek elválnak. Akkor széthull a fizikai test, és a teljes Föld alkotórészévé válik. Éppígy feloldódik az étertest is, és a mindenség perifériája fölveszi magába. Az éterek természetének van egy fontos következménye: Amikor az éterek földi anyagokat ragadnak meg, akkor kiemelik azokat a centrálerõk mûködési területérõl a kozmikus környezet birodalmába. A földi anyagok számára azonban ez egy feloldódási folyamat. Rudolf Steiner így jellemzi ezt a tényt: „Minden irányból hatnak az erõk, mintegy a Föld középpontja felé törekedve. A földi birodalom anyagiságát teljesen alaktalanná kellene oldaniuk, szét kellene rombolniuk, ha a Földön kívüli égitestek hatásai nem keverednének bele ebbe az erõtérbe, modifikálva a feloldást.” Ez az ábrá-

2013/1 melléklet

27

Melléklet


zolás elsõre kontrollálhatatlannak tûnik, de Rudolf Steiner rögtön arra is utal, hogy hol figyelhetjük meg ezeket az összefüggéseket: „A növénynél megfigyelhetjük, hogy mirõl van szó. A növényben a Föld anyagai ki vannak emelve a földhatások területérõl. A formátlanság felé törekszenek; ezt a formátlansághoz vezetõ átmenetet modifikálják a naphatások és egyéb hatások a világtérbõl.” (Grundlegendes zur Erweiterung der Heilkunst..., magyarul: A gyógyítómûvészet kitágítása... Ita Wegman Alapítvány Budapest, 2004) Példaként figyeljünk meg egy pincében csírázó krumplit: a „szemek”-bõl egyre hosszabbra nyúlnak a csírák, láthatóan szétsugározzák a krumpli matériáját, míg a fényre nem jutnak, ahol a naperõ elegendõ mértékben hat, a csírázás megtorpan (torlódik), és megjelenhetnek a levelek, úgyhogy egy igazi krumplihajtás tud létrejönni. Alapjában véve minden növényi csírázás elõször egy szétrobbanás, alakfeloldás. Nézzük meg, mikor egy bab csírázik, fölrepeszti a maghéjat, formátlanná válik, majd formaerõk újraképzik. Az éterek univerzálerõkként formát feloldó és nem formát képzõ erõk, vagyis nem képzõerõk. Az idézett helyen Rudolf Steiner megadja, hogy mit nevezhetünk éteri képzõerõknek, és ezek honnan származnak. Ezek is periferikus erõk, de nem a teljes környezetbõl, nem univerzálisak, hanem a periféria meghatározott helyeirõl, a Napról, a csillagokról származnak. Helyhez kötött periferikus erõk. Módjukról és megnyilvánulásukról egy jövõbeli munka szóljon. Ez a tanulmány csak egy vázlat a négy éterrõl, melyet még sok irányban ki kell fejteni. Aki elkezd magának kialakítani egy találó megfelelõ képzetet az éterekrõl, nemcsak saját tudása számára nyer valamit, hanem egy kulcsot kap, mely a természetben és az emberben lévõ sok új összefüggést és betekintést megnyit számára. Lépjünk most ki a természetbe ezekkel a képzetekkel, pl. egy hársfa elé. Nagysága és térszerûsége a fényéter hatása és megjelenése. Koronájának mûvészi elágazása és rendje a hangéter megnyilatkozása. Hogy a számtalan levél, ág és gyökér egy egészet (teljességet) alkot, annak az életéter képezi az alapját. És hogy a fa 70 éves és éppen virágzik, a hõéter teremtését nyilatkoztatja meg. Ugyanilyen módon szemlélhetünk egy állatot vagy az embert is, igen, az egész természetet új módon szemlélhetjük és ismerhetjük meg, ha az éterek megtanítják nekünk, ami az érzékelhetõ világban idõsít, teresít, szétválasztva összefûz, egyesít (zeitet, raumt, trennend fügt, eint.)

28

2013/1 melléklet

Melléklet


III. A négy éter együttmûködése Az antik világ- és emberismeretben az elemeket természetes rendjükben, lentrõl fölfelé, a földelemtõl a tûzig ábrázolták, vagyis egy nyitott sorban. Volt azonban egy kör vagy négyzet formájú ciklikus ábrázolás is, ami sok kérdést vet föl. VÍZ

LEVEGÕ

FÖLD

TÛZ

Ez esetben két-két elem átlósan szemközt helyezkedik el, a négy egy fekvõ négyzet sarkait képezi. A tûz az alsó jobb, a levegõ az alsó bal sarokhoz volt rendelve; víz és föld a fölsõ bal és jobb sarokhoz. Miért van most a tûz lent és a föld fönt? Akár az óramutató járása szerint, akár ellenkezõ irányban olvassuk, a tûz és föld között érdekes ugrás van. Van valami alapja ennek az elrendezésnek? A modern ember nem jutna minden további nélkül ehhez az elrendezéshez. Számára a négy elem vagy ismeretlen, vagy jó esetben is csak történelmi fogalomprobléma. A régi korok embere azonban a négy elemet nemcsak a fejével ismerte, hanem érezte és átélte õket. Rudolf Steiner ábrázolja egy helyen, hogy hogyan tanította Arisztotelész Nagy Sándort az elemekrõl. Arisztotelész részletesen ábrázolta mûveiben a négy elemet és tárgyalta a világ és ember számára való jelentõségüket. „Alexander jól megtanulta Arisztotelésztõl, hogy mindaz, ami kint a világban él mint földi, vizes, levegõszerû és tüzes elem, az emberben is benne él; hogy az ember ebben a vonatkozásban egy valóságos mikrokozmosz; hogy benne,

2013/1 melléklet

29

Melléklet


a csontjaiban a földi elem él, vérkeringésében és minden nedvben, ami benne van, életnedvben, a vizes elem él; hogy légzésében, légzõmûködésében a levegõelem mûködik, a beszédben is; és a tüzes elem a gondolatokban él. Alexander még az elemek világában benne élõnek tudta magát.”5 Ma ez az átélés eltûnt. A modern ember a világtól teljesen elkülönültnek tudja magát; nem érzi többé saját Föld-területe kvalitásait. Érzi még, ha északra utazik, hogy ott hidegebb van, és ha délre utazik, ott melegebb. Régi korokban az ember a saját testében élt át valami hasonlót, ha nyugat vagy kelet felé ment. Ha kelet felé ment, szárazabbat érzett, nyugat felé érezte a fokozódó nedvességet. Így a négy égtájjal kapcsolatban differenciált észleletei voltak. Ezek nem az elemek, de törvényszerûen összefüggenek velük: ez akkor is megmutatkozik, ha az ember az elemeket éli át. Ezek az élmények nem olyanok, mint amikor az embernek testi, érzéki tapasztalatai vannak a nedvesrõl, hidegrõl, hanem belsõ, lelki élmények. A régi korok emberei érezték, hogy északnyugatról, a hideg és a nedves közötti régióból – erõk érkeztek, akiket belsõleg lényekként észleltek, éspedig a vízelem lényeiként. Az efféle tapasztalatok képessége a görög korban kialvóban volt. Arisztotelész tanítása következtében Alexander az elemeket még ilyen módon élte át. Rudolf Steiner ugyanebben az összefüggésben ábrázolja ezt: „Az úgy volt, hogy Arisztotelész tanítványa északnyugatra mutatott és azt mondta: »Itt azt érzem, ahogy a vízszellemek belehatnak a Földbe.« Aztán délnyugatra mutatott, és azt mondta: »Itt a levegõszellemek mûködését érzem.« Északkeletre mutatott, és ott elsõsorban a föld szellemeinek suhanását látta. És délkeletre mutatott, India felé, és a tûz szellemeit látta tovalibbenni vagy éppen benne a maguk elemében.” Ezt az elemtapasztalást összekapcsolták a négy égtáj tapasztalásával, és ebbõl keletkezett a két kereszt sémája, melyek fél derékszöget zártak be egymással. Ez az elrendezés tehát nem spekulációból, hanem tapasztalatból keletkezett. A természet tényeit és azok törvényszerû összefüggéseit adja vissza, ha az ember a világot a horizonton belül szemléli és kutatja. Amint ezt a törvényszerûséget megtalálták, az égtájakkal való kapcsolat nélkül is tudták alkalmazni és az antik és középkori megismerés-életben be is bizonyította átfogó gyümölcsözõségét.

30

2013/1 melléklet

Melléklet


ÉSZAK hideg föld

víz

száraz KELET

NYUGAT nedves

tûz

levegõ meleg DÉL

Az eleven tapasztalatok Alexander korát követõen nagyon hamar eltûntek, de a kettõs kereszt sémája megmaradt, és az egész középkorban, az újkorig, az ember és természetismeret, különösen a gyógyítási mûvészet alapja maradt. Már nem víz- vagy elemlényekrõl beszéltek, hanem kvalitásokról, és a négy elemet primer (elsõdleges); a hideg, nedves stb.-t pedig szekunder (másodlagos) kvalitásoknak nevezték. A középkorban kibõvítették ezt a tanítást, amennyiben a szekunder kvalitásoknál fokokat különböztettek meg, és pl. azt mondták: A rózsa hideg az elsõ fokon és száraz a másodikon. Ilyen szempontok szerint vizsgálták és alkalmazták a gyógyszereket. Ennek a fokbeosztásnak a túlhajtásával és mert egészen más, új megismerési irányok léptek föl, a négyelem- és kvalitástan fokozatosan eltûnt a tudományból. Az alapjául szolgáló tények a természetbõl és az emberbõl nem tûntek el, csupán új módon kell õket megragadnunk. A modern ember már nem képes saját testében érezve átélni és szellemi lényekként észlelni õket. Neki az észlelés és a gondolkodás áll rendelkezésére. Akkor megmutatkozik, hogy a négy elem, a primer kvalitások eszmék, a szekunderek pedig észleletek. Az elemek érzékszervileg nem észlelhetõk; érzéki világunkban a négy szekunder kvalitás által jelennek meg, éspedig úgy, hogy a négy szekunder kvalitás mindegyike az õt határoló két elem együttmûködésének megjelenése/jelensége. A nedvesben megjelenik az érzéki-látható világban a vízés levegõelem együttmûködése. A többi hozzárendelés adódik a sémából.

2013/1 melléklet

31

Melléklet


Mivel a négy elem mindegyike a négy éter egyikével egy összetartozó párt alkot, ahogy korábban ábrázoltuk, így felmerül a kérdés: lehet-e a négy étert is hasonló módon ciklikusan, azaz kereszt formában összeállítani? hang- vagy kémiai éter

fényéter

életéter

hõéter

A négy éter, mint a négy elem is, eszme. Mely jelenségekben (Phänomen) jelenik meg együttmûködésük érzéki észleletként? Minthogy a görögök csak egy differenciálatlan étert ismertek, ezt a kérdést sem föltenni, sem megválaszolni nem tudták. A választ nekünk kell gondolati úton keresnünk, és az organikus világban a jelenségeket megtalálnunk. Milyen érzékszervi észlelet jelenik meg a hõéter és a fényéter együttmûködésébõl? A fényéter a kitágító, térteremtõ erõ, a hõéter az érlelõ, közelítõ idõ (ami a tûzzel és az eltûnõ hõvel együttmûködik). Teoretikusan ezeknek az étereknek az együttmûködését úgy jellemezhetjük mint egy bizonyos idõtartam alatt végbemenõ térré válást. Vegyünk példaként egy (nyári) búzaszemet, ami a földben csírázik: kihajt, megnyúlik négy hét alatt, és elér egy bizonyos magasságot. További hat héten keresztül tovább növekszik és eléri a teljes magasságát. Mi vált láthatóvá a két éter együttmûködése következtében? A búza növekedése, a növény hossza vagy nagysága. Mi jelenik meg a fényéter és a hang- vagy kémiai éter együttmûködése következtében? A fényéter teresít (raumt); a hangéter szétválaszt és rendez, mint egy chladnikus hangformánál. A növekvõ növény nem marad egy egyszerû vonal, pusztán szár; leveleket, ágakat, virágokat, gyümölcsöt hoz. Képzeljünk el egy boglárkát vagy egy paradicsom növényt. Gazdagon tagolt térképzõdmény jött létre. Fény- és kémiai, hangéter je-

32

2013/1 melléklet

Melléklet


lenítik meg a tértagozódást. Tagok keletkeznek. A tagok egy térbeli egység szétválásai és elrendezõdései. A zenében is beszélhetünk tagozódásról, aminek inkább idõbeli karaktere van, mégis, amikor elhangzik, térbeli tagozódás is egyben. Mi jelenik meg a hang- vagy kémiai éter és az életéter által? Életéter a teljességet teremtõ, a magát egy bõrben lehatároló, megelevenítõ erõ, amit a hangéter belsõleg föloszt és rendez. Szervek keletkeznek, részteljességek, máj, tüdõ, vese stb. Mindegyiküket külön bõr határolja, melyben egy elválasztott kemizmus, egy speciális élet megy végbe. Milyen jelenséget ad az életéter és hõéter együttmûködése? Teljesség az idõben: az életkor. Egy hetvenéves embernél hetven éven keresztül a hõéter tartotta benne ezt a teljességet az idõben, hetven éven keresztül állandóan keletkezett és elmúlt benne hõ. SZERVEK hang- vagy kémiai éter

életéter

ÉLETKOR

TAGOK

hõéter

fényéter NAGYSÁG

Azt is kérdezhetjük, mi jelenik meg az egymással szemben elhelyezkedõ éterek együttmûködése által. Hõéter és hang-, kémiai éter: érõ kemizmus, amikor pl. a zöld cseresznye édes, érett gyümölccsé változik. Vagy amikor a nemi sejtek, melyek már az ember születésekor megvannak, pubertás korban osztódni kezdenek, és a szexuális hormonok aktivizálódnak. Ezeket a kémiai folyamatokat, melyek a kémiai és hõéter együttmûködése által jönnek létre, processusoknak nevezhetjük.

2013/1 melléklet

33

Melléklet


A fényéter és életéter között jelenik meg a növekvõ, metamorfozálódó teljesség. Itt azokra a formaváltozásokra gondolunk, amelyeket egy újszülött végigcsinál teljes kifejlett nagysága eléréséig; vagy egy békapete plasztikus átformálódásaira a kész békáig. Ezt alakképzésnek vagy alakításnak nevezhetjük. Az éterpárok együttmûködésére vonatkozó megfontolások ahhoz a belátáshoz vezetnek, hogy a valóságban nemcsak két-két éter mûködik együtt, hanem mindig mind a négy, mégpedig minden lehetséges kombinációban. A békapetének kész békává való kifejlõdésében ez nagyon szemléletes: az alakképzés együtt halad a kémiai folyamatokkal, a nagyobbodás a tagozódással és szervképzõdéssel, mindez egy életúton belül. Ezzel megtaláltuk az élet alapját. Jellemeztük az éterek mûködését a növény, állat, ember életjelenségeiben. Az éterek a tulajdonképpeni életerõk a maguk sokrétû együttmûködésében. Éterszemléletünknek ez az eredménye megfelel az antropozófiai szellemtudomány kutatásainak és ábrázolásainak. Minden földi élõlénynek az éterek négyszeres sokrétû együttmûködése képezi az alapját. Rudolf Steiner beszél étertestrõl, ami ebbõl a négy éterbõl áll, és ami minden élõlény életprincípiuma. Amit azonban eddig most ábrázoltunk, az még nem az étertest. Mindeddig csupán az étertestben általánosságban mûködõ életerõket jellemeztük. A négy éter képes ugyan nagyságot, tagokat, szerveket, alakítást, processust stb. létrehozni, de csak általában. Ugyanolyan módon hatnak a búzában, a békában, mint az emberben. Ahhoz, hogy egy levél, egy virág, egy kéz vagy egy tüdõ létrejöjjön, a négy éterhez további erõknek kell hozzájönniük. Ezek a képzõerõk, melyek fölérendelt erõk, az étereket úgy irányítják, hogy egy levelet vagy gyümölcsöt, egy növényt vagy egy állatot létre tudjanak hozni. Ahhoz, hogy egy meghatározott faj keletkezzen, egy hóvirág vagy egy rózsa, egy pisztráng vagy egy fecske, mindezzel még a fajképzõ erõnek is össze kell kapcsolódnia. És csak ekkor van együtt az életképzõ-erõ, ami az érzékfelettieket észlelõ számára étertestként vagy élettestként jelenik meg, amit kifejezõen képzõerõ-testnek nevezhetünk. A képzõerõk kutathatók, ahogy már az elsõ feljegyzésben utaltunk erre. Elõbb azonban ábrázolni kell még a világ egy másik területét, mert csupán

34

2013/1 melléklet

Melléklet


az elemek és éterek nem adják a teljes érzékszervekkel érzékelhetõ valóságot. Ehhez hozzátartoznak az elektromosság, magnetizmus stb. erõi is, melyek természetük szerint az éterek ellentétei. Nem periferikus erõk, melyek a környezettel állnak összefüggésben, hanem centrikus erõk, melyek a természeti valóságban a földbõl, mintegy a Föld középpontjából kiindulva, „lentrõl” hatnak, ahogy az éterek „felülrõl”, a világkörnyezet felõl. Rudolf Steiner centrál- vagy U- (alsó) erõknek nevezte õket. Az elemek, éterek és a centrálerõk csak együttesen adják a világ alapját és a matériát a képzõerõk mûködése számára.

2013/1 melléklet

35

Melléklet


Jegyzetek (*) L. Kolisko évtizedeken keresztül vizsgálta és igazolta a bolygók és a fémek közötti összefüggéseket. Lásd: Sternenwirken in Erdenstoffen (Csillaghatások a földi anyagokban) c. munkáját, Stroud, 1952 1

Az euritmia a képzõerõtest megnyilvánulása. Mozdulataiban, gesztusaiban, alaphelyzeteiben a teljes környezet képzõerõit láthatóvá teszi.

2

A fény tisztán szellemi entitásként egy a fényétertõl még magasabb princípium.

3

A tér az ókor óta foglalkoztatja a tudományt. „Goethe természettudományos írásai”-nak bevezetõjében a „Goethe-i térfogalom” c. szakaszban Rudolf Steiner a tér és a három dimenzió problémáját végérvényesen megvilágította. Az õ eredményei képezik az éteri megismeréséhez szükséges alapokat is.

4

Van egy egyszerû kísérlet, ami érzésszerû tapasztalathoz juttathatja az embert az éter szívó-emelõ hatását illetõen. Ez a következõkben áll: emeljük fel az egyik karunkat oldalsó irányban vízszintesre. Ez nehézség nélkül megtörténik. Nos, álljunk most szorosan az ajtófélfa, egy szekrény vagy valami más mellé, ami hasonlóan ellenáll, és próbáljuk most emelni a karunkat. Nem sikerül az elmozdíthatatlan tárgy miatt. Próbálkozzunk mégis, legalább fél percen keresztül, hogy felemeljük a karunkat úgy, hogy lelógó karunkat, kézfejünket minden erõnkkel nekifeszítjük az ellenállásnak, és fel akarjuk emelni a karunkat. Aztán hozzuk vissza akaratunkat a karunkból, azaz engedjük lazán lógni és lépjünk oldalra egy lépésnyit. Akkor meglepetéssel élhetjük át, hogy a lazán lógó kar mintegy magától fölemelkedik, néha még magasabbra is, mint amilyen helyzetre korábban törekedtünk. Karunk fölemelkedése akarati tevékenység, vagy erõkifejtés nélkül történik; az az érzésünk, mintha karunk súlytalan lenne és fölúszna, vagy valami fölszívná. Mi is történt? A folyamat a szellemtudományos emberismeret alapján megvilágítható. Az akarat, azaz, hogy karunkat fölemeljük, vagyis egy lelki impulzus – úgy nyúl bele a karunkba, hogy karunk étertestét ragadja meg, azt impulzálja mozgásra, és a fizikai kar mozgása ez után következik be. A kísérlet során – karunkat az ellenállással szemben fölemelni – az intenzív akarat képes az éterkart mintegy eloldani a fizikai kartól, és egy rövid idõre külön fölemelni. Az éterkar azután, ha az akarat megszûnt és nincs ott tovább az ellenállás, fölemeli magához a fizikai kart, miközben a könnyûvé tevõ, szívó étererõ élménye föllép. A szellemtudomány rámutat, hogy minden élõlény teste, ameddig él, ezzel a könnyûségerõvel át van hatva. Minthogy az étertest mindenekelõtt egy organizmus folyadékait hatja át erõivel, a test minden nedvét áthatja ez a könnyûségerõ, és így azok nincsenek alávetve a nehézségi erõnek. Ezáltal kering pl. a vér csaknem súlytalanul az embertestben. Ez világítja meg, hogy miért nem gyûlik össze a lábakban, mint egy puszta folyadék. Ez csak akkor következik be, ha az ember beteg, és éterereje nem képes a benne lévõ összes folyadékot a könnyûségerõben benntartani. Ekkor dagadnak az ember lábai.

5

R. Steiner: Die Weltgeschichte in anthroposophischer Beleuchtung und als Grundlage der Erkenntnis des Menschengeistes /Világtörténelem antropozófiai megvilágításban és mint az ember-szellem megismerésének alapja, GA 233 (az 1923. dec. 27-i elõadásban), Dornach 1962

36

2013/1 melléklet

AZ ANTROPOZÓFIA ÉS SZOCIÁLIS ÉLET FOLYÓIRATA

Kiadja: Ita Wegmann Alapítvány| Felelõs kiadó: a kuratórium elnöke, Frisch Mihály | Felelõs szerkesztõ: Buella Mónika Szerkesztõbizottság: Ertsey Attila, Frisch Mihály, Kádas Ágnes, Kálmán István, Stráma Éva, Tóth Márk, Zajti Ferenc Borító és grafika: Csáki István | Tördelés: TérMûves Bt. – eMeLA | Nyomdai munka: Kintner Attila ISSN 1418 4443 Olvasói levelek, hirdetések, információ: a szerkesztõség címére lehet beküldeni 1089 Budapest, Bláthy Ottó u. 41., Tel: 303-77-46 Honlap: www.szabadgondolat.hu, E-mail: [email protected] A Szabad Gondolatban megjelent minden szerzõi mû az 1999. évi LXXI. törvény (a szerzõi jogról) hatálya alá tartozik. 34.§ (1) „A mû részletét – az átvevõ mû jellege és célja által indokolt terjedelemben és az eredetihez híven – a forrás, valamint az ott megjelölt szerzõ megnevezésével bárki idézheti.” Beküldött írásokat nem küldünk vissza, és nem õrzünk meg. Elõfizethetõ a szerkesztõségben. Éves elõfizetési díj: 3000 Ft (postaköltséggel együtt)

A lap ára: 600 Ft

1. Ernst Marti: A négy éter MELLÉKLET MÁRCIUS

Recommend Documents