1 E-tanulás, e-learning

ELTE TTK Multimédiapedagógia és Oktatástechnológia Központ Budapest, Pázmány P. sétány 1.

1 E-tanulás, e-learning Az „e-tanulás” szóról talán elmondható, hogy egyre mélyebb gyökeret ver a magyar nyelvben, az azonban biztos, hogy idegensége még a legmodernebb nyelvezetet használók számára is nyilvánvaló. Az e-learning fogalomra nincs elfogadott magyar szó. Azonban szembetűnő, hogy lennie kellene egynek. Az e-learning (e-tanulás) önálló fogalom.

1.1 Az e-tanulás fogalma Sokan, sokféleképp definiálták már az e-tanulás fogalmát. Éppen emiatt a sok definíció, egymás mellett élő eltérő értelmezés miatt szükséges, hogy ezen a ponton tisztázzuk, miről is beszélünk tulajdonképpen? Az e-tanulást egy tág fogalomként kívánom használni. Olyan oktatási/tanulási formákat értek rajta, melyek aktívan építenek a IKT (Információs és Kommunikációs Technológiák) adta lehetőségekre, a számítógép interaktivitására. Ezen felül mindegy, hogy az adott oktatási/tanulási forma tantermi vagy távoktatás, közoktatás vagy felnőttképzés, nyitott képzés vagy egy egy szakmacsoport célirányos továbbképzésére szolgál. Az e-tanulás szó az e-learning fogalom magyar megfelelőjeként jelenik meg. A továbbiakban ezt a szót kívánom használni. A fenti definíció szerint tehát e-tanulás fogalmával illethetjük a(z): •

Iskolában tantermi oktatás esetén alkalmazott „számítógéppel segített tanulást”

•

Az IKT eszközöket alkalmazó távoktatást, nyitott képzést

•

A felsőoktatásban megjelenő vegyes képzést (blended learning)

•

Web (táv) előadást, web (táv) szemináriumot

•

A televíziós oktatást, különös tekintettel a digitális televíziózás új interaktív lehetőségeit kihasználó kurzusokat

•

A tréningezés céljából alkalmazott vállalati képzéseket.

•

A számítógépes multimédiával, web tartalmakkal támogatott önálló tanulást. (Pl. egy alkalmazói szoftverbe épített tutorial használata…)

•

A multimédiás oktatóprogramokat

•

Internetes kollaboratív eszközöket használó tréningeket

•

Mobil informatikával támogatott oktatási formákat

•

stb.

Ebből a rövid felsorolásból is kitűnik, hogy az e-tanulás alkalmazása napjainkra igen széleskörűvé vált.


1.2 Az e-tanulás története Az e-tanulás kezdeti megjelenése 1960-as évek második felére tehető. Nagyszámítógépeken oktattak egyetemi hallgatókat, a 70-es évekre már speciális felsőoktatási hálózatok alakultak ki (PLATO, TICCIT) A számítógépek oktatási jellegű felhasználását a személyi számítógépek terjedése tette széles körben elérhetővé. (1980-as évek.) A 90-es évekre a gépek mutimédiás lehetőségekkel is kiegészültek. Magyarországon az 1980-as évek elején kezdődött meg az az „Iskola-számítógépes Program”, amely hatására a gépek eljutottak a közép- és alsó fokú oktatási intézményekbe is. A felsőoktatásban előbb jelentek meg a személyi számítógépek, de tömegesen, hálózatban csak az 1990-es évek elején terjedtek el (FEFA és TEMPUS támogatással) Az e-tanulás kialakulását az IKT eszközök oktatásban való alkalmazásának, a programozott oktatás, később távoktatás jelentősége megnövekedésének köszönhetjük. A szakirodalom az e-tanulás létrejöttét három oktatási forma metszetének tartja. •

Computer Based Learning – azaz a számítógéppel segített tanulás

•

Web Based Learning – azaz az internet alapú tanulás

•

Distance Learning – azaz távoktatás

A fenti hármas az alábbi ábrán látható kapcsolatba hozható az e-tanulással.

1. ábra E-learning kialakulása1

1

Komenczi Bertalan ábrája alapján


Mindhárom oktatási forma más-más hozadékot hozott az e-tanulás módszertanába és eszközei közé. A CBT a számítógép és az interaktív alkalmazások oktatásban való felhasználásának lehetőségével járult hozzá az e-tanulás sikeréhez. A WBT az Internetet mint modern kommunikációs és adatmegosztó hálózatot hozta az e-tanulás tárházába. A távoktatás a maga sajátságos didaktikai módszereit, a távoktatási környezet főbb paramétereit, az idő és térfüggetlenséget hagyományozta az e-tanulásra. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a 1.1 fejezetben lefektetett definíciónak csak akkor felelhet meg ez a felfogás, ha megengedjük, hogy az e-tanulás olykor-olykor mellőze valamelyik komponensének örökségeit. Ha ezt kizárjuk az e-tanulás egy szűkebb – sokak által használt – definíciójához jutunk mely leginkább web alapú, Interneten keresztül történő távoktatást jelent. Ez a szűkebb definíció kizár számos érdekes e-tanulás alkalmazási lehetőséget, ezért véleményem szerint kerülendő, a szűkebb értelmezés a „webtanulás” vagy „on-line tanulás” szóval írható le.

1.3 A távoktatás Az e-tanulás az esetek jelentős százalékában önálló tanulást jelent, melyet az informatika eszközei is segítenek. Ez az önálló tanulás leginkább a távoktatás módszereivel tehető hatékonnyá, éppen ezért elengedhetetlenül fontos, hogy a távoktatás jelenléti képzéstől eltérő vonatkozásait tisztázzuk. A távoktatásban résztvevő szereplők feladata és szerepe a hagyományos oktatáshoz képest megváltozik.

1.3.1 Távtanuló A távoktatásban részesülő tanulóra lényegesen nagyobb felelősség hárul mint a jelenléti képzésben résztvevőre. A távoktatásban nincs egy tanár a „hátad mögött” aki mindenáron oktatni próbál. A távtanulónak magának kell megszervezni az oktatás ütemét, beosztania idejét és energiáját, az anyagot magának kell elsajátítani, és bizonyos fokig az ő felelőssége az elsajátítás mértékének az ellenőrzése is. Ráadásul a személyes kontaktus hiánya miatt a motiváló erő, és kommunikáció hatékonysága is csorbát szenvedhet. (A cél természetesen az, hogy ez ne történjen meg.) A tanuló szerepe megváltozik. Más feladatai vannak, és más kompetenciákkal kell rendelkeznie ahhoz, hogy sikeres távtanuló lehessen. A legnehezebb kihívás a tanulás megszervezése. Ezen még a gyakorlott távtanulók is elcsúszhatnak. A kialakított tanulási rendnek egyaránt illeszkednie kell a tananyag szerkezetéhez, a távtanuló időbeosztásához, tanulási stílusához és az egyéb külső feltételekhez (eszközök rendelkezésre állása, szinkron módszerek időzítése, stb.) A személyes távtanulói tapasztalat rendkívül sokat segíthet a tanulás megszervezésében és a haladási ütem megtartásában is. A „saját kárán tanul az ember” mondja a mondás: minden távoktatásban résztvevőnek magának kell megtapasztalnia mit jelent, ha az előre meghatározott időbeosztástól lényegesen eltér.


A távtanuló időbeosztásának, tanulási rendjének elkészítésében általában a tanulási útmutató segít. Távoktatásban kezdők esetében ajánlatos az első néhány alkalommal a tanulási rend mentori ellenőrzése is, így a mentor még időben tudja tanácsaival ellátni a tanulót. A tanulásra fordított időt a távtanulónak hatékonyan kell eltöltenie. Ennek érdekében a távoktatási tananyagoknak sajátos szerkezetük van, de természetesen a hatékonyság kérdésében nagyon sok múlik a tanulón is. A távtanulónak alá kell magát rendelnie a tananyag, illetve a tutor irányításának, az instrukciókat követve kell végighaladnia a tananyagon. Nagyon fontos, hogy a beépített önellenőrző részek hiteles végrehajtása! Itt nem a jobb jegy elérése, hanem saját tudásunk lemérése a cél. A távtanulónak tehát rendelkeznie kell egyfajta szabálykövető magatartással, és a hiteles és őszinte önellenőrzés elvégzésének képességével. A távtanulás sokszor olyan technikai ismeretek alkalmazását igényli, melyekre a hagyományos személyes kontaktuson alapuló oktatásban nincs szükség. Az oktatócsomag tartalmazhat audió és videó kazettákat, CD-ROM lemezeket, de maga a képzés igényelheti a fax vagy az Internet használatát is. Az adott kurzus elvégzéséhez szükséges technikai tudás nélkül a sikeres befejezés elképzelhetetlen, ráadásul a kudarcélmény hosszú időre elriaszthatja a tanulót a távoktatási formától. A szükséges technikai tudást tehát előre fel kell mérni, megléte elengedhetetlen, szükség esetén felkészítő tanfolyammal biztosítani kell az ismeretek elsajátítását. Senki sem születik úgy, hogy képes hatékonyan részese lenni a távoktatásnak. A távtanulást tanulni kell. Az ideális távoktatási anyag felkészíti a tanulót a megváltozott szerepére, de gondol azokra is, akik már gyakorlott távtanulók. Őket az ilyen jellegű ismeretek már untatják, számukra biztosítani kell a tanulási módszereket bemutató részek átugrásának lehetőségét.

1.3.2 Távtanár, tutor Nem csak a tanuló szerepei változnak jelentősen. Az új oktatási környezet a „katedra” másik oldalán dolgozók munkáját és szerepkörét is megváltoztatta. A tanár nem teremthet rendszeres személyes kontaktust tanítványaival, a tanulók felől érkező visszajelzések korlátozottak. Távoktatási környezetben a tananyagot nem lehet olyan rugalmasan a tanulók igényeihez igazítani, mint a hagyományos iskolai képzés során, ahol akár egy tanórán belül is lehet korrigálni a tanítási módszereinken a tanulók felől érkező visszajelzések alapján. A pedagógiai munka jelentős hányadát itt a képzés megindulása előtt kell kifejteni. Ráadásul a képzés során ez a szerkezet már csak nehezen változtatható, tanítási, tanulási módszereinken általában csak új kurzus kiírása, illetve két tanfolyam közötti „szünetben” tudunk változtatni. Mindazonáltal a folyamatos visszacsatolás, minőség-ellenőrzés nagyon fontos aspektus. A távoktatás a tanár szerepét három jól elkülöníthető területre bontja: tutor, mentor, fejlesztő. Természetesen egy adott személy a három funkció közül többet is – akár mind a hármat – egyszerre betöltheti.


Tanár

Tutor

Mentor

Fejlesztő

2. ábra A tanár új szerepkörei

Tutor A tutor a tanulók szakmai képzéséért, segítésért felelős. Ő javítja a tanulók feladatait, hozzá fordulhatnak a tanulók kérdéseikkel, észrevételeikkel. A hagyományos képzésben is fontos szerepet kap a dokumentálás, melyet a távoktatás összetettsége, késleltetett reakciókészsége tovább fokoz. A távtanárnak (tutornak) képesnek kell lennie arra, hogy szinte minden tanulókkal történt kommunikációt, tananyagra vagy a képzésre vonatkozó észrevételt lejegyezzen, ezeket az ismereteket rendszerezze, alkalom adtán felhasználja illetve mások számára továbbadja. A tutornak részletesen ismernie kell az általa tutorált tananyagot, annak szakmai hátterét, munkája csak így lehet hiteles a távtanulók előtt. Mivel a tanár-diák kommunikáció itt általában mesterséges kommunikációs csatornákon folyik, a távtanárnak rendelkeznie kell az általa használt kommunikációs eszközök használatának technikai és módszertani ismereteivel. Kiemelten fontos a jó kommunikációs és kapcsolatteremtő készség, ami itt nem csak verbális, hanem írásbeli készséget is jelent.

A Mentor A távoktatás szerkezete a tanár szerepköreit több külön „szakmára” bonthatja. Míg a tutor a távtanuló szakmai segítésében hivatott tevékenykedni, addig a mentor egy olyan személy, aki a háttérből a tanuló előrehaladására ügyel, intézi az adminisztrációs ügyeket, panaszokat, stb. Különösen a nagyobb távoktatási intézmények esetén válik szükségessé a két funkció megkülönböztetése. A mentorral szemben hasonló elvárásokat támaszt a távoktatás, mint a tutorokkal szemben. A mentor a távoktatás folyamatában fontos minőségbiztosítási szerepet tölthet be.

Tananyagfejlesztő A távoktatási tananyagok fejlesztése az adott szakterület részletes ismeretén túl más kompetenciákat is elvár a tananyagfejlesztőkkel szemben. Nem elég a pontos és változatos fogalmazás, a jó szövegíró készség. A távoktatási tananyagok jellemzőinek, az egyes technikák, médiumok ismerete elengedhetetlen a hatékony képzés kialakításához. Általában a távoktatási anyagok fejlesztése csapatmunka. Az elkészült oktatócsomag nem csak magát az ismeretanyagot, de a tanulási folyamat leírását, a megszervezéséhez szükséges elemeket is magában foglalja. Egyfajta modellezőkészség sokat segít a tananyagírónak ennek elkészítésében. A tanulási folyamat része az ellenőrzés,


önellenőrzés is, ezért a tananyagfejlesztőnek (vagy a csapat bármely tagjának) az egyes számonkérési módszereket is ismernie kell. Az oktatócsomagok gyakran használnak olyan elemeket, melyek elkészítése eleve meghaladja egy-egy ember képességeit (videó, számítógépes multimédia) így ezen anyagok kifejlesztéséhez mindenképpen segítséget kell igénybe vennie a tananyagfejlesztőnek.

1.4 A távoktatás buktatói Motiváció hiány A távoktatás egyik legalapvetőbb feltétele a motiváció megléte. Mindegy, hogy a motiváció forrása szociális attitűdből fakadó vagy személyes, a téma iránti érdeklődésen alapuló, a megfelelő motivációval nem rendelkező tanulók szinte kivétel nélkül kihullanak a távoktatási képzésből. Az oktatásszervezők, mentorok, tananyagfejlesztők, és tutorok első és legfontosabb feladata tehát a motiváció megteremtése, és fenntartása. (A motiváció egyébként a jelenléten alapuló képzés esetében is rendkívül fontos tényező az oktatás/tanulás sikeressége érdekében.) A motiváció megteremtése és fenntartása érdekében mindent el kell követni az oktatási folyamat minden szintjén. A motiváltság fenntartása elsősorban apró, rövid távon sikeresen teljesíthető célok kitűzésével érhető el.

Nem megfelelő oktatási anyagok A távoktatás egyedi igényei miatt egyedi tervezésű oktatási anyagokat igényel. A jelenléti képzésben használt tankönyvek, munkafüzetek, prezentációs vagy demonstrációs eszközök ritkán, illetve csak korlátozásokkal felelnek meg a távoktatás igényeinek. A távoktatási célokra fejlesztett oktatási anyagoknak figyelemmel kell lenni a távtanuló speciális helyzetére. A távoktatási anyagok megfelelően felosztott, modulokra bontott, az önálló tanulást támogató oktatási anyagok. A távoktatási anyagok a közvetítendő tananyagon kívül a tanulási folyamatot irányító instrukciókat, utasításokat is tartalmaznak.

Tanulási képességek hiánya A távoktatásban való részvételhez elengedhetetlenül szükséges egy nehezen meghatározható, de mindenképpen jelen lévő képességhalmaz. A távtanulónak képesnek kell lennie kurzus során alkalmazott eszközök kezelésére. Ez a készség viszonylag egyszerűen mérhető, szükség esetén fejleszthető. Másodsorban a tanulónak képesnek kell lennie saját tanulmányainak „menedzselésére”, fejlett időbeosztásra, stb. Ez képesség sokkal nehezebben mérhető. A mentoroknak minden segítséget meg kell adnia a tanulás helyes ütemezésének kialakításához, illetve feladatuk, hogy minél előbb felismerjék és kezeljék a távtanuló tanulási szokásaiból eredő problémákat.


1.5 Az e-tanulás eszközei Az e-tanulás eszközeit sokféleképp csoportosíthatjuk. Az egyik alapvető tulajdonság, az egyidejűség szerint megkülönböztetünk szinkron és aszinkron eszközöket. A szinkron eszközök esetén az e-tanulás szerepe abban áll, hogy kommunikációs csatornát nyit tanár és diák között. A szinkron módszerek esetén az oktatási folyamat két szereplője azonos időben de egymástól távol tanul. Egymás üzeneteire azonnal reagálhatnak, a kommunikáció rendszerint két irányú. A szinkron módszerek használata során a felek rendszerint felhasználnak aszinkron elemeket is. Az aszinkron eszközök alkalmazásakor a tanár és diák egymástól függetlenül, szabad időbeosztása szerint vesz részt a tanítás/tanulási folyamatban. A diák jellemzően önállóan dolgozza fel az anyagot, a tanár reakciói késleltetettek. Mindez könnyebben érthető, ha a fent említett két halmazba soroljuk az e-tanulás eszközeit. szinkron módszerek ↔ aszinkron módszerek •

telefonos konzultáció

•

elektronikus (on-line) tananyag

•

chat

•

interaktív (multimédiás) tananyag

•

web előadás, web szeminárium

•

e-mail

•

videó konferencia

•

fórum

•

élő rádiós adás

•

teszt/kérdőív

•

élő tv műsor

•

oktatófilm

1. ábra Szinkron és aszinkron módszerek

Az aszinkron módszerek lényege, hogy – hasonlóan a távoktatáshoz – az módszertanát, didaktikai eszközeit már önmagukban hordozzák. A tanári munka egy részét már az anyagok elkészítése során ki kell fejtenünk. Megállapítható tehát, hatékony e-tanulás egyik sikerkritériuma a didaktikailag és szakmailag megfelelő anyag helyesen kiválasztott alkalmazása.

oktatás jelentős hogy a oktatási

Telefonos konzultáció A telefonos konzultáció alkalmazása elsősorban távoktatási formában bonyolított kurzusok esetén nyerhet létjogosultságot. A telefon alkalmazásának előnye, hogy használatára bárki képes, különleges ismeretekre nincs szükség2. A módszer hátránya, hogy a hívó fél számára költségekkel jár, illetve a vizuális kontaktus és információcsere nem megoldott. A telefon mint technikai eszköz a web szemináriumokon is szerephez juthat, amennyiben a távtanuló számítógépe nincs felszerelve hangkártyával és/vagy mikrofonnal és hangfalakkal. Ekkor az előadó hangját betárcsázással, telefonon keresztül hallhatja a tanuló, illetve kapcsolás után kérdését/megjegyzéseit is telefonon keresztül intézheti a tanulócsoporthoz. 2

Ez a megállapítás csak a fejlett illetve fejlődő országokban állja meg a helyét. Sajnos a Föld egy jelentős részén a népesség nagy része soha életében nem használ telefont.


Chat A chat, magyarul csevegés, szöveges alapú szinkron információcserét tesz lehetővé. Esetenként a képi információ cseréje is megoldható, illetve üzenetet személyhívóra, mobiltelefonra (SMS) is lehet küldeni. A csevegés elsősorban a fiatal korosztály számára jelent szórakoztató elfoglaltságot, a felnőtt korosztály a telefonálást egyszerűbb, gyorsabb és hatékonyabb információcsere lehetőségnek tartja. Valóban, a csevegés viszonylag lassú, időigényes kommunikációt tesz lehetővé. A csevegés nyelvezete is rendszerint fiatalos. Az általános illetve középiskolás korosztály „megszólításában” és „oktatásában” azonban úgy látszik van helye a chat-nek. Erre jó példa a http://chat.gyaloglo.hu/tanuloszoba oldalon elérhető szolgáltatás, melynek keretében szaktanárok válaszolnak a gyerekeknek tanulmányi jellegű kérdéseikre. Az egyes tanárok a weboldalon meghirdetett órarend szerint tartanak virtuális fogadóórát. A chat személytelensége segíthet abban is, hogy valódi osztálytermi szituációban gátlásos tanulók megnyíljanak, és jobban részesei legyenek a tanulócsoport egymás közti mommunikációjának. Hatékony felhasználása a chat-nek a nyelvoktatás is, hiszen akár különbőző nyelvterületek között is képes gyors, interaktív, írásos kommunikáció létrehozására, az írott nyelv gyakorlására. Az „elhangzottak” rögzíthetők, később a csoporttal közösen elemezhetők, javíthatók.

Web előadás, web szeminárium Speciális alkalmazások segítségével az Interneten keresztül a távolból vehetünk részt előadásokon, szemináriumokon. A virtuális előadás lehet „elő”, azaz valóban egy távoli helyen szinkron megtartott előadás, illetve lehet egy korábban rögzített előadás „felvétele”. Az alkalmazás segítségével láthatjuk az előadó által kivetített diákat, halljuk az előadás hangját. A felületen általában helyet kap a többi résztvevő listája. Az előadás közben a szoftverek rendszerint lehetőséget biztosítanak a jelentkezésre, kérdést feltenni chat formájában, vagy mikrofon segítségével, előhanggal lehet. Amennyiben számítógépünk nem rendelkezik hangkártyával, mikrofonnal a legtöbb esetben lehetőségünk nyílik a hang telefonon történő közvetítésére, azaz a telefonkagylóban halljuk az előadás hangját és tehetjük fel kérdéseinket. Az előadó számára lehetőség nyílik eldöntendő kérdések feltevésére, melyre a hallgatóság a szoftver felületén válaszolhat. Az eszköz segítségével mérhetővé válik a hallgatóság véleménye, illetve fenntartható a figyelme. A kérdésekre adott válaszok megoszlása azonnal megosztható a hallgatókkal.

Videó konferencia A videó konferencia az e-tanulás repertoárjában egyenlőre ritka jelenség. Nagy sávszélesség, és ezzel párhuzamosan költségigénye csak néhány esetben teszi kifizetődővé használatát. A technika fejlődésével azonban várható, hogy a videó konferencia alkalmazása is terjed majd. A videó konferencia során a két vagy több fél az audio kontaktuson felül vizuális kapcsolatban is áll. Így az emberi kapcsolatban fontos non verbális kommunikációs jelek is eljuthatnak az egyik féltől a másikig.


Élő rádió illetve TV adás Az élő rádió illetve televízió adások szinte a technika megjelenésének kezdetétől beépültek a távoktatás eszköztárába. Az első rádiós próbálkozások 1926-ban a Luxemburg rádióban, rendszeres adások 1927-ben a BBC csatornáin jelentek meg. A rádió oktatási jellegű alkalmazása mára sokat vesztett jelentőségéből, de bizonyos esetekben – például vak emberek képzésében – még napjainkban is fontos szerep hárulhat rá. A televízió oktatási jellegű felhasználása az 1960-as években Nagy-Britanniában a BBC televízióval indult, ám hazánkban sem kellett sokat várni ennek megjelenésére. Az Iskolatelevízió címet viselő program első adását 1964. február 5-én láthatták a nézők. Nagyszerű eredmény volt ez különösen annak tekintetében, hogy ebben az évben az iskolák 12%-ban még nem volt villany világítás sem. A televízió alkalmazása máig igen intenzív maradt, különös tekintettel az angol nyelvterületekre. A digitális televízió terjedésével pedig várhatóan tovább nő majd a tv szerepe az oktatásban. A siker kulcsa az elterjedtségben rejlik. Míg az internet penetráció a nyugati országokban is 40% körül megtorpant, addig a televíziót az európai államok háztartásainak 98-99%-a használja, sőt jelentős az olyan családok száma, ahol több készülék is üzemel. A digitális televízió „super-teletext” rendszere az World Wide Web-hez hasonló multimédiás tartalom megjelenítését teszi lehetővé. A legújabb „set-top-box”-ok, „multimedia home platform”-ok pedig visszirányú csatorna használatával az interaktivitást csempészik a „teletext” világába. (A készülékek általában e-mail küldésre és web böngészésre is alklamasak.) A televízió és rádió oktatási alkalmazására igen jó példa napjaink Mindentudás Egyeteme c. vállalkozása. A program keretében a neves előadók előadásait szerkesztett formában a DunaTV itthon és külföldön, illetve a Petőfi rádió adáskörzetében sugározza. A média segítségéve így tízmillió emberhez juthat el az oktatási/ismeretterjesztési jellegű előadás, melynek természetesen internetes változata is van, tovább bővítve ezzela potenciálisan elérhető hallgatók körét.

Elektronikus (web) tananyag Az e-learning egy szűkebb értelmezésében az elektronikus tananyag jelenti az e-tanulást. (Én nem ezt a definíciót használom!) Az elektronikus tananyag jellemzően szöveges, hipertextes tananyagot jelent. A tanuló a számítógép képernyőjén megjelenő információt olvassa. A tananyag rendszerint kiegészül képekkel, animációkkal és kommunikációs lehetőségekkel. Az elektronikus tananyagok hatékony oktatási eszközök lehetnek, azonban nagyon oda kell figyelni a technika adta korlátokra, ügyelni kell arra, hogy ne az új technológiai lehetőségek vezéreljék a tananyagfejlesztést. A képernyőről történő olvasás lényegesen lassabb és rosszabb hatásfokú, mint a nyomtatott anyagok olvasása. A tanuló könnyebben fárad, a számítógéphez kötődés miatt nem tudja szabadon megválasztani a tanulás nyugodt helyszínét. Sajnos az elektronikus tananyagok jelentős része megáll ezen a szinten, nem fejlesztik őket valódi interaktív (multimédiás) tananyaggá. A tananyag közvetítésének jellemző közege napjainkban a World Wide Web, megjelenítésének eszköze a böngésző program. A szöveg – hipertext – alapú elektronikus tananyagok szervezése sok tekintetben erős hasonlóságot mutat a távoktatási anyagok szervezéséhez, ezért az ilyen jellegű anyagok készítése és felhasználása során hasznosak


lehetnek a távoktatási tapasztalatok. (A hasonlóság alapja, hogy mindkét esetben a tanuló egyéni tanulását kell a szöveggel támogatni.) Az ilyen jellegű anyagok készítésénél hasznosnak bizonyúlhatnak a programozott oktatás tapasztalatai, módszerei is. Az elektronikus tananyagok legfontosabb sikerkritériuma az interaktivitás, hiszen pontosan az interaktív lehetőségek emelhetik a képrnyőn megjelenő tartalamakat a nyomtatott könyv elé. A tananyag fejlesztése során instrukciótervezésre van szükség, azaz nem elegendő egyszerűen leírni az átadandó ismereteket, hanem pontosan meg kell tervezni a a tanulási folyamat minden percét, minden lépését. Fontos kritika az on-line tananyagokkal szemben a megismételhetőség kérdése. Míg egy tankönyvet jegyzetet a tanuló akár évekkel a kurzus elvégzése után is (változatlan formában) elővehet tudásának frissítése céljából, addig az on-line tananyagok általában rendkívül gyorsan változnak, eltűnnek. Az elsajátítandó tananyag fizikai birtoklása nem pusztán gazdasági kérdés, de a tanulás hatékonyságára is hathat.

Interaktív (multimédiás) tananyag Az interaktív és multimédiás jelző egészen mást jelent, ám rendszerint ez a két fogalom egyszerre jelenik meg az elektronikus tananyagokba. Az elektronikus tananyagok multimédiás elemekkel kiegészítése ideális esetben a tanulás hatékonyságának növelését, erősebb koncentráció kialakítását célozza. (Sajnos negatív hatást is elérhetünk. A navigációs gombok animálása például csak elvonja a tanuló figyelmét, rontja a tanulás hatékonyságát.) Az interaktív elemek a figyelem irányítására, önellenőrzésre, a konstruktív tanulási környezet megteremtésére szolgálnak. A legjellemzőbb interaktív elemek az önellenőrzést illetve számonkérést megvalósító feleletválasztós tesztek. Ezek számítógéppel automatikusan kiértékelhetők, és rendkívül széles körben alkalmazhatók. Az interaktív elemek bonyolultsága (alkalmazhatósága, ára és hatékonysága) az egyszerű tesztektől az összetett szimulációkig széles skálán mozog. Az interaktív elemek előállítására a HTML nyelv eszközrendszere már nem elegendő. Napjainkban a leggyakrabban alkalmazott technológia a multimédiás és interaktív elemek elektronikus tananyagba illesztésére a Flash. (Éppen ezért szoktak egyszerre megjelenni a tananyagban a multimédiás és interaktív elemek.) Ezen kívül azonban számtalan technológia létezik még, melyek akár szerver oldali akár kliens oldali technológiák lehetnek. (JAVA, JavaScript, ASP, PHP, CGI, stb.)

E-mail Az e-mail szerepe az e-tanulásban a postai levél távoktatásban betöltött szerepére hasonlít. Elsődleges kommunikációs eszköz, melyet gyorsaságának és olcsóságának köszönhet. Maga az e-mail egyre ritkábban közvetíti a tényleges oktatási anyagot, inkább csak a tutor és tanuló közti párbeszédben felmerült kérdések maradnak az e-mail határain belül, bár ezek is gyakran inkább fórumokban folynak. A levelezőprogramban megírt e-mail ugyanis nem lesz része a távoktatási kurzusnak, a tanuló későbbi hozzáférése nem biztosított, és a kurzus értékelésénél, minőségbiztosításánál sem válik 100%-ban láthatóvá a tananyagfejlesztők előtt. Ennek feloldására a rendszerek gyakran belső üzenetküldési lehetőséget is tartalmaznak. Ezek a belső üzenetek a kurzus során és annak befejezte után is láthatóak a tanuló, a mentor ill. tutor, valamint a tananyagfejlesztők számára.


Az egyes oktatási keretrendszerek különböző automatikus értesítéseket alkalmaznak, melyet e-mail-ben küldenek el a tanuló részére. Az üzenetek elsődleges célja a tanuló figyelmének felhívása az általa vállalat tanulási ütemezés főbb mérföldköveire, informálása az esetleges változásokról, váratlan eseményekről. Fejlettebb rendszereknél és fizetős képzés esetében az értesítések platformja mobil telefon (SMS) is lehet. Az SMS segítségével a tanulók még közvetlenebbül érhetők el. Az e-mailben közvetített, például hétről-hétre megküldött oktatóanyag mára már nem jellemző, annak ellenére, hogy a kikényszerített ütemezés, a tanuló napi munkakörnyezetébe szervesen megjelenő oktatási tartalom miatt esetleg indokolt lehet a felhasználása.

Fórum Az Interneten széles körben alkalmazott fórumok az e-tanulás eszköztárának is legfontosabb és leghatékonyabb elemei. A fórum rendszerek a webes kollaboratív megoldások alapjai. Segítségükkel kisebb tanulócsoport aszinkron módon, tér és nagyrészt idő függetlenül kommunikálhat, vitathat meg ötleteket, gondolatokat. Ez a fajta kollaboratív együttműködés a közös tudásépítés felé vezethet, ahol az „elhangzottakból” végül mindenki levonja saját következtetéseit, módosítja, frissíti ismereteit. A folyamatban a tanár legtöbbször nem forrása az ismeretanyagnak, mindössze irányítja, „terelgeti” a tanulási folyamatot. A fórum leginkább akkor hatékony, ha a tanulók már elegendő saját tapasztalattal rendelkeznek a tárgyalandó témakörből, így mindenkinek megfelelő alapja van a hozzászólások megtételéhez. Ebből következik, hogy a fórumok alkalmazása kiemelten hatékony a felnőttképzésben, ahol az új ismeretek elsajátítása már inkább a régi tapasztalatok fényében, azok felelevenítése újraértékelése folytán megy végbe. A fórum rendszerek kifinomult jogosultság kezeléssel rendelkezhetnek, illetve a fejlettebb oktatási keretrendszerek általában speciális fórum formákat is kezelnek, melyek segítségével lehetővé válik kommunikációs szálak kezelése, ahol az általános fórumból kivált kommunikációt az összes résztvevő már nem, csak pl. a tutor és tanulója látja. Hasznos kiegészítő funkció a hozzászólások értékelhetősége is.

Teszt/kérdőív Az elektronikus tananyagokban a különböző tesztek és kérdőívek magában az anyagban, de attól elkülönülten is megjelenhetnek. A legtöbb oktatási keretrendszer mint eszközt nyújtja a teszteket, melyek a tananyagok mellett az adott kurzus anyagai közt jelennek meg. A keretrendszerek segítségével programozási munka nélkül, „kattintgatással” készíthetjük el teszteinket. Az önellenőrző és számon kérő tesztek rendkívül fontosak az e-tanulás világában, hiszen a tanuló gyakran csak így kaphat visszajelzést arról, mennyire hatékonyan tanulta meg az átvett anyagot, hol tart az ismeretek elsajátításában? Minél integráltabban jelenik meg a visszacsatolás az elektronikus tananyagban, annál hatékonyabbá válik a tanuló munkája. Ráadásul a helyesen megválasztott gyors kérdések a figyelem felkeltésére és fenntartására, is kiválóan alkalmasak. A tesztek önellenőrző funkcióin felül szerepet kaphat az elektronokus mérés, értékelés, vizsgáztatás. A vizsgáztató rendszerek legkritikusabb pontja a vizsgázó személyazonosságának ellenőrzése. Ennek tisztázására igazán hatékony és megbízható módszer – a felügyelő személy alkalmazásán kívül – nincs. Táv-vizsgázást alakalmazni tehát


csak akkor lehet, ha a vizsgázó személyazonossága nem kritikus, egyébként a tantermi vizsgáztató rendszerek alakalmazása indokolt. Ezekben a rendszerekben a vizsgáztató rendkívül finoman határozhatja meg a vizsgakörülményeket. (pl. tesztkitöltésre fordítható idő, egy kérdésre fordítható idő, kérdések sorrendje, válaszok javítása, stb.) A feladattípusoktól függően a teszt kijavítása akár teljesen automatizálható ami jelentős könnyebséget jelent a vizsgáztatók számára. A tesztekben előroduló kérdések tipizálhatók. A legegyszerűbb feletválasztós kérdések mellett megjelenhetnek más, összetettebb feladatok is. (párosítás, mondatkiegészítés, becslés, esszé kérdés, képek vagy ábrák összeillesztése, szimulációs feladatok stb.) A kérdések egy jelentős hányada (pl. feleletválasztós teszt) automatikusan kiértékelhetők, míg egy másik részénél a tutor értékelésére van szükség (pl. esszé). Ez utóbbi esetben is rendelkezhet az oktatási keretrendszer az értékelést elősegítő funkciókkal (pl. kulcsszavazás).

Oktatófilm A különböző tömörítő eljárásoknak köszönhetően számítógépen tárolhatóak, interneten továbbíthatóak a filmek is. Nem jelent gondot a hatalmas adatok kezelése. A 70-80-as évek videós oktatófilmje ezért újra reneszánszát éli, ezúttal az Internet és a számítógépek segítségével. A filmek e-tanulásban való felhasználása semmilyen különleges módszertant nem igényel, pusztán arról van szó, hogy a technika teszi lehetővé a film közvetlen integrálását.

1.6 Az e-tanulás alapformái Átgondolni és ábrán bemutatni

Távtanítás, távelőadás (teleteaching) A hagyományos frontális előadás számítógépes hálózatok, informatikai eszközök segítségével megvalósuló formája. Jellemző eszköze a távelőadást vagy videó konferenciát megvalósító szoftver. A távelőadás segítségével a hallgatók a távolból is kapcsolódhatnak, és részt vehetnek az előadáson. Technikai igénye ennek a megoldásnak, különös tekintettel a sávszélesség és előadó oldali szoftverekre nézve magas. A tanítás hagyományos módon történik, az előadó leginkább verbálisan adja át ismereteit, melyet vizuálisan támogathat. A hallgatók szinkron módon vesznek részt a folyamatban, kérdéseiket azonnal feltehetik, visszajelzéseikkel tudathatják az előadóval, képesek-e követni az előadást. Általában a rögzített előadások megtekintésére is lehetőséget biztosítanak a szoftver eszközök, így aszinkron tanulás jöhet létre.

Virtuális szeminárium, csoportmunka (telecooperation) A különböző Interneten működő kollaboratív felületeknek mára már számtalan formája alakult ki. A legegyszerűbb ilyen jellegű alkalmazások a fórumok. A virtuális szemináriumon központi irányítás mellett egy tanulócsoport közös tudáskonstruálásra vállalkozik. A koordinációt a tutor, illetve jelentős részben maga a kollaboratív felület jelenti.


A rendszer fejlettségétől függően a résztvevők üzeneteket, képeket, multimédiás tartalmakat oszthatnak meg egymással, vagy közösen szerkeszthetnek online tartalmakat, dokumentumokat.

Internetes távoktatás, távtutorálás (teletutoring) A távoktatási forma modern megjelenése, mely kihasználja az IKT eszközök – elsősorban az Internet – nyújtotta lehetőségeket. A hallgatók egyénileg dolgozzák fel a rendszerint elektronikus tananyagot, maga a tananyag és a tutor instrukciói alapján. Lényegében a programozott oktatás egy modern megjelenéséről van szó. Ez az oktatási forma a tantermi, jelenléti oktatás kiegészítőjeként is megjelenhet.

Távtanulás (telelearning) Személyes, autonóm tanulási forma, mely nem épít a tutor instrukcióira, spontán valósul meg. Rendszerint az internetes távoktatás anyagaira, a Világhálón elérhető tartalmakra épít. Sikerességéhez rendkívül erős motiváltság, és a szükséges tanulási képességek megléte elengedhetetlen.

1.7 Blended learning A blended learning, azaz vegyes (komplex) képzés a hagyományos jelenléten alapuló oktatás és a távoktatás (elektronikus távoktatás) keverékéből jön létre. Olyan oktatási forma ez, ahol a két elem közel azonos súlyban van jelen.

Tantermi oktatás

Távoktatás

Blended-learning (Komplex képzés) 2. ábra Blended-learning

A személyes kontaktuson alapuló oktatatás távoktatási elemekkel vegyítése több előnnyel is jár. A fúzió legfontosabb hozadéka a folyamatos motiválás, és a visszahúzódó, szégyenlős diákok elektronikus csatornán keresztüli „megnyílása”. Egy oktatási keretrendszer segítségével a tanítás-tanulás folyamata nem ér véget az óra végén megszólaló csengőszóval. A befejezetlen gondolatok elektronikusan vihetők tovább, illetve a tanulóknak minden esetben lehetősége nyílik reagálni az elhangzottakra, még abban az esetben is, ha időhiány miatt előszóban az órán ezt nem tehették meg.


A házi feladattal kapcsolatos kérdések megválaszolására a vegyes képzés alkalmazása esetén már a két óra között lehetőség nyílik. Az oktatási keretrendszer nagy segítséget jelenthet a tanárnak a házi feladatok közzétételében és számonkérésében az által, hogy internetes felületet (honlapot) biztosít erre. A kevert rendszerű oktatás alkalmazható már az oktatási piramis alsóbb szintjein, azaz az általános és középiskolák szintjén is. A módszer nagy előnye, hogy támogatja az egyébként rendkívül izgalmas, sokszor meglepően hatékony projekt módszert, mely a magyar közoktatásban indokolatlanul keveset van jelen3. Még kiugróbb alkalmazási lehetősége van a kevert rendszerű képzésnek az egyetemek esetében. A megnövekedett hallgatói létszám kezelésére egyre több tanszék indít a nappali képzésen belül is olyan gyakorlatokat, szemináriumokat, mely a jelenléten alapuló oktatást virtuális térben zajló kommunikációval, tananyagokkal, feladatokkal is kiegészíti. Az értékelés és számonkérés a két elem együttes figyelembevételével történik.

1.8 Virtuális Campus A kevert vagy távoktatási módszerek támogatására az egyetemi szféra is egyre jellemzőbben vesz igénybe oktatási keretrendszereket (LMS – Learning Management System), vagy tudásmenedzsment eszközöket (LCMS - Learning Content Management System). Az egyetemi szektor azonban jellemzően más felosztást követ mint a vállalati, ahonnan a különböző keretrendszerek származnak. Az egyetemi szektorra sokkal jellemzőbb az alulról építkezés, azaz egyes tanszékek, tanszékcsoportok veszik használatba a különböző szoftver eszközöket, a terjedés az eszköz beválása után modellkövetéssel történik. Ugyanakkor hazánkban – a törvényi előírások okán – a keretrendszerek egy alább tárgyalt fontos tulajdonságát már megvásárolt és hatalmas költségen bevezetett szoftverek elégítik ki. Nevezetesen a hallgatói nyilvántartásról van szó, melynek bevezetésébe mára már minden magyar egyetem belekezdett. A két magyar fejlesztésű szoftvertermék (Neptun és az ELTÉ-n is bevezetett ETR) mára a teljes hazai felsőoktatási piacot kiegyensúlyozottnak mondható körülmények között lefedte. A hallgatói nyilvántartó rendszerek azonban csak parányi szeletét jelentik annak az információs rendszernek, mely az egész egyetem igényeit kielégíthetné. Egy ilyen információs rendszert Virtuális Campus-nak hívnak. A Virtuális Campus lényege az oktatói és hallgatói munka minél szélesebb körű támogatása. Egy Virtuális Campus jellemzően magába foglalja:

3

•

Hallgatói nyilvántartást (LMS)

•

Oktatási keretrendszer(eke)t, tudásmanagement rendszert (LCMS)

•

Elektronikus könyvár(oka)t

•

Portál rendszereket melyek az egyes szervezeti egységeket, tudományos és hallgatói munkaközösségeket támogatják

•

Fórum rendszereket, kommunikációs eszközöket

Magyar Bálint oktatási miniszter – Sulinet Digitális Tudásbázis konferencia 2003, Balatonföldvár


•

Elektronikus ügyintézést támogató eszközöket.

•

Elektronikus fizetőeszközöket (pl.: jegyzetbón diákigazolványon)

•

Authentikációs rendszereket

•

Hálózati architektúrát, kapcsolódási pontokat

1.9 E-tanulási keretrendszerek Az e-tanulás támogatására elsősorban a vállalati szektor felöl fogalmazódott meg először, hogy keretrendszereket lehetne alkalmazni. Egy e-tanulási keretrendszer több funkciót is magába foglal: •

Nyilvántartja a tanulókat és eredményeiket

•

Nyilván tartja a kurzusra, vizsgára jelentkezéseket

•

Hozzáférést biztosít a kurzusok különböző anyagaihoz, elemeihez

•

Naplózza a felhasználók: tanárok, tanulók tevékenységét

•

Rendszerint elsődleges kommunikációs felületet biztosít

•

Automatikus funkciókkal kísérli meg növelni a tanulók aktivitását

•

Támogatja a tanári értékelést (formatív és szummatív értékelést egyaránt)

•

Önértékelő és számonkérő elemeket tartalmaz

•

Informálja a felhasználókat az oktatással kapcsolatos hírekről

•

Támogatja web-előadások, webszemináriumok lebonyolítását

•

Támogatja a virtuális csoportmunkát, kollaboratív felületet biztosít

Jelenleg több százra, esetleg ezerre becsülhető a piacon lévő különböző oktatási keretrendszerek száma. Áruk és tudásuk rendkívül ingadozó képet mutat.


2 E-tanulás szabványok, szervezetek Az e-tanulás területén számtalan szervezet foglalkozik az Internetes oktatás szabványosításával. Államilag támogatott intézmények épp úgy, mint magán tulajdonú vállalatok csoportjai. A kezdeményezések elsősorban Amerikából, az e-tanulás hazájából indulnak, így a meghatározóbb szervezetek is leginkább az Egyesült Államokból valók. A legjelentősebb intézmények közé tartozik: •

az amerikai repülési iparág CBT bizottsága (AICC)

•

az amerikai védelmi minisztérium iniciatívája (ADL)

•

szoftverfejlesztő cégekből és állami intézményekből álló konzorcium (LTSC)

A nagyobb szervezetek mellett találhatóak kisebbek is, melyek a szabványokat, szabályrendszereket a helyi igényekhez próbálják igazítani. Ilyen szervezet például a CEN ’European Committee for Standardization’ (http://www.cenorm.be), egy szervezet, amelyik a technikai szabványok harmonizációját tűzte ki céljáúl Európában. A különböző szervezetek keresik az együttműködést annak érdekében, hogy egységes szabvány jöhessen létre, de úgy tűnik, a szabványok tényleges letisztulására még várni kell. A szabványok fejlesztése különböző nemzetközi műhelyek munkájában történik, ismertetésük, nyilvános vitájuk konferenciákon zajlik. A szabványok kidolgozói nem csak a szabvány elkészítésében érdekeltek, „termékeikhez” tanúsítási szolgáltatást is nyújtanak. A szabványok, ajánlások legtöbbje XML alapú tananyagstruktúrára, metaadat szerkezetre tesz javaslatot. Sajnos a valóságban nem elegendő definiálni egy tananyag struktúrát. Ennél sokkal nehezebb feladat elkészíteni azokat az alkalmazásokat, melyek a tananyagstruktúrát kezelik. Sok esetben a pontos implementáció elmarad, illetve a működő rendszerek nem teljesítik 100%-ban a szabványban leírtakat, ami inkompatibilitási problémákhoz vezet. A különböző piacon lévő szabványok megnehezítik a fejlesztők dolgát, hisz azok nem tudhatják, fejlesztéseik során melyik ajánlást kövessék. Ugyanakkor úgy tűnik, a szabványosítási versenyt a széles körű fejlesztői támogatás fogja eldönteni. A következőkben néhány nagyobb szervezetet és ajánlást kívánok röviden ismertetni.

2.1 AICC – Aviation Industry CBT Commitee4 Az AICC 1988-ban alakult. Célja a repülési iparágban alkalmazható CBT (Computer Based Training) rendszerek számára nemzetközileg elfogadható ajánlásokat dolgozzon ki. Az oktatás szabványosítása területén szerzett tapasztalatok segítettek abban, hogy a irányelveiket szélesebb körre is kiterjeszthessék, és egy egységes szabványt hozzanak létre, amit más iparágak is hasznosíthatnak. Mára az AICC szabványok, irányvonalak és ajánlások széles körben alkalmazhatók különböző számítógép alapú oktató és továbbképző rendszerek szabványosításához és fejlesztéséhez. Az AICC évente három alkalommal ülésezik Európában és Észak-Amerikában, céljuk hogy folyamatosan fejlesszék a szabványokat, a felhasználók igényeihez szabják őket.

4

Lásd.: http://www.aicc.org/


AICC kilenc különböző technikai szabványt fogalmazott meg, melyeket egy-egyúgynevezett AGR (AICC Guidelines & Recommendation) dokumentumban foglaltak össze. A WEB alapú anyagokra az AGR-010 szabvány vonatkozik Az AGR-ek a következők: •

AGR-002 Tananyag továbbítás – hardware

•

AGR-003 Digitális audio specifikáció

•

AGR-004 Tananyag továbbítás – software

•

AGR-005 CBT perifériák

•

AGR-006 File-alapú CMI

•

AGR-007 Oktatási anyagok cseréje

•

AGR-008 Digitális videó specifikáció

•

AGR-009 Ikonok

•

AGR-010 Web-alapú CMI

Az AICC ajánlásaihoz tanúsítási eljárást is kidolgozott, a tanúsításon átesett tananyagok, szoftverek jogosultak a megfelelő logó használatára.

2.2 IEEE – Learning Technology Standards Comittee (P1484)5 Az IEEE LTSC (Learning Technology Standards Committee) az IEEE szervezetén belül csak egy apró mag. Céljuk, hogy technikai szabványokat és ajánlásokat dolgozzanak ki elearninghez tartozó alkalmazások széles spektrumához. A szabványokat nemzetközi szintre kívánják emelni. Maga az IEEE (Institute of Electrical and Electronics Engineers) egyébként egy 350.000 taggal rendelkező 150 országban jelen lévő hatalmas szervezet. IEEE LTSC több munkacsoportban tevékenykedik, melyek különböző területeken dolgoznak ki ajánlásokat, szabványokat. A munkacsoportok munkájukat öt területen végzik: 1. Általános – felépítés és referencia modell, valamint egy szószedet tartozik ebbe a csoportba. 2. Tanulókhoz kapcsolódó – ide tartozik egy tanuló modell, a diák-azonosítással kapcsolatos szabályozások, az élethosszig tartó tanulás minőségi rendszere, és egy kompetencia meghatározó rendszer. 3. Tartalomhoz kapcsolódó – a CBT interchange language tulajdonságait, a tananyag sorba rendezését, és a tananyag tömörítését szabályozza ez a csoport. 4. Adatok és meta-adatok – ontológia, LOM (Learning Object Metadata), és Data interchange protocols tartozik ide. 5. Kezelő rendszerek és applikációk – CMI rendszer, software környezet, és kiegészítő eszközök szabályai tartoznak ide.

5

http://ltsc.ieee.org


2.3 ADL – Advanced Distributed Learning6 A SCORM szabványt az amerikai Advanced Distributed Learning (ADL) szervezet készítette. Az ADL-t az USA védelmi hivatala (Department of Defense) és a Fehérház tudományos és technológiai szabályzások irodája (White House Office of Science and Technology Policy) hozta létre 1997-ben. A szervezet célja hatékony, újrafelhasználható oktatási anyagok kifejlesztésének támogatása, új szabványok és ajánlások kidolgozása. Az ADL stratégiája közül kiemelhető: •

a már létező hálózaton-alapuló technológiák kiaknázása

•

a környezet semleges, újrahasználható tananyagok alacsony költségű előállításának támogatása

•

egy széleskörű együttműködés előmozdítása a közös igények tolmácsolásának érdekében

•

az oktatási technológia fejlődésének figyelemmel kísérése

•

egy koordinált megvalósítási folyamat előkészítése és a közös szabványok és irányvonalak kidolgozása.

ADL munkájának dandárját un. Co-Labs-ok végzik. (Ezeket 1999-ben kezdték alapítani…) Jelenleg 3 helyszínen folyik a munka. 1. ADL Co-Lab - Alexandria, Virginia 2. Joint ADL Co-Lab – Orlando, Florida 3. Academic ADL Co-Lab – Madison, Wisconsin Az ADL további kutatási területei: •

Az oktatási anyagok sebességének, tartalmának, sorrendjének és stílusának egyéni ízléshez igazítása és a diákok erősségeinek és gyengeségeinek figyelembe vétele az oktatási anyag összeállításánál.7

•

A már létező oktató intézmények technológiai fejlesztése és annak vizsgálata, hogy a technológia menyiben járul hozzá az oktatás javulásához.

•

Új oktatási metodikák kifejlesztése, melyek jobban kihasználják a technológia nyújtott lehetőségeket, mint: intelligens tutor, oktató szimuláció, vagy hálózati szimuláció.

•

Oktató programok költségének és hatásosságának tesztelése.

Az ADL a szabvány kidolgozása mellett tanúsítási rendszert is kiépít.

SCORM SCORM mozaikszó. A Shareable Content Object Reference Model angol kifejezés rövidítése. 6

Lásd.: http://www.adlnet.org

7

Hasonló kutatás folyik a BME Távoktatási és Felnőttképzési Központjának Tesz-VIP projektében


1997-ben az ADL számos szervezettel kezdte meg az együttműködést, hogy a kialakuló új technológiai környezetben megtalálja azt a vázat, melyre a Web-alapú oktatás szabványa illeszkedhetne. Lépésről lépésre jöttek létre megállapodások a partner szervezetek között arról, hogy melyek is azok a pontok, ahol feltétlenül szükség lenne egy közös szabályrendszerre. A rendszeres találkozások során alakultak ki azok a specifikációk, melyek közösen alkotják az ADL SCORM modelljét. A különböző szervezetek szabványosítási törekvései 1998-ban az Internetes oktatás különböző területeit szabályozta, de egységes szabvány, irányvonal, ami az oktatás egészére vonatkozna, nem létezett. Ezt a hiányosságot kívánta az ADL a ’Sharable Content Object Reference Model’, azaz a SCORM modellel kiküszöbölni. A SCORM 1.0 verzióját az ADL 2000. január 31-én bocsátotta nyilvánosságra, majd ezt követte 2001. január 16-án az 1.1-es verzió. A SCORM tehát technikai specifikációk halmaza, melyek valamilyen módon kapcsolatban állnak egymással. A modell szorosan kapcsolódik más szervezetek, mint például AICC, IMS vagy IEEE, technikai specifikációihoz. Alapjában véve nem egy új szabványról van itt szó, ADL inkább azok összegyűjtötte a korábban létező specifikációkat és azokból a leghasznosabbakat kigyűjtve formálta meg ezt az egységesebb specifikációt. A SCORM szabvány célja hatékony elektronikus tananyagok kifejlesztésének elősegítése. Jelenlegi legfrissebb verziója: az 1.2 verzió. A szabvány kifejlesztése során elsődlegesen fontosnak tartották, hogy a SCORM alapján kifejlesztett tananyagok megfeleljenek pár fontos alapelvárásnak, mint: •

Újrafelhasználhatóság (reusable): a tananyag könnyen módosítható, egyes elemei újrafelhasználhatók legyenek különböző tananyagszerkesztő eszközökkel

•

Elérhetőség (accessible): a tananyagok kereshetők és könnyen elérhetővé tehetők legyenek

•

Platformfüggetlenség (interoperable): a tananyagok használhatók legyenek különböző hardver, szoftverkörnyezetben, stb.

•

Tartósság (durable): A tananyagot akkor se kelljen jelentősen módosítani, ha időközben változik a futtató környezet (operációs rendszer).

A SCORM szabvány annak leírása, hogyan kell a tananyagot egységekre bontani, majd azt összeállítani annak érdekében, hogy a különböző oktatási keretrendszerek képesek legyenek a tananyag megjelenítésére, követésére, a tananyag fejlesztők pedig könnyedén újrahasznosíthassák a tananyag elemeket. A SCORM ennek megfelelően szabályozza: •

tananyag-csomag szerkezetét (content packaging)

•

tananyagot futtató környezetet (run-time communications)

•

tananyag metaadatokat (course meta-data)

Az 1.2 verzió letölthető a SCORM weboldaláról. A szabvány három fájlban került leírásra, ezek: •

The SCORM Overview,

•

The SCORM Content Aggregation Model

•

The SCORM Run-Time Environment


A tananyag-csomag szerkezetét a második, a futtató környezetet a harmadik kötet írja le. A szabvány szabályozza a tananyag és az őt indító keretrendszer (LMS) közti kommunikációt is, így a SCORM kompatibilis tananyagok a SCORM kompatibilis keretrendszerekbe korlátozás nélkül betölthetők és futtathatók. A SCORM tananyagok SCO-k ból (Shareable Content Object), magyarul tananyagegységekből épülnek fel. Az SCO-k a legkisebb címezhető egységek, nem tartalmazhatnak hivatkozást külső elemre, illetve más SCO-ra. Ez biztosítja az újrafelhasználhatóságukat. Az SCO-k asset-ekből, tananyagelemekből épülnek fel. Ezek lehetnek képek, szövegek, fájlok. Egy asset-et több SCO is felhasználhat. A tananyag szerkezetét egy XML fájl, imsmanifest.xml írja le. A fájl tartalmazza az összes SCO meta adatait, hivatkozást az SCO-k asset-eire, stb. Az imsmanifest fájl szerkezetét a SCORM szabvány második kötete tartalmazza. A SCORM szabványról kiváló angol nyelvű http://www.jcasolutions.com/SC12/ címen.

oktató

anyag

található

a

A SCORM szabvány széles körben elfogadott és használt ajánlás.

2.4 IMS Global Learning Consortium8 A National Learning Infrastructure Initiative of EDUCASE keretén belül 1997 óta működik az IMS projekt. Foglalkoznak egyaránt on-line és off-line oktatással. Specifikációikat széles körben tesztelik, majd elfogadják és nyilvánosságra hozzák. Az IMS munkásságát három centrumban fejti ki: 1. CETIS (IMS UK Centre) – ez a központ az Open University in Milton Keynes, és az University of Wales-Bangor közös irányítása alatt üzemel. 2. IMS Asia Centre – Szingapúri központtal 3. IMS Australia Centre Az IMS az alábbi specifikációkat fejtette ki Hiba! A hivatkozási forrás nem található.:

8

•

IMS diák-információ tömörítésének specifikációja. Egy sor tömörítési eljárás meghatározása, melyek lehetővé teszik az adatok áramlását egy IMS kompatíbilis diák információs rendszerből, illetve a rendszerbe.

•

IMS tananyag tömörítésének specifikációja. Ez a specifikáció leírja azokat az eszközöket, melyek segítségével a tananyag kompatíbilis és terjeszthető csomagokba tömöríthető.

•

IMS kérdés és teszt specifikáció. Egy ajánlott XML nyelvezet a kérdések és tesztek kidolgozásához, annak az érdekében, hogy ezek a tesztek könnyedén beilleszkedjenek a különböző oktató környezetbe.

Lásd.: http://www.imsproject.org


•

IMS mata-adat specifikáció Ebben a specifikációban találhatók a meta-adat elemek nevének, definíciójának, szervezetének és kötelező elemeinek leírása. A specifikáció az IEEE meta-adat specifikáción alapul.

•

IMS vállalkozás specifikációja Itt található annak az adatstruktúrának a leírása, amelyik egy CMI rendszer és egy vállalatirányítási rendszer közötti kommunikációhoz szükséges.

2.5 Dublin Core9 Dublin Core egy meta-adat formátum, ami egy nemzetközi konszenzus alapján jött létre. Ezt a specifikációt azzal a céllal hozták létre, hogy segítségével megkönnyítsék az adatok keresését egy hálózaton (mint amilyen például az Internet) belül. Létrehozásakor a következő célokat tartották szem előtt: A DC meta-adat specifikációjának előnyei: 1. Többnyelvűség. A DC egyre több nyelven elérhető, a különböző nyelvi változatokat közös adatbázisba igyekeznek integrálni. 2. Könnyű előállítás, karbantarthatóság. A DC-t a lehető legegyszerűbbre tervezték, így végül mindössze 15 elemből áll. 3. Bővíthetőség. A DC struktúrája bővíthető, így kiegészítésével más ajánlásoknak is megfeleltethetjük meta-adat leírásunkat. Az alapvető DC 15 elemből áll. Ezek egyszerű leírása megtalálható a ’Dublin Core Metadata Element Set’ specifikációiban. [17] Ezek a következők: 1. cím (title) 2. szerző (creator) 3. téma (szubject) 4. leírás (description) 5. kiadó (publisher) 6. résztvevő személyek és szervezetek (contributor) 7. dátum (date) 8. erőforrás fajtája (type) 9. formátum (format) 10. erőforrás azonosító(identifier) 11. forrás (source) 12. nyelv (language) 13. kapcsolat más erőforrásokkal (relation) 14. lefedés (coverage) 9

http://dublincore.org


15. jogi feltételek (rights) A felsorolásba csak a nagyobb szervezetek kerültek be. Ebből is látszik, az e-learning szabványosítása körül jelenleg számtalan szervezet próbál érvényesülni. Hosszútávon csak azok a szabványok maradhatnak fel, melyek széles támogatásra lelnek. Magyarországon talán az mondható, hogy a SCORM ajánlás a legismertebb, a legszélesebb körben támogatott.

2.6 Az SDT A Sulinet Digitális Tudásbázis rendszerét (elképzelését) 2003. november 7-8-án mutatta be a Sulinet programiroda balatonföldvári konferenciáján. Az SDT lényegében egy az általános és középiskolák, szakközépiskolák elektronikus tananyagainak kezelésére, tárolására és közzétételére létrejött tudásmenedzsment (Learning Content Management System) rendszer. A szoftver a bemutatás pillanatában még fejlesztés alatt állt, a meglévő rendszertervek alapján kifejlesztendő működő 1.0-s verzió-t a fejlesztők 2004. szeptember 1-ére ígérték. A rendszer tananyaggal feltöltése már megkezdődött, a Sulinet Programiroda tervei szerint az indulásra a 7-12 évfolyam teljes Kerettantervben meghatározott tananyaga fel lesz dolgozva és a rendszerbe lesz illesztve. A fejlesztéssel a programiroda célkitűzései a következők10: •

A tartalmak széles körben elfogadottak legyenek

•

A tartalmak fejlesztésében minél több pedagógus vegyen részt

•

Az adatbázis ne legyen "zárt", szabadon továbbfejleszthetőek legyenek az egyes tananyagelemek

•

Az egyes elemek szabadon mozgathatóak legyenek, így a különböző tanulási, tanítási stratégiáknak megfeleljen

•

Az oktatási szoftverekre és az internetes eszközökre vonatkozó európai minőségellenőrző rendszerek elvárásainak megfeleljenek

•

Az tananyagelemek, tananyagegységek megfeleljenek az e-learning keretrendszerek nemzetközi szabványainak, így keretrendszerekbe illeszthetőek legyenek

•

A tartalmak kialakítása során gondoskodjunk a megfelelő tudásbázis kialakításáról, tehát a keletkezéskor ki kell alakítani a felhasználók körét

•

A rendszert állandóan felül kell vizsgálni, próbatanítások, felmérések és follow up segítségével.

„A rendszer egy elektronikus tananyag-adatbázis és tartalomkezelő eszköz, amely létrejöttétől fogva minőségileg új lehetőségeket biztosít multimédia tartalmak eléréséhez és felhasználásához az iskolai oktatásban. Lehetővé teszi eddig nem létező elektronikus oktatási anyagok elérését és felhasználását a mindennapi oktatásban, illetve támogató eszközt biztosít

10

A www.sulinet.hu/sdt alapján.


a pedagógusok számára az információ gyűjtő, értékelő és problémamegoldó gondolkodás magasabb szintjeire való felkészítéshez.”

Az SDT felépítése A Sulinet Digitális Tudásbázis rendszer anyagai tananyagelemekből, és tananyagegységekből épülnek fel. A tananyagelem egy újrafelhasználható tanulási objektum, amely az egyes tantárgyak tananyagában megtalálható, önálló jelentéssel bíró, más összefüggésben, esetleg más tantárgy keretében is felhasználható legkisebb tartalmi elemek elnevezése. A tananyagelemek a tartalmak elemi egységei, tartalmukban zárt rendszert alkotnak. Egy tananyagelem nem hivatkozhat más tananyagelemre, tananyagegységre, vagy más a rendszerben található objektumra, mert különben sérül a tananyagelemek szabad felhasználhatósága. (A tananyagelemek tulajdonságai a SCROM szabvány SCO-jának tulajdonságait tükrözik.) Tananyagelemekre jellemző: •

A tanyanyagelem a legkisebb kereshető egység. Ezekből épülhetnek fel a tananyagegységek/útvonalak.

•

Technikai és tartalmi meta-adatokkal kell ellátni minden tananyag elemet.

•

A tananyagelemek (kivétel a link típusú) hivatkozást tartalmaznak a bináris állományaikra.

Tananyagelem lehet például: definíció, tétel, képlet, bizonyítás, fogalom magyarázat, egy grafika, fénykép, versidézet, animáció, szimuláció, kronológia, vaktérkép, videó klip, életrajz, egy történelmi esemény leírása, mediterrán éghajlati öv leírása, adott témakörhöz kapcsolódó linkgyűjtemény, feladat, stb… A tananyagfejlesztés során a tananyagot tananyagelemekre kell bontani, a rendszer az eszközfüggetlenség érdekében a tananyagot elemekre bontva, azokat meta adatokkal ellátva tárolja. A tananyagegység az összetartozó tananyagelemek rendezett halmaza, pl.: tanórai anyag, tanítási egység, lecke,… (gyakorlati példa: a költő munkássága a tananyagegység, ebben az életrajza, egyes korszakai, a művei, ezek elemzései, … az egyes tananyagelemek). Az SDT rendszer segítségével a meglévő tananyagelemekből a felhasználók (tanárok és diákok egyaránt) is összerakhatnak új tananyagegységeket, illetve ezeket publikálhatják (közkinccsé tehetik). Az elérésnek 4 szintje van: •

Privát: Csak az adott tartalom létrehozója látja.

•

Publikus privát: A létrehozott tartalom csak a szerző által megadott munkacsoport(ok), felhasználó(k) számára elérhető.

•

Közkincs: Minden SDT felhasználó láthatja. A közkinccsé minősítés során tartalmi és technikai ellenőrzés történik. Ide tartozhatnak a diákok által létrehozott, mások számára értékes munkák is.


•

Értékes közkincs: Minden SDT felhasználó láthatja, tartalma szaklektorok által ellenőrzött, minősített tartalom. Ez a minősítés az anyag megbízhatóságát jelzi.

Az SDT rendszer az órai, illetve az otthoni diákmunkához is biztosít majd eszközöket, melyekkel kollaboratív munka keretében projektfeladatok megvalósítására nyílik majd lehetőség. A rendszer a nagyobb kompatibilitás érdekében az alábbi nemzetközi szabványokat figyelembe véve készül: SCORM, IMS, LOM, Dublin Core.

1 E-tanulás, e-learning

Recommend Documents