1 BIZTONSÁGPOLITKAI FOLYÓIRAT

Bhkk_borito_cimlapterv.qxd 2016.04.18. 11:14 Page 1

I. ÉVFOLYAM 2016/1

BIZTONSÁGPOLITKAI FOLYÓIRAT


Megjelent a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával.

BHKK Műhely

Biztonságpolitkai folyóirat I. évfolyam 1. szám 2016. április Kiadja a Biztonságpolitikai és Honvédelmi Kutatások Központja Alapítvány (BHKKA) A kiadásért felel: dr. Koós Anna, a BHKKA kuratórium elnöke Főszerkesztő: dr. Koós Anna Szerkesztőbizottság: dr. Deák Péter elnök, Bösenbacher Ferenc, dr. Dobrovits Mihály, dr. Jávor Endre, dr. Kis-Benedek József A számot szerkesztette dr. Dobrovits Mihály Szerkesztőség címe: H-1087 Budapest, Kerepesi út 29/b Telefon: 36-30-265-0532 E-mail: [email protected] Honlap: www.bhkka.hu/bhkkmuhely ISSN 2498-5961 Megjelenik: évente kétszer magyar és angol nyelven Terjeszti a BHKKA Megrendelhető és előfizethető BHKKA címén e-mailben: [email protected] A kiadásban közreműködött a Kornétás Kiadó Kft. Felelős vezető: Pusztay Sándor Műszaki szerkesztő: Mikó László Nyomta és kötötte: Séd Nyomda Kft. Felelős vezető: Katona Szilvia ügyvezető igazgató

1


Koós Anna

Előszó Kedves Olvasó! Örömmel köszöntjük és ajánljuk figyelmébe a 25 éves független alapítvány, a BHKKA folyóiratának 1. számát. A BHKK Műhely, Biztonságpolitikai folyóirat évente kétszer jelenik meg magyar és angol nyelvű írásokkal, amiként az elsőt, úgy a következőkben is tematikus számokat tervezünk. Aktuális témák köré szervezzük a tanulmányokat, de nem kívánunk aktualizálni. A lobális, regionális kihívások Magyarországot és a szűkebb régiót érintő hatásával foglalkozunk, s keressük, milyen lehetősége van egy kisállamnak ezen hatások kezelésére. Ezek az írások a Tanulmányok rovatban jelennek meg. Jelen számunkat a 2015 tavasza óta legaktuálisabb és legtöbbet tárgyalt témának, a migrációnak szenteltük. Helyesebben e kérdéskör egy-egy szegmensének: a enekültkérdés kezelésének, a menekültprobléma kommunikációjának. Úgy tűnhet, a migráció kérdéséről nem lehet újdonságot mondani. Mégis, éppen a közvéleményben tapasztalható rengeteg téves ismeret, a tudatlanságból fakadó indulat, félelem a valóságot bemutató, higgadt kommunikáció szükségességét indokolja. Remek Éva tanulmányában bemutatja a migráció a társadalom minden szegmensében megmutatkozó hatását, kiemelve biztonsági kockázatokat, ami egyenletesen zajló folyamatban kezelhető. Arra keres választ, hogy napjaink migrációs folyamatai miért jelentenek merőben új biztonsági fenyegetést és a kezelésükre létrehozott struktúrák, szabályok hogyan működnek,

mi nehezíti ezek hatékonyságát az Európai Unió gyakorlatában, a Nyugat-Balkán régióban, jól lehet régóta zajló folyamatról van szó. Emellett foglalkozik a média szerepével, az információáramlás mennyiségének, minőségének jelentőségével a migráció társadalmi fogadtatásában. Aslan Margit tanulmánya – a BabesBolyai Egyetem Doktori iskola munkatársa – a 2016 elején az Európai Unió és Törökország között zajló tárgyalásokról szól elsősorban török és román forrásokra alapozva. A bevándorlók Törökországba való visszaküldéséről a kézirat lezárása óta született megegyezés, de a problémák nagy része azóta is megoldatlan, hogy csak néhányat idézzünk: a négy millió szíriai menekült sorsa, a Balkán „parkolópályává” válása, a kettészakadt családok egyesítésének problémája, az EU és Törökország viszonya. Somodi Katalin – jelenleg a Comenius Egyetem doktorandusza – írása az iraki keresztény menekültek szlovákiai befogadásáról igazi újdonságot jelent a magyar olvasó számára. Bemutatja a szlovák kormány migrációs politikájának kettősségét, a muszlim vallásosság jelenlétének társadalmi megítélését, miként vált a kérdés belpolitikai jelentőségűvé a közelgő, azóta lezajlott parlamenti választási harcban. A homonnai befogadó táborban végzett terepmunka egyik releváns tapasztalata, hogyan deformálta a szűkebb-tágabb közvéleményt az információhiány, a hírszegénység. Póczik Szilveszter és Prantner Zoltán írása a dzsihadista terrorszervezetekhez csatlakozó európai csoportok jellemzőit vizs-

2 gálja. Az iszlám radikalizmus elsősorban Nyugat-Európában és a Balkánon gyakorol mélyebb hatást a társadalom kilátástalan sorsú, identitását kereső rétegére, miközben a volt szocialista országok területén, így Magyarországon lényegében nincs követője a radikális iszlám mozgalmaknak. Póczik megállapítja, hogy a kelet-középeurópai országokban, beleértve a magyart is, letelepedett arabok egyrészt szekuláris országokból érkeztek az 1970-es évek elejétől, másrészt e magasan kvalifikált réteg integrálódott a befogadó országban. Az utóbbi 10-15 évben alakult muszlim közösségek pedig spirituális közösségek és elutasítják a dzsihadizmust. Prantner Zoltán fölvázolja a Szíriában harcoló – főként nyugat-európai országból verbuválódó – önkéntes csoportok etnikai összetételét, az önkéntesek szociális, mentális, kulturális eredetű motivációit, a társadalmi hátterüket. Felhívja a figyelmet az európai muszlim közösségekkel való differenciált politika fontosságára, s a növekvő iszlamofóbia veszélyeire. A tanulmány kitér az Európába visszatérő önkéntesek kezelésének módszereire és az ebből levonható tanulságokra. Udvarvölgyi Zsolt, mintegy folytatva a logikai menetet, Az új népvándorlás kora? című írásában a Magyarországon menedékjogi kérelmet beadó migráns csoportok

BHKK MŰHELY l 2016. ÁPRILIS

összetételére és a 2015-ös év bevándorlási jellemzőire fókuszál. Egy tudományos folyóirat jellegét rovatai is meghatározzák. A Kitekintő rovat célkitűzése egy-egy ország, régió elemzése, amely a világpolitikai érdeklődés előterében áll. Az első számunkban az alapítvány két kutatócsoportja tagjainak írásai jelentek meg, Szálkai Kinga angol nyelvű írásában azt kutatja, az üzbég államiság számára alternatíva-e a politikai iszlám mozgalom erősödése vagy inkább veszélyt jelent rá. Elvir Mamadov Irán külpolitikai kapcsolatainak változását vizsgálja, gazdasági és külpolitikai befolyásának növekedését, ami érinti a dél-kaukázusi államokkal való kapcsolat alakulását. A szerkesztőbizottság általános célja – amit ezen számunk is igazol – teret adunk a tudományos élet jeles képviselői mellett az eddig elsősorban szűk szakmai körökben ismert pályakezdőknek, fiatal kutatóknak határon innen és túl. A szomszédos országok biztonságpolitikai irodalmát szeretnénk népszerűsíteni olvasóink előtt, és – főképpen magyar – kutatóinak megjelenést biztosítani, mert látókörünket szélesíti a mienkhez közeli, de mégis eltérő szemléletük. Budapest, 2016. tavasz Dr. Koós Anna főszerkesztő a BHKKA kuratóriumának elnöke

BIZTONSÁGPOLITKAI FOLYÓIRAT l TANULMÁNYOK

3

Dr. Remek Éva*

Migráció – Európai Unió – Nyugat–Balkán Napjainkban biztonsági környezetünk gyorsan változik. Példa erre, hogy a migráció már nemcsak biztonságpolitikával foglalkozó szakemberek vagy érdeklődők körében ismert fogalom, hanem a társadalom egésze előtt. Az információáramlás mennyisége és minősége is gyorsan változik, amiben a médiának természetesen nagy szerep jut. A migráció képes befolyást gyakorolni egy adott társadalom minden szegmensére, így pl. a gazdasági, társadalmi, demográfiai, kulturális helyzetére. Nem mindegy azonban, hogy a migráció a szegmenseket milyen irányba mozdítja el, azaz milyen előjelű változások követik azt. Miközben tehát természetes jelenségről van szó, mégis nagyon összetett problémával állunk szemben: előnyök mellett kockázatok, fenyegetések egyaránt jellemzik, így akár biztonsági kérdéssé is válhat. A migráció azonban alapvetően akkor lesz biztonsági kérdés, kihívás, „ha hirtelen tömegessé, egyidejűvé és részben illegálissá válik, s nincs mód sem az előrejelzésre, sem érdemi prevencióra.1 Ezt a biztonsági kihívást napjaink egyéb kihívásai, fenyegetései csak erősítik, mint pl. a 2008 óta tartó pénzügyi világválság, az „Arab Tavasz”2 eseményei vagy éppen a szíriai polgárháború3 következtében kialakult menekültáradat. Írásomban arra keresem a választ, hogy napjaink migrációs folyamatai miért jelentenek merőben új biztonsági fenyegetést? Továbbá a kezelésükre létrehozott struktúrák, szabályok hogyan működnek, mi nehezíti ezek hatékonyságát az Európai Unió gyakorlatában a Nyugat-Balkán4 régióban? A vizsgálati időkeret: a közeli múlt történései a teljesség igénye nélkül, amikor

Európa az illegális, egyidejű, tömeges migrációval szembesült.

A migráció A migráció (lakóhely változtatás, költözés, vándorlás) jelensége egyidős az emberiség történetével. Fő jellemzője: emberi magatartás és jog, a mozgás szabadsága, a lakóhely szabad megválasztása. „A migráció tehát individuális cselekvés, amely volumenénél fogva alakul társadalmi jelenséggé.”5 Ezen írásnak nem célja a migráció típusok, csoportok bemutatása, összehasonlítása, a téma elméleti hátterére való utalás vagy az ott használt leírások hivatkozása a mai történések jobb megértését segítik, illetve rámutatatnak a migráció, főleg az illegális migráció és a menekültügy problémáinak összetettségére. A migráció tehát lehet az államhatár átlépése függvényében külső vagy belső, a mozgás iránya szerint kifelé vagy befelé irányuló, a résztvevők számát tekintve egyéni, többes vagy tömeges, az egyéni akarat kifejezésre juttatása alapján szabad akaraton alapuló vagy kényszer szülte, a vándorlás ideje szerint időszakos vagy tartós, a vándorlás jellege szerint gazdasági, politikai vagy kulturális, míg az utazás vagy tartózkodás ellenőrzöttsége függvényében ahhoz kötött (reguláris, dokumentált vagy legális) vagy azon kívüli (irreguláris, nem dokumentált vagy illegális) migráció.6 A migráció témájának jelentős szakirodalma van: a teljesség igénye nélkül főleg a társadalomtudományok, ezen belül a szociológia az, mely különböző elméleteket hozott

4 létre a jelenség magyarázatára, de a téma közgazdasági, nemzetközi jogi és biztonságpolitikai megközelítései szintén olvashatók a migrációkutatásban. Mindezek eredményeképp sokféle információnk van a migráció okairól, következményeiről, etnikai, gazdasági, kulturális, vallási és egyéb sajátosságairól. A jelenlegi migrációs folyamatok megértéséhez azonban nem elegendő egyetlen tudományterület kutatási eredményeinek megismerése, mert egy nagyon összetett folyamatról van szó, ezért nem véletlen, hogy elméleti modellek7 sora foglalkozik az okok kutatásával. A nemzetközi rendszerben a migráció jelenségét egyes országok nemcsak az elméletek, hanem a gyakorlat szintjén is biztonsági kockázatként kezelik, s az adott ország, nemzetközi szervezet, szereplő biztonsági koncepcióit tartalmazó dokumentumokban rögzítik, pl. a Nemzeti Biztonsági Stratégiájukba megjelenítik a migráció kérdését. Pl. Magyarország Nemzeti Biztonsági Stratégiájában8 is helyet kapott a migráció kezelésének kérdése.9 A Nemzeti Biztonsági Stratégia megfogalmazza, hogy a migráció egyszerre jelent „gazdasági és demográfiai előnyöket, valamint köz- és nemzetbiztonsági kockázatot”. Megemlíti Magyarország felelősségének jelentőségét a határvédelemben, hiszen vannak olyan határszakaszok, amelyek egyben az EU vagy a Schengeni Térség külső határai is. Rögzíti, hogy az illegális migrációval összefüggő biztonsági kockázatok kezelését Magyarország nemzetközi együttműködésben kezeli. Az illegális migráció mellett, a legális migrációról is megjegyzi a Stratégia, hogy ahhoz is kapcsolódhatnak biztonsági kockázatok.10

Migráció – Európai Unió A nemzetközi rendszerben az Európai Unió, mint különleges entitás szintén rendelkezik saját Biztonsági Stratégiával, ami a „Bizton-


ságos Európa egy jobb világban” címet viseli. Ezt a dokumentumot 2003 decemberében fogadta el az Európai Tanács. Ebben a Biztonsági Stratégiában megnevezték az Európát fenyegető öt fő biztonsági kihívást, amelyek a következők: terrorizmus, tömegpusztító fegyverek proliferációja, regionális konfliktusok, bukott államok, valamint a szervezett bűnözés.11 Igaz, ebben a dokumentumban explicit nem szerepel a migráció, mint fő biztonsági kihívás, ha azonban a biztonsági kérdésekkel foglalkozó elméletekből indulunk ki, a biztonsági kihívásokat egymással kölcsönhatásban álló kockázatoknak tekintjük, akkor az Európai Biztonsági Stratégiában azonosított fő kihívások közül többel is kölcsönhatásban értelmezhetjük a migrációt. Szorosan kapcsolódik az illegális migráció jelenségéhez a terrorizmus, valamint a szervezett bűnözés terjedése. Napjainkban zajló események bizonyítják ezt,12 de korábban is az illegális migránsok egy része embercsempészet útján jut el a célországokba. A bukott államokkal is kapcsolatba hozható a migráció, hiszen ezekből az államokból tömegesen indulnak el az emberek, hogy menekült státuszért folyamodjanak más országban. A 2003-as stratégiát – ami Európa biztonságának külső dimenziójával foglalkozik – egészíti ki a 2010-ben elfogadott Európai Unió Belső Biztonsági Stratégiája. Az itt megfogalmazott veszélyek a következők: a terrorizmus, a súlyos és szervezett bűnözés, a számítástechnikai bűnözés, a határokon átnyúló bűnözés, maga az erőszak, a természeti és az ember okozta katasztrófák, közúti balesetek. A két dokumentumban jelzett kihívások között átfedést találunk, ami nem meglepő, mivel a mai globalizált világban a biztonság külső és belső dimenziója nem választható el élesen egymástól. A Belső Stratégiának tíz stratégiai iránymutatás13 is a részét képezi, amelyek


megvalósítása garantálná az Unió belső biztonságát. Témánk szempontjából a hetedik iránymutatás a fontos: az integrált határigazgatás megerősítését, és az új technológiák fontosságát hangsúlyozza többek között annak érdekében, hogy javítsák a biztonságot azáltal, hogy előmozdítják az Unió számára kockázatot jelentő személyek kiszűrését, és megakadályozzák, hogy ezek a személyek átlépjék a határokat.14 Az elmélet és a gyakorlat szintjén is azt mondhatjuk, hogy a migrációt, mint biztonságpolitikai kihívást értelmezhetjük, és értelmezik is az egyes nemzeti és uniós szintű stratégiák (l. 1. sz. ábra) Erre szükség is van, hiszen a megváltozott világban a globalizáció eredményeképpen a biztonság is globálissá változott. Ezek szerint a globalizációs folyamat hatásai alól egyetlen ország, illetve régió sem képes magát kivonni, még akkor sem, ha nem tud lépést tartani az új helyzet kihívásaival. A globalizáció eredményeként a bizonytalanság elemei is globálissá váltak. Fogalmazhatunk úgy is, hogy van globális bizonytalanság, amely több elemből tevődik 1.

SZ. ÁBRA15

5

össze. A több államon, régión átnyúló, illetve globális jellegű biztonsági fenyegetések azok, amelyek a jövő időszakának meghatározó elemei lesznek. Már régen tudjuk, hogy a globalizáció nem csak gazdasági folyamat. Kapcsolatban van az államok és az intézmények szerepével, az ember és a környezet viszonyával, a természeti erőforrások felosztásával, birtoklásával, csak kiragadva néhány példát. Az ember és környezetének viszonya, az ember számára annak élhetősége, az egzisztenciális biztonság jövője, az elméleti szakemberek sokaságát ösztönözte kutatásokra. A globális változásokat előidéző és meghatározó világgazdasági folyamatok szorosan összefüggnek egymással. Így például a kommunikációs technológia fejlődése, a transznacionális vállalatok világgazdaságban betöltött folyamatosan erősödő szerepe, vagy éppen a pénzpiaci szerepének növekedése. A változások nem hagyták érintetlenül a biztonságtudományát sem, s ennek legfőbb bizonyítéka új fogalmak megjelenése, illetve a régiek új tartalommal való feltöltése. A mai migráns, menekült csoportok jelentős részét háborús, politikai vagy szociális okok „kényszerítik” (taszító tényezők – push faktor) arra, hogy elhagyják eredeti hazájukat, ahol szociális státuszuk eredetileg is bizonytalan vagy alacsony volt, nem ritkán származási helyükön maguk is idegennek minősülő kisebbségiek voltak. Elhagyták otthonaikat, új helyzetbe kerültek, új helyzetet teremtve a vándorlásaik során érintett, illetve az őket befogadó államok számára is. Így tehát az előbbi ellenkezőjét is érdemes vizsgálni, mi az, ami vonzó tényező (pull faktor)1 azokban a régiókban, országokban, amelyek cél- vagy tranzitországként jelennek meg a tömegek előtt? A kétféle szempont adta migrációs törvényszerűségek olykor csak statisztikai ada-

6


toknak tűnhetnek, de hosszú távon a belőlük levonható következtetések segíthetik a politikai döntéshozókat egy adott ország, szervezet migrációval kapcsolatos jogi, társadalmi normáinak kidolgozásában. Példa erre az uniós Nyugat–Balkán-politika.

Migráció – Nyugat–Balkán 2015 fordulópont a migrációs trendek alakulásában. A menekültek és migránsok a nyár végén induló és az ősz folyamán eszkalálódó, minden korábbinál nagyobb léptékű beáramlása miatt a nyugat-balkáni útvonal az Európa előtt álló kihívás központi kérdésévé vált. 2015 folyamán közel 700 000 ember kelt át Törökországból Görögországba16, akiknek többsége a Nyugat-Balkánon keresztül utazott Közép- és Észak-Európába. E térség tehát stratégiai jelentőségű terület (volt/van) önmagában és az EU számára is.19 A Nyugat-Balkán országai földrajzilag és történelmileg szerves részét képe/z/ték/ik Európának, ahogyan Catherine Asthon fogalmazott még 2010-ben Szarajevóben: „A nyugat-balkáni országoknak a nemzetek európai családjába való integrálása továbbra is a demokratikus és egységes 2.

ÁBRA

A NYUGAT–BALKÁN17

Európa építésének útjában álló egyik utolsó kihívás”.20 Annak az Európának, amely Nyugat– és Közép–Európán túl integrálta Görögországot, Romániát és Bulgáriát. Az európai egység, mint biztonságpolitikai „objektum” igényli, hogy Európa térképén ne legyenek lyukak és biztonsági kockázatot jelentő területek. Ez az útvonal egyébként 2012-ben lett népszerű „átjáró” az EU-ba, amikor a schengeni vízumkorlátozások enyhültek öt balkáni országban (Albánia, Bosznia–Hercegovina, Montenegró, Szerbia és Macedónia Volt jugoszláv Köztársaság). A vízummentes utazás biztosítása az uniós integrációs politika egyik sarokköve a nyugat-balkáni országok számára, és a térség európai perspektívájának fontos része. Az emberek közötti kapcsolatok elősegítése fokozza az üzleti lehetőségeket, és a térségben élőknek esélyt ad az EU jobb megismerésére. A vízummentes utazás azonban csak akkor lehetséges, ha a szükséges biztonsági követelmények teljesülnek. A vízumkönnyítő intézkedésekhez ezért visszafogadási megállapodások társulnak a korábban említett öt országgal, amelyek célja pont az, hogy elősegítsék az illegális bevándorlók hazaküldését.21 Sok és sokféle együttműködési forma, program22 van az EU és e régió országai között. Az országok különböző gazdasági fejlettségi és integrációs mutatókkal rendelkeznek, de egy dologban sok a hasonlóság. A régióban élő embereket ma már nem a múlttal, hanem a jövővel kapcsolatos kérdések foglalkoztatják. „Hogyan fognak növekedni a balkáni gazdaságok a válság utáni Európában? Egy évtizednyi háború és forrongó nacionalizmus után hogyan lehet fenntartani a multikulturális intézményeket akkor, amikor vezető európai politikusok szájából hangzik el, hogy a multikulturalizmus halott? Hogyan lehet a háború beszüntetése érdekében hozott


intézményi rendelkezéseket a közös jövő tényleges garanciájává alakítani?”23 Az európai kulturális sokszínűséget tiszteletben tartó és a közös kulturális örökséget növelő programok, a határokon átnyúló együttműködés támogatása a művészek, kulturális szakemberek és műtárgyak mobilitása révén, valamint a kultúrák közötti párbeszéd – hogy csak néhány példát említsünk – döntő mértékben hozzájárulhat az egész folyamathoz.24 „Minden eddiginél szilárdabb meggyőződésem, hogy az új Európa építésére irányuló erőfeszítések kudarcra vannak ítélve, ha nem veszik komolyan figyelembe a kulturális dimenzió mérhetetlen fontosságát”25 Mindez páratlan együttműködést, s főleg toleranciát kíván. A térség konfliktusai ellenére már nem kiemelt válságzóna. Az elmúlt időszakban jelentős konszolidáció zajlott a Nyugat-Balkán országaiban. Néhány példa: 2006 áprilisában a NATO Bukaresti Csúcstalálkozóján csatlakozott a PfP-hez Bosznia-Hercegovina26, Szerbia és Montenegró is. Koszovó története speciális: 2008. február 17-én kikiáltotta függetlenségét, az EU potenciális tagjelölt országnak tekinti. Szerbia egészen egyedi: az ország parlamentje az egyetlen Európában, ahol nincs euro-szkeptikus párt. Szerbiára a deklarált kettősség jellemző, az EU-csatlakozást fontosnak tartják, míg a NATO csatlakozásra nemet mondanak. Ezt a katonai semlegesség kinyilvánításával igyekezett Szerbia hitelessé tenni, de az ország hosszú távú biztonsága igényli a NATO-csatlakozás megfontolását. Szerbia egyébként csatlakozott a Békepartnerséghez (PfP), és ez a kapcsolat kezd intézményesülni.27 A régión belüli határokat nem egyszerű meghúzni, mert a történelmi, földrajzi, politikai, etnikai, vallási, nyelvi határok nem esnek egybe és a régió ütközőzóna. Emellett a szakirodalomban Európa és Közel-Kelet

7

közötti összekötőkapocsként is megjelenik.28 Az EU mindezek ellenére, a bővítés tekintetében egységesen kezelte és kezeli a térséget. Ennek oka, hogy a régió országai hasonló jellemzővel bírnak: rendszerváltók és egyben nemzetépítők is, gazdasági teljesítményük jóval az uniós átlag alatt van, a térségben a magas fokú a szervezett bűnözés, hasonló a külpolitikai orientációjuk.29 Az EU nyugat-balkáni politikájának főbb állomásait, fejlődését éppen a bővítéssel kapcsolatos támogatási rendszerén lehetne jól bemutatni. Ezek után természetes, hogy az Unió térséget célzó bővítési elgondolása az erre folyó migrációs folyamatokat megváltoztatja. Hogyan? Egyrészt vonzó az EU kínálta életszínvonal, az ott élők biztonsága, szabad mozgása. Másrészt a kilencvenes évek változásai nyitottabbá tették a nyugat–balkáni térséget (liberális gazdaság, globalizációs folyamatok). Így vonzóbb lett a „balkáni útvonal”. Egyéni, csoportos kapcsolatok rendszerében a törvényes folyamatok mellett virágzásnak indult a szervezett bűnözés, ahol egymásra találtak a helyi bűnöző csoportok, a kibocsátó és célországok szervezett bűnözésének ügynökeivel. A lokális bűnszervezetek és ezek alvállalkozói (sofőrök, taxisok, szállásadók, kommunikációt segítő magánszemélyek) etnikai hovatartozástól függetlenül mindenhol együttműködnek a haszon reményében. A szervezett bűnözői hálózatok a nagy földrajzi kiterjedésű balkáni útvonalrendszeren alakítanak ki hálózatokat és helyezik át tevékenységük súlypontját egyik helyről a másikra rendészeti intézkedések hatására.30

Migrációs nyomás – megvalósult előrelépések A migráció és a menekültügy területén az EU számos együttműködési projektet finanszíroz az említett országokban.31

8 Korábban a nyugat–balkáni országok felé irányuló migrációs áramlás korlátozott volt, és a migránsok főként a szomszédos országokból érkeztek. A balkáni országok korlátozott számban fogadnak menedékkérőket. A leírt helyzet nem jelenti azt, hogy adott esetben ezek az országok nem válnának célországgá, különösen, ahogy közeledik az uniós csatlakozásuk, jelenleg azonban tranzitországok, azaz az „utat” jelentik a biztonságos élet felé. 2015 májusában az Európai Bizottság benyújtotta az Európai Migrációs Stratégiáról szóló közleményét, mely prioritásként a migránsok csempészete elleni küzdelmet határozta meg. Ehhez kapcsolódik a Bizottság által 2015. május 27-én elfogadott „Az EU cselekvési terve a migránscsempészet ellen (2015–2020)” nevet viselő dokumentum, mely megfogalmazza az e téren az Európai Biztonsági és Migrációs Stratégiák végrehajtásához szükséges konkrét intézkedéseket, és magában foglalja az e Stratégiákban már megállapított kulcsfontosságú intézkedéseket, és azokat az okokat, melyek szükségessé tették ezen intézkedések bevezetését.32 Szükség is volt erre, mert a menekültek és migránsok 2015 nyarának végén induló és az ősz folyamán eszkalálódó, minden korábbinál nagyobb léptékű beáramlása miatt a nyugat–balkáni útvonal problémái az Európa előtt álló kihívás központi kérdésévé vált. 2015 folyamán közel 880 000 ember kelt át Törökországból Görögországba, akiknek többsége ezt követően a Nyugat-Balkánon keresztül továbbutazott Közép– és Észak–Európába.33 A régióbeli válságkezelésére a Bizottság koordinálásával 11 ország vezetőivel egyetértésben 2015 októberében egy tizenhét34 pontból álló cselekvési tervet készítettek, amely egyebek mellett az információcserére, a menekültek támogatására, a migrációs áramlat közös kezelésére, határigazgatásra,


a csempészek és emberkereskedelem elleni tevékenységre fókuszált, s ezek végrehajtását heti rendszerességgel „nyomon is követték”, azaz a Bizottság koordinációjával a nemzeti kapcsolattartó pontokon keresztül ellenőrzéseket is végeztek. Nem véletlenül, amikor ui. egy ország biztonsága érdekében ugyan, de egyoldalúan dönt valamiről, az dominóhatást válthat ki az útvonal további érintett országaiban. Az Európai Unió számára ma ez jelenti a legsürgetőbb feladatot, hogy helyreállítsák a szabályos határigazgatást ezen az útvonalon. Konkrétan az összes tagállamnak kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy felhagy a „továbbáramoltatással”, és ragaszkodik az uniós menekültügyi és határigazgatási szabályok alkalmazásához. „Az Unióba érkező személyeknek tisztában kell lenniük azzal, hogy ha védelemre szorulnak, megkapják azt, de az nem az ő döntésük, hogy az Európai Unión belül erre hol kerül sor. Amennyiben pedig nem jogosultak védelemre, az EU a visszaküldés tilalmára vonatkozó elv maradéktalan tiszteletben tartása mellett intézkedik visszatérésükről.”34 A tavaly még „messze nem közös”intézkedések, az idei év elején rendezettebb képet mutat a válság közös kezelése területén. Jó példa erre, hogy a Közösség költségvetési átcsoportosításokkal rekordidő alatt 10,1 milliárd eurót35 mozgósított a válságkezelésre (2015-2016), s ezt már azok a tagállamok is támogatták, amelyek kritikusak voltak pl. Angela Merkel korábbi kijelentéseivel.36 A bevezetőben felvetett kérdésekre, figyelemmel a helyzet folyamatos változására, nem könnyű a válasz. Véleményem szerint „közös” és hatékony együttműködésre van szükség a Nyugat–Balkán régió országai37 európai uniós csatlakozás eddig elért szintjének megtartásában, erősítésében. Ez közvetve, később közvetlenül segítheti


a migrációs kérdés megoldását. Mindezt, a struktúrák és szabályzók továbbépítésével, állandó ellenőrzésével kiegészítve. Ez azonban nem könnyű feladat. Pl. Macedónia esetében a 2015-ös esztendőben nem ment előre az uniós integráció szinte egy lépést sem. Az év első felében belpolitikai válsággal küzdött az ország, az Iszlám Állam terrorszervezet több feltételezett tagját keresték, akiket el is fogtak, illetve az ország neve körüli Görögországgal fennálló vita sem hozott semmi megoldást. Írásommal egyidőben, a térség napjai mozgalmasak és izgalmasak: az uniós tagállamok tárgyalásai, Törökország bevonása, a V4 tanácskozása, EU-csúcs. Ezek után eredmény, hogy az Európai Unió tagjainak két eltérő elgondolása is van a menekültválság kezelésére: a kérdés tisztázásától és a megvalósítás kérdőjeleitől övezett áthelyezés vagy áttelepítés megoldása, de mind a kettő alapja a résztvevők önkéntessége lenne. Ennek eldöntése azonban a 2016. márciusi EU-csúcs legfontosabb napirendi kérdése lesz. Mindemellett hosszabb távon még mindig maradt megoldatlan stratégiai kérdés: a jövőben a tömeges migráció biztonsági kihívás vagy lehetőség (lesz) az Európai Uniónak?

9

A migrációs nyomás kezelésére tett intézkedések kronológiája 2016-ban38 • február 12. Az EU a közelmúltban értékelte, hogy Görögország miként alkalmazza a külső határok igazgatása során a schengeni vívmányokat. • február 4. Szíria javára rendezendő londoni adományozói konferenciára készülve megvitatták az ott képviselendő uniós álláspontot. • február 3. A tagállamok megállapodtak a Törökországnak szánt 3 milliárd EUR összegű uniós menekülttámogatási keret finanszírozásáról. • január 18. Külügyek Tanácsa: a Tanács megállapította, hogy minden feltétel teljesült ahhoz, hogy az EUNAVFOR MED Sophia művelet keretében végrehajtható legyen a nyílt tengeren az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2240. sz. határozata. A határozat megerősíti a Sophia művelet felhatalmazását arra, hogy a művelet második, nyílt tengeri szakaszában intézkedéseket hozzon a Líbia területéről és part menti vizeiről kiinduló migránscsempészettel és emberkereskedelemmel szemben

Jegyzetek * Dr. Remek Éva docens, Nemzeti Közszolgálati Egyetem 1

Deák Péter szerk.: Biztonságpolitikai kézikönyv. Osiris, Budapest, 2007, 187.o.

2

Részletesebben l. Éva Remek: The European Union and the „Arab Spring” – what has changed after one year? Szakmai Szemle, Különszám 2012/2., 27–37.o. http://knbsz.gov.hu/hu/letoltes/szsz/2012_2_spec.pdf Letöltés 2016. február 18.

3

Részletesebben l. Éva Remek: The Syrian crisis: is there a common European response at all? Szakmai Szemle, Különszám, 2013/1., 5-17.o. http://knbsz.gov.hu/hu/letoltes/szsz/2013_1_spec.pdf Letöltés 2016. február 18.

4

Az elnevezés, a „Nyugat-Balkán” mint területi egység fogalma az Európai Unió szóhasználatából került át a közhasználatba. Leggyakrabban a volt-jugoszláv tagköztársaságokat – Bosznia-Hercegovinát, Horvátországot, Macedóniát, Montenegrót, Szerbiát és Szlovéniát –, Koszovót, valamint Albániát értik alatta, de egyes vélemények szerint Horvátországot és Szlovéniát fejlettsége mára kiemelte a többi ország közül.

10


További részletekért l. Juhász József: Az EU és a Nyugat-Balkán ma. VIII. évf. II. szám 2014.06.07. http://epa.oszk.hu/02000/02090/00021/pdf/EPA02090_mediterran_2014_02_28-35.pdf Letöltés 2016. február 16. 5

Hautzinger Zoltán–Hegedüs Judit–Klenner Zoltán: A migráció elmélete. NKE, Budapest, 2014. 20.o. http://real.mtak.hu/16634/1/w207.bat_session%3D1164013711%26infile%3D%26sobj%3D8961%26cgimime%3Dapplication%252Fpdf Letöltés 2016. február 18.

6

I.m. 21. o.

7

Pl. a „push-pull klasszikus elmélet, a neoklasszikus gazdasági elméletek: makro- és mikro gazdasági modellje,az 1980-as évek új közgazdasági modelljei, a munkaerő-piaci elméletek, kapcsoalthálózati megközelítésű elmélet, intézményi elmélet. Részletesebben l. Hautzinger Zoltán–Hegedűs Judit–Klenner Zoltán: A migráció elmélete, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Rendészettudományi Kar, 2014. 23-32. o.

8

1035/2012. (II. 21.) Korm. határozata Magyarország Nemzeti Biztonsági Stratégiájáról (NBS). 37. 1385. o. http://2010-2014.kormany.hu/download/f/49/70000/1035_2012_korm_hatarozat.pdf Letöltés 2016. február 16.

9

Uo.

10

NBS i.m.

11

Európai Biztonsági Stratégia http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/librairie/PDF/QC7809568HUC.pdf Letöltés 2016. február 16.

12

Az EU új 2015-2020 időszakra szóló Stratégiája szerint: „Az Európai Bizottság … közzétette a 2015–2020 közötti időszakra szóló Európai Biztonsági Stratégiát, amely támogatja a tagállamok együttműködését a biztonsági fenyegetések kezelése terén, és fokozza közös erőfeszítéseinket a terrorizmus, szervezett bűnözés és számítástechnikai bűnözés elleni küzdelemben.” További részletekért l. http://hirlevel.egov.hu/2015/05/02/kozzetettek-a-2015-2020-kozotti-idoszakra-szolo-europai-biztonsagi-strategiat/ Letöltés 2016. február 17.

13

A Belső Stratégia tíz iránymutatása fellelhető a következő anyag 21-30. o. között. A hivatkozott hetedik a 26. oldalon. http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/librairie/PDF/QC3010313HUC.pdf Letöltés 2016. február 21.

14

Az EU belső Biztonsági Stratégiája. Az Európai biztonsági modell felé. http://docplayer.hu/363423-Az-europai-

15

A kommunikáció egész rendszerének átalakulása miatt fontos lenne a globalizáció és a média, illetve a poli-

unio-belso-biztonsagi-strategiaja.html Letöltés 2016. február 16. tika viszonyának bemutatása is. Ezen írás keretei között erre nincs lehetőség, de a témáról lásd részletesebben Bayer József –Bajomi-Lázár Péter szerk.: Globalizáció, média, politika – A politikai kommunikáció változása a globalizáció korában Budapest, 2005. MTA PTI. 16

Az Európai Unió Tanácsának feljegyzése. http://register.consilium.europa.eu/doc/srv?l=HU&t=PDF&gc=true&sc=false&f=ST%208714%202012%20REV%201 Letöltés 2016. február 17.

17

A migrációs elméletek klasszikus változata: a push-pull migrációs modell. Leírója Ernest George Ravenstein angol-német földrajztudós, katona volt.

18

A Nyugat–Balkán területe közel 264 000 négyzetkilométer. A forrás helye: EP Könyvtár. http://www.europarl.europa.eu/webnp/webdav/site/myjahiasite/users/emartinezdealosmoner/public/pe432.759 _hu.pdf Letöltés 2016. február 17.

19

Az európai migrációs stratégia végrehajtása: Eredményjelentés Görögországról, Olaszországról és a NyugatBalkánról. http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:P_SCFdI_ybIJ:europa.eu/rapid/press-release_IP-15-6324_hu.pdf+&cd=5&hl=hu&ct=clnk&gl=hu Letöltés 2016. február 17.

20

Megjegyzés: nem cél a migráns típusok pontos különválasztása,csoportosítása, csupán a migrációs kihívás illegális változatának kockázataira, velejáróira történik utalás. Így pl. Illegal border crossings on the Western


11

Balkans route in numbers. 2014-ben 43360, addig 2015-ben 16-szorosa 764038 fő. A részletek elérhetők: http://frontex.europa.eu/trends-and-routes/western-balkan-route/ Letöltés 2016. február 17. 21

Európai Parlament: „Nyugat-Balkán: egy egységesebb Európa felé?” PE 432.759 http://www.europarl.europa.eu/webnp/webdav/site/myjahiasite/users/emartinezdealosmoner/public/pe432.759 _hu.pdf Letöltés 2016. február 17.

22

L. erről bővebben Az EU vízumpolitikája és a nyugat-balkáni országok In. Európai Parlament: „Nyugat-Balkán: egy egységesebb Európa felé?”i.m. 11-12.o.

23

L. részletesen A csatlakozási eszközök fejezetben .Remek Éva: Az EU bővítés biztonságpolitikai aspektusai tanulmányát. In.: CSDP & Magyarország Kézikönyv (szerk.: Türke András István – Besenyő János – Wagner Péter), HM Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóhely, Zrínyi Kiadó, 2015.

24

Gallup: Balkan Monitor Insights and perceptions: voices of the Balkans 6.o. http://www.esiweb.org/enlargement/ wp-content/uploads/2009/02/2010_Summary_of_Findings.pdf Letöltés 2016. február 21.

25

A kultúra, az oktatás nagy jelentőséggel bír a térségben, hiszen pl. az erőforrásokat így lehet fejleszteni, s a múltbeli sérelmek leküzdése is könnyebb ezen utak mentén. http://www.europarl.europa.eu/webnp/webdav/ site/myjahiasite/users/emartinezdealosmoner/public/pe432.759_hu.pdf Letöltés 2016. február 18.

26

Wolfgang Petritsch szavai. Uo. 56.o.

27

Továbbá friss: Bosznia-Hercegovina 2016. február 15-én hivatalosan is beadta az európai uniós csatlakozási kérelmét.

28

„A PfP program története és jelentősége - I. rész.” Policity. 2013. május 23. http://www.policity.eu/kulpolitika/2013/05/23/a-partnerseg-a-bekeert-program-tortenete-es-jelentosege-i-resz/

29

Lőrinczné Bencze Edit: Az európai uniós bővítések elmélete és gyakorlata a horvát csatlakozás tükrében. Aposztróf Kiadó, 2013. 93.

30

I.m. 95-100. o.

31

Migrációs tendenciák napjainkban (szerk.: Tarrósy István – Glied Viktor – Vörös Zoltán), Pécs, 2014, 286.o. A tanulmány példaként említi a 2007-es esztendőt, amikor az albán-görög határról az embercsempészet fő csomópontja áttevődött a görög-macedón határon keresztül a macedón-szerb és a macedón-koszovói térségre. http://idresearch.hu/userfiles/File/eia/eia_migrtend_vfinal.pdf Letöltés 2016. február 20.

32

Ennek részleteit a Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai gazdasági és Szociális bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A migrációval kapcsolatos általános megközelítés alkalmazása az Európai Unióval szomszédos keleti és délkeleti régiókra. http://eur-lex.europa.eu/legalcontent/HU/TXT/?uri=CELEX:52007DC0247 Letöltés 2016. február 18.

33

Részletesebben l. A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK, COM(2015) 285 final Európai Tanács Az Európai Unió Tanácsa, A migrációs nyomás kezelése az EU-ban http://www.consilium.europa.eu/hu/policies/migratory-pressures/, Letöltés 2016. február 18.

34

Európai Bizottság sajtóközleménye: Az európai migrációs stratégia végrehajtása: A Bizottság jelentése a Görögországban, Olaszországban és a Nyugat-Balkánon elért eredményekről. Brüsszel, 2016. február 10., 2.o. http://europa.eu/rapid/press-release_IP-16-269_hu.htm Letöltés 2016. február 18.

35

A pontokba szedett cselekvési terv részletesen l. http://europa.eu/rapid/press-release_IP-15-5904_hu.htm http://europa.eu/rapid/press-release_IP-15-5904_hu.htm Letöltés 2016. február 20.

36

Az Európai Bizottság Sajtóközleménye: az európai migrációs stratégia végrehajtásáról i.m. http://europa.eu/rapid/press-release_IP-16-269_hu.htm Letöltés 2016. február 18.

12 37


EC:EU budget for the refugee crisis http://ec.europa.eu/dgs/home-affairs/what-we-do/policies/europeanagenda-migration/background-information/docs/eu_budget_for_the_refugee_crisis_20160210_en.pdf Letöltés 2016. február 20.

38

Kitekintő.hu MTI: Junker: A történelem Merkelt igazolja majd. http://kitekinto.hu/europa/2016/02/17/juncker_a_tortenelem_merkelt_igazolja_majd/#.Vsi90kCTXPY Letöltés 2016. február 20.

39

A térség uniós integrációjának állapotáról l. Remek Éva: Az EU bővítés biztonságpolitikai aspektusai tanulmányát. In.: CSDP & Magyarország Kézikönyv (szerk.: Türke András István–Besenyő János–Wagner Péter), HM Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóhely, Zrínyi Kiadó, 2015 – megjelenés alatt

40

Az Európai Tanács és az Európai Unió Tanácsának intézkedései sorrendben http://www.consilium.europa.eu/hu/policies/migratory-pressures/history-migratory-pressures/ Letöltés 2016. február 18.


13

Somodi Katalin*

Az iraki keresztény menekültek befogadása Szlovákiában Ugyanúgy, mint a többi európai államban, természetesen Szlovákiában is gyakran hangoztatott téma az elmúlt hónapok menekült-, illetve migrációs válsága. E probléma a március 5-re tervezett parlamenti választások egyik fő témája lett és reális álláspontok, illetve politikai döntések közleményei helyett inkább a populista kampányok jelszavai uralják az utóbbi hónapokban a szlovák politikai diskurzust. A nemzetközi sajtóban is megjelentek hírek arról, hogy Robert Fico miniszterelnök határozottan elutasította az EU által bemutatott kvótarendszert1, sőt, az EU bíróságán ezt megtámadta, végül 2016 februárjában mégis elfogadta.2 A szlovák kormány kizárólag keresztény menekülteket hajlandó befogadni az országba, mivel Fico saját szavai szerint nem tudja elképzelni a muszlimok sikeres integrációját, mert nincs meg a megfelelő szociális és családi hátterük, sem lehetőségük szabadon gyakorolni vallásukat.3 Fico úgy nyilatkozott 2015 júliusában, hogy Szlovákia befogad 100 keresztény szír menekültet olasz, illetve görög menekülttáborokból.4 Az ígéretet eddig nem váltotta be és valószínűtlen, hogy a közeljövőben ilyen vagy hasonló befogadó akció készülne Szlovákiában. A kijelentések azt a benyomást keltik, hogy Szlovákiában eddig nem létezett semmiféle muszlim közösség, de egy ilyenfajta állítás viszonylag messze állna a valóságtól. Szlovákiában nagyjából 5000 muszlim él5, akiknek a többsége a múlt század hetvenes és nyolcvanas évei során került ide egyetemi hallgatóként Szíriából, Irakból és más, a korabeli rezsimnek megfelelő,

közel-keleti országból. Ezek a hallgatók az egyetemi tanulmányaik elvégzése után személyes, családi, gazdasági vagy politikai (főleg a palesztin származású személyek esetében) okokból telepedtek le az akkori Csehszlovákiában. Általában tehát egyetemi végzettséggel rendelkező férfiakról van szó, akik Szlovákiában családot alapítottak és a szakmájukban dolgoznak. További jelentős csoportot alkotnak azok a muszlimok, akik főleg a nyolcvanas és kilencvenes évek során érkeztek a volt-jugoszláv államokból. Többségük kis- és középvállalkozóként keres megélhetést Szlovákiában. Amellett él itt nem túl nagy számban szlovák ill. magyar nemzetiségű konvertita6 és olyan muszlim, aki diákként, cserediákként vagy nagy nemzetközi cég alkalmazottjaként érkezett Szlovákiába az elmúlt nagyjából húsz évben és valamelyik feljebb említett oknál fogva ideiglenesen vagy állandó jelleggel letelepedett az országban. Ennek ellenére a miniszterelnöknek igaza volt abban, hogy Szlovákiában korlátozott a muszlim vallás gyakorlásának a lehetősége. Az iszlám ugyanis nem tartozik az államilag elismert vallások közé. A 2007-ben módosult vallási szabadságról és a vallási közösségek státuszáról szóló törvény7 értelmében ugyanis egy adott vallási közösség elismeréséhez minimum húszezer, Szlovákiában élő szlovák állampolgár aláírása szükséges, aki a szóban forgó vallás aktív gyakorlója. Marek Maďarič kulturális miniszter 2016 januárjában kijelentette8, hogy e törvénymódosítás célja az iszlamizáció megakadályozása volt, habár sem

14 ebben az időszakban, sem később nem került nyilvánosságra információ, amely szerint a szlovákiai muszlim közösségben radikalizáció lehetne megfigyelhető. A szlovákiai muszlim közösség számára az előre látható jövőben a húszezer aktív tag elérhetetlennek bizonyul. Ez többek között azt jelenti, hogy a muszlim közösség nem kap a kormánytól anyagi támogatást, alapiskolás hittanórákon nem lehet az iszlám alapjait tanítani muszlim gyerekek számára és nem épülhet Szlovákiában hivatalos mecset. Mindemellett Pozsonyban létezik egy, Córdoba néven ismert, hivatalos muszlim kulturális központ és minimum három imahely, magán-, illetve bérelt helyiségekben. Kisebb imahelyiségek működnek egyéb városokban is, ahol nagyobb muszlim közösségek élnek, például Turócszentmártonban és Léván. Ennek ellenére Fico muszlimellenes retorikája fokozódott a 2015. novemberi párizsi terrortámadások után. Kijelentette, hogy minden Szlovákiában tartózkodó muszlim megfigyelés alá kerül, ami újabb sorozat negatív reakciót váltott ki mind az Európai Unió, mind a szlovák oppozíció egyes pártjai, mind a Szlovákiában élő muszlim közösség részéről.9 Továbbá 2016 januárjában Fico közölte, hogy mindenáron megakadályozza az egységes muszlim közösség kialakulását Szlovákiában.10 A feljebb leírt információk fényében nyilvánvaló, hogy ez a választási kampány egyik következő manővere. Forrásaink szerint számos szlovák állampolgársággal rendelkező muszlim november második felében elhagyta az országot.11 Azok között, akik Szlovákiában maradtak, gyanakvás és óvatosság uralkodik.12 A miniszterelnök muszlimellenes kijelentései után szinte lehetetlenné vált vallást, illetve identitást illető terepmunkát végezni a szlovákiai muszlim közösségben.


Más, mint keresztény és muszlim vallású migránsokról, ill. menekültekről (pl. jezídekről vagy mandeusokról), illetve a szunnita és síita bevándorlók közötti esetleges különbségekről a szlovák politikai vitákban szó nem esett. Habár a válság eleje óta a szlovák kormányfő, több miniszter és több ellenzéki párt képviselői13 egyértelműen a migránsok és főleg a muszlimok befogadása ellen nyilatkoztak, különböző polgári és jótékonysági szervezetek mégis igyekeztek meggyőzni a hatóságokat és a nyilvánosságot valamilyen formájú segítség biztosítására a menekülteknek számára. Ezek a kezdeményezések elsősorban a keresztény csoportokra összpontosítottak. Már 2015 májusában a Caritas Slovakia szervezett egy sorozat jótékonysági akciót, amelynek célja minél több önkéntes beszervezése volt. Az elképzelés az volt, ha sikerül találni elég személyt, aki szállást, anyagi támogatást vagy más segítséget kínál fel (pl. nyelvoktatás, pszichológiai tanácsadás stb.), akkor sikerül rábírni a kormányt arra, hogy Szlovákia fogadjon be száz közel-keleti keresztényt. Ez a kezdeményezés elsőre nem járt sikerrel, többek között azért, mert a nyár folyamán megszületett a megegyezés, hogy a túlzsúfolt osztrák menekülttáborokból maximum ötszáz szírt ideiglenesen áthelyeznek a bősi (Gabčíkovo) menekülttáborba, amely 2009 óta be volt zárva. Az áthelyezésre a helyi lakosság erős elutasítása ellenére is sor került.14 Ezt még 2015 nyarán a szlovák kormány elegendő hozzájárulásnak tartotta a migrációs-, illetve menekültválság megoldására. Az erősödő belföldi és nemzetközi kritika mégis végül ahhoz vezettek, hogy Fico kormánya „beadta a derekát” és beleegyezett abba, hogy Szlovákia közvetlenül Irakból befogad 149 keresztény menekültet. Ez a döntés számos botránnyal, kontroverziával és félreértéssel járt, amiért főleg


a belügyminisztérium migrációs hivatalának hiányos kommunikációját és a sajtó hézagos, gyakran egyértelműen hibás és félrevezető tájékoztatását okolhatjuk. A projekt az amerikai Hudson Institute agytröszt és több szlovákiai katolikus jótékonysági társulat kezdeményezéséből indult. A szervezet már hosszabb ideje a különböző közel-keleti vallási kisebbségek kritikus helyzetére figyelmeztetett15 és 2015 tavaszán-nyarán úgy döntött, hogy lépéseket tesz az iraki keresztények megsegítésére. Az agytröszt kinevezett bizottsága felvette a kapcsolatot a 2014 óta menekülttábort is működtető erbíli Mar Elias (Szent Illés) káldeus templommal. Adataink szerint ezenkívül még öt másik templom mellett működik menekülttábor Erbílben, illetve a közvetlen környékén.16 A tábor azután jött létre, hogy 2014 augusztusában az ún. Iszlám Állam terrorszervezet meghódította Qaraqús városát (Ninive provinciában), amely az iraki keresztények egyik fő székhelye volt.17 A város lakosai főleg az iraki Kurdisztán fővárosába, Erbílbe menekültek, ahol szintén számosabb keresztény közösség élt és él relatív békében. A Szent Illés templom papja, Douglas al-Bází megengedte a menekülteknek, hogy ideiglenesen letelepedjenek a templom közvetlen környékén. A hely hamarosan átalakult „rendes” menekülttáborrá, ahol az emberek karavánokban éltek. Közös mosdókat kialakítva és tanulási lehetőséget szervezve az itt tartózkodó gyerekek számára (rendes oktatás zajlott a táborban, könyvtárat hoztak létre, külön is foglalkoztak a gyerekekkel, például zeneórákat adtak és lehetőséget teremtettek a rendszeres sportolásra).18 A tábor már röviddel a kialakulása után felkeltette a nemzetközi sajtó érdeklődését, nem csak azért, mert az elérhető adatok szerint kizárólag keresztények lakják, hanem az oktatásnak

15

szentelt figyelem, energia és anyagi források miatt is. Al-Bází azt, hogy épp az oktatásra fordított ekkora energiát így magyarázza: „Nem üres gyomrok tették tönkre az országomat, hanem az üres elmék.”19 A tábor nagyrészt kanadai támogatással épült.20 Maga al-Bází21 a tábor alakulásakor nem volt újonc az oktatásban. 1972-ben született Bagdadban és mielőtt Erbílbe költözött, egy, szintén Szent Illés néven ismert, keresztény iskolát vezetett itt. Az iskola ugyan hivatalosan a káldeus egyházhoz tartozott, de más keresztény felekezetekhez tartozó és muszlim tanulók is látogatták22, mivel az utóbbi nagyjából másfél évtizedben rohamosan csökkent a keresztények (és más vallási kisebbségek tagjai) száma Bagdadban. 2006-ban al-Bází, egy, a média hírekben nem specifikált radikális iszlamista csoport által szervezett emberrablás áldozata lett és kilenc napon át kínozták.23 Szabadulása után visszatért Bagdadba, ahol rohamosan rosszabbodott a biztonsági helyzet. A Szent Illés templom és iskola különböző nem-keresztény csoportok gyakori támadásainak a célpontja volt, az egyik támadásnál maga al-Bází is megsebesült. Végül 2013-ban Bagdadból a valamivel biztonságosabb kurdisztáni Erbílbe menekült. A számunkra elérhető információkból nem teljesen egyértelmű mikor, hogy és miért éppen ezzel a táborral lépett kapcsolatba a Hudson Institute bizottsága. Feltételezhetően a média addigi figyelme és pozitív tudósítása is közrejátszott. Az sem teljesen világos az érintettek kijelentéseiből, pontosan mikor és miért jött szóba Szlovákia mint lehetséges befogadó ország. Erbílben 2015 márciusa óta hivatalosan működik a pozsonyi Szent Erzsébet egészségügyi főiskola és különböző közgyűjtemények által szponzorált Szent

16 Schelling Zdenka klinika.24 A klinika a Szent Illés templom menekülttáborával is együttműködött, ezért valószínű, hogy a személyes kapcsolatok lényeges szerepet játszottak a döntések meghozásában és a szervezésben. A 149 fős csoport áttelepítése 2015 novemberében került nyilvánosságra. Az első hírek, amelyek megjelentek a szlovák médiában, nagyon homályosak voltak, nem volt egyértelmű az sem, melyik országból érkeznek a menekültek. A politikusok, jótékonysági szervezetek dolgozói és maguk az újságírók is inkább érzelmi alapon nyilatkoztak és pozitív vagy negatív meggyőződésüket hangsúlyozták (például gyakran hangsúlyozták, hogy az érkező menekültek az „igazi” keresztények, mivel Krisztus nyelvén beszélnek). Kevés objektív információ jelent meg a szlovák sajtóban, a belügyminisztérium alá tartozó migrációs hivatal weboldalán található tájékoztatás enyhén szólva elégtelen25, a homonnai menekülttábornak nincs saját weboldala. Természetesen érthető, hogy a menekültek biztonságára való tekintettel nem lehet nyilvánosságra hozni az akció minden részletét, de meggyőződésem szerint a kimerítő, objektív és tárgyilagos információk publikálása részben meggátolta volna a csoport érkezését kísérő rendkívül negatív reakciókat. Szlovákiában a Nyitrai egyházmegye vezetősége és a Pokoj a dobro26 (Béke és jóság) nevű római katolikus jótékonysági szervezet az organizációs partnerek. A nyár folyamán elkezdtek egy önkéntes-hálót építeni, amelybe igyekeztek beszervezni minél több szállást, anyagi támogatást és egyéb segítséget (pl. pszichológiai tanácsadást) kínáló önkéntest. Az eredeti terv szerint, amelyben a szervezet megegyezett a hatóságokkal és a kormányfővel, 25 iraki keresztény családnak, azaz 149 személynek kellett volna érkeznie december elején.


Mindjárt az érkezésük után Nyitra környékén élő családoknál szállásolták volna el őket, akik önként felajánlották házukat, lakásukat e célra és elkezdődött volna az integrációs folyamat. Ennek az elképzelésnek azonban két komoly bökkenője volt. Először is a községek lakossága jelentős része erősen tiltakozott a menekültek befogadása ellen, főleg a saját biztonságát és munkáját féltve.27 A felháborodás nagy teret kapott a médiában és órákon belül országos botrány lett belőle. Itt is észrevehető a felelősek hiányos kommunikációja: a falvak lakossága késve, csak néhány héttel a tervezett letelepedés előtt volt értesült a tervről és nem vett részt a döntés meghozásában. Minden valószínűség szerint nem tudták azt sem, hogy a menekültek biztonsági vizsgálatát elvégezték, mielőtt elhagyták Irakot. A Hudson Institute megbízottjai folytatták le az eljárást, az FBI terrorhárító részlegének volt munkatársai, a Michele és Joseph Assad házaspár vezetése alatt. Sőt, az akció anyagi hátteréről sem adott informácót a sajtó vagy az illetékes hivatalok. Az áttelepítést és a csoport integrációját a Hudson Institute által szervezett, amerikai közgyűjteményben összegyűjtött anyagi forrásból fedezik. A migrációs hivatalhoz közelálló forrásaink szerint a szlovák oldal csak a homonnai tábor épületét biztosítja, amely amúgy is működik az UNHCR tranzit központjaként, és a menedékjog megítélésére szükséges adminisztratív erőt. Másodszor, Szlovákiában általában a menedékjogot kérvényező személyek eleinte valamelyik menekülttáborban, illetve befogadó központban vannak elszállásolva, ahol kezdetnek egy hónapos karantén vár rájuk. Az iraki kereszténycsoport kivétele ebből az eljárásból a jövőre nézve veszélyes precedenst jelenthetne a hatóságok


számára. Viszonylag szigorú rezsimben élnek, a karantén vége után is csak hivatalos kimenővel hagyhatják el a tábort, napi 40 cent zsebpénzt kapnak. A kérvény feldolgozása általában 6-12 hónapig tart, kivételes esetekben tovább. Szlovákiában ritka a menedékjog megadása, rendkívül szigorú kritériumok szerint bírálják el a kérvényeket. Például 2015-ben 8 személy kapott menedékjogot, 2014-ben 14 kérelmező.28 Négy évvel a menedékjog megszerzése után kérelmezhető a szlovák állampolgárság. Forrásaink szerint a legtöbb személy, aki ilyen módon szerezte meg az állampolgárságot, amióta Szlovákia az EU tagállama, szinte azonnal elhagyta az országot és valamelyik nyugat-európai országba költözött.29 A feljebb leírt okoknál fogva december elején, csak néhány nappal a csoport tervezett érkezése előtt, megszületett a döntés, amely szerint nem önkénteseknél, hanem a homonnai befogadó központban, illetve vészhelyzeti tranzit központban szállásolják el az irakiakat. Erőteljes igyekezetünk ellenére nem sikerült választ kapnunk arra, miért pont Homonnára került a csoport.30 Az objektum egy valamikori kaszárnya, amely 2009 óta vészhelyzeti tranzit központként működik. Az UNHCR által szponzorált program keretében harmadik országba való áttelepítésre várnak itt a menekültek, általában az USÁ-ba vagy Kanadába.31 Tudomásunk szerint Eritreából érkezett menekültek tartózkodnak jelenleg a központban e programon belül.32 Közben Erbílben is egyre bonyolultabbá vált a helyzet.33 Az eredetileg tervezett időpontban nem tudta a csoport elhagyni Irakot, mivel az orosz hadműveletek miatt zárva volt a reptér, ami növelte a szervezők aggodalmát a transzport biztonságát illetően. Habár Kurdisztán, más iraki régiókkal szemben biztonságosnak számít, mégis óri-

17

ási rizikót jelentett egy ekkora csoport elszállítása a reptérre és ki az országból. Végül december 11-én, a hajnali órákban landolt a kassai reptéren a különjárat fedélzetén 149 iraki keresztény menekülttel. A Szent Illés templom papja, Douglas al-Bází kísérte őket, néhány nap után azonban visszatért Erbílbe. A csoportot 25 család alkotja, ebből 62 gyerek. Húsznál több 18 és 25 év közötti tagja van a csoportnak, akik Irakban félbeszakították vagy el sem tudták kezdeni az egyetemi tanulmányaikat és itt szeretnék folytatni. Információink szerint két keleti keresztény felekezethez tartoznak – a káldeus és az asszír katolikus egyházak tagjai. Kérdéses, mennyire készültek föl a csoport tagjai arra, ami Homonnán várta őket. Az első hónapban a karantén miatt egyáltalán nem hagyhatták el a tábort, utána is csak hivatalos engedéllyel és legfeljebb néhány órára. A bentlakók között bárányhimlő jelent meg34, ezért február 22-én újra háromhetes karantént rendeltek el, teljes kijárási tilalommal. Az első karantén leteltét követő napokban számos újságíró látogatta meg a tábort. Január 17-én személyes látogatásunk alkalmával meggyőződhettünk arról, hogy ezek a látogatások nagyon negatív benyomást hagytak a közösségben. Zárkózottak voltak, az otthonukról és menekülésükről nem nyilatkoztak, betanult, automatikus frázisokkal válaszoltak kérdéseinkre. Nagyon gyorsan megértették, hogy a szlovák nyilvánosság túlnyomó része erősen ellenzi a befogadásukat és a beilleszkedés nagyon hosszú és nehéz lesz. 2016 januárjában a csoport összes tagja megkapta a menedékjogot. Mivel ezzel szabadon mozoghatnak a schengeni határon belül és munkavállalási engedélyt kérvényezhetnek az EU tagállamaiban, kérdéses, hányan és meddig maradnak Szlovákiában.

18


Jegyzetek * Mgr. Katarína Šomodiová (1985) a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemen végzett politológia – közel-keleti tanulmányok szakot és jelenleg a pozsonyi Comenius Egyetem Összehasonlító vallástudományi tanszékén doktorátusára készül. 2004-2005-ben a Damaszkusi Egyetem nyelvoktató központjának volt a hallgatója, 2007-ben a Qortoba Institute-ban tanult Alexandriában. Kutatása főleg az Európában élő különböző közelkeleti csoportok vallási, etnikai és polgári identitásával foglalkozik. 1

Lásd pl. Fico: Diktát odmietame, kvóty nebude Slovensko rešpektovať; Capon, F. Slovakian PM Refuses to Implement Refugee Quota Plan vagy Slovakia will challenge EU migrant quotas in court: PM.

2

Lásd pl. Žitňanský, R. Fico proti záverom Rady, ktoré sú aj o prerozdelení utečencov, neprotestoval.

3

Lásd. pl. Prijali by sme aj moslimov? Fico si ich integráciu vie len ťažko predstaviť, ale jazyk zjemnil, vagy Migrants crisis: Slovakia 'will only accept Christians'.

4

Lásd pl. Slovensko prijme sto kresťanských utečencov zo Sýrie.

5

Nem léteznek pontos statisztikai adatok a szlovákiai muszlim közösség tagjairól, ill. a szociális struktúrájáról. A következő rövid analízis főleg a szerző terepkutatásán alapszik, amely első fázisa 2003-ban kezdődött és máig tart.

6

Van tudomásunk több Észak- és Nyugat-Európában, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában élő szlovák és felvidéki magyar származású konvertitáról is.

7

Zákon č. 308/1991 Zb. zo 4. júla 1991 o slobode náboženskej viery a postavení cirkví a náboženských spoločností.

8

O 5 minút 12.

9

Lásd pl. Buchanan, R. T. 'We are monitoring every Muslim' after Paris attacks, claims Slovakian PM. vagy Strculová, D. Fico pobúril výrokom o monitorovaní moslimov ich komunitu.

10

Lásd pl. Hollingsworth, B. Prime Minister: Slovakia Will Never Allow ‘Formation of a United Muslim Community’ vagy R. Fico: Musíme zabrániť vytvoreniu ucelenej moslimskej komunity na Slovensku.

11

Egyelőre nem létezik hivatalos jelentés arról, hány muszlim hagyta el Szlovákiát a jelenlegi válság kezdete óta, de kutatásunk során növekedő tendenciát figyeltünk meg. A fő ok, amivel a megkérdezettek távozásukat magyarázzák, a félelem, az extrém jobboldali radikális csoportok és a Smer vezetősége alá tartozó biztonsági erőktől egyaránt.

12

Bán, A. Monitorovaní a vystrašení.

13

Lásd pl. Richard Sulík kijelentéseit a ZDF televízióban: Maybrit Illner. Deutschland hilft – Doch wer hilft uns helfen?

14

Lásd pl. Collins Sullivan, M. Following Syrian Refugees Into an Unwelcoming Slovakia

15

Lásd pl. Shea, N. Christian Syrian Refugees - United States Won't Admit Non-Muslims.

16

Lásd. pl. Williams, S. Inside the refugee camps of northern Iraq.

17

Lásd pl. Iraq Christians flee as Islamic State takes Qaraqosh.

18

Lásd pl. Fache, W. Erbil refugee camp prioritizes education.

19

Ibid.

20

Doran, A. A Skeptic and a Priest among Displaced Christians in Iraq.

21

Al-Bází életéről számos újságcikk és dokumentum készült, lásd például Priest Saving Christians from ISIS. BBC.

22

Lásd pl. Arraf, J. How an Iraqi Christian school became 82 percent Muslim.

23 24

Lásd pl. Kidnapped priest released in Baghdad. Dudová, Z. Klinika bl. Zdenky pre utečencov. A klinika hivatalos weboldala http://www.step-inproject.org/index.html.


25

19

A migrációs hivatal weboldalán megtalálható egyetlen beszámoló a menekültcsoport érkezéséről: Na Slovensko prišlo 149 asýrskych kresťanov. http://www.minv.sk/?tlacove-spravy-6&sprava=na-slovensko-prislo149-asyrskych-krestanov

26

www.pokojadobro.eu

27

Lásd pl. Nálady v obci, kde majú prísť migranti, sú rôzne.

28

http://www.minv.sk/?statistiky-20. A szlovákiai belügyminisztérium migrációs hivatala weboldalán megtalálhatóak az információk a menedékjog kérvényekről és engedélyekről. A 2006 előtti időszakból azonban számokon kívül nem tudunk meg semmit, például azt sem, mely országokból érkeztek a kérvényezők, pl. a 20012004-es nagy menekülthullámban.

29

Pontos statisztikai adatokat nem sikerült szereznünk, mivel a megszólított hivatalok a klienseik biztonságára és magánélethez való jogára hivatkoztak.

30

A feljebb említett bősi menekülttáboron kívül Szlovákiában még két menekülttábor, illetve befogadó állomás működik: Nagyszarván (Rohovce, Dunaszerdahelyi járás), amely családok számára alkalmatlan, mivel a községben csak magyar tannyelvű alapiskola működik, ezért a gyerekek nem tudnak itt államilag előírt oktatásban részesülni; és Apátújfalun (Opatovská Nová Ves, Nagykürtösi járás), ahova általában a menedékjogot kérvényező nők és családok jutnak.

31

Bővebben lásd UNHCR. Homonnai VTK – Vészhelyzeti tranzit központ.

32

V rámci humanitárneho transferu pricestovalo na Slovensko 58 občanov Eritrey. Migračný úrad Slovenskej republiky.

33

Magáról az áttelepítési akcióról és a hátteréről kimerítő információkat kínál például az Escaping ISIS 20/20: Iraqi Christian Refugees Escape ISIS című dokumentumfilm. (2015. ABC News)

34

Kerekeš, L. V tábore v Humennom vypukli kiahne, utečencom z Iraku odložili školu.

Felhasznált irodalom: Arraf, J. (2010. 11. 09.) How an Iraqi Christian school became 82 percent Muslim. The Christian Science Monitor. http://www.csmonitor.com/World/Middle-East/2010/1109/How-an-Iraqi-Christian-school-became-82-percentMuslim (Letöltés 2016. február 27.) Bán, A. (2016. 01. 18.) Monitorovaní a vystrašení. Islamonline.sk webportál. http://www.islamonline.sk/2016/01/monitorovani-a-vystraseni/ (Letöltés 2016. február 27.) Buchanan, R. T. (2015. 11. 17.) 'We are monitoring every Muslim' after Paris attacks, claims Slovakian PM. The Independent. http://www.independent.co.uk/news/world/europe/we-are-monitoring-every-muslim-after-paris-attacks-claimsslovakian-pm-a6737851.html?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201511 (Letöltés 2016. február 27.) Capon, F. (2015.09.23.) Slovakian PM Refuses to Implement Refugee Quota Plan. Newsweek. http://europe.newsweek.com/slovakian-pm-refuses-implement-eu-refugee-quota-plan-333473 (Letöltés 2016. február 27.) Collins Sullivan, M. (2015. 09. 23.) Following Syrian Refugees Into an Unwelcoming Slovakia. National Geographic. http://news.nationalgeographic.com/2015/09/150923-syrian-refugees-arrive-slovakia-protest/ (Letöltés 2016. február 27.) Doran, A. (2015. 07. 30.) A Skeptic and a Priest among Displaced Christians in Iraq. National Review. http://www.nationalreview.com/article/421788/displaced-christians-erbil-iraq-kurdistan (Letöltés 2016. február 27.)

20


Dudová, Z. (2015. 03. 17.) Klinika bl. Zdenky pre utečencov. Zdenka.sk webportál. http://www.zdenka.sk/sk/aktuality-top-spravy/klinika-bl-zdenky-pre-utecencov (Letöltés 2016. február 28.) Escaping ISIS 20/20: Iraqi Christian Refugees Escape ISIS. (2015) ABC. [Dokumentumfilm] https://www.youtube.com/watch?v=hjiafK61NPE (Letöltés 2016. február 27.) Fache, W. (2015. 06. 22.) Erbil refugee camp prioritizes education. Al-Monitor. http://www.al-monitor.com/pulse/originals/2015/06/iraq-displaced-camps-kurdistan-education.html# (Letöltés 2016. február 27.) Fenton, S. (2016.01.09.) Slovakian Prime Minister warns country will stop Muslim refugees from entering. The Independent. http://www.independent.co.uk/news/world/europe/slovakia-wants-to-stop-muslim-migrants-from-enteringa6803811.html (Letöltés 2016. február 27.) Fico: Diktát odmietame, kvóty nebude Slovensko rešpektovať. (2015. 09. 22.) Pravda. http://spravy.pravda.sk/domace/clanok/368428-fico-povinne-kvoty-slovensko-nebude-respektovat/ (Letöltés 2016. február 27.) Hollingsworth, B. (2016. 01. 13.) Prime Minister: Slovakia Will Never Allow ‘Formation of a United Muslim Community’. CNS News. http://www.cnsnews.com/news/article/barbara-hollingsworth/prime-minister-slovakia-will-never-allow-formation-united-muslim (Letöltés 2016. február 27.) Iraq Christians flee as Islamic State takes Qaraqosh. (2014. 08. 07.) BBC. http://www.bbc.com/news/world-middle-east-28686998 (Letöltés 2016. február 27.) Kerekeš, L. (2016. 02. 26.) V tábore v Humennom vypukli kiahne, utečencom z Iraku odložili školu. Denník N. https://dennikn.sk/382361/tabore-humennom-vypukli-kiahne-utecencom-iraku-odlozili-skolu/ (Letöltés 2016. február 27.) Kidnapped priest released in Baghdad. (2006. 11. 29.) AsiaNews.it hírportál. http://www.asianews.it/news-en/Kidnapped-priest-released-in-Baghdad-7879.html (Letöltés 2016. február 27.) Maybrit Illner. Deutschland hilft – Doch wer hilft uns helfen? (2015. 09. 10.) ZDF. [TV műsor] https://www.youtube.com/watch?v=RpLZBCqEKMg (Letöltés 2016. február 27.) Migrants crisis: Slovakia 'will only accept Christians'. (2015. 08. 19.) BBC. http://www.bbc.com/news/world-europe-33986738 (Letöltés 2016. február 27.) Ministerstvo vnútra SR. (2016) Prehľad žiadateľov o udelenie azylu a rozhodnutia v I. stupni od 01.01.2016 do 31.01.2016. http://www.minv.sk/?statistiky-20 (Letöltés 2016. február 27.) Na Slovensko prišlo 149 asýrskych kresťanov. (2015. 12. 11.) Migračný úrad Ministerstva vnútra Slovenskej republiky. http://www.minv.sk/?tlacove-spravy-6&sprava=na-slovensko-prislo-149-asyrskych-krestanov (Letöltés 2016. február 27.) Nálady v obci, kde majú prísť migranti, sú rôzne. (2015. 12. 01.) aktualne.atlas.sk hírportál http://aktualne.atlas.sk/slovensko/spolocnost/nalady-obci-kde-maju-prist-migranti-su-rozne.html (Letöltés 2016. február 27.) Národná Rada Slovenskej Republiky. (1991, módosítva 2007). Zákon č. 308/1991 Zb. zo 4. júla 1991 o slobode náboženskej viery a postavení cirkví a náboženských spoločností. online elérkető itt: http://old.culture.gov.sk/cirkev-nabozenske-spolocnosti/legislatva/zkony/zkon-.-308/1991-zb (Letöltés 2016. február 27.) O 5 minút 12. (2016. 01. 10.) RTVS. [TV műsor] http://www.rtvs.sk/televizia/archiv/10013/84336 (Letöltés 2016. február 27.)


21

One-Hour ABC Special Features Project of Center for Religious Freedom to Help 149 Iraqi Christians Escape ISIS (2015. 12. 18.) Hudson Institute. https://hudson.org/research/12034-one-hour-abc-special-features-project-of-center-for-religious-freedom-tohelp-149-iraqi-christians-escape-isis (Letöltés 2016. február 27.) Petrovič, J. (2015. 09. 09.) Prijali by sme aj moslimov? Fico si ich integráciu vie len ťažko predstaviť, ale jazyk zjemnil. Aktuality.sk információs webportál. http://www.aktuality.sk/clanok/303773/prijali-by-sme-aj-moslimov-fico-si-ich-integraciu-vie-len-tazko-predstavit-ale-jazyk-zjemnil/ (Letöltés 2016. február 27.) Priest Saving Christians from ISIS. (2015. 04. 20.) BBC. [rádióműsor] http://www.bbc.co.uk/programmes/p02p1h12 (Letöltés 2016. február 27.) R. Fico: Musíme zabrániť vytvoreniu ucelenej moslimskej komunity na Slovensku. (2016.01.07) A Smer-sociálna demokracia párt hivatalos weboldala. http://strana-smer.sk/r-fico-musime-zabranit-vytvoreniu-ucelenej-moslimskej-komunity-na-slovensku (Letöltés 2016. február 27.) Shea, N. (2015. 11. 02.) Christian Syrian Refugees - United States Won't Admit Non-Muslims. Hudson Institute. http://www.hudson.org/research/11861-christian-syrian-refugees-united-states-won-t-admit-non-muslims (Letöltés 2016. február 27.) Slovakia will challenge EU migrant quotas in court: PM. (2015. 09. 23.) Reuters. http://www.reuters.com/article/us-europe-migrants-slovakia-idUSKCN0RN13Q20150923 (Letöltés 2016. február 27.) Slovensko prijme sto kresťanských utečencov zo Sýrie. (2015. 07. 21.) Postoj.sk https://www.postoj.sk/5099/slovensko-prijme-sto-krestanskych-utecencov-zo-syrie (Letöltés 2016. február 27.) Strculová, D. (2015. 11. 16.) Fico pobúril výrokom o monitorovaní moslimov ich komunitu. Noviny.sk hírportál. http://www.noviny.sk/c/slovensko/fico-poburil-vyrokom-o-monitorovani-moslimov-ich-komunitu (Letöltés 2016. február 27.) V rámci humanitárneho transferu pricestovalo na Slovensko 58 občanov Eritrey. (2016. 02. 05.) Migračný úrad Slovenskej republiky. http://www.minv.sk/?tlacove-spravy-6&sprava=v-ramci-humanitarneho-transferu-pricestovalo-na-slovensko-58-obcanov-eritrey (Letöltés 2016. február 27.) UNHCR. (publikáció időpontja ismeretlen) Homonnai VTK – Vészhelyzeti tranzit központ. http://www.unhcr-centraleurope.org/hu/mivel-foglalkozunk/attelepites/homonnai-vtk.html (Letöltés 2016. február 27.) Williams, S. (2014. 11. 29.) Inside the refugee camps of northern Iraq. The Telegraph. http://www.telegraph.co.uk/news/worldnews/islamic-state/11260461/Exclusive-Inside-the-refugee-camps-ofnorthern-Iraq.html (Letöltés 2016. február 27.) Žitňanský, R. (2016. 02. 25.) Fico proti záverom Rady, ktoré sú aj o prerozdelení utečencov. neprotestoval. Denník N. https://dennikn.sk/381395/fico-proti-zaverom-rady-ktore-su-aj-o-prerozdeleni-utecencovneprotestoval/?ref=top (Letöltés 2016. február 27.)

22


Aslan Margit* 1

„A gát előbb vagy utóbb átszakad” Tárgyalások a bevándorlók Törökországba való visszaküldéséről 2016 elején A bevándorlók helyzete napról napra egyre bonyolultabbá és egyre nehezebben kezelhetővé válik Európa számára. A 2016 elején kezdődő újabb menekülthullám destabilizálják Európa helyzetét és egy új pénzügyi válság lehetősége körvonalazódik. A problémák jelentős részének egyik oka, hogy az európai bürokratikus eljárások keretei között – ahogyan több száz jelentés és pontos adatok elbírálásra kerül – ekkora tömegben, közel egy időben érkező migránsok ellenőrzése, regisztrálása gyakorlatilag lehetetlenné vált. Egy egyetemi tanárral e helyzet lehetséges következményeiről, Európa állítólagos „iszlámosításáról” és egy esetleges „muzulmán Rómáról” beszélgettem. Ő messze nem értett velem egyet, szerinte Európai „iszlamizálódásának veszélye” jelen pillanatban megalapozatlan, tekintve az Európában létező muzulmán lakosság 5%-os arányát az európai lakosság egészéhez mérve. Azonban ha tekintetbe vesszük, mennyire sikerült Angliának „elnyelni” a muzulmán menekülteket, és megnézzük Franciaország helyzetét, valamint azokat a problémákat, melyekkel Németország kezd szembenézni (1000 szexuális visszaélés Szilveszter éjszakáján), óhatatlanul is arra kell gondolnunk, vajon az Európai Unió képes lesz-e kezelni a kialakult helyzetet? Európának valóban szüksége van fiatal népességre. Európa több millió bevándorlót képes befogadni, de egy betelepítési terv, ha létezett volna, talán jobb lett volna 1990 után, vagy talán már akkor is létezett

nyitottság a bevándorlók felé. Milyen esélye lehet az európai férfiaknak, akik részben törékenyek, műveltek, számos egészségi problémával küzdenek már gyermekkortól kezdve, a többségükben férfi, egészséges „félbarbár” bevándorlókkal szemben? Mennyire lehet kezelni az EU-ba belépők helyzetét, ha több ezren eltűnnek? A legújabb Europol becslések már 10 000 egyén eltűnéséről szólnak.2 A volt szocialista országokból érkezett bevándorlók nagy része visszatért hazájába, és néhány éven belül még nagyobb számban térnek majd vissza, illetve ugyanez a helyzet az egykori Jugoszláviából érkezettek esetén is, de a mostani helyzet teljesen más. Meddig lehet őket „ideiglenes vendégeknek” tekinteni? Az Európában született gyerekeik esetében megtagadhatók-e azok a jogok, amelyeket gyermek és anya élvezhet az európai országokban? Bár sok állam ad majd menedékjogot a bevándorlóknak, nem tagadható, hogy megpróbálják majd szelekciónak alávetni őket, és csak azokat fogadják be, akik megfelelnek bizonyos szelekciós kritériumoknak. Egy újabb törvénytervezet szerint a bűnözőket azonnal kiutasítanák3, és azoknak, akik családjukat szeretnék egyesíteni 2 éves határidőt szabnának. Emellett megteremtik annak lehetőségét is, hogy a családegyesítés a törökországi, jordániai és libanoni menekülttáborokban levő családtagok esetén is megtörténhessen, de ugyancsak két éves határidővel. Menekültek százezrei akarnak majd élni a családegyesítés lehetőségével.


Előnyt élveznek majd azok a menekültek, akinek életét veszélyezteti egy esetleges kivégzés abban az országban, ahonnan elmenekültek, s így automatikusan előnyben részesülnek bizonyos embercsoportok, akiknél ezáltal 1 évre csökken a családegyesítés határideje. Azok a menekültek, akik sikeresen elvégeznek egy szakképzést, két éves munkaengedélyt kapnak.4 De mi lesz a többi menekülttel? A Szíriába visszaküldés lehetősége még legalább néhány évig, legalábbis amíg a dolgok stabilizálódnak, szinte nullával egyenlő. Elméletileg a bevándorlókat abba az országba fogják viszszaküldeni, ahol először beléptek Európába, tehát Törökországba…, és ismét csak Törökországba. Tulajdonképpen, a kritériumoknak meg nem felelő menekülteket a kvótákat elfogadó balkáni országok felé fogják terelni. A német kormány koordinátora, Peter Altmaier a menekültek kérdéséről úgy nyilatkozott, hogy tárgyalásokat folytatnak Törökországgal és más országokkal, de 2016 első hónapjában már 50 000 menekültet utasítottak ki. Az EU hajlandó a menekülteket befogadó országok számára különböző előnyöket biztosítani a kereskedelem, a kedvezőbb feltételű export stb. terén. Egy másik szelekciós feltétel azokat a menekülteket érinti, akik afrikai országokból származnak, pl. Algéria, Tunézia, Marokkó. Őket is visszaküldik majd, ha ezek az országok a „biztonságos országok” közé sorolhatóak lesznek.5 Aleksandar Vucic szerb miniszterelnök nemtetszésének adott hangot az EU azon törekvéseire nézve, hogy a balkáni országokban helyezzenek el menekülteket. Egyértelműen kifejtette, hogy Szerbia számára „ez nem lehetséges, mert Szerbia nem parkoló és nem is lehet azzá senki számára.” Így a balkánra kerülő bevándorlók száma a Szlovénia és Horvátország által

23

befogadottak számára korlátozódik.6 Jelen pillanatban olyan országok, mint Magyarország és Románia nem mutatnak túl nagy nyitottságot a téma irányában. Első pillantásra úgy tűnik, hogy Törökország és Görögország viseli a menekültválság nehezét. Vajon a Balkán egy „második menekült zóna” lesz? Azoknak a száma, akik 2015 kora őszéig elhagyták Szíriát, meghaladja a négymilliót. Az ENSZ 2016. januári adatai szerint a konfliktushelyzet előtti 23 millió szíriai lakosból 13,5 millió embert érint a háború vagy menekül előle.7 Törökországban, bár hivatalosan 2 millió bevándorlót jelentettek, nem hivatalos számuk meghaladta ennek kétszeresét. A bevándorlók életkörülményei a törökországi menekülttáborokban a világon a legjobbak, de ezekben táborokban a bevándorlóknak csupán 12%-a található, a többiek „a városokban levő menekültek”.8 A kurdok Németországot eszményítik, nagyon kevesen maradnának Törökországban, arra hivatkozva, hogy csökkent a biztonság az Európában élvezhető biztonsághoz képest.9 A valóságban azonban számos kurd gond nélkül él Törökországban. Érvelésük mögött politikai és gazdasági érdekek húzódnak meg. A Törökország határain illegálisan átlépő bevándorlók között elsősorban kurdok voltak, akik az Assad rendszer alatt nem kaptak személyazonosító iratokat. A bevándorlók számának csökkentése érdekében Ausztria a határellenőrzés visszaállítását tervezi Olaszország, Szlovénia és Magyarország felől további 12 határátkelőn, hogy a migránsok beáramlását kezelni tudja,10 illetve a befogadható menedékkérők számát a tavalyi 90 000-ről idén 37 500-ra csökkenti, előrevetítve, hogy 2019ig 50 000 menedékkérőt telepít haza. A bevándorlók újabb útvonala Oroszországon át Finnország felé halad, ahol utóbbi ország 1 340 kilométeren drónokat készül

24 tesztelni.11 Az idei év első heteiben a német határon napi szinten 100-200 olyan menedékkérő belépését tagadták meg, akik nem feleltek meg a kiválasztási kritériumoknak, de mégis napi kétezernek sikerült belépnie.12 Seehofer Bajorország miniszterelnöke, a Bajor Keresztényszociális Unió elnöke azzal fenyegetett 2016 januárjának végén, hogy ha nem védik jobban Németország határait a bevándorlókkal szemben, akkor a Német Szövetségi Alkotmánybírósághoz fog fordulni.13 Lengyelország jelen pillanatban csak 100 menedékkérőt hajlandó befogadni.14 Más országok, hogy a költségek kis részét megtérítsék, javak elkobzásához folyamodtak. A svájci hatóságok törvényi felhatalmazás alapján elkobozzák a menedékkérők 1 000 svájci frankon felüli javait, kivéve az érzelmi értéket képviselő tárgyakat. Hollandia elkobozza a családonként 11 790 eurót meghaladó összeget, Dánia az 1 340 eurót meghaladó összegeket. Bajorországban mindent el lehet kobozni, ami a 750 eurót meghaladja, Baden-Württemberg tartományban a határösszeg 350 euró.15 A Görögország és Macedónia közötti határ lezárásának lehetősége ahhoz vezetett, hogy sokan szerencsét próbálnak még akkor is, ha az időjárás meglehetősen hideg. Az időjárás felmelegedésével viszont a bevándorlók száma legalább duplájára nőhet. Törökország bevándorlási politikában betöltött kulcsszerepét geostratégiai helyzete adja. Gyakran azonban Törökország szerepét átkelési, tranzit zónára minimalizálják, ami Murat Erdoğan professzor szerint nem felel meg a valóságnak, mivel a bevándorlók csupán 10%-ának sikerül európai országokba továbbmennie, míg 90%-uk Törökországban marad. Sokan azok közül, akik azt remélik, hogy továbbmehetnek, olyan várost választanak, mint


Isztambul, Izmir vagy Edirne, ahonnan szárazföldi vagy tengeri úton indulnak tovább a bevándorlók. Törökország több mint 9 milliárd dollárt fordított a migránsokra, míg az Európai Közösség csupán 400 millióval támogatta. A költségek tehát nagyon magasak, a bevándorlók számának túlzott növekedése miatt az AFAD (a török kormány katasztrófavédelmi igazgatósága) napi költsége 2,5 millió dollár.16 A bevándorlók második tömeges beáramlása, mely Európát fenyegeti, át fogja értelmezni Törökország jelentőségét partnerországként az európai biztonsági politika terén és az ország bevonását a kidolgozott stratégiákba. Becslések szerint 2016-ban egymillió menekült érkezik az EU-ba Törökország irányából.17 A határok biztonsága és a bevándorlók számának csökkentése érdekében az EU a Törökországgal kötött megállapodáshoz folyamodik. A politikai játék eredményeképpen az EU-államok elismerik Törökország pénzügyi és humanitárius erőfeszítéseit és „hozzájárulnak” ők is valamivel, mert, ahogy a holland miniszterelnök, Mark Rutte kijelentette, eddig túl sokkal nem járultak hozzá.18 A Törökország által kért 5 milliárd euróból csak 3 milliárd átadásáról döntöttek, viszont már úgy tűnik, ezt sem Törökország fogja kapni, hanem más megoldásokon gondolkodnak. Sikertelen volt a megegyezés arra nézve, hogy hogyan is legyen elköltve a pénz: az EU iskolák építésére voksolna, ezzel ellentétben Brüsszel szerint csak részben kellene építkezésre fordítani a pénzt, a másik részét pedig a menekültek kellene kapják19. Az ALDE elnöke a 3 milliárd eurós összegről való lemondást szorgalmazza, illetve annak újraosztását, hogy az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságát (UNHCR) segítsék, és hogy a törökországi menekülteket közvetlen támogatásban részesítsék.20


Bár egész Európa Törökországban látja a migrációs probléma megoldásának kulcsát, Törökország helyzete mégis különbözőképpen ítélik meg az európai vezető politikusok. „Szükségünk van Törökországra és ők ennek tudatában vannak. Kemény tárgyalók. Tévedtek viszont, ha túlságosan a török segítségre hagyatkoztok”, mondta egy német tisztségviselő.21 Ugyanakkor, Panagiotis Kouroumblis belügyminiszter, francia és német kollégája, Bernard Cazeneuve, illetve Thomas de Maiziere látogatásakor kifejezte reményét arra nézve, hogy a harmadik országok közé sorolt Törökországgal kapcsolatban az EU nem fog elhamarkodott döntéseket hozni.22 Bár kezdetben az egyezség némileg eltérő árnyalatot kapott, a „lehetőségek a törökországi menekültek számára” mechanizmust 2016. január 1-én kellett gyakorlatba ültetni. Célja az EU és Törökország együttműködése alapján kezdetnek kínált 3 milliárd dollár kezelése,23 amely a menekültek szállásának és ellátásának biztosítására szolgál. A másik oldalnak is megvan a maga véleménye. A „megoldás” csupán illetéktelen javaslatnak tűnik, amely nem korlátozódhat egyszerű pénzbeli megoldásra, hanem politikai és társadalmi összetevői is vannak. Nem könnyű Törökországnak vállalni a rá kiosztott „bevándorlók gyűjtő országa” szerepet, mivel a gyűjtőközpontok számát további hattal kellene növelni. Emiatt az EU és Törökország közötti együttműködés 2016-ban egyre sürgetőbbnek tűnik, és az eddigiekhez viszonyítva új szempontokat is magában foglal, egy teljesen egyértelmű politikai és funkcionális migrációs és menedékügyi politika kidolgozása és végrehajtása révén. Elvégre az adott körülmények között természetes, hogy Törökország a probléma legjobb feltételek közötti megoldására törekszik, tekintettel előnyös hely-

25

zetére, és sok mindent megkaphat az EUtól, amit eddig megtagadtak. Ez az előny viszont nagy hátránnyá is válhat, ha több millió menekültet kell majd eltartania a török gazdaságra hagyatkozva. Törökország vállalja a bevándorlók viszszafogadását bizonyos EU-s ígéretekért cserében: a tagállamok által ígért pénzen túl, az EU-tagságról szóló tárgyalások újraindítását és az ország schengeni övezetbe való bevételét, azaz a török polgárok vízum nélküli utazásának lehetőségét is ígérték (török források szerint). Ez azonban megosztja a török népességet, felvetve annak kérdését, miként lesz képes az ország elviselni több millió menekültet. Eközben megvitatták a rend helyreállításának szükségességét az EU és Törökország közös határa mentén és évi két alkalommal csúcstalálkozók szervezését annak érdekében, hogy az EU és Törökország hatékonyabban oldja meg a felmerülő problémákat. Bár a nyugati média a török állampolgárok vízum nélküli utazásának lehetőségéről ír, a török sajtó – a miniszterelnököt is idézve – nem habozik egyértelműen a schengeni övezetbe való befogadásról beszélni (lásd az idézett sajtóhivatkozásokat). A sajtó megfigyelése szerint, a török állampolgárok vízum nélküli utazása már szóba sem jön, az egyetlen tárgyalt kérdés a Törökországba visszaküldendő bevándorlók problémája. Az ígéretek mindkét oldalon választási üzenetekkel telítettek, és céljuk, hogy az intézkedésekhez megnyerjék a közvélemény támogatását. Ez olyan alkalom, amikor nem szabad kihagyni semmilyen esélyt vagy lehetőséget, olyan út, amely lehetőségeket kínál. Davutoğlu török miniszterelnök világosan kifejtette, hogy a schengeni kérdésben tett lépések nélkül, illetve anélkül, hogy a török állampolgárok lehetőséget kapjanak a vízum nélküli utazásra Európán belül, nem is jöhet

26 szóba megállapodás a bevándorlók visszafogadásáról.24 A török fél szükségszerűnek látja a schengeni vízum liberalizációját. Minél jobb szabályozás jön majd létre és minél könnyebben lépnek majd be a török polgárok a schengeni térbe, annál könynyebb lesz a nem török állampolgárok belépésének szabályozása is. Ha szabályozott, szervezett módon lépnek be a bevándorlók, képesek lesznek megállítani az ellenőrizetlen határátlépéseket.25 A tárgyalások ebben a kérdéskörben még távolról sem fejeződtek be, és Törökország nem adja fel, ez világos.26 Reméljük, hogy 2016 júliusától mind a bevándorlók visszafogadását, mind pedig a schengeni vízum kérdését gyakorlatba ültetik. Bár a vízum kérdésének megvitatására csak 2017-ben kerülne sor, a török kormány arra törekszik, hogy közelebb hozza ezt az időpontot.27 Tény, hogy a bevándorlók problémája nem kizárólag Törökország gondja, így senki nem szabhat feltételeket, amelyeket nekik teljesíteniük kellene. Ez közös probléma, amelyet stratégiailag kell megoldani.28 Ahmet Davutoğlu Törökország és Németország közötti kormányközi konzultációs mechanizmus első találkozóján való részvétele alkalmával a német miniszterelnöktől ígéreteket kap annak érdekében, hogy csökkentse az Európába belépő migránsok számát. Ennek fejében Németország támogatni fogja Törökországot a vízum nélküli belépés érdekében 2016 októberétől. A két ország megállapodott abban, hogy együttműködnek a schengeni övezetbe való vízummentes belépés érdekében.29 Hogy Törökország milyen mértékben igyekszik kihasználni ezt a helyzetet, azt hiszem, épp annyira vitatható, mint annak a módja, ahogy az érintett európai államok próbálják a balkáni országok felé terelni azokat a bevándorlókat, akik nem feleltek meg a szelekciós feltételeiknek. Ebben az esetben


Törökországnak olyan ütőkártyája van, amely bármikor képes „társadalmi robbanást” előidézni Nyugat- vagy Kelet-Európában. Egy másik feltehető kérdés: „Hogyan fogják kezelni a balkáni országok ezt a helyzetet 2016ban?” Sikerül-e majd török mintára „elfogadhatatlan módon kihasználniuk a helyzetet”, ahogy ugyanaz a német tisztségviselő fogalmazott,30 vagy csendben elfogadják a rájuk kiszabott kvótákat. Visszatérek egy kérdésre, amit egy 2015 nyarán írt cikkben vetettem fel, amikor Törökország az európai országok támogatását kérte, hogy turkománokat és persze más szíreket fegyverezzen fel, azért, hogy Szíria szabadságáért harcoljanak. Természetesen az intézkedés a menekülttáborokban élő, harcképes szír férfiak felfegyverzését és szír területre való fokozatos áthelyezését célozta. Csupán azt kérdezem, nem kellett volna Törökország ezen kezdeményezését támogatni? És ismét csak, miért nem ültették ezt a kezdeményezést a gyakorlatba? Tényleg nem volt tiszta és világos, hogy egy bevándorlási hullám következik? Törökország hatalmas összegeket költött a bevándorlók ellátására. Több millió más kultúrájú ember befogadása – még akkor is, ha szunnita muzulmánok – több problémát vet föl hosszú távon. Mivel Szíria újjáépítésére nincs lehetőség az elkövetkező 5 évben, hogy a bevándorlók visszatérhessenek hazájukba, számos bevándorlónak Törökország lesz a hazája több mint egy évtizedig. Ez azt jelenti, hogy számukra jövőt kell biztosítani, azaz munkát, oktatást a gyermekeknek, iskolákat és képzéseket a fiataloknak, más szóval, integrációt a török társadalomba. Ha sikerül a hosszú távú integráció, az további kérdéseket vet fel, mint például a kulturális különbségek, amelyek az utóbbi század „török hódítói” és „szír áldozatai” között nyilvánultak meg. A hanafiták és a vahabiták közötti ellenté-

27


tek minden igyekezet ellenére sem szüntethetők meg teljesen. Ehhez hozzáadódnak a közvetlen problémák, amelyeket a menekültek által végzett feketemunka, az állampolgárság és az ezzel kapcsolatos jogok megadása okoz, melyek közül sok a török állampolgárok rovására történik. Egy, a washingtoni Brookings Institut által készített jelentés, amelyben Dr. Kemal Kirişçi professzor is közreműködött, megfigyeli a Törökországot sújtó hatalmas költségeket ebben a kérdéskörben, ezért jelen helyzetben az integrációt tartja legjobb megoldásnak. Itt kezdődik a hosszú távú stratégiák hiányának problémája.31 Törökország, Jordánia, Libanon megpróbálja integrálni a bevándorlókat saját munkaerőpiacán. A török társadalom nem annyira nyitott, mint korábban. A „muzulmán testvériség” érzése úgy tűnik, elhalványul.32 A valóság elkülönül a gondolatok szintjétől. Sok lakástulajdonos inkább üres házakkal marad, mint hogy gondja legyen a szírekkel. A kezdetektől fogva kikötik, hogy „nem szíriaiaknak”. Jordániában vagy Libanonban sem hiszem, hogy jobb a helyzet. Február közepe a migrációs probléma újabb dimenzióit hozta. Várható volt, hogy az Égei-tenger lecsendesedése újabb migrációs hullám érkezését készíti elő Európa irányába, de az orosz beavatkozás Szíriában, miként a libanoni Hezbollah akciója kedvezett a szíriai hadseregnek, hogy új pozíciókat nyerjen, s így több tízezer szíriai emiatt volt kénytelen a menekülést választani. Számuk a sajtóban változó. Az európai sajtó 40 ezer határok közé szorult szíriairól beszél, míg a török miniszterelnök 60 ezer emberről a határhoz közeledőeket beleértve, és visszarendelte a rendőrség és a hadsereg minden szabadságon lévő alkalmazottját. Brüsszel felszólította Törökországot, hogy nyissa meg határát a szír hadsereg

1.

FOTÓ34 ÉS

2.

FOTÓ35:

MIGRÁNSOK

ÚTON

EURÓPA

FELÉ

offenzívája elöl menekülő, a török határon rekedt pár tízezer szíriai menekült előtt a Genfi Egyezmény értelmében.33 November végén Ankara megállapodást kötött az EU-val a közösség külső határainak védelméről, de a bevándorlók még mindig megkísérlik a tengeri átkelést Törökországból a görög szigetekre s így lépjenek be az EU-ba. Az Európába való belépési „hot spot” pontok létrehozását, ahol a menekülteket meghatározott szempontok szerint lehetne szelektálni, Hakkı Akil, a párizsi török nagykövet szégyenletes javaslatnak nevezte. Egy ilyen fajta szelektálás megtagadná a valóban rászorulók esélyeit arra nézve, hogy menedéket kapjanak.36 A menekült-regisztrációs központokat az Égei-tenger görög szigetein – Chios, Kosz, Lerosz, Szamosz és Leszbosz – február közepéig kellett létrehozni, összesen ötöt. A bevándorlók egyre növekvő számának csökkentése nem könnyű feladat. Csupán

28 2016 januárjában 58 600 személy kelt át Görögországba. Emiatt az Európai Bizottság figyelmeztette Görögországot a belső határellenőrzés visszaállítására a schengeni övezet belsejében, és az ország de facto elszigetelésére, ha nem sikerül szabályoznia a török határ irányából tengeri úton beáramló bevándorlók számát, mivel ez a schengeni térség déli külső határa.37 Ha Athén nem hajtja végre az ajánlásokat, a Bizottság alkalmazhatja a Schengeni Kódex egyik intézkedését – erre eddig nem volt példa – azaz hat hónap helyett akár két évre is kiterjesztheti azt az időszakot, amikor a tagállamok visszaállíthatják a határellenőrzést a schengeni térségben.38 Új javaslatok születtek a Görögország és Törökország közötti határ, azaz az EU külső határának biztonságára, egy sor intézkedés, melyek között található egy gyors beavatkozású európai erő létrehozása is, amely a helyzet kezelése érdekében együttműködne a Frontex Európai Parti- és Határőrséggel az Európai Bizottság által javasolt formában. Másik javaslat a regisztrációs hotspotok befogadó központokká való alakítása, amelyek fenntartásához a tagállamok is hozzájárulnak, mivel ellenkező esetben el kell hagyniuk a schengeni övezetet, vagy az európai kék kártya beve3. FOTÓ. OSZMÁN STÍLUSÚ KAROSSZÉKEK, AMELYEKET ABDULAZIZ SZULTÁN FRANCIAORSZÁGBÓL HOZOTT (ÉS ERDOĞAN FELÚJÍTTATOTT), AHOL A TÖRÖK ELNÖK ÉS A NÉMET KANCELLÁR TÁRGYALT 2015 ŐSZÉN.


4.

FOTÓ:

A MODULÁRIS

FALRENDSZER KONCEPCIÓJA

A MAGAS KOCKÁZATÚ TERÜLETEK HATÁRÁN.

TÖRÖKORSZÁG, 2015.

AUGUSZTUS ELEJÉN.43

zetése, mely révén különbséget lehet tenni a gazdasági és a politikai bevándorlók között. Mindezeket a javaslatokat az ALDE elnöke szorgalmazza.39 Továbbra is némileg vitatható a „visszaküldés tilalmának” nemzetközi jogi elve, amely védelmet nyújt azoknak, akik szeretnének egy biztonságos országban élni, saját országaik rossz helyzetéből menekülve. Ez magában foglalja azt, hogy a menedéket keresőknek menedékjogot kell adni, és nem küldhetők vissza származási országukba. Ez az elv a menekültek, menedékkérők esetében is alkalmazandó.40 Még ha valódi stratégának bizonyult is, illetve különleges módon tudott kezelni különböző helyzeteket, vajon képes lesz-e Törökország tárgyalni ebben a helyzetben? Talán a biztonsági kerítés, amely a törökszír határon épült beton tömbökből, automatikus felvételkészítő berendezésekkel ellátva, majdnem készen van.41 2015-ben a török hatóságok egy sor kísérletet tettek, hogy az EU érzékenységét fokozzák a szíriai migráció mint nemzetközi probléma iránt, főként különböző beszédekben július-augusztusban, amikor is Törökország nagyméretű migrációs hullámmal szembesült.42 Európa azonnali válasza és támoga-


tása hiányában végig kellett nézze augusztusban és az ősz folyamán a bevándorlók illegális határátlépését. A bevándorlók problémája ördögi kör, amelyet alaptalan ígéretek és kemény érdekek alkotnak, s ezek tétjét – úgy tűnik –, hogy egyes államok csoportja más államok rovására már el is „nyerte”. Amit még veszélyesebbnek találok, az, hogy a „szabadulás érdekében megpróbálják Törökországot színültig tölteni bevándorlókkal, és ez a súly, más, külső, kicsinyes tervekkel44 alátámasztva, a fent említett „demográfiai robbanáshoz” vezethet. Nem zárhatom

29

mással ezt az értekezést, csakis az Európára közelítő veszély érzékeltetésével, amit II. Abdullah király különös kifejezőerővel fogalmazott meg: „Úgy vélem, hogy a gát előbb vagy utóbb át fog szakadni”. Természetesen ezt a kijelentést saját országára vonatkozóan tette, hogy felhívja a figyelmet, Jordánia is nagyszámú bevándorlónak ad otthont, az állami költségvetés elkülönített 25 százalékát fordítják a bevándorlók segítésére, ami miatt a jordániaiak szenvednek,45 de ez nem fog örökké tartani. A „gátszakadás” veszélye Törökországot és Libanont is éppúgy fenyegeti.

Jegyzetek * Dr. Margarete Aslan a Babeș-Bolyai Egyetem Turkológia és Közép-Ázsia Tanulmányok Intézet kutatója, egyben ügyvezető titkára. 1

II. Abdullah jordán királytól idézet, in Raluca Manga, Iordania a ajuns în punctul critic din cauza fluxului de refugiați, averizează regele Abdullah, in Mediafax, 2016. február 2.

2

Migranții minori dispăruți riscă sclavia …, in Agerpres, 2016. február 2. Letöltés 2016. február 15. http://www.agerpres.ro/externe/2016/02/02/migrantii-minori-disparuti-risca-sclavia-sau-prostitutia-jurnalist-08-15-06

3

Celal Özcan, Almanya`da suç isleyen mülteciler Türkiye`ye gönderilecek, in Hürriyet Gazetesi, 2016. február 1. .http://www.hurriyet.com.tr/almanyada-suc-isleyen-multeciler-turkiyeye-gonderilecek-40047925 Letöltés 2016. február 15.

4

Berlin`de koalisyon partilerin „iltica” uzlaşması, in Deutsche Welle Türkçe Press, 2016. január 29. http://www.dw.com/tr/berlinde-koalisyon-partilerinin-iltica-uzla%C5%9Fmas%C4%B1/a-19010969 Letöltés 2016. február 15.

5

Ibidem.

6

Anunț dur al premierlui sârb despre refugiații: Nu vom deveni o parcare! in Ziare.com, 2016. február 3. http://www.ziare.com/invazie-imigranti/serbia/anunt-dur-al-premierului-sarb-despre-refugiati-nu-vom-devenio-parcare-1407224 Letöltés 2016. február 15.

7

Războiul din Siria, Peste 260.000 de morți, o populație dezrădăcinată, și o țară în ruine, in Agerpres, 2016. február 4. http://www.agerpres.ro/externe/2016/02/04/razboiul-din-siria-peste-260-000-de-morti-o-populatiedezradacinata-si-o-tara-in-ruine-afp--12-43-05. Letöltés 2016. február 15.

8

Selin Girit, Suriye mülteciler dosyası: Misafirlik uzadı mı?, in BBC Türkçe, 2015. október 15. http://www.bbc.com/turkce/haberler/2015/10/151005_suriyeli_multeciler Letöltés 2016. február 15.

9

Ibidem.

10

Austria introduce controale la punctele de frontieră cu Italia, Slovenia și Ungaria, in România TV.net, 2016. február 16.http://www.romaniatv.net/austria-introduce-controale-la-punctele-de-frontiera-cu-italia-sloveniasi-ungaria_274735.html#ixzz40MfMjn3c Letöltés 2016. február 15.

30 11


Criza refugiaților: Finlanda va testa drone la granița sa cu Rusia, in Agerpres, 2016. február 1. http://www.agerpres.ro/externe/2016/02/01/criza-refugiatilor-finlanda-va-testa-drone-la-granita-sa-cu-rusia20-20-00 Letöltés 2016. február 15.

12

Almanya günde 100-200 sığınmacıyı reddediyor, in Deutsche Welle Türkçe Press, 2016. január 24. http://dw.com/p/1Hj7B Letöltés 2016. február 15.

13

Merkel hükümetinde mülteci çatlağı, in Deutsche Welle Türkçe Press, 2016. január 26. http://dw.com/p/1Hjsl

14

Polonia va primi numai 100 de refugiați pe care i-a verificat minuțios, in Agerpres, 2016. január 7.

Letöltés 2016. február 15. http://www.agerpres.ro/externe/2016/01/07/polonia-va-primi-numai-o-suta-de-refugiati-pe-care-i-a-verificat-minutios-15-24-13 Letöltés 2016. február 15. 15

Ana Ilie, Imigranți în Europa: unde și de ce li se confiscă bunurile, in Ziare.com, 2016. január 27. http://www.ziare.com/invazie-imigranti/europa/imigranti-in-europa-unde-si-de-ce-li-se-confisca-bunurile1406068 Letöltés 2016. február 15.

16

Selin Girit, op.cit.. , in BBC Türkçe, 2015. október 5.

17

Criza imigranților abia la început, Un milion de migranți vor debarca anul acesta în Grecia, in Ziare.com, 2016. január 29. http://www.ziare.com/invazie-imigranti/siria/criza-refugiatilor-abia-la-inceput-un-milion-demigranti-vor-debarca-anul-acesta-in-grecia-1406538 Letöltés 2016. február 15.

18

Yusuf Özkan, Hollanda Başbakanı: Türkiye mülteciler için çok şey yaptı, in BBC Türkçe, 2016. február 6. http://www.bbc.com/turkce/haberler/2016/02/160205_hollanda_multeci Letöltés 2016. február 15.

19

Ankara 5 milyar Euro istiyor, in Deutsche Welle Türkçe Press, 2016. január 30. http://dw.com/p/1HmAN Letöltés 2016. február 15.

20

Guy Verhofstadt propune o abordare „mai europeană” a crizei refugiatilor, in Agerpres, 2016. február 2. http://www.agerpres.ro/externe/2016/02/02/guy-verhofstadt-alde-propune-o-abordare-mai-europeana-a-crizei-refugiatilor-14-34-17 Letöltés 2016. február 15.

21

AB-Türkiye mülteci görüşmeleri tıkandı, in Milliyet Gazetesi, 2015. november 21. http://www.milliyet.com.tr/ab-turkiye-multeci gorusmeleri/dunya/detay/2151087/default.htm Letöltés 2016. február 15.

22

Mülteciler Türkiye`ye gönderilsin, in Deutsche Welle Türkçe Press, 2016. február 5. http://dw.com/p/1HqRL

23

AB`den mülteciler için Türkiye`ye 3 milyar Euro, in Milliyet Gazetesi, 2015. november 25. Február 15 2016,

Letöltés 2016. február 15. 20.00. cím: http://www.milliyet.com.tr/ab-den-multeciler-icin-turkiye-ye-gundem-2153195/ Letöltés 2016. február 15. 24

Avrupa`ya net mesaj: Schengen olmadan geri kabul yok, in Milliyet Gazetesi, 2015. október 15. http://www.milliyet.com.tr/avrupa-ya-net-mesaj-schengen/siyaset/detay/2132449/default.htm Letöltés 2016. február 15.

25

Ibidem.

26

Avrupa`ya vizesiz seyahat,” Ekim 2016`da başlayabilir”, in BBC Türkçe, 2015. november 29.

27

Merkel ile görüşen Davutoğlu, Schengen için Tarih verdi, in Haberler.com, 2015. október 18. http://www.haber-

28

Avrupa`ya net mesaj: Schengen olmadan geri kabul yok, in Milliyet Gazetesi, 2015. október 15.

http://www.bbc.com/turkce/haberler/2015/11/151129_abzirve_vize Letöltés 2016. február 15. ler.com/ahmet-davutoglu-ile-angela-merkel-in-ortak-basin-7789956-haberi/ Letöltés 2016. február 15. 29

Almanya ve Şansölye Merkel yalnız değildir, in Milliyet Gazetesi, 2016. január 23. http://www.milliyet.com.tr/almanya-ve-sansolye-merkel-yalniz/dunya/detay/2183011/default.htm Letöltés 2016. február 15.

30

AB-Türkiye mülteci görüşmeleri tıkandı, in Milliyet Gazetesi, 2015. november 21.


31

31

Selin Girit, op.cit., 2015. október 5.

32

Lásd: Margareta Aslan, Problema refugiaţilor sirieni în Turcia [The problem of Syrian refugees in Turkey], in GeoPolitica Journal (supplement), no. 48/1 supplement, 4/2012, TopForm Publishing House, Bucharest, pp.83-108.

33

Turcia trebuie să primească refugiații din Alep (responsabili europeni), in Agerpres 2016. február 6. http://www.agerpres.ro/externe/2016/02/06/turcia-trebuie-sa-primeasca-refugiatii-din-alep-responsabili-europeni--12-33-40 Letöltés 2016. február 15.

34

Üç milyar Euro Türkiye`ye gidiyor, in Deutsche Welle Türkçe Press, 2016. február 3. http://dw.com/p/1HpQz. Letöltés 2016. február 15.

35

Binlerce sığınmacı Avrupa`ya doğru yolda, in Deutsche Welle Türkçe Press, 2016. február 2. http://dw.com/p/1HoHF Letöltés 2016. február 15.

36

Arzu Çakır, Türkiye mülteciler için 7,6 milyar dolar harcadı, in Amerika`nın Sesi, 2015. szeptember 9. http://www.amerikaninsesi.com/content/turkiye-multeciler-icin-7-6-milyar-dolar-harcadi/2969729.html Letöltés 2016. február 15.

37

Hotspoturile în Grecia vor fi gata până la 15 februarie (UNHCR si guvernul grec), in Agerpres 2016. február 4. http://www.agerpres.ro/externe/2016/02/04/-hotspot-urile-in-grecia-vor-fi-gata-pana-la-15-februarie-unhcrsi-guvernul-grec--09-41-11 Letöltés 2016. február 15.

38

Comisia europeană face recomandări Greciei pentru remedierea deficientelor de la frontiera externă a Schengen, in Agerpres 2016. február 2. http://www.agerpres.ro/externe/2016/02/02/comisia-europeanaface-recomandari-greciei-pentru-remedierea-deficientelor-de-la-frontiera-externa-a-schengen-19-52-03 Letöltés 2016. február 15.

39

Guy Verhofstadt propune o abordare „mai europeană” a crizei refugiaților, in Agerpress, 2016. február 2.

40

Suriye mülteciler, geri göndermeme ilkesi ve Türk vatandaşlığı, in Ankara Strateji Enstitusu: Hukuk, Ekonomi, Politika, 2015. október 16. http://ankarastrateji.org/yorum/suriyeli-multeciler-geri-gondermeme-i-lkesi-veturk-vatanda-l/ Letöltés 2016. február 15.

41

Margareta Aslan, Turkey - Donor of Security for Syria in „Strategiile de securitate ale Turciei în Orientul mijlociu”, 2015, TopForm Publishing House, Bucharest, pp. 83-104.

42

Ibidem.

43

Ibidem.

44

Rusya`dan küstah açıklama: Türkiye`yi nasıl parçalarız, in InternetHaber, 2016. február 22. http://www.internethaber.com/rusyadan-kustah-aciklama-turkiyeyi-nasil-parcalariz-1566450h.htm Letöltés 2016. február 15.

45

Raluca Manga, Iordania a ajuns în punctul critic din cauza fluxului de refugiați, averizează regele Abdullah, in Mediafax, 2016. február 2. http://www.mediafax.ro/externe/iordania-a-ajuns-in-punctul-critic-din-cauza-fluxului-de-refugiati-avertizeaza-regele-abdullah-15024048 Letöltés 2016. február 15.

32


Póczik Szilveszter*

Muszlim radikálisok Kelet-Európa két régiójában, a Balkánon és a Visegrádi Országokban, Magyarország példáján Az európai iszlám radikalizmus intenzitását jól mutatja azoknak a harcosoknak a száma, akik az egyes országokból szíriai terrorszervezetek szolgálatába szegődtek. Miközben Nyugat-Európában és a Balkánon hódít a szélsőséges iszlám, Magyarországon és más kelet-közép-európai országokban nincs nyoma az iszlám radikalizmusnak. A kelet-közép-európai muszlimok többsége a rendszerváltás előtt tanulmányi céllal érkezett. A fogadó államokban töltött években sokan végleg letelepedtek, és családot alapítottak. Feleségeik családja révén, illetve a hivatali és üzleti életbe való bekapcsolódásukkal átestek egyfajta másodlagos szocializáción, miközben mindinkább lazult hazájukhoz fűződő kötődésük. Az egykori diákok és gyermekeik magas pozíciókba jutottak, a tömeges radikalizálódásuk kevéssé valószínű. Ennek ellenére Magyarországról is elindult egy kisebb szír csoport az Aszad-kormány ellen harcolni. Hosszú távon nem kizárható, hogy Kelet-KözépEurópa, benne Magyarország is, az iszlám világból érkező bevándorlás célországává válik. Minden bizonnyal nőni fog a fiatal és kettős identitású vagy gyökértelen muszlim lakosság, amely máshol is fogékony a radikalizmusra.

Az európai iszlám radikalizmus erősségét országonként jól mutatja a szíriai terrorszervezetek, főleg az ISIS szolgálatába szegődő harcosok száma. Miközben a NyugatEurópa és a Balkán muszlim közösségei radikalizálódnak, Magyarországon és más kelet-közép-európai országokban (Románia, Szlovákia, Cseh- és Lengyelország valamint a balti államok) az ellenkező fejlődés érvényesül. Az okok az adott országok általános politikai, társadalmi és gazdasági fejlődésében, másrészt muszlim lakosságuk társadalomszerkezetében, illetve e kettő kölcsönhatásában rejlenek. A következő ábrák jól szemléltetik a külföldi önkéntesek számát és arányát. Míg a baloldali táblázat az országonkénti arányokat ma is helyesen szemlélteti, a jobb-

oldaliban a 2015. év végi helyes adatokat látjuk. Kevéssé lepődünk meg azon, hogy a muszlim államokból kiugró számú harcos érkezett Szíriába, annál inkább van csodálFORRÁS: MCCARTHY, 2014 HTTPS://HU.WIKIPEDIA.ORG/

FORRÁS:


WIKI/ISZL%C3%A1M_%C3%81LLAM

koznivalónk az Európa jóléti államaiból érkezők magas száma láttán. Ezek közül is kiemelkedik a kicsiny Belgium, amely lakosságarányban a legtöbb Szíriában harcoló dzsihadistát adja. Bár itt nem rajzolhatjuk meg sem a jóléti államok muszlim lakosságának társadalomtörténetét, sem az ezekből származó muszlim harcosok profilját, annyit elszögezhetünk, hogy nem a jövedelmi szegénység hajtja őket zsoldosként a közel- és közép-keleti harcterekre.

Iszlám radikalizmus a Balkánon Magyarország 25 ezreléknyi muszlim lakossága nem képvisel jelentős társadalmi erőt, ezzel szemben a Balkánon az iszlám az egyik legjelentősebb vallás. A Balkán teljes lakossága 75 millió fő, melyből 15 millió muszlim (N. Rózsa, 2010). Többségük keresztények

33

leszármazottja és az iszlám kevéssé radikális oszmán „birodalmi” hagyományát követi. Ennek ellenére 2012 óta körülbelül 500 albán nemzetiségű utazott Szíriába és Irakba a Balkán nyugati részéről, hogy csatlakozzon az Iszlám Államhoz és az an-Nuṣra Fronthoz. Bosznia-Hercegovinában, Albániában és Koszovóban megjelent egy helyi fundamentalistákból álló befolyásos csoport, akik a Közel-Keleten kaptak képzést és szoros kapcsolatot ápolnak ottani szélsőséges intézményekkel (Shtuni, 2015). Albánia 3,5 millió fős lakosságának kétharmada muszlim. A vallásellenes kommunista diktatúra bukását (O'Donnell, 1999) követő évtizedekben a vallási élet újra erősödik, és a radikális iszlám is teret nyert. A szomszédos országokban több mint két millió albán muszlim (Szerbiában és Koszovóban 1 600 000, Macedóniában 500 000) él. Körükben igen erős a keményvonalas nacionalista, szeparatista és radikális iszlamista irányzat. A koszovói függetlenségi háborúban (1998-1999) sokan szereztek katonai tapasztalatokat (Lellio, 2006). Az albán felszabadítási mozgalom kiterjed Macedóniára és Szerbiára is. Kumanovóban az Albán Nemzeti Felszabadító Hadsereg 2001-ben támadást intézett a macedón biztonság erők ellen. Bár az ohridi egyezmény2 lezárta a fegyveres konfliktust, autonómiát adva az észak-nyugati régió albánjainak, 2004 és 2014 közt kiújultak a tüntetések és a harcok. A Muszlim Testvériség és egyes szélsőséges iszlám alapítványok Szkopje albánok lakta Čair kerületében leltek otthonra. Az Iszlám Államhoz csatlakozott macedóniai dzsihadisták több mint fele ebből a negyedből származik. Az albán harcosok máig aktívak Szerbiában is. A Preševoi, Medveđai és Bujanovaci Felszabadítási Hadsereg e három megye – ahol a dél-szerbiai albánok többsége él – elszakadásáért harcol (Kolarov, 2015).

34

FORRÁS:


HTTP://EN.WIKIPEDIA.ORG/WIKI/ALBANIANS

Az ISIS számára katonai tapasztalataik miatt különösen értékesek az albán harcosok. Az ISIS 20-30 ezer eurós egyszeri támogatást ígér minden albán fiatalnak, ha csatlakozik a Dā‘iš harcosaihoz.3 2012 és 2015 között 211 albán nemzetiségű férfi utazott vagy próbált kiutazni Szíriába vagy Irakba (Shtuni, 2015). Albániából 70, Koszovóból 64, Macedóniából 14 és Szerbiából 1 fő biztosan harcolt Szíriában vagy Irakban az utóbbi években. 49 főt megöltek, ebből albániai volt 12, koszovói 22, macedóniai 14 és szerbiai 1 fő. 13 kiutazó albán állampolgár magával vitte családját is, köztük összesen 31 gyereket. Koszovóból 20 albán vállalta a hiğra-t, és több mint 100 családtag tartott velük. A 2014-ben megölt 29 albán harcos közül legalább 10 tartozott a nyugat-európai, németországi, svédországi, norvégiai, ausztriai és svájci albán diaszpórához, 5 macedóniai és 5 koszovói származású volt. Nagy számban tartóztattak le az Egyesült Királyságból, Belgiumból, Spanyolországból, Görögországból, Olaszországból és más országokból Szíriába vagy Irakba igyekvő-

ket is. A kiutazók koszovói és macedóniai harcokban szerezték harci tapasztalataikat, mások az albán hadsereg korábbi hivatásos katonái voltak (Shtuni, 2015). Bosznia és Hercegovina 3,7 milliós népességnek 44%-a muszlim. Ők egészen a 19. század közepéig nem rendelkeztek külön etnikai identitással. Muszlim szerbnek vagy horvátnak tekintették magukat. Lokális identitásuk mégis képes volt a jugoszláv polgárháborúból kiemelkedő új állam és nemzet alapjává válni. A délszláv polgárháború alatt a muszlim világból mintegy 3 000 külföldi dzsihadista érkezett Boszniába, emellett bőséges műszaki ellátmány és fegyverzet is, főként Afganisztánból, Pakisztánból, Szaúd-Arábiából, Jemenből és az al-Kaidától. Irán 1994 és 1996 között több mint 5 000 tonna katonai felszerelést szállított (Savich, 2008). Az első külföldi dzsihadisták 1992 második felében érkeztek. 1993 augusztusában a bosnyák kormány a külföldi önkénteseket összefogó El Mudžahid alakulatot a kormányhaderő FORRÁS: HTTP://HU.WIKIPEDIA.ORG/WIKI/BOSZNIAHERCEGOVINA


alá rendelte, a 3. dandár 7. muszlim ezredeként harcoltak tovább. Bár a daytoni békeszerződés szerint a külföldi harcosoknak el kellett volna hagyniuk Boszniát, becslések szerint mintegy ezren maradtak (Zuijdewijn & Bakker, 2014:6) az országban honosítottként (Erjavec, 2009; Mustapha, 2013), többnyire új néven. 2007-ben a bosnyák hatóságok azonban 420 főtől visszavonták az állampolgárságot (Wood, 2007), így végül mintegy 200 letelepedett külföldi harcos maradt Boszniában. A dzsihadizmus új balkáni központja a Szerbia, Koszovó és Montenegró határháromszögében fekvő Szandzsák. Az egykori Novi pazar-i Szandzsákot ma a szerbmontenegrói határ osztja ketté. Szerbiai részén a lakosság többsége a radikalizmusra fogékony bosnyák muszlim. Sokan harcoltak a boszniai polgárháborúban. Mintegy 13 000 szandzsáki kapott boszniai állampolgárságot (Oluic, 2008). Jelentős befolyásra tette szert az al-Kaida. 2013-ban egy szandzsákiakból álló külön alakulat is harcolt Szíriában. Az an-Nuszra Front In’Ša'Allah egységében közel 20 szandzsáki harcol (Galli & al., 2013:5).4 FORRÁS: HTTPS://EN.WIKIPEDIA.ORG/WIKI/SAND%C5 %BEAK#/MEDIA/FILE:SANDZAK_REGION_MAP.PNG

35

A Bulgáriában élő 1 millió török nemzetiségű muszlim a teljes lakosság 12%-a. Hak ve Özgürlükler Hareketi nevű pártjuk jelentős tényező. Az al-Kaidával áttételes kapcsolatban álló al-Waqf al-Islāmī alapítvány számos mecsetet építtetett és a wahabita iszlámmal Korán- iskolákat finanszíroz (Buhrer Tavanier, 2005), szélsőséges aktivitásra semmi sem utal, a szíriai konfliktus kezdete óta csupán egy bolgár önkéntes vált ismertté (Zelin, 2013), ami a korábbi etnikai üldözésük miatt némileg meglepőnek mondható.

Az iszlám a régi és a modern Magyarországon Magyarország évszázadokig a Nyugat, az ortodox keresztény világ és az iszlám civilizáció határán (Runciman, 1990:84) helyezkedett el. A 16. századra az oszmán hódoltság már kiterjedt Magyarország jelentős részére is. A Balkánon hatalmas tömegek tértek át az iszlámra (Merdjanova, 2007:35), a magyarokat azonban ez nem vonzotta. A török háborúk után (1699) az iszlám kulturális örökséget pedig céltudatosan pusztították el a korábbi hódoltsági területeken (Ferenci, 2010:123-130). A 1878-ra a Balkán

36


nagy része is felszabadult az ottomán főség alól. Bosznia-Hercegovina valamint a Szandzsák okkupációja révén az OsztrákMagyar Monarchiának hirtelen 600 000 muszlim polgára lett, iszlám az előbb Ausztriában, majd 1895-ben Magyarországon is „elismert” vallássá vált (XLIII.tc.I.§). Eközben egyre nőtt a szimpátia “Európa beteg embere” (Lewis, 2001), az Oszmán Birodalom iránt, hiszen a szultán korábban támogatta a Habsburg-ellenes magyar törekvéseket, másrészt potenciális szövetségesként kínálkozott a pánszláv Oroszország ellenében. A kommunista diktatúra konszolidációs időszakában, különösen 1968 és 1989 között, több száz fiatal érkezett a magyar egyetemekre a szovjet befolyás alatt álló közép- és közel-keleti, valamint észak- és fekete-afrikai muszlim országokból. Hazánkban magyar barátokra és szerelmekre leltek, akiket vonzott az iszlám egzotikus világa. Néhányan áttértek és musz-

Hilmi Hussein Durić Az első világháborúban az osztrák-magyar gyalogságban számos bosnyák harcolt (Schachinger, 1994). Egy boszniai és albán muszlimokból (Alibašić, 2004) álló 100 fős egység részt vett az 1921-es Antant- és Trianon-ellenes nyugatmagyarországi felkelésben is (Sarkady, 2009). Ők magyar állampolgárságot kaptak, és 1931ben Hussein Durić Hilmi vagy Hüseyin Hilmi Dürik (Alibašić, 2004), az osztrák-magyar haderő egykori főimámja vezetésével megalapították a Budai Független Magyar Autonóm Iszlám Vallásközösséget (Ferenci, 2012; Popovic, 1995). Bár Durić érdemeire tekintettel magas megbízatásokat kapott, a közösség létszáma azonban elenyészően kicsiny volt, 1920-ban 468-an, míg 10 évvel később már csak 291-en voltak (Fazekas, 1996).

lim diáktársaikkal formális iszlám közösségeket hoztak létre. Az első ilyen, a Magyar Iszlám Közösség néven húsz fős tagsággal jött létre 1988-ban a gödöllői egyetemen a Muszlim Világliga és Szaúd-Arábia támogatásával (Ferenci, 2010:141). A MIK az 1931-es Független Magyar Autonóm Iszlám Vallásközösség utódának tekintette magát. A közösséget az akkori Állami Egyházügyi Hivatal azért ismerte el, mert Magyarország – egyre inkább ideológiamentes szempontok alapján – szoros gazdasági együttműködésre törekedett a muszlim államokkal. Más egyetemi városokban létrejöttek más kisebb iszlám közösségek is. 2000 októberében jegyezték be a dr. Sulok Zoltán vezette Magyarországi Muszlimok Egyházát5, majd 2003-ban a dr. Sāliḥ Taysīr által irányított Iszlám Egyházat. Utóbbi Magyarország legnagyobb muszlim közösségévé vált, tagjai közt számos jómódú külföldi üzletember és egyetemi hallgató található. Jelenleg 5 imaház, 7 alapítvány és számos, főként üzletemberek által vezetett moszlim egyesület van jelen és tevékenykedik Magyarországon, de egyik sem mutat radikalizmusra utaló jeleket. A 25-30 ezer regisztrált muszlim közül (a teljes népesség alig 0,3%-a) 4-5 ezer lehet magyar, sokan férjük hitére tért feleségek. Miután a 2011. évi egyháztörvény6 megnehezítette a kisegyházak alapítását és működtetését, és 10 000 főben határozta meg az elismerésükhöz szükséges minimális taglétszámot, a két legnagyobb muszlim közösség, a Magyar Iszlám Közösség és a Magyarországi Muszlimok Egyháza ernyőszervezetként 2012-ben létrehozta a Magyar Iszlám Tanácsot. Hasonló korlátozó szabályozás van hatályban a Cseh és a Szlovák Köztársaságban, ahol legalább 10 ezer, illetve 20 ezer hívő alapíthat egyházat. Ezért Szlovákiában a Szlovákiai Iszlám Alapítvány


(Islamska nadácia na Slovensku) kivételével, amely az összes muszlim képviselője, de nem egyház, nincs bejegyzett muszlim vallási szervezet (Pap & Kitanics, 2014:300301). Az utóbbi években Törökország az iszlám revitalizálását célzó missziós kampányba kezdett a vallásüldözést szenvedett egykori kommunista országokban, különösen a Balkánon, ahol a török és más muszlim csoportokra támaszkodik (Korkut, 2010). Magyarországon és a Visegrád-csoport, valamint a Baltikum országaiban a muszlim lakosság kicsiny és erősen rétegzett (Rekawek, 2014). Lengyelországgal és Romániával ellentétben Magyarországnak szinte alig van „bennszülött” muszlim kisebbsége. A magyarországi muszlimok bevándorlók, bevándorlók leszármazottai, illetve magyar áttértek. A született muszlimok többnyire egykori vendégdiákok, akik az 1970-80-as években érkeztek, legnagyobbrészt Líbiából, Algériából, Szíriából, Libanonból, Irakból és Afganisztánból. Őket előzetesen az otthoni és a szovjet ellenőrzés alatt álló magyar hírszerzés is gondosan ellenőrizte. A külföldi tanulmányok feltétele a politikai lojalitás és a kellő felkészültség volt. A „testvérországokban” folytatható tanulmányok a műszaki, mérnöki, gazdasági és egészségügyi területre korlátozódtak, ideológiai alapú vagy színezetű humán- és társadalomtudományi tanulmányok folytatására nem volt lehetőség. A tanulandó szakot többnyire a delegáló ország határozta meg hallgatónként egyénileg. Az alkalmatlanokat az egyetemek rövid úton hazaküldték. A hallgatók intenzív modernizációpolitikát folytató hazájuk igazgatási és katonai elitjeihez tartozó vagy azokkal szoros kapcsolatot ápoló családokból származó fiatalemberek voltak. Mutatis mutandis követték ezek marxista-leninista irányát, beleértve a – leg-

37

alább látszólagos – vallási közömbösséget is. E szekularizált környezetből érkező középosztályi, nem kis részben felső középosztályi fiatalok családjai távol álltak az iszlám szigorú értelmezésétől. Magas politikai funkciót betöltő családjaik joggal gondolták, hogy a bigott vallásértelmezés veszélyezteti hatalmukat. Gyermekeik sem voltak lelkes hívők, egyetlen eset sem ismert, amikor Sayyid Qutb esetéhez hasonló spontán radikalizálódás ment volna végbe (Póczik, 2011:75). Tehát a hallgatók hozott előfeltételei kizárták a vallási radikalizálódást. Másrészt vonzóan hatott rájuk a kommunista rendszer szigora ellenére is erősen nyugatias, európai életforma, a mindennapi élet, a társadalmi és a családi kapcsolatok, a szerelmi életet, a párválasztás, az alkoholfogyasztás, öltözködés és a hitélet viszonylagos kötetlensége, ami hazájukban, éppen csak kezdett, akkor is inkább külsőségekben, valamelyest divatba jönni. A diákok átlagosan 5-6 évet, medikusok 69 évet töltöttek tanulással Magyarországon. Sokan megnősültek, egyesek szerelemből, mások azért, hogy szülőföldjüknél kedvezőbb körülmények között kezdjenek karriert Magyarországon vagy később más európai országban. A hazájukhoz fűződő kötelékek egyre lazultak. A muszlim hallgatók sem származási országuk, sem vallásuk alapján nem alkottak igazi közösséget. Inkább a személyes szimpátia alapján szövődtek köztük szoros barátságok, amelyek máig élnek az üzleti kapcsolatokban. A magyar nők körében különösen a műveltebb libanoniak és szírek, valamint a szubszaharai afrikaiak voltak népszerűek. Azoknak, akik megházasodtak, általában hamarosan gyermekük született. Feleségük családja, az igazgatás rendje és a munka világa (bölcsőde, óvoda, általános iskola, gyakornoki munkahelyek, állás) a másodlagos szocializáció színhellyé vált. Akad ugyan, aki abbahagyta tanulmányait

38 és az árnyékgazdaságból tartotta fenn magát, de az egykor vendéghallgatók többnyire tiszteletre méltó családapákká és képzettségüknek megfelelő rangú szakemberekké vagy üzletembereké váltak, teljesen beilleszkedve új hazájuk társadalmába. Feleségük és gyerekeik rendszerint csak ritkán találkoztak a muszlim nagyszülőkkel, nem tanulták meg a nyelvüket, magyarként nőttek fel. Tanulmányaik befejeztével jó életkezdési esélyekkel indultak, nem lévén igazi muszlim identitásuk, nem éreztek erős szolidaritást apjuk hazájával kapcsolatban. Hasonló volt a helyzet a nagyszámú felbomlott házasság esetében is, a férfiak hazatértek, a magyar nők és gyerekeik pedig Magyarországon maradtak, vagy ha korábban követték férjüket annak hazájába, kicsiny gyerekeikkel együtt visszatértek Magyarországra. A feleségek áttérése az iszlámra távolról sem volt általános még a férjek hazájában sem, hiszen akkoriban a szóban forgó államok világiasak és toleránsak voltak vallási ügyekben. Férjük iránti tiszteletből mégis számos feleség áttért, integrálódott férje családjába, a gyerekek pedig kettős, magyar és arab, keresztény és iszlám nevelést kaptak párhuzamosan. Tehát a felekezeti közömbösség, a műszaki képzettség, az európai értékek elsajátítása, és tisztelete a mindennapi és munkahelyi életben, a hosszantartóan stabil magas társadalmi státusz és elfogadottság, valamint a flexibilis személyiség a Magyarországon élő muszlimok többségét akkor és később is megóvták a radikalizálódástól. Mivel az említett időszak a modernizációs kísérletek időszaka volt a fejlődő országokban, az iszlám radikalizmus legfeljebb búvópatakként volt jelen, Európában pedig szinte ismeretlen volt. Az egykori egyetemisták ma 50-60 évesek vagy idősebbek. Gyerekeik 30-35 év körüliek, szintén magasan képzettek, tömeges radikalizálódásuk kevéssé valószínű.


A kommunista időszakban a szoros ellenőrzés ellenére is számos muszlim akadt, aki abbahagyta egyetemi tanulmányait és többnyire házasság révén letelepedett Magyarországon, és voltak, például a palesztin mozgalomból, akik nem tanulni, hanem menedékesként érkeztek az országba. Részben az árnyékgazdaságból, az illegalitás határán mozgó üzleti tevékenységekből tartották el magukat, amit azonban akkoriban politikai okból eltűrt a szocialista államhatalom rendészete. Az akkori feketézés azóta legális üzleté vagy szervezett bűnözői tevékenységgé alakult át, mint az illegális utcai pénzváltás, pénzmosás, vámot és adót nem látott termékek kereskedelme, drog-, fegyver- és embercsempészet, prostituáltak futtatása stb. Azok az erőszakos bűncselekmények, amelyekben muszlimok elkövetőként vagy áldozatként szerepeltek (Naği Awad, Bassam Trache stb.), valószínűleg üzleti rivalizálással függnek össze. A délszláv polgárháború 48 000 bosnyák és 20 000 más nemzetiségű balkáni, főként muszlim, menekült Magyarországra. Ők és még további 20 000 menedékkérő balkáni kapott szállást és ellátást az ország déli határvidékén létrehozott 32 ideiglenes menekülttáborban (Póczik, 1999:297). Többségük az 1990-es évek végére visszatért hazájába, kisebb részük pedig Nyugat-Európába vándorolt tovább. Magyarország 1989-ben csatlakozott az 1951. évi Genfi Egyez-ményhez és annak 1967. évi kiegészítéséhez, de továbbra is kizárta az Európán kívülről érkező menedékkérőket a helyi menekültügyi eljárásból, a magyar társadalombiztosítási szolgáltatásokból és tiltotta befogadásukat. Ezt az úgynevezett földrajzi korlátozást az 1997. évi CXXXIX. törvény oldotta fel alkotmányos és emberjogi megfontolásból, amivel számos közel- és távol-keleti, délkeletázsiai, illetve afrikai menekült előtt nyitotta


meg a kaput. Egyre többen érkeztek háborús területekről, Afganisztánból, Pakisztánból, Irakból és Szíriából. Jelenleg, körülbelül 2500-3500 afrikai (az összes bevándorló mintegy 2%-a) él Magyarországon (Glied, 2011:192). Kisebb számban törökök és irániak is érkeztek, befektetési lehetőséget, vendéglátó- és szórakoztatóipari vagy egyéb állást, esetleg menedékjogot keresve. A 2004. évi magyar uniós csatlakozást is kisebb bevándorlási hullám követte. Zömmel fiatal muszlimok érkeztek, palesztinok, jemeniek, szíriaiak, utóbbiak többnyire Aleppo és Idlib területéről, de afrikaiak is jöttek kisebb számban. Számuk körülbelül 25%-kal nőtt évente és a muszlim hagyomány egyre szigorúbb változatait hozták magukkal. Míg a magyar társadalom liberalizálódott, a muszlim férjek egyre inkább megkövetelték magyar feleségüktől, hogy térjenek át, vessék alá magukat a šarī‘a-nak és más írott és íratlan szabályoknak. A betérő nők olykor meg is tagadják nemzeti hovatartozásukat, hogy igazi muszlimává válhassanak. Tapasztalatok szerint körükben erősebb a radikalizálódás veszélye, bár erre Magyarországon még nem ismerünk példát. A Magyarország felé irányuló utolsó muszlim migrációs hullám 2012-ben indult Koszovóból, és a 2015. évi nemzetközi migrációs válságba torkollott, nem kis pánikot keltve a magyar közigazgatásban. A magyar hatóságok 2015 novemberéig mintegy 180 000 menekültkérelmet utasítottak el, 455 kérelem kapott pozitív elbírálást.7 Bár 2012 és 2014 között Magyarországon a menekültkérelmek összes száma húszszorosára nőtt, a koszovóiak kérelmeinek száma pedig százszorosára, a menekülők célországa nem Magyarország, hanem elsősorban Németország vagy valamely más gazdag nyugat-európai ország. Jóllehet a muszlim menedékkérők nem fogják je-

39

lentősen növelni a magyarországi muszlim lakosságot, mégis számolni kell azzal, hogy a menekülők között előfordulhatnak szélsőségesek, kalandorok vagy speciális ismerettel és küldetéssel felruházott ügynökök. Magyarország népes helységeiben, eltérően a nagy nyugat-európai városoktól, nincsenek homogén muszlim lakónegyedek, nem alakultak ki úgynevezett párhuzamos társadalmak, a vallási ünnepeken túl nincs intenzív muszlim közösségi élet. Az iszlám nem civilizációként működik, ahogy egy muszlim államban egyébként működne (Póczik, 2011:21). Magyarországon az iszlám ma a kulturális periférián működő minivallás, amely nem döntő társadalmi szereplő, nem befolyásolja érdemben a társadalmi interakciókat: bár spirituális, de nem habituális. Ezért sem mutatkoznak a magyarországi muszlimok körében radikalizálódásra utaló komoly jelek. Ettől függetlenül az iszlamista propaganda, ha nagyon szűk körben is, még hatékony lehet. Ezért a muszlim közösségek a szélsőjobboldali támadások és a radikális befolyás elhárítása érdekében folyamatos titkosszolgálati védelem alatt állnak. 2010-től a Terrorelhárítási Központ (TEK)8 létrejöttével a hírszerzési és operatív terrorelhárítás egy kézbe került. A TEK sikeresen meggátolta szélsőséges iszlamisták magyarországi beutazását, és több esetben megakadályozta Szíriába igyekvő nyugat-európai fiatalok ki-, illetve átutazását, emellett kiszűrt a 2015. évi migrációs hullámmal érkező terroristagyanús személyeket is (Besenyő, 2015:6).

Magyarországról érkezett önkéntes harcosok Szíriában A külföldi harcosokról a médiában sokféle hír kering, ezek forrása azonban ritkán megbízható. A magyar hatóságok nem

40 tudnak arról, hogy magyar állampolgárok harcolnának Irakban vagy Szíriában. A szír külügyminisztérium weboldalán korábban közölt kvázi hivatalos adat szerint 40 magyar harcolt az országban, de 5 már meghalt. Az adatokat azonban nem frissítették, illetve már nem is elérhetőek. A 2013. május 3-án Yāsīn Abū Riyād által a youtube-on közzétett videón a magyar Ali Mártír Egység látható, amint a kormányerőkhöz tartozó Šabbīḥa (Szellemek)9 ellen harcol valahol Aleppo külvárosában, Nabl vagy Zahra területén. 2013 júniusában az Index a http://freedomfalconofsyria.blogspot.ca nevű portálra hivatkozva azt közölte, hogy Aszad oldalán 11 harcoló magyar vesztette életét Szíriában, akik az egykori (2009-ben betiltott) Magyar Gárda Mozgalom tagjai voltak, emellett meghalt négy magyar-szír kettős állampolgárság is a lázadók oldalán. Ezeken kívül a Magyar Gárda 10-12 további tagját börtönözték be Damaszkuszban. Dr. Bolek Zoltán, a Magyar Iszlám Közösség elnöke és dr. Sulok Zoltán, a Magyarországi Muszlimok Egyházának elnöke is úgy nyilatkozott, nincs tudomásuk róla, hogy magyar muszlimok harcolnának Szíriában. A Magyar Gárda egykori tagjai elmondták, hogy a szervezetben voltak korábbi hivatásos katonák, idegenlégiósok és zsoldosok, akikről elképzelhető, hogy Szíriába szegődtek pénzért harcolni.10 A www.rosszabbik.com (az oldal jelenleg nem működik, csak Facebookos változata elérhető) baloldali weboldal szíriai forrásokra hivatkozva szintén arról tudósított, hogy a Magyar Gárda is részt vesz a konfliktusban Bassar alAszad oldalán.11 A blikk.hu online bulvárlap által 2013. június 26-án közölt cikk szerint magyar önkéntesek is harcolnak a szír konfliktusban mind a kormány, mind a lázadók oldalán. A cikk nyolc, feltehetően magyar illetőségű személyről közölt


fotót.12 Ezzel szemben Magyarországon élő szír adatközlőim valószínűtlennek tartják a Magyar Gárda részvételét a polgárháborúban Aszad oldalán. 2013. június 27-én a Blikk.hu meg nem nevezett damaszkuszi informátorára hivatkozva arról számolt be, hogy 93 magyar harcos vesz részt a polgárháborúban Aszad-ellenes iszlamista milíciák tagjaként, hatan az an-Nuszra Front tagjaként. Közülük azonban csak 12 szír származású. A többi 81 önjelölt antifasiszta, akik azért mentek Szíriába, hogy az Aszadot támogató Magyar Gárda tagjai ellen harcoljanak, és 11-et meg is öltek a damaszkuszi reptér körüli harcokban.13 Gyöngyösi Márton, a Jobbik külügyi szakértője, aki egykor a Magyar Gárda alapítója is volt, annyit fűzött hozzá, ha egyáltalán igaz a hír, a Magyar Gárda tagjai magánszemélyként, és nem a párt képviseletében vesznek részt a konfliktusban. A Washington Institute for Near East Policy és a Flashpoint Global Partners tanulmánya (Zelin & Kohlmann & al-Khouri, 2013) valamint az ICCT Report (Bakker & al. 2013) egyáltalán nem említ magyar önkéntes harcosokat.14 2013. szeptember 2-án és 11-én a Hír24 webes portál interjút közölt egy Szuhaid El-Khalid és Ibrahim Imre El-Khalid nevű magyar-szír állampolgárságú testvérpárral, akik Saraqib körzetében harcoltak Aszad ellen.15 2013. szeptember 29-én az ATV két Magyarországról származó arab szíriai harcossal készült riportot sugárzott. A nézők a két aleppói harcost Muṣṭafa ‘Abd Allah parancsnok és Muḥammad ‘Abd Allah néven (valószínűleg kódnevek) ismerhették meg, akik a Szíriai Iszlám Felszabadítási Fronthoz tartozó, Idlib székhelyű Suqūr alIslām (Suqoor al-Islam / Suqour al-Sham – Iszlám Sasok) tagjai voltak. Folyékony magyarsággal mondták el, hogy majdnem 20 évig éltek Magyarországon, mielőtt felesé-


güket és gyerekeiket hátrahagyva önkéntesnek álltak, és havonta visszalátogatnak családjukhoz Magyarországra.16 Az izraeli Meir Amit Intelligence and Terrorism Information Center 2014 januárjában az interneten közölt tanulmánya „a magyar hírszerzésnek a helyi médiában napvilágot látott becslésére” hivatkozva „mintegy” 12 magyar harcosról beszél.17 Egy 2014 februárjában megjelent másik tanulmány szintén 12 főre becsülte a szíriai harcokban résztvevő magyarok számát (Ehrenfeld, 2014). A Soufan Group 2014. június 12-én publikált tanulmánya az „egyéb országok” között említi Magyarországot, „ahonnan érkeztek harcosok Szíriába” (Barrett, 2014:13). A blikk.hu 2014. augusztusi tudósítása szerint 2013-ban majdnem 100 fő csatlakozott Magyarországról a szíriai lázadókhoz.18 Ezzel szemben egy 2014 novemberében készült tanulmány egyáltalán nem említ magyarokat (Byman & Shapiro, 2014:11). A Soufan Group 2015ben frissített riportja szintén nem közöl adatot Magyarországra vonatkozóan (Barrett, 2015:10). Tehát okkal gondoljuk, hogy valójában legfeljebb 10-15 magyar állampolgár harcol, illetve harcolt valamikor Szíriában, néhányuk biztosan nem dzsihadista, hanem hivatásos zsoldos. A jelenleg kedvezőnek mondható helyzet Magyarországon és a többi közép-keleteurópai országban alighanem csak átme-

41

neti. A terrorfenyegetettség ezekben az országokban is folyamatosan nő. Magyarország szerepel az Iszlám Állam által meghódítandónak tekintett területek listáján. Az ország jelentős része 150 évig oszmán fennhatóság alatt állt, így ma is a kalifátushoz tartózó, felszabadítandó területek számít. Úgy tűnik, a bevándorlókkal telített Nyugat-Európa egyre kevésbé képes újakat befogadni, így elkerülhetetlen, hogy előbbutóbb Közép-Kelet-Európa, benne Magyarország is, egyre inkább a legális és illegális migráció célpontjává váljék (Póczik, 2008:393-406). Ha lassan is, a szűretlen és relatíve fiatal muszlim bevándorlók száma nőni fog, ahogy az iszlámra áttérők (jobbára nők) száma is. Valószínűsíthetően a következő évtizedekben, ahogy korábban Nyugat-Európa nagyvárosaiban történt, megjelenik egy kettős kötődésű vagy gyökértelen ifjú muszlim nemzedék, amely egyre fogékonyabb lesz a radikalizmusra. Az európai identitásválságon belüli súlyos magyar identitásválság miatt már nincs messze az az idő, amikor az áttértek Muriel Degauque, Samantha Lewthwaite vagy a horvát állampolgárságú magyar Horák Irén, felvett arab nevén Amina útjára lépnek. Horák Irén a jemeni al-Kaida vezér Anwar al-Awlaki felesége volt. Férje halála után utolsó üzenetében azt mondta, öngyilkos merénylőként szeretne meghalni.19

Jegyzetek *

Dr. Póczik Szilveszter az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) tudományos főmunkatársa.

2

Az Ohridi Keretegyezmény a Macedónia kormány és az albán kisebbség képviselői által 2001. augusztus 13án megkötött békeszerződés, mely véget vetett az albán Nemzeti Felszabadítási Hadsereg és a macedón biztonsági erők közötti fegyveres konfliktusának.

3

http://www.info-ks.net/vijesti/kosovo/53308/resul-rexhepi-za-ratovanje-u-siriji-20000-eura Letöltés 2016. február 16.

4

https://syriabashar.wordpress.com/2013/11/27/how-wahhabis-from-bosina-and-sandzak-recruit-people-toembrace-islam-and-to-come-to-syria/

42


5

http://iszlam.com/english

6

2011. évi CCVI. törvény a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról

7

Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) adata alapján: http://www.bmbah.hu/index.php?option=com_k2&view=item&layout=item&id=177&Itemid=1232&lang=hu Letöltés 2016. február 16.

8

295/2010 (XII. 22.) sz. kormányrendelet

9

Šabbīḥa (al-Jaysh al-Sha'bi – a Népi Hadsereg) fegyveres alavita csoportok gyűjtőneve, amelyek Aszad kormányzatát támogatják.

10

http://index.hu/kulfold/2013/06/26/harcolnak-e_magyarok_sziriaban/ Letöltés 2016. február 16.

11

https://rosszabbikblog.wordpress.com/2013/06/18/nem-vicc-a-kerdes-komoly-sziriaban-mar-gyilkol-a-magyar-garda/ (A bejegyzés már nem elérhető. 2016. március 21. A Szerző)

12

http://www.blikk.hu/aktualis/krimi/egymasra-lonek-a-magyarok-sziriaban/d18pgx7 Letöltés 2016. február 16.

13

http://www.blikk.hu/aktualis/nem-kernek-zsoldot-a-magyarok-a-szirektol/e4wgdtm Letöltés 2016. február 16.

14

http://www.icct.nl/download/file/ICCT-Bakker-Paulussen-Entenmann-Dealing-With-European-ForeignFighters-in-Syria.pdf Letöltés 2016. február 16.

15

http://24.hu/kulfold/2013/09/02/sziria-a-pokol-testkozelbol/; http://24.hu/kulfold/2013/09/11/interjut-adotta-hir24-nek-egy-szir-magyar-felkelo/ Letöltés 2016. február 16.

16

Novák András Szíriából ATV Világhíradó Extra 2013.09.29. https://www.youtube.com/watch?v=77Bj2QSRl0g, Letöltés 2016. február 16.

17

http://www.terrorism-info.org.il/Data/articles/Art_20616/E_208_13_409304481.pdf

18

http://www.blikk.hu/aktualis/kulfold/magyarok-is-harcolnak-az-iszlam-terroristak-kozott/pwymh0h Letöltés 2016. február 16.

19

http://rtl.hu/rtlklub/fokusz/magyar-a-vilag-egyik-legkeresettebb-terroristanoje

Felhasznált irodalom: Alibašić, Ahmet (2004) Muslimani Jugoistočne Evrope. Finalna verzija ovog teksta objavljena je u Atlas islamskoga svijeta. Sarajevo, Udruženje ilmijje IZ u BiH, pp. 572-585. http://www.bosanskialim.com/rubrike/tekstovi_save/000400R021.PDF Bakker, Edwin – Paulussen, Christophe – Entenmann, Eva (2013) Dealing with European Foreign Fighters in Syria: Governance Challenges & Legal Implications. ICCT Research Paper. December. International center for Counter-terrorism. The Hague. http://www.icct.nl/download/file/ICCT-Bakker-Paulussen-Entenmann-Dealing-With-European-Foreign-Fightersin-Syria.pdf Barrett, Richard (2014) Foreign fighters in Syria. June, TSG The Soufan Group. New York http://soufangroup.com/wp-content/uploads/2014/06/TSG-Foreign-Fighters-in-Syria.pdf ; Barrett, Richard (2015) Foreign fighters. An Updated Assessment of the Flow of Foreign Fighters into Syria and Iraq. December. The Soufan Group. New York http://soufangroup.com/wp-content/uploads/2015/12/TSG_ForeignFightersUpdate3.pdf Besenyő, János: Not the invention of ISIS: terrorists among immigrants. Journal of security and sustainability issues. International Entrepreneurial Perspectives and Innovative Outcomes. Ministry of National Defence Republic of Lithuania. 2015 September Volume 5 Number 1. pp. 5-20. http://dx.doi.org/10.9770/jssi.2015.5.1(1)


43

Byman, Daniel – Shapiro, Jeremy (2014) Be Afraid. Be A Little Afraid: The Threat of Terrorism from Western Foreign Fighters in Syria and Iraq. Foreign Policy at Brookings. Policy Paper. Number 34, November Buhrer Tavanier, Yana (2005) Mysterious Mosques and Schools. 08 February. TOL - Transition Online, http://www.tol.org/client/article/13387-mysterious-mosques-and-schools.html Ehrenfeld, Rachel (2014) Syria – Training Ground for Western Jihadists. February 5th. http://acdemocracy.org/syria-the-latest-training-ground-for-western-jihadists/ Erjavec, Karmen (2009) The Bosnian war on terrorism. Journal of Language and Politics 8, no.1. pp. 5-27. Esch, Hansjoachim von der (1941) Weenak - die Karawane ruft. Brockhaus, Leipzig 1941 Fazekas, Csaba (1996) Kisegyházak és szektakérdés a Horthy-korszakban. Budapest, TEDISZ-SzPA. Ferenci D. Ebubekir Hoja (2012) Az iszlám magyarországi története a legújabb kutatások tükrében. Demirpress, Istambul. Ferenci D. Ebubekir (2010) Magyarok és az iszlám. Demir Press, Isztambul. Galli, Aasta – Harris, Sophie – Hughes, Joshua – Lisma, Aino – Mohammed, Farheen - We, Julia (2013) Bosnia’s Role in the Syrian Conflict. Peace Research, December, Richardson Institute. http://www.lancaster.ac.uk/fass/centres/richinst/docs/Formatted%20reports/Bosnia.pdf Glied, Viktor (2011): Egy afrikai-magyar „közösségről”. Afrikával foglalkozó civil szervezetek Magyarországon. In: Tarrósy, István – Glied, Viktor – Keserű, Dávid (eds.) (2011) Új népvándorlás. Migráció a 21. században Afrika és Európa között. Publikon Kiadó. Pécs Kolarov, Georgy (2015) Who Instigates Tensions to Explode Macedonia? 20th May. Strategic Culture Foundation. http://m.strategic-culture.org/news/2015/05/20/who-instigates-tensions-to-explode-macedonia.html Korkut, Senol (2010) The Diyanet of Turkey and its activities in Eurasia after the Cold War. Acta Slavica Iaponica, Vol. 28, pp. 117–139. Lellio, Anna Di (2006), The case for Kosova: passage to independence, Anthem Press, London Linder, Bálint (2004) Mozlimok Magyarországon: Igaz és igazabb hitûek. In: Magyar Narancs Nr. 19. (06. May); http://magyarnarancs.hu/belpol/mozlimok_magyarorszagon_igaz_es_igazabb_hitucircek-62285# McCarthy, Niall: Where Syria's Foreign Fighters Come From, Sep 3, 2014 https://www.statista.com/chart/2658/where-syrias-foreign-fighters-come-from/ Merdjanova, Ina (2007) Whither European Islam? Muslims in the Balkans and in Western Europe Compared. KCTOS: Knowledge, Creativity and Transformations of Societies. Vienna, 6 to 9 December. https://www.academia.edu/944775/Whither_European_Islam_Muslims_in_the_Balkans_and_in_Western_Europe_Compared) Mustapha, Jennifer (2013) The Mujahideen in Bosnia: the foreign fighter as cosmopolitan citizen and/or terrorist. Citizenship Studies, pp.1-14. N. Rózsa, Erzsébet (2010) Muszlim kisebbségek Közép-Európában avagy Közép-Európa különlegessége. In: Rostoványi Zsolt (szerk.): Az iszlám Európában: Az európai muszlim közösségek differenciáltsága. Budapest: Alula, pp. 405-446. O'Donnell, James S. A (1999) Coming of Age: Albania under Enver Hoxha, Columbia Univ. Press, New York Oluic, Steven (2008) Serbia’s Sandžak - A Radical Islamic Space? Short-Term Travel Grants Program, Research Report. https://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=3&ved=0ahUKEwiWpOzIqcrJAhXB83IKH WtyAVoQFggtMAI&url=https%3A%2F%2Fwww.irex.org%2Fsystem%2Ffiles%2Foluic.pdf&usg=AFQjCNEm1b -nPVj9GrRbfS07-IaU8S-qJg&sig2=cXb1fvxdUjp8NqC63i1vYA&cad=rja Pap, Norbert – Kitanics, Máté (2014) Az európai iszlám és a muszlim bevándorlás kérdése Kelet-KözépEurópában. In: Tarrósy, István – Glied, Viktor – Vörös, Zoltán (eds.) Migrációs tendenciák napjainkban. A 21. század migrációs folyamatainak tanulmányozásához. Publikon. Pécs. pp. 291-308.

44


Póczik, Szilveszter (1999) Cigányok és idegenek. Felsőmagyarország kiadó. Miskolc. Póczik, Szilveszter (2011) Az iszlám forradalom. Publikon kiadó, Pécs. Póczik, Szilveszter (2008) Külföldi állampolgárok bűnelkövetése Magyarországon a kriminálstatisztika tükrében, 1989-2006. In: Póczik, Szilveszter – Dunavölgyi, Szilveszter (szerk.): Nemzetközi migráció – nemzetközi kockázatok. HVGORAC, Budapest, pp. 393-406. Póczik, Szilveszter (2015) Régi terrorizmus – újfajta terrorizmus II. A politikai erőszak forrásai és formaváltozatai Nyugat- és Kelet-Európában a XX–XXI. század fordulóján. Kriminológiai Tanulmányok Vol. 52. 2015. pp. 77-102. Popovic, Aleksandre (1995) Balkanlarda Islam. Insan Yay. Istanbul. Rekawek, Kacper (2014) For Our Freedom and Yours?”: The Lack of Central European Foreign Fighters in Syria. Jihadology. May 30. http://jihadology.net/2014/05/30/the-clear-banner-for-our-freedom-and-yours-the-lack-of-central-europeanforeign-fighters-in-syria/ Runciman, Steven (1990). The Fall of Constantinople, 1453. Cambridge: Cambridge University Press. Sarkady, Sándor (2009) Az 1921-es nyugat-magyarországi felkelés. http://tortenelemportal.hu/2009/09/az-1921-es-nyugat-magyarorszagi-felkeles/ Savich, Carl (2008) Iranian Arms and Bosnia. http://serbianna.com/blogs/savich/archives/56 Schachinger, Werner (1994) Die Bosniaken kommen! - Elitetruppe in der K.u.K. Armee 1879-1918. Leopold Stocker Verlag, Graz Shtuni, Adrian (2015) Ethnic Albanian Foreign Fighters in Iraq and Syria. Combating Terrorism Center at West Point. https://www.ctc.usma.edu/posts/ethnic-albanian-foreign-fighters-in-iraq-and-syria Wood, Nicholas (2007) Bosnia Plans to Expel Arabs Who Fought in Its War. New York Times online, August 2. http://www.nytimes.com/2007/08/02/world/europe/02bosnia.html?_r=2&pagewanted=all& Zelin, Aaron Y. (2013) ICSR Insight: European Foreign Fighters in Syria. ICSR, Department of War Studies, King’s College London, http://icsr.info/2013/04/icsr-insight-european-foreign-fighters-in-syria-2/ Zelin, Aaron Y. - Kohlmann Evan F. Evan - al-Khouri, Laith (2013) Convoy of Martyrs in the Levant. A Joint Study Charting the Evolving Role of Sunni Foreign Fighters in the Armed Uprising Against the Asad Regime in Syria (June). Zuijdewijn, Jeanine de Roy van – Bakker, Edwin: Returning Western foreign fighters: The case of Afghanistan, Bosnia and Somalia. ICCT Background Note, June 2014 http://www.icct.nl/download/file/ICCT-De-Roy-van-Zuijdewijn-Bakker-Returning-Western-Foreign-FightersJune-2014.pdf


45

Prantner Zoltán

Az Iszlám Állam európai és nyugat-ázsiai önkéntesei Az Iszlám Állam (ISIL) globális szinten folytat toborzó hadjáratot, hogy külföldi önkéntesekkel gyarapítsa seregét. Erőfeszítési meglepően sikeresnek bizonyultak. A szíriai és az iraki fronton harcoló vagy azt megjárt dzsihadisták között tekintélyes arányban képviseltetik magukat az európai és nyugat-ázsiai származású muszlim fiatalok. Utóbbiakat vallási meggyőződésük mellett különböző indok motiválhatta a csatlakozásra. Nagyon fontos ezeknek az okoknak a megismerése és a problémaforrások hatékony kezelése annak érdekében, hogy hatékony lépéseket tudjunk tenni a kiutazni szándékozók visszatartására, illetve a visszatérők visszaintegrálására a társadalomba.

Megdöbbentő számok Az Iszlám Állam haderejének nagyságáról nem rendelkezünk pontos adatokkal. 2014 szeptemberében a CIA 20 000 és 31 500 fő közé becsülte, egy hónappal később ellenben egy kurd középszintű vezető ennek közel hétszeresére, legkevesebb 200 000re tette a számukat.1 Egyetértés van ugyanakkor abban a vonatkozásban, hogy a harcosok főleg három célcsoportból kerülnek ki. Az elsőbe főleg azok az irakiak és kisebb arányban szírek tartoznak, akik korábban már együttműködtek az „al-Qá’ida Irakban” terrorszervezettel. 2011-ben alig voltak pár százan, az azóta eltelt időszak alatt azonban a csoportok rohamosan gyarapodtak. A második csoportot a helyi lakosságból toborzott férfiak alkotják. Csatlakozásuk

oka rendkívül eltérő. A milicisták és exBaathisták például taktikai okból léptek szövetségre az Iszlám Állammal. Mellettük jelentős azoknak az aránya, akiket a terrorszervezet fenyegetéssel vagy erőszakkal kényszerített a belépésre a megszállása alá került területeken. A harmadik kategóriába pedig a külföldi önkéntesek tartoznak, akik a CIA számításai szerint az Iszlám Állam seregének több mint felét alkotják. Az ISIL globális szinten folytatott toborzó hadjáratot, hogy növelje fegyvereseinek létszámát. Erőfeszítései meglepően sikeresnek bizonyultak. Tény, hogy az idegenek túlnyomó többsége a közel-keleti államok valamelyikéből származott. A nem arab származású önkéntesek között vélhetően az Orosz Föderáció észak-kaukázusi régióiból jött dagesztániak és csecsenek képviseltetik magukat a legnagyobb arányban. Moszkva számára hosszú idő óta komoly belpolitikai problémát jelentenek a muszlim szélsőségesek. Az 1990-es évek eleje óta eltelt mintegy 25 év során mintegy 160 000 fő életét követelték a Csecsenföld, túlnyomóan muszlimok lakta régiójában dúló harcok. A konfliktus súlyosságát növelte, hogy az nem kizárólag a kaukázusi régióra korlátozódott. Az iszlamisták 2003 decemberében a sztavropoli vonaton, 2004 februárjában pedig a moszkvai metróban hajtottak végre robbantásos merényletet, amik közel 100 civil életét oltották ki. Ugyanezen év szeptemberében háromnapos túszdráma zajlott le az észak-oszétiai Beszlanban, ami legkevesebb 385 személy – közöttük mintegy 200 kisdiák – halálával

46 végződött. Az ISIL létrejöttét követően tömegesen csatlakoztak a terrorszervezethez és bizonyíthatóan jelentősen hozzájárultak látványos előretöréséhez.2 Létszámukat már 2015 elején több mint 1 700 főben adta meg Alexander Boratnikov, az orosz Nemzetbiztonsági Szolgálat vezetője.3 Az ügy iránti elkötelezettségüket és eltökéltségüket jól érzékeltette a 2014 augusztusában, személyesen Putyin elnöknek címzett üzenetük. Abban ugyanis az orosz államfőt az Aszad-rendszerhez fűződő szoros kapcsolatai miatt nemcsak Csecsenföld, hanem az egész Kaukázus felszabadításával fenyegették meg.4 Kijelentésükből arra következtethetünk, hogy az Iszlám Államért folytatott harcot csak első lépésnek tekintik abban a küzdelemben, aminek a végén származási régiójuk felszabadítását remélik. Hasonló álláspontra juthatott az orosz államfő is, amikor a direkt fegyveres beavatkozásról döntött Szíriában. Amellett ugyanis, hogy ezzel megerősítheti pozícióit az arab államban és éles harci helyzetben tesztelheti új generációs fegyvereit, orosz felségterülettől távol tömegesen likvidálhatja a kaukázusi dzsihadistákat, akik koncentráltan vannak jelen beazonosítható helyeken. Tekintélyes és folyamatos erősítés érkezett az ISIL számára a szomszédos Törökországból is. A NATO tagállamból, ahol a háttérben jelentős az iszlamisták elégedetlensége, 2014. szeptember közepéig legalább ezren szöktek át harcolni.5 Mellettük megdöbbentően magas a nyugati önkéntesek jelenléte: arányuk meghaladja a 20%-ot, akik között az amerikaiak alig 1%-ban képviseltetik magukat.6 A becslések szerint ugyanis közel 4 000 európai fiatal, túlnyomó többségében férfi, utazott Szíriába harcolni 2012 márciusa és 2015 eleje között.7 Az Iszlám Állam legnagyobb nyugati kontingensét franciák, németek és britek


alkotják. Franciaországból, aminek a felségterületén számos halálos áldozatokat követelő terrortámadásra került sor az 1990-es évek során, 1979–2001. között kevesebb, mint 20 személy utazott ki Afganisztánba harcolni. A jelenlegi trend már ott tart, hogy 2015. április közepére meghaladta az 1 450-et a veteránok száma!8 Arányait tekintve a helyzet a hatszor kevesebb lakossággal rendelkező Belgiumban még ennél is megdöbbentőbb, ahol 2015. elejéig 440 szélsőséges utazott Szíriába.9 A német önkéntesek száma köztes kategóriát képvisel és 2015. március elején több mint 600-ra becsülték a csatlakozókat, akik közül mintegy 20-an korábban már szolgáltak a Bundeswehrben.1 2015. elején ugyancsak 500–600 fő körül mozgott azoknak a brit önkénteseknek száma is, akiket a legvérszomjasabb terroristaként tartanak számon Szíriában.10 A balkáni államok szintén előkelő helyet foglalnak el a kibocsájtó államok rangsorában. 2015 áprilisában 330 bosnyákot, 232 koszovóit, 90 albánt, 70 szerbet és 12 macedóniait azonosítottak be Szíriában és Irakban. A koszovóiakról megállapították azt is, hogy túlnyomó részük gazdaságilag alulfejlett, mezőgazdasági régióból származott, alacsony iskolai végzettséggel rendelkezett és közel kétötödüknek már volt priusza. A kritikus gazdasági és szociális háttér mellett meghatározó volt az is, hogy az újoncok jelentős része a szalafita irányzat híve volt és a küzdelem felvállalásában a takfir ideológia motiválta őket.11 A hollandok 200–250 fővel képviseltették magukat az ISIL harcosai között.12 A norvég, svéd, osztrák13 és dán aktivisták száma 130–180 fő körüli.14 A többi érintett európai állam esetében eltérőek az arányok. Svájcból, Olaszországból, Finnországból, Írországból, Makedóniából és Spanyolországból a hivatalos közlemények szerint


eddig 30–100 személyt érintettek a szíriai harcok.15 A legalacsonyabb aránnyal Bulgária, Románia, Luxemburg, és Magyarország képviselteti magát. Ezekből az országokból a vizsgálatok jelenlegi állása szerint 10 fő körülire vagy annál kevesebbre tehető az önkéntesek száma.16 Hazánk esetében különösen nehéz ennek a számnak a pontos meghatározása. Autentikus források híján jelenleg maximum csak kétes eredetű blog bejegyzésekre hagyatkozhatunk, amelyek szerint eddig legkevesebb négy szír–magyar kettős állampolgár esett el a harcok során. Az európai és nyugat-ázsiai kontinensről érkezett több ezer külföldi önkéntes kiugróan magas aránya amiatt is meglepő, mivel köztudott, hogy feljebbvalóik részéről jóval kevesebb megbecsültséget élveznek, mint arabul beszélő társaik. Ez többek között megmutatkozott abban is, hogy főleg eleinte előszeretettel jelölték ki őket öngyilkos küldetések végrehajtására. Noha az utóbbi gyakorlatot napjainkra már jóval ritkábban alkalmazzák, ennek ellenére megállapítható, hogy arányuk még így is alig 10% az iraki fronton és a szíriai harcmezőn sem haladja meg a 30%-ot.1

Karakter A történelem számos példát szolgáltatott arra, amikor európaiak önként vállalták a részvételt a más ország, esetleg másik kontinens területén zajló háborúban. A jelenlegi iraki–szír konfliktus önjelölt harcosait azonban számos új vonás különbözteti meg elődeitől. Az első és legszembetűnőbb az átlagéletkor lecsökkenése. Amíg ugyanis a korábbi évtizedek külföldi önkéntesei tipikusan a 25–35 év közötti generációból kerültek ki, addig ez napjainkra 18–29 évre változott.17 A fiatalabbak aktivizálódása több körülmény együttes hatásá-

47

nak az eredménye. Kiemelt jelentőséggel bír például a csoportdinamika, ahogyan egymásra hatnak az iskolában, a különféle klubokban vagy akár az utcákon. Nagyon fontos szempont az is, hogy életkorukból adódóan hajlamosak az önimádatra és hirtelen döntések meghozatalára, ami felületes politikai és vallási tudásukkal párosulva meggondolatlan lépésekhez vezethet. Legvégül többségüknél megállapítható, hogy alapvetően személyes ambíciók befolyásolták csatlakozásában, míg a korábbi évtizedek önkénteseit inkább az igazságtalanság, az adott szuperhatalom, vagy a szélsőségek, és a terrorizmus elleni harc ösztönözte.20 Az orosz állampolgárságú önkéntesektől eltekintve az európai újoncok túlnyomó többsége megérkezése előtt nem részesült katonai kiképzésben, vagy ha kapott is, akkor sem vett részt fegyveres összecsapásban. Sokan másod vagy harmadgenerációs bevándorlók leszármazottai, és túlnyomó részüknek korábban nem volt semmilyen kapcsolata Szíriával. Főleg az északeurópaiak között többeknek zavaros volt a háttere és meglehetősen bonyolult a viszonya a családjával. Ők később különösen igényelték emiatt a kölcsönösen lefektetett szabályok következetes betartását.21 Főleg a fiatal nyugat-európai dzsihadisták esetében megfigyelhető, hogy túlnyomó részük alapvetően világias szellemiségű családban nőtt fel, emiatt sokszor csak igen felszínes tudással rendelkeztek az Iszlámról.22 Ebből következik, hogy a legcsekélyebb mértékben sem kérdőjelezték meg vezetőik hatalmát, vagy akár csak azok szavahihetőségét.23 Nem tekinthetőek így a szó valódi értelmében vett fundamentalistának, hanem helyette inkább a modern individualista világ szülötteinek mondhatjuk őket. Kiutazásuk előtt sokan egy sajátos szubkultúra – úgynevezett

48 mérsékelt dzsihadista pop-kultúra – tagjai voltak, ami a napjaikra egyaránt jellemző generációs lázadás egyik eredményeként jött létre. A szülői elvárásokkal és a bevett társadalmi normákkal szemben érzett haragjukat az elhúzódó gazdasági válság csak tovább erősítette a mai felgyorsult, globalizációs környezetben. Az ebből fakadó pesszimizmus jól tetten érhető az Iszlám Államhoz csatlakozott fiatalok esetében, akiknek a többsége általában lehangoló, ha nem egyenesen reménytelen jövőképpel rendelkezett. Sokuk iskolai tanulmányaikat sem tudták befejezni, míg mások minden erőfeszítéseik dacára sem tudtak elhelyezkedni a munkaerőpiacon. Helyzetükön tovább rontott a jobboldali mozgalmak megerősödése, különösen 2001. szeptember 11-ét követően, amelyek kimondva/kimondatlanul egyenlőség jelet tettek a bevándorlók és a muszlimok között. Ezzel azt az érzést keltették a muszlim fiatalokban, hogy már nem szívesen látott tagjai annak a társadalomnak, amelyikbe tulajdonképpen beleszülettek. A kialakult identitásválságot sokan úgy oldották fel magukban, hogy elsősorban muszlim vallásuk alapján definiálták önmagukat, és csak másodsorban tekintették magukat hazájuk állampolgárának. Ezek közül a fiatal, reménytelen, elesett és diszkriminált muszlim férfiak közül sokan nemcsak dacból, hanem őszinte meggyőződésből fordultak az Iszlám felé ahelyett, hogy bűnözővé vagy drogfogyasztóvá váltak volna.24 Kiszolgáltatottabb és sérülékenyebb helyzetükből fakadóan azonban spirituális elmélyülésük sokszor elfojtott dühvel és agresszióval párosult, ami által sokkal fogékonyabbá váltak a dzsihadista etikára és annak ígéreteire.25 Nagyon fontos emiatt, hogy okuljunk a World Trade Center elleni támadás tapasztalataiból és ne hagyjuk tovább mélyülni a szakadékot a muszlim kö-


zösségekkel a 2015. november 13-ai párizsi vérfürdőt követően. Ne feledjük, az ISIL stratégiája a merényletekkel nemcsak az adott állam megbüntetése és az anarchiakeltés. Szinte bizonyos, hogy abban ugyanolyan, ha nem nagyobb fajsúllyal szerepelt a muszlimok ellen irányuló diszkrimináció növelése Európában, amitől újabb önkéntesek csatlakozását remélte. Ugyanebből az elgondolásból kiindulva hasonlóan fontosnak tartjuk a menekültkérdés átgondolt kezelését. Különösen Németország és Svédország korábbi liberális bevándorlási politikájának köszönhetően több százezer migráns érkezett csak 2015-ben ezeknek az országoknak a területére a jobb élet reményével. A rekordszámú menekültek befogadása és elhelyezése azonban rendkívül leterhelte ezeknek az államoknak a szociális rendszerét, kiélezte a belpolitikai feszültségeket és a közhangulatot fokozatosan a menekültek ellen hangolta. Szükségessé vált emiatt új politikai irányvonal kidolgozása a kérdésben. Ez egyrészről megmutatkozott a beutazni szándékozók számának lecsökkentésére tett lépésekben, illetve a már ott tartózkodók közül az elutasított kérelmezők kiutasításában. Ezeket azonban a magunk részéről megkésett szükségmegoldásoknak tudjuk értékelni. A migránsok túlnyomó többsége kész akár életét is kockáztatni, hogy eljusson célországába, miután elindult származási országából. Amennyiben pedig a menekültnek sikerül oda eljutnia, akkor különösen nagy csalódottságuk, ahogyan a hatóságok viszonyulnak hozzájuk, majd pedig kiábrándulnak, amikor kitoloncolják őket. Utóbbi pedig hazánk tekintetében is komoly szempont, mivel az elutasított kérelmezőket a jelenlegi gyakorlat szerint abba az európai tagállamba toloncolják vissza, ahol első alkalommal regisztrálták őket. A menekültek európai uniós tagálla-


mok közötti szolidáris elosztása jelenleg úgy tűnik, hogy ugyancsak nem működik. Napjaink tendenciái azt mutatják, hogy a krízis megoldását Németország például a Törökországgal való hatékonyabb együttműködésben látja, amit a pénzügyi támogatáson kívül az embercsempészet felszámolásával, a görög–török uniós határ megerősítésével, és úgynevezett „legális kontingensek” átvételével kíván realizálni. Ez az elképzelés ugyanakkor csak a szárazföldön jelentkező migrációs nyomásra jelenthet alternatívát, miközben megfeledkezik Olaszországról, és az oda irányuló földközi-tengeri menekülthullámról. A további menekültek számának lecsökkentése ugyanakkor nem ad választ arra, hogy hogyan kezeljük az aktuálisan az Európai Unió területén tartózkodó több százezer menedékkérő problémáját. Szélsőségesek 2015-ben több menekültszállást is felgyújtottak, hogy így tiltakozzanak az ott tartózkodók jelenléte ellen. A németországi nők szilveszteri zaklatása és kirablása mindezek után például sokakban megerősítette az irántuk érzett negatív viszonyulást, és olyan folyamatokat indíthat be, ami növelheti az ott élő muszlimok frusztráltságát. Különösen figyelmeztetőnek tartjuk ezzel kapcsolatban a svédországi eseményeket, ahol egy 15 éves szomáliai menekült agyonszúrt egy 22 éves szociális munkást. Bosszúból 2016. január 30-án mintegy 200 feketébe öltözött és elmaszkírozott egyén csoportosan megrohanta a stockholmi pályaudvart, és válogatás nélkül összeverte az ott tartózkodó menekülteket vagy az annak tűnő svéd állampolgárokat.26 A közhangulat megváltozása és a korlátozó intézkedések bevezetése emellett radikalizálhatják azokat a menekülteket is, akik nem voltak addig fogékonyak az ISIL extrém ideológiájára. Amennyiben pedig

49

ez bekövetkezik, akkor kiszolgáltatott helyzetükből adódóan bizonyára sokan lesznek, akik önkéntesen visszatérnek származási országukba, ahol azután belépnek az Iszlám Állam seregébe. Lesznek azonban közöttük olyanok is, akik itt maradnak és a fogadtatásuk felett érzett csalódásból fakadóan hajlandóak lesznek merényletet elkövetni európai földön.

Motivációs okok Amennyiben vizsgálatunkat az idegen földön vívott harc önkéntes felvállalásának okaira fókuszáljuk, akkor megállapíthatjuk, hogy a személyes motivációs összetevők rendkívül sokrétűek. A radikalizációt elősegítő tényezők között az első között említhetjük a politikai meggyőződésből fakadó sérelmeket. Sokakat felháborított az a közömbösség, ahogyan a Nyugat viszonyult a szunnita muszlimok szenvedéséhez az iraki síiták uralma vagy a kisebbségi alaviták szíriai kormányzása alatt. Ehhez járulnak a személyes tapasztalatokból fakadó panaszok. Még egy tanult, állással rendelkező fiatal is ki lehetett téve a fehér bőrű európaiak muszlimokkal szemben alkalmazott nyílt vagy leplezett hátrányos megkülönböztetésnek. A személyes indíttatásnál meg kell említenünk az érzelmi kötődést is, ami meglátásunk szerint lehetett pozitív, illetve negatív eredetű. A kiutazásra való döntés meghozatalában ugyanis egyfelől egy közeli családtag, távolabbi rokon vagy barát – esetleg valaki más, akihez emocionálisan kötődött – kiutazása vagy az arra irányuló szándék volt a meghatározó. Másrészről viszont pont ennek az ellentéte, a megfosztottság érzése és az érzelmi kiüresedéstől való menekülés sarkallhatta adott személyt származási országának elhagyására. Ők az idegen földön vívott harctól azt remélték, hogy ott egy olyan, hozzájuk hasonlóan

50 gondolkodó bajtársi közösségre lelnek, amelynek részévé válva pótolhatják otthon elveszett családjukat, barátaikat és foglalkozásukat. Nem tekinthető utolsó szempontnak az sem, amikor adott illető felhalmozott tartozás törlesztése vagy bűncselekmény elkövetése, esetleg kiszabott börtönbüntetés letöltése elől menekült Szíriába. Szót kell ejtenünk a kaland és/vagy a karrier iránti vágyról is. Számos végletekig fásult és perifériára szorult fiatal látott kiváló lehetőséget az idegen földön vívott küzdelem önkéntes vállalásában arra, hogy izgalmas küldetések teljesítésével bizonyítsa vélt vagy valós érdemeit/képességeit, és ezáltal a semmiből felemelkedve közismert/megbecsült hőssé válhasson. Legvégül meg kell említeni, hogy az önkéntesek között minden kétséget kizáróan több pszichopata is található, akik a szíriai harcokban láttak kiváló lehetőséget arra, hogy büntetlenül kiélhessék beteges vágyaikat.27 Mindezen okok után könnyen belátható, hogy miért tud az Iszlám Állam propaganda-gépezete meglepően nagyszámban külföldi híveket toborozni a harcához. A tömegkommunikáció eszközeit kihasználva szubjektív üzenetét a Föld bármelyik pontjára el tudja juttatni, és hozzáférhetővé tudja tenni a világhálón. A számos preventív intézkedés ellenére felbecsülhetetlen azoknak az európai fiataloknak a száma, akikhez eljutottak ezek az internetre feltöltött, olvasók frusztráltságára vagy éppen a vallás iránti elkötelezettségükre apelláló üzenetek. Ugyancsak kérdéses, hogy közülük hány személyben keltettek kételyeket az ISIL alacsonyabb, esetleg magasabb rangú vezetőinek nyilatkozatai, hívó szavai és a juttatásokra vonatkozó megjegyzései/ígéretei. És nem tudjuk azt sem, hogy hány illetőt befolyásoltak végső döntése meghozatalában a videók, fotók és beszámolók a frontharcosokról, azok hőstetteiről


vagy nyugalmat és kiegyensúlyozottságot sugalló mindennapjairól. Gondoljunk csak abba bele, hogy ezek az üzenetek milyen széles skálán nyújtanak megoldási, esetleg hiánypótló alternatívákat a fent említett problémaforrásokra. A morális felsőbbségtudat állandó hangsúlyozása mellett megtalálható bennük az utalás a megértésre, a valakihez való tartozás érzésére, a testvériességre, az elismerésre, a lehetőségre a vonzó magasabb beosztás elnyerésére, a kalandra, a hősiességre és a mártíromságra. A drogozás és a bűnözés helyett választási lehetőséget és helyet kínál egy sajátos társadalomban, amit olyan egyértelmű és becsületes szabályok jellemeznek, amelyek nem tesznek különbséget a tagok között azok faji, etnikai vagy nemzeti származása alapján. Ne feledkezzünk meg az anyagi és egyéb jellegű juttatásokra vonatkozó ígéretekről sem. Egy nélkülöző fiatal számára különösen vonzó tud lenni, ha egy általa amúgy is szimpatikus küzdelemért kiemelten magas fizetést, házat, esetleg családalapítási céllal még egy kedvére való nőt is kaphatna, aminek az elérésére amúgy származási országában vajmi csekély esélye lehetne. A csatlakozásra vonatkozó felhívással emellett az ISIL a kiválasztottság érzését próbálja tudatosítani, ami extrém értelmezésében lehetővé teszi a hatalom gyakorlását mások felett, illetve gyakorlatilag szentesíti a civil lakosság és hadifoglyok sérelmére elkövetett szadista tetteket egy magasabb cél érdekében.28 Rögtön ehhez kapcsolódva itt szeretnénk megjegyezni, hogy bizonyos vonatkozásban elhibázottnak tartjuk a nyugati publicisztika Iszlám Állammal kapcsolatos nemegyszer túlzó, hatásvadász beszámolóit. Számos riport látott napvilágot, amiben szerzője csekély haderő bevetésével, bravúros hadmozdulatokkal, önfeláldozó tettekkel, és minimális veszteségek árán kiví-


vott győzelmekről számolt be. Mások ennél is tovább mentek, amikor az olvasóközönség megdöbbentésére az okozott tekintélyes veszteségeket, az elfoglalt területek és intézmények, valamint a terroristák birtokába került javak/fegyverek jelentőségét taglalták. Legmesszebb talán azok a szerzők merészkedtek, akik a terrorszervezet ellenőrzése alá került területeken bevezetett végletekig szélsőséges, ugyanakkor kiszámítható, mindenkire érvényes, és a Koránban lefektetett szigorú erkölcsi elveknek maximálisan megfelelő életvitelt ecsetelték. Ezzel ugyanis elrettentés helyett akaratlanul és tudattalanul felkeltették a szélsőségekre fogékony fiatalok figyelmét a számukra addig ismeretlen ISIL iránt, valamint a bizonytalanok körében még vonzóbbá tették a terrorszervezethez való csatlakozás gondolatát.

Megoldási lehetőségek Az európai és nyugat-ázsiai dzsihadisták csak a töredékét képezik az Iszlám Állam haderejének, így jelenlétük nincs döntő befolyással annak küzdelmére. Jelentős részüknek nem áll szándékában visszatérni származási országába. Számos nyilvánosságra került fénykép és videó tanúsította eltökéltségüket, amikor útlevelük elégetésével szimbolikusan demonstrálták a szakítást korábbi életükkel. Egyesek le is telepedtek és helyi szír nőt vettek feleségül. Mások elestek a harcok alatt vagy eltökélték, hogy feláldozzák magukat vagy a szíriai fronton, vagy – ha arra kapnak parancsot, akkor – külföldi civil célpontok ellen intézett öngyilkos támadásban.29 Akadnak azonban közöttük olyanok is, akik az átélt trauma hatására megbánták döntésüket és megpróbálták elhagyni az ISIL seregét.30 Az európai és nyugat-ázsiai önkéntesek számának lecsökkentése emiatt vélemé-

51

nyünk szerint szorosan összefügg az Iszlám Állam ellen folytatott harc hatékonyságával. Egyfelől ugyanis minél jobban elhúzódik a háború, megítélésünk szerint annál tovább fog tartani a következmények kezelése. Másfelől a gyarapodó vereségek pont a terrorszervezet legfőbb mondanivalóját, az eredményességet és a sikerorientáltságot cáfolják. A sokasodó kudarcokkal nemcsak megkérdőjeleződik annak szavahihetősége, hanem egyúttal megfosztják tőle annak vonzó jellegét is. Bizonyára még így is lesznek vállalkozók, akik hajlandóak lesznek egy összeomlás szélére került államért küzdeni. Biztosan kijelenhetjük azonban, hogy ők majd csak az elenyésző töredékét fogják képezni a korábbi hónapok önkénteseinek. A bizonytalanok túlnyomó többsége ellenben nem lesz hajlandó testi épségét és életét hiábavalóan kockáztatni egy kudarcra ítélt ügyért. Az Iszlám Állam hanyatlásának felgyorsítása mellett különösen fontos a megelőző intézkedések foganatosítása a kibocsátó államokban. Ebben a vonatkozásban a megbélyegzés és az elrettentés a leggyakrabban alkalmazott módszer. A jelenlegi gyakorlat szerint ugyanis az európai államok Dánia kivételével bűnözőnek tekintik az önkénteseket. Ennek szellemében a feltételezett szélsőségesek közül többeket büntetőeljárás megindításával, adminisztratív szankciókkal (pl. útlevél elkobzása), vagy egyéb korlátozó intézkedéssel akadályoztak meg származási országuk elhagyásában. Másokat megfosztottak állampolgárságuktól, hazatérésük után pedig letartóztattak, terrorizmus vádjával bíróság elé állítottak, majd elítélésüket követően bebörtönöztek. Az önkéntesek megkülönböztetés nélküli büntetése ugyanakkor számos rizikófaktort rejt magában. Elhibázottnak tartjuk például, hogy sokszor ugyanolyan megítélés

52 alá esnek a frontot megjárt veteránok azokkal, akik kizárólag humanitárius megfontolásból utaztak ki a helyszínre, ahol kint tartózkodásuk alatt egyáltalán nem fogtak fegyvert a kezükben. A hatósági szankcionálás utóbbiaknál azzal a veszéllyel fenyeget, hogy éppen saját államuk fogja elérni esetükben azt, amire az Iszlám Állam korábban nem volt képes: radikalizálódásukat és teljes elidegenedésüket szülőhazájuktól. A kiábrándult egykori ISIL harcosok ugyancsak hasznosak tudnának lenni autentikus forrásként, ha nem lennének bebörtönözve. Többen közülük hajlandóak lennének arra, hogy a terrorizmus-elleni harc szóvivőjeként hiteles beszámolót adjanak a nyilvánosság előtt tapasztalataikról és arról, hogy hogyan is működik valójában az Iszlám Állam. Az pedig kellő visszatartó erőt jelenthetne a bizonytalan európai fiatalok számára. Az ISIL önkéntesek visszatartása emellett akaratlanul is tovább erősítheti a muszlim fiatalokban a diszkrimináció érzését, amikor azt látják, hogy más fegyveres szervezetek esetében a nyugati kormányok jóval csekélyebb és kevésbé hatékonyabb intézkedésekkel próbálják megakadályozni az azokhoz való csatlakozást. Legvégül a leendő ISIL önkéntesek kiutazásának megakadályozásával az egyes kormányok akaratlanul is egy nagyon fontos, jelentős biztonságpolitikai kockázatot is magában rejtő döntés meghozatalára kényszerítik az érintetteket: belenyugodnak és tudomásul veszik, hogy nem harcolhatnak a hitükért vagy nem adják fel törekvéseiket és megkísérelnek merényletet elkövetni saját polgártársaik ellen az általuk elérhető fegyverekkel és eszközökkel.32 Különösen utóbbi miatt felmerült az a gondolat, hogy célravezetőbb és könnyebb lenne talán a visszatérők nyomon követése, mint a potenciális


önkéntesek kiutazásának megakadályozása.33 Véleményünk szerint azonban a kétségkívül kényelmes megoldást jelentő javaslat realizálása nem lenne szerencsés. A 2015. november 13-ai párizsi merényletek egyértelműen bebizonyították, hogy a szakhatóságok minden elismerésre méltó erőfeszítése ellenére gyakorlatilag lehetetlen figyelemmel kísérni a kontinensre viszszatért aktivisták tevékenységét. Feladatukat tovább nehezíti és a helyzetet súlyosbítja, hogy a terroristák hamis személyazonossággal, a migrációs nyomást kihasználva menekültnek álcázva próbálnak viszszaszivárogni. Amennyiben pedig ezt sikerrel teszik, akkor az otthoni környezetbe beolvadva potenciális veszélyforrást jelenthetnek. És ez alatt nemcsak a civil társadalom ellen elkövetett merényletkísérleteket értjük, amire már több sajnálatos esetben is sor került.34 Ne feledjük, tapasztalt harctéri veteránokról van szó, akik a frusztrált muszlim fiatalok szemében hősként térnek vissza.35 Történeteikkel és tetteikkel elősegíthetik további radikalizálódásukat, ami – a gondolatmenet elejéhez visszakanyarodva – tovább gyarapíthatja a kiutazni szándékozók számát vagy annak akadályoztatása esetén növeli a belbiztonsági kockázat szintjét. Mindezek után véleményünk szerint igen is tudatos lépéseket kell összeurópai szinten tenni a lehetséges önkéntesek távozásának meggátolására. Ebben a tekintetben példamutatónak tartjuk Franciaország politikáját. 2015 folyamán számos regisztrációs központot hoztak létre a prefektúrákon a potenciális dzsihadisták szülei számára. A kételkedő családok számára lehetővé tették online kapcsolat létrehozását is, amellyel hatékonyabban tudták megakadályozni a szimpatizánsok távozását. Gondoltak azonban a hazatérőkre is, amikor egy központot állítottak fel a harci zónából visszatért, felté-


telezhetően tovább radikalizálódott és nemegyszer traumatizálódott francia fiatalok visszaintegrálására a társadalomba.37 A francia példa nem egyedülálló, sőt. Dánia már 2014 közepén úttörő programot valósított meg a Szíriában harcoló dán muszlimok hazatérésének elősegítésére. Az elképzelés lényege nem merül ki abban, hogy büntetlenséget garantálnak a megtévedt fiataloknak, hanem szerteágazó tevékenységet fejtenek ki azóta is annak érdekében, hogy azok visszakaphassák korábbi életüket. A minél gyorsabb és hatékonyabb beilleszkedés érdekében kezelést kínálnak fel a háborús övezetben szerzett fizikai sérülések és traumák kezelésére, lehetővé teszik a megszakított tanulmányok folytatását, valamint segítenek a munkakeresésben. Gondoskodnak emellett arról is, hogy Skype kapcsolatot teremtsenek a fronton tartózkodó önkéntesek családtagjai és a kormányzati tagok, konzulátusok, illetve hírszerzési ügynökségek között annak érdekében, hogy támogatni tudják a hozzátartozó hazatérését, amennyiben ő arról úgy határozott. A hatóságok mindezek mellett hatékony együttműködést alakítottak ki az egyik helyi mecset vezetőivel is, akik azonos álláspontot vallottak arról, hogy megszégyenítés és elítélés helyett sokkal célravezetőbb, ha adnak egy második esélyt a hazatérőknek. Legvégül nem próbálják meg ideológiai vitákkal átformálni tudatukat, és tiszteletben tartják extrém meggyőződésüket mindaddig, amíg nem aszerint cselekednek.38 A hazatért fiatalok támogatása mellett ugyanakkor a krízis megnyugtató kezelése számos egyéb területen követel hatékony beavatkozást. Nagyon fontosnak tartjuk például, hogy jelentőségének megfelelően értékeljék az internet tudatformáló szerepét. Noha ezen a téren már számos elismerésre méltó eredmény született, ennek elle-

53

nére a kihívás nem veszített nagyságából. Időre és anyagiakra való tekintet nélkül mindent meg kell tenni a szélsőséges ideológiák térnyerésének megakadályozására, valamint a hozzáférhetővé vált extrém gondolatok hatékony cáfolására. Az Európai Unióban számos területen sikerült összehangolni a tagországok szociális és gazdasági életét. A harmonizáció ugyanakkor elmaradt a biztonságpolitika vonatkozásában, amit az egyes országok még mindig szuverén módon alakítanak ki és folytatnak. Kiemelten fontosnak tartjuk emiatt azt is, hogy az érintett államok rendvédelmi- és hírszerző szervei a lehető leghatékonyabb összefogást alakítsák ki egymással. A beszerzett információk kiértékelése, azok megosztása és a közös fellépés a felderített terrorista-sejtek ellen végérvényesen szétrombolhatja az ISIL európai hálózatát, amely napjainkban is újabb és újabb önkéntesek toborzásával, valamint kijuttatásával segíti a dzsihadisták harcát. A különféle szakhatóságok harmonikus és dinamikus együttműködése a visszaszivárgó terroristák kiszűrése miatt is különösen lényeges. Ne feledjük, ezek az aktivisták valódi személyazonosságuk eltitkolásával, sokszor hamis okmányokkal, vagy bármiféle dokumentum hiányában próbálnak az Európai Unió területére lépni. Amenynyiben pedig sikerrel járnak, akkor gyakorlatilag szabadon mozoghatnak az EU tagállamain belül, beolvadhatnak az ismerős környezetbe, vagy merényletet szervezhetnek és hajthatnak végre civil célpontok ellen. Az érkezésükre emiatt a schengeni határon kellene a legjobban felkészülni és a felderítést a lehető legprofesszionálisabb szintre fejleszteni. Földrajzi adottságából következően jelentős felelősség hárul hazánkra ebben a vonatkozásban. Nem vitás, hogy a déli határon létesített ideiglenes műszaki határ-

54 zár nemcsak elérte, de túl is szárnyalta a hozzá fűzött előzetes reményeket. A migrációs hullám feltartóztatása ugyanakkor nem egyenértékű a menekültek között megbújt terroristák beazonosításával. Szükségesnek tartanánk emiatt országos szinten még szorosabb kapcsolat kialakítását a magyar menekültügyi és idegenrendészeti hatóságok, illetve a különféle szakhatóságok között. Kontinentális szinten hozzá kell járulni a párbeszéd további elmélyítéséhez és közös stratégiai kidolgozásához az Európai Unióval, az Amerikai Egyesült Államokkal és Oroszországgal, valamint a konfliktussal sújtott és a harmadik világbeli kibocsátó államokkal. Lényeges lenne egy olyan nemzetek felett álló hatósági szervezet létrehozása is, ami első kézből kapja az információkat, feldogozza azokat, majd azok hírértékét a tapasztalatokkal összevetve saját jogkörében eljárhat. Bíztatónak tekintjük ebben a vonatkozásban az Europol bejelentését, ami szerint az ügynökség terrorizmus-ellenes központot állít fel a dinamikusabb együttműködés megteremtésére a tagállamok hatóságai között.39 Mindezekhez járul a schengeni határ mentén a szakmai és a technikai háttér (pl. retina scanner használata ujjnyomat-vétel mellett) folyamatos fejlesztésének és tökéletesítésének igénye, tekintet nélkül annak kétségkívül tekintélyes anyagi vonzataira.

Konklúzió Különösen az utóbbi hetek eseményei láttán mind bizakodóbban tekintünk a közelkeleti fejlemények, és őszintén hisszük, hogy az Iszlám Állam „megdöntése” már nem várat sokat magára. A szíriai és iraki harcok azonban már eddig is több ezer európai és nyugat-ázsiai fiatal életét érintette közvetlenül. Kérdéses, hogy az ISIL bukása


után milyen sors vár rájuk. Bizonyára sokan életüket veszítik már a harcok alatt. Mások nem lesznek hajlandóak feladni a dzsihadista életvitelt, és tovább folytatják gerillaharcukat Szíriában–Irakban vagy csatlakoznak a Föld egy másik, vallási jellegű fegyveres konfliktusához. Sokan lesznek bizonyára viszont, akik megbánják korábbi elhatározásukat, és a hazatérés mellett döntenek. Főleg utóbbiak miatt példaértékűnek tartjuk Dánia politikáját, amivel széleskörűen segíti a frontot megjárt fiatalokat, hogy azok mihamarabb feldolgozzák az ott szerzett megpróbáltatásokat. Az irányadó program azonban önmagában kevés és valljuk be, kétséges sikerrel kecsegtet. A legfontosabb mindenekelőtt a kiváltó okok jelentőségének reális értékelése, valamint az arra adott hatékony válaszok kidolgozása lenne. Ebben a vonatkozásban hosszútávon iránymutató lehetne egy olyan összeurópai stratégia kidolgozása és realizálása, ami segítené a demokratikus értékek tudatosítását a perifériára szorult csoportokban, valamint a muszlim fiatalok konfliktusmentes beintegrálódását a társadalomba. Addig is rövidtávon tovább kell mélyíteni az együttműködést a veszélyeztetett fiatalok családjával, valamint szűkebb szociális környezetükkel. Ők azok ugyanis, akik látják a távozási szándék első jeleit, ők tudják a leghatékonyabban maradásra bírni hozzátartozójukat, a kiutazottakat rávenni a visszatérésre, a hazatérteket pedig támogatni a traumatikus élmények feldolgozásában és a társadalomba való beilleszkedésben. Nagyon fontos lenne emellett a folyamatos párbeszéd fenntartása az európai muszlim közösségekkel, a jobboldali szélsőségek megfékezése, valamint egységes politika folytatása a menekültkérdésben.


55

Jegyzetek *Prantner Zoltán a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán tett doktori vizsgát, kutatási területe az Iszlám Állam, terrorizmus, migráció. 1

Cockburn, Patrick: War with Isis: Islamic militants have army of 200 000, claims senior Kurdish leader. In: The Independent, November 16, 2014. http://www.independent.co.uk/news/world/middle-east/war-with-isis-islamic-militants-have-army-of-200000-claims-kurdish-leader-9863418.html – Letöltés 2016. január 2.

2

Ha hihetünk a szíriai hadsereg egyik nyilatkozatának, akkor az Iszlám Állam egyik legütőképesebbnek tartott, önálló katonai egységekbe szervezett és saját parancsnokság alatt harcoló alakulataiban a konfliktus kirobbanása óta mintegy 14 000 harcos szolgált hosszabb-rövidebb ideig, akik közül 2014. szeptember elejéig 3 691-en estek el. (Hashim, Mohanad: Iraq and Syria: Who are the foreign fighters? In: BBC News, September 3, 2014. http://www.bbc.com/news/world-middle-east-29043331 – Letöltés 2016. január 3.

3

Sharkov, Damien: Up to 1,700 Russians Fighting for ISIS, Says Head of Secret Service. In: Newsweek, February 20, 2015. http://europe.newsweek.com/1700-russians-fighting-isis-says-head-russian-secret-service-308206 – Letöltés 2016. január 3.

4

Stewart, Will: 'This message is addressed to you, oh Putin': ISIS now threatens Russia over its ties to Syria's Assad and promises to 'liberate Chechnya and all the Caucasus'. In: Daily Mail, September 03, 2014. http://www.dailymail.co.uk/news/article-2741979/This-message-addressed-oh-Putin-ISIS-threaten-Russiaties-Syrias-Assad-promise-liberate-Chechnya-Caucasus.html – Letöltés 2016. január 3.

5

Yeginsu, Ceylan: ISIS Draws a Steady Stream of Recruits From Turkey. In: The New York Times, September 15, 2014. http://www.nytimes.com/2014/09/16/world/europe/turkey-is-a-steady-source-of-isis-recruits.html – Letöltés 2016. január 3.

6

Az FBI becslése szerint 2014-ben már közel 100 amerikai, legkevesebb 130 kanadai és 200 ausztrál harcolt az arab országban annak ellenére, hogy ezzel könnyen elveszíthették állampolgárságukat, hazatérésük esetén pedig komoly eséllyel állították őket bíróság elé terrorizmus vádjával. (Masi, Alessandria: ISIS Recruiting Westerners: How The 'Islamic State' Goes After Non-Muslims And Recent Converts In The West. In: International Business Times, September 08, 2014. http://www.ibtimes.com/isis-recruiting-westerners-how-islamic-state-goes-after-non-muslims-recent-converts-west-1680076 – Letöltés 2016. január 2.; Winsor, Ben: Hundreds Of Westerners Have Joined ISIS, And Here's Where They Came From. In: Business Insider Australia, Augustus 28, 2014. http://www.businessinsider.com.au/isis-is-recruiting-westerners-countries-2014-8 – Letöltés 2016. január 3.

7

ICSR Insight: Professor Neumann’s Remarks at White House Summit. In: ICSR, February 20, 2015. http://icsr.info/2015/02/icsr-insight-professor-neumanns-remarks-white-house-summit/ – Letöltés 2016. január 12.

8

Up to 6,000 Europeans joined ISIS in Syria – EU. In: RT.com, April 13, 2015. http://rt.com/news/249261-europeans-isis-syria-commissioner/ – Letöltés 2016. január 2.

9

Neumann, Peter, R.: Foreign fighter total in Syria/Iraq now exceeds 20,000; surpasses Afghanistan conflict in the 1980s. In: ICSR, January 26, 2015. http://icsr.info/2015/01/foreign-fighter-total-syriairaq-now-exceeds20000-surpasses-afghanistan-conflict-1980s/ – Letöltés 2016. január 2.

10

A német állampolgársággal rendelkező önkéntesek közül a fent említett időpontig körülbelül 70-es estek el a harcok során, legkevesebb 10 pedig öngyilkos merénylet végrehajtása során veszítette életét. Mintegy 180 illetőnek azonban addigra már sikerült visszatérnie Németországba. (French PM predicts 10,000 Europeans to join ISIS before 2015 ends. In: RT.com, March 08, 2015. https://www.rt.com/news/238845-europe-islamistnumber-grow/ – Letöltés 2016. január 3.

11

Khalid Mahmood, a brit parlament első muszlim munkáspárti képviselője szerint számuk akár a 2 000 főt is elérheti. (Edmunds, Donna Rachel: ‘2,000 British Jihadis Fighting With ISIS’, Says Muslim MP. In: Breitbert,

56


November 23, 2014. http://www.breitbart.com/london/2014/11/23/claim-there-are-2000-british-jihadis-fighting-with-isis-says-muslim-mp/ – Letöltés 2016-01-02; Neumann, Peter, R.: i.m. – Letöltés 2016. január 2.) 12

Balkan warriors abroad. Fight the good fight. With the Western Balkans at peace, some go abroad to look for war. In: The Economist, April 18, 2015. http://www.economist.com/news/europe/21648697-western-balkanspeace-some-go-abroad-look-war-fight-good-fight – Letöltés 2016. január 2.

13

Neumann, Peter, R.: i.m. – Letöltés 2016. január 2.

14

Az osztrák önkéntesek legalább feléről azt feltételezték, hogy csecsen felmenőkkel rendelkeznek.

15

Austrian ISIS 'poster girl' beaten to death after trying to flee extremist group – reports. In: RT.com, November 25, 2015. https://www.rt.com/news/323441-isis-killed-austrian-teenager/ http://www.thelocal.no/20141202/double-the-number-of-freedom-fighters-are-from-norway-pst – Letöltés 2016. január 2.; Norwegians take command in ISIS, pose threat to Norway – security official. In: RT.com, February 12, 2015. https://www.rt.com/news/231751norwegians-isis-command-threat/ – Letöltés 2016. január 2.; PST underestimate number of terror fighters from Norway. In: The Local, December 02, 2014. http://www.thelocal.no/20141202/double-the-number-of-freedomfighters-are-from-norway-pst – Letöltés 2016. január 2.; Sweden says up to 150 people left country to join ISIS. In: CTV News, October 22, 2014. http://www.ctvnews.ca/mobile/world/sweden-says-up-to-150-people-left-country-to-join-isis-1.2065155 – Letöltés 2016. január 2.

16

Neumann, Peter, R.: i.m. – Letöltés 2016. január 2.

17

Az európai önkéntesek országonkénti megoszlására 2014 januárjában lásd: Foreign fighters from Western countries in the ranks of the rebel organizations affiliated with Al-Qaeda and the global jihad in Syria. In: The Meir Amit Intelligence and Terrorism Information Center, January, 2014. pp. 3–5. http://www.terrorisminfo.org.il/en/article/20616 – Letöltés 2016. január 2.

18

Nakhoul, Samia: Saddam's former army is secret of Baghdadi's success. In: Reuters, June 16, 2015. http://www.reuters.com/article/2015/06/16/us-mideast-crisis-baghdadi-insight-idUSKBN0OW1VN20150616 – Letöltés 2016. január 2.

19 20

A harcosok között nem ritka a 15–17 éves önkéntes sem. (Barrett, Richard: i.m. p. 16. – Letöltés 2016-01-13) Coolsaet, Rik: What drives Europeans to Syria, and to IS? Insights from the Belgian Case. Egmont Paper 75, Royal Institute for International Relations, Academia Press, Gent, March 2015. pp. 7–8.

21

Barrett, Richard: i.m. p. 20. – Letöltés 2016-01-13

22

Franciaországban például az önkéntesek mintegy 80%-a szekuláris szellemben nevelkedett fel. (Atran, Scott – Hamid, Nafees: Paris: The War ISIS Wants. In: The New York Review of Books, November 16, 2015. http://www.nybooks.com/daily/2015/11/16/paris-attacks-isis-strategy-chaos/ – Letöltés 2016. január 16.)

23

2014-ben az ISIL európai származású harcosainak mintegy 6%-a korábban saját meggyőződésből tért át az iszlám hitre. (Barrett, Richard: i.m. p. 16. – Letöltés 2016. január 13.)

24

Franciaország helyzete jól érzékelteti a helyzet kritikusságát ebben a tekintetben: amíg az összlakosság 7–8%-a muszlim, addig a bebörtönzöttek között ez az arány eléri a 70%-ot! Utóbbiak különösen hajlamosak azonosulni a radikális ideológiákkal nemcsak szabadságvesztésük alatt, hanem elengedésüket követően is. (Atran, Scott – Hamid, Nafees: i.m. – Letöltés 2016. január 16.)

25

McCauley, Clark – Moskalenko, Sophia: Western Muslims volunteering to fight in Syria and Iraq: Why do they go, and what should we do? In: Freedom for Fear Magazine, Issue 11. http://f3magazine.unicri.it/?p=1073 – Letöltés 2016. január 2.

26

Malm, Sara – Mezzofiore, Gianluca: 'Hundreds-strong' mob of masked men rampage through Stockholm station beating up refugee children in revenge attack for female asylum centre worker killed by Somali 'boy'. In: Daily Mail, January 30, 2016. http://www.dailymail.co.uk/news/article-3423968/Mobs-hundreds-masked-menrampage-Stockholm-central-station-beating-refugee-children.html – Letöltés 2016. január 31.


27

57

Paulussen, Christophe: Responding to foreign fighters: An overview of the main challenges (1). In: Freedom from Fear Magazine, Issue 11. http://f3magazine.unicri.it/?p=1121 – Letöltés 2016. január 13.

28

McCauley – Moskalenko: i.m. – Letöltés 2016. január 2.

29

McCauley, Clark – Moskalenko, Sophia: i.m. Letöltés 2016. január 2.

30

Komoly visszatartó erőt jelent ugyanakkor, hogy az Iszlám Állam saját aktivistái ellen is kész erőszakot alkalmazni, amennyiben azt feltételezi, hogy el akarják hagyni zászlaját. A gyanússá vált személyeket szoros megfigyelés alatt tartja, és a dezertálás legcsekélyebb jelére irgalmatlanul kivégzi a szökni próbálókat. Jól bizonyította ezt a bosnyák felmenőkkel és osztrák állampolgársággal rendelkező Samra Kesinovic esete. A 17 éves tinédzser 15 éves barátnőjével utazott ki, hogy egy dzsihadista harcos felesége legyen. A kint töltött hetek/hónapok alatt azonban meggondolta magát és megpróbálta elhagyni Rakka városát. Kísérlete kudarcot vallott: a terroristák elfogták és egy tanú elmondása szerint agyonverték. (Wagner, Meg: Austrian teen who joined ISIS beaten to death for trying to leave terror group: report. In: Daily News, November 24, 2015. http://www.nydailynews.com/news/world/teen-joined-isis-beaten-death-leave-article-1.2445473 – Letöltés 2016. január 14.)

31

2015 márciusában például négy bosnyák és egy svéd állampolgárt tartóztattak le Bosznia-Hercegovinában terrorizmus vádjával. A bizonyítékok szerint házi készítésű bombát próbáltak Svédországba becsempészni és ott merényletet végrehajtani. (Swede arrested in Bosnia over terror plot. In: Radio Sweden, Mars 13, 2015. http://sverigesradio.se/sida/gruppsida.aspx?programid=2054&grupp=9392&artikel=6116525 – Letöltés 2016. január 4.)

32

Az elképzelést egyesek szerint Sid Ahmed Ghlam esete is igazolta. Az algériai származású francia állampolgárt a hatóságok megakadályozták, hogy csatlakozzon Szíriában az ISIL-hez. Parancsot kapott emiatt, hogy keresztény templomok ellen hajtson végre merényleteket. A rendőrség azonban közbelépett és 2015. április 22-én letartóztatták. Akkor azonban már végzett egy 33 éves családanyával. (Allen, Peter: Heavily armed jihadist 'planning attacks on churches' is arrested by French police after accidentally shooting himself... and is linked to 'random killing' of dancer. In: Mail Online, April 22, 2015. http://www.dailymail.co.uk/news/article3050216/Heavily-armed-jihadist-planning-attacks-churches-shot-arrested-French-police-implicated-murderdancer-gunned-car.html – Letöltés 2016. január 4.)

33

2014. május 24-én az algériai származású, francia állampolgár Mehdi Nemmouche, az Iszlám Állam egykori harcosa három személyt agyonlőtt, egyet pedig súlyosan megsebesített a belga Zsidó Múzeum épülete előtt. Legutóbb pedig 130 személy veszítette életét Párizsban a 2015. november 13-án végrehajtott összehangolt támadássorozatban. (Paris attacks: What happened on the night. In: BBC News, December 09, 2015. http://www.bbc.com/news/world-europe-34818994 – Letöltés 2016. január 4; Penketh, Anne: French suspect in Brussels Jewish museum attack spent year in Syria. In: The Guardian, June 01, 2014. http://www.theguardian.com/world/2014/jun/01/french-suspect-brussels-jewish-museum-attack-syria – Letöltés 2016. január 4.)

34

Seiffert, Jeanette: German jihadists on ISIS terror mission. In: Deutsche Welle, June 17, 2014. http://www.dw.com/en/german-jihadists-on-isis-terror-mission/a-17710907 – Letöltés 2016. január 4.

35

Labbe, Chine – Sithole-Matharise: Emelia: France to set up center for returning young jihadists by year-end. In: Reuters, April 29, 2015. http://www.reuters.com/article/us-france-syria-jihadists-idUSKBN0NK2E720150429 – Letöltés 2016. január 2.

36

Hooper, Simon: Denmark introduces rehab for Syrian fighters. An innovative rehabilitation programme offers Danish fighters in Syria an escape route and help without prosecution.. In: Al-Jazeera, September 07, 2014. http://www.aljazeera.com/indepth/features/2014/09/denmark-introduces-rehab-syrian-fighters201496125229948625.html – Letöltés 2016. január 12.

37

Europols European Counter Terrorism Centre Strengthens The EUs Response to Terror. In: Europol, January 25, 2016. https://www.europol.europa.eu/content/ectc – Letöltés 2016. január 26.

58


Felhasznált irodalom Allen, Peter: Heavily armed jihadist 'planning attacks on churches' is arrested by French police after accidentally shooting himself... and is linked to 'random killing' of dancer. In: Mail Online, April 22, 2015. http://www.dailymail.co.uk/news/article-3050216/Heavily-armed-jihadist-planning-attacks-churches-shot-arrested-Frenchpolice-implicated-murder-dancer-gunned-car.html Atran, Scott – Hamid, Nafees: Paris: The War ISIS Wants. In: The New York Review of Books, November 16, 2015. http://www.nybooks.com/daily/2015/11/16/paris-attacks-isis-strategy-chaos/ Austrian ISIS 'poster girl' beaten to death after trying to flee extremist group – reports. In: RT.com, November 25, 2015. https://www.rt.com/news/323441-isis-killed-austrian-teenager/ http://www.thelocal.no/20141202/double-the-number-of-freedom-fighters-are-from-norway-pst Balkan warriors abroad. Fight the good fight. With the Western Balkans at peace, some go abroad to look for war. In: The Economist, April 18, 2015. http://www.economist.com/news/europe/21648697-western-balkanspeace-some-go-abroad-look-war-fight-good-fight Barrett, Richard: Foreign Fighters in Syria. The Soufan Group, June 2014. http://soufangroup.com/wpcontent/uploads/2014/06/TSG-Foreign-Fighters-in-Syria.pdf Cockburn, Patrick: War with Isis: Islamic militants have army of 200,000, claims senior Kurdish leader. In: The Independent, November 16, 2014. http://www.independent.co.uk/news/world/middle-east/war-with-isis-islamic-militants-have-army-of-200000-claims-kurdish-leader-9863418.html Coolsaet, Rik: What drives Europeans to Syria, and to IS? Insights from the Belgian Case. Egmont Paper 75, Royal Institute for International Relations, Academia Press, Gent, March 2015. Edmunds, Donna Rachel: ‘2,000 British Jihadis Fighting With ISIS’, Says Muslim MP. In: Breitbert, November 23, 2014. http://www.breitbart.com/london/2014/11/23/claim-there-are-2000-british-jihadis-fighting-with-isis-says-muslim-mp/ Europols European Counter Terrorism Centre Strengthens The EUs Response to Terror. In: Europol, January 25, 2016. https://www.europol.europa.eu/content/ectc Foreign fighters from Western countries in the ranks of the rebel organizations affiliated with Al-Qaeda and the global jihad in Syria. In: The Meir Amit Intelligence and Terrorism Information Center, January, 2014. pp. 3–5. http://www.terrorism-info.org.il/en/article/20616 French PM predicts 10,000 Europeans to join ISIS before 2015 ends. In: RT.com, March 08, 2015. https://www.rt.com/news/238845-europe-islamist-number-grow/ Hashim, Mohanad: Iraq and Syria: Who are the foreign fighters? In: BBC News, September 3, 2014. http://www.bbc.com/news/world-middle-east-29043331 Hooper, Simon: Denmark introduces rehab for Syrian fighters. An innovative rehabilitation programme offers Danish fighters in Syria an escape route and help without prosecution.. In: Al-Jazeera, September 07, 2014. http://www.aljazeera.com/indepth/features/2014/09/denmark-introduces-rehab-syrian-fighters-201496125229948625.html ICSR Insight: Professor Neumann’s Remarks at White House Summit. In: ICSR, February 20, 2015. http://icsr.info/2015/02/icsr-insight-professor-neumanns-remarks-white-house-summit/ Labbe, Chine – Sithole-Matharise: Emelia: France to set up center for returning young jihadists by year-end. In: Reuters, April 29, 2015. http://www.reuters.com/article/us-france-syria-jihadists-idUSKBN0NK2E720150429 Malm, Sara – Mezzofiore, Gianluca: 'Hundreds-strong' mob of masked men rampage through Stockholm station beating up refugee children in revenge attack for female asylum centre worker killed by Somali 'boy'. In: Daily Mail, January 30, 2016. http://www.dailymail.co.uk/news/article-3423968/Mobs-hundreds-maskedmen-rampage-Stockholm-central-station-beating-refugee-children.html


59

Masi, Alessandria: ISIS Recruiting Westerners: How The 'Islamic State' Goes After Non-Muslims And Recent Converts In The West. In: International Business Times, September 08, 2014. http://www.ibtimes.com/isis-recruiting-westerners-how-islamic-state-goes-after-non-muslims-recent-converts-west-1680076 McCauley, Clark – Moskalenko, Sophia: Western Muslims volunteering to fight in Syria and Iraq: Why do they go, and what should we do? In: Freedom for Fear Magazine, Issue 11. http://f3magazine.unicri.it/?p=1073 Nakhoul, Samia: Saddam's former army is secret of Baghdadi's success. In: Reuters, June 16, 2015. http://www.reuters.com/article/2015/06/16/us-mideast-crisis-baghdadi-insight-idUSKBN0OW1VN20150616 Neumann, Peter, R.: Foreign fighter total in Syria/Iraq now exceeds 20,000; surpasses Afghanistan conflict in the 1980s. In: ICSR, January 26, 2015. http://icsr.info/2015/01/foreign-fighter-total-syriairaq-now-exceeds20000-surpasses-afghanistan-conflict-1980s/ Norwegians take command in ISIS, pose threat to Norway – security official. In: RT.com, February 12, 2015. https://www.rt.com/news/231751-norwegians-isis-command-threat/ Paris attacks: What happened on the night. In: BBC News, December 09, 2015. http://www.bbc.com/news/world-europe-34818994 Paulussen, Christophe: Responding to foreign fighters: An overview of the main challenges (1). In: Freedom from Fear Magazine, Issue 11. http://f3magazine.unicri.it/?p=1121 Penketh, Anne: French suspect in Brussels Jewish museum attack spent year in Syria. In: The Guardian, June 01, 2014. http://www.theguardian.com/world/2014/jun/01/french-suspect-brussels-jewish-museum-attack-syria PST underestimate number of terror fighters from Norway. In: The Local, December 02, 2014. http://www.thelocal.no/20141202/double-the-number-of-freedom-fighters-are-from-norway-pst Seiffert, Jeanette: German jihadists on ISIS terror mission. In: Deutsche Welle, June 17, 2014. http://www.dw.com/en/german-jihadists-on-isis-terror-mission/a-17710907 Sharkov, Damien: Up to 1,700 Russians Fighting for ISIS, Says Head of Secret Service. In: Newsweek, February 20, 2015. http://europe.newsweek.com/1700-russians-fighting-isis-says-head-russian-secret-service-308206 Stewart, Will: 'This message is addressed to you, oh Putin': ISIS now threatens Russia over its ties to Syria's Assad and promises to 'liberate Chechnya and all the Caucasus'. In: Daily Mail, September 03, 2014. http://www.dailymail.co.uk/news/article-2741979/This-message-addressed-oh-Putin-ISIS-threaten-Russiaties-Syrias-Assad-promise-liberate-Chechnya-Caucasus.html Swede arrested in Bosnia over terror plot. In: Radio Sweden, Mars 13, 2015. http://sverigesradio.se/sida/gruppsida.aspx?programid=2054&grupp=9392&artikel=6116525 Sweden says up to 150 people left country to join ISIS. In: CTV News, October 22, 2014. http://www.ctvnews.ca/mobile/world/sweden-says-up-to-150-people-left-country-to-join-isis-1.2065155 Up to 6,000 Europeans joined ISIS in Syria – EU. In: RT.com, April 13, 2015. http://rt.com/news/249261-europeans-isis-syria-commissioner/ Wagner, Meg: Austrian teen who joined ISIS beaten to death for trying to leave terror group: report. In: Daily News, November 24, 2015. http://www.nydailynews.com/news/world/teen-joined-isis-beaten-death-leavearticle-1.2445473 Winsor, Ben: Hundreds Of Westerners Have Joined ISIS, And Here's Where They Came From. In: Business Insider Australia, Augustus 28, 2014. http://www.businessinsider.com.au/isis-is-recruiting-westerners-countries-2014-8 Yeginsu, Ceylan: ISIS Draws a Steady Stream of Recruits From Turkey. In: The New York Times, September 15, 2014. http://www.nytimes.com/2014/09/16/world/europe/turkey-is-a-steady-source-of-isis-recruits.html

60


Udvarvölgyi Zsolt*

Az új népvándorlás kora? Magyarországon menedékjogi kérelmet beadók állampolgársági megoszlásáról 2015

Úgy véljük nem szükséges különösebben megindokolnunk írásunk témaválasztását és publikációnk aktualitását. Idén 2015. január 1. és december 15. éjfélig – a kézirat leadásának napjáig – a magyar rendőrség 391.247 fő illegális bevándorlóval szemben intézkedett.1 Majdnem négyszázezer ember lépte át illegálisan határainkat, sokan azonnal menedékjogi kérelmet is beadtak a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalnak (BÁH). Írásunkban csak a menedékjogi kérelmet beadókat vizsgáljuk meg állampolgársági hovatartozásuk alapján. Azon illegális bevándorlókkal, akik – a menedékjogi kérelem magyarországi beadása helyett – minél gyorsabban elhagyták Magyarország területét, nem foglalkozhattunk. A médiában is hangoztatott számok mögé próbáltunk nézni: Számba vesszük, hogy honnan jöttek a legtöbben, és kitekintünk, hogy a legfőbb migrációs kibocsátó országok mellett mely egyéb államokat is találunk, amelyeket tömegesen hagynak el lakosai.2 2015. január 1-től 2015. november 30-ig a Magyarországon beadott menedékjogi kérelmek száma 176 903 volt.3 Egyértelmű tény, hogy az idei évben ugrásszerűen megnőtt a hazánkban menedékjogi kérelmet beadók száma, egyes becslések szerint az év végére számuk elérheti a 180 000 főt is. Megjegyzendő, hogy 2015. január 1. és szeptember 30. között az Európai Unió területére 710 000 migráns lépett be. (Számuk 2014-ben csak 282 000 fő volt!)

A statisztikai tények A Magyarországra érkezett menedékkérők száma így alakult 2014. I. félévében: A regisztrált menedékkérők száma összesen 5435 fő volt, Európából 638 fő, ill. Európán kívülről 4797 fő érkezett. 2015. I. félévében összesen 66.788 fő kérelmét regisztrálták a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal szakemberei, ebből 24.356 fő érkezett Európából és 42.432 fő Európán kívülről. Ha összevetjük a Magyarországra érkezett menedékkérők számát 2014. és 2015. január-szeptember között a különbség még szembetűnőbb: 2014 első kilenc hónapjában 14 146 fő adott be menedékjogi kérelmet Magyarországon (Európából 3 779 fő, Európán kívülről: 10 367 fő). 2015 első kilenc hónapjában 175 963 fő (Európából 25 058 fő, Európán kívülről 140 538 fő). Végezetül rendelkezésünkre állnak a legfrissebb összehasonlító adatok is: 2014. január és szeptember között a regisztrált menedékkérők száma összesen 19 572 fő volt. (Európából 5 944 fő, Európán kívülről 13 628 fő adott be menedékjogi kérelmet). 2015. január -október között ugyanezek az adatok a következőképpen alakultak: összesen 176 580 fő (Európából 25 146 fő, Európán kívülről 151 434 fő). 2014. január-november között a regisztrált menedékkérők száma összesen 28 702 fő volt. (Európából 11 506 fő, Európán kívülről 17 142 fő adott be menedékjogi kérelmet.) 2015. január-november között ugyanezen az adatok így festettek: összesen 176

61


A menedékjog iránti kérelmek száma így alakult a menedékkérők állampolgársága szerint (2014. I. félév – 2015. I. félév) Állampolgárság 2014. I. félév afgán 2 143 szíriai 1 166 koszovói 530 pakisztáni 109 iraki 58 egyéb 1 429 összesen 5 435

Összes kérelem %-ban 39,43% 21,45% 9,75% 2,01% 1,07% 26,29% 100,00%

2015. I. félév 17 906 10 975 23 920 3 239 3 270 7 478 66 788

Összes kérelem %-ban 26,81% 16,43% 35,81% 4,85% 4,90% 11,20% 100,00%

Változás 15 763 9 809 23 390 3 130 3 212 6 049 61 353

Változás %-ban 735,56% 841,25% 4413,21% 2871,56% 5537,93% 423,30% 1128,85%

Forrás: http://bmbah.hu/index.php?option=com_k2&view=item&layout=item&id=177&Itemid=1232&lang=hu Letöltés 2015. október 7.

903 fő (Európából 25 170 fő, Európán kívülről 151 733 fő). A táblázatból is kitűnik, hogy 2015. január 1. és 2015. június 30. között a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal összesen 66 788 fő kérelmét regisztrálta. Az év elején tapasztalható koszovói „roham” következtében a legtöbben (23 920 fő) a kis balkáni országból érkeztek. Nagy számban érkeztek még Afganisztánból (17 906 fő), Szíriából (10 975 fő), Irakból (3 270 fő) és Pakisztánból (3 239 fő) is. Más állampolgárságú menedékkérő az év első hat hónapjában 7 478 fő volt. Az igazi nehézségek csak ezután kezdtek generálódni, mikor tömegek indultak el – zömmel – törökországi menekülttáborokból, ill. Afganisztánból, Pakisztánból, Bangladesből a „balkáni útvonalon” át (Görögország, Macedónia, Szerbia és – kezdetben – Magyarország), egy jobb élet reményében valamely nyugat-európai, EU tagállam felé. A migránsok döntően a Német Szövetségi Köztársaságot célozták meg, de sokan kívántak valamelyik skandináv állam (Dánia, Svédország), illetve Nagy-Britannia, Hollandia, Belgium irányába távozni. Többek számára vonzó opció volt a szomszédos Ausztria is. Egyes politikusok, véleményformálók már valóságos „népvándorlásról” értekeztek, mások igyekeztek bagatellizálni a foko-

zódó „áradatot.” Jelen írásnak szintén nem témája a menekültválság kapcsán kialakult magyarországi helyzetnek, a politikai közbeszédnek, az országban tapasztalható közállapotoknak (pl. Röszke, Budapesten a Keleti pályaudvar, Hegyeshalom, a horvátmagyar határszakasz települései, ill. a BÁH által fenntartott befogadó állomások), a tranzitzónák (Röszke, Tompa és Beremend) szerepének, a menekültekkel szembeni pozitív és negatív lakossági megnyilvánulásoknak (pl. a civilek önszerveződő segítő közösségei) az értékelése. Igyekszünk objektívak maradni és az eredeti kérdésünkre adandó válaszok keresésével foglalkozni, miszerint honnan és miért jöttek el a menedékjogi kérelmet beadók. 2015. második félévére vonatkozóan havi statisztikák állnak rendelkezésünkre. Ezek szerint 2015 júliusában összesen 31 287 fő adott be menedékjogi kérelmet Magyarországon.4 Elemzésünk során módszertanilag azon kibocsátó államokra koncentrálunk, ahonnan egy hónap alatt 100 felett volt a beadott menedékjogi kérelmek száma. Ennél fogva Európából csak a Koszovói Köztársaság szerepel, ahonnan 2015 júliusában 141 fő kérelmét regisztrálták a hatóságok. Afrikán belül Kamerunból 141 fő, a Kongói Köztársaságból 237 fő, Eritreából 196 fő, Nigériából 178 fő, Szudánból 114 fő

62 adott be menedékjogi kérelmet hazánkban. Ázsiából hatalmas tömegek érkeztek hazánkba egész nyáron: Afganisztánból 10 151 fő, Bangladesből 712 fő, Iránból 338 fő, Irakból 1 412 fő, Pakisztánból 3 822 fő, Szíriából 12 475 fő és a Palesztin Hatóság területéről 170 fő adott be menedékjogi kérelmet a BÁH-nak. 2015 augusztusában nőtt a menedékjogi kérelmet beadók létszáma. Összesen 47 094 fő adott be kérelmet hazánkban. Európából ismételten csak a koszovói állampolgárok száma (160 fő) volt jelentős. Afrikából a kameruniak (102 fő), az eritreaiak (172 fő), a nigériaiak (315 fő) és a szenegáliak (199 fő) voltak a legtöbben. Ázsiából 100 fő feletti állampolgársági létszámot Afganisztán (10 437 fő), Banglades (1 868 fő), India (182 fő), az Iráni Iszlám Köztársaság (490 fő), Irak (2 267 fő), Pakisztán (6 136 fő), Szíria (23 130 fő) és a Palesztin Hatóság (108 fő) produkált. Mindezek alapján – az utolsó (2015. augusztus) hozzáférhető adatokat megvizsgálva – mindhárom kontinensről kiválasztottunk egy országot. Azokat az államokat, amelyek állampolgárai 2015 augusztusában a legtöbb menedékjogi kérelmet adták be hazánkban, jelesül Koszovót, Nigériát és Szíriát. Három, nagyságánál, elhelyezkedésénél, történelménél, jelenlegi gazdaságipolitikai helyzeténél fogva teljesen eltérő országot, amelyeket csupán ez a szomorú statisztikai adat köt össze, és amelyek jelenlegi helyzetét igyekeztünk dióhéjban összefoglalni.

Európa, Koszovó 1998-tól kezdve – Jugoszlávia szétrobbanásának utolsó tragikus fejezetét megnyitva – Szerbia a koszovói albánok ellen fordult, amely polgárháborúhoz, tömeggyilkosságokhoz, és mintegy 800.000 ko-


szovói albán elmeneküléséhez vezetett. A nemzetközi közösség közvetítési kísérleteinek kudarca után 1999 márciusában a NATO beavatkozott a konfliktusba, bombázni kezdte Szerbiát, amely három hónap után arra kényszerítette az országot, hogy katonai és rendőri erejét visszavonja Koszovóból. Az ENSZ BT 1244. határozata átmeneti ENSZ adminisztrációt vezetett be (UNMIK) a tartományban, függőben hagyva a Koszovó végleges státuszáról való döntést. Az ENSZ által kezdeményezett, 2006-2007-ben folytatott tárgyalássorozat eredmény nélkül zárult Belgrád és Pristina között. 2008. február 17-én a pristinai parlament egyoldalúan kikiáltotta Koszovó függetlenségét. Azóta több mint száz ország ismerte el az állam függetlenségét és az ország számos nemzetközi szervezethez is csatlakozott. Szerbia továbbra is elutasítja Koszovó függetlenségét, de a két ország 2013 áprilisában megállapodott, hogy normalizálják kapcsolataikat.5 Sajnálattal konstatálható, hogy a Koszovói Köztársaság a függetlenség elnyerése óta jóformán életképtelennek bizonyul: Botrányosan rossz infrastruktúra, gazdasági recesszió, óriási arányú munkanélküliség, a kilátástalanság miatt elvándorló népesség, a mindennapokat és a poKÖNNYGÁZ A PRISTINAI 2015. NOVEMBER

PARLAMENTBEN,

Forrás: http://hu.euronews.com/2015/11/17/konnygaza-pristinai-parlamentben/Letöltés: 2015. december 16.

63


litikai elitet is átszövő korrupció, alvilági hátterű politikusok, nyomor és leszakadás a legfőbb jellemző paraméterei. Szinte mindennapossá váltak a pristinai parlamentben a csetepaték, verekedések, tojászáporok és könnygázgránát dobálások(!); az utcákon atrocitások és tüntetések. Úgy véljük, hogy mindezek következtében talán nem meglepő a koszovói albánok és más nemzetiségűek migrációjának 2015 elején kezdődött és tavaszra tömegessé váló újabb hulláma, amely jórészt hazánkon keresztül zajlott.

Afrika, Nigéria A több brit protektorátusból és gyarmati területből egyesült független Nigériát 1960. október 1-én kiáltották ki. 1963. október 1. óta szövetségi köztársaság. 1967 és 1970 között a Biafra körüli szeparatista harcokban egymillióan estek el. Az országban katonai puccs katonai puccsot követett az elmúlt évtizedekben. 1983 decemberében Muhammad Buhari vezérezredes vette át az ország irányítását, őt 1985-ben puccs távolította el a hatalomból. Az új vezető, Ibrahim Babangida vezérőrnagy 28 tagú kormányzótanácsot esketett fel, majd újabb és újabb puccskísérletekre került sor. A keresztények és muszlimok közötti öszszecsapások több ezer ártatlan áldozatot követelnek mind a mai napig.6 1999-ben új alkotmányt fogadtak el és civil kormányzatot választottak meg. 2007-ben első ízben volt példa békés hatalomátadásra is a rivális politikai erők között. Bár mutatnak jelek a politikai és gazdasági konszolidáció irányába, a térségben, sőt egész Afrikában vezető szerepre törő államban az etnikai (az országban 4 nagyobb – hauszák, fulánik, jorubák és ibók –, és mintegy 250 kisebb népcsoport él) és vallási (keresztény és iszlám) ellentétek továbbra is súlyosak.7 Az

AZ

ELRABOLT NIGÉRIAI DIÁKLÁNYOK,

2014.

ÁPRILIS

Forrás: http://www.abc.net.au/news/2015-04-14/chibokkidnappings3a-nigeria-marks-one-year-anniversary-ofthe/6390384 Letöltés 2015. december 16

Iszlám Államnak (IS/Daesh) hűségesküt tett Boko Haram iszlamista terrorszervezet egész régiót behálózó tevékenysége aggasztó és tragikus. A sok szörnyűség közül is kiemelkedett a 2014. április 14-én Chibokban történt gaztett, amikor a Boko Haram egy bentlakásos iskolából 276 diáklányt rabolt el. Nigériában az olajbevételek csökkennek, mindent átsző a korrupció és az északi köztársaságokban sajnos abszolút nincs közbiztonság.

Ázsia, Közel-Kelet, Szíria A francia csapatok 1946. április 17-i távozásával függetlenné váló ország 1956 és 1961 között Egyiptommal az Egyesült Arab Köztársaság része. Az alavita kisebbséghez tartozó Háfez al-Aszad 1970 novemberében ragadta magához a hatalmat – tíz éven belül ez volt az ötödik puccs –, és 1971 februárjától lett elnök. 1973-tól az Arab Újjászületés Szocialista Pártja (Baath Párt) az állam és a társadalom vezető ereje volt, ami a parlamenti választásokon is rendre bebizonyosodott.8 Az 1967-es arab-izraeli háborúban Szíria elvesztette a Golán-fennsí-

64


dások intenzitásának fokozásával, továbbá a Szaúd-Arábia vezetésével megalakult terrorellenes iszlám katonai szövetség színre lépésével.

Következtetések

SZÍRIA

MEGOSZLÁSA ,

2015.

OKTÓBER

Forrás:http://www.bbc.com/news/world-middle-east34500516 Letöltés 2015. december 16.

kot. Háfez al-Asszad 2000-ben bekövetkezett halála után fia, Basár al-Asszad lett az új elnök. Második ciklusát 2007-ben népszavazáson is megerősítették. Az „arab tavasz” során 2011 márciusában tüntetések kezdődtek az országban, amelyre a hatalom erőszakkal válaszolt. A tüntetések zavargásokká fajultak, a rendőrség éleslőszert vetett be a demonstrálók ellen, később a káosz eszkalálódott és az országban máig tartó polgárháború tört ki. A több fronton (Aszadhoz hű erők, „mérsékelt” ellenzékiek, al-Nuszra Front és egyéb iszlamista mozgalmak, kurdok, stb.) zajló küzdelem során az ország jelentős részét hajtotta uralma alá az Iszlám Állam (IS/Daesh) terrorszervezet. Szíriában jelenleg a legnagyobb humanitárius katasztrófával néz szembe a nemzetközi közösség. Négymillió ember menekült el a konfliktus kirobbanása óta az országból, 11,6 millió ember vált földönfutóvá. Az évek óta folyó kilátástalan küzdelem 2015-ben új fordulatot vett Oroszország aktív szerepvállalásával, ill. a párizsi terrortámadás következtében az Iszlám Állam végső megsemmisítését célul kitűző francia, brit, amerikai, stb.légitáma-

Álláspontunk szerint, ameddig a legfőbb migrációs kibocsátó államokban a polgárháború nem ér véget és nem áll helyre a rend, ameddig nem történnek a politikai és gazdasági konszolidáció irányába mutató lényegi előrelépések, továbbá ameddig nem alakul ki helyi társadalmi konszenzus a mérhetetlen nyomor felszámolásának szükségességéről (a nemzetközi segélyek megdézsmálásának szigorú tiltásáról és szankcionálásáról nem is beszélve), illetve a diktatórikus elnyomást nem váltja fel a demokratikus kibontakozás és a politikai váltógazdaság, addig ez a folyamat folytatódni, illetve a 2015-16-os tél elmúltával fokozódni fog. A nemzetközi közösségnek − főleg az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ), az Európai Uniónak (EU) és a legfejlettebb országokat tömörítő G-20nak − az eddigiekhez képest sokkal többet kellene tenni az anarchiába süllyedő, széteső, válságokkal küszködő országok megmentése, a menekülthullámokat kiváltó okok felszámolása érdekében. A törökországi, libanoni, jordániai menekülttáborok fenntartásához való hozzájárulás (UNHCR, EU, Nemzetközi Vöröskereszt/Vörös Félhold) ugyan sok esetben életmentő, de a menekülteknek a szülőhazájukban kellene vonzóbb alternatívát felkínálni, a visszatérés lehetőségének konkrét opciójával. Hisszük, hogy a szétesett, lebombázott, polgárháborús Szíriában, Irakban, Líbiában, Jemenben, Afganisztánban és Szomáliában is meg lehet teremteni az esélyét a békének és a felzárkózásnak.


65

Jegyzetek * Udvarvölgyi Zsolt PhD történész, szociológus, főiskolai oktató 1

http://www.police.hu/hirek-es-informaciok/legfrissebb-hireink/hatarrendeszet/napi-tajekoztato-66 Letöltés 2015. december 16.

2

Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal honlapja. Statisztika. http://bmbah.hu/index.php?option=com_k2&view=item&layout=item&id=177&Itemid=1232&lang=hu Letöltés 2015. szeptember 29.

3

http://bmbah.hu/index.php?option=com_k2&view=item&layout=item&id=177&Itemid=1232&lang=hu Letöltés 2015. december 7.

4

http://bmbah.hu/index.php?option=com_k2&view=item&layout=item&id=177&Itemid=1232&lang=hu Letöltés 2015. október 7.

5

CIA The World Factbook. Kosovo. https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/kv.html Letöltés 2015. október 7.

6

Baló György–Lipovecz Iván szerk.: Tények Könyve ’92. Budapest, Ráció Kiadó Kft, 1992. 398. o.

7

CIA The World Factbook. Nigeria. https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/ni.html Letöltés 2015. október 7.

8

Baló–Lipovecz: im. 423. o.

66


Kinga Szálkai

Political Islam: Is It a Possible Alternative for Uzbekistan? Introduction Since the beginning of the 1990s, political Islam is perceived as a revitalized force of modernity and as a counter-hegemonistic force. The issue, in the form of the worrisome emergence of radical Islamism, has also been present in the context of Central Asia. Around the turn of the 21st century, mainly due to 9/11, there was a boom in research dealing with this perceived problem. Uzbekistan was heavily concerned, as it is one of the three Central Asian countries, where the radical Islamist opposition has been significant. Moreover, the proximity to the war- and chaos-ridden Afghanistan also raised awareness towards the Islamist movements in the region. There is a wide debate about whether political Islam should be perceived as a threat on the Uzbek regime and consequently to the stability of Central Asia. According to Vitaliy Naumkin1 or Svante Cornell and Frederick Starr2, political Islam is a worrisome problem in Uzbekistan and there is a great possibility that it may challenge the present regime, causing instability and the rise of Islamism in the whole region. On the other hand, Adeeb Khalid3 and the analysts of the International Crisis Group4 perceive political Islam as a force that is present in the region but is not strong enough to challenge effectively the prevailing order. In this paper I share this latter view, as I claim that even if political Islam is present in Uzbekistan, and even if the vulnerability of the Uzbek state offers a political space for

it, political Islam cannot present itself as a viable alternative. The main aim of this paper is to justify this claim and to investigate into the reasons of it. Therefore in the first part of my research I give an outline about how political Islam can appear as a political alternative and as a counter-hegemonic system, in order to make it clear that political Islam movements could theoretically mean a valid alternative and a great challenge for the Uzbek state. In the second part of the paper I introduce the vulnerable state of the Uzbek authoritarian regime and I analyse the role of “state-supported” Islam in the nation-building process. After that I move on to the analysis of the presence of radical movements. My aim here is to shed light on the aims of these movements to illustrate the variation of this Islamist opposition, for which I find it necessary to introduce briefly a few of the most important movements in detail. After justifying that political Islam would have the theoretical possibility to present itself as a viable political alternative in the country, in the third part of my paper I analyse the reasons of the failure of the Islamist movements to offer a real alternative to Uzbekistan. Before moving on to the main part of my paper, it is necessary to make a conceptual clarification of what I mean under political Islam or Islamism, as I use the two concept synonymously. Political Islam is, simply put, the use of the Islam religion for reaching political ends. The main criterion for a political Islamist is to be engaged with politics

BIZTONSÁGPOLITKAI FOLYÓIRAT l KITEKINTŐ

on the basis of Islam.5 Mohammed Ayoob offers a more sophisticated definition that further explains my use of the notion and allows the understanding of the key differences between Islam as a religion and Islam as a means of politics: “[Political Islam is] a form of instrumentalization of Islam by individuals, groups and organizations that pursue political objectives. It provides political responses to today’s societal challenges by imagining a future, the foundations for which rest on reappropriated, reinvented concepts borrowed from the Islamic tradition.”6 There is another necessary clarification about the terms of “moderate” and “radical” Islamism that I use many times in my paper. Political Islam is not a monolithic, universal ideology, it could rather be imagined as diverse branches built on different interpretations of Islam, ranging from groups aiming at very moderate aims and means (such as religious education or social action) to groups with radical aims (such as a global Caliphate) with violent means, even with terrorism. When I use the concept of radical Islamism, I understand movements with an aim of an Islamic political order that challenges the nation-state and seeks the unification of the umma with violent means.7

Political Islam as a Possible Alternative – In General First of all, I examine whether and how political Islam can challenge authoritarian regimes and the relation between Islamism and nationalism in Uzbekistan, in order to justify and illustrate that political Islam could be present as a viable alternative for Uzbekistan. Islamism is usually perceived as a counter-hegemonistic ideology for neoliberalism,8 but it also offers an alternative

67 to authoritarian political and economic regimes. Islam, namely, as many other religions, offers a complex view of the world, not only in terms of theoretical guidelines based on a set of values, but also in terms of practical duties and rights. Islamism as a counter-hegemonic movement focuses on uniting the people for a world view9 that is based on these theoretical and practical guidelines; that can challenge prevailing regimes that do not fulfil Islamist expectations. Followers of Islam may offer a great accepting audience to this ideology, as Islam has a vast membership that is theoretically capable to induce a global mass movement based on a political ideology that draws on the complex tradition of religious belief, social norms and a kind of philosophy.10 It may be claimed that all religions carry the same values and characteristics, and therefore would be able to challenge regimes, but the distinction has to be made of an important difference, that is, Islamism is willing to do that. One of the most important reasons for challenging authorities is that political Islam theoretically cannot accept secularism in the sense of separating the duties of the state from religion, or the pressure on religion to delegate it exclusively into the private world. It is one of the collision points between the Uzbek regime and Islamists, as I will elaborate on it later. Islamism also claims that the social order of a state has to satisfy material and spiritual needs, and “fulfil Allah’s moral vision of humankind.”11 Again, a secular state like Uzbekistan cannot satisfy spiritual needs in the Islamist sense, moreover, a vulnerable state like Uzbekistan cannot satisfy the material needs of the umma, which is also an Islamic duty. Therefore in an Islamist context it is hard to find legitimization for the secular and

68 vulnerable Uzbek state, and Islamism can present itself as a possible and valid political, economic and social solution. However, the government of the country knows very well that Islam as a symbolic legitimising force is a very powerful source of accepted authority, political power and social discipline,12 therefore it tries to exploit this force with using Islamic rhetoric and with expressing state influence through religious administration to be able to monitor and control religious forums that are the main sources of articulating questions about state, legitimacy, democracy or civil society.13 This practice makes the question of the relation of Islam and nationalism also relevant in Uzbekistan. There are two contradicting approaches concerning this relationship in the literature. The followers of the first one claim that Islam and nationalism are „sister ideologies”14 and that the relationship between state and nation mirrors the traditional relationship between the caliphate and the umma.15 The followers of the other standpoint (interestingly, both Western scholars and Islamist movements16) say that nationalism and Islamism are contradictory ideologies that divide the Muslim community and contribute to its weaknesses.17 As the Uzbek government follows the first standpoint and the Islamist movements in Uzbekistan hold the second one, it also contributes to the division between the state and the Islamist opposition that may strengthen Islamism as an alternative. All in all, on the basis of the examined theoretical and practical expectations of Islamism based on traditions and interpretations of the sacred texts, and the vulnerability of the Uzbek authoritarian state in terms of both spiritual and material needs underlines and highlights the fact that


Islamism could be a viable political alternative in Uzbekistan. As I mentioned above, the vulnerability of a regime can encourage the spread and the influence of political Islam, as the political, economic and social problems of a vulnerable state can open a vast political space for the Islamist opposition. In the followings I analyze the weaknesses of the Uzbek state causing material difficulties for the population, accompanied with its ambivalent relations with Islam that could raise spiritual rejection against the secular state to illustrate that the necessary political space for influence is definitely present for political Islam.

Political Islam as an Alternative – In the Uzbek Context Islam as a culture and a religion has deep roots in the area. However, as for Islam and Islamism in Central Asia in general, and in Uzbekistan in particular, it is very important to note that in spite of being a famous, traditional centre of Islam, the region has never experienced anything resembling to a monolithic, sole “Islam” that was recognized equally in the area. Different schools and branches of Islam has always been present accompanied by various Sufi orders, or even pre-Islamic faiths such as shamanism. Other religions such as Buddhism or Christianity have also been present, and syncretism has been a widespread phenomenon18. This diversity is also reflected in the political Islamist movements of nowadays. The Uzbeks has been one of the most deeply Islamic Central Asian ethnic groups with many important historical centres of Islam located in Uzbekistan as a heritage of Bukhara, Khiva, Samarkand and Kokand.19 However, under the Soviet rule, when Islam


was officially illegal due to the “state religion” of atheism, these traditional Islamic centres experienced a serious decline. The SADUM, the Soviet Spiritual Administration of the Muslims of Central Asia and Kazakhstan monitored religious life closely, implementing the interests of the Soviet state. Official boards controlled local forms of religion, and religious leaders were chosen and approved by the state, strictly following the expectations of the central authority. Soviet authorities introduced a strong distinction between “good” and “bad” Islam; the former following official state guidelines and ideology, the latter posing a dangerous challenge on it.20 As a consequence, the “state-supported” practices of Islam overwrote the diverse branches of traditional Islam in the region, imposed a monolithic view, therefore the present practices of Islam are in several cases based on crude traditions and vulgar interpretations that could survive under the Soviet role.21 This is reflected today by the state’s standpoint about religion, as I will elaborate on it later. However, before moving on to the relations between politics and religion in the state ideology, I introduce the weaknesses of the Uzbek state that explains why the government is in serious need of a legitimizing ideology such as Islam in nation-building. After the collapse of the Soviet Union, the newly independent Uzbek state experienced several political, social and economic problems, most of which are still present even after twenty-five years independence. The political scene did not change much after the collapse of the Soviet Union. The leader of the Communist Party of Uzbekistan, Islam Karimov, maintained his leading position as the president of the country. He established (or maintained) an authoritarian regime that bans

69 opposition, has complete control over the media and commands a feared security agency. Karimov established his own party, the People’s Democratic Party of Uzbekistan that has the same structure and membership as in Soviet times. The parliament has only symbolic significance; it virtually functions as a rubber stamp. The political leadership of Uzbekistan is built on kinbased networks and is very far from representing or even considering the interests of the majority of the population, and it is also very far from the Islamic ideal state.22 The authoritarian system of Karimov has not been doing better on terms of economy than on politics either. The president still refuses economic restructuring and privatization.23 Problems of agriculture can be led back to the cotton monoculture that was implemented by the Soviets from the 1930s. The inefficient methods of irrigation are expanded well beyond the capacity of Central Asian rivers, the soil is exhausted by the monoculture and full with harmful fertilizers causing economical problems. Moreover, the cotton industry is built on cheap labour, and the prices on the world market are also low, so it is not a profitable industry either to the state or to the population.24 The withering of the Soviet branches of hard industry and the lack of foreign investment further contributed to the poor economic situation and the high unemployment in the country. Although nowadays the Uzbek economy is growing with big steps, it is mainly due to the energy industry, and the initial situation of the country and the structural problems of the economy still do not enable this newlygained wealth to leak down to the poor rural majority.25 On this political and economic basis, no wonder that the social situation in the country is also poor. Although the govern-

70 ment tries to manipulate the data, it is clear that there is a high demographic pressure, a high unemployment rate, and more than one quarter of the society lives in poverty.26 Inequalities are also high, and human rights records are “appalling”, according to the Human Rights Watch: “Torture remains endemic in the criminal justice system. Authorities continue to target civil society activists, opposition members, and journalists, and to persecute religious believers who worship outside strict state controls.”27 On the top of all these, the declared multivectoral foreign policy of the state has led to capriciously changing international relations in practice.28 Facing these problems, the Uzbek state has difficulties with building legitimacy. The main means that Karimov decided to use are Islam, nationbuilding and the strict maintenance of order. On the basis of the above-mentioned facts, particularly on the records of human rights, the use of the “strict maintenance of order” as a legitimising force does not need a further interpretation. I should only emphasize here that although the methods of Karimov to maintain order are violent and would be unacceptable in a democratic state, they can fulfil their aims, as Uzbekistan is still one of the dominant states in the region and so far managed to avoid chaos – that is, in comparison with the neighbouring Afghanistan or Kyrgyzstan, a considerable achievement. As for religion, Karimov maintains the Soviet-inspired structures, and keeps Islam under strict state control. It is important to note that Uzbekistan is a secular country according to its constitution as well, which also secures the freedom of religion theoretically. In 1998, the president issued the Law on Freedom of Conscience and Religious Organizations that pro forma also


guarantees religious freedom, but in fact puts a great pressure on Islamists and also common believers, as it illegalized unregistered religious groups, activities or private religious education, and imposed state censorship on religious materials coming from other countries.29 This approach is characteristics to the Uzbek regime that also maintains the distinction between “good” and “bad” Islam, putting all oppositional Islamist initiatives under the latter label, but emphasizing the hardly justified fact that it respects the rules of Islam in order to strengthen nation-building initiatives. However, this “state-supported” Islam is a political construction of the old-new elites that intend to build their nation-state and legitimacy with the help of the traditional roots of Islam in the region. This construction even resembles to the Western ideas of “monolithic” political Islam, ignores the true traditions of the Uzbeks while claiming to contribute to the revival of Islam after the Soviet oppression and making it a part of the secular state officially.30 However, the relationship between Islam and nation-building is still controversial and debated in Uzbekistan, and the ambivalent approach of the state maintains this controversy and contributes to the strengthening of the Islamist opposition.31 Moreover, as the problems due to the state’s vulnerability still prevail in spite of the either symbolic or violent intentions to strengthen it, and as the continuous waves of Islam revival since the 1980s are deeply embedded in the society, the population is urged to use the language of Islam to articulate their grievances, needs and demands.32 All in all, the Uzbek state is a typical authoritarian regime, carrying its characteristic problems. Such regimes namely sup-


press opposition in its core, act against the Islamic ideas, but are looking for legitimization through Islam, nation-building and “order” (that is in most cases violence). A regime like this can easily deserve the label of Jahiliya and offer space for Islamist movements to act. In the followings I outline how Islamist movements have tried to challenge the authoritarian order of the Karimov regime.

A Few Words about the Islamist Opposition Under the above-described circumstances, the Islamist opposition had to meet the same destiny, or even a more violent one, as other oppositions. By 1992, Karimov managed to oppress democratic opposition and he continued the elimination of opposition with Islamist groups, the location of which was mainly the Ferghana valley. There were constant raids in 1992, 1993, 1997, 1999, which were followed by many arrests, waves of closed mosques and medreses, and several jailed or exiled mullahs.33 It was not surprising that the Islamic Renaissance Party (IRP) that was founded in the Soviet Union and had branches in all Central Asian republics could not step up as a legal political party,34 and that the Islamist opposition was treated with violent means. They were securitized, treated as radicals regardless of their positions, and they were excluded from legal possibilities of organization, comprising moderate Islamist people as well. There is a clear connection between the emerging radicals and the oppression of the authoritative regime.35 The rise of radical movements has begun in 1991, when small informal groups such as Adolat (Justice) and Islam Lashkarlari (Soldiers of Islam) emerged. These groups

71 stepped up in a violent way and took control over Namangan and Marghilan, claiming the introduction of sharia law and the restructuring of Uzbekistan into an Islamic state. Karimov’s retaliation was even more violent. It was this time when he banned the activity of all kinds of opposition groups, and many people were arrested, jailed or sent into exile.36 Since then, Islamic insurgence comes in waves to Uzbekistan, followed with crackdowns.37 Nonetheless, the Islamist movements are from a very wide range in terms of ideology, as it could be expected on the basis of traditional Islam in the region as well. Although the government tries to interpret them as one monolithic and radical movement, the range of Islamists goes from moderate organizations (such as the Sufis or the initiative to establish the Islamic Renaissance Party) to the very radical, even jihadist movements (such as the Islamic Movement of Uzbekistan), and from strictly domestic organizations (such as Akromiya) to transnational networks (such as the Hizb ut-Tahrir al-Islami). To illustrate that, on one hand, Islamist opposition has a presence in Uzbekistan in spite of the government’s initiatives to eliminate them, and on the other hand, how diverse the nature of these movements is, in the followings I introduce the most well-known movements in details. Going from non-violent, transnational organizations towards violent and domestic movements, the first organization that I should mention is the Hizb ut-Tahrir (Islamic Party of Liberation). This organization is active in over 40 countries, with an ideological centre in London and an official headquarters in London. Its main aim is to unify the umma, recreate the Caliphate and extend it to the whole world. It also claims to be non-violent and refuses all coopera-

72 tion with terrorist organizations. Nonetheless, it fundamentally rejects liberal democracy and combines MarxistLeninist ideology with Islamism.38 The Hizb ut-Tahrir mainly concentrates on the ideological fight. Departing from the identity crisis of the post-Soviet Central Asia and the crude version of Islam that prevails there, the Hizb ut-Tahrir can benefit in this region as a radical and unorthodox movement. As it also conducts social duties, the economic situation contributes to its popularity as well.39 The organization is perceived to be the strongest in Uzbekistan in the region, with estimates there about 7,000 up to 60,000 members.40 However, Hizb ut-Tahrir is a global organization, having less information and interest in Uzbekistan, than the domestic opposition has. It is common that a member of the Hizb ut-Tahrir establishes a new, domestic organization, such as Akromiya (derived from the name of the leader, Akram Yuldashev) and Hizb un-Nusrat (Party of Victory). The Akromiya also fights for the Caliphate, but in the multistage process that leads there, it presumes that the first step is to gain influence over state authorities. To gain more support to this, it promotes a crude version of Islam, and does not build on a complex theoretical background, rather on a popular, “cult-like” one. The organisation also has the aim to provide socio-economic opportunities, such as establishing small businesses that employ young people who are also required to study Islam, and that share their profits with funds that support the poor. It is a rare successful example of bottom-up Islamic movements. 41 The Hizb un-Nusrat is not open to the public, the background of the recruits are beforehand investigated. This group


mainly consists of people who have previously been suspected of taking part in the Islamist opposition. The aims and means are similar to the original organization, the Hizb ut-Tahrir.42 Maybe one of the most well-known violent terrorist groups of the world is the Islamic Movement of Uzbekistan (IMU) that was also mentioned in the famous speech of George Bush after 9/11.43 The IMU is a domestic jihadist organization that does not only propagate the use of violent means but also uses them to reach their aims. Namely, the creation of an Islamic state in Uzbekistan with a religious system and government, which would be declaredly built on different foundations as other Islamic states such as Iran, Pakistan or Saudi Arabia.44 They have never cooperated with the Hizb ut-Tahrir because of the different understandings of aims and means. The IMU was responsible for many violent actions, but, as the weakening of its main supporter, the al-Qaeda, and as the situation in Afghanistan changes, the organization has been significantly weakened. The estimated number of IMU fighters is nowadays only 150.45 All in all, the introduced movements are very diverse in its activities, aims and means. They build on different transnational networks, deny cooperation with each other, and cannot be suspected with being part of a radical monolithic global Islamist movement, as the Uzbek government claims. They try to exploit the dissatisfaction with the government, with the religious administration and the socio-economic situation, and to channel this discontent into an Islamic revolution. But however good opportunities they may get in the context of the vulnerable and violent Uzbek state, and however similar their aims might be, the diversity and the wide range


of these movements and organizations prevents the unification of oppositional forces and the dissatisfied population.46 After the outline of the main Islamist movements, it can clearly be stated that Islamist opposition is present in Uzbekistan, and that it could have been developed to a serious counter-hegemonic force. However, the number and the diverse aims of the movements also illustrate one reason why they failed to step up as a serious challenge to Karimov’s regime.

The Reasons of the Failure of Islamism As an Alternative in Uzbekistan However, not only the fractured opposition is responsible for the failure of Islamism as a political alternative in Uzbekistan. During my research I found many other reasons that could all contribute to the failure of Islamism as an alternative in Uzbekistan. I wrote extensively on the characteristics of the authoritarian regime of Uzbekistan and its approach towards religion. The main conclusions were that although the state is interested in using Islam as a building block of the nation and as a legitimizing force for the government, it is much more interested in maintaining order and peace in the country, as it is the sole functioning legitimization of the Karimov government. “Bad” Islam and Islamism therefore are reinforced as state enemies and are oppressed violently. The state blocks all initiatives to establish Islamist organizations, let alone a legal Islamic party, that pushes the initiators towards radicalism that could be silenced more easily by the state. The consequent de-Islamized, neutralized public debates47 and the prevailing “state-supported” Islam accompanied with the oppression and exclusion of the

73 Islamist opposition closes the space that the shortcomings of politics, economics and social issues have opened for the Islamic alternative, the authoritative state has several interests to prevent the spread of this counter-hegemonistic ideology with all means at its disposal. However, the domestic oppression would not be sufficient without the active and/or passive support for the authoritative state from two very significant actors: the West and the Uzbek population itself. After the successful securitization of the so-called radical Islamist movement of Uzbekistan (that is misleading at least in two ways: it puts illegalized moderate Islamists under the label radical as well, and it treats these diverse and fragmented groups as one unified movement in strong connection with transnational Islamist networks such as alQaeda), and after 9/11 and the Afghan war, Western powers accepted this imagined movement as an open threat that could easily destabilize the already instable region.48 The discourse grounded by the Uzbek government fitted into the global discourse about global Islamist movements and the consequent Islamophobia also helped the acceptance of the threat. The assumption that radical Islamism is the only potent power that can replace authoritarianism also plays a role in rejecting the Islamist opposition.49 Therefore the West decided to support the authoritative government and turn their eyes away from the serious lack of democracy and violations of human rights in the region. Ironically, the Western support to the government of Karimov prolongs the authoritarian regime and not only enables it to maintain the oppression of the opposition, but also contributes to the elimination of any voices that would dare to challenge state authority even in the name of Western values.

74 The behaviour of the population does not make the situation of the Islamic opposition easier. Although the vast majority of the population follows Islam as a religion,50 the society is thoroughly secularized and follows a crude version of diverse Islamic traditions with the strict control of the state that could survive the Soviet rule and the authoritative governance of Karimov. They are not interested either in the introduction of Sharia law or in the establishment of an Islamic state.51 The traditional Central Asian rural community uses Islam in two ways for political ends explicitly. On one hand, it claims the primate of community interests over individual interests; on the other hand, the merge of spiritual and secular authorities would also be desirable for the population.52 However, these aims are perceived to be more or less fulfilled by the present authorities who use the rhetoric of Islam, and if not, the society does not have the interest and the power to fight. While the main concern of the majority of the population is mere survival, the political life in Uzbekistan is marred by apathy; the civil society is virtually non-existent, underfunded and subject to political suspicion.53 Another, further-reaching problem concerning the society is that challenging the present structures would challenge Uzbek identity itself. Although the Uzbek ethnic group has long historical traditions and even a glorious past, the Uzbek nation was founded in the present frameworks. The borders, the language, the script, the structure of the society, even the sense of belonging to the same nation are the heritage of the Soviet framework that is now maintained by the authoritarian regime. Questioning the framework would question the mere being of Uzbekistan.54


Conclusions At the beginning of my research I analysed the theoretical grounds of political Islam to emphasize how it could mean a challenge for authoritarian regimes such as Uzbeki stan. After that I also analysed the context and the main domestic organizations of Uzbek Islamist oppositional movements, in order to highlight that they could represent a serious power in the country. However, this outline also illustrated that the different aims and visions, and the fragmentation of these movements reduce their power, and in the next section I also found out that there are many other reasons that weaken this Islamist opposition. On the basis of these, I can draw the conclusion that even if the Uzbek Islamist opposition disposes over a significant power, it cannot step up as a successful alternative to the authoritarian regime of Karimov; because of its fragmentation, the successful oppression of the government and the lack of significant internal and external support. Moreover, a regime change in this post-Soviet republic would re-raise the questions of identity construction and belonging, and may have consequences on the bordering republics as well. All in all, the Islamist opposition in Uzbekistan has to face too many obstacles to be able to present a viable alternative in the present circumstances. However, as every researcher who deal with Central Asia, at the end I also have to emphasize that data coming from this region suffers from many shortcomings and vagueness, and as my topic here is one that is especially difficult to investigate because of the nature of the authoritarian regime, it cannot be clearly and unambiguously stated that political Islam is failed as a viable alternative in Uzbekistan. Moreover, if even one of the listed reasons for failure

75


changes, then, as these factors are closely interrelated, the whole situation could change. Therefore we cannot conclude that the Islamic opposition is powerless and not significant in Uzbekistan anymore. The

conclusion rather could be that the investigation of the listed reasons is of core importance, because the related phenomena may have serious influence on the future of Uzbekistan and of broader Central Asia.

Lecture notes 1

Naumkin, Vitaliy V., Radical Islam in Central Asia: Between Pen and Rifle (Oxford: Rowman & Littlefield Publishers, 2005).

2

Zeyno Baran, S. Frederick Starr and Svante E. Cornell, “Islamic Radicalism in Central Asia and the Caucasus: Implications for the EU,” Central Asia-Caucasus Institute & Silk Road Studies Program, Silk Road Paper, July 2006

3

Adeeb Khalid, Islam after Communism: Religion and Politics in Central Asia (Berkeley: University of California Press, 2007)

4

International Crisis Group, “Is Radical Islam Inevitable in Central Asia? Priorities for Engagement,” Asia Report 72 (22 December 2003)

5

Emel Akcali, Islam and Politics in the Middle East, lecture at the Central European University, International Relations and European Studies Department, Budapest, 8. November 2011

6

Mohammed Ayoob, “Political Islam: Image and Reality,” World Policy Journal 21, no. 3 (Fall, 2004): 1.

7

Emel Akcali, Islam and Politics in the Middle East, lecture at the Central European University, International Relations and European Studies Department, Budapest, 8. November 2011

8

Tony Evans, “The limits of tolerance: Islam as counter-hegemony?” Review of International Studies 37 (October 2011): 1751-1773.

9

Evans, 1752.

10

Evans, 1753.

11

Evans, 1759.

12

Dietrich Jung, “Islam and Politics: A Fixed Relationship?” Critical Middle Eastern Studies 16, no. 1 (2007): 26.

13

Jung, 29.

14

Elisabeth Özdalga, “Islamism and Nationalism as Sister Ideologies: Reflections on the Politicization of Islam in a Longue Durée Perspective,” Middle Eastern Studies 45, no. 3 (2009): 407–423.

15

Özdalga, 408.

16

Jung, 19.

17

Sami Zubaida, “Islam and nationalism: continuities and contradictions,” Nations and Nationalism 10, no. 4

18

Anita Sengupt, “The Making of a Religious Identity: Islam and the State in Uzbekistan,” Economic and Political

19

Yuriy Kulchik, Andrey Fadin and Victor Sergeev, Central Asia after the Empire (London, Chicago: Pluto Press, 1996) 5.

20

Matteo Fumagalli, “Islamic Radicalism and the Insecurity Dilemma in Central Asia: The Role of Russia,” in:

(2004): 407. Weekly 34, no. 52 (1999): 3649.

Russia and Islam, eds. Roland Dannreuther and Luke March (New York: Routledge, 2010), 195. 21

Kulchik, 5.

22

Ahmed Rashid, Jihad: The Rise of Militant Islam in Central Asia (New Haven, London: Yale University Press, 2002), 80-81.

76 23


Rashid, 81.

24

Svat Soucek, A History of Inner Asia (Cambridge: University Press, 2000): 235.

25

CIA: The World Factbook, 2012. Uzbekistan (accessed April 10, 2012) https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/uz.html

26

CIA: The World Factbook, 2012. Uzbekistan (accessed April 10, 2012) https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/uz.html

27

Human Rights Watch. World Report: Country Summary, Uzbekistan. January 2012. (accessed April 10, 2012). http://www.hrw.org/world-report-2012/world-report-2012-uzbekistan

28

Rashid, 83.

29

Fumagalli, 195.

30

Sengupt, 3649

31

Anita Sengupta, The Formation of the Uzbek Nation-State: A Study in Transition (Lanham: Lexington Books, 2003), 198.

32

Kulchik, 6.

33

Rashid, 84.

34

Rashid, 84-85.

35

Rashid, 85.

36

Fumagalli, 197.

37

Fumagalli, 191.

38

Zeyno, Baran, S. Frederick Starr, and Svante E. Cornell, “Islamic Radicalism in Central Asia and the Caucasus: Implications for the EU,” Central Asia-Caucasus Institute & Silk Road Studies Program, Silk Road Paper, July 2006, 19-20.

39

Baran-Starr-Cornell, 22.

40


41

Baran-Starr-Cornell, 24-25.

42


43

Khalid, 156.

44


45


46

Khalid, 164.

47

Fumagalli, 195.

48

Fumagalli, 197.

49

Bassam Tibi, “Islamism and Democracy: On the Compatibility of Institutional Islamism and the Political Culture of Democracy,” Totalitarian Movements and Political Religions 10, no. 2 (2009): 139.

50

CIA: The World Factbook, 2012. Uzbekistan (accessed 10. April 2012) https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/uz.html

51

Fumagalli,195.

52

Kulchik, 6.

53

Summary of the Workshop on “The OSCE and Political Islam: The Case of Central Asia,” Hamburg, 22 – 23 September 2001, http://www.osce.org/secretariat/16199 (accessed April 10, 2012)

54

Soucek, 258-259.


77

Bibliography Akcali, Emel. Islam and Politics in the Middle East. Lecture at the Central European University, International Relations and European Studies Department, Budapest. 8. November 2011 Ayoob, Mohammed. “Political Islam: Image and Reality.” World Policy Journal 21, no. 3 (Fall, 2004): 1-14. Baran, Zeyno, Starr, S. Frederick and Cornell, Svante E. “Islamic Radicalism in Central Asia and the Caucasus: Implications for the EU.” Central Asia-Caucasus Institute & Silk Road Studies Program, Silk Road Paper, July 2006. CIA: The World Factbook, 2012. Uzbekistan https://www.cia.gov/library/publications/the-worldfactbook/geos/uz.html (accessed April 10, 2012). Evans, Tony. “The limits of tolerance: Islam as counter-hegemony?” Review of International Studies 37 (October 2011): 1751-1773. Fumagalli, Matteo. “Islamic Radicalism and the Insecurity Dilemma in Central Asia: The Role of Russia.” In: Russia and Islam, edited by Roland Dannreuther and Luke March, 191-208. New York: Routledge, 2010 Human Rights Watch. World Report: Country Summary, Uzbekistan. January 2012. http://www.hrw.org/sites/default/files/related_material/uzbekistan_2012.pdf (accessed April 10, 2012) Jung, Dietrich. “Islam and Politics: A Fixed Relationship?” Critical Middle Eastern Studies 16, no. 1 (2007): 19-35. Khalid, Adeeb. Islam after Communism: Religion and Politics in Central Asia. Berkeley: University of California Press, 2007 Kulchik, Yuriy, Andrey Fadin and Victor Sergeev. Central Asia after the Empire. London, Chicago: Pluto Press, 1996 Naumkin, Vitaliy V. Radical Islam in Central Asia: Between Pen and Rifle. Oxford: Rowman & Littlefield Publishers, 2005 Özdalga, Elisabeth. “Islamism and Nationalism as Sister Ideologies: Reflections on the Politicization of Islam in a Longue Durée Perspective.” Middle Eastern Studies 45, no. 3 (2009): 407–423. Papas, Alexandre. “The Sufi and the President in Post-Soviet Uzbekistan.” ISIM Review 16, (Autumn 2005): 38-39. Rashid, Ahmed. Jihad: The Rise of Militant Islam in Central Asia. New Haven, London: Yale University Press, 2002 Sengupt, Anita. “The Making of a Religious Identity: Islam and the State in Uzbekistan.” Economic and Political Weekly 34, no. 52 (1999): 3649-3652. Sengupta, Anita. The Formation of the Uzbek Nation-State: A Study in Transition. Lanham: Lexington Books, 2003 Soucek, Svat. A History of Inner Asia. Cambridge: University Press, 2000. Summary of the Workshop on “The OSCE and Political Islam: The Case of Central Asia,” Hamburg, 22 – 23 September 2001, http://www.osce.org/secretariat/16199 (accessed April 10, 2012) Tibi, Bassam. “Islamism and Democracy: On the Compatibility of Institutional Islamism and the Political Culture of Democracy.” Totalitarian Movements and Political Religions 10, no. 2 (2009): 135-164. Zubaida, Sami. “Islam and nationalism: continuities and contradictions.” Nations and Nationalism 10, no. 4 (2004): 407-420.

78


Muhammad Ferdaus Momand

A Brief Look into the History of Photography in Afghanistan Afghanistan was/is a conservative country. Some of the Afghan kings and rulers started to open a chapter of relations with the outside world by bringing modern tools and technologies to the country. Foreign and strange arts for that time like photography were not really welcomed by the conservative and strongly religious people of the country. People used to think that if you take a photo, you become “Kafir”, which means “infidel” because photography and taking pictures are not allowed in Islam and as mentioned above, the majority of the people were conservative Muslims. Amir Sher Ali Khan (1825 – February 21, 1879) was Amir of Afghanistan from 1863 to 1866. He was one of the first Afghan AMIR SHER ALI KHAN

kings whose photograph was taken in 1869 by John Burke, from the album 'The Afghan War, Attock to Jellalabad, Gandamak and Surkhab.'John Burke accompanied the Peshawar Valley Field Force, one of three British Anglo-Indian army columns deployed in the Second Afghan War (1878-80). In the photograph below which was taken in India, shows Amir Sher Ali khan sitting on a chair and holding his sword. After this photo taken by John Burke, other foreign photographers also started visiting Afghanistan. In the beginnings, only members of the royal family had the privilege of taking photographs. Fascinated by the art of Photography, a young king in Afghanistan became the first Afghan who started taking photos and developing photographs in his palace. He was the one who first introduced the telephone, cinema and automobile besides the photography. He is also referred to as a photographer king.

The Photographer kings of Afghanistan Habibullah Khan (June 3, 1872 – February 20, 1919) was the Emir of Afghanistan from 1901 until 1919. He was born in Samarkand, Uzbekistan, the eldest son of the Emir Abdur Rahman Khan, whom he succeeded by right of primogeniture in October 1901. Habibullah was a relatively secular, reform-minded ruler who attempted to modernize his country. During his reign he worked to bring Western medicine and other technology to Afghanistan.

79


In 1909, the king bought the instruments and materials of photography from India and brought them to Afghanistan with himself and changed a Northern part of the palace into a laboratory for developing photographs. He used to spend a lot of time in laboratory and was also busy in teaching the techniques to the servants of the royal family. He did not like that others should take picture of his wives- He had several- so that’s why he used to take the photographs and develop them himself. As his students in photography were servants of the royal family, in the beginning, with the help of the king, they used to take photographs of the princes, members of the royal family, aristocrats and some of the rich people surrounding the royal family. By selling the photograph to them, the money received from photography was given to an orphanage as a charity. Meanwhile, a photographer from India opened a laboratory in the city center of Kabul and started taking pictures of ordinary people who were not members of the royal family. The art of photography spread very fast in the country, because after two years from introducing photography by the king in 1912 a photo contest was organized by one of the famous journals of the time. In that contest, two the photographs were chosen for the first place, one of them was taken by a member of the royal family and another was taken by a servant and student of the king Habibullah. Another king who had a passion for photography was king Zahir Shah. Mohammed Zahir Shah (October 15, 1914 – July 23,

KING HABBIBULLAH KHAN

SITTING AMONG HIS SE-

VERAL WIVES

2007) was the last King of Afghanistan, reigning for four decades, from 1933 until he was ousted by a coup in 1973. Following his return from exile, he was given the title 'Father of the Nation' in 2002, which he held until his death. Zahir Shah's lengthy reign was associated with peace, security and modest political reform with women receiving education and voting in elections, and a free press. A photograph of a broken statue taken by Zahir Shah during one of his trips to the north of Afghanistan was the reason of discovery of an ancient city built by Greek. French and russian archeologists were searching for the city of Ai-Khanoum for several years. Ai-Khanoum or Ay Khanum possibly the historical Alexandria on the Oxus river was one of the primary cities of the Greco-Bactrian kingdom. Previous scholars have argued that Ai Khanoum was founded in the late 4th century BC, following the conquests of Alexander the Great. Most recent analysis now strongly suggests that the city was founded after 280 BC by the Seleucid king Antiochus I. The city is located in Takhar Province, northern Afghanistan, at the confluence of the Oxus River (today's Amu Darya) and the Kokcha River, and at the doorstep of the Indian subcontinent. Ai-Khanoum was one of the focal points of Hellenism in the

80 East for nearly two centuries, until its annihilation by nomadic invaders around 145 BC about the time of the death of Eucratides. The father of king Zhair Shah, King Nadir Shah was assassinated on 8 November 1933. Nadir Khan was visiting a high school and was shot to death during a graduation ceremony. The photograph from the scene possibly taken by an afghan photographer was one of the first photographs taken from the scene of execution of a king. That photograph was later sent to London and was published in journals there. During the reign of King Zahir Shah Polaroid cameras were introduced and became famous very soon through-out the country. The instant and or so called wooden box cameras were very cheap and simple. Placed on a tripod and lens housed in a wooden box. The camera is able to print black and white photo on a paper in a few minutes. Theses cameras captured the magical and glamorous lifestyle of the royal palaces and courts and gave to the people. A few years ago an itinerant photographer and the camera could be seen in all major cities of Afghanistan to take "snapshots" were employed, but with the arrival of new technology in Afghanistan, the job disappeared. This cameras were manual and did not have any electrical appliances in the box made of wood. It is likely that these cameras have been brought from India to Afghanistan, but some have said that for the first time a Jewish businessman from outside of Afghanistan was the one brought this type of camera and a person named "Effendi" the famous photographer imitated it and made a large number of cameras himself. Because of religious beliefs, taking picture was banned during the regime of Taliban.


The cameras were broken by the religious police or kept hidden by their owners. This type of camera acquisition occurred in the mid-1950s, when the government decided to issue a birth certificate or passport with photo. Before that ID cards were issued without photographs and with fingerprints only. The government hired Mr. Effendi to teach a group of officials to work with an instant camera and their agents who would travel to provinces of Afghanistan and distribute certificates and ID cards with a photo to the people. The advent of new technologies, especially in villages and provinces of Afghanistan was a very strange phenomenon. In Kandahar, a man called Syed (probably one of the students Effendi) was the first person in the city with his instant camera promoting photography. People of Kandahar rumored about the photographer that he has a magical device and Syed knows magic and people must be aware. In the 1960s and 1970s, the development projects by the Soviet Union and the United Stated of America to help the government of Afghanistan expanded the construction of highways, airports and travel routs opened its doors to the New World. With the expansion of the press and the public agencies established such as the Afghan Film Institute and other institutions which were a big part of the photographic

81


work, the art of photography has expanded greatly. Instant camera continues until the end of the Taliban regime.

Prohibition of Photography With the coming to power of the Taliban in 1994, photography, cinema, paintings from living things, music and television were banned. No photos were published on the Taliban newspapers and radio singers were singing without music. The only exception was that men were allowed to get a birth certificate or passport in order to take photographs with turban - and women put their fingerprints. For this reason, photographers of instant camera did not lose their work and they were still active. But besides all this restrictions imposed by the government of Taliban, a number of Galleries used to take snaps of the weddings secretly and send them to Peshawar, Pakistan for printing. Even the Taliban soldiers also had a great passion for taking photographs, a young mullah drawn with blue eyes and guns in hand, sitting in the midst of some plastic flowers snapped photos. Some of these photos were published on the internet after the fall of the Taliban. THE AWARD HOSSEINI

WINNING PHOTOGRAPH TAKEN BY

MR .

After the Fall of the Regime of Taliban After the fall of the Taliban, Afghans who were refugees outside the country in Pakistan and Iran for almost a decade returned back to their homeland. Some of those young returnees also brought skills and arts with themselves. Amateur and professional photographers rose during the new government in 2002 in the early years after the fall of Taliban. Najibullah Musafir, who graduated from the faculty of Fine Arts from the University of Kabul at the time of Communist rule, held the first photography exhibition after the fall of regime of Taliban in 2002. The exhibition showcased photos from central Afghanistan. A young photographer named Reza Diqqati came back to Afghanistan and established the "Mirror Media Center". The aim of the mentioned media center was to teach photography to young Afghans. In the center, a large number of young people were trained under Mr. Diqqati and other foreign photographers, some of them are wellknown figures of today's photojournalism in Afghanistan. They take photographs from Afghanistan for the international media and well known foreign journals. Including the Pulitzer Prize winner Mr M. Hosseini, was a disciple of mirrors media center. He works for France Press from 2007 onwards. From Black and white photos of King Habibullah to the photographs of a Pulitzer Prize winner M. Hosseini, photographing in Afghanistan has come a long and eventful way, but the story of war and violence in Afghanistan has not changed much. The award winning photograph of Mr Husseini shows a 12-year-old girl named Tarana who is standing between the bloodied dead bodies of Ashura 2011 bombing in Kabul.

82


Elvir Mammadov*

Iran's perspective in the South Caucasus Iran's international standing is currently under slow, but significant change due to the recently signed nuclear deal with the global powers group of "P5+1". The South Caucasus region will be one of the primary influenced regions by such a sharp turn in the history of Iran. Turning back to the recent history of Iran's foreign policy towards the South Caucasus, it can be seen that Tehran has found itself in unpleasant situation and unprepared to build up effective ties with the countries because of certain objective reasons. Emerged regional conflicts suddenly after the collapse of the Soviet Union between Azerbaijan and Armenia, and in Georgia with its two breakaway territories caused more difficulties for Iran's foreign policy towards the region. The targets put in the beginning for integration into the region has ended up with a defensive and limited position for Iran in the South Caucasus. Compared to other regional and global powers, Iran was following a defensive policy by offsetting external threats in the region. The Western powers (mainly the US-TurkeyIsrael) were presenting a major source of threat to Iran in Georgia and Azerbaijan, where they could allocate their resources and isolate Tehran from the regional energy projects. Thus deepening armed conflicts in the region and other external powers engagement caused a considerable change in Tehran's foreign policy towards the region's countries. A real politic course has been a central foreign policy approach for Iran. This policy is serving to secure its interests, counter adversaries' menace and survive in

the isolation situation rather than religious ideology, what can easily explain Iran's solidity with Christian Armenia and entangled relations with Muslim Azerbaijan. This foreign policy course is based on the threat-perception and counter-balancing principles driven from a pragmatic analysis. During the last two decades, Iran did not have sufficient economic and political resources to play a key role in the South Caucasus. Deepening conflicts and joining of other external powers to the region's political processes made Iran's relations more knotty. The pragmatic and realist politics of Iran came closer to Armenia with its energy project leaving Azerbaijan-Iran relations complicated and fraught in the result of nationalist and pro-western policy of the second Azeri president Abulfez Aliyev. After a long period of time, Iran will again have a chance to engage in the regional political and economic processes with its significant geographic location and landmass positioning in the east-west route. It must be admitted that Iran will have enough capacity and potential to play an important role in geopolitical process of the South Caucasus due to the growing economy, increasing foreign investment and re-established friendly relations with Western powers. Well-organized and managed economic and political resources will enable Iran to shape an influence-expanding policy rather than defensive and counter-balancing in the South Caucasus. This kind of turn in foreign policy can make Tehran more reliable partner for the region and encourage its contribution for a


peaceful resolution of the regional conflicts as it was in the beginning of 1990s. Rouhani's presidency has brought a new line in the foreign policy of Iran, which will cause also inevitable changes inside the country. This way has been started based on the pragmatic evaluation of the current situation and international power balance with a constructive diplomacy. There is a huge expectation for a new round of Iran's foreign policy towards the South Caucasus region after the successfully accomplished nuclear deal talks in July 2015. Current topics of further developments in the relations are related to an economic cooperation. It is worth to admit that during the decades the religious doctrine could not obscure an actual political scene to the Islamic Republic. This is a reliable fact to predict sober powercalculations of Tehran in the future. After the final consensus achieved by Iran and the UN Security Council members, it is expectable that Tehran's rise in the South Caucasus will mostly harm Turkey's and Israel's interests. From Turkey perspective, Iran's growing economic ties along with the political involvement in the region would pose a potential threat to its interests and can replace Turkey's influence in Georgia and Azerbaijan. Progress of opening to the world and cooperation policy of Iran will have absolutely different economic and political consequences for the northern neighbours. Iran has already started to export its energy resources to the South Caucasus region via Iran-Armenia natural gas pipeline since 2007. In spite of Russia's state-owned energy giant- Gazprom's monopoly on purchases and sales of natural gas from Russia through Georgia and from Iran, Armenian politicians see this project as a future perspective for energy diversification. This kind of view was also mentioned by the Iranian officials as in case of Iran's ambas-

83 sador Mohammad Reyisi. The diplomat mentioned several perspective future projects strengthening economic relations between two neighbour countries and connecting the Persian Gulf with the Black Sea with a route through Armenia and Georgia. Compared with a self-interest driven Moscow, Tehran will attract Yerevan more with its global and regional energy projects and can change the political nature of Armenia gradually. The US welcomes the energy diversification policy of Armenia and support further development of this project to counter of Russia's influence in the South Caucasus. But the Armenia-Iran gas pipeline is not large to allow Iran to export its gas to Georgia through Armenia. The recently released information about the Georgia's intention to look over Russian natural gas import option for a reasonable price has given bigger view on the regional cooperation perspectives and controversy. It is worth to admit that the Georgia's energy market has been mostly dominated by Azeri state-owned SOCAR Company since the Georgian-Russo war of 2008, which has affected entire relations between Russia and Georgia. In order to eliminate dependence on Russia, Tbilisi shortage the natural gas from the north neighbour to 10% of transit pipeline of deliver to Armenia, which was replaced by the Azerbaijan. According to the Georgian energy minister's interview, the government is seeking an alternative option for further negotiation about importing Russian natural gas in order to diversify energy sources for a reasonable price. Meanwhile Russia is trying to get to the Iran's energy market first with its giant state-owned Gazprom Company. Moscow is pursuing own interest in the Middle East to prevent the EU's policy to oust Russia from the energy market. In result of deteriorating relations be-

84 tween the EU and Russia, Moscow has got a problem to access to Western technologies and companies to develop own LNG production. Compared with Russia, Iran has a growing economic condition and resources for co-operating with the international companies to produce LNG. During the last two years, Russia has succeeded two agreements for cooperation with Iran in several areas. According to the deal Russia will assist Iran in opening up its energy resources to the international market by providing proper equipments and joint construction of power generation. The deal signed in the current year gives Russia a privilege to export its natural gas to Iran's Northern provinces and receive Iranian gas in return from its south terminal. The swap agreement will allow Russia to have access to new technologies sanctioned by the Western powers to develop its own LNG sector and has a share in Iran's energy market It should be admitted that South Pars is the largest gas field of Iran, which locates in the south of the country on the Persian Gulf and contains 40% of the country's total natural gas reserve. The South Pars gas field is the main natural gas reserve terminal for export for future export plans. At a time of low price for energy sources in the world, Iran would not hurry for any big projects crossing the continent. Regional energy projects seem more realistic for Tehran in its short term strategy. The LNG plants in Iran are unfinished and were left by the European companies in 2012; during the beginning of international sanctions impose Besides the developing bilateral relations between Russia and Iran, these deals pose certain economic and political means for the South Caucasus states. There are no common economic and political grounds for those states. Any external power intending to have an influence on the region should


consider the regional balance of power among conflicting parties. The primary cause of tension is power balance between Azerbaijan and Armenia, which might trigger a new phase of war over the NagornoKarabakh. Although the recently signed memorandum by Azerbaijani and Iranian delegation about construction of a railway for carrying of goods, which might be an important step in developing the north-south corridor and linking a new Silk Road from China to Europe, there are still unresolved political issues between the historically close countries. Development of the north- south corridor via one or another route will inevitably affect other party of a conflict. After lifted sanctions, Iran is working on attracting experienced IOCs to invest in its energy sector in order to upgrade infrastructure for further export projects. Unless the easy-proceeding oil projects, the LNG will need more involvement and technological development for making ready for export. Although Iran has started to build a facility to produce the LNG in 1970s, lack of technologies and an investment made it impossible to obtain. Moscow is interested in investing several lucrative energy (oil gas) projects including their production and export. Iran is the second-largest proved natural gas reserve holder ranking under Russia. Due to the international sanctions and political isolation, the energy sector in Iran has been left undeveloped for many years. It is foreseen to have a change in foreign investment policy of Iran in coming years; however, the productionsharing agreements are prohibited by the Iranian constitution. The international companies have very restricted access to the natural resources of Iran with a limited income. All deals might be done by a buyback contracts. Recently done change in the legislation for energy sector allows for-

85


eign investment companies to extend their business in Iran for longer period of time with more percentage of shares. Iran will have an opportunity to use an up to date technologies in development and production of its energy resources. All process of developing the business conditions in the country and curiousness of foreign companies makes it easier to foresee Iran's economic and political rise, which won't avoid the South Caucasian region. A new phase of Iran's domestic and foreign policy will inevitably have effects on the neighbour regions including the South Caucasus. Economic growth, upward foreign investment, energy projects and transportation routes would make Tehran a new centre for development and cooperation. Moreover, there is an initial consensus for economic partnership with the Western powers and friendly relations with Russia, what reduces traditional impediments on Iran's attempts for closer cooperation in the South Caucasus. Apart from the aforementioned positive possibilities for bilateral cooperation of the region's countries with Iran, there are some potential political problems, what can lead to confrontation. However, in case of Azerbaijan-Iran rela-

tions, it has very fragile ties because of sometimes erupting nationalist feeling of Azeri minority of Iran and their ethnic links with Azerbaijan. It is very sensitive topic for both sides and remains unresolved as it was obvious by the recent demonstration of Iranian Azeris. On the other hand, bilateral relations with Armenia and Georgia remain more reliable and closer, although, Georgia has no any big project yet. But a common factor of Russia's interests and influence for these both countries, which could worsen or decelerate their relations with Iran. Pragmatic politics of Tehran will not skip Moscow's interests in those countries while they have common grounds for joint- action until it is worth. Just as Russia's monopoly on energy sector in Armenia, Iran's politics towards Georgia and Armenia might confront with Moscow very likely. Despite the obstacles mentioned above, there are very strong grounds for closer cooperation perspective between the South Caucasian countries and Iran. Obviously ongoing developments in Iran domestic policy and Iran-US, Iran -EU relations will have a positive side effect on the South Caucasus, which can give an advantage to Iran's soft power in the region.

Bibliography http://en.trend.az/business/energy/2426432.html (accessed January 10, 2016) http://www.cacianalyst.org/publications/analytical-articles/item/13293-irans-empowerment-in-central-asia-andthe-south-caucasus.html http://www.worldreview.info/content/irans-growing-influence-south-caucasus-poses-challenge-moscow http://www.eurasianet.org/departments/insight/articles/eav072806.shtml http://uk.reuters.com/article/2015/10/23/uk-russia-iran-energy-idUKKCN0SH0XM20151023 (accessed December 4, 2015) http://www.telegraph.co.uk/finance/newsbysector/energy/oilandgas/11014604/Vladimir-Putin-signs-historic20bn-oil-deal-with-Iran-to-bypass-Western-sanctions.html http://www.politico.eu/article/iran-russia-gas-lng-gazprom-energy/ https://www.rt.com/business/155404-russia-iran-energy-deal/ http://www.jamestown.org/programs/edm/single/?tx_ttnews%5Btt_news%5D=44319&cHash=3a675c9a1da2 5dc82fa6e10c24297ea9#.Vl9JO_nR_Dc (accessed January 10, 2016)

86


Dobrovits Mihály

Jurták és az EBESZ között. Iszlám és nemzetépítés a volt Szovjetunió szunnita iszlám többségű régióiban Közel egy éves kiadásról van szó, mégis hasznos újólag felhívni a figyelmet a BHKK tudományos programigazgatója Balassi Kiadónál megjelent kötetére, melyben a volt Szovjetunió szunnita iszlám többségű régióiban és a függetlenné vált utódállamokban, Közép-Ázsia köztársságai – Kazahsztán, Kirgizsztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán – mellett áttekinti az Oroszországi Föderáció, Afganisztán, Kína határterületeinek helyzetét, vizsgálva az iszlám és nemzetépítés összefüggését az eltelt több mint két évtized alatt. A téma időszerűségét szükségtelen bizonygatni. A könyv legfőbb erénye a téma sokrétű bemutatása kiterjedt források, szakirodalom felhasználásával. A tárgyalás kiinduló pontja, idézem a szerzőt: „Aki az iszlám oroszországi jelenlétével foglalkozik, óhatatlanul másképp kell, hogy lássa ezt a hatalmas országot azoknál, akik kutatásaikat főképp a moszkvai központi államhatalom működésére irányítják. Történeti képzeteinkben, melyeket az orosz politika önmagáról kifelé sugárzott képe is megerősít, Oroszország valamiféle végtelen, de mégis monolit tömbként tűnik fel, amelyet, bárha lassan és nehézkesen, de egyetlen központi akarat fog össze és irányít. A valóságban viszont a kifelé sugárzott kép ellenére Oroszország sosem volt monolit hatalom. Az ország történelmének kezdete óta régiók és nemzetiségek halmaza volt, melyek adott korok és helyzetek függvényé-

ben mindig rendelkeztek egyfajta saját, önálló élettel.” (45. oldal) A szerző fő megállapítása, hogy a kétpólusú világ felbomlásával a nyugati típusú modernizáció kudarcot vallott a harmadik világban, s a „gyökerükben premodern értékekek váltak meghatározóvá, mint a vallás és az iszlám vallási értékekhez képest is archaikus törzsi-nemzetségi értékrendek”. Dobrovits véleménye szerint a folyamat korántsem egységes, inkább a szovjet és a szovjet korszak előtti örökségek küzdelméről van szó – írja. Az Orosz Föderáció muszlim régiói, és a közép-ázsiai térség államai mellett a történeti és vallási összetartozás okán vizsgálja a dél-afganisztáni és Kína muszlim kisebbségei – ujgurok helyzetét. Oroszország és iszlám régiói fejezetben megállapítja, hogy a XXI. századi iszlám vallási régiók kihívást jelentenek az orosz államiság számára, de sem ezek lakossága, sem az új köztársaságok nem fenyegetik az orosz föderáció létét. Oroszországnak hosszú távú biztonsági érdeke a határvidék fölötti kontroll fönntartása, s a térség kevert népességű, bonyolult hierarchiában élő társadalmai a belátható jövőben nem veszélyeztetik a föderáció egységét, ellenben a Volga-Urál-vidék két nagy muszlim társadalma, a tatár és a baskír szervezettsége, a jog határain belül maradó szívós nemzet- és államépítő tevékenysége veszélyes lehet Moszkva számára. A KözépÁzsia fejezet áttekinti a történet nagy íveit, a közép-ázsiai köztársaságok nemzetközi színpadon való megjelenését.

BIZTONSÁGPOLITKAI FOLYÓIRAT l AJÁNLÓ

Kiemelendőnek tartom a tanulmányban a térség biztonságpolitikai aspektusának tárgyalását, A NATO-jelenlét kérdéseit, az EU megjelenését – Németország és Franciaország vezető szerepet játszik, de újabban Lengyelország és Románia is jelen van, még ha ez a jelenlét meglehetősen csekély hatású. Nem hagyta ki a szerző Magyarország és Közép-Ázsia kapcsolatainak történetét és a magyar külpolitika kritikáját sem. Az 1990-es években fellendülő külkereskedelmi forgalom visszaesett, a „keleti nyitás” politikájának eredményei azonban egyelőre inkább csak jelzésértékűek. Dobrovits a térség kiváló ismerője, már csak nyelvtudása alapján is otthon van,

87 a térség történetét a szovjet múlttal és a jelen háttérben, mélyebben ható tendenciáival összekötve festi föl, a rendkívül gazdag és széles – német, lengyel, orosz, török, angol források felhasználásával. Orientalista műveltsége tükröződik a kulturális, vallástörténeti, civilizációs sajátosságok történelemre ható lényegre törő öszszefoglalásában, így az olvasó „zsurnálkliséktől” mentesen tájékozódhat az iszlám sokszínű megjelenéséről, ugyanakkor zárt rendszeréről. (Dobrovits Mihály: JURTÁK ÉS AZ EBESZ KÖZÖTT Iszlám és nemzetépítés a volt Szovjetunió szunnita iszlám többségű régióiban, Balassi Kiadó, Budapest 2015) (k.a.)

88


Tartalom Koós Anna

Előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 TANULMÁNYOK Remek Éva

Migráció – Európai Unió – Nyugat–Balkán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3 Somodi Katalin

Az iraki keresztény menekültek befogadása Szlovákiában . . . . . . . . . . . . . . . . . .13 Aslan Margit

„A gát előbb vagy utóbb átszakad” Tárgyalások a bevándorlók Törökországba való visszaküldéséről 2016 elején . . . . . . . . . . . . .22 Póczik Szilveszter

Muszlim radikálisok Kelet-Európa két régiójában, a Balkánon és a Visegrádi Országokban, Magyarország példáján . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .32 Prantner Zoltán

Az Iszlám Állam európai és nyugat-ázsiai önkéntesei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .45 Udvarvölgyi Zsolt

Az új népvándorlás kora? Magyarországon menedékjogi kérelmet beadók állampolgársági megoszlásáról 2015 . . . . .60 KITEKINTŐ Kinga Szálkai

Political Islam: Is It a Possible Alternative for Uzbekistan? . . . . . . . . . . . . . . . . .66 Muhammad Ferdaus Momand

A brief look into the history of Photography in Afghanistan . . . . . . . . . . . . . . . .78 Elvir Mammadov

Iran's perspective in the South Caucasus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .82 AJÁNLÓ Dobrovits Mihály

Jurták és az EBESZ között. Iszlám és nemzetépítés a volt Szovjetunió szunnita iszlám többségű régióiban

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . .86


Megjelent a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával.

BHKK Műhely

Biztonságpolitkai folyóirat I. évfolyam 1. szám 2016. április Kiadja a Biztonságpolitikai és Honvédelmi Kutatások Központja Alapítvány (BHKKA) A kiadásért felel: dr. Koós Anna, a BHKKA kuratórium elnöke Főszerkesztő: dr. Koós Anna Szerkesztőbizottság: dr. Deák Péter elnök, Bösenbacher Ferenc, dr. Dobrovits Mihály, dr. Jávor Endre, dr. Kis-Benedek József A számot szerkesztette dr. Dobrovits Mihály Szerkesztőség címe: H-1087 Budapest, Kerepesi út 29/b Telefon: 36-30-265-0532 E-mail: [email protected] Honlap: www.bhkka.hu/bhkkmuhely ISSN 2498-5961 Megjelenik: évente kétszer magyar és angol nyelven Terjeszti a BHKKA Megrendelhető és előfizethető BHKKA címén e-mailben: [email protected] A kiadásban közreműködött a Kornétás Kiadó Kft. Felelős vezető: Pusztay Sándor Műszaki szerkesztő: Mikó László Nyomta és kötötte: Séd Nyomda Kft. Felelős vezető: Katona Szilvia ügyvezető igazgató


I. ÉVFOLYAM 2016/1


1 BIZTONSÁGPOLITKAI FOLYÓIRAT

Recommend Documents