Kulturális örökség és életminőség Sütő Andrea - Dr. Major Gyöngyi Sütő Andrea, Centurion Egyesület,
[email protected] Dr. Major Gyöngyi, Stratégiakutató Intézet Budapest,
[email protected] A tanulmány azt vizsgálja, hogy a mai globális térszerkezetben milyen argumentáció mellett válik indokolttá a magyar kulturális örökség mozgósíthatósága. A népművészeti vonatkozáson túl, amely hangsúlyosan asszociálódik össze a magyar hagyománnyal, foglalkozunk azzal a magas kultúrával is, amely szintén kulturális örökségünk része, s amely képes lehet ráirányítani a figyelmet a globális kultúrából száműzött emberi problematikára is. Motívumkincsünk bizonyítéka annak, hogy saját nemzeti kultúránk központi kérdései közé tartozik az ember egyéni és társadalmi létezésének fogalmi értelmezése, ami pedig a globális kultúrának egyáltalán nem tárgya, következésképpen az ismerete nem csupán az életminőség javítását segítheti, hanem sokkal inkább az életminőség alatt értendő tartalomnak a mainál tágabb horizontban történő definiálását is. Tanulmányunk elméleti összefüggésrendszerét a fejfedők szimbolikus tartalmának értelmezésére alapozza. Kulcsfogalmak: fejfedő, motívum, jelentés, kultúra, világkép, életminőség
1. Bevezetés „Mélységes mély a múltnak kútja. Vagy talán feneketlennek kellene mondani?” (Thomas Mann) Amikor az ember a jövőre gondol, a jövőt képzeli el, esetleg megpróbálja tervezni, mindenképpen foglalkoznia kell a múlttal. Nemcsak azért, mert a jelen kizárólag a múltból érthető meg, a jelen értése nélkül pedig semmiféle reális elképzelést nem lehet építeni a jövőről, hanem főként azért, mert a jelent, mint a múlt megvalósult jövőjét tanulmányozva lehetséges egyáltalán fogalmat alkotni a jövő elképzelésének és elképzelhetőségének természetéről. A tanulmány alapgondolata az, hogy az életminőséget a létezés szerves koncepciójában illetve az öncélú és önérdekközpontú modelljeiben megjelenő cselekvésminták összefüggésrendszeréhez kapcsolja, mindenekelőtt felvetve annak a további kutatásoknak a szükségét, amelyek az életminőség koncepciójának újraértelmezését eredményezhetik. Ebben a munkában csupán vázoljuk annak a lehetőségét, hogy a történelemből áthagyományozott források szisztematikus tanulmányozása miként kínálhat specifikus kiindulási pozíciót ehhez, legfőképpen a szervesség és elszervetlenedés kozmikus kontextusában. Jóllehet, ebben a tanulmányban az életminőség jelentéstartalmának újragondolását kulturális örökségünk1 vonatkozásában nem kifejezetten a versengő és együttműködő magatartásminták változásain illusztrálva mutatjuk be, mégis éppen az életminőség reinterpretálásának fontosságát hangsúlyozva kívánjuk vázolni a piacgazdaság megkérdőjelezhetetlen értékeként bevezetett „önérdek” fogalmáról való áthangolódás lehetőségét a kooperatív jellegre. A kooperatív jellegtől várjuk ugyanis a bonyolult létezési háló folyamatainak stabilitási irányba történő mozdulását, s így az életminőségről alkotott fogalom jelentéstartalmának kiszélesítése egy tartós egyensúlyi állapot realitását alapozhatja meg. Az életminőséget ebben a munkában azonban csupán áttételesen vizsgáljuk, az értelmezési kontextus komplexitásának igényével,2 ami értelemszerűen teszi szükségessé a megkérdőjelezhetetlen értékként bevezetett „jelentés nélküli tartalmakról” az át- és visszahangolódási lehetőség vizsgálatát a létezés értelmezésének az idő és tér sokkal tágabb perspektívájában.3 „A kulturális örökség felértékelődése, diszciplináris erősödése is arra a paradigmaváltási kísérletre példa, amely a tudomány hagyományos, alapvetően az analízisre és a matematikai modellekre épülő eszköztárával nem, vagy nehezen elemezhető tényezők vizsgálatának újból nagyobb szerepet kíván adni, s ezzel a tudomány szemléletét és módszertanát, valamint ismeretelméleti alapjait kívánja bővíteni és megújítani. Ilyen tényezők például a kulturális és a különböző emberi – társadalmi jelenségek, vagy a tudati tényezők.”[3]
1
“A kulturális örökség azok közé s jelenségek közé tartozik – mint maga a kultúra vagy akár az élet -, amelyek pontos definíciója nem igazán fogalmazható meg, ettől függetlenül azonban nagyon is valóságosak, s a jelentőségüket sem kérdőjelezi meg senki.” [3] 2 Az életminőség konvencionális koncepciójárók lásd: [1] illetve az átértelmezhetőségéről [12] 3 “Saját kapcsolatainkért felelősséget vállalva, önmagunkért vállalunk felelősséget. Ez a legnemesebb szolgálat, amit magunknak adván, másoknak adhatunk.” [11]
A fejfedők jelentéstartalmi változásainak vázlatos genézisével a megjelenített sokrétű szimbolika profanizálódási folyamatára kívánunk elsősorban rámutatni, s a leegyszerűsítésnek ebben a láncolatában háttérkérdésként kívánunk foglalkozni az életminőség problematikájával.
2. Hagyomány és világkép: A fejfedő, mint szimbólum "Feltételezésünkkel ellentétben az elme normális állapota a káosz. Gyakorlás és külső figyelemfelkeltő tárgy hiányában csak néhány percig vagyunk képesek valamire ráirányítani gondolatainkat." (Csíkszentmihályi Mihály) "A tudat szerkezetének megváltoztatása architekturális kérdés. Mert annak ami szabályos feltétlen hatalma van a rendetlenség fölött... A felépítést a rend és az arány és a mérték gondolata vezeti." (Hamvas Béla)
A gondolatok, a szellemi tevékenységünk helye a fej. Még nem is olyan régen a fejet fejfedő illette. Attól függően, hogy milyen messzire nyúlunk vissza az időben, ezeknek a fejfedőknek nem csak esztétikai funkciójuk volt, hanem védelmi, elrejtési, akár figyelemelterelési, vagy akár szakrális funkciójuk. Az úgynevezett szerves kultúrák4 lényege a névben rejlik, mert abban a mai gondolkozásunkkal csak nagyon nehezen érthető világszemléletben , minden mindennel összefüggött. Ennek leképeződése volt az a tárgyi világban tetten érhető jelenség, mondanivaló (ránk hagyományozódva a régészet, népművészet által), amely jelentős különbséget mutat a maihoz képest. A tárgyak anyaga, díszítése formája egykor minden esetben a funkciót támogatta. A funkció pedig sokrétű volt 5 „A szerves hagyomány mindenekelőtt élő, ami azt jelenti, hogy az élet teljességét hordozza, s mint ilyen, mindig az értelmezhető tudást jelenti. Egyszerre tartalmazza a legkonkrétabb hétköznapi és a legmagasabb rendű metafizikai tudást. Vagyis sokkal több annál, mint ahogyan a tudomány értelmezi (és értékeli), mert nem azonos azzal, amit néphagyománynak tart.” [19] A szerves világkép elszervetlenedési tendenciájára többen is próbálták már felhívni a figyelmet. Többek között Naumann német kutató is, aki az 1920-as években megfogalmazta az ún. "leszálló kultúrjavak" (gesunkenes Kulturgut) híres elméletét [15], amely szerint a népi kultúra a magas kultúrának csak egy gyenge kivitelű másolata. Mai világképben csekélységnek tűnik, persze felmerül a kérdés, milyen argumentáció indokolja a leegyszerűsített értelmezés létjogosultságát6, s nem utolsósorban annak az értékítéletnek az indokoltságát, amely éppen ezt a leegyszerűsödési folyamatot értelmezi egy teljesen progresszív folyamatként. 4
A szerves kultúrák létezését figyelmen kívül hagyja a tudományos kutatás, holott az őseink gondolkodása a szerves világnézetben/ből érthető meg. Szerves kultúráról lásd bővebben [19] 5 Különböző szintek, különböző funkciók, sőt funkciók halmozódása (profán és szakrális). 6 A jelentéstartalom kiüresedését egy konkrét példa segítségével kívánjuk illusztrálni. A Hsziungnu övdíszek jelentéstartalmát (i.e. 3-2. századból), amely hallatlanul finoman érzékelteti annak az erőnek a létezését, amely a világot teremti, újrateremti, mozgatja, s a dolgokat egymás kontextusába helyezi, a konvencionális tudományos értelmezés pusztán "állatküzdelmi jelenetként" írja le. Ettől persze ez sokkal többet sejtet, amennyiben a forma és a tartalom szerves összetartozását nem absztraháljuk az értelmezés során. Ugyanakkor hangsúlyozni kívánjuk azt is, hogy az értelmezés racionalizálódási folyamatát is éppen a forma és tartalom közötti lazulásban érdemes keresni, ami pedig visszaigazolja azoknak – formának és tartalomnak össze- illetve össze nem tartozását. Az övdísz szimbólumvilágának elemzésével, általánosságban szembetűnik, hogy bizonyos dolgok egyik nézőpontból másnak tűnnek, mint másik nézőpontból, tehát egy rendkívül magas szintű és bonyolult összefüggésrendszer lehetőségének felvetése teljes indokoltsággal bírhat. Mindemellett, ha azt sem hagyjuk figyelmen kívül, hogy ez a „dísz” nagy valószínűséggel a köldök fölött helyezkedett el, akkor nem tűnhet megalapozatlan és tudománytalan beleértelmezésnek az a felvetés sem, hogy a mondanivaló nem kevesebb, mint valamiféle teremtéstörténet, a világ "születése", a világ rendezőelvének ábrázolása; egy rendszerelmélet, egy komplex világkép, hiszen a köldök mindig a teremtővel, a magasabb szférákkal (individuális vonatkozásban az édesanyánkkal) való kapcsolat, összeköttetés helye. S továbbmenve, egy öv alapfunkciója éppen az, hogy körbevesz, összeköt. Bővebben: [2]
A "szerves világkép", a létezés komplex összefüggésrendszerének érzékeltetésére törekszik. Alábbiakban egy konkrét példán kívánjuk bemutatni azt, miként volt jelen az összetett létértelmezés egykoron a mindennapokban, hogyan szőtte át a hétköznapi gondolatatokat és aktivitásokat a funkciók többdimenziós jellege. Az alábbi sulykolón lévő ábra szépen bemutatja a világ tagolását, megjelenítve az alsó, a felső és a középső szintet, az égtájakat, az elemeket, a férfi és a női princípiumot, a kettősséget, de a hármasságot is. A szimbólumok világának elemzésével egyértelművé válik, hogy az ábrán egy nagyon összetett rendszer elevenedik meg, amelynek egyik funkciója legáltalánosabb vonatkozásban a világban való tájékozódás. 7
1. kép: Kalotaszegi sulykoló, ifj. Kudor Ferenc munkája. [13] A sulykoló egykoron jegyajándék volt, a fiú adta a lánynak. Ezzel a szennyes tisztára mosásának lehetőségét adta meg számára, természetesen átvitt értelemben (valódi mosásra ezeket soha senki nem használta), tehát a tisztán látás, a tiszta gondolkodás eszközeiként foghatóak fel ezek a sulykolók. A lányokba tehát „belesulykolták" az igazságot, azt az értékrendet, ami alapján ki tudhatták választani életük párját, a tudást hordozó férfi „minőséget”. A minőség pedig még ezen a példán is igen hangsúlyos, és magában hordozza az ősi világértelmezést és a létezés kozmikus felfogását. A jelentéstartalom azonban bizonyos "betoldott" részletekkel az idők folyamán folyamatosan egyszerűsödik – profanizálódik – 8, ami egyértelműen az értelmezés – a világértelmezés – egyszerűsödésének, a létezés mélyebb összefüggésrendszerének, a tudatosságnak a fellazulásával
7
Elemzők azonban rámutattak arra, hogy egyetlen torzulás rajta is észrevehető, ami már egyértelműen a szervesség lazulásának a következménye. Ez pedig nem más, mint az antropomorf istenkép megjelenítése a fölső, ember arcú tulipán alakjában. 8 Felhívjuk a figyelmet arra az apró részletre, hogy a sulykolón megjelenített életfa csúcsán (tehát a szellemi magaslatokban) egy tulipán látható, amelynek külső szirmai két szétnyíló női láb képében láthatóak, meglehetősen félreérthetetlenül közönségesen ábrázolva ezzel a nőiséget. Időbeliségbe helyezve a szimbólumok használatának elemzését nyomon követhető a fennkölt, a magasztos tartalmának kiüresedése is. További kutatások figyelmébe ajánljuk az értékrend változásának vizsgálatát a szimbólumok használatának és jelentéstartalmuk és funkcionalitásuk leegyszerűsödésének függvényében.
magyarázható.9 Kérdés, hogy ebben a vonatkozásban történetiségében beszélhetünk-e az életminőség javulásáról. Kérdés továbbá az is, hogy ennek a szempontrendszernek a figyelmen kívül hagyásával, értelmezhető-e ténylegesen az élet minősége?
2.1. Jelentés nélküli fejfedők A motívumok jelentéstartalmának elemzésén túl, az alábbiakban a többfunkciós jelentéstartalmat egy adott használati tárggyal – a fejfedővel kapcsolatosan kívánjuk bemutatni, a naumanni értelemben emlegetett leszállási folyamatot ugyanis meglehetősen látványosan szemlélteti a fejfedők módosulása. Egykoron magát a megszégyenülést jelentette volna, ha egy olyan kalappal a fejre helyezve kellett volna megjelenni, amelyen műanyagból elkészített ételek, focilabda, vagy cirkuszi forgatag van (2. kép)10, hiszen a funkció, amelyért ez manapság mégis megtörténhet – a kitűnni akarás – , éppenhogy a kitűnés másik – negatív – végpontjába szorította volna be viselőjét; a különcködéssel kiérdemelt pozitív viszony helyett megvetést indukált volna.
2. kép Philip Treacy 2012 -es őszi kollekciójának egy darabja Kísérletet téve arra, hogy a szerves világképből értelmezzük a 2. képen látható fejfedőt, kijelenthetjük, hogy az adott „költemény” még az alapfunkciókat sem tudja teljesíteni, ugyanis eső ellen, szél ellen is alkalmatlan, a jelentéstartalom vonatkozásában pedig leginkább egy művileg megkomponált rendezetlenségként interpretálható a látvány. 11 Hangsúlyozni szeretnénk továbbá azt is, hogy a színekkel is csak úgy érdemes játszani, hogy tudatában vagyunk a színek jelentésének [10], a mondanivalónak pedig azzal is van mondandója, ha éppen nincs mondanivalója.
9
Gondoljunk például az öltözködésre általánosságban. Jelentése és jelentősége van ugyanis annak, hogy a színeket, kontrasztokat, komplementereket tudatosan használjuk-e a ruhák összeválogatásánál, vagy egyszerűen a színek csupán esztétikai funkciót töltenek be, ha egyáltalán azt is betöltik. Manapság már gyászszertartáson is különösebb gond nélkül meg lehet jelenni színes öltözékben. 10 Meglehetősen bohókás fejfedőkről lásd az alábbi képösszeállítást: Royal Ascot 2016: Hair-raising hats, fabulous fascinators and bonkers bonnets http://www.ibtimes.co.uk/royal-ascot-2016-hair-raising-hats-fabulous-fascinators-bonkers-bonnets1565860 (Letöltve: 2016. 07.15.) 11 Visszautalva Hamvas Béla mottóként idézett gondolatához fel szeretnénk hívni a figyelmet a Rend jelentőségére. Kérdés tehát, hogy milyen törekvésre utalhat a fejre helyezett rendezetlenség a maga vidámparki jelenetével.
2. 2. Fejfedők és szerves kultúra Elsősorban nem komplex szimbólumértelmezésre törekedve, inkább csak a főbb irányelvekre fókuszálunk, kísérletet teszünk az összetett és tudatos mögöttes tartalom és ennek a csupán lemásolt és leképzett formái közötti megkülönböztethetőség körvonalazására.12 Kiindulásként nézzük meg mi az, amit ismerünk az ősi "kalapművészetről". Ennek illusztrálására például az ordoszi hun koronával (i.e. V-III. századból) kapcsolatos ismeretekre támaszkodunk. 13 (3. kép)
3. kép. Ordoszi hun korona, hahooti Mongol Múzeum A jelen tanulmány terjedelmi korlátai miatt a részletekbe ugyan nem kívánunk belebocsátkozni, felhívjuk azonban a figyelmet arra, hogy ennél a koronánál a spirál és a madár dominálja a kompozíciót, amelynek mondanivalója ekként egyértelműen a mozgás, éspedig a fölfelé való törekvés – a felemelkedés14, mindez megtámogatva a madárral, ami többnyire az égiekkel való közvetlen kapcsolatot szimbolizálja. A turul feltételezhetően egyéb speciális mondanivalóval is bír, akár mint törzsi, nemzetségi jelkép, de mivel erre pontos adatunk nincsen, annyi megállapítást tudunk tenni csupán, hogy összességében biztosan színesebb, árnyaltabb volt a kifejezőereje egy ilyen koronának, mint ahogyan azt ma tudhatjuk értelmezni. 15 A néprétegek fejviseletéről ebből az időből, sajnos még kevesebbet tudunk. A kutatók között vita van arról, hogy például a honfoglalás kori férfi fejfedők csúcsosak, vagy boltíves formájúak voltak-e.16 12
E tanulmányban kiemelt figyelmet fordítunk arra a tényre, hogy a múlt emlékeit szinte kizárólagosan népi kontextusban értelmezi a tudomány, mellőzve azt a különbséget, amely kifejezi az egykori elit életmódjának az eltérését az öltözködésben, viselkedésben a széles néptömegekétől. Figyelmet érdemelhetne azonban a teljes ránk örökített kultúrán belül a népies és bizonyos magas-kultúra jelleg között húzódó különbség elemzése, akárcsak a nyomon követése annak is, hogy miként szivárgott le az elit magaskultúrája a nép művészetébe, esetleg ennek a népiesedési folyamatnak milyen romlási és tartalom-lazulási vonatkozásai vannak. 13 A korona a fejfedők "királya", amennyiben szakrális jelentések kutatása a cél, nyilván ezt a szempontot kiemelten kell kezelni. 14 A spirál mindig mozgás, teremtés, megmozdulás, illetve a világot éltető lélekszimbólum, ami egy nép vezetőjeként egyértelmű célkitűzés kell, hogy legyen. 15 “Végtére is lehetséges, hogy minden valószínűség szerint jóval közelebb jutnánk az igazsághoz, ha elfogadnánk, egyes nagyon távoli őseink valószínűleg sokkal többet tudtak a természetről, mint amennyit mi valaha is feltételeztünk róluk; ha elfogadnánk bizonyos mondák állításait, miszerint a csillagképeket azért rendezték egybe, hogy a nagy természeti törvényszerűségek szellemi lényegét illusztrálják velük, és hogy ezen a módon kívánták közvetíteni azokat az információkat, amelyeknek birtokába jutottak.” [17] 16 Valószínűbb a csúcsos süveg-forma. Erről lásd bővebben: [14]. Jóllehet, ha konzekvensek akarunk lenni abban az elvünkben, hogy ne vesszünk el a részletekben, akkor ez a vita nem is olyan fontos. Lehet, hogy volt ez is, az is, a csúcsos forma inkább a harci szándékú nemzetségeknek lehetett a sajátja, a lekerekített pedig az önmagába forduló, elmélkedő, szellemi vezetőknek, vagy éppen fordítva, a szellemi magaslatokba törekvést jelképezte a csúcsosság, és inkább a védelmi funkció érvényre juttatása rejlett a lekerekített formában. A nők és férfiak ruhái ebben az időben még nem különböztek annyira egymástól, de azt biztosan tudjuk, hogy a leányok és asszonyok fejviselete már a népvándorlás korában is megkülönböztetett volt. A legkorábbi ide vonatkozó lelet [14] egy közép-szibériai csészetartó szobor, melynek csészéjén a hölgy
Ezeket az elméleti vitákat az évezredek távlatában lehetetlen eldönteni, de hangsúlyozni szeretnénk, hogy lényegében ennél sokkal fontosabbnak tartjuk az akkori kifejezésmód mélységeinek nyomatékosítását,17 annál is inkább, mert ez lehet egy olyan kontextus, amelyben érdemes a mai léthelyzetünk problematikáját újraértelmezni, s adott esetben az életminőséget is egy összetett és összefüggő világképben újraértelmezni.18 Ezen a ponton kénytelenek vagyunk egy kis kitérőt tenni az ornamentika világába, érzékeltetvén a kontrasztot a felfogásbeli különbségek között.19 Hogyan definiálható az ornamentika? Jelen tanulmány szempontjából érdemes kiemelni a 19. századi gondolkodóktól, építészektől (Owen Jones, Jules Bourgoin, Lewis F. Day)20 eredeztethető, és napjainkban is érvényben lévő elképzelést, amely szerint, az ornamentika a kaotikus tudati állapot elkerülését szolgáló lehetséges vizuális eszközök egyike [16]. A díszítés tehát, mint minden teremtő cselekvés, rendezett jellegű. Szimmetria, váltakozás, ritmikus ismétlés, melyek otthonosságot, biztonságérzetet eredményeznek. Mindenképpen érdemes ezeket a gondolatokat kiindulásnak venni, ugyanakkor óvatosan kell a konklúziókat kiértékelni, mert pontosan ebből az időszakból eredeztethető a másolás gyakorlata, ami végül a szimbólumok értelmezésének nehézségeihez vezetett. Éppen innen - tehát a 19. század elejétől látható világosan, hogy a modularitás vált a fő formaképző elvvé a díszítőművészetben. Az alapegységekre való felosztás lett az alkotás legfőbb eszköze, hasonlóan az emberi test apró részekké boncolásához. A probléma csak az, hogy a részek mechanikus összességéből biztosan nem érthető meg az „Egésznek” – az életnek - a szerves működése. Hamvas Bélára [7] utalva, a szerves kultúrák letűnés az i.e 600-as évektől datálható, a magyar viseletek pedig meglehetősen lassan és fokozatosan kerültek a nyugati befolyásoltság alá. Furcsa módon azonban, a hímzéseken meglehetősen sokáig maradtak meg az ősi motívumok21, persze egyre inkább átalakult formában.22 Fejfedők tekintetében (e helyütt csak a nők viseletével foglalkozva), annyit tudunk biztosan, hogy a párta, mint a szűzesség szimbóluma, töretlenül hordozta őseink üzenetét (egészen azt lehet mondani, hogy napjainkig a köztudatban maradva), hol diadémként, hol koronaként körülfogva a magyar hajadonok fejét.23 A fátylat is a kutatások többnyire jellegzetesen magyar viseletnek tartják, nyugatabbra messze nem volt olyan hangsúlyos, mint nálunk. A Kárpát medencében mind a párta, mind pedig a főkötő kiegészítőjeként viselete egy alacsony csúcsos süveg-forma fejfedő fátyollal. Ugyanezen a csészén egy másik női alakon a párta valószínűnek tűnő eredeti alakja is látszik, tehát egy helyen, egy időben bizonyosan létezett a kettő. 17 Bizonyosnak tűnik, hogy a díszítésben alapvetően a világmindenség működési elvéről igyekeztek elmondani valamit. Biztosak lehetünk ebben azért is, mert minden fellelhető tárgyi emlék ezt látszik alátámasztani. Érdemes továbbá hangsúlyozni, hogy a keleti népek (kirgizek, türkmének...) fejfedőinél is pl. a világ égtájakra bontása, teremtésmítoszok, működési elvek, a világban való tájékozódást segítő motívumok vannak ráhímezve ősi viseleteikre. 18 A mai válságokkal terhes világunkban a lehetséges létezési modellek után kutatva elkerülhetetlen szembesülni azzal a ténnyel, hogy az élet minőségének kontextusa a kozmoszból kiszakadt ember nézőpontjából megfogalmazott teljesen individualista koncepció, amely mentes az ember és környezete közötti harmóniák megőrzésének kritériumától. 19 Sajnos, az eredeti magyar, túlnyomóan növényi ornamentika, a honfoglalás után elveszett. Leginkább még épületeken, főképp templomokon próbálták meg átmenteni a motívumkincset, és ebből a szempontból feltétlenül fontos a nép átmenekítő erejét hangsúlyozni, hiszen a magyar uralkodó, nemesi réteg teljesen átalakult a honfoglalást követő évszázadokban. Nyugati feleségek, majd idegen királyok is jöttek, Mátyás királyról pedig kifejezetten tudjuk, hogy olasz mesteremberekkel dolgoztatott, és a viseletet is nagy mértékben igazította az Itáliából útjára induló reneszánszhoz. 20 Ők hárman kezdték el terjeszteni az úgynevezett mintakönyveket, immáron értelmüktől, és az eredeti felületről leválasztva az ornamenseket. Owen Jones és Bourgoin is, sokat foglalkozott a keleti mintákkal, a kifejezetten spirituális jellegű iszlám díszítés az értelmezésükben teljesen elveszítette spirituális szimbolikus jelentését. Tartalommal bíró jelekből, a végtelenségig kombinálható geometriai formák lettek. 21 Ez persze részben a törököknek is köszönhető, meg annak, hogy akkoriban a keleties motívumok Európa szerte nagy népszerűségnek örvendtek. 22 Thököly Éva ruháján (4. kép) azonban még egyértelműen ősi, életfa szimbólumok vannak. 23 Ennek és a hozzá oly szorosan kötődő gyöngyös hímzésnek a szimbolikája nagyon érdekes és messzire vezetne, ennek részletezésére itt nem nyílik mód.
szerepel. A fátyol szimbolikája a lepelre, az eltakarásra, elrejtésre vezethető vissza. És feltétlenül nem abban az értelemben, hogy "az én asszonyomat ne láthassa senki", hanem, sokkal inkább olyan értelemben, hogy azt a kincset, ami a fátyol alatt van, óvni, védeni, titokzatossá kell tenni. 24 Ennek a mentalitásnak a fizikai megtestesülése lehetett a fátyol meglehetősen erős jelenvalósága. A főkötő szintén jellegzetes viseleti darab volt nagyon sokáig hazánkban, csak a francia divat beszivárgásával kezdtek a hölgyek áttérni a kalapokra, egyéb fejdíszekre. A 17. század végén jelent meg például Franciaországban a fontanges fejék [4], aminek nagy divatja lett hazánkban is, már csak azért is, mert hasonlatos felépítésében őseink pártáihoz. A főkötőket, pártákat nagyon gazdagon díszítették, főleg gyönggyel, drágakövekkel, aranyos hímzéssel. A fejviseletben nemes és jobbágy nem is nagyon tért el egymástól, éppen a díszítés „cifrasága” volt hivatott elárulni a rangot. A középkori magyar hölgyek fejékeiről összességében tehát megállapítható, hogy nagy vonalakban őrizték az ősi, eredeti formákat, rendkívül sokrétű, bonyolult (alsó, felső főkötő, más a felkontyoláskor, más utána, stb.) rendszer alakult ki, némileg beolvasztva a nyugati hatásokat is, de ennek a szövevényes jelképrendszernek az eredeti mondanivalója egyre inkább háttérbe szorult. A korszak vége felé már csak (és ez még mindig jóval meghaladja a mai gyakorlatot), a viselő rangjáról, családi állapotáról, az esemény (amire felkerült a fejék) milyenségéről árulkodtak a fejfedők. A transzcendens mondanivaló, a mágikus szimbólumok végleg feledésbe merültek, viszont fontos megjegyezni, hogy a funkcióvesztés lassú folyamatán belül, ez a korszak még magáénak tudhatta a megkülönböztető funkciót is, a díszítő funkció mellett.
2. 3. A viselet jelentésének egyszerűsödése Az irodalomban gyakran hivatkoznak Esterházy Pál első felesége, Orsolya, majd második felesége, Thököly Éva viseletére, hiszen a nevesített ruha díszítéséből arra lehet következtetni, hogy talán ők voltak az utolsó generáció Magyarországon, akik még értették és tudatosan használták a minták jelentését. Összehasonlítva a pár száz évvel későbbi, hasonló ruhával (4. kép) szembetűnő a különbség. Az utóbbi már csak a díszítés, a szépség kihangsúlyozásának kedvéért használja az egyre elsilányodó, letisztult formáit elvesztő ornamentikát.
4. kép Esterházy Pál első felesége, Orsolya, majd második felesége, Thököly Éva viselete [5]
24
Érdemesnek tarjuk felhívni a figyelmet arra is, hogy a magyarok messze földön is híresek voltak a nőtiszteletükről, nőkultuszukról, sokszor a magyar nagyasszonyok férjeik fölött álltak, ugyanakkor mindezt hallatlan szerénységgel, szemérmességgel. Megjegyezte ezt Lady Montague, Kingston herceg leánya is [6], mikor különös elismeréssel nyilatkozott a magyar nők szépségéről, szelleméről, és szemérmes modoráról, pedig – mint írta –, ő bizony bejárta az egész világot. Hangsúlyozzuk, Lady Montague volt a legelső, rendkívül színes egyéniségű, különlegesen intelligens angol írónő, aki a18. század huszas éveiben járt Magyarországon, és Erdélyben.
5. kép Majláth Györgyné Prandau Stefánia grófné az 1867-es koronázásra készült udvari díszruhája [5] Az ipari forradalom hatására a tudatos mondanivaló teljesen eltűnik Európában és Magyarországon is. Adott esetekben tudatalatti (művészi) ráérzésekről beszélhetünk még, rosszabb esetben azonban a tömegtermelés teljes dominanciája diadalmaskodik. Az ornamentikának (amennyiben egyáltalán találkozunk vele a kalapok esetében), virágoknak, masniknak ekkortól kizárólag díszítő funkciójuk van már. [8]
Összefoglalás Annak ellenére, hogy a szimbólumok egyetemes gondolati-képzeleti sémákon (archetípusokon) alapulnak, [18] hangsúlyozni kívánjuk, hogy nagyon nehéz dolgunk van a szimbólumok értelmezésével, újragondolásával. Összességében azonban elmondható, hogy kulturális örökségünkben olyan potencialitás jelenik meg, amely a kozmikus tudatosság és az életminőség javítása szempontjából is figyelemreméltó lehet. Feladatunk éppen abban rejlik, hogy minél inkább a mélyére ásva, megértve, magunkévá téve, tudatosan – és lehetőleg nem üres másolatok gyártásával – építsük be ezt az ősi tudást, tapasztalatot a mai, modern világba, modern eszközökkel, hiszen az életminőség javulásának legáltalánosabb feltétele az embernek a kozmosszal való együttműködési hajlandósága lehet. „Meg kell tanulnunk a Föld felé irányítani identitásainkat, érzelmeinket, életerőinket megtalálni a kozmosszal való kapcsolatot... A Földért és a Föld által is születünk, születésünkkel kozmikus létet avatunk fel.” [9] Ebben a kontextusban megállapítható, hogy a globális térszerkezetben a versenyképesség tartalma értelemszerűen haladja meg önmagát, hiszen nem elegendő kizárólag a versenyben-maradás feltételére fókuszálnia, hanem azzal egy időben magának a közegnek, (a versenynek) – a létfeltételnek – a megőrzésére való igényt is tartalmaznia kell. Lényegében ez nem más, mint a szerves létezés ősi koncepciója. Következésképpen a létezés globális térszerkezetének „versengő-együttműködési” modellje az ember egyéni és társadalmi létezésének fogalmi újraértelmezését feltételezheti, ami azonban nem csupán az életminőség javítását segíti, hanem sokkal inkább az életminőség alatt értendő tartalomnak a mainál tágabb horizontban történő definiálását is, ami pedig értelemszerűen jelenti az individualista boldogságkoncepcióknak a létezés tágabb összefüggésrendszerében való értelmezését is.
Hivatkozott irodalom: [1] Allardt, E.: Having, loving, being: An alternative to the Swedish model of welfare research. In: The Quality of Life. (Nussbaum, U.M.C - Sen, A.K.), Oxford, 1993, Oxford University Press. pp. 88-94 [2] Bérczi Sz.: The Role of Curie Principle in Understanding Composite Plane Symmetry Patterns: New Ethnomathematic Relations in Ancient Eurasian Ornamental Arts from Archaeologic Finds of the Period 1. M. B. C. and 1. M. A. D. FORMA, Tokyo, 2004 19/3. pp. 265-277. [3] Czene Zsolt: A kulturális örökség metaelméleti nézőpontból. In: Metaelmélet, metafilozófia. (Szerk: Varga, Cs.) Budapest, 2005, Stratégiakutató Intézet pp. 310-327 [4] F. Dózsa, K.: Megbámulni és megbámultatni. Budapest, 2014, L'Harmattan Könyvpont Kiadó, p. 329
[5] F. Dózsa, K.: A magyar divat 1116 éve, 2012, Absolut Media Zrt., p. 34, p. 117 [6] Gáspárné Dávid, M.: A divat története. Erkölcsök, szokások, viseletek, Budapest, 1924, A Pantheon Irodalmi Intézet R.-T. Kiadása, p. 70 [7] Hamvas, B.: Sciencia Sacra. Budapest, 2006, Medio, p. 6 [8] Huszka, J.: A magyar turáni ornamentika története. 1930. Pátria [9] Lévy, P.: Mi az antropológiai tér? 2012.06.01. http://www.antroport.hu/lapozo/forditasok/forditaspdf/ANTRTEER.pdf [10] Lükő, G: A magyar lélek formái. Budapest, 2001 (eredeti: 1942) Táton Kiadó pp. 239-241 [11] Major, Gy.: Megérinthető-e a szivárvány? E-világ, 2004/6 pp.13-19 [12] Major, Gy.: Kvalitet života kao koncept razrešavanja paradoks razvoja. TimsActa, 2014/8, pp 55-60 [13] Molnár V. J.: Világ-virág. Budapest, 2013, Őskép Kiadó, p. 24 [14] Nagy, G. : A magyar viseletek története Budapest, 2012 Kossuth Kiadó, pp. 23-24, p.44 [15] Naumann, H.: Grundzüge der deutschen Volkskunde. Leipzig 1922, Erste Aufl. [16] Owen, J.: Ornamentika. Népek, korok díszítőelemei. 2004, Cser Könyvkiadó, p. 46 [17] Scott, O. E.: Stars in Myth and Fact. Caldwell, Idaho, 1947,Caxton Printers, p 67 [18] Tánczos, V.: Szimbolikus formák a folklórban, Budapest, 2007, Kairosz Kiadó p.24 [19] Turok, M.: Szerves műveltség és művészet. E-világ 2002/június http://www.pointernet.pds.hu/ujsagok/evilag/2002-ev/06/20070314110743306000000125.html
