1. A terrorizmus és az ellene való védekezés alapkérdései

KARDos GÁBOR

MIÉRT NEHÉZ A TERRORIZMUS ELLEN JOGI ESZKÖZÖKKEL VÉDEKEZNI?

1.

A terrorizmus és az ellene való védekezés alapkérdései

A nemzetközi terrorizmussal foglalkozó szakirodalom/ll igen nagy figyelmet szentel a terrorizmus fogalmának. Figyelemmel arra, hogy csupán az Egyesült Államok különbözo, terrorizmussal foglalkozó államszervei is több, mint öt különbözo definíciót használnak és emellett se szeri, se száma a különbözo meghatározásoknak, itt elégségesnek tünik arra utalni, hogy a politikai eroszak egy igen veszélyes formájával van dolgunk. A gyakran véres cselekedetek valamilyen politikai üzenetet hordoznak, amely a média segítségével jut el az ország közvéleményéhez, illetve a nemzetközi köz vélem ényh ez.

A nemzetközi terrorizmussal, és a vele szemben alkalmazandó stratégia kérdésével foglalkozó szakirodalom túlnyomó többsége az Egyesült Államokban született, illetve születik. Következésképpen az ez utóbbi problémával összefüggésben kifejtettek felhasználhatósága sok tekintetben korlátozott, tekintettel Magyarország és az Egyesült Államok helyzetében meglévo különbségekre. A terrorizmus elleni hatékony fellépést szolgáló stratégia kérdése igen hálátlan probléma, mivel a terrorista cselekmények rövid ideig, de rendkívüli intenzitással hatnak a kormányzati politika alakítóira. Ez azt jelenti, hogy erofeszítéseiket általában a veszélyes epizód rendezésére és következményei elhárítására koncentrálják, a hosszabb távú, preventív stratégia elfogadása gya1cran háttérbe szorul. Ugyancsak feledésbe merül, az alapul szolgáló társadalmi probléma, amely a terrorista cselekményhez vezetett. Másrészt, különösen, ha a

76

MIÉRT NEHÉZ A TERRORIZMUS ELLENI KÜZDELEM

terrorizmus alapvetoen nem honi eredetu és viszonylag ritka jelenség, elégségesnek tunhetnek, csupán az egyes konkrét esetekbol eredo óvatossági intézkedések. Amint a kérdés egyik neves kutatója megjegyezte, a terrorizmus a demokratikus politikai berendezkedés trójai falova, amelyet a szabadságjogok révén lehet abba becsempészni. Ugyanakkor felvetodik a kérdés, hogyafalóból elolopakodó, és a demokratikus politikai berendezkedést lerombolni kívánó terroristák megfékezése, milyen mértékig vezethet el az egyéni szabadságjogok korlátozásában. A szükséges és indokolt mérték túllépése, illetve indokoltságának megszunése utáni fenntartása sokkal inkább fenyeget a demokratikus fejlodés elején járó államokban, mint a bejáratott garanciarendszer mellett muködo fejlett demokráciákban. (Ámbár ott is éles viták vannak minderrol, gondoljunk csak Németországra.) A politikai demokrácia azonban nem csupán az emberi jogok révén nehezíti meg a terrorizmus elleni fellépést, hanem a közvélemény szerephez juttatása révén is. Ugyanis ki lehet azt mondani, hogy a kormány sohasem kezd tárgyalásokat a terroristákkal, mert ez publicitást, sot egyfajta elismerést kölcsönöz számukra, de egy konkrét ügyben nagyon is elképzelheto, hogy a közvélemény nyomására mégis megteszi. Ami pedig a nemzetközi együttmuködést illeti, azt sem szabad elfelejteni, hogy az elért fejlodés ellenére az igazán válságos pillanatok, mindig a "szent önzés" alapján meghozott döntések felé lökik az érintett konnányokat. Ezt a kérdést illetoen a paradigmatikus eset az Achille Lauro-ügy, amelynek során az olasz és az egyiptomi kormány odáig ment, hogy az Egyesült Államokkal szembeszegülve lényegében lehetoséget biztosított arra, hogy a terroristák elmeneküljenek a felelosségrevonás elol.

2.

A terrorizmussal kapcsolatos nemzetközi egyezmények

A terrorizmussal szembeni nemzetközi együttmuködés jogi alapjainak megteremtése gyakran egy-egy nagyhatású merénylet nyomán

,.-KARDOS GABOR

77

következett be. A Ill. Napóleon elleni sikertelen brüsszeli akció nyomán született meg 1856-ban a belga merényleti záradék. Ez azt jelentette, hogy Belgium ettol kezdodoen olyan kiadatási egyezményeket kötött, illetve a már létezo szerzodések olyan módosítására tett javaslatot, hogy az uralkodó és családja elleni merénylet nem politikai buncselekmény és elkövetoje kiadható. Az elso világháborúig a merényleti záradék egyéb államok kiadatási egyezményeinek is részévé vált és hatálya az uralkodó és családja mellett kiterjedt a politikai vezetésre is. 1934-ben, Marseilles-ben horvát usztasák megölték Sándor jugoszláv királyt és Barthou francia külügyminisztert. A merénylet hatására, 1937-ben- a Népszövetségégisze alatt - két egyezményt kötöttek a terrorizmus elleni küzdelem érdekében. Azért került sor két szerzödés kidolgozására, mert az államok úgy gondolták, a terrorcselekmények felelösségre vonására felállítandó nemzetközi büntetöbíróság olyan forradalmi gondolat, amelytol egyes kormányok visszariadnak, és ha azt az általános szabályokkal egyegyezményben rendezik, akkor egyáltalán nem vesznek részt az együttmuködésben. Az elsö szerzodés, a terrorizmus megelozéséröl és megbüntetéséröl, amellett, hogy megpróbálta egy eléggé idem per idem definícióval megadni a terrorizmus fogalmát, (liA terrorcselekmények kifejezésen a jelen megállapodásban olyan bünös cselekményeket kell érteni, amelyek valamely állam ellen irányulnak és céljuk, hogy meghatározott személyelméI, személyek csoportjánál vagy a közösség körében terrort idézzenek elo") három fó kötelezettséget állapított meg az államok számára: a megelozést, az egyetemes jellegu üldözést, fiiggetlenül az állampolgárságtói és az elkövetési helytöl, illetve a kiadatást vagy felelosségre vonást. Ez utóbbi azt jelentette, hogy az egyezmény az aut dedere, autjudicare elvet mondja ki, azaz az elkövetot vagy ki kell adni, vagy meg kell büntetni, harmadik lehetöség nincs. Azaz, helyesebben a harmadik út lehetosége azok az államok elott nyílik meg, amelyek elfogadják a második, egy nemzetközi büntetobíróság [elállításáról és szervezetéröl szóló egyezményt. Ezek az államok ugyanis ez elé a bíróság elé is utaIhatták volna a terroristákat. A két egyezmény azonban sohasem lépett hatályba, nem született meg a nemzetközi hatálybalépésükhöz szükséges kellö számú megerösítés.

78


A második világháborút követoen az ENSZ Közgyulés általános elítélo határozatain túl, az elso dönto lépést az 1970-ben elfogadott és a repülogépek eltérítésének megakadályozását célzó hágai egyezmény jelentette az elso lépést. Az egyezmény szerint buncselekményt követ el, aki jogtalanul és eroszakkal, illetve azzal való fenyegetéssel légi jármuvet hatalmába kerít. Az aláíró államok kötelezettséget vállaltak az ilyen cselekmény kriminalizálására. Az eljárás lefolytatására a repülogépet lajstromozó állam, vagy azaz állam jogosult, ahol az leszállt. Kötelezo kiadatás azonban nincs, az az állam, amelynek területén az elköveto tartózkodik, köteles megbüntetni vagy az elobbi államnak, illetve a tettes állampolgársága szerinti államnak a gyanúsítottak kiadni. 1971-ben MontTeaibana légi terrorizmus elleni egyezményt fogadtak el, azaz az olyan cselekmények üldözését mondták ki, mint a repülogép felrobbantásával, illetve az utasok megölésével való fenyegetés. A kiadatási szabályokat itt is az aut dedere, autjudicare elv szerint alakították. 1972-ben, a müncheni olimpián palesztin terroristák az izraeli sportdelegáció számos tagját megölték. A merénylet nyomán az ENSZ keretében komoly erofeszítések történtek egy univerzális (lehetoleg valamennyi államot egyesíto) és általános jellegu (mindenféle idetartozó eseményre vonatkozó) terrorizmus elleni egyezmény kidolgozására. Az egyezmény létTehozása azonban nem sikerült, foként az okból, hogy a korszak légkörében "aki az egyik állam számára terrorista, a másik állam számára szabadságharcos". Univerzális szinten csupán szektorális terrorizmus ellenes egyezmények születtek, így 1974-ben a diplomaták és más, nemzetközileg védett személyek ellen elkövetett buncselekmények megelozésérol és megbüntetésérol, illetve 1979-ben a túszszedés elleni egyezmény. A diplomaták és más, nemzetközileg védett személyek védelmére elfogadott szerzodéshez a radikális fejlodo és a szocialista államok szavazatai val az ENSZ Közgyulése kiegészíto - egyébként jogilag nem kötelezo - határozatot fuzött, amely szerint az egyezmény

semmilyen módon sem okozhat hátTányt az önrendelkezéshez és a

KARDOS GÁBOR

79

ruggetlenséghez való legitim jog gyakorlásában, amelyet a népek a kolonializmus, az idegen uralom, az idegen megszállás, a faji megkülönböztetés vagy az apartheid elleni küzdelem útján gyakorolnak. Ez a megfogalmazás "ideológiai" kivételt tesz lehetové az egyezményben védett személyek elleni terrorista támadások igazolására. A szerzodés egyébként a kiadatás szabályait illetoen, ismételten az aut dedere, autjudicare elvet mondta ki. A túszszedés elleni egyezmény elokészítése kapcsán nagy vita bontakozott ki a túsz fogalmát illetoen. Egyes radikális fejlodo államok ezt a fogalmat egész népekre ki kívánták terjeszteni, így véleményük szerint ide vonhatók az elnyomó, faji vagy gyarmati uralmat megvalósító államok polgárai. Az ezt a kiterjesztést ellenzo többi állam arra hívta fel a figyelmet, hogy ilyen módon a túszszedok elleni fellépésre irányuló államközi együttmuködés értelmét veszti. Végül is, az egyezmény szerint túszejtés akkor valósul meg, ha aiért, hogy egy államot, egy kormányközi nemzetközi szervezetet, egy egyént vagy azok csoportját egy vagy több személy fizikai birtokba vételévei és az ellenük intézett fenyegetéssel arra próbálnak kényszeríteni, hogy valamit tegyen, illetve ne tegyen. Éles nyugati támadások érték az egyezmény 12. cikkét, amely lehetové teszi egy állam számára, hogy az idegen uralom és megszállás, továbbá rasszista rendszerek ellen, önrendelkezési jogukat gyakorIó túszszedokre a humanitárius nemzetközi jog szabályait alkalmazzák, a megbüntetésüket vagy kiadatásukat eloíró túszszedést tilalmazó egyezmény helyett. Regionális szinten, az Amerikai Államok Szervezetében 1971-ben, az Európa Tanács keretében pedig 1977-ben sikerült általános terrorizmus elleni egyezményt elfogadni. A terrorizmus definícióját egyik egyezmény sem adja meg, ehelyett mindkét szerzodés leírja azokat a buncselekményeket, amelyek elkövetoi esetében lehetséges a kiadatás. Így a terrorizmus visszaszorításáról született európai egyezmény a felsorolt buncselekményekrel21 nézve megtiltja a politikai buncselekménnyé nyilvánítást. Az ilyen cselekmények elkövetoit vagy meg kell büntetni, vagy ki kell adni és a jogsegélyt nem lehet kizárólag azon az alapon megtagadni, hogy politikai jellegu cselekményekrol lenne szó, a hatóságoknak úgy kell eljárniuk, mint

.....

80

MIÉRT NEHÉZ A TERRORlZMUS ELLENI KÜZDELEM

köztörvényes buncselekmények esetén. Ugyanakkor az egyezmény azt is lehetövé teszi a részes államok számára, hogy fenntartás útján a felsorolt buncselekményeket mégis politikai buncselekménynek tekintsék, azaz ilyen módon megtagadják a kiadatást - ha a cselekményemberek életét,testi épségét,egészségétvagy személyes szabadságát széles körben veszélybe sodorta, a cselekmény olyan személyeket is érintett, akikre az elkövetö szándéka nem terjed ki, vagy kegyetlen, illetve aljas eszközöket használtak fel a cselekmény elkövetésére. Ez a menekülési klauzula által nyújtott lehetöség arra szolgál, hogy egy részes állam emberi életek megmentése érdekében, a terroristákkal folytatott alku keretében lemondhasson a kiadatásról. Amikor azonban a terrorista akciók visszaszorítására az Európai Közösségek az együttmuködés erösítését tuzte ki célul, tagállamai a dublini egyezményben lemondtak arról, hogy ilyen fenntartásokat tegyenek, söt azt is kimondták, hogy az eredeti célok szerint szeretnék biztosítani az egyezmény érvényesülését a szerzödésben nem részes közösségi tagállamok között is. A dublini egyezmény hatására Dánia, Franciaország és Olaszország visszavonta fenntartásait. Egyébként az Európai Unió tagjai közötti terrorista ellenes kooperációt szolgálja a bel- és igazságügyi miniszterek rendszeres találkozóját és szolgálataik együttmuködését elöíró TREVI megállapodás.

3.

A terrorizmussal kérdések

kapcsolatos

egyéb

nemzetközi

jogi

A nemzetközi politika nyelvében idönként felbukkan az állami terrorizmus fogalma. Az állami terrorizmus politikai kategória, nemzetközi jogilag nem létezik. Ha ugyanis egy állam fegyveresen fenyeget egy másikat, az az eröszak alkalmazását és az azzal való fenyegetést tilalmazó ENSZ alapnonna sérelmét jelenti. Ha viszont egy állam terroristákat támogat vagy pénzel, akik egy másik állam ellen hajtanak végre akciót, akkor ezzel agressziót követett el, ami szintén az eröszak tilalmába ütközik.

KARDOS GÁBOR

81

A kérdés mármost az, a kifejezetten a terrorizmusra vonatkozó nemzetközi egyezményekben eloírt, illetve lehetové tett

magatartásformákmellett mit tehetnek- a nemzetközijog szabályai szerint - az államok az ilyen cselekmények visszaszorítása és az elkövetok megbüntetése érdekében? Az egyik ilyen - egyébként vitatott - szokásjogi lehetoség a közvetlen életveszélynek kitett állampolgárok érdekében végrehajtott katonai akció, amely kivételt jelent az általános eroszak tilalom alól, mivel a területi állam nem képes, vagy nem hajlandó a túszok kiszabadítására, vagy együttmuködik a terroristákkal. 1837-ben a Caroline elnevezésu gozhajó a Niagara folyó amerikai oldaláról utánpótlást szállított egy kanadai lázadók által elfoglalt sziget számára. A brit kormány tiltakozása ellenére az Egyesült Államok semmi sem tett a Caroline tevékenységének megakadályozására, így végül a britek felgyújtották a hajót, amely belehullott a Niagara vízesésbe. Az ügy rendezésére indult diplomáciai akció során az amerikai külügyminiszter, Daniel Webster és a brit követ levelezése jogilag tisztázta az extraterritoriális fellépés megengedhetoségének feltételeit, a szükségességet, a közvetlenséget és az arányosságot. Az ún. Webster fonnulára a nürnbergi nemzetközi katonai bíróság ítéletében is utalás történt. A Caroline ügyre hivatkozott Izrael is, amikor 1976-ban katonai akcióval kiszabadította az entebbei repülotéren, egy odakényszerített Air France gépben fogva tartott állampolgárait. Fényképek igazolták, hogy Idi Amin Dada, akkori ugandai elnök katonái segítséget nyújtottak a túszok orzésében. A másik fontos kérdés, az állam önvédelmének problémája. 1986 áprilisában egy nyugat-berlini, amerikai katonák által kedvelt diszkóban bomba robbant, amely három embert megölt, míg százhuszonkilencet megsebesített. Tíz nappal késobb az Egyesült Államok, amely Líbiát gyanúsította a merénylettel, légitámadást intézett a tripoli repülotér katonai része, az Al Azzizijal laktanya ahol Kadhafi fohadiszállása volt -, Szidi Bilal kikötoje, a benghazi Jamahirija laktanya és a beninai légitámaszpont ellen. Az akciónak hanninchét halálos áldozata volt és találat érte az osztrák, a finn, a francia és a svájci nagykövetséget. Kohl kancellár az esetet követoen a Bundestagban kijelentette, bizonyítékai vannak arra, hogya nyugat-

82


berlini robbantást a líbiaiak hajtották végre. A robbantás tervét elozo nap a kelet-berlini népi iroda (nagykövetség)jelentette Tripolinak. Ha elfogadjuk, hogy az akcióért Líbia volt felelos, akkor nemzetközi jogilag agresszió történt. Ilyen esetben, a Biztonsági Tanács akkori bénultságára tekintettel, megfelelonek tunik az ENSZ Alapokmány 51. cikkére, az önvédelem jogára történo amerikai hivatkozás. A fegyveres represszália alkalmazására kétségtelenül közvetlen módon - tíz nappal késobb - került sor, kérdéses azonban, hogy ez az akció arányos lett volna, hiszen lényeges különbség van egy diszkó felrobbantása, illetve a felsorolt célpontok elleni, elméletileg "sebészi pontosságú", a gyakorlatban azonban polgári áldozatokat követelo légitámadás között.

4.

A terrorizmus elleni stratégia elemei

A terrorizmust elrettenteni kívánó stratégia számos jogi elemet is tartalmazhat. (A szakirodalomban ajánlott megoldások túlnyomó többsége egyébként a józan ész alapján is kikövetkeztetheto.) Egy ilyen szélesköru intézkedési lista számos tételt tartalmazhat. - Halálbüntetés kilátásba cselekményekért.

helyezése

a

terrorista

- A társadalom tagjai feletti állami ellenorzés megerosítése (komputerizált nyilvántartások). - A "terroristákkal nem tárgyalunk" elv bejelentése, jogi kihirdetése. - Az elozetes letartóztatás megkönnyítése, a tanúk védelmét szolgáló eljárás bevezetése. - A média jogi úton való korlátozása abban, hogy terrorista akciólaól készítsenek riportot. - Különleges anti-terrorista törvény elfogadása, amely lehetoséget teremt az elozo intézkedések bevezetésére. - A váltságdíj fizetés jogi úton való megtiltása és a túszszedés rendorségi bejelentésének kötelezové tétele.

KARDOS GÁBOR

83

- A terrorista csoportok bátorítása, hogy kölcsönösen alkalmazzák a háború okozta szenvedéseket csökkenteni kívánó nemzetközi jogi szabályokat. Nyilvánvaló, hogy ezeknek az intézkedéseknek egy része aligha válhat valóra a gyakorlatban (például a humanitárius nemzetközi jog kölcsönös alkalmazása), egy másik része pedig nem, vagy nehezen alkalmazható, (például a halálbüntetést számos államban, így Magyarországon is eltörölték, a lehallgatásra vonatkozó és egyéb bünteto eljárási garanciák félretétele pedig az állampolgári jogok súlyos korlátozását jelenti, amelyek kivételes szukítése is megfontolandó). A terroristák elleni birósági eljárásban nagyon nehéz a bizonyítás, mivel a titkosszolgálatok nem szívesen fedik fel beépített ügynökeiket. Ez úgyszólván kizárja a gyakorlatban a terroristák elleni szabályosjogi eljárást. A terrorizmus elleni fellépést szolgáló nemzeti stratégiának megfelelo alapelveken kell nyugodnia ahhoz, hogy képes legyen túllépni az egyes terrorista akciók következtében bevezetett óvatossági intézkedéseken. A nemzetközi szakirodalom szerint a három legfontosabb elv a következo: - a megfelelo jelleg; - megbízhatóság; - érvényesség. A megfelelo (adekvát) jelleg azt jelenti, hogy a választ az adott pillanatban megfelelonek ítéljék a társadalom politikailag számottevo csoportjai. Elsodleges az, hogy a társadalom megfelelonek ítéli-e a választ, ez tehát megelozi a kérdést, hogy az valóban megfelel&-e, ugyanis szélesköru elfogadottság nélkül a valóban hatékony válasz sem kivitelezheto. Ez az elv alapvetoen a terrorizmussal mélyen átitatott társadalmak esetében releváns, de annyi tanulsággal Magyarország esetében is szolgál, hogy az elfogadottság megszerzése rendkívüli intézkedések esetén alapveto.

84

MIÉRT NEHÉZ A TERRORlZMUS ELLENI KÜZDELEM

A megbízhatóság arra utal, hogy az anti-terrorista politika nem bánhat kedvezobben bizonyos politikai színezetu vagy etnikai hátterü terrorista csoportokkal, mert ebben az esetben elveszíti a legitimitását. Az érvényesség a terrorizmus mögött rejlo társadalmi okok értelmezésének a számbavételét jelenti. Ha például a terrorizmus mögött nem áll történelmi legitimáció és társadalmi támogatottság, akkor az elkövetöket könnyen lehet közönséges bunözöknek nevezni és az ellenlépéseket ilyen szellemben tálalni a közvéleménynek. Ezzel szemben azokban az esetekben, amikor éppen ellenkezö a helyzet, a mögöttes problémák exponálása nélkül egy anti-terrorista kampány hihetösége erosen kétséges. Irodalom /1/

A nemzetközi szakirodalomból a cikk elkészítése során elsosorban a következo muvekre támaszkodtam: Antonio Cassese: Terrorism. Politics and Law. Cambridge, Polity Press, 1989; Walter Laquer és Yonah Alexander (szerk.): The Terrorism Reader. New York, Meridian Book, 1987; Charles W. Kegley Jr. (szerk.): International Terrorislll. New York, St. Martin's Press, 1990; Magnus D. Sandbu és Peter Nordbeck (szerk.): International Terrorism. Acta Societatis Juridicae Lundensis, Nr. 104, Lund, Juristförlaget i Lund, 1989.

/2/

Az 1. cikk kimondja: A Szerzodo Államok között a kiadatás céljából a következo buncselekmények egyikét sem tekintik politikai buncselekménynek, politikai buncselekmény hez kapcsolódó buncselekménynek vagy politikai indíttatású buncselekmény nek: a) az 1970. december 16-án Hágában a Légi jánnuvek jogellenes hatalomba kerítésének visszaszoritásáról aláírt egyezmény hatálya alá tartozó buncselekmény; b) az 1971. szeptember 23-án Montreálban A polgári repülés biztonsága ellen elkövetett jogellenes cselekmények visszaszorításáról aláírt egyezmény hatálya alá tartozó cselekmény; c) az olyan súlyos buncselekmény, amely a nemzetközileg védett személyek - ide értve a diplomáciai képviseloket - élete, testi épsége vagy szabadsága elleni támadással jár együtt;

KARDOS GÁBOR

d) emberrablással, túszszedésseI vagy fogvatartással járó buncselekmény;

85

súlyos,

jogellenes

e) bomba, gránát, rakéta, automata tuzfegyver vagy levél- vagy csomagbomba felhasználásával elkövetett cselekmény, amennyiben azok használata személyeket veszélyeztet; f) a fenti cselekmények bármelyikére irányuló kísérlet vagy a befejezett vagy kisérleti szakban rekedt cselekményt elköveto személy bunsegédjének a részvétele.

VADA! ÁGNES

A TERRORIZMUS KÉRDÉSE AZ ENSZ ÁL TAL ELFOGADOTT NEMZETKÖZI EGYEZMÉNYEKBEN

Bevezetés A terrorizmus az egyik legfenyegetobb probléma, amellyel az emberiség ma szembenéz, hiszen terrorista eroszak bárhol és bánnikor elofordulhat. Pont ez a kiszámíthatatlanság az, ami veszélyessé teszi a tcrrorizmust. A terrorizmus másik fontos, szinte egyedülálló vonása a rugalmasság. Bánnely ország polgára képes a buncselekmények esetén bizonyos preventív lépéseket tenni, ám a terrorizmus mindig a legváratlanabb helyen és idopontban csap le áldozataira. Ugyanezen okok teszik nehézzé a terrorizmus elleni harcot. Ez a tanulmány azt a célt tuzi ki maga elé, hogy bemutasson néhány, az Egyesült Nemzetek Szövetsége égisze alatt elfogadott nemzetközi egyezményt. Az egyezmények minden esetben azért születtek, hogy a nemzetközi közösség hathatósabb jogi eszközökkel lépjen fel a terrorista csoportok, elkövetok és a terrorizmust támogató államok ellen. Ahhoz, hogy ezek a multilaterális szerzodések betölthessék szerepüket szükség van különbözo definíciókra, elsosorban a terrorizmus definiciójára. A nemzetközi szerzodések alapját a nemzetközi jog képezi. A jog a maga tiszta fogalmi rendszerévei azonban nehezen tudja egyetlen gyüjtofogalomba préselni a terrorizmust. A "One man's terrorist is another's freedom fighter." elhíresült mondás tökéletes példája annak, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete milyen nehéz helyzetben volt és van, amikor olyan univerzális egyezmény próbál megalkotni, amelyben valamennyi ország részt vesz, s annak valamennyi intézkedését végre is hajtja.

VADAI ÁGNES

87

A konkrét egyezmények bemutatását megelozi az ENSZ elodjének tekintett Népszövetség égisze alatt beteIjesztésre került két egyezmény, amelyek példaként szolgálhatnak a terrorizmus elleni nemzetközi küzdelem számára. A szerzo nem elemzi a "Nemzetközi Egyezmény a Terrorista Bombatámadások VisszaszorÍtásáról" szóló 1998. január 12-én aláírásra megnyitott dokumentumot. Ezek után az elfogadott egyezmények elemzése és értékelése következik, majd végül a konklúzióban megkísérlem elorevetíteni a lehetséges megoldásokat.

Népszövetségi kísérletek I

1934. október 9-én Albert Lebrun, francia köztársasági elnök meghívására Marseille-be érkezett II. Karagyorgyevics Sándor jugoszláv király. Az uralkodót a francia külügyminiszter, Jean Louis Barthou fogadta. APlace de la Bourse-on mindketten merénylet2 áldozatai lettek. A merénylet hatására a Nemzetek Szövetségének Tanácsa elhatározta egy bizottság felállítását. A bizottság azt a feladatot kapta, hogy dolgozzon ki egy olyan nemzetközi konvenciót, amely alkalmas lesz a politikai terrorizmus céljából elkövetett buncselekmények üldözésére és megfelelo büntetésére. A bizottságba 11 állam, köztük Magyarország, küldte el jogi szakértoit. A megszületett két szerzodéstervezee felett három évig folyt a vita. Végül a Közgyulés által 1937. november 1. és november 16. között, Genfben összehívott kormányközi értekezleten két megállapodást és egy záróközleményt fogadtak el.

Nándori Pál: A marseille-i gyilkosság nemzetközi jogi vonatkozásai. Akadémia Kiadó, Budapest, 1972. Megállapítást nyert, hogy a merényletet németbarát horvát usztasák követték el, akiket Magyarországon, pontosabban Jankapusztán képeztek ki. A terrorizmus elnyomásáról és egy nemzetközi bUntetobíróság felállításáról szóló tervezetek.

88

A TERRORIZMUS KÉRDÉSE AZ ENSZ-BEN

Az elso népszövetségi egyezmény Az elsö egyezmén/ a terrorizmus megelözéséröl és megbüntetésérö! szólt.5 Bár az egyezmény soha nem lépett életbe, érdemes néhány pontját kiemelni. A konvenció 1. cikkelye 2. bekezdésében a szerzödö felek egy definícióval próbálják megadni a terrorizmus fogai mát. (liA terrorcselekrnény kifejezés a jelen megállapodásban olyan bunös cselekményeket jelent, amelyek valamely állam ellen irányulnak, és céljuk, hogy meghatározott személyeknél, személyek csoportjánál, vagy a közösség körében terrort idézzenek elö."Ó)

Az egyezmény három fó kötelezettséget állapított meg az államok számára: megelözés (1. cikkely 1. bekezdés) egyetemes jellegü üldözés, fuggetlenül az állampolgárságtóI és az elkövetés helyétöl (10. cikkely) kiadatás (8. cikkely 4. bekezdés) vagy felelösségre vonás (9. cikkely 1. bekezdés) Az egyezmény 2. cikkely 1. bekezdése lényegében belga merényleti záradék? egy kiterjesztett változata.8 E cikkely második és harmadik Az egyezmény csak akkor lépett volna életbe, ha legalább három aláíró ország ratifikál ta volna azt 1938. május 31-ig (21. cikkely 1. bekezdés, 26. cikkely 2. bekezdés). Az egyezményt csak India ratifikálta (1941. január 1.), ennek következtében soha nem lépett életbe. Convention for the Prevention and Punishment of Terrorism. "In the present convention 'the act of terrorism ' means criminal acts directed against a State and intended or calculated to create a state of terror in the minds of particular persons, or a group of people or the general public." 1855-ben merényletet kísérletek meg Ill. Napóleon ellen, satettesek Belgium területére menekültek. A belga hatóságok azonban nem adták ki az elkövetoket Franciaországnak, arra hivatkozva, hogy politikai merénylet történt, amelyre a kiadatás nem vonatkozik. A következo évben Belgium törvényt hozott, amelynek értelmében a külföldi uralkodó és családja ellen elkövetett merénylet nem tekinthetö politikai büncselekménynek, a tetteseket pedig nem illeti meg a politikai menedékjog, s kiadhatók. Ez e törvény Belga Merényleti Záradék néven vonult be a nemzetközi jogba. Lásd részletesen: Edmund Jan Osmanczyk: The

VADAI AGNES

89

bekezdése a személy és tulajdon ellen irányuló elemét emeli ki a terrorizmusnak. Az egyezmény 4. cikkelye teszi világossá, hogy a terrorizmust másképpen szándékoztak kezelni a szerzodo felek, mint bármilyen más buncselekményt annak érdekében, hogy az elkövetö ne tudjon elmenekülni a felelosségre vonás elol. Az egyezmény 11. cikkelye azt a ma is érvényben lévo gyakorlatot írja le, amelynek értelmében a kiadott személy csak azt a maximális büntetést kaphatja, amely az ilyen jellegu cselekmények esetén a kiadó országban érvényben van. A és B ország viszonylatában amennyiben A országban nincs halálbüntetés, míg B országban érvényben van - ez azt jelenti, hogy az A ország által, terrorista cselekmény miatt kiadott személy B országban nem lehet halálra ítélni. Az egyezmény 15. és 16. cikkelye az államok közötti együttmuködés alapjait rakják le: kooperáció az információ összegyujtés, információátadás terén, és rendorségi együttmüködés. Az egyezmény legnagyobb érdeme mégis az, hogy az államok számára megállapított harmadik kötelezettség (kiadatás vagy felelosségre vonás) az aut dedere, aut judicare9 elvet mondja ki. Ez lényegében azt jelenti, hogy a terrorista cselekményeikövetojét vagy ki kell adni, vagy meg kell büntetni, harmadik lehetoség nincsen. Encyclopedia of the United Nations and International Realtions. Taylor and Francis. New York-Philadelphia-London, 1990. Az egyezmény értelmében büncselekménynek minosül: a.) az államfó, az államfói hatalmat gyakorló személy, illetve az ezen tisztségeket öröklo, vagy ezekre kijelölt utódok elleni bármilyen merénylet, okozzon az halát, a testi épség veszélyeztetését, vagy szabadságelvesztést. b.) Az a.) pontban említett személyek feleségei vagy férjei ellen irányuló bármilyen merénylet, okozzon az halált, a testi épség veszélyeztetését, vagy szabadságelvesztést. c.) A közigazgatási feladatokat ellátó, vagy közigazgatási pozíciókat betölto személyek ellen irányuló bármilyen cselekedet, okozzon az halált, a testi épség veszélyeztetését, vagy szabadságelvesztést. Ezt az elvet a nemzetközi jog atyjának Hugo Grotius-nak tulajdonítják.

90

A TERRORIZMUSKÉRDÉSEAZ ENSZ-BEN

A második népszövetségi egyezmény A második egyezmény, amely a Nemzetközi Büntetöbíróság felállításáról és szervezetéröl SZÓl,IOszintén nem lépett életbe. A konvenciót tizenhárom ország írta alá,II s hét ratifikációs okmány letétbe helyezéséhez lett volna szükség 1938. május 31-ig, valamint az, hogy az Egyezmény a terrorizmus megelözéséröl és megbüntetéséröl szóló konvenció életbe lépjen ahhoz, hogy a konvenció 53. cikkelye értelmében összehívják a ratifikáló államokat egy ülésre, ahol 2/3-os többség esetén az egyezmény életbe lépett volna. A konvenció értelmében azok az államok, amelyek részesei az egyezménynek, a terrorista cselekménnyel vádolt személyt

amennyibenaz aut dedere elv szerint kívántak eljárni - ez elé a Hágában székelö, állandó bíróság elé is utaihatták volna. Az aut dedere elv tehát úgy muködött volna ebben az esetben, hogy a kiadó állam kérhette volna a kiadatást kérö államtól, hogyakiadott elköveto felett e bíróság ítélkezzen, amennyiben a kiadást kérö állam szintén részese eIU1ek az egyezménynek (2. cikkely elsö és második bekezdés). Az egyezmény 21. cikkelyét azért érdemes kiemelni, cselekmény elkövetöjére kiszabható büntetést a többszörös alapelvre helyezték. Ez elméletileg azt összes csatlakozó ország közül annak a büntetöjoga amely a legkevésbé szigorú.

mert a terrorista legkisebb közös jelenti, hogy az lesz az irányelv,

Talán a bíróság felállítása mellett ez volt a legnagyobb visszatartó ero, amely következtében az egyezmény soha nem lépett életbe. A két egyezmény értékelése A Nemzetek Szövetsége égisze alatt megkötött két egyezmény a maga nemében jelentös lépés volt a terrorizmus elleni fellépés során. Az 10

II

Convention for the Creation of an International Criminal Court Magyarország egyik egyezményt sem írta alá.

VADAI AGNES

91

államok végre felismerték, hogy a terrorizmus elleni küzdelem nemcsak helyi vagy regionális, hanem univerzális jellegu probléma. Bár a Népszövetség távol állt az univerzális jellegtol, mindenképp említésre méltó, hogy sikerült megtenni az elso lépést. Az, hogy egyik egyezmény sem lépett életbe annak tulajdonítható, hogy az akkori történelmi helyzet meglehetosen "cseppfolyós" volt, s kísértett az elso világháború utáni békerendezés szelleme.

Univerzális jellegu megállapodások12

A Nemzetek Szövetsége nem volt képes betölteni azt a szerepet, amelyet szántak neki.13 A második világháború befejezése elott pár hónappal, 1945. június 26-án, San Francisco-ban összehívott értekezleten megalakult az Egyesült Nemzetek Szervezete, amely ma a világ leguniverzálisabb csoportosulása. Az elfogadott Alapokmány 1. cikkének 1. bekezdése által megfogalmazott cél,14 amely a nemzetközi béke és biztonság megorzését irányozta elo, arra kellett volna, hogy ösztönözze az államokat, hogy minél elobb hathatósan lépjenek fel a terrorizmus ellen, s a nemzetközi jog adta lehetoségeket kihasználva univerzális egyezményeket hozzanak létre. Hogy a terrorizmus kérdésével effektíve csak 1972 óta foglakozik az Egyesült Nemzetek Szervezet, az a két blokk között kialakult hidegháborúra vezetheto vissza. Az Egyesült Nemzetek Alapokmánya lényegében foglalkozik a terrorizmussal, tiltva a tagállamoknak azt, hogy terrorcselekményeket ösztönözzenek, vagy ilyen cselekményekben részt vegyenek (ENSZ Alapokmány 2. cikk 4. bekezdés). 12

13

14

Kardos Gábor: Terrorizmus és nemzetközi jog. Magyar Tudomány 1996 10. szám, 1240-1246. oldal. A szervezet 1946. április l8-án feloszlatta önmagát. "Az Egyesült Nemzetek célja, hogy fenntartsa a nemzetközi békét és biztonságot és evégbol hathatós együttes intézkedéseket tegyen a békét fenyegetö büncselekmények megelozésére és megszüntetésére, a támadó cselekményeknek vagy a béke más módon történo megbontásának elnyomására, valamint békés eszközökkel, az igazságosság és a nemzetközi jog elveinek megfelelö módon rendezze vagy megoldja azokat a nemzetközi viszályokat, amelyek a béke megbontására vezethetnek;"

92


Az Egyesült Nemzetek Szervezete által 1954-ben elfogadott ENSZ Kódex nemzetközi buncselekménynek minosíti, ha egy állam hatóságai más államban terrorcselekményeket követnek el, vagy elturik más állam ellen kifejtendo terrorcselekmények saját teriiletükön való megszervezését.

A fogalmi probléma! 5

A fogalom meghatározás problematikája az ENSZ-ben is kísért. Ennek oka az - a már említett tény -, hogy a terrorizmus politikai és ideológiai indíttatású, továbbá a nemzetek közösségét alkotó államok eltéro értékrendszere. Az elso kísérletet a terrorizmus detiniálására az amerikai delegáció tette, amely az 1972-es Közgyulésen terjesztette be javaslatát, s az volt a célja, hogy a nemzeti felszabadító harc és a terrorizmus közé egyenloség jelet tegyen.16 A szocialista és egyes fejlodo országok által módosított javaslat végül az ENSZ 26. Közgyulése elé került, a következo, meglehetosen hangzatos címmel: "Intézkedés a nemzetközi terrorizmus megfékezésére, amely ártatlan emberi életet veszélyeztet, vagy olt ki, illetve alapveto szabadságjogokat rombol le; ezzel összefúggésben a terrorizmus és az eroszakos cselekmények azon okainak vizsgálata, amelyek a nyomorból és a kiábrándultságból erednek, és amelyek arra késztetnek egyeseket, hogy emberi életeket áldozzanak fel, beleértve a sajátjukat is, abból a célból, hogy radikális változások elérését kíséreljék meg." A Közgyulés egy 35 tagú bizottság felállításáról döntött a kérdés megvizsgálása végett.17 Eredmény természetesen itt sem született.

15

G. Fehér Péter: Az eroszak mérnökei. Kozmosz Könyvek, Budapest, 1986. 17-26. o. Benke József: Fényes Ösvény, Szürke Farkasok, Fekete Szeptember. Magveto Kiadó, Budapest, 1989.

16 17

A "One man's terrorist is another's freedom-figheter" elv az oka annak, hogy minden definiálási kísérletkudarcba fulladt. A bizottságnak Magyarország is tagja volt.

VADA! Á GNES

93

A következo definíciót Algéria terjesztette a Közgyulés elé 1973-ban, ám mivel az Izrael és a nyugati államok ellen irányult, s meglehetosen palesztincentrikus volt, elfogadására nem kerülhetett sor. Az el nem kötelezett országok egy csoportja 1979-ben kidolgozott egy munkadokumentumot, amelyet arra használtak fel, hogy részletesen megvizsgálják a terrorizmus kiváltó okait. Javaslatuk kimondta, hogyha az Egyesült Nemzetek Szervezete Alapokmányának elveit, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, valamint az ENSZ egyéb határozatait végrehajtanák, akkor szárnos terrorcselekmény elkerülhetövé válna. Azt is hangsúlyozták, hogy a széles köru nemzetközi együttmuködés - amely elofeltétele a kérdés konstruktív megoldásának - csak akkor valósítható meg, ha sikerül meghatározni azokat a pontokat, ahol a legvalószínübb a nemzetközi megegyezés. Ezzel kapcsolatosan felhívják a figyelmet a kettos mérték veszélyére. Ez azt jelenti, hogy egyes államok ugyanazt a terrorcselekményt egyszer büncselekménynek minosítik, más körülmények között viszont az emberi jogokért folytatott küzdelemnek.

Számos ország képviseloje részletesen foglalkozott a nemzeti felszabadítási mozgalmak harcának kérdésével. Az ENSZ Közgyülése már többször is hangsúlyozta, hogy a gyarmati és a fajüldözo rendszerek elnyomása vagy az idegen uralom más formái alatt élö népek fliggetlenségi és felszabadító mozgalmai teljesen megfelelnek azoknak az alapelveknek, amelyeket az ENSZ Alapokmánya kimond.ls A nemzeti felszabadítási és függetlenségi harc a fegyveres konfliktusok kategóriába tartozik, s mint ilyen nemzetközi jogi' szempontból az 1949-es genfi egyezmény, valamint annak kiegészítö

18

A fegyvereseroszak fogalmánakmeghatározásárajött létre két ENSZ közgyulési határozat. Az egyiket 1970-ben hozták meg" Az államok baráti kapcsolatait és együttmuködését szabályozó nemzetközi jogi elvekrol", a másikat 1974-ben az agresszió meghatározásáról. E két határozat alapján fegyveres agressziónak minosül többek között: A gyarmati és a fajüldözo rendszerek vagy az idegen uralom más forrnái alatt élo népek fúggetlenségi vagy felszabadító mozgalmaival való fegyveres szembeállás. Egy másik állam területére fegyveres csoportok, zsoldosok, önkéntesek, terrorista különitmények küldése, vagy ilyen akciók közvetlen támogatása.

94


jegyzokönyvei szabályoznak. A szöveg meghatározta a nemzetközi terrorizmus politikai, gazdasági és szociális természetu okait iS.19 A politikai okok a következok: gyarmatosítás és a gyarmati uralom megtartása; fajüldözés, faji diszkrimináció, az apartheid és genocídium; agresszió, eroszak alkalmazása, az Egyesült Nemzetek Alapokmányával ellentétben a politikai fiiggetlenség, a nemzeti szuverenitás, a területi integritás megsértése; idegen területek elfoglalása, valamint idegen uralom ezeken a területeken és az ott élo népek felett; tömegterror alkalmazása a népekkel szemben az uralom biztosítása céljából, ami a lakosság elvándorlását eredményezi; fasizmus és újfasizmus; terjeszkedo és hegemonista politika; más országok belügyeibe való beavatkozás. A dokumentum a következo szociális és gazdasági okokat sorolja fel: politikai, gazdasági kizsákmányolás;

és

szociális

igazságtalanság

és

emberi jogok tömeges megsértése, kínzás és megtorlás alkalmazása; igazságtalan és egyenlotlen gazdasági rend; országok természeti kizsákmányolása;

kincseinek

idegenek

által

való

egy-egy ország növény- és állatvilágának, közlekedési eszközeinek, gazdasági szerkezetének stb. módszeres és tervszeru lerombolása; szegénység, nyomor, kiábrándultság, kilátástalanság. 19

Benke József: Fényes Ösvény, Szürke Farkasok, Fekete Szeptember. Magvetö Kiadó, Budapest, 1989

VADAI ÁGNES

95

A munkadokumentum köré bizottság szervezodött, s e bizottság ajánlására a Közgyulés 1979. évi 34. ülésszakán határozatot fogadtak el, amely elítélte a nemzetközi terrorizmust. A határozat felkérte az akkori ENSZ fotitkárt, Kurt Waldheim-et, hogy állítson össze a nemzeti parlamentek részére a nemzetközi terrorizmus elleni harc érdekét szolgáló jogszabályjavaslatokat. A bizottság munkája ezzel be is fejezodött. Az Egyesült Nemzetek Szervezete ez ido alatt csak általános elítélo határozatokat hozott. Az elso lépésre 1970-ben került sor. Ettol kezdve az ENSZ keretében elfogadott egyezmények a következo területeket szabályozták: légi közlekedés, védett személyek, túszszedés.

A Tokiói Egyezmény A légi terrorizmus kérdésében az elso döntés 1963-ban történt. A Nemzetközi Polgári Repülésügyi Szervezet20által 1963. szeptember l4-én beterjesztett Egyezmény a repülogépek fedélzetén elkövetett buncselekményekrol és bizonyos egyéb tevékenységekrofl nyitja meg a légi terrorizmus elleni egyezmények sorát. Az egyezmény 1969. december 4-én lépett életbe, miután a 21. cikkely 1. pontja értelmében ekkor történt meg a 12. ratifikációs dokumentum letétbe helyezése. Az egyezmény a repülogépek fedélzetén elkövetett olyan cselekményekkel foglalkozik, amelyek veszélyeztetik a repülogépen tartózkodó személyeket, vagy az ott lévo tulajdonokat, valamint a repülogép rendjét. Az egyezmény azokra az esetekre vonatkozik, amikor a repülogép muködésben van,22 vagy a nyílt tenger felett 20

21 22

International Civil Aviation Organization Szervezetének egyik szakosított intézménye.

(ICAO). Az Egyesült Nemzetek

Convention on Offences and Certain Acts Commited on Board Aircraft Ez azt jelenti, hogy attól a pillanattól fogva, hogy a felszálláshoz szükséges eroket beindították, addig a pillanatig, amíg a landolás be nem fejezodött.

96

A TERRORlZMUS KÉRDÉSE AZ ENSZ-BEN

repül, vagy bármely állam területén kívül repül (1. fejezet 1. cikkely 2. bekezdés). A tokiói egyezmény mindenekelott a joghatóság kérdését tisztázza. A menet közbeni repülogép nyílt tenger fölött mindig a lajstromozó állam területe ez alól nincs kivétel. Idegen állam légterében is ez a fó szabály, de vannak alóla kivételek. Az 1. cikkely 1. és 2. bekezdésében megjelölt cselekménnyel vádolt személy elleni eljárás során két lehetséges út nyílik meg az aláíró államok elott: 1. Az eljárás lefolytatására a lajstromozó állam jogosult (2. fejezet 3. cikkely 1.bekezdés). 2. Amennyiben egy állam nem lajstromozó állam, lehetosége nyílik az eljárás lefolytatására, ha: a. a buncselekmény kihat a területi államra (vagyis arra, amelynek a légterében a gép halad); b. a buncselekmény elkövetoje vagy a sértett a területi állam állampolgára vagy állandó lakosa; c. a buncselekmény a területi állam biztonsága ellen irányul; d. a buncselekmény révén bármely olyan repülésimanoverezési szabályt, vagy intézkedést megsértenek, amely a területi államban érvényben van; e. joggyakorlási kötelezettség hárul az államra, bármely multilaterális nemzetközi egyezmény keretében (2. fejezet 4. cikkely). Az egyezmény hatálya nem terjed ki katonai, vámügyi és rendorségi repülogépekre (1. fejezet 1. cikkely 4. bekezdés). Az egyezmény nem ir elo kötelezo kiadatást (6. fejezet 16. cikkely 2. bekezdés), ami alapvetoen valamennyi, az ENSZ égisze alatt elfogadott egyezmény esetén igaz. Az egyezmény értelmében a repülogép parancsnoka a menet közbeni gépen kizárólagos joghatóságot gyakorol. A parancsnoknak joga van az utasokkal szemben rendszabályokat foganatosítani (Ill. fejezet 6.

VADAI ÁGNES

97

cikkely 1. bekezdés).23 A büncselekmény elkövetojének fogva tartására a repülogép személyzetét a parancsnok utasíthatja, sot az utasokat is megkérheti rá, azok azonban nem kötelesek ezt teljesíteni (Ill. fejezet 6. cikkely 2. bekezdés).

A Hágai Egyezmény

A Tokióban elfogadott konvenció javított változata az 1970. december 16-án aláírt hágai konvenció, amely a repülogépek eltérítésének megakadályozásával foglalkozik.24 Az egyezmény 1971. október 14-én lépett életbe, miután a 13. cikkely 3. pontja értelmében eltelt 30 nap a 10. ratifikációs okmány lététbe helyezésétol. Az egyezmény értelmében büncselekményt követ el az a személy, aki jogtalanul és eroszakkal, fenyegetéssel, vagy megfélemlítéssel, vagy azzal való fenyegetéssel légi jármuvet jogellenesen hatalmába kerít, fölötte megszerzi az ellenorzést, vagy ilyet megkísérel (1. cikkely).25 Az aláíró államok kötelezettséget vállaltak, hogy az ilyen jellegu buncselekményeket szigorú an megbüntetik (2. cikkely). Ez azért lényeges rendelkezés, mert korábban sok állam belso jogában a cselekmény ismeretlen volta miatt nem volt megfelelo tényállás repülogép-eltérítés esetére.

A joghatóság elsosorban a repülogépet lajstromozó államot (4. cikkely 1. bekezdés a. pont), másodsorban azt az államot illeti meg, amelynek területére a gép leszállt (4. cikkely 1. bekezdés b. pont), harmadszor 23

A parancsnok rendszabályokat érdekében, hogy:

foganatosíthat

az utasokkal szemben annak

megvédje a repülogép biztonságát, a rajta tartózkodó személyeket, illetve az ott lévo tulajdonokat; megorizze a fedélzeten a rendet; a büncselekményt elköveto személy a megfelelo eljuttatathassa, vagy az illetot a géprolleszállíttassa; 24 2S

hatóságokhoz

Convention for the Suppression ofUnlawful Seizure of Aircrafts. Az egyezmény hatálya természetesen nem teIjedt ki katonai, vámügyi vagy rendorségi repülogépekre (3. cikkely 2. bekezdés).

I I i I

.jI

98

A TERRORlZMUS

KÉRDÉSE AZ ENSZ-BEN

- bérelt gép esetén, amennyiben a személyzet nincs bérelve - a bérbevevö lakhelye szerinti államot illeti meg (4. cikkely 1. bekezdés c. pont). A jogi procedúra szempontjából tehát a tokiói egyezményhez képest egyszerusítéssel állunk szemben. Ez olyan szempontból pozitív, hogy a tokiói konvenció 2. fejezet 3. és 4. cikkelye általa megfogalmazott beavatkozási lehetöségek túl tág teret adtak az államoknak. Az különösen igaz a 2. fejezet 4. cikkely c. pontja esetében, amelynek értelmében a nem lajstromozó állam lehetöséget kap a jogi eljárás lefolytatására, amennyiben az adott cselekmény az állam biztonsága ellen irányul. Mivel ez az idöszak a hidegháború kora, ezért fennállt a veszély, hogy a nemzetközi jogi nonnákat félredobva, kizárólag politikai és ideológiai szempontok szerint értelmezik az államok ezt a pontot. Kiadatási kötelezettség e konvenció esetében sem volt, de az aut dedere, aut judicare elv azért érvényesült. Ez azt jelentette, hogy az az állam, amelynek a területén a cselekmény elkövetöje tartózkodik, köteles megbüntetni öt (7. cikkely), vagy a kiadatást kérö államnak, illetve a tettes állampolgársága szerinti államnak a gyanúsítottat kiadni (8. cikkely).

A MOlltreali EgyezméllY

Az 1971. szeptember 23-án létrejött montreali konvenció26szintén a légi terrorizmussal foglalkozik. Az egyezmény célja a polgári repülés biztonságát veszélyeztetö cselekmények üldözése. Az egyezmény 1. cikkelye értelmében a következö események tartoznak ide: a fedélzeten tartózkodó személyek elleni eröszakos cselekmény, amely veszélyezteti a repülögép biztonságát;

26

Convention for the Suppression of Unlawful Acts against the Safety of Civil Aviation.

VADAI ÁGNES

99

szolgálatban lévo27 repülogép megsemmisítése, vagy olyan károkozás, amelynek következtében a repülogép repülésre nem alkalmas, vagy a repülés biztonsága veszélybe kerül; olyan szerkezetek, vagy anyagok muködoképes repülogépen történo elhelyezése, vagyelhelyeztetése, amely megsemmisítheti a repülogépet, vagy abban olyan kárt okozhat, amelynek következtében a repülogép repülésre nem alkalmas, vagy repülési biztonsága veszélybe kerül; légi navigációs berendezések megsemmisítése, vagy muködésének akadályozása, ha az ilyen jellegu cselekmény veszélyezteti a muködo repülogép biztonságát; olyan információ továbbítása, amelyrol az információ továbbítója tudja, hogy hamis, ily módon veszélyeztetve a muködo repülogép biztonságát. Az egyezmény 1973.január 26-án lépett életbe, miután az egyezmény 16. cikkely 3. pontja értelmében eltelt 30 nap a 10. ratifikációs dokumentum letétbe helyezésétol, illetve az egyezményhez való csatlakozástóI. Az egyezmény, hasonlóan a többi egyezményhez, a kiadatási szabályokat az aut dedere, aut judicare elv alapján alakította ki. A montreali egyezmény a jogi eljárás lefolytatását illetoen lényegében megegyezik a hágai egyezménnyel, bár egy ponttal bovíti az eljárás lefolytatására jogosult államokat. A montreali konvenció értelmében az az ország is folytathat jogi eljárást a terrorcselekmény elkövetoje ellen, amelynek területén történt a cselekmény. Közös gép esetén a felek jelölik ki a lajstromozó államot. A kiadatás problémája Az elfogadott konvenciók elégséges védelmet adnak a légi közlekedést veszélyezteto buncselekményekkel szemben. A problémát 27

Szolgálatban lévonek minosül az a repülogép, amelyet a földön repülésre elokészítettek és a leszállás után is még egy napig.

100


a kiadatás kérdése okozza. Két választási lehetöség van: vagy kiadják az illetöt annak az országnak, amelynek az állampolgára, vagy vannak az országnak adják ki, amelynek a gépen elkövetette a cselekményt. A probléma nemzetközi megoldható lenne:28

szempontból a következö

módon esetleg

1. Ha az elkövetö állampolgársága megegyezik nemzetiségévei, akkor a kiadatás kérdése megoldott. 2.

a

gép

Ha az elköveto állampolgársága nem egyezik meg a gép nemzetiségévei, akkor a következö lehetöségeke adódnak: a.

ha az államok (A, B, C állam) között létezik kiadatási egyezmény, akkor a kiadó állam (A állam) megvizsgálja a B és a C államban érvényben lévö egyezményeket, illetve ezen országok belsö jogviszonyát, s annak az országnak adja ki a teIToristát, ahol a telTorista cselekményért súlyosabb büntetés jár.

b.

ha A állam és B állam, valamint A állam és C állam viszonylatában nincs kiadatási, egyezmény, akkor A ország, a megfelelo hatástanulmányok elvégzése után, annak az országnak adja ki a teIToristát, ahol a cselekményért súlyosabb büntetés jár.

Természetesen az a. és a b. pont esetén is igaz, hogy olyan országnak nem adnak ki egyetlen személyt sem, ahol súlyosabb büntetés jár egy cselekményért, mint a kiadó országban. Egy lehetséges megoldás az Egyesült Nemzetek Szervezete égisze alatt létrehozandó, s már 1937-ben megfogalmazott nemzetközi bíróság lenne, amely a konszenzus elvén alapuló jogszabályok szerint muködne, s ítélkeznek akiadott teIToristákfelett. A felvázolt lehetöségek mindazonáltal meglehetösen lesarkítottak. Ennek az az oka, hogy meglátásom szerint a kiadatás problémája sokkal inkább politikai és ideológiai, semmint nemzetközi jogi kérdés.

28

Azzal a feltételezéssel élek, hogy az adott állam ki akarja adni az illetot, s nem akar saját törvényei szerint eljárást folytatni ellene.

101

VADAI AGNES

A védett személyek A személyek védelmérol második alkalommaf9 1973-ban hoztak határozatot. Az Egyesült Nemzetek Szervezete keretében ekkor, 1973. december l4-én került megnyitásra az Egyezmény a nemzetközileg védett személyek, beleértve a diplomatákat is, ellen elkövetett buncselekmények megelozésérol és megbüntetéséro1.3oAz egyezmény 1977. február 20-án lépett életbe, miután a 17. cikkely 2. bekezdése értelmében eltelt harminc nap a huszonkettedik ratifikációs dokumentum letétbe helyezésétol, illetve az egyezményhez való csatlakozástóI. A nemzetközileg védett személyek védelmére elfogadott egyezményhez az Egyesült Nemzetek Közgyulése - a szocialista és a radikálisan fejlodo országok szavazatainak segítségével - kiegészíto határozatot fuzött, amely ugyan jogilag nem kötelezo. A határozat értelmében a nemzetközileg védett személyek védelmére elfogadott egyezmény semmilyen módon nem okozhat hátrányt a fiiggetlenséghez és az önrendelkezéshez való jog legitim gyakorlásában, amelyet a népek az idegen uralom, az idegen megszállás, a kolonializmus, vagy a faji diszlaimináció elleni küzdelem útján gyakorolnak. Ez lényegében "ideológiai" kivételt tesz lehetové az egyezményben védett személyek elleni terrorista támadások igazolására. Az egyezmény meghatározza a címben megadott nemzetközileg védett személy fogalmát, nem definíció, hanem tételes felsorolás formájában (1. cikkely 1 bekezdés a. és b. pont). Az egyezmény értelmében tehát nemzetközileg védett személynek minosülnek a következo személyek: az államfó tartózkodnak;

és

családtagjai,

amennyiben

kü1fóldön

bármely olyan személy, aki tagja annak a kollektív szervnek, amely az államfói hatalmat gyakorolja3) az adott állam

29

30 3\

Az elsö alkalom a Belga Merényleti Záradék volt. Convention on the Prevention and Punishment of Crimes against Intemationally Protected Persons, Inc1uding Diplomatic Agents Ilyen például Svájcban a Szövetségi Tanács.

l

102

A TERRORlZMUS KÉRDÉSE AZ ENSZ-BEN

alkotmánya értelmében, és azok családtagjai, amennyiben külföldön tartózkodnak; a kormányfo és a külügyminiszter és azok családtagjai, ameIUlyibenkülföldön tartózkodnak; bármely kormányközi nemzetközi szervezet képviseloje, illetve tisztségviseloje, valamint ezek családtagiai. Az elso cikkely második bekezdésében érdekes módon megfogalmazzák az állítólagos elköveto32 fogalmát is. A konvenció értelmében az a személy minosül állítólagos elkövetonek, akivel szemben elégséges bizonyíték van arra, hogy az illeto követte el az adott buncselekményt, vagy abban részt vett. Az egyezmény 2. cikkelye sorolja fel azokat a buncselekményeket, amelyek esetén az egyezmény érvényes: bármely nemzetközileg védett személy, illetve annak szabadsága sérelmére elkövetett gyilkosság, emberrablás vagy egyéb támadás; bármely nemzetközileg védett személy vagy szabadsága sérelmére elkövetett eroszakos támadás hivatali helysége, magánlakása; vagy szállítási eszközei ellen; az elozo két fenyegetés;

pontban

említett

cselekménnyel

való

bármely kísérlet az elso két pontban említett cselekmény elkövetésére; bármely bunsegédlet az elso cselekmények végrehajtásában.

két

pontban

felsorolt

A második cikkely második bekezdése azért érdekes, mert kimondja, hogy a cikkely elso pontjában felsorolt buncselekményeket valamennyi államnak megfelelo módon kell büntetnie, figyelembe

32

Alleged offender

VADAI AGNES

103

véve az eset súlyosságát, de nem kötelezi az aláíró országokat, hogy a legsúlyosabb büntetést szabják ki az elkövetore.33 A jogi eljárás kérdése ebben az egyezményben is meglehetosen bonyolult. Az 3. cikkely 1. bekezdése értelmében a következo államok jogosultak joghatóság megállapítására: Az az állam, amelynek a területén, vagy az általa lajstromozott hajó, illetve repülogép fedélzetén követték el a büncselekményt. Amennyiben az állítólagos elköveto az adott állam állampolgára. Amennyiben a buncselekményt olyan nemzetközileg védett személy ellen követték el, aki funkcióit az adott állam megbízása alapján látja el. A cikkely 2. bekezdése kimondja azt is, hogy az az állam, amelynek területén az állítólagos elköveto tartózkodik, és ot kiadni nem szándékozza, akkor lefolytathatja a jogi eljárást. Ebben a pontban már megjelenik az aut dedere, aut judicare elv aut judicare része, azaz ha az állam nem adja ki az illetot, akkor ítélkeznie kell felette. Természetesen kötelezo kiadatást ez az egyezmény sem ir elo. A kiadatás kérdésével az egyezmény 7. cikkelye foglalkozik. Ez a pont mondja ki lényegében az aut dedere, autjudicare elvet. A 8. cikkelyben a fenti elv aut dedere része kerül kifejtésre. A cikkely három bekezdése a következo esetekre bontja a kiadatás kérdését: A már érvényben lévo, kétoldalú államközi kiadatási egyezmények esetén, amennyiben azok nem tartalmazzák a 2. cikkelyben felsorolt büncselekményeket, mint kiadatás hatálya eso cselekményeket, akkor azokat bele kell foglalniuk a már megkötött szerzodésekbe, s minden további kétoldalú kiadatási egyezményt ennek megfeleloen kell megkötniük. Amennyiben a kiadatást kéro ország és a kiadást eszközlo ország között nincs kiadatási egyezmény, s akiadatást 33

Az 1971-es montreali egyezmény 3. cikkelye ugyanakkor kimondja, hogy az elkövetölklre súlyos büntetést kell kiszabni.

104


eszközlö ország a kiadást a kiadatási egyezmény lététöl teszi függövé, akkor a 2. cikkelyben felsorolt büncselekmények kiadatási szabályának jogi alapja maga az 1973-as egyezmény. Amennyiben a kiadatást kérö ország és a kiadást eszközlö ország között nincsen kiadatási egyezmény, s akiadatásnak nincsen semmilyen feltétele, akkor a kiadatási ügyet a két állam intézi el az eljárási intézkedéselmek, valamint a kiadást kérö ország jogi feltételeinek megfelelöen. A nyolcadik cikkely negyedik bekezdése már nem magával a kiadatási eljárással, hanem az elkövetés megítélésévei foglalkozik. Ennek értelmében - kiadatási célból - az elkövetett büncselekményt úgy kezelik majd, mintha, azt nemcsak az elkövetés helyszínén, hanem a jogi cljárásra kikért és kiadott országban követték volna el. Az egyezmény természetesen a megelözésre, az információ átadásra és a kooperációra is nagy hangsúlyt helyez. TÚszszedés

Az Egyesült Nemzetek égisze alatt elfogadott utolsó tárgyalandó egyezmény az 1979. december 18-án aláírásra megnyitott túszszedés elleni egyezmény.34Az egyezmény 1983. június 3-án lépett életbe, miután az egyezmény 18. cikkelye 3. bekezdése értelmében eltelt harminc nap a huszonkettedik ratifikációs dokumentum letétbe helyezésétöl, illetve a csatlakozástóI. Az egyezmény 1. cikkely 1. bekezdése megfogalmazza a túszejtés fogalmát. A cikkely értelmében túszejtést követ el, aki elfog, vagy fogva tart, és megölésével vagy megsebesítésével fenyeget, vagy további személyeket fog tartva, akíket gyujtönéven túszoknak neveznek, annak érdekében, hogy egy harmadik felet, nevezetesen egy államot, egy nemzetközi kormányközí szervezetet, egy természetes vagy jogi személyt, vagy személyek csoportját arra kényszerítsen,

34

International Convention against the Taking of Hostages

VADAI AGNES

105

hogy megtegyenek vagy ne tegyenek meg valamit, ami a túszok szabadon bocsátásának explicit vagy implicit feltételeit.

Az egyezmény2. cikkelye - mint ahogyan a nemzetközilegvédett személyek védelmére kötött egyezmény esetén is - csak azt írja elo, hogy az aláíró országok megfelelo módon büntessék meg az ilyen cselekedeteket, figyelembe véve annak súlyosságát. A harmadik cikkely jelentosége abban rejlik, hogy az az állam, amelynek területén túszokat tartanak fogva, köteles megtenni a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy megkönnyítsék a túszok helyzetét, valamint elosegítsék kiszabadulásukat, s kiszabadulásuk után hazatérésüket.35 Meglátásom szerint ez az a pont, amikor a Webster formula alkalmazásra kerülhet, azaz az az állam, amelynek állampolgárát túszként fogva tartják, katonai akciót hajthat végre kiszabadításuk érdekében, anélkül, hogy megsértenék az ENSZ Alapokmány 2. cikkely 4. bekezdésben megfogalmazott eroszak tilalmát. Az egyezmény ötödik cikkelye foglalkozik a joghatóság kérdésével. Az 1. bekezdés értelmében a következo államok jogosultak a joghatóság megállapítására: Az az állam, amelynek területén, vagy az általa lajstromozott hajó vagy repülo fedélzetén követték el az elso cikkelyben leírt büncselekményt. Az az állam, amelynek állam~olgára, vagy ha az állam úgy találja, akkor az a hontalan 6 személy, akinek ideiglenes lakhelye az állam területén van, követte el az elso cikkelyben leírt büncselekményt. 35

36

Amikor 1975. december 21-én Carlos és öt társa túszul ejtették az OPEC bécsi miniszteri ülésén részt vevo minisztereket, valamint delegátusokat, akkor az osztrák hatóságok - megfelelo egyeztetés után - úgy döntöttek, hogy teljesítik a terroristák követelését. Ekkor mondta Bruno Kreisky, Ausztria akkori kancellára a következoket: "Pragmatikus politikus vagyok, és ha meg tudok menteni egy emberi lény, akkor megteszem." Bár az egyezmény ekkor még meg sem született, érezheto, hogy az államok már ekkor felelosséggel viseltettek a területükön fogva tartott túszok életéért. G. Fehér Péter: Az eroszak mérnökei. Kozmosz Könyvek, Budapest, 1986, 71. oldal. Hontalan az a személy, akit egy állam sem tart állampolgárának.

106


Az az állam, amelyet az elsö cikkelyben leírt módon valami megtételére vagy attól való tartózkodásra akartak kényszeríteni. A túszok állampolgársága szerinti állam. A cikkely második bekezdés azt mondja ki, hogy az az állam, amelynek területén a feltételezett elkövetö tartózkodik, és az illetöt nem adja ki egyetlen államnak sem, szintén jogosult a jogi eljárás lefolytatására. A 8. cikkely ismét az aut dedere, aut judicare elvre épít. A cikkely értelmében az az állam, amelynek területén a feltételezett elkövetö tartózkodik, s öt nem adja ki, köteles az illetöt felelösségre vonni. Az egyezmény 9. cikkelye megfogalmazza azokat az eseteket, amikor nincs kiadatásra lehetöség. Ezek a következök: Ha a kiadatás célja az, hogy az illetö személyt faji, vallási, nemzeti vagy etnikai hovatartozása, illetve politikai véleménye miatt vonják felelösségre. Ez a pont azért érdekes, mert ha az elkövetö tegyük fel szélsöséges fundamentalista és a nyugati, demokratikus értékrendet valló valamely ország állampolgárát ejti foglyul, akkor a területi állam, amely mondjuk Líbia vagy Szudán, megtagadhatja a kiadást arra hivatkozva, hogy vallási eredete miatt akarják felelösségre vonni az illetöt. Természetesen ez a másik irányban is igaz. Kötelezö kiadatás ebben az egyezményben sincsen, ám úgy érzem, hogy ez a cikkely meglehetösen korlátozza a felelösségre vonás lehetöségét, mivel állami hatáskörbe utalja akiadatás kérdését.37 Ha a védelmet ellátó állam és a feltételezett elkövetö között megfelelö kommunikáció nem lehetséges.

)7

Természetesen nem szabad elfelejtenünk azt a tényt, hogya nyugati-keresztény civilizáció értékrendszere teljesen eltér a legtöbb civilizáció értékrendszerétöl. Ha elfogadjuk a huntingtoni paradigmát, miszerint a XX. század végétöl a legföbb törésvonalak civilizációs sikon jelennek meg majd, akkor azt mondhatjuk, hogya nyugati civilizáció alapvetö összeütközésbe kerül majd az iszlám, konfuciánus, és a hindu-indiai civilizációval.

VADAI ÁGNES

107

A kiadatás hivatalos formájával az egyezmény 10. cikkelye foglalkozik. A következö eseteket különböztethetjük meg: Ha létezik kiadatási egyezmény bármely két állam viszonylatában, s ezen államok az egyezménynek részesei lesznek, akkor a kiadatás hatálya alá esö büncselekmények körét ki kell terjeszteniük az 1. cikkelyben megfogalmazott esetekre is, illetve minden további egyezmény megkötésekor azokat be kell integrálniuk a kétoldalú megállapodásba. Amennyiben a kiadást eszközlö állam és a kiadást kérö állam között nincsen kiadatási egyezmény, s az elöbbi a kiadást ilyen egyezmény lététöl teszi ruggövé, akkor a jelen egyezmény jogi alapját képezheti akiadatásnak. Ha az államok között nincsen kétoldalú kiadatási egyezmény, de a kiadást eszközlö állam nem köti feltételekhez, akkor a kiadatást egymás között, a kérö állam jogi feltételrendszerét figyelembe véve hajtják végre. Az egyezmény 12. cikkelye szintén említésre méltó. A cikkely értelmében az egyezmény nem érvényes fegyveres konfliktusok során történö túszszedésre/8 továbbá olyan esetekre, amikor a túszszedö idegen uralom, idegen megszállás, valamint rasszista rendszerek ellen harcol, ily módon gyakorolva önrendelkezési jogát.39 Ez utóbbi esetben a humanitárius jog40 szabályait alkalmazhatják a megbüntetésüket és kiadatásukat elöÍró túszszedési egyezmény helyett. A 12. cikkelyt a nyugati államok rendkívül élesen bírálták, mivel szerintük az önrendelkezésért folytatott harc és a terrorizmus lényegében azonos. 38

39

40

A fegyveres konfliktusokat az 1949. évi genfi egyezmények szabályozzák. Az 1949. évi IV. egyezmény rendelkezései értelmében tilos a szárazfóldi és tengeri háború sebesültjei, betegei, és a hajótöröttek, továbbá a hadifoglyok, valamint azon polgári személyek ellen a túszszedés és bármilyen terrorista akció, akik a fegyveres összeütközés vagy megszállás esetén olyan ütközo fél vagy megszálló hatalom fogságába kerülnek, amelynek nem állampolgárai. Ezt az esetet az 1977. évi második kiegészíto jegyzokönyv 3. cikkelye szabályozza, amely a nem nemzetközi jellegú fegyveres összeütközések áldozatait védi. Genfi jog

108


Az egyezmény 13. cikkelye kimondja, hogy abban az esetben, ha a buncselekményt egy adott állam területén követték el, s az elkövetok és az áldozatok is ennek az államnak az állampolgárai, akkor az egyezmény hatálya nem terjed ki erre a buncselekményre. A 14. cikkely a területi integritás, valamint a politikai függetlenség kérdését érinti, miszerint egyetlen állam sem használhatja az egyezmény a fent említettek megsértésére, illetve a megsértés igazo 1ására.

Az univerzális egyezmények értékelése Az ENSZ égisze alatt elfogadott egyezmények pont olyanok, mint maga a szervezet és annak elképzelései. Univerzálisak, de nem minden esetben valósíthatók meg. A nemzetközi közösséget alkotó államok eltéro értékrendszere, a terrorista cselekményekhez való eltéro hozzáállás nem teszi lehetové a totális megoldást. Nem meglepo tehát, hogy univerzális szinten csupán szektoriális jellegu egyezményeket sikerült elfogadni. A nemzetközi közösség tovább folytatja küzdelmét a terrorizmus ellen. Hangzatos szónoklatokban és ígéretekben nincs hiány, ám a probléma gyökere nem univerzális szinten van. Az Európai Unióban oly gyakran emlegetett szubszidiaritási elvnek ezen a téren kellene érvényesülnie. Az általános egyezmények elfogadása mellett szükség van arra, hogy az érintett országok vagy saját erejükbol, vagy a nemzetközi közösség segítségével, helyi szinten is fellépjenek a terrorizmus ellen. Ezt persze ki kell hogy egészítse egy megfelelo bünteto mechanizmus, amelynek segítségével valamennyi állam arra lenne kényszerítve, hogy részt vegyen a terrorizmus elleni harcban. Az, hogy mindezidáig ez nem valósult meg, nem a nemzetközi jog esetleges hiányos voltából, hanem a politikai realitásból fakad.

VADA! Á GNES

109

Felhasznált irodalom KÖllvvek 1.

Benke József: Fényes Ösvény, Szürke Farkasok, Fekete Szeptember. Magveto Kiadó. Budapest, 1989.

2.

G. Fehér Péter: Az eroszak mérnökei. Kozmosz Könyvek. Budapest, 1986.

3.

International Terrorism: Policy Implications. Edited by Susan Flood. Office of International Criminal Justice. The University of Illinois at Chicago. Chicago, Illinois, 1991.

4.

International Terrorism and Poiiticai Crimes 1.-11. Edited by M. Cherif Bassiouni. Charles C. Thomas Publisher. Springfield, Illinois, USA, 1986.

5.

International Terrorism: Poiiticai and Legal Documents. Edited by Yonah Alexander. Martinus Nijhoff Publishers, 1992. Dordecht Boston - London.

6.

Máramarosi Zoltán - Dr. Szucs János: Terrorizmus: Bunözoi kihivás a XXI. század demokráciái ellen. Jegyzet Rendoriskolák részére. ORFK Oktatási és Kiképzo Központ, 1991. Módszertani útmutató az INTERPOL és az ORFK INTERPOL Magyar Nemzeti Iroda szervezetérol és muködésérol. Országos Rendor-Fokapitányság. Bunügyi Foigazgatóság. Bunügyi Foosztály.

7.

8.

Charles W. Kegley Jr. - Eugene R. Wittkopf: American Foreign Policy. Pattem and Process. St. Martin's Press. New York, 1991.

9.

Charles W. Kegley Jr. - Eugene R. Wittkopf: World Politics. Trend and Transformation. St. Martin's Press. New York, 1989.

10.

Hermann Kinder - Werner Hilgemann: Világtörténelem. SpringerVerlag Budapest Berlin Heidelberg New York London Paris Tokyo Hong Kong Barcelona 1995.

ll.

Nándori Pál: A marseille-i gyilkosság nemzetközi jogi vonatkozásai. Akadémia Kiadó. Budapest, 1972.

12.

Nemzetközi jog. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest, 1989.

13.

Edmund Jan Osmanczyk: The Encyclopedia of the United Nations and International Relations. Taylor and Francis, 1990. New York Philadephia - London.

! !II

110


14.

Jay M. Shafritz - E.F. Gibbons Jr. - Gregory E. J. Scott: Almanach of Modern TelTorism. Facts on File Limited, 1991. New York Oxford - Sydney.

15.

Antonio Vercher: TelTorism in Europe. An International Comparative Legal Analysis. Clarendon Press. Oxford 1992.

16.

Western State TelTorism. Edited by Alexander George. Polity Press, 1991.

Cikkek 1.

Dr. Balla Péter: Adalékok a telTorizmus fogalmához. Belügyi Szemle XXXIII. évfolyam 10. szám 1995. október. Belügyminisztérium.

2.

Bedo Csaba: Nemzetközi terrorizmus: honnan, hová tart a világ? Belügyi Szemle XXXIII. évfolyam ll. szám 1995. november. Belügyminisztérium.

3. 4.

.

International TelTorism Inc. The Journal of International Security. Volume 5., No. 7/8, 1995.július-augusztus. Kardos Gábor: TelTorizmus és nemzetközi jog. Magyar Tudomány 10. szám 1996. november.

Egyezméllvek 1.

Egyezmény a telTorizmus megelozésérol és megbüntetésérol. (Convention for the Prevention and Punishment of TelTorism, 1937)

2.

Egyezmény Nemzetközi Büntetobíróság felállításáról. (Convention for the Creation of an International Court, 1937)

3.

Egyezmény a repülogépek fedélzetén elkövetett büncselekményekrol és bizonyos egyéb tevékenységekrol. (Convention on Offences and Certain Acts Commited on Board Aircraft, 1963)

4.

Egyezmény a repülögépek jogtalan megszerzése visszaszorításáról. (Convention for the Suppression of Unlawful Seizure of Aircrafts, 1970)

5.

Egyezmény a polgári repülés biztonságát veszélyezteto cselekmények üldözésérol. (Convention for the Suppression of Unlawful Acts against the Safety of Civil Aviation, 1971)

VADAI ÁGNES

III

6.

Egyezmény a nemzetközileg védett személyek, beleértve a diplomatákat is, ellen elkövetett buncselekmények megelozésérol és megbüntetésérol. (Convention on the Prevention and Punishment of Crimes against Internationally Protected Persons, Including Diplomatic Agents, 1973)

7.

Túszszedés elleni nemzetközi egyezmény. (International Convention against the Taking of Hostages, 1979)

8.

Az Egyesült Nemzetek Alapokmánya és a Nemzetközi Bíróság Alapszabályai (1946)

1. A terrorizmus és az ellene való védekezés alapkérdései

Recommend Documents