0021 Jelentés a Gazdasági Minisztérium fejezet működésének ellenőrzéséről
TARTALOMJEGYZÉK I. Összegző megállapítások, következtetések, javaslatok II. Részletes megállapítások 1. A gazdasági minisztérium fejezeti irányító tevékenysége 2. A szakmai feladatok teljesítésére fordított fejezeti kezelésű előirányzatok felhasználásának megalapozottsága, szabályszerűsége 3. A szénbányászat szerkezetátalakítása 4. Központi Nukleáris Pénzügyi Alap támogatása 5. Az informatikai rendszer működése Melléklet A minisztérium szervezetében az elmúlt évtizedben jelentős változások történtek. A Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló 1990. évi XXX. törvény módosítását jelentő 1994. évi LVI. törvény az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium (IKM), és a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztérium összevonásáról döntött. Az előző törvényeket módosító 1996. évi LXXIV. törvény az IKM nevét - az idegenforgalom gazdasági súlyának megfelelően Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztériumra (IKIM) módosította. A kormányzati struktúraváltozás következtében az 1998. évi XXXVI. törvény alapján létrejött az IKIM jogutódja, a Gazdasági Minisztérium (GM). A minisztérium szakmai tevékenysége széles körű, kiterjed a gazdaságpolitikai stratégiára, a foglalkoztatás-, a bérpolitika, a piacszabályozás elveire, hat fő ágazat - külkereskedelem, energetika, ipar, építőipar, belkereskedelem, idegenforgalom - szakmai felügyeletét és irányítását látja el. A fejezet 1999-ben 25 címmel, 26 önálló és részben önálló költségvetési szervvel rendelkezett. Az ellenőrzött időszakban a fejezet címrendjét, az intézményhálózatot, illetve azok feladatait a folyamatos változás - intézmények megszüntetése, önkormányzatnak, más fejezetnek való átadása, illetve átvétele, Kft-vé, Kht-vé történt átalakítása stb. - jellemezte.
Szerkezeti változásként - 1998. II. félévtől - a Szociális és Családügyi Minisztériumtól: a foglalkoztatási-politikai, érdekegyeztetési, bérpolitikai feladatokat, a Pénzügyminisztériumtól: a gazdaságpolitikai, struktúra- és vállalkozáspolitikai, vállalkozásstratégiai feladatokat, a külfölddel szemben fennálló követelések kezelését vették át. 1999. január 1-jével a Szerencsejáték Felügyelet, illetve a Nemesfémvizsgáló és Hitelesítő Intézet felügyelete is átkerült a fejezethez. Az ágazati szakmai célok teljesítéséhez 1996-ig négy elkülönített állami pénzalappal rendelkeztek. A központi költségvetés szerkezeti rendjének módosítását követően 1996-tól az alapok jogutódjai a gazdaságfejlesztési-, turisztikai-, piaci intervenciós- és a műszaki fejlesztési célelőirányzatok a fejezet költségvetésében jelennek meg. A feladatok teljesítéséhez 1999-ben 57,1 Mrd Ft-ot - ebből 40,1 Mrd Ft támogatási előirányzatot - használtak fel, az alkalmazottak száma 3003 fő volt. A minisztérium jogelődjénél 1990-ben végeztünk átfogó pénzügyigazdasági ellenőrzést, ezt követően 8 téma, illetve célellenőrzést, ezen kívül a fejezet éves költségvetésének tervezését és zárszámadását ellenőriztük. Jelenlegi ellenőrzésünk célja annak értékelése volt, hogy a minisztérium ˇ szervezeti rendszere, irányítási és működési rendje, költségvetési előirányzata összhangban volt-e a szakmai feladatokkal, biztosította-e azok hatékony és eredményes ellátását; ˇ a közpénzek felhasználása során a fejezeti, az ágazati irányítói, valamint a költségvetési, gazdálkodási feladatait a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően, célszerűen és eredményesen látta-e el; ˇ a fejezeti kezelésű előirányzatoknál biztosította-e a jogszabályszerű felhasználást, hatékonyan és eredményesen segítette-e az ágazati és a szakmai célkitűzések megvalósítását; ˇ irányító és gazdálkodó tevékenységében hogyan hasznosította a korábbi számvevőszéki ellenőrzések megállapításait, javaslatait. Az Állami Számvevőszék az államháztartásról szóló - többször módosított - 1992. évi XXXVIII. törvény 121. § (1) bekezdése alapján ellenőrzi az államháztartás forrásait, azok felhasználását, a vagyonnal való gazdálkodást. A minisztérium ellenőrzését az Állami Számvevőszékről szóló 1989. évi XXXVIII. törvény 17. § (3) bekezdése alapján végeztük. A helyszíni ellenőrzés a korábbi átfogó pénzügyi-gazdasági ellenőrzés lezárását követő időszakra, az 1991-1999. évekre, elsősorban a fejezeti címet alkotó költségvetési szervekre és a fejezeti kezelésű
előirányzatokra terjedt ki. Ellenőrzésünk során értékeltük a korábbi számvevőszéki megállapítások, ajánlások hasznosulását is. A Gazdaságfejlesztési - és a Turisztikai célelőirányzatnál alkalmaztuk a teljesítmény jellegű ellenőrzés módszerét, amelyhez felhasználtuk a célelőirányzatot kezelő főosztály által összeállított adatokat, táblázatokat, megismertük a rendelkezésünkre álló szakirodalmat, a minisztérium által kidolgozott, illetve külső szakértőktől megrendelt tanulmányokat. A támogatások felhasználásának hatékonyságát, eredményességét a fajlagos mutatók egybevetésével az összehasonlítás módszerével értékeltük. A Gazdaságfejlesztési előirányzat felhasználásának hatékonyságát értékelve minősítettük a támogatások hozzájárulását a gazdaságfejlesztési beruházásokhoz, a külföldi működőtőke bevonásához, megoszlását a régiók, a vállalkozások nagysága szerint. Az eredményesség megítélésénél a támogatott beruházások fejlesztésből származó többletexport árbevételét vettük figyelembe. A Turisztikai célelőirányzat hatékonyságának elemzésénél a kamattámogatás beruházásgeneráló hatását, a támogatásra jutó eredményt, a projekt összeg egy egységére jutó árbevételét vettük számításba. A teljesítményértékelést nehezítette, hogy a jelenlegi adatbázis még nem elégséges a teljeskörű hatékonysági, eredményességi értékeléshez, továbbfejlesztése, fokozott ellenőrzése feltétlenül szükséges. A szakmai programok által elérni kívánt célokhoz, feladatokhoz célszerű meghatározni a teljesítménykritériumokat, illetve a minőségi mutatókat is.
I. Összegző megállapítások, következtetések, javaslatok Az ellenőrzött időszakban a fejezet címrendjét, a felügyelete alá tartozó intézményhálózatot, azok feladatait a folyamatos változás jellemezte. Az átszervezések következtében - amit a közigazgatás korszerűsítésével összhangban hajtottak végre - az intézménystruktúra áttekinthetőbbé vált, azonban néhány költségvetési szervnél az irányítási, illetve a felügyeleti jogkör elválasztása nehezítette a minisztérium szakmai felügyeleti jogkörének gyakorlását. A külföldön működő magyar kereskedelmi képviseletek megszüntetésével a külgazdasági attasék a Külügyminisztérium (KüM) állományába kerültek, ezzel szétvált a szakmai irányítás (GM), és a munkáltatói jogkör (KüM) gyakorlása. A fejezethez tartozó Kereskedelmi Szolgálathoz rendelték a külföldön működő 46 kereskedelmi irodát. Ezek finanszírozása, feladatmeghatározása, diplomáciai mentességének rendezése - a mentesség hiánya pénzügyi
szempontból is hátrányos - sürgető feladattá vált a két minisztérium között, ami 2000-ben a külpiaci intézményrendszer továbbfejlesztésével várhatóan megoldódik. A GM alapításakor a PM-től és az SZCSM-től új feladatokat vett át, korábbi tevékenységének megtartása mellett. Szakmailag átgondolatlan volt a Szerencsejáték Felügyelet GM-be való átcsoportosítása, az ellentmondást felismerve az intézményt visszasorolták a PM-be. Előfordult, hogy az új feladatok ellátása nem volt zökkenőmentes, késett pl. a középtávú gazdaságstratégiai, bérpolitikai koncepció kidolgozása, Kormány elé terjesztése. A minisztérium felügyelete alá tartozó intézmények működésének szabályozottsága nem volt teljes körű - a hiányosságot a jogelőd IKIM sem szüntette meg - hét intézmény nem rendelkezett alapító okirattal, három intézménynek nem volt jóváhagyott SZMSZ-e. Az új feladatok ellátásához a minisztérium kialakította a szervezetét, csökkentette a szervezetek számát, illetve a vezetők arányát. Kormányhatározat végrehajtása érdekében átvilágították szervezetüket, ami belső szervezeti átcsoportosítással (pl. Regionális Helyettes Államtitkárság felállításával) is járt. Szervezési szempontból nem volt racionális, hogy a feladatellátáshoz szükséges optimális létszámot nem elemezték, nem határozták meg, számításokkal nem támasztották alá, csak arra törekedtek, hogy az átalakítás ne növelje a létszámot. Ez utóbbi elvárásnak eleget tettek. A fejezet költségvetésének kiadási főösszege 1991-1999. évek között mintegy négyszeresére (17,4 Mrd Ft-ról 71,9 Mrd Ft-ra), költségvetési támogatása - ami a kiadások 70,5%-át finanszírozta - háromszorosára (14,7 Mrd Ft-ról 42,8 Mrd Ft-ra) emelkedett. A költségvetés tervezési mechanizmusa megfelelt a jogszabályokban foglaltaknak, a prioritások meghatározása - a kiadási előirányzatok tervezése, az export- és a befektetésösztönzés, a kutatás-fejlesztés, a turisztika forrásainak növelése, az EU-hoz való csatlakozás feltételeinek biztosítása - összhangban volt a költségvetési irányelvekkel. Az intézmények (1996-ig) a saját bevételeiket jórészt alultervezték, de megalapozatlan tervezést tapasztaltunk a fejezeti kezelésű előirányzatoknál is. A feladatok és a pénzügyi források közötti feszültség jellemzően a költségvetési támogatásból gazdálkodó intézményeknél fordult elő. A költségvetési támogatás nélkül működő intézmények (pl. MFB, MEH, MSZH, OMH) forrásellátottsága kedvezőbb volt. A különböző hatáskörben végrehajtott előirányzat-módosítások miatt a fejezet módosított kiadási és bevételi előirányzata évente eltért (21,6%-tól 37,6%-ig változott) az eredeti előirányzattól. Az
előirányzat-módosítások - néhány kivételtől eltekintve - szabályszerűek voltak. Az Áht. előírásainak nem megfelelő hatáskörű előirányzatmódosítás a GM Ig-nél fordult elő. Indokolatlan előirányzatmódosítást, kiemelt előirányzat túllépést pl. a MÁFI-nál, a MÁELGInél, az OMFBH-nál tapasztaltunk. A fejezet kiadási előirányzatán belül csökkent a személyi kiadások aránya, összege azonban több mint ötszörösére emelkedett, ami összefüggésben volt a szervezeti- és létszámváltozásokkal, költségvetési-, adó-, járulék módosításokkal. A nem rendszeres személyi juttatások esetében a Ktv-ben meghatározott legmagasabb tételeket alkalmazták. A dologi kiadások összege 1991-1999. között nyolcszorosára emelkedett (1,4 Mrd Ft-ról 10,7 Mrd Ft-ra). Aránya - a fejezeti kiadásokon belül alig - változott, azonban az inflációs hatások mérséklésére bevezetett korszerűsítési intézkedésekkel, a gazdálkodás szigorításával biztosítani tudták a szakmai feladatok ellátását. Az intézmények a közbeszerzések szabályozását, a beszerzések lebonyolítását, a szerződéskötéseket az előírások szerint végezték. A minisztérium kezelésében lévő ingatlanok és egyéb tárgyi eszközök felújítását, felhalmozását az utóbbi években növekvő kiadási előirányzatok biztosították. A beruházások, a felújítások kivitelezésekor, illetve az ingatlanok értékesítésekor betartották - egy intézmény kivételével - a vonatkozó Kbt. és az Áht-előírásokat. A MÁFI-nál feltárt szabálytalan ingatlan értékesítés miatt a személyi felelősségre vonás megtörtént. Az informatikai eszközök felújítási, fenntartási feladatainak, kiadásainak célszerűtlen belső szabályozása veszélyeztette a minisztérium rendszereinek és berendezéseinek üzemeltetési biztonságát. A minisztérium vagyona 1991-1998. évek között 727%-kal emelkedett, ami tükrözi a feladataiban, szervezeteiben, intézményhálózatában bekövetkezett folyamatos változást. A gazdasági társaságokban való részvétel - alapvetően az intézmények átszervezése miatt - 1998-ig növekedett. A befektetések utáni osztalék (hozambevétel) fejezeti szinten csekély volt, többek között a vállalatok felszámolása, illetve az alaptőkeleszállítás miatt. Az intézmények rendelkeztek a szabályszerű gazdálkodás feltételeit biztosító szabályzatokkal, aktualizálásuk azonban nem volt teljes körű. Beszámolási kötelezettségüknek eleget tettek, azokat megfelelően alátámasztották, értékelték, csak néhány esetben talált az ellenőrzés mérlegvalódiságot torzító hiányosságot (OMH, KFI). A pénz- és előirányzat maradványt - amely 1-15% között alakult - szabályszerűen számolták el. A korábbi alapok - jelenleg célelőirányzatok - 1996-1999. évi beszámolóit könyvvizsgálók felülvizsgálták és - két eset kivételével - hitelesítő záradékkal látták el. A korlátozó záradék okainak megszüntetésére az intézkedéseket megtették.
Elkészült a minisztérium informatikai stratégiai terve, de ez nem volt összhangban a rendelkezésre álló forrásokkal, 1998-ig nem terveztek informatikai beruházási költségeket. A minisztérium által működtetett országos informatikai rendszerek a növekvő igényekhez igazodva folyamatosan fejlődtek, a fejlesztéseket azonban a körülmények kényszerítették (pl. technikai háttér elavulása). Az információ áramlás fontos elemét jelentő - az iparról, kül- és belkereskedelemről, szolgáltatásokról - statisztikai adatszolgáltatást biztosították. Az informatikai feladatok ellátásában az ellenőrzött időszakban jelentős szerepet játszottak a külső vállalkozók által nyújtott szolgáltatások. A minisztériumban a feladat kihelyezést nem előzte meg költség, hatékonyság és kockázat elemzés. A külső felekkel kötött szerződések biztosítékai és jogi kontrollja esetleges volt. A fejezeti és az intézményi ellenőrzés, a realizálás megfelelő színvonalú volt. Az intézményeknél - az EKH kivételével függetlenített belső ellenőrt alkalmaztak. A minisztérium gazdálkodásában, irányító tevékenységében meghatározó a célelőirányzatok kezelése és a programfinanszírozás. A Gazdaságfejlesztési célelőirányzat - a Gazdaságfejlesztési Alap jogutódjaként - elősegíti a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű gazdaság- és kereskedelempolitikai célok megvalósítását, a kis- és középvállalkozások fejlesztését. A célelőirányzat - jórészt költségvetési támogatásból álló - forrása 1996-1999. között 49,2 Mrd Ft volt, ebből 43 Mrd Ft-ot használtak fel, ebből 15,6 Mrd Ft volt a vissza nem térítendő támogatás - pl. infrastruktúra fejlesztéshez, kis- és középvállalkozások kamattámogatásához - és 26,3 Mrd Ft a kamatmentes kölcsön. A felhasználás döntő részben (86%) pályázatok útján történt. A legnagyobb előirányzatú Gazdaságfejlesztési támogatásból 19961999. között a beruházást szolgáló működőtőke bevonásának ösztönzésére, versenyképes termékek előállítására képes kapacitások bővítésére 248 szerződést kötöttek, amelyre 16,7 Mrd Ft-ot fizettek ki. A hatékonyság elemzése rámutatott arra, hogy az alacsony összegű támogatással úgy létesültek nagyberuházások, hogy azok feltehetően enélkül is létrejöttek volna, ezért a multinacionális vállalatok nagyberuházásainál ez a támogatási forma gesztusértékű volt. A kisvállalkozások csak nagyobb arányú támogatás mellett tudták megvalósítani beruházásaikat. A külföldi működő tőke bevonását növekvő hatékonyság jellemezte. Emelkedett a külföldi tulajdonú vállalkozások száma, aránya, amely 1998-tól a mikro- és kisvállalkozásoknál is jellemző volt. Az elmaradottabb térségek felzárkóztatásában azonban nem volt elég hatékony a támogatás. A támogatási forma összességében eredményesnek minősíthető, ugyanis három év alatt megvalósult a szerződésben vállalt exportárbevétel többlet, ezzel egy Ft támogatás éves átlagban kb. 17,5 Ft többletexportot eredményezett.
A Gazdasági Szerkezet átalakítás támogatása - 1997-1999. évben 961 M Ft-tal - hozzájárult az ipari parkok fejlesztéséhez, amelyhez TFC és PHARE támogatás is kapcsolódott. A kis- és középvállalkozások fejlesztését jelentő kamattámogatásra kifizetett összegek - összhangban voltak a kormányprogramokkal - dinamikusan emelkedtek, 1100 pályázatot fogadtak el, forráshiány miatt pályázatot nem utasítottak el. Egy-egy vállalkozás kamattámogatásának összege azonban - a jegybanki alapkamatok mérséklése miatt - folyamatosan csökken. A Kereskedelemfejlesztésre kifizetett támogatás (2 Mrd Ft) az EU konform minőségbiztosítási rendszer bevezetését, a termékek külpiaci bemutatását segítette, vissza nem térítendő támogatással. A turizmusból származó devizabevételek 1989-1998. között háromszorosára nőttek, egyre nagyobb mértékben járultak hozzá a foglalkoztatottak számának növekedéséhez. A turizmus az elmúlt évek egyik sikerágazata volt. Törvényi szabályozás hiányában a fejlesztést garantáló turizmuspolitikai feltételrendszer nem alakult ki. Hazánkban a turizmus-stratégia elfogadása, a nemzeti szintű turizmusfejlesztési terv elkészítése még várat magára. A turizmus céljainak megvalósításában meghatározó szerepe van a Turisztikai célelőirányzatnak (TC), melynek forrása az 1996. évi 2,5 Mrd Ft-ról 1999-re 6,6 Mrd Ft-ra nőtt. A bevételek közel kétharmadát jelenti a turisztikai hozzájárulás, amelynek kb. 80%-át a kereskedelmi szálláshelyek, vendéglátó egységek adó formájában fizetik be. (A költségvetési hozzájárulás kb. 20%.) Pályáztatással 1996-1999. között 5,8 Mrd Ft vissza nem térítendő támogatást nyújtottak. A pályázatok meghirdetésének, elbírálásának rendje továbbfejlesztést, korszerűsítést igényel pl. a támogatások elaprózódása, a késedelmes meghirdetés, a konkrét követelmények, eredménymutatók hiánya stb. miatt. A turisztikai termékfejlesztési beruházások - szállodák, panziók, vendégházak - kamattámogatására 1996-1999-ben 176 pályázatot fogadtak el, 1999-ig 80 beruházás valósult meg. A hatékonyságvizsgálat rámutat arra, hogy a vállalkozások a kamattámogatás nélkül is képesek lennének kifizetni a kamatterheket, így náluk a támogatás talált pénzzé válik, ezért a rendszer egészének újragondolására van szükség. A kamattámogatások beruházásgeneráló hatását vizsgálva megállapítható, hogy egy Ft kamattámogatás kb. 5,2 forintnyi beruházás létrejöttéhez járult hozzá. Egy forint befektetett összegre 5 év alatt átlagosan 2,11 Ft árbevétel jut. A fejlesztési összeg felhasználása akkor a leghatékonyabb, ha ezt a nem szezonálisan üzemeltethető új létesítményekre, illetve korszerűsítésre fordítják. A TC-ből nyújtott támogatással 8 Mrd Ft értékű beruházás valósul meg. A turisztikai eseménykínálat bővítéséhez - 1997-1998-ban - a belföldi rendezvények támogatása járult hozzá 395 M Ft vissza nem térítendő támogatással. A Marketing pályázatok a turisztikai kiadványok, információs térképek készítését segítették, a Turisztikai célelőirányzat 411 pályázathoz 590 M Ft vissza nem térítendő támogatást biztosított.
Az agro/falusi turizmusra 1998-1999-ben - amely a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériummal közös pályázat volt - 421 M Ft vissza nem térítendő támogatást adtak, így 1999. végére 210 beruházás fejeződött be. A nemzeti marketing és propaganda minőségi fejlesztést, információs tevékenységet szolgáló közvetlen marketingtevékenységre 19961999. között 5,4 Mrd Ft-ot - a TC összes marketing kiadásának 56%-át - fordították. Eredményét jelzi, hogy évente átlagosan 15-20 féle kiadvány jelent meg, kb. 8-10 milliós példányszámban. Mintegy 140 nemzetközi kiállításon, vásáron propagálták Magyarország turisztikai kínálatát. A nemzetgazdaság fejlesztésében jelentős szerepet tölt be a műszaki fejlesztés, országosan a kutatás-fejlesztés (K+F) ráfordításainak aránya azonban a GDP-hez viszonyítva az 1988. évi 2,3%-ról 1998. évre 0,7%-ra csökkent (OECD adat). A kilencvenes években a K+F ráfordításoknak kb. 15%-át a Műszaki Fejlesztési Alapprogram célelőirányzat, illetve jogelődje a Központi Műszaki Fejlesztési Alap fedezte. (A K+F ráfordítások további részét a vállalkozói szektor és a központi költségvetés egyéb fejezetei és címei fedezték, pl.: OM, MTA, OTKA.) Az ellenőrzött időszakban a források meghatározó részét jelentette a vállalatok által (1995-ig) befizetett műszaki fejlesztési hozzájárulás (23,8 Mrd Ft), a költségvetési támogatás (12,5 Mrd Ft), a támogatási szerződésekben meghatározott visszafizetési kötelezettségek teljesítéséből befolyt bevétel (11,4 Mrd Ft), és a GFCből átcsoportosított összeg (1,6 Mrd Ft). A források döntő részét pályázatokra fordították. A pályázatokat független műszaki és gazdasági szakértők véleményezték, ennek ellenére előfordult, hogy megalapozatlan piaci információkra épített pályázatok alapján jutottak támogatáshoz az igénylők. A kiadások kb. 50%-át 1995-1998. között a középtávon már eredményt hozó, alkalmazott és versenyképes (export) termékpályázatokra fordították. A másik, közel 50%-ot - szintén pályázatok alapján infrastruktúra- és regionális fejlesztésre, a műszaki fejlesztés társadalmi feltételeinek javítására használták fel. Az alkalmazott K+F pályázat keretében 1996-1998. között 411 pályázatot fogadtak el, melyre 7,1 Mrd Ft - visszatérítendő - támogatást adtak. A projektek megvalósítására jellemző, hogy a K+F eredmények indokolatlanul kis hányada jut el a gyakorlati - gazdasági hasznot hozó - megvalósításig. Nincs reális kép a támogatási rendszer hasznosságáról, eredményességéről. Versenyképes (export) termékek létrehozását eredményező műszaki fejlesztési tevékenység támogatására 2,6 Mrd Ft-ot fordítottak, melynek hasznosulását, a felhasználás hatékonyságát külső szakértők értékelték, a kitűzött szakmai célokat jónak minősítették, gazdasági eredményt is jeleztek, ennek összegét azonban nem mutatták ki.
Az ellenőrzött időszak alatt a szerződések alapján visszafizetett összeg 11,4 Mrd Ft bevételt jelentett. A kétes követelések döntően felszámolás alatt álló szervezetekkel szemben álltak fenn. A követelések behajtására irányuló aktív tevékenység ellenére a célelőirányzatot kezelő OMFB kétes követelése 1999. december végén 3.126,0 M Ft volt. A Piaci intervenciós célelőirányzat a források csökkenése miatt nagyobb országos piaci zavar elhárításának finanszírozására költségvetési támogatás nélkül - nem alkalmas. Nagyobb piaci zavar elhárítására - több költségvetési intézmény forrásait is felhasználva 1994-ben a hamisított fűszerpaprika forgalomba hozatalánál került sor (111 M Ft), az ún. rendkívüli helyzet kezelésére - az 1999. évi teljes napfogyatkozással összefüggésben - 6 M Ft-ot fordítottak. A források döntő részét (77%) a szén téli tárolásának támogatására használták fel. A célelőirányzat forrásait 2000. évtől a GFC-be integrálták. Aktív foglalkoztatáspolitikai célelőirányzatból az ország három leghátrányosabb helyzetű megyéjében, illetve a szénbányászati szerkezetátalakítással érintett területeken valósulhatnak meg munkahelyteremtő fejlesztések. A pályázók 1999. évben a fejlesztés előtti 3607 fő foglalkoztatásán túl 2354 fő foglalkoztatását vállalták. A pályázatokról a gazdasági miniszter döntött, döntéseinél a Munkaerőpiaci Alap Irányító Testülete (MAT) álláspontját nem mindig tudta figyelembe venni, mivel a MAT nem alakított ki egyeztetett véleményt a pályázatokról. A 624,6 M Ft-tal támogatott beruházások a szerződéskötések elhúzódása miatt - csak 2000. évtől valósulhatnak meg, így a foglalkoztatottak száma is csak ez után emelkedhet. A programfinanszírozás körébe vont 12 feladatra 1997-1999. években 6.647,6 M Ft-ot fizettek ki. A feladatok évente ismétlődő hosszú távú kezelést jelentenek, határozott időre szóló programként 2 világkiállítás finanszírozása szerepelt. A programokban foglalt célok megvalósítása, pénzügyi konstrukciója, a végrehajtás eljárási szabályai, a programismertetők, a részprogram okmányok a jogszabályi előírásoknak megfeleltek. A külföldi segélyekből megvalósult programoknál előfordult, hogy a pénzügyi teljesítés elmaradt a tervezettől (pl. a PHARE programok az ÁPV Rt-nél és az ITD-H-nál). Az ITD-H Kereskedelmi Szolgálat működésének támogatása a programfinanszírozás körébe tartozik. Ez utóbbira vonatkozó jogszabályi rendelkezés és a támogatás célja között ellentmondás van, mivel a programfinanszírozásnak megfelelő utólagos kifizetés a működési kiadásokra nem alkalmazható. A GM ezért kezdeményezte a támogatási forma finanszírozásának változtatását. A Kormány 1997-ben döntött a mecseki uránérc bányászat megszüntetéséről, a bányabezárás, a tájrendezés, mint kiemelt állami beruházás végrehajtásáról. Az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter a beruházási programra 2002. végéig összesen 18,5 Mrd Ft költségvetési támogatást határozott meg, beruházóként a Mecsekérc Környezetvédelmi Rt-t jelölte ki. A döntéselőkészítés során a korábban
a kitermelést végző, de jelenleg is felszámolás alatt álló Mecsekurán Ércbányászati Kft. esetleges kijelölésének előnyeiről elemzés nem készült. A beruházáshoz szükséges eszközökkel a Mecsekurán rendelkezik, a beruházáshoz kapcsolódó infrastrukturális berendezések kezelését, üzemeltetését végző dolgozók pedig 1997. végén az ECOInfra Kft. állományába kerültek (a szóban forgó dolgozók korábban a Mecsekérc állományában voltak). A Mecsekérc esetenként nem fordított kellő figyelmet a takarékos költséggazdálkodásra (bérleti díjak kedvezőtlen megállapítása, szolgáltatási díjak más igénybevevőkre való áthárításának elmulasztása), mindez 1998-1999-ben 615 M Ft (pl. a bér és a járulékok kivételével) részben elkerülhető kiadást eredményezett. Az ellenőrzött időszakban 1998-ban az eredményes közbeszerzési eljárások száma 26 volt, ezen belül 6 esetben indokolatlanul alkalmazták a tárgyalásos eljárást. 1998. év elején többször előfordult, hogy hiányos pályázatok esetén - igazolások bekérése helyett - újabb pályázatokat írtak ki, ami esetenként több hónappal késleltette az egyes kivitelezési munkálatokat. 1998. második felétől közbeszerzési biztost foglalkoztattak, ennek eredményeként a közbeszerzési tevékenység jelentősen javult. A beruházás összességében a módosított éves intézkedési tervek szerinti ütemben halad, a pénzügyi teljesítés feladatarányos volt. A helyreállított területek, ingatlanok, eszközök további hasznosításának tervei csak 1999. év végén készültek el, az ebből elérhető állami bevételek mértéke pedig még nem ismert, a vagyongazdálkodásra tekintettel a beruházások hasznosítása fokozott figyelmet érdemel. Az ellenőrzés részletes megállapításainak hasznosítása mellett javasoljuk a gazdasági miniszternek: 1. Gondoskodjon a különböző fejezeti kezelésű célelőirányzatok teljesítménykövetelményeinek, a szakmai programok által elérni kívánt célok minőségi mutatóinak meghatározásáról, a szükséges adatbázis kialakításáról. 2. Intézkedjen a turizmus törvényi szabályozásának előkészítéséről. 3. Módosítsa a Turisztikai célelőirányzat felhasználását biztosító pályáztatási rendszert. 4. Gondoskodjon arról, hogy az Informatikai stratégiai tervek megvalósításához szükséges pénzeszközöket a kormányhatározatoknak megfelelően tervezzék meg. 5. Kezdeményezze az Aktív foglalkoztatáspolitikai célelőirányzat pályázatait véleményező MAT szerepének és feladatainak ismételt szabályozását.
6. Követelje meg továbbra is a fejezet területén működő költségvetési ellenőrzéstől az elemi beszámolók valódiságának ellenőrzését. 7. Gondoskodjon arról, hogy valamennyi intézmény alapító okiratát, valamint a hiányzó SZMSZ-eket adják ki, illetve aktualizálják. az oktatási miniszternek: 1. Gondoskodjon arról, hogy a Műszaki Fejlesztési Alapprogram célelőirányzat elnyerésére benyújtott pályázatok elbírálásánál fokozott figyelmet fordítsanak a pályázók pénzügyi és technikai helyzetének vizsgálatára, értékelésére, a fejlesztések megalapozottságának, a visszafizetések feltételrendszerének, garanciáinak kidolgozására. 2. Intézkedjen annak érdekében, hogy a Műszaki Fejlesztési Alapprogram célelőirányzatból a támogatásban részesülő projektekről átfogó, komplex értékelések készüljenek.
II. Részletes megállapítások 1. A gazdasági minisztérium fejezeti irányító tevékenysége 1.1. A fejezet szakmai feladatainak, intézményi struktúrájának változása Az ellenőrzött időszakban 1991-1999. között a fejezet címrendjét, a minisztérium felügyelete alá tartozó intézményhálózatot, azok feladatait a folyamatos változás - intézmények megszüntetése, önkormányzatnak, más fejezetnek való átadása, illetve átvétele, Kft-vé, Kht-vé történt átalakítása stb. - jellemezte. Az intézményhálózat az átszervezések következtében áttekinthetőbbé vált, átalakítását az államháztartás reformjával, illetve a közigazgatás korszerűsítésével összhangban hajtották végre. Az 1994. évben a fejezet feladatrendszerébe szervesen nem illeszkedő intézmények egy részét önkormányzatnak adtak át, (pl. a Péch Antal Bányaipari Aknászképző Technikumot) a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolát a Művelődési és Közoktatási Minisztérium vette át. Az MTK-VM Sportlétesítményeket Ellátó Intézmény 1997-től a Belügyminisztérium, azon belül az OTSH felügyelete alá került. Létrehozták az Engedélyezési és Közigazgatási Hivatalt (EKH) (12/1999. (II. 1.) Korm. rendelet), megszüntették, illetve gazdasági társaságokká
alakították (1062/1996. (VI. 4.) Korm. határozat) a minőségellenőrző intézeteket. Az átszervezéseket a gazdálkodási forma ésszerűsítése is indokolta. A korábban részben önállóan gazdálkodó Jóléti Intézmények Igazgatósága (JIg) 1999. január 1-től megszűnt, feladatait a GM Gazdasági Igazgatóság vette át. A célszerűtlen gazdálkodási formában (önállóan gazdálkodó intézményekként) működő Regionális Idegenforgalmi Bizottságok (RIB) Titkárságait az 1145/1999. (XII. 30.) Korm. határozat megszüntette, feladataikat a GM 100%-os tulajdonában lévő Turizmus Rt látja el. A minisztérium szakmai felügyeleti jogkörének gyakorlását nehezítette, hogy az irányítási, illetve a felügyeleti jogkört két szintre helyezték, azokat egymástól elválasztották. Ez azoknál az intézményeknél okozott gondot, amelyek a vonatkozó jogszabályi előírások alapján a Kormány irányítása alá tartoztak, felügyeletüket viszont az IKIM, illetve a GM minisztere látta el (pl. a Magyar Bányászati Hivatal - MBH - esetében a Bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény 43. §-a alapján). A minisztérium önértékelése szerint ezeknek a költségvetési intézményeknek a rendszeres felügyeletét nem sikerült megoldani, a kapcsolattartás az intézményeknél - Országos Mérésügyi Hivatal (OMH), MBH - egy-egy konkrét ügyre (pl. az intézmény vezetője jutalmazásának engedélyezése) korlátozódott. A kereskedelmi képviseletek intézményrendszere 1997-ben átalakult, a külföldön működő magyar képviseletek integrációjáról szóló 2229/1996. (VIII. 30.) Korm. határozat - a központi költségvetési intézményrendszer korszerűsítése keretében - 1997. június 30-i hatállyal megszüntette a képviseleteket és előírta az általuk ellátott funkciók és feladatok felülvizsgálatát. Külföldön működő magyar kereskedelmi képviseleteknek a diplomáciai és konzuli rendszerbe történő integrálásáról szóló 2086/1997. (IV. 3.) Korm. határozat szerint a szükségesnek ítélt állami feladatokat a külföldön működő magyar diplomáciai képviseletek keretében, az államközi-, gazdaságdiplomáciai feladatokat a Külügyminisztérium (KüM) állományába tartozó külgazdasági attasék útján kell ellátni. Szakmai irányításuk az IKIM, majd a GM feladata, a munkáltatói jogok gyakorlása a KüM jogköre lett. A képviseletek integrációját megelőzően az új szervezeti keretről, az új feladatok kiadásának csökkentéséről, illetve annak mértékéről nem készültek számítások. A Kormány a Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési (ITD-H) Rt. keretében létrehozott - külföldön
működő - 46 kereskedelmi irodát a Kereskedelmi Szolgálathoz (KSZ) rendelte. A KSZ és a külgazdasági attaséhálózat létszáma az összevonást követően 1997. július 1-re 42%-kal csökkent, az összlétszám 340 fő volt. Ebből az ITD-H Rt. 46 állomáshelyen 250 fővel átvette a KSZ irodákat, melyek költségvetési támogatásban részesültek. A külgazdasági attaséhálózat 46 állomáshelyen 90 fős létszámmal a diplomáciai képviseleteken kezdte meg működését. Az összlétszám 1999. szeptember 30-án 257 fő volt, ebből a külgazdasági attaséi hálózat létszáma (89 fő) nem változott, a KSZ létszáma (168 fő) csökkent. A Kormány célja - a 2086/1997. (IV. 3) Korm. határozat szerint - az volt, hogy a három köztestületi kamarát (Magyar Kereskedelmi és Iparkamara /MKIK/, Magyar Agrárkamara, Magyar Kézműves Kamara) bevonja a KSZ irodák finanszírozásába. A kitűzött cél csak részben teljesült. A kamarákkal a minisztérium és az ITD-H Rt. 1997. október 30-án együttműködési megállapodást kötött, amelyben 1997. évre a MKIK (beleértve a területi kamarákat is) a KSZ működési költségeihez 100,0 M Ft hozzájárulást vállalt. A tényleges hozzájárulás 1997-ben csak 70,0 M Ft volt, 1998-1999. években a tevékenység finanszírozásához a kamarák már nem járultak hozzá. A feladatellátásban gondokat jelentett az integráció megvalósításának módja, így pl.: a KSZ irodák diplomáciai mentességének rendezetlensége, a külgazdasági attasék szakmai irányításának, illetve a munkáltatói jogkör gyakorlásának a két minisztérium közötti megoszlása, a párhuzamos feladatellátás. A GM szükségesnek tartja a két hálózat arányainak, földrajzi megoszlásának felülvizsgálatát is. A KüM, az IKIM és az ITD-H Rt. között 1997. július 1én létrejött megállapodás szerint a KSZ nem része a külképviseleti szervezetnek, az ITD-H Rt. keretében működik. Nem rendelkezett diplomáciai mentességgel pl. a Japánban, Németországban és a Lengyelországban működő KSZ iroda. A diplomáciai mentesség hiánya pénzügyi szempontból is hátrányos (együtt jár az ÁFA-, vám-, és az adómentesség megszűnésével). Az említett kedvezményeket a KSZ irodák csak diplomáciai mentesség esetén kaphatják meg. A külgazdasági attasék szakmai felügyeletét a munkáltatói jogkör KüM-höz való telepítése nehezítette, mert a GM a szakmai munka értékelését nem tudta összekapcsolni munkáltatói döntésekkel. A kereskedelmi szolgálatok és a külgazdasági attasék információ ellátása a GM-nél maradt, a szükséges technikai háttér azonban nem állt rendelkezésre.
A moszkvai Képviselet és a külgazdasági attasék szakmai feladatai néhány területen (pl. azonos szakmai kérdéseket tartalmazó jelentés készítések, piacvédelmi feladatok) párhuzamosak annak ellenére, hogy ezek elhatárolására, az együttműködés feladatainak rögzítésére még 1997. júliusában készült miniszteri utasítástervezet, de kiadására nem került sor. A fejezet nem minden esetben adta ki a felügyelete alá tartozó intézmények alapító okiratát, amit az államháztartásról szóló többször módosított 1992. évi XXXVIII. tv. (Áht.) 88. §-a előír és az ehhez kapcsolódó egyes törvényi rendelkezések módosításáról szóló 1995. évi CV. tv. 116. § (1) bekezdése szabályoz. Ezzel összefüggésben a minisztérium a költségvetési szervek tervezésének, gazdálkodásának, beszámolásának rendszeréről szóló 156/1995. (XII. 26.) Korm. rendelet 5. § (2) bekezdésében előírt szervezeti és működési szabályzatokat (SZMSZ) sem hagyta jóvá valamennyi intézményénél. A helyszíni ellenőrzéskor az intézmények közül nem rendelkezett a felügyeleti szerv által jóváhagyott alapító okirattal a GM Ig, a Magyar Geológiai Szolgálat (MGSZ), a Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI), a Magyar Állami Eötvös Lóránt Geofizikai Intézet (MÁELGI), az MBH, az OMFBH és a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség (FVF). Az alapító okiratok csak tervezet szinten készültek el. Nem rendelkezett jóváhagyott SZMSZ-el az FVF, az EKH és az MBH. Aktualizálást igényel az MGSZ, a Magyar Szabadalmi Hivatal (MSZH), a Gazdasági Minisztérium Igazgatóság (GIg) SZMSZ-e is.
1.2. A minisztérium szervezetének, gazdálkodásának szabályozottsága, személyi feltételei Az 1998. évi kormányzati struktúraváltozáshoz kapcsolódva, a Kormány programjában foglaltaknak megfelelően a GM alapításáról döntöttek, amelyet a korábbi IKIM bázisán hoztak létre. A Kormány nem hozott olyan döntést, amely az ágazati-szakmai szabályozási feladatokból bármelyiket más tárcá(k)hoz rendelte volna. A GM feladatait ugyanakkor növelte, hogy a PM-től, illetve a Szociális és Családügyi Minisztériumtól (SZCSM) új feladatokat vett át. A GM a PM-től vette át: a gazdaságpolitikai struktúra és a vállalkozáspolitikai-, vállalkozás stratégiai feladatokat, a külfölddel szemben fennálló, a központi költségvetést terhelő követelések behajtásával-, a lakáspolitikával, a kis- és középvállalkozások fejlesztésével kapcsolatos feladatokat (ez utóbbit 1999. január 1-jével), valamint a Szerencsejáték Felügyelet (SZF) és a Nemesfémvizsgáló és Hitelesítő Intézet felügyeletét. Az SZCSM-től a foglalkoztatáspolitikai-, érdekegyeztetési-, bérpolitikai feladatokat- és hatásköröket vette át. Az SZF-nek a PM-től a GM fejezetbe való átsorolása szakmailag átgondolatlan volt, mert ezzel szétvált a szerencsejáték piaccal
kapcsolatos szakmai jogalkotási, illetve a gazdálkodás felügyeleti feladata. Ezt az ellentmondást felismerve 1999-ben a Szerencsejáték Felügyelet 1999. évi költségvetési előirányzatának a GM fejezetéből a PM fejezetébe történő átcsoportosításáról szóló 2202/1999. (VIII. 6.) Korm. határozat alapján az intézményt ismételten a PM fejezetbe sorolták. A minisztérium a feladatok ellátásához kialakította a szervezeti kereteit, ehhez főosztályokat hozott létre, a szükséges létszámot fokozatosan teremtette meg. Előfordult, hogy a feladatellátás nem volt zökkenőmentes. Ilyen volt a középtávú gazdaságstratégiai koncepció kidolgozása, amelyet 1999. áprilisában kellett volna a Kormány elé terjeszteni, erre azonban nem került sor. Ebben szerepet játszott a stratégiai és a modellezési apparátus hiánya. Hasonlóan kiemelt feladat volt a mikro-, kis- és középvállalkozások fejlesztésének átfogó stratégiája, a lakáspolitikai (a lakástámogatási és finanszírozási rendszer átalakítása), illetve az 1999. évi foglalkoztatáspolitikai irányelvek és a középtávú bérpolitikai koncepció kidolgozása. A feladatokat teljesítették, azonban a helyszíni ellenőrzés lezárásáig a Kormánynak nem nyújtották be bérpolitikai koncepciót. A GM megalapításakor a minisztérium a folyamatos működés biztosítása érdekében "A minisztérium ideiglenes működésének egyes szabályairól, a minisztérium felügyeleti rendjéről" szóló 1/1998. (VII. 15.) miniszteri utasítással 1998. II. félévétől szabályozta a működés egyes elemeit (pl. feladat- és hatáskörét, szervezeti felépítését, felügyeleti rendjét, miniszteri tanácsadó testületek működését). A szervezet korszerűsítésére kidolgozott javaslatot két ütemben tervezték megvalósítani. Az első ütemben a minisztérium SZMSZ-ének a kidolgozása volt a feladat, amely a 4/1999. (V. 11.) GM miniszteri utasítással kiadásra került. A GM 1999. évi szervezeti felépítése az 1998. július 15-i ideiglenes szervezeti struktúrához viszonyítva kevésbé volt tagolt, a szervezeti egységek száma 43-ról 39-re csökkent, 1 fővel mérséklődött a helyettes államtitkárok száma is. A felügyeleti rendben kormányhatározati előírásnak nem megfelelő megoldást is tapasztaltunk. A költségvetési létszámon belül a vezetők aránya - az 1995-1999. évek között 26,4 %-ról, 22,6 %-ra csökkent. Az 1999. szeptember 30-i állapot szerint 27 főosztályhoz 67 osztály tartozott. A Vagyonpolitikai Osztály létszáma 1999-ben 3 fő volt, ebből 2 fő vezető, 1 fő beosztott. Az SZMSZ szerint az Informatikai Főosztály helyettes államtitkári felügyelet alá tartozott, ez nem volt összhangban "Az államigazgatási informatika koordinációjának továbbfejlesztéséről" szóló 1066/1999. (VI. 11.) Korm. határozattal, amely szerint a szervezeti
egységet a közigazgatási államtitkár felügyelete alá kell helyezni. A politikai államtitkár feladatkörébe a feladat szakmai jellege miatt nem illeszkedett a Kisvállalkozási Főosztály és a Beszállítói Programiroda felügyelete. (A 2000. évi SZMSZ ezeken helyesen változtatott.) A GM szervezetkorszerűsítésének hiányossága, hogy nem elemezték, számításokkal nem támasztották alá, így nem határozták meg a feladatellátáshoz szükséges optimális létszámot, csak azt rögzítették, hogy az átalakítás nem járhat a létszám növekedésével. Ez utóbbi elvárást teljesítették többek között úgy, hogy a funkcionális főosztályok létszámát nem növelték. A minisztérium engedélyezett költségvetési létszáma 1998-1999. között alig változott (1998-ban 614 fő, 1999-ben 637 fő volt). (Megjegyezzük, hogy az ellenőrzött időszak elején 1991-ben 777 fő, majd 1994ben 584 fő volt.) A közigazgatás továbbfejlesztésének 1999-2000. évekre szóló kormányzati feladattervére vonatkozó 1052/1999. (V. 21.) Korm. határozat alapján 1999. november 30-ig felül kellett vizsgálniuk a minisztériumoknak az ellátott feladataikat és az általuk gyakorolt hatásköröket. A kormányhatározat végrehajtása érdekében a minisztérium 1999-ben külső céggel átvilágíttatta a szervezetet és a működést, ami a helyszíni ellenőrzés befejezéséig még nem volt áttekinthető. A minisztérium ennek figyelembevételével 2000. januárjában új SZMSZ-t adott ki. A szervezetkorszerűsítés második ütemében a minisztérium egy épületben való elhelyezését, a tevékenységi körök átalakítására vonatkozó program végrehajtását, az informatikai és ügyviteli korszerűsítési program kidolgozását, a háttérintézményi kapcsolatrendszer újraformálását, humánpolitikai program elkészítését tűzték ki. A kormányzati szervek elhelyezésével összefüggő intézkedésekről szóló kormányhatározatokban előírtak ellenére sem oldódott meg a GM megfelelő elhelyezése, amit nem a minisztérium kezdeményezéseinek elmaradása okozott. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a GM, a Határon túli Magyarok Hivatala, valamint a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal elhelyezéséről szóló 2231/1998. (X. 30.) Korm. határozat rendelkezett arról, hogy készüljön kormány előterjesztés a GM kezelésében levő 3 irodaház hasznosítására. Az 1999. áprilisában elkészült előterjesztés olyan javaslatot tartalmazott, hogy egy épületegyüttesben el lehetne helyezni a GM munkatársait. A Kormány 1999. december végéig nem döntött az előterjesztésről.
A minisztérium szervezeti egységei a korábbi (1997.) három épülettömb helyett négy épülettömbben helyezkednek el (Honvéd u., Vigadó tér, Margit krt., Roosevelt tér). A tevékenységi körök átalakítására 1999. márciusában előterjesztés készült, melyet az 1999. évi 3%-os mértékű létszámcsökkentéssel együttesen dolgoztak ki. Eszerint egyes munkaköröket összevonnának, illetve megszüntetnének és külső szolgáltatásokat vennének igénybe. A tervezett változtatásokra a helyszíni ellenőrzés befejezéséig nem került sor. A központi államigazgatási szervek informatikai fejlesztésének koordinálásáról szóló 1039/1993 (V. 21.) Korm. határozatnak megfelelôen az ellenőrzött idôszak alatt önálló szervezeti egység biztosította az informatikai feladatok ellátását. Ennek elhelyezése és feladatköre azonban nem volt összhangban az Informatikai Tárcaközi Bizottság (ITB) ajánlásával, ami kedvezôtlenül hatott a minisztérium munkáját kiszolgáló informatika működôképességére. A feladatok ellátásában jelentôs szerepet játszottak külsô vállalkozók is. A 2000 januárjában kiadott SzMSz szerint az informatikai feladatok ellátását biztosító önálló szervezeti egység megszűnt, ugyanakkor az SzMSz februári módosítása szerint létrehozták az Informatikai Fejlesztési Önálló Osztályt. A minisztérium évente kb. 15 céggel áll szerződéses kapcsolatban. Az üzemeltetési feladatokat kizárólag külső vállalkozók látják el, a rendszerfejlesztések megvalósítása szintén külső vállalkozók bevonásával történt, ezekre 1995-1998. években 850 M Ft-ot fizettek ki. Áttekintették a háttérintézmények kapcsolatrendszerét, beleértve a minisztérium tulajdonában lévő gazdasági társaságok helyzetének és értékesítési lehetőségének a vizsgálatát is. Meghatározták a GM tevékenységéhez szorosan nem kapcsolódó, más tárcáknak átadható (pl. a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum (KVM) intézményeket, illetve változtatásokat terveztek a GM tulajdonában lévő gazdasági társaságoknál. Az 1999. év végéig az elképzelések csak részben valósultak meg, mivel a tárcák közötti egyeztetések eredménytelenek maradtak, a minisztériumon belüliek elhúzódtak. A minisztérium 100%-os tulajdonában lévő gazdasági társaságok közül a "KERMI" Minőségellenőrző és Szolgáltató Kft. alapítói vagyonának (a vagyonkezelői joggal együtt) a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség részére történő - térítésmentes - átadásáról a tárcán belül 1999. december 31-én is folyamatban voltak a szakértői egyeztetések. Az évek óta veszteséges, 100%-os GM tulajdonú IKEMA Kft-t 1999-ben értékesítették, elkerülve ezzel a további vagyonvesztést (1997-ben 879 E Ft értékvesztést számoltak el a GM Ig mérlegében). A
GM tulajdonában lévő, az ÉKKO Kft. által használt, de már feleslegessé vált ingatlanok értékesítéséről, illetve a GM vagyonkezelésében lévő, bérbe adott ingatlanok bérleti díjának emeléséről döntöttek a privatizáció lehetőségének folyamatos vizsgálata mellett (ÉKKO Kft., MEEI Kft.). A minisztérium humánpolitikai koncepciójának kialakításához feladatterv készült, a létszámok különböző szempontú elemzése (pl. iskolai végzettség, korösszetétel) megtörtént. A koncepció kidolgozása a folyamatban lévő átszervezéssel összefüggésben csak 2000-ben válik aktuálissá.
1.3. A fejezeti költségvetés tervezése, a finanszírozás rendszere A fejezet költségvetésének kiadási főösszege 1991 - 1999. évek között mintegy négyszeresére (17,4 Mrd Ft-ról 71,9 Mrd Ft-ra), költségvetési támogatása háromszorosára (14,7 Mrd Ft-ról 42,8 Mrd Ftra) emelkedett, ez utóbbi 1995-1999. években a kiadások 70-59%-át finanszírozta.
1.3.1. A költségvetés tervezése Az IKIM, illetve a GM költségvetésének tervezési mechanizmusa megfelelt a jogszabályokban foglaltaknak. Az éves költségvetési javaslatok kimunkálásánál a miniszter - tanácsadó testületeinek bevonásával - meghatározta a fejezeti prioritásokat, amelyek összhangban voltak a költségvetési irányelvekkel. Az 1996-1999. évi költségvetések kidolgozása során a minisztérium által meghatározott legfontosabb prioritások voltak: az export- és a befektetésösztönzés, a kutatás-fejlesztés, a turisztika forrásainak növelése és az EU-hoz való csatlakozás feltételeinek biztosítása, melyek a fejezet költségvetésében évenként különböző mértékben érvényesültek. Az exporttámogatást és befektetésösztönzést szolgálta a Gazdaságfejlesztési célelőirányzat (GFC). Az 1997. évi jóváhagyott támogatási előirányzata 9,5 Mrd Ft, az 1996. évi eredeti előirányzatnál 22,0 %-kal magasabb volt. Az 1999. évi támogatási előirányzat a fejezet költségvetésében 17,7 Mrd Ft-ot jelentett. A Műszaki Fejlesztési Alapprogram esetében 1997-ben a jóváhagyott előirányzat 4,2 Mrd Ft volt, ami az 1996. évi eredeti előirányzatot 56%-kal haladta meg. Az 1999. évi támogatási előirányzat az 1998. évihez képest 16,0 %-kal nőtt. A Turisztikai célelőirányzat (TC) 1996. évi eredeti támogatási előirányzata 500,0 M Ft, az 1999. évi 2.977,8 M Ft (négy év alatt az összes eredeti támogatási előirányzat 7.493,8 M Ft) volt.
Az EU csatlakozással összefüggő feladatokra a fejezet a 2437/1997. (XII. 20.) Korm. határozat alapján 1998-ban 79,0 M Ft támogatást vett igénybe a XXV. Euro-Atlanti Integráció fejezet előirányzatából, az 1999. évi fejlesztési többlet e jogcímen 116,0 M Ft volt. Az ellenőrzött időszakban néhány intézmény saját bevételeit alultervezte, ezért a bevételi tervek nem voltak megalapozottak. Az MGSZ saját bevételének eredeti előirányzatát 1996ban több mint 100%-kal meghaladta a teljesítés, 19971998-ban 200%-kal. Az MBH működési bevételeinek eredeti előirányzatát 1996-ban 200%-kal, 1997-ben 400 %-kal, 1998-ban 256 %-kal teljesítette túl. A GM Ig működési bevételének teljesítése az eredeti előirányzatot 1997-ben 88%-kal, 1998-ban 153%-kal haladta meg. Gondot jelentett, hogy néhány intézmény nem tervezett felhalmozási és tőkejellegű bevételt, bár ilyen jogcímen volt teljesítése. Néhány intézmény 1991-1997-ben nem tervezett felhalmozási és tőkejellegű bevételi eredeti előirányzatot, ezzel szemben az MSZH-nál a teljesítés 2,0 M Ft, a Magyar Energia Hivatalnál (MEH) 1,4 M Ft, 1998-ban az MBH-nál 8,5 M Ft, a GM Ig-nál 58,7 M Ft, a GIg-nél 51,0 M Ft volt. A fejezeti kezelésű előirányzatoknál előfordult megalapozatlan bevétel tervezés. A TC 1996. évi 1.160,0 M Ft eredeti előirányzatával szemben - mivel a turisztikai hozzájárulás a tervezettet lényegesen meghaladta - 1.982,0 M Ft saját bevételt realizált. A minisztérium - az éves tervezési szabályok által előírt - intézményiés a feladat-felülvizsgálati kötelezettségének eleget tett, bár ennek eredményei az adott évi költségvetési javaslatban nem minden esetben voltak számszerűsíthetők. Ennek oka, hogy a fejezet által tervezett, vagy kormányhatározattal előírt és végrehajtott intézményi átszervezések nem kötődtek a tervezés időszakához, hanem folyamatosan valósultak meg. A minisztérium az 1999. évi költségvetés kidolgozásakor a szervezetkorszerűsítés költségvetési kihatásait a tervezéskor még nem tudta figyelembe venni, mivel a szervezet kialakítása hosszabb idő alatt hajtható végre, így pl. a költségvetési törvényben még szerepelt az 1999. január 1-jével megszüntetett JIg. A szakmai feladatok végrehajtását a költségvetési törvényben jóváhagyott előirányzatok nem minden esetben biztosították, előfordultak feszültségek. Az 1998. évi költségvetésről szóló törvény a fogyasztóvédelmi társadalmi szervezetek támogatására 3,0 M Ft-ot hagyott jóvá, ami nem volt elegendő az EU által megfogalmazott fogyasztóvédelmi célok eléréséhez, ezért a Piaci intervenciós célelőirányzatból
27,0 M Ft-ot csoportosítottak át (1999. évben a támogatás eredeti előirányzata 33,0 M Ft-ra emelkedett). Az informatikai fejlesztési és üzemeltetési költségek önálló tervezését előírta a központi államigazgatási szervek informatikai fejlesztésének koordinálásáról szóló 1039/1993. (V. 21.) sz. Korm. határozat. A minisztérium ennek a kötelezettségének először csak az 1998. évi költségvetési tervezésekor tett eleget. A költségvetési támogatás nélkül, saját forrásból gazdálkodó intézmények (pl. MBF, MEH, MSZH, OMH) forrásellátottsága kedvezőbb volt, mint a költségvetési támogatásból gazdálkodó intézményeké. 1999. évben pl. a SZÉSZEK, a KFI, az MGSZ, az OMIKK - melyek kiadásait jórészt költségvetési támogatás fedezi - személyi juttatás kiadási előirányzatai megegyeztek az 1998. évivel, mivel központi forrásból személyi juttatás emelésére ezeknél az intézményeknél nem volt lehetőség, egyéb forrásból, megtakarításból sem tudtak erre a célra tervezni. Ezzel szemben a költségvetési támogatás nélkül gazdálkodó MEH a személyi juttatás kiadási előirányzatát az előző évi eredeti előirányzathoz képest 15,6%-kal, a MSZH 9,6%kal, az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) 15,7%-kal növelni tudta.
1.3.2. Az előirányzat-módosítások szabályszerűsége, az intézmények finanszírozása Az ellenőrzött időszakban a különböző hatáskörben végrehajtott előirányzat-módosítások miatt a fejezet módosított kiadási és bevételi előirányzata az eredeti előirányzattól évente eltért. (Az eredeti előirányzatot 1995-ben 27%-kal, 1997-ben 37,6 %-kal 1998-ban 21,6 %-kal haladta meg a módosított előirányzat.) A kormányhatáskörű módosítások az intézményeknél a bérpolitikai intézkedésekhez és a létszámleépítéshez kapcsolódtak. A GM Ig a fejezeten belüli szervezeti változásokhoz kapcsolódó előirányzatmódosításokat kormány- és saját hatáskörben is végrehajtott. A GM Ig 1997. évi eredeti előirányzata 2.842,9 M Ft volt, az évközi előirányzat- módosítások összege 1.519,6 M Ft. Az 1997. június 30-ával, jogutód nélkül megszüntetett, külföldön működő magyar kereskedelmi kirendeltségek előirányzat-maradványa 686,2 M Ft volt, ezzel az összeggel az Áht. 24. §-ával ellentétesen saját hatáskörben módosította az előirányzatokat (felügyeleti szervi hatáskör helyett). Az Áht. 93. §-a 1996. évben nem engedélyezett saját hatáskörű előirányzat-módosítást, ezt az előírást az intézmények betartották. A következő évtől a teljesített többletbevételek és a kötelezettséggel
terhelt előirányzat-maradvány terhére az Áht. 93. §-a lehetővé tette a saját hatáskörű módosítást is. Az intézmények - az MBH kivételével - a saját hatáskörű módosításokról a felügyeletet és a kincstárt értesítették, az előírt nyilvántartásokat vezették. A saját hatáskörű módosításokat a jóváhagyott, kötelezettségvállalással lekötött előirányzat-maradványok igénybevétele és a többletbevételek indokolták. Előfordult indokolatlan előirányzat-módosítás, illetve kiemelt előirányzat túllépés, amelyek nem feleltek meg az Áht. 93. §-ban foglaltaknak. 1998-ban az MGSZ részben önállóan gazdálkodó intézményénél (MÁFI) a Számítástechnikai rendszerek működtetése és karbantartása eredeti előirányzatát (3.763 E Ft-ot) 7.063 E Ft-ra módosították, de a teljesítés - 3.718 E Ft - nem érte el még a tervezett értéket sem. A MÁELGI-nél a felújítás eredeti előirányzatát (5.900 E Ft-ot) 35.900 E Ft-ra módosították, a teljesítés csak 19.101 E Ft volt. Az OMFBH-nál a költségvetés végrehajtása során 1997ben a pénzeszközátadás, egyéb támogatás kiemelt előirányzatánál 3,1 M Ft túllépés történt, 1998-ban a pénzeszközátadás, egyéb támogatás módosított előirányzatát 17,5 M Ft-tal, a felhalmozási kiadásokat 1,3 M Ft-tal lépték túl. A költségvetési szervek tervezésének, gazdálkodásának, beszámolásának rendszeréről szóló 156/1995. (XII. 26.) Korm. rendelet 25. § (1) bekezdése értelmében az önállóan gazdálkodó költségvetési szerv saját hatáskörében előirányzatait felemelheti. Az esetlegesen elkövetett hibák javítását csak felügyeleti hatáskörű módosításként lehet benyújtani a Kincstárhoz. Az OMIKK 1998-ban az előző évi vállalkozási tartalék előirányzata helyett tévesen előző évi pénzmaradvány igénybevételből növelte intézményi beruházási kiadási előirányzatát 3,8 M Ft-tal. A KVM egyéb felhalmozási célú pénzeszközátvétel jogcímen emelte meg saját bevételi előirányzatát, egyidejűleg 1,0 M Ft-tal növelve egyéb központi beruházási előirányzatát az intézményi beruházási kiadási előirányzat helyett. A felügyeleti szerv mindkét esetben végrehajtotta a helyesbítést. A programfinanszírozás 1997. évi bevezetésével a fejezetnél a felhalmozási jellegű kiadások mellett a fejezeti kezelésű előirányzatok növekvő arányában érvényesült a teljesítményfinanszírozás. 1997-ben 12 fejezeti kezelésű előirányzatból 6, 1999ben 25 előirányzatból 14 tartozott a programfinanszírozás körébe. Az ellenőrzött években csak néhány esetben kértek az intézmények az időarányostól eltérő keretnyitást (keretelőrehozást), amit a felügyeleti
szerv - a pénzügyminiszter engedélyével - biztosított számukra. Az előrehozott keret visszapótlása megtörtént. A keretelőrehozások a 13. havi illetmény kifizetéséhez, nemzetközi tagdíj fizetéshez (OMFBH), szezonalitás miatt a bevételek és a kiadások eltérő időszakban való keletkezéséhez (JIg) kötődtek. Likviditási gondok a fejezetnél nem voltak, az intézmények pénzellátásukat az ellenőrzött időszakban biztosítani tudták.
1.3.3. A személyi juttatások alakulása A fejezet kiadási előirányzatán belül a személyi juttatások eredeti előirányzata 1991. évről 1999. évre több mint ötszörösére (1.248,5 M Ft-ról, 6.539,6 M Ft-ra) emelkedett. Az ellenőrzött intézmények alkalmazottai a Ktv., illetve a Kjt. alá tartoztak. Az éves költségvetésekről szóló törvényekben és a vonatkozó jogszabályokban előírt kötelező személyi juttatásokat minden esetben kifizették. A Ktv. által biztosított lehetőségekkel - a személyi illetmény, a címadományozás, a differenciált illetmény és az idegennyelv-tudási pótlék megállapításával - szabályszerűen éltek. A GM Ig külön utasításban szabályozta a cím adományozást. (Ktv. végrehajtása érdekében kiadott 5/1998. (IKK.12.) IKIM utasítás). A GM Ig-nél a Ktv. 42. § (5) bekezdésében előírtak alapján 1999-ben személyi illetményben 21 fő részesült (1998-ban 65 fő, 1997-ben 64 fő). A Ktv. 30/A § (1) bekezdése alapján szakmai főtanácsadói címben 3 fő részesült. A hivatkozott törvényben előírt létszámhatárokat nem lépték túl. A Ktv. 43. § (4) bekezdésében előírt alapilletmény emelésre 258 fő esetében került sor, míg csökkentés nem volt. A Ktv. 48. §-ban előírtak alapján idegennyelv-tudási pótlékot 280 fő kapott. A köztisztviselők részére a nem rendszeres személyi juttatásokat - a 170/1992. (XII. 22.) Korm. rendelet értelmében - az előírt mértékek maximumában biztosították az intézmények. A GM Ig-nál 1999. évben az étkezési hozzájárulás 2.600 Ft/hó fő volt, ruházati költségtérítést az illetményalap 150%-ában (39.000 Ft), üdülési hozzájárulást 100%-ban (26.000 Ft) fizettek ki, a kötelező és az önkéntes nyugdíjbiztosításhoz 4.000,0 Ft/fő/hó hozzájárulást fizettek. A jutalmazás rendjét, a juttatásokat külön igazgatói, elnöki utasításokban határozták meg, amelyek összhangban voltak az érvényes jogszabályokkal, kivétel a KFI és az MBH, ahol nincs ilyen szabályzat. Ezeknél az intézményeknél a vezető döntött a jutalmak elosztásáról.
1.3.4. A dologi kiadások A fejezet dologi kiadásainak eredeti előirányzata 1991-1999. között közel nyolcszorosára növekedett (1386,8 M Ft-ról, 10.719,8 M Ft-ra), ami a gazdálkodás szigorításával, a takarékos gazdálkodással biztosította a szakmai feladatok ellátását.
A dologi kiadások kiemelt előirányzat teljesítésének egy része (az irodaszer, a nyomtatvány, a takarítás, a porta- és biztonsági szolgálat, az adat-feldolgozási szolgáltatás stb.) a közbeszerzésekről szóló többször módosított 1995. évi XL. törvény (Kbt). és a végrehajtására kiadott 125/1996 (VII. 24.) Korm. rendelet, illetve a központi költségvetési szervek szabadkézi vétellel történő beszerzéseinek szabályairól szóló 126/1996. (VII. 24.) Korm. rendelet hatálya alá tartozott. A végrehajtásukhoz kapcsolódó belső szabályzatot az intézmények elkészítették, azonban a Kbt-t módosító 1999. évi LX. törvény hatálybalépésekor nem aktualizálták. A GM Ig-nél és a GIg-nél a közbeszerzések és a szabadkézi vétellel történő beszerzések lebonyolítását a 9/1996. IKIM utasítás szabályozta. Létrehozták a közbeszerzési bíráló bizottságokat. Az OAH-nál ez csak 1999. évben valósult meg. A beszerzések lebonyolítását, a szerződéskötéseket az intézmények az előírások szerint végezték, az előírt éves beszámolókat a GIg kivételével elkészítették. A GM Ig 1997. óta a jóváhagyott elemi költségvetés alapján tájékoztatta a főosztályokat a részükre biztosított előirányzatokról, illetve arról, hogy mely jogcím felhasználásánál javasolja a közbeszerzés különböző formáit (szabadkézi, központosított, törvényi). A Kbt. betartásának helyszíni ellenőrzésénél mintaként választottuk ki az 1998. évi beszerzések (6 db) felét, összegének (324,2 M Ft) 84,5 %át, ennek alapján megállapítottuk, hogy a főosztályok hatáskörébe tartozó előirányzatokat a Kbt. előírásainak betartásával használták fel. A GM Ig dologi kiadásain belül a szakmai tevékenységhez igénybevett szolgáltatások kiadásai jelentős nagyságrendet képviseltek: 1998-ban 810,6 M Ft (40%), 1999-ben 606,1 M Ft (33,8%) volt. A GIg dologi kiadásainak módosított előirányzata a költségvetési kiadások módosított előirányzatához viszonyítva 1995. évtől folyamatosan csökkent. Az 1995. évben a költségvetési kiadás módosított előirányzatán belül a dologi kiadások aránya 68,8%, ugyanez 1999. évben 44,8%. Az intézmények többsége a hatályos jogszabályoknak megfelelően szabályozta a bel- és külföldi kiküldetések rendjét, elszámolását, a vendéglátáshoz kapcsolódó és a személyi felhasználású reprezentációs kiadásokat. Nem rendelkezett szabályzattal a KFI, az MGSz és az FVF. (Ez utóbbinál csak 1999. áprilisban készült el.) A GM Ig-nél a reprezentációs kiadások elsősorban vendégfogadásokhoz, tárgyalásokhoz kapcsolódtak. Az FVF-nél a
külföldi kiküldetések elszámolása szabálytalanul történt az egyik alkalmazott jogszabályellenes tevékenysége miatt, mindez összefügg a hiányos belső szabályozással és ellenőrzéssel. Az érintett munkatárs köztisztviselői jogviszonyát a Ktv. 15. § (1) bekezdés d) pontja alapján az intézmény főigazgatója fegyelmi büntetéssel megszüntette, egyúttal kötelezte 3.487.471 Ft kár megfizetésére. Az FVF főigazgatója E/137361999. (X. 7.) sz. levelében tájékoztatta a GM közigazgatási államtitkárát a történtekről. Ezzel egyidőben a főigazgató megtette a területileg illetékes VIII. kerületi Rendőrkapitányságnál a büntető feljelentést. Az ügy a helyszíni ellenőrzés lezárásakor nyomozati szakaszban volt. Az Ellenőrzési Főosztály 1999. szeptemberében vizsgálta a kiküldetések szabályozottságát, a felhasználás elszámolását, a kiküldetések dokumentáltságát. A belföldi kiküldetések esetében megállapították (nem hiányosságként), hogy az utazási költség növekedést a saját gépjármű használata okozta, ami a hivatali gépjármű állomány csökkenése miatt következett be. Ezért az utazási kiadások - a javasolt előirányzat növelésének megfelelően - emelkedtek. (1999. szeptember végére a felhasználás elérte az éves előirányzat 93%-át). A külföldi kiküldetések elrendelését, elszámolását szabályszerűnek minősítették. Javasolták, hogy az elkészített útijelentés vagy az azt helyettesítő irat kerüljön fel a GM INTRANET belső hálózatára.
1.4. Az éves beszámoló jelentések, a pénz- és az előirányzat-maradványok fejezeti felülvizsgálata Az SZMSZ alapján a beszámolók és a maradványok fejezeti felülvizsgálata a minisztérium Költségvetési Főosztályának a feladata. Formai szempontból felülvizsgálták a fejezet felügyelete alá tartozó intézményektől és a fejezeti kezelésű előirányzatok kezelőitől beérkezett költségvetési beszámolókat. A számítógépes feldolgozást megelőzően az eredeti-, a módosított előirányzatoknak és a teljesítésnek a fejezeti nyilvántartásokkal, valamint a kincstári kimutatásokkal való egyezőségét ellenőrizték. A számszaki egyezőségek kontrollja a K11-es program alkalmazásával történt meg, eltérés esetén intézkedtek a hiba kijavítására. A költségvetési szervek tervezésének, gazdálkodásának, beszámolásának rendszeréről szóló 156/1995. (XII. 26.), illetve az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet alapján végzett felülvizsgálat nem terjedt ki a beszámolókban szereplő adatok valódiságára, így a beszámolók jóváhagyása nem
jelentette a valódiság igazolását. Az 1997-től intézményektől írásos nyilatkozatot kértek a főkönyvi könyvelés és az analitikus nyilvántartás egyezőségéről, ugyanakkor a mérleg alátámasztására a főkönyvi kivonatot nem kérték be. A beszámolók felülvizsgálata - főkönyvi kivonattal, leltárral való alátámasztottságának vizsgálata - a felügyeleti ellenőrzések során valósult meg, ami az adott évi beszámoló valódiságára már érdemi kihatással nem volt. Helyszíni ellenőrzésünkkor megállapítottuk, hogy az intézmények a féléves, éves beszámolási kötelezettségüknek eleget tettek. Az év végi beszámolókat főkönyvi kivonattal és leltárakkal, vagy ezt helyettesítő analitikával alátámasztották, szövegesen értékelték az éves gazdálkodást. Az éves intézményi költségvetési beszámolókat a felügyeleti szerv ellenőrizte. Mérlegvalódiságot torzító hiányosságot is tapasztaltak. Az OMH-nál az 1995-ben ellopott gépkocsi és a benne levő műszerek értékét nem a tárgyévben vezették ki az eszközök állományából. A pénz-, és az előirányzat-maradványok felülvizsgálata - a beszámolók felülvizsgálatához hasonlóan - a számszaki kontrollra terjedt ki. A zárszámadáshoz kapcsolódó központi előírásnál szélesebb adattartalmú kimutatást is bekértek. A fejezet összesített alaptevékenység pénz-, illetve előirányzat-maradványa az ellenőrzött időszakban igen eltérő mértékű, az utolsó három évben 38%, 11,3%, illetve 25,6 % volt. A maradványok döntően - pl. 1996ban 91%-a - a fejezeti kezelésű előirányzatoknál, azon belül a négy megszűnt elkülönített állami pénzalap helyébe lépett célelőirányzatoknál keletkeztek. A pénz- és előirányzat-maradványt az intézmények az 54/1996. (IV. 12.) Korm. rendelet és a beszámolóhoz a PM által kiadott útmutató alapján, szabályszerűen állapították meg. Az előirányzatmaradványok nagysága intézményenként és évenként változóan - 1-15 % között - alakult. A felügyeleti-, illetve a belső ellenőrzés rendszeresen ellenőrizte a pénz-, előirányzat-maradványok alakulását, felhasználásának szabályszerűségét, jelentéseikben alapvető szabálytalanságot nem állapítottak meg.
1.5. Eszköz- és vagyongazdálkodás 1.5.1. Eszközgazdálkodás A fejezet mérleg szerinti összesített vagyona 1991-1998. évek között 727%-kal emelkedett, ami tükrözi a fejezet intézményhálózatában, a feladataiban bekövetkezett folyamatos növekedést, valamint az NGKM-mel való összevonás hatását. 1995-1998. között a mérleg szerinti vagyon növekedése mindössze 17,6%-os volt. A minisztérium négy épületben helyezkedik el, hasznos alapterülete 22.348 m2, ebből a minisztérium 12.258 m2-t használ. A felügyelete alá
tartozó intézmények és szervezetek 7.468 m2-t bérelnek, 2.622 m2-t a minisztériumtól független intézmények (KüM, Közbeszerzési Tanács (KT) használnak. A szervezeti változások miatt elhelyezési gondjaik vannak. Az SZCSM-től átvett feladathoz tartozó dolgozókat nem tudják elhelyezni a GM kezelésében lévő épületekben, az új munkatársak helyileg még az SZCSM-ben vannak, amiért kénytelenek üzemeltetési díjat fizetni (1,0 M Ft/hó). Ugyanakkor a KüM és a KT nem fizet az általuk igénybe vett (Margit krt. épületben) terület után, ami évente 120-150 M Ft bevétel kiesést okoz a GIg-nek. Ebben a tárgyban a GIg állásfoglalást kért a PM-től 1999. novemberében. A több épületben való elhelyezés 20-30%-kal megemelte az informatikai beruházási és üzemeltetési költségeket. A GM kezelésében levő ingatlanok és egyéb tárgyi eszközök felújítását, felhalmozását az utóbbi években növekvő kiadási előirányzatok biztosították. 1997-1999-ben a felújítás módosított előirányzata 58,0; 104,0; 72,0 M Ft, a felhalmozási 248,0; 607,0; 631,0 M Ft volt. A felújításokat, beruházásokat a Kbt. előírásainak megfelelően megpályáztatták, az értékeléseknél a fő szempont az árajánlat volt, de előfordult, hogy nem a legalacsonyabb árajánlat, hanem a műszaki tartalom alapján döntöttek (pl. A Honvéd u. 13-15. sz. székház előterének teljes rekonstrukciója). Az ingatlanok értékesítése során a GM betartotta az Áht. 108-109. §ban és a kincstári vagyon kezeléséről, értékesítéséről és a vagyonnal kapcsolatos egyéb kötelezettségekről a többször módosított 183/1996. (XII. 11.) Korm rendeletben foglalt előírásokat. A hosszú eljárási idő eseteként nehezíti, vagy lehetetlenné teszi az ingatlanok értékesítését, különösen, ha ez külföldön van (pl. a Nairobiban lévő ingatlant 1996. óta nem tudják eladni, mert az eljárás elhúzódása miatt a vevő elállt a vételi szándékától). A GM Ig 1997. augusztusában 7 használaton kívüli üdülő ingatlan értékesítésére kapott engedélyt, melyeket csak 1998. tavaszán-nyarán értékesítettek. Előfordult szabálytalan ingatlan értékesítés is, melynek körülményeit kivizsgálták, a személyi felelősségre vonás megtörtént. A MÁFI-nál 1991. év végétől 1993. végéig hét ingatlant értékesítettek. A gazdasági vezető 1994. áprilisában feljegyzéssel fordult a főigazgatóhoz, javasolva az értékesítésekkel kapcsolatos átfogó ellenőrzést. A kijelölt vizsgáló bizottság kifogásolta, hogy öt ingatlan esetén az eladást nem előzte meg értékbecslés, a központi költségvetésbe befizetendő, 50 %-os vételár hányad átutalását igazoló dokumentumokat nem tudták bemutatni, valamint a Központi Földtani Hivatal
elnökének 639/93. sz. utasítása alapján 1994. április 19ig az ingatlanokat nem lett volna szabad értékesíteni. Az informatikai eszközök beszerzése 1993-tól a központi költségvetésből, az elkülönített állami pénzalapokból, illetve a jogutód fejezeti kezelésű előirányzatokból (pl. 1997-ben a Turisztikai célelőirányzatból 17,1 M Ft értékben) történt. Az éves informatikai célú ráfordítások, valamint a ténylegesen használt eszközök kimutatását nehezíti a hardver és szoftver eszközök külön kezelése. A hardver eszközök - ezzel együtt a beruházási, vagyis fejlesztési jellegű kiadások - kezelését a GIg végzi. A szoftverek kezelése, és így az azokhoz tartozó karbantartási üzemeltetési kiadások a GM Ig hatáskörébe tartoztak. Az adatfeldolgozásokért fizetett díjak ugyanakkor évről-évre szoftver fejlesztési kiadásokat is tartalmaztak. Az informatikai eszközállomány 1999-ben 1158 db volt, amelyből 617 db-ot használtak. Az 1995-től az Informatikai és Statisztikai Főosztály hatáskörébe tartozott a számítástechnikai és informatikai eszközök felügyelete és karbantartása. A hozzá tartozó kiadási előirányzat a GIg hatáskörébe került. Ez a megoldás nehezítette az üzembiztonsággal kapcsolatos szakmai feladatok ellátását. A GM számítástechnikai eszközállománya kormányzati szinten jónak tekinthető, gyakorlatilag valamennyi munkatárs dolgozhat számítógépen, rendelkezésre áll a szükséges számú hálózati végpont is, így a munkaállomások hálózatba köthetők.
1.5.2. Gazdasági társaságban való részvétel A gazdasági társaságokban való részvétel 1997-ig növekedett. (Pl. a fejezeti szintű záró részesedésállomány 1995-ben 28.127,0 M Ft, 1997ben 29.423,1 M Ft volt.) Az 1998. évben a GM 100%-os tulajdonában lévő TIG Kht. FVM-nek való térítésmentes átadása miatt - a Gazdaságbiztonsági Tartalék kezeléséről szóló 2219/1998. (X. 6.) Korm. határozat alapján - 27.955,7 M Ft-tal csökkent a fejezet gazdasági társaságokban való részvétele. Az IKIM és a GM költségvetési intézményeinek átszervezése következményeként az igazgatás 1995. végén 4 (3 Kft., 1 Kht.), 1996ban 8 (6 Kft., 2 Kht.), 1997-ben 10 (6 Kft., 3 Kht., 1 Rt.), 1998-ban 11 (6 Kft., 4 Kht., 1 Rt.) gazdasági társasággal rendelkezett. A társaságokba való befektetések az Áht. 94. §-ában meghatározottak szerint a Kormány, illetve a PM egyetértésével történtek. Az elkülönített állami pénzalapok 1995. december 31-i megszüntetését követően a minisztériumnál szerepelnek - az alapok helyébe lépett fejezeti kezelésű célelőirányzatok befektetései is. Közülük a KMÜFAnak volt jelentősebb értékű részesedése (a pénzellátási szektorban kimutatott állománynak 1996-ban 97%-a, 1997-ben 78%-a, 1998-ban 70%-a).
A befektetések utáni osztalék (hozambevétel) fejezeti szinten összesítve csekély volt (1996-ban 6,1 M Ft, 1997-ben 6,3 M Ft, 1998ban 0,2 M Ft). A részesedések utáni bevételkiesés oka, hogy az 19841991 közötti befektetések a vállalatok felszámolása, banki befektetések esetében az alaptőke-leszállítás miatt nem hoztak nyereséget, sőt értékvesztést eredményeztek. Az OMFBH a KMÜFA 1996. évi mérlegében - a felszámoló nyilatkozata alapján - 100%-os értékvesztést számolt el a NOVIKI Innovációs és Szolgáltató Rt. 45 M Ft névértékű részvénycsomagja, a HUNGAROKORR Mérnökiroda 6,5 M Ft, a Fehérje Technológia Tudományos Egyesülés 4,7 M Ft névértékű üzletrésze után. A pozitív eredményű társaságok (pl. az IKIM, GM 100%-os tulajdonú gazdasági társaságai, KERMI Kft) nyereségét visszaforgatták a társaságok működésére. A TIG Kht. 3 Mrd Ft nyeresége a társaságnál maradt. Néhány társaság alapítására nem osztalék érdekében került sor (pl. a SZÉSZEK a 3439/1993. (XI. 25.) Korm. határozat alapján 3 Bányavagyon Hasznosító Rt-ben szerzett 100%-os érdekeltséget, összesen 30 M Ft befektetéssel, a társaságok célja a felszámolási eljárások lezárása volt).
1.6. A számviteli politika és a bizonylati rend A fejezet számviteli szabályozottsága 1996-tól megváltozott. Az elkülönített alapok megszüntetésüket követően a jogutód fejezeti kezelésű előirányzatok közé kerültek, mint célelőirányzatok. Számviteli rendjük szabályozása a kezelőknél történt, a többi fejezeti kezelésű előirányzatra egységes szabályozást dolgoztak ki. A fejezet rendelkezett az Szt. 14.§ (5) bekezdésében előírt számviteli szabályzatokkal, a Műszaki Fejlesztési Alapprogram azonban szabályzatait - a számlatükör kivételével - csak 1998-ban léptette hatályba. Az intézmények a 154/1996. (IV. 12.) Korm. rendeletben előírt, sajátosságokat tükröző számviteli politikával, számlarenddel, valamint számlatükörrel rendelkeztek (kivéve az EKH-t és az OMH-t, ahol csak tervezet szintű volt a szabályzat, de megfelelő volt az alkalmazott számlatükör). Ezeket évente aktualizálták a jogszabályi és a szervezeti változásokkal összhangban. Kivételt jelent az MSZH, ahol a változásokat 1996. óta nem vezették át. Formai hiányosságként több intézménynél előfordult, hogy a számviteli politika a számlarend részét képezte (MSZH, KFI, GIg). A számlarendek többségében - az MGSZ kivételével - tartalmazták az analitikus nyilvántartás vezetésének a kötelezettségét. Az intézmények rendelkeztek a szabályszerű gazdálkodás feltételeit biztosító leltározási, selejtezési, pénzkezelési szabályzatokkal, előírták a kötelezettségvállalás és az utalványozás rendjét. Ezek a szabályzatok azonban nem mindenhol voltak naprakészek.
A GM Ig, az OMH pénzkezelési szabályzatát indokolt aktualizálni, az előbbit 1996-ban, az utóbbit 1990-ben adták ki. Az EKH még nem készítette el a selejtezési, leltározási szabályzatát. Önköltségszámítás szabályzatot csak a GIg készített, mivel folyamatos szolgáltatást (óvodai, bölcsődei, irodai férőhelyek és nyomdai kapacitás) térítés ellenében csak ez az intézmény végzett.
1.7. A megszüntetett elkülönített állami pénzalapok elszámolása, a könyvvizsgálói megállapítást követő intézkedések A megszüntetett elkülönített állami pénzalapok eszközeinek és forrásainak átvétele megtörtént. A célelőirányzatoknál az átvétel módja - a KMÜFA kivételével - megfelelő volt, a könyvvizsgálat azt nem kifogásolta. A KMÜFA esetében késedelmes jogi szabályozás, az Alap kezelésének sajátossága miatt a pénzeszközök és a követelések átvétele jelentős késedelemmel történt meg (6 minisztérium kezelte a KMÜFA szerződéseit, emiatt 6 számlakezelője volt). A rendelet kiadására csak késve került sor, a Központi Műszaki Fejlesztési Alapprogramról szóló 98/1996. (VII. 10.) Korm. rendelettel. Az 1996. évi költségvetésről szóló 1995. évi CXXI. törvény 109. § (11) bekezdése egyrészt megszüntette az Alapot, másrészt a 69. § (1) bekezdésében - határidő kikötése nélkül - felhatalmazta a Kormányt, hogy rendeletben szabályozza a KMÜFA-val kapcsolatos pályázati rendszer működését, a kiadások feletti döntési hatásköröket, a teljesíthető kiadások körét. A hivatkozott kormányrendelet 8. § (3) bekezdése értelmében az Alap számlakezelői által az Alap terhére kötött szerződések a rendelet hatályba lépésének napján átkerültek az OMFB-be. Az általuk kezelt szerződésállományt (8. § (4) bekezdése) a minisztériumoknak át kellett volna adni OMFB-nek. Ennek ellenére a számláikról még 1996. december hónapig is teljesítettek - az 1995. december 31. előtt megkötött, továbbra is az általuk kezelt polgári jogi szerződésekre - kifizetéseket. Emellett a követelésállomány átvétele - hiányos dokumentáció mellett - csak 1997. április 22-én kelt jegyzőkönyvvel történt meg. Az 1995. december 31-ével megszűnt elkülönített állami pénzalapok a helyükbe lépett fejezeti kezelésű célelőirányzatokba kerültek. Ezek 1996-1999. évi beszámolóit könyvvizsgáló felülvizsgálta és záradékolta. (Emellett a "Magyar találmányok külföldi bejelentése" célelőirányzat 1997-1999. évi beszámolóit is auditálták.) Az auditált célelőirányzatok két eset kivételével hitelesítő záradékot kaptak. A KMÜFA célelőirányzat 1996. évi, a TC 1997. évi
beszámolóját a könyvvizsgáló korlátozó záradékkal látta el. A korlátozó záradék okainak megszüntetésére az intézkedéseket megtették.
1.8. A költségvetési gazdálkodás ellenőrzési rendszere Az IKIM és az NGKM összevonásával a korábbi két minisztériumban működő Ellenőrzési Önálló Osztályokat összevonták és főosztályi szintre emelték. Az Ellenőrzési Főosztály - rövidebb időszak kivételével - közigazgatási államtitkári felügyelet mellett látta el a felügyeleti jellegű és a belső ellenőrzési tevékenységet, ami biztosította az ellenőrzési tevékenység függetlenségét. Az Ellenőrzési Főosztály 1995. december 1-jétől közigazgatási államtitkári felügyelet alól 1996. júniusig helyettes államtitkári felügyelet alá került. A főosztály feladatrendszerét az SZMSZ-ek szabályozták. Feladatai közül kiemelendő a felügyeleti jellegű költségvetési és a belső ellenőrzési feladatok ellátása, a vállalkozásoknak, egyéb szerveknek és magánszemélyeknek folyósított költségvetési juttatás-, a vállalkozásokra vonatkozó ágazati szabályozások betartásának ellenőrzése, 1998-tól a minisztériumon belüli monitoring tevékenység koordinációja és a fejezeti monitoring bizottság titkársági feladatainak ellátása. Az ellenőrzés személyi és tárgyi feltételei biztosítottak voltak, a főosztály széles körű tevékenységét jó színvonalon végezte. A költségvetési szervek két, illetve - 1999-től - három évenkénti átfogó ellenőrzését a 96/1987. (XII. 30.) PM rendelet, illetve a 15/1999. (III. 5.) Korm. rendeletben foglalt előírás szerint hajtották végre, ellenőrizték a beszámoló (mérleg) valódiságát is. Emellett téma- és célvizsgálatokat is végeztek, amelyek 90%-ban a célelőirányzatok szabályszerű és hatékony felhasználására irányultak. A Főosztály által készített jelentések megfeleltek a fentiekben jelzett jogszabályok előírásainak. A realizálási tevékenység a hibák súlyától függően realizáló értekezleteken felvett jegyzőkönyvvel illetve realizáló levéllel, valamint utóellenőrzéssel történt. Jellemző volt az ellenőrzött költségvetési szerveknél az intézkedési terv készítésének és a végrehajtásra vonatkozó írásbeli beszámoltatásnak az előírása. Ezek felülvizsgálata a következő költségvetési ellenőrzés, illetve utóellenőrzés keretében megtörtént. Belső ellenőrzési szabályzattal az intézmények többsége - kivéve FVF rendelkezett, amely összhangban volt a hatályos jogszabályokkal. A belső ellenőrzési rendszerük jól kiegészítette a felügyeleti ellenőrzést. A vezetői ellenőrzés a rendszeres vezetői értekezletek tartásán, illetve a megfelelő hatáskörben gyakorolt engedélyezésen, kötelezettségvállaláson és utalványozáson keresztül érvényesült. Hiányosságot az FVF-nél tapasztaltunk. Függetlenített belső ellenőrt nem foglalkoztatott minden intézmény (OMH, EKH). Előfordult, hogy ezt a tevékenységet külső megbízással
végeztették (MBH, KFI). A belső ellenőrök az intézmény vezetője által jóváhagyott munkatervek alapján végezték munkájukat, erről írásos jelentést készítettek. A belső ellenőrzés általában nem tért ki a tevékenységek szakszerűségére, hatékonyságára, jellemzően csak szabályszerűségi ellenőrzéseket (beszámolók, leltározások szabályszerűsége) végeztek. Az általuk megállapított hiányosságokat az intézmények megszüntették, így az ellenőrzés hasznosult.
2. A szakmai feladatok teljesítésére fordított fejezeti kezelésű előirányzatok felhasználásának megalapozottsága, szabályszerűsége 2.1. A fejezeti kezelésű előirányzatok felhasználása 2.1.1. A Gazdaságfejlesztési célelőirányzat forrásának és feladatainak összhangja A Gazdaságfejlesztési Alap a Befektetésösztönzési Alap (BFA) és a Kereskedelemfejlesztési Alap (KFA) összevonásával jött létre, amiről az egyes elkülönített állami pénzalapokról szóló 1995. évi XXI. tv. döntött. Az Alap 1996-tól az IKIM költségvetésébe került, mint fejezeti kezelésű előirányzat, 1997-től önálló alcímként működik. A GFC fő célja - a jogelőd alapvető feladataihoz hasonlóan - a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű gazdaság- és kereskedelempolitikai célok megvalósításának elősegítése, a műszaki-technológiai színvonal emelése, a működőtőke-befektetés, a szerkezetátalakítás, a nemzetközileg versenyképes árualapok előállítása, a kis- és középvállalkozások fejlesztése, a kereskedelemfejlesztés ösztönzése, mindezekhez támogatások nyújtása. A célok egy részét pályáztatással - kis- és középvállalkozások fejlesztési hiteleinek támogatása, a beszállítóipari fejlesztések támogatása, ipari parkok fejlesztése stb. - másik részét kormánydöntések alapján - pl. elmaradott térségek, megyék munkahelyteremtő beruházásának támogatásával - valósították meg. A GFC kezelője a minisztérium Kereskedelmi és Befektetési Főosztálya, felhasználásában a keretgazda főosztályok (pl. Innovációs és Műszaki Szabályozási Főosztály, Kisvállalkozási Főosztály) nyújtanak szakmai segítséget. A célelőirányzat rendelkezik a felhasználásának, kezelésének részletes szabályozásával. Az egyik jogelőd alap - a Kereskedelemfejlesztési Alap (KFA) - ellenőrzésekor az ÁSZ több szabályozási hiányosságot állapított meg, a hiányzó szabályzatokat a javaslatok alapján elkészítették.
A célelőirányzat 1996-1999. között 49,2 Mrd Ft forrással rendelkezett, amit döntően a költségvetési támogatás jelentett (1995-ben közel 100%, 1996-tól 96-88% volt). Éves költségvetése minden évben alkufolyamat eredményeként alakult ki. Az igények minden esetben sokkal magasabbak voltak - leggyakrabban kb. kétszerese - a költségvetési törvényben szereplő összegeknél (pl.: 1998ra az első tervezetben a GM 22.800 M Ft-ot tartott indokoltnak, ehelyett a költségvetési támogatás 11.500 M Ft volt). Alacsony volt a költségvetésen kívüli bevételek aránya (1996-tól 3,6%, 1999-ben 12,1%), ezeket a korábbi támogatások visszafizetése, az eljárási díjak és a kamatok jelentik, összegük átmeneti csökkenés után évről-évre emelkedik. A GFC-ből 1996-1999. között 43 Mrd Ft-ot használtak fel. Minden évben jellemző volt, hogy a Kormány zárolta az előirányzatokat, elvont forrásokat, ezek szűkítették a pályázati úton megítélhető támogatások lehetőségét. 1995-től Forma-1 Világbajnokság Magyar Nagydíj megrendezése (1.205 M Ft), BAZ-, Nógrád-, SzabolcsSzatmár megye fejlesztési programja (összesen 4,3 Mrd Ft), PHARE SME programok társfinanszírozása (4,3 Mrd Ft) stb. A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló 1997. évi CXLVI. tv. alapján a célelőirányzat kezelője saját hatáskörben a tárgyévi kiadási előirányzat 40%-áig többletkötelezettséget vállalhat a következő év kiadási előirányzatának terhére. Ezt a lehetőséget 1998ban már szeptember végéig kimerítették, sőt kb. 40 M Ft-tal túl is lépték. A kezelő főosztály 1998-ban tájékoztatta erről a minisztert, s azt javasolta, hogy a továbbiakban a támogatásoknál ne a döntéshozatal, hanem a szerződéskötés időpontját tekintsék a kötelezettségvállalás keletkezési időpontjának - így a szerződéskötések elhúzódása miatt - még vállalható támogatás. Az államtitkár engedélyezte az intézkedést. Ez az intézkedés nem volt összhangban az 263/1997. (XII. 21.) Korm. rendelet 9. § (9) bekezdésében foglaltakkal, mivel "a támogatásról szóló döntés e rendelet alkalmazásában kötelezettségvállalásnak minősül". (Ezt a KEHI ellenőrzése során is megállapította.) A célelőirányzatból támogatható főbb jogcímek: működőtőke bevonás, gazdasági szerkezet átalakítása, kereskedelemfejlesztés, gazdaságstratégiai döntések alapján történő kifizetések, működési költség, Lisszabon Expo 98', Hannover 2000', PHARE SME társfinanszírozás. Az egyes jogcímekre kifizetett összegek nagysága, aránya jelentősen módosult. A legnagyobb összeget 1996-1999-ben a működőtőke-bevonást elősegítő pályázatokra fizették (1996-ban 1.778,2, illetve 1999-ben 6.377,1 M Ft-ot), ami 1996-ban az összes kifizetés 28,9%-át, 1999-ben 41,2%-át jelentette. Ezen belül
meghatározó volt az EU követelményeknek megfelelő termékstruktúra kialakításának támogatása (1.286,7, illetve 5.582,8 M Ft). Csökkent a kereskedelemfejlesztésre kifizetett összegek aránya (27,5%-ról 23,5%ra), nagysága azonban az utóbbi három évben alig változott (3.098,6 3716,3 - 3.641,7 M Ft). A kifizetések arányeltolódásában tükröződik az új feladatok, a kormányprogramban megjelölt célkitűzések hatása - kis- és középvállalkozások, ipari parkok támogatása - a rendelkezésre álló forrás azonban nem növekedett a feladatokkal arányosan. 1999. évben a források - ezen belül a költségvetési támogatás - megemelkedtek (1998. évi 11.500 M Ft-ról 1999-ben 16.137,5 M Ft-ra), ami lehetővé tette a működőtőke bevonásának, az EU követelményeknek megfelelő termékstruktúra kialakításának fokozott támogatását. A célelőirányzatból 1996-1999. között 15,6 Mrd Ft vissza nem térítendő támogatást és 26,3 Mrd Ft kamatmentes kölcsönt nyújtottak. Vissza nem térítendő támogatást jellemzően infrastruktúra-, kereskedelemfejlesztéshez, kis- és középvállalkozások kamattámogatásához adtak. Kamatmentes kölcsönnel túlnyomórészt a gazdaságfejlesztési beruházásokat, fejlesztéseket támogatták. A visszatérítendő támogatások növekedése miatt a követelések állománya is emelkedett. 1996-ban 1.852,9 M Ft, 1999-ben 13.624,3 M Ft az összes követelés, az utóbbiból a visszatérített összeg 2.912,3 M Ft volt. A behajthatatlan követelések az 1997. év 31,8 M Ft-ról 1999-re 66,5 M Ft-ra emelkedtek. A kétes és behajthatatlan követelések a jogelőd alapok követeléseiből adódtak, a GFC-ből ilyen követelések nem keletkeztek. A kétes követelések 80%-ánál bírósági eljárás folyik, szerződésmódosítást kezdeményeztek, illetve felszámolási eljárás van folyamatban. A behajthatatlan követelések leírására az 1999. évi mérleg auditálása előtt sor került. A célelőirányzat kifizetéseinek 84-89%-át képező gazdaságfejlesztési előirányzat felhasználása 85%-ban pályázatok útján történt. Négy év alatt - a működőtőke bevonására, gazdasági szerkezet átalakítására, kereskedelemfejlesztésre - kifizetett összeg az előirányzat 85,8%-a (32.474,5 M Ft) volt, amit szinte teljes egészében - a központi szervezésű rendezvények, kiállítások, ITD-H RT. feladatainak finanszírozása stb. kivételével - pályázati kérelemre fizették ki. A pályázati feltételek megfelelően szabályozottak. A kiírás, elbírálás feltételei alapvetően változatlanok maradtak. Kisebb változás a Gazdasági Tárcaközi Bizottság, illetve a bírálatra illetékes bizottságok ahol a pályázatok elfogadása, illetve elutasítása történik összetételében volt (1998. óta a Magyar Államkincstár, az Országos
Területfejlesztési Központ is tagja.) A pályázati kiírások részletesen tartalmazzák a támogatások céljait. 2.1.1.1. Gazdaságfejlesztési előirányzat felhasználása, teljesítményének hatékonysági és eredményességi jellegű értékelése A pályázat célja a feldolgozóiparban a működőtőke bevonásának ösztönzése, új, ún. zöldmezős beruházások létesítése, versenyképes termék előállításra képes kapacitások bővítése, munkahelyek teremtése, illetve megtartása. Ennek érdekében támogatás adható a befektetések ösztönzésére és az EU elvárásoknak megfelelő termékstruktúra kialakítására. 1996-1999. között kb. 650 pályázat érkezett, ebből 248 szerződést kötöttek, forráshiány miatt pályázatot nem utasítottak vissza. Az elfogadott pályázatokra 16.741 M Ft-ot fizettek ki. A támogatás kamatmentes kölcsön keretében beruházáshoz, fejlesztéshez, vissza nem térítendő formában infrasturktúra fejlesztéshez adható, ez utóbbira 2.158,4 M Ft-ot fordítottak. Az infrasturktúra támogatását 2000-től megszüntették, mivel az összes beruházáson belül csekély az ilyen jellegű beruházások aránya, illetve az infrastruktúra gyors kiépülése miatt ez a támogatási forma már nem indokolt. Széles körűvé vált a kamatmentes kölcsönt igénylők köre, a támogatás feltételeiben viszont több változás volt: 1998-ban bővítették a beszállítói tevékenység támogatásával, de szűkítették a szállodai beruházásoknál (ezeket a szakmailag jobban illeszkedő TC-ből támogatták). A jogosultak köre változatlanul széles, kizáró tényező csak a pályázó rendezetlen pénzügyi helyzete. A támogatást kérők vitatták a beruházási költségek alsó határának folyamatos emelését (10, 20, majd 1999-től 50 M Ft beruházási költséget meghaladó fejlesztés). Ez összefügg azzal, hogy a támogatás célja elsősorban a nagybefektetők, ezen belül a külföldiek nagyarányú tőkebefektetésének támogatása, a KKV-kat más formában támogatják. Ugyancsak vitára adott okot a 263/1997. (XII. 21.) Korm. rendeletnek az az előírása, hogy 1998-tól nem támogathatók a már megkezdett beruházások. Ugyanis a beruházó komoly szándékát bizonyítja, ha már a támogatás igénylése előtt saját forrásból befektetett a beruházásba. Hátrányos lehet az is, hogy csak beruházáshoz kapcsolódó műszaki fejlesztéshez igényelhető támogatás.
A pályázók hitelképességi vizsgálatát, a megvalósítás folyamatos ellenőrzését a Magyar Fejlesztési Bank (MFB Rt.) végezte. 2000. előtt a kedvezményezettel a minisztérium kötötte meg a támogatási szerződést, az MFB Rt-vel finanszírozási szerződés jött létre. 2000-től csak az MFB Rt. köt szerződést a kedvezményezettel. Ez láthatólag egyszerűsíti az ügyintézést, de a minisztérium folyamatos ellenőrzési, kezelői tevékenységére kedvezőtlen, mert kevesebb ismerete van a támogatottról. (Az MFB Rt. tevékenységére 1996-1999. között 958,5 M Ft-ot fizettek ki a GFC-ből.) Tapasztalataink szerint az MFB Rt. munkatársai a pályázat adatait a fejlesztések helyszínén ellenőrizték, gyakran került sor pótlólagos adat, illetve számlák kérésére is. A beruházások teljesítésének igazolása szinte kizárólag eredeti dokumentumok bemutatásával történt. Gondot jelentett, hogy a legtöbb pályázónál a helyszíni ellenőrzésre csak az üzembehelyezés után több hónappal került sor. A bankkal kötött szerződés nem szabályozta az utóellenőrzések, illetve a GM számára készített beszámoló jelentés határidejét, - amit a minisztérium sem követelt meg - ez is hozzájárult ahhoz, hogy az ellenőrzések több hónapos késéssel történtek meg. A bankhoz egy kft-től az üzembehelyezésről szóló beszámoló 1998. szeptember 30-án érkezett, viszont a minisztérium csak 1999. július 22-én kapta meg az utóellenőrzésről szóló jelentést. Egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Kft-nél a banki helyszíni vizsgálat elmaradásának is kedvezőtlen hatása volt. Helyszíni ellenőrzésünk megállapításai szerint az üzembehelyezés, a szükséges számviteli nyilvántartások nem feleltek meg az 1991. évi XVIII. törvény előírásainak. Nem készült külön nyilvántartás a beruházásról, a tárgyi eszközök egyedi nyilvántartása sem történt meg. A beruházás tényleges értéke nem állapítható meg, a gépek, technológiai berendezések beépítésével, beüzemelésével kapcsolatos költségek nem szerepeltek a nyilvántartó lapokon, munkadíj elszámolásra nem került sor. Helyszíni ellenőrzésünk tapasztalatai szerint a támogatottak általában korrektnek ítélik a tárcával, illetve a bankkal kialakult kapcsolatukat, de bürokratikusnak, elhúzódónak (ezt részben a 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet szigorú előírásai is okozzák), s összehangolatlannak tartják a pályázatokkal kapcsolatos banki és hivatali munkafolyamatot. Egy Komárom-Esztergom megyei gyár támogatásánál a pályázat 1996. novemberi benyújtásától a finanszírozási szerződés megkötéséig (1997. július eleje) hét hónap telt el.
Egy mátészalkai kft. a beruházásához a GFC mellett TFC támogatást (területfejlesztési célelőirányzatot) is igénybe vett, mindkét célelőirányzat felhasználásához ugyanazt a beruházást kétszer ellenőrizte a MÁK és az MFB Rt. is. Az ellenőrzött vállalkozások a törlesztési kötelezettségüknek - pár napos, legtöbb esetben kamatfizetéssel szankcionált késést leszámítva eleget tettek. Helyszíni tapasztalataink azt mutatják, hogy nem teljesültek minden ellenőrzöttnél a támogatott beruházással együttjáró többlettexportra - nyilvántartására, elszámolására, ellenőrzésére vonatkozó előírások. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Rt-nél a nyilvántartási rendszer nem alkalmas a támogatott fejlesztésből származó többlet export árbevétel dokumentálására, mert a teljes értékesítésből származó árbevételt könyvelte. A keleti exportlehetőségek beszűkülése, visszaesése miatt több támogatottnál lehetetlenné vált a vállalt többletexport teljesítése, pl. a Szabolcs-Szatmár megyei száraztészta gyártó Kft. a minisztériumnak az adatszolgáltatásában export árbevételként a nem közvetlen exportra kerülő termékek értékesítési adatait szerepeltette, arra hivatkozva, hogy a termékek közvetlen exportja nem lehetséges. Megjegyezzük, hogy az MFB Rt. helyszíni vizsgálatánál ezt nem kifogásolta. A gazdaságfejlesztési pályázatoknál teljesítményellenőrzést végeztünk, amit a rendelkezésünkre álló szakirodalom és a célelőirányzatot kezelő főosztály által összeállított adatok, táblázatok segítettek. Ellenőrzésünket az 1995-1999. I. félévben megkötött támogatási szerződések adatai alapján végeztük. 1995-től 1999. I. félévéig 213 db pályázatot fogadtak el, közel 18 Mrd Ft támogatásra kötöttek szerződést, ebből 2,6 Mrd Ft vissza nem térítendő, 15,4 Mrd Ft kamatmentes visszatérítendő kölcsön. A pályázók támogatása az utóbbi esetben a meg nem fizetett kamat, ennek összege pontosan nem határozható meg, mert a kamat mértéke folyamatosan változott. Teljesítménymutatóként részben a kezelő főosztály előterjesztésében szereplő, másrészt az ellenőrzés által kidolgozott mutatókat vettük figyelembe. A kezelő főosztály 1997-ben a Vezetői értekezlet részére készített beszámolójában néhány mutatószám segítségével ismertette - a pályázatok adatlapjai alapján, a várható, ígért adatok figyelembevételével - a támogatás becsült hatékonyságát, regionális, illetve a foglalkoztatott létszám szerinti változását. Nem dolgozta
ki azonban a mutatók kiszámításához felhasznált adatok ellenőrzésének módszerét. Ellenőrzésünk a gazdaságfejlesztési (GF) pályázat adatlapjain szereplő adatokra szorítkozott, amelyek statisztikai megbízhatóságáról csak néhány esetben győződtek meg. A pályázatok egyik célja a működőtőke bevonásának ösztönzése. A támogatás hatékonyságának mutatószáma a tőkebevonási hatékonyság, azaz az egységnyi támogatásra jutó beruházási, fejlesztési forrás összege, ami évről-évre igen hullámzóan alakult (1995-től 35,1 - 10,2 - 7,0 - 11,8 - 6,3 Ft, átlagosan 10,1 Ft). A mutató értékét jelentősen befolyásolja a nagyberuházások száma, aránya, amelyekhez - a beruházás összegéhez képest - alacsony összegű támogatást adtak. Megállapításaink szerint az alacsony összegű támogatással úgy létesültek nagyberuházások, hogy azok enélkül is létrejöttek volna, ezért a multinacionális vállalatok nagyberuházásánál ez a támogatási forma csak szimbolikus, azaz gesztusértékű volt. 1995-ben a mintegy 25 Mrd Ft értékű három nagy beruházáshoz a GFC-ből mindössze 300 M Ft értékű vissza nem térítendő támogatást nyújtottak, a tőkebevonási hatékonyságuk 83,3 volt. A mikrovállalkozások (0-9 foglalkoztatott) támogatása magasabb arányú volt, a tőkebevonási hatékonysága ugyanakkor kedvezőtlenebb, mivel magasabb a támogatási arány, mint a kis-, a közép-, illetve nagyvállalkozásoké (a kisvállalkozások a beruházásokat csak nagyobb támogatás mellett tudták létrehozni). Tőkebevonási hatékonyság a vizsgált időszakban a mikrovállalkozásoknál átlag 6,7%, a kisvállalkozásoknál 9,3%, a középvállalkozásoknál 7,5%, a nagyvállalkozásoknál 16,0% volt. A régiók közül a Közép- és Nyugat-Dunántúlon kedvezőbb, a Dél-Dunántúlon, Észak-Magyarországon és Észak-Alföldön kedvezőtlenebb a tőkebevonási hatékonyság. A támogatás másik célja a külföldi működőtőke bevonása, amit évről-évre növekvő hatékonyság jellemzett. Emelkedett a 85% fölötti arányban külföldi tőkéjű vállalkozások aránya (1997-ig a támogatottak 35%-a, 1998-1999-ben több, mint 50% volt). A támogatott vállalkozások között a 85% fölötti külföldi tőkearány 1995-1997-ig főleg a közép- és nagyvállalkozásokra volt jellemző (50-249, illetve 250 fölötti foglalkoztatottat jelent), de 1998-tól már a mikroés kisvállalkozásoknál is nőtt a 85% fölötti külföldi tőkearányú vállalkozások száma (1997-ben 19% volt, 1998-ban 44,4%). A beruházások régiók szerinti megoszlása nem volt kedvező. A külföldi tőke a fejlettebb dunántúli (Dél-Dunántúl kivételével), közép-
magyarországi, budapesti körzeteket részesítette előnyben. A fejlesztések döntő részben saját (a hazai, illetve a külföldi tőkével) forrásból valósultak meg. A vizsgált időszakban magasak (30% körül) voltak a bankkölcsönök kamatai - ezért a kormányprogramok célkitűzései ellenére - alig vették igénybe a beruházók a bankhiteleket. A bankhitelek összege kb. 10%-a volt a saját forrás összegének, ami csak 1999-től emelkedett 20% fölé. A GFC-ből kifizetett támogatások összege azonban 19961998-ban magasabb volt, mint az igénybe vett bankhiteleké. A mikro- és kisvállalkozások közül alig vettek igénybe banki kölcsönöket. Tapasztalataink szerint a nyilvántartásokból nem állapítható meg a beruházások megvalósulása, tényleges üzembehelyezésének időpontja, éve (1995-ben kötött szerződések esetében 1, 1996-ban 9, 1997-ben 16, 1998-ban 23 beruházásnál - 1998-ban, vagy azt megelőzően - üzembe kellett volna helyezni). Mindez összefügg azzal, hogy a bank a beküldött számlák alapján utalta a támogatást, helyszíni ellenőrzést még nem végzett minden befejezett beruházásnál, az üzembehelyezésről nem készített jelentést. Hiányosságot jelent, hogy az ellenőrzés rendelkezésére bocsátott adatok nem tartalmazzák teljes körűen a befejezett, üzembehelyezett beruházások tényleges fejlesztési költségeit, a bank helyszíni ellenőrzése pedig késik. (1995-től 1999. végéig terv szerint kb. 200 beruházás fejeződött be.) Így a beruházások vállalt határidőre történő megvalósulása, tényleges hatékonysága, a tervezett és tényleges költségek sem hasonlíthatók össze. A gazdaságfejlesztési támogatások visszafizetési időtartama 5 év. A támogatottak a pályázatban 5 évre készített üzleti terv alapján vállaltak többletteljesítést. A helyszíni ellenőrzés idejében csak az 1996-1998. évi teljesítések adatai voltak ismertek. Az 1998-99-ben kötött szerződések beruházásainak többletteljesítéséről még nincs információ. A 136 db pályázatban - melyekre 8,9 Mrd Ft támogatást fizettek ki - a vállalt többletteljesítmények megvalósulásáról, lényegében a támogatások eredményességéről önbevalláson alapuló, a GM által szúrópróbaszerűen (kb. 5%-ban) ellenőrzött adat áll rendelkezésre. Ezek szerint az 1995-97. között terv szerint befejezett beruházások fejlesztésből származó többlet export árbevétele 1996-1998-ig összesen 468 Mrd Ft volt, ami a szerződésben vállalt árbevételek 127,6%-a. Ezeknél a támogatás eredményesnek minősíthető, mivel három év alatt egy forint támogatás több, mint 50 Ft többletexportot eredményezett (éves átlagban kb. 17,5 Ft-ot jelentett). Belföldi árbevételtöbbletet kisebb összegben vállaltak a támogatottak (2,7 Mrd Ft, 18,7 Mrd Ft, 8,7 Mrd Ft-ot), a teljesítés változóan alakult (az erről készült beszámolókat nem ellenőrizték a fejezet részéről).
Az 1995-ben kötött szerződésekben ígért belföldi árbevétel többszöröse teljesült (2,7 Mrd Ft helyett 15,1 Mrd Ft), az 1996. évi szerződések ígéretei nem teljesültek (18,7 Mrd Ft helyett 14 Mrd Ft), 1997. évben ismét túlteljesítés mutatkozik, 8,8 Mrd Ft helyett 18,4 Mrd Ft, ezek az adatok azonban később módosulhatnak, mert öt évre vállaltak többletteljesítést. A kezelő főosztály három különböző intézménynek megbízást adott néhány támogatási forma - köztük a gazdaságfejlesztési pályázat hatékonyságának értékelésére. Az általuk készített zárójelentés megállapításai megegyeznek az ellenőrzésünk során kialakított véleménnyel. A jelenlegi adatbázis még nem elégséges a teljeskörű hatékonysági, eredményességi értékeléshez, továbbfejlesztése, fokozott ellenőrzése feltétlenül szükséges. Az adatokat a pályázatok elbírálásához kérték, így a vállalt többletteljesítések beszámolói önbevalláson alapultak. A felkért intézmények az elemzések során túlnyomórészt a pályázatokban szereplő - a tervezett - adatokat értékelték. 2.1.1.2. Gazdasági szerkezet átalakítása Ehhez a támogatási csoporthoz két jogcím tartozik: beruházások és tőkebevonás feltételeit javító ipari parkok támogatása és a kis- és középvállalkozások (KKV) versenyképességének javítását szolgáló fejlesztésekhez kapcsolódó kamattámogatás. Az ipari parkok létesítését 1997-től támogatták. Nagyobb arányban (kb. 85%) vissza nem térítendő támogatás (ipari parkok létesítésénél telekhatáron kívül infrastruktúrális létesítményekhez), kisebb részben kamatmentes kölcsön formájában. Erre a célra 1997-99-ben 961 M Ftot fizettek ki. A Területfejlesztési célelőirányzattal (TFC) - amit 1998ig a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, azt követően az FVM kezel - közösen működtetett pályázati rendszerben 46 Ipari Park nyújtott be infrastruktúra fejlesztésre pályázatot, 31 nyert el támogatást, így a GFC-ből 1,5 Mrd Ft-ot, a TFC-ből 0,7 Mrd Ft-ot és a PHARE CBC programból 0,6 Mrd Ft-ot kaptak. Várhatóan (2001-ig) 7 Mrd Ft értékű beruházás valósulhat meg. A támogatási jogcímre tervezett előirányzatok, módosítások minden évben jelentős eltérést mutatnak. A pályázatok elbírálása időigényes, ez is hozzájárult ahhoz, hogy minden évben jelentős a különbség az előirányzat és a teljesítés között. 1996-ra 400 M Ft-ot terveztek, a pályázat késői kiírása miatt (augusztus) ebben az évben nem történt kifizetés. Az 1997. évi eredeti előirányzat 500 M Ft, az előző évi áthúzódás 200 M Ft, a módosított előirányzat 700 M Ft, a teljesítés 123,8 M Ft volt, a pályázatok ugyanis a II. félévben érkeztek be, így az elbírálásokra vonatkozó banki (MFB Rt.) szerződéskötés is késedelmes volt. A támogatási célok minden évben változtak, 1996-ban a működőtőke bevonás ösztönzésére, az ipari parkok létrehozásának előkészítő munkáira (fejlesztési és beruházási) hirdettek pályázatot. Előkészítő
munkákat 1997-től már nem támogattak, viszont az önkormányzatok is pályázhattak. A kis- és középvállalkozások fejlesztéséhez kapcsolódó kamattámogatás pályázati feltételei jelentősen módosultak, a feltételek kedvezőbbé váltak, ami összhangban volt a KKV-k helyzetét kiemelten segíteni szándékozó kormányprogramokkal. 1997-től bármelyik banktól felvett hitelt támogattak; minden tevékenységre kiterjesztették a támogatást; magasabb támogatásban részesülhettek a legsúlyosabb helyzetű megyékből érkező, valamint a kiemelt beszállítói programokhoz csatlakozó pályázók; a KKV fogalmát is módosították (pl. igazodtak az EU szabályokhoz, meghatározták a foglalkoztatottak létszámát, a vállalkozás mérlegfőösszegét stb.). A kifizetett összegek évről-évre dinamikusan emelkedtek (1996-ban 11,6, 1999-ben 1.715,7 M Ft), egyetlen pályázatot sem kellett forráshiány miatt elutasítani, a támogatás felhasználása során nem keletkezett feszültség. Négy év alatt a beérkezett több mint 1100 pályázat döntő részét elfogadták, a visszautasított pályázatok száma mindössze 80. A támogatott mikro- és kisvállalkozások száma kb. azonos: 400, a középvállalkozásoké kb. 200. Egy-egy vállalkozás kamattámogatásának összege - a jegybanki alapkamatok mérséklődése miatt - folyamatosan csökkent. A támogatások hatékonyságának elemzése a tárcánál nem történt meg, mindössze néhány mutató éves alakulását vizsgálták, pl. a támogatott fejlesztések eredményeként keletkező várható - pályázók által ígért - árbevételt, nyereség növekedést, új munkahelyek számának növekedését. Ezek változó hatékonyságot jeleznek, az eltérések okának megállapítása a rendelkezésre álló adatbázisból nem lehetséges, mert a támogatott célok megvalósulásáról nincsenek adatok. A minisztérium a támogatási rendszer EU-konform átalakításához 1999-ben megkezdte a pályázati rendszerek értékelési elvének kidolgozását, összehangolását. Ennek keretében készült el - többek között - a KKV-k kamattámogatásának értékelése. Megállapították, hogy az éves beszámolók csak a pályázatok által "ígért" fejlesztési, többletteljesítési adatokat veszik figyelembe, a megvalósítást nem ellenőrzik. A támogatott fejlesztések megvalósulását a hitelt nyújtó bankok ellenőrzik. Az utóellenőrzésre a Kisvállalkozási Főosztály 1998-ban az MFB Rt-vel kötött szerződést - az 1996-1997-ben nyújtott kamattámogatások utóellenőrzésére - a bank azonban nem végezte el a feladatot az eredetileg vállalt határidőre. A főosztály ezért módosította a szerződést, amelynek értelmében a bank 2000. május végéig kapott lehetőséget a jelentések elkészítésére.
2.1.1.3. Kereskedelemfejlesztés A Kereskedelemfejlesztési program feladatköre az EU konform minőségbiztosítási rendszerek bevezetése, a termékek külpiaci megjelenítése, a központi kereskedelemfejlesztési, befektetési célok támogatása. A minőségbiztosítási rendszerek bevezetésének és tanúsításának támogatása - pályázati rendszer keretében - a hazai termékek piacra jutását, versenyképességét segíti. A bevezetés és tanúsíttatás költségeinek - maximum 50%-a - vissza nem térítendő támogatás. Hazánkban 1998. végén mintegy 2400 magyar vállalkozás rendelkezett tanúsítvánnyal, ezek 85%-át a minisztérium támogatta. A kifizetett támogatás 1996-1999-ben 2.047,2 M Ft volt. Az elbírált pályázatok száma az 1996. évi 311-ről 1999-re 1339-re emelkedett. 1999-re kizárólag a kis- és középvállalkozások számára írtak ki pályázatokat, a támogatások döntő részét (85%-át) 1998-ban is a KKVk igényelték és kapták. Forráshiány miatt nem kellett pályázatot elutasítani. Termékek külpiaci megjelenítésének bemutatásához - a külföldi kiállításokhoz, marketing eszközök elkészíttetéséhez, hirdetések megjelentetéséhez, külföldön működtetett vállalati képviselet vagy kiállító-, illetve bemutatóterem bérleti díjához - vissza nem térítendő támogatás adható, ami a költségek maximum 50%-áig terjed. 1997-ről 1999-re csökkent az elbírált pályázatok száma és a kifizetett támogatások összege (440-426-291 db; 354-264,7-181,6 M Ft). Szűkítették a támogatott tevékenységek és költségek körét. A támogatást 1999ben csak KKV-k vehették igénybe. A termékek külpiaci megjelenítésére fordított támogatási forma hatékonyságának értékelésére a minisztérium egy intézetet bízott meg, melynek megállapításai szerint az ilyen "potenciálteremtő" programokban támogatott projektek gazdasági sikere közvetlenül nem mérhető. Véleménye szerint a későbbiek során jelentkező siker azonban a támogatáshoz képest magas hozadékkal járhat, ugyanis az EU konform tanúsítvány megléte alapvető feltétele az export realizálásának. A központi kereskedelemfejlesztési, befektetés-ösztönzési programok pl. üzletember találkozók, kiállítások, termékbemutatók - a Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Rt. (ITD-H) közreműködésével valósulnak meg. Az Rt. szakmai programokra 1996-1999-ben 2.113,6 M Ft-ot költött. A tételes elszámolásokat (elő- és utókalkuláció, számlák, értékelés) a GM rendszeresen ellenőrizte. A könyvvizsgálók többször jelezték, hogy meg kellene teremteni a feltételeit annak, hogy a Kht. jelenleg általános működési költségeinek egy részét a szakmai
programokra terhelhessék, így azok tartalmazhatnák a közvetlen és közvetett költségeket is. Az ITD-H Rt. részére a GFC-ből 1996-1999. között összesen 5.493 M Ft-ot fizettek ki (szakmai programokkal együtt), a támogatások összege évről-évre dinamikusan nőtt (1996-ban 699,9 M Ft, 1999-ben 1.800,6 M Ft volt), ezen belül emelkedett a Rt. működését biztosító kiadások aránya. 2.1.1.4. Gazdaságstratégiai döntések A minisztérium a Borsod-Abaúj-Zemplén (BAZ) megye regionális fejlesztéséhez, integrált területfejlesztési célokra, valamint a Formula-1 Magyarországi Nagydíjra 1996-98. között 3,3 Mrd Ft-ot fordított. A Formula-1 megrendezéséhez (1996. és 1999. között) 1,2 Mrd Ft GFC forrást bocsátottak rendelkezésre. A vonatkozó kormányhatározatok évenként meghatározták a támogatandó jogcímeket és az ahhoz kapcsolódó összegeket is. A források felhasználását meghatározó szerződések teljesítését az MFB Rt. ellenőrizte, 1997-1999-ben független könyvvizsgálóval helyszíni ellenőrzést is végeztettek. 1997-98-ban a könyvvizsgáló 80,1 M Ft visszafizetési kötelezettséget állapított meg szponzori többletbevételek miatt. A tárca a követelést a KVI-nek - a Forma-1 tulajdonosának - adta át. A BAZ Megyei Fejlesztési Tanács által elfogadott megyei integrált szerkezetátalakítási és válságkezelési program szakmai és pénzügyi támogatásához - az 1113/1995. (XI. 22.) Korm. határozat - a GFC hozzájárulását 1996. évre 530 M Ft-ban írta elő. Ezért az IKIM 1996-ban keretszerződést kötött a BAZ Megyei Fejlesztési Tanáccsal. A forrás felhasználása a keretszerződésben foglaltak szerint - amit könyvvizsgálóval ellenőriztettek - a GFC feltételeinek megfelelően történt, ezt az Ellenőrzési Főosztály is megállapította . A GFC központi költségvetési támogatását 1997. és 1999-ben 2.297 M Ft-tal csökkentették, ezeket az összegeket közvetlenül a BAZ Megyei Fejlesztési Tanács kapta meg. A tárcának nem volt feladata a támogatások felhasználásának ellenőrzése, de a Tanácsnak sem volt beszámolási kötelezettsége, ezért nincs információ a rendelkezésre bocsátott források felhasználásáról. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nógrád megye támogatását 1997-től a vonatkozó költségvetési törvények írták elő. Keretszerződések alapján három évre Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére 1687 M Ft, Nógrád megyére 652,3 M Ft kifizetését tervezték. A tényleges kifizetések azonban ettől eltértek, a támogatott beruházások üzembehelyezésének üteme szerint 1998-ban 352,6 M Ft, 1999-ben 737,9 M Ft volt.
2.1.2. A hazai turizmus helyzete, a turisztikai célelőirányzat felhasználása 2.1.2.1. A turizmus gazdasági szerepe, szabályozottsága, irányításának szervezeti rendszere A turizmus Magyarország egyik olyan kulcsfontosságú jövedelemtermelő ágazata, melynek állapota, illetve fejlesztése a gazdaság egészében meghatározó. Az általa keltett országkép hazánk nemzetközi megítélését determinálja, ezért jelentősége az elmúlt időszakban felértékelődött. A turizmusból származó devizabevételek 1989-98. között 838 M USD-ről 2.504 M USD-re nőttek. A GDP-hez szakértői számítások szerint 8-10%-os a hozzájárulása (1996-ban a fizetési mérleg egyensúlyához 1,3 milliárd USD-vel járult hozzá, amely a mérleg hiányának több mint 50%-a). Az itt dolgozók száma 250-300 ezer fő között van, amely a teljes foglalkoztatottak számának mintegy 6-8%-a. A kedvező adatok ellenére a hazai turizmus főbb adatait egybevetve az EU országokéval kitűnik, hogy ˇ A külföldről bejövő turizmus szerkezete kedvezőtlen. A beutazók magas száma és a turisták alacsony szintű fajlagos költése a forgalom nagy hányadának a "feketegazdaságban" való lebonyolódását jelzi. Az összes tartózkodási időből csak 10-15% jelenik meg a kereskedelmi szálláshelyeken, míg az EU országokban 60-70%. Az egy turistaéjszakára eső devizabevétel a reprezentatív felmérések szerint 45 USD (az MNB bevétele alapján számított adat 25 USD), amely az európai átlag 1/3-ának felel meg. ˇ A belföldi turizmusunk fejletlen, amely hátrányosan hat az idegenforgalmi létesítmények gazdaságos kihasználására, ezen keresztül a versenyképességünkre. EU-viszonylatban a belföldi turizmus aránya 60-70%, nálunk ez az arány mindössze 30-40%. ˇ A turisztika fogadóképessége - mennyiségi és minőségi szempontból - kívánnivalót hagy maga után, a kereskedelmi szálláshelyeken belül alacsony a szállodajellegű férőhelyek aránya (20-25%), az EU országokban ez az arány 45-50% között van. A programkínálat és a szolgáltatási színvonal ugyancsak elmarad az EU országokétól (pl. sportolási lehetőségek: tenisz, golf, témaparkok, múzeumok). A fejezeti kezelésű előirányzatok közül a Turizmus célelőirányzat törvényi szabályozása - a több mint egy évtizede tartó szakmai kezdeményezések, valamint a magyar turizmus fejlődése érdekében szükséges tennivalókról szóló 44/1997. (IV. 29.) OGY határozat ellenére - az ellenőrzés befejezéséig nem történt meg, annak ellenére, hogy a turisztikai törvényre több koncepciót is kidolgoztak. Jellemző, hogy az Európai Unió fejlett turizmussal rendelkező tagországainak többségében van törvény a turizmusról. Hazánkban szabályozás hiányában a fejlesztést garantáló turizmuspolitika feltételrendszere nem
teremtődött meg. Az Európai Unióhoz való csatlakozás előkészítésére kidolgozott turizmus stratégia még csak tervezet formájában készült el. Eszerint a turizmus előtt álló 5 évre szóló feladatokat meghatározó stratégia fő célja a fenntartható (környezetbarát és egyúttal marketing szemléletű) turizmus megteremtése. Az integrált tervezési rendszer kiépítéséhez csak a kezdeti lépéseket tették meg. A turizmus a közvetlen gazdasági környezetéhez képest (területfejlesztés, településfejlesztés) még lépéshátrányban van, nemzeti szintű turizmusfejlesztési terv sincs, annak ellenére, hogy példaértékű regionális tervek készültek a Balaton és a Tisza-tó térségére. A turizmus törvényi szabályozásán, az integrált tervezés megteremtésén túl a hatékonyságot hangsúlyozó közgazdasági szabályozó- és ösztönző rendszer kialakítása is a halaszthatatlan feladatok közé tartozik. A turizmus ágazati irányításának szerkezete kialakult. Kormányzati szinten, az idegenforgalommal összefüggő állami feladatokat a gazdasági miniszter látja el. A minisztérium szervezeti rendszerében a feladatokat a korábban 2, jelenleg 4 főosztályból álló szakterület végzi. Az Országos Idegenforgalmi Bizottság (OIB) a fejlesztési programok jóváhagyásában, az állami források felosztásának meghatározásában tanácsadó, döntés-előkészítő feladatokat lát el. Az érintett tárcák bevonásával az ágazatközi koordináció elsődleges fóruma. A nemzeti turisztikai marketingtevékenységet a minisztérium által alapított társaság, a Magyar Turizmus Rt. (MT Rt.), a turizmus területi irányítását 1998-tól 8 területi Regionális Idegenforgalmi Bizottság (RIB) végzi. A turizmus irányítási rendszerén belül az egyes szervezetek, a minisztérium, az OIB, illetve a Magyar Turizmus Rt. közötti munkamegosztás szabályozottsága nem teljes körű, mivel nem határolódnak el egyértelműen a feladat- és felelősségi körök. Korrekcióra szorul a minisztérium és az MT Rt. közötti együttműködési megállapodás a szervezeti változásoknak megfelelően, mivel az 1999. december 30-án megszűnt RIB titkárságok feladatait az MT Rt. vette át. Az OIB jogállása, szerepe, felelőssége fennállása óta (1996-tól) nem rendezett, a bekövetkezett változásokat
nem követte a feladataik, illetve a belső szabályozottságuk módosulása (pl. az OIB döntési jogosítványai). 2.1.2.2. A Turisztikai célelőirányzat célja, forrása és a szakmai feladatok összhangja A turizmus céljainak megvalósításában meghatározó szerepe van a Turisztikai célelőirányzatnak (TC). A TC az Idegenforgalmi Alap jogutódjaként 1996. január 1-jétől az idegenforgalmi fejlesztések országos szintű pénzalapja. Ebből finanszírozzák a nemzeti turisztikai marketingtevékenységet, illetve pályázat útján támogatják a turisztikai beruházások (szállás, vendéglátás), a turisztikai termékek (gyógy-, kongresszusi, öko-, természetjáró turizmus) fejlesztését, a programkínálat (kulturális, sportrendezvények, események) bővítését. A TC kedvezményezettjei elsősorban a kisvállalkozók. A TC nagyobb hányadát marketingtevékenységre és ezzel összefüggő működési költségre fordítják, a pályázatos formában működő fejlesztési támogatások aránya 30-35% körül van. A TC évről-évre növekvő tendenciát mutat: az 1996. évi 2.482 M Ft bevétellel szemben az 1999. évi 6.583 M Ft volt, a 2000. évi előirányzata 7.864 M Ft. Forrásainak közel kétharmadát jelenti a turisztikai hozzájárulás (TH), melynek nagy részét (1996-ban 83%-át, 1999-ben 80,2%-át) a kereskedelmi szálláshelyek (ezen belül is elsősorban a szállodák) és a vendéglátó egységek adók formájában fizetik be az APEH-en keresztül. A befizetés mértéke a nettó árbevétel 1-2%-a. A minisztérium és az APEH között a TH beszedésére 1996. évre kötött megállapodást nem újították meg. A minisztériumnak az APEH-től származó adatszolgáltatás hiányában a kintlevőségekről nincs információja, így a tervezése is bázisszemléletű. A hozzájárulást fizetők köre - nemzetközi összehasonlítás alapján szűk, 1996-ban 19 ezer, 1999-ben 22,5 ezer adóalany fizetett hozzájárulást. A minisztérium kezdeményezte a TH-t fizetők körének kibővítését (pl. nemzetközi vasúti személyszállítás, reptéri illeték, valutaváltás), azonban ezt a PM nem támogatta. Ausztria Burgenland tartományában pl. a TH-hoz hasonló díjat fizetnek a közlekedési vállalkozások (taxi, fiáker, buszjáratok stb.), a kézművesek (ötvösök, díszműárut gyártók stb.), a kiskereskedők (drogériák, virágüzletek, ajándéktárgyat értékesítő üzletek stb.). A költségvetési hozzájárulás a TC 1996. évi forrásán belül 20% volt, aránya 1999-ben viszont több mint duplájára nőtt (500 M Ft-ról 2.713 M Ft-ra bővült). A visszatérítendő támogatások aránya a TC bevételeken belül elenyésző (1996-ban 141 M Ft, 1999-ben 120 M Ft). A visszatérítendő támogatások kezelésével és beszedésével kapcsolatos feladatokat a minisztérium megbízásából a MFB Rt. végzi.
A TC gazdálkodásával kapcsolatos feladatokat a Turisztikai Helyettes Államtitkárság végzi. A célelőirányzat forrásainak felhasználása 1996-tól szinte teljes volt, 1996-ban 94%, 1999-ben 100%. Pályáztatás formájában 1996-1999. között 5,8 Mrd Ft felhasználásával vissza nem térítendő támogatást nyújtottak. A támogatási jogcímek elsősorban a turizmus minőségi fejlesztésére irányultak, amelyhez a fejlesztési támogatásokon belül kamattámogatást juttattak. A támogatási célok között elsődlegesen a vendégforgalom befogadására alkalmas szállások, ezen belül a szállodai férőhelyek kialakítása, valamint belföldi rendezvények szerepeltek. Jellemzővé váltak a közösen kiírt pályázatok, ahol a GM, illetve jogelődje a szakmailag érintett társtárcával hirdette meg a pályázatot (pl. az Agro/falusi turizmus közös pályázat (FM-IKIM) és a Kultúra és Turizmus pályázat (NKA-IKIM). Mérséklődött a területi koncentráció. A főváros részesedése az 1994. évi 43%-ról 1998-ban 33%-ra csökkent. Növekvő mértékű támogatásban részesült Hajdú-Bihar, Baranya, Győr-MosonSopron és Somogy megye. A támogatások mértéke a profitorientált szervezeteknél legfeljebb 50%-os, a non-profit szervezeteknél 70%-os, a képzésnél és kutatásnál 100%-os volt. A pályázatokat bíráló bizottságok értékelték és javaslatot tettek a döntést hozóknak. A 10 M Ft feletti támogatásokról a gazdasági miniszter, a 10 M Ft alattiakról a helyettes államtitkár döntött. A pályázatok meghirdetésének, elbírálásának rendje - az elért eredmények ellenére - továbbfejlesztést, korszerűsítést igényel, amit az alábbi hiányosságok indokolnak: ˇ A szűkös forrásokhoz képest a nagyszámú pályázat a támogatások elaprózódásához vezetett. A 15 féle felhívásra 1997-1998-1999-ben mintegy 3.800 db pályázat érkezett, ebből 1.700 db-ot fogadtak el, egy pályázatra átlag 2 M Ft jutott. ˇ Előfordult, hogy a pályázati felhívásokat nem hirdették meg időben, annak ellenére, hogy rendelkeztek a fedezettel. 1998-ban a felhívások a szezon végén, augusztusban jelentek meg. ˇ A pályázati felhívásokban nem fogalmaztak meg konkrét követelményeket, eredménymutatókat, nem alakították ki a támogatással elérni kívánt hatás (cél) mérhetőségét biztosító szempontrendszert. A pályázatok megvalósulásának figyelemmel kísérése monitoringrendszer hiányában nem volt biztosított teljes körűen. ˇ A pályáztatás rendszere, az értékelési eljárás lassú, időben másfél hónapot is jelenthetett.
ˇ A pályázati eljárási rend nem biztosította a turisztikai régiók döntésben való részvételét. (A RIB-ek képviselői meghívottként vettek részt a Bíráló Bizottság ülésein.) A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal a TC-vel kapcsolatos vizsgálata során, a rendszer szabályozottságának elismerése mellett hasonló gondokra hívta fel a figyelmet. 2.1.2.3. A turisztikai termékfejlesztési beruházások kamattámogatásának hasznosulása, teljesítményének hatékonyság jellegű értékelése A kiírt pályázatok fő célja a kiemelt termékekhez kapcsolódó beruházási hitelek kamattámogatása. A támogatás mértékét a pályázati felhívások évenként más arányban szabályozták, így pl. az 1997-1999. között megvalósuló beruházások kamatának átlagosan 50100%-át jelentette. 1996-1999. években 176 db pályázatot fogadtak el. 1999-ig a kamattámogatás igénybevételével 80 db beruházás valósult meg. A helyszíni ellenőrzés során vizsgált 13 pályázattal kapcsolatban megállapítható, hogy a kamattámogatásban részesült beruházások megvalósulása megfelelt a szerződésben foglaltaknak. A támogatások folyósítása utófinanszírozással, a ténylegesen megfizetett kamatok meghatározott %-ában történt. A beruházások turisztikai célú hasznosítása megfelelt a kamattámogatási szerződésben vállaltaknak. A korszerűsítés kulturáltabb körülményeket teremtett, így a megnövekedett vendégforgalom többletárbevétellel járt (pl. Bíró Háza Panzió: Fót; Gerébi Kúria, Európa Hotel). Növekedett az éttermi kapacitás (pl. a Gerébi Kúriánál 45 férőhelyről 75-re). A szálloda színvonalának és kategóriájának emelésével szélesedett a vendégkör, az üzleti és konferenciaturizmus, nőtt a külföldi vendégek száma. A termékfejlesztési beruházások 1997-98. évi kamattámogatását teljesítményellenőrzés keretében értékeltük. Az 1997. évben 20 nyertes pályázat 348 M Ft, 1998. évben 68 pályázó 444 M Ft támogatást kapott (a beruházási kamattámogatás: 14 mikrovállalkozást, 28 kisvállalkozást, 11 középvállalkozást, 13 nagyvállalatot és 2 egyéb szervezetet érintett). A támogatás hatékonyságának értékelését nehezíti, hogy a pályázatokról és a támogatott projektekről nem készült átfogó, valamennyi adatot tartalmazó, folyamatosan karbantartott számítógépes nyilvántartás. Az adatok feldolgozása nem kellően dokumentált, a teljesítményellenőrzéshez ezért nem nyújtanak érdemi támpontot. (Pl. 1999. szeptemberétől alakították ki a pályázók beszámoltatását elősegítő formanyomtatványt.) A minisztérium költségvetési fejezetébe tartozó célelőirányzatokból nyújtott támogatások értékelésével a miniszteri Vezetői Értekezlet "az
értékelés jelenlegi megoldatlansága, a módszertani alapok hiánya" kérdéskör keretében is foglalkozott. A miniszter döntésével ellentétben nem készítettek, illetve a Turisztikai szakterülettől nem kértek részanyagot az értékelési munkák hasznosítható tapasztalatairól (Határidő 1999. szeptember 30. volt). Gondot okozott, hogy a szakmai programok által elérni kívánt célokhoz, a feladatok teljesítéséhez nem határoztak meg mennyiségi mutatókat, elmaradt a mutatószámrendszer tartalmi meghatározása, nem definiálták a mutatók tartalmát, nem döntöttek arról, hogy milyen adatbázisból határozzák meg azokat. Elemzésünk során a kutatások, tanulmányok eredményeit használtuk fel. A megállapítások az adatbázis, illetve a monitoring megfigyelés hiánya miatt a Növekedéskutató Intézet által készített hatékonyságvizsgálat megállapításaira, illetve az ezt szolgáló adatbázisra épültek. Kérdőíves felmérésre 80 támogatásban részesült vállalkozót és vállalkozást (érintettek 91%-a) - vontak be, akik 1997-98-ban nyerték el a támogatást és a vizsgálat időpontjára már befejezték a beruházást. Értékelhető válasz 55 vállalattól és vállalkozástól érkezett. Az általuk szolgáltatott adatok az üzembehelyezés utáni évekre vonatkozó gazdasági számításaikat, terv elvárásaikat tükrözik. Az Intézet értékelése - a kamattámogatások cash-flow -, illetve likviditás javító szerepét elemezve - rámutat arra, hogy a vizsgált vállalkozások többségénél a likviditást - átlag 14%-ban - javító kamattámogatás kiesése nem jelentené a projekt kivitelezésének a feladását. Ezek a vállalkozások ugyanis kamattámogatás nélkül saját erőből is ki tudnák váltani a TC bevonásával járó kamatterheket. Ezeknél a vállalkozásoknál a turisztikai termékfejlesztési támogatás "talált pénzzé" válik. Ezért a támogatási rendszer egészének újragondolására van szükség. A minisztérium az eredményeket megismerve 2000. évben nem írt ki kamattámogatási pályázatot, helyette a vissza nem térítendő támogatási formát helyezte előtérbe. A minisztériumban rendelkezésre álló makroszintű, valamint a kérdőívek mikroszintű adatbázisa alapján a kamattámogatás beruházás-generáló hatását vizsgálva megállapították, hogy: ˇ A kamattámogatás és a fejlesztés nagysága közötti kapcsolat szerint a TC-ből juttatott 1,0 forintnyi kamattámogatás 5,19 forintnyi saját forrásból finanszírozott beruházás létrejöttéhez járult hozzá; ˇ A nettó árbevétel növekmény alapján 1,0 forint befektetett összegre 5 év alatt - várhatóan - átlagosan 2,11 forint árbevétel jut. (Megjegyezzük, hogy a számítás becsült eredményre hivatkozik, mivel
a beruházások 1997-1998 években indultak és az 5 év alatt várható árbevételt jelentik.) ˇ A várható eredmény növekedését prognosztizálva - a vizsgált 51 projektnél - a megtérülési idő 5-7 évet jelent. A fejlesztési összeg felhasználása akkor a leghatékonyabb, ha azt új létesítményekre, illetve korszerűsítésre fordítják. A fejlesztett termék, beruházás típusa szerint a legjobb eredményeket azok a fejlesztési projektek érik el, amelyek nem kizárólag szezonálisan üzemeltethető termékek, létesítmények létrehozására irányulnak. A megtérülési idő 5 évnél rövidebb a kombinált termékek, létesítmények (panzió + étterem, panzió + egészségügyi centrum) létrehozásánál. A turisztikai termékfejlesztési projekteket a központi költségvetési bevétel alapján elemezve megállapítható, hogy az 1,0 forintnyi fejlesztési összegre jutó turisztikai hozzájárulás-növekmény a hotelek és a szállodai férőhelyek bővítésénél a legmagasabb (0,02 Ft). Viszonylag jelentős a panzióknál és a vendégházaknál (0,01 Ft). A megkérdezett vállalkozások az üzembe helyezés előtti évhez képest összességében 150 fő többletfoglalkoztatásával számoltak. Például új gyógyszálló esetében 59 fő, gyógyszálló rekonstrukciónál 5 fő, hotel rekonstrukciónál 10 fő. A pályázatok révén 8 Mrd Ft értékű beruházás valósult meg, a költségvetésből biztosított 1,5 Mrd Ft kamattámogatás összegével. A beruházáshoz kapcsolódó egységnyi kamattámogatás átlag 5,2 Ft volt. A 130 és 250 M Ft közötti fejlesztéseknél az egységnyi kamattámogatás 6-7 Ft, a 250 M Ft-nál nagyobb fejlesztéseknél már 8 Ft fejlesztést generál. A GM a hatékonyság mérésére a kezdeti lépéseket megtette, egy átfogó monitoring-, hatékonyság-vizsgálati és kontrolling-rendszer kialakítása folyamatban van. 2.1.2.4. Turisztikai események, rendezvények, kiadványok támogatása A belföldi rendezvények támogatásával kapcsolatos pályázat célja, hogy hozzájáruljon a turisztikai eseménykínálat bővítéséhez. A támogatást jórészt az önkormányzati intézmények vették igénybe. Az 1997-98. évben 303 db pályázat részesült 395 M Ft vissza nem térítendő támogatásban. Az 1998. évben 293 rendezvény, rendezvénysorozat valósult meg, amely legalább ugyanekkora összeget mozgósított a pályázók oldaláról (50%-os volt a támogatottsági szint). Ennek kb. 20%-a az ország hírnevét erősítő nemzetközi rendezvény, a többi a belföldi turizmust elősegítő helyi vagy regionális rendezvény volt (pl. komolyzenei koncert a Mátyás Templomban és a Zsinagógában, Balaton Átúszó Verseny, Budapest Nyári Opera- és Balettfesztivál, Mesterségek Ünnepe stb.). A rendezvények elszámolása megfelelt az előírásoknak, a támogatási szerződésben vállaltak szerint nyereség nem képződött.
A marketing pályázatok az ország ismertté tételét célozták meg. Ennek érdekében 411 pályázatot fogadtak el, 590 M Ft vissza nem térítendő támogatással. Legnagyobb összeget - 109,5 M Ft - kiadványok és információs térképek támogatására fordították, ezzel 1,8 millió db turisztikai kiadvány jelent meg. A gasztronómiai és borturisztikai pályázatok célja a hazai turisztikai eseménybővítés volt. Az ellenőrzött időszakban erre 101 M Ft-ot fordítottak, vissza nem térítendő támogatás formájában (pl. VII. Nemzetközi Borfesztivál, a Nagyszakácsiban rendezett királyi szakácsok ünnepi hete, Bajai Halászléfőző Népünnepély). Néhány esetben előfordult, hogy a pályázók támogatását csökkentették minőségi kifogás miatt (pl. Gastro Show rendezvény, Oroszlányi Lovasfesztivál és az Öt Líra Alapítvány). A minisztériumnak más tárcával közösen kiírt pályázatai is voltak: Agro/falusi turizmus (FM és IKIM közös pályázata): A falusi turizmussal foglalkozó vállalkozók, illetve őstermelők vendégszobák kialakítására, a meglevő vendégház és környezete korszerűsítésére (fűtés, szabadtéri főző-sütőhely, szilárd burkolóút), oktatási és marketingtevékenységre nyújtottak be pályázatot. Az 1998-99. években 302 db pályázatot fogadtak el 421 M Ft vissza nem térítendő támogatással, 1999. végére - a tervek szerint - 210 db beruházás fejeződött be. Ellenőrzésünk során megállapítottuk, hogy a Kincstár és a pályázó közötti szerződés, valamint a megvalósult beruházás megfelelt a pályázatban foglaltaknak. A szálláshelyek minősítése és regisztrációja az önkormányzatoknál megtörtént. A megvalósult fejlesztés árualapként megjelent a turisztikai piacon, a szálláshelyeket a Falusi Turizmus Országos Szövetsége által kiadott prospektusban szerepeltetik. Kultúra és Turizmus (NKA és IKIM közös pályázata): A vissza nem térítendő támogatások célja a turisztikai és kulturális szempontból jelentős rendezvények, kiadványok megvalósítása. Az 1997. évben 94 pályázót mintegy 200 M Ft támogatásban részesítettek, 1998-ban 208-at támogattak 300 M Ft összegben. Helyszíni ellenőrzés során az 1998-as pályázatoknál megállapítottuk, hogy a programokat a rendelkezésre álló technikai lehetőségeken belül oldották meg, az elszámolások megfeleltek az eredeti jogcímeknek, illetve időben megtörténtek ("Határon túli Magyar
Színházak Fesztiválja Kisvárda", "Koppenhágai Magyar Napok".) Hiányosságokat nem tapasztaltunk. 2.1.2.5. Marketingtevékenység A marketingtevékenység célja a nemzeti marketing és propaganda minőségi fejlesztése, a turisták és a szakmai közvélemény igényeit szolgáló információs tevékenység - ideértve a propagandaanyagok terjesztési feltételeit is - javítása, valamint a marketingtevékenység megalapozását szolgáló kutatómunka megteremtése. Magyarországon az összes devizában számított idegenforgalmi bevételnek kb. 0,5%-át fordítják marketingre (a nemzetközi átlag kb. 23% körül van). Az ellenőrzött időszakban a marketing kiadások 4045%-a a külképviseletek működését fedezte, ebből 70%-ot marketing tevékenységre fordítottak. A Magyar Turizmus Rt. működéséhez a TC 8%-kal járult hozzá (1999-ben 505 M Ft volt). A RIB titkárságok működését a TC 2%-ával támogatták. A működési tevékenység finanszírozása mellett a TC összes marketing kiadásainak 56%-a fedezte a közvetlen marketingtevékenységet (199699. között 5,4 Mrd Ft). A marketing munka eredményét jelzi, hogy évente átlagosan 15-20 féle kiadvány jelent meg, kb. 8-10 milliós példányszámban. Mintegy 140 nemzetközi kiállításon, vásáron propagálták Magyarország turisztikai kínálatát, amely 1996-1999. között összesen 1,3 Mrd Ft-ba került. Az információszolgáltatás javítására létrehozták a Turinform hálózatot 100,0 M Ft TC támogatással. A Magyarország turisztikai imázsát javító külföldi hirdetési kampány a külképviseletek közreműködésével valósult meg. Évente több mint 200 lapban közel 500 hirdetés jelent meg. A külképviseletek, valamint az ITD-H Rt. külképviseletei közreműködésével évente átlagosan több mint 500 fő újságírót, illetve forgatócsoportot fogadott a Magyar Turizmus Rt. évi 80-100 M Ft felhasználásával. A külföldi PR ügynökségek becsült számításai szerint az újságírók által Magyarország turisztikai kínálatáról, adottságairól megírt cikkek, valamint a forgatott anyagok hírértéke 4-5 Mrd Ft-ra tehető. 2.1.2.6. PHARE turizmusfejlesztési program A turizmus fejlesztés mint támogatási téma 1995-ben került a Pharelistára. A Magyar Kormány és az Európai Közösség Bizottságának képviselői 1995. decemberében írták alá azt a középtávú programot, amelyben a turizmus fejlesztésére 4 M ECU-t hagytak jóvá. A támogatás általános célja az Európai Unió piacaihoz való
kapcsolódás, a turizmus gazdasági jelentőségének növelése, a regionális együttműködés erősítése, valamint a kis- és középvállalkozások fejlődésének elősegítése volt. A turizmusfejlesztési program közvetlen célja ennek megfelelően a nemzeti turizmusfejlesztési stratégia megvalósítása, a turisztikai irányítás szervezeti rendszerének korszerűsítése és a turizmus fejlesztését szolgáló intézkedések végrehajtása volt. A fenti célok megvalósításához a támogatást a turizmus országos irányító szervezetének nyújtott szakmai tanácsadáshoz és a turizmus fejlesztését célzó intézkedések megvalósításához lehetett igénybe venni. Az 1995. évi ország programnak megfelelően 1 millió ECU felhasználásáról készült részletes Stratégiai terv, amelyet az Európai Bizottság csak 1997. januárjában hagyott jóvá. A keretösszeg 19961997. évi sikeres hasznosítása esetén kerülhetett sor a további 3 millió ECU felhasználására. Az első szakasz részprogramjaira 1.000.000 ECU-ből 886.426 ECU-t fizettek ki, illetve 919.053 ECU-t kötöttek le. A pénzügyi teljesítés adatai (szerződések és kifizetések) az 1999. december 31-i állapotot tükrözik. A Phare turizmusfejlesztési program megvalósítása során a tervezettnél hosszabb idejű végrehajtás ellenére a rendelkezésre álló keretösszeg 92%-át felhasználták. A program szakmai értékelése 1999. szeptemberében megkezdődött, az értékelést végző OMAS Konzorcium a végleges jelentést 2000 február 22-én küldte el a Programiroda részére. A jelentés a program megvalósítását "megfelelő"-nek minősítette. 2.1.2.7. A Vendégségben Magyarországon célelőirányzat felhasználása A Kormány az 1012/1995. (II. 10.) számú határozatában fogadta el az 1996. évre tervezett "Vendégségben Magyarországon" rendezvénysorozat koncepciójáról szóló előterjesztést (időközben "96' Magyarország" elnevezésre változott). A központi költségvetés 1.700 M Ft-ot biztosított célelőirányzat formájában a programsorozat megvalósítására, amely 20 M Ft kamatbevétellel nőtt. A Tárcaközi Bizottság jóváhagyta a rendezvénysorozat koncepcióját, tervét, amely alapján pályázatot írtak ki a rendezvénysorozathoz való csatlakozásra. A beérkezett pályázatok közül 397 kapott támogatást. A támogatások aránya a rendezvények összes költségéhez viszonyítva átlagosan 25-30% volt. A résztvevők 19%-a külföldi, 40%-a hazai és 32%-a helybeli vendég volt. A rendezvénysorozatról a Magyar Turizmus Rt. hatásvizsgálatot készített. Becslés szerint 8-10%-os deviza-növekményt eredményezett. A pénzügyi teljesítés 1.711,8 M Ft volt.
2.1.3. A Műszaki Fejlesztési Alapprogram célelőirányzat forrása és felhasználása A nemzetgazdaság fejlesztésében jelentős szerepet tölt be a műszaki fejlesztés. Magyarországon a kutatás-fejlesztésre (K+F) eszközölt ráfordítások aránya a GDP-hez viszonyítva az 1988. évi 2,28%-ról 1998. évre 0,7%-ra csökkent (OECD adat). A kilencvenes években az országos K+F ráfordításoknak kb. 15%-át a Műszaki Fejlesztési Alapprogram célelőirányzat (célelőirányzat), illetve 1996. január 1-je előtt jogelődje a Központi Műszaki Fejlesztési Alap (KMÜFA) fedezte. (A K+F ráfordítások további részét a vállalkozói szektor és a központi költségvetés egyéb fejezetei és címei fedezték pl.: OM, MTA, OTKA.) A célelőirányzat és a KMÜFA forrásainak meghatározó részét jelentette (23.789,3 M Ft) az APEH által a vállalatoktól 1995-ig beszedett műszaki fejlesztési hozzájárulás, 12.497,0 M Ft költségvetési támogatás, illetve a GFC-ből átcsoportosított 1.628,0 M Ft. A járulék-átutalások és a költségvetési támogatás évenként hullámzóan alakult, ami azt jelzi, hogy a támogatások éves összegét, ütemezését nem a valós szükségletek, hanem a központi költségvetés helyzete határozta meg. A mélypont az 1995-ös év volt, amikor a költségvetési támogatás, az előző évinek csupán 13,7%a volt. Ez egybeesett azzal az időszakkal, amikor a privatizációs bevételek igen jelentősek voltak, a privatizációhoz viszont nem kapcsolódott a műszaki fejlesztési koncepció. A bevételi források 20,9%-a a támogatási szerződésekben meghatározott visszafizetési kötelezettségek teljesítéséből befolyt összeg (11.437,0 M Ft) volt, illetve egyéb bevételek címén kimutatott összeg (2.904,1 M Ft) 5,3%, amely nagyrészt tőke jellegű bevételekből, részvény értékesítésből stb. származott. Az 1990-1999. között 59.109,0 M Ft-ot használtak fel. Az 1996-1999. közötti kifizetés 25.365,9 M Ft volt, évenként 3,4-9,8 Mrd Ft-ot pályázatokra fordítottak. Az OMFB feladatairól szóló 143/1994. (XI. 10.) Korm. rendelet értelmében a KMÜFA felhasználásának koncepcionális kérdései - a pályázatok stratégiai tervei, finanszírozási rendje, döntéshozatali mechanizmusai, a szakmai bizottságok összetétele, a pályázatok eredményeinek értékelése - az OMFB Tanácsának jogkörébe tartoznak. A pályázatokat független műszaki és gazdasági szakértők véleményezték, ezt követően bizottságok elé kerültek, ahol a bizottság elkészítette a döntési javaslatot, majd az OMFB ügyvezető elnöke meghozta döntését a pályázatok elfogadásáról, vagy elutasításáról.
A szakértők, a zsűrik vizsgálata ellenére előfordult, hogy a pályázók közül néhány - pl.: kft-k, textilgyár - megalapozatlan piaci információkra épített pályázatok alapján jutottak támogatáshoz. Egy kft. tulajdonosa beoperálható művesét ígért, amely egyszeri operációval megoldja az egy életen keresztül szükséges, művese-kezelést, ehhez az OMFB 9,4 M Ft támogatást folyósított. A szerződés szerint a támogatásból a kft. 3,8 M Ft-ot köteles visszatéríteni. A fejlesztés nem sikerült, amiben külső okok is szerepet játszottak. A felszámolást követően a követelésből mindössze 250 E Ft térült meg. Egy textilgyár 24,5 M Ft, teljes egészében visszatérítendő támogatást vett igénybe az export növelése céljából. A projekt keretében komplex technológiai sor jött létre pamut és pamuttípusú kelmék kikészítésére, érdemi eredményt, exportnövekményt nem tudott elérni, a támogatást nem fizette vissza. A dokumentáció szerint 1993-ban privatizálták, teljesítményeiről azóta információja nincs az OMFBnek. Egy kft. egyszerhasználatos, felületkezelt műanyag laboratóriumi eszközök kifejlesztéséhez kapott 24,6 M Ft támogatást teljes visszatérítési kötelezettség mellett. Az 1993-ban végzett vizsgálatunk alkalmával a cég teljesítményével kapcsolatban több észrevételt tettünk, többek között azt, hogy a beígért értékesítésből semmi sem valósult meg. Ezen a területen azóta sem történt érdemi változás, ugyanis a támogatást nem fizették vissza. A kiadások kb. 50%-át 1995-1998. között a középtávon már eredményt hozó, alkalmazott kutatás-fejlesztési feladatok megoldására és versenyképes (export) termékpályázatokra fordították. A másik, közel 50%-ot - szintén pályázatok alapján infrastruktúra fejlesztésre, regionális fejlesztésre, a műszaki fejlesztés társadalmi feltételeinek javítására használták fel. 2.1.3.1. Alkalmazott K+F pályázatok A KMÜFA összes felhasználásán belül meghatározó (kb. 32%), az alkalmazott K+F pályázatok támogatása, amelyre 17,27 Mrd Ft-ot fordítottak. A pályázatokkal szemben követelmény volt, hogy legyen tudományos és/vagy műszaki gazdasági tartalmú, a pályázó szakmailag legyen alkalmas a vállalt feladat megoldására, a pályázat jelentős tudományos, műszaki és gazdasági eredményt valószínűsítsen, a tervezett ráfordításokkal valósuljon meg, az eredmény a piacon hasznosuljon.
Az alkalmazott K+F pályázat keretében 1996-98. között 1697 db projekt javaslat érkezett 28.500,0 M Ft támogatási igénnyel. Ebből 411 db pályázatot fogadtak el, melyekre 7.100,0 M Ft - visszatérítendő, de kamatmentes - támogatást ítéltek meg. Az egy pályázatra jutó átlagos támogatás összege 17,3 M Ft volt. A projektek megvalósításának átfutási ideje általában 2-3 év. Az 1991-95. között kifizetett támogatások hasznosulásának vizsgálatát megbízás alapján egy kutató intézet végezte kérdőíves módszerrel. Az alkalmazott K+F pályázati rendszer keretében 1991. és 1995. között indított és műszakilag befejezett projektek száma 675 db volt, ezeknek a pályázóknak küldtek ki kérdőívet. A visszaérkezett válaszok 54%-a volt értékelhető. A kérdőívekre adott válaszok szerint az érdekeltek 64,6%-a teljes, 31,8%-a részleges sikerről számolt be. A válaszok szerint a projektek 34,5%-a nemzetközileg is új, 60%-a pedig hazai viszonylatban új K+F eredményt hozott. Ezek a pozitív mutatók arra utalnak, hogy a válaszadók nem a piaci, gazdasági eredményt tekintik a siker kritériumának. A K+F tevékenységet a válaszadóknál szigorúbb mércék alapján ítélte meg az OMFB, amikor megállapítja, hogy "a K+F eredmények indokolatlanul kis hányada jut el a gyakorlati gazdasági hasznot hozó - megvalósításig. Az értékelést követően továbbra sincs reális kép a támogatási rendszer hasznosságáról, eredményességéről. Ennek az is oka, hogy a pályázatok kiírásakor nem mindig határozták meg a támogatás hatékonyságának, eredményességének mérhető kritériumait, egységes adatbázis rendszerét. Az OMFB éves beszámolói a sikeresnek minősített projekteket csak példaszerűen említik, a sikertelenekről pedig nem szólnak. Célszerű lett volna a felszámolt és a felszámolás alatt álló - az innovációs források jelentős hányadát igénybevevő - gazdálkodó szervezetek K+F tevékenységének áttekintése azért, hogy a rendszersemleges műszaki, tudományos ismeretek a várható megsemmisülésből az "életbe" átmenthetők, hasznosíthatók legyenek. Az OMFB 1993-ban létrehozta a Technológiai Értékesítő Szolgálat intézményét, amelynek feladata egyebek mellett a befejezett és lezárt pályázatok K+F eredményeinek összegyűjtése, piaci értékesítésének elősegítése. Az 1994-98. közötti időszakban azonban nem található adat arra, hogy az OMFB segítségével hány "K+F" eredményt sikerült értékesíteni, és ezekből mennyi bevétel származott. 2.1.3.2. Versenyképes (export) termékek létrehozását eredményező műszaki fejlesztési tevékenység támogatásának értékelése Ez a támogatás 1997-től adható a GFC által támogatott hasonló célú beruházásokhoz kapcsolódó műszaki fejlesztési tevékenységhez is. A
két rendszer összehangolásának célja a különböző források koncentráltabb, összehangoltabb és ezzel eredményesebb felhasználása. Erre a támogatási formára 1990-1998. között 2.597,3 M Ft-ot fizettek ki. A támogatás hasznosulását, a felhasználás hatékonyságát 1990-1997. között 3 tagú team értékelte. Ebben az időszakban 275 pályázat érkezett, amelyekből 205 db-ot fogadtak el, ezekre 2.045,5 M Ft visszafizetendő támogatást ítéltek oda. A kérdőíves felmérés alapján 165 támogatottnak küldtek kérdőívet, melyekből 95 érkezett vissza. A válaszadók szerint a projektek - 95,8%-a elérte a kitűzött szakmai, műszaki célokat. A válaszadók 68,9%-a "valamilyen" gazdasági eredményt is fel tud mutatni, ennek összegét azonban nem mutatták ki. Ezek az ún. pozitív mutatók, amelyek alapján a tanulmány szerzői összegzésként megállapították: "Elemzésünkből egyértelműen kiderül, hogy az export volumene az esetek döntő többségében növekedett. A cégek ezáltal növekvő árbevételhez jutnak egyes piacokon, míg az állam oldalán a külkereskedelmi mérleg javulása és a növekvő devizabevételek jelentik az eredményt." Az utólagos értékelést - az alkalmazott K+F pályázatokhoz hasonlóan nehezíti az, hogy a pályázatok kiírásakor nem jelöltek meg konkrét többletteljesítési mutatókat, értékelési kritériumokat. Megjegyezzük, hogy a Gazdaságfejlesztési Pályázatokban - amelyhez ez a támogatási forma is kapcsolódik - a GM meghatározta a támogatott beruházások többlet export teljesítésének adattartalmát, az évenkénti beszámolási kötelezettséget. A források közül nem az OMFB által nyújtott támogatás a meghatározó, ezért az értékelést célszerűbb lett volna az összes támogatás, az export árbevétel (devizahozam) alakulása alapján elvégezni. 2.1.3.3. Infrastruktúra-, regionális és műszaki fejlesztést elősegítő pályázatok A csúcstechnológiákhoz kapcsolódó alkalmazott K+F tevékenységet szolgáló beruházások támogatásához a pályázatokat a csúcstechnológiákról szóló 2361/1997. (XI. 12.) Korm. határozat alapján hirdették meg. Célja az, hogy az országban az ún. csúcstechnológiákat létrehozó kutatóbázisok jöjjenek létre. Ehhez vissza nem térítendő támogatás és kamatmentes hitel nyerhető el. A GFC-ből, MPA forrásból táplálkozó pályázati rendszer 1998-ban indult, 3 pályázatot fogadtak el, ezekre 800 M Ft támogatást biztosítottak, és 151,4 M Ft-ot fizettek ki. Ez a támogatási forma hazai kutatóbázisok létrehozását segíti, befejezésre még nem került sor, eredményességét csak később lehet megítélni. A K+F infrastruktúra fejlesztését szolgáló pályázat célja a K+F infrastruktúra, ezen belül a felsőoktatási és kutatási intézményhálózat korszerűsítése, új műszerekkel és információs
rendszerekkel való ellátása, a kutatók nemzetközi fórumokon történő részvételeinek elősegítése. A kiadások között a második legnagyobb összegű támogatási forma, amire 1991-1998. között 9.832,0 M Ft-ot fizettek ki a pályázatok támogatására, a kifizetés az 1992-1994. években volt a nagyobb arányú. 1994-ben pl. eszközbeszerzésre az összes felhasználás 57%-át, működési költségre közel 23%-át fordították. Műszerbeszerzések támogatására meghirdetett pályázat a K+F infrastruktúra korszerűsítését, felzárkóztatását szolgálta. 1997-ben 350 pályázatra 2.006,0 M Ft vissza nem térítendő támogatást ítéltek oda, kizárólag kutatási, műszaki fejlesztési tevékenységhez szükséges műszerek, eszközök, berendezések beszerzéséhez. A támogatások 47%-át a felsőoktatás, 25%-át az MTA intézetek, 15%-át a vállalkozások, 3%-át az alapítványok, 10%-át az egyéb költségvetési kutatóhelyek kapták. A műszaki fejlesztést elősegítő és az "Információs és Technológiai Alkalmazások" támogatására 1995-1998. között 1.434,2 M Ft kifizetés történt, sokrétű tevékenység finanszírozásra: Nemzeti Információs és Infrastruktúra Fejlesztési Programra, az űrkutatásra, az OMIKK támogatására stb. Az Információs és Kommunikációs Technológiai Alkalmazások című pályázatot 1997-ben hirdették meg, melyre a vizsgált időszakban 890,8 M Ft-ot fizettek ki. Célja az informatikai termékek és szolgáltatások fejlesztése. A 111 db elfogadott pályázatra a teljes költség 50%-áig, maximum 40 M Ft támogatást adtak, 40%-os visszafizetési kötelezettség mellett. Az OMFB újszerűen a konzorcionális (több résztvevős) pályázatokat ösztönzi. A pályázatban meghatározott fejlesztések befejezésére még nem került sor. 2.1.3.4. A visszafizetési kötelezettségek teljesítése Az OMFB a támogatásokat részben teljes körű, részben csökkentett visszafizetési kötelezettséggel nyújtja a pályázóknak. A feltételeket szerződésekben rögzítik. Az ellenőrzött évek alatt a szerződések alapján visszafizetett összeg 11,4 Mrd Ft-ot, éves átlagban 1,3 Mrd Ft bevételt jelentett. (A visszafizetett összeg 21%-a a teljes felhasználásnak.) Kétes követelések összege 1996. december 31-én 3.429,2 M Ft, 1999. december 31-én 3.126,0 M Ft volt. A kétes követelések felszámolás alatt álló szervezetekkel szemben álltak fenn, de végelszámolási és csődeljárás alá vont cég is található az adósok között. (A kétes adósok 1998. december 31-i listája 523 projektet (szerződést) takar.) A követelések behajtására tett intézkedések ellenére az OMFB a kintlevőségeihez csak részben jutott hozzá, a kétes követelések állománya 1999. december 31-én 3.126,0 M Ft volt.
Az egyik kft. a környezetvédelmi követelményeknek eleget tevő, komplex robotizált festőrendszer, legkorszerűbb eljárások alkalmazásával történő létrehozására vállalkozott. A projekthez az OMFB 15,0 M Ft támogatást adott 100%-os visszafizetési kötelezettség mellett. A berendezést az OMFB képviselői bemutató keretében megtekintették, ezt megelőzően azonban a támogatást átadták egy másik kft-nek, a jogosultság mindkét kft-t egyformán megilleti. Időközben mindkét kft. ellen felszámolási eljárás indult. Az OMFB a 15 M Ft kihelyezett támogatásból 0,7 M Ftot kapott vissza. Az a kft. amelyik támogatást eredetileg megkapta a szerződéskötést megelőző évben (1991.) 110 M Ft, az ezt megelőző évben (1990.) pedig 560 M Ft nyereséget produkált 100-150 fő foglalkoztatottal. Ezért indokolatlan, hogy a támogatást egy másik szervezetnek adták át, jóllehet az átadó cég is 5 M Ft-tal adósa maradt a KMÜFA-nak a szóban forgó szerződést megelőzően kötött két szerződésben (G-6/10107, G-6/10133) vállaltakat sem teljesítette. Ez utóbbi követelést (5 M Ft) egy pénzügyi cég 1000 Ft-ért vásárolta meg. Egy kötöttáruval foglalkozó kft. a gyártástechnológia fejlesztése, a műszaki színvonal emelése, minőségbiztosítási rendszer bevezetésével export növelését tervezte, ehhez két szerződés alapján 35 M Ft támogatást kapott 100%-os visszafizetési kötelezettség mellett. A vállalást (270 M Ft árbevétel) 1993. és 1997. között kellett volna teljesíteni. Az OMFB feljegyzésből kiderül, hogy a cégnél már 1995-ben komoly gondok keletkeztek. Saját géppark hiányában, lízingelt gépekkel dolgoztak, de nem fizették a lízingdíjat, ezért a külföldi tulajdonos a gépeket visszavitte. A projektekhez rendszeresített értékelőlap szerint az OMFB munkatársai 1996. július hóban ellenőrzést tartottak a vállalkozásnál. A megállapítások között nem szerepel a fenti feljegyzésben korábban leírt probléma, nem szólnak a teljesítési időszak utolsó előtti éveiben az árbevétel tényleges alakulásáról sem. A felvett támogatást a cég nem törlesztette, ellene felszámolási eljárás indult, a 35 M Ft megtérülésére kevés az esély. A kétes követelésekhez való hozzájutás érdekében az OMFB megkísérelte a követelések értékesítését is. Ennek keretében engedményezőként 383,6 M Ft névértékű követelését egy pénzügyi rt-re, mint engedményesre ruházta át, a követelésekhez kapcsolódó jogokkal együtt, 12,6 M Ft ellenérték fejében. Az átlagos megtérülési arány mindössze 3,3% volt. Az engedményezési akció összesen 67 cég 163 szerződését, projektjét érintette.
A teljes követelésállományból (383,6 M Ft) 4 cég összesen 80,6 M Ft tartozása 12,5 M Ft-ért kelt el, míg 63 cég 303,0 M Ft tartozásáért az OMFB cégenként jelképes 1000 Ft-ot, összesen 63 E Ft-ot kapott. Több esetben előfordult, hogy 20-30 M Ft-os követelésért 1000 Ft-ot fizetett a vevő. 2.1.3.5. Gazdasági, illetve kockázati tőketársaságokban való részvétel Az átlagosnál jóval nagyobb kockázattal járó műszaki fejlesztés gyorsításának szükségességét az OMFB még a rendszerváltást megelőzően felismerte. Ezt különböző társaságokban, köztük ún. kockázati tőketársaságokban való részvétellel anyagilag is támogatta. Ezt a célt szolgálta többek között az INNOFINANCE Általános Pénzintézet Rt-ben eszközölt 150 M Ft befektetés, (amit később 90 M Ft-ért értékesítettek), valamint az a 125 M Ft, amelyet az OMFB projektek támogatására szánt. A pénzintézet az összeget cégekhez (16) helyezte ki. A bank időközben tönkrement, felszámolási eljárás indult ellene. Eszközeinek valós értékét 100 M Ft-ban állapították meg, amivel szemben 1,3 Mrd Ft adósság állt. Az OMFB jogos követelését 105,0 M Ft-ban határozták meg, melyből mindössze 3,8 M Ft térült meg. Az OMFB kezelésében lévő (KMÜFA) pénzeszközökből vásárolt üzletrészek, részesedések értéke 1999. november 30-án 12 társaságnál 694,2 M Ft volt. Közülük mindössze egy - a Salgótarjáni Üveggyapot Rt. - fizetett osztalékot az 1998-as üzleti évet követően, amely a 31 M Ft-os befektetésre 10,1 M Ft osztalékot utalt át. A befektetések igen szerény eredményt hoztak. A befektetéseket a névérték alatt adták el, a kockázati tőkebefektetések pedig sikertelenek voltak. A célelőirányzatot kezelő OMFBH jogutódja - a 226/1999. (XII. 30.) Korm. rendelet alapján - 2000. január 1-jével az Oktatási Minisztérium lett.
2.1.4. A Piaci intervenciós célelőirányzat felhasználása 2.1.4.1. A célelőirányzat feladatainak és forrásainak összhangja A Piaci intervenciós célelőirányzat (PIC) felhasználásának célja, hogy biztosítsa a váratlan szükséghelyzetek által előidézett országos, vagy helyi piaci zavarok esetén a szükséges állami beavatkozás lehetőségét. A célelőirányzat jogelődje a Piaci Intervenciós Alap. A PIC felhasználása és kezelése megfelelően szabályozott. A működés jogszabályi hátterét az Egyes elkülönített állami pénzalapokról szóló 1992. évi LXXXIII. törvénnyel teremtették meg. A támogatási jogcímek a piaci zavarok megszüntetésére, megelőzésére a
tisztességes piaci magatartás elősegítésére vonatkoztak. Piaci zavarnak minősül: az alapellátás körébe tartozó termékek piacán a tényleges hiány kialakulása, vagy annak veszélye. A PIC létrehozásakor az alap eredeti támogatási céljai mellett a piaci zavarok elhárítását célzó további három jogcím került megfogalmazásra a PIC felhasználásának és kezelésének részletes szabályozásáról szóló 15/1996. (III. 13.) IKM rendeletben. A PIC kezelője a GM Belpiaci és Fogyasztóvédelmi Főosztály. A célelőirányzat forrásait a visszterhes támogatások visszatérüléséből származó bevétel, kezelési díj, kamat és késedelmi kamat képezi. 19961999. között 3.196,0 M Ft bevétellel rendelkeztek. A PIC forrásai költségvetési támogatás hiányában évről évre veszítettek értékükből, 1996-ról 1999-re 8%-kal nominálisan is csökkentek (1.405,4 M Ft-ról 1.298,3 M Ft-ra). A célelőirányzat forrásait 182,1 M Ft-tal csökkentették a vissza nem térítendő támogatások összege, a pénzmaradvány elvonás, más előirányzatokhoz (pl. GFC) való átcsoportosítás, a működésre fordított kiadások. A hiány mérséklésére a visszterhes támogatási forma alkalmazására törekedtek. A források csökkenése miatt a célelőirányzat nagyobb országos piaci zavar elhárításának finanszírozására - állami támogatás nélkül - nem alkalmas. Nagyobb piaci zavar elhárítására 1994-ben a hamisított fűszerpaprika forgalombahozatalát követően került sor. A kártalanításra a jogelőd Piaci Intervenciós Alap forráshiány miatt csak részben nyújhatott fedezetet, a többi kiadás az érintett költségvetési szerveket terhelte (ÁNTSZ, Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség stb.). A kártalanításra összesen 111,5 M Ft végleges támogatás került kifizetésre, utolsó kifizetés 1997-ben volt. 2.1.4.2. A támogatások felhasználása A célelőirányzatból 1996-1999. között 2.580,1 M Ft-ot használtak fel (1996-ban 611,4 M Ft-ot, 1999-ben 198,1 M Ft-ot). Működésének időbeli korlátja, hogy csak az előző évben adott visszterhes támogatás visszatérülésekor nyílik lehetőség jelentős piaci beavatkozásra. Azonnali beavatkozásra csak az adott időpontban rendelkezésre álló előirányzat használható fel. A célelőirányzatból 1996-1999. között visszatérítendő támogatásokra 2.398,0 M Ft-ot, vissza nem térítendő támogatásra 30,6 M Ft-ot, működési költségre 6,3 M Ft-ot fordítottak. A célelőirányzat forrásaiból támogatást - nagyobb horderejű piaci zavar kivételével - pályázat útján lehet elnyerni. A kialakított pályázati rendszer alkalmas a támogatási célok megvalósítására. A támogatásokat pályázati bizottságok (1998-tól szakmai bizottság) értékelték, illetve javaslatot tettek a támogatás mértékére.
A pályázatok kiírását piacfeltárás, elemző munka előzte meg. 1996-tól 41 db pályázat 2.428,6 M Ft támogatást kapott, amit szén-, zsírintervencióra, illetve fogyasztóvédelmi célokra fordítottak. A piacgazdaság térhódításával a központi beavatkozás szükségessége folyamatosan csökkent, napjainkban lényegében már csak a szén téli tárolásának támogatását kell fenntartani. (A zsír termeltetésének/tárolásának intervenciós támogatása 1997-től megszűnt.) A széntámogatás fenntartását indokolta, hogy az energiahordozók készletezéséről szóló 1994. évi XLVIII. törvény a széntermékek esetében a forgalmazókra nem terhel ellátási felelősséget. Ezért kb. 4-5 napi forgalomnak megfelelő mennyiségű szén tárolást központi forrásból kell finanszírozni. Szénintervencióra 1996-1999. évek között 38 pályázónak 2.398,0 M Ft visszatérítendő kamatmentes támogatást biztosítottak. A támogatások felhasználásának szakmai ellenőrzését 1998-tól az Energetikai Főosztály végzi. A GM Ellenőrzési Főosztálya is ellenőrizte az intervenciós beavatkozásokat. Az 1995. évi széntároltatásra adott támogatásokat kisebb hiányosságok kivételével - jogszerűnek találta. Hiányolták a folyósított kölcsönök felhasználásának rendszeres és következetes ellenőrzését. Ennek eredményeként a Belpiaci Főosztály megszigorította az ellenőrzést. Az 1996. évben az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesülettel (OFE) kötött megállapodás alapján a Német Szövetségi Köztársaság Gazdasági Minisztériumától 130 ezer DM támogatás magyar önrészét a PIC-ből biztosították. A támogatás lehetőségét a 15/1996. (III. 13.) IKM rendelettel teremtették meg, kiegészítve ezzel az 1992ben megfogalmazott támogatási célokat. Az OFE információs rendszerének kifejlesztésére szolgáló projekt fedezetét szolgálja a támogatás. Elnyerésének feltétele volt, hogy az IKM biztosítsa az OFE bérköltségeit a projekt felállításának idejére, valamint fedezze a rendszer korszerűsítésének, karbantartásának bérjellegű költségeit is. Ez utóbbi feltétel hosszútávú támogatást feltételez, mely a PIC szabályozása szerint nem lehetséges, ezért az OFE által benyújtott pályázat pályázati kiírás és az elbíráló bizottság javaslata nélkül a közigazgatási államtitkár döntése szerint egyszeri, 13,7 M Ft vissza nem térítendő támogatást kapott. Ugyancsak a fogyasztóvédelmi társadalmi szervezetek működési támogatását jelentette 1998-ban - a PM javaslatára a PIC 1997. évi maradványából - 27 M Ft-ot átcsoportosítottak a Fogyasztóvédelmi
Társadalmi Szervezetek Támogatása célelőirányzat javára. Ez költségvetési támogatást pótló intézkedés volt. A célelőirányzatból nyújtható támogatott célokat - a 15/1996. (III. 13.) IKM rendelet módosításával - a piaci megfigyelési információs rendszer finanszírozásával bővítették. A rendszer finanszírozására a PIC-ből 1999-ben 30 M Ft-ot a GFC javára csoportosítottak át. A célelőirányzat elsőrendű céljai közé tartozik a rendkívüli helyzetek kezelése. Ilyen sajátos helyzet volt 1999-ben a teljes napfogyatkozás, melynek egészségkárosító hatásairól a lakosság időben értesülhetett, ezt a célelőirányzat utólagos finanszírozással 6 M Ft-tal támogatta. A célelőirányzat 1999. december 31-én nyilvántartott kintlevősége 210,3 M Ft volt, ami 1993. előtt keletkezett. Valamennyi adósukkal szemben a jogi keretek között eljártak. A 439,5 M Ft-os bankgarancia nélküli 1996. évi nyitó követelésekből 27,1 M Ft leírásra került. Egy adóssal csődeljárásban megkötött egyezség révén további 1,5 M Ft-tal, 1997-ben 103 M Ft-tal, 1998-ban 23,3 M Ft-tal, 1999-ben 74 M Ft-tal csökkent a követelésállomány. A PIC, mint önálló célelőirányzat a miniszter döntése értelmében a 2000. évtől megszűnt, a forrását, illetve működését a GFC vette át, ezért indokolt az új feladattal bővült GFC szabályozásának módosítása. A megszűnt PIC támogatási céljai a GFC támogatás rendszerébe teljes körűen nem illeszkednek, mivel a GFC-ből nyújtható támogatások fejlesztési célúak, a piaci zavarok elhárítása pedig készletfinanszírozást jelent.
2.1.5. Aktív foglalkoztatáspolitikai célelőirányzat Az 1998. évi LXXXVI. törvény módosításával a gazdasági miniszter Munkaerőpiac Alap (MPA) Foglalkoztatási alaprésszel kapcsolatos feladatai a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló többször módosított 1991. évi IV. törvénybe (Flt) épültek be. Ezzel megteremtették a szervezeti feltételét a gazdaságpolitika és a foglalkoztatáspolitika jobb összhangjának. A Gazdasági Minisztérium feladat és hatáskörébe került a foglalkoztatáspolitika alakításával kapcsolatos stratégiai irányítás, a bérpolitika, a szociális partnerekkel való érdekegyeztetés szervezése, valamint a munkahelyteremtés koordinálása, illetve egyes munkahely-teremtési, munkahely-megőrzési programok szervezése. Az 1999. évi foglalkoztatáspolitikai irányelvekről szóló 1166/1998. (XII. 30.) Korm. határozat szerint a foglalkoztatáspolitikának a gazdaságpolitika fő céljaival összhangban a versenyképesség javítását, a világgazdasági változásokhoz való alkalmazkodásunkat, integrálódásunkat, a gazdaság növekedését, a
foglalkoztatottak számának bővülését, a regionális különbségek mérséklését, valamint a családok helyzetének javítását kell segítenie. A tartós foglalkoztatást biztosító, korszerű munkahelyek létrehozásának egyik eszköze az aktív foglalkoztatáspolitikai célelőirányzat (AFC), ami megfelelően szabályozott. Kezeléséről a gazdasági miniszter 21/1999. (IV. 28.) GM rendelete, továbbá a 3/1999. (IKK 10.) GM miniszteri utasítás rendelkezik. A GM fejezet költségvetésében 1999. évre 1,5 Mrd Ft állt rendelkezésre aktív foglalkoztatási célok támogatására. Ennek közel felét - 701 M Ft-ot korszerű munkahelyteremtésre és munkahelymegőrzésre tervezték. További célok között szerepelt K+F munkahelyteremtésre 180 M Ft, tételes egészségügyi hozzájárulás megfizetéséhez nyújtandó támogatásra 300 M Ft stb. A pénzügyi teljesítés összege 700 M Ft volt, a fennmaradó előirányzat terhére kötelezettséget vállaltak. 2.1.5.1. A célelőirányzat felhasználása A munkahelyteremtő támogatási rendszer a GFC-ből nyújtott gazdaságfejlesztési támogatások kiegészítéseként pótlólagos forrást jelent abban az esetben, ha legalább 3 éves továbbfoglalkoztatási kötelezettséget is vállal a pályázó (az előnyben részesítés egyik szempontja a munkanélküliek foglalkoztatása). Az AFC kezelésének és felhasználásának részletes szabályairól szóló 21/1999. (IV. 28.) GM rendelet kiemelt célokhoz, feltételekhez nem kötötte az új munkahelyek létrehozásához és megőrzéséhez igényelhető kiegészítő, vissza nem térítendő támogatásokat. Rögzítette a pályázati támogatás rendjének alapelveit, de a vissza nem térítendő támogatások körét, vagy arányát nem határozta meg, nem dolgozta ki a visszatérítendő támogatások visszafizetési feltételeit. A pályázati útmutatóban szereplő feltételek, a kért tájékoztató adatok megfelelően segítették a döntéshozókat. A pályázatok elbírálása több szinten, fórumon történt (pl. szakértők, szakmai bizottság, MAT). A pályázatot az ország három leghátrányosabb helyzetű megyéjében, illetve a szénbányászati szerkezet-átalakítással érintett területeken megvalósuló munkahelyteremtő fejlesztések támogatására hirdették meg. Erre a célra az AFC-ből 1999-ben 624, 6 M Ft összegű támogatással egészítették ki a GFC-ből 22 pályázó részére megítélt 2.146,6 M Ft támogatás összegét. A miniszter 1999-ben az AFC-ből visszafizetési kötelezettséggel 16 pályázó esetében 445,3 M Ft támogatásról döntött, mely az odaítélt támogatások 71 %-át jelenti. Vissza nem térítendő támogatást 6 pályázó 179,3 M Ft összegben kapott.
A miniszter a döntéseinél 22 közül 9 esetben nem vette figyelembe a szakértői javaslatot, illetve a MAT véleményét. A szakértői javaslat összegénél (613,1 M Ft) 2 %-kal magasabb, míg a MAT (379,4 M Ft) támogatásokról kialakított véleményénél 65 %-kal magasabb összegű támogatást ítélt meg. (Ennek oka elsősorban az, hogy a MAT oldalai kormányzati, munkavállalói és munkáltatói - nem tudtak egyeztetett véleményre jutni az adott pályázattal kapcsolatban.) Az 1999-ben 22 db nyertes pályázatban a fejlesztés előtti 3607 fő foglalkoztatásán túl 2354 fő foglalkoztatását vállalták a pályázók, ehhez 777,4 M Ft támogatást igényeltek. A miniszteri döntés értelmében 624,6 M Ft támogatást kaptak, ezzel 20 Mrd Ft összegű beruházáshoz, fejlesztéshez járultak hozzá, mintegy 6000 fő (5961) legalább 3 évig tartó továbbfoglalkoztatásához. Az egy fő foglalkoztatására jutó támogatás összege átlagban 256 E Ft. A támogatások odaítélését követően, 1999. év végéig nem kötöttek szerződést, így az AFC-n belül az új munkahelyteremtésekkel kapcsolatban megfogalmazott, meghatározó célkitűzés: a foglalkoztatottak számának növelése 1999. évben nem, csak a fejlesztés megvalósulását követően teljesülhet. A Flt. 58. § (5) bekezdés c) pontjában a Munkaerőpiac Alapból meghatározott munkaadók a gazdasági miniszter rendeletében meghatározott feltételek szerint - foglalkoztatáspolitikai érdekből támogatásban részesülnek, az általuk foglalkoztatott munkavállalók után kifizetésre kerülő egészségügyi hozzájárulás megtérítéséhez. A támogatás feltételeit és részletes szabályait a gazdasági, valamint a szociális és családügyi miniszter 30/1999. (VI. 9.) GM- SzCsM együttes rendelete állapította meg. Az egészségügyi hozzájárulás kompenzálásának 1999. évi pénzügyi kerete (előző évi áthúzódó elkötelezettséggel együtt) 700 M Ft volt, ebből a GM előirányzata 300 M Ft (az AFC 20%-a), SzCsM által kezelt előirányzat 400 M Ft. A két minisztérium az eredeti előirányzat 51%-át használta fel, ami a nem megalapozott előirányzat tervezésére utal. Nem volt célszerű döntés, hogy a 300 M Ft-ot a GM fejezet előirányzatai között szerepeltették, ugyanis a felhasználással kapcsolatos teendőket az SzCsM a munkaügyi központokon keresztül látta el 1999-ben. (Az előirányzat tervezése és felhasználása 2000. évben visszakerült az SzCsM-hez.) Az AFC pályázatai kezelésére, a pénzügyi és könyvvezetési feladatok ellátására a minisztérium vállalkozói szerződést kötött, külső szakértőket foglalkoztatott. Ezekre a feladatokra az AFC-ből 15 M Ftot fordított. A csúcstechnológiához kapcsolódó, alkalmazott kutatási-fejlesztési tevékenységet szolgáló beruházások társfinanszírozására - az 1999.
évi 180 M Ft előirányzat terhére előző évi elkötelezettség alapján - 72 M Ft-ot fordítottak. Értékelhető pályázat 1999-ben nem érkezett, ennek hiányában szerződést nem kötöttek. A célelőirányzatból az Ózdi Ipari Parkhoz kapcsolódó támogatás - a foglalkoztatás elősegítéséhez - közvetlenül 151 fő foglalkoztatásának személyi költségeihez (84 M Ft) és a társaság teljes működését szolgáló 520 fő dologi költségeihez (75 M Ft) nyújt fedezetet.
2.1.6. Magyar találmányok külföldi bejelentésének célelőirányzata A célelőirányzat célja elősegíteni a magyar találmányok - ideértve a növény- és állatfajták - külföldi bejelentését, a magyar termékexport bővítését, illetve a külföldön értékesített magyar áruk utánzásának megakadályozását. Kezelője a Technológiapolitikai Főosztály. A célelőirányzat 1997-től működik, felhasználásának és kezelésének részletes szabályait a célelőirányzat eljárási rendjéről szóló 6/1997. (III. 7.) IKIM rendelet, illetve módosításai tartalmazzák. Bevételi forrása költségvetési támogatás és a célelőirányzat terhére nyújtott támogatások visszafizetései. 1997-1999. között 524,8 M Ft forrással rendelkezett, ebből meghatározó volt a költségvetési támogatás (350 M Ft). A célelőirányzatból támogatást pályázattal lehet elnyerni. A pályázatok elfogadásáról, illetve elutasításáról, a támogatás mértékéről a Bíráló Bizottság állásfoglalásait figyelembe véve a miniszter dönt. A célelőirányzatból 1997-1999. között 254,3 M Ft-ot fizettek ki pályázatra (Működési kiadás 29,1 M Ft volt). A kifizetés évről-évre emelkedett (45,5 - 61,8 - 112,9 M Ft).
2.2. A programfinanszírozás körébe vont előirányzatok A programfinanszírozás körébe vont előirányzatok kezeléséről szóló 208/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet hatálybalépése óta a fejezet az érintett feladatokat a fejezeti kezelésű előirányzatokra vonatkozó szabályok figyelembevételével finanszírozta. 1997-ben 6 kiemelt előirányzatú (ebből 2 egyszerűsített), 1998-tól 3, 1999-től további 3 feladat tartozik a programfinanszírozás körébe. A feladatok évente ismétlődő, hosszútávú kezelést jelentenek, határozott időre szóló programként csak a 2 világkiállítás finanszírozása szerepelt. A programfinanszírozás körében 1997-ben az eredeti előirányzat 479,4 M Ft, a teljesítés 301,8 M Ft volt, 1998-ban 3.307,6 M Ft előirányzatából 1.490,4 M Ft, 1999-ben 10.689,7 M Ft eredeti előirányzatból 4.855,4 M Ft-ot használtak fel.
2.2.1. A programfinanszírozás körébe vont kiemelt előirányzatok felhasználása A programok pénzügyi konstrukciója, a végrehajtás eljárási szabályai, a programismertetők és a részprogram okmányok a
programfinanszírozás rendjét meghatározó kormányrendeletek (208/1996. (XII. 23.); 262/1997. (XII. 21.); 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendeletek) előírásainak - az ITD-H Kereskedelmi Szolgálat kivételével - megfeleltek. A finanszírozási szerződések eszerint készültek el. A programismertetők az előirányzat felhasználásának konkrét célját, a megvalósuló termékek, szolgáltatások jellemzőit, a részprogramok várható számát és megoszlását, a részprogram okmányok az előirányzat terhére történő kifizetések feltételeit, az ehhez szükséges dokumentumokat és a kifizetések várható ütemezését teljes körűen tartalmazták. A kiemelt programfinanszírozási körbe tartozó feladatok finanszírozásai: A szabványosítási és akkreditálási nemzetközi feladatokat szolgáló program célja a nemzetközi jogharmonizáció keretében a nemzetközi szervezetekben a szabványosítási akkreditálási kapcsolatok erősítése a hazai testületeken keresztül. A feladat finanszírozására 1997-1999-ben a rendelkezésre álló 392,8 M Ft-ból 363 M Ft-ot használtak fel, elsősorban a magyar testületek nemzetközi kapcsolatainak finanszírozására pl. szervezetekben való részvételre 6,6 M Ft-ot, tagdíjakra 25,8 M Ft-ot, együttműködési részvételre 68,2 M Ft-ot, a nemzetközi adatbázisok, kiadványok beszerzésére 6,5 M Ft-ot fordítottak. A támogatás folyósítása - a tagdíjak kivételével - teljesítmény arányosan történt. Hadiipari kapacitás fenntartása az ország honvédelméhez szükséges eszközöket előállító üzemek termelőképességének fenntartását segítő támogatást, amit nem kell visszafizetni - a honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény, valamint annak végrehajtására kiadott 178/1993. (XII. 27.) Korm. rendelet szerint - a minisztérium költségvetésében kell megtervezni. A hadiipari kapacitásokat kormányhatározat rögzíti, a célelőirányzat felhasználása nem tartozik a Kbt. hatálya alá, a szerződések megkötése a miniszter hatásköre. A védelmi célú kiadások célelőirányzata 1997. és 1998-ban évente 177 M Ft, a felhasználás 1997. évben 147 M Ft, 1998. évben 177 M Ft volt. A célelőirányzat felhasználását a minisztérium Ellenőrzési Főosztálya rendszeresen, 1999. évben a KEHI is ellenőrizte. Az ellenőrzések a felhasználást, a pénzügyi lebonyolítást és a számviteli nyilvántartást szabályszerűnek találták. A "Lisszaboni Expo 98" szak-világkiállításon való részvételéről a Kormány 2110/1996. (V. 16.) számú határozatában döntött. A részvétel célja az EU érettségünket demonstráló image bemutatása, valamint az ország idegenforgalmi, kulturális és gasztronómiai érdekességei iránti figyelem felkeltése.
Az előkészítési és lebonyolítási feladatokat az IKIM látta el. A miniszter a szervezési és a felügyeleti feladatokra miniszteri biztost nevezett ki, az előkészítési munkákba 6 minisztérium szakértőit vonta be. A feladat teljesítésére a Gazdaságfejlesztési célelőirányzatból 166 M Ft-ot különítettek el. A világkiállításon való részvételre 1997-1999. években 163,8 M Ft-ot fordítottak. A pénzeszközök felhasználását az Ellenőrzési Főosztály ellenőrizte, pénzügyi szabálytalanságot nem talált. "Hannover 2000." világkiállításon való részvétel a magyar államiság 1000 éves évfordulója, illetve a magyarságnak az emberiség tudományos és kulturális fejlődésében betöltött nemzetközi szerepének bemutatását segíti. A részvétel előkészítését, lebonyolítását miniszteri biztos és az e célra létrehozott tárcaközi bizottság végzete. A kiállítás fővállalkozója közbeszerzési pályázat keretében kiválasztott - a Hungexpo Rt. által létrehozott - EXPO 2000 Kft. volt. A világkiállításon való részvétel tervezett költsége 1.945 M Ft volt. A kifizetések - a megismételt tendereztetés és a kiállítási terület késedelmes rendelkezésre bocsátása miatt - elmaradtak a tervezettől. 1997. évben 73,0 M Ft állt rendelkezésre, melyből 58,3 millió Ft-ot használtak fel, 1998. évben a keret 432,3 M Ft, a kifizetés 141,2 M Ft volt, az 1999. évre előirányzott 552,3 M Ft-ból 312 M Ft-ot használtak fel. 2.2.1.1. Külföldi segélyből megvalósuló programok A Magyar Kormány és az Európai Közösség megállapodásokat kötött a Magyarország EU csatlakozásának elősegítésére, a külföldi befektetések ösztönzésére, a kereskedelemfejlesztésére. A finanszírozás 1991-től PHARE programok keretében történt. A felhasználások célját, az eljárás rendjét, a finanszírozást, az elszámolás és a nyilvántartás szabályait az EU illetékes szakbizottságai határozták meg, így a részprogramok kereteinek felhasználásáról, a teljesítésről a támogatásban részesülők az EU szakbizottságoknak számoltak be. A programoknál a támogatási keret felhasználása elmarad a tervezettől. Ebben közrejátszik, hogy az EU döntéshozatali rendszerének hosszú és nehezen meghatározható időigénye van. A programok 1998. évtől a programfinanszírozási körbe vont előirányzatok közé kerültek. Az ITD-H Kht. feladatainak ellátásához 1998-tól PHARE program keretében támogatásban részesült. A támogatás célja a kiemelt szektorok kis- és középvállalkozásai számára export marketing programok megvalósítása, külföldi befektetők magyarországi befektetéseinek elősegítése. Az ITD-H 1998-tól két programot - ezen belül három részprogramcsoportot: befektetésösztöntönzés, kereskedelemfejlesztés, intézményfejlesztés - kezel, 682,5 M Ft összegben, a felhasználás határideje 2000. december 31. A rendelkezésre álló keretből 1998. évben a program ismertető elkészítése
és jóváhagyása után 118 M Ft-ot, 1999. évben 266,2 M Ft-t használtak fel. Az ÁPV Rt. kezelésében lévő PHARE segély célja a privatizáció elősegítése és a gazdasági szerkezet átalakításának támogatása. Ezen belül a privatizálásra kerülő, vagy állami tulajdonban maradó vállalatok könyvvizsgáló által történt átvilágítása, környezetvédelmi helyzetfelmérések és értékelések elkészítése, jogi-, marketing tanácsadás, vagyonértékelés stb. szerepel. A programok megtervezése, jóváhagyása, lebonyolítása, zárása az EU delegációjának egyetértésével történik. 1998-99-ben 8.426,5 M Ft előirányzat állt rendelkezésre. Az 1998-ban három szerződés volt, amire 480 M Ft-ot (12%), 1999-ben 574,2 M Ft-ot (13%) használtak fel. Az ÁPV Rt. nem tartozik a GMhez, így a fejezetben szereplő előirányzat technikai jellegű. Biomassza energetikai célú felhasználását elősegítő program célja az energetikai célú biomassza (növénytermesztési és erdőgazdasági melléktermék és hulladék) felmérése, tanulmányozása néhány közepes méretű magyarországi város energia ellátásának figyelembe vételével. A Japán segélyegyezmény alapján 1997-1999. között 520.000 USD állt rendelkezésére. A segély keretből 1997. évben programfinanszírozási körön kívül 166.946 USD-t használtak fel. A program befejezésekor 1999-ben 9.098 USD maradvány keletkezett. A forrásokból tanulmányok készültek, melyek - a biomassza bázisú városi távfűtőművek beruházásai megtérülésének, gazdaságos üzemeltetésének, a biomassza hasznosításának kormányzati eldöntéséhez háttéranyagként szolgálnak. Az EU SAVE Program (Célirányos Intézkedések az Erőteljes Energia hatékonyságért) II. üteme az EU XVII-es Energia Főigazgatóságának irányításával és szervezésével működik. A pénzügyi keret felhasználása az EU XVII-es Energia Főigazgatósága által kidolgozott "Közép és Kelet - Európai Országok részvétele az Energia Főigazgatóság SAVE II. Programban" előírás alapján történik. A programhoz való magyar csatlakozási szándék nem teljesült, így kifizetésre sem került sor. PHARE SME program célja a gazdasági szerkezetváltás után létrejövő KKV szektor megerősítése, a vállalkozói kultúra fejlesztése. A programhoz az EU elvárásoknak megfelelően 1996. óta a központi költségvetés társfinanszírozóként támogatást nyújt. Erre a célra a GFC 1996-1997-ben 2.769,0 M Ft-ot fizetett ki. Az 1996. évi finanszírozás előre meghatározott ütemezésének megfelelően, utólagos elszámolással történt, költségvetési forrásból származó pénzmaradvány nem keletkezett. A szerződésekben előírt GFC és PHARE források egyezőségére vonatkozó előírás 1996-ban teljesült (a GFC-ből 1 Mrd Ft-tal egészítették ki). 1997-ben a GFC-ből a szerződés szerinti összeget (1.769 M Ft) kifizették. A PHARE Bizottság munkaprogramjának tervezése, jóváhagyása, a szerződések megkötésének késedelme miatt a PHARE hozzájárulás nem teljes
mértékben valósult meg, ezért a miniszter jóváhagyásával a két forrás egyezőségének biztosítására vonatkozó határidő 2000. december 31-re módosult. 1998. évre a PHARE SME részprogramra biztosított költségvetési forrást a 262/1997. (XII. 21.) Korm. rendelet a programfinanszírozás körébe vonta. A PHARE, GFC forrásból 1998-ban nem történt kifizetés, mivel a munkaprogramot az EU Brüsszeli Bizottsága csak 1998. III. negyedévében fogadta el. Az 1999. évi kifizetés a GFC-ből 796 M Ft volt. Beszállítói Célprogramra 1998. évben 700 M Ft előirányzattal szemben 190,5 M Ft-ot, 1999-ben 464,1 M Ft-tal szemben 446,3 M Ft-ot fizettek ki, információs hálózat kialakítására, továbbképzésre, tanácsadásra. Az EU KKV programban való magyar részvételre 1998-ban 200 M Fttal szemben 120,8 M Ft-ot, 1999-ben 0,6 M Ft-ot fizettek ki (az 1998. évi előirányzat-maradvány terhére). A támogatási forrásokat a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány (MVA) közreműködésével használták fel.
2.2.2. Az egyszerűsített programfinanszírozás körébe tartozó támogatások felhasználása A 262/1997. (XII. 21.) Korm. rendelet alapján alapítványok, közalapítványok, társadalmi szervezetek támogatása egyszerűsített finanszírozási eljárás keretében történik. A fejezet két egyszerűsített programfinanszírozási előirányzattal rendelkezik: A "Fogyasztók tisztességes tájékoztatásáért" Alapítvány támogatásáról a 3492/1992. Korm. határozat döntött. A TESZT című havilap alapításához 20 M Ft támogatást adott, a határozat további támogatásról nem rendelkezett. Ugyanakkor a fejezet a lapkiadás költségeihez 1993-tól évente 12,0 M Ft támogatást biztosított. A folyósítás 1997. évtől kezdődően egyszerűsített programfinanszírozás keretében történt. MTESZ (Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége) finanszírozására biztosított költségvetési előirányzat 1998-tól az Országgyűlés fejezet helyett az IKIM fejezetben jelent meg. A támogatás a szervezet működési költségeihez, nemzetközi és szakmai munkák támogatásához, fedezethiányos területi Technikai Házak üzemeltetéséhez, felújításához járult hozzá. A felhasználásról a MTESZ a Szövetségi Tanács által elfogadott szabályzat szerint dönt. Az átutalás egyszerűsített programfinanszírozás keretében történt. A támogatás összege 1998-ban 96 M Ft volt, amely a METESZ bevételein belül nem jelentős arány, 1998. évben 7,7 %-a, 1999. évben 9% volt.
A megszüntetett kereskedelmi képviseletek feladatainak megosztásáról, az utódszervezetek tevékenységének finanszírozásáról a 2086/1997. (IV. 3.) Korm. határozat rendelkezett. Ezt a tevékenységet az ITD-H Rt. keretében létrehozott kereskedelem-fejlesztési irodákat működtető Kereskedelmi Szolgálat látta el. Az ITD-H Kereskedelmi Szolgálat támogatását az államháztartás működési rendjét szabályozó 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet a programfinanszírozás körébe tartozó előirányzatként határozta meg, ezzel az utólagos pénzellátást rendelte el. Ez az előirányzat azonban a működési költségek finanszírozását szolgálta, ezért a rendelet nem alkalmazható az ITD-H működésének előfinanszírozására. Az Államkincstár az egyszerűsített programfinanszírozási szabályok betartásával, de szerződés megkötése nélkül folyósította a célelőirányzatot. Mivel a jogszabályi rendelkezések és a támogatás célja között ellentmondás van, ezért a helyszíni ellenőrzés kezdeményezésére a GM eljárt a PM-nél annak érdekében, hogy a támogatás kerüljön ki a programfinanszírozás köréből.
2.2.3. A mecseki uránbánya bezárásának végrehajtása A Kormány a 2085/1997. (IV. 3.) sz. határozatával döntött a mecseki uránércbányászat - a Mecsekurán Ércbányászati Kft. (Mecsekurán) jogutód nélküli - megszüntetéséről, valamint a bányabezárási, tájrendezési, környezetvédelmi szempontból jelentős, kiemelt állami beruházás végrehajtásáról. A bányabezárás és a kapcsolódó tájrendezési és környezetvédelmi munkák elvégzésére az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter a finanszírozási alapokmányban a Mecsekércet (1998-tól Mecsekérc Környezetvédelmi Részvénytársaság) jelölte meg. Eszközökkel és személyi háttérrel azonban a kitermelést 1991. óta végző Mecsekurán rendelkezett. A bányabezárási döntés előkészítésekor a Mecsekércen kívül más beruházó (pl. az eszköz- és személyi háttérrel még rendelkező Mecsekurán) megbízásának lehetőségeiről, illetve ebből fakadó gazdasági előnyökről elemzés nem készült, így a döntés nem volt kellően megalapozott. A Mecsekérc az eszközök tulajdonosi elkülönülése és a kialakult foglalkoztatási háttér miatt 1998-1999-ben - pl. a bér és a járulékok kivételével - részben elkerülhető kiadásra kényszerült. A Mecsekérc beruházásaihoz a Mecsekurán tulajdonában lévő eszközöket bérelte, az infrastrukturális szolgáltatásokat a Mecsekurán volt dolgozóiból alakított társaság megbízásával biztosította.
A helyreállított területek, ingatlanok, eszközök további hasznosítási terveinek kidolgozását csak 1999. végén kezdték el, az ebből elérhető állami bevételek mértéke még nem ismert. 2.2.3.1. A beruházás finanszírozása, elszámolása A beruházás jogi szabályozottsága rendezett. A minisztérium a beruházás szakmai felügyeletének ellátására miniszteri biztost nevezett ki. Megkésve készült el a közbeszerzési-versenyeztetési és a műszaki ellenőri szabályzat. Az uránércbányászat és ércfeldolgozás megszüntetésével, a bezárással összefüggő környezetvédelmi rekultivációs és tájrendezési feladatok - a négy éves beruházási program 2002. évi befejezésének figyelembevételével - 18,5 Mrd Ft költségvetési ráfordítást igényelnek. (Az ÁFA fedezetét a MÉV biztosítja.) A költségvetési törvény által biztosított forrás az 1998-2000. években jelentősen - 1,1 Mrd Ft-tal - elmaradt a tervezettől. A forráshiány miatt a Mecsekérc a költségtervének évenkénti aktualizálására kényszerült. Az évente végrehajtott, a csökkentett összegű költségvetési előirányzathoz igazított ütemezés a befejezési határidőt várhatóan meghosszabbítja. A pénzügyi elszámolás alapja a Mecsekérc és a MÁK által 1998-ban aláírt Beruházási Finanszírozási szerződés. Az elszámolás és a dokumentálás a 157/1995. (XII. 26.) és a 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendeletben foglaltak szerint a programfinanszírozás szabályainak megfelelően történt. A számlák szakmai felülvizsgálatához nem volt a minisztérium Energetikai Főosztályának megfelelő szakapparátusa, ezért a kifizetések szakmai és tartalmi felülvizsgálatát, vagyis a teljesítések jóváhagyását a Mecsekérc műszaki ellenőrzése végezte. A kivitelezőkkel történő elszámolás a vállalkozói szerződésben foglaltak szerint történt. A teljesített munkálatok részletezését a számlák mellékletét képező építési napló tartalmazta. Ennek vezetése esetenként nem felelt meg az építési és felmérési napló vezetéséről szóló 14/1970. (VI. 6.) MÉM rendeletben foglaltaknak, tartalmában hiányos volt. Az építési naplóból pl. a kibontott, illetve beépített anyagok mennyisége nem határozható meg, tartalma több esetben hiányos, a napi bejegyzések egy-egy mondatra szorítkoznak. 2.2.3.2. Közbeszerzési tevékenység A minisztérium és a Mecsekérc - a magyarországi uránércbányászat megszüntetésének rekultivációs feladatairól készített beruházási programról szóló 2385/1997. (XI. 26.) Korm. határozat szerint - 1998 májusában együttműködési megállapodást kötött. A beruházás részben a Mecsekérc saját kivitelezésében, döntően azonban külső kivitelezőkkel valósul meg. A külső szállítókat és
kivitelezőket közbeszerzési és versenyeztetési eljárások útján választották ki. A beruházás során 1998-ban 29, 1999-ben 30 közbeszerzési eljárást indítottak, a szerződéskötéssel végződő eljárások összege 1998-ban 1.823 M Ft-t, 1999-ben 1.936 M Ft-t volt. A tárgyalásos eljárások aránya 1998-ban magas volt (52%), 6 esetben -elsősorban 1998-ban a föld alatti bezárási munkáknál indokolatlanul alkalmazták. Egy esetben a Kbt-nek az értékhatárhoz kötött előminősítéses eljárásra vonatkozó előírásait nem tartották be. A Kbt. építési beruházásoknál 240 M Ft értékhatár felett előírja az előminősítéses nyílt eljárás lefolytatásának kötelezettségét. Ennek ellenére - a földalatti létesítmények bezárási munkálatairól - egy részvevővel folytattak tárgyalásos eljárást, a szerződés összege 418 M Ft volt. Mivel az előminősítési eljárásban a szakmailag és pénzügyileg alkalmas kivitelezői kör előzetes felmérése történhet meg, ezért nem fogadható el a szoros határidőre és egy kivitelezőre hivatkozó beruházói indok. Fűtőolaj beszerzés tárgyalásos eljárás keretében történt, annak ellenére, hogy teljesítésre más jelentkező is képes lehetett volna, sürgősség, mint indok nem volt. A közbeszerzési tevékenység gyakorlatában 1998. év elején többször előfordult, hogy igazolások pótlólagos bekérése helyett újabb pályázatokat írtak ki. Ez akadályozta azok hatékony lefolytatását, esetenként több hónappal hátráltatta a kapcsolódó kivitelezési munkák megkezdését (pl. igazolások hiánya miatt az eljárások egy részét többször eredménytelennek nyilvánították, illetve kizárták a pályázókat). Ezekben az esetekben az igazolások pótlólagos bekérése az eljárás eredményes lefolytatását biztosította volna, amit a Közbeszerzési Tanács 4/1996. sz. ajánlása is tartalmaz. Az épületek bontására csak a harmadik nyílt eljárást követő negyedik, zárt tárgyalásos eljárás végén (1999. márc.) hirdettek nyertest, a szerződés összege 56,5 M Ft volt. A fél évvel korábban lefolytatott (eredménytelen) második nyílt eljárás során különböző igazolások hiánya miatt elutasított résztvevők egyikének ajánlata 56,2 M Ft volt. Az eljárások többszöri megismétlése a kivitelezés közel egy éves csúszását jelentette. A késedelem ugyanakkor pénzbeli nyereséget jelentett, mivel a megbízás keretében 13 helyett 15 épület bontására került sor. A meddőhányó földtakarására jelentkezett 6 ajánlattevő esetében pótolható igazolások hiánya miatt az eljárás eredménytelen volt, így a kivitelezés fél évet késett.
A közzétett hirdetményekben az elbírálás szempontjaként a legkedvezőbb ajánlatot jelölték meg, a kezdeti időszakban a döntések azonban a legalacsonyabb ár alapján történtek. A közbeszerzési tevékenység - a közbeszerzési szakértő 1998. szeptemberétől történt alkalmazását követően - fokozatosan javult, a tárgyalásos eljárások száma jelentősen, a korábbinak a felére csökkent (27%). Előtérbe került a minősítési szempontok és a pontszámok alkalmazása. A minősítés szempontjait, súlyozásukat a Kbt. módosítását követően megjelent ajánlati felhívásokban részletesen feltüntették. A pályázókat minősítő pénzügyi-gazdasági, műszaki, illetve a mutatószámok köre átgondolást igényel. A kőzetszállításra vonatkozó nyílt előminősítéses eljárásban elbírálási alapként 1 pontszámmal részletezett műszaki szempont mellett 6 pénzügyi pontszámmal minősített szempontot határoztak meg, egyéb pl. a műszaki teljesítés (az utolsó három év hasonló kivitelezésének) minősítésére pontszámot nem rendeltek. A pályázók gépparkjának minősítését szolgáló használhatósági fok tartalma az összevetést nem biztosítja. Kezdetben nem törekedtek az azonos jellegű, tartalmú, azonos területre irányuló munkák csoportosítására, egyidejű meghirdetésére. Ezekre a megbízást ugyanazon cégek nyerték el (pl. az összesen 884 M Ft-ot kitevő föld alatti bezárási munkálatokat két cég egymást alvállalkozóként megjelölve kapta meg). A tevékenység javulását jelzi, hogy 1999-ben egy alkalommal a földszállítás témakörében indított előminősítéses nyílt eljárásban mennyiségi szempontból összevont meghirdetésre került sor. A közbeszerzési szabályzat XII. fejezete a Kbt rendelkezéseinél alacsonyabb értékhatárú beszerzéseknél versenyeztetési eljárást határozott meg. A szolgáltatások, árubeszerzések, építési beruházásokra meghatározott értékhatárok esetében legalább három ajánlat bekérését írta elő. A versenyeztetési eljárásokat nagy számban alkalmazták, aránya - a külső kivitelezésre fordított forrásokon belül - növekvő hányadot képviselt, 1998-ban 1,8%, míg 1999-ben már 13,7% volt. Jelentősen nőtt az egy eljárásra jutó fajlagos szerződési összeg. A versenyeztetési eljárások összege, az eljárások számának azonos szintje mellett 1998-ban 33,7 M Ft, 1999-ben 340 M Ft volt, a fajlagos összeg 173 E Ft-ról 1.684 E Ft-ra nőtt. A legalább három ajánlatbekérésre vonatkozó előírást betartották. Több esetben versenyeztetés helyett - Kbt.-ben rögzített ún. értékhatárhoz közelítés miatt - nyílt közbeszerzési eljárást kellett volna indítani. Egy esetben a saját költség kalkulációja is meghaladta a Kbtben előírt értékhatárt (tájrendezési munkák). Tárgyieszköz beszerzésre 1998-ban 29,3 M Ft-ot fordítottak, célszerűtlen, hogy az eszközöket fajtánként nem csoportosították. A
számítástechnikai eszközök beszerzése a szabályzatban rögzített értékhatárt elérte, beszerzésük nem versenyeztetéssel, hanem egyedileg történt, így a szabályzatban foglaltakkal ellentétes volt. Számítógépek és tartozékaik beszerzésére 7,9 M Ft-ot fordítottak. A legfőbb szállítótól 4,2 M Ft értékben rendeltek, holott 2 M Ft felett 3 ajánlat bekérése kötelező. 2.2.3.3. A beruházás ellenőrzése, végrehajtásának értékelése A miniszteri biztos a beruházás teljes folyamatát végigkövette, saját hatáskörében eljárva több esetben vizsgálat lefolytatását, illetve jelentés készítését rendelte el. A vizsgálatok során közbeszerzési eljárásokkal, műszaki ellenőrzési tevékenységgel kapcsolatos hiányosságok merültek fel, ezek megszüntetésére intézkedett. A meddőkőzet elszállítás vizsgálata 15%-os alultervezettséget állapított meg, ezért szerződésmódosítást kezdeményeztek. A Mecsekércnél a belső ellenőrzés vizsgálta a beruházás folyamatát, a kivitelezések ellenőrzését. A pénzügyi kifizetések műszaki ellenőri igazoláshoz kötődtek. Az ellenőrzések költségnövekedést, illetve a munkálatok elhúzódását okozó hiányosságot is feltártak. Előzetes geodéziai felmérés hibája miatt 14 M Ft többletköltség jelentkezett a MÉV mulasztása miatt, ezért határidő módosítás kellet kezdeményezni. A beruházás befejezése pénzügyi okok miatt elhúzódik. A tervezettől elmaradó költségvetési támogatás miatt az intézkedési terveket évenként aktualizálták, az egyes feladatokat a rendelkezésre álló forráshoz igazították. Forráshiány miatt pl. a zagytározó 1999. évi munkálatai jelentősen csökkentek. Feladatnövekedést jelentett, hogy a perkolációs meddőhányók elszállítása után az üzemi területek korlátozott hasznosítását teljes körű hasznosításra változtatták. A beruházás - részben a zagytározó rekultivációs munkálatainak a forráshiánnyal összefüggő átütemezése és a kivitelezését finanszírozó forrásbővítés érdekében benyújtott nemzetközi pályázat későbbi elbírálása (2000. I. félév) miatt - kb. egy évvel elhúzódik. Időbeni lemaradást jelentettek a kutatási program és a kormányzati döntés elhúzódása, illetve az esetenként késedelmesen meghirdetett eljárás. Előfordult, hogy a közbeszerzési, illetve versenyeztetési eljárások meghirdetésére késedelmesen, a kivitelezés kezdésének tervezett időpontját követően került sor. Ezek a technológiai sorokban jelentkező lemaradások, de a beruházás végleges határidejének teljesítését várhatóan nem befolyásolják. Nem valósult meg a magyarországi nagyaktivitású atomerőművi hulladéktároló bázis kiépítését, kutatóbázis létrehozását jelentő kutatási program, ami kormányzati
döntést igényel. A késedelem a föld alatti bezáráshoz szükséges meddőhányó elhordását és ennek rekultivációs munkálatait hátráltatta. Az épületek bontási engedélyezési terveinek végrehajtását és a meddőhányók rekultivációs munkálatait késve hirdették meg, a kivitelezések a következő évre tevődtek át. A helyszíni vizsgálat befejezésekor összességében a beruházás a módosított éves intézkedési tervek szerinti ütemben halad, a kivitelezések éves műszaki teljesítése közel teljes körű, a pénzügyi teljesítés feladatarányosan a műszaki teljesítéshez igazodó volt. A későbbiekben gondot a tervezettől elmaradó költségvetési támogatás okozhat. A műszaki teljesítést 1998. évben 97%-ra, az 1999. évben 98,2 %-ra értékelték, a pénzügyi teljesítés 1998ban 2.471,6 M Ft (96,7 %), 1999-ben 3.376 M Ft ( 92 %) volt. A tárgyi eszközök bérlésére 1998-1999-ben 291 M Ft-ot fordítottak. A 2.2.3. pontban említett tulajdonosi elkülönülés, továbbá a bérleti díjak Mecsekérc általi helytelen megállapítása következtében indokolatlan többletkiadások merültek fel. A Mecsekérc a kalkuláció és a fajlagos egységárak meghatározása során nem járt el kellő körültekintéssel. Ingatlanok esetében az ingatlanrész jellegét figyelmen kívül hagyták, a bányászati eszközöknél pedig, az együttműködési megállapodásban foglaltakkal ellentétben, a vagyonelemek forgalmi értéke helyett az újrabeszerzési árral számoltak. Az irodának minősülő helyiségek területe az összterület mintegy 10 %-át jelentette. A bérlet fajlagos díja 1998ban 1450 Ft/m2 volt, a Mecsekérc a saját tulajdonában levő épületek bérbeadása során az irodaterület havi díját 1500 Ft/m2, az üzemi terület díját 116-287 Ft/m2 -ben határozta meg. A Mecsekurán Kft által felkért ANDERS Kft vagyonértékelése a gépek újrabeszerzési árát 1.160 M Ft-ra, az eszközértéket 635,6 M Ft-ra , a várható üzemeltetési időt 35 évre becsülte. A gépekre megállapított díj 1998. II. félévben az indokolt 12,2 M Ft-tal szemben 61 M Ft-ot jelentett. 1999-re az indokolt 10,4 M Ft-tal szemben 73 M Ft volt. A hő, a villamos energia és a telefon szolgáltatás igénybevételére - a 2.2.3. pontban említett foglalkoztatási körülmények miatt - 1998-1999ben 324 M Ft-ot fordítottak. Ezek a szolgáltatások a bánya területén bérlőként szereplő cégek ellátását is biztosították. A felhasznált villamos, hő- és telefondíj arányának megfelelő szolgáltatási díj
továbbhárítása - sem az igénybevevők, sem a Mecsekérc vonatkozásában - nem történt meg. A beruházó kijelölése és a Mecsekérc esetenként nem kellő gondosságú költséggazdálkodása együttesen 615 (291+324) M Ft részben elkerülhető kiadást eredményezett. A Mecsekérc saját kivitelezésben is ellátott feladatokat, azonban a saját tevékenységéről műszaki nyilvántartást nem vezetett, így teljesítménye csak a számviteli elszámolás szerint, létesítménysoronkénti pénzügyi ráfordítások kimutatásával értékelhető.
3. A szénbányászat szerkezetátalakítása A szénbányászat szerkezetátalakítási folyamatának összehangolását a tulajdonosi, felszámolói feladatokat és a szénbányászat ellátását a fejezethez tartozó Szénbányászati Szerkezet-átalakítási Központ (SZÉSZEK) végezte. Működését jórészt a központi költségvetés biztosította. Az intézménynek 1999-ben a felszámolási díjból származó bevétele 16,6 M Ft, a költségvetési támogatás 33,7 M Ft, a működési kiadása 49,9 M Ft, az alkalmazottainak száma 9 fő volt. A gazdaságtalan termelést folytató bányák hasznosítását a Bányavagyon Hasznosító Részvénytársaságok (BVH Rt.) végezték. Az Rt-k feletti alapítói, tulajdonosi és felügyeleti jogokat a SZÉSZEK gyakorolta, így a költségvetési szerv feladatát jelentette a megmaradt bányavagyon hatékony hasznosításának felügyelete. Hasznosítást és kezelést a működtetés, eladás, bérbeadás, illetve más társaságokhoz történő apportálás jelentette. A vagyon hatékony hasznosításának elvi alapjait a BVH Rt-k részére kiadott irányelvek és szabályzatok rögzítették. Ezek alapján az 1998ban végzett ÁSZ javaslatok teljesültek. A gazdasági társaságokban meglévő érdekeltségek működtetésére és új társasági érdekeltségek létrehozására címen kiadott irányelvekben a nyereségérdekeltséget a min. 60% osztalék elérésének követelményével és az érdekeltségek kezelésével megbízott szakértők nyereségérdekelt prémiumrendszere biztosította. A vagyonértékesítési tevékenységről szóló 3/1999. szabályzat a vagyon védelmének, lehető legkedvezőbb értékesítésének, illetve befektetésének szabályait, szempontjait és követelményeit rögzítette. A vagyon pénzügyi és tulajdoni adatait, ezen belül a társaságok tőkerészét, a BVH Rt-k tulajdoni hányadát naprakész nyilvántartásban rögzítették.
A BVH Rt-k kezelésében lévő vagyon mérleg szerinti értéke 1999. január 1-jén 3.023 M Ft, kötelezettség állománya 15.014 M Ft volt. Ez utóbbiak finanszírozására 1998-1999-ben 5.055,6 M Ft-ot, a felszámolással összefüggő irányítási feladatokra 2.131,2 M Ft-ot fordítottak. Az átvett és a múltbéli bányászkodás állami kötelezettséget jelentő következményeinek nyilvántartása, a kötelezettségeket szénbányánként elkülönítetten, a felszámolás kezdő időpontjától fennálló, az átvállalt, illetve újonnan keletkezett, ezeken belül a ténylegesen kifizetett, illetve az átvállalási szerződés időpontjára diszkontált költségek szerint tartja nyilván. A kiadások fedezetét részben a vagyon hasznosításából származó bevételek, részben a PM előirányzatában lévő - évente kiadott kormányrendeletben részletezett - költségvetési támogatás biztosította. A hasznosításból (értékesítésből, bérbeadásból stb) származó bevétel 1998-ban 705,4 M Ft, 1999-ben 875,6 M Ft volt. A központi költségvetés bányabezárásra 1998-ban 2.940 M Ft-ot, 1999ben 2.800 M Ft-ot biztosított. A pénzeszközök felhasználásának felügyeletét a SZÉSZEK látta el. A bányabezárási munkák munkafeladatonkénti, műszaki és pénzügyi teljesítésének nyomonkövetésére és összegzésére informatikai rendszert készítettek. A ráfordítások végső elszámolásának rendjéről, a beszerzési és műszaki tevékenységről szóló szabályzat módosítása rendelkezik.
4. Központi Nukleáris Pénzügyi Alap támogatása Az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. tv. (At.) alapján 1998. január 1-jén létrehozott Központi Nukleáris Pénzügyi Alap forrása a radioaktív hulladékok végleges elhelyezését, a kiégett üzemanyagok átmeneti és végleges elhelyezését, valamint a nukleáris létesítmények leszerelésének finanszírozását szolgálja. Az Alap létrehozásáról rendelkező törvény 64. § (2) bekezdése szerint: "A Kormány felhatalmazást kap, hogy az Alap értékállóságának biztosítása érdekében a költségvetési törvény tervezése során a központi költségvetés terhére az Alap előző évi átlagos állományára vetített, a jegybanki alapkamat előző évi átlagával számított összeget irányozzon elő." A központi költségvetés az Alap értékállóságának biztosítására 1999. évben 70 M Ft előirányzatot tervezett, azonban a központi költségvetésből 227,9 M Ft átutalás történt. Ugyanis 1998-ban az alap évi átlagos állománya 1.205,7 M Ft volt, az 1998. évi jegybanki alapkamat átlaga viszont 18,9%, ezért a költségvetési támogatás több mint háromszorosa volt a tervezettnek.
5. Az informatikai rendszer működése 5.1. Informatikai stratégia, tervezés A központi államigazgatási szervek informatikai fejlesztéseinek koordinálásáról szóló 1039/1993. (V. 21.) Korm. határozatban foglaltak szerint informatikai stratégiai tervet kell készíteni. A minisztérium ennek eleget tett, de az évenkénti aktualizálás csak formailag történt meg, mivel a stratégiák elfogadására és tervszerű végrehajtására nem került sor. A tervek jóváhagyására a pénzforrások hiánya miatt nem került sor, a hosszútávú stratégiai tervek és a források összhangja nem volt biztosított. A 2000-2002. évre szóló informatikai stratégiát elfogadták, célszerű ennek évenkénti aktualizálása. Az 1996-ban elfogadott Infromatikai Stratégia a fő irányvonalat kijelölte, de a 44-60 M Ft költségigénye helyett az 1997. évi költségvetési keret 12 M Ft volt. Az informatikai stratégia alapkoncepciója a megfelelő infrastruktúra kiépítése és egységes integrált informatikai rendszer megvalósítása volt. Ennek ellenére 1999-ig a minisztériumban működő informatikai rendszereket egymástól függetlenül fejlesztették. Nem készültek el a stratégiai célkitűzéseket megvalósító feladattervek, nem került sor a célkitűzések alapján kidolgozott tanulmányok hasznosítására. Az éves feladattervek hiányát az Ellenőrzési Főosztály 1998-ban végzett ellenőrzése szintén megállapította, ennek ellenére az Informatikai Főosztálynak továbbra sem feladata a stratégiához kapcsolódó éves munkaterv készítése. A stratégiai célok végrehajtását az átszervezések is befolyásolták. Ezért nem kapott megfelelő hangsúlyt a kiemelten fontos informatikai szolgáltatások működőképességének megőrzése, valamint a szervezethez alkalmazkodó szolgáltatások mielőbbi biztosítása. Az informatikai szolgáltatásokat biztosító infrastruktúra az irodaépületek közti átkötések, költözések előtt nem került kidolgozásra. Az informatikai eszközök használatának szabályozása és a biztonságos környezet megteremtése nem teljes körűen megfelelő. A kormányzati adatvagyon részét képező minisztériumi adatbázissal való gazdálkodás jogi szabályozása hiányos, az Informatikai és Statisztikai Főosztálynak (IF) az ezzel kapcsolatos feladatai nem jelentek meg az SZMSZ-ben. A működés biztonságát, az adatvédelmi rendelkezések betartását veszélyeztette, hogy a 2000. januárjában módosított SZMSZ szerint megszűnt az IF (a Főosztály szervezetét a februári SZMSZ szerint létrehozták). A statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény a kormányzati szervek közötti adatszolgáltatást szabályozza, de nem tér ki az adatáramlás szabványosítására és egységesítésére, ezért nem pótolja
az adatgazdálkodás kérdéseinek tárcaszintű szabályozását. A számítástechnikai eszközök és szövegszerkesztő gépek adatvédelméről és az informatikai beszerzések szabályozásáról belső utasítás rendelkezik. A megőrzésre kerülő adathordozók tárolásáról, frissítéséről szabályzattal nem rendelkeztek, az informatikai biztonságot érintő átfogó szabályzat csak munkaanyagként készült el. Az IF az adatvédelemmel kapcsolatos feladatkörébe tartozó informatikai szabályzatok (Biztonságtechnikai, Szoftvergazdálkodási és Vírusvédelmi) csak 1999-ben készültek el, elfogadásukra nem került sor. Az 1995-ben végrehajtott biztonságtechnikai felmérést követően készült intézkedési tervben megjelölt feladatok közül a fizikai védelmi intézkedés valósult meg, vagyis az épületekbe belépő személyek azonosítható visszakeresése.
5.2. Az informatikai rendszerek fejlesztése, működése A minisztérium által üzemeltetett országos informatikai rendszerek a növekvő igényekhez igazodva folyamatosan fejlődtek, de a fejlesztéseket nem tervszerűen, hanem kényszerítő körülmények pl. technikai háttér elavulásának - hatására hajtották végre. (pl. engedélyezés rendszerének továbbfejlesztése). Az információ áramlás fontos elemét jelentő - iparról, kül- és belkereskedelemről, szolgáltatásokról - a statisztikai adatszolgáltatást a minisztérium folyamatosan biztosította. A Külügyminisztériumhoz került kereskedelmi szolgálatokkal a közvetlen kapcsolat megszűnt, az adatszolgáltatást 1997-től Ipari és Kereskedelmi Navigátor néven az interneten keresztül látják el. A minisztérium közreműködött a gazdaság fejlesztést támogató, ezen belül az alapokat, célelőirányzatokat kezelő informatikai programrendszerek létrehozásában. Az egységes termékazonosító kód alkalmazásáról szóló 145/1991 (XI. 22.) Korm. rendeletben foglaltaknak megfelelően részt vett az egységes termékazonosítási kód piaci viszonyok közötti működésének elősegítésében és számítógépes nyilvántartási rendszerének terjesztésében. Ennek folytatásaként az elektronikus kereskedelem elterjesztésében és a TRADE POINT központok kialakításához kapcsolódó informatikai feladatok ellátásában. Engedélyezési hatósági feladatot a külkereskedelemi engedélyek kiadása, és a nemzetközi egyezmények szerinti kezelése jelentette. A feladatot a rendszer korszerűen támogatja, az adatvédelmi szolgáltatás és a hozzáférési lehetőségek megfelelőek.
Vezetői döntést támogató információs rendszer kialakításának szükségességét a stratégiákban megfogalmazták, azonban 1999-ig előrelépés nem történt. A belső ún. Intranet információs rendszer fejlesztésére 1999-ben 20 M Ft-ot különítettek el. A rendszer a jelenleg is működő informatikai szolgáltatásokhoz fog hozzáférést biztosítani minden döntéshozói szinten. A kormányzat Nemzeti Informatikai Stratégiája az elektronikus iktatást és az ügyirat kezelést kiemelt feladatként kezeli, az elektronikus iratkezeléshez szükséges jogszabályok azonban még nem készültek el. Az ITB kezdeményezésére projektet indítottak be, amiben a GM munkatársai is résztvettek. Ennek eredményeként az elektronizált ügyforgalom és az ügyintézést támogató rendszerből elkészült az egységes iktatási rendszer, amit a GM is bevezetett. Személyzeti, bérügyviteli feladatok ellátását segítő hardver, valamint a programból való lekérdezés lehetősége és módszere elavult, karbantartása drága. A személyzeti és a bér rendszer funkcióival együttesen rendelkező új integrált rendszer bevezetését 2000-re tervezik. A kormányzati levelező rendszerben kb. 400 postafiók van. A belső használata azonban nem teljes körű, elterjesztése szabályozást igényel. Az Internet 1996. óta működő GM honlapján széles körű információs anyag található a minisztériumról, a magyar gazdaságról, a külgazdaságról, és a vállalkozásokat központi költségvetésből támogató programokról. A forgalmi adatok az oldalak népszerűségét mutatják. A rendszerfejlesztés külső cégek bevonásával a minisztérium szakmai felügyelete mellett történt. A megbízások közbeszerzési eljárással jöttek létre, a feladatok általában azoknál maradtak, akik azokat eddig végezték. A fejlesztési feladatok szerződés szerinti teljesítése a feladatok tervezésére szánt rövid idő, az új technológiák, szabványok bevezethetőségének időigénye, a jogszabályi környezet folyamatos változása miatt többször (az engedélyezési rendszer, belső tájékoztatási Intranet rendszer esetében) késett. A fejlesztések elindítását a rendelkezésre álló források hiánya, valamint a minisztérium gyakori átszervezése is akadályozta. A külkereskedelmi statisztikai rendszer korszerű technikai eszközökre helyezése csak 1998-ban kezdôdhetett meg, mivel addig az informatikai terület önálló beruházási költségvetéssel nem rendelkezett. A minisztérium rendszeres átszervezése és a folyamatos
vezetôváltások hatására az elkészült tervek rendszeres felülvizsgálatot és módosítást igényeltek. A hardver és szoftver vagyonnyilvántartása és az eszközök informatikai ráfordításainak kezelése elkülönült, nincs megfelelő szakmai tartalommal rendelkező nyilvántartás. A hardver eszközök nyilvántartása és fejlesztése a GM Gig, a szoftverek karbantartási, üzemeltetési kiadásainak kezelése a GM Ig hatáskörébe tartozik. Mivel a hardver és a szoftver eszközök egy egységet képeznek, ezért az elkülönült kezelésük nem biztosítja a minisztérium számára a szükséges információt. A minisztérium informatikai fejlesztésének ráfordításaiban 1998. évben számottevő növekedés volt. Számítástechnikai eszközbeszerzésre és hálózat építésre 1998. évben 84,0 M Ft-ot, adatszolgáltatásra 1999-ben 297,5 M Ft-t, szoftver karbantartásra 15 M Ft-t terveztek. Informatikai beruházási keret a GIg-nél 227 M Ft volt. A minisztérium számítástechnikai eszközállománya - más tárcákkal összevetve - jó színvonalú, a számítógép igény kielégítésre került, a hálózat valamennyi épületben kiépült, a hálózati végpontok száma a munkaállomások növelését biztosítja. A 2000. évváltás problémája 1999-ben kiemelt feladat volt. A szakmai előkészítés már 1997-ben elkezdődött, a feladatok és a többlet költségigények felmérése 1998-ban megtörtént, azonban a minisztérium plusz forrást nem biztosított. A feladatra az 1999. évi költségvetésben 54 M Ft-ot irányoztak elő. A pénzforrás hiánya az Engedélyezési rendszer 2000 kompatibilissá tételénél, valamint az évváltást nem megfelelően kezelő PC-k teljes körű cseréje esetében okozott átmeneti gondot, amit megfelelően megoldottak, így a 2000. évi évváltás a minisztérium informatikai rendszerének működtetésében nem okozott nehézséget. Az ágazaton belül a stratégiai fontosságú szervezeteknél a feladatok ellátására intézkedési tervek készültek, illetve szakértői csoportot alakítottak. Az évváltás kezelését a belgazdasági helyettes államtitkár felügyelte. Az átállás helyszíni ellenőrzésére 16 energia szolgáltatással foglalkozó országos, illetve regionális illetékességű cégnél került sor.
Melléklet 1. sz. függelék
