Észrevételek a fejl ő dés -ről (2009. december, 26. szám)
Észrevételek a fejl ő dés -ről (2009. december, 26. szám) Képességek építése: „az elkövetkező évek legnagyobb odafigyelést igénylő feladata!”. Az öt éves terv keretét fölvázoló 2005. december 27-ei üzenetének vége felé az Igazságosság Egyetemes Háza úgy magyarázza, hogy a klaszter szintű növekedés fenntarthatóságára való képesség marad a következő évek legnagyobb odafigyelést igénylő feladat. Az intenzív növekedési programmal rendelkező klaszterek tapasztalata jól mutatja, hogy – legyen a barátok törekvése akár az intézeti folyamat vagy az alaptevékenységek minőségének, illetve a tanítás ütemének vagy a koordinátorok működési hatékonyságának erősítésére,- a fenntarthatóság kulcsát mindezen területen a képességek (tutorok képességének, koordinátorok képességének, a Hit tanítóinak képességeinek, a klaszter segítő intézmények képességeinek) erősítése jelenti. Annak ellenére, hogy a képességek építésének fontossága általánosan elfogadott, az ebből ténylegesen következő folyamatok, vagy még inkább az egyének és intézmények képességeinek fokozatos növekedése érdekében kívánatos tettek, már kevésbé jól megértett kérdés. Kétségtelenül kritikus területét képezi majd a tanulási folyamatoknak az előttünk álló évben, de még nagyon hosszú ideig a 1500 intenzív növekedési program elindításának megvalósulása után is. Az hívektől, mint elsődleges forrásoktól származó alábbi beszámolókból sokat tanulhatunk tőlók, amint megosztják tapasztalataikat a klaszter szinten szolgáló hívő társaik képességeinek építéséről. Az első történetben egy tutor, aki a klaszter szintű tevékenységek aktív résztvevője is, beszámol arról, miként részesült igen erős figyelemben és elkísérésben miután kinevezték a kihívásokat tartó feladatra, hogy intézeti kordi torként szolgáljon. A második beszámoló egy országos serdülő koordinátor tapasztalatait nyújtja arról, ahogyan a klaszter koordinátor képességeinek kibontakozását támogatta és segítette. A harmadik történetben a növekedés és megszilárdítás fejlődésének segítésére kijelölt erőforrás-plusz (resource person) osztja meg gondolatait azokról a tapasztalatairól, amelyeket a klaszter-segítő intézmények elkísérése során szerzett, hogy a működés egy magasabb szintjére jussanak. Az utolsó történetben pedig a területi serdülő koordinátor gondolja végig a klaszter serdülő koordinátor, és az animátorok képességeinek fölismerése érdekében tett erőfeszítéseit. Kolumbia Az egyik barát összefüggésbe hozza a Segédtestületi Tagtól az alaptevékenységek hatékonyabb megvalósításában kapott gondoskodást és elkísérést azzal, ahogy mindez fölkészítést jelentett számára a klaszterkoordinátorként történő későbbi szolgálatra. Igyekezett átadni mindazokkal, akikkel kapcsolatba került, azt a víziót, a tanulási elkötelezettség hozzáállását, a bátorítás szellemiségét, melyre a segédtestületi tagnak köszönhetően tett szert. A Segédtestületi Tag, aki akkoriban a tanfolyamok egymásutáni sorozatának koordinátora volt, mindig készségesen elkísért, és mindezért szívem mélyéből jövő hálát érzek iránta. Olyan volt ő nekem, mint egy gyermekének utat mutató atya mindig lehetőséget nyújtva a nyílt tanácskozásra. Mindig hiteles és szeretetteljes válaszra számíthattam, amely a szolgálat ösvényére összpontosított. Egy napon meghívást kaptam egy a klaszter három hónapos növekedési ciklusának értékelésére hivatott találkozóra, amelyen elmondták, hogy az Intézet rám gondolt a tanulókörök koordinátoraként. Hatalmas felelősségnek tűnt ez. Tudtam, hogy a tanfolyamok egymásutáni sorozata elemi súllyal bír abban a folyamatban, amely a különféle közösségek tagjait egyénként fölkészíti a szolgálatra. Éjszaka olyan ideges voltam, hogy
Észrevételek a fejl ő dés -ről (2009. december, 26. szám)
aludni sem tudtam, ám ez egy olyan lehetőség volt a tanulásra, csakúgy, mint Isten és Bahá’u’lláh kegyéből az Ő szolgálatára, amire nem mondhattam nemet. Egyedülálló kihívás volt ez. Meg voltam hatódva, sírtam, hihetetlennek tűnt az egész. Éreztem a szükségét annak, hogy fölfedezzem azokat a bennem rejlő dolgokat, amiket még eddig soha nem fejlesztettem tovább. Végül elfogadtam a megbízást, és akkor kezdtem fölfogni, hogy a tanulásra csak cselekvés közben kerülhet sor. Minél többet dolgozunk, annál többet tanulunk, és az Isteni Seregek segítségünkre vannak, ha tiszta szándéktól vezettetve munkálkodunk, ha megtartjuk a tanulási igény hozzáállását. Ez rendkívüli fontossággal bír azoknak a koordinátoroknak, akik valóban szeretnének haladást elérni. Ha elvesztjük ezt a hozzáállásunkat, akkor nem válik hasznunkra a körülöttünk lévő barátok hozzájárulása. A cél világos volt: fönntartani mindazt, amit már elértünk, törekedni a tanulókörök dinamikájának megtartására, folytatni a fejlődést, több tutort mobilizálni, megőrizni az emberi erőforrások piramisában a fölfelé irányuló áramlást, elkísérni a tutorokat, hogy rendszeresen és lelkesen szolgáljanak, lehetőséget teremteni mások számára is legalább olyan mértékben fejlődhessenek, mint ahogyan mi tettük. Tudatában voltam annak, hogy ha én magam nem állok mások rendelkezésére, és nem vagyok eléggé lelkes, akkor másokat sem leszek képes bátorítani és lelkesíteni. Ez előfeltétele volt annak, hogy szoros kapcsolatban legyek és elkísérhessem a tutorokat, a résztvevőket, és a résztvevők szüleit. Ebben a folyamatban, rá kellett jönnöm, hogy a baráti viszony kialakítása mindenkivel – még a boltossal, a sofőrrel is, mindenkivel- nagyon fontos, hogy érezzük valamennyien, bármilyen közösségbe is érkezünk, identitásunk az, hogy bahá’íok vagyunk, és mindenki tudtára hozzuk, hogy nem vagyunk idegenek számukra. A koordinátor sem alkot egy másik szinten lévő kategóriát, mert mi mindannyian egyenlőek vagyunk. Mindenkivel egyenrangúnak kell érezzük magunkat, különösen olyan közösségekben, ahol az emberek önfeláldozó tettekkel emelkednek szolgálatra, és mindig hálásnak kell lennünk és éreztetni velük, hogy ez pontosan az, ami az élet éretelme: képesnek lenni másokat szolgálni akár a közösség tagjai, akár nem. Annak érdekében, hogy megmaradjon a tanulókörök dinamikája, és az erőforrások folytonos áramlása, a koordinátor mindig éber, összeszedett kell legyen, föl kell vázolnia egy kerettervet, amely szisztematikusan fejlődik föl a ciklus során. Barátságos kell legyen a résztvevőkkel, szeretetteljesen üdvözölnie őket, érdeklődnie kell a tanulókörben érzett fejlődése iránt, és fölmérni, mennyire boldogok a tanulókörökben. Ha valaki nem látogatja a tanulókört, meg kell őt látogassuk otthonában szüntelenül hangot adva annak a fontosságnak, amit a tanulókörnek tulajdonítunk. Ez rendkívül hasznos a tanulókör dinamikájának fönntartásához. Az elkísérést nem csak a tutorokkal szükséges megvalósítani, de a résztvevőkkel is. A tutorokat nem szabad hosszabb időre magukra hagyni: nagyon sok támogatást igényelnek a tevékenységek során, de általában véve is. A tutorokkal folytatott elmélyülések a különféle idézeteken segíti őket abban, hogy gondolkodásuk perspektívája szélesedjen és még jobban megértsék a tutorként való szolgálat lehetőségének értékét. Amikor tutorokat látogatok meg, mások segítésének fontosságát segítem nekik végiggondolni: nem felejthetjük el, hogy bizonyos ponton értünk is megtette ezt valaki, türelmes volt és segítette fejlődésünket. Nem önmagunknak tanulunk, hanem azért, hogy fölajánlhassuk azt másoknak és szolgálhassuk az emberiséget. Néha fáradtnak érezzük magunkat, mert mindez nagy akaraterőt, Istenbe vetett hitet, és áldozathozatalt igényel. Ugyanakkor ez egy lehetőség és nekünk nyújtott kiváltság. Amikor Bahá’u’lláh e napra tett ígéretére és az Ő irántunk való szeretetére gondolok, erőt nyerek ahhoz, hogy minden fáradságról megfeledkezvén tovább igyekezzek és folytassam a haladást.
Észrevételek a fejl ő dés -ről (2009. december, 26. szám)
Malajzia Az országos serdülő koordinátor eleveníti föl azt a munkamódszert, amellyel az egyes klaszterek koordinátorainak hatékonyságát élénkítette föl. Egy általa tett konkrét javaslat az egyéni támogatással kiegészülve segítette képességeik épülését, és mintát teremtett arra, hogy kívánatos az animátorok elkísérésének megvalósulása. Amikor az országos koordinátor látogatást tett az egyik klaszterben, első dolga az volt, hogy találkozzon a klaszter koordinátorral, és beszélgessen a serdülőcsoportok indítása közben szerzett tapasztalatairól. Észlelte, hogy a terület animátoraiból hiányzott a lelkesedés az animátor találkozókon való részvétel iránt, amivel a jártasságaik szintjének növelése kihívássá vált. Fölajánlotta ezért segítségét a klaszter animátoraival ápolt kapcsolat javítására, és kigondoltak közösen egy tervet ennek a kérdésnek a kezelésére. A történtekről a következőképpen számol be: A klaszter szintű serdülő koordinátornak azt javasoltam, hogy ha erős kapcsolatot szeretne kialakítani az animátorokkal, akkor a 'statisztika készítő-ből át kell alakulnia a barátjukká. Az animátorok rendszeres látogatása jól szolgálata a kapcsolatok építését. Átnéztük a tanulókörök egymásutáni sorozatában részt vevő barátok neveit, és sorra vettük azokat, akik a Ruhi 5-öt már elvégezték, vagy éppen végzik. Összeírtuk azok neveit, akik animátorként szolgálnak, vagy szolgáltak már, majd ezt követően tervet készítettünk a meglátogatásukra. Az első látogatás alkalmával segítséget nyújtottam a klaszter szintű serdülőkoordinátornak abban, hogy végig gondolja a látogatás beszélgetésének lehetséges témaköreit, mint például a szolgálati projektek, a kiegészítő tevékenységek, a szülők meglátogatása, az animátor találkozók problémái, az aktivitás szintje a serdülő foglalkozások szervezésében és tanácskozásaiban, stb. Gyorsan tanult, és bevette ezeket az elemeket az animátoroknál tett egymást követő látogatások beszélgetéseibe. Hitelessége és alázata az animátorok szívéhez szólt, és láttam ennek eredményeként, ahogy már valóban tanácskoztak vele a problémáikról. Egyikük kiváltképp hangot adott annak, hogy segítségre szorul a csoport bővítésében és a szülők látogatásában, mire aztán rögtön meg is tervezték a látogatási kampányt. Azoknak, akikről úgy gondoltuk, hogy képesek lennének serdülő csoportot indítani, egyenesen és őszintén elmondtuk, látogatásunk célját. Megkérdeztük, hogy lenne-e kedvük animátorként szolgálni, és segíthetünk-e a csoport megalakításában úgy, hogy elkísérjük őket a tagok meghívásakor és a program céljainak elmagyarázásakor. Ami az animátor találkozók javítását illeti, azt javasoltam, hogy tartsunk jártasság fejlesztő tréninget az animátor szerepköre témájában a következő látogatásom alkalmával. Arra az alkalomra tizenhárom animátor és lehetséges animátor jött el. A visszatekintés során az egyikük azt is megfogalmazta, hogy tudja, az animátor feladata nem az, hogy programot tervezzen a serdülőknek, hanem az, hogy segítse őket a tervezésben és támogassa erőfeszítéseiket. Imádkozom azért és reménykedem, hogy a jövőben az animátor találkozókon megmarad a magasabb részvételi arány, és az animátorok fölismerik a tanulási igény hozzáállásának elsajátításában rejlő fontosságot. Pápua-Új-Guinea Egy a fejlődés segítésére erőforrás-pluszként (resource person) küldött ausztráliai barátot arra kértek meg, hogy töltsön némi időt Pápua-Új-Guinea egy elhagyatott szigetén található klaszterben. Ezt a klasztert lehetséges tanulási terepnek (learning site) tekintették, mert magas volt a fogékonyság, mégsem tudta fönntartani az alaptevékenységeket és a tanítási munkát külső segítség
Észrevételek a fejl ő dés -ről (2009. december, 26. szám)
nélkül. Ezért aztán ez a hívő barát a klasztersegítő intézményekre összpontosította figyelmét. Néhány hét leforgása alatt a helyi hívek képesek voltak arra, hogy a tervet teljességgel magukénak érezzék. Ezen időszak alatt a fejlődést segítő erőforrás-pluszként küldött barát elkísérte a klaszter segítő intézményeket a tervezés kezdetétől a koordinálás, a tevékenységek életre segítése közben a növekedési ciklus egésze alatt. Az egyéni elkísérésen túlmenően, képzést ajánlott, amelyben központi szerepet kapott az intézeti folyamat és az intenzív növekedési program megvalósítási folyamata és következményei. A képzés része volt a Bahá’í Világközpont kulcsdokumentumainak tanulmányozása. Ez a hívő segítséget nyújtott a helyi barátoknak abban is, hogy miként értékeljék a megelőző növekedési ciklust, és hogy hogyan birkózzanak meg a nagy számú új hívő megszilárdításának kihívásával. Néhány hiányosságot is azonosítottak és tanácskoztak róla. A barátok azt is világosan kezdték látni, hogy szisztematikus terveket szükséges megvalósítani méghozzá a növekedés bekövetkezésének helyén: a szomszédságban, nem pedig klaszter szintű rendezvényeken keresztül. A fejlődést segítő erőforrás-plusz barát így eleveníti föl azt, ahogyan a helyi barátokat segítette a klaszter elemzésében. Az elemzéssel kapcsolatban nagyon jó tapasztalataim vannak. Az elemzés megközelítési módja a következő volt: először is a tanultak értékelése történjen meg, majd azoknak a dolgoknak az azonosítása, amiken változtatni szükséges, továbbá aminek a megtanulása még előttünk álló feladat. Másik elem a Világközponttól kapott vonatkozó dokumentumok tanulmányozása volt. Ily módon a barátok tudatában voltak a stratégiáknak és elemi alkalmazásuknak a növekedés folyamata érdekében. A stratégiák föl voltak írva egy táblázatba jól látható módon az elemzés folyamata során. Kérdésről kérdésre haladva minden egyes klasztersegítő intézményi tag végigment az elemzési szempontokon egy irányított tanácskozás során, hogy megválaszolja a kérdéseket, továbbgondolja a következményeket és alkalmazza a szükséges stratégiát. E folyamat során további kérdések merültek föl, amiket aztán be kellett venni az elemzés szempontjai közé. Amint az elemzési keret kialakult, a valamennyi szükséges stratégia összegyűjtésre került egy másik táblázatban. A tevékenységek ciklusának diagrammja kirajzolódott, és egyenként haladva a stratégiákat is meghatároztuk a ciklus idővonalán. Volt ezek közül olyan is, amelyekről a tanácskozást követően úgy ítélték meg, hogy a ciklus alatt több, mint egyszer meg kellene történjen. Ezen a diagrammon a tevékenységekhez hozzárendeltük az(oka)t a klaszter segítő intézményt, amelyik felelősséggel tartozik az egyes tevékenységekért, hogy onnan már azok tervezzenek. A fenti gyakorlat során nyert meglátások egyike az volt, hogy a népesség legfogékonyabb rétege, amelynek tagjai egyben legvalószínűbb, hogy gyorsan emelkednek szolgálatra, a fiatalság volt. A klaszter segítő intézmények szintén fölismerték, hogy az a feltételezés, miszerint a képesség kizárólag az iskolázottsághoz kötődik, nem állja meg a helyét. Az értékelést követően úgy ítélték meg, hogy a szolgálati képesség nem intellektuális képesség, hanem olyan erény, amely az önfeláldozó szolgálat felé vezeti a híveket. Az elemzés megtanulásának egy másik gyümölcse az a döntés volt, hogy változtatnak a tanítási kampányok során alkalmazott módszereken. Ahelyett, hogy nagyobb csoportokban mennének kiterjedt családok esti meglátogatására, -miként tették azt a múltban –, két fős tanítási csoportokban valósítják meg a tanítást. A tanítási párok a fiatalok körében nyitnának keresést napközben és egyszerre egy személyt tanítva. Elvinnék magukkal a Ruhi 1-et, hogy a kereső vagy új hívőnek nyomban bemutassák az intézeti folyamatot. Minden este meglátogatnák azokat, akiket napközben tanítottak, és segítséget kapnának abban, hogy megosszák családtagjaikkal új Hitüket. A csoportok gyakran értékelnék a cselekedeteiket, és eszközölnének változtatásokat a tanítási kampány folyamatában. Amikor ezt a módszert
Észrevételek a fejl ő dés -ről (2009. december, 26. szám)
kipróbálták, sokkal hatékonyabbnak bizonyult, mint a korábbi megközelítési módok. Sőt, először történt meg, hogy már a kezdetektől előre tervezett volt a megszilárdulás is. A ciklus második szakaszának előkészítésére pedig még az intenzív tanítási kampányt megelőzően frissítő kurzusokat tartottak azok számára, akik az intézeti folyamatban részt vettek. Ez építette a szolgálati képességet a klaszterben élő hívek körében, és segítette a klaszter segítő intézményeket egy olyan közeg előkészítésére, amelyben az új hívek gyorsan gondoskodásra lelnek. Otthoni látogatások és intenzív tanulókörök tervezésével a megszilárdítás időszakában a tanítási kampányt természetes módon változtatták intézeti kampánnyá. Amire a fejlődést segítő erőforrás-plusz barát távozott a klaszterből, addigra 50 új hívő volt, akik közül 15 bejezte már a Ruhi 1-et, másik 30 hívő pedig résztvevője lett az ötven napos intézeti kampánynak eljutva egészen a Ruhi 6-ig. Egyesült Királyság Egy területi serdülőcsoport koordinátor Angliából elmeséli, hogyan jelentette az alaptevékenységek fejlődésének egy bizonyos szakaszában a kihívások egyikét azon hívők azonosítása, akik rendelkeznek egyaránt a képességekkel és a megelőző tapasztalatokkal is arra, hogy klaszter koordinátorként szolgáljanak. Leírása bemutatja, miként törekedett a serdülő csoportok koordinátorainak képességeit építeni, míg ezzel egyidejűleg azokat az animátorokat is fejleszteni, akikben megvolt a lehetősége annak, hogy a később koordinátorként szolgáljanak. Azoktól a koordinátoroktól tanultam a legtöbbet, akikkel együtt tudtam cselekedni, értékelni és tanácskozni. Feltételezhető, hogy a tanulási igénnyel történő működés (learning mode) segített abban, hogy jobb kapcsolatot építsek ki a koordinátorokkal, és tanuljak tőlük arról, hogy mit is csinálnak. Adódott jó néhány kihívás a koordinátorokkal kialakítandó szorosabb együttműködés terén. Sokuk igen elfoglalt volt, és nem tudták a rendszeres területi találkozókat és az egyéb koordinálási teendőkkel kapcsolatos tevékenységeket elsőbbségben részesíteni. Voltak, akiknek nem volt gyakorlata a rendszeres serdülő csoportok programszervezésében, és nem érezték úgy, hogy elegendő idejük van saját serdülő csoport tartására, valamint a többi animátor szolgálatának koordinálására. A kevés tapasztalat miatt pedig küszködtek azzal, hogy a többieket is elkísérjék olyan tevékenységekben, amelyekben maguk is tapasztalatlanok voltak. Ezen kihívások tükrében a következő kérdések merültek föl. Miként azonosíthatjuk a klaszter szintű koordinátorokat? Mik a koordinátorok legfontosabb tulajdonságai, és hogyan kísérjük el a serdülő csoport animátorokat a koordinátorrá válásban? Egyik haszna a területi találkozók tartásának az volt, hogy kapcsolatot lehetett fönntartani azokkal, akikben – hitem szerint – meg is volt annak a lehetősége, hogy klaszter szintű koordinátorokként szolgáljanak. Idén év elején volt egy területi találkozó a tapasztalt animátorok számára, melyen 45 fő vett részt. Az animátorok részletes tervet készítettek arról, hogyan fejlesztik majd saját vagy a környékbeli serdülő csoportokat. Szoros kapcsolattatot tartottam fenn azokkal az animátorokkal, akik érzésem szerint a bátorításra legfogékonyabbak voltak, és akiknek a tervei a leginkább megvalósíthatónak bizonyultak. Néhány hónap elteltével egy értékelő találkozóra került sor, amelyre azokat az animátorokat hívtuk meg, akik jelentős erőfeszítéseket tettek. Rajtuk kívül meghívtuk azokat is, akik odaadást és elkötelezettséget tanúsítottak. A találkozón a közel 50 résztvevő közül láthatóvá vált, hogy kik voltak képesek a tervezésre, cselekvésre és a tapasztalatok fényében elvégzett értékelésre. A tapasztaltabb barátokat arra bátorítottuk, hogy tanulják a serdülőcsoportok kibővítését, és próbáljanak kapcsolatokat építeni a családokkal. Voltak, akiket arra kértünk,
Észrevételek a fejl ő dés -ről (2009. december, 26. szám)
hogy képezzenek és kísérjenek el másokat a serdülő csoportok megalakításában. Én magam szoros együttműködésben kezdtem dolgozni azokkal az animátorokkal, akik a legtöbb lehetőséget tartogatták. Azokat közülük, akiket rendszeresen látogattam, meghívtam magamhoz Oxfordba, ahol otthoni látogatásokra kísértek, hogy a szélesebb társadalomból való fiatalokkal folytatott munkáról tanuljanak. Az ezekkel az animátorokkal közel egy évig tartó kölcsönkapcsolat lehetővé tette számomra, hogy láthassam, mely barátok képesek időt szánni életükben arra, hogy energiáikat a serdülő csoportok programjainak fejlesztésére fordítsák. A Nemzetközi Tanítási Központ égisze alatt a Tanácsosok intézményei részére előkészített anyag. A beszámolók kivonatait nyelvi, érthetőségi és terjedelmi okok miatt szerkesztették. Teljes egésze vagy e kiadvány részleteinek sokszorosítása vagy terjeszthetősége a bahá’í közösségen belül a Nemzetközi Tanítási Központ előzetes jóváhagyásával történhet.
