= Részesedés finanszírozás: A tulajdonosi tőke (equtiy capital) költsége az a hozamráta, amit a befektetők a törzsrészvényektől elvárnak

1. tétel Fogalmazza meg a vállalkozások finanszírozási tevékenységének lényegét! Ismertesse a vállalkozás-finanszírozás alapvető formáit, a belső és külső finanszírozás főbb módozatait! Ismertesse az egyes finanszírozási források költségeit, értelmezze a tőkeköltséget! Finanszírozás: általános értelmezésben pénzellátást jelent. Valamely gazdasági művelet, tevékenység, funkció, kiadás pénzügyi fedezetéről való gondoskodást, ill. a pénzügyi fedezet rendelkezésre bocsátását jelenti. Adott cég működésének biztosításához pénzbefektetésre, és naponként meghozott pénzügyi döntésekre van szükség. A pénzügyi döntések a cég eszközeinek, forrásainak vagy mindkettőnek a változásait eredményezik. A finanszírozás fő célja a rendelkezésre álló pénzeszközöknek a termelési folyamathoz történő célszerű hozzárendelése annak érdekében, hogy azok gyors megtérülése révén minél nagyobb nyereséget lehessen elérni. Finanszírozási döntések: a pénzügyi döntések a cég forrásszerkezetének módosulását idézik elő. Konkrét döntések esetén megjelennek a finanszírozás kérdései is, ekkor arról kell dönteni, hogy milyen formában szerez pénzt a cég, és honnan. A finanszírozási döntések kapcsán a cég tőkeszerkezete jelentősen átalakul, azaz a saját tőke és a hosszú lejáratú kötelezettségek aránya adott, konkrét formát ölt. Változik a pénzügyi szerkezete is, amely azt jelenti, hogy a saját tőke, a hosszú lejáratú és a rövid lejáratú kötelezettségek között kell a finanszírozási kérdésekről dönteni. A vállalkozás-finanszírozás alapvető formái: a. Belső finanszírozás (belülről szerzett tőke): a vállalat belső folyamataiból származó források • Forgalmi bevételekből történő finanszírozás. A folyamatos működéshez szükséges pénzkiadások fedezetének az árbevételen keresztül történő realizálódását jelenti. A vállalkozás így az árbevételen keresztül olyan forráshoz juthat, amellyel szemben nem merült fel tényleges kiadása (pl. az amortizációs bevétel). • Tartalékolásból történő finanszírozás. A vállalkozások az egyes években előállított adózott eredményüket kifizethetik osztalékként, de dönthetnek úgy is, hogy a tulajdonosok tartalékba helyezik, tőkésítik (tőketartalék). • Az eredmény visszaforgatása révén megvalósuló finanszírozás. A visszatartott nyereségből történő finanszírozást önfinanszírozásnak is szokták nevezni. A belülről származó (belső) finanszírozás és az önfinanszírozás tehát nem szinonimák, mivel az önfinanszírozás szűkebb fogalom. b. Külső finanszírozás: a vállalkozás a pénzügyi piacok bevonásával növeli forrásállományát • Részesedés finanszírozás. Azt jelenti, hogy a vállalkozásba újabb tulajdonosokat, befektetőket vonnak be, akik pótlólagosan tőkét juttatnak a cégnek. Ha a külső finanszírozás saját tőke szerzésével történik, akkor a vállalkozás lejárat nélküli tőkéhez jut. • Idegen finanszírozás. Az idegen finanszírozás (hitel igénybevétele, kötvény kibocsátás) esetén a tőkét juttatók tulajdonosi igényekkel nem léphetnek fel, viszont általában az összes lehetséges forrás közül a hitel költsége a legmagasabb. A hitelek felvételének adókímélő hatása van (adópajzs), mivel a hitelek kamatát a vállalkozások ráfordításként, az adózás előtti eredményük terhére számolhatják el, így csökkenteni tudják adóalapjukat, s végső soron a fizetendő adó összegét is. A belső finanszírozásra mindig kiemelt figyelmet kell fordítani, mivel – a vállalkozás ennek a segítségével függetlenítheti magát a hitelezők által meghatározott feltételektől; – amennyiben az amortizációt a cég nem vonja be az adósságszolgálati kötelezettség teljesítésébe, az korlátlanul felhasználható a beruházások finanszírozásához; – a visszaforgatott nyereséget külső tényezők nem befolyásolják, azt a tulajdonosok döntése határozza meg; – az eredménytartalékot növelő nyereség közvetlenül a vállalkozás rendelkezésére áll. A finanszírozási források költségei: = Belülről szerzett tőke: A tőkeköltség egyenlő azzal a hozammal, amely a vállalkozás részére kiesik, mert a tőke más célú, vállalkozáson kívüli felhasználásáról (pl. betétbe helyezés, értékpapírba 1

fektetés stb.) lemondanak. Az az elmaradó haszon, amelyik azért vész el, mert a vállalkozásban való lekötés miatt a tőkét más célra felhasználni nem lehet. Az eredmény visszaforgatásával szerzett tőke költsége: DIV1 re = +g P0 = Részesedés finanszírozás: A tulajdonosi tőke (equtiy capital) költsége az a hozamráta, amit a befektetők a törzsrészvényektől elvárnak. DIV1 +g re = Pnet A vállalat számára az elsőbbségi részvény tőkeköltsége egyenlő a befektetők által az elsőbbségi részvények után elvárt hozammal. Az elsőbbségi részvénynek nincs lejárata, az osztalék nagysága előre rögzített, ezért a tőkeköltség az örökjáradék formulán alapuló módszerrel meghatározható. rp =

Dp

Pnet = Idegen finanszírozás: A kölcsöntőke (kötvény, hitel) költsége a befektetők (hitelezők) által elvárt hozam. A hitel tőkeköltsége alapesetben hitel névleges kamatlábával egyezik meg. Ha a bank járulékos költségeket is felszámol, akkor a teljes hiteldíj mutató adja meg a hitelköltséget. A befektetőknek kifizetett kamat a kötvényt kibocsátó vállalat szempontjából költség, a nyereséget, a nyereségadó alapját csökkenti.

rd = ri ⋅ (1 − T ) A vállalati tőkeköltség (cost of capital) A vállalat szempontjából a finanszírozási források árát jelenti, azt a ráfordítást, amit a szükséges tőke megszerzéséért a hitelezőknek és/vagy a részvényeseknek fizetni (ígérni) kell. A befektetők (forrást kínálók) oldaláról a tőkeköltség a vállalat értékpapírjaitól elvárt (megkövetelt) hozam. A vállalkozó olyan tőkefajtákat igyekszik megszerezni, amelyek együttes tőkeköltsége minimális terhet jelent. A vállalati átlagos tőkeköltség (Weighted Average Cost of Capital, WACC): a különböző finanszírozási források egyedi költségének súlyozott átlaga. A súlyok az egyes finanszírozási forrásoknak a vállalati tőkeszerkezeten belüli aránya szerint adódnak.

WACC = We × re + Wp × rp + Wd × rd re: a saját tőke költsége rp: az elsőbbségi részvények költsége rd: az adósság (adózás utáni) költsége We: a saját tőke aránya a tőkeszerkezetben Wp: az elsőbbségi részvények aránya a tőkeszerkezetben Wd: az adósság aránya A vállalati átlagos tőkeköltség jelenti azt a diszkontrátát, amit a vállalati beruházási projektek értékelésekor kell alkalmazni.

2

2. tétel Ismertesse a rövid távú pénzügyi döntések célját, főbb jellemzőit! Mutassa be a forgóeszközök körforgását egy klasszikus termelő vállalat példáján keresztül! Értelmezze a működési (üzleti) ciklust és a pénz ciklust! Ismertesse a működési ciklus hosszát befolyásoló tényezőket! Fejtse ki a működési ciklus hossza és a vállalkozás üzleti kockázata közötti kapcsolatot! A rövid távú pénzügyi döntések célja, főbb jellemzői A reál- és pénzügyi folyamatok között szoros összefüggés és kölcsönhatás van. Pénzügyi nézőpontból vizsgálva a döntések változást idéznek elő a vállalat eszközeiben, forrásaiban, vagy mindkettőben. A gazdasági döntések konzekvenciáit a számviteli mérleg, mint egy pillanatfelvétel tükrözi vissza. Ezen hatásokat alapul véve csoportosíthatók a pénzügyi döntések, melyet a következő táblázat mutat:

időtávja

Pénzügyi döntések típusa Befektetési döntés

Hosszú távú

Befektetetett eszközök

Rövid távú

Forgóeszközök

Finanszírozási döntés Saját tőke Hosszú lejáratú kötelezettségek Rövid lejáratú kötelezettségek

A befektetési döntések a vállalkozások eszközeinek nagyságát és összetételét alakítják. A finanszírozási döntések eredményeként alakul ki és módosul a vállalkozások vagyonstruktúrája, pénzügyi szerkezete illetve a tőkeszerkezete. A pénzügyi szerkezet fogalmán a vállalat forrásszerkezetét értjük, nevezetesen a saját tőke, a hosszúés rövid lejáratú kötelezettségek arányát. A rövid távú finanszírozási döntések: – a vállalakozások forgóeszközeinek, valamint rövid lejáratú forrásainak nagyságát és összetételét alakítják, – biztosítják a termelés zavartalanságát és – a likviditás (rövid távú fizetőképesség) fenntartását. A rövid távú finanszírozási döntések elvei megadják, hogy – milyen konkrét finanszírozási formát (belső, külső) és – milyen finanszírozási stratégiát (konzervatív, szolid, agresszív) alkalmazzon a vállalkozás. A rövid távú döntések általában a következőkről szólnak: – mennyit fektessen be a cég forgóeszközökbe, ezen belül készletekbe, – milyen fizetési határidővel és feltételekkel értékesítsen a cég, valamint, hogy – mekkora vevőállományt tartson a cég. A forgóeszközök körforgása egy klasszikus termelő vállalat példáján keresztül A forgótőke a forgóeszközök körforgásának folyamatában, egy adott időszakra vonatkozóan, a folyamatos termelés biztosítása érdekében, a termelési folyamat(ok) és a termelés szervezésének sajátosságai által meghatározottan, állandóan megjelenő vagy jelen lévő forgóeszköz-féleségek tőkeként funkcionáló állományértéke. Elemei: Készletek, Követelések és Pénzeszközök (Biztonsági pénzkészlet). A forgótőke kifejezésben a „forgó” jelző csak arra utal, hogy a forgóeszközök ezen hányada tőkeként funkcionál, tehát állandó jelleggel le van kötve. Az idény-szerűen jelentkező forgóeszközök azok, amelyek a forgótőkén felül jelentkeznek.

3

A forgóeszközök körforgása alatt a forgóeszközök folyamatos alakváltozásának sorozatát értjük, amikor a pénzformából újra pénzformához jutunk. Ezt szemlélteti a beillesztett ábra. A működési (üzleti) ciklus és a pénz ciklus Egy klasszikus termelő vállalatnál a folyó működés három alapvető tevékenységet: – a beszerzést, – a termelést, – és az értékesítést foglalja magában. Azt az időtartamot, amely alatt ezek az események lezajlanak, működési ciklusnak vagy üzleti ciklusnak nevezzük. A működési ciklus ideje alatt a forgóeszközök többszöri alakváltozáson mennek keresztül. A működési ciklus két nagy részre bontható: 1. készletezési periódusra: a nyersanyagok, alkatrészek stb. beérkezésétől a késztermékek értékesítéséig tart 2. követelések futamidejére, vagy más néven vevő futamidőre: a termékek értékesítésétől az árú ellenértékének kiegyenlítéséig tart A pénz konverziós ciklus vagy egyszerűen pénzciklus azt az időtartamot jelöli amely a szállítói számla kiegyenlítésétől a vevővel szembeni követelés beérkezéséig tart. Ha valamely vállalat képes lenne a szállítói számlák kifizetését addig elhalasztani, amíg a vevőkkel szembeni követelései befolynak, akkor az értékesítése önfinanszírozó lenne. Ebben az esetben a pénzciklus hossza 0 nap lenne. A következő ábra a működési ciklus időbeli lefolyását szemlélteti: Készletek vásárlása

Készletek eladása Készletezési periódus

Pénz befolyása Vevői futamidő idő

Szállítói futamidő Szállítói számla kifizetése Működési ciklus Pénz ciklus A vállalat finanszírozási szükségletét kifejező pénz ciklus a pénzkiáramlás és a pénzbeáramlás időpontja közötti rés. A működési ciklus hossza és a vállalat üzleti kockázata között szoros kapcsolat van. Egy hosszú működési ciklussal rendelkező vállalat esetében a kockázat nagyobb, mint egy rövid ciklusú vállalatnál. Minél hosszabb idő telik el az alapanyagok megvásárlása és a késztermékekért a vevőktől kapott pénz beérkezése között, annál több baj következhet be. A működési ciklus hossza iparáganként, szakmánként eltérő. A pénz ciklus nagysága (hossza) három tényezőtől függ: 1. a szállítói (kereskedelmi) hitel hosszától, 2. a készletek átlagos élettartamától, 3. és a vevőkövetelések befolyásának gyorsaságától.

4

3. tétel Ismertesse a forgóeszközök szintjét és összetételét befolyásoló tényezőket! Fejtse ki a forgóeszközök szintjének hatását a vállalkozás hozamára és kockázatára! Fogalmazza meg, szűkebb és tágabb értelemben a likviditást! Ismertesse a rövid távú likviditás mérésére használatos ismertebb mutatókat (nettó forgótőke, likviditási ráta, likviditási gyorsráta)! A forgóeszközök szintjét és összetételét befolyásoló tényezők A forgóeszközök szintjét a fogóeszközöknek (Current Assets) az összes eszközökhöz (Total Assets) viszonyított arányával mérjük. Az arány azt mutatja, hogy a vállalat összes eszközeiből mekkora hányadot tesznek ki a likvid eszközök. Az arány értékelésekor az ágazati sajátosságokat feltétlenül figyelembe kell venni. Például a kereskedelemben magasabb arányt képviselnek a forgóeszközök (döntően áruk), mint az iparban. Egyes szolgáltató ágazatokban (pl. közlekedési, közüzemi szolgáltató vállalatoknál) jóval alacsonyabb a forgóeszközök aránya. Az ágazati szakmai átlagnál magasabb arány a konzervatívabb, az átlagosnál alacsonyabb aránya az agresszívebb (szigorúbb) politikát folytató vállalatokra jellemző. A forgótőke nagyságát alapvetően a cég profiljából adódó sajátosságok, a folyó működés (termelésének, értékesítésének) szintje, terjedelme határozzák meg, és befolyásolja továbbá: – a vállalat üzletpolitikájának változása, – az adott ágazatban vagy szakmában bekövetkező változások, – a folyó működési költségek változása (pl. emelkedik a vállalat által használt alapanyagok ára, növekszik a készletekben lekötött tőke is), – a technológia változása (pl. a működési ciklus lerövidítését eredményező gyártási idő csökkentése a forgóeszközök − ezen belül is főként a befejezetlen termelés − szintjének csökkenéséhez vezethet) – a szezonalítás (a legtöbb ágazatban, szakmában vannak ún. termelési / értékesítési csúcsok, amelyek elsősorban az átmenetileg szükséges forgóeszközökben és a rövid lejáratú forrásokban idéznek elő változásokat) A forgóeszközök szintjének hatása a vállalkozás hozamára és kockázatára A modern vállalati pénzügyek két, széles körben elfogadott megállapítása szerint: 1. A rövid élettartamú eszközök kockázata – mivel a normál üzletmenet során általában könnyebben pénzzé tehetők, és eladásuk potenciálisan kisebb veszteséggel járhat – kisebb, mint a hosszú élettartamú eszközöké. 2. Ha valamely eszköz kockázata kisebb, akkor annak elvárt hozama is kisebb. Mindekből következik, hogy az értékesítés bármely szintjén általában a nagyobb forgóeszköz szinttel rendelkező vállalatok hozama és kockázata kisebb. Ellenkező esetben, alacsonyabb forgóeszköz szint esetén nagyobb hozamra számíthat a vállalat, de megnő a kockázata is. Kockázaton ekkor a likviditás hiányának kockázatát, és legrosszabb esetben a cég bukásának kockázatát értjük. Ha egy vállalat többet fektet készletekbe, gyorsabban képes váratlan megrendeléseket teljesíteni. Ez a cég valószínűleg vásárol rövid lejáratú értékpapírokat és több készpénzzel is rendelkezik, tehát az esedékes fizetési kötelezettségeinek könnyebben eleget tud tenni. Ennek a kényelmes likviditási pozíciónak ára van. A magas likviditású eszköz (készpénz, látra szóló betét, diszkont kincstárjegy stb.) egyáltalán nem, vagy csak alacsony hozamot biztosít. Ez pedig rontja a tőke jövedelmezőségét. Összegezve: a vállalat ugyanazt a termelési-értékesítési tervet különböző nagyságú forgótőke állománnyal valósíthatja meg: = Amennyiben az összes eszközökön belül növeli a forgótőkében lekötött eszközök nagyságát, úgy a jövedelmezősége csökken. = A forgótőke növelésével ugyanakkor javul a vállalat likviditási pozíciója, és ezzel csökken a kockázata.

5

A likviditás szűkebb és tágabb értelmezése Szűkebb értelmezése: az eszközök pénzre válthatósága ill. fizetésre azonnal felhasználható pénzeszköz. Tágabb értelmezése: a pénzeszközök megszerzésének lehetőségét és képességét is magában foglalja, a vállalkozások rövid távú fizetőképességének kifejezője A likviditás egyrészt védelmet nyújt a pénzügyi nehézségek idején, másrészt megfelelő rugalmasságot biztosít a cégeknek, hogy kihasználhassák a rendkívüli befektetési és finanszírozási lehetőségekből adódó előnyöket. Az ismert, tőkeerős cégek számára a likviditás többféle módon is megszerezhető, például a bankokkal kötött folyószámla-hitelszerződések révén, vagy közvetlenül a pénzügyi piacokról kötvények vagy kereskedelmi papírok kibocsátása útján. A kisebb cégek a saját tőke növelését csak a nyereség visszaforgatásával tudják megoldani. A rövid távú likviditás mérésére használatos ismertebb mutatók Nettó forgótőke: a forgóeszközök és a rövid lejáratú források különbsége, vagyis a forgóeszközöknek az a része, amelyet tartós forrásokkal (saját tőkével és/vagy hosszú lejáratú hitelekkel, azaz éven túli lejáratú hitelekkel) finanszíroznak. NETTÓ FORGÓTŐKE = =Forgóeszközök – Rövid lejáratú kötelezettségek Azt fejezi ki, hogy mennyiben finanszírozza tartós forrás a forgóeszköz lekötést. Túlságosan alacsony nettó forgótőke a céget instabillá teheti a rövidlejáratú forrásgazdálkodás terén, ezért az ilyen érték óvatosságra int. A nagy nettó forgótőke ugyan likviditási biztonságot nyújt, de drága, mert a hosszú lejáratú források tőkeköltsége magasabb, mint a rövid lejáratúaké, sőt van olyan, amely ingyen van, pl. szállítókkal szembeni tartozás fizetési határidőn belül. Likviditási ráta (Current ratio): a likviditás legelterjedtebb mérőszáma, a társaság forgótőkéjében szereplő két összetevő, a forgóeszközök és a folyó források egymáshoz viszonyított aránya. LIKVIDITÁSI RÁTA = Forgóeszközök ÷ Rövid lejáratú kötelezettségek Amennyiben a mutató értéke 1 alatt van, az gyakorlatilag a társaság fizetésképtelenségének közvetlen veszélyét jelzi, hiszen a rövid távon várhatóan pénzeszközzé váló eszközök nem fedezik a rövid távon lejáró kötelezettségeket. A mutató 1 fölötti értéke elfogadható – az általános vélekedés szerint normális üzletmenet esetén az 1,5 körüli érték tekinthető megfelelőnek –, azonban a túl magas likviditási ráta sem jó, mert ez a jövedelmezőség romlását vonhatja maga után. Likviditási gyorsráta (Quick ratio): A likviditási ráta „finomított" változata. A kötelezettségek teljesítésére fedezetet nyújtó rövid lejáratú eszközöknek csak egy szűkebb körét veszi figyelembe, a likviditás foka szempontjából szigorúbb követelményeket támaszt. Ebben a mutatóban a likvid eszközök között nem vesszük figyelembe a készleteket, amelyek a legkevésbé likvid forgóeszközök. LIKVIDITÁSI GYORSRÁTA = (Forgóeszközök – Készletek) ÷ Rövid lejáratú kötelezettségek Ezt a mutatót akkor kell feltétlenül kiszámítanunk, amikor a készletek forgási sebessége alacsony, vagy azt gyanítjuk, hogy a készletek jelentős része nehezen értékesíthető, és ez még nem jelent meg a társaság pénzügyi beszámolójában. Jó üzletmenetű társaságoknál nem kell, hogy ez a mutató 1 fölött legyen, ahol azonban készletértékesítési problémák jelentkeznek, a kötelezettségek teljesítéséhez szükséges, hogy a magasabb likviditási fokú eszközök önmagukban is fedezetet nyújtsanak a kötelezettségekre.

6

4. tétel Ismertesse a forgóeszközök finanszírozásával kapcsolatos döntési problémákat! Fejtse ki a tartós és az átmeneti forgóeszköz lekötés elválasztásának jelentőségét! Fogalmazza meg az illeszkedési elv lényegét! Mutassa be a különböző finanszírozási stratégiák főbb jellemzőit! Értékelje a finanszírozási stratégiákat a vállalatok hozamára és a hozamok kockázatára gyakorolt hatásuk szempontjából! A forgóeszközök finanszírozásával kapcsolatos döntési problémák Megválaszolandó kérdés: Hogyan finanszírozza egy vállalat a forgóeszközeit? A forgóeszközök finanszírozására sokféle forrás vehető igénybe. Az alapkérdés szempontjából azonban a rövid lejáratú adósság és a tartós források (saját tőke és hosszú lejáratú adósság) közötti arány eldöntésének van kitüntetett jelentősége. A forgóeszközök finanszírozási szabálya: a rövid lejáratú eszközöket rövid lejáratú idegen forrásokkal kell (szabad) finanszírozni. A forgóeszközök rendeltetésszerű finanszírozására szolgáló pénzforrásokat nevezik folyó finanszírozási vagy más szóval üzletfinanszírozási forrásoknak is. A befektetés oldaláról vizsgálva egy vállalat forgótőke politikáját: konzervatív és szigorú forgótőke politikát különböztetünk meg. Konzervatív forgótőke politika (rugalmas vagy engedékeny) jellemzői: = A forgóeszközöknek az árbevételhez vagy az összes eszközökhöz viszonyított aránya magas = Jelentős a pénzeszközök és a forgatási céllal vásárolt értékpapírok állománya = Liberális a vállalat hitelezési politikája, hosszú fizetési határidőt nyújt a vevőknek, és ennek következtében magas a vevőállománya = A vállalat nagy összegeket fektet be készletekbe, tehát magas készlet állománnyal dolgozik A szigorú forgótőke politika ellentéte a konzervatív politikának. A tartós és az átmeneti eszközlekötés Az eszközök csoportosítása finanszírozási szempontból: • Tartós eszközök: a befektetett eszközök, valamint a forgóeszközök egy része, amelyeket tartósan lekötött forgóeszközöknek nevezünk. Tartósan lekötött forgóeszközöknek tekintjük a forgóeszközök állományának azt a részét, amelyre a folyamatos termelés mellett állandóan szükség van, vagyis a forgóeszközöknek az a legkisebb állománya, amellyel a termelés, a forgalmazás (pl. kereskedelemben) folyamatosan, zavartalanul biztosítható. • Átmeneti forgóeszközök: a forgóeszközöknek a tartós eszközök közé be nem sorolható hányadát tartalmazzák. Az átmeneti forgóeszköz állomány olyan eszköznövekedés következménye, amely bizonyos idő elteltével, mint igény megszűnik, és így állandó finanszírozási forrást sem igényel. A források csoportosítása finanszírozási szempontból: • Tartós források: a lejárat nélküli és a hosszú lejáratú források alkotják, azaz a számviteli kategóriákat alkalmazva a saját források a hosszú lejáratú és hátrasorolt kötelezettségek. • Átmeneti források: a rövidlejáratú kötelezettségek tartoznak ebbe a kategóriába. Az illeszkedési elv lényege A vállalkozás finanszírozási mérlege: ESZKÖZÖK Tartós Befektetett eszközök eszközök Tartós forgóeszköz-lekötés Átmeneti forgóeszköz lekötés

FORRÁSOK Tartós Saját tőke, Hosszú lejáratú kötelezettségek, források Hátrasorolt kötelezettségek Átmeneti források: rövid lejáratú kötelezettségek

Illeszkedés szabálya: az eszközök és források lejáratának az összehangolása, azaz a tartósan lekötött eszközöket tartós forrásból, az átmenetileg lekötött eszközöket pedig átmeneti forrásból 7

célszerű finanszírozni. Az illeszkedés szabályának tehát akkor felel meg a vállalkozás, ha nem csak a befektetett eszközeit, hanem a tartós forgóeszköz-lekötését is tartós forrásokkal finanszírozza. Finanszírozási stratégiák, hatásuk a vállaltok hozamára és a hozamok kockázatára Attól függően, hogy egy vállalkozás eszközeinek finanszírozása kapcsán mennyire igazodik az illeszkedési elvhez, háromféle finanszírozási stratégia különböztethető meg: 1. Szolid stratégia: valamennyi tartósan lekötött eszközét tartós forrásokkal – saját tőkével, hosszú lejáratú- és hátrasorolt kötelezettségekkel – finanszírozza a cég. A vállalkozás elvileg folyamatosan megfelel az illeszkedés szabályának. A gyakorlatban ez a megfelelés persze csak időről-időre biztosítható. Képlete:: Tartós eszközök = Tartós források Átmeneti eszközök = Átmeneti források 2. Konzervatív (óvatos) stratégia: a fokozott óvatosság jellemzi, azaz még az átmeneti eszközlekötés egy részéhez is tartós forrásokat rendel hozzá. Előnye a biztonság. Költségesebb a többinél, mivel a rövid lejáratú kötelezettségek többnyire olcsóbbak a tartós forrásoknál. Képlete:: Tartós eszközök < Tartós források Átmeneti eszközök > Átmeneti források 3. Agresszív stratégia: esetében a rövid lejáratú kölcsönforrásokkal finanszírozott sáv nem csak az átmeneti eszközök egészét finanszírozza, hanem a tartós eszközlekötés egy részét is. Előnye az olcsóság. Negatívuma, hogy az átmeneti kölcsönforrások hirtelen megvonása az egyszerű újratermelést is lehetetlenné teszi, azaz jelentős a kockázata. Csak addig követhető, míg a lejáró rövid távú hiteleket rendszeresen sikerül újakkal pótolni. Csak azon cégeknek érdemes választani, amelyek gazdálkodása annyira stabil, piaci helyzete annyira kedvező, hogy kölcsönforráshoz jutásuk ilyen tőkeszerkezet mellett is folyamatosan biztosított. Képlete:: Tartós eszközök > Tartós források Átmeneti eszközök < Átmeneti források A spontán finanszírozás többnyire az agresszív stratégia jegyeit hordozza. Nem a vezetés tudatos választásán alapul, ráadásul következményeire sincs a vállalat felkészítve. Mutatók finanszírozási stratégia megállapításához: saját tőők + tartós ( hosszú lejáratú ) i deg en tőők 1. FEDEZET FOKA = megmutatja, a tartós források milyen tartós befektetések ( befektetett eszközök ) mértékben fedezik a tartós befektetéseket 2. NETTÓ FORGÓTŐKE = Forgóeszközök – Folyó fizetési kötelezettség (rövid lejáratú kötelezettségek)

8

5. tétel Mutassa be a termelő vállalatok készleteinek főbb csoportjait! Fejtse ki a készletekbe történő befektetés célját! Mutassa be a menedzsment készletezési döntésekkel kapcsolatos feladatait! Ismertesse a készletgazdálkodás értékelésére használatos főbb mutatókat, és a mutatókból levonható következtetéseket! A termelő vállalatok készleteinek főbb csoportjai Készletek: olyan anyagi javak, amelyeket egy szervezet (pl. termelő, kereskedő, stb.) azért halmoz fel, hogy a jövőben az igényelt intenzitásoknak megfelelően azokat felhasználja. A vállalati készletek főbb csoportjai: – INPUT készlet: a termeléshez, szolgáltatásnyújtáshoz szükséges alapanyag- és segédanyag készletet, melyek készletgazdálkodási szempontból lehetnek: = Egész évben viszonylag folyamatosan beszerezhető anyagok, melyek felhasználása folyamatos = Lökésszerűen beérkező anyagok, melyek felhasználása folyamatos = Lökésszerűen beérkező anyagok, melyek feldolgozását beérkezéskor azonnal vagy rövid időn belül el kell végezni = Viszonylag egyenletesen beérkező anyagok, melyeket beérkezés után azonnal fel kell dolgozni – TERMELÉSI készlet: a termelés során keletkezett félkésztermék-készletet és befejezetlen termelés állomány – OUTPUT készlet: a termelés befejeztével felhalmozódó értékesítésre szánt késztermék-készletet, – ÁRUKÉSZLET: a változatlan formában továbbértékesített áruk (kereskedelemi áruk) és göngyölegek A készletek csoportosítása eredetük és a termelésben betöltött szerepük szerint: A vásárolt készletek: 1. Anyagok: olyan munkatárgyak, amelyek a termék előállításához szükségesek, egy termelési folyamatban vesznek részt, alakjukat elveszítik, értéküket átadják az új terméknek.: Alapanyagok, segédanyagok, fűtőanyagok, üzemanyagok, irodaszerek 2. Áruk: változatlan állapotban továbbértékesítési céljából vásárolják, pl.: nagykereskedelmi áruk, kiskereskedelmi áruk, vendéglátó-ipari áruk, göngyölegek Saját előállítású készletek: 1. Késztermékek: minden megmunkálási folyamatot elvégeztek rajta, minőségileg átvették, raktárra vehetőek és értékesíthetőek. 2. Félkésztermékek: egy teljes megmunkálási folyamaton keresztül ment, a vállalat szempontjából félkésztermék, értékesíthető. 3. Befejezetlen termelés: a számbavétel időpontjában megmunkálás alatt áll, de legalább egy munkafolyamatot elvégeztek rajta. 4. Növendék- és hízó állatok: azok az állatok, amelyeket nem sorolunk a tenyészállatok közé A készletekbe történő befektetés célja Miért kell a tőkét készletekbe fektetni? Mert – biztosítják a termelés és az értékesítés közötti időbeli, térbeli és választékbeli különbségek áthidalását, – lehetővé teszik a vállalatok számára, hogy a folyó működés három kulcstevékenységét (beszerzés, termelés, értékesítés) egymástól függetlenítsék, piaci stratégiájukat rugalmasan alakíthassák. A készlet értékkel rendelkezik, költségvonzata van, tehát gazdasági szempontból sem elhanyagolható. A készletbe fektetett tőke hozamot nem produkál, de egy esetleges készlethiány un. haszonáldozati költséget, vagy kimondott veszteséget okozhat. A menedzsment készletezési döntésekkel kapcsolatos feladatai A költségek oldaláról felmerülő sajátos problémák a következők: = az elemzésben a költségeket (ráfordításokat) jóval tágabban kell értelmeznünk, mint ahogy azt a készletekkel kapcsolatos számviteli nyilvántartások teszik, 9

= készletekkel kapcsolatos ráfordításnak kell tekinteni mindazt a ráfordítást, amely a készletezési döntés következtében a vállalat egészében bárhol szükségessé válik, = a költség-haszon elemzésben a készletekkel kapcsolatos költségek másfajta csoportosítására van szükség, mint amilyen bontás a számviteli nyilván tartásokból közvetlenül összeállítható, = a költségeket az egymással ellentétes tevékenységek, készlethiány stb. alapján kell megbontani. A haszon (eredmény) oldalán jelentkező sajátosságok a következők: = milyen eredményektől eshet el a vállalat, ha nem tart megfelelő készleteket, = a készlettartás haszna túlnyomórészt más tevékenységeknél (termelés, értékesítés) vagy a vállalat egészének szintjén vehető csak figyelembe. A készletgazdálkodás értékelésére használatos főbb mutatók Anyagfelhasználás elemzése: dinamikus (változás) vizsgálat – fajlagos anyagfelhasználás mutató (FAF): egy termékegység előállításához felhasznált anyag mennyisége FAF = anyagfelhasználás / termelés – anyagkihozatali mutató (AKM): egységi anyagból előállított termékek mennyisége (a fajlagos anyagfelhasználás reciprok mutatója) AKM = termelés / anyagfelhasználás Anyagfelhasználási normák vizsgálata: dinamikus (változás) vizsgálat Nettó norma + Hulladék = Bruttó norma (beszerzési norma) Nettó norma: a termékbe ténylegesen beépülő anyag mennyisége Hulladék: a gyártás során a technológiából adódóan keletkezik (pl. esztergáláskor a fémforgács) A készletek dinamikájának (időbeli változásának) vizsgálata 1. Forgási sebesség vizsgálat (fordulatban) Fordulatok száma = Összes felhasználás / Átlagkészlet Jelzi, hogy az adott időszakban a készlet hányszor cserélődött ki. A gyors forgási sebesség előnyei: – kisebb kamatköltséggel, illetve kisebb hiteligénnyel jár, ha hitelből finanszírozza a vállalkozás a forgalom egy részét – kisebb a biztosítási költség – kisebb a helyigény – nő az értékesítés, és újabbak a készletek hátrányai: – nagyobbak a beszerzéssel kapcsolatos költségek – nagyobbak a hiány miatti veszteségek, és a kisebb készletek miatt értékesítés eshet ki 2. Időtartam mutató vizsgálata Egy fordulat időtartama = Napok száma / Fordulatok száma vagy Egy fordulat időtartama =Átlagos anyagkészlet / (Összes anyagfelhasználás / Időszak napjai) Kifejezi, hogy egy-egy forgás mennyi időt vesz igénybe (az átlagkészlet hány napi anyagfelhasználásra nyújt fedezetet). 3. Anyag-igényességi mutató vizsgálata Anyagigényesség = Átlagos anyagkészlet / Összes anyagfelhasználás Egységnyi anyagfelhasználásra jutó átlagkészlet. A fordulatszám mutató reciproka. – készletrugalmasság: az árbevétel növekedése, mekkora készletnövekedést igényel (minél kisebb, annál kedvezőbb) – lekötött készletek nagysága = a forgási idő napokban × egy napra jutó árbevétel – kapcsolat a készletek alakulása és a vállalat teljesítménye között

10

6. tétel Ismertesse a készletekkel kapcsolatos költségek főbb csoportjait, azok tartalmát! Mutassa be az egyes költségek és a készletszint közötti kapcsolatot! Ismertesse a gazdaságos rendelési mennyiség (EOQ) modell alapgondolatát, és a számítások során alkalmazott egyszerűsítő feltételezéseket! Mutassa be a mennyiségi diszkont nyújtásának célját, és az elfogadásával kapcsolatos döntési problémákat! A készletekkel kapcsolatos költségek főbb csoportjai és azok tartalma, az egyes költségek és a készletszint közötti kapcsolat Készletezési költségek: 1. Készlettartási költségek (K1): a.) a készlet fizikai jellegéből fakadó költségek: melyek folyamatosak, az átlagkészlettel összefüggőek és a készletszinttel együtt ingadoznak – raktárak üzemeltetési költségei – raktári anyagmozgatás költségei – idegen raktár bérleti díja – tárolási veszteség (mennyiségi veszteség miatt pl. párolgás, rongálódás) – különleges tárolási körülmények többletköltségei (pl. hűtött raktár) – raktározással kapcsolatos adminisztratív költségek b.) a készlet érték jellegéből fakadó költségek: az átlagos készletszinttel arányosak: – Avulás (értékcsökkenés): készletezés közbeni erkölcsi és fizikai kopás – Biztosítás: célszerű megkötni pl. valószínűsíthető káresemények, katasztrófák miatt – Nyilvántartási költségek: pl. anyagkönyvelés 2. Készlet-utánpótlási (rendelési) költségek (K3): a megrendelések számától és a rendelt mennyiségtől függ. Az input folyamatokhoz kapcsolódnak. a.) A fuvarozónak, szállítónak fizetett díjak b.) A szállítmányozónak fizetett díjak c.) A rendelés feladásával és a termékek átvételével kapcsolatos költségek d.) A beszerzéssel kapcsolatos adminisztrációs költségek e.) Rongálás, veszteség a szállítás során f.) Átvételi minőség-ellenőrzéssel kapcsolatos költségek 3. Hiányköltségek: a számviteli rendszer nem tartja nyilván, mégis befolyásolja a készletezési döntéseket. Akkor jelentkezik, ha a kereslet növekedésének következtében fellépő igényt nem tudja kielégíteni. a.) Elmaradt, vagy később jelentkező nyereség b.) Adminisztratív többletköltségek c.) A good-will (vevői jóindulat) elvesztése (hosszútávon is rossz) d.) A rendkívüli beszerzés többletköltségei e.) Bérjellegű költségek: pl. állásidőre fizetett dolgozói bér f.) Késedelmi kötbér A készlettartási és készlet-utánpótlási költségek között átváltás van. Minél nagyobb készletet tárolnak, annál magasabb a készlettartási költség, de a készlet-utánpótlási alacsony, és fordítva. A gazdaságos rendelési mennyiség (EOQ) modell alapgondolata, és a számítások során alkalmazott egyszerűsítő feltételezések Készletezés szempontjából kulcskérdés, hogy mekkora legyen a készletállományunk. Cél az optimális készletszint meghatározása. Alacsony készletszint: veszélyeztetheti a gyártás folytonosságát. Túl magas készletszint viszont a vállalat gazdasági, pénzügyi helyzetére gyakorol negatív hatást.

11

Az optimális rendelési tétel-nagyság meghatározásának elvét, alapgondolatát az ábra mutatja: Az a rendelési mennyiség az optimális, amely esetén a készletezési költség (készlettartási + rendelési költség) minimális. Az összes költség minimuma pedig ott van, ahol a készlettartási költ-ségek és a rendelési költségek függvénye metszi egymást. Optimális tételnagyság (Economic Order Quantity1 – EOQ) modellje: A klasszikus EOQ modell arra a feltételezésre épül, hogy ha egy vállalat nagyobb készleteket tart, akkor ritkábban kell újra rendelnie, és így a készletek rendelésével kapcsolatos költségek (amelyeket fixnek tekintünk) csökkennek.. Jellemzője: – szakaszos input (beszerzés) – folyamatos output (felhasználás) – a hiány nem megengedett A készlet a jobb oldali ábra szerint alakul: (S=maximális készletszint) Az alapmodell a következő feltételezésekkel él: = a szállítás azonnali, = a szükséglet teljes bizonyossággal ismert, = a felhasználás egyenletes, = a rendelési költség fix, független a rendelt mennyiségtől, = a készletek egy egységére jutó tartási költség konstans, azaz lineárisan változik a készlet nagyságával. A feltételezések alapján a készlethiány költségei figyelmen kívül hagyhatók, az utánpótlási időt pedig zérónak vehetjük. A modell a készlettartási (K1) és a készlet-utánpótlási költségek (K3) összegét minimalizálja. Cél, hogy meghatározzuk az optimális rendelési tételnagyságot. Célfüggvény: K=K1+ K3 Æ Min Egy adott készletezési ciklusban a feltöltött készletszint állandó mértékben (r: felhasználási ráta db/idő) csökken 0 szintig. Ekkor érkezik a korábban megrendelt tétel (q) és feltételezzük, hogy abban a pillanatban újra feltöltött készletszinttel rendelkezünk. Az optimális rendelési mennyiség:

Q* =

2⋅D⋅O C

Készletezési összköltség:

⎛D⎞ ⎛Q⎞ T C = O × ⎜⎜ ⎟⎟ + C × ⎜ ⎟ ⎝2⎠ ⎝Q⎠

D = az időszak készletigénye O = az egyszeri megrendelés költsége Q* = az optimális rendelési mennyiség Q = rendelésenként beszerzendő mennyiség TC = teljes készletgazdálkodási költség Q/2 = átlagkészlet D/Q = rendelések száma C = egységnyi készlet tartási (raktározási+finanszírozási) költsége az egész időszakra

A mennyiségi diszkont nyújtásának célja, és az elfogadásával kapcsolatos döntési problémák Az EOQ alapmodell feltételezése szerint a készletek beszerzési (P) ára konstans, tehát a rendelt mennyiségtől független. Sok szállító vállalat azonban nagyobb tételben történő vásárlás esetén gyakran ajánl a vevőinek árengedményt, amit rendszerint az alapár %-ában fejeznek ki. Az összköltség: TC = O (D/Q) + CPq(Q/2) + PqD

1

ahol Pq = rendelési mennyiségtől függő ár

~ gazdaságos rendelési mennyiség

12

7. tétel Rendszerezze a kis-és középvállalkozásokat (továbbiakban: kkv.)! Ismertesse a kkv. szektor makrogazdasági szerepét és tevékenységének jellemzőit! Ismertesse a kezdő vállalkozások és az évek óta sikeresen működő kis- és középvállalkozások számára elérhető finanszírozási forrásokat! A kis- és középvállalkozások rendszerezése Az Európai Unióban és hazánkban is a vállalkozások nagyságrendi besorolása az összes foglalkoztatott száma, a mérlegfőösszeg, az éves nettó árbevétel, valamint az állami vagy önkormányzati tulajdoni hányad alapján történik. A 2005. évtől érvényes paramétereket mutatja be az alábbi tábla. Besorolási kategória

Foglalkoztatottak száma (fő)

Mikrovállalkozás Kisvállalkozás Középvállalkozás Nagyvállalkozás

<10 <50 <250 >250

Mérlegfőösszeg (millió EUR forint összege2) >2 > 10 > 43 < 43

Éves nettó árbevétel (millió EUR forint össz.) >2 > 10 > 50 < 50

Állam vagy önkormányzat tulajdoni hányada Külön-külön vagy együttesen sem haladhatja meg a 25%-ot

A kkv. szektor makrogazdasági szerepe és tevékenységének jellemzői A magyar KKV-kat a magas munkaerő-intenzitás mellett alacsony tőkeintenzitás jellemzi. Az alkalmazottak mintegy 60 százalékát foglalkoztatják. Nagy számuk ellenére (a vállalkozások 99,9%-át teszik ki) az árbevételnek csupán 61,4%-át adják, mely közel azonos arányban oszlik meg a mikro-, kis- és középvállalkozások között. Az exportrészesedésük ennél is lényegesen kisebb, nem éri el a 36%-ot. A hozzáadott értékben a részarányuk közel azonos a saját tőke területén elért részesedésükkel (53,4%, illetve 53%). A KKV-k egyik legfontosabb növekedési korlátja az alultőkésítettség. Annak ellenére, hogy az összes vállalkozás 95,7%-a mikrovállalkozás, ezek az összes saját tőke 22,5%-ával rendelkeznek csak, a többi 77,5% a vállalkozások 4,3%-ánál koncentrálódik. Sőt, ebből a 77,5%-ból 63,2% a vállalkozások számának csupán 0,7%-át kitevő közepeseknél és nagyoknál összpontosul, amely azt jelzi, hogy a tőke intenzív tevékenységeket ezek a cégek végzik. A mikro- és kisvállalkozások pedig a kevésbé tőkeigényes, inkább munka intenzív iparágakban dominánsak. A méretbeli adottságaik egyaránt szolgálják erősségeiket és gyengeségeiket. Előnyük, hogy rugalmasak, gyorsan reagálnak a külső környezeti adottságok megváltozására, lapos szervezettel rendelkeznek, amely a munkavállalók sokoldalúságára sokkal nagyobb mértékben támaszkodik, mint a nagyvállalatok. Gyengéjük azonban az, hogy mind a vevőikkel, mind a szállítóikkal, mind a többi külső érintettel szemben lényegesen gyengébb alkupozícióval rendelkeznek, mint a nagyvállalatok. Erős versenyben kell tudniuk talpon maradni, ami nagyon nehéz. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az újonnan alapított vállalkozásoknak csak a fele éri meg ötödik születésnapját. A bukás okai között azonban a legjelentősebb tényezők a finanszírozási források és a megfelelő vállalatvezetési és piacelemzési ismeretek hiánya, továbbá az információhoz való hozzáférés nehézsége. A bukás okai tehát nem csupán a piaci verseny létéből adódnak, hanem a tudás, a tőke és az információ hiányából. A középvállalkozások előnyei a következők: – Integrátori szerepet töltenek be a kis- és nagyvállalkozások között – Elsősorban a nagyok által le nem fedett termékek, szolgáltatások, piaci szegmensek területén aktívak – Nagyvállalatok beszállítóiként kiemelkedő a szerepük, ugyanis elősegítik a multik tartós letelepedését – Döntően hazai alapanyagból termelnek hazai, illetve export piacra szemben a nagyvállalatokkal, melyek döntően import alapanyagokra támaszkodva látják el termékeikkel a hazai, illetve az export piacokat 2

A mérleg fordulónapján, vagy új vállalkozás esetén az a megelőző év utolsó napján érvényes MNB által megállapított deviza középárfolyamon számított érték.

13

– Az állam számára fontos, hogy a középvállalkozások itthoni adófizetők, és költségvetési hozzájárulásuk részesedése meghaladja az egyéb teljesítményekben elért súlyukat A kezdő vállalkozások és az évek óta sikeresen működő kkv-k számára elérhető finanszírozási források A kisvállalkozás fejlesztés eszközrendszerét az elmúlt években erőteljesen áthatotta az olcsó forráshoz juttatás szempontja. A meglévő üzleti célok teljesítéséhez szükséges források kiegészítése helyett sok esetben a pályázati céloknak való megfelelés motivációja mesterséges fejlesztési célokat szült. Ez szükségképpen kialakított egy olyan szemléletet, hogy az a jó cél, amit az állam kitalál, és amihez pénzt rendel. A kisvállalkozásokat krónikus alulfinanszírozottság jellemzi és gyakoriak a likviditási problémák. Mindezek általában az alábbi okokra vezethetők vissza: – kénytelen hitelt adni vevőinek (nem ritka a 3-6 hónapos fizetési határidő sem) – nehezen kap szállítói hitelt, – alacsony tőkeerő (emiatt a likviditási problémák rendszeresek). Az előzőekből eredően szükségszerűen megjelenik a szektorban a rövid lejáratú, kisösszegű hiteligény. A kisvállalkozások kockázatviselő képessége az alultőkésítettség – a tartalékok, a felhalmozott vagyon hiánya – miatt rendkívül alacsony. Induló vállalkozás forrásai: 1. Belső finanszírozás 2. Külső, adósság jellegű, nem intézményes finanszírozási formák = Tagi vagy tulajdonosi kölcsön = Családi, baráti kölcsön = Szállítói hitel = Vevői előleg 3. Külső, adósság jellegű, intézményes finanszírozási források = Bankhitel = Lízing = Faktoring 4. Külső, tőkejellegű finanszírozási lehetőségek = Informális tőkebefektető – akik pénzükért cserébe részesedést (hozamot) és/vagy beleszólási jogot várnak el a vállalkozástól = „Üzleti angyal” – magánszemélyek, akik részesedést szereznek egy növekedni képes vállalkozásban és részt vesznek annak fejlesztésében = Kockázati tőkebefektető – intézményes befektető, akik ígéretes, de kockázattal járó tevékenységeket (vállakozásokat) hajlandók finanszírozni a kiugróan magas hozam reményében Működő vállalkozások által igénybe vett források (a népszerűségük sorrendjében): 1. Lízing (EU-ban a cégek 53%-a, Mo a 43%-a igénybe vette már) 2. Folyószámlahitel (EU 50%, Mo 37%) 3. Hosszú lejáratú hitel (régi tagállamok 45%, új 14%) 4. Rövid lejáratú hitel (EU 31%, Mo 28%)

14

8. tétel Rendszerezze a vállalkozások pénzügyi terveit a tervek alapvető célja, időhorizontja, időbeli tagolása, tartalma és szemlélete alapján! Ismertesse az éves pénzügyi terv szokásos részeit! Mutassa be a mérleg egyezőség szerepét a pénzügyi egyensúly megteremtésében! A vállalkozások pénzügyi terveinek csoportosítása Pénzügyi zavarok elkerülése, a folyó gazdálkodás kézbentartása nélkülözhetetlenné teszi a pénzügyi tervezést.

1. A tervek alapvető célja szerint: a.) A vállalakozás tulajdonosai v. vezetői számára készített - tájékoztatás b.) Hitelezők (bankok) számára készített - meggyőzés c.) Befektetők részére összeállított - meggyőzés 2. Időhorizontja szerint: a.) rövid távú terv: maximum 1 évet ölel fel. b.) középtávú terv: hosszabb, de jól áttekinthető időszakot ölel át. Általában 2 és 4 év közötti időszakra vonatkozik. c.) hosszú távú terv: jellemzően 5 évre vagy annál hosszabb időre vonatkozik. 3. Időbeli tagolása alapján: a.) havi tagolású b.) negyedéves tagolású c.) éves tagolású 4. Tartalma szerint: a.) funkcionális tervezés: a tevékenység egy-egy részterültének megtervezése, mely jellemzően a vállalkozás valamely szervezeti egységéhez tartozik. Állandóan ismétlődő feladatokat jelent. b.) projekt tervezés: meghatározott időtartamra egy egyedi (nem ismétlődő) feladat tervezése. Nem a mindennapi működés, hanem a vállalkozás valamely területének továbbfejlesztésével kapcsolatos tervezőmunka. 5. Szemlélete alapján: a.) Állományi vagy státusztervezés: lényege, hogy egy-egy adott, későbbi időpont(ok)ra vonatkozóan mutatja, hogyan fog alakulni a vállalkozás pénzügyi helyzete. b.) Forgalmi tervezés: meghatározott időtartam alatt vizsgálja a pénzügyi helyzetet, az adott időszak alatti bevételi és kiadási adatokat állítva egymással szembe. c.) Gördülő tervezés: folyamatosan ellenőrzött és aktualizált. A három szemlélet egymást kiegészíti, kölcsönhatás van közöttük. A tervezés állományi adatait a forgalmi tervszámok meghatározzák, ill. ha meghatározott állományi adatot kívánunk elérni, úgy ez a tény már köti forgalmi tervszámaink előirányzatát is.

Pénzügyi tervek fajtái: 1. középtávú pénzügyi terv: • a stratégiai elképzelések pénzügyi kihatásainak nagyvonalú előrejelzése • általában 3-5 éves időtartamra készítik, éves tagolásban • többnyire forgalmi szemléletű 2. 1 éves tervek: a vállalkozás üzleti tervéhez illeszkednek, illetve részben vagy egészben be is épülnek, lehetnek: a) éves státusz (mérlegterv): • a vállalkozás eszközeit és forrásait állítja szembe kiválasztott időpontra • állományi szemléletű • az év első és a választott időszak (hónap vagy negyedév) utolsó napjára (fordulónap) készül b) éves likviditási terv: • várható bevételeket és kiadásokat állítja szembe egymással • forgalmi szemléletű • negyedéves vagy havi bontásban készül c) éves cashflow terv: • likviditási terv speciális változataként is felfogható 15

• a pénzjövedelem képződés és felhasználás szerkezetében kerül kialakításra • forgalmi szemléletű • negyedéves vagy havi bontásban készül 3. rövidtávú (operatív) pénzügyi terv: • általában a havi pénzforgalom napi bontású prognózisa • elsődlegesen a fizetőképesség folyamatosságának megőrzését szolgálja • forgalmi szemléletű Az éves pénzügyi terv szokásos részei a.) b.) c.) d.) e.) f.) g.) h.) i.)

Tőkeigény és forrásstruktúra (Beruházási és tőke-költségvetési terv) Értékesítési – árbevételi és marketingterv Költségek és ráfordítások terve Üzemi, üzleti eredmény terv Eredményterv A pénzforgalmi (likviditási) terv A mérlegterv A cash flow-terv (pénzáramlási előirányzat) Pénzügyi mutatók és normatívák terve, pl. fedezeti pont becslése

A mérlegegyezőség szerepe a pénzügyi egyensúly megteremtésében Mérlegegyezőség: nyitó állomány + növelő forgalom = csökkenő forgalom + záró állomány, erre az egyezőségre épül mind az állományi, mind a forgalmi szemléletű tervezés Állományi szemléletű tervezés: • fel kell mérni a növelő és csökkentő forgalmat az egyes eszköz és forrás tételeknél, majd meg kell határozni a záró állományt = nyitó állomány + növekedés – csökkenés • ha az eszközök záró állománya nagyobb a források záró állományánál, akkor nincs likviditási gond • ha az eszközök záró állománya kisebb a források záró állományánál, akkor likviditási gond van, meg kell találni a forrás hiányának pótlását Forgalmi szemléletű tervezés: • bevételek és kiadások szembeállítása • nyitó pénzkészlet + bevételek – kiadások = záró pénzkészlet (ez a következő időszak nyitó pénzkészlete) • ha a záró pénzkészlet negatív, likviditási gond van, meg kell találni a forrás hiányának pótlását a bevételek növelésével vagy a kiadások csökkentésével

16

6. Pénzügyi tervezés 9. tétel Ismertesse a mérlegterv (státusz) felépítését és szerkezeti sajátosságát! Mutassa be az eszközszükséglet tervezését, kiemelten a befektetett eszközök, a készletek, a vevőállomány és a pénzeszközök tervezését! Foglalja össze az egyes eszközféleségek tervezésénél használatos módszereket! A mérlegterv (státusz) felépítése és szerkezeti sajátossága A pénzügyi tervezés legtipikusabb állományi szemléletű összefoglaló kimutatása a vállalkozások vagyoni helyzetét bemutató mérleg terv. Mivel ezeket az egyes időpontokra felállított mérlegterveket státuszoknak nevezik, ezért kapta az állományi tervezés a státusztervezés elnevezést. Az állományi szemléletű pénzügyi tervezés annak a megtervezését jelenti, hogy egy adott időpontban meglévő eszközállománynak mi lesz a finanszírozási forrása. A pénzügyi terv állományi szemléletű része a mérlegterv (státusz) a vállalkozás eszközeit és forrásait állítja szembe egymással a kiválasztott időpontban. Az állományi szemléletű pénzügyi tervben az eszköz és forrás állomány értékét a következő csoportosításban tervezik: ESZKÖZÖK Befektetett eszközök Forgóeszközök • készletek • követelések • értékpapírok • pénzeszközök

FORRÁSOK Saját tőke • jegyzett tőke • tőketartalék • eredménytartalék • mérleg szerinti eredmény Céltartalékok Kötelezettségek • hosszú lejáratú kötelezettségek • rövid lejáratú kötelezettségek

Alapvető célja: az Eszköz - Forrás egyensúly megteremtése, a forrásszerkezet tudatos megválasztása. Mérlegelni kell, hogy az új tőkeszerkezet nyújtotta előnyök és az új forrás költsége, hogyan viszonyul egymáshoz. Időhorizontja 1 év. Bár több információt nyújt, a jelentős többlet munkaigény miatt ritkábban állítják össze minden hónapra, így jellemzően negyedévente készül. Ingadozó tevékenység (erős szezonalitás) esetén célszerű a havi bontás. Intézkedések • forrásfelesleg esetén: ilyenkor meg kell vizsgálni a felesleg megszüntetésének módjait, pl. hitelek előtörlesztése, beruházások eszközlése, stb. (Ritkán adódik.) • forráshiány esetén: ez a gyakoribb, intézkedések – a vállalaton belül: készlet eladás, tárgyi eszköz értékesítés, értékpapír eladás, saját tőke emelése, kintlévőségek időtartam csökkenése, kötelezettségek (szállító) határidő kitolása – külső intézkedések: bankhitel felvétel, értékpapír kibocsátása, faktorálás Az eszközszükséglet tervezése, az egyes eszközféleségek tervezésénél használatos módszerek 1. Befektetett eszközök a mérlegmódszer felhasználásával tervezhető meg. – A tárgyi eszközök tervezésénél a nettó érték tervezéséhez a bruttó érték és az értékcsökkenés alakulását is tervezni kell. – Befektetett pénzügyi eszközöknél nem válik el a bruttó és a nettó érték, lehetséges növekedéseket és csökkenéseket kell számításba venni. 2. Készletek tervezése – mérlegmódszerrel történik Kis és középvállalkozások üzletfinanszírozása

Összeállította: Naár János

17

6. Pénzügyi tervezés = Vásárolt készletek tervezése: termeléshez szükséges alapanyagok és az egyéb anyagok, kereskedelmi áruk tervezését foglalja magában. = Anyagok esetében a bővülést a beszerzés, a fogyást a felhasználás okozza. A felhasználás forintosításához az egységárra is szükség van. = A kereskedelmi áruk tervezésénél a zárókészlettel kezdünk, amit az inputok között megadott forgási idő alapján tervezünk, az ELÁBÉ-t használva forgalmi adatnak. = Saját termelésű készletek tervezése: a nyitó saját termelésű készlet és az eredménytervbeli készletváltozás alapján. Képlete: Nyitó állomány + Növelő forgalom – Csökkentő forgalom = Záró állomány

K1 Kronologikus átlagkészlet =

2

+ K 2 + .. + K n −1 +

Kn

2

K1: nyitókészlet, K2-Kn: időszak (n − 1) zárókészlet adatai, n: készletadatok száma (azaz időszakok száma + 1) 3. Vevőállomány tervezése:

•

forgási idő mutató segítségével: az 1 napra jutó értékesítési forgalommal (negyedévenként) vagy E KV = ∗ i KV: követelésállomány vevőkkel szemben, E: időszaki értékesítés, n: időszak n napjainak száma, i: vevők forgási ideje (fizetési gyakoriság), E/n: 1 napi forgalom (vigyázat, KP fizetési móddal nem számolunk!) • mérleg módszerrel az alábbi képlet alapján: Nyitó vevőkövetelés + Bruttó értékesítés – Záró vevőkövetelés = Befolyó árbevétel 4. Pénzeszközök tervezése: szintén a forgási idő mutató segítségével történik, éves átlagértékként.

Kis és középvállalkozások üzletfinanszírozása

Összeállította: Naár János

18

7. Pénzügyi tervezés 10. tétel Ismertesse a mérlegterv (státusz) forrás oldalának összeállítását! Mutassa be a meglévő források tervezését, kiemelten a mérleg szerinti eredmény és a szállítóállomány tervezését! Ismertesse az új hiteligény szerkezetének meghatározását a választott finanszírozási stratégia függvényében! A mérlegterv (státusz) forrás oldalának összeállítása Az állományi szemléletű pénzügyi tervben az eszköz és forrás állomány értékét a következő csoportosításban tervezik: ESZKÖZÖK Befektetett eszközök Forgóeszközök • készletek • követelések • értékpapírok • pénzeszközök

FORRÁSOK Saját tőke • jegyzett tőke • tőketartalék • eredménytartalék • mérleg szerinti eredmény Céltartalékok Kötelezettségek • hosszú lejáratú kötelezettségek • rövid lejáratú kötelezettségek

Alapvető célja: az Eszköz - Forrás egyensúly megteremtése, a forrásszerkezet tudatos megválasztása A meglévő források tervezése 1. Saját tőke: ritkán változik, előre jól jelezhető. Az előző évről áthozott elemek alapján a mérlegmódszerrel történik a tervezés. Kivétel a mérleg szerinti eredmény, a saját tőke olyan eleme, mely a visszaforgatásból szinte folyamatosan nő (nyereséges gazdálkodás mellett). Az eredményterv halmozott eredmény sorából vesszük az értékét. A mérleg szerinti eredmény tervezésének sémája: Tervezett értéke Tétel megnevezése I. Értékesítés nettó árbevétele II. Aktivált saját teljesítmények értéke III. Egyéb bevételek IV. Anyagjellegű ráfordítások V. Személyi jellegű ráfordítások VI. Értékcsökkenési leírás VII. Egyéb ráfordítások A. Üzemi (üzleti) tevékenység eredménye (I+II+III-IV-V-VI-VII) VIII. Pénzügyi műveletek bevételei IX. Pénzügyi műveletek ráfordításai B. Pénzügyi műveletek eredménye (VIII-IX) C. Szokásos vállalkozási eredmény (+A+B) X. Rendkívüli bevételek XI. Rendkívüli ráfordítások D. Rendkívüli eredmény (X-XI.) E. Adózás előtti eredmény (+C+D) Kis és középvállalkozások üzletfinanszírozása

Összeállította: Naár János

19

7. Pénzügyi tervezés XII. Adófizetési kötelezettség = Adóalap × Társasági adó kulcsa F. Adózott eredmény ( E-XII) + Eredménytartalék igénybevétele osztalékra, részesedésre – Jóváhagyott osztalék, részesedés G. Mérleg szerinti eredmény ( F+22-23) 2. Céltartalékok: a várható kötelezettségekre, jövőbeni költségekre képezhet a cég, a számviteli törvény előírásai szerint. 3. Hosszú lejáratú kötelezettségek: mérleg módszerrel tervezzük (hitelfelvétel és törlesztés figyelembevételével) 4. Rövid lejáratú hitelállomány: mérleg módszerrel tervezzük (hitelfelvétel és törlesztés figyelembevételével) 5. Szállító állomány:

•

forgási idő segítségével tervezzük az anyag- és árubeszerzés segítségével és B KSZ = ∗ i KSZ: kötelezettségállomány szállítóknak, B: időszaki beszerzés n

•

a mérlegmódszert használva az alábbi összefüggést használva: Nyitó szállítóállomány + Bruttó beszerzés – Záró szállítóállomány =Beszerzési kifizetés

6. Egyéb rövid lejáratú kötelezettségek: két részre lehet bontani: tartós passzívákra és nem kiemelt rövid lejáratú kötelezettségekre. A passzívákhoz a bértartozásokat, az adótartozásokat és bérjárulék tartozásokat jelentik. Ezek a kötelezettségek rendszeresen újraképződnek, s bár napról napra változó mértékben, de folyamatosan részt vesznek a finanszírozásban. A nem kiemelt rövid lejáratú kötelezettségek (pl. fizetendő kötbér, kártérítés) a bázis adatok korrekciójával tervezhető. Az új hiteligény szerkezetének meghatározása a választott finanszírozási stratégia függvényében A státusz az eszközök és források összevetésével megadja a pótlólagos hitelszükségletet kiválasztott időpontokra. A forgalmi szemlélet alapján a bevételek és kiadások adott időszakra történő szembeállítása szintén a hiteligényt adja meg. Az időszak bevételeinek és kiadásainak negatív különbözete, mint új hitelszükséglet jelenik meg a likviditási tervben. A tervidőszak folyamán a hitelszükséglet kumulálódik (halmozódik). Az időszak eleji státuszból számított hiteligényt nyitó állománynak, a forgalmi adatokból számított hiteligényt növelő (vagy csökkenő) forgalomnak, az időszak végi státuszt záróállománynak véve felállítható a mérlegegyenlet. A kétféle szemléletű terv nemcsak szoros összefüggést mutat, hanem egymás kontrolljaként is felhasználható. A helyesen összeállított likviditási tervben az új forrásigény a státusszal meg kell egyeznie. A középlejáratú hiteligény számítását az alábbi összefüggés felhasználásával végezhetjük el: Tervezett tartós forgóeszköz lekötés – Bázis tartós forgóeszköz lekötés = A tartós forgóeszköz lekötés növekménye – A saját tőke bővüléséből finanszírozandó növekmény = Szükséges új középlejáratú hitel

Kis és középvállalkozások üzletfinanszírozása

Összeállította: Naár János

20