* PÁHY ANNA: Kétszázak klubja. Gazdaság. tervezô gyakornok, VÁTI Kht

FALU VAROS REGIO

1. oldal, összesen: 1

1999/06/* PÁHY ANNA: Kétszázak klubja Gazdaság

PÁHY ANNA tervezô gyakornok, VÁTI Kht.

Kétszázak klubja 1998 szeptemberében a Figyelô különszámban adta közre a legnagyobb magyarországi vállalkozások adatait "TOP 200" címmel, amelyben az 1997. év gazdasági folyamatait, legfontosabb mutatóit elemzi.A legnagyobb vállalatok toplistái közül a 100 legnagyobb vállalkozás konszolidált adatokkal bôvített listája alapján dolgoztam.

file://V:\Informatika\WEBRA\VATI-webre\20070711\cikkek\24\ALAP.HTM

2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


1999/10/* A fôszerkesztô: TISZTELT OLVASÓ! szerkesztôségi rovat

TISZTELT OLVASÓ! Ismét egy esztendô végéhez érkeztünk, amikor is lezárva ez évi utolsó számunkat eljött az ideje annak,hogy BOLDOG ÚJ ESZTENDÔT! kívánjunk kedves Olvasóinknak. Ez most nehezebben megy, mint a korábbi években, hiszen szorongással tölt el, hogy a 90-es évektôl el kell válnunk és 2000-rel valami új kezdôdik el az életünkben, ami jót-rosszat egyaránt tartogathat számunkra. Az idô múlásával beleértve a legifjabbakat is senki sem válik fiatalabbá, és ez önmagában is némi szomorúsággal tölti el lelkünket. Hagyjuk azonban a 90-es évek nosztalgiáját, és tekintsünk úgy az új évezred elé, hogy az talán meghozza hazánknak a régen áhított békét, és új lendületet ad erôfeszítéseink megvalósításához. Ez évi utolsó számunk meglehetôsen tarka. Következik ez egyrészt abból, hogy szerzôink sok irányból érintettek gondolataik közlésében, másrészt abból, hogy lapunk mára "önjáróvá" vált, alig fordul elô olyan eset, hogy egyes témák megírására fel kell kérnünk valakit! Ezt mi a lap szerkesztésével foglalkozó szakemberek sikerként éljük meg, mert ennek számunkra az az üzenete, hogy a cikkek szerzôi érdemesnek tartják lapunkat gondolataik közlésére és saját indíttatásból küldik be hozzánk írásaikat. Ez évi utolsó számunkat szeretnénk arra is felhasználni, hogy köszönetet mondjunk ezért, és hogy biztassuk szerzôinket arra, hogy továbbra is kövessék ezt az utat. Az 1999-ben megjelent számok mindegyike arról tanúskodik, hogy a szakmánkban mûködôknek van saját közölnivalójuk, és egy szakmai lapnak éppen az a rendeltetése, hogy erre lehetôséget biztosítson számukra. Egyetlen hiányérzetem a közelmúltbeli fôszerkesztôi tevékenységem során, az, hogy olvasóink nem szállnak vitába egymással! Lapunk sokkal izgalmasabb lehetne, ha egyegy cikkben foglaltakkal kapcsolatosan ellenvéleményt fogalmaznának meg, ha hangot adnának egyes kérdésekben egyet nem értésüknek, és ellenvéleményüket indokokkal támasztanák alá. Talán a jövô évezredben erre is sor kerülhet! A fôszerkesztô

file://V:\Informatika\WEBRA\VATI-webre\20070711\cikkek\24\99-10-01.HTM

2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


1999/10/* Fogarasi Kornélia : TISZAI SZEMPONTOK A FOLYÓGAZDÁLKODÁSFEJLESZTÉS ÉS A VÍZKÁRELHÁRÍTÁS MEGÚJÍTÁSÁHOZ területfejlesztés

Fogarasi Kornélia vezetô tervezô, VÁTI Kht.

TISZAI SZEMPONTOK A FOLYÓGAZDÁLKODÁS-FEJLESZTÉS ÉS A VÍZKÁRELHÁRÍTÁS MEGÚJÍTÁSÁHOZ "Meg kell próbálnunk felismerni, hogy bevett tradícióink közül melyek veszélyeztetik méltóságunkat, okozhatják végzetünket, és eszerint kell alakítani az életünket." Albert Einstein Magyarország vízállapotai szabályozottak. Ez a tény az árvízbiztonság, a térszerkezet fontos eleme és a területhasznosítás meghatározó kerete. A szabályozott vizek által adott lehetôséghez, az árvízbiztonság tudatához viszonyulva alakult ki, ehhez alkalmazkodott a településhálózat, az infrastruktúra, a területfelhasználás térbeli rendje és mûszaki megoldásai. Ezért terület- és településügyünk számára alapvetôen fontos, hogyan alakul hazánk vízszabályozással, árvízkár-elhárítással kapcsolatos állapota és politikája. A területi szempontok megfogalmazásának aktualitást az ad, hogy a helyzet és e politika átalakulóban van. A nedvesebb idôszak beköszöntével a vizek kártételei megszaporodtak. Ugyanakkor az ariditás növekedésével is szembe kell néznünk. A KHVM közreadta a folyókkal való gazdálkodás fejlesztésének új irányát, és a vízkárelhárításra vonatkozóan tervezi többek között a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosítását. A tárca alkotó kapcsolatokat kezdeményez a területfejlesztési és természetvédelmi intézményekkel a közös feladatok végrehajtására. Ahhoz, hogy a terület- és településügy, a vidékfejlesztés megfelelô súllyal vehessen részt a feladatok végrehajtása mellett már megállapításukban is, természetesen elôzetesen ki kell alakítania a saját területi (környezeti, társadalmi, gazdasági) helyzetés hatásértékelésen alapuló álláspontját. Megalapozott szakmai álláspont nélkül az együttmûködés nem lehet kiegyensúlyozott és így elfogadható eredményû sem. A területi tervezés a múltban is részt vett a vízügyi nagyberuházásokhoz kapcsolódó munkákban követô jelleggel, a hasznosulás módjait keresve. Most lehetôség nyílik arra, hogy a területi tapasztalatainknak már hamarabb hangot adjunk, és részt is kell vennünk az érintett területek, helyi társadalmak elvárásainak artikulálásában, értékeinek védelmében. Tervezôcsoportunk e meggyôzôdése Tisza menti munkánk során erôsödött meg, amikor is megkerülhetetlenné vált a következô kérdések felvetése:

Hogyan befolyásolta a térségi területhasznosítás lehetôségeit az ármentesítés? Elérte-e és milyen áron a célját a beavatkozás a Tisza menti településekben? Milyen elônyt és hátrányt jelentett a múltban és jelent ma ez az adottság a piaci alkalmazkodásban? Mennyi idô alatt, milyen mértékben és hogyan alkalmazkodik a táj és népe a


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


mesterségesen kialakított feltételekhez? Hogyan alakul természeti környezete, társadalma és gazdasága az alkalmazkodás tükrében? Hogyan változott a beavatkozás hatása a vidéket érô egyéb hatások függvényében? (A talajok kiszáradása, a vízkárok, a szántómûvelés átalakulása, a birtokoscserék, piaci viszonyok, rendszer- és szerkezetváltások, globalizáció, paradigmaváltás, a megmaradt természet felértékelôdése stb.) Mit jelent ez az adottság az EU-hoz való csatlakozásunkban és alkalmazkodásunkban? Hogyan változik napjainkban e vidék árvízvédelmi és vízszabályozási szükséglete, elvárása saját jövôképének megfogalmazása során? Munkánk természetesen nem lehet elégséges alap az egész ármentesített Alföld problematikájának megítéléséhez, de feltétlenül újdonság a beavatkozásoktól közvetlenül érintett és az ármentesítésben ma igen nagy terheket hordozó szûkebb térség szempontjainak kifejtése. Az itteni tapasztalatok erôsítettek meg bennünket abban, hogy van a területi tervezésnek mondanivalója a vízgazdálkodás számára, hogy nem elég elviselni környezetünk megváltoztatását, hanem abban részt is kell vállalnunk a térségi szempontokat képviselve.

Széchenyi a reformkorban járhatatlan utakat, "szegény és dologtalan" népet, valamint korszerûtlen gazdálkodású nagybirtokokat talált az Alföldön. A Helytartótanács "infrastruktúráért felelôs" közlekedési osztálya vezetôjeként azt gondolta, hogy a térség felemelésére jó eszköz lesz az ármentesítés és folyószabályozás. Az ô gondolatvilágában természetesen ez nem egyedüli fejlesztési elem volt. Tudta és szorgalmazta: "...eredményesebb munkát végezne a lakosság, ha kevesebbet kellene másoknak dolgoznia, ha kimûvelôdne, ha hitelt élvezne..." A mûszaki átalakítás megtörtént, de ezzel az óriási ugrással nem tartott lépést a többi fejlôdési tényezô. Emiatt az eredmény az elgondolttól különbözik. Ma már tapasztaljuk azt, amit nagy tudású és javító szándékú elôdeink nem tudhattak: "A fejlettség éppen olyan érzékeny rendszer, mint amilyen az ökológiai egyensúly, amelyben minden tényezô összefügg az összes többivel. A rendszeregyensúly megbomlása láncreakcióként szüli az újabb és újabb aránytalanságokat." (Dr. Kozma Ferenc) A Tiszai ármentesítés indítéka az árutermelô szántómûvelés területének növelése volt, valamint elsôsorban a városi lakóterületek bôvítése, biztonságuk növelése. A folyószabályozás indítéka a vízi áruszállítás fejlesztése volt. A nagy beavatkozás nyomán az addig alkalmazkodó együttélés és ártéri gazdálkodás (amely a sorozatos háborúkban akkor már tönkrement) átalakult ármentesítéses életté és a terület legnagyobb részén profitorientált gazdálkodássá. Az ármentesítéses gondolatvilágban a folyó már nem annyira építô és pusztító természeti erôforrásként, hanem inkább csak veszélyforrásként, kockázati tényezôként került értékelésre és kezelésre. Megszûnt a folyó pusztító és éltetô jellegét tiszteletben tartó, ehhez alkalmazkodó és így ebbôl táplálkozó együttélés. Napjainkra természetesnek tûnik és általános az az eltorzult várakozás, hogy a folyó már a megmaradt hullámtéren se veszélyeztesse a gazdálkodás biztonságát, vagy hogy a parti üdülôterületek kiszámítható, biztonságos és kulturált használatát veszélyeztetô és a mélyebb merülési hajók forgalmát akadályozó folyó tovább reguláztassék a hatékonyság jegyében. Természet-társadalom-gazdaság egyensúlya borult fel: a profit túlságosan nagy súlyt kapott gondolkodásunkban az életlehetôséghez, a természet és társadalom életének egyáltalán a viteléhez képest, az élni és élni hagyni elvhez képest. Ugyanakkor éppen a Tisza menti kutatások bizonyítják az érintett társadalom jelentôs része több mint 100 év után sem képes a megváltozott viszonyokhoz alkalmazkodni. A vízre alapozott családi gazdálkodás átalakulása önálló mezôgazdálkodássá több generációs folyamat, igen nagy elszántságot, tudást és erôt, nyugodt körülményeket igényel. Az emberek pedig nem mind ilyenek, és mint tudjuk nyugodt fejlôdésre, alkalmazkodásra nem is volt módjuk. A halászfalvak népe egyszerre ragaszkodik


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


autonómiájához és hiányzik gazdálkodási tapasztalata. Az önálló gazdálkodás akadálya az is, hogy a családoknak csak egy-két hektár földjük van, az is legalább négy darabban. Más megélhetés pedig nincsen. A helyzet a nagyobb határú déli falvakban könnyebbnek látszik, és egészen más az életüket már nem a folyóra alapozó nagyvárosokban. (Itt viszont a lakosság igyekszik a természet közelébe: a tehetôsebbek falura költöznek, üdülôt vagy legalább csónakot tartanak.) A természet alkalmazkodása sem megy könnyen: az ártéri életterek a megmaradt hullámtéren alaposan megváltoztak, egészen más a vízborítás mértéke, idôtartama és más a vízminôsége. A mentett területeken pedig a talajok alakultak át kedvezôtlenül: kiszáradtak, vízháztartásuk, termékenységük megváltozott, jelentôs részben szikesednek, az öntözésre nem jól reagálnak. Aszály és belvíz egyaránt nehéz feltétel a természet és a gazdálkodás számára. A tiszai mentett ártéren olyan település- és infrastruktúra-rendszer épült ki, amelyet a kiszárított viszonyokra terveztek, viszont a víz mégis kárt tesz bennük, sôt maguk is akadályai a víz levonulásának. Szakmánk részvételével a mentett ártéren olyan területek is beépültek, amelyek (ma már látható) nem váltak a mentesítéstôl alkalmassá erre. Belvíz- és földmozgás veszélyesek, vízenyôsek. Olyan területek kerültek szántómûvelésbe, amelyek természeti és gazdasági szempontból nem erre, hanem inkább erdô és gyep számára alkalmasak. Az ármentesített és a szántó mûvelésbe vont területek néhány termékeny év után az országban majdnem mindenütt kifáradtak. Deficitessé vált az egész Alföld vízháztartása, ezért gondoskodni kellene a víz visszapótlásáról és elvezetésérôl is. Bár fejlett rendszer épült ki, piaci viszonyaink mellett csak töredékesen hasznosul, tönkrement, mert megfizethetetlen, nem a földhasználathoz igazodó és a talajok többsége nem is képes tartósan alkalmazkodni ehhez. A piaci versenyben a termôhely minôsége miatt alul maradó szántómûvelés hatékonyságát az árvízzel, belvízzel való küzdelem és az öntözés költségei is terhelik, mégpedig állami szinttôl a gazdáig mindenütt. Az EU a fenntartható fejlôdés elvével jegyezte el magát. Alapelve, hogy a termôföldet arra használják, amire való, és nem támogatja alkalmatlan területek intenzív mûvelését. A Tisza-szabályozás eredetileg hajózási érdekeket is figyelembe vett. (Vásárhelyi éppen hajózási felügyelôje volt a Helytartótanácsnak.) A tiszai hajózás ma is létezik, annak ellenére, hogy saját és kapcsolódó infrastruktúrája szinte teljesen hiányzik, és a hajózó út alig van karbantartva. Teljesítménye fele csúcsteljesítményének, és növekszik annak ellenére, hogy a környék gazdasága és szállítása nem erre a közlekedési ágra van szervezve. Felsô kétharmadában kapcsolatai nem annyira a folyó hosszában, mint inkább a megyeszékhelyek felé erôsebbek. Ma már a tömegárú-szállítással szemben is követelmény a gyorsaság, a pontosság és az átrakás korlátozása. A vizi szállítás lényegében a könnyen elérhetô építôanyagokra, kôre, kavicsra, homokra, illetve a turistaforgalomra terjed ki. Európában a hajózás a folyók csatornázottsága ellenére nem fejlôdik az elgondolás szerint. Hajózás céljából új csatornát a századforduló óta nem építenek a fejlett Európában, mert értelmetlen. A vizi szállítás rentabilitása egyre nagyobb kapacitású hajókat és vízi utakat igényel, és ehhez a természetes vizek és csatornák állandó átalakítását követeli, ami a természet, az élet tisztelete felöl nézve megengedhetetlen, gazdasági oldalról pedig követhetetlen és fenntarthatatlan. A hajózás elvileg környezetbarát közlekedés. Az a hajózás azonban, amely csak a folyók csatornázása, duzzasztása, vízminôségének rontása és a partok tönkretétele, az eredeti adottságokhoz illeszkedô élet és tevékenységek vesztesége árán volna gazdaságos, egyáltalán nem környezetbarát. Az az idegenforgalom, amely a természetestôl különbözô vízviszonyokat "követel" magának, nem nekünk való, mert túl nagy az ára. A Tisza mente értéke éppen természetes állapota. Ez az, ami adatott, és ez az, ami elismert, felértékelôdik. A térség fejlôdését erre építi. Vagyis nem helyes elherdálni. A duzzasztásos vízienergia-termelés gazdaságossága szintén összefüggéseiben


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


vizsgálandó. Az aktuális ökológiai és idegenforgalmi elônyök további erôteljes beavatkozás nélkül fizikailag néhány évtizednyi élettartamúak, nem beszélve ezek forrásairól és környezeti hatásairól. Ezek azok az ágazatok, amelyek természetátalakítást nem indokolhatnak, legfeljebb a természetes életterek visszaállítását szorgalmazhatják. Hazánkban az árvízvédelmi rendszer 65%-os kiépítettségû, és a jelentôs közmunka ellenére folyamatos a romlás a mûvek állapotában. Vagyis a biztonság valójában nem akkora, mint ez a köztudatban szerepel, és igen nehezen lehet fenntartani. Az árvízvédelmi feladatok forrásigényének 30%-át fedezi a költségvetés. Eközben az árvízi kockázat nô: nagyobb a levezetendô víztömeg, kisebb a lakosság és a gazdaság kockázattûrô képessége. A vízügy a mûszaki megoldásokat tekintve joggal örvend nemzetközi hírnévnek. A mûszaki megoldások társadalmi, gazdasági, természeti háttere azonban ellentmondásokkal terhes. A folyószabályozás és az árvízvédelmi rendszer amelyet Széchenyi víztársulati alapon képzelt el valójában állami hatáskörbe vonva épült ki (a Monarchia Helytartótanácsa eszközeibôl, a levert szabadságharc után, gyakorlatilag a kiegyezésig, vagyis nem egészen magyar érdekbôl). Most az állam kivonulóban van ebbôl az örökségbôl és kötelezettségbôl, mert nem bírja fenntartani. Az állam leosztja a feladatot olyan területekre, amelyek még kevésbé képesek megbirkózni ezzel, sem anyagilag, sem szakmailag nem alkalmasak erre: az önkormányzatokra, a területfejlesztésre és a természetvédelemre. Az állami feladatok önkormányzatokra való leosztása már megtörtént, és ez a védekezés üzleti alapra helyezésével párosulva drámai következményekkel járt. A terhek többszörösen sújtják a Tisza menti településeket, miközben ôk nemcsak a maguk területét védik, hanem a fél Alföldet is. Munkájuk ellentételezése töredékes és feszültségekkel, perekkel terhes, így van ez 100150 éve, az árvízvédelmi rendszer kiépítése óta. A Tisza mentén az I. rendû fôvédvonal törvénnyel önkormányzatokra terhelt magasparti része az emelkedô árvízszintek miatt már nem elég magas. Az árvíz- és belvízvédekezés az elmúlt idôszakban a már amúgy is forráshiányos települések teljes költségvetését, egész falvak megélhetését vitte el. A kártérítés anomáliái az önkormányzatok és a lakosság között szítottak ellentétet, egy olyan helyzetben, amelyben mindketten teherviselô és szenvedô felek. Nagy az elkeseredés: a védekezésbeli üzletelés láttán a lakosság már nem hajlandó a gátakra kimenni. Mindezek miatt a települések sora jelentkezne extenzív mûvelési mintaterület státusra (hiszen jobb földjeik amúgy is a mentetlen hullámtérben vannak), természetesen korrekt támogatás, komplex vidékfejlesztés reményében. A mesterségesen kialakított rendszer ellentmondásosságával most szembesülünk. A gazdaságtörténetbôl ismeretes, hogy azok a profitnövelési szempontok, amelyek az aránytévesztô beavatkozást súlyukkal "kikényszerítették", soha nem "jöttek be" igazán. Nincsen elegendô belsô és külsô gazdasági erô a rendszer értelmes mûködtetésére. A beavatkozás hatásterületének Tisza menti részén a környezet, a társadalom és a gazdaság állapota kritikus. Fontos volna mérleget készíteni és szembenézni a problémával: a teherviselés és hasznosulás oldaláról fenntarthatatlannak, de a beépített vagyon, a kialakított életvitel és térszerkezet miatt mégis fenntartandónak tûnô rendszer sorsával. Dolgunkat nem könnyíti meg, hogy már tudhatjuk: van az uralható beavatkozásoknak, a hatások áttekinthetôségének mértéke. A megoldást azon az alapon kell keresni, amelyrôl Albert Einstein így ír: "Az élet szent, azaz a legnagyobb érték, amelyhez képest az összes többi érték alárendelt." Az extenzív mûvelési alkalmasság amely a Tisza mentén a terület legnagyobb részét érinti nyilvánvalóan más vízgazdálkodást tesz szükségessé. Hogy milyet, azt csak alapos feltárással, mérlegeléssel és összehangolással, az érintettek (ágazatok, szakmák, lakosság, földhasználók) bevonásával, a dolgot a nyugvópontra jutásig megvitatva lehet meghatározni. A megbomlott egyensúly helyreállítására törekvô munkában a terület- és


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


településügynek is helye van. Túlzás volna azt gondolni viszont, hogy a vízügy, a természetvédelem és területfejlesztés ágazati, szakmai szintjeinek együttmûködése elegendô volna. Természet-társadalom-gazdaság megbontott egyensúlyának problematikáját nyilvánvalóan magasabb szinten (ágazatok fölötti szinten), összefüggéseiben kell vizsgálni és kezelni. Újfajta gondolkodásmód és együttmûködés szükséges, aminek alapja a helyzet felismerése, a paradigmaváltás, az országos és nemzetközi áttekintés, és a megoldás helyi, kistérségi kimunkálása. Mivel hazánkban és a világban minden: társadalom, gazdaság, területhasználat, infrastruktúra és nem utolsósorban a gondolkodásmód és értékrend gyökeresen átalakulóban van, úgy véljük, hogy rohanó világunkban sem szabad elhamarkodni a döntést. Az életvédelem természetesen azonnali intézkedést tesz szükségessé. Más a helyzet a vagyonvédelemmel egy fenntarthatatlan rendszer esetén. Ez differenciált kezelést igényel. A terület- és vízhasznosítás jövôjének tisztázására elegendô idôt és energiát kell, lehet és érdemes szánni. A Tisza menti tudományos kutatás egybehangzó eredménye, hogy sem a lakosság, sem az ökológiai rendszer tovább nem terhelhetô, állapota kritikus. A térség társadalma és gazdasága a leszakadó keleti országrészen belül is hátrányos helyzetû. Ezerszer is meg kell gondolni, hogy ezt a különleges térséget milyen érdekbôl, milyen reményekbôl és milyen módon bolygatjuk újra. A Tisza mente vidéki térségei fejlôdésüket a természeti adottságokra alapozva, ehhez alkalmazkodva tervezik.

A folyógazdálkodás fejlesztése nem képzelhetô el a Kárpát-medence vízrendszerének és vízhasznosításának nemzetközi összefüggése nélkül. Hazánk felszíni vizeinek 98%-a külföldi eredetû. Árvízvédelmi és vízhasznosítási lehetôségeink és problémáink ilyen mértékben függnek a szomszédos országok helyzetétôl, tevékenységétôl. A Tisza vízgyûjtôjén olyan hegyvidéki ôserdôirtás kezdôdött, amilyen a föld más részein is a természet, a társadalom és a gazdaság gyökeres átalakulását, meggyengülését, civilizációk hanyatlását okozta és okozza. Ez a helyzet önmagában is nemzetközi és hazai figyelmet, kezelést, komplex szemléletet és azonnali intézkedést követel. A probléma véleményünk szerint csak közvetlen tárgyalásokkal, csupán szakmailag nem oldható meg. Az ármentesítés és folyószabályozás mai rendszerének kialakításában felvilágosodás kori eszmék és a Monarchia kiegyezés elôtti érdekérvényesítési viszonyai alapján döntöttek, a föld és népe valóságos érdekeit figyelmen kívül hagyva, néhány hangadó birtokos (szerkezetváltás helyett területnöveléssel elérni kívánt) profitja érdekében. A vízgyûjtô problémájának kiélezôdésében a trianoni szerzôdéseknek és a fejlett országok Európa keleti felével kapcsolatos eljárásának jelentôs szerepük volt, tehát diktálóiknak felelôsségük van. Ezt legalábbis ki kell mondani.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


Mindezek miatt a meglehetôsen "felülrôl" indított probléma nem kezelhetô "leosztással" vagy részérdekek mentén, hanem csakis elegendôen magas szinten. A rendezésben segíthet az EU vízgyûjtôre szervezett vízgazdálkodási gondolkodása és kockázatelemzési ajánlása, valamint a globális paradigmaváltás, amelyben ezentúl nemcsak a (hangosabb) gazdasági érdekek, hanem az élet, az emberi élet minôsége és egyáltalán az életlehetôség is értékként szerepel. Az egész vízgyûjtô sorsának összefogott átgondolása nélkül hazai folyógazdálkodásfejlesztést tervezni és regionális vagy településtervezést megalapozottan végezni nem lehet. A problémát mindenképpen exponálni kell nemzetközi és hazai szinten is. Az ôserdôpusztítást meg kell állítani. Belsô lépéseinket a szomszédainkkal való együttmûködés és saját céljaink függvényében kell megtervezni, mindenképpen a szolidaritás és a belsô kohézió jegyében. Az nem mindegy, hogy az ôserdôirtás következtében lemosódó talaj a mi földünket, milyen mértékben teszi termékennyé: csak a jelenlegi hullámteret, vagy esetleg újra szélesebb sávot. Számolni kell azzal is, hogy ez az extra hordalékmennyiség a hullámtereket gyorsulva tölti fel, nehezítve az árvizek levezetését, és újra változtatva a hullámtér különösen sérülékeny ökológiai egyensúlyát és használatát. A valódi adottság amire építhetünk a víz léte, éltetô és romboló, termékenyítô és pusztító tulajdonsága. A hasznosíthatóság kritériuma a természet erôivel való együttmûködés mértéke. A folyógazdálkodás koncepciójának az emberi alkalmazkodás kiegyensúlyozottságát, a természet és társadalom közös érdekû javának korrekt, igazságos és harmonikus hasznosítását kell megcéloznia.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


1999/10/* Kiss Éva : AZ "ÚJ ROTTERDAM" VÁROSFEJLESZTÉS A VILÁG LEGNAGYOBB KIKÖTÔJÉBEN településfejlesztés

Kiss Éva tudományos fômunkatárs, MTA Földrajztudományi Kutató Intézet

AZ "ÚJ ROTTERDAM" VÁROSFEJLESZTÉS A VILÁG LEGNAGYOBB KIKÖTÔJÉBEN Bevezetés A mintegy 600 ezer fôs Rotterdam, Hollandia második legnépesebb városa nem tartozik a leglátogatottabbak közé. Történelmi múltjából fakadóan ugyanis számottevôen különbözik a többi holland várostól, ami szembetûnô mindazok számára, akik már megismerkedtek a többi holland város mûemlékekben, régi épületekben való gazdagságával és az ôsi városmagokból eredô sajátos hangulattal. A Rajna és a Maas torkolatában fekvô városba érkezve teljesen más kép fogadja az idegent, mintha nem is egy holland, hanem egy amerikai városban járna, mivel a megszokott, az ún. tipikus holland városközponttól jelentôsen eltér Rotterdamé, ahol hatalmas felhôkarcolók, modern, új épületek tömege sorakozik. A többszintes, üvegfalú, kisebb-nagyobb "toronyházak" a különleges építészeti megoldások remekmûvei. A várost bebarangolva átfogó képet kapunk a XX. század összes építészeti irányzatáról és a városfejlesztési elképzelésekrôl is. A másik fô vonzerô, ami miatt érdemes felkeresni a rendkívüli építészeti kivitelezések gazdag tárházán túl a virágzó kikötô. Rotterdam "Európa kapuja" és a világ legforgalmasabb kikötôje, ami ugyancsak speciális atmoszférát kölcsönöz a városnak. Éppen ezért ezen két különlegességének a tükrében mutatjuk be részben a helyben székelô Holland Gazdasági Intézetben és a Városi Tanács Várostervezési és Lakásügyi Osztályán közelmúltban tett tanulmányút során szerzett tapasztalatokra, részben a szakirodalomra támaszkodva a város fejlôdését és a város tervezésének a fontosabb állomásait, amelyek mindegyikének megvan a maga sajátos vonása, és amelyek együttes eredményeként Rotterdam korunk egyik legdinamikusabban fejlôdô multikulturális városa, a holland gazdaság motorja (1. ábra).


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


1. ábra: Rotterdam-Europort az egyik legnagyobb ipari övezet Hollandiában. 1945 után a kikötô gyorsan fejlôdött, s fokozatosan terjeszkedett nyugat felé. Rotterdam öt olajfinomítójának és több vegyipari üzemének köszönhetôen ma Európa vegyipari fellegvára. Történelmi visszapillantás Rotterdam valószínûleg a Rotte folyóról kapta a nevét, amelyen 1250 körül gátat (hollandul "dam") építettek. Így a város nevének a jelentése: gát a Rotte folyón. Ennek ellenére a város fejlôdésében ez a folyócska nem játszott különösebb szerepet, habár a történelme lényegében a víztôl függött és a vízzel folytatott küzdelmek sorából állt, amelyeknek az eredményessége segítette, sikertelensége pedig gátolta a fejlôdését. Ebbôl eredôen a fejlôdése sem töretlen ívû, hanem nekilendülésekkel és megtorpanásokkal tarkított, amihez a békésebb történelmi idôszakok és a háborús viszályokkal terhelt periódusok egyaránt hozzájárultak. Rotterdam tehát végül is igen hosszú utat tett meg, amíg az egykori halászfaluból világméretû kikötôvé fejlôdött. Bár a város mai területén már i. e. 2500 körül is létezett település, amelynek lakossága feltehetôen (már akkor is) kereskedelemmel foglalkozott, Rotterdam megalapítására csak 1298-ban került sor. Ez Wolfaert van Borselen nevéhez fûzôdik, aki nagyon sokat tett a fejlôdéséért, de a városi rangot mégis csak viszonylag késôn, 1340-ben kapta meg. A Rotte és a Maas folyó találkozásánál levô város fekvése igen kedvezô volt, melynek a gát és a két folyó érdekes háromszög alakot kölcsönzött. Rotterdam kikötôjének a jelentôsége folyamatosan nôtt, amit az is lehetôvé tett, hogy nemcsak a tengeri hajózás, hanem a belvízi hajózás fejlesztésére is gondot fordítottak csatornaépítések révén. Mindezek pedig ösztönzôleg hatottak a népesség számának emelkedésére, sôt a lokális társadalom összetételében is változások következtek be. Amíg kezdetben fôleg halászok lakták, addig a XV. században a földmûvesek és iparosok mellett már egyre több kereskedô jelent meg. A XVI. századi nehéz idôket (vallásháborúk) túlélve gyors ütemben fejlôdött és a következô kétszáz év a kikötô szempontjából az "arany idôknek", a virágkornak tekinthetô. Nagymértékben elôsegítette ezt, hogy a Rotterdamon át történô szállítást sok kereskedô jóval


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


biztonságosabbnak és gazdaságosabbnak ítélte az amszterdaminál, amelynek a hírneve óriási csorbát szenvedett a hosszabb ideig tartó spanyol megszállás miatt. Ugyanakkor a másik vetélytárs, Antwerpen háttérbe szorulását az váltotta ki, hogy Rotterdam sokkal gyorsabban és könnyebben heverte ki a háborús károkat. Ezen elônyök új feladatok elé is állították a várost, amely azonban bebizonyította, hogy minden tekintetben megfelel a kihívásoknak. Megtisztították és szabályozták a Maas-torkolatot, s új kikötôhelyeket létesítettek. A növekvô forgalom a város népességének ugrásszerû gyarapodásához vezetett, s a XVII. század közepére már meghaladta az 50 ezret. A XIX. század a stagnálás idôszaka volt, amelyben a fejlôdéshez újabb impulzust az új vízi út (Nieuwe Waterweg) megépítése adott a század második felében. Ez lényegében egy több évszázados probléma megoldását jelentette. Ugyanis a görbületet alkotó, mindig feltöltôdött kikötô bejárata helyett egyenes utat nyitottak az Északi-tenger felé. A megvalósítása során felmerült nehézségek ellenére hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy Rotterdam jövôje és világkikötôi rangjának kivívása érdekében ez lehetett az egyetlen alternatíva. Nagyon pozitívan hatott a város fejlôdésére a Ruhr-vidék iparának gyors fellendülése is. Egészen a második világháború kezdetéig Németország legfontosabb tranzitkikötôjeként mûködött. A gazdasági fejlôdés a kikötô további fejlesztését vonta maga után, új medencéket építettek, amelyek mind több embernek adtak munkát. Az egykori háromszög alakú város területe szûknek bizonyult, ezért Rotterdam déli irányba terjeszkedett. A XX. század elején már több mint 400 ezren laktak a városban. Ez a lakás- és infrastrukturális ellátás azonnali fejlesztését sürgette. Az I. világháború ugyan közvetlenül nem érintette, de a kikötô forgalma pangott és ezáltal a város fejlôdése is lelassult. Átütô változást a két világháború közötti idôszak sem hozott, habár a város tovább modernizálódott, urbanizálódott. A II. világháború alatt, fôleg az 1940. május 14-ei bombázás során a város és a kikötô nagy részét lerombolták, s ezáltal azok a történelmi emlékek, régi épületek is végleg eltûntek, amelyek még túlélték a város történetének a másik nagy katasztrófáját, az 1421. évi ún. Erzsébet-napi árvizet, amely a középkori várost szinte teljesen megsemmisítette. Tulajdonképpen elsôsorban ezen eseményekkel magyarázható, hogy a mai város utcáit járva alig találunk II. világháború elôtti épületeket. Csaknem mindenhol a modern építészet és mûvészet alkotásaiba ütközünk. Ez utóbbi azzal függ össze, hogy a város napjainkban is kitüntetett figyelmet szentel a mûvészetek támogatásának: nemcsak megrendeléseket ad, hanem pályázatokat is hirdet, és ezek díjnyertes alkotásait meg is vásárolja és a város közterein, középületeiben helyezi el (2. ábra).

2. ábra: Az 1914 és 1920 között épült városháza épülete


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


szerencsével határos módon szinte karcolás nélkül "élte túl" a II. világháború pusztításait. Ez Hollandiában a legnagyobb városháza. Elôtérben az 1940 és 1945 között elesettek emlékmûve látható, amely a város egyik legszebb, legkifejezôbb képzômûvészeti alkotása. Várostervezés 1945 után A II. világháború még javában tartott, de Rotterdam lakosai már a város újjáépítésén fáradoztak. A belváros helyreállításának menetét tartalmazó alaptervet 1946-ban dolgozták ki, amit a városi tanács el is fogadott. Ez egy nagyon rugalmas és igen ötletes terv volt, és mintegy ötven évig szolgált a belvárosi építkezések iránytûjeként. A megvalósítása 1950-tôl vett nagyobb lendületet, melynek keretében nemcsak a kikötôt hozták helyre, hanem a belváros is teljesen új, üzletközpontszerû külsôt kapott. Kezdetben, az 1940-es, 1950-es években Rotterdam munkahelyi funkciójának a visszaállítása (a kikötô és az ipar újjáépítése) kapott prioritást, majd az 1950-es évek második felétôl és az 1960-as években az infrastruktúrára és a város nagy volumenû expanziójára fordították a figyelmet a lakáshiány csökkentése érdekében. Az 1970-es éveket egyrészt a hanyatló kerületek renoválásának az égetô szükségessége, másrészt a belváros lakófunkciójának a helyreállítása jellemezte. 1974-tôl ugyanis a lakosság egyre elszántabban követelte a régi városrészek felújítását és az életkörülményeik javítását, szemben az új utak építésével vagy a gyorsabb vasútvonalak kialakításával, tehát az infrastruktúra fejlesztése helyett inkább a lakásokkal kapcsolatos problémák rendezését sürgette. Ez vezetett végül is a múlt század végén és a XX. század elején épített házak felújításához. Habár sok esetben a végleges megoldást a lebontásuk jelentette, mivel a cölöpeik fából készültek és egy idô után már képtelenek voltak megtartani a falakat. Ezeket és a helyükön épített ún. szociális lakásokat többnyire az alacsonyabb jövedelmûek lakják, akik általában bérleti díjat fizetnek. Ennek havi összege kb. 7090 ezer forint, ami akár az átlagos nettó jövedelem egyharmadát is megközelítheti. Ugyanakkor a piaci viszonyok alapján a bérleti díjak jóval magasabbak, elérhetik a 200 ezer forintot is napjainkban. Az 1980-as évek azért nagy jelentôségûek a város életében, mert egyrészt akkorra ért véget a II. világháború óta tartó rekonstrukciós tevékenység és ezáltal lezárult a várostervezés közel négy évtizedes periódusa, másrészt éppen ebbôl adódóan egy új korszak kezdetét is jelentik, amikor a korábbiakhoz képest radikális fordulat következik be a várostervezési politika irányelveiben. A középpontba a teljesebb, komplexebb városra való törekvés, valamint a kulturális és rekreációs szektor fejlesztése helyezôdik, ami a tervezés új tartalmú fogalmában is tükrözôdik. Az azóta készült tervek céljukban és lényegükben is különböznek a korábbiaktól. Ezen változások egyik oka az volt, hogy a város bizonyos területei nagyon gyatrán fejlôdtek, sôt néhol visszafejlôdés is bekövetkezett. Így a vonzása csökkent, és részben ennek eredôjeként a helyi gazdaság dinamizmusa megtorpant. A másik indíték az lehetett, hogy az elmúlt másfél évtizedben egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a városok, a régiók versenyeznek egymással nemcsak a potenciális lakosság kegyeiért, hanem a letelepedni szándékozó vállalkozókért is, és ha Rotterdam nem akarja elveszíteni ezt a csatát, akkor meg kell erôsítenie a város, de az adott térség kompetitivitását is. A lakókörnyezet és a kulturális miliô milyensége, a szórakoztató létesítmények színvonala, a szolgáltatásokban való gazdaság és a jó elérhetôség döntô tényezôket alkotnak ebben a küzdelemben. A városnak az európai városhálózatok és infrastruktúra részévé kell válnia, és vonzó lehetôségeket kínálni a kultúra és a rekreáció terén. Mindezen együttesen újfajta megközelítést és friss ötleteket igényeltek a város vezetésétôl. A városi tanács és különbözô osztályai ezt a problémát kihívásként értelmezték, amelynek az alapvetô célkitûzése Rotterdamot komplett várossá átalakítani, azaz létrehozni az "új Rotterdamot" társadalmi, gazdasági és kulturális értelemben egyaránt az akkori szlogen szerint. Az elsô lépést ebbe az irányba az 1985-ben elfogadott belvárosi terv képezte, amit a megváltozott körülmények (a rendelkezésre álló területek teljes beépítése, a fokozódó igény az irodaépületek és a lakások iránt, új funkcióknak a megjelenése, illetve annak az


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


elvnek az elôtérbe kerülése, hogy inkább keverni kell azokat, semmint elkülöníteni stb.) figyelembevételével dolgoztak ki, módosítva az 1946-os tervet és megfogalmazva számos új irányelvet is. A terv egyfelôl a lakó- és munkahelyi területek minôségének a javítását és az új követelményekhez való alkalmazkodásukat tûzte célul, másfelôl a belváros mint kulturális, szórakoztató- és bevásárlóközpont vonzásának, varázsának a növelését jelölte meg a legfontosabb feladatként, mivel az alapelv szerint olyan várost kell létrehozni, amelyet az emberek szívesen felkeresnek és amelyben jól érzik magukat. Hogy megfeleljenek ezen elvárásoknak, a fejlesztéseket három fô területre koncentrálták a belvárosban. A központi téren az üzleti és irodai szerepkört erôsítették, a parkok háromszögében (a centrumtól délnyugatra) a kultúrát és a rekreációt, a Vízivárosban (a város déli része) pedig a tengerhez fûzôdô rekreációt és a turizmust. Ez utóbbiban az elavult, régi, funkciójukat vesztett kikötôterületeket alakították át vonzó, városi területekké. Lakásokat építettek, munkahelyeket teremtettek, miközben igyekeztek a városrész sajátosságát is kidomborítani azáltal, hogy a tengerhez kötôdô turizmust is fejlesztették. A három városrész megújulása következtében a belváros ismét kezdett feléledni, és egyre több helyi és nem helyi lakost vonzott. Ennek a tudatos és koncentrált fejlesztésnek az eredményei ma már teljesen szembetûnôk, azonban a város e folyamat által elôidézett vitalitása még nem érte el a tetôfokát. Így nem csoda, hogy az 1980-as évek második felétôl újabb nagyszabású terveket (belvárosi terv, Noordrand Rotterdam komplex terve, Kop van Zuid) készítettek. Ezek szorosan kapcsolódnak az 1992-es városi tervhez, amely egészen 2010-ig vázolja a fejlesztés fô csapásait és a legfontosabb teendôket. Definiálásukban nagy szerepet játszottak többek között az évtized elején jelentkezett kihívások, a globalizáció intenzívebbé válása és a nemzetközi verseny élezôdése (3. ábra).

3. ábra: Rotterdam és napjaink egyik legfontosabb fejlesztési területe a Kop van Zuid. Megvalósulása lényegében a jelenlegi városközpont déli kiterjedéséhez vezet. A már felsorolt és 1986 és 1993 között kidolgozott tervek közül a Kop van Zuid projekt talán a leglényegesebb, mert általa megvalósult az egységes, kompakt belváros. A város, amely a folyónak köszönheti a létét, ugyanis hosszú idôn keresztül "hátat fordított" a folyón túli (jelenlegi városközponttól délre levô) területeknek. Ma már sokkal inkább arra helyezik a hangsúlyt, hogy integrálják és összekössék a folyó két, északi és déli partját. Ennek érdekében a Maas folyó déli partjára is igyekeznek kiterjeszteni a jelenlegi városközpontot. Ezt a hatalmas tervet több fázisban valósítják meg. Néhány éve adták át az új metróállomást és az Erasmus hidat, amely nemcsak a valóságban, hanem átvitt értelemben is remek szimbóluma a két városrész összekapcsolódásának, valamint elkészültek már az elsô lakások is. Az építkezések még napjainkban is nagy


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


erôkkel folynak, és arra járva szemtanúi lehetünk egy "új város", a "holnap városa" születésének. A 125 hektáros területen a tervek szerint összesen 5300 lakást fognak felépíteni, 400 ezer m2 irodai és 35 ezer m2 üzleti, vállalkozási területet alakítanak ki, továbbá 45 ezer m2-t oktatásra és 30 ezer m2-t egyéb célokra használnak fel. Mindezek kitûnô lehetôséget nyújtanak majd a hazai és a nemzetközi üzleti közösség megtelepedéséhez, és ahhoz, hogy Rotterdam megôrizze mind az európai, mind az ország gazdasági életében játszott vezetô szerepét (4a. és 4b ábra).

4.a ábra: Az Entrepot kívülrôl. Régen raktár- és ipari épületként funkcionált a korábbi kikötô területén. Ma a Kop van Zuid-on folyó fejlesztések katalizátora.

4.b ábra: Az Entrepot belül. A közelmúltban új funkciót kapott. Trópusi áruk kereskedelmével foglalkozó üzletek, szupermarketek és különféle szolgáltatócégek találhatók benne. Az irodák bérleti díja itt a legolcsóbb (kb. 23 ezer ft/m2/hó) a városban, míg a centrumban megközelítôleg 35 ezer ft/m2/hó. A Kop van Zuid-ban tett látogatás során nyilvánvalóvá vált, hogy ezen a területen már határozottan érvényesül a funkciók keveredése, s mindinkább megvalósul a folyó két partjának az "egyesülése". Bár az emberek kezdetben nagyon szkeptikusak voltak a


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


tervvel szemben, s még ma is nehéz "idecsalogatni", arra ösztönözni ôket, hogy itt vásároljanak lakást, hiszen ezek korábban ipari, kikötôi területekként funkcionáltak, mégis úgy tûnik, hogyha lassan is, de változnak az egykori területtel szemben értékesítésüket, benépesítésüket késleltetô elôítéletek, negatív érzelmek. (Ehhez hasonló példaként említhetô a budapesti tradicionális ipari területek olyan irányú funkcionális átalakítása, amelynek eredményeként modern, jól felszerelt, szinte luxuslakásokat építettek úgymond "rossz hírû", "munkáskerületekben", s ezért az eladásuk (IX. és XI.II. kerület) vagy néhol már az építésük is (XIII. kerület) kudarcba fulladt, mert a tehetôsebbek nem szándékoztak ezekben a kerületekben letelepedni.) Szintén itt kell azt is megemlíteni mivel idôrendben idetartozik , hogy az 1998-as év a "százéves a toronyházas építkezés" megünneplésének a jegyében telt el Rotterdamban, mivel éppen akkor volt száz éve, hogy 1898-ban a város elsô felhôkarcolóját, a 45 m magas hatemeletes "fehér házat" felépítették, amely egyébként a maga idejében a legkorszerûbb és legmagasabb épület volt Hollandiában. Azóta természetesen számos és ennél sokkal magasabb épületet emeltek, amihez a technikai fejlôdés és a kivitelezési módszerek korszerûsödése is hozzájárult. Így ma már a városközpontot a felhôkarcolók, toronyházak uralják, s ebbôl az aspektusból Rotterdam Hollandia elsô számú városa. Habár száz évvel korábban azt írta egy építészeti újság, hogy remélik, a magas épületek megmaradnak Amerika jellemzôivé, s nem terjednek itt el. Nem így történt. A toronyházas építkezés napjainkban jóval többet jelent, mint az ég felé való törekvést. A leglényegesebb célja, hogy elôsegítse a város növekvô urbanizációját, az intenzív területhasznosítást, a társadalmi vitalitást és a város gazdasági fejlôdését. Mivel Rotterdam is mint általában minden nagyváros állandó helyhiánnyal küszködik, amit az is fokoz, hogy területének jelentôs hányadát víz foglalja el, ezért a jövôben is fontos elv, hogy a rendelkezésre álló teret minél hatékonyabban használják ki és felfelé is terjeszkedjen. Napjainkban már a városközpont mint toronyházas övezet emelkedik ki a városból. Valójában a város nagyon sokat köszönhet ennek az építkezési módnak, hiszen általa kapott nemzetközi jelleget. A város identitása, egyedülálló vizuális kultúrája szintén jól ismert. A filmkészítôk is egyre gyakrabban választják filmjük színhelyéül és mind több és több turista keresi fel modern építészete miatt is (5. ábra).


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


5. ábra: A modern belváros hatalmas felhôkarcolóival, amelyek csaknem mindegyike rendelkezik valamilyen különlegességgel. A helyhiány miatt a város egyre inkább felfelé terjeszkedik, s a határ a csillagos ég. Az 1993 és 2000 közötti idôszakra kidolgozott részletesebb terv is tulajdonképpen a belváros bizonyos részeinek, összesen öt területnek a fejlesztésére, megújítására koncentrál, mivel az ilyen jellegû megközelítést sokkal hatékonyabbnak ítéli. Ezek a területek részben a régi (folyótól északra levô), részben az újonnan formálódó (a folyótól délre fekvô) városközpontban találhatók, ahol a legfontosabb feladatok a kulturális, szórakoztatóintézmények fejlesztése (Schouwburgplein), a bevásárlóközpont felújítása szállodákkal, éttermekkel kiegészítve (Beursplein), a turizmust és a rekreációt szolgáló éjszakai élet létesítményeinek a modernizálása (Oudehaven), lakások építése a korábbi kikötôi területen (Entrepot) és az Erasmus-híd körüli területek beépítése hivatali épületekkel, színházzal stb. Az elsôdleges cél ezen terv esetében is ugyanaz, mint a megelôzônél, vagyis úgy formálni, alakítani a várost, a városmagot, hogy a vonzása erôsödjön és a minôsége javuljon, mert csak így tudja megtartani régebben szerzett pozícióit és helytállni az egyre élesebb globális versenyben. A közelmúltban elfogadott, legújabb, 2010-ig szóló terv szerint a jövôben alapvetôen hét kardinális feladatra kell összpontosítani a figyelmet és az erôforrásokat. Ezek a következôk: 1. Tovább mélyíteni a kapcsolatot a város és a kikötô között, hiszen az utóbbi Rotterdam


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


területének (304 km2) mintegy 36%-át foglalja el. 2. A II. világháború elôtt épült, még meglevô városrészek rehabilitációja, felújítása. 3. Az infrastrukturális ellátás folyamatos fejlesztése. 4. A városon belül zöldterületek, ún. "zöldfolyosók" kialakítása és a meglevôk állapotának a javítása. Erre azért is szükség van bár számunkra kicsit furcsán hangzik , mert a madarakat is le akarják "telepíteni", mivel ma még a kikötôben, fôleg a konténerek között élô sirályoknak is jobb életkörülményeket szeretnének biztosítani. 5. A városközpont és a városhatárhoz közeli ún. VINEX location (holland rövidítés: a városhatáron kívüli, de az ahhoz közeli lakóhelyeket jelöli) közötti lakóterületeket újjáépíteni, helyreállítani az ott élô lakosság elköltözésének a megakadályozása érdekében. 6. Új munkahelyek, üzleti negyedek létesítése a munkanélküliségi gondok enyhítése érdekében. 7. A közterek minôségének a fejlesztése. Az elôbbi szempontok tükrében az elkövetkezô években egyúttal az is cél, hogy a városrészek specializációja fokozódjon, hogy a gazdasági tevékenységek köre szélesedjen azért, hogy ne csak kikötô-orientált ágazatokkal rendelkezzen, hogy visszacsalogassák a lakosságot a városba, mivel az 1960-as, 1970-es években sokan, jobbára a tehetôsebbek hagyták el. A városi tanács mindezek megvalósulását, de különösen a vállalkozások megtelepedését különbözô eszközökkel igyekszik támogatni. Például alacsonyabb bérleti díjat számít, felügyeli az adott területet vagy speciális igényeket (parkolóhely-szükséglet) is megpróbál kielégíteni. Ezeken túlmenôen óriási propagandát is folytat a város "eladása", vonzóvá tétele érdekében (bemutatókat, ismertetôket tart, prospektusokat ad ki stb.), aminek a sikerességéhez az eddigiek alapján kétség sem férhet. A várostervezés adminisztratív irányítása A város fejlôdésének és a terveknek az alaposabb megismerése után szükségszerû röviden érinteni a város tervezéséért, fejlesztéséért felelôs szervek struktúráját is. Ezek a hazai gyakorlattal is sok rokon vonást mutatnak. Rotterdamnak csakúgy, mint például Budapestnek decentralizált irányítási rendszere van azért, hogy a problémákat minden szinten felismerjék, és az azoknak legjobban megfelelô döntéseket hozzák. Rotterdam 11 kerületre osztott, ezek mindegyike rendelkezik saját, önálló döntési jogkörrel felruházott önkormányzattal. Egy-egy ilyen kerülethez átlagosan 50-70 ezer ember tartozik, akiknek teljes beleszólásuk van a lakóhelyükön mûködô "lakószervezeten" keresztül az adott városrészt érintô tervezésifejlesztési elképzelésekbe. Végül is az ô egyetértésük, beleegyezésük nélkül a helyi tanács semmilyen változtatást nem hajthat végre, ám ha mégis, akkor az biztosan tükrözôdik a következô választás eredményeiben, mert azokat a képviselôket nem választanák újra. A kerületi önkormányzatok felett mûködik a 45 fôs városi tanács, amelynek a tagjait hasonlóan a kerületi képviselô-testületi tagokéhoz a lakosság választja négy évre. A városi tanács élén a polgármester áll, akit a kormányzat nevez ki hat évre. A városi tanács alá tartozó városi végrehajtó tanács a polgármesterbôl, a jegyzôbôl és hat városatyából tevôdik össze. Feladata a döntések elôkészítése, meghozatala és végrehajtásuk ellenôrzése. A tényleges megvalósításukat a végrehajtó bizottság végzi, amely ezenkívül még más funkciókat is betölt (pl. tanácsokat ad a képviselôknek, véleményt formál a különféle javaslatokról, mielôtt azok a végrehajtó tanács elé kerülnének). Szervezetileg négy igazgatóságot (városfejlesztési menedzsment, tömegközlekedés, közmûvek, kikötô menedzsment) ölel fel. Ezek a szolgáltatók egy csoportjával és a végrehajtó tanáccsal szoros kapcsolatot alkotnak. A városfejlesztési


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


menedzsmentet pl. erôs kötelékek fûzik a várostervezési és lakásügyi osztályhoz (holland nevének a rövidítése: dS+V), amely éppúgy, mint más osztályok egy-egy terv elôkészítése, illetve kivitelezése során "kénytelen" együttmûködni más szervezetekkel, igazgatóságokkal, intézményekkel is. Ráadásul az akár írásban, akár szóban eljuttatott lakossági véleményeket sem hagyhatja figyelmen kívül (átlagosan évente 135 ezer lakossági észrevétellel foglalkoznak), s a terveket azokra a lehetô legnagyobb mértékben támaszkodva kell átdolgozniuk, finomítaniuk. Majd a végleges elképzeléseket a városi tanács jóváhagyása után a végrehajtó tanács felügyeletével valósítják meg. A várostervezési és lakásügyi osztályt 1991-ben hozták létre elôdjének az átszervezésével. Fôbb "missziója", feladatai röviden a következôk: a város fejlesztése, lakásépítés, az épületek és a lakások minôségének a figyelése. Mindezeknek tervek készítése, információ- és tanácsadás, támogatások menedzselése és elosztása, engedélyek kiadása és projektmenedzsmenttel való ellátása révén tesz eleget. Az emberek és az erôforrások rugalmas elkötelezettségével leírható piacorientált megközelítés jelképezi a dS+V tevékenységét. A plusz jel az osztály nevében ennek a kohéziónak a látványos kifejezôdése, amely a hét részlegre tagolódó dS+V szervezeti struktúrájában is felfedezhetô. Összesen 870 fôt foglalkoztat, akik azért dolgoznak egyfelôl, hogy a rotterdamiak jól érezzék magukat a városban, másfelôl, hogy bebizonyítsák, hogy a város ideális telephely az üzleti élet számára is. Az elôbbieket azért fontos hangsúlyozni, mert Rotterdam a holland lakosság körében sem igen vonzó, illetve népszerû, különösen nem mint lakóhely a rossz image-e miatt. Az egyik megkérdezett szakember szerint legalább 30-40 év (és rengeteg munka) szükséges ahhoz, hogy ez a fajta szemlélet megváltozzon. Rotterdamban a város területének mintegy 70%-a az önkormányzat tulajdonában van, ami a tervezés és a területfejlesztés, területhasznosítás szempontjából igen kedvezô. Ugyanis azoknak, akik valamilyen beruházást, fejlesztést akarnak megvalósítani, az önkormányzathoz kell fordulniuk, s ezáltal az ellenôrizni, befolyásolni tudja az adott terület hasznosítását. Részben ezért is a földeket nem eladják, hanem bérbe adják 50 évre vagy 99 évre (hogy miért ennyire, annak nincs különösebb magyarázata, csak az, hogy így alakult ki). Ez a funkcióváltást is rendkívüli módon megkönnyíti, hiszen elôsegíti a gyors lebonyolítást, nem kell éveket veszíteni azzal, hogy az adott terület tulajdonosi viszonyait rendezzék. Tudva azt, hogy az egyes területek bérleti joga mikor jár le, lehetôségük van azok hosszabbításának megtagadására, s ezáltal egyfelôl a tudatos, tervezett feladatkör módosítására, másfelôl az állandóan változó, új körülményekhez való azonnali alkalmazkodásra. Természetesen mint minden település, Rotterdam sem szakítható ki környezetébôl, ennélfogva a város tervezésében, a városfejlesztési irányelvek megfogalmazásában nagy figyelmet szentelnek nemcsak az országos, regionális célkitûzések tekintetbevételére, hanem a közvetlen környezetében levô települések önkormányzataival való jóval elmélyültebb együttmûködésre, "összedolgozásra" is, hiszen a város és a szomszédos települések kölcsönös egymásra hatása vitathatatlan. Éppen ezért és azért, hogy a kapcsolatuk minél zökkenômentesebb legyen, s a fejlesztések, beruházások mindkét, illetve mindegyik fél érdekeit szolgálják, Rotterdam 17 önkormányzattal együtt olyan magasabb szintû (települések feletti) végrehajtó szintet kíván létrehozni a közeljövôben, amely a város tágabb körzete egészének a fejlesztéssel, a tervezéssel kapcsolatos összes ügyeit összefogja. Összefoglalás Az elmúlt évtizedekben Rotterdam óriási mértékben fejlôdött és releváns eredményeket ért el a város megújításában, egyes városrészeinek a revitalizálásában. A gazdaság fejlesztése, sokoldalúbbá tétele, valamint a város és a kikötô, a "száraz" és a "nedves" gazdasági tevékenységek szorosabbá fûzése, továbbá a társadalmi problémák (munkanélküliség, drogfogyasztás, bûnözés, szegregáció stb.) megoldása terén azonban még a jövôben is rengeteg a teendô. Ugyanakkor a kulturális élet milyenségében és


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


szolgáltatásainak a színvonalában nyújtott kiváló teljesítménye kétségtelen. Az ezen a területen tett erôfeszítései méltó elismeréseként, jutalmaként értékeli a 2001-es esztendôre elnyert "Európa kulturális fôvárosa" címet, amelynek keretében a város egész évben a kultúra oldaláról próbálja majd bemutatni magát a "Rotterdam, az új társadalom tükre" mottó jegyében. S ez kitûnô kezdetét jelentheti az új évszázadnak, amely minden bizonnyal Európa egyik legelevenebb városa, de a kontinens és világ egésze számára is sok kihívást és számos meglepetést tartogat. Irodalom Bloemhof. A Rotterdam urban renewal district. 1997. Rotterdam. 12 p. Kop van Zuid. 1994. Uitgeverij Publishers. 158 p. Lindner L. 1975. Rotterdam. Panoráma Útikönyv sorozat. Budapest, 256 p. The 1993-2000 inner City Plan: Halfway there. dS+V, Rotterdam, 7 p. Reconstruction 1940-1990. dS+V. Rotterdam, 16 p.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


1999/10/* Orosz Bálint : JÖVÔ NÉLKÜL NINCS MÚLT, KÖZÖS NYELV NÉLKÜL NINCS EGYÜTTMÛKÖDÉS településfejlesztés

Orosz Bálint mûteremvezetô, VÁTI Kht. Mûemléki és Építészeti Tervezô Iroda

JÖVÔ NÉLKÜL NINCS MÚLT, KÖZÖS NYELV NÉLKÜL NINCS EGYÜTTMÛKÖDÉS A falufelújítás osztrák példái építész szemmel Az idei, hosszúra nyúlt nyárban, szeptember 2023 között az Európai Vidékfejlesztési és Falufelújítási Munkaközösség szervezésében tanulmányúton vettem részt Ausztriában. A munkaközösség munkájában a magyarországi falumegújítási és faluképvédelmi napok rendezvényeinek kezdeményezôje és mozgatójaként Vas megye saját jogán vesz részt. Engem az a megtiszteltetés ért, hogy a Falu Város Régió 1999/6. számában megjelent "Az épített örökség védelmének szerepe a falumegújításban Magyarországon" címû cikkem kapcsán Fazakas Péter, Vas megye nyugalmazott fôépítésze felajánlotta számomra a tanulmányút Vas megyét megilletô helyét, melyért ezúton is szeretnék köszönetet mondani. A tanulmányút magyar résztvevôiként (a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium delegáltjai: Lun Zsuzsanna tanácsos, Kemény Bertalan, a Falufejlesztési Társaság elnöke, Rohn Mátyás Györköny község polgármestere, Pachner Edit, a Kis Újság FVM vidékfejlesztési rovatának felelôse és jómagam) Bécsben csatlakoztunk a Brnoból autóbusszal érkezô, Németország 4 régióját, illetve Kelet-Közép-Európa 5 országát (Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Szlovénia, Románia) képviselô szakemberek és kistelepülések polgármestereinek csoportjához. A tanulmányút az elôre megadott útvonal szerint és a program precíz betartásával indult. Így érkeztünk meg utunk elsô állomására, Stephansartba is, ahol az ebédet követôen a település mellett Zeillern Mostlandban egy 50 tagú szövetkezet gyümölcsfeldolgozó üzemét tekintettük meg. Az üzem a legújabb technológiával üdítôt, mustot, pálinkát és ecetet állít elô és közvetlenül egy errefelé jellegzetes, hagyományos elrendezésû "kerített" ház mögött volt elhelyezve. Errôl a gazdaház típusról érdemes megjegyeznünk, hogy kialakulásában a vagyon védelme, az állatok biztonságos elhelyezése és az idôjárás viszontagságai elleni (erôs szél, nagy hó) védekezés bizonyára döntô szerepet játszott. A négy épületszárny által közrefogott szûk kis udvarból nyílnak az állatok istállói, valamint a szerszám- és takarmánytárolók. Az udvart kívülrôl tömör fából készült, nagy kapun keresztül lehet megközelíteni, de közvetlen kapcsolata van az emeleti lakószinttel is. Az elôbbi háztípus mellett itt tûnt fel elôször, hogy mindenfelé a szépen nyírt, gereblyézett mezôk szélén fehér mûanyag csomagolású bálák sorakoznak. Késôbb rájöttünk, hogy ezekkel a csomagokkal tele van Ausztria (legalább is arra, amerre mi jártunk).


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


Egyik útitársunk magyarázta el, hogy a szénabálákat azért csomagolják be ilyen módon, mert gázzal tartósítják a szénát, s így nagyobb a tápértéke (ez állítólag nemcsak osztrák specialitás). Ha mindezt egy kicsit tájvédô építész szemmel nézem: nem mondható megnyerô látványnak. Még akkor sem az, ha állítólag maga a mûanyagfólia környezetbarát, lebomló komponensekbôl készült. Provizórikusan a bálák mindig, mindenütt jelen vannak, valószínûleg meg kell szoknunk ezeket talán elôbb-utóbb itthon is. Utunk következô állomása Laussa volt, ami arról nevezetes, hogy itt a természetes energiák hasznosítását tûzte ki célul a falu. A település helyzete az elmúlt idôszakban igencsak romlani kezdett. A közösség falugyûléseken döntött arról, hogy hogyan szerezzék meg az alternatív energiák alkalmazására irányuló támogatást. A napkollektorok alkalmazását házanként, m2-ként támogatják, így sikerült elérni, hogy ma már 4 m2 jut a falu minden lakójára. Idekívánkozik az a megjegyzés, hogy világviszonylatban is Ausztria Burgenland tartományában a legnagyobb a napkollektorok egy lakosra jutó száma, ami azért is elgondolkodtató, mert elég közel van hozzánk, és a napsütötte órákat tekintve a mi adottságaink talán még jobbak is. Egyébként az energiatakarékos, jól hôszigetelt házak építését szintén támogatják (utólagos hôszigetelésre pedig utunk késôbbi részében láthattunk példát). Elônyben részesülnek azok a gazdák is, akik környezetkímélô, ökológiai, mezôgazdasági módszereket alkalmaznak. A település mellett a hegyen szélenergia-telep mûködik. Már a hozzávezetô szerpentinen feltûnt a három, fehérre festett, háromágú szélkerék, melyek látványa nem volt bántó a szép természeti környezetben sem. Buszunk közvetlenül az egyik alatt állt meg a hegytetôn, kiszállva Berci kollégánk szellemes megjegyzésén nevettünk: "Miért nem állítják le ôket, ezek csinálják ezt a nagy szelet itt fent..." Félretéve a tréfát, valóban magával ragadó és kicsit félelmetes látványt nyújtottak az óriás, halkan zúgó széllapátok. Az élményt csak fokozta, hogy idôközben hirtelen szitálni kezdett az esô, s az erôs szél néhány felhôt fújt a lemenô, élesen sütô nap elé, így különbözô megvilágításba kerültek a körülöttünk fekvô kékes-zöldes hegyvonulatok és a széllapátok mellett az égen egy gyönyörû szivárvány is kifeszült... Az 1996 végén elhelyezett, szabályosan, egyenletes sebességgel forgó szélkerekek komoly energiát termelnek, kétszer annyit, mint amennyire a településnek szüksége van. Az egyenletes forgást egy szinkronberendezés biztosítja, így kis és nagy szél esetén is azonos sebességgel forognak a kerekek. Az automatizált energiatelepet számítógép segítségével négy ember otthonról felügyeli. A létesítmény 25 millió schillingbe került, 30%-a volt támogatás, a többi költséget a lakosság fedezte, melyet 15 év múlva kapnak vissza kamattal együtt. Vezetônktôl megtudtuk, hogy a hagyományos energiatermelô cégek komoly ellenpropagandát fejtenek ki az alternatív energiák alkalmazása ellen, mert ez profitjukat csökkenti. Vacsorára már Steinbach an der Steyr település várt bennünket, ahol a polgármester tartott rövid ismertetést a település múltjáról, mai életérôl és gondjairól. Ismertetésének legelgondolkodtatóbb megállapítása az alábbi volt: "Nem mindegy, hogy a múltból vagy az utolsó, vagy a jövôbôl az elsô..." Felsô-Ausztriának ebben a térségében az emberek legfôképpen a vas megmunkálásából éltek. Steinbach is a kések gyártására specializálódott a XVII. században. Errôl vált híressé, és kapta az "arany Steinbach" nevet. Ezt a tevékenységet mutatta be a másnap délelôtt megtekintett Das Messerermuseum (Kés Múzeum) is. A vasipar válsága együtt járt a település válságával, és a 60-as évek végére a falu belsô


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


részének épületállománya teljesen lepusztult. A lakosság megöregedett, a felemelkedésre nem sok esélyt nyújtott az egymással szemben álló politikai erôk szakadatlan harca sem. A faluban azonban mára újra életre keltek az egykor lepusztult épületek, felújították a templomot (talán egy kicsit "túlzottan" is), vállalkozói "inkubátorház", az új vállalkozásokat és a falufejlesztést bemutató kiállítások, új szupermarket bizonyítja a szinte megszállottként dolgozó, agilis polgármester kreativitását, kezdeményezô készségét (melyet maga is szívesen propagál). A kiállításon a falu elsô embere külön figyelmünkbe ajánlotta azokat a nagyméretû, színes tablókat, melyek a falufejlesztés legfontosabb lépéseit, módszereit foglalták össze. Ezek bemutatják, hogy a jövôkép kialakítása, a fejlesztési koncepció kidolgozása az erôsségek és gyengeségek számbavételével kezdôdik, és a lakossággal való folyamatos párbeszéden keresztül formálódik. Majd ezt követôen:

az egyes témákhoz fejlesztési elképzelésekhez munkacsoportok alakulnak; egyeztetések folynak külsô szakértôkkel; tisztázzák és elhatárolják egymástól a felelôsségi köröket, kompetenciákat; kidolgozzák a rövid, közép- és hosszú távú intézkedéseket; megnevezik a kivitelezhetô projekteket.

Egy másik tabló az építési területek elôkészítésérôl szólt, céljuk a jobb életminôség biztosítása, ami gondos tervezéssel érnek el:

a fiatal családok helyben maradásának elôsegítése elsôdleges; a területet a meglévô településstruktúrához közel jelölik ki; megerôsítik a közelben lévô szolgáltatásokat; csökkenteni igyekeznek az infrastruktúra költségeit; a településtervezést a "közelség elvére" alapozzák.

A következô, térképpel illusztrált tabló a regionális hálózatba illeszkedést elôsegítô lépéseket mutatja be:

szellemi falumegújítás; "egészséges község"; foglalkoztatási projektek kidolgozása; kistérségi kerekasztal létrehozása; kistérségi egyesület megalakítása; meglévô épület (itt: egykori plébánia) regionális célú hasznosítása; turisztikai hálózat kiépítése; ökumenikus (egyházi) kezdeményezések; n regionális információs rendszer létrehozása.

Az energiatakarékosság itt is fô szempont volt, a falu központjában bemutattak egy faaprítékkal üzemelô kazánházat, ami fontos intézmények fûtését biztosítja. A faapríték sokkal kevésbé környezetszennyezô, mint más tüzelôanyagok és ráadásul nagy mennyiségben áll rendelkezésre. Több helyen elterjedt ennek a fûtési módnak a napkollektorral való kombinációja is. A falu szélén láttuk még a gyümölcsszárító és -feldolgozó üzemet, de megnéztük a regionális használatra átalakított egykori plébániát is. Az épületben szép díszítôfestéssel felújított termek, elôadó, a tetôtérben pedig kiállítótér biztosítja a vállalkozói infrastruktúrát és szolgálja a falu életét. (Valószínûleg nálunk a mûemlékvédelmi hatóság szigorúbban ítélt volna meg néhány megoldást...)


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


Rövid buszozás után érkeztünk a gyönyörû hegyek övezte Hintersoderbe, ahol a legfôbb bevételi forrás a turizmus. A sportcentrum és a nagy parkoló igencsak kihalt volt, de a fôszezonban biztosan megtelik, hiszen a hegyoldalban a sípályát is láttuk. A teniszcsarnok az önkormányzaté, amit magántársaság mûködtet. A fôutcán sétálva egy szépen felújított régi parasztházat láttunk a hozzátartozó gazdasági épülettel, míg nem messze tôle egy szintén a régi idôket idézô, jó arányú fogadó várta a vendégeket földszinti, fehérre festett falaira támaszkodó, emeleti és tetôtéri faszerkezetû lakórészével. A falu egyik a "turistinformation"-nak is helyet adó régi épülete mögé, annak bôvítéseként "nouveau-modern" stílusban új szárny épült: az Alpineum, vagyis az Alpesi Múzeum. Az épület belsô terei nagyon izgalmasak, s különösen érdekes a hegylakók régi életérôl szóló kiállítás csakúgy, mint a sífelszerelések fejlôdésének bemutatása, egészen a kipróbálható, a hegyi pályát stimuláló számítógépes játékig. Az esti vacsorát követôen alkalmam volt beszélgetni az építésztervezô hölggyel, aki arról panaszkodott, hogy nem aratott osztatlan elismerést a nagyközönség körében az épület friss szemléletû formája, és vannak, akik emiatt még a kiállításokat sem hajlandók megnézni. Az építészek élete itt sem könnyû, sok egyeztetés, vázlattervkészítés után lehet csak eljutni a megbízásig, és sokszor a végeredményt is alaposan megkritizálják. A férje is építész, aki korábban fôleg mezôgazdasági épületek tervezésével foglalkozott, most pedig a falufelújításhoz kapcsolódó építészeti feladatok jelentik mindkettôjük számára a megélhetést.

A másnap délelôtt utazással telt, ami lehetôséget adott arra, hogy az egyes országokat képviselô csoportok bemutassák településeiket, beszélhessenek eredményeikrôl, problémáikról. A mi csoportunkból Rohn Mátyás polgármester tartott nagy tetszést arató, német nyelvû, videovetítéssel egybekötött elôadást Györköny községrôl, ahol ma is nagyobbrészt a török után betelepített német nemzetiségû lakosság él. A szôlôtermesztés a kis Tolna megyei falu életének meghatározója volt és az ma is. A szorgalmas emberek lakta település nevezetessége a régi hagyományokban gyökerezô pincefalu. Ennek felújítása a 80-as években kezdôdött, ehhez 1985-ben, majd 1996-ban olyan helyi rendeletet alkottak, amely a meglévô és új présházakra vonatkozó elôírásokat tartalmazta. Ez a rendelet a hagyomány, a természetes környezet és az egységes jelleg megôrzését szolgálja.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


A pincefalu megújítása hármas feladatot jelentett: védelem, rendezés, fejlesztés. Györköny 1990-ben az Európai Falufelújítási-díj pályázaton különdíjat kapott. Az elmondottakat mindenki számára maradandóvá tette az a Györkönyrôl szóló szép, színes képeket tartalmazó, német nyelvû kiadvány, melyet minden résztvevô a polgármester úrtól megkapott. A kora délutáni órákban érkeztünk Carnica Regionba, ami Klagenfurt és a szlovén határ között fekszik. Ludmannsdorfban az ebédet követô sétán elôször az tûnt fel, hogy a faluközpontban álló templom kertje ma is élô temetô (Magyarországon ismereteim szerint Mária Terézia tiltotta be a temetkezésnek ezt a formáját). Végigjártuk azt a túraútvonalat, ami a városi gyerekek számára készült, és ahol meglepetésünkre kitömött állatok illusztrálták az erdô élôvilágát. Mindenesetre a vadállomány állítólag rendkívüli módon lecsökkent errefelé. Ez a tény némiképpen disszonáns volt azzal a látvánnyal, amit a túraútvonalon elénk táruló, a Dráva mögött felmagasodó Júlia-Alpok magas, sziklás hegyei nyújtottak. Ezt követôen megtekintettük a Méhészeti Múzeumot, ami csaknem egyedülálló Európában. Lelkes vezetônk annak az ökológiai katasztrófának a vízióját vázolta elénk, amely a 15 000 éve itt meghonosodott méhek pusztulásával várhat ránk, ugyanis ha nem történik meg a virágok megporzása, akkor elpusztul a növényvilág... Hajmeresztô szerpentinen jutottunk utolsó szálláshelyünkre az igazi magas hegyek közé, Unterbergenbe. A fogadó ebédlôjében tartott elôadás egy interregionális osztrákolaszszlovén együttmûködést mutatott be, mégpedig a ritka, errefelé még nemrég kihalófélben lévô szemük körül fekete foltot viselô szemüveges birkák tenyésztésérôl, az ehhez megszerezhetô uniós támogatások lehetôségérôl. Egyébként a vállalkozást támogatja egy szemüveggyár is, amely reklámlehetôséget látott a birkákban. A projekt elsôdleges célja a génfenntartás, és csak másodlagos a gazdaságosság. Ennél a projektnél a hármas együttmûködés egyetlen problémája az, hogy Szlovénia még nem uniós tagállam, ez nehezíti a közös munkát. Általános tapasztalatuk, hogy az uniós projektek hosszú kifutási idôt igényelnek. Jelenleg is 5-6 évre elôre készítenek elô ilyeneket. Fontosnak tartják a regionális és helyi kezdeményezések összhangját, ezek egymásra épülését, de nélkülözhetetlen a képzés, a kulturális örökség ápolása is. Ausztriának azonban az uniós tagság és a megszerezhetô támogatások, mint az itteni falufelújítási mozgalom vezetôjétôl megtudtuk, már kézzelfogható, érzékelhetô eredményeket is hozott. A térség attraktívabb lett, munkahelyeket teremtettek, arányosan fejlesztettek egy hálószerû gazdaságot, ami nagyobb biztonságot nyújt a megélhetéshez. Tanulmányutunk utolsó napján, Bécs felé utazva, a stájerországi Markt Hartmanndorfban álltunk meg. Elôször a település polgármestere tartott beszámolót a 2800 lelket számláló falu életérôl. Legnagyobb bevételi forrásuk a falu területén mûködô szeméttelep, ahová 120 település hordja a hulladékát. Az ebbôl származó bevétel nem teszi szükségessé, hogy a falu lakói szemétszállítási díjat fizessenek, de jut ebbôl másra is. A falu fôutcáján tett séta bizonyította, hogy az itt lakók kényesek környezetükre, egységes utcabútorokat, lámpákat, padot, biciklitartót, buszvárót terveztettek. A terveket az egész falu megnézhette és csak ezt követôen választották ki, a talán kicsit furcsa piros-kék színkombinációjú típusokat, amelyek mindenfelé láthatók. A faluban egyébként öt mûvész él, akiknek a kôbôl készült, amorf sakkfigurát idézô alkotásai a fôutcán vannak elhelyezve.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


Komoly gondja a településnek a nagy átmenô forgalom és az ebben a településléptékben is nyomasztó parkolási gond Ausztriában mindenki, mindenhová kocsival akar menni... Sajnos ennek egyik helybeli negatív hatása, hogy a fôutca mentén, az üres területeken kialakított egyes intézményekhez tartozó parkolók megbontják az utca építészeti egységét. Egy régi házat közösségi épületté alakítottak, amihez a belsô udvart körbezárva új bôvítmény kapcsolódik, ebben egy nagyméretû elôadások, bálok tartására is alkalmas közösségi tér található, de van az épületegyüttesben gazdabolt, komputerszoba (teleház), szakköri helységek és ifjúsági pince is. Ez utóbbi létesítmény is arról árulkodik, hogy a szemét jó üzlet. Az ebéd elôtt egy étteremben Stájerország falufelújításának vezetôje tartott ismertetést a térségfejlesztésrôl. Itt a falufelújítás gyökerei a 70-es évekre nyúlnak vissza. Kezdetben a falukép és a tájvédelem állt a középpontban, ebbôl alakult ki az, amit ma már aktív "településmegújítási" tevékenységként jellemezhetünk. Cél, hogy a regionális és helyi erôfeszítéseket a vidéki térség felértékelése érdekében felerôsítsék, hálózattá szervezzék. Mindehhez nélkülözhetetlen a polgárok aktív részvétele, mottójuk: "Segítséget az öntevékenységnek!" A történeti településmagok megtartása és megújítása, a településkarakter megôrzése az egyik, a jövôkép meghatározása, az életminôség javítása a másik sarokpillére az ismertetett térségfejlesztési felfogásnak. Ennek kialakult financiális rendszere is van, aminek sokéves tapasztalata, hogy minden befektetett schilling négyszeres eredményt hoz. Ahhoz, hogy egy közösség a településmegújítási akciójához pénzügyi támogatásban részesüljön, az alábbi szabályokat kell betartania:

A tervezési feladatok összetettsége miatt a tervezô kiválasztásánál nagy gonddal kell eljárni. Tervezési költséget csak akkor lehet igényelni, ha a megbízás kiadása elôtt az itteni kormányzati hivatal illetékes osztályával a tervezésre vonatkozó elképzelést egyeztetik. Az elkészült tervet költségbecsléssel és finanszírozási koncepcióval együtt kell benyújtani a támogatás megszerzéséhez. A jóváhagyott tervektôl eltérô kivitelezés a támogatás elvesztéséhez vezet, ezért az esetleges változtatási igényeket az illetékes osztállyal egyeztetni kell. Már elkészült terveket utólag nem támogatnak. Minden, a közösség életében jelentôsnek mondható elképzelés, ami funkciójában és kialakításában példamutató, a rendelkezésre álló eszközök arányában kap támogatást.

A jól kidolgozott, átlátható rendszer eredményeként 1986 és 1997 között a településmegújítási tevékenység keretében 146 projektet fejeztek be, 44 volt folyamatban és további 78 állt elôkészítés vagy tervezés alatt. A finom bizonyára Magyarország közelségébôl fakadóan, magyaros ízeket is idézô ebéd elfogyasztása után Bécsbe indultunk, ahova éppen olyan pontosan érkeztünk, ahogy az a programban szerepelt. Néhány metrómegállónyi utazás után szálltunk vonatra és Budapestig bôven volt arra idônk, hogy az úton készült videofelvételt visszajátsszuk, felidézzük a négy nap tanulságait, amiket befejezésül itt én is szeretnék összegezni. A felufelújítás dinamikus fejlesztési folyamat, melynek célja, hogy javítsa a vidéki térségben élôk életfeltételeit és biztosítsa az ehhez szükséges forrásokat. Az egyéni felelôsség erôsítése mellett megfelelô klímát kell kialakítani a közösségben az egyéni


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


kibontakozás elôsegítéséhez és erôsíteni kell az emberekben a közvetlen életterükkel kapcsolatos felelôsségtudatot. Tapasztalatok szerint erre az 500-600 lakosú települések az ideálisak, mivel a közösség itt funkcionál még leginkább. Az együtt elvégzett munka egybeforrasztja a közösséget, erôsíti a közösségtudatot (közérdekû ügyek közös élettér). A falumegújítás néhány fontos vezérelve:

kevés helyre koncentrálódik (minôség a mennyiség helyett); az építési tevékenység csak egy része a falufelújításnak; állandó párbeszéd a lakossággal, rendszeres falugyûlések szükségesek; jövôkép meghatározása; egy település csak akkor kaphat támogatást, ha már rendelkezik jövôképpel; külsô szakembereket csak a jövôkép kialakítása után bíz meg, pontosan meghatározott feladatra.

A falufelújítás egyik legjellemzôbb sajátossága, hogy jövôorientált, nemcsak a meglévô értékek megtartásában érdekelt. A falufelújításban élenjáró Ausztriában az elmúlt idôszakban ennek a tevékenységnek a célkitûzése is megváltozott. Központi intenció ma már nem hoz létre infrastruktúrát és nem foglalkozik a faluváros különbség megszüntetésével sem. A falufejlesztés több, mint pusztán a történelmi építészeti formák megôrzése, szokások ápolása. A falut olyan egésznek kell tekinteni, ahol az egyes intézkedések, akciók közös jövôképbe illeszkednek. A falufelújítás tehát az emberek életfeltételeinek teljes körû alakítását jelenti a vidéki településeken. Mindehhez számba veszik a falu erôsségeit, gyengeségeit, a táj állapotát, a falu építészeti arculatát és ezeket a gazdaság, a kultúra és a társadalom szemszögébôl analizálják, így alkotva meg a település jövôképét. Az Európai Vidékfejlesztési és Falufelújítási Munkaközösség 10 éve mûködik. Az AlsóAusztria és Bajorország minisztereinek kezdeményezésére létrejött szervezet célja, hogy tagsága nyugati országokkal, régiókkal is bôvüljön és tevékenysége most már az unión belül is minél nagyobb súlyt és ezáltal támogatást kapjon. A munkaközösség és vele együtt a mozgalom nyelve most biztosan a német, épp ezért volt elgondolkodtató számunkra, hogy vajon milyen lesz az együttmûködés szûkebb környezetünkkel e téren, ha majd a magyar és román kollégák angolul próbálják megérteni egymást, ahogy ez most is történt... Felhasznált irodalom: Europäische Arge Landentwicklung und Dorferneuerung Dorferneuerungexkursion 20 bis 23 September 1999 Dorferneuerung in Niederösterreich, in Oberösterreich, in Steiermark, in Karnten, Kiadványgyûjtemény és tájékoztató anyagok Pachner Edit: Falufelújítási tanulmányúton Ausztriában. Összefogás, ötlet, pénz. Kis Újság II: új évfolyam 39. szám 1999. október 1. 8. oldal.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


1999/10/* Faragó László : FÁBÓL VASKARIKA: AZ ÁGAZATISÁG ÉS A TERÜLETISÉG EGYSÉGÉNEK A MEGTEREMTÉSE területfejlesztés

Faragó László tudományos munkatárs, MTA RKK Dunántúli Tudományos Intézet

FÁBÓL VASKARIKA: AZ ÁGAZATISÁG ÉS A TERÜLETISÉG EGYSÉGÉNEK A MEGTEREMTÉSE Az EU-integrációs feladatok kapcsán nemzeti szinten készül az Átfogó Fejlesztési Terv (ÁFT), és megkezdôdtek a majdani csatlakozáskor benyújtandó Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) készítésének az elômunkálatai. A régiók többségében széles körû tervezés folyik, készülnek, illetve már elkészültek a fejlesztési koncepciók és programok. A hiányzó hazai normatív szabályozás miatt teljes a káosz, és még mindig megoszlanak a vélemények az ÁFT és a NFT tartalmi kérdéseirôl, az egymáshoz fûzôdô viszonyukról és a régiók szerepérôl ebben a tervezési folyamatban. Ugyancsak tisztázatlan kérdés az ágazatok és a területiség kapcsolata mind nemzeti, mind regionális szinten. Terjedelmi korlátok miatt most csak ez utóbbi problémakörrel foglalkozom. Minden fejlesztési akciónak van ágazati természete és térbeli dimenziója, így a két megközelítés egységének megteremtése a fából vaskarika esetét példázza. Mégis érzékelhetôen feszültség van az egyes ágazatok és a területiséget képviselô intézmények, szakemberek között. Többen úgy vélik, hogy a regionális bontás/felosztás önmagában egyenlô a területi szemlélettel, vagy ha egy tervdokumentumban megfelelô arányban vannak területi metszetek, akkor megoldott az ágazati és területi megközelítés egysége. Ennek szubjektív oka az, hogy sokan nem fogadják el, hogy a tér szükségszerûen integrálja a társadalmi-gazdasági folyamatokat, így a területi megközelítésnek van egy sajátos integratív, koordináló funkciója. A térszemlélet szükségszerû erôsítésével szemben objektívnak látszó okként említik, hogy végsô soron minden területfejlesztési akció besorolható valamely ágazathoz. A területi tervezôk is mondhatnák azonban, hogy mindennapi létünk egyik meghatározó dimenziója a tér, minden ágazati fejlesztés konkrét térben valósul meg, és jó esetben egyben területfejlesztést is jelent, így ez a róka fogta csuka szituáció nem visz közelebb bennünket a megoldáshoz. A térszemlélet térnyerésének mások a valós, ha úgy tetszik, objektív gátjai. Minden intézmény és érdekcsoport a saját politikai-gazdasági hatalmának növeléséhez vagy legalább megtartásához ragaszkodik, és saját döntési kompetenciájáról (hatalmáról) önként nem mond le. Az "ágazatiság" érvényesítése mögött általában centralizációs érdekek is meghúzódnak, míg a területi elv érvényesítése decentralizációval járna. Kétségtelen az is, hogy a hagyományos ágazati tervezés olajozottabban mûködik, normatív szabályozás alapján dolgozhat, a vertikális hierarchiája kiépült, szélesebb szakembergárda áll készen a tervezésre, jelentôs a klientúrája. További tény, hogy sokkal könnyebb egy korábban mûködôképes rendszert újra életre kelteni, a meglévô bürokráciát tovább mûködtetni, mint egy új struktúrát létrehozni. Tehát véleményem szerint valós ellentmondás nem a területi és az ágazati megközelítés között van, hanem alapvetôen a centralizáció és decentralizáció között, valamint a "hagyományos" és egy


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


újabb szemlélet, struktúra között. Vulgáris ok az egyének és szakmai csoportok egzisztenciális érdeke, illetve az ebbôl táplálkozó szakmai sovinizmus. Mindezeket figyelembe véve megállapítható, hogy a területfejlesztési dokumentumok csaknem mindegyik javasolt beavatkozása ágazati és fordítva, az ágazati fejlesztések lokalizációja, területi beágyazódása fontos feladat, ezért kulcskérdés a területi és ágazati szakemberek együttmûködése. Az Európai Közösségben már a 70-es, 80-as évek gyakorlati tapasztalataiból rájöttek arra, hogy az egymástól függetlenül tervezett és megvalósított ágazati projektek nemcsak a források egy részét pazarolják el, hanem alkalmatlanok számos probléma orvoslására. Továbbá, javítja a hatékonyságot, ha azokat a feladatokat, amelyeket regionális, megyei és kistérségi szinten is el lehet végezni, ott teljesítik, ami azzal is jár, hogy döntési kompetenciát és forrásokat is kell hozzá biztosítani. Ezért a tervezés oldaláról szükséges egy olyan eljárási rend, programozási és finanszírozási metódus, amely a jelenleg nálunk is folyó iszapbirkózás helyett a közpénzek többszintû, átlátható és hatékony felhasználását biztosítják. Ezért egyrészt nem választják élesen el a területés a gazdaságpolitikát, másrészt a gyakorlatban a Strukturális Alapok alapvetôen csak többéves, több ágazat kompetenciáját magába foglaló, "ágazatközi fejlesztési" programokat finanszíroznak, valamint, amit lehet, azt decentralizálnak a szubszidiaritás elvének megfelelôen. Az EU kiemelt prioritásként kezeli a régiók fenntartható és versenyképes fejlesztését, ami olyan integrált fejlesztéseket jelent, amelyek a vállalkozások külsô feltételrendszerének javításával sok kis ágazati programmal segítik a területi gazdaság megerôsítését, a munkahelyteremtést. Ezek nem a hagyományos értelemben vett fejlesztési ágazatokat jelentik (pl. ipar, mezôgazdaság, hálózati infrastruktúra), hanem új területeket, szektorokat (pl. kis- és közepes vállalatok támogatása, technológiafejlesztés és innováció), bár kétségtelen, hogy az operatív programok szintjén ezek többsége besorolható valamely ágazat kompetenciájába. Viszont az is teljes bizonyossággal állítható, hogy a központi fejlesztéseknél sem feltétlenül esnek egybe a különbözô beavatkozási területek a minisztériumok, fôhatóságok rendszerével, hanem gyakran igényli az ágazatok/tárcák közötti együttmûködést. Ezért nem egyszerûen a területiség és az ágazatiság harmonizációja a feladat, hanem a hagyományos ágazatok közötti együttmûködés is. Kézenfekvô, hogy a legkisebb közös többszörös, a rendezô elv a térstruktúra legyen, annak vertikális és horizontális elemeivel. Információink szerint1 az ágazatiság és a területiség látszólagos ellentmondását az ÁFT és az NFT kapcsán úgy kívánják feloldani, a kompromisszumot meghozni, hogy a készülô terveket egyrészt a régiók ("területi megközelítés"?), másrészt az ágazatok elképzeléseibôl építik fel, és a majdani tervek is ezt a belsô struktúrát követik. Véleményem szerint nem egészen ez a megoldás. Álláspontom szerint, ha jól végezzük a programozást, akkor magától feloldódik a területiség és ágazatiság "mondvacsinált ellentmondása". Alapvetôen a döntési konstelláció (szintje, döntéshozó, kiválasztási kritériumok stb.) határozza meg, hogy területi típusú-e az adott fejlesztés vagy tisztán ágazati. A fejlesztés nagyságrendje és területi hatóköre pedig határozza meg azt, hogy egy ágazati fejlesztésrôl központi szinten kell-e dönteni és irányítani a megvalósítást. Egy konkrét tervdokumentum készítésénél abból kell kiindulni, hogy az adott (területi) szinten, az adott programozási (tervezési) idôszakban, melyek az aktuális célok és prioritások. Magyarán, melyek a megoldandó gondok, és ha még marad forrás, milyen egyéb célokat kívánunk elérni. Ezt követôen meg kell határozni, hogy milyen komplex/integrált (stratégiai) programok megvalósításával lehetséges és kívánatos az adott célok elérése, majd ez milyen akciók (operatív programok) sorozatával valósítható meg. Így tehát a stratégiai programok többsége komplex ágazatközi program, amely a végrehajtáskor (operatív programok vagy azok alprogramjai szintjén) válik esetenként ágazativá. Az is magától értetôdônek tûnik, hogy az így megfogalmazott programokat azon a szinten kell megvalósítani, amelyiken a feladat leghatékonyabban ellátható. Ma


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


(cinikusan) megjegyezhetô, hogy regionális szinten saját források és zavaros döntési kompetenciák miatt nem biztosítható a stratégiai tervezés és feladatmegoldás, de éppen ez az érv szólhat a regionális szint megerôsítése mellett. Megfelelô játéktér és funkciómegosztás kialakítása után kormányzati szinten a nemzeti feladatok végrehajtása mellett nem a regionális törekvések "felülbírálásáról" lehet szó, hanem annak meghatározásáról, hogy a megnevezett célok és programok megvalósításához, milyen mértékben és formában járul hozzá a központi szint. Tehát nem arról kell dönteni, hogy a regionális szintû döntések helyesek-e vagy sem, hanem hogy mennyiben szolgálják a nemzeti célok teljesítését, így érdekelt a központi költségvetés a társfinanszírozásban, és hogy milyen keretet biztosítanak a regionális célok és feladatok ellátásához. Amennyiben a regionális fejlesztési tanácsokban az egyes tárcák képviselôi csupán a központi, ágazati elhatározásokat védelmezik és nem engednek a regionális törekvéseknek, akkor csupán dekoncentrált feladat-végrehajtásról lehet szó, és nem lesz valós decentralizáció. Nemcsak hogy a területi megközelítés olyan új ágazati fejlesztéseket javasolhat, amelyek nem vezethetôek le az ágazati prioritásokból, hanem a horizontális, tisztán ágazati programok esetében is mérlegelendô a területi decentralizáció lehetôsége. A NFT, majd az EU Bizottsággal közösen elkészített közösségi támogatási keret (CSF) véglegesítéséhez szükséges annak tisztázása, hogy milyen típusú akciók, fejlesztések történjenek országos szintû ágazati programok keretében, továbbá melyek tartoznak a regionális szint tervezési és megvalósítási kompetenciájába. Ennek tisztázása és széles körû egyeztetés után ennek normatív szabályozása a magyar kormány feladata. Az EU a tervezést a tagállam kompetenciájába utalja. Figyelembe véve azt, hogy a kormány az ország egészére készít fejlesztési tervet (mert az ország teljes területe vagy csaknem az egésze az 1. célterületként lesz támogatható), fennáll annak a veszélye, hogy a bizottság nem fogja részleteiben vizsgálni, hogy a decentralizáció elve milyen mélységig érvényesül. Sokkal inkább az átlátható és egyszerû döntéshozatal és pénzügyi folyamatok, valamint ezek hatékony ellenôrzése lesznek azok a minimális kívánalmak, amelyek a csatlakozáskor az ország és az EU közti tárgyalások során döntô hangsúlyt kapnak. Ezért a centralizáció és decentralizáció, az ágazatiság és területiség hazai viszonya fogja meghatározni, hogy a közbensô területi szintek milyen kompetenciákat kapnak. Mindazonáltal Brüsszel egyértelmûen preferálja a területfejlesztés regionális szintre való decentralizálását világos, átlátható döntési és pénzügyi mechanizmusok meglétével, ami a bizottság számára is megnyugtatóan képes jelentôs források gyors elosztására. A tervek szerint a területfejlesztési források meghatározott részét (35%) regionális szintre decentralizálják. Ez azonban csak akkor valódi decentralizáció és nem dekoncentráció, ha megfelelô döntési szabadságfokkal is jár annak elköltése és nem csak az ágazati programokban szereplô és ütemezett fejlesztésekre fordítható. Ha a saját regionális preferenciarendszernek megfelelô ágazati fejlesztésrôl döntenek, akkor az egyben területi döntésnek is tekinthetô. Tehát amennyiben a regionális szint megerôsödik és képessé válik a regionális fejlesztési programok elkészítése mellett azok megvalósítására is, a jövendô elsô Magyar Közösségi Támogatási Keret alapvetôen központilag menedzselt horizontális "ágazati" programok és decentralizáltan kidolgozott és megvalósított régióprogramok együttesébôl állhat. Amennyiben a tervdokumentumok kidolgozása a programozás elvei szerint történik, akkor a területi és ágazati megközelítés egymást erôsítve járul hozzá a legjobb programok kidolgozásához és megvalósításához, és fel sem merül a két megközelítés közötti ellentmondás. Jegyzet 1. Pl. a GM által kiadott tervezési irányelvek. Bp. 1999. július.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO



2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


1999/10/* Pusztai József : A BARANYAI ÉS VASI FALVAK TÁRSADALMI, GAZDASÁGI HELYZETE kistérségek

Pusztai József Ph.D. hallgató

A BARANYAI ÉS VASI FALVAK TÁRSADALMI, GAZDASÁGI HELYZETE A településeket nemzetközi és magyarországi szinten is jelentôs kihívás éri a globális társadalmi és gazdasági versenyben (pl. EU-csatlakozás). Hogy ennek miként tudnak megfelelni, mennyire lesznek versenyképesek, ez több tényezô együttes hatásától függhet. Ezen a terjedelmes témán belül mi most csak három magyarországi kistérség versenyképességi potenciálját vizsgáltuk meg. A magyar településhálózatot nagyfokú differenciáltság jellemzi, ami nemcsak gazdasági, hanem társadalmi, életminôségi szempontból is jelentôs. A rendszerváltás után különösen hátrányos helyzetbe kerültek a kis lélekszámú települések (persze már elôtte is hátrányos helyzetben voltak). Ennek okairól, következményeirôl és területi jellegzetességeirôl szól a felmérés. A felmérés az 1999. évi elsô félévi állapotokat tükrözi. A kutatás a Ph.D.-program kötelezô primerkutatása keretében készült. A kérdôíves felmérés keretében 60 egyes számú kérdôívet és 300 kettes számú kérdôívet küldtünk ki. Az egyes számú kérdôíveket a polgármesterek, illetve valamelyik közvetlen munkatársuk töltötte ki, a kettes számú kérdôívet pedig a megkeresett falu bármely öt polgára. A kérdôív segítségével két megye három kistérségének vizsgálatára került sor. Baranya megyében az Ormánság (Sellye és környéke), Vas megyében pedig a celldömölki és a sárvári kistérség falvaira terjedt ki a felmérés. Mindhárom kistérségbôl húsz falut vontunk vizsgálat alá. Az infrastrukturális összehasonlításoknál kontrollként a KSH megfelelô kiadványait használtuk (1.). Az egyes számú kérdôív tartalmazza a falu alapadatait, az infrastrukturális hálózat kiépítettségét, a közösségi javak szintjét, foglalkoztatási, általános társadalmi és gazdasági kérdéseket. A kettes számú kérdôív pedig többnyire életmód- és fogyasztás-szociológiai kérdéseket tartalmazott, úgymint a háztartások felszereltségét, fogyasztási szokásait, életminôségét és társadalmi helyzetét. Ezenkívül felmértük a külföldi házvásárlások mértékét is, ami fôleg a vasi falvak esetében jelentôs gazdasági hatással bír. A kérdôívek visszaküldési aránya nyolcvan százalék fölötti volt. Ezt és a minta mélységét (négy kérdôív falvanként), illetve szélességét (háromszor húsz település) figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy a felmérés nagy biztonsággal a kistérségek valós állapotait tükrözi. Mivel a kérdések között számos kvalitatív kérdés volt, hibaszázaléka nem számszerûsíthetô, de a teljes populációhoz viszonyított nagyszámú minta miatt a hiba százaléka minimálisnak tekinthetô. Az adatokat egyszerû számtani átlaggal, illetve helyenként súlyozott átlaggal dolgoztuk fel. Összetettebb feldolgozás sem szükségszerû, sem pedig lehetséges nem lett volna. A jelentôs terjedelmi korlátok miatt ebben a cikkben csak az egyes számú kérdôív eredményeit fogjuk közölni.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


A hipotézis maga a következô: egy falu társadalmi, gazdasági helyzete és az ott élô emberek életminôsége (Magyarországon) elsôsorban attól függ, hogy az adott falu mennyire dinamikus (kis)város vonzáskörzetében fekszik, másodsorban pedig attól, hogy mennyire dinamikus a megye egésze (3.). Tehát a jelen kérdôív alapján a felmérés elvégzése elôtt sárvári, celldömölki, sellyei kistérségek sorrendet feltételeztünk. A kérdôíves felmérés mellett három interjúra is sor került. Több személyes impulzusra azért nem volt szükség, mert a kérdôív kérdéseinek nagyobb része nyitott kérdés volt, így bôven adott lehetôséget a személyes vélemény kinyilvánítására is. A felmérések 1989 és 1999 évek összehasonlításában készültek, ezáltal lehetôvé vált a rendszerváltás óta zajló társadalmi és gazdasági folyamatok változásainak a detektálása. Így a felmérésbôl az is kiderült, hogy mely falvak (és miért) a rendszerváltás nyertesei, illetve a vesztesei. Ezáltal nemcsak stock felmérést készítettünk, hanem a változásokat folyamatukban is megfigyelhettük, amirôl tudjuk, hogy sokkal beszédesebb.

1. táblázat. A vizsgált kistérségek helyzete Sárvár Celldömölk Sellye Lakosság számának alakulása Házak átlagos alapterülete Újonnan épült házak 1989-tôl a meglévôk %-ában Aszfaltozott utak %-a Autóbuszmegálló Vasúti pályaudvar Vezetékes víz Elektromos áram Vezetékes gáz Telefon Kábel TV Csatornázás

1989-tôl 1999-ig 1989 1999 1999-ig 1989 1999 1989 1999 1989 1999 1989 1999 1989 1999 1989 1999 1989 1999

1,5% 90 nm 90 nm 7% 85 97,5 van van van van 20% 85% 25% 100% 0% 85% 10% 60%

1,8% 73nm 75 nm 7% 65 85 van van van van 0% 75% 15% 100% 0% 55% 0% 35%

2,5% 67 nm 67 nm 0,5% 47 60 van van van van 0% 20% 0% 20% 0% 40% 0% 0%

1. A falu A falvak lakossága csökkenô tendenciát mutat átlagosan, akárcsak az ország egész lakossága. Megfigyelhetô, hogy a sellyei kistérség lakosságcsökkenése nagyobb, mint a vasi falvaké. A házak átlagos alapterülete terén lényeges elmozdulás nem történt, viszont szembeszökô, hogy a házak 26%-kal nagyobb átlagos alapterületûek Sárvár környékén, mint az Ormánságban. Kemenesalja itt is köztes helyet foglal el. Az újonnan épült házaknak a meglévôk százalékában történô figyelembevétele megmutatja, hogy házépítésre csak Vasban futotta, Sellye környékén gyakorlatilag nem épültek új lakóépületek. Az aszfaltozott utak százaléka a legfejlettebb vasi kistérségben közel teljes, de a rendszerváltás óta több mint húsz százalékos javulást könyvelhet el ezen a területen a celldömölki kistérség is, közel kerülve a teljes portalanítás állapotához. Mindeközben a


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


sellyei kistérség is 22%-os elôrelépést könyvelhet el, de a jelenlegi 60%-os állapot így is nagyon alacsony. A vezetékes víz, elektromos áram, a vasúti pályaudvar vagy a buszállomás vonatkozásában az ellátottság mindhárom kistérség vizsgálatba bevont falvainak esetében fejlett, így ezek az infrastrukturális elemek nem képeznek szûk keresztmetszetet a versenyképesség szempontjából. Viszont itt fontosnak tartom megemlíteni, hogy (amint az interjúk során kiderült) számos esetben (sellyei kistérségben) a lakosoknak még buszbérletre vagy vonatjegyre sincs pénzük, így ezek a lehetôségek számukra nem növelik a mobilitást, nem egyebek mint beválthatatlan csekkek. Vezetékes gáz esetében jelentôs fejlôdés történt a két észak-dunántúli kistérség esetében, ezekben a gázhálózat kiépítése a végéhez közeledik, ami az életminôség növeléshez is hozzájárul, hiszen más színvonalat képez a fa-szén vegyes tüzelésû kályha, és mást a gázkazános központi fûtés. Ezen kistérségekben az interjúk során az is kiderült, hogy a bevezetett gázt használják is, nem csak bevezették. Itt is megmutatkozik a különbség a sárvári és a celldömölki kistérség között, ami azonos fekvésük ellenére valószínûleg Celldömölk gyengébb gazdasági-társadalmi dinamizmusából adódik. A sellyei kistérség 20%-os adata ezen a területen nagy lemaradást jelez. A források megoszlása a vezetékes gáz kiépítése területén nagy szórást mutat, de az átlagos megoszlás a sárvári kistérség esetében: 40% önkormányzati, 50% lakossági és 10% egyéb pályázati összeg, ami nagy lakossági és önkormányzati anyagi erôt mutat. A celldömölki kistérség esetében ez az adat 60% lakossági arányú, amibôl messzemenô következtetést nem vonnék le, de más adatokkal együtt érzékelhetô, hogy a sárvári kistérséggel összehasonlítva, a versenyt csak nagyobb lakossági részvétel mellett bírják az önkormányzataik. Az állami részvétel a finanszírozásban itt sem domináns. Telefónia területén szinte teljes az ellátottság a vasi két kistérségben és ezeket a vonalakat használja és hasznosítja is a lakosság az interjúk és a kérdôívekre adott válaszok alapján. Ezen a területen Sellye környéke 20%-os adatával újra civilizációs visszamaradottságot tükröz. Emellett szembetûnô a fejlôdés ezen a területen a rendszerváltás óta, fôleg Vas megyében. Kábel-tv esetében is robbanásszerû fejlôdés zajlott le 1989 óta. A baranyai kistérség ebben is nagyon leszakadt Sárvártól, de ezen a területen közelebb áll a celldömölki kistérséghez, mint az a sárvárihoz. Nagy elôrelépés történt Vas megyében a csatornázás területén , de a közmûolló még a legfejlettebb sárvári kistérségben is erôsen nyitott. Ezen a területen szinte semmi sem történt az Ormánságban és a celldömölki kistérség is nagy elmaradást mutat. Érdekes, hogy Sárvár környékén a források megoszlása 70%-os lakossági részvételt mutat átlagosan, ami a lakosság nagyfokú anyagi erejét és aktivitását is mutatja. A celldömölki kistérség esetében ez az arány nem ismert. Összességében az infrastruktúra állapotáról elmondható, hogy a fejlett országokhoz közeli mutatókat felvonultató sárvári és a tôle elmaradt celldömölki kistérség között érzékelhetô különbség van, ami Celldömölk és Sárvár eltérô társadalmi-gazdasági versenyképességébôl és dinamizmusából adódik, de ennél is szembetûnôbb a sellyei kistérség elmaradott állapota. Intézmény Mozi Kultúrház Könyvtár Polgármesteri Hivatal Falu-tv

Évszám 1989 1998 1989 1998 1989 1998 1989 1998 1989

Sárvár 1,7 1 3,8 3,8 4 4 2,7 4,7 1

Celldömölk 1,2 1 3 3 3 3 2 4,7 1

Sellye 1,1 1 2,1 3 1, 1,3 2,3 3,4 1


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO

Rendôrség Körzeti orvos Egyházi intézmények Általános iskola Közétkeztetés Fogorvosi ellátás Fodrászat Sportkörök Teleház Tüzép Panzió Gázcseretelep Összesen:

1998 1989 1998 1989 1998 1989 1998 1989 1998 1989 1998 1989 1998 1989 1998 1989 1998 1989 1998 1989 1998 1989 1998 1989 1999 1989 1999


felében 2 5 4 4,5 4 4,2 4 4 4 3 4 4,2 3,8 4,2 3,8 4 1 egy helyen 1,7 2 1 3,8 4 4 2,97 3,7

felében 2 3,5 3,5 3,5 3,5 4 2 3 3 1,5 3 3,5 1,5 3 3 3 1 1 2 2 1 1,5 4 4 2,33 3,07

egyben van 1 egyben van 2,4 2,7 2,4 2,4 1,3 1,6 1,3 1,3 1 1 1,3 1,3 1 1 1 1 1 1 1 1 4 4 1,6 1,7

2. Közösségi javak A felmérés ezen része egy kvantitatív skála mentén történô pontozásos adatfelvételt tükröz, ahol az adott közösségi javak állapotára egytôl ötig terjedô pontrendszer alapján adhattak egzakt leírást a polgármesterek. A skála egyes értéke azt jelentette, hogy nincs, használhatatlan; a kettes rossz, alig kihasznált; a hármas használható, de nem túl igényes; a négyes megfelelô, kihasznált; az ötös kiváló, új. A kapott eredményeket természetesen nem súlyoztuk, hiszen ki tudná megmondani, hogy pl. fontosabb-e a fogorvos a rendôrségnél? Így a végén kapott aggregált mutató egyszerû átlagolással született. A felmérésnek ez a része már sokkal "lágyabb" (soft) tényezôkkel foglalkozik. A megítélés is több szubjektivitásnak adott teret, ami mindenképpen hasznos is, hiszen egy szolgáltatási ág használati értékét annak szubjektív hasznossága is befolyásolja. Ez a megoldás persze nem tudja kiküszöbölni a kognitív disszonancia jelenségét, ami miatt a jobb helyzetû, jobbnak ítéli meg a helyzetét, mintegy önigazolásként, hogy jó helyen él. Mindez persze fordított irányban is igaz. A mozik teljes megszûnésérôl tudósított a kérdôív. A kultúrházak mindenütt a közepes, használható, de nem túl igényes állapotban vannak. A könyvtárak leépülésérôl sem tudósított a kérdôív, minden ellenkezô véleménnyel szemben. Viszont az az interjúkból is kiderült, hogy a fogyasztási szokások megváltoztak. A kulturális piacon további átrendezôdés történt a tv csatornák javára, a könyvtárhasználat és egyéb kulturális események rovására. A vizsgált falvak esetében magasabb kulturális szolgáltatásokkal (étterem, színházi elôadások stb.) csak Sárvár, illetve kisebb részben Celldömölk szolgált. A polgármesteri hivatalok esetében mindhárom térségben jelentôs minôségi javulás állt be, a vasi kistérségekben rendre kiválónak értékelték a hivatalt és tevékenységét (persze itt hozzá kell tenni, hogy ôk maguk töltötték ki a kérdôíveket).


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


A falu-tv kiépítése a felénél tart a vasi térségekben, Sellye környékén ez a folyamat mégcsak el sem kezdôdött. Rendôrség Sárvár környékén szinte már mindenütt van , de a celldömölki térségben is nagy elôrelépés történt. Az Ormánságban ezen a területen is csak minimális a változás. A körzeti orvosi ellátás úgy tûnik már a rendszerváltás elôtt is elfogadható volt, jelentôs elôrelépés azóta nem történt, párhuzamban az egészségügy egész országra kiterjedô válságával. A sellyei kistérség lemaradása itt is szembeötlô, és jelentôs Kemenesalja lemaradása is. Egyházi intézmények terén mindenütt történt elôrelépés, a fejlettségi sorrend ezen a területen sem változott. Általános iskolák vonatkozásában szintén a sárvári kistérség a vezetô, a celldömölki kistérségben viszont jelentôs javulás történt, de a helyzet még mindig nem megnyugtató. A sellyei kistérség falvaiban gyakran nincsenek is általános iskolák, ha azonban vannak, állapotuk akkor is nyomasztó. A fogorvosi ellátás Vas megyében többnyire helyben megoldott, az Ormánságban viszont nyoma sincs. A teleházprogram úgy tûnik még csak embrionális állapotban van a vizsgált területeken. Az idegenforgalmi aktivitás indikátoraként szerepeltettük a panziók számát, ebben is csak a sárvári kistérség tud komolyabb potenciált felmutatni. Összességében tehát elmondhatjuk, hogy a rendszerváltás óta a sárvári kistérség dinamikus fejlôdést és életminôség-javulást élt át. A celldömölki kistérség esetében is történt bizonyos javulás, de a minôsége és mennyisége elmarad az elôbbiétôl, aminek az okát továbbra is a funkcióhiányos kisvárosban látjuk, hiszen ez a kistérség is "sikerrégióban" fekszik. Sellye térsége nagymértékû elmaradottságot és fejletlenséget mutat. 3. táblázat. Gazdasági helyzet Munkanélküli-

Évszám 1989

Sárvár 1,5%

Celldömölk nincs adat

ségi ráta

1999

2,7%

6% körül

1989 1999 1989 1999 1989 1999

3 4,3 5 9 15% 15%

nincs adat 1,7 2 5 10% körül 10% körül

0 0 1 2 nincs adat 0

1989 1999 1989 1999

8% 12% 45% 50%

35% 35% 2030% 2030%

1% 1,5% 24% 46%

1368% között Helyi ipari üzemek száma Kiskereskedelmi üzletek száma Helyi ipari üzemi alkalmazottak száma Értelmiségiek Ingázók száma

Sellye nincs adat 28%, de a szórás

3. Gazdasági és foglalkoztatási kérdések A munkanélküliségi ráta alakulása országos adatokból is ismert, errôl nem mondott újat a vizsgálat. Mégis fontosnak tartom azonban megemlíteni a kiugró mértékû ormánsági munkanélküliséget, ami már öngerjesztô folyamattá vált. Hiszen a tartósan nagy munkanélküliség, az alacsony szintû infrastruktúra és közösségi szolgáltatások a teljes leépüléshez vezetnek, beindítva az underclass-osodás folyamatát (2.). Véleményünk szerint ezen folyamatok többsége már visszafordíthatatlan károkat okozott, hiszen azok


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


az emberek, akik hozzászoktak ehhez a társadalomból kiszakadt életformához, egy idô után már nem képesek oda visszatalálni. Esetünkben (az interjúk alapján) nagyszámú roma etnikumról is szó van, ezek a többszörösen hátrányos helyzetük miatt tovább ronthatják a kitörés esélyét. Számos kutató véleményével egybecsengve megállapíthattuk, hogy közülük nagyszámban "menekültek fel" Budapestre, ahol mindenféle szakmai, anyagi és kapcsolati tôke hiányában kriminalizálódhatnak a megélhetési forrásaik (2.). Látható, hogy a dinamikus, a humán erôforrást "felszívó" központi kisvárossal rendelkezô kistérségek munkapiaci helyzete és versenyképessége jobb. A leszakadó Ormánság esetében az ingázás is zsákutcás megoldás a számukra drága közlekedési infrastruktúra miatt. Súlyos problémaként említették meg, hogy elôször az ingázókat küldik el a városi munkahelyekrôl. Ehhez jön még a konvertálható tudás hiánya, a mezôgazdaság alacsony munkaerôigénye és máris egy "ördögi körnél" tartunk, aminek a kezelése csak komplex (endogén és exogén potenciálokat is figyelembe vevô) (3.) vidékfejlesztési program keretében képzelhetô el. Látszik, hogy a jó helyzetû sárvári kistérségben megoldott és jelentôs a városi munkahelyekre való ingázás. Ami az értelmiség számának alakulását illeti, meglepetésünkre mindenütt növekedésrôl kaptunk adatokat, a Sárvári kistérség itt is országos átlag feletti erôforrással rendelkezik. Felmerült bennünk a kérdés, hogy az értelmiség miért nem vándorolt el a leszakadó területekrôl? A leggyakrabban azt a választ kaptuk, hogy nehezen konvertálható tudással rendelkezô értelmiségiekrôl van szó, pl. papokról, tanítókról vagy agrárszakemberekrôl, akiknek a munkapiaci értéke ma sok szempontból alacsony. Ezért másutt sem nagyon számíthatnak jobb anyagi feltételekre és nehezen találnának másutt állást. Utolsó gondolatként a gazdasági szerkezetrôl megállapíthattuk, hogy a kiskereskedelmi ellátottság és foglalkoztatottság nagymértékben nôtt a sárvári kistérségben, nôtt a celldömölkiben is és talán valami elmozdulás figyelhetô meg az Ormánságban is. Persze ez utóbbiban legtöbbször kényszervállalkozásokról van szó. A felmérés elsô felét ezzel befejezettnek tekintjük, az igazán személyes jellegû adatokból nyert következtetéseket a cikk következô (második) részében fogjuk közölni. Ezért a végsô hipotézisre vonatkozó következtetések levonását csak akkor tennénk meg.

Irodalomjegyzék 1. Baranya megye Statisztikai Évkönyve 1996, KSH Baranya Megyei Igazgatósága, Pécs 2. Ladányi JánosSzelényi Iván: A társadalom etnikai, osztály- és térszerkezetének összefüggései az ezredforduló Budapestjén. Elhangzott a Budapesti Általános Rendezési


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


Terv kapcsán a budapesti Új Városházán. 1996. május 24-én megrendezett konferencián 3. A mezôgazdaságtól a vidékfejlesztésig, MTA RKK, Pécs, 1995. Szerkesztette: Kovács Teréz


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


1999/10/* : A Kistérségi Fejlesztô Szervezetek Országos Szövetségének (KIFESZ) NYILATKOZATA az 1996. évi XXI. törvény módosításáról kistérségek

A Kistérségi Fejlesztô Szervezetek Országos Szövetségének (KIFESZ) NYILATKOZATA az 1996. évi XXI. törvény módosításáról NYILATKOZAT A Kistérségi Fejlesztô Szervezetek Országos Szövetsége (KIFESZ) 1999. október 2627-én megtartott közgyûlésén megvitatta az Országgyûlés által október 19-én elfogadott, a területfejlesztésrôl és területrendezésrôl szóló 1996. évi XXI. törvény módosításáról alkotott törvényt, és az alábbi kérdéseket, véleményt és javaslatokat fogalmazta meg: 1. A KIFESZ tagjai szomorúan látták, hogy az elmúlt évek számtalan fórumán megfogalmazott, adott idôben az illetékes tárcákhoz eljuttatott, majd a KIFESZ által kiadott Kistérségi Kalendáriumban összegezve is megjelentetett javaslataik nem, vagy csak összefüggésrendszerébôl kiragadottan tudtak beépülni a törvény módosításába. Ezekután kérdésként vetôdik fel, hogy mit kell tenni azért, hogy a területfejlesztés helyi szereplôinek véleménye megjelenhessen a róluk szóló szabályozásban. 2. A KIFESZ tagjai elismerik a módosított törvény értékeit, így fôként:

a regionális szint korábbinál határozottabb, az európai uniós követelményeknek megfelelôbb megjelenítését; a kistérségi fejlesztési irodák mûködése támogatásának szándékát; a statisztikai körzetnek mint nagyságrendi kritériumnak a törvény szövegébôl való kikerülését.

Ugyanakkor úgy vélik, hogy a korábbi módosító elôterjesztéshez képest az elfogadott változat több ponton visszalépést jelent az európai uniós területfejlesztési alapelvek átvételében:

A szubszidiaritás érvényesülését fogja vissza a megyei területfejlesztési tanácsok összetételének megváltozása, ezen belül a kistérségi oldal súlyának csökkenése és a kormányzati szerepvállalás növekedése. A területfejlesztés különbözô szereplôi közötti partnerség már kialakult, az önkormányzati és a vállalkozói együttmûködést erôsítô rendszere nemhogy tovább fejlôdött volna a harmadik, a civil szféra bevonásával, de a területfejlesztési tanácsokból a kamarák által képviselt vállalkozói érdekek is


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


kiszorultak. A térségek közötti partnerség kiépítését nehezíti a már létezô konszenzusos helyzet felkavarása nyomán a kistérségek között várhatóan kiélezôdô verseny a megyénkénti három területfejlesztési tanácstagi mandátumért. A demokrácia elveinek ellentmond, hogy a fejlesztési tanácsokba bekerülô kistérségi képviselôk beszámolási kötelezettséggel csupán saját társulásuknak tartoznak. Ezáltal a kistérségek, a települések nagyobb része kiszorul nem csupán a döntéshozásból, de az információáramlásból és a demokratikus kontroll gyakorlásából is.

3. A KIFESZ tagjai a fenti ellentmondások feloldása érdekében a törvény további módosítását javasolják. Ám a módosítás megszületéséig is felhívják a figyelmet a végrehajtás részleteiben rejlô lehetôségekre és veszélyekre. A korábbi évek tapasztalataiból is okulva javasolják:

Történjen meg az alapfogalmak és kompetenciák széles körû tisztázása és tudatosítása, beleértve ebbe: a statisztikai körzetekhez való igazodás kérdését, a kistérségi önkormányzati területfejlesztési társulások, valamint a széles körû összefogást szervezô kistérségi fejlesztô szervezetek közötti különbségek, kapcsolatok és munkamegosztás rendszerét. A megyei területfejlesztési tanácsokba delegált kistérségi képviselôket demokratikus módon válasszák meg.3 Ehhez a kistérségi társulások megyénként alakítsanak egy megyei kistérségi tanácsot mint érdekegyeztetô fórumot. Ezen tanács keretében válasszák ki a megyei tanács kistérségi tagjait, és ezek a tagok is e fórumnak tartozzanak beszámolási kötelezettséggel. A megyei területfejlesztési tanácsok úgy alakítsák ki mûködési rendjüket, hogy üléseiken tanácskozási joggal vehessenek részt a többi kistérségek képviselôi is. A kistérségi fejlesztô irodák mûködése állami támogatási rendjének kialakításakor az alábbi, kimondottan a területfejlesztés központi feladataihoz kapcsolódó, az egész országot lefedô kistérségi önkormányzati területfejlesztési társulásoknál megjelenô feladatokból és azok becsült költségigényébôl induljanak ki. Az önkormányzati társulások esetében ilyen feladatok lehetnek: a megyei és regionális területfejlesztési tanácsok munkájának segítése (információgyûjtés, információáramlás biztosítása, anyagok készítése és véleményezése, közvetlen kapcsolattartás a megyei és regionális ügynökségekkel); folyamatos kistérségi stratégiai tervezés és monitoring (ami több, mint a területfejlesztési koncepciók és programok egyszeri kidolgozása és nem egyenlô a projektmonitoringgal, a kistérségi monitoringban betöltendô kulcsszerep pedig kizárja a konkrét fejlesztési programok menedzselésében vállalt vezetô szerepet); a helyi fejlesztés generálása az ehhez szükséges közösségi és szakmai fórumok mûködtetése, a helyi fejlesztési programokat közvetlenül szervezô és megvalósító szereplôk szakmai és anyagi segítése; konfliktuskezelés. A társulások számára adandó támogatás függjön attól, hogy a fenti feladatokból mennyit és milyen mélységben szándékoznak ellátni, illetve ezek teljesítéséhez milyen garanciákat tudnak felmutatni. Azaz a minôség jelenjen meg fô követelményként.

4. A KIFESZ tagjai nemcsak a kormányzathoz fordulnak a törvény végrehajtásából adódó feladatok pontosítása és a késôbbi konfliktusokat mérséklô kidolgozása érdekében, de az ország más kistérségi társulásait is arra kérik, hogy:


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


Maguk kezdeményezzék a megyei kistérségi tanácsok összehívását és érdekegyeztetô fórumként való megalakítását, és konszenzusra törekedve maguk döntsenek a megyei területfejlesztési tanács kistérségi tagjainak delegálásáról és beszámoltatásáról. Erôsítsék a megyei politikában a civil szféra megjelenését. Átpolitizált világunkban támogassák a térségi érdekeket megjelenítô köröket, mozgalmakat. Saját térségükben vegyék számba az önkormányzati területfejlesztési társulások mellett létezô más fejlesztô szervezeteket, tisztázzák a különbözô térségfejlesztô szervezetek közötti feladatmegosztást, és alakítsák ki együttmûködésük rendjét.

A KIFESZ tagjai ezen feladatok megvalósításában szívesen segítik további információkkal és példaesetekkel mind a kormányzati szerveket, mind a kistérségi fejlesztô szervezeteket. Tata, 1999. október 27. Dr. G. Fekete Éva a KIFESZ elnöke


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


1999/10/* Gál Zoltán: KÖNYVISMERTETÉS közlekedés

Gál Zoltán tudományos fômunkatárs MTA RKK Dunántúli Tudományos Intézet

KÖNYVISMERTETÉS Erdôsi Ferenc "A légi közlekedés általános és regionális földrajza, légiközlekedés-politika" (MALÉV, Budapest, 1998. III. kötet, 425 és 344. old.) Korunk legdinamikusabban fejlôdô közlekedési alágazata, a légi közlekedés az idô értéknövekedése miatt várhatóan a jövôben még jelentôsebb helyet foglal el mind a személy-, mind az áruszállításban. Az eddig magyar nyelven megjelent kiadványok a légi közlekedés mûszaki és üzemszervezési kérdéseivel, valamint (jobbára hazai) történetével foglalkoztak. A légi közlekedés azonban a leghatékonyabb térlegyôzési eszköz, ezért természeti és gazdasági térségi vonatkozásai ugyancsak relevánsak. E felismerésen alapul a természeti környezettel és még inkább a térségenként ugyancsak számtalan változatban megjelenô gazdasági-társadalmi struktúrákkal való kölcsönkapcsolata. E bonyolult interdependencia vizsgálata, fôbb általános és regionális jellemzôinek feltárása, bemutatása alapvetôen a közlekedésföldrajz (mint a "legtérérzékenyebb" tudomány) feladata. Mûszaki tulajdonságai következtében a repülés a legsérülékenyebb helyváltoztatás, amely ugyanakkor a legkevésbé "tiszteli" a határokat. Ezért irányítása és még inkább nemzetközi tevékenységének szabályozása, az összközlekedési szerkezetbe integrálásának módja, a szektoron belüli verseny ésszerû keretek között tartása stb. olyan megoldási eljárásokat igényel, amely a légiközlekedés-politika keretében történhet. A kilenc fejezetes elsô kötet témája a légi közlekedés általános földrajza és a légiközlekedés-politika. A természeti környezettel való kölcsönhatások (így a repülés környezeti ártalmainak) elemzése után az olvasó áttekintést kap a légi közlekedés fejlôdésének korszakjellemzôirôl, rendszertulajdonságairól (üzemeltetésének kérdéseirôl), infrastruktúrájáról (repülôterek telepítésérôl, földi közlekedési kapcsolatairól, kategóriáikról, az országok repülôtér-sûrûségérôl, a légi jármûvekkel való ellátottság területi jellemzôirôl világméretekben stb.), vállalatairól, a légi útvonalakról és a légi forgalomról, a légi teherszállításról (ugyancsak világméretekben: földrészek, országcsoportok, országok és interkontinentális viszonylatok szerint). Az utolsó elôtti, a messze legterjedelmesebb fejezet címe: "A légiközlekedés-politika és hatása a vállalati struktúrára, valamint a légi útvonalhálózatok alakzatára." E fejezetbôl nyomon követhetô, hogy az erôsen szabályozott légi közlekedés mûködésének feltételei hogyan változtak meg elôször az USA-ban az 1978. évi deregulációs törvény életbelépése nyomán, és hatása erôs fáziskéséssel hogyan érvényesült az európai (EKG/EU), valamint a távol-keleti és más nagytérségek közlekedéspolitikájának a liberalizáció felé tartó változásában. E fejezet súlyponti kérdései: az új közlekedéspolitika hatása a légitársaságok közötti verseny kiélezôdésére, a társasági


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


koncentrációra, valamint a "ponttól pontig" vonalakból álló hálózatok "hub and spoke" (a sokirányú forgalmat csomópontokba vezetéssel szervezô) rendszerûvé átalakítás. Az utolsó fejezet a légi közlekedésnek a gazdaságra, valamint a területi fejlôdésre való hatásairól szól. A területrendezéssel, -fejlesztéssel, urbanisztikával foglalkozók számára meggyôzô ismeretek olvashatók arról, hogy a nagyobb repülôterek környéke milyen hihetetlen mértékben válhat high-tech telephelyek koncentrációivá, hogy a "pontgazdaság" miféle reneszánsza van kibontakozóban. A második kötet a volt szocialista országok nélküli Európa regionális légi közlekedésérôl szóló földrajzi és közlekedéspolitikai (állami és társasági politikai) információkat tartalmazza. Az elsô rész földrészünk légi közlekedésének általános jellemzôit mutatja be. Mindenekelôtt elhelyezi Európát a globális légi közlekedésben, elemzést ad a légi közlekedés szerkezetének átalakulásáról, a forgalom területi és idôbeli jellemzôirôl, az infrastrukturális ellátottságról (beleértve a légtérterhelés és repülôtérkapacitás kihasználás, valamint a sajátos irányítás problémáit, a határ közeli repülôterek bi- és multilaterális hasznosításának kérdését), megfogalmazva az európai aviatikai piac sajátosságait (a szolgáltatások viszonylatok szerinti szerkezetét), bemutatja az idegenforgalom által gerjesztett üzemmódbeli átalakulást (a charter-piac és a regionális szolgáltatások elôretörését). A második rész nagyrégiók, országcsoportok és országok szerint részletesen ismerteti a légi közlekedés infrastrukturális és forgalmi jellemzôit, valamint a nemzeti légipolitikákat a Brit-szigetektôl kezdve Skandinávián át Máltáig. Kötetenként száznál több ábra (térképvázlat, diagram) és táblázat könnyíti meg a szövegben levô tengernyi információ "emészthetôségét", az idô- és térbeli folyamatok és jelenségek összehasonlítását, vizuális szemléltetését. A kötetek a geográfusokon és közlekedéspolitikusokon kívül közvetlenül használható ismeretekkel szolgálnak az utazó külkereskedôknek, idegenforgalmi, közlekedési szakembereknek, vállalkozóknak, de a területfejlesztéssel, -rendezéssel és várostervezéssel foglalkozó kollégáknak is. Csak reméljük, hogy a MALÉV segítségével sor kerül az Európa keleti országait, valamint a tengerentúli világrészek légi közlekedését bemutató III. kötet kiadására is.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


1999/10/* Andrasek Rita: BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI KÖRÚT A PHAREPROGRAM KERETÉBEN MEGVALÓSULT TURISZTIKAI FEJLESZTÉSEK BEMUTATÁSÁRA idegenforgalom

Andrasek Rita menedzser, FVM Területfejlesztési Phare Programirányító Iroda

BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI KÖRÚT A PHARE-PROGRAM KERETÉBEN MEGVALÓSULT TURISZTIKAI FEJLESZTÉSEK BEMUTATÁSÁRA A Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Területfejlesztési Phare Programirányító Irodája háromnapos bemutató körutazást szervezett 1999. november 1618 között, aminek célja volt az 1997 nyarán indult, 1999 decemberében befejezôdô Phare Borsodi Program keretében megvalósult turisztikai fejlesztések bemutatása az ország különbözô térségeiben mûködô Tourinform Irodák képviselôi, szakmai és napi lapok újságírói számára. Ez a programiroda tevékenységében újszerû kezdeményezés volt, nevezhetjük marketing- és PR-tevékenységnek abból a célból, hogy a megvalósult fejlesztéseket megismerhessék az ország más térségeiben élô és mûködô turisztikai témákban érdekelt szervezetek szakemberei is, részben azért, hogy hasonló lehetôségek birtokában hasznosíthassák a B-A-Z megyében tapasztaltakat, részben pedig azért, hogy propagandát fejthessenek ki saját ügyfeleik körében a megvalósult fejlesztések hasznosítására. A területfejlesztési Phare-program második borsodi szakaszának alapvetô célja ugyancsak intézményfejlesztés volt, annak érdekében, hogy elsajátíthassuk az Európai Unió területpolitikai elveinek hazai adaptálását, gyakorlati alkalmazását. A Pharetámogatás lényegében ezt a tanulási folyamatot szolgálja. A második borsodi program keretében ún. kiemelt idegenforgalmi fejlesztések és kistérségfejlesztési programok kaptak támogatást. Az elôbbi a termálfürdôk-, a termálturizmus és a világörökség részét képezô Aggtelek térségének fejlesztését szolgálta, az utóbbi fôként a falusi turizmus fellendítését célozta. A turizmus fejlesztése a volt ipari térség gazdasági bázisának több lábra állítása érdekében vált e kedvezô természeti adottságokkal rendelkezô régióban szükségessé, nyilvánvaló ugyanis, hogy kizárólagos gazdasági szerepe illuzórikus lenne. Az is világos ugyanakkor, hogy egy olyan térségben, amely társadalmi-gazdasági téren erôs lemaradásokkal küszködik, minden potenciális lehetôséget ki kell használni az ott lakó népesség megélhetésének biztosítására. Csak többféle egymást kiegészítô gazdasági tevékenység együttesétôl remélhetô a térség leszakadásának fékezése, lépésrôl-lépésre történô felzárkóztatása. A körút programját gondos elôkészítés elôzte meg, melyben a helyi szereplôk is aktívan közremûködtek. A körút megvalósítása Az elsô nap Miskolcon át Edelény meglátogatásával indult, ahol a Phare-segéllyel


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


megvalósult tájházcsoport helyreállítását tekintettük meg. A tájházegyüttes az ôsi földvár közelében helyezkedik el, gondos helyreállítása szemnek-szívnek gyönyörködtetô, azonban a település megközelítési nehézségei, valamint a falusi turizmus szálláshely-feltételeinek hiánya folytán csupán a Miskolcra látogató vendégek egynapos kirándulási lehetôségét nyújtja, a térség többnapos turisztikai igénybevételére nem nyújt megfelelô lehetôséget. Ez a megállapítás a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei határ menti térségre általánosan is vonatkoztatható, hiszen a világörökség részévé nyilvánított AggtelekJósvafô térsége is csak rendkívül bonyolultan, hosszas gépkocsi úttal, vagy gépkocsi hiányában vasút- és autóbuszközlekedés kombinációjával érhetô el turisztikai szempontból elfogadhatatlan járatsûrûséggel. Jósvafôn a Tengerszem Szálló helyreállítása Phare-támogatással vált lehetôvé, jelenlegi állapota kifogástalan, európai színvonalú, fokozottabb kihasználását azonban ugyancsak a megközelítés nehezíti. Az Aggteleki Cseppkôbarlang Baradla-barlangi szakaszát sikerült körútunk során bejárnunk, a látvány elbûvölô, fokozottabb turisztikai hasznosítását azonban ugyancsak közlekedési akadályok nehezítik. A barlang "hangversenyteremmé" alakított egyik terme csodálatos akusztikus adottságokkal rendelkezik, méltó lenne arra, hogy minél nagyobb létszámú hallgatóság sûrûn használja e célra. Ennek gátját is a barlang nehéz megközelíthetôsége képezi. Az elsô nap ismét Miskolcon áthaladva, Alsóhámor megtekintésével ért véget. A lillafüredi Palota Szálló a Hámori-tóval minden képzeletet felülmúló élményt nyújtott a résztvevôknek.

A második nap a falusi turizmus jegyében telt el. Délelôtt a csereháti kistérségbe látogattunk. A Csereháti Településszövetség által gesztorált falusi turizmus fejlesztési program fô célja az idegenforgalmi infrastruktúra fejlesztése volt, melynek gerincét szálláshelyek, étkezési lehetôség kialakítása jelentette. A programba bekapcsolt 7 szállásadó "franchise"-rendszerben mûködik, ahol azonban az egységesítésnek az ízléses, jó színvonalú szolgáltatás biztosítása a célja. A franchise-rendszer irotai tagját látogattuk meg, ahol a korhûen felújított parasztház három szobájában 7 vendéget tudnak fogadni. A berendezés vadonatúj, de a ház stílusába illô volt: fabútorok, kékfestô anyagok, szôttesek, a konyhában mázas stílusú edények. Az udvaron sátorozó helyeket is kialakítottak, külön külsô vizesblokkal, félig fedett színnel étkezéshez, pihenéshez és elektromos csatlakozóval lakókocsik számára. A térség programlehetôségeirôl faggatva a házigazdákat kiderült, hogy a szûkebb térségben elsôsorban a természetet kedvelôk találhatnak maguknak elfoglaltságot gyalogtúrázással, kerékpározással, horgászattal. A Cserehát egyik hiányossága a korlátozott éttermi étkezés lehetôsége. Éppen ezért a Csereháti Településszövetség központjában, Gagyvendégiben építettek egy éttermet, melynek azonban az üzemeltetése még nem megoldott.Csoportunk számára kiváló tájjellegû ebédet szolgáltak fel (tejes-csülkös bableves, fánk, krumplilángos), amit


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


azonban a szomszédos település önkormányzati konyháján készítettek és külön szállították át Gagyvendégibe. A megoldást az állandó üzemeltetés jelentené vállalkozási alapon. A Cserehátról Zemplénbe utaztunk a fôútvonalak mellôzésével, "hegyen-völgyön" át, ami az idei elsô hóval megspékelve nagyon szép színben tüntette fel az ôszi zempléni tájat. A zempléni térség idegenforgalom-fejlesztési projektcsomagja a térség "eladására" és turisztikai termékek, látnivalók fejlesztésére koncentrált. Két látnivaló egyben közlekedési lehetôség is, hiszen Mikóházán üzembe helyeztek egy gumikerekeken guruló kisvasutat, melyet menetrend szerint, állandó megállóhelyek érintésével szeretnének a késôbbiekben üzemeltetni a csoportok számára bérelt különjáratok mellett. Újjáélesztették a Hegyközi Erdei Vasút egy szakaszát, ami egyes helyeken a kizárólagos közlekedési eszköz. Következô állomáshelyünk Vágáshuta volt, ahol hagyományos elven mûködô üveghutát és a hutásmester házát építették fel. Az üveghuta mûködik, lehetôség van saját készítésû üvegek égetésére. Valószínû azonban, hogy ez inkább ifjúsági és kézmûves táborok programjába tud majd beilleszkedni. A gyönyörû természeti környezetben fekvô faluban egy oktatási központot is építettek, melynek jövendô kihasználtságával kapcsolatban kételyünket fejeztük ki. Ám vendéglátóink szerint már eddig is nagy igény mutatkozott kiscsoportos képzési, tanácskozási célra igénybe vehetô helyiség és szálláshely iránt Vágáshután. Kora este a zempléni térség talán legismertebb termékével, a tokaji borrral kerültünk közelebbi kapcsolatba a Tokaj Kereskedôház egyik sátoraljaújhelyi pincéjében. A térség borászatát, a borpincét és az egyes borokat végtelen mennyiségû anekdotával bemutató házigazdánk a borlovagrend tagja. Este a sárospataki Rákóczi-várban reneszánsz lakomán vettünk részt, amelynek mind a mennyisége mind a minôsége felülmúlta valamennyiünk várakozását. A reneszánsz kor étkezési hagyományait, az egyes ételeket pár frappáns mondattal leíró ceremóniamester és korhû ruhában felszolgáló személyzet, valamint Nagy Csaba nemzetközi hírû tárogatómûvész korabeli zenei aláfestése maradandó élménnyel ajándékoztak meg bennünket. A tárogatón elôadott kurucz dalokat a csoport jól ismerte és a vár falait rengetô jókedvvel énekelte. A körutazás harmadik napja a gyógyturizmus jegyében telt el, amely a második területfejlesztési Phare-program egyik kiemelt területe volt. A mezôkövesdi, miskolctapolcai, sárospataki és bogácsi fürdôk kaptak támogatást kapacitásbôvítéshez, felújításhoz és különféle kapcsolódó szolgáltatások fejlesztéséhez. A négy fürdôhely közül mi a miskolctapolcai barlangfürdôt és a mezôkövesdi Zsóry fürdôt látogattuk meg, illetve egy reggeli gyors városnézô túra keretében megálltunk a sárospataki fürdônél is, amely azonban inkább strandként üzemel, ezért csak lefedett és behavazott állapotban láthattuk. A miskolc-tapolcai barlangfürdôben a fejlesztés révén jelentôs vízfelület-növekedés lesz mind a barlangon belül, mind kívül: az eddigi 150 m2-rôl 400 m2-re nô a vízfelület. Az új fejlesztések színvonalas élményelemekkel gazdagították a fürdôt, és reméljük, hogy lesz lehetôség a régi részek felújítására is. A fürdô mellé épült egy gyógyterápiás egység is, amelynek kihasználtságával kapcsolatban kérdôjelek vannak. A társadalombiztosítóval való megegyezés ugyanis nem egyszerû feladat, a szolgáltatások önfinanszírozó igénybevételének pedig még nincsenek túl nagy hagyományai Magyarországon. A mezôkövesdi Zsóry fürdô kellemes meglepetés volt hatalmas parkosított területével, az igényesen felújított elôcsarnokkal, öltözôkkel és a gyógyvizek mellett meglévô úszómedencével. Nehézséget csak a fürdô megközelítése jelent, hiszen a településtôl teljesen külön, ráadásul a 3-as fôút másik oldalán fekszik, így külön életet él a várostól. A csoport ki is próbálta a fürdôt, ami a hirtelen jött télben nagyon melengetô élmény volt. A körutazás célja az volt, hogy a területfejlesztési Phare-program által támogatott idegenforgalmi fejlesztések bemutatásán keresztül a borsodi idegenforgalmi lehetôségeket reklámozzuk. Magyarország szinte minden részérôl voltak résztvevôk,


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


akiknek sok újdonságot mutatott az út, és akik eddig nem nagyon ajánlották ezt az országrészt, mivel nem ismerték. A turisztikai újságok közül a Heti Turizmus ingyenes bemutatkozási lehetôséget ajánlott az újság egyik rovatában a szálláshelyek számára. A területfejlesztési Phare-program marketing projektje olyan lehetôségeket biztosított több intézmény, vállalkozás számára az ismertség, nyilvánosság, reklám területén, melyekhez egyénileg talán nem tudtak volna hozzájutni.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


1999/10/* : A DÉL-DUNÁNTÚL JAVASLATA A PHARE 2000 PROGRAM TÁRSADALMI-GAZDASÁGI KOHÉZIÓS KOMPONENSÉRE Phare

A DÉL-DUNÁNTÚL JAVASLATA A PHARE 2000 PROGRAM TÁRSADALMIGAZDASÁGI KOHÉZIÓS KOMPONENSÉRE 1. A program általános összefoglalása A dél-dunántúli régiónak a Phare 2000 program társadalmi-gazdasági kohéziót erôsítô komponensére teendô programjavaslata kiindulópontját a régió 1999. július 29-én elfogadott területfejlesztési programja képezi. A területfejlesztési program a középtávú stratégiai célok meghatározása mellett közép- és rövid távú operatív programokat is meghatároz, amiknek egy része, különös tekintettel a gazdaságfejlesztési elemekre, összhangban vannak a PHARE 2000 támogatási elveivel. A programjavaslat olyan koncentrált projekteket tartalmaz, melyek

a dél-dunántúli régiót egészében fogják át, komplex területfejlesztési (gazdasági, társadalmi és környezeti) hatásokat váltanak ki és számos innovatív területfejlesztési elemet tartalmaznak.

A javaslat összhangban van továbbá az Országos Területfejlesztési Koncepciónak a régióra vonatkozó ajánlásaival, és épít a Dél-Dunántúlon folyó PHARE-programok (1996-os és 1997-es költségvetési évek) projekt elôkészítési, végrehajtási és ellenôrzési tapasztalataira. 2. A Phare finanszírozású intervenciónak alárendelt regionális fejlesztési stratégiatervezet 2.1 A térség szocio-ökonómiai helyzetének értékelése

A dél-dunántúli tervezési és statisztikai régiót Baranya, Somogy és Tolna megyék alkotják. Területe 14 169 km2, ami Magyarország összterületének 15,2%-át teszi ki. A régió lakossága 985 600 fô, ez az érték az ország teljes népessége 9,7%-ának felel meg. A Dél-Dunántúl átlagos népsûrûsége a hazai nagyrégiók között a legalacsonyabb, 70 fô/km2. A Dél-Dunántúl viszonylag jól körülhatárolt, zárt földrajzi egység. Kontúrját részben természetes határok, keletrôl a Duna és északnyugatról a Balaton alakítják ki. Déli határát a Horvátországgal közös országhatár alkotja. Magyarország többi régiójával korlátozott földrajzi kapcsolatot a Balaton keleti és nyugati oldalán elhelyezkedô közlekedési folyosók, valamint a Duna közúti, vasúti és vízi átkelôhelyei biztosítanak. A térség természeti és táji értékekben rendkívül gazdag, az ország egyik legváltozatosabb geomorfológiai képet mutató területe. A földfelszín csaknem kilenctizede mezôgazdasági termôterület, magas az erdôsültség aránya. A régió jelentôs ásványvagyonnal rendelkezik, és gazdag termál- és gyógyvizekben. Az itt található nagy mennyiségû felszín alatti ivóvízkészlet hosszú távú stratégiai jelentôséggel bír. A térség


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


klímája szélsôségektôl mentes szubmediterrán jellegû. Ugyanakkor a természeti erôforrások leértékelôdése a régió jelenlegi társadalmi-gazdasági pozíciójának meghatározója. A Dél-Dunántúl térszerkezete szélsôséges. A közepes városok hiánya és az elaprózott településszerkezetû falusias térségek a régiónak erôsen rurális karaktert kölcsönöznek. A kistérségi központok csak korlátozottan képesek városi szerepkört ellátni. Lélekszám, gazdasági, oktatási és kulturális potenciál tekintetében a megyeszékhelyek között is jelentôsek a különbségek. A régió nagyváros-szerkezetét tekintve inkább kétpólusú, Pécs és Kaposvár központtal. A térség sajátos növekedési zónái Paks és a Balaton-part, ahol az atomerômû, illetve az idegenforgalom következtében az utóbbi évtized visszaesése ellenére is folyamatos volt a fejlôdés. A környezet állapota a Dél-Dunántúlon viszonylag kiegyensúlyozott, a térség környezeti konfliktusoktól kevéssé terhelt. A régió nem tartozott a nehézipar térnyerésének elsôdleges célterületei közé, a gazdasági átalakulás által indukált válság a régió ipari és mezôgazdasági termelésének erôs visszaesését okozta az utóbbi évtizedben. A megtelepülô új termelôtevékenységeknek már a szigorodó környezetvédelmi normáknak kell megfelelniük. A döntôen közlekedés okozta légszennyezés a megyeszékhelyeket és a Balaton-partot súlyosan érinti. Ebbôl a szempontból erôsen érintett Pécs, ahol a közlekedés és az ipari tevékenység okozta légszennyezettség a várost az ország hatodik legszennyezettebb városává teszi. Elôtérbe kerül a lakossági folyékony és szilárd hulladék gyûjtésének, elhelyezésének és kezelésének problematikája. A Dél-Dunántúl demográfiai folyamatait a népesség átlagéletkorának emelkedése, közepes termékenység és a halálozás magas aránya jellemzi. Társadalmi szempontból a legélesebb feszültségeket az eltartó/eltartott (aktív/inaktív) arány romlása jelenti, részben az életkor szerinti összetétel miatt a munkaképes korcsoportok arányának csökkenésével összefüggésben, részben a munkanélküliség terjedésével. Az elöregedett és a munkanélküliség által sújtott régiókban ez az arány különösen rossz. A térségben a gazdaságilag aktív népesség számottevô csökkenése a munkanélküliségi mutató értékének jelentôs alakító tényezôjévé vált. Az országos munkanélküliségi rátát évek óta meghaladó régió megyéinek számadatai jelzik, hogy a régió az ország leszakadó térségeihez tartozik. Jól érzékelhetô az a törésvonal, amely a Dunántúl észak, északnyugati területei és a dél-dunántúli térség között mutatkozik. A munkanélküliség relatív nagyságát kifejezô mutató értéke ez utóbbi térséghez tartozó megyékben kétszerese a Gyôr-Moson-Sopron és Vas megyében mérteknél. A falvak népességmegtartó képessége fokozatosan csökken, fôként a magasabban kvalifikált fiatal munkaerô vándorol a falusias területekrôl a városokba. A népességet etnikai sokszínûség jellemzi, a német és horvát kisebbségek mellett legnagyobb számban a cigány népesség van jelen. A cigány kisebbség dominanciája a legelmaradottabb területeken jellemzô, ahol végleges leszakadásuk fenyeget. Ezzel szemben a német és horvát kisebbségeket a szoros anyaországi kapcsolatok jellemzik, melyek nemzetközi kitörési pontként kínálkoznak a régió számára. Az oktatás, képzés és kutatás területén a régiót magas képzettségi színvonal, és különösen az agrárszektorban erôs K+F tevékenység jellemzi. A K+F tevékenységek fejlesztéséhez szükséges szakmai és intézményi feltételek a régióban rendelkezésre állnak, a K+F eredmények hatékony gazdasági érvényesülését gátolja azonban a gyenge innovációs potenciál, az innovációs transzferrendszerek hiánya. Az egészségügy területén a régiót az alapellátásban dolgozók magas száma, valamint a járóbeteg-ellátás jó területi lefedettsége jellemzi, míg a megelôzés, az egészségvédelem rendszere viszont relatív fejletlenséget mutat. Az egészségügyi ellátás nem utolsósorban a jelenlegi központi finanszírozás jellege miatt struktúrájában a megyehatárokat követi, azokon keresztül ritkán lép, pedig regionális szinten a kapacitások és források hatékonyabban lennének szervezhetôk, és az egészségügy regionális szervezôdésének feltételei már jelenleg is adottak a régióban. A mûszaki infrastruktúra egyes területei eltérô fejlettségi szinten állnak a régióban. Míg a villamosenergia-termelés és -elosztás, valamint a telekommunikáció fejlettsége jóval


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


az országos átlag feletti, addig a közlekedési és környezetvédelmi infrastruktúra viszonylag fejletlen. Az elmaradott infrastruktúrák fejlesztésének gátját sokszor nemcsak a forráshiány jelenti, hanem a döntési kompetencia hiánya, a gyenge országos érdekérvényesítô szerep, valamint a régióbeli véleménykülönbségek a fejlesztési irányokat illetôen. Belsô közlekedés szempontjából a régiót a fôváros, illetve a megyeszékhelyek felé irányuló közlekedési folyosók jellemzik, a települések közötti horizontális összeköttetések sokszor hiányosak. Nemzetközi szinten a régiót az V. Korridor, illetve annak mellékfolyosói, valamint a VII. Korridor, vagyis a Duna mint kombinált szállításra alkalmas vízi út kapcsolja az összeurópai közlekedési nagyrendszerekhez. Ezek orientációja mutatja, hogy a nemzetközi együttmûködések viszonylatában a régió az északolasz és az adriai térség felé gravitál. A régió gazdasági teljesítménye összességében elmarad az országos átlagtól. Az agrárszektor dominanciája mellett az ipari teljesítmény fokozatos összezsugorodása következett be, ami a tercier szektor viszonylagos fejletlenségével együtt instabillá teszi a régió gazdaságát. A mezôgazdaság erôs felsôoktatási és innovációs bázissal rendelkezik, és egyes versenyképes alágazatok sikeresen valósították meg a nagyvállalati integrátorra épülô termelést. A hatékony mezôgazdasági fejlesztéseket mégis javarészt meggátolja a kedvezôtlen adottságú területek nagy aránya, valamint a kedvezôtlen üzemgazdasági struktúra és termelésszerkezet, illetve az akut forráshiány. A dél-dunántúli régió ipari fejlettsége még hazai viszonylatban is alacsony. A régió az egy lakosra jutó ipari termelési érték vonatkozásában utolsó a régiók sorában, a Paksi Atomerômû kiemelkedô teljesítménye ellenére. Márpedig az ipar fejlesztése elengedhetetlen az egészséges, kiegyensúlyozott gazdasági szerkezet kialakításához. Az iparban már megkezdôdött a szerkezetváltás, a képzett munkaerô rendelkezésre áll, és a munkaerôképzés, illetve -átképzés feltételei is adottak. A térségben az ipari foglalkoztatottak aránya várhatóan kissé tovább csökken, de a tendencia a stabilizálódást vetíti elôre. Ebbôl következôen az ágazat a foglalkoztatásban betöltött jelentôségét továbbra is megôrzi, sôt még néhány rurális kistérségben a gazdaságban betöltött szerepe erôsödhet. A fentiek figyelembevételével a Dél-Dunántúl komplex fejlesztési programjának egyik kiemelt területe átfogó stratégiai célja az ipari szerkezetváltás regionális kompetenciájú elôsegítése. A régióban jelen van egy nagyvállalati kör, amire egy jövôbeni iparfejlesztési stratégia hatékonyan felfûzhetô. Az exportképes minôségi termelés szakmai és intézményi feltételei részben rendelkezésre állnak, részben fejleszthetôek. Egyes kisebb szegmensek mutatnak jelentôs fejôdést, mint például a high-tech iparok. A szolgáltatások területén a régióban viszonylag kiegyensúlyozott fejlôdés ment végbe. Kialakult és jó területi lefedettséggel mûködik a hagyományos gazdaságsegítô szolgáltatások hálózata. Kiemelt jelentôséggel bír a turizmus, ami magas színvonalú, a régió speciális adottságaira építô széles körû kínálatával a tercier szektor legnagyobb jövedelmet generáló szegmense. A nagyobb hozzáadott értékû, fejlettebb üzleti szolgáltatásokra jelenleg a megyeközpontokon kívül még nincs fizetôképes kereslet, így ezek, bár elérhetôek a régióban, területileg erôsen fókuszálódnak a megyeközpontokban. A gazdaság mindhárom ágára megállapítható, hogy a külkapcsolatok fejlesztésre érettek ( a régiót alacsony exporthányad és a külföldi tôke visszafogott érdeklôdése jellemzi. A dél-dunántúli régió SWOT-elemzése ERÔSSÉGEK

Változatos, gazdag geo- és ökopotenciál Viszonylag fejlett régióközpont Harmonikus természeti környezet, kezelhetô problémák Etnikai sokszínûség Magas képzettségi színvonal Viszonylag erôs K+F tevékenység az agrárszektorban


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


Széles turisztikai kínálat Viszonylagosan magas a tercier szektor aránya Együttmûködési készség a területfejlesztésben

GYENGESÉGEK

Szélsôséges településszerkezet, funkcióhiányos térségi központok Kedvezôtlen korösszetételû népesség Korszerûtlen gazdaságszerkezet A régió belsô gazdasági kohéziójának hiánya Gyenge innovációs potenciál Fejletlen üzleti és pénzügyi szolgáltatások Alacsony exportpotenciál Külföldi tôke csekély érdeklôdése Közlekedési peremhelyzet Gyenge érdekérvényesítô készség Erôtlen részvétel a nemzetközi együttmûködésekben

LEHETÔSÉGEK

Nagyvállalati körre, egyéb régiós intézményekre alapuló ipari szerkezetváltás lehetôsége EU-kompatíbilis és komplementer agrártermelési struktúra tudatos kialakítása A turizmus lehetôségeinek további kiaknázása Innovációs potenciál a transzferrendszerek kiépítésével növelhetô A mediterrán és német orientáció erôsíthetô A nemzetközi kapcsolatok erôsíthetôk Területfejlesztési mintarégiós státus

VESZÉLYEK

A demográfiai tendenciák tovább romlanak Közlekedési peremhelyzet konzerválódik Emiatt a gazdasági fejlôdés megreked Fejlett szolgáltatások esetében függés a centrum régióitól Felerôsödik a régión belüli verseny az erôforrásokért A külgazdasági orientáció nem változik A régió az európai munkamegosztásba nem tud érdemben bekapcsolódni. Az európai integráció elhúzódása

2.2 Korábbi, a fejlesztési problémák megoldását célzó intervenciók értékelése

A Dél-Dunántúl gazdaságának és társadalmának problémái a 80-as évtizedre élezôdtek ki, illetve váltak nyilvánvalóvá. Mindenekelôtt a régió határ menti aprófalvas térségeiben és belsô perifériáin jelent meg nyíltan a gazdasági elmaradás és elmaradottság, társadalmi, foglalkoztatási gondokkal párosulva a mezôgazdaságban. A bányászat és a könnyûipar mint a két fô jellegzetes ipari tevékenység a 80-as évtized végére vált válságossá. A Magyarország társadalmi-gazdasági elmaradottsággal küzdô térségeire irányuló kormányprogram (198689), majd a Pécs központú uránérc- és szénbányászat felhagyására és a következmények rendezésére irányuló kormányprogramok (198994) alkalmasak voltak ugyan a legélesebb problémák tompítására, de nem voltak alkalmasak a problémák gyökereinek kezelésére.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


E kormányprogramoknak azonban volt egy nem közvetlen gazdasági, hanem helyi térségi intézményfejlesztési elemekben megmutatkozó haszna. A régió Magyarországon az elsôk között volt a térségfejlesztési társulások kialakításában, melyek már akkor a ma eurokonformnak minôsített partnerség elvén mûködtek, hisz az önkormányzatok mellett intézmények, gazdasági szervezetek, civil szervezetek, magánszemélyek is tagjaik vagy támogatóik sorába léptek. Mûködésüket a közös célokra szervezett programok megvalósítása jellemezte. Ugyancsak a programokban és projektekben testet öltô gondolkodást ösztönözték a szerkezetváltásra, a gazdasági struktúra korszerûsítésére irányuló kormányprogramok. Összefoglalóan: a 80-as évek végétôl induló intervenciós eszközök megindították a térségfejlesztés, területfejlesztés menedzsmentjének és fizikai infrastruktúrájának kialakulását. Erre a bázisra építhetett a régió akkor, amikor az Európai Unió Phare 96-os országprogramhoz kapcsolódóan a dél-alföldi régió mellett a HU9606-os Regionális Kísérleti Program Alap egyik célterülete lett. Az 1998. július 1-jén meghirdetett 4 millió eurós keretre 72 pályázat érkezett a rendelkezésre álló összeget 2,5-szörösen meghaladó támogatási igénnyel. A beérkezett pályázatok közül 41 számára ítélt meg támogatást a döntési kompetenciával bíró Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács, s a pályázók összességében 52%-os saját forrást biztosítottak a kért támogatáshoz. A támogatásoknál a 4 fô prioritás:

a vidékfejlesztés a kis- és középvállalkozások versenyképességének javítása az idegenforgalmi adottságok hasznosítása valamint a régiómarketing és a befektetôk vonzása a régióba

közel azonos arányú érdeklôdést váltott ki, és a környezetvédelem és a humán erôforrás fejlesztés kivételével megközelítôen lefedte a régió törekvéseit. A nyertes pályázatokra vonatkozó támogatási szerzôdések ma aláírott állapotban vannak, a tenderek elôkészítése csaknem teljesen lezárult. A régió nagyon széles körben és alapos tapasztalatot szerzett, és készen áll a program biztonságos megvalósítására. Az Európai Unió Phare 97-es országprogramja keretében 8 millió euró kedvezményezettjeként ismét területfejlesztési, projektmenedzselési gyakorlatát hasznosíthatta a Dél-Dunántúl. Az 1999. március 4-én meghirdetett HU9705-ös Regionális Kísérleti Program Alapra 169 pályázat érkezett, az ezekben megtestesülô támogatási igény 6,5-szeresen haladta meg a rendelkezésre álló keretet.

Az ipari szerkezetváltást célzó programelemen belül 3 nagy, egymással hálózatot alkotó innovációs központ kapott támogatást; a vidékfejlesztés öt célterületén összesen 35 projekt valósul meg; a humán erôforrás fejlesztés keretében 14 pályázat részesül támogatásban.

A nyertes projektek szerzôdéskötésre alkalmas állapotban vannak, s mögöttük olyan projektállomány van még tartalékban, amely további mintegy 4 milliárd Ft támogatás Phare-követelményeknek megfelelô felhasználását tenné jelenleg is lehetôvé. Összességében:

A régió nagy aktivitással, felkészülten, gyors adaptációs készséggel reagált a meghirdetett területfejlesztési Phare-programokra. Ezek sikeres lebonyolításának megvannak a feltételei. A Phare-programok hatása tájékozottságban, partnerségek kialakulásában és a


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


projektorientált gondolkodás elterjedésében már érzékelhetô. E tények megbízható alapot teremtenek további területfejlesztési programok megvalósításához. A programok kapcsán a régióba került támogatások nagyon fontos és jó irányú folyamatokat indítottak meg azonban ezek csak az indításhoz voltak elegendôek. A régió egészét érintô, jelentô változásokhoz további területfejlesztési forrásokra van szükség, amik hatékony felhasználását garantálni tudja a régió.

2.3 A térség szociális és gazdasági

fejlôdésére vonatkozó hosszú távú célok, a régió jövôképének megfogalmazása Az adottságok és lehetôségek egy közepesen fejlett európai régió perspektíváját nyújtják a Dél-Dunántúl számára, ahol a környezeti értékek és a rurális karakter megôrzése mellett, a környezetkímélô tudásigényes ipari tevékenység és az erôs tercier szektor az agrárágazattal együtt képes a régió lakossága számára kiegyensúlyozott megélhetést és jövedelmet biztosítani. A Dél-Dunántúl képes lehet gazdaságát a jelenlegi stagnáló helyzetbôl egy tartós növekedési pályára állítani, amennyiben létrejön a konszenzus, és erôsödik az együttmûködési készség egy környezettudatos gazdaságfejlesztés centrumú regionális fejlesztési politika végrehajtásában, megerôsödnek az innovációs kapacitások, és sikerül a nemzetközi együttmûködéseket is erôsíteni. E feltételek együttes teljesülése esetén a gazdasági struktúraváltás képes végbemenni és kialakul:

hatékony, a belsô adottságokra épülô, tudásigényes iparszerkezet, ami a multinacionális és hazai nagyvállalati körrel együttmûködve, nemzetközi minôségû normáknak megfelelô termék- és technológiakínálattal a nemzetközi munkamegosztásba be tud kapcsolódni; versenyképes, az EU közös agrárpolitikájából származó potenciális elônyöket kiaknázni és exportpotenciálját növelni képes, a széles termékskálájú speciális termékkínálat és lehetôség szerint a nagy hozzáadott értékû termékek felé elmozduló agrárstruktúra; olyan tercier szektor, mely tudatosan koncentrálódik az ipari és agrár szerkezetváltás, illetve a régió turisztikai termékkínálata köré, és melynek függôsége az ország centrumterületeitôl csökken a versenyképes szolgáltatások szférájában.

A gazdaságfejlesztés központú fejlôdési pálya pozitív módon hat vissza a népességelvándorlásra (az akut demográfiai problémákat valószínûleg nem lesz képes oldani), a környezet fejlôdésére és a regionális kohézióra. A gazdasági növekedés felsô korlátját (5-6%) a gazdasági infrastruktúra és ezen belül is elsô helyen a nemzeti és nemzetközi közlekedési kapcsolatok depressziója szabja meg. A gazdasági infrastruktúra fejlesztésében a régió külsô forrásokra van utalva. A DélDunántúlon az infrastruktúra-fejlesztésben áttörést csak az ország európai uniós tagságának elérése után lehetséges reálisan elképzelni a strukturális alapoknak a mai finanszírozási elvekbôl extrapolálható támogatási nagyságrendje mellett. Amennyiben az európai integráció materializálódik és az EU-támogatások csatornái megfelelô léptékben megnyílnak azelôtt, hogy a belülrôl generált gazdasági fejlôdés üteme megtörne és a gazdasági infrastruktúra (hangsúlyosan: közlekedési és környezetvédelmi infrastruktúra) fejlesztése a gazdaságfejlesztéssel fázisba képes kerülni, a gazdaság növekedési ütemének további emelkedése (2-3%) várható. 2.4 Az általános cél eléréséhez szükséges stratégiai prioritások

A dél-dunántúli régió középtávú területfejlesztési programját 1999. július 29-én fogadta


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


el a régió. Ezen dokumentumból vezethetô le a régióra vonatkozóan a vázolt jövôkép eléréséhez szükséges stratégiai prioritási célok rendszere, valamint az azok elérése érdekében követendô stratégia, egyben ezen alapdokumentum képezi bázisát a régió Phare 2000 programra vonatkozó regionális programjavaslatának is. A területfejlesztési program összhangban az 1998-ban elfogadott Országos Területfejlesztési Koncepció általános és a dél-dunántúli régióra vonatkozóan megfogalmazott célkitûzéseivel a jövôképpel foglalkozó fejezetben már említett gazdaságfejlesztés központú fejlôdésre orientálódó célrendszert fogalmazott meg, ahol a célkitûzések ilyen jellegû fejlôdési iránya elérésének szándékát fejezik ki a lehetséges összes ezt szolgáló fejlesztési tényezôt tekintetbe véve. Ennek fényében a programban megfogalmazott célok az alábbi négy prioritási tengelybe sorolhatók:

a gazdasági feltételrendszer fejlesztése, ezen belül a fizikai infrastruktúra fejlesztése, a humán infrastrukturális tényezôk fejlesztése; gazdaságfejlesztés; a térségi kohézió erôsítése.

A régió a területfejlesztési programban ezen négy prioritási tengely mentén az alábbi 10 fô stratégiai prioritást tûzte ki célul:

a fizikai infrastruktúra fejlesztése tekintetében: a közlekedési kapcsolatok fejlesztése a humán infrastruktúra fejlesztése tekintetében: a humán erôforrás fejlesztés innovációfejlesztés a gazdasági tevékenység fejlesztése tekintetében: az ipari szerkezetátalakítás és technológiaváltás elôsegítése az agrárszféra fejlesztése az üzleti szolgáltatások fejlesztése az idegenforgalom fejlesztése a térségi kohézió erôsítése tekintetében: régiómarketing felkészülés az európai uniós csatlakozásra a Balaton komplex fejlesztése

A Phare-programfinanszírozás vetületében megvizsgálva a régió által megfogalmazott célokat, a következôket lehet elmondani: A 20002006-ig terjedô programozási idôszakra nézve a Phare-program vonatkozásában az Európai Unió célul tûzte ki az uniós közösségi vívmányok ("acquis communautaire") átvételének elôsegítését a csatlakozni kívánó országokban. Ehhez az alábbi két eszközt kívánja felhasználni:

az intézményfejlesztést, valamint a beruházások támogatását.

A Phare költségvetési elôirányzatok mintegy 70%-át kitevô beruházás-támogatási elem fô céljait az unió az alábbiakban fogalmazta meg:

illeszkedés az EU-szabványokhoz és elôírásokhoz, regionális és szociális kohézió elôsegítése, kis- és közepes vállalkozások horizontális támogatása.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


A fenti célokat tekintetbe véve a dél-dunántúli régió által definiált prioritások összhangban vannak a második helyen említett regionális és szociális kohézió elôsegítésének szándékát megfogalmazó célkitûzéssel, tehát adott a lehetôség arra, hogy a Phare 2000 programhoz kapcsolódóan a régió a jövôbeli területfejlesztési tevékenységének alapjaként szolgáló területfejlesztési programból vezesse le a program keretében támogatni kívánt területeket. A 10 regionális prioritást alapul véve elmondható, hogy a megfogalmazott prioritások egy része kapcsolható a Phare-programhoz. Sorra véve az egyes prioritásokat, a Pharefinanszírozás szabályrendszerét és gyakorlatát, az alábbiakat állapíthatjuk meg: 11. A közlekedésfejlesztés az ISPA-program részét fogja képezni, ráadásul javarészt nem is tartozik a régi kompetenciájába így a Phare-programhoz nem kapcsolódik. 12. A humán erôforrás fejlesztés tekintetében a foglalkoztathatóság javítása kapcsolható a programhoz. 13. Az innovációfejlesztés szoros korrelációt mutat a Phare-program elveivel, célkitûzéseivel, jelenleg azonban a forrás abszorpciós képessége és társfinanszírozási kapacitása korlátozott. Ennek figyelembevételével jelen fázisban csak modell jellegû fejlesztési tevékenységhez kapcsolódóan van lehetôség a programban történô finanszírozására. 14. Az ipari szerkezetváltás és a technológiaváltás elôsegítése igen szorosan kapcsolódik a programhoz, ehhez kapcsolódóan több támogatható terület is szóba jöhet a program kapcsán, a hangsúlyt a regionális gazdasági hálók fejlesztésére helyezzük. 15. Az agrárszektor fejlesztése nem tárgya a Phare-programnak, a terület a SAPARDprogram tárgyát képezi. 16. Az üzleti szolgáltatások fejlesztését közvetlenül nem célszerû a programból finanszírozni, a szféra közvetetten mégis támogatottja lehet a programnak a támogatásban részesülô gazdasági szereplôkkel való viszonya révén. 17. Az idegenforgalom fejlesztése szorosan köthetô a Phare-programhoz, a kapcsolódást ebben a fázisban a rurális térségekben való foglalkoztatottság fejlesztéséhez kötôdô tevékenységek jelentik. 18. A regionális marketing ugyan szorosan kötôdik a Phare-finanszírozás elveihez, gyakorlatához, azonban a regionális szintû marketingtevékenység hatékony finanszírozásához alapvetô szükség van egy megalapozott regionális kommunikációs stratégiára, amelynek elôkészületei a Dél-Dunántúlon megkezdôdtek. 19. Az európai uniós csatlakozásra való felkészülés értelemszerûen szoros viszonyban áll a Phare-program céljaival, de mivel a Phare 2000 regionális területfejlesztési program alapvetôen beruházás-fejlesztési célzatú, és a valószínûsíthetô regionális területfejlesztési intézmények fejlesztése horizontálisan támogatandó terület, jelen programból nem szükségszerû támogatni. 10. A Balaton komplex fejlesztése részben kapcsolható a regionális Phare 2000 programhoz: idegenforgalmi, gazdaságfejlesztési oldalról a programhoz való kötôdése jelentôs, a Balaton fejlesztésében kulcsszerepet játszó környezetvédelmi fejlesztés viszont nem képezi a Phare-program tárgyát, ez az ISPA és a környezetkímélô agrártevékenységek vonatkozásában a SAPARD támogatási területe. A területfejlesztési program regionális prioritásai Phare konformitásának analízisébôl meglehetôs egyértelmûséggel kirajzolódik a Phare támogatási keretösszegbôl és a hozzá kapcsolódó társfinanszírozási forrásokból a Dél-Dunántúlon a Phare 2000 területfejlesztési program regionális komponensét illetôen az egyes prioritási tengelyek vonatkozásában finanszírozásra javasolandó területfejlesztési intervenciós csomag:

Az ipari szerkezetváltást és technológiaváltást megcélzó prioritás, valamint az innovációfejlesztés kiemelt jelentôségû szándéka összhangban a régió területfejlesztési programjában foglaltakkal modellértékû regionális gazdasági klaszter kialakítását és mûködési feltételeinek biztosítását szükségszerûsítik. A rurális térségek foglalkoztathatóságának javítását célul kitûzô prioritáselem


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


ugyancsak jelentôs mértékben alapozva a Dél-Dunántúl területfejlesztési programdokumentumában foglalt releváns programjavaslatokra integrált jellegû, rurális munkaerôpiaci fejlesztési tevékenységcsomag támogatását teszi célszerûvé. Végül az elsôként említett intézkedéskörhöz hasonlóan az ipari szerkezetátalakításra és a technológiaváltás elôsegítésére vonatkozó prioritás vonatkozásában a regionális területfejlesztési program által meghirdetett hálózatszerû gazdaságfejlesztési stratégia másik fô irányához kötôdôen megfogalmazható harmadik intézkedéscsomag, a régióban található ipari parkok regionális hálózatának fejlesztése.

3. Prioritásos intervenció a Phare-program keretében A Phare 2000 dél-dunántúli regionális komponense a prioritási tengelyekhez illeszkedôen az alábbiakban részletezett intézkedéscsomagot tartalmazza: 1. Prioritási tengely: Produktív ágazatba történô befektetés 1.1 Regionális prioritás: Gazdasági hálózatok fejlesztése 1.1.1 Intézkedés: Modell értékû, regionális gazdasági klaszter Általános célok: A projekt átfogó célja a dél-dunántúli régió gazdasági és társadalmi kohéziójának erôsítése az alábbi részcélok integrált megvalósítása révén:

a régióban mûködô nagyvállalatok integrálása a helyi gazdaságba; a térségben mûködô gazdasági egységek közötti ágazati és funkcionális kapcsolatok erôsítése; a térség kis- és közepes vállalatai termelési struktúrájának átalakítása a tudásigényes, nagyobb hozzáadott értékû, korszerû, versenyképes tevékenységek irányába; a munkaerôpiac kínálati oldalának a változó termelési szerkezethez és kultúrához való adaptációs képességének erôsítése.

Közvetlen célok: A közvetlen cél egy alkalmasan kiválasztott mintaértékû, regionális gazdasági klaszter kiépülésének elôsegítése beruházástámogatási és szakértô segítségnyújtási eszközökkel. A modellklaszter kialakítása révén olyan ismerethalmaz áll össze, mely a továbbiakban a térség gazdasági klaszter szervezôdését jelentôsen megkönnyíti. A projekt teljes összege: 10,67 millió euró Phare-hozzájárulás: 8 millió euró 2. Prioritási tengely: Foglalkoztatás és emberi erôforrás-fejlesztés 2.1 Regionális prioritás: A munkaerôpiaci esélyegyenlôség feltételeinek kialakítása 2.1.1 Intézkedés: A régió szakképzô hálózatának EU-orientált módszertani fejlesztése, különös tekintettel az esélyegyenlôséget javító módszerek adaptációjára, valamint az integrált, kistérségi munkaerôpiaci fejlesztések megvalósítására. Általános célok: A projekt általános célja kettôs:

A régió szakképzésben részt vevô intézményeinek felkészítése az European Social Fund fogadására, az EU-csatlakozás követelményeinek való megfelelésre, az Európai Unió korszerû szakképzési gyakorlatának, módszertanának dél-dunántúli adaptálására. A Dél-Dunántúl lemaradó, társadalmi-gazdasági peremvidékei számára


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


esélyegyenlôség biztosítása a mobil szakképzés, átképzés, karrier tanácsadás kistérségi léptékû, integrált modelljeinek kidolgozásával és regionális léptékû elterjesztésével. Közvetlen célok: A projekt közvetlen célja is két fô blokkot fog át:

A régió szakképzéssel foglalkozó intézményeinek teljes körébôl választva összesen 400 fô képzése a "training for trainers" konstrukció alapján az alábbi témában: Felkészülés az European Social Fund fogadására, tájékozódás az alap mûködési feltételeirôl és a régiót érintô irányairól. Korszerû európai szakképzési irányok megismertetése módszertani ismeretek átadása, átvétele. A régióban meglévô esélykülönbségek mérséklésére alkalmas szakképzésitanácsadási módszerek megismerése, adaptációja, illetve kialakítása, különös tekintettel a "nyitott oktatás", a mobil (kitelepülô) képzés, illetve átképzés, az életút-követô karrier tanácsadás módszereire. A képzés idôtartama 10 munkanap kétszer 1 hétre elosztva a programban szereplô szakképzô intézetek számára (intézményenként 2-2 fô + munkaügyi központonként 2 fô részvételével). A képzéshez az ismeretek továbbvitelét segítô CD és multimédiás eszközök készülnek. A régió leszakadó földrajzi peremvidékein és belsô perifériáin kialakult "foglakoztatási mélyterületek" közül három statisztikai kistérségben képzésen alapuló, kísérleti jellegû integrált munkaerôpiaci program megvalósítása: munkaintenzív mezôgazdasági tevékenység, rurális, illetve szelíd turizmus és mezôgazdasági és kézmûipari biotermékek elôállítása terén.

A projekt megvalósulása során kistérségenként 300-300 fô képzésben, átképzésben és karrier tanácsadásban való részvételére kerül sor, valamint a teleházakra, illetve kistérségi menedzser szervezetekre alapozva létrejön a térségen belüli integráció és a térség külsô integrációját biztosító szervezet és ennek technikai bázisa. A projekt teljes összege: 4 millió euró Phare-hozzájárulás: 3 millió euró 3. Prioritási tengely: Vállalkozásokkal kapcsolatos infrastrukturális fejlesztés 3.1 Regionális prioritás: Gazdasági hálózatok fejlesztése 3.1.1 Intézkedés: Az ipari parkok hálózatának fejlesztése Általános célok: Az ipari parkok a mûködôtôke-bevonás, a munkahelyteremtés és az ipari szerkezetváltás egyik leghatékonyabb eszköze. Az ipari parkokon keresztül a makroszintû iparpolitika összes fôbb eleme az innovációs fejlesztésektôl, a külföldi mûködôtôke-bevonáson keresztül a beszállítói tevékenységekig megvalósítható. A Dél-Dunántúlon az ipari parkok fejlesztése a régió gazdaságának fejlôdését hatékonyan támogató hálózati rendszerben történik. A fejlesztés stratégiakereteit az alábbi általános célkitûzések jelölik ki:

az ipari parkok regionális hálózatának kiépítése, a teljes területi lefedettség elérése, differenciálódás, illetve funkciócsoportok kialakulásának elôsegítése (fontosabb szempontok: technológiai szint, ágazati profil, munkaerôbázis, inkubációs, K+F,


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


képzési, logisztikai tevékenység), n az ipari parkok közötti horizontális együttmûködés erôsítése, egyebek között: információcsere, képzés, közös szolgáltatások, fejlesztés, oktatás, marketing, koordinált kapcsolódás az országos ipari park hálózati programokhoz, illetve részvétel nemzetközi együttmûködésekben. Közvetlen célok: A projekt közvetlen célja kettôs:

az ipari park címmel rendelkezô, mûködô vagy építés alatt álló ipari parkok mûszaki infrastruktúrája kiépítésének felgyorsítása (intervenciós eszköz: beruházás); a térség összes ipari park kezdeményezése közötti együttmûködés erôsítése [funkciómegosztás, információcsere, közös K+F, marketing- és PR-tevékenység, illeszkedés az országos és nemzetközi ipari park hálózatba stb.] (intervenciós eszközök: tanácsadás, képzés, eszközbeszerzés /pl. dokumentáció, informatikai infrastruktúra/).

A projekt teljes összege: 5,33 millió euró Phare-hozzájárulás: 4 millió euró


2007.07.11.

* PÁHY ANNA: Kétszázak klubja. Gazdaság. tervezô gyakornok, VÁTI Kht

Recommend Documents