- ."i áls^^ ^fcíoíí

|:

i V

rrv '

\('')

lAV ^

>.V

r.

>

í :•(

.^^•

M m

/

^fcíOíí.

?.

."i

-

^

e

.

,

áls^^

4

l^^^'^

f

H^^'^^/ 1«

JÓKAI

ÖSSZES

MOR IViÜVEI

NEMZETI KIADÁS

XLVII.

KÖTET

ENYIM, TIED, ÖVÉ.

I.

BUDAPEST RÉVAI TESTVÉREK KIADÁSA 1896

• •

KNYÍM,

I

IKI),()\ K

REGÉNY

IRTA

JÓKAT I.

f

MOR

RÉSZ

PFRIFEK FERDINANP TULAJDONA

BUDAPEST RÉVAI TESTVÉREK KIADÁSA 189(j

^ i-.uu.^ ^

ü i973 CV

FKIU

1

SOHSA A NÖ. TAVASZ.

Iliis/oniu'^y ifjú imilut kedvén- a li^^ctbeii.

Tavasz van.

A fákon

nióg nincw levél, cnak virág. Azok

aranyba, rózsaszínbe játszó, himporterhes barkák, mik lombot megelzik, tündéri zománczot adnak az erdnek; mez is sárga a fvel együtt ébred virágtól. A bcn'k-

:i/,

:i

a

ben níár itthon van a fülcnule. a vadméh eljön faodiijából, Természetébredés van a nvirágból mézet iiu'gv' virágot bújni, ezret egv* nap :

;

s/,i,

M'

a hímvirágból himport

kzcíI

nem férfi, se nem n. A hol a bükkfák sünijébl

:

a kéjí-ncz

!

maga

pedig

a távt)lba kilátás nyílik, a

zöld vetésektl zománezolt rónán eg.v lovag-kastély látszik

a festi perspt'ctiva hátterében, oszlopos peristyljével, ara-

nyozott tornyaival

A

;

túl rajta

ismét sötét erdk.

luiszonnég}' ifjú élvezi a szabad lég örömeit, s mulatja

magát hajlamai

szerint.

Néhányan az erdk mélyét gyjt, {

moz

ki

járják

köveket tör kalapácscsal.

;

—

Amaz

növényeket

ki

oi-vos lesz valaha,

bányász. Eg}' pár puskával karján cserkészik a távoli

vágásban és vetések között,

s

a melyik közülök ltt fog-

lyot hord, tarisznyájára akasztva, az szenvedélyes vadász-

nak indult

;

míg a másik,

ki elszalaszt nyulat, pipiskét,

s

csak a vetéseket bírálja, iparkodó mezei gazdát árul el

nuigában.

Kettnek megint

az a mulatsága van,

háromszögellési munkálatokat hevenyésznek

:

hogj'^

ezekbl

bi-

zonyára mérnökök válnak. Egy letelepült egy levágott fa Jókai: Enyéui, Tied, Övé. I.

1

;

törzse mellé,

Ez

s

rajzalbumába egy tájkép-részletet vázol.

híres fest lesz valaha.

tól aranyo,s

juharberekbe,

gánynyál. Ebben a

Egy csoport

Egy félrehúzta magát egy s

virág-

fuvoláján versenyez a csalo-

jövend nagy zenemvésze

rejlik.

az erdei majorlak udvarán a vadgesztenye-

fák alatt ül az asztalnál,

s jókor hozzálát a kancsóhoz, s a közben hevesen vitatkozik a nagy napi kérdés a honi védegylet fölött ; mellette és ellene keményen feleselnek, :

indokaik száma kifogyhatlan, furfangos fordulataik meg-

lepk, cistát,

meggyzdésük makacs

;

elárulják a

leend

publi-

megyei szónokot, pártvezért, és mindenesetre a

hivatott ügyvédet.

Kett-három heverész a fben tevést.

és élvezi a semmit Ezek urak lesznek valaha. Fispánok, helytartó-

tanácsosok.

Egynek az a feladata van, mezei mulatságul, hogy társai pénzébl lakomát rendez, annak a kiállítási

összeadott

költségei fell a majorossal alkudozik,

maradjon valami, provisióját.

Ebbl

s

a közbenjáró

Gyönyören tud

bankár

is

úgy hogy annak niegtalálja a

is

maga

visszaélni a kétszerkeltvel.

lesz valaha.

Egy meg a konyha szentélyébe

tört be, s

míg társa a

majorossal alkudozik, tüzes ostromot kezd a majoros kö-

kényszem

leánya ellen,

nem

riadva vissza a hirtelen-kéz

gyors kifizetéseitl. Alacscny, de ideges

termet eleven

fiú,

göndör, fekete hajjal, tüzes szemekkel, vérpiros ajkakkal fürge és szemtelen, mint egy ördög.

Ebbl nagy

Seladon

lesz valaha.

— Majd békét hagysz annakajámbor szznek, Gideon

!

melll gordonka hangon a számvet társ. A jánibor szznek azonban nincs szüksége idegen oltalomra. Kap egy kanna vizet, s bizony anabaptizálja vele Gideon úrfit, s most már üldözöttbl üldözvé válik. Gideon úrfi sem veszi tréfára a dolgot s menekül, a merre ajtót lát. A konyhának azonban ketts ajtaja van: a fels nyitva, az alsó szárny csukva. A menekv Don Jüan zkiált az asztal

"

ht'lir.srii

h/.(il\il\

iilákiípva, lio^y

uUna

Ili

mind

küldött kanta vizet

Ilaiioiii

a/

Az

iin'-tíiiM^;

ih

nimlv

\iilf

m

ül

aH%tttináI

u'/

l'l.Iinl

«'•«

nevctiX'k.

fnüIdMtr

CiiiIh'iI

;>

h/

m

tárHuk

!

mind

ifjak

Mjit

köy.v. S/.itko/í'xlnak a/.lán

u^;ri'is

inofíUiHHiltok

:

iijiuii, r;^\iittiii

a/ ajioritguH/tóha ne ühho felülrl,

kapják a iiyakiik

IcH/,

/Ilii

II

Invfti'ttck

felHÖ-öltönyuiket.

Olyun

jól

esik infíiijjakbaii lehetni, lô^^• ninoH rajtuk a felMÖ-öltöny.

A

«

nincs » esik

Az ebéd

j(')l.

elkészül.

adnak a pásztor-kürttel. Az, a

Jelt

melyik a csalithan funilyázíttt, a havasi kürtöt

rüen tudja

fújni, l'niversal ênie a

Bzózati'a összefésülnek

gN'önyö-

is

hangszerek közt.

a szanaszét kóborlók

A

hivó

f vész,

a

:

a

kövész páfránaival, zuzmóival, ])aláival és csillámaival, a

fest

félifí

kész rajzával, a vadászok pipiskéikkel

asztal körül nie^Miépesül

Incze

;

;

a hosszú

csak egy hiányzik még. Hol vau

?

Azt

sem

sem kürtszó nem

éhség,

Keresik, nevét kiabálják,

—

nem

csalja

ide'.^

el sehonnan. Aludni ? Hisz még éjjel

kerül

Tán elaludt valahol ? Incze ? sem aluszik. Tán valami szép leányra akadt ?

—

Inczének ieany

?

Akkor futna el, ha egy szép leány akadt volna ö rá. A majoros szép leánj'a csakugyan emlékezett rá, hog}' látta a keresett ifjút a méhesbe bemenni. Utána eredt, hogy majd behíjja. Incze csakugj'an ott volt. Olvasott egy könyvet. lott, se

Abba úgy

nem

méhes egyik

el volt

éhezett.

Mit.

merülve, hogj' se

mondtunk

'?

látott, se hal-

ugy-e

ajtaján a szép leány belépett

:

*?

A mint

Iiiezc

a

rögtön

kimenekült a túlsó ajtón. «

Oh

Innocenti

!

»>

Volt nagy kaczagás, évdés, ingerkedés a társak részé-

rl. Mit olvastál? Tocquillet. Amerikában járta

fiú.

S hogy

visszakerült egj'szerre, a mint egy leányarcztól megijedt

A

I

kigúnyolt könyvbuvár szép görögszabású arcz és alak.

Apolló homloka és Theseus vállai hozzá

:

áll, ajk,

szem-

; !

!

mind a

öklök,

még

classicus szobormintákra emlékeztetnek

a kifejezés

egy szoboré,

nyugalma

is

oly hideg és nyugodt e vonásokon, mint

izmos termetének mozdulataiban az

s

er

látszik.

Társai a fhelyet hagyták fenn számára az asztalnál. látszik a legidsebbnek bár szr neki sincs az arczán, mint a többinek. Bizonyos felsbbséget látszik gyakorolni ;

társai fölött.

Az

Ízletes

lakoma, az ürül kancsó mellett zajos lesz a

társalgás, vitatkoznak

kedvencz eszméik

kaczagás itt-amott;

járják

felett

;

a bohó adomák.

van dévaj Azoknak

némelyikében a zárszó csak a latinul értk kedveért mondatik «Mit mondott a barát a thea és kávé közötti válasz:

tásra a szép leánynak?*

«Te quidem vellem; sed cave.*

— «Mit mondott a diaconus az esperesnek wMalo Cocám, — Közbe egy citamen Horáczból «Ne quamUri ?»

?»

laé tibi

nek ifjút

sit ancil-

:

amor pudori

!»

Ezt tréfásan mondja

Ged

Inczé-

poharával koczintásra ingerli a komoly mélázó

8 telt

egy «Vivat»-tal a szép majorosleányra; de Incze

iszik bort, s

nem

nem

iszik leányért.

Végre keresztültör a zajból a

dámabb népdana, tüzes szem

megzendül a

legvi-

leányról, barnáról,

szké-

dal,

rl, piros ajkról, csókról, forró szivdobogásokról

:

az ifjú

arczokon úgy ragyog a láng Incze hagyja ket dalolni, maga

nem vesz benne részt. Kitnik, hogy egyike azoknak, kiket a fben heverve

láttunk restelkedni, énekel. Bravó

szántuk

Az

nem

:

s

oszlanak

;

lesz belle,

bir, s

nem rész

szépen

mint a milyennek

fispán, de operai mvész, európai

hir

tarthat sokáig, a hol huszonnégyen

a hol félakó bor elfogyott.

más

énekelni,

gyönyör tenorhanggal

Nagyobb úr

egyetértés

vannak,

talt,

!

Nabucco

tizenketten felkerekednek

kivonulnak az erdbe

;

Egy

rész bordalt akar

kardalait, ezen két pártra s

elhagyják az ász-

azok közt van Incze.

A más

tizenkett ott marad a diadalmasan megtartott padokon, s

most már nekieresztett kedvvel harsogtatja profánus

:

mig a/

dalait, lu«n

liyniMUHokat énukol — operákból.

IV

a

ottmarailtiiknuk

jíN'ö/.t<'siil

('Ih'Hjnirtot iiu'i^s/öktt'HHí'k, ík

vÍH/.hangoH Hxálfaordö ibvé-

olviilt rÚH/. 0|{y

van,

j«')

iiciii

^ az.

Iio^^y

u/

vágN

maguk módja

ania/.nkut no engedjék a

li(>K,v

<•)«

kcdviíkiu'k iih-^ az a

ii

Hze*

rtánuk nu-nnck, mcgtíimvt* /Keheiket maka mennyire a makk elliord, elkezdik anni/okat haji(umIü üg}eK hajító. A mint a tizenkét ellen])árti

rint mulatni, kal, K

gálni.

körhen

hajtilrs

melyiknek

felállt,

lon, tarkón,

ti'unadottak

háton

nem

nak az erdbe,

megmondja

clöro

S valóhan odatalál.

szól.

:

n(!m tesz

kárt.,

.\

makk

ez a

:

löveg ko])])an, válhoszant.

A meg-

állnak boszút. Felkerekednek, bevonul-

ott

(ledönek pedig

azután védve vannak a hajigtUáH ellen.

már minden

porczikáját csiklandozta a

veszek-odési terv. Túl volt terhelve az életer villanyával

valami tárg\'at kellett találnia, a min ncgédét legelészett eg}'

nem

szamár a

fris

gj-epen. Fiatul

még terhet soha. meg ezt a szamarat ?«

kitöltHc. Ott

vembe

volt,

viselt

«Ki

üli

veté oda az indítványt

(iedö.

De hát

ki

Én is. Más nem sikerült a

ne vállalkozott volna rá?

Pedig hát se eg\'nek, se másnak

Óh, a szamár nagjon okos állat

:

is.

vállalat.

csak teszi magát, hogy

Nem engedi az magát olyan könnyen megnyermint az ember. Furfangos, elvig}'ázó, ravasz, sunyi az van érzéke a humor iránt, s ha feltett valamit a

szamár. gelni, állat

;

van ers jelleme attól el nem állani. Hárman-négyen lepotj'ogtak a hátáról eg>'más után, a

fejében,

többieknek rengeteg luihotája mellett.

erdbe menekülteket is. Nem haragudtak már. Változott a mulatság tárgj'a. A szamár Ez a

lett

A

tréfa odacsalta az

a központ.

nyeregbetörés kíséretében most

Az

ifjú oly gj'ors volt és ügj'es,

Gedn

volt a sor.

mint egy párducz.îkor

ez felszökött a szabad vadállat hátára, azt oly egyszerre lebukfenczeztetui a hátáról,

nem

tudta ez

mint a

többit.

;

!

Azokkal könnyen elbánt.

Ha

nagj'on elre ültek a hátán,

s

azután egjnzerre lekapta a

akkor elkezdett szaladni, fejét

a két

els lába

közé,

hirtelen megállt, a lovag ke-

s

resztülrepült a fején; ha pedig

nagyon hátra

akkor

ült,

felrúgott a két hátulsó lábával, s a lovag bukfenczet vetve szállt alá

az alól

;

a melyik

meg

már azt hitte, hogy megmarad a

hátán,

olyan szépen ki tudott ugrani valami szörnyen

hogy az csak bámulva szamár helyett a vakandturást.

tréfás, groteszk fartolással oldalvást,

maga

találta

alatt a

De nem dobhatta

le

a bozontos sörényét,

s

Gedöt.

úgy

hatá

el

;

fogta az két marokkal

vemhe nem szabadulhatott meg

a derekát, hogy a vad

tle. Hasztalan rúgott

Úgy

szorítá keresztül lábszáraival

ágaskodott elre

fel,

:

ezt

nem hagj--

megkiséiié kínzóját nekivinni a fák derekának,

hogy lehorzsolja magáról szamár szokás szerint; hanem egy kegyetlen ökölcsapás eszére téríté majd levágta magát a gyepre, hogy majd úgy heveri le a lovast a hátáról az sem ért semmit az ifjú ott maradt a földön fekv felett szétvetett lábakkal, s mikor az felugrott, ismét ott érzó vékonyaiban a sarkait, mig végre valami tiz-tizenkét gyorsan egymásután következ ökölcsapás a buksi fejére teljesen felvilágosítá t a szamár hivatása fell e földön a mikor azután teljesen megadta magát, s négy lábát szétvetve, és füleit elre tartva, maga kezdé el a kapitulaczionális chamadeot trombitálni, s szontyolodottan hagyta a kötféket a szájába köttetni a mikor aztán diadalmas lovagja kormány ozhatá jobbra-balra. Milyen hatalmas ;

:

;

;

huszár lesz ebbl valaha

!

vagy talán lovászmester

;

—

avagy sportsman Általános üdvriadal köszönté a gyztest.

A gyzelem

hevélye szokás szerint felkölté benne a ke-

vélység dicseked daemonát. ((Most

így

fogok hazavonulni, mint Krisztus virág-

vasárnapon.*)

Egy «

része az ifjaknak nevetett

Nézzétek a lictorokat!»

;

egy része morgott.

szólt

a szamáron

lovagló

:

.

:

mi lttünk voliiu akkor a lialiiH/ok. ilyen ti/t-iikót liú. mint mi; lia minden apostol a/.t tette volna, a mit IVter, lio^^y kanMul eKapott volna közé, nafí.v fonliilat a'iUt volna boa vihlKtörténetlKjn

m'inyosnn.

morognak.

•Iiok.v

Pcíli^ )ia

;

Kris/tus meKH/aliadiilt volna, nu-nnyi kt-HÖ vt'nséget ért volna, s njont

A

inor^jáH

moHt mAr a

lio/

;

ö volna az (ire^ Inten

csititá

!•

Inczo nynfíodt han-

most hozzá van

társait: «látjátok, ö

gon

volna!

tett

felRorjwléH lian^yAvA enudktMlett.

meR moKt!»

«'Nü Ítéljétek öt

eHodút

Hiléam szelleme szól belle.

iiövc

••

-'"Miár-

•>

Kz a szó ORj'HZorre kaczajjA változtatta a butránkozáH liaMfíját; Gidt'on észrevett(>, lio^y rá nézve most már ro8HZ positio a szamárliát. Leszállt

S

r(')la.

a földön állva folytatá

«Azt

akkor

mondom,

te volnál

lio}i;y

ha mi lettünk volna az apostolok,

a keresztre feszítve

«No hát legyek én

Pilátus,

fejérül a gj'cpre, s karjairól

hát ránk és

dljön

el itten,

világtörténetben, ha

u

»

szólt

— Pilátus

Iiiczíí,

!•»

kalapját ledobva

feltrve az ingujjakat.

hogy mi fordulat

lett

•

Jertek

volna a

flctbscninnc kertben dulakodásra

került volna a dolog «Tde halászok

!»

<'Ide lic'torok !»

A

íiatalság

si

szokás szerint halászoknak és lietorok-

nak nevezte eg3'mást, a

szerint, a hogj' hajlamai csopor-

tosíták.

Azzal iniiideiiki

(')lrekii])ott

a uinga kiválasztott ellen-

felével.

Hogy

is

végzdhetnék

fiatalok közötti

mulatság a zöld

gyepen birkózás nélkül. Ez az élvezetek legmagasabbika

mámorítóbb az

ivásuál,

hevítbb a szerelemnél

:

a túl-

habzó férfiernek kölcsönös összevillámlása. kikeresi magához ill ellenfelét s birokra Gideonnak jut Incze. vele. nyers er, durva hevély volna megengedve a játék-

^lindenki

megy

Ha

ban, az egész társaság eg\ütt

nem volna képes helyt állani

a herculesi komoly

ifjú

ökleinek

de

;

csak gyakorlott

itt

ügyességre van hivatkozás, s ebben méltó ellenfelére akadt. Ki vannak véve az erszak fogásai, a derék-betörés, a gulyásos levegbe lódítás és földreteremtés, az állfelütés,

nyomás csupán a nemesebb

az ököllel

;

dulatok járják,

8

ezekben a két

testgyakorlati for-

mérkz

egyike

sem enged

a másiknak.

A

többi társak,

már,

le is

gyzve, vagy legyzötten, abbahagyták s most csak a kett

verték magukról a port

tu saját nézik.

A

Buzdítják ket, «ne hagyd magad!))

gébb félhez

részvét a gyön-

hajlik, ki társa erejének túlsúlyát

tornászi ügyességével egyenlíti

ki.

A körülálló

bámulatos

ifjak ujjong-

nak Inczének minden újabb sikertelen kísérletén. Ez boküzdt. Egyszerre hóna alá kapja ellenfele fejét

szantja a

balkarjával, s jobb karját alája csapva, felragadja azt a

levegbe,

s

azzal ennek két kalimpázó lábával, mint a

csata-cséppel veri szét a kaczagókat ki ellenség?

nem

;

nézve ki barát,

Erre valamennyien ellene támadnak. Most

azután igazán elemében van. Lerázza magáról támadóit, mint oroszlán a kopókat. Három társa akad, ki segíteni neki. Hátaikat egymásnak vetik s szembeszállnak a

j

többivel mind.

Van kaezagó

harag, dühig fokozott jókedv,

Gyönyör

csintalan örömkitörés, férfihoz, ifjúhoz ill.

nézni e tomboló

férfirajt,

játékok legnemesebb

Most csak

e

küzd

faját.

játék, de

min

küzdés lesz

az,

a jelszó talál elhangzani: fegyverre férfiak!

min

el-

gomolyt; az olympi

katonák lesznek ezek itten

!

.

... Az estharang megcsendül.

nyából mélán ringanak

át a

zeng

.

A

ha egyszer ez Min hsök,

.

távol lovagvár tor-

ligeten áhitatgerjeszt

hangjai.

Az els kondulására a harangnak mintha

ketté volna

vágva egyszerre a tusa, a játék. A küzdk szétválnak. Nincs többé se vidám harag, se szikrázó jókedv. Egy szó nélkül siet mindenki felöltönyét felvenni. S mikor az ange-

utolHÓ cRondíilÓHo

lufl

iH'^V ifjú

ott

alatt. Oltiiiiyük,

íh

mit

a lÓKbí'n,

olro/Kijtt

piiroKiival

áll

mind

u liuHzon-

a ííCM/Uíiiyofák Korai

Horlian

folvuttt-k. Iiohhzú folM-r tjilár.

mz

i»lö-

Hohbi'knrl fokotü övvül óh Hkapulárrval.

S a/ utolnó liaraiiKH/ónál c^VHzorre nizviiúiUk iivi'ijiiii

a z8()lo/smát

:

«Aví'

Maria

... A tavaHZ igéreto CHalánl

Bcm

liircs

!

.

.

.

.

iiiiikI-

.»

.

Nem

IcHznek ezekhl

ügyvédek, sem nevezetes államférfiak, «em

liir-

8om üpyoH technikusok, sem magas hivatalnokok, sem gaz
liiídtitt

müv('Hzek,

diadalmas hadvezetök; növiMidékei

— mert

ezek

az a távol kastély ott az

:

egj'

szerzetes rend

kolostoruk

meghalnak s meghalvii kithatja a jövendt elre

ö sírboltjuk, a hol élve .

.

.

Azonban

ki

;

az az

élnek.

'.'

EGY MAGYAR KOLOSTOR. A

fehér barátok « kolostora (a hogy a népnyelv híja ket) hazánk egyik legnagyobb rengetegének közepén fekszik. A rengeteg csak a hegj-eket fedi már, a téres völgyek (I

gabonaterm földdé vannak átalakítva. Az mely a lejtkön, halmokon alá s fel kíg^'ózik,

a leggazdagabb országutat,

két oldalán fehér virágj)alástba burkolt cseresznyefák jelölik

:

A

mintha hó-gulák volnának zöld mezben. kolostor egészen

északi szárnyát

képez

modern

stylben épült palota.

kéttornj^ú

cathedrale nélkül

Az ma-

gán úrilaknak volna nézhet. A hajdani kolostort, melyet Imre királyunk építtetett, a török háború alatt leégették, s kirabolták egy poi-tale az utón a régi alapk lapidarbetüs feliratával, s egy faragott pillér homlokrésze, mely ;

most egy szobor alapjául szolgál, az egj'edüli emlékek, mik a romokból megmaradtak. A góthstyl remekei ily töredékekben is. Minden új alkotás itt: az épületek újabbkori kényelem igényei szerint alakítva a parkban exoticus fák, virág;

10

cserjék, pozsgár bozótok, a legvénebb fenj'csoport a

bels

udvaron, simaliéjú amerikai cembrák, bár a torony abla-

már

káig emelték

sudaraikat,

nem idsebbek

száz évesnél.

Gyermekkor náluk.

A

török pusztítás által elárvult kolostor roppant birto-

mint «res nullius))-t? (senki birtokát) majd a körüllakó furak, majd a szomszéd ausztriai szerzetes rend prokait

vinciálisai foglalták el azután, s két

A

ták magukénak.

századon át tartot-

szerzet magj'arországi tagjainak liosz-

szú és kitartó küzdelmükbe került azt visszaszerezni. Egy

ügyben sokat fáradozott, mikor útjából

apátjukat, ki ez visszatért,

erdben agyonverették; arczképe alá oda insidiis occisus)>. S utoljára is meg kellett a birtokukat készpénzen, g még azután is sok

az

van írva: «ex vásárolniok

ideig vazalljai és adófizeti

maradtak az osztrák fnöknek,

csak e század elején szabadíták ki nyakukat a libériség

A

járma

alól.

midn

I.

óriás

széles

jelenet

meg van

örökítve a képtárban, a

Ferencz átadja a diplomát az akkori apátúrnak. Az apátúr úgy tnik fel a képen a király mellett, mint égy :

bomloka, ers szemöldei, ajkai

rotválás daczára

núskodnak

fölött a bo-

feketéll bajusz, a merész szemek, ta-

hogy ez alak nem szokott eszköz

róla,

hanem cselekv

A

is

lenni,

kéz.

visszaszerzett föld az erélyes kéz alatt visszaadta

A hajdani gazdagság visszatért. templomkincsek helyébe újak jöttek, az ol-

mindazt, a mi elveszett.

Az

elrabolt

táron szobrász és festesz remekelt, össze ritkaságokból,

kincseket

ér

s

kön3^vtár,

muzeumok

gj'üjtettek

felépült a kolostor büszkesége, a

melynek

karzatait, táblázatát, áll-

ványait bámulandó remekbfen mag^âr asztalosok készítek,

magyarhoni tiszafa-

fanemüekbl, a

ritka

gyönyör

és szömörcze-lapokból alakítva, kiváló ízléssel.

A tudomány minden tarka

díszítések

ága képviselve a nagy fóliánsok

kötés zsebkiadásokban,

dern litteraturáig példányok,

;

egész a classica és a

s

a

mo-

köztük becses incunabulák, egyetlen

érdekes

kéziratok,

a régi nyomdászat re-

:

.

mokíú.

H

II

niiniatnr-ffHtófizot

Hzópinls/.at

(sh

türrlcmiM-l-

(lányiii.

\wm

\)v

azt

aikotti,

l\ik

a/

i'lvii

üHiik

a külhíin új óh ncmzoti

vülo axonoH

ke/.ot tanáraival

:

a liazaüas

\\v])/A'iÍHi-ti]»'U,

méltán verHonyezní

moly

HZ(>lk'Tn,

('rzülftltcii iniiKltn

a

iiovcl,

H/,aIia
mús

f(

Ic-

K

wIlaladáH, HzabadclvKÓfí, liazaüuHá^íM szokiiilan

a

o/en koloHtur ttinárokui

tiidoinrmyoH

clölinliKloti

fi'lfo^íiisban, s

;

fofíalom; dv köztiuloniáHÚ.

i'^\

Iioj^n'

kolontorlmn

ú^y van.

«

!

a

törii'nctirónak, ki ejíy naj^v tsonK-iiy omh-kí-t akarja jilasticü kiemelni, alilioz

von

ki'll

méltó piedestalul a külzetet

kifiirannin,

vajíy liilictlcn

lu{jj,ven,

liof^y

szohrából

i'il)i:iii(lk('|).

('•rtlictlon

viif^'v

;i

mi

is élethi-

torzkép ne

Ici/rossznlil)

prózai sáralak.

Ez a kolostor növendékeire nézve nem börtön, hanem otthon

;

nem

sírbolt,

A tantervbl

hanem egy

a kényelem

Világ.

az egészségápoló élvezet

s

sincs kifeledve.

A tantermek mindegyikében csak nyolcz növendék

fog-

helyet saját íróasztala mellett; csupán a tennészettani eladásokra gjülnek össze egj' közös teremben. Üres idejét mindenki töltheti szabadon választott mulatsággal minden tanoncznak van külön kertje a közös kertben fedett tekepálya, a teremben tekéz asztal, távolról odavezetett forrás-viz csorog a fotyosón márvány medenczébe, s fürdszobákban válogatliat, kinek hideg, kinek meleg tetszik pipázni egy külön terembe gylnek össze, s ott állnak, sorba támogatva,- longissimáik a közös dohánydöböz körül ott vannak a hegedk, violoncellok, fuvolák, mikkel quartetteket rendeznek télen jáija a korcsolyázás a befagyott tavon. Étkezésük tápláló és ízletes, melybl lal

;

;

;

;

egy kis adag bor sem hiányzik

ágyak várnak reájuk

;

éjszakára tiszta kái*pitos

négyesével egy teremben; az egy

szobában lakókat hajlamaik válogatják össze.

— És azután

van minden évben két hónapjuk, a mikor a rend minden tagja

:

novitius, diakónus, tanár, perjel és apátúr teljes

12

nem mikor még

szabadsággal mehet a világba, a merre kedve tartja,

rködik

más, mint saját fogadalma

felette

szerzete fehér palástját

is leteheti,

az

a

;

sem

s

gátolja lépteit.

Ebben a kolostorban nincs semmi poézis Nincs sem sem kinzó eszközök, sem befalazott üreg, hová az !

börtön,

élve eltemetettnek lyukon adogatnak be kenyeret és vizet,

sem a szring alatt viselt szeges öv, sem mezítláb vezeklés, sem sanyarú jejuniumok, sem éjjeli virrasztások, ascetai testsanyargatás és semmi neme a büntetésnek arra ;

nézve, ki hibát követ el vagy a kényszernek arra nézve, ki a zárdát el akarja hagyni.

Ennek

a kolostornak a tagjait

nem

más hatalom

köti

egymáshoz, csak a kölcsönös szeretet. Az engedelmességi fogadás, melyet önválasztotta apát-

juk kezébe delmessége

tettek,

nem

atj'ija

iránt.

nehezebb, mint egy gjêrmek enge-

Egymás közt úgy nevezik magukat, hogy

Fnökük agg

;

az apátúr, egy szelid arczú,

Socratesf

— szakáll nélkül

;

soha

«

testvérek*.

jámbor kedély

nem

iszik bort (az

áldozat-kelyhen kívül), soha föveg fején nincsen (az infu-

lán kívül), soha

tnik

fel

nem

maga

atya volna, de lyesülne.

Nem

beteg, soha

nem

haragszik.

gyermekei között, mintha rájuk nézve

félnek tle

:

—

az

«alma mater »

is

— ügy

nem

csak

benne szemé-

szeretik.

EGY BETEG TESTVER. Egy nyáron

kiütött a

himl-ragály a vidéken. Gyorsan pap eg^yszerre

elterjedt az a falvakban. Ily vész idején a testi-lelki orvos.

A

fehér barátok ifja-vénje el volt foglalva

a körülfekv falvakban betegek és halottak körüli szomorú szülgálattétellel. Önfeláldozó

buzgalommal vállalkoztak a

küldetésre.

Csupán egy

vallotta

meg

nyíltan az apátúrnak, hogy

;

l.i

A/ apiitúr

IV'I.

kóUAvHHvfî'

Kz az

og,v volt

Podi}^ tárHai

az

ali^'

v('';^Mjísil
a

ki fól

niííAIytól,

n hviUin-]áU)íiiiiÁH

/it

a/,

ne

(íod.

eltt 6 volt

:

ö

h

niort

vékony lomcKÓn korcHolyával

m(!g azt,

[(íttc

6

bátorHflgilról liirhcdutt.

ujjnyi

tó

vr^íi^HÓtált,

tan.

jé<íliide}j;

sem

félt, H

liojr^'

a kastély keskeny

a közben uu'H hegedült

vizet

ne

a

if^N'ék. h

a hoK.V szóval niondá,

íh

;

ö

közül eÂiktl

ki tárKai

ni;i+!;ától

az ördögtl si-m

Hanem

a hogy tetteivel igazolá, fnökeitl sem.

gálytól

—

kÖKvlítiMin.

a kinek hiába beszéltek, hogy áthevülten, izzad-

volt az,

H

a

l)('fnn,vott

ptirkunyiln

f»'Im(«nt<ítk»

cnn(''lf()f{va

jiN'il.

a ra-

félt.

Nagvon tudott felni. ík hált abban a teremben, a hol a beteglátogatásból hazatér társai voltak hanem áttétette az ágj'át az

Nem

;

inlirmeriába.

Ezt ugN'an a babonás hit istenkisértésnek nevezi egészséges ember elre a koródában keres menedéket

Ged

a babonától

sem

:

;

ha de

csak a reális veszélyétl tu-

félt.

dott rettegni, s ezúttal a kolostorban egj-edül a

kóroda

volt vésztelenitett hely.

Pedig

ám

a ragály

is

épen olyan láthatatlan, megma-

gyarázhatatlan ellenség, mint a vakhit alkotása nincs szárnya, fog

;

még

is

repül

;

:

az átok

még

nincs körme,

is

meg-

nincs foga, mégis megmar.

A

ragály rég elmúlt, hónapok teltek el utána. Azok kö-

zül,

a kik benne naponként keresztül-kasul jártak, egy

sem

esett áldozatul.

Es akkor, mint egy

késett villám, sújtotta le a rég

gály az egyedül örizkedt.

Ged

más

zivatar után el-

vidékre költözött ra-

testvér kapta

lt a legveszélyesebb alakjában a kórnak. Most azután jó oka volt az infirmeriában Társai felváltva ápolták ült

egy és rködött

lau betegek.

Ged

felette.

:

meg a him-

feküdni.

ágja mellett éjjel-nappal

A himlkórosok

ott

igen nj-ugta-

mindannyi közt a legrosszabb

volt.

Mikor az a szak következett a kórlefoljásban, a

midn

»

»

H a beteg hajlandó a2 arczán

éget

víszketegséget egy Ve-

szedelmes karmolással megszüntetni, mely képét egész életére elcsúfítja

magán

:

által az Isten

akkor kénytelenek

voltak a kényszer-zubbonyt feladni rá, hogy kezeivel ne

árthasson magának.

Ez fokozta

A

A

lázas dühét.

válságos éjszakán Incze testvér virrasztott mellette.

beteg ilyenkor mindig ébren van, vagy

hagymázban be-

szél.

Incze a bölcs Kempis

eltte «

:

A

Tamás munkájából

beteg ingerülten szakítá félbe

olvasott fel

:

Csapd be azt a könyvet ha azt nem akarod, hogy mint a behemoth.)) ;

or-

dítsak,

«Mit kivánsz «

?»

hogy szabadítsd ki a kezeimet ebbl a zubbonyból.

Azt,

«Nem

lehet.

El fogod arczodat ékteleníteni.))

Hadd

«Azt akarom.

legyek csúf. Legalább, ha tanár le-

fognak a pofámtól a kölykek. Hejh, kapjam egyszer a kezembe több botot elnyüvök rajtuk, mint

szek, félni

ket

;

Orbilius

a római gyereknyúzó grammatikus.

Pupillus,

Hadd marczangoljam lesz

bellem,

met,

magam

nem

is

össze az arczomat, kérlek.

testét a

paji

megijeszthetem. Többet szenvedek, mint

mikor bélpoklos volt, szabad szemétdombon cseréppel vakarni.

Jób. Hiszen Jóbnak,

dok

Ha

kell az ördöggel ijesztgetnem a hívei-

volt un-

(•Nyugodjál meg, testvér.))

A

beteg féldeliriumban beszélt.

nem vagyok neked testvér; csak s anyánk Éva asszony. Az én apám nem volt Ádám, hanem Szammáel Éva asszony balkézi házassága. Attól «Ejh, én

volt közös

—

:

:

eredt Káin. Csak olyan atyafiság ez. Eredj fel a könyvtárba, keresd fel

nekem

a gnosticusok közül azt, a metyik

Káin és Ábel legendáját kommentálja. Saturninus, Tatianus vagy Carpocrates közül az egyik. Majd megmutatom abból neked, hogy az els két testvér is leányokon veszett össze

:

egy szép leányon,

meg

egy rút leányon.

»

\

Aklimát mind a

H/.óp

Hcm

;^vikiu'k

'

«

HKorcttc. h a rút Ix^biida

koit/i

K/,rrt ii/.uiún Alii'l unii.

kilh'tt.

ipiidat, M^voiu'.Htiptaa/ ('» iiti^vapáin,

a

!<•

iiaf;>'-

Káin. Kh a/után

lior>

lo/ta c^v állutböilicn u liátiini kötvf niaîlval crdön-hcK.Ví'H

mig

it.

iiak cl

\umy a CHorebülyök hojo' luuitolvnkandokot, h azoktól megtanulta a/

i!K;\K/i'r niof^hitta,

cj^y

dö;^lött

cIsö tt'mctkc/t'st. Ks

mind leányok miatt

i'/

dozat füstje esak embléma.

nem

«l!iink

"Ki a

tudja'.'

történt: az ál-

•

szállott az ö öiöksi'Mriik."

Caesar bibonmk

lior^'ia

volt

^

in.<'í',,\i,,u:i

szép Akiimáért annak aférjét.» «

A

ki keresi

••ViíIAázz

a kísértetet, mejíleli

Innocenti

!

Tudod,

>icut leo ru{j;iens, quuerens,

azt,

quem

ha bíbort

devoret?')

"Küzdünk ellene szent Antallal. «Könnyü volt Antalnak szentnek maradni, ictték*?

A

Álmodott esábleanyok, álmodott aranylialmazok,

j,<)riák.

Könny

él

igazi

otla,

nem

a hol eleven

asszonyarcz nevet a

csábulni. Csak fel

bnös

ember a

kisértö, a

élvezetvágytól, a hol

pénzztd kínál a sunnyogó saíntsimonísmus,

nem hazudik a pincerna radjon meg ascetának!* «Tekints magad körül, fiakat,

s

a hol

és rc^fectniinTn, ji/után ott

s látni

ma-

fogod a kit idéztél. Fér-

kik vizet isznak a vendégeik számára megrakott

,ij;azdag

áldozva, «

volt el

ébredni az álond)ól. Csak az ördög volt a kísért.

De jöjjön csak Antal hol

liol kisér-

pusztában. Kik kísértették? Almok, pliantasma-

álmodott étkek. kellett

visel is.»

a kisértö körüljár,

liojrv'

asztalnál,

s

kincseiket Istennek s emberiségnek

k maguk szrcsuhában járnak.

Mondd: örök kényszerzubbonyban. Szabadítsd

ki kér-

hadd legyek hozzájuk hasonló. Engedd megrontanom a testemet, ha meg akarod menteni a lelkemet. Talán ha rút fogok lenni, egészen más életnézeteim lesznek. Megnyugvó, zárkózott ember leszek. Az a tudat, hogv a pofám fertelmes, elfojtja bennem a kinzó Víig}'akat. Tuílni fogom, hogj* a kik rám néznek, utálnak, lek a kezemet,

;

16 8 nem fogok náluk szeretetet keresni. Hallgass rám. Engem ne keressen a kisért, a ki fenyeget, hogy megesz

olyan kedvemben találhat, hogy megeszem tet én

nekem

rossz gondolataim vannak. Felóniát

!

Én

fzök magam-

ban. Arra gondolok, hogy ha én ép testtel, arczczal kelek föl most, csak addig maradok veletek, míg hasznát ve-

szem. Ti tápláltok, ruháztok, megtömtök tudománynyal.

Mikor készen skapulárét,

s

leszek, odadobom lábaitokhoz a palástot és megyek örülni az életnek. Ez a szándékom.

Nos, kiszabadítod-e a kezemet ?»

((Imádkozni fogok Istenhez, hogy gyógyítsa

meg

teste-

det és lelkedet.))

((Útjában fog állni imádságodnak

A

minden gondolatom.

hol járok, a hol kelek, mindenütt lázadást szítok foga-

dalmaink

ellen.

szegénységet,

Nem tröm

nem

az engedelmeskedést,

nem

a

tudom narczot meg-

a vágyak megölését. Férfinak

magamat, ifjúnak és szépnek. Ha egy deli látok, ha egy délczeg férfival találkozom, ez a a ragályos incubatio lappang véremben,

s

látás,

mint

alkalmat vár,

hogy kitörjön. Mikor egyik oltárképünkön azt a szép Magdolna arczot látom, eléje térdelek, s lelkemben azokat a titkokat kutatom, a mikért e könnyek fakadtak,

s

hogy

nem lehet azokat letörölni ? Ez az a daemon, a melyiket nem z ki az exsufflatio » Mikor a krisfák virágait meglepi a spanyol légy, hogy a bztl nem lehet a miért

.

((

park azon osztályához közelíteni, én akkor egyedül gatok ott magamban,

tüdvel szívom

mszer Ah,

s

e

sétál-

langymeleg émelyít szagot

be. Ti bölcsek azt

tele

mondjátok, ez a szag-

allotriophagiája; de én tudom, hog}- ez a philtra.

min

zúgás, csengés ez

itt

a fülemben,

ügy

nevezik,

hogy wapácza-zengéso.

A

beteg megkísérté veszteg maradni.

tott az

De nem soká

neki. Újra felsikoltott egész dühvel, a

titr-

himlkóro-

sok sajátszerüen elcsukló hangján rikácsolva: ((Bocsásd szabadon kezeimet, elátkozott

arczot.

A minap

hadd tépjem velük

egy szép

ezt az

szke leány

azt

Í1

inondta u iiiíim'í

1

lin^vd

iMDiidiii

mikor a ieinplomliól

iiiiiHikiiak,

ifjú

s/.('|)

rám

vH (*1

:

miitiitott

;

pap.

liis/cii

liiuld

Kii^'(>
iiiaâinból H/örnycte^'ct. Kxáinüx/otí'k iniiün

a/i

iolthen

Kzt én találtam

ki.

Tanuld mej^ tlem

te

íh,

kik a lc<íiinnep(lyesel)l) tények alatt mintef^v vé-

is.

szemeiket, mellüket érintik ujjaik-

liotuioknikat,

It'tlenül

Tanuld meg tlem

A

B

Kül

•/

C"

a nyak, cervix. 1>: a középujj, difíitus,

F

edo.

s/.áj,

:

;yék, ingven.

N

luiinus.

peotus. :

i:\rttnUik

a/után tudhasíl, mit tesznek azok ketten-hárman és

lio^y

T a

azt

csináljak

íh.

Ict képeznttk'?

:

Én

!

nt't/.d <•«

Svstcma van lu örj<)n^í<''H<'jnl)fn, Tiidod-e, endaüi taôk ós mozdulataik í'í^ teljes alpliabu-

imísokai liojíN'

kijött:

tárHm'-ja iM'Vctctt

l\

:

:

a

a

fül.

G

a homlok, frons.

K: a f, nevet

lábszár, tibia.

:

az

:

bárba.

áll,

E: a mozduló

a térd, genu. 1: a

lá-

L: az ajk, labies. M: a kéz, 0: a 8zem, oculus. P: a mell,

ajk, risus.

U

auris.

caput.

az orr, nasus

:

:

:

S: a szemöld, siipercilium.

a köröm, ung\'is.

V

:

a has, venter.

Majd aztán üg\elj a mozdulatainkra, s abból megtudod, hogy mikor némán, csendesen ülni látszunk, s csak kezeink mozdulnak néha, mirl beszélünk"? Oh, min g;}ehenna ég a fejemen belül, s ti nem engeditek, hogy az "klömmel üthessem azt, míg szétszakad!* Incze megujitá a borékot a lázkóms iioiiilokini

ht

és gyuladt fekélyektl lapító gj'ógj'szert \

égre, és

ég

arczain,

s

beadta neki a

csil-

mire az sok hánykódás után elaludt

;

mély álomba sülyedt.

Ezalatt Incze kilopózott, és szobájából elhozta az ágja tV)lött

függ síz

teggel szemközt,

minden

földi

Mária-képet,

s

odaakasztá a

falra,

a be-

hogy a mint az fölébred, els tekintete e

szenvedélytl tiszta

mvészi

alkotású képre

Talán ez enyhíteni fogja lázas agN'ámik tüzét. Mikor a nap els sugarai átpiroslottak a szömörczefák

essék.

lombjain,

gömböly

a beteg fölébredt,

karikákat vetve a kóroda

s lialk.

rekedt hangon

bels

falára,

krivv'>r
lójának: «

Emeld

Jókai

:

föl

szemeimrl a

Eiiyiiu, Tied, Övé. I.

takarót.* -

ápo

»

»

:

Í8

Iiicze sietett

kérdezé tle

:

kivánatát teljesíteni,

s

jóságteljes hangori

hogyan van ?

(•Csendesebben)), suttogá a beteg.

Incze ismerte

már a kór lefolyását

«Túl vagy a veszélyes válságon.

Sokat szenvedtél «

Panaszkodtam ? Láttam.

Egy pohárból mandulatejet is

másodláz

is lefolyt.

alatta.))

«

((Ma

sok tapasztalás után.

A

már szemeidet

fel

adott a betegnek innia.

lehet takarni,

s

holnap kezeid

felszabadulnak.))

nem

«Ejh, vidd innen ezt az italt:

— Mit kivánsz — Adj

állhatom

ki.))

?

bort.

Incze hozott neki vizes bort. Ez jót tesz a kimerült ide-

geknek. Attól új ni elaludt a beteg:

nem

vet-

nap mellette

ült,

érzékeny szemei

ték észre a Mária-képet.

Azután egész nap s

aludt. Incze egész

borogatta orczáit langyvizes kendkkel.

legragályosabb a kór lymphája

;

E

korszakban

benne van az a beteg

lehelletében, érintésében, a szövetben, melylyel takarózik, s

a szoba levegjében. Incze

nem

engedte magát

föl-

váltatni.

Következ reggelen már egészen megsznt a láz dröl levették a kényszerzubbonyt. Sarcasticus kedve szatért. Észrevette a

A mint

;

Ge-

visz-

Mária-képet ágyával szemközt.

Incze odalépett kórágyához, így szólt hozzá

(Kedve volt már szurkálódni.)

— Én

móton.

ismertem a

Nem

te

apádat. Szentképfestö volt Gyi-

tanította neki a mesterségét senki

:

magától

Egész nap mázolt, szegény, buzavirágszin palástos Megváltókat és rózsaszín köpenyes Miasszonyainkat.

jött rá.

Zöld kantust csak szent Cicellének adott. Remekül ki tudta rakni aranynyal a fejeik körül a glóriát, az aureolát, s

ezüsttel a hét trt,

mely a Boldogasszony

szivét át-

»

\'u\vh't ü látta

K/úrja. A/. v^vnY.

W'm

;iilia.

UvvvhU'

a

dlcsoii. Iinjív t(

vch' a

u\('H

ZHÍ<1()

t'l

H/.cntkt^pokkcl.

iia|iH/áiii
.\/«''rt

OlcHÓn

a
piktiudkat clHZoktaHHa a H/cutkí'pffH-

Minilon kóju! epyfdrina volt. Azt biHKem, hofiy AI-

stnl.

málian

festeni, vajo* sötétben,

ember volt nu'ir a ismerték mindenütt. Minden vásáron, minden

bekötött H/einnu'l. piipok

már a/okat

tudta volna

is

is

Félij^-nieddi^' Itelsö

volt a 8Zuntké|H)s

lnitsiiii ott

sárkányölö

Ivo/.ott e;^v

tetszí'tt neki, lio;.vv lijy

ládájával.

S/ent}í,vör>íyöt,

:

Nekem

is

ajándé-

mikor nála voltam:

dicsérem a képeit. KI

is

esukliztam

nyolcz garasért. Te is Hevítettél neki mái/.t a városban /.tilni viikáeziók alatt; de neked azt mondta a megboldoMilt

nulj

tiam, ne

állj te

az én mesterségembe, ta-

inkább diákul beszélni ezekkel a képekkel, a miket

cn festek l)ert.

el

liiigyd

:

Állj

az kiuinyel)))

:

papnak:

1h'

munka, s jobban táplálja az embelled perjel, apátúr, talán

lesz

Jó konybát, jó piuczét tartbatsz s nem bajo
püspök

êgiteni ságiioz, festette

is.

néba napján. Mikor azután kedvet kaptál a papakkor, mint jó szófogadó g\ermeknek, jutalmul az öreg ezt a szentszüz képedet. Az öreg iga-

zán remekelt vásári

rajta,

mázolatok

nem

pamncsára, a tett

vászon

dálatos

:

földi

ki

ez

mvészi

A

többi képei

iblett

alkotás.

Tintoretto ecsetjére emlékeztet. Pedig a

A szinvegjülete többi képei

felülmulta saját nuigát. voltak,

emlékeztetnek mási-n,

boltezímereket pingál.

ez egy eleven kép. báj,

ím

A

int

Kóbi Iczig

többi csak fes-

Van benne valami

cso-

elvegyülve földfeletti magasztossággal,

képnek az eszménye nem született a te öremásolatja. Vigyázz magadra ged agyában. Kz egy él Innocenti Minden este, reggel e kép eltt térdepelsz ba nebéz lesz a térdednek t»g}'szer rátalálsz az eredetijére lennek

a

n

:

!

elszokni a megbajlástól.

Incze szentségtörésnek vette e ezélzást,

s

a gúnyolódó

eltt eltakará a függöny nyel imádata szent tárgj'át. Ügy2*

:

:

;

^0

neki e profán beszéd, mint mikor az ártatlan gyer-

fájt

mek

azt a rágalmat hallja szüli felöl, hogy azok földi szerelemmel szerették egymást. Kedélye visszataszítja ezt

a gondolatot.

A

megsznt Gedt

veszély elmultával azután

ápolni,

más.

felváltotta öt

Gedö felg;y^ógyult arcza nem éktelenült múlva csekély maradványai látszottak még nak akkor visszatérhetett társai közé. ;

egy hét

el;

rajta a kór-

:

Sokat

nem rint,

leginkább Inczének

nekik,

Nem

is

;

de

volt nézetei sze-

A megmentett életet ? vagy a megsima arczot? az ép szemeket? De hát mire jó neki

mit megköszönni,

tartott

az

köszönhetett

volt szokása a hálálkodás.

élet,

szemek?

az ifjudad arcz, az ép

Ezt kérdezte

számtalanszor

ama

kínos éjszakákon

daemoni kifakadásoktól, a gondviselés

Inczétöl, kisérve

ellen emelt vádaktól.

Mikor azután felgyógyultán találkozott Inezével

idköz

a tanteremben volt az, azon

napirend így jelöl meg:

tori

zet a toronyóra és a

líá

alatt, mel3'et

túl Xll-ig. (Ez a

:

épen

a kolos-

különbö-

— így

szólt

a szavaimra, a miket

ama

bels óra ütése

között.)

hozzá

— Emlékezel-e

még azokra

intéztem hozzád? Akkor

keserves éjszakán

nem

feleltél

semmit

:

beteg voltam

;

hallgattál,

kímélni akartál.

Em-

lékezel-e rájuk?

Incze nyugodtan

felelt

— Ha

neki

hagymázban mondtad azon szavaidat, akkor, mint gyógyító ápolód, a kórtünetek jelenségei közé számítom kifakadásaid, ha pedig józan észszel, meggondolva mondtad, akkor mint lelkész, gyónásnak veszem azokat titkul tartom, s

megadom

Ámde Gideon mindig

ég

rájuk a feloldást.

daczosan felemelte veres foltoktól

arezát, a helyett,

hogy

fejét

még

alázatosan lesü-

tötte volna. «

Nem

úgy

!

Se

nem mint

orvos,

se

nem mint pap

Hzemkö/t

velcni

iMh/,

mIóh niariKltál, 11

inirnk?

felelj

Imiifin niintpen-H fél; kwnleztelek,

:

1110^:

ihohI.

felelj

mire jó hát ez uz

mi«l(hi

niinilannviiin

élet,

u mely

íirlvíi/dltítk.

lio^íy ('lellieii inani(ltiiin,»

luezo CRV perczÍR IccKÜfígeHy.té fejét, eröfl Hzcmöldoít mik lioinloka izmait kénljelek redibe vnn-

oHK/evoiiva, liik,

azután nyiiíôdtan kiejí^veneHedett,

h

monda:

Választ adok. Mi az élet "itt* és bárhol

A

«e földön*

remény és a Hzeretet. Hiszek az ciuberiséfíhen, hiszek a hazándmn. hiszek a mennyországremélem az elsnek tökéleU'sülését, a másodiknak íján felvirágzását, a harmadiknak örök üdvét; szeretem a hármat e}íAÍitt .... S a nn tehetségeimtl telik, minden eraz élet. met e három elérésérc fordítom, s ez a munka ...Se nninka niucsen öröm nélkül c munkának sikere a gNönyör. A ki munkájában nem találja fel az örömöt, az nem él az csak kenyérev halott. S ez életnek örömei mu<íasztosak. Knyim a természet viláíâ. A fák növésében, csillagok hullásában tanulom ismerni az Isten hatalmát,

nekem

és

neked

?

hit,

;

—

•

:

;

!i

8

a természet alkotó erejét, a növények az én barátaim,

s

n bennök rejl gyógj-eröt megvallják nekem. A nég>- elem minden meteorjai hozzám beszélnek, s a porszem és !i

mutogat nekem. melynek magasain

csodákat

vízcsepp

dományok

világa,

hágok, annál szélesebb látkör terül

el

Enjim minél

a tufeljebb

körülem, bámulatos

mik közül csak egj'nek is minden titkait megismerni, rövid az élet. S a tudomány titkainak gyönyöre több, mint mindaz, miket szomj, éh és sóvár szív megóhajt. S a mit gyjtök, az nem holt kincs, száz- meg százfelé elosztom, s elosztva több lesz. Enyim a jöv nem-

új országaival,

zedék világa.

A

lelki

fénynek egy kis központja leszek,

melytl a többi lelkek meggûladnak. S rajtam áll, hogjaz ivadék, melynek szelleme rám volt bízva, okos, mívelt, boldog, igazságszeret, hséges és erényes leg\'en. Ha megvénülök, egy nagj' család vesz körül, fiak, unokák, déd-

unokák, az az erkölcs, az a tudomány

él

tovább, raelvet én

szereztem nekik

apáiktól csak testüket kapják, de lelkük

:

kincseit én tlem. Enyim az emberi kedélyek világa. Én osztom nekik az áldást örömeikhez, én osztom a vigaszt szomorúságaikban én fogadom ket a bölcsiknél, én ki;

sérem a

sírig

;

én segítem ;

vezetem

zér, 8

világa

fel

t

az enyém.

is

felállni az elbukottakat,

én térínép eltt, mint vea porból a mennyországba. S a menny

tem meg a vétkezt én

állok az egész

Enyim

a hitnél fogva.

Enyim

az elt-

tem haladott vértanúk, hitbajnokok érdemeinél fog^â, kiket követnem könny és édes munka nekem, s kiknek ])oldogságát elérhetnem ersebb vágy nekem a szív minden szenvedélyeinél. Enyim önlelkemnek világa! S ott béke van és nyugalom E béke^ e nyugalom malasztját adja meg neked is a Mindenható én édes testvérem, hogy tudjad, mi «itt» az élet? Az egész diaconus sereg elragadtatva a beszél ifjú ihlete .

.

.

:

által,

lelkesülve kiálta

Csak Gideon

fel

chorusban

nem monda rá

:

Ámen.

áment. Himlhelyes arczán

valami dsemoni mosolygás vonaglott. Szemei voltak a lefolyt betegségtl

Odahajolt Inczéhez,

— Ez így

lesz

s

;

még

véresek

oly bántó volt nézésében.

azt sugá neki halkan

:

mindaddig, a míg Madonna-képed ere-

detijét egyszer feltalálod.

Incze szánó arczkifejezéssel fordult

A második

tizenkét óraütés

is

el

tle.

hangzott,

s

utána a

jel-

adó harangszó.

Mind

elhallgattíik egyszerre.

Imádkoztak.

A DUDÁT LEVITA. Egy szi napon valami parasztszekér tor eltt.

A

állt

meg

a kolos-

fuvarosgazda levelet hozott az apátur számára.

Valami messzees faluból kértek egyházi

segítséget.

Ke-

resztelni kellett egy újszülöttet.

Az egész

falu protestáns, az újszülött anyja pedig

római

23 liitü.

a fíyi'rnu'k ^yöiij^f, útry

Im-ím

fclndat a koloHi""'

^'otös;«i

vilu-l,

lu-iii

ii

I.'>/rtl

H'/cHurtÚH hüiv..li.l.it

li|<íi|.

aki a/t vr|
(leni,

szóliin

Iki^'v

fel.

Incze

kós/i'ii volt

H/.ckórre.

Az

útni

kclji-M

liirtclni

kívánt H/crtartá.Ht ch.'-

ii

rs

:

f^vliii/.liniik jnl>l>

a/ cí^vliá/li feliiltck a

dolga volt: ö a

ko
az nuigáiiak jó ülrsiöl tôiidoKkodott,

keriilt s

míg Inrzc

odadobva a saraglyába ülósiu'k hanem hiszen (mint Gideon te8tv(''r monda) az els a]v)stolok, mikor keresztelni jártak, még ilyen alkalszáiiiám csak

og,v krvi* z.supi) volt

;

matossággal sem voltak ellátva.

•

ugyan útnak szabad nekövágányt, szakadatlan a minek az a ezélja, vezni egy hogy egA' szekéren iilö embernek minden porczikáját kiNég}' óráig tart az út oda; ha

próbálja, hog\' jól oda van-e a másikhoz kapcsolva.

Dudának

hová Inczének kegjeH kül-

hittak azt a falut, a

detéssel kellett mennie.

Ott feküdt valahol a liakonyban az Isten háta mögött.

De annál szebb gött

is

volt a lakosaitól,

tisztelték az Istent,

még

hogy

k még a háta mö-

pedig hogy

ersen

tisztel-

hogy mindannyian kálvinisták voltak, a kik maguk kényeién dicsérik az Urat. ték, az azzal bizonyítható be,

Templomot is építettek maguknak, már olyant, a milyen tlük tellett, biz annnk tornya nem volt mellette állt a harangláb, s maga csak azért nem harangozott a pap, meit elször is a csengety régen el volt rejjedve, másodszor ;

pedig, s ez a

hanem csak

fdolog: nem lévita, a ki

eg_v

náluk pap lenni,

szokott

is

személyben képvisel papot,

kántort, tanítót; prédikál, imádkozik, keresztel, temet;

ábéczét tanít, s a híveknek beénekel azért erre a helyre

is

mindig ember,

nak az állapotjukkal elégedve,

s

meg s

Akad megvan-

kiénekel.

a dudaiak

nincs az a földi kincs.

vag}' égi malaszt, a miéi-t hitüket elhagynák.

Pedig bizony nagj'on szegény emberek. Népdal

is

vau

;;

24

nem

nem

éget-

szenet égetnek, ez az ö földi hivatásuk.

Nem

róluk: «Dudaiak nek. » Igen

is,

élhetnek, ha csak szenet

ha akarnák sem, mert a szénpor anynyira bevette magát epidermisük minden pórusába, hogy is

tagadhatnák

el,

színükre nézve sethiopi fajnak tekinthetk.

van dugva mély hegj'völgy közé, teút vezet odáig, melyen még akkor is kerékmarasztó sár van, mikor másutt országos aszályról panaszkodnak. Ereken, patakokon kell járni hid nélkül Kis helységük

kervényes,

el

zökkens

terebélyes vén fák

gyökereiket,

A

s

keresztül nyújtogatják az úton vastag

a meztelen sziklafalról csepeg alá a viz.

erdk

hegyeket rengeteg

l)orítják. Itt

terem a falu né

mit elbb szénné

kell égetni pének a kenyere a mert ha faalakban akarná a A'árosba beküldeni, többe kerülne neki a fuvar, mint a mit a fa érne. Egy mély üst fenekén fekszik a kis helység, metyben már délután négy órakor nyáron is este van. Köd és füst fa, a-

:

közül feketéllenek

el

a szalmás háztetk, rendetlen hosz-

szú utczát képezve egy kanyargó hegyi patak mentén,

mely elébb

A mint

jól

felmossa az odavezet utat.

a fakó szekér,

átcsergedez patakhoz

mely Inczét idáig hozta, az úton

ért,

a hol a lovak szokás szerint

megálltak a vizbe belekóstolni, a patakon túl egy férfialak látszott az érkezre várni, a kinek nem kellett bemutatás, hogy els tekintetre meg lehessen benne ismerni a falu levitáját.

Hosszú sovány fekete

nyakkend

alak,

elrehajlott nyakkal, melyet

oly szorosan tart bepólyázva,

büntetésbl volna rácsavarva, úgy hog}' mikor a fordítja, az álla eg3'et

eg^'

mintha

fejét félre-

vonaglik belé. Arczát nézve, lehet

ember nagyon fiatal is, lehet kicsinyt vén is. Simára van borotválva, de elég ránczos s bár nagyon komoly mindig, de azért még is bohókás. Haja hosszúra van eresztve, s fekete kabátja állig begombolva, a mi nem csekély vezeklés nyári idben. Minden ékszere egy lószrböl kötött gyürü balkeze kis ujján azt nyilván maga készíaz

;

;

Ictto;

kczí'lu'u

j()l)l»

íV kiiivii

vim

A parton

álh) alak

sujiít

clt'-hl)

cKAot kÜH/(»nÍlt u

napot. fclchanUoni.

.ló

iddal

:

aki

ii^íyanis.

az

út,

ti

.i.,i.,,

.i/-

:

váick, moiidviui s/cut |)a-

Itt

Nem

hallfâtoni

el

mely faliinkha vis/en, oly 8ároH és

sokkal jídihnak találnátn,

lio<j;y

fojí'-n?

'

lianôn mof^nzóIítA Infzót,

utasokkal eszik, áldozik.

1ioit\-

zökkcnös,

ihüvóh/í alk<

belekapaszkodva alncsln

lialk('/.i''Vül

melynek

gftrcHíiH piUuza,

vv. is

:

ickt'dtcu, tor()kl)aH7,onilt

iitáii

\

ogy

fnnijívii

leszállana itten, s én aztán elvezetném

lia

felebarátom

mezn

a szép

itt

keresztül a kerteken át a paroeliiáig, a szép zöld j)ázsiton.

—

De inog azután lenti). Iiofíy

klim,

rhni (ez a torokköszörüléHt je-

az ifíazat nie<ívalljani

- i{âzmondás léj^yen

:

szájanniak ejtése, tartván Kzekiással liofíy

etíy

más

u'ész falun, s

népem

ru

nem

;

menne

liit szerzqtos

i«ên

szeretném,

végig székére m

,/

a parocliián szállna le; mivelhog}- olyan az

szent Dávidként, laint Jiá.sánnak bikái; ennél-

fogva jobbnak látnám,

lia e sTiép

virágos pázsiton keresz-

tül s a többi.

Azzal szokta a mondását bevégezni rendesen, hogy «s a lobbi,

»>

Incze

mikor

niilr sejtette,

mind a

nek találta arra, órai zötyögtctés

hogy úgy

is érti

a liallgató.

mind a helyettesítettet eléga szekérbl leszálljon, a mi négy

való indokot, liog}'

után valódi pihenés volt ránézve,

s

szívé-

lyesen sietett kollegáját üdvözölni.

— A dudái — Nem

lelkész urat tisztelhetem ? kérdez(''.

lelkész, csak lévita

\

em

Sós Márton, semmi

Azzal

igazítá ki

:

egyél).

Ha úgy

a-z

elfogadó. Ne-

tetszik.

maga

hog}' azt a

mellett bocsátva vendégét, azon igj'ekezett. keskeny g,valogút használatában megtartsa, az

csizmáinak kevesebbet ártván

a

Imniiatos

fben

gj'alo-

golás.

— Engem véletlenül megkeresztelésére — Az bizony aképen eg}-

itt

hittak ide.

született

monda

kathoUkus kisded

Incze.

történt, magj'arázá a lévita, hog%'

\

alami kóbor asszonyszemély

itt

bujdokálván, az elkerül-

2r>

hetetlen sors e faluban érte

fogadván, utoljára teletes

asszony

is

iitól,

a hol

senki

is

a parochiára menekült,

t be

h ott

nem

a tisz-

által befogadtatott és ápolás alá vétetett.

Ügy tudom, hogy leányzó

az, aki született,

az anyja katholika

máshova

:

ezért

s mivel hogy folyamodnom,

kellett

mert fél, hogy a gyermek meghal. Pedig ez a véletlen nagy kellemetlenség lehet önre nézve, monda Incze. Önnek igen hitbuzgó népe van. (Ezt onnan tudhatta Incze, mert kocsisa az egész úton nem volt rábirható, hogy valami kérdésére feleletet adjon

—

;

ha pedig szemközt találkozó ismers kérdezé, há meg}', mit visz ? annak azt felelte daczosan ördög vag_vok, pajjot :

viszek.)

Sós Mártont

nem

nem

vitte rá

igazmondó

— Nem az én cselekedetem

szonyé,

—

lelke,

hogy

eg}' el

követett jó tettel dicsekedjék.

meg

az,

hanem

a tiszteletes asz-

a leányáé.

nem

az ön családja ? meggondoltan lógatta a fejét, s sokáig gondolkozott rajta, hogy mit feleljen. Az az eldöm özvegye. Én még új eml)er vagyok -

A

S az

^

lévita

—

itten.

S hogy

még jobban

elhárítson magáról

minden érdemet

és felelsséget, egészen tisztába hozta a helj'zetet.

— Az özvegy most a kegyelem-esztendt

lunk az a szokás, hogy a lelkész özvegye

még egy Ne üzd

a kecskét gödölyéjével együtt

egész fizetést

ez a fizetés

sok.

:

azon évben* az

Dudán

'?

forint készpénzben, tizenkét öl

kilencz szapú kétszeres, hat zsák karórépa, hat zsák

csöves kukoricza, fél

s

kapta.

— S mennjáre megy — Biz az Tizenöt

fa,

!

Ná-

után

Mózes mondja

évig a parochiában marad, mint

ki

tölti itten.

férje halála

fél

mázsa

só,

egy birka, egy tehéntartás,

láncz kertiföld, négy sertésre makkoltatás, azután min-

den pártól egy sonka ha szilva terem, minden üsttl egy itcze vutka lukmának, aztán minden gyerektl, a ki isko;

!

27

tyúk ino^ ti/cnkót íojúh; minden H/.ekcroH-

lá))ii jiir,

(>^v

^íii/tli'itól

(%\ fuvar, nzutún minden touu't/'m'Tt agy Iiuhzhh-

(•iM'Kkil, i'uy

ii/.i'H

rnck

nrlkiil. ---

S

ii

t
A levita mindezt naj^von komolyan adta Inc/c közel volt lioz/á. fizetési Ii0)j;\-

sorozaton, nu'ly

Iio^'v

.snjxiüik u/,

élni

mofj;

;

lumen) hát erre

paroehiák jíens volt,

ipa

:

:

is

,•^.1..

..•ôK,.

.'

mint

a kalochai

akad emlier. Nálunk

is

crseksc^-

vannak jó

akinek esperes az ajya, vajíy lepiláhh az

az olyan emher pedig, mint magam, a kinek csiszlik

mei*t

:

mindig els volt a classishan

s

— hátul-

mint szent Márk evangélista mondja: az elsk annak idejut ki Du-

utolsók lesznek eg^'kor az

dára

]\""\

de azokha csak olviin emher jut, aki cIhö emivafj;.v

volt az apja, s a ki rul

i},'ir/

cg>üttvév(! «kevés»r

— De hát lehet ehhöl — Bizony nem olyan höven. l)()l

clö.

chuívesm' maflát e fnrcKa

:

a töhhi.

A jjimhor lévitáhan jó adag maradt meg a «hennlakói>» mórióskodáshól, keverve az öngúny cynismusával. Incze érzé, hogy tle gNÖngédtelenség volna ezt a kérs ahhahagyta azt. De nem úgy henne megvolt a cynikusok diesvágja a nyomoiúsággal kérkedni, s most már egészen he akai'ta

dést továhh zni-füzni

Sós Márton.

:

avatni a helyzethe kollegáját.

— Még

az

elttem megholt lévitának

dolga. Piletrevaló felesége volt:

könny

az könnyített

volt

a

a sorsán

olyaténképen, hog}- a kertjében káposztát termesztett,

s

rengeteg pénzt árult helöle. Nevetni tetszik ug^'ehár azon a szón^ hogy «káposzta?» Pedig ne tessék nevetni

mert

;

az ö káposztái olyanok a káposzták között, mint Góliáth

a tilisteusok között

Veszprémbe

is.

:

elhordták azokat messze földre

Kérdezze

meg

:

még

csak a püspöktl

Incze azt mondta, hogy inkább elhiszi.

Sós Márton l)edig akart belle kijönni.

már benne

volt a ká]>()s/.taliaii.

>

nem

— Es aztán nem tudja ám senki más ennek a káposzta-

»; :

28

termesztésnek a

ába

egyedül a tiszteletes asszony. Hipróbálgatja azt más. A többi szomszédjának csak

is

titkát,

is fás. Én tudom, mert nekem fznek belle. Mensa ambulatorián éldegélek addig, a míg

karalábéja terem, az

az özvegy kegyéve tart;

a többi.

s

Azután úgy látszik, mintha más érdekesebli tárgA'ra akarná átvinni a beszélgetést. * Nézze csak felebarátom, találja ki, micsoda fából van

—

botom ? De csak vessen hozzá. Mondjon valamit. az igaz, hogy csodálatos egy termény az erei, csomói, czikkei vannak, bunkó a végén

ez az én

Incze találgatta volt

is

fiatal

;

:

szágópálma ? aloeszár ? fává

— Egyik sem

!

lett

pulykaorr ?

szólt diadallal a lévita

:

annak a ká-

ez

posztának a virágtorzsája, a mit a tiszteletesné termeszt. Incze gyöngéden érinté azt a kérdést, hogy elvégre

mi

sors vár egy ilyen elárvult papözvegyre,

letelt, s

—

azontúl se

(iJó

fizetés, se

az Isten: ki a

káposztás kert?

mezk liliomait

bölcs Salamon. Azért csak

is

ha a keg^^év

nem

ruházza », mondja

még

látott

senki özvegj'

menni. Többnyire vagy maga férjhez fiatal, vagy ha eladó leánya van, azt veszi

paj)nét koldulni

megy, ha még el valaki, s

aztán annál telepszik

vatalbeli successor

mondván Mózessel Incze

zunk az

A

az, :

«nem

jó az

isteni

rendel az

embernek egyedül

gondviselésnek hasonló

itt

is

hi-

Isten, élni.

találko-

ujj mutatásával ?

arczvonásai akaratlan mosolyra vonultak e

kérdésnél. Sovány arczbre feszes nál,

Gyakorta maga a

hogy talán

di serétus czélzást tett,

lévita

le.

a kit számára

melyet hasztalan iparkodott

redket

el-el

vetett e mosoly-

simítani

derültség ervel visszatért megint. Tetszett

nyes gyanúsítás,

meg nem

is.

is

;

az áruló

neki a ké-

Hízelgett a férfiúi büszke-

ségnek, de homályosítá a jiapi méltóságát.

— Nem lehetetlen

-

ids de ;

a dolog. Az özvegy ugyan

igen jó áldott teremtés, és

a leánya ellenben szép és

mészet és

még mindig

fiatal,

tudatlan.

már

kissé

kitn jó gazdasszony

de nagyon akaratos ter-

lU'lu/.

a

ijí^v

Dl!

bölcK Saliuiionnal tartunk, kuauîi.

HÓgnek.

anyja napaiiiaHHZonynak ób

a/,

— E 8Kürint cHak -

viila^/.tii.s.

J'iis

Jhícmi

áldáHa kell

Do bizony van a dolDj^nak

bibéje. TeÍK/ik tudni

ft

A leány

a

felo-

többi.

ho/./ji.

cg}' bibéje.

én fanatikuH

:

—

nem

lyrn

l.'^\\

vaK.V(>k.

Kn

u.i'^\

Hcninii

nu'iH valIáHbelit nem g}'íilölük. Kn Holia a piipÍKta diákokkal nem verekedtem, Kem ket pullusoknuk nem csúfoltam, a

lutlieiánuHokról

méí? a zsidókat

sem terjesztettem odiosíis anekdotákat, sem bántottnm Hoba, ráczot pedig testi

nem is láttam, erre mifelénk nem teremnek: valamennyit mind maâmlioz liasonló Isten teremtésének alakjában

tartom.

Incze mindannyiak

méltányosság

nevében

eÜBmerését fejezte

— De tetszik tudni, a köznéj) nem olyan, rugódozik a

lioz szít, s

más szörüek

antecessorora szomorú példája.

nül. Ez

ellen.

i-z

e

u luagáé-

Elttem van

katholikus leányt vett

volt a föoka, a miért iderekedt lûdára. Se a

vek, se a consistorium

sem

ki

fíUött.

nem

lií-

tudták ezt neki elnézni. Solia-

jutott promotióhoz. Pedig

úgy prédikált, mint szent

még a leányát is megtaníMég sem tudott Dudánál tovább jutni. Ez az én népem pedig kegyetlenül buzgó a maga hitéhez, s minthog}' a lévita felesége nem járt az templomába, azzal büntette meg a levitát, hogy vizet töltött a Pál, s olyan tudós volt, liog\' totta anglusul, francziául.

lukmájába, csermelyét kevert a búzája közé,

nyabb sonkákat válogatta dolgot

nem

kenyérben,

szeretek

:

ki

a számára.

Eu

s

a legsová-

pedig három

a vizet a páhnkában, a csermelyét a

a csontot a húsban.

s

—

Annálfogva meg kellene a balhelyzetet váltani az által, hogy a menyasszony térne által. lucze kitalálta az enigmát.

— Az ám, hebegé a lévita.

P^z

a bibéje a dolognak

szony Ságnál

Neki csak

;

fél

!

Sa

már nem volna olyan nehéz, mint az a-szmert ö már atyja után félig ugy is iipstras.

kisasszonynál ez

lábbal kellene átlépnie.

30

meg volt felle gyzdve, hogy azt minden bizonymeg is fogja tenni Sós Mártonért, s azután ez a nagy bökken is el lesz hárítva az útból. E meggyzdésében teljesen megersödött akkar, miIncze

nyal

dn

a

mezn

keresztülvágva, végre

eljutott barátságos

kalauzával együtt abba a kertbe^ mely a parochia hübérét

A

képezte.

mellette elfolyó patakot egy keresztüldöntött

bükkfaderék hidalta

— íme, a

át.

tiszteletesné káposztái

medias

zetest bevezetve «in

monda a lévita, a szer-

res.»)

S azok valóban megnézni való,

tünemények

!

voltak. Másfél láb

st megtapogatni

átmérj

hatalmas

való

ellipsoi-

dek, hüvelykujjal benyomhatatlan kemény koponyákkal, kalapnagyságú levelekkel. Egy-egy felmagzott növény vi-

rágtorzsája, izmos karóboz kötve olyan volt,

mint valami

agavé virágbokrétája.

— Nézzen ön

tatással a lévita.

Micsoda fejek magyarázá elragadAkármi legyek, ha ezek a káposzták nem

ide

!

gondolkoznak. «Cogito vagyok.) Azt

«van»; tehát

!

;

ergo sum.w (Gondolkozom, tehát

mondja Kánt. Már pedig «

a káposztának feje

gondolkozik.))

Ez olyan nagyszer élez volt, hogy Sós Márton megállt és maga magát megbámulni. Incze is mosolygott rajta. Pedig azok a nagy zöld fejek, ha gondolkoznak, akkor beszélnek is. S ha beszélnek, azt mondják egymás között: «aha, már itt van. még nem tudja, hogy mi kik vagyunk! de mi már tudjuk, hogy kicsoda!)) Hallgassatok iârancsolt rájuk az ölnyi magas virágzó déds, megrázva maghüvelyeit, a mint a vendég elhaladtában kiegyenesedett

.

.

.

!

vállával hozzá ért

tiusok

!

ti itt

:

((csendesen odalenn

egyéves novi-

ti

maradtok, mi vele megyünk.))

Es a mint Incze végighaladt a duplaszegfkkel és violákkal szegélyezett úton, egy jjerczig úgy volt, mintha álmodnék. Egy perczig mintha álmodná mindazt, a mi körüle van de más vidéket, más eget hozzá és más ér-

—

-

;

zelmet odabenn.

:

\

l(Mhl ícikollollc

lirlolc.

Itnc fclcliiinitoiii

:

i/

a/.

küHtV'lyom.

<''ii

liifii Illír.

(Snn

iK'in ni|K'.voK

Az

('-n

.ilrfántcsont,

domo

sem uranyoH mcHicrgcremla

luizainlmn.)

aranyozáH Tnentül keve-

iâz, lioKJ' elefáutcKont ós

Bohb volt

Mint lIomtiiiH

uiua runidet in

tiioiKlJH: iioii cltiir, nr(|iH> iuirctnn

rajta. K{í,v (U'Hzkakunylió

volt az,

akkora,

v})(!U

hogy egy liárságy clfirjcn iH-niu'. Tiiixusnak lehet azoiilian nevezni és nu'ltán, hogy (leszkafalai he voltak ragasztva

melynek vonulozott sorai közé iskolai szorgalom ven hrejíi lietiikkel kegyes zsoltári mondatokat.

l)iipiniil. irt

Annyiban hasonlit a szultán palotájához, inondá a a mennyiben az is tele van írva alkoránbeli ])hrá-

lévita,

A lévita szokott élczelni, ha belejön. Az ágy egyúttal könyvtár is volt: a vánkos alatt alll két vaskos foliáns, meg egy elnytt kötet, a minek az egezisokkal.

rek a tábláját megették, s

minden

levele

fel

kunko-

volt

rodva. Az ágy hibához volt támasztva egN* gitár, az ágy fölött függ()tt

törülköz.

A

egy vadászpuska,

az ajtósarkon bigott egv'

s

lévita szokott énekelni, lövöldözni és

— Ez az én rezidoncziám,

szólt

mosdani.

büszkén és elégülten.

A paroehiát engedem mind a két szobájával az használatára; ámbátor az egyiket jogom volna

özveg\'

magamnak

Innen legalább a káposztáskert fölött is örködlibelli dos est. S a többi. Valóban még ez a hivatal is egjüttjár a lévitasággal.

követelni.

hetem,

s

ekként duplex

Egyébiránt ez a fig}'elme8 gyöngédség becsületére válik Sós Márton jó szivének, s kedvez elövéleményt ád felöle. A kertbl egy kis méhesen át lehetett az udvarra jutni. A iiu'ldiasok üresen álltak most. A babonás nép azt szokta tartani, a méhtartó gazda halálával a méhei

sympathiából gj'ilkos

;

hanem

méhek.

asszonvi állatot

;

s

is

hit.

hogy

Tömérdek

mezn, annak

— Azonban

a többi.

lévita,

elvesznek, csupa

babonás

csomorika termett az idén a

gától vesztek el a

bnös

az csak

monda a

keresnk

a virá-

fel

azt a

32

Incze bámulva tekinte Sós Mártonra.

— Kit? — No azt a gyerekágjâs személyt, a a felebarátomat ide — Ismeri — En-e Deus avertat Jegyszer utoljára láttam temben tegnap. — S miért nevezi bnösnek hogy mindnyájan ki

hivatta.

öii öt ?

?

cs

!

öt

bnösek vagyunk mot a nevünk

;

de

öt éle-

? Igaz,

nem

hordjuk

ezt,

mint praedicatu-

eltt.

— Magától hallottam,

felelt

a lévita komolyan. Furcsán

Hát a mint az új világj)olgár, az az hogy j)olgárnö már örvendett az Isten világának oda hivat engem magához az anya és mindenkit eltávolítva a szobában, elkezdi nekem elmondani bnös élete folyását, melyjárt az velem nagyon.

:

bl

az volt a tanulság, hogy ö voltaképen egy férjét elha-

n

gyott

multam

:

a ki épen

nem

Susánna-i életet

folytatott.

Bá-

De még nagyobb lett elszörnyedésem, mikor elmondta mindazt, a mi rosszat életében cselekedett, majd elkezdé még azt is bevallani, a mit cselekedni szándékozott és ezután szándékozik. Elmondá az szinteségén.

elttem, hogy

föltette

magában, ha

azt valahol

fia születik,

a félrees falvak egyikében kiteszi valakinek az ablakába s ott

elhagyja; mert az úgy

lan

de miután leánya született, azt megtartja és fölneveli,

;

is

korhely lenne és háládat-

mert az jobban megmarad az anyjánál, s késbb még seis rajta, ha szép lesz. Én álmélkodva kérdezem, hogy imniár miért kellett nekem megtudnom mindezeket

gíthet

'?

Felele pedig

bneimbl

!

ö,

mondván uram, :

— A boldogtalan

katholikus papnak gondolat)' ait is

Incze

nézett,

nekem

összeborzadt

.

.

s

.

s

:

s

adj feloldást

nekem

hogy pap vagyok, meggyónta a legtitkosabb

azt hallva,

a többi.

hátralépett a beszéltl.

szentségtörés volt az, a mit ez most eltte tett titok

elárulása; pedig a

az én

jámbor

levitánál

:

Eltte

a gyónás-

nem

volt az

egyéb gondatlan indiscretionál, egy általa erkölcsileg mé-

:

'AH

lyen olHülycdtiu-k

látH/,(S, tt-hiit

ik'Im'M, kivel ilyi'íi

furcsa

a

lillvait

nem

ö se

Nem

foâ.

kérde/te, se

vutto észre,

íh

mo^jvotí'nd 8Zfm('ly

pro qiioha

nem

liogy e/.cn

kt-vercídtjU,

hogy

i^érte,

ellt-

a kinek öri/.ni

a másik pup meg-

ütk(")/.ik.

Ha

úg^v tetszik,

lépjünk által az udvarlni ... mi

monda, megnyomván a

méhes

fakilincset,

ajtót hetévé tartotta.

SZZ

A A

lévita jól ismerte a

A

piipliik

vekkel.

udvara

Vén asszonyok,

szörnyüködés.êl

maga népét. már akkor összecsdült

fiatal

felmásztak,

s

menyecskék

suhanczok

vásott

;

EREDETIJE.

tele volt

még

léczkerítc'sre zsivajogni, is

t<)l
mely az udvarra nyíló

kapaszkodtak

az udvaron

lev

fel

maga

byter, elszánt tekintettel

a

szederfára

onnan kandikáltak he a ház ahlakán

hejáró ajtó eltt pedig állt

hí-

tereferéltek nag>'

;

a

a kurátor és két pres-

támaszkodva fütyköseikre.

Ez az ellenállás.

A mint belép

a kurátor

szerzetest,

inegpiliiiiitju. a nu-iiesi-n

nem

várja,

a/ u
iil

míg az közelebb jön, hanem messzirl kiált

botját keresztbe téve az ajtó eltt,

— Ide pedig barát be nem nem

telni

fog

!

se egy nádszálat, se

csolok

a lábát. Itten keresz:

nem

egy vályogot az apátság.

adott hozzá

én paran-

Itt

!

S a kurátor

nem

teszi

Ezt a házat mi építtettük

volt

teljes jog:il)an volt, és a szerzetes

>zaiiiara

semmi segedelem.

Hasztalan határozza

el

az oecumení concilium, hogj'

a pápa csalhatatlan, a dudái lévita lakának küszöbén kez-

ddik

a (inon possumiis».

Sós Márton bátor és méltányos ember volt a

szerségében. Jókai:

Enyém,

Meg akará mutatni

Tied, Övé. I.

maga

eg\'-

a szerzetesnek, hogy 3

:

:

34

tekintélylyel és ékesen szólással sietett

mit lehet kivinni,

s

oda

a hívei csoportja közé.

Hanem a kísérlet nagyon balul ütött ki. A derék férfiú nem bírt tovább jutni beszédében a megszólításnál «

Kedves atyámfiai

menten

!»

letorkoltatok, (különösen az

asszonynép rettenetesen lármázott), mikor pedig a botját felemelé, hogy annak mozgatásával adjon szónoklatának nyomatékot, az lett belle, hogy megfogták a botja végén a kutj^át,

még

akkor aztán

s

az ö orra alatt kezdtek el

ököllel mutogatni. Mire aztán

is

mondván Bölcs Salamonnal: rátor nyíltan kijelenté, hogy

(Feljebb pedig

nem

abbahagyta az erötetést,

«az okosabb hátrál. »

az Istennek

A

ku-

sem enged.

appellálhatni már.)

Incze abban a kínos helyzetben érzé magát, hogy kül-

detésének végrehajtása nélkül lesz kénytelen szégyen-

A botrányt fájlalta legjobban, mely Ekkor belülrl megnyílt a paplak

szemre visszafordulni.

ebbl következni

fog.

ajtaja, s kiléj)ett rajta

Fekete öltönye

egy

volt,

mely szke hajzatát

hajadon.

ifjú

feje

fekete fátyollal bekötve,

is

félig eltakarta.

Arczárói ragyogott a lélek jósága, ajkain mosolygó

fáj-

dalom szemeiben szelídség egész tekintete a magasztos lemondás eszményképe. És karjai között egy kisdedet :

;

—

emelt, arczát felé hajtva.

Lám

:

a

A mint

madonna képmása kilépett a zajongó

!

nép közé, épen a leglármásabb

asszonynyal találta magát szemközt, a ki épen azt

hogy

vitatta,

innen dobni azt a jött-ment személyt poron-

ki kell

tyostul együtt.

A

leány

nem

szólt

semmit

;

csak megállt eltte azzal a

gyermekkel karján és nézett szelíden a szemébe. A kövér, vereskép asszony nagyot fújt, kifújta a dühét.

S aztán azt mondta alantabb hangon Itt van ni a papkisasszony Csak olyan szépen ne tudna nézni az emberre s aztán még ide hozza azt a po-

—

:

!

!

rontyot. Ni

!

Még

az

is

rám néz

!

Akkor liiy.cl^ö

—

Imiinon tudóit

M
og\' kis

a

nu'KH/.óHtil öt

Nem

a kcdvoski'jt' meK'l"iít

('•doH,

kórleld, szívbe

s/(')liii.

KuKzásiu' UMs/.onyom

gj'erinekre?

Oly

loAiiy.

!

ilút tud

már

oiiih'kf/.ik

ni,

ön

liuiaKUiliu

mikor

tiivaly

aztán vÍHHzajöttünk u HÍrocHkájától,

;

mind fcdvette az mondta akkor bár csak az

valaliány kis jí^ycrnickct a/ iitczán talált, ölólte,

ösH/t'Csókolpitá

;

liof^van

:

adná vissza az enyimet! Milyen boldog az, a kinek az Isten ei^N'et adott Ks azután is bányszor láttam, mikor kivette az ide{j;en dajka kezébl a síró kisdedet, a kivel az rosszul bánt, s megmutatta neki, liogy kell a kis gyermeket Isten

I

dt'di'igt'tni,

elringatni, liog}^ elszenderüljön, s

ön most ba-

ragszik erre a szegény kis ártatlanra, a kit az Isten ide küldött:'

nk

A lányka odatárta karjain a gyermeket a elé. Nincs az a kerekes ág^ú, a mivel azokat az asszonyokat el lelietett volna ballgattatui de a mint a kis gyermeket meglátták, megfordult a liaragjuk. Hiszen anyák voltak ;

mindnyájan.

—

Ni, liogy nevet! Kjnye,

milyen helyes poronty!

Összebújtak körülötte, megbámulták. Kaszásné sírva

is

fakadt.

— Dehogy haragszom

Dehogy haragszom én, szegény Az Isten rizzen attól. Szegénykének, még

kis g\erekecskére.

!

fejkötöcskéje sincsen. Otthon az én

kedveskémé a tiókban.

Mindjárt elhozom szegénykének. Pólyácskával, vánkoskával egA'ütt.

Nem téged, nem Ne !

semmit,

félj

te kis

bolond

!

Azzal mutatóujját oda értette a kis g\'ermek ajkához az pedig megfogta kis kövér kezével azt az ujjat, az marka ;

nem

érte azt körül.

EgA- nyelves asszony

még

is

csak közbekiáltott

onnan

hátulról.

— Hanem az

anyja

még

kinek ura sincsen. Ismerjük

is

csak gonosz személy

már

;

a

Annak nincs helye a

!

mi parókiánkban.

— Édes, jó Csalánné asszonyom

!

szólt a leány a

ai

kfal-

»:

Ö6

a mi

n

mikor egy vétkez Jézushoz futott üldöztetve, Urunk betakarta t palástjával s azt monda «meg

kodóhoz

;

:

van bocsátva neki az, hogy vétett mert nagyon szeretett ;

Jézus szent palástja ezt a szerencsétlent

— Úgy beszél lelkem, mint egy Kaszásné asszonyom. — Jól van, nó közbe

is

!

betakarva tartja.

tiszteletes,

nyilatkozék

erre

jól,

!

tekintélyes arczczal a

szólt

semmi

hogy az özvegy papné asszonyság egy beteg asszonyt házába fogadott. Ez az ö dolga. Nekünk ((bels embereknek)) csak az ellen van kifogásunk, hogy ebben a mi általunk épített paplakban kurátor* Nincs az ellen

kifogás,

kathohkus szertartású keresztelés hitünket

Ez a mi

történjék.

sérti.

— Tudom.

Szólt fejét lehajtva a leány. És ennek mi vagyunk az okai anyám és én. Önök sokat szenvedtek a miatt, hogy minket a sors idehozott. Anyám és én sok fájdalmat okoztunk önöknek szégyene, gyásza voltunk a községnek, a mit minden igyekezetünkkel sem tudtunk :

:

elfelejtetni.

(«No, az

nem

— De hiszen

igaz.))

nem

Dörmögött közbe a kurátor.) sokáig fog

már

tartani, folytatá a

ha önök úgy kivánják, siettethetjük az idt. Nem várjuk be itt, mig letel a szomorú kegyelem-esztend megfogjuk egymás kezét szegény anyámmal s elmegyünk, a merre világot látunk, s nem bántja látásunk önöket leány,

s

többé, az Isten áldja

meg az

eddig velünk

tett jókért

sem úgy van ám.)>) Most azonban kérem kegyelmeteket

!

(«No, az

—

:

adjanak utat,

hadd vigyem le a gyermeket, mint keresztanyja, a patakhoz majd ott az Isten szabad ege alatt, a mely közös hazánk, megkereszteli azt a lelkész és nem fog vele megsérteni senkit. Hisz a patakban még a vad madár is meg;

fürödhet.

Erre a felhivásra meghatottan nyitott eltte a a leány ölébe karolta a gyermeket var hátulján álló szerzetes

felé.

s

egy lépést

néjj utat

tett

;

az ud-

.

Tiu'Zi- lülkót t'K.Vo
nm^ávul

van vuy

í'^^vh/.

ijikíkIIh

pillanut.

«'

I"(

U (U

,

Ii«)K.V

sokuHÚ^gal MZtüiikü/.t. Ihlet vult uz,

Ilirtulon cxlasioUstt a luány ült', h dóbh mint az a HokaH»ÍKot elhagyhatta volna.

iiU'ly im'K«/'íilHu,.

ott volt ülötto,

Inczc apostoli alakja, hátor

in('K.jelen(''se

ií^éz IiatáHt

minden vad népeire; ámde vadembereivel taliUta magát Hzemhen, h

{gyakorolt volna a (UUszifíctek itt

a

ezivilizílczió

azokat a

külsösé^j; le

nem

felviláfôsodás

jöv

nem

Ha

bizik hozzá!

itt

fetiHlinel,

lehet nu'ghódítani,

mohikánjai vagyunk

missionariuH fejérl

camaorát.

Minket

fej^yverzi.

val, felmutatott kereszttel

s

mi a

lehúzzuk a közénk

— nem ug>'an a Hkalpot — de a

hódítani akar, a szellemét mutassa; ha

— Incze bízott a majmáéhoz.

- Hokonaim Földieim A szénégetk annyit nu'ir

!

I

meg ket.

szólíttí

tudtak, hogv' papjjal tettlege-

sen gorombáskodni súlyos következményeket vonna

Hanem

után. ILag^ták szólani.

hogy hátat -— Önök

tabu-

fordított neki

:

beszéljen

annak

!

igazságukban vanníik, kezdé

teljes

maga

a kurátor megtett annyit,

meglepen

Ezen háznak küszöbe oly szent és sérthetetlen, mint a szent Péter templomáé, s ha tilalmat vetnek fölé, okuk van rá, joguk hozzá. Önöknek tudós lelkipásztorai bizonyosan clmondák a nagy megi)róbáltatásokat, miken a szerzetes.

cg\házuk keresztül

vitetett

;

az üldöztetést, sanyargattatást

és a csábításokat, mikkel eldeiket hitüktl eltántorítani igN'ekezett a

hajdankori hitbuzgalom és idegen ellenség.

Ez emlékek kitörölhetleuek maradtak önöknél. Hogyan hurczolták lelkészeiket gályarabságra? bogjân foglalták el

templomaikat?

szeket híveikre?

min

furfanggal küldtek

E szomorú idk

máshit

lelké-

elenyésztek, s visszatér-

tüktl megvédi önöket is, de minket is a trvény, de még inkább a kölcsönös szeretet egymáshoz mert az igaz em;

bernek ígaztalanságot elkövetni csak úgy fáj, mint azt elviselni. De azért önök buzgósága és ellenállása igazságos és tiszteletremélt. nainkrtt,

midn

Mi

is

azokat

védtük templomainkat, káptalaidegen

ellenség veszélyezteté

:

38

A

«lapis refiigiiw a

meg

védték

menedék

sziklájánál.

Temjílomosaink

a tatárpusztítás ellen oltárainkat,

mongol csordát Pannonhalma

s

a nagy

mi benczéseink apátura, a hs Uross verte el egykor diadalmasan. S ha minekünk dicsség volt védelmezni a szent helyeket, miknek kriptáiban királyaink hamvai nyugosznak, a templomokat, mikben az ország kincsei voltak egybegyjtve, a káptalanokat, mikben a nemzet nagybecs okiratai álltak annál nagyobb érdeme önöknek, ha védelmére kelnek az egyszer sárgunyhónak, melyet önkezeik hordtak össze az Urnák tiszteletére. alól a

:

A

kurátor kezdte hátrafordítani a fejét a beszél

Kaszásné asszonyom kezdte czirógatni Incze

— Én

felé,

tógáját.

a hitbuzgalmat tisztelem, folytatá a szerzetes.

lankadóban van az egész világszerte s azt mondom az Írással vagy meleg légy vagy hideg légy mert ha langymeleg vagy, kiköplek szájamból. És én nem jöttem

Úgy

is

;

önökhöz ez

tam

;

;

:

isteni

ha azt akarhátam mögött de

buzgalmat megcsorbítani

volna, jöttem volna karhatalommal

:

;

én nem akarom, hogy önök utánam énekeljék a zsoltárt ((Öröködbe uram pogányok jöttek.)) Egjêdl jöttem ide; nem hatalmaskodva, de könyörögve könyörögve egy ártatlan újszülött számára egy sugártaz égbl, s egy pohár és abba a másikba is vizet a patakból, mely t az életbe :

—

bevezesse.

A nép között helyesl morgás hallatszott. nyája, A lévita elszontyolodva tapasztala, hogy az mely saját pásztorát nem akarta kihallgatni, a barát szavait hogy beveszi. Az igaz, nem is baráttól megszokott beszéd volt az. Méltó irigységében azt dörmögé a kurátornak

:

— No, hanem iszen

ebbl

a barátból

sem

lesz

ám

esz-

tergomi primás soha.

A

leány azzal a kis gyermekkel karjain, az extasis gyö-

nyörével hallgatá Incze beszédét. Arcza egészen átszelle-

mült

;

szemei ragyogtak, keble hevült.

:

:

S

IllOHt (mIiiI<'|»<'II

—

imIvííz.

A

'^/.ii /.clcíi,

11

fyy^/.fU inji-.

tcliái oiiok,

hojíy

a kimliMlot kcrcH/.ianyja

a patnklio/M a

li(>K.v

helyoHen kívánta.

Mn^cdjrk

lülKi/hasHti

Imi/./.ii

:

leányom

nioK volt ilU-tiMlvc. Kjívfolöl

kurát^)!-

Jjí'fíy

I

ama hzz

Hzelid-

Hi'ft,

ama

piip

nlázatoH, buzdítí) Hzavai, inikhöl a saját íeimihhHVfi,

vr/.vív

HZüiivod olliatározottsáK'. mánfelöl az idcgon

tört koroH/.tül.

moíílx'níták

mc'Kfoí(ta a

lmrn}í,)át;

|)!i|)kisiiws/,()iiv ki'zét

\(

Nem

III.

Azt

gyt'inu'ki't.

viszik a

már nem

patakhoz keresztcdni azt a kis

en^'edem.

Ha már

mt'K kell lenni,

Iston neki. Tessék besétálni, ftisztelend úr

!

De csak háttal fordult azért a pap felé, mikor kínálta. S még azután egy ideig kezében tartá a papkisasszony kezét, s mef^juliászult dörmögéssel monda neki: « aztán l g.v-e abból az innen elmenésbl sem lesz ám semmi. Ez meg félvállról Sós Mártonhoz bár tiszteletes úr?.)

—

—

volt intézve.

A

lévita arczán

solygás,

megint megjelent amaz akaratlan mo-

pergamen redivel.

Nem

tudott ellentmondani,

csak lesüté a szemeit nagy szemérmetesen

s

egj'et szip-

pantott az orrával.

Azután engedte a kurátor a papkisasszonyt meg a szerzetest belépni a házba a gyermekkel együtt., s egész elér-

monda

zékenyülve

—

a körülállóknak

Mikor olyan áldott jó két teremtés a/ :iii\i:i együtt de csak pápisták ne volnának. S hogj'^ azután ellágyulását valamely erélyes tettel palástolja, megsubogtatá a botját feje fölött s nekiförmedt i

;

a l)ámészkodó g}'crekeknek

—

Leszálltok

mindjárt

!

s

onnan az

a melyik

nem

eperfáról,

sietett,

meg a

kerítésrl

a nyaka közé hánj^t a

mogyorófával.

Hanem

az idegen" liit szertai'táshoz be

nem ment

a

hivek közül senki. Odabenn a konyhában aggódva várta a

zavaros jelenet kimenetelét az özvegj' papné.

»

:

;

40

Arcza szakasztott mása volt leányáénak, csak a szenvedések nyomai tették azt különbözvé. Ez

donnára emlékeztet

;

a ki a Golgotán holt

is,

az

is

Ma-

a

csakhogy az anya már arra az alakra, fia lábait ölelte,

Az anya kezet csókolt Inczének, hogy azt ne mondja neki

ki

könyezve.

nem

tagadhatá meg,

— Önnek a leánya egy — Bir azoknak a bátorságával, szent.

monda az özveg}^ Én nem mertem volna ezt tenni. Ügy tesz, mint a gjêrmek a vadállattal nem fél tle, mert nem ismeri még s az nem bántja t, mert látja, hogy nem fél tle. ;

:

le

Ez alatt elkerült valahonnan az egyházfi is, a kit addig sem hagytak szállni a szekérrl. Mig az a kereszteléshez

szükséges elkészületeket megtette

;

Incze belépett abba a

bneit meggyónni. alkalomra szépen kifesté magát fe-

szobába, hol a gyermek anyja várt reá,

A kalandorn

ez

hérre, s aztán elég színpadi routinnal adta Stuart Máriából ki, hogy mi ugyan elismersemmit úgy sem lesz

a gyónási jelenetet; végül azt az óhajtását fejezé kis szülöttét

Fatimének

ten pogány név

;

abból semmiféle

de az

kereszteljék, a

nem

szent.

tesz

Incze

aztán

:

úgy

tett

eleget a

meg az anyai szeszélynek is, hogy a keresztségben hozzáadta még a keresztanya nevét is s lett belle «Eacanonak

is,

:

time Serena. »

A kalandorn

a vezetéknevét

megmondá, tudja minek

is

az anyakönyvbe beirás végett. Egyébiránt ki

már jöv esztendre? Mikor a keresztelés végbement az els szobában,

fogják híni

kisdedet visszavitték az anyjához a hátulsó szobába,

akkor a kalandorn arcza gyönge pirosra ez jelentette az

örömöt

is

s

a

már

ki volt festve

:

és anyai boldogságot. Következett

egy jelenet: «Mari, egy anya a népbl. Incze röviden búcsút vett az özvegytl és leányától

hogy még ma visszatérhessen a kolostorba nap nyugvóra járt már. Odakint megköszönte a kurátornak és a lévitának a szives fogadást s az egyházfinak azt mondta, hogy csak

sietnie kellett,

a

:

II

lí'vitii

\

korcsztiil.

egéHZtiii holyoHU? ezt

a Hzáiidokot.

(lyalojí Hokkal közclol)!) cKik Diiilúlio/ iniiidfii vilfig-

-

iV'HZ,

cnlön

válíis/tju az

l(i;,Mitat

mint HzckrrüTi.

AzUn mÓK

annyira

vitttí

a barátságot a szerzctcH iránt,

liog,v uti

kisórönck

kcsógrt

a niinok fája valóságos hazai

:

kutya rajta

lara^'ott A/.i

hüsz-

ráíirötotto a saját botját, azt az

tiilaj
káposztatorzsa

müronicko. Inczének

s

fogadnia. Jó lesz az a kolostor ritkaság-g)iijtfinónyt'he

még

ilyen bizonyosan nincs

a

v\ kcllott :

ottan.

Aztán ismét elkisérte a szerzetest

n

kápfjsztás kerten

keresztül egész az erdei útig.

Mikor Incze végiglialadt ama nagy zöld fejek mik gondolkoznak, líog_v mondogatták eg\inásnak már viszi a botot !» s hogy förmedt rájuk a viiágz(')

a

oiiás:

Az

csitt

«

leánya

is

«alja

!

torzsa-

viszi ötet.»

elkisérték öt a ])atak széléig. Ott

bokor széleslevelü balzamitíi. Incze öntudatlanul

volt eg\'

leszakított liog^V

laposfejek! a bot

(")zvegy és

között, :

egy

illatos levelet róla.

Serena azt mondta,

ezt « Boldogasszony virágának* nevezik, Incze

eltette

a viráglevelet keblébe. Itt

aztán elváltak

sietett fel

:

és leánya visszatértek

(lencziájába,

tájához,

s

mely

egA'

a hegji útnak, az özvegj'

a paplakba, a lévita beült rezi-

dologban hasonlít a szultán palo-

levéve guitarreját a falról,

elkezdé

keserves

hangon énekelni az ismeretes dalt: «Jöjj az ablakodra kedves. Minden nyugszik már. Csak egj' pár boldog szerelmes, ide Incze

tova jár.

»)

messze járt már a begyoldalra felkapaszkodó

még onnan

úloii. ^

közül:

s

is

hallá a búbánatos dalt a kertek

Alusznak minden

{'illatok. Nyugszik föld és ég; Csak a vidám indulatok A'aunak ébren még.« Végre egy «

lövés dördült

el.

Ez üdvlövés

volt a lévita puskájából az

eltávozó után küldve.

És akkor, a mint Incze vissza itMiueit az estbomálv

:

!

42

ködéitl fátyolozott

álmodnék

mondaná

a lévitának,

«a botodat

dat

is,

még

már

mit, a mit

!

Az út fehér

a fagunyhódat

magadénak

Te szegény ember, a Tied vagy magadé

.

ki .

:

majd elveszem még aguitarreo-

meg

is,

tájat,

midn ajándékbotjára támaszkodik

elvettem,

a puskádat

ismét úgy jött neki, mintha más vidéket látna s azt

völg}'re,

álmában más

s

.

tartasz, te

is,

és ki tudja

szegény ember.))

mégis olyan gazdag vagy .

meredek metytl az erds

folyvást fölfelé vezetett. Sok ideig eg}'

sziklafal

képezte

egyik oldalát,

hegyoldal meredekesen futott

alá,

tek csak az út magasáig alantról.

a fák koronái emelked-

A

tele

hold oda sülött a

fehér mészsziklára s a szerzetes árnyékát éles körvona-

lokban rajzolta oda. Az árnyék eltte járt messze

el-

nyúlva.

S az árnyék beszélt hozzá .... Rátaláltál. Ez az. «Az enyim.»> Az oltárkép eredetije. A szz. Eszményképe a szznek. Valahányszor a szent kép elé letérdelsz, mindig eltted fog állni az eredeti s nem fogod imádhatni az égit, a nélkül, hog}^ a földit is ne :

:

imádd

vele ....

S neked csak az imádat jut. A boldogság másé. .... Az a «má8)> az utolsók egyike: te az elsk elsje .

.

.

.

vagy. Az egy vézna, félszeg, nevetséges alak

czeg dalia. Az egy homályos

esz

;

te

egy délkinek

korlátolt lélek,

minden tudománya egy biblia abból is hamisan idéz meg a mi ráragadt az iskolában, ott is az utolsó padon a kinek minden élcze a vén diákos

minden

világa egy falu, ;

;

pennalismus

te

;

pedig

eg}^

lángész, ki a korszellemmel

házon

s

s a tudomány egész csillagrendszerében Az egy szegény ördög, ki a dudái vályoga káposztás kerten kivül sohasem fog eg}'ebet

birni

te

egy hatalmi pályának bizonyos diadalra hivott

együtt haladtál,

ismered az

;

utat.

versenyzje

;

egy fényes névnek önteremt örököse

kor az optimates egyike, praelatus, felsház tagja, fejedelem

:

:

egy-

eg;\'^házi

öneszed, önérdemed erejénél fogva ....

.

4:i

.

.

.

VUK.V

:

«

iiu'Îh

\'\s

iiu'nnyivcl

a mit

l>irliHlja a/.t,

<"»

Ajjagt'

Satanas

az a «innHÍk»,

tohlt ti-

s..li:i

fiiint

tf

'

!•»

az árnyókot noin birta elzni iiumától. A ])UHzták nuipinya. az erdk csendeHséj^c im^xon y, kiséitöiiek anii, lio^'y az embert me^tab'ilja. Dc)

Incze védte magát az lirnyók ellon, mcdy együtt

n

léiKitt

vele.

— Nem

igaz!

d((n g^'önyör.

nem

boldogabb

kinek .szabad min-

az, a

Kn a szellem gjönyöreit birom,

Az én g\önyöröm örökké

tartó,

Hoha

nem

En

rövid, niiilékony, bosszú bánattal visels.

mindent és mindenkit. Kngem

tek,

is

Lehetek boldog és tehetem boldoggá

ember: de nem

Tjebetek

lelietek állat

itiáH

a

testét.

bervadó. Az övé is

szerethe-

szerethet mindenki. azt,

a kit szeretek.

...

a keresztség

sacramentuma által már szellemi kötelékbe lépett velem. Még az a másik nem birja t. S ha birni fogja is valaha lelkét én jegyeztem el magamnak. az csak a test lesz S ez nem vétek fogadalmam ellen ezt canonaink rendelik a keresztel pap s a keresztanya szellemi jegyesek. így Szz jegj'esség, mely átkísér az örök üdvösségbe. Az út a fehér sziklafaltól letért a völgy mélyébe, a hold:

:

;

világ eltnt, az árnyékot elnyelték a fák

fényl szentjános-bogárkák a

riaszták a

hazaért Ineze a kolostorba, kedélye

nyugodt és

monda

el

szen^•telen.

Midn

az Ave Máriát a

De ettl a naptól

homályai

s el-

fák alatt: mire

fel volt tisztulva,

arcza

ágA'ába lefeküdt, nyugodtan

madonnakép

fog\'a kerülte

eltt.

Gideont.

Nem

akart te-

kintetével találkozni.

Es imakönyvét elzárva benne,

s

megtalálja azt a

Pedig hiszen

tartá,

— mit találna rajta? hisz azt minden em-

ber tudja, hogv ennek a levélnek a neve virága »

más lapozzon

nehogA^

zöld levelet.

«

Boldogasszony

:

44

GOLGOTA. Két menedéke van az ascetának a kisértés ellen

plom

A

és a könyvtár.

hanem

a múzsák

is.

védni nemcsak a

Az imának

még azon

Inczét

tudós

:

a tem-

szentek,

sikerét ersíti a tanulmány.

szszel segédtanári állomásra emel-

ték,

a rá nézve oly kedves szakmában: a történettan-

ban.

A

szorgalom, melyet hivatásában

több

kifejtett,

volt,

mint szenvedély az már küzdelem volt. Most már külön szobában egyedül lakott, magának élhetett. Nappala hivataláé volt; éjjele a magáé. A nappal üres óráit, a heti szünnapokat a könyvtárban tölte, annak kincshalmazai közül keresve el a tanulmányaihoz szük:

kútf orrásokat.

séges

Éjjel

azután dolgozott.

harangszó gyakran asztalától szóJítá

el.

A

reggeli

Egy roppant

mbe

kezdett bele, melynek elkészüléséhez évek sora szükséges és pihenéstelen rabszolga-szorgalom.

tanult.

Mint tanár nem

sége volt

:

Gideon e

tanítványait és a

«

A

közben tanított és

érte be azzal, a

mi puszta

halászok" ezért azt sugdosták róla, hogy

magán tanórákat

azért tartja,

mert

szereti

a pénzt

Ámde

azokért fizetnek a gazdagabb tanítványok.

a sze-

épen úgy tanította külön leczkéken. mellett két nehéz tantárgyból maga is vizsgát

gényeket

A

köteles-

magánórákon képezte tovább.

kitn

is

tett le,

eredménynyel.

Azon évben a herczegprimás pályaversenyre hítta fel az összes magyar római hit tanító-szerzeteket. A feladat volt:

Szz

leírása

azon csodatéteknek, miket a Boldogságos

eszközölt Magyarországon, história, krónikák, liag^ô-

mányok és memlékek nyomán. Jutalma máriás körmöczi arany.

A

:

száz darab

pál^'adijt Incze

a bírálók egyhangú ítélete szerint

;

mve

Szz-

nyerte

el

a mi nagy büszkesé-

gére vált kolostorának és egész rendének

;

neki pedig ezt

!

az

:

in'^N'HC'g su^MtlIta

czinx't MZcrezto tArgyiiiniil

"WAyem-

:

U'H». (A s/crcncsc kcdvciKíZo.)

Mikor c jutjilom cluycrÓHc H

ü/iZt'l

uiáii

Gidoon

\')ny fi)j;n(liihnM
arany

S/.á/.

már

van törvo

iik!^

volü? Könyveket vesz, vagy fi'Htinényeket.

hoíiy

.>/('kr(''ny(''l)en.

a

hu

nem

h'-tczik.

e^í^KZcr

H/,cfí
;4.

ím

csinálhat

I*lg>'(''b

fcnyüzéH,

Va^^v beverni liafijja

nii'iílial,

valami

szeî'-ny

tcj^ye vele.

r»>l\()nát l)()l(l()}4fíá

Ti'lt

:

kincw c^' szcr/títoHnól. Mit

naj;}'

^zorzemóny, rá nrzve

nap nap után. A háborító álomhltásoktól elszok-

a szivet a

lüita

tuliilko/ôtl volo,

H/.óval K'a^'í'ált neki

munkában

átvirrasztott

('

j

;

az oltárkép

s

oltahmit nyújtott saját kí'pmása, az élö ábrándkép ellen.

Gyakran ('sv(> t

kihullott a toll a dolgozó kezébl,

választott védszentje eltt, zokogva })oruljon ágyára,

kérjen tle

s

hogy térdre

ert

az égtl

nem

földi

kínok elviselhet^sére.

Tostkinzó virrasztás, józanság, szellemi erfeszítés, égi

malaszt és a jellemer, melyet szent esküvés edzett, várat képeztek körüle, melyen a kísért tül

s

;

ha a csábarczú rém mégis

nem

belojiózott,

örséget talált a hideg phílosophíában.

ers

törhet kereszott kész

Ez a

véd-

világi rend.

Az élet prózája meggv'ógj'ítja az ábrándok betegségeit.

De hátha egyszer mégis

halál a vége

az ilyen beteg-

ségnek ?

Mégis sokszor kiverték az ábrándok szivébl a tanulmányt, az egybefügg gondolatot, az öntudatos imát,

magukkal ragadták. Sokszor udvarára óriási

néz

ablakánál

s

ott virradt

meg

s

a kolostor

elbámult merengve a négy

fenyfán, mely az udvar közepén egjmásra borul.

íme, e négy fenyt ide ültették fogolyként, bezárva négy

magas

fal

közé, hol csak kimérve jut napfény és szabad

lég s íme, e

négy fenyszál addig emelkedett, míg túlntt

a kolostor tetzetén, fölfelé tört utat magának, jával szabaditá ki .

.

.

Absit

s

koroná-

magát börtönébl.

ómen

Incze rákényszeríté magára azt a hitet, hogj*

nem

is

ifi

ama

gondol többé

mint egy szent

martyrtekintetü gyermekre, ki

szelíd,

lépett eléje a felbszült

A

kísértés

nem jön

t már

s

le-

feledni.

Hiszen semmi helyzet

eléje többé.

sem képzelhet, melyben

tömeg közé,

El tudta

csillapítá azt az ihlet varázsával.

k valaha még egymással

talál-

kozzanak.

S

még

irányt, a

egy

új fordulat történt,

mely az eszméknek más a moz-

gondolatoknak szokatlan táplálékot adott

galmas id. 1848 volt az

:

év.

j eszmékkel vajúdó

korszak, melynek hegyei ezúttal

oroszlánokat szültek.

S e világrengés a kolostorok falai közt is érezhet volt. Valami volt a levegben Valami névtelen ragály Még most rködik ellene harangszó, orgonahang és .

.

.

.

.

.

tömjénillat.

A

tudósok úgy híják

azt,

Mi parasztok úgy híjuk Jobb, ne beszéljünk

hogy «nostalgia». hogy « honszeretet*.

azt,

még

róla!

Majd ráérünk gyógyítani

(vagy belehalni), ha egyszer epidemice talál föllépni a vi-

déken.

A

...

kolostorban egyházi ünnei)ély

Nyolcz

volt.

ifjú

elre subdiaconusból diaconusi állásba azok között

lépett

:

Gideon.

Az

aj)átur e

nap örömére az egész ifjúságnak engedélyt

adott mulatságot rendezni az akali

maradt honn. Ká nézve nem

erdben csak Incze semmi társas mu;

volt többé

latság,

E nap

délutánján ismét ugyanazon szekér

kolostor eltt,

állt

mely egyszer már Inczét Dudára

meg

a

vitte, s

ugyanazon fuvaros hozott levelet az apátur számára. Az apátur Incze jelenlétében bontá fel a levelet, s elolvasva annak tartalmát, így szólt: Az özvegy papné haldoklik a halotti szentségeket

—

óhajtja felvenni.

:

i/

liu'Zü úfíy órzr, Tiiintlia (it

\

lukjuk

('K.V

ÍHiiirt ixialoililciii

tfiiRcr H/,aka
llu

Ila ismét iiu>k kell öt látnia!

!

H/.cnvt'döi, u k('tH/t'i('Hi'H ilrvátl

A/ ainVtur folytatá a

A haldokló a

iin/y.á

i'^NÍkc

inc<ía(lni,

Ví'f^só vijj;as/t

\n
l!Ív<>ll'''t/l><'H

a iaiuiioknak.

Inczo a tüiíjíürhöl

A

levól tartalmát.

óhajtja, lio^v a plchános m<'nj(;ii cl

a/.t

k'lkós/ ri)on

Az apátur

vrv.v

ma^át folmerülrn.

j('l(!M volt.

inc^'hizta

üt

c

kiildotósscl

:

ro^Mön

a/

Id-

ki'Kzült 8 útra kelt. liKiZü fölsii'tt'tt ttrdri;

horulva, imádkozott a haldokló adott az Úrnak,

hiilát •t

inap'inyoK szohájáha

ily

hofj;}'

e

h

oltárkt'pe eltt

iiö lelki

üdvéért 8

másodszori kisértetheviteltöl

hölcsen megóvta.

A hálaadás korán

volt.

midn

Alig telt bele egy óra, hog}' a lelkész eltávozott, hirtelen viharos fergeteg támadt,

mely jeges záporral verte

végig a vidéket.

Két óra múlva

A

\<>>Aiiirit a

>zckir a

lL'lk^•^/^zel.

kegyes férliu összeázva, sárosan jött

fel

a kolostoiha.

Lehetetlen volt megtennie azt az utíit. A felhszakadás omló zuhatagokkal tölte meg a völ gy vágányokat a kis (ielencze patak, mely Dudáig felkanyarog, most egs' gátját tört tenger; egész élfák úsznak benne, töveikbl kifa:

csarva, s

házmagas sziklákat hengerget maga eltt, mal-

mokat törve pozdorjává, miket útjában

nem

A

talál.

fuvaros

vállalkozott a tovább menetelre s visszahozta a papot.

Neki nincs több nyaka egj'nél, lova sincs több csak kett,

azokat vesztébe

nem

hajtja.

Pedig egy haldoklót várakoztatni

A

lelkész is bizonyitá,

lesz is a zivatarnak,

nem

lehet.

mai nap abba a zughelységbe menni

lehet.

— Pedig

még

nem

hogy azon az úton, még ha vége

menni

egy másik útja

kell,

monda

is,.g}âlog,

az apátur.

Van annak

a liegjhátou keresztül. Kz

!

:

48

már ismers

úttal

Innocentius, járta azt. Vegye ön ván-

dorbotját és induljon

E

el.

nem

fáradságos feladattal

bízni

beteges volt

:

a többiek

;

lehetett a plébánost megkünn rekedtek a mezei ün-

nepélyen.

Incze meghajtá

fejét.

Egy

szót

sem

Hiszen

szólt ellene.

a harmadik fogadalom «az engedelmesség)).

nem a nem

Ah,

mes

út

zivatar

az

odakünn rémíté

t el

:

nem

a küzdel-

hanem

az a zivatar odabenn, azok a rémek, az a sötétség önlelke kietlenében. ;

éj sötétje

;

Lehet, hogy halálra betegszik, lehet, hogy elvesz az úton, elsodorhatja a hegyi ár, lesújthatják a vihardöntötte fák, a villám

:

de egy lelkésznek

mikor egy veszend

Nem

várt tovább.

lélek örök

Nem

hitt

nem szabad arra gondolni,

üdvérl van szó. magával kísérnek

senkit,

kezébe vette amaz emlékezetes botot és megindult a szakadó zápor közepett a hegyek felé.

Alkonyat

volt,

gerinczre felért.

mikor elindult

A

s éjfél lett,

mire a hegy-

zápor folyvást verte odáig, öltönyérl

csorgott a víz, a csúszós iszaj)ban fáradságos volt a haladás, a hegyoldalok zengtek a

radt

el,

és

nem

nem

mennydörgéstl.

Más

rettegett.

fá-

teher volt az, mely alatt

nyögött

Mikor ismét elállt,

felért alioz a

a felhtábor tova húzódott,

festé a futó fellegek

tova,

magas

mikbl

ormait

;

s

sziklafalhoz

:

a zivatar

a felkel hold ezüstre

mint hóhegy ek omlottak azok

a villámfény zöld-piros aranyat czikázik.

Az a holdfény odaveté a

falra a fehér alak fekete ár-

nyékát.

S az újra kisérteni kezdé.

— Most már senkié sem mindenkitl

el lesz

lesz a

szznek, az árvának

hagyatva. Árvaság, nyomorúság, hon-

meg egj^szerre. Gyászruhája is lerongjôllik még gyászabb lesz. Mi lesz belle ? Cselédnek ki fogad

talanság lepi 8

egy leányt, kinek finom keze van

egy leánynak, a ki szép

?

?

Becsületét ki

tiszteli

El kell vesznie majd vagy

testi-

!

Döntsd lia

Eh

\im\' Iclkilt'R.

li'K

(>l

koldus volnál,

num

U' nckiMl

c/t a H/.iklát,

ha

Iclu't

Ha

tiuUxI.

vele dolfôxni,

niclit'tnrl

('(^vütt

niclietnól k(ddulni. Senki Bom vagy.

csak kenyí'rfofíyasztó halott. viláôíl,

Fí^óh/.

földön és az éghen

a

és

t nif^mcntened.

napH/ánioK volnál,

Nom

vagy

t'íí}'ütt

te

tiidoiminyod,

(jI

;

minden

munkáid, miket az utó-

kor számára kéH/ítesz, és Hzol^álatMid a hazának, az cmberiHÓgnek, és fol

— egy Hirtelen — Megállj

leend

ifâzi féríi

eg^'

szabad kézszoritásával

durva

mind nem

hirneved, dicsséged

lianjí riasztá fel

.

.

ér

.

tusakodásából.

szrös emi)er állt oltto, kezében i)uskával. Azoknak a búvhelye ez a vidék. Es feg}'vertelen volt. Jobbról a meredek sziklafal mellette, balról a zúgó bükkfák sudarai, mik a mélységbl fölmeredtek, és Egy

czifra

Zsivány

volt.

körül emberlakatlan sivatag.

— Ha Isten velem, ellenem? — Van-e pénzed kérdé a — Nézzen ön meg szerzetes vagyok. — Mehetsz a koldus ki

rabló.

?

jól

:

bnrát.

pok()ll):i,

«l)('o

gnitiasx

:

barátpénz.

S elhagyta öt menni maga eltt.

Ha

feleletre szorította

kérdésre, úgy Inczének

•hazudni lehetetlen*

Szz

:

ta

zsivány eg\enesen a

kellett

volna mondania mert

volna

meg

igenis,

itt

;

a keblemben száz darab

Máriás arany.

De hát minek

vitte

magával azt a pénzt?

Virradni kezdett, mire a szerzetes az út azon kanyarulatához

ért,

a honnan a völgykatlanban

fekv

falura le

lehet látni.

Az most szomorú látvány

A

volt.

+egnapi felhszakadástól megáradt patak végigsöpörte

máskor olyan volt, mint egy kis sznyeg, a káposztás ágyak gáliczzöldje, a saláta-ültetvények sárga táblái, a kalarábtól lilaszin koczkák, keresztülaz egész kis lapályt, mely

kasul szeldelve a virágzó levendula égszínkék sövényeiJókiii:

Enyém, Tied, Övé.

I.

4

:

a kassai rózsa arany cíiírádáival, közben mint elszórt

vei,

csillagok a himíiésen, a napraforgó koszorús virágtányérjai.

Mind

ez le

seperve, fejek

s

tarolva.

a földön fekszik az iszapba

is

Nem mondják már

emberünk megint »

De

Az egész völgy egyformára van

a virágos torzsa

is,

lehajtva.

van

behordva iszappal. Oda a hírhedett káposztaegj'másnak

:

«itt

jön a mi

!

valaki mégis várt Inczére a régi

ismersök közül

a lévita.

Kora hajnalban

felkelt,

helyére visszaczipelje,

méhesig. Az

hogy a patakról elsodrott hidat lapátoljon az iszapon át a

utat

s

együgy

elméje kiokoskodta

azt,

hogy a

nem fog jöhetni pap. nem lesz más, mint Incze.

haldokló papnéhoz a rendes úton

S a

A

ki a liegjd

úton fog jönni, az

monaclmsok bizony túl rekedhettek volna miatta rá is kiterEnnek az egynek jedt az igézése. Elég volt annak egyszer a szemébe nézni, hogy megszeresse az ember, férfi, vagy leány. Ugy vártuk önt már, felebarátom. Ezzel fogadá az többi

a patakon valamennyien.

—

érkezt.

Kik ? Többen ?

A

A

haldokló

n mást

hivatott,

nem

tet.

megpihenni Inczésáros csizmáit a lévita. (Ha meg-

lévita deszkapalotájában jó volt

nek. Ott letisztogatta

tudná azt a kurátor Mindjárt kihordatná a határra.) A kakasok akkor kezdtek még szólni, a faluban csen!

desség volt. Incze a kertbl fölment a paj)lakba. Minden ajtót nyitva talált ott. Virrasztottak.

A mint

Seréna

Inczét belépni

ott ült

anyja ágya mellett.

egyszerre ciöm és megmind a kett elmerült abba

látta,

rettenés látszott arczán, aztán

a mély, vigasztalan fájdalomba, melyen egy pillanatra keresztül tört.

Anyja az ágyon feküdt behunyt szemekkel. Anyám, a lelkész úr itt van, szólt reszket hangon,

—

•

átölelve a beteg vállait.

A

n

felpillantott,

nagy, sötét szemeit az eltte álló

uliikni incrt»H/tve.

A liiiMoklók

H/oniei úfíy ioÍH7jk,

inc^'UÖiH'Mck. ininllm kilá^íiilnriimk HM^'úro/.iick ki Inlöliik

A/utiin

Ah

kt'/.í't

a

vnliimi

mintha vili'm

idi'î-ii

u/ i-lmuli) tlut uIoIhó fónvHiií^úm.

lianôHan kiáltá.

lolkt'-KZ ív\v terjoK/.tvc,

önt kühh'k

!

:

s

Kn

iilc'/

ináHt vártam.

lOdcs h'únyoiu, s/ólt Inc/e H/didfii. Kiívloriiin ^_\ai lo s/,t)l}4;ái

viijí,vuiik

lsti>iíiu'k

kóposok vafíyuiik, a

ininíhinnyiiin.

szontst'-ji;,

A

mit

vigany.,

iidiii

mivel adományozva va^^yunk

:

uj^Nfonmin jön töUink, ifjnktól vh örcf^cktöl.

\

papiu'

inte

A {gyónónak

k'ányának,

ho<^y hajíyJM

(I

-/
;i

ei^yodül kell hnini.

luczc odahajtá fejót a haldoklóhoz közel.

— Szólj,

leányom, mi teher nyomja lelkedet'? snttof^á a nö egész életemnek

— Nag\- teher az

:

;

len hihája. Igaz voltam

nem

Tudva

egész életemben.

egj'et-

rosszat

tettem senkivel, jót akartam mindig ellenségeimnek

]lü voltam hitemhez: megtartottam böjtöt és vezeklést.

is.

íigA'etlen

hog^v oly

nagy bnöm az, a miben erényemet kerestem, buzgó voltam, a milyennek nem kellett volna

lennem.

— Krösitsd meg

zetett

jed

:

szivedet.

És mondd

el,

mi vétekre

ve-

buzgóságod. Isten bocsánata minden vétekre kiter-

de szemközt

j

azokra,

mik

jó szándékból eredtek.

— Az én vétkemnek nincs neve. —

Névtelen bün?

— Én megöltem egy Egyetlen leányom, jó gyermekem —A halhatatlan. — Az övé már Én öltem meg — Hog}an Mi módon — Nag}'on h voltam K/Art .szenvedtem lelket.

lelkét.

lélek

halott.

azt.

?

'?

liiteiahuz.

életemen miatt

át.

egj'

gonddal,

S a mi több annál

:

l.'gc^^z

engedtem

e

hségem

szeretett férjet is egész életén keresztül ezer

megaláztíitással,

nélkülözéssel

küzdeni.

Nem

panaszkodom. Meg volt jutalmam érte a földön. Mi üldöszámzöttek, kis gunyhónkban boldogok voltunk.

zöttek,

4*

:

!

52

Leányomat

hitbuzgalomban neveltem. Saját lelkem

is ily

Együtt éltünk ... és együtt kárhozunk

szállt bele.

el.

Mert én nem gyónhatom meg bnömet önnek. És bnbocsánatlan kell magammal átvinnem a túlvilágra bnöm terhét. Minden bnös számára van kegyelem Istennél egyedül az én számomra nincsen Incze sejtelme látnoki

.

.

.

ert kölcsönze

neki. Szive elszo-

rult.

— Isten a kimondatlan szót n

A

is

monda vigasz-

meghallja,

megbánás útban találja bocsánatát. erszakosan ragadta meg a lelkész kezét, mely

hangon,

taló

s

a

bünbocsátólag volt

— Nem

!

feje fölé

Nem E !

emelve.

kéz ne érintse fejemet; mert elveszti

a szentelt malasztot,

s

az utolsó kenet olaja a sátán stig-

Hagyjon el ön Nem gyónhatok önnek. Menjen vissza. Küldjön egy sz férfit onnan. Nem halok meg addig. Félek a haláltól. Az én sirom feneke nincs rózsákkal ágjâzva, mint Máriáé volt az én sirom májává

lesz ujjai hegyén.

!

:

feneke a pokol

!

(A

n felemelkedék fektébl

irtózva.)

— Légy nyugodt, leányom, nyugodjál meg az Úr renIncze a haldoklót visszafektetve ágyára. deleteiben, — Hiszen ha csak meg kellene halnom, ha csak szólt

el kel-

lene kárhoznom, hörgé a

n, befognám

szájamat kezeim-

mel hallgass ne kinozz másokat azzal, a mi neked fáj. szótlan, s szenvedj az örökkévalóSzenvedd ki a halált mindig szótlan. De mikor t is magammal ragaságig dom Leányomat Azt a tiszta, ártatlan teremtést, a ki olyan még, mint a kristály velem ragadom t a kárhozat posványába A lelkész az ajtó felé lépett. Jól sejtette , mi teher :

!

—

—

!

!

:

n

nyomja e lelkét, meggj^ónatlanul is ? Ne híja t be rikácsolá a haldokló. Ha meghalok, mert én felülök fektémbl se bocsássa t ravatalomhoz koporsómban, mikor a szentelt vizet reám hintik, s szemeimet irtózatosan elforgatva, fogom ordítani fenhangon leányom mi mindketten el vagyunk kárhozva Ne hall-

—

!

;

:

:

!

!

ft3

jam

iw könyezzon

ot Hirni,

('H(>])i)j(''n>

megfordulok

loliogimk

foji'iii

Körül,

ti

/J

fölöttem

liii

mórt minden köny-

;

az ön'tk láncok

sirltan, h

maguKm

ö ncveniet (dkiúltju!

lnczo fídnyitú az ajtót, Suri-na ott állt reHzketvo. Jöjj

küszöbén van:

vilii}^ II

leányom, Hzólt hozzá szelíden. Anyád a jobb

l)t!

liof^N'

eléd

térdejx'lj

le

jl^ya elé h injiidkozzál,

mondom.

A leány letérdelt és anyja kezét két kezébe fogta.

.\tyám

!

latokat,

Mindentudó

isten.

rizz

me{^ minket a szi-

tlünk a gondomik szent akaratoddal ellenkeznek. Adj ert mi

vünkben lakó

kisértetektöl.

Távoztasd

szenvedélyeinket leküzdenünk. Segíts

el

meg minket ers

fogadásunkban, liogy lemondjunk arról, a mi elérhetetlen, kitépjünk szivünkbl minden oly óhajtást, melynek teljesülése a te bölcseséged eltt lehetetlen. Hallgass lég\

meg

és

irgalmas hozzánk, hogv tudjunk élni úgy, bog}' halá-

lunkkal

te

keresztet,

hozzád juthassunk. Ne mérj reánk oly nehéz mint szent íiadra mértél, hogy leroskadjunk

alatta. Állítsd

a

rz angyalodat közénk és rossz gondo-

te

lataink közé. Váltsd fel a

mi homlokaink töviskoszorúját

a te üdvösséged fény koronájával, melynél kivánatosa})bat a mi sziveink ne ismerjenek soha.

Légy velünk most

és

halálunk óráján, Atj'ánk. Ámen.

A

leány utána mondott mindent áhítattal. Aztán holt-

halványan

rogyott

oda

anvja

kezére.

Min

imádság

volt ez

Az anya szemei rag}ogott,

maga

rajta függtek s az a sugár,

az üdv volt

melybellök

már. Nyugalom

Eg}'ik kezével leánya kezét tartá,

ült arczán.

másikkal a lelkész kezét

vonta oda homlokára. Azután lehunyta szemeit. Elkezdett mosolyogni,

meg

Serena érzé,

volt halva.

liogv"

a kezében tartott kéz

többé a világban. Megcsókoltál azt és

nem

nem

vezeti

t

sírt.

S aztán jó vég volt ez. A lévita özvegjének kegjéve épen lejárt. Az utolsó napon úgy is menni kellett már valahová. Legjobb a temetbe. llégóta készen volt e végre.

!

54

—

az özvegj' papnéAz Ur, ki a mezk liliomát ruházza nak is ad házat, a hol megnyughassék. Serena nem sír soha. Tudja, hogy az «más emherneki) rosszul esik. Tudja, hogy akkor, a midn az elhagyott

árva

egy boldogult lélekre nézve félbeszakad az örök

sír,

üdvösség

:

s

idre

arra az

el kell líagj'nia eget és

csomot s visszaszállnia a fájdalmas földre. A temetésnek még az nap este végbe

A

megyei orvos úgy rendelte. Több

lakban

éjt

nem

kell

paradi-

menni.

fog ö

már

e

tölteni.

Minden elre

már

el volt

a sírk, diófakoporsó,

készítve

:

a

halotti gyász.

sír

A

megásva, hozzá felfedezé

lévita

Inczének, hog}' Serena kisasszony minden pénzbeli összegecskéjét kiprédálta, részint drága orvosokra anyja beteg-

sége alatt, részint a gyászpompára,

meg

magának

aligha tar-

hogy kocsin mehessen ki a faluból. ... De hát engedi elmenni Sós Márton ? Nem akar itt maradni Kés este ment végbe a temetés. Serena fölhantoltatá a sírt zöld pázsittal, s a sírk mellé egy szomorú nyírfát tott

annyit,

t

.

.

.

ültetett.

Egy könye nem

Mikor a

hullt a közben.

köszöné Inczének jóságos buzgalmát, el

s kérte,

tle a szertartás díjául azt a koronás Ez bizonyosan utolsó pénze volt. Incze elvette a

Nem

meghogy fogadja

szertartástól visszamentek a paplakba,

tallért.

tallért.

volt az utolsó pénze a leánynak. Incze száz darab

Szzmáriás aranya

ott hevert

már akkor Serena

útitáskája

míg a leány künnjárt, belecsempészte a papírba csomagolt aranyhengerkét. Számára volt az elnyerve, elhozva. A leány azt sem fogja tudni, ha megtalálja, honnan került oda? Mikor aztán a nap lement, a leánynak is menni kellett az üres házból. Nem azért, mert a kegj'év letelt Sós Márfenekén. Incze az

alatt,

:

ton ott hagyta vohia

anyja

nem

t lakni

volt többé

a világ végéig, de azért, mert

abban a házban.

menni

ValainciTi'

kfllett.

Hová'/

Na^v a

vilá^'

H/okóron

I

uliik cl voltak j)us/lí
Sereim tül,

nem

cHakuíí^vHii

ki'rte

lnc/(''t,

11

lehetett

lio^v

menni a

faluból.

na^y fellioH/akadás

t('<^napi

vezesse öt a Ix'iíyekeii

azon a/ úton. melyen ö nuií?a jött

ínezének a vér ef^yszerre szivéhez

Az

által.

k<

resz-

ide.

téxhilt e szcna.

ve-

erd, csendes éj közepett? Talán méjîs jobl) volna a jó Kaszásné ajánlatát elfojíadni, hog>' maradjon addij^ a kisasszony az o házánál,

zesse öt*? ejíyedül, csendes

mijí a szekérút helyre lesz állítva.

— Nem

lehet,

nem

lehet:

nekem

nicniiein kell.

líeám

várnak.

Kik? Azt nem lehet meíímondani.

A

hold

aztán me{j;indultak u vándorok u

feljöttí'vel

liej^yi

útnak. Mikor a méhesen keresztülmentek, Sós Márton ki-

hozta a puskáját

s

dben kísérnek

ott

ráertette a szerzetesre. Jó lesz az er-

most zsiványnyal is lehet találkozni. ínezének eszébe jutott, hogy most már nem maga jár egyedül; van a kit védelmezzen elfogadta a fegyvert. Viszi már a puskáját is a szegény embernek Az elkísérte ket az erd széléig, szalagjánál fogva nyakába akasztott guitarreját a hátára csapva. A forrásnál :

:

.

aztán búcsút vett a kisasszonytól, a kezét s

.

.

megcsókolta,

is

a mint az nagyon messze elment már, akkor rákezdé a

szép dalt:

«

Mindegy a válás nékem oh leányka. Búcsúzva

búcsútlanul

vag>'

:

Én

sírni

nem

fogok,

—

de érezek

Mondhatlaniü ...»

A

guitarreról lepattant egy húr

;

aztán a másik, végre

kapta a lévita a nyakánál fogva, hozzácsapta a bükkfához, hog>'

A

darabokra

törött.

gnitarreja

is

A

odavan már a szegény embernek

.

.

.

magas mészmentében a holdvilágnál sötét árnyékok kisérik az embert. Szótlanul haladtak egymás nvomán. ...

sziklafal

két vándor fölért a heg^-i útra, hol a

:

:

56

A

hol a hegyi út legmeredekebb, ott megállt a leány

egyszer visszatekinte a tájra, melyben az

még

gyermekkora örömeit és bánatát,

A

nem

szerzetes ott állt mellette és

A

sziklafal

még

szüli

s

b

köd

esti

sírját eltakaija.

nézett reá.

ötven ölnyire meredekül alá

:

szédület

letekinteni róla.

Incze valamit gondolt: vájjon ez a leány gondolkozik-e, a

mirl

Egyszerre odafordult hozzá a leány

— Atyám

—

Szólj,

!

arról

s

megszólítá

Engedjen meg egy kérdést.

leányom.

— Megbocsátja-e

azt Isten,

•

lált,

nem

?

mely hívásunkra nem

ha magunk keressük a ha-

akar megjönni?

Incze öntudatlan gyorsasággal rántá vissza a leányt a

meredély szélérl, s elszörnyedve kiálta föl Mit kérdezhet ön? Az bn, mit Isten

—

meg

nem

bocsát

soha.

Az elszörnyedés ketts

Ö maga is úgy érzé, mintha

volt.

az a fekete árny ott a háta mögött taszítaná elre

togná fülébe:

«

ugorjatok

egymáséi lesztek

A

!

»

le

Önlelkét feddé

leány fájdalomtól

ég

s sut-

innen együtt, akkor mindjárt

meg

e felkiáltással.

szemekkel néze

reá,

s

újra

kezdé az ostromot az ég De ha az élet egészen lehetetlenné vált már, ha mindent elveszíténk: legkisebb remény nélkül valaha ellen.

—

•

ha nincs többé a világon már elre meghalt. Ha útban van, hogy még a má-

visszanyerhetni az elveszettet

senkink és semmink.

Ha

;

lelkünk

az élet eltévesztette czélját

s

sik életet is elveszíttesse velünk.

Ha

a földönlakás

az

égbejuthatás igéretét rabolja el tlünk, akkor sem szaazt felkeresnünk, a ki bennünket a kárhozatból

bad-e

megvált ?

—A mindenkor bn. keresni mindenütt — Ön talán hát az apostolok, Megváltó, Hát a és

halált

csalódik.

hát annyi vértanú

meg

nem

azzal a bizonyos tudattal állta-e

a helyét, hogy ott kínhalálát várja be ? Hát a kik

:;

!

íúvv mentek,

külilotí^Hiikbeii

nek

a H/.entck dicH

:

k

Here^^'c'/

tudták,

!>()«>'

men-

lialálha

Nnii iiMitilv ii/nk hocHa-

natot ért(í? —

(í^íN'

Ali, a/,

-

miU eHzmekör. Azok ogy

e^y

niaganan ra^vofíó ezóh'rt vittók

dicHÖ feladatiért,

(xla ólctiikct

a vér-

padra, a mc'HzárHzékre. Az áldozat liecatombéjában mej;

van Hzentidvo az önkoreHte halál

a

orónvnyé válik

az,

a mi

másképen bn.

A leány ajkamo/.

n/,(mi(;i

;i/.

mju

ímv.ií.

i

ciMHuulien

MU'{^dit!söüléH ra^V()}ôtt,

— Köszönöm,

monda

ibletten.

Ezt óhajtottam tudni.

Tehát a kik szeniközt mennek a halálba, nagy,

miifíasztoH

szándéka

kárhoznak

eszmének

nem bn, hanem el,

szolj^álnak

úg}'

általa,

ho^y

e^^y

azoknak

erény; ha czélt értek,

nem

lianem idvezülnek.

— Mire gondol ön — Titok Siessünk, míg fenn van a hold. ?

az.

A

leány biztos léptekkel megindult, Incze követte

t

hajnalra faluhoz értek, ott Serena szekeret fogadott, mely öt tovaszállítsa Iiicze búcsút vett tle s nem mondták egymásnak: «a viszontlátásig*. De ott állt, a míg el nem takartíi elle a távozót az erdk mélye. Akkor tért vissza a kolostorba. Már két éjjel nem aludt. Az apát úr megdicsérte buzgalmáért 8 azt monda neki, hogy most menjen szobájába ;

s

pihenje ki magát.

Pihenni

Pihenni ezzel a nehéz tudattal szivében, a mit magával elhozott.

Pihenni a Golgotán

!

Lefeküdni a keresztre

szívvel és aludni csendesen

Az érzékiség a test

ellen

földi vágjâit

feszített

!

könny

küzdeni az anachoretának

meghüsíti a szellem, oly magas régióiba

emelkedve az érzelemnek, a hová az agyhevít ködök

nem

fel

hatnak; a hol a hideg és a sugár uralkodik; de

hogyan védje magát akkor ha egyenrangú nemes érzelem

58

támad fogadása ellenében, s két ellentétes fény vakítja el lelkét ugyanazon magas csillagvilágban, a hová menekülni akart? Mihez folyamodjék akkor, midn nem a kárhozatos gyönyör és az idvezit vezeklés között kell válasz-

hanem

tania,

két fájdalom között, a

a másika

vét*),

A

«

részvét az árva

gyermeket

egy véghetetlen

tart

«

rész-

ismeretlen,

kiséri,

miknek vége

találhátlan utakon,

lekötve

miknek egyike

kötelesség » nevet visel.

halál.

:

mely ahhoz a ponthoz, honnan

el

nem

kiindult,

ki-

kötelesség

melyet a sza-

lánczczal,

bad akarat elnyújthat messzire, de

A

szakíthat soha,

mindig vissza-

vezet.

A

leány útjai és a

örökké keresve, de

férfi útjai

nem

összebonyolulnak, egj'mást

egyesülnek soha. Ez a megkettz-

tetett labyrinth.

A

szerzetesnek

Ott virradt

nem

voltak többé csendes

éjei.

meg, hol lefeküdt, zokogva, imádkozva a

szent kép eltt és kért tle világosságot.

Öt

nem

a puszta eskü és fogadalom tette hívévé az égi

védalaknak, de a

tiszta,

magasztos

ságát kereste az imádatban

hk

s

meggyzdés

;

gyönyörrel követte

boldog-

t

repülni

:

elveszte lelke szárnyait, a mióta azt tudta,

egy másik magasztos, szenved, tiszta

ni

eszményképnek annyira képmása,

a földön jár

nem

a

fel-

és csillagok fényességei közé, de hasztalan akart felé

idvezült,

Olyan

hanem

itt

hogy

alak, ki az égi

—

és

boldogtalan.

mint a holdkóros, kit egyszerre vonz a lag és a föld, s jár e ketts büvhatalom által vezetve dít meredélyek párkányain. Két árnyéka van az egyik fényes, a másik sötét. volt,

csil-

szé-

:

Ha bün

volna

az,

a

mi

ellen küzd,

volna; segítségére jönne Isten; de az deni akar salakjától

is

könny

gj'zelme

erény, mit leküz-

a legnemesebb, a legtisztább érzelem, minden

:

a vér forró vágyainak ment, ép olyan tiszta

imádat egy

földi

közé van állítva

:

szent iránt, mint az a másik. Két oltár egjiket le kell rontania, hogy a másik-

liivf

Illik

loâ

akánnclyikft rontja

s

miini(lj<)ii,

le:

ot

a/,

i

I

tcinctiti.

Nem

adott

Hy.cmh'U'to

vigan/t lelkónek az iHteni tcrmt'Hzet

niúr

a vízcHcpp, a porHzcm cHodáí i-lvcsztók

;

mukat a kehei

(íHodái

méla /úf^ásáhan

Ii«íet

^íiíiidolatjait,

mint a

eltt;

nem

liatal-

találta fel nyugid inát

a

fák,

bokrok, virágok átvették

i)é)kliálót, s

mikor újra (dhaladt mel-

a

:

lettük, e i)ókfonaliik visszaemlékeztetek

a hozzájuk tapadt

eszmékre.

Nem

vipisztalták

azokból

meg

régi barátai, a könyvek, ezek az

katakond>ák. Most csak kÍHÓrtetek jártak

élettel teljes

fel

is.

S mikor mély tépeldései közepett a konduló harangszó moglepé, ijedten rezzent össze

kérdezé

«Mi

níagát('»l

Iliit

a

s

;

aztán elcsüggedve

:

v<'tl<<'in,

lioLív

iÍLr\'

nu'íírettené'k

?>>

A FÖLTÁMADÁS. A

ki

egj'

hajdankori magvar pénzt

aranyat, azon kívül e

még

ama

n képét

a dicsfény

találta,

sugárzik,

is

s

látott, ezüstöt

vagy

kinek fején a koronán körül a párkányzatou

szókat olvashatá: Patrona HungariíB, 184S-ban

magyar fölirattal « Mag^'arország védje », Az ifjú hitbajnok nehéz kísértetei közepett

már

e

:

hívta

segélyül.

Meg_jelent.

ez alakot

S egy világító sugárt vetett

dicsfényébl kétségbeesése kínzó liomál3ába, melytl an-

nak lidércznyomású rémei egyszerre ismers fényl kokká lnek s a félelmos ködké'p ra.<íy(\nfó fájtakká

alaido-

nnilt át.

1848 nyár utója

Az a

«

volt már. és

n,

volt.

Keservekben gazdag hónap.

népkórt) (epidémia), a mit említettünk, általános

Mindenkire elragadt az

és a

gyermekek

is

;

és kínlódott vele férfi

szenvedtek bele,

s

nem

kiváltságos osztály, melyet érintetlen hagj'ott volna.

volt

Bel-

;

!

!

60

pózott a jól bekerített várakba

a katonákat,

geivé

templomba

is

s

nem múlt

s

ezredenkint tette beteel

a tömjén-füstben

behatolt, és meglej^te

a

;

magát a jmpot az

hogy mikor Jeremiás siralmaiból Pannónia szorongatott népé-

oltár eltt, a szószéken,

szól a textus, elkezd beszélni

rl

Senakérib király

s

s

Heródes helyett a «bán» és a

<(camarilla» nevét szalasztja ki száján.

A

nyomtatott bet mindenüvé elhordja ezt a ragályt. Addig volt csak zárda a kolostor, míg fogva tartotta az

«

míg a szerzetesek

írást », a

tolla volt a tudás egj'edüli

A

mint a bet kiszabadult: nincs zárda többé Hasztalan az index, a syllabus Az írás betöri a kaput. A papok hírlapokat olvasnak. Jerichónak trombitasokszorozója.

!

!

sem kell már a néma bet is megteszi. Ez a parányi daemonok tábora mindennap új meg új borzalmakat fuvallt szét az országon, mint a szél a betk szó

:

:

légiójának pusztítása rettenetes volt.

Elször

kiirtotta a

idegecskéje

szivekbl a testvérszeretetet. Minden

testünknek reszketett a

keser gyönyörei

után,

gylöletet lehellt

s

vágj^tól

a

boszú

minden pórusunk ragályos ember-

szivünk falát ütötte a felforrott vér,

követelve a sebeket, a miken át ellensége vérével össze

szökellhessen

Még

A

tovább mentünk.

hol

megszntünk

hinni.

El-

ször csak az emberekben, rokonainkban, vezetinkben, a

nagy embereinkben; lehajigáltuk azoknak a szobraikat egymás után helyeikrl, míg utoljára a legmagasabb ember bálványa,

maga

az Isten földi képe, a király

zuhant hitünk omladékai között, gát az oltárt

is, s

azt

hanem átkozódunk és

!

mondtuk

:

is

végig-

s estével összetörte

nem imádkozunk

és letéptük a

ma-

többé,

harangokat a toronj^ból

megöntöttük ágyúknak. Oh, be rettenetes

Mindennap

idk

voltak azok

iszonyat képe, új jajkiáltás hangja; a lehetetlenségek szörnyetegei, egymást szülve és felfalva új

a csalódás mindenben, a mi eddig szentnek tartatott

;

a

!

!

!!

!

!

61

(Icliriuin

l(<){Í8/.()nyúl))>

alukulva,

Do

iniiKlc/.ck

s

lá/,l)t't4jf»nük

II

A/ apró

I'l^vik

('H/aki

Ii'fíhidt'fít'hl)

nv.

ki'y/.í

orojo

(lat'inoiiok

át HA ors/.áôn.

iiiiK}'n)á/.oH

/iHJhbaK/.tó

Hzokott lenni

Ih

rnindennap a

iiap

B<')nU.,

víziói vóroH valÓHii^f^á

(ílliiifÂ'ottHáK

új \uv^ új H/cltt fúltak

a

l)()rza(lály()k liidcjí h/x'IiH:

niáHJk

forró

niip n lai/dítáxok

Sirooooját.

A

HJroi'co

[)(mIÍ},^

Mindönki

Nem

védett

atMH'^^fy

:•

ls<)l<)st(ii(tl<

/iiit

:ii)iiikain

is.

volt nu'ir bolu.

l)ot('{^

meg

ellene a feliér talár.

(Mondtad uram: «az én orszájôm nom a földrl

való!»»

de a/ért mégis könnyeid hullottak bele, mikor Jeruzsálem (

mogjósolád.

Ipusztulását

Hát a mi

szivünk

erösebb

lehet-e'?)

Mindennap olvasá lucze Ifjak,

jelensé<j;eit.

/.ászló alá

talaikat,

!

Apák

vének,

társaival a

raj^'ály

elhag^-ják családaikat, tisztviselk hiva-

tanárok kathedráikat, iskolás gyerköczök embercsak a mi kezünkben nincsen fegj'ver

sorba állnak

A rovat napról-napra számlálja \

nttön-növ

úr és szegény hogy tódul a

agyunk Egy másik állandó rovat

:

enm'i ezerrel többen

arról beszél,

hogy

eg;y'

nemzeti

Itankalaphoz mint hordja össze aranyát, ezüstjét, kicsiny

nagy ember.

^

si

készleteiket,

A furak mázsaszámra

küldik asztali

ékszereiket a nemzeti pénzverdébe

;

sze-

gény szolgálóleányok gyriket, függiket adják oda csak a mi kezünkben nincsen pénz A rovat halad elre .

.

.

!

napról-napra

:

ennyi százezerrel több van

Inczc tépeldve gondolkozott rajta. «

Nekünk

se vasunk, se

aranyunk. Nevünk szerzetes, he-

lyünk a kolostor, hivatalunk a béke, kincsünk a mennyország.

Nem elég Nem elég nekünk a mennyország Nem lehet azzal a tudattal a mennyországot

megnyerni,

!

:

ri2

hogy hazánkat elvesztettük. Nem lehet azzal a gondolattal idvezülni, hogy nemzetünk elkárhozott! Egyszer azt kérdezé tle a két áinyék közül az egyik, a sötét árny

«Mit tennél most, ha megtakarított aranyaid megvolnának ? Egyfell az a hölgy, kinek neve Patrona Hungáriáé, kié a magas menyország minden angjâlaival és paradicsomi boldogságával másfell az a másik hölgy, kinek ;

számodra nincs neve,

s

kié az otthontalan árvaság, a nyo-

mor, az Ínség minden kísér dsemonaival. Mindkettnek joga van könyöradományodhoz. az,

Ha most

kezedben volna

melyiknek adnád?

Ha

választhatnál

Incze várta, hogy a másik árny, az a fényes, adjon rá választ.

Adott.

Másnap

délután,

midn

a kolostor kertjébl visszatért,

a perjel az olvasó-terembe hívta

ban érkezett

s

átadta neki a legújab-

hírlapot.

Sajátszer delejes tünemény

az,

hogy az ember, akár

egy nagy abrosznyi hírlapon legyen a neve nyomtatva,

els pillantásra feltalálja. A nemzeti adakozások rovatában

azt az

("Aldorfai

Innoczencz *

—

i

állt

a neve Inczének.

cistercita szerzetes átadott a

nemzeti alapra száz darab aranyat »

A A

fényes árny válasza volt ez ...

.

mind siettek Inczét üdvözölni, s rögtön aláírást nyitottak maguk közt az példája nyomán. Egy novitius sem maradt ki a lajstromból. többi szerzetesek, tanárok

Incze pedig elmélázott, mint egy álmodó

mit beszélnek körülötte

;

hanem azon

s

nem

hallá,

merengett, hogy mi

van a sorsnak azzal, hogy egy lényt teremtett, a az, hogy kitalálja az szívében a még meg nem született gondolatot is, s a míg töjjreng és tusaczélja

kinek hivatása

kodik,^ az alatt

meg

Ki az a lény, a ki

is

tegye azt, a mit neki kellene tenni

nem

habozik,

nem

'?

tétováz annál a kér-

03 lidgy

(IcHiM'l,

kei

mi

ixliiiKltiik iiiintik,

\ viilsÚK

A

bellünk

loH/,

1'K.Ví'i'

ii

ha

linlnup,

mn

tnindüiiíin*

kinek tarto/tunk \o\a?

MÚlyoHiihh

lett.

nuikony-áloniinil elnyomott naj^y betegnek rettenetes

Mintlia

voltuk.

áliniii

oiiiolniiniik

minden

a luiláloH ellenHeêknek

ti/e/rei

oldaln')!

reá,

h

ke/eit nie/^kötöznék,

eldaraliolnák, nyelvét kitVimék, vérét kinzivnák.

1:i}j^Ínii

I'elébredt a nag>' kínzásra

a nnt álmodott, az

.

.

]0s

.

akkor azt

látta,

bogy

valé)Há|;.

Mint a szent inquisitio mesés vasbörtöne, melynek falai egj're összébb szorulnak a balálra vetett rab körül, úi^y közelitettek

batárai, oká(U')

mozgó

az ország rab szive felé saját útnak indult

szuronyerdök, százezrei a tz-

érczfalnk,

csöveknek, mind befelé, a szive

J'î^'s^cr

aztán szétfeszíté

kai-jait,

börtönfalakat feltartsa. Óriási

Nem

er

felé fordítva.

hogy az agyonsajtoló

volt a karokban.

sem pénze, sem hadserege, sem feg}'vere. Eg,v jajkiáltásra meglett mind a három. Négy hadsereg jött ellene. Az egj'ik a Kárpátok fell, volt

a másik Erdélybl, a harmadik az Aldnnáról, a negyedik a Dráva fell.

Ez

volt a legfélelmesebb.

verbeu g>'akorlott nult

tiszti karral.

vitéz,

Neg}venezer feg}-

ágj'útelepekkel, lovassággal, ta-

Ez két részre

volt osztva.

Harminczezer

szemközt ment az alkotmányvéd seregre. Az épen felényi volt.

Tízezer pedig oldalvást húzódott, hogy azt két

tz

közé szorítsa.

A magyar kormány

ielliivast küid()tt a fenyegetett vidé-

kek lakosaihoz, fegyverbe szólítva mindenkit, a féjíinak nevezi

E

felhívást a

Este érkezett

ki

csak

magát: aggot és fiatalt, urat és szegényt. kolostorok fnökei is megkapták.

meg

a nemzetöri csapat,

átadta a felhívó parancsot az apátúrnak,

kezdett a toborzáshoz, kitzve a

méhnek rnagya s

azonnal hozzá

háromszín

zászlót a

vendégl ablakába. Nehezen ment a munkája. Azt a várost hidegvér, idegenajkú nép lakja, a ki

nem

szeret verekedni, s a ki a

64 terített asztalán és

puha ágyán

túl

nem

ismer semmiféle

hazát.

Az rnagy a kolostorban sem

volt örvendetes hirnök.

a béke és kiengesztelés szelleme lakik,

Itt

A

nem az öldöklésé.

nemzeti vállszalagos kardcsörtet alak megjelenése

után egészen megváltozott a nyugalmas bels

vendékek szobáiban egész

élet.

A

nö-

éjjel zajos vitatkozás hangzott.

Ez éjszakán az apátúr éjfélben kondi ttatá meg a «matumint az s keresztény világban, s az egyházi szer-

tinát)),

tartás után a tanácsterembe hívta a felavatott tagokat, a

tanárokat, hogy határozzanak e súlyos kérdésben. Nehéz volt azt eldönteni,

A

a reggel

is ott találta

ket.

szerzetek tagjai menttek a fegyverviselés alól. Nincs

törvény, mely is

még

kötelesség ?

A

ket arra

kötelezze. S van-e a törvényen túl

Ez a kérdés.

tanóra rendes idejére ismét felgyltek a növendékek

a nagy tanterembe. Nyugtalanság, izgalom

látszott vala-

mennyi arczon. Aldorfai Incze tanórája nyitá

Az

ifjú

hideg nyugalmat erltettek lázasan

meg

a napot.

tanár a consistorium termébl

ég

;

jött.

Arczvonásai

de halántékának lüktet erei,

szemei, reszket ajkai elárulák a belül há-

borgó indulatot.

Felment a szószékbe, elvette tankönyvét,

és elkezdte

az eladást.

Magyarország történetébl elmélkedett,

s

a mit eladott,

az sajátszer összeállítása volt az eseményeknek.

«Mit tettek a hajdankorban a magyar papok, mikor lenség támadta «

1241-ben.

meg

el-

hazájukat ?»

A muhi

pusztán, a Sajó mellett a mongol

dúló hadsereggel megütközve, ott harczolt a magyar sereg élén valamennyi fpapja

;

a harcz alkonyán elesik Ugolin

templomosok fnöke elhullanak az ország zászlóját védve, Mátyás esztergomi érsek, Gergely gyri püspök, Rajnáid erdélyi, és kalocsai érsek, a

mongolok

sorait törve, és a

;

Jakab nyitrai püspök. Miklós szebeni nagyprépost egy

»

»

tuUlr vuzórt míh \v ott h

akkor nyilaktól átfúrva

Mmil

Allu-rt i-Mztcrômi

l)iV(íHÍ

csiKüX'H

(>H

HHze.

ro^}'

kanonok, mind

vitó/on Inirczolva, Ini/jijukórt nicnckiiliu'k.i*

í
a tatiirokat Pannonhalma

vorc/.ve, elveri

wll-nií-han JiinoH

dicsd

kü'/.dvc,

lialiilt

püspök a

Iiöh

falai alól.»

Munyady

s/ctívcd n rij^óiiic/ci

'íiinoK

oldnlán

iitkíi/.ctlien

;

fcjt't

elküldik Stanihulhii. «

Jl-rjl-lKMi

ll()z<í()nyi

«

Simon

maga

egri püsptik

vezérli

hadak ellen. 1 iöli-han Kapisztrán János ferenczrendi barát hatvan-

dandárait a dúló

eseli

ezernyi hadat toborz ösHze a segélyére, Belgrád

falait

népbl

h vezeti azt

ostromolja,

Hunyady

harczol földön én

vizén, s a meghódított vár falára kitzi a keresztet. •

•>

Keresztes liadait képezték papok, diákok, barátok, kéz-

mvesek, földészek. A szent Pál rendi perjel, hét szerzetes társával ment a harczba, s ez a vasvin:'"-^ .r\ íil.v.'s/ 'fvözte le

Mahomed világhír

hadseregeit.*

«Hát 152G-ban! Hát Mohácsnál! a huszezernyi niartyr élére

áll

A

hot Tomory érsek

fvezérnek

;

sisakot tesz fel

az infula helyébe, kurdot ragad a pásztorbot helyett

s

az

és hetvenhat paptársa, azok közül Szálkán László, Perényi

Ferenez, Móré Fülöp, Paksy lialázs, Csaholy Ferenez, Pa-

György püspökök esnek el bs halállal, vérükkel pecsételve meg a haza földje és az Isten ege közti szent szö-

linay

vetséget .

.

.

K

!

szavaknál becsapta a kiuiyvet Aldorfai Incze s

végigtekinte tanítványain. Aztán halkan azt

... "És 1848-bau egy

magjar kolostor

monda:

szerzetesei tíz

óra hosszat tanácskoztak azon kérdés

felett, bogj'

védel-

mezzék-e a hármas halmot és a négyes

folyót, és a

ketts

keresztet? és

nem

találtak reá feleletet!"

Egyetlen névtelen ordítás tölte vakra. Mi volt az ? Üdvriadal esés kiáltása?

mely a

Az

'?

meg

a tantermet e sza-

VagA- a fájdalom, a kétségbe-

ítéletnapi ang}'al leírhatatlan jeladása,

kriptákat, a sírokat föltöri ?

Jókai: Eny.'ni, Tied, Övé.

I.

•">

:

iiiiri(liin!i_víiiii,

l'l^^'yM/í'ii'c

a

liclynikhöl

liik

H/(')H/«')k

iiiiinl

liiiH/oiiiK-^ycn roliaíi-

ii

inindt-ii

('h

1VI('',

kr/ az

('^ro volt

H/örny halálos fof^'adáHra. Mind, mind, mind ol fognak menni.

cnuilvo, 0Hkür((

A

Hgolin, Ka])ÍHztnín, Toniory mciilck. Odn

iiovil

Alant nck,

rcjiik fölött nK^íí/cndiilö

mi törtónt

mcgí'itV'k,

A kegyeH

a-pátiir

!

tcrinóhcn tunácHko/ó

n conHisioiiuni c.HcndcH

mint a

11

:

vt'--

rivalláHtinogliallák

odafenn".* fclálM

nni'liiíjlM

s

liclyi'lM'il

l'fit't

n/

iljii

sc-

ér(í/feH/iilet eltt.

Alea. jaotaeHt, liat

(I

midn

S

tanárát

i'ejj;,

atyák,

a/,

IcIh

a

így kellett

ii/,liin

íh

Te

isi*

Sírtak

11/

.»

.

jíitt iiln

n/.

folyoHÓn vái'ták k(ít

a

:

de

nem

iijkiiik liihhé.

annak jönni.

velük fogok

I
lelri"

már akkor

köiiilfof^'va,

.

robof.rv'a.

esak H/emciKiick kíinyje mondott ellen a nagy

h

elliatáro/áHinik

-

voluntaH tua

enn'l(>tl)l

iiiciiiii,

robugé a/

mondi'i Aldoifai liic/.c meg(iH(')kolá a/ ifjnt,

iipi'itnr, s

«''s

fordult sirni.

öregek

riadal volt e/

;

de tomboltak a/

Hogyne'* Híh/ e/

!

ifjak. Ilajli

{'(iltánnidás

a.

!

miiiö iidv-

napja

!

tömegben a tobor/,() lielyr(> menni ott beiratták magokat önkt'-nteseknek. A/, rnagy Horba CHÓkolta vabimennyit s nemzeti Hzinü kokárcbikat OHztogatott nekik. Csak kokárdákat: puskája bizony neni liegels

dolog

volt

(>gy

;

volt.

Segítettek gÍH(''gtái'a. IV'b"

jut

k

iiiinrrt(''kü bel(ii('

magukon.

Abban ;

tiszten

de

\iin

si kovás

mind

jó

k(d(»storniik

a

l(>sz

j)uskák az,

mindenkinek. Aldorfai az

luidniigygyá neveztetik

ki s lesz

a.

:

derek ré-

a luiny.

imnyi-

ba jó kézbe keriU

rnagy kegyébl

csapat vezére.

Nem

s

al-

tud

Majd belejön. Az rnagy se tud alispán volt eddig. Majd megtanulják (együtt. Délután nn'ir dobszó mellett bubinak gyakorlatokat a kolostor idtti téren. Kész katonák b'l nap alatt. N'ibetik k(*t az ütközetbe. bozzá'*

A

nt'p

:

bámul,

s

aztán

a

pt'ddi'itól

elragadtatva

maga

is

fi
A

mi

kn^/MJlil,

riokrií'hl

ll«'|>K<Mllol\

Mit

\illii|iit tlllllt

liu,

K sotri l'olvdMdii, iniiliiii oliliiliiii. (iiilroii

\('

niclyír

(llnilti

liii'/,i<

Ilovu IiiÎmiI,

AMihTiii,

lAvíilcll

Ki

rs

m

/

m. h

.

iiliik

lii(«x<'*li(*N

kiinltiul

tt'r.

ii/.

kiirillllill'knliitlil'tl

voltniii

I'ln

nmen lioK,\

\vhAí

iniíjdii

Ihiiiiltiliit

ii

I'liitairli tiiiiitolt

a/..

óh a

lliigcrii

inis(
nintiiltii. a/,i: riiyiiii

S

liitct!

vi^yr,

k(•^y«•l^ln

rá,

II

iVil

ii

vi-

h Ki ta-

ln(<^l'llJtllk,

AiiniiyniiiH,

kmiiikairók.

iiiiii/iMkk vilá)â, ohíI-

iijii

neki

;

apja, iiaf^vapja,

Ni'iMrHÜnk l'./.t

Irili'iii (v.t. I'
«'
cl ki'K'ydi'ni luMkiil.

I'oI

ni('|4

;

H/.avait

A

a

(')t

lia-

(-lv('>H/ s'/.ciitMt'f.; iK'lkill.

','

pir'dikalja

nt'ki.

holó orényokot, liuloináiiyt,

h

iM'm/.<Mlrk rlrn'. Iio^y

Imu'f'/iirnllatik, N

Ildi

iK'lkiil

iiv.

ki'ilüHiliiö/,

ki állt 11/ ifjn

iiioiiihiiiiui/.t,

l'.n

Ur

i
tóiilii

.s/irilmrt. Ilii/ániat. vh a n» pjo^íoi vrdciu.

('I>I'imI

Irfl

'.'

apjii l(>s/.(*k, ki Irlkct

Mi

rlvrid','

a ttulnnniiiy világa!

(«ii\óni

U's/.rk, inclyiöl friiyt

liilltii

mmiI

.1

I

t«'KV«'l<'

ÍK.V

Ki

KiV.i \i

ii

Istrll Vt'K«'/..

inoiiiltii a/.t:

kanlot kAHHÖn

lnifíy

lili|'_l( i;;l

iniiîi
]Mmoti I(
a/.

m

iiKiis/tvii.

miirviiiivlia

It'itrK

a mit

llllln

ll(|ll(

KiikIjii volt

{''.ImImT t<-IV»'/,

i^'ii/

hm

Kc/t'l.

A millN

liiK'a

Iiuk(WIiS

riillioyi

(*h(o N/olti'ij>Uiii

11/.

ji

«itt.

neki

f«i|«
•Ilit, li

Ilii

)iimIiiI

lltiît|>{«l« ^.

II

Nxól t%v

iniv«l?

im

••

ki

popii

ii

ArHiitatiWi lialál

a piirîiloriiitnut

IVtcihc/,

«llrjtH(l hiivrlyi'lM-

rli-m-l,

kanloilat

in

íh

lion-

a/. ('^b(t

vík/,

H axnk

a panulicHotnlian

átiiôija.

I>«' li*

inniciiMl

mkiink róla: lu^^yvcriül M, fv^^y•

pn'MJikiUtnl

iin-rt

;

:

h/outM'^.

iinis/Kii liiin^/.oHukuak.

ii

cMitiiliiin Imi iim'm.

II

tanítok

1'!/.

a

ki

ver nltal lo^ i'lvow/ni*. ÍK'a/; iini^y ihIii

a/t

mcnjciH'k,

k(»ti'l('HHf^llkK<'' tette

nem II

liol

tiltíi

iiiok

ay.

fi>{,'yv(«r áltiil

Vv ianiivilnyainak. l<

lirt clvoHXiii

ii/.l.

6*

:

n/H

!

—

:

:

Ah monda diadalmas gúnynyal Gideon tehát te nem azért sietsz a vérmezre, hogy ott gyilkolni segíts, hanem hogy ott meghalj Barátom te nem vagy hs, hanem szerelmes, nem vagy hazafi, I

:

!

:

—

Incze megdöbbenve támaszkodott a falnak. Ez olyan

csapás volt, mely minden idegét megrázta.

A lelke mélyéig

hatott az.

A

folyosón elhaladó társ gúnykaczaja visszliangzott so-

káig.

És Incze nem tudott addig helyébl megmozdulni, mig az el nem tnt elle, míg ez el nem hangzott. Meg volt igézve tle.

Azután szobájába sietett, ajtaját magára zárta s térdre omolva imádottjának jelvénye, a madonna-kép eltt: kivonta kardját s annak markolatát jobbjába, hegyét baljába fogva meghajtá azt s a madonna-képhez emelé «0h, égi tiszta alak Tekints szivembe alá és mondj rám ítéletet. Ha igaz az, hogy csak árnyéka van is lelkemben a tisztátalan érzületnek ha igaz az, hogy merész lépésemet nem hazám szabadsága, hanem önszabadulásom vezérletté ha igaz az, hogy nem a te zászlódért, hanem földi örömöket hajhászva, kétségbeesés ell futva, keresem a harczmezöt, törjék kezemben ketté ez a kard, és !

;

;

soha fegyvert ne érintsek többé.*

A

meghajtott kard jiengéje ívet képezett

hegye megcsókolta markolatát és fringia-aczél volt.

mosolyogva nézne

Azon

nem

És

nem

ers

kezei közt,

törött ketté.

Jó

úgy képzelé, mintha a szent alak

le reá.

Menyasszonya feküdt mellette a kivont kard azt fényesíté, azt csókolgatá annak mondott hízelg szavakat, annak fogadott örök hséget tied leszek élve el nem hagylak ha meghalok nevemet éjjel

aludt az

ifjú.

;

:

!

fogod viselni .

.

.

;

!

s

:

dicsekedel vele.

Hajh, sok veszend ember

még, hogy ez a kard akkor ketté

meg fogja nem törött

keserülni azt

!

»9

A

hajnali liarnn^ís/ó utoljára liivta a tciníjloniha u ko-

lostor

iiloljárn

ifjait,

zt'iigtt'k cl t'fíviitt

fül

vrtlí'ik

a fehér talárt, utoljára

a oCiloria in oxct'lsÍHi»-t.

már

ron guláha rakva álltak

fcííAvoroik h

Künn

az udva-

nnkor a nap a

torony között eltnt, nuir az újonczok vászonzul)l)o-

k('>t

nyáha

meg

öltcizve

tiilii":!

öKci

^

^/iiKinxüIK

)M.(r\,'f

Miíiiiy
sufíárai.

A kolostor vénei Kgész

jôníioKkodtak az utrakelendökröl.

éjjel sütötte

a szakács

számukra az

maga tömte meg

valót; a jó öreg gvárdián

úti elesép;nek

tarisznyájukat

vele 8 a pinczemester a kolostcr legjobb boraival tölte

meg

kulacsaikat.

rtoljára falatoztak együtt a refectoriumban. biztatta s

Az apátur

ket, hogy egyenek, igyanak és legyen jó kedvük

maga nem

evett,

nem

hanem

ivott,

;

sirt.

PiUnyi jó gyermeket egyszerre elveszit^ni

Ugy

Mikor sorban odajárultak mindegeiknek tudott valami kedveset mondani. Te olyan szelid voltál, mindig kedvemben jártál. Te olyan kitn tanuló voltál, könyvnélkül tudtad a classzerette valamennyit!

hozzá, hog.y utoljára kezet csókoljanak neki

:

—

Min

sicusokat.

emlékezet

!

Egy él könyvtár

voltál.

— —

Te minden jutalmat elnyertél a theologiai feladvám'okért. Téged szegény özvegy anyád, mint egj'etlen gj'er-

—

mekét, bizott gondviselésemre, minden forintodat küldted fiu

:

el.

nagy

—

jöv

Te büszkesége várt reád

!

ban, mint egy angyal, soha

chorusból hangzani.

— Te

voltál szüleidnek

— Te úgy iljên

;

neki

gazdag

énekeltél a chorus-

hang nem fog többé a

tréfás fiu voltál

:

—

felderítetted

vidám kedélyeddel komor társaságunkat. Te gyönge voltál, de mindig mellettem voltál, mint egy kis gyermek, mindig sírtál, ha megdorgáltalak. Téged csecsem ko-

—

!

!

70

rodtól fogva neveltelek, mint szültlen áiTát.

szónok

voltál,

költeményeket szerzettél

;

te

ábrándozó.

— Es most mind

engem Látnak-e még benneteket

elhagytok

— Te kitn — Te szép

egy Lacoidairet vártam belled.

!

ez áiva falak

valaha ?

Es sorba csókolta ket, gyöngéden megvereget kat, s aztán hirtelen félre fordult

ket

számlálni

;

iiic/ai-

tlük, nehog}' megtalálja

a mit az ó-testámentom hagj'ományai

veszedelmes eljelnek mondanak.

midn

S

legutoljára a vezetre került a sor

Inczét szorítá keblére, mély,

keser fájdalom

:

midn

tört ki sza-

vaiból.

— Es

rendünknek büszkesége, ragyogó világa Te Milyen gyászt hag^^sz itt magad után is elhagysz minket nekünk, íiatlan apáknak te,

!

!

—

-

Nem

örökre, viszonzá iVldorfai Incze elérzékenyülten.

megadja küzdelmeinknek a diadalt, s ha élve maradunk, visszatérünk ide mindannyian Az Úr járjon veletek mindenütt, szólt kezeit áldásra emelve az agg családapa. Legyen oltalommal, legjên irgalommal hozzátok. Ha jöttök gj'zelemmel, dicsséggel, ha jöttök veszteséggel, szég3'ennel, az ajtó nyitva áll elttetek s mi osztozunk a visszatérkkel jóban és rosszban. Isten nevével szállunk a harczba. Isten

—

A dob

pördült, a kis csapat fegyverét vállára kapta, egy

lelkesült viharos éljent kiáltott

s

azután rázendíté a harczi

még Buda, él az Isten ». Dalolva vonultak Öten közülök még csak 17 éves gyermekek voltak. ketten már föl voltak szentelve papnak. dalt: «A11

odább. Tizen-

Az öregek felmentek a kolostor homlokzatán emelt s onnan néztek utánok, míg csak láthatták a kis csapatot, mely gránátos indulóban haladt a hegji úton fölfelé s már eltakarták azt az erdk, mégis a távozók

ballustradra

;

felé voltak

fordulva arczaik

:

még

hangzott a dobszó és a

dal a távolból.

Azután

leszálltak az üresen

maradt házba.

:

A/.

tudott

('K.V

jii

1

l;i

i;i

ii

1

1

mi'kri,

ici

11/,

II

I

-/.iiiiíi nii

\ II

cHúvoy.ó

iiu rrii|4
iiiíimU'Ii

cj^VtíH

omh'kcin. A iwmy

k/»iiiioIó

táblán

H úfíN' cl

liHKN'ott

sorlm

iiltiil

Iij^j^

móg

H/áíMvct.

Siíiíki

hnn

ott tulálják

meg

hiig\tiik,

1(!

,

liútiji-

rajta volt

a

iKtnyoliilt iilK<'l>nii krplct. <'K/t i'iiiH oldtu inc^,

jolili

I

Ic^,'-

A pipatüiiuinhegedi kíit*, a hol íjI-

ne törüljr omiuii."

longissiimükat,

hiszon vÍHH/atórnok inóg.

MiiKlrgyiknck

liagyják,

érvénye Hoha

U'g,ven ez iratokmik

Füvész-gyííjtcmény, felnyitott

maradjon a helyén

m

ir(')as/talán ott \iiii n

a/,

hiigNott holmiilikai kim-k

a pedellus

;

a kiszáradt tintatartókat. Ágyaik

lia

•îimuiiii-

.

iil

— Ne

elvenznek?

Jöjjenek ök víhhzu!

!

liang_j<'gy, fi-ligkéKZ rajz

minden héten

töltse tele

legyenek vetve. Várni

fel

fognak rájuk.

A mint

ig_v

nem

megijed,

sen.

Egy

jarja

a/,

midn

apát Noirul-sona a .'^zohakal

eg^he benyitva, azt

nem

:

(•>ak-

találja üre-

ablaknak

tá-

bámulattal felgerjedve. Te

itt-

«ifju» szerzetes áll eltte, háttal az

maszkodva. Gideon.

— Mi ez

? szól az apát

hon maradttU? Egredül magad maradtál itthon? (rideon alázatosságba burkolt gúnynyal felelt

— Atyám. Nem örülsz-e, hogy egy — Nem örülök Felelt az agg

liad

rajta ..

.

.

nálad maradt? .

.

Ha mind

itt

maradtak volna, sok keser könyhullatástól megmenekül-

tem volna. De a köny már téntté többé te itt

nem

teheted.

kihullt,

s

— És nem

azt te

meg nem

tör-

örülök annak, hog,v

maradtál, azért, mert csalatkoztam benned. Te voltál

a személyes bátorság jelképe akkor, volt; s most,

midn

erény volna

Egredül voltál barczvágyó,

az,

g\'mnasta voltál,

e

bátorság hiba

elvesztetted azt?

midn

liarczra trombitálnak, egyedül vagy athleta,

midn

midn

midn

béke volt; békeszeret ?

— Lovag,

papok

voltak, s

társaid

s

most,

midn

lettél,

rokkant és beteges, mint mi hetvenéves vének

azok fegj'vert ragadtak

— Nem, atyám

!

—

:

te egjszerre

szólt kipirult arczczal

jámbor ?

Gideon. Olyan

72

most is, mint voltam. Veszeked és vérengz. játszani nem állok be. Hogy én a lomtárból komédiát De elczepelt rozsdás dióverkkel elinduljak katonást játszani, rossz vagyok

nem vagyok már nem czepelem, csak

ahhoz

elég gyermek.

ját

azért,

hogy

Fm

holtomig" dicsekedhessem vele, hogy én

Ha komoly

hirhedett insurrectióban.

Alvinczy puská-

eg}^ héti is

sétálás után ott

voltam a

harczba mehetnék

:

ell mennék.

— Jól van, gyermekem.

Ei-telek. Ismerlek. A büszkeség nem engedi, hogy ott szolgálj, a hol egy társad parancsol. Én kielégítem büszkeségedet. Nem akarsz a mi

daemona

ócska fegyvereinkkel dobszóra lépkedni? Adok neked lovat, válaszsz

magadnak

belled

arra

;

még

kardot, pisztolyokat

;

derék huszár lesz

több szükség van most.

Válasz helyett Gideon hirtelen leveté tógáját, skapuláréját; a papi öltöny alatt pitykés

dolmány

volt rajta, és

lábain sarkantyús csizma.

— Lelkembl

és keresek

szóltál,

magamnak

S olyan büszke

atyám. Adass paripát.

Én megyek

kardot.

volt,

hogy még csak kezet sem csókolt

a jó öreg atyának.

Egy óra múlva az utolsó ifjú is elhagj'ta a kolostor udvarát. Lóháton vágtatva távozott s rövid idn elérte, el is hagyta társai csapatját

;

nevetve kivánt nekik szerencsés

rnagy csapatját elérni, a hol igen szivesen fogadták. Nagy szke volt a lovas vitéznek a táborban. A hidegvér nép annyira már felbuzdult, hogy a fiait feláldozza, hanem hogy a lovát is feláldozza, annyira még nem. Erre még id kell. A *i kolostor úgy maradt, mint a megszedett szlutat,

.

.

s

igyekezett az

.

kert, árván, elhagyottan.

Hányan fognak Titán

mentek ?

ide visszatérni azok közül, a kik dobszó

;

73

AZ Múr

likkor

MO'IT.

11

in^,',vv»-u i-s/.UikIcjc iiiiilt,

ôit lu'in volt

^yöri

U<{j;utolsó

I'.I.SO

foló ricociliettc

6s/,

liúl)nru.

f( rli

volt

MaK.Viirors/á-

lópÓKokben tánc/olni, lU'in/cíb'k.

voll M!i{^varorszá}j;nak, az

e/

i
s

látta

maga

Korlövt'Ht csak úr-

A mi rendes katonája

szerint a lombard-Víflen-

czüi csatutí^roken barezolt, vitéz liUBzárezredei

dosan

a ki u

niiiiila/.,

Nupoloon ágyutckóit

iitkíizctlioii

mipján hallott a/ újabb

li<»;;^v

már

pedig gon-

voltak rekesztve Csehország és Galiczia garnizon-

cl

jaiba.

P^V

KV'iilog

katona kitanitására, mint ezt valamennyi

európai liadüg^yminister exposéjából tudjuk, kell

esztend

;

arra, hogA' eg}' csatakói)t's és

három

nyereghezntt lovas

katona kéi)oztessék, niulliatlamil szükséges öt esztendei szolgálat; arra pedig, hogv' valaki tüzérszámba

nyolez esztendei gyakorlat nélkül, kár

is

mehessen

a szót veszte-

getni.

Es mind ebhez Kbböl

— hat az elleges tanácskozással, — a ba-

volt az

hónapja. ()lot c'ltolt()tt

alkotmányos kormánynak

todikban aztán készen kellett lenni mindennel.

Szemközt

állt vele egj'

zetiségi fölkelknek,

határrségnek,

megszámlálbatlan tömege a nem-

százezeré a fegyverben gv'akorlott

s szervezett

geknek, vezetve

kitn

hadoszlopai a rendes hadsere-

hadvezérektl. Ez volt az absolu-

tismus tábora.

S mit

állíthatott ezekkel

szembe a constitutií) kormánya?

De nem katonát. gyülevész volt az, mely Incze

Embert ember

Min

ellen.

csapatjával con-

centrikus utakon a Balaton tájékai felé özönlött, ellenfelet

keresve

?

Szrös kis

földmívesek, hosszú rudakra pántolt kaszákkal

városok iparos népe, jámboE vadász-puskákkal vállai-

»

74

kon, köztük egy-egy kis csapat nemzetr, })úzavirág8zín

dolmányban, nehéz szuronyos puskákkal, miknek problematikus volt az elsülése

iskoláikat otthagyott diákok,

;

karddal oldalukon, pisztolylyal övükben

egy-ogy

;

zilált

f-

rezes kardokkal, miket

lovascsapat insurrectionális

ispáni beiktatás alkalmával szokott a nemesi bandérium-

nak kikölcsönözni a vármegye

közben szekérsorok, miken

;

asszonyok ülnek, kik férjeik után enni-innivalót visznek.

Háromszín

zászló igen sok.

Agyú semmi.

Katonai jelvény egy háromszín rózsa, vagy egy veres szalag a kalaj) mellé kötve toll.

A

Görgey csapatjánál egy fehér

;

szalagnak az a hire, hogy az republicanus

veres

jelvény, a fehér tollé, hogy alkotmányos monarchia czége.

Azért egy tábor mind.

A mely

falun egy csapat keresztülvonul, ott a

kosság rögtön csatlakozik

Egy

dal,

ber jön

egy

el

«

hozzá.

is

Nem

férfi la-

kell sok toborzás.

meg

éljen a haza» rivallás s száz

száz

em-

cséphadaróval, vasvillával, vadász-puskával,

s

a többivel: nem kérdi hová? A vezet talán tudja. Az valószín. Az említett rnagy, a mint a vele tovább húzódó tömeggel éjszakára tábort üt, els gondja kiszemelni a nép-

megy

tömegbl

a lfegyverrel ellátott csapatokat,

mint besötétedik, szekerekre kal

A

megy

Incze csapatja

csel kitudódik.

gukat az

A

ültetni

s

azokat, a

s

elre küldeni. Azok-

is.

felgerjedt hívek

kis papjaiktól elszakíttatni,

nem

engedik ma-

k

szekérre kel-

is

nek. (Híres fuvaros nép.) S utóiérik néhány százan az

elrehaladt kis csapatot, nótáját. Ivedig

nem

s

k

is értik

is

éneklik az «Á11

a szövegét

s

k

még Buda

is

mennek

!

az

ellenségre, pedig fegyverük sincsen.

Úgy

tesznek, mint a somogyi ember, a ki

gával botot, ha verekedni

majd

megy

a

korcsmába

nem ;

azt

visz mamondja :

lesz az ellenfelemnél.

Hajnalra már a Sió mellett van Incze társaival, mértföldnyi járó útra elhagyott kolostorától.

tíz

!

Mi a/ u

Sió'.'

IIH'fjfonlltott rn|\,'illl, Itli'lvil i>:ilMt
I'igy

K ii*K/,i'lvr

IniroMi öl járt út,

Sjiii('li

II

H/(''los,

annyi fahid

na^yolth

mülmnk

a |)uiiál»u H/akail. Nrliol

lii|>nlvl. iiliiiit

a hol

iiióly,

v»/,t't

ott olnyoli

A hány

»/. üitiliert.

rajta kcroH/tiil. Azonkiviil kischh-

linpihc, íiiikrn ^-vint/M

\iiiniiik

lilp
;ii

járni.

a

\']'/.

H/tifíóny kin vizocHko tartotta

cnihcr volt az

tál)orát. Tí/.czor

mind rendisen

:

fe<.;yv(-

ti/.enkét ájí\uval.

rt'zve,

(Azonban a

históriai igazság kedveért,

irnnk

tiindc'rmeséki't

le,

jegyezzük

jámiior családapák voltak,

nem

fenn a támadok e^yik

még

hevített

vag\'

minthogy nem

hogy ezek

fel,

is

mind

vadonat ujonczok, kiket

hogy valami

át annyira a lelkesedés,

mennyorsziigi dolognak tartsák a

fbe

harapni azon

ki-

vivandó feladatért, hogy purlanientarismus helyett absohitismus legyen a világon.)

De hát ha volna

Három is elég.

Az

tízezer

myrmidon,

vag}' tízezer Berserker lett

is

olyan ellenséggel volt dolguk,

Az

ég,

ég, a föld és

nem

a

melyikbl

symbolisticus értelemben, de egész

lyan barezolt ellenük

:

cj^y

a nép.

négy nap óta folyvást áztak

melletti föld kegyetlen ellensége annak, a kit

nem

komos

a Sió szíve-

sen lát vendégül.

A

Sárrét lapályai szép zöldek ilyenkor, keresztül-kasul

embermagasságú f között a füzény (lithrum) virág dárdái, mint megannyi rózsaszín láng lobognak s a vad ánizstól sárgállik a mez. A csaszeldesve csatornákkal, az

;

tornák partjait nefelejts-bozótok takarják,

s

a tavakban a

nimféa fehér és sárga lótuszvirágai libegnek.

Mind szép

nem

semmit egy kiéhezett tábornak, mely nem hozott magával eleséget, abban ez egy poétának

;

de

ér

meggyzdésben, hogy a világ legêndégszeretbb országán utazik keresztül. a

Megcsalta az ethnographia,

!

76

A vendégszeret nép legelször elterelt az útj.áhól minden gulyát és juhnyájat: e vidék legfbb gazdagságát, s aztán

maga meg átment

kezében.

A

Itt

a túlsó partra

nem terem búza hanem ;

ki itt élelmezni akarja

botot tartott a

s

hal,

meg

szárcsa,

magát, az a vezér egy

flottillát

hordjon magával. Feneketlen sár fogta s

el

az utat, az ágj'úk megrekedtek,

ha egyszer egy dombra felvergdhettek, onnan többet

nem

kivánkoztak

alá.

S mikor azután a tábor talált

rajta többé

talált a túlsó partot

megérkezett a Sióhoz,

eleje

nem

sem malomgátat; hanem uralgó halmokon mindenütt szemközt

sem

hidat,

hemzseg néppel, a melyben nem tudta, hogy mi lakik ? Azokon a halmokon tanyázó fegyveres nép zenészeket hozott magával és tánczolt. Félelmes önbizalom A határrök letelepedtek a déli parton. S aztán megállított táborokat,

—

történt,

hogy a két tábor elrsei, egyik innen, másik

ról, letették

a puskáikat

maguk

túl-

mellé, elvették a horgai-

kat és horgásztak egymással szemközt,

a melyik egy

s

szép potykát foghatott, az dicsekedett vele a másiknak.

Egyszer aztán mégis komolyan szivére kezdte venni a feladatát a túlsó tál)or hadvezére, a generális,

hogy megkísérti a Sión az átkelést. Egy kompot fedezett fel valahol, a mit eltakarítani.

elhatározá,

elfelejtettek

Ez a komp leendett rá nézve

xesre nézve volt a Hellespontuson vert híd.

a Sió

s

az,

elle

a mi Xer-

Hanem hiszen

sem a Bosporus,

Szép októberi alkonyat

volt.

A

nyugoti ég sárga lapján

élesen rajzolódtak oda a fekete emberalakok,

mik egy s-

szörnyeteg alakját látszanak vállaikon emelni. Ez a komp.

S az a mozgó tövises kigyó, mely utána vonul, az egy hadcsapat, szuronyai messzire villannak.

Incze

állt

az

elrsön

kis csapatjával.

és társai a parti

rekettye bozótjai által eltakarva. Távolabb a csatlakozott városbeli népe.

Ok csendesen

halmon hozzáamazok

voltak,

:

77

patot. Iio^v iiU'j^cHy.ik,

A

lm

átjöiiiu'k.

liiitúiör-cHUHiit vir/A'uyW) tis/tjí-

CHÖvön

át,

{wiVm

a

veti*-

fcny(<|ôtözt'H(;ikí!t.

láttu,

j«'il

a

tíiv-

van löfegj'vere.

n'lkí'I cKiipatimk uIík

II

I>()K>'

sem

S/,nnil»ii

kö/ch-ílíi haiáriir vmu-

lánná/tnk vh ívuyviH'iU'k n

ott liútiil

Kö/olítí-tt

nyu-

godtan.

hevesen kezdett íloboj^ni. megy, ainmk azért van fegyvere, liogy

Aldorfiii melle ulnzoriilt., Kzivc

A

ki liáhon'iha

öljön

A

!

rettenti) kötelesség

Nem

öt keresi a Imlál

A mint

eltte :

állt.

lianem tle várja

küldett-sét.

az ollen(ísaj)at t'g}re közelebb jött, valami név-

bség támadta meg agN'át. Láz vf)lt A vadállat fölébredése a szivben.

telen

n/..

A vérnek

szomja.

Vigjázz

Az

út,

!

czélozz

!

vezénylé bajtársait.

mely a Siónak az

sr nádassal volt borítva kellett

;

átjáratálioz vezetett, kétfell

az ellenfélnek e szoros úton

elre nyomulni, menetelesen baladva alá egy emelfensikról, mely elszórt kökény-bozóttal és

kedettebb

bangafa bokrokkal volt borítva.

Mikor minteg;y kétszáz lépésnyire

volt az ellenfél, Incze

felkiáltá a végzetes szót

— Tüzelj

!

A lfegAverek

rendetlen sortüzeléssel ropogtak (valami

harmada elsült), s erre zrzavaros kiáltás hangzott a közeled tömegbl a kompot viv alakok közül egy elkét

:

esett,

a többi ledobta válláról a jármüvet. S akkor aztán

az egész csapat, mely a hátuk mögött

állt,

eldobált puskát,

tölténytartót s rohant a nádasnak, s aztán a

nádason ke-

resztül a bozótba.

Csak az az egy ember maradt Incze látta

Az ember csuklottak

s

t az

fel

ott.

alig kétszáz lépésnyi távolban.

akart állni kétszer-háromszor

ismét visszaesett

;

;

de lábai

el-

megint térdre emelkedett,

egyik kezét mellére szorítá, másikkal a földre támaszkodott.

Valami hosszú rémkiáltás hangzott

ajkairól,

mely

«

!

;

78

fájdalmas zokogásban végzdött. Kezeivel, térdeível tova vonszolta magát

hátra-hátra nézett rémült arczczal, üve-

;

gesed szemekkel. Néhány nevet mormogott

:

talán apja,

anyja, gyermekei, felesége neveit. Azután hanyatt vetette

magát, két kezét imára kulcsolta és homlokára szorítá melle hevesen zihált halálos

sebébl a

s

minden emelkedésénél kihugygjant

vér.

még nem

Incze eltakarta kezével szemeit. Tegnap

volt

kezén ez a vérfolt

t

Aztán elragadta

A

is

a támadó zsivaj.

népfelkelés csoportja, a mint a határröket megfuta-

modni

nem

látta,

hallgatott többé

semmi vezényszóra,

hanem rohant

le

a dombról nagy sivalkodással

a túlsó partra.

A

Sión átmenni

mány

:

nem

gázolva kieviczkéltek belle

úszva,

s

átgázolt

volt nekik nagj' tudo;

elhozták a

cserbenhagyott kompot; felszedték az elhajigált puskát, talán kétszázat fölött.

Incze

is,

s

maga

is

nagy

örömük a zsákmány a komppal azért, hogy az el-

volt az

átkelt

esett áldozathoz juthasson.

Megállt

fölötte.

Még

lihegett az.

Szemei még nyitva

vol-

vértl tajtékzók. De még hebegett valamit. Talán valami imádság töredékét. Arczát eltorzítá a rémület s

tak. Ajkai

egész alakját halálos rángások ficzamiták

félre.

Egyszerre

arczra veté magát, mintha halálos sebét a föld csókjával

akarná meggyógyítani. Az meg annak, a ki

t

is gj'ógjátá

!

.

.

.

meg. Incze oda térdelt a hulla fejéhez:

cliequiem íetemam dona .

.

.

:

meghalt.

Mit vétett ez az ember megölte? Nagyot vétett! Hazáját támadta

... Ez hát a csatatéri halál

Még mindig pap

volt.

ei

Domine.

7í»

AZ ETiSO

—

fficl.anitom.

K<-lj fel,

lünk UHÍnáljunk K/,/t«l

h a töl>l>ii

a megszól ítáHHjil

;i

iinlln! -

1.

H„|

•.!-.((

,.-

!

riiiHztá

Fcitckiiitt'lt. Ali^' hitt

liaiiíj;.

SIKIOR.

fel

ismers

inczöt egy

szemeinek. A diulai lévita

állt

flölti'.

Valósáíífíal

annak az arcza,

annak a szk

clörcliajlott

feszes szattyán redöivel,

nyaka

:

de niinö öltözet hozzá!

kupueziiHis barát kámzsája. Kc/,«'lH'n

\\iiy

c^fy fn/f;i ])rilc/a,

kiföv fornnin hántott héjjal.

Bámulsz rajtam

ug>'-e,

k'vctt'tted a skapulárét, zsát. Ajíyon is

nem

I>('

vernének

zörög

a hiveim,

fel

a barát

te

kám-

ha megkapnának benne.

viselem, csak mikor szükség van rá. Eg;s'ébkor a

bepakolva hordozom. Jó ez

\iis/()nknfferbe (fj;

felebarátom? Hogy mikor

ón akkor veszem

>»

s

— «mikor az

a többi.

Incze elborult arczczal tekinte megszólítójára.

Kedélyhangulata elutasitott most minden tréfát a helyzet sem volt ahoz való (egy elesett holtteste fölött). ;

A

lévita azt hitte,

köntösének

—

hogy ez a komor tekintet az

szól. Sietett felvilágosítást

adni

barát-

felöle.

Ne gondold ám, felebarátom, hog}^ ez valami igazi kapuczinusnak a csuhája. Egy kémnek az álköntöse volt ez,

a kivel a szent-mihályi dáridónál tánczoltunk. Azután

(II

megtartottam a ruháját magamnak, mondván:

«ab

hasznomat sem veszik a táborban, a mangalétát nem birom, mert

hoste doceri» az ellenségtl tanulni jó. Egyéb úg\'

göthös vagAok

kém.

;

csak krámfuter (betegápoló) lehetek, vagy

Ha

ezt a gúnyát felveszem, az ellenség tál)orába belopózhatom; mondván szent Dáviddal a Góliátnak: «te jösz én ellenem dárdával, puskával, én pedig megAek te

rád a seregek Urának nevével.

!

so

— De hát miért nem maradt ön otthon, ha beteges? — Elször mert a hiveim mind elmentek azért,

is

Magam

háborúba.

kiáltó szó volnék a pusztában

;

a

azután

meg annyit sem ér már ez az én életem, mint Jób pátriárka mondása szerint a fáról leesett fia veréb s a többi. Az öreg fiu nagyot sóhajtott s Inczének úgy tetszett, ;

;

mintha ennek a sóhajnak viszhangját adná

—

saját keble.

már az élet semmit. Most pediglen már a szentmihályi

Ennek sem

ér

dáridó után nincs mit tenni, mint végig tánczolni a mulatságot, ha elkezdtük. Itt vagyok a híveimmel a hátad mögött egy neg3'ed

A mint megtudtam, hogy

órányira.

osontam hozzád,

jaiddal, ide

hogy

te

Mondok

a ((boldog végén

Van

egyet.

az

»>

vagy a kis pap-

te itt

ug^'an jókor jöttem. Látom,

s

fogod a botot

s

nem

tréfálsz.

én hiveim között ötven olyan

le-

gény, a ki megeszi a íias oroszlánt. Szedközzünk össze a te fiaiddal

nem

látom, hogy azok

;

is

kemény

gj^

erekek. Itt van

messze, félórányira az uzdi malom. Abban okvetlenül

határrök vannak. Én ismerem ennek a tájéknak minden zegét-zugát.

Itt

ventiómban

volt

voltam három esztendeig kosta

bejárom a nádast.

a

Én

s

con-

szabad bibicztojás-szédés. Éjjel

is

ha els álomban rajtuk ütünk, csinálunk nekik egy olyan tánczot, a mihez elvezetlek odáig, s

képest a szent-miháljá dáridó

is s

a többi

Aldorfai undorodott ettl a beszédtl.

Nem

tegezte

elrsre vagyunk

állítva.

El akarta utasítani magától a tolakodót. vissza.

— Ejh,

menjen

ön.

Mi

Vezérszóra kell hallgatnunk

itt ;

nem

vállalkozhatunk kocz-

káztatott kalandokra.

A

lévita fitymálólag csettentett a nyelvével.

— Tzh

ej

ha Van !

is

most vezényszó

!

Bezzeg ha mi

is

elébb a fparancsnoktól kérdeztük volna Szent-Mihálynál,

hogy mit kezdjünk az ellenséggel? Addig üldöztük, a míg utolértük. Az volt a galopptáncz Ötven szerezsánból negyvenhat hagyta ott a veres köj)önyegét, pedig maga is !

.

SÍ

maradt

l)(*niu«

CHak nrg>' futott

I

el

t

Mé^

anniik

íh

utiinn

MU'^viink.

A

s/ára/, Hovány ultik iihlnm

tiiHZÍtó jolüiiHüg

volt

tiliiinVt

cHuhában oly vÍHHza-

düh Ádáz

ttiriiumzotkivüli

kifígczö*

óvul rángó arczvonásaiii, lievcH taglej tt'seilxíii.

Inczo uiulorodott

— Az —

küldi'U'sein noin inÓH/.árláH.

i
az enyim

13iz

iö\v.

Hem az jámlmr pap vagyok :

;

görhes,

nyuviga ttTcintés. Káin írrne a hideg mcgfontohis. ji)

kutya

is

ha neked

ha rájön a

nicgvósz,

a hol nekem

ott fájna,

fáj.

Kmlékezel-e

iura a Hzép áiTa leányra ott a dudái paiilakban

Inczc most

már épen

I)c

a

fogfájáH. Hej, felebarátom,

még

'.'

gylölettel tekinte ez emburre.

Ki ad neki jogot, hog}' arra a leányra emlékezni merjen?

Az az ot

«

enyim ». Kezét

elutasítólag emelé

föl,

hogy

eltiltsa

magától.

— Ö tudod-e, hog)' mi Ez a kérdés

lett

abból a kányból?

igézet volt Inczére nézve. Eltiltó keze mel-

lére hanj'atlott.

— No hát tudd meg.

felhívást intézett

A

hadjárat kezdetén a

hazánk hölgyeihez,

hog;y^

konnuny

a betegek és a

harcztéren megsebesültek ápolására vállalkozzanak. Ve-

szedelmes egy hivatal. Az ellenség

sem

asszonyt,

A

beteget.

nem

benne már

sem

számára ilyen kór-

volt átalakítva a dunai sereg csapatjai liázzá. Volt

respektál

szent-mihályi puszta magtára

harmincz

Azokat ápolta hat derék honleány,

beteg

nem

és

sebesült.

féltve életét ellen-

ségtl és czudar ragálytól. Ezek között volt Serena kisasszony

.

.

Incze szemei eltt vérszint kezdett játszani az alkonyi ég

:

úgy

mintha a fényl csillagok megannyi

tetszett neki,

villámokká válnának

s

elkezdenének czikázni az égen.

— Mindig mondtam, vakmer, akaratos leány volt Minek

jes életében.

Duda czudar egy volt az neki Jókai:

;

s

volt neki olyan helyre

fészek,

az igaz

;

menni? Hiszen

de csak mégis otthon

a többi.

Knyém, Tied, Övé.

I.

tel-

6

— Beszéljen ön, mi történt vele

sürgeté Incze

?

nyg-'

talanul.

—Sa

már ezen is kezdé a szavát Sós hogy mi történt vele ? Az Isten. meg nem mondja. Én már csak akkorára értem oda, (Most

többi.

Márton.) Hát ki tudja

De

az

mikor egész

azt,

el volt égve minden. Az ellenségnek egy csapatja nap lövöldözött Szent-Mihály körül Vidos uram

nemzetreivel; estére elfoglalták

meg

tak a sebesültek,

a nádat köröskörül

akkor

Szent-Mihályt,

aztán a gránáriumot körülrakták nádkévékkel

;

benn

vol-

ápolónk; akkor meggyújtották abból lett aztán egy nagy máglya s

az

s

egynéhány martyrral több a mennyországban. Szóljon ön Serena is ott volt? Felebarátom ki ismerné azt meg, mikor a tüz elhamvadt, melyik koponya kié volt ? Fekete az valamennyi.

— —

:

!

Másnap

hamu

midn nagyobb ervel visszatértünk, már minden. Ötven szerezsán ott sütkörézett a zsa-

reggel,

volt

rátnak körül

s

szalonnát pirított mellette. Azokkal tánczba

eredtünk. Negyvenhatnak nem fáj már többet a négy kalamajkázott el a veres köpenyeggel.

foga.

Csak

Incze dühödten taposott a halott mellére, mintha az lett

volna a négy közül az egyik.

Annak

is

veres köpenye

volt.

— Ez volt a nagymihályi dáridó, felebarátom s

,

a többi

s

a többi.

A

lévita

szomorúan

égen,

tekintgetett szét az

mely

köröskörül veresleni kezdett a szerteszét tanyázó táborok

rtüzeitl. Incze azon vette észre magát, hogy megszorította ennek az embernek a kezét. Ez a görbemellü. nyomorék boszúra tudott gerjedni az

— Barátom,

imént mondtál

szive választottáért!

bajtársam, szólt hozzá Incze.

^

:

én megkísértem. Vezess

el

A

mit az

a malomig.

Meglej)jük ket.

Sós Márton ravaszul hunyorított a

fél

suhogtatta a kígyós pálczát a levegben.

szemével

s

meg-

!

— Cnnk addÍK voiii,

a/ok

— Ne kuli.

Podifí

nu'K a

te

liic/.e

a inig

én H/ónógoWiimct ide

iiz

iniir

luczo;

M/.ólt

akarom okot

j()l)h

lu-kciii

boK/.úálliÍH

iifiii

ülfo^ni.

eniborck azok mogluilvíi. De

liát

loí^yen

diadallal

tértek

akaratod. wfuvaroKaiw

akkor

imir

iiajíy

valami Bzáz puHkát óh

vÍHK/a a nádasból. ÖHHzeHzedtek töltéiiyiarlót. is

lii-

iiidiiuk a inclviikön lus/rlni.

liivd ökc't,

ólvo

I'iii

várj,

a/oii

kieseréltí'k

inejj; is

osztoztak széjxín. A novitiusok

ujabb szerkezí^tü

régiséjítári feí;\vereikt't az

zsákmánynyal, az ócska hadd maradjon népijesztönek.

Az els siker vakmervé tett minden end)eii. A kézbe kapott fefíA'ver, mint a felébresztett ^'yennek, sív ('s azt kívánja, hogy ringassák.

— Keressünk ellenséget az Most már ök akarták — Ki akar velem jönni kérdé Incze. Mind "én — Valamennyi nem Száz

ellenséget.

fölkeresni '?

azt kiáltotta, hogj'

is»>

I

férfi elég.

jöhet.

A

többi

itt

marad elrsön. Incze kiválogatta a száz

Aztán kiadta az

— Szótlanul A

ki ellent

nem

éj

férfit;

mind a

parancsát.

nem

kell haladni. Tiöni áll,

fiatalát.

azt

nem

szabad sötétben.

kell bántani.

Arra gondolt, hogy találhat valakit, a ki hirt Serena fell. Talán ték

I

A

nem

ölték

meg ?

mond neki

Talán magukkal

vit-

fájdalomtól felmagasztalt szív szereti a legképtele-

nobbet romélni. Tízezernyi ellenség közül megtalálni és elfogni azt, a ki a szent-mihályi borzalomról hat. Ilát a ki sorsjegyet

vesz? Az

százezer közül az övét húzzák ki

A

is

azt hiszi,

hii-t

mond-

hogy hátha

*?

puskákról lecsavarták a szuronyokat, hogy ne villog-

janak az éjszakában, a pipákat zsebredugták

s

azzal el-

indult a csapat, vezetve a levitától a zsombékos söppedé-

ken keresztül, takarva a nádasoktól

;

bujkálva a fzbozótok

között ; néhol egy árok mentében lekussadtan lappangva 6*

tovább, többször övig gázolva a posványban.

barátcsuhában messze járt

elöl,

A

lévita a

tájékozva az utat

s jelt

adva remekül utánzott vadlúd kiáltással, mikor megtalálta az elvesztett ösvényt.

A

gönczöl csillagkép nagyot fordult

már

az égen

:

éj-

id, mikor egy száraz dombhoz jutott a lévita, melyen hegyes gúla volt rakva nádkévékbl. Ott megállt, és elkezdett vonítani, mint a nstény farkas. Ez volt a félre járt az

hogy czélnál vannak.

jel,

A

nádastól egy hosszú sor törpe fzfa vonult végig egy

nagy épületig, melynek

teteje

két akkora mint a Ez az uzdi malom.

fala, s

mely Egy ablaka vérveres fénynyel világít a távolba körüle mély csend van. Csak a mögötte kiemelked sugár jegenyefák zúgnak a koronkint feltámadó szélben. Ez is jó szövetséges. Elrejti a közeled léptek zaját. félig bele fekszik a Sióba.

;

Az ellenfélnek még csak elrsei sem voltak annyira bizton érezte

itt

kiállítva,

magát, (vagy annyira hiányzott

nála minden katonai fegyelem),

A

sok napi keserves úttól

agyonfáradva, mély álomnak adta magát minden ember.

A támadó

csapat akadálytalanul, nyílt kapun keresztül

juthatott az udvarra.

Incze felosztá csapatját. Két szakasz a két udvarkapun, harmadik a malomgépezeten nyomul be. Ölni nem szükség, ha ellenállás nem lesz. Csodamódon könnyen ment minden. Kétszáz határr volt a malomban. Azok még csak hozzá sem nyúltak a fegyvereikhez, mikor álmukból felriasztá ket az éjjeli támadás. Nagyon jó lelkiismeretök volt. Nem eddig senkit. Azt is jól tudták, hogy az ellenbántottak fél nem él emberhússal. Megadták magukat emberségesen.

k

Két tiszt úr is volt velük. Azokat úgy kellett felrázni álmukból, s a kik aztán felébredvén, igen természetesnek

k

el vannak most fogva. hogy Egy öreg kapitány, meg egy fiatal hadnagy volt. Az öreg hadfi, a mint kitörülte szemét s meggyzdött

találták,

!

:

a triiyúllúsról, odafoniiilt inelluttc

ii

:

rmtiillíoz,

ii

ki lábtól fükü
ii^'btui.

117.

— No u^y-o

int'niiu)ii(ltaiii,

hogy elfognak bennünket?

A/iitáii Inc/óiu'/. fordult.

— Mit fognak velünk tenni — TiHztüHHégcH

'.'

lia(lifogsági)a vÍHHzük önöket.

A

h'/Á7áu\os

— No

ismét a hadnagynak H/ólt.

nem

ugy-e megmondtam, hogy

nyúzinik

meg

bennünket? Akkori idkben

simám

még az OHztrák tiHzteknél Bzabályszerüen

volt borotválva az arcz.

zette a fogoly tisztet

Ez egy kis tévedésre veannak is borot\'ált

Inczc irányában

:

arcza volt.

— Ön a hadseregnél

szolgált, ugy-e

bár ?

— Nem. Kn szerzetes vag\ok. s

A kapftány erre boszusan vakarta meg a füle nem folytatta az «ugj'-e meg mondtam w-ot. De ezt már az ördög hitte volna

k(">niyt''k(''t

—

Az egész haditény a legkedélyesebb hangulatban

liaj

fegj'vereket

azután átkiáltottak a túlsó parton portyázó

;

örjámtoknak, azok megértették a dolgot, csónakokat remtettek

tá-

Incze emberei összeszedték a gazdahagjott

tott végre.

el

s

te-

azokon reggelig áthordták a foglyokat, a

fegyvereket és az elfogó csapatot

is.

A

foglyoknak egy haj-

szála

sem görbült meg. Ok nem voltak a szent-mihályiak.

Nem

is

arra felé jöttek.

Mikor a

sikerült támadásról Incze jelentést tett az

nagynál, ez

íg3''

— Hadnag}'

r-

szólt neki

Okosabb idkben az ilyen vállalatért önt fbelövetnék. Hanem a mostani zürzavarban'minden dicséretreméltó, a mi sikerül. Én önt megjutalmazom úr.

Ön háromszáz ember számára szerzett lfegj'vert ez a legnag\'obb nyereség. Most ezzel a háromszáz emberrel induljon el ön, a mint megebédeltek, Székesfehérvár felé. Ott tanyáz az kinevezem önt nemzetri századosnak. ;

ellenfélnek egv

elszakadt

dandára

:

ezerkétszáz ember.

86

Nem

szeretem

ket

oda érhet) és fogja

a hátamban. Menjen ön oda

el

!

(éjfélre

ket.

minek nem tudta a Háromszáz emberrel megtámadni és elfogni ezer-

Aldorfai olyasmit érzett szivében, a nevét.

kétszázat. Neki, a két napos katonának, követivel, a szén-

égetkkel és fuvarosokkal legyzni négj^szer annyi gj'akorlott vitézt!

És ennél a gondolatnál

meleget érezni

!

Mi

ez ?

A férfier

édes, gyönyörteljes

ébredése az

!

Az

elrejtett,

lekötött erély rögtöni szétsugárzása az idegekben. Erzé,

hogy

azt,

a

mi

képtelenség, megtenni elég merész.

S ez

az érzés gyönyör.

Aztán hadvezéri tehetséget Elgondolá, hogy

is

érze támadozni agyában.

min esélyei vannak a

véletlen meglepés

;

sikernek? Az

a székesfehérvári polgárok

éjjeli

közrem-

els kézcsapással a tisztikar kézrekerítése. Nem lehetetlen az. Most a barátcsuhás lévita is jó szolgálatot tehet, mint kém, üzenetviv ködése

;

összpontosított támadás

;

az

hírnök.

És ha Serenának is nyomára találhat ott? Nem monreményrl, hogy t még feltalálja valahol. Most már nem azért ment a csatába, hogy ott meghaljon, hanem hogy gyzzön. Most értette már a leány kérdését, a mit a meredélj^ párkányán állva intézett hozzá: « szabad-e a halált keresni akkor, ha azzal egy szent ügynek használunk?*) dott le a

A

leány

már elment

azt keresni, talán

meg

találta

is

már.

És Incze most már

azt a kérdést tette

magának

:

«

Sza-

bad-e a halált adni, ha azzal egy szent ügynek szolgá-

lunk

?»

«Igen.))

Másnap

reggel el volt fogva az ezerkétszáz

Székesfehérvárott.

jához

8

A

határr

polgárok csatlakoztak Incze csapat.

az ellenfél lerakta a fegyvereit, a nélkül, hogy egy

lövést tett volna bellük.

Most már újabb ezerkétszáz

fegj^vervolt a néptábor ke-

;

!

Kivettek clIciitcIciKtol

•M'\h'\\.

nuMiU'k a rHiitáha

Hiil

s

pti,s/,ta

Kt//cl

;

l»«)ttiil,

fokoH-

ptiskával tt-itck vÍHs/,a.

Tívfa volt ez

S/úniha HOin jött a diadalnk. Mire

Ihc/íí f^yözelomittiiH

csapatja viss/atV-rt a Sárvi/ posviinyaiho/,

Nokkal

Az

iiai;,v<)l)l>

alatt az ckóhz

diadalfényhon

mv^

már akkor a

hcid látH/ott az i>\óU.

zömo az ollüiitiihornak mindenoHtül együtt

mcfíadta maflát.

A

Síirviz ÓH Sió közt' HZorítí)tt liadtoHt

parancHnoka el-

ször a Sió partján útját álló népfelkoléH parancHnokával

kezdett alkudozni.

Kz 8

azt kívánta tle, lioj^y liafívja

aztán

vi;;ye

á^\uit, r»í^\\*i»it

itt

a katonáit békével haza. A tábornok elfo-

ííadta az alkut.

Hanem ment

azután

nie<j;bánta,

a lialiiton felül

liof^y

k(")/.clit(')

olyan .sokat

ií^ért

(llcnsí-^'cs jijidcsapiit

:

el-

pa-

rancHnokához alkudozni.

Az azt felelte neki, hogy «verekedjünk elébb ejí^v kicsit». Azután hátrafelé fordult, ott szemközt találta a másik hadcsapat vezérét, azzal

megadást

S

állt

meg

alkuba: az

föltétlen

követelt.

volt e fennyen

hez háromezer

beszél embereknek

e

büszke követelés-

gyaloff vité/ük és kéts/.áz újoncz huszárjuk,

nyolcz ágj'uval.

S az

ellenfél hadteste zömével, liétezerötszáz

emberrel

lerakta elttük a fegyvert.

Ennyi fegyverrel több az önvédelemre

;

ennyi ellenféllel

kevesebb.

S ez álomszer, mesemondáshoz hasonló diadal oly halvány eseménj" volt azon napok tzvilágításábau, úgy elveszett azon nagy catastrophák közepett, mink a pákozdi harcz (az els ütközet az «aimadia» két külön alkatiészre

támadó fsereg futása az országból hogy alig jea történet azoknak a neveit, kik a Sió mellett e

vált tábora között), a

a birodalmi fvárosban kitört forradalom gj'Czte fel

nág}' sikert kivívták.

:

Az egész hadjáratban nem esett el száz ember. Aldorfai Incze még sem vett hirt Serena fell nem találta nyomát a szentmihályi tábori kórházon túl. Tovább ment. Most már két csillag vitte elre egj- hon, a kiért meg;

:

halni, s egy leány, a kiért ölni kész.

A A

kit ez

VIZIO.

ma-

a forgószél egyszer megkapott, azt viszi

gával öntudattalan.

Incze teljesen

el volt

zárva a külvilágtól, a mint egyszer

e véres chaosba belejutott.

Eleinte

nem

is

volt az olyan

zavarnak elég nagy

nagyon véres

de

;

zr-

volt.

Incze és társai egy napon kikajiták a honvédelmi bizottság rendeletét, hogy az önkéntes csapatok zászlóaljakká alakítandók oszlatik B

:

a melyik

nem

mind rendes áll

rá, az fel-

mehet haza.

Hová? whazaw. Volt is már akkor valahol « otthon ». Minden zugán az országnak keresztül-kasul járt az ellenség. Csak a tábortz volt már férfira nézve az eg}êdüli otthoni tzhely. Oda sietett az is, a ki bátor volt, az is, a ki félt. Itt

nem

hirlapok;

lehetett hallani rossz hirt, ide itt

nem

kerülnek

csak diadalhirek járnak szájról-szájra

:

sereg roham-lépésekben halad egy futó ellenség után

a s

egyszer átlépi azt a folyót, mely az ország határát kéj)ezi, s ellenfele

földére tapos. Jó katona

deni, hogy hol jár? Elég,

nem

szokta azt kér-

ha a csapatvezér tudja.

De

azt

mégis mindenki tudta, hogy ez a folyó az ország határa, s túl rajta

az idegen föld.

Eajta tomboltak. Az

is jól esett.

Incze csapatjával egy új osztva,

honvéd-zászlóaljba

rnagya valamikor fhadnagy

volt a

lett

be-

nagy ármádia-

niíl, fiiviiroHai

tÍH/i(
HzáziidoHi kanlbojtlio/,

mint

kúvrs/.ín

cgyonniluikat

arany vh piros

voltak

kis/olîill,

kíTdeztók, mi úton

is

mely kók

Gyrbo

nála, H a

liojtja

Uü/.üil

szí'-iK'^'ctoi

j'-s

ö \ö\v murától iiom

;

a

óh ezÜHt volt: meRliafíyták

a

órtcik,

:il-

jiití)tt

liol

kiosztotti'ik,

ama

piroH zninóroH

felváltatott

a kanl-

Hzöv(!tüv(!l.

Kzeróvel volt az ilyon tiszt a hcvenyószett hadscroí^ben. l'ilt''};

volt a tckiiiti'lyoH alak, bátor

k('])(isítóa

viselk,

fölb'jx'ts

Ügyvódck, mrrnükük, papok, tanulók,

értclniessóg.

elkel

nemes urak vették

polgárok, birtokos

és

tiszt-

át a

vezényletet.

Az egész s/ol«^;ii;ili .s/.;iii:ii_\ /,:ii cbhöl állt: «sziii<)ii_\i SZegezz és elre !» A jó sikert várta az ember az öklétl, a jó szerencsétl, azután az ellenfél schlendriánjától. Incze a

Hanem

volna.

az

tiszti

els

minden

vizsgán

ebben a badjáratban mégis

S oz az erénye abból

nem

kitn

tiszt volt

órától kezdve. állt,

hogy mindig a csapatjával

maradt, jó idben, rossz idben. kérezkedett

tisztek,

bizonyn3'al megbukott

hanem

fel

Ha

zászlóalja gyalogolt,

a podgyászos szekérre, mint az úrfi

ott gázolta

közlegényével egj'ütt a pocso-

ha faluba értek, nem kvártélyozta be magát a legszebb házba puha ágyban hálni, kisasszonyoknak udva-

lyát

;

s

:

rolni,

hanem

kint tanyázott közkatonáival a szabad ég

az bográcsukból s ivott velük egy kulacsAztán minden emberét nevérl ismerte, megbecsülte,

alatt, 8 evett

ból.

de fenyítéket

is

tudott tartani,

s

nem

pártolta egyiket a

másik rovására. Bátorsága már köztudomású

volt. Barátai,

a huszonhárom

ifjú

iíju

tanítvány és kortárs, az

hevével ragaszkodtak hozzá

s

rajongás

lelket öntöttek az

zászlóaljba. Szerették közkatonái.

egész

— Ez ám a legnagj'obb

tudomány a hadászatban A nagy vihar tolta a fölkapott chaost folyvást elre. Egyszer aztán azt mondták neki megállj Vége a könnj' hadviselésnek futó ellenséget kergetni, !

:

:

!

90

harczkedvetlen határröket seregestül elfogni,

rohammal

csatamezt. Az

tisztára seperni a

egj^

huszár-

igazi ellenfél

meg a harczban, s kezddik a nagy rigorosum. Az els nagy ütközet az idegen földön vívatott meg.

jelent

A

távol láttérben látható volt a bécsi szent István tor-

Azon

nj'a.

a forradalmi zászló lobogott. Fekete, arany és

Annak kellett segítségére menni.

veres. Szövetséges zászló.

Az

«iíju

szabad német nemzetnek » kellett kezet nyúj-

tani, a vén,

A ben

hatalmas absolutismus táborán keresztül.

siker egész

Európa képét megváltoztatta volna. Bécs-

a frankfurti parlament küldöttei parancsnokoltak.

Óriási eszme volt ez

í

— Éretlen volt

A magyar hadseregnek volt

rendetlen, soha hadsorban

:

hány gyalog-

S ezeknek

il:

lehullott.

nem állott

és huszárezred képezte

újoncz honvéd-zászlóalj volt iskolákból kijött tanuló

:

egy harmada kaszás

nemzetr

népcsoport, né-

a magvát

;

a többi

a tüzérség akkor alakult az

;

jakból.

volt bátorságuk

Európa legrendezettebb had-

seregeinek eg}ikét nyilt csatatéren megtámadni.

A

Lajtha melletti síkság be volt hintve rtüzeikkel

s

harczi dalaik hangját az ellentáborba áthordta a szél.

Volt e dalok közt egy, a marseillaise dallamára alkal-

mazott, melynek szövege csupa gylöletes

Már akkor annyira

nevekbl

állt.

szaporodott ellenségeik száma, hogy

azoknak a vezéreibl egy egész marseillaise-stropha kitelt, az pedig hosszú. Ezt énekelték az rtüzek mellett a legnagjôbb hevülettel.

Egy

este aztán kijött a napi parancs,

szabad az rtüzeket meggyújtani

hanem

kelni,

s

hogy az

éjjel

nem

a harczi dalokat éne-

csatakészen kell állani. Az ellenséget látjuk.

Lelket hidegít gondolat! Éjszaka, a szabad ég alatt állva, a fegyverre támaszkodni, szó nélkül, dal nélkül,

mezn

és aztán elgondolni,

hanem temet hogy azok ;

házaikkal,

hajladozó

tz

hogy

nélkül, végig nézni a ez

itt

nem

virágzó

rét,

a falvak ott a ltávolban, fehér

jegenyéikkel,

nem vendégszeret

vrnnck

timyjVk, Iiiincm t^vilkoH

den liokor ott

a/, i''í(on

a

inö^'(")it :

a

lialál H/okcroi,

iiuiHvilá^ni vÍH/,ik

körül

:

melyet

tü/lielyre,

^'almiiH

h ii/.ok

;

mik a/ elrepül leikeket a uz ottlioni nyu-

feleséfí,

cHeléd vohz

f^'yermek,

ma,

aztiin

moHéhiük, nagyokat ne-

vetnek közbe: majd eloltják a tüzet,

iuuVdkoznak: a

lef^kÍHeldt azt

elalusznak, a kutya

is

az

lefekszik a sutba.

— Milyen jó dolga

van annak a kutyának! A fâzdája kinn partja nielU'tt,

Valami vakln'r terjedt mafívar tábort

s

el,

el

a táborban,

liogy az ellenfél

a Schwechat

szájról-szájra

már

Ez a

a háta möííé került.

körülvette

hir lankasztá

szorongás elrabolta az

harezvág>at. Oktalan

álmot az éjszakától,

áll

támaszkodva.

fe«j[y vérére

adva. Azt bireszteltt'k

mennek; apa? az anya

aludni

kérdi, hol

inuldkoztat vele az apáért. Aztán

összetéteti kis kezét s

a

a höUH U-Wiifk

jükedviien falatoznak; a KHzda reHzét a kedvenez

házi kutya kapja niejí

a

min-

iniiulcn Árok,

Iiof^v

h a/táii iia/jiKonddlni

-

;

;

lcHkoW>(lik

liuliil

midn

ersít ert

a következ nap legtöbb

követelt.

Incze a

jolil'

'^/nrnx'

lofs/i'lsö

!'ill:'is;'m

rmrlulf

]|(.1\(f

zászlóaljával.

Az

szásuulát ügA* hittak,

hogy diák-század, az egymás-

közt latinul beszélget ifjak miatt. haza.

ket nem

várta

semmi szeret

Azok nem gondoltak sziv.

Csak Inczét várta. De hol ? Egész

éjjel

elnézte a futó felhket, a

mindenkitl Melyik felhben repül

csillagokat, s

'?

Ott ül-e

már

azt kérdczé

támadó :

és lenyugvó

de hol?

Mel.îk csillagban lakik

már ?

az Istenanya lábánál, az üdvözültek ragj'ogó

köntösében, fején sugár-koszorúval ?

Követni foglak. Meglátlak nemsokára

!

Mikor a csillagok halaványulni kezdtek, s a keleti égen a felhhasadásokon át ragj'ogott a hajnalcsillag, a távoli dobpergés, trombitaszó jelzé az ébredt. Hideg szél fújt végig a rónán.

A

zászlóalj vitézei, a

mint a hátuk mögé néztek,

ott lát-

92

már

ták

felállítva

azokat a fekete zászlós szekereket és

hordágyakat, a mik a sebesültek elszállítására valók. Jó

hadvezér elre gondoskodik azokról fiatal

E

katonákra

nem nagyon

;

ámbár közellétük

buzdító.

percztöl fogva azután az egyes csapatok

nem tudnak

másról, csak arról, a mi a saját közelükben történik.

Inczének kedvezett a

sors.

Az ö zászlóaljának

kellett

kezdeni a támadást. Ez nagy kedvezmény. Nincs kínosabb helyzet a csatában, mint egy helyben állni és várni a

vezényszót, és hallgatni az ágyudörgést, és látni a bajtársakat elhullani

s

odaállni az elhullt helyébe és

nem

áll-

hatni érte boszút.

Ok meg voltak kímélve

é

hosszú kíntól. Az els parancs-

szó a támadásra nekik szólt.

nyörség terem. De odáig

A

A

harcz közepén

már

gyö-

rossz az út.

hosszú harczvonalban kétsorosán elhaladó zászlóalj

eltt csatárlánczra felosztott lövészek portyáznak, karra vetett fegyverrel.

Egy hosszú vízárok

áll

elttük keresztben.

A mint

kö-

zelébe érnek, az árokból kékes füst villanik fel imitt-amott.

Az

ellenfél rejtett lövészei fogadják

kíváncsiság

nevet

elfütyül golyók után. Egy sem

ban az árok árkot

s

felé.

ket. Az újonczok a

arczával tekintgetnek talál.

fel

a fejük fölött

Haladnak

gjôrsab-

Erre az ellenfél elrsei elhagyják az

gyorsan húzódnak a falu irányában vissza.

ket

A

hon-

utánuk lövöldöz. Ártatlan játék Az ellen csatárai bemenekülnek a faluba, melynek futczáján egy nagy torlasz állja el a bejáratot, kvel terhelt hordókból és homokos zsákokból összerakva.

védek csatárláncza üldözbe veszi !

—

s

Az újonczok gyanútlanul közelítenek a torlaszhoz. Egyszer azután a torlasz megmondja, hogy ki lakik benne ? Két ágyú van hézagai közé

rejtve,

s

a közeled

csapatot egj^szerre két ágyúlövés fogadja.

Hogy rohannak

vissza

!

Elször

látták a földet felleggé

porzani a lecsapó ágyutekétöl; elször hallották ezt a haláladó szörnyet, a mint a földrl felugrott

s fejeik fölött

:

!

litcsapott, ijcfHztöcn

búgni a lógbon. Mí'grcttonk'k töh. Pn-

lottiik víhs/.ii /iláltaii Iiic/.i!

tl

láttii 11/

ülcHufítva

m'Ix'h,

Hát

/AH/lóiiIjnkli<»/.

a hzívü olfacHarodott koHcr-

kö/.cUulni, 8

foli'

k(''t

ii

ÍHiiiciÖK ui'c/.okiit ImlúlHápiidtau, ijediHt'K-

áj^yutekü ulóg ennyi IWÍHböl t'fO'HZfrrt; nyo-

morultakat cKÍnálni

A parancsnok

'.'

nici^állitá

a rokettyútííl

a /ás/lóaljat

fo-

árok mögött.

(li«tt

FI

üteg ágyú goidult riu

íok-lni kizdttt a torlasznak.

,s

Öikortclon fok'sidrs volt az.

A

parancsnok robanira vezényelt

s

maga

lovagolt elre.

A zászlóalj követte.

A

a torlasz

faluból,

rítések

mögül

Közbe az

sr

ligj'uk

ti'tejéröl,

a házak ablakaiból, a ke-

fegv'vertüzelés fogadta a közeledket.

dörögtek. zászlóalj -parancsnok alul kiltték a

Eg}'szer azután a lovat.

A mint

az újonczhad parancsnokát a földre leesni látta,

ijedten fordult vissza és meghátrált egész az árokig, s mi-

kor jöttek az ligyutekék, lehúzta a fejét ellük,

— Hát ezek az

ren

Incze.

S

én testvéreim? monda magában kese-

midn

azt látta,

hogy maga a zászlótartó

egy fzfa mellé igyekezik meghúzódni, oda sietett hozzá

is

s

kikapta kezébl a zászlót.

Azután fölugrott az

áa'ok

mellvédére

s

dörg hangon

kiáltá e szókat

— Fiuk, hát örökkf

ber

Pjljen a

!

haza

akartok-u

iliii'.^

Azzal megcsókolta kardját

s

A

em-

a zászlót magasan lengetve,

elre rohant az ellenségvédte torlasz

A

rtiinain, a ki

!

felé.

példa, a szó, a merész tett gN-ujtott. Társai szerették.

zászló a becsület

!

Utána rohant elször egy század, maga messze valamennyi

azután az egész zászlóalj, eltt.

Hiszen rövid volt a megfutandó pálya. Alig ötszáz lépés.

Ámde minden

lépésnél egy sir van. S azt lehet átlépni,

'A

lehet beleesni.

Az ágyuk most már kartácsot okádnak

el-

lenük.

— Tartsd

a karodat a szemed elé kiált vissza társainak Incze hogy ne lássák a halál borzalmait. Azok most már rohanva követik az ifjú hst. Az eles nem jajgat, az utána jöv nem rémül meg a vértl. Szuronyszegezve vág!

;

tatnak elre.

Az

ellenfél

meg van

lej)ve

a

roham

által.

Nem

várja be

a szuronyt. A mint fegyverét kiltte, elhagyja a torlaszt s menekül az utczára vissza. A vezényl tiszt egyedül marad a torlasz tetején s hasztalan buzdítja katonáit ellenállásra.

Egy

pillanat és Incze ott áll mellette a torlaszon, jobb

kezében kard, baljában lobogó. ((Nem vagy többé

paj),

Aldorfai Incze

!»

kiáltja

egy

mennyei hang, «boszúálló hs vagy; ontsd a vért!» Csak egy pillanatig nézett egymás szemébe a két vitéz. Csak egy perczük volt az ismerkedésre. Mind a kett azt látta egymás arczából, hogy a kett közül egjnknek meg kell semmisülni. Az ellenfél jobbjában kard volt, baljában pisztoly.

A

sem gondolt szabályszer mind a kett egyszerre csapott kard-

halálos találkozásnál egyik

vívásra, védelemre

;

Az

jával a másikhoz.

ellenfél kardja

abban a perczben

érte

homlokát, a melyben az övé ennek a karjára csapott

le.

nem mélyet; De azért nem vesz-

Incze hosszú sebet kapott homlokán, de ellenfelének karja bénultan hullott alá. tette el

öntudatát

jában tartott

agyonlje

:

leszökött a torlaszról s fölemelte a bal-

pisztolyt. Megtehette,

vele.

De nagyobbat

akai"t

hogy merész

ellenfelét

annál tenni.

A pisztoly

annak a fekete hordónak, mely a torhomokzsákok alá volt szorítva s abba ltt bele. Az lj)oros liordó volt. A következ perczben egy fülsiketít robbanás után mind a két küzd el volt temetve a torlasz romjai alá. Az ellenfél összetépve, megégve, száját nekifordítá

lasz alján a

—

Aldorfai

él

testtel és teljes öntudattal.

A IcIioltlnmloH tiiliiii

Honi lálitiÍMil

lnMiM)K/,hiil\nk miiîiK

nic^ u H/itlmdiilÚHt

lus(''|-ti''

11(111

Düh

is.

teivm

!

han*/-

táiHui

a

torluK/.

az ö Kirjá))a

UtczalioHHzant

közepe ez már, a aihii

A honvédek házról-házra

I

teher

(tiddtt.

mint rolianniik

kapni vh

Seliot

A

toiirii.

(•('Ijom* rivalltiHuk Icliallik

támad. A

ii(hiz vt'ioki'dÓH

tani

:

Ht-iii

tronihita recsüg odafenn.

port'g,

nyöiÜHr;j;

liallii,

j('>l

roMijain keiVH/.tül

kiáltani

;

kr/.civul,

hciii

;

volt kriu'H i'^v iiio/dulatot

iiu'lh't íh ÖHH/i'Hiijiolá

Mn u nudUttt

h/.niitiiK n liiih/,-

iilii

híiIx')!

i'

!

liol RyöVérzcni vh vért on-

fof^dalják

el

a falut: egé-

szen az övék az már.

Most

á{.(\iik

szóhiak bele a hurczha. Az ellenfél új ervel

A támadó

jelen meg.

sereg

tigyukkal felel rá.

is

Az

metett hallja johhról-halról a tekéket sirjáha fúródni

sem jár olyan

iiH'lyen,

lio<j;y

t megölné,

elte:

egy

megszaba-

vag>'

tlitunii.

Azután zrzavaros hangok támadnak nek

!•»

:

«vége minden-

hangzik odafenn. cA táhorközép megfutott!"

S azután hallja amaz ismers

mely a

ti-()Mil)itiilia!i;4(»t,

visszavonulást jelenti.

Feje

fölött

csoportos

zászlóalj visszavonul és

el

Lélekzetét kezdi veszteni. fojtatni tehetetlenül.

dübörögnek.

léptek

A gyztes

van már temetve.

Min

rút halál lesz ez

Serenának szebb halála

volt.

!

Meg-

Öt lán-

vitték az égbe.

.líok

6 rá

még most is kimondliathm szerelmére gondol már nem gondol senki. Hátha mégis?

— és

A dohszó messze elvonult mái*, csak az ágjûtekék hatalmaskodnak még a vitatott faluban. Mind a két fél oda ág}uz, hog^' a másiknak a megszállást nehezítse. ,

E

ütné

bömbölés közepett úgy

meg

füleit.

A homokzsákokat hányják Azok

ott

jegj'zi fel

kat

:

tetszik,

\ügy csak a

mintha

kinhaláltól

széjjel.

gj'^önge

Kik vannak ott?

a csatatér legnagyobb hsei, mert neveiket

senki

;

meii;

a brancardiersek

dicsség ;

nesz

zúgnak azok?

nem

nem

koszorúzza homlokai-

a sebesültek összeszedöi.

:

Keresnek talán Ki ád hirt

valakit, a ki

eltnt

'>

felöle ?

A zászló. A háromszín mok közül.

— a — Akkor

lobogónak egy rongj-a künn szorult a ro-

dörmögi egy hang.

zászló,

Itt

!

!

van.

is itt

Ez a hang oly ismers. Gyorsan fiuk Aztán s a többi Perez múlva szabad lég éri az eltemetett arczát s a lévita sovány képe mosolyog le reá.

—

•

!

— Elünk-e még, felebarátom

Incze vissza:

ervel

A

fel

úgy ki

?

akar emelkedni fektébl

s

aztán aléltan

beleszorítja öklébe a kardját,

nem

ro^

hogy azt semmi

lehet abból fejteni.

lévita jó fekhelyet készített a sebesültnek a

hordágyon.

Feje alá gyrte saját köpenyét.

Az

ellenfél gránátjai

ott pattogtak el

szállítók fejei fölött; a lévita hideg,

monda

fordítva

— Hasztalan fáradtok, fiaim

ják, a

a sebesülteket

gúnyos arczát feléjük

lábunkat sem ütjük

(dia az Úr angyalai meg a kben », mondjuk ;

akarszent

Lukácscsal.

S aztán

tréfálózott a hordágyat

lebuktak az ágyuteke

— Ne kapkodd

czepel

fiukkal, kik le-

elöl.

a fejedet, öcsém, mert

még

valami golyóbisba! Mondjad inkább a zsoltárral:

uram perlimmel

!

beleütöd «

Perelj

Harczolj én ellenségeimmel. Te paizso-

majd megEz az ágyuzónak szólt. Aztán folytatá az éne« én segedelmemre állj el » Hanem már most

dat ragadd el.» (Hopsz, ördög bújjék beléd, ijesztettél.)

ket

:

!

—

aztán loholjunk innen Incze

nem

hallá ezt már. Öntudata elhagyta. Sok vért

veszített.

Mikor eszméletét újra visszanyerte, még mindig a csatavolt, még minig közelbl hangzott az ágyúdörgés.

mezn

ImiImiIImInui

ndii

hIiiiimIh. Imi^n

iizt

M/. iiniiiyH/.cjí«lvü

ii/.(»l<

iiyíláHon át kci/.clcdik

fcU*

rum

ló/HUHziii iiiiia/

iîim

ii/.

jiir,

fíllc^'ík. h

arc/, u

ii

vih/.iK

krk

í'J^-

ítiiádott óh

kit

a

kit H/.ort'tt'tt.

Mikor aztán

si/iim

fclnyiti'

ü

nKI^m

is

(

l/iffi

:'illf

<

y

;./,

üdvinoHolygí^ arcz. Várta, hogy az ang^'alok ciifkcljfiick. Azonban ogószcn más hanfôkat hallott, nnnt

;ni;^viili»k

('nokót.

liohogva közelített az ellenfélnek egy lovas CHapatja,

nehéz vérteHek. A

vÍHSzavf)nnl(')kat nldíizték.

még mindig

Incze

öklébe szorítá a kardot,

zelé, hog_y kiáltani tud,

midn

s a/t

kép-

ajkait felnyitja.

"Ne hagyjátok magatokat !» Lelke gondolatját is értették mar azok. Tömeget képeztek a támadó lovassággal szemben, s nem várták be türelemmel annak közeledtét szuronysze;

gezve eléje rohantak,

els

s

az ujonczok, kik napfelköltekor az

rémülve futottak

ág,yiitekétöl

zték

szuronyszegezve

el

:

a nap lenyugtán

vissza a legfélelmesebb ellent, a

vértes lovassiigot.

— Ah

!

sóhaj ta enyhültén a sebesült,

s

most kezdé

hogy a földön van és az a szelíden mosolygó arcz nem egy üdvözült képe, hanem egy földi eszménykép. Az elhinni,

ö elvesztett fájdalma.

— Siessünk

!

Már

Az

szenved nemtje^Serena

föléledt

!

monda

Inczét a sebesült-szállító szekérre feltenni. oda, s

hogj'^

az.

a leány, segítve

Maga

is felült

a sebesült bekötött fejét ne rázza a szekér,

ölébe vette azt.

Most azután egészen a mennyországban

érzé az magát.

Jókai: Kn.vém, Tied, 0»t-. I.

!

:

ÍJS

A FUTÁS. A

hadjárat kezdete egy nagy futás volt. Hadá87.atilag

mesteri futás.

A

fiatál

hadvezér azt mondta a

«a karjaiddal

még nem

hadseregnek

fiatal

tudsz gyzni, azt

már látom:

gyzz

hát a lábaiddal. Folytassuk tehát a futást, de úgy, hogy az ellenség el ne tudjon bennünket fogni. Ma;jd azután, ha a kergetzés közben beletanultunk a vereke-

désbe

is,

akkor megforduljunk és szemközt álljunk «.

Tehát ez volt a feladat

:

futni

Futni, de futás közben orránál fogva hurczolni az ellenséget

hegyeken keresztül,

megsétáltatni azt folyókon,

;

puszta kergetzéssel

szétzilálni

;

idt nyerni tle

egy

másik hadsereg alakítására; elkábítani, zavarba hozni, közben

terveit összezilálni, kikerülni a harczot s futás

összeszedni

az

imitt-amott alakuló

segédcsapatokat,

s

azután egy nagy kerülvel egy másik, az idt felhasználó hadsereggel épen, egészségesen egyesülni.

És futni a mellett, nem mint egy megriadt csorda ki merre lát hanem terv szerint, öntudatosan sorakozva, mindent megmentve, semmit cserben nem hagyva. A futó hadsereg oly készülettel indult útnak, mint egy :

!

tourista-csapat. Fegyverét, lporát, élelmi-szereit, podgyászát

magával

töltényeit megörizé; szállította

;

bori hidjai, berendezett koródája, gyógyszertárai sebesülteit fél

nem

hagyogatta

el

úton-útfélen,

voltak tá;

betegeit,

üldöz

ellen-

kényére-kegyére"; vitte magával.

Az nokol

iíjú ;

hadvezér ellensége volt mindenkinek, a

de megbecsült mindenkit, a ki tesz

:

ki szó-

a közkatonát,

a ki harczol, a markotányost, a ki inni ád az ágyútüzben

kimelegedettnek, a

tisztet,

a ki csajíatja élén

meg}% a

kémet, ki nyakát az ellenség torkába b'eledugja, hogy an-

nak a gyomrába belelásson, a betegápolót,

ki a sebesülte-

u

fölh/tiili

I\('t

BeDÓHili

(!Kutut
iiiii/siloil

Ki

ÍH,

II

H

HrlMiKcl

Kiitniii'iKiiiik.

s

l)(k<»t«)/.i

iii<

;

k

circlcdtrti Vl-lük

'*

il

fánultHilp:*)!

Hanom

a Huininit

Kf»A'K/.i'r

ttítMzett iiokik

örinostert

I»«ir

('Ky

n«m

Uvöki-t kurgottí' iiia^átúl

I

száz tÍHatet röjítön clb()(!HáU)tt

(nem

;

a munka!) lu-lycttiik kiiifvozott uKj-anannyi

és

tisztekké.

tizedest

Nagyon

betöltötték

jól

iM'lyiikct.

a tíondos ápohis ahitt gyorsan gyógyult.

Kibe

liKízc

Mikor a visszavonulás megkezddött, már akkor ö lovon ült.

Els

századossá

dicsérettel enillté

A nagyszombati zászlóalja, a csata Itt elvesztette

feladat maradt,

kinevezve zászlóaljában,

s

nevét

a badi bulletin.

csata eltt nyolczszáz

emberbl

állt

a

után már csak hatszázan voltak.

a zászlóalj az rnag>'át

is, s

Inczére az a

hogy ezentúl ö vezette a csapatját.

Sohasem tanulta 8

lett

meg

ezt a mesterséget.

A

szükség jó tanító,

a leleményes ész jó tanítvány. Csapatjánál volt a legpéldásabb fegjêlem, a legijonto-

sabb

elrsi

szolgálat, s a

leggondosabb élelmezés.

Neki volt a legtöbb sebesültje, a kiket magával kellett vinnie.

A

derék, jó liúk, kiket a kolostor csendes

elhozott magával, ott feküdtek

már

menhelyérl

felesen azokon

utazó szekereken, mik feketére vannak festve

:

az

a vándor

még be kell számolni a gondos sz ket elveszni. Jó kézben voltak.

koródák. Azokkal neki apáknál.

Nem

liagjta

Serena volt a csapat koródájának a felügyelnöje. Maga a fvezér is azt mondta errl a leányról, hogy «

gyémánt az asszonyok között

Nem

!»

az a szinváltoztató gyönge teremtés, a ki elájul,

ha kiomló vért lát, s felsikolt, ha lövést hall, s rosszul ez ott lesz, ha a a betegségnek nevét kimondják is eltte ;

jár mindenütt, a hol vész van. földre,

még

A

golyók

fütyülnek a légben, mikor

jelen a vértl ázott

mezn,

s

nem

még

hullanak a

hordáraival megirtózik saját kezével

7*

lüO

bekötni a tátongó sebet, lemoHni a Kápadt arczról a vért, és ott virraszt a haldoklók mellett és

gondozza a sebesülve

magukkal tehetetlenek. A honvédek imádják t, mint egy angyalt. annyi férfi között. Ezt vagy imádni Egy magányos kell, vagy megvetni. Egy pajkos szó sem hangzik felle a hadfiak között. A ki felle egy dévaj észrevételt merne futókat, kik

n

tenni, azt társai

maguk megbotoznák.

Aldorfai százados a parancsnok rideg komolyságával

gondoskodik koródája személyzetérl. El tudja titkolni

Még

érzelmeit.

magát,

8

sem

a sebláz beszédes álmaiban

árulta el

a homlokát ápoló gyöngéd kezet sohasem érin-

tek ajkai.

Nem

is

idk

olyan

jártak, a

vakkal szokás kifejezni.

A

mikor az érzelmeket

sza-

tettek beszéltek.

S volt egy ember, a ki a tetteket is kihallgatá. A lévita. látta Serenát azon a napon, melyen az els harcz

A

megvívatott.

torlasz

tábornok oda rendelte

leány arczára,

figyelt a

midn

eltti harcz kifejldött.

harcz színhelyére

!

Hogy

nézett

Ajkai lázasan reszkettek,

Hogy gyuladt

voltak kulcsolva.

t az ambulancehoz.

annak szemei

ki

s

láttára a

meren

a

kezei imára

egyszerre tekintete,

hogy sugárzott róla a megdicsülés, mikor Inczét a torlaszra szökni látta, midn annak csapásától az ellenfél visszatántorodott Hogy sikoltott fel a következ perczben, midn a torlasz felrobbant, s azután, hogy szökött le a !

szekérrl, a honnan a harczot nézte,

s

kiálta kétségbe-

esetten a beteghordároknak, hogy vegyék fel a hordágya-

a harcztérre a sebesülteket megmenteni

kat, siessenek

midn

azok tétováztak,

hordágy rúdjait

s

maga

a lévitának

ragadta

kiáltott,

meg

;

hogy segítsen neki

k

s

az egyik I

voltak a legrudak másik végét emelte, s A még legmikor elsk, kik a vér mezején megjelentek, dühösebben folyt az ütközet. És akkor a gyönge leány saját finom kezeivel sietett a torlasz nehéz homokzsákjait lévita a

elemelgetni

:

s-,

er

szállt e kezekbe.

;

Íi)l

A luány nem Éh mikor

elHáppadás, e

Hokon

1

tettü,

H

í'iH

fl/óli,

do a Uaii

btíHKÓlt.

iiU'K
v

tokink't,

iniíKín ^yöiiKÓden fölije hajolt óh kezét Hzivére

ajkához közöl tartva, rcbegü: hogy «éll»

fülét

azután két

midn

ikíiii

h

fojc fölött

hallotta.

a láz éjszakáin óránkint eljött a gondjára

bízott Hebc'HÜ ltokét meglátofâtni elfofítn

Eh

köny<íK('])i) ni^yo^íott HzeiiK'lxm.

a liauhiczok iiU'nnydörgí'Ht! haní.íZott. Azt

S

ez a rÖKtxini

:

voiia^hlH az arrzvonii-

tagjait,

:

mely

az a rcHzketéH,

niidön az ö kóráfö'a elé

ért,

a hol a lévita

Az a cHendes sóhaj. Az a lÍKJ'elmes ápolás, az a reszket kéz, mely az ég seb kötelékeit megújítja. Mindez beszél, S a lévita érti már ezt a beszédet. Jó szerencse, hog}' a másik még nem felel reá. Alig várja, hogy kórágj'át elhagyhassa. Homloka még be van kötve, mikor már lóra ül, s beleveti magát a tábori élet virrasztott rendesen.

viszontagságaiba.

Nem

édelgésre való

id

ez.

Tél közepe van és hadjárat.

más városban, más faluban megmeglep ellenséggel utcza-harczot vívni közben tovamenekülni majd vad erdk kö-

Mindennap

utazni,

telepedni, éjszaka 8

csatározás

zepén

;

tábort ütni, ló hátán

tanyázni,

fenylombokon

ágyazni, s hallgatni a zivatar üvöltését a vendégszeretet-

len völg}-ben. Áldorfai azt hitte, senki

sem

veszi észre azt,

ködik tekintete a legdrágább kincs, a leány

hogy rhogy

felett

;

számára a legbiztosabb tanyát, úgy maga mindig közelében lehessen.

ejtve,

választja ki

hogy

Mennyi aggodalma van miatta. Igaz, hogy ez aggodalomnak egészen törvényes eredete van. A hol Serena van, ott van a vándor kóroda is s mi;

dn t rzi,

védi sebesülteit

is,

kik ifjú barátai,

h

vitézei

de egj'Szer mégis kibeszélt valami titkot az áruló tett. A futó hadsereg, ellenfelével kergetsdit játszva, egy nagy kíg}^ó-úttal felkerült

A

már

a bányavárosokba.

fvezér idejövetelének a hadászati indokon kívül még

102

az a czélja

rezet, a s

is volt,

hogy

magához

készletet

az állam birtokát

itt

vegye

:

képez

golyókhoz való vasat és ólmot,

ércz-

szükséges

ágj'úöntóshez

az

a vert érczpénzt,

s

a nyers aranyat és ezüstöt.

Ezt a becses nemzetvagyont azután felosztották a két hadoszlopra való hadsereg között, egyik rezet és vasat, a

másik az aranyat és

magával a

vitte

ezüstöt. Ezt ismét

szétosztották az egj'es csapatok között. Inczére

bízva több szekérre rakott vert ezüst

s

volt

is

annak fedezetéül

volt mellé rendelve egy század huszár.

Másnap odább

kellett vonulni, folyvást ellenségtl sar-

kalva.

Incze elreindítá a csapat koródáját, Serenával s

maga

eg;y'ütt,

fedezte a huszárokkal az ellenfél eltti vissza-

vonulást, folytonos csatározás közben. Egj'szer nyargonczai hírül hozzák, hogy az ellenfél nemcsak háta mögött j, hanem a hegyi utakon eléje kerülve, elre küldött koródáját is megtámadta, s az el-

csapattal verekedik.

minden habozás nélkül parancsot

Incze

érczpénzt a szekerekrl vegyék honvédek oszszák fel a pénzt szekereket fordítsák

fel, s

azok mögött tartsák

fel

le,

adott,

hogy az

a ládákat nyissák

tölténytaiiióikba,

fel,

a

azután a

csináljanak bellük torlaszt, és a hátul

jöv

üldözket, míg

a

szemközt jövket fogja elverni a huszárcsapattal.

maga személyesen

Azzal

vezette

forgó koródája kiszabadítására

s

veszélyben

lovasait

épen jókor érkezett, hogy

a támadókat szétrobbantsa.

Senki sem tehetett kifogást intézkedései ellen.

Hogy

veszély idején elébbvalónak tartotta sebesülteit

minden

kiszabadítani, mint a pénztárt védelmezni, ezt

katona helyeselni fogja

rohamcsapat

élére,

ezt

;

hogy vezet

létére

maga

jó

állt

a

kényszer

kimentik az akkori

A rábízott pénz is meg volt mentve egy fillér sem hiányzott belle, mikor a honvédek a tölténytartókat

viszonyok.

kiürítek

;

hanem

:

a lévita azért mégis hallott valamit ab-

l)(>l,

II

mit a

körülfogta: Inc/c H/t'i-

nem

ivit lu'H/rlt. íí^'

u cHaimtvc/íT liun-zol, u

Inc/c köy.rvúôtt a tíHuiuitmik.

lio^N'

ij^v

a

<<''•'

iiicl-

mchíjjU

•

H/.ereU'Jk liiint/oliuik.

rottonvc, lio^y öt elvoHzíti

iiu'K volt

Akárki

lU'in hirtu \\\h\i iiH'}íöii/,iii.

MoBtazcfO'-

!

ík kitalálliattii

azt.

A/után futottuk továbh. CHÍkor^ó liidoK tól.

Mituloii

Hi'fí

t'lött.

volt.

tt'l

folyam

jt'KSt'l

A

fák vógigropudeztok a fafaj-

áthidalva,

semmi

az cllen-

{^át

mcní'kvök

Kiöl. hátul, krt oldalt cl volt mIIvm n

útja. Mi'fíis

A

kimeiK'kültok.

luulvczíT azt a szigorú parancsot adta

no merjen ülni, mint a

hog}' a

ki,

jármre

podgjászos szekerükre éa általában bármiféle

épen beteg, vagy sebesült, vag.v betegápoló. Elször azért, hogv' a tiszt urak leg_venek a maguk helyén, a zászlóaljaiknál másodszor, senki

fel

ki

;

hog\' a szekereken a szükséges i)odgyász és élelmiszer

helyét ne foglalja gül,

hogy a

marailjon

a mi a

el az,

maga lábán járhat, és vénem harezoló cscselék

együttjáró

tál»orral

tle.

el

Az idk rendkivülisége, a felhevült indulatok, a rajongó képzelem sajátszer hatással voltak a fogékonyabb kedélyekre

a tábort igen sok hölgyféle kisérte

:

niarkotányosnénak nevezte magát, másik

ni

egyik

;

tiszt feleségének,

néhány betegápolónak.

A

vezér

iriint,

nem

volt udvariatlan azon

lelkesült hölgjek

kik a keserves utazás sanyaruságait osztani vele

jöttek: csupán csak alkalmat akart nekik adni,

nyeiket tökéletesítsék. tikájánál, az

ápolón

tesse ki önfeláldozó

A

hogy eré-

markotányosné maradjon a lek-

a koródánál, s a tiszt barátnéja tün-

hségét lovagja

iránt az által,

hogy

kövesse öt gyalog, hóban és fagyban.

S azután a parancsszónak

módon

próbálta

éi-vé nemesítését

igen drasticus

ki.

Egv'szer odaállt

maga egy

útszoros nyilasához,

egyenkint jöttek a podgyászos szekerek,

s

a mint

— természetesen

:

104

a parancs daczára tömve felkérezkedkkel,

— az

asszonj^-

népet szép udvariasan leszállíttatá róluk, a férfiakat pedig

minden udvariasság nélkül megcsapatta. huszonöt botot arra a huszárra

Itt

veretett jó

a szekéren ülésért, a ki

is

azután három nappal késbben a hodricsi ütközetben, hol a vezér (((Miért

egyhüvelykkel alább ?»

csákóját a golyó átlyukasztá. szólt

nok*),

t

kiltték a lovat,

alól

nem

«

hozzá a huszár,

vitézül megmentette.

monda

a vezér,

midn

Üljön ön lovamra, tábor-

nem

kit

rég megveretett.

((Nem úgy, szólt a vezér, te maradj lovadon, nekem nyújtsd kezedet, aztán vágtass ». S azzal futott a lóval versenyt, utolsó a csatatérrl.)

Ennek

A

ki

a példaadásnak sikere

nem

akart felle

lett.

meggyzdni, hogy

daczára az

országgylés emberbaráti határozatának, a botbüntetés

még mindig nincsen eltörülve a hadseregnél, leszállt magától, s ha nem szállt, letették mert a kocsissal is közös ;

volt a meglakolás.

Áldorfai százados az elre küldött utászcsapat trombita-

szava mellett csendesen

csapatja

ügetett

elrehaladva, hol hátramaradva, hadfiakat, kiknek lábaikról

már

s

mellett,

hol

biztatva az elcsigázott

szakadozott a csizma,

s

honvédköpeny rosszul védett a csikorgó hideg ellen. Többször pihent tartott velük, s borszeszt osztott ki közöttük. Mikor utolérte a koródája szekereit, csendes lépésben haladt, hogy Serenával pár szót váltson. Mirl beszéltek? A sebesültek állapotáról. Azoknak a száma folyvást szai)orodott. Minden szekér tele volt már velük. kiket a

Serena maga rendesen a kocsis-ülésben foglalt helyet s mikor hegynek fölfelé ment az út, leszállt, gyalog ment azt mondta, azért, hogy felmelegedjék pedig inkább a lovakat kímélte, a melyek nehezen húztak. ;

;

Ilyenkor aztán Incze mellette lovagolt.

A

mint egy helyütt az út a dombtetre felkanyarodik,

a fák alatt egy ajtótlan szénéget-gunyhó eltt egy és egy

nalak

látszik az

érkez csapatra

várni.

A

férfi

srn

('}

hó

füli<'>r

.slniwlt r<

cHiik

rliiuik

Kyapjurótoget borított

ruiinl

guhát kívelietlon H/.invt*

(^H

l>iijuH'/.át

íi\v

iöK Scrcna fyaloí^, rs Inc/r liaj;^vja

el

az útfóli

havas boróka-bozóton

nem

Inczc iiljön

iiö-

l('>liHt()n,

foljutnak, mcllet-

» kí't várako/(') nliik i"\(lv(/.ik a

{ûiiylK)!. s rdt'iíik

koresztíil.

rájuk;

üg>'el

a cHuklya a

liú/va.

A mint a kórudu H/okeroi a dombra sictvo

:

óh K/.akiillát cngcilí láttatni, a

van az antza

lu'k mt'jí fátyol is

a kfttAro, mely

tcH/.

Serenát Jigûlniezteti,

liogy

a szekérre, mert lefelé Rvorsan fo^'nak majd

fel

neki a kocsis-iiléHhe felhágni.

hiilitdni, 8 segít

Kkkor egy ismers hang üdvözli.

— A szerencse kedves barátom Ineze odatekint a megszólításra egész idegenül. — Rám sem ismersz, ugy-e bár? Persze, szakállt és baküldíitt,

j()

!

juszt eresztettem azóta, hogy elváltunk, miként te is; de

én azért felismertelek. Va\ vagyok Stomfai Gideon, hajdani klerikustársad.

nem

Incze

érti,

most ide? Hiszen

hogj' kerül ez

lo-

vas volt.

— Mit csinálsz — Káromkodom. Ez a legels, a mit csinálok. Lejjaranitt?

s itt hagytak. Másodszor pedig nem mert már a lábaim el vannak fagj'va. Adhatok lovat jó lovas vagy ülj nyeregbe.

c'soltak

a szekeremrl

hirom a

gA'alogolást,

— — Köszönöm a

rajta.

Más

:

;

Magamnak is volt, de túladtam van. Én szekérre akarok ülni. Láb-

lovat.

liivatalom

l)eteg vag}'ok.

— Az orvos meg vizsgálni bajodat, segélyt fog — Köszönöm. Ostoba intézkedés ez a vezértl. fogja

s

nyújtani.

volt biz

Leszállítani az embert

czakumpak a szekérrl.

megválogathatta volna az emberét. is

parancsol

:

mert én mint a kormány

historiograph járok veletek,

tozom felelsséggel.

s

Eg}' kissé

Nekem különben nem által kinevezett

csak a parlamentnek tar-

:

lOf)

— Szép.

Hanem

azért a szekérrl mégis leszállítottak

katonai önkénynyel, jegyezhetsz

— Ha

nek

itt

úgy

most egy gyei töbh

s

Parancsolsz-e

föl.

tetszik,

még valamit?

kérek tled valamit. Adass e hölgy-

szintén helyet a szekéren

A nalak

;

elfér ott a

odalépett Incze közelébe,

is

históriai adatot

másik

s

mellett.

kaczér l)ókkal

üdvözlé t,

— A kóroda szekerein csak az ápolónknek szabad heviszonzá erre Incze ridegen. — Hát legyen az czime ápolón, a míg okosabb

lyet foglalniuk,

is

világba érünk. Aldorfait egy pillanatra megszállta az emberbaráti rész-

nk

gyöngédség menthet behatása, közel volt hozzá Serenát felszólítani, hogy szorítson a szekérben a

vét,

iránti

helyet szorult helyzetbe jutott hölgytársának

;

a

midn

az

ismeretlen hölgy, saját veszedelmére, jónak látta a fátyolt felvonni

arczárói,

Inczét

s

nevén

szólítva,

kérelmét

Gideonéhoz csatolni

— Áldorfai

százados úr, legyen irántam

még

egyszer

szánalommal.

Az arcz borzadt

ismers

volt Incze eltt. Vissza-

n, kinek gyermekét A kalandorn.

a dudái paplakban meg-

is,

mind

Ez ama keresztelte.

a hang

is

a ketttl.

Eszébe jutottak neki a neki meggyónt,

frivol

szinteségek, miket az

st még tévedésbl

a kálvinista lévitá-

nak is. És ezt a nt vegye most fel Serena mellé Ezt tegye annak utitársnéjává? A kivel éjjel-nappal együtt legjên? Hozzá hasonló ? Vele egy beszámítás alá kerül ? Tán épen barátnéja, tanácsadója? "?

A

szive fellázadt e gondolat ellen.

— Ki ez a hölgy ^

?

kérdé

Gedhöz

fordulva.

— Dallami Cesarine, Gideon. — Mi a n ekkor, a kérdést felelt

ez

? szólt

Gideon cynicus mosolylyal

felelt.

élesítve Incze.

FurcHii! H»lt az

—

Iii(t/,(»

liiiiul

a.sH/.onyoni.

H/cniöIdrit.

rrintók lova oldalút, új^v,

kozdett. niintlui ö

—

t'ii

ÖHH/.cnuic/oMii

lio^^y iik'l'

nem

te

!

doniHíj^é íjideoiihoz.

az vajíy? felelt vissza (íidenn, k
Incze türelmetlenül vont vállat, mint a

('si])ö-

nem

ki

érti

c

iss/iivnjíáHt.

Menjen maâ .

ÚLMskiMlni

tíJve kezeit.

JíTe

\

is

íi/,

órtonó a dolôl.

íh

fliszon te nu'íí szerzetes vafo*

Hát

initiKhit-

Siiikaiityiii

szólt a

!

IiöIí;^-

i()szakkal tolva öt el helyérl.

Clidoonlioz,

Maga

Engedjen engem beszélni Aldorfai

K^'önRed

csak sértegetni tud.

úrral,

mi

régi jó

isme-

rsök vagyunk. Azzal

odalépett Inczéliez,

tévé kezét

annak

bizalmas

s

megliittséggel

míg másik kezével hizelgen S aztán forró, meghitt hangon

térdére,

czirógatá lova sörényét. suttogott hozzá:

— Hiszen

mi régi ismersök vag}'unk, százados úr. Emlékezik ön még a dudái lévita-lakra. Akkor még oly szent ember volt ön. Még kezét is megcsókoltam. Az idk változtak azóta. Kisütött ránk a szabadság napja. itéletek lehullottak.

Letörtük bilincseinket.

ket áldozzák a szabadság eszméjének,

s

a

A

Az

elö-

férfiak vérü-

nk

feláldozzák

önmagukat. Megyünk, a merre szivünk vezet. Odaadjuk önöknek az örömöt, a gyönyörséget, mely osztályrészünk, s

elfogadjuk érte a szenvedést, a küzdelmet, melj' az önök

hozománya, s nem kérünk rá elébb áldást az oltárnál. ön bennünket ezéi-t? Akkor Ítélje el ön száz

Elitélhet-e

meg

száz tiszttái'sát, ki hasonlóul tesz! Tehet arról a

szív,

hogy érez

kétségbeesés

?

Megittasodva a lelkesedés mámorától, a

keserségeitl, látjuk magunk eltt meg-

jelenni azt, a ki álmaink eszménj'képe, a délczeg szabadítót,

a hst, a hazafit

nem

a világgal,

;

s

azontúl

:

nem tördünk

a jövendvel

megyünk utána, bnünk-e ez?

val ragad sorsát;

nem

;

családdal,

az édes szédület magá-

vele eg\'esülünk, osztjuk bal-

:

!

108

Incze úgy undorodott ettl a

nagyon

Hiszen

dély volt az, kinek

nem

dicsomi gyöngesége

:

Nem

Félrefordult tle.

nála a vétek kiszámítás

gyönyör épen annak tudatában vétek.

ntl.

t. Szivtelen, megromlott keszolgált mentségére a nk para-

jól ismerte

titkolhatta e

volt,

a

s

hogy a mit tesz, az eltt megvetését. S az észre-

n

volt,

vette azt.

— Ne

fordítsa

ön

arczát,

félre

uram

!

szólt

Cesarine. Aldorfai, a gyóntató atya talán csak

a gyónás titkát Aldorfainak, a századosnak

el is

:

akkor

is

Dallami

nem ?

árulta

És ha igen

egy színvonalon állunk.

— Hogyan

?

asszonyom. Incze

még mindig nem

értette

a czélzást. •

— Tekintsen

ön a háta mögé,

szólt

metsz gúnynyal

a

hölgy.

Incze önkénytelenül hátra tekintett.

Serena arcza megmagyarázta neki a talányt, melyet eddig

nem

tudott megoldani.

Az az ösztönszer iszonyat,

n

kihívó tekintetével szemben, mely a leányt meglepte e mindent megmondott neki, Serena öntudatlan véd mozdulattal vonta szkebbre arcza körül prémes palástját,

mint a ki fél. Hát az nem egy

—

magával

n

a kit ön e szekérre ültetve,

ott,

visz ?

Aldorfai

nyugalommal

felelt

— Az a kóroda ápolónje. — Úgy Dallami Cesarine gúnyosan, ? szólt

már nem

volt kívánsága

utazás után;

hanem

boszút és megtorlást szomjazott, ha

miatta a hófuvatban kell tehát a kóroda

kinek most

sem védelem, sem kényelmes is

tovább

gondviselnje?

vándorolnia.

Jó, tisztes

—

Ez

agg matróna.

Öreganyja az egész zászlóaljnak

S ezzel merészen odasietett a szekérhez

és

megragadta

Serena palástját, lerántá azt annak arczárói, daemoni kár-

örömmel rikácsolva. Ah! Valóban,

—

az?

A

jó öreg

nag}'mama! A

kit

:

.-.t

iiki.^t

iicin

^yMiiiiHJtliai

III

ilis/ni ki iiioriu'

!

vnlimii

más

lioüilok iráni,

a

tiict

r^yflx-t

mini

H l)iv()iiar

liof^v

iiiár

a/./.al.

\t*n^\

>•

.i/.-ii

ini

•

;.

>

kutoiiHviil. iiu*rt tultin H/,(
/Ak/,I('»iIj

liúi

hogy Aldorfai Hzáza-

inoiulani,

('re/,

ránczoH

v tÍH/tcH ös/, fürtíik, c

ÜH/irhíiet ?

tflictnt'

ki

fel

róla,

/ürzavaráhan, a ineiiekülós hevélyóben,

tál)()r('U't (láridciibun

litlu't f('l«'''.MIi-7
(')

valami HziintethMi ííondolattal közt-

majâ egy Kzont

s

:

ez a

liöl{
e^y

oltárkóp.

Aldorfai

volna

az,

Hzónál

forrott a

Ha

haraíj:t(')l.

Sercna

ki e fíAÍlokdöfí-soküt intézi

fol('',

az

De mi védelem

!

férfi

els

le^'ven

ellen, a ki szavakkal g^'ilkol V

Mé^ a iM

minden csepp vére

néma ember lenne belle

n

eR>'

a

i)aripája

is

horkolva forditá

fejét

a nö

felé, tíigult

rlyukaiból forró páráját fújva feléje.

—

Távozzék ön

e

szekértl

I

kiálta rá Incze.

Az a nö pedig egy megbántott asszony vakmerségével ragadá

meg

a lovag paripájának zabláját

félkezével,

s

másikkal a leányra mutatva, így szólt Neje önnek ez a hölgy ott?

— — Nem. — Akkor nincs ej^wnuMiak mit sziimie \(iiiünk! R szókkal

még

megfordult,

egyszer

s

kezét kísérje karjába akasztva,

némán megfenyegeté

meinek villogása többet mondott,

Aldorfai Inczét. Sze-

mint a mit a szó be-

szélhet.

Serena eltakai-ta arezát két tenyerébe és sirt. Gídeon és Dallami Cesaríne eltávoztak az erd mélyébe.

A kalandorn sért Aldorfai kardját.

Incze

kaczagása visszhangzott onnan.

csüggedten ereszté

le

kezében tartott

Az ellenségtl köröskörül meg tudta védeni imá-

data bálványképét

:

ez asszony kaczagása ellen

nem

volt

védelme számára.

A

lévita,

földre,

s

formálni.

Serena kocsijának

két marokra

szedett

h

kísérje,

lehajolt

hóból galacsint

a

kezdett

»

— Mit meg t íncze. — Meghajigálom liólapdával azt a Jezabelt hörgé

1

mível.s/, bajtárs'/ szólítá

!

kedten a jámbor

re-

lévita.

Incze inte neki, hogy hagyjon

fel

a lovagiatlan elégtétel-

vevéssel.

A

szekerek gördültek odább.

A VALSAG ÓRAI. .... És mindig odább.

Az crczlánczolat gyürüi egyre szkebbre húzódtak a Minden csajiatnak az elhada és az

futó hadsereg körül.

utóhada ellenséggel érintkezett már.

S a jelszó még mindig ugyanaz volt « futni. S a mi a futást kényszervé tette, az maga a hely volt, a melyen jártak. A bányavárosok hegyei adnak aranyat, ezüstöt, vasat és rezet de kenyeret nem adnak. Innen :

;

futni kell. Kerget az éhség.

nemcsak az ellenség zte, hanem

Áldorfai Inczét

lelkének rémei

Ama

saját

is.

találkozás

Gideonnal és a hozzászegdött

óta

kalandornvel, a legnagyobb ellenségét saját szivében hordta magával. Azt a keser önvádat, hogy egy imádott lényt

semmivé

Hiszen

már

nem

tudni

:

tett, éj)en

az által, hogy úgy imádta.

maradhatott az

titok.

Mindenkinek

kell azt

a ki csak látta e leányt az ö kórágj'ánál

virrasztani, a ki látta öt a leány védelmére kardot húzni,

a ki figyelemmel kisérte találkozó pillantásaikat, az mind kitalálta titkaikat

;

hiszen a naj) alatt történt minden.

Es most beszél róla mindenki. Majd végigjárják az országot, a merre csak út vezet. Mindenki beszélni fog a hsrl, ki babérait megérdemelte, s a leányról, ki t és társait ápolta, s mentül nagyobb híre lesz a

hsnek

és

a leánynak, annál inkább fogja

mondani minden ember, hogy

k szeretik egymást.

!

I

ncíins

lirüilliiiiul,

i,->/.l)iii,

H/cnlik f^vMuiHÍ?

.f^^'i'l

noiii

A

»/'

iiiiii(l«'K.V

a kikiiok H/orctni

i/.okiinl,

iiiii;_íi>/,í«ií^

l('iii»iii
mi-

M/.croK'iii

vótek

móg hu

8ZÜ£Í

Hzuhad,

-/.i'icU'm is.

S

mi

halált!)

ot Hzeri'tti!

Más <

ite

a

a

eltalál

lia

luis

is

leány

A

elesett

liic;^sii;itliiitjii

f;,vásy,iuliát,

lütt,

liir

hopfv

\()ic;;t ii\

<

mmi/h'u

I,

hÜHzkén inutoâtliatja szivén

fátyolt,

Ennek még az

is

szégycno

Ichz.

Az

me^f^vászolnia í^valázat. Az szerzetes volt.

vét feszítik

l"iS

adják ihohI u

(oIchóii

a Icányhól. kirl dnliraütött

les/,

Mikor öt eltemetik, oda temetik ol vele,

liiilál

cmiií,

\*

lionlozott arczképót. liösét

iiiajâ

eg^'

8

ártatlan leánynak a becsületét

az ö sírkeresztjére egy martyr szi-

a ki annál nagyobi) martyr, mert

fel,

kiii-

helyett kiiiéletet talált.

ebbid a tömkelegbl nincs szorított

k()zre

már

szabadulás.

magyar hadseregnek könnyebb

zászlóival együtt ellenfídei vasláncztii

:'i«j;yiiival,

lesz

közül ki-

szabadulni, mint neki e megtüzesített békók közül.

A

futás eg}'re

nehezebbé

nem

válik. YAöre

látott bal-

esetek összekuszálják a kiszámított tervet. Kiküldött had-

csapatok megfutnak vak ijedtségbl, rést az ellenfél eltt,

s

nyitva hagyják a

melyre mint biztos kijárásra számí-

Folyamok áradnak ki szokatlan téli idben, s elállják az útját a menekülnek. Már egyes dandárokra van bízva, hog\' keressenek maguknak utat, a merre találhatnak.

toltak.

Incze

melyet

csapata egy

már elttevaló

éjjel

olyan faluba jut

szállásra,

másik csapat, mely onnan

naj) egj'

az ellenség visszatáitóztatása végett fölégetett.

elfutott,

Most már csak a kormos falak

állnak.

Ez

lesz az éjszakai

tanya.

Eltte ellenség, háta mögött ellenség; két oldalt óriási kopár bérc/.falai. S feje f(»l(>tt is

hegylánczok úttalan, ellenség

:

a hózivataros fergeteg

Inczének sót,

itt

kellett töltenie az éjszakát.

melynek még reggelét

látja.

Talán az utol-

: ;

112

A

leégett faluban várta a hadosztályt

vezényl tábornok

futárja két sürgönynyel.

Egyik Aldorfai Incze rnagygyá kinevezését tartalmazta a fvezér által; a másik a hadosztályvezér parancsát,

melyben tudatják vele, hogy észak felé már kétszeresen el van zárva az út elször egy ellenséges dandár által, má;

áradásától vissza nem lehet menni, mert onnan az egész ellentábor zöme közeledik tehát a hegyeken keresztül kell valahol utat keresni, hogy a had-

Garam

sodszor a

;

;

osztály a kelet felé vonuló hadsereggel egyesülhessen.

Aldorfai Incze

rnagy

Ez

feladata lesz, ki a hozzácsatlakozott

minden fegyvernem apró csapatokat igyekezzék

egjê-

síteni. Itt állt

Nem

eltte az erejét meghaladó nehéz feladat.

tanulta soha a hadászatot, és most egy lehetetlen

haditervet kell végrehajtania.

S ez még nem az egész feladat. De nem tanulta soha, mit tesz egy

nt

az elveszéstl

megmenteni, annak elveszett világát visszaadni ? talány is tle várta megoldását. Kapott rövid

id

félistenné teszi a

pórrá séget.

egy

;

nt

alatt két

férfit,

és

tett feléjük s

kezét nyújtotta csupán eltte, a

olyan kincset a sorstól, mely

birni tudja azt, s

egy hadcsapatot

Csak egy lépést

Itt volt

ha

ki, s elérte

mirl álmodnia

két szellem ragadta

és ez a

t magával

:

:

ha

elveszíti

szerelmet és dics-

azok helyébe jöttek

vele a végtelen távolt.

is tilos volt, s

fölfelé-e,

vagy

a felidézett lefelé ?

Legelször is kiküldé kémeit, a hegyi utakat megvizsgálni. Azok most talán járhatóbbak a hó-eséstl, vagy egészen járhatatlanok a hófuvatoktól. Azután torlaszokat emeltetett a déli út fell, levágott fenyfákból, az onnan várható támadás faragtatott,

feltartására.

Agyúi számái'a szánokat

miken azokat az ágyutalpakról levéve, a havas

úton felvontassa.

Azután

kiállította az

elrsöket,

s

csapatoknak. Holnap nehéz útjok lesz.

pihenést rendelt a

!

Az volt

ójjcli tiinya vondrfíHzi'rL'ti'tlfn volt.

teteje

ii

:

ixuUíIh

Arra kellett

hú/.lia.

iM^'^íctt

iniiul

íh

Kgy a

;

Hom

lielecMett

a

lefrkiidiii.

A kóroda butügei a szekereken maradtak j(tl)l)

liiiznak

lió

:

az volt a leg-

szállás.

elpusztult háznak

Véiiy

tott Inczo:

volt az

szobája

('^'.yik

az volt a fhadiszállás. két kocsilAda

Íróasztal,

fiilé

l*'jfry

az

ponyvát húza-

bordó

felforditott

ülöbüly,

egy köteg

szalma, bundával leterítve, az á^y. Ineze kérte Sí-renát,

A

fo^^lalja

ho{j;A-

el

ezt a fekhelyet.

leány megköszönte az ajánlatot: halálra fáradt volt;

lefeküdt.

Annak a bántaloinnak, a mit a kalandorn elkövetett rajta, az a hatása volt rá, bog}' a mig eddig óvatos és tartózkodó volt Incze irányában, most egész átadással rábízta

Nem

magát.

ijeszté

vesének twrtják

meg

az a rágalom, bog\' öt Incze ked-

ellenkezleg: hozzácsatolta.

;

vázott vele egy éjtanyán tölteni az éjszakát. és

min

éjszakát

S hol

is

A

lakosok mind elmenekültek

telve

;

töltötte

egj'etlen

A tzhelyen

volna az

menedék

éjt

az,

;

Nem

této-

Min tanyán

!

másutt? Mindenütt rom.

minden rom barczfiakkal

melyet Incze nyújt neki.

pattog a láng, a tettlen tanyának az ád

meleget a januári liideg éjszakán.

A

leány tagjait leköti a

fáradság és a hideg. S épen a fáradság izgalma az, mely

elszunnyadni

nem

engedi.

Incze soha sincs tanyáján egyedül. Segédtisztek, kémek,

hírnökök járnak csokat átvéve

lobogó tzre.

;

ki s

be hozzá, izeneteket hozva, paran-

szolgálattev közharczosok hordanak fát a

A parancsnok

el

van foglalva intézkedéseivel.

Váljon mit fog tenni, ha mind elmennek? Lefekszik-e is

aludni ?

Holnap talán már örökre aludni fognak. Talán ott majd egymás mellé fogják ket dobni a közös sírba. Elmondhatják-e ott egymásnak majd, hogy mennyit szenvedtek? A mit ma még elmondhatnának, ha elkezdené valaki a Jókiii

:

KuYciu, Tied,

Övt^.

I.

O

:

114

Mit mondanának? Ah, ez a gondolat elzte

kérdezést.

szemérl, az álmot.

A

szeméremérzet reszket

hevül vágyait. Már egyedül marad Incze a leánynál

borza-

dálya tagadta a sziv

az

vozott;

;

mindenki

csak a parijják

elcsendesült,

éj

eltá-

dobogása

hangzik.

Incze elhagyja a szobát, melynek sarktalan ajtaja csak

betámasztható,

s

egy új társsal

j

vissza újra.

A

lévitát

hozta be magával.

Két kulacsot

tett

a hordó fenekére, melléhuzta a kocsi-

ládákat.

—

Ülj ide, felebarátom. Virraszszuk át együtt a hosszú

éjszakát.

Incze védelmezte magát saját szive ellen. Behívta

tanyájára azt az embert, ki

éji

még jobban szerette azt a leányt,

—

viszonzás reménye merte azt mondani, maradt a lemondás után is. Ennek az embernek a társasága a legjobb védelem a

mint

;

mert

ki

—

nélkül, 8 liive

nyugtalan sziv ellen.

A jámbor

lévita

bohókás adomákra gyújtott a kulacs idkbl Incze úgy tett, mint a ki

mellett, a régi tréfás

;

ráhallgat. Erre aztán Serena valami olyan kéjes zsibba-

dást érzett tagjaiban, mint a sötétben fél gyermek, a mint

egyszerre világosság támad körüle,

s

anjja ölelését

érzi.

Elszunnyadott.

A mint hogy

a leány hosszú, nyugodt

alszik,

— Felebarátom. Én elhagylak.

talan ficzkók.

csalódjam.

lélekzetvétele elárulá,

a lévita egj^szerre abbahagyá az adomázást.

Én

Nekem egy is

Kémeid mind gyámol-

ötletem van. Lehetetlen, hog^'

elmegyek egérutat keresni számunkra.

Gondolta pedig magában

— Minek legyek

itt

harmadiknak közöttetek.

Itt

hagy-

lak benneteket kettecskén ....

Azzal fejére húzta a csuklyáját és kiment.

Künn

egyre hordta a havat a

szél.

A

tábor rtüzei

hosszú veres sugárküllket küldöttek szét a hófuvat köd-

;

fátyolán koroHziül.

bontakozott

ki

Az ohmrH alukja

a Hziirkc

Iiomíllylu')!.

mint fühór kÍHÓrtet «Ki vajo'?

irn-^'úllj

az örtü/bez közelitett. Ott felvett két

liaKiib

kert'Biii

e^'yeH-eí^yediil

valamit,

i'ig^v

k

Kzurokfeiiyöt

az ogyikt^t nioggûjtá fáklyának, a ináHikat bóna alá H ii/ián

U

a közeledre. A lévita a tábori jelHzot iiiondá,

liaiiK'/ott

fo/i^ta,

nekiindult a zivataroH í\JHzakánakt

kincset.

Kpen üHak annyira

a mennyire a Kzurokfáklya

látott,

bevoroHÍté körüle a bóförgetcgct. Bt'Hzél{j;etott

maijában.

— Szcf^ények. Milyen nagyon

Hzeretik egymást. S hogy egymás eltt. Milyen jót tett velük az a bolond asszony, liogy azt szemükbe mondta Már most tudják. Ma bizonyosan meg fogják azt egymásnak mondani.

titkolják azt

!

Aztán holnap reggelig boldogok lesznek, holnap reggel pedig meghalnak.

nem

Meg

is

halnak bizonyosan, ha én

meg

találom azt, a mit keresek. Milyen könnyen belees-

hetem a lu')fuvatban valami mély gödörbe, a honnan senki se húz ki többet. Itt farkasok is járnak. Talán megesznek, talán nem bántanak. Ha elálmosodom, (nem volna csoda, gyalogolva alszom),

s

aztán leülök egy fatörzsre pi-

henni, bizonyos, hogy megfag}ôk. az elalszik,

s

?

a hideg elgjaláz,

kit

aztán szépen megfagy. Akkor aztán

vannak veszve. De hát mit életemen

A

k

is el

védelmezek én ezen az én mit védek az ö életükön mit védek a haza is

'?

k

mi nekem a haza ? mi nekem ? mi vagyok én magam magamnak? Semmi, semmi, semmi. Háromszor semmi s a többi. S a szikár alak tovább bandukolt a keserves úton, a mély liótorlaton át azért a háromszoros semmiért elelbukott a mély hóban, megint fölkelt a szél szemébe verte az éles, szúró kristályport. Szemközt ment neki. Az erd, a hegyszakadék mái* az utolsó rtüzet is eltakarta elle egyedül volt egy méh' völgj' vágányában, meredek szikláktól körülfogva. Itt letüzte fáklyáját a életén ?

—

—

;

;

;

hóba,

s karjait kiterjesztve

az ég

felé, felkiálta:

«oh, sere-

»

!

UH geknek ura segítsd meg e magányban a te szolgádat hogy megszabadíthassam azokat, a kik jobbak és boldo!

gabbak, mit én

!

Incze egyedül maradt a leánynyal.

A

tüz elhamvadt már, a parázs

vegyített az árnyak közé.

ni

ébren, az alva.

rózsaszín derengést

Ez árnyak közül egy halvány

arcz sugárzó képe tündökölt

Az ébrenlev bámulta az

a földön fekve.

elé,

alvót.

Élte viharos szakának izgalmas képei vonultak végig

miknek zrzavaros képleteiben mind e sugárzó majd mind szent-kéj), majd mint tüneményes bálványalak, gyönyörre, kéjre csábító majd mint

lelke eltt,

arcz uralkodott

:

;

egy elkárhozott

homlokán.

E

torzképe,

foltok az ö csókjainak

rémképei mind

!

nem

hisz

Eliszonyodott e képtl. Eelállt, kardot kötött

;

foltokkal

szederjes

fát tett a

!

A

arczain,

képzelem

t ajkával soha.

érinté

Nem

nyomai

volt

maradása

tzre

;

azután

e helyen.

odalépett

halkan az alvó fekhelyéhez, a bundatakaró lecsúszott

annak

válláról

;

A leány ajkai álnem leste el, hogy szobát. Künn meghagyta

azt újra betakarta vele.

mában mosolyogtak,

megnyíltak,

mit fognak mondani. Elhagyta a

s

az rnek, hogy senkit be ne bocsásson.

Azután elment elrsöket

A hófelhk gomolygó

vizsgálni, ki a

árnya, mint

ménye, elevenült meg szemei eltt. a kétségek apostolainak árnyai

mik elhomályosítják

A

zimankós

éjbe.

varázskép tüne-

eg}*

szürke felh-alakok

a hseresis phantasmái,

;

az örökké egy eget

;

néha szétbomla-

olyankor kivillanik közülök egy sötétkék, tiszta közepén a fogyó holdsarlóval. Hová lett a holdkarajból a fényes szz alakja? Csitt! alszik. A süvölt szélben a boldogultak «de profundis* éneke zendül meg «Te nem jösz velünk végigrepülve a fehér forgatagban

nak,

8

égfolt,

:

:

a földön maradsz » Egyetlen szemi-ehányás rá nézve az ég. !

Felcserélte az ég szerelmét a föld szerelmével s

aztán következik a

A

:

a hazáéval,

n szerelme.

véghetetlennek látszó

éj eltölt

a körjárattal.

a :

Miknr HZ

clooiMit

lltolsii

trrö kriiu'ví'l, ki

iiy.t

a

II Ic,

ma

azokat úny kii/i

utat

im'-ly

niíNukat vontiiiva

k
állitá fel, ho^'V

t;ii:iiKii/ul

lio/ta,

roHS/. Iiirt

már a liu^yckcn AiwAoUi H/M

Ilii

f»'l

ÍH

ihM/ll-

>

ha cllniHÓjj^

liog;^'

a

r;'\

l

elfoj^lulia;

1)«'K.V

a csapatot, mely

HÖt

KerincztTe, itt

n>iiM'U

ü

tanyáz, iniiul ÖHHZclövetheti onnan.

MoHt tolult minden i'it A hadcísnpat krptclcn törjön

nuiKáinik

csüggedve,

utat.

van zárva a menekülí-Kic. valamerre fcfíyvi-rri-l

TeHtt''l)en

elcsigázva,

szertezilálva

kiéhezve,

erélye. Inczének nincs

hasonló

el

arra, ho^}'

más

;

sem

lelkében el-

sem

lszere,

végzetre kilátása, mint a mit

helyzetben a kosztolnai

ütközetben

Pongrácz

Guidü csapatvezér választott magának: egyes-egj'edül, kivont karddal közérohanni az ellenségnek, s a mig mindenki lásig.

fut,

—

a merre is

lát,

égövedül harczolni az utolsó vonag-

ezt fogja tenni.

Hanem még elbb egy nag}' tartozás lerovása nem lehet átmenni a túlvilágra.

vár rá

a minek terhével

Visszasietett a tanyához.

Segédének meghágná,

hog}'.

küldjék hozzá, a mint megérkezik; mást

lévitát rögtön

senkit ne bocsássanak be.

Megállt egy percze az ajtóban hallgatózni. Alszik-e

A

még?

leány álma csak addig volt csendes, a mig ö közel

volt hozzá.

A mint

felriaszták altából

eltávozott (titokteljes csoda

ez),

rögtön

nyugtalan álomlátások. Vészben, mi-

ben látta eszményképét. Föli'bredt. S a mint körültekintett, egjedül látta magát. Egj'edül és otthontalan. Körüle kormos falak, fölötte egj' rongj'os ponyva, alatta

szalma fekhely.

A hókonyodó

láng a tz-

helyen tánezoló vörhenyes árnyékokat vetett a füstfogta falakra.

Felült fektébl és gondolkozott.

Mi múlt el mi következik ? Egy élet múlt el tele szenvedéssel, a •?

:

sorscsapásaival.

melynek legnagyobb gjönyöre, a szerelem, rá nézve legnagyobb kétségbeesés. De ha fájdalom volt is

Egj' fiatalság,

;

JJ8

fájdalom volt: a míg titok

az, legalább szentelt

már nem

az.

Ki van dobva a napfényre,

Az önfeláldozás vágya. A

lelkesedés.

volt. Most belle szé-

most ? Egy táborhelyen. Mi hozta

gyen. Hol van

A

s lesz

ide ?

halál gyönyöreiben

kéjelg fantázia. Másformának rajzolta az a harczok képét.

Nagy

bölcs férfiakon

is

megesett e csalódás a képzel em-

ben, miért ne egy rajongó leányon? a ki azt hitte, hogy

nagy ütközet, a melyben mellet mellnek s a nagy vérontásban a halomra döntött holttestek tömege fölött kiáltja el a fönnmaradó vagy azt, hogy « éljen Magj'arország éljen a szabadság !» vagy azt, hogy « finis Hungari8e!» Ezt hallani

majd

lesz egy

feszítve

harczoland mindenki,

!

és ezután-

meghalni

nem úgy

lett.

Hozzászokni sehol.

:

lelkének ábrándja.

ez volt az

Hanem

— a szégyenhez

!

A

De

dicstelenül futni.

futni, futni és

halált pedig

nem

találni

Hisz az ütközetben minden száz emberre jut egy

Még

sem keresik azt hogy jutna belle S mi következik most? Körül vannak fogva. Mi vár egy nre, a ki szép és fiatal ha felbszített ellenhalál.

egy

a férfiak

:

nnek?

:

ség kezébe kerül

elkel

?

Azoknak fvezére két

ilyen fiatal leányt,

családok tagjait, a piaczon korbácsoltatott meg.

S ha elvesz a férfi, ki neki mindene volt, s ki az övé még lehet soha? Ki boldogsága és boldogtalansága egy személyben, élhet-e ezután is tovább ? Kitépett szívvel ?

sem

ha nem volna ereje meghalni, ha félne a túlvilágtól, melynek üdve csak a hivatottak számára áll nyitva, de nem az erszakos tolakodóknak, mi vár reá itten ? Ni tiszta híre be van homályosítva. Ki hiszi el, hogy a hír nem igaz ? Oda lesz sülyesztve, a hova az a másik némber a ki kalandozik vidékrl-vidékre szegdve szívtl szívhez, szív nélkül hazudva színlelt életpályát ma mvészn, holnap énekesn, holnapután egy hs özvegye, majd írón, aztán megint titokban szenved, elszegényült úri család számára nagylelk kéreget nk S ha kedve volna

élni,

;

;

;

:

;

eltt szerencsétlen üldözött,

könnyelm

férfiaknál

csábító

tékozló ifjak megrontója; hazug

syrén

bnbánó,

ki

Mh

(>//ii)l

HÓôt kozöttü k

A

a/ ö

Ic^vi'ii

«í)rHa<'Ky('iil(i'' l'cdi^ ki U'ha

kiíliinh-

A

iiattoj^'<)

:'

ánivckítk

vörlu'nví'H

tiiiic/.(tl1iik

tüz pörölt velük a

tíizlu-lvcii

mint a

ho^ár.

iiuí(»sz()rult

A/.t Ix'Hzélto

neki, liofív a

hliot bolölc menni, a

elszokni a

liol

ii

falon.

a ncilvcs fa si|)o|t a tíizlíoii,

viláf^'

nincHcn biMlos/kiizva

akarunk.

Ma nem

sznjön me^

hát

(lol)()^'ástól,

;

Két

ki

akar a k/ív

verni.

akar az arez hozzászokni a szégyenpiruláslioz, ványiiljon

:

Ha nem liát

hala-

el iu-ökre.

ol)()ny

mákony

elvégzi azt.

Serena magával hordta a gjógj'szereket, mikre útköz-

hen

legtöhl)

szükség

hogy orvosi rendelet szerint a

volt,

szenvedknek oszthasson bellük. Kikereste azok közül azt az üvegcsét, melynek papirlemezére az ismeretes halálfs jelvény volt nyomtatva, s azt keblébe rejté. Ettl megnyugodott.

Talán érzé már lelkének delejes sejtelme, hogy közeledik az ismét, a ki álmait elvitte. Mire Incze visszatért,

ismét mélyen elaludt.

A tüz egészen elhamvadt már még a sötétben is világolt.

Incze belépett a szobába.

hanem az a halavány arcz A leány aludt csendesen. Incze elbb felszította a kandallón

a tüzet,

s

azután oda

térdepelt az alvó mellé.

Keblébl kivont egy

melyet fekete

kis ezüst feszületet,

zsinórra köt\e hordott nyakában mindig.

Megcsókolá még egyszer ezt az ereklyét

:

fájdalommal,

kinos lemondással.

S azután gyöngéden fölemelve a leány fejét, az nyakába akasztá a kis feszületet. Bármily g^yöngéd volt is az érintés, az alvó fölébredt rá

Nem

riadt

fel,

azt kérdezé

:

«niit cselekszel?"

Talán épen olyat álmodott, hogy tegeztek egjTnást. Incze

még akkor

is feje

alá téve turtá kezét.

!

120 is

viszonzá a tegezést.

— Nézd

ez

Anyámtól kaptam

ereklyét.

kísérm

ágyán. Ez volt

ezt

az életen keresztül,

halálos

vezetm

az

Hitem jelvénye. Ezt szorítám ajkaimhoz, mikor az «Amen))-t kimondtam, mindig. E jelvényhez volt kötve egész életem minden törekvése, földi pályám, mennyei boldogságom. Most nincs többé elttem földi pálya, nincs üdv. Ereklyémtl meg akarok válni. Szólj, fogod-e azt ég

felé.

viselni

A

én helyettem ?

leány válasz helyett átölelte mindkét karjával az

fejét és

Az

ifjú

megcsókolta annak ajkát.

ifjú

szivébl egész vulcán hevével

tört ki az elfojtott

indulat.

— Te szeretsz engem meghalsz velem

!

Ha

!

Te enyim vagy

Ha

!

meghalok,

elkárhozom, elkárhozol velem

A válasz ugyanaz volt. Künn három ágyúlövés hangzott rövid idközökben. Ok nem hallották azt. A boldogság felmagasztalt érzetében megsznt rajok nézve létezni a külvilág. Hiszen a halál órájában nem tilthatták meg sziveiknek, hogy egymáshoz forrjanak

!

S ez a halál órája volt bizony-

nyal.

A LEVITA. A

hegygerinczre felkapott ellenfél vetágyúkkal lövöldö-

zött találomra a völgybe, a hol a magjâr csapatot sejtheté.

A

gránátok pattogtak a felhk között.

A

hóförgeteg takarta ugyan a faluromot

még

;

de a két

hegyoldal lejtjébl ki lehetett számítani, hol van a völgs' a faluval együtt,

s

az

rtüzek

dárt a hóesésen keresztül

is

is.

menekv

dan-

ellenfél ki akarta

ket

elárulták a

Az

riasztani eltorlaszolt állásukból.

— Csókold meg ezt

is,

szólt Incze, kivont kardját Sere-

nának nyújtva. Ez a mi utolsó szentségünk.

121

A Irány incKc.HÓkoMii a kurd ^Ö((I1 VrfíÍ^ÍHÍmi<\

a

II

lt?miil<

lii|i|iit,

-^M/ii'in

'I'*

iijjjii :i

Ikj^vímI

Iicxv/f

ih1:i

Ijí/cI-

Iimii^/m

H'/AXvhv'A.

— Ugy-t»?

elóbl)

onReinct? szólt H/erelmeHcIiez.

A/. ajtVui (l<"»n)inl)ö/t('k.

A

Hi'g»''
cIlcuHt'^í

jflciitr,

Iio^íy

lövöldöz, azt

a

meKC'rkezctt.

h'vitfi

nem

kollott jeluntonic

;

Hogy az a golyók

maijuk clinomlák,

A jtiit.

l»''vita

sovány arcza szokatlanul

ki volt piiiihii.

Sietve

Köpenyére, csizmáira ráfa^Nott a hó.

— Nagj* dolgokat mondok,

felebarátom. Liliévé fulla-

dozó sietséggel.

— mit én mondok neked, Ineze. — Az én dolgom legfontosabb. — De az enyim sürgetsebb. Vártalak. Szükségem van szólt

EK'bl) halld, a

rád.

— Azt — Nem

jól

A

tudom.

is sejted.

A szögletben, a szalma még mindig két kezében

lévita széttekintett a szobában.

fekhelyen látta térdelni Serenát, tartva a fényes kardot,

és

öntudatlan szavakat rebegve

hozzá.

— Sejtem, viszonzá halkan. — Írószereim, Ülj le

;

szólt Ineze. írj

itt

nekem

bizo-

nyítványt, mint protestáns lelkész arról, hogy én

mai

napon eltted megjelenve, kinyilatkoztattam, hogy a

hel-

vét hitvallásra akarok áttérni.

— Hogj'an

Te

:

a

'?

bámulatában megzsibbadva a lévita. pap, az egj'edl idvezít hitbl ki-

szólt

felszentelt

térsz ?

— És pedig halálom óráján. És azzal a

szent

meggA-

zdéssel, hogy jól cselekszem. És mindazt hiszem most a mit eddig hittem. ségét, a

kenyér

A

is,

szentek dicsségét, szent Péter örök-

testté változását, a

pokol örök kínjait,

s

a

hét sakramentumot. S hiszem azt, hogy e tettemmel üd-

vösségem

útját elvesztettem.

És mégis jól cselekszem. Van

!

:

:.

122

egy kincs, a mi az ón üdvömnél drágább és magasztosabb.

Az egy

A

ártatlan, tiszta

nnek

becsülete.

lévita megszorítá szerencsés vetélytársa kezét.

— Legyen meg a te akaratod. A

leán}" psdig

kolta

A

annak a

lévita

oda csúszott hozzá térdein és megCHÓ-

férfinak a lábát, a ki ezt tudta

Egy ágyuteke csapott metve az

A

mondani

.

.

irt.

keresztül a tanya sárfalán, elte-

melyet a lévita

Írást,

készített.

lévita leseperte róla a földet,

— Legalább nem

s

hidegvérrel

kell rá porzó. (Eszébe jutott

monda valami

régi adomából.) S odanyujtá Inczének az okiratot.

Incze magához emelé a leányt.

Nem

volt már szerzetes nem állt már közöttük törvény semmi tilalom. Férfi volt. Semmi más. Minden az A lévita keblébe nyúlt s onnan kivett egy csomagot. Az :

szerint

!

a selyem palást volt az, melyet a kálvinista jjapok szoktak

nyakukba kötni szertartások alkalmával. Azt felköté galalá s szertartásosan balkarjára ölté annak felemelt

lérja

uszályát.

S aztán így

szólt

hozzájuk

— És most váltsatok gyrt

és nyújtsátok egj^másnak

kezeiteket.

Az ellenség bombái ropogtak fejük felett. Ez "Volt a szentesítése annak az esküvésnek,

melj" így

szól: ('holtomiglan, holtáiglan)).

A

lévita áhítattal

monda

el

reájuk az áldást: «leg}'etek

megáldva az idben, legyetek megáldva az örökkévalósághangja nem reszketett.

ban)) és

Incze gyönyörteljes áhítattal szorítá karjai közé azt a s homlokát megcsókolva, rebegé Hitvesem Feleségem

véghetetlen kincset,

— Nm

.

.

.

.

.

.

.

.

:

.

Mily édes megszólítás.

A

«n)) csak zokogni tudott.

Még

egy csók

:

az

már

az örök elválásé

után nyúl a « férj)). Hívják!

;

aztán kardja

M
/tünk

'

miiidcnt. Miirii(ljiilok

l(*lk('>H/,tok

\\\^'^^

A/./.al

Ma|j[,v

jó vastaj^ lóvén, íôndoláin

\\oí:^'

nem

téstek

GgyrényÁ

alatt,

mc^örizlictí'rn

j()l)lian

jár át a golyó.

máskor? Mondjátok tollam aláneveiteket, napját,

évét,

a két

r

Ezek a házassági tanuk lévita patriarcliai

— Készen vagyok,

:

r

elöt-

tudja,

ki

;

Hzüle-

nevét, ki az ajtól)an

a násznagj'ok

nyugalommal

s

áll.

a többi.

tíilté

be a rovatokat.

helyébl

szólt felkelve

;

pán(;/<'-

:

Most az

bele

kötött Hzent liázassáiíot feljcíívzem

érek-e rá

A

öltönyöm

liordo/ván,

szolgál nckonj, a mit

lul ttíin

kihúzott

h

azt inaûm-

niatriknla. Kllio/tani

viHoltcni a/

s itt

a/.crt, iiofíy niiiûnuinil

inásn-s/t prdiií,

:

foliokötrsü könyvet.

|)a])lukl><')l

II

\i-

,\fiii

cLTVinÚH rnclU'tt állva

dolmánvát, mtllónyt't

Hátravan nirg a Miiil

u IfVitn.

H/,
;

iik'l'

vajo'ok.

H/,(''tjí()mli(»lta

c^v

!il('ila

fcIcItnniliMii

h/,<»ra,

»'}íy

cl

aztán az

s

Már most vedd te neked adom által. EgA'részt

egész anyakönyvet átnyujtá Inczének. ezt magadlioz, felel)arátom

;

jobban meg tudod azt rizni, mint én: saját kincsed lévén benne másrészt pedig, mert már nem kívá-

mert

azért,

te

;

nom

azt tovább pánezélként hordani

a golyótól

nem

:

félek

már úgy

a többi.

s

A szegény

öreg üu tréfás mosolylyal akarta meghazud-

szemébe tóduló áruló könyeket. Es már most megint nem vagyok

tolni a

—

hanem

tábori

kém

s

lelki

következik a tudósításom.

pásztor;

Már most

a helyemre uram, tedd hüvelybe a kardodat,

ülj te

s je-

gyezd tárczádba, a miket eladok. Ne tördjél az ellenfél ágAupuffogtatásával. Hallottál te

lárma

az.

Még

már olyat eleget. Vak meg érte. Nevetség az

a dobot se üttesd

nekünk.

Nem

félt

mái* a szegény lévita

— Ültesd ndet ketten hog5'

;

s

is

semmitl.

magad mellé

:

elfértek

ott

mind a

mondom néktek, nem diadalmasko-

törüld le könj-eit, mert bizony

ma meg nem

halunk

;

sem senki

dik fölöttünk. «Nec portai inferi

!»

Nec

—

s

a többi,

124

1

A

sovány, roskatag alak oly biztos nj'ugalommal

szólt,

hogy meghatotta vele az elkeseredett katonát. Meg vagyunk szabadítva, kezdé újra, összecsavargatva papi stóláját. Diák koromban jártam e tájon, mint emlékezem a vidékre, melyet füvészkedve supplikáns

—

;

összebolyongtam.

Itt,

a hegj'ek aljában, a falutól keletnek,

a puszta kalló-malmon

Egy

van egy rég elhagyott tárna. mely a völgy-

túl,

kifogyott ezüstbányának az alagutja,

egyenesen a hegy túlsó oldalára visz át. Ha Mózes kedvéért megtehette az Úr, hogy a Veres-tengert kétfelé

bl

válaszsza, mint a kfalat,

s

aztán megint összecsukja,

mikor Farao üldöz népe utána ered

:

miért ne tehetné

mi értünk ? E tárna most visszatér lábnyomaim a Rátaláltam. Oda és megvan. is Nyilasa el van rejtve az utat. fogják mutatni hóban meg komladékok közé, miket telentt a boróka és a páfrán. De csak a nyilas van beomolva: az alagút járható. Benne

meg

azt a csodát a bérczfallal is

voltam. Láttam azt.

Meggyzdtem

róla.

Ha

a beomlott

nyilas romiadékait féke háríttatod, átkelhetsz rajta egész

utánad az egész különszakadt dandár s az a semmit. ellenség összeszoruló vasmarka megfogja Az Úr, ki járt Izrael eltt tzoszlopban és ködoszlopcsapatoddal,

s

—

mi nyomainkat is el fogja takarni. Eredj. Siess. És szabadítsd meg azokat a kincseket, a mik rád vannak bízva Nem arra hivott az Úr e napon, hogy meghalj, hanem, hogy élj, cselekedj és boldogíts!

ban, a

Intézkedjél.

!

A

lévita oly ihlettel

monda

e szavakat,

Rút arcza az ihlettl átszellemült

és

mint egy próféta.

magasztos kifejezést

vett föl. Utolsó szavai voltak ezek.

A hegytetrl

vaktában ágyúzó ellenségnek egy süvölt

gránátja abban a perczben csapott be a tettlen szobába, kifeszített ponyvát s búgva fúrt magának mély lyukat az agyagpadozatban, míg tzcsapja szikrákat okádott szét a vájt üregbl.

rongyokká tépve a

Incze a rémület és féltés ösztönével karolta át Serenát, elfordítva

t

a halálveszély ell. Öntestével takarta

el

ked-

VrHrl, a H/(i|UlKkilMt>

Ituliiliil

A/, ojo'ik Hzi'rt'U'i a/, inu'ulott iiö t«'Htt'Vül

:

—u

s

alakját takarta el

Haját

('nak

pokolj^í'iMt inasát

u mint a fÜHt clos/lott, a

Köliiu'nt az órIm!,

\(>lt st'liol.

forró

^'.irtükrt' viss/a.

A

|)t'(ll|4

|iillanatl)iui ci^y fíildn-iiditíi
a Háirulakut;

ki ri'u.

— a gyilkoH

imisik

A kövctkc/ö iiu'):;

A

líVlUl

l>(íK()llU/(lol.

inasát a lioinbáni.

'Hl{iv(
még

hózivatjir

vt-n'-iick

Kz

vH

••/

mint

i../,i,t

h'jvita

nem

IIIóm íjrófi-ta, tiizcH hzc-

liiilló

(rHí|ij)jcniMf(/,tt.'k

iiMiíh,

a mit

egész nap, egész

l»KiiIil(ilt

másnap

u

rájuk.

tartott.

éjjel

Mikor másnap délNtiu volt a/ (íllonség, hanem iii:in iiz ellenfél üldöz esapatjai északról, délrl a romfal iiiiál összejöttek, egy lelket sem taJáltak ott a mag>ur jó barát.

tál)orl)ól.

Föld nyelte-e

el

az egész dandárt? eg}' egész

hadosztályt'? lovastul, szcken-stíil, í'i^fynl'l'ixvtíil ?

\'alóhan a föld.

Történelmi tény, hogy tak keresztül,

ruk zömével,

s s

k ellenfeleik

lábai alatt csúsz-

míg az kereste ket, rég egyesültek táboutólérhetlenül hátrahag}*ták üldíizöiket.

A háromnapos

hófergeteg eltakarta nyomaikat

nem

volt lakója, a ki a

a hó-

magasan s a kérdnek feleletet

fuvat betemette a tárna nyilasát két ölnyi leégett falunak

;

;

tudott volna adni.

MEZES HETEK. id

a paradicsomból Ég, melyen soha se megy Eövid hó, melynek tündér örömei eg\' egész hosszú élet terhét, nyomorát, fái'adalmait kárpótolni adattak; eltnve, mint a pillanat s megmaradva, mint az Ellopott

le

a nap

!

!

öröklét.

Mennyi édes senki

:

titka

e

tudománynak, melyet nem tanít

tanító és tanítvány egj'ütt fedezik azt fel

lapján az élet új alakban

!

;

minden

Az egész világ nem létezik rájuk

126

nézve számukra egy külön új világ van teremtve, melyben minden szép, minden élvadó. Egy boldog álom, mely :

eleven.

Édes örjöngések, miket a képzelem kigondol, a

teremt szerelemben megvalósulva. Végtelen boldogság, melyben együtt van a vágy, az élv és a remény. Egyedüli kultusz, melyben minden vallás dogmái egyesülnek. Napok, mikben az ember Istennek érzi magát boldog, mint csupa szeretet, mint az az Isten jó, mint az Isten Isten és teremt, mint az Isten ... S most gondoljuk hozzá, hogy a mi ezt a paradicsomot körülveszi, az a havas zivatar. Ifjú férj és iíju féleség, lóháton és döczögös szekéren folytatják a menyegzi utat, kiáradt jeges folyamokon gázolva át, úttalan meredélyekre kapaszkodva fel, zúzmarás fenyerdk, le:

;

;

;

.

.

.

naphosszant nem látmikor éjszakára összekerülnek, egy elhagyott ház ftetlen szobájában, a sovány estebédliez megvéltelen rengetegek zúgása között

ják egymást,

;

s

mely kvé fagyott, csikorog benne van a paradicsom.

szelik a fekete kenyeret,

a kés,

A

— akkor

is ott

befagyott ablak jégvirágait meg-megvilágítja egy ve-

res lobbanás

:

utána dördül

csapattal. Ágyúdörej szól az

csom akkor

ott

is

!

éj

Az ellenség csatáz az suttogásai közé.

Az

A

a dob pörgése jelenti. ifjú férj

tére gazdája nélkül fog visszatérni.

szor karjai közül kibocsátja

koporsóba fektetné

le.

öt,

Az

ébre-

Lehet, hogy es-

n,

iíju

valahány-

mindannyiszor mintha a

Az a trombitaszó, mintha

halotti

Hanem azéi-t a paradicsom mégis megmarad.

S ez így megyén heteken, hónapokon nincsen vége

Az

búcsúcsók lehet utolsó csók.

paripája tombol az ajtó eltt.

riadója volna.

utó-

paradi-

marad.

lieggelre odafagy az asztalhoz a letett pohár.

dt

A

s

az egyúttal

menyegzi

át

út

gyzelem, veszteség váltogatják egj'mást

:

a harczi útnak

is. :

A

harczban

a szerelemnek

csak diadalai vannak.

S

e reményteljes

gyönyöreit.

küzdelem csak fokozza a paradicsom

»

hu'Y.v liitl)U/.KÓ IcIkÓH/.nok volt

Sereim

n

iiiúr niiyjától tuniilta,

nevelve gyermekkora óta.

iiiíóiii

eHînél, lio^y hitéért

niartyniak lenni kotcIcHHéj;.

S

inoHÍ ük iniiui a ketten kidobták a liajnitól

mej; lett taíâdva a

w'-get;

hecsülct.

áldo/zák

az

Al)i)nn

liit,

Im^y 'ncK

a/t hitték, csak

<')rál)an

óva a

iiöi

a hecHÜhítért

va^y

n ke}^yeU'iet. Ineze va^'V eU'Hik,

fel

e köttdeH-

I(;^_ven

clfof^ják,

niindenké])en elvész. Mikor aztán cHochiniódra megHxaha(hiltak,

akkor vették észre,

annak, ha két

tízerotö

hoj^^y

örühii

hiszí-n

lélek e<íyniásé leaz

—

íh

most

s

lehet niiír

ez a kötelesHég.

nem

llaneni a fíyönyör Ki

nénntja

mondhatná ma^'áhan

hiszem

Mikor a két

hittem

e^ymánhoz dohhan

szív

A második már nem

Hanem

ezt,

linliiii|»

:

"szahad

:

az

els hangOH

ez?»>

kérdi.

az elválás perczében, mikor indulni kell a csa-

tába, ismét azt

mondja a ketts szivdobbanás

Isten Ítélete lesz

tett,

a keftyeh;tet.

azt.

feldl )l)niiris mindifí azt kérdi

A

el

te^Miap

:

mei-te tenni azt, a mit szive sugallt

férfi, ki

wz most

:

!

:

vagy

bnt

vagy erényt.

Ki a birája? Isten

Eltte

áll

!

Senki más.

van bocsátva. ítélhet . Halálrepkednek a légben a süvölt tekéken

i)ere birája elé

:

adó ang}'alai

ott

ülve, sarkantyujok gyorsítja, korbácsuk irányozza a golyók

repülését

elhozhatják halál ítéletét a férfinak, ha «Yétkes».

:

De nem

hozzák.

Jöttek a branyíszkói, széni, tornallyai véres napok. Az

üldözöttekbl támadók ott látni volt,

lettek.

A rohamok

élén mindenütt

rnagyot, a ki tegnapeltt még pap házas és ma eg>' hs.

azt a fiatal

tegnap

De most

fiatal

is

egyesülve van benne

mind a három.

Mellette vitéz társak, jó pajtások hullnak

viadalban

;

t nem

sérthetetlenné

lett.

bántja se golyó, se vas. Az

el

az ádáz

els seb óta

»

:

128

Majd a dönt ütközetek eljátékaira kerül a sor. Inczét éji támadásban vértesekkel harczolni látjuk, a pétervásári elhamarkodott rohamban körülfogja az ellen-

a kompolthi

ség elretolt hadoszlopát, s

maga

huszárjai élére

áll

s

ott,

hogy ágyúit megmentse,

folytonos támadással nyit utat

csapatjának. Mikor visszatér e harczból, csákója keresztül-

kasul van lyukgatva golyóktól,

s

köpenyege foszlányny;!

tépve az uhlánus dzsidáktól; de egy vcrcseppje

el

nem

hullt.

S ilyenkor fényes aztán a paradicsom napja Két diadal !

ragyog a visszatér

mondta

:

«

férj

szeressetek

arczán. Isten Ítélete volt ez

:

azt

!

Azután elkövetkeznek a nagy, dönt ütközetek. már nem követheti Serena férjét. Ebbe a mulatságba már csak férfi kap meghívót. Az ápoldák mind a Ide

Tisza túlpartján

nek.

A magyar

maradnak

s

rendszeres kezelés alákerül-

hadseregek egyesült zöme tömeges mozdu-

latokban halad ismét elre.

Serena elmaradt férjétl.

Egész kedélye nagyot változott azóta, hogy férjhez ment.

Megtanult

félni.

Míg leány

vakmer ral,

mint egy

Még

a

A

volt,

bátorsága versenyezett a férfiakéval,

volt a nöietlenségig

férfi

férfi

;

;

daczolt veszéljdyel és vihar-

egyenrangúnak

tekintetétl

magát azzal. mi van abban ?

tai-totta

sem félt. Nem tudta,

mit azok egymás közt gyakran mosdatlan

tek, az rá

nézve tolvajnyelv volt

;

nem

értett

szájjal beszél-

belle semmit

nem pirult miatta. A halált pedig épen óhajtotta. Hanem ama végzetes nap óta egyszerre más ember belle. Leányból

lett

asszony.

teménynek. Más világ

az,

félni és félteni. Kedélye,

mely aczél volt.

volt eddig, átváltozott

A

rideg kétségbeesés

a boldogság félénk. Eg;y'szerre megtanulta

teni azt, a mit szeret 8

S ezzel vége volt a hösköl-

a melyre fölébredt. Megtanult

aranynyá. Szeretett és boldog

vakmer,

:

lett

fél-

az élet örömeit, a jövend reményét,

most már nem tudott járni olyan merészen

nyitott szem-

190

i'nvHY.

iiu'l

totttil H

fiTÍitöinc^íok kö/,t, inoHt iiiúr

loHÜtó Hxuinoít

117.

íduKuii ultt.

táv<»li ú^;yMi(l()nliilrHn! ÖHH/.cjn'Z/ciit w

tudott ö i'jívkor ott járni, a

fíyiiii

HÜvöltcnrk

is krr(
a vad kifilUÍMoktól, a

niik«'t

'.*

ft-ríitífkin-

már minden

háiimlia

liol um-k'

de

u

f«'*lt

\fnHt

iim/^út,

az á^yúk

mÓK jobban

frlt

lio-

tt'kí'i

azoktól

a írrfiak ajka, ba Hziviik indu-

ma-

latba jön. oly váloKiitatlanul ad, h csodálkozva krrdá

álom volt-o az, bo<;.v i'H fsit niffíszokbatám ? A mint leányból nvé ltt, a lemondás, a kótsógbeesés átváltozott szivében reménynyé, bitté. Hitt a cHodákban. Mc}^' volt nyugodva felle, bogy az a batalmas kéz, mely öt férjével egyesíti'ui tudta, ket egymásnak meg is tudja tartani. Nem gondolt arra többé, bogy kedvesét öntcstévei

gától,

védje a balál ellen, a

imája

is

megvédi

mi úgy

is

lebetetlen

;

bitté, liog.y

öt.

elmaradt Tisza-Füreden, a bonnan megint kellett burezolkodnia,

odább

míg Incze a Tárna paHján

Tápió süppedékeiben segített készíteni

és a

darab világ-

eg_y

történetet.

Es ekkor aztán következtek bosszú betek, a mikben még leveleik sem talál-

egymásról mégbirt sem ballottak

;

liattak rájuk.

Es azok

A ban

g}'önyör

mézes betek voltak. nemcsak az élvezetben vau meg, az

elválás-

is él az.

A

is

is

csók a távolból küldve, kigondolva

édes,

bizonyosan viszonozva van. S a milyen pokol a féltékenység, olyan mennyország az a nyugalmas bizalom, lui

bogy van valakink,

a kinek

minden gondolatja a miénk,

a kinek sóliaja a miénkkel

fele

gondol velünk, a

álmodik velünk, a

ki egyet

keres minket lelkével, mint

útján találkozik, a

mi tet,

s

ki

ki eg,yet

épen

úg\'

a kinek egész vilá-

gát szerelmünk úgy körülkeríti, mint a liitregében a Tigris és Eufrates a paradicsomot, bog}'

ret

pái-nál egyóh

.i.')kiii

halandó

nem

abban az

lakbatik.

e'j\

(tlcn

sze-

130

A GUERILLA. A

Tápió partjain a Királyerdben már megvivatott a

napokig tartó nagy ütközet, mely a hadjárat sorsát eldönté. A nemzeti hadsereg urává lett a Duna-Tisza közötti térnek az absolutismus hadserege visszavonulót ve:

retett

minden ponton

hagyja oda,

az

hadsereg zöme szabadítani,

már

hogy az ország fvárosát mikor

s

csak

sietett a

id

Duna

kérdése volt.

bal partján

A

nemzeti

Komáromot

míg egyetlen hadtestnek az a

fel-

feladat jutott,

hogy naponkint megújított támadásokkal az ellenfelet abban a hitben áltassa, hogy az egész hadsereg Pestet

j

ostromolni. Ezt a feladatot végre

is

hajtá az teljes

si-

kerrel.

Pest és

Gödöll közt naponta megújultak a

szinharczok,

miket egy hadtest csapatai különféle állásokból eltörve megkezdettek,

s

a mint túlnyomó

er jött

ellenük, megint

abbahagytak. x\zokat, kik e

naponkint vitatott csatatéren laktak,

nem

nyugtalanítá e játék jobban, mintha egy szi hadgyakorlat vértelen harczjátéka lett volna az. Egy-egy ágjûteke, vagy

nem

néha eltévedt ugyan a magányos tahanem annál jobban dicsekedett azzal, a ki megtalálta, s befalaztatta azt a háza oldalába. De annál inkább siettek Pestrl menekülni azok, a kik el

nyákig

sült rakéta

;

a helyzet komolyságát

fel

tudták fogni,

s

a mi megmoz-

dítható értéké volt, azt kiki sietett biztosabb éghajlat alá elszállítani.

A

Pestre

vezet

ódon urasági tel,

egri

kastély,

országútról északra fekszik eg}'

ell

nyílt erkélylyel és rózsás kert-

hátul terjedelmes gyümölcsössel és angol parkkal, mely

egész a közeli rengeteg erdkig nyúlik fal választja el

a királyi vadaskerttl.

s

csak egy

magas

!

i:í1

K

kHHt»'«lvl»Hn

most

iniir

nem

nz öh uuiKViir iinihaK

bórbo van uilva a/ v^vh/. umdaloin. H/dsz^város

l('"/ÍHÍ

hcnnc;

iiiiin^t

vczcl^^z Hnimlíci

iK' ('ííí'HZ

lioiionsá

kivál(')

tartotfft, a/ucllt'tt

I''.l)l)en

azt

:

halála után az özvegye

ki. h

aHHZony,

inafíakrpcH volt

ki

f^íÓHZ itteni Kazdasájíot.

s uüfi fajarlik

nrprnrlv

bi'ix'lttí

ejo' óletruvaló

liikik

íJoroHZ-hzi-

IJraiullcr,

a luU)orús

nuVr az cgÓKZ orKZilgbun,

tulajdonát, a takarókoHHáííot

tudta fzztd

(•n'nyt't,

IVilVi

It'tt

íh

mcg-

a fogadott lia/a

í'ííyt'HÍt(!ni

a vendégszeretetet.

világban bizony két oldalra

íh

gya-

korolnia kellett az erényt. Házának helyzeténél fogva majd a császári tiszteket kellett megvendégelnie, majd a

nemzeti

kornu'iiiy

ugyanakkor, idei

futárjait rejtegetnie,

midn

megesett, hogy

h

a törzstisztek a díszteremben ültek az

karezos mellett, a magyar

ezében ebédelt és pezsgt

kormány küldöncze

ivott.

Brandlernénál megvolt az a

ritka,

csak

tulajdon, hogy a legnagyobb izgalmakat

nknek könny

tudja venni, nnilatságnak tekinteni a veszélyt.

nem

titkolta a

a pin-

adatott szívvel

bizony

császári tisztek eltt sem, liogA' berezeg

AVindisehgrátz nézetei az övéihez homlokegyenest állanak s

eldisputált

néha egész tüzesen kardos vendégeivel a mas azt mondták, bog}'

gas politikáról. Azok nevettek rajta szeretetreméltó asszony Egj'szer aztán ezek a vendégek

nagyon elmaradtak a

háztól.

Jírandlerné várta, hogy jönni dégek.

El

is

hozta számukra a

fognak a másfajta ven-

szlhegyen

rejtett pin-

czéjébl a legjobb harmin'cznegyedikit. Ez azoknak volt tartogatva.

Azonban ezek onnan Gödöllrl csak nem jöttek. Mindennap megjelentek hol itt, hol amott a távolban ág}'úzni,

hanem annyira soha sem melegedtek lett

ki,

hogy frissít

kel-

volna nekik.

Az erdei kastély vendégtelenül maradt. De mégsem egészen. Eg}' reggel könny kis ueutitscheini

!

!

;

132

kocsi gördül be a kastály udvarára fiatal férfi,

s

abból leszökik egy

még

kinek vidám rózsapiros arcza

ifjabbnak

hogy simára van borotválva. Útitáskát nem hozott magával, hanem a kezében egy roppant nagy brtárczát tart, mely kulcscsal van bezárva s azt nem adja tetszik az által,

a kezébl

ki

A

semmi

segítségére siet cselédnek.

ház asszonya már az erkélyrl üdvözli t.

— Jó napot, Leo

!

— Jó napot, húgom — Nénéd, bohó te

A

a lépcskön

fiatal férfi felsiet

ölelkezés szorítja

;

de az

!

!

ifjú

akkor

is fél

;

megtörténik a rokoni

kézzel azt a nagy tárczát

dobogó szivéhez. Abban valami kedvese

— Hát téged mi hölgy. — Nem hoz, de

lehet.

hoz Pestrl ? kérdé bizalmasan a

kerget,

súgja az ifjú; a budai várpa-

hogy Pestet bombáztatni fogja, s ez tartozik az én legszenvedélyesebb mulatságaim közé.

rancsnok

nem

kijelentette,

— Eredj, gyáva — Hiszen megyek te

felé

nem

mehetek,

mert

nom

eresztenek,

mert

ott

ott a lovagias

nem tudom, hogy merre ?Buda ott el van zárva a part. Vácz felé nem verekednek. Lefelé nem mehetek, is

!

de

bán népfelkelivel

megkísértem Galiczia

:

felé

kell

kerülni

s

szembe utazúgy haza Prá-

gába.

— Hát végkép hagyod Pestet — Legalább hosszú idre. Bezártam itt

összeszedtem az értékpapírjaimat

?

a

tül a prágai házba. Itt nincs üzlet többé

akár

így,

akár úgy te csúnya ember vagy

— Eredj, — Miért? — Elször

meg év

hosszú idre,

fordul a dolog.

!

Ne

csókolj

meg

másodszor azért, hogy minket itt hagysz nem tadtál már magadnak egy hogy a mióta magyar világ van, egy kis bajuszt eresz-

azért,

alatt,

teni?

banküzletet

átköltözöm mindenes-

s

;

—

138

Halul

!

lii'i

V

n|\

''iII

uz

Mrr/i-7)i1 InviiMi iiiiiniil

niilfí-r

liutttliitiK.

— Móg nvz — — fognak — Hát az nem — Olyan könny — Az megint Minden ncint'tiuík

lIAt

valtiki.

liis/, a/, ifâz.

])o kóiniutk

tartani.

igaz.

niefí

menni.

h/ívvoI cl tudsz innen

igaz.

ozámhan

;

a hol

i

vagyonom

zt leteszem, ott

van a

itt

nem

van otthon. Te

túrte-

hetsz hasonlót, mert beleépítetted, ültetted vag.yonodat en-

nek az országnak a földébe. Hozzá vagy nve minden fag^'ökérrel, épület-alappal. Kénytelen vag}' azt szeretni. Ezt

nevezem kényszer-hazaszeretetnek.

— Eredj, ember. — Már harmadszor mondod, te prí)zai

hog}'

«

eredj

tehát tedd,

»,

mehessek. Szerezz nekem valahol egy útlevelet a

hog}'

mag\'ar táborból, te mindenkivel

— Majd meglátom. Már

itt

ismers Y&gy.

vannak közelben. Ha valaki

idevetdik, majd utasít, hogy mit tegyünk

;

addig pedig jó

helyen vagj' nálam. Alig kívánta meg,

A

már

itt is

volt.

szerre

erdben, épen a gyümölcsös háta mögött egysürü puskázás támad ötven-hatvan lövés egymás-

után

aztán egy riadalmas gyözelemkiáltás, vagj' vadász-

közeli

;

:

hallalí.

ük jönnek. dölli erdt megszállva

A

;

— De kivel harczoltak vájjon

fel

a Máti'áig

csak

nem

egS'másra lövöldöznek

talányt megoldják a

Az egész gö-

?

mind a nemzeti

sereg tartja ?

következ perczek.

A

gjümöl-

csösön keresztül közeledik a lövöldözés után egy lármázó csopoi-t.

Felszerelésük mutatja, hogy guerillák. Egj'enru-

liájuk nincs, kiki a

maga

polgári öltönyét viseli, csupán

egy széles veres szalag a kalapon

s

egy mellétzött veres

toU a háborúi jelvény. Egjêdül a vezérnek van egyenrnhája, széles

fzöld bekecs, karmazsin plüsh hajtókákkal, ámde

karimájú kalabriai kalapja egészen veres

;

mellette

134

leng

veres

derekán széles veres öv és lábain veres

toll,

bagaria-csizmák. Többet csak

nem

lehet

tle kivánni?!

Brandlerné duzmadtan rántott egyet a vállán a köze-

ledk

nem

láttára,

ilyen vendégek

számára tartogatta a

harmincznegyedikit.

A

nem

szabad csapatok a magyar szabadságharczban

mindig szívesen látott vendégek voltak.

A

hadjárat története keveset beszél róluk, az csak a

nagy csatákkal foglalkozik. Mi kénytelenek vagyunk emlékünk után kiegészíteni a történelmet, hogy regénj-ünk helyzeteit érthetvé tegyük, s az olvasónak alkalmat nyújtsunk magát a szereplk kedélyállapotába beletalálhatni.

A

guerillacsapat, a hány, annyiféle külön

meg

ismertette

A

fogalommal

a közönséget.

legels szabadcsapat Pesten keletkezett. Neve volt

A

«barrikadrök»).

Petfi

és e sorok írója egy ideig.

is

:

a

radikális fiatalságból alakult. Tagja volt

A

franczia forradal-

mat tanulmányoztuk. Petfi Desmoulins Camillenek magát, alólirottat pedig Saint Justenek. Egy pesti

látta

rézm-

ves lánczon forgó ananászfej buzogányokkal látta

el

e

miknek nagy hasznát vehetni barrikád-harczoknál. Különben volt mindenkinek vadászpuskája és csapatot, a

kardja.

Petfi

kardját

exorbitans volt.

mikor

E

guillotinnak

sorok írója

hittak

;

szélessége

nem emlékezik rá, hogy vala-

torlaszt emeltek volna. Egyszer lett volna rá alka-

lom, valami utczai kravall volt. Éjjeli álmunkból vert

bennünket a Petfivel. Petfit.

A

«

fegyverre

Én hamarább

!»

kiáltás.

Egy

készen voltam

s

indultam

siettetni

közös elszobában elém jött a költ neje.

szedelem perczében a forradalmi

n

föl

szálláson laktam

felett túlsúlyra

A

ve-

kapott

a félt feleség. Arra kért suttogva, hogy ne várjam be,

míg

férje felöltözik,

magammal

hanem távozzam egyedül

s

vigA'em

a közös lépcs-rácsozat egyetlen kulcsát. Ezért

az egyetlen elárult «gyöngeségeéi-t» tiszteltem Júliát legjobban.

pem jöhetett

le

Megfogadtam a

szót,

Szendri

én elsiettem

a bezárt lépcsn. S míg

s

Petfi

a rácsot dön-

ir. linru^Kul,

iH'iU'

ii/iiliiit

vt'^c

u kruviillimk

lett

Itanikúd iw-lkül, (lUir n Hoj^í'Hván runta elolt

volna valaki a/ ajtói M/t

a

barrikíl»l-(ísjij);it(>t

vc/.citc

n/.tnn

(

»i(»s/)h-^\

i

n/,

dorck link imiradtak,

vi'iî^

másik fíuorilla-CHapat Querlonde

alatt vi-

vezetx'iHo

Koinároiniiál.

tí'/.kcdclt

Kj^ressy (iiibor, a

unny

niüvt'sz

csapatot; hadi bullctiiu'kot

is

is

adott

\(/.*
('K('S7.

röpül

<•'»

y/ülutd

ki.

NoHzlopi fíuorilla-csapatjának liegyi ágyúi

vpy

níziirta

'

alduiiai cHatntV'iTo. íMíikI Vjtíy

iiiíndcn

\h

liados/lopát fo^dalkoztatta az

voltak

is cl

s

Ion félnek

a liakony ordojóbon.

Modnyánszky gyobörtönl

l

magvát a gj'öri menegyven fegyencz képezte. Az

giierilla-csapatjának

kil)ocsátott

egész hadjárat abitt

b('('>^íiloto<

cítilxTck voltítk

víiknio-

('s

roen verekedtek.

Rózsa Sándornak, liatóság,

kit ez ideig

nem

bii*t

elfogni

semmi

bnbocsiinatot adott a kormány azon ajánlatára,

hogy az alföld futó betyárjaiból lovas guerilla-esapatot ket. A boesánatlevéllel épen e

alakít, s harczolni viszi

sorok

irc)ja

kereste öt

fel

egy zivataros éjszakán a félegy-

liázi

liomokbuezkák között. Az

nem

tartozik tárgyunkhoz.

nak nem tettek

is

Ezek

regényes jelenet

is jól

harczoltak

s

volt,

de

jó barát-

kárt.

Emlékezetes szép guorilla-csapat volt a Vasváryé díszesen egjenruházva, jól fog}erezve s komoly tettekre ké;

szen. Ezeket, vezérükkel, ifjúkori

barátommal együtt az

utolsó emberig leölték egy szorosba csalva a Bihar havasai között.

Ugyanabban a harczban pusztult el Hatvapi szabadcsapatja is, melyrl azt híresztelték, hogj-^ a republieánus hadsereg magvát fogja képezni, s ha az oláhokkal elkészült,

Dobreczenbe jön, szétveri az országgA'lést, össze-

hívja a natíonal conventet g felállíttatja a guillotint (ott

mindjárta nagypéterfia-uteza szegletén). Szegényeket csaknem mind agvouvorték az oláhok.

»

136

Ezek mind, lm szoiuüiú

is,

de ti.szteletrenicitó emléket

hagytak maguk után.

Hanem

volt aztán egy guerilla-csapat, a

melyrl nagj'on

keveset zeng a történet múzsája.

Ennek a vezére

hadvezéri talentumot

fejtett ki

a hadjárat alatt abban a

manverben, hogyan

lehet az ellenséggel való

taktikai

rendkivüli

találkozást kikerülni?

Minden töi-ténelmi

magának valamely

guerilla-csapat kölcsönzött

hstl

nevet. Voltak Rákóczy, Tököly, Zrinyi

csapatok.

Ezt a bizonyost úgy hittak, hogy Piobesi)ierre csapat. Nekik már nem volt elég a magjar históriai nagyságok neve.

Azaz, hogy csak

k hittak magukat

más nevet adtak nekik

:

úgy

e

néven, a katonák

hogy a «Kakadály-

hittak,

csapat.

Ez mondvacsinált

A

szó

:

a kakaduból és papagályból.

kakaduból birták a bóbitát, a papagálytól a fecsegést. Hogy miért nem birták a magyar katonák rokonszenvét,

annak az oka az

volt,

hogy mindenütt

a sereg körül, hol ell, hol hátul

ségekben

a legjobb

szállásokat,

dákkal a vendégszeretetet

;

;

ott

lábatlankodtak

elfoglalták a hely-

megunatták

s

a gaz-

borzasztóan hetvenkedtek,

komoly összeütközést éreztek szerre láthatatlanokká lettek.

s

ha

volt),

akkor egy-

Mikor meg vége

volt a vere-

(jó

orruk

kedéseknek, akkor megint ott termettek dicsekedni.

S mikor kifogytak az öndicsítésbl, akkor hozzáfogtak a más ocsárlásához. Nekik mindenki hazaáruló volt, vágy gyáva. A vezérek természetesen mind árulók, a képviselk

mind gyávák, a kormánytagok árulók

és gyávák. És épen magyarázá meg azt a törekvést, hogy magukat a jövend számára épségben megtartogassák, hog^majd mikor vége lesz a harcznak, seregeink gyznek, ak-

k

ez a felfogás

kor legyen valaki, a ki a

g^^álíák és

árulók

felett

törvény-

széket tartson,

A

tulajdonjog viszonyairól

is

a kürt messze meghaladó

!

!

;!

!

1^7

voliiii.

Ok

(lidc:

iû/. liofíy

S

a

iicm

iâz

«inartiáIÍH>»

órko/.rt

után a/t kiáltani,

A

csupán

krs/ix'n/.iil

fnîuliii

óta iicrn

li"-"

.

'.

ifi'' ••

volt

l'iMKk

ólomból. közelcíltt'ben meRÍH-

ineHHziröl

marsi'illaÍKut dalolta.

Mag,Yar szövoge

Nem

már

Hplon-

!

kiliinlctÓHC!

törv(''ny<'k

csapat

mertctó mu}^át.

nak.

iartozik

lia/.ali,

íixk

Imiicin nyn^ítutváriy-

kvH7.\u'i\7.'MÚ,

a kiáltásnak n)a<;,)a ík volt A/i

hogy raboltak

nért\ tették,

fopidja, HaííraiiH hazailniló

(loloK valaki

tic'f'ii

mt

!

inindont. a mit tcKtük ino^kivilut,

nyal. A/t, a ki lin lU'in

Nom

voltuk.

foKaliniiik

van

is

az,

lelkosítö forradalmi

c

induló-

melyet fentebb emliténk, csupa ne-

vekbl összeállítva, lianem eg,v valóságos vers. KIre kijtdonti e sorok irója, bog\' az a vers, ámbár g}()nge, de

nem

A

saját szerzeménye.

elég

liarminczas években

a radikális országgylési fiatalság által éne-

készült az

s

keltetett a

pozsonyi gyüldében. Szerzjének Lovassyt tár-

ták, kinek börtönét v kíiltcméiiy ^viinuja

se
is

söté-

tebbé tenni.

A

verset csupán mint liistoricumot jegyeztük ide, a hogy

azt a guerilla-csapat énekli'.

• Ébredj, Árpád l)üszke népe! Ragadd ki híres kardodat! Nevednek esküdt ellensége Dühödve hozza lánczodat. (ismét)

A

szolgaságra neni liódítliat, Fegy^'erre

magyarok

Levente bajnokok Rontsunk, rontsunk

A

—

vérszopókra

Aprítsuk halmokra, (ismét)

A

csodára a cselédség

mind

resnék összecsapták kezeiket

s

kiszaladt az udvarra azt

;

a bé-

mondták uram Jézus :

a nagy hadjárat alatt sok mindenféle «pasasir» megfordult az udvarukban, do ilyet méc;

nem

l.-'ittak.

138

A

fnök jobbjában kosaras markolatú kardját maga is énekelve jött a verandáig s a ki-

vörös

tartva magasra,

vont karddal látszott ütni a taktust. Baljában is tartott valami nevezetest; az egy csinos fiatal

hölgy

volt, ki kezeit

a vezér karjába fzve, egjênl

léptekkel haladt mellette.

Megnézni való alak selyem

;

!

Öltözete rövid, bokáig érö, fekete

derekán veres török öv, arany hímzetekkel, abba

egy görbe ezüstnyel török kés dugva, a selyem öltöny felett

veres szerviánka, arany zsinórzattal,

s

apró sárga

gombokkal nyakán korall öv, melynek minden egyes szeme mvészi faragványú camíea, fején veres bársony barette, vagy phrygiai sipka, vagy micsoda ? s az alul huszonnégy varkocskába fonott hajzat, megannyi piros szalagcsokorral. Ilyen lehetett Medúza, mikor még szép volt és ;

fiatal.

— Aprítsuk

halmokra

rivallá a refrainet da capo a

!

veres vezér, a folyosó elé érve, hová a házi asszonyság és az

unokaöcscse lesiettek elfogadására

lyébe dugta kardját,

s

mellét elre

s

azután hüve-

feszítve,

bemutatta

magát. <(En

vagyok Eobespierre a második: a Eobespierres ez itt alvezérem Danton. » A háta mö-

csapat colonelje, gött állt egy

szertelenül

nagyfej

alak, húsos,

duzmadt

ajkakkal, tömpe, széles orral, és ravasz apró fekete szemekkel.

A

balján viselt hölgjêt elfeledte a vezér bemutatni.

Azt úgyis tartoznak kitalálni, hogy kicsoda?

A nyomában

a kertaj^ón át kibontakozó sereg mehetett

valami nyolczvan fre.

— Éljen a hegy A

ez volt a vezér részérl az üdvözlet.

!

háziasszony, bár kissé különösnek találta, hogy a

megszokott

«

éljen a haza!»

gyet*) hallja éltetni,

üdvözlet helyett csak a

emberek, a kiknek

nem

tetszik a rónaföld, s

a jelszót:

hegy

!»

«

éljen a

«

he-

gondolta magában, hátha ezek olyan

szívélyesen, s meghítta,

s

is

viszonzá

kezét nyújtá a beköszöntnek

hogy tessék

besétálni.

!

181)

K ;i

fogiuUsni o^vH/.crrc iiu'Kváltoxott a

H/.ivoH

Ví'ii's kiiliip

lekerült u

föröl.

nyiijtntt kr/.et me^'csi'ikoini. iiK'jí l»»l)lire

nyakába <

\s

lionilt

HJkait;

Ivicsodll. riiie

Il!l

Leo

voroH vc/.ór lelmjolt a

ii

Mire az oldalán fü^^'

Ih'»Ik.v

e^és/ ItarátHáâl

h

sy.iv(''lyeHHí''^l)('ii,

liázíaHK/oiivHá^nak h mcgcKÓkolá arczát

ii

(le inéj;

likkor

sem mondta volna nu.% liein

fel

nir;^'le|><'ttt'Il

'^/i-^/'^/eM

Iio^^n' ..í';|.w)|-

:

!i»

A szép vilii

meni a

imii^'iilai,

liüig}'

azonban délczegen

kiii'ilyné biiszkesé<íével

«Semmi

('a'Harine

asszonyi* S azzal

monda

linnem

;

leleinelé fejét h

egy

a/ ifjúnak:

colonelné

(luido

Stonifiii

olyan utánrajzolbatlan grimacet

eg}'

vágott a szeme közé, orrát-száját elfintorgatva, a

mint

<sak iiguránsnök a szinfalak között tudnak egyimís ellen ktiz re bocsátani.

A vezér

mintha

úg>' tett,

vagy ni'm tartoznék

nem

ezt

vette

volna észre,

a bázi asszonynyal volt foglal-

rá.

kozva. .

a

— Hallotta ön asszonyom azt a nagy lövöldözést — Nagyon hallottam. — Megijedt ön ersen — Oh nem, mi hozzá vagj'unk már éhez szokva. — De csak mégis dobogott egy a — Önök ellenségre — De még milyenre Koronás ellenségre,

itt

parkja végében? kérdé dicseked selmasággal.

?

kicsit

találtak

szíve ?

itt

!

l^randlerné e czím alatt

nem

valami mediatizált herczeget, a

gondolhatott egyebet, mint ki az

armadiánál szolgál.

— És mi történt — — Ah! — hozzák t társaim vállaikon az ön kastélyába. — én hozzám A háziasszomi; megdöbbenté nagy — beöum uz ön konyhájára, ?

elesett.

Itt

Ide,

e

?

kitüntetés.

Igenis,

lle enni

\

es

k

i-

kell

»

!

!

140

— Micsoda

1

kiáltá megrettenve az

úrn hanem ;

a kö-

vetkez pillanat meghozta számára a kedélyes megoldást. Négy emhervállravetett rudakon

czepelt a kerten át az

udvarra egy gyönyör nag}' liímszaiTast. Tizenhatágú koronája volt.

A nemes

vad gyalázatosan össze-vissza volt lövöldözve. Kapott valami harmincz golj'ót egyet som a vadász-sza;

bályok szerint.

— Tehát ez volt annak a nagy lövöldözésnek a — Ezt mi önnek hozzuk ajándékba — Köszönöm uram. De úgy tudom, hogy a szarvas vadaskert tulajdona, — Nincs többé király — De még mindig van ország. Tehát az ország

tárgj-a ?

kérdé Brandlerné ajkpittyesztve.

ez

a királyi

!

tulaj-

dona. Azért én most az elejtett vadat a mázsálóra tetetem

s

holnap a becsárát megküldöm a gödölli vadászmesternek, ki ezzel az országnak számolni tartozik.

A

vörös vezért

már boszantá

e

kalmáros lelkiismeretes-

Most már felcsapta a kalapját, begyrte a tetejét s kemény hangon rivallt a hölgyre Mink vagyunk most az ország Itt én parancsolok Jól van, uram. Ha ön az ország, akkor kifizetem a kedés.

:

—

!

—

ltt szarvasnak az árát

s

számoljon be a pénzzel ön.

Ez az asszonyi makacsság fenekestül nel jókedvét:

itt

felforgatta a colo-

egy radikális metszéssel ketté kell vágni

s kideríteni, hogy a tökéletes egyenlség korszakában az asszonynak a neve « hallgass Ejh, asszonyom Nincs többé pénz Nincs több fizetés Nincsenek avult birtokviszonyok, ócska tulajdonképzelgések. Mi adjuk vérünket a népért. A nép adja nekünk szükségleteinket s ha mi azt mondjuk rá quitt még akkor is a nép adósunk, egy óriási nagy hála érzetével. Brandlernének az jutott eszébe, hogy unokaöcscse érdekében jó lesz csinyján bánni e hatalmas úrral egyet fordí-

a vitát

!

—

!

!

!

:

!

:

tott a

kedélyhangulatán

s

beletórt a vezér eszmefolyamába.

Tcllllt Irf^VflI IIH

j^cji;^!

lU

rrs/rtlcróliiiliMHiin/

i;^cM kis

(•snpiitjili liá/iininál

ii/

I

iMiii~i

iiiiiiii

álliil. \n>tiy üiit

I

Ai

i

IH n

iinim th

1

;^»

ílt-rék

inoKvendÓKolfin. Iliiuy Vfiidcgrc lehüt

s/.úmítimom? vo/A-r s/ótmV.ctt csai)iitja ftilött, s lioz/ávetólcg jiiojkIú

A -

nioHt loluítnek viiluiui nyolczvaimn; de méff

]tt

van vnlnini

mis/.t«t

—

Mi'^cnf^cdi

liVsKak. vt'n(lrfj;fiin

S7Á7.: a/.ok íh

ön,

hofíy

ruHtrol, felvt'zetendi

liiiiiKiir

mind ÖHszojönncK.

liá'/iaHsy.onyi

ill (.'Hatása

:

H/,a-

V('';4ett.

tocndöim

Oí-sóni,

ni

mm

Walter Leo

addig önöket a szállásukra.

K nyájas lu'szt'drt' isinrt lokciült a kalap a fejrl, s ismét következett a kézcsók. A vezért és hölgyét és az alvezért felvezette az emeleti szobákba Walter Leo, tetszésükre bízva, jiikkel

lia

toilett-

kiváiHinnak fo^dalkozni, a mit a két elbbi termé-

s/.i'icsnek talált, nn^r

s/.oktam

az utóbbi azt felelte rá,

nem

én

liofíy

!

A csapat plebejus része az

alatt letelepedett az

udvaron

magát a folyoa béres bázakban. Elrsi szolgálatról szó sem volt;

a terebély gesztemefák alatt,

són és

után

netalán a fáradalmas út

lianem az ellegcsen

s ottlion tette

felliozott

törkölypálinka nagj' kelet-

nek örvendett.

A solt

szobaleány, ki a két eg}másba nyiló szobába szállá-

vezérnek és hölgyének

friss

vizet vitt be,

azzal a

markának

ujjait az

pletykával jött vissza, hogy a vezér úr

asszonyság huszonnégy hajfonadéka között

találta,

de

nem

abban a modori)an, a melyben gyöngéd szerelmesek szoktak kedvesük hajzatában édelegve dúlni, hanem marokra fogva és czibálva. Az asszonytól csak annyit hallott, hogy «

hiszen csak látásból ismerem ».

Ez bizonyosan

ismer

kiejtett

vallatási jelenet volt

Walter Leót

fel-

szava miatt.

Mikor aztán eljöttek szobájukból a

tt-n-mbi',

i:/i

Múlás-

semmi nyoma sem látszott már, A hölg}' ismét két kézzel akasztotta magát a ve^ér karjába, s huszonnégy varkocskája mind ki volt bontva, s a fonás által nak, czibálásuak

!

:

hullámossá vált haj egy görög kontyha tzve

fel

a

:

fej te-

konty körülszorítva az imént nyakörvül szolgált

tején, 8 e

korall camseaíuzérrel.

Az egész terem pézsmaillatú

lett

belépte után.

Danton mindössze annyi parádét csapott, hofry a panmely eddig fel volt hajtva, lehajtotta, s a gallérát, mely eddig le volt hajtva, felhajtotta. dolmánya

tallonja szárát,

Lehettek rá alapos okai.

Mikor hárman összejöttek az étteremben, hol már az asztalra téve várta szelet

ket

és friss kalács,

a szilva-pálinka, rosztopsin, sonka-

Danton

az

így szólt

els pohái

után.

— Barátim. a bankárt ismerem Pestrl. Akármi legyek, ha minden pénze nincs Délután leülünk zni — bízzátok t rám: én megfejem. A szép hölgy a rosztopsinhoz nyúlt. — Ezt a bankárt én ismerem. Bízzátok rám én í^n ezt

vele.

itt

ferbli

;

öt

is

:

megkoppasztom. Csalfán nevetett aztán a vezérre, ki vasvillákat szórt

szemeivel

feléje,

volt az asztal. czát,

de hajába

A helyett

nem

kaphatott, mert közöttük

lecsapta az asztalra a kiívott kupi-

hogy annak rögtön lemaradt a talpa s így szólt ezt a bankárt nem ismerem, de bízzátok t rám

— En

én felakasztatom Félbe kellett szakasztani a kedélyes társalgást^ mert a

háziasszony érkezett meg. is

azzal a szándékkal

jött,

hogy unokaöcscséröl be-

széljen.

Elmondá a vezérnek, hogy Leo öcscse Galicziába akar menni üzleti ügyekben s nagyon jó barátságot tenne vele, a ki számára a magyar táboron keresztül szabad menetelt eszközölne.

Stomfai Gideon zük, mert minket

kész örömmel

is

(csitt,

is

meg ne

hallja,

felakasztat:

fogadkozott, hogy

vességet megteszi, senki más.

hogy így nevez-

Robespierre második) lesz,

a ki ezt a

szí-

I.nmuliiii.

<|i'

'"

'

- >i

.

iii

1

nii

1<

iiirîitnlina/.áHról.

(iídoon

Stoiiifiu (le ii/t

ilyi'S <)

a

unny

(iniir

<'
noin luinoin, ha felakaK/,tat

ncvrt

liistorini

lu-iii

s/ándrkot iioims nultatlankodáHsal utaHÍtott

a mit

íh

:

iiiíndcn

rá)

i)ii/arl()tii

víks/.h.

toHZ, l)arjltHáí?ból, iiafí>'lclkÜHÓgböl tcH/i.

K/i azután csak harátHá^nal, nagyid kÜHÓíêl

leliüttítt

vis/ono/tii.

A

poiiipiis úri liikoma

(dójí

alkalom volt

ily

napiylelkü-

sóg bebizonyitáHára.

A

Urittctt'fi, s fclliivta

a colonclt, liogv vitrzoi közül a nota-

válogassa

hilisokc't

liáziasHZonyKáf; tizenkót személyre

a többi tcritókükhez. Felliordatta

ki

számukra a mi csak jó és drága. A finom ó borok aztán i'gész fesztelenné tették

a társalgást.

Az asztalfn a háziasszony és a vendéghölgy elnököltek. háziasszony mellett ült Gideon, Ca-sarine mellett a

\

Imnkár.

A vezér handabandázott sajátszer hadviselése

míg a deln elmúlt tréfás kalandok kezd el, miknek úgy látszik, liog^' Leo tudja a folytatását, ha nem is mindig a végét. ketten, a vezér és hölgye, egymás szavára is S azért mindig ügyeltek úgy tetszett, mintha eg^' közös tervre közremködnének. Mintha a deln csak azért bizalmaskodnék szomszédjácseniényeiröl,

szavait szórogatá

k

;

val, pajzáiuil,

kihívóan, tüntetleg, hogy férjét

gyobb dühre ingerelje ellene mesélné

el

;

s

még

na-

mintha a vezér csak azért

kaczagó cynisraussal örökös egérútban

remekl

hadviselési modorát, hogy Leót valami gúnyos észrevétel

kíszalasztására bírja

Hanem

;

a miért aztán bele lehessen kötni.

a pénzemberek óvatosak. Walter

Leo a legtöbb

most ez

asztalt körül-

arczot ösmerte azok közül, a kik ülik.

zett

Nem voltak tízenhárom próbás Danton maga

egv pénzhajhász

;

egA'

;

ismeretes kártyahs

;

az a másik

a harmadik egy ingyenél bonvivant

negyedik egy zsaroló, zal

ezüstbl. Az úgjTieve-

ki

;

a

sugókönyvekkel és képekkel há-

az ötödik egy hajdani

reudrkém

;

a hatodik egy

;

>

tönkrejutott korcsmáros; a lietedik

eí^y sileiitiúrius üg}'-

S ha ez a színe a társaságnak, milyen lehet még, a mi ott kinn van ? Vigyázott magára, s úgy óvakodott, hogy a férfiakat meg ne bántsa s a nnek nagyon ne udvaroljon. A háziasszony e közben nem tudott enni saját asztalánál. Gyanúba keverte magát, hogy minden étele meg van

vcd

a nyolczadik egy infám-caHsirozott

;

mérgezve.

De annyira

tiszt.

jól lakott a hallott beszédektl.

0, az áldozatkész honleány, ki

még

eddig a magj'ar had-

seregbl csak a hsöket ismerte, ki még eddig nem látott mást, mint mesés önfeláldozást, mythosi vitézséget, a por-

kiemelked jellemóriásokat, lelkesülést egész tömegekben, dicsséget, mely oly általános, mint a nap, vagy gyászt, mely oly általános, mint az éjszaka most egyszerre közepébe jutva egy úszó lápnak, melyen

ból egyszerre az égig

csak a gyávaság burjánzik

a henczegés kurutt3'ol, egé-

s

szen rosszul érezte magát. S a torturát kiegészíté a mel-

ül vendégn

lette

ez ország

magaviselete, beszéde, modora, mely

minden házánál

szokatlan, idegen, visszataszító.

Alig várhatta Brandlerné, hogy hozzák

már a

fekete

mely az ebédet berekeszti. Gideon is türelmetlenül várta azt. Hölgyének lába az asztal alatt a bankár lábát keresi. azt észrevette. A kávét is felhozták. Gideon színig rakta pohai'át czu-

kávét,

korral

úgy

:

— És íme

szereti azt.

a hadjárat végén elmondhatom, hogj' vité-

zeim közül egyetlen egy sem sebesült meg. S ez a legnagyobb hadvezéri talentum. Úgy manverezni, hogy az ember az ellenséget mindig kijátszhassa! De ebben nagy segélyére volt önnek táborkari vezére,

—

szólt nevetve Ctesarine, saját

gyével.

A

homlokára mutatva

ujja he-

szökésben én nagy mestern vagyok.

S ledér egyetértést szenvelegve pillantott hátra Walter

Leo

felé.

— Asszonj'om deon. (\

1<;i\i't

!

iii.'ir

kiálta

fel,

bcítnté.

rögtön haragra pirulva Gi-

— ^lost

iiiár

kezddik.

!

!

145

A deln

novi«t
(Mén nem.)

-- l'rain. A eliartreuKe mé^liáira vun, H/.óliuHulfún mosolyodva.

S azzal a Hzalma-fonatú palaczkot felvóvo, telu tölti' u l\ÍH karcHÚ pohárkákat a fzöld nedvvel, magának, Gideoniitik ('h

\i

bankánnik.

- iây,.

iiyujtá

—

(lidcou helytre

ült

h

a pohárkát koczintÓHra

Lüonak.

I'iljcn

a he{^'

— Hát a hv^' pohárral. Méíí — Kljén a mi kedves háziasszonyunk. — Sokáig — Ks most, uram, ön. Imádkozzék és készülEz utolsó pohara jön a — Mi az ördög"? — En önt felakasztatom. — Hahaha éljen

I

eí(}"

i''lj(!n,

álljon

fel

hahilra.

volt.

EGY KIS TÉVEDÉS. Walter Leo

meg sem mozdult

a helyérl.

Brandlerné tétovázva nézett Gideonra, hogy tréfa-e vag}' a

ez,

bor hatása ?

— Asszonyom

!

szólt

Gideon az úrnhöz. Vitesse el az most törvényszéket fogunk tar-

asztalról az edényeket. Itt tani.

(Hohó

!

Még én nem kaptam

chartreuset

!

kiáltá a cide-

vant siigóköny\'házaló az asztal végérl, megijedve, hogy

már elhordják a

palaczkokat.)

— Miféle törvényszéket Kérdé Brandlerné. — Vésztörvényszéket, asszonyom Gideon. A par'?

!

felelt

lament elfogadá a martiális törvényeket detése óta

minden csapatvezérnek joga

s

azoknak

kihir-

és kötelessége,

a

hol a haza ellenségeit feltalálhatja, azokat elfogni, elitélni,

megsemmisíteni, vagyonukat elkobozni. Jókai: Enyém, Tied, Övé.

I.

1"

146

— De hát hol a hazának — Azon ember ott

alatt székét

tázta

magát

!

itt

szólt

olyan ellensége ?

Gideon Leóra mutatva,

ki

az

a két hátulsó lábára döntve, kedélyesen hin8

a fogait j)Í8zkálta.

Brandlerné összecsapta a kezeit.

— Az én öcsém, Leo? — Walter Leo bankár. Igenis.

meg nekem,

Nem

ön maga

vallotta-e

Leó bankár Pestrl menekül Galicziába? Titkos küldetéssel az két tanú jelenlétében, hogy Walter

osztrák hadvezértl.

Nagy

i)énzösszeget szállít hazaáruló

czélokra magával.

— Én mondtam

azt, uram ? szólt elbámulva Brandlerné. Asszonyom, hallotta ön ezt tlem? Az úrn azt hitte, hogy ha ntársára hivatkozik, annál mégis valami szeméremérzetre talál.

Az pedig kaczagva ugrott

még

fel

helyérl,

s

szökése közben

hozzáért kezével Walter Leo hajfürteihez, mint Delila,

mikor Sámson ellen behítta a üliszteusokat. Egészen hasonlított ahhoz a bibliai árulónhöz. Kagyogtak a szemei, mikor áldozatára nézett s szemöldei biztató integetéssel rándultak

felfelé.

Walter Leo most már tudta, hányadán van

Addig óvatos

volt,

?

a míg a veszélyt elkerülhetni hitte

hogy egészen benne van

;

nem

most aztán, mikor

látta,

szabadulhat

felülkerült nála a dacz és elszántság.

bellS^le, ^>

Nevetett.

Erezte, hogy

— Ne itt

s

ijedj

itt

ez a legjobb védelem.

meg, néném.

Nem

látod,

hogy ezek az urak

csak egy tréfás jelenetet akarnak eljátszani a te mulat-

tatásodra, ebéd végeztével. bot.

Hoztak magukkal

kötéltánczosnt

Az

Valami improvisált színdara-

súgót, yongleurt, escamoteurt,

még

is.

illetk, a kik találva érezték

czímmel, lesunyták a fejeiket; dugott késhez kapott

s

magukat a rájuk ill

hanem

a hölgy az övébe

kígyóvá tekerül szemöldei, fehéré-

vel felfelé forduló két szeme, szétnyílt ajkai között össze-

!

!

1

fo^Horai kiUjv/.Uk a nuvkltii

CHikurKiifoH

mely

tluliot,

i

/

o

hátiUiloMira túiiuKÜ H/.ivrboQ. GiíU'oii netii

pélycH —

-

akarta olciiníjdni a rénijolenotbÖl az ünnü-

Hziiiozt'tt't.

Álljatok

és oHkiidji'ick

fel.

liiiiik

!

^/.<^lt

tiiiîulm/.

a/ anztal rofllctt

I

~ Jurától Kacza^'ott közbe Walter Leo. Tehát paimt

hoztak ma}^Mikkal

!

Oii kiesett szerepélHÍl eitoyen

nem imádkoztak és nem esküdtí-k volt fzve. A társai is kezdtek Kjöngén

pierre idejében

Gideon

le

is

Jíobes-

I

!

vi-

hogni.

—

moly

()n, urain, folyvást

dolog.

akai-t, 8

azt hiszi,

Ön bnös. S én

hogy

t'Z

tréfa?

Ez ko-

Ön

szökni

bírája vag.yok.

én utolértem.

— Én pedig nevetni fogok az ön szavain az utolsó — óra múlva függni fog — Sajnálom, akkor már nem változtathatom meg a véleményemet. — Adja ön el Hol van tárczája? — Azt meg épen nem fogom megmondani. — Nekünk jogunk van motozni kobozni. — Ennek a jognak rablás a neve. — Ön rablóknak nevezi az állam közegeit Ez maga pil-

lanatig.

ön.

Pigy

hogj*

iratait!

és

!

hazaárulás

Ok

!

a halálra

Brandlerné kétségbeesetten ragadá

— Uram

meg Gideon

kezeit.

Ne kövessen el gyilAz kosságot Ha gyanúja van önnek öcsém ellen, vitesse a Isten szerelméért

:

!

!

fhadiszállásra,

állíttassa

rendes törvényszék

elé,

Ítéljék

hogy vétkcs-e ? Ah, persze, hogy ott megvesztegesse a bírákat Ismerjük a fhadiszállást. Az az árulók fészke. A zsarnokok el ottan,

—

I

czímboráí mind. Majd csak hajtjuk az ítéletet Bíi'ák, üljetek le

!

s

elbb meghozzuk

és végre-

aztán kérünk reá utólagos jóváliagjást.

Danton,

tokat. Hívjátok fel a

te vagj'

a jegyz. Tedd

fel

a pon-

nyakköt-mestert 10*

:

!

ti-s

E rémít

szavaknál Brandlerné ki akart futni a szobá-

hanem

az a vendégnö útját állta ós karjaival átszorítá.

ból,

— Nem innen,

asszonyom

Jelen kell önnek lenni az

!

egész komédián. Ide fogjuk függeszteni önnek az unokaöcsesét az erkély keresztvasára.

minden hazaárulónak. Ah, ah a vas

le alatta

;

!

Az

lesz a szép. Ijesztésül

ne féljen ön

nem

!

törik az

megbir az egy embert.

S hogy próbáját adja állításának, kifutott a terem nyitott ajtaján át az erkélyre, melynek két oszlopát egy hosszú keresztvas tartá egybe, befuttatva virágzó folyondárral, ott felszökve

keresztvasba

s

egy székre, két kezével belekapaszkodott a s

aztán kirúgva a széket

magát a légben himbálni

s

maga

elkezdte

alól,

lábával pajkosan kirúgott,

hog;y'

kilátszott a piros harisnyakötje.

Brandlerné ájuldozva támolygott egy karszékig, míg a hintáló hölgy daemoni csintalansággal tekinte rá vissza és kaczagott.

Hanem is

a mint aztán egyszer a hintáló hölgy az út felé

fordítá tekintetét, hirtelen ijedten ereszté el a kereszt-

vasat

s

leszökkenve térdre

czal sikolta a

—

esett, s

rémülettl kikelt arcz-

teremben levkre.

Jézus Mária szent József Gideon, menekülj itt vannak a vasasok Gideon eleinte valami rossz tréfát sejtett e fordulatban. !

(Ettl a némbertl minden

komolyabban

!

kitelik.)

De

a nyolcz társ annál

vette a rémhírt s tolakodott az ajtó felé, egy-

sarkára taposva. Egy perez múlva egy sem vala ott. 8 másik perczben visszaordított az ajtóból Danton (alias

más

Ferbli Peti)

— Végünk

kürazir

!

Kétszázan vannak

Könny ról s

van, Kobespierre !

Én

Csak a veres azzal azt mondhatja: neki.

szaladhat a bozótnak

;

!

A

kertet

futok

elfoglalta a

!

tollat kell letépnie «

a kalapjá-

én senki sem vagyok!)) és

de hová legyen a vezér

nem-zöld-ott-veres)) egyenruhájával? Hisz

ismerik.

is

maga

«a-hol-

t rögtön

fel-

!

Il'l

—

miiK»i«>í<«it

Vt'.íljt'tt'k

ny-

uUAh6 cnilMTiK!

onlítii (íi-

kirohanva a folyoHÓia.

(Icoii,

IIíh/cm vrdtrk

ho^v nem

n/.ok iniií4iikiit

is

kózzcl, luiiicm lálibul.

iiz iilolsit

Krt

(

iiilxiifí,

csak-

lu-rrz alatt úg}' fltünt

kómóny, pinczclyuk nyelte (lidfon ch tárHnrja eg,vt'(lül maradtak a kaw-

vnlaimnnyi. mintha kazal, vohía

t'l.

trlyl)an.

A

rtoHck Hisaktarajai pedi^ ott CHÜlogtak

v»

kert l)okrai t'lt'hh,

—

CHak l'il

A Hzabad cnapat nem mikor már ott voltak. között.

\<"-;v\i''

\!i>'V'>l>

lii'lw'ir,'.

riidcdii s

vihiííOHan a

vette ncHzüket

sí'ii»!i(lf

Icff

mint

M viasz.

-

Még nem

siirino s \()lt,

én megszahaditalak, Buttogá fülébe

:

C'ifi-

betuszkolta öt abba a szobába, melybe szállásolva

és rázárta az ajtót.

étterembe,

hol

Maâ

aztán visszasompolygott az

báziasszonyt nnokaöcHCsével egj'edül

a

ba|»vta.

Alázatos sunnyogással jött a

Brandlernénak,

n.

Megcsókolta a kezét

a kéreget koldusok hangján kezdett

s

el

hozzá beszélni.

— Nagyságos asszonyom. Bocsásson meg nekünk az

el-

követett tréfáért. Hiszen, hogy csak tréfa volt, azt észre-

vehette mindjárt.

Lám

a nagyságos úr kitalálta

s

csak ne-

vetett rajta.

— Kegvetlen odavag^'ok — Én vagj-ok a hibás tréfa

is

volt.

nyög(' a

házi

úrn, még most

bele.

pelve Brandlerné

elé.

egj'edül, szólt Caesariue, letérde-

Verjen meg, taposson reám. Bort

ittam szokásom ellen. Ez az ördög sugallta ezt az ötletet.

Aztán (folytatá szemérmesen, szemtelen suttogással) Leónak véltem tartozni e rossz tréfával; korábbi fájdalmakért, a mik legyenek eltemetve

!

En vagyok

egyedül a

bnös S azzal elkezdte mind a két kezével verni a homlokát, aztán fejét a padlóhoz,

mígnem Brandlerné

pen. hog3' ne teg\'e azt, inkább megbochát neki.

kérte

s

szé-

!

!

150

— Ön

is

megbocsát? esenge Gaesarine Leo lábaihoz

csúszva térdein.

— Mindent

megteszek,

csak

álljon

fel

és

beszéljen

okosan. Gaesarine kezet csókolt neki.

— Szabadítsa ön meg férjemet — Asszonyom. Ön bennem. csalatkozik

Nekem semmi

legkisebb befolyásom sincs a császári hadseregnél. Ezt az

imént nem szorultságból mondtam, de igaz. Legkisebb közöm sincs hozzájok. Oh tudom, oh nem vonom kétségbe. Csak tréfa volt az egész. Ön derék jó hazafi. De nyújthat ön segédkezet

—

férjem megszabadítására.

— Hogyan?

— Adja ön kölcsön a borotváját Leo önkénytelen elnevette magát nem várt kérelmen. — Ön pedig, asszonyom, legyen olyan kölcsöide

e

kegj'es,

nözzön férjem számára ni ruhákat. Valami cselédöltönyt. Én átalakítom öt ismerhetlenné. Fejére nagy díj van téve, s személyleirása közkézen forog. És önök mind a ketten ha ülÍgérjék meg nekem, hogy nem fogják öt elárulni dözi ide jönnek, eltagadják, hogy itt van Önök olyan jó, kedves emberek! Önök megbocsátják nekünk e rossz tréfát s jósággal fizetnek érte. Igen, igen, azt fogják tenni. Ez a nemes lelkeknek a tulajdona, hogy a rosszért mindig jó;

!

Mi önök kezeibe teszszük le fejeinket s tudhogy jó helyen lesznek azok ott. Gaesarine jól ismerte az embereit. Leo szótlanul el-

val fizetnek. juk,

kereste útitáskájából borotválkozó eszközeit

s

átnyujtá

azokat Gaesarinenak, mialatt Brandlerné egy teljes öltöz

ruhát szedett össze

ni

gúnyákból.

Gaesarine kezét-lábat csókolt az ajándékokéi-t

s

ment

Gideont fölkeresni.

Brandlerné az

dlt

le

alatt az

izgalmas jelenetektl kimerülten

a pamlagra, míg Leo szótlanul járt alá

szobában.

s fel

a

161

id

Tgon rövid sarini' <'Ijött

IH's/tonka H

ki

a

miilva niAr kÓH/.on volt a maszkorád.

kiink tarka kendövei

liltíil,

Cw-

kövíítvo oj^y szonK'nnctfH

incIlc'kHzoluihóI,

volt bekiitve a feje,

olyan vékony hangon tudott hcH/élni,

lioj^v

mikor

Waltcr Leo logolrtHZÖr mcKlHiHotta a han^^ját, visH/atarthatlaniil

belle a nevetés.

kitört

V^

valÓHÓgoH faJUHÍ

Mlebelhi't állt eltte.

Huttogtl CaíHarine,

'IVí^vünk úf^v,

delnénk

«Ó»

fel

—

lm jönnek, ne kérdjék: ki lakomázott itt? nekünk. Az ö neve liÖHke, én pedig fo}j; s7,ol«;álni ;

nnokaliúâ vagAok

bácsikám

«

kedves asHZonynénémneki*, a nevem

nem

«KHzter», úg>'-e

A

niintba nioHt ebé-

felejtik

kedvcH nénikém, kedves

el

?

jó bá/.iasszony,

s

az emberséges bankár

még

azt is

megtették a kedvéért, hogj' újra leüljenek az asztalboz, eg} ináKután felbordassák

dott ételmiu'Jidékokat

:

maguknak a már

mialatt

«

s

egj'szer kihor-

Böske « váltotta a tányé-

rokat. ])e a vértesek

Kz talány

KgA'szer aztán Fi lianEjra

melynek nem eg\'

A

is

jöttek fel a kastélyba. lehetett a nyitjára akadni.

ágAudörgés zavarta

föl

a csendet.

rögtön felugrott az asztal melll Ca?sarine

kifutott az erkélyre,

Leo

még sem

csak

volt,

megnézni, hogy mi az

s

?

utána ment.

kastély erkélyérl egyfell a gödölli erdre, másfell

E

a rákosi rónára nyilt kilátás.

róna fell egy porfelleg

látszott közelíteni a kastély felé s a porfelleggel

mos irányban

látszott felállítva két

telep egy emelkedettebb

kivehet

volt,

hog\'

halmon.

azok

ott

párhuza-

ágyú és egy röppenty-

A röppentyk

irányából

valami ellenséget képvi-

selnek.

Böske még mindig igen vékony hangon kérdezé Brandlernétl, hogy szabad-e elle elvinni a tányért a késvillával egj'ütt?

Egyszer a porfelleg megállt

s

a mint nzt tova vitte a

kitnt alóla egy csapat huszárság.

szél,

!

;!

!

152

^ — Sokan?

Hahó Guido (most már nem «Böske».) Kiáltá terembe Caesarine. Huszárok vannak itt I

!

Kérdé most már szokott természetes hangján Böske-Guido.

át

a

féi-fi-

—

Háromszáz, két ágyúval és egy röppenty-teleppel Böske erre a szóra földhöz csapta a kezébe vett tányé•

rokat (azokból cserép

rajta kihajló Walter

ki az erkélyre. Az három ember számára,

lett) s futott

kély mellvédje keskeny volt

Leo úgy

tapasztala,

ers

a

hogy az ál-Böske

most már olyanformán fekszik az hátára, mintha meg akarná akadályozni az eshetleges menekülési kisérletét. Mindez még csak a kíváncsiság örve alatt történt.

— Háromszáz

fordít a

dolgon

!

huszár, kétszáz vasas ellen

!

Ez már

Henczegett az álczázott guerilla-vezér.

Mindjárt tiszta lesz

itt

a csatatér!

Walter Leo úgy érzé, mintha valakinek a marka nagyon tapogatná az nyakát.

A röppentyk

a kastély kertjébe kezdtek hullani, a hol

a vértesek tömege volt elrejtve.

Azok nem sokáig trték a kellemetlen

interpellátiót

hangzott a trombitaszó, elövonultak a kert mögül

akkor két ágyujok, mely a

szlben

s

ugj'an-

volt elrejtve, elkezdett

dolgozni az ellenfél röppentytelepe ellen

a negyedik

s

lövésnél elhallgattatá azt. Eklíor az ellencsapat, a huszárság,

A

vértesek szemközt vonultak rá.

lálni,

nem

rohamra

Meg

trombitált.

ket szám-

lehetett

voltak többen, mint száznyolczvanan.

Ellenfe-

lük csaknem kétszer olyan ers. Aztán huszárok

—

Lesz

itt

most mindjárt nyulvadászat

!

dörmögé

Gideon, szives házi gazdáját odaszorítva az erkély oszlopához,

—

csak úgy barátságból. mint aztán a szemközt robogó két lovas csajjat mintegy kétszáz lépésnyire jutott egymáshoz egyszerre meg-

A

:

állt

mind a kett. A huszárok eltt

lovagló ftisztek táv-

míg a

vértes csajjat sorfalat

csöveket látszottak elvenni

;

kópozvo,

Hzóra

nu'^fordult

ImH/.áruHapat a nioniiyi volt,

il^tyúkat

a/,

;

íh

mutatta,

porfclli'^

Uímcfieniöl

adott az flIonfiOnck, h olvílKtatott a

liiltjit

:

a iiyin bikáimról, vezöny*

H cfíVHZcrn! sortii/ct adott.

(!/.('>l/,()tt

Kvrvi a/l ohóh/.

röl

kiinilMlMiit

l<'HkuH/l»i

elvontatták

f('lkii|icHnl(,ák,

lio^'v

;

t<'T-

a távozó

merre tntek el? A vértesek jó

darahon üldözték ket.

Kz

nagy

kegA'etlen

cHalixlás

volt.

száznyok'zvan vértestl elkerítetve

Háromszáz huszár

I

Böske hunyászkodottan visszatért a terenihe s elkezd a tört tányérok cserepeit összeszedegetni, megint olyan vékony hangon könyörögve az úrnnek, hog\- ne haragudmeg fogja téríteni a kárt, a mit jék az üg;\etlenségeért :

okozott;

míg

eg}'8zerre

nénikémnek, hácsikámnak.

Ca^sarine ismét csupa kézcsókoló atyafi lett

már egészen hatalmáha

Pedig ezúttal a vértes csapat

készült venni a kastélyt; hangzott

vuk

;

közeled tromhita

sza-

a vezér parancsa, mely a sorba felállást vezényelte

s

azután sarkantyús lépések, kardcsörömpölés a lépcskön, a folyosón végig.

— Fogadd

kem nagyon is

te el fáj

ket

!

a fejem.

súgá Brandlerné öcscsének, ne-

Nem

is

volt csoda

;

de

meg nem

nagy barátja annak az érkez csapatnak. Cavsarine a beuyilóba tuszkolta át Böskét s összetett

volt

kézzel rimánkodék Leónak, hogy ne árulja el titkát.

— A mit egyszer Ígértem

:

azt megtartom.

Ca»sarine és Guido ott maradtak a félignyitott ajtón át hallgatózni.

A

hangzó lépések a teremajtóig jöttek. Eg^' tiszt lépett be az ajtón. Szürke köpeny rajta, az is sáros, két könyöke foltos. Csákója kezében. Nem lehet hirtelen folyosóról

megitélni,

hogy miféle rangbéli

Walter Leo

tiszt?

eléje siet s üdvözli

t németül,

hasonlóul viszonoz.

Els

kérdése az érkeznek

— Nincs

itt

:

az ellenfél csapatjából senki?

mit a belép

!

!:

:

154

(A mellékszobából áthangzott valakinek a fogvaczogása.)

— Senki uram, Walter Leo. — Nem — De Egy szabad csapat a magyar részrl de a — mind. mely az önök közeledtére — Szép tlük Hát azok úgy jártak velünk, mint az imént a banderiális huszárság. — Hogyan uram, hát az a banderiális huszárság sincs,

is

volt

felelt

itt ?

igen.

:

elfutott is

!

volt

?

a császáriak egj'etlen és leggyöngébb huszárcsapatja

:

a

kiket Jelasics huszároknak és Jézus Mária huszároknak is

neveznek? De hát akkor az önök

véi-tes

csapatja

micsoda ?

— Ez pedig az

alkotmányos hadsereg egyetlen vértes

mely a szolnoki csata után alakult, az ott elfoEz nagyon alkalmas ilyen kémszemlészetekre, mint a mai volt. Én a kémszemlész csapat vezetje vagyok: Áldorfai Incze rnagy. Hej most áldotta aztán magában Walter Leo bankár azt a princzipálist, a ki neki fiatal gyakornok korában azt tanította, hogy az adott szó megtartása mindig kifizeti magát. íme, ha most inkább hallgat boszuállása rossz sugallatára, mint nemeslelküségére s felülve az opticai csalódásnak, azzal fogadja a kérdezsköd tisztet, hogy de biz itt van egy elrejtett magyar csajâtvezér itt a nyaka, szakasza,

gott vértesek fegyverzetével.

:

fogd meg, akaszd torkába,

s

fel

!

hát akkor épen belefut a veszedelem

nemcsak megfogja, de egyúttal

Ámde ennek

el is itéli

a felfedezésnek a mellékszobára

magát.

is

kiter-

jedt a hatása.

Egyezerre

hangzott

onnan

a

csapatvezér rikácsoló

hangja.

— Polgár-rnagy

!

Én neked

hazaárulót rögtön fogd

parancsolom, hogy

ama

el

Walter Leo a fékezhetlen indulat dühével kiálta

— Uram Én nem árultam Önt — A hazaárulóknak nincs irgalom !

lékszobából.

el

!

!

S ön elárul engem hangzott ki a mel-

:

!

!

155 a/, ajtóra, hol a Imiikárra. Mrrt niomlfî ön iickiMii. lio^}' olrijtvo? Ki »/ a f
Iiic/o inoglupütve ntV.ett liol

— Mi itt

Ki

0/,'.*

Honki híiick A/.zal

kialfíil ott'^

odamont

h bctaHzitotta

az ajtót.

nom

S aztán inÓK jobban bámult, mikor

eltt máHt, nunt — két aHszonyt; (iiásin't,

moii

^*^^\'

('K>'

maâ

b'itott

lovarkonu'-

(ízifra

paraszt Hzol^álót.

A paraKztU'ány azonban birtflon letépte fejérl a tarka

kendt

s

akkor

a kolostori czal,

niaâ eltt látta

Iiiczíí

ef^'vkori

bajtársát,

ú^y simára b(>i<>f\!'ilf csakbog}' leányrubában.

szobatársat, éjjen

mint bajdan —

Éh ez alak feledve

bsének komoly

álöltözete

!n<-/-

komikumát, a terrorismus

prosopopceiájával

állt

eléje,

követelve,

parancsolva.

— A baza nevében követelem, parancsolom önnek

^ár-rna|íy, bofív

K

fojíja el

ama

parancs batása le<íelöször

féktelenül elkezdett kaczagni.

eltte a véres drámának félig

s

pol-

bazaárulót ott is

az volt Inczére, bof^y

Valami olyan keveréke

állt

az alacsony bobózatnak, bog}'

kínjában, félig kedvében kaczajra tört

ki.

A komédiának azonban ensembléje is volt. A mint a magyar vezényszó és a körmönfont mondatok elárulák, bog}- ez a vértes csapat a mag^'ar sereg alkatrésze, egyszerre

elkerült innen

guerilla csapat.

Mintba kazal

és

is

onnan

is

az eltnt

krumplis-verem mind

egyszerre vérszomju daliákat szülne. Azok aztán rögtön elkezdtek a vitéz bajtársakkal fraternizálni

— és dicsekedni

tak egj'ebet tenni,

Emezek (a g}ávák) nem tudmint csupán három század Jellasicb-

buszárt elkergetni

de

Nekik persze volt mivel

tettek

;

!

k eredmém^nyel

küzdöttek

egy szarvast, megettek egy ebédet

nevezetes bazaárulót

hogy onnan

;

s

;

elej-

elfogtak egy

a ki most akart Galicziába szökni,

új hadsereget hozzon a magA'arok hátára.

Incze meghallotta odalenn a lármát,

s

aztán

vetett.

Hidegvérrel fordult

el

Gideontól

s

azt

monda

nem

ne-

»

!

!

:

!

15íj

— Jól van. Ha ön ez urat

itt

ellenes járatban van, akkor én

badiszállásra

kapott rajta Walter Leo.

!

De Gideont dühbe hozta

vényszéket.

öt szállítani a fö-

igazságot fog szolgáltatni.

s

— Megnyugszom benne

— Tiltakozom

fogom

van a vésztörvényszék, az meg fogja

ott

:

vizsgálni az ügyet

azzal vádolja, bog}' haza-

el

ez a biztatás.

beavatkozás ellen

e

Ismerem a

!

vésztör-

A prókátorok minden hazaárulót, kémet, ellenEzen ember itt az én foglyom. Én fog-

séget felmentenek.

tam

t

el.

Az én fenhatóságom

Incze vállat vont

s

Az én

alá tartozik.

magamnak nem hallgatott

vertényem. Követelem öt

fegy-

kiadatni rá.

Karon

fogta Leót,

mondta neki Ez alatt a benyiló ablakán át Csesarine sietett értesíteni az udvaron ácsorgó bajtársakat az .idebenn történtekrl. Ebbl aztán nagy lárma támadt. A guerillahad hangosan követelte jogos tulajdona kiadatását. Danton felállt a kapuköre s onnan kezdte el haranguirozni a katonákat. s

azt

((Árulás

wjöjjön

:

Meg

van!

velem

!»

akarják szöktetni az árulót, a ki az

ellenséget behozza ránk

Polgárvasasok

!

!

Ne engedjétek

magatokat eladatni Halál az árulóra Walter Leo most kezdett reszketni elször. Odalenn a !

!

bszült tömeg látszott úrrá Csak látszott.

lenni.

Incze kilépett az erkélyre

— Porkoláb

!

Padot

ki

s

dörg

Érthet szónoklat Danton felnézett rá mérgesen a

— Engem oda — Nem. Önnek is

értett

szóval kiálta le

Harminczat

!

ön ?

rá, a ki

lármáz

!

szeglet körül.

kiálta mellére ütve.

ötvenet.

Erre aztán Danton leszállt a

krl

s

több lárma

nem

volt odalenn.

— Jöjjön velem uram, Gideon útját

szólt Incze

Walter Leóhoz.

állta.

— Ez gyalázat, a mit ön csapatomon ön nekem

elégtételt fog adni

elkövetett. Ezért

!

!

ir»7

Inc/iO keHi^rii iKiiiiorriil foleli iiokí.

— Dámákkal

lU'in Hy.oktjiiii vcrckiMlni.

(lidcoii kikt'lt iirn/.áhól c s/óru

mint

ftTÜ vujíNok,

Kiihiiiilí

K

vmliil

;

rilxai

-nla

:

U-

volt liátorsáKa Inc/u karját incf^raâdtii.

Altban a lu-rc/hcn Inc/rt ra}j;a(lta

öt

«IIia}í.vfa a

k fi'lkr/z.t'l l)olökt<' n

liiík'gvóro

:

inelllH-

l»iiiyil(')l)u.

(íuido toporzí'ikolt dühében.

— a kardom ordítu CaíHurinera. — azt kútba dobtam. — Hol az oí^íycnnibám? — Azt a Küt kemenczébe dobtam. ílol

'?

a

J'itt

már (ísakiíjívan vrgs örjönfírsi},' fokozta a férli düasszony azért, ho^jjj az üldözök elöl kedvese itthv\. A létének minden nyomát eltávolítsa, megsemmisítc a fegyvert és eg>'enruliát, s most ez mehet sereget vezetni peszV.y.

b

tonka ruhában

— Megöllek!

piszkafával

egA'

ordítá vérszomju haragjában a vezér s

kirántá a hölgy öve Ineze,

I

mint lovag

melll a görbe török és

férfi,

nem

kést.

nézhette közönynyel e

nt védelme alá vett<j. Most a megmentett hölgy

jelenetet, odalépett közéj ök s a

De ugy»n megjárta dult

vele.

for-

ellene.

— Uram!

diimk

niiiih

joga ko/ciik kpni, ha férjem

engem meg akar fenyíteni. Lépjen vissza közülünk. Ha meg akar verni, hadd verjen meg ha meg akar ölni, hadd öljön meg: itt vagyok ;

!

8

eléje térdelt.

E

szóra Gideon kiejté kezébl a török bicsakot, lefegy-

verzett

haraggal,

szemeibl könyeket erszakolt

zékeny púthoszszal terjeszté

ki

kezeit a

s

ér-

térdepl nö

feje

fölé.

— Én neked megbocsátok Inczéuek a gyomrát émelyíté ez a komédia. — Gyerünk uram Leót maga eltt !

aztán

nem

szólt

bocsátva

s

bánta, hogy mit csimil a hátramaradt úr és

:

!

158

asszonyság ? ölelkeznek-e, vagy megölik egymást az Ö Tökéletesen közönyös lett ez rá nézve.

távozta után

el-

'?

Leo befogatott

magáboz

úti kocsijába, s

vette irataival

terhelt tárczáját. Incze ebédelni küldé a legénységét visszatértéig.

széket

A

Két óra az út Gödöllre is

és vissza, a hadi törvény-

beleszámítva.

duzzogó guerilla a kazal mögül dünnyögött utána.

— Nézzétek, még mellé ül a hazaárulónak — Guillotint neki dörmögé Danton de elbb körülis,

nézett,

nem

;

hallja-e valaki?

A JUTALOM. Gödölln

a vésztörvényszék elnöke

egyike volt a pesti

leghíresebb ügyvédeknek. Egyike azoknak a classicus jelle-

meknek, a

mású el

volt,

nem

mink

oly ritkán teremnek a kirl köztudohogy ügyvéd korában soha igazságtalan ügyet

vállalt

Az elnök

;

semmi

jutalomért.

Walter Leót

jól ismerte

s

a mint azt Aldorfai

Incze eléje vezette, a legnyájasabban fogadá

panaszos

napot

fél

lett

:

a vádló

meg sem

ott kellett tölteni egészen.

A

jelent.

s

a vádlottból

Hanem

azt a

vége a tárgyalásnak az

hogy a vésztörvényszék Walter Leót egészen ártatlannak nyilvánítá; ellenben Aldorfainak kötelességévé tette, hogy azokat, a kik t letartóztatták, fogja el, s most azok álljanak a vésztörvényszék elé az erszakoskodás volt,

miatt.

Hol vannak azok már azóta! Bizony nem Aldorfai visszatérésére

remeklésüket

:

;

hanem elvették

is

vártak

ám

azt a hadászati

hogyan lehet két ellenség közül úgy eltnni,

hogy egyik se találjon rájuk? Mikor Walter Leo Gödölln megkapta a szabad átutazásra szóló menlevelet s azután brahma-záras nagy tárczáját felnyitá, hogy e becses okmányt a többiek közé tegye, így szólt Inczéhez

!

ÍM

— Nézzü, uram !>«•

iiiiiid

iilii

jövciul.

Mciii

HÖt

t''rc.y.iH''n

foK-

Az

k(''tHi'K

HotHchihl-

a/.után

tolKftök.

/,/.('•

Holia

loruloni

tUoti-minel

tnMitcm uwrt a/t, ha oIvóhz íh, iiiáH nem uwt*. Dü az kescritístt luií^yon, hogy ezt az ügÓKZ

sokat

iKMti

í'rU'kr

iiövfki'diii

l)i/.((iHim

röKttin

Illik

iiiikm-k

ii

vaHpálya-rÓHicvén.Vük,

ÓH/aki

orsjcg^'ük, MtUVík, a

van öhbzüh viMO'onom. Papírban.

itt

:

olyjui pniiirokhim.

tiilnlja

:

jó BzerenüHO kedvezésóvel 8ze-

viíjíyont. iiiclyct ÓHZHzel ÓH rc/tí'iii

:

('}íy (lüliíis {^'yülcvi-s/,

megosztozzék

töU'in N

cHak úf^y iniilapropoH clvcííye nekem nemcsak életemet

rajta. ()n

Imnem vagyonomat is. Engedje kibeszélnem magamat. Ön azt akarja mondani, hogy csak köteles-

mentette mcíí

;

ségét teljesítette. Igaz.

sítem.

Abban a

Hanem

én

is

kötelességemet

nag^' halálos szorongattatásban

telje-

én azt a

fogadást t<íttem, hogy ha valaki most engemet valahogy

én megmenttitt vagyonomat megosztom fele az enyim, fele az övé. Íme kétfelé van nyitva a tárczám, válaszszon ön melyik fele tetszik. Ez rám nézve megsziibiidit:

azzal

;

:

mert fogadás. Válaszszon ön. hitte elüthetni a kényes ajánlatot.

becsületbeli adósság,

Áldorfai tréfával

— Jjássa ön, uram, mással szemben.

Én

két ellentétes fogadás áll egy-

itt

szerzetes voltam s akkor én

dást tettem, bog}' szegény

maradok

mat megtartom. Uram. Az én ajánlatom nem

—

;

s ezt

ti-éfa.

is

foga-

az egy fogadal-

E

tárczában

itt

lélmillió forint van.

Most már elszörnyedt Áldorfai Incze. félmillió S ön azt akarja,

— Hogyan

'?

!

negyedrész milliót fogadjak

bog}- én

egy

jutalmul azért, hogy egy

nem hagytam megöletni, kiraboltatni? akkor magam volnék a rabló. Isten és önmagam eltt Nem, uram. Én visszaszerzem a megfelezett részt a

iutatlan

Hisz

—

embert

mai mozgalmas világban

zem

el

vissza.

Engem ne

mem

lesz,

ha

berré

lett.

Önnek

s

azt

is

önnek a segélyével

szer-

szánjon. Az pedig legnagj'obb örö-

azt tudliatom,

hogy ön általam gazdag em-

azt el kell fogadni.

Én gyönyörségemet

KJÜ

Nekem

találom benne, bogy odaadjam. tartozásom, a mit teljesítenem

már

pénz, mely

meg.

Ön

el volt

kell.

veszve,

ez becsületbeli

Ez egy csomó

talált

melyet együtt találtunk

s

hasznot tehet vele az ügynek, a hazának, melyet

szolgál. Négyféle

jogczime van önnek arra, hogy az aján-

latot elfogadja.

— — —

Sárra, hogy el ne fogadjam, csak agy; de az lenyomja valamennyit. S mi az ? Az önérzet az uram Most büszke lélekkel harczolok azért, a mi zászlómra fel van irva; mert nem jutalmaz meg érte senki, én áldozok érte mindent véremet, csalá!

:

domat, jövend sorsomat.

mem

az eltt a soha

nem

E

büszke öntudat az én védel-

alvó biró eltt, a kit szivemben

s a ki nem sznik meg fölöttem Ítélni. Én elhagytam a lelkészí pályát azért, bog}' a katonait válaszszam. Ha végzem azt szegényül, talán bénán is fel vagyok mentve ha végzem gazdagon el vagyok ítélve. Az én

hordok,

:

;

:

lelkem önérzete az én millióm. Azt én az önével

fel

nem

cserélem. Én ismerem az ördögöt Ismerem magamat is. Ember vagyok. Ha én ma elfogadok :

eleget harczoltam vele.

egy negyed milliót azért, mert egy ilyen közönséges kötelességet teljesítettem, holnap

bármi áron

!

és

már

éhezni fogok félmillióra,

holnapután egy egész millióért

el

fogom

árulni a hazámat.

—

Ön rettenten

védelmezi magát. Ördögnek nevez

mondja: wapage Satanas!)) Nem hiszem, hogy valaha egy másik ilyen embert találjak a földön. Jól van. Tehát ön nem fogadja el s én adósa maradok önnek

engem

s

azt

a visszautasított összeggel. Talán

még

egyszer líquidálunk

Most még csak medio van; majd eljön az ultimo Addig bele lesz jegyezve a tétel a « Habén » rovatba. Tehát egy kézszorítást. Azonban azt mégis megteszi ön a kedvemért, hogy ez els emlékezetes találkozásunk megegyütt.

is.

örökítésére egy szerény emléket elfogad zálogot.

tlem, mint

baráti

WiilU'i- L
pompáH

vont

Holit4iirot

le ujjáról,

uzt

h

hu'/.v ujjáni iikiirtn vonni.

Inc/c kivonta

— Ninn — Mófí

k(/.
a inagiiót. Arcza lángolt.

nekem

fofâdoni cl, nrani. Ilai^^'jon v/.i íh

visHzautíiHÍtja

ön? Még

ezért

bókét.

megnehez-

íh

tel? K/t noni órtoni.

— Sokat nem lehet én nijtam

megértíjni.

Azonban én

nem akarom, hogy ön engem idiótának turtKon. LáHHa ön útközben, van. Szegény leányként vettem el nekem

:

nm

futás

;

ág^yudörgésben eskii
közt,

éltük át

voltunk.

mézcH heteinket, de birtuk egymást b félistenek Ha én majdan egyszer nmmel összetalálkozom,

hogyan állom

pompás melybl

ki

csodálkozó tekintetét,

ékszert meglát

midn

egy ilyen

kezemen? Mint nézzek szemébe, « hogyan szerezted ezt?

azt a kérdést olvasom:

mit adtál érte?>»

Tzze ön

mánt gazdag ember kezén Walter Leo a

fejét rázta

vissza gj'émántját, uram. ékszer, a szegényén

:

A

gyé-

czégér.

bámultában.

— Van ilyen ember, mint ön, még több uram — Van. Debreczenben két miniszter lakik egy szobában, ?

is itt,

a kormányzó gyalog jár, a szivart szí

könyöke

s

;

hadügyminiszter krajczáros

a fhadvezér egyem'uhájának

mind a két

foltos.

— Akkor én kezdek önöktl — Csak kezd Pedig még vissza

félni

?

I

kell

önnek velem jönnie

nagynénjéhez, bog}' megnyugtassa a derék asszonyt.

— Menjünk. Aztán nagyon kérem

sen

engem egész úton

egészen

ilj'en

önt,

hogy rémítges-

beszédekkel.

En

szeretnék

félni.

Eg}- óra alatt visszaértek a kastélyhoz. Mint elre képzelhet volt Gideon szabad csapatja mái' akkorra elszelelt onnan. Brandlerné az erkélyrl várta az érkezket. :

A

mint a terembe léptek, a két rokon érzékenyen összeAzután Brandlerné Inczének nyújtotta kezét,

ölelkezett.

megköszönve hálaköuyes szemekkel, hog^' öcscsét életben hozta vissza. Jókai:

Enyém,

Tied, Övé.

I.

11

!

!

1(>3

— Bizony kedves néném, látsz,

hogy most engem élve

azt,

rnagy úrnak

egyedül csak az

De

köszönhetjük.

sohasem láttál te ilyen embert. Tudod mit mondtam neki ? Azt, hogy megosztom vele vagjônomat. mentette meg számodra. Méltán, mert S büszkén visszautasította. Aztán legalább ezt a gyrt akartam baráti emlékül rátukmálni. Gondolod, hogy elfogadta? De majd ki dobott vele együtt. Ez egy

— —

megjutalmazhatatlan ember.

Brandlerné jósziv ragaszkodással mosolygott.

—

És én mégis meg fogom tudni t jutalmazni. No, ne mondjon ön ellent. Ne mondja, hogy mindent visszautasít. Tlem ? Egy ntl ? Hogy valami becses tárgyat nem ? De épen

azt.

Nekem

egy drágaságom van az ön számái'a.

Adja karját. Brandlerné a tétovázva vonakodó rnagy karjába öltve

t saját szobáin keresztüllegbels termébe mikor annak az ajtaját kinyitá, azt sugá fülébe Itt van az ön számára tartogatott klenodium

kezét, átvezette 8

:

—

A

másik perczben Incze karjai közt

Óh

min

igaz volt ez

tartá Serenát.

!

Ez a minden kincsnél nagjôbb drágaság ez a királyoknak megvehetetlen gyémánt Két karral átölelhet egész :

!

világ

Nevettek és sírtak

;

—

s

aztán újra kezdték a nevetést.

Egyszerre intéztek egymáshoz annyi kérdést, hogy senki

sem gyzött volna rá

—

(A távollét szépít

A nak

felelni.

Milyen szép vagy

!

Úgy

találták

s

ketten.

!)

n vette észre hamarább, hogy hogy oly hosszan örülni

Serena

mind a

még mások is vana viszontlátásnak nem illik. itt

ittlétérl. Háziasz-

sietett Inczét felvilágosítani

szonya megtudta Incze segédjétl, hogy annak neje Szol-

nokon van látták

8

hogy mennyire szeretik

egymást. Brandlerné

nem

Öcscsét épen fogja visszahozni az

s

milyen régen

nem

kétkedett azon, hogy

rnagy

(hiszen

nem

vé-

;

Kiit

iifit

Honkínok)

h

^ az alatt

Sort'init

fulkcrttHtt!

lM>fo^'at<)(i, lithajtatott

utn/.va,

rjjfl

s

meg

Kxnlnokra

hozta

íh

miro

öt,

Iiiczn (löílöllöröl visHzakííiiilt.

— Hiába no

kilnlálji'ik

mi barátunk Inc.zo

monda Loo

I

az asszonyok csak jobban

:

Kn

az ('nibor Hzivónok nyitját. cKiipa jóg

azt

vas, és inibol ni,

Í'H

olyan volt mint ogy gyermek.

liitt
bogy

Hogy

sciiki

meg no

botráukozzók a üsókon, sorba csókolta Brandlernét

— Kz mind

ai^Mijx'?

kérd

a

c'b>lva(lt!

is.

tréfásan Leo. (Az elsó kerosz-

tyénck üdvözl csókja.)

— Igen Az. Felelt jó kedvvel Inczc, hogy haj— No ba akkor nekem belle — Tessék. Azzal megcsókolta Leót — nom minden, kötödék Leo. A liujdankorban, mielértve,

!

dani szerzetes voltára czóloznak. az,

is

jutni.

kell

is.

PjZ

embernek megkegyelmeztek, az apáczafej edelem-asszony meg szokta azt csókolni, a megváltás jeléül. Engem is az akasztófa alul hoztak most el. Isten neki szólt nevetve Incze, s megengedte Serenának, hogy csókolja meg a gonosztev homlokát hadd kor egy akasztófára

—

ítélt

I

:

meg

javítsa

az életét.

— No, ez jó

volt kezdetnek,

vább akarok menni. Önt

most

el

nem

fogom csábítani a

monda

De én még tomár :

nejét.

Serena tudta, hog}' ez valami tréfa

rosabban húzódott férjéhez

hogy az nevet

Leo.

sikerült elcsábítanoan

s

;

de azért mégis szo-

felnézett rá. Megnyugtatta,

e szóra.

— Csak simuljon

kegyed mentül ersebben hozzá, an-

nál több esélyem van az elszöktetésre, mert én férjével

akarom elszöktetni. Ezen aztán hangosan kaczagott mind a kett. Leo vállát rángatta.

egA'ütt

— No nézd,

bert.

Nem

szól Brandlernéhez.

Még

kinevetik az

em-

akarják elhinni, hogy én komolyan beszélek.

Engedje uram, hogy

uagjsága rám

figyeljen. 11*

:

;

164

— Serena,

mi barátunkra.

kérlek, figyelj a

igen ne-

vezetes dolgokat fog neked mondani.

Serena Incze vállára támaszkodott egy kezével, másikkal annak jobbját szoritá.

Leo Brandlernéhez s

azt

fordult,

mieltt hozzá kezdett volna,

monda

— Milyen szép pár

!

Milyen kár érte

— Igenis. Azután ismétlé

!

Kár ilyen embernek ilyen világban elveszni, mint a mostani. Én most csupa prózai száraz dolgokat fogok önöknek mondani. Mikor én az ön férjének ezeltt pár órával azt az ajánlatot tettem, hogy oszsza meg velem vagyonomat, nagy ügyetlenséget követtem el. Majd elmondom, hogy mibl állt ez a balfogás. Pedig már akkor ismertem az ö szavait Serenához.

•

két

jellemét; mert a vésztörvényszék elnöke sokat beszélt ne-

kem

felle.

Elmondta ön

férj ének

múltját, személyes vitéz-

ségét, önfeláldozó készségét, önzetlen, nyilt, igazságszeretö

jellemét.

Ezek mind olyan tulajdonok, a mikkel az ember

ellenségeivé teszi a pályatársait. Áldorfai Inczét a kato-

náin kivül, kiket vezényel, senki sem

szereti.

nem

segít

fvezér híveinek a kormányzót, s a kormányzó mind a kettt védi mind a kett ellen. Ez hálátlan feladat. Mikor két nagy ember szidni a

híveinek a fvezért. Inkább

összetz, vagy az egyiknek, vagy a másiknak a pártján kell állani

;

mert a

ki

középen akar maradni, azt skartba

Áldorfai Inczének rég ezredessé kellett volna

de mindannyiszor átugrottak.

nem

már

fj-aternizál a

teszik.

lenni

nagy-

hangú emberekkel, nem hízeleg a kormánybiztosoknak, nem pajtáskodik az újságírókkal. Egy ilyen tette, mint a mostani volt, elég lesz arra, hogy valamennyi hírlapban kikürtöljék, mint hazaárulót, az ellenséggel czímborálót. S el fogja hinni mindenki. Be fogiák t tenni valami városba térparancsnoknak

s

ott

megáporodhatik, vagy

el-

küldik egy futó hadoszlop élén az ország valamely zugába s

leszorítják

jérl.

tisztességes

szín

alatt

a dicsség

meze-

lOTt

— K/t mind tudom, - -

Tlancni 0/

»zólt közbo Incze.

liát cHiik

»

IcKkíiy.clcId)!'

jrUn.

!)<•

mi

Ichz

onmik u liiidjámtimk a vi^ro? MoHt önöknek kcdví;/ a hadi H/.orcncsG. Loliot, liop}' az önök korraányfórfiai meKniRíulják az alkalmat, hogy lesz,

önnek

ejo'

dönyÖH

békí'^t

kÖHHcnek.

következménye, lio^v a

(>ls

kilencz tizedrészét haza boesjitják.

A

Ma

if^

hadHcrcRnok

tiKztikarhól cHak azo-

fel ál lí tanára

és boírâkor-

lására Hzüksé}j;esek. Itt Aldorfiii Ineze épon

nem jövend

kat tartjAk mejí, a kik a korotok

számba a szakért, sokáig szolgált tisztek mellett. S akkor líovamogy? Vagy pedig folytatni fogják a háborút a végletokig. Az iránt nem lehet önnek semmi kétsége, hogy ebbe már most más európai nagyhatalmak is bele fognak szólani s önök eg}' óriási túler ellen veszik fel a harczot. Nem beszélek arról, hogy ilyen végnélküli harczban elvégre is az ön kedvese a csatatéren vérezhet el. Ez dicsség, ez g}-önyör. De hátha nem? Az önök üg>'e vagy g>'öz, vagy veszt. Gyzni csak úgy lehet a szövetkez európai absolutismus hatalma ellen, ha viszont szövetkezik Európa minden romboló elemével. S ha g^'zni fog azoknak a segé-

—

minden lángot, mérget és szenvedélyt, akkor hatalomra kerülni ? Ezek a tegnapi látogatók

lyével, felkavarva ki fog

I

Ezek megmaradnak, nem vesznek

el.

Ezeké lesz a convent,

a napi sajtó, az assignaták özöne, a guillotin, önöké pedig, kik vitézek voltak és hazafiak kere,

mely a grévepiaczra

:

— a szegény bnösök

visz.

—

sze-

És hátha elbuknak ?

Min

sors,

min

végzet vár egy ilyen messze kifényl alakra,

min

az ön

hátha ellenfeleik lábai alákerülnek?!

kedvese ? Legkedvezbb esetben egy nehéz börtönben eltöltött fiatalság. Gondoljon ön rá, hogy a bucsúcsók még egy szöghajú

ifjú

arczát éri

s

a viszontlátás csókja egy meg-

szült vázalakét. És közbe a nyomor és üldöztetés gyászéveinek sora. És azoknak a végén egy elrontott jövend, eg\' semmivé lett pálya. Gondoljon ön a féltés kínjaira, a kétségbeesés örökkétartó álmaira, miket egy élve eltemetett férjnek

végig kell szenvednie, ki szép ifjú nejét ide

166

fenn hagyta, a rossz

önz

világban, ínségnek, csábnak

martalékul. Gondoljon ön erre, szép asszony!

Már nem

volt

mosoly az arczokon.

— És most hallgassa meg ön

azt,

a mit én csábításnak

Hanem

a mely perczben önnek kedvesét félre akarják tenni az útból, pedig akarkatonák ják, dics pályafutását átterelni valami zátonyra, értenek ehhez nagyon, ön azt mondja férjének nem engedsz magaddal játszani, megköszönöd nekik a szolgálatot, s ha útj okban vag}^ félreállsz ellük s visszavonulsz, a hogy ezt önérzettel bíró katonák mindenütt és minden idben szokták tenni. És akkor itt hagyok önnek egy be-

neveztem. Nincs elszökésrl

szó.

—

—

:

töltetlen útlevelet, láttamozva

Ezt töltse ki ön,

s

a franczia követség

által.

A

többi

vigye ki férjét magával Parisba.

gondom lesz. Most már nem háladatosságból Önérdekembl szólok. Nekem Parisban üzleti

aztán az én beszélek.

házam

van, mely most igen jó üzleteket csinálhatna, ha

volna olyan emberem, a kiben teljesen megnyughatom.

Vagyonos üzlettárs nem szövetkezik velem, mert az most a saját kezére is könnyen dolgozhatik, 8 nincs oka velem megosztani a nyereményt, mit esze és szerencséje ad neki. Szegény embert pedig a sok pénz konfundálja. A ki a becsületesség mintaképe volt, a míg kevés pénz volt rábízva, a mint egyszerre nagy öszszegek kerülnek a kezére, elszédül, elbukik; gonosztev lesz. A sok pénz méreg annak, a ki azt meg nem szokta. Eitkaság, mint a gyémánt, az ilyen ember, mint az ön kedvese. Ez elször is visszautasít egy olyan nagy tömeg pénzt, a mi egyszerre úrrá tehetné s a mit kínálva tuszkolnak rá. Nem tartja azt megérdemeltnek. Másodszor visszadob egy gyémántot, s azt mondja: «Mit szólna feleségem, ha azt meglátná rajtam?* És harmadszor, mikor ezt a feleséget a véletlen karjai közé hozá a világ urának képzeli magát. Ilyen embert keresek én régóta, meg egy ilyen asszonyt hozzá. Ez nem fog az én pénzemnek csaEzt nehéz

találni.

:

tornát nyitni a Mabilleba. Erre rábízhatom a párisi házan^

197 iga/K>^t<^H^t'

mint

H(lat<)ii»,

fuladat uz.

V'ií^'t^yMrú

bocHÜlot(*HH('*({

ÓH pontoHHáK'

Nom A

mintc^ín'

iiuíh,

ÓH iM-nztániin

kulcnait nil)izliat<>!n.

frank évi tizotÓHü óh

Elvégoztom.

—

foI-

az üf^yvczctí'H az iilámKlí'It liivatiiliiokokn. l'zh't-

társani Hcmini

(izor

hozzá egyéb,

koll

vállalkozáH az én

— Mit

szól

tíz

ciiildT,

a kire üzleti titkaimat

8

ezórt van nogyven-

Hzázalók a tinzta nyereségbl.

ön ozokro uram?

FtíleHt'gt'mliez beszélt ön. Fel(?ljt;n reá

.

Serena boHHzaHan Hzemébe nézett Inczének, mintha enf^'t'dí'lmct akiirna tle krrni, ho^v az ö gondolatait elmondhassa.

Mert hisz ök cgNÜtt szoktak gondolkozni,

tományok feküsznek

íh

kett<'ijök

között,

h

lelkeik

ha

tar-

mindig

együtt járnak.

Azután hozzáfogott a nehéz felelethez. A esáh ers, a kisértés nehéz, elismerem. Semmit

—

azokból, a miket ön elmondott, megczáfolni

nem

tudok.

Minden úgy van és úgA- lehet meg, a hogy ön monda. És mi mégis maradunk azok, a kik vágjunk. Hivei egj' úrnak, ki

nem jutalmaz, hivei

a

sirig,

a börtönig, a kétségbe-

esésig. Ez az úr a mi zászlónk. Ez a zászló adott bennünket egymásnak. Ez üldöz harcz, e vérrel hintett föld, e jajkiáltással teljes éj kötött bennünket össze. E nélkül soha :

egymásé nem lehettünk volna. És nincs az a bnbocsátó hatalom a földön, mely fölmentsen bennünket, a miért szeretni mei-tük egymást egyedül e zászló árnyékában lett az ;

más heh'zetben

erénynyé, kötelességgé, a mi minden

bn

volna és szentségtörés. Ez a kaid férjem oldalán, mikor a hazát védelmezi ellenség ellen

gunkat

is

a poklok és az irigy emberek ellen.

E

kard nél-

nem más, mint

egy hitehagyott lelkész, ki egy földi teremtés szent hivatalától, oltárától

kül férjem eltávozott,

— védi a mi mennyorszá:

szerelme miatt. Az

babérkoszorúja az én menyasszonyi

myrtuskoszorummal van egybefonva ha elhull az egyik, elhull a másik. Minden, a mi nekem drága: férjem sze;

relme,

ni

becsületem,

bubocsánata,

itt

van

anyám végszavainak

e tépett zászló

titka.

árnyékában

s

Isten azért

168

mi ketten életet el

e véres

nem

mezt,

e folytonos vihart, e

hagyhatjuk, míg csak

halálkeres

doh pörög, míg

eg;N^

csak egy fegyver dördül. Es mivel mindazon rémségek igazak és bekövetkezendk, a miket ön, uram, jó barátom,

elmondott

;

ez

nem

arra fog

el vigyem e rossz helyérl,

menjek

engem indítani, hogy férjemet hanem arra, hog;y' én is odatávozzam

ezentúl, és soha egy órára se

míg a veszély

el

tle,

nk leleményesek. Hátha a legnatudom t megszabadítani ? S ha nem tu-

tart.

A

gyobb bajban én dom, együtt veszhetek

el vele

—

vezet e harcz ? Istenség titka az

s !

—

is öröm lesz. Hová De mi lenne a hazából,

ez

ha minden ember azt kérdené mi lesz én bellem, ha odamegyek? A közvitéz, mikor a mocsár jmrtján száraz kenyerét eszi estebédre, s azt a vizet iszsza hozzá, melyben «mi lesz bellem, ha sebét kimosta elébb, nem kérdezi bénán kerülök haza koldusnak, leégett falumba?" hanem a mint meghallja a riadót, elfeledi kapott sebét, feg^'verét :

:

ragadja

s

megy

zászlója után

;

— hát

a vezérek, kiknek

nevét a dicsség koszorúzta meg, azok kérdezzék

mi bellünk, ha

eltalálunk bukni

Vértanuk lesznek bellünk

!

Nem

?>>

Mi

lesz

:

«mi

lesz

mi bellünk?

tudtátok-e ezt, mikor a

legels trombitaszóra felkötöttétek a kardot ? Ezzel a kulcscsal csak az elrenyíló ajtót lehet kinyitni, a hátatok

gött becsukottakat soha többé.

gyzni

!

Én

n

vagyok

Ha

féltek elveszni,

és hitvestárs.

Én

mö-

merjetek

inkább akarom

férjemet megsiratni, mint miatta pirulni. Inkább akarom, És én hiszek hogy üldözzenek, mint hogy kikerüljenek. zászlónk gyzelmében. Ez a hitem egyenrangú a feltáma-

—

dás, az üdvözülés, az örök élet hitével.

— De készen va-

gyok az elveszésre is, annak minden rémalakjában. Jöhet ránk a szájhsök rémuralma, azokat meg\'etem s ha bohóczkodásuk hatalma a vérben fog is gázolni, nem félek tlük. Vihetnek a nyaktilóhoz. Én is tudom odáig a ((Szózatot)) énekelni, mint a gironde asszonyai a marseillaiset.

S ha hosszú élve-eltemetés vár arra, a kit szeretek viselni fogom érte a gyászruhát addig, míg sírjából visszatér. :

—

!

109

\/nn .

tnrtozom, inclynok aHH/.onytti egy

(íHaládlio/.

Ictcn

i'it

tudtuk K/.onvodni azokórt, a kiket Hzorettck

egi'^Hz

—

ós

ItolddôK voltak.

Áldorfni

nem

lii(í/t?

tudott Hzólni n kíinycktöl, nniKálioz

kiiiolta kodvt'HÓt.

Szivo cl.

II

1)('H/('U

Hiiiüik

Miiid.

iijkairói.

iiiiiid

a/,t

mondta

mit ü kijíondolt. Ijot
elsrend

nö a/

Hcmmi

kimdv

—

I

öuíikot moKtíTÍtHem. Híhz

-

Javithatlanok.

oh van

!

rehogé Sercna,

h JHinét

Szemei elárulák, hogy igen nag>'

Tled koU

-

lígy

itt

a

n,

a

kiviinsáp;a ninos.

Oli van,

nézett.

liof?A'

vétkeH

azt

kérnem; de

te egj'edül

az,

azt

csak férjére

a mit óhajt.

meg nem

ad-

hatod.

— Szóljon,

hog\'

mi lehet az? sürgeté a bankár. Azt

mégis olyas valami lesz

a mit ö

az,

hitte,

is segitliet elérni.

— Mi lehet az? kérdé bámulva Incze.

tasz, s

— Azt a

sírja

A mit úgy óhajmeg nem adhatok. szeretném újra látni, a hol anyám

a mit én megígérhetek, de kis falut

van. Oda

dani neki

:

itt

szeretnék hozzá

menni

ElmonIsten megen-

te veled.

vagA'unk, egA'másé lettünk.

gedte, Iston parancsolta nekünk,

hogy egj'mást szeressük.

Nyugodjál már most békével és légy üdvözülve.

— Oh,

én szerelmem, elviszlek oda

biztosítani Incze,

s

kezeit csókolá

!

sietett

örömében.

kedvesét

— S ne hidd,

hogy Ígérek valamit, a mit meg nem adliatok. Az imént haliád, hogy egy futó hadoszlopot akarnak rám bízni, azért is, hog3' a hír mezejérl eltávolítsanak. Én tudtam ezt, s eddig elutasítám magamtól e megbízást.

E

hadoszlop

adata lesz a Bakonyt az ellenféltl kitisztítani. Most

fel-

már

mely engem a dicsség útjától megfoszt, de téged anyád hamvaihoz elvezet. Most aztán üdvözült volt a n. ... Hagyjuk ket magukra, szólt Brandlerné. ... Milyen koldus vagj'ok én ez emberekhez képest

elfogadom

e feladatot,

— —

monda Walter

Leo.

170

YISZONTTALALKOZAS. Aldorfai Incze ajánlott küldetést

a fparancsnokságtól

elfogadta :

Duna

a mint a

az ellenfél, egy különvált hadcsapattal a

mulni elre

s

onnan az

neki

jobb partját elhagyja

Bakonyba nyo-

ellenfél megszálló csapatait ki-

zavarni.

A míg

fegyvertársai a felszabadított Pest

rától ittasulni siettek, ték,

addig neki

örömmámo-

vagy a nagysarlói babérokat tép-

feladata

lett

egy névtelen

ellenféllel

dicsségtelen harczokat vívni. Historiographot sem adtak mellé.

Hanem vállalta,

hogy

azért,

megbízást oly engedelmesen

e

jutalmul kinevezték alezredesnek

s

el-

kitüntetésül

megkapta a nemzeti érdemrendet, az ezüst koszorút piros szalagon.

Hiszen a rábízott feladat harczias része terhesebb.

Elre

látható volt,

nem

volt a

hogy hadoszlopának puszta

rögtön felkerekednek a Bakonyban por-

megjelenésére

s nem várják be, hogy Noszlopy és Mednyánszky szabad csapatai közé hármas kereszttzbe szoruljanak Horvátországig meg sem állnak. De a mi nehéz volt Aldorfai Inczének: az, hogy a Bakonyon ke-

tyázó ellencsapatok,

:

resztül az út a *-i zárda mellett vezet kell haladnia,

épen

akárhonnan támadjon

e kolostor

eltt visz

Hogyan menjen otthona volt

:

el.

is.

A

A

mellett végig

dudái út pedig

el.

kapu eltt, melyen belül egykor fogadott világa, a mibe szent eskü zárta el e

körül? Éjszaka,

lülrl

át eltte, mint orv, hogy meglátják onnan be-

nesztelenül vonuljon-e

mint szökevény, a

ki

fél,

?

Vagy

teljes

katonai pompával, dobpörgés, trombita-

!

:

171

között vonuljon vögif{ iiblakai eltt,

)iarH()f{á.H

paripáján ülve kalappal

tomboló

hÜH/kón tekintve alá a kapuban levett

h

öhz atyákra?

áll(')

Vagy ogyonoHdn hotórjon hozzájuk, joviálÍH víg kedvvel, mintha mindennek úgy kellett volna

daliás mer(*HZ8égKel, tortóiinic

felvcrjr a folyoHÖk CHÖndjrt HurkantyÚH

;

tckkcl H aHHZonyruhasuhogáHHal és

magáivá

trit

«

:

íme

h'-p-

hcmutaKsa nekik, a

A nagy idk

ez a feleségem!*

kit

tré-

fája ez

Ug}'Hz»rttlf \(thia kitalálni, váljon is?

s

gondoló erreSerena

Hisz ök mindig egj'ütt

váljon mi az o óhajtása?

szoktak gondolkozni.

Nem *-ig

szóltíik

nem

egymásnak e tárgyról egész addig, a míg Harcz csakugj'an nem volt sehol. Köze-

jutottak.

ledésük híre kisöpörte a

Mikor

tért.

*-re bevonult a hadcsapat, Incze a

szállásolta

el

vendéglben

magát.

Az egész úton azt a kopott foltos attilát és köpenyt vimely a téli hadjáratban kiszolgált. Itt azt moudá Serenának Ad
—

káin.

Most vette azt

fel

elször.

Olyan délczeg volt benne

Szép sötét szakáll köríté arczát.

!

Felkondorult bajusza

emelé daliás tekintetét.

— Tzd ide

fel

az érdemrendet.

Serena maga mindig csinos tiszta.

Nknél

volt.

Viselete egyszer, de

a tisztaság olyan, mint az éltet lég

tudnak a nélkül lélekzetet venni, sára megy.

:

A szenny a niség

— Nyújtsd karodat, monda Incze látogatóba — Oda kérdé Serena. — Igen. A kolostorba. Helvesled-e ezt? :

gyünk.

?

nem rová-

me-

;

!

172

Serena megölelte

e szóért férjét.

— Lelkem legforróbb óhajtását

Ez a

találtad ki ismét.

nyomta lelkemet örökké. Köszönöm,

teher

liogy megsza-

badítsz tle.

S megindultak karöltve a kolostor

felé.

Vártak rájuk.

Nehéz szivdobogással

közelítettek a

kapu

felé.

Ott a nyitott csarnok alatt álltak a kolostor atyái: közepett az agg apátúr. •

Incze fölemelte kardját, hogy ne csörömpöljön a köve-

zeten.

Az sz apát hajadonfvel volt, még sem takarta fejét. Eléjük lépett. És azután két kezét Incze hatottan

felé nyújtva,

rebegé meg-

:

— Üdvöz

légy, fiam

S aztán Serenának nyujtá

nem

kis bársonysipkája

Ennek

kezét, de szótlanul.

tudott nevet adni.

Serena lehajolt a hozzá nyújtott kézhez sen megcsókolta

Ekkor aztán

— Üdvöz Nnek

,

kitalálta a nevét.

légy,

leányom.

feleségnek

leányomnak

s tisztelettelje-

azt.

igen.

,

asszonynak

Amazt tagadja

nem

nevezhette

t

VIl. Gergely bullája,

emezt diktálja a szeretet vallása. A szemrehányásnak egy sugara sem volt

szelíd tekin-

tetében.

— Legyetek

felvezette tett

ket

e

a

ház vendégei, kedveseim,

monda

márvány lépcskön a számukra

nekik

s

elkészí-

szobákba.

Külön ajtaja volt mindkét szobának a folyosóra másba nem nyíltak azok.

A

a

egy-

guardian elhozatta a fogadóból uti podgyászukat,

külön a

férjét,

külön a nét. S aztán magukra hagyták

ket.

Nem

volt sok beszéd köztük.

Mindenki magában

ipar-

!

173

kodoit kitalálni a f(tl('liii

uu^^f

viilc

tiiliUko/Yik gondoltituit 8

miigiibau

a/ukra.

Mind a kót s/.ohának a/, ablakai arra a/ udvarra néznek, melybl ama nó^y óriási feny ntt túl a kolostor totö/.etón. Monnyi iiáborj^ó oHznK'je volt Inczónok c czcmhrák Hötót lombjai kö/.ó t'ltcüuotvo A no (dött mind ez I

(íHzmók fololcvenültek, olvasott bollük.

ilriijtott

Nem

lulyeu bok beszéd

volt

;

a talányfejtö ész

ma-

gyarázta a bieroíílypbokat.

Az atyák

éH/.rt'vettók

az ismeretes ezüst feszületet He-

rena nyakán, melyet az eltt Incze

E

viselt.

helyet cserélt

ereklye bieroglyphjóben egy egész cluttörtéuet volt megírva.

A

hosszú mély vágás a

mellén

;

regéket

férj

homlokán az érdemrend mind megannyi hosszú ;

a ftiszti aranyhajtókák

ma

között történt esemé-

valaki, azt

megmagyarázta a fölött; e szemérem a

mondtak el a tegnap

és a

nyekbl.

A

mit

nem

tekintete.

E

még

értett

bánat saját boldogsága

n

hü ragaszkodásban e l)izahna a félelemtl üldözöttnek összefüggvé tette a nagy rejtélyt. Fél óra múlva látogatást tettek együtt az apátuniál, ki ;

akkor a perjellel és a guardiánnal együtt felhívta Serenát,

hogy tekintse meg a kolostor helyiségeit. Legelször elvezették ot a kertbe. Megmutatták neki a

hosszú sétányt, hol Incze

kis

ápolt egykor. Most

egyet

is

«

is

leszakasztani.

Azután

rl

annyiszor tanulva

sétált,

külön kertjét és benne a szegf veket, a miket Incze

Serena remegett azokból

nyílnak.

Nem

az övéi többé

elvitték a tanterembe. Itt áll a kathedra,

hajdani) Innoceutius szónokolt.

van

A

mely-

kézikönyv most

ugyan arra a lapra nyitva, a hol ö utolsó a mohácsi vésznél. Errl a lépcsrl szállt le, hogy oda törjön fel, a hol most áU. Azután felnyitották eltte azt a szobát, melyben Inno-

is ott

rajta,

lelkesít eladását félbeszakítá

centius lakott egykor.

:

;

:

Incze saját szivének hevüléséböl érzó, miket kell most

nnek,

átgondolnia a

karján csüggve lép be e szo-

ki

bába?

—

Itt az

Íróasztal,

melyen nagy müvét befejezetlen

A pók

töredékül hagyta.

besztte a tintatartót.

Itt

a fogason fehér öltönye, a fekete scapuláréval.

A

függ sár,

mely fehér szegélyeit lepi nem tisztátalanság nyoma hanem emlék egy zivataros éjben egy haldoklóhoz tett utazásra. Itt vannak az apró faragványok, a mikkel üres ,

óráiban bíbeldött.

És

ott

ama

A

könyv.

S

fvészkönyve, rajzalbuma amott. imazsámolya. Eajta az ima-

Itt

fülkében

áll

lapon egy száraz balzamita

felnyitott

levél.

a függönytl takartan ime a Boldogasszony képe,

itt

kihez naponkint imádkozott.

Serena

Itt

nem

állva maradni.

Le

birt

A

függönyt félrehúzták róla.

tovább érzelmeinek súlya alatt

kellett

roskadnia térdre azon ima-

ama könyvre terjesztve, homlokát lehajtani rá és zokogni hosszan, keservesen. És aztán mikor kisírta magát, könyört eseng könyes arczát f elemeié ama mosolygó képhez. zsámolyra, ós összekulcsolt kezeit

Nem

lehetett-e megérteni,

mirl imádkozik

— Bocsáss meg nekem, hogy

n^'omorult halandó lélek, elraboltam tled

Az apát

?

felszentelt lovagodat, én, !

szelíd mosolylyal tekinte hol a képre, hol a

térdeplre.

E mosolynak

—

ez volt az értelme

Mennyire hasonlít hozzá Maradjon az örökké !

1

Incze küzdött magával. Büszkesége öntudata fennállva tartá

;

de utóbb lelke egészen elveszett e

tetében.

Elfeledé, hogy katona

;

a bányavárosi leégett házban? odarogyott neje mellé

s

n könyes tekin-

elfeledé,

hogy mi történt

Térde meghajolt

megcsókolá azt az

s

is

otthagj'ott

ima-

könyvet.

Mennyi szó volt ebben a csókban S mikor ott térdepeltek egymás fejeikre tévé kezeit szótlanul.

!

mellett,

az

sz

apát

:

!

:

;

I7r.

H/,ótlanHáKl>an v

l)(i

— Én

titckot

hox/itim többó

k()t

Ainon.

moly úrtühün

f(!l()l(lalak.

volt:

TégcMl, fiarn,

.

.

.

eHküd

n(.'in

de (ihláHom kötni fog ho//iid örökké.

;

rclHf^'rk

az atyák, a

a tónleplk

mifíf'ín

fíij-

kcltck u^ iuiu/.HánioIyn'il.

Rorona elpirult urczát ÖHKzckulcHolt közei mögé rejtve fordult

K

fcló.

f<"'rj(>

noiua tekintet ezt niondá:

— Eh mindezt én got cseréltél

Es a

férj

ölelte a

nt,

szz (

j;

érttini

megérté

néma

e

S

— Isten

el

I

Ef^y

mennyorszámert keidére

gouílolatot,

a kogj'es atyák

ott

színe eltt, s arczát

felé.

hagytad

egy asszonyért

el

a boldogKiígos szent

és

nemes hévtl ragyogóan emelte

e tekintetben ez a felelet volt

hallja

meg gondolatomat én nyertem :

Csak egy napot

tölthetett

Ez az egy nap

is

vele

!

Serena a kolostorban.

elég volt neki,

hogy

át birja érzeni

az áldozat nagyságát, melyet Incze szerelmének hozott liogy megértse a küzdelmet,

meg

hol szerelmét

A

kolostor atyái

mikor még az ö megtörése

nem

letet.

A hs

avatta

öt.

Szerették.

Minden

melyen

át odáig vergdött, a

kellett vallania.

még most

fiuk volt.

A

úgy szerették Inczét, mint hitbl kitérés, a fogadalom

is

birta elfojtani szivükben a hajdani kegye-

név, mit magának kivívott, sérthetlenné

Elnézték

szó,

De Serena

minden

tettét.

Megbocsátottak neki.

tekintet ezt árulá

többet kívánt még.

szeretet, bocsánat, elnézés.

Neki

el.

nem

volt elég a

igazolni akarta férjét

!

Föl-

mentést kívánt számára.

Másnap geikkel,

mikor a vének ismét összejöttek vendészólt az apáthoz és a vénekhez kik menedéket adtatok férjemnek egykor

reggel,

Serena így

— Atyáim adjatok azt

!

:

nekem most. Hadd hagyjam itt lelkem terMeg akarom gyónni bnömet, mely szent-

heit nálatok.

1/6

ségtörvé

meg

tett és

rablójává a szent helyeknek.

Halljátok

mindannyian és oldjatok fel, vagy Ítéljetek el engem. Csupán engem, mert a bn az enyém. Ö csupán azt

áldozat.

És akkor elmondta a vének eltt a

nem

nyen, igazán,

szépítve,

nem

történteket, szeré-

nagyítva semmit. Incze

legels megjelenését a protestáns paplakban szorit haldokló anyja

ágyánál

;

a másod-

;

a találkozást a manswörthi

harczban, a hosszú táborút küzdelmeit, keserveit, czéljait,

egész addig a réméjszakáig, melyet a bizonyos ha-

végig éltek a kárpáti romlakban,

lállal fejük fölött

a pap, ki

ket

ban ment

föl

összeesketé, egy perez

az

Ur

elé,

számot adni

azért, a

mit

nevében. És aztán a csodaszer megmenekülést.

keblén keresztül hitték,

;

vezet, s csak a föld

tett

az

A föld Ok

a síron keresztül egy új életre.

hogy útjok az égbe

midn

múlva a tzoszlop-

azt

másik olda-

lára vezetett az.

A

n

vének meghatottan álltak a eltt, kit az papni magaslatra emelt.

ihlet és a

szavak igazsága

— Isten akarta így An oldva. ezt

.

.

.

rebegek egymás után.

fel volt

ah annak számára nincs feloldás. A ki merész kézzel választotta magának az életet, majd megkapja az életnek a viharait is. Neki át kell menni a vé-

A

férfinak:

szek tisztító tzén. ségesebbjeit a sors

majd a nagy

S ha volt ereje az örömök legfen-

kezébl

csajDások

kicsikarni: kell erejének lenni

elviselésére

nincs indulgentia, nincs absolutio.

is.

Az

Férfi

számára

bírája a bal-

sors.

Az

Bakony mélyébe az elhaladott csapat mindenütt csak hlt helyét találta már az ellenfélnek. Úgy látszott, hogy az egyszerre elhagyta a ránézve veszedelmes tért, az erdt, hol a támadó minden rejteket, hegyszakadékot, mély utat ismer, míg a véd egy nagy tömkelegben találja magát ugyanott. út tovább vezetett a

;

Incze századosaira bízta a csapatok vezényletét, kije-

!

!

!

177

lölvo a holyet, a hol íhiikH cHatlakoKní fognak.

csapat

maga

Egy

Iövóhz

a (ludaí heg)'H/orüHt felhajtani.

r(>Ia(laia volt

Ezt

vi'/ii'tto.

A hegyháton

még mindig cHak gyalog

keresztül

lehetett

jiiruí.

Még nem

tölt

U-

«

.>,ii..^>

pj>

jöttük végig ezen az úton.

úh Serena együtt

In.v,.

Akkor a kétHégheeséH

götétHé-

góvel lelkükben. MoHt mint boldog pár térnek visHza rajta.

Milyen hosszú volt akkor ez uz út

Minden útba

es

— Emlékszel-

e

milyen rövid most

!

emlék megszólítja ket.

még e mohos köre

? itt

leültünk pihenni.

Mit mondtál akkor ?

— Endékszel-e Ittunk belle

s

erre a forrásra

azt találtuk,

itt

k alatt?

az odvas

hogy keser

;

pedig hiszen

édes.

— Enilékszel-e erre

a pagonyra, a hol annyi fzéres

piros bogyó volt akkor ? Azt mondtad, hogy toljam, mert mérges. volt az

most

;

tele

meg ne

kós-

Nézd pedig a gyöngyvirág magja :

van gyöngyvirággal a haraszt.

És aztán odafutott a ártatlan méz-illatú

n

s

teleszedte az ölét azokkal az

mik oly méreg-

fehér virágokkal, a

gyümölcscsé válnak szre. Ügy a honvéd kalpag rózsája mellé

illett

azokból egy bokréta

!

Majd

eljutottak

ahhoz a meredek sziklafalhoz, a hol a

kisért árny beszélt Inczével. Ott megálltak a meredek szélén

egymástól: félve

«

emlékszel- e

látszott

t

még

?»

visszatartani,

A

s

nem

kérdezték

is

n átkarolta

hogy

le

férjét és

ne szédüljön a

mélybe.

Ah, akkor az a gondolatjuk volt, hogy együtt abba az örvénybe leugorjanak, s mint megijedtek egymás szemeitl, midn mindketten ugyan azt a gondolatot olvasták ki

Mint borulnak egymás keblére most egymást szemeikkel, ajkaikkal

azokból. resik

— Siessünk. A

Anyám

!

Mint ke-

vár

mint a lövész csapat trombitaharsogása aláhangzott

Jólud:

Enyém,

Tied, Övé.

L

13

»

!

178

a sziklaútról, egész

Duda lakossága kiszaladt messze eléjük.

véne, asszonya, férfia ujjongott, tombolt örömében.

Ifja,

Inczének üdvözl beszédet mit biró uram leges tartama,

magukat a

is kellett meghallgatni, a a minek az volt az érdem-

tartott hozzá,

hogy

lesz

minden, csak tessék beszállásolni

vitéz uraknak.

nem

Pedig hát szegény wDudaiak net

nem

Inczét generálisnak titulázták.

Megalkudtak vele egy

alezredes.

A

Mondta, hogy ö csak «

ezredesbe.

feleségét mindjárt megismerték.

neki.

Ah

Hanem

Inczét

De

nem

:

fölvitte az Isten

ismerték

szakállasán, bajuszosan.

hangon Nagy

Kezet

is

az áldott jó Serena kisasszony!

méltóságos asszony.

fel,

e

csókoltak

Most már

a dolgát

katonaöltönyben,

Az asszonyok mondogatták fenn-

«de szép ember a lelkem adta!»

volt a

bámulásuk a jó embereknek, mikor Incze

egyiket-másikat nevén szolitotta letti

élhetnek, hacsak sze-

égetnek.*

hajczéczúra,

emlékezteté a Sió mel-

s

fehérvári nagy petékre.

a

sem hajaztak hozzá. Hát kurátor uram hová

—

Még akkor

lett ?

(Hogy még azt is ismeri !) Az nem jve el. Magyarázá a bii'ó. Az nagyon csendes ember most. A mióta megijesztették. Guerillá-

—

kat vezetett az ték, Krikszkritt

nyakán

volt

nem megy

erdn

keresztül

elejbe

;

aztán a császáriak elcsip-

állították,

már a

kötélre Ítélték;

a hurok, akkor kegyelmezték meg. Azóta

sehová.

Mindig a parochia udvarán

ül.

Incze pihent rendelt a csapatnak, biró uramra rábizta,

hogy a mit a szállásmesterek rendelni fognak, kész fizeel. Azzal elre bocsátá a csapatját. A nép

tésért teremtse

asszonyai, leányai törték magukat, éljent visítozva a hon-

védek nyomában, a gyermekek czigánykereket hányva vonultak elttük. Incze és Serena a jövetelük czélja.

temet

felé vették útjokat.

Ez

volt az

Könny kí'r(
:

II

egyo
az iniiuortcllt'k, Hzalniaviráôk nu'^

A

Hziiu'ikct Hüiu haf^yták ol.

HÜrn

volt

Mr^' rajta volt a tavaly

fojfák között.

töl)l)i

ránkaK/.tott koHzorú

pázsittal R

Annnk

rátalálni a Hirra.

volt

a

HÍr

Hzépcn be volt vonva

fris

himozvo a temetk ])om{)ájával,

ki volt

Hötétkék kif^yc'ijáczintokkal, és a Kárga (íHÍllákkul (Hcylla).

Az a

kÍ8

liolix

fajú

kercKzt pedig be volt lepve HÜrün a kÍ8 apró

mik a völgyben millió számra minha gyöngyökkel lenne kirakva.

cRigákkal, a

teremnek. Olyan

volt,

A természet fényzése gyönyör Akkor nem sirt a leány, mikor egyetlenét a világon e sírba letették. Most már kivehette részét az eltett fájdalomból. Most már volt, a ki osztozzon benne. Most !

már

lehívhatta az

égbl zokogásával

az üdvözltet

hi-

:

szen öröme volt, a mit azzal megoszszon, hogy a mennyország gyönyöreit szaporítsa vele.

— Mondjátok meg neki,

ti

örtálló virágocskák

ti

!

mond-

meg neki, ti örök fszálak Mondjátok meg neki soha el nem múló kagylók hogy itt volt leánya, szi-

játok

!

;

vétl szakadt gyermeke Nyugtassátok

ülve.

drága hamvait a kárhozatból

:

;

kedése támadt. tiszta

;

meg

lehetvé

boldogan

:

szeretve,

lett

a lehetetlen.

Üdvösség

Halld meg, :

te

drága por a földben, te

por,

csillagsiigárrá váló lélek, te virággá váló

hogy leányod boldogstlga, üdvössége oly nagy, hogy

azt egy hosszú élet

többé. Halld

szz

szent

nekem

meg

:

minden szenvedése nem törülhetné el és imádkozz érettem odafenn. A tiszta

eltt légy szószólója gyermekednek.

ezt a kincset.

Ugy

iidott

minden

kincset Jelkepinek

homályt vethetne

;

adta

fogom azt megörzeni, mint az

oltáráról elhozott szentséget.

reá

n n a földön.

leányodnál nincs boldogabb

a földön, nincs szeretettebb, nincs büszkébb te

lett

a kétségbeesés titkából a boldogság dicse-

szellem az égben

Halld meg,

megdics-

szelíden alvó porszemek, az

Megrzöm erejével

hogy mikor

arcza elé jutunk odafenn, azt

ezt a

nekem

mindentl, a mi

egj'szer

mondhassam

tündökl neki: 12*

«mi

180

asszonyunk

:

ilyen fényes volt,

mikor nekem adtad, ilyen

fényes most, mikor neked visszaadom

!»

Incze felölelte a földrl a szent extasisban rjöngt, ki ott a fszálakat csókolgatá,

mikre

férje rátaposott, s

engesztelte ket, hogy ne haragudjanak

az

kedvesére

azért.

Ha

nem

el

bolyodik

viszi

t

n megté-

erszakkal onnan, az a

ott.

Mikor aztán gyöngéd kényszerrel eltávolítá t a sírkertbl, a mint annak a kapuján kiléptek, már akkor a túlboldog gyöngédség ragyogott könyein keresztül. Olyan volt kedélyének ez indulatkitörés,

zivatar

:

mint a tavaszi égnek a

feléled utána.

A temetbl Hajh, ez tóföldje*).

nem Egy

a hajdani lakóház felé indultak.

olyan mosolygó kép, mint az

«

Isten szán-

elhagyatott kert szomorúbb látvány, mint

egy temet.

A

hol egykor a

pompás nagy káposztafejek nttek

gondolkoztak, most embermagas laboda burjánzik

;

és

bzöl

növényproletárok, miknek szaga méreg, érintése szenny,

ragadós magja utálat, foglalták földet,

dobzódva a

el

a sok éven át mivelt

kiirtott aristokraták

örökében. Szamár-

lapu, disznóparéj, kutyatövis, koldusdió, fává

sem

senki között

nem

irtotta

most

ki.

A

ntt

ott:

kuszált folyondár- szövevény

lehetett rátalálni az elfojtott

rokra. Zöld pázsittal csak az út

maga

volt

levendulabok-

benve. Máskor

ez volt tisztára gereblyélve mindig.

A

ntt maszhogy mindig

kis faházba alig lehetett belépni a bozóttá

lagtól.

Mintha bsz út akart volna

irtották a fajtáját a kertbl, a

állni azért,

méhek

miatt, a miket virága

elbódít.

Szegény Sós Márton rezidentiája még egy fejedelmi pompával szaporodott meg. Telesztték a pókok selyem sznyegekkel. Jó volt ott nekik. Az eresz alatt emberfnyi darázsfészkek csüggtek.

A

takarótalan hárságyon ott hevert

még

a hajdan ván-

!

könyv U'M hólótöl Bzivárványossá egy tenyérnyi kÍH rámában c^ív HÜlionott. A lóvitn képniilHji. Valaha pápai diák korában nyírta azt Hzámára olbW'al valami vándor mvész.

koniil

hz()1kíí1<') <')CHka

Az

jx'nÓHZodvo.

vc'm

:

Ajo' fölött fÜK^ött

ismerni róla.

Ilá lehetett

Serena levetie azt onnan. (Nyilván .senkinek sem

— Kzt nekünk

kell

Azután

egy feldöntött Dzirdzon kasra

felállt

megriznünk;

ez a

benyúlt a kis faháznak két gerendája

kííllett.)

mi ereklyénk.

által

b

kezével

képzett mé-

lyedésbe. Arcza felderült, mikor megtalálta azt, a mit keresett.

Egy papírba göngyölt csomag

volt az, sokszorosan át-

kötözve galanddal.

— Ez az én s/olülmi mosolyogva In— Mi az — Fogjad. — Hogy nem arany, azt a könnységérl érzem. — De többet az aranynál. Majd megtudod egyöWik'séErem, sx<'>U

czének.

?

ér

azt

szer.

Serena

függ

eltette

a szerény csomagot oldaláról szíjjon

kis táskájába.

lehet az, a mit ö

S hagyta Inczének találgatni, hogy mi érdemesnek tart e helyen felkeresni,

örvendeni megkerülésének,

Ha megmondta

a mit örökségének nevez ?

s

volna neki

Serena, hogy

mi «van»

benne ? hogy kaczagott volna rajta S ha megmondta volna neki egy csillagjós, ki jövendt lát, hogy mi «lesz» belle ?.hogy sírt volna rajta! Semmi .... és minden .

Incze

is

.

.

hordott magával egy rejtélyes brtokot

hadjárat alatt mindenütt vele járt, soha le

nem

;

mely a

került a

nyakából. Némelyek azt hitték, hogy egy nagy távcs van

benne, a mivel az ellenséget három mértföldnyirl

meg

mások azt mondták, hogy azok a mesés térképek vannak benne, miket a katonai kormány eg}'etlen lehet látni

;

182

példányban riztet a budai várban. Nem volt pedig abban sem az egyik, sem a másik mert abban a dudái község ;

matrikulája volt összegöngyölítve. S ez nemcsak a dudái községre nézve kipótolhatlan kincs, hanem Inczére nézve is. Most hazahozta azt.

A

kertbl az ismeretes úton a méhesen át szándékozott Incze az udvarra jutni. De tapasztala, hogy az az ajtó

most be van zárva. Az ajtó hasadékán bátran át lehetett az udvarra látni. Az is olyan szomorú hely volt, mint a kert. Telentte azt a sepr-libatopp a gazdasszonyt gyászoló udvarok gaza. A háztetn a galambok helyét csiri;

pel

verébsereg foglalta

el, s

varangy tesz megújított

a ház oldalán egy pár nagy

kísérletet a vakolatvedlett falra

sr

felmászni. A laboda között jár alá s fel egy férfi, hosszú bot a kezében. Ez a kurátor. Mindennap eljön déleltt-délután megnézni a parochiát, hogy csakugyan való-

sággal üres-e

még ? kivl mekkorát hullott a vakolat ? ntt a penész a falon ? az egérlyukak hány-

belül mekkorát

nyal szaporodtak ? a darazsak hány réteg sejtet raktak már az ablak szemöldök fáj ára? Semmihez hozzá nem nyúl. Meghagyta neki a lévita, hogy a

míg haza nem semmihez a háznál hozzá ne nyúljanak. Nem is tették. A bútorok zöldek már a penésztl; a belépt a

jön,

régi

ruha szaga fogadja,

gerendákról,

a

s hosszú pókhálók csüggnek alá megvastagodva a mindenüvé beható

portól.

A

kurátor megállt és arrafelé fordult, mikor a kertajtón

de nem sietett oda azt kinyitni. hogy valaki hogy veszdik a zár nyitogatásával. Próbálgathatja azt! Furfangos egy stratagéma az még a korábbi lévita készítette. Számoló zárnak nevezik. Három vaslemez van kvül is belül is, s azon egy fogas rúd megy keresztül. A ki tudja, hányat kell fordítani jobbra-balra mindegyik lemezen, annak kinyílik a

a dörömbözést meghallá

Azután azt

;

is elhallgatá,

:

zár

;

A

a ki

nem

tudja, elforgathatja ítéletnapig.

kurátor hátradlt a botjára, tenyerébe fogta az állát

»

!

!

183

hogy forgatják azt a kinjithatlan

B liallKfittii hidof^vérrol.

lakatot.

MgVHzer aztán

fclnvilt

az

Smrifi imnorte a zAr

ajt<'>.

titkíU.

EIíÍhzöi*

azon hamuit

a kurátor, iiogy tudta azt valaki

Azután nioR az (ílRzörnycdÓH hangja

fí'lnyiini ? Ix'lole.

el

tört ki

mikor Inczót vm Srrenát karöltve az udvarra lépni

lattii.

— Ilüh

!

.

.

.

Ez ráismert Inczére

daczára megváltozott ar-

rögtön,

czának és egj'enruhájának. A barát, meg a papkiaasszony

— dörmögé In— Elmúlt öreg; Incze nyájasan. Most az ön egykori kisasszonyának. ezredes vagyok, — De hogy az lóggázva. — Biz az egész hozom a ijedten

!

cze jó nap kívánására.

szólt

az, jó

al-

s férje

lehet

? szólt az, fejét hitetlenül

Isten hirével történt;

öreg,

itt

község matrikuláját; abból majd megláthatja. Tudom, keresték azóta.

— Magával a — Otthon van már: az ö vitte

lévita,

hogy

beleirja,

ha valaki

ott

a

táborban elesik közülünk. Hát ö mikor jön haza?

— Uram

atyjánál, a paradicsomban.

én Istenem

s

Incze átadta a kurátornak az anyakönyvet.

Az

kigöngyölíté azt, s a mint az utolsó lapjára nézett,

bámulattal csóválta a

fejét,

s

aztán szótagolta az odairottat hitvallású evangelicus,

:

újra

meg

líjra

elolvasá s

«Aldorfai Incze, helvetiai

rnagy.

— Nagy dolgok történnek a világon

!

Harmadéve

be ugyanezen az ajtón, fehér fekete palástjában

s

itt

jött

én meg

nem akartam beereszteni a paplakba. Csodálatos világ. És most katona Pedig milyen szépen tudott prédikálni És Serena kisasszony az felesége És a lévita eskette ket össze. És ez meg meghalt. Csodálatosak az Isten útjai Ekkor aztán felnyitotta a kurátor az ajtót, hogy lépjenek !

!

!

be a házba.

!

184

Értaimes ember volt: vette észre a fájdalmas hatást, a mit az elhagyottság látása költött Serenánál.

— Biz

itt

pusztulásra vált minden. Nincs asszony a

háznál. Valljuk

meg

az igazat,

férfi

sincs a háznál. Közel

egy éve már, hogy nincsen levitánk. Mind vártuk, hogy

ime meghalt. Ineze sietett Serenát kivinni ezekbl a szomorú szobákból benn a kisértetes emlékek járták a halott tánczot, a nekik való lidércznyomású bzben. Az ismers bútorok, visszatér a régi. S

;

miket a zöld penész befogott, magok

is

halottaknak

odakinn a nagy szederfa tek már fel. Jobb kpadon leülni, a malomk-asztal mellé. lesz

A kurátor megköszönte

a régi

alatt

szépen, hogy az ezredes úr

nem

szegény falu anyakönyvét magával hordani

restelte a

nekik ide elhozni. Bizony nagy híjával voltak. ráját felvenni csak eljárhattak a

ünnepen

tn-

:

s

vacso-

harmadik faluba sátoros-

ha születés vagy halál

;

hozathatták onnan a papot

r

de

volt a faluban, el is

nem

volt mati-ikula, a

hova az a megjöttet és elmentet beírja. S mind ennek az volt a vége, hogy rossz világ van most. Hogy annak a lévitának is meg kellett halni Pedig legátus sem jön már nincs már diák, mind elment a háborúba, a mennyi volt. Míg a szegény jámbor ember a maga alantjáró pana;

nagy honvédek érkeztét kisérte. Azoknak az iszsivaj, mely a mert nagy kerül utón kellett jönniök; Incze megelzte szaival tartotta vendégeit, az utcza fell feltámadt a

ket

A

a kerten

át.

trombitahangra aztán búcsút

vettek a

kurátortól.

A

jó ember, hogy megmutassa tiszteletét, kezet akart csókolni Serenának, mit az meg nem engedett neki.

— Hisz a megboldogult tiszteletesnének kezet koltana én — Az önnek lelkésznje — Hm, hm dünnyögött magában a kurátor valamit

csó-

is

I

volt.

!

;

fzött a fejében, a míg vendégeit az utczaajtóig kisérte.

iMf,

Az utczAra nyíló icK/tí'tt

.

II

píirochiára

in

kemt^nyon be volt z&n'a. Nóra

kíniyíir^t'-H iirlkül

mieltt u kulcHot újra a zárba

Ih'

Honkit.

(lu;{ta

volna, odafor-

Inrzóhez, b nag>' nu'KKí»>tÍ<»ltan igy hzóU

lult

•

6

ajtó

— Uram. KzhmIoh —

úr.

Hadd

:

Bzóljak nióg egy H/ót!

BcKzélji'n, kurátor úr.

— Nem hitünkre

nóven ? Ezredofl úr most már a mi

voHzi rossz

Kz nagyon

tort.

jól

Ennek

van.

llo{j;v

a mi kÍHasszonyuiikat clvotte,

Isfcii.

Pc

li'i-rv

lv:i<,in!iv:V l.ff

örül a lelkem.

az(''rt íh

jilihau HCmiiii

áldja rrie^ az

önunoM

HJn-

i-srll.

— Miért jó öreg — Nem lohct ennek '?

jó vége.

Annyi lu

tlleiiHt'giK'l

a

meg nem lehet számlálni. maradunk alul. Én már nem megyek is mink Csak utoljára töhbot honvédek elejbe éljent kiáltani. De ha lebetne, azt mondanám valamennyinek elég volt már, menjetek már haza, béküljünk már ki valahogy- Én tudom, hogy mi az Katona, niog a/ ágyú, hogy azt

:

!

az ellenség, mert én kóstoltam belle.

— Én pedig ettem belle, hetyke tréfával Incze. — No no Ezredes uram. A hányat a kerék annyit szólt

is

föl,

!

Nem

akarok rosszat mondani. Bárcsak rossz próféta lennék inkább. Szivcsen elbújnék a töklevél alá, mint Jónás s onnan nézném a világot. Én csak rossz végét látom alá.

mindennek. Egyet mondok: de ne szégyelje el magát miatta. Majd ha egyszer olyan bolond id jön: bár ne jönne; de háthii eljön ? a ják, a

erek

mikor a nagy dics hazafiaknak azt mond-

mit már sokszor mondtak, hogy

!»

eszébe,

ne meneküljön ám hogy itt van Duda.

az ellenség.

Pénzünk

faragásból élünk. Ide

nem hagyjuk

Itt

sincsen,

nem

a berek

!

nádak,

is

keres senkit, semmit

szénégetésbl, szerszám-

nem jönnek

kanászok elvezetik. El be

«iir

sehova máshova; hanem jusson

utána. Az

erdkön

át a

helyeztetjük itten szépen. Addig

töltetni a lévita helyét.

egyszer vége lesz az ezredességuek, jöjjön

Megvárjuk. el

hozzánk

Ha

lévi-

tának, megjavítjuk a dácziáját, kitisztítjuk a parochiát.

;

186

Hozza ide a feleségét szép tiszteletes asszony lesz belle jobban megbecsüljük, mint a szegény boldogultját. Nálunk :

el lesz rejtve holtig.

nem

Incze

nevetett e csodálatos ajánlaton. Serena sze-

meibe önkénytelen köny tolult. Némán kezet szorítottak a jámbor együgy emberrel.

Van tehát már Inczének két kilátása

új életet kezdhetni,

ha ez a mostani bukik s ha egyátaljában az <(élet» megmarad. Az egyik a párizsi bankárház fnöksége negyvenezer frank fizetéssel, a másik a dudái lévitalak, tizenöt

bankóforinttal és a többivel. Tréfás a sors. Ki tudja, mit ád

még

?

HOGYAN LESZ A FIUBOL ATYAINAK ATYJA? Incze azt a feladatot, a

könnynek

találta.

mi

rá volt bízva, az unalomig

Futárai által naponkint értesült a

harcztér nagy mozgalmairól: a nagysarlói ütközetrl, a losonczi mesterrohamról

mindezekben nem

s

aztán Budavár vívásáról. Neki

volt része.

Egy önkényt visszahúzódó

ellenséget kellett kisérnie.

Ez a helyzet t kínozta. Munkához volt szokva. Mikor nagy, súlyosultak

munkát

rá,

terhes feladatok

akkor felemelte az erérzet

melytl más

;

gyönyöre volt

Mint tanár, mint tudós szüntelen oly feladatokkal küzdött meg, a mik nem ígértek sikert. S mikor egyszer a kardot vette a kezébe, akkor meg abban telt kedve, hogy elfoglalhatlannak hitt álláspontokat ostromoljon és vívjon meg. oly

S most, lehet ott

elvállalni,

midn

társai az

visszaretten.

s Buda falait döngetik

:

nem

I

Bántotta az a gondolat, hogy

is

egyikévé lesz azoknak

a félretolt hsöknek, kiket a fvezérek az ország távoles

»

187

egy-egy olHKakítoit hadcHapnttal c/.óltulan néta-

r(^H/.oibo

hiKljiinitra (Îküldö/tck. i*igy

11

P)ulat()ti

A távol,

a/ti'iii

a/t a paranrKot kapta, liogy hag^yjon

minden

Iiadinüveletüt a liakunyhan h HieHBen

impoii

fólho rögtön

partjAlioz.

r.alaton j)artjához!

A

liadjárat

minden

tí'rétí'il

hogy a köröHkörül dörg íigyuk H/avát meg

ne;

oly

hallja!

Futárjai beHZÓltek neki sokat a vezérek egymásközötti visszavonásáról, a harrzi körök tótokröl.

a kormány közti ellen-

v.h

Kihozták neki a napiparuncsot, melyben a csa-

patvezérekkel tudatja a hadügyminiRzterium, hogy ezentúl

valamennyien

neki

lesznek

alávet\'e.

lu>sszú sora a hírhedett neveknek,

redetten dobták oda a kardot a

mondták, hogy

Eltte

Nem

nem

Követte

ezt

egy

melyek viseli elkese-

kormány lába

elé s azt

harczolnak többé.

volt a példa, a jogczim, az

ok

:

hasonlót tenni.

tehette azt.

Mit mondott ez az asszony

nem

tozunk maradni, ha

?

«Mi

jutalmaz

e zászlónak hívei taris.

Ennek

az árnyéká-

ban van a mi mennyországunk.

Nem

lehet e szavakat elfelejteni.

Ineze azt mondta, hogy engedelmeskedik

a hova parancsolták,

Nem tudom már

nem

s

megy

oda,

fürkészve a kitalálhatlan okot.

kinek, az a tréfás ötlete volt ez

id-

ben, hogy a tihanyi félszigetet kell megersíteni s azt egy

második Gibraltárrá átalakítani. E feladat nézett Inczére. Tehát még az is, hogj' nevét egy hsköltemény paródiájában örökítse meg legyen egy második nagyidai veszedelem tragicomicus hse. :

Még

az

sem

riasztá vissza. Csapatjának kiadta az útsza-

bályt a Balaton felé.

Útközben Styrián keresztül jött utazóktól megkapta a mikben közölve volt az Orosz-

bécsi és külföldi hírlapokat,

országgal kötött szerzdés.

Magyarország leverésére, porba vetni.

Az orosz czár oly hadert küld mely elég egy nagy hatalmat is

:

188

íme,

itt

van eltte a bizonyos bukás.

A

sír,

a börtön, a

hontalanság, a kétségbeesés. Hasztalan minden erfeszítés

reménytelen minden küzdelem ezentúl.

Krajna felé pedig egészen szabad az út. Menekülhet, a mely órában akar, mint mások sokan. Külföldre szóló franczia útlevele

Nem

van Leótól.

is

teheti azt.

Hogy mondta ez az asszony? «Mi lenne a hazából, ha minden ember azt kérdené mi lesz én bellem ? Inkább :

vérzeni, mint pirulni!))

Nem

tántorodott

el.

Folytatta útját, a merre küldve

volt.

Ismét keresztül

kellett

e

közben vonulni azon a váro-

son, hol egykori otthona, a kolostor állt.

A szép

mint a hegyhátról a völgybe alákanyarodik az országúton

cseresnyefákkal szegélyezett

tömeget

lát

a város fell szemközt közeledni.

emberbl

Az rögnek, mintha ütközet kezddnék. tábort, sok

De

ezer

az eléje

hömpölyg

állót.

sereg

nem

út,

a

egy nagy

Egy

egész

útfélen taraczkok dö-

ellenség,

nem

villog-

nak szuronyai, ellenben zászlója tömérdek és az mind nemzeti háromszín. Kitalálta,

A

mi

az

?

Ma *-en

alkotmányos ünnepély van.

tavaly választott országgylési képvisel leköszönt

helyébe mást választ a nép. Jámbor, szófogadó nép ki

nem

még

a pártküzdelem gyönyörségeit.

papja ajánl neki, annak tzi

az jára él,

ismeri

s

fel

azt,

a míg csak

újra megválasztja mindig, ha az megannyiszor is

a

kit

a jelvényét a kalap-

a kit követének választott egyszer,

oldalára ül

ez,

A

s

más

az országház teremének.

Inczének elre elmondták a futárai, hogy a választási elnök az apátur lélekkel el

lesz,

s

a választóközönség egy szívvel-

van határozva magát az elnököt kiáltani

ki

képviseljének. Incze azt mondta rá jól teszik; egy becsületes jó hazafi:

val több lesz odafenn.

:

:

I

jöv

S/,(Miiko/,t

a/ úthol. KIho

liiulcHapiiiát fólrcúllitá.

>'J

u/,

nlkotiiiúny, a/utáii a liiulHcri-g.

A

A

töinogü

váliiH/tók

na^

üdvrivalf^áHHal

gyalog hadat hintók én H/okcrck

vette, íiegelöl jött

egy nyitott hintó hat

A hintóban

ült az ömz apátiir.

Mikor a hintó a hadsor elé csolt, H

maga

hinti')

Hora kö-

feliér lóval,

ruhiiH kü{!HÍH mellett ült egy inarkoH öreg férti, két

nagy sólyom lobogót tartva: a go/.ott lovas handórium ügetett.

elre.

jött

buhltliathiii

a

íIIhz-

kczéhon

két oldalán folHzala-

Egyedül.

ért,

Incze tisztelgést paran-

katonásan üdvözlé a/ apáturt.

is

Krre a hintó megállt, az apátur leszállt

s

Inczéhcz kö-

zelített.

Akkor Incze is leszállt a lováról Az agg egyházf levette föveget És igy szólt hozzá Atyánk

—

s

a közeled

s

úgy

elé sietett.

lépett eléje.

I

Incze elámult

sz

Az

:

lelke elzsibbadt e szónál.

folytatá

— Légy

általam üdvözülve a nép nevében. Választó-

kerületünk e mai napon egyhangú felkiáltással téged választa

meg országgylési képviseljének. Fogadd

mul a haza

és a

nép javára

tett

ezt jutal-

küzdelmeidért. Fogadd e

megbízást a liaza és a nép javának elmozdítására. Szeress minket, a hogy

mi szeretünk

A

többit elfojtotta a köny.

S

ez valóban

nagy szeretet

Hogy maga azon

féi-fi,

téged.

volt.

kinek közönséges idkben, kö-

zönséges lelkek szokása szerint, az elpártolt, a hitehagyott iránt,

ha nem gylöletet

tán, de legalább bizalmatlanságot,

elhidegülést kellett volna éreznie: e nagy napok, e nagy

szenvedélyek sugallata alatt fiút,

nem

az apostatát,

levette a saját

elpártolt fiú

sz

nem

hanem

látta

benne az elveszett hst, a hazafit, s

csak a

fejének szánt cserkoszorút onnan, s az

homlokát koszorúzta

fel vele.

Incze ingani érzé a földet a lábai

alatt.

!

;

!

190

A harcz

zajában, mintha száz szeme volna, oly éber tud élj enri vallásban

lenni, s ez

Mi

A

elveszti szemefényót,

nem

lát.

történik vele ? sors keze jár-e feje körül,

midn

cserkoszorúval cseréli fel? Emberi

babérkoszorúját a

dolog történik-e

itt

hogy a hazafiúi megtisztelés, melyért annyian oly nagyon törik magukat, t az útfélen, mint véletlen lepje meg?

Nem

kötelesség-e azt elfogadni ?

Nem

magasztos

Nem

adat-e az, a mit a nép most vállára ruház ?

fel-

Isten

szava-e a nép szava ?

S ha

most

e megtisztelést elfogadja,

helyen két kötelességnek eleget tenni

csakugyan

házba

le kell

nem

nem

lehet,

akkor

mondania a katonai pályáról az ország:

lehet bevinni a kardot.

Ez a csábkép varázslóbb

Nem

minthogy két

volt,

mint a többiek.

kinálkozott gyönyör alakjában,

nem

unszolt me-

nekülésre: egy másik nehéz és veszedelmes kötelesség képében csábított a kitérésre. A törvényhozó teremben egy

ember szavai több hasznot tehetnek, mint tettei a harczmezn víhat ki ott olyan diadalt, mely többet ér egy :

megnyert ütközetnél.

Egy harsány hang

— Éljen a

felkiáltott

a nagy tömegbl.

honfi, ki értünk harczolt

Az erdk visszhangozák a felzendül rivallást. Ekkor egy másik hang kiáltott fel. És éljen a honleány, ki sebesülteinket ápolta Erre hangzott még fel a nagy riadal. Vége sem akart

—

lenni.

A van,

nép észrevette, hogy Aldorfai Inczének neje is ott 8 minthogy a nem volt rábirható, hogy szekerébl

n

a néptömeg felemelte

leszálljon,

úgy hozta

Ez

t

t

szekerestül együtt s

vállain egész odáig, a hol férje

állt.

határozott.

Inczének

e

nt

kellett látnia,

hogy ne kételkedjék többé

azon, mit kell felelnie ?

— Polgárok

!

Honfitársaim

!

szólt az elhallgató néphez,

líM

azon a Hzóp chciikö hangon, mely oly iHincrotoM voltnnúp A IkhiIíuí iiu'jítiHztolüK, mit cilóin lioztok, maKOH ju-

oU'Ai.

!)»' kc/cm m<m ('>ri (>1 azt, h homlokom uom víhoIOldalamon kard van, fjem fölött záHzló. HBCgct

talom. lu>ti.

eHkíidtiMn c/.rknok.

K^^'Mzerro elveszt eHzinélotét

egy szó

ilolat,

nem

tudta, mit

liag;\ott

mondjon

ez. tigy

gon-

jut eszükbe többé; mintha vándorolni

ment volna valamerre a

E

nem

;

A legnagyobb azónokokon megesik

tovább.

lélek

messzirl nézné az

h

itt-

húsbálványt: nos, mit tudsz nálam nélkül?

perozben Serena arczára tévedt tekintete. S egyszerre

mofjítalálta a lelkét.

Esküdtem Istennek és hazámnak hogy e teszem, a míg egy dob pörög, a míg egy dördül. F, kard oldalomon védelmezi hazámat az

Igen.

kardot feg^'vor

le

,

nem

ellenség ellen; védi az én lelkemet a poklok ellen.

nélkül

nem vagyok más, mint

eltávozott szent hivatásától,

dicsségéért. tért,

lijigyjátok

az én

melyet e kard hegye körülem

kezemben

ezt a zászlót,

vihar és golyó, de szivemrl

Együtt a két kötelességet vagyok, vezérem parancsol

A

vényhozás teremébl.

mentsváramnak

azt a

Hagyjátok meg

kerít.

melyet a legszentebb bucsújárat

processiójában hordoztam eddig

meg, és megállít.

a világ örömeiért,

oltárától,

meg

K kard

egy hitehagyott lelkész, ki

le

nem ;

megtépte azt kezemben

;

nem

tépi,

viselhetem.

Míg katona

a dobszó, a trombita indít

katonát törvényünk

Nem

csak a halál.

is

kitiltja

való vagyok oda.

a tör-

A mi

tán

erényem a harczmezn, hibám volna az országházban. Oda higgadt, meggondolt férfiak kellenek, ismeretekkel, tauulmánynyal és tapasztalatokkal, kik magasról messzire látnak, kik szükségben tanácsot

tudományom a

vezérem küld, rossz cl.

tudnak adni. Az én egész

perez szülte lelkesedés. ott,

a hová

ti

s

nyernétek érte

A megtiszteltetést visszaadom

szátok nálamnál jobbat közületek

a hová

ott,

küldtök. Ne cseréljetek

Elvesztenétek vele egy buzgó katonát

egy rossz képviselt.

Jó

!

.

.

.

:

válasz-

:

:

192

Incze egész beszéde alatt folyvást Serena arczát nézte.

Eagyogott az

k mindig

Hiszen

1

kozni. Szivébl beszélt a

férj.

Szavai után mély csend

elnök, az

sz

— Polgártársaim

— másodszor

is

.

.

Hallátok

!

azt?

el

tásra kerül a sor

körülálló néptömeg

mi fog

apátur szólt a néphez.

ráruházott megbízást

miért utasítja

A

lett.

feszült figyelemmel várta,

nyomott hangulatban, történni most?

Az

együtt szoktak gondol-

.

nem .

.

.

Én

:

választott

fogadta

el

Megértettük

.

.

.

képviselnk a

Okait elmondá

.

.

Most

.

új válasz-

tehát kikiáltom képviseljelöltül

Aldorfai Incze alezredest

Ezernyi ezer hang ordítá újra az üdvkiáltás magával ragadta

még

.

éljent.

.

.

A

a katonákat

Incze azon vette észre magát, hogy most

!

türelmetlen is

:

Aldorfai

már nemcsak a

hanem a honvédek és huszárok is a kiáltják nevét az «éljen»-nel; nekihevülten mögött háta a lábhoz eresztett fegyver csattog, a huszár kardja villog a

választók szemközt,

levegben; a választók süvegeiket lobogtatják mindenkit magával ragad a hevély.

lengetik

Serena elsápadt. Mikor nagysokára riadalt,

s

zászlóikat

;

s

el

tudták csendesíteni a vezetk a

az apátur ismét szóhoz juthatott, ezt

monda

Inczének

— Hallottad e nyilatkozatot? E nép ismét megválasztott Es ha százszor lemondasz, százszor megválaszt És a míg élsz, s a mikor Magyarországon képvisel testület lesz, mindig téged fog megválasztani és senkit mást. Ha elébbvaló dolgod van a harczmezn, széked üresen fog állani az országházban a nép várni fog, míg kardod elvégzi munkáját, s leszállhatsz lovadról, hogy téged.

újra.

:

székedet elfoglald a bölcsek sorában.

soha el nem mondanom:

A A

E népet megnyerted;

vesztheted többé. S most engedd «

még egyszer

atyánk, honatya, légy üdvöz minálunk

!»>

vihar elkapta a falevelet.

nép vállára emelte Aldorfai Inczét s a hatlovas hintóig

;

!

lv;t

1(<

Hcm

Ili

Ki'llctt

Nem

toitc iiniian.

IcIicU'tt w/.

ro^'IalniuHdÍH/Jioiyoi. Itt

AUm

kiixdoni tdbl»é.

már valóban nem mont,

imiiuH/.tt'tók.

(Ír

minden

Jlus/talan lett vohiii mcgkÍHértonic

mondott volmi, a/t volna magukkal.

Akilr mit H vittrk

S a

tlioHÖHÓfíhez

nom

volt egyedül.

A

n«''p

oHztályoKÚt

látni akarta: a

nöt oldala mellett. Serenának

iiiai;át vt'ti'tni,

liogN' férje

azt

nem

akarta,

heHeédet.

kiáltutták volna rá: féljen!*

íh

íh

rá kellett

mellé üljön a dís/Jiintóha,

lia

hogy a szekerét egénz a vároHig a vállaikon

vigyék a derék polgártársak.

8 minthogy a választási elnök is, a dolgok rendi szerint, ngyanazon hintóban köteles hojyet foglalni, melyben a megválasztott képviselt bevezeti a választás szinhelyére, s

minthogy a hátulsó díszülés csak két ember számára

van készítve, voltak pedig hárman, annálfogva a másodrangú szemközt ülés felett olyan harcz támadt, mint egykor az isaszeghi híd fölött. Egyik fél sem akarta azt a

másiknak engedni. Az upátur nem engedte azt Inczének, mert ö a nap hse Serenának sem engedhette azért, mert né az elsség. Ezek ketten viszont nem engedhették az apáturnak mert az eg}ház az els, s még inkább a tisztes aggkor. ;

Végre az apátur hivatalos tekintélyét hívta segélyül. Képvisel úr Itt most én kommandirozok Én

—

!

!

vag>'ok az elnök, a tábornok.

Ezzel

el lett

Önök engedelmeskednek s

akkor aztán meg-

elöl a lovas

bandérium, utána

intézve a vitás kérdés

indult a diadalmas

menet

:

a hatlovas hintó, azután a végtelen szekérsor fellobogózva, felé. A katonaság kivül maradt a mezn. Kémséges diadalmenet volt az Tiz mérföldnyi területbl összetódult a nép * városába. Egész szekértábor állt

a város

!

kétfelül.

Diadalivek voltak rögtönözve,

s

fehérbe öltözött

hajadonok fényes sora állt a fenyölombos kapuk eltt. A ketts torony minden harangja zúgott, a kapukból üdvlövések dörögtek Jükai

:

;

a Hákóczy induló harsogott,

Kiiyém, Tied, Övé. I.

s

a 13

fello-

:

mind rakva ujüdvözl néppel, a háztetk sivalkodó fiatalságtól

bügózott házak ablakai, kapui, kerítései jongó,

A

ellepve.

diadalíveknél koszorúk özönlöttek a hintóba,

eltemetve viráges alá a

ft

hst

és

nejét,

még

az egyház-

is.

így vonult be hajdani kolostora székvárosába az egy-

—a

kori diakónus

gyimóti szentképfest

fia,

— és

fele-

sége, a dudái lévita leánya, a díszhelyet foglalva el s velük

sz

szemközt azon hatalmára

:

tárgya; és

atyja

helyet foglalja

Incze

ki rangjára: egyházi fejedelem;

férfi,

falvak és városok ura ; erényeire

el

komor

mindenkinek; s a e két ember eltt.

volt

:

ki

:

köztisztelet

most a másod-

szíve reszketett.

Az olyan egyenes jellem, mint az övé, nem tud örülni az olyan nagy dicsségnek, melyet nem érdemelt meg. Megretten tle Nyomja az kedélyét, mint egy nagy adósság, melyrl tudja, hogy vissza kell fizetni; de nem tudja, honnan ? S ha Serenára tekintett azt halálsápadtnak látta. A !

:

n arcza nem ragyogott

;

szemei a végtelenbe látszottak

bámulni.

A nk

finomabb idegeinek több érzéke van, mint a

mieinknek. Míg mi okoskodunk,

k sejtenek

s

a jövendket

megérzik.

E

kábító zajban, e szünetnemtartó üdvriadalban elmá-

morosult lelke egy álomképet zavart össze az eleven ványnyal. .

.

.

Mintha

ez a derült égbolt az

átlátszó

oczeán

lát-

fel-

színe volna. .

.

.

Mintha ezek a diadalkapuk,

a tengerfenék virágai, a csodás

e virágos

isis

lobogós fák

és antipathes korall

grották volnának. .

.

.

ünnen

Mintha ezek a koszorúk, mik felé repülnek mindena rejtélyesen él medúzák, kválok koszorús ,

szörnyei volnának. .

.

.

S mintha a tulipánalakú balánok között vinné

t

oH((n(loHrn cHÍ(íalokii líintíijábaii u zöldiirc/ú tcngtiriHtcn,

(Iclpliinfarkú piuipái |)nÍHzköliu'iick .

.

S mintlm udiifnm

.

dono a viharral

olöl.

egy ronc«haj(> küz-

az orditc^ iiná
s

kö/ott állna az ö alá a víz

oda

iManiiMl)aM

ii

\

ní«''l\<''"'

niárváuy-arrzc/al tekintve

hidi-K,

f('ij«',

Ii;ii<'»

»'•"

iniiidjárt fcjiolihiin

:

.

.

.

K^yi't dördül Ev5

a dördülÓH

Az

elsütött taruczk üdvlövésc vini

niafíáiio/ tóritó. .1

..

i.

lij.

It

:

mintha soha se hallott volna olyat. És aztiin maga mellett látta férjét, ós körülötte az egész s/rp világot: a koszorúk nem voltak medúzák, a fenyfák

nem

korállok, a hintó

nem

arcz

De

tengeristen.

azért

nem

.

.

csigateknö,

Alom

volt-e ez ?

tudott mosolyogni.

érzés azt sugá neki,

halála

nem

s

az osz mosolygó

Eg;y'

clcsillapítbatlan

hogy ez az üdvkiáltás

lesz az

.

AZ UTOLSÓ AGYÚ. Vége van.

—

Nem mondom

valaki azt találná hinni

:

tovább a mesét.

kérkedünk

s

—

Még

sebhelyeinket

mu-

togatjuk.

A

háború

Leverettünk. Megadtuk

lejárt.

Ránk tiportak. Be van végezve a

történet.

magunkat.

Minket (-ak ismerseink

sorsa érdekel még.

Alkonyat van. le

A

végvidéki róna láthatárán most

megy

a nap. Az utolsó nap.

A

láthatár fölött hosszú biborfelhök

Alattuk

még aranysárga

az ég, fölöttük

buzódnak

már

végig.

betegzöld. S

felhk világítanak még le a földre, lassanként tüzvörössé válva. Az égre feltekint azt várja, mikor zúdul alá már bellük a tzzápor, vagy a véres a mint lemeg\^ a nap, az aranyszgély

'?

13*

;

!

m A

rónát szóles táblákban fedik a máléültetvények

:

jó

menedék most azoknak, a

kik látatlanul akarnak eltnni.

A

is

múlt napi ers záporok

sár van

A

porfelleg

;

nem

jót tettek velük

az utakon

;

árulja el messzirl, merre futnak?

felbomlott nemzeti hadsereg egy része a török határ

Arra még nyitva volt az

felé tartott.

út.

Éjjel egy útféli csárdában tartottak utolsó haditanácsot

a hadvezérek. Csak menekülésrl volt

még

szó.

Sorsot húztak, hogy ki maradjon leghátul a többiek

menekülését testével fedezni?

A

Ez maradt paizsul

sors a Vogtner-dandárra esett.

hátra.

Az alkonyég

vérvilágítása mellett

húzódik csendesen a

rónán keresztül a végvidéki hegyek felé az utolsó dandár

véghada

:

egy szakasz huszár, egy század honvéd,

meg

egy tizenkétfontos ágyú, hatos fogattal,

aztán

egy töltény-

szekér.

Ez az

utolsó ágyú.

Közbül döczög egy szekér, azon négy sebesült: az utolsó

Egy asszony

sebesültek.

ül a kocsis-ülésben s az hajtja a

lovakat.

Nagy szurok.

sár van

:

az alföldi

rónán a sár olyan, mint a

Csak lépésben lehet haladni.

Szerencséjükre az

üldözjüket is épen úgy hátráltatja az. Az útfélen egy szekeret találnak, mely degetben.

A

fuvaros

már inkább engedik

keményen nógatja

el

van akadva a

lovait; de azok

a hátukat üttetni az ostornyéllel,

mint hogy a szekeret a sárból kivontassák. Mind a kettnek ki van marjulva a szügye. A fuvaros szidja a szenteket és az apostolokat s azoknak a gazdáit.

A mellette elhaladó vitézek mondják magukban: ez ugyan De azért nem segítene neki

csak megtanult kárornkodni. senki.

Magát

is alig

bírja

már odábbhurczolni

van ilyen megrekedt szekér az útfélen elég valaki

mind

kisegíteni

;

az

ember

gyzné

azt

!

!

(*Hak a H/ok(^rct hajtó

— U^yan

Inkább dolyon Pedig a

Hzi'kír

hordó van

niogdorf^ált fuvaroH

már

goromliaHiigot váhi.s/.ohii

ni

úlliitohiii /

mcgterliolve lonni:

ponyvával

riijtii.

(^pcin

H'AOfióuy

valamit!

látHzik ifttm

iicin

a fuvaroHi

lo

azokat a

le a H/ckt-r tcrhi-böl

niiiulÖHH/.o lU'gy kis

A

aHSzony bzó\

iiiinok kíno/.z-a

Ictorítvo.

kÓH/üIt vahimi

kolló;^'ájának,

midn

arczára tekintve, egyszére valami máHt gondolt. ujjaivul

vott'tt a/,

;

az ostorát feldobta a szek«!rre

majâs annak Fittyet h

aztán

a löcsnok támaszkodva, csámpás fcrdcséggid várta, mí^ a leghátul lovagló csapatvezór odaér hozzá.

Azt mcgszólítá.

— Innocunti

A

—

lovag folrozzent

•

s

a megszólítóra tekintett.

Gideon

Valóban ö

volt az: de csak hnn^jároliehetett ráismerni.

Arcza egészen pariisztnak volt idomítva nem hazudtolta meg.

Nem

s

a szrdolmányt

szerették egymást.

Hanem

ezek olynn

idk

voltak, a

mikben a közösen

el-

bukott ellenfeleknél a rettent csapás eg>'szerre eltörült

minden

ellenségeskedést.

A gyztes

tása mellett hova hangzott volna nisták,

ellenség diadalordí-

még

a politikai antago-

a vetélytársak, a személyes ellenszenvek pörpat-

vara ? Szidok és szidalmazottak futottak együtt,

s

örültek,

ha egymást megmenthették. (Egymás nyakába borultunk akkor

s

együtt sirattuk, a mit közösen elvesztettünk.)

Incze kezét nyujtá Gideonnak.

Rá nézve most már

az

csak egy elbukott bajtárs, egy szerencsétlen egj'ütt-mene-

kül

volt.

— Mit — Maradj

roivelsz

a zsíros

itt ?

kérdé

tele.

majd elmondom, szólt Gideon, kalapot még mélyebben húzva izzadt homlokára, kissé hátra,

míg a csapat tovahuzódott. Akkor azt mondta Inczének Léptess oda a szekérhez

—

:

-

!

:

198

Incze odalovagolt.

Gideon

falhaj tá a szekértakaró

ponyvát az alatta lev

hordókról.

— Ismered, mik ezek

Négy

?

fehérre festett és egy zöldre festett hordó volt

Incze hüledezve

ott.

monda

— Hogyne ismerném. Én hoztam ezeket a bányavárosokból. A fehér hordókban ezüst van, a zöldben arany. — Az a zöld hordó mázsát nyom háromszázezer — Hogy ezekhez — Elmondom. Mikor már határozva, hogy el

kis

öt

s

forintot ér.

jutottál te

?

el volt

le-

rakjuk a fegyvert, a pénzügyminiszter parancsot adott a

pénzügyi biztosoknak, hogy azokat a szekereket, mik eddig az ország tulajdonát képez érczkészletet szállították, a lugosi útról fordítsák vissza Arad

felé.

Harmadfél millió

az aranyban, ezüstben. Az osztrák vezérnek volt átadandó.

Én voltam az egyik megbízott. A többit könny kitalálni. Te

— — De min furfanggal

a rád bízott szekeret

mellékútra terelted.

!

Halld csak. Négy vadász volt a

szekér rizetével megbízva.

Elébb azokat

szélnem, hogy segítsenek a kivitelben.

kellett rábe-

Elmondtam

nekik,

mennyi pénz van ezekben a hordókban, ne hagyjuk azt az osztráknak: ha Törökországba kivihetj ük, mindaz öten berezegek leszünk belle. Ráálltak a derék fiuk

legnagyobb zápor

meg sem meg máskor,

gelig

alatt félrecsaptunk

pihentünk. Két nap két

s este,

dl útra

éjjel

nem

;

a

reg-

álltunk

csak mikor valahol új lovakra tehettünk

Harmadnap egy leégett faluba bírtunk tovább menni a fáradlovaknak is pihenés kellett. Hogy kedvet

szert. Azokat elvettük

értünk.

a

ervel.

Onnan már nem

ság miatt; a

csináljak a fiuknak, az egyik fehér hordó fenekét felüttettem

engedtem nekik, hogy az ujon vert húszasokból töltsék a borjúikat és tölténytartóikat. Kaptak rajta. Kiki elpakolt belle, a mennyit csak bírt. Egy közülök volt

s

meg

:

UK)

okoH, lio^y a

nlynti

nyuKodrioni.

h(>lo kollott

Do

lós/fMU.'* Iliikor

hordót

7.oU\

iHMi kivert pónz, <')t

könny

hanom

nu'i/Ha egy

még

így csinálta,

fel

Bzerrol

össze He

le

íh

egy tömegbe van az

a/

h

;

»i

ón toroHKlilnkúromkodáHunk,

a/,

A honlóhan lev arany

!

ejü't'tlon

danihhan

kívánta nyittatni.

volt

niilyon nn^íy volt aztiln

H hordó fciuíkót kivtíttük

(intve;

íh

l'cdi^ 0/

ti

gazember, a

ki ezt

kovácHoltatia az aranyat, hogy

belle törni egy nagy

lehessen

darabot.

— Az a guztMnluT én voltam, moiidii — No van. Most hát légy becsületeH end>er liic/.c.

jól

s segits

odább vinni.

— Mit? — Ezt a

—

Hát a

- Ugy*?

kincset. tied ez ?

Nem

hagytad végigraondonora. Hát ezen az

éjszakán a pajtások álmosak voltak valamennyien

s

abban

egyeztek mog, hogy egy közülünk ébren maradjon ködjék,

mig a

többi alszik;

keltse fel a következt.

láttam,

hogy nagyon

s

aztán mikor az órája

Én nem jól alszik

keltettem ;

fel

s

r-

letelt,

a pajtást

befogtam a lovakat

szépen elhajtottam a szekeret mindenestül. Tudtam

s

jól,

nem fognak utánam jönni, mert mindeniknek van már ötven font ezüst a táskájában azt ott

hog,v a pajtások

;

nem

hagyják

szekeret utói

;

annyi teherrel a hátán pedig gyalog ember

nem

ér.

De

az ördög volt velem. Ide ragad-

tam a szekeremmel a sárba, s kárba vesz az egész nagy kincs, ha téged össze nem hoz velem a szerencse. De hát mi szerencse az rád nézve ? Az igaz, hogy csak fél szerencse ördög vigye ezt a két rossz gebét, hogy nem tudnak odább vinni, mert már most kénytelen vagjuík a zsákmányomat veled megfelezni. Ne átkozd a sorsot; én nem kérek belle osztály-

— —

:

—

részt.

— Kitelik tled az a bolond, remmel

e^vütt.

hogy

itt

hagysz

a szeke-

;

200

— Ha rajta akarsz maradni, igen.

— S nem vontatod a szekeremet a sárból — Ha az ország kincse van, nem. — Az ország kincse Meg vagy bolondniva ki

?

rajta

?

te

?

A mi

saját jogos tulajdonunk,

amit ha

ségnek jut prédául! S

ehhez szégyelsz hozzányúlni. Ez

nem

az országé többé

te

hagyunk, az ellen-

itt

ez az ellenségé

:

!

— Annyit tudok, hogy nem az enyim. — No hát az enyim Ha az országé, akkor az enyim !

mert én

is

az ország vagyok

;

ha az ellenségé, akkor

is

az

enyim, hogy az övé ne legyen.

— Különböznek fogalmaink az Ez az arany,

ben.

«

enyim, tied» kérdésé-

ezüst a magyar kincstár egy része,

mely

rád volt bizva, hogy szállítsd ide vagy oda. Felels vagy érte a miniszternek

Hogy

ért.

a ki viszont fejével

azt másfelé szállítottad,

ez a közönséges

—A

;

bnvádi törvények

a rábizottlopás, s

elé tartozik.

leguléjuskodásoddal sem ijesztesz meg. Ez

tartozik a közönséges törvények, alá.

felel

annak a neve

A genfi

hanem

nem

a hadi szabályok

conventio szerint, a ki egy zsákmányt huszon-

négy órán át a birtokában

az annak jogos tulaj-

tartott,

donosa.

— De ez nem hadi zsákmány. ajzt el.

Nem

ellenségtl vetted

Fnöködtl, parancsnokodtól hoztad

beszélt társak segélyével s

el

orozva, rá-

másodszor megint elloptad azt

a társaidtól.

Gideon most már dühbe jött. Ehj, mit feleselek én itt teveled; idiotismusodból kigyógyíthatlan kapuczinus barát Majd segítek én ma-

—

!

gamon

!

Azzal elkezdett sietni az elhaladt csapat után. Incze keresztüllátott a szándékán

;

utána rúgtatott

s

keresztlállt a lovával eltte.

— Héj, atyafiak Gideon — Mit akarsz — Bomolj meg Ha neked nem !

kiálta

tele torokkal.

?

!

kell a pénz,

ha

te félsz

2<M lia

lioz/.ilnyulni,

a

(l()l<íi)i

(•/(
— \

joldian.

VviU) oU'g

Ilopjan

?

(íHzélycztí'HHt'ni

iiuMH'külö

Hkru|»iilózuHko(loI,

t<'

Icf^'i-nytíiil

Azt az

mnjd

lij^yút

az ón Hzokcrein

It'HZ

moí^értik a

n<'!Ky

el

!«>

íh oI-

vontatíinak.

To azt akarnád, hogy az utolHÓ ilgyut a te aranyadért? Az utolHÓ á^yut, nu'lylyol átkidésót

liadtárHaini

kormánybiztosok

ott

védclnuizlHití.'ni ?

Vala-

a lejôbhan üldözött képviselk,

mciniyi korniányférli,

vannak most az orsovai parton, nyo-

morult halászbárknkra bízva; ott hadvozcrcink, sebosüla kik mind remegve nézik, mikor jelennek meg üldözik a mehádiai szoros úton, hogy valamennyit elfogják s én most te neked adjam oda a fogatot az egyetlen triiik,

!

nv"

utolsó ágyú elöl. nielylycl c/t n «vMV'>cf

meznem? Hogy

—

a pestis ragadja

el

kell

védf-l-

valamennyit Mit gondolok !

rgorjanak a Dunába, ha félnek az ellenségtl. lovakat adj, mert különben kiáltani fogok embeNekem reid után. Ide jöjjetek: egy fél millió van a szekeremen

én velük

'?

;

ne hagyjátok szót

:

itt

veszni

!

S majd meglátod, kinek fogadnak

neked-e vagy nekem

— Ne kisértsd meg a

'?

nyugaGideon lommal vonva el pisztolyát nyeregkápájából, homlokának szegezve. Az els szavadra, melyet csapatom kiáltást

;

szólt Incze hideg s

elcsábítására intézesz, lellek irgalom nélkül.

— No, ne

eszed. Hiszen hallgatok.

lovakat.

.

.

tartsd ide felém azt a bolond fegyvert

De hát

Nem kívánom

az a szekér mit vétett

!

Legyen

az ágyúd ell a

?

— Azon sebesülteim vannak a feleségem. — Kakasd ket a sebesülteket az én és

Szállítsd le

át

róla.

szekeremre. Velük talán elmennek a griffjeim. S ha elma-

nem

meg ket az ellenség. Mit hordasz magaddal sebesülteket? S még aztán feleséget is. Nekem is volt. Azt mondtam neki szaladjon utánam, míg rám nem talál. Ne félj semmit, asszony nem vész el Ezóta már fogott magának egy kürazirt s most azzal utazik.

radnak

is,

csak

eszi

:

!

— Hallgass

!

rivallt rá

Incze haraggal.

— Eredj a

kin-

!

202

Minket hagyj utunkra

cseiclhez vissza. Lakjál jól velük.

Ha

menni.

egy szót kiáltasz harczosaim után, az aranyod-

hoz, ezüstödhöz

még egy darab ólmot

neked, — bizony mondom, — elég

Több

nem

szót

paripáját

fogsz kapni

után

vágtatott.

sokára utóiérte a szekeret, melyen felesége

elmondá a

A

férfi,

A

férj, ki

Serenát birta,

kinek arany és ezüst,

között

bajtárs

Az asszony néma

történteket.

Incze szavait. kép.

;

s

az

lesz.

vesztegetett rá Incze, sarkantyúba kapta

elrehaladt huszárjai

s

is

s

Nem

Annak

intéssel helyeslé

nem

tehetett

más-

az ágyú és a sebesült

választani,

kellett

ült.

nem

határozhatott

máskép. Pedig oly szegény volt Incze visszatekintett az elhagyott szekérre.

A

roppant kincs tehetetlen tulajdonosa dühödten verte

a nyujtófával a szekér elé fogott lovakat,

s

miután ez nem

használt semmit, nekiállt a rúddal a sárnak,

nem

és a földet

Majd nekifogott az aranynyal telt hordónak s baltájával ig\ ekézett a tömör érczbl egy darabot kivágni s minthogy nehezen ment a munka, odafeküdt rá és beleharapott az aranytömegbe, hogy ott maradt rajta a fogainak nyoma. Az éj eltakarta a vidéket.

paskolta vele, mely

ereszti

tovább.

De az éjszakának nem volt álma. Erdk, mezk útjain menekül csoportok hemzsegtek. Azok mind a mehádiai útra igyekeztek eljutni. Orsova volt a végvár.

A

kapu, mely a hazából kivezet.

Ennek akapunak akulcsa egy szk hegyszoros: Mehadiakulcs a neve.

Természetalkotta sziklafolyosó, mely lejtsen vezet felé, se

Ha

kitérni róla, se

megkerülni azt semerre

valaki a lejtÖ magaslatán

felállít

föl-

nem lehet.

egyetlen egy ágyút,

azzal az egész folyosót végigseperheti.

Az az egyetlen ágyú

dönt ütközetbl Védelmére

ott

van. Az utolsó ágyú, mel}' a

fennmaradt.

alig

van több száz embernél. De azok

el

vannak Hzánvii A/ok

itt

nirglialni. Aíimlenikníík

vannak támogatva

<>(]a

van

tíz fpg^'VíTü.

Horlia a H/áklafalhoz,

meg-

töitvo.

I'okrócz-kötegokböl fölhalmozott torlasz zárja koroHztüI az utat

A

:

a mögött állnak a

torins/. totrjóbc

A torlawz

dugva

piirlviiiiytin

a

iil

löv(''Hzok.

Az ágyú középen.

ziíh/Ií). \!il<'rf;ii

Inc/c.

!•'

jiiii^'iislüfr'd m

Dunáig látni. Az üldöz ollouRt'g dobveróse hangzik a hegyek közül.

Oda

S(Mn tokint. ITátat fordít fcló. TávcHÖvóvíd

Irli,

hogy

kt'lni'k át

azt HZfm-

a nn iifkülü csapatok a Dunán. Vala-

mennyinek a sorsát tartja a kezében. Az üldöz gN'ztes már itt van a sarkukban.

tartja

(dütto zárva az ajtót.

liém-emk'kü hely ez

itten.

E

ponton védte magát egykor százötven emberrel negyvont'zor ozmán ellen Maróth bán hét napig. Itt tartii fel MZ

oznian sereget Yetcráninak egyetlen

hétig. Vérrel

—

vannak ezek a

Ezredes úr! szólítja

napon ezredessé

— Mi baj

ezrede három

falak festve.

meg

hadsegéde. (Az utolsó

tt^tt/'k."*

?

— Az ellen

közelít.

Az ágyú eldördül, a visszhang sokszorozza a dörgést a hegyfolyosóban. Incze vissza Áldorfai int a tzmi-sternek.

som

tekint.

— Visszafordulnak. — Gondolom. Es továbbszemléli a távol Dunapartnál történteket.

A naszádok járnak-kelnek egyik partról a másikra. Az üldöz ellenfél most ágyukat állít fel a sziklaút túlsó végén s elkezd a torlasz felé lövöldözni. Incze hátra sem néz. Alulról nem lehet magasra fellni.A haubiczok mind alant pattognak

el.

Az üldöz egy tömör hadoszloiôt tol elre a Áldorfai

nem

akar vért ontani többé.

torlasz felé.

Ha közelebb

eresz-

!

204

ket

tené

csontvázak serege lenne belle. Röppentyt

:

A

mint a röppenty szétrúgja csillatömegek hengerlnek alá, s menydörögve gördülnek végig a szk folyosón. A támadó hadoszlopnak vissza kell vonulni. Itt nem segít se er, se szám, se vitézség. Itt összemorzsolják a

bocsáttat a magasba.

a sziklafal magaslatairól roppant

gait,

k

támadót.

Az

nem

utolsó ágyú

való tölténye van.

A

beszél sokat.

Nem

sok vesztegetni

zászló lankadtan csügg felette.

A

szo-

ros felett vijjongva kóvályognak a hulla-keselyk. Lako-

mára várnak. Most az útszoros s

utána egy

tiszt

túlsó felérl egy trombitás

j lovagolva

a parlamentair zászlóval.

Incze eléje küldi két hadsegédét, azok bekötik

a parlamentair szemeit

s

úgy vezetik a

— Ki küldte önt A közbenjáró megnevezi — Mit kivan tlem — Megadást. — Visszamehet ön — Kedvez

kendvel

torlaszig.

?

dandárnokot.

a

?

feltételek alatt.

kinek.

Ön

Kegyelem, bocsánat minden-

rangját megtartva, léphet át a hadseregbe.

— Köszönöm

:

nem vagyok

én

hanem

katona,

tanár.

— Önnek ajánltatik jutalmul. — Köszönöm még van két napravaló kenyerem az nekem — Nekünk okvetlen foglalnunk kulcsot. Ha a fél millió forint

s

:

elég.

el kell

dandárnok

fbe

ki

nem

e

vívhatja e helyet öntl,

t

a hadvezér

löveti.

— S ha én hagyom a akkor magam lövöm magamat fbe. — Tízezer ember önnel szemközt negyven ágyú. El önnek — Vegyétek a szemérl a köteléket parancsolá akkor Aldorfai. S aztán monda a parlamentairnek — És most nézze ön meg az ert, a mely önökkel foglalni

el

ezt

kulcsot,

és

áll

kell

veszni. le

!

azt

:

azt

9í)T,

szombon (luiKlár

áll.

E^ty

jií?yiiiik

volim inii^'öttom

van és

íh,

hyava

oinbcrünk. ITn ogy

óh r^'v ilííyii-park, KZiuiiítliat-

az uHÓlyrc, hogy talán az mind megfut önök mert CHak egy ágyunk van én száz tinjbf'ríink tudhatják, hogy ez mogáll a helyén. iniiiak öiuik

eltt

(lo

;

-

Igaz.

ViKszatta-t,

:

Monda (MTc a a merrl jött.

Néhány óra raulva dönrz ismét

Most már

parlaTncntaii

.

.^

inm

s/.on ioidjot.

újra hangzott a trombitaHZ(')

a kül-

:

jíHt az ellentál)orl)(')l.

nyilt

szemmel bocsáták a tcjriaszig. ön a Mehádia-knlcsot védelmezni

— Meddig akarja

?

kérdé Inezótöl.

— A míg azok lesznek, — Beletelik két nap. — Valószín. — A dandárnok két napi fegyverszünetet ajánl ott

niiiid

:i

tulpiirton

monda

Inczo.

— Azt elfogadom. Mondja meg Most van'estí kilencz

önnek.

hogy üdvözlöm. Holnapután kilenczkor a viszont-

óra.

neki,

látilsíg.

Két napig lehetett pihenni.

A menekülök

az alatt

mind áttakarodhattak a török

partra.

A második nap

alkonyán Aldorfai Incze nagy máglyát

halmoztatott össze a

torlasz

mögött

tört

szekerekbl,

annak a közejjébe gar-

továbbvihetlen málharomokból,

madoltatta össze a hátrahagyott puskatöltényeket, a lport.

S aztán a máglyát körülrakatta mint egy pyramidot a szu-

ronyos lfegyverekkel. Nincs már rájuk szükség többé.

A mint az árnyék leszállt a mély völgybe, útnak indítá csendben az utolsó kis csapatot. Maga hátramaradt és várta, míg azok messze elhaladnak. Akkor kezébe

vette

óráját

s

nézte,

míg a mutató

kilenczre ér.

Abban a perczben

felvette az

lépett vele s elsütötte azt.

A

ég

kanóczot, az ágyúhoz

fegyverszünetnek vége

volt.

Nem

akarta az ellenfélnek engedni azt a dicsséget, hogy

meg

az kezdje

Akkor

az ellenségeskedést.

aljának diadalmas jelvénye volt az. 8

Ö

idézte fel azt.

levette a torlaszról a zászlót. Hírhedett zászló-

A lobogót leszakítá róla

a dereka körül kötötte öv gyanánt.

Azután a kanóczot beledugta a máglya közepébe. Az rtz üszkeit ráhányta a gyúlékony halmazra. Azzal lovára vetette

magát

s

lassan poroszkált lefelé elrehaladt csa-

patja után.

A

A

máglya messze bevilágította a hegyi utat. Negyed óra múlva hangzott a hegyrendít pukkanás. torlasz felrobbant. Az égretör lángoszlopban mintha fellobogó

tüztányérok forognának

s

hulló villámok ezrei czikázná-

nak össze-vissza. Azok a légbevetett ágyú kerekei voltak a repül szuronyok. Azután sötét lett minden. Keggelre eljutott az utolsó csapat Inczét ott várta a parton a felesége,

s

a Dunapartra.

is

bográcsban pulisz-

s

kát fzött számára. Tudta, hogy ki van éhezve.

A CSÁB. Még sokan vagyunk, két szó

:

«

nincs többé

!»

a kik emlékezünk kik annak

rá,

mit tesz

minden kínzó

e

változa-

tán keresztülmentünk.

Vagyonunk: « nincs többé!)) Tegnap volt, ma már elveházunk rom, birtokunk elkobozva, a bankjegy tár-

szett;

czánkban értéktelen papirrongy. Hivatásunk « nincs többé » Tegnap még urak, tekintetes, ma semmik sem nagyságos, méltóságos urak voltunk vagyunk. Tudományunkra, tehetségünkre, vitézségünkre 1

;

sehol a világon

csemk

semmi szükség

többé.

vagyunk, a kiket az anyjuk

küszöbére.

Ma-született csekitett

idegen ház

-'I

Jdvcinlöiik

:

<'miic.s IoIiIjc

Az u/

!•»

vi1uí4

(^;«h/,

viípvunk

Koviilitck

iiH-lyl)cii iní éltiiiiK. ('suli

»/

••luíult,

iini)',

ii

kik

nic'^ ^()ii(i()lk()/niilv.

S

fcltch/i

niíiid ri)iu>k

«liH/.ánk nincs tölfhó.*

a töviKkoroiiáját c

iiclióz iiiomlat:

A boninaradóra nózvn c^y

"'^Ky

Azok az ogyie távolodó kék hrgyok mintha tengerbe 8Ülyednénok Ixirton az, a kiniumkülörL' c^'v

alá,

a

1 >t'

('lHiiIyt'
világn'HZ.

HZonH'i elöl.

fut()

hát arra enih-kezünk-o, hogj'

mind

ezt a sok

nehéz

«nincH töhbü» gondját egyetlen «van még» képes volt megenyhíteni ?

még rj^^v no, a ki a/, <Miiuiii.'> Knyim szeret velem vau A mig ez az enyim, addig nem ejt el sem flVan

;

('sál)itás.

.

;

.

.

veszteség,

sem

Addig ha nincs vagyonunk, de van kincsünk; ha

minden munkára; ha jövendnk, de van reményünk mindent visszasze-

nincs hivatalunk, de van ösztönünk nincs rezni is

egyszer;

—

még

a hazát

is,

s

addig otthonunk

van.

A

hol ketten együtt lehetünk, az az otthon.

Az az egyetlen

kis szív egy

megmentett

sziget egy elsü-

lyedt világhói,

Aldorfai Incze attól a naptól fogva

melyen a török magával az egy év

gal tördni,

hozva át

megsznt

a külvilág-

semmit sem mesevilágból, mint egy

földre átlépett, alatti

feleséget és egy derekára kötött zászlót. Ofc

nem

ról

:

nem

magas

érdekelte többé a

társai a viddini

politika

;

beszélhettek

táborban szép meséket angol interventió-

adott

rá

semmit. Káromkodhattak mások a

kiutahiai belebbezés ellen

:

az

sem

izgatta

fel.

Csak egy

eszméje volt: a feleség. Társai, a derék

menekült hontalanok, sok kínnal-szült még el aztán. Neki egyik sem volt

ábrándot temettek lialottja.

szett

leszámolt a múlttal. Vesztesége volt egy elve-

haza és egy elveszett mennyország

egy megmaradt feleség.

:

nyeresége volt

A

nagy veszteség skeptikussá

— Oh, barátom, Incze

tesiS.

még ha meg nem nsültél volna, sem lehetne belled többé pap. A haza és a menny együtt veszett el. Az elbukott mit keressen még odafenn ? Lamen!

menjen-e oda az angyalok és idvezüit szentek nya? Pöröljön az Istennel, hogy miért hagyta elbukni nemzetét ? Keresse az örökkévalóságot azzal a tudattal,

tálni

kára

hogy azokat mind ott fogja találni, a kik t legyzték, legázolták ? Mert hiszen a mennyországhoz a gyztes is jogot tart. Azért énekel <(Te Deum laudamust.t) A háború dogmája halomra dönti az egész keresztyén dogmát. A keresztyén dogma szerint a gyilkos pokolra jut. A háború dogmája szerint a gyilkos «is)) a mennybe jut, meg a megölt is.

Hogy

férnek azok ott

meg ? Egyedüli észszer

dog-

mája a mahomedánnak van. Nála «csak» a gyilkos jut a paradicsomba. A legyilkolt hitetlen kutya. Az megy a gyehenna vermébe s nem hordja még a más világon is a boldog gyztes után a levágott fejét a markában. A ki hazát vesztett, nem mehet többé az oltár elé.u Ezt susogta egy este egy ismers hang Incze fülébe. A fásultság közepett alig jegyezte meg magának az alakot. Talán Stomfai Gideon volt ? Hogyan menekült meg ? Hozott-e

el

valamit a félre

A

dezte tle.

hontalanok

térített

nem

kincsekbl

ismerik

már

?

Nem

kér-

egymást. Min-

denki csak magával tördött.

Egy

határozott vágya volt Inczének

elmenni innét

:

messze, olyan messze, hogy az egész földteke legyen közötte és e balcsíllagzatokkal megrakott ég között. Ki olyan or-

szágba, a hol

nem

szégyen napszámmal keresni a kenyeret.

Walter Leo ajánlatára

büszke

visszagondolni.

volt

még

a magyar is Fényes az menekülteknek egynél több okuk nem kívánkozni a Szajna;

de alamizsna. Volt azontúl

parti világvárosba

Hanem

— lengyelnek.

a menekült egyúttal fogoly

is

;

foglya az euró-

pai diplomatiának. Arra kell mennie, a merre viszik,

a merre menni

akar.

nem

:

:

21 Ki

A

inciH'kültok o^y rÓHze iik^r a vi
A

tért liH/.a.

mi^'y«>'>l>

»*<''««•

A

A

kíi/viU'/ck Horof^c.

utánuk küldó a hocsiuiatot. \h> a kik o^>

fi-jjel

Ky'">^'t''«

kihU/ottak

a tönu'K közül, azoknak jó volt azt a fejet megrizni. Inczrt noni ragadta magával Kcni ábránd, 8eni kcHcrü c/iv(')dás

bajtársak között; a török vondógszcretet piláfját

Hi>m Hzidta: jó volt az,

A

mert rnegoHztotta feleségével.

sanyarú

belebbezési

útban

ismét összetalálkozott

(iidconnal. rs

ViA iiiDsi mj'ir nniK'vos volt,

))i.s/k()8

:

ócska gubában

járt.

Szidta az egész vihigot. Gyalázat az ilyen élet. bajtársakl)an

sem

Kirabolták, elvették

leliet bízni.

Még a minden

pénzét.

— Úgy — Hát

neked

kell

!

csak a lopottat vették

el.

to mivel vagy külömb ember, azért, hogy féltél lopni? Koldus vagj', mint én. Alamizsnából élsz, mint én. Oda kerültél, a hova én. S nincs másfelé kijárásod, mint nekem.

Incze feleségért- tekintett és mosolygott. Serena arczárói visszasugárzott e mosoly.

Gideon keseren monda

— Én még tudok egy nek.

nálam a

Itt

—

S hogy megmunem tréfál kedve szerint. mennyire nem engedi magával komázni a balsorsot,

Velem a tassa,

a mely kinyílik mindenki-

ajtót,

kulcsa. (Egy pisztoljt vont elö zsebébl.)

sors

a pisztoly sárkányát felvonta

sem

szorítá. Senkit

ijesztett

s

a

meg

cs

végét a fogai közé

vele.

Talán meg sem volt

az töltve.

Incze most

már gúnyosan mosolygott

— Eredj A beszél hogy megöli magát, az nem azt meg. — S nem beszélsz róla — De nem teszem, Incze, felesége kezét szorosabban húzva karjai — Tán vétek az Te még tán hiszed hogy van !

ki

arról,

teszi

te

!

szólt

is

alá.

?

Jókai

:

Enyúiii, Xifil, Óvó. I.

lélek,

azt,

14r

:

210

És ha van ? Hol van megtiltva az öngyilerénynek tartották-e azt Hellasz és Róma

van másvilág kosság?

Nem

?

Nem

classicus korszakában ? blikát,

mint egy nt,

tartja,

szivének szegezve

— Már

ki

úgy ábrázolják-e a respu-

tre begyét öngyilkolásra készen ?

hogy az öngyilkosság eszményképe nnek van ábrázolva, mutatja, hogy az nem férfierény. A társadalom hibája, hogy ez a nnél még igazolható lehet de a férfinál soha. Nyomor, szenvedés ell megszökni az élettl, gyávaság. Ha vagyonomat vesztém, megtanulok ezután koplalni ha bnt követtem el, kiállóm a büntetést ha becsületem vesztettem el, kezdek egy új életet, s évek során át küzdve, visszaszerzem az emberek becsülését; ha szerelmemben csalódtam, viselem a szív fájdalmait ha hazám meghalt, megmaradok él, kiáltó sírkövéaz,

;

;

;

;

nek; de azt

nem mondom

a fájdalmakat;

meg

soha: «én

többiek, a kik

ti

itt

S ha nincs miért

rajtuk.*)

nem

viselem tovább

maradtok, osztozzatok

van feleségem:

éljek,

érte élek,

A

csábító

dsemon kaczagva ment odább

;

s

a távolból

rákezdé dalolni hajdani országgylések gúnydalát «Ifju varjú keresztrl

Csak azt kiabálja:

Úr

vagjôk,

A A A

lábam nyomát

kereszten találja.

vén varjú

hallja,

mondja

boglyáról azt Telelj ki csak

:

!»

A gúny vonatkozott Incze helyzetére. — Én nem hiszem, hogy öt kirabolták

volna

;

monda

Incze nejének. Bizonyosan elkártyázta a ferde úton szerzett összeget.

Eégi szenvedélye volt a játék.

szólt Serena,

Csak

— Én pedig nem hiszem, hogy

elvesztette volna a pénzct,

híreszteli azt,

s

rongyban

kérkedéssel, hogy ne keressenek rajta semmit.

jár,

egész

:

— Az

nn'^lflict

;

de ukKur mi olui Ichetelt líiultuak ezt

ön^vilkoHHági piitiMlJát

a/i

A

-

('IjriiH/iDii

Azután hctok niultuk cl

''

kÍHértÖH.

Inr/o hoHH/un ôinlolko/ott o^tcn

HÓk

!

cl.

zárva a

voltak

vároHhül a mi'iHikbn,

h

tt

HKÓn.

A koscrvcH vándorútoip

ket

KiHcr^'ottck

világitól.

tanulhattak

a/,

émij-í.>-

c^yik

alatt ctnographíát.

Mpyszer aztán kitálalták nekik az üurópai diploniatia füztct,

A

szabadságharcz kiválóbb alakjai Kiutahiába belebbez-

tetnck.

A

többi választhat nuigának c

három közül

Vissza akar-e térni szülötte földére (hazának zik azt

már)

s

nem

neve-

magát az irgalom-nemismerö

alávetni

haditörvényszéknek? Vagy neki indulni a széles világnak

hogy hol van a földön még egy olyan üres

s

keresni,

a

honnan egy ember hiányzik ? Vagy pedig itt maradui Törökországban

s

folt,

beállni

a

török hadseregbe redifnek.

Ineze és balsorsának több osztályos társa a kivándorlást

El innen, ebbl a nyavalyás Európából Valami ötvenen elhatározták, hogy ki fognak menni Amerikália. Ezek többnyire olyan emberek voltak, kiknek csaválasztották.

ládjuk volt, 8 azt vagy magukkal hozták

maguk után szándékoztak majd a

már

hívni oda, a hova

ide,

vagy

ket

veti

sors.

Sajátságos lélektani talány, hogy leginkább ezek választák a kivándorlás állást,

keser

poharát,

míg a török szolgálatba

a mi olyan kecsegtetnek látszott, azok keresték

inkább, a kik egyedül álltak a világban,

l^lökelö

nagy

nevek adták a példát.

Az akkori szeraszkiérnek kedvenez eszméje

A

volt ez.

harczedzett magyar sereg kiváló tehetsegeit beoltani a

török hadseregbe.

Az áttérk fényes

ígérettel voltak kecseg-

tetve.

E

csáb Aldorfai luczét

sem

kerülte

el.

;

212

Azon idkben az európai hírlapok valami Jaszmagi

nev emberrl beszéltek mindenféle kalandos meséket. A mesék nem voltak igazak, a Jaszmagi név sem létezett. Török czíme ez az iródiáknak jaszmagdzsi. Sztambulban már vörös feszszel a fején kereste :

fel

Inczét Gideon.

Nem

volt

már rongyos

:

török egyenruhát viselt

;

ö

is

jaszmagdzsi volt a szeraszkiér szolgálatában.

Ez az ember többet tudott, mint Protaeus valahánynéhány havi távollét után találkozunk vele, mind annyiszor nemcsak más alakot mutat be, de egyszersmind más kedélyt is. ;

szor

Ezúttal valóságos «ifju török* volt.

Mahomedán, a

ki atheista;

muzulmán, a

ki bort iszik;

ozmanli, a ki világpolgár. Szelim aleikummal üdvözöl, félig török, félig franczia

dinek czímezi ban,

hanem

s

s

nyelven beszél. Ismerseit effen-

a sipkát

nem

veszi le a fejérl a szobá-

a quadrillet kankan figurákkal járja. Török

reformokról fecseg

s

a szultán eltt arczra veti magát.

Barátkozik a követségi attachéekkel,

3

megtanítja

ket

hasist enni.

Sztambulban az els ember

volt

az «effeudi»), a ki

Inczére ajtót nyitott.

Incze jellemének egy gyönge oldala volt

nem

:

tudott

gylölni.

Erre

az

emberre

megharagudott

annyiszor

pillanatnyi gerj edelemben képes lett volna

hanem

a mint a harag elpárolgott,

Gideon

vakmer modora

t

el is lett

;

a

megölni

az feledve.

meglepte t. Készen volt ellene

a védelemre, mert felismerte benne örök ellentétét; de

nem

birta

meknek

t

magától távol tartani;

Nem

azzal a mágnes- hatásával, mely

bírt a vas jelleel

tudja magától

taszítani az ellenszenves alakot s ajtót zár eltte,

mieltt

megszólalt volna.

A helyzetnek is volt erre befolyása. A számzöttnek, a hontalannak az idegen földön az ismers arcz mosoly-

S13 OHÍk,

gdnii jól

volt

1«)<1(ÍH

a hajdani

l)iVrlui

alapja

ÍHmero.tHéfi,

vÍH/<ál'

is.

íh járult hozzá, hogy Guidó újra S ez indokot Korena képezte. Horena nem volt a regónyhHnök amaz eHzmónyképe,

S

egy prózai indok

nirjí

tnlillkozhassúk Inczével.

a kik csak nuigasztos orónyekkol tünd<)köln(!k

szópKÖgük h

a

ÍHtenné teHzik általa.

fórfit

Seronának igen

nt nem mint

;

monnyorHzág

festi, OHznit'járástik ki>itöi. Hzcrchnük

tt-'Hzik

istent,

liótkíi/napi crónyei

széppé; do liaHznossá,

annyi

volt,

tudta ma^át tenni,

is

volt,

mik

!i

f'

•

mik a

í'ií

ii<.|n

de mint emhert érdeklik.

Serena életrevaló asszony nossá

voltak, a

íh

h n

a mennyire

férfi

a ki férjére nézve haszönfeláldozása,

liátorsága,

soha sem

viszi.

¥iz

asszonyi

tulajdon.

Niigy csoport

menekül

Azon idkben még

lul.

között egyedül

azt az iskolákl)an

tudott ango-

nem

tanították;

ö atyjától tanulta azt.

Annálfogva mindjárt eleinte

volt a tolmács honfiai és

min tzrl

a velük érintkez hatóságok között. S szószóló kal

!

Hogy

Mikor asszon}' pörlekedik, a legnagjobb áldozatot

!

hozza.

A

veszekedés az

széptani formájából

nap

pattant

tudott veszekedni az élelmezési biztosok-

üg\'

;

de ha

csoport alávaló,

férjének a szemét

is

idegeit rongálja, arczát kiveszi

nem

czivakodnék minden

önz, komisz

kilopnák; a

férj

zsebrákkal, azok a

ám

tud

egy ágyúnak, visszafelelgetni egy királynak

:

neki

egy pimasz szolga eltt béna lesz és megnémul, vasz csaló által lehagyja magát vetkztetni.

pedig ilyen helyzetekben

hsn

menni

de egy kofa, s

egy ra-

Az asszony

!

Serena volt tehát egy nagy csoport emigráns ügyvédje, tolmácsa, pártfogója. Mire Sztambulba jutottak,

rökül

is

tudott.

De még egyébhez

A

már

tö-

Lángesze volt mindenhez. is értett.

mint a kénytelen vándorútban itt-amott felütötték a sátorfát Serena azonnal konyhát rögtönzött, edényt vá:

!

!

:

21 i

Károlt,

kiment a piaczra, élelmi szereket

pompásan

sütni, fzni, s

éi-tett

vett,

neki

állt

Az emigi'ansok úgy Istent, a ki számukra

hozzá.

imádták, mint az egyptomiak az

Isis

egy kis jó hazaemlékeztetö «szépas8zonyföztéti) tudott ké-

S ez a mvészet jövedelemmel

szíteni.

is járt.

Megfizettek

érte. Incze azon vette észre, hogy a felesége pénzt szerez.

gyönyörség. Nem robot, a tzhely (annak a ki a melyrl a vilá,got kormányozza. Serena

Serenának pedig ez tréfa volt

nem érti)

az asszonyi

trónus az

:

és

nem megalázása

;

a helyett, hogy sápítozni, szerencsétlenkedni segített volna a férfiaknak, fzött nekik, Irigylésre méltó

Hanem

ember

s

jó kedvet adott hozzá.

ez az Incze

az ilyen helyzetben aztán az ember

nem

lehet

nagyon válogatós, hogy kit fogadjon el magánál. Serena Sztambulban is elvette ezt a mvészetét, mert azzal bíztatták, hogy sok hónap letelik még addig, a míg a török kormánytól állította

Gideon

ki

jön az engedély a tovább utazhatásra. Fel-

addig a magyar konyhát. S a legels vendége volt.

Aztán

jött

több

is.

Az

effendi tudta vegyí-

teni a tréfát a komolylyal új helyzetében.

rökké lenni,

ez volt a tréfás oldal

;

Az áldozat

hanem

:

tö-

a nyereség

töröknek lenni, ez volt a komoly rész.

Az ebédel társaság véleménye csak Inczéé

szilárdul. Elitélte

állt

ide-oda ingadozott; azokat, a kik török

szolgálatba álltak.

— Csak

«te»

ne beszélj! Támadt rá az effendi (most

Vely bég volt a neve).

Ha

tudtál pápistából kálvinistává

mi nagy ugrás van innen a mahomedánig ? Az ozmánnál nincs Jézus jobban degradálva, mint a kálvinistánál a Boldogságos szz. A mahomedán fatalismus pedig lenni,

épen azonos a kálvinista praedestin átlóval. Nincs nekem semmi bajom a dogmákkal;

—

Incze.

Az embert

olyan országnak

saját tettei üdvözítik. fia lenni,

a hol a

n rabszolga,

czán beburkolt arczczal jár; mert feleségem van,

— Papucshs

felelt rá

De nem akarok s

az ut-

»

;

2i:.

—

IÎlZ. VjU frlt'H('^riii(!t l)fCKÍÍl()IH.

V,7.i

SoHMUi

ö nciii ült az aH/.tallio/ ('Hiipa

lu'in hallotta;

fóríi tíirHiiHiiKot füHZi'lyoz a/.,

nál. Neki

— hcn

I>o

künn

midn

lia

olyan fónyoM

itt

ogyotlon

konyhában

volt a

n(> ül

117,

aHztal-

dolgii.

lilláHt

nycilictnci, a nuily-

nu'jí niMjûsalihnr \ilu'tn(''
Kz Hern cztUoin. Katona voltam, míg hazám volt. Most nein <j;ondolok kardomra töhlx'. Nálam ez csak kötclossi'^ volt,

nem

âniut: de azért

moHterséf^. Nemzetcnilxil

más nemzetet nem

a hazám miatti keserv rök keserveket íilljak

is.

;

nem

szerzek

magamnak még

tö-

Arra pedig, hogy lionszeretet nélkül

még nagyon kényes

he egy ország katonájának,

gyok. Tisztelem a metempsychosist

nom

rökország gyonn'ában

— S mi

s/ámüztem ma-

fofâdok. Elé<^ nttkem

lesz helled, lui

;

va-

de gahmdféreg Tö-

leszek.

innen elmégy

?

— Amerika elég nagy, elférek benne. — S mihez kezdesz ott? Beállsz tanárnak valamelyik amerikai egyetembe, római classicusokat ismertetni,

s ol-

vasod a yankee tacskóknak a «Tityre tu patuhe recubans Rub tegmine fagi»-t a

maguk nyelvén

«Tájtiri,

iyn pet-

sölei riköbens szjub tidzsm.ájni fedzsi ?

Nevettek rajta.

—

Nem, szólt Incze. Van két izmos vállam s a zsákhordónak Amerikában két dollárt adnak naponkint. S hogy jutsz odáig? útiköltséged sincs.

—

— Beállok egy steamerre katlanfütönek. — Ez bolond. Ezzel nem lehet beszélni. Azzal elkezdett

más húrokat pengetni

a csábító. Leírta

a szeraszkíér nyári palotáját, szerálját, életrendét a

Sü

vizei mellett. Ezeregyéjszakai

szív felhevült

az

mind

azokon

:

Gökk

képek azok. Sok gyönge

csak Inczéé nem. Pedig

rá volt

szárjítva.

Fejét rázta, mikor az effendí búcsút vett tle.

— Aludjál rá holnapig egyet, monda neki Vely bég konyhában Serenát így üdvözlé

s

a

:

216

flAleikum unallah szép Aszszékio. Incze

nem

szólt

is

errl nejének semmit.

Másnap ismét meglátogatta (Másutt

Az

nem

öt

szállásán Velj'

bég.

volt található.)

effendi fontoskodó titkolózással sugá fülébe

— A szeraszkiér küldött hozzád. Én az ö jaszmakdzsija vagyok. — Tudom. — Ma ötkor lakomára hivat magához. — No hát mondd meg excellentiájának, hogy csókolom a kegyes kezeit de magam is vendégeket hívtam mára hozzám s a feleségem ma olyan pompás gulyáshúst ;

fz

zöld paprikával, hogy én azt a szultán lakomájáért

sem cserélem Az

meg

el.

dühösen hagyta

effendi

ott Áldorfait s

nem

látogatta

többet.

Hanem

idtl

ez

az Amerikába vándorlandó menekül-

tek tapasztalták, hogy útleveleik kiadása oly végtelen húzást halasztást szenved,

szodik az

id

s

hogy már ide s tova ki is tavaitt vannak rekedve. Valami

k még mindig

titkos kéz hátráltatja elmenetelüket.

Serena maga

ügyükben egyik követségi Az asszonyok a legveszedelmesebb

lótott futott az

palotától a másikhoz.

soUicitátorok a világon.

Végre kikapták az útleveleiket

s

Inczének maga Vely bég hozta illet követségtl láttamozva.

mehettek Isten hirével. el

a kész útlevelet, az

Megkimélte

t

a fárad-

ságtól.

Ezúttal szívélyes, barátságos hangot szenvelgett. Ko-

molyan, higgadtan beszélt.

— Nagyon

látom csak

sajnálom, hogy elválunk egymástól. Most

át,

hogy milyen szükségem

ben. Hol kapok én a ki velem

Ezek

itten

volna

még

még egy

bneim

még itt

volt rád az élet-

olyan embert, mint te voltál,

miatt czivakodjék, megdorgáljon

?

túl tesznek rajtam. Sokat használhattál

hazád ügyének

is.

A

dolgok fordulhatnak

:

tI7

ma-holnap kiüthet egy ourópai háború, a melyl>(>n 'roWikorszá^ Iclmt nz iinihimíMlcsi pont, a honnan a vilá^'ot kinio/ditltutjuk liolychl. Tu nem hÍH/CMl ozt. Venú^y,

li<)p[y

vagy h ón nem akarhik riihoHzóhii. Azonban, hogy mnnnyiro komolyan Hzámítok a jöv oHomónyokro azokban a t(í roi)piint tdictsógedrc Víidd át ez iratot;

s'wiúhUí Iuhhimí, s

:

bontsd; tedd a zsi'bedbe.

ki se

V/a

a te kineveztotésed az

anatóliai luidHoroghez «ferikké», k«''tlófarkaH pasává. fof^'iuUiid el.

De

Nem

okmányt; talán

azért tartsd niH}i;a«lná] az

meggondolod magadat; talán rá kényszerit a sors, vagy saját meggyzdésed, hogy hasznát vedd; ha pedig nem :

hát tedd el emlékül, foghdtasd rámába,

S már most vegyünk búcsút. eflfendi olyan szinte arczczal

lajta.

Az

maga

s

mulasd magadat

beszólt,

hogy Incze

nyújtotta neki a kezét búcsúszóra.

— Hanem — ezt a kegyet (bár hasznát

talán mégis

Tudod, csak

nem

nem

veszed

is

ártana a szeraszkiérnek megköszönnöd.

hogy ne higyje ez a buksi török, hogy

azért,

hollandusok vagyunk.

— Igazad van. El fogok hozzá menni. — Ne ám tle. Nem fog hogy maradj biztatni,

félj

politikáról pedig

épen

gatja a fegyvereit,

meg

nem el sem

a tulipánjait, kiszívsz vele egy nar-

megiszod egy csésze kávéját

gilét,

itt;

hozakodik. Megmuto-

s

aztán jójczakát

ki-

yánsz neki.

— Akarsz velem jönni — Szívesen. De egyet mondok. ?

A

szeraszkíér a Bos-

]>oruson túl lakik. Éjszaka lesz, mire

nem

jobb volna elbb kedves

("Giyütt

vannak

nem

ndet

tle visszakerülsz úti

az Alígatorra elszállítani? Társaid :

mit csináljon egy asszony

igen dicséretes

hír

itt

podgyászoddal

már mind

eg^êdül

ott

ebben a

török városnegyedben ?

Ez az indítvány még Serena szemeit is beköté. Jó akaróját látta Vely bégben. Tulajdon aggodalmának adott az kifejezést.

Serena

is félt

tovább egyedül maradni e helyen, miután

2 IS

menekült barátaik mind a tengerre szálltak már. Gideon figyelmes gondoskodása elaltatá gyanúját. S aztán egészen megnyugodott, mikor az effendi visszatért

a hordárokkal, kik málháit a líosporus partjáig szál"

líták 8

még maga

keresett nekik egy kaikot, s

vészével úgy alkudott

annak a

ré-

meg, hogy elébb az^ Alligátorra azután ket kettjüket a Gükk

elszállítják az asszonyságot,

Sü partjára a bég visszatér

szeraszkiér palotájáig; ott várnak, s

míg a

azt elhozzák ismét a hajóra. Serena

meg

hogy Vely bég hat piasztert le tudott alkudni a kaikdzsitól, s megfenyegette, hogy a talpára veret, ha leiszsza magát. volt elégedve

azzal,

Azzal beleültek a csónakba s mind a hárman átvitették magukat az Alligátorhoz. Serenát csupa ismers arcz fogadta ott. Jó helye volt. Incze ment Vely béggel a túlpartra.

AZ ALLIGÁTOR. Az

« Alligátor))

az Eszakamerikai Egyesült-Államok hadi

korvettje volt.

Már

egy liónaj) óta ott horgonyozott az Aranyszarv

öbölnek abban a részében, a meddig idegen hadihajóknak

szabad elmenni.

Mintegy negyed angol mértföldnyi távolban tle

ült

horgonyain az osztrák brigg «Salamander»), békés szomszédságában.

Az

Alligátor egyedül azért várt

ott,

hogy azon magyar

menekülteket felvegye, a kik az Egyesült-Államok területén óhajtanak letelepedni. Kapitányának az volt az utasítása,

hogy a mint a menekültek többsége el fogja határozni, New-Yorkba kivánnak-e menni, vagy San-Franciscoba ? a szerint menjen velük az atlanti óceánnak,

vag;s'

a csen-

des tengernek.

Inczének

A kitn

nem

kellett

sokáig idzni a szeraszkiernél.

férfiú szíves vendégszeretettel fogadta látogató-

!

kcvcsí't hrs/cit vele;

lal;

iiciii

hi/tiittii víh/,i)1iI-Iii1ii1Kü/.iim-

snl H luigy Imiiiar t'llK»cHátá.

olöszobában várt roá,

(lidooii az

h ott

még

iMicsúzva iö\v, karjába oltó karját h lekÍHério

egyftzor cl-

t

a csó-

nakig.

Mikor inúr 8(Mn

a oHÓnakban

Iiicze

tilt,

ogymáHiiak. luczéiuk moHt

nyiijtiik

l(»li('t('tt

még egyszer kezeiket már Bcmmi gyanúja

Gidoonra. EgcHZ ÖHzinte barátilag megszorítá

fiidiíon kozót.

\z nagyot sziszHzent a férfias szoritástól.

— Átkozott gyr

ez a

De nem

crÖR kezed van.

szorult nz ujjaira közé. Ezt

kaptam. Nesze fogadd

el

tlem

köve. S alatta titkos zár van.

az a baj.

is

Hanem

a szeraszkiertöl

i-mlékül. Igazi talizmán a

Az

ilyen

gyr

rejtekében

szokták magukkal bordani a török furak azt a gjorsanöl mérget, a

No

ne

kell

félj

mi ket bizonyos zavarokból ki szokta menteni. felvonni. Ebben nincs semmi méreg. S ha nem

tlem emlékül dobd a vízbe. nem tehette, hogy el ne fogadja ez emlékt; nem adhatott semmit viszonzásul Gideonnak. Pax tecum Monda a hajdani szerzetes egykori :

Incze bilr

—

!

sának

A

s

ani-

tár-

aztán elsietett a partról.

török kaikdzsik eveztek csendesen ki a Bosporusba.

Kés

este lett,

mire az Aranyszarv öböl árbocz erdejé-

hez eljutottak; Inczében a tündéri látvány, az ezernyi

lámpafény az árboczokon, a sötétkék víztükörtl sokszorozva, egy aggályos gondolatot költött. Ha most e száz

meg száz

hajó között

nem

találná

meg

bizonynyal

meg azt a

gályát,

melyen

nejét hagj'ta

nem

is

találná

van ez erdben. Ismer ez minden

;

de a kaikdzsi itthon

fát s tudja,

hogy kinek

a lobogója leng rajta? Odaviszik ezek, a hova parancsolva van.

Vgy járnak

azzal a kis halgyorsaságú ladikkal az

árboczos szörnyek között, mint a benszülött az ismers város utczáin.

A

fölött terjeng,

nem

vékony átlátszó köd, mely estenden a vezeti

ket

tán tévútra?

víz

220

Most behúzzák eveziket. Helyben vannak. A csáklyákat veszik el, hogy megfogózzanak a hajó ohlalába. Incze erszényét veszi elö^ hogy a kialkudott vitelbért markukba számlálja. A kormányos visszautasítja a fizetést. Az a másik úr, a ki kialkudta, kis is fizette

meglepte

Inczét

A

kaidzsi ezt el

e

már

a dijat.

nagy barátság

és

becsületesség.

hallgathatta volna.

is

Azután kiáltásukra lebocsátották a kötélhágcsót az kezért. Incze felkapaszkodott azon.

A

ér-

csónakosok továblj

hS,ladtak.

Incze a hajó födélzetén kevés embert

nyeket és katonákat.

A lünetterl

egy

Nem

talált.

Hajós

legé-

tudta tájékozni magát.

tiszt szállt le eléje.

Egyenruhájáról

fel-

ismerheté benne a kapitányt.

Az

«

els

Alligátor » kapitánya tudott németül is; azt az

találkozásnál felfedezte.

— Mi kérdé tle ez a kapitány. megmondá — Én vagyok mr. Áldorfai, honvéd- ezredes a magyar tetszik ?

Incze

neki.

hadseregbl.

A kát,

kapitány erre a szóra feltaszította homlokáról a sips

elkezdte az üstökét vakarni. Elébb valami érthetet-

len szókat dörmögött. Azután vállvonva

monda

Inczének.

— Ha ön honvéd-ezredes a magyar hadseregbl, akkor ön nekem foglyom. — Hogyan — ügy, hogy ön most osztrák hajó födelén van; tehát osztrák területen. — Hát nem az Alligátor — Nem. Ez Felsége hadi gályája: a Salamander. ?

ez

?

Áldorfai Incze megtanult valamit, a mit

még

ismert, az ijedtséget, ennél a szónál. Gj^áva

— Én nem

ide

eddig

nem

lett.

akartam jönni, hebegé erélytelenül.

— Azt elhiszem. mander kapitánya.

Felelt pogánj^

nyugalommal a

Sala-

421

- Kiigum

tíWedéHlx'il,

vögy árniAnyhóI hoxtiik

ido.

- Az meglohot; do iniutAn nekem utíiHÍtÚHom van, ím nionckült jelentkezik linjómon, azt foglylyul lotar-

iiiiijâr

nyugodjunk ine^ a inalapropOKimn.

tóztuini: iiniiúlloKva \

an önnek fegyvere, a mit átadj<m -

?

Nin(ís.

- Akkor Hziveskcdjék ön e/t az urat követni. \7, :i

az úr volt a porkolál), a ki Inczének megmutatta azt

melyben

kabint,

sen bálit vele

;

szálláKolni fog. Kgyóbiránt tiHztesscgeseni motozta.

ki

A

tengeréKzek

embeiek. Az ajtót sem zárta rá; lianeni

humánus

cí^y ort állított

eléje.

Ott azután volt ideje Inczének elmélkedni a renegátok

a török révéHzek l)ecsülotesKégéröl.

bíin'itságáról s

Az Alligátoron pedig várhattak rá egész Minél tovább haladt az

éj,

éjjel.

Serena nyugtalansága annál

nagyobb fokra hágott: hajnal felé megszánta egyik számzött társ s vállalkozott rá, hogy kiszáll a partra Inczét keresni.

Az

Legegyenesebb út volt volt Vely béget felkeresnie. tett, mint a ki szerfölött meg van lépetve azon

úg}'

hír által,

hogy Ineze nem érkezett meg az AlligatoiTa;

rögtön ugrott, szaladt

nem

telt

bele egy óra,

tvé

tenni érte egész Sztambult

mikor már vissza

is tért

;

s

a bizonyos

eredmény nyel.

— Képzeld este a

:

azok a semmirekell részeg kaikdzsik az

ködös vizén ködös

fejjel összetévesztették

az Alli-

ennek az ostoba müzülmának inghs, meg frenki, mind egy « gyaur kopek ». Odavitték Inczét az osztrák hajóra bizonyosan le van tartóztatva. Te eredj a^ hírrel az Alligátorra vissza én futok a szeraszkiérhez, hogy segítsek az elfogotton. Egy óra alatt ott gátort a Salanianderrel

:

:

;

leszek nálatok. is állt egy óra múlva ott volt az Alligátoron. A magyar menekültek között már akkor nagy volt az

Szavának

:

izgalom. Körülfogták a hajós kapitányt

megértetni

a dolgot.

Hanem

s

iparkodtak vele

akkor a yankee egyszerre

el-

222

kezdett

nem

érteni németül.

«gefangen»

?

Csak a

nem értett « Schifif » meg az a

Egyáltalában

németül. Azt sem tudta, hogy mi az a fejét rázta.

Az elkeseredett hazafiak

aztán összerakták, a mi keveset tudtak angolul

egy

szót, a

másik a másikat

lem egész mondatokat

;

:

az egyik

azokból egy vállalkozó szel-

tákolt össze

s

aztán igyekezett a

kapitánynyal elhitetni, hogy az angolul van, a mit ö most

elmond hogy

«

neki. Talán megértette: fatál accident!» s

felment a lünettere,

s

mert annyit mondott*

még jobban

rázta a

fejét,

azután

elkezdett alá fel sétálni s a «Hail

Columbiát » fütyörészte. Serena tudott volna vele beszélni angolul

nem merték a bajtársak el nem jön.

;

de eltte

a helyzetet felfedezni, míg Vely

bég

Ez, a mint a hajóra érkezett, szóba

hanem

sem

állt

senkivel;

hogy egyedül közölhesse Aldorfai nejével, a mirl tudomást szerzett. Serena az aggódó hitves nyugtalanságával fogadta t. Ez leküzdé benne az ellenszenvet, melyet az ember ellen soha

azt kivánta,

meg nem sznt

érezni.

— Mit tud ön férjem fell?

—

a múlt

éjjel

manderre tévedt

s

a ködben az Alligátor helyett a Salaott az

osztrák hajóskapitány letartóz-

tatta.

— Hogy tehette hiszen neki amerikai útlevele van — Csakhogy Amerika messze van, az még nem azt,

?

s

ád polgárjogot.

A

útlevél

hajófödélzet pedig annak az országnak

a területe, a kié a hajó. Az osztrák kapitány egészen a

maga jogával él. Mi fog történni most ? Hogy mi fog történni ? azt szintén megmondom, egész öntl függ. Ön választhat tetszése szerint. Az egyik

— —

hogy ön most eljön velem a szeraszkiérhez, hogy férje elfogadta a török hadzsebében van. seregnél a ferikké kineveztetését. Az az Arra a szeraszkier oda fogja küldeni a hadsegédét a Salalehetség s

annak

az,

kinyilatkoztatja,

!

:

hiiUKii

Kui>ítúiiyá)io/,

I

Aldorfiii

.^

..ii

.^^

iutilva

..tit

liu'/('t, ImtK'iii O^^láii

licyt:

iiz

Iáim

í<>ki
iiciii

diindár

iinut
forikji't.

SíMciiii

u liuszkeHcg c8 Hzeiiiórcui pirju outc

iirc/iit

aí u

szt')kru.

- Fai

nom

foguk a H^tcranzkierlioz menni, RÍctott a rövid

vulaHZKzul.

—

Akkor

Ilit-

Kii.

iimîk cshotöscf^ \aii;

kosyctlen liuinorral. Az egyik

liogy

a/,,

^/,«)lt

\

rly l
Aldorfai

lucze

marad a Salamunderen, mint elfogott moiiokülö. Hogy n/ ilycnokktíl hogy l)ánnak mai nap? azt ön olvashatta a hirhipokhau. A liajón íh van haditörvényszék, haza sem kell t Hzállitani s ön talán liallotta már, lionvéd-ozredes ott

hogy a hajó árhoczának a haránt i)óznája micsoda czélokra Í8

szolgál

még

Meg

?

is

Sorona összehorzadt

láthatja legközelehh. o gondolattól.

— És mi a harmadik eshetség kérdé izgatottan. vonogatta a huzódozva. Vely bég a — Az, a mit ön Icgkevésbbé fog Mikor ?

vállát

fogait szivta

s

szeretni.

tunk, Incze egy talizmángyrüt látott

elvál-

meg ujjamon. Meg-

én odaadtam azt emlékül. Az ilyen gyürü

tetszett neki 8

fejében viselik a török országnagyok azt a gyorsan

mérget, mely tani.

E

ket a

titkát a

selyemzsinórtól

gyrnek

Incze

is

meg

öl

szokta szabadí-

tudja.

Seroua a szonvedély váratlan kitörésével fordult egyVely bégnek.

s'/orre

-

Gyalázatos áruló Ez az ön !

mve volt. Ön vitette meg-

vesztogetett zsoldosaival férjemet szándékosan az osztrák

hajóra. Távozzék

sen innen

ellem Ne !

közelítsen felém többet. Sies-

Két perczet adok önnek az elfutásra.

nem menpkül,

innen közé,

!

hogy ön mit

tett"^

s

addig

akkor Isten irgalmazzon önnek

Vely bég elsápadt e szókra. futott a csónakjához, senkivel

dn jó

Ha

kikiáltom a kétségbeesett bajtílrsak

Nem

várt több biztatást,

szóba sem

messze eleveztek már a hadi az utána néz hölgynek

állt s

csak mi-

hajót;')!, kiáltott

vissza

!

!

!

!

:

!

»

:

224

— Asszonyom

!

Három közül az

egyiket választani kell

•'

Mash-allah

n

A

pedig azt mondta: «még van egy negyedik

is,

elszánt léptekkel felsietett a hajóskapitányhoz a lü-

s

nettere.

Ez már tud aztán a yankeevel

beszélni

A

nem

menekült bajtársak odalenn

angolul a kapitányhoz

hetvé

Ah

;

értették,

mit beszél

de szemei, arcza, mozdulatai

az egészen más, mikor egy asszony beszél

Hogy magyaráz annak minden arczvonása igazság hangzik annak minden szavából mit

ért-

tették azt.

!

— Nézzétek,

most

azt beszéli neki,

mmt

!

el vala-

Miljên

szerették

k

egymást! hogy nincs senkije a férjén kívül! Most azt

mondja az

el,

férje!

milyen hs, milyen nemes, milyen bátor volt Hogy küzdött a népek szabadságáért! Most fel-

Most magas kötelességeirl, a

világosítja az ármányról, melylyel kelepczébe ejtek.

beszél neki a szabad államok csillagos lobogó becsületérl

yankee

Ez

!

Hogy emeli

Nézetek, hogy melegszik a

!

Már mindjárt meghódítja!

az ökleit.

az asszony felfordítja a világbékét! Most megszorítja a

kapitány kezét

Az

s

jobbjával az égre mutat fel!

Alligátor kapitánya halk parancsszóval szólt alá

— Zászló-apród Lobogót f-árboczra ... Azután a hangcsövön a hajó mélyébe — Füts gépet megcsókolta a A n térdre .

!

.

.

fel

lekiáltott

kezét.

esett s

A menekvk nem

értették ezt a nyelvet,

mégis mindent

megértettek. .

.

.

Inczének ez

alatt elég ideje volt

elmélkedni a sors

tréfái felett.

Hogy

iparkodik valaki, a ki játszik az emberekkel, gán-

csot vetni a futónak, a

ki

hogy

elejtse

!

Hogy

állva akar maradni, az elbukásra

!

kényszeríti azt,

Mit tegyen most ?

hogy van számára háromféle választás. Az egyik a fogságban elvárni a balsorsot melynek vége is

tudja

jól,

;

!

jM'MújáWól

clöntinciiirk

iiz

tonik

M

/,si'l)»il)öl

!

ko/ni török polj^ári jo^áni

Akkor

luulHeregnól.

a/tiin

h IiivataloH

KZavának

A

a iiiivó felavatta inasát.

Illik,

A

iHiiuTotím.

iiulHÍk

:

ch'iveiiní

konmiiiv kinrvc/ósi oklcvolót álláHára

o/.iimn

óh lonni aii*

íh állni,

lianiiiulik

h hivat-

n/.

—

l'"(>lnyitotta

a pecHÓtnyomó kövot. Az a kin

>ziiikc por:

a

a/,

afí.vürü.

/ölíjí't

játszó

válogatók* pora benne van.

«haláll»aii

KgéKZ üjjül nem hunyta le rtzonioit. ( ahinja Hzük al»lakán keresztül az ég csodáira bámult k azokkal tanakodott. rossz tanácsadó. Tagjai reszkettek,

sötótség

A.

lázban volna a kisértet jelenlététl. «Tedd meg! vázz!* niondá az egyik;

—

«Tedd

hatalmas

lueg. Daczolj te

lir,

már jobb

1'jZ

rúgj

barát.

#lia !"

této-

sutloí'á a másik; «lia ver az

/ián feljött a hold.

ki!

a

—

Az arany fényözön végig feküdt a

liosporuson.

K

irás érthetetlen volt rá nézve, a

hanem

Ne

a sors taszít, te ugorjál!*

okmányt. Az nek,

inintha

fénynél elvette Inczo a török kinevezési

azért megtalálta

benne a

rább talik inissal volt bele rajzolva.

betk

idege-

saját nevét: az czif-

—

Megnedvesíté az

ujja hegyét s az egész nevet tisztára ledörzsölte a perga-

—

Az eg>'ik ajmenrl. Most már eldobhatja az egéf-zet. már bezárta maga eltt. Arra nem hivatkozhatik már,

tót

hog}' a török hadsereg tisztje.

Csak két választása volt már. volna, milyen

— Hajh

!

ha az a

n nem

könnyen készen lenne vele Öt perez alatt emberes az teremtje !

be volna végezve az egész pör az között.

Mikor a nap feljött, a másik kiséiiet is el volt zve. l'uilta, hogy mit tegyen Korán reggel meglátogatta a hajós kapitány. Nem volt az szívtelen ember. A tengerészekben mindig több kedély van, mint

más katonában. A tenger

fele-

baráti szeretetet prédikál

—

Lássa uram, én

Ez a hajón nagj'on

nem akarom

(^faga nyitotta fel a kabin ablakát.) lókui:

Enyém,

Tied, Ovi.

önt bezárva tartani.

egészségtelen. Itt rossz

1.

leveg van.

Hanem ha ön

bccsü-

'••

;

letszavát adja,

hogy

nem

kísérletbl, akár

lési

fog a vizbe ugrani, akár

menekü-

szándékból

öngyilkossági

:

akkor

megengedem önnek, hogy szabadon járhasson a hátulsó födélzetén.

S most jöjjön Ön velem

reggelizni.

Incze szavát adta.

—

Sem

a szökést, sem az öngyilkosságot

nem fogom

megkisérteni.

S

ho2^y

szavának

szinteségét

bebizonyítsa,

levonta

ujjáról a talizmángyrüt.

— Nézze ön. E gyrben olyan mérget

mely öt bellem. Nem

bírok,

perez alatt utolérhetetlen

embert csinál fogom azt használni. S azzal a nyitott ablakon át a tengerbe hajította Vely bég ajándékát. Most már a második kisértet is elmúlt most már nem volt semmi választása, mint férfi lélekkel bevárni, hogy mit hoz a sors s nem lépni a rémek elöl '>

hátra.

—

Nichts fr Ungut! bíztatá a kapitány. Meglehet, hogy a követségtl azt az utasítást kapom, hogy bocsássam önt szabadon akkor kezet szorítunk, s vitetem önt, a hová mondja. Lehet, hogy azt az utasítást kapom, hogy akasztassam fel önt, ha például in contumaciam el van

—

:

már

ítélve.

Akkor

— kezet

ide a haránt-árboezra. is

menjünk

szorítunk

s

én felhuzatom önt

Ez a mi sorsunk Hanem addig !

reggelizni.

már a katonaéletben siralomházba tett szegény bnösöket jó étvágygyal falatozva ülni utolsó reggelijük mellett s meg akarta mutatni, hogy sem roszIncze látott

szabb náluknál.

A

kaj)itány

saját

cabínejába vitte

t

falatozni.

Még azután olyan

jó volt,

hogy egy

kis szórakozásról

is gondoskodott foglya számára. A kapitány nagy kedvelje volt a távcsöveknek. Egész gyjteménye volt telescopiumokból és perspectívákból. Incze pedig észreve-

tette,

hogy

ért az optikai készülékekhez.

Ezzel nagyon

megnyelte a tetszését a kapitánynak. Incze egészen

értett

I

'Ay tenR(fn'i8z. iiláii

liu/.(> \

:i

kozelósóliez h u^y hí-Hzélt iizokról, mint

Ititnyoliilt K*^
liocHÚtú

A

kiipitány c^^yik hireH refmctoriít a iniiHÍk

rciidrlkozÓHi rn

na^y

volt az

röine, ha

a táv(-MÖV()n át megtalálta azt a kiváló tárgyat a

ilágvároHtömlxologóhöl, vaj^y a HoHponiH árboczcnlcjóhöl,

mit feladott noki. aztán

l''j^yszor

mit

nem

Imc/c im-^taiált

A távcKÖ olyan közel

— —

i-^'y

olyan tárgyat

a

íh,

bizott rá a kapitány: az Alligátort.

itzt hitte,

\

h

liozta az arczokat, líogy a

néz

hallania kell, a mit azok ott a hxjón bcHzélnek.

l^gy-e

pompás

üveg'? kérdezé a kapitány.

Az ám. (Epén ükkor érkezett meg a hájófödélre

ely bég.)

— Százötvenszerte mény.

.lé)l

nagyit.

Vai(')(ii

a szeméhez igazította ön

'.'

J)oll()n(l-lele készít-

Ne

segítsek rajta ?

— Köszönöm. Igen jól látok. — Ugyebár? olyan jól rajta az ember, hogy az arlát

okat megismerhetné, ha volna közöttük ismerse. Valóban. Incze már azt is látta, hogy Vely bég elsiet, mintha zné valaki. És azután látta azt a jelenetet,

—

a

mi Serena és a kapitány között végbement.

—

Ez átkozott

eg^'

humorral a kapitány. téte-je

es Ha

tréfálózék

!

az

nyers

tengerész

ember feleségének

volna valakivel egy mérföldnyi távolban

lolietne rajta, mii't

tété :

a

jelen

szemmellátó tanú.

Incze segített az élczen nevetni.

Egyszer azután megint látott valamit. Az Alligátor ké-

ménye

füstölni kezd.

kibontani

s

Azután- a csillagos lobogót kezdik

felhúzzák a közép árboczra. Abban a percz-

ben, melyben a lobogó az árbocz hegyére ér: ezt a tényt

egy ágyudördülés jelenti.

Ezt azután meglátja és meghallja a látcs nélkül

is

mindenki.

— Mi az ördög az

Alligátor füstöl és

?

mond

a Salamander kapitánya, az

a középárboczra húz -a

Mit akar ezzel mondani

?

föl

a lobogót.

;

228

Az

Alligátor

még

világosabban igyekezett gondolatait

kifejezni.

A

mint horgonyait

felé teljes

gzervel

felszedte,

megindult a Balamander

mikor puskalövésnyi közelbe

s

hozzá, akkor hosszoldalát fordítva

felé,

ért

horgonyt vetett

mellette.

Akkor egy csónak zökkent el tle, melyben egy hajóhadnagy ült. A csónak farán a parlamentaire zászló. Legyen ön szives cabinejába térni, szólt a kapitány Inczéhez. S maga sietett a hajójára érkez hadnagy elé. Az bemutatta magát s átadta parancsnoka üzenetét. Önnek a hajóján egy utazója van az Alligátornak

—

— oltalma amerikai a foglyul — Az én hajómon van egy tagja a magyar felkel letartóztatva,

nek,

den

nekem utasításom van

s

ilyent, a ki

—

útlevél

ki

hajómra

alatt áll.

száll, letartóztatni.

Nekünk pedig utasításunk van, minden

hajónkon

sereg-

az osztrák kormánytól, min-

ilyent,

a ki

mint utas beíratta magát, mint

megjelent, s ott

amerikai polgárt, megvédelmezni.

— Ezt végezze a két kormány egymás — Jól van. Hanem ha az nem végzi

között.

el

el

:

akkor elvé-

gezzük mi egymás között. Egy óra elég a követséghez

menni, egy óra annak elhatározni magát, egy óra onnan visszatérni. Három óra elég rá, hogy az alatt ön is befütethesse a gépet.

Ha három

óra alatt

Innocent Áldorfai az Alligátor fedélzetén

nem :

lesz mister

mi megkezdjük

az ágyúzást.

— Nichts

8

für Ungut,

monda

rá a Salamander kapitánya

búcsút vett az Alligátor hadnagyától.

Azután szépen rendben megtette, az intézkedést. Legelébb

is

a hadsegédét elküldé a tudósítással a követséghez

azután elkezdte a katlant fttetni ; azután kiadta a parana tüzéreket az ágyukhoz rencsot: le a függ- ágyakkal !

matrózokat a horgonyt felvontató koronghoz akkor aztán felhúzatta a lobogót a közép árboczra. Az ágyúdör-

delé, a

dülés jelt adott.

;

2?0 ulatt

K/.

lUtÍHfl'l

A kapitnny boHzólt Uram: kéHZ

('»lll

Iliult

IH

ul.

nz cImíI

Vdlt

i(l(

jc.

Inczóliez.

—

a/.

oIkmI.

Még

óránk

niÚHfél

vati azt

olk öltön i.

Az o\m\ azonban fél ónlt som hoHHZÚ óra maradt hátra.

A kapitány Hzú

órát

szép

arról is gondoskrxlott, lio^y

vendégével kellcmosíín

tcngori

vott ÍR('nyl)e.

kagyló-gynjteménye

(ízt

a

Cfíy

liosz-

Válogatott

eltöltcHse. volt.

Még

óhoz

Inczfi

íh

(•rt(«tt.

A }4Ía

kn])itiiiiy

cj^cs/,

kt-dvscl

iirki

iii!i,t;_\ ;ii ;i/,i;t

11

iniilakolo-

legujabl) folfodezÓBét.

— Néze ön

ezt az Euplecteia Aspergillumot. Ez is egy puhány háza. Olyan, mintha selyem szálakból volna szve. e selyem szálak köböl vannak a tzben égethetlenek, mint az asbest. Az egész egy kürt alakú cs a szélesebb nyilast egy szabályos rácsozat zárja be. S ezt a remekmvet egy puhány készíti. Egy kocsonya-testü állat. S ez az 1

)('

;

;

állat úszik ezzel

a szövött hajóval a vizek

alatt.

Megvilá-

gítja maga körül a tengert Ölnyi messzeségre. Megtámadóját visszaveri villany-ütésekkel, a miktl az elkábul. Valódi tengerész. S milyen öntudatos állat a mellett! Nézzen ön ide. Egy helyütt a házát kilyukasztotta valami. Bizonyosan egy tengeri pók, a mely aztán meglakolt érte. De a finom seh'em hajó mégis csak lyukat kapott. Akkor

mit csinált a bölcs Euplecteia? Elvette a selymét, befoldozta szépen a szövetén ejtett lyukat

;

mint a hogy az

asszonyok be szokták tópolni a lyukas harisnyát. pos:

«

asszonyok!))

vau önnek talán felesébe?

— Apro— Ah!

ott vau az Alligátoron ? Nagyon szép. Még fél óránk van várakozni. Fél óra múlva vagy meglátja ön a feleségét, vagy irhát hozzá búcsúlevelet. Nem szokott ön ebéd

S az

Még fél órája van rá. Azonban nem volt rá félórája. A hajór jelenté, hogy a csónak jön

után aludni?

searéddel.

.

.

.

visszafelé a had-

»

230

még

Itt

sincs

id már

egy ebédutáni álmocskát elbó-

lintani.

A

csónak megérkezett. Inczét az alatt két fegyveres ör

közé

A

állitották.

tette

háromszög

kalapját.

A

A

kapitány

fel-

hozott levelet átvette,

fel-

hadsegéd felkapaszkodott a tetre.

szakítá és elolvasta.

Azután megnézte az óráját nagy hidegvérrel. Még

tiz

perez az id.

Akkor odafordult Áldorfai Inczéhez

— angolul:

(

tudta miért?)

«

s

azt rtiondá neki

Mister Innocent Áldorfai,

United Staates of North-Amerika, you may Azzal odaTeufels Namen, where you will »

citisen of the go, in allé

!

ment hozzá

Még

8

megszorította a kezét:

öt perez volt hátra a kiszabott

az Alligátor födélzetére lépett. állt s

A

—

«Nichts für Ungut.t

idbl, mikor

Incze

kapitány a födélzetén

kezében tartá az óráját. Incze odasietett hozzá, há-

láját kifejezni.

Az amerikai tengerész némán s

inte kezével elutasítólag

oda mutatott Serenára. Köszönje szabadulását annak.

— a kik szeretnek, — országokat — mikor kétségbe esnek képesek megmozdítani, ...

Óh

...

A

az asszonyok,

.

.

.

kivándorlók egyszerre rázendítek a «Hail Co-

luijibiát.

AZ ÁTÜLTETETT NÖVÉNYEK. De már most hová ?

A török kormány minden menekültnek adott uti költségül.

Ez

volt az

ötszáz piasztert

utolsó örökségük az

<<ó

világtól."

Az

«új

világi)

kormánya pedig ingyen szállítá el ket. meg mind a kettrl. Ez is jól

Hálaérzettel emlékezzünk esett.

!

2.11

Mieltt a SpiirkiiiH

volna

ki

a

iiajt'),

mr.

Alligátor kapitánya fiOliivtu a menekülteket,

Imtáro/./.ák

ho^^'v

H/dlIt

tcn^«'rri'

iiui^'iiH

117.

ol

maiinkat partra

:

IJj

a/,

vilái^

vagy

t<'t('tni?

melyik

ki'tfí'h''

n'-KZÓbíMi

akarják

akaniiikc válni óh

kiUönihözö helyeken letelepedni?

A kivándorlók az

Allifâtor födelén .számszerint

negy-

vontMi voltak. Klól)l>

a nuisodik kérdésre nézve határoztak. Egyhangúlag

mondák s

ki,

hogy mindnyájan együtt akarnak maradni,

a mit a tíihhség határoz, azt mindnyájan elfogadják.

Azt a kérdést azonhan, hogy hol települjenek

le

eléhh

'?

mr. Sparkinssal kivánták tanácHkozáH alá venni.

Valamennyi között egyedül Aldorfai pes angolul értheten társalogni

:

felesége volt ké-

öt hízták

meg

a szíivet-

seg tagjai az értekezlettel.

Mr. Sparkins valódi amerikai jellem jó szivet találni,

dugva.

volt jól kellett

A keresnek

nyitogatni,

nem

amerikai

volt. Lehetett

csakhogy azt nagyon keresni

eléhh sok vexir-lakatot ki

míg hozzá

szokott

;

nála

kellett, el

hanem

juthatott.

a

Ajándékozni az

munkakerest

utasítani,

hogy hol kap munkát? azt megteszi. Alamizsnát nem ad, nem pártfogol, de segít. Uo-

de enged kenyeret keresni

;

nem biztat, de a rászorulót oltalmazza. hova kívánod hanem aztán ott hagy

konszenvével oda, a

Elvisz

;

Mr. Sparkins igen rövid, lapidaris stylushan szokott beszélni.

—

Önnek a

már ismerem, monda Serenámás nagy városban nem lesz jó

honfitársait

nak. New-Yorkban, vagy

nekik letelepedni. Sok péuzök nincs. S pénzt csinálni

(mint nálunk mondják)

nem

tudnak. Üzlethez

nem

érte-

nek.

Kézmipart nem

nem

kereshetnek semmit. Földmivesnek talán jók lesznek.

tanultak. Tudományukkal nálunk

Vehetnek olcsó földeket Texasban, Jovában. Tanácslom, hogy hajózható folyam mellett. Ha ebez kezdenek, együtt maradjanak. Ott az ember mindent maga végez cselédet nem kap a rabszolga drága önöktl el is szökik könnyen. :

;

;

232

Nem a ki

értenek a rabszolgatartáshoz. Sanyarú életmód

nem

szokott hozzá.

A másik

választás

:

lesz,

Kaliforniába

menni, aranyat ásni. Tömérdeken mennek most oda. Három éve, hogy az els aranyat felfedezték a Sacramento partján

s

azóta nyolczvanezer ember vándorolt be

s

San

Fránciscot magát hetvenezer lakja. Amerikai, ír, német, creol és chinai. Még magyar is fér el ottan. A földalatti kincs nagyságaamesé vei határos; de valóság. Vannak egyes aranyásód, kik egy év alatt nábobokká lettek az ásó és csákány segélyével. Kemény és piszkos munka, de szerencsével jár. Ez a társaság, melynek ön is tagja, jól fogja ott magát érezni. Kalifornia hantjai alatt felkeresni az aranyat, csak

annak az álomnak, a mi volt Magyarországon felállítani a köztársaságot. S csaknem sikerült. Hátha Kaliforniában több lesz a szerencse ? Az az élet épen a világgal meghasonlott embereknek való. A kik erszakolni akarják a sorsot. Éti önöknek a San Joaquim folytatása lesz

partjait ajánlom.

Serena sóhajtva válaszolt.

—

Sajnos, hogy sorsosaim túlnyomó többbsége szinte oda vágyik. Az aranyföldrl hallott regék mind elmámorosíták fejeiket. De mi legyen az én férjem ott, a hol min-

denkit az arany éhsége kerget a föld alá

?

0, a ki az aranyat

elszórta magától, mikor azt ajándékba kínálták neki,

, a ki

az útfélen hagyta az aranyat, mikor az öt mázsás darabban

feküdt eltte az aranyat, a mi az ellenségé volt, s most ugyanaz az ember menjen földet vágni, kutatni az iszapban, homokszemnyi arany atomokért és érezni azt az ;

éhséget, a

mi az arany után támad? kapzsivá,

lenni? Ez

nem

— Tudom.

hát

itt is

az

lelkének való.

Ismerem

az urat.

lehet az megint.

A

lelkész volt elébb.

Uram

No

papot jól megfizetik. Ott

is

gyónnak az emberek.

születnek, halnak, házasodnak és

—

irigylelküvé

megütközve Serena, s öt ujja hegyét keblére tévé, mintha azt mutatná «hát én?» Az semmi baj, szólt zavartalanul mr. Sparkins. Azért !

szólt

:

—

nH. Ki

IfiM't

Olyan

azt KMliforniúlMin

iiózí

a

kiiiliolikiiH vallÚHt.

liol

*.'

Kozdhct új vaDáHt.

a papok házaHodnak. M<'Ky

a/ Knlifoniiáliaii.

Sorcna mvftni

mr. HparkiiiH pcíli^ vállat

kezílott;

v<»nt:

ö komolyan boszóli.

- No hát

lia

«'/,

egyszer

tisztította

nem

k ú;;y

tudom, hogy a JWikonyt

OHztrákoktól. Knliforniának

iiz

hadsertiK'e. Ott válliilhat coloncUi állomást. liivatal,

— Nem — Tehát

!

()n

íh

-

van szép

íh

hamar mo^skalpozzák az cndHüt. nem Skalpoztatni nem engedem a férjemet! !

se tonsura, so skalj)

mistress,

iifzy

már

sás alatt

Az

k

a kóhor indiánokkal. ('Mjikliogy a

sok doloj^ viin

vcivHhörüt'k

Omuk

pr(»l)áljiMik niasi.

tcts/ik,

katoua volt

fúrjo ílíTi'k

tudom,

—

Mihez kezdjünk hát? ért a fzéshez és a bujdo-

próbálta boarding houst tartani. Ezt San megkisértheti. Jó lesz korcsmát nyitni.

Franciscóban

is

Csakhogy

megint

ott

\u>iiy

!

valami dtdga a férjének, a mi

lesz

önnek nem fog tetszeni. A/ aranyásók népe igen garázda had. A korcsmárosnak minden este ki kell boxolni egy pár bittangot a csapszékböl. itt

a kormányosomtól

szoknia, hogy a

szemmel

férjét

A

boxolást megtanulhatja

hanem ahoz hozzá

;

kell

önnek

sokszor fogja feldagadt orral és kék

látni.

De már

ez olu-ii

niiml

;i

kei kc'/.zel

]i;iil'>ii;i/.\a

tiltako-

zott Serena.

— Nene-nem

!

A

férjemnek az orrát

nem hagyom

be-

törni, sem a szemét kiütni.

— Jól van.

Hát már

önnek valami eszméje met,

iiiost találjon ki

ön valamit.

\

an

.'

Van.

Én

ami

után szegény

elhoztam

magammal hazulról anyám tartotta el

az öröksége-

a családját;

most én akarom ezzel az enyimet eltartani. S ezzel az oldaltáskájából elvette azt a titokteljes csomagot, a mit a dudái lévita farezidencziájából elhozott s kibontá azt nagy ügyelemmel. A kapitány oda tíirtotta az orrát.

A

kibontott papir dobozokban mikroskopikus

!

kincsek voltak. Az egyikben barna

másikban

gömböly gyöngyök,

a

feketék.

— Mik ezek — Az egyik káposztamag, a másik hagymaraag: kitn ?

fajtáj iiak

A komoly amerikai erre a szóra olyan hahotára fakadt, hogy meg lehetett számlálni a fogait a szájában. Aztán megint elhallgatott és komoly lett, mintha nem is ö lett volna

az, a ki

szokása ellenére kaczagott.

— Azon nevettem,

magyarázá ki magát hogy a mire férfi soha rá nem jönne, azt hogy kitalálja egy asszonyi Pedig olyan közel fekszik az emberhez a dolog, hogy csak a tenyerét kell megfordítania érte. Persze, hogy ez a legjobb üzlet Kaliforniában

:

:

a kertészkedés.

Semmi sem olyan

mint a hagyma, meg a káposzta. Chinából hajóteher számra szállítják oda, mégis két dollár egy font drága

ott,

hagyma,

s

egy tonna savanyított káposztáért két

font aranyat adnak.

Hanem

három

egy dologra figyelmeztetem

önt mistress. Más ember is jött ám már arra a gondolatra, hogy mennyivel szebb mesterség volna Kaliforniában az aranyat a földszínérl szedni fel, mint a föld alul s próbálták a kertészkedést. De mindig rosszul sikerit. A hagyma, a mint elvetették, igaz, hogy akkora szárat eresztett, mint egy arekapálma, gumója is lett nagy, mint egy strucz-tojás de belül pudvás volt és megrohadt. A káposzta pedig soha sem engedte magát két éves növénj'nyé nevelni az els évben olyan szárba hajtott, mint egy :

;

:

agavé,

s

csak torzsát adott. Kalifornia talaja és ege

nem

kedvez a konyhákertészetnek.

Serena önbizalommal mosolygott. Azt bízza ön rám. Ahhoz én jobban

—

— talt

Igaz.

A

tengerész ne adjon

értek.

tanácsokat a tapasz-

kertésznek. Tehát maradjanak önök a kertészségnél,

mistress.

A

kivándorlók azt határozták, hogy mindnyájan Kali-

forniában fognak letelepedni..

SzlövcHszk

zott Seri-mUuik.

voltuk hniiu', inikrt TmuJ.

próbát az

orH/.ághaii váHiin)lt ösHze. Ti-í^yon vt?lük

iirariy-

iiu'zön. A/<>iili;ili n N/.(i|iiink

Ott soha hídch

l>un.

esik osö ott

zott;

tend

ii\r(iisr

i'^\

Kgyrc

tah'ilta fel ina<;át.

azok Hoha im-g

<1('

\;iii

iís

(>h>jén hozott, ;

On

is

ennek

taliJn

nem

azok

virájízott,

A mi

(Ttck.

lesült<>k

;

sem

is

nem

még

úgy

bogyókitt ho-

késbb

hozott,

került a
kitalálja a nyitját.

Sorena migN'on megkíiszönte a szires azt

uj xíiíi;^-

bogy(')kat az esz-

a miket

szürctelésrc soha

azok Icroliadtak

Pedig

a/,

a nyári három hoiiaphaii

h

a föld pedig nagyon kövór. A/iért a hz(^1 eddig

:

uvm

ti'*!,

több szívességet

is tett

figj'elmet.

vele mr.

Spurkins

s

hogy még csak meg sem lehetett neki

tette,

köszönni.

Sorra járta a kivándorlókat

s azt

monda

nekik, hogy a

legels, a mire szükségük lesz, az, hogy angolul tudjanak.

A

nélkül

meg nem

nyelvet jól

érti

élnek. Itt

szólítsák

;

fel

van mistress Aldorfai, a

ki a

t, hogy naponkint három

négy órát adjon a nyelvtanból. Kínálhatnak neki érte két dollárt óránkint; neg}'veuen vannak hozzá; csekélység esik egyre.

Létre

is jött

a terv.

S igy szerzett mr. Sparkíns Serenának naponkint nyolcz dollár keresetet útközben a hajó födelén, hogy legyen neki

majd mibl

kertet vásárolni,

ha San Franciscóban partra

teszi.

Kilenczven napig tartott az út Kaliforniába.

Serena nagyon sokat szenvedett az úton. Az évszak kedveztlen volt. A passat- szelek folytonos zajgásban tárták az óceánt.

A

A

féríit is

megpróbálta ez

út.

minden kínjait, rémületeit, halálfélelmét átszenvedte a n. Néha hetekig nem volt képes éjente aludni. Hanem azért mikor az az óra jött, melyen íi

tengeri betegség

salonban

meg

kellett jelennie,

hogy az angol nyelvtant

236

tanuló barátainak magyarázza,

minden kínzó szenvedését

magán

:

;

férjével átvezetteté

le

tudta küzdeni idegeinek

ert vett magát. Eltagadta minden baját. felkelt

az ágyából

:

Visszafojtá betegsége rohamait. Eltemette arra az kíntól zaklatott lelkét a kitárt könyvbe, volt az

eladásnak, addig

hogy szédüljön lássanak

:

;

nem

s

a míg vége

meg

engedte

idre

nem

a fejének,

addig kényszeriteni tudta a szemeit, hogy

csak a halántékain lüktet erek árulták

mit szenved most. Es hasztalan akarta

t

el,

hogy

férje visszatar-

hogy rövidítse meg a engedte magát lebehivatala. Ezt betöltenie köteles-

tani, hasztalan unszolták bajtársai,

tanórát és feküdjék szélni.

Ez neki

le

pihenni.

felvállalt

Nem

ség. S talán igazat mondott, a midn azt álHtá, hogy a mikor hivatásában van, mikor eladást tart, akkor kínjai

csillapulnak

Más

nk

:

elfeledkezik róluk.

önkívületben fetrengtek ez iszonyú bajban,

pedig négy órát tanított naponkint, mikor lázrohamában

egy kis szünetet Incze azt

A

érzett.

monda: «ha

te

hosszú út czélja végre

meghalsz, én utánad halok

el lett érve.

!«

Ott voltak az Új

világban.

A

kaliforniai élet

dvel)

nem

még akkor (ezeltt huszonnégy

volt az, a

minnek

azt

eszten-

most Bret Hart geniális

leírása után ismeri a világ.

Akkor kivándorlott honfitársaim többnyire visszatértek már a hazába, s kedélyes társalgás közben sokat elbeszélgetnek arról, milyen volt a magyar emigráns élete San Franciíícoban, mely már akkor háromszor végig leégett s ug}'an annyiszor újra épült, de még mindig csak olyaii törékeny anyagból, mintha azok építenék, a kik nem akarnak itt megvénülni.

Mindannyian emlékeznek arra a kis veres téglaházra, mely az aranymosások víz vezetje mellett egy kis fensikon

;

2j7

volt Aldorfait'k

ópült. E/i

tanyájii,

korülvóvo négy

ttcro

imí^ysá^^d kerttel.

Scroiiu huH/iiára fordítú váliiH/.tott

Sun

ii

.I()U(iuiin

li»n»>ni

mely

kertnek való

nir.

talajt,

S))arkinH timtiCKÚt. Ncio

mint a

partján rllenilíi ImJH

tiibbi

kert^zdáHzok

öh erejíi

ine/.ökön

;

megvett v^y lumy darab .sovány homok -terülutct,

fölött a/ említett

vizvczet

lmzá(l()tt

az akkori HranyáHán rendHzero

is/apot hordott maflával. Kzt használta

mok-talaj termckenyitéHere

s

eL

K

vizvoz«t,

mullütt televény raárjja

a Hiker

fel

már

Sercna a ho-

els évhen

az

bámulatos ln. Zöldségeit piaczra sem hagyták kerülni

maga

helyébe jöttek értök a sanfrancÍHeói vendéglÖHÖk.

minden

látott

utiín,

zik, két foijadott

a mi a konyliakertészet körébe tarto-

szabad néger cselédjével. Incze pedig dol-

mint egy napszámos azaz mint három Gyönyörebben a muidaiban. A kertészkedés tudomány Sok titka van annak, a minek kitalálása emberi vívmány de mega természet ellen. A természet bújósdit játszik

gozott,

sége

!

:

telt

I

;

engedi fogni magát. Há jött ö a szölömeghonositás titkára is.

A

ü

ápolta neje ültetményeit, s egész napokat

talajtól,

a metszéstl, a neveléstl függ minden siker, el

tudott

azzal tölteni, hogy a káposzta rászákat hintegette be do-

hány-hamuval, azok ellen az apró nyálkás csigák ellen, a mik azoknak legnagyobb ellenségeik s nem jutott eszébe,

hogy mi

volt ö

valaha?

min

más

— nem a könyv, — nem a kard. S azok az

világot járt be egykor ?

nagy káposztafejek, a mik tua gondolkoznak, hogy mondogatták egymásnak,- mikor közöttük végighaladt: «látjátok! hogy eljött velünk a föld túlsó oldaláról a mi jó barátunk s mi vag}Hink az ö jó barátjai. minket táplál, mi tot. A mi iryökereink tartják óriási

'?

öt ide kötve éhez a földhöz ...»

Hog}^ kiáltott rájuk aztán a virágba magzott torzsa- óriás.

—

szouy

Csitt volt,

odalenn

!

Földhöz ragadt laposfejü nép Aszis, ötét is. Asszony tart

a ki idehozott minket

mindannviunkat

itten.

!

!

2.'js

S az asszony dalolva jár a kert

hajtású bokrai kö-

fris

gyapotot, kávé-bogyót és vaniliát szedve a fiatal cse-

zött,

metékrl,

s

a délvirágok között énekli a

«

cserebogár, sárga

cserebogár)) nótáját.

A

férj

ásójára támaszkodva hallgatja a nótát.

cserebogár sincsen.

Itt

Incze boldog volt robinzoni magányában.

Nem

érde-

kelte más, csak ültetvényei. Boldogságát kétszerezte

hogy a feleség

is

az,

osztozott benne.

Letelepült honfitársai ellátogattak hozzá vasárnaponkint s

elbeszélték

mozgalmas életük napi eseményeit. Az arany-

ásók dicsekedtek, vagy panaszkodtak. Egy pár közülök a fémjelzést gyakorolta

s

vagyont szerzett belle

volt,

;

a

ki

a kártya-asztalnál csinált szerencsét. Megtörtént némely

ment neki

gróf úron, hogy szatócs-boltot nyitott s igen jól s

nem

tréfa,

hanem

valóság, hogy egy hajdani alispán

paprikás pálinkával csoda-kurákat

ban

:

úgy, hogy indikálva lett

paprikás pálinka számára

vitt

véghez a váltóláz-

neki saját patikát nyitni a

de

még messze

földre

is

elhord-

Incze csak mosolyogta társai viszontagságait. Az

telke

;

ták a panaceáját.

egy sziget volt a népvándorlás vizözönében. Az aranyéhes

kalandorok évrl-évre mélyebben ásták magukat a földbe le

:

az ö fái évrl-évre

magasabban nttek

Politikáról beszélni pedig

épen

fel

nem volt

a földbl.

szabad

nála.

Kis szobájának ajtajára ez volt felirva krétával:

Esernyt, sárczipt és politikát kinn kell hagyni Pedig milyen nehéz ezt megállni az honfitársainak. Nehezebb, mint a dohányzásról leszokni. Meg is kerülték a tilalmat olyanformán, hogy mikor politizálni akartak,

kinn maradtak a veranda

alatt.

Incze honfitársai soha sem

Lesz

még Európában

Ott szabad volt.

mondanak

le

a reményrl.

valami, ha a válságos «öt

év)) lejár;

majd ha a franczia köztársaság újra elnököt választ! aztán egyszer megjött a hire a deczember másodikai államcsinynek, s összeomlott minden kártyavár.

Hanem

fo^va

J'iltl

iieiii

küllit

in(>Ktittarii

ii

pnliti/últUt.

Vuy

Hi>m tí'ttrk.

Már

ii

huiinailik évet

töitt'ik

a kiváixlorlottal.

(!Z

A mint

tW'bon mlott logelHÖ Hziiretot.

Inczo meghívta az áldomásra

Sok nevezetes ürügye volt világ

a bor,

a

nyárnak

Í8

megjárná:

baráti ünnepélynek.

—a

politizálni

ismert földén termesztett.

A

Az új

lelkesíti)

melyet az ó és új világ minden gyártott

ital,

kotyvaléka soha sültünk

kiforrt

került asztalra, melyet niagjar kertész az

szlt nem

ismers

..;..;.,

lioiifitárHait.

Meleg ÖK/i nap volt: iiáliiiik künn telepedtek le a szabadban.

els bor

....

nöttok már. SzölkíTtjo

fcildön. Inc/.o Ky»ií""lcHfá» ligettó

el

nem

felejtet;

a

hazáért! (Hol van az

mitl annyiszor lelkemár?) (Nem szabad

—

I)

Aztán pedig

nem

meg

állhatja

az eml)er, hogy mikor

bor van a pohárban, áldomást ne igyék. Ugyan iszik-e valaki valahol áldomást sörrel, theával, pálinkával ? iszik,

csak olyan áldomás

egészen lievit,

más

!

is

lesz az

költ,

reményt; demokratává

bor, az

Ha mi

tesz,

a

feltámasztja

a

a nagy urat, úrrá teszi

a

eltemeti teszi

Ah a

elméssé

x\z felvidít, lelkesít,

szerelmet

!

bút,

bátorságra

szegényt.

Az új bort, az els bort nem lehetett a nélkül meginni, hogy minden felemelt pohár eltt egy toaszt ne robbanjon 1

kengyelfiitónak.

Incze honfitársai loyalis emberek.

Az els áldomás szólt annak az új hazának, a ki a számüzötteknek menhelyet és ilyen jó bort adott. Ittak rá ünnepélyes komolysággal. A második áldomás szólt arra a kedves házigazdára és gazdasszony ra, a kik azt a jó bort termesztették. Hozzá volt téve nagyon illenden az a jó kívánság is, hogy ne soká legyenek ilyen egyedül az Isten szaporítsa meg az :

házuk

táját!

Inczének a szemei egj'szerre villogni kezdtek. Kérd,

2iO

esd

mintha várná az engebogy szabad-e elárulni egy titkot? Serena bátorító tekintettel inte vissza. Elmondhatja azt. Ekkor aztán Incz.e emelé föl poharát üdvsugárzó tekintettel nézett Serenára,

délyt,

arczczal.

Elmondá, hogy a jó kivánságot már megelzte az ég A jöv tavasz nemcsak a kert csemetéinek, de magának a háznak is meg fogja hozni virágait. Koczintsunk poharat az els magyar egészségeért, a ki ez uj haza földén látja meg elször az eget. Incze szemei folyvást mondhatlan gyöngédséggel sugárzottak Serena arczára, míg két könycsepp el nem oltá

malasztja.

sugaraikat

;

nyugalmával

a

n

pedig az anjai büszkeség fenséges

állta ki a

ránéz szemek

tekintetét.

Lett erre aztán hathatós riadal. Szerencsés volt az a

pohár, a mely össze ért,

nem

törött.

«Az els magyar polgár-

a ki az új hazában fog születni

!»

S bizonyára minden csepp magyar vérnek savóvá volna változnia, minden logikának a földrl

kellett

eltnnie, ha erre a toasztra rögtön

nyomba

az a másik

nem következett volna, hogy «adja Isten ennek a születend új polgárnak egykor azt a régi hazáját is vissza Ez a toaszt pedig már a magas politikába vág. De hát !•>

a ki bort ád a

vendégeinek

ne kivánjon tlük lehe-

:

tetlent.

S aztán csak

vért kell szagolni az oroszlánnak!

Következett a többi. Senki sem akart az asztalnál adós

maradni egy

toaszttal.

Egyszer végre egy nagyon hallgató fémjelzre került a sor. Halljuk.

Rászánta magát,

s

poharat emelt Napóleon császárért.

Ezt aztán egyszerre tizen hittak ki párbajra.

Ez pedig nagy hidegvérrel legújabbi számát, melyet felolvasá nekik os

vette

még

el zsebébl nem

a többiek

belle a világrendít

tényt,

a

Times

láttak s

hogy Orosz-

Törökország között kiütött a háború. Napóleon

létre-

!

Iiü/tu a/ ai)g()l-fmnc/,ia <>g}'cHHé(;ot n% v<*iu!/ióru.

milyen

Iliijli

Mennyien

oroHZ elleni intor*

Aa (Uirópui háhon'i mo^ van indítva. ox

kíiltott

nuilcf^ct

tle hor nélkül

megittaniiltak

néhány

a

is;

hát

Hor!

még bor

mellotti

Inczn kodólyéii la^^

het

,.<

ütíitt

e/ a tény.

Eddig bclo sem nézt^tt a iiirhqjokba; c naptól kezdve mindon nap oljárt a kávéházba hirlupot olvawni h oly Hzótaliin, gondolkozó volt egész nap odahaza. Nem ízlett a nnnika.

A

meg a csiga. a mik gondolkoznak, mondogatták

szép kápOHztákat ehette a hernyó,

A nagy

liipoK fejek,

eg\'másnak: «nem

lát

Sereua tudta azt

meg minket

férje lelkében olvasson,

titkosabb vágyait kitalálja

Már akkor voltak, a

San

>»

hogy Inczc mirl gondolkozik?

jól,

Rég megszokta, hogy

a mi gazdánk.

—

és

ha

hogy

leg-

kitalálta, betöltse.

Franciscóban

nagyszer

hírlapok

mik a newyorki világlapokkal versenyeztek. Volt

egy régibb: a «California Star», melynek húszezer el. fizetje volt és

Ennek

fél

millió dollárnyi

volt egy vetélytársa: a

hirdetménybevétele-

«GoldenGlobe,» amelyiket

harminczezer példányban nyomtattak, de százezer dollárra vitte

még

csak három-

a hirdetményeivel.

Serena levelezést kezdett mind a két lap igazgatóságával.

Az eredmény nem maradt el. Egy unalmas téli napon, (hat a

tél)

hétig tart az esöszak

:

ez

Incze levelet kap a Califoruia Star szerkesztségé-

tl, melyben azt az ajánlatot teszik, hogy adnak neki nég}'száz

dollárt

havonkint,

meg

az úti költséget,

ha

vállalkozik elmenni harczi tudósítónak az európai keleti csatatérre.

Visszamenni Európába Ott lenni a csatatéren

!

Szemközt azzal az ellenséggel, a ki hazájából kizte Látni annak a romlását, veszedelmét! Látni megváló!

Jókai:

Enyém,

Tied, Övé.

I.

16

!

!

^2V2

sulását azoknak a nehéz álmoknak, a el

az új ég csillagai alatt

min

Oh

csábító szózat

Nem

....

mik nem maradnak

sem !

.

.

.

.

belle semmi ....

lesz

Incze zsebébe dugta a levelet; nejének

nem

szólt

is

nap nem ment el a kávéházba hirlapot olvasni. Otthon maradt kosarat fonni. Másnap egy másik levelet kapott a Golden Globe szer-

felöle s az

kesztjétl.

Ez

ötszáz dollárt igért neki havonkint, ha elmegy a

«our special correspondent»)-nek.

török- orosz csatatérre

Incze összegyrte a levelet

minden kosarat

s

eldugta a zsebébe. Az nap

mihez hozzá

elrontott, a

fogott.

ha a

Jó feleség rendesen szokta azt tudni, kap. S jó

férj

meg

mi van a levélben Serena pedig

szokta azt ?

ísz

mondani a

ha kérdezi tle.

érette

volna azt megtudni, hogy mi

mik Inczének annyi rán-

lehet azokban a levelekben, a

homlokán

czot csinálnak a

férj levelet

feleségnek, hogy

nem

Hát hiszen Incze

?

csinált

abból

eltte.

titkot

(Serena ivedig úgy is tudhatta, mi van azokban ? hisz biztatta a két lapszerkesztt, hogy férjét csábítsák el.)

— —

szép

nem

No. És te

fogadod

el

e

megbízást

?

Az

díj

Hogyan?

hogy én most menjek veled ennek a hosszú tengeri útnak ? koczkáztassam a te egészségedet, az én reménységemet ? Hátha Peru minden szólt Incze felförmedve;

tégedet ilyen állai)otban hajóra ültesselek, neki

ezüstjét s

California

minden

aranyát

nekem

ígérnék

érte?

Hiszen az csábító ereje.

igaz,

De

hogy ezüstnek aranynak nincs elég

hát a távolról

jöv

híreknek

?

mit érez

a kivándorlott magyar, mikor a föld utolsó oldaláról meghallja

a

silisztríai,

a kalafáti ütközetek hirét

'?

mikor

olvassa a sürgönyöket az akhtiári öbölben elsülyesztett orosz hajóhadról ? Mikor azt hallja, hogy

már

lengjêl

!

i)H

magyar

alakulnak Rtainlttilban

Icífîók

iMUj^yar hadvu^zónk

vc/.ctik

végvárakat. Az egÓHZ ()

ltU>a alatt ík

Aldorfai

!

a föld

Inczu

vilú^' iiML'iiiozdul

h

:

I

a

uz

álináhói

:

4í(yú-

hadakozott ágyában. ki

rendeHcn a gyilkos

homlokát simogatta, mig

fölébredt.

világ Inircza egyre érdekfeszítbb mérveket kezdett

Az ölteni.

A lapszerkesztk

ostromolták Inczét a megbízással,

mely egN'enesen számára tudósítónak ember kell a dal,

vtMlik

h

Nriii inoxdul-e

felriadt

rjjil

kozákokkal

Scrcna gyöngéd kfzc szabadította ütköziití^kböl

nev

bo^y toruk

'?

mindiu

tcK'iH'kct ostromolt

I

az wKicHapatnkat,

teremve lenni. CHatatéri

látszott

egyformán tud kard-

gátra, a ki

pisztolylyal, tollal és rajzónnal

bánni;

a

s

kinek

hogy ott leg}'en, a hol a forróját fzik, s bele merjen abba a kanalával menii. Kgv' ilyen becses személyt jobban díjaznak, mint egy mia hadvezérek megengedik,

nisztert.

Ha

most a feleség nem volna - Fogadd el, monda neki Serena. Tehetünk úgy, hogy én itt maradok s te elraég}- egyedül. Hiszen jó helyen

majd

hagysz. ]3arátaink

gondot

rám. Itthon

viselnek

még nagyobb Hátha hazánknak szol-

vagyok, becsületes cselédeim vannak. Hátha küldetés

is

vár reád pjurópában

'?

gálhatsz amott? Jöhet úgy, hogy utánad kell

mennem.

De akkor mindannyian megyünk. Most már a száraz földön át is utazhatni New-Yorkig s onnan húsz nap alatt Európába szállítanak a gyors gzösök. Mehetek ;

utánad a Great Easternen, az óriás hajón Ha pedig újra csalódunk

tengeri betegséget.

vissza kell jönnöd

viszontlátáskor

Oh mi férje

nem

el

érezni a

neked ismét

az Isten megtart számodra addig, s a találsz egyedül

bíztatás volt ez

édes

vágvák

:

nem s

innen.

Hogy

!

Szeréna tudta

jól,

hogy

nincs öröme többé a borsó-

virágban, a mióta a krimi csatatér vérvirágai nyílnak. Tett(>k

maga

után

vágyik.

Ö maga

hogy menjen. Lemondott élete

bíztatta,

egyengette számára az utat.

16*

!

!

!

:!

1>Í4

egyetlen kincsérl, azért,

hogy annak

férjének

mindennapi

láthatásáról

titkos vágyait betöltve lássa.

Áldorfai Incze rá hagyta magát venni az európai útra.

még

Serena

Pedig

elválását.

mint egy

Ez

csak egy

már

keser könynyel sem

akkor többet hagyott

el

nehezítette

benne Incze,

feleséget.

volt a legnagyobb áldozat, a mit valaha

n hozott n

hogy meg tudta magát fosztani attól, a kit szeret. És épen oly idben, a mikor a egy titokteljes jövend homályának megy eléje, a hol nem tudja, hogy nem sírja vár-e reá? És mégis meg tudta tartani azt, hogy elküldje magától férjét két ezer mértföldnyi távolba, mikor annak arczárói leolvasá, hogy ez vágyik oda Ki tudja milyen nagy jövend vár ott reá ? Ne álljon annak útjában egy halavány asszonyi arcz Már azért is sok szemrehányást tett magának, hogy ö egy férfinak, a

kit szeret:

volt az oka, a miért Incze visszautasítá a ferikké kinevez-

Ha

tetést.

nincs,

most talán Incze

seregeket vezet az oroszok ellen. Az zott fel az egy életpályát.

Serena

újra.

háború vezet.

E

is

Hadd

hitte azt, a

múlhatatlanul

De sok embert

is

diadalmas had-

két szeméért áldo-

keresse az elvesztettet

fel

mit annyian, hogy a keleti

Magyarország

felszabadítására

tengerre csalt ez a fata

morgana

úgy látszik, feltette magában a tiszmindannyiszor megcsalni, a mikor tle nagyszer csaták leírását várja. Mennyi alkalom volna rá Alma, Inkerman! Szimferopol! Az akhtiári titáni vártörténet irója,

:

telt olvasót

ostrom

!

De ugyan minek volna

ezzel tölteni az idt ? Az egész nagy háború egy nehéz álom volt, a mi megálmodatlan is maradhatott volna. Mindabból senkinek sem volt haszna, csak a birminghami csontlisztgyárnakmely három év múlva a háború után kibérelte a seba-

!

t4r>

Htopoli CHataiiJO/iAt H

az ott ÖHHZcH/.cdott csontoklíó] Bpo-

(liumot Ó8 fónyraA/.t Ryártott.

Nom

irnnk

ílrúmáját.

cHak v^y Uríi

vilúfítíuti'notot;

itt

iirlm az ÚKyúdördüléHfl

in«'l}'l)e

--^

H/.iv(';iu;k

i...i(.l.'(U/"-

nak. A háhoru a Hzinfalak között marad.

A

kövtítkozö üv tavaszán órkozett vinsza Kaliforniába

Aldorfai

lnc/.«!.

minden

tökóleteson kigyógyulva

l'iZiittal

('urt)piíi iioHtiilfîálM'ti.

Síikor Incze a MissiHsippi gzössel megérkezett

kikötbe, a parton vártak

fraiuMHCói

rá

a san-

honfitáiuai,

a

(iüldi'U Glol)e s/,erkoszt('ii ós családja.

Igen

is

:

már

családja volt

!

Nö

és

])Osta-liajóval kapott levelet Serenátt)!,

rl csodadolgokat a

}2;yoniu'kc't,

rcLítn

nom

nu)}^(itt.

gyermek. Minden

a miben újszülötté-

olvashatott s kópzelme nniga elé

áhnodá

még nem látott, s az anyját, kit oly De az álom messze maradt a valóság gyermek nem volt még a világon soha

a kit

látott.

Ilyen szép

S még nevet, mikor az apja megcsókolja

mondják neki

!

s

picziny ajkai

S milyen szép lett a nö is! Milyen halvány volt, mikor itt hag}^ta s milyen életvidám most. Beszélhetnek hozzá a többiek kérdezsködhetnek

azt

:

«pá.»

!

a párisi congressus békeföltételeirl

mit ezek a picziny ajkak

nem

beszélnek.

Egyik meglepetésbl a másikba fogatja vár

a

reá,

számára az

alatt

házikóhoz ogy

:

már

Serena

új lakosztály épült,

A

kert

szedi látkörébe, kis

az :

telnék

számára dolgozószo-

asszonyi g}'öngéd figye-

minden csemetéje

malomgép

végzi.

nem

óriássá

ntt az

ismer.

Az öntö-

Mindezt futólag

fel-

de annak középpontja mégis csak az a

bölcs, a miben kis

játékszert hozott

pofája kocsis

gazdasszonykodott

jól

távolléte alatt, s a szöll- lugasra rá zést bivalyhajtotta

Saját egy lovas

néger

fogatot is tud tartani. Otthon a kis

bának, abban lakályos kényelem

lem mindenütt.

esik.

volt kertészfiu

kalap alól vigyorog reá.

csak azt hallja, a

!

fiát ringatják.

számára

öröme? Azt

hiszi,

s

Mennyi mindenféle

próbálgatja, hog)' melyikben

hogy az

alatt a tiz

hónap

alatt,

a

:

246

míg úgy vágyott utána, tends lett. Neki hosszú

nem hagyja otthonát,

a gjêrmek legalább volt az az

id

három

is

Három

!

esz-

napig

el

hajon látogatója, annak a kedveért sem'teszi le a gyermeket ölébl, pedig oly ügyetlen a vele bánásban. Mindig megríkatja, s bolondul érte, ha az piczi kezeivel boszuból bajuszát, szakállát megtépi. Ez által aztán megismerkedik Serenának egy új gyöngédségi nyilatkozatával. Az anya haragot tettet, mikor az apa kicsis

nyét csókjaival megríkatja,

s a szófogadatlan apát gyors akár van ott valaki, akár nincs.

pofonlegyinti,

kézzel

Hajh micsoda öröm, micsoda

micsoda dicse-

kitüntetés,

kedés egy olyan megérdemlett pofon, kéztl, egy olyan gonosz tettért

!

olyan büntet

eg}^

Csak azért

is

elkövetik

hogy a büntetést megkapják. míg Inczével annyira lehetett menni, hogy arra a kérdésre, mit csinál Palmerston ? azt ne feS mikor Napóleon lelje, hogy már jönnek a szemfogai herczegrl tudakozódnak tle, fel ne ugorjék e szóval azt,

Beletelt két hét, a

!

«

igazság! a kis fiamat rá kell ültetni az edényre!))

is

Pedig a Golden Grlobe szerkeszti valami okos dologról szerettek volna vele beszélni. A krimi «our special cor-

respondentí)

kitn

szolgálatokat tett a lapnak.

lap elfizeti ötvenezerre szaporodtak,

ismerek, hogy

gyors

Incze

hiteles

és ;

A

tudósításokat küldött;

saját szemlélet után

veszélyesebb helyekre s

;

benne

s

irt,

leírásai

elment a

leg-

volt a csatákban és ostro-

a mit látott, az ragjôgó tollal volt megírva.

szerkesztk ajánlatot tettek neki, hogy továbbra

legyen munkatársuk rendes az ajánlatot

el-

e sikerhez nagybanjárultak a krimi levelek.

élethívek voltak

mokban,

Azóta a

az igazgatók

s

s

magát pihenni

dij mellett.

Incze megköszönte

egyelre azt válaszolta, hogy s

is

az európai káposztát

nem

ki

akarja

melegíti

fel

többet.

Pedig valami betegséget mégis hozott pából, a flaint

mibl

ritkán lehet kigyógyulni.

magával EuróOlyan szenv ez,

el

a honvágy, csakhogy ellentéte annak: a távolvágy,

;

ii7 11/

«<^y

IioIylMii

ikmm

iiiiinulni

tiulÚH nyiiKtulanttó láxa.

Si'i'cna lp^liaiuarál>li foliHiiMTtc c/.t

ezt csuk a kiclc-^íítÓH által

li'liot

a betí-gHogot férjén. S

gyógyítani.

ismers H/.crkcs/tök nem Hokára ajánlatokat tettek Iiu'/.óiu'k, a mik annak k(Mlólyót felviiianyostták. Merénz azok. Nn^y <'X|K'
cKlki'szüh'tti'l

a

f<>l
r<Mig hcjárhathui viiUkrirc

a tormi^BZotbn vári Ili,

:1

együtt

;

vadászkain n
Kzt'khoz krdvo volt neki.

— Není liánom, monda. ülök gályára,

M«'^ytk a

li«»va

akarjatok.

öszvérre, kntyaszánkára

tutíijra,

i'»'l-

-- enak

;

Napóleon biztatására nem ülök föl többet, Nélu'my év múlva, mint hirliedett utazó vivott ki magának lulyet a világban. liészt vett a legmerészebb úti vállalkozásokban s tudománya

s bátoi*sága értékesítve volt

olyan téren, a hol azt méltányolni tudják.

Valahányszor

eg_v ilyen

hosszú expeditióból

Ítîu.

i

M,-.^/..t-

mintha mindkcrült kis lakába a Sacramento mellé annyiszor egy új élet kezddött volna meg számára. Az els visszatéréskor kis fia már eléje futott, kit pólyában ,

hagj'ott

el.

Akkor még csak egy szót

tudott:

«apa»; most

már beszélt, kérdezett és felelt. A másik visszatéréskor már elménczkedett a fiu kritizált, megszólt, humorizált ;

bámulatra ragadott eszével. Mire apja a Cordillerák csúcsait megmászta, akkorra már a Lajoska három európai nyelven beszélt. S a míg egyszer az apja a cotopaxi tzhányó kráterének titkait búvárkodta át, az alatt Lajoska nag^'obb titkokat fedezett

A gyermek minden sabb volt,

s

fel

a világon

:

visszontlátáskor

az asszony egyre szebb.

az a kiváltsága van,

hogy az

id

megtanult olvasni.

nagyobb

és

Jó kedély haladtával

oko-

nknek

még

szer

pülnek.

Incze lelkét egészen betölté ez a hivatás

;

kedélye ki

nt, a kinek szerelmérl oly bilehetett hozzá htelen zonyos volt, mint az égrl. Es a legcsábítóbb, a legváltozatosabb szerelm hölgy után volt elégítve.

Birt egy

:

»

21.,S

csapongva, kinek neve: a új

alakban,

s

feleségnek, ki

mindanmászor boldog

vetélytársnéját legyözheté.

A

természetbúvár tölt el

így

Ezt meghódítá

«fölfl,))

meg

új

hódításait diadalmaskodva beszélte el a

Más

volt,

midn

vetélytársnéja

nagy

e

nem

volt.

szz.

:

év év ntán;

eljött

az 1850-ik év.

Uj vajú-

dások kora az ó világban.

Az olasz-franczia-osztrák háború hírére Inczének valamennyi még ott maradt honfitársa egyszerre fölkerekedett és hazaindult. Most már kétségtelen volt, hogy ábrándjaik megvalósulnak.

De

Incze

nem mozdult

a diplomatiában,

sem

helyébl.

mit Európában kezdenek. Megfogadta, hogy ebben az évben

akármi történik

ládját,

ment sehova. Hiába

ott

a kerek földön.

is

ösztökélte a

Se.m

hitt többé.

az mind, a

nem hagyja csaMég utazni sem

Golden Globe szerkesz-

hiába hittak a magyar légióhoz,

tsége, se

Nem

«Humbug

hazafiaiban.

nem ment

el

«our special correspondentnekw, se a «mi táborno-

kunknak. » S milyen nagy elégtétel volt pessimismusának, mikor a nyár közepén meghozta a tengeralatti huzal villanyszikrája a villamhírt,

hogy a béke megköttetett Villafran-

a magyar légió bele sem jött az actióba.

cában

s

matia

nem

engedte

ket

a kacskaringós sujtást

addig vége

— De jó

sabbak

lett

diplo-

addig föllépni, míg nadrágjaikra

fel

nem varrják

;

a míg az elkészült,

a háborúnak.

volt a káposztafejek szavára hallgatni!

k, mint már

Incze most állni

A

Oko-

a politikusok.

megdicsérte magát, hogy ellent tudott

annyi csábnak. Hogy volt ereje leküzdeni honvágyát,

minden egyéb kórmik egyik hemisphaerium-

dicsvágyát, a boszut, harczi ösztönét s

epedéseit az emberi szívnek, a ról a

másikra átfutni kényszerítik.

Pedig bizony, ez az egész ereje abban volt.

állt,

hogy

ns

fin llii

0/

ii

volt

^í(>}^

mcj^volt

II

nom

inoHolygó arcz

volna

futott

ti

íh

—a

!

ológcdvc,

ninRílval

jutalma

volna mollotte, de

úllt

hoj^,

../,i

i..

i..

hogy jobban HZcrotte a

rrto,

mint a diüsiHÓgot, ncni

el-

a többi.

liojív

lett

'

'•

-^

!

felcHÜfolva fcnhcíjázó remé-

nyeiben.

Azt moiKJii: flolég* (licHÖHÓg volt nekem, hogy a Hzllt, hngymát vn kápoH/tát mcghonoHÍtottam az Üj-világban. (K/, ugyan jobbadán nz «)iHS/,ony» érdeme.)

— M<>g hogy

(Az

liani

van.

is.)

MINDENT Egy övig ezután

teljes

EíiYSZERRi:.

clvonultságban

parti remete. Eltávozott hontitársai

élt

nem

a Sacramentí)-

tértek többé

vissza. Elég volt nekik az aranyból. Utazni

oda

sem volt többé

sennni vágya. Valami nyomasztó elérzet ágy készteté untalan otthon maradni. Megérte, hogy ha az ember sokáig apródonliiiit miiulen a

él,

másé

lesz: csak a feleség

marad

az (lenyimtt.

Már legyen.

a gyérnek

Az

nem

az.

Annak

hivatása, hog_y a

magáé

megn. Csak a feleség el nem ereszti. Lángesz gj'ermek. Szépen

elrepül, mihelyt szárnya

a kinek a keze a közös vándorbotot

az,

Lajoska hat éves volt már. fejldött.

1860-ban készültek hetedik születése napját megülni. Erre a napra Incze kedves meglepetést készített fiacskájá-

Egy kis hétmarkos fekete ponyt vett a számára. Mint fog majd annak örülni! Serenának csak aló színe

nak.

ellen volt kifogása.

Miért

nem

vett neki fehér lovacskát?

Incze bistosítá, hogy fehér pony nincsen a világon. Dehog}' nincsen.

Yan

a jó Istennek olyan fehér lovacskája

a kis g^-ermekeket elhordogatja.

A

is,

a melyik

környékben kiütött a

!

250

vörheny

s

a szép gyermek hetedik születése ünnepén ott

feküdt a ravatalon. volt mind a két szülre nézve. S ez ellen a tr ellen nincs a szíven pánczél. Nincs nagy emher, nincs philosoph az. ilyen kis ko-

Ez rettent csapás

—

porsó mellett. Ott a kis kertben készítettek számára kriptát. ültették tele virággal:

elejét

Annak

az

azt a kertet ápolták együtt.

Megkísérték egymást vigasztalni

s

csak fájdalmaikat

cserélték ki egymással.

Mindennap temetés volt a háznál. Egy-egy darab'ka papirt ha megleltek, melyen a kedves írott ákombákjai voltak, azon megint újra kezddött a temetés. Mikor a virágok nyíltak, a miket ö a mit

szeretett,

ültetett,

mikor a gyümölcs

vírágnyílás, gyümölcshullás

érett,

mind csak

temetési ünnepe volt.

az

Ez a seb nem tudott begyógyulni. Az új év is eljött. A lelki szenvedés nagyon meglátszott az asszony arczán.

A

orvos

házi

toztatni.

azt tanácsolta,

El kell távolítani az

hogy

égalj at kell vál-

asszonyt gyermeke

sír-

jától.

Szóba sem lehetett azt eltte hozni. Készebb volt utána halni.

Az 1861-ik évben aztán megint csodadolgok kezdtek

el

történni a Ó-világban.

Egy tavaszeli napon Incze

táviratot

kap Magyar-

országról.

Egykori fnöke, az apátur küldé azt ''rL

E

sürgöny

tudata vele, hogy a magyar országgylés össze van híva

Budapestre

;

s

a

">'i

választóközönség hajdani képviseljét

újra egyhangú felkiáltással megválasztá. társai

Ez

Siessen honfi-

hívásának eleget tenni fölrázta Inczót elfásultságából.

Hívják: hivatása van.

Nem álom, nem ábrándkép

többé;

valódi, a világ rendes folyása szerint keletkezett feladat.

»

951

Egy

ni'H/.iig

viilimiit

Jó

»'/.

HorHáiiak IhíIch clinti^xéMo. Ott

a

n(iintcij(!:

Miiiiradj ülvo!

moí4 in'kik,

a

fiait,

ború van,

a kútkedt'H

iiuíj^

e^'HZtT

hfiH/.nálhat

iiuff^rafâdta kc/.rt:

Ne halld meR a jó cmhorek

lu)K.V

kik,

iiK^'g

(lariiliokru tr»rtH/,iv.

meghaltál.

mióta

('löv('H/,ik

Nem

eliiu'iitVd,

a

(irtod

már a

ha/.4d-

azt tcH/.ik, li<»^ mikor há-

hölcsiíHí'-gükí't

mi'gtahilják a l>átor8águkat.

Izond

liiviUíltí

to

k

mikor héko vau,

Idegen ember vagj-

U>

már

o(hiliii/.a.»

De még egyszer eldöntötte Incze végzetét az auBzony. Orvosa komolyan íigyelmezteté, hog,v ha feleségét valami európai fürdbe

sz

el

nera viszi a tavaszszal, majd az

elviszi azt músljová.

(sak azután, hogy Incze elhatározá magában neje vévisszatérni Európába, mutatta meg Serenának az

gett

Le volt abban nagy uemzeti lelkesedés és a népies pompa, mely mellett a választás alkotmányos ténye végbement, igen apátur levelét, moly a sürgönyt követte. Írva a

szépen.

ndkül

fcnhangolt idegein valami

sejtéi im-s

borzadály futott végig, mikor e levelet ololvasá.

Onkény-

Sorena

n

is

telen visszatért emlékébe dós,

midn ama

grottáknak hitta

amaz éber álom, az az

érzéktévc-

nagy diadal napján a díszkapukat korall-

maga

elltt s az ölébe hulló koszorúkat a

tenger csoda-puhányainak.

E visió végigfutott lelkén ismét.

Visszaadá a meghívó levelet férjének.

— Nekünk

el kell

Igaz, hisz ott is is

«

mennünk

— haza.

van egy sírhalom, mely az övé:

—

az

otthon.

Tudta, hogy férje akarja ezt; Pt'dig sok

in<Mi(l;inivalója

s

lett

nem mondott volna:

de

ellent. ellin'1'"itfa

mind. készteté legjobban férjét, hogy igj'ekezzék minél elébb

S hogy nem gondolt az ide visszatégyermeke koporsóját kihozatá a sírboltból, egy másik ércz-koporsóba záratta,

kertét, házát eladni,

résre többet, azt hízonyítá azzal, hog^'

»

252

hogy magával vihesse Európába s ott temethesfíe el. Talán majd a dudái sírhalom szomszédjába. Az utazás nem járt már annyi hosszadalmassággal, mint idejövetelükkor. A Pacific vonal egy részén már lehetett utazni s a hiányzó részeken gyors szárazföldi köz-

lekedés volt egész New-Yorkig. Onnét pedig gyors

gzösön

csak tizennégy napi járó út Southamptonig.

id

nagyon kedvezett az útnak. Gyönyör enyhe más oldalán az isothermaek alatt, míg Európában szakadatlanul tombolt egész tavaszszal a

Az

is

tavasz volt a föld itt

hideg, száraz éjszakkeleti szél.

Különösen a tengeri úton renát egyszer

sem

lepte

derült,

meg

kább ersíté idegeit a tengeri

csendes

id

a tengeri betegség lég,

s

Se-

volt.

még

;

in-

szemlátomást üdülni

látszott.

Incze igazat adott

helyrl

airól a

magában

az orvosnak.

eltávolítani, a hol

Jó volt

minden tárgy egy

t be-

szél emlék volt rá nézve. Serena kedélye kezdett földerülni. Valamelyik utasnak, a ki a világ minden élczlapjait gyüjté, egy magyarországi humoristikus lapja

is

volt a

megmutatta Serenának. S Serena tudott már nevetni is a derék Bolond Miska politikai élczein. Talán még örülni is megtanul valaha. Az egész utat a legkedvezbb szerencsével végezték be. gj'üjteményében

s

azt

—

Már

ott voltak

a végén.

határon. Reggel

Albion partjai fehérlettek a

már Southampton kikötjében

A Water Nymph kitn

lát-

lesznek.

hajó.

Este sokáig fenn voltak a fedélzeten az utazók

s

gyö-

nyörködtek a látványban, a mint a félhold alá sülyed az óceánba. Azután jó éjt kívántak egymásnak s mentek

A

aludni.

hölgyek a

ni

cabinokba

tértek,

a férfiak a közös

hálóterembe. Incze megcsókolta Serena ajkát és homlokát az elváláskor. hívta,

Azután eszébe jutott valami, utána sietett, visszahogy még a két szemét is megcsókolja. « Jó éjszakát

kedves jó éjszakát !

!

ih'A

v)}M kódÚH

iitiVn

volt

H'A

midn

id,

s ni k('>v('tk<'/ö kábiti)

egyHisorro irUHífiUi

riv/.-

rooHcgÚM, ropogás véré fdl

ax,

iilvokiit.

Uoliiint,

Kitif^rottak ligyaikltól. nor/.iiHztí)

árhoczos hajó nekiment neki az orrával a VVater

Kz

biri

ki

a UUUheire.

u gxöHÜknck:

üjj(!l

Nymph

orvcl kerouztül hajtott ^Vat(•r Nyniph keroMztül ft'Ui'kt'

a

látvány volt elttük. M^y roppant nagy

három

eg^'onüMon

oldalának h toljos göz-

Öt ináHodpercz

rajta.

volt tíirvo,

k

a

alatt

a

három árboczos

ulá {gázolva, elmcrítvc a hullámokba.

törtónt a 13artou Cliff eltt, kót mérföldnyire

Whyte

Hziget nyii<íoti hef^yétl.

Minden él

és

nem él,

a mi a Water Nymp]H'?i

^"l*

n

víz alá merült.

Mikor Incze magához zetén pillantá

Els

meg

tért:

a három árboczos födél-

ezt a nemszeretem-világot.

szava az volt ápolc)jához

:

— Hol van nm ?

Az

vállat vont s azt felelte

:

— A kik a ni hálószobában Ö

is.

voltak, azok

mind

elvesztek.

)

4*

5_í*^,

d^íV* •^-'^.•.

PLEASE

CARDS OR

SLIPS

UNIVERSITY

PH 3261 E46

DO NOT REMOVE FROM

THIS

OF TORONTO

Jókai, Mór Enyira,

tied, ové

POCKET

LIBRARY

n >lllltÉ
mHM Mrt l«IWMI Ili4*«*i*Wi
;-«'-><íiH(inuiWli*HI>i

'^* M Â^

Ili

mm é .

I

ft \m i*m*0^*tffmti0ii i|.i.«Éii.i.iiiii )i iii l itiiii < )iiii i II ' lii l li i| rr i ü> iii (| ii ii I

^ n

.11.

"

HiH

i

rm

MI

ii n i i f iwii'ii< i« n nf | (\ t i\ifit(
im >ii n i\

\

\

n

t

|.i.<

^

» i ii»ii

M ZJI< ii -^ .»i
H

.i|

t

i

yffT»><>ii"»f nnwii r wW,r*' /v/. VvA ' i

'

l

i,iiiii

ri ll

< |<<

n

,

' ''* i^ .

<'

j.

. K O ," 'ilM ii '^^"^ .i»^«w)><

II '

li l

i if. (r?F I' <''t*'«f H 'i i i i)ii

ii

)

Jl'J< >.f (f i«i;« i
ifi

i

ll

l

'i

lt

- ."i áls^^ ^fcíoíí

Recommend Documents