u .h
* FEHÉRVÁRI GÉZA:
leszármazottak Szudánban
ed
Maúyar között
sz
eg
Dr. tenervarx ixeza, az iszlám művészet és régészet szakértője tSudapesten Germanus és Baktay Ervin tanítványa volt. Diplomáját 1952-ben kapta meg, majd a Budapesti Hopp Ferenc Keletázsiai Múzeumhoz került. 1956-ban elhagyta Magyarországot, 1957-ben Bécsben a Nemzetőr első arab számának tervezője volt. 1961-ben doktorált a londoni egyetemen, utána kinevezték asszisztensnek, majd egyetemi tanárnak. Ebben a minőségben 15 hónapos utazást tett Közel- és Közép-Kelet országaiban s ásatást folytatott a Káspi tó délkeleti részén Perzsiában. Itt közölt írása a török hódoltság ideje alatt elhurcolt magyarok leszármazottairól szól, melyet a szerző azonban nemcsak szórakoztató riportnak szán, hanem ezen az úton is fel akarja hívni a külföldön élő magyarságot, hogy segítsen a szétszóródásra ítélt kis törzset megmenteni. Mindenki, akinek kapcsolata van nemzetközi szervezetekkel, intézetekkel, be folyásos külföldiekkel, hívja fel a figyelmet erre az egyedülállóan érdekes népcsoportra, a magyarabok nehéz helyzetére. A kapcsolatok közvetítését a Nemzetőr elvállalta.
ek
on
yv
ta
r.s
k-
Mint a londoni egyetem iszlám művészet és ré gészet tanára, hivatalos tanulmányúton jártam a Közel- és Középkelet országaiban. így jutottam dl a 15 hónapos út alatt Felső-Egyiptomiba és Szudán északi részébe, Nubiába is. Különös véletlen folytán Asszuánban összetalál koztam egy szudáni iskolafelügyelővel, aki sötét
Magyaráb település (a nyíl mutatja)
bőre és göndör haja ellenére büszkén mondta ne kem, hogy ő is magyar, a magyarok leszármazott ja, azaz „ magyaráb A imagy arabokról régóta tudomásunk van. Angol ós német néprajzi irodalom gyakran megemléke zik róluk, s a háború előtt hires Afrikautazónk, gróf Almássy is látogatást tett náluk. Később, 1955ben, amikor Szudán független állam lett, a khartumi magyar követ küldött jelentést a magvarábok-
FEHÉRVÁRI GÉZA:
ől
eg ed .hu
1964. október hó
mCfk^ kényes Panama-ügyet ügyesei Idxltta, és hogy a tornkini öbölben végrehaj , o'catonai támadásnál vállalta az esetleges kö p
r
es Ha
ii»
^ znményeket, - de ugyanakkor az egész nyu a jVeP *^ csődjének könyvelték el a vietnam oszi eseményekben belkövetkezett fordulato crew
0
61
utazd,
Perzsiközvéleménykutató intézetek jelentéseiből a j ikai sajtó többsége véleményéből ma arra le \ } következtetni, hogy Johnson népszerű az át ^ ^merikai szemében és szavazatát inkább < megri B. I- randi urára, mint az ugyanesa) jolyé nagykereskedő Goldwaterre adja. A nége magy^Z' szakszervezetek, a nagyipari trösztöi ít
m e
ar
1
a
-sz
a
y
ek
on
yv
tar
.sk
Mint a londoni egyetem iszlám művészet és ré gészet tanára, hivatalos tanulmányúton jártam a Közel- és Középkelet országaiban. Így jutottam el a 15 hónapos út alatt Felső-Egyiptomba és Szudán északi részébe, Nubiába is. Különös véletlen folytán Asszuánban összetalál koztam egy szudáni iskolafelügyelővel, aki sötét
Magyaráb település (a nyíl mutatja)
bőre és göndör haja ellenére büszkén mondta ne kem, hogy ő is magyar, a magyarok leszármazott ja, azaz „magyaráb". A magyarabokról régóta tudomásunk van. Angol és német néprajzi irodalom gyakran megemléke zik róluk, s a háború előtt híres Afrikautazónk, gróf Almássy is látogatást tett náluk. Később, 1955ben, amikor Szudán független állam lett, a khartumri magyar követ küldött jelentést a magvarábok-
ek
on
yv
tar
.sk
-sz
.hu
eg
ed
ról a Magyar Tudományos Akadémiának. Az Aka démia akkor úgy döntött, hogy először dr. Dobrovits Aladárt, az Iparművészeti Múzeum akkori igazgatóját, a híres egyiptológust küldi ki elsőnek közéjük, s engem szemeltek ki arra, hogy 1957 folyamán néhány hónapig a magyarabok életét és nyelvét tanulmányozzam. A szabadságharc kitöré se a terv kivételezését alaposan módosította. Dobrovits Aladár 1956 őszén ért le Szudánba, s csak Wádi Halfáig jutott el. A forradalom hírére azon nal visszaindult Kairóiba. Én pedig elkerültem Ma gyarországról, s bár a magyarabok problémája erő sen foglalkoztatott, nem reméltem, hogy egyha mar eljutok hozzájuk, főleg azt nem reméltem, hogy még eredeti helyükön fogom megtalálni őket. Miután az aszuáni gát építése miatt a környék víz alá kerül, különös jelentőséget kölcsönöz a magyaráboknál tett látogatásom, hiszen amit láttam és le fényképeztem, már víz alatt van. Azt hiszem ennyi bevezetés után érthető, hogy nagy örömmel fogadtam Huszejn barátom, a szu dáni iskolafelügyelő tanácsát, hogy Abu Szimbel
Vendéglátó
gazdánk nappali szobája
látogatásával egybekötve menjünk el a magyara bok közé is. Hajónk, az „Al-Mirriekh" délután négy órakor indult Asszuán fölül Shellálból. Hu szejn tanácsának megfelelően megismerkedtem Mr. Bajrámmal, a hajó kalauzával, aki szintén magyaráb volt. Eleinte bizalmatlanul fogadott. Mikor azonban megtudta, hogy magyar vagyok felaján lotta legszebb elsőosztályú kabinját és meghívott minket vacsorára.
.h u
eg
ed
Másnap kora délután érkeztünk Abu Szinibelhez. Wádi Halfában pedig este fél nyolckor kötöttünk ki. A hajót csak másnap reggel hagyhattuk el. Mit sem sejtve, szállodai szobát foglaltunk Mr. Kasszumnál aki szintén magyaráb). Hamarosan azonban összetalálkoztunk isimét Bajrámmal, a hajó ka lauzzal, aki igen szívélyesen meghívott minket, hogy legyünk vendégei a magyaráb faluban, Halfa Daghimban. Egy kávéházban ültetett le minket azzal, hogy rövidesen jön értünk és taxival megünk ki a faluba. Hosszú várakozás után hatalmas csomagokkal érkezett meg; később derült csak ki,
vta r
.sk
-sz
hogy drága porcelán készletet vásárolt a „Nagy Rokon" tiszteletére, hogy azzal étkezzünk majd. Az út Wádi Halfából a khartumi vasút mellett vezet Halfa Daghirnba. Homokos, meglehetősen unalmas sivatagi táj. A Nílus messze bent jobbra, baloldalt pedig az a dombvonulat, amely a folyó új partját fogja képezni az asszuáni gát elkészülte után. Vezetőnk szintén magyaráb volt, - lassan és óvatosan vezetett a poros, zötyögős úton, fél óra múlva megérkeztünk a faluba. Érkezésünk híre futótűzként terjedt el, egymásután jöttek a falu beliek üdvözölni minket. Elsőnek Bajrám bátyja fogadott, megcsókolva és megölelve kijelentette, hogy most hazaérkeztünk, mert ők vér a mi vé rünkből, test a mi testünkből, s így testvérek va gyunk. Lehetetlen volt eme kedves fogadtatást könnyek nélkül megállni. Meglepetéssel kellett tapasztalnunk, hogy nem egy közülük arcában megőrizte a jellegzetes magyar vonásokat. Kunko rodó nagy bajszuk olyan volt mint egy alföldi gaz dának, csak épp a bőrük színe volt fekete. KIK A MAGYARÁBOK?
ek
on y
Mielőtt a faluban tett látogatásunkról és ottani élményeinkről beszámolómat folytatnám, talán cél szerű lenne itt kitérni a magyarábok történetére, legalábbis arra a kevés adatra, amiről ma tudomá sunk van. 1517 után, amikor a törökök elfoglalták Nádorfehérvárt és a Szerémséget, amely akkor ma gyarlakta terület volt, ezrével hajtották el a lakos ságot e területről, s adták el őket rabszolgaként a birodalom különböző részeiben, vagy kényszerítet ték a fiatalokat, hogy csatlakozzanak a török had sereghez. A szájhagyományok szerint így jutott el és telepedett le egy magyar csoport, mint a török hadsereg katonái Egyiptomban és Szudánban, amely akkor a török birodalomhoz tartozott. Ennek a szájhagyománynak háromféle változatát sikerült összegyűjtenem a magyaraboktól.
-sz eg
1
.sk
E történet második változata szerint, amelyet Hasszán Szálih Dzsadidtól hallottam, Ibrahim alMagyari vezetése alatt, aki tiszt volt a török had seregben, 20 másik magyar érkezett Szudánba csa lád nélkül, s ők lettek a mai magyarábok megala pítói. Nubiai nőket vettek el feleségül, s mint Mr. Dzsadid mondta: Igy keletkezett egy új vér, amely a magyar és a nubiai keveréke. így hallottam én a Szudánba jött magyarok történetét apámtól", - fejezte be Mr. Dzsadid. A legenda harmadik változata, egy bonyolult családfa, amely azonban ugyancsak a három test vér történetén alapszik. Ezt a családfát a község tanítója, Mr. Ahmed Muhammad Khalil Bajrám mutatta meg nekem, aki egyúttal ígéretet tett arra, hogy annak egy másolatát megküldi. Mint a legenda első változatából is kitűnik, az első magyarábok a Nílus egyik szigetén, a közel 2 km hosszú és kb. 500 m. széles „Magyarábok Szi getén" telepedtek le. Ez a sziget Wádi Halfától kb. 8-10 km-re délre van a Níluson nem messze a má sodik katarakt előtt. További két sziget van még mögötte a kataraktig: „Menarti" és „Gyanna Szab" (Paradicsom Sziget). E két szigeten is laktak ko rábban magyaráboik. Magyaráb Szigetét, amikor az első asszauáni gátat megemelték, két súlyos áradás pusztította el. Először 1936-ban, majd tíz évvel ké sőbb 46-ban. A második áradás után elhatározták, hogy a szigetet végleg elhagyják, s a Nílus keleti partján, a szigettel szemben megalapították a mai magyaráb falut, Halfa Daghimet. Magyaráb szigetén tett látogatásunk, utunk egyik legszebb és legmeghatóbb emléke. Két-három órá-
on
yv
tar
w
ek
u
ed .h
Az első történet szerint, amelyet házigazdánktól, Bajrámtól hallottunk, három testvér, mindannyian a török hadsereg katonái, érkeztek a Szudánba. Az első testvér, akit Szülejmán al-Magyárinak hívtak Asszuánban tel epedett le; a második Ibrahim, vagy Ibrim alapítója lett a róla elnevezett falunak Asszuán fölött a Nílus parton. Ibrim falu az első asszuáni gát megnagyobbítása után végleg víz alá került a harmincas évek közepén. Lakói akkor Asszuánba költöztek. Asszuán lakosságának nagyrésze ma magyarábok leszármazottjaiból áll. Egy ré szük tovább vándorolt északra, s Luxor közelében, Tude nevű faluban telepedtek le. A harmadik test vér, Hasszán al-Magyari volt, s ő lett a szudáni magyaráb település megalapítója. Eredetileg a Ní lus egy kis szigetén ütötte fel tanyáját. Ezt a szi getet még ma is hivatalosan Jazirat ul-Magyarábnak („Magyarok Szigete") hívják.
eg ed .hu
val Halfa Daghirriba érkezésünk után lekísértek bennünket a folyóhoz. Legnagyobb meglepetésünk re a kis vitorlást perzsa szőnyegekkel bélelték ki, tiszteletünkre, s vagy húszan kísértek át minket a szigetre. Az átkelés alatt régi népdalokat énekeltek. Igen sajnálom, hogy nem volt velem magnetofon megörökíteni ezeket az érdekes dalokat. Értesülé sem szerint a khartumi egyetem egy magyar taná ra azóta már (készített néhány hangfelvételt.
tar
.sk
-sz
A szigeten ma csak 6-7 magyaráb család lakik. Gazdag ültetvényeiken búzát, kukoricát, háromféle babot, narancsot, banánt, datolyát és dinnyét ter melnek. Meglátogattuk és lefényképeztük a régi települések romjait, köztük egy mecsetet is. Vala mennyi vályogtéglából ikészült. A iszigetről viszszatérve esti imaidő volt. Elhaladtunk a mecset mellett. Aki már valaha járt iszlám országokban, tisztában van vele, hogy az imaidőt és az imát a mohamedánok milyen szigorúan veszik. Mégis amint elhaladtunk a mecset mellett, a férfiak az imát félbeszakították, kijöttek elénk, köztük a falu sejkje is, aki megölelt és megcsókolt bennünket. Búcsúzóul a sejk azt mondta nekem, ez életének legboldogabb pillanata, hogy „testvéreket üdvözöl het az Ó-hazából". Házigazdánkhoz visszaérkezve nagy vacsora várt bennünket, amelyet a nappaliban szolgáltak fel. Talán ez a legmegfelelőbb hely részletes leírást adni házaikról. Ezek is, mint a szigeten lévő régi épületeik, vályogtéglából készültek. Az ablakok, amelyek a nagy hőség miatt kicsinyek, az udvarra nyílnak. Jónéhány háznak a kapuja piros, kék és
ek
on
yv
;
jj
A Magyoráb 9f
Sziget" a Níluson
91
tar .sk
-sz
i
eg ed .hu
(f
fehér színű geometriai motívumokkal van díszítve. Mr. Khalil Rajrám, a tanító szerint ezek a díszített kapuk sajnos lassan kimennek a divatnál. A ka pun belül jobbra vagy balra egy tetős terasz van, s innen a nappali két-három ívvel van elválaszt va. A házigazda hálószobája a nappaliból nyílik, míg az asszonyoké egy másik teraszról közelíthető meg. Mind feltűnően tiszta és takaros. A konyha e mögött következik. A földön, nyílt tőzhelyen főz nek. Nekünk nemcsak megengedték, hogy min dent megnézzünk és lefényképezzünk, de arra is kértek, hogy ismertessük meg a világon szerteszét élő magyarsággal hogyan és miként élnek ők, messzi idegenbe szakadt magyarok leszármazottai. A földművelés mellett a férfiak halászattal és vadászattal foglalkoznak. Térítőket, párnahuzatokat, valamint a férfiak hosszú fehér ruháit ékesítik ezek a hímzések. A ruhák oly vakító fehérek, hogy ft,,., feleségem megkérdezte mivel mossák őket. .Nílus vízzel és omóval'volt a meglepő válasz. Az esküvő igen bonyolult ceremónia közt zajlik le s egyik legnagyobb ünnepüknek számít. Az azt követő lakoma hét napig tart. Mi néhány nappal egy ilyen lakodalom után érkeztünk. A tanító meg L ígérte, hogy részletes leírást küld a szertartásokról. Énekük kíséretéül egyetlen dobféle zeneszerszámot használnak, amit Jár'-nak hívnak. A beszélgetések során kiderült, hogy magyarábjaink nemcsak a származásukkal vannak tisztában, de büszkék is maparsáKukra. bár Ma^yaroTszápról íeen keveset tudnak A tanító T T I P P W h ™ v in dítsak egy "gyűjtést felépíteni a falu iskolájában egy könyvtárat, amely Magyarországgal, történe tével, irodalmával foglalkozik, lehetőleg arab vagy angol nyelven. r
ek
on
yv
A magyarabok általában nem keverednek mások kal. Mikor említettem nekik, hogy Asszuánban és a hajón ezzel és ezzel a magyarábbal találkoztam, kijelentették, hogy az illető már nem számít magyarábnak, mert egy nubiai leányt vett el feleségül. Szóba került legnagyobb problémájuk az asszuáni gát is. Az uj gát következtében, mint már emlí tettem, fel egészen a harmadik kataraktig minden víz alá kerül. Wádi Halfa, Halfa Daghim és az összes szigetek, amelyen őseik először letelepedtek. Érthető okoknál fogva nagy e miatt az elkeseredés,-
/
\
—
,
I
_.|
ed .hu -sz eg
Magyaráb
ház az udvarral
ek
on
yv
tar
.sk
az idősebb emberek sírtak amikor e kérdés szóba került. Kétségbeesetten kérték segítségünket. Fél reértés ne essék, nem a gát építését akarják meg akadályozni, csupán arról van szó, hogy a szudáni kormány nem a legkíméletesebben és a legmegfe lelőbb módon próbálja megoldani a törzsek újra telepítését. Ezzel a nagy és nyilt térhez szokott embereket az etiópiai határ közelében egy új vá rosban Kashm el-Ghirbában szándékoznak össze telepíteni. Attól eltekintve, hogy a városi élet ezeknek az embereknek egyáltalán nincs kedvére, ezenfelül még az etiópiai határvidék esős is, már pedig itt esőt sose láttak. Oly nagy volt az elkese redés ottlétemkor, hogy a Magyarországra való visszatérés gondolata is felmerült. Elmesélték ne kem, hogy közvetlen a háború előtt 1939 nyarán egy magyar professzor járt náluk és felajánlotta, hogy néhány fiút elvisz magával kitaníttatni Ma gyarországra. Az öregek tanácsa összeült, megtár gyalta az ajánlatot, s úgy döntött, hogy az nem elfogadható, mivel Magyarország nagyon messze van. Ma nemcsak, hogy gyermekeiket lennének hajlandók odaküldeni, de talán ők maguk is szí vesen elmennének. Kifejtettem nekik, hogy ez végzetes tévedés lenne, egyrészt mivel Magyaror szágon nemcsak eső esik, de hó is. Másrészt ezek az emberek magyarul egy szót sem tudnak. Anya nyelvük nubiai és arab, a fiatalok angolul is be szélnek. Helyzetükön nyilvánvalóan másképpen kell segíteni, ő k maguk á megoldást abban látnák, ha a szudáni kormány megfelelő árat fizetne há zaikért és ültetvényeikért, s akkor ők találnának maguknak új és megfelelő helyet és felépíthetnének egy új falut. Támogatásért a khartumi kommunista magyar követséghez fordultak, de onnan semmi féle segítséget nem kaptak.
eg ed .hu
ek
on
yv
tar
.sk
-sz
Véleményem szerint a magyar emigrácófónak összeköttetései folytán kötelessége lenne a magyarabokon anyagilag és erkölcsileg se gíteni, hogy képesek legyenek egy új falut maguknak felépíteni. Ezek az emberek nem élősködni akarnak, hiszen szorgalmas, dolgos emberek. Alamizsnát nem is hajlandók elfo gadni; de egy kezdeti támogatás, amíg fel építik új falujukat és termelővé teszik új föld jeiket, nagyon fontos és hasznos lenne szá mukra, akár kölcsön formájában is. Mibe ke rülne Magyarországnak, vagy a magyar emig ráción keresztül a külföldnek egyetlen falu lakosságán segíteni? Sajnos időnk nagyon hamar eltelt, s vissza kel lett térnünk Wádi Halfába a hajóra. Sokan kikísér tek bennünket. Meg kellett Ígérnünk, hogy vissza térünk közéjük, csak azt nem tudom hová. Nehéz szívvel intettünk búcsút fekete bőrű testvéreink nek, akik ugyan magyarul nem tudnak, s a magyar hazát sem ismerik, de mégis magyarnak vallják magukat. Isten veled Halfa Daghim örökre! Ezek ben a napokban, amikor e sorokat írom, már el érték a Nílus hullámai a házakat és néhány hó napon belül az egész vidéket örökre elnyelik.
