Kulturális, közéleti, művészeti sajtóorgánum egy magyar-német ajkú bakonyi falu hétközi és ünnepnapjaiért
Bándi IgézőJelek
VI.évfolyam . 5. szám augusztus-szeptember
* Az utolsó kisbíró Bándon* Esseg Varázs* Mádl Ferenc szobor*Falunap 2015. *In memoriam *Ironman * Kocsma Kvíz* Tanévnyitó után*
HÁZUNK TÁJA
társadalom
AZ UTOLSÓ KISBÍRÓ BÁNDON Az utolsó kisbíró Bándon id. Drexler Ferenc volt. Mielőtt őt bemutatnám, szólnék a korabeli közigazgatásról. A Bánd története c. könyv első kötetében a szerző részletezi a korabeli szereplők feladatait. Hogyan látta mindezt Schönig Bálintné, Steigerwald Erzsébet (1911-2003), akinek férje 194647-ben az utolsó bíró volt Bándon. A falu első embere ma a polgármester, segítői a képviselők és a körjegyző. Az 50-es évektől a tanácselnök, a tanácstagok és a V.B.-titkár irányították a falu életét. A háború előtt a bíró (Richter), az elöljárók (esküdtekGeschworene), a körjegyző (Notar) ellenőrizte a törvényszerűséget. A bírónak volt egy helyettese, a hat elöljárót a jegyző javaslatára a falu választotta. A bírónak legalább egy évig kellett a tisztséget vállalnia. Néha meghosszabbították. Az ő házában tartották a gyűléseket, ahol a község dolgait beszélték meg. Természetesen jelen volt a mindenkori herendi körjegyző is. Ilyenkor a bíró felesége sütött-főzött. A bírónál volt egy füzet, nála kellett feliratkozni, ha a háznál valaki megbetegedett, és orvosra volt szüksége. Volt két kisbíró is, akik hetes váltásban teljesítettek szolgálatot. Naponta jelentek meg a bírónál. Ha hirdetményt kellett közzétenni, a kisbíró nyakába akasztotta a dobot. A dobszóra minden házból valaki az utcára sietett, hogy megtudja a legújabb híreket.
A kisbírónak mogyorófavesszője volt, a felső végébe kereszt volt vésve, ez bizonyos tekintélyt jelentett neki. Ezt vitte magával, ha közösségi munkára hívott. Ezek a munkák: kaszálás, gyűjtés a falu rétjén. 2-3 bika (tenyészállat) volt a faluban, ezeket télen-nyáron etetni kellett. A rétet tavasszal tisztogatták. A patakok medrét is rendben kellett tartani. Télen végig mentek a falun, havat lapátoltak. Ha lejárt a kisbíró hivatala, a vesszőt továbbadta. Egyébként nem örvendett közszeretetnek, hisz ha megjelent, az mindig feladatot, kötelességet jelentett. A mogyorófavesszőt a vasárnapi misére is magával vitte, ezzel intette csendre a magukról megfeledkezett fiatalokat a kóruson. Volt a falunak közpénzzel fizetett szülésznője, pásztora, halottkémje, sőt éjjeliőre. A múlt század 30-as éveinek végén Kronstein nevezetű volt, aki hosszú botjával egész éjjel rótta a falu utcáit.
Nem annyira a betörőket tartotta távol, hanem az esetleges tűzvész megelőzése volt a cél. 1884ben ugyanis akkora tűzvész volt, hogy még a templom tornya, amely fazsindellyel volt borítva, is leégett. A templom körül sok szalmatetős ház a tűz martaléka lett. A Kis utcában gyerekek tűzzel játszottak, óriási szélviharban a tűz rohamosan terjedt. Szájhagyomány szerint a tüzet okozó gyermekek családja hamarosan elköltözött Bándról. Térjünk vissza a tárgyra! Az eddigi kisbírókkal szemben Drexler Ferenc már közalkalmazott volt. Havi illetménnyel dotálták munkáját. A hirdetményekről a községházán külön nyilvántartást ún. dobolási könyvet vezettek. Ez sajnos már nincs meg. Id. Drexler Ferenc felesége Bertalan Anna, szülésznő volt Bándon.
/folytatás 2. oldalon/
MIRE VÁRTUNK? MIRE VÁRUNK? program
ESEMÉNYNAPTÁR 2015. július 11. Esseg Varázs 2015. július 25-26. Falunap 2015. augusztus 08. Kocsma Kvíz 2015. augusztus 22. III. Lecsófesztivál 2015. szeptember 05. Esseg Varázs 2015. szeptember 12. Szüreti felvonulás 2015. szeptember 29. Őszi Könyvtári Napok Bándon 2015. október 06. Gróf Nádasdy Borbála Bándon 2015. október 31. Töklámpás 2015. október 31. 1600 –kor Ramazuri Bábszínház Bándon 1
Három gyermekük született: János, Ferenc, Erzsébet, egyikük sem él már. Most a Németországban élő legifjabb Ferenc emlékezik a nagypapára: Bár sok éve volt és már én sem emlékszem mindenre azért próbálom feleleveníteni gyermekkorom azon éveit mikor nagypapám volt a kisbíró. Ami először eszembe jut az akkori iroda, ami most a polgármesteri hivatalként funkcionáló helyiség. Itt volt a nagypapám „munkahelye” itt kellett napközben lennie, itt volt a biciklije, a dob, az írógép, amin a kihirdetni való szöveget gépelték le és a bútorok, azok a régi hagyományos sváb bútorok. Nagypapám dolga volt, hogy a lakosságot érintő híreket kihirdesse, „kidobolja”, ez azt jelentette, hogy a biciklit tolva, 4-5 ház távolságonként megállt és egy rövid dobolás után, kihirdette az éppen aktuális hirdetményt. Ilyenek voltak az eboltás, a méhek elzárása vegyszerezés miatt, az embereket érintő dolgok, tüdőszűrés időpontja stb. Akkoriban még nem úgy oldották meg a hirdetést, mint manapság, hogy egy fénymásolt papírt dobnak a postaládába, mert aki nem hallotta annak a szomszédjai mondák meg a fontos híreket. Akkoriban nekünk, gyerekeknek nagyon nagy élmény volt elkísérni a nagypapát, mert megengedte, hogy mi doboljunk és mondanom sem kell ezzel mekkora örömöt okozott. A dob amivel a nagypapám annak idején hirdetett még ma is megvan, de már sajnos eléggé szomorú állapotban a művelődési ház egyik helyiségében. Sajnos az emlékek már nem olyan frissek, de azt tudom, hogy nagyapám büszke volt arra, hogy ő volt Bándon a kisbíró.
Itt megjegyezném a dob felújítás alatt van, újra bőrözik, felújítják. Erdősi Ferenc keresett hozzáértő szakembert, aki a munkálatokat végzi. Következzen a Herenden élő Drexler János visszaemlékezése nagyapjára: Drexler Ferenc (1905-1989) a Nagyapám Gyermekkori élményeim alapján vele kapcsolatban az alábbiakra emlékezem. Legkorábbi élményeim szerint az 1950-es évek vége felé a Tanácsrendszer idejéről valók. Ekkor a Tanácsházán hárman dolgoztak. Szöllőskei Géza tanácselnök Hornung Józsefné titkár és Nagyapám a kisbíró (hivatalsegéd titulussal) Feladata volt többek között: hivatali levelek, értesítések kézbesítése, hivatalos közérdekű közlemények közhírré tétele, kidobolása, a hivatali helyiségek tisztán tartása és a jelenlét. Ehhez a feladathoz kapott egy Csepel kerékpárt, és egy dobot A rézházas és rézcsavarokkal összefogott dobhoz tartozott egy vállon átvethető széles dobtartó pánt két dobverővel. Később a kerékpár elejére is barkácsolt egy dob tartót. Gyakorta kapta a feladatot, hogy a faluban ki kell „dobolni” fontos tudatnivalókat. Néhányszor én is elkísértem kis kerékpárommal. Jelinkóéktól indulva végig a „Főutcán” Külsőbándig, majd Neustift után felfelé a „Kisutcán” szakaszonként megállva ütemes dobszó után felolvasta a közleményt. Az irodában is gyakran vele töltöttem a napokat, mielőtt iskolás lettem. A középső bejáraton lehetett az előtérbe bejutni, onnan nyílt az iroda, a fogadóhelyiség. Innen
2
lehetett a titkári illetve elnöki irodába előre menni. (A tsz megalakulása után visszaszorultak ebbe az egy irodába, mert az épület alsó végében akkor még a Czuczai Margit néni lakott). Fűtési időszakban korán reggel tüzet rakott a vaskályhákban, mindhárom irodában. Emlékszem a jegyzetelés tintaceruzával történt. Egy kockás füzetbe jegyzetelt minden információt. Az asztalon a tintatartó, és toll mellett vigyázban állt az „itatósfa” és a naponta elzárt pecsétnyomó és párna. A fiókokban tárolt géppapír, átütőpapír és az indigó tabu volt. A szekrényajtót és az asztalfiókot munka után mindig kulcsra kellett zárni. (Számomra újdonság volt a mechanikus írógép, amit Klári néni kezelt pár évig, mielőtt Herendre került. Az indigó nagy kincs volt, noha szívesen kopíroztam vele, csak a már lehasznált kidobni való példányokat kaptam meg.) A nagy csendet néha a tekerős telefon fura csengetése törte meg. Számomra ez mindig ijesztően hangos és félelmetes zaj volt. A későbbiekben, a 60-as évek közepén, amikor Nagyapám már nyugdíjasként szolgált tovább fél napos alkalmazásban egyedül tartotta a frontot, akkor is gyakran egész napját ott töltötte. (Ekkor már Herendhez tartoztak). Munka után az épület alatt lévő szenes, fás pincében kialakított kis asztalos műhelyében készültek pótlásra a méhkaptárok elemei és a léptartó keretek és a különféle faragott dolgok. Emlékezetem óta otthon folyamatosan volt számos méhcsaládunk 6-8 duplakaptárban. Nagyon szerette és nagyon értette a méhészkedést.(természetesen nekem is csináltatott nagyanyámmal kis hálós maszkot és kesztyűt). Sajnos, amikor végleg abbahagyta a közszolgálatot, a kerékpárt
és a dobot is le kellett adnia a hivatalban. Mindkettőnek ez lett a veszte. Nem szívesen személyeskedek, de Kenesei Lajosnak ezt máig nem tudom megbocsátani, hogy azt a számunkra felbecsülhetetlen értékű dobot szétverték és tönkretették. Többszöri családi kérésre sem volt hajlandó a megőrzéséről gondoskodni, esetleg megőrzésre átadni. A település egy jelentős ereklyét veszített el ezzel. Egy kis adalék: Nagyapám a hivatali időszaka előtt, fiatal korában sokáig az erdőn dolgozott. Itt történt egy balesete, amikor a fején megsérült. Rádőlt egy fa és ettől kezdve a hallása megromlott. A háború előtt a vasútnál dolgozott, a veszprémi állomásfőnökségen. A háború alatt, amikor a front közeledett az egész családnak menni kellett Németországba. (Ha jól emlékszem ez egy évig tartott, Meissen mellett Oschatzban tartózkodtak ez idő alatt). A család egy döngölt agyagos két szobás házban lakott a Petőfi u.
HÁZUNK TÁJA
50. alatt, ahol elfért Dédnagyapám suszterműhelye. A három gyermek (Apám 1930, Ferenc 1933, Erzsi néni 1935.) közül csak Ferenc maradt a szülői házban, (ahol a „Suszter” dédnagyszülők is éltek, és Dédnagyapám az 1961-ben felépült mai házban is még négy évet velük együtt élt). A családnak a hivatali fizetés mellett a több hold föld, egy kis szőlő, a három tehén a növendékek, a hízók és Feri bátyám lovas fogata jelentette a biztos megélhetést a tsz rendszerbe kényszerítés előtt. Sajnos dokumentumokat már nem találtam Nagyapámról, csupán az emlékeimre hagyatkozhatok. Mivel szüleim dolgoztak én kiskoromban már reggel fél hatkor náluk kezdtem a napot, amely néha késő estig tartott. Nagyon sok mesét mondott nekem, többet én is megőriztem és továbbadtam. Esténként gyakran kártyázott velem, Tőle tanultam snapszerozni, zsírozni, de a szerszámok kezelését, a vasvilla a kisbalta helyes használatát is Ő
Lejegyezte: KJ-né Terike
társadalom
ESSEG VARÁZS
2015. július 11-én igazán különleges eseményeknek adott otthont kis falunk, melynek középpontjában, mint patinás és páratlan természeti helyszín, az Essegvár állt. Kultúra, természettudomány, zene és szórakozás, kortárs film- és táncművészet mind-mind helyet kaptak a programsorozat része-
mutatta meg nekem. Rengeteg türelemmel és szeretettel tanított. Nagyon sok időt töltöttem velük, nagyon szívesen voltam velük és hála Istennek nagyon sokat tanultam tőlük. Nagyapa csendes, békés természetű és roppant jóindulatú ember volt, akit szinte mindenki szeretett a faluban. Kötelességtudóan és hűséggel végezte a feladatát. Korán reggel felkelt, segített otthon az etetésben, majd levetette a kék kötényét felvette tiszta ingét és kabátját majd elkerekezett a hivatalba, ahonnan a harangszóra újra hazatekert megebédelni. Délután, ha hazajött, előkészítette az abrakot estére és reggelre, amikor Feri bátyám a földeken volt. (A háztartást nagyanyám vezette, délben mindig kész volt az ebéd, mindegy hogy Somodon vagy a Straßakkerren kapált előtte.) Az ember utólag sajnálja, hogy fiatalon nem tulajdonított jelentőséget bizonyos fontos dolgoknak. Drexler János Herend
ként. A szervezők nem feledkeztek meg a legfiatalabb korosztályról sem: igazi alkotóműhely kerekedett a vár tövében. A programokat izgalmas és elgondolkodtató kerekasztal beszélgetés nyitotta a kultúrházban, ahol Varga Csaba író, filozófus tartott előadást Szeretetfalva, Boldogságfalva címmel. A Stratégiakutató Intézet 2015-től indított programján túl, a résztvevők aktív, érdeklődő kérdéseire is közösen keresték a válaszokat. Az Essegvár az alkotó gyerekeknek és a Méhkasaula Diaprojektnek köszönhetően átmenetileg „új ruhát” kapott: a látvány önmagért beszélő és lenyűgöző volt! DJ 3
Zöld audiovizuális aláfestésére Túrós-Máté Kinga táncművészetében gyönyörködhettünk, ami egyedülálló élmény volt. Farkasréti György a csillagok titokzatos és rejtélyes világába vezette be az érdeklődőket. A Pannonfiling Mozgóképes Találkozó jóvoltából kortárs rövidfilmet láthattunk a vár oldalán kivetítve. A programokkal párhuzamosan, Buvári Tamás rendező inspirációi és a bándi gyerekek ötletei alapján, egész napos filmforgatás vette kezdetét a reggeli órákban. A gyerekekből álló, alkotócsapat izgatottan és nagy lelkesedéssel vetette bele magát a filmkészítés izgalmas világába, helyszínül természetesen a várat és a környező mezőket, erdőt használva.
A csillagos ég alatt, a fantasztikus látványú Essegvár tövében, kellemes zene mellett, szalonnát sütöttünk, beszélgettünk. Kreatív, ötletes, a rendezvény nevéhez valóban hű, varázslatos élményben lehetett része annak, aki eljött. 2015. szeptember 5-én újabb varázslatra várjuk az érdeklődőket! Az Essegvárra ismét kivetítésre kerülnek a csodás üvegfestmények, mellette pedig ugyanúgy szerephez jut majd a tánc és a zene, valamint a legkisebbek is megtalálhatják az alkotás lehetőségét. Bemutatásra kerül a júliusban, a gyerekek által készített kisfilm is. Sok szeretettel várunk mindenkit! Steigervald Zsolt
TISZTELT BÁNDIAK! Falunk szülöttének, Mádl Ferenc köztársasági elnöknek, Feri Bácsinak 2014 augusztusában emléktáblát avattunk. Többen vetették fel azt az ötletet, hogy egy újabb emléket lehetne felállítani Bándon. Ezúttal egy szobor megvalósítása a szándék, amelyet a templommal szemközti területen a hársfa alatt lehetne elhelyezni. Kivitelezését tekintve egy ülőszobor lenne, 1/1-es méretben. Mindez azt szimbolizálná, hogy Feri Bácsi most is itt ül közöt-
tünk. A helyszín oka az, hogy a HÁZUNK TÁJA társadalom számára legfontosabb értékeket hangsúlyozza. A háta mögötti iskola a tudást, a vele szemben található templom pedig a hitet Szombaton már a reggeli órákban jelképezné. elkezdődtek a falunapi, prograA szobor anyaga kerámia lenne, mok: a focipályán gyülekezett amit Gácsi Barna szobrászművész egy lelkes kis csapat, a focibajkészítene el. A szobor makettja a nokságra készültek. Felsorakozott Kultúrházban megtekinthető. a két csapat és elkezdődött az A várható költségek összege 4- összecsapás. A főleg gyerekekből 4,5millió Ft, aminek a finanszíro- álló focisták lelkesen rúgták a zására több forrást is szeretnénk bőrt. Szakértő bíró Pernyesz felhasználni. Szándékunkban áll Imrevezette a mérkőzést, ami pályázatok benyújtása, valamint döntetlennel (10:10) ért véget. A egyéb szponzorok keresése. focimeccs után Finta Géza, Csabi Semmiképpen sem szeretnénk nevű lován, díjugratást mutatott közpénzeket a cél megvalósításá- be, majd Süle Dominika lovagolt. ra felhasználni. Úgy gondoljuk, Ez idő tájt a kultúrház és a kocshogy a falu közösségének a támo- ma udvarán egyre több bogrács és gatását is ki lehet fejezni, ha mi, üst alá gyújtottak tüzet a főzőverlakosok is hozzájárulnánk a szük- seny résztvevői. Sok finomság séges összeg előteremtéséhez. Ez készült, a háromtagú zsűrinek a pályázatok elbírálása során is igen nehéz dolga volt a sorrend komoly tényező lehet. Ezért for- végső felállításakor. dulunk a község lakosságához, hogy a szobor felállításához szük- 1.Nyugdíjas Klub csapata „Savaséges összeg előteremtése érde- nyú káposztás babos csülök, kében felhívjunk mindenkit a krumpli gombóccal” közadakozásra. A tervezett szobor 2.Sose Bánd Színjátszók „Chilis közadakozásból történő megvaló- rakott káposzta kolbászkákkal” sítása megint jó példája lehetne a 3.„Egyedül” (Steigervald József ) település összetartó erejének, a „Ponty halászlé” közösséghez való tartozásnak a Közönség díj: Iparos kör (Rein kifejezésére. Az összeget a Bán- József) „Tócsiba göngyölt csirdért Közalapítvány számlájára kemáj” lehet befizetni. „Marika” (Macska, Alföldi RicBankszámlaszám: 73200189- hárd) „Alföldi csülök pörkölt” 11106791 Kérjük a közlemény- Dominika-Magyar Vándor (Süle ként „Mádl Ferenc szobra” Dominika, Süle József, Bogár megjegyzéssel jelezzék a felaján- Katalin) „Pörkölt elütött szarvaslás célját! ból” A szobrász egy látványtervet ké- Schulcz és csapata (Bóta Ferenc) szít, amelyet makett formájában a „Parasztgulyás” kultúrházban lehet megtekinteni. Várjuk a bándi vállalkozások, A jobbnál jobb ízű ételeket bárki magánszemélyek támogatását a megkóstolhatta, gyorsan el is foközös cél megvalósítása érdeké- gyott minden! ben. Délután egyre többen gyülekeztek Köszönettel: a kultúrház udvarán, majd a polBánd Község Képviselőtestülete gármester köszöntője után a Bánd Német Önkormányzat márkói Cserdülő Ifjúsági Néptánccsoport tagjai mutatták be
FALUNAP 2015.
4
tudásukat Sanci vezetésével. Sok bándi gyermeket ismerhettünk fel a táncosok között. Reméljük, a tánc iránti szeretetük megmarad felnőtt korukra is! A bándi táncosok: Máthé Lara, Bene Zsófi, Süle Dominika és Lauer Péter voltak. A gyerekek után a Városlődi Pergő Rozmaring Néptánc Együttes valóban pergő lábú táncosait láthattuk, majd a Bándi Német Nemzetiségi Dalkört hallgattuk. Ahogy a nagy forróság nem szegte kedvét a táncosoknak, úgy vihar sem ijesztette el a közönséget: a kultúrház nagytermében folytatódott a Falunap, a Márkói Kamara Tehátrum, majd a bándi Sose Bánd Színjátszók „Rómeó és Júlia” előadásával. Ladnai Tündi lelkes csapata ismét emlékezetes alakítást nyújtott, Szecsődi Gyöngyi Rómeója, Torma Teri Júliája felejthetetlen volt, de a többieket sem szabad kihagyni, hiszen, Dobos Franciska és Ladnai Tündi kard összecsapása, pontos mozdulataik minden pillanatát a közönség lélegzet visszafojtva figyelte. A közönség a tetszését fejezte ki azzal is, hogy az előadás közben „beletapsolt” a jelenetekbe, harsányan nevettek a vicces jeleneteken. Lőrinc barát és a többiek……, na igen! A vihar miatt, az esti program résztvevői, a Senkiföldje zenekar, Dávid Roland és Lakatos Bence is, a kultúrházban mutatta be műsorát, nagy sikerrel. A fiatalok és az idősek a színpad előtt lelkesen táncoltak éjfélig. Vasárnap, a Szent Anna templomban, ünnepi szentmisével folytatódott az eseménysorozat. Majd a délután újból a gyermekeké volt! Módri Györgyi és Máté P. Gábor interaktív mesejátékot adott elő a gyerekek bevonásával, „Zenekar a gomba alatt” címmel. A műsor a bándi mesemondókkal, Babicska Eszterrel, Süle Dominikával, Móczár Hannával és Erdősi
Mártonnal folytatódott. Magabiztosan mutatták be tudásukat a közönségnek, reméljük, még sokszor látjuk őket szerepelni. A Sose Bánd Színjátszók, Muszty Bea és Dobay András: Mac Vedel című előadását a bándiak kérésére újra bemutatták. Decemberben is nagy sikerük volt, de most talán még jobban tetszett a közönségnek. Ki kell emelni Torma Anna és Babicska Bence fergeteges alakítását, párbeszédét, de minden szereplő felejthetetlen alakítást nyújtott. Az időjárás ezen a napon kegyes volt hozzánk, így a zenekarok az udvaron léphettek fel. Először az ajkai Hangadók,(akik a Molnár Gábor Műhely Alapítvány sérült fiataljainak zenekara) léptek fel, akik már máskor is szerepeltek Bándon. Most is nagy sikert arattak saját, illetve más zenekarok ismert számaival. A rendezvénnyel párhuzamosan, a gyerekeknek arcfestést (Ladnai Tündi és Steigervald Zsolt) és kézműves foglalkozást (Birher Krisztina) is tartottunk, illetve a kultúrház kistermében repülőgép szimulátort állítottunk fel, ahol a gyerekek kipróbálhattak, egy-egy le és felszállást és egyéb manőverezést. Így a gyermekek minden korcsoportja talált magának izgalmas elfoglaltságot. Vasárnap sem maradt éhesen senki: lelkes anyukák, finom hotdogot árultak, melynek a bevétele a bándi óvodához került. A Hangadókat a Mézengúzok gyermekzenekar műsora követte. A zenekar tagjai gyorsan megtalálták a gyerekekkel a közös hangot és a színpad köré csábították a kicsiket. Itt a gyerekek nagy lelkesedéssel mutatták meg ki milyen állat képét, vagy milyen mesefigura képét kérte az arcfestésen az arcára, később az állatok hangját közösén utánozták. Gyerekek és felnőttek együtt énekelték a 5
Csiri-biri zabszalmát, a Lencsi lányt, a Nyuszi ül a fűbent, a Kitrákotty dalt és sok-sok gyermekdalt. A bátrabbak lelkesen kipróbálták a színpadi szereplést, igazi művészként adták elő kis produkciójukat. Később szépen leültek a színpadra, a zenészek csörgőket, dobokat kisebb hangszereket osztottak szét közöttük és ezeket megszólaltatva kísérték a zenekart. A kalózos dalnál fél lábon, egyik szemüket befogva táncoltak, ugráltak. Felnőtt és gyermek egyaránt jól érezte magát. Az estét a bándi EZONE zenekar műsora zárta. Somogyiné Lévay Klári és csapata nagyon jó hangulatot teremtett és az este még nem ért véget, hiszen a szomszédban Géza bácsinál hajnalig folytatódott a táncmulatság. Sok szeretettel, jövőre is várunk mindenkit! Tudjuk, hogy a sikeres jó hangulatú falunap a színvonalas program az összetartó, lelkes bándiaknak (bándi közösségnek) köszönhető! Halmosné Kántor Mária
HÁZUNK TÁJA
társadalom
IN MEMORIAM… EMLÉKEZETÜL… Goethe: „ A boldogságot nem lehet ajándékba kapni Egyetlen titka: adni mindig Csak adni, jó szót bátorítást mosolyt, hitet és sok-sok önzetlen szeretetet” Meghalt Somlai Ottóné (Lauer Magdolna) érkezett a fájdalmas hír. A temetésére hívó harangszó mely hírül adja egy-egy testvérünk halálát mindig ugyanúgy szól. Hangja mindig egyformán terjed a falunk házai felett, hogy az emberek szívébe az emlékezést, eszébe a múlandóság gondolatát felvillantsa. Egy kedves ember elvesztése után számba vesszük önmagunk életét. Kik voltak elődeink, kik vagyunk még együtt. Egy ember életét nem lehet pár leírt gondolattal összefogni. Emléket állítani talán igen, emlékeztetni pedig kell! A temetés, a koszorúk, a plébános úr beszéde, felkeltette érdeklődésemet ki volt Ő? Nekem kedves, barátságos ismerős. Somlai Ottóné Lauer Magdolna 1943. július 22-én született Bándon. Édesanyja korán meghalt. A hosszú betegség alatt édesanyját ápolta, majd kishúgát is lelkiismeretesen gondozta. Általános iskolai tanulmányait szülőfalujában végezte, majd Herenden dolgozott, mint porceláncsiszoló. Férjével Bándon alapítottak családot. Fiatal, lánykori életének nehézségeiért kárpótolta őt három tehetséges gyermeke és csodálatos unokái. Kérdéseimre, érdeklődéseimre kedvesen emlékező mondatokat kaptam a családtól, barátnőitől, a falu lakóitól.
Derűs, jókedvű, ismerte a Bibliát, hite szerint élt. Jó humorával gyakran oldotta meg a problémákat. Mindig átérezte a mások gondjait is. Rendszeresen jártunk vele búcsújáró helyekre, pl. Sümegre. Nagyon jól tudott főzni, fánkot kiválóan. Tudott tanácsot adni, finoman nem tolakodóan. Éles szemű volt, ott is meglátta a lehetőséget a megoldásra, ahol más nem. Vallásos hite szerint nem áldozott addig, míg meg nem gyónt, még hacsak gondolatban is ártott valakinek. Szervezője és segítője volt a sváb hagyományok megőrzésének. Szálláskeresés a Christkindl, a szentségimádás, krisztuskeresés, alakalmával úgy érezzük, ezután is ott lesz mindig velünk. A katolikus templomunk sekrestyési közösségének (Krein Józsefné Terike, és Keller Józsefné Magdi), részese irányítója volt. A temetői nagy kereszt felújítása,a Szent József szobor (templom) megvásárlása, a szentségtartó rendbetétele, a lila terítők elkészíttetése és varrása mind-mind e közösség anyagi támogatásával valósult meg. Minden karácsony előtt Lauer Istvánné Babival a Máltai Szeretetszolgálat szervezésében adományokat gyűjtöttek a rászorulóknak. Sokszor és sokan találkozhattunk velük ebben az időszakban Veszprém egyik nagy áruháza előtt. A faluban a nyugdíjasoknak a Katolikus Máltai Szeretetszolgá6
lattal együtt osztottak ajándékcsomagot karácsonykor. Öt és tízezer forintos pénzösszeget ajándékoztak szét időközönként az arra rászoruló különleges gyógyellátásban részesülő gyermekeknek. Levéltárba jártak kutatni Schröck Ferenc családfáját valamint a hazai németség eredetét és a falu múltját, Krein Józsefné Terikével. A Szeretetszolgálaton keresztül juttattak Böjte Csaba árváinak anyagi segítséget. Unokái Erdélyben vállaltak önkéntes munkát. Az elmúlt évtizedekből villantak fel ezek az emlékek a falu katolikus közösségének tagjaitól. A fellobbanó fény erényt, nyugalmat, ragyogást, árnyékot, vihart, szelíd napokat is jelentett. Mindnyájan ilyenek vagyunk, mert emberek vagyunk! Élete példája mutatja a hitelességét. Jellemezte őt a hűség a közösséghez, Istenhez, családhoz, barátokhoz. Vér szerinti és lélek szerinti testvéreinek sokasága búcsúzott tőle június 30-án. Gráczkiné Márta
HÁZUNK TÁJA
társadalom
IRONMAN „VASEMBER” BÁNDON Kisfalunk szülötte, Hápl Attila elhatározta, hogy megvalósítja régi nagy álmát, elindul az Ironman Triathlonon. Már korábban többször lefutotta a félmaraton, a maratont, többször körül kerékpározta a Balatont, sőt tavaly feleségével, Marikával és Fonyódi Jánossal megtették kerékpárral a Bánd- Szolnok 254 km-es távot egy nap alatt. A félironman versenyszámait is teljesítette már. Július 25-én, IRONMAN „VASEMBER” lett. Ezt a címet az kapja meg, aki egy nap alatt 3.8 km-t úszik, majd 180 km-t kerékpározik, végül 42,2 km-t fut. Belegondolni is elképesztő! Attila régóta tudatosan edzett, napi 4-5 órát, a versenyre Piros Gabriella edző készítette fel, heti öt nap edzés, futás, kerékpározás, a pihenőnapokon úszás januártóljúliusig folyamatosan. Ebben az időszakban sokat köszönhet a családjának, hiszen mindenben segítették, támogatták. Gondoljunk bele a Miklóspál-hegyet naponta akár háromszor körül futni (egy kör 10 km), Lókúttól felbringázni a Hajagra naponta akár háromszor. Mindez nagyon nagy fegyelmet és kitartást igényel, de meghozta az eredményt! A sikeres, embert próbáló edzések után végre 2015. július 25-én reggel fél nyolckor több mint 700 indulóval együtt rajthoz állt, a gyékényesi bányatónál, itt kezdődött a verseny, 3.8 km-es úszással. Ezután következett a kerékpározás műúton erdők között. Attila kerékpárja 10 bar nyomásra volt felpumpálva, így „falta” a kilométereket. Felesége kísérte, adagolta az élelmet, az izotóniás italt, ami biztosította a sóbevitelt a szervezetnek, hiszen kellett az energia
ilyen terhelés mellett. 180 km kerékpározás után következett 42, 2 km futás. Attila 14 óra 50 perc alatt teljesítette ezeket a távokat, de itt nem az idő számít, hanem az, hogy az ember mindezt végig „csinálja” 380C-os melegben, erővel, akarattal. A célnál, felesége és meglepetésére, bándi barátai várták. A befutónál minden versenyző megérdemelten, egy szál rózsát kapott egy kislánytól a táv teljesítéséért. Attila ezt a rózsát rögtön át is adta Marikának, hiszen ő aznap ünnepelte a születésnapját, senki nem kívánhat emlékezetesebb születésnapot! Elgondolkoztató, hogy ilyenkor az ember, kinek bizonyít, de szerintem csak magának, hiszen senki nem kényszeríti, hogy végig ússza, végig kerékpározza, végig fussa ezeket a hosszú távokat, de mégis valami belülről hajtja, hogy igenis megcsinálom, befejezem. Valóban, aki akar, az bármire képes, az akarat mindent legyőz! Attila büszke lehet az emléklapra: Nézzétek mire voltam képes 2015-ben ! További sok sikert és jó egészséget kívánok! Halmosné Marika
ÉRTESÍTÉS Az ebek kötelező veszettség elleni oltása: 2015. szeptember 4-én, pénteken 17.00 órától 18.00 óráig az óvoda melletti parkolóban lesz (Bánd, Petőfi S. u. 60.).
Pótoltás: 2015. szeptember 16-án, szerdán 17.00 órától 17.30 óráig lesz a fenti helyszínen. Az oltás díjtétele : -oltás: 3.500,- Ft/eb -tabletta: 200,- Ft/db. (Testsúlyra vonatkoztatva 10 kg –ként 1 db. tablettát kell megvásárolni.) Aki az oltásra nem tudja elhozni a kutyáját, előzetesen is kérheti a háznál történő beoltást a hivatalban.
A háznál oltásért 500 Ft/udvar díjat kell pluszban fizetni (két vagy több eb esetén a kiszállás díjtalan.) Az oltásra az eb oltási könyvét feltétlenül hozza magával! Az oltási könyv pótlása 500 Ft/db. dr.Láng Zsanett jegyző
7
HÁZUNK TÁJA
társadalom
KOCSMA KVÍZ Bándon megrendezésre került az első Kocsma Kvíz A kocsma is egy közösségi tér, ahol az emberek találkoznak, gondolatokat cserélnek. Ezért tartottam alkalmasnak kulturális programok megrendezésére is. Felkerestem a Hársfa Söröző tulajdonosát Németh Gézát, aki örömmel fogadta és támogatta az ötletet. Ez az esemény alkalmat adott arra, hogy az emberek játékkal feledtessék a hétköznapok nehézségeit. Ezen felül közösségformáló ereje is van. A vetélkedő hatvan változatos kérdésből állt. Csapatok versengtek egymással. Nem a kérdések nehézségén volt a hangsúly, hanem a játék örömén. Derültség, vidámság kísérte a feladatok megoldását. Az első, második, és harmadik helyen végzettek, értékes nyereményeket vihettek haza, amit támogatók jóvoltából adhattunk át a nyerteseknek. Minden résztvevő emléklapot is kapott. A Nagy József által készített felvételek emlékeztetnek erre a délutánra. A versenyzőket eredményhirdetés után finom vacsora várta. Akik részt vettek ezen az eseményen, jól érezték magukat és várják a következő alkalmat. A Polgármester Úr már a helyszínen ígéretet tett arra, hogy lesz folytatás. A második Kocsma Kvíz időpontját szórólapokon és plakátokon jelezzük. Köszönjük az első résztvevőknek, hogy velünk tartottak! Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt, aki szívesen lenne egy vidám csapat tagja! Támogatók voltak: Bánd Község Önkormányzata, Németh Géza, Piros József
Tisztelt Lakosság ! Szelektív hulladékgyűjtőkbe kizárólag a konténereken megjelölt hulladék helyezhető bele. Arra kérjük a tisztelt Lakosságot, hogy a konténerek mellé ne helyezzenek egyéb háztartási hulladékot, mert a konténereken kívüli szemetet a Közüzemi Szolgáltató Zrt. nem szállítja el. Köszönjük szíves együttműködésüket! Önkormányzati Hivatal Bánd
Tisztelt Bándiak ! Szeretném megköszönni az eddigi hulladékvas felajánlásokat .A felajánlásokból kapott pénzt részben a focipályán található játszótér eszközeinek és kiegészítőinek bővítésére fordítjuk, valamint a Bándi Polgárőr Egyesület működését támogatjuk belőle. Várjuk szeretettel a jövőbeni felajánlásaikat, mivel kis falunk fejlődéséhez járulnak hozzá. Tisztelettel: Steigervald Zsolt
T A N É V N Y I TÓ U T Á N........... Kedves első osztályosok, általános és középiskolások, érettségiző diákok! Kívánjuk, hogy eredményes és így számotokra is jókedvű és örömteli legyen ez a tanév! Ehhez pedig sok türelmet, szorgalmat kívánunk. Bándért Közalapítvány nevében: Gráczki Lászlóné, Halmosné Kántor Mária Önkormányzat nevében: Steigervald Zsolt
HELYESBÍTÉS Az előző számunkban az óvoda jótékonysági rendezvényének támogatóinak névsorából kimaradtak a következő támogatók: KTA Kft., L-L CargoWorld Kft., L-L Cargo Kft., G-N-SZ Kft. Köszönjük a támogatást és elnézést kérünk az érintettektől! Szerkesztőség
Köszönettel: Hornyák Éva Mária
Bándi IgézőJelek Ingyenes, támogatható kiadvány. Az adományokat kérjük a kiadó Önkormányzat részére eljuttatni. Kiadja: Bánd Község Önkormányzata, Bánd Község Német Nemzetiségi Önkormányzata Felelős kiadó: Steigervald Zsolt* Felelős szerkesztő: Halmosné Kántor Mária * Tördelés: Halmosné Kántor Mária Szerkesztőség: 8443 Bánd, Petőfi Sándor utca 67. * E-mail:
[email protected] * Telefon: 06-20-456-8656
8
9
