^\ ^ A Q o *^ r^ 4. 1 b O O ü t? I

í't*J

^^^tó

.^\ I

^ A Q o *^ 1 b O O ü

r^

4

t?

I

MAGYAR REMEKÍRÓK A MAGYAR IRODALOM FMVEI Sajtó alá rendezik

Alexander Bernát

Eródí Béla

Négyesy László

Angyal Dávid

Ferenczi Zoltán

Rákosi Jenó

Badics Ferencz

Fraknói Vilmos

Riedl Frigyes

Bánóczi József

Gyulai Pál

Széchy Károly

Bayer József

Heinrich Gusztáv

Széli

Beöthy Zsolt

Koróda

Váczy János

Berzeviczy Albert

Kossuth Ferencz

Vadnay Károly

Endrdi Sándor

Kozma Andor

Voinovich Géza

Erdélyi Pál

Lévay József

Zoltvány Irén

Pál

Kálmán

50. KÖTET

VAJDA JÁNOS KISEBB KÖLTEMÉNYE)

BUDAPEST

FRA N magyar

K Ll

N-TÁRSU LAT

irod. intézet és

1903

könyvnyomda

R. H. N.

fec.

klin-Tir-íulat

VAJDA JÁNOS KISEBB KÖLTEMÉNYEI

Sajtó alá rendezte és bevezetéssel eJIátta

ENDRÖDJ SÁNDOR

-^ \f=^

Z

BUDAPEST

FR A N magyar

K Ll

N-TÁRS U LAT

irod. intézet és

1903

könyvnyomda

Franklin -Társulat nyomdájs

VAJDA JÁNOS (,827-1897).

A

nem

forradalom utáni magyar lyrának,

mészetesen a múltból átvett

számítva ide ter-

sokáig

örökséget,

nem

volt

határozott jelleme. Petfi nagy egyénisége szinte szédítleg

Ezek

hatott a kisebb tehetségekre. s

nem

birva

sem

sem

tudását,

hazafias duhajkodást, az ízetlen,

mvészeti elvnek. Ezekben

nem

pre

:

népies fintort, a

a

handabandát tették meg

komoly idkben az

a

szerepök

komolyabb, mint vásott gyermekek hanczuzása va-

volt

lamely

fényében vergdtek

az

ízlését

közelében.

gyászszertartás

Zsinóros

sallangós

és

bels

érzelmek, mély honfibút szenvelg üres hazugságok, a és

küls formák

ebbl

állt

teljes

elhanyagolása,

mvészetök. Ráadásul

pészték a vidékiességet

mintha

a költészetnek

s

is

st

megvetése

a népies örve alatt

úgy tüntették

még eddig

ki

nem

fel

aknázott,

íme,

:

becsem-

a dolgot, új

kincses

bányáira bukkantak volna.

Roppant tévedés sujtás, a

volt,

hetett volna ezeknek szelgés, a

meg

a

nagy hatásokat

gombamódra

vetették

de hát odakünn az utczán a

— mért ne

megfelel módi az irodalomban

nagyokatmondás,

eszközökkel

évek

—

czifraszr, a fokos, a krinolin járta,

káromkodás lehetett

?

Szerfelett olcsó

elérni

s

az

ötvenes

felszaporodott lyrikusai éppenséggel

ezeket az eszközöket.

tolása politikai tüntetés

A

számába ment

le-

a tet-

nem

magyar irodalom párs

a lyrai

hagymáznak

»

6

:

Bevezetés.

sohasem

volt oly vidám, gondatlan szüretje,

reményked,

lázas

röpköd

ban,

Az

napokban.

új

mint ezekben a

múzsa lobogós

ingujj-

csikós-jelmezben, czifra pruszliban, árvalány-

hajas kalapban,

pattogó karikással

s

nem kevésbbé pattogó

szitkokkal a rakonczátlanságok szilaj paripáján belevágtatott az alföldi puszták délibábos

ködébe

vad rohamában ma-

s

gyar mentének nézte az alkony-eget, arany gomboknak a csillagokat,

hogy

szabómesternek az atyauristent, azt hivén,

égi

ezzel

az

rült képzel déssel

a költészet igazságait

szolgálja.

Vajda János, a irodalmi élet

ers

ki

már

a

forradalom eltt belesodródott az

áramlatába

s

mint honvédtiszt végigküz-

dötte és végigszenvedte a szabadságharcz viszontagságait, sokkal férfiasabb egyéniség volt,

hogysem

a

«

hazájáért bú-

sulós komlókerti írói társaság levegjében sokáig hette volna magát.

Nemesebb szenvedélyek

—

izgatták,

érez-

jól

nagyobb

ambicziók égették, nem akart meghódolni az uralkodó divat-

nak

s

csakhamar különvált tlük, nem

de hogy harczoljon ellenök.

a

levegjét

félreálljon,

volt,

és

ers

küzdelemre hajlandó, mely az igazságot

hogy

hogy

azért,

Ifjú volt,

is s

fogékonyabbakká

tette a kedélyeket a dveritasD el

napoktól, melyekrl szinte meghatottsággal

A

hitte,

forradalom vihara megtisztította a társadalmi élet

befogadására. Csak néhány év választotta

a

minden

Azt

szolgálja.

azoktól a lelkes irja

naplójába

legnemesebb verseny uralkodott az emberek közt

egyedül az érdem volt irányadó. bizonyította jóakaratát mint

ményt nyújtott

arra,

mot

a

tarthatott

hogy

a

A

ki

ember

s

bármi csekély ténynyel és hazafi,

vagy csak re-

köznek hasznos tagja

jobbak barátságára,

lettek

lesz, szá-

légyen azok

bármi nagynevek, népszerek.

E

közhangulatból volt magyarázható, hogy

a

még

csak

:

Bevezetés.

y

egy Jl nemzethez czímzett, külön-

tizcnkjlcncz éves Vajdát

ben meglehetsen gyenge versének ezért Gazdag vagy,

de zsíros konczaid'

haj,

Idegen föld kutyái viszik

a s

«

el

.

.

.

közvélemény!) asztala tárt karokkal fogadta tagjai sorába

Petfi

megtisztelte barátságával. Szivesen gondolt ezekre

is

a rajongással és s

a két soráért

szinteséggel

telített,

nagy elhatározásoktól

tettvágytól forrongó napokra, melyeknek romantikája és ve-

mintha egészen az

szélyei

szakadtak volna át a valóságba. kívüli

képzeldésének világából

szilaj

A szokatlan, a különös,

már serdül korában ersen vonzotta magához

koztatta

képzel

Gyermekségét

tehetségét.

vadonában

töltötte, hol atyja, a

Napóleon

veszett

kiben az

megdöbbent

rengeteg

a vaáli

érzése szerint egy

magánya, a nagy természet szzies költészete, a félelmes, a

a titokzatos,

els im-

voltak a gyermekpoéta

er

pressiói, melyeket az élettl kapott. Atyját, kiben az a férfiasság

mintaképét

imádta,

látta,

mi költ embernél bizonynyal

— nem

tozik nálja

a

Nyiltan bevallotta, hogy apját

szerette.

féltette a feleségét. :

«

kellett az senkinek,

Gymnasiumi majd Pesten

mit

nemhogy most

folytatta, is

bámulta,

hogy

egyszer

apám, hisz

meg

fiatalon

járnának utána,

Székes-Fehérvárott

s

saj-

c

az mégis is

sem

d

kezdte,

megvolt az

a

szellemébl

sajátos hatása, a

árad

az

mi

olvasóra.

fogékony kedélyét szinte magával ragadta

romantikus áramlata

a

hol két évig Vajda Péternél lakott,

mveinek természetimádó és

félt rajta,

tanulmányait

kinek magánéletében

Fiatal

s

Nagy legény korában

Ugyan

és

— anyját azonban —

különlegességek közé tar-

ettl a közönséges cselédtl »

mondta neki

rend-

foglai-

Az erdk komor, mély

erdész volt.

el,

a

s

a

kor

szakítva az iskolával, színésznek

állt.

8

Bevezetés.

Életének ez epizódjáról

nem

találok semmiféle följegyzést,

de az bizonyos, hogy ebben a minségben tizennégy hó-

napon

át

illúzióit

barangolt Magyarországban és Erdélyben

valószínleg egy csomó csalódás

s

végül

ábrándulás követte. Fordítani akart a sorsán seti

s

nagy

s

teljes ki-

kenyérkere-

Mint gazdasági gyakornok Alcsuthon De sokáig itt sem volt maradása. Minden

pálya után nézett.

nyert alkalmazást.

vágya az irodalmi központ

pezsgbb, elevenebb ziával,

hol

Tele élénk

lett az élet.

mely mindent kedvére

ambitiója, mint beállni

vonta,

felé

színezett,

azok sorába, kik

és heves fantá-

nem a

napról-napra

volt kevesebb

megindult nagy

mozgalomban cselekv szerepet játszanak

s

tenni,

Vahot Imre

és Pestre költözött, a hol

nos

a

ajánlatára

mit

a

lehet, a nemzeti cultura érdekében. Ott hagyta hát

állását

Török

Já-

Gazdasági Egyesületben adott neki alkalmazást. Né-

hány versének megjelenése után

Jókai,

Vas Gereben, Degré,

Lauka, Lisznyai örömmel fogadták baráti körükbe.

Min-

dennapos

5-diki

nap

lett

a

Pilvaxban

egyetemi ifjúság

a bécsi

részt vett a márczius

st

mozgalmaiban,

lelkes

s

az a kitüntetés érte,

A

közé — bár Vajda — egyetlen kivételkép

s

teljes

diadalában föltétlenül bízott.

naságtól megszabadulva,

848

júliusától a világosi fegy-

töltött Olaszországban.

hogy

nem

élet gondjai,

törték meg,

élhessen,

keser

élet

küzdelmeket, melyeknek

kataszteri

1855-ben állandóan Pestre költözött.

küzdelmek, az betegség

1

a

majd besorozott császári közkatona

mely minségben egy évet

lett.

volt az

gyönyörrel vetette bele magát az

megkezdte azokat

verletételig honvéd,

nokká

nem

beválasztotta.

költ

fiatal

hullámaiba

az

forradalmi ifjúság üdvözlésére me-

nesztett küldöttség tagjai

egyetem tagja

1

hogy

A

volt,

kato-

hivatal-

Az

átélt

tapasztalatok, sanyarúság,

st megedzették,

s

java erejével

—

!

"Bevezetés.

úgy

9

— megharczolhatja harczát

hitte

az irodalmi

az irodalomban

mozgalom azonban, mejylyel Pesten

Az

is.

találkozott,

mint már fentebb említettük, nem volt egészen kedve szerinti.

A

fiatal

költi nemzedék, melyhez

komolyabb czélokat maga

tzött

gát a világba, adta a

elé,

bús magyart

s

is

tartozott,

nem

beleélte

ma-

csak

keveset

de annál

tett,

többet ivott a hazáért. Vajda egy ideig úszott az aztán —

Míg

ellene.

mulattak,

ittak-ettek,

társai

jókért a lyra apró pénzével fizettek

árral, s

de

a vett

egy nagyobb költi

:

elbeszéléssel, a hat énekes "Béla királyfi\2L\ lépett a nyilvános-

ság

elé.

Kétségkívül fiatalos munka, tele a romantikus tör-

ténetek ismert motívumaival, de elég közvetlen és meleg hatású. s

a

Meséje

is jól

kikerekedik, hangjában van eredetiség

mi csekély subjectivitás

itt-ott

megcsillan benne,

válhatik szégyenére, mert azt az embert láttatja, ki

ideálokért akar küzdeni. Szinte

következ

sorai

nem

nemesebb

programmszerleg hangzanak

:

Ám, ha lenni kell, hát hadd legyen gylölség ebben a különbség. Az ok cs a fegyver

—

Egykoron gylöltek szerelem- s hazáért. Most gylöl az ember egyenest magáért. Kaczér hölgy, jövend fátyolos képeddel !

S te sivatag jelen, alattam slyedj el Szebb a múlt legalább hs volt benn' az ember. Nem pénz volt a bálvány, nem csalás a fegyver !

!

I

Ha Arany

Toldijz után ez az elbeszélés,

mely egy Szent

István korában külföldre menekült Arpádházi

Bélának hsi kalandjait regéli

ményszeren,

el,

nem

is

berezegnek,

bukkant

— kezdetnek mindenesetre oly m

fel

tüne-

volt,

mely

gyengéi daczára Vajdát mint izmosabb költi tehetséget mutatta be

s

nevét szélesebb körökben tette ismertté.

1

o

Bevezetés.

Mint hidapíró

Magyar

a

ideig szerkesztje

A

is volt.

tnt

Sajtó-hsin

melynek kezdetben újdonság- és

fe]

elször,

késbb

tárczaírója,

rövid

közönség annál nagyobb figye-

lemmel kisérte mködését, minél derekasabban küzdött Vajda a divatos áramlatok

s

Támadásai hevesek

és sokszor kiméletlenek voltak,

észlelte,

hogy

a

kivált az irodalmi klikkrendszer elJcn.

meddk,

a tehetetlenek le akarják

mert úgy szorítani

az irodalom terérl a termékenyeket és tehetségeseket. szat részben tán igazat adott neki, de az

ebbe a felfogásba ersen belejátszott fogultság

is.

Még

megszaporodott

s

is

képzeldés

a

A

lát-

bizonyos, hogy és az el-

bizonyosabb, hogy ellenségeinek száma a

sr és heves

keltették az elkeseredést és

támadások sokakban

gylölséget

ellene.

tetzte egy váratlan fordulat, mely a hirlapiró Vajdát egyenes és majdnem naiv lelk publicistát

föl-

Mindezt be-

—

—

az

teljesen ki-

zökkentette ersségeibl. Történt, hogy lapjában emlegetni

kezdte a kiegyezés szükségességét. Nosza,

Hogy, hogy nem, csakhamar bécsi

nem

hire terjedt,

kellett

több

hogy Vajdát

körök megvesztegették. Az alaptalan gyanúsítások

rágalmak e korában könnyen hitelre

monda. Ezt

is

elhitték.

rágalom terjesztése

Maga

a

Nem

talált

és

minden mende-

akadt egyetlen lap sem, mely e

Vajdát igazolta volna.

ellen felszólalt s

költ csak akkor

!

a

vett róla tudomást,

midn

egy

Ízben Szelestey László és Reviczky Szevér a Pesíi J\aplóha.n nyílt gyanúsítással léptek föl e'lene. lította fel

Rögtön

mindkettt, de az illetk néhány nap múlva a leg-

határozottabban visszavonták vádjukat.

tovább terjedt álló

elégtételre szó-

s a

láthatatlan ellenséggel

A rágalom

azonban

szemben védtelenül

Vajdát e kínos helyzetbl kifolyólag heves vérmérsékc

néha oly tettekre ragadta, melyek semmiesetre sem használtak népszerségének.

Megundorodva

a politikai szerepléstl.

Bevezetés.

menekült,

az JrodaJomhoz, a költészethez

856-ban kiadta

j

bvítve második kiadásban

cziklusával

ÚJ dalok

meg. Közben megindította melyet

divatlapot,

gok czímmel Arisztides

új

864-ig szerkesztett.

melyek

keltettek,

a

860-ban Vészhani

862-ben pedig

zott) méltán várhatta,

ers támadásokban

részesültek.

méltó mun-

és ihlettel dolgo-

magyar olvasóközönségnek

a

s

t

így történt.

A

támogatni erkölcsi

ég

hogysem

könnyebb termékei közt közkeletekké

dolgozatainak hangját merésznek, ersnek,

minden lehett

elkövetett,

idegenítse a közönséget.

Ennek

a

rátámadó

hogy szerzjük

iránt el-

a szinte

tott ellenszenvnek aztán az lett az

is

mindjobban meggyérültek

annyira elpártolt tle,

meg a

hogy

a

s

s

mesterségesen

eredménye, hogy

a

szí-

költ

végül a T^világ közönsége

csak

nemrég szépen virágzó

kellett szüntetnie.

Közben (1863) Mindazt,

dalok,

a korabeli

válhattak volna.

eredetinek, de felfogását túlhajtottnak találták

váilalatot

el-

lapok agyonhallgatták vagy

sokkal súlyosabbak és sötétebbek voltak,

hivei

fel-

is

ledorongolták. Versei, ezek a mély szenvedélytl

kritika

kemé-

hogy nemes törekvései szélesebb kö-

legalább egy jelents része fogja

Publiczisztikai

s

nagy

tiszteletre

meggyzdésbl

rökben keltenek visszhangot,

Nem

stilizálva,

buzogva

duhajságot,

és

minden tekintetben

kásság után (mert Vajda

lyra

jelent

szépirodalmi

Széchenyi szellemében

de viszont

Ily sokoldalú s

ismerésével.

1

ki,

cultura ügyéért lelkesen

minden virtuskodást

elitélve

tnést

czim

álnéven két publicisztikai röpiratot (Önhirálat,

jövend magyar

nyen

i

J\vildg

a

költemény-kötetet adott

Polgárosodás), a

i

költeményeinek els gyjteményét, mely két év múlva

lyrai

az

i

szülei is meghaltak.

Vajda magára maradt.

mi hirtelenében körülötte történt,

ségével és sötét phantasiájával egyenesen az

ers

érzékeny-

személye ellen

2

Bevezetés.

1

indított pusztító hadjáratnak gondolta

ségtl, majd betegségtl

is

leverve,

Ha nem

minden nyilvánosságtól.

Amaz

állt.

Mert

határolja.

Szilaj ifjúság,

szines romantikával,

tele

komor

;

emez

élete

férfikor.

heves indulatokkal, harcz-

vágygyal és fleg vérmes reményekkel, melyekbl sokat váltott be

keser-

csalódom, ez az az idszak,

mely irodalmi pályafutása két végletét csakugyan két végletbl

csalódástól,

s

sok idre visszavonult

tele melancholiával,

a való

nem

pesszimizmussal,

haraggal és elégedetlenséggel, mely aztán lassanként teljesen elborította.

A

ki hajlott

korában ismerte t, mint e sorok

Vajda fiatalságának merész

Írója, az alig birta elképzelni

féktelen különlegességeit.

nek látszó

éjszakán,

át a s

ugyanazon az úton térve vissza

közönség hurrázása közt

dalmat

s

?

?

—

a

ez

Zimankós kelt

budai partokra pesti

oldalon

Ez küzdötte végig

a forra-

a

szenvedte át minden lehetetlennek tetsz viszontag-

ságát és sanyarúságát, mert ha a becsület hát muszáj volt

noki

emberrel,

egy hitvány csónakon ez

jégzajláskor,

Dunán, fnökét. Török Jánost kisérve

társaival

álló

az

szónoklatokat a márcziusi napokban

ers

és

magába zárkózott, megtört-

a

alak, a ki szinte félve beszélt

taiirott utczai téli

Ez

?

Csakugyan

nem

kívánta volna,

volt az, a ki kataszter-hivatal-

minségében négy éven

keresztül

lyongott éjjel-nappal az Alföld

síkjain,

gedtl Miskolczig, oly idszakban

(1851

— 1855)

és területeken,

melyeken

akkor a Pesttl Hortobágyig uralkodó lovas betyárság a császári katonai rjáratokat

is

bo-

egyes-egyedül, Sze-

megtámadta

?

Mindig

még

sóvár-

gott egy regényes találkozás után a földi kárhozat e tiagikai alakjaival,

— bízott abban, hogy t nem

korában Becskereken egy egész éjen

át

bántják, ki

honvéd

poharazott Rózsa

Sándorral és embereivel.

Hova tntek ezek

a

romantikus, szép idk, és hova a be-

3»

"Bevezetés.

llük pompázón felröppentyz sötétsége borított

1

ilíuziók

körülötte mindent.

el

?

!

A

kiábrándulás

Nem birt szabadulni

egy keser gondolattól, melynek több izben formában adott

különböz

s

mely vég] egészen úgy

nyilt kifejezést s

meggyzdése: tEz

hangzott, mint legkomolyabb

a

kor

a

szervezkedett középszerség összeesküvése a rendkívüli, a

nagyszer

ellen

;

a korlátoltságé a

lángelme ellen

kontárok

a

;

sokaságáé a tüneményszer mesterek csekély száma

Nem

így

volt.

Rosszul

látta,

ellen.

helytelenül Ítélte meg. Hiszen

szeme eltt ment végbe Petfi nagy költi diadala,

dics

jutottak teljes érvényre

Kossuth, egy

Deák

Vajda kedélyében, baj kútforrása. szet,

s

a többi

túlhajtott,

minden

nagyok

:

nem

s

egy Széchenyi, egy

mind

?

beteges érzékenységében volt

a

és kiválók sorra

Csüggedésre, lemondásra hirtelen hajló termé-

— cselekvésre,

harczra nehézkes, alkalmatlan

kitartó

kitn

egyéniség. Hiába volt

a]ak,

kortársai

fajtájának kedvelje,

— mind ezek daczára

pompás

vadász,

vívó,

a

sport

megtermett, izmos, szálas

jól

nem

volt

ers ember. De

sok

évd

tekintetben naiv, elfogult és korlátolt,

magában

emésztd,

és végzetes ellágyu-

a kit túlhevített

meg

lások gyöngítettek

s

képzeldések

tettek lassanként

Jölvé, csak kissé zorddá, haragossá

Ettl

idtl

az

kezdve úgy

rengeteg közepében szokta

:

s

sebeivel

—

jegyzi

meg

és

—

a

visszavonult,

ell rideg magánya csöndjébe. nélkül,

különczködvé.

s

fvárosban, mint vaJamely

társtalanul

:

vérz

nagyított csalódásokkal

vágy

nem világgy-

magányosan, elhagyatottan, vagy mint

mondogatni

sebzett vad volt

élt a

és

Nem

átkozottan. Halálra

képzeletében megelbujt

az

volt dicsszomj

emberek és

élet-

de szerencsétlennek érezte magát. Helyesen

róla egyik kritikusa

:

kivert bikánál bizonynyal

jobban szeretett volna fejedelmi szarvas

lenni, kit félénk sze-

1

Bevezetés.

4

szem

relémmel, rajban követnek a barna hát az élet

megtagadta tle az

Ám

désekre kárhoztatta.

fel

által

nem

nem

tudott,

Magányában, elhagyatottságában ez

majdnem

vigasza, s hosszú,

több munkakedvvel

könyvecskéje

a

Mert

a

akart lemondani.

volt egyedüli

menedéke,

évig tartó hallgatás után,

tíz

meg Egy

s

határozottan

költi mködését.

honvéd

Corvina-társulat

a

nem

folytatta megszakított

jelent

— de

kínszenve-

enyhített egyedüliség

tökéletesebb formákban

tisztultabb érzéssel,

869-ben

s

költészetének legdúsabb forrásait.

költészet szeretetérl

1

nstények,

örömöket

éppen ez a szomorú helyzet, ez

sem barátság, sem szerelem fakasztotta

idylli

naplójából

kiadásában.

czím

Könnyedén,

munka, mely forradalmi éleményeinek

szinte vázlatosan írt

szorítja együvé,

ugyancsak szófukaron elmondott történetét

egyéni bátorságának vagy hsködésének minden fitogtatása nélkül,

de nem érdektelen,

st

közvetlen hatású, kellemes

olvasmány. íróját, mintha a sírból támadt volna

A

emlegetni kezdték. lasztotta nyeit,

A

s

Ujabb

1876-ban

J(isebb

költeményei

költemé-

követtek.

következ évben Találkozások czímmel egy elbeszél

teményt adott

ki,

Dal és

köl-

majd 1881-ben Összes költemény einzV. két

vaskos kötete jelent vette

újra

Kisfaludy-társaság tagjai sorába vá-

1872-ben kiadta összegyjtött

melyeket

fel,

beszély

meg Aigner-Abafi

kiadásában. Ezt kö-

czímmc] 1884-ben egy

új kötet,

1887-ben

pedig Ujabb munkáinzk két kötete (egy kötet próza, egy kötet vers), melyeket barátai rendeztek sajtó

megrostálva és válogatva adta azokat véve

fel

e

ki

1

895-ben

gyjteménybe, melyeket egy vagy más

okból maradandóbb értékeknek gondolt.

mény

alá.

egy kötet költeményét, csak

összeállításánál

fkép

adást vettem irányadóul,

A

jelen

gyjte-

ezt a Méhner-Franklin-féle ki-

hogy lehetleg

a

boldogult költ

5:

Bevezetis.

gondolatának értelmében járjak

el.

vett darabot kihagytani s helyeket

1

Mégis néhány

általa

föl-

régebbi gyjteményeinek

egy-egy jobb darabjával pótoltam. Helylyel-közzel pedig

némely versében, melyet utólagosan

tam az eredeti szöveget, mert

úgy

visszaállítot-

átjavított,

hogy az

éreztem,

színe-

sebb, jobb.

A

mi Vajda életének küls történetét

kevés a mondani valónk.

séghez gát,

s

ezek után már

illeti,

Nagyon hozzászokott

az egyedüJi-

leszámítva rövid ideig tartó szerencsétlen házassá-

mindvégig megmaradt magának

visszavonult, zárkózott

;

életet élt. Hivatalos elfoglaltsága csak

Z//Sí7^ál és mclléklapjainál 25 éven

egy

át

volt

(1879

:

a

Vasárnapi

— 1890)

bels munkatárs dolgozott. Hajlott korában kénytelen felhagyni a hirlapirás robot-munkájával

késbb utódja, Eötvös Lóránt báró, mködésének félszázados jubileuma alkalmából

kegydíjjal látta a

költ

irói

volt

hogy mégis

Csáky Albin cultusminister

maradjon kenyér nélkül,

ne

ekkor,

s

mint

el,

melyet

ezer forinttal fölemelt.

Ugyanekkor

barátai és tiszteli, köz-

számos kitnsége,

tük a politikai, társadalmi és

mvészi

meleghangú üdvözl

lepték meg, melyet küldöttségileg

irattal

akartak neki átnyújtani.

— Az

istenért,

féle küldöttség,

majd eljövök így

is

Mikor

ne tegyetek

világ

ezt megtudta, csúfPá,

nekem nem

hanem vedd magadhoz

érte,

történt.

jelzett

kiknek nevét az üdvözl

szerint ünnepeljük írói

Kezeibe vette az tán

szótlanul

térdére

semmi-

azt az iratot és én

idben

megjelent nálam és én

irat

vele,

szövege

mködése

iratot és hosszan,

s

szemei

hogy mindazok,

alatt

olvassa,

szív

félszázados évfordulóján.

meghatva nézegette. Az-

egy zsöllyébe ereszkedett,

helyezte

kell

sietett

átveszem tled.

A

néhány meleg szó kíséretében tudattam a

hozzám

lassanként

a

papírlapokat a

könybe lábbadtak-

6

:

Bevezetés.

1

Szinte dúltan,

szenvedn

— Egy

nézett rám, mintha valami mar-

Végre majdnem csukló hangon megszólalt

czangolta volna.

Én

vallomással tartozom neked, édes barátom.

körülbelül harmincz év óta azzal a gondolattal járok föl-alá a világban,

hogy

Egy köny

mindenki gazember. J\em volt igazam

Nem

volt igaza.

Ebben

a

.

is

fájdalmába került.

nem

volt

mert képzeldése még java férfikorában megmérgezte

mikor ezt

belátta,

volt, helyrehozhatatlan

ember.

jobb

.

néhány szóban van összefoglalva

boldogtalan életének sötét tragikuma. Sokban

igaza,

.

vonagló vonásain. Talán örömköny

futott le

de bizonyos, hogy neki ez

volt,

az

itt

hitét, s

már kés

volt minden.

Roncs

Az utolsó öröm is keserDe viszont, ez a sötét, meg-

séggé, váddá torzult benne.

mérgezett képzeldés volt a frugója annak, hogy a magyar lyrát új és sajátos vonásokkal

gazdagíthatta.

A

Gittához írt

rhapsodiák legszebb darabjai nem egyebek, mint e félelmes és végzetes

képzeldés termékei. Lehetetlen, szertelen hely-

költi kizsákmányolása. Voltakép nem

zetek

csak maga-magát tépdes, pusztító

s

szerelem,

is

végül egy élet romjain

fuldokló vágyakozás, égés az elérhetetlenért, a minden földi-

ségtl ment,

tiszta, felséges

a birhatatlanság

még

niségért, egy eszményért,

mindennél fénylbb glóriája borít

a bukás szennye

sem

sötétít el eltte,

el

s

kit

kit

mert rajongásának

annyi ereje van, hogy újra fölemelheti és istenítheti.

A szen-

vedélynek és fájdalomnak oly mélységes és megrázó hangjai

búgnak kell

itt

fel

(csak a Harmincz év után

olvasnunk), melyeket más

hatunk.

magával

Ez állt

a

költnk

költ nem annyira

a

czím

költeményt

lantjáról

világgal,

nem

hall-

mint inkább

örökös és vészes harczban. Nincs az a fanatikus

középkori askéta, a

ki

korbácscsal és töredelemmel jobban

sanyargatta volna testét, mint a

hogy megmérgezett képzc-

Bevezetés.

ldése tüzes

Es

sanyargatta, gyötörte Jclkét.

vasaival

tombolt ezekben

kéjelgett,

17

szinte

vad fájdalmakban, ezekben

a

a

képtelen gyötrdésekben.

Mit

a világ

torznak

egy

volt,

!

A

körülötte létezt félreismerte, kicsinyelte,

megvetette. Neki külön, kivételes világa

és

látta

lehetetlen,

rettent

tzijáték képében ott foly

czim

elttünk az

le

együtt járnak rhapsodiát,

:

s

azokat

olvassa

el

meg

nézze

colossális

regénye

Jlífréd

valaki látni akarja

Vajda

kínszenvedéseket, melyek azzal

a

ég,

az

ezt

ezeket

világokat felforgató

vérben

lángban,

a

képeket, ezeket az emberiséget elsöpr és

követel rémes viziókat

jogát

Ha

poémája els fejezetében.

képzel tehetségét

pölyg

melynek bizarr teremtési

világ, a

mindent szétrobbantással fenyeget,

processusa

s

köztük

új

höm-

teremtés

költ fuldokló

a

szivét.

Mindenütt nagy er, mély megindulás emeli.

gos,

Zordságában sok van

komoly

nyira külön tészete a

és merész, álló,

egyedüli,

borongós

komor hegyek

mint

ég, a

hétköznapi,

de

azok közé

költk közé,

a

hogy

Nem

ránk.

közé, kiket egy-egy probléma

s

megdöbbent. Köl-

szinte

a

roppant nagy,

Nem

szertelen.

összeráz

Duzzad

az

keserségében néha úgy tud

nem

közönséges,

kik thémákat dolgoznak

része a fájdalom túláradása.

délytl

Egész lényében any-

a sasoké.

rendkívüli,

ritka,

Röpte méltósá-

zúgó oczeán vagy

hatását teszi

viharos pathos

s

fenségesbl.

a

s

tartozik

ki,

de azok

alkotásaik

ertl, ég

nagy

a szenve-

süvölteni, mint a vihar

vagy Shakespere hsei.

A

Petfi utáni korszaknak kétségkívül legönállóbb, leg-

tartalmasabb lyrikusa.

Van benne

lami rendkívüli. Talán a

bizonyos, hogy az

valami tüneményszer, va-

diabolikus,

talán

a sajátosság kizárólag

Vajda János kis«bb költeményei.

a

szertelen,

de

Heves

in-

az övé.

2

8

"Bevezetés.

1

ers

ddatok,

szenvedélyek megrázó hangú költje

ég

den költeménye egy-egy szilánk

vérz

Az

szivébl.

homlok körül ragyog. Magát

hogy teremthessen. Mint az mindent föláldozni

volna

megráz, ha megdöbbent

ennek

:

százszorosan fizette meg.

Szomjúhozza

valami

ujjal

igazi

lehetünk róla

Tépeld,

engesztel világában

minden lépését köny

hogy

a

Ha meghat, ha gyzdve, hogy árát az

vívódó, magát

világot.

legzordabb

a

és vér jelöli.

A

A

fel,

képes

is

szive

emészt mert

a nagyot, a fenségest, a különöset,

akarná meglepni

való volt neki,

mvészetért.

a

meg

dúlja

nagy költk,

támadó hatásnak keserves

a lelkünkben

lélek.

csakugyan oly fény, mely egy

glóriája

tövissel koszorúzott

- Min-

agyából, egy-egy darab

mvészet

utakat

áldó és

mulandó

hol

a

kereste,

élet csak arra

az örökké valók után törhessen.

Költi

vagy mvészi becsvágy sohasem lobogott tündöklbben

és

vészhozóbban, mint az övé. ((Forogni körbe nem tudott,

nem

akart, hát

mónia, mely

örökké

társtalan, boldogtalant) maradt.

életébl teljesen hiányzott,

vigaszul annál jótékonyabban és

egy kiváló mestermvében. vasz

felé,

tístökös,

lyra

Nem

Gina

emléke, Vaáli

A

meghatóbban ömlik

el

egy-

Viraszfók, a Luzitdn dal,

Ta-

erdben, T^yári

fíarmincz év után stb.

czím

les,

Tíusz év múlva,

költeményei

legszebb termékei közé fognak tartozni

népszer költ, mert félelmesen komor

elégedetlen.

háborúbeli

Mint egyik vitéz,

elbb

A har-

mintegy kárpótlásul,

kortársa

írja

róla

:

és

a

magyar

mindenkon fenyegeten

olyan keresztes-

levágja az embert, aztán megénekli.

Indulatos, zord, lázadozó természet. Pesszimizmus a szárnya,

felh

a

levegje.

A

forradalom utáni lyrát

tartalommal mélyítette

dolgok bántják,

a

s új

:

bölcseimi

hangokkal gazdagította. Olyan

miken nem lehet segíteni.

morúságairól beszél

ers

Ha a maga

nyo-

az egész emberiségen elkövetett igaz-

Bevezetés.

ságtalanságok

vérzik

megillet helyét

meg

kijelölni

19

Nem

szivét.

magyar

a

lyra

feladatom

az én

csak egy véleményt akarok róla mondani,

mely az

:

Én

történetében.

egyé-

nisége nagy arányaihoz mérve kisszeren és tán közönsé-

gesen hangzó, de aposztrofálni

én mégis maradandóságát akarom

a melylyel

nem

mve

UtoJsó

könyve

:

lehet

a

t

mély megindulás nélkül olvasni.

Magyarság

és

nemzeti

czím

önérzet

melyben sok elszeretettel foglalkozott

volt,

a

nyelv

ügyével és sok gúnynyal, keserséggel, de sok elfogultsággal

is

ostorozta a modern társadalmi, politikai és mvészeti

tetszik,

—

—

Mert

fonákságait.

élet

különczköd,

az

mindvégig híve maradt

paradoxonnak

bár nála szinte

él

egyedüliségben

magasabb culturának,

a

csöket átfinomító civiíizácziónak

nemzetét szerette volna

s

minden fonákságtól menten elsnek, legtökéletesebbnek valamennyi nemzet között.

nem

tehát lényegében

A

Magyarság

és

más, mint régebben

s

végs

írt

röpiratainak,

ereje lüktet, sága,

st

addig ebben már

zsörtöldése

fg-

nemesebb

azok,

De míg amazokban

munka.

czéJzatú agitatori

mint

elemzésében,

látni

nemzeti önérzet

az Önbirálatnak és Polgárosodásr\2i\i kiegészít része,

gclék-kötete

lelke

vad erköl-

a

a fiataJ vér

hajlottabb kor mogorva-

a

túlnyomó elem.

a

Vajda befejezte pályafutását. 1

896-ban betegeskedni

Néhány hónap

Egészsége

avégD-hez.

készült, de a kór

egykori izmos, a lélek

—

s

rohamosan fogyott.

Érezte,

helyreállítása

hogy közeledik

czéljából

roncscsá

lett teljesen.

((kiröppenni készült hüvelyébl.))

állt a

a

Abbáziába

ágyhoz szegezte, nem mozdulhatott. Az

ers Vajda

ben annyiszor dörömbölt készen

kezdett

alatt tíz kilónyit.

nagy

útra.

a

És

((A kard))

,

—

a ki életé-

rejtelmek és titokzatok kapuján,

Nyugodt

volt,

mint

a

((hs, a ki a

20

Bevezetés.

halál lála

gondolatát agyában viselJD. Szemeit

eltt pár nappal

verse

is

bizonyítja

irott

—

s a jelen kötet

— mint

legvégén olvasható

szinte rászegezte arra a

vette le róla tekintetét az uto.'só

él

ezt a ha-

rémre

s

nem

pillanatig.

Halála 1897 január 17-én következett be. Két nap múlva a

közoktatásügyi ministerium költségén temették

megnémult

lantjával és ((üres

el

örökre

kezéveb. "Endrdi Sándor

KISEBB KÖLTEMÉNYEK

;

.

SIRÁMOK.

Száll a

hegyre barna felh,

Tixg alatta

már az erd.

Észrevétlen langy lehellet

Rázza a faleveleket. Hajaszáli a vadonnak:

Hervadt levelek szállongnak, Fecske földet-szántva röpdes,

Minden

oly

mereng,

csöndes.

Erd, mez, merre nézek, Egy nehéz, bús elérzet. Hosszú árny

kisért a réten,

erdn, mélyen

Szél sóhajt az

Valami nagy, Fogja

Az

el

rejtett

bánat

az egész tájat;

a bánat, mit az

ember

—

Erez

és nevezni

nem mer

Az

nagy bú,

mely téged

a

.

a

Vádol, örök nagy természet

Mely Mért

kiégett szívvel kérdi születni?

:

minek élni?..

!

:

; .

..

J^isehb költemények-

24

]].

Szól a zene, harsog

Mint diadalének El

in

Ne Ne

.

.

cn, el innen!

rüljek még meg. halljam azt, a mi másnak

Dicsséget hirdet;

Nekem

halált,

vagy

mi több

a

:

Feledékenységet

Oh hogy

a mit egykor

Oly igen szerettem,

A

mi vigasztalt, most

Az

is

ellenségem!

Mintha ebek csaholnának, Mire a vadállat Sebeivel neki ront a

Legsrbb

magánynak.

Hova nem hallatszik Semmi hír harangja. Ebek vonítása

Néma

sivatagba

Rohanok én; de mi haszna? Nyugtom' nem találom Mit ér, hogy nem látok embert, magamat látom Ha

—

.

Szól a zene, harsog

Mint

Én

diadalének.

.

oly búsnak érzem.

Mintha temetnének;

.

!!. ;

.

;

Sirámok-

15

Mintha temetnének

ifjú

Koránhunyt haJottat;

Mintha hallanám zörögni Saját koporsómat

!

.

.

111.

Föltámadni, mint a felh,

Mely

az égre derülten

j,

Azután könyekre törve Száll alá a

szomjú földre

Mint a szell bujdokolni, Mást altatva nem nyugonni Nyomorúság ablakában Siránkozni

;

— mindhijában

Megfejtetlen, mint egy álom,

Átsuhanni a világon, Kinevetett, ismeretlen

Fájdalomtól üldözötten

.

.

Ugy-e keser egy pohár? Itta ezt

több jó bolond mári

S mind

azt hitték, üdvözítnek

— Nekem már e hitem

sincs

IV.

Hova

lett a

nap az égrl

Hirtelen hogy' elsötétül

Mintha

állana Ítélet,

Valakit kivégeznének.

.

.

?

meg!

; .

;

.

Kisebb költemények.

26

Hideg szell

száll a fákra,

Tövig átborzadnak rája Mintha hóhér keze volna,

Mely

szemeiket befogja.

Hal ál csöndesség az

Néha

hull alá

erdn

;

rezzentn

Egy-egy levele a fáknak, Mintha könnyet hullatnának.

.

Mit simának, könyeznének? Hiszen

k

virultak, éltek.

Az, hogy mostan elhervadnak,

Hogy

szerettek: jele annak.

Volt bimbójuk, volt viráguk.

Szerelemnap sütött rájuk Ölelkeztek a szellvel.

Susogtak az éneklvel

.

.

Kétségbeesetten arczra

Hullok én

is

a harasztra;

Száraz haraszt, födj

Volt nyaram,

s

én

el

engem!

— nem szerettem

Mily vidám, örömtelt

A nap nyugovása! Talán most pillant be Abb' a szebb hazába?.

!

;

;

.

.

.

Sirámok-

Fekete rom néz

A

27

le

hegy tetejérJ

Ijeszt kisértet

A

muIt éjjelébl.

Ülj

fel,

if^u

ábránd,

Arra a sugárra,

Menj

innen, menj

el

Boldogabb határra

Vörös

az ég

.

alja,

Szélvihar lesz holnap

Azok

Mind

el

.

:

vén romok mind leomolnak..

a

VI.

Erezem, hogy

sírni

Majd midn

kihlt képzelet

Együtt

A S

mit

látja

nem

a

mind birt, s

fogok egykor.

a boldogságot,

mégis elveszett

ekkor, miért becseréltem minden

Igaz életkincset botoron

A

.

:

gúny koronáját, Összetiprom és megátkozom! koszorút, a

S érezem, hogy örülök majd egykor, És hajamat tépvén, kaczagok

De

e kaczajon

— ha —

Igazán szeretett

engem

volt, ki

sírni

fog

!

.

.

;

;

J^isebb költemények-

28

VIL

Én

a borjúnak

megint

Paripája lettem.

Taliánország felé

Mentem

mendegéltem.

Oly nehéz

volt vállamon

Puska és tarisznya,

Veritékem

volt a só

Sótalan marczimba'.

De

szivem

Volt

még nehezebb

a balfelembe',

Kedvesemnek képe Ebb'

Mindazáltal pörg

És

volt

a kis szekrénybe.

a dob,

a dobszó mellett

Csatatér és

gyzelem

Képein merengek.

Mint egy új Napóleon Verem a világot Fejemen véres babérKoszorúkat

Majd

A

látok.

lecsöndesül a dob

hegy oldalában

zörg malom Dörömböl magában. Ringatón

;

.

Sirámok-

TávoJabb füves lapon Kecskék fürge nyája,

És a kecskepásztor egy Bogárszemü lyánka. S mintha

e kis lyány az én

Szeretm

lett

volna

.

.

Isten veled csatatér

Fényes koszorúja!

Golyó ide vagy oda,

Tovább nem mehettem, A kicsiny malomba én Legénynek szegdtem. Feleségem

Jett a kis

Kecskepásztor, és én

Lettem vó'n legboldogabb

A

föld kerekségén.

Megtanultam

a való

Élet-bölcsességet

Megtanultam, mibl Boldogságod, életi Elfeledtem

Birtam a

s

áll

tán azért

világot.

Elfeledtem, a mi több,

A

mulandóságot.

Mulandóság

Ah

ezek

jó

és világ,

népek!

.

30

;

.

J^isebb költemények.

Feledékenységemért

Nem

is

nehezteltek.

Ah

de még ezek fölött Nagyobb hatalom van

:

A

katona-fegyelem!

E

miatt lakoltam.

Felfödöztek; dördül a Halálos

Ítélet

Szerelemtl lángoló Szivem közepének .

— Oly nehéz

.

és mégis oly

Édes volt ez álom. Valómat egy nyomorék Koldusképnek látom .

Szerelemmel halni

.

is

Sokkal többet érhet;

Nem Mit

szeretve senkitl ér ez az élet?...

VIU. Elhallgass, mert zivatar van,

Mert

alattad ing az ág?

Dalod' a vihar túlzengi.

Nem

figyel,

nem ismer

S gúnyol

a hideg világ?

Dalnokok

martir-halála,

Éhhalál vár egykoron

senki,

;.; .

. !

:

Sirámok-

És

a

mi teremti

Mit dalod

Szerelem —

— Csak

dalolj

a világ?

Szerelem és

!

dal

jutalom.

Majd

-

Koszorút ad

Nem

majd -

a jutalom?

Önmagának És

a dalt,

kért, lesz-e az

megtapsol.

ottan a hol

-

kérsz enni

—

sírodon

!

.

.

JX.

Mikor

a

nap süt az égen,

Kigyó jár a zöld levélen, És irigyen sziszeg alant

Búg

fölötte a vadgalamb.

Mikor

nyári nap süt rátok

Szedjétek

meg

a virágot,

—

nem gondolva S élvezzétek Se tövisre, se kigyóra .

.

—

melegével, Elmegy a nap Megjön a hs szi éjjel Kigyó nem lesz a virágon.

De galamb

se szól az ágon

X.

Viszonszerelem

!

te

égbl

Leikeinkre hulló csillag

Nem

örültem,

Soha

ég

s

1

ne örüljek

sugaradnak

?

.

.

.

.

.

!

:

:

J(isebb költemények-

ji

Czéltalan bolyongjam én át

A

sivatag életet

Te

—

lehullj és elenyészszél

S ne

találj

—

meg engemet?

SZERELEM ÁTKA. 1.?

Én gyötrelmem, Hogy te, mint a

Oh

az való

szép leányom

1

nap, olyan vagy.

— de nem csupán

!

Mivelhogy szépséged oly nagy.

A

te pályafutásod

Ahhoz

is

olyan hasonlatos

Szeszélyesen

ders

borús,

Egynek ég, másnak És mint

a nap,

fagyos.

midn

fölkél.

Lenyugszik egy más világnak

Mikor nekem

föltámadtál.

Lenyugodtál — htlen — másnak !

11.

Szeretlek én téged nézni.

Mikor

Ha

észre

nem veszed;

máson merengve, rajtam

Feledkezik

el

szemed,

S benne egy édes titokra Megvillámlik az öröm. .

.

;:

.

;

Szerelem átka.

^3

Egy-egy tr minden sugara, S én azt szivembe töröm. Szeretlek én téged nézni

Mikor

Hogy

Meg Ne

nem veszed

észre

szivem mélyére látva

ne tudd, mit érezek.

tudd,

hogy szerelmem

olyan,

Mire nem vagy érdemes

Ha magam' Legalább

ki kell

te

nevetnem,

ne nevess.

Szeretlek én téged nézni.

Oly szép

szemed

lánggal ég

Eloszlatja búmat, mint a

Nap

a sötét felleget

.

.

—

Se szép szemek napvilága És ez izzó tz-ajak, Mindezek a bitorolt kéj •

Oltárán lobogtanak ?

!

.

.

Hazudság, kaján hazudság!

Hol venné

e fényt

szemed?

A

teremt nem hazudhat, Hazudnak az emberek! .

.

.

Én hiszek szemed tüzének, Mely hajnalfényben ragyog. Vagy van ember, a ki most is Megrabolja

a

napot?

Vajda János kisebb költeményei.

.

,

.

,

:

.

T^isehh költemények-

3+

És ha mégis,

Oh

és ha

még

is

!

—

ez átkos gondolat,

Mint

a villámlás az éjben

Fölriasztja a vadat,

Midn

az kétségbeesve

Szöki át a völgyeket.

De

mi haszna, bárhová

fut.

Ég, lobog a rengeteg e gondolat szünetlen

Úgy

zi

hajtja szivemet

—

Oh hogy még enyim se S mégis késn féltelek !

Nem

voltál

.

— és nem lehetsz

Soha enyim,

Oh

voltál, .

jól

már

tudom;

tudás, megátkozott fa!

Elveszett paradicsom

1 .

.

]]].

Van-e még egy

Hova

oltár,

van-e

még egy

bálvány,

térdepelvén, buzgón imádkozván.

Kétségbeesésem enyhülését várnám?

Mit én

A

épitettem, ékes templomodat,

imádtam arczodat. Haragod üszkével magad fölgyújtottad. hol szinrl szinre

Bg

az Isten háza

magasan lobogva.

Hitszeg bélpoklos Kárörvendve nézi

híveid csoportja

és egyik

sem

oltja.

:

;

.

.

!

-

Szerelem átka.

Oh

hogy

Sarától

az

35

embernek, gyarló halandónak

magok

az istenek

sem óvnak!

Oh, hogy az égiek magok

is

csalódnak

Kihozom, megmentem képed a lángokbul, Elhajtom a füstöt fényes homlokodrul

Oh hogy

rajt' a

—

szégyen újra lángba borul

Hallod-e, hallod-e kaczaját azoknak.

Kik téged megcsaltak, engem megraboltak?

ök

most téged szánnak, engemet gúnyolnak IV.

Látlak én

még

s látni foglak,

És szünetlen gondolok rád. El nem válok soha tled Mégis, mégis

.

.

.

Isten

hozzád

I

Oh nem a könyörtelen sors. Nem a beérhetlen távol, Nem» az

Nem

élet,

nem

az választ

Van reménye

A

el

a halál,

egymástól

.

.

a távolnak,

halálnak van emléke

Hit vigasztal a balsorsban... - Ennek is mind vege, vége.

Mondd nekem Hogy

szeretsz

majd, hogy enyim vagy. :

leborulok rád

Véghetetlen fájdalommal S azt felelem: isten hozzád! .

.

.

:;

:

Jyisebb köUemények.

^6

Feltámadás van a sírban, Újulás a természetben

;

Csak az halt meg mindörökre, A mit benned én vesztettem.

S én elhagyni mégse tudlak! Hozzád járok és rád nézek Szótalan és iszonyún, mint

Gyilkosára a kisértet.

.

S valami fáj mindkettnknek Neked a bn, nekem a vád. Pásztoróra kéje helyett

Szellemóra!

.

.

Isten hozzád!

.

Szeretlek, szeretlek régen,

Meg

kell

végre vallanom

Szeretlek, bár téged-e, vagy

Érted

Bár

a kínt?

nem tudom.

a hideg ész pirongat.

És kigúnyol, kinevet, S annál hangosabban, mennél Szentebb

az,

mit érezek

Nincs ok a teremt észben,

Égen

földön hatalom.

Oly ers, mint

a

mit érzek

Miattad, a fájdalom.

;

;

.

Szeretem átka.

Szeretem éretted

S viselem

Mint

A

37

a kínt,

a gúnykaczajt,

a harczos a rongyot, mit

csatagolyó szakajt.

És hiába

félek tled,

Hiába kerültelek Bármit tettem, végre megvan,

Mirl már nem

tehetek.

Mért kerülném még tovább

is

Mi ndenhatóságodat ? Egyszer látni nem elég-e, Hogy örökké lássalak? Szeretlek

Nem Hogy

— bár tlem

e szót

fogod te hallani te ezt

nem értenéd meg.

Súgja nekem valami.

A A

mit a te szíved óhajt; diadal,

gyzelem,

—

Arra elég hideg szó is Mit neked az érzelem!

Minek mondjam, hogy

Ha

szeretlek?

szived örülni tud

Hízelgn csengbb szavakra. Tudva jól, hogy mind hazug?

Minek mondjam, hogy

.

.

szeretlek?

Jobban szánlak, érezem.

.

.

J{isebb költemények.

^8

Örömiden szánakozom Jobban, mint gyötrel miden.

Nézz tükörbe mosolyogva, Tekints végig magadon

Gyönyör vagy

Oh

.

.

—

az vagy, az vagy

hisz én jobban tudom.

(íSzebb vagy a csilJagos égnél.

Szemed oly szépen ragyog. Tán az égbl is miattad Hullanak a csillagok

.

.

Szép ajakad ingerébe Belehal a gondolat.

Legszebb vagy Azért nincs rád Tetszenek a Ládd, mi

Mi Mi

a teremtésben. hasonlat.))

czifra

könnyk

bókok? e szavak;

sokat akarnak, mégis

keveset mondanak.

Tán magam

is tudnám ezt, mint Holmi udvaroncz legyek.

De nem Hogy

Nem

fáj, vagy nem tudod mindez nem a tied?

kérded-e

meg

szivedtl.

Van-e benne érzelem? Boldog vagy boldogtalan

De — egy,

bár,

örök szerelem ?

tán,

;

. ;

.

Szerelem dtka.

Halaványul majd

39

szép arcz,

a

ElvJrágzik a tavasz

Érzed majd, hogy

Az

a mit érzünk,

mienk, csupán csak az

De kés

.

.

minden immár.

lesz

Mit majd akkor

érezesz,

Az a kés megbánásnak Keser fájdalma lesz. S én nyugodt leszek már, mint

Tzhegy, mely maga mögött Uszkeivel betemette

Mindörökre

Te eltted Mint

mezt...

a

pedig a múlt,

hazajáró halott

Emelkedik rémes váddal

Keser

lesz hallanod

.

—

.

S egyedül lészsz, elhagyatva Csak e vád ül le veled Szembe szörny számvetésre .

Az

.

elmúlt

.

idk

Mondja majd

:

felett.

a tavasz elmúlt,

Hol belle a virág? És a meleg nyár gyümölcse Tolvajok megrabolák? Szeretlek... de van

Hogy

ne valljam

erm

meg

—

rá,

neked.

a

.

40

!

7(isebb költemények-

Ápolod

Én meg

tc hiúságod',

— büszkeségemet.

Szép ajkad egy mosolyával rültté tehetd fejem;

De

azért nevetni

nem

fogsz

Oktalan érzelmimen.

Az

én átkom, hogy szeretlek.

Még Mint

sem olyan mostoha, e szót igaz kebelbl

Meg nem

hallanod

— soha

Szeretlek, mint egy szép szobrot,

Mit

a lázas szenvedély

Átölel, de szerelmérl

Vele sohasem beszél

.

.

VI.

Mint egy szép

halott élsz

Emlékezetemben, Kit sohasem birtam.

Még

is

elvesztettem.

Éjjel fönn virasztlak,

Nappal megsiratlak! VII.

Ne

húzzátok, ne húzzátok!

Nekem minden

hangja átok.

Átok nekem az

is,

a mi

JLegyen áldott a kéz, a

—

másnak áldás mely nekem sirt ás!

!

Szeretem átka.

41

Virrasztok az éjszakában,

Sötétségben, némaságban.

menyországa soknak Sötétség, némaság Szivemben lobogó Jángja a pokolnak! .

Mi

.

történhetett a nappal

Talán soha sem

Oh

.

?

lesz hajnal

ha vele volnék, talán imádkoznám,

Hogy

akár a hajnal soh'se virradjon rám!

Hajnali szép édes álom Ideje

Ne

;

—

már — légy halálom.

ébredjek én

Hadd vigyem

el

föl,

róla álmodozva,

képét magammal siromba! VIU.

Jár utánad, jár a képzelet.

Mint szivárvány Ölel karoddal Oly közelre vVlért

után a gyerek.

látszol

:

vagy nekem mégis

Elérhetlen távol?

lígy tetszel valóban énnekem.

Mint egy szép szivárvány Mely vidám dert fest

keleten.

Sötétült vidéken,

Jobb reményt elbúsult

Emberek

szivében.

Jár utánad hegyen-völgyeken

Fölhevült lázongó képzetem.

; ::

:

;

J^isebb költemények-

42

S majd ha mély örvénybe Hull alá imádód.

Tova tnsz, Halt

el

—

hogy érted

s

azt se látod

I

IX.

Nem

szeretlek

.

.

.

mért hazudnám,

Hitegetném magamat? Ohajtlak, de

nem

szeretlek

És szivem majd megszakad. Elhamvaszt miattad a vágy.

Megtébolyít a

titok,

Mit nem bírok már viselni, És ki még sem mondhatok.

Ugy szeretnélek szeretni De nem szabad, nem lehet Te nem érted, mit jelent ez Te e kínt nem ismered. 1

S ha ismernéd, kinevetnéd; És mint ég napsugár Fáj, ha a még nyitva álló Be nem forradt sebre száll Mosolyod ugy fájna nékem, S volna gúnyod mosolya Keser, de gyógyító ír

Ne

gyógyuljak én soha!

;

! .;

;

Szerelem átka.

Oh

43

hogy a láz, a halálos, végkép elgyötör

Midn

— Mert utolsó Már

utóbb az

És van

érzünk

a mit is

—

gyönyör.

elme, a mit mégis

Józan-épnek mondanak,

Rajongóbb a lázasénál. rültnél oktalanabb !

Jól

.

.

tudom, hogy nincs a földön

Hatalom, mely betemet

Multakat és nem történtté Teszi a történteket

S érezem, hogy vágyaimnak Nincsenek reményei

Jövm

üres végtelenség

S nem

tudlak felejteni

Nem

szeretlek

.

.

.

—

édes volna

Ezt eltted mondanom

De

mit érne? Jekaczagná

Szavamat

a fájdalom.

És

te mégse hinnéd el, hogy Büszke lelkem c szava

Több, mint minden «szeretlekD, mit Hallani fogsz valaha.

Nem

szeretlek

Drága ez

I

de ne tudd, hogy

a diadal,

;

.

TQsebb költemények-

44

—

hogy ebbe lelkem És rövid Elbb-utóbb belehal .

.

X.

Nem

tudok én semmit rólad,

Csakhogy szép vagy, szép nagyon. Szépségedet látom én csak, Szivedet

nem

kutatom.

Feledem vagy nem

Mit

is

hallom,

beszél a sokaság;

Szép vagy, arra gondolok S a szépség tündérvilág.

Nézd

csak,

az égen a borúból

Kimosolygó

Még elbb S mégis

csillagot:

felh

takarta,

oly szépen ragyog!

Láthatom-e ott a multat,

Hol vakító

a jelen?

Gondolhatok-e jövre.

Ha

lázban szédelg fejem?

Szép vagy, azt beszéli rólad És imád mind, a ki lát; De hogy milyen szép vagy Még sem tudja a világi

— oh

Hogy Én

azt

mi szép vagy, azt hiszem, hogy

— csupán

én tudhatom.

;;

.

,

.

.

Szeretem átka.

45

És oJy édes ~ bár egyetlen Szivemnek e jutalom! .

Oh

.

e kétszin világ, mely

Még bnöket

emleget

Szépséged napfénye mellett

Mi

hideg, vásott lehet!

Szegény volt örömben, is marad életem

Az De

—

.

—

.

és tán

ez alakos csoportot

Szánom én

és

Marczangolja

megvetem

! .

.

széjjel a vágy,

—

meg szivemet Oda adom ... de belle Ki nem tépi képedet Feszítse

.

.

Ne tudjak én semmit rólad, Csak hogy szép vagy, szép nagyon Szépségedet lássam én csak. Én

szived'

nem

kutatom.

És szeretlek ismeretlen Tégedet és a napot Egyitekben sem kutatva:

Mi

lakik benn, mi

ragyog?

;

:

4Ö

.

;

.

J(isebb kltemétiyek-

GINA EMLÉKE. 1.

Szcrctsz-e

te,

vagy szeretél-e már

—

S ha nem — szeretsz-e valaha?

Forró-é a nap keble, vagy csupán

Visszaverd sugara? Lehet-e

Te,

kit

Talán

hogy csak egyet szeress

az,

egész világ szeret?

—

Szeretni

talán

—

nem

fogsz engemet.

hisz csak az bizonyos

:

Méltatlanabbat fogsz szeretni majd,

Mint ez Ez átok

történik rendesen az,

mi végett soha nincs

Egész mennyország ide lenn

Ha

engemet szeretnél

!

— oh

.

.

hisz

ugy

Kijátszanád a végzetet

Az

örökkévaló

is

irigyel

Ilyen mulandó örömet 1

.

.

il.

Szeretsz-e

S ha nem Oly pazar

te,

vagy szeretél-e már,

— szeretsz-e valaha? a fény arczodon — !

Valami súgja: nem, sohal Sötét, de édes a tapasztalás.

Mely

vigasztalja

vágyamat!

s

nekem

;

!;

.

..

.:

.

.

Gina emléke.

Te

senkit

Hideg

sem

szeretsz

47

oh mert hiszen

-

fény alatt.

a sziv a

.

ni.

Elfogy a nap, az én napom

Közeleg

Oh Oh

a sötét óra.

.

.

.

.

ne kérdezz, mi bajom van?

ne nézz most homlokomra I

—

hányszor Szép vagy és hatalmas Mondtalak mindenhatónaki

Üres bók, édes hazugság Menj, kerülj, hogy el ne hervadj .

Ne

tudd,

.

hogy ez óra zUcn

Tehetlen minden bübájod

Hogy

A

van, a mi

nagyobb annál

lelkemen fekv átok.

Ne

.

ne nézz lelkembe

kutass,

.

.

Isten

rizzen meg

Légy

kaczér, víg, csapodár, csak

Óvd magad Nézd

attól!

a gondolattól

a jégfelht az

égen

:

Észrevétlen hideg árnya

Halványan

Örömben Keble Alig

száll a

ég

áthül,

sejti,

gyanútlan

virágra

megrázkódik...

hogy mi

érte

;

.

!

!

;

;;

J^isebb költemények.

48

Ragyog

A

virágnak vége

rizkedj

Ne Ha

már!

a nap, ragyoghat .

.

.

vége

...

a gondolattól

nézz most lelkem mélyére forrong, ha zúg a tzhegy,

Vigyázz, hogy ne menj szélére

Ne

—

fürkészd baját, epéjét.

Kétségbeejt a sötétség

—

Rémeitl megrülsz, vagy

Elbb

megfojt a nehéz

lég.

Álmodozzál, ábrándozzál, Szemléldjél, csak ne kérdezz Alkoss magad

uj világot.

Csak ne kérdd Hull a

Még Mi

hogy mind miért ez ?

:

levél, hull a csillag,

se fogy

el,

tele föld,

ég;

közöd van hozzá, féreg I

Hogy

Ne Ha

mi végre teremtették?

játsszál a gondolattal

bejársz e rengetegbe,

Benn egy kérd szörnyeteg van

Ne

kerülj

Meg nem

A

— vigyázz — fejti

elejbe.

soha senki,

mit e szörny kérdez tled.

Bár

izenkint, apródonkint

Szíja

el

fájó

veldet.

;

Gina

: .

;

emíéke-

49

Isten veled szép sudárfák

AndaJító suhogása!

Árnyatokban

volt

szivemnek

Annyi édes áJmodása!

Ár

yatok sötétül egyre,

Közeleg az

immáron l

éj

Kiszenvedve, tévedésben

Fáradottan

itt

bevárom.

Adtál mézet, virágot

is

Megátkozzalak-e téged.

Hogy

te

Ernyd

— Légy Légy

sem adsz ingyen semmit kigyó, méreg

ára

.

:

hiú,

.

én gyöngyvirágom,

hamis, begyes, rátartó

Nyújtsd magasra fejecskédet. Szökdelj, mint egy kis pillangó;

És ne kérdezz, mit morogtam Badar beszéd... kaczagj, kérlek.,

— Ah

!

ha birhatnám

kis üres

Boldogságos fejecskédet!

JV.

Ver

az Isten

Mind

engem

a két kezével,

Tüzes ostorával. Tüzes szerelemmel.

Vajda János kiícbb költeményei.

:

^o

;:

;

J^isebb költemények.

El nem gondoJhatom, Mivel érdemeltem Csak szenvedtem eddig

Ebben

az életben.

Szerelem

:

mennyország

Legalább ugy mondják.

Én csak azt tudom, hogy Nekem mártiromság. Két szép szemefénye csalóka méreg; Olyan ers, mégis Olyan soká éget.

A

Akár hogyan

éget,

El -elnézegetem:

Hogyan lehet oly szép Mégis oly kegyetlen?

Én uram teremtm Ijesztenél rája;

Tedd

szivére szivem

Csak egy minutára

Tudom, ugy hozzá ég Egyszerre az övé

Magad sem

veszed

Soha onnan többé!

le

s

Gitíii emléke.

5

V.

Tied a dicsség, hatalom Csak mulass emészt kínomon. ;

Kegyetlen fény ragyog szemedben. Halálra

Rab vagyok

A

ki

rab

ítélt

— szerelmem.

de olyan rab,

én, rab,

zsarnokánál szabadabb.

Enyim Tied

az igazság

önkény

az

s

szenvedés,

s

a büntetés.

Szenvedek, de nékem nyugtot ad Vigasztaló csöndes öntudat.

Téged Enyim

fogva tart a nagy világ az örökkévalóság.

Összetépted az én szivemet,

A

magadét

Megmarad

nem

el

tépheted.

az igaz birónak,

Szerelemért bosszúállónak! VI.

De

azért ne hidd,

— Oh nagyon Hogy Hogy

hogy nyugtot ad

is fáj

a gondolat,

te

magad, édes kedvesem.

te

sem

lesz

boldog sohasem.

Nem tudom én, hogy mit gondoljak? Örömest látnálak boldognak. Fájna szivem úgy

Csak

a

magam

is;

de talán

baját siratnám.

i

.

:

J^isehb költemények.

52

Aíjg

merem én

Azzal

ijeszt,

Boldog

Más

mondani.

üldöz valami

majd egykor kebleden csak te magad nem.

lesz

valaki

azt

—

Legyen átkozott e sejtelem 1 Mint a szív az, melyben megterem. Szívnek, melyet bánt e gondolat.

Maga

a halál csak nyugtot ad!

.

.

Vll.

Oh

ha bájaidat szereted,

Szeress, kérlek, akkor engemet.

Mert Mint

hiszen legszebb vagy lelkemben, a

nap a kristálytengerben.

Napvilágom,

én fölém 1

kelj föl

Nézd magadat lelkem tükörén, Mint a nap a miljom habokban. Képed ragyog minden dalomban.

— Vagy igen — csak menj

az utczára,

Ismerj rá e hitvány világra;

És azután vesd meg

Mely nem

a sarat.

fogja föl a sugarat

VIU.

(cLégy vidám, kétségbeesve;

Maradj büszke, megalázva. Légy hideg, ha lánggal éget Átkos szenvedélyed láza.í)

1

».»

»

Gina

emléke.

53

((Meg se rezzenj, ha veldbe

A

féltés villanni ütnek.

Maradj józan, mikor ég föld Tánczol és forog körülted. ((Fojtogasd

minden üdvöd',

el

S ha tudod, felejtsd el ket, Mikor éjjel siránkozva Szellemeik hozzád jnek.D

((És

örökké sírod ássad

S mégse

Mert

meg!))

halj

ohajtlak,

Ezzel átkoztál

Én gyötrelmem,

mert szeretlek.

meg engem ?

.

.

IX.

Mivel engem megátkoztál, Viszont én megáldlak téged.

(Csak elmondom, hogy mi sors ér

Vágyaid ha mind

beteltek.)

((Érjen annyi jó szerencse,

Hogy

ne tudj örülni

rajta.

Környékezzen oly magas

Hogy

fény,

szegyeid magad miatta.

((Majd ha szived lángért lángol.

Hideg kigyó

Ne

érintsen meg.

gyötörjön féltés másért,

Féltsd magadat, gyúlt szivedet.

.

.

.

JQsehh költemények-

54

(íLáss körülted boldogságot,

S erezz gúnyt magadra benne. Keress a múltban vigaszt és

Ne

találj

emlékezetre.))

örök

« Óhajts

— Oh szeress A

ha

életet,

Majd jövdet

halva látod)) !

.

és átveszem

mi ez áldásban átok!

.

.

mind

.

X.

Szegény öreg koldus Csak az inség tartja.

Könyörül

világ,

Könyörülj

meg

.

.

rajta!

Valakinek csendül

A

lélekharangja.

Könyörül Könyörülj

Az

Isten,

meg

rajta.

én szép szeretm

Kiadott én rajtam.

Könyörül Könyörülj

halál,

meg

rajtam!

XI.

Legyek

lealázva a porba.

Ottan elgyötörve, tiporva.

Akkor sem tiéd a gyzelem Büszkén emelem föl még fejem', ;

:

Gina

;

;

..

emléke.

55

Örömben, én meg bánatban Kedvnek, búnak egyszer vége van.

Élj

Azt

;

tanítják

mind

a vértanúk

ki halni

Halhatatlan az,

tudl

Xll.

Szól a zene, olyan szépen szól,

Csodálatos búból bánatból.

Oly szomorú, mint Fogy a sugár, hull

Honnan

szi

az

szél.

a falevél.

e bús hangok, mely tájról?

Messze, nagyon messze világból Fekete

?

és gyászos üzenet.

Vége immár, vége mindennek!

Nem Nem

is is

szomorú már, de szilaj sóhajtás, de kínos jaj

Szivem' tépik, fejem' ingatják.

Mint

a szél a fának sudarát.

Ide hamar azt a poharat!

Egyre vadabb, egyre

Majd

szilajabb

.

Egybe

.

—

sikoltva fölkaczag, nevet szétveti a fejemet.

Most megint oly csöndes búsan Mintha jne mélybl, föld alól. Oh, de mért

A

ki

egyszer

is

el

marad

életbe'

van temetve

!

.

.

szól,

!

.

:

J(isebb költemények-

Xlll.

Kedvesem, szerelmem! élet mulandó

Egyszer megölcJni,

Egyszer megcsókolni

Örökké Örökké

;

ölelni,

Játsszuk ki a halált,

csókolni

Az

Mit nekem

örökkévaló.

Ölelj meg, csókolj meg,

e rövid

S élek beléd halva Örökké ölelve, Örökké csókolva 1

Elmúlandó élet? Örökkévalóság

A

—

Az

mit tled kérek.

XIV.

Szerelem, szerelem...

Édes

öl

Mulandó

méreg; istenség.

Halhatatlan féreg...

Ég vigasztalása Gyönyör szivárvány; Teremt láng hidja. Rajt' a földre szállván

Balzsama

a sírnak,

.

.

—

Mely az enyészettel Egy perez üdve alatt

Mi ndenf kiengesztel -Áldott az a

szál

is,

Melyet emléked sz. Sírba koporsónkat Szelidcn ereszt.

—

.

.

Gin a emléke.

Szerelem

57

— örök nap, —

Öröme mindennek

Egyedül szivemben Ostora Istennek

!

.

.

XV.

Mint

erd

az

napsugártól,

Én szemedtl meggyúl adtam És elégek, mint az erd Melynek

lángja olthatatlan.

Láttatok már

Oh

;

erdt

égni

?

ez igen ritka látvány.

Szikrafényes füstje

Magasan, mint

És a Ezer

fölszáll

a szivárvány;

fojtó füstborúban

a sikoltás, a

Fészke

jaj.

fölött vijjong, rí a

Kétségbeesett madárraj.

Oda minden, oda minden 1 Annyi boldogság reménye.

Maga

a

Mennyi

A

nap sirathatná. kárt tesz örök fénye.

hol egykor a vidámság

Édes epret szedett Kéri el hetién

mérg

volna,

tzláng

Legel a gyepen ropogva

.

,

..

:

:

J^ísebb költemények.

58

Erd, erd! nem marad-e Égett fádnak egy zöld ága,

Hol egy madár Átkozott

a

cldalolja

nap sugara!

Átkozott a romboló láng.

Mely nem úgy Együtt

hervaszt

el

kéjben,

élve, ott elhalva

Virágaid mézkelyhében.

S minden

önz

és hiú fény,

Mely nem

érez, mégis éget.

Nem

hogy ragyoghasson

érez,

Legyen átkozott tevéled!

Erd, erd!

szép

fiatal

Ég

erd, hamvadozó! Hozzád én szivem, szerelmem,

Be

hasonló, be hasonló

!

.

.

XVI.

Oh hagyj békét a húroknak! Ne is érintsd ujjaiddal. Ha velmet meggyújtottad, Ne éleszd a szélviharral.

A

te

zenéd épen

átkos,

Legalább nekem magamnak.

Tán

a

húrok ujjod

alatt

Elváltoznak, elkárhoznak

.

.

;

Gina

; .

emléke.

5^

Mikor

a te zenéd' hallom,

Velm

ég,

de szivem megfagy

És egy gondolat rohan meg, Mitl ugy fáj a szegény agy.

Mert

nem

ki-utat, szót

lel rá,

Csak ugy zsong, mint a szélhárfa. sejtem, e szó És talán jobb Vég gyászt hozna a világra. !

Elég

volt

Többé

a

—

id

Mintha a vén Azt sóhajtaná

el

mélyen

benne

:

már! és azután nap föl nem kelne

!

.

.

XVIJ.

Ha

szerelem nincs szivedben,

— Én

mennyrl már lemondtam sem ad nyugalmat. Jobb nekem már a pokolban.

De

a

a föld

Oh, gylölj,

utálj

meg engem,

Tiporj édes lábaiddal

Szörnyeteg az én szerelmem,

Mennykövezd

le

vad haraggal.

Diadalban kaczagjon

föl

Rá

bánom!

a világ,

Kívüled

— mit én

nem

látok, hallok

Semmit, semmit

;

a világon.

!

;

6o

J^isehh költemények.

Szent Györgyi irtsd

Me]y

Ne

ki ezt a sátánt,

szivem lángjából támadt

teremjen tüzes ostort

Ennek

Nem Sem

jámbor világnak.

a

való az én szerelmem az égbe,

sem

a földre,

Nincsen az teremve csöndes. Olvadó,

szeli d

Pallos és

gyönyörre.

tzláng

kell

Egyik átkos vérét

Mig

annak,

ontja,

a másik szünet nélkül

Megemészti sustorogva. Gylölj

hát,

— oh csak ne hagyj

Szemedben a pallos és tz. Öld vele kínért sóvárgó Szivemet, és gyötörj és

Ne

A

hagyj

itt

zz

el

—

a földi kínnak,

közönynek, a mely nékem

Utálatosb, mint minden kín

Lenn

a pokol fenekében,

—

S majd ha

a kínzást eluntad,

Gyuladjon

cl

szép szemedben

—

Az Isten gyilkos haragja Mert csak te ölhetsz meg engem!

Gina emléke.

6i

XVJU.

Mikor

Oh

gonosz, oh

Senki sem

Csak én

A

A A

lát,

hallok, csak

én Játok!

mi van, azt látom, hallom,

De nem

A A

—

néma szörny átok! — senki nem haJJ,

van, sötét,

éj

az

fáj,

nem

az gyilkol.

mi nincs, az kisért engem. mit izzó

velm

gondol.

pillangó szárnya rezdül,

virág kelyhében alva.

sóhajtott, Azt gondolom, Gyönyörökben haldokolva...

És fölöttem

a sötét

ég

Ketté hasad, nagyot csattan.

Üt

a villám egyre másra

Vétkes, átkos gondolatban.

Megnyílik a föld alattam.

A

pokol rám

Azt

a lángot,

Lélek és

test,

ölti

nyelvét.

mitl ugy ég

— de

el

nem

ég.

Leggonoszabb, legfeketébb Ördögei a pokolnak,

Kínáimhoz vad zenéül, Szintúgy harsog, úgy kaczagnak

;

02

.

:

.

J(isebb költemények-

Hívok

Istent,

hívok embert,

De nem segít rajtam semmi. Egy szelíd hang szól a mennybl Higyj de én nem tudok hinni !

—

— Oh mért nem mered meg S

.

XIX.

Ha

Istenben hinni tudnál,

Mondanám, hogy

De

Isten áldjon

;

ugy sem hallgat már rám, Mert te vagy az én bálványom. az

Mit

kívánjak én neked jót?

Hogy Isten

Az

beteljék

rizz

1

—

legfbb vágyod? hogy

— Én tudom,

a legsötétebb átok.

Oh, pedig áldásom fogna. Érezem, hogy fogna rajtad.

Minden

Isten meghallgatja

Áldását a haldoklónak.

Megbocsátnám, hogy hideg vagy,

Mig szivem érted elvérez De hiába áldanálak Hogy azt érezd, a mi érez. :

.

a föld,

minden ugy, a mint van. Pillangó, virág maradna Mindörökre mozdulatlan ! rajta

.

.

:

:

Gina

.

:

Ö3

emléke.

Mégis, ha áldásom nem kell, Vedd búcsúmat, vég búcsúmat;

Azután menj, rátapodva

A

vérre, mit szivem hullat.

Majd ha egykor

körülötted

Rád nevet és gúnyol a fény. Fagyosan, mint most te engem

Akkor

:

jussak eszedbe én.

Ha gyémántod mind

elszórtad,

S megátkoztad mindazokkal. Kik hazudtak, hogy szeretnek, Istenkáromló ajakkal

Ha

majd egykor egy igazán

Hn

szeret szivre vágyói,

S keresed, de nem mutatja Sem a közel, sem a távol

Akkor emlékezz ráml s jöjj A hová engem temettek, S hallgasd ott, mit suttog a

el

f

Szerettelek, szerettelek.

XX.

Én nem

tudom, mi lep meg néha

A

nap az égen úgy ragyog, Mintha különös kedve volna És én oly szomorú vagyok.

:

.

.

::

64

;

J^isebb költemények-

Oh, pedig énnekem ilyenkor

Oly szépnek

Az

egy

élet

Szeme

.

melynek minden

üdvösséget ád.

uj

S mégis

látszik a világ!

láncz,

.

.

Hogy meg Szeretnék

szeretnék leborulni,

ne látna senkisem sírni

mint a zápor.

Oly nagyon, oly keservesen.

De

a falak viszhangozhatnák,

Szél elvihetne sóhajom

S ha

tán

nem

—

volna szégyen a köny,

Szégyen, gyalázat a bajom.

Megátkozottabbnak Káinnál Az ember arcza rém nekem. Gúnyos szemfényök a lángostor.

Mely z,

A

földet

Hogy

A A

hajt hegyen, völgyeken,

ásom körmeimmel.

belé rejtsem arczomat

—

föld alá hiába búvok,

sírok férge

is

kaczag.

Nincs hely az égben, nincs a földön.

Hol én kisírhatnám magam Tengerfenéken, levegben

A

szerelemnek hangja van.

nagy kegyelme Megtölte minden kis zugot

Isten jósága,

;:

:

:

Gina emléke.

65

A

temetfüvek tövébe Boldog fénybogárkát dugott. Bujdosván, keresem szünetlen,

De nem

A

találom a helyet,

hol ne volna semmi, semmi.

Hogy

kinevessen engemet

Mert

szerettem, nagyon szerettem S kétségbeestem én azért. Kiért ha meghalok bár, engem Soha nem ismer meg, nem érti..

XXI.

Szeretlek, mert oly szép

Hogy

Még

szemed

van.

nappal van, hol az ragyog

lelkemben sincsen éjjel. Pedig én oly sötét vagyok. a

Szeretlek, mert fölfoghatlan vagy,

Bvös-bájos

fátyol föd el

Szeretlek, mert olyan titok vagy,

A

miben mégis hinni

Szeretlek, mert bár

Tégedet

Fben,

látlak

kell.

el

nem

érlek.

mindenütt

virágban, a harmatban,

Amelyre

Isten napja süt.

Mert te vagy az Ur, te a Minek nevét nem nevezi, Vajda János kisebb költeményei.

minden,

5

66

7(isebb költemények-

Kit nem ismer, csak sejt a Mert nagy hatalmad erezi.

Téged

szeretlek én,

lelkem,

— imádlak.

Egyetlen, örökkévaló!

Oh, engedd

ha mi

el,

bnöm

Tekintsd azt bennem, a mi

van,

jó.

Szeretlek én, hiszlek, reméllek,

Mert nagyon

büntetsz engemet,

S mert szenvedek, trök, hiszem, hogy mennyemet! Meglátom egykor

—

xxu.

Én nekem már nem

fáj

semmi,

És örömöt semmi nem ád. Csak emléked fáj még ... oh hogy Örökké emlékezem rád! Elfeledtem én már mindent.

Forog velem ez

De

én

nem

is

a világ,

mozdulok, csak

Örökké emlékezem

rád.

Oly homályos nekem minden, Mint a ki nehéz álmot lát, És tndik, ha való-e?

Örökké emlékezem rád!

Mintha erdn

Ellem

járnék, éjjel

futnának a fák,

;

;

Gina

.

67

emléke.

És csak egy csillagot látnék. Örökké emlékezem rád.

Néha kérdem, vagyok

.

még?

én

ÁJom-e ez, vagy valóság? És tán nem is élek én már Csak a sírból emlékszem rád!..

—

XXIU.

Indulnak már a barna felhk,

Az ég maholnap

A

tiszta lesz.

örömében

nap kisüt, és Csorogva sír a házeresz.

Majd

eljön a víg fecske, gólya

És föllármázzák

Majd Csörg

Majd

A És

a faJut.

verni kezd az

erd

a patak, szól a

jelt

ad a

kis

kakukk.

dalkarmester

csalogány a lombokon szól a dal, és

szíve,

;

égen földön

Áll a közös lakodalom.

Majd

belerikkant a rigó

És mondja

:

is.

Rajta, rajta, mind.

Siessetek szeretni, élni.

Hamar, hamar,

S majd

tél lesz

megint!

illatoznak a virágok,

Szeretnek mind az emberek 5*^

:.

68

Kisebb költemények.

Szeret majd minden nyakra-fre,

A

pílJangók és a

— legyek

.

.

És ennyi szerelem, gyönyör közt Csak búsabb számzött leszek. Vigasztalan nagy bánatomnak

Nem

találok csöndes helyet.

XXIV.

Él

virágom, oh szerelmesem,

Immár én alszom nyugton, csöndesen

— Hogy nem tudod

te,

milyen édesen.

Oh, hogyha tudnád, (mért nem mondhatom 1) Mindig csak rólad s egyet álmodom. jaj, de szép nagyon Mindig csak egyet,

—

Csöndes vidék ez. Hallom, mit a Fölöttem a virágokkal beszél,

Af Oh

is

1

szél

oly szép altatót zenél.

én szerelmem, örök életem,

Én teneked csak azt üzenhetem Hogy semmi sem fáj itt már énnekem.

Nem

—

már a fejem, szivem se fáj Mégis, galambom, még se menj, megállj! Tégy valamit a derekam alá.

A

fáj

vér, a

Mikor

mi szivembl kirohant.

belé ütöttem gyilkomat,

Olyan hideg az

ott,

ugy borzogati

:

60

Gitta emléke.

Oh

az a vér azt súgja egyre

Hogy

még

engem! tudja ég... mosd föl azt a vért.

te megcsaltál

Ha nem

igaz, jer

— Csak légy vidám, nap — csak egy Légy htlen Oszt — vagy már a járj -kelj a

ott,

te

hisz

föld alatt.

is itt

Csak azután Szeretsz te

itt

itt

alatt.

pillanat,

légy te az enyém, majd engem, tudom

én.

Jó híves takaró a szemfödél.

jöjj, siess

Mi

a tánczczal odafenn.

jó az álom,

Nem

ébredünk

melybl, édesem. többé sohasem I

fel

XXV. Eltakartam képed', mint

kit elítéltem

S emlékezetembl haragom

kivégzett.

Gyarló emberboszu igaz istenségen

Hogy örökké

éljen

1

— föltámad emléked.

Hiábavalóság alakoskodásom. Játszhatom-e htlent, ha szivem reped

Nem, nemi Te vagy S én vagyok, Leveszem

meg?

bálványom;

én, a ki csak téged szeretlek

a fátyolt újra és örökre

Fenséges képedrl

A

igaz, egyetlen

—

álljon az oltáron.

melynek forrását bnbánat feltörte; Elfojtott könyeim, hulljatok immáron.

1

;

yo

-

J^isebb költemények'

Szeretsz vagy

nem

Azt

se tudom, látsz-e, a

Nem E

tudom, hallod-e:

világ

Zajával

— hiúság örök engem

is

Biztam magamat

A

szeretsz, megbocsátsz szivemnek,

— nem tudom,

Látlak-e valaha?

hogy

itt

nem kérdem.

itt

térdelek

vagyok, megtértem!

csatatéré!

—

soká fogva tartott. forgó szerencsére,

is

világ szájából véve a parancsot.

—

oh én nehéz vétkem: Napja elvakított! Nálad jobb szeretni a szátyár világot!

Hogy

hiúságomnál kisebb volt szerelmem,

Kezed

rá örökkön

ég

sebet vágott.

S mégis most, midn már, tudom, kés minden, Jól esik bánkódva megütnöm mellemet. Panaszszal, kinokkal ugy teli már szivem,

Hogy

uj

seb fájdalma nyújt csak egy kis enyhet.

Leégett hiúság hamva homlokomon,

Szivemben aljas kéj büszke megvetése. És ha vérem lángol rólad gondolkozom, Tündért vesztve, nem kell földi ölelése! :

—

—

A

—

tömeg nevessen akár megszakadjon ! Megnyugtat, ha látom, hogy csak addig boldog, A meddig nem érti fájó gondolatom,

A

meddig csak sejt, de egészben föl nem Egyedüliségem zordon átkát higyjék Mesének, -— maradjon az titok elttök.

Ne

A

— még megirigyelnék! — — mely engem éghez

lássák a sugárt

te

emlékedet

fog.

köt.

:

Gina

Oh

mert bármi nagy

emléke.

fájdalmam utánad,

hogy csak én tudom, mit vesztettem

Vigasztal,

Hogy Hogy

is

;

.

tündérvoltod

is

titok a világnak.

az való csupán az én szerelmemben.

Akármerre

jársz-kelsz, csak

embernek néznek.

—

Imádhatja benned a föld legszebb lányát;

Imádsága egész Föl

nem

Oh

maradj

Fáj

nem

Hogy

éri

nemzedéknek

földi

tündér látományom

ers

báját.

és le ne szállj a porba!

birhatásod, de hitem vigasztal

rútul

hizelg hazugok csoportja.

Üres kirakványok álfénye meg nem csal. Tekintsd, hogy eléggé meg vagyok büntetve, S ne bszüld meg rajtam magad' megalázva! Feledd el sértésem, törd nemes szivedbe.

—

Nem Oh

éget úgy

még

sem, mint bünüzlet máza.

mert, bárha tündér,

Kire mig bukás

is

ejt

hogy

te is csak

n vagy!

parányi mézet,

Szégyenkínja mégis férfiszivben oly nagy,

Mint

az magára

maga nem tetézhet!

Vaj, mi haszna volna képed' letipornom.

Megátkozván

Hogy

Kaczagjon,

Oh

rajt'

az olthatatlan foltot?

e folt lángjától ki rajtad

rült homlokomon diadalmaskodott?!

ég, véghetetlen! nap, te

dics, fényes!

Magasban szeli den mosolygó csillagok! Mért hogy a mint létem, vágyam is nem véges?

Noha elismerem

:

gyarló, szegény vagyok

.

.

:

:

:

J(isebb költemények-

72

E

mardosó gyötrelmét, Mely kétségbeesik, hogy sebére nincs határtalan láng

ír.

Mely Mert

jogos boszúját csak gúnyolja a sír!

Ha

oltottatok belém, halandóba

ti

itt

vigasztalan átkozza lételét.

Indulatot, a

mely végtelen

Ugy-e nem hagytok

Hogy

Ha Én

tehetlen itt

a porba.

siromon békén kaczagjon ellenem?...

követve magas fényetek e lomban sárban

Nem Ha

s

engem

ti

el

intésit

nem tántorodtam

hagyjátok cserbe zászlótok

vitézit.

e földi hüvely majd lefoszlik rólam?

Ugy-e, szép csillaghad, azért vagy számtalan,

Hogy

e lélek

benned menhelyre

találjon?

Dicsséged, ó nap, azért homálytalan. Hogy megaranyozd, mi folt van e világon?... S te nagy ég, azért vagy ugy-e véghetetlen,

Hogy

A

ha testem sem nyer e földben nyugalmat,

hol a csábitó és a

Csontjaim hamvát

is

htlen pihen kivesd, szélylyel szórjad?

XXVI.

Oh

hogy* panaszkodnak, hogy' bizalmaskodnak.

Szerencsétleneknek hogy' vallják magokat

Ezek Itten

az egyforma többi emberek.

egy pohár bor,

ott

egy csésze kávé.

Amott egy bnbánó, áhítatos ávé Hogy' megenyhít fájó, gyönge szíveket I

!

Gtna

Apró

emiéke.

bajaikat elmondják

73

egymásnak

Jó ízn, hogy egymás szavába is vágnak, S még vitatják: melyik baja a nagyobb?

Pedig bizonyos, hogy megvigasztalódnak,

Gyógyszerét

Mert magára

taJálják az ismert

Isten senkit

bajoknak;

nem

—

hagyott.

Hallgatom, és látom könnyebbülésöket. ég, hogy én nem irigyelem megenyhül ésért, örömeikért.

Tudja

A

Jól esik,

ket

ha látom ujjongni az embert.

Kit a végzet úgyis annyi bajjal megvert,

Örülök, látván, hogy egy jó perczet

Nem gylölöm okom

ért.

én az embereket, nem, nem!

magam' jobb szeretnem. Ám errl már sem ég, sem föld nem tehet.) balgatagság volna De miért tagadnám Hogy a mások annyi apró baja-búja Az, mit tlök mégis úgy irigyelek. (Vajha

volna,

—

—

Azok

a fájdalmak, a kinszenvedések.

Miket

Azok

földi sorsuk sziveikbe vésett.

nagy s mégis szokott panaszok, Melyeket bús szivök enyhe siralmával, Könyeik áldásos nagy ajándékával Keblökön ringatnak, oh azok, azok. a

Melyeket lelkemmel szomjazok

Gondolom magamban

:

s

ha hallok.

mi parányi bajok

Milyen keserédes, jótékony sebek I

:

;

.

.

J^isebb költemények-

^4

Különböz, mégis mind rokon egymással, Megenyhíthet egy kis vigasztalással, Vagy egy két kapa föld alatt beheged.

Oh

mind, mind e testvér kínok szövetsége

Kárhozott szivemben ha pokolt cserélne Azzal, a mi ottan testvértel énül, Vigasztal hatlanság bizonyosságával.

Zordon egyetlenség szörnyeteg átkával Örökös tanyát vert egyes egyedül

Teremtjét magát kaczagván szünetlen

Mért hogy ellenében még az is tehetlen. Mert a már megtörtént nemmé nem lehet

.

.

Ha, mit lehetlennek hiszek, ez üdv érne: Borulnék az els ember kebelére. Mondván bajom társa, szenvedek veled :

.

.

Halld az én panaszom, mondd el a tiédet Értem én is, te is az enyimet érted; Folyjanak hát egybe rokon könyeink.

Higyjük a szent multat, szeressük a jelent, Reméljük a jövt, imádjuk az Istent,

S haljunk meg nyugodtan, ha enyészet

int...

— Ah,

lehet soha.

de mind nem igy van,

Mint két különböz Élve egymással nem

Ugy

s

nem

égi test lakója

ölelkezhetik

választja ketté az embervilágot

Közöttem iszonyú változhatlan

Melyen semmi

égi

er nem

átok,

segít.

is

;

;

Gina

Mert

e

emléke.

75

nagy világon mindennek van mása,

Bujdosó üstökös csillagnak van társa;

Még

egy gondolat

sincs páratlan,

tudom

Társtalan, magában, egyes egyetlenben

Csak két dolog van

Az egy örök

Isten,

szörny mindenségben

a

—

s

az én

bánatom!

XXVI].

Sokat gyötörtél,

öltél

S én csak nagyon Halálos a

engem,

szerettelek.

tröd szivemben.

Mit vértanúdként

viselek.

Egyetlen zsarnok, szép, dics vagy, Kit imádnak alattvalók.

Te

ünnepelt, mindenható, nagy,

S én csak szegény hived vagyok.

Dicsségednek mása

nincsen.

Te uralkodói egyedül. Egy nézésedre hódol minden Kész örömest,

föltétlenül.

Hiába verseng veled a nap, Es pazarol fényt, meleget; Holt rétegen uralkodik csak

Te

szellemek,

Te

szép vagy, édes, mondhatatlan

élk

felett.

Imádott, szeretett, csodált.

Es mégis

Ha

;

— Istenem! — magamban.

nézek elmerengve rád:

.

.

.

:

.

:

Kisebb költemények-

Mint

fáklyaillat

temetbl.

Egy gondolat mély gyászba von. Megered rá a köny szemembl, S én

szá ni kezdelek nagyon.

Mindent

Hogy

megbocsátom,

felejtek;

elhamvasztod szivemet;

Ah, mert hiszen mi az én átkom,

Ha

képzelem

Nem

A

is

a tiédet?!

nekem

;

—

a legdicsbbnck,

legnagyobbnak végzete

Bukása magas isteneknek

Nem

oly siralmas, fekete

.

.

Mert semmi sem mulandó, minden Csak

Mi

ismétlés, elváltozás.

jó,

nemes, föntartja

itt

lenn

Emlékezés, föltámadás.

Mi Mi

vagyok én te hozzád képest? szegények e dalok

Hogy' Írhatnék rólad

ittl

tökélyest,

Kit ragyogásod elvakít?

S mégis, ha nálamnál

is

gyarlóbb,

Dicsit majdan a tömeg, S mig koporsómat dúlják pondrók, Kimélik rimel menyi met.

Mindennek,

a mi

itt

remek

Enüéke, nyoma fönnmarad.

volt,

Gina emléke.

Ki mi nagyot

örökké

Maga

él,

tett,

77

szépet gondolt,

mert egyre

hat.

a rósz, selejtes földben,

Kiirthatlan, mint a taraczk.

Istenrl, ördögrl, eszményben

A

rege képeket maraszt.

Örökre, végkép, menthetetlen Te múlsz el egyedül magad,

A

halhatatlan

egyetemben

Mindent fölér

Tán mert

áJdozat!

irigyed e tárgy-limlom,

A

nap legforróbb sugarát, Fehér arczát a szende liljom,

A

rózsa tündér

Mind

illatát

—

követelik vissza tled.

adnod

nekik.

És

vissza kell

Az

ellened lázongó földnek

Zsákmányul trónod

elesik.

Hódító szépséged csodája Még rajtad, éln, elenyész.

Arczod tündökl szinpompája Végkép, örökre odavész.

Hóhér id, ádáz

kezével.

Letörli ajkad bíborát.

Bepókhálózza csúf redvel Fölséges arczod himporát.

;

7B

:

7(isebb költemények-

Szépséged oltárából, melyhez dicsség hódolni járt,

A

Gyászával int pelengér lesz

— Számodra, újabb

ifjúság!

Mind, a mi égi egyezményben Benned remekké egyesül. Eloszlik, mint felh az égen, Örökre föllel heti énül.

Ledlt

bár,

él

a

képzeletben

Kartágo, fényes ílion

Csak szépségedrl nem marad fenn

Megközelít fogalom! Shakspere,

Homér

lángszellemének

Kincsei örökkévalók.

Olcsóság

:

élik ezredévek,

Használják embermilliók.

Csak bbájod, mi mindezeknél Valódibb, édesb, istenibb

Tünékenyebb, semmibb

Mely

a szélnél.

elhal, alig születik.

Halhatlanság, haszontalanság;

Ne

tudna rólam senkisem.

Csak szemeidet ragyogtatnád Odább egy perczczel, édesem!

Ó

szörny törvény, gyászitélet! Mit senki nem kerülhet el.

!

;

;

Gin a emléke.

Hogy

Hogy

nagy vétek,

szüJetni oly

itt

Miért mindennek

id

az

79

halni kell.

szemed

lángjától

Nem

ifjodik egyszerre meg nem feledkezik magáról, S nem örökíti kellemed'

El

Hogy

Isten, alkotód, ki

benned

Fölülmulá egyszer magát,

Nem

szán megsemmisítni téged,

S nem

osztja véled trónusát!

— Oh csak gyötörj,

minden örömöt.

Meríts

ki

Feledi,

élj,

Soha

Tépd Hisz

csak uralkodjál.

csak ne gondolkozzál.

se lásd

meg gyász jövd'.

a virágot és tipord uj

el.

tavaszra kivirul!

Játszszál sóhajjal és könyekkel.

Mind

Ne

csak kéjért cserébe hull.

szánd e korcs,

önz

világot

Marczangolj emberszíveket. Nevetik

a

mulandóságot,

Hervadni látván tégedet!

Minden bnös, És semmi sem

Mert hogy Eltörlöd a

hibás e földön. lakol

meg

te elmúlsz lét

bneit.

itt.

mindörökkön,

;

&0

.

;

!

;

7{isebb költemények.

És nem marad fenn semmi rólad. Csak daJomban eszméd, neved. De, mint az

S imádnak

nem

Istent, föl

nem

bár,

fognak,

értenek.

Elmúlsz, eláradsz a mindenben.

napba

Csillagba,

Majd

látni

Egészben,

visszatérsz.

fogunk részeidben ah,

többé nem élsz

S mvészet, képzelet

Hogy

.

.

.

tehetlen,

örökítse alakod.

Ki festené való színekben

Verfényével a napot? Megosztozik majd ég

És szebb

Hbb

föld rajtad,

lesz, ifjabb a világ.

a sugár, fényi

bb

a harmat,

Illatosabb lesz a virág.

S

csak sejtenek majd téged abban,

Midn

már én

Mig szemed

is

hamvadok;

fénye szép csillagban

Siromra sírva mosolyog

.

.

XXVIU.

Mintha örvény

fölött járnék.

Vagy

elfödne sötét árnyék

Egem

végig beborulva

Haragosan villámolna; Virágok és falevelek Ijedtökben reszketnének

; ;. ;

Gina

Rám

fekete

zve

;

.

81

emléke.

felhk

közüJ,

gonosz sejtelemtül,

Integetve, esdekelve

Rémült angyalarcz meredne

És azonban ember,

állat

Szédelegve futosnának. Kézkulcsolva, nyöszörögve

Távol orkán már hörögne Iszonyú nagyot csattanva

Az

égbolt ketté hasadna,

S hullana

Ah

kénkzápor mámor!

a

.

.

pokolkí -kéjes

És én

mind átérzem, Valahányszor rád emlékszem ezt mind,

.

.

Mégis mindig rád emlékszem!

XXIX.

Találkozunk majd

Még

még mi

jókor.

ide lenn a földön, sokszor.

Ha

majd virrasztva szi

H állsz

éjen,

lépteket a falevélen.

Holott alaktalan bus árnyak

-—

Sír rabjai

— sötéten járnak

;

Lombkarjai a gyászfüzeknek

Feléd hivólag integetnek Ásítozó sötét odúkból

Kel

A

nehéz, fojtó

rózsa, liliom

Szomorúan

illattól

megcsapva

fejét lehajtja;

Vajda János kisebb költeményei.

6

;

;.:

;

J^isebb költemények-

82

A

nagy, döbbent némaságból Hozzád rejtelmes szellemhang szól, S merengve, ringva bús sejtésen.

Gondolsz magast, érezve mélyen

Ha

végre hosszú vándorlásból.

Éjfél után, sötét borúból,

.

Nagy tarjagos felhknek ormán. Mint fehér szz a zárda tornyán. Eljön a hold, s meg- megállva. Merengve néz a keresztfákra. Mint csöndes rült, ki andalgva Magához j egy pillanatra. És széttekintvén, a mit lát, hall, Lelkét betölti borzalommal

Elméje, sebtelt szive

És könye

srn

fájdul.

megered,

hull.

Hull egy hideg fehér halottra.

Mint holdsugár

a sirszoborra;

Aztán nem tudni merrl és hol Valami

régi, régi dal szól,

Cseng-bong agyadban és szivedben, Talán csak úgy az emlékedben. .

És tépeldöl, hogy mi nóta?

De

egyre távozik, halódva,

Mint búcsuének a tengerben És csak azt érzed a szivedben. És mind azt súgja vándor felh. Hogy a mi elmúlt, vissza nem j

;

Gina

Majd

;

emléke.

83

éjfelenkint, ilyen perczben,

Látsz megjelenni közeledben,

Merengve, emlékezve,

A

szótlan,

messze múltba varázsoltan

S én majdan

Az

újra elmélyedve

egykor gyilkos szép szemekbe.

Hol máskor

a dölyf lángja égett,

Ott majd csalódott büszkeséged

S egy kés gondolatfény csillog. És ajkadon lebeg, hogy elmondd; S holdfénykarod kitárva indulsz,

De

szived oly nehéz, aláhúz.

Alá, alásülyedve lassan,

A

hol csöndes, hideg, sötét van...

Mert

letelik a szellemóra

Le, vissza!

le a

—

koporsóbal

XXX.

HÚSZ ÉV MÚLVA. (Gina emlékkönyvébe.)

Mint a Montblanc csúcsán a jég. Minek nem árt se nap, se szél. Csöndes szivem, többé nem ég

Nem

bántja újabb szenvedély.

Körültem csillagmiriád Versenyt kaczérkodik, ragyog.

Fejemre szórja sugarát; Azért még föl nem olvadok.

.

84

;

Kisebb költemények-

be

néha csöndes éjszakán

EláJmodozva, egyedü]

Múlt

—

ifjúság tündér taván

Hattyúi képed fölmerü].

És ekkor még szivem kigyúJ, Mint hosszú téli éjjelen Montblanc örök

A

hava, ha túl

fölkel nap megjelen

.

.

VEGYES KÖLTEMÉNYEK. A VIRRASZTÓK. Itt a

nagy

halott elttünk,

Kiterítve mereven.

A

hideg, a

téli

éjben.

Csillagoltó sötétségben

Mi

vagyunk még éberen.

A sírásban

elfáradt

már

Valamennyi jó rokon. Talán mi se volnánk ébren,

Hanem

mert a torban, éhen,

Rágódunk

A

a csontokon.

csontokon sem rágódnánk.

De

hát

Nem

— ez

a kenyerünk.

maradt ránk dús örökség

Fizet minket a nemzetség,

Ha

sirunk, énekelünk.

.

;; . ;

;

Jegyes költemények-

Már

maholnap ez se

kell

majd.

((Elég volt a gyász, a dal.

A

mi megholt,

föl

nem támad.

Haszontalan minden bánat!

Haj rá

étel, dal, ital !»

Ilyen szelet hallunk

is

már.

Ki legtöbbet örökölt.

Annak van Ott van

a legjobb

kedve

a múlt elfeledve,

És eladva

az a föld,

Hol pihennek

a

nagy sök.

Kik szerezték verkön

Azt

a

is,

Idegenek

Vérben

k

min

k mulatnak

.

.

aratnak

jól

ázott térökön.

alusznak szépen, mélyen

Ébren már csak mi vagyunk. Ok alusznak s nem álmodnak

Mi

virrasztunk ébren, haj csak

Ébren

is

mi

— áJmodunk.

Álmodunk mi

hihetetlent,

El se merjük mondani.

A

holt szeme félig nyitva Hátha meg nem volna halva, S lehetne még valami .

A

.

nagy tenger éjszakába

Ki-kinézünk olykoron.

. .;. .:

!

:

Vegyes költemények-

86

Mert nem

tudjuk,

hány az

óra,

Hallgatunk a kakas szóra,

Merengünk egy

csillagon,

]ó reménynyel, vak reménynyel. Hogy ha megvirradna már!

De

a hajnal csak

S a mit Bolygó

nem

pirkad,

látunk, az se csillag

fény, vagy fénybogár!

És csak oly csöndes ne volna De ez ugy fojt, ugy ijeszt Dalunk is már egyre fárad. .

Alig ad

Égen

még

bátorságot

. .

földön semmi nesz

Szempillánk

is

csuklik

.

. .

immár

S ha az álom elnyomott, S mi is alszunk, boldog Isten! Akkor aztán kés minden Mozdulhat a tetszhalott !

—

.

KESER

.

ÓRÁBAN.

Én sem

éltem egészen hiába

Fáztam

és koplaltam eleget.

Szenvedésim nyomorú dijába Szánakoztak rajtam emberek.

Nem

maradtam adósuk magam sem

Szerettem e szánó tömeget.

És mivelhogy nem

Oda adtam

volt

egyebem

érte lelkemet.

;

;;

Vegyes költemények..

No

de egyet fordult

a kerék.

Lett gúnyám, megev falatom. Bezzeg ölt kiált a cscselék,

Fölakad

A

a

kenyér torkomon.

elbb

kik

Kövekkel

Legjobb

Vetem

szerettek, hajgálnak

És már most mit tegyek?

...

lesz tán,

ha a kutyáknak

e panaszos kenyeret ?

!

HAJÓTÖRÖTTEK. Egy buborékkal kevesebb Az örök semmi tengerén.

A

sir

egy lábbal közelebb.

És távolabb egy szép remény. Álljunk

E

meg egy

Nézzünk be

kissé, barátim,

mentében

zárt sziget

jól a

itt

végtelenbe:

Nincs egy hajó, mely közelít?

Az ég borult, s szél még se Az ég villámlik szárazon Ha üt, nem hallja senkisem Mézharmat

A

leng

csillog a gazon.

habok oly halkan susognak,

Mint

a haldoklók ajkai,

Kik jobb világ titkába látnak,

De nem

birják kimondani.

!

!

88

T^egyes kölfemények.

Ment Ha

hajót várjunk-e még.

durva szirtbe ütközött?

Választanánk

— ha nincs egyéb —

Halál és rület között?

Oh

a vihar,

mely

összetört, széjjelszórt,

Kerülne vissza legalább.

És ölne

Nem De

el

rjit

szépen, dicsn, mig

meg

a

némaság!

semmi

nincs remény, de

Biztatnak

még

jel

bátor szivek,

De már magok se hiszik el. Mindegyre fogynak a hivek. Nincs mért keressen

föl a

S rablócsapat ha ránk

kalmár,

talál.

Csak rabul vinne a mi ránk éhhalál Koldus halála :

vár.

—

Id

múlik, nap áldozik,

S szép

ifjúságunk oda van.

Iszap beföd, viz elborít

És elenyészünk nyomtalan. Ajk nem mesél, s mit írna föl könyv? hamu lett Hogy vérünk is volt

—

—

Ah

a bitó

Valaki

is

még

szebb, hisz arról példát vehet

1

WASHINGTON. Háború van Amerika Két

A

hires

nép

:

angol

földjén. s

franczia

népeket konczokul tekintk,

Vegyes költemények'

Szokás szerint marakodnak

rajta.

Megesküszik Amerika népe,

Hogy szabad lesz, bármi legyen ára. Megválasztják \0^ashingtont vezérül, szót fogad honának jó polgára.

S

Áll a harcz,

A

az

s

együgy

szerencse

zsarnok-erre mosolyog.

Nemes harag s szégyen futja Az ifjú vitéz tábornokot. Be akar rohanni a halálba,

De

néhány

föltartja

végig

jó barátja,

—

mert népe úgy S szót fogad, Amerika legnemesb polgára.

És mig

akarja

a tél sötét fátyolával

Elaltatta ellenségeit,

ö

szent buzgalommal készitette

Gyzelemre És mire

A

elszánt hseit.

a szép tavasz

megtermé

koszorút gyztes homlokára,

—

Legyzte Amerika szabad volt Zsarnokait legnagyobb polgára. !

S elnökéül

a szabad

hazának

Megválasztják polgártársai. Kétszer elfogadta

Nem

találták

;

harmad ízben

t barátjai.

((A hazának gazdálkodni

S fölépitni, mit ledúlt

is kell

csatája.))

S szántott-vetett, épített békében Amerika legnagyobb polgára.

^o

Vegyes ki^ltemények-

— Ezerhétszáz kilenczven kilenczbcn, Bevégzend nagy századot, ((Fáradt vagyok)) — gondoJá magában — a

((Itt

a perez meghalni)), és

nyugodt

Elégülten saját két kezével Elsötétült szemeit lezárta,

S meghalt, rá se gondolván, hogy Amerika legnagyobb polgára!

volt

LUZITÁN DAL. (Midn

vezéreik a rómaiaknak meghódoltak.)

Hazám, hazám, min utón jársz? tartsak immár felüled?

Mit

Szeresselek-e ezután is?

Megengedi

a becsület?

Szerettelek gyász-napjaidban,

A

mig szerencsétlen

El

nem

Bár rémitett börtön,

Szegény

De

valál.

riasztott oldaladtól.

valál bár,

halál.

koldus és rab.

bár maradtál volna az

;

Szenvedtünk volna még tovább

Nem Mert

Mi Mi

is,

jött ajkunkra vád, panasz.

a mi szint' oly drága, mint te.

szentebb

még

tán,

mint magad,

rongy az javad minden S haszontalan nélkül hitvány

élet, :

; !! !

!:

Vegyes köUemények-

9»

Megvolt egy kincsed, egy jutalmad, Egy csodatév bvszered,

Mi

ismét mindent helyrehozhat,

Mikor már minden Becsületed'

Mit

vissza

elveszett.

— e legfbb kincsed', —

nem hoz semmi sem

!

Eszeveszetten oda dobtad

A

szabadulás percziben

Legjobbjaid hiába kértek,

Hogy

várakozz'

((Nincs veszve

Ki soha

Nem Te

el

h

nem

fiaid

keveset alatt az,

csüggedett.))

hagytak cserbe.

hagytad cserbe azokat.

Ellökted ket,

A

még

semmi sors

s

felölelted,

kik szerezték gyászodat.

Es elcserélted özvegy fátylad', Mit tisztelet, dics övezett,

A

mennyezettel, haj

!

Elköltözött a becsület

honnan

a .

.

— Oh én hazám, boldogtalan hon! Bukott hölgy, eltévedt anya

Hsök

A

A

szülje, elkerített

sok hazudozó banya

keblet, mely tejével Fertzi undok idegen

táplált.

;;: !!. .

Vegyes költemények-

p2

S ne

fussak a födél alól, mely

Szégyent, gyalázatot terem

Oh

én hazám,

Mit

tartsak

min

utón

?

jársz.

immár fel ül ed?

Szeresselek-e ezután

Megengedi

!

is ?

a becsület ?

. .

. .

BÚCSÚ. Az Üt

Ítélet szól a

tornyon

az óra, fönn a

Menni

kell

—

horgony;

Isten veled.

Utójára most csókollak...

hogy most érzem, tudom

Oh

Mennyire

Néma

szerettelek!

ajkad oly beszédes.

Soha se volt olyan édes és ugy fáj Olyan édes

—

Elhagyom én e vidéket

De

el

nem föd soha

Nincsen az a messze

A A

hajón a

könny

téged. táj

podgyász,

szivemen a nehéz gyász.

Az égen

sötét ború.

csak,

.

.

Vegyes költemények-

93

Most csöngetnek utójára Az ítélet trombitája

Nem

—

lehet oly szomorú!

JÓ BARÁTOK. Jó barátok voltak mindig,

Maradtak is úgy a sírig. Két evje egy falatnak. Együtt

éltek, együtt haltak

.

.

Sok dicsség napsugara SzáJlt a bátor bajnokpárra.

Két

fiatal

sas a

napban

Száll magasan, magasabban.

Egy

a másikat hirére

El -el hagyta,

Nem

meg elérte meg egymást, ;

irigyelték

Jó barátok voltak folyvást.

Hol egyik

A

ért, hol a

másik

vívott vár kapujáig.

Visszajöttek érdemjellel,

Mellen

ég

piros sebbel.

Egyszer átrohan az egyik

S a kapunál összeesik. Rokon nép van a városban,

A

kapunál összerobban

.

.

.

.

;.

.

Vegyes költemények.

c^4

Tesz nagy esküt s összefogva Az rséget lekonczolja. Szabad a vár, nép és sereg .

Diadalban ölelkeznek

.

.

Szép leányok fölemelik. Puha karjaikba veszik

Kemény

testét a halottnak,

Sebeire csókot nyomnak.

Koszorút tesznek fejére

És úgy viszik térrl Vére közé sebeibi

térre

Szép leányok könnye vegyül

Hangzik

Az

.

a diadal ének

elesett

hs

testvérnek:

Éljen a megszabadító!

Olyan eget hasogató ]ó barát,

ki

.

.

vele küzdött,

Haldokol a többi között.

Neki

De

válik a halálnak.

neki

nem sebek

(ílsten veled. Isten

fájnak.

veled!

Soha

se voltam irigyed

Nem

voltam

Az

az, jó

.

.

barátom.

leszek a más világon!

.

.

.))

!

!

:;

;

.

Tégyes költemények-

95

A TERMÉSZETBL. Lányszív, ha sok a búja, megreped

Hs

férfié

utóbb

kvé

Mely szikrává törik, De meg nem lágyul

mered.

mint a koha. az többé soha.

VilJámot hány az ég, majd megszakad A kemény kszirt áJlja — és kaczag.

— fáradjon

Hadd üsse, rontsa, Az istennyila nem

—

Égesse

le a

gondol vele!

kopár ormokat,

Ugy sem terem többé

Ne

is

Nem

bele

virágokat

kimélje daczos homlokát,

kér kegyelmet tle,

—

sem ád!

Mert bár ha nincs többé öröme, Van olthatatlan, éget boszúja. Mit magzatkint

rejt, éleszt

minden órán

Mélységes méhében, miként

—

Jaj

a volkán

akkor néktek, ellenségei,

Ti környékének pára gzei

Kik gyülekezve

a fel hsereg

Hadában villámokká

búja

lettetek.

.

.

!

:

.

Vegyes költemények-

96

A

védtelenre lerohantatok,

S

fölötte állnak palotáitok.

Üszkbe, lángba

borul majd a nap,

Egyszerre a tzláva mind kicsap,

—

Alattatok meging, reped a föld,

S ha majd

a rémület mindent kiölt

Csontjaitok' rakásra égeti,

S

sírjaitokat

is

betemeti

VIZSEGRÁDON. (Emlékezés Zách Klárára.)

Erre

Mit

vitték, itt a

hullajta

Nem Itt

könnye.

kemény kre.

lehet-e letörülni.

marad-e mindörökre?!

És mi leng amott a szélben? Ékes fürtje, haja szála. .

—

Úgy viódik vele a szél Hogy kitépje, de hiába! Kitekerte rég a tölgyet.

Tornyot,

És nem

falat

romba

döntött.

birja elragadni

Ezt a vérre száradt

fürtöt.

Rászakad a terhes felh.

Mint

a zápor, hull a villám.

;

Jegyes költemények-

Gyújt

kénk, ragad

a

Minden Csak c

Meg

97

az ár

pusztul, fogy a sziklán.

fürt

nem

vész

el

onnan,

az a szép piros szaJag,

Hófehér meJl piros

Merre

vére,

a kiséret haJadt.

És nem

alszik

meg

az a vér

Feketére soha, soha!

Oly rivó piros maiglan Mintha most is egyre folyna. Megorgyilkolt

szz szemérem

Vére az ott, szégyen lángja, Örök néma panaszával

Az

ítéletnapot várva.

És nem vár hiába, oh nem. Lesz Ítélet, nagy itélet. Jertek ide hallgatózni

S

hinni,

Éjjel,

hogyha nem hinnétek.

mikor alva

jár a

Hold a felhtornyos égen. És a föld ugy hallgat, mintha

t

Féltené

Túlvilági

minden lépten

:

némaságban

Integetnek a bús árnyak,

jMintha vaJami tilalmas

Nehéz

titkot ringatnának.

Vajda János kisebb költeményei.

7

Vegyes költemények..

Nyögnek

a fák,

reng a felh,

Sötét szájú barlang mormol

Nehéz rémes álma közben Kisért véres napokról.

Hallgat a szél, és a várnak

Vaskapuja még

is

csattog,

Eszeveszett öreg ember

Vagdalja belé a kardot.

És hörögve szórja átkát, Mire gúnyosan kaczagnak. Az erszak emlékéül Máig álló délczeg falak. Délczegek, pedig hiába!

Fogott mégis a sok

Oda Oda

átok,

van a hatalom, fény

-

vannak a királyok.

Oda vannak

mindörökre,

És most minden olyan néma, Csak a mélybl egy sóhajtás,

Egy nyögés

hallatszik néha.

Valami nagy fájdalom van Ide élve eltemetve.

Vegves költemények-

A

mit

Örök

Van

nem

el

99

fojthat a sír

halma, sötétsége.

bánat, van

itt

itt

átok,

S egy megátkozott reménység,

Mely

a vastag éjben egyre

Hiteget, hogy megvirrad még.

Szikla, szikla,

Minek

Oh

büszke szikla!

állsz te,

még?

mire vársz

ha neked lettem volna,

Elsülyedtem volna már rég!

Fejemem

a

Duna

árja

Összecsapott volna régen!

Vagy haragos homlokomat Szétszakitná a düh, szégyen.

Volna arczom, mint a tied. Volna bár oly kemény márvány.

Az egek

villámesjét

Csak nevetném, csak kaczagnám.

De

a szégyen, a gyalázat

Szeplit

el

nem

viselném,

Dicstelen, de szenytelenül

Alunnám

a

Duna medrén

.

.

.

»

;

Vegves költemények-

lOO

A BEDUIN. Néma

síkon jár a beduin,

Szivében

Néma

is

olyan néma kín.

és tán határtaJanabb,

Mint maga

mer

Arcza

szörny

a

tiszta becsület;

Vajh mi bánthat

ily

Tán, hogy olyan Ily

nemes szivet?

árva, társtalan,

vadonban igy magába van?

Kérdjük tle

Mért

ember, jó barát.

:

sanyargod e rideg hazát?

Mért kerülnöd Szeret Nézd, e

E

sivatag.

társas életet,

családot,

szem hogy'

tiszta

szeli d arcz

tzhelyet? elborul,

hogy' elkomorul

:

((Városokban békót hordanak,

— De <(

a puszta

Nemes

örökké szabad.

férfiú, felebarát:

Béketrk

nyernek koronát

Szenvedkkel tr

a

szenved,

Változik és fordul az

id ...»

—

:

Vegyes költemények-

<í

Türelem, vigasztaJó panasz.

Gyáva

Trjön

De

JeJkek kéri tje az.

a ki

trhet frank

Beduin, véged van,

urat.

maradd

az szolga voJt és az

fuss,

amott

Közelitnek gyztes lovagok.

Egész dárdaerd vesz

Mi

körüJ,

haszna vagy bátrabb

— egyedül

((Egy lábig kiöltük törzsödet,

Add meg

Már

magad, vesd

e szóra szóval

Életét olcsón

nem

nem adja

Nyelve helyett kardja

S

trödet,

el

í>

felel.

el.

váJaszoI,

olvashatni holt vonásiról

Hogy ha nyerne Mind a százszor

száz új éJetet,

ekként haJna meg.

MIT KONGNAK-BONGNAK A HARANGOK? A

hogy egyszer Istajerben

Üldözötten bujdokolván.

Egy

Szk

kis völgyi

érnek partján

bujóska gyalogúton

?

;

:

^^gy^s költemények.

02

Mendegélek egymagamban Képzelegve szép hazámnak Istenáldott hegyvölgy éri, Átokvert sok jó

fiáról

:

—

—

Hát egyszerre kétfel ölrl, Gondolom, hogy azokból a Nagy fekete vashegyekbl. Megszólalnak

láthatatlan.

Földalatti bús harangok,

Zúgva búgva szomorúan; Olyan formán, csakhogy annál

Még

százszorta szomorúbban,

Mint az a siralomének, Mit keserves töredelmes Búcsújáró nép zokogva Énekel, hogy közbeközbe

A kereszt A vezekl

is

hajladoz rá!

gyászos hangok

Mint hömpölyg árhullámok

Az

egész, mély, széles völgyet

Elöntötték bús panaszszal a délibáb a puszták

S mint

Szke

falvait, tanyáit

Nagy

siránkozásaikkal

Fölvették a tornyos várost.

Mely mögöttem kék

A

távolban

hullámzó hangok árján

Láthatólag ringatózott.

Engem És

is

megállítottak.

levertek lábaimról.

Ismeretlen bútól -gondtól

Megnehezült sziwel -fvel

:

Tégyes költemények-

Leborultam, hallgatóztam

103

;

Lelkem égnek ajánlottam, S addig vártam, mig kivártam. Megértettem, megtanultam

Mit

beszélnek, oly busán mit

Kongnak-bongnak

A

a

harangok.

legöregebbik (szinte

Látom, ahogy' csóválgatta

Ágas bogas koronával Koronázott

sz

fejét,) íg)-

Panaszolkodott, kihalló

Mély, hatalmas,

dörg

hangján

(<Ós Budában, Istambulban,

Perzsiában, Egyiptomban,

Fekete- és Holt-tengerben,

Hegyen völgyön

pusztaságon,

Palotákban és kunyhókban,

Merre nap kél, csillag fénylik: Én mindenható úr voltam. Embereknek állatoknak. Katonáknak

és

papoknak,

Fünek-fának parancsoltam

;

Szempillantásomra földetIngató hadak forogtak,

S rohantak biztos

halálnak.

Haragomnak félvilágot Végig ér ostorától Rettegett és porba omlott

Nap

alatti minden népség. Hajh! nagyon elbizakodtam.

:

;

I04

;

yégyes költemények-

nem ösmertem, nem gondoltam.

Urat, Istent

A

halálra

Oh

hivalkodó, romolt szív,

Földi gyarló véges elme!

A

kerek földet

bírtam,

ki

Mint nadály, a vérét szíttam, Mikor épen teli töltem,

Ugy

lehulltam,

ugy leestem.

Átkozott a lelkem, testem.

Vagyok most temetve mélyen, Naptalan, kétségbeejt

Véghetetlen hosszú éjben. Lesve, várva az arkangyal

Tárogatójának hangját.

Melyre meghasad majd És kiszór a napvilágra.

Az

e föld.

utolsó Ítéletre

Meglehet: az örök lángra. Ah, mi jó lesz benne égni Megszenvedni, meglakolni,

A

gonosztól megtisztulni.

Hajh, csak jne,

jne már

el

((Az nap, nagy haragnak napja))

Büntetéssel, jutalommal.

Mennyországgal

Csak

és pokollal

Forgó,

fájó zsibbadásnak,

Lenne egyszer vége,

A

—

e lassú pori adásnak,

középs

vége.))

férfi -hangon

Közbe-közbe ilyeténkép Bánkódott gyorsabb beszéddel.

;

;

'©5

Vegyes kölfemények-

(cO juventus, ventus, ventus

Dicsség

a

1

magasságban

A

mindenható Istennek! Én vagyok a nagy világfi, Ki hajamat illatoztam,

Mandolatóban förödtem, Oi-czáimra húst kötöztem.

Tépett rózsapárnán háltam. C(Mi atyánk))-ot elfeledtem.

Ártatlanságot vadászva Félvilágot befutottam.

Milliom meg milliókat

Szz

ajakra elcsókoltam.

Ezer éjét áttánczoltam, Annyi napot átaludtam És egyebet sem miveltem Csak sziveket repesztettem Ezreket koldussá tettem

;

Koródákat, tébolydákat Gyámolíték, népesítek.

És ugyancsak jól siettem Húsz éves koromba lettem :

Ifju

vénné,

él

holttá.

Azután eszemre tértem, Jót mivel ni igyekeztem. világnak adtam volna

A

Szivemet --ha meg

De

lett volna.

már egészen. hamva is hideg lett.

kiégett

Még

a

Csak az agyvelm maradt meg, S benne az emlékezésnek

1

Tégyes köUemények-

o6

S Öntudatnak Férge röl e

irthatatlan

napiglan,

Örökké, mig vége nem

E

világnak.

De

hiába

;

.

.

nem hasad meg,

S egyre zúg belle

Hagy S

jajjá

De

lesz

Rázom, rázom,

.

kihallik

a kín,

—

mély síromból,

fönn kisért a földön

;

emberek nem értik. Vagy csak épen nem akarják. Mert ahogy az érkezktl Hallom, ott künn, emberek közt az

Kárhozatos életemnek

Követi szaporodnak. azoknak,

Jaj

azoknak.))

jaj

Erre, mintha más toronyból Szólott volna egy szelídebb

Érzel emdús hang imígyen

«Mit

beszéltek, panaszoltok?

Bnötök Bnötök És

:

volt :

— megvalljátok —

gonosz, de édes.

azért jó megszenvedni.

Halljatok hajborzasztóbbat, Emberész-elállitóbbat,

S

tanuljátok

Hogy

meg

belle.

semmit, semmit se tudtok,

S okosabbat nem

Mint ha

tehettek.

arczotokra esve

Azt mondjátok tJr, teremt Légyen a te akaratod! :

.

yégyes költemények-

en vagyok

a szerencsétlen

Pszamnit, Egyiptom királya.

Szerettem népem'

S népem

is

hazámat.

s

becsült, szeretve.

Csak nekik s a jónak éltem. Ah, de mit használt erényem

?

Kámbizesz, a vad hódító,

Hadaimat összetörte

A

pelúziumi téren.

Népemet rabszíjra l^zte. Néznem kellé lánczaim közt Kövült

A

szívvel,

ég

szemmel,

füstölg, vért párolgó

Földig rontott

Memphisz

térén

Fiaim' hogy' hóhérolták.

Lányomat rabszolgamezben Hogy' vezették zsoldos rök. S mert a szégyen és gyalázat Velszaggató fájdalma Elméjét megháborítá

Hogyan Tárt

:

tánczolt, kaczagott, rítt

kebellel,

bomlott

hajjal,

Festett arczczal és mezítláb

A

legaljasb söpredék közt.

S én nem rültem meg erre. Tenyerembe rejtem arczom. És ermet összeszedve Ökleimmel összenyomtam Halántékom kétfell, hogy

Koponyámat összezúzzam

De

.

hisz egyiptomi volt az,

Födetlen megedzve jókor

.

:

:

o8

.

Vegyes költemények-

Elemek

Id

csatái

közben.

muJt és kínom enyhült.

Egyszer egy öreg vezérem

— Hona földjén rongyos koldus — Kéregetve

Koldus a

áll

elttem,

— nem — boldog!

ismert,

rabtól,

Világtalan volt,

a

Megeredt a könyem árja, S mint a sebes ess, hosszan Sírva sírtam, könnyebbültem.

Mindenhatóság hitében Szeszélyes Ion Kámbizesz,

hogy

s

Hire ment hozzá könyemnek, Kalitbörtönömhöz jve. Kérdezett az agg fell. Oh,

Annyira

Hogy

fásult valék már.

válaszra mél tatám

Elmondván

Hogy

A

t.

a szerencsésnek.

az oly nagy fájdalomnak,

mit elvesztett hazám, jó

Gyermekimnek sora keltett, Könye nincsen, mert el ég az

Még

a szívben izzó kintól.

Ez öreg csak régi szolgám, S azt a jót mivel te vélem Öntudatlan, hogy szivemnek

Megnyitotta könyforrását,

S most

kisírván

minden búmat,

Ezután nem érhet több kín

.

Ekkor érzem újra gyászom S ínségemnek szörny voltát Megesett a gyz zsarnok

.

;

;

Vegyes költemények.

Szíve rajtam!

— Esküt véve,

nem S nem megyek rá

Hogy

'

áJlok rajta,

boszút

gyilkos haddal

Országomba külde

vissza

Koronátlan helytartóul.

De megszegtem Mert Mint

esküvésem',

hazámat jobb szerettem, az ellen becsülését.

Jobb szerettem (megmutattam) Mint magát a dicsséget.

De boszúm

Ám

silány, csekély volt

a pusztán szomjuzónak

Enyhe édes egy csöpp

víz

is.

Elveszett a csata újra.

Nemzetem

bágyadt, beteg ln,

Fürteim fehérek, ámde

A

pelúziumi téren

Ottan

még egyre

is

srn

Fehérlettek a szent csontok.

Mint boszútesd

kisértet.

Élve, alva üldött e kép.

És nem engedett pihennem.

Már

utóbb csak rabló lettem,

Népemet is megvetettem Mert elkorcsult, aljasult az Ehnyomorban, tömlöczlégben.

Mig

utóbb

Eladatva

el

áruitatva,

általok,

mint

Közönséges útonálló

Végezem be

a bitófán.

Mindazáltal áJdás béke

Földön

a jó

embereknek.

:

09

!

:

:

Vegyes költemények-

Minden ugy van

Mind

a mint van.

jól,

az Isten akaratja

Dicsség

—

nevének 1d

az

Közbe egy még vékonyabb hang, OJy sirámos, mint az árvák Jajgatása sírgödörnél

—

Csendített a másikéba

((Hallgass, hallgass! hát mit szóljak

Én szegény n, gyönge Férfinak segít

A

szegény

Oh

er,

nnek

lányzó?

dacz,

csak a könyí

szerelmes Jézus Isten,

S te örök dicsfényben, lángban Ragyogó bölcs atya Isten! Dicsség a neveteknek.

Én vagyok

a

mindeneknél

Szerencsétlenebb teremtés.

Nevem

:

Beatrice Cenci

Ide bölcsek, ihlett költk.

Szónokok, törvénybuvárok Ki tud megfelelni nékem?

Mit Ah,

A

vétettem, mért szenvedtem? ti

még

mi gyász

elmondhatjátok ért,

fakadhattok

Égbekiáltó panaszra.

Véres töviskoszorútok

Dicssége meghaladja Diadalmas koronákét.

De az én sorom gyalázat, Mely a legfehérebb, tisztább

!

Vegyes költemények'

Homlokot

hogy

szerette meg,

LegrJYÓbb sötét lehessen. voltam, szépnek mondtak,

Ifju

De epedtem

halni, vélvén

Hogy

a

Azt

csókot homlokomról.

a

hóhérbárd

letörli

Hasztalan, mert ott ég most

is,

És kiégeté tüzével Szemeim látó világát.

Most

vakon, kétségbeesve.

Mindig

Néma Siket

zrt,

a legvastagabb

semmiséget,

sr

magányt keresve

éjt,

Iránytalan jobbra balra

Vérz

szárnyakkal repesve.

Önmagam

eltt szégyenben

Ég

arczczal kelek járok.

Izzó

homlokom

Örökös

verdesve,

sziklára épült

Szentegyházak és Ajtajához

Csak

a

mennyek

de hiába!

...

azt hallom egyre ;

A

sem

világ

:

várj, várj

várok, remélek

]ó, igen

;

örökké.

áll

Majd megrázza

sarkait, és

Összedönti, újat épít

Az

a kéz, kit én

imádok.

Ottan aztán nem lesz senki,

A Az

ki itt volt

;

meghal

a múlt.

emlékezet kivész és

Nem

letté lesz, a

Ott lesz aztán

jó

mi megvolt.

nekem majd.

:

Vegyes köUemények-

Ott híves

lesz s a

Homlokomról El

nem

áll

hs

szell

és arczomról

fuvallatával.

ugy-e édes

Isten,

ugy lesz?

Hisz te jó vagy, te igaz vagy.))

Még kisebb

hang, csengbb, véknyabb

Lélekharang forma hangon Így beszéle szaporázva. ((Én

is

voltam.

Szép, nagyon szép

Hajadonfs Kis királyné

Koszorúzott Bálkirályné!

Ünnepeltek, Irigyeltek,

Hogy' imádtak Dicsségem' Lantok, hárfák

Versenyezve Énekelték.

Csalogattam, Csábítgattam.

Szemeimet Ragyogtattam.

H

sziveket

Gyújtogattam. Bölcs fejeket Lázitottam.

Népeket, nagy

1

!

Vegyes költemények-

Országokat

Vérbe lángba Borítottam.

Végre mégis

Én

csalódtam.

Meglakoltam.

szzen,

Ifjan,

Csókol atlan,

Megölötten. Kit szerettem

S

hiu szivvel

Esküszegve

Én

megcsaltam

Ah

az ölt

Itt

gyilokja

A

—

meg!

szivemben.

Olyan

forró.

Mégis jéggé Fagyott tle

A

szivem. Jaj

Ugy Ügy

remegek,

Még

se hull

didergek,

Mindig

Oh

ki.

ott van.

vegyétek,

Vegyétek

ki

Irgalomból,

Hogy mostanság S mindörökkön Dicsértessék

A Teremt !» Vajda János kisebb költeményei

i

i

3

4

I

.

Vegyes költemények-

1

így a gyöngéd hang. Azonban a bús hangok

—

Elül a szél

Gyorspostája

A

— szétoszolnak

;

viszhangos nyári felhk,

S a dicsn uralkodó nap Délmagas trónjára érvén, Leül ott és koronája Sugarait szétterjesztvén,

Ünnepélyes mély csöndesség Álla bé a kerek földön

Magam

.

elszenderülvén,

is,

S álmodván

.

a hallottakról,

A

meghüsült esti légben Bujdosó utamra tértem.

És sokáig gondolkodtam

A

harangok mondájáról.

Kiváltképen, hogy mi hát

Az egészbl a Az egész világ Csak egy

itt

tanulság.

óriási

valóban szinpad

;

Végre úgy rémlett nekem, hogy Ahol

a becsületesnek,

És

gaznak

a

;

szépnek, rútnak

Személyesitje mind egy Czélra, egy alapeszmének

Végleges kivitelére Játszik .... és ez alapeszme

Ez

A

a szinpadalkotónak

megfoghatlan, láthatlan

Legnagyobb világköltnek Mindenhatónak titka.

A

:

.

.

.

?

.

;

Jegyes költemények-

És halandó elme Titok

nagy

c

síírü fátyolát föl

nem

Soha, soha

lebbenti

.

.

AZ ELET. Esik az

es

csöndesen,

Jer az ölembe, kedvesem.

Hej,

a

napok úgy

Maholnap vége

Ugy Oda

ázik,

lejárnak,

a nyárnak.

kopog

a

tet.

megint egy esztend.

Alig van levél a gallyon Ölelj

meg gyöngyöm,

Csikorog

:

angyalom.

a hó, fuj a szél,

már meg Szomorún szól a Nehéz a szemem Ihol ni,

itt

a tél!

nótája, pillája.

Mulatság, munka volt elég,

Vesd meg az ág^'at, feleség, Alugyunk szépen, sokáig Akár Ítélet napjáig.

—

ÁRTOR ÉS

IDA.

1.

Oh Itt

kedves az

élet,

szép a világ

hagyni nehéz nyarad', ifjúság.. 8*

6

1

;

!

;

Vegyes köUemények-

1

De

nem

szép Ida nélkül

élhetek...

Világom, éltem, Isten veletek! Pokol az éden

is

Le

csak ne egyedül

a sírba,

le,

pár ne'kül

Kevély, daczos Ida ott lesz velem;

Egyszer halok, egyszer megölelem. Kértem, könyörögtem; kinevetett.

A

halállal

szóltam

megegyezett.

;

Csak vigyem el, úgymond, majd összead Öleljem örökké szz derekát. ((Ölelni

fogom szz hóderekát.

Csókolni tüzes parázsajakát.

Rongy életemet

igy

jól

eladom,

A

halált, a rondát,

A

sirbolt zárva, a kulcs kihajítva.

kikaczagom.])

((Ketten valahára, ketten ídaíi)

([((De Isten a ((S

harmadik, tudd meg, pór

mi mindaketten csak hamu,

((((Itt

seim

esküszöm,

Hogy meghalok Hisz magam

is

hamvaira.

inkább!))))

l))í)

porb

— ((Hahaha!

épen ugy akarom.

Szerelmei ad ajkam, halált karom.

!; !

Vegyes költemények-

i

Ragyogó szép tested ugy égetett Ki nem áJIhatom már; legyen hideg!

Es

lelkedet, azt

Hogy

még

el

magamba

szivom.

a halál se válaszszon.í)

Sírmécs oda fönn, aludj Hóváll, ne remegj, az

ki

éj

Tizenkettt ver az

hamar;

betakar.

óra,

Vigyázzatok házatokra. Atya,

fiu

és szent lélek!

Mondja minden

jótét-lélek.

Dúl-ful a szél, szaggat fákat.

Mint ^

valami dühödt

Ablak, ajtó zörg

;

állat.

a sírbolt

Egyszerre csak nagyot

sikolt.

Hirtelen megállapodék

A

szél,

Még Mit

mintha hallgatóznék.

egyet nyög, egyet sóhajt.

jelenthet? kéjt-e vagy jajt?

IV.

Szivében a tr, de az ajk meleg

Egy

perczig

:

ez Ártor, ez a tied

Csak perczig, ugyan minek

Több

kéjt az öröklét

is

tovább?

maga sem ád

i

y

!

;

Vegyes köUemények-

S gyúlt

De

ajka halóéhoz közelít

holtat a holtak

nem engedik!

Egyszerre, holott mi zörej se

Valamennyi eltte

A

volt.

a holt.

i^\,

lányra eresztik pókkarjokat;

Nem

húzza

Rángatja

el

ki

száz ló egy ujjokat.

Artor, sehogy se megy.

Megkondul azonban

Eltnnek

Még

a vázak,

tüzel az agy,

fölötte

:

egy

de már mit ér? de már fagy a vér.

És üthet az óra akár Mindegy nekiök az :

hatot,

utolsó volt.

V.

Hova

lett a

kisasszony

s

a vadász?

Túrt hangyaboly, zúg, forr a Egyházfi

Orsó

le-föJ lót-fut;

a szeme,

grófi ház.

mi baja?

gereben a

haja.

Házát keresi, nem tudja melyik. Hebeg, sokat is; nem érteni, mit.

Kezében a kriptakulcs: oda hát! Le a baktert, a szolgált katonát.

!

!

Vegyes költemények-

Lemegy

az, föl

De néma

A

ér

nélkül jött föl

Megy

beszélne már

;

;

örökre, szegény; mi kár!

jó feje volt,

pedig olyan

diák,

Esze

is

I

harmadik

is,

:

tébolyodott

nagy ígéretért;

meg már

De

mi haszna, az

Ne

senki be többet!

föl

sem

Hivnak papot,

Beszenteli újra a templomot.

A

kriptagarádot befalazák.

Azóta, kié

volt, kiholt az ág.

Halasztva a pör, temetve

Ugy

titok.

várja be a vég-itéletnapot.

S csak

sejti, ki

Mely szökdös

hallja,

mit beszél,

az ablakon

át,

a szél.

MEGHASONLÁS. (1849. végén.)

A A

hogy elsilányul mely megkábított. Azt hivéd, hogy harcz, pedig csak világ zaj,

Halál vonaglása

volt.

Fönn az égen, lenn a földön Semmi sincs tökéletes. Hitvány volt és

lesz az

Egyél, igyál és nevess.

ember...

ért.

IC)

. ::

,

^gy^s

20

költemények*

Mit törekszel jobbra, szebbre Erszakos utakon? Öldöklésen vett szelídség

Káron

vásárolt haszon.

Minden úgy van jól, a mint Semmi sincs fölösleges. Bnnel telhetetlen ember,

van.

Egyél, igyál és nevess.

Vágysz

alkotni

maradandó

mveket?

Hibátalan

Melyeket a mulandóság ]ó elre kinevet!

Mig

föléje az irigység

Keze szemfödt keres

.

.

Bélpoklos, gyógyíthatatlan.

Egyél, igyál és nevess.

Egy magad

törekszel arra:

Boldogitni milliót?

S ugyanaz

terít a földre,

Kinek vágyói tenni

jót.

jobb bizony, gondolj magadra,

S végs nyughelyet

Hova

el

keress.

ne érjen e hang

Egyél, igyál és nevess.

A GYILKOS. Fúj, nyargal a szél hegyen, völgyön át. bérezi tölgy veszt köntöst, koronát.

A

Sikolt az ablak,

bömböl

a völgy.

.

.

.

Vegyes köUemények.

Megölte benne

— Mért nem Az árok búg, Hess

valaki magát.

oh hölgy?

kacsintasz, illegsz, a barlang csuklik.

gonosz kuvik!

áruló,

Fúj, nyargal a szél árkon, berken

Hogy

át.

földhöz vágta egy fa ott magát

1

Olyan sudár, oly fiatal volt. De még mozog, még fenyeget az ág. Nem örömest, de mégis megholt. Bolyg a haraszt, mindent beföd majd.

Ordas csiba! ne Üvölt,

A A A Ki

bokron

a szél tüskön,

fuj

nyár, az

hó

fájjon a fogad.

sz

el hordj a

át.

majd magát.

alatt elalszik a föld.

dühödt lég hadd törje érti

meg,

ki tudja,

Valami elsuhant emitt fenn

— Jár

a halál, ha kell, ha

Üvölt,

fuj

Megunta

nyakát.

ki

mit nyög?. .

.

nem.

a szél a sövényen életét a

vén

.

.

át.

világ.

Szerette a napot a golyhó.

Pedig feküdni a lebujba

járt.

Ragyogni fenn, alunni lenn

De még

Ma

jó.

a napsugár se szebb, mint a vér...

csak ma, de holnap mi ér!.

.

.

!

J'egyes költemények-

EGY SZOLGALELKÜ POÉTÁRA. ].

Fölrúgják az ebet,

Benned

az

is

s

hízeleg

vétek, a mi

te hizelgsz,

;

ha fizetnek.

kutyában — erény. 11.

Hogy ha (cmegénekléd,)) Én valamit vetnék, hogy

díjul

soha

még pénzt ad ((meg ne —

a léha.

ugass.))

SÍRBOLTBAN. Elmúlás a földön

:

ébredés a mennyben.

Égiek sorsán hát szívünk mért kesergjen

Halandó

Nem

?

sirassa a halhatlanokat?

mi vagyunk-e

itt

inkább a halottak?

SZÉKESFEHÉRVÁROTT. (Aug.

Hát

ez

ama

Az Árpádok Ez

a

hamva

11.

,869.)

hely, a holott

laktak? leviharzott

Nyolcz, kilencz századnak?

Valóban, az

s

nagyságnak

még romja sincsen. Képe a mulandóságnak

Itt

Hamu

és

por minden.

;

!;

:

yegyes költemények-

a pusztaságon,

Elnézek

Ez utczákon

végig.

Régi dicsségnek

Csak

a búja él

És mint

Ama

a

Honnan

Ugy

h

látom

itt.

méh

lomb köri

Régen

sokáig

jár,

a raj anyja pedig

elszállott

már

a rege jár e tájon,

Múlt idk regéje Alig érthet immáron Annak is igéje. Csak Érti

a

kés

még

honfi-bánat

panaszszát.

Midn

a bús éjszakákat

Együtt

átvirrasztják.

És egymás karján

Az

bejárják

egész vidéket

És egymásnak mutogatják,

Hogy

itt

mik történtek.

Itten állott az

Elsnek

Apostoli trónja Jeruzsálemi Endrének Itt

'

a koporsója.

Os dicsség, si nagyság Kezdete

és

vége

—

il

;.

I

;

T^^gy^s kölUmények-

24 Itt

minden fszál, k, virág

Régi szent ereklye.

Hol e ködös szentegyház

van,

Lépdele Szent László,

Aranyos himes palástban. Körüle sok zászló.

Felh

árnya, szél zúgása.

Csörgése az érnek. Csöndes, méla siratása

Elmúlt szép idknek.

E

hallgatag utczákon

Nagy árnyékok

A

itt

járnak

harangok nevét zengik

Szent István királynak.

Ezek

a fák,

melyek

itten

Búsan hajladoznak,

Hogy

elmúlik végre minden!

Arról álmodoznak.

Nagy királyok széke Ös Álba Regi a.

hajdan

Kegyeletes emlék mostan,

Hamvadó múmia. Itt

e vén torony elttem

Már

inog

Egy

sóhajtás

S

is,

látszik

még bellem

a fejemre omlik.

.

—

;

;

!

Vegyes költemények-

•

*5

GYERMEKLEÁNYOK EMLÉKKÖNYVÉBE. 1.

Minden szépség annyit Mire becsüli magát

Ne

add magad egy

S többet

érsz,

ér csak,

világért,

mint egy

világ.

II.

Tanulj korán számot vetni

De

ha majd egykor szived ver,

Hallgass rá!

— a zérusoknál

Valamivel több az ember.

NEM UGY VANÁM... (,864.)

Nem

ugy van ám

az,

Sokat beszél a rossz

mint mondják, világ.

felhk közül. Az igazság majd kiderül.

Mint

a

nap

a

Szegény haza,

te jó anya,

Elámított a sok banya. Ígérgetnek, jövendölnek

— Csak De

te fizess!

— eget-földet.

ha majd kifogysz a pénzbül,

S csak vér menthet Bezzeg akkor mind

Egy

ki a

vészbül

eltágul,

se lesz a sok czigánybul

:

;

!

Vegyes köliemények-

Én teremtm, én Istenem, Engedd ez idt megérnem Akkor, hazám, megismered. Ki jó

fiad, igaz hived.

MEMORANDUM. (,864.)

Csordultig telve az ürömpohár.

Nyugodni menni

De nem

— jobb

is

volna már!

mehetek, mert adós vagyok

S én

várok, mert fizetni akarok.

Egy

csillagom biztat még, a tudat:

— Nem Hogy

olthatá ki annyi kárhozat

feljön egyszer

még

Számot vetek majd én

is

az én

;

—

napom

akkoron.

Ellenség, jó barát, ne féljetek.

Nem

maradok adós, megfizetek.

Kinek mivel,

jó-rosszal, fogadom. Bár késn, dús kamattal megadom.

Addig csalékony tenger, sokaság. Nyelved foroghat! - akar üld vagy

— Ez

elégtételt kéri

tudatom:

Válaszra egyiket se méltatom.

S ti mai naphsök, széltrombiták Babérotok csinált hamis virág. Gúnyolódástok közönyös nekem, megvetem. S dicséreteiteket :

—

áld,

;

Kegyes költemények-

TAVASZ

FELÉ.

Én már kijártam, elvégeztem Az egész éJetiskolát. Komédia

Maga

A

a

csak

már elttem

zord valódiság.

nagy természet csak diszitmény,

És zenekar

az elemek

Az élk benne

A

hogy szerzek

Nem

;

szerepelvén, az istenek.

ismert más világ lakói

:

Ezek a tisztelt publikum. Egy-egy halál a bemenetdij. nem sok bum bum bum Örökre

—

Itt

egy

;

vigjáték, ott

—

bohózat

Választja, a ki mit szeret.

Abban csak illn mosolyognak. Ebben röhögni is lehet.

Majd vadregényes rémtörténet, Vérengez zsivány-darab.

A

f-frabló sorra

köttet

Kontár, szegény tolvajhadat.

Van opera

és láíA^ányosság.

Villám megüt egy gyereket.

Hol benne Koholj

a

ki rá

felsbb igazság?

- vagy ne

keresd.

!

;!

;

I

Vegyes kötUmények-

28

Ha

vége van a fölvonásnak,

Az

éji

A

kárpit leesik.

nézk

bölcsen kritizálnak.

Oszt* az egészet feledik.

Másnap megint Hirdetnek

uj

csak az a játék.

komédiát,

Pedig csak névben a különbség

S ez

így halad tovább, tovább.

Boldog,

S nem

ki

mindig újnak

lát a

látja,

szárnyfalon belül.

Kit csalogat a színi álcza;

Ki a játszókkal

sír, örül.

De engem már

többé nem ámít

Rémes homály,

csalóka fény.

A

titkos,

Jól

örök lény sugásit

hallom a szín fenekén.

Örömnek, fájdalomnak könnye. Vér, mely ártatlan ömlik

el

—

Ki van csinálva mind elre;

Mert ennek mind

igy lenni kell

Sejtem, hogy eszközök vagyunk csak,

S e gyarló

De

élet

nem

a ez él.

átka van csak e tudatnak

Tovább, jobb

hitre

Mert semmi sem

nem

segél.

tökélyes

És igy lemondásom sem

itt

az.

lenn,

;.

;

. .:

Vegyes költemények*

I29

Érzés, tudás bevégezctlen

A

sem

mit beszéltem,

Hiába mondom

igaz

.

.

semmik vagytok

:

Hirfény, dicsség, hatalom;

Hogy már S

szivem csak gazdag

e féreglétet rég

Hiú

unom

.

sirbolt,

.

szenvelgés, balgatagság,

Hogy már szivemre mi se hat; Hogy a mi volna benne hivság, Kizi gúnyos gondolat...

— Ah, És

mert ha járok

a tavaszban.

látom, hegy-völgy mint virul

Szz

rózsabimbó szép hajnalban

Hogyan

nyilik ki, hogy' pirul

Eltörpül szégyenkedve minden

Hiábavaló bölcselet.

Mint

aeolhárfa,

emlékemben

Zendül bbájos éneked

—

Tündérvilág, bezárult éden

:

Gyermekkor, els szerelem!

S egyszerre csak És könybe lábad

fáj,

a

Vajda János kisebb költeményei.

fáj

a szívem.

szemem

.

.

..

:

fegyes költemények-

TÖMLÖCZTARTÓ LEHETETT. Tömlöcztartó lehetett az

A

ki a sírt föltalálta;

Vak

sötétség kedvelje,

Szolgalélek, vakandpára

Legyen bármi

.

.

a halálban,

Semmivélét avvagy álom

A

szk

nem, de azt a

halált

Sötét börtönt én utálom.

Adjatok vadállatoknak, Vessetek

Awagy

ki a

tengerbe,

hagyjatok szabadban

Magas hegytetn, Tegyetek Ringató

le

heverve.

egy örökzöld,

feny

bokorba.

Hol fölöttem tölgy csoportnak Koronás királya szólna

—

Mulandóságról, viharról

A

.

.

mély völgybe lebámulva.

Hova

is

minden órán

Leszáll örök nyugalomra.

Körülöttem születnének Földet ingató villámok.

Még

föl is

ébresztenének

Egy-egy perezre csattanások.

Vegyes költemények-

— Költnek,

élt

a földön, hol az égben,

Hol

Volna-e szebb

Ég

egyaránt

ki

5

mint

sírja,

ott,

föld közt, a fellegekben?

ES.

ÖSZl

Apró, lanyha, szi es, Sirdogál a vén

esztend

Égen, földön szinte

Hogy

egészségére

;

látszik.

válik.

Alacsony ház, szalmatet, Veri a szép, csöndes

es

;

Alszik az ég napja, holdja,

Mintha

az

is

Mintha

az

is

Mint

kik

itt

egy pár volna, egy pár volna. lenn a kunyhóba'

Alusznak alacsony házban,

Alacsony ház

— magas

ágyban.

Mennyezetén magas ágynak Alszanak, vagy mit csinálnak.

Bizonyos, hogy

H Írével

k pihennek

a jó Istennek.

Vége van

az esztendnek. Nehéz, munkás nyárnak, sznek, Kiállották fáradalmát.

Most

veszik

el

a jutalmát.

!

;

1

Vegyes költemények-

32

Irigyelnéd úgy-e

De

ket?

nyaradat hogy' töltötted?

Ábrándoztam,

— megkönnyeztem.

Kiket most megirigyeltem!

Könyezésed, merengésed

Mit

ér az emberiségnek?

Jobb, sirasd

Mely nem

meg múlt iddet. meg soha többet.

tér

Szegény legény szr gubában áll magában

Az ugaron

Jó pipája vigan füstöl. El nem alszik az estl.

nem

El

alszik,

mint a kedve.

Szeretje van eszébe;

Mert van neki — kinek nincsen — Csak nekem nem ád

?

az Isten

KÖLT BARÁTOMHOZ. Nem Te

A

se

mondom, hogy barátod vagyok.

mondd

azt soha

énnekem.

mi a gyöngék közt esküszó.

Legyen

Ne

az közöttünk sejtelem.

legyen szivünknek czégére.

Mint akármi hitvány korcsmának. Mit a szél elhord, mit pajkosok Göröngyökkel,

sárral dobálnak.

:

:

:

:

Vegyes kölfemények-

Hidd, hogy

Hogy

ne

Mig

egy

Gyönge

állj

de ne hidd,

Nem

sötétült utadon,

csillagot látsz az éjben.

lelkek vétkes ürügye

világ, az

Von

;

ne volna párod erényben.

Meg

A

a világ rossz

>

ember

a föld sötét,

hibája.

beteg szemük

fekete fátyolt reája.

hn szerettél, emberek Hagyjanak el bár mind htlenül Hidd, hogy él egy távol, ki igaz S ha hited van, nem vagy egyedül. Kiket

;

Ha

szeretsz és

nem

tudod, miért?

Elhihedd, hogy igazán szeretsz. Legyen rzött, szent ez érzelem!

Boldogságod drága gyöngye

És ha

— mint e

Kishit csoport

Volna

fájó élet. híreszteli

—

e világ valóban oly

Elvetemült,

Mi

ez.

bnökkel

teli

magas, nagy volna

:

a tudat

Nála jobbnak lenni, jó barát! Egyedül kilátszani a bn Özönébl, mint egy Ararát!

Egy az átok, egy a szenvedés, Mely kisérend életünkön át; És ha egy a sor, mely szétszakít, Mint az égbolt két szép csillagát

33

!

; !!

fégyes költemények-

1^4

hegyek

csillag,

mely ragyog, a mig

Sötétség borítja az eget,

S örömömben elhalványodom,

Ha

te

majd a hajnalt hirdeted! II-

Nem

A

minket soha senki

ért

mennyit mi gondolunk.

Mind

kevés az, a mit abból

Kifejez a mi dalunk.

A

minek örülni tud más.

Szánjuk vagy nevetjük azt

S

a

mi nekünk

Dehogy

Nem Mind

fáj,

nem

értik.

értik a panaszt.

ért minket soha senki.

hijába dalolunk.

Barátom, mi e világon

Mindig egyedül vagyunk. Forró vulkán a mi szívünk. Fagyos hóhegy a fejünk, Jaj a földnek, ha kitörnénk; És hahogy nem, jaj nekünk!

Nem

ért minket soha senki

A

mennyi a mi bajunk, Csak ugy lehet elviselni,

—

kacz agunk. Hogy magunk rá Az igaz, hogy e kaczajtól Megrülnénk annyiszor

De hogy

igy se boldoguljunk,

Átokul azért

a

bor!

;

:

.

:

J35

"Fégyes kölfemények-

Nem

minket soha senki.

ért

Bujdosunk mi, mint

a szél

Mint

az elátkozott lélek,

Mely

se

A A

nem

nem

hal, se

él.

viharban, a felhkben, felzúdult tengeren

Hallják a mi hangunkat, de

Meg nem

ANNAK

.

SZERETETT.

SÍRJÁN, KIT

nem

Ki

látnak sohasem.

irigyeltem királyokat,

Iríg^xd voltam, jó halott. Kit egyre csalt az

Nekem

élet, a halál

elégtételt adott.

Régen por

általa

Koporsód

meg

nyilt

én, mint a

gyztes

a ki

;

épen, a

mennyed

Nyilt volna

S

vagy már,

és árnyék

Szeretve voltál

midn

ajtaja.

ellene fölé,

Sirodra téve lábomat

Én

élek, és te halva

Diadalom

És mégis

vagy

!

sivár

e gondolat... .

.

.

hogyha tán szivembe

Köröttem leng szellemed,

És

látod

benn

a kétely ördögét.

Mely gúnyosan

Ugy Mig

vigyorg, nevet

szánakozol e diadalon! bujtogat a gyáva ész,

lát

!:

I

^gy^

36

:

:

.

költemények.

Szivemben rjöng ádáz bosszúvágy. Kétségbeesvén, hogy nem élsz!

Oh

szólj, felelj,

oszlasd

Sírodba zárva a ((Ki hallgat, az

el

kételyem!

titok.

megegyezik))

.

.

De nem!

.

Hiszen nem szólhat a halott!

hamu e koporsó

por,

1

mely suhansz e hamuval,

Szél,

F

alatt. ..

a holt ajkból, ha az összeért

Az

legédesb ajkival

lm

itt

Ha

egy

Éledjetek

Mit

az

ifjú élet,

enyém!

elcserélhetnek a sort:

a

föl, s

mohó

legyek én a por.

messze hord !

szél

.

.

LISZT FERENCZHEZ. ('857-)

Kit hord örök hír

s diadal.

Kiben szivünk ver

s

Mit id

el

nem

zeng a

Honod, mely büszke rád

A

dal,

öl s

szeret

Hunyadiak, Zrinyiek

Hazája

— üdvözöl

Légy büszke

rá, és

ne feledd

E

szülte

bszered.

föld,

Hsök,

E

mely

csodák hona;

népnek, mely hord néma bút.

És örömében Nincs

sirni tud.

párja, rokona.

;

Vegyes köitemények.

137

O jer közénk, maradj velünk, Kik még hiszünk, még szeretünk, Bár reményünk — titok. Zengd te nekünk a csodadalt, Mit nem mondhatnak el szavak. Csak sejtnek miJjiók.

...

Vagy ám ha mégysz

—

Vidd

át

hí a vi]ág -

E

a haza határi n nép hirét tova

A

nép, melynek dalaiban

Nagy,

Nem

halhatatlan búja van.

meg

halhat

soha!

BERTÁNAK. Hova

menjek, meneküljek?

Hogy ne

lássam gyötr képed' Hasztalan futok, kerüllek,

Semmi sem Mint

az

bir

ég

Minél jobban Belsejét

már

tevéled.

hadi gálya siet partra.

emészt

lángja

Annál inkább terjed

rajta:

Rajtam sem segit már többé ködös, a mesés távol. Bübájod' csak ingerlbbé

A

Varázsolja kaczér fátyol.

?

-

; !.

Tegyes költemények'

1-^8

A

csodaszép május hóban,

Mikor

erdn

a zöld

járok,

Szemeiddel hát nem. onnan Integetnek gyöngyvirágok?

Csak rád emlékeztet

Es

a

nap

;

az éjben, a sötétben,

Mikor minden mélyen Egyedül

...

hallgat.

ah akkor éppen

— Elmegyek kétségbeesve Uram

bocsa! szentegyházba,

Percznyi enyhülést keresve

Mind

hiába,

mind hiába!

Karcsú márványoszlopokról

Gondolatom hozzád téved, Álmodozva karjaidról. Melyek szintén oly fehérek, éppen oly szép Gömbölyek, oly kemények

Oly fehérek

S hidegek

is

s

szintazonkép

Tlük

mégis majd elégek!

Hogy

fohászaim

.

.

— oh botrány

Vágyaimtól meggyuladnak, S a pirongó szobrok arczán Lángnyelvükkel csókolódnak.

Mig

az egyik szent kezében

Korbács

lesz az olajágból,

!

.

.

Jegyes költemények-

139

S mint béJpoklost hevenyében Kikerget a szentegyházból

.

.

S én rohanva lábaidnak Oltárához, összeesten

Ott könyörgök, esdek

Ne

— ah

kaczagnál oly kegyetlen

csak !

.

SZEMKÖZT. A

mélységes mély tengerek

Örvénye ugy

el

nem

ragad.

Mint, ha szemedbe mélyedek,

Egy

szédületes gondolat.

Mért

üdvözíthetnél te mást,

Akárkit, csak

Keresem' a

nem engemet?!

vigasztalást,

S ha meglelem, kétségbe

ejt.

Vágyamnak, melyet érezek. Nagysága ép a kárhozat. Éleszti kis szél a tüzet,

De már Bár

De

a

szm

nagy

eloltja azt.

sovárgja untalan.

mert Istennek

lát szemem. Hogy' mondja neked ajakam :

Jövel, égj,

Ha

kárhozz

el

velem?!

birhatnám szerelmedet!

Tudod-e már, mi volna

az

?

.

!; !

.

Vegyes költemények.

I40

Hogy

Mert képzelem

Hogy S

nem

ez az egy mért

lehet?

és szent igaz,

akkor ott megáll a nap,

— lélekzet

Az id még Végst:

nélkül

egyet

((Eddig

—

a világ

sóhajt,

volt, nincs

tovább!:

HA SZÉPET LÁTOK. Ha

szépet látok a világon.

Én

mindig csak rád gondolok,

És rád gondolva, napvilágom! Egyszerre szép minden dolog.

A

vadon erd, virágok,

Magába mind

fák.

üres keret.

Gyönyörséges tündérország,

Ha

A A

benne látom képedet.

szép tavasz, a tündökl nyár, fényes ég, mind mennyi kéj

Hát még veled! mikor,

sötét bár.

Ah, kedvesebb tán még az

éj

És nélküled, árván, magamban? Azok az ég csillagok Megannyi gyertyafény, mely búsan

A

ravatal körül

lobog

.

.

;

Vegyes költemények-

141

BOLDOG SZERELEM. KcdYcsem, gyönyörségem. Könyörülj már rajtam, kérlek

En

kimondhatatlanom, hogy

Nem

tudok

eltelni

véled!

Nézlek, bámullak, csodállak

Szemeim

kéjtelve úsznak

Bájaid fényözönében,

A

mig végre belefúlnak.

Mert

hiszen

ki

tudna nézni

Hosszasan a fényes napra?

Megvakulok igy

Egy

hát én

is

pár perezre, pillanatra.

Szépségednek örvényétl Elkapatva, fuldokolva

El-elmerülök, azonban

Fölvet a hab, félig halva.

Azután eszemre

térek.

Az hogy elnyom enyhe

álom.

Haj de ott is megjelensz te, S nyugtom abban sem találom. Fölébredve, rád pillantva. Bájaid megint gyötörnek Alig birom már a terhét

Ennyi

isteni

gyönyörnek.

;

;

—

;

.

;

;

:

Tégyes költemények-

147

Mert, én édesem, szerelmem, A mi sok, az mégis csak sok

Ha

a mennyország szakad rám.

Az

alatt

én leroskadok.

Karjaid közé fonódom

.

.

Arczodon ég a hívó pir; Fürtéi dnek denevére Szivom ajkad', mint a vampir... ^

És

ölellek, és csókollak,

Besohajtlak, belehellek

S nem elég! Ugyan mondd, Hova legyek én már veled?

édes.

PÁSZTOR-ÓRÁK. Már

igazán dühbe jövök

Szépséges kedvesem, miattad.

Hogy

kerek ég és föld között

Nem

lelek tárgyat hasonlatnak.

Hiába, szó ide oda.

Végtére

is

Te vagy

a

csak azt kell látnom,

legnagyobb csoda

Ezen

a szép tündér-világon.

Mint

igazi

mohamedán

Próféta szent könyvérl tartja

Te vagy elttem

a

Korán

Minden szépségnek

foglalatja.

!

Jegyes

Mi

itt

kvlit^inényck-

143

körültünk egyedü],

Külön-külön, megfoghatatian

Mint

.

:

mind egyesül

ellentét

Benned, csodálatos összhangban.

Szemedben, mely felém ragyog. Együtt van

éjfél és a

h

dél.

Szebb vagy, mint mind az angyalok, És csábitóbb az ördögöknél.

A

vállad oly hideg, fehér.

Mint

a

szz hó

Es mégis

a Kárpátokban.

gyújt, ha közel ér,

Perzsel, mint villám olthatatlan.

Bájad nem ismer

éjt,

napot.

Hatalma nincs

rajtad sötétnek.

Sötétben

ah,

Ügy

is

.

.

.

még

sütsz, lobogsz,

csak ott

hogy majd

S

az üdv izzó kohója, hol

A

csók terem, mi

Az

.

bvösb

I

elégek.

annál

?

tüzesebb, mint a pokol,

Es édesebb

a

menyországnál

.

.

.

IDYLL. Szobánkban heverészve pihenünk. etikett most nem parancs nekünk.

Az

Künn zúg S

ott a

a téli szél magunk vagyunk, sarokban egy pár czirmosunk. ;

.

:

Vegyes költemények-

144

k épen játszanak. k se most, se hallanak.

Egymással

Nem

is

látnak

Nézzük csak, mit csinál e két hamis. Vagy nem tanul-e holtig a pap is?

Majd szembe

áll,

hemperg, majd megszalad.

Pofozkodik a hím az ágy alatt. De oly hizelgn, kérn, kecsesen

— Ha mi

is

Csak nincs

Mint

édesb

is

Mienk, mig

lelki élvezet.

filozófiát

elfeledjük, a világ!

állatokban

Hozzánk

is,

ha nyár, ha

tél.

az Isten példákkal beszél.

Gyönyören

dalol a csalogány,

Azért szeretni nem csak Szivünk gyönyörre] oly

Hogy

.

megfigyelni a természetet.

Tanulni tle

Az

.

igy? mit gondolsz kedvesem?

tud ám.

teljes tele.

már bele. más Ízlése itt? Kövessük, a mi nekünk jól esik. szinte elfáradtunk

Mit most nekünk

a

Mi

mindent nem miveltem már veled! szemeimmel majd megettelek; Aztán izenkint harapdáltalak.

A

És

rágicsáltam a kis ujjadat.

És mégis érzem, ez mind nem

^\tg\

Jó volna tán egy kis keserség?

:

!

.

Tegyes költemények-

145

Jer kis boJondom, jer hamar, te kis

CzJczus, pofozzuk egymást

el

mi

isi

MÁKSZEMEK. 1.

Ez

a világ, e földi élet

Mi más az ifjúnak s a vénnek Elbb arany, utóbb csak talmi, S

vége

a

az,

hogy meg

kell halni

.

.

11.

Szomorú-vigság

földi létünk!

Csak akkor lettünk boldogok, éppen elvesztettünk

A midn Egy

földi

paradicsomot.

111.

Ledér pillangó a betelt vágy Hálátlan és hamar feled. Sokszor tovább emlékezik rád. Ki

hn

S aztán

sovárgva egyszer meglát

— nem

is

szólhat veled.

IV. (Segítség.)

Mit

a szegénynek a dúsgazdagok

Vetnek, megirják a napi lapok.

Oszt másnap az egészet

Mit Isten

Es

feledik.

koldus a másik koldusnak ad,

könyvébe marad a

ott

írva a falat,

—

Vajda János kisebb költeményei.

végitéletig. lO

:

Vegyes költemények-

146

MINDENT ELFELEDTEM. (Y- Georginának.)

Ugy

mindent elfeledtem.

tetszik,

Mögöttem minden

Ha

ellapult.

visszanézek, egy kietlen

Szomorú Csak

a te

sivatag a múlt.

képed

él

még benne

Csodás, ködös távolba, mint

A A

Saharában, messze, messze,

még

Mit

el

kilátszó piramíd.

nem

ér a fáradt vándor.

De

képe lelkén megmarad Még akkor is, ha teste már por

A

föveny szemfödél alatt...

UTOLSÓ DAL, GINÁHOZ. Ha Ha

A

eljövend a búcsu-óra.

majd e

szív

végst dobog,

perczben, mely létem

kioltja,

Majd

akkor

És

tudom, elre látom.

jól

is

Mi b, öröm S

rád gondolok.

van

itt

ezen

az ismeretlen túlvilágon

Egyszerre mind átérezem.

;

.

:

Tegyes költemények.

147

Eszembe jut majd minden átok, Mind, a mi történt s a mi nem

Mely Mást

felgyújtotta a világot,

üdvözitvén, az ((igenD.

Mit lelkem eddig félve sejtett, Elttem áll a nagy titok.

Hogy S az

él

örökké, a mi

És nem tudom, mi

Mi

itt

Vagy

volt.

fáj

majd jobban

a mi

a múltban,

él

nem

onnan

s

lehet?

gondolat, hogy e mindenség

Nem S

lett,

örökre elveszett.

Kivenni többé

A

nem

csak az halt meg, a mi

lesz se több, se kevesebb,

Isten se törli azt le végkép.

Mi

egyszer itten megesett

Vagy hogy nem

halt

meg

.

.

voltakép

Csak az a perez, mely elrepült; A bimbó, mely nekem ki nem nyilt,

A

vágy, a mely

nem

teljesült?

A FELED HETLENHÖZ. Vigasztalást a földön, emberekben

Nem

lelve,

már

az éghöz fordulok.

Hiszen ha örökkévaló, végetlen.

Számomra

is

kell lenni

írnak

ott.

itt

!

Vegyes költemények'

148

De

hol van az,

ki

belled kitörné

Elmúlt id! egy órád', minutád'? Meg nem történtté tenné, a mi történt?

Mi

haszna lenne

Mit

ér

nekem

újjá a világ!

a felséges

Képzelhetetlen örömeivel

menyország ?

Kétségbeejt örökkévalóság

Emlékedet nem

Az

angyalok

Ki

nem

Siratva

Mi

törülheti

el

nem trnének meg

ottan,

találnám ott se helyemet,

amaz örömcsarnokokban

ide lenn örökre elveszett!

VÉGTELENSÉG. Ha

járok a sírok között,

— S mikor nem

ott jár a

halandó?

Van-e a földön talpalatnyi tér. Hol sirhalom nem domborult? Van-e fszál, virág a réten.

Mely

hulla

nem

volt egykoron,

S ki tudja hányszor, mily Mily szörny lét után?

Mert

Az

hát mi volna

örökkétartó

itt

alakban.

lehetlen

idben?

Örökké, mindörökkön, mindörökké!

Mily

iszonyú, rettent eszme!

Igen, ha járok a sírok között,

;

.

Vegves k^ífemények.

E

149

feneketlen, pokolfekete,

Borzasztó eszme méJy örvénye Szédíti képzetem'.

Kétségbe, rémületbe Valóba',

nem

ejt.

az elmúlás, enyészet

Az örök létnek gondolatja az, Mi borzalommal tölti lelkem' el ember, ember!

ki

.

—

.

szeretteid

Emlékkövére, temet-kapukra Aranybetükkel írod Vigasztalásképen

:

s

hirdeted

((Föltámadunk!))

A

melyre azután, hited szerint

Az

örökkévaló élet következik

Ember, boldogtalan szegény féreg Meggondolád-e, mit jelent e szó,

E

te,

gondol atkisértet, fogalomszörny:

Örökkévalóság, halhatatlanság?

Meddig

hatoltál, esve, kelve e

Kétségbeejt eszme gádorán,

E

végtelen, sötét, vak folyosón?

Nem Az

gondolád-e meg, hogy az id.

örökkétartó

id

kohója

Mindent megolvaszt;

A

a kínt, a gyönyört,

mennyországot, poklot egyaránt?

Hogy

ezeket ugy összekeveri,

Ki -ki cseréli, mint álomtalan Játékos a kártyát, melyet kiosztott?

Van-e öröm, gyönyör, mit az línottá,

gyötrelemmé,

—

s

id

fájdalom,

begyes költemények'

150

Mit megszokottá, kéjjé nem tehet, S annál eJbb pedig, minél nagyobb az? Azt

A

a vérforraló gyönyört, a

holt

Tedd

anyagba

mely

életet leheli.

örökkévalóvá

ezredév

s

— Az öröklét egy röpke

pillanatja

—

Múlván, talán elbb gyehennai Kiállhatatlan kínná változik.

Igaz,

hogy

És e

szerint a kín

De

hajh!

ez megfordítva

áll

min

Megszokni

is.

megpihen.

is

Megunni,

vigasztalás!

a pokol tüzét!

A

kínt.

Melybl

most, ebben a kegyelmesen

Mulandó

létben, e kivánatos

Utóbbi tünde életváltozatban

Egy

pillanatnyi

Halált hoz,

—

Ki mozdulatlan, Sírbölcsejébe

is

könyörül

ezt a száraz vén dadát.

néma

rejt,

és sötét

hol

egy idre

Elring a fájdalom, elalszik a

Vergd öntudat s szünete A kétségbeesésnek. —

van

Ugyan úgy-e?

— Vajon? — És egy idre bár? Ki mondja ezt? — A Elring?

hitvallás, a vak,

A

tudománynak, e világtalan

Koldusnak, a

ki

kéregetni

jár a sirokhoz és be-bekiált;

De

hasztalan!

nem kap

sötét

Vegyes kf^Uemények-

rökbl

1

egy szikrányi fényt soha.

Hiába járok én is itt. Hiába Bolyongok éjjcl-nappaJ hallgatózva,

A

sír

füvére hajtva fejemet.

Hiába vájom körmeimmel

a

Penészes hantokat, virrasztom a

Boncztermek büzhöd

halottjait,

Vigyázva, lesve választ, jeleket.

Hogy

van-e bennük képzelem, tudat...?

Hallgatnak vérfagyasztón.

És csak egy Az, a mi bizonyos, kétségtelen,

S hajh! ép ez egy, a mi kétségbejt. Az, hogy vagyok, leszek. Nem létezvé

Immár nem válhatok többé soha. Történhetik velem, mit agyvelm Gondolni képtelen; lehet bellem Örök zsidó, Prométheusz, pokol Tüzére, miljom esztendkön át Halálkinokra

ítélt

Csak egy dolog,

Hogy

a

szenved. mi bizonyos

meg nem

többé

Örök

s

Nem

veszhet

itt:

semmisülhetek.

végetlen e habarcz világ.

el belle semmi sem. Minden, mi megvan megvolt és marad. :

Elváltozunk

E

;

forgunk, keveredünk

nagy kazánban, sülve fve, majd

Láthatlan légparányokká oszolva;

Rohanva

a szelekkel,

megpihenve.

Suttogva búsan, földieknek Megfejthetetlen

túlvilági nyelven,

5

>

;

Tegyes köUemények-

152

Zokogva rablétünk

panaszait,

Hogy lenni, lenni kell Hogy nem örök a sír,

szünetlen nincs

benn örök

Nyugodalom; nem menhely az, csupán Szemfényveszt csalárd sülyeszt

A

világegyetemnek szinpadán.

Hogy

E

a mi itten leltározva van,

lomkamara lajstromábul egy ki nem vakarhat. maga a mindenség

Láthatlan porszemet

nem

El

sikkaszthat

Mindenhatónak

Mert

vélt leitárnoka.

hát a végtelenség

itt

az úr.

is tehetetlen. Bár önmagával Hajh! rettent nevét, természetét Ha akarná sem tagadhatja meg...

Igen, igen, nincs másként,

A

végtelenség

maga

itt

nem

lehet.

az úr.

Vagy ám ha tetszik, úr a végtelenség. És eszerint teremtés, alkotás. Teremt, alkotó nincs, nem lehet.

Ha

volt

öröktl fogva e

világ,

Azt akkor senki nem teremtheté. S ha volt öröktl fogva önmagától, Örökké tartónak kell lennie. Mint semmisithetné meg önmagát?

Mi

végtelen, az csonka

nem

lehet;

Annak, természeteskép, vége

Sem

Ha

itt

sem

ott,

sem

hátul

nincs.

sem

ell.

végtelen a kezdet, végtelennek

Kell lenni a következésnek

is.

.

Vegves költemények-

S mi nem

153

meg és mi nem meg már velem ezen

történhetik

Történhetett

Neveket, számokat, ember fogaJmat

Kinevet, e kifejezhetetlen

Idben?

Am

Földünk

s

a

képzeljük

kitöltve

el

széls naprendszer közét

Esztendszámok

millióival,

Az egyetem szédít

üreit

Megannyi miriád évezredet Jelent összegekkel, és ugyan Hová jutottunk el... mi áll elttünk?

Az örökkévalóság összegének Egy észrevétlenül parányi ...

az

hogy

Egyáltalán mit sem jelent száma,

A

melylyel

Összeg

ama

kifejezhetetlen

se több, se

kevesebb

.

.

Irtóztató, irtóztató!

Mivé

A

leszünk, hová leszünk?

Mi

van

koporsók, a sírok fenekén?

Nem Nem

csal-e a halálnak látszata;

álnok tettetés-e a merev

Elettelenség? Vájjon a halál

Nem

A

oly szünetid-e, mint

mint

vallató biró kínpadra vont

Vonagló rabnak Életre hozza,

s

ad,

hogy

újból

gyógy kezel téti,

hogy kínképessé tegye? Egy ellenrizetlen kény er, A mindenség hatalmában vagyunk. Jól tartja,

Tehetlen birkák a vágóhidon.

Kik jótev kegynek

Hogy nem

tekinthetik.

tudják, mi végre

vannak ott?

;!

:

Vegyes költemények-

1^4

Igen, mi végre, mi jogon Jeszünk

S

alkottatunk megkérdezeti énül?

Mert szép e földi lét, tagadhatatlan. Van itten szenvedés, sok itt a baj.

De

mennyivel több a

Tündérvilág

E

siralomvölgy! Vajh

Itt

még

A

léttel

Az

b és a báj

ez, és kivánatos

jóval

nem maradna

ki

tovább? Mily iszonyú

szemben

a halál

!

mi szörny

arany napvilágból a sötét,

Féreghazába

szállni le!

Ki

szk

nem

Ragaszkodik e léthöz görcsösen,

Habár elaggott, bár szerencse nem Mosolyg reá, mezitlábas, szegény?

A

mindenség

itt

összehalmozá

Csecsebecséinek szépét javát;

És

oly rövidre szabta és csalókán

Hajszálra függeszté ajándokát,

Hogy, már ha egyszer itt vagyunk, szeretnénk Tovább maradni, és egyszerre fáj a Halál és öröklét eszméje is...

És

a

midn

Tündökl

átéltük életünk

délszakát, a sirhoz érve,

Kétségbe, rületbe ejt kinnal. Villámcsapásként járja át velnket

A

gondolat, hogy mégis jobb leende:

Nem

lenni, nem születni sohasem! Vagy hogy ha már meglettünk, itt vagyunk

Elmúlni, elenyészni mindörökre.

Mind, mindörökre!... Sirba szállani, A honnan többé nincs föltámadás

.

.

Vegyes költemények.

i

Hol nincsen érzés, nincsen gondolat És öntudatra ébredés soha

—

Soha, soha!

De Kopognom

hát mit ér, mi haszna

a lehetlenség

Vaskapuján?

Mi

konok

haszna verdesem

Fájó, törékeny fejem' e kemény,

Áthatlan óriás aczéltömegbe

?

Szétzúzik ottan észr evét] énül,

Mint egy

galambtojás, mit a magasból

Ragadozó vad ejt le ksziklára. Hiába, minden lehetséges itt, csak

Nem

lenni

Öröktl

nem

Voltam, vagyok

lehet.

fogva, és leszek, parányi

Porszem, de egykorú magával az

Örök idvel,

a csodálatos,

Megfoghatatlan véghetetlenséggel. Hurczol, ragad magával egyre, lobogó Sörénynyel, mint az elragadt

fiút

Eszeveszett vad paripa, szünetlen

Világok és

idk tünedez

Rengetegének tüskén-bokrain.

S mert útjának határa

Nem Nem

fáradhat,

Mint

léglakó parány

A

állapodhatik meg,

nem

nem

ülhet .

.

nincs sehol.

el

pihenhet, soha.

.

És e szerint gömb sömörje. domborul, meg elsimul, mint

sírhalom, e forgó

Mely

itten

Egymást

z,

egymásba olvadó

55

; : ..

Tégves költemények-

156

Tünékeny

E

sír

játszi

hab az oczeánon

örökkévalósága csak

Fiókja a nagy véghetetlenségnek

Csak felvonásköz ama nagyszer Drámában, meJynek vége nincs, a melynek Szerzje ismeretlen, és a kit meg nem jelen.., Hiába hívunk,

E sírnak éje hát csak emberi Szk látkör szemünk eltt örök, holott E nagy világon semmi sincs örök. Csak maga az egész, az egyetem.

Az id

és az anyagmennyiség.

Minden, mi ennek

része, alakot vált,

Szerepet, életet cserél,

S térben kimért

idben

létfordulójaként.

.

Születnek, halnak csillagok, napok,

De

eltnésük még nem elmúlás, Csupán az anyag s alakváltozásnak

Nagyobb id

s

térközre mért

neme

Annál, melyet saját testünk parányi

Mindenségében végbemenni látunk... Igen igen ! jó jó

Ez

!

tudom, tudom

.

.

igy van, így lehet; de hát mit ér?

M.Í mindezekben a megnyugtató?

A

végtelenség kinja e szerint

Csak az egészé volna hát csupán, a Végösszegé, a mely nem változik.

A A

részlegek számára megnyilik

síri ágy hosszan pihentet. Létfeled, jótékony éjszakája.

De

hajhl igen, megnyílik, az való;

;

;

Jegyes költemények.

És hosszú

is

Több, mint

lesz

elég,

157

annak éjjele;

hogy benne

a vonagló

Kétségbeesés kínos görcseit

Gyönyörré változtassa át örök Egyformaság unalma; ki ffelel. Ki mondja meg, hogy mi történik ott, Ama sötét üregben azután Hogy koporsónkra hányják a göröngyöt S magunkra hagynak onnan távozó, Siránkozó szeretteink? Ki mondja

Mi

A

van a sírban, a

halál

meg

után?

mélyébe hasztalan kiáJtasz Hiába itt minden rimánkodás, sír

Sirás-rivás és fogcsikorgatás

.

.

.

e

Gyógyíthatatlan siketnéma hallgat.

A

tudomány tántorgva, szédelegve

Tapogatózik ez örök sötétben. Olthatlan szomja kutatásra készti

A

világrend

Nagy A/lig

még

föl

fedezett

végre ismeretvágy, mint merész

Szirtkalauz fölviszi

A A

nem

titkainak hegygerinczein

t

oda,

végtelenség örvényszélire,

honnan aztán azon az utón.

Melyen fölért, nem térhet vissza már... És ekkor aztán martaléka lesz

A

kétségbeesésnek, és csupán csak

Egy menedéke,

Ha

A

visszautja van:

megragadja azt a kötelet,

melylyel a vakhit kínálja meg,

És leereszkedik

rajt a sötéten

.

j

:

'Vegyes költemények'

58

Tátongó mély örvény

De

Magas

szk

fölött, a

biztos, csendes völgybe,

honnan a

égboltra van csupán kilátás,

A

melynek aztán nem Csupán imádja titkait,

kutatja többé, belátva,

hogy

Korláttalan hatalmak a tehetlen

Lényektl, kik még

sem

el

érhetik.

Föl sem foghatják ket, egyedül Föltétlen megadást fogadnak

Hisz és remél tehát

Megnyugszik

és

Ereszkedik

boldog

Sírjába,

le

melynek

el.

föltétlenül.

ugyanazon kötélen áhitattal

éjjele

elbb

Kétségbeejté a kételkedt.

Hajh, hát igen, nincs visszavezet

Ösvény egyéb számomra sem, sehol Haszontalan és hiábavaló

Minden halandó emberi törekvés Bevenni ama titkok várait,

A

melyek kapuin kétségbeesés.

Halál és rület vad szörnyei Riasztják vissza véges emberi

Elbizakodott képzelem merész.

Öngyilkos rohanásait

.

.

El, vissza innen, e rémületes

Szédít meredélynek peremérl Inogni érzem a talajt, megindul I

—

A

föld alattam; forog a világ;

Szakadozik az égboJt, hullanak

És

lenn a mélységben tündöklenek

I

:

;

Tégyes költemények-

A

159

csillagok és integetnek

Fenyegeti eg

ember, ember, Ki ide tévédéi, ragadd kezedbe

A

hit

S

el

:

koporsókötelét szilárdul,

ne bocsásd többé soha!

A KÁRHOZAT HELYÉN. Ez a terem, a melyben történt. Mondják, beszélik a falak. Látom forogni a vad örvényt,

Mely

A

el merített,

fény alak!

teremtésnek deleljén

Itt született

A A

mely után lét, s

a pillanat,

mén már nem ad.

visszafelé

hasonlót

S hajh! mieltt aláhaladna

— Hol majd Az

a

zrbe

nyugoszik

örökkévalóság napja

Mintha megállott volna

E

itt

perczet élem szakadatlan

Agyamban

ez a jelenet

Kering szünetlen, változatlan,

Mint

befagyott emlékezet.

eme függöny éjjelében. Mint egy-egy villogó gyilok. Itt,

Röpködnek, fuldokolva kéjben. Tüzet lehell sóhajok.

—

:;

Tégyes köttemények-

i6o

Megél evenül tlük itten S remeg minden bútordarab Árulkodik, suttog szememben,

Hátam mögött

föl-fölkaczag

«Hogy gyaláz atfolt ég a napban, Virágkehelyben ronda pók. Nincs szemérem a csillagokban, Zsibáru

Hogy

lett a

szzi

csók.

koldussá szegényült a lét;

Leélte tündökl nyarát.

Üres a végetlen mindenség. Ki van rabolva a világ b

— Ah, úgy van úgy, A

itten veszett cl

második paradicsom.

Szép Éva, téged csábitott el Ott egy kigyó, itt egy majom. Igen bizony, hitvány majom volt;

God daml

vörös frakkot

viselt.

Chic-kel kötött nyakára csokrot,

S

ezzel 'Waterloot nyert e helyt.

Ugy Ez

A A

kell

neked, szivem

!

mit fellengsz

itten a világfolyás.

fellegekben a mig jársz kelsz, virágot letépi más.

Mért nem

tanultál Jupitertl

Elég fényes példát adott: Ismerve Európát, cselbl

Elbb

ökörré változott.

?

?

.

;

.

..

Vegyes költemények-

i6i

A VAÁLI ERDBEN. Odabenn

A

a

mély vadonban,

csaJános iharosban,

Félrecs völgy ölében.

Sr árnyak enyhelyében Oh

milyen jó volna ottan,

Abban

a kis házikóban.

Élni, éldegélni szépen,

Békességben, csöndességben

Nem

A

tördni

a világgal,

világ ezer bajával.

Meggondolni háboritlan, mi immár közelebb van

A

Illatos

A

.

.

hegy oldalában,

tavaszi napsugárban,

Nézni

illanó

felhkbe.

Múlt idkbe, jövendkbe. És

.

azután, utóvégre.

Észrevétlenül, megérve,

Lehullani önmagától

A

kiszáradt életfáról

.

.

S ismeretlen sírgödörbe' ElaJunnJ mindörökre

.

.

S ott egyebet mit se tenni, Csak pihenni, csak pihenni Vajda János kisebb költeményei.

.

.

I .

162

Tégyes költemények-

A NYUGTALAN ZARÁNDOK. Amoda

a kék hegyekbe'

— Utasok mondják remegve — Kerülve embert, világot, Él egy nyugtalan zarándok.

Mintha Futna

Míg

félne önmagától.

ki

e nagy világból,

lerogy kétségb'esetten

:

((Oh hogy vagyok, oh hogy lettem

Meredek

szirt

hasadéka

Sírja inkább, mint hajléka.

Ott beszélget rémes

Egy

éjjel

kiásott halálfejjel.

Kopogatja, kérdezgeti,

Esdekelve térden

neki.

Rá-ráhajol és hallgatja:

Nincs-e vájjon ((gondolatja?))

Egyetlen bútora, olcsó

Agya egy fenykoporsó. Belefekszik szemlehunyva,

Födelét magára vonva. Ki-kifut a

temetbe.

Bekiált a sirgödörbe.
Sötét ür, van-é hatalmad

:

Adni örök nyugodalmat ?Ií)

!»

;

Vegyes költemények-

163

Éji szell ké] zokogva.

(íEz az

Mit sug Van-c

id

monoJógja,

a virág füJébe?

végei

neki, van-e

Mennyi bolygó egy rakáson! Örökké forog a nyárson? Rajta ember,

állat,

Meghal-e vagy

féreg,

újra éled?j)

— Pajkos gyermekhad, Nevet

nyomába,

halk, szelid szavába:

((rizkedjetek

betktl még sem

Gyilkol ez, hajh! és

Az öregek

félnek tle.

Messze térnek

ki z\6\zy

Mély fohászszal Ki nem hisz a jó

:

Oh Mi

(dgy jár

itten,

Istenben.))

mi bántja, háborgatja. lehet a ((gondolatja?))

Ismeretlen sírja halma

Vajh

— ha tudja — nyugosztalja! VÉGE

Vége

Oh

öl.))

van,

VAN...

mindennek vége.

lelkem gyönyörsége.

Boldogságom menedéke. Szülföldem szép vidéke

—

. :

j

.

Vegyes költemények'

64

Szép

fiatal

sr

erd,

bübájt Jehell,

llJatot,

Tündérek, csodák tanyája,

— Oh hogy' bánt most a pompája! Egykor itten, reges régen. Hogy' örültem, hogy* reméltem! Gyöngy a fben, lomb az ágon. Csupa öröm a világon.

Most

A

is

úgy van, minden úgy van,

hogy' akkor, változatlan.

Csak az kgon

a

madár

szól

Elveszett tündérországról

Nem Az

is

arról, a

!

.

.

mi megvolt;

egészen többé

nem

holt.

Szeget vert a múlt idbe, Él az ottan mindörökre.

.

erd, arany keret. Benne édes emlék helyett

Ifju

Kisértetek, hazajárók.

Soha

el

nem

ért

ábrándok

Álmaikban meggyilkoltak.

Le nem

zárt

szem

halottak.

Elszalasztott óra üdvét

Meg nem

hozza egy öröklét!

Vége van, mindennek Be oda a srségbe

vége.

—

!

:

:

Vegyes költemények-

165

Leborulva, elfeledten Megsiratni, hogy sz üJ ettem

SZI

!

TÁJÉK.

Az égen

a

Suhogva

a parton hajlong a sikár.

felh egymást

üzi hajtja.

Csóválja fejét a hegyéi en a makkfa

Hogy oda

megint az örömteli nyár!

Gyülemlik

a holló, varjú kavarogva.

A A

czinege fázik a tüskebokorba'. haraszton zokogja a szél

kerti

Elhervad a rózsa,

lehull a ]z\é].

Elhervad a rózsa,

lehull a levél

Ezért születünk

Csak eddig

Vagy

Mi Hol

Mi

itten

hát, ez az életi czél ?

a pálya,

itten az

semmit se tovább.

ember csak

örök: a

halál-e,

öltözik át?

vagy a lét?

itten a kezdet, hol, és itt

:

van-e vég?

a csalódás, hol itten az álom,

Vajh innen-e, awagy

Az igen

a

túl

felh egymást

a határon?

üzi hajtja.

Bujdosni a tarlón indul a katáng.

Elnémul az erd,

elszállt a galambja.

Siránkozik a falubéli harang.

Mezkön

az árnyék, tengereken hab

Múlik, születik, mint mára a holnap.

A

szcmfödelet rángatja hideg szél

Elhervad a rózsa,

lehull a levél.

!

!

:

Vegyes költemények-

66

Elhervad a rózsa,

lehuJl a Jevél

Hiába hisz ember, hiába remél? Hát semmi, de semmi, a mi vigasztal. Ott túl amaz árkon újra, tavaszszal ? Ereszkedik a ravatal a gödörbe.

Dörögnek

A

a hantok

sírra borul le

Semmit soha

Az égen Lemegy

a

:

örökre, örökre.

h szeret

vissza a

felh egymást

a nap.

Távolba vesz

el

A

:

temet?! üzi-hajtja.

nyáj hazatér.

halk,

méla kolompja.

Kiált a kuvik, száll a denevér.

Sirhalmot ölelve az anya zokog.

— Majd kigyúl S

a csillag, kisüt a hold.

ott fenn a keresztfán suttogja a szél

Kinyílik a rózsa, kihajt a levél

A VÁROSLIGETBEN. Ha

a városligetben járok,

S az ég derült, a nap ragyog. Oly szépnek látom a világot! Oly boldog, oly vidám vagyok.

Mint

A

hánytvetett hajós a révben,

gyermek anyja kebelén.

Sebzett vad a tó gyógyvizében

Magamat

itt

ugy érzem

én.

Itthon vagyok; ez az én fészkem.

Füpamlagomra heverek.

;

!

Vegyes költemények-

i

Olyan vagyok, (és voltaképen Ki boldogabb?) mint a gyerek. Egyszerrc örülök

a létnek.

nem fogy

a csodám És Hogy' is láthattam oly sötétnek? S magamba gondolom, no lám.

szinte

:

Van, van igazság mégis

A

földi sors

mértéke

itten

jó.

Bár neked itten semmid sincsen Mindabból, a mi elmúló Sajátod e véges határban

Nincs egy arasznyi földdarab

A

mindenség közbirtokában

Mégis

Tán

te

vagy leggazdagabb.

a vagyontul

Hogy

A A

:

függ

minden,

itt

a mivel birsz, mennyit ér?

telekkönyv

itt

sziveinkben;

f, hogy abba mennyi tér?

Mi Ha Mit

haszna süt a nap a tóba. ronda, sáros a szine? ér a vaknak a szinpompa.

Süketnek összhang,

Minek neked

Ha

dal,

zene?

parányi részlet,

tied az egész világ?

Téged, felséges szép természet. Oly dicsnek, mint én, ki lát?

tj

;

1

;

Vegyes költemények-

68

E

tiszta szJY kristálytükrében

Te örömest nézed magad. Gyönyörköd!, hogy olyan épen, Oly hn, a mint vagy, visszaad.

Nem, többé nem panaszkodom Hogy mért nevelted fiadat

rád.

Olyan hasonlatosnak hozzád. Oly nyilt, igaznak, mint magad.

Az

élet álnok

versenyében

Volt e miatt sok, sok bajom.

De megvan

A

érte, látom,

érzem,

mérhetetlen jutalom.

Mi

egymásé vagyunk. Egymásban

Elünk, találjuk örömünk'.

Ismerjük egymást;, fény- s homályban Találkozunk, ölelkezünk.

—

Itt van egészen a szememben Megannyi gyémánt harmatod.

Aranyhajával Fürdik,

szz

itt

szivemben

meztelen, napod!

Legdrágább kincseid' kínálod. Szemérmes kebled' fölnyitod Elrejtett bájaid' föltárod.

Nincs köztünk semmi

fesz, titok.

Mi

értjük egymást; ez az

Az

én

királyi

palotám

erd

;

;

.

Jegyes ki>lfemények-

E

i

mennyezetes mohos csert

Trón, bölcs, páholy, nyoszolyám.

Virág

—

illati eh ell étével,

Fényével a meleg sugár,

Köszönget lomb néma Édes bús

dallal a

jellel,

madár;

Ölelgetésében a pázsit, Pillangó játszi röptiben,

A

szél,

mely fürteim közt

játszik,

Csókjaiban beszél velem.

A

nyári égbolt arénája

Vándor-szinész felhivel,

Az

üstökös lovar pályája

Tündéri színmt játsznak

— Így mulatunk,

el

.

.

igy édelgünk mi

Ketten, magunkban, egyedül

Vigyázva, hogy ne lásson senki,

És

a mulatság sikerül.

Mert

Én

persze, persze a ligetbe

rendesen korán megyek;

Mikor még

Nem

nincs megfertztetve

járnak ott

.

még — emberek

.

.

69

:

70

Tegyes költemények-

HAJON. UJök

a hajófödélen.

zug a kerék.

Száll a füst,

Haladunk vígan, serényen. Fut mögöttem a vidék. Ringatózom e csalképen

A

kering táj felett. Hogy' sietnek szembe vélem, S tnnek el fák, ligetek.

így foly egybe múlt,

jövend;

És a lelkem révedez Id, id, örök id

—

Nem-e

képed ez?

a te

Hátha nem is az id múl, Ez csak ugy tetszik nekünk. Örök a lét innen és túl ;

Elmúló csak

életünk.

Hátha csak látásunk téved?

Az id S

áll,

mint a nap,

csak a hátán bolyg az

élet,

Fölszinén a sugarak?

Hátha az

a mulandóság.

Mit mi annak

A

képzelünk,

valódi állandóság?

S csak

a lét játszik velünk?

;

;. ;

legyes költemények.

Hátha ugy

Az id

is,

van, hátha

ugy van

mint a part.

Változik, de mozdulatlan

Mi megyünk

.

.

marad?..

csak,

ARABELLA. Mert

lelkem oly tükör, a melyben

Legszebbnek látod magadat Gyönyörködöl az istenképben. Minnek szerelmem mutat Mert szép vagy ott, mint a dicsség, Hódító, mint a diadal

Tekintetedben angyalfönség,

Mitl

imává lesz a dal

:

Ezért lejársz hozzám az égbl,

Hogy

ez arany vissz-sugarak

Rád özönölve

a

lelkembl

Füröszszék hiúságodat.

Oh

hát e kölcsönös fényesség

Legyen

választó átok

itt,

Mely arczodon s szivem mélyén Engem megöl, téged vakít? Hát csak bútor, bár kedves, Tükröd maradjak én neked. Kit soha, bármi

Félvén,

nem

hn

drága,

sovárgja.

ér lehelleted?

ég.

Vegyes költemények-

Hát lelkem fénye, tisztasága Legyen számomra kárhozat, S ki Isten- voltodat nem látja. Szerelmedet majd annak add?

Ez

hát a rend a mindenségben!

Te

is

olyan vagy, mint a nap,

Tündökl a végetlenségben. Melytl minden fényt visszakap; De kebléhöz nem fér, csak az, ki Reá homályt

Mig

vet, léha folt;

hátul a föld megkeríti.

Arczára csúsz a satnya hold?!

CSILLAGOK. Ha

illatos,

Elnézem

ábrándos éjen

a sok csillagot;

Merengve

a végetlenségen,

Elgondolom, döbbenve érzem. Mi semmiség, parány vagyok!

E

ragyogó napok fényteste

Mily óriási, szertelen. Nagyságuk titkait keresve, Hogy' rémül el kétségbeesve

A

legmerészebb képzelem!

Csigává törpülök ijedten;

Féreggé ri a gondolat:

Mi

ez a

lét,

mi maga

itten

!.

Tégyes költemények-

E vergd

rabképzeletben

Az

— egy pilJanat?

örökJét

173

Ti ott a fölséges égbolton

TündökJ

fényes csillagok,

Nagyok, dicsk!... de én azt mondom. Az én szerelmes kis galambom Szemében szebb, jobb fény ragyog.

Oh!

.

.

Hogy'

.

mikor én azokba nézek,

éledek, hogy' áradok!

Egyszerre

nni kezd

a féreg;

Azt gondolom, az égig érek, S uram bocsa isten vagyok !

Enyim

—

e szép világ,

mely

itten

Én értem, kedvemért forog. Én vagyok itt czél, központ, minden;

A

nap, hold, a tejút, körültem

Csak eszköz, ékszer, bútorok

.

.

Ti csillagok a magas égbe' Elbújhattok mind, bújjatok!

...

Isten jósága, bölcsesége

Az

én galambom szép szemébe'

— Higyjétek

el,

—

ott

legnagyobb

!

Yegyes köUemények-

•j4f

A

BIKOLl FÁK ALATT.

Akármikor, ha reggeJ,

este,

Maraszt, vonz engem a vadon. Rejtelmes sugdosásit lesve,

H

áhítatta] hallgatom.

Sok kérdésemre mélyen hallgat; De a mit mond, az mind igaz. (Hazudni,

csalni,

szabadalmad

Csupán neked van, emberarcz!)

Még

akkor

Ha rekken

st legfképen.

is,

a nyári dél,

Almában, önfeledve, épen

Legmélyebb

E

titkokat beszél.

szentegyházi

néma csöndben

Neszt hallva a falevelén. Azt gondolom, no most elttem Az Isten egybe megjelen. Bár hasztalan, mert csak alkatja Egyetemében létez . Szárnyfal mögött van, nem mutatja Soha magát a rendez.

St halhatatlan költeménye, E mérheti en világ nekünk Örök

talány;

Nem

hat rövid tekintetünk.

feszméjébe

! ;

:

:

l'egyes köitemények-

175

Miért vagyunk, mi és e minden? Hogy' véghetetlen, ha egész?

És ha egész, hogy' véghetetlen? Soha nem érti földi ész.

Az ember Mért tn

e világra mért jött? el

oly hamar, hova?

Mi

itten a

Az

örök-e vagy a soha?

kétségbeejtbb

Elnézek e tündökJ

Mi

:

tájon.

szép világ, arany világ

És kérdezem magamba fájón Mért nem maradni itt tovább ? És felel a hegy oldalából Lezuhanó vidám patak El múl -e testem e világból,

Mert

A

az

Oczeánba szakad?

lángoló nap elhunyása

Ott ama kék hegyek mögött

Csak földiségünk csalódása. Rész változik; a mind: örök.

Csak mi maradunk

Mig

itt

a sötétben,

vagyunk, életrabok

Velünk, amott a mindenségben,

A .

.

nap örökké ég, ragyog.

.

De majd

a szélben,

mely

a gallyon

Suttogva röpkéd szanaszét,

;

:

Vegyes köUemények-

176

A

id

bús

Hogy

fohászát hallom.

miért nincs számára vég?

Orökzsidó-szakálJát rázza

Ott a sikáros part

«Az egyetemnek

fölött:

tárházába'

Nincs rém, csak ez a szó: örök!))

És

száll a holló éj a fákra;

Holdfényben zörren a haraszt; Lelkemre gyötr kétely árnya:

Honnan meritsem

a vigaszt?

Egyszerre mintha feneketlen

Örvényed' látnám

:

végtelen.

Leborulok kétségbesetten,

Szivem

szorul, szédül fejem.

Majd mintha gyóntató oltárnál, Csak hallok még egy gyönge neszt ((Errl, fiam, ne gondolkozzál

Jobb

lesz

neked nem tudni eztb

A SZOMORÚ SZERZETES. (Lenau után.)

Svéd földön

áll

egy ó torony,

Kesely bagoly szállója;

Es,

vihar játékszere

Jó három száz év óta.

Az

emberek, kik egykor benne

Örömmel, fájdalommal

laktak,

— oda vannak.

:

yégyes költemények-

177

Záporban egy lovag közéig, Sarkantyút ad lovának.

Merengés közt

eltévedett,

Jöttén az est homálynak.

A A

szélviharban ordítozva reszket rengeteg, mint megkorbácsolt gyermek.

Elhíresztelt volt a torony,

Hogy fényvilágban, éjjel. Egy csuklyás szellem jár oda Oly bánatos bús képpel, Hogy a ki egyszer a szemébe

Bú

szállja

Megy

meg

—

s

nem

nézett.

kell neki

az

élet.

iszony nélkül a lovag,

S a toronyboltozatban Beállított lovához igy

Szól könnyeden, vidáman

((Nos ugy-e jobb

Mint oda künn

Az

A A A

— jöjjön

itt

bár kisértet.

kiállni a szélvésznek?!)

ázott nyerget, zabolát

lovon megereszti

;

zord helyen köpenyegét földre leteríti.

S még Kik

mond porára a kezeknek. ers egy tornyot építettek.

áldást

ily

És

a mint szenderg, álmodik.

Az

éjfél

idejében

Horkol, kapál

ijedt lova,

Vajda János kisebb költeményei.

la

1

78

f^gy^i költemények.

A

torony boltja fényben.

Villog a

A

fal,

mikcntha égni látnád.

lovag szedi össze bátorságát.

Kitágult orral hortyog az Ijedt

És

mén

és vicsorgat.

nézi a kisértetet.

Hosszú sörénye borzad.

S

a mint a lelket a lovag meglátja.

Szokás szerint körösztöt vet magára.

Elébe

a szerzetes

állt

rémes halkan,

Panasztelt,

Némán

— o mi búsan

Oly búsan

A

arczán egy világ,

sírt

I

lovag nézi mereven e képet,

És

szive gyengül,

érezn

részvétet.

Nagy, titkos fájdalom, mitl Átborzad a természet; Mit sejt egy vérz sziv, a kit Kétségbeesés kerget.

De

el

nem

Szemében

ér a

:

e fájdalom jelen


Mi

meg

szomorú szerzetesnek. az.

olyan mélyen hat rád?3)

Lecsügg

fejjel

a barát

Megnyitja halvány

ajkát.

Hogy szörnységet mondjon Rémülten

rákiállt:

oh

el

— az utas

hallgass, hallgass!

.

.

.

Vegyes költemények.

'79

—

Eltnt a szerzetes, virad. Tovább haJad a vándor.

De

többé egy hangot sem Elmélkedik haJáJról .

ad,

.

A A

paripának sem keJI többé abrak Jónak vége, vége a lovagnak.

S

midn

a

nap nyugvóra

;

száJJ,

Sziveik elfogódnak.

Minden bokorból ]nt,

a barát

levelek zokognak

Mer

—A

sebet

lát,

.

MOSÓN.

(Chamisso

Nézzétek

ott a

után.j

munka

mellett

fehér hajú anyót.

A mosónk

közt legersebb

És hetven éves már

az ott. Ilyen keserves veritékkeJ

Kereste mindig kenyerét, Betöltve a kört

Mit

h

iparral.

Isten számára kimért.

Mint

Mghz

ló betántorg a tenger vizébe

A VÉN

Ama

.

jajszót hall a

ifjú

is

szeretett és

Remélt, aztán férjhez mcne. Viselte

ni

sorsa terhét

Gondokkal, bajokkal

tele.

.

.

;

.

1

8o

Vegyes költemények.

Férjének három magzatot

szült.

Ápolta híven betegét.

És eltemette tisztességgel. És tovább hitt, tovább remélt. Aztán nevelte

a fiúkat;

Jó kedvvel tette ezt nagyon. Becsületben és fegyelemben

Örökségük rend, szorgalom. Aztán megáldva elbocsájtá,

Hogy

kenyeret keressenek.

Így agg korára egyedül ln. Csupán jó kedvét tartva meg.

Gondos takargató volt; lent S átvirrasztván sok éjszakát,

A

vett,

lent finom fonállá fonta,

Ugy a takácsnak adta át. Megsztte az vászonnak, Forgatva tjét,

meg

ollaját.

Megvarrta szépen önkezével

A

tisztes

koporsóruhát!

Ezt a ruhát nagy becsben tartja. Szekrényében, els helyen.

Ez els

és utolsó kincse,

Egyetlen éke ide lenn. Felölti

minden ünnep reggel,

Ebben

hallgatja a misét.

Azután újra beakasztja.

Hogy benne majdan

.

kivigyék.

Vegyes költemények-

Oh!

.

.

vajha éltem alkonyáig,

.

Miként

e tisztes agg anya,

Megtegyem

Mi

mit tennem kellend,

azt,

tisztem és

gondom

vaJa.

Vajh annyi kedvvel üritném

Mint

,

ki

az élet poharát,

S nézhetném egykedvn, miként

Elre

6,

a halottruhát!

AZ APAGYILKOS. 'Hugó Viktor

Egyszer

éjjel,

mikor

a sötét

Édes álom minden szemet

Midn

ég

aJatt

lezár, altat;

tanuja csak a nagy, a vak

Kanut, a mint

A

után.)

látja alvó apját,

rök, ebek

tehetlen aggot,

Megöl é

:

ccHisz

Aztán nagy

(úgymond)

király

éj volt,

Szvénót, nélkül,

mit se tud errüJ.D

lett.

Harczolt, mindig

Végig

A

a szerencse lett

ós

gyzve;

követje.

diadalbabért kéveszám aratta,

S ha magát

A

h

a

vének gylésén mutatta,

legzordonabb arcz kiderült, sugárza. erény, bölcs törvény volt hódító láncza.

Húsz szigetet, s Fiont, Arnhut, Folstert, Monát Megvevén, ezekkel nagyobbitá hónát.

Hbéri kövekbl Legyzött szászt,

állitott

dics

trónt.

piktet, vandalt, a

mennyi

volt,

;

1

:

Vegyes költemények-

82

Le

a czeJtát, poroszt és

Erdkben üvölt

vonagló szlávot,

sok vad lakosságot.

Babonás iszonyt és rúnákat A nagy Caesarról csak (cmi

kiírta

ketten))

úgy

szóla.

Szerte áradt a fény sarki forgójáról,

nagy haragjától.

Pusztultak a szörnyek

Húsz

álló

Hatalmas

éven

át,

a

meddig

uralgott.

ijász és felséges lovas volt.

Lábával tiporta a kiveszett hydrát; Életét egyszerre rettegek

s

áldották.

Nemzete sokáig büszkén emlegette Azon egy telén át hogy megsemmisítc

Három

Hs

skót sárkányt

volt, óriás volt, s

s

két királyt Skaniában.

lángész egymagában.

Sorsához egy világ sorsa vala kötve. .

.

.

Apagyilkosságát azonban feledte.

Meghalt. Tetemét

Az

k ravatalba zárták.

árhuszi érsek elmondván imáját,

S hymnuszt énekelvén, akként

nyilatkozott.

Hogy Kanut király nagy, Kanut király szent Hogy emlékezete égi illattá vált, S hogy a dicsültet k, a papok, látták, Mint Este

prófétát ülni Isten jobbja fell.

ln

;

csönd gyászolt a templomon bell.

Elhagyván a székesegyházat a papok,

nyugalomban a királyi halott. Majd azonban fölkél, szemeit kinyitja, Indul a sírboltból, kezében a kardja. Mivel ajtó és fal csak köd a léleknek. Átmegy a tengeren, melyben tükrözdnek

Síri

volt,

Tégyes k^lfemények-

183

Elzcnr-, aJtona- és árhuszi házak.

A

sötét ur léptét figyelik az árnyak.

De

nesztelen

lévén csak egy áJom.

járt,

Szavo, idrongált bérczhez ért immáron.

Ottan Kanut e nagy vadon (íTe,

shez

Szavo hegy, mondván,

fordul

:

kit a szélvihar dúl,

Halott-takaróra vagyon most szükségem,

Hópalástodból adj egy darabot nékem.))

Ráösmére

hegy

a

Kanut fogta

nem

s ellenállni

kardját, az eltörhet etlent.

Összerezzent a bérez az ádáz

S

az

mert.

magának

szele havából

hs

eltt,

szemfedt.

Azalatt igy szólván: ((Rosszul látok, öreg, Szólj hát, az Istenhöz

A

mene

vón közelebb?))

szakadt bordájú, rekedt torkú szikla.

Sötét felhk örök fátylával boritva, Sötéten, szomorún,

nem tudómmal

felelt.

Fagytól gémberedve Kanut csak tovább ment.

Emelt fvel, fehér leplében, fehéren Haladott Izlandon és Norvégián át, Háta mögött eltnt a homályos világ.

ö

az országtalan király, lélek, szellem,

Szemben

a

mindenség árnyával, mezetlen.

Járt a végtelenben, e

Hol

rémes csarnokban.

a villám elhal szomorún, lankadtan.

Járt az éjgerinczes sötétség hydráján,

A

feketeségben éktelen mozogván.

Csillag sehol

A

vad,

Semmi

;

mégis rémlik, mintha rája

merev zrben zaj,

valaki vigyázna.

csak a mély, siket sötétségnek

Végtelen hullámi szomorún rezegnek.

Vegyes költemények-

iS^J

Megy

elre, mondván

Mindenható))

De

—

s

:

<íltt

ez a

sír

hármat lépvén,

ott a

;

szólította,

éj oly néma, akár a temet. szemfedjén sem lebben meg a red. Csak elre halad; fátyla fehér fénye

az

Még

A

vándornak kalauz reménye.

síri

Mendegél

;

egyszerre valami a fátylat

Éri, és ott n, mint egy fekete csillag, Azután szétterjed lassan; tapogatja Kisérteti kézzel Kanut, s tapasztalja,

Hogy oda

vér csöppent; félre kapta

fejét.

Melyet meg nem hajta soha féltében még. Szemmeresztve bámult a vak éjszakába.

De

fekete a tér, s csöndes

(íElre!))

mond

s

:

mit se

büszkén felemeli

láta.

fejét.

Amaz els mellé egy ujabb folt esek. Az is szétterjedvén és a czimber fnök ;

sr

éjt lát maga eltt. Néz, néz, de csak Mogorván, kutatva, mint csapázó véreb, Megint útnak indul és a harmadik csepp ;

Hull a takaróra;

De

még

sohase hátrált.

most abbahagyja egyenes

S kardos jobb

karával

irányát,

fedezbe

fordul.

Álmodik-e vajon? Megint egy csöpp vér Fátyolára, keze fejét elboritván. Újra

Mint

s

másod izben

ki

változtata utján.

könyvet olvas, levelét forgatja.

Egyet-egyet fordul,

Egy csöpp

Visszarezzen

s

megindula

balra.

gondol egyedüllétére.

És már visszamenne

Egy csöpp

s

vér esik le fehér lepelére;

k ravatalába;

piros vér hull a takarójára.

hull

Tegyes költemények-

j

Most megállapodik, sápad hsi arcza, S imádkozni készül fejét lelankasztva. Egy csöpp vér esik rá. Félve imádkozván, Fuldokló imája rángva elhal ajkán.

Szomorún, habozva

S

elindul lassankint,

jár e fehér szellem, és pillanatonkint

Leválik egy-egy csöpp vér a nagy homályból

S menthetetlen barnul Remegvén, miként

Hogy'

Egy

terjed

a fehér szemfátyol.

a nyárfalevél, látja.

el rajt

a foltok sokasága.

másik, egy másik, egy más... ó gyász cgeki

Útja átvöröslik homályán az éjnek. Fátyol a redjén ezek a vércsöppek

Elkeveredvén, már vérfelhvé nttek.

Megy, megy

E

,

de egyre, csöppenkint

esik, hull

vér a végetlen, sötét boltozatrul.

Zajtalan, szünetlen, mint a hogy' a vér foly

Bitón

Hajh!

A

függ

hulla fekete lábáról.

ki sirhatja

végtelen.

e rettent könyeket?

— Kanut többé

nem

tekintget;

Apály s dagálytalan tengerén az éjnek Halad széke felé mennyei törvénynek. A homálygomolyban mendegélvén, végre Sok járás után egy zárt kapuhoz ére.

Honnan

csodálatos napvilág fényié

ki.

Itten szemeit föl s fátyol ára veti.

Az volt ama szent hely, a rettenetes hely, Honnan Isten csodás fénye szerte lövell. Belül a hozsannát hallja énekelni.

A

lepel vörös volt

s

Kanut kezd remegni.

85

I

^gy^s

86

És ez okból Kanut

Nem

kölfemények'

vissz atántorogván,

mert megjelenni

Isten eltt, kinek

—

a hajnaltól futván.

homlokán nap ragyog.

Ezért a bús király az éjjelben bolyong,

S nem nyerhetvén

Midn

vissza régi tisztaságát,

ég világosságát,

közelíti

Mindig erezi a fátylára es vért, S járja a fekete, szörny, végtelen

tért.

MAGÁNY. Az emberek

beszélnek fájdalomról.

Rakásra hordva sok bút, bánatot;

És mondja mindenik a magáéról. Hogy már a földön az a legnagyobb. Hallgatva némán ennyi bút, keservet,

A

magamét én el nem mondhatom. Keresem a magányt, a véghetetlent. Csak ottan önthetem ki bánatom'.

Hol legsrbb az erd, legsötétebb, S a szél elalszik a falevelén. Mintha megállna perezre id, élet,

—

Leborulok sóhajtva: «lstenem.

Hát e

világon

semmi sem tökélyesl

Nincs alkotásod kifogástalan.

Ha

fogyatékos minden, a mi véges.

Teljes talán, a mi határtalan?

;

Tégyes költemények-

Te, a

Mig

arany fellegtrónon,

ki ülsz ott

Teremt,

vezényszavad;

változtat, öl

lényeid

itt

hánykolódnak gyarlón,

Elégedett volnáJ te egymagad?))

És

láthatatlan elborul az égbolt.

Valami árny vonul

A

el

odafönt.

mozdulatlan leveg meredt,

Mintha befagyna, dermeszt

holt.

a csönd.

És mintha megszól amJanék az Isten, És hallanék fohászt, mélyet, nagyot: «

Hozzám

hasonló e világon nincsen;

Mindig magamban, egyedül vagyok !»

TANÁCS ELKESEREDETT, VILÁGFÁJDALMAS LELKEKNEK. (Jovanovics János után szerb eredetibl.)

Él

fájdaJom e világ;

Kemény próba Nincsen

itten

Se városnak,

Ez

a világ

test,

léleknek,

békessége se vidéknek.

örök

zsibaj

Föl se veszi érzelminket.

Boldog a Boldogok

ki

elrejtzik,

a szerzetesek.

;

Vegyes költemények'

i88

Amig

vagy csak küzdesz

ifjú

De midn erd

elhagyott,

Csodásan, hivogatóíag

Szólnak a zárdaharangok.

A

világ lök, rád nehezül,

Egyre csak

Hogyha

sért,

gyötör téged;

neki hátat forditsz,

Ki venné rossz néven

tled?

Hát bizony csak fordits hátat, Hisz sem tördik véled;

Ha

lát,

megvet, és ha dicsér.

Akkor épen megcsal

Ha

téged.

a terhek összezúztak.

Lelkedre sötétség borul.

Hát csak

—S

eredj kolostorba,

igyál

buzgón

a jó borbul.

AZ ÜSTÖKÖS. Az Az

égen fényes üstökös; uszálya ég felétl

le a földre ér.

Mondják, ez ama «nagy)), melynek pályája Egyenes vissza hát soha se tér. ;

Csillagvilágok

A

fényl táborán

át

végtelenséggel versenyt rohan.

Forogni körbe

Örökké

nem

tud,

nem

társtalan, boldogtalan!

akar, hát

.

Végy es költem étiy ek-

189

Imádja más a változékony holdat,

A

kaczéron kering csillagot;

Fenséges Niobéja az égboltnak,

Lobogó

gyász, én neked hódolok.

Szomorú Sugár

csillag,

ecset,

életátkom képe.

mely

festi

végzetem'.

Akárhová mégysz a mérhetlen égbe,

Te

mindenütt egyetlen, idegen!

.

.

MEGNYUGVÁS. (Egy költ monológja. Teljesen önálló

része egy

költeménynek.)

((Hiszek az örök igazságban.

Hiszem, hogy maga a nap. Körén örök forgandóság van,

De

nem

Egy

gyr

Kerek

változik, marad.

ez a végetlenség.

a sors, a tér,

id.

Csak fejeinkben

a képzelt vég,

Az egyetemben

nincs

Velünk e múló

Ez

a

földi létben

kerék forog, forog;

Korongján mennyi a Csak annyi az ((alá))

Az

A

meg .

((föl)),

is ott.

éjre nap, a napra éjjel, télre

megjön

a tavasz.

épen

nagyobb

;

;

Tégyes köHemények.

190

Ki elborít keserséggel,

Ne

meg

féJj,

is

vigasztal az.

Isten vezérli a világot,

Kinek mindenre gondja van. Ki rózsabimbót, szép lányt

Nem

alkot,

lehet rossz, igaztalan.

Te porba vérezn

tiport szív.

Nyugodj meg hát

te

Onnan, rád

Itt

A

is

szivem.

mely elhív

Ítélet napja,

Hogy*

is,

is

virad, hiszem.

kivánod, hogy neked

már

most igazat adjanak? századokba nyúljanak, bár

Létük forgása pillanat?

Van

itt

igazság e világon

Arány mérettel egyez. Vegyétek a jelent, nem bánom,

Enyém

a végetlen

jöv.

Kik csak azért nem öltök

Mert Mert

nincs reá hatalmatok;

biztosabb és nektek édesb

A

lelket orgyilkolnotok

A

bujdosóvá

Nyomában

A

testet.

lett

igazság

csaholó kopók;

józan ész nyaka-csigáját

Kiteker szellembakók;

;

f^egves költemények.

Országkerítk, népzscbvágók, KiváJtságoIt hercsereg,

Fölbérelt becsület-sirásók,

A

hazugságban mesterek:

Mint déli nap lángözönében Fönlebeg kevély sasok. Ti mostan úsztok a dicsfényben. Dúsak, nagyok, hatalmasok.

Arczképetek kirakatokban Koszoruzottan tündököl ;

Robogtok czímeres hintókban,

Rám

a sarat, port verve

föl.

Titeket bámul kegysovár nép

Nevetek mindenütt ragyog. Mellettetek most én csak árnyék.

Vagy

annál

is

kevcsb vagyok.

Learattok, habzsoltok mindent;

Nyomaitokban

A

szegény,

Azt

A A

ki

képzeli,

ti

n

a gaz.

nem

látja Istent,

vagytok

az.

multakat megtagadjátok jelen örömeiért.

Ez Az

a

ti

istentek, bálványtok.

áruló judási bér.

De a jövt bár gúnyoljátok, Ahítja titkon szívetek.

,

j

9

;

j

;

!

Vegyes költemények-

92

Ah, ha megvásárolhatnátok

De

mindhiába,

Ez

átkotok, ez büntetéstck.

Mi

nektek elmúlás,

A

ponton, hol

nem

ti

lehet.

halál,

véget értek,

Kezdetre létem ott

talál.

Hiába érez, márvány emléktek. Lesz rajt' irás, fényes (hamis Jó emberek jó pénzért nektek Hazudnak még a sirban is.)

De

majd ha az ismerettárból.

Hová nevetek

A

pár

sort,

halni tér,

mely még rólatok

szól.

Kirágta a könyvtár- egér,

S nem lesz e földön semmi Se nyomotok, se árnyatok.

Mi

egykor

Hogy

A

itten azt jelölné,

éltetek,

hogy voltatok;

messze, mérhetlen

Síromon

is,

többé,

jövben

rég omladó

Porom fölött, habos mezben Dus rendet vágtáz arató

A

nap

alatt,

e szép világon

Elváltozik sok

minden

((Abroncsszekér)), sok

Hieroglifjét feledik.

itt;

ákom-bákom

.

;

Vegyes költemények-

93

Országhatárok összefolyva szer, ma ünnepl divat, Muzeumok erekJyelomja

Sok

—

Ott porJadoz üveg

aJatt

.

.

De mig ez a világ világ lesz, Megújul benne a tavasz. Emberkebelben egy sziv érez, Es dobban arra, mi igaz;

Erd a visszhangos hegyekben, Mezkön liliom terem :

Lesz

És

iJIat

a virágkehelyben.

a szivekben szerelem.

Es addig élek én

E

h szivekben

is,

ottan

lesz sirom.

Mint illaté az albumokban, Mit ott hagy egy hervadt szirom

Mint

lánczolat a szellemlétben.

Egy hang, mely örök, mert igaz. Es széllyelomló földi lényem Az én lelkemnek része az!

—

Majd

pázsitos ligetnek alján

Patak

fölött,

Ábrándos

eltte könyv.

ifjú,

mereng

lány,

Szivébe' kéj, szemébe' köny,

Velem mulat, rám gondol, Mint a villámlás, átrezeg, Vajda János kisebb költeményei.

lelkén

;

Tégyes költemények'

194 Ifjui

kor tavaszIchclJtén

Mit

lelkem egykor erezett.

És elborong, mereng magában. Elálmodozva széttekint:

Mikor meg én

Min

e földön jártam,

világ lehete itt?

Múlt századok,

holt

Szerelme, mint egy

nemzedékek távirat.

Rég múlt, jöv dalomban élnek S egymással csókot váltanak. Ti fényes szappanbuborékok.

Most

hát

ti

csak ragyogjatok

Kit föld porába letiportok.

Én

De És

csak parányi

mag

vagyok.

napja feljön, kifakad, hajt szerte árad el dalom.

Virágától benépesül majd

Tenger mezség, völgy, halom.

Oh

sok,

nagyon

sok, mondhatatlan,

Mit én e földön szenvedek. S nincs vigaszom, csak e tudatban. De legyen ez nekem elég. !

—

Pásztortüzednek,

h barátság.

Szép rózsafádnak, szerelem, Csak töviseit, csak szilánkját, Bimbóit én nem ismerem.

.

"begyes költemények.

1

Bár leghívebbjét, emljétl

Gorombán Se

baj

elrúgott hazám.

azért ne panaszold

!

Szivem, csak valld

Van-e

Mely

meg

föl,

igazán

:

a földnek annyi kincse, elbillentse mérleged',

Czim, hatalom, vagyon, miért

Cserébe adnád e

te

hited' ?»

ÉLETBÖLCSELEM. Akármit mondotok, beszéltek,

Tudom

én

jól,

a mit tudok.

Halhatatlanság, örök

élet.

Megengedem, mind szép

De mindamellett én Hogy végre is csak Csak az

Mi

itt

dolog.

azt látom,

az a jó,

a drága e világon,

örökre elmúló.

Odadnék én

jó sziwel mindent,

Mi

maradandót nyerhetek. Szép Éva! csak e földi édent

Veszíthetném

Az üdv

itt el

veled

.

.

az örök fényességben

Kívánatos, de angyalom!

Ha

elkárhoznám

szz

öledben,

Jobb lenne, én azt gondolom...

95

::

J96

.

Vegyes költemények-

Fukar

gyjtött

királynál, ki csak

Országokat, kincset, babért

Egy paradicsomból kizött Mezitlen

Ádám

többet

élt

.

.

A BALATON PARTJÁN. Illanó

felhk

Játszi

árnyak a

az égen.

mezn.

Jár a szell körülöttem

Szeliden, lengedezn.

Közbe-közbe sebesebben Suhan el a habokon, Odaszólva érthetetlen Túlvilági hangokon.

Hidegen, verfény

nélkül,

Haloványan, álmatag Ki-kipillant a felhkbül.

Majd meg

Nézem

elbólint a nap.

e játékot, nézem.

Hallgatom e halk morajt.

Mit

jelent az árny a réten.

Szél a habra mit sóhajt?

Azt jelenti az az árnyék Ember, nézz meg engemet. Földi lét

Ma

tn

árnyjáték

nekem, holnap neked.

;

Vegyes költemények-

Nincseji itten álJandóság;

A

mi cl, mind elmúló. Csak maga a mulandóság,

Az

az örökkévaló.

És

az a

türeml

hullám,

Kis bujár hab mit gagyog?

((Ember, ember, ide nézz rám.

Lettem

És

és

már nem

a ringó,

vagyok.))

kergetz

Millió hab a tavon.

Váltakozva majd egy bölcs.

Majd meg egy-egy És ez

igy

sirhalom.

megy mindörökkön

Mindörökké,

föl-alá.

]gy ölelkezik a földön Születéssel a halál.

És csak egyszer!

Az id,

és csak egyszer?

tér végtelen,

S újra többé itt az ember Soha többé nem jelen? KiderüJ a felleges ég, Visszatér a szép tavasz,

S soha FalevéJ

e

mindenségben két

nem ugyanaz?

Hát ha mégis, újra itten. Így a hogy most, valaha

.

.

.

97

Tegyes kkemények*

I9B

Az Örök id-keréken Visszafordul a ((soha))?

Soha többé, soha többé Szív, hogy ezt elviseled! I

Ember agy,

a <(mindörökké»

rületbe hogy' nem

ejt?

Megnyugvást, vigaszt mi adhat? Kérdezed, mi volna jobb?

De

hiába, tenger és

Nem

Mintha mosolyogna Gondolván

Árny

rajtam.

szegény bohó.

:

után kapkodsz, azonban

Fut elled a

való.

HasztaJan a múlt, Titkai

nap

csak mosolyog.

felel,

jövend

mit keresed?

Feleded, hogy mindakett

A jelenben A

csak tied.

teritett asztal itt áll.

Rajta a sok jó malaszt:

Lesve várva, jön-e több tál Még utóbb éhen maradsz

?

;

J^isebb költemények.

199

OTTHON. mék

Panaszra

a természethez.

Ho] legsötétebb

a vadon,

Föltárva keblemet, mely vérez.

Minden

sebét fölszaggatom.

lenge

ccTi

fák,

Ti napsugáros

völgyek, halmok,

ti

ligetek.

Kik lelkemet elringattátok. Ti csaltatok

meg engemet

Ti engemet

föl nevel étek

I

Szent együgyk, ártatlanok.

Oly

nyilt

szivnek, szintének.

Épen miként

ti

magatok.

Táplálva csókkal,

tejjel,

mézzel,

Megtöltve csordultig, hiven,

Az

igaznak szeretetével

Gyanútalan,

Nem

sejtve hajh

Nekem

Nem

mohó !

szivem'

hogy több leende

e jóbul kevesebb.

volna ütve most szivembe

Világ kezétl annyi seb!

Hogy' tanitnátok a hazugság Szerencse-hajhász emberek

Ez

általános tol vaj kulcsát?

Ha

magatok sem

értitek!

—

;

.

:

.

Vegyes költemények.

Ó

szent természet, szép szülföld,

Feledtél volna bármi mást.

Csak ne egészen

— a mi legfbb —

A

színlelést, képmutatást!))

S

a lenge fák, a völgyek-halmok,

A A

réten legelész

napsugáros ligetek,

barmok

Szelíden rám tekintenek.

És kérdik bús panaszszal eltelt Beszédes néma szemeik: Hát kellett a világba menned.

Nem

jobb leende neked

itt?

EMLÉKEK. Mikor

ottan andalogva

Álmodoztunk a ligetben Bár felednem jobb is volna, .

.

Mindhiába, nem felejtem.

Ugy

néztél rám, oly szerényen,

Mintha mégis ember volnál voltaképen És ha tündér ?

.

.

—

Jobb a többi halandónál.

édelegnem Bár utólag egyre bánom. ha már ily Tamás lettem Hogy Nem volt annyi bátorságom

Jól esett igy

—

b

.

yégyes költemények-

A

gödröt ajakadban,

kis

hó vállon Miért meg nem tapogattam; Játszi fürtöd' a

Hogy

mi vagy, vaJó, vagy áJom?

]].

Csak

ki

vele most szaporán,

Ez a titkos Most megy

hajnaJóra.

Megfürödni

le a tóra.

Orgazdád És ne félj

F,

fa,

lesz a sötét lomb.

a kerge széltül.

mind megbomlott az mind esze nélkül.

levél

S reszket És

a tündérkirálylány

a víz vonagló kéjjel

Csókolgatja holdfény- testét.

Te

se

És

ez lesz

nézhedd ép elmével

még

.

.

a szerencséd.

Elnémulva, bámészkodva,

Mint

—

a többi kövült béka Legalább nem bgsz, torkodba Rekedvén a (.(Heuréka

]]].

Az erdn

a

csalogányok

Vigan élnek szerelemnek.

A Az

pipiskék, a

sármányok

utakon egybekeJnck.

:

!

Vegyes költemények.

A

padon, a fasor alján

Üldögél az

ifjú

vándor.

Bólogató levél a fán

Majd

leszédül sóhajától.

Haja mint a szomorúfz

Lóg

alá a somfabotra.

Párzó veréb játékot z,

Ö

meg

írogat a porba

«Kis madárkák,

könny nektek! dre

Egyitek sem olyan

Kérdeni

Van-e

:

a

vlegénynek kutya-bre ?»

rangja,

GYERMEKKOROM TÁJÉKA. Elmennék én még egyszer hozzád,

Ha újra itt a kikelet. Még egy utolsó tekintet Es azután

—

rád,

Isten veled

Szeretnék ott megnézni mindent,

A

hegyet, völgyet, kis lakot.

Hisz nekem

ott

mind egyenkint

Csodás a legkisebb dolog.

Majd elmennék ki a csalitba; lígy van-e ott még mostan is? Igaz-e az, hogy a patakba' Arany-ezüstbl a kavics?

szent,

;.

fegyes költemények.

Igaz-c az, hogy medreikben Fölváltva

Es

tej,

méz

folydogáj

?

ott a pázsitos ligetben

Selyem-bársonyból a fszál

?

Való-e, hogy tündérek járnak rejtelmes vadonban ott?

A

Érezni a szivárvány lábak

Nyomán Majd

a

bvös

illatot?

leborulnék a határon,

Megállnék útcn-utfelen. És megölelném mint barátom'. Ki találkoznék ott velem.

A A A

minden bokrot,

kis kertajtót,

szederfát az udvaron, « Hattyút)), a

hü vén komondort.

Ki nekem ugranék, tudom.

És ott maradna a nyakamban. Belém fogózva hevesen, Es zokognánk mindketten, halkan. Szótlan, soká, keservesen

O

.

.

tán fölöttem, megörülve

— sirdogálva magamon.

Én ? Hogy

elveszitve,

Örökre

semmisülve

a paradicsom

Mert

hasztalan

Nem

az

I

.

.

.

köny, bú mit érnek?

már ez mind,

a

mi volt;

..

.

.

Vegyes költemények-

204

Nekem nem az; nem a tündérek, Az én szívem, az itt a holt! Az

ég, az most is oly tündökl. Mérheti en arany oczeán.

De

lelkem tükörén a felh,

Visszfénytelen, bus ingovány.

Nem, nem, ne

menj, minek? Hiába

Hulló levélnek a tavasz!

Tündérmesés bölcs danája

A

temetnek

Elmúlt az

Az

élet

Fejed

fájna az

ifjúság,

.

.

dicsség,

ragyogó dele!

fölött

Körülted

A

—

sz

sötétül ég, baljós szele.

légen át siró harangszó,

Fekete hollók raja

száll.

Szárnyuk verésének hallatszó

Ütemje

is

:

halál, halál

.

.

Olyan nagyot minek kerülnél? Eltted a sötét rekesz .

.

Még

egy csuszamlás a gödörnél S mindennek egybe' vége lesz .

.

!

:

1

Tégyes költemények-

205

A LEÁNY A KÚTNÁL. '

Radicsevics Sándortól. Szerb eredetibl.

Ahogy' tegnap

Egy

kis vizet

este itten

meritettem,

Fürge paripán elém Fekete

szem

legény

Szökken és beszélni kezd ((Hugóm, adj egy kis vizet!))

E

szók, nyilak

— édesek —

Átverték a szivemet.

Közeledem

hirtelen,

Ah, de reszket a kezem.

A

korsómat ejtem földre

Három négy

darabra törve.

Még

mind itt a sok cserép, Hajh, de hol van , a szép? Jönne bár most ide, hej Másik is hadd törne el ... I

KÖRÚTON. Csupa öröm

Hogy ha

a stájer föld,

rajta utazol.

Erd mez ilyen szép A világon nincs sehol. Változatos a

táj

Jó a hintó, jó az

zöld

képe. út.

Becsületes, jó a népe,

Csak

a

himje szörny

rút.

;

Tegyes költemények-

2Ól5

Tartsa Isten valamennyit, 'Sz ép igy jobb ez Mert, mivelhogy .

A

stájer

is .

talán

-

tudniillik

n kedves ám.

Mikor még leány Arcza mint

Hogy

.

kiváltkép,

a liliom.

ez a virág milyen szép,

Igazán csak most tudom.

Hol az erdk

Mint egy

Nap

is

boltozatja

Isten-trónterem,

lopva kacsintgatja

—

Ily virág csak ott terem.

Szemeit oly

áhitattal

Oly szeliden emeli, Mintha csupa imádsággal Volnának mindég teli. Csupa ábránd, mint az erd. Kenetes ajkán a hang.

völgybl égbe reng Mélabús, halk estharang.

Mint

a

Szép stájer leány a boltban, Szivem édes kinja nagy. Szép hazádnak te valóban Leghivebb eszménye vagy. Egyet mondanék; tudod mit? haszna, oh mi kár

— De mi

1

.

.

.

Tegyes kSltemények-

A

kegyetlen, kósza sors

Künn

a postakocsi vár

Menni

kell,

.

207

int, .

hát Isten áJdjonI

Kéjkörútas végezet:

Au

jöv

revoir

Addig add

nyáron!

— fényképedet

.

.

VASÚTON. Megindult a

föld alattunk.

Vagy magunk elre

hajtunk?

Hol vagyunk most, a pokolban? Hosszú barlang szája horkan. Csattog, fölsikolt a sárkány,

Tarjagos füstfelleget hány. Rajzik a száJlongó szikra.

Hogy' forog az izzó

A

sötéttel

szikla!

küzdve langal

Végig a függ bazalt fal. Mintha régi füstös képek Alakjai élednének

.

.

Angyalok, kövült barátok

Morogják

a miatyánkot,

Olvasót pörgetve ottan

A

meredek szirttorokban.

Vagy

talán csak víz esése

Bérez ölébl a mélységbe?

Most a sikra ereszkedtünk. Mi robog, zúg el mellettünk.

:

2o8

Vegye$ kötfemények-

Vissza rülten mi csörtet, Osszelánczolt sor kisértet?

Mi jövünk magunkkal szembe, Megfordulva vagy kerengve? Itt egy város, ott egy zárda Tornyai rohannak

hátra.

Milyen álom, milyen élet! Hogy' szorulnak perczbe évek! Hallga, hóha! most megállunk. Itt

kiszállunk, ott beszállunk.

Tölgyei a rengetegnek

Almaikból fölrezzennek.

És a csöndes erdn Mélabúba

a fák

Összesúgva Társaiknak mondogatják ((Hegyeink

Hova

méhébl

lettek a

— kérded —

tündérek?

Gnómok, rémek, gyiksárkányok, Óriások, tüzet hányók?

Szörnyeinkrl már maholnap

Még

a dajkák

sem danolnak.

Emberek nyeregbe fogták, Nézzed imhol lovagolják.

—

.

.»

PANASZOK. 1.

Ha De

csak szeretsz, bár viszonzatlan, térdelhetsz

h áhitatban

.

lo^

Vegyes költemények.

BáJványod

lábai eltt,

S hogy végtelen szereted t.

Hogy

E

érte élsz, bevallhatod.

sorsodat

még

áldhatod.

De ha szeretsz, s nincs egyéb vágyad Mint Neki

e forró imádat

Elmondani egy

pillanatban,

—

Es azután meghalni ottan, S még ezt is tiltja csillagod:

Hogy

mi az átok, tudhatod.

]].

Nem Ugy

Ha

birok teli

már

a szivemmel,

van szerelemmel.

valahol ki

Maradásom Elmegyek

nem öntöm.

nincs e földön.

a zöld

Bekiáltok a

erdbe,

srbe,

Vigasztaló szóra várva;

De

hiába, mindhiába

Fái

némák

Szelid

vadonnak,

a

zek

I

szánakoznak.

S

utjain a

A

verebek kinevetnek.

rengetegnek .

111.

Sugalmas, rejtelmes

Kéjtl rezzen

éjjel.

a bokor.

Vajda János kisebb költeményei.

14

.

:

fegyes költemények'

Fönn az égen bvös fénynyel Robban el a meteor. Ámulattal nézve

rája,

Elmerengsz, gondolkodói. Bölcs, tudós ki

nem

De

sejti jól.

szivem rég

találja.

Csillag az, fut végzet étül,

Mely mint Szív,

kárhozat, sötét.

melyben reménység nélkül

Olthatlan vágy tüze ég.

Lény,

kit

egy kimondhatatlan,

Elviselhetlen titok

Addig égetett, mig ottan Darabokra szakitott. .

ÉJJELEK. Végetlen, örök éji

Az

utczán méla csönd.

Fülembe

égi kéj

Tündérharangja csöng.

Remegve Szivem

két kezem'

fölé

teszem

Aludj', szivem!

Csillag ragyog, kacsint.

Egymásnak integet. Mit látnak vájjon itt

:;

.

Tégves kcJtemények.

E szemérmes szemek? Mindenki üdvezül, Csak te vagy egyedül. Pihenj, szivem!

A

sötétség kigyúl.

Elhallgat a madár.

Felh

irul-pirul

Minden vágy telve már? Mely kéjbe fuldokol,

Az

éj

neked pokol.

Hallgass, szivem!

Az

ég, föld

egy kerek

Boldogság-oczeán.

Tajtékban fürdenek

Tü

dérfi,

hableány.

Pár mindnek

itt

Kintól csak te

akad,

magad

Szakadj, szivem?!

11.

Ti villámlós szemek.

Te

csattanós ajak;

Ti delejdus kezek,

Tüzáramos hajak

Ha

.

.

csak kisértetek,

Elérhetetlenek

Mért

—

lássalak?

Ti mondhatlan gyönyört

Lehel

sóhajok 14'

;

Vegyes költemények.

Vonagló kéjgyötört

kel

Ajkról

jajok;

Méhszárnyu gyönge nesz, Ha mind más üdve ez

—

Mert

halljalak?!

KÍSÉRTETEK. Kik éjfelente sírkertekbl

Holt halavány emelkednek

föl

mennyet éltek. Mint megszedett virágra méhek, Kik, mert e földön

E E

földre vágyva visszajárnak,

nyugtalan, ártatlan árnyak,

E létsovár, Nem k, a Nem

bolyongó lelkek

—

kik kétségbeejtnek.

azok az

Kik egyszer

igazi holtak.

itten éltek, voltak.

Nem

A

ugy van az, mint hiszik, porban a halhatatlanság.

Nem

vész

el

Csak

a mi

nem

Udvözit

Mi

Be nem

Az

innen semmi, semmi.

csók,

megesett,

Csak a

testet telt

birt megszületni.

mely

lett,

nem

vágy,

elszalasztott

Nem

tartják.

elcsattan,

halhatatlan. öltött ábránd. el

nem

medd

lobbant láng,

óra

fördul itten vissza jóra;

.

; !:

T^gyes költemények-

Csak az van halva itt örökké, A múlt nem hozza vissza többé. Soha többé!

Ha Én

E

van tudat

a túlvilágon,

mindig ezt az órát látom.

hézagot

múlt idben,

a

Mit ki nem tölt a teremt sem. Mely visszaásit onnan rája, Mint a halott leesett álla. És látom, hogy vigyorgja a szót. Mit a halál belé fagyasztott, .

Gunynyal, kárörvendn, örökké soha többé tudod-e ?

—

Soha

—

Kit örök

il^u

hajnal képe,

Megújulás bibor mezébe Öltözköd vidám tavaszszal

Az Ha

ébredés

meg nem

Arany szegélyt S alattuk néma

Mert

Egy

fest a

lomboknak,

a madár.

vágya, üdve telve már,

S csak néha

Ha

vigasztal

fényes égen ragyogó nap

tör ki

kebelébl

halk nyögés a fojtó kéjtl

lábhegyen

jár,

hallgatózva

A titkokat rejt bozótba' A hn sóhajtó lebke szél. És mint

Már

a

méz

a

méheszárnyon.

csak az ingó játszi árnyon

Szállongó

illatár

beszél

a

i

3

4

2

;;;

Jegyes költemények'

1

Az

gyönyörrl, melybe*

isteni

Erd mez

alél

Ha

mi neked

attól, a

pihegve;

fáj

itt.

Emléked egy nagyot villámlik, S egyszerre mind föltnni látod,

Mit

A

elveszített ifjúságod;

tünde lényt aranyhaj ával,

Halhatlanító ajakával.

Honnan

Az S

feléd mosolyogva, nyitva

örök üdv csodája,

a vágytól,

mert azt

titka; el

nem

érted.

Újból, örökké forr a véred.

Forr itt a földön, lenn sirodban, mennyországban, a pokolban

A

nap válnak porló röggé, tztl nem menekszel többé

Csillag,

E

Ha

vagy,

ki

földön e sort érted,

lm, ládd, mi az örök kisértet...

JUBlLÁTEj

Min

világ, mi nép! Örök hatalmak 1 Mint hazatér csürhe, hogy' rohannak Moslék szagát ha szél orrukba hozza.

Egymást

elütve, sírva, ordítozva.

Hogy

legyen

A

ki

elbb

a vályúnál,

melybe aztán menten

Mert

beléáll

neki asztal-, konyhahulladék,

Tányérnyál mind nem elég ronda még, Beléfüröszti mocskos körmeit;

Fszere

a piszok,

mely édesit

—

-

.;

:

Vegves kSUemények'

2

Rohannak ezek is, pedig talán, Ugy látom, emberek és mi után ? ;

Kenyér, fügéiével, tápszer, ruházat?

Hisz neki ebbl van több, mint

Mind

Keresse ezt

De

elég.

szükséges dolog; piha, gyalázat! a pór, hitvány cseléd

pár hüvelyknyi hitvány rongy után.

Mely még És

hitványabb rongy szivét takarja.

neki büszke kiváltságot ad,

Jogot: megvetni mélyen másokat.

Kiknek

((komisz))

dologban fárad

karja.

ásni, vájni a term talajt, falat; Hogy mindennapra lenne

Mert

b

Megvédni

vérrel azt az ellenségtül,

Meghalni névtelen, dicsség Izzadni másokért

Buta baromnak, parasztnak

S

a veritek

is

nélkül,

— igavonó. való.

bzlik, becstelen

Tenyér, ha kérges, szalonképtelen.

Vad, hosszú körmöt sem nevelhet Elkelk mellzhetlen divatja -

rajta

—

—

Mit annak

Hogy ime Minek

jelvényéül visel is

keresse

.

munkakerül. azt, a

.

mi van?

Dics, nemes csak, a mi hasztalan. Kenyér? Fi donc! ebe sem rágja azt. Keressen, a kinek nincs,

a paraszt.

De

vagy

A

egy

szalag, csillaggal

kereszttel,

mellre tzve, ah! ez megkeresztel.

i

3

:

2

1

%gyes

6

Elkelvé,

;

költemények-

a kinek szabad

még szebb föladat, még érthetlenebb

Kergetni, a mi

Mert

:

hát bizonynyal

Gázolni

azt,

mit a szegény vetett.

—

Vörös kabátban, nemde martialis? S novemberben! kaphatnának náthát

ér

Egy

falut

—S

ha ez kidl, az

drága paripán,

még

a

((stikliD

— ám — is!

S ugyan miért? Miért! hát csak keresd, Mi semmitérbb, mi fölöslegesb. És megtalálod egy leharapott :

Megtépett róka- vagy csak nyúl farok! Ti gyermekded olympi istenek!

Mik

Nem lm

voltatok ti? Ide nézzetek! érzitek,

hogy

le

vagytok pipálva?

a nagyúri juxok ne-továbbja!

Nos,

szív, hazafi -szív, te telhetetlen!

Nem hiszed-e, hogy gyzni fogsz e jelben? Vagy nem tudnád, hogy mit jelentene Hogy im hazádnak van már mindene! Vasút, országos és családi

— ((görbe» —

Mint mondogatják némely ((mokraj) körbe' Közép-, f- és népiskolád, a melyben Tanitanak három-, négyféle nyelven,

Megannyi szebbnél szebb hazafiságot; Több nem lehet már államadósságod.

És

a mit

nem

látott

még

Országod rzik idegen

a világ.

fikák;

!

.

Tigyes költemények-

^ty

S még önmagádtól

is nem véd-e németül vezényelt hadsereg?

A

meg

Van mindened, népem, vagy még se látod, Hogy csak a nyúl és rókafark hiányzott? Hát ezt meg bár átkozottul drága Leteszik ím a

k— — haza

—

oltárára

Csak ne legyünk'durx

Nem

pártfogolják

.

.

capacitatis!

k már a czigányt

is?

Rajzot, festészetet a makaón,

A A

klasszikust, a

A

könyvet?

mozgó

plasztikát a szinpadon

;

meddig meztelen. Megtoldva azzal még, hogy z\z\zn;

Hogy nem És

A

a

—

annak két hibája van múlékony, nem haszontalan, :

mi f, hogy olcsó

dscntri, polgár

is

is

neki,

megveheti.

A

dsentri, úgy-e? a nemes gyerek? Ábrándozó szegény! Nem ismered Ezt a kamasz növés napraforgót.

Kinek

létczélja

:

nézni

Maxi

grófot.

Hogy mit hogyan csinál? Eltört a lába? Mankón biczegve megy az uri bálba? Megvan hahó mankót vesz mindenik.

—

!

A

tánczterem sántával megtelik.

S

van, a

Ép S

ki,

hogy legyen komoly

lábát eltöré

— excelsior

fitor.

a polgár ? Ah, de hát van ez ? Barátom, Harminczhat éven át aludtál, látom.

;

:

2

1

!.

Jegyes költemények'

8

Van

itt, ki mondja büszkén Hajh! e hazában ez az egy És voltakép, nézvén nyugot

A A

többi

is

még

csak

paraszt.

:

—

igaz.

felJ,

nagyobb, bell;

különbség csak, hogy van czimeres,

És

a kinek

még

ez nincs, erre les...

Megérthetetlen, fölfordult világ!

Majom

utánoz embert legalább

egy majom a másikat majmolja. ha még csak ennyi volna hogy nem is

Itt

—

Az

-

De fényözönbl

porba

Nem

fenséges magas.

kell neki a

száll a sas.

Ott fürdik mint a csirpel veréb.

A

költnek babérja nem

Eszét

veszíti

elsrend

Egy fénybogár

elég.

csillag

után eped, kacsintgat.

Elhagyja dicskörös helyét,

nem

boldog,

Mig nem

kap innen egy fületlen gombot. Abdéra ez vagy Sodoma förtelme? élek, élni tudok benne?! én is! S én, .

—

—

De

nem

hát

Az nem

A

volna

itt

már semmi ép?

lehet! Van, igenis, a nép.

s

fájának törzse még jó. nemzet Csak lombjait pusztitja ronda hernyó. Mit megnövelt a mostoha id. De kertészkés levágja majd, s kin...

Vagy Élsdi

eljövend a jótékony vihar, férget letipor, kimar;

Az ezeréves tölgy ki hajt még újra, Egy fényesebb, dicsbb nagy fordulóra.

.

Vegyes költemények.

219

Virulni fog a második ezerben,

MegJombosodva gazdagabban, szebben -— Hazám, eged bár egyre csak sötétül. Én nem tudok meghalni e hit néJkül !

A VÉGRENDELET. A

fúri kör díszépietén Zászló bejelent nagy gyászt feketén

Hogy

sirhat a nemzet,

mert ime

Ki köztük a jobbak egyike

:

holt.

volt.

A nagy ur után se kicsi, se nagy. Vajh ennyi vagyont ugyan kire hagy? Bizonynyal urává

teszi e hont.

Hiszen

a

Elveszik

a végrendeletét.

jobbak egyike

Szabályszer

az, rá

volt.

ütve pecsét.

Sugallta nyugodt órán hideg ész,

Tanuk

eltt.

Forgatja a

Nem

Csak két sor az egész.

jegyz

a levelet.

volna egyéb? az

nem

Fürkészi papirját ablakon

De

többet ugyan nagyitón se

«A melyben

— Kárminnal Ez

lehet!

át.

villog

lát.

a rókát kergettem inD irott

el, mint

pézsmás levelén

Mene

Tekel

((Vörös frakkomban temessetek

—

eJ.j>

:

.

Vegyes költemények.

És

ezzel vége; se több, se kevesb.

Szegény haza testén ezernyi seb FöJsajg ujoIag, aJig födi rongy,

Rángatja sok éhes, árva poronty. a nemes, a dús, a dics.

Így

Utána özönvíz

A

— bánja l is

frakk, a vörös frakk, s

benne maga

Egyetlen, utolsó gondolata.

Mig Itt

Európát rázza

uj

honfi

kaczaj.

kebelbl nem fogy

Ajkába harap Budán a

Kör

tagjai

mondják:

a

jaj.

király.

((Ah, zseniál!ii>

NYÁR] LES. Immár a hegyélen száll le Fák árnyai nyúlnak elre. Rejtek

srbl

a nap.

most indul a vad

Ki, párja után, legelre.

Most egybe az erd, mint Rémmel telik el, besötétül. Mint

síri lehellet, száll

a pokol

a bagoly.

Káprázat a lég denevértül.

Bus éji királyné, fénymezü hold Ül trónra, lenézve merengn.

Ébrednek

a lelkek,

mozdul

a lomb.

Lovagolnak az árnyak a szelln.

: .

.

yégyes költemények-

Vig torkú

rigó most bújva elül.

Ökrészfiu füttyöt eresztget.

Tévedt utazó bolygván egyedül, Bezzeg veti most a keresztet.

De

sem

az ördögtl

egymaga

Némán

Nem

áll

a vadász,

fél

merészen.

ki

egerész, neszelve vigyáz,

ötlik-e

vad

Rí a csalogány,

ki

—

a

résen?

ott valami jár.

.

Hah végre, szerencse talántán Ugy ám. de elugrik az z, mi kári Hogy a menyk szántson a hátán .

.

Ott

.

.

.

jár a dezentor, félve kitér

Elle

parasztgyerek, asszony;

Szegénybe' pedig meg-megfagy a

Ha

.

.

zörren a szél a haraszton...

ALBUMBA. Szép leányok, kedves hölgyek, Kik egy lelkesít csókot

Nem

adnátok

a

költnek.

Mégis egyre ostromoltok Pár rimelt sorért, emlékül

Fehér könyvetekbe

irva.

Minden édes emlék nélkül Mire jó e száraz firka ?

—

vér,

;

.

.

Tegyes költemények-

Mi

rímelne össze szebben,

Mint

két szívnek dobbanása?

A

költ csak énekeljen. És a mennyet soh' se lássa? Csak a mi a szívbe írva Szerelemben ég vérrel.

Az

a halhatatlan szikra

Még

a sírban

sem enyész

el.

Elmosódik emlékünkben

Minden

bölcs írásunk, tettünk; fel edh étlen,

Csak az óra melyben

— elfeledkeztünk

A

.

.

DE PROFUNDIS. Mint

Ugy

az árva holt anyára,

borulok rád, hazám.

Hideg vagy,

fekete, sárga;

AJ szol -e, vagy valahára

Meg

A

vagy halva igazán?

csatában

el

nem

estél.

Csak leraktad fegyvered'. ]ó sokáig szenderegtél

Halkan álmodban

beszéltél.

Látva fényes képeket

Eljövend nagy napokról ((Leszen úgy, mint régen

.

.

volt.

:

Vegyes költemények.

Vagy

taJán már nem Csak pihensz, vársz,

Hogy

ki

is

alszoJ,

hallgatózol.

híved, árulód?

Fiaid már vetkztetnek.

Osztoznak ruháidon. ((Ez az enyim, ez a tiedD

S

e fölött hogy' verekednek

Vagy

talán én

Neked

álmodom

I

—

?

éltem, érted éltem.

Önfeledten, igazán.

A

mi

tüz,

láng volt szivemben.

Oltárodon elégettem;

Mindenem'

föláldozám.

Jutalmul mást

A

nem

kivánva

te dicsségedet.

Szenvedésem mind nem csalódás, hogy hiába!

fájna;

A

Orüléssel fenyeget.

A

nagyobbak, ersebbek

Tled

eltaszítanak.

Alomporral hintegetnek, Altató dalt zengedeznek,

Hogy

ne halljad hangomat.

Kétségbeesett

rjöng

Sikojával költelek.

Félek, minden órán

kés...

.

.

Vegyes költemények'

2 24

Kapzsi, éhes, prédaJes

Banda

Még

élve eltemet.

azt mondják, hazudozzak,

Hogy magadnak gyönge

De

ha

Szolgai libériáért

Erd

vagy.

keJl harczolni másért.

—

nagy!

óriási,

Onjavadra semmid sincsen.

Idegennek

telivér.

Meztelen vagy, mint az Kinek testét eszik itten.

És

a papja

Isten,

mind kövér.

De mig

élek,

Hiszem

az Istenemet:

én remélek.

Leszáll az a keresztfáról,

S újra egyszer elkorbácsol Templomábul titeket.

— És ha meghalsz, ha csalódom, S szellemed

elköltözött:

Tetemeden, koporsódon

Mint

a féreg,

nem rágódom.

Ott halok tested

fölött.

Megkövülve, mindörökre, Aeolhangu sírjeled' .

Zengve

s

Legalább

.

dicsségedrl.

a feledéstl

Megmentem

hired', neved*

.

.

. .

Vegves kOUemények-

FÜRDI EMLÉKEK. 1.

Az

emelvényen, simitványon

Találkozunk minduntalan.

Nézlek sováron,

szólni vágyón,

De

mindamellett szótalan.

Ha

eltnsz egy-egy

S nem

látlak,

pillanatra,

majd elolvadok.

Szemeidet rám ragyogtatva.

Ajkam, szivem dermedt,

fagyott.

Irígylett,

boldog átlag-lelkek

Vesznek

körül,

A

vallomást,

- könny nekik!

hogyan szeretnek,

Levelez-könyvbl

szedik.

—

Mit mondjak én ? Oh e dolognak A vége még botrány leszen !

.

A

lábaim már úgy inognak. Atlas se birja el szivem'!

.

.

Kétségbeesve, elbolyongva,

Hol senki nem Szerelmem a

jár,

sr

egyedül,

vadonba

Vigaszt keresve menekül.

Csöndes, homályos rengetegbe

Egy

régi várnak romja,

Leülök

a profán jelenbe

Mélázó omladékain. Vajda János kisebb költemcnyti.

im

!;

.

126

.

f^egyes köUemények-

ElméJyedek

messze múltba,

a

Midn telt szív lovagok A szépek lábához borulva Nyögték

És c\ég

A

szeress vagy meghalok

:

volt a

lovag

is

I

szépnek ennyi

czélt ért vele.

nem nevette S a rendr sem Ki

érte senki, fülelte le

.

.

U.

Szegény fejem, mit is viódol, Hogy honnan e nagy fájdalom? Hisz tudhatod te azt nagyon jól.

Mi

voltakép az én bajom.

Hogy nem tudok Csak

szeretni lanyhán,

szertelen, szörnyen, nagyon.

ég a vérem, mint a 'kátrány tengeren kigyúlt hajón.

Úgy

A

Mint

a salétromos rakéta.

Mely égbe

vágyva, sustorog.

Erlködését mosolyogva Nézik le fényes csillagok,

A

kiket

S még

meg

le

se közelíthet,

sem

ért,

elég a láng

Elvesztve üdve az egeknek

S

a földi kéjnek egyaránt.

.

.

.

.

.

Vegyes költemények-

227

TÜNEMÉNYEK. Puszták örök lakója néha

Feje

lát

tündökl légen

fölött,

át,

Vonulni egy különös madarat,

Mint nem

látott

még

ez ég

alatt.

Jó ismerse mind a mennyi van, Erdkön, lápok ingoványiban,

Egyszerre

kitalálja

Melyik mi

fajta,

De

ezt az egygyet

Sóvár kiváncsin

Hogy

név

szerint,

hogyha

rátekint.

— ezt nem

még.

látta

várja rég,

lesi,

ha fölötte újra elhalad.

Megnézi jobban, megcsodálja majd. És

várja, várja sok,

Mig maga

Hó

sok ideig,

beleöregedik.

is

a szakálla már, gyér fürtje len,

— Az

a

madár többé meg nem

jelen.

Eszébe jut, álmában látja még; Nincs lelke tükrén már csak ez a kép. S végperczein, midn már szinte holt, Csak akkor tudja meg, mi

A

költnek,

ti

többi emberek,

Emelni szobrot ne

Mert úgy

Midn

lehet,

dalát

ritka volt.

siessetek.

még

áll

már régen

a büszke emlék, elfeledték.

.

'5^

.

2

.

Vegyes költemények.

23

Halhatlanok birája az id.

Csak akkor tudjátok meg, hogy mi

Ha

,

elmerültek hosszú századok,

S hozzá hasonlót még nem

láttatok

A KÖRÖNDNÉL. Ünnep

A A

délután van

;

nézem,

szegény nép hogy' mulat. ligetben, forgó

Hogy' Pörg

üli

meg

gépen

a lovat.

a dob, cseng a réztányér

Boltinas, szobaleány.

Cselédség,

ki

most mind

ráér,

Lovagol faparjpán.

Alakok vigan, gond nélkül Váltakoznak, és pedig

Többnyire mind beleszédül,

Mig

az óra letelik.

Eltndöm, e dologban Mi lehet a czél, a jó? Végre meggondolva jobban. egész nem oly bohó

Az

.

.

Vagy nem így kering-e itten Ez a nagy, kerek világ? Földi élet, nem e épen Ez a te komédiád?

.

!

Kegyes költemények-

Az id,

mint e nagy orsó,

Forg, de

A

jelen

229

nem

halad tova.

egy csodakorsó,

Fogy, de nem fogy

el

soha.

Csillagok, felhk, világok

Jönnek, mennek szüntelen. Csóválgatja, mint egy zsákot,

Ismeretlen

s

elem.

És letnnek, ahogy'

útjuk,

Létük egyszer véget ért;

S róluk is csak ugy nem tudjuk, Mint magunkról, hogy miért.

NEM

LENNI VAGY népem,

Mit

A

kell

jó

magyar nép, drága vérem,

felled hallanom, megérnem

kik uraltak egykor,

Most

LENNI.

mind

mit beszélnek, vagy

a népek.

nem

is

beszélnek?!

Hog)' te vagy az utolsó; mind szabad már, Csipetnyi szerb, rumán, az lesz a bolgár,

S szokás

Nem

szerint segíted

is

majd ket.

hogy mi vagy, mi lesz belled Te egymagad vagy itt inas ruhában. nézve,

Pedig ahol ezer veszély,

Te

halál van,

jársz ell, dicsséget, hatalmat

Szerezve másnak, rablánczot magadnak.

Immár nem

is

magyar, csak István-ország.

Zászlódat horvát csatlósid tiporják.

?

Vegyes költemények-

230

Ös

czimcred', színeid' megtagadva,

Nem

magad nevével indulsz hadba. S hogy lelkesülj, els parancsolat: Hazádnak nyelvén szólnod nem szabad! a

Érthetlen, természettel en világi Ilyet

mesében

is

vajon

ki lát?

Oroszlánt, melynek abba teljék kedve.

Hogy a szamárbrt hordja tetszelegve? S te tröd ezt mind, tröd, viseled. Tehet akárki akármit veled. Veled, kit egykor oly dicsnek láttam Világszabadságért vivott csatákban.

Midn

nagy lelked oly lángot

vetett,

Hogy bevilágította az eget, Mely már nyugotról végig besötétült. Az emberek lelkén zsarnok lidércz ült... És ébredezve

A

névtelen

a

nyomás álmából,

hsök

csatazajától,

Megszégyenülve, álmélkodva néztek Köröskörül rád mind a többi népek,

A

híresebb, ersebb, rátartóbbak,

Kik mindazáltal már megfutamodtak

S a szabadság, dicsség lobogóját Mikor már k, a nagyok, sárba dobták, S vészkiáltásaikkal fölkeltettek Te egymagad azt onnan fölemelted,

—

Mezetlen, puszta kézzel, készületlen, Fegyvert, ugy mondád, azt hoz majd az

—

És kapva

lóra

szrén, a kezedbe

Karikás ostoroddal, kieresztve,

Vagdaltad

Mint

ket

képen,

s

hajszolád.

pásztor a tilosba ment gulyát.

ellen,

.

231

Vegyes k^Uemények.

Gyalog ha

Te

fogtad

voltál, a lovast kergetted, el,

a kik bekerítettek.

És dárdaerdt, ágyusort, várbástyát Soha világ nem látta ennek mását

—

—

Ököllel ostromoltál és vettél be...

Mi vagy te most? lm a szerep cserélve: Az adja a hst és huzatja a tust, Kinek

te

mondád

:

ik huszár,

du Hanswurst.

Ó

népem, mit gondoljak már felled, Higyjem, ne higyjem áhitott jövdet? Meg vagy talán most rontva, babonázva,

Vagy

alkotását Isten

meggyalázza?

mert szapora a féreg? Turul, kesely szolgája a verébnek?

Úrrá

leszen,

Nem

járna többé a szabadban, pusztán. Csak rabkalitban csenevész oroszlán?

Vagy

csak pihen a sivatag királya,

Mig sorlövk

csapatja körül állva

Rettent fekhelyét rezg

inakkal.

Gúnyolja, szidja, eleinte halkkal,

Majd

önzajától neki bátorodva,

Arczátlanabbá válik

bsz

csoportja;

Dobálja és ingerli mindenképen. Ki ereje

Oda

Nem De

— méltóságérzetében

se néz hitvány beszédnek,

mozdul

,

a

knek;

mig belé nem lnek,

akkor azután van ne mulass!

Hiába ottan puska, dárda, Egy-két golyótól

vas,

mindjárt le

nem dl.

Egyszerre vérzik bár tizenkét sebbl.

.

;

Tegyes költemények-

232

annak, a

Jaj

Egy

Van, a

megmered

ki

Legokosabb,

És

ki eJfut

el.

tekintetétüJ

esze nélkül,

valahol, valami zsibvásáron,

Megveszi

A

6 Ictcnyerel.

kit

pofonátul tízen esnek

a

brét

fölvert

nagy áron

nagyszer állatnak, Kit éjnek idején verembe csaltak. És viszi el, nagy messze, mutogatja. Hogyan esett remek lövése rajta? rettegett, a

sök

Világbíró nagy

nemzedéke.

Én nemzetem, ez a te multad képe. Hogy szám szerint kevés vagy, ritkaság, Meg-megrohant

Hogy

a

gyáva sokaság.

kis szigetként állsz e

néptengerben,

Páratlanul, rokontalan, egyetlen.

Segítve

még

mást, soha senki téged

Ha

mégis

De

hajh, mi írva a

élsz,

—

ez méltó büszkeséged.

jöv könyvébe ?

Ki a nemesnek voltál mintaképe,

lm ellened

Mi

s

fördult

erényed

Vérmes

hited',

id,

volt,

világ.

az most hibád.

pazar nagylelkséged'

Titkon nevetve zsebelik üzérek.

Nem

nyers vitézség dönti a csatát:

Géppé fegyelmezett nagy sokaság. Hangyák erénye, munka, szorgalom. Kalmár

A

a

hs

a világszinpadon.

csatatér koczkája voltaképen

Elre már

a

béke versenyében

Vegyes költemények

dl

Mindenfelé azok javára

cl,

Kik elkészítették

jól

a rffel.

De

—

s

hát ha igy van

így tagadhatatlan

Ki nagy valál, hol halni

Gyöngébbek most

a

2*^3

kell, a

könnyebb

—

hadban. föladat,

Lét küzdterén rajtad kifogjanak?

Ne

A

tudna gyzni itt ers karod, munka versenyén, ha akarod ?

bven ontod véred'. Ne tudnál adni érte verítéket? E kirabolt, de ifjú szép anyát, Ki a hazáért

Ki szégyenkezve, esdve néz reád,

Mint kéreget özvegy útfelén, Mert harczban elrongyollott, meztelen, Felöltöztetni uj divat szerint.

Hogy

t

irigyen csodálják

megint.

Kik most lenézik, piperés banyák,

E

—

föladat méltó ne volna rád?

Ha

nem

e magasztos czél

lelkesít.

Élned tovább vajh érdemes-e

itt?

Benépesitni a vadon pusztákat,

Hol most rideg tanyák, Mosolygó kertek nyájas

bitófák állnak. kéj lakok

Végetlen gyöngysorával, és amott Bozontjait a Kárpát és Bakonynak

Hol most bün, inség

férgei bolyongnak,

Fésülve, mosva, kivasalva szépen,

Völgyén csatorna mozdony Gyárak sugár minaretjeivel

-

;

Megannyi templommá

avatni

a

fel,

hegyélen

—

:

.

Vegyes költemények.

234

Hol messze zúgva Arany est hullajt Ah, ugy van, ugy

a

gép orgonája

alá a tájra

lesz,

ugy

.

.

kell lennie

1

Beteljesülni látlak, jós ige

(íNem volt, de lesz.D S rá a királyi szót A Phönix hamvain aszebb lesz, mint volt.h Én nemzetem, napod még fölragyog.

Nem

tudsz te tenni, csak mindig nagyot.

Közelre várni ellenségidet,

S a saját fegy erével verni meg. Hát munka kell csak? furfang, lelemény? Csodát mivelsz

te ott

is,

hiszem

én.

El-elpihen, szenderg önérzeted.

El

St

kell

magad

kissé szégyenlened.

néha, bizván szertelen magadba,

El-elmaradsz, megkésel készakarva.

Föl bátorodni az ellent hagyod.

Diadalod hogy lenne még nagyobb. De ha megindulsz telivér hevedben,

Nincs akkor, a

ki

neked

Világhires, félelmes

Egyszerre lép

át

állna ellen.

rohamod

egy

fél századot.

nem öltek karddal óriások, Fogd meg sörényen a kapát, az ásót.

Kit

ei

Dologra

Te

is,

ha ember

kell a

gáton,

légy az els az egész világon!

.

Vegyes k^Wemények.

235

AZ ÁLLATKERTBEN. Szk

palotáddal szemben meg- megállva. Elnézem olykor szenvedésedet,

Állatvilág nemes, fogoly királya!

Amint szabadulásod'

keresed.

jársz kelsz, forogsz alá-föl szakadatlan,

Fürkészve egyre a nyilasokon.

Mint befogott

Nem

ló a száraz

malomban,

tudva megnyugodni sorsodon.

Vigasztalódjál

.

.

!

.

e földi létben

itt

Megannyi élk mind rabok vagyunk. Mint neked itt a vég, nekünk meg épen

A

végtelenség gyötri bús agyunk.

Gyorsabban, mint

te

ádáz börtönödnek

Rázod kérlelhetetlen rácsait, Képzelmem rezg szárnyai verdnek

A

halovány tejút határáig.

És még azon Távolságok

messze, mondhatatlan

túl,

felé

röppenve

el,

Kérdéseimre, hol a vég azokban

Kétségbeejt némaság

És mégis, tudva

bár,

?

felel.

hogy mind

hiába,

Elátkozott lélekként, hittelen. Rémtelt, örök, siket, vak éjszakába

z

hajt a kétely, fojtó sejtelem

.

.

!.

!

Kegyes költemények-

Mig

mindenütt szédületes örvényszél

Ásít felém, ijesztve -

:

ne tovább

- Lelkemnek, ím ládd,

Nem

a te rekeszednél

tágasabb e mérhetlen világ!

NÁDAS TAVON. Fönn az égen ragyogó nap. Csillanó tükrén a tónak,

Mint

az árnyék, leng a csónak.

Mint

az árnyék, olyan halkan,

Észrevétlen, mondhatatlan

Andalító hangulatban.

A

vad alszik a berekben. Fegyveremmel az ölemben

Ringatózom önfeledten.

Nézem

ezt a szép világot.

Mennyi b-báj, mily

Mind

Nap

a

talányok

mit körültem látok.

alattam,

nap fölöttem,

Aranyos tüzes felhben. Lenn a fényl víztükörben. Itt

az ég a földet

éri.

Tán szerelme csókját kéri Minden oly csodás, tündéri. .

.

..

.

Vegyes költemények-

Mi megyünk-e Vagy

A

vagy

237

a felh,

a lenge déli szell,

rám lehell?

szelíden

Gondolatom messze téved

Kék rén Földi

a

semmiségnek.

élet, hol a

réved?

Szélei nádligeteknek

Tünedeznek, megjelennek.

Képe

a forgó jelennek.

Most

a

.

nap megáll az égen.

Dicsség fényözönében, Csendessége fenségében.

S minden olyan mozdulatlan Múlt s jövend tán együtt van .

.

Ebben

az egy pillanatban?

A

leveg meg se lebben, Minden alszik... és a lelkem Ring egy méla sejtelemben

Hátha minden

:

e világon,

Földi életem, halálom

Csak mese, csalódás, álom

?

.

.

.

:

Vegyes köííemények.

,38

A MEYERLINGI HALOTT, L

Egy

királyfi, szép, jó,

Eszményképe

A

mint

kedves.

ifjúságnak,

olykor szerelmes

Szüzek álmaikban látnak

.

.

Ép, ers testben, lélekben. Leventék virága, éke. Sok nagy ország, nép egyetlen

Reménysége, büszkesége.

A

mi drága e világon.

Mit

A

kivánhat

eped

szem,

mi sok másnak csak álom

Birja

mind valóban, bven.

Szép

fiatal

felesége

Szende, mint húsvéti bárány.

Egy

kis

lány repes feléje,

Angyal, templomok oltárán.

Gazdagsága mérhetetlen. Fellegvára, palotája

Édeni kert közepében Annyi,,

hogy se szere száma.

Ott az arany, ékszer, gyöngysor, A sok gyémánt szemfényvesztn Ugy hever, mint jó terméskor

A

vadalma,

tilos

erdn.

Vegyes költemények-

239

Ott a koronák csoportja,

Bvös fényt Ha tizenkét

lövellve szerte. feje volna,

Jutna egy-egy mindegyikre.

Látva

merengn

ezt, fájón

Hajh mi sokan elgondolják:

Van

bizony, van

Nem

mese

itt

e földön

—

a tündérország.

S ennyi kincsnek, föJdi jónak, Dicsségnek öröklje, O csodája szörny sorsnak!

—

—

Halva fekszik im, megölve. Halva fekszik a

királyfi;

Ongolyója fúrta

testét.

Népek vándorolnak

Hogy

O

látni.

valóban elhihessék.

csak jertek

is,

csak jertek,

Nézzétek meg e koporsót. Dús, szegény, aggastyán, gyermek. Világbölcsek és tudósok;

Megtanulni, megkönyezni.

Hogy

mi hát e

Van-e

sír,

földi élet?!

hol dics, fény, ennyi.

Összeomlott, semmivé lett?

S

A

jertek ide sorba

mind

haláltól kik irtóztok.

ti,

;

.

Vegyes k(^ltemények-

240

És aztán nevessétek

ki

E

kimerült vén birkózót,

A

ki itten eljátszotta

Legmerészebb mutatványát Kinek eztán a kunyhókba Hanyatlását csak kaczagják

.

Nézzetek e hamvvederre És ha jön a végs óra, Jusson e kép eszetekbe,

S

haljatok

meg mosolyogva.

Egy nagy név, utána pontnak Egy golyó, és ezzel vége. Ennyi

A

áll

majd

irva rólad

történetek könyvébe.

De

azért

nem

Csak dohos

Múmiát

rejt

lészsz feledve.

sirbolt a könyvtár.

pergamenje.

Szebb, dicsbb

sor, a

Hogy Hadd

egy félszázad,

kifosztva

mi rád

sirassa a történet

Veszteségét a világnak

De

te örvendj a cserének.

Szárnyain tündérregének

Neved

a földet bejárja.

vár.

;

:

.

Vegyes köítemények.

241

Rólad zúg majd a szeleknek

Méla bánatos

hárfája.

Költk énekelnek Versenyezve

S

a kit

Az

rólad

váltig, dalban,

emleget dalnok-lant,

igazi halhatatlan.

Boltozatos titkos

erd

Halkan csörren patakja Zengedez majd rejtelmedrl Szaggatott hangon, zokogva.

Arató lányok, legények

Haza menve

éjszakára,

Adogatják

regényed

át

Unokáról-unokákra. Mialatt a nyári égen

Hallgatózó csillagoknak

Reszketeg szelid fényében

Nagy, nehéz könyek ragyognak.

Várak omlanak, bedlnek Koronás fejek kriptái

A

rege

még

szól

« Egyszer volt

felled

egy szép

királyfi.

Kinek ágyát rózsakelyhek

S

liliomokból vetették;

Kinek oly korán meg

kellett

Halni, mert nagyon szerették)) Vajda János kisebb költeményei.

.

.

lO

.

;

Vegyes költemények.

142

BORONGÁS. A És

odakünn birkózik

szél

a fákkal,

zörgeti, rázza az ablakot.

benn Az örök Itt

a falon

id

egyhangú

zajával

halk lépte kopog.

Lép erre egyet, lép egy gyet amarra, És tolja odább a perczmutatót,

Mig És

A

teljes a

kör; aztán üt az óra,

kezdi, a hol végzé, ugyanott.

odakünn dul

szél

Sebes

es

Mint

nyáj,

ful

szakadatlan

veri a födelet.

ha komondor

zi

avarban.

Szaladoznak a hamvas fellegek.

Egymásra nyomulva, eltünedezve,

Mint lelkemen át a gondolatok. És nézem az ingát, hallgatom egyre, .

Nem

szólal e

benne egy nagy titok?

Szirmok, levelek röpködnek a légben.

Körtánczban az

élet és a halál.

S e nagy mindenség végtelenében Soha egyenl két gyönge fszál! Végkép elenyészk csak mi vagyunk hát? Jár, jár az

id

Csak

múló létünk mutatóját,

S

tolja

lejárja,

Viódik

Egy

de

és

még

se halad.

maga helybe marad.

a fény a homálylyal az

percznyi

dert

erdn.

vált hosszú ború.

.

;

:

Vegyes költemények.

kürtn

Sikoltva a szél üzenget a

Akár

E

a kuvikhang, oly

szomorúi

földi világon, fellegeken túl

Halhatlan

Mi

az, a

mi soha

szél

virág

fü,

nem

;

árnyék, falevél

odakünn birkózik

zörgeti, rázza az ablakot.

Itt

benn

Az

örök

id

.

.

a fákkal,

És

a falon

él.

mind eltnik, elmúl

lett, született,

Ember,

A

243

egyhangú

zajával

halk lépte kopog.

Lép erre egyet, lép egygyet amarra. És tolja odább a perczmutatót,

Mig És

teljes a

kör

;

aztán üt az óra,

kezdi megint, hol hagyta, amott...

SODOMA. Javában

a vásár; a zsivajban

áll

Megsiketl

A

a lelkiismeret.

czég föloszlik; ím végeladóban

Árverelik a kerületeket.

Kapós az árú hogyne sokat ér, S potomság, mit a boltos érte kér: !

;

(íKi

hazudik nagyobbat?))

E

sivár

Föltétel a kikiáltási ár.

Föl és alá

A

ki

mennynek

Ah könny Egészben

tud hizelegni szebben és pokolnak egyaránt?

sor! mi drága

szinte

még részletben

semmit ér hazánk...

—

;

.

.

Vegyes költemények-

244

Lemondott róla régen mindenik, Adó, vev, hívén, hogy sirba tért. Csak még a bre! ezt adják, veszik. Igaz, hogy olcsón egy üveg borért.

.

:

Mint mikor

a hajó a viztöl csérben.

Haj rá, neki! hol a pezsgs palaczk? Pokolba rült becsület, szemérem! Föl a kabinba, hol a

szz

bg

Nyerít a kéjvágy,

ajak?

a hiúság,

Vonít az irigy önzés éhesen. Itt

már hiába átok

Én már És

csak a

és imádság!

kénk-est

eljön az, hah,

itt is

lesem.

a határon

Én látom azt, mint Lót, rég, egyedül. De nem megyek, nem mozdulok. bevárom. .

Hiába

a sugallat:

.

menekülj!

Kéj lesz nekem e gyilkos tz-zuhany; Szemlélni, hogy' rémül a gyáva gaz!

Diadalom, ha

k mindannyian

Látják, hogy' hal

meg köztük egy

igaz.

Mint egykor Herkulanum és Pompeji Végnapján, láva- temet alatt. Volt még egy h, valódi római. Ki mozdulatlan, rhelyén maradt;

Ha majd kiásnak a hamu-özönbl Álmélkodó kés évezredek. s majd rám ismernek errl Találnak ott Egy fölemelt ft s egy üres kezet!

—

.

.

-

:

Vegyes költemények.

245

UTÓIRAT. Bezárom én

már

is

Napomnak vége

Nem

;

a boltot.

kész a mérJeg

:

maradok, hazám, adósod.

Mi tlem

telt,

megtettem érted.

te nekem nem adtál semmit. Bár csak szivem volt minden kincsem. De azt od' adtam kicsinyenkint, Ott már, ugy tetszik, semmi sincsen.

És

Kimért, ínséges volt a kosztod.

Mint fegyenczházi gazdasszonynak. Frankfurtiakban ettem kóczot,

A

melylyel puskát tisztitottak.

Nem

tartozom leányaidnak.

Kiket dicsitek versekben.

E

édenbl enyim

földi

Ugy

festve volt s azt

Aszúd

Egy

helyett,

mitl

csak

— megfizettem.

a holtak

pillanatra föltámadnak.

Ihattam rendszerint csak ollyat.

Mitl gyöngébbek Szó

a

Nem Azért

Nem

szörnyet haltak.

mi szó, tagadhatatlan. kényeztettél semmiképen. ki

még

se fogtál rajtam

renditettél

meg hségben.

Vegt^es költemények.

24Ó

De

engedd, adjak egy tanácsot.

Kinek mit adsz, tartsd jobban számon. Mert végre, nem lehetíen, mások Elrettenhetnének példámon.

Hogy úgy

eresztesz

Mint gazdag ház

el

magadtól.

fukar gazdája.

Ki a szegény utast

még egy

Pohár borával sem

kinálja.

jó

..

AZ ELS. Egyszer, vadász- asztal körül.

Hol tréfa, élez közt folynak perczek, Egygyé kerül véletlenül Sok fejedelmi vér herczeg

Nagy házak

sarja és

komák mind.

Bár trónjuk másfelé ragyog. Leülnének, ám a bolond int: (íHohó! de melyitek nagyobb?)) Terítve dúsan, ékesen.

Mint ez magától értetdik.

De

éhesen bár, sebtiben

Kell dönteni, ki ül ell itt?

«Hát,

Az

—

szól az egyik

kérkedn

én családom a legrégibb.

Király volt

söm, még midn

Csatlósok voltak a

tieid.!)

—

:

:

^47

Vegyes költemények-

Szomszédja spleenes gggel ásít: ((Ki úr a legtöbb nép fölött?)) Dörmögve vágja rá a másik ((Egy tagba' nálam több a

föld.))

így árverelnek egyre-másra,

És már elhlne a leves, Mert már csak épen egy van hátra, De szólni már most ez se rest. ((Szó a mi szó, csak teremtmények, Jött- mentek

Nektek

Mint

vagytok jó urak. mint cselédnek,

föl mondnak,

a ruhát fölváltanak.

Sok népetek, nagy földetek; De meg volt már elbb, s úgy El

is

látom,

lehet nélkületek,

Ha megunva

a járom.

Ám a dolog fordítva nálam. A melyen én uralkodom

— Ez a különbség köztünk — házam Szülötte az egyuralom.

Népek

tejutját

egyedül

Tartjuk, mint Atlasz az eget.

Házam Mint

nekül úgy szétrepül.

az anyányi verebek.))

Összenéz a víg komaság; Ez a beszéd sehogy se dre.

A

legidsebb

fölkiált

d Öcsém, kerülj elre.))

!

Vegyes költemények.

248

A LEGSZEBBNEK. Szép nyári éj. A parkban ültünk. mennybolt ragyogott fölöttünk.

A

Sr jegenyesor, Csoport nézett

le

platán

ránk középen,

Nyugalma, csöndje fönségében Sötéten, mint a Notredame.

Az

égi

tündökl betkben

Sokáig némán elmerülten Kutattuk sorsunk

Hogy vaj

titkait.

mi rend, mi törvény ottan.

Az-e, vagy más a csillagokban,

Mint

a mi

itt

Elméikedénk

uralkodik?

a távolságról,

A

melyrl a számtudomány Dadogva, miglen elakad.

Mint gyermek, Csodás,

ki sért

ki

szól

az éjszakába

rémet

látva.

Ajkára fagynak a szavak.

Szédít mélyein az rnek Parányi emberértelmnket

—

mi haszna van ? Eritetk, Minél tovább elével dtnk. Annál sötétebb lett köröttünk.

Ijesztbb

Mig

a határtalan!

végre aztán észre jve.

Szemedbe néztem eltndve.

;

.

Vegyes költemények-

349

egybe oldva ln. Minden világos lett elttem. Ez egyetemes kis tükörben

S

a kérdés

Láttam, mi írva oda fönn.

Különböz csupán

a méret.

Nagyban, kicsinyben a ledérnek már tudom!

Áll a világ, most

Az

égen, földön egy a végzet.

Állhatlanok szedik a mézet;

A

híveké a fájdalom.

Ha

majd a kik bübájaidnak

Udvözit fényébl ittak. Rég elfeledt a léha had; Kinek

elérheti en vagy, messze,

Lelkében mint halhatlan eszme

Emléked

Ez

él

és fönmarad.

a világi sor!

Ha

egyszer

Elmúlt, kihajt egy-egy naprendszer,

És udvarának keretén Boldog, kegyelt holdak csoportja,

A

kikre lángját pazarolta.

Függnek kihltén, feketén

Hová egy

eltévedt sugara

Az

ég egy árva csillagára Reménytelen, késn hatott:

Az

a sugár e mérhetetlen

Távol bolyongó égi testen

Még

azután soká ragyog

.

.

Vegyes költemények-

250

SZERELEM HATALMA. Hiába

lettél

dics hs,

nagy,

Padisah vagy orosz czár, dölyfös. Ki nabucoi érzetében

Nem

tudja már,

hogy hova

lépjen.

Szivedben újuló tavaszszal Találkozol egy gyermekarczczal. Ki rózsalánczot vet nyakadba.

Bár

láthatatlant,

's

meg vagy

fogva.

Ki ura vagy a seregeknek, Kit népek, országok rettegnek,

E

szép szemeknek sugarától

Remegsz, a földön csúszol -mászol.

Nyögsz térdre

esve, jársz négy-kéz-

Nyom

a fejedre

Csinál

belled nagy bolondot.

És okosan, mert

csörg

Ne

[láb.

így vagy boldog.

bánd, akárki vagy, barátom.

Hogy Hogy

E

sipkát,

így van

itt

e szép világon.

e kicsiny bársony kezecskék

földön sorsodat vezessék.

Hogy egy

parányi, láthatatlan

Szikrában oly nagy hatalom van.

A

dinamitnak egy morzsája

Nagyobb

úr,

mint a Himalája.

Kegyes költemények-

Tövébe, hogy ha akna

Egy

Érintse

A

fúrva,

öntudatlan gyermek újjá

meg

és hurrah,

egyben

Csimborasszo légbe röppen.

ÖSZl HANGULAT. Vége már

A

a szép

napoknak.

virágok hervadoznak.

Bágyadoz

a

nap sugara.

Lombjai a rengetegnek

Mélabúsan integetnek; El kell menni, úgy-e,

nem sokára?

Közelebb megyek hozzájuk, Hallgatom a suttogásuk,

Ha nekem

is

felelnének.

Ülök

a füves bozótba,

Mint Agya

ki virraszt,

hallgatózva,

mellett vonagló betegnek.

Az erdnek

érverése.

Hegyi patak csörrenése Egyre lágyabb, egyre lankad. Odafönn a gyászfelhbe Készül már a szemfedje. És egyszerre majd eláll, elhallgat. Elmerengve tépeldöm. az ember itt e földön. És a nagy rejtély, a lélek?

Mi

:

.

Vegyes köUemények.

25a

E

csodás, c kcpzelheticn

Vég

mindenben

nélkül való

Elenyész-e csak e percznyi élet?

A És

leveg

halkan mozdul.

a haldokló falombrul

Egy levélke Ez talán az

E

hull a földre.

égi válasz,

halott kép, néma, száraz?

Hátha mégis... nézem eltndve.

Mintha

irva volna rája

E

egy játék kártya;

világ

Elkeverik,

meg

kiosztják.

Porszem, ember,

Megannyi

falevél,

pillangó lény

mind itt.

Újulásban forgó mulandóság

.

.

EMLÉKKÖNYVBE. (Rögtönzct.)

Az Óriás nap képe elfér Egy harmatcseppben, hogyha

tiszta.

Ágaskodó, hánykódó tenger

Egy

sugarát

nem

adja vissza.

Tanulj az égi, szende gyöngyharmattól

Csak egynek add

át

szeret

szived'.

Lehetsz egész világé, ámde abból

Egészen semmi sem

lesz a tied.

!

;

;: ; ;

Vegyes költemények

^53

HALÁL. Beszélhet

*.

hit és a bölcselet;

Rút a halál, szépítni nem lehet. Undort, iszonyt kelt borzasztó alakja. 'S ki tudja, vaj' mi lappang még alatta?

Álom talán, tudat- s álomtalan Embernek végre csöndes nyugta van ? Örökre minden elmúlt, elenyészett? Szomorú bár, ez voln' a jobbik végzet. hátha újabb gyötrelem, pokol

De

Az ember még aztán Egymásután,

Szenvedve

át

is

lassankint,

fuldokol

atómonkint

tovább a haldokló kint?

Fekete sárga rém, ádáz Rejtély, mit földi ész

ki

halál,

nem

talál

Istennek büntetése vagy kegyelme, ]ó vagy gonosz, meg kell nyugodni benne.

De

lenne bár a legszörnybb eset:

Utálatosabb, rémületesebb,

A

mit belle emberek csinálnak

Az

ágy, a mit kezük vet a halálnak.

Oh

hogy az ember, élve szolga, rab, Még hullájában sem lehet szabad! Hogy nemcsak a lét versenyén egymásnak

Még

a halál után

is

vermet ásnak!

!

Vegyes köUemények-

254

Mert nem

elég ijeszt a halott;

Megörökítik e rémalakot. Hallhassa, tehetetlen, mozdulatlan.

Mint

A

rágja

undok

tömeg haza

Hogy

mint

féreg, rli halkan.

várja lelkedet.

ki sértet kelj föl,

eltemet.

Leszögeli, lezárja koporsóba

Magát

az Istent, a

ki

megváltotta.

Gyógyíthatatlan, rögzött bárgyúság!

Nem Hogy

Nem Oh

fog

ki rajta

mint

a ki birt

a

hs

halt

meg

a kereszten,

maradni e sötét rekeszben.

boldogok, kik a máglyán elégtek.

Mint visszaröppen

A

nagy tanúság,

láng, szálltok égnek,

végtelen, szabad légoczeánban,

Hol örök

Oh

fény,

örök világosság van!

mily dics, mi fönséges lehet

Ragyogó ég, penészes rög helyett! Megtérni egyenest, egyszerre abba. Mely minden éltet, üdvöt oszt, a napba! .... Ti emberek,

Vesszfutás

Mi

többi emberek

volt létem köztetek.

enyhitett, fönntartott életemben.

Csak

Ha

ti

a saját

lelkembl meritettem.

majd megölnek a kapott sebek,

Maradjatok következetesek.

;

Vegyes költemények.

J15 5

Egyetlen egyszer, a nagy pillanatban

Tehettek

A

jót velem,

bár akaratlan

:

keveretlen öröm, nyugalom

Szz

mosolyával dermedt ajkamon

Égessetek meg, mint egy átkozottat

És legyetek mindannyian

—

áldottakl

MESSZE INNEN! Oh hogy

Nem

én e förtelmek helyérl

tudok elmenni valahára!

Ide vagyok én

bsz

végezettl

Tolvajok, csalók közé bezárva.

E

tömegben nincsen mit keresnem. Hajh, hogy immár kés is belátnom... Futni kedvem nincs e bünverscnyben,

S

nincs hitem fordítni e világon.

Mire

várni itt?

— Vad

állatokba

Menekült az egyenes jámborság. Kerge gg, hitványság összefogva,

A

szerény igazt lábbal tapossák.

Itt,

hol

rjöng

hiúság szörnye

Agyarát egymásra

csattogatja,

vagyok én igazán, e körbe',

Itt

Egyedül, magamban, elhagyatva.

.

.

.

Lombos erdk ábrándos homálya.

Áhítatra készt csöndessége

. :

..

Vegyes költemények.

2^6

Rajta átlövclJ nap sugara

.

.

Ott, csak ott a scbhcgcszt béke.

Boltozatos, titkos

srk

mélyén

Háboritlan alacsony kis hajlék;

Oh, ha ottan élhetném

A .

.

le

békén,

mi napjaimból hátra van mégi

.

Homlokát omló hajába

Ama

rejtve

sziklán ül a méla bánat.

Téveteg szemekkel, elmerengve Képein az elmulandóságnak. Ott lehetnék én

jó társaságban.

Hallgatózva, mit beszél az Isten

Suttogó szellben, illatárban

— Mással úgy

sincs

S álmodozva álmodó Hervadozva hervadó

Mig

A

.

.

immár számvetésem. virággal. levéllel,

fölöttem elhaló madárdal

búcsúztató imát zengné

cl

Ott, hol a világi lárma elfogy,

Várni rád utolsó, örök álom

.

.

Elfeledve végkép teljesen, hogy

Emberek

is

vannak a világon...

;

.

begyes költemények'

ELMÚLT

257

IDÖ.

1.

Mikor

a szél a hüs észak felül

Az erdn oly szomorún hegedül. Hogy a fák borzongnak, a gally remeg, Tánczolnak

a

légben falevelek;

Mikor az égbolt felhvel tele Egy leszögelt koporsó födele Miként ha az id, az ég, a föld Kétségbe esnék önmaga fölött; Kiviszem a szabadba szivemet.

Hogy

A Az

A

a mit

emberek közt nem

messze ég övénél

is

lelek,

alatt találhatok

nagyobb bánatot.

fák alatt járok, találgatom.

Miért zokog, mit nyög e zord vadon? A suhogó avarba borulok. Multat, jövt, mindent elgondolok.

Hogy minden

elmúl, elmúlt Napóleon...

Es elmúlunk mind innen egykoron... Megfeszi tették az Isten

fiát!

El van hibázva az egész világ.

.

Te elhaló, megújuló sóhaj. Nagy az bizonynyal, mit siratsz, a baj. De még is egyet mondok én neked, Ha volna arra nálad felelet. Vajda János kisebb költeményei.

1^

!

Vegyes költemények'

258

Lehet- e

nem

történtté, a mi lett.

Betöltve mással az a jelenet

.

.

?

Múló id, lehet-e mutatód' Elre hátra igazítni, mondd?! Tábládon égni látok egy sebet. Törülhet-e, a mi megesett. Mitl az égi zárdaszz, a hold. Izzó haragra lobban,

— az

a folt?

Lehet-e szzzé újra az ajak. Megtér e vissza az a pillanat. ottan elveszett ? Mi nekem akkor .

Tehetlen ebben

De

A

.

. .

.

Isten,

.

végezet?

hasztalan kérdezgetek tovább,

dermeszt némaság. Mint az adós, fizetni képtelen. Szégyenkezn süket a végtelen. felelet

S hozzá az

éj is társul

Kárpitja lassan

rám

érkezik.

ereszkedik.

S gyászom diadalában egymagam Állok reménytelen, vigasztalan

.

.

.

Képzeljetek csak lángoló napot,

Hogy nincsenek körülte csillagok. Mi haszna ég el benne annyi láng? Neki

sötét gyász a kerek világ.

!.

!

,

Vegyes költemények.

Nem Ha

ragyoghat

mások

a fény,

azt rá vissza

nem nem

259 melegít. verik.

Viszhangtalan az üres végtelen

— Ez

.

.

a te földi átkod, én szivem.

S ha a ligetbe kimegyek veled, Mit súgnak ott a hulló levelek?

Hogy

nincsen erre más vigasztalás,

Alint bús enyészet, örök elmúlás

Várhadd

Neked

te

már

— hiába —

virágot többé

nem

.

a tavaszt

!

Nem

csalfa

lélek

él,

hazug álarcz

sír ?

a halál ?

nyugalmat nem

bsz

I

fakaszt.

Megsemmisülni! rád ez volna ír; De hajh ki fejti meg, mit rejt a

A

.

talál.

És

visszatér a

Az

üdvre, mely örökre elveszett

emlékezet !

Sajgó szegény szív! im hogy cserbe hagy

Erköd, vergd

A

emberagy!

végtelen világ, az egyetem

Hallgat közömbösen, részvéttelcn.

Tehetlen, véges minden gondolat. Teremts magadnak egy istent magad, S higyj benne buzgón, esztelen, vakon.

— A teremtésben

nincsen irgalom

.

.

.

7*

;

;

Vegyes költemények-

26o

EMLÉKSOROK. Elmúlni

ily

pillangó lét után

Eltnni és nem tudni, hogy hova? Megsemmisülni, mindörökre tán;

Nem

látni

többé a napot soha!

Ember, mulandó, koldus vagy király. Emeld föl és hordd magasan fejed!

Hs

vagy, fenséges, mind,

ki a halál

Gondolatát agyadban viseled!

HARMINCZ ÉV UTÁN. Mi

E

hátra volt még, elkövetkezett.

földi létben

gyász sorunk betölt.

— irgalmas végezet! — — eltt. egyszer még,

Találkozunk Utolszor,

Hittem, hogy lesz id,

a

sír

midn

megösmersz,

S helyet cserél bennünk a fájdalom És folyni látom, majd ha már kés lesz, A megbánásnak könnyét arczodon.

Mert a mit én vesztettem, óriás. Hozzá az ég adott ert nekem. Én látok itt olyant, mit senki más Csodákat mivel emlékezetem.

A

múltból fölmerül egy pillanat.

Mint oczeánból elsülyedt sziget; És látom újra ifjú arczodat, Mikor még másért nem dobbant

szived.

;.

: .

Vegyes köítemények-

És

E

e varázslat rád lélek a te

is

visszahat.

Veszta-templomod.

Oltára képében látod magad

Mi Ha

vagyok én neked, most már tudod majd

e földi élettl megváltam.

Imába, dalba foglalt szerelem

Örökkévalósága

Az

ég, ládd,

a halálban

.

.

mégis eljegyzett velem!

Ki bájaidból méltatlan vadakra Pazaroltál

nem

értett kincseket;

Én, a hideg bálvány vezekl rabja, Ki minden kéjt szivébe temetett:

Most

itt

ülünk, siralomházi lelkek,

És nézzük egymást hosszan, szótalan Tekintetünkben hajh! nem az elvesztett .

Az

el

nem

.

—

nyert éden fájdalma van.

Így l a hold ádáz vihar után Elcsöndesült nagy, tornyos fellegen,

És néz

alá a

méla éjszakán

Bánatosan, de szenvedélytelen. Hallgatva a sirbolti csöndességet

A

rémteli sötét

Amig

a fákról

Hervadt

erd

alatt,

nagy, nehéz könnycseppek

levélre halkan hullanak...

; ;

202

:

Vegyes kSUemények.

CREDO. Ha

neve sem lesz a régi vármegyének;

Kerületek-, körökrl szól az ének.

Melyek közérdekleg mért határát Már nem ((bogár)) után keringve járták; Lesz

ki

parancsol és

Törvénynek

A

ki

megfogadja,

általános foganatja;

szolgabírók rémmesében élnek,

Mágnás nem

Az

fölötte a

törvénynek;

árvapénztárnok többé nem sikkaszt.

Mert

Ha De

áll

cselekedni

már nem

úri <(sikk» azt;

az adó lesz kétszerannyi, mint ma. kulcs,

És e

arány csalatkozhatlan minta.

cserével

mindakett

jól jár:

Hatalmas ország és jómódú polgár;

Mert államát igaznak, szentnek tudva. Adózó mit keres, el nem hazudja Munkás jutalma méltó bér dicsének. Közmegvetés árnyéka a herének. Rangot, czimet nem koldult rend szalagja

A

szellem és erkölcs fensége adja;

Ha

mint megannyi Cortez Nándor, multunk

Hajóit eltökélten fölgyújtottuk.

Hogy

itt

ez

uj világot,

melyhöz értünk.

Meghódítjuk, de vissza már nem térünk;

Nem

pislogunk a sirba dicsségér'

Csak szent ereklye már az si czégér.

!

;

.

263

Vegyes költemények-

Eltnt s uj diszbc öltözött a puszta, jólét fényében úszva Szebb délibáb

—

Kinvallató pandúr

Helyén

srn

mozdony

a

;

futó betyár

s

grifFje jár;

Ha németek

hozzánk tanulni járnak, Magyar leányt keresnek gouvernantcnak Csikós mulat vasárnap frakkot öltve,

Utolsó antisemita kitömve; Nadrágszij, csati bot, czigányok

sátra.

bibliája: ferbli kártya.

Nemesség tisztesség nem És

—

Rojtos gatya

Akkor

telik

.

.

be

.

eshetik kimondva

kerülnek

múzeumba

—

:

jós igéd, Széchényi

Dicsség, boldogság

lesz itten élni

.

.

NYÁRI ÉJJEL. 1.

Innen

E

föl a Szírius csillagáig,

képzelemfárasztó messzeség,

Mely már elttünk

E

végtelennek

látszik,

napszögekkel kivert ives ég,

E szörny távol a nagy egyetemben — Mi ez egyéb ? — egy kulcslyuk, melyen

A A

mindenség

titkát

fürkész lelkem

megfoghatlan végtelenbe

S mit

látni

ottan

?

át

lát.

— Csillagok-,

Megszámlálhatlan tündökl

raját.

napoknak

.

.

!

Vegyes kSttemények.

Amint az rben forgva vándorolnak

Egymás

körül

s

együtt, tovább, tovább

Mennek, ménéinek, mint

.

.

a fvezéri

Szemlére kivezényelt hadsereg. Kisebb nagyobb közökben egymást

éri

Dandár, hadosztály, zászlók, ezredek.

Mennek külön-külön, kimért ütemben. Egy egy vezér után minden csapat, S mind valamennyi

egyfelé, szünetlen.

Fagyasztó fegyelemben, hallgatag.

De

hát hol a

f, mely vezényel

itten?

Pásztortalan nyáj volna a világ?

Ki tartja fönn e

A

szörny méretekben

rendet, mely hajszálig összevág?

E

szakadatlan haladó gomolyban

A

seregeknek ura, a király

Bizonynyal a középen, mozdulatlan

Nyugalma fönségében,

ottan

Keressük ottan, ott lesz

,

áll

.

.

az Isten ...

1

Képzelhet-e bárhol egyebütt? De hát a térben, melynek széle nincsen. Hol a közép ? Sehol, vagy mindenütt?

—

—

.

]].

Elmúlnak majd mind e világok;

Egy

ravatal lesz az

ég

boltja.

.

.

:

;

T egyes költemények.

Egymásután e sok gázlángot

Egy

Az

láthatatlan kéz kioltja.

életet, az ((Úr)) vetését,

(rHalál)) szolgája learatja.

Ugarrá

E—

nagy mindenség

vál a

nekünk végtelen

— darabja.

Világtalan napok csoportja

— Üres A

halálfejek

— dermedten

sötét éjszakában bolygva

Kisértik egymást, jéglepelben.

Sokáig nem lesz

De

örökké sem

itten

nappal

tart az éjjel.

Elbb-utóbb megj

a hajnal

Életre kelt fényességgel.

Egyszer csak

Mint

A

a

a

nagy éjszakába'.

mindenható kezétl

végtelenbe lökött fáklya.

Csodálatos jelenség tün

Az égnek

a mérheti en léget

Átnyargaló fürtös

A

föl

csillagja

sötétségben alvó réteg

Lámpáit sorra gyújtogatja.

Aztán megint \zsz itten élet. Teremtmények, kisebb-nagyobbak.

Az emberek

hisznek, remélnek,

Halhatlanságról álmodoznak.

26

:

a66

.

Vegyes költemények'

És forg tovább, miként

az orsó.

Világi rendnek körhintája.

Bölcs, menyasszony- ágy, koporsó Enyészet, élet egymást

Karácsonyesti

.

váltja.

ólomöntk

Játéka hát a nagy mindenség?

Méret

szerint hangyák,

Rendeltetése buboréklét

földgömbök .

.

.

?

Alakok, tömbök mindig újak Jönnek, suhannak, mint a felhk.

Örök

a léte a salaknak,

Elmulandók csupán az élk?

Ez Ez

öntudatlan zagyva minden, volt,

van és lesz mindörökké.

Gondolkozó lény perczig Él, meghal, aztán

itten

— soha többé

?

.

.

.

Elindul im egy árva lélek.

Eltte

Az

a

nagy pusztaság;

úttalan végetlenségnek

Kétségüzötten neki

vált.

Mint a fogoly vad mély veremben. Hol menthetetlen vége van, Kisérli a szökést szünetlen.

Bár

látja

már, hogy hasztalan

l

.

Vegyes költemények.

Vergd Csak

A

lelkem

mit keres,

Hiába

is

magába'

bár tudja

jár, kutat,

föl

nem

jól,

találja,

fárad, fuldokol.

Szeretné tudni, hogy

Hol

267

itt

az úr,

ki

,

kit szolgál;

mi

?

Keresse fönn a csillagoknál?

Vagy

az,

id?

az örök

mindenütt, bennem, fölöttem

]tt

Mer

csoda, titok, homály.

Ide mi végre, honnan jöttem?

Miért e

lét,

mi a halál?

Eszmék, megfoghatlan fogalmak! Sötét, ijeszt kételyek!

A

mulandóság lehangol

Az

E

öröklét kétségbe

földi élet kínja

csak.

ejt.

hagyján;

Elvégzi majd egy pillanat.

De Mi

túl a

néma

sírok halmán

—

rejlik ott, a föld alatt?

Elmúlni innen, mindörökre!

Mi

szomorú, gyász végezet!

Rohadni, lassankint, büzhödvc,

Mig

jajgat, a ki szeretett.

És mégis így

Oh

jobb,

.

hogyha így van.

add, uram, hogy így legyen.

!

;:

.

Vegyes költemények..

208

Legyen

A

a

vég örök a sirban,

rög maradjon végtelen.

Örökké

élni, élni, élni.

Lét kínja bármi szaggató Soha, soha

meg nem

pihenni

.

.

Irtóztató, irtóztató!

lm

itt

vagyok a sötétségben,

Tehetlen, árva, elhagyott.

Nem hogy kié, de voltaképen Azt sem tudom, hogy mi vagyok? Teremtmény,

Ernek

Nem magamé Egy

jószág, ismeretlen

rabja, eszköze.

sz testem, lelkem

mozdulata, egy

ize.

Ki tudja, mit hoz a jövend,

A

közelebbi pillanat?

Mesébe, dajkadalba ill Beszéd a szabad akarat.

Ó

józan értelem csúfsága

Örök

világi

Ki ártatlan

rend, a hol jött a világra.

Apái bneért

lakol

^^Syj^"^> ^ogy üdvözül a megholt.

Ha mind hibás, mi él, mozog? Ámítanak maguk az égbolt Szép szemei, a csillagok.

.

.

.

Vegyes költemények..

A

hajadoni

269

szz szemérem

Pírjában égni látszanak.

— tudjuk, voltaképen

Szép álczák Mindannyitok !

A

mer

salak...

napnak átlopott sugara

Kendzi,

festi testetek'.

Holott az oly Börtön, mint

Bn

sötét, akár a itt

ez a mienk.

a teremtés, átok e lét.

Becsületes csak a halál

—

Talán, talán, ha lelkünk végkép

Megsemmisül, nyugtot

talál

.

.

Oh hogy ha égi, földi itten Mi kavarog, mind csalfa, gaz; Szinlés, csalás,

hazugság minden.

Csak lenne bár ez egy igaz! Ölj meg, de igazán, valóban.

Örökre öld meg

Ne Ne

lelkemet.

keljen gondolat agyamban, tudja,

hogy

Ez egyben

volt s

még

lehet.

légy, uram, kegyelmes,

És megbocsájtom én neked. Hogy adtad e nem kért, keserves Siralomházi életet

.

.

.

Vegyet kUemények-

íjo

BÚCSÚ A NAPTOL. O

fényes ég, o tündökl nap!

Itt

hagyva

Van

életet, világot.

sok szép, sok

itt

Megválni igazán

jó,

mitl majd

sajnálok.

Szép a leány; a szznek csókja Édes lehet kimondhatatlan.

De

savanyu

Szegény

Mert

Az

A

fürt,

ha a róka

módja nincsen abban.

és

nincs e földön

semmi ingyen.

adva uzsorára.

élet

gazdagé a jóbul minden.

Szegénynek nincsen

S nem

elveszitni, a

ifjúsága.

mi megvolt,

— Hisz végre elmúl minden egykor, De

el

Ez

itten a

nem

érni a

fegfbb

legszomorúbb

jót.

sor.

És ez volt enyim is. Csalódtam, Mert a mi földi, jobbnak hittem, És szebbnek

láttam, mint valóban

—

Aztán szerettem, önfeledten.

Ugy

tettem, mint

te.

Szórtam lángom'

Mindenfelé, körös-körültem.

A A

kiadás volt boldogságom; bevétellel

nem tördtem.

!

Vegyes köUemények'

De

te, ha emberek megcsaltak, Keserségem' enyhítetted. Felhimet megaranyoztad. Egedet én láttam legszebbnek.

Én benned éltem, és te bennem. Te úgy néztél rám, bármi ére. Mint édes anya az ölében Reá mosolygó kisdedére. S láthattad arczod' tisztábban, mint Tengerszemében a Kárpátnak,

A

melybe nyári éjszakánkint

Szz

csillagok förödni járnak.

Te nekem

a tündérországot

Mutattad erdben, mezben.

Oh, hogy szemembl e sugárod Maholnap elfogy, tova röppen .

Mi

.

szép a föld Van sok jó itten. Egy epreért a zöld vágásnak Nagy istenek álöltözetben, 1

Ismeretlenben le-leszállnak.

Es még sem

a halál,

nem

a

vég

— Hisz ebben

még

A

szörny. Lennék

szk

sír éje

vigasztalás van -

Halott, csak szabadban, fényárban..

Van Itt

fájdalom a gondolatban

hagyni e virágos völgyet.

:

!

!.

:

.

Vegyes költemények'

272

Oh

mi nagyobb, hasonlíthatlan

Hogy

De

tégedet

nem

látlak

többet!

hát eltnni a nagy éjben.

Mindennél,

Mennem

a mi

kell, a

él,

a vég ez.

hová megy minden;

Ahol csöndes, hideg,

sötét lesz

.

Dics nap

a fölséges égen

Takard

akkor fénydus képed'

el

.

Eltört a kis tükör, a melyben

Magadat

oly kedvtelve nézted

HOSSZÚ Oh

te csodás,

De épp Bánt

a

.

ÉJJEL.

dics természet!

—

Erthetlen földi hangyaésznek

Méhedbe

.

látni lehetetlen.

ez zi, hajtja lelkem.

homály, és

nem hagy

békét,

Keresni a dolgoknak végét.

Ha

túl a szent, a

szzi fátylon

Lehetne még valamit látnom

A

mit

nem

Halandó,

látott

még

tépeld

a többi

földi.

Ha már nem is érthetlek téged De mi vagyok én? mi a lélek?

Oh mert közéig épp a nagy Már készüldik búcsúzóra.

—

óra!

Vegyes köttemények-

Testbl a lélek válni Mint kard kiröppen

373

készül,

hüvelyébül.

Csodák csodája, tündérjáték,

Minden

A A

csalóka látszat, árnyék,

roppant tömeg tehetetlen, lég, a puszta lég

Oh

—

a

minden

1

égbolt szörnyeteg nagysága,

Benne a földek sokasága, Mint öntudatlan csecsemje

Ugy

ring a légi anya-ölbe.

Hol vége változó anyagnak Kezddik, a mi meg nem halhat, Az, aminek nem Elhulhat-e a

A A

Hymmalaya lepke,

kell születni,

lég? a semmi?

mely

tehetlen rög, fölötte röpköd.

Egy porszemét megmozdíthatja, De tr, el nem riaszthatja. Anyagban

Mi

A

er,

nincs

se élet.

hát a láthatatlan lélek?

foghatlan, testetlen semmi,

Mely

örökké fog lenni

volt, van, s

És hogyha így ? Mint örök mécs, .

.

Ki tudja leül

?

.

.

Hátha

.

?

halmára

S ott megmarad, ha meg nem Örökké síró öntudatnak? Vajda János kisebb költeményei.

?.

halhat,

ío

Vegyes költemények-

!74

Sír atn'í ezt a drága testet?

A

meJybe, íme, férgek estek,

Holott

elbb még

Lobogva

ég

által járta

kéjek lángja.

Siratni e siralmak völgyét,

Ez éden sok

titkos gyümölcsét,

—

Hol bnbe esni olyan édes S jön a halál s egyszerre végez.

TARTALOM. Up Bevezetés. Endrdí Sándortól

Sirámok

23

hegyre barna felh Szól a zene, harsog Föltámadni mint a felh Hova lett a nap az égri Száll a

Mily vidám, römtele ... Erezem, hogy sírni fogok

Én

borjúnak megint .„. Elhallgass, mert zivatar van Mikor a nap süt az égen Viszonszerelem .„, „ a

™

Szerelem átka Én gyötrelmem, nyom „„ ™ én

Szeretlek

.„

oltár..

s látni foglak szeretlek régen

Mint egy szép

Mikor

25 26

27 28

3

—

halott

™

35 36

40 40

Nem szeretlek Nem tudok én semmit rólad

42 44

rettél-e

Elfogy

Ver

vagy

te,

már?

a nap, az

az isten

,„.

én napom

engem

„.

dicsség, hatalom _ De azért ne hidd Oh ha bájaidat szereted Légy vidám kétségbeesve Mivel engem megátkoztál _. Szegény öreg koldus Legyek lealázva a porba Szól a zene, olyan szépen

Tied

szól

61

62

a

_

_„

™ „

Egyszer megölelni.Szerelem, szerelem

._ ...

^,

van, sötét

_

_

néha

mert

Szeretlek,

szemed van

„,

._

.„.

semmi

„

„

„,

Eltakartam képed Oh hogy panaszkodnak Sokat gyötörtél, öltél en-

....

- -

g^"^

jókor

™

....

_.

„

év múlva

virrasztók (1855)

46 47 49

Washington

_

51

52 52

53 54 54

_.

._.

Luzitán dal

„

beduin

.,_

rangok? élet

__

75

80

84 ^4 86 87 88

_.

„

92 93 95 96

...

_

100

„

a ha-

__

._

72

90 .„

_.

._.„__,

Ártor és Ida 55 §6 56

_

„

Mit kongnak-bongnak

Az

.„

„

Búcsú __ ._ .._ ™ _ Jó barátok A természetbl „ Vizsegrádon _.

A

„_

.„

68 69

83 _..

-—

Hajótöröttek Í1858)

66 67

81 __,

Vegyes költemények Keser órában

5J

-

Mintha örvény fölött járnék Találkozunk majd még mi

Húsz

65

fáj

Indulnak már a barna felhk Él virágom, oh szerel....

63

szép

oly

Én nekem már nem

46 sze_

59

néma

A

Gina emléke

„

_

éj

mesem 32 32

41

.„.

.

57 58

Ha istenben hinni tudnál Én nem tudom, mi lep meg

j

,„, Ne húzzátok „„ Jár utánad, jár a képzelet

Szeretsz-e

ben

30 31

napsugártól

hagyj békét a huroknak szerelem nincs szived-

Ha

34

még

Szeretlek,

Oh

erd

az

24 25

szép leá-

5

Mint

23

32

.

téged nézni

Van-e még egy Látlak én

.

"

..

JOl

115

_ —115

Meghasonlás (1849 végén) 119

A

gyilkos

._

Egy szolgalclk

— _ poétára

18*

__

120 122

,

Tartalom.

.76

Lap Sírboltban Székesfehérvárott

„,

™

.,„

Gyermekleányok emlékköny-

Nem

„

„.

-,

Liszt Ferenczhez (1857)

Éjjelek Kisértetek

.„

Bertának

Jubilate

™

Szemközt

Ha

A

.,

„„

Idyll

.™

,„

,„

,.„

.„

vaálí

A

„

Borongás Sodorna „„

,„,

A A

bikolí

,„

.„.

.„,

.,-,

—

.„,

.„

,„

fák alatt

.,--

„.

„,

„„

,„,

™

.„

Tanács (J ovanovics J ános után)

Az

üstökös

Megnyugvás

— —

„-

—

.„,

..„

,„

„_

,„.

.,„

.„.

„

,„.

.,„

,„

„„

.„,

„„

,„

„„

„.,

„

„

™ ™

.,-,

,™

.„.

hangulat

,„.

„„

.„,

,,

.„,

„„

.„,

.,„

,„,

.„,

„.,

.,„

_

.„,

„.,

Emlékkönyvbe ,„

Messze innen! Elmúlt id,,, Emléksorok

,„

.,„

„„

Nyári Búcsú

._

Hosszú

éjjel.,.,

.,.,

.,„

-„,

,.,

a naptól éjjel

.„

221 22 2

225 227 228 229 236 238 242 243 245 246 248 250 251

252 253

.„

,„,

Harmincz év után Credo — „,

214 219 220

„,.

_,

,™

205 205 207 208 2JO 21 2

,„.

.,„

,„

legszebbnek Szerelem hatalma

Halál

,-,.

szomorú szerzetes (Lenau) (Chamisso után) Az apagyilkos (Hugó Viktor után)

™,

.„,

.,„

Az els

szi

A vén mosón Magány™

,„,

„„

.,..

A

,„

Csillagok

,_,

meyerlingi halott

Utóirat ,

városligetben

Arabella.^,

,„,

„.

állatkertben „„

A

,_

,„

.„,

„„

les

,,

erdben

„„

.,„

„,

..„

.„,

Nádas tavon

tájék

Hajón

200

„.

De profundis .„, Fürdi emlékek Tünemények .,_ Az

nyugtalan zarándok Vége van

szi

„„

köröndnél „ Lenni vagy nem lenni

„

195 196 >99

.,„

A

,,

Utolsó dal Ginához A feledhetlenhöz Végtelenség A kárhozat helyén,,

A A

tájéka

-

.„.

,„

Albumba.,,,

Mákszemek ,„, „„ Mindent feledtem

„„

végrendelet

Nyári

szépet látok,,,

Boldog szerelem Pásztor-órák™

,„,

„

.,.,

„„

„,

leány a kútnál (Radicsev ics

.,_

.

™

„,

Panaszok.,,,

szeretett

„„

_„

Sándor után).,,, Körúton .,„ .„ Vasúton .„

,,

Költ barátomhoz Annak sírján, kit

„„

Emlékek.„,

A

(1864)

Tavasz felé .„ Tömlöcztartó lehetett

szi es

Otthon.,,,

Gyermekkorom

úgy van ám (1864)

Memorandum

,„

.„,

A

,,

vébe.,,

Lap

™

Életbölcselem Balaton partján

„.,

257 260 260 262 263 270 272

Magyar remskirólc

PH 3132 PÉB-iiig

kot. 50

^-v5í55&

PLEASE

CARDS OR

SLIPS

UNIVERSITY

1

m

DO NOT REMOVE FROM

THIS

OF TORONTO

POCKET

LIBRARY