ZSELICI GYEPTERÜLETEK TERMÉSEREDMÉNYÉNEK ÉS TÁPLÁLÓANYAG-TARTALMÁNAK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA BEN

1 Agrár- és Vidékfejlesztési Szemle 2008. vol. 3. (1)

ZSELICI GYEPTERÜLETEK TERMÉSEREDMÉNYÉNEK ÉS TÁPLÁLÓANYAG-TARTALMÁNAK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA 20062007-BEN FÁBIÁN T.A, KOVÁCS SZ.A, HOFFMANN R.B, DÉR F.C a

Ph.D. hallgató, Kaposvári Egyetem, begyetemi tanársegéd, Kaposvári Egyetem, cegyetemi docens, Kaposvári Egyetem [email protected]

ABSTRACT – Yield and nutrition value comparison of grasslands in the Zselic area An important part of the sustainable developing is to find the adaptation to the local area and the nature. This aspect could be found in the multifunctional European Agricultural model and in the rural development too. The main aims of farming are to assure the competitive produce, to improve the quality of the environment, and to sustain the resource management. Nowadays we use the way of the land appraisal known as the “aranykorona”, which is an obstacle to the way of the sustainability. As we joined the EU, we have to update our agricultural production systems concerning the land use. Nowadays the evaluating of grasslands in Hungary is not solved, the details we have are disused, so it is hard to plan the yields of the grasslands, we can estimate them a posteriori. To evolve an up-to-date evaluating system we analysed grasslands at the University of Kaposvár Deer Farm at Bıszénfa to find answers to the followings: − Pedologycal analysis of the humus, the N, P, K levels and the pH of the grasslands − Describe the botanical composition by the Balázs-method − The quality and the nutrition value of the grasslands − The yields of the grasslands, by annual Keywords: grassland evaluating, Zselic, yield, nutrition value, botanical conposition

BEVEZETÉS Magyarországon a növénytermesztés és a gyepgazdálkodás jelentıs szerepe már nagyon régen felvetette a földértékelés informatív módszerének kialakítását. E módszer, amely az 1800-as évektıl folyamatosan fejlıdve alakult ki, az 1900-as években „Aranykorona érték” néven vált ismerté, egészen a közelmúltig mőködött, olyannyira, hogy az 1990-es években végrehajtott termıföld privatizáció során is ezt alkalmazták. A fenntartható gazdálkodás alapeleme a környezethez illeszkedı gazdálkodási forma megtalálása. Ez a szemlélet tükrözıdik a többfunkciós európai agrármodell megfogalmazásában. Az aranykorona rendszer hiányosságai miatt akadályozza a fenntartható környezetgazdálkodás folytatását. Napjainkban a gyepek földértékelése nem megoldott, a meglévı adatok elavultak, így a gyepterületek termését nehéz tervezni. A magyarországi gyepmővelési ágban nyilvántartott területek csak igen szerény részarányt képviselnek a mezıgazdasági területbıl. Ennek ellenére a több mint 1 millió hektár gyepterület számottevı szerepet játszhat a jövıben a szálastakarmány-termesztésben. Napjainkig a gyepek értékelési módszerei nagyrészt a statisztikai módszerekkel dolgozó növénycönológián alapultak. Az 1950-es években a módszer legnevesebb képviselıje Braun-Blanquet volt, akinek vizsgálati módszere majdnem az egész világon a cönológiai kutatás alapját képezte. Számos szerzı, mint Türen, Knapp, Klapp, Könekamp, Köhnlein, Knoll, Petersen, Ellenberg, Stählin, Bocker foglalkozott a gyep minısítés elméleti lehetıségeinek a gyakorlatban történı alkalmazásával (PETERSEN, 1955). A gyepek botanikai és gazdasági együttes értékelésével foglalkozott BALÁZS (1960), amely módszer esetenként napjainkban is használatos, és megalkotójáról Balázs-féle kvadrát módszerként ismert. A gyepek fajösszetételét jelentısen befolyásolhatja a tápanyag-visszapótlás. Egybehangzó vélemények alapján megállapítható, hogy N-

2 Agrár- és Vidékfejlesztési Szemle 2008. vol. 3. (1)

mőtrágyázás hatására a legnagyobb mértékő változás a gyep fehérjetartalmában következik be (REITH-INKSON, 1961; BALÁZS, 1962; BARTOS, 1965; BÁNSZKI, 1973, 1974; PRIEGER, 1970). Az 1990-es években VINCZEFFY (1995) olyan gyepminısítési rendszert dolgozott ki, amelyben a gyep minısítése három számmal jelölhetı. A módszer hibája, hogy több értékes tulajdonsága mellett ez sem foglalkozik részletesen a talajtani és éghajlati hatásokkal. A gyepterületekre alkalmazható új termıhely-minısítési rendszer modelljének kidolgozásakor mintaképpen figyelembe vesszük a szántó mővelési ágban alkalmazott korábbi aranykorona és a jelenleg kidolgozás alatt álló korszerő (D-e-Meter) földminısítési rendszereknek azon módszereit, melyek alkalmazhatók a gyepterületek értékelésében. Egy korszerőbb, gyepterületekre alkalmazható földértékelési rendszer kialakítása céljából a következıkre keresünk válaszokat: − Talajtani vizsgálatok a talajok humusztartalmára, N, P, K ellátottságára, pH-jára vonatkozóan − Növényösszetétel felvételezése Balázs-féle kvadrát módszer szerint − A gyeptermés minısége, táplálóanyag-tartalma A gyeptermés mennyisége éves szinten

ANYAG ÉS MÓDSZER A vizsgálatokat a Kaposvári Egyetem Szarvas Ágazatának öt gyepterületén végezzük 2005 ıszétıl (Baltacim, 6 ha; Egyenestetı, 23 ha; Kuti III, 9 ha; Pacsirta, 19 ha; Templom Dél, 20 ha). A kijelölt területekrıl a talajmintákat a Talajerıgazdálkodás KKT (Kaposvár) munkatársai vették, analízisüket a Fejér megyei Növény és Talajvédelmi szolgálat végezte. Az idıjárási adatokat az Országos Meteorológiai Szolgálat adatbázisából kértük le, melyek a Kaposvár II. sz. Szennyvíztisztító Telep állomásáról származnak. A kísérletek során 2006-ban és 2007-ben három növedéket vizsgáltunk, a mintavételek idıpontjai a következık voltak: ~ 1. növedék: 2006. május 23. 2007. május 10. ~ 2. növedék: 2006. július 12. 2007. július 18. ~ 3. növedék: 2006. szeptember 21. 2007. szeptember 25. A mintaterületekrıl négy ismétlésben véletlenszerő mintát vettünk 50*50 cm-es dobókerettel. A mintákat a Kaposvári Egyetem Kémiai-Biokémiai Tanszék Analitikai Laborjában vizsgálták. Az elemzések során vizsgálták a minták tömegét, mérték az egyes minták szárazanyag tartalmát, majd ez után Wendeei analízist végeztek, hogy meghatározzák a nyersfehérje-, nyerszsír-, nyersrost-, nyershamu-, és nitrogénmentes kivonható anyag tartalmat. Az eredmények statisztikai értékelésekor SPSS programcsomagot használtunk, a két év adatait kétmintás t-próbával vizsgáltuk, 5%-os szignifikancia szint mellett (3. és 4. táblázat) EREDMÉNYEK A kísérleti eredmények feldolgozásakor a cönológiai megfigyelések során rögzített adatokkal, és a talajvizsgálati eredményekkel kiegészítve, a különbözı gyepterületek zöld-, szárazanyag-, és nyersfehérje-termésmennyiségeit értékeltem az egyes területeken különkülön. A talajvizsgálatok összegzett adatait értékelve elmondható, hogy a vizsgálatba bevont területek közül három kémhatása gyengén vagy erısen savas, a Kuti III. és a

3 Agrár- és Vidékfejlesztési Szemle 2008. vol. 3. (1)

Templom Dél területek kivételével, melyek kémhatása semleges. Kötöttség tekintetében – a Kuti III. tábla kivételével – az összes terület a kötött talajkategóriába tartozik. A vizsgált táblák humusztartalma a közepes és a jó szint között változik. Meg kell jegyezni, hogy esetenként a humusztartalom egy táblán belül is jelentıs eltérést mutatott. A táblák foszfor ellátottsága a közepes és jó kategóriával jellemezhetı. A vizsgált területek talajának kálium ellátottsága pedig közepes (1. táblázat). 1. táblázat: Az egyes táblák talajvizsgálati eredményei (2005) Templom Baltacim Egyenestetı Kuti III Pacsirta Dél Tábla jel 0171/1 0157/3 101 091/3 122 Terület (ha) 6 23 9 19 20 pH 5,81 4,16 6,93 3,9 6,41 KA 47 41 38 45 49 Só 0,02 0,02 0,02 0,02 0,02 Humusz % 2,12 2,05 2,33 2,4 3,07 Humusz kat. közepes közepes jó közepes jó Ásv.N 13,4 3,2 6,5 8,8 16,4 P2O5 (ppm) 154 118 146 91 126 P ellátottság jó jó jó közepes jó K2O (ppm) 200 178 149 168 178 K ellátottság közepes közepes közepes közepes közepes A 2. táblázatban közöljük a jelentısebb gyepalkotókat és azok arányát, valamint azok változását a két vizsgált évben. A Baltacim táblán 2006-ban 38 fajt regisztráltunk, míg ez a szám 2007-ben 35 volt. A pillangósvirágú növények együttes borítása mintegy 12-14 %, közülük kiemelkedik a fehér here. A gyomborítás meghaladta a 30 %-ot. A borítatlan területek, valamint a magyar rozsnok, francia perje és a fehér here részaránya nıtt, az angol perje részaránya nem változott, csökkent viszont a réti perje, a puha rozsnok borítottsága, és csökkent a területen felvételezett fajok száma. Az Egyenestetı területen a fajszám a második vizsgált évre 56-ról 35-re csökkent. A borítatlan területek aránya az 1 %-ról 5 %-ra nıtt. Az elsırendő pázsitfüvek – melyet a következı fajok tettek ki: angolperje, réti csenkesz, zöld pántlikafő, keskenylevelő réti perje, csomós ebír, réti ecsetpázsit, magyar rozsnok, nádképő csenkesz, réti komócsin – összes borítása gyakorlatilag nem változott (2006-ban 80 %; 2007-ben 79 %). A pillangós virágú növények borítása együttesen 7,5% volt, ami a fehér herének, lucernának és szarvaskerepnek tulajdonítható. A Kuti III területen az elsı felvételezések során 44 fajt jegyeztünk fel, míg 2007ben mindössze 38-at. A borítatlan területek aránya kétszeresére nıtt (11 %-ról 22-%-ra), az elsırendő gyepalkotó pázsitfüvek (keskenylevelő rétiperje, réti csenkesz, csomós ebir) együttes borítását 34 %-ra (2006), majd mindössze 24 %-ra (2007) becsültük. A gyeptársulást mindkét évben jelentıs gyomborítás (51 %, 45 %) (parlagfő, közönséges cickafark, gyermekláncfő, mezei acat, útszéli bogáncs) jellemezte, azonban a parlagfő aránya jelentısen csökkent a megfelelı kaszálásoknak köszönhetıen. A pillangósokon belül ezen a területen is nıtt a fehér here borítottsága. A Pacsirta elnevezéső terület vizsgálata alapján 50 (2006), illetve 49 (2007) fajt regisztráltunk, borítatlan terület nem volt. Az elsırendő gyepalkotó pázsitfüvek (zöld pántlikafő, keskenylevelő réti perje, csomós ebir, réti ecsetpázsit) együttes borítása 60 %-

4 Agrár- és Vidékfejlesztési Szemle 2008. vol. 3. (1)

ról 45 %-ra csökkent a második vizsgálati évben. A szárazabb idıjárás következtében jelentısen csökkent a zöld pántlikafő részaránya, a többi területtel ellentétben viszont nıtt az angol perje borítottság. A borítatlan területek hiányát részben a parlagfő nagyobb mértékő térnyerése okozta Meglepıen nagy volt a pillangósok száma és részaránya a társulásban. A pillangósok közül a fehér here borítottsága jelentıs volt, 14 % körül alakult. A Templom Dél táblán a társulásban 2006-ban 51 növény faj volt megfigyelhetı, 2007-ben mindössze 45. A gyeptársulásban az elsırendő füvek közül a keskenylevelő rétiperje, angolperje és a réti csenkesz fordult elı 36 %-os összes borítással. A pillangósvirágú növények együttes borítása 38 %-os (2006), illetve 32 %-os (2007) volt. A 23 %-os közömbös gyomborítás a gyep takarmányozási értékét számottevıen nem rontja, viszont jelentısen nıtt (3 %-ról 9 %-ra) a borítatlan területek aránya. A területekrıl általánosságban elmondható, hogy a borítatlan területek aránya nıtt, valamint csökkent a nedves, illetve üde területeket kedvelı gyepalkotók borítottsága, mely a 2007-ben bekövetkezett szárazságnak tulajdonítható. 2. táblázat: A vizsgált területek növényborítottsága százalékosan Baltacim Egyenestetı Kuti III. Pacsirta Templom Borítás Terület Terület Terület Terület Dél Terület Fajok % % % % % év 2006 2007 2006 2007 2006 2007 2006 2007 2006 2007 Borítatlan 3 5 11 22 9 Angolperje 11 11 8 7 Keskeny levelő réti perje 34 26 8 8 8 13 14 28 28 Réti csenkesz 11 11 Csomós ebir 21 21 22 22 13 17 Réti ecsetpázsit 3 6 11 8 Réti komócsin 18 18 Magyar rozsnok 5 7 7 Puha rozsnok 25 10 4 5 Zöld pántlikafő 22 6 Fehér here 5 5 3 14 14 37 31 Gyermekláncfő 5 21 14 Közönséges cickafark 3 16 16 Parlagfő 21 14 7 Összesen 70 63 65 86 75 86 73 78 81 96 Összes fajszám (darab) 38 35 56 35 44 38 50 49 51 45 Terület

A táplálóanyag-tartalmi vizsgálatok eredményei (3. táblázat) alapján a következıket állapítottuk meg:
A szárazanyag-tartalomban statisztikailag igazolható különbségek mutatkoztak mind az 5 vizsgált terület esetében. Megállapítható, hogy az aszályos (2007-es) évben több volt a gyepek szárazanyag-tartalma, mint 2006-ban.
Az egységnyi szárazanyag-tartalomra vonatkoztatott táplálóanyag-tartalmi mutatók közül a nyersfehérje-tartalomban nem jelentkezett az évjárathatás, kivéve a Templom Dél területet, ahol az elsırendő főfajoké mellett a pillangós növények borítottsága is számottevıen csökkent.
A nyersrost-tartalomban csak a Baltacim táblán találtunk statisztikailag igazolható különbséget, mely mindössze 2,5 % volt, elmondható tehát, hogy a területek mintavételekor azonos fenológiai stádiumban voltak a gyepnövények.

5 Agrár- és Vidékfejlesztési Szemle 2008. vol. 3. (1)


A szárazanyag-tartalomra vonatkoztatott N mentes kivonható anyag tartalom esetében az Egyenestetı és a Templom Dél területeknél mutattunk ki szignifikáns különbséget, azonban tendencia volt, hogy az összes vizsgált területen az elsı kísérleti évhez képest magasabb volt a szárazanyagra vonatkoztatott Nmka tartalom a második kísérleti évben. 3. táblázat: A vizsgált területek táplálóanyag-tartalma Terület

Baltacim

Egyenestetı

Kuti III

Pacsirta

Templom Dél

Év Táplálóanyag Szárazanyagtartalom % Nyersfehérjetartalom Sz.a. % Nyersrosttartalom Sz.a. % N mentes kivonható anyag tartalom Sz.a. %

2006

2007

2006

2007

2006

2007

2006

2007

2006

2007

34,1a

45,6b 28,5a 34,2b 30,5a 38,5b 26,7a 37,0b 30,7a 42,5b

11,8a

10,6a

11,4a

10,8a

10,2a

11,0a

14,6a

15,9a

14,2a 11,1b

28,0a

25,5b 29,1a

26,2a

27,6a

25,5a

27,5a

28,0a

27,3a

49,0a

52,4a

47,6a 53,3b 50,0a

50,7a

45,7a

48,6a

46,0a 51,5b

27,7a

A vizsgált területek termésének eredményeit a hektáronkénti zöldtermés, és táplálóanyag-tartalom alapján számított szárazanyagban és nyersfehérjében kifejezett hektáronkénti termésmennyiség alapján hasonlítottuk össze (4. táblázat). 5. táblázat: A vizsgált területek terméseredményei

Terület

Baltacim

Év Termés Zöldtermés t/ha Szárazanyagtermés t/ha Nyersfehérjetermés kg/ha

Egyenestetı

Kuti III

Pacsirta

Templom Dél

2006

2007

2006

2007

2006

2007

2006

2007

2006

2007

16,5a

14,3a

20,2a

14,3a

13,0a

12,1a

22,7a

8,2b

23,6a

15,1b

5,4a

5,6a

5,8a

4,8a

3,9a

4,0a

6,1a

2,6b

7,4a

5,5b

631a

568a

568a

499a

400a

437a

825a

398b

993a

605b


A Baltacim területen az évek között nem találtunk szignifikáns különbséget sem az 1 hektárra vetített zöldtermés, sem a szárazanyag-termés, sem a nyersfehérjetermés tekintetében. Ezt okozhatta, hogy bár aszályos volt a 2007-es év, a gyepgazdálkodásban a szárazság csak a 2. növedéket sújtotta.
Az Egyenestetı és a Kuti III táblákon az eredmények hasonló képet mutattak, mint a Baltacim táblán, eltérı termésszintek mellett.
A Pacsirta táblán az eredmények alakulására nagyobb hatással volt az évjárat, valamint a 2007-ben tapasztalt nem megfelelı gyepkezelés, ezért a két év között mindhárom mutató esetében szignifikáns volt a különbség.

6 Agrár- és Vidékfejlesztési Szemle 2008. vol. 3. (1)


A Templom Dél területen szintén statisztikailag igazolható eltéréseket mutattunk ki a két év termésátlagai között, a 2007-ben tapasztalt terméscsökkenés azonban kisebb mértékő volt, mint a Pacsirta táblán, mivel itt az évjárathatást nem fokozta a helytelen gazdálkodás.

KÖVETKEZTETÉSEK A kísérlet eredményeit értékelve megállapíthatjuk a következıket:
Az aszály a növényösszetételre, a borítottságra és a szárazanyag-tartalomra hatott leginkább.
A 2007-es száraz, meleg évben jelentısen csökkent a fajszám, melynek következtében borítatlan területek alakulnak ki, ami növeli a pionír fajok (elsısorban gyomnövények) elıfordulását, vagy számát.
A gyepek zöldtermésének szárazanyag-tartalma a 2007 évi szárazabb idıjárási viszonyok következtében nıtt, ezzel szemben a szárazanyagra vonatkoztatott nyersfehérje- és nyersrost-tartalom alig változott. Megállapítható, hogy az évjárathatás, különös tekintettel a csapadékmennyiségre és eloszlásra, sokkal nagyobb mértékben befolyásolja a termésmennyiséget, mint a táplálóanyagtartalmat.
A terméseredményeket értékelve megállapítható, hogy a nagyobb termésszinttel rendelkezı gyepterületek termését fokozottabb mértékben befolyásolja az idıjárás változékonysága, valamint az emberi beavatkozás.
A gyepterületek jól kompenzálják az egy növedéket sújtó környezeti hatást a szántóföldi növénytermesztéssel szemben.

IRODALOMJEGYZÉK Balázs, F. (1960) A gyepek botanikai és gazdasági értékelése. Budapest, Mezıgazdasági kiadó. Balázs, F. (1962) Nagyadagú gyeptrágyázás jelentısége az İrségben. Budapest, Mezıgazdasági kiadó. Bánszki, T. (1973) Gyepek termésnövelésének lehetıségei mőtrágyázással Hajdú-Bihar megyében. Budapest, Agrártudományi Közlemények. 32. 473-484. old. Bánszki, T. (1974) A gyepek szakszerő tápanyagvisszapótlása és a talajok tápanyagellátottsága közötti összefüggések. Budapest, Gyepgazdálkodás. 2.54-63. old. Bartos, J. (1965) Prispevek k pouziti vysokich davek promyslovysch hojiv na travaly lucni porost. Praha, Rostlinná, Vyr. 11.4.432-454. old. Petersen, A. (1955): Die Gräser als Kulturpflanzen und Unkräuter auf Wiese, Weide unk Acker. Berlin. Prieger, K. (1970): A nitrogén-mőtrágyázás hatása a legelı termésének mennyiségére és minıségére. Gödöllı, Agrártudományi Egyetem. Doktori értekezés. Reith, J., Inkson, R. (1961) The effects of fertilizers on herbage production. London, Journal Abric. Sci.. 56.1.17-29. old. Vinceffy, I. (1995) Legelı- és gyepgazdálkodás. Budapest, Mezıgazda Kiadó.