Zoran Vidaković
FASISZTA IRÁNYZATOK A MODERN KAPITALIZMUSBAN
Az európai fasizmus második világháborúbeli összeomlásának történelmi eredményei kétértelműek. E m i a t t bizonyos fokig elhomályosult a k o r u n k fasizmusának történelmi gyökereiről és általános irányzatairól a l k o t o t t lényeglátó felfogás. A hitleri agresszió katonai összeomlása és az úgynevezett új európai rend, illetve a terrorkapitalizmus erkölcsi és politikai k u d a r c a az európai burzsoá ellenforradalom vereségét jelentette. A húszas évek elejétől a negyvenes évek közepéig t a r t ó ellenforradalom fokozatosan fasizálódott, közben azonban megállapította a z októberi forradalom hullámát, elti p o r t a a m a g y a r és német p r o l e t á r f o r r a d a l m a t , a spanyol polgárháborút, és visszaszorította Olaszország, Ausztria meg más európai országok szo cialista munkásmozgalmát. A z európai burzsoá ellenforradalom veresége és a fasizmus összeom lása összefüggésben állt a jugoszláv és albán szocialista forradalommal meg más országok forradalmi eseményeivel. Lehetővé tette Kelet-Európa több államának szocialista átalakulását, meg a nyugat-európai m u n k á s mozgalom szociális és politikai megújulását. A legújabb események elemzése szempontjából különösen fontos, hogy éppen a burzsoá ellenforradalom veresége, a fasizmus összeomlása, a szo cializmus, illetve E u r ó p a egész m u n k á s m o z g a l m á n a k megerősödése lehe tővé tette, vagy legalább meggyorsította a kolonializmus gyengülését, az európai monopoltőke g y a r m a t b i r o d a l m á n a k széthullását, és nagy lendü letet adott a g y a r m a t i sorban élő népek forradalmi m o z g a l m á n a k kibon takozásához, amely még ma sem ért véget és amely időközben szocialista tartalommal gazdagodott. A z európai fasiszta ellenforradalom veresége azonban ellentmondásos nemzetközi viszonyok közepette játszódott le, amelyek a szocializmus, a m u n k á s - és a gyarmatellenes mozgalom megerősödésével p á r h u z a m o s a n lehetővé tették az európai kapitalizmus restaurációját, az észak-amerikai kapitalizmus gyorsuló ütemű megerősödését és nemzetközi hegemóniáját.
Ez a folyamat másként játszódott le nyugat-európai és más fejlett k a p i talista országokban, és másként a g y a r m a t i kizsákmányolás alatt levő or szágokban. Az európai fasizmusra mért megsemmisítő csapás nem szüntette meg a monopolkapitalizmus ellenforradalmiságát, nem vette el erejét. A nem zetközi tőke t o v á b b r a is m e g m a r a d t , és megerősödött a szocializmus, a munkásmozgalom meg a forradalmi mozgalmak elleni harcban. A m o nopolkapitalizmus háború utáni konszolidálódása nemcsak a hidegháború, az egyes államtömörülések közti k a t o n a i és politikai szembeszegülés, vala mint a szocializmuson és a felszabadító m o z g a l m a k o n belüii ellentmon dás következménye, h a n e m a gazdasági fellendülésé is, amely a k a p i t a listák által kezdeményezett műszaki-tudományos forradalom és az ideig lenesen fékentartott gazdasági válság által v á l t lehetővé. Ide sorolható a kapitalista országokban lecsillapodott osztályharc hatása is. Bennünket különösen az érdekel, hogy amikor a monopolkapitalizmus a háború után konszolidálódott, a tőkések antifasizmusára h i v a t k o z t a k meg a polgári demokratikus társadalmi rend felújítására és folytonossá gára, természetesen csak az anyaországban, hisz demokratikus államrend sohasem volt a tőkés országok g y a r m a t a i n . A háború utáni konszolidálódás lényegesen k o r l á t o z o t t , de eszmei és politikai szempontból meg a kapitalista társadalom fétisizmusa szempont jából antifasiszta és demokratikus formája, illetve a kapitalizmusnak a fejlett országokban bekövetkező restaurációja megerősödött látszatesz meiséggel és a látszólag kapitalizmus utáni ipari társadalom részleges reformjaival, amelyek „szociális á l l a m o t " szültek. A civilizáció, v a l a m i n t a modern technológia térhódításának látszatra osztályok feletti t á r s a d a l mi rendje is ugyanezt igazolta. E két folyamatot a nemzetközi kapitalista újratermelésnek a második világháborútól a h a t v a n a s évek derekáig t a r t ó ideiglenes megszilárdulása tette lehetővé. Többek k ö z ö t t ezzel m a g y a r á z h a t ó az is, hogy a társadalmi tudat, v a l a m i n t a demokratikus és kritikai, sőt a marxista gondolkodás előtt is elhomályosult a fasizmus és a monopolkapitalizmus összefonódá sáról a proletárforradalmak és a burzsoá ellenforradalmak korában k i alakított felfogás. A világháború utáni nemzedékek egy részének a fasizmus szörnyű tör ténelmi epizód, a barbarizmus és a p r i m i t í v elnyomás felújításának k é p telen kísérlete volt, az antihumánus és atavisztikus ösztönök kirobbanásá nak, meg a gonosztetteknek, a modern társadalommal összeegyeztethe tetlen sötét k o r a . Ez a felfogás, amely t o v á b b bővült a kései polgári liberalizmus és a szociálreformizmus hatására (ide számítható az álradikális szociálfreudizmus és más eszmei á r a m l a t o k hatása is), tulajdonkép pen meghamisította az összeomlott fasizmusnak mint a kapitalista ellen forradalom formájának történelmi lényegét, sőt elvonta a figyelmet a két háború közti és a háború utáni fasiszta, illetve neokolonialista, szociál-
politikai, gazdasági és eszmei formák, feltételek meg kizsákmányolási eszközök, a kényszer és a z erőszak közti hasonlóság felismeréséről. E korlátozott t u d a t lehetővé tette egyrészt a k a p i t a l i s t a országokról, másrészt a g y a r m a t u r a l o m r ó l k i a l a k í t o t t h a g y o m á n y o s álláspont és ítélet eszmei szétválasztásának folytatódását a fejlett és fejlődő országokban, ahogy a különbségeket a modern eufemizmus nevezi. Ebben az értelem ben tehát a fasizmust a X X . század szörnyetegeként m a g y a r á z z á k , v i szont részben látják, de nem látják be, felfigyelnek rá, de nem értik meg, hogy a nemzeti, faji, illetve osztálytagozódás k é t m o d e r n formája, a k a p i talista rabszolgatartó kizsákmányolás és az erőszak érvényesül még m i n dig a világ más részein: Algériában 1945-től 1964-ig, G u a t e m a l á b a n 1954ben, Délkelet-Ázsiában 1945-től 1974-ig, D é l - A f r i k á b a n , Palesztinában, Kongóban, Indonéziában, Brazíliában, Bolíviában, U r u g u a y b a n , a D o m i nikai Köztársaságban, H a i t i n és Chilében. A m i k o r E u r ó p a népei kiszabadultak a hitleri börtönökből és ünnepelni készültek a nácizmus felett a r a t o t t győzelmet, u g y a n a k k o r , a m i k o r m á r feltétel nélkül megadták m a g u k a t az európai fasiszta ellenforradalom utolsó vezérkarai és k a t o n a i egységei, világossá vált, h o g y az azonos szo ciális a l a p o n n y u g v ó ideológia, politikai szervezet, kizsákmányolási mód folytatódni fog a gyarmatellenes f o r r a d a l m a k k a l szemben. Az Algériai Általános Munkaszövetség 1945. május elsején ünnepséget szervezett, amely harcos tüntetéssé a l a k u l t át, és a rendőrség beavatkozása folytán véres összetűzéssé fajult. E g y héttel később, 1945. május 8-án a francia—algériai közigazgatás ünnepségsorozatot rendezett a béke és a náci fegyverletétel alkalmából. A z algériaiak nemzeti zászlójukat is m a gukkal vitték a tüntetésre. A fajgyűlölő kizsákmányolók, a gyarmatosítók és a rendőrök közéjük lőttek, és ezzel k i r o b b a n t o t t á k a népfelkelést. Az antifasiszta szövetség és a felszabadult európai államok városaiban min denhol örömittasan üdvözölték a h á b o r ú és a terror végét, Algériában viszont, ahol a lázadók elfoglalták Setifet, közbelépett a hadsereg. A h a r c egész Algériában fellángolt, de kegyetlen megtorló intézkedések követték. A francia gyalogság, légihaderő és haditengerészet minden erejét beve tette. A hadműveleteket a gyarmatosítók fegyveres bandái t á m o g a t t á k . Ezreket mészároltak le. A gyarmatosítók csak május 12-én lettek a hely zet ura, de nem sokkal később, 19-én és 20-án O r á n b a n és Kabiliában t ö r t ki a felkelés. Ez volt 1871 óta a legnagyobb népfelkelés Algériában, amelyet a gyarmatosítók ötvenezer algériai élete árán fojtottak vérbe. Ezreket és ezreket fogtak perbe, és megszilárdították a parasztság és munkásság kizsákmányolására alapozott gyarmatosító társadalmi rendet, amely a g y a r m a t o s í t ó k n a k nyújtott kiváltságokon, a fajgyűlölő ideoló gián, v a l a m i n t az állami megtorlás és a terrorista b a n d á k együttélésén nyugodott. A z Algériai N e m z e t i Felszabadító F r o n t egyik harcosa m o n d ta ezzel kapcsolatban — jóval később — a k ö v e t k e z ő k e t : „ A z 1954-ben kitört felszabadító háború tulajdonképpen még 1945. május 8-án meg kezdődött minden algériai szívében."
A világ másik végén 1945. szeptember másodikán H o Si M i n h kikiál totta H a n o i b a n a függetlenséget. A z eseményre az egész országot felszafadító népfelkelés u t á n került sor a Ba M i n h téren, Vietnam fővárosában. Ugyanebben az időpontban, néhány ezer kilométerrel északra H a n o i t ó l , a Missouri hadihajón készítették elő a szvöetséges t á b o r n o k o k J a p á n fel tétel nélküli kapitulációját. M a c A r t h u r amerikai parancsnok a t á r g y a l á sok során félrehívta a francia expedíciós hadtest parancsnokát, aki éppen Saigon bevételére készült, és a következőket m o n d t a neki: „ A d h a t o k egy tanácsot. Minél több katonai egységet vessen be, minél többet, a m e n n y i csak rendelkezésére áll!" H á r o m h é t múlva, szeptember 3-án a gyarmati gyalogság megkezdte Saigon ostromát, s h á r o m h ó n a p o n belül megtá m a d t a Vietnam minden fontosabb városát. A z őserdőkbe, mocsarakba és rizsföldekre h ú z ó d ó Vietnam megkezdte a felszabadító harcot. í g y kez d ő d ö t t a vietnami háború, amelyben — egészen napjainkig — bevetették az imperialista háborús gépezet összes lehetséges formáját, amely magába foglalja a helyi szociális és politikai árulás fasiszta formáit is, akárcsak a nacionalista csoportosulást és a terrort. A z európai fasizmus szoros rokonságban v a n a gyarmati, később pe dig neokolonialista kizsákmányolással és uralommal. A m o n o p o l k a p i t a lizmus mindkét ágát csak saját ellentmondásainak és feltételezettségének egységében, v a l a m i n t a nemzetközi osztályharc figyelembe vételével le het megmagyarázni. A legújabb fejlődési szakaszban m i n d k e t t ő egymásba fonódva létezik a kapitalista kizsákmányolás és megtorlás nagy nemzet közi rendszereinek ellenforradalmi stratégiájában.
Tévhitek a monopolkapitalizmus és fejlődési tendenciáiról
természetéről
A z 1933. évi náci hatalomátvétel után bekövetkezett katasztrófa, amely a német m u n k á s m o z g a l m a t érte, következménye volt a szociáldemokrata p á r t és a szakszervezetek eszmei z ű r z a v a r á n a k is, amely főleg a k a p i t a lizmus a k k o r i szakasza sajátosságainak és fejlődési irányainak megíté lésében m u t a t k o z o t t meg. A német munkásmozgalom vezetői lebecsülték a fasizmus objektív le hetőségeit és a z o k n a k a rétegeknek az erejét, amelyeket a fasiszták t ö m ö ríthettek. Ugyancsak tévesnek bizonyult a fasizmust megelőző szétszórt, kevésbé h a t é k o n y reakciós erők megkülönböztetése a fasizmustól. A m u n kásosztály politikai és szakszervezeti vezetősége nem készült fel arra, hogy szembeszálljon a fasiszta elnyomással. Rudolf Hilferding, a németországi szociáldemokrata opportunizmus legfőbb teoretikusa a következőket írta 1924 áprilisában: „ A m u n k a tár sadalmasítása a nagyvállalatban egész ipari ágazatok m u n k a f o l y a m a t á n a k társadalmasítását, és a társadalmasított ipari ágazatok egyesítését
eredményezi. Ez a folyamat megelőzi a nemzetgazdaság tudatos irányí tását és szabályozását. Ugyanis kapitalista m ó d o n igyekeznek kiküszö bölni a szabadversenyre és a kapitalizmusra jellemző anarchiát. A m i k o r tehát a kapitalizmus szervezett nemzetgazdasági formájában eléri leg magasabb fejlődési fokát, felmerül a gazdasági demokrácia kérdése. I l y módon a szakszervezetek nem m a r a d n a k csak szociálpolitikai szervek, h a n e m hordozóivá v á l n a k a demokratikus termeléspolitikának." A szak szervezetek jogot k a p t a k arra, hogy véleményt nyilvánítsanak a vállalati és gazdasági döntőszervekben, például a birodalom széntanácsában, a szociális biztosítás szerveiben, a munkásbíróságok munkájában és hason lókban. Ez a részvétel tulajdonképpen egyfajta részesedés volt, amelyet a német monopolkapitalista burzsoázia azért ajánlott fel a munkásságnak, hogy semlegesítse a német munkástanácsok megdöntése után is megma r a d t forradalmi hangulatot. A szociáldemokraták ú g y m a g y a r á z t á k ezt, mint első lépést a kapitalizmusból a szocializmusba v a l ó fokozatos, for radalom nélküli átalakulás útján. A szakszervezeti vezetők cáfolni igyekeztek a kapitalizmus eredendő ellentmondásairól és válságairól szóló m a r x i elméletet. A német szakszer vezetek H a m b u r g b a n megtartott kongresszusán 1928-ban Fritz N a p h t a l i a következőket m o n d t a : „ A szakszervezetek sikeresen megakadályozták az elszegényedést. A modern munkásmozgalom, s főleg a szakszervezeti mozgalom legyőzte a proletariátus egyre növekvő n y o m o r á t . " A szak szervezetek felkérésére ugyanez az ideológus még ugyanebben az évben kidolgozott egy p r o g r a m o t , A gazdasági demokrácia és lényege címűt, amelyben a követendő útról és célról a k ö v e t k e z ő k e t í r t a : „Bár nem ta gadhatjuk, hogy e szervezeti forma kapitalista, mégis hiszünk abban, hogy a szervezett kapitalizmusba torkolló folyamat végső soron lehetővé teszi, sőt m á r most lehetővé tette, hogy a nemzetgazdaság demokratizá lását segítsük." N a p h t a l i és más ideológusok úgy ítélték meg a nemzet gazdaságba való állami beavatkozást, mint az egész nemzetgazdaság ér dekeit és a z általános jólétet szolgáló szervezett kapitalista csoportérde kekkel szembeszálló intézkedést, ö t évvel a náci hatalom átvétele előtt N a p h t a l i azt remélte, hogy a szakszervezetek részvétele az olyan nem zetgazdaság irányításában, amely nem végezte el a kisajátítást és az egyé ni tulajdonban levő termelési eszközök társadalmasítását „a termelési esz közök tulajdonosainak progresszívan k o r l á t o z z a szabadságát, és végül is a termelési eszközök magántulajdonának megszüntetését o k o z z a " . Az akkori szociálreformisták számára megszűnt az osztályuralom és kizsákmányolás fogalma. Az osztálytársadalom és az állam átengedte helyét az osztályok fölötti és elvben h a l a d ó politikai rendszernek. A bér m u n k a megszüntetését célzó követelés helyett a közösség érdekében vég zett termelést szorgalmazták olyan illúziók hatására, hogy részt vettek a műszaki fejlődés, a termelés, az áruforgalom és árpolitika szabályozásáról hozott döntésben.
A monopolkapitalizmussal kapcsolatos tévhitek végül odavezettek, hogy a reformista munkásszervezetek a kapitalizmus válságait meghala d o t t ténynek tekintették. N e m s z á m í t o t t a k a z 1929-es világméretű gaz dasági válságra, s a m i k o r mégis bekövetkezett, lebecsülték méreteit és k ö vetkezményeit. Ahelyett, hogy megszervezték volna osztályuk tiltakozá sát a válság terheinek a munkásságra t ö r t é n ő áthárítása ellen, az együtt működés stratégiájáért és a nemzetgazdaság szanálásáért vállalt felelős ségük m i a t t elkerülték a nyílt állásfoglalást. A munkásosztály teljesen megbénult, u g y a n a k k o r a monopoltóke óriási hatást gyakorolt a munkások életlehetőségeire. 19264>an háromszorosa, 1927-ben pedig m á r nyolcszorosa volt a munkanélküliség az 1907 és 1913 közötti átlagnak. A következő években hihetetlen méreteket öltött a munkanélküliség: 1927-ben 8,8 százalék, a részben foglalkoztatottak száma pedig 5,7 százalék volt; 1932-ben — a k k o r m á r a fasizmus közel állt a győzelemhez — N é m e t o r s z á g b a n 44,4 százalékra emelkedett a munkanélküliek száma, a részben foglalkoztatottaké pedig 22,6 százalékra. A m u n k á s o k n a k összesen 67 százaléka volt munkanélküli. Ugyanebben az évben a m u n k a termelékenysége 34 százalékkal lett több az 1913—1914. évi átlagnál, a m u n k a b é r e k viszont lényegesen kisebbek v o l t a k a h i v a t a losan kiszámított létminimumnál, sőt állandóan csökkentek. 1927-ben negyven m á r k a volt a z átlagos hetibér, a létminimum viszont negyvenhét m á r k a . A legnehezebb évben 1932-ben a hetibér átlaga huszonegy m á r k á r a csökkent, a létminimum pedig negyven m á r k a körül mozgott. Az állami döntési jog rendszere, amelyről a szociálreformisták azt állították, hogy a munkásosztály érdekeit védi a válság idején, lehetővé tette a munkabérek általános csökkentését; 1931 januárjától 1932 januárjáig 17 százalékkal. A szakszervezeteknek viszont, amelyeknek névleg ugyan csak beleszólási joguk volt, megkötötték a kezét. 1929 és 1931 k ö z ö t t h a r m a d á r a csökkent a munkanélkülieknek j u t t a t o t t segély. A fasizmus u r a l o m r a jutása előtt P a p é n k o r m á n y a kétségessé tette a szakszervezetek önállóságra való, v a l a m i n t tárgyalási jogát a munkabérek meghatározásának ügyében. A z o p p o r t u n i s t a szakszervezeti vezetők még is illúziókban ringatták m a g u k a t , hittek államalkotó funkciójukban, lojá lis javaslatokat tettek a szanálási tervekkel kapcsolatban, és t á r g y a l t a k a nemzetszocialistákkal az új rendszerben betöltendő szerepükről. A szakszervezeti vezetők 1932. szeptember kilencedikén tárgyalásokat kezd tek az új hatalombitorlókkal, akiknek élén, Schleicher tábornok, a biro dalom k a t o n a i minisztere állt. H i t l e r p á r t j á n a k gazdasági ideológusa, Wagner azt m o n d t a nekik, hogy a nemzetiszocialisták célja a szakszerve zeteknek a z á l l a m a p p a r á t u s b a való beépítése. W a g n e r kijelentette, hogy először is tevékenységi ágazatok szerint egyesíteni kell a munkaszerve zeteket, majd belépésre kényszeríteni a munkásságot, hogy végül az állam átvehesse az egész a p p a r á t u s t . E z u t á n — Schumacher történelmi szöve gét idézem — „Végtelenül óvatosan és t a r t ó z k o d ó modorban szólalt fel
Egert úr. Minden további nélkül sejteni engedte, hogy elvben egyetért a z államosítás céljaival. H i t t abban, h o g y gyakorlati szempontból hasznos tömöríteni a szakszervezeti erőket, mielőtt még sor kerül a z államosítás ra. A szakszervezetek, amelyeknek nevében beszél, nem m o n d h a t n a k le az értékes, s még mindig f o r r a d a l m i erőkről, amelyek, ha szembekerül nek a nyílt államosítással, minden erejüket latba vetve felvennék a h a r c o t a kényszerrel. Másrészt felzárkózás esetén, túlsúlyba kerülnének, és el fojtanák — bolsevik értelemben — az ismertetett i r á n y z a t o k a t . É p p e n ezért, folytatta Egert a nácikkal t a r t o t t megbeszélésen, időt kell h a g y n i a munkaszervezeteknek, hogy a náci eszméket befogadják. A szakszer vezetek ideológiája miatt ez az asszimiláció megtörtént, de még mindig nem a kellő mértékben — fejezte be E g e r t . " Más szóval a szociálreformista szakszervezeti vezetők felkínálták az együttműködést a fasiszták nak, s a munkásságot fokozatosan a k a r t á k totális ellenőrzés alá venni, a szociális társulásról és az osztályok fölötti államról szóló elméletüket pedig külön hangsúlyozták. A z t állították, hogy ezek az eszmék nélkü lözhetetlenek a f o r r a d a l m i erők semlegesítésében. A reformista munkásszervezetek vezetői még 1933. j a n u á r h a r m i n c a dika u t á n is hamis képet festettek az igazi osztályhelyzetről. A szociál d e m o k r a t a p á r t és a szakszervezetek egyesüléséből keletkezett Vasfront nevű szervezet viszont harcot ígért a köztársaságért. H a b á r nem sokkal ezután harc nélkül elfogadták a különleges meghatalmazásról szóló fa siszta t ö r v é n y t és a Vasfront betiltását, egyes szakszervezeti vezetők t o v á b b r a is illúziókat t á p l á l t a k a nácik iránt. A keresztény szakszervezetek 1933. március 17-én politikamentessé n y i l v á n í t o t t á k tevékenységüket, s a liberális szakszervezetek képviselőivel e g y ü t t látogatást tettek Goebbelsnél az új állammal való együttműködést keresve. Leipert, a reformista vezér április 21-én levelet intézett Hitlerhez, amelyben a következőket í r t a : „ A szakszervezetek nem a k a r n a k közvetlenül hatni az állam poli tikájára. F e l a d a t u k csak az lehet, h o g y a k o r m á n y n a k m i n t t ö r v é n y h o z ó szervnek közvetítsék a munkásság jogos kívánságait a gazdasági és poli tikai intézkedésekkel kapcsolatban, v a l a m i n t hogy t u d á s u k k a l és t a p a s z t a l a t u k k a l támogassák a k o r m á n y t és a p a r l a m e n t e t . " S végül sor került a katasztrófa végére. A reformista szakszervezet ve zetősége békülni k í v á n t az új rezsimmel. A szakszervezet a birodalom egyik biztosának hatáskörébe került. Elbocsátották a z o k a t a vezetőket, akiket a nemzetiszocialisták faji v a g y politikai okokból nem tűrtek, végül a szakszervezeti vezetők szégyenletes felhívást tettek k ö z z é 1933. április 19-én, amelyben a nácik által a nemzeti m u n k a n a p j á v á n y i l v á n í t o t t m á jus elseje megünneplésére szólítottak fel. Í m e a szégyenletes felhívás lé nyege: „ A szakszervezet szövetségi bizottsága a nemzeti m u n k a törvényes ünnepeként köszönti május elsejét, és felhívja a tagságot, hogy a május eszméjéért harcolva szerzett érdemek teljes t u d a t á b a n vegyen részt m i n d e n ü t t az ünnepségeken, amelyeket a k o r m á n y szervezett, tisztelgésként az
alkotó m u n k a előtt, és vegyen részt a munkásságnak a z államszervezet munkájába való teljes jogú bekapcsolódása érdekében." „ U g y a n e n n e k az 1933-nak május elsején" — írja a történész Schumann —, „ a m i k o r H i t ler a Temferhofon így kiáltott fel: »Tiszteljetek a m u n k á t és becsüljétek a munkast!«, Goebbels a következőket jegyezte fel naplójába: » H o l n a p elfoglaljuk a szakszervezeti o t t h o n o k a t . Ellenállás sehol sem várható.« Május másodikán reggel megkezdődött a munkásszervezetek ellen indított, alaposan kitervelt fasiszta támadás. Az SS és SA osztagok elfoglalták a szakszervezeti o t t h o n o k a t , a m u n k á s b a n k o k a t , a helyi i r o d á k a t és a m u n kássajtó szerkesztőségét." Koncentrációs t á b o r b a hurcoltak minden szak szervezeti vezetőt és tisztségviselőt, a szakszervezeti lapok szerkesztőjét és a m u n k á s b a n k o k igazgatóját, a z o k a t is, a k i k az utolsó pillanatig t á r g y a l tak és leveleztek Hitlerrel. A fasiszták villámtámadása nem ü t k ö z ö t t ellenállásba. A szakszervezetek helyett bevezették a nemzetiszocialista N é m e t M u n k a f r o n t nevezetű kényszerszakszervezetet, amelyben a szociálreformista szociális társulás átalakult a tőke és a m u n k a kényszerközös ségévé. A reformistáknak a monopolkapitalizmus sajátosságairól és fejlődéséről tévhite miatt a német munkásosztály ellenállása megbénult. A z esemé nyek előtt a munkásszervezetek képtelenek v o l t a k megvédeni a m u n k á s ság létérdekeit, és tehetetlenek voltak a tőke tömeges munkanélküliség formájában kifejeződő zsarolásával szemben. Megemlítjük Schumannak azt a megállapítást is, hogy a H i t l e r előtt u r a l o m r a jutott diktatórikus k o r m á n y o k a t olyan g y a k r a n nevezték fasisztának, hogy a munkásságnak cs a munkásszervezeteknek nem volt szembetűnő a H i t l e r uralma és B n ning meg Papén k o r m á n y a közti különbség. N e m ok nélkül állítjuk, hogy a történelemnek ez a szakasza megis mételhetetlen, mivel a harmincas és negyvenes évek tapasztalatai után egyrészt a monopolkapitalizmus erőviszonyainak megváltozása, másrészt a munkásmozgalom, szocializmus és gyarmatellenes f o r r a d a l m a k k ö v e t keztében nehezen elképzelhető a végsőkig opportunista tévhit, a szociálreformista cinkosság, a munkásosztály cselekvésképtelensége és hitegetése — mindez a romboló hatású gazdasági válság idején. Ezek a tények azon ban nemcsak a történelmi levéltárak irataiban v a n n a k leírva. M a is szá molnunk kell velük, ismernünk kell őket, ha k o r u n k monopolkapitaliz musának elemzéséhez k e z d ü n k , ha általános válságait vesszük szemügyre és fasiszta vagy a fasizmussal rokon totális, destruktív irányzatait vizs gáljuk. A kapitalizmus megszilárdulása az első világháború u t á n mindössze n é h á n y évig t a r t o t t . A monopolkapitalizmus második világháború utáni megszilárdulása, v a l a m i n t t e c h n o k r a t a , és neokolonialista újjászervezése legalább háromszor a n n y i időbe telt. Ilyen a r á n y b a n szaporodtak meg a z álmarxista elméletek o p p o r t u n i s t a i r á n y z a t a i , a 'látszólag h a l a d ó szociál politikai és gazdasági elméletek, a szociológiai fetisizmus, v a l a m i n t a H i l -
ferding és más szocioreformisták tömegekre h a t ó elméleteihez hasonló illúziók. Ezek azok a téves felfogások, amelyek szerint a szervezett és fejlett technológiájú kapitalizmus forradalom nélkül alakul á t a társult m u n k a t á r s a d a l m á v á : hogy szociális társulással jön létre az osztály nél küli, iparosodás utáni társadalom; hogy elavult m á r a proletariátus el szegényedéséről szóló elmélet; hogy nincsenek romboló gazdasági válsá gok a tervszerű, szervezett technokratikus kapitalizmusban. H a a m u n kásosztály részt vesz a szociális államban és a gazdasági társulásban, a kapitalizmus fokozatosan elhal. H a a társadalom etatista és korporációs m ó d o n szerveződik, elsősorban a G a l b r a i t h Új ipari államából ismert nagyvállalatok formájában, a k k o r állítólag sor kerül a kapitalista tulaj don kisajátítására, és a profitszerző termelési m ó d átalakul a társadalmi szükségleteket kielégítő termeléssé.
A fasizmus
marxista
elemzésének
vázlata
A huszadik század második felében beigazolódott a kapitalizmus m o n o polista szakaszáról szóló lenini elmélet, és szükségessé tette az imperializ mus további elméleti vizsgálatát. Lenin a monopolkapitalizmus ö t fő ismérvét h a t á r o z t a meg: a termelés és a tőke koncentrációja u t á n kialakul a monopoltőke vezető szerepe; a b a n k t ő k e egybeolvad az ipari tőkével; a tőkekivitel előnyösebb szerep hez jut az árukivitellel szemben; sor kerül a nemzetközi m o n o p ó l i u m o k kialakulására; befejeződik a világ területi felosztása. A monopolkapitalizmusnak századunk h a t v a n a s éveiben k e z d ő d ő új szakasza, követve azt a fejlődési irányt, amelyet Lenin m a g y a r á z o t t meg, olyan jelentős változásokat is t a r t a l m a z , amelyeket dolgozatom a m o d e r n ellenforradalom és fasiszta i r á n y z a t o k feltételeként m u t a t meg. Beveze tésként k o r u n k kapitalizmusának azt az öt fő sajátosságát említem meg, amelyből elemzésem kiindul. A z első jellegzetesség a hatalmas méretű tőkekoncentráció új hulláma. Különösen a h a t v a n a s években szembetűnő, és tetőpontja a hetvenes évek végére, vagy a nyolcvanas évekre v á r h a t ó . 1985-ig körülbelül négyszáz multinacionális vállalat rendelkezik a nyugati világ tőkéjének mintegy nyolcvan százalékával. Az amerikai k o r m á n y h i v a t a l o k becslése szerint ennek az évtizednek a végéig az egész a m e r i k a i nemzetgazdaság ötven monopolcsoport ellenőrzése alá kerül. A multinacionális vállalatok n y o masztóan megszaporodnak. M e g v á l t o z t a k tehát az újratermelés és a tőkebefektetés feltételei. H o g y a profitláb csökkenése megszűnjön, kettős változás szükséges a t ő k e funk ciójában: a m u n k a e r ő t nagyobb mértékben kell k i z s á k m á n y o l n i ; a ter melést, a beruházást és a piacot jobban kell ellenőrizni.
A m ú l t évtizedben és jelenleg e l h a r a p ó d z ó egyesülési m á n i a — így nevezik a jelenséget a szakírók — sokban különbözik a kapitalista v á l lalatok régebbi horizontális és vertikális integrációjától. A legújabb sza kaszban új típusú nagyvállalat alakul, az úgynevezett konglomerátum, amely különböző termelési á g a z a t o k a t és gazdasági f o r m á k a t fog össze, sok esetben nemcsak rokon, h a n e m egymástól t á v o l i á g a z a t o k a t is. A z Egyesült Á l l a m o k b a n 1948 és 1951 k ö z ö t t a nagyvállalatok 41 százaléka volt horizontális, 20 százaléka vertikális szervezésű és m i n d össze 38 százaléka k o n g l o m e r á t u m . 1968-ban viszont az első két vállalat típus 2,5, illetve 7 százalékot t e t t k i , a konglomerátumokhoz t a r t o z ó v á l lalattípusban pedig a tőkefelhalmozás 90,7 százaléka összpontosult. R é gebben a vállalatok leggyakrabban versenytársaikkal egyesültek, később nyersanyagellátóikkal és fogyasztóikkal, m a viszont a z integráció nem a piaci konkurrencia elfojtása m i a t t jön létre, h a n e m a tőkekiterjesztés szervezeti formáinak megteremtése m i a t t , a m i szükségessé teszi az ú j ratermelés és a tőkebefektetés feltételeinek megváltoztatását. Csak végletes terjeszkedéssel, mozgékonysággal, a m u n k a e r ő p i a c o k föld rajzi és ágazati változtatásával, csoportosításával, a m u n k a f o l y a m a t o k és a profitszerzés változatos, gyors módosításával tudja a t ő k e eredménye sen leküzdeni a felhalmozódást k ö v e t ő nyersanyag- és energiaválságot, a z eladási nehézségeket, és vállalja az egyre drágább berendezések gyors elé vülése folytán fenyegető beruházási k o c k á z a t o t . A n a g y nemzetközi rendszerben létrejövő tőkeképződésnek fontos fel tétele, hogy a termelőerők új dinamikája elsajátításának a kapitalista ter melés belső ellentmondásai folytán keletkezett destruktív irányzatait leküzdjük. Ez fontos a z egész kapitalista t á r s a d a l m i rendszer szempontjá ból is. F ő k é n t azért, m e r t a t ő k e rendszerbeli változékonysága lehetővé teszi a m u n k a k i z s á k m á n y o l á s á n a k és a m u n k á s fölötti u r a l m á n a k v á l tozékony f o r m á i t ; a bérmunkásság egyik csoportjának szociális integrá cióját, egy másik szociális politikai és kulturális elszigetelését, a h a r m a d i k csoport a f o k o z ó d ó repressziót. A m o n o p o l t ő k e t á g a s technikai, gazdasági, földrajzi, nemzeti és politikai keretek k ö z ö t t megnyilvánuló rendszerbeli mozgékonysága lehetővé teszi, hogy az osztályharcban szinte a végsőkig kihasználja a termelő osztályok csoportjai k ö z ö t t i különbségeket, k ü l ö nösen a bérmunkások csoportkonkurrenciáját. K o r u n k monopolkapitalizmusának második jellegzetessége a finánctőke új fejlődési formája. A tőkefelhalmozásnak o l y a n gyorsan kell végbemennie, hogy semle gesíteni lehessen a z újratermelés és a tőkebefektetés feltételeinek változása következtében v á r h a t ó romboló hatású válságot. Ez viszont nem valósít h a t ó meg csak a kevésbé erős t ő k e teljes bekebelezésével, részleges vagy teljes kisajátításával, kartellba tömörítésével v a g y a tőkeerős tulajdono sok társulásával. A monopoltőke új fejlődési formája n a g y rendszerek alakjában és vegyes, tulajdonos-technokrata csoportok vezetése a l a t t a
tőke koncentrációjával keletkezik, szövetségben a b a n k o k k a l , amelyek a magántőke-részvények tömegét kollektív bankbetétekké alakítják át, v a lamint a nemzetközi technikai monopólium meg a természetes nyers anyagforrások fölötti monopolista ellenőrzés és a neokolonialista kizsák mányolás kombinációjával létrejött gyors tőkefelhalmozással. A m o n o p o l t ő k e új formájának kialakulásában, a kapitalista vállalatok modern formájának elterjedésében d ö n t ő szerepe v a n az értéktöbblet felhalmozódás államosításának és az óriásvállalati tőkébe való átömlesztésének, elsősorban hadiipari létesítmények által. A h a r m a d i k jellegzetesség: a tőke nemzetközi munkafolyamatban ala kul ki. A tőkekivitel n a g y o b b az árukivitelnél, sőt az előbbi a d ö n t ő a kapitalista termelésben. A folyamat a nemzetközi munkamegosztáson és -szervezésen, a modern technológia monopóliumán, v a l a m i n t a tőkeexpor tálókból e l v o n t értéktöbblet szervezett ellenőrzésén alapszik. A kapitalista országok tőkekivitele á t a l a k u l t az intenzív k i z s á k m á nyolásból eredő tőkebehozatallá. A n a g y tőketermelő rendszerek, a technokratikusan szervezett óriásvállalatok tulajdonképpen a nemzetközi m u n k a f o l y a m a t és a nemzetközi társadalmasított termelés kapitalista k i zsákmányolási formáit jelentik. Ettől a kizsákmányolástól függ, h o g y a monopoltőke megőrizheti-e újratermelő képességét, és u r a l k o d h a t - e a fej lett kapitalista t á r s a d a l m a k ellentétein. A negyedik jellegzetesség: a m o n o p o l tőke újratermelésének fontos fel tétele a kapitalista országok és a kapitalista fejlődés során pangó, eltorzult társadalmak közti egyenlőtlen cserefolyamat, v a l a m i n t e t á r s a d a l m a k ter mészeti kincseinek és munkaerejének tékozló kizsákmányolása olyan m ó don, amely segíti a világméretű, elsődleges tőkefelhalmozódást. A k a p i t a l i z m u s előző fejlődési szakaszainak g y a r m a t i kizsákmányolási módszerétől eltérően a fejlődő országok m o d e m kifosztása óriásvállalatok segítségével történik, amelyek a természeti kincsek kiaknázása feletti monopóliumot a technológiáéval egyesítik. Pénzügyi hegemóniával és politikai kényszerrel a r r a törekszenek, hogy ellenőrizzék a nemzetközi munkamegosztást, amely korlátozza, sőt lehetetlenné teszi az elmaradott országok fejlődését és a lakosság t ú l n y o m ó részét megfosztja a termelés és a létezés a l a p v e t ő feltételeitől. A z ötödik jellegzetesség: a nemzetközi m u n k a f o l y a m a t k i z s á k m á n y o lását a monopoltőke a nemzetközi politikai ellenőrzés és az ideológiai vezető szerep nagy rendszereinek, valamint a katonai erőszak és a fel forgató tevékenység új történelmi formáinak alkalmazásával valósttja meg. E z e k a n a g y rendszerek a kapitalista vállalatok m o d e r n formáival, vagyis a m u n k a e r ő és a piacellenőrzés n a g y kizsákmányoló rendszereivel egyenértékűek politikailag. Létrehozásukban és f e n n t a r t á s u k b a n részt vesznek a z államok, a nemzetek fölötti politikai, k a t o n a i és felforgató te vékenységet kifejtő szervezetek meg a legnagyobb kapitalista vállalatok.
E tényezők k ö z ö t t a végsőkig összetett és ellentmondásos együttműködési feltételek és viszonyok alakultak ki és fonódtak össze; versengés és kés hegyre m e n ő harc, amely híven kifejezi a konkurrencia, a koordináció és a monopoltőke egymás közti viszonyában m e g m u t a t k o z ó új feltételeket. A totális ellenőrzés, a politikai erőszak és a katonai elnyomás nem zetközi rendszerei alig ismeretesek a nyilvánosság előtt, alig v a n intéz ményesített formájuk, túlnyomórészt hamis és mellékes közéleti tisztsé gek mögé v a n n a k rejtve, s tevékenységük a formális nemzeti és nemzet közi politikai intézmények meg a közvélemény számára láthatatlanok, ellenőrzésük lehetetlen. A nyilvános és titkos szervezetük meg funkciójuk közti a r á n y megfelel a jéghegy víz feletti és víz a l a t t i része a r á n y á n a k . Rejtett szervezetük, pontos és formalitásokat nélkülöző működésük, h a tásos tevékenységük nagyrészt a tökéletes hatalmi szervezet, a k o m m u nikáció és a kapitalista termelés technokratikus rendszereinek vezető sze repe következtében lehetséges. Részt vesznek a z osztálytársadalom álta lános funkcióinak gyakorlásában, főként a felforgató rendszer és a z e r ő szak módszereinek fejlesztésében. A monopoltőke évszázados t a p a s z t a l a t a sűrűsödik össze bennük. A vezető szerep és az ellenőrzés érdekeivel be h á l ó z z á k a látszólag önálló v á l l a l a t o k a t és a látszatra független politikai egyedeket.
A fasizmus
négy
jellegzetessége
A burzsoá ellenforradalom századunk első felében kialakult fasiszta for májáról szerzett t a p a s z t a l a t o k Chile u t á n kiegészültek a m o n o p o l k a p i t a lizmus legújabb szakaszában megnyilatkozó fasiszta i r á n y z a t o k megisme résével. E z a történelmi alapja a forradalmi elméletnek, h o g y levonja a következtetéseket a fasizmus eredetére, társadalmi természetére és lénye ges vonásaira v o n a t k o z ó a n . A z alábbiakban a fasizmus elemzésének módszertani jellegű v á z l a t á t t á r o m a z olvasó elé. Csupán arra törekszem, hogy megvilágítsam a m a r x ista gondolkodásra v á r ó elemzés fontosabb tételeit és irányait. V á z l a t o m két — a történelemben beigazolódott — tételből indul ki. A fasizmus nemcsak sajátos formája a monopolkapitalizmus politikai és eszmei fölépítményének, h a n e m eredetét, funkcióját és sajátosságait a termelési m ó d b a n kell keresnünk, a z osztálytagadásban és a z osztályharc ban, mégpedig a monopolkapitalizmus és a történelmi mozgatóerők (a p r o l e t á r f o r r a d a l m a k a t és a szocializmust létrehozó erők) kibékíthetetlen ellentétében. A fasizmus nem területi v a g y részjelenség a m o n o p o l k a p i talizmusban. N e m c s a k különleges konjunktúra eredménye, és nem meg h a t á r o z o t t helyen, időben és történelmi feltételek k ö z ö t t kialakuló jelen ség , h a n e m jellemző az egész monopolkapitalizmusra. Ebben a z értelem ben tehát a fasizmus a monopolkapitalizmus törvényszerűségei és ellent mondásai által feltételezett lehetőség és i r á n y z a t .
E két történelmileg igaz tételhez kapcsoljunk még k e t t ő t , ő k e t nem igazolta egyformán a történelem, de nem a l a p t a l a n u l beszélünk lénye gükről. A z egyik tétel így hangzik: a fasizmus nem egy szakasza a m o n o p o l kapitalizmusnak, nem is egyike a kapitalizmusból az imperializmusba v a l ó átmenet szakaszának, sőt nem is jelenti a végét, végső formáját az „elhaló k a p i t a l i z m u s n a k " , ahogy azt hitték, h a n e m egyike a m o n o p o l kapitalista társadalmi rend fokozatos, változásaiban kifejeződő t ö r v é n y szerű fejlődési i r á n y n a k . Törvényszerű azért, mert a k a p i t a l i s t a kizsák mányolásból és termelési viszonyokból ered. Mivel ebben az értelemben állandó kísérőjelensége a monopolkapitalizmusnak, csak a kapitalizmus ezen szakaszának törvényszerű irányzata, nem pedig végzetesen elkerül hetetlen, általános és kizárólagos megjelenési formája a kapitalizmus egé szének. A másik tétel: a fasizmus mint az imperializmus meg a proletár- és gyarmatellenes f o r r a d a l m a k törvényszerű i r á n y z a t a más-más formájú és á t ü t ő erejű; változó átfogó erővel rendelkezik, s u r a l k o d ó i r á n y z a t t á is v á l h a t a kapitalista rendszer alapvető ellentmondásaitól, v a l a m i n t gaz dasági és szociális válságainak méretétől függően. Még ennél is n a g y o b b mértékben befolyásolja a fasizmus térhódítását és erejét a tőkés osztály, t o v á b b á a proletariátus, a m u n k á s - és felszabadító mozgalmak még a szocializmus nemzeti és nemzetközi erőviszonya. A fasizmus a kapitalista termelési m ó d és a z osztályharc elnyomásá n a k végső, pusztító megjelenési formájaként csak a k k o r válik a k a p i t a lista társadalmi rend fontos vagy elsődleges összetevőjévé, h a a m u n k á s v a g y a felszabadító m o z g a l o m vereséget szenved, fokozatosan gyengülő, nem áll k o r a forradalmi lehetőségeinek színvonalán, vagyis saját vezető osztályának színvonala alá z u h a n . E z a k k o r következik be, amikor esz mei és politikai o p p o r t u n i z m u s , v a l a m i n t stratégiai hibák és sikertelen ségek folytán a m u n k á s - és felszabadító mozgalom meg a szocializmus elveszíti történelmi jellegét; h a visszakényszerül a létért való küzdelem szintjére, h a a gazdasági válságok teljes politikai és létbizonytalanságot h o z n a k létre; ha eluralkodik a b é r m u n k á s o k k ö z ö t t a versengés, s h a eb ben érvényre j u t n a k a monopolburzsoázia szociális, politikai és eszmei a t t r i b ú t u m a i ; ha egymás k ö z t i viszonyuk felbomlik a fenti tényezők k ö vetkeztében. E gondolatok alapján nyilvánvaló, hogy a fasizmus elleni harc, illetve a kapitalizmus törvényszerű fasiszta i r á n y á n a k felismerése, v a l a m i n t e jelenség forrásaival és lehetőségeivel szemben való elővigyázatosság u g y a n olyan állandó, általános és eredendő tényezője a m u n k á s - és felszabadító mozgalomnak, m i n t amilyen állandó lehetősége és bennerejlő i r á n y z a t a a fasizmus a monopolkapitalizmusnak. A z antifasiszta elővigyázatosság és h a r c állandó összetevője és t a r talmi meghatározója s z á z a d u n k munkásmozgalmi és szocialista forra-
dalmi stratégiájának. S z á z a d u n k első fele és k o r u n k is bebizonyította, hogy a munkásmozgalom és a szocializmus stratégiájának antifasizmusa lehetővé teszi történelmi szövetség k i a l a k í t á s á t a proletariátus és más társadalmi rétegek k ö z ö t t ; összefogásukkal visszaverhetik a civilizáció egy része, a h a l a d á s és létfeltételek elleni kapitalista t á m a d á s t . Ezek a rétegek ezáltal részesei a szocializmus munkásosztály vezette történelmi folyamatának. A z előbbiekben elsőnek említettük az antifasiszta éberséget, mivel a munkásmozgalom és a szocializmus stratégiája föltételezi a fasizmus öszszes föltételének, forrásának, átmeneti formájának és i r á n y z a t á n a k is meretét, nemcsak végső, totális rendszerét. Késedelem nélküli harcot hir det minden jelenség ellen, amely melegágya lehet a fasizmusnak. É p p e n ez a lényege a neokolonialista kizsákmányolás ellen v í v o t t h a r c n a k , a nem zetközi monopoltőke új fejlődési formája, t u d a t o s romboló és elnyomó szándéka elleni küzdelemnek. A m u n k á s m o z g a l o m és a munkásosztály t u d a t a elleni fajgyűlölő és nacionalista p r o p a g a n d a , az agresszív háborúk, a nemzetközi erőszak és t ö r v é n y t i p r á s , a militarista-technokratikus ideo lógia és a technokrácia más formái elleni küzdelem is része ennek a harcnak. E z a stratégia u g y a n a k k o r elszánt küzdelem a monopolista b u r zsoázia ellen, amely a r r a törekszik, hogy a k a p i t a l i z m u s ú j , általános gaz dasági válságának terheit áthárítsa a munkásosztályra meg a fejlődő o r szágokra, és hogy a válságot a nemzetközi bérmunkásság k o n k u r e n c i á j á n a k fokozására a k n á z z a k i , v a l a m i n t h o g y politikailag zsarolja a világ munkás- és gyarmatellenes mozgalmait. A világ mai munkás- és felsza badító mozgalmainak forradalmi t a r t a l m á v a l összhangban elemzésem nemcsak a fasizmus végső, totális formáival foglalkozik, h a n e m m i n d azokkal a kapitalista jelenségekkel, amelyek a fasiszta i r á n y z a t kiala kulásának fészke; tehát azokkal, amelyek a monopolkapitalizmus embertelenségéről, erőszakosságáról t a n ú s k o d n a k ; a kapitalista társadalmi rend kiúttalanságáról és a szocializmus szükségszerűségéről. E gondolatok u t á n a monopolkapitalizmus fasiszta i r á n y z a t á n a k v á z latos elméletét ismertetem. 1. A fasizmus a kapitalista újratermelés és az ellenforradalmi osztály társadalom egysége. A burzsoá társadalmi rend politikai kényszerrel teszi lehetővé a gazdasági kizsákmányolást, vagyis a szabad és politikai jo gaiban nem korlátozott munkásság, illetve a tőkések és a b é r m u n k á s o k egymás közti cserefolyamatának tulajdonviszonyon alapuló k i z s á k m á nyolását; e társadalmi rend fasiszta változata ténylegesen vagy formá lisan megszünteti a bérmunkások polgári szabadságát, önkényuralomba kényszeríti a munkásokat, de nemcsak a m u n k a f o l y a m a t b a n , ami egyéb ként a kapitalizmus jellemzője, h a n e m a termelés f o l y a m a t á b a n és a munkaerő újratermelésében, vagyis a társadalmi folyamat egészében is. A burzsoá társadalmi rend ilyen formája kezdetben a munkásszervezetek minden tevékenységi formájának megszüntetésével alakul ki, ezután k ö -
vetkezik a munkásosztály érdekeinek, illetve önálló politikai szervezetei nek korlátozása, vagyis önálló képviseleti jogának megvonása; sőt a bér m u n k á s n a k azt a jogát és lehetőségét is elveszik, hogy saját szakszerve zete útján tárgyalhasson munkabéréről, a munkafeltételekről. Végül meg vonják sztrájkjogát. S z á z a d u n k fasiszta ellenforradalmai a munkásszervezetek ellen inté zett terrorral k e z d ő d t e k , s a munkásmozgalom politikai és szakszervezeti aktivistáinak tömeges kivégzésével f o l y t a t ó d t a k . U g y a n í g y j á r t a k a m u n kásosztály olyan képviselői is, akiknek tevékenysége és képessége a m u n kásság felszabadítása szempontjából potenciális erő volt. A spanyolor szági p o l g á r h á b o r ú t k ö v e t ő fasiszta győzelem u t á n kivégeztek v a g y m á s m ó d o n megöltek több százezer munkást. E z a s z á m jóval meghaladta a polgárháborúban elesettekét. A spanyol p o l g á r h á b o r ú n a k és a h á b o r ú t követő megtorlásnak csaknem kétmillió ember esett áldozatául. A chilei fasiszta ellenforradalom befejező szakasza a z elnöki p a l o t a bombázásával k e z d ő d ö t t . E z t követte a m u n k á s p á r t o k székházának le rombolása. Még ugyanazon a n a p o n b o m b á k a t z ú d í t o t t a k a z o k r a a gyá r a k r a és üzemekre, amelyekben ellenállást t a n ú s í t o t t a m u n k á s t a n á c s . E z u t á n következett a munkásnegyedek elpusztítása, a koncentrációs t á borok megalakítása. A m u n k á s o k tízezreit m e g k í n o z t á k , s tömeges kivég zésekre is sor került. Rengeteg m u n k á s t t á v o l í t o t t a k el munkahelyéről, majd megkezdték a milliós létszámú munkásság kiéheztetését. H a s o n l ó képet m u t a t o t t nemrégiben a bolíviai fasiszta elleniforradalom is, 1971-ben elfojtotta a szocialista mozgalmat, és szétverte a m u n k á s t a n á c s o k a t . 1 9 7 3 ban leverte a munkásság és a parasztság ellenállását, 1974-ben pedig C o chabamba előtt a l k a l m a z o t t megtorlásokat. A munkásság erőszakos elnyomása m i n d a d d i g t a r t , amíg a m u n k á s o k ellenállnak a korlátlan osztályuralomnak és k i z s á k m á n y o l á s n a k . H a r m i n c évvel a fasiszta hatalomátvétel u t á n ez a z á l l a p o t ismétlődik S p a n y o l országban. A fasiszta társadalmi rendben a munkásságot o l y a n szerveze tekbe kényszerítik, amelyek formálisan is lehetetlenné teszik, h o g y a tőkés tulajdonnal szemben éljen képviseleti jogával. E z v o l t a h e l y z e t a z 1933-ban alakult német M u n k a f r o n t esetében, s ez ismétlődik meg az úgynevezett vertikális spanyolországi szákszervezetekében is. M i t jelent a burzsoá d i k t a t ú r a fasiszta megszüntetése a fasizmus fenti meghatározásával szemben? A polgári demokrácia fasiszta megszüntetése (a totális állam minden lehetséges szociális, gazdasági, politikai és ideo lógiai a t t r i b ú t u m á n a k bevezetésével), amely gonosztettel, rendőri t e r r o r ral, a civilizáció szellemi és szociális v í v m á n y a i n a k megsemmisítésével, a tömegek erkölcsi és társadalomlélektani elnyomorításával jár, a b é r m u n kás polgári szabadságtól való megfosztásának feltétele és végső k ö v e t kezménye. A m i k o r megkezdődik a fasiszta társadalmi rend felbomlása — például az európai fasiszta ellenforradalom összeomlása u t á n Spanyolországban
— , a fasizmus oly m ó d o n igyekszik elkerülni a nemzetközi nyomást, hogy részleges eszmei és politikai liberalizmust tesz lehetővé némely társadalmi szektorban, de megtartja a zsarnoki u r a l m a t a munkásság b é r m u n k á n alapuló egzisztenciája fölött. E z jellemezte Spanyolországban az O p u s dei (katolikus t e c h n o k r a t a csoportosulás) tíz évvel ezelőtt végrehajtott re formját is, amely u t á n osztozott a h a t a l o m b a n a h a g y o m á n y o s fasiz mussal. A m o d e r n spanyol t e c h n o k r a t a réteg részleges liberalizmusa t u lajdonképpen fontos volt a kapitalizmus gazdasági föllendülése és a k ö zéprétegek szempontjából, a munkásosztály azonban t o v á b b r a is fasiszta társadalmi rendben m a r a d t . Ez lehetővé tette a hazai és külföldi tőke gyors felhalmozódását, u g y a n a k k o r pedig a kapitalizmus reformja szem pontjából fontos középrétegek szociális integrációjának új formáit. Egyéb ként a h a t a l m o n való osztozkodás ilyen formája sem t a r t ó s , mert a meg erősödött spanyol munkásmozgalom megmozdulásainak hatására újra fel t á m a d t az o r t o d o x fasizmus, s 1973-ban ostromállapotot rendelt el. A totális fasiszta ellenforradalmat mindenhol fasiszta irányzatok k í sérik, ahol a burzsoá társadalmi rend szétzúzza a bérmunkás jogi és poli tikai önállóságát meg szervezeteit; ahol megvonja a sztrájkjogot és meg szünteti a munkásszervezeteket v a g y pedig szigorúan ellenőrzi őket, és ahol a munkásság b é r m u n k á n alapuló létét teljesen ellenőrzi. A klasszikus formájú totális ellenőrzésen kívül a modern kapitalizmusban van rejtett fasiszta i r á n y z a t is, amely a szakszervezetek és a kapitalista társadalmi rend etatista és technokratikus, szociális és gazdasági, v a l a m i n t politikai és ideológiai integrációjának formájában jön létre, ha az ilyenfajta integ ráció a munkásság önálló érdekvédelmi lehetőségének igenlése ellen irá nyul. Megállapíthatjuk tehát, hogy az önálló munkásszervezetek erőszakos szétzúzása és megszüntetése, valamint a bérmunkásság polgári demokra tikus szabadság-jogainak eltiprása elsődleges és lényegi meghatározója a fasizmusnak. Mindig a kapitalista t á r s a d a l m i rend, gazdasági és szociálpolitikai v á l sága h a t á r o z z a meg; a fasizmus tehát a z ilyen válságidőszakban üti fel a fejét. A marxista elemzés r á m u t a t o t t arra, hogy a gazdasági válságok erede tének alapja a tőke újratermelésének a profitláb törvényszerű csökkenő i r á n y z a t a folytán föllépő korlátozott lehetőségeiben v a g y a lehetőság hiá n y á b a n keresendő. E jelenségek ciklikusak a z árukeresletben és a tőke piacon m u t a t k o z ó fennakadás következtében, s külön kiéleződnek a tőke és a monopolista, v a l a m i n t államcsoportosulások k ö z t érvényes antago nisztikus versengéssel, a legújabb időkben pedig a nyersanyag és az ener giahordozó régi, kapitalista formájú k i a k n á z á s á n a k megszűnésével. Bár századunk harmincas éveitől kezdve a monopolkapitalizmus ki építette az ismétlődő válságok állami ellenőrzésének gépezetét és a p r o fitláb oligopolikus szabályozását, a válságok alapvető okát, a tőke fel-
halmozási képességének csökkenését nem t u d t a megakadályozni. A t o v á b bi elemzésből kiderül, hogy ez az ok nemhogy megszűnne, hanem ellen kezőleg: megsokszorozódik. É p p e n ebből ered a kapitalista újratermelés mai világválsága. A gazdasági válság idézi elő a burzsoá társadalmi rend fasiszta átala kulását, mivel a munkásság és szervezetei polgári szabadságának elfojtása lehetővé teszi a m u n k a e r ő egyre nagyobb kizsákmányolását, és elősegíti a tőke veszélyeztetett felhalmozó képességének megújulását. Még jelen tősebb m o m e n t u m , hogy a hazai és nemzetközi elnyomás fasiszta rend szere a gazdaságilag érdektelenné vált és politikailag jogfosztott m u n k a e r ő piacán a tőketermelés kibővítésére törekszik, ez a munkaerő a l k a l mas ugyanis a legteljesebb kizsákmányolásra, amely pedig az újratermelés f o l y a m a t á b a n veszélyeztetett tőkefelhalmozás szükséges kiegészítő for rásává válik. A kapitalista társadalmi rend veszélyes politikai válsága a k k o r k ö v e t kezik be, amikor a proletariátus, illetve a g y a r m a t i v a g y függőségben élő országok népének osztályharca f o r r a d a l m i t a r t a l o m m a l telítődik, amikor kérdésessé v á l n a k a termelés osztályviszonyainak szükségszerű és meghatározó értékű elemei. A két háború k ö z ö t t burzsoá ellenforradalomként megjelenő európai fasizmust úgy jellemeztük, mint a monopolkapitalizmus reakcióját az európai proletárforradalmak első hullámára. A monopolkapitalizmus az európai burzsoá ellenforradalom összeomlása u t á n szembetalálta m a g á t a szocializmussal és a gyarmatellenes f o r r a d a l m a k k a l . Amilyen mérték ben veszélyezteti a kapitalista termelési viszonyokat, olyan mértékben függ a monopoltőke újratermelése a nemzetközi kizsákmányolástól. E füg gőségi viszony különösen századunk második felére jellemző. A szocializmus és a gyarmatellenes f o r r a d a l m a k világfolyamata p á r huzamos, s lényegi kapcsolatban v a n a termelési erők ú j , k o r s z a k a l k o t ó változásával; h a ezek a z erők szabadon, t á r s a d a l m i k o r l á t o k nélkül fej lődhetnének, a kapitalista termelési mód megszűnne. A mindkét oldalról veszélyeztetett monopolkapitalizmus a legutóbbi évtizedekben fokozatosan átalakul ellenforradalmi renddé. A kapitaliz mus kétszeresen is ellenforradalmi jellegű: egyrészt, mert a nemzetközi kizsákmányolás rendszere a kapitalista terjeszkedés, a k a t o n a i gépezet és a militarizált gazdaság óriási katonai és politikai megtorló rendszerének segítségével szervezkedik, hogy ilymódon szétzúzza a kapitalista orszá gokban az osztályharc forradalmasulását és a gyarmatellenes forradal makat, hogy megőrizze a gyarmati kizsákmányolás lehetőségeit, az in tenzív munkaerő-kizsákmányolást, valamint, a bérmurikásság részleges gaz dasági, szociális és eszmei-politikai integrálódását a kapitalista anyaorszá gokban. A kapitalizmus ellenforradalmisága másrészt a b b a n nyilvánul meg, hogy a tőkés termelés és fogyasztás megszervezésével, a t u d o m á -
nyos és műszaki fejlődés, az o k t a t á s , az egyéni és szociális szükségletek, valamint a tömegtájékoztatás szelekciójával és fellazításával arra törek szik, hogy semlegesítse az új korszak termelőerőinek forradalmi lehetősé geit, s hogy rájuk erőszakolja a kapitalista kényszert, megőrizze a tőke újratermelésének lehetőségét. K o r u n k monopolkapitalizmusa ellenforradalmiságának e két oldala nemcsak a korszakalkotó történelmi események által v a n kapcsolatban egymással, h a n e m a tőke újratermelése m o d e r n rendszerei által is; s mind ez a militarizált trösztök és a militarista értéktöbblet-felhalmozás követ kezménye, amely a nemzetközi katonai és politikai megtorlás segítségével lehetséges. Szükséges föltétele a monopoltőke újratermelésének, amely minden sza kaszában és funkciójában bomlasztó és elnyomó. A kapitalista újrater melés és az ellenforradalmi rend együttélése azonban r o p p a n t mértékben megnöveli a tőketermelés és az osztálytársadalom szükséges, nemtermelő, az ellenforradalom szédítően növekvő kiadásait. A z osztálytársadalom rezsiköltségei állandóan sokasodnak. Ez a hatalmas külön megterhelés csökkenti a tőke befektetési képessé get, és előidézi a gazdasági válság okainak előtérbe jutását. Az újrater melési válság leküzdéséért a monopoltőke a nemzetközi terjeszkedés nagy rendszereiben szervezkedik, amelyek a legnagyobb kizsákmányolásra t ö rekszenek multinacionális vállalatok által. A m o n o p o l t ő k e kielégíthetet len éhségét csak úgy csillapíthatja, hogyha a t ö b b l e t m u n k á t és a termelés természeti, műszaki és társadalmi föltételeit magáhozragadja. E z csak a nemzetközi elnyomás és erőszak állandó felújításával és kiterjesztésével érhető el. A kapitalizmus második világháború utáni viszonylagos hosszú ideig t a r t ó ideiglenes stabilizálódása során a kapitalista újratermelés ellenforradalmisága nyíltan kifejezésre jutott a h á b o r ú k b a n és a gyarmati népek felszabadító harca elleni megtorlásokban, a fejlett kapitalista országok ban viszont rejtve m a r a d t az ipari vagy látszólagos gazdasági fellendülés mögött és a polgári demokrácia etatista meg technokratikus involúciója következtében. A legutóbbi évtizedben meggyöngült a stabilizálódás, s fokozatosan megkezdődött az új gazdasági világválság. A m u n k á s m o z g a l o m forradal mi tartalma viszont elmélyült, és a z el nem kötelezettség világmozgal mának kiszélesedése következtében fokozódott az egyes országok egyen jogúsítása. A kapitalizmus új gazdasági és világpolitikai válságának egye temességében v a n n a k jelen a fasiszta irányzat felújulásának feltételei. A fentieket igazoló események közül a chilei ellenforradalom t a r t a l m a z z a tömören ezeket a következtetéseket. Az egész folyamat értelmezése és végleges formáinak m a g y a r á z a t a miatt azonban ismertetem a fasizmus egyéb sajátosságait is.
A fasizmus másik sajátossága a kapitalista termelési mód két legfon tosabb részének, a kapitalista országokban és a gyarmatokon folyó ter melésnek a szerves összekapcsolására és egyesülésére vonatkozik. N é h á n y évtizede a kapitalista termelési mód e két fajtája között lénye ges különbség volt. A kapitalista országban folyt a tőkés újratermelés, a gyarmaton pedig a kiszipolyozás, vagyis a meghosszabbított elsődleges t ő kefelhalmozás. Az egyik helyen folyt tehát az ipari bérmunkásság kizsák mányolása, a másikon pedig a gyarmati kizsákmányolás a leigázás k a p i talizmus előtti formáinak és a munkatöbblet kisajátításának módszerével. A kapitalista anyaországban folyt a műszaki forradalom v í v m á n y a i t fel használó gyáripari termelés, a g y a r m a t o n pedig a korszerűtlen mezőgaz dasági és nyersanyagtermelés. Az egyik oldalon van a polgári d e m o k r a tikus szabadságjogokkal rendelkező modern osztálytársadalom, a másikon pedig a gyarmati uralom és a jogfosztottság. A monopolkapitalizmus fejlődésének különösen a legújabb szakaszában egyre mélyül a szakadék a fejlett kapitalista ország és a fejletlen, illetve a végsőkig kizsákmányolt társadalom között. Ezzel p á r h u z a m o s a n a tő ketermelés nemzetközivé válása és más tényezők egyre inkább elmossák a választóvonalat a kapitalista termelési mód e két fajtája között. H a tására az osztálytársadalom, az osztályellentét és az osztályharc fogalma ugyanazt jelenti a kapitalista anyaországban, mint a függőségben élő, kizsákmányolt társadalomban, amelyben a mezőgazdasági és ipari prole tariátus meg a hatalmas tartalék munkaerő egyenjogúságra törekszik, most már azonban nem gyarmati lázadással és parasztháborúval, hanem fel szabadulási és szocialista mozgalommal. Neokolonialista kizsákmányolás nem lehetséges a gyarmati uralom előző formáinak alkalmazásával. Ez a fajta kizsákmányolás csak a fasisz ta jellegű társadalmi rendben lehetséges, mivel csak egy ilyen rendszer képes a proletariátust megfosztani a zsákmányolással összeegyeztethetet len polgári demokratikus szabadságjogtól. Legjobb példa erre a rodéziai és dél-afrikai fajüldöző rezsim. Ezekben az államokban egy a k a p i t a lista és a gyarmati kizsákmányolás: a foglalkoztatott és tartalék m u n kaerő gyarmati jogfosztottsága. Ez az összetartozás a totális monopol kapitalizmushoz vezet, legalábbis a gyarmati uralom alól felszabadult or szágokban. Idézzük föl még egyszer a két háború közti európai fasizmust! Először azokban az országokban hatalmasodott, amelyek az első világháború után g y a r m a t nélkül m a r a d t a k . Monopolista burzsoáziájuk a hazai munkaerő kizsákmányolásában kereste a kárpótlást, és fasizmus formájában egyesí tette az anyaországi és gyarmati kapitalista termelési módot. A hadiipar létesítményeinek segítségével elért kényszerű kapitalista mozgósítással az európai fasizmus magja előkészítette más európai országok leigázását. Pontos katonai, politikai és gazdasági terveket készített, hogy E u r ó p a
nagy területeit g y a r m a t t á alakítsa át, vagyis hogy ilymódon kiterjessze rájuk a kapitalista termelési mód két fajtájának együttes fasiszta u r a l m á t . A z európai fasizmus példájával egyező jelenségek figyelhetők meg a gyarmati u r a l o m alól felszabadult országok jelentős részében is. N é m e l y ország, amely a X I X . században elnyerte politikai függetlenségét és meg kezdte a viszonylag önálló kapitalista iparosodást, a legújabb időkben átalakul neokolonialista kizsákmányolásnak alávetett, függőségben élő társadalommá. E r r e bőven a k a d példa, különösen L a t i n - A m e r i k á b a n . Sok marxista tudós azt vallja, hogy a kapitalista u r a l o m ilyen formája példa lehet a h a r m a d i k világ más részein folyó neokolonialista terjeszkedés szá m á r a is; ezek az országok valóban v a g y formálisan függetlenek, s a leg újabb időkben megkezdődött iparosodásuk. Ebből a szempontból Chile a klasszikus példa. A viszonylag iparoso dott, polgári demokratikus ország, ahol olyan erős munkásmozgalom alakult ki, hogy a szocializmus nyugati stratégiáját összekötötte a nem zetgazdaság felszabadulásáért folyó harccal, csak fasizmussal kerülhetett a neokolonialista kizsákmányolás igájába. H a n g s ú l y o z t a m , hogy a kapitalista újratermelés és a gyarmati kizsák mányolás egyesülésében és egybeforrásában az alapvető ellentmondás a kizsákmányolás m ó d j á n a k kiegyenlítődése, vagyis egyrészt a b é r m u n k a általános térhódítása, másrészt a nemzetközi kapitalizmus központja, k ö z bülső zónája, meg peremterületeinek gazdasági és társadalmi fejlődése között hirtelen elmélyülő szakadék. Ehhez tartozik még a kapitalista anyaországban erősödő nacionalizmus, kulturális imperializmus, soviniz mus és fajgyűlölet. í g y j u t o t t u n k el a fasizmus h a r m a d i k sajátosságához. Éles az elkülö nülés a bérmunkaerő és a bérmunkásság helyzetében, aminek célja az ér téktöbblet maximalizálása és a bérmunkásság egységének megbontása a szélsőséges nacionalizmus, fajgyűlölet, sőt a geotípus eszmei-politikai for máinak alkalmazásával. A m u n k a e r ő kapitalista hierarchiája és a z egymás közti konkurrencia — m i n d k e t t ő különben szükségszerű jellemzője a tőkés termelésnek és az o s z t á l y t á r s a d a l o m n a k —, átalakul a kapitalista termelésben résztvevők különböző csoportjának jogi és politikai álkasztrendszerévé: az emberek polgárokra, r a b o k r a és hasonlókra oszthatók rasszista, nacionalista v a g y más elmélet a l a p j á n . A német fasiszta „új európai r e n d " volt ebben a tekintetben a legszélsőségesebb formája ennek az i r á n y z a t n a k , mivel meg mutatja, hogy a totális kapitalista termelési m ó d a náci u r a l k o d ó réteg sajátos eszmei-politikai szükségletei szerint h a t v á n y o z ó d o t t meg. K o r u n k monopolkapitalizmusában még nem volt példa arra, hogy ha sonló i r á n y z a t o k egyformán kíméletlenek legyenek. E z t figyelhettük meg a forradalmi vietnami nép biológiai kiirtás-kísérlete kapcsán, és részben az egyes afrikai fajüldöző rezsimek gyakorlatában.
A multinacionális vállalatok tulajdonkeppen óriási értéktöbbletre és profitra törekszenek. E cél elérése végett a kizsákmányolás formáit és eszközeit véglegesen megkülönböztetik. A z azonos termelékenység bére zése rendkívül változékony. Különbséget tesznek a bérezés feltételei k ö zött egyazon ország különböző ipari, kereskedelmi ágazataiban, különös képpen az azonos nemzetközi tőketermelésben. E z az alapvető módja a tőkefelhalmozási válság megakadályozásának, s ebből következik, hogy a monopolkapitalizmus fennmaradása a b é r m u n k a e r ő szélsőséges elosz tásától függ. Ezzel függ össze a kapitalista termelés új irányvétele a rela tív értéktöbblettől az abszolútig. A m u n k a e r ő szélsőséges felosztása egyben a z t is jelenti, hogy lényegé ben különböző gazdasági és politikai integrálási formákat, vagy k é n y szert és erőszakot a l k a l m a z n a k a munkássággal szemben. Ebből k ö v e t kezik a m u n k a e r ő különböző csoportjaihoz t a r t o z ó emberi helyzetek kasztszerű megkülönböztetésének, jogi és politikai szétválasztásának ten denciája. A bérmunkásság neokolonialista jogfosztottsága és h á t r á n y o s megkülönböztetése a legjellemzőbb m o d e r n formája ennek a tendenciá nak. U g y a n e z a folyamat azonban a fejlett kapitalista országokban is kialakítja a „belső g y a r m a t o k a t " faji, nemzeti, regionális, v a g y szakmai alapon. K ü l ö n eset az európai m u n k a e r ő - v á n d o r l á s . Mindezekben a z ese tekben k i m u t a t h a t ó az osztályerőszak, amely a fasiszta i r á n y z a t t a l rokon. A belső és külső g y a r m a t o k o n élő proletariátus jogfosztásával p á r h u zamosan a monopolkapitalizmus a r r a törekszik, hogy egyesítse a m u n k á s osztály felső rétegeit, v a l a m i n t a z átmeneti osztályok munkásrétegét gaz dasági és nem gazdasági kedvezményekkel. A monopolkapitalizmus klaszszikus fasiszta formájában mindez a korporációs rendszer segítségével valósult meg, amely látszólag megszüntette a tőke és m u n k a harcát, s a kedvezményeket a közvetítő társadalmi csoportokra alapozta, v a l a m i n t igénybe vette az u r a l k o d ó faj és nép előnyjogait. A technokratikus k a p i talizmusban mindez a vállalatok úgynevezett technostruktúrájából adódó gazdasági, szociális és eszmei integráció függvénye. A neokolonialista érdekterületeken kialakul a z egyes társadalmi réte tegek kiváltságain?k rendszere. Ezek a rétegek lesznek — a monopol burzsoázia nevében — a kizsákmányolás és a megtorló intézkedés végre hajtói. Ilyen viszonyok között egymásba fonódnak a gyarmatosítók h a gyományos kiváltságai a monopolkapitalista kizsákmányolás b ü r o k r a tikus és technokratikus formáival. Sok példát találunk erre Afrikában és Dél-Amerikában. A kiváltságok t o v á b b mélyítik a szakadékot a monopoltőke ügynökei és a tőke működésében részes más kiváltságos csoportok, v a l a m i n t a m u n kás- és paraszttömegek k ö z ö t t . Így alakulnak ki az új kizsákmányoló rétegek, amelyek nem rendelkeznek saját tőkével, s amelyek alá v a n n a k rendelve az anyaország monopoltőkéjének: politikai szempontból követői,
eszmei szempontból alárendeltjei. É p p e n ezekre a rétegekre támaszkodik a modern fasizmus. Így j u t o t t u n k el a fasizmus negyedik sajátosságának meghatározásához: A monopolburzsoázia kialakítja a gazdasági, politikai, közigazgatási rend szerben és a rendőrségi apparátusban a függőségi viszonyban levő kizsák mányoló és középrétegeket, amelyeknek társadalmi és gazdasági helyzete, eszmei-politikai arculata és gondolkodásmódja a tőketermelés és a meg torlás, meg az ellenforradalmi erőszak kettős funkciójában formálódik. A z osztálytagozódás alapján elemezve a jelenséget: mindez a k a p i t a lista újratermelés és az ellenforradalmi rend egységének kivetítődése. Olaszországban éppen ezekben a t á r s a d a l m i rétegekben eresztett gyökeret a fasiszta p á r t , N é m e t o r s z á g b a n a nemzeti szocialista p á r t , ma pedig C h i lében, U r u g u a y b a n , Brazíliában, Bolíviában és m á s u t t a m o d e r n fasiszta csoportok. A z említett fasiszta megnyilvánulási f o r m a csupán különleges esete a monopolkapitalizmusnak, hogy társadalmasítása, v a l a m i n t rendeltetés és rangsor szerint felossza a kapitalista kisajátítást; m i n d e z a fináncoligar chia u r a l m á b a n jut kifejezésre, a korporációs tulajdonban, v a l a m i n t a finánctőke meg a politikai, közigazgatási és k a t o n a i megtorló a p p a r á t u s együttélésében. A kapitalista osztály átszervezése a menedzser f o r r a d a l o m fetisizált formájában is kifejeződik. Bernam egyébként ezt a fogalmat a k a p i t a l i z mus német fasiszta szerkezetéből vezette le. Így alakul ki osztályok feletti rétegként a technokrácia, s így kezd terjedni a monopolkapitalista társa dalom osztály nélküliségéről szóló mítosz. E z az általános i r á n y z a t a k k o r válik fasiszta jellegűvé, amikor kiala kulnak a z egyéb szükséges feltételek is. A technokrácia és a fasizmus összefonódásáról sokat írt a marxista W a l t e r Benjámin is történelemfilo zófiai téziseiben. 1940. szeptember 26-án önkezével vetett véget életének, mert nem a k a r t a Gestapo kezébe kerülni a spanyol—francia h a t á r o n .
A gazdaság irányának
militarizálása, eredete
és a monopoltőke
új
fejlődési
A kapitalista gazdaság militarizálása abból a szükségszerűségből ered, hogy létérdeke a t ő k e és a tőkés megvédése, v a l a m i n t hogy az osztálytár sadalom rendjének megőrzéséért és megújításáért felduzzasztott katonai és politikai h a t a l o m m a l erőszakosan lépjen fel a m u n k á s - és felszabadító m o z g a l m a k , illetve a szocializmus ellen. A gazdaság militarizálása tulajdonképpen az állam segítségével kez d ő d ö t t , elsősorban katonaságával, de befolyásos támogatói a k a d t a k a k a pitalista vezető körökben is, ugyanis a k a t o n a i megrendelések révén — hatalmas előnyjogra tettek szert. Más t ő k é k is hozzájárultak a gazdaság
militarizálásához, mivel éppen a nemzetközi k a t o n a i és politikai erőszak segítségével nyílt lehetőségük a terjeszkedésre. A kapitalista termelés és újratermelés militarizálódása tette lehetővé a tőketermelés modern rend szereinek és technokrata rétegének kifejlődését. N é l k ü l e nem fejlődött volna új i r á n y b a a m o n o p o l k a p i t a l i z m u s . A nagyvállalatok m a g u k n a k k a p a r i n t o t t á k meg az államosított tőkét, s be r u h á z v a a fegyvergyártásba, k e z ü k b e vették ezt a lényeges iparágat. E z által különleges jogokra tettek szert. Ezek a nagyvállalatok a kizsákmá nyolás és az ellenőrzés első m o d e m rendszerei, s a r r a kényszerítik a többi tőkét, hogy egyesüljön és újjászerveződjön. A többi t ő k e ugyanehhez a módszerhez folyamodott a z értéktöbblet elosztása körüli tülekedésben ez az értéktöbblet ugyanis zömében militarizált formába ömlik á t — , vala mint fokozott kivonásáért folyó versengésben, hogy ilymódon pótolhassa a militarista felhalmozásba és fogyasztásba való átömlesztés veszteségeit. Mindez azonban csak egyik jellemzője a n n a k a láncolatnak, amely meg mutatja, hogyan h a t o t t a militarizálódás k o r u n k m o n o p o l k a p i t a l i z m u sára. G a l b r a i t h Űj ipari állam című könyvében kifejtette a technostruktúra koncentrikus körökből álló elméletét, a m e l y a militarizált gazdaság ve zető nagyvállalatainak megfelel, mivel a magas fokú tőkekoncentráció által lehetségessé válik a t u d o m á n y o s és műszaki teljesítőképesség össze vonása. K é t évtizedig éppen ezek a k i a d á s o k nyelték el a z értéktöbblet oroszlánrészét. Ezekben a korporációkban m u t a t k o z o t t a legnagyobb le hetőség a viszonylag n a g y számú résztvevő szociális egyesülése, a l k a l m a z kodására és azonosulására, a technokratikusan szervezett csoportok veze t ő szerepe mellett. A vezető csoportok jelentették a z összekötő kapcsot a finánctőke és az állami militarista tervek, meg az állami t á m o g a t á s b a n részesülő t u d o m á n y o s kutatóintézetek és a z egyetemek között. A z o k a z óriásvállalatok t a r t o z n a k ide, amelyek állami megrendelése ket k a p n a k a fegyverkezési, űrkutatási, nukleáris és m á s különleges tervek megvalósítására; ezek a t e r v e k a k a t o n a i és politikai erő megmutatása és a megtorlás szolgálatában állnak. Ezek a rendelések kötik le a k a p a c i t á suk t ú l n y o m ó részét, s további fennállásuk és fejlődésük zálogát jelentik. A z amerikai k o r m á n y a h a t v a n a s évek végén és a hetvenes évek dere k á n több m i n t harminc milliárd dollárt k ö l t ö t t évente a fegyverkezésre, 1969-ben pedig n y o l c v a n milliárd dollárt. A k a t o n a i megtorló rendszer másik része, a N A S A , vagyis a z U S A Országos Repülésügyi és Ű r k u t a t á s i H i v a t a l a ugyanezen idő a l a t t k ö r ü l belül h a r m i n c millió dollárt k ö l t ö t t el évente. E z t a z összeget a N A S A n a k termelő szakosított korporációk k a p t á k . A k a t o n a i megtorló rendszer h a r m a d i k része a z a t o m e r ő bizottság. K é t milliárd dollárt k ö l t ö t t évente csak nukleáris k u t a t á s r a , melynek t ú l n y o mó részét k é t elektronikai nagyvállalat végezte. Legfontosabb k u t a t ó -
központjait, a z Üj-Mexikóban és Tennessee államban levő laboratóriu mait e két korporáció irányítja. Végül említsük meg a katonai megtorló rendszernek a z t a részét, ahová a hírszerző, felforgató és megtorló tevékenységet folytató szervezetek t a r t o z n a k , például a C I A stb. Ezek a szervezetek csak titkos társadalmi k u t a t á s o k r a kétmilliárd dollárt k ö l t ö t t e k évente. H o g y mit jelent az U S A - b a n a tőkéseknek a k o r m á n y megrendelése, jól látható a repülőgépgyárak példáján. 1961 és 1967 k ö z ö t t a Lockheed vállalat csaknem tizenegymilliárd dollárt k a p o t t katonai megrendelés cí mén, ami forgalmának mintegy 88 százaléka; a Douglas repülőgépgyár nyolc milliárd dollárt, ami forgalmának 75 százalékát jelentette, a Boeing korporáció pedig hét milliárdot, ami bevételének fele volt. U g y a n e z jel lemző a katonai rendszert kiszolgáló többi n a g y v á l l a l a t r a is. Találóan állapítja meg egy amerikai közíró (Barber), h o g y : „ A telekommuniká ciós és elektronikai berendezést gyártó vállalat, a vegyipar és a hajó gyártás m á r nem megrendelőt l á t a nemzetvédelmi és űrkutatási intéz ményben, h a n e m mentőövet, amely biztosítékot ad f e n n m a r a d á s á r a " . A z említett nagyvállalatok kiváltságos helyzete nemcsak a hosszú t á von biztosított tevékenységben és terjeszkedési lehetőségben jut kifeje zésre. Legalább még négy, a tőketermelés szempontjából előnyös m o m e n t u m t a r t o z i k ide. M i n d e g y i k fontos feltétele a monopoltőke fejlődésének. T e h á t a monopolkapitalizmus új fejlődési formájának eredete összefüg gésben van a kapitalista termelés és újratermelés militarizálásával. A fentieket elemezve megállapíthatjuk, h o g y : A program megvalósítá sában részt vevő amerikai nagyvállalatok a katonai megtorló rendszer mind a négy szektorának alapjából biztosítják állótőkéjüknek több mint felét, forgótőkéjüknek pedig mintegy 90 százalékát. Egy hivatalos in tézmény jelentése szerint a z U S A szövetségi állama a névleges tulajdo nosa a z épületekbe, gépekbe, elektronikus kutatófelszerelésbe befektetett mintegy tizenegy milliárd dollárnak. A z említett felszerelések és egyebek azonban a t á r g y a l t nagyvállalatok tulajdonában v a n n a k . K a m a t m e n t e s és a visszafizetés lejártát meg nem h a t á r o z ó kölcsönök formájában k a p ták meg. Mindez tehát fontos forrása és formája a nagyvállalati tőkének, s ez jelenti a z elsődleges felhalmozást. A nagyvállalati tőke és a katonai megtorló rendszer t á m o g a t á s á v a l folyó egyre nagyobb ütemű tőkebefek tetés, amely kizárólag a nagyvállalati érdeket szolgálja, fontos eleme a z új, vegyes, technokratikus tulajdonjogi-irányítási csoportok pénzügyi ö n állósulásának. Ezáltal képessé v á l n a k arra, hogy felszívják és ellenőrzésük alatt tartsák a többi társult tőkét. A tőkefelhalmozásnak ez a módszere a hetvenes években kiterjed a nagyvállalati tőke m á s forrásokból való gyarapítására is. I t t elsősorban olyan forrásokra gondolunk, mint a közfogyasztási alapok, az úgyneve zett szociális p r o b l é m á k : a lakásügy, a környezetvédelmi területrendezés,
г közlekedési helyzet, az egészségügyi ellátottság, a tájékoztatási rend szerek fejlesztésére létesített közhasznú alapok. A militarizált tőke második kiváltsága abban mutatkozik meg, hogy a katonai megtorló rendszernek dolgozó nagyvállalat sokkal nagyobb fitlábat szereznek, s a termelési befektetése sokkal kifizetődőbb, mint
pro más
vállalat esetében. Három év elemzéséből kiderült, hogy a hatvanas évek végén egy katonai berendezéseket szállító fontos amerikai ipari csopor tosulás hetvenöt százalékkal nagyobb profitlábat ért el, mint a magán szektornak termelő azonos iparág. Az értéktöbblet rendszeres újrafelosztásának hatására — a katonai meg torló rendszer közvetlen részvevőinek érdekében történik —, a monopol tőke megkaparintja a rendszer fontos funkcióit, ezáltal egyre vonzóbbá válik más tőkebefektetés előtt is. Mindez lehetővé teszi, hogy a hadiiparba befektetett tőke vezető tulajdonos és irányító csoportjai saját fennható ságuk alatt egyesítsenek vagy megvásároljanak más tőkét, hogy más vál lalatot is bekapcsoljanak saját tevékenységükbe és saját rendszerükhöz ido mítva átszervezzék e vállalat kizsákmányolási programját, műszaki ál lományát és szociális szervezeteit. Ez egyben azt is jelenti, hogy a beke belezett vállalatokban új vezetés és irányítás honosul meg. Az átszervezés technokratikus tartalmához nagyban hozzájárul a nagy vállalatok harmadik kiváltsága is. A tudományos kutatásra, a fejlesz tési programra, valamint a képzésre fordított beruházás túlnyomó része a katonai megtorló rendszer négy részében kidolgozott tervekhez kap csolódik. Többnyire állami vagy más közös alapból fedezik, és nyíltan vagy burkoltan a megtorló rendszer céljait kell szolgálniuk. Általuk tör ténik az értéktöbblet nagy részének újrafelosztása. A tudományos kutatásba, a fejlesztési programba és a képzésbe történő látszólag nyilvános beruházásba a katonai megtorló rendszerrel kollabo ráló nagyvállalat beleszól és ellenőrzi. Az eredmény, a tudományos fel fedezés és ipari alkalmazhatósága, a rendszerelemzés, a fejlesztési prog ram, a gazdasági kutatás alapján kidolgozott modell, a kutatóintézeti felszerelés, a számítógéprendszer elvileg azokhoz a nagyvállalatokhoz tartozik, amelyek a katonai megtorló rendszernek alárendelve ellenőrzik a beruházást. Ilymódon a monopoltőke térítés nélkül használja fel a be ruházás által kialakult tudományos, tájékoztatási, káderügyi és szervezési lehetőségeket; a különleges megrendeléseknek, ugyanakkor az egész ter melés követelményének eleget téve. Függetlenül attól, hogy milyen formá ban, közvetve vagy közvetlenül, történik e lehetőségek kihasználása, a belőlük származó előnyök összetevői a nagyvállalati tőkének, és fontos feltétele e nagyvállalatok bővített újratermelésének. A fenti kedvezmények hatására a nagyvállalatok újabb előnyöket él veznek az általában vett tőkés újratermelésben; hatalmas profithoz jut nak a nagyvállalati tőke struktúrájából eredő előnyösség révén, ezen kívül olyan műszaki haladást érnek el, amely tulajdonképpen az extra-
profit egyik formája, és a termelés tudományos-műszaki része m o n o p o lista ellenőrzésének felel meg. Mindez v o n z z a a többi tőkét. A biztosított terjeszkedési t á v l a t , v a l a m i n t a modern technológia monopóliuma a r á n y talanul megnöveli az említett nagyvállalatok piacra dobott részvényei nek tőzsdei értékét, így vásárolhatják meg a z o k a t a z üzemeket, amelyekre csak szükségük v a n . A z Egyesült Á l l a m o k b a n évente t ö b b mint huszonötmilliárd dollárt költenek t u d o m á n y o s és fejlesztési kutatásra. A legutóbbi tizenöt évben ezek a k i a d á s o k négyszáz százalékkal növekedtek, a két világháború közti időhöz viszonyítva pedig még többel. Jelenleg a katonai megtorló rend szer négy szektorának finanszírozásában az állami a l a p o k hatvan-hetven százalékban vesznek részt, ezzel szemben az állami intézmények a t u d o mányos és fejlesztési k u t a t á s t mindössze tizenöt százalékban irányítják. A monopoltőke csak h a r m i n c h á r o m százalékban vesz részt az említett kutatások finanszírozásában, viszont hetven százalékban irányítja — a nagyvállalatok által — ezeket a m u n k á l a t o k a t . K ö z v e t v e befolyása alá kerül az egyetemen folyó k u t a t ó m u n k a is, a m e l y a ráfordított kiadásnak mintegy tíz százalékát emészti fel, főként állami alapokból. Mindebből t e h á t látszik, hogy a n a g y v á l l a l a t a z állami költségvetésből fedezi t u d o mányos kutatásai kiadásainak több mint felét. Ezenkívül a 359 000 ame rikai k u t a t ó m é r n ö k k ö z ü l 165 000 olyan személy neve is a z állami fizetési listán van, aki a nagyvállalati laboratóriumban főként katonai, ű r k u t a tási, nukleáris, hírszerző és felforgató terveken dolgozik. H a figyelembe vesszük azt a kutatóintézetet is, amely látszólag nem tartozik a nagy vállalathoz, de ellenőrzése alatt áll, a k k o r k i m u t a t h a t ó , hogy a z 570 000 amerikai k u t a t ó és mérnök közül 469 000, vagyis nyolcvankét százalé kuk állami fizetést k a p , és túlnyomórészt a k a t o n a i megtorló rendszer céljainak megvalósításáért dolgozik. Ezeknek a tényeknek az összefüggése még világosabbá válik, h a a l a posabban megvizsgáljuk az említett pénzeszközök elosztását, a s z a k e m bergárdát és a végzett k u t a t ó m u n k á t a m o n o p o l t ő k e termeléséhez viszo nyítva. A katonai megtorló rendszer különösképpen két iparág fejlesztésében érdekelt: a repülőgép- és rakétagyártásban, v a l a m i n t a z elektronikai kibernetikai iparban. I t t folyik az amerikai k u t a t ó m u n k a több m i n t h á romötöde, ezek a kutatások emésztik fel a k u t a t á s r a szánt állami pénz eszközök oroszlánrészét. N é h á n y nagyobb ipari csoportosulás tartja k e zében a műszaki fejlesztés és a tudományos-technológiai kutatás i r á n y í tását. A repülőgép- és rakétagyártás emészti fel az amerikai kutatásra szánt összeg h a r m i n c ö t százalékát, m a g u k a gyártó vállalatok azonban mindössze h á r o m százalékkal járulnak hozzá a kutatási költségekhez. A z elektronikai és tömegtájékoztatási k u t a t á s o k költségéhez az állam hu szonöt százalékkal járul hozzá a kutatási alapból, a g y á r t ó vállalatok hozzájárulása viszont legfeljebb tíz százalék.
U g y a n e z e n a z ú t o n h a l a d Franciaország is; a z U S A mintájára ebben az országban is közös alapból finanszírozzák a k a t o n a i célok és a m o nopoltőke szolgálatában álló tudományfejlesztést és k u t a t á s t . A k a t o n a i k u t a t á s o k a t k o o r d i n á l ó igazgatóság t ö b b pénzzel rendelkezik és nagyobb összegeket j u t t a t ilyen célú t u d o m á n y o s k u t a t á s o k r a , m i n t a t u d o m á n y o s k u t a t á s nemzeti bizottsága, amelynek a t u d o m á n y o s és fejlesztési k u t a t á s legfontosabb pénzelőjének kéne lennie. A vezető ipari szervezetek kapják a legnagyobb összeget. Franciaországban a z állam fedezi az ipari k u t a tások k é t h a r m a d á t . A francia t u d o m á n y ü g y i minisztérium átalakult ipar fejlesztési minisztériummá. A k a t o n a i k u t a t á s o k a t koordináló igazgatóság mellett egész h á l ó z a t a l a k u l t ki az országban, amely kapcsolatot t a r t fenn a közös a l a p , a t u d o m á n y és a nagyvállalatok között. A z állami t á m o gatás és kölcsön szerkezetének elemzése alapján látszik, hogy a repülő gépipari, elektronikai és nukleáris k u t a t á s o k k a l foglalkozó m a g á n v á l l a latok k a p j á k Angliában a pénz kilencvenegy, Franciaországban pedig n y o l c v a n ö t százalékát. Ezek az előnyök ellenhatást v á l t a n a k k i a militarizált m o n o p o l t ő k e terjesztési képességéből. E n n e k a l a p j á n m u t a t h a t ó meg a z a vonal, amely végérvényesen elválasztja a m o n o p o l t ő k e m a i formáját e termelési m ó d régebbi formájától. A k a t o n a i megtorló rendszer megrendeléseire és a névlegesen közös a l a p pénzeszközeinek k i a k n á z á s á r a csak azok a n a g y vállalatok s z á m í t h a t n a k , amelyek a tudományos-technikai k u t a t á s o k a l kalmazásával szervezik meg saját kizsákmányoló-termelési rendszerüket; amelyek bevezetik a hatalmi-irányítási technológiát és egész tevékeny ségüket ezeknek a követelményeknek vetik a l á . Előírják a z osztályérde kek új szempontú szintézisét és együttélését, v a l a m i n t a formális t ő k e tulajdonosok és a technokratikus irányítás helyzetének és funkciójának viszonyát. , i Fontos jellemzőként kell számon t a r t a n u n k , (hogy az osztálytársadalom általános funkciójának gyakorlásában részes n a g y v á l l a l a t o k számára le hetővé válik, funkciójuk gyakorlásában pedig elengedhetetlen a t u d o m á nyos élet, az egyetemek, a z egész oktatási rendszer, a termelés, a t u d o mányos és más tájékoztatási anyag, a z ország értelmisége meg a társa dalom rétegeinek ellenőrzése; ezáltal teljes mértékben részesei és előretolt állásai a tőketermelés hatalmas, militarizált rendszereinek. S így é r k e z t ü n k el a militarizált gazdaság negyedik kiváltságához. H a a militarizált n a g y v á l l a l a t á l l a n d ó a n s z á m í t h a t a z állami megrendelésekre, ha megalapozza az elsődleges és későbbi n a g y v á l l a l a t i tőkefelhalmozás új formáit, a többi t ő k e fölötti ellenőrzést, és kezében t a r t j a a t u d o mányos k u t a t á s és az iparfejlesztés irányítását, v a l a m i n t a n a g y rend szerék technokratikus szervezettségéből a d ó d ó más előnyökre is számít hat, a katonai megtorló rendszerrel kollaboráló óriásvállalat fokozatosan átveszi a rendszer önálló funkcióit is, s közvetlen hordozója lesz az osz tálytársadalom általános funkcióinak.
A nagy megrendeléseknek eleget tevő, p r o f i t r a menő n a g y v á l l a l a t így alakul át kapitalista monopóliummá, amely kidolgozza és végrehajtja a haditechnikai, stratégiai, hírszerző, k a t o n a i , politikai és gazdasági meg torló terveket, vállalkozásokat, természetesen a z ellenforradalmat. A megtorló rendszer más i r á n y í t ó központjaival e g y ü t t m ű k ö d v e részt vesz a rendszert meg fejlődését és hatékonyságát érintő fontos döntésben, s ez a tevékenysége kiterjed az osztálytársadalom minden területére. A z , hogy a m i ü t a r i z á l t nagyvállalat egyenrangú az osztálytársadalom legfontosabb funkcióit birtokló, uralmon levő politikai és katonai cso p o r t o k k a l , nemcsak a kapitalista tulajdon és a politikai rendszer viszo n y á n alapul. Fontos tényezője ennek a viszonynak a h a t a l m i monopólium és az anyagi, t u d o m á n y o s , technikai, szervezési meg szakemberelőnyök fölötti ellenőrzésből származó egyéb f a k t o r o k is, amelyek nélkülözhetet lenek a z osztálytársadalom rendeltetésében. Ez tehát a megtorló rendszer modern mechanizmusának monopóliuma. Általa a m i ü t a r i z á l t kapitalista vállalat egész sor előnyt élvez a t ő k e termelésben. A z előnyök összefonódnak a sajátos m o n o p ó l i u m m a l . M i n d k e t t ő a politikai rendszer megtorló szerveinek különleges t á m o g a tását élvezi, a rendszer torzszülötte azonban, a m i ü t a r i z á l t gazdaság h a marosan önálló politikai tényező lesz, amely kezében tartja az u r a l o m és erőszak kulcspozícióit, s érvényre akarja j u t t a t n i sajátos kapitalista érdekeit is. Egy nem marxista szemléletmódú amerikai szerző így ír erről: „ H o s z szú t á v o n és gondos elemzéssel vizsgálva nem lehet elkülöníteni a k o r m á n y t m i n t megrendelőt, és a hadseregnek szállítói minőségben termelő vállalatot. E g y ü t t m ű k ö d é s ü k olyan közeli, hogy szétfeszíti az állami és magánszektor k ö z t i együttműködés hagyományos kereteit. Barber k ö z gazdász véleménye a k ö v e t k e z ő : „ V a l ó igaz, hogy a nemzetvédelemben, az ű r k u t a t á s b a n és a nukleáris terv realizálásában érdekelt m a g á n v á l lalat nem úgy viselkedik, mint a k o r m á n y a d t a feladatok egyszerű vég rehajtója. O l y a n helyzet alakul ki végül is, h o g y a v á l l a l a t n a k kell ele jétől végig megoldani a feladatot." H o g y biztosítsa fölényét a rakétafegyverkezésben, az amerikai légi haderő megbízott két óriásvállalatot a z egész k a t o n a i rendszer megter vezésével és kiépítésével, beleszámítva a rakétafegyvereken alapuló stra tégia kidolgozását is; v a l a m i n t azzal, hogy maga jelölje k i és ellenőrizze m i n d a z o k a t az ipari csoportokat és t u d o m á n y o s intézményeket, amelyek részt vesznek a terv realizálásában. E két óriásvállalat k ö z ü l az egyik a katonai vezetés és szolgálat mellőzésével ténylegesen átvette a k a t o n a i rendszer e részének irányítását olyan válságos időben, a m i k o r a p o ü t i k a i és katonai helyzet meg az erőegyensúly a rakétafegyver függvénye volt. Jól ismert a k a t o n a i megtorló rendszer és a kiváltságokat élvező m o n o poltőke szimbiózisának visszahatása m i n d k é t fél vezető csoportjainak szövetsége, v a l a m i n t a m i ü t a r i z á l t gazdaságért k i a l a k í t o t t pénzügyi és
gazdaságpolitika közös irányításában. U g y a n e z a h a t á s érvényesül az általános k a t o n a i meg politikai stratégiában és k o r u n k kapitalista orszá gainak politikájában. Különösen érdekel b e n n ü n k e t a teóhnokratikusan szervezett m o n o p o l t ő k e funkciójának és h a t a l m á n a k önállósodása a k a t o n a i rendszerben, az elnyomásban és a z erőszak alkalmazásában. Főleg s z á z a d u n k hetvenes éveiben ez az általános képlete a n n a k a szerepnek, amelyet a tőketerme lés nagy rendszerei játszanak a z osztálytársadalom bel- és külpolitikájá b a n . Ide t a r t o z n a k többek k ö z ö t t e t á r s a d a l m i rend funkciói a t u d o m á n y b a n és a z oktatásban, a lakásépítésben, a városfejlesztésben, a k ö r nyezetvédelmi területrendezésben, a z egészségügyi ellátásban, a k ö z f o r galomban, a közigazgatásban, a bíróságok stb. A m i ü t a r i z á l t óriásvállalat, később pedig a többi rendszerbe tömörülő n a g y v á l l a l a t is felhasználja e szerepjátszási képlet elemeit: a z összetett kérdések megoldásának s t r a tégiáját és a rendszerelemzést, a t u d o m á n y o s , a m o d e r n technológia, a szervezési és szakemberállomány monopolista ellenőrzését, a közös a l a p pénzeszközeinek átömlesztését a n a g y v á l l a l a t i tőkébe, a vezető politikai csoportokkal és a k ö z h i v a t a l o k k a l k i a l a k í t o t t társviszonyban önállósodó h a t a l m a t , v a l a m i n t sajátos technokratikus szervezetét és ideológiáját. L á t h a t ó , hogy i t t is u g y a n a r r ó l a modellről v a n szó, amely kezdetben a m i ü t a r i z á l t gazdaságban a l a k u l t k i a z osztálytársadalom egyes funkciói n a k meghódítása érdekében. M i n d e z t pedig a z z a l a szándékkal, hogy a civilizáció fejlődését alárendeljék a kapitalista ésszerűségnek, hogy ellen őrzésével megszüntessék a kapitalista társadalmi újratermelés válságait, s egyben új előnyökhöz jussanak a tőketermelésben. A m i ü t a r i z á l t termelés á t a l a k u l t a kapitalista racionalitás új t u d o m á nyos-rendszerbeli és technokratikus l a b o r a t ó r i u m á v á . Belőle merítették a n a g y tőketermelő rendszerek a m e g h a t á r o z o t t határfeltételekkel m a x i malizálható teljesítmény technikáját, szervezését és ideológiáját, rendszer elemzését és a bonyolult kérdések megoldásának módját. D e ugyancsak innen örökölték a k u t a t á s és tervezés módszereinek t u d o m á n y o s s á g á t ; a k o m p u t e r t e c h n i k a bevetését az irányítási rendszerbe; a rész céloknak a l á vetett t u d o m á n y o s f o l y a m a t o k a t ; a z e célok megvalósításán f á r a d o z ó k irányításával kialakuló totális t u d o m á n y o s kutatóintézeti hierarchiát; a z elvi felelősséggel n e m t a r t o z á s ; a n a g y rendszerekben tevékenykedő k u t a t ó k és műszaki személyzet megfontoltan politikai semlegességét; a n a g y rendszerek a l k a l m a z o t t a i n a k a k t i v i z á l á s á t a z i r á n y í t á s k o m p l e x k é r d é seinek megoldását célzó k u t a t á s l á t v á n y o s műszaki eredményei folytán, függetlenül az elért eredmények a n t i h u m á n u s és megtorló következmé nyeire; s végül a lélektan, a szociológia és m á s h u m á n t u d o m á n y o k fel használását a kizsákmányolás és elnyomás rendszerében; ettől a labora tóriumtól t a n u l t á k meg a n a g y v á l l a l a t o k az informatika, logisztika, a nyelv és a gondolkodásmód átformálását a m o d e r n kapitalista kizsák mányolás képére.
Az első atombomba megtervezése és megszerkesztése jelenti az elnyomó gépezet tudományos alapokra való helyezését. Ekkor kezdődött tehát az ipar és a tudomány militarizálása, hogy a szerzett ismeretek és tapaszta latok kellő alapja legyenek az értéktöbblet termelésében és az általános kapitalista társadalmi ellenőrzésben megnyilvánuló munkakényszer tudo mányossá és technikaivá válásának. A Rand nevű amerikai magánvállalat volt azoknak a laboratóriumok nak a prototípusa, amelyek a rendszerbeli sémák és az elemzéseken ala puló műszaki eljárások kidolgozásával foglalkoztak. Az amerikai kato nai elnyomó rendszer ezzel a feladattal, a hidegháború kezdetén bízta meg a vállalatot. Eredményeit ma alkalmazza a modern kapitalista ter melés. A Rand vállalat volt az a vezető amerikai cég, amely katonai, stratégiai kutatásokkal foglalkozott. Később a gerillaellenes háborúk és a felforgató tevékenység tanulmányozásának központja lett. Ez a kapita lista vállalat, amely egyben független tudományos kutatóintézet és egye temi intézmény Santa Monicá-ban, ma már példaképe a politikai és ka tonai ügyekben megnyilatkozó tudományos racionalitásnak, s megalaku lásától kezdve szorosan együttműködik a hadsereggel és egész sor mili tarizált nagyvállalattal. A Randban dolgozták ki a háborús összecsapás rendszerének elméleti alapjait, a katonai funkciók és hadivállalkozások gazdasági és politikai elemzését, valamint a támadó és védekező stratégia változatainak rendszerbeli megoldásait. Az atomháború stratégiájának rendszerbeli elemzésében a Rand külön foglalkozott a hasznos eredmény maximalizálásának különböző lehető ségeivel; hasznos eredményen ez az elemzés a halottak számát, a nuk leáris támadást elszenvedő lakosság erkölcsi magatartására való hatást és egyebeket ért; valamint a költségek minimalizálását, amelyen a légihad erő, az emberanyag és pénzbeli veszteség értendő. Ez az elemzés később alapja lett a kapitalista óriásvállalatok által tervezett terjeszkedés mód szereinek; főként az eredmény és a kiadások gazdaságossága szempont jából. Tudományos módszertanát és technikáját a vietnami háborúban al kalmazták a legsikeresebben. Ezt a háborút tekintjük a tudományosan ki dolgozott, technikailag tökéletesen végrehajtott tömegmészárlás iskolapél dájának. Ez a modell magában foglalja a militarizált szolgálatokkal és ipar ral együttműködő tudományos és egyetemi intézmények eredményeit is. Sokezer kilométerrel távolabb a műszakilag tökéletesített emberi vágóhídtól, ezekben az intézményekben végezték a tömeggyilkosság eredmé nyességének tudományos kutatását. A fentiekben kifejeződő logika és ide ológia a kapitalista kizsákmányolás modern, nagy rendszereiben alkal mazott irányítási és hatalmi módszer klasszikus példája. A közzétett dokumentumok azt bizonyítják, hogy a katonai parancs nokságokat a tudománnyal és egyetemekkel összekapcsoló nem hivatalos legfelsőbb szerv külön egysége az USA védelmi elemzéseket végző inté zetének. Negyvenhárom tagja van, közülük harmincan vezető fizikusok.
Az intézetet 1958-ban a l a p í t o t t á k . Kezdetben magánvállalkozás volt, de hamarosan kiemelkedett a hasonló intézmények közül, hatásköre bővült, s a hadsereg legfontosabb tanácsadó szerve lett. összehangolja a termé szet- és t á r s a d a l o m t u d o m á n y meg a technika eredményeinek a katonai rendszerben való felhasználását. Bevonja a legtekintélyesebb tudósokat a nemzetközi katonai elnyomás és az a k n a m u n k a stratégiájának kidolgo zásába, vagyis összekapcsolja a politikai és k a t o n a i i r á n y í t ó k ö z p o n t o k a t az egyetemekkel és kutatóintézetekkel. E z az intézet tulajdonképpen egyfajta parancsnoksága „ a z amerikai fegyveres erők negyedik fegyver nemének", ahogy az egyik amerikai szakember nevezte az amerikai egye temeket. A Pentagon titkos irattárából közzétett dokumentumokból többek k ö zött az is látszik, hogy ez a t u d o m á n y o s intézet lényeges szerepet ját szott a vietnami háború stratégiájának kidolgozásában, a thaiföldi láza dás és ellenállás katonai, politikai, gazdasági és ideológiai szétzúzásának elemzésében és tervezésében, v a l a m i n t más akciókban, amelyek rendkívül fontosak az imperializmus stratégiája szempontjából. Különösen figyel meztető a fenti elemzések és tervek antropológiai és szociológiai v o n a t kozása. Az intézet tagjai a hagyományos hírszerzés módszereit elégtelennek t a r t v a a thaiföldi lázadás elfojtására elsősorban olyan t u d o m á n y o s meg figyeléseket végeztek, amelyek felfedték a thaiföldi társadalom jellegze tességeit. Ezek az a d a t o k nagyon fontosak a megtorlás szempontjából. Az intézet egyik tervezetében a következők o l v a s h a t ó k : „ Ü g y látszik, hogy a thaiföldi amerikai szolgálat a l k a l m a z o t t a i nem értették meg a tudományos információk fontosságát. Figyelmüket a z ország k o m m u n i s táinak leleplezésére és megsemmisítésére összpontosították. Az is fontos, ám úgy hisszük, hogy nagyobb figyelmet kell szentelni az általunk em lített kérdésekkel kapcsolatos információk összegyűjtésének. Ide t a r t o z nak a lázadóknak nyújtott támogatás szociológiai és társadalomlélektani mutatói, amelyek t á m p o n t o t nyújtanak a jelenség elemzéséhez. Csak en nek birtokában lehetséges a jövőben megakadályozni a thaiföldi k o m m u nisták t á b o r á n a k növekedését, vezetni eredményes lélektani háborút, meg tervezni és végrehajtani a falvakban a kommunista ellenes intézkedése ket, v a l a m i n t előrelátni a lázadás kibontakozásának i r á n y a i t . " A z első atombomba előállításában részt vevő tudósok tisztában voltak bevetésének következményeivel. Felelősségük t u d a t á b a n n é h á n y a n memo r a n d u m o t intéztek az U S A elnökéhez, s azt követelték, hogy a b o m b á t ne dobják le lakott területre. Levelüket az illetékesek el sem olvasták. A hirosimai tragédia után Silard tervet nyújtott be a nukleáris k a t a k l i z m a elkerülésére, majd a delfinek t a n u l m á n y o z á s á n a k szentelte életét. Fermi áttért a kozmikus sugárzás tanulmányozására, Einstein pedig figyelmez tette az emberiséget a veszélyre, s kijelentette, hogy ha újra születne,
más foglalkozást választana. Oppenheimer nem volt hajlandó részt venni a hidrogénbomba megszerkesztésében. A nem békés célú, modern t u d o m á n y o s k u t a t á s kezdetén a tudósok ellenállást tanúsítottak, bár tiltakozásuk erőtlen volt. A technokratikus gazdasági viszonyok, a hadsereg, a t u d o m á n y , a vállalatok és később az oktatás is olyan mértékben technokratizálódott, hogy a társadalmi szer vezetek, n o r m á k és értékek megváltozása, v a l a m i n t az egész technokrata ideológia fokozatosan legyőzte a lelkiismereti ellenállást. Az ellenállás még egyszer megismétlődött, amikor Franciaországban ál lítottak elő a t o m b o m b á t . A francia atomerőbizottság k a t o n a i alosztálya jó fizikusokat keresett, azonban a fiatal tudósok nem a k a r t a k részt venni ezekben a piszkos ügyekben. A biológusok java része is megtagadta a részvételt a vegyi és bakteriológiai fegyverek előállításában. Egy francia szakember, Julién Brunn ezzel kapcsolatban megállapítja: „ A tudósoknak nem lesz lelkiismereti kételyük, ha a kutatások nem lesznek kapcsolatban a fegyverkezéssel. A hajtóanyagok, integrált á r a m k ö r ö k vagy a tengervíz sómentesítésével kapcsolatban végzett kutatások nem dúlják fel a lelki ismeretet, m á r csak azért sem, mert nagyon jók a kutatási- és munkafel tételek a militarizált intézetekben. A k u t a t ó k a t csak a t u d o m á n y o s ered mények érdeklik, a gyártulajdonosokat pedig a jövedelmezőség — ezt követelik meg. Ilyen körülmények között a t u d o m á n y o s világ nem visel kedik igazi ellenzék módjára a t u d o m á n y militarista kisajátításával szem ben." A monopoltőke új fejlődési i r á n y á n a k mind a négy sarkalatos pontján a militarizált rendszer volt a példakép és az élenjáró a kapitalizmus m o dern átalakulásában. A militarizált gazdaság felelőtlen vezetőinek és ideo lógusainak személytelen irányítása alatt álló destruktív és embertelen tőketermelő rendszerek a modern kapitalizmus lényege. A kapitalista termelés modern fejlődési i r á n y á n a k militarizmusát tag laló elemzésünket egy százhetven évvel ezelőtti idézettel zárjuk. M a r x szavai egy Engelshez intézett, 1857. szeptember 23-án kelt leveléből va lók: „ A katonaság fejlődésében meglepően tömör összefoglalása található meg a burzsoá t á r s a d a l o m összes történelmi formájának."
